Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Askr on Szomb. Júl. 13, 2013 5:35 pm

Azon a teliholdas estén még egy tűzóriás sem állhatott az utamba. Noha rettentően érdekelt, mit akart tőlem, mégsem állhattam meg vagy fordulhattam vissza. Nem, arról szó sem lehetett. Többé nincsen helyem a YJ-ben, mint állatidomár. Még Hati kedvéért sem maradtam volna, aki a történtek ellenére kifejezetten csöndes volt. Ott kullogott mögöttem, Nestorral egyetemben. Továbbra is meglepett, amiért a sárkány nem siratta a gazdáját. Tényleg ilyen érzéketlenné alakította KA a peteket? De ha nem is az összeset, akkor csak olyanokat, mint például Nestort? Bevallom, néha összetévesztem az adatok szülötteit a húsvér emberekkel. Tény: attól még, hogy képesek a kommunikációra és az alapvető érzelmek kifejtésére, mint például a harag, attól még nem lesznek valósak. Még Hati sem. Vagy csupán a sárkány képtelen volt feldolgozni Shiki halálának a traumáját? Bár vele csak néhány órás ismeretség kötött össze, kezdettől fogva rokonszenvesnek tűnt. És miattam halt meg, holott megígértem neki, hogy vigyázok rá, megvédem. Visszafojtott haragomban egyre gyorsabban lépkedtem, már-már futottam, a petek pedig csendben követtek. A telihold ezüstösebben ragyogott, mint valaha. A csillagok halvány fénye mámorító volt a számomra. Melankolikus érzéseimet bár egy kicsit, de enyhítette. Tudtam, hogy a csillagok felé mindig fordulhatok, ha szívemet a búskomorság emészti. Ezek az égitestek nem voltak olyan valószerűek, mint a kinti világban, de ellensúlyozták a keserűségemet. Lassítottam a sebességemen, s egy lassabb, ám egyenletes tempóban, a dombok tetején haladva, egy célom volt: a Kezdetek városa. Még korábban hallottam egy emlékműről, ahova az elhunytak nevét vésték föl. Látni akartam és ebben senki sem akadályozhatott meg. Viszont még mielőtt megláthattam volna a várost, megálltam, s leültem a földre. Hati mellettem terült el, ám Nestor távolságtartóan, egy fél méterre, keresztbe font karokkal állt. Újabb könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem akartam könnyezni. Az a férfiak gyengesége, és bár mi nem sírunk, hanem könnyeket ejtünk, azért rettentően zavart. Számomra ez teljesen szokatlan szituáció: egy olyan lányt siratok, akit csak órákig ismertem. Mi lett volna, ha a legjobb barátom lenne? Egyáltalán nem értettem, s ez zavart a legjobban. Dühödten fogtam egy faágat, s amennyire az tellett, eldobtam a messzeségbe. Homlokomat a térdemnek döntöttem és a szó szoros értelmével hagytam, hogy elöntsön a kétségbeesés. Éreztem, hogy valami rángatja a nadrágom szárát. Könnyű volt kitalálni, hogy Hati az. A kis démonfarkas nyüszítve fordult hozzám.
- Nem te tehetsz róla, hogy elment. - mondta nyájas, együtt érző hangon. Meglepett a hozzáállása, de nem tudtam mit mondani. Nem is néztem a fekete farkaskölyökre, aki újabb nyüszítéssel próbálta felhívni a figyelmemet.
- Nem értesz te semmit. - szóltam rá lehengerlő hangon. Késő volt, hogy megbánjam a stílusomat, inkább fölálltam, s ismét szaporább léptekkel folytattam utamat a város felé. Nem néztem hátra. Hati nem értett ebből semmit sem, persze hogyan tehette volna? Kölyök és nem igazi farkas lévén nem tudhatott erről, de még Nestor sem, aki mellékesen agyilag érettebbnek tűnt. Akkor nem számított, mit gondol a két pet, csak mentem a fejem után. Hogy miért nem gondoltam meg magamat, annak ellenére, már akkor mennyire hiányoztak a céhtársaim? A szívem ezt diktálta.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Noxy on Szomb. Júl. 13, 2013 10:18 pm

Dühvel és szomorúsággal a szívemben róttam Aincrad utcáit. Senkire nem voltam dühös, és még csak nem is magamat marcangoltam valamiért, hanem inkább a játék okozta kegyetlen sorsra haragudtam.
