Szabadság temploma

Lezárt fórum: ide nem küldhetsz témát, választ, nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Szabadság temploma

Témanyitás by Drake Haru on Csüt. Aug. 15, 2013 12:51 pm


A Liberators céhháza igazából egy templom, mely mindeddig üresen állt, ám most az arra legalkalmasabb személyek végre birtokba vették. Hisz a Liberators tagjai igazából SAO világának papjai, mártírok, kik képesek kiállni nyilvánosság elé, és tenni, amit kell, még akkor is, ha ez miatt az emberek szemében megvetendővé vállnak.
Éppen azon célok miatt választották otthonuknak eme templomot, hogy rendes körülmények között hirdethessék a szabadság tanait.
A díszes templomhoz egy kétoldalt sövénnyel díszített kikövezett út vezet. A templomnak három bejárata van. Egy főbejárat, mely minden látogató előtt nyitva áll, és a két másik ajtó, melyeken átlépve a templom alatt húzódó termekhez vezető lépcső pillantható meg. A két oldalt elhelyezkedő ajtók mindig zárva vannak, és csak a tagoknak van hozzá kulcsuk.
A főbejáraton belépve egy szokványos templom belső várja a látogatókat díszes oltárral, freskókkal, szobrokkal, és hosszú padsorokkal. Minden vallási irányzatnak eleget tevő berendezés várja az idelátogatókat, elkülönített kis részekként kialakítva, a szabad vallásgyakorlás joga miatt.

_________________
Színem:DarkOrchid

Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Asuka on Pént. Dec. 26, 2014 9:59 pm

Utókarácsony

Nem vagyok keresztény. Ami azt illeti, kivétel nélkül minden vallást ostobának találok. Azt hiszik, megmagyarázhatják elborult látomásaikkal a létezést magát, s ezen indoknál fogva elvakultan vetik rád parancsolataikat, szent kódexként rád erőltetve azt.
Nem vagyok keresztény. Megrögzött ateista vagyok. A templom maga viszont még számomra is impozáns látvány. Minden egyes alkalommal, amikor betérek, újabb és újabb meglepetéseket rejt ez az építészeti remek. Ennek ellenére még mindig senkinek sem tűnt fel, hogy Mi itt időzünk, sötét ügyleteinket intézve. Persze, ennek oka talán az is lehet, hogy csupán különleges alkalmakkor gyűlünk össze. Igen ritka tehát, ha egy vörös valóban a templomban tartózkodik, ezért pedig nem is gyanakszanak. Mindenki el van foglalva a kis virtuális aranyaik számolgatásával ahelyett, hogy a hitükkel foglalkozzanak. Ez pedig számunkra a legbiztonságosabb.
Ezúttal azonban céllal érkezek meg a céhházba. Rendkívül óvatosan mozgok akkor, ha egy másik vörössel, pláne egy céhtárssal van találkozóm. Ugyan nem sokat tudok a céh tagjairól, egyedül Haruról és Cellindirről tudok valamelyest többet, mint amennyit megmutatnak magukból, annyira ismerem már Tachimachi rutinját, hogy tudjam, ma este el fog jönni ide. Karácsonyi rucimban várom, hogy a gyertyák pislákoló fényénél megpillanthassam, ezzel megállapítva, hogy valóban elérkezett az, akire vártam. ^^ *.*
- Merry Kurisumasu, Tachimach! ^^ - a gyóntató fülke tetején ülök, keresztbe tett lábaimon a friss szerzeményem, a legújabb cipőm virít. Szöges ellentéte a harisnyás, csíkos, karácsonyi felszerelésnek, de így, karácsony táján - még ha a végén is - mégis összeillik.
- Már régóta vártam rád! *.* Azt hittem, el se jössz... Sad Pedig csak miattad öltöztem ki. ^^ - hazugságok tömkelege, eddig ugyanis igazából egy igaz szó sem hagyta el ajkaimat. Csupán pár perce érkeztem, s egy bizonyos miniboss miatt öltöztem ki. Azonban gyakorolnom kell valakin a megtévesztés művészetét. Hátrasöpröm hosszú, feltűnő színű hajzuhatagom, majd egy kicsit előre dőlök ültömben, kezeimmel a gyóntatófülke szélébe kapaszkodva. Egészen kicsi innen a világ.
- Ha igazi úriember vagy, akkor töltesz nekem egy kupa bort! Mindjárt kettőt is! Már két éve tudjuk egymás létezését, de semmit se tudunk egymásról. Sad Úgy megijedtem az arénánál is... Ki kell engesztelned valahogy. ^^ - lenne valami valójában, amiről feltétlenül szeretnék beszélni vele. Kettőnk közül ő a frontharcos, s az egyetlen, aki a kellő információkkal szolgálhat nekem. Nekem nem az elit céhek magasztalása kell, úgyis tudom, hogy amit csinálnak, az nem jó. De nekem is jól kell kevernem a kártyáimat, ha Tachival szeretnék egyezségre jutni.

Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1506
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Dec. 26, 2014 11:28 pm

Utóértelmetlenünnep

Szóval az ember agyműködésének szüksége van napi vagy heti rutinokra. Olyanok ezek, mint egy sakktábla a kisbabának. A rendezettség pezsdíti az agyműködést, nem véletlenül születnek akkor a magvas gondolatok, amikor valamilyen automatizált cselekvést végzünk, mint a zuhanyzás. Na nem mintha most azért tértem volna be a templomba, mert magvas gondolatokra lett volna szükségem, csupán ezeknek a rutinoknak engedelmeskedtem. Megmutattam a fejem, hogy élek még :] Sokkal több interakcióm nem volt velük, csupán Hürremet kedveltem a tagok közül, és őt is csak... bizonyos okok miatt. Egyébként csak kihasználtam a juttatásokat, amiket a Felszabadítók kapcsolatrendszere vonzott magával. Ez már rég nem az az idő volt, amikor én magam vezettem a toborzógyűlést. És ha már toborzógyűlés, az egyik hozadéka annak az estébe hajló délutánnak most ott ült a magasban, és átlátszó hazugságokkal kívánta megtömni a fejem. Közönnyel vettem tudomásul a jelenlétét, csupán a szemem sarkából figyelve a mozdulatait. Ahogy hátradobta a haját, ahogy előredőlt... Tudatában volt vajon annak, hogy mennyi mindent meg nem tesz azért, hogy felhívja magára a figyelmem? Valószínűleg igen.
- Remélem nem várod azt, hogy el is higgyem - szólaltam meg, miközben az oldalajtók egyikéhez léptem, és néhány mozdulattal elértem, hogy megnyíljon a lefelé vezető lépcsőkhöz az ajtó. Ha várt rám, akkor tisztában lehetett vele, hogy most fogok megjelenni, annyira pedig nem ismerjük egymást, hogy imponálni kívánjon nekem. Nem úgy ismerem, mint aki a nőiességét használná fegyverként.
- Ha miattam öltöztél ki, akkor bizonyára a fehérneműd sem a kényelmes fajta ma :] - tettem végül hozzá, majd belöktem az ajtót - Itt bármikor megjelenhet bárki, ha beszélni kívánsz velem, azt lent fogjuk megtenni - közöltem a vállam felett visszanézve, majd eltűntem az ajtóban, és kényelmes léptekkel ereszkedtem a mélybe a hosszú lépcsősoron keresztül. A dohos, hűvös folyosón keresztülvágva pedig beértem az első nagyobb terembe, ahol a lány kívánságának megfelelően előkészítettem két kupát és egy üveg bort hozzá a helyiség közepén álló asztalra. Biztos voltam benne, hogy nem csak egy kedélyes csevegést szeretne, arra nem ennyi idő után kerítene sort :]

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Malcolm on Szer. Jan. 21, 2015 9:32 pm


Malcolm úgy ront be a templomba, mint egy ámokfutó. Csöppet sem érdekli, hogy van-e bent bárki is az épületben - bár szemlátomást kihalt a terem. Mindenki a viadalt nézi a kivetítőkön... mint a birkák, akiket karámba terelnek. Vézna testével nekifeszül a kétszárnyú ajtónak, s ahogy sikerül belökni a kaput, a kereszthuzat hatására lehullik a fejéről a csuklya. Még őrültebb tempóban csapja be az ajtót, hogy maga mögött hagyhassa a napfényt, melytől eddig bőrkabátja védte meg. Már legalább egy éve nem tette be a lábát a Kezdetek Városába, most azonban kénytelen kivételt tenni. Muszáj végre valahogy kontaktusba lépnie a Teremtővel, különben megőrül. Hehe, megőröl...
Pár órával ezelőtt szembesült a nagy hírrel: Kayaba Akihikó ismételten megrendezte a Viadalt. És Malcolm nem lehetett ott. Malcolmot ismét nem válogatta be a versenyzők közé. Malcolm egy jelentéktelen senki a Teremtő szemében, aki még arra sem érdemes, hogy az admin felfigyeljen rá és a viadal dicső résztvevői közé sorolja. Először próbálta azzal nyugtatni magát, hogy a Teremtő csak védelmezni akarja hű szolgáját, hiszen honnan is szerezhetett volna olyan burok izét. Aztán rá kellett jönnie, hogy a burok birtokában nem tudta volna 100%-ig odatenni magát a győzelem érdekében, hiszen a mentőmellény adott volna egy biztonságérzetet. Ezek szerint Kayaba nem tartotta elég rátermettnek, hogy megnyerje a viadalt, ezért nem válogatta be. Szörnyűséges felismerés ez ennek az együgyű lénynek. Az egyetlen stabil pont szánalmas kis életében a Teremtő és Malcolm nem tudta kivívni a kegyét. Így hát bevetette magát a templomba, hátha könyörgései meghallgattatásra találnak.
A padokkal tarkított terembe érve rögtön megszabadul a kabátjától, majd egyszerűen széttépi a pólóját. Most még az sem érdekli, hogy lehetősége nyílik egy kis pixellakmározásra - ittléte alatt talán most először nem kezdi el mohón falni a csillogó darabkákat. Mellkasán most is ott éktelenkedik a hatalmas, felfestett vörös kereszt. Az oltár elé érve lerogy, majd övéről leakaszt egy korbácsot és egészen egyszerűen verni kezdi magát vele. Jellegzetes módszer volt ez a középkorban a bűnbánat kifejezésére. Miközben magát ütlegeli, azért könyörög, bárcsak érezhetne fájdalmat. Milyen édes, mámoros öröm lenne most, ha érezhetné a kínt, mit a sújtó bőr okoz.
- Mea culpa! Mea maxima culpa! - ordítozza elkínzott hangon az adminoz könyörögve.

