RenAi vs Hinari

Lezárt fórum: ide nem küldhetsz témát, választ, nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default RenAi vs Hinari

Témanyitás by Rosalia on Hétf. Jún. 24, 2013 11:47 am

Harctér leírása: Sakktábla
A teleportálás után egy egyszerű, túlméretezett sakktáblára kerültök. A bábuk ember nagyságúak és könnyen mozdíthatóak. Míg RenAi a világos oldal királynőjének mezején áll kezdéskor, addig hinari a sötét szín királynőjének mezejére érkezik. Mint írtam, a bábuk könnyen mozdíthatóak, nem kell súlyemelés jártasság, hogy mozdítsátok őket, ám ha el akarnátok pusztítani őket, akkor <immartal object> felirat villan fel. A küzdelem véget ér, ha egyikőtök leesik a pályáról, vagy ha elveszti az életpontjait. Nincs perem a pálya szélén, így csak óvatosak legyetek.

Felszerelés: Mindkét versenyzőnek le kell vennie minden pluszt érő ruházatát! Saját fegyvereitekkel harcolhattok, viszont a bónuszok itt sem érvényesülnek. Speciális képesség a szabályzat keretei között, de használható. Jártasságok le vannak tiltva. Ördög nem játszható ki.

Párbaj időtartama: 5 kör/fő (ha a bíró úgy ítéli, akkor +1 kör)
Határidő: 3 nap

Bíra: Rosalia
Zsűri: Klein, Rosalia, Suguha

RenAi:
Élet: 26
Fegyverkezelés: 22
Erő: 10
Kitartás: 8
Gyorsaság: 16
Speciális képesség: 19

Hinari:
Élet: 14
Fegyverkezelés: 17
Erő: 14
Kitartás: 6
Gyorsaság: 22
Speciális képesség: 11

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by RenAi on Szomb. Júl. 20, 2013 7:40 pm


- Döntetlen?... Mégis hogy meg miért, mahh én ezt nem értem!... -
Vonultam be a váró terembe puffogva. Mérges voltam, nem értettem ezt az egészet, azon meg végkép ki voltam akadva hogy ismét döntetlen lett a Zhel elleni mérkőzésem. Volt pár alkalom amikor vele harcoltam de rendszerint vagy feladta a még azelőtt hogy eldőlt volna hogy ki is kerülhet ki győztesen, vagyis jobban bele gondolva eddig mindig vissza lépett az utolsó mindent eldöntő felvonás előtt. Bosszantó egy hozzá állás, bár maga a srác is had kívánnivalót maga után. Érdekes sosem tudtam eligazodni rajta és azt hiszem soha nem is fogok. De lépjünk tovább! Még mindig dühít hogy így alakult, inkább buktam volna el és akkor ez az ördögi kőr megtört volna, de nem! Az eredmény döntetlen! Így vagy szembe nézek vele még egyszer, vagy Hina-chan leüti nekem. A gondolat hogy valaki leüti előttem kissé bosszantott ugyanakkor van egy olyan érzésem hogy ha még egyszer szembe kerülnék vele képes lenne az utolsó csapás előtt feladni a meccset csak hogy engem bosszantson az a gyerek. Igen, bőven kinézem belőle, főleg hogy a nyeremény sem valami hű de nagy cucc így még az sem lenne ami igazán motiválja.

Néha-néha megcsapja a fülem a közönség zsivaja, majd ismét elcsendesül. A nézők kedvcsináló morajára elfog egy érzés. Látni akarom őket! Ugyanakkor azt hiszem az a legokosabb ha itt bent maradva kicsit lecsendesedek belülről és új erőt gyűjtök az utolsó harcomhoz. Legyen az bárki is, mindenképp győzni akarok, bár azt hiszem a Justiece League már azzal is győzött ha Hinari nyeri meg a mecset és én sem panaszkodhatok mivel bekerültem a döntőbe. Hátra dőlök és becsukom a szemem. Rita villan fel előtte, az utolsó másodpercek mint mikor két nem normális egymásnak estünk. Még mindig nem hiszem el hogy legyőztem. Tudtam hogy fontos volt neki, ugyanakkor magam sem hagyhattam. Nem is tudom hogy hogy fordulhatott meg bennem hogy a saját kardját használjam ellene, azt hiszem ezt hívják ösztönnek vagy fogalmam sincs. Az ilyesfajta turpisságok nem voltak eddig jellemzek rám, de ismét köszönetet mondhatok Rii-channak, mert ujjat tanultam tőle, méghozzá nem is akár mit. Nem a harccal kapcsolatban hanem némi önismeretet, és ezzel növelt az önbizalmamon is. Büszke lehetek rá hogy Ő az egyik legjobb barátom ebben a „börtönben”. Sőt ha így nézzük hálás lehetek a Akihikónak és a gonosz tervének, mert különben sosem ismerkedhettem volna meg ilyen nagyszerű emberekkel.

~ Véget is ért a mérkőzés? ~ Eszméltem fel, a közönség eszeveszettül tombol, és pedig idegesen kinyitottam a szemem és felültem a padon. Nagyot sóhajtottam, majd kinyitottam az ajtót. Egy távoli alakot láttam, de nem tudtam ki venni hogy ki is lehet az az aréna jobb felében. Hiába erőltettem a szemem nem láttam ki az, így gyorsan felpillantottam a kivetítőre. ~ Hina..ri..? ~ Olvastam a nevet amit láttam kiírva. Meglepődtem, ugyanakkor vegyes érzelmek keringtek bennem. Így ma már biztos nem győzhetek Zhel ellen, ugyanakkor győzzön bármelyikünk is, nekünk már garantált a győzelem. Mivel a Justiece fényeskedett, és nekem ez már bőven elég. Amint kirajzolódott a lány alakja, már messziről integettem neki, és oda kiáltottam egy gratulációt is. Hevesen dobogott a szívem mikor a teleporthoz kísértek. Rengeteg érzés kavargott bennem, boldog voltam ugyanakkor kissé csalódott is, kíváncsian vártam ugyanakkor tartottam is a küzdelmünktől, és még sorolhatnám. Nem aggódtam amint a pályánkra értünk rögtön elmúltak a heves és szorító érzések, mindinkább ürült ki az elmém és fogott el a játék szellem. Kipirosodott arccal és széles mosollyal mértem fel a terepet. Kicsit meglepődtem a gigantikus sakk figurák láttán, sőt a királyra felpillantva megszédültem és hátra lépésem folyamán a sarkam lelógott a pályáról. Ekkor tudatosult bennem hogy itt bizony le is lehet zuhanni. Megijedtem és előre léptem párat, egyenesen neki a velem szembe álló gyalog bácsinak. Oldalt kikukucskáltam hogy vajon Hinari mit is csinál, de nem láttam semmit sem a lányból. Talán még nem érkezett volna meg, vagy csak őt is eltakarja az egyik bábu, esetleg mögöttem van?... Pillantottam gyorsan hátra, majd tettem kezem a szívemre amely majd kiugrott a helyéről. Gyorsan és óvatosan a bábuk között osonva felmásztam az egyik csikóra és onnan kémleltem az ellenfelem tovább. A kissé előre dőlve, kezem a szemem felé tettem mint ha tisztelegnék és a távolba merengve próbáltam észre venni minden apró neszt és mozgást. Nem árt ha tudom merre is bujkál, hogy meg is tudjam támadni. Nem kellet sok, a lány árnyékára leltem majd megláttam egy kék ruhácskát, igen Ő lesz az. Húzódott még szélesebbre a szám széle.
- Megvaaagy! – Kiáltottam fel!
- Paci előreee! – Intettem parancsra a bábut, majd rá kellett jöjjek nem úgy megy az ahogy a képzeletemben lezajlik. Miután morcosan vettem tudomásul hogy a csikóm meg sem moccan, gondoskodtam róla én, leszálltam róla, és meglepő módon vettem tudomásul hogy könnyedén el tudom tolni. Az egyik gyalogost is arrébb csusszantba mozdítottam el a helyéről a pacim, méghozzá egyenest szembe Hinarival. Felmásztam a tetejére majd ismét szóltam a lánynak.
- Várj meg itt! – Jelentettem ki határozottan, ellentmondást nem tűrve, majd ismét vissza szaladtam a saját bábuimhoz és újból felé toltam egyet, egészen addig amíg a lány türelemmel hagyta, már ha hagyta. Nem tudom még mit fogok ebből kihozni, de se gond általában minden így kezdődik nálam. Razz