Emlékszem még a legelső küldetésem legapróbb részleteire is. Azon az első küldetésemen vesztettük el Matthew D. Blackfire-t, a legerősebb tagunkat, akit már elsőre megkedveltem. De ő meghalt, az indák közt.
És most nem is olyan rég a legutóbbi küldetésemen Sakuraba Shiki halt meg. Ő csak egyszerűen otthagyott minket a szökni akaró petje miatt, és csak azután történt meg, hogy valahol egyedül, áldozattá válva valami halálos dolog miatt örökre eltávozott az élők sorából.
Ha Shiki nem lett volna olyan kis bunkó velem szemben csak azért, mert logikusabb érveim voltak egy hülye mob miatt, talán őt még kedvelhettem volna. Attól, hogy nem voltunk első pillanatokban jóban, egyáltalán nem érdemelte meg a sorsát. Vele attól még szívesen összefogtam volna, akárcsak Lizzyvel. De nem. Igaz, hogy az a elkényeztetett kis "hercegnő" is az agyamra ment. Akármennyire tudnak egyesek bosszantani, nem kívántam egyikük halálát sem. Én csak azoknak a vörös indikátorosok halálának örülnék, akik minden ok nélkül, élvezet kedvéért képesek meggyilkolni játékostársaikat.
A köpenyem lustán lengett rajtam, ahogy mentem az utcán. Mostanság viselem rendesen a köpenyt, de attól még sose takartam el az arcom, mint bizonyosabb antiszociális személyek, akik inkább annak örülnének, ha kinyílna a lábuk alatt a talaj, és elnyelné őket, vagy csak inkább egyedül akarnak mindent megoldani... és segítség és barátok támogatása nélkül meghalni. Áldottam a biztos ami biztos elvemet a köpeny miatt...
Eleredt az eső.
A játékosok és az önálló gondolkodású NJK-k sorra vonultak menedékeikbe, ám nekem eszem ágában sem volt elbújni az eső elől. Csak a fejemre húztam a csuklyámat, és mentem tovább az esőben. Egyenesen a célpontom felé.
Mire végre megérkeztem az úticélomhoz, addigra már bőrig áztam köpenyestül, de ez nem izgatott. A helyszín egy nagy, oszlopos körcsarnok. Közepén egy hatalmas, égig érő Obeliszk állt, televésve mindazok a játékosok nevével, akik a játék során meghaltak. Ez az emlékmű emelt emléket ezeknek a játékosoknak.
Mint az egér görgetőjével a honlapot, az Obeliszk névlistáját is így futottam végig egy panelen, megkeresvén azokat a neveket, amiket látni akartam. Elhaladtam pár ismerős név mellett, amikkel nem foglalkoztam, mert azokat a játékosokat nem ismertem, vagy olyanok voltak, akik nem érdemelnek tőlem gondolati gyászt sem. Például Luv Delacrose, az a transzvesztita (mert senki nem tudta, mi volt a neme igazából), akivel szintén egy küldetésen voltunk, és egy időre felakasztva végezte. Neki volt az a tigrise.
Aztán megakadt a szemem váratlanul egy másik néven, amire nem számítottam. Ichiga Zakuro. Ővele volt dolgom. Egy ugyanilyen borús időben találkzotam vele csak egy alkalommal, és ugyanabban az időben lerendeztünk egy teljes életű párbajt. Akkor láttam őt utoljára földe rogyva azzal a tudattal, hogy hol ronthatta el, hogy vesztett ellenem. Rámutatam, hogy neki még sokat kell tanulnia, hiába áltatta azzal magát, hogy ő sokkal logikusabban és taktikusabban gondolkozik nálam. Pedig érdekes módon pillanatok alatt legyőztem. Mivel vannak kivételes kis szintűek, akik képesek ügyes furfanggal egy hozzánk hasonló "idősebbeket" legyőzni, azért hívtam ki teljes életűre... bíztam benne, hogy ő is ezekhez a kivételekhez tartozik, de elbukott a párbajon. És úgy tűnik egy olyan küldetésen bukott el végleg, ahol állítólag együtt volt azzal a rockergót csajjal, azzal a Clioval. Mindenki tudta, hogy a Platina Varánuszok basszusgitárosa igencsak gyűlölte a srácot. Biztos vagyok benne, hogy ő végzett vele a küldetésen, és nem egy mob, vagy a saját balszerencséje.
