Urbus

2 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Taidana on Szomb. Dec. 29, 2012 6:13 pm

Anat + Vio

Ültem a padon, és én nem láttam az arcukat. Susaya igen, de olyan jó kapcsolatot még nem ápoltunk, hogy gondolatátvitel útján kommunikáljunk egymással. Nem mintha ez bármikor is lehetséges jövőkép volna, de azért soha nem adtam fel a reményt, hogy valaha lehetséges lesz. Így viszont elszalasztottam azt a lehetőséget is, hogy lássam, mi megy vége rajtuk, ahogy hozzájuk beszélek. Azt hiszem, hogy erre mondják: „elment az utolsó vonat is.”
Először csak azért nem találom meg a szavaimat, mert annyira váratlanul ér a fiú kirohanása. Értetlenül vándorol a tekintetem közöttük: hát tényleg ennyire nem értették, hogy miről beszélek? Próbáltam összekapargatni a szóbeszédben róluk megtudott információimat, de a lánynak még a nevét se tudtam, szerintem soha nem is láttam még ezelőtt, Anatról pedig azon kívül, ami már eddig is elhangzott közöttünk, nem jutott eszembe más.
Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, már régen álltam. Úgy pattantam fel közülük, mintha megmart volna a pad, ahogy a kovácsoló éles szavai belém csíptek. Hitetlenkedve, meredt szemmel bámulom és tényleg nem értem, hogy miről beszél.
Az indulat majd szétfeszít, úgy válaszolok. Hangom meg-megbicsaklik, ahogy próbálom visszanyelni az epés élét mondandómnak.
Tényleg, haver? Tényleg?! Képzeld, nem látom, a csapatodat! Sehol nincs a csapatod! Miről beszélsz, hogyan vezeted őket csatába? – Ha az ujjam halálos fegyver volna, akkor már rég felnyársaltam volna Anat-ot, úgy bökdösök felé. – Úgy fejlődtél, hogy egy céhhez csatlakoztál, akikkel nagy boldogságban megosztotok egymással mindent. Én tényleg magam szereztem, amim csak van, én küzdöttem meg, a saját erőmből a hozzávalókért és a receptekért is, én építettem fel a boltom, de te barátocskám… Rólad ez nem mondható el!
Már ellépnék tőlük, hátat fordítanék ennek az egész hajcihőnek, a füstbe ment tervemnek, az elvesztegetett napoknak, hátam mögött hagynám őket, és nem csak fejben, de a valóságban is megpróbálnék lépni, túllépni rajtuk, de ekkor a fiúnak néhány szava megállít.
Tudod, Anatole, mindenki úgy fejlődik, ahogy tud. Erről beszéltem eddig is. Nem mindenkinek adatott meg, hogy a fénybe szülessen. Néhány embernek az árnyékban is kell élnie. – Úgy gondoltam, amikor még a fogadóban lejegyzeteltem ezeket a szavakat, mint végső érveimet, hogy ugyan miért lenne szükség rájuk? Ezek már nem ütőkártyák, inkább búcsúszavak. Ráadásul... valljuk be: elég gázosan hangzanak.
A lánynak még üzenek a vállam fölött egy „hi”-t, aztán bármi is hangozzon el, én lelépek. A legtöbb, amit még tennék, ha esetleg valaki utánam szól, hogy a középső ujjamat felmutatva intek búcsút neki.

(off)Furcsa befejezése egy furcsa játéknak. Én nem gondolnék már még több kört, az utolsó szó joga a tiétek. Élmény volt ezt így megjátszani, köszi, hogy partnerek voltatok benne, és végigtoltuk. Tulajdonképpen majdnem két éjszaka alatt… Very Happy (/off)

_________________
A D A T L A P

Second Life Kristálybolt - "Kristállyal kereskedek, de életet adok el."

pontozás:
Élet: 20+2 -> 110HP
Fegyverkezelés - Taidana sebzése: 5 +5 -> 10
Irányítás - Susaya sebzése: 20 +9 -> 29
Kitartás: 5+2 -> 7
Gyorsaság: 22+3 -> 25
Speciális képesség: 11
Páncél: 24

Susaya:
Élet: 53HP +10HP -> 65HP
Kitartás: 7
Gyorsaság: 25
Speciális képesség: 11

Felszerelve:
Gólem Vért (+20 páncél)
A Kovács Irányítópálcája (+3 irányítás, +1 élet, +10 állandó pet életpont)
Kapcsolat Gyűrű (+6 irányítás)
A bajnok köpenye (+2 fegyverkezelés, +2 kitartás, + 1 gyorsaság)
Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)
Bronz Sisak (+4 páncél)
Természetgyűrű (+1 élet)

Taidana
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 495
Join date : 2012. Aug. 27.
Tartózkodási hely : Aincrad?

Karakterlap
Szint: 15
Exp:
115/900  (115/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Dec. 29, 2012 9:25 pm

Nem néztem a fiúra. Nem akartam látni az arcán azokat az érzelmeket, amik amúgy is sütnek a szavaiból. Védekezési mechanizmus, azt hiszem ezt így hívják. Kicsit olyan ez, mint amikor a kisgyerek azt hiszi, hogy ha eltakarja a szemét, és nem lát másokat, akkor ők sem látják őt. Bugyuta megoldás volt ez egy ilyen szép vita végén. Mert igen is szépet harcoltunk egymással verbálisan. Nem gondoltam volna, hogy ez a fiú ennyi érzelmet tud majd kiváltani belőlem. Fortyogtam magamban, de lenyeltem minden békát, amit a fejemhez vágott. Már belefáradtam abba, hogy ellenkezzek vele és magam igazát bizonygassam. Feladtam. Nagyon másként gondolkozunk, nagyon más az értékítéletünk és még másabb a felfogásunk. Nem éreztem jogosnak, hogy ilyen minősíthetetlen hangnemben vágja a fejemhez ezeket a szavakat.
Lehet hogy most még nincs csapatom. Lehet nem is lesz soha. De vannak álmaim, amikért küzdök. Amik megvalósításáért képes vagyok felégetni mindent magam mögött. Kivéve talán egyvalamit. Violetára nézek, arcomról fájdalom és megnemértettség sugárzik, de igyekeztem ezeket az érzelmeket palástolni. Nem akartam, hogy gyengének lásson. Mégis hogyan vezethetnék el egy egész céhet, ha egy kölyök ennyire belém tud gázolni. Nem is amiatt voltam igazán csalódott, hogy a lány füle hallatára aláztak meg így, hanem azért, mert a közösen kitervelt ötleteink dugába látszanak dőlni. De még nincs minden veszve, egyedül egy alkotóelemet kell kicserélni.
Egymaga küzdött meg mindenért? Ugyan már, baromság! A petje nélkül sehol sem lenne! Ha maholnap pixeljeire hullana a virtuális társa, egy senki lenne és ugyan abba a helyzetbe kerülne, mint én anno a Voice előtt. Különben is, ő is hasonló módszerekhez folyamodik, mint én, amikor csatlakoztam a jelenlegi céhemhez. Csak éppen ő sokkal vakmerőbb módon próbálkozik. Lehet ez lesz a veszte, de minden rám zúdított szitok ellenére sem kívántam semmi rosszat ennek a srácnak. Képtelen voltam igazán haragudni rá, hiszen jól mondja, mindenki úgy fejlődik, ahogy tud. Ugyan azt csinálja most az új szövetségesével, mint anno én, csak pepitában. De akkor mégis miért vágja ezeket a fejemhez? Talán rájön erre, ha majd ő is végiggondolja a beszélgetésünket, én azonban most ráhagyok mindent. Legyen. Beírok neki egy X-et a győzelmek listájára. Ezzel lezártnak tekintem a régen félbemaradt párbajunkat.
Elfordulok a fiútól, a petjétől és a száz aranyától, s hagyom, hogy belém karoljon Violeta. Nem akarok a fiú után nézni, egyszerűen nem akarom látni többé. Ez az érzés majd biztosan változik bennem, de most túl sok harag és csalódottság gyülemlett fel bennem. És ezt nem akartam a mellettem álló társamra zúdítani.
- Menjünk haza... Aldo már vár! - majd határozott léptekkel megindulok és mindketten beleveszünk a tömegbe.

// Köszönöm a játékot, érdekes vége lett, de mindhárman hűek maradtunk a karaktereinkhez és ez így van rendben Very Happy És köszönet Vionak is a becsatlakozásért! //

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Jan. 07, 2013 5:07 pm

[Mirika]

Egyedül érkezem Arbus főterére, majd onnan sétálok tovább az általam kiválasztott fogadóba. Most nincs semmilyen titkos megbeszélés, előre lefixált taktika, sőt, szigorúan megkértem Violetát, hogy ne is tartózkodjon a 2. szinten, nehogy összefussunk. Az elkövetkezendők most csak rám és a céhvezéremre tartozik. Mindenért vállalni fogom a felelősséget, semmit sem fogok másra hárítani. Most csak én vagyok, egymagam a világgal szemben...
Rettegek ettől a találkozótól. Egyszerűen annyira ideges vagyok, hogy már a hányinger kerülget. Olyan helyszínt választottam, ami semleges, s egyikünknek sem fűződik hozzá valami szívének kedves élmény. Nem akartam megmételyezni a régi emlékeket azokkal, amelyek a mai találkozóról maradnak majd fent. A város egyik minőségibb fogadójának magánfülkéjében várom Mirikát. Csöppet sem érdekel a feláras költség, csak valami nyugodt, meghitt helyet akartam biztosítani a személyes beszélgetésnek. Na meg esetleg azért is, hogy ne kelljen kényelmetlen helyzetbe keverednem mások szeme láttára. Igen... még arra is felkészültem, hogy jelenetet fog rendezni a lány.
Két éjszaka álmatlanul forgolódom, mert képtelen vagyok aludni. Rengeteg gondolat cikázik a fejemben, most, ebben a percben is. Hol a terveimet csiszolgattam, hol azzal voltam elfoglalva, hogy megfelelő embereket kutassak fel, máskor pedig ezt a találkozót tervezgettem. Bármelyikbe könnyen belebukhatok, és akkor én leszek az, akit vasvillával kergetnek majd el mindenhonnan. Ezerszer lejátszódott a fejemben a mai délután, és tucatnyi végkimenetele lehet. Felkészültem a legrosszabbakra, de bízok a legjobbakban. Elképesztő, hogy egy játék micsoda felkavaró érzéseket tud bennem kiváltani. Azonban be kell ismernem magamnak is, hogy a SAO, a világ, ahova bezártak minket, a világ, amely csupán egy játéknak indult... nos, ez most a mi életünk és itt már semmi sem játék.
Csak egy sejtelmes üzenetet küldtem a főnökasszonynak, hogy látni szeretném, így délután 2-re hívtam ide. Negyed órával korábban érkeztem meg a helyszínre, mert egyrészt nem akartam késni, másrészt kellett még pár perc, hogy összeszedjem a gondolataimat. Még utoljára elpróbáltam fejben, hogy mit fogok neki mondani, aztán jó nagyot sóhajtottam, hogy eltávolítsak magamból minden feszültséget. Persze nem sikerült.
Ahogy megérkezik a lány, haptákba vágom magamat, majd udvariasan hellyel kínálom. Aztán eszembe jut, hogy ennél szívélyesebben szoktam üdvözölni, ezért Kota távollétében meg merem ölelgetni. Persze csak ha engedi. Kihasználom az alkalmat, mert attól félek, hogy nem lesz több lehetőségem erre. Nyugodtságot próbálok magamra erőltetni, de a Saruval való meetingem kismiska volt ehhez képest. Kedvesen rámosolygok, majd arra bátorítom, hogy rendeljen magának valamit inni. Én beérem a szokásossal, vagyis limonádéval. Úgy vélem, hogy jobb lenne, ha először valami kedélyes bájcsevejjel indítunk, minthogy rögtön letámadjam. Szóval mosolygós locsogásba kezdek.
- No, hogy tetszik ez az új hely? Mesélj, hogy vagy mostanság! Régen találkoztunk már a fronton kívül. Kota melyik szint kazamatájában csatangol épp?