_________________


A karakter indikátora pirosból zöldre váltott!

Malcolm
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 261
Join date : 2014. Nov. 27.

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6854/6900  (6854/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Drake Haru on Vas. Jan. 25, 2015 1:17 pm

A szokásosnál kicsit hosszabbra nyúlt éjszakai körutam, hogy már nem csak hogy éjszakainak ne lehessen nevezni, de még csak körútnak sem. Inkább valamiféle maratonnak. De ez már egy más téma, melyet leginkább M számlájára írhatok. Mindenesetre hazaestem, már amennyire a templomot hazának lehet nevezni, viszont rá kellett jönnöm, hogy még fontos feladatok várnak rám, ugyanis a legutóbb szétpakoltam az oltáron a dolgokat - érdekelt, micsoda terítők, gyertyák, hasonlók bújnak meg még a fiókokban, melyekről eddig nem készítettem leltárt. Ám most még rám várt a feladat, hogy eltakarítsak. Megjegyzem, szörnyű feladat. De valakinek ezt is meg kell csinálnia, és rajtam kívül aligha foglalkozik akárki is ilyesmivel. De én szerzetesek között nevelkedtem, így régóta végzek hár körüli munkát. Némi sepergetés, pakolgatás.. Egyáltalán nem olyan nagy dolog, mint amennyire tűnik. És a szép, tiszta környezet csodálatos érzés és látvány. Persze, ebben a különös világban nincs piszok. Viszont a szétszórt cuccok igenis lehetnek rumlisak. Nekem pedig tennem kell azért, hogy a templomba betérőket ne ez a látvány fogadja, hisz azzal isteneiket gyaláznánk. Szerzetesi nevelés.Rolling Eyes
Szóval nekiálltam pakolni, szépen vissza mindent a polcokra, fiókokba, ahogy azt tenni kell. Végül a középen, közvetlen az oltár előtt álló nagy asztalhoz léptem, odacipelve a rengeteg díszes, csipkés, hímzett asztalterítőt. Leguggoltam, és pakolgatni kezdtem benne, hogy kis termetemmel teljesen elvesztem az asztalka mögött. Csak az ajtó nyílását hallottam, de még arra sem igazán dugtam elő a fejem. Úgy éreztem, talán szentségtörésnek is számítana, ha az oltár elől egy vörös indikátor bukkanna ki. Mármint, ha hinnék ebben a felfeszített emberben, meg az ő apjában, vagy mi, akkor mindenképpen egészen kiábrándítónak találnám, ha ez történne. Én vagyok a pap, vagy mi.Rolling Eyes
Na hát de a hangok hallatán még én sem bírhattam ki, hogy legalább egy picit ki ne kukkantsak. Végül egészen elhűlve a látványtól teljesen fel is emelkedtem, tátott szájjal meredve emberünkre. Ez meg mit művel? Suspect

_________________
Színem:DarkOrchid

Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Asuka on Vas. Jan. 25, 2015 11:31 pm

Utókarácsony

Tachi flörtölgetéseihez nem lehet hozzászokni. Vannak azok a buta lányok, akiknek ez tetszik, s vagyok én, akit ez egyszerűen kellemetlenül érint. Tényleg ennyien bedőlnek neki? Nem tudok sokat Tachiról, nagyon nem, hiába ismerem létezését már jó ideje. Azonban nem vagyok vak. Gyakorlatilag szinte bejárták a nőügyei Aincradot, meg hogy éppen kivel mit és hol csinált.
Hiába vágok tehát bájolgó jópofit megjegyzésére, igazából kifejezetten zavaró, amit cselekszik. Nem kellene sok ahhoz, hogy kattanjon az agyam, s abbahagyjam ezt a felesleges színjátékot. Odakint, a "másik életünkben", tehát aminek Cearsoék is szemtanúik voltak, mindez szórakoztató. Most viszont legfeljebb csak idegesítő.
Próbálok nem foglalkozni ezzel, s inkább lekászálódom a gyóntatóról, majd pedig megindulok a lépcsők felé, Tachi után. Úgy tűnik, levágta a helyzetet, ugyanis most, először hallottam tőle olyan szavakat, amik az ő szájába illenek is. Szemem sem rebben válaszként, egyszerűen csak követem, majd pedig lemegyünk a lépcsőkön, hogy az egyik nagyobb teremben leülhessünk egy-egy kupa bor mellé.
- Édeset kérek! *.* De ne akarj leitatni... Nem nagyon bírom az alkoholt. Embarassed - ami azt illeti, tényleg nem bírom. Nagyon könnyen a fejembe száll. De a jó borokat viszont imádom. Főleg csokoládéval. Annál jobbat emberiség még nem talált ki soha.
- Több dologgal kapcsolatban szeretnék beszélni veled, Makoto. Gyanítom, több eszed van annál, mintsem ne használnád ki a legutóbbi találkozásunk egyéb szerencsés velejáróit. Hozzám hasonlóan neked is lényeges saját personád makulátlan fenntartása. Ekképpen pedig nem lesznek képesek összekötni a neveinket. Legalábbis, az arénaharcunk előttről nem. - lassan kezdek ugyan kitérni arra, ami miatt valóban találkozni akartam vele. Belekortyolgatok a borba, ami kellően édesnek bizonyul. Csak egy baj van vele... szomjas lesz tőle az ember.
- Milyen a front? Hogy tűrnek el téged? Milyen a fogadtatás? Hogyan boldogulsz? Nem a bossokkal... a maszkoddal. - komolyan foglalkoztat a kérdés. Többek között az is, hogy hogyan is képes elviselni önmagát. Tachibana ugyanis hozzám nagyon is hasonlít. Mások számára mindketten nehezen viselhetőek vagyunk.

Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1506
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Tachibana Makoto on Hétf. Jan. 26, 2015 4:40 pm

Utóértelmetlenünnep

Csupán formalitás a köztünk lezajló jelenet. Ő megérkezik, helyet foglal, én pedig mint valami pincér, töltök előbb neki, majd magamnak a bornak nevezhető italból. Voltaképpen azonban végtelenül zavar, amit teszek, hiszen ez afféle rituálé, amit bizonyos szokások erőltetnek ránk, férfiakra és nőkre. Ugyan máskor is "udvarias" vagyok, ha hölgyekkel bánok, akkor azonban vagy célom van velük, vagy pedig megérdemlik a törődést. Asuka-chan egyik kategóriába sem tartozott bele, és mint ilyen, a formulák szerinti viselkedést bosszantónak találtam vele szemben. Mégsem tehettem meg, hogy előtte ülök le, vagy hagyom, hogy magának töltsön. Fránya reflexek, ha egy nő csinos, akkor csinos :]
- Ez triviális, a nők ritkán isznak száraz vagy félszáraz borokat :] - jeleztem, hogy az ízlésének megfelelő cukortartalmú italt választottam, majd jómagam is leültem az asztalhoz, és a kezembe vettem a kupát, szórakozott mozdulatokkal forgatva benne a folyadékot.
- Nincs szükségem ilyen olcsó trükkökre, ha meg kívánok kapni egy nőt - mondtam végül, reflektálva az utóbbi megjegyzésére. Ami azt illeti, én se bírom az italt, de nem is szándékoztam az orrára kötni ezt az információt. Ő nem az volt, akivel csak úgy társalogni kívánok mindenféle lényegtelennek tűnő témáról, ugyanis tisztában voltam vele, hogy az angyali külső mögött egy veszélyes nő rejtőzik. Ha most is az idiótát játszaná, akkor is tisztában lennék vele.
- Először is, maradjunk a Tachinál, ha valahogy szólítani kívánsz - dőltem hátra a széken. Nem voltunk olyan viszonyban, hogy ilyen közvetlen hangnemben szólítson meg, ezt összesen a rokonaimnak és Szophienak engedem meg - Másodszor pedig, tévedsz velem kapcsolatban - pillantottam a lányra szenvtelenül. Ha azt gondolja, hogy én is mindenféle álarcok mögé bújok, mint ő, hogy elkendőzzem a valómat, akkor téved. Nekem nincs szükségem ilyesmikre, hogy elrejtsem az elrejteni valót, és mások véleménye sem különösebben foglalkoztat. Viszont mindezt már nem mondtam ki.
- Harmadszor pedig nem ártana tisztáznunk egy-két dolgot. Mi hasznod van belőle, ha ezen információk birtokába jutsz? És legfőképpen... mit nyerek rajta én, ha most beszélgetni kezdünk? - kezdjük az alapoknál, egy céhtárssal nem lehetett csak úgy elcsevegni bármiről. Talán Hürremmel megtenném, de ami őt illeti, azért cserébe kapok valami kedvemre valót.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Asuka on Hétf. Jan. 26, 2015 5:31 pm