Egy perc néma csenddel emlékeztem meg a fiúra, aki még sokra vihette volna, majd mentem tovább a soron.
Végül megtaláltam Shiki nevét. Kicsit megrázott, hogy már az ő nevét is megtalálhatja bárki az elhalálozottak között egy olyasmi miatt, aminek meg se kellett volna igazából történnie. A gondolatra egy-két könnyt megejtettem.
Már sose fogom megtudni, miért hagyott ott minket, és szaladt a szökőfélben lévő petje után. Istenem, miért csinálta ezt? Miért nem fordult vissza már az elején a srác után, aki szintén otthagyta a küldetést azért, mert túlreagálta és túlrealizált egy olyan dolgot, ami igazából nem is létezett ebben a világban? Miért nem kért tőlünk segítséget? Miért nem bízott meg így bennünk véleményektől függetlenül? Miért kellett halálba futnia egy pet után? Miért nem maradt ott velünk, és törődött bele a petje elvesztésében, mint Möraja Chanchery, aki végül pillanatok alatt kaphatott egy új petet? Miért ilyen fontos az idomároknak ragaszkodniuk olyan lényekhez, amik csak puszta pixelekből áll, és egyáltalán semmi közük a valósághoz?
Nem vagyok az a hirtelen hibáztató típus, de csodálkoznék, hogy ha lenne valaki, aki magát okolná Shiki elvesztéséért. Pedig senki nem tehet erről...
Vagy mégis?
Aki jogosan hibáztathatná magát, az nem más, mint Shiki petje. Ha ő nem akarta volna elhagyni a gazdáját, nem történt volna meg ez. Ha Delacrose tigrisében láthattam azt a félelmét, akkor bizonyára abban a kis sárkányban is ott élhet a bűntudat. Szerintem ő azt nem tudhatta, hogy ezzel a szökésével halálba küldte gazdáját, de ami megtörtént az már megtörtént, és egyszer mégis szembe kell néznie a szörnyű igazsággal és Shiki halálának körülményeivel.
Ahogy ott álltam jó ideje, és nézegettem Shiki nevét, hallottam, hogy valaki érkezik. Csak akkor fordultam meg az illetőhöz, mikor az már olyan közel volt hozzám, hogy felismerhettem az egyik petet, a démonfarkast. A másikat azt talán még az eső homálya fedhette. Szerencse, hogy az esőcseppek eláztatták úgy az arcom, hogy nem látszott rajta, hogy csak néhány könnyet tudtam ejteni a gyász során.
Askr volt az. Párszor csak futólag már találkoztunk, de én már ismertem őt néven.
- Szia, Askr. - köszöntem neki csendben. - Hát te mit csinálsz itt ilyenkor egy lehangoló helyen?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Askr on Szomb. Júl. 13, 2013 11:38 pm

Nem állhattam meg többször, nem hát. Többször feltámadt bennem az a kísértés, hogy visszaforduljak, de már nem tehettem meg. Volt egy pillanat, mikor semmi más sem számított, a célomon és rajtam kívül. Még Hati vagy Nestor sem. Egy-két pillanat erejére visszanéztem a két petre: míg a fekete farkaskölyök aggodalmasan nyüszített, a sárkány kissé lemaradva, szokásos mogorvasággal tekintett rám. Tényleg ennyire érzéketlen volt vagy a kemény mimikái miatt nem bírtam érzelmeket leolvasni Nestor ábrázatából? Tény, hogy nem ismertem, csupán egy napja, mégis ellenszenves pet volt és aki csak ismerte, - persze ex-idomárja kivételt élvezett - az nem szimpatizálhatott vele túlságosan. Nem ítélkezhettem rövid ismeretség alapján. Ki tudja, talán a sárkány szívének mélyén több érzelem lapul, mint ami elsőre látszik. Pillantásom ezúttal Hatiéval találkozott. A démonfarkaskölyök hunyászkodóan nézett fel rám, lehajtott fülekkel, mintha csak omega lenne. Meglepő fordulat ez a petem részéről, s legalább meglátszott, őt is megviselte egy kislány halála. Vagy csak értem aggódott? Frusztrált ez az egész helyzet, s legszívesebben jó hangosan, torkom szakadtából üvöltöttem volna, ámbátor mégsem tettem. Ökölbe szorított kézzel, göcsörtös léptekkel haladtam tovább, s mikor átléptem a védőzóna kezdetét jelző határt, kétségek fogtak el. Miért kell létezni, ha az életben ilyen fájdalmas élményeket kell átélni? Rögtön megbántam, amikor fél éve kimondtam azt, ami magába zárt ebben a világban: Link start. Ennek a