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Hétf. Jan. 07, 2013 6:53 pm

<< Anat >>


Amennyit összeszenvedtünk az első szinttel, most olyan villámlépésekben haladunk. Hónapok kellettek ahhoz, hogy Illfang megpusztuljon, de a következő két bosst már egész gyorsan lezúztuk, és kezd hasonlítani a tempó arra, ami a bétában is megvolt. Azt hiszem lassacskán hozzászokunk mi, frontharcosok ahhoz, hogy milyen veszélyekkel kell szembenéznünk és képesek leszünk úgy kezelni ezeket a mobokat, mint egy közönséges MMO-ban. Megnyugtató volt mindaz, ahogy IV. Bunmeit legyőztük, és azt hiszem én is kezdtem megnyugodni azután a rengeteg probléma után, ami egyszerre a nyakamba szakadt. Boldog nem voltam, ahhoz azért több kellett volna, hogy ezek az árnyak egyszerre szőrén-szálán eltűnjenek, de képes voltam higgadtan koncentrálni.
Ennek ellenére úgy éreztem, hogy valami nem stimmel velem, mintha nem lettem volna önmagam. Nem, nem éreztem jól magam a bőrömben, csak tettem a dolgom, mint valami gép, arról nem is beszélve, hogy elszaladt velem a ló időnként. Elég csak arra gondolni, ahogy Jinnel szemben viselkedtem a minap, az... nem én voltam. Paráztam tőle, hogy Anattal is valami baromságot fogok tenni, annyira... szétszórt voltam, igen. Ha Mirika voltam, higgadtan összpontosítottam, ha meg Miyanari Kana, akkor szétszórt, szórakozott és önmagamtól idegen. Kissé gondterhelten estem hát be a fogadóba, ahová a fiú hívott ma délutánra. Fogalmam se volt, melyik arcomat fogom mutatni, de ami tuti volt, hogy nem éreztem magam túl fittnek.
Halvány mosolyt erőltettem az arcomra, de azt hiszem látszott rajtam, hogy nem volt valami őszinte a grimaszom, és talán a szokottnál is szorosabban öleltem át Anatot. Furcsa belegondolni, hogy Kota mellett pont ő a másik, akire támaszkodni szeretek avagy szeretnék. Ő volt az első, aki úgy igazán megnevettetett, megbízhatósága pedig a kardforgatóéval vetekedett. Valahol el van cseszve ez az egész így, miért pont a fiúkat érzem magamhoz közel és nem a lányokat?
- A negyedik szint kazamatáját térképezi fel éppen Rinnel és az Ököl pár tagjával. Egy héten belül meg fogjuk tudni hódítani talán azt a szintet is - feleltem, miután leültem, majd sóhajtottam egy nagyot. Itt volt velem szemben ez a tök vidám fickó, én meg vágom hozzá a citroma harapott képet, mekkora hülyeség ez? Inkább kihúztam magam és felpillantottam, el akartam lazulni a férfi társaságában.
- Mellesleg jó giccses helyet találtál, tán ejted Vio-chant és helyette engem akarsz lenyűgözni? ;P - rugóztam kettőt-hármat a puha, párnázott ülésen, ez már inkább olyan viselkedés volt, amit tőlem talán megszokhatott.
- Szerintem ha feljutunk az 5. szintre, keresek valami bérelhető helyet valamelyik NPC-házban, úgy hallottam, jobban megéri. Kényelmesebb, többet ad, és csak picivel kerül többe, mint egy fogadó. Na de ki vele, miért akartál velem találkozni? Vagy eltaláltam az előbb? :3 - fűztem hozzá, és közben hátradőltem és nyújtóztam egyet. Gondoltam rá, hogy én is limonádét kérjek, de végül megállapodtam inkább egy sima ásványvíznél, a citrompótló növény ízéből nekem hiányzott valami.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd. Jan. 08, 2013 5:08 am

Be kell vallanom, jólesik Mirika visszaölelése. Ritkán engedek át valakit a bohókás énem pajzsán, de ő és Violeta ezen kivételek közé tartozik. Furcsa erre gondolni, de jobban közel érzem magamhoz a két lányt, mint a valóságban a haverjaimat. Persze odakint is voltak barátaim, akik sokszor eszembe jutnak, de a SAO-ban minden más. Itt jobban felértékelődnek a dolgok, hiszen az életünkkel játszunk nap mint nap. Én pedig gondolkodás nélkül rábíznám az életemet erre a pöttöm kis tinilányra. Hamiskás mosolyt vélek felfedezni az arcán, de próbálok nem rágódni rajta, hiszen tuti csak én képzelem bele a saját érzéseimet. Vagy csak egyszerűen ugyanolyan mosolyt viszonzott nekem, mint amilyet az én savanyú képemről leolvashatott.
- Egy héten belül? Csupán egy hét? Elképesztő tempóban haladunk, álmodni sem mertem volna a játék kezdetén, hogy ennyire sikeresen és ilyen gyorsan fogunk szinteket megtisztítani. Bár még nagyon az út elején járunk, mégis egyre bizakodóbb vagyok! - Most őszinte a mosolyom, s jóízűen belekortyolok az italomba, miután a lány is megkapta a sajátját. Kezdek oldódni a társaságában, ám viselkedésében valami zavart érzek. Talán mégsem ma jött el az én időm? Pedig minél tovább halogatom, annál nehezebb lesz.
- Mi ez a nagy sóhajtozás? Valami gond van talán? Vagy csak annyira ellenállhatatlan vagyok számodra, hogy forróság önti el a testedet és sóhajokat vált ki? - vigyorgok rá megcsillantva ezer wattos mosolyom, hogy értse, csak bohócodom. Ekkor jön a szöveg a giccses helyről, meg Vio ejtéséről. Gondolkodás nélkül finoman megragadom a velem szemben ölő lány szabad kezét és gyengéden megszorítom azt.
- Téged mindig le akarlak nyűgözni, drága Mirika... de sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak, nem a szívedet akarom elrabolni. Első találkozásunk óta olyan érzés bujkál bennem, mint amit egy báttynak illik éreznie a kishúga iránt. Nekem sajnos nem adatott meg, hogy testvérem szülessen, lehet ezért támadtak bennem ilyen gondolatok. És különben is, melyik fiú gyerek ne akarna egy olyan lány testvért, aki MMORPG-k mestere és úgy csépeli a mobokat, mint más a nyírni való pázsitot? De hiába a köztünk lévő korkülönbség, nem szorulsz a gonviselésemre. - Szavaim őszintének hatnak, minden ömlengést mellőzve. Kezét továbbra sem engedem el, arcom viszont komorabbá válik.
- Irigylésre méltó mindaz, amit eddig elértél itt, Aincradban. Pedig ha jól sejtem, hozzám hasonlóan neked is voltak és talán még vannak is félelmeid ezzel a "játékkal" kapcsolatban. Mégis a sarkadra álltál, megalapítottál egy céhet, amely a legerősebbek egyikévé vált és a bossharcokban is félelem nélkül, becsülettel kiveszed a részed. Szeretném, ha tudnád, hogy tisztellek mindezekért. Úgy érzem őszinte barátság és bajtársi viszony alakult ki köztünk, ami sokkal fontosabb, mint egy múlandó románc. - utalok ezzel az "őt akarom-e lenyűgözni" kérdésre és az állandó pajkos flörtökre - Éppen ezért volt elképesztően nehéz meghoznom ezt a döntést...
Ekkor nagy levegőt veszek és próbálom minél lassabban kifújni. Jobbommal továbbra is a lány kezét tartom, balommal pedig a galléromon függő angyalszárnyas jelvényért nyúlok. Kezembe veszem a jelvényt, utoljára végigsimítok rajta, majd a lány tenyerébe teszem, persze csak akkor, ha eddigre nem rántja el a kezét.
- Büszkén viseltem az angyalszárnyakat, s tudom, hogy ezzel csalódást fogok okozni, de most vissza kell ezt adnom Neked. Bízom benne, hogy megengeded, hogy magyarázattal is szolgálhassak...- eddig lesütött szemeimet most Mirika arcára emelem, és próbálom kifürkészni a gondolatait, érzéseit.

//Nem akartam túl sok monológot belezsúfolni egy reagba, mert így is bő lére sikerült ereszteni. Szóval itt teszek egy törést és hagyom, hogy lereagáld az eddigieket.//

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Kedd. Jan. 08, 2013 4:35 pm

Mosolyomba vegyült némi őszinte öröm is, ahogy a fiú lelkendezését hallottam. Valóban, ez a tempó bizalomra adott okot, de még így is rémisztő volt belegondolni, hogy bárhogy is lesz, a következő Karácsonyt még biztosan itt fogjuk eltölteni, s ki tudja, talán még az azutánit is. Sehol sem voltunk még, és ha az előttünk álló végtelennek tűnő útra pillantottam, valahogy el is ment a kedvem az egésztől rögtön. Igazán csak mostanában fogtam fel, mit is jelent, hogy a 100. szintig kell jutnunk, annak idején a Főtéren csak egy jelentéktelen szám volt.
Sajnos Anat észrevette, hogy valami nem kóser velem, de hála az égnek elütötte a dolgot egy poénnal, amivel sikerült megnevettetnie. Újfent. Neki még akkor is sikerülne, ha éppen világvége hangulatom lenne, volt a srácban valami, az tuti. Viszont úgy éreztem, hogy nem érdemes a szőnyeg alá sepernem a témát erre fogván a dolgot.
- Áh, csak kicsit hülyén érzem magam. Talán pont a forróságtól :3 - kezdtem el magamat legyezni, majd felkuncogtam. Nem akartam terhelni olyasmivel, amiről én sem tudom, hogy micsoda, ugyanakkor a klasszikus 'semmi' választ meg még jobban el akartam kerülni, arról ordít, hogy gond van. Jó, a pasik kétharmada észre se veszi, de Anat nem olyan volt.
Tekintetem ösztönösen tévedt le a kezére, mely finoman megszorította az enyémet, és válaszát hallva azt hiszem kicsit el is pirultam, szóval inkább lehajtottam a fejem, hogy ne lássa. Eszméletlen jól estek a szavai és ami azt illeti kicsit meg is lepődtem, hogy így gondol rám. Hittem benne, hogy nem csak ámítani akar. Nyitottam volna szólásra a számat rögtön, hogy megköszönjem, de még nem fejezte be, szóval inkább befogtam és hallgattam tovább. Hangjának tónusába azonban változás állt be, így felkaptam a fejemet. Egy komor arcú Anat pillantott vissza rám, és már ez az apróság is teljesen összezavart. Baljós előérzet telepedett rám, és ahogy jöttek a dicséretek és a bókok, úgy rándult össze egyre inkább a gyomrom.
- Milyen döntésről beszélsz..? - kérdeztem halvány, elcsukló hangon. Bennem volt a megérzés, hogy valami nagyon rossz fog történni, már az is leesett, hogy miért volt ez a nagy tömjénezés. Nem vagyok hülye, tudtam, hogy most jön a pofon. Döbbenten figyeltem, ahogy lecsatolja gallérjáról a jelvényt és a kezembe nyomja. Az arculcsapás megtörtént. Jól tudtam, mit jelentenek ezek a szavak, elmém mégsem fogta fel őket rögtön, csak tágra nyílt szemekkel bámultam a férfira, aki az imént a fogadott húgának titulált. Gombóc képződött a torkomban, és úgy éreztem a fejem is megfájdult, mégis nevetni kezdtem. Nem örömömben, nem zavaromban. Hitetlenkedő kínomban.
- Ez nem jó vicc, Anat, április elseje még messze van - szólaltam meg ideges, remegő hangon. Nem tréfa volt, ez tisztán látszott az arcán. Ha igen, akkor baromi jó színész, és egy akkora pofont fog kapni tőlem, hogy a fal fogja adni a másikat, az hétszentség!

