[Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Shakan on Vas. Jún. 23, 2013 4:28 pm


A kinti levegő elég hűvös, éles, a felhők komorak. Eső közeledik. A Kezdetek Városának hangulata is igazodik az esős időhöz, az utcákon nem nagyon találni vidám NPC-t, playert. Persze vannak kivételek, egyes emberek kedvét még ez a rossz idő sem tudja letörni. A Küldetéstáblán alig-alig van küldetés, amely elnyerné tetszéseteket. Sajnos elég nevetséges jutalmakat ajánlanak, nagyon kevés pénzzel, a jutalom szinte a fél fogatokra sem elég, ahogy mondani szokták. Mindnyájatokat ezen az esős napon egy férfi keres fel. Illedelmes alak, mindenkit mély meghajlással köszönt. Csuklyát visel, arcát pedig maszk takarja, köpcös testalkatát viszont semmivel sem tudja elrejteni. Fegyvert nem véltek felfedezni rajta. Karcos hangot szólít meg mindenkit.

Saya
Éjszaka van, a főtér közelében mászkálsz, éppen egy sikátorban vagy, mikor a férfi megtalál. Torkot köszörül, hogy észrevedd, illedelmesen meghajol előtted, aztán egy tekercset nyújt át. A tekercs már nagyon régi, molyrágta, alig tudod kibogarászni a benne leírtakat.
- Tessék kishölgy, egy levél az úrnőtől... - egy újabb mély meghajlás keretében nyújtja át neked a tekercset. Mire feleszmélsz, az embernek már nyoma veszett. Talán a köd nyelte el...

Violeta del Sanchez
Az idő lassan megütötte a delet. Egyedül töltötted a reggelt, most pedig muszáj voltál a cudar idő miatt egy fogadóba húzódni. A fogadó tele van férfiakkal... Nem különösebben érzed jól magad itt, páran be is próbálkoznak nálad. Egy alacsony, kövér alak közeledik ekkor feléd, arcán maszk, fején csuklya. Egyre közelebb és közelebb ér. Végül meghajol előtted. Felmerül benned az ötlet, hogy talán ezzel akar bepróbálkozni? Míg ezen tanakodsz, a férfi kezében egy kopott, ősi, molyrágta, retkes tekercs jelenik meg. Újra meghajol, miközben átnyújtja neked.
- Tessék hölgyem, egy levél az úrnőtől...
Mire feleszmélsz, az alak már köddé vált.

Nagoyaka Kiyoshi
Délután van, nagyjából 5 óra lehet. A nap mostanában korábban tér nyugovóra, így, hogy közeledik a tél. Éppen a Kezdetek Városa melletti erdőből térsz haza, gondoltad takarítasz ott egy kicsit. Az eső nemsokára elered, ezért úgy döntesz, nem áztatod el magad, inkább visszatérsz egy biztonságos helyre, a Kezdetek Városába. Meg amúgy is, eléggé kifáradtál a nap folyamán. Éppen csak sikerül belépnek a városba, éppen csak sikerül tenned pár lépést, mikor érzed, valaki megfogta a vállad. Hátrakapod a fejed. Egy kövér, nálad legalább egy fejjel alacsonyabb pasas áll, arcát nem látod. Egy poros, lyukas tekercset szorongat a kezében, majd mikor látja, hogy figyelsz rá, átnyújtja neked azt egy mély meghajlás kíséretében.
- Tessék uram, egy levél - torkot köszörül - az úrnőtől... - hangjából tisztán kihallatszik: az ürge vigyorog.
A pillanatban, mikor elvetted a tekercset, a zsíros férfinak már nyomát sem látod. Lassan elered az eső...

Dai
Egy unalmas nap. Esős. Az eső miatt nem sok mindent tudsz kezdeni magaddal, ezért inkább a rajzolással foglalkozol. Egy magányosabb fogadó ivójában merülsz el a rajzaid között, a kígyód a széked alatt pihen. Nem nagy a tömeg, 1-1 ember van jelen csupán rajtad kívül. Lassan esteledik, már majdnem kész az egyik rajzod (a sok közül), mikor a fény rajzaidra jutását egy köpcös alak gátolja meg, kinek fején csuklya van, arcát maszk fedi. Mély meghajlás mellett egy tekercset tesz eléd.
- Tessék jó uram, fogadja sok szeretettel... Egy levél az úrnőtől...
Majd hátat fordít és elmegy, egy ember mögé beáll, majd onnan többé nem látod. Köddé válsz, a köpcös alaknak immár se híre, se hamva nincs.

Drake Haru
Gyilkolás... Újra megtetted. Késő éjszaka kivártál. Célpontod egy rusnya, festett nőszemély volt. Már érezted a vágyat, hogy lesújts. De még nem tehetted, várnod kellett. Végül eljött az alkalom. Rég nem gyilkoltál már, most újra megtehetted. Élvezettel töltött el, ahogy a nő sikoltozott, miközben fegyveredet már többször belémártottad. Végül a nő tompa sikollyal puffant a földön, majd teste lassan halványodott, egyszerű pixelekké vált. Megtetted. Öltél. Valahogy felüdültél ettől az újabb áldozattól, energiával tölt el. Egy furcsa fazon, egy kövér alak lép eléd a semmiből, fején csuklya, arcán maszk. Egy tekercset (ütött-kopott, koszos) tesz le eléd a földre, felpillant rád guggolva.
- Egy levél az úrnőtől, gyönyörű hölgy...
A testébe vájnád fegyvered, ám mire meglendítenéd fegyveredet, a helyén már nincs semmi. A szemed előtt vált semmivé az alak.

Joey Chrome
Juj, egy újabb, esős nap. Egy kávézóba húzódsz a zord körülmények elől. Sok lányt letör ez az idő, te pedig éppen azon vagy, hogy ezeket a szép hölgyeket felvidítsd. Volt, aki gorombán elhajtott, volt, akit kifejezetten boldoggá tett társaságod. Így egész gyorsan elütöd az időt. Nem is olyan rég múlhatott el dél. Egy kicsit lazítasz két lány vidítása között, úgy döntesz rendelsz egy kis csokoládés süteményt, mellé pedig egy kis ribizlis teát. Nagyban falatozol, mikor egy tekercset csúsztatnak az arcodba. Azt hitted lefordulsz az ülőhelyedről, szívrohamot hozott rád a kövér, maszkos-csuklyás alak.
- Tessék bátor lovag, egy levél az úrnőtől...
Majd ha itt sem lett volna soha, köddé válik, akárha a föld nyelte volna el.


Jelomn Kya Jayking
Egy régebbi Sword Art Onlineos ismerősöd fecsegését hallgatod így délelőtt. Idekint, a Mákos Rétes étterem előtt hűvös az idő, a fogadók a jelenlegi pillanatban a környéken mind tele vannak, az éttermekkel, cukrászdákkal, kávézókkal egyetemben. Így te ezzel az ismerősöddel (nem mondanád barátodnak, eddig csupán látásból ismerted) a Mákos Rétesen kívül maradtatok, az eresz alatt találtatok egy kicsi menedéket az eső elől. Az ismerősöd csak fecseg, fecseg, kezded már nagyon unni. Imáid azonban meghallgattattak, egy kicsit kisütött a nap, az eső pedig elállt, így nem kell tovább hallgatnod ezt az alakot. Ahogy távozik, éppen mélyen kifújod levegőt. Végre, egy kis nyugalom. Vagyis csak lenne. Egy kövér alak áll meg előtted. Furán öltözködik, csuklyát hord a fején, mellé pedig maszkot az arcán. Ilyet még sosem láttál. Mélyen meghajol előtted, átnyújt egy tekercset.
- Egy levél az úrnőtől, uram...
Miután elveszed a leveled a köpcös kezéből, egy gyors mozdulattal a hátad mögé kerül, majd mire hátrafordulnál az alak már nincs ott. Elnyelte a föld. Milyen furcsa, miket nem tapasztal manapság az ember...

Snowcat
Esős nap. Kissé letör, de nem annyira vészes a dolog. Csupán mikor átfut az eszeden, hogy hoppá, hiszen ősz vége van és nemsokára itt van a tél, attól nyered vissza önmagad. Vidám vagy, sok embert felvidítasz a jó kedveddel. Az egyik fiatal lányka még süteményt is vesz neked az egyik cukrászdában, ahová betértél. Közeleg a tél, megkínálnak süteménnyel, még kérned sem kell. Lehet ennél jobb?! Széles vigyorral az arcodon, dorombolva indulsz ki Reginával. Regina melletted kullog, neki is sikerült jól belaknia egy kevéske süteménnyel. Most igazán boldog, veled együtt. Nagyjából délután kettő óra körül járhat az idő, éppen nem esik. Ahogy mászkálsz, az arcod előtt mindenféle előzmény nélkül egy kövér, maszkos alak áll meg. Regina eléd áll, ott leül. Figyeli a maszkos-csuklyás alakot. A csuklyás férfi egy koszos, poros, ősrégi tekercset vesz elő, köszönésképp és átnyújtás közben meghajol előtted.
- Tessék fiú, vedd ezt el. Egy levél az úrnőtől...
Majd tovább állít, mire utána kapnád a fejedet már nyoma sincs a férfinek. Vajon ezt hogy csinálta?...

A tekercsben a következő szöveg áll:
A Noctarcana Circus sok szeretettel várja látogatóit! Pontban éjfélkor a Kezdetek Városának főterén! Ne késs el! Keresd Melvát! Aki eljön busás jutalomban és felejthetetlen látványban részesül!
És ne feledd... A titoktartás mindennél fontosabb...
Éljen a Hajnal!
A dolog, ami mindenkinek feltűnik, hogy a titoktartás többszörösen is alá van húzva, jól ki van emelve. Továbbá... Nem tudjátok, ki lehet az a Melva.

/Off: a reagot a főtérig kéne írni! Addig mindenképpen jussatok el, hogy a karaktereitek a főtéren vannak, ott pedig aki gondolja, társaloghat a másikkal. Embarassed/
avatar
Shakan
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Viola on Vas. Jún. 23, 2013 6:25 pm

- Nesze..! >.> - kiáltom, ahogy az utolsó felém törő mobot is levágom a recés pengéjű katanámmal. Habár vér nincs rajta, én mégis megtörlöm a fegyvert, miközben azon agyalok, hogy milyen jó ötlet volt anno, hogy felvetődött bennem; akár ilyet is használhatok. A metamorph pedig jól szolgál, bár bizonyosan több van benne, mint amennyit most ki bírok hozni. "Fantázia kérdése!" mondják páran, kikkel összefutok és diskurálok róla, leginkább a céhházban. Mert mégis kinek másnak dicsekednék vele, hogy egy legendás fegyver van nálam..? A napokban jöttem rá arra is, hogy az egyik kezemen a gyűrűm ráadásul egy bossé volt, vagyis a jutalom, amit kapott a játékos, aki leverte. Teli vagyok erős felszereléssel... Lassan kezdek attól félni, hogy azok nélkül semmi vagyok.
Megsimogatom a kardomat, mely visszaváltozik egyszerű ékszerré. Felhúzom a gyűrűs ujjamra, s búcsút intek a letarolt, üres mezőnek. Miért is jöttem én egyáltalán erre a mezőre..? Az első szinthez már nagyon nem passzol az enyém. Ezek a szerencsétlen flótás lények egyetlen pofonomtól haláloznak el bandástul, a Metamorphot is csak azért vettem elő, hogy ne piszkolják össze a ruhámat, mert távol tudtam tartani vele a saras mancsukat. Talán csak jól esett érezni, hogy milyen kolosszális az erőm hozzájuk képest...
Percek kérdése volt az egész, s most itt vagyok, céltalanul, az eget bámulva, esőre várva. Mert úgy tűnik esni fog. Teleportálásommal másodpercek kérdése, míg visszakeveredek a városba. Utamat azonban nem az Artes Limen felé veszem, mikor megérzem a fejemen koppanó első esőcseppeket. Megkívántam egy italt, így inkább megtorpanok, s irányt váltva egy fogadóba indulok meg, hogy ott valami kedvemre valót guríthassak le.
Az ajtón belépve azonban rájövök, hogy lehet nem volt a legjobb döntés. A hely teli van emberekkel, ráadásul férfiakkal, kiknek tekintete egyből rám összpontosul, ahogy megpillantanak. Egy ideig ez még talán imponáló is lenne, de ilyen tömegesen azért gáz.
Többen is megkérik a kezem, mire elverekedek a pultig, s ott egy székben leteszem magam. A kocsmáros jó kedélyűen kérdezi meg, hogy mit hozhat.
- Vodkát. - válaszolom apró mosollyal, amit ő egy biccentéssel fogad és már tölti is. Képességemmel folyamatosan szemmel tartom a körülöttem zajló eseményeket, mozgásokat. Így veszem észre, hogy egy alak annyira közel jön hozzám, hogy már nem bírom ki, s inkább megfordulok. Megint egy lánykérő..? Ehh, kezd elegem lenni.
Fura alak maszkkal. Gyűrű és ígéretek helyett azonban csak egy tekercset kapok valami úrnőre hivatkozva. Micsoda meglepetés. Már a nőket is vonzom..? Feltekintvén az olvasásból viszont már nem látom a pasast semerre, ügyesen felszivárgott.
Visszafordulva a pulthoz már helyén van az italom, melyet seperc alatt legurítok, s élvezem az alkohol melengető hatását, ahogy szépen lassan végigjárja a testemet programjának hatása.
Időzök még egy kicsit, de aztán lelépek az Artesbe, lévén az eső nem akar elállni.
Este búcsút intek Anatolenak, ki óvatosságra int, de engedi, hogy elmenjek meglesni ezt a cirkuszos izét, amit a papír ígér. Fenntartásokkal, de azért kíváncsian futok be a Főtérre...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Drake Haru on Hétf. Jún. 24, 2013 1:08 pm