Utókarácsony

A dorgálással nem foglalkozom. Úgy szólítom őt, ahogyan akarom. Pláne azok után, hogy felsértette a kedvenc szoknyámat... Belemosolygok a képébe, mielőtt poharamat megemelném egy kissé, aztán pedig beleiszok a borba. Egész ízletes, azonban nyomába sem ér annak, amit odakint kapunk, a való életben. Itt ugyanis nem érzem azt, hogy élnék.
- Mindkettőnk érdeke, hogy képesek legyünk közösen dolgozni. Ugyan az Arénában ügyesen elkerültük a lebukást, sosem lehetünk elég óvatosak. - poharammal szórakozottan játszadozom kicsit, megkavargatva a benne lévő löttyöt.
- Kérdeznéd talán, hogy miért épp most. Miért pont most, és nem mondjuk évekkel ezelőtt, amikor még egy másik céh logójával, zöld indikátorral támogattam a Liberatorst? Nos, mindez azért van, mert hozzád hasonlóan én is a frontharcosok közé készülök. - újra beleiszok a borba, az üres pohár pedig szomorúan koccan az asztal lapján, még több borért könyörögve.
- Nevezz talán paranoiásnak, de két vörös, nem is, két Felszabadító a bossharcokon... Egyikünknek sem érdeke, hogy a másikéval összekössék a nevét. - hajlandó vagyok vele ez egyszer komolyan beszélni. Arcom annyira hozzászokott a művelt, színészi mimikákhoz, hogy már képtelen vagyok egy-egy hatásszünet, vagy éppen megfelelő arcmozgás nélkül megtenni mondandóm. Azonban a szemeim ezúttal nem húznak álcát. Rezzenéstelenül nézek bele Tachi szemeibe. Nem érzek iránta szimpátiát, nem érzek iránta ellenszenvet. Egyszerűen nem érzek semmit. De fontos szövetségesem, ahogyan én is az vagyok neki.
- Ezen kívül pedig lenne még valami. Tudnod kell róla, hogy valaki szimatol utánad. Meg úgy általában a vörösök után. Engem akarnak felhasználni arra, hogy információkat csepegtessek. Természetesen nem áll érdekemben elárulni téged... De előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lehet, hogy ne akarjanak rólad is faggatni. - ezúttal nyílt lapokkal játszom. Ugyan Shuu nem mondta Tachi nevét, azonban fel akarok készülni a legrosszabbra. Arra, ha bármelyik céhtársamról kell valamit mondanom.
- Jelen helyzetben nem tehetem meg, hogy visszamondom a megállapodásomat, de ahelyett, hogy valóban árulóvá válnék, meg akarom fordítani a sakktáblát. A mi javunkra. Félre kell vezetnem azokat, akik esetleg szimatolnak. Ehhez pedig szükségem van rád is. - nem tudom, hogy mennyire győztem meg ezzel. Minden esetre tényleg kell a segítsége. A céhnek ez egyszer össze kell tartania, ha továbbra is szeretnénk tevékenységünket folytatni.

Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1506
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Tachibana Makoto on Hétf. Jan. 26, 2015 6:25 pm

Utóértelmetlenünnep

Ami engem illet, én csak lötyögtettem az itókámat a pohárban, és néha-néha vetettem egy pillantást a fodrozódó felszínére, amikor éppen nem Asuka-chant vagy az asztalt tanulmányoztam. Előbbi sűrűbb volt, hiszen látni kívántam a testbeszédét most, hogy végre nem egy ostoba libának tüntette fel magát. Ugyan a színészkedésében is felfedeztem a hamis momentumokat, de azok csak azt árulták el, hogy szerepet játszik: a valós gesztusairól semmit sem tudtam szinte.
- Sok szerencsét :] - kommentáltam, majd megragadtam az üveget, és egy ügyesnek mondható mozdulattal újratöltöttem a lány poharát, a szokások szerint. Bűvész jártasságom megengedte, hogy egy-két kockázatos kézmozdulatot is megengedjek magamnak, javította a kézügyességet, akárcsak mondjuk az akrobatika az egyensúlyérzetet.
- Ha ismernéd a frontharcosokat, akkor nem mondanál ilyen butaságokat :] - tettem hozzá, miután letettem az üveget az asztalra, és újra a kezembe vettem a saját kupám, ezúttal óvatosan bele is kortyolva a vörös löttybe. Rettenetes íze volt, alapból sem szerettem a bort, de ez az utánzat csak rátett egy lapáttal. Nem látszott, a grimaszolást elkerültem, de talán az, ahogy elvettem a poharat az ajkaimtól, árulkodó volt.
- Amíg kerülöd a feltűnést, a kutyát sem érdekli, hogy ki vagy és mit akarsz - közöltem hanyagul. Az is legfeljebb Szophienak tűnne fel, ha kart karba öltve, egymást nyalva-falva állítanánk oda. Túlreagálja a jelentőségét a felszabadítói létünknek is, mintha valami gonosz, rosszindulatú csoportosulás lennénk. Pedig nem is :]
- Valóban? Nahát, milyen meglepő :] - reagáltam gúnyos hangnemben, veszettül vigyorogva a megállapításán. Ez körülbelül annyira volt újdonság nekem, mint az, hogy az ég kék és a fű zöld.
- Egyszer már támogattad a Liberatorst egy zöld céh tagjaként. Mi garantálja, hogy most nem fordítva lesz? - emeltem fel a fejemet, szkeptikusan megvillantva vérvörös, fenyegető szempáromat, ám a kellő hatásszünet után elnevettem magam, jelezve, hogy nem szántam komolynak - Nekem nincs mit takargatnom, de érdekel, hogy mit kívánsz kihozni mindebből - mondtam, ismét hátradőlve a székemben, és intettem, hogy folytassa.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Asuka on Pént. Jan. 30, 2015 9:51 am

Utókarácsony

A szemem se rebben a mutatványok láttán. Tulajdonképpen az egyetlen olyan harmadlagos jártasság, aminek hasznát vettem eddig, így aztán rengeteg energiát sajtoltam bele, hogy elérjem annak maximumát. Másoknak persze ez bizonyára egy haszontalan, csupán szórakoztatásra alkalmas valami, ellenben én egészen másként használom. Eredeti célját teljesíti be, tehát a szemfényvesztést. Rengeteg dologról el tudod terelni az emberek figyelmét ezekkel az olcsó trükkökkel. Persze minél jobb vagy, annál kevésbé látnak át nem csak a trükkjeiden, hanem még rajtad is. Ez pedig határozottan előny, ha valamit rejtegetni kívánok. Nem mintha azt feltételezném, hogy ebben a közegben Tachi bármit is forralna ellenem. Ennek ellenére nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy elrévedjek néhány ügyes kézmozdulat láttán.
- Valóban, nem ismerem őket. Éppen ezért kerestelek fel téged. ^^ - nem tudom, ezen mi az, ami nem világos.
- Ám sajnálatos, ha azok a frontharcosok tényleg olyanok, mint mondod. Tudod, másoktól is hallok ezt-azt. Az emberek nincsenek túl jó véleménnyel róluk. - lehet, túlzó az óvatosságom, mindenesetre sosem lehetek elég biztos a dolgomban. Számomra a legjobb beolvadás éppen a feltűnés. Biztonságérzetet ad nekik, ha azt látják, mindig szem előtt van egy vörös indikátoros. Tehát nem téveszthetik szem elől. Tévednek, természetesen.
Mindenesetre cseppet sem lepődöm meg Tachi szavain. Már sokszor hallottam, hogy a frontharcosok így meg úgy, meg hogy csak megalázzák azokat, akik felzárkóznak hozzájuk. Persze, ezt a saját bőrömön akarom megtapasztalni, hogy milyen. Mindenesetre ki akarok jutni innen. Nem várok arra, hogy mások megoldják ezt évek hosszúságával. Valamint senki se lesz képes mindenkit felszabadítani...
- Remélem, akkor is ilyen jót fogsz nevetni, ha abba a börtönkristályba zárnak, a játék végezetéig. Bizonyára remekül fogod érezni magad a kelepcében, és örömmel fogsz visszagondolni arra, amit most elmondtam neked. - az irónia azért megjelenik szavaimban. Az mindenesetre meglep, hogy számít arra, hogy szimatolnak utána. Ennek ellenére nem veszi olyan komolyan a dolgot, mint amire én számítottam. Még csak neveket sem kért. Különös.
- Figyelj. Vörös játékosok tűnnek el. A semmiből. Csak úgy. Először egy Reiko nevű ismerősöm. De valaki azt is látta, hogy egy zöld játékos csak úgy vörösekre vadászik. Nem mondom, hogy mostantól félelemben kell élnünk, és be kell zárkóznunk. Éppen ellenkezőleg. Jobban kell megvezetnünk a birkákat, ha nem akarjuk, hogy minket egyenek meg gyep helyett. - felemelem a poharam, s ismét ismerkedésbe kezdek a borral. Még mindig jobb, mint a semmi.
- Nevezz paranoiásnak, de rossz előérzetem van, Tachi. Valami készül, de nekem nem beszélnek róla, mert tudják, hogy nem bízhatnak bennem. Én nem fogom megvárni, hogy egy zombit csináljanak belőlem a hátralévő, virtuális évekre. - a céh tagjai közül pedig egyedül Tachi az, akivel azt hiszem, ténylegesen előrébb jutok, lévén neki van talán a leginkább "befolyása" a kinti világra. Nem az a típus, aki megvárja, míg bekövetkezik a baj. Legalábbis, én nem így ismertem meg.

Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1506
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Malcolm on Szomb. Jan. 31, 2015 3:11 pm

És láss csodát, imája meghallgattatott. Persze nem maga az admin jelent meg előtte teljes valójában, de az, hogy egyáltalán reagált a könyörgésére és elküldte hozzá egy szolgáját, már óriási dolog volt. Ráadásul ilyen hamar. Úgy tűnik Kayaba mégis csak figyelemmel követte alantas követőjének életét. Vagy csak egyszerűen jó választás volt éppen a templomba jönni. Kellően provokatív, kellően figyelemfelkeltő. Malcolm sosem volt vallásos ember, de mivel hitte Káin és ezáltal a Sátán létezését, így nem tagadhatta meg az Isten létezését sem. Ennek ellenére nem gyakorolt egy vallást sem, azonban a Kayabanizmust szívesen megalapította volna ő maga. Már ha eddig nem tették meg előtte. Aki olyan világot volt képest teremteni, mint az admin, az megérdemli, hogy istenként tiszteljék. És Malcolm gondolkodás nélkül lenne az ő igehirdető papja - nem véletlenül viselte magán a vérvörös keresztet - aki könyörtelenül megbüntet minden eltévelyedőt, ki tiszteletlenül az Alkotó és műve ellen szegül.
Na de térjünk vissza a Teremtő által küldött szolgához, ki az oltár előtti méretes asztal mögül felállva megmutatkozik teljes valójában. Egy nő. Elsőre nem teljesen bizonyos, de a vonásai erre engednek következtetni. Ráadásul vörös indikátoros, akárcsak Malcolm. Egy gyilkos egy templomban. Vagy egy betolakodó, ki az asztalnál megbújt, vagy pedig tudja, hogy mit érdemes ott keresni. Tolvaj volna talán? De mégis mit lehet ellopni egy templomból, ami értékes lehetne? Érthetetlen, de az még inkább, hogy akkor miért fedte fel a tettét és az arcát? Minden bizonnyal akkor mégsem tolvaj, se nem betolakodó. Akkor ide tartozik. Ő volna a pap... vagyis a papnő? Akkor valóban Kayaba szolgája lehet. Használva látás jártasságát, Malcolm élesebben fókuszált a nő arcára és azt vélte felfedezni, hogy ismerős számára. Ugyebár volt korábban nekik közös küldetésük a Doctor Sierros játékban, de ott még nem figyelt fel rá, Asuka és az útvesztő elvonta a figyelmét. Azonban nemcsak a játékból volt ismerős Malcolm számára a látszólag idegen nő, hanem odakintről. A sivár valóságból. Haru vonásai ugyanis kísértetiesen hasonlítottak arra a nőére, aki a malkaviát beölelte, vagyis vámpírrá tette. Malcolm már régen nyomát veszítette Lucretianak és Haru bizonyára nem is egyezik annak a nővel, Malcolm számára azonban az oltár előtt álló, éteri fényárral körülvett alak egy az egyben emlékeztette őt az elveszett vámpírősre. Szemeiben sóvárgás és csodálat gyúl és nyomban leborul az oltár előtt, ha már úgyis térdre ereszkedett eddig.
- Ó Atyám, bocsásd meg vétkeimet! Ígérem hű tanítványod leszek ismét és nem okozok neked több csalódást! - Persze azt Haru nem tudhatja, hogy az Atya megnevezés nem a papi titulusra utal, hanem a közvetlen vámpírősre. Malcolm mindig is remélte, hogy egyszer újra rátalálhat Lucretiara, s magában évek óta fogadkozott, hogy ha a találkozás létrejön, akkor mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Atyja ne tartsa őt koloncnak és ne hagyja el őt újra. Sokat kellett még tanulnia, s a nő megadhatja neki a hőn áhított tudást!

_________________


A karakter indikátora pirosból zöldre váltott!

Malcolm
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 261
Join date : 2014. Nov. 27.

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6854/6900  (6854/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Tachibana Makoto on Csüt. Feb. 05, 2015 5:36 pm

Utóértelmetlenünnep


Felemeltem a kupámat. Az enyémből még alig-alig hiányzott, hiszen csak egyszer kortyoltam bele a nedűbe. Talán nem is fogok többször. Pótcselekvésnek viszont megfelelő volt a pohár forgatása, most például a karimája felett leselkedtem a lány felé. Legalább addig sem foglalkozok ide nem való gondolatokkal. Kár lett volna elrontani a hangulatot, itt volt az ideje kicsit behatóbban megismerni Asuka-chant... és a félelmeit. Ugyanis a beszélgetésünket csak egy dolog fakasztotta: a paranoid félelme. Törékeny volt és bizonytalan, válaszokat keresett általam és támogatást, segítséget.
- Azt állítod, nem ismered őket, mégis ítélkezel felettük irigy emberek véleményére támaszkodva. Nem vagy túl okos, ugye? :] - vigyorodtam el, majd kissé elfordítottam a törzsem, és lejjebb eresztettem a bort, mereven bámulva a fodrozódásokat, amiket a mozgás okozott a felszínén - Amit tesznek, abban semmi hiba nincs. Arra koncentrálnak, hogy kivigyék a játékot, és nem félnek elfogadni a segítséget, jöjjön az bárhonnan. Az már más kérdés, hogy valaki a hátráltatást is képes segítségnek álcázni... vagy éppen fordítva - folytattam a kupának beszélve végig, s csak ezután döntöttem úgy, hogy újra feléje fordítom a tekintetemet. Az italt is letettem, de az ujjaimat a pohár köré fonva tartottam. Jók voltak azok ott, nem volt rá szükségem, hogy elkalandozzanak.
- Másodszor kérsz arra, hogy nevezzelek paranoiásnak. Elégedett leszel, ha annak neveznek? Megfelelő önigazolás lesz számodra? - kérdeztem nyugodt, már-már vontatott hangon. Előredőltem, hogy az asztal lapjára támaszthassam az alkarjaimat, és ezáltal az arcom is közelebb kerüljön az övéhez. Mélyen a szemébe néztem, de a pillantásom hűvös volt, és metsző.
- Nap-mint-nap tűnnek el vörös játékosok. Elkapják őket... bezárják... vagy megölik. Zöldek is... vörösek is. Ez az indikátorunk velejárója, az ösvény, amire léptünk, nem biztonságos. És ha a birkák lelegelnek, akkor nem voltál több egy puszta fűcsomónál, aki terebélyes fának képzelte magát - feleltem a jóslataira, majd kinyúltam, és egy tincset félresöpörve végigsimítottam az arcán. Gyengéden... de pont ugyanezért volt hátborzongató is. Ez az érintés viszolygást kelthetett benne, ügyeltem rá, hogy a testtartásom, a mimikám, minden más ellentmondjon a simogatás gyengédségének.
- Az aggodalmad lesz egyszer a veszted, ha ezt így folytatod. Nem szabad a félelmeidnek behódolnod, légy könnyed és magabiztos. Ha minden bokor mögött fenyegetést látsz, akkor a valós veszélyt nem fogod időben észrevenni - szólt tanácsom, miközben ujjaim lejjebb siklottak, egészen az álla vonaláig, majd a nyakára. Kíváncsi voltam, hogy reagál rá, de akár semlegesen fogadja, akár fintorog rajta, nem mentem tovább. Csak elvigyorodtam, miközben visszahúztam a kezem, és a hatás kedvéért ittam egy kortyot.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Drake Haru on Kedd. Feb. 10, 2015 7:09 pm

Csak álltam ott, nagyokat pislogva, és nem nagyon tudtam hova tenni ezt a különös embert. Az oké, hogy évek óta egy szentélyben éltem már odakint is, de még sosem találkoztam ennyire fanatikus hívővel, pedig elég sok furcsaságot láttam már rövidke életem alatt.
Elnéztem a fel-fel szálló pixeleket is. Hüm.. Ha nem védett területen lennénk.. Vajon meddig húzná az önostorozást? Piros életcsíkig? Akár tovább is? Egyáltalán.. mi válthatta ki ezt belőle? Még sosem láttam itt, legalábbis ha itt volt, nem keltett ekkora feltűnést. Vagy csak én tartózkodtam éppen máshol. Pedig időm nagy részét a templomban töltöm. Vagy alszom odalent. Vagy "vadászom". Ennél nincs igazán több elfoglaltságom.
Nahh szóval, egészen eltátottam a számat, de amint láttam rajta, hogy feleszmél, össze is csuktam. Nem vagyok annyira illetlen azért, hogy csak így bámuljam. De fogalmam sincs, mit is tehetnék most, hogy észrevett. Szerencsére legalább az indikátor nem zavarhatja annyira, lévén, ő is vörös. Habár nem tudom, egy oltár mögött állótól mennyire is fogad el ilyesmit. Mindjárt kiderül mondjuk.. Egészen végigmustrált, én pedig hagytam mindezt. Mégis mi mást tehettem volna? Megmozdulni sem mertem. Csak vártam, és álltam a tekintetét. Közben én is megnéztem magamnak.
Atyám. Elmosolyodtam a megnevezésre. Rendben, akkor én vagyok aa... pap. Atya. Gatya. Nő vagyok, ennyire nem látszik? Suspect Akkor már inkább anya..
- Rendben. - intettem neki, belemenvén a játékba. - De azért, hogy újra kegyeimbe fogadjalak, bizonyítanod kell alkalmasságodat és hogy komolyan gondolod feltétlen hűségedet. - mélyen a szemébe néztem, majd kis szünetet tartottam.
- Kész vagy eme áldozatokra, hogy tanítványommá légy? - hanghordozásom magasztos volt. Nemsokára dicsőíthetem Istent, vagy mi a fene..