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd. Jan. 08, 2013 5:14 pm

Nem válaszolt az elviccelt kérdésre, s nyilván ennek oka van. Kota nagyobb bizalmasa mint én, és ő biztosan hamar rájön a megoldásra, hogy mivel vehetné élét Mirika ingadozó hangulatának. Nem akarom rákényszeríteni a válaszadásra. Vagy egyszerűen önző módon, csak a saját dolgaim fontosabbak most és épp elég lelkizés ennyi egy napra egy férfinak?
Miközben a hozzá intézett szavakat sorolom, lehjatja a fejét. Bízok benne, hogy nem csak üres bókoknak veszi a mondandómat. Talán adnom kellett volna neki esélyt, hogy szót kapjon, de olyannyira túl akartam lenni a döntésem közlésén, hogy szinte levegőt venni is elfelejtettem. Azonban amikor tenyerébe helyezem a Voice jelvényem, nem várt reakciót produkál. Mindenre fel voltam készülve, de erre igazán nem. Értetlen fejjel húzom vissza a kezeimet, amelyeket ölemben pihentetek ezután. Nevet? Kínos nevetés ez, de akkor is... Tréfa? Ugyanmár, mindketten tudjuk, hogy véresen komolyan beszélek. Ennyire nem lehet naív. Ugyanakkor most nyílt egy kiskapu, amikor még kiugorhatok. Amikor még van egy halovány esélyem arra, hogy viszakozzak. Mennyire egyszerű lenne azt mondani, hogy csak ugrattam. Hogy teszteltem az idegrendszerét. Hogy egy szemétláda vagyok, amiért megtréfáltam, de olyan izgi látni a döbbent arcát. Nem Anatole, ha belekezdtél, akkor fejezd is be! Nincs mellékvágány, nincsenek kiskapuk, egy ösvény van, te is tudod!
- Az a helyzet, hogy most kivételesen nem tréfálok. Szeretek mosolyt csalni az arcodra, de jelenleg ezt nem tehetem, mégis azt remélem, mosolyogva fogunk innen távozni. - Ismét nagy levegőt veszek, hogy fejemben rendbe tehessem az előre megfogalmazott mondatokat, de nem sikerül. Sokkal jobbnak látom, hogy ha szabadjára eresztem a gondolataimat, minthogy előre megírt szövegek sablonos mondataival hassak. Legszívesebben lesütném a szemeimet, vagy elnéznék oldara, miközben Mirikához beszélek, de úgy érzem az a férfias és tisztelettudó magatartás, ha végig rá nézek.
- Te is tudod, hogy a Ranmaruval való találkozásom óta saját céhet szeretnék alapítani. Te és Kota viszont felkaroltatok, amikor még gyenge és tudatlan voltam ebben a világban. Ezért hálával tartozom. Viszont ahhoz, hogy az itteni álmaimat meg tudjam valósítani, kénytelen vagyok elhagyni az Angelic Voice kötelékeit. Rengeteg tervem van, de ezeket önállóan szeretném megvalósítani, önerőből, nem pedig a Voicera támaszkodva. Mert akkor nem érezném a sajátomnak, úgy érezném, nem dolgoztam meg érte eléggé. Viszont minél tovább halogatom az elszakadást, annál inkább azt az érzetet kelthetem, hogy hátbatámadlak benneteket. Szeretném megőrizni a jó kapcsolatot és a barátságunkat, de mindez elsősorban rajtad áll.
A távlati terveimmel most nem akarom bombázni, éppen elég információt sikerült így is kiizzadnom magamból. Nehezemre esett a beszéd, kiszáradt a szám. Úgy nyúlok az italomért, mint aki már egy hete a sivatagban rostokol, így alkalma nyílik a lánynak kommentálni az eddigieket.

/Ésss 200. post Very Happy/

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Kedd. Jan. 08, 2013 6:43 pm

Az lehetetlen. Csak magamban válaszoltam, nem mondtam ki hangosan ezt a gondolatomat. Nagyot nyeltem, próbálva azt a bizonyos gombócot legyűrni, de nem akart eltűnni, ahogy rosszullétem sem csillapodott. Az angyalszárnyra pillantottam a kezemben, öklöm nyomban össze is szorult felette, de hamar elengedtem ezt a feszült tartást, és inkább az asztal alatt, a szoknyám szélét szorongattam. Visszatartottam a belőlem kirobbanni vágyó kérdést, vagyis inkább kérdőre vonást, hadd mondja el, amit akar, de mialatt beszélt, mindvégig csak egy gondolat visszhangzott a fejemben. Szétesik a céh, és az én hibám... Én magam nem éreztem úgy, hogy eldramatizálnám, Hoku már egy ideje szólóban játszik, bár még egyelőre a Voice tagjaként, és most Anat jelenti ki, hogy kilép. Idő kérdése, hogy mikor jönnek hozzám a többiek is azzal, hogy máshogyan képzelik el a jövőjüket a játékban. Rázni kezdtem a fejemet, de a sötét jövőkép benne maradt.
Szólásra nyitottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon. Nem tudtam, mit kellene most mondanom. Helytelennek éreztem, hogy kérdőre vonjam, nem vitt rá a lélek. Ugyanakkor képtelen voltam rávenni magam arra is, hogy kedvesen érdeklődni kezdjek a részletekről és sok sikert kívánjak neki. Biztos voltam benne, hogy csak valami bunkó megfogalmazás jönne ki belőlem, ha rákérdeznék, kivel alapítana céhet vagy honnan és hogyan szedi össze azt a töméntelen pénzt, ami kell neki, vagy hogy mik a tervei. Hosszú pillanatokig ültem némán, szuggeráltam a poharamat, amihez hozzá sem nyúltam eddig. Hátha az megszólal helyettem. Nem tette meg, nem mentett meg.
- Tudom... - szólaltam meg végül, de még ezután is hosszasan válogattam a szavaimat. Vettem egy nagy levegőt - Én azért alapítottam ezt a céhet, hogy egy baráti társaságot gyűjtsek magam köré, akik jóban-rosszban segítik egymást, tök mindegy mennyi sárral hajigál meg ez az átkozott játék. Te az egyik sarokkövévé váltál ennek a társaságnak, még új tagot is invitáltál a céhbe. Kotán és rajtam kívül te vagy az egyetlen ilyen... - magyaráztam csalódottan. Nem tudom, tudta-e vagy sem, nem emlékszem, hogy neki elmondtam-e, vagy az valahol elfelejtődött az események sűrűjében.
- Miért? Miért, mik azok a grandiózus tervek, álmok, amiket csak saját céhben tudsz elképzelni? Mi az, ami összeegyeztethetetlen azzal, hogy a Voice tagja légy? Az a baj, hogy egy ostoba csitri dirigál neked? Valld be nyugodtan! - haragos pillantást lövelltem feléje, és egy halk káromkodás kíséretében az asztalra csaptam öklömmel. Nem bírtam ki, kifakadtam. Úgy éreztem, bármit is mondjon Anat, akkor is elszakít egy köteléket, egy különösen szoros köteléket azért, hogy a saját feje után mehessen önző módon. Persze én is önző voltam, hiszen nem tudtam elengedni csak úgy. Lehet ezt a szememre vetni? Szinte senki nem tud rólam semmit, nem tudják, mennyire jogom van önzőnek lenni. Furcsa, hogy Mizuki szavai jutottak eszembe: győztes vagyok, megtehetem.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Jan. 09, 2013 12:09 am

Meglepetté válik az arcom, mikor Mirika a céh sarokköveként emleget engem. Hitetlenkedve fogadtam a mondandóját, hisz nagyképűségnek tartottam azt állítani, hogy egyik tartópillére lennék egy, már nélkülem is erős céhnek. Próbálom állni a tekintetét, de amikor a jóban-rosszban egymás segítő barátok részhez ér, kénytelen vagyok oldalra nézni. Szégyeltem magam. Szégyeltem, hogy megrendül bennem a bizalma, amit eddig oly serényen igyekeztem felépíteni, és szégyeltem, mert bánatot okoztam neki. Ez egyértelműen leolvasható volt az arcáról és kihallható volt a szavaiból is.
- Nem kell ennek ezután sem másként lennie! Nem akarom mögött becsukni az ajtót és kulcsra zárni, felégetve minden köztünk lévő kapcsolatot. Közös érdekünk túlélni ezt a játékot, így továbbra is közösen fogunk egymás mellett harcolni. Csak éppen más céhlogó virít a nevünk mellett. Arról nem is beszélve, hogy a barátságodat sem szeretném elveszteni... bárt tartok tőle, hogy megbocsájthatatlan a döntésem számodra.
Szomorúan pillantok ismét a lányra, tekintetem szinte könyörög a megértésért és az elfogadásért. Jól tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet ez a beszélgetés, de csak most realizálódott bennem igazán, hogy mennyi vesztenivalóm van. Ha mindaz, amit elterveztem balul sül el, nem jöhetek vissza a Voice ajtajához könyörögve kopogtatni. Az óriási szégyen lenne és nevem egybeforrna a szánalmas alak fogalmával.
- Ostoba csitri? - pupilláim kitágulnak ennek hallatán - Soha nem mondanék ilyet rád! Eszedbe ne jusson olyasmi, hogy a nemed vagy a vezetőséged miatt akarok kilépni! Kiváló vezető vagy, ezt mindenki tapasztalhatja, még a konkurens céhek is! Viszont vannak olyan dolgok, amelyek fölött nem tudok elsiklani.
Egy pillanatra ismét oldalra nézek, aztán erőt veszek magamon és úgy döntök, ideje kitárulkozni Mirika előtt.
- Nézd... én nem vagyok angyal... nincsenek angyalszárnyaim. Én egy gyarló ember vagyok, aki szomjazik mások figyelmére. A piperkőc stílusom, az unató hosszúságú szövegeim, a viccek, a teátrális megnyilvánulásaim... ezek mind én vagyok, ugyanakkor ezek eszközök arra, hogy kivívjam az emberek figyelmét és elismerését. Valaki azt mondta nekem a napokban, hogy csak úgy tudtam fejlődni, hogy a céhem pátyolgatott és nagy boldogságban mindent megosztunk egymással. Tudom, hogy részben az irigység vagy a keserűség beszélt belőle, de valamiért mégis az igazság perzselő tüzével martak belém ezek a szavak. Azért vagyok ismert - már ha ez igaz egyáltalán - mert a Voice azzá tett. Azért vagyok az, aki, mert beaterek és kiváló harcosok támogattak. Szeretnék én is erre az ösvényre lépni, szeretnék én is tenni másokért... mint egy új céh vezére, kallódó játékosokat magam körény gyűjtve. Olyanokat, mint amilyen én is voltam, mielőtt találkoztunk volna, Mirika.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Szer. Jan. 09, 2013 1:39 am