A levegő hűvös volt, az éjszaka sötét, holdvilágtól mentes. Mondhatni tökéletes arra, hogy a magamfajta alakok kimozduljanak, és fegyvereik áldozatot követeljenek. Szinte adta magát a szituáció, ahogyan az esetlen nő ácsorgott  a pislákoló utcai lámpa alatt, a kiürült utcák, a fegyver a kezemben. Imádom az ilyen éjszakákat, egyszerűen mesés a hangulatuk. Nyomasztó, és rideg, szinte megborzongatja a lelkem. A félhomályban rejtőztem a bokrokban. Nem vett észre, gyanútlanul csorgott, várt valakire. Viszont azt nem tudhatja, hogy az a valaki soha nem fog hozzá elérkezni, ugyanis én előbb elküldöm a halálba. Pompázatos érzés volt, ahogyan lesben álltam, a szívem majd kicsordult a boldogságtól. A várakozás örömteli pillanataiban, teljesen ráhangolódva az áldozatra. Figyeltem, amíg utolsó nyugodt perceiben nyugodtan, mit sem sejtve lélegzik, megengedtem neki, hogy elszívja az utolsó szál cigit. Csak a tökéletes, legdrámaibb pillanatra vártam. Végül elérkezett..
Óvatlanul hátra lépett egyet, egyenesen mellém. Ekkor ugrottam elő a bokorból, fegyveremet nyakának szegeztem, miközben szorosan lefogtam, hogy ne tudjon elfutni. Éreztem, ahogyan ijedten remeg, hallottam szapora légzését, ijedten kapálózott egy darabig. A fülébe súgtam..
- Eljött az időd, utolsókat lélegzed. - majd elmosolyodtam. Ez a mosoly félelmetesen boldog, és őszinte volt, mely a gyilkolás örömét kívánta szolgálni. Hirtelen feleszmélt az első sokkból, és elkezdett sikítozni, vergődni, de akkorra már késő volt. Szép lassan végighúztam nyakán a pengét, és csak azt sajnáltam, hogy nem láthatom a kibuzduló vért. A játék hátránya ez is.. Esetlenül a földre rogyott, mire én felemelve fegyverem újra megvágtam. És újra, meg újra, meg újra, egészen addig, amíg az utolsó pixel darabok is elpárologtak. Mosolyogva meredtem magam elé, ahol az előbb áldozatom feküdt. Mesés érzés volt, ereimben lüktetett az adrenalin, és szinte még ott csengett fülemben a nő sikolya.
Ekkor hirtelen egy férfit pillantottam meg. Vajon a nő, akit az előbb öltem meg, rá várt? A kissé gömbölyded ember arcát nem láthattam, csuklya takarta. Tetszett a titokzatossága, és a koszos kis papír henger, melyet elém rakott le. Levél? Nekem? Biztosan azt hiszi, én vagyok az a nő, aki itt volt.. Nos mindegy, ezt orvosolhatom egyszerűen, őt is levágom. Felpillantottam a földről, és azzal a lendülettel fel is emeltem a fegyverem, de addigra nem volt ott senki..
Nem volt mit tenni, elolvastam a levelet. Titok? Nem mintha annyira sok emberrel beszélnék.. Tetszett a levél fogalmazása, és valami miatt végül éjfélkor megjelentem a főtéren. Úgysem voltam még cirkuszban.. No meg ki mondta, hogy nem lehet a mutatványok között gyilkolni egy kicsit? Körbe-körbe kémleltem, és azon tanakodtam, vajon hogy találhatom meg azt a bizonyos Melvát. Fegyverem elraktam, és egy egyszerű ártatlan kislánynak tettetve magam járkáltam. hisz ugyan kinek tűnne fel egy kislány a cirkuszban? Ugyan ki gyanúsítaná őt a gyilkosságokkal? hehehh..

_________________
Színem:DarkOrchid
avatar
Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Saya on Hétf. Jún. 24, 2013 1:12 pm

//Oh, bocs, a levél tartalma rész azt hittem, csak Snowra vonatkozik Embarassed //

-Ma nincs itt senki. Hugi, miért van ez? Miért nem akar senki sem játszani velem?
~Mert utálnak.~
-Te is utálsz?
~Én mindenkit utálok. Téged is.~
-Szeretsz egyáltalán valamit?
~Igen. A közös hobbinkat.~
-Akkor csináljuk?
~Ha találsz valakit, akin űzheted...~
Azt már nem mondom ki hangosan, hogy unom, de tudom, hogy Hugi így is megértette. Csak épp nem érdekli őt. Az elmúlt napokban olyan sokminden történt velünk, hogy úgy érzem, valaminek változnia kell, de a Hugi nem akarja, és ha valamit nem akar, akkor azt nem teszi meg. Ő már csak ilyen, sosem fog megváltozni, én viszont igen, ez tuti!
Ma valahogy nincs is olyan beszédes kedvében, mint eddig. Az utcán is alig jár pár ember, és végül egyiket sem érintem meg a képességemmel. Semmi kedvem hozzá. Hugi egykedvűen hümmög ennek láttán, de nem reagál semmit. Kicsit örülök, mert nem akarok megint kikapni tőle, de pihenni is szeretnék, és úgy tűnik, ahogy az előbbit is, ezt is jól tudja, és kivételesen talán el is fogadja.
Eleve olyan hülyén érzem magam.
Végül beszaladok egy sikátorba, a falnak vetem a hátam és eltöprengek.

-Hugi...?
~Miaz?~
-Én félek.
~Akkor féljél.~
-De valami történni fog!
~Szóval sem mondtam, hogy ez nem igaz.~
Csúnya, gonosz Hugi, sosem segít normálisan. Unalmamban egy kővel kezdek játszadozni, amíg egy árnyék nem magasodik fölém.
Jaj.

-Szia. -köszönök neki, miközben elejtem a követ. Oh, ugye nem valami rossz bácsi? El tudnék menekülni, meg most éjszaka Hugi is velem van, de azért nem lenne jó, ha rossz bácsi lenne.
De a bácsi csak meghajol, mond valamit, és átad egy levelet, aztán elvonul. Nem rossz bácsi. De ez meg mi? Kibontom a tekercset, és amennyire csak tudom, elkezdem olvasni.


A Noctarcana Circus sok szeretettel várja látogatóit! Pontban éjfélkor a Kezdetek Városának főterén! Ne késs el! Keresd Melvát! Aki eljön busás jutalomban és felejthetetlen látványban részesül!
És ne feledd... A titoktartás mindennél fontosabb...
Éljen a Hajnal!

-Hugi, mikor van éjfél?
~Mindjárt~
-Akkor futi! -indulok neki, de még jó, hogy nekem a főtér a vadászterületem, és sosem hagyom ott messzire. Vajon találkozom még más-más emberekkel?


A hozzászólást Saya összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 24, 2013 5:28 pm-kor.
avatar
Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 699
Join date : 2013. May. 17.
Age : 14
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3076/3100  (3076/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Snowcat on Hétf. Jún. 24, 2013 2:01 pm

Nya, ez az átkozott eső! Esőben alig lehet csinálni valamit, ráadásul nagyon utálom a nedves időt. Regina is rühelli, de nem azért, mert a macskák nem szeretik a vizet, hanem azért, mert nem szeret egy helyben maradni az eső idején. Ősz van, és ilyenkor itt ez a sok-sok esőzés is.
- Papa, azért van egy-két jó dolog is az őszben. - szólt Regina, mikor látta, hogy eléggé csüggedek az idő miatt.
- És mi az? - kérdeztem.
- Az, hogy itt ez a sok összekotort levél, amiben játszhatok, másrészt meg... ősz vége van.
- És azzal mi van, ha ősz vége van?
- Jajj, hogy lehetsz ilyen buta, papa?! Hát az őszt a tél követi! És már ősz vége van, és mindjárt lehull az első hó!
Mintha villám csapott volna belém, úgy kaptam fel a fejem. Hogy lehettem tényleg ilyen buta! Nya! Hiszen az őszt a tél követi, és már ősz vége van! Én meg persze észre se vettem... Regina tényleg okosabb nálam. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy itt lesz mindjárt a tél, amit aaaaaaannnnnnnnnyira imádok! Fagy, dér, jég, hó, hóember, hógolyó-csaták, hóangyalkák, karácsony, Jézuska, Mikulás, szilveszter, vízkereszt, valentin-nap! Imádom ezeket a dolgokat, amik a decemberhez, januárhoz és februárhoz tartoznak!
Ettől olyan happy lettem, hogy cicapofával betoppantam a Sweet Dream cukrászdába, ahol vidám mesékkel és a bájos pofimmal vidítottam a lányokat. Srácokra aligha hatottam, bár mintha a fiatalabbak is velem örültek volna, csak nem merték kifejezni az idősebbek előtt. Biztos azért, mert ha velem örülnek, akkor a nagyobb srácok megverik, mint ahogy engem szoktak. De szerencsére nem ütköztem balhéba általuk, ellenkezőleg! Mindenki tök boldog volt velem együtt, már akik. Pénzem ugyan nincs sütire, mert egy fegyverre ráment az amúgy is kevéske pénzem háromnegyede, de nem volt probléma, mert az egyik lány meghívjon sütire. Aztán még voltak páran, akik szintén szórták értem a pénzt a cukiban, és még csak nem is kellett kérnem, vagy a bájommal elérnem akaratomat, és ráadásul Reginának is jutott a kedvenc sütikéinkből... ez maga a mennyország, nyááá!
Egész végig vigyorogtam és doromboltam, még akkor is, mikor Reginával mindketten elégedetten léptünk ki a cukiból. Mindketten fullhappyk voltunk, és ráadásul az idő is biztos velünk örült, mert éppen nem esett.
Nya, milyen jó volt az a cukis kitérő... vagy betérő! Engem minden lány imád, mert bájos vagyok és aranyos macskafüleim vannak!
Aztán hirtelen a semmiből a képembe állt egy elfedett sonka. De akárhogy is nézem, rájövök, hogy ez nem egy sonka, hanem egy *cicciolino köpenyben és maszkban.
- Nyáááá, a mindenit! - csodálkozom. - Ez aztán a meglepetés! Az előbb még nem is volt itt! Hogy csinálta? Nekem is megtanítja?
Regina elém állt, hogy szemmel kísérje a dagi maszkost, aki ezalatt a kezembe nyomott valami szebb napokat is látott papírfecnit, miközben meghajolt előttem.
- Tessék fiú, vedd ezt el. Egy levél az úrnőtől... - mondta.
Azzal eltűnt alig pár fordulattal, pedig csak odébb állt. Regina csodálkozva, én meg ámulva néztem a hűlt helyére.
- Hűűűű... én is akarok ilyet! - lelkendeztem.
- Megnézed, mi van a papírban, papa? - szólalt meg Regina, miután úgy látta, hogy megszólalhat.
- Ja, nézzük meg!
Felbontottam a pergament, amin ez állt:

A Noctarcana Circus sok szeretettel várja látogatóit! Pontban éjfélkor a Kezdetek Városának főterén! Ne késs el! Keresd Melvát! Aki eljön busás jutalomban és felejthetetlen látványban részesül!

És ne feledd... A titoktartás mindennél fontosabb...

Éljen a Hajnal!


