Urbus

3 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Szomb. Márc. 02, 2013 4:40 am

Lehajtottam a fejemet és a fülem mögé igazítottam egy kilógó hajtincset. Persze nem csak engem viselt meg, ami abban a bossteremben történt, Kotát talán csak én tartom vissza attól, hogy valami hülyeséget csináljon, hiszen folyton mellett vagyok, és hát valószínűleg Rita és ahogy most elismerte, Anat is kibukott. Na meg gondolom Ayaninak és Rinnek sem esett jól, hogy így látott engem és Kotát. Elcseszett egy dolog volt ez az egész, az lenne a legjobb, ha baromi gyorsan eltemethetném az elmém legmélyére és ott porosodna. Nekem bőven elegek azok a következtetések, amikhez eljutottam az elmúlt pár napban, ezekből tovább tudok lépni.
- Azt hittem egy virtuális világban elbújhatok saját magam elől, de itt is utolérnek ugyanazok a baromságok, ami tönkreteszik a kinti életem... - sóhajtottam fel keserűen. Nem volt már annyira rossz a helyzet, mint pár héttel ezelőtt, új motivációim segítenek átlendülni a holtponton. Csak miért az kellett hozzá, hogy kikészüljek teljesen? Megérintettem Anat kezét és szórakozottan rajzolgatni kezdtem rajta az ujjammal, miközben az asztalon feküdtem.
- Baka... miért ne kötném az orrodra? Ennyire ne akarj lerázni Rolling Eyes - szólaltam meg rosszallóan - Magam se tudom még, mit akarok. Csak azt, hogy az eredeti koncepcióm befuccsolt, sose lesz a Voice-ból egy komoly kötelékeket kialakító céh... Nem vagyok hozzá elég, hogy megvalósítsam az álmomat... Valami színeset és érdekeset akarok létrehozni, de semmi ötletem sincs. Talán majd a többiek kifantáziálnak valamit, amivel fel tudom venni a versenyt a JL-lel meg az Artessel. Irigyellek titeket :3 - fejtettem ki a gondolataimat, már csak azért is, hogy a srác elfeledje ezt a zöldséget, hogy nem tartozik rá, meg ilyesmik. Anat még mindig azon kevesek közé tartozott, akikben maximálisan megbíztam, és bár a kilépése hagyott egy mérges foltot a kapcsolatunkon, lassan azt hiszem elhalványul és képes leszek elfogadni, hogy más a céhjelvénye, mint azt szeretném. Viszont a barátságunk és a játék teljesen más lapra tartozik, ha ezzel életeket mentek meg, akkor simán szembemennék vele, és most végre pontosan tudtam, mit akarok elérni. Az eltökéltségemet pedig nem is rejtettem véka alá.
- Akkor remélem a többiekkel is elbeszélgetsz, nekik nagyobb szükségük van rá. Eddig ti nem voltatok tisztában azzal, hogy mi is egy valódi bossharc. Hol tanultátok volna meg? A 2. szinten, ahol Kotán kívül senki sem ért hozzá a csigához? Vagy a harmadikon, ahol minden simán ment, hiszen én irányítottam? Azt hihettétek, sétagalopp az egész. Hát egy fenét, és aki látta azt a fazont meghalni Illfang termében, az érzi a súlyát csak igazán... - oktattam ki hosszasan a fiút, hűvös hangnemben. Zerios ellen csak Kota, Rin és én voltunk ott "veteránok." Igen, én most elveszítettem a fejem, de ha nem lettek volna a társaink ilyen sötétek, akkor senki sem került volna veszélybe. Innentől kezdve hülyeség azt állítani, hogy veszélyeztettem volna bárkit...
- Bakker, már te is ezzel jössz? :/ Vágd már a fejemhez légy szíves, hogy miért szúrja Kota és az én kapcsolatom annyira a szemeteket! - morrantam fel bosszúsan, eddigi higgadtságom pedig egy csapásra odaveszett a pillanat hevében. Ren is azzal jött, hogy elfogult vagyok és vak és most Anat is. Tuti nem estek belém, mindkettőnek csaja van... nem féltékenység.
- A fenébe is, miért kussol mindenki, ha valami baja van? Így hogy akarjátok megoldani?! Hoku is, meg te is... - felpattantam én is, nem bírtam ki ülve, amikor a srác is felállt. Mind a 147 centimmel mérgesen néztem fel rá, el se tudtam hinni, hogy neki is van valami tüskéje. Ennyire rohadtul megbízhatatlan vagyok, hogy nem hajlandó senki semmit mondani?! Basszus, Hokut el se tudom érni, mióta elhagytuk a 3. boss termét, kompletten felszívódott Sad
- Helyes! Te pedig arról nem álmodj, hogy megnyugszom, amíg nem lesz belőled olyan tökös céhvezér, aki képes megszelídíteni egy Ren-kaliberű barmot! Ne hozz rám még egyszer olyan szégyent, mint a tob... - Itt a szám elé kaptam a kezemet, és ijedten pislogtam rá a harcművészre. Kurvaélet, kicsúszott a számon valami, aminek nem kellett volna -.-

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Márc. 03, 2013 6:36 pm

//User előre is elnézést kér, nagyon belegázoltak kari fene nagy egójába Razz //

- Magunkat játszuk, nem egy kitalált karaktert formálunk meg... Hála Kayaba Akihikonak, ez nem csak egy szombat délutáni időtöltés lett, ahol eljátszhatod, hogy te vagy a cuki kislány angyalszárnyakkal - nyugtázom az első válaszát. Lehet kicsit személyeskedő volt, de olyan hangnemben válaszoltam neki, amilyet tőle is kaptam. Kelletlenül elhúzom a kezem, mikor azzal kezd el babrálni, nem hagyom, hogy a kislányos bájával próbálja élét venni ennek a komoly beszélgetésnek.
Hát jó, te akartad Mirika, akkor hallgasd is végig. Most már nem érdekel, ha minden frusztráltságomat is rázúdítom, talán ha kibeszélem magamból a feszültséget, akkor megkönnyebbülten, tiszta és higgadt fejjel tudok menni a bossra. Igen, az nagyon is fontos, hiszen nekem kell győzelemre vezetnem egy komplett elit csapatot. Nem vallhatok kudarcot! Nagy levegőt veszek és félbeszakítást nem tűrően csak mondom és mondom, amíg meg nem nyugszik a lelkem.
-Aha, irigyelsz minket, közben meg beleártod magadat a dolgaimban és becsmérelsz engem. Ez sehogy sem klappol, valamelyik mondatod sántít. Döntsd el kislány, hogy nagyzolni jöttél ide, vagy a dolgokat elsimítani! Uncsi ez a sok én, mi, meg ahogy lenézed a többi harcostársad. Szerintem még Ayani is jobban érezte a boss elleni küzdelem súlyát a legutóbb, mint te. Vagy nem ő volt az, aki higgadt tudott maradni és elrángatott Ritától? - Ha szólni próbálna, akkor felemelt mutatóujjal intem csendre, mivel még koránt sem végeztem - De ha már itt tartunk, rohadtul idegtépő ám, amikor napokig készül az ember egy harcra, fejben és fizikálisan is a maximumot igyekszik nyújtani, stratégiák sorozatával áll elő, majd ti ketten lezsírozzátok egymásnak a ritka itemeket. Nem irigylem, felőlem akárkié lehet, de láttam Hoku és Rita arcán is a csalódottságot, amikor kudarcba fulladt minden próbálkozásuk. Nem attól lesz valaki menő, mert annak nevezi magát, hanem attól, ha mások annak kiáltják ki. Hogy is tanulhatnánk meg a bossharcok sava-borsát, mikor nincs rá lehetőségünk, ráadásul értelmetlen versengéssé kezd válni az item elnyeréséért. Gondolom az sem véletlen, hogy Ranmaru sem jött el legutóbb és most sem jelezte, hogy részt kíván venni. Én nem azért lettem frontharcos, mert össze akarok harácsolni mindent, hanem mert ki akarok innen jutni és dicsőséget akarok szerezni a céhemnek! Sokkal jobban örültem volna, ha az az árnyharcos fiú viszi el a gyűrűt, akkor talán nem arcoskodnál most itt ennyit...
Azt hihetné, hogy mindjárt szétvet az ideg, de nem. Kimért marad a hangom, igaz igencsak vádaskodó élű és nem kevés keserűség is árad belőle, de nem úgy fröcsögöm a szavakat, mint egy hisztis gyerek, akinek elvették a játékát. Valóban nem izgat a boss item, azon már rég túl vagyok, hogy annak megszerzéséért induljak harcba. Persze nyilván nem dobnám kukába, hanem igyekeznék neki megfelelő helyet találni. A kis elszólása viszont nem vált ki belőlem megdöbbenést. Már eddig is bujkált bennem a gondolat, hogy valamit sunnyog a hátam mögött, valami titok lappang a sorok között megbújva. Mindig zokon veszem, mikor a toborzót felemlegetik, pedig összességében sikeresnek kellene elkönyvelnem azt a napot. Én tanultam a hibáimból, s az Artes Liberales is egyre erősebbé vált azóta, szóval nincs miért szégyenkeznem.
- Szóval ott voltál. Nem lep meg. Viszont pont nem neked kellene papolni a szégyenről... semmi közöd az ott történtekhez, akadj le rólam! Ami pedig a céhemet illeti, tartsd távol magad Rentől és mindannyiunktól. Nincs szükségem a nagy Mirika tanácsaira. Majd a boss termében bizonyíts kislány, és sorolj be mögém, ha nem bírod idegekkel. Elvárom, hogy kövesd a taktikát és Kotarou ne hősködjön! Rennek pedig semmi szüksége szelídítésre, a benne és a többiekben rejlő elemi erő táplálja az Artes tüzét. Kapargasd inkább össze a Voice hamvait...
Nem voltam meglepve, hogy ő sem ismerte fel a Renben megbúvó lehetőségeket, én pedig nem teszem meg neki azt a szívességet, hogy prezentációt tartsak róla. Még a végén szemet vetne rá. A döntéseim mögött sokkal összetettebb gondolatmenetek futnak, mint amit mások első ránézésre hisznek, s végül is eddig mindenből pozitívan jöttem ki. Kivéve a mai találkozót. Nem gondoltam volna, hogy eddig fajulnak majd a dolgok, de nem vagyok hajlandó tűrni, hogy egy beater kislány kioktasson. Legszívesebben távozóra fogtam volna, de annál jobban érdekelt a válasza. Karba font kézzel, hideg tekintettel néztem le a nálam két fejjel alacsonyabb lányra. És igen, végre egyszer fel akartam venni a kesztyűt és nem elfutni egy konfliktushelyzet elől. Tökös céhvezért akartál pöttömke, hát tessék, ahogy kívánod, de akkor ne keresd többé a bátyódat!