Dacosan és mereven néztem rá, képes voltam nem elfordítani a tekintetem, képes voltam megállni, hogy eltörjön a mécses, hiába zaklatott fel az, amit hallottam a végtelenségig. Ha nem lett volna mögöttem az elmúlt időszak, mely gyakorlatilag a Pókkirálynő első kihívásánál elkövetett hibámmal kezdődött, talán másképp reagálnék. Talán képes lennék arra, hogy azt mondjam, rendben, sok sikert a terveidhez, köszönöm, hogy emelted a céh színvonalát. Ha ez egy sima, közönséges MMO lett volna, akkor is meg tudtam volna tenni minden bizonnyal. Ám ez a játék nagyon más volt. És amikor azt volt képes mondani, hogy minden olyan lesz, mint eddig, csak a céhlogó lesz más az életcsíkunk felett, ott felkaptam a vizet. Nem szó szerint, de megtehettem volna, hogy leöntöm.
- Anatole, nem tudom feltűnt-e, de a menüből még mindig hiányzik a <<Logout>> gomb. Nem fogsz tudni este kilépni, lemenni a családodhoz vacsorázni, aztán megnézni közösen velük egy filmet. Itt össze vagy zárva nyolcezer másik vadidegen emberrel, és ha nem akarsz magányosan megőrülni, akkor kapcsolatokat kell építened. Az előbb azt mondtam, hogy baráti társaságot akarok építeni, de ez baromság. Ti a családom vagytok, nem kevesebb! Különösen Kota, Rin és te! Fontos vagy nekem! És te magad mondtad pár perce, hogy hasonlóképp érzel. Ezek után ne merj olyan kifejezésekkel dobálózni, hogy csak másik céhlogó lesz a nevünk mellett, vili?! Tudod mit jelképez az? - hajoltam közel hozzá és mondtam mindezt a képébe szúrós tekintettel. Álmodni se merjen arról, hogy elveszíti a barátságomat, még azok után se, hogy most tényleg úgy érzem, elárult. Megbántott. Hatalmas csalódást okozott, akkorát, amilyet még senki más nem ebben a játékban. És legszívesebben most elrohannék, egyenesen Kotához és kisírnám magam a vállán, mert képtelen vagyok egyben tartani egy céhet és egyenlően foglalkozni mindenkivel. Nem teszem, mert nem akarom feladni.
- Azt hiszed, én más vagyok? Szerinted mire van a cuki mosolyom, a közvetlenségem, a kihívó öltözékem, a dekoltázsom? Aki ezt mondta neked, az baromságokat beszélt. A figyelmet, az elismerést egy dolog kivívni, és egy másik megtartani. Semmire sem mész a figyelemmel, ha két nap múlva visszasüllyedsz ugyanabba a mocsárba. Te és én viszont meg tudjuk tartani, amit a trükkjeinkkel megszerzünk! Nem azért vagy valaki, mert a Voice tagja vagy! Tőlem-tőlünk csak egy lökést, motivációt kaptál, amit kihasználtál és felkapaszkodtál a saját erődből! Szerinted hányan ismerik mondjuk Ayani vagy Vio nevét? Hát megmondom, nem sokan, pedig ők is ugyanahhoz a céhhez tartoznak, mint te! - Ennél a pontnál már úgy összetapadt a szám beszéd közben, és olyan cserepessé váltak az ajkaim, hogy muszáj volt az ásványvízhez nyúlnom, bármilyen hülyén nézett is ki. Ami pedig az érzéseimet illeti, egyszeribe kedvem támadt felnégyelni azt az alakot, aki teletömte ezzel a hülyeséggel a srác fejét. Visszaereszkedtem a székembe, és ahogy letettem a poharat, valamennyi ki is löttyent a vízből. Nem természetesen folyt szét, a folyadékok animációja bőven hagyott kívánnivalót maga után.
- Tudom, hogy ez az egész az én hibám. Ha még akkor figyelmeztetlek, hogy mit jelent számomra a céh, akkor talán be se lépsz és nincs most ez az egész. Egyikünk se érezné szarul magát, neked nem lenne bűntudatod, nekem meg nem jelentené a sokadik szeget az önbizalmam koporsójában. De megtörtént, ami megtörtént, szóval olyan megoldást akarok találni, amiből mindketten jól jövünk ki. Kompromisszumot akarok találni, hogy te is megvalósíthasd a céljaidat és ehhez ne kelljen elválnia az útjainknak sem - Túljutottam a kétségbeesés fázisán, bár nagyon nagy önuralom kellett, hogy képes legyek higgadt maradni és racionálisan gondolkozni. Mondjuk higgadt nem voltam, pattanásig feszültek az idegeim, minden szavam tele volt tömény agresszivitással és dühvel. Félelem is volt bennem azonban, attól, hogy ha most hagyom Anatot elmenni, összeomlik a kártyavár, amit eddig felépítettem, és megszűnik a Voice lenni Aincrad legerősebb céhe. Hogy maga a Voice megszűnik. Hogy szétesik az új családom.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Szer. Jan. 09, 2013 10:15 am

Az irónikus szavak nem igazán hatnak meg, fel voltam készülve arra, hogy ha felkapja a vizet, akkor támadni fog. Nyugalmat eröltettem magamra, hogy arcom ne torzuljon el minden másodpercben a változó érzelmi hullámaim miatt. Kicsit felpaprikázza a kedélyemet. Mégis ki akar egyedül maradni? Nem Hoku vagyok, aki önkéntes száműzetésbe vonul, eszem ágában sincs társak nélkül vergődni, amíg mások kiviszik a játékot. A szemeim viszont szinte villámot szórnak, amikor a családomat felemlegeti. Övön aluli ütésnek érzem, hogy a kinti életet és az az utáni sóvárgást emlegeti egy ilyen fontos beszélgetés közepette. Már szólásra emelném a szám, hogy Mirika, ez igazán nem volt szép, aztán egy szempillantás alatt megenyhülök. Egy család... egy játékon belüli család, ami nem feledteti a kintit, de mégis egy olyan kapocs, amire mindenki vágyik idebent. Kicsit megrázom a fejem, hogy a szentimentális gondolatokat elűzzem.
- Neked mit jelépez? Neked a gyermeked, a családod és a harci csapatod is egyben. Nekem pedig egy olyan társaság, akik között vagytok olyanok, akik nagyon sokat jelentenek nekem, s vannak, akiket nem is ismerek! Tudom, hogy nem szeretnél kötöttségeket róni a tagokra, de pár céhtagot csak akkor láttam, mikor a Némber ellen vonultunk. Az újakról már nem is beszélve. Őszinte leszek: a céhhez egyedül te kötsz! Kota a te társad, mint ahogy nekem Violeta, Hoku egy más világ, őt sosem fogjuk igazán megérteni. Rint és a többieket pedig nem ismerem annyira, hogy egyáltalán véleményt tudjak formálni róluk.
Amikor viszont Viot emlegeti fel, ökölbe szorul a kezem az asztal alatt. Azt hittem jóban vannak, azt hittem barátnőként tekint rá, nem pedig vetélytársként. Akkor viszont miért becsmérli őt? Megmételyeznek a gondolataim, pedig lehet, hogy alapjaiban tévesek. Hevesebb vérmérsékletem eluralkodik rajtam és bombaként robbannak ki belőlem a szavak.
- Violetát ne merd a szádra venni! Majd én naggyá teszem őt is! - fújtatok kettőt, majd ismét kénytelen vagyok oldalra nézni, hogy rendezzem soraimat, nem veszíthetem el a fejem - Elnézést kérek, nem akartam kikelni magamból, de te is anyatigrisként védenéd Kotát fordított helyzetben. Elismerem, hogy Viot is jobban lehetett volna integrálni a céhbe, ez részben az én hibám, de amióta csak belépett, úgy érzem hozzám kötődik, nem pedig a Voicehoz. Érthető, hiszen Ő a társam, és nem azért, mert a gatyámban hordom az eszemet.
Próbálom szabályozni a légzésem, s újból belekortyolok az italomba. Ahogy leteszi a poharát a lány, a víz kifröccsen. Amíg folytatja mondanivalóját, az elfolyó pixelekre terelődik a figyelmeme. Közben persze felfogom amiket mond, de inkább csak helyeslően bólintok párszor, igazat adva mondandójának. Akkor emelem vissza rá a tekintetem, mikor kompromisszumos lehetőséget vet fel. Balomat ismét az asztalra teszem és az előttem lévő pohár peremén kezdem el körbe-körbe vezetni a mutatóujjam. Ha valamivel tud matatni a kezem, az mindig segít rendezni a gondolataimat. Érettségin is végig egy tollat forgattam a kezemben, és egészen addig észre sem vettem ezt, míg meg nem kaptam az érdemjegyet. Az utolsó mondat előcsalja belőlem a hűvös üzletember énemet, amelynek segítségével megpróbálom kizárni az érzelmeket ebből a konfliktus helyzetből. Nem szabad engednem, hogy érzelmi zsarolásokkal a céhben akarjon tartani, mert az előbb-utóbb feszültséget és sokkal csúnyább hangvételű elszakadást fog eredményezni. Nem egy süllyedő hajót akarok elhagyni, hanem egy olyan fejlődő céhet, amely nélkülem is megállja a helyét.
- Mégis milyen kompromisszumot ajánlanál, amely teret enged a távlati céljaimnak és nem eredményezne haragos elválást? - Nem mertem elsőként én megoldást keresni, hagytam, hogy befejezze a gondolatmenetét. De azért úgy tereltem a szavakat, hogy ne merüljön fel benne a gondolat, hogy a Voiceban akarjon tartani.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Szer. Jan. 09, 2013 12:25 pm

Haragos vonásaimra hamar az elkeseredettség ült ki, pár szó elég ahhoz, hogy a reménytelensége taszítson. Baromi kényelmetlenül éreztem magamat, én magam sem gondoltam volna, hogy idáig merészkedem csalódottságomban. Befejeztem a hosszas monológok gyártását, csak ültem ott összeszorított fogakkal, egy tincsemet csavargatva, és hallgattam a válaszait, melyek leromboltak bennem mindent, amiben hinni szerettem volna. Hoku felemlegetése különösen nagyot ütött, őt én sem ismertem, sőt talán Kota sem. És vajon a többieket tényleg ismerem, tekinthetem a barátomnak, vagy többnek, ahogy én akarom beállítani? Nem csak álomképeket kergetek és próbálok ráerőltetni másokra? Persze, hogy neki nem ugyanazt jelenti a Voice, mint nekem. Valószínűleg senkinek sem azt jelenti, és ez csakis az én saram. Elcsesztem, élek a saját kis világomban és közben azt képzelem, hogy minden szép és jó, közben pedig az egész csupán egy illúzió, semmi sem igaz belőle.
- És én nem vagyok elég... - reagáltam csupán mondandója egy apró szeletére, frufrum pedig árnyékot vetett tekintetemre, ahogy ezt kimondtam és lehajtottam a fejemet. Kezem önmagától kelt útra, lehívtam a menüt és néhány pöttyintéssel eljutottam a guild paneljére. Végigfuttattam a tekintetemet a felsorakozó neveken. Talán csak Kota az, aki kötődik annyira hozzám, hogy áldozzon értem, én pedig képes lennék őt is elüldözni a hülyeségeimmel. Meredten bámultam az ablakot akkor is, mikor Anat kikelt magából. Heh, pedig semmi rosszat nem mondtam Vio-chanról, csak azt, hogy mindössze a számára különleges. Most még. Ő azonban képes lesz felemelni őt, ebben biztos vagyok. Megalázó vereséget szenvedtem, a férfi teljesen a sárba tiport. Sokkal jobb, talpraesettebb vezető, mint én bármikor leszek. Én csak egy boss ellen vagyok képes higgadtan irányítani a csapatot.
- Nincs rá szüksége, hogy megvédjem - jegyeztem meg, újfent csak egy félmondathoz hozzáfűzve valamit, azt is távoli, melankolikus hangon. Anat nevét bámultam éppen, aztán Violetáéra kúszott a pillantásom. Hozzá tartozik, és majd naggyá teszi...
- Őt is viszed magaddal? - kérdtem súlytalanul, de a válaszát igazából már tudtam. Mióta csak megpillantottam őket együtt a pókok kazamatájában, azóta folyton egymás társaságát keresték, szinte elválaszthatatlanoknak tűntek. Tulajdonképpen azóta csak a gólem ellen volt olyan, hogy a fiút nélküle láttam. És mikor a kompromisszumkereső ajánlatomra is visszakérdezett, teljesen összeomlottam.
- Nem tudom... nem tudom... - válaszoltam némi hatásszünet után elkeseredetten, de alatta nem gondolkodtam, nem voltam rá képes. Pedig tudtam, hogy nekem kellene megoldást találnom, hiszen én akarom, hogy maradjon és nem ő, de ahogy újra belesüppedtem a saját magam alkotta mocsárba, elvesztettem a motivációmat arra, hogy kiutat keressek. Feladtam, és ezt a következő megnyilvánulásom talán egyértelművé is tette.
- Kikkel alapítod? - szólt rövid, tömör kérdésem hozzá, miközben bezártam a menüt, ujjaim pedig ráfonódtak a poharamra. Úgy szorítottam, hogy rövid időn belül elfehéredtek, és úgy éreztem a sírás határán állok, de egyszerűen nem jöttek a könnyek. Nem azért kerültem ilyen állapotba, amit Anat iránt éreztem. Magamra haragudtam, magamban csalódtam, nem benne.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Jan. 10, 2013 1:06 am