- Cirkusz? - pislogtam. - Cirkusz! Nem vagyon szeretem a cirkuszokat, mert ott kényszerítik a tigriseket, oroszlánokat és a többi állatokat mindenféle trükkre csak azért, hogy szórakoztassák a nézőket! Bár a bohócokat azokat szeretem!
Regina a hallottaktól összerezzent.
- Ne jusson az eszedbe odaadni a cirkusznak, papa! Én egy harcos Vadmacska vagyok, nem szórakoztató eszköz!
- Ne aggódj, nem foglak odaadni nekik. - kacsintottam neki. - Te az én petem vagy, és akkor se adnálak ki a kezemből, ha száz szintet vagy Aincrad összes pénzét nekem ígérnék érted.
- Olyan jó, hogy te vagy a papám, és nem valaki más. - nyugodott meg Regina. - De akkor most megyünk erre?
- Muszáj lesz, hiszen meghívtak, és a meghívást udvariatlan dolog elutasítani! - magyaráztam el olyan módon, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog.
Azután az egész délutánt és a fél estét városban való borongással töltöttük. Mikor már az óra fél tizenkettőt ütött, jeleztem Reginának, hogy egy időre búcsút veszünk a Bianka néni üvegházától, mert éjfélre ott kell lennünk a főtéren.
Nyo, időben ott is voltunk, de rajtunk kívül csak egy nálunk tapasztaltabbnak tűnő lány futott be, más nem igen volt még errefelé. Tök jóóóóó, ezek szerint nem csak én és Regina lettünk meghívva, hanem még egy másik lány is.
Nem cicóztam, a szokásos bájos cicapofával odamentem hozzá, hogy köszöntsem.
- Nya, szia! Snowcat vagyok, de szólíts csak nyugodtan bármilyen becenévvel. - mutatkoztam be neki udvarias meghajlással. - Ő meg itt Regina, a Vadmacska, azaz hópárduc, vagy keverék... te is találkoztál azzal a kövér fickóval? Ki az a Melva szerinted?

*olaszul a ciccio kövért jelent szép kifejezésben, a hozzá fűzött "lino" szó kicsinyitő képző férfinemben. Női nemben így hangzana másrészt: ciccolina

_________________
Nya!
Pontozás és felszerelés:
Élet: 9 (+4) / 65 hp/
Fegyverkezelés: 11
Erő/Irányítás: 13 (+7)
Kitartás: 9 (+2)
Gyorsaság: 10 (+Cool
Speciális képesség: 8 (+11)
Páncél: +21
avatar
Snowcat
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 230
Join date : 2013. Jun. 20.
Tartózkodási hely : Hát a másvilág!

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
593/600  (593/600)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Joey Chrome on Hétf. Jún. 24, 2013 5:22 pm

Gyááá, hogy utálom az esőt! Nem elég, hogy az ember megfázik tőle, sötét lesz ott kint, de ráadásnak tönkreteszi a hajam!T.T Be is futottam egy random kávézóban, ahol letört lányok voltak. Öcsém Kayaba, milyen jól megcsináltad az eső hangulatát!O.O Bár elképzelem, ahogy egy hölgynek úgy udvarol, hogy kreál neki egy virtuális csokrot…XD De támadt aztán egy ötletem…
~ Na, vidítsuk fel őket! ~ Odamentem egy hölgyhöz, majd megszólaltam:
- Te szék, foglalt ez a szép hölgy?Very Happy
- A JÓ ÉDES ANYÁDDAL SZÓRAKOZZÁL! – És mire észbe kaptam, BUMM! Nő létére olyan balegyenest adott, hogy kiszálltam a vécé falára. Na, ennél is betört a Vörös Hadsereg, ha értitek, mire célzok…X_X miután sikerült eltűntetnem magamról a vakolatot, odamentem egy másikhoz. Annál felkaptam egy ott lévő jégkockát, eltörtem, és megszólaltam:
- Na, most hogy megtörtem a jeget, beszélgetünk?Very Happy A mostani lány nem húzott be nekem, hanem kacagott egyet, és örült, hogy felvidítottam. Nem is ment a vidítás olyan nehezen. Vagy nem éppen a katolikus liturgia szerinti szavakkal illettek engemet, vagy boldogok lettek attól, hogy vicceskedtem nekik. Ezzel elég gyorsan ment el az idő, hiszen mire észbe kaptam, már nem sokkal elmúlt dél. Gondoltam, ideje lazítani, úgyhogy kértem egy kis csokis sütit meg egy ribizlis teát, hogy meg ne náthásodjak. Nagyban falatoztam, mikor egy tekercs jelent meg az arcomba!
- ÁÁÁÁÁ! – Azt hittem felfordulok a szívrohamtól, de szerencsére elkaptam az asztal szélét… pont a lábaim között. Így úgy néztem ki, mint aki jógázni akar, csak szarul megy. A szívroham okozója meg egy csuklyás, maszkos, kövér alak.
- Tessék bátor lovag, egy levél az úrnőtől...
- Legközelebb ne így, majdnem szívbajt kaptam 21 éves létemre! – Ültem vissza rendesen a székre, és elvettem a tekercset. És úgy letűnt, hogy nem igaz! Vagy a Föld nyelte el, vagy az UFÓK rabolták el, vagy a David Copperfield járt itt, vagy nem tudom. Megnéztem a tekercset, amiben ez állt:
 
A Noctarcana Circus sok szeretettel várja látogatóit! Pontban éjfélkor a Kezdetek Városának főterén! Ne késs el! Keresd Melvát! Aki eljön busás jutalomban és felejthetetlen látványban részesül!
És ne feledd... A titoktartás mindennél fontosabb...
Éljen a Hajnal!


Néztem, egyrészt azért, hogy meghívtak, másrészt mert a titoktartás úgy alá lett húzva, hogy meg kellett néznem a hátoldalát, hogy lássam, nem-e kilukadt, amikor írták. Hát mit tehettem volna, éjfélkor elmentem a főtérre. Eddig két csaj volt ott, meg egy… Az macskafüles meleg??O_O Jaj ne, nehogy Meleg Márk legyen az!!!D:

_________________


Adatlap|Bolt|NJK-k|Trófeák (Szafari)|Szoba

Színek:
Mesélés (olive), Joey (yellowgreen), George (purple), Rebecca (pink), Haru/Grifi (seablue), Ichiro/Ichi (peru), Eiji (slategray)

Gyűjtögetés aktiválva lesz: 2017. Február 15.
avatar
Joey Chrome
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 768
Join date : 2013. Feb. 11.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1756/1900  (1756/1900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Aida Atsumori on Hétf. Jún. 24, 2013 7:36 pm

”Kezd sötétedni” – gondoltam, egy csata közbe.
Épp a Kezdetek erdejében tartózkodtam, a legújabb trükkömet gyakoroltam. Össze-vissza rohangáltam a fák között, mögöttem három fős farkas falka lihegett.
- Na mi van bolhások? – néztem hátam mögé. – Máris kifáradtatok?
Erre ők felmordultak, mintha visszavágni próbálnak. ”Kayabáék tényleg sokat dolgoztak és még a mesterséges intelligenciát se hanyagolták el. Olyan mintha értenék a gúnyolódásom."
Képességem aktiváltam, hátuk mögé kerültem, és egy suhintástól pixelekre bomlottak.
- Ez már tetszik. – helyeztem a fegyveremet a vállamra.
 ”Kíváncsi vagyok hogy fognak nézni a játékosok amikor egy pillanat alatt előveszem a fegyverem. Megérte régen sokat gépelni.”
Újabb mókába akartam kezdeni, de nagy örömömet dörgés szakította meg.
”Na jó talán tényleg mennem kéne, mert bármelyik percben elkezdhet esni.”
Nem is kellett várnom sokat, ott, és akkor, azonnal szakadó esőben találtam magam. Rohantam a fogadó felé, próbáltam nem megázni. Igaz hogy nem lesz hatása, mégis idegesített kicsit. Amint beléptem a város kapuján, valaki vagy valami megérintette a vállam, aminek hatására én elkezdtem megnyitni az invertorym, rányomtam a lándzsára, csak még az utolsó gombra nem, majd megpördültem és ezt mindössze egy-két másodperc alatt. Egy teltebb urat pillantottam meg, a száznyolcvan fokos fordulat után. Nem tűnt rossz embernek, csak kicsit furának. Különösen illedelmes volt, - már-már gyanús – meghajolt, hangja tisztelettel csengett, és mozdulatait is büszkén végezte. Átnyújtott egy tekercset, megfordult, majd a várost elhagyva eltűnt az egyre gyülekező árnyak között. ”Én ennél gyanúsabb embert még nem láttam.” – álltam az esőbe, meglepetten.
”Basszus, elázik a papír, vagy mi!” – raktam zsebre.                          
Immár kétszer olyan gyorsan haladtam lakásom felé. Amint felértem, bezártam az ajtót, az ablakokat, aztán leültem az ágyra. ”Na nézzük” – nyitottam ki izgatottan az iratot.
Noctarcana Circus... naneeeeee…” – olvastam kissé háborodottan.  ”Nekem már volt dolgom Cirkusszal és azt simán meguntam. Jó, előítélet rossz barát, nézzük tovább. Pontban éjfélkor Kezdetek Városa főterén, busás jutalom.  Hát, nem tudom. Még átgondolom” – dőltem hátra az ágyban.
Hosszas fontolgatás vette kezdetét. ”Vajon igazság, vagy vicc? Talán egy gyilkos csapat akar elkapni?”
Egyre közeledett az éjfél, gyorsan döntenem kell. ”Rendben, megyek, a városba nem lehet megölni a másikat” –ugrottam ki az ágyamból.
Kinéztem az ablakon, a vihar elvonult. Lerohantam a lépcsőkön, és máris a főtér felé vettem az irányt. "Nem vagyok egyedül..." - pillantottam meg pár embert a főtéren álldogálva.
avatar
Aida Atsumori
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 272
Join date : 2012. Nov. 20.
Age : 17
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
736/800  (736/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Dai on Szer. Jún. 26, 2013 11:40 am

-Még egy sört.
Unottan pillantottam a rajzomra, amin már csak egy utolsó húzás hiányzott ahhoz hogy elkészüljek. Egy páncélos troll, fogalmam sincs hogy honnan jött az ötlet, de mióta ebbe az ostoba játékba vagyok bezárva, csak hasonlókat tudok rajzolni. Egy fehér albínó farkas, ork buzogánnyal és egy szajha aki épp tőrt szorongat. Ha a szobatársam meglátná ezeket, minden bizonnyal azt gyanítaná hogy titokban Gyűrűk Urát olvasok és Gandalfot mesteremmé fogadtam. Höhh!
Éppen elhatároztam hogy azt a bizonyos utolsó vonalat meghúzván befejezem a rajzot, amikor hirtelen az arcomba tolta kedves kocsmárosunk a megrendelt sörömet. Alacsony, köpcös és eléggé bűzös emberke volt, de még mindig jobb ez a fogadó mint a többi. A nagyobb helyeken ostoba játékosok bizonygatják merev részegen hogy a mai napon épp mennyi mobot csaptak le, tegnap hány sört ittak meg, és a többi marhaság. Valószínű, azért nem igazán volt kedvem egy ilyen helyhez, mert a tegnap estét pont hasonlóban töltöttem. Ahol aztán, néhány kör után valami kövérkés kocka sráccal belementem hogy ivóversenyt rendezünk, bár kissé aljas voltam. A srácon látszott hogy már eléggé a mennyekben jár, így könnyedén döngöltem a földbe pár kör whiskey után. De nem, nekem ez nem volt elég, még sörrel is öblítenem kellett, így az lett a vége hogy a kocsmában elaludtam, és reggelre mindentől rohadtul elment a kedvem.
Körbepillantottam a helyiségben és mélyen magamba szívtam a dohos szagot. Mindig így képzeltem el egy fantasy kocsmát. Alacsony, kövér és büdös pultus, két sejtelmesen beszélgető játékos és egy félkarú kártyás npc aki a mai nap folyamán háromszor is felajánlotta hogy pókerezik velem. Inkább kihagytam, lehet hogy csak egy keze van, de ez egy istenverte játék, itt még ő is képes lehet csalni. Amúgy se vagyok nagy szerencsejátékos, kivéve ha számít az is mikor pár évente feltettem egy kevés pénzt valami nagyobb focimeccsre. Fele-fele arányban nyertem általában, és akkor is csak annyit hogy ne legyek mínuszban, szóval eléggé elment tőle a kedvem.
Éppen elkezdtem ízlelgetni a sörömet, amikor valami maszkos arc bukkant fel, és valami úrnőről magyarázott, mikor átadott egy levelet. Felvont szemöldökkel futottam végig rajta, de mire rápillantottam volna a levél hordozójára, az már eltűnt. Cirkusz, nagy jutalom, titoktartás, éjfél? Nem túl bizalomgerjesztő, de egy nyomorult XP pontot nem fogok szerezni életemben ha csak kocsmákban ücsörgök. Vagy fogadókban. Ugyanaz, nem?
-Ned!
A kígyómért szóltam, aki az éppen leeresztett kezemen hamar fel is kúszott a nyakamig. A lehető legjobb petet fogtam ki vele, sosem mozgolódott, mindig nyugton pihent a vállamon vagy a földön, így épp csak annyit kellet törődni vele hogy minden nap kivittem valami rétre nyúlra meg hasonlókra vadászni. Jobban átgondolva, tetszett is. A kígyóknak mindig volt valami különös tiszteletet parancsoló, hideg, talán félelmetes kisugárzása, és ez Nedben többszörösen is ott volt. Valahogy, akármilyen nyugodt is volt, tudtam hogyha igazán feldühítik bárkinek átharapná a torkát. Ez pedig különösen bizarr, de nekem valahogy tetszik. A kígyók képesek egyedül hidegvérrel gyilkolni minden esetben, talán ezért is félnek tőlük annyian.
Közben fizettem, és Neddel a nyakamban indultam a főtér felé. Jöjjön, aminek jönnie kell.
avatar
Dai
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 6
Join date : 2013. Jun. 19.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
45/50  (45/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Jay on Szer. Jún. 26, 2013 5:13 pm