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1845
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by Hinari on Hétf. Aug. 26, 2013 2:37 pm


Torna. Nem is tudtam így nagy hirtelenjében, hogyan is álljak hozzá, az elmúlt időszakban túl sok változás történt ahhoz, hogy csak úgy, semleges nézőponttal forduljak szembe a tömeggel, amely már alig várta, hogy elkezdődjön a döntő. Zhel… Zhel visszalépett. Legalábbis nagyon de nagyon szerettem volna ezt hinni, bár a levele után, amit küldött, ennek aligha lehetett bármilyen racionalitása, én azonban minden erőmmel próbáltam belekapaszkodni a gondolatba, kizárva fejemből a makacs tényeket. A Katana ezúttal csöndes volt, ellensúlyozva az arénában tomboló hangzavart, melynek minden rezdülése újabb adrenalinadaggal lökött meg. Izgultam. Nem is kicsit.

Már ott álltam, ahol kellett, régóta, magam előtt bámulva a földet, és próbálva visszaemlékezni mindarra, amit tanultam. Magamról. A fegyveremről, és az ellenfelemről, akinek energikus és örökké vidám jelleme majdhogynem szöges ellentéte volt az enyémnek. Elmosolyodtam, ahogy meghallottam a hangját, és én is intettem neki, nem olyan vadul, mint ő, de azért pozitívan. Próbáltam felszabadultnak mutatkozni, belül, a torkomban azonban ott volt az a bizonyos csomó, s nem engedte, hogy önfeledt csevegésbe kezdjek. Nem mintha lehetett volna bármit is hallani a körülöttünk lévő zajtól.
A küzdőtér hangulata viszont már teljesen más volt. A fekete-fehér figurák árnyékot vetettek a pályára, s ahogyan körülnéztem, meglepetten tapasztaltam, hogy én is a szett tagja vagyok. Játszani kéne? Tanácstalan voltam a dolgot illetően, valahol egy régi filmben láttam hasonlót, ott a bábuk kiáltásra mozdultak, és le is ütötték egymást, méghozzá kíméletlenül. Nem akartam erre a sorsra jutni, s Ai-nak sem kívántam semmi hasonlót, ám amíg meg nem szólalt a gong, én azért felmértem a lehetőségeket. Önkéntelenül is eszembe jutott a bátyám, Naithen, aki – mily meglepő – ebben is sokkal jobb volt nálam, tanítgatott ugyan, de én hamar meguntam az állandó vereségeket. Ha a szabályoknak megfelelően lehet nyerni itt is, nem sok esélyem van. Átnéztem a túloldalra: nem volt nehéz, hiszen előttem csak egy alacsony paraszt állt, s már a lányt is láttam, aki éppen egy huszárra próbálta feltornászni magát. Meglóbáltam a Katanát, és bólintottam: jó. El tudunk mozdulni anélkül, hogy a rendszer blokkolná a szabálytalan mozgást, tehát mégse kell tudni sakkozni a győzelemhez. Sőt, többet is lehet lépni egyszerre – jöttem rá, elnézve, ahogyan RenAi a gyalog után a huszárt is áthelyezi.

Túl sok energiát pazarol. Leszáll, felmászik, leugrik, tologat, és mégcsak a közelében sincsen annak, hogy itt mi akármilyen csatát is vívjunk. Márpedig valahogyan el kell indulni, így amikor maradásra, várásra utasított, én csak elmosolyodtam, ezúttal egy kicsi „na persze” mimikát is alkalmazva, majd fogtam magam, és előretoltam kettővel az előttem álló bábut. Nem tudtam, lesz-e bármiféle jelentősége annak, hogy melyik színnek van helyzeti előnye a táblán, illetve hogy lehet-e a másik figuráit is mozgatni, de egyelőre csak biztosítani akartam a küzdőtér bonyolultságát és egyúttal fokozni a kiszámíthatatlanságát. Egy másik gyalogost is útjára indítottam, majd kezeimet egy harmadikra tettem rá, szépen kivárva a pillanatot, amikor Ai a megfelelő közelségbe került.
- Gyalog üti Királynőt – kiáltottam, s már hajítottam is el a bábut, egyenesen a lány felé. Ha minden igaz, vagy elpusztítja, vagy félreáll az útjából, de akárhogy is döntsön, én ott leszek, és megpróbálom kihasználni a figyelemelterelést, esélyt adva magamnak egy lendületből indított találatra.


Elnézést a késésért, innentől már itthon leszek. ^^"

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by RenAi on Vas. Szept. 01, 2013 8:03 pm