kifejezésnek igazából nem láttam értelmét, mégis ez volt a kulcs ehhez az egészhez. Igazából már másra se vágytam, minthogy véget érjen ez a rémálom. Az ébredésre várok, de vajon mi lesz, ha még a feltételek teljesítése után sem tudok visszatérni oda, ahonnét jöttem? Micsoda őrült alak ez a Kayaba. Valóban így élvezi, hogy a maga kis világában a halál fekete szárnyú angyalát játszhatja? Hogy kedvére elveheti mások életét, mint holmi ítélethozó? A tudat, hogy ez a szörnyűség egyetlen egy személy hibájából ered, rettentő haragra gyújtotta szívemet. Már tényleg az üvöltésnél tartottam, amikor apró cseppekben eleredt az eső, végül szakadni kezdett. Fejemre húztam kapucnimat, s tovahaladtam. Se hó, se eső nem állíthatott meg, de megint lefékeztem. Nagyot sóhajtottam, visszafojtott dühvel fújtattam, miközben igyekeztem visszatartani a könnyeimet. Mi történhetett velem?
- Hope? - Kifejezetten meglepett volna, amikor Hati az igazi nevemen szólított. A düh, a kétségbeesés és a mélységes bánat azonban gátolt, s kifejezetten elrettentően néztem a démonfarkasra.
- Mit akarsz? - kérdeztem rendkívül ingerülten.
- Biztos, hogy oda szeretnél menni? - Nem hittem a fülemnek! Már a saját szándékaim teljesítésében is akadályozni kívánt? Egyáltalán nem értettem Hatit, vajon miért is akart kétségekbe fojtani.
- Senki sem kötelez rá, hogy te is gyere! - zártam rövidre a témát, s tovafutottam. Futni, szaladni, míg nem célomhoz érek. Igen. Már is jobb lett volna, ha egyedül lehetnék. Ha jobban belegondolok, hat hónapig nem lehettem egy magamban, pedig a kinti világban ráfér az emberre a magány. Elvégre a gondolatok, a vélemények is jobban jönnek, ha például az a valaki egymagában lehet, kint egy tó partján vagy egy sűrű rengeteg kellős közepén. Egy író hogyan tudna könyvet írni, ha nem éri az a kiváltság, hogy egyedül lehet? Persze egyéni vélemény, de reménykedtem, egyesek képesek az egyetértésre. Ahogy azt gondoltam, Hati folytatta a nyüszítést, azonban nem különösebben foglalkoztatott, mikor már-már méterekre voltam a célomtól, az Élet emlékművétől. Lépteimet megfékezve egy kifejezetten lassú tempót diktáltam a két pet számára. A csodálat egy melankolikus fajtája töltött el akkor, mikor a Black Iront megkörnyékeztem. Búsan sóhajtva léptem be, s rögtön feltűnt számomra az a kőtábla, ami megannyi halott játékos nevét tartalmazta. Lehúztam fejemről kapucnimat és tekintetemmel a kastély belső területét pásztáztam. Gyönyörű, mégis szomorúsággal eltöltő. Néhány pillanat erejére Nestorra pillantottam. A sejtelmesen morgó sárkány dallamos hangjában ezúttal tényleg a mélységes bánat csendült fel. Hát valóban érzett. A magára maradt pet szárnyainak verdesésével ahhoz a táblához suhant, ahol fellelte Sakuraba Shiki nevét. Keresztbe font karokkal, magasra emelt fejjel nézte a nálánál jóval magasabban elhelyezkedő táblát, míg végül - szemlátomást - meg nem találta idomárjának nevét. Pontosan abban a pillanatban az a dallam csendült fel, amit Nestor még Shiki halálakor énekelt. Meglepett, hogy nem a sárkány kezdett bele. Női és férfi hangok keveredtek, melyek betöltötték az egész épület belsejét. Csodálkozva hallgattam a hívő dalát, mikor egy ismerős hang köszöntött. Annak irányába nézve Judyt pillantottam meg, akivel már volt szerencsém többször összefutni. Egy biccentéssel viszonoztam köszöntését, végül odaléptem hozzá. Régi jó emlékek jutottak eszembe, mikor még nem kellett elviselnem azt a terhet, hogy valaki miattam halt meg. Annyira vágytam az időben való visszautazásra. Bármit, még a fél karomat is odaadtam volna, ha meg tudnám változni a tegnap megtörténteket. Óh, Shiki, ha tudnád, mennyire sajnálom, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet. Fejjel rohantam a falnak, mikor úgy döntöttem, hogy megütközök azzal az átkozottal. Ezek után pedig mentettem a bőrömet, micsoda szégyen. Nagyot sóhajtottam.