Nagyokat pislogva ébredtem fel Chan mellett a fogadóban. Szép nap volt tegnap, na, ma pont az ellentéte. Hideg, nyirkos, mintha bármelyik pillanatban rám szakadhatna az ég. Megfordultam hát párom felé, hátulról átöleltem, adtam egy kis puszit a nyakára, amit kis nyammogással fogadott és aludt tovább. Nem akartam felébreszteni, így kiírtam neki egy üzenetet, hogy bemegyek a városba körbenézni, hátha találok egy küldetést, amit majd ketten együtt megcsinálhatunk.
Hamar ki is léptem a hidegbe, Majd elindultam egy hirdetőtábla felé, majd belebotlottam egy régi ismerősbe, aki egyszer eligazított, mikor eltévedtem itt a városban. Mivel elkezdett esni, berohantunk egy cukrászda eresze alá /ha jól láttam, a neve Mákos Rétes/, hogy ne ázzunk meg. Hamar el akartam köszönni, hogy még Chan ébredése előtt visszatérjek, csinálhassak neki reggelit, de az illető, akinek még csak a nevét se tudtam, megállás nélkül beszélt. Udvariasságból hallgattam, bár már az agyamban a pumpa az egekig szökött, de nem vette észre. Az eső viszont egyszer csak elállt, én pedig rögtön elindultam, miután szavába vágva elbúcsúztam tőle, halaszthatatlan dologra hivatkozva. Istenem, már azt hittem, sose lesz vége.
Ekkor hirtelen, egy súlyos, nagydarab fickó / vagy nő? / állt elém, valami igénytelen ponyvában, csuklyásan, maszkkal fedve arcát. Érdekes, ennyire elrejteni magát még senkit se láttam.
Hirtelen kinyújtotta a kezét, miután végrehajtotta talán élete egyik legmélyebb meghajlását, majd így szólt:
- "Egy levél az úrnőtől, uram."
Én is meghajoltam kissé, inkább biccentettem, majd elvettem tőle a tekercset, aztán csak egy villanást láttam, az alak pedig sehol. Gyors. Nagyon gyors.
Elővettem a papírdarabot, hogy jobban megnézzem, melyen a következő szöveg állt:

"A Noctarcana Circus sok szeretettel várja látogatóit! Pontban éjfélkor a Kezdetek Városának főterén! Ne késs el! Keresd Melvát! Aki eljön busás jutalomban és felejthetetlen látványban részesül!
És ne feledd... A titoktartás mindennél fontosabb...
Éljen a Hajnal!"


Éjfélkor...milyen érdekes. És pont egy cirkuszba? Hogy fogom én ezt elmondani Channak? Útálja a cirkuszokat, ha jól emlékszem.
Egyértelműen titokban kell tartanunk, ez EGYÉRTELMŰEN a papírra van vésve. Sebaj, majd megoldom valahogy.

Este fél tizenkettőkor, mikor már szerelmem az ágyban aludt, a fárasztó napi vadászatunk után, kiosontam az éjszakába. Elindultam a Főtér felé, folyamatosan figyelve a körülöttem zajló dolgokat, hátha észreveszek valami furcsaságot, de semmi. Se egy furcsa nesz, se egy sikoly, csak a Főtér normális éjszakai zaja.
Körbekérdezek pár ott lévő embert, nem láttak-e egy Melva nevű embert, de nem láttak senki ilyesmit, még csak a közelben sem, így hát leültem egy közeli padra, várva az éjfél eljöttét, miközben gondolkodóba estem, vajon milyen feladatok várhatnak rám.
avatar
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 268
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
1033/1100  (1033/1100)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Shakan on Csüt. Jún. 27, 2013 11:30 am

Egy kisebb csapat gyűlik össze a főtéren. Egy nyolc fős csoportosulás. Már jóval éjfél előtt sokan megjelennek a helyszínen. Éjfél környékén már szinte teljesen kiürül a kis csapat körül a főtér, a Kezdetek Városa nyugovóra tért, csupán 1-2 NPC van még jelen a főtéren rajtatok kívül. Három lány és öt fiú alkotja a csoportosulást, bár, ki tudja, a látszat néha csalhat...
Az óra pontban éjfélt üt.
A kövér, maszkos alak jelenik meg a csoportosulás közepén, aki a meghívót adta. Természetesen a semmiből.  Most azonban nem egyedül. Oldalán egy alacsony, csuklyás, hosszú, szőke hajú kislány lapul meg, nyakában egy fénylő, narancssárga, gömb alakú ékkő. Arcát neki is maszk takarja. A szemfülesek veszik csak észre, hogy a kislány arcára a maszk fel van varrva. A maszk szélén látszik, ahogy a maszk széléből kiinduló szinte hajszálvékony damil szálak (vagy cérna lenne?)a lány bőrébe ágyazódnak.
A kövér alak megköszörüli a torkát, így mindenki rá figyel. Mikor mindenki őt figyeli, és nem az alacsony kis kísérőjével van elfoglalva, üdvözlésként meghajol.
- Üdvözlök mindenkit! - egyenesedik fel végül - A nevem Melva. Örvendek a szerencsének, örülök ennek a szép létszámnak. Hagy mutassam be a... - a kislány ekkor oldalba böki könyökkel Melvát, jelezvén, hogy őt nem szükséges bemutatni. Melva elmosolyodik, kezét a kislány fejére teszi. - Ő Siela. Kérek mindenkit, adja oda a levelet, melyet a minap kapott tőlem.
Siela körbejárja az egész csapatot. Meg se mukkan, a kérdésekre ügyet sem vet, a kezét nyújtja csak ki a levélért. A levelek átvétele közben mindenkivel szemkontaktust folytat, továbbra is csak a szemfülesek pillantják meg az arcravarrás nyomait. Szemeit viszont mindenki látja. Heterokrómia... Sötétkék és citromsárga. Szép párosítás. Ha nem világítana a holdfény az arcára (pontosabban a maszkjára) biztosan nem látszana. A meghívók összegyűjtését követően visszaáll Melva oldalára, a kezébe nyomja a meghívókat. Melva biccent neki, köszönetét kifejezve ezzel.
- Rendben van. Akkor mindenki felkészült a belépésre? - vár egy kicsit, majd folytatja - Akkor kérlek érintsétek meg a kristályt. - hátralép, középpontba helyezve ezzel Sielát.
A kislány kiveszi a nyakából a gömb alakú ékkövet, kicsit megszorítja, a mellkasának nyomja, mire az ékkő kicsit intenzívebben kezd foszforeszkálni. Siela most szólal meg először.
- Átjáró. A cirkuszhoz. - kellemes, nyugodt hangja van, mintha kicsit megnyugtatná az ember lelkét.
A lány kinyújtja a kezét, várva rá, hogy megérintsék a gömböt.

Jay
Egy nagyon kicsit rossz érzésed támad a gömb megérintésével kapcsolatban.

/Off: amennyiben valaki nincs tisztában a heterokrómia fogalmával, annak nagyon leegyszerűsítve a dolgot: gének miatt felemás színű szemek.
A reagotok végén érintsétek meg a gömböt, kérlek. Embarassed/
avatar
Shakan
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Viola on Csüt. Jún. 27, 2013 1:23 pm

- Szia! - köszönök megilletődve az engem megszólító srácnak, vagy mifenének. Huh, hirtelen azt sem tudom eldönteni, hogy melyik nemet képviseli. A haja rövid, furcsa szemüvege mögött szeme színét nehéz kivenni, de macskafüles fejpántja még gyanúsabb. Most akkor ő vagy egy fura otaku lány, aki viccből, no meg az aranyosság kedvéért még cicabajuszt is rajzolt magára, vagy egyszerűen csak egy meleg srác. Mást igazán nem tudok elképzelni a megjelenése alapján. Uhh, rendesen kínosan érzem magamat, ha pár másodpercnél tovább tartom rajta a szememet. Nagyon izé...
- Sajnálom Snowcat, nem tudom ki lehet. - válaszolok kisvártatva kérdésére Melvát illetően, miután már a nevét is megtudom a furcsa szerzetnek. Az igazat megvallva engem nem is érdekel ki az a Melva... Sokkal jobban érdekel az a temérdek kincs, vagy micsoda, amit a levélben ígértek nekünk. Na az igencsak jól jönne, tudnám hova tenni... Jól jönne például egy új szexi hálóing, amiben Anatot egyből rá tudom izgítani egy kis párnacsatára, kukuku.
- Ühüm, nagyon aranyos. - kommentálom azt, ahogy bemutatja nekem az állatkáját is. Ezek szerint állatidomár. Szuper. Miért ódzkodok attól, hogy közelebbi ismertségbe kerüljek vele? ^^"
- Az én nevem Viola. - vallom be a végére az én nevemet is, csak hogy később tudjon hova rakni, ha arra kerül sor. Jajj, jöjjön már valaki vagy valami!
Zavaromban hol a földön egy kavicsot, hol pedig az eget stírölöm éjjeli látásommal, mely azóta aktívan működik, hogy elkezdett beszürkülni. A főtéren már-már alig vannak emberek rajtunk kívül, sőt ha jobban meg is nézem őket, akkor látom igazán, hogy azok is csak gépi karakterek. Ezek szerint már csak mi vagyunk talpon az egész városban. Nagyszerű...
- Ohh na végre! - nyögöm ki, ahogy a kövér, maszkos pasas jelenik meg közöttünk oldalán egy kislánnyal, akinek az arcát szintén maszk takarja, nem is akárhogyan...
- Mi a fene...? - suttogom orrom alatt, s egyszerűen muszáj vagyok közelebb hajolni, hogy meglessem nem csak a szemem káprázik-e. Nem, a látásom tökéletesen igazolja azt, amit alig tudok elhinni. Ez a szőke kislány mintha csak a legújabb Fűrész filmből lépett volna ki, arcára a maszk nem csak fel van helyezve, de oda is van erősítve valamilyen fonál szerű anyaggal, ami egyenesen a bőre alá fut. Na jó, ez azért elég bizarr, nem?
Homlokráncolva hallgatom végig Melva beszédét, mert igen, kiderült, hogy a kövér pasas maga a már sokat emlegetett Melva. Az ő arcára miért nincs odavarrva a maszk..? Remélem énrám nem fognak ilyet húzni... Az biztos, hogy széttépem őket, ha mégis. Nem csak széttépem, de meg is ölöm. Egytől egyig, egyesével. Kezdve Melvával.
- Tessék aranyom. - nyújtom oda a tekercset a kislánynak, ki a Siela névre hallgat. Nincs kedvem vele ennél jobban konfrontálódni, marad a fejvakarás, meg az értetlenség. Most akkor mi is lesz..?
Az lesz, hogy meg kell érinteni egy fénylő gömböt. Gondolom én. Merthogy a kislány felnyújtja a nyakláncát, meg ki is jelenti, hogy micsoda, de hogy meg kell fogni, nem pottyan ki aranyos szájacskájából.
- Gondolom nincs más út... - mondom feszültem, majd odalépek, s elsőként érintem meg a gömböt...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Joey Chrome on Csüt. Jún. 27, 2013 5:50 pm

Összegyűlt a 8 fős csapat a főtéren.
- Üdv, a nevem Joey, lovag! - Nézzük, kik is vannak itt… Egy szemüveges srác, egy bombanő, egy kislány, akitől valamiért rossz érzés fog el, egy másik kislány, akitől valamiért szintén rossz érzés fogott e. Valamiféle bandatag, egy srác egy kígyóval, bár nem ugyanolyan volt, mint egy küldetésben résztvevőé, Mao-é. Csak nehogy rám rakják, mert félek tőlük! Igen, félek a kígyóktól. Mao-étól is csak azért nem sikítottam, mert annak az eszébe se jutott, hogy a közelembe legyen. És a macskafüles egy cicával, akiről nem tudtam, hogy vagy egy lapos csaj igazából, vagy egy meleg srác…O.o Meg ÉN!Very Happy Már éjfél előtt jóval ide értünk, és eléggé unalmas volt az egész várakozás… Már a bombanő, név szerint Viola is már unta magát. Én elővettem unalmamba egy zacskó mogyorót, és azt kezdtem enni.
- Kér valaki? – Nyújtottam a többiek felé is, hogy vegyenek nyugodtan. Úgy ettem szemenként az osztás után a mogyikat, hogy feldobtam őket, és a számmal kaptam el.
- Szia Joey! – Köszönt nekem Haru egyik ismerőse, aki éppen arra sétált, és  csak pár hete ismerjük egymást. Odafordultam, hogy köszönjek, és HOPP! A fülembe esett a mogyoró, mert pont úgy kellett nekem is fordulni!
- Vááá! Segítség, mogyorós lett a fülem!X_X – Próbáltam kivakarni a fülemből. Miután magamtól netalán segítséggel, amit meg is köszöntem sikerült eltávolítani fülemből az eltévedt mogyorófélét a fülemből, már éjfél lett. És jött is a kövér alak, meg egy kislány, maszkkal és köpennyel, nyakában valami fénygömbféle. Észreveszem, hogy Viola valamit nagyon néz a kislányon. Ránézek, odasasolok… És azt hittem, hogy ott helyben kiesik a szemem a döbbenettől.
~ MI A RÁK?!O_O ~ Odavarrták a maszkját az arcához?? Ááá, biztos képzelődök… És a Kövér alak figyelmet akar. Megkapja, és bemutatkozik: Melva. Öcsém, azt hittem valami szép nő lesz a neve alapján…:S A kislány meg Siela, aki odajön hozzánk a meghívókért. Most már közelebbről is azt látom, amit láttam távolról, de azt hittem az elején, hogy képzelődtem: Tényleg oda van varrva neki! Valamiféle hajszálvékony micsodával… FÚJ!>< Az is fura volt, mikor rámnézett: az egyik szeme Sötétkék volt, a másik szeme meg citromsárga. Azt hiszem heterokrómia a jelenség neve, Ichi regélt róla még egy évvel ezelőtt. Majd miután Melva megkapta a meghívókat, első feladatot megkaptuk: megérinteni a gömböt, ami a kislány nyakában volt. Az ki is nyújtotta, majd elregélte, mi is az. Legalább Melva megmondta, hogy mit kell vele, mert a kislány nem mondta el. Bár egész nyugtató volt a hangja.
- Gondolom nincs más út... - Szólt Viola, és megérintette a gömböt.
- Hát akkor előre! – Mentem Viola után, és én is megérintettem a gömböt. Vajon mi vár a cirkuszban?