Elég nyers voltam, de úgy gondoltam barátok között megengedett, sőt elvárás az őszinteség minden finomkodás nélkül. Vagy csak egy érzéketlen tuskó vagyok, aki mindjárt megríkat egy tinilányt. Ám úgy tűnik nincs ütőkártyája az általam elhangzottakra, talán máris feladta a szándékát, hogy a céhben marasztaljon. Miért nem érzem magam mégis győztesnek? Imádtam érvelésekbe gabalyodni, ha az eszemmel győzhettem le másokat, még az egyetemen is a retorika fakultáns órák voltak a kedvenceim. Most mégsem éreztem azt, hogy megnyertem volna egy újabb verbális csatát. A nemes vad hagyta leteríteni magát...
Kijelentésére, avagy költői kérdésére, miszerint csupán ő nem elég ahhoz, hogy a céhhez kössön, inkább nem válaszolok. Ő maga is tisztában van azzal, hogy mit mondhatnék, ráadásul a hallgatásom felér egy beleegyezéssel. Lehívja a menüjében a céh taglistáját. Ekkor felcsillan bennem a remény, hogy rövidre zárhatjuk ezt a kellemetlen beszélgetést, megölelgetjük egymást, mint ahogyan az jó testvérekhez illik, aztán szabadjára enged. Azonban nem ez történik, naív gondolat volt eleve az iménti tőlem. Minden bizonnyal Violetára utal kérdésével, ki másra...
Nem válaszolok rögtön. Ismét oldalra nézek, de ezúttal hosszúnak tűnő pillanatokig időzöm el a belső terem berendezésén. Eddig észre sem vettem, hogy halk zene szól, most pedig egy finom női hang kezd bele egy melankólikus dalba. Lágy dallama éppen illett a hangulatomhoz, a szövege pedig magával ragadó volt. "Nekünk kell lennünk a fénynek ebben a világban" - ragadja meg a figyelmemet az ének egyik sora. Erőt kell vennem magamon, nem tántoríthatnak el a céljaimtól! Bármennyire is meg kell fizetnem érte! Ha pedig elbukom, méltósággal viselem majd a kudarcot, de legalább a tudat éltetni fog, hog megpróbáltam. Visszafordulok és a lány tekintetét keresem. Szavaim nyugodtak, semleges hangszínnel próbálok beszélni, hogy semmilyen negatív dolgot ne tudjon beleképzelni.
- Nincs rá szükség, hogy vigyem, jön magától... - aztán sóhajtok egyet, nehéz ez a pókerarc, mikor pont Mirikával kell ezt tennem - Sohasem mondta ki nyíltan, de úgy érzem hasonló véleményen van, mint én. Különben nem támogatná a céhalapítási terveimet. Lehet csak elvakult vagyok, de úgy érzem nélküle nem vagyok egész ebben a világban. Ne értsd félre, nem szerelem meg ilyen szentimentális dolgok beszélnek belőlem, egyszerűen csak szükségem van rá, hogy a támaszom legyen és bíztasson, mikor már fel akarom adni. Ezért igen, kénytelen vagyok magammal vinni.
Kis szünetet tartok, majd hagyom elernyedni testemet a székben ülve. Eddig úgy tartottam a hátam, mint aki karót nyelt, és csak most vettem észre, hogy ez mennyire kényelmetlen. - Még nincsenek konkrét kiválasztottjaim. Nem akartam mesterkélni a hátad mögött, amíg le nem rendeztük kettőnk között ezt a megbeszélést. Azt viszont biztosan tudom, hogy kezdő szintű játékosokat akarok magam köré gyűjteni. Tehetséges embereket, különleges képességekkel vagy petekkel, akiket-egytől egyig magam tesztelek le. Van pár koncepció ötletem is, de kiforratlanok. Nem mertem még beleélni magamat semmibe... - Aztán megszakadnak szavaim. Ráeszmélek, hogy nem traccspartizni jöttem, és az elhangzottak nyilván bántották a lány fülét. - Elnézést kérek! - jegyeztem meg bocsánatkérően, aztán eszembe jutott valami. Valami, amivel készültem neki. Lehívtam a menümet, majd fél percnyi pötyögés után félig felé is fordítottam a panelemet.
- Kérlek nézd meg, hogy mit találtam! Tegnap éjjel böngésztem kicsit a menüben és találtam egy olyan opciót, amely révén a rendszer megengedi, hogy a receptjeinket házasság, vagy céhtagság nélkül is megosszuk egymással, úgy, mint eddig. Nem tudom, hogy az én rendszerem bugos-e, de érdemes lenne meglesni, hogy a tiédben is működőképes-e ez. Ma sikerült szert tennem egy ritka sisak receptjére, szeretném számodra is felajánlani, és ezzel tesztelhetnénk is a rendszert. - Reméltem, hogy nem tűntem túl lelkesnek. De ha már kompromisszumokat emlegetett, ez talán az első lépcsőfok lehetne.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Csüt. Jan. 10, 2013 2:24 am

Megsemmisülten süppedtem ülőhelyem fogságába. Nem egy agyonpárnázott fotel volt, hanem egy sima karfás szék, de lévén tartásomra most abszolúte nem figyeltem, körülbelül ilyesmi érzésem volt, ahogy ott ültem lelombozva. Gondolataim akörül forogtak, hogy mennyire lehetek más, mint aki a másik oldalon vagyok, és folyton a Mizuki-channal folytatott vitám jutott eszembe. Ott arra jutottam, hogy egy tőről fakadunk, és most is ezt éreztem, csak azzal a különbséggel, hogy akkor még azt állítottam, nekem sikerült felülemelkednem azon a szánalmas valakin, aki a valós világban vagyok. Pedig nem volt igaz, nem változtathattam azon, aki vagyok.
Nem éreztem magamban túl sok lelkierőt a küzdelem folytatásához, mikor megerősítette, hogy Vio-chan sem marad. Talán az lenne a legjobb, ha hagynám a fenébe ezt az egészet, és hagynám eluralkodni magamon azt az énemet, akit megpróbáltam kint hagyni, ezen a virtuális platformon kívül. Lehetnék ugyanaz a hangos, bunkó csajszi, aki a kezdeti népszerűsége után immár képtelen kijönni az osztálytársaival és beolvadni közéjük, mert előbb-utóbb mindenkit vérig sért maga körül, túl sok szeretetre vágyik és ha meg lehetősége lenne valamit lépni, akkor közbeszól az élet. Ugyanazon az ösvényen vagyok, amire a középsuliban is kerültem. Pont ugyanazon.
- Akkor tudod, mit érzek. Te olyan vagy nekem, mint amilyen neked Vio-chan. Ugyanazért akarlak itt tartani, amiért magaddal akarod vinni őt, hogy a támaszomat minél közelebb érezhessem magamhoz, hiszen ingatag lábakon állok nélküle. Képzeld el, ha egy nap Vio is azzal állítana eléd, amivel te most elém álltál, Anat - feleltem komor, de meglepően nyugodt hangon. Immár egy cseppnyi harag vagy szemrehányás nem volt a hangomban. Talán már kezdtem én is elfogadni, hogy ez a hajó elúszott, és hajlandóvá váltam elengedni őt. Őket. Pedig Anat tényleg oszlopos tagja a Voice-nak, talán ő maga sem fogja fel, mennyire az, Vio-chan pedig képes lenne olyanná válni, mint ő, legyen most bármennyire is ügyetlen a harcban.
Mereven bámultam a poharam, miközben hallgattam a terveit, és legbelül egy picit örültem talán, hogy még csak ketten vannak, és nem egy kész céhet nyomott le a torkomon. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy megérdemelné, ha belebukna, de aztán gyorsan ki is ráztam belőle. Ez nem az a játék, ahol az acsarkodásnak helye van, és pláne nem Anattal szemben. Becsülendő volt, amit megpróbál, és ha ügyes lesz, olyan játékosokat talál, akkor hamar utol fognak érni minket és az Ökölt.
- Sok türelmet hozzá... kezdő szintű játékosokkal nem mindig könnyű bánni, de majd te is meglátod - fűztem hozzá, és azt hiszem ez volt az a pont, ahol véglegesen elfogadtam, ami történik körülöttem. Most már vissza kellett tartanom a sírást, kénytelen voltam orrvakarásnak álcázni ahogy letöröltem a szemem sarkából egy könnyet. Megpróbáltam odafigyelni arra, amit mutat, de ami azt illeti, piszkosul nehezen ment, és nem is nagyon akartam tartani vele a lépést. Bánkódni akartam és sajnáltatni magam, nem a játék opcióiról dumálni. Azért vetettem egy pillantást a receptre, amit mutatott. Ösztönösen válaszoltam.
- Ez nem csak ritka, de az alacsony szinteken értékes is... Vasérc, sok vasérc kell hozzá, abból nem sok v... Ööö... várj, ez most azt jelenti, hogy szeretnél továbbra is... együttműködni velem ezen a téren? - pillantottam rá a fiúra meglepetten. Őszintén nem vártam ilyesmit. Vagy csak úgy érzi, hogy ez megfelelő kárpótlás, vigasz lenne számomra, ha lekenyerez ilyesmikkel. Ismét az asztallap ragadta magához a figyelmem, nem tudtam mit gondoljak. Legyek neki hálás azért, hogy igyekszik a lehető legtöbb módon megtartani velem a kapcsolatot, vagy legyek rá dühös az alamizsna miatt, amivel kárpótolni szeretne az engem ért veszteségért? Igazából dühöngeni volt kedvem, csak nem volt hozzá erőm, így inkább szépen lassan elfeküdtem az asztalon, és újra előhívtam a menümet lusta mozdulatokkal. Persze, hogy lehet ilyet, ez a trade-opciókhoz tartozik, nem az inventory szerves része, mint a felszerelések, amiket csak házassággal lehetne megosztani.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Jan. 10, 2013 3:30 pm