Judy kérdésére keserű mosolyra fakadtam, s megráztam fejemet.

- Muszáj megnéznem valamit, mielőtt továbbállok. - feleltem neki ugyanolyan csendesen, búskomorsággal. - Mellesleg én is ugyanezt kérdezhetném tőled. Nos, Judy?
Miközben a válaszra várok, odalépek Nestor mellé. Igen, Shiki neve ott volt a kőtáblán. Jobb kezemmel a név felé nyúltam, s hosszú pillanatokig arra bambultam. Hati tartózkodóan kerülgette az emlékművet, ugyanolyan jámbor nyüszítéssel, lehajtott füllel-farokkal. Nem foglalkoztam vele: ha ő nem akar, akkor nem erőltetem rá. Hunyászkodása nem tartott túl sokáig. Hiába jelzett nekem, mennyire nem tetszett számára ez a szituáció, türelmetlen kis vakarcs volt. Orrát, homlokát ráncolva, feszült testtartással lépett hozzám, miután fekete bundájából, szürkés árnyalatú sörényéből kirázta a vizet. Hátsó lábával megdörzsölte füle tövét, ásított, végül a tábla tövében leheveredett. Rubinvörös szemei élénken ragyogtak, miközben Judyt vizsgálta. Farkát idegesen lengette, mint holmi zászlót. Türelmetlen pillantása egy másodperc erejére ismét az enyémmel találkozott. Továbbállásra sarkalt, pedig csak most érkeztünk. Rosszallóan néztem rá, ami a korábbiaknál jóval hatásosabban rettentette el a démonfarkaskölyköt. Zaklatott nyüszítése után fejét a mancsára hajtotta, majd szemeivel ismét a lányt pásztázta.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Noxy on Vas. Júl. 14, 2013 10:46 pm

- Muszáj megnéznem valamit, mielőtt továbbállok. - válaszolta ugyanazzal a gyászi, csendes hangnemmel, ahogy én érdeklődtem meg tőle. - Mellesleg én is ugyanezt kérdezhetném tőled. Nos, Judy?
- Csendes, esős gyászt tartok jómagam is. - adtam meg a választ.
Az esőcseppek szomorúan hullottak alá, szétáztatva mindent, ami itt van. Bár ez csak egy játék, nem valóságos helyszín, mégis olyan élethű volt itt minden. Éppen ugyanolyan pára és nedv volt, mint a valóságban... és ugyanolyan lehangoló. A démonfarkasa, Hati türelmetlenül mászkálgatott, majd egy helyben hevert hason. Egyszer rám meresztette a szemeit, majd azokat gazdájához fordította. Vajon az is sajnálja az illetőt, aki gyászol Askr, vagy csak unja a banánt? Ki érti ezt egy hozzá hasonló virtuális állatnál, aminek legalább van még valamennyi önállósága.
A másik petet még mindig az esős homály fedte. Ha nem is, akkor se néztem rá, mert nem érdekelt igazán.
Megdöbbentő dolog történt. Askr Shiki neve felé nyújtotta kezét. Megdöbbentem, mert ő is ugyanazt a lányt gyászolja. Megdöbbentem, mert ismerheti valahonnan. Megdöbbentem, mert pont egyazon napon, egy időben, egy helyen gyászoljuk.