Most szólok, nem Drake Haru, hanem az én NJK-m, Haru ismerőse, bocsi a félreértést!


A hozzászólást Joey Chrome összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 28, 2013 2:18 pm-kor.

_________________


Adatlap|Bolt|NJK-k|Trófeák (Szafari)|Szoba

Színek:
Mesélés (olive), Joey (yellowgreen), George (purple), Rebecca (pink), Haru/Grifi (seablue), Ichiro/Ichi (peru), Eiji (slategray)

Gyűjtögetés aktiválva lesz: 2017. Február 15.
avatar
Joey Chrome
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 768
Join date : 2013. Feb. 11.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1756/1900  (1756/1900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Saya on Csüt. Jún. 27, 2013 7:19 pm

Hugi, kik ezek az emberek és miért vannak itt? Ugye nem fognak bántani?
~És akkor mi van? Visszabántod őket, és meg van oldva.~
De ma semmi kedvem ahhoz, hogy bárkit is bántsak.
Nagy levegőt veszek, nyugalom, ha nem gondolok rá, nem fog senki sem bántani. Mindenesetre távolabb maradok a kis csoporttól, nem szólok senkihez, úgy tűnik, mások se szólnak hozzám, észre se vesznek. Na nézzük csak, kik lesznek a társaim...
Itt egy Kedves Hölgy, Piroska (jaj neeeee... már megint?), egy Cica, egy Szőke, egy Barna, egy Kígyós, egy Szemcsis, meg én. Piroskától igyekszem minél távolabb maradni, és nagyon remélem, hogy ő sem vett észre engem. Félek tőle. El akarok futni!

~Ne fuss!~
-De...
~Ha bánt, megvédelek. Tőle megvédelek. Másoktól nem.~
Köszi, Hugi ^^
Végül egy sötét folton megtelepedve - bár láthatónak látható maradok a fehér rucim miatt - kísérem figyelemmel az eseményeket. Van itt mogyoró a Szőkénél, meg ilyesmi, mókásnak mókás, de nem hangoskodom. Nem akarom magamra vonni a Piroska figyelmét. Mindenki másét nyugodtan, de amíg ő itt van, addig én nem akarom.
Szinte el is felejtettem már a cirkuszt, mikor megjelenik a Bácsi, meg mellette még valaki. akit Szilvának nevez. Gyorsan előveszem a levelet és odaadom neki, remélve, hogy a Piroska, ha most vett észre, akkor nem ismert fel, mert nem akarok bajba kerülni. Aztán a Szilva végez, de én elbambulok, mert észrevettem, hogy Jóképű Desszert az nincs itt, és egyedül én nem akarok semmit se csinálni, de nem tudom, ki lehetne társ. Mire feleszmélek, Szilva már valami átjáróról beszél és hogy érintsük meg a gömbjét. Oké, ezen ne múljon.

~Óvatosabban, te hülye!~
-Az vagyok. -mosolygok, és megérintem a gömböt.
avatar
Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 699
Join date : 2013. May. 17.
Age : 14
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3076/3100  (3076/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Snowcat on Pént. Jún. 28, 2013 1:08 pm

- Nyaa, örvendek, Viola, nagyon szép neved van! - bókoltam Violának, aki ezután elkezdett unatkozni, és többet nem is szólt hozzám azon kívül, hogy sajnos nem tudja, hogy ki az a Melva. Ettől egy kicsit elszomorodtam, de már csak azért is, mert ahogy jöttek a többiek nem nagyon akartak velem ismerkedni, és senki se szólt hozzám. Egyedül Regina szólhatna hozzám, de ő nem beszél a társaságban, mert csak velem hajlandó. Azért odadörgölődzött nekem nyugtatóan. Biztos azért, mert azt hiszik, buzi vagyok.
- Kér valaki? – szólalt meg a szőke srác, és nyújtotta a mogyorós zacsiját. Nyaaaa, szeressem a mogyorót!
- Én kérek! - Ki is vettem egy nagy marékkal. - Ja és csakhogy tudd, mielőtt téveszméid lennének, én nem vagyok buzi, csak helyes és aranyos, és engem szeretnek a lányok. Ami azt illeti volna még mit tanulnod tőlem.
Azzal be is tömöm a mogyorók egy részét a számba, a másik részét meg odaadtam Reginának, hogy azért neki is legyen ebből valami jó, amíg várakozunk. A szőke érdekes bemutatót csinált, és a fülébe is ment. Az utóbbit kicsit elszúrt trükknek véltem mit sem sejtve abból, hogy megijedt.
- Nya, rosszul csinálod, és különben is a mogyoró nem megy át a fülön keresztül a szájba, te lökött lovag! Így kell ezt csinálni!
A maradék mogyorókat jó magasra feldobtam, és azok egyenest a számba repültek egymás után. Az utolsóval dekáztam, de a kezeimmel, és majd az ujjon való pörgés után az is berepült forogva a számba. Csont nélkül.
Hogy miért csináltam ezt? Biztos féltékeny voltam, és ezzel a bemutatóval akartam a lányok előtt felvágni. De azért lehető legédesebb arccal meghajoltam a lányok előtt.
Végre aztán megérkezett azt a kövér csuklyás tag, aki még délután adta nekem a meghívót. Volt vele egy kislány is. Már cicamosolyra húztam a számat, mikor észrevettem, hogy milyen érdekesen van rajta az álarc. Mindenkit talán elborzadt a látvány, hogy azt szó szerint felvarrták a kislányra, de én csak félredöntöttem kíváncsi arccal a fejem, és néztem. Ahhoz képest, hogy kicsivel távolabb állt tőlem, simán kiszúrtam.
- Nem fájt, amikor felvarrták? - kérdeztem naivan. - Nem kényelmetlen az így néhány olyan dolognál, mint a fürdés, öltözés és ilyesmik? Nem kényelmesebb, ha rendesen szalaggal kötötték volna rád az álarcot, ahogy szokás? Egy ilyen aranyos kislánypofit kár volna tönkretenni így...
~ Ez a valóságban gyerekkínzásnak számít, nem? ~ ezt már inkább gondoltam.
Senki se figyelt rám, mert a kövér emberünk megszólalt:
- Üdvözlök mindenkit! A nevem Melva. Örvendek a szerencsének, örülök ennek a szép létszámnak. Hagy mutassam be a... - a kislány megbökdösi. - Ő Siela. Kérek mindenkit, adja oda a levelet, melyet a minap kapott tőlem.
- Tessék, bájos kisasszony! - hajlongok a kislány előtt átnyújtva a meghívót, mikor az körbe járt, hogy átvegye mindenkitől a papírokat. Láttam, hogy felemás színű a szeme. Egész egyedi és cuki, a macskáknál is van egy ilyen külön faj, amiknek szintén olyan a szemük. A varrás nyomok aggasztottak.
Aztán visszament Melvához.
- Rendben van. Akkor mindenki felkészült a belépésre? Akkor kérlek érintsétek meg a kristályt.
Hátralép, és Siela ott marad a helyén, azaz konkrétan a központban. Levett a nyakáról egy nagyon szép ékkövet, amit eddig észre se vettem, hogy azzal csináljon valamit, majd az világítani kezdett.
- Átjáró. A cirkuszhoz.
Regina aggodalmaskodott, és szerintem ezt próbálta is jelezni nekem a fejével való bökdöséssel, de én szinte semmit se sejtve lelkesen mosolygok, és már megyek is megérinteni a kristálygömböt.
- Gyere, Regina! Repülünk egyet a portálon, és megmutatjuk nekik, hogy kell a nagymacskákat kínzás nélkül beidomítani!
(~ Istenem, hogy néha milyen buta a papa! ~ Gondolta Regina.)
A petem a vállamra ugrott, és én meg is érintem minden megkérdőjelezés nélkül, hogy átkerüljünk a cirkuszba, és felcsapódjak a lánytársaim mellé.
- Jövök, Lady Viola![/color][/color]

_________________
Nya!
Pontozás és felszerelés:
Élet: 9 (+4) / 65 hp/
Fegyverkezelés: 11
Erő/Irányítás: 13 (+7)
Kitartás: 9 (+2)
Gyorsaság: 10 (+Cool
Speciális képesség: 8 (+11)
Páncél: +21
avatar
Snowcat
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 230
Join date : 2013. Jun. 20.
Tartózkodási hely : Hát a másvilág!

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
593/600  (593/600)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Aida Atsumori on Szomb. Jún. 29, 2013 12:34 pm

Szép kis bagázs gyűlt össze a főtéren, körülbelül hét-nyolc tagos. ”Ezek szerint nem csak én kaptam meghívót. Nézzük kik vannak.” – pillantottam rá egy, beképzelt, macskaimádó melegre. ”Menten beszarok. Ez komoly? Még tűrhetően is nézne ki, ha hanyagolta volna a szőke melírt, a firkálást az arcán, azt az idióta szemüveget, meg azokat az élénk színeket. Várjunk. Akkor mi maradna? Ja, semmi. Jó, előítélet rossz barát. Lehet direkt, megtévesztésnek ilyen a külseje. Egyetlen jó pont a macskája. Szeretem a macskákat. Tovább.” – rázott ki a hideg.
Egy teljesen rideg lányra lettem figyelmes. ”Oké…előítélet rossz barát. De mégis. Olyan rossz érzésem van már csak attól is hogy ránézek. Jééé~ még szőke hercegünk is van. Ismételten egy hatalmas macsó. Gyűlölöm az ilyeneket. Egy normális ember nincs itt? Komolyan mondom megőrülök. Előítélet rossz barát…előítélet rossz barát. Egész küldi alatt ezt kell majd magamba beszélni. Két normálisnak tűnő ember. Végre. Még egy aranyos kislány és egy jó fej csajszi. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből.”
- Sziasztok. – léptem közelebb a fura sráchoz és jó fej csajszihoz.
Közbe kiderült hogy a macsekfannak Snowcat a neve. A hópárducának pedig Regina.