Én mást sem csináltam csak tologattam a bábuimat. Tudtam hogy Hina-chan ott van a másik oldalon de nem igazán zavartattam magam. Nem tudom mi ütött belém, elém tárult egy kép amit meg akartam valósítani tűnjön az bármennyire logikátlannak, esztelenségnek. Nem érdekelt. Bábukat tologattam a lány elé, mikor elég közel értem hozzá megkértem hogy maradjon ott egy furcsa mosolyt pillantottam meg az arcán, de mit sem törődve vele tovább folytattam tevékenységem és még egy paraszt bábuval tértem vissza mire láttam hogy Ő bizony kintebb tolta az elé terelt figurákat. Morcosan pillantottam rá, ugyanakkor nem is várhattam tőle azt hogy ténylegesen maradjon egy helyben míg én elintézem a kis dolgocskámat.
- Hina-chaan gonosz vagy! – Jelentettem ki némi sértettséget érzékeltetve a hangomba ugyanakkor aranyos arckifejezéssel.
- Ne állj a terveim útjába, azoknak a bábuknak feladatuk van ott. – Hagytam helyben a saját figurámat és kezdtem el tologatni azt amit Hinari kiszemelt magának.
- Ennek a bábunak ott a helye! – Mondom némi erőltetéssel a hangomba, mivel minden erőmmel tolom a lány felé, majd ha sikerül visszább tolnom, vagy ha megunom az erőlködést, ismét a saját bábumhoz megyek és elkezdem a lány felé tolni, mikor kikukkantok mögüle hogy mégis merre van a kis csajszi, egy felém repülő parasztra leszek figyelmes. Így gyorsan vissza is bújok a saját bábum fedezékébe.
- Ahhh! – Kiáltok fel, mikor kissé hátrébb csúszott és vele együtt engem is hátrébb lökött Hinari támadása. Kidugom a fejem hegyét a védett zónából és elkezdem keresni hogy merre van a lány. Látszólag egy újabb támadást akart intézni ellenem, így gyorsan elejét akartam venni a dolognak.
- Ha így akarsz játszani! – És már hajítottam a lány felé a figurám, ami eddig fedezéket nyújtott nekem. Majd ezek fényében, visszább húzódtam a bábuk mögé elbújva. Hinari térfelén húzódtam meg, mivel az volt hozzám közelebb, és reméltem hogy a lány nem pillant meg. De mindezek ellenére biztosra akartam menni így a guggolást kutyapóz váltotta fel, és igyekeztem elslisszanni a másik oldalra. Igen cselt is találtam ki. Egy tábla csokit hívtam elő az inventorimból amit egy elég nyilvánvaló helyre csúsztattam a jelenlegi pozíciómba. Közben így hívogatva: - Hina-cicaa~ ott a fincsi csokii~. De ezt persze Ő nem hallhatta. Majd ha végeztem gyorsan átosontam a tábla másik felére. Ha sikerült, ismét kutyapózban lestem hogy a lány mit csinál. A kezem mellett a pajzsom és a kardom a biztonság kedvéért. Reméltem hogy tudok kicsit pihenni, mivel nem ártana ha visszább töltődnének a pontjaim. Ha én nem is de a kilógó hátulsó tájékom figyelemre méltó volt, legalábbis egy ideig. Amint felfigyeltem a hibámra egy töröküléssel kijavítottam azt. Látni nem láttam a lányt de ha közeledett felém, a hangját biztos meghallom. Így voltam vele. Szemeimet lehunyva szenteltem pár percet a pihenésnek.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1845
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by Hinari on Pént. Szept. 06, 2013 3:05 pm


Egy félmosoly kíséretében húztam feljebb a szemöldököm a kijelentésére: csak nem gondolhatta, hogy tényleg úgy teszek, ahogyan ő arra megkér? Fura egy gondolkodásmód volt, de úgy tűnt nagyon ragaszkodott hozzá, már meg is indult felém, hogy az általam előretolt bábut visszatolja a helyére. Ha ő lettem volna, most biztosan kinyújtom a nyelvem, és csak azért is helyben hagyom azt a gyalogot, de most mégis inkább hagytam, hogy az enyémekhez is hozzányúljon. Úgyse volt sok értelme, ezek csak tereptárgyak voltak, amik segíthettek vagy éppen hátráltathattak, a tényleges harcban azonban csak minimálisan tudtak részt venni. Amit Ai sehogyansem volt hajlandó elkezdeni. Lemondóan sóhajtottam, majd figyeltem, ahogy ellenfelem hátat fordít, és a sajátjaihoz siet, ekkor elnéztem az ég felé, de közben a bal lábammal visszalökdöstem a parasztot a fehér mezőre, mintha csak magától mozdult volna. Mire végeztem, ő már a figura mögött volt, én pedig már hajítottam is felé az enyémet, hogy eltereljem kicsit a figyelmét.
Nem késlekedtem, ahogy összeütköztek a bábuk, már tudtam, amit tudnom kellett, így a lány felé futottam, ki még előlem bújt, ám sokáig nem bújhatott. Lendítettem a Katanát, s amikor Ai leutánozta a taktikámat, csak elmosolyodtam. Megtorpantam, lábaimat szilajul vetettem meg a kockás talajon, s felkészültem egy alulról indított hárításra. Térdeim behajlítottam, a fegyverem hegye a padlózatot érintette, majd amikor márcsak fél méterre volt Ai bábuja, két kézre fogtam a kardot, és egy vállból indított, lendített vágással találtam el a fehér figurát úgy, hogy az felfelé pörögjön, de mégis RenAi-hoz közelítve. Jól sejtettem, hogy a bábuk elpusztíthatatlanok, hisz ha nem lettek volna, az előző manővernél összetörtek volna, így azonban csak az immortal object felirat villogtatása volt, amire képesek voltak. Míg én az ellenlépésre figyeltem, a lány már rég mögöttem volt, igaz azt nem tudtam, mikor szaladt el mellettem, hiszen eddig mindketten a saját térfelünk harmadik-negyedik sorában mozogtunk, ő mégis megtalálta a módját ennek kijátszására. Ahogy erre rájöttem, villámgyorsan pördültem meg a tengelyem körül, hogy védekezni tudjak egy esetlegesen felém tartó támadás ellen, a lány azonban nem készült ilyesmire. Nem tudtam mire vélni, a pontos helyzetét sem árulta el, abszolút defenzív volt egyelőre, de így legalább nem kellett a kitartásom miatt aggódnom. Nem könnyíted meg a dolgomat – sóhajtottam, és már izzítottam is a Katana élét, hiszen jól láttam a kihelyezett csalit, s bár egy pillatara eljátszadoztam a gondolattal, hogy felveszem és elteszem későbbre, de aztán mégis inkább a harcra koncentráltam. Nem felejtettem el a gyalogot sem, mi az előző másodpercekben a levegőben pörgött: gyorsan az egyre nagyobbodó árnyéka mögé léptem, és a fegyverem egyfajta baseballütőként használva irányítottam vízszintesbe a bábut, hozzáadva némi sebességbónuszt is. Amaz pedig a fekete figurák és köztük Ai felé száguldott, én pedig egyhelyben állva vártam, vajon mi lesz az ütközés eredménye, s csak azután húztam el a számat, amikor a „labda” egy-két bukdácsolás után végleg megállt. Felsóhajtottam, és a fejemet ingatva fogadtam el a tényt, hogy az ütéseim még hagynak maguk után némi kívánnivalót, esetleg egy még ki nem talált jártasságot, vagy magasabb fegyverkezelést. A repülő paraszt ledöntött a lábáról egy másikat, ám nem volt elég erős ahhoz, hogy a mögötte lévő huszárt is megmozdítsa, pedig milyen jó lett volna, ha a mélybe taszítja mindet, a lánnyal együtt…
- Inkább keresd meg, hol van most – tanácsolta a Katana, én pedig bólintottam, és abbahagytam az álmodozást, helyette a sakktáblára összepontosítva.