- Ismerted Shikit? - kérdeztem egy hosszas csend után.
Bizonyára hasonló reakciót válthat ki Askr, mint ahogy én, mikor feltűnt nekem egyből, hogy konkrétan kit gyászolgat ő. Ha szóvá is teszi, és megkérdezi, én honnan ismerem, akkor elmondom neki az én kapcsolatomat vele. Ha inkább nem kérdez semmit, akkor is elmondom.
- Nagyon nem ismertem igazából, de két küldetésen voltunk együtt. - mondtam visszafogott keserűséggel. - De csak a legutóbbin volt igazán egy rövid időre közelebbi szerencsénk egymáshoz. Nem voltunk egymásnak szíve csücske, mert mindkettőnknek megvolt a külön véleménye a küldetés témájáról, és nagyon pimaszul reagált a logikus elméleteimre. Aznap a küldetés éjszakáján, mikor én Lizzyvel mentem el fát gyűjteni parancsra, a sárkánya elkóborolt, ő meg csapott-papot otthagyva utána ment... azóta nem láttam őt többé - élve. Tegnap este hallottam beszélgetni a barátnőjével egy beképzelt szőke liba, hogy egy ismerősének egy ismerőse eldicsekedett azzal, hogy megölt egy tűzsárkányos állatidomárt. Nem ismerték a nevét, ahogy én sem, de a személyleírás és a petje alapján megtudtam név nélkül is ki volt az... aztán a lány egy közeli barátjától tudtam meg a nevét.
Erre dühösen előkaptam az egyik késemet, és belevágtam az emlékműbe, amin végighúztam az élét. nyoma nem maradt meg, viszont kis pixeldarabok hullottak a húzás során.
- Felháborító, hogy csak úgy egyesek élvezik megölni a másikat, mert már nincs életük azóta, amióta be vagyunk ide zárva a tetves játékba!
Hirtelen felvillant bennem ismét a régi emlék. Az emlék, amiben a Swords and Phoenix-ben folytatott intellektuális beszédet folytattam a "jó" vörös indikátoros barátommal, Calebbel, azaz Árnyék C.-vel.

- Tudod, Judy, ez egy igen összetett dolog, és ez a dolog értetődik az elmebajokra, azaz a tudathasadásokra. Az emberek a majmokból fejlődtek ki, és ezek a majmok egyszer már voltak ragadozók. Azóta tudat alatt, ösztönből él az emberekben az úgymond "vadászösztön". Egy ragadozó védelemből, éhségből, vagy csak úgy simán képes megölni áldozatait, és ez az embereknél sincs másképpen. Ha ez az ösztön kitörik egyszer az emberből, az teljes mértékben befolyásolja a józan észt, elsöpri azt a megmaradt emberit magából, gyilkos elmebajossá válik. Ettől kezdve átalakul egy úgymond vademberré, aki számára többé semmi se fontos a világon, csak a túlélés és a pusztítás. Ez egy összetett probléma a valóságban, amit tudósok ezrei próbálnak megoldani, mialatt több ilyen ember kerül örökre elmegyógyintézetbe, vagy villamosszékbe.

Hát igen... jó, hogy eszembe jutott Caleb szavai. Levettem a kezem, és eltettem a késemet.
- Bocsánat, csak az indulat... egyszer mesélte nekem valaki, hogy azért van ez, mert a mai napig él bennünk a bizonyos gyilkos vadember, aki arra vár, hogy kitörjön. És ezekből a játékosokból már rég kitört. Hogy még itt vagy ezelőtt, nem tudni. Semmit nem lehet ellenük tenni. De még mindig nem tudom, hogy történhetett meg ez. Konkrétan ki ölte meg? Ki tehet az egészről? Én eleinte a sárkányára tippeltem, mert miatta szakadt le rólunk... és talán akkor történt vele valami. De ezt nem tudhatom. Az is lehet, hogy nem. Senkit nem akarok hibáztatni. Bármi is történt, Shiki akkor is halott. És az se biztos, hogy valaki felelne a haláláért.