- Regina...szép név. És nagyon aranyos is. – vittem egyre közelebb a kezem. – Baj ha megsimogatom?
Ekkor toppant be a kövér alak, oldalán egy lánnyal. Furán rögzült az arcához a maszkja, és ahogy rávetült a holdfénye, meg is csillant ott valami. De a szemei még ennél is érdekesebbek voltak. ”Heterokrómia…rég láttam.” Végül beszedték a leveleket és megkellett érintenünk egy kristályt. ”Jól van. Ha muszáj, akkor megteszem.” – érintettem meg az ékkövet, vagy mit. ”Úgy érzem, ebből még baj lesz”

avatar
Aida Atsumori
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 272
Join date : 2012. Nov. 20.
Age : 17
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
736/800  (736/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Drake Haru on Szomb. Jún. 29, 2013 2:19 pm

Szokatlanul sok ember volt a főtéren, pedig tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor igazán kevés az olyan bátor, vagy éppen bugyuta ember, akik kint sétálgassanak, hacsak nem valami gonoszságon törik a kis buksijukat. Ahogy teltek az órák, fogyott a tömeg is, de nem eléggé. Végül rajtam kívül még hét alak ólálkodott a környéken. Jól megnéztem magamnak őket. Először is ott volt egy erősnek, és magabiztosnak tűnő nő, akivel nem szívesen akasztanám össze a bajszom, aztán egy kislány is volt ott, aki ismerősnek tűnt nekem, mintha egyszer már találkoztam volna vele. Furcsa, hisz akikkel egyszer találkozom, azok általában meghalnak. Talán ő lehetett az, akivel a múltkor azon a furcsa küldetésen voltunk? Aztán volt egy furcsa fiú, aki színes ruhákban tántorgott, mellette egy cicussal. Nem tűnt túl komoly ellenfélnek, inkább szórakozottnak, és melegnek. Aztán elviharzott előttem egy szőke cicafiú is, szinte biztos, hogy elfutna, ha csak gonoszan néznék r, akkor is. Egy barna hajú, átlagos srác, meg egy szemüveges, okosnak kinéző, szintén átlagos srác. És volt még egy nagy kígyó, egy férfi társaságban. Nem mondhatom, hogy sötét alakoknak tűntek, akik épp valami sunyi dologra készülnek. És mellettük ott voltam én, egy ártalmatlan, aranyos kislány, aki segítségre szorul. Hát nem bájos? Talán ők is leveleket kaptak? Talán őket is az a bácsika hívta ide? Mindenesetre jobb volt nekem a háttérben meghúzódni. Az árnyékból figyeltem, ahogy csevegtek, vagy éppen csak járkáltak. Mindaddig nem bújtam elő, míg meg nem jelent újra az a kövér férfi. Ekkor óvatosan, ám sietősen közelebb lépkedtem.
- E-Elnézést.. Üdvözlet. - mosolyogtam csöppet zavartan. itt az ideje ártalmatlan kis lánykát játszani. Egy szőke hajú lány volt most a dagi alakkal. Jobban megnéztem magamnak, hiszen igencsak érdekesen festett. És akkor vettem észre.. Mintha varratokkal rögzítették volna arcára a maszkot. Elraktároztam magamnak ezt az információt, de nem szóltam egy szót sem. A lány összeszedte a leveleket, amit kaptunk. A levél.. Ajjaj. Vajon elhoztam? Kissé pánikba esve tapogattam meg a zsebeimet. Nem voltam biztos abban, hogy nem dobtam-e ki véletlen. Végül nagy sóhajtást követve előhalásztam az igencsak összegyűrt lapot a zsebemből. Meglett. Odaadtam a lánynak, aki mélyen a szemembe nézett. Nem szerettem a szemkontaktust, ám ha ő így tesz, akkor nem fogom elfordítani a fejem. Kihívóan visszanéztem rá.
Cirkusz..Szóval tényleg ilyesmi lesz.
- De jó, szeretem a cirkuszokat. - mosolyogtam vidáman, miközben megérintettem a gömböt. A látszat fenntartása mindig fontos.. És egy ártatlan kislány mindig szereti az ilyesmit, nem?!

_________________
Színem:DarkOrchid
avatar
Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Shakan on Vas. Jún. 30, 2013 9:49 am

Mindannyian megérintitek a gömböt. Mikor mind a nyolcan megérintettétek, furcsa, sercegő hangot hallotok. Körülöttetek a világ kezd megfakulni. Rossz érzésetek támad... Hiába próbáljátok elrántani a kezeteket, már nem megy. A világ körülöttetek csak fakul és fakul, kezd teljesen eltűnni, egymást is egyre homályosabban látjátok. A Kezdetek Városának főtere eltűnik, helyét a semmi váltja fel,  végtelenbe nyúli fehérség. Egyedül, magatokra maradtatok. Csak magatokat látjátok. Körülöttetek senki. A fehéret a sötétség váltja fel... Immár magatokat sem látjátok. Hangos, mintha a közelben hallható, visszhangos női hangot hallanátok.
- A Rossz órája elérkezett.

Saya
Kezdetben nagyon sötét van. Körüled mindenhonnan sercegő hangot hallasz. Valami a válladhoz ért. Nem anyagi dolog. Érzed rajta, nincs teste... Csak a sercegő hangok erősödéséből és egy kicsit fura, elektromos érzésből érzed. Leültetnek, nagy erővel belenyomnak valami puhába. Nagyon kényelmes. Egy halvány fény kezd elterjedni a szobában. Narancssárgás, lidérces fény. A sötétség kezd visszahúzódni egy-egy sarokba, az ágy alá. Egy lányos szobában vagy. A szobán végig körbe polcok, vitrinek vannak. A vitrinekben, a polcokon végig játékok. Azonban ami rögtön feltűnik: egyetlen ép játék sincsen. Legalább a karja minden plüssnek, babának hiányzik... Egy kerek asztalnál ülsz. Veled szemben egy maszkos kislány. Hasonlít a lányra, aki az átjárót nyitotta. Sőt, ugyan úgy néz ki. Csupán nemesi, fodros-bodros ruhát visel. Hangjából tisztán hallatszik, mosolyog.
- Szia. Saya-chan, ugye?

Viola
Semmit sem látsz. Vak sötét van. Egyedül vagy. A távolból kabócák ciripelését hallod. Ahogy pár lépést előre csoszogsz, nagyjából le tudod vonni a következtetést: saras, olykor füves, földes részekre érsz. A hátad mögül valami sercegést hallasz. Furcsa, mintha kezdené ellepni a testedet, de nem tudod megállapítani, milyen anyag. Akárhová lépsz nem tudsz szabadulni tőle. Szép lassan kúszik fel a lábaidon, egyre feljebb és feljebb ér a combodon...

Nagoyaka Kiyoshi
Itt valami nagyon nincs a rendjén. Teljesen sötét van, semmit sem látsz. A lépteid visszhangzanak. Nem tudod, hol lehetsz. Tompa, recsegő zenét hallasz a közelből, bár nagyon szakadozik. Valami megérintette a hátadat. Valami nem anyagi. Serceg, mikor hozzád ér. Egyre több érintést érzel, a tested minden részéről. Az érintések vérfagyasztóan hatnak rád... Mintha meg akarnának fojtani.

Dai
A sötétség mindent elborít. Mikor odajutsz, a kígyódat nem érzed, hiába tapintanád. Pedig biztos vagy benne, veled volt. Ez biztos. Egy kicsit csúszós felületen lépkedsz. Körüled furcsa morajlásokat hallasz, bluggyogást. Vajon víz?

Drake Haru
Sötét van. Felüdít ez a sötétség és az egyedüllét. Ugyan akkor valamilyen szinten aggaszt is. Az orrodig sem látsz el, vak sötét van. Így nem fogsz tudni kitalálni. A lábaid alatt mintha apró kavicsok ropognának mikor lépdelsz, recsegő hangot hallasz minden felől. Ami jobban aggaszt, az a sercegés jelen pillanatban. Érintéseket érzel a tested minden területén, mikor hozzád érnek az anyagtalan kezek kicsit felerősödve hallod a sercegéseket.

Joey Chrome
Teljes a sötétség, semmit sem látsz. Miért történt ez?! Kétségbeesetten lépkedsz, mintha homokon lépkednél. Légnemű, gáz, sőt, nem is, sokkal inkább anyagtalan kezek érintését érzed mindenütt a testeden, érintésük sercegő hang kíséretében történik. A szél kezd feltámadni, különös, csikorgó-nyikorgó hangot hallasz...

Jay
Rossz érzésed van. Nagyon rossz. Mély csönd vesz körül. Fülledt a levegő a helységben, ahol vagy. Alattad talán csempe terül el. Úgy érzed, egy kicsit kisebb helységben vagy.

Snowcat
Regina eltűnt. Nincs a válladon. Nem látsz semmit. Bűzt érzel, talán állati bűzt... Szörnyű trágyaszagot érzel. Furcsa, sercegő hangot hallasz, közben érzed, ahogy a testedet mindenhol érinti valami. Valami, aminek nincs teste... A lábaid alatt valami szalmaszerűség van. Állatias morgásokat, nyávogásokat, sokféle állatias hangot hallasz mindenhonnan körüled. Kis idő elteltével valaminek a nyüszítését. Egy kutyáét... Épp kibelezhetik a kétségbeesett, hangos nyüszítésből ítélve...

/Off: a karaktereitek valóban vak sötétben vannak, semmit sem látnak. Éjellátás, egyéb látások sem működnek! A reagálási határidő 2013.07.02. Embarassed
Dai és Jay, a reagjaitokat majd egyben kérem bepótolni./
avatar
Shakan
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Joey Chrome on Vas. Jún. 30, 2013 10:21 am

Baszki, hol vagyok, és miért ez a nagy sötét?? Nem fizetett a cirkusz villanyszámlát?? Kétségbe esve lépkedtem, de mintha homokban lennék… Mi a fene, sivatagban vagyok éjszaka?O.O
- Hahóóóó! – Kiáltom el magam. – Van itt valaki? Violaaa! Melvaaa! Sielaaa! Macskás srááác! Akárki?! – Semmi válasz. Remek, egyedül vagyok-.- Vagyis majdnem:
- Hol vagyunk?
- Nem tudom. – „BH” is jókor szólalt meg. Mikor már késő. Hirtelen azt érzem, hogy valamik fogdosni kezdenek.
- KÍGYÓ!!D: - Kiáltom el magam ijedtembe, hiszen félek tőlük. De nem az volt „szerencsére”. Mintha anyagtalan kezek lennének, vagy nem is tudom. De hogy nem kígyó, az biztos, mert az nem szokott sercegni!
- Hé Búzák, szálljatok le rólam! – Hessegetem el a valamiket rólam. Remélem legalábbis, hogy női kezek és nem férfiaké.X_X Emlékszem, amikor Meredith vagy ki volt az összebilincselt Meleg Márkkal, vááá!X_X Többet nem akarok olyan küldetést, az biztos!X_X
- Szerintem nem volt túl jó ötlet ide jönnünk…
- No shit, Sherlock! – Ahogy szokták ilyenkor mondani. - Szerinted a Cirkuszban vagyunk?
- Nem vagyok biztos benne. De bajt érzek. – Húúú de megnyugtató volt, öcsém! Komolyan, csak becsokiztam majdnem!
- Lehet ennél rosszabb? – Óóóh, minek kérdeztem meg?! Feltámadt a szél. – Vááá, minek kérdeztem?X_X Belemegy a szemembe a homok!>< - És mintha nem lenne elég, valaki csikorgó-nyikorgó hangot hallok, amitől úgy néztem ki, mint egy rajzfilm figura kiszínezés előtt.
- M-Mi ez? Egy Transformer, akire ráférne az olajozás??
- Mi az a Transformer?
- Hosszú „BH”, hosszú… - Nem értem, ki nem ismeri azt meg. Vagy lehet, hogy „BH” egy programozás?o.o Nem tudom én sem, remélem egyszer kiderül.

_________________


Adatlap|Bolt|NJK-k|Trófeák (Szafari)|Szoba

Színek:
Mesélés (olive), Joey (yellowgreen), George (purple), Rebecca (pink), Haru/Grifi (seablue), Ichiro/Ichi (peru), Eiji (slategray)

Gyűjtögetés aktiválva lesz: 2017. Február 15.
avatar
Joey Chrome
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 768
Join date : 2013. Feb. 11.

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1756/1900  (1756/1900)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Saya on Vas. Jún. 30, 2013 10:03 pm

A sercegés nem zavar, de minden más igen. Még sosem teleportáltam ezelőtt, szóval nem tudom, milyen érzés lehet, talán pont ugyanilyen, de azért még megrémít és szeretnék inkább elfutni másmerre. Az ajkamba harapok és olyan erősen szorítom a gömböt, ahogy csak merem.
Végül, mikor a fehér átvált feketébe, inkább behunyom a szemem. Az is fekete, így nem érhet több változás, és megvárom, amíg alábbhagynak a dolgok. Egyszer csak valami hozzám ér, én meg megprödülök.

-Hugi?
Semmi válasz, és kezdek megrémülni. Hugi válaszolna, de most miért nem válaszol? Érzem, hogy mintha reszketne, pedig ő sosem szokott. Olyan furi ez az egész helyzet, én mégsem akarok itt lenni. Ez így nem cirkusz. Érzem, ahogy valami ülő helyzetbe tol, és nem tudok ellenállni.
A fény végül csak-csak teret enged magának, amitől picit megnyugszom. A vitrinek, és a játékok láttán érzem, hogy Hugi furcsa viselkedése is alább hagy és újra olyan, amilyen azelőtt volt. Érzem, ahogy az ő tudata lassan átveszi az enyém helyét, és megnyalja a szám szélét.

~Milyen édesek.~
Sokkal erősebbnek érzem a hangját, mint máskor, és a szám magától formálja a szavakat, de tudom, hogy szinte csak suttogás, amit mond. Aztán a tekinetünk valami másra fordul, és Hugi visszahúzódik a helyére, mintha megijedne. Ő amúgy is nem szeret úgy elől lenni, hogy azt mások is lássák, csak amikor azt nézi, ahogy az áldozatunk már tágra meredt szemekkel és sápadtan nézi az új világot, amit mutatunk neki.
A masskos kislány ül előttünk. Szilva, azt hiszem, ez a neve, vagy valami hasonló.