_________________
Színem:DarkOrchid

Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Malcolm on Szer. Feb. 11, 2015 2:28 am

Malcolm szemei elkerekednek a csodálattól az Atyja szavai hallatán. Hát tényleg ő az, tényleg rátalált. Annyi évnyi tartós magány, elszigeteltség, kiszolgáltatottság és céltalanság után most ismét rátalált a mesterére, aki felfedheti előtte a vámpírok titkait és beavathatta a legféltettebb diszciplínák művelésének fortélyaiba. A Jelenés és a Fátyol - vagy ahogy itt hívják, az észlelés és a lopakodás - elsajátításán már egymaga is sokat dolgozott, viszont még mindig nem tartotta kielégítőnek, úgymond vámpírhoz méltónak a művelésüket.
Ami pedig a Tébolyt illeti... minduntalan változó kimenetelű volt az eredmény. Hol teljesen józanul, már-már mondhatni normális halandó módjára viselkedett, de tulajdonképpen ez is a tébolya része volt. Ami mások számára természetes, az számára természetellenes. Az emberek társas lények, a legtöbb vámpír azonban kerüli a tömeget és a feltűnősködést. Malcolm problémája abban nyilvánut meg, a saját tébolyát még nem tudta átvetíteni másra. Ebben viszont az Atyja a jövőben a segítségére lehet. Csak meg kell találnia a helyes utat, hogy uralkodni tudjon magán, és akkor másokon is sikerülni fog és a diszciplína is gördülékenyen fog működni. Olyan boldog ezekben a perceben, mint még talán soha azelőtt életében. Hálás tekintettel pislog a mesterének vélt Harura, és egész egyszerűen leborul előtte.
- Bármit hajlandó vagyok megtenni, hogy újra magadhoz vegyél. Évek óta kutatok utánad Lucretia és most, hogy rád leltem, mindent meg fogok tenni, hogy ne okozzak neked csalódást! Minden áldozatot megér, hogy újra a tanítványod lehessek! - Fejét felemeli, tekintetét fürkészőn rád szegezi, és nagyjából olyan benyomást kelt négykézláb állva az oltár előtt, mint egy csaholó öleb. Vagy nevezzem inkább vérebnek...?

Malcolm
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 261
Join date : 2014. Nov. 27.

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6854/6900  (6854/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Drake Haru on Szer. Feb. 11, 2015 5:42 pm

Hümm.. Eszerint Lucretia a nevem, és úgy tűnik, ismer. Legalábbis valakit biztosan, aki hasonlít rám. Vagy a vágy képzelteti ezt vele, hogy újra megtalálja vezetőjét, mesterét.
Bólintottam, majd léptem egyet oldalra, végül előre kettőt, hogy közelebb menjek hozzá, de még mindig inkább az asztalhoz voltam közelebb, mintsem hozzá. Nem volt szándékomban túl közvetlennek lenni. Az elrontotta volna mester benyomásomat, vagy mi a fene. Természetesen tetszett a kis mókázás, és lehetőségeket láttam a személyében, csupán csak ezért mentem bele a játékba. Egyébként nem is mertem volna hozzászólni. De itt most én vagyok a mester, ezzel a titulussal pedig együtt járt valamennyire, hogy sikerült leküzdenem a félénkségem egy részét.
Ráemeltem tekintetem, a szemébe néztem mélyen, és büszkén.
- Először akkor.. - kezdtem bele kissé elgondolkodva. - Mutasd meg nekem, hogy figyeltél tanításaimra, és azok szerint éltél, vagy legalább nem felejtetted el őket. Meséld el, mi az, amit tudsz. - mosolyogtam rá bátorítóan, és fejben megdicsértem magam, amiért ilyen ügyesen kikerültem azt a nehéz kérdést, hogy vajon mit is kellene nekem tanítani neki.. Mármint elég nehéz feltenni ezt úgy, hogy ne fogjon gyanút arra, hogy nem vagyok az ő Lucretiaja. Talán ha elmondja, akkor alkothatok egyfajta képet, és talán nem lesznek mozdulataim, mondataim ennyire bizonytalanok. Persze így is elég necces ez a játék. De éppen ezért tetszik ennyire. És ha nem találok kivetnivalót a dologban, még az is lehet, hogy tényleg mesterévé válok. Koholhatok az ő rajongásából akár egy teljes kultuszt is. Egészen menő lenne.. És én lennék a vezető. Kicsit sajátommá kell innen csak formálni a dolgot, és egészen jó kis móka keletkezhet belőle. Még az is megeshet, hogy én magam is elkezdek majd hinni benne. És Lucretiává válok híveim előtt. \o/ Amíg az igazi meg nem haragszik rám, és bajom nem származik belőle. Micsoda izgalmak, micsoda szép történet. *.* És ha ez a bizonyos nő nem egy jó szándékú kis papnő - ami a hívét elnézve nem is igen lehet -, akkor bizonyára szép halálom is lesz azzal, ha tudomására jut a dolog. Már ha egyáltalán létezik ő. Bár kétlem, hogy a SAO-ban lenne, hisz évek óta elvesztették egymást, de azért megeshet. Ám ha mégsem, akkor pedig még kevesebb az okom arra, hogy nagy védekezéseket tegyek ellene.

_________________
Színem:DarkOrchid

Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Malcolm on Szomb. Feb. 14, 2015 2:56 pm

Bár az emlékei némiképpen megfakultak, Malcolm mégis sziklaszilárdan hitte, hogy ebben a nőben rátalált elvesztett ősére. A haja, arcának vonásai, a sápadtsága, a gyermeki alakja, mégis kegyetlen tekintete, a téboly vigyorára bármikor görbülni tudó ajkai egy az egyben emlékeztették a vele szemben álló nőt egykori mesterére. Lucecita sosem volt a külsőségek embere, nem csinált akkora puccparádét, mint a Torreador, a Giovanni vagy a Lassombra klán tagjai. Nem jártak bálokra, mint a hercegek, de nem is a csatornákban bújtak meg, mint a Nosferatuk.*  
- Természetesen nem felejtettem el semmit! Az első és legfontosabb tanításod az volt, hogy az Atyámnak köszönhetem, hogy kiválasztott a percéltűek közül és megajándékozott azzal a kiváltsággal, hogy a káiniták közé tartozhatom. Ezért örök hálával és elkötelezettséggel adózom a vámpír ősömnek. Megtanultam, és e szerint éltem le minden egyes percet, amit nélküled kellett eltöltenem. Számon kérhetném, hogy miért hagytál el engem annyi évvel ezelőtt, de ehhez nincs jogom. Ezerszer végiggondoltam a történteket és mindig arra jutottam, hogy az én hibám miatt. Nem voltam elég jó tanítványod, nem voltam méltó arra, hogy beavass a vámpírok titkaiba, csak egy korcs voltam, egy zabolázatlan kölyök. De hidd el Atyám, ez mostantól megváltozik! Évszázadok alatt felhalmozott tudásodra szomjazom és minden tanításod, minden szavad szivacsként fogom magamba szívni!
A bizonygatás és fogadalmak üres szavai helyett azonban ideje konkrétumokról is beszélni, nem a múlton rágódni. Malcolm tudta, hogy a mestere tesztelni akarja, hogy egyáltalán érdemes-e újra magához vennie, vagy ugyanolyan bugris, mint amikor magára hagyta. Az egyedüllét évei alatt azonban már kialakított magában egyfajta tíz parancsolatot, amit sokszor a tükör előtt állva mantrázott, s néha még áldozatainak is felsorolt, miközben azok véreit vagy pixeleit szívta. Ezeket most sorra elregéli Atyjának:
1. Az Atyám engedély nélkül nem ölelhetek be újabb vámpírokat.
2. Vámpírklánom, a Malkaviták csoportja, sokak téves hitével ellentétben nem agyatlan, zakkant őrültek szervezetlen társasága, hanem a titkok tudóinak vagy keresőinek gyülekezete. Háborodottaknak neveznek bennünket, pedig ők a bolondok, mert lebecsülnek bennünket. Különös bölcsességünk és jóstehetségünk a józan ember számára érthetetlen.
3. Sem a Kamarilla, sem a Sabbath** iránt nem köteleztük el magunkat, oda állunk, ahova az érdekeink megkívánják. Mindenkitől függetlenül éljük az életünket és nem hagyjuk, hogy uralkodjanak Malkáv leszármazottjai felett.
4. Alapvető ismérvünk a kiváló rejtőzködés és ritkán mutatjuk magukat másnak, mint amit a környezetük látni szeretne.
5. Beszámíthatatlanságunk áldás, Malkáv fertőzött vérének átkát megpróbálhatjuk legyőzni és úrrá lenni a tébolyon, de ki akarná eldobni magától a kiszámíthatatlanság isteni kiváltságát?
6. A Klán diszciplínái: Jelenés, Fátyol, Téboly.
7. A Jelenés révén kiélezett érzékekre tehetünk szert. Látásunk, hallásunk, észlelésünk a többi vámpírhoz képest is jobbakká válhatnak.
8. A Fátyol a mesteri rejtőzködés mestersége, amely révén árnyékköpenybe bújhatunk, láthatatlanná válhatunk vagy ezernyi álarcot ölthetünk magunkra.
9. A Téboly segít uralkodni a bennünk lakozó és vérre szomjazó Bestia megzabolázásában, de ezt a tébolyt ráküldhetjük másra. Képesek vagyunk másokban felkorbácsolni az érzéseket, felszítani a szenvedélyek iránti vágyait, és őrjítő látomásokkal, hallucinációkkal akár öngyilkosságba hajszolni, ha úgy tetszik.
10. A haláltól való félelem különös zamatot ad az áldozat vérének. Csak élvezettel ölj, különben nincs értelme!  
Atyám, kérlek taníts engem, hogy mindezeket ne csak felsorolni tudjam, hanem végrehajtani is! Mondd mit kívánsz cserébe, és én bármit megteszek!