Ha nem is jogosan, de lassan az indulatok kezdtek gyűlni bennem.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Askr on Hétf. Júl. 15, 2013 1:10 am

A lány válaszára némán biccentettem. Persze egyértelmű volt, hiszen ki jönne egy ilyen helyre, alapos ok nélkül? Végül megérintettem a táblát, majd ugyanazzal a mozdulattal végighúztam rajta kezemet. Keserűen mosolyogva hunytam le egy hosszú pillanatra a szememet, ám Judy - hosszabb némaság után - ismét kérdést tett föl.
- Fogjuk rá. - feleltem tömören, s összenéztem csendben pihenő petemmel. Rubinvörös szemei aggódó érdeklődéssel figyeltek mindkettőnket. Fejét rosszallóan csóválta, végül Nestorhoz hasonlóan lehajtotta.
- Ismerte. - javított ki a pet, egy szomorú sóhajtás közepette. Rossz vagy jó, nem tudtam eldönteni, de különös szokásához híven állandóan korrigálni vagy be akarta fejezni monológjaimat. Ilyen helyzetekben kifejezetten idegesítő tulajdonsága volt ez a kis démonfarkasnak. Hatival egyetemben kitekintettem a szabadba: az eső vadul zuhogott. A cseppek lassan, de egyenletesen peregtek le az ablakról. Még egy-két szem jég is esett, habár nem tartott túl sokáig. Végül meg kellett kérdeznem Judytól:
- És te? Honnan ismerted? - Aztán türelmesen végighallgattam a mondanivalóját. Kiderült, hogy nem is csak egy küldetésen voltak együtt. Senki sem lehet tökéletesen jóban, s amint elmesélte azt, hogy külön véleménnyel éltek, értően bólogattam. Bár a monológjában érzékeltem némi ellenszenvet, ez a maguk dolga volt, ebbe nem avatkozhattam bele. Ám amint Nestort említette, még a sárkány is felfigyelt rá, bár nemigen látszott meg rajta. Mihelyst témaugrás történt, a pet azzal egyetemben elvesztette az érdeklődését, s ismét lehajtott fejjel gyászolta gazdáját. Szóba került annak a gazember is, aki végzett a lánnyal. Szóval dicsekedett, mi? Bármily meglepő, nem tápláltam túl nagy haragot a vörös indikátoros harcos iránt, hanem inkább magamat hibáztattam. Furcsa, nemde? Szinte úgy hangzik, mintha én kergettem volna a halálba Shikit. Ökölbe szorított kézzel már-már rá akartam vágni a falra, de Judy megelőzött. Kissé lehengerlő volt látni, miképpen a késével szeretné elpusztítani az írást, azonban csak pixeldarabok hullottak le, a táblának kutya baja. Nagyjából ez történne, ha berepesztettem volna.
- Felháborító, hogy csak úgy egyesek élvezik megölni a másikat, mert már nincs életük azóta, amióta be vagyunk ide zárva a tetves játékba! - Tény. Hiába is, undorító egy teremtmény az ember, ha hagyják elrohadni. Jó lenne erre a tényre kenni egy ártatlan halálát, de egyszerűen nem lehetett. Csakis magamat hibáztathattam: a szó szoros értelmével megtagadtam a céh mozgatórugó szabályát, miszerint a bajba jutott ártatlanokat védelmezni kell. Bár nem szándékosan, de megtagadtam. Jobb, ha én magam válok meg a tagságtól, minthogy maga Peter teszi ki a szűrömet. Gyáva megoldás, de le van a gond. Kinek kell egy olyan alak, aki még ennyit sem tud? Gyakorlatilag meg se próbáltam Shiki védelmére kelni, hanem fejjel mentem a falnak. Furcsálltam, amiért Judy elnézést kér a kitöréséért. Szerintem természetes dolog, ha valaki dühös. Amit az emberben szunnyadó állatról mondott, nem feltétlen volt igaz, hiszen a józan ésszel való gondolkodás különböztetett meg minket a fenevadaktól. Pontosan itt hibáztam akkor. És amint elmesélte, hogy még Nestor is elkövethette a gyilkosságot, feszült lettem. A sárkányra néztem, ő vissza rám. Az volt benne a furcsa, hogy nem szólt egy árva szót sem mindenről, nem védte magát, hanem csendben tűrte az árnyharcos szavait. S amint kimondta a puszta tényeket, egyszerűen nem bírtam magamnak parancsolni. Idegesen a kőtáblára vágtam, ami egy rövid pillanatig megrepedt, azután pixelhullás kíséretében helyreállt. Ismét a démonfarkas aggódó nyüszítésére lettem figyelmes. Orrával a bokámat bökdöste, s ahelyett, hogy szólt volna bármit is, vonyított egy rövidet. Remegő kézzel, összeszorított fogakkal próbáltam helyrerázni magamat. Nagy befújásokkal, kilégzéssel igyekeztem visszaszerezni az önkontrollomat.