Meglepetten hallgattam, ahogy ismét beszélni kezdett hozzám. Próbáltam nyitni a számat, de nem jött ki szó rajta. Próbáltam értelmesen beszélni, de nem jöttek a gondolatok. Most először éreztem azt, hogy kifogytam az okosságokból és nem találom a magabiztos énemet. Elkezdtem logikátlanul, össze vissza beszélni, de legalább végre megtaláltam a hangomat:
- Én... én nem tudtam, hogy... én azt hittem, hogy neked Kota a támaszod. Én bele se gondoltam, hogy ennyit jelenthetek neked. Meg voltam róla győződve, hogy... nem is tudom... hogy ti ketten, Kotával bármit túléltek és bármit elértek... meg sem fordult a fejemben, hogy rám is olyan támaszként tekintesz, hisz nyilvánvaló, hogy iránta többet érzel, mint irántam... - Kellett fél perc, mire összeszedtem magam. Nem akartam belegondolni milyen érzés lenne az én társamat, támaszomat elveszíteni. Nagy volt az arcom, amíg rá nem világított az imént Mirika, hogy bármikor faképnél hagyhat Violeta is engem. Megráztam a fejem, és elűztem ezeket a kétes gondolatokat a fejemből. Nem szabad hagynom, hogy kételyeket ébresszenek bennem.
Aztán azt hiszem megtört a jég. Lehet mégiscsak érdemes volt beavatni a lányt a terveimben, mert megenyhülni látszik. Mintha kezdnené belátni, hogy mindketten jobban járunk, ha elengedi a kezemet. Na igen, szívesen megérintettem volna ismét a kezét, de nem éreztem helyénvalónak. Nekem mindig szükségem voltak az ilyen apró érintésekre, hogy igazán érezzem valaki közelségét. Egy bajtársi kézfogás Hokuval vagy Kotával, Aldo simogatása, vagy mikor Violeta belém karol. Mind olyan momentumok, amelyek révén érzem, hogy kötődnek hozzám. Ranmarut sem véletlenül az érintésemmel idegelem ki, de ha bele döglök is elérem egyszer, hogy az a kocka egyenrangú kézfogásban részesítsen.
Végre pozitív érzés tölti el a testemet, amikor Mirika a recept összetevőit kezdi el boncolgatni. Sikerült elterelnem a figyelmét a kellemetlen beszélgetésről, még ha csak fél percre is. Habozás nélkül indult meg a kezem buksija felé, hogy finoman megemelhessem állát és tekintetünk újra összetalálkozzon. Kedvesen rámosolyogtam, olyan Anatosan, amit már jól ismerhetett.
- Még szép, hogy együtt akarok működni! Drága högyem, mikor tetszik végre megérteni, hogy minkettőnknek a javát szeretném és nem akarlak magadra hagyni!? No, de akkor ha jól látom a menüdet - kukucskálok bele a paneljébe szemérmetlenül - akkor ezt meg is tudjuk oldani! Szuper! - lelkendezek talán túlzott vehemenciával, de örömömből kiderülhet, hogy koránt sem alamizsnát osztogatok.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Csüt. Jan. 10, 2013 5:47 pm

Mikor a fiú felemelte a fejemet és rám mosolygott, megpróbáltam én is egy mosolyt erőltetni az arcomra. Nem tudom, mennyire jött össze, fanyarúnak és torznak éreztem, nem nagyon akart felfelé görbülni a szám. Az övé kedvesnek és őszintének tűnt, valahol még örültem is neki, hogy nem érzi magát annyira pocsékul, mint én. Mondjuk az előbb sikerült meglepnem, azt hiszem innen is látszik, mennyire nem engedem meg senkinek, hogy megismerjen. Nem is tudom, mit várok így...
- Bocsánat - szólaltam meg, és bár eszembe jutott, hogy hozzáfűzzek pár dolgot, inkább nem tettem meg. Elég, ha azt gondolja, hogy csak az együttműködésünk ejtésének feltételezésére értettem, és nem az egész viselkedésemre. Nem Anat hibája, én mégis rá akartam kenni mindent... vagy már nem is tudom, mit akartam elérni pontosan azon kívül, hogy maradjon. Úgy éreztem, el fogom veszíteni, de tulajdonképpen ennek elkerüléséért én is tehetek, és tenni is fogok. Ha kell, stalkerré fogok válni Neutral Azonban talán itt volt az ideje, hogy legalább egy kicsit beavassam abba, hogy milyen fából faragtak. A trade lehetőségek most nem érdekeltek, a játékosok ellátása felszereléssel és a pénzszerzés most teljesen másodlagos dolog volt.
- Tudod én nem az a típus vagyok, akinek egyetlen támasz elég. Lehet, hogy számodra erősnek tűnök, de már nem először múlott egy hajszálon, hogy elveszítsem a fejemet... A cukrászdában te is láttál. Nem való nekem ez a játék, és ha Kota nem mentett volna meg, akkor még mindig a Kezdetek Városának valamelyik fogadójában bujkálnék level 1-es játékosként, magányosan. Ő felkarolt, önbizalmat adott nekem, neki köszönhetem azt, hogy képes vagyok szembenézni a mobokkal - ezen a ponton került egy keserédes mosoly az arcomra, hiszen jól esett a fiúra gondolni. Ő mindig ott volt nekem, ha szükségem volt egy ölelésre vagy biztatásra, és eddig képes volt kezelni a hülyeségeimet is, ami kevés emberről mondható el.
- Téged viszont más miatt érezlek magamhoz közel - folytattam -, te voltál az első, aki képes volt őszintén megnevettetni. Cinkostárs vagy, aki színt hozott ebbe a szürke és unalmas életbe, amit ebben a világban élnünk kell. Bármikor fel tudsz vidítani. Ti ketten megadtok mindent, amire szükségem van ahhoz, hogy előre nézhessek és elfeledhessem mindazt, aki vagyok a Nerve Gear túloldalán. Fontos vagy nekem, mint barát :3 - néztem fel és mosolyogtam rá, ám megéreztem az arcomon valamit, ami kicsit csikizte, és le is töröltem gyorsan. Könnyek voltak, eh... ezt tényleg nem akartam. Mentettem a menthetőt, remegő sóhajjal álltam fel, kerültem át az asztal másik oldalára, és szorosan megöleltem a fiút, a vállába fúrva a fejemet.
- Ne várd, hogy mosolyogva távozzak... de köszönök mindent, amit a céhért tettél, nélküled nem lennénk ugyanazok, akik most vagyunk - mondtam a könnyeivel küszködve. Nem néztem fel rá, nem akartam hogy így lásson. Jobb volt így, hogy a pólója kapta a szavaimat, és ha most picit felszabadulnak az érzelmeim, akkor talán utána könnyebb lesz nekem is.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Jan. 10, 2013 6:34 pm

Nem értem miért kér bocsánatot... talán nekem kellene, de úgy érzem nem kell elnézést kérnem azért, mert követem az álmaimat, mint ahogyan ő is azt tette a játék kezdetén. Persze mardos a bűntudat, hogy csalódást kellett neki okoznom, de kezdek végre felengedni és alábbhagy a feszültségem. Egy halovány, savanyú mosolyt is sikerült kicsalnom a lányból, ami most felér számomra egy óriási sikerrel, akármennyire csekély eredmény. Úgy tűnik sikerül lezárnunk ezt a beszélgetést anélkül, hogy megríkatnám, vagy felpofozott volna. És tulajdonképpen mindent sikerült megbeszélnem vele, még többet is, mint amit remélni mertem.
Mondandója végén azonban végre igazi mosolyt vélek felfedezni arcán, keserű persze ez is, de legalább nem erölködik. Viszont könnycseppek árnyékolják be megkönnyebbült örömömet, majd felpattan én pedig értetlenül szemlélem végig, ahogy felém tart. Mire odaérne hozzám, már talpra állok én is, de még mindig felkészületlenül ér, mikor arcát belefúrja a vállamba és átkarolja a testem. Kell pár másodperc, mire észbe kapok és én is átölelem a lánykát. Pedig már azt hittem megússzuk dráma nélkül, de még mindig jobb, hogy ha most adja ki magából, mintha felgyülemlene benne az irántam érzett keserűség. Különben is, ennyit igazán megengedhet magának azok után, amennyi pofont ma kaphatott tőlem.
- Nem értem mire fel ez az önmarcangolás... amit eddig elmondtam rólad, az nem felmagasztolás volt, hogy könyebben megpuhítsalak, hanem komolyan is gondoltam. Mindenki elveszíti olykor-olykor a fejét, még én is. Látod, az imént elég volt egyetlen mondat, hogy kikeljek magamból. Viszont szeretném ha megértenéd és elfogadnád, hogy továbbra is a cinkostársad, a bajtásrsad, és persze a barátod fogok maradni! Sokat fogunk mi még együtt fánkozni kishölgy, persze csak ha te is akarod! - Pár perc után, mikor érzem, hogy kezd alábbhagyni a pityergése, finoman eltolom magamtól, majd átnyújtok neki egy zsebkendőt. Ugyanaz a macskás AS monogram van belehímezve, mint amilyen jelet a kovácsolt páncéljaimba is pecsételek. Ha nem akarja elfogadni, akkor én magam törlöm le az arcáról a könnyeket.
- Inkább ezt maszatoljuk össze, mint a kényes ingemet - vigyorodok el, hiszen mindketten tisztában voltunk azzal, hogy a SAO-ban nem kell ruhát mosni, és pillanatokon belül eltűnnek a könnyek nedves nyomai a ruhámról - Értem aztán kár hullajtani könnyeket, egyet sem érdemeltem ki! Valamire viszont szeretnélek megkérni, mielőtt törölsz a taglistáról... Kotának te mondd el a negyedik boss küzdelmünk előtt, hogy kiléptem. Nem akarom, hogy a helyszínen tudatosuljon benne, hogy nincs a nevem mellett a céhlogo. Nem akarom felcseszni az agyát a küzdelem előtt, mert oda már maximális koncentrációval kell érkeznünk. Valamiért baljós előérzetem van a harc kapcsán, túl könnyen jutottunk át az előző két szintfőnökön...