* Torreadorok a művész vámpírok, Giovannik a nekromanták, Lassombrák az árnymágusok. A hercegek a klánok vezére, első emberei. A Nosferátu pedig borzalmasan ronda vámpírok klánja, akik elbújnak a világ elől és titkos kémhálózatokat építenek ki a csatornarendszerekben.
** Kamarilla azon vámpírklánok politikai érdekcsoportja, amelyek nem kívánják felfedni a vámpírok létezését a halandó emberek előtt. A Sabbathosok ezzel szemben akár a nyílt utcán is képesek összecsapni a Kamarillásokkal.

Malcolm
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 261
Join date : 2014. Nov. 27.

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6854/6900  (6854/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Drake Haru on Vas. Feb. 15, 2015 7:33 pm

Ohh, szóval vámpír ős vagyok. Jó ezt tudni. Bár kétség sem fér hozzá, elég sovány és fehér bőrű lehetek hozzá. Habár az én képzeletemben mindig báli ruhás, kontyos, vörös rúzsos alakokként éltek ezek a nők.
Szóval a percéltűek lehetnek a.. hitetlenek. Vagy ételek. Vagy akárhogy is nevezem őket. Káinizmus, és egyéb hivatkozások. Szépen felépített kis kultúra lehet, csodásan megalkotott szabályokkal. És néhány dologtól eltekintve tényleg lehetnék akár a tagja is. Úgy gondolom, sok tanításukat követem.
- Rendben. - bólintottam. - Már adottak a körülmények arra, hogy tanítványommá legyél. Egyetlen kívánságom van, egy szertartás, melynek eredményétől függően fogom eldönteni, hogy végül visszafogadlak-e. Természetesen nem lesz egyszerű. - kifújtam a levegőt, és vártam, habár biztos voltam benne, hogy beleegyezik végül. Nem volt szándékomban megölni a fiút, viszont valami már régóta érdekelt. Mégpedig ez a bizonyos férfi. Már megint itt szerepel az újságban a neve. Úgy hallottam besúgóimtól, és M is felhívta rá a figyelmem, hogy szaglászik a vörösök után. És még egy dolog volt, ami miatt érdekem volt benne, de az már más téma, kissé önző is. És mi most a köz javáért harcolunk, tehát maradjunk annyiban, hogy az utánunk való szaglászása miatt nem tetszik nekem. Szóval ideje volt valakit ráküldeni, aki nem én vagyok, vagy valamelyik céhtagom, hiszen azzal komoly gyanúba keverném magunkat. Ez a srác viszont tökéletes jelölt volt a feladat elvégzésére. És ha végül sikerül tényleg neki kivégeznie, tárt karokkal fogom fogadni tanítványomnak, hisz az azt jelenti, rengeteg lehetőség lakozik benne.
- Van egy férfi.. - kezdtem bele sejtelmesen. - A feladatod szempontjából az nem fontos, mivel is érdemelte ki, hogy felkeltse magára a figyelmem. Ha tényleg megfelelő tanítvány vagy, megelégszel ennyivel is. - hisz lehetőséged van az élvezetekre, melyet a gyilkosság okoz. Ez kiváltképp tetszik egyébként. Csak azért ölök, mert élvezem. És úgy tűnik, ebben lelki társak vagyunk.
- Vedd vérvörös pixeleit, és öld meg élvezettel. Ha látom benned a megfelelő szenvedélyt, visszafogadlak. - ezzel az orra elé toltam az újságot, melyben a férfi képe szerepelt.
- Természetesen én is veled tartok. Ám én Fátyol takarásában kívánok lenni mindezalatt.

_________________
Színem:DarkOrchid

Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Malcolm on Kedd. Feb. 17, 2015 10:22 pm

"Vedd vérvörös pixeleit, és öld meg élvezettel." Ez a mondat visszhangzott folyamatosan Malcolm fejében, még akkor is, amikor már elhagyták Atyjával a Templomot. Lucretia befolyásos vámpírrá vált e világban is, hiszen csupán pár percbe került, hogy előállítsa a rajtaütéshez szükséges kristályokat és egy rövid üzenetváltás után megérkeztek a további mérgek is. A terv zseniálisnak bizonyult, amit kettecskén kidolgoztak. Egyszerűen érthetetlen, hogy mások miért nem alkalmazták ezeket a módszereket, hiszen bárkivel végezni lehetett így. Bárkivel. Igen, még egy céhvezérrel is. Az az arrogáns áruló meg fog fizetni mindenért, amit eddig tett Kayaba világa ellen!
Mindenki az arénára figyel, s ezt a lehetőséget most kiválóan a maguk javára fordíthatják. Malcolm még mindig a kezében szorongatta az újságot és a cikket olvasva csak egyre jobban felment benne a pumpa. Arra viszont kiváló volt az Aincradi Hírmondó, hogy megtudják mégis merre keresheti azt a pökhendi bohócot. Nem kellett sokáig keresni a megfelelő alvilági informátorokat, akik némi anyagi juttatás fejében elárulták, merre is található a keresett céhház és a bolt. A céhházat megfigyelve legalább egy órát eltöltött a  tébolyult kis páros a szafariban, persze haszontalanul. Így nem volt más választás, mint felkeresni a boltot.
És bingó!
Az a majom ott ült és a képernyőt bámulta. Hol a fenében volt eddig? Miért nem jelentkezett ő maga is a viadalra, ha ennyire aggódik a percéltű kis kegyenceiért. Egy kölyökkel beszélget a céhvezér, és ebből hamar ki is derül, hogy elaludt. Gratulálok... Így lehet rá számítani, zseniális ember. És még ő van sztárolva...
A várakozás egyre elcsigázottabbá vált. Lucretia már kis híján feladná az egészet, de Malcolm folyamatosan kérleli, hogy hadd bizonyíthasson mestere előtt. Ennek a két nyomorultnak még észlelése sincs, hogy kiszúrják őket. Minden Malcolm malmára hajtja a vizet. Az pedig pláne, hogy a kölyök elhagyja az épületet. Hogy hová megy, az érdektelen, a lényeg, hogy elköszön a céhvezértől, aki viszont továbbra is a plázában gubbaszt. Szánalmas. Tényleg megérett a halálra. A nagy és sikeres vezér, a zseniális kereskedő, a bravúros zseni, vagyis inkább aminek előadta magát, most itt tördeli a kezét a képernyő előtt ülve és nem tehet semmit. Tényleg szánalmas.
Csupán 20 percig várakoznak még, majd Malcolm beindítja a gépezetet. Utoljára csekkolja az újságcikkben szereplő nevet, majd aktiválja a kinézet kristályt, melyet Lucecitától (Harutól) kapott. Egyetlen szempillantás alatt felveszi így a nemrég távozó kölyök (Mito) alakját és beront az Artes plázába.
- Anatole! Azonnal jönnöd kell!
Mitó, mi a fene ütött beléd és... és miért vörös az indikátorod?
- Mirika... sietnünk kell, gyorsan, ne késlekedj! A Kezdetek erdejében elkapták. Alig tudtam megmenekülni. Valami blokkolta, hogy üzenetet tudjunk küldeni neked! - és ez a bugris máris pattant és rohant Malcolm után. Haru ügyesen követte őket a szint szélén túlra is, s Anatole bármit is kérdezett, Malcolm minden kétséget kizáróan játszotta a kétségbeesett, megtört fiút, ki a céhvezér szukájáért aggódott. Bármilyen magyarázattal is állt elő Malcolm, Anatole mindent benyalt, annyira rettegett attól, hogy valami baja esik a nőjének. Malcolm pontosan tudta, miként kell kicsinálnia érzelmileg az áldozatait és ez a majom tökéletes példa volt arra, hogy az emberek legnagyobb gyengeségei a szerettei. Malcolmnak éppen ezért nem voltak szerettei...
Amin elérték a szint szélét, beindult a gépezet. Mikor már beértek egy jótékonyan takaró bozótosba, előkerül a füst kristály, mely teljességgel megbénítja Anatolet. Ekkora már Haru is beérte őket és nem volt más dolguk, mint addig ütni a vezért, amíg csak lehetett. Amikor elkezdett oszlani a füst, előkerültek a második fázis segédletei is, vagyis a fegyvereikre felkent paralízis mérgek, amelyek újból kiütik a bohócot. És ekkor jön el a terv legzseniálisabb része, a harmadik fázis. Vihogva, örvendezve végignézetik Anatoleval, amint bénult kezével lehívják a menüjét, szépen átküldik Malcolmnak a felszereléseit, Harunak pedig a legbecsesebb itemet, ami valaha is a céhvezér a birtokába tudhatott. Anatole pupillái kitágulnak, amint megfosztják Falántól. Haru diadalittasan méregeti a vérző fegyvert, majd könyörtelenül lecsap vele a bénult férfira. Ekkora a vezér életsávja már vészesen megközelíti a nullát, így Malcolm beváltja a legzseniálisabb ajándékot, melyet Kayabától valaha kaphatott: megragadja Anatole tarkóját, majd csöppet sem gyengéden magához vonja, hogy nyakszirten haraphassa és szárazra szívhassa áldozatát. Haru eközben úgy trónol a céhvezér hasán, mint egy cárnő és élvezettel szemléli, ahogy kis tanítványa magához veszi méltó jutalmát, Anatole tudását. Aztán csak egy robbanás és Aincrad egyik legerősebb, legálszentebb és legbecsvágyóbb bohóca pixelekre robban, hogy Malcolm élvezettel fürdőzhessen szertefoszló darabkáiban...
"Vedd vérvörös pixeleit, és öld meg élvezettel."