Mivel nem láttam mozgást a csoki környékén, és az előző kombinációmra se reagált semmi és senki, így majdnem biztos voltam benne, hogy a fekete oldalon, ám inkább a túlsó bástya felé lehet a lány, hiszen azt biztosan észrevettem volna, ha átfut a saját térfelére, lévén legalább négy mező volt üres a két oldal között. Próbáltam halk lenni, ám a közönség visszafojtott várakozása nemigen segített most, lépteim tisztán hallhatóak voltak a halk morajlás közepette. Fegyverem végig magam előtt tartva indultam el, a két sor közé nagyjából a királynál kukucskáltam be, és meg is láttam céhtársamat, aki ha észrevett, intettem felé, ha pedig háttal volt nekem, akkor igyekeztem minél észrevétlenebbül megközelíteni. Így vagy úgy, de csak találkozott a tekintetünk, nem becsültem őt alá, meg kellett, hogy halljon engem előbb vagy utóbb.
- Most megvagy – mosolyodtam el, és rohamoztam maximális sebességgel, kihasználva, hogy idő kell neki, mire törökülésből harci pózba áll. Helyünk nem sok volt, így vágás helyett ezúttal szúrással próbálkoztam, ha kivédte a pajzsával, akkor is tartottam a nyomást, vigyázva rá, hogy kettőnk közül mindig én álljak távolabb a szakadék szélétől.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by RenAi on Hétf. Okt. 07, 2013 9:44 pm

Erős a lány, de nincs is min csodálkozni. Bár sokat nem tudok róla, ami számomra most nem túl jó hír. Ügyesen harcol, manőverezik, miközben én azt sem tudom hogy mit is csinálok. És a szomorú valóság az hogy tényleg nem, eddig minden úgy klappolt most pedig semmi hasznos nem tud kipattanni a fejemből. Győzni akar! Ez az amit tudok. De én győzni akarok? Ha igen, akkor mégis miért nem állok vele szembe és indítok ellene nyílt csapást?... Nem tudom. Valami mást akarok, valami mókásat. Nem venném lelkemre ha a közönség elaludna a küzdelmünk alatt. Egyedit akarok amit még senki sem látott. De mégis mivel érnék el sikert?... Gondolatok pásztáztak át sebesen miközben egy bábu támadott meg minket a magasból. Fejemet fogtam, lehajoltam nehogy eltaláljon, vagy felborítson egy másikat ami szépen nekem dől és letaszít. Nem lenne szép látvány. >.< Törökülésben próbáltam valami értelmeset kiötleni, de leblokkoltam. Talán tényleg jobb lenne csak simán kiállni ellene?... Elmélkedésemből a lány lassú talán, talán óvatos léptei zavartak meg.
~ Itt van! ~ Húzódott számra széles mosoly. Szembe fordultam vele, mikor hallottam merről jött, de maradtam törökülésben.
- Yo! - Intettem felé mikor megpillantottam. Illik viszonozni a gesztusokat. Majd felpattantam, elég ennyi a pihenésből. Majd felfőttem az előttem lévő parasztot, és vízszintesen meggurítva elindítottam felé, majd a mögöttem lévő bástyát a súlyemelésemnek köszönhetően játszi könnyedséggel lendítettem meg felé. Majd jöttem én. Jobbról támadtam meg kikerülve a bábukat. De nem voltam elég gyors és ügyes. Egy szúrást kaptam a vállamba, amire rá is tartottam. Gondolom mivel ez az egyetlen fegyvere nem fogja elengedni, így ameddig az bennem van addig én is tudom támadni. Alulról indított vágással kezdtem, amit folytattam egy visszás irányba és egy szúrással zártam ha még mindig tartotta a kardja markolatát. Ha pedig elengedte akkor viszont valahogy fellendítettem és megpróbáltam elhajítani a kardját a pálya másik végére, magasra emelem majd a lendülettől megcsúszok és épp hogy meg tudom tartani az egyensúlyom de a fegyver kicsúszik a kezemből és a pálya szélére esik úgy hogy lassan el kezd dőlni a szakadék felé.
- Nee! - Kiálltok fel, és ugrok a kard után! Azért ezt nem szeretném. Nem tudnék fegyvertelen ember ellen harcolni. Remélem még sikerül épp időben elkapnom. ><


Maradt életem: 26x5-14=116 pont.
Ha elengedi és kénytelen vagyok kihúzni magamból akkor 116-14=102

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1845
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by Hinari on Hétf. Okt. 07, 2013 11:24 pm


Ahogy sejtettem, nem sokáig tudtam elrejteni a jelenlétemet, de persze nem is ez volt a célom. Már fel is kelt, a tőle megszokott vidámságával és gesztusaival, s nem tudtam nem elmosolyodni rajta, ám mindezek mellett, egy kis komorság is költözött belém: nyomasztott a tudat, hogy nem akar rendesen harcolni. Sóhajtottam, s még vártam egy picit, hátha elhatározásra jut, ennek hiányában azonban én indultam meg feléje, ám ekkor mozdult ő is. Megtorpantam, s bár lehet jobb lett volna folytatni a műveletet, és lendületből megszúrni őt, én mégis a kivárás mellett döntöttem: valahol legbelül éreztem, hogy talán majd most megteszi, amit már régen meg kellett volna. Nem az volt a bajom, hogy nem hallom a fegyverek csattogását, nem is feltétlen erről kellett volna szólnia ennek a tornának, de nagyon szerettem volna ténylegesen kiállni ellene, bújócska nélkül. És az alkalom végre adott volt, én pedig álltam elébe, arcomon felszabadult mosollyal.
Egy gyalogot vett maga elé, s indította el felém, nem dobta, inkább a kockás mezőkre fektette, és úgy lökte meg, minek egyelőre nem láttam taktikai értelmét azon kívül, hogy megnehezítse a haladásomat, nameg a lánynak nagyon jól és főképp pontosan kellett végrehajtania ezt, hiszen a fekete haderő közepén voltunk, a két oldalról a fölénk tornyosuló bábuk hatalmas árnyékot vetettek ránk, alig hagyva elegendő helyet maguk között egy szélesebb tárgynak. Térdeimet behajlítva vártam az eredményt, ha túl lassan gurította, sok veszélyt nem jelentett, simán átugrottam, ha pedig erősen, akkor a parasztnak el kellett fordulnia valamerre, lévén a talapzata jóval súlyosabb volt a tetejénél, nem haladhatott egyenesen. Figyelj lefelé, biztosan lesz még valami – mondtam, egyenesen szemberohanva a bástyával, mi szélsebesen suhant felém. Talán nem hiszi, hogy kétszer eljátszhatja ugyanazt. Vagy éppen azt szeretné, hogy én tegyem meg helyette? A figurák dobálása már nem tartogatott új élményeket, ám gyorsan ki kellett találnom valamit, ezúttal túl kockázatos lett volna megismételni az előző kombinációt, így – a lehető legegyszerűbb módszerhez folyamodva – fogtam magam, és a király mögött kerestem fedezéket, amíg el nem múlt a „veszély”. RenAi pedig már ott is volt, örültem neki, hogy végre támad, de valamiért mégis sikerült elúsznom előle, és megejtenem a már régóta fontolgatott szúrást. Ő pedig rámarkolt.