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Csüt. Jan. 10, 2013 8:23 pm

Végül nem voltam rá képes, hogy teljesen felszabadítsam a bennem dúló konfliktust, igyekeztem elfojtani a sírásom. Nem is nyugodtam meg tőle, ahogy ott szorítottam a fiú ingét, kirohanásom inkább csak egy afféle hullámvölgy volt. Tudtam, hogy mihelyst meglátom Kotát, akkor fog csak minden kijönni. Órák kérdése is lehet, mire visszaér, fogalmam sem volt, mit fogok addig csinálni. Nem akartam, de azt hiszem muszáj leszek küldeni neki egy üzenetet. Szándékosan hagytam, hogy Anat törölgesse le a könnyeimtől áztatott arcom, egyszerűen jobban esett így, mintha én tettem volna meg.
- Megvannak az okai, Anat. Talán egy nap elmesélem. Mindenesetre örülök neki, hogy így gondolod - feleltem kicsit remegő hangon, majd vettem egy mély levegőt, és nyeltem is közben egyet. Fránya gombóc, csak nem akar eltűnni, és azt hiszem lesz még nagyobb is ennél, ha az én hősömmel összefutok. Hiába minden, még mindig nagyon rosszul éreztem magam, és magamat ismerve ez még így fog maradni pár napig, idő kell, amíg feldolgozom ezt a kudarcot. Merthogy számomra az volt, ahogy Hoku remetesége is. Már megvolt a tervem arra, hogyan engeszteljem ki és térítsem vissza a helyes útra, de Anat jelenléte nélkül más lesz. És már abban sem voltam biztos, hogy jó ötlet volna, amit kitaláltam.
- Oh, tényleg... - kaptam észbe, ki is ment a fejemből, hogy ez nem olyan, mint a party, hogy csak úgy ki lehet lépni. Nagyon rosszul esett emiatt előhívni a menüt, szinte remegett a kezem, ahogy a céhmenüre nyomtam, majd a taglistát jelenítettem meg.
- Nem tudnám titokban tartani, úgyis látni fogja rajtam, hogy valami baj van... Ami pedig a szintfőnököt illeti, én is csak annyit hallottam róla, hogy trükkös bestia, és nem volt egyszerű dolga a csapatnak, akik legyőzték. Mármint a bétában - tettem hozzá, bár minek? A csigát leirtó csapat tudta, hogy ki vagyok, mi vagyok, de előttük nem is féltem elmondani, hogy teszteltem a játékot. Azonban hallottam már olyanról, hogy néhány bétatesztert kis híján felkoncoltak egyesek, nem volt egy olyan infó, amit nagyon hirdetni lett volna érdemes.
- Biztos vagy benne? - pillantottam fel rá, ujjammal a panel felett. Nem igazán akart rávinni a lélek, hogy megtegyem, és még mindig megvolt bennem a remény csírája, hogy talán egyszer csak azt mondja, hogy csak egy tréfa volt az egész. Bár az nem jó, akkor kibelezem... inkább csak gondolja meg magát. Azonban ha rábólint, akkor... akkor nincs más választásom, megteszem amit kér, és őt is, illetve Vio-chant is elengedem egy-egy gombnyomással.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Jan. 10, 2013 9:13 pm

- Bármikor nyitva áll előtted a kapum, akármit is szeretnél velem megosztani - simogatom meg még utoljára a hátát, hogy próbáljam megnyugtatni, végül ajkaimat a homlokához érintem. Még ehhez is le kell hajolnom, annyira pöttöm ez a lányka. Csak akkor eszmélek rá, hogy mit is tettem, mikor elengedem a lányt. Zavartan a megvakarom a tarkómat, s ha egy animeben lennénk, most biztos egy csepp jelenne meg a bugyuta fejem mellett. ^^' Nem tudom mi ütött belém, ennyire elpuhulok egy sírdogáló lány láttán? Vagy csak egyszerűen nekem is van lelekem, még ha nem is vagyok angyal?
- Lehet nekem kellene Kotának elmondanom, de Te valószínűleg hamarabb fogsz találkozni vele. Másrészt tartok tőle, hogy nem lenne még ennyire sem higgadt hangvételű az a beszélgetés... Te talán tudod majd csillapítani a kedélyeit. Mindenesetre írtam egy levelet, kérlek továbbítsd neki.
Ekkor átnyújtok Mirikának egy hagyományos módon, kézzel írt levelet, mely Kotának van megcímezve. A tartalma lényegében ugyanaz, amit a lánynak is elmondtam, csak kicsit összeszedettebben megfogalmazva. Elnézést kérek tőle is, amiért csalódást kell okoznom a kilépésemmel, s amiért Violetát is magammal viszem. Megköszönöm mindazt, amiért a céhnek hálás lehetek, végül arra kérem, hogy viselje akkor is Mirika gondját, maikor én nem lehetek mellette. Úgy, ahogyan eddig is.
- Igen, biztos... - bólintok magabiztosan, majd semleges tekintettel végignézem, ahogy eltűnik Violeta és az én nevem is az Angelice Voice taglistájáról.
A Kotának szánt levél:

Spoiler:
Kotarou-sama!
Mint ahogyan azt mostanra bizonyára te is tudod, elhagytam az Angelic Voice kötelékeit. Döntésemet ezerszer végiggondoltam, mégis minden egyes alkalommal arra a következtetésre jutottam, hogy a céljaim megvalósítása érdekében önállóan kell tovább folytatnom ezt a játékot. Jobban mondva egy új céh élén, amelyet szándékaim szerint én alapítanék. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy kilépjek a Voiceból, s magammal vigyem legfőbb támaszomat, a társamat, Violetát. Lehet, hogy óriási kudarcba fulladnak majd a törekvéseim, mégis úgy érzem, ha sosem próbálom megvalósítani az álmaimat, akkor az előbb vagy utóbb feszültséget okozna a céhen belül. S mivel sem Mirikáét, sem pedig a te barátságodat nem szeretném elveszíteni, ezért addig akatam elvágni a köteléket köztem és a Voice között, amíg még kevesebb kárt okozok. Minél tovább halogattam volna ezt a lépést, annál inkább úgy tűnhetett volna, hogy hátbatámadlak benneteket. Arra kérlek, vigyázz helyettem is Mirikára, akkor is, ha nem lehetek mellette. Próbálj mosolyt csalni az arcára akkro is, ha szomorú. A negyedik boss kapujában találkozunk!
Maradok tisztelettel bajtársad:
Anatole

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Csüt. Jan. 10, 2013 10:59 pm

Hazugság lenne azt állítani, hogy rég voltam ilyen felzaklatott állapotban, hiszen Kayaba szavai és az Illfang elleni harc is pont ennyire megviseltek. Utóbbi annyival volt könnyebb, hogy akkor már ott volt Kota mellettem, hogy támogasson és lelket öntsön belém a folytatáshoz, de így is bezárkóztam napokra, és eszem ágában sem volt a mobok közelébe merészkedni. Most is szükségem lesz a csendes, nyugodt körülményekre, azt hiszem ^^" Remélem a bossharcra sikerül összekaparnom magam, mert perpillanat nem maradt sok kedvem nyilakat lődözni, de nem akarom cserben hagyni a többieket sem :/ Céhvezérként kötelességemnek érzem... Heh, és akkor megint ott tartok, hogy egy szabad világban ilyen béklyókba vertem magam.
- Jobb, ha én teszem meg - erősítettem meg abban, hogy inkább bízza rám. Nagy gáz nem lesz így talán, bár kicsit félek én is a reakciójától, hiszen ő hozta a céhbe Anatot. Így belegondolva Hokut is miatta vettem be. Hozza itt nekem a bajkeverőket Neutral A levelet egy bólintást követően átvettem, és nyomban el is rejtettem az inventory-m mélyén, miközben azon gondolkodtam, hogy a srác miért jött zavarba attól, hogy adott a homlokomra egy puszit. Mondjuk ha ővele találkozom előbb, akkor talán most hozzá fűznének gyengéd érzelmek, és nem Kotához. Gondoskodó és figyelmes volt, elragadó mosolya és jó a humora, szóval... ki tudja?
Mély, fájdalmas sóhajjal érintettem meg a képernyőn a kék, megerősítést jelző gombot, és mikor visszatért az animáció az előbbi képernyőre, a lista két névvel rövidebb volt. Ahogy Anatra pillantottam, a csík fölül is eltűnt az apró angyalszárny, nekem meg megint elszorult a szívem. Bakker... pedig ha hihetek a srácnak, semmi sem fog változni, mégis úgy érzem, mintha valamit tönkretettem volna ezzel a mozdulattal.
- Azt hiszem jobb lesz, ha most megyek... Violetának van egy kevés tartozása a céh felé, majd kérlek rendezzétek. Üzenem neki is, hogy sajnálom, hogy így alakult, és hogy köszönöm az ő közreműködését is a céh életében, még ha rövid ideig is tartott - Hátraléptem egyet, és még egyszer utoljára a fiú szemébe néztem. Úgy éreztem, talán mondanom kéne még valamit, de nem vitt rá a lélek, hogy megmondjam, ami a nyelvemen volt.
- Találkozunk a bossterem előtt... remélem - mondtam, lesütve a szememet, majd sarkon fordultam, és sietősen elhagytam a fogadót. Kint az utcán már futottam, és végül egy épület szimpatikus fala állított meg, aminek nekidőlve csúszhattam le a földre. Ott álltam le pötyögni egy üzenetet Kotának, könnyes szemeim és remegő kezem miatt talán csúszott bele pár helyesírási hiba, de mindez most nem érdekelt. Megteszi ez is, lényeg hogy minél hamarabb láthassam.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Feb. 25, 2013 1:41 am

Iszonyatosan dühös vagyok. Igen, még mindig. Ez a mélységes csalódottságból fakadó düh, amin az ember nem tud egykönnyen túllépni. Az ilyesmire nincs jó gyógyír, legfeljebb az okozója tud enyhíteni rajta. Éppen ezért üzenetet írtam Mirikának, hogy találkozzunk Arbusban, mégpedig abban a fogadóban, ahol annak idején kérvényeztem a Voicéból való kilépésünket. Nem volt jobb ötletem, a Kezdetek városát már túl zsúfoltnak éreztem, a második szinten meg csak ezt a helyet ismertem jobban. Azóta sem jártam itt többször, és nem is szándékozom túl gyakran. Ez a város megmarad a kellemetlen meetingek lebonyolítására. Én magam időben megérkezem a helyszínre, be is ülök a múltkori boxba, és türelmesen várom az érkezését. A felszolgálótól kérek egy pohár narancslevet, neki pedig ásványvizet és türelmesen várakozok. Biztosan el fog jönni, nekem nem mondana nemet. Akármi is történt eddig köztünk, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem verne át, még ha nem is válaszolt a levelemre. Igaz, én is csak sejtelmesen ennyit pötyögtem neki: "Arbus, 3 óra, beszélnünk kell!" Okos kislány ő, nem kell a szájába rágni, hogy mégis miért akarok vele találkozni. Biztos lehet benne, hogy nem az aincradi ércek árfolyamáról vagy a havi lottónyertesekről. Túl sok van a számláján, és úgy érzem, ha most nem lépek közbe, ellepi valami olyan éteri sötétség, amiből soha többé nem rángatja ki senki, még a drágalátos öngyilkosjelölt pasija sem. Kota is felhúzott, de az már az ő problémája, hogy nem fogadja el mások segítségét és önkéntesen vágóhídra viszi magát. De Mirika más lapra tartozik, iránta felelősséget érzek, s éppen ezért kell most alaposan megmosom a fejét, mint ahogyan azt egy testvérnek kell, ha a kisebbik rossz útra tér. Hol vagy már, te lány?