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Hétf. Márc. 04, 2013 3:13 am

Hajam árnyéka vonta sötétségbe a tekintetemet, miközben hallgattam mindazt a szemetet, amit a fejemhez vágott. Heh, ennyi sületlenséget összehordani... Hát ennyire vak? Vagy ennyire megvetne? Mindaz csak színjáték volt, amit eddig az irányomba mutatott? Vajon csak azért akart lenyűgözni annak idején, megbízhatónak és jó fejnek mutatni magát, hogy biztosan felvegyem a céhembe? Lehetséges, hogy az a Kazume, akiben eddig megbíztam és támaszomnak véltem, csak egy számító féreg, aki jó előre kitervelt mindent és belülről akarta elpusztítani a céhemet, hogy a sajátját megalapítva eltiporhasson? Képtelen voltam hinni mindannak, amit hallottam kijönni a szájából, sehogy sem illett a képbe. Ezeket a gondolatokat is úgy hajtottam el, mint a konyhás banya a baseballos srácokat a sodrófával, miután betörték a menza ablakát. Ökölbe szorítottam a kezemet, körmeim belevájódtak a tenyerembe, ujjaim pedig elfehéredtek. Nem fájt, mert nem fájhatott, de majd szétvetett az ideg. Három perce még próbáltam megnyugtatni, hogy nincs miért aggódjon és biztosítani róla, hogy bármi akadállyal is néz szembe, segíteni fogok neki leküzdeni, erre... erre ezt kapom vissza.

Lendült a tenyerem, önmagától.

Mégsem éreztem az égető érzést, ami akkor lép fel, mikor találkozik a másik arcával. Csak egy erőhatást tapasztaltam, ami megfogta a pofonom erejét, és a kékeslilás animáción túlra csupán a lendületét közvetítette annak. Nem esett jól. Bántani akartam Anatot, azt kívántam, hogy érezze a pofon csattanását és ne a rendszer által generált lökéshullámot kapja az arcába. Azt akartam, hogy égjen a tenyerem, hogy fájjon nekem is. Olyan dühödt, zaklatott tekintetet, amivel a srácra meredtem, még csak ketten láthattak tőlem világéletemben, és mindkettő itt élt Aincradban.
- Látom az megy, hogy olyanokat köpködj, akik mindig csak jót akartak neked, meg az is megy, hogy olyanokat védj, akik csak kihasználnak téged. Ennyire csődöt mondott a memóriád, Saito? Képes vagy engem hibáztatni azért, mert elvesztettem a fejem két másik... nem, legalább öt másik ember szerencsétlenkedése és felelőtlensége miatt? Azért, mert a szemeim láttára halt meg valaki, akinek minden túlzás nélkül az életemet köszönhetem, és aki nélkül nem tudnék az lenni, aki vagyok? Aki nélkül nem tudtam volna megmenteni már vagy egy tucat embert a haláltól, aki nélkül képtelen lennék segíteni másoknak, hogy boldoguljanak ebben az elcseszett világban? Nagyzolok? Arcoskodok? Lenézem a harcostársaimat? Lehet... De tudod miért? Mert egyesekkel ellentétben én már tettem le valamit az asztalra, és teszek azért, hogy még a legidiótább barmok is túléljék és hazamehessenek a családjukhoz, a barátaikhoz. Heh, még Hokut is hozzásegítettem ahhoz, hogy legyőzze a 3. bosst, de ezt te honnan is tudhatnád? Mit bizonyítsak még a bossteremben, hm? Azt nem neked kéne? - feleltem remegő hanggal. Egyszerre érződhetett keserűség, csalódottság és düh belőle, de nem emeltem fel a hangom, csak halkan mondtam a magamét.
- Most komolyan a boss-zsákmányok mögé akarsz bújni ahelyett, hogy kimondanád kerek-perec, hogy mi bajod van velem? Vagy Kotával? Vagy éppen saját magaddal? Melyik a valódi Anatole Saito? Az, amelyikkel képesek voltunk kölcsönösen megbízni egymásban, vagy ez, akinek fejébe szállt a céhvezérség, nem képes az orránál tovább látni és mindent megtesz azért, hogy ellökje azokat, akik kinyújtják feléje a karjukat? - Leroskadtam a székbe, és egyik karomat az asztalra téve bámultam magam elé. Megint... ugyanez. Mindig ez van. Kötök egy barátságot, és tönkremegy, pedig minden tőlem telhetőt igyekszek megtenni értük... Miért nem veszik észre sosem, hogy mennyire próbálok megfelelni? Itt is egyedül fogok maradni? Egyszer Kota is el fog hagyni, elüldözöm Mizuki-chant, Rint. És akkor mi lesz velem, ha nem fogok tudni senkire sem támaszkodni?
- Én ezt nem akarom... - csúszott ki a számon a gondolatom, és törölgetni kezdtem a szememet. Francba... megint éreztem, ahogy eltörik a mécses, pedig azt hittem, sikerült összeszednem magam végre. Az elhatározásaimat ugyan nem rombolta le Anat, de azt az érzést, hogy túl vagyok a nehezén, igen. Ráadásul biztos voltam benne, hogy itt fog hagyni, pedig mindennél jobban vágytam arra, hogy a régi Anatole-t láthassam, akit megölelhetek, akivel nevethetek együtt, akivel húzhatom Kota agyát, aki olyan nekem, mint egy báty.
- Ne hagyj magamra, nem akarlak elveszíteni... - néztem fel könnyező szemekkel a srácra és reménykedtem benne, hogy nem a hátát fogom látni, ahogy lelép.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Márc. 04, 2013 4:13 am

... és lendül a keze.

Megfoghatnám a csuklóját, elhajolhatnék az ütés elől. De gyorsabb nálam és nem hittem volna, hogy kezet mer rám emelni. Sok mindent vágtam a fejéhez, meg is érdemelte amit kapott, de azt azért nem vártam, hogy megpróbál majd megütni. Pedig sejthettem volna. Nem szép dolog egy ilyen kislányt így leteremteni, rázúdítani annyi mocskot, de kihozott a sodromból. Úgy tűnik Alex fene nagy igazságérzetéből rám is ragadt jócskán.

Hagyom a pofont.

S csalódott vagyok, mert a rendszer nem engedi. Még az arcomat ért hullámból is érzem, hogy mennyi erő van a mozdulatában, önkéntelenül odakapom a kezem. Ösztönös cselekedet. Még sosem pofoztak fel. Még sosem akartam ennyire, hogy megtegyék. Kifejezéstelen arccal meredek rá. Egyszerűen nem érzek semmit. Se dühöt, se megvetést, se összezavarodottságot. Egyszerűen beletörődök mindabba, amit ismét a fejemhez vág. Én már kiadtam magamból ami bántott, most ő következik, s azt kell hogy mondjam, megérte. Ezeket a logikus, összeszedett mondatokat akartam tőle hallani. Igaz, nem tetszik minden, amit mondd, helyt-helyt nem is értek vele egyet, de az már egy lépés, hogy részben nekem is igazat ad.
- Nem hiszem, hogy kihasználnának, ha viszont igen, akkor önszántamból hagyom. Ha pedig jót akarsz nekem, akkor ne bánts... - Nagyot nyelek, mintha ezzel próbálna az agyam megálljt parancsolni a szívemnek, hogy ne tegye, ne legyen öngyilkos, ne tárulkozzon ki, nem szabad. Mégis kibuggyannak belőlem a szavak - Szeretném visszakapni a régi Mirikát, akiről az előbb szónokoltál, aki a kishúgom lehetett volna, ha hagyja. Nem akarok veszekedni, szeretném végre a mindennapi feszültségek nélkül egyszerűen csak jól érezni magamat a bőrömben. - Ugyanolyan halkan válaszoltam én is, mint a lányka. Az eddigi kimért stílusomhoz képest sokkal inkább mélyről jövő érzésekkel teli a beszédem. Ehh, nem megy nekem a maszkok viselése, ez már a toborzón is bebizonyosodott. Nem tudom tovább ostorozni, még ha el is kéne, hogy letörjék a szarvát. Nem szállt a fejembe a céhvezérség, éppen ellenkezőleg. Még mindig bizonytalan vagyok és ha Vio nem állna mögöttem, már biztos feladtam volna az álmaim megvalósítását. Válaszolok neki, de nem akarok ránézni. Amikor így elgyengülök, akkor érzem csak igazán töketlennek magam. Ren biztos kiröhögne most, de ez csöppet sem érdekel. Most csak én vagyok itt és ez a pöttöm lányka, akinek könnyek gördülnek le az arcán.
- Az a bajom, hogy amit megbeszéltünk, ahhoz nem tartod magad. Azt mondtam bármikor nyitva áll előtted a kapum, akármit is szeretnél velem megosztani. Azóta sem kerestél... mintha megfeledkeztél volna rólam. Egyszer sem mentünk fánkozni, egyszer sem üzentél nekem. Pedig én figyelemmel követtelek a térképen és minden nap ellenőriztem a bejövő üzeneteimet. És nehogy azzal gyere nekem, hogy kereshettelek volna én is, mert megtettem, csak éppen sosem jutottam el addig, hogy elküldjem az üzenetet... S hogy mi a bajom Kotával? Az, hogy teljes egészében az övé vagy és én egy morzsát sem kaphatok belőled.
Ő is megtört. Lehull a dacos főnökasszony leple a kislányról, akit annyira hiányoltam már hetek óta. Nem tudok mit tenni, kénytelen vagyok engedni a mozdulataimnak, különben remegni kezdenének a kezeim és szétfeszítene a bennem tomboló feszültség. - Nem akarlak többé sírni látni! - súgom a fülébe és szorosan magamhoz ölelem.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Mirika on Szer. Márc. 06, 2013 1:39 pm