-Szia. Saya-chan, ugye?
-Aha. -bólintok és újra a saját hangomat hallhatom. A lány hangjától önkéntelenül is mosolygok és valahogy úgy érzem, nem kell félnem. -Te meg... izé... Szilva-chan, ugye? :3
avatar
Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 699
Join date : 2013. May. 17.
Age : 14
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3076/3100  (3076/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Drake Haru on Kedd. Júl. 02, 2013 4:11 pm

Mi a..? Hirtelen minden eltűnt. No nem mintha aggódnék egyedül, csak azért mégis aggasztó ez az egész. Hogy hova tűntek? Nem érdekel.. Bajuk esett? Az úgy jó! Na jó, persze nem vagyok gonosz.. annyira. Viszont már amúgy is zavart a jelenlétük, nem is kicsit. Végre a magány, és a sötétség takarásában lehetek. Viszont a fene enné meg, nem látok semmit. Miért van itt ennyire sötét? Az orromig sem látok. Előreléptem. Kövek voltak lábaim alatt. Valahova elteleportáltak engem.. Valahova, ahol kövek vannak. Nem mertem előrébb menni, hátha nekimegyek valaminek. Ami viszont ennél is rosszabb, valami szórakozik velem. Furcsa hangokat hallottam, és valami megérintett. Megpróbáltam utána kapni, de csak a semmibe kaptam bele. Furcsa érzés volt, ahogy a valami hozzámért. Mintha nem is létezne igazán.. És mindig a hang! Az a furcsa, ismeretlen hang! Akaratlanul is összerezzentem minden érintésre, és néha még fel is nevettem. Csikis vagyok, na. Máskor meg szinte elvörösödtem.. Nem szabadna ezeknek mindenhol érintgetniük.>< Gusztustalan! Undorító! Valamiiii! Fegyveremmel hadonásztam a semmibe, remélve, abbahagyják.. Vagy valamit, vagy valakit eltalálok. De semmi.. az égvilágon semmi! Csak a levegőt vágtam meg. És ez a hang! Fáj tőle a fejem!
- Hagyd abba! - kiabáltam a semmibe. - Mit akarsz? Miért érintgetsz? - kiabáltam tovább. Előreléptem a kavicsokon. - Itt vagyok! Gyerünk, mutasd magad! Ne bujkálj, állj ki rendesen! - üvöltöttem. Tiszta vörös volta fejem a méregtől, és a dühtől, no meg az elpirulástól. Nem igaz, hogy ennek tapogatnia kell! #>< Az tuti, hogy ez nem a cirkusz, és az is tuti, hogy ez valami csapda. Vagy megneszelték volna a szándékaimat? Rájöttek volna, hogy nem az a nő jött el, akinek kellett volna? Hogy őt megöltem? Én csak segítettem neki, könyörgöm. Semmi baj nincs azzal, ha megismertetem vele a halál gyönyörűségét..

_________________
Színem:DarkOrchid
avatar
Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Viola on Kedd. Júl. 02, 2013 5:51 pm

- Huh..? - nyögöm meglepetten, mikor a gömböt megérintve a világ kezd körülöttem elmosódni. A tárgyak, a föld, a többi játékos, de maga az egész látképem centiről centire veszíti el kontúrjait, majd színeit, egyetlen, hatalmas kivehetetlen masszává formálódva.
Semmi, illetve a nagy fehérség áll össze szemeim előtt, mely végtelen határait ki tudja milyen messzire tolta ki. Itt valami nem stimmel, az biztos. Csapdába estem, amibe én bolond önkéntesen léptem bele. Hogy lehettem olyan bugyuta, hogy azt hittem itt minden ilyen egyszerűen megy..? Ez az egész titkolózás éppen elég jó köntörfalazás arra, hogy nyom nélkül eltüntessenek bennünket. Aztán az egész fehérség egyszerűn átmegy sötétségbe, mintha valaki lekapcsolta volna villanyt, vagy kilőtte volna a napot.
A teljes sötétség, melyben még az éjjeli látásom is haszontalannak bizonyul, holott pont az ilyen helyzetekre váltottam meg a második szintjét is. Kissé igazságtalan, hogy vannak ilyen helyszínek a játékban, de ez is biztos egy programozó munkássága, ha éppen nem egy játékos képessége. Elvégre lehet még annyi meg annyi különleges képesség, amiről nem tudok semmit, de ereje meghaladhatja az összes játékosét, hogy még belegondolni is rossz.
Összeráncolom a homlokom, mikor egy vészjósló hang szólal meg a közelemben. A rossz órája elérkezett..? Ez nekem baromira úgy hangzik, mint valami világvége előtti sejtelmes megjegyzés a vihar előtti csendben.
Furcsa érzésem van ezzel a hellyel kapcsolatban. Lágy szellő cirógatja arcomat, s vele együtt egész testemet. Bogarak ciripelése váltja fel a nyugtalan csendet, s az illatok is egy kicsiny, félreeső mező, vagy rétről árulkodnak. Lépek előre párat, kezeimet magam előtt tartva, vakon tapogatózva a sötétben, hogy azért mégse menjek neki valaminek, ha éppen előttem lenne. A lábammal cuppogós, sikamlós területre érek. Sár... Mocsárban lennék..? A rétes elképzelésem elég gyorsan megbukott. De az is lehet, hogy csak valami ártér a környék.
- Mi a..? - kérdem magamtól zavartan, ahogy a hátam mögül zavaró, ritmikus pattogásra leszek figyelmes. Halk, de ugyan akkor idegesítő. Lehúzom gyűrűs ujjamról a Metamorphot, s hangtalanul átváltoztatom az alakját egy recés pengével megáldott katanává.
Egy mob lenne..? Nem érzékelek semmit. A képességem sem tudja meghatározni, hogy mi van körülöttem. Meztelennek érzem magamat a különleges hatalmam nélkül...
A valami pedig úgy tűnik tényleg rám utazik. Felkúszik a lábamra, s hiába csapok rá a fegyverrel, nem állítja meg. Hátrébb ugrok, remélve, hogy megszabadulok tőle, de a következő lépésemkor már megint belegabalyodok, s feszülten próbálok kitörni...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Aida Atsumori on Kedd. Júl. 02, 2013 6:14 pm

Ahogy megérintettem a gömböt minden elhalványult. Az arcok elmosódtak, a végtagok torzak lettek, minden más pedig a felismerhetetlenségig változott. Végül egy végtelen fehérségben találtam magam.
Fura volt, mint egy álom. Reméltem is hogy az. Utáltam egyedül lenni, és a szín is retinaégető, vakító volt. Tettem pár lépést, hátha történik valami, de talpam földhöz való koccanásán és visszaverődött hangján kívül az égvilágon semmi.

- Jöhet ennél valami rosszabb? – kérdeztem pánikba esve csak úgy magamtól, költői kérdésként, hangom ugyanúgy ismétlődött mint előbb.
Hirtelen megszólalt egy női hang, ami reményt és nyugalmat hozott szívembe, hátha kiút lesz innen. Csalódnom kellett. Amint értelmeztem a mondatot, még lejjebb süllyedtem félelmemben, mint előtte.
”A rossz órája elkövetkezik!? Ez mégis mit jelent!? Mért kell itt mindennek érthetetlennek lenni!?” – sötétült be
Készültem elővenni a fegyverem, amikor megjött a folytatás.
”Király. Most már a nyugtalanság mellett, az orromig se látok. Tudni se akarom mi a következő…” Rémisztő, gyilkoláshoz illő fuvola játék vette kezdetét, közbe fizikai valóval nem rendelkező, talán kezek próbáltak halálra fojtani. Ekkor elpattant valami. Úgy éreztem, itt a vég. ”Minden amit eddig tettem, elszáll a semmibe, mindenki akit eddig ismertem, elfelejthet engem.” Aztán még tovább ment a pumpa. ”Állítólag most kezdődik életem fénypontja, én pont ilyenkor nem fogok megdögleni! Aki ki akar nyírni, elfelejtheti hogy sikerrel jár.”
- Nem akarok meghalni. – szólaltam meg halkan. – Nem kell meghalnom. Nem fogok meghalni!
Kapálóztam, mocorogtam, amennyire bírtam, mert tudtam, az előbbi felszólalásom igaz.Ha nem akarok meghalni, nem kell és ha nem kell, akkor nem fogok!”
- Hagyjatok békén! Közel se ezért vagyok itt! Vigyetek a cirkuszba! – ordítottam.


avatar
Aida Atsumori
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 272
Join date : 2012. Nov. 20.
Age : 17
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
736/800  (736/800)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Snowcat on Kedd. Júl. 02, 2013 9:00 pm

Egy furcsa női hangot hallottam, amint megérintettem az ékkövet, ami átvitt engem egy másik számomra vadidegen helyre olyan hatással, hogy a főtér körülöttem elhomályosodott végtelen fehérségbe, majd feketébe.
Regina eltűnt. Aggódom, de remélem, csak csavarogni ment körbe az új helyen, mint ahogy szokása általában, ha mindig a közelemben lehet. Bár a macskák nagyon jól látnak a vak sötétben, nem úgy, mint mi, emberek. Tiszta sötét van itt, és nem látok semmit.
- Hahó? Álarcos lány? Melva? Regina? Hová tűntetek?
Testemen érzem, hogy mintha taperolna valaki. Én meg nagyon nem szeretem, ha nyúlkálnak hozzám az engedélyem nélkül!
- Nyaa! Hé! Ha fiú vagy, ne nyúlj hozzám! A lányokat szeretem, csak metroszexuális stílusom van, meg igen bájos sármom! Csak a lányok simogathatnak!
Ugráltam, megpróbálván a láthatatlan taperolót lerázni magamról.
- Ez furcsa... szalmákon állok vagy mi?
Csak most tűnt fel ez, meg az, hogy olyan szag van itt, mint a farmon a pajtában, tele állatokkal. A tudatban, hogy itt állatok vannak, és hallom a különböző hangokat, felvidultam.
- Húúúú, a cirkusz istállójában vagyok? Komolyan? Az állatok között? Fúúúú, nyaaaa! Ha én nekem kell gondoskodni az állatokról, az jó! Legalább megmutatom a bagázsnak, hogy kell úgy idomítani az állatokat, nem nem kínozzák! Hol vagytok, cicuskáim, lovacskáim, elefántocskáim, és egyebeim?
Csak egy helyben tudtam ugrálni, mert még mindig nem láttam semmit. Ha látnák, akkor körbeugrálnám boldogan az egész istállót. Aztán megtorpantam, mikor hallottam egy kutyanyüszítést, aztán a szerencsétlen állatot a hangok folyamán jól megtépte a többi ragadozó állat.
- Óh, nya igen... állatias dzsungel törvény... az erősebb állatok megeszik vagy csak úgy megölik a másikat. Ez a természet rendje, amibe nem szólhatunk bele, és egyébként se tehetek semmit a kutyiért. Ejnye, állatocskáim, legalább egyétek meg kulturáltabban! Egyetek szépen, és akkor megjutalmazlak titeket!
Hát igen, ha már nekem kell ezekről az állatocskákról gondoskodnom, legalább úgy illene, ha szép rendet és harmóniát teremtenék köztük. Bár nem tagadhatom meg tőlük a friss húst. Csak honnan szerezzek be nekik kutyát? Ha Regina felbukkan, akkor megkérem szépen, hogy segítsen kutyákat keresni...
Amúgy a kutyák az egyetlen állatok, amikkel nem vagyok megbékélve. Aranyosak és hűségesek ők is, meg minden, csak kegyetlenek a macskákkal, pedig a kutya nem tudja, miért üldőzi egyáltalán a macskát, hiszen csak ritka esetekbe eszik meg a macskákat, amiket igazából nem is ennének meg. Hogy a mascka üldözi a rágcsálókat, az normális, hiszen azok a macskák valódi tápláléka.

_________________
Nya!
Pontozás és felszerelés:
Élet: 9 (+4) / 65 hp/
Fegyverkezelés: 11
Erő/Irányítás: 13 (+7)
Kitartás: 9 (+2)
Gyorsaság: 10 (+Cool
Speciális képesség: 8 (+11)
Páncél: +21
avatar
Snowcat
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 230
Join date : 2013. Jun. 20.
Tartózkodási hely : Hát a másvilág!

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
593/600  (593/600)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Shakan on Szer. Júl. 03, 2013 3:25 pm

A sötétség mindenkit kezd az őrületbe kergetni. Bármit is beszél bárki, válasz semmire sem érkezik, az anyagtalan valamik pedig sokkal erőteljesebben kezdik ellepni a hangforrásokat. Mindenkit fojtogatnak... Fulladozni kezdtek. Mikor már esetleg a halálba is beletörődtök, egy női hang hallatszik újra.
- A hajnal nemsokára elérkezik...
A semmiből hallatszott az előzőhöz hasonlóan. Mintha vidámságot fedeznétek fel benne, ám mégsem tudtok teljesen megnyugodni attól, ami szemetek elé tárul...