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Hétf. Feb. 25, 2013 2:14 am

Csendesen, lehajtott fejjel lépdeltem Arbus utcáin, egy köpenybe burkolózva. Ha valaki csak ezt látta, még akár azt is hihette, hogy rosszban sántikálok, hiszen az indikátorom is sárga volt... Ám a képemet nem igazán mertem a világnak mutatni most. Nem siettem el, hiába tűnt sürgősnek Anat üzenete. Már láttam a fogadót, de azt is, hogy nem leszek ott időben. Az a pár perc azonban mit számít? Őszintén szólva azon túl, hogy Kotával lehessek, jelenleg nem sok minden érdekelt. Gondoltam rá, hogy elhozom magammal őt is, mert nem akartam elszakadni tőle még erre a kis időre sem, azonban gondolom a harcművész kettesben akar velem beszélni, szóval erőt vettem magamon. Sejtettem, hogy mire megy ki a játék, tény és való, ott és akkor elveszítettem a fejemet és csak valami megmagyarázhatatlan déja vu érzés rántott vissza a valóságba. Kísértetiesen hasonló volt a helyzet ahhoz ugyanis, amikor Illfangot lőttem le, de most úgy éreztem, hogy ez nem maradhat annyiban. Sejtettem, hogy egyszer össze fogok roppanni, már legalább háromszor választott tőle el csupán egy hajszál. Mindannyiszor Kota miatt történt... Rá kellett jönnöm, hogy gyenge vagyok, vagy inkább azzá váltam. A céh körüli felfordulást tettem ezért felelőssé, mást nem tudtam. Illetve egyvalamit még igen... Viszont ez így nem mehetett tovább, nem hagyhattam, hogy még egyszer megtörténjen, és a megoldásra az ötletet az adta, mikor megpillantottam az inventory-mban egy oda nem illő tárgyat...
Beléptem az ajtón, levettem a köpenyemet és gondterhelten néztem körbe. Ez volt az a hely, amelyhez nem fűztek túl kellemes emlékek, de azóta nagyjából elfogadtam a férfi döntését. Sőt, még képes voltam miatta összeugrani azzal a Ryuninji Rennel is, akit egészen eddig bálványoztam, mint rajongó és mint lány. Talán, sőt biztosan itt az alkalom, hogy szóvá tegyem a dolgot.
- Szia... beszélni akartál velem... remélem nem várattalak meg ^^ - köszöntem rá, és erőltettem egy mosolyt az arcomra. Nem volt túl természetes, de nem éreztem azért magam annyira marhára rosszul. A feszültséget kiadtam már magamból Kota vállán zokogva, viszont befigyelt egy olyan rémálom, amikor végleg szilánkokra hullik és nem tér vissza. Azt hiszem emiatt kicsit karikásak a szemeim, nem igazán mertem aludni.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Feb. 25, 2013 2:49 am

Halk köszönéssel fogadom, tőlem nem megszokott módon elmarad a kézcsók. Hellyel kínálom persze és az innivaló is már ott várja kitöltve, mire megérkezik. Kezdésképpen mondhatnám akár azt is, hogy sz@rul nézel ki picim, de nem fogom végigsérteni, még ha tényleg elég vacakul is fest most az egykor tüneményes lányka a kialvatlan, karikás szemeivel. Nem, nem szolgált rá a beszólogatásokra, ennyire nem leszek vele bunkó. Nem fogom a megértő, pátyolgató, minden felett szemet hunyó bátyust sem játszani, hanem tetteiért felelős felnőttként fogok viszonyulni hozzá. Ha volt bátorsága és elszántsága egy céhet alapítani, akkor legyen minden máshoz is elég felnőtt.
- Nem kertelek, vágjunk bele a közepébe... Te is tudod miért vagyunk itt, akkor minek járjunk felesleges udvariassági köröket. - Kezem ökölbe szorul, már folytattam is volna, de inkább elfojtom a belőlem kitörni szándékozó mondatokat. Inkább alaposabban megrágom magamban a mondandómat, így egy finomabb változatba kezdek bele, de tartok tőle ebben sem lesz köszönet. - Mégis hogy a fenében tehettél olyan felelőtlen lépést a boss harc kellős közepén, hogy a saját csapattársadat támadod meg, miközben mindannyiunk életét veszélyezteted? Te magad alapítottad a Voicot, te magad írtad kőbe vésett szabályait. Mégis képes voltál egyetlen szúrással aláásni mindent, amit eddig képviseltél, csupán azért, mert elvesztetted a fejed? Te is tudod kislány, hogy itt az életünkkel játszunk, akkor mégis miért? - Kétségbeesés és a bennem tomboló düh tükröződik most a szemeimen keresztül, úgy érzem jogosan háborodtam fel és követelek válaszokat. Kezdés képen ezt végigrágni is elég lesz, a többi ráér. Így is úgy zúdítottam rá az érzéseimet, mint egy cunamit, de muszáj lenyugtatnom magamban a háborgó tengert. - Addig nem vonulhatunk újabb boss ellen, amíg ilyen labilis idegállapotban indulsz harcolni. Lehet jobb lenne, ha egy időre visszavonulnál és rendeznéd a soraidat. Nem tesz jót a csapatmorálnak, ha így mutatkozol előttük és Ritával sem ártana pontot tennetek az ügyetek végére. Tudod... az Artes szervezi a következő bosst, és kötelességemnek érzem, hogy tájékoztassalak és felkérjelek erre.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Hétf. Feb. 25, 2013 4:31 am

Leültem és vettem volna egy nagy levegőt, de benn akadt néhány másodpercig, mire kiengedtem volna. Rá se hederítettem az üdítőre, valószínűleg hozzá se fogok nyúlni. Látszott Anaton, hogy hirtelen azt se tudja, hogy essen nekem, viszont úgy éreztem készen állok rá, és nem fogok kiakadni, hisztizni, vagy valami egyebet elővenni a szokásos dolgaim közül. Ahogy az imént ő bólintott, most én tettem ugyanezt, jelezve, hogy jöhet a menet, ne kíméljen. És nem is kímélt, habár én rosszabbra számítottam. Egész olcsón megúsztam a felháborodását, és bár eleinte lesütöttem a szemem, rájöttem, hogy hülyeség a megalázkodó szerepet játszani. Belenéztem azokba a haragos, szikrákat szóró szemekbe és álltam a tekintetét, nyugodt, de kissé mélabús arccal végighallgatva a mondandóját. Majd megráztam a fejem.
- Ezer meg egy sebből vérzik a monológod, de nem fogom magam megvédeni, mert nincs értelme olyasmi felett vitázni, ami már megmásíthatatlanul megtörtént. Erre a miértre nem lehet válaszolni, csak megérteni, Anat. Még azt is felesleges lenne kimondanom, hogy próbáld meg átérezni a helyzetemet, mert fogalmad sincs róla, ki vagyok, de ha tudnád is, talán akkor sem sikerülne - feleltem teljes higgadtsággal. Papolhatnék arról, hogy mennyire szar nekem, meg arról is, hogy nem csak én hibáztam, és nem is csak Rita, vagy akár arról is, hogy annak a csajnak ugyanúgy lehúzták a vörös függönyt és ha Ayani nem ránt el, én is "meghaltam" volna, de nem. Minek? Egyikünknek sem esne jól. Baromság volt ebbe belemenni, bűntudatot úgysem fogok érezni, akármit mond. Csak azt, hogy változtatnom kell. Elnyúltam az asztalon, kinyújtott kezekkel, melyek ernyedten mutattak Anat felé.
- Ami a céhemet illeti, a Voice-nak annyi, vége van... - közöltem már már unottan - ...ebben a formájában legalábbis - tettem hozzá, mielőtt teljesen kiakasztanám, de bevallom tetszett, hogy egy picit ráijeszthetek.
- Mit akarsz? Segíteni rajtam? Nem tudsz. Felrázni, hogy térjek észhez? Nem kell. Meg akarod védeni tőlem a csapatodat? Felesleges. Ha azt akarod, hogy ne történjen ilyen az 5. szint tetején is, verd bele a bossharcosaid pici buksijába, hogy nem babra megy a játék. Eszem ágában sincs meghátrálni, és ha nem tudod kézben tartani a "csapatot", nem a megfelelő parancsokat osztod ki, ki fogom venni a kezedből az irányítást - keltem fel és néztem rá olyan komolysággal, mint amilyet még talán nem is láthatott tőlem. Talán már ijesztő is voltam. Nincsen semmilyen labilis idegállapot meg "így mutatkozás", ha azt hiszi, használhatatlan vagyok jelenleg, nagyot téved. Soha tevékenyebb hangulatban még nem voltam, eltökélten tudtam, mit akarok és el is fogom érni a céljaimat akár mások lelkébe is beletaposva, ha kell. Ha a végeredmény az, hogy mindenki túléli, az aktuális boss pedig megpusztul, akkor minden eszköz szent.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Feb. 28, 2013 8:32 pm

- Persze, hogy ezer meg egy sebből vérzik, mert teljesen felzaklattak a boss termében történtek... - Kénytelen vagyok oldalra nézni, mert szégyellem magam azért, hogy ennyire kitárulkoztam a lány előtt, másrészről pedig azért is, mert nem jellemző rám, hogy logikátlanul beszélek. Mindig racionálisan, jól átgondoltan érvelek, de ma már eleve olyan hangulatban érkeztem, hogy alig tudok uralkodni az érzelmeimen.
- Igen, azt hiszem valóban nem tudom átérezni a helyzetedet, s ami azt illeti, nem is szeretném. - Egyszerre érződött ki szavaimból a sajnálat, az együttérzés, az elkeseredettség, a düh és a megvetés. Valahol ezek tök ambivalens érzések, s valószínűleg nem is lehetett mindet tökéletesen felismerni vagy megkülönböztetni egymástól. Ami azt illeti, én magam sem tudtam. Hát igen, fogalmam sincs arról, hogy ki is ő valójában, s éppen ez volt az egyik nyomós ok, amiért kiléptem a céhéből. Legalább előttem van a példa, hogy nekem hogy nem szabad csinálnom. Ráadásul ha Mirika nem csak Kotával lenne állandóan elfoglalva, talán tovább látna az orra hegyétől. Nincs mit tagadni azon, hogy ez a pöttöm lányka kiváló stratéga, de ha a pasija elkezd hősködni, akkor már nem lehet teljes értékű harcosként számolni vele. Legalább is az előző küzdelem ezt a benyomást kelthette sokakban. Nem véletlenül van köztünk az a megegyezés Violetával, hogy ő nem jön boss harcokra, hanem a háttérből támogat engem, mint frontharcost. Alapanyagokkal, üzleti kapcsolatok kiépítésével és szerető gondoskodásával. Ennél többet nem is kívánhatnék tőle. Így sosem kell az életét féltenem amikor belépünk a szintfőnökök kapuin, pedig ezerszer hatékonyabb harcossá vált, mióta elhagytuk a Voice kötelékét.
Miközben gondolataimba temetkezem, Mirika elnyúlik előttem az asztalon. Ahogy előre hajol, kellemes látványban részesít dekoltázsa, ugyanakkor most aztán igazán nem éreztem volna helyénvalónak, ha a kerekded keblein legeltetném a szemeimet. Rám amúgy sem hatott sosem az a vonzereje, amivel a pasikat az ujja köré csavarta. Ismét oldalra pillantok kicsit megszeppenve, de amikor azt emlegeti, hogy a Voicenak vége, visszapillantok rá. Vajon miért nem érzek sajnálatot?
- Legalábbis ebben a formájában... hmm... gondolom nem óhajtasz beavatni a részletekbe. Igaz, ez már nem is tartozik rám. - Az ez után következő vehemens szövegétől viszont kissé hátrahőkölök, hátamat a széknek támasztva először meglepett arcot vágok, majd felvonom a szemöldökömet. Jó alaposan végigrágom fejemben újra az elhangzottakat, majd köztünk szokatlan módon, kimért hangnemben folytatom tovább mondandómat.
- Éppen azt teszem... beleverem a bossharcosok pici buksijába, hogy nem babra megy a játék. Ha pedig nem csak mindig a pasiddal foglalkoznál, akkor talán másként alakulnának a dolgaid... - Nem akartam részletezni, hogy mikre gondolok, mert nem akartam belegázolni a lelkébe. Így is kemény pofonokat kap ettől a játéktól, nem szorul még az enyéimre is. Felállok, mert úgy érzem fel kell állnom. Ha ilyen fölényeskedő hangnemben beszél velem, akkor nincs miről csacsogni tovább. Úgy tűnik most már a jóakarói kezébe is belemar, nem csak Justicosokat szurkál. Azt hittem az elválásunk után is maradhatunk barátok, de úgy tűnik már nem a fogadott bátyját látja bennem, hanem a vetélytársát. Persze én voltam a naiv, hogy azt hittem minden ugyanúgy fog majd folytatódni, mint amikor még egy céhbe tartoztunk.
- Arról pedig ne is álmodj, hogy egy pillanatra is elgyengülök vagy átadom a stafétabotot. - Mosolyodok el elszántan, majd keze után nyúlok, hogy kézcsókkal illethessem, ezzel is jelezzem feléje, mint nő felé és mint céhvezér iránt tanúsított tiszteletemet.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Sponsored content Today at 9:08 pm


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.