Megint rám tört egy rohadt hülye érzés, amit egyszerűen gyűlölök. Úgy szokták mondani, hogy összeszorult a szívem, és az a keserű ábrázat, ami az arcomra kiült, tökéletesen mintázta a lelkiállapotomat, amibe ez a pár szó sodort. A "régi" Mirika, és a gondtalan napok, amiket éltünk, amikor megismertük egymást Kotának köszönhetően... Nem is voltak annyira régen, mégis olyan távoli emlékeknek tűntek és talán én vagyok az, akinek a legjobban hiányoznak... Fájó belegondolni, mennyi rossz történt azóta, és jellemzően azok rúgtak belém, akik a legfontosabbak számomra, így Anat a kilépésével vagy Kota az öngyilkos megmozdulásaival. Mégsem tudok rájuk haragudni.
- Én még mindig ugyanaz vagyok, aki régen is, Anat. Csak kicsit nehéz mosolyogni, ha folyton kapod a pofonokat. Tudod, legszívesebben hagynám a fenébe ezt az egészet, bevackolnám magam Nysterbe, és élném az életem, de nem tudnék tétlenül ülni a fenekemen, amíg mások az életüket kockáztatják azért, hogy hazajussunk. Azok után nem, hogy Kota erőt adott nekem a harchoz. Csak remélni tudom, hogy rendbe jönnek a dolgok... - hajtottam le a fejem, miután válaszoltam és az ajkaimra erőltettem egy savanykás mosolyt. Képtelen lennék abban a tudatban lézengeni már, hogy közben küzdhetnék is a szabadulásunkért, hiszen megvolt az erőm hozzá. Messze hátrahagytam a legelső nap Mirikáját, aki rettegett még a vaddisznóktól is, csak mert keveset raktam az életemre. Most sincs rajta temérdek pont, de biztonságban érzem magam legalább.
Ami ezután történt, az teljes kétségbeesésem jele volt, de azt hiszem nagyon is hiányzott ahhoz, hogy magam mögött hagyhassam aincradi létem ezen komor fejezetét teljes egészében. A köztünk lévő feszültség megmaradt azóta, hogy céhes emblémánk más lett, és most, hogy talán felszabadultak az érzelmeink, végre helyrerázódik a kapcsolatunk. Iszonyat jól esett az ölelése, nehéz lenne szavakban kifejezni, mennyire szükségem volt arra, hogy hozzábújhassak és kisírhassam magam Anat vállán.
- Sajnálom... én csak... s-sajnálom! - Csupán ennyi bukott ki belőlem remegő, zokogó hangomon. Nem kerestem végül kifogásokat, pedig megtehettem volna. Elmondhattam volna, hogy képtelen voltam a szemébe nézni anélkül, hogy ne kerüljön gombóc a torkomba, meg azt is, hogy folton lelombozta a hangulatomat, ha rá gondoltam, és ezért sem akartam összefutni vele. Éppen elég volt a boss, de már a toborzón is csak sunnyogni tudtam és elbújni a köpenyem takarásába. Most azonban ennek vége, szinte éreztem, ahogy átszakad az a hülye gát. A tudat, hogy szüksége van rám valahogy mennyei, felemelő érzés volt, baromi boldoggá tett egy csapásra.
Kellett jó pár perc, mire lecsillapodtam és elapadtak a könnyeim, de nagyon-nagyon jól esett most Anat karjai között létezni, szóval nem hagytam, hogy az ölelésnek vége szakadjon még azután sem, hogy elcsendesedtem. Nem láthatta, de mosolyogtam, hetek óta először felszabadultnak éreztem magam és duzzadt bennem az erő, a tenni akarás. Máshogy, mint amikor idejöttem, nem muszájból, nem kétségbeesésből.
- Te Anat hadd kérdezzek már valamit... Rennel nem lesz gondod? - szólaltam meg végül egy mély sóhaj után, és végre elengedtem a fiút. Megtöröltem a szememet és megköszörültem a torkomat, kicsit kapart még. Nem terveztem, de most azért jól esett pár korty folyadék, szóval beleittam a gyümölcslébe, amit Anat rendelt, de közben fél szemmel odafigyeltem rá is.

_________________
Angyali páncélbolt
- Hozott ércekből készített felszerelésre 50% kedvezményt adok


Késkészlet:
Kézben: Razonek Tüskéje (+14) és Macskakarom (+7)
Inventoryban: 2x Arany Stiletto (+10), 2x Acélkarom (+8 ), 2x Rubin Kés (+8 ), 1x Fém Kés (+7), 1x Cseppkő (+4), 2x Árnyszúró Bicska (+2), 1x Rubin Íj (+10)
Alapsebzés (54): Kapcsolat Gyűrűx2 (+12), Topáztalpas Cipő (+4), Fekete Sólyom Köpeny (+20), Nagyítós Szemüveg (+18)

Mirika
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 2227
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 20
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 38
Exp:
10/5900  (10/5900)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Márc. 08, 2013 6:52 pm

Jólesik, hogy elfogadja a közeledésem, s hogy nem neveti ki a kitárulkozásomat. Lehet, hogy máskor is célravezetőbb lenne, ha rögtön az elején megbeszélnénk mindent és nem kerülgetjük a forró kását. Nem örülök neki, hogy ennyire kikeltem ma magamból, nem jellemző rám, azt pedig különösen sajnáltam, hogy Mirikának kellett elviselnie ezt az egészet, de már nagyon érett a dolog. Annyi minden halmozódott fel mindkettőnkben, hogy előbb-utóbb úgyis robbant volna. Így legalább nem csináltunk jelenetet mások előtt és a boss harcot is higgadt fejjel, összedolgozva tudjuk bevállalni. Legalább is én nagyon ebben reménykedem. A félelmeim kezdenek alábbhagyni.
Ha valaki kihallgatja a beszélgetésünket, az bizonyára forgatja most a szemét, hogy micsoda éles váltás állt be a beszélgetés hangulatában, mások pedig lehet a kezdetektől fogva a megenyhülésünkben reménykedtek. Még én magam sem tudtam, hogy hová fogunk kilyukadni, csak a találkozásunkig jutottam el gondolati síkon, a vita alatt fejben pedig már egy esetleges párbajt vizionáltam, melyben két céhvezér mérettetik meg a sértettségek és frusztrációk szította erőpróbában. De szerencsére erre nem került sor.
- Én is sajnálom, de most már minden rendben lesz... legalább is köztünk biztosan - S ahogy ezt kimondom, úgy tudatosul bennem az érzés, hogy nincs miért tovább agyalnom azon a sok keserűségen, amit az imént egymás fejéhez vágtunk. Bár vannak dolgok, amiben eltérően gondolkodunk, de ez nem jelenti azt, hogy ellenségekké vagy vetélytársakká kellene válnunk. Épp ellenkezőleg, össze kell dolgoznunk, ahogyan azt az elválásunkkor megbeszéltük, s ahogyan azt céhtársakként is tettük annak idején.
- Ren? Igen, minden rendben lesz vele, ne aggódj. Nehéz dió a fiú, de ő egy csiszolatlan gyémánt és igazi kihívás számomra, hogy a csapattársamnak tudhatom őt. Sokan csak a sztárallűrjeit látják, de nekem eddig még mindig a kezem alá dolgozott és a céh javát szolgálta. Bízom benne, hogy a napok múlva kezdődő boss harcon bizonyítja majd mindenki előtt, hogy több van benne, mint a kinti sztárocska. A dungeon kitisztításában eddig nagy hasznát vettem, Regivel jó kis párost alkotnak. - Közben megigazgatom a ruhámat, felhörpintem a maradék italom, majd a menümön keresztül kiegyenlítem a számlát. - Jut eszembe, terveim szerint holnap kiküldöm az értesítést a boss harc kezdetéről. Ha módotokban áll, akkor szerezzetek be pánik burkokat! Sokkal nyugodtabb lennék, ha mindenki rendelkezne vele, különösen Kota, Te és Rin!
Mirika elé lépek, majd kezemet nyújtom felé, hogy belém karolhasson, vagy bármit tegyen velem, amit csak szeretne. Azt hiszem ideje itt hagyni ezt a búval bélelt fogadót, mert teljesen körüllengi a negatív aura. Szándékaim szerint soha többé nem jövök ide vissza. - Gyere hugi, elviszlek fagyizni a parkba. Mit szólsz hozzá?

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Meredith White on Szomb. Márc. 09, 2013 7:25 pm

/ Anat /

Kedves volt az a fiú és a sárkánya is aranyos volt, bár nem értettem, hogy miért velem volt kedves! Velem, aki semmit sem tud és semmit sem csinált. Csak volt és bőgött. Remeg a nyomorult keze, miként a ceruzát fogja, egy vonalat alig tud húzni, mert egy szerencsétlen! Az! Egy selejt! De ő mégis odajött hozzám és próbált vigasztalni. Nem sikerült neki, de legalább a sírást befejeztem akkor, mit most folytattam, mert ez vagyok én.
Nem látott senki sem, így újra könnyek szöktek a szemeimbe.
Mielőtt ebbe a világba érkeztünk, művésznőnek neveztek engem. Tudtam, hogy csak bókoltak, mert nem voltam az, csupán csak tehetségem volt, legalábbis egy kevés biztos! Ám most, most egy óvodás is jobbat alkotott volna tőlem. Nem volt ihletem, nem láttam értelmét érdemlegeset alkotni. Az okot nem tudtam és nem is akartam foglalkozni vele, csupán csak átkoztam mindent és mindenkit, hogy pocsék rajzaim születtek, miket senkinek sem mutattam meg. Viszont annál a fiúnál maradt egy az asztalon! Az az átkozott elvette! Bár valószínűbbnek tartottam, hogy kidobta, hisz a szemétbe való volt az.
Szép idő volt függetlenül attól, hogy egy börtönben voltunk. Egy börtönben, melyből nem lehetett szabadulni. Voltak fák, madarak, házak, mondhatni saját életünk is, de egy börtönben éltünk. Hiába szépítették sokan, de nem volt igazuk. Nem volt, mert nem otthon voltunk! Lehet emiatt sem fogtam olyan biztosan a ceruzát, lehet emiatt sem voltak rajzolni való gondolataim. Lehet… lehet… lehet…
- VÁááá! – törtem ketté a grafitom és dobtam el magamtól, minthogy nem kellett az már nekem. Nem kellett, hisz nem tudtam használni. Fölösleges lett volna megőriznem. Felálltam, talán a szék is felborult utánam, nem figyeltem, csupán csak dühösen léptem ki az ajtón.


Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
791/800  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Márc. 09, 2013 8:28 pm

Miután szétváltunk Mirikával, úgy döntöttem, hogy kipróbálom milyen a kulináris élmények érhetik a látogatót itt Arbusban. A második szintet mindeddig csak arra használtam, hogy megbeszéléseket bonyolítsak le, vagy éppen a teleportálástól megrémült macskámat kergettem az erdőben, de még egyszer sem ültem be egyetlen étkezdébe sem. Már pedig én nagyon is szeretem a hasamat, s a sok fecsegéstől bizony igencsak megéheztem. Fel tudtam volna falni egy egész vízilovat. Szóval betértem egy kívülről is kellemesnek tűnő fogadóba, majd bőséges vacsorát rendeltem így 6 óra tájékában.
Most, hogy alaposan belakmároztam egy pohár itallal a kezemben ejtőzök, miközben a menümben éppen próbálok rendet vágni. Ezekkel az átkozott ércekkel állandóan gond van, a kovácsolásaim nyilvántartása pedig kész káosz. Ráadásul a céhraktár és az ottani kassza rendbeszedése sem ártott volna. Már-már jojózik a szemem a sok adathalmaztól, amikor valami megzavarja a látóteremet. Ráadásul valami reccsenő hang is megütötte éles fülemet, mintha valaki alatt mindjárt összerogyna egy szék. A pattanó fa jellegzetes hangja. A kettővel előttem lévő asztalnál egy emberke valamit oldalra hajított, s ahogy szemmel lekövetem valami pálcikának, vagy íróeszköznek tűnő tárgy szakad pixeljeire éppen. Dühösnek tűnt a mozdulatsor, s ahogy a lány felpattan és kiviharzik, maga mögött feldöntve a széket, az felettébb felcsigázza az érdeklődésemet. Önkéntelenül is talpra pattanok italomat felhörpintve és felállítom az eldőlt széket is, majd gyorsan kiegyenlítem a számlát, végül a lány után eredek. Nem nehéz szemmel lekövetni mozgását, különleges üstöke kivirít a járókelők amúgy is ritkás tömegéből. Arbus nem volt olyan zajos és emberektől hemzsegő, mint a Kezdetek városa. Az örökös, nyughatatlan kíváncsiság úgy tombol bennem, mint a kisördög, s nem hagy nyugodni. Vajon mi okozhatta nála ezt a kis dühkitörést? Máskor valószínűleg ügyet sem vetnék egy ilyen eseményre, de ma különösen szenzitív vagyok a Mirikával folytatott beszélgetés után.
- Ezt ott hagytad a fogadóban! - kiáltok a vörös hajú, feldúlt idegen után, miközben még magam is meglepődök elhamarkodott cselekedetemen. Hiszen nem hagyott el semmit, csak hirtelen nem jutott eszembe jobb duma, amivel megállásra ösztökélhettem volna. Így hát nincs mit tenni, gyorsan leszakítok egy szál virágot a fogadó előterében lévő virágágyásból, hogy ha valóban megfordul, akkor mégse üres kézzel fogadjam, s akkor azt gondolná, hogy becsaptam és a bolondját járatom vele. Ez talán kellően kedves gesztusnak bizonyul majd egy beszélgetés kialakításához, amiben kiélhetem a kíváncsiságomat.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Meredith White on Szomb. Márc. 09, 2013 10:17 pm

Megfordulva, megilletődve figyeltem könnyes szemekkel a virágra. A férfias hanghoz, férfias kéz tartozott, ugyanakkor gyengéden tartotta a virágszálat a kezében.
Hogy én azt nem hagytam sehol, abba szinte biztos voltam, ám zavart, hogy akkor azt nekem akarta adni. Nem kerültem zavarba, az a fázis még valahogy nem ért el engem, csupán csak az értetlenkedés kerülgetett. Miért kaptam volna bárkitől is egy ilyen szép virágot? Mert szép volt, azt kár volt tagadni, de miért? Nem érdemeltem meg és nem csináltam semmit sem. Szerencsére göndör, vörös tincseim sikeresen takarták az arcom a szemeimmel együtt.
- Bocsi, de én ezt nem hagytam sehol. – sóhajommal fújtam fel egy kicsit a frufrum, majd az alkaromba töröltem meg a szemeim és az orrom egy mozdulattal. Igazi nőies mozdulat. – De azért köszi. – nyúltam a virágért.
Ó, ez nem jelentett semmit sem, de azért értékeltem a szépet és ha már volt olyan galád, hogy letépte azt a helyéről, akkor nem akartam, hogy kárba vesszen.
- Mit akarsz? – mert akart valamit.
Nem néztem fel rá, nem mert nem érdemelte volna meg, csupán csak nem volt kedvem hozzá. Sosincs kedvem hozzá. Szoktam én nézegetni az embereket, látok én sokakat, szépeket is, de ilyenkor, így ők is néznek és az már nem tetszik, mert az ügyesebbek még a végén látnak is.
- Miért kapok én virágot? Ráadásul ilyen szépet. – lengettem magam előtt a szálat - Nincs szülinapom, se névnapom, nőnap is elmúlt már, ok nélkül pedig nincs értelme ennek és még egy apróság, hogy fogalmam sincs, hogy ki vagy. Szomorú, de nem tudom. Szóval miért kapom ezt tőled, Kedves? - számon kérésnek tűnhetett, de érdekelt.


Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
791/800  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Márc. 17, 2013 3:38 am

Kicsit szánalmasnak érzem, hogy egy ilyen hevenyész, épp csak leszakajtott virággal állok elébe, mint valami legatyásodott hippi. No mindegy, ha már így alakult, akkor villantok egy lehengerlőnek szánt mosolyt, miközben átnyújtom neki a rögtönzött ajándékot. Ó, könnyes a szeme. Szegény, nagyon odalehet, ha olyan dühös, hogy sírdogál is. Mármint, ha Vio dühös, akkor általában pofozkodik vagy a szigonyával döfköd, de sose tör ki sírásban. Márpedig ahogy ez a lány elhagyta a fogadót, az minden volt, csak éppen higgadt nem. Arcomon még szélesebb mosoly terül el, amikor ellenkezése ellenére végül mégis elfogadja a virágot. Érzékelem szinte az első pillanattól fogva, hogy törékeny a köztünk kialakult pillanatnyi kapcsolat, s hogy vele nem viselkedhetek olyan felelőtlenül heves gesztusokat használva, mint másokkal szemben. Pláne félreérthetné ebben a felfokozott érzelmi állapotban, ha mondjuk átkarolnám a vállát és meginvitálnám valahova kicsit lazulni. Még ha semmilyen szexuális töltete nem is lenne a cselekedetemnek. Bár tagadhatatlanul szemrevaló lány, a könnyes szemei pedig még tündöklőbbé teszik nagy szembogarait.
- Hogy mit akarok? Hmm, tagadhatatlanul ez egy roppant jó kérdés... - próbálom húzni az időt, mert válasszal ám nem készültem. Tulajdonképpen mit is akartam? Hát szóba elegyedni vele, meg kiszedni belőle, hogy mi baja van és miért vágta földhöz a ceruzáját vagy evőpálcáját. Persze semmi közöm hozzá, de mégsem hagy nyugodni a kérdések sokasága. Egyszer komolyan meg fogok zakkanni. Saját magam agyára fogok menni! O.o
- Ahhoz, hogy egy magamfajta férfiú megajándékozzon egy bájos hölgyet nincs szükség indokra. Nem kerülte el figyelmemet, hogy Kegyedet bántja valami, gondoltam enyhíthetek búján ezzel a kis csekélységgel. - Ez az Anat, szépen kihúztad magad és most jöhet a bemutatkozás - Anatole Saito, szolgálatára. Kérem rendelkezzen velem, ha bármiben a segítségére lehetek vagy hallgatóságra lenne szüksége, akinek elmesélhetné élettörténetét. - Odaperdülök elé, s keze felé nyúlok, hogy finom csókkal illessem kacsóját. Nem lennék meglepve, hogy ha szomorúságát az ittlétünk okozná, s erre a problémára a legjobb gyógyír a társaság.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Meredith White on Hétf. Márc. 18, 2013 10:30 pm

- Fura vagy, nagyon fura. – álltam lábujjhegyre, hogy a szemeink körülbelül egy magasságba legyenek, majd hajoltam közel az arcához. Pislogtam, pislogtam és pislogtam. Nem néztem a szemeibe, csupán csak az arcát, mellkasát vizsgáltam a tekintettem. Vártam, hogy változzon, hogy szmokingot öltsön, hisz így nem beszélt már rég óta senki sem, csak a rég múlt időkben – Furán beszélsz. Értem, hogy mit mondasz, de fura vagy. – fura, fura, fura. Szóismétlések hadát követtem el csupán csak pár mondatomban is, de nem jutott eszembe jobb szó, más kifejezés – Nem vagyok hölgy, se nő, csupán csak egy egyszerű lány, vagy leány, ha úgy jobban tetszik. – hajoltam vissza, majd álltam vissza normálisan a talpaimra – Kedves vagy, de idegen. Életemet nem regélem, kedves szülők, jó élet. Unalmas lenne, fölösleges többet beszélni róla. Bajom is csak egy, egy, ez az átkozott istenverte világ! – elfordultam és kiabáltam hangosan, amennyire csak tudtam, hogy Mr. Kayaba jól hallja – Esküszöm! – fordultam vissza a fiúhoz, Anathoz, majd húztam elő egy ceruzát a zsebemből – Esküszöm, hogy egy ilyen ceruzát szúrok át majd a torkán! – emeltem Anat elé, hogy jól lássa. Dühös voltam, ám határozott. Nem mozdultam, elnémultam, azonban egy váratlan érzés futott át csakhamar a testemen. Mintha a hideg rázott volna, ám csak a kezem remegett, a kezem melybe a grafitot fogtam.
- A fenébe már! – hajítottam el azt olyan messzire amennyire csak tudtam.
Kiborultam. Kiborultam egy idegen, fura, ám kedves fiú előtt. Szégyenletes. Kínomban futni kezdtem, elejtettem a kapott virágot, majd a hosszú szoknyámban csakhamar fel is estem. Nem néztem fel, a földbe fordulva folytattam ott, hol a fiú félbeszakított, sírtam.


Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
791/800  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Kedd. Márc. 26, 2013 12:45 am

- Nos, igen... nem először neveznek furának. Vagy piperkőcnek, vagy zakkantnak, vagy ósdinak, vagy régimódinak. Igazság szerint vállalom mindegyik jelzőt. Odakint még furábban hat, idebent meg talán az archaikus környezet is ráerősít a stílusomra. - Csacsogok, mint egy tinilány. Ehh, azt se tudja ki vagyok, én meg rögtön letámadom egy csomó felesleges mellébeszéléssel. Picit vissza kell fognom magam, mert megijesztem.
- Rendben egyszerű lány, ahogy szeretnéd. Én csupán szerettem volna kellő tisztelettel adózni személyednek. - S hamar kiderül, hogy igazam van, már ami a bánata okát illeti. Ez az átkozott világ, melybe bezártak bennünket. Hirtelen haragjából és a Kayaba ellen izzó dühéből nem nehéz arra következtetni, hogy ő még mindig nem tette túl magát azon, hogy itt ragadtunk. Azonban mire szólhatnék, hogy lecsillapítsam, elhajítja a ceruzáját, kihullik kezéből a virág is, majd futásnak ered. Már kezdenék is lemondani arról, hogy továbbra is jelenlétemmel és csacsogásommal zaklassam, amikor is csúnyán elesik. Igazán kellemetlen. S mit tesz ilyenkor egy úriember? Természetesen nem old kereket, hanem felsegíti a hölgyet, illetve jelen esetben ezt az egyszerű leányt. Határozottan megragadom a karjait, majd súlyemelésemre hagyatkozva talpra igyekszem állítani. Ha van rá lehetőségem, picit megemelem az állát bal kezemmel, hogy alaposan körbevizslathassam, nem esett-e alabástrom bőrén egyetlen pixeles karcolás sem.
- Minden csak nézőpont kérdése. Ez a világ is olyan, mint a valóság. Kint is bármikor meghalhatunk, onnan sem tudunk elmenekülni egy másik bolygóra, ha nem tetszik az, amit a sors nekünk szánt. Itt is lehet munkád, családod, élhető életed, csak akarni kell. Itt is köttetnek barátságok, találhatsz társakra, nem kell ám egyedül küzdened a frusztrációddal. Mindannyian átmentünk ezen, csak ki rövidebb, ki hosszabb idő alatt. Fel a fejjel kisa... egyszerű lány! - Kedves mosolyt intézek felé, majd elengedem, hogy ha szeretne, a társaságom nélkül mehessen a dolgára. Nem akarom ráerőltetni magam, így is nyitottam felé eleget.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Meredith White on Pént. Márc. 29, 2013 6:08 pm

- Nézőpontomat takarja a lelógó frufrum a szemeim előtt. Valahogy nem hiszem valósnak e világot, nincsenek barátaim itt, nem hogy családom. És testvérnek is pocsék lennék. – húzom félre a számat, miután végig vizsgálta az arcom. Nem ellenkeztem ellene, csupán csak kedves akart lenni. Talán egy kicsit túlságosan is, de csak talán – De ha ilyet mondasz, akkor tekinthettem annak a szavaidat, hogy neked vannak barátaid, családod, munkád, célod? – kérdeztem egyszerűen tőle. Kíváncsi voltam, hogy csak prédikál e, vagy van is alapja a mondanivalójának. Bár volt egy kisugárzása Anatolne – nek, nehezen hittem el róla, hogy ezekkel mind rendelkezett. Talán egy – két barátja lehetett, de úgy éreztem, hogy egy családtól távol állt még. Talán egy barátnő, de az se biztos. De szó mi szó, segített, azt hiszem legalábbis. Vagyis valamiért követett, utánam jött, mikor látta, hogy sírok és bár függetlenül attól, hogy formás fenekem volt, kételkedtem, hogy ez érdekelte volna. Kíváncsi volt rám, aggódott talán, de nem tudtam, hogy miért. Nem voltam se különleges, se különlegestelen. – új szó.
A karjába karoltam és további sétánkat bele kapaszkodva folytattam. Hogy miért? Azért mert utánam jött, nem másért. Hogy merre? Amerre vezetett. Félreértés ne essék, nem törtem meg vagy bármi egyéb, de kedves társaságként tekintettem rá, kár lett volna beszélgetés nélkül elválnunk.
- Meredith, de az egyszerű lány is megteszi. Sőt legyek inkább csak Az egyszerű lány. Vagy hívj Piroskának. Tudod a hajam. – ráztam a fejem, hogy lássa, majd köptem a számba kerülő tincseimet. Kellemetlen volt.
- Szóval mesélj, kérlek, adj válaszokat a feltett kérdéseimre, persze csak miután elfeledted, hogy sírtam.

Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
791/800  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Márc. 29, 2013 10:47 pm

- Tetszik a humorod és ami azt illeti, a hajad is - jegyzem meg amolyan mellékesen, bókolok ezerrel, hisz szeretnék a kegyeibe férkőzni. Persze nem kell túlzásba vinni, ezek a mai lányok már nem veszik jó néven, ha egy férfiú túlzottan rájuk telepszik a bókjaival. Örömmel tölt el, hogy a felkínált karomat elfogadja, s sétába kezdünk. Egyelőre fogalmam sincs, hogy merre vezetem majd, lényeg, hogy valami zöldövezetet keresek Arbus nyüzsgése helyett. Az talán lenyugtatná a felkorbácsolt érzelmeit, na meg persze én is ezen vagyok. Nos, igen, így belegondolva, azon túl, hogy kíváncsiskodok, tagadhatatlan, hogy a különleges vörös haja is megfogott. Nem úgy tekintek rá, mint potenciális meghódítandó hölgyre, akivel flörtölni szeretnék, viszont a kislányos bája és a dacos természete számomra magával ragadó. Valamiért egyre inkább erősödi bennem az érzés, hogy szívesen az oltalmam alá venném. Vigyáznék rá, tréningezném, a boxzsákja lennék, ha éppen felhúzza magát. Nem tudom mi ütött belém! Lehet mégiscsak megbabonázott, mint nő? Azok a hatalmas szemek ezernyi titkot rejtenek, s én mindet szeretném megfejteni!
- Meredith, hmm, köszönöm, hogy megosztottad velem a neved, de már csak Egyszerű Lány maradsz nekem. Nem vagy japán, bár ez a hajszínedből és a szemedből is kiderült számomra, nem csak a nevedből. Megkérdezhetem hogy kerültél a játékba, vagy egyáltalán Japánba? - Talán ha átlagos beszélgetést kezdeményezek, akkor könnyebben felenged. Kérdésére illendően válaszolok. - Sírni? Ugyan már, ki sírt? - vigyorgok rá cinkostársként - Szerencsére barátokat nem nehéz találni idebent, hiszen egy közös cél motivál mindannyiónkat. Kijutni innen! Úgy hiszem a frontharcosok közül is többet jóbarátnak tarthatok, de a másik két céhvezérrel is jó viszonyt ápolok. Az, hogy családom lenne, az valóban kissé túlzás. Igaz megtaláltam a párom idebent és van egy lányka, aki olyan, mintha a húgom lenne... legalább is úgy tudunk kacagni és veszekedni egymással, ahogy állítólag a testvérek tudnak. - Gondtalan mosoly szökik arcomra a nosztalgikus emlékek hatására. Hát igen, Mirikával aztán tudunk veszekedni. Jó érzés, hogy annak ellenére is már csak mosolyogni tudok ezen, hogy anno kígyót-békát szórtunk egymásra. - Persze az itteni új kapcsolatok nem feledtetik a kinti családot, csupán az irántuk érzett hiányunk idővel átalakul. Engem az éltet, hogy tudom, egy nap újra láthatom őket. - Igen, eltökélten hiszem, hogy kijuthatunk innen. Hisz ezért dolgozunk hétről hétre, ezért igyekszünk újabb szinteket meghódítani, ezért képezzük magunkat a bossok ellen. Megtanulunk túlélni és élvezni az ittlétet. Elfogadni, amit muszáj. - Ami pedig a munkát illeti, nos az is akad bőven. Kovácsolok. A céhem és mások javára. Hogy felkészülten indulhassunk harcba. De térjünk vissza rád! Neked milyen ambícióid vannak Aincradban? Mivel töltöd a mindennapjaidat? Van hobbid, amivel elfogalod magad internet és más egyéb külvilági dolog híján?