Abban a pillanatban sokminden átfutott az agyamon, a lehetőségeim jártak a fejemben, és az életcsíkom állását nézegettem. Gyorsabb voltam nála, ha nem is kicsit, és igaz nem tudtam, mennyit sebez, de mivel lovag volt, szinte biztosra vettem, hogy kibírok egy-két csapást. Eszembe se jutott elengedni a Katanát. Nem. Ameddig nem kerülök pirosba, nem hagyom, hogy kivegyék a kezeim közül, szerencsére itt a jártasságok is le voltak tiltva, így e tekintetben az erőpontjainkra hagyatkozhattunk, és csak azokra. Mélyen beszívtam a levegőt, és próbáltam kirántani a kardot, a két lábamat olyan szögben tartva, hogy akkor is a pálya belseje felé essek, ha a lány hirtelen engedné el azt. Összeszorított fogakkal tűrtem az első vágást, ám mivel támadott, csak a gyengébbik kezével tartott ellen, ezt kihasználva pedig én sem voltam rest meglépni a szükséges ellenlépéseket.
- Summoning Fire Dragon! – kiáltottam, s elégedett tekintettel húztam ki magam, ahogy a kard hegyéből előbújt a tűzpiros sárkány – ami, ha a lány nem lépett hátra rögtön, telibe kapta a vállát, azonnali hp-vesztést és fegyverkezelési debuffot okozva. A célom elsődlegesen a szabadulás és a meglepetés erejének bevetése volt, ám a második képességem hatása se volt elhanyagolhatónak mondható.
Nem engedem a Katanám – talán még soha nem viselkedtem ennyire komolyan - legalábbis hangosan kimondva – a nagyközönség előtt, ám úgy gondoltam, ezt a tényt feltétlenül tudniuk kell. Mindenkinek, minden egyes játékosnak a tomboló arénában, minden szempárnak és hallgatózó fülnek. Soha. Most viszont én következtem, így arra kellett összpontosítanom. Mélyen beszívtam a levegőt, és amíg még Ai nem tért teljesen magához (és akkor is, ha igen), kerestem meg őt, a pálya közepe felőli oldala felé igyekeztem, egy jobbról indított, lendített vágást imitálva, arra számítva, hogy kasztja előnyeit alkalmazva emeli felém a pajzsot. Ha megtette, egész egyszerűen megpördültem, és háttal nekidőltem a pajzsának, lábaimmal álltam ellen, ha esetleg előre akart volna lökni vagy éppenséggel hátra. Ezután pedig a kard markolatával próbáltam belédöfni fegyverem, abba a testrészébe, amit elértem. Ha nem használta a pajzsát védekezésül, könnyű dolgom volt a vágással, ha pedig a rövid kardját tette a Katana útjába, el szerettem volna csúsztatni egymáson a két pengét, és úgy sebezni meg a lányt.

Élet: 70-10=60

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by RenAi on Szer. Okt. 23, 2013 7:15 pm

Valami aggasztott, féltem… valamitől féltem. Nem tudnám pontosan behatárolni, hogy mitől, de valami visszatartott attól hogy kardom komolyan a lány ellen fordítsam. Rápillantottam és filmszerűen jutottak eszembe a képek, miként életet mentettek azzal mikor csatlakoztak hozzánk, a céhbe. Komoly kihívást és feladatott kaptam az akkori céhvezértől és valahogy nem is ment úgy, ahogy szerettem volna. Bárkit, akit megkérdeztem nem igazán foglalkoztatta őket a tudat, hogy lehetőségük akadt egy céhbe való becsatlakozásra, őket kivéve. Mármint Hinari-t és Szophie-t. Mindketten aranyosak és elragadóak voltak, igaz féltem kissé Hina-chan visszafogottságától és komolyságától. Túlontúl kevés önbizalommal rendelkezett, erre ma már túlszárnyalt mindannyiunkat. Napjainkban vált céhvezérré és nem tudtam hova tenni a dolgokat. Shied halála letablózott. Ráadásul csak utólag tudtam meg az egészet… Rii-chan mesélte el nekem, emlékszem aznap nem csináltam mást csak a sötét szobámban az ágyam szélén ültem és gondolkodtam, egész addig míg a fejem is bele zsibbadt. Féltem… már akkor felötlött bennem a gondolat, hogy ez a céh el van átkozva… Rettegek… eddig mindenkit elveszítettünk, aki vezér pozícióba került vagy épp helyeztek… Az első céhvezérük… azt hiszem Zarakinak hívták, legalábbis ez ugrik be elsőnek, még nem voltam céhtag mikor ő uralkodott az akkori Ököl nevezetű céhünkön. Tudtommal meghalt egy bossharc során. Utána vette át a vezetést Ranmaru… el sem tudtam képzelni hogy, hogy nézhet ki egy céhvezér. Meg voltam győződve arról hogy valami robusztus, kopasz, benga állat. Erre egy könyvmoly volt.. mosolyodtam el mikor visszaemlékeztem arra mikor megláttam. Okos volt az tény, bár a vége fele gyakran éreztem azt, hogy elhanyagol minket, majd átadta a helyét Sir. Lewisnek, és nem sokra rá ki is lépet. Azt hallottam hogy Ő is meghalt. Volt még egy küzdőterünk mikor valamelyest megérettem és elfogadtam, hogy mégis miért viselkedett így… de utána már nem hallottam felőle semmit. Sir. Lovagunk mindig kiakasztott a cigizésével… nem hittem el, hogy még egy ilyen helyen is vannak olyan leleményesek az emberek hogy képesek legyenek olyan növényeket találni amivel hódolhatnak eme nem túl egészséges szokásnak… Majd Lewis-t ismeretlen körülmények között megöltek… És most itt áll előttem Hinari… egy csöppke lány. Aki igaz erős vezér alkattá nőtte ki magát, de az előzőek, is mint élharcosok voltak… Féltem… nem, inkább féltettem a lányt hogy rá is hasonló sors várhat. Nem akartam még csak bele gondolni sem, hogy Őt is megölhetik, vagy bármilyen módon meghallhat. Gyáva vagyok… megfordult a fejemben hogy elmenekülök… elhagyom a céhet és védem piciny lelkemet a csalódásoktól… fájdalmaktól. De tank vagyok! És a tankok az utolsó pillanatokig is képesek szemrebbenés nélkül állni a csapásokat. Igen! Nincs jogom cserben hagyni őket… ha megtenném, akkor magamat is cserben hagynám…