- Igen, halott. - feleltem, egy percnyi némaság után. - Nem Nestor hibája, hanem egyedül az enyém. Én nem vigyáztam rá eléggé és megölték. Megígértem neki, hogy megvédem attól az alaktól, de nem tudtam. Kudarcot vallottam. Elhagytam a Young Justice falait, hiszen nem tudtam megfelelni az elvárásoknak. Védeni az ártatlanokat... Szépen hangzik, nem? Jó lenne, ha sikerült volna megfelelnem ennek! Shiki miattam halt meg! - A végén már nem bírtam türtőztetni magamat. Szinte már kiabáltam, annyira megemeltem hangomat, aztán még egyet belevágtam abba az átkozott sziklatömbbe. A fekete kis farkaskölyök fájdalmas vonyítása adott hangot annak, mennyire bántott, amiért elbuktam. Mit tehettem volna annak érdekében, hogy levezessem ezt az elmét sajdító dühöt?

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Noxy on Hétf. Júl. 15, 2013 9:37 pm

Szóval Nestor az a másik pet, ami vele van? Végre szemet meresztettem a tűzsárkányfiókára, aki gyászosan hallgatott, mint a sír. Visszafordultam Askrhoz. Tudni akartam, honnan ismerte Shikit, és hogy került hozzá a sárkánya. Meg se kellett kérdeznem, a fiút annyira emésztette a történtek, hogy teljes egészében kitört magából.
- Nem Nestor hibája, hanem egyedül az enyém. Én nem vigyáztam rá eléggé és megölték. Megígértem neki, hogy megvédem attól az alaktól, de nem tudtam. Kudarcot vallottam. Elhagytam a Young Justice falait, hiszen nem tudtam megfelelni az elvárásoknak. Védeni az ártatlanokat... Szépen hangzik, nem? Jó lenne, ha sikerült volna megfelelnem ennek! Shiki miattam halt meg!
Dühöngött, sírt, kiabált. Ezek az azok a jellemzők az elkeseredett gyászolókra, akik magukat okolják. Tehát együtt voltak valahol, mikor rájuk "köszönt" az az alak, aki végzett Shikivel... és magát okolja azért, mert nem tudta betartani azt az ígéretét, hogy vigyáz rá. Én eddig nem ismertem a Young Justice etikáit, de ennél a pontnál meg tudom érteni, hogy nem tudott megfelelni bizonyos elvárásoknak. Azért még nem kellett volna otthagynia őket, hiszen olykor-olykor mindenki tud hibázni, még a céhekben is gyakran előfordul, hogy nem tudjuk betartani a feltételeket, de még maga a céh vezetője is szokott hibázni, mint például Mirika. Ami történt, megtörtént, jogosan mondhatnám, hogy senki se tehet az egészről. Se Askr, se a sárkányfióka.
De nem tettem szóvá a dolgot. Akkor érdemes még erről beszélni, amikor a fiú már megnyugodott. Aligha fog lenyugodni, hiszen látszik, hogy mekkora benne a nyomás.
Itt csak egy valami segíthet enyhíteni a feszültségeinken.
Dobtam egy fél életes kihívást Askrnak.
- Fogadd el. - mondtam neki. - Jót fog tenni neked egy párbajozás, meglátod. De a sárkányt szerintem hagyd ki ebből. Legyünk rá tekintettel.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Klein on Csüt. Aug. 08, 2013 10:46 pm

Ossu!

Közös kérésre lezárom a küzdőteret. Mivel harc nem volt benne, illetve csak három körig jutottatok, a jutalom is minimális: 10 xp és 30 arany.

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2884
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Perzselő könnyek avagy Judy vs. Askr

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:44 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.