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Meredith White on Pént. Márc. 29, 2013 11:48 pm

- Valóban, nem egészen japán. – tartottam egy kis szünetet – Felköltöztünk, mondjuk így valahogy. A sisakot meg a fejemre húztam, mint itt mindenki más. – válaszoltam, majd miközben a karján csimpaszkodtam, hallgattam őt. Kellemes hangja volt, nem bántotta a füleim. Kicsit meglepődtem, miként említette, hogy a frontharcosok egyike, majd lepődtem meg jobban, hogy volt egy párja is neki. Ránézve beszéde közben mondjuk el kellett ismernem, hogy a jobb képűekhez tartozott, bár hogy már volt barátnője, az bizony rendesen csúfított az arcán. Egy portrét azért még így is megért volna minden szó nélkül. Kuncogtam, miként elképzeltem abban a bizonyos gondolkodó pózban, majd bólogattam, mikor végzett a válaszaival és fogtam majdnem padlót hallva a céhvezérségéről.
- Mhhh… nem szeretem, ha rólam beszélünk, de lássuk, mit tudok produkálni. – gondoltam át és néztem előre, hogy még véletlenül se lássam a tekintetét – Ambíció? Ha a túlélést ambíciónak lehet nevezni, akkor a túlélés az. Nem vagyok frontharcos, mint egyesek, de azért próbálok túlélni. Így vagy úgy. A mindennapjaimat a léttel töltöm. Csak vagyok megerőltetés nélkül. Jó így nekem, azt hiszem legalábbis. A hobbim pedig a művészetek, ha lehet így mondani. Vagyis az volt valamikor. Szeretek rajzolni. Azt mondták a bölcsek, hogy tudok is. Bölcsek alatt értsd a szüleimet és a tanáraimat, azonban itt, eme oly nagyszerű világban – szarkazmus – valahogy nem ugyanaz, mint odakint. Nem úgy fogom a ceruzát, mint kéne. A grafit valamiért nem olyan nyomot hagy a papíron, mint amilyet kéne. – vontam vállat csalódottan. Emeltem magam elé a szabad karom, néztem a kézfejem, de nem említettem meg most a kezem remegését. Sajnáltatni magam nem az én műfajom volt – Tehát céhvezér vagy, ugye? – tereltem a témát, kezdtem érezni a zavart magamon – Csatlakozom! – döntöttem el a válaszától függetlenül – Említetted, hogy kellenek barátok, egy család. Hát szolgáltass párral. - korábbi szavai után jól tudta ő is, ha ellenkezik, úgy ellent mond magának, vagy valami ilyesmi. Azért jól esett ez. Gihihihi.

Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
791/800  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Márc. 30, 2013 1:08 am

Egyszer majdcsak megemésztem, hogy nem mindenki olyan beszédes mint én, s az emberek többsége nem csacsogja ki a fél életét, mint én. Attól, hogy próbálja megőrizni a titokzatosságát Meredith, csak még jobban felkorbácsolja az érdeklődésemet iránta. Ha le akarsz rázni egy kíváncsi embert, akkor ne titkolózz előtte. Bár nem hiszem, hogy most már le akarna rázni, egész elfogadta a közelségem. Láttam ám, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcára! Miközben mesél, finoman bólogatok, hogy érzékelje, figyelek rá. Aztán teljesen elkerekednek a szemeim és meg is állok, hogy szembe fordulhassak vele. Mindkét kezét megfogom örömömben.
- Ó, egy művészlány! Rajongok a képzőművészetek iránt! Ugye megmutatod az egyik művedet? Sőt, elhívnálak kicsinosítani a céhházat! Jól jönne egy szakértő szem, akinek van szépérzéke! - Asszem hangyányit túlzásba estem. Lehet nem kellett volna ennyire lerohanni, de teljesen oda vagyok, hogy ennyire jók voltak ismét a megérzéseim, s a tömegből éppen egy művészlelket ragadtam ki. Igaz, hogy arra panaszkodik, nem megy neki úgy az alkotás, mint odakint, de majdcsak belejön. S ha lesz egy rajongója - szerény személyem - akkor az talán még jobban ösztönzi majd. - Megnyugtatlak, nekem sem ment túl jól a gitározás idebent. De higgy nekem, kellő szorgalommal és eltökéltséggel idővel rááll majd a kezed, csak nem szabad feladni, vagy mindent azonnal akarni. - Aztán a céhvezérségemre kerül a szó, én pedig a galléromon lévő jelvényre bökök, amin céhlogó híján csupán a "gildam dominatus" felirat szerepel még csak egy kis körben. - Igen az vagyok, az Artes Liberalesé. - De mire folytathatnám, vagy bármit is mondhatnék a céhről, Meredith már jelzi is csatlakozási szándékát. Mit szándékát? Kijelenti, hogy máris tag. Ez igen! Nem lacafacázik, határozott csaj! Eszem ágában sincs ellenkezni, hisz végtelenül szimpatikus nekem a lány, ráadásul ő maga a céhnevünk megtestesülése. Ráadásul jól érvel, nincs ellenvetés. - Rendben! - vágom rá ugyanolyan gyorsan és határozottan, mint ahogy ő kijelentette az imént a csatlakozását. - Fel vagy véve. - Közben lehívom a menümet, hogy elküldjem neki a céhleírást és a céhtagsági ajánlatot. - De még mielőtt elfogadnád, lehet nem árt végigolvasni a leírásunkat. Bár nem hiszem, hogy bármi olyat találnál, ami rosszallást válthat ki. Viszont figyelmeztetlek, a céhben vérmes nőcik és rajtam kívül egyetlen férfiú van, egy perverz, nagyképű idomár! Mindezzel együtt mókás kis társaság vagyunk és mellettünk biztosan nem unatkoznál! És ne aggódj, vigyáznék rád, hölgyem. - vigyorgok rá ezer wattos mosollyal, teljesen fel vagyok villanyozódva. Megfeledkezem minden sablonos kérdésről, miszerint mivel tudnád a céh javát szolgálni, milyen másodlagos jártasságaid vannak, frontharcos vagy háttértámogató szeretnél lenni. Ezek mind lényegtelen kérdések most jelen pillanatban. Igazság szerint még a kasztját sem tudom, de egyszerűen olyan kellemes aura lengi körül a leányzót és olyan szinten vonz magához az a két szempár, hogy nem tudok neki nemet mondani. Miért is tenném, logikátlan lenne. Az meg egyszerűen meg se fordul a fejemben, hogy bajt hozna a többiekre. Ilyen őszinte könnyeket nem lehet produkálni, ráadásul én környékeztem meg, nem ő engem. No, lássuk, mi sül ki ebből az egészből! Lehet jó lenne összefütyülni azt a céhgyűlést, s rögtön be is mutatni mindenkinek. Úgyis be lehet már költözni a házikónkba is.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Meredith White on Szomb. Márc. 30, 2013 1:45 pm

- Azt hiszem, hogy túl lelkes vagy. – felvont szemöldökkel véleményeztem a viselkedését - A szép érzék túlzás, nekem tetszik, mit csinálok, de neked nem biztos, hogy fog és a véleményem sem ér sokat. Tudod, újonc leszek köztettek. – nyújtottam a nyelvem.
Hogy gitározik? Újabb dolog mi vonzóbbá tette. A csudába. És a meghívás. Elfogadtam. Úgy gondoltam, hogy később ráér olvasni és a figyelmeztetése se ijesztett el túlságosan. A perverz idomárnak úgy gondoltam egyszer elég szólni és békén hagy, ha nem, ő bánja, nem én. És a lányoktól sem féltem. Nagyobb szörny kell ahhoz, hogy ne csatlakozzak hozzá, hozzájuk.
Kellemes volt a fiúval sétálni, mióta ebbe a világba jöttünk, még nem éreztem így. Nem az a különleges érzés ragadott el, mit sokan gondolnának ilyenkor. Egy jó képű fiú és lány együtt. Nem, nem az! Csupán csak az érzés, hogy kezdtem tartozni valahová máris eluralkodott rajtam és kétségbeesés, hogy megérdemlem e én ezt. Mindegy, ráztam a fejem, miként meghallottam.
- Hölgy? Ajjaj, máris csalódtam benned Anatole. – persze nem gondoltam komolyan, de jó volt kimondani, mert ezt teszi egy egyszerű lány. Neveztem volna Úrnak, de félő volt, még élvezte is volna – Tudod, egy lány és az a lány egyszerű. Nem bonyolult. De hibádat javítva, mert ez bizony hiba. – nem bírtam tovább, felnevettem – Bocsi, szóval mond, merre viszel engem? Rossz tulajdonság, kicsit kíváncsi vagyok. Nem túlságosan, csak egy kicsit. Azt hiszem legalábbis, hogy csak egy kicsit, vagy mondjuk úgy, hogy remélem nem nagyon. De mindegy is. Akkor merre tartunk? – fordultam felé, de nem néztem a szemeibe, csupán csak annyira, hogy lássa, hogy hallgatom őt.


Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
791/800  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Márc. 30, 2013 5:54 pm