Ismét fény csillant a szememben… nem, még mindig nem akartam harcolni igazán de rá kellett ébredjek hogy ez nem a kétkedések helye és ugye a népnek is akció kell nem pedig huzavona. Hmm akció… vajon mit is tudnának értékelni igazán?.. Átfutott kobakomon pár képkocka hogy mi is az ami váratlanul érné őket. Mint például egy igazi hajba csimpaszkodás fegyverek nélkül, amikor esetleg egy kis ruha szakadás, és ezáltal elpixeleződés is némi orvérzést okozhatna… Vagy egy jó kis iszapbirkózás, bár iszap híján marad a birkózás… áhh úgy már nem olyan izgi…

Kitettem csalinak egy kis csokit, hátha ráharap a lányka de úgy néz ki Őt nem lehet a pocijával megfogni… nem úgy mint engem. Időközben kissé oldalra slisszantam hogy fedezékbe vonuljak. Meg is volt, bár sokra nem mentem vele, felém lendített egy bábut ami ellökte az előttem lévőt. A fejemet fogtam és kissé összekucorogtam mikor önkéntelen is kiadtam azt a bizonyos – Kyaa! - hangot. Tudtam, hogy ezzel lebuktathatom magam, így gyorsan a kezem a számra tapasztottam. De hiába.. észrevett. Jobb lehetőség híján ténylegesen harcba bonyolódtam vele. Mármint fellöktem az előttem lévő parasztot és lábammal meglökve meggurítottam felé, majd hátra nyúltam hogy mind két kezemmel megfogjam a mögöttem lévő bástyát és már emeltem is –Reccs- adott ki furcsa hangot a gerincem… azt hiszem így maradtam.. O.O Fájni nem fájtak, de a helyzet magáért beszélt. Teljességgel el felejtettem, hogy jelenleg nem tudok használni másodlagos képességeket… Valahogy olyan rég volt mikor elkezdtük és most hirtelen esélyünk adatott befejezni, bár rengeteg dolog megváltozott azóta… amivel én hirtelen nem számoltam. Szemem sarkából követni tudtam Hinari pofátlan húzását amire én nem számítottam… mi az hogy nem felugrik vagy kikerüli, esetleg kardjával álltja meg?!... Nem Ő csak fogta magát és elegánsan arrébb lépet az oltalmat adó bábuk közé…
- Ez nem ér~ Vágtam hisztisre a helyzetet, miközben valahogy sikerült kiegyenesítenem magam. Most biztos mindenki rajtam nevet..QQ Ezt a ciki húzásomat csakis úgy tehetem jóvá ha végre támadok. Így is lett, Hina-chan a király mögött bújt meg de oldalról mindent láttam. Most már nincs bújócska, nincs menekvés! Támadtam. Igaz, pár sérülést én is elszenvedtem de van egy rég bevált trükköm. Lovagként sokszor használtam már, mivel életpontjaim túlszárnyalják az átlagot. De most hirtelen nem tudtam hogy mi tévő legyek. Az Ő reakciójára vártam. Sok dolog megfordult a fejemben, nyeregben vagyok. Ha elengedi azért, ha meg nem akkor meg azért. Tudom gonosz és alattomos vagyok hogy ilyen módszerekkel szorítok sarokba embereket, de ez egy verseny. Nyerjen a jobb! És így is lesz, ebben biztos vagyok. Pár pillanat után még mindig nem történt semmi, majd nagy levegőt vett és ajkai beszédre nyíltak. Vajon mit fog mondani?.. Feladja és nyerek?... Nem, nem az, az alkat.
- Su.. – Kapcsoltam hogy bajban leszek. Meg kell akadályoznom hogy befejezze a mondatát. De mit csináljak?... Furcsa ötletem támadt. Megcsókolom! >< Ha megcsókolom biztos hogy nem tudja befejezni sőt még utána nyerek pár másodpercet, a felocsúdási időt! Ezt kell tennem! Már ajkaimmal közeledem felé, majd a szemeim is lehunytam. A szívem hevesebben vert mint eddig bármikor. Majd csakis egy dolog hárított el ténykedésemtől. Bevillant Jin, és hogy mit érezne ha megtudná. Egy önző dög vagyok, tudom, de nem tudnám bántani azt a fiút akit szeretek. Tűzpiros fejjel, mérgesen hívtam elő a menüm és vettem elő egy kisebb csokit amit a szájába tudok tömni. Még épp hogy volt időm arra hogy mindezt megtegyem. De késő. Valami furcsa érzés kerített hatalmába… nem tudom hogy mi… és hogy miért. Szemeim lecsukódtak és ez a világ elmosódva foszlott köddé előttem.

Mikor magamhoz tértem minden furcsa volt. Semmi sem stimmelt igazán. Havazott. És meleg ruhában voltam. A kardom és a pajzsom használatra készen tartottam a kezemben. Látszott a leheletem és hogy igencsak szaporán veszem a levegőt. Félek. Nem értek semmit. Körbe nézve egy csodaszép nyugodt havas táj tárult a szemem elé. Égig érő fák öveztek körbe azt a kicsiny pusztát amin szemben álltunk egymással. Hinari kardját harcra emelte, izmai megfeszültek és nagy lendület véve indult meg felém. Megijedtem. Nem tudtam mi tévő legyek. Nem is értettem a helyzetet. Még mindig harcolunk? Ez még a viadal? De akkor hol vannak az emberek?... Hol van mindenki? És hol vagyunk mi?... Hisz még Aincardban nem találkoztam efféle mapp-el. A lány szélsebesen közelített, még pislogni sem volt időm és máris az orrom előtt termett. Ijedtemben hátra hőköltem, felsikítottam és elestem. Három méretes farkas támadt a lányra. Nem tudom honnan, de olyan volt mintha engem védelmeztek volna. A farkasok közül kettőt hárított de az egyik sikeresen megharapta. A két farkas vonyítva nyekkentek hátra. Az egyik rácsimpaszkodott a lány karjára aki fegyverét használta az állatka ellen. Nem tudtam mi folyik itt, Hinari nem volt az igazi. Ijesztő volt, és nem tudtam hogy mégis mit akar tőlem. Mint ahogy azt sem értettem hogy a mobok miért védelmeztek engem. Majd a lány ismét támadt. Az esés következtében elejtettem a fegyverem és már nyúltam érte, mikor mély acsargás hallottam mögülem, és az erdő mobjai keltek ismét a védelmemre. Hinari tudta hogy így nem lesz jó és néhány a közelben lévő playert is partyba vett hogy legyőzzenek. Hallottam a hangjukat, a mondataikat… mind megalázó, pocskondiázó és gúnyos volt. Mintha mindenki utált volna, mikor én még csak nem is ismerem őket… Nem tudtam mihez is kezdjek… megrémültem.

Kábultan tértem magamhoz. Hirtelen azt sem tudtam hogy melyik a valóság és melyik volt csupán a képzeletem szüleménye. Nem éreztem fájdalmat, de azt éreztem hogy valami jól telibe talált. Kábultan léptem hátra, és kezem szinte leejtettem a kardról. Megbotlottam és éreztem hogy nincs többé talaj. Ernyedt testem, a gravitáció és saját súlyom a mélybe taszította. Nem tudom mi történt velem, de éreztem hogy vesztettem.