Saya
A lány előtted felsóhajt, miután a női hang megszólalt. Kérdésedre csak gyorsat nemet int fejével.
- Siela.
Egy kártyát tesz le eléd, lefordítva.
- Ha a Jó  bántani akarna, akkor csak tépd ketté. Ő megvéd majd Sierrától.
Arckifejezéseit ugyan nem láthatod, bár érzed, tudod jól, hogy most nem vidám. Sokkal inkább, mintha aggasztaná valami... A kártyáért nyúlsz, ő a kezedre helyezi a kezét. Nagyon hidegek a kezei. A szemeid lassan letapadnak, akaratod ellenére is, hiába próbálsz ébren maradni. Elalszol...
Teljesen máshol ébredsz fel. Egy padon nyitod fel szemeidet, egy templomban. Furcsa, lidérces, kék fény szálldos a templomban. Kis kék, repkedő, foszforeszkáló gömbök. A sötétség úgy tűnik számodra, él. Akárcsak valami élőlény, úgy kezd szép lassan elfoszlani körüled. Egyenlőre csak egy kis körben látsz, amiket ezek a lidérces kis kék gömbök bevilágítanak. Csak most pillantod meg, a kártya, melyet Sielától kaptál a kezedben van. Mikor megfordítod, egy harcost látsz a lapon. Kezében egy hatalmas, fogazott kard, arcán fehér maszk, különös, anyagtalan, gomolygó fekete testét fekete páncél borítja. A fején a gomolygó sötétség egy olyasfajta "két ágú" sapkaszerűséget alkot, mint amit a bohócok szoktak hordani. A harcos tartása görnyedt, púpos.
A templom harangjai megkondulnak.

Viola
Minél jobban ficánkolsz, annál erőteljesebben mászik rád a valami. Kétségbeesésedben még a katanádat is egyszer-egyszer meglódítod. Mindhiába. Teljesen belepik a testedet ezek a valamik. Hátraesel, egyenesen valami kemény felületre, talán kő. Ez is rátesz egy lapáttal, most már a hátsód is fáj, a valamik meg szinte már megfojtanak. Ekkor jön a megváltás... A női hang újra megszólal. Körülötted mindenhonnan a semmiből világító kis kék gömbök tűnnek fel. A sötétség oszlani kezd körüled, szép lassan elhúzódik. Rajtad pár valami megragadt... Szép lassan tűnnek el rólad. Egy mozgó sötét, csecsemő méretű, szabálytalan gomolygó dolog a lábadon maradt. Két keze van, kitartóan kapaszkodik a combodba. Felnéz rád... Arcát fehér maszk takarja. A maszk moccanni látszik. Egy fülig érő vigyor kísértében megpillantod az éles fogait. Nem sokkal miután rád vigyorgott, egy kékes világító gömb átszeli a maszkot, elfoszlik. Minden szabálytalan fekete árnytól megszabadultál. Kicsit nyugodtan fújod ki magad. Most van időd körbenézni. Egy temetőben vagy. Alattad a talaj víz áztatta, saras. Egy kis körben már látsz, bár nem sokat világítanak be a kis gömbök. Már az éjellátásod is működik azokon a területeken, amelyeket a kék gömbök egyszer bevilágítottak.
Tőled balra, nem olyan messze harangozást hallasz.

Nagoyaka Kiyoshi
A nagy kapálózás közepett a földre kerülsz. Nem tudsz kiszabadulni az anyagtalan érintések rabságából. Ahogy beszélsz, még jobban ellepik a tested. Mikor már éppen elkönyveled magadnak, hogy itt helyben meghalsz, a női hang újra megszólal. Hangja nyomán reflektorok fénye kezd felgyulladni, az egész helyet megvilágítják. Kicsit bántja a hirtelen fény a szemeidet, ámbár sikerül gyorsan megszoknod. Az anyagtalan valamik megszűnnek létezni körülötted. Egy óriási porondon találod magad. Fölötted trapézok lógnak, a porondon két tartóoszlop látható, közöttük egy kötél van kifeszítve. A nézőtér teljesen üres, gigantikus méretű, legalább húszezer embernek nyújt ülőhelyet. A fölötted lógó egyik trapézról egy különös alak ugrik le a legalább húsz méteres mélységbe, egyenesen eléd, hatalmas nevetés, röhögés mellett. Talpra érkezett, egy különös, bohócforma alak.
- Haha, igazán szép előadás volt! - nevet, miközben tőreit a tokjaikba helyezi, tapsolni kezd - Nem akarsz meghalni, ugye?! Ez igazán szórakoztató volt! De hiszen itt vagy, itt a cirkusz, őrült! Szolgáld az úrnőt, végezz Sierrával, akkor nem fogsz meghalni...

Drake Haru
Hangod még jobban vonzza az anyagtalan dolgokat... Szinte teljesen a földre kényszerülsz, mikor a női hang ismét megszólal. Apró, kék gömbök kezdenek világítani a semmiből. Érdekes, maszkos, gomolygó árnyakat világítanak meg a testeden, melyeknek szabálytalan alakjuk rád csavarodik, beléd kapaszkodik. Amikor a kékes fények átvilágítanak rajtuk megszűnnek létezni. Körbenézel. Egy vásártéren lehetsz. Bódék körülötted, azon a kis területen, melyet a kék gömbök megvilágítanak. Az egyik bódéban valami furcsát pillantasz meg... Egy marionettbábú ücsörög egy széken összeroskadva, rajta habos-babos, kék ruha, barna hosszú haján egy apró korona. Egy tökéletes bábú, porcelánból van ahogy elnézed.

Joey Chrome
A Belső Hang egy szót sem szól, mikor te már szinte megfulladsz a kezektől. Meglepetésedre újra megszólal a női hang. Miután minden újra elcsendesedik kis kék, világító gömbök kezdenek világítani körülötted a semmiből. Az árnyak kezdenek rólad eltűnni, semmivé válni, amint a kék fények átvilágítanak rajtuk. Egy kis körben már látsz valamelyest magad körül. A részletekből könnyen kiveszed: egy játszótérre csöppentél. Egy homokozóban ácsorogsz, a homokozóba egy csúszda vezet. A nyekergő hangot a hinta adta ki. Benne egy lebiggyesztett fejű marionettbábú ücsörög összeroskadva... A fél karja le van szakadva, néhány foltban hiányzik a haja, egykoron gyönyörű, úri, fehér, fodros ruhája mára már szakadt. A "bőre" porcelánból van.

Snowcat
A nyüszítő kutyát rengeteg más állathang követi. Köztük felfedezel macskát, lovat, elefántot, medvét, köztük rengeteg ismeretlen üvöltéssel, állathanggal. Egyre több állat... Mindegyiket mintha kibeleznék, torka szakadtából üvölt, sír... Azok az anyagtalan valamik, melyek nemrég még csak hozzád értek, úgy érzed már durván beléd rúgnak, csipkednek, harapnak. A szádat hiába szorítod össze, valami belemegy. Leerőszakolja magát a torkodon, öklendezel, hányingered van, fojtogat. Úgy érzed itt helyben megfulladsz, véged. A női hang ismét megszólal. Körülötted nagyon halvány, kék gombócok. Egy-két árnyat semmivé tesz körülötted, szép lassan mindegyiket. Kivéve azt az egy valamit, ami a torkodban van... Alábbhagy a fulladozás, a köhögési ingered megmarad. Nagyon kis teret világítanak meg körülötted a kék kis gombócok. Egy sötét, hatalmas sátorban vagy. Körülötted üres ketrecek. Léptek zajait hallod. 2 player lép be a sátorba, egy nő és egy férfi. Felszerelésükről világosan látod, hogy ezek nem holmi kezdő játékosok. A férfi lovag, a nőről nem tudod a kasztját, nem látsz nála fegyvert. A férfi van tőled távolabb, hátrafordul a nőhöz.
- Fuss! Én feltar...
Befejezni azonban nem tudta... Valami egy ütéssel végzett vele... A player a földre rogy, apró pixelekre bomlik a teste. A nő futna, de nem tud. Egy fogazott penge suhintását látod csak, a nő is pixelekre esik. Ekkor a látószférádba ér a tettes... Egy harcos.. Kezében egy hatalmas, fogazott kard, arcán fehér maszk, különös, anyagtalan, gomolygó fekete testét fekete páncél borítja. A fejét is alkotó  gomolygó sötétség egy olyasfajta "két ágú" sapkaszerűséget formál, mint amit a bohócok szoktak hordani. A harcos tartása görnyedt, púpos, egy átlagos, felnőtt férfinél még így összegörnyedve is háromszor nagyobb...
Feléd néz, megemeli a hatalmas, fogazott pengéjét.

/Off: A reagálási határidő 2013.07.10.! Ne haragudjatok, de családi okok miatt ki kell tolnom bizonytalan ideig a reagálási határidőket egy hétre! Megértéseteket köszönöm! Dai és Jay, kérlek pótoljatok! 1-1 világító kék gombóc felvehető item - természetesen csak ott, ahol vannak gombócok./
avatar
Shakan
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 156
Join date : 2013. Jun. 06.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Drake Haru on Szer. Júl. 03, 2013 5:56 pm

Sikítás hallatszik. És ez nem egy áldozatom hangja, nem.. Ez az enyém. Egyszerűen rám tekeredtek ezek a valamik. Halálfélelem.. Meg fogok halni. A pokolba kerülök.. Annyi áldozat után végre én is megtudhatom, milyen az. Itt az idő, és el kell fogadnom. Kapálózok, küzdök az életemért. Természetes, hogy ezt teszem, mert ha nem tenném, nem élvezné annyira az, aki megöl. Nem vehetem el tőle azt az örömöt, melyet már oly sokszor megéreztem. Tudnia kell neki is. A halálommal megválthatom azt a valamit, rávezethetem a gyilkolás mámorára, segíthetek neki, hogy ő is átérezhesse mindezt a gyönyörűséget. Nemsokára én is megértem, mindent pontosan megértek.. Végső értelem.
Tulajdonképpen szeretek ölni. Szeretem a vér szagát, a jajszavakat, a halálsikolyokat, szeretem a csont roppanását, a testet elhagyó utolsó lélegzet mély tónusát. De legjobban a szemeket. Az áldozatok szemeit szeretem... Amikor már tudják, hogy nincs többé kiút, nincs menekvés. Akkor látszik a végső értelem! Amikor tudják, megértik, hogy nincs tovább. A haldoklás általában kitágítja a pupillákat. Egyszer valahol azt olvastam, hogy az áldozat retinájába ég a gyilkosa arcképe. Én minduntalan megmutatom magam, direkt a szemükbe nézek olyankor...Egy anya életet ad, én elveszem. Befejezem.Ez is egy fajta művészet. Életet adni és elvenni is. Ezt pedig szeretem...
Még akkor is, ha azt más teszi.. Velem. Már érzem.. Nem kapok levegőt. Egy hang a távolból. " A hajnal nemsokára elérkezik..." Változás, ez változást jelent. És meg is kaptam. Hirtelen kis fénygömbök cikáztak körülöttem, bevilágítva a teret. Fekete gomolyagok azok, melyek a testemre tapadtak, és fojtogattak. Egy maszk van rajtuk.. Mint azon a lányon. De ennek lehet valamifajta értelme egyáltalán? Van ebben valami rendes összefüggés? Hirtelen megszűntek a fekete valamik, a kék fény hatásra. Elkaptam egy kék gömböt, és magamnál tartottam. Hasznos kis dolog ez, elriasztja a sötétet. Persze nem volt ellenemre a saját halálom gondolata, de ha még várhatok vele, akkor bizony várni fogok. Addig is több embernek mutathatom meg a halál kéjét. Mert míg a gyilkolás örömét csak egy valakinek adhatom meg, addig a halált akármennyinek, soknak. Kis bódék vesznek körül. Mintha egy piacon lennék, annyi különbséggel, hogy teljesen csend van. Nem járkálnak emberek, nem kiáltoznak eladó asszonyok, nem alkudozik senki, teljesen kihalt minden. Egyetlen egy porcelán bab virított az egyik asztalon. Gyönyörű, hosszú selymes haja volt, melyben egy kis korona díszelgett. Kezei, és feje esetlenül lógott maga mellett. Nem mozgatta senki a köteleit, nem játszott vele senki. Megfogtam apró, kék ruhájánál fogva, és elnéztem egy darabig. Felemeltem a fa keretet, amire a kötelei voltak erősítve. Megvilágítottam arcát a kék gömbbel.
- Érdekes.. Te vajon mit keresel itt? - kérdeztem a bábutól csendesen.

_________________
Színem:DarkOrchid
avatar
Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A hajnal nemsokára elérkezik...

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.