- Elnézést kérek! - vágom magam haptákba katonásan, mint a rakoncátlan gyerek, aki rossz fát tett a tűzre és fülön csípték. - Igazán nem akartam tolakodó lenni, csupán ki vagyok éhezve a művészi kreativitásra. A kedvesem gasztronómiai fortélyai is kész művészet, de valami egészen másra is vevő lennék, ha szabad ilyet mondanom. Mindenesetre tényleg szívesen megnézném pár művedet, ha érdemesnek érzel rá. - Aztán ismét felajánlom a karomat, s ha belém karol, akkor már határozott úti cél felé vezetem, vagyis visszafelé a teleportkapuhoz. - Hidd el, hogy sokan nem ismerik még egymást a céhen belül sem, így az újoncságod nem fog hátrányt jelenteni. Friss, feltörekvő céh vagyunk, de azon dolgozom, hogy összetartó baráti közösséggé válhassunk. Szeretném, ha mindannyian együtt laknánk, együtt küldetéseznénk, együtt múlatnánk, másként fogalmazva: megosztanánk az örömünket és a bánatunkat. Tudom, ez kissé utópisztikusan és naivan hangzik, de az a meglátásom, ha kellően hiszünk benne, akkor valóra válhat. Mint ahogyan az is, hogy egyszer kijutunk innen. - Kedvesen rámosolygok, majd elsétálva egy újabb virágágyás mellett, leszakajtok egy megfelelőnek vélt virágszálat és finoman Meredith hajába tűzöm. Így legalább nem szórja el, mint az előzőt. A kis viccelődését nem veszem fel, majdcsak megszokom, hogy neki ilyen különleges természete van, s igyekszem ügyelni ezután arra, hogy miként becézem vagy szólítom meg. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ennyire hirtelen egymásra hangolódtunk, s hogy ilyen könnyedén ment a tagfelvétel. Ráadásul nem bujkál bennem rossz érzés amiatt, hogy talán könnyelmű döntést hoztam. Ren esetében is egyszerűen ráéreztem a dolgokra, és nem kellett még csalódnom az idomárban, holott ő aztán valóban rizikós egy választás volt. Gondolataimtól elrugaszkodva válaszolok Meredithnek.
- A kíváncsiság nem feltétlenül rossz dolog, de ha mégis, akkor én még nálad is sokkal de sokkal rosszabb vagyok. - cinkosan felkuncogok - A kíváncsiságom hajtott, mikkor utánad eredtem, s annak köszönhetem most, hogy ilyen kellemes beszélgetésbe elegyedtünk. No, de hogy a kérdésedre is feleljek, az Artes Limenbe tartunk. A Kezdetek Városában, a Keleti és a Déli negyed találkozásánál áll az céhház, még átadás előtt. Úgy gondoltam, hogy a napokban hívom össze a céhtársakat egy gyűlésre, s majd utána beköltözhetnek mindannyian, de úgy döntöttem, előrehozom az összejövetelt a találkozásunk örömére. Ez kiváló alkalom lehetne, hogy te is körbenézz nálunk és megismerhesd a többieket. Mit szólsz hozzá? - Ha a lánykát nem ijesztem meg túlságosan, hanem továbbra is ilyen bátor és eltökélt marad, akkor nincs más dolgom, mint kiküldeni a meghívókat és összecsődíteni a bandát 2 órával későbbre. Ha mégis eltántorítom a hevességemmel, akkor legalább még időben fény derül a problémákra, vagy egyet nem értésre.

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Meredith White on Szomb. Márc. 30, 2013 11:33 pm

- Én és a többiek? Hogy mit szólok hozzá? – kezdtem aggódni egy kicsit - Hát te vagy a főnököm most már, - ujjaimmal macskakörmöt mutattam a megnevezés közben - ha neked jó, nekem is és amíg csak a bemutatkozás elejéig leszek központban addig nem panaszkodom. Nem rájuk akarok rosszat mondani, ne értsd félre. Egyáltalán nem! – szabadkozom - Csak én és a rám szegeződő tekintettek, valahogy nem jó párosítás. – amolyan zavart mosolyt, nevetésszerűséget hallatok – De akkor engedem, hogy vezess és mesélheted, hogy hogyan is ismerkedtetek össze a pároddal és úgy meséld, hogy majd ő tőle is megkérdezem ezt! – hunytam be a szemeimet, bíztam rá magam és a szavai után akartam elképzelni a történetet.

Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
791/800  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Zhel T. Everett on Szer. Ápr. 17, 2013 2:50 pm

Zhel korán kel, mint minden nap és azonnal megy is a boltocskájába. Igaz, sok cucc nincs benne, szinte semmi, de rendelések attól még érkezhetnek. Segítőre meg nem költ, mindaddig, míg rajta kívül vannak páran a boltban, Shizuka, vagy épp a buta hugi. Reggel általában ő a soros, a lányok nem azok a korán kelő típusok, na meg küldetésekre is kell járni. A kékszemű fiú éppen szünetet tart, pihenget a torna után, rá is fér. Ai nagyon leterhelte szellemileg, rémisztő egy nőszemély az tuti biztos. Senki sehol egy vevő vagy rendelő, csak az unalom, ami őt egyáltalán nem zavarja. Dél körül ér be Shizuka. Itt a váltás ideje, egy gyors biccentést megenged és le is lép. Dolga nincs, se érce nincs normális, se receptje nincs most olyan, amit használni tudna. Városnéző körútra indul hát, komor tekintetével nem dobja fel senki napját, de már nem is figyelnek fel rá, gyakorta jár erre, így megszokhatták ijesztő szemeit és kifejezéstelen arcát. Körüljárja a boltokat, mind üres, vagy számára használhatatlan holmikkal van tele, semmit ne talál, amiért érdemes lenn pénzt költeni. Pénz.. igen van neki bőven, rengeteg, csak áru nincs amire költhetné. Gondolt már jártasságra, de egyelőre feleslegesnek találja, nem érné meg neki, így gondolja. Ez azonban nem állapot, valamit tenni kell, a fejlődés érdekében. Felkeresi a besúgót, igen, tudja, hogy ez kész szerencsejáték és az infókkal. 250 arany, sokallja - sokallja, de van miből költekeznie, akkor miért ne? Ennyire egyszerű, meg is veszi az információt, miszerint a második szint Arbus nevű városába kell mennie annak déli „sikátorai” közé. Ideje van bőven, mégis útra kel, teleport kapu és ott is van Arbusban. Itt még nem járt, de a map segít mindenkin, legalábbis a városokban. Elmegy arra a helyre, amit az infóban olvasott, elvileg itt találnia kell valamit. Reméli nem átverés ez az egész, mert akkor mérges lesz.

Egy Gyenge Tisztító Kristályt találtál.

_________________

Zhel T. Everett
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 363
Join date : 2012. Oct. 05.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
114/150  (114/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Máj. 17, 2013 4:57 pm

<< Airi >>

Ő volt az. A túlélő. Minden kétséget kizáróan csak ő lehetett. Árulkodó volt a fejdísze, a befont, aranyló haja, bájos külleme... Elvigyorodtam sötét köpenyem rejtekében, még ebből a távolságból sem lehetett eltéveszteni büszke, lovagi tartását. Micsoda véletlen... mennyi lehetett az esélye, hogy mindketten egy helyen tartózkodunk ugyanannak a napnak ugyanannak az órájában egy ekkora világban? Minimális. És mégis megpillantottam őt. Ha belegondolok, elég lett volna, ha nem arra nézek éppen, és elszalasztom, hiszen ahogy könnyű lépteivel suhant a föld felett, villámgyorsan keresztül haladt a téren, melynek padján ücsörögtem kedvelt szórakozásomnak, az emberek tanulmányozásának hódolva. Ennek azonban ez a véletlen véget vetett, és bár nem volt a terveim között, hogy megkeresem valaha is egykori céhtársamat, immáron kétség sem férhetett hozzá, hogy utána kell menjek. Hogy hódolnom kell kápráztató szépségének, mely annak idején is megfogott, és melynek köszönhetően kitüntetett figyelemmel illettem, akárcsak Hermész.
Ismertem a sikátorokat, akárcsak a tenyeremet, nem okozott gondot elébe kerülnöm és kiszámolnom sétájának tempójából az ideális pillanatot. Kibukkantam a sarok mögül és valóban magam előtt találtam, a testi kontaktus létesítése, magyarán az ütközés pedig elkerülhetetlenné vált.
- Hoppá! - kiáltottam fel "meglepetésemben" és jó reflexszel kaptam el a hölgyemény kacsóját, nehogy véletlenül elessen - Bocsásson meg kegyed, figyelmetlen... Airi-chan? - játszottam el a szokásos hitetlenkedést, mintha teljesen véletlenül futottunk volna össze. Aligha volt rá szükség, de még a végén rosszat gondolna, ha elmondanám neki, hogy percek óta követem :]
- Istenem, el sem hiszem! Azt hittem... Úgy örülök neki, hogy élsz, megmentőm! - örvendtem lelkesen a kezeim közé fogva az ő puha mancsát. Nem voltam biztos benne, hogy ő is emlékszik rám, így nem hagyhattam ki az utolsó szót, hátha beugrik neki a még zöld indikátoros, ártatlan(nak látszó, hehe) fiú, aki egy újonccsoportban volt vele.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Aoishi Airi on Pént. Máj. 17, 2013 10:12 pm

<<Tachi>>


Megijedtem, de komolyan, tisztára olyan érzésem volt, mintha szellemet láttam volna. Vannak egyáltalán a SAO világában szellemek? Mármint a szellem mobokon kívül, játékosok szellemei visszatérhetnek? Vagy ez egy újabb dolog a játékosok gyötrésére?
Úgy érzem teljesen rossz döntés volt ennek az új helynek a feltérképezési szándéka. Sokkalta jobban jártam volna és az idegeim se kaparnák a koponyám belső felét, hogy ha kiverem a fejemből ezt az ötletet. Már akkor felébredt bennem ez az érzés, bár akkor csak pillanatnyi ijedtségben, hogy olyasvalaki "szellemét" látom, aki már régen halott. A főtéren átvágva, igaz, hogy csak a szemem sarkából láttam meg egy nagyon ismerős személyt, de akkor csak egyszerű eszmeképnek vagy hallucinációnak véltem. Egyfajta visszaköszönésnek a múltamból. De mikor az az alak megjelent előttem és nagyon is élő volt, komolyan megijedtem. Még az elesés sem ment volna, hisz egyik lábam automatikusan csúszott hátrébb, hogy megakadályozza, hogy teljesen kibillenjek az egyensúlyomból és gyorsan kaptam el a kezemet az alak tartásából.
- Teeee.... - csupán ennyit tudtam kipréselni magamból, miközben pár lépést hátráltam. Ismertem és emlékeztem az előttem álló arcára, habár nevet nem tudtam volna hozzá csatolni, de határozottan ismertem. Valamikor ugyan úgy újonc volt az általam oly' nagyra tartott céhben, mint jómagam. A céh tagjai mind meghaltak, ő pedig mégis itt van. Természetesen erre van logikus magyarázat, hogy feltehetőleg még a katasztrófa előtt kilépett és én ezt elfelejtettem, nem mintha tudnám, hogy hogy hívják, úgyhogy így mindenképp életben maradhatott, de a múlt efféle visszaköszönése akkor is ijesztő.
- Ez hogy lehet? -acéloztam meg a tekintetemet és az arcomat, valamint kihúzva magam felvettem a "kemény lovag" pozitúrát. Amúgy sem vagyok nagy barátja azon embereknek akik rögvest hízelgéssel vagy hasonló dologgal kezdenek egy beszélgetést, de a jelenlegi helyzetre még a múltammal kapcsolatos dolog is rátett egy nagy szeneslapáttal.
Persze az sem segített sokat az állapotomon, hogy az előttem álló fiú feje felett nem zöld indikátor volt. Valóban feszélyezetté tett a dolog és nem könnyítette meg a tiszta és objektív gondolkodásomat. Akár rögvest rá is foghattam volna, hogy ő őlt meg mindenkit abban a céhben...