/A szomorkásabb részek zenéje/


A hozzászólást RenAi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 26, 2013 10:11 pm-kor.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1845
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by Hinari on Pént. Okt. 25, 2013 9:22 pm


A tekintete elárult egyet s mást, s bár nem tudtam mindent megfejteni – erre nem is lehettem volna képes – pár gondolat azért átfutott az agyamon, önkéntelenül is arra késztetve, hogy csökkenjen a figyelmem. Ai… Nem volt sok, egy érzés, egy benyomás csupán, ami legalább annyira hirtelen foszlott semmivé, mint ahogyan érkezett. Pislogtam egyet, alakja tisztán kivehető volt pár fekete-fehér kockával arrébb, majd, mintha mindez meg sem történt volna, úgy folytatódott tovább a párbaj. Elmosolyodtam, ahogy engem támadott, igaz eleinte csak „távolsági harcmodort” alkalmazva, de utána elkezdődött az igazi küzdelem is – végre. Örültem neki, jobban mint a lehetőségnek, amit teremtett: valamiért eddig nem éreztem úgy, mintha elfogadná ezt a küzdelmet, mintha elfogadna engem ellenfeleként, és ez rontotta az általános morált, egyfajta rosszérzést hagyott bennem, ami belülről mardosott. Mindez azonban megszűnni látszott, ahogy felém repült a bábu, én pedig megkönnyebbülve bújtam fedezékbe, onnan pillogva kifelé, miután elmúlt a veszély. Pár szóváltás, izgalmasnak ígérkező mozdulat és a fegyverek érces csendülése, csak pár momentum azokból a percekből, amikor mindketten maximálisan a harcra koncentráltunk, próbáltuk túlszárnyalni egymást, előre tervezni, és megállítani a másikat. A Katanát is erősen és határozottan fogta, de nem számított az ellenlépésemre, lábaimmal tartottam ellent a lökőerőnek, ami a sárkány megjelenésével járt.
Három szó, ennyi kellett, és én meg voltam győződve róla, hogy az angolom nem hagy cserben. Szerencsémre már képes voltam olyan természetességgel befejezni a mondatot, mintha minden nap gyakorolnám, ebben pedig az elképedés és a vidámsággal vegyes csodálat sem tudott megakadályozni, ami akkor átjárta testem. Ai nagyszerű volt, mindig tudott újat mutatni, és ez most sem volt másképpen. A tűzsárkány megjelent, és eltalálta a lányt, ám gondolataimban az a mozzanat ismétlődött meg újra és újra, amit céhtársam arcán felfedezni véltem. Lesokkolt, megráztam a fejem, mosolyogtam, de kicsit erőltetetten: számomra mindig is hihetetlen volt, RenAi egész lénye, a reakciói különböző helyzetekben… de így kedveltem meg őt, és visszagondolva, azon lehet jobban meglepődtem volna, ha máshogy reagál. Aztán jött az ijedtség, ugyanis elájult, nem tudtam biztosan, mennyi idő telhetett el, de odarohantam hozzá, nem törődtem a tornával, mindez értelmét vesztette, ha a lánynak valami baja esett. Miattam. Nyeltem egyet, őt néztem, zavarodottan, hiszen még soha nem történt ekkora baj a második képességem nyomán, nem értettem az egészet, és egy rövidke pillanat erejéig még az is bevillant, hogy esetleg tetteti magát. Ezt azonban hamar elvetettem, aggódva hajoltam föléje, ám ekkor megmozdult, én pedig egy sóhajjal egyenesedtem fel és léptem hátra, hogy teret engedjek neki. Eszembe se jutott megtámadni még. Az nem én lettem volna.

- Ne – hangom nem volt követelőző, sem határozott. Halk volt és kérő, ijedt és csalódott, pedig valahol mélyen pontosan tudtam, hogy nem fogom elveszíteni őt. Vagy mégis? Általában mindent átgondoltam, átláttam és elterveztem, olyannak ismertek meg, aki tudja, mit tesz és mit beszél. De most nem volt idő, nem volt előre kielemzett és megfontolt döntés, én voltam, meg Ai, és az észérvek itt mit sem értek. Utána kaptam, láttam, ahogy leesik, és a legnagyobb döbbenetemre magam mellé ejtettem a Katanát, hogy két kézzel segíthessek a lánynak. Soha – fejemben komoran visszhangzott a nemrégen megfogalmazott szó. A szó, amiben a legbiztosabb voltam, amióta a kard hozzám került, és ami egyszerre lett semmis, amint egy barátom volt a tét. De örültem neki. Mert így volt helyes.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by RenAi on Szomb. Okt. 26, 2013 11:53 pm

Zuhanok?...Nem érzek, nem látok és nem hallok semmit... Túl nagy a csend… szinte már bele üvölt a fülembe. Mi történik velem? Mi ez a furcsa érzés, ami körülölel? Ki akarom nyitni a szemem… látni akarom mi folyik körülöttem. Hideg van, fázok! Mintha valami szorosan magához ölelne és egyre csak a mélybe rántana… ijesztő. Nem akarok! Nem akarok elsüllyedni, nem szeretnék eltűnni! Sok dolgot szeretnék még csinálni! Mindent ki akarok próbálni! De… leginkább ÉLNI akarok.

Kinyitom a szemem és mintha egy óceán jeges vize rántana magához és taszít egyre mélyebbre. Megilyedek. Félelmemben felsikítok, de hang nem jön ki a torkomon. Csupán aprócska buborékok öveznek körbe és hagynak el engem és emelkednek a felszínre… Vajon valaki meg hallja őket?... A buborékokba zárt sikolyomat? Vajon… egyáltalán van valaki odafent? A nyomás egyre mélyebbre taszít és már nem is ellenkezem. A sikítás kövezkeztében számra tapasztott kezeim ernyedten engdnek a víz hatalmas erejének. Furcsa nem? Elengedtem magam, és a kezeim egyszercsak könnyebbek lettek. Olyan jó érzés. Merülök még alább, a szemeim már alig birom nyitva tartani, csak lomhán pislogok, amit nem is tudom miért teszek. Hisz szinte már fényt se látok, mindent körülövez a tompa homály…

Valami megragad… Érzem, először tompa szorításnak tűnt ami egyre mélyebbre hatot, majdhogynem bele a húsig. ~Nem akarom! ~ Nem akarom, hogy fájjon! ~Eressz!~ Engedj el… jó lesz ez így nekem! Csupán így lebegni az örökkévalóságig. Megmenekülve mindentől. A gondoktól, a fájdalmaktól, a félelemtől és a mindent körülvevő bizonytalanságtól. Ezt szeretném. ~Engedj el kérlek… ~

Nem tette, az erőt ami lehúzott most felcserélte egy nála is hatalmasabb mindent felemelő, magával ragadó energia ami az érintésén keresztül bele áramlik a testembe és elárasztja azt. És mindez nem más, mint a ragaszkodás. Már el is felejtettem… nem csak azt hogy milyen érzés, és nem csak azt hogy mekkora ereje van de még azt is ami ezzel jár. Szeretet.

Nem tudom mi történt velem. Hogy hogy kerültem olyan mélyre és hogy hogy felejtettem el az életet hajtó motor fontosságát. Ez a szó több egy szónál, egy kapocsnál, egy érzésnél. Ez a valóságban kifejezhetetlen és szavakba önthetetlen érzés az ami motivál, erőt és elhatározást ad. Ami megmutatja melyik utat válaszd, ami kétségek közé emel hogy utána helyesen dönts. Ez vagy te és ez vagyok én. Ez minden. Ez volt az ami még a bizonytalanságban is hitet adott, ami mosolyra görbítette a számat és biztosított arról hogy minden rendben van. Hogy is felejthettem el?...

Kinyitom a szemem és fejjel lefelé lógok a pálya széléről.
- Whaaa – Kiáltok fel és kezdek el kapálózni, mind a kezemmel és a lábammal. Hina-chan tart még a pályán. És ha így folytatom tovább mindketten lezuhanunk. Jobb ötlet híján, mintha ismét elájultam volna szüntettem meg minden mozgás és lógattam még a kezemet is lefelé. A lány minden erejét belevetve próbált visszarángatni, és igaz centiméterről centiméterre de sikerült. Időközben próbáltam összerakni hogy hogy is kerültem én ide?.. Nem találtam választ, valahogy minden olyan zavaros volt. De ami a legfurcsább volt, hogy az előzőekben érzett háborgó lelkem ismét megnyugodott. Nem féltem, és nem akartam elfutni, de harcolni sem. Valami megváltozott, de úgy érzem hogy csupa jó irányba. Amint el tudtam érni a karommal a pálya párkányát, felhúztam magam. És lihegve csúsztam bentebb, az úgymond biztonságosabb övezetbe. Szerencsétlenül pislogtam Hinarira. Mivel most éreztem hogy nem fogtam föl hogy mi is történt. Nem azt mondom hogy nem emlékszem rá, de mindez olyan mintha egy kirakót szétszórsz a szőnyegen. Tudod hogy ott van, de még össze kell raknod hogy tiszta képet kapj. Zavartan felmosolyogtam, majd a kezemmel a tarkómat kezdtem el vakargatni.
- Izé… kösz.. vagy mi. – Pirultam el mikor tudatosult bennem hogy a lány kardja még mindig a földön hever, pedig olyan erősen ragaszkodott hozzá. És végül is megkaptam.. vagy mi…
A kardot is mivel eldobta értem, és még valami sokkal fontosabbat és értékesebbet is mellé.
Egy barátot. Hisz igaz ember az, aki a fegyverét és a győzelmét is képes feláldozni az ellenfeléért. Nem is kérdéses hogy ki a győztes. Feláltam és oda sétáltam hozzá fegyver és pajzs nélkül. Ha ült akkor felsegítettem ha állt akkor megfogtam a jobb kezét és a magasba emeltem.
- Íme az aincardi Kardforgatók Nagy Tornájának győztese! – Üvöltöttem teli torokból hogy mindenki jól hallja. Akárhogy is ez a díj biztosított volt számára. Hisz én már lovag vagyok, de ezzel elérte azt hogy az én szememben ő is egy igazi lovaggá váljon.

Az utolsó bekezdés zenéje.


_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1845
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by Hinari on Kedd Okt. 29, 2013 4:24 pm


Hogy mit is szerettem volna? Eleinte azt, hogy álljon ki velem rendesen, hogy védekezzen, támadjon, taktikázzon, hogy vessen be mindent, amit tud. Most viszont…
- Kicsit maradj nyugton – nyögtem, ahogyan lóbálta magát, éreztem, ahogyan minden fordulatnál egyre lejjebb és lejjebb csúszunk, a pálya széle pedig már lassan a mellkasomnál volt, megfelelő támasz híján azonban képtelen voltam ellen tartani neki. Szerencsére még éppen időben kapcsolt, így nem estünk le, helyette valahogyan vissza tudtam tornászni magunkat odáig, hogy a könyökömet megvetve a kockás pályán, meglegyen a támasz, innentől pedig már könnyű dolgunk volt – Megvagy? – kérdeztem, miközben kimerülten pihegtem a hideg márványon: hiába, az előző percek szinte lenullázták az amúgysem túl magas kitartásom, így, jobb híján, csak néztem a lányt, kezemmel félresöpörve egy szőke tincset, hogy ne takarja a kilátást. Túl sok gondolatot nem társítottam a szituációhoz egyelőre, az agyalás is – a jelen pillanatban – elrettentő mennyiségű energiát igényelt, aminek összegyűjtése még eltartott egy darabig. A mosoly azonban könnyen ment, én pedig örültem annak, hogy nem kieséssel ért véget a tornadöntő.
- Semmiség… - feleltem, továbbra is mosolyogva, majd pillantásom a fegyveremre tévedt. Zavartan kaptam félre a fejem, inkább felnézve a nézőtérre, majd egy sóhajtás után ülő helyzetbe rendeztem a tagjaim, ám még nem álltam fel. Fogalmam sem volt, mi lesz most, mihez fogunk kezdeni mindezzel, de éreztem, hogy nem lennék képes folytatni a harcot. Csak ha ő is akarja.
De lehet, hogy még akkor sem…

Kedvem lett volna hátradőlni, és kizárni a körülöttünk lévő emberek zsibongását, hogy ketten lehessünk, volt, amit nem értettem, vagy nem fogtam fel még teljesen: túl sok volt az új, amivel, tapasztalat híján, nemigen tudtam mit kezdeni. Mit is mondhattam volna? Odajött, segített felállni, majd a közönség felé fordult, én pedig mindeközben szótlanul álltam mellette, és azon gondolkodtam, mennyire erős. Össze voltam zavarodva, egy „köszi”-vel feleltem, halkan, nem voltam biztos benne, mit is kéne tennem pontosan. Majd becsuktam szemeim, és megráztam a fejem:
- Mindketten győztesek vagyunk – válaszoltam végül, ránézve, és megszorítva a kezét: azt hiszem, tudta, mire gondolok.
A harc itt véget ért. Talán soha nem is kezdődött el igazán.
- Egy sütit a díjkiosztó után? – fordultam a lányhoz érdeklődőn, miután megszólalt a meccs végét jelző gong. Hirtelen ötlet volt a részemről, de szerettem volna valamiféle gesztust gyakorolni felé. Hiszen megérdemelte.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
avatar
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3309
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
11626/10100  (11626/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by Rosalia on Szomb. Nov. 09, 2013 2:56 pm

A harc végét jelző gongszót követően a zsűri elvonul, és némi tanakodás után meghozza a döntését. Döntőhöz méltó párbajt láthatott a közönség.

234:224 arányban a győztes Hinari!
Jutalma: 35 xp és 50 arany, a legendás katana pedig további 11 exp-t fejlődött.

Gratulálok mindkét résztvevőnek, érdekes, élvezetes párbajt vívtatok.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962
avatar
Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: RenAi vs Hinari

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.