_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09

Aoishi Airi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
150/150  (150/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Máj. 18, 2013 12:29 pm

A lány elvette a kezét, szinte kikapta az enyémből. Hátrálása mellé feszült, védekező testtartást vett fel, aminek hatására az én remekül színlelt lelkesedésem is alább hagyott. Leeresztettem a kezeimet, arcomra pedig komor vonások kúsztak fel. Visszafogott reakciója nem volt váratlan, habár bíztam benne, hogy pozitívabb gondolatok öntik el a fejét a viszontlátás örömére. Természetesen lévén kötődésünk felszínes volt, különösen az ő részéről, ezért lelkesedésemmel kívántam átragasztani rá a számomra optimális attitűdöt, de az emlékek minden bizonnyal túl erősek voltak ahhoz, hogy sikerrel járjak. Kár... nagyon kár, így fel kell törnöm egy diót... :]
- Megijesztettelek... ne haragudj, nem állt szándékomban. Elragadt a hév - magyarázkodtam enyhén meghajolva és félrenézve, hogy sajnálatomat őszintén közvetítsem feléje. Én is visszafogottabbá váltam, de ez csak addig tartott, amíg kérdése nem hangzott el. Ahogy ő sem, úgy én sem mutathattam teljes nyugalmat, magában vívódó alakot kellett játszanom.
- Ugyanezt kérdezhetném én is...! - kaptam fel a fejem és vágtam hozzá egy a végére elhalkuló mondatot - Úgy hallottam meghalt mindenki... - sütöttem le ismét a szememet, eltorzuló arcom fájdalmas emlékek felszínre töréséről árulkodott. Nem bírtam magamban tartani - hamis - érzelmeimet, de természetesen tisztában voltam vele, hogy Hermész megmentette Airit. Ha ő nem teszi meg, akkor én magam gondoskodtam volna róla, hogy ne legyen ott azon a napon.
- Engem távozásra kényszerített az a púpos féreg, miután véletlenül tudomást szereztem a tervéről. Csak egy levelet tudtam hagyni Hermésznek, amiben elbúcsúztam és megkértem, hogy téged mindenképp óvjon meg. Pár nap múlva hallottam, mi történt... Nemsokára pedig megpróbáltak engem is eltenni láb alól, vak dühömben és keserűségemben pedig elszaladt velem a ló, de nem bántam meg, amit tettem! - pillantottam a lány szemébe zaklatott tekintettel, mint aki újraélte az eseményeket, és egyben utaltam az indikátorom színének okára is. Láttam rajta, hogy a fejem fölé pillant egyszer-egyszer. Ám ahogy belenéztem azokba az égszínkéken tündöklő szemekbe, ellágyult az arcom.
- Ezek szerint... megmentett? - kérdeztem, keresve a magyarázatot a hölgyeménytől is, hátha fény derül néhány részletre, amiről esetleg nem tudtam. No meg természetesen a kérdés kötelező volt jelen helyzetben, hiszen álarcom jóval kevesebbet tudott, magyarázatokra volt szüksége :]

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Aoishi Airi on Szomb. Máj. 18, 2013 6:20 pm

<<Tachi>>


Egyszerűen felfoghatatlan volt számomra a fiú létezése és szavai. Olyan volt, mintha a látásom teljesen homályos lett volna és a hangja üres visszhangként zúgott volna a fejemben. Újra és újra lejátszódott lelki szemeim előtt minden történés, ami ezzel az emberrel volt kapcsolatos, mintha eddig csak arra várt volna ez a kisfilm, hogy valami előhozza. Azt hiszem ez volt az a pillanat amikor a lehető legközelebb álltam ahhoz, hogy elveszítsem a maradék józan eszemet is. Egyszerűen nem tudtam, hogy sírjak, nevessek, nekitámadjak a fiúnak, vagy egyszerűen elfussak.
Aztán semmi. A fejem teljesen kiürült, csend lett benne. Ezt követően pedig józan eszem és ítélőképességem újult erőre kapva rakta össze széteső személyiségem darabkáit rövid idő alatt.
- Én egyedül menekültem meg. Eltávolított a közeléből és utólag már tudom, hogy pontosan mi oka volt rá. - nem csak fejben, de testtartásban is összeszedtem magam. Kihúzva magamat a lovagokhoz méltó állást vettem fel, mely a védelem és offenzíva tökéletes mintaképe. Egyedül a hangom remegett még egy kicsit, de az is hamarosan a múlté lesz.
- Értem. Így érthető az indikátorod színe, viszont azóta sok idő eltelt, hogy-hogy nem tettél semmit azért, hogy ismét zöldre váljon?... ömm... hogy is hívnak? - habár volt bennem valami ami azt mondta, hogy ne bízzak benne, ezt mégis le kellett gyűrnöm. Ő volt az egyetlen aki még valamiféle kapcsolatban áll azzal a céhhel amelyik fontos volt számomra, habár ő személy szerint annyira nem, lévén még a nevét sem tudtam megjegyezni és egyszerűen nem értettem, hogy miért menekült el ahelyett, hogy megbeszélte volna a dolgot a céh többi tagjával. Elég nyílt a játék bizonyos szemszögből, viszont ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne bizonyos helyzeteket megkerülni, így vagy úgy.
- Ugyanakkor arra is kíváncsi lennék, hogy ha levelet hagytál amiben elbúcsúztál és rendelkeztél a sorsom felől, nem mintha Hermész maga nem intézkedett volna amúgy is, akkor hogy lehet az, hogy nem figyelmeztetted? És miért menekültél el ahelyett, hogy tettél volna a történések ellen? - újabb kérdésekkel bombáztam. Voltak dolgok amiket egyszerűen nem akartam felfogni az emberekkel kapcsolatban. Tisztában voltam azzal, hogy minden nem szép és vidám a világban, de azzal is tisztában voltam, hogy ezek ellen lehet tenni és véleményem szerint annál nagyobb bűn nincs ha valaki önös érdekből figyelmen kívül hagy egy ilyen lehetőséget. Ez számomra teljesen elfogadhatatlan és megbocsájthatatlan.

_________________
Posztszín: #B22333
Beszédszín: #C6DB09

Aoishi Airi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 38
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
150/150  (150/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Máj. 18, 2013 8:54 pm

Egyszerre tört rám a megkönnyebbülés és a keserűség érzése... mármint hogy ült ki az arcomra, ahogy meghallottam, amit már amúgy is tudtam, vagyis hogy Hermész mentette meg Airi-chant. Mindenki, aki nem volt vak, tisztában volt vele, hogy a céhvezér számára mennyire fontos volt a lány, ahogy külön figyelmet kapott nagyon sok mindenkitől. Természetesen, hiszen egyedüli nőnemű lény volt a céhben, igazi ritkaságnak számított :] Sajnálatos módon más részletre nem derült fény, így ez a része a történetnek előttem is homályban marad... A faggatózás csak ártott volna, bizonyára nem kellemesek ennek a tündérkének az emlékei, szemben az enyémekkel :]
- Sajnálom... azt hiszem, tudom mit érezhettél... - osztoztam a bánatában, igaz ő már kezdte összeszedni magát a hirtelen őt ért sokktól, csupán a hangja állt kissé bizonytalan lábakon. Újra megpillanthattam büszke, lovagi tartását, mely biztonságot kellett adjon az én látszólag felzaklatott lelkemnek is.
- Az ingame nevem Tachi... egyébként Makoto vagyok Smile - mosolyodtam el halványan, némi búskomorsággal vegyítve, hiszen nem emlékezett a nevemre, ez pedig igazán, igazán lehangoló volt - Nem igazán tudom, hogyan tehetnék ellene... Hallottam egy módról ugyan, de azzal az életemet is kockára tenném, én pedig nem óhajtom eldobni azt, amivel megajándékoztál - pillantottam komolyan Airi szemébe, nyomatékosítva, mennyire tisztelem a tettét. Igazából azon a napon nem voltam valós veszélyben, ám tesztelni kívántam, mekkora az összhang és a csapatmunka. Nem volt jelentős, leszámítva Airi önfeláldozását. Talán nem véletlen, hogy abból a csoportból ő kapta a legnagyobb figyelmet, és nem csak a nemének volt ebben a szerepe.
- Tudta ő is, mi készül a háttérben. Másképpen nem tudott volna megóvni téged sem. Elkerülhetetlen volt a konfliktus azon az úton, amit ő választott... Ami engem illet, ha nem tűnök el, ott és akkor az életemmel fizetek. Elkövették azt a hibát, hogy nem öltek meg ott helyben az árulók. Nem vagyok büszke arra, hogy nem tudtam semmit sem tenni, de akkor még végtelenül gyenge voltam. Azóta viszont megerősödtem, Hermész büszke lenne arra, amivé váltam! - húztam ki magam eltökélten és magabiztosan. Legalább ez igaz volt, ha a szintet és a felszerelésemet nézzük, hiába voltam messze lemaradva az éljátékosokról. Végtére is én nem azzal törődtem, hogy minél több mobot lefarmoljak, a gépies játék sosem volt a stílusom. Pont azt teszem, amihez éppen kedvem van, ha ez kisebb szintet eredményez, nem fogom elsírni magam miatta :]
- Most, hogy tudom, túlélted, immár értelme is van annak, amit elértem, használhatom valamire! Az életem a kezedbe helyezhetem, hercegnő, oda, ahová tartozik! - ereszkedtem előtte féltérdre, mint valami giccses középkori lovagtörténet főhőse. Nem tagadom, szórakoztatott a helyzet. Talán elérek a fő csapásvonalhoz is immár :]

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Urbus

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:12 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.