_________________


A karakter indikátora pirosból zöldre váltott!

Malcolm
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 261
Join date : 2014. Nov. 27.

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6854/6900  (6854/6900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Drake Haru on Szer. Feb. 18, 2015 5:30 pm

Természetesen egyáltalán nem gondoltam teljességgel komolyan. Hiába tudtam keveset a céhvezérről, azt azért én is hallottam, mennyire is erős. Épp ezért választottam. És akármikor megelégedtem volna azzal is, ha mindent megtesz a cél érdekében. Persze mindez így mókásabb volt.
Első dolgom az volt, hogy biztosítsam a biztonságot. Hiába vagyok gyilkos, ha más öl meg a szemem láttára mást, az bizony nekem nem mókás. A börtönbe juttatásban pedig még annyi öröm sincs.
Nos tehát kristályokkal és a hírlappal felszerelkezve indultunk meg az általunk vélt helyszínek felé. Intettem Malcolmnak, a kis vámpír tanítványkámnak, hogy legyen nyugton. Bizony a becserkészés időigényes. Az áldozat nem hullik csak úgy a kezünkbe.
- A becserkészésben a legfontosabb a türelem. Ha minőségre vágysz, áldozatokat kell hozni érte. És mégis ki elégedne meg silány koszttal? - próbáltam "tanítani". Lényegében véve féltem kimondani a szavakat, nehogy valamit félremondjak. Mégis, nagyon élveztem a rám aggatott szerepkört.
Mindeközben volt alkalmam újra áttanulmányozni a cikket. Mondhatni, egészen.. hányinger keltő volt. De hát a legtöbb általában ilyen, ez egyáltalán nem volt újdonság.
Ám hamarosan végre idő volt, kezdhettük az akciónkat. Az eleje tökéletesen sikerült, sőt, még annál is tökéletesebben. Hamarosan izgatott lettem, ereimben tombolt az adrenalin. Igen, igen, igen! Ez mókás! Csodálatos! Talán itt tartózkodásom fénypontja!
Ajkaimra széles mosoly húzódott, miközben támadtam. A védtelen céhvezér pedig ott feküdt mozdulatlan. Csodálatos! Minden elismerésem a kitalálónak! Ohh, az én vagyok. Részben persze, hisz vitathatatlan Malcolm fontos szerepe is a dologban.
És hamar kezembe vehettem a fegyvert. A vér és izgalmak közepette persze nem volt időm alaposan megnézni. Mégis, biztos voltam benne, hogy a volt céhvezér fegyverét fogom a kezeimben. Láttam párszor ezzel járkálni. És mint olyan - még ha sokáig nem is akartam elfogadni a tényt, hogy én legyek a vezető, sőt, azóta is próbálom kivonni magam a kötelesség ilyen módja alól -, úgy éreztem, engem illet meg a vértől csöpögő tárgy.
Átszellemültem. Szinte nem is érzékeltem, mi van körülöttem, csak a célra koncentráltam. Élvezettel túrtam a vérben és belekben, és csillogó szemekkel néztem, ahogy a fegyver tiszta pengéje is vérzik, mintha minden egyes csöppjével volt gazdáját siratná. Mégis, visszavigyorgott rám, ugyanolyan kéjes gyilkos vággyal, ahogy én néztem rá. Napfényt csillant rajta, és én biztosra vettem, ez a leggyönyörűségesebb fegyver, amit valaha láttam. És végre méltó kezekben van! Mintha csak a kezembe öntötték volna, mintha csak rám szabták volna! És én most szabadítottam fel rabláncai alól!
Ám most nem enyém volt az utolsó vágás lehetősége. Akármennyire szerettem volna. Elragadtattam magam, de tudtam, ezt a feladatot most Malcolmnak adtam. És egyébként is, nélküle sosem próbáltam volna meg. Így kijár neki a gyilkolás csodálatos öröme.
- Figyeld.. A szemét.. - mondtam csendesen. - A haldokló szemeit.. - és én is egészen elmélyültem benne.
Mikor végeztünk, még egy darabig borzongva ücsörögtem a helyszínen. A nyomok úgyis elpixeleződtek. Nincs nyom. Semmi. A fegyver a kezemben. És mérhetetlen boldogság a szememben. Majd egy idő után ragyogó szemekkel néztem fel Malcolmra.
- Te is.. ennyire élvezted? - kérdeztem tőle, miközben felkeltem a helyemről.
- Gyere.. Tanítványom. - indultam meg vissza a Templom felé, továbbra is ebben a csodálatos érzésben úszva. Még mindig remegett bennem valami. Igen. Imádtam. Még ha életcsíkom meg is sínylette. Valljuk be, Anatole még a mérgek ellenére s küzdött. Nem úszhattam meg még így sem egy ütést.. Erős ember volt. Annál felemelőbb pedig a harc.

_________________
Színem:DarkOrchid

Drake Haru
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1540/1700  (1540/1700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Asuka on Hétf. Márc. 02, 2015 10:26 am

Tachi egyáltalán nem veszi komolyan az egészet. Nem arról van szó természetesen, hogy én izgulom túl a dolgot, s tulajdonítok jelentőséget olyan dolgoknak, amiknek más nem, hanem egyszerűen csak arról, hogy Tachi egyáltalán nem gondolja komolynak a fenyegetéseket. Márpedig szorul a hurok... ebben én a magam részéről teljesen biztos vagyok. Túl sok a véletlen egybeesés. Túl sok a véletlen esemény. S még tőlem is túl sokat kérdeznek.
- Huh? - emelem fel egyik szemöldökömet, amikor Tachi az okosságomat firtatja. Tulajdonképpen azért vagyok most itt. Azért kerestem fel, hogy beszéljek vele... hiszen a Liberators minden tagjától elvárom, hogy meglegyen a magukhoz való eszük. Ehelyett... Ehelyett csak hagyja maga mellett elfolyni az eseményeket. Egyáltalán nem készül fel a várható, s valószínű veszélyekre. Én most éppen az életét próbálom megmenteni! Erre komolyan képes ilyet mondani? Nekem? Mindeddig méltónak tartottam a társaságomra, de ez többé nem fog előfordulni. Csak aztán ne sírjon nekem, ha az önérzetes kis zöldikék csapdájában vergődik.
- Komolyan azt hiszed, hogy képes lettem volna iderángatni téged, ha nem gondolom biztosra, hogy veszélyben vagyunk? Komolyan azt hiszed, hogy egy buta kis csitri vagyok? Azt hittem, ennél érettebben kezeled az ügyeidet. - de úgy tűnik, félreismertem. Ugyan a látszólagos magabiztosság nála van, de ez mind semmit sem ér. Nem, Tachi nem több, mint az, amit mutat magából. Az a nyálas bájgúnár, aki azt hiszi, a nőcskés ügyeitől lesz valaki. A sok tinilánynak pedig ez valamiért bejön. Nekem nem... én undorodom ettől.
- Bocsáss meg, hogy zavartalak... Már látom, hogy nem kellett volna. Úgy hiszem, a legjobb lesz, ha elfelejted, hogy egyáltalán beszéltél velem. Azért köszönöm, hogy meghallgattál. - még kiürítem a poharam, mikor felállok. Már egy kissé imbolyogva. Legalább azt tudom, hogy mire számíthatok a fronton, ami azért egy hasznos információ. Ezzel szemben sikerült eloszlatnia a kételyeimet. Így aztán kissé szédelegve, a bortól becsiccsentve állok fel az asztaltól, hogy távozzak. Sosem bírtam az alkoholt, még kis mértékben sem, hiába szeretem az édes italokat.

Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1506
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Márc. 07, 2015 1:21 am

Hajlandó voltam megelőlegezni neki... ha nem is a bizalmat, de nem ítéltem első látásra. Tartottam annyira intelligensnek, hogy felfogja a szavaim értelmét, de úgy fest, túl pozitív képet festettem magamban róla. Mertem azt hinni, hogy a szőke nő mögött egy manipulatív kígyó rejtőzik, s gondoltam erre sajátos dicséretként. Nos, tévedtem. Vagy ez, vagy megpróbált megtéveszteni, de egyelőre nem láttam semmi jelét annak, hogy színészkedett volna. Sajnálatos módon. A viselkedése teljesen átlagos, és kiszámíthatóan emberi volt. Nem emelkedett a primitív tömeg fölé vele. Hagyta, hogy a félelem dróton rángassa, és hogy nem a remélt reakciót kapta tőlem, máris megsértődött. Úgy, mint bárki más tette volna. Csalódottan ingattam a fejemet.
- Csak annyira vagy buta, mint bárki más. Veszélyben érzed magad, ezért megpróbálsz egy látszólag hasonló helyzetben lévő embernél megnyugvást keresni azzal, hogy ráveszed, ossza a félelmeidet. És mivel ez nem sikerült, megsértődsz :] - vigyorodtam el, majd talpra álltam, amint ő is megtette. Az egyensúlya nem volt egészen tökéletes, nyilvánvalóan fejébe szállt ez a két pohárka. Talán ezért is viselkedett így. Ezért kerülöm én az alkoholt :]
- Nem azért vagy itt, hogy figyelmeztess, és ha segítséget vársz, akkor is rossz helyen kopogtatsz. Semmid sincs, amivel meggyőzhetnél, hogy megéri felelnem a segélykérésedre :] - folytattam, miközben melléléptem, és a kezével átöleltem a vállamat. Furcsa disszonancia volt most a szavaim és a tetteim között, de persze szándékos volt, mint mindig :]
- Csak egy tanácsot adok, hogy megfogadod-e, vagy sem, abba nem szólhatok bele. Ha igazán el akarsz rejteni valamit, akkor tartsd szem előtt. Azonban te túl sok figyelmet összpontosítasz magadra, mi több, negatív érzéseket keltesz másokban - fejtettem ki, a szőke butaliba szerepére célozva. Nem kívántam ennél jobban a szájába rágni, úgyhogy ezen a ponton abba is hagytam a kommunikációt, és egy üres szobába kísértem, ahol lefeküdhet egy kicsit pihenni.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Cearso on Csüt. Feb. 18, 2016 5:23 pm

Amint elolvastam az üzenetet, az első pillanatban döbbenten pislogok pár másodpercig. A következő pillanatban minden fájdalmam elszáll, de az öröm még nem ül ki az arcomra, még megpróbálok egy értelmes választ kicsikarni magamból.

Honnan tudod, hogy ki az?
Ugye nem te vagy az?
Miért mondanád el?
Mért most?
Ki az?

Ezek a kérdések voltak az elsők, amiket elöször elvetettem.
Végül csak arra kérdeztem rá, hogy ismerhetem-e az illetőt, mert a többi kérdés inkább olyan, amiket személyesen jobb lenne feltenni. Majd azt a választ kaptam, hogy találkozzunk éjfélkor.
Megint olyan érzésem van, mintha tálcán kinálnák elöttem a megoldást arra, amiért egészen eddig küzdöttem. És nem igazán jön be ez az érzés.
Nehezen álltam meg, hogy Marlunának ne szóljak a dologról, de aztán rájöttem, hogy abban az időben valószinüleg még mindig Shura vigyáz. Amiről eszembe jutott még egy kérdés: Shu vajon nincs veszélyben? Majd a még triviálisabb: Asu biztonságban lesz-e, ha mesél nekem a dologról?
Nem szeretném, ha a kiváncsiságom bajt hozna a lány fejére, még akkor is, ha olyat tud, amire a segítsége nélkül soha nem jönnék rá.
Egy darabig eltartott mire megtaláltam a templomot. Soha nem tudtam, hogy létezik ilyen Aincradban.
Mondjuk gyanús, hogy Asu inkább itt, ezen az eldugott helyen akar találkozni velem, a bolt helyett, ahol a legtöbb időnket egymáshoz igen közel éljük. És hiába gyanakodtam csapdában, megbíztam a lányban annyira, hogy ez ne riasszon el.
Mikor bementem a templomba, már csak alázatosságból is keresztet vetek a szentelt vízzel, holott sohasem voltam egyik vallás követője sem igazából, de elfogadom, és tudom tisztelni azokat, akik ezt az útat választották. Bár nem hiszem, hogy a játékosok akármelyike vallásos lehetne.
Mikor találkoztam a lánnyal, egyből letámadom az aggódalmammal, még köszönni sem köszönök neki.
-Egy dolgot szeretnék tudni mielőtt elkezdenénk, és szeretném ha elgondolkoznál rajta: Neked származik bármilyen károd, ha most beszélsz nekem? Nem feltétlen fizikai kárra gondolok. Ha akár csak egy kicsi esély is van arra, hogy igen a válasz, akkor azt szeretném, hogy ne folytasd, és kérlek hagyd hogy olyat kergessek, akit csak nehézségek árán érhetek utol, vagy érthetek meg.
Az egész dolog nem érdekel, ha ezzel veszélybe sodrom bármilyen szinten a lányt. Még ha ez akár a barátságunkba kerül. Az Artemis különben is túltesz mindenen, amit egy igaz barát felajánlhat.
Az Artemis azonban mintha megőrült volna, annyi érzelmet próbált egyszerre felém zúdítani. Ezt most nem tudom mire vélni.

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Asuka on Csüt. Feb. 18, 2016 6:04 pm


Hogy miért éppen most? Igazából nem tudnék erre logikus választ adni. Nem vagyok olyan ostoba, mint amilyennek mások tartanak, és aminek szeretem láttatni magam, sőt, azonban tetteimet nagyon sokszor nem feltétlenül a logika az, ami motiválja. Tulajdonképpen én sem tudom régóta. Csak néhány hete. Shut pedig bármennyire is kedvelem, de nem ő az alkalmas ember arra, hogy megosszam vele az információt. Márpedig ezt muszáj megosztanom valakivel. Ha még több titkot magamban tartok, úgy érzem, fel fogok robbanni.
S persze köze van ennek ahhoz is, amit néhány napja beszéltem Shuval. Bogarat ültetett a fejembe ezzel a dologgal... holott még magam sem vagyok biztos a dolgomban, és inkább húzok az engedd el felé, mint ahhoz, hogy komolyan lépni merjek. Kedvelem Cearsot, nagyon is, ezzel elég régóta tisztában vagyok. A kérdés, hogy merjem-e ezt vele is tisztázni. Az egyetlen ember Aincradban Malcolm után, akire tényleg rá merem bízni a titkaim mindegyikét. Még Shu előtt is vannak titkaim, pedig ő aztán elég sok mocskot tud rólam, amit mások nem. Csakhogy se Malcolm, se Cearso nem kérdeztek a titkaimról, nem érdeklődtek utánuk, és legfőképpen, képtelen vagyok irányítani őket. Fogalmam nincs, mire gondolhatnak, nem tudom, mit éreznek, nem tudom, mivel tudom megtéveszteni őket, ha egyáltalán képes vagyok rá. Talán ettől vonzódom hozzájuk a magam kifacsart, abszurd módján.
Éjfél. Pontosan érkezem a céhház elé, ami most is épp olyan elhagyatottnak tűnik, mint máskor. Az emberek azt hiszik, a kutya se jár ide, a modern emberek ugyanis már cseppet sem vallásosak. Kayaba Akihiko viszont gondoskodott arról, hogy az esetleges hívő emberek tudják hol leróni a tiszteletüket. Nekünk pedig így kiváló búvóhelyünk akadt az avatatlan szemek elől.
Nem öltözöm ki különösebben. Csak a sztandard felszerelésem viselem - igaz, a páncélzatom minden egyes darabját módosítottam a gyűrűk kivételével. Így aztán nem tűnök különösebben másnak, mint általában. Nem akarom, hogy azt gondolja, valami speciális eseményre készülök. Pedig mindaz, amit mondani fogok neki, valószínűleg teljesen megváltoztatja a rólam alkotott véleményét.
- Ne itt. - suttogom, amikor szinte letámad kérdéseivel. Aktív észlelésemmel, és többi jártasságommal meggyőződök róla, hogy követtek-e. Elméletileg minden rendben. Megbízom Cearsoban, miszerint egyedül jött, de sosem lehet tudni mindent egészen pontosan.
Kitárom a hatalmas, kétszárnyú ajtót, odabent pedig egy olyan beltéri struktúrát láthat, amit ezelőtt még soha. Egy valódi, építészeti remekmű. Egyáltalán nem hasonlít a hagyományos templomokra, ellenben minden templomból mintha lenne benne egy kicsi. Különböző oltárok, imaszőnyegek, padsorok, satöbbi. Gyakorlatilag több térre osztották fel az egészet, hogy mindenki megtalálhassa a magáét. Tényleg sajnálatos, hogy ennyire nem használják ki. Úgyhogy ezért van az, hogy a Liberators megtiszteli a helyet jelenlétével. Még akkor is, ha a tagok ezt igen ritkán látogatják.
Végigsétálok a padok között, míg aztán a keresztény oltárhoz lépek. Lazán felülök rá, mintha csak otthon lennék, igaz, a valóság nem áll távol tőle. Jelzek Cearsonak, hogy nyugodtan foglaljon helyet, ahol csak szeretne. Mindeközben leplezetlenül megnyitom a panelemet, hogy bezárjam a templom kapuit. Amíg én azt nem akarom, vagy meg nem halok, addig se ki, se be. Ha elég szemfüles, akkor fel is ismerheti, hogy épp egy olyan panelben ügyködöm, mint amikor valaki csak egy szállodai szobát zár be éjjelre. Hiszen a templom a céhvezérség miatt lényegébe véve az én tulajdonom, én rendelkezem afelett, milyen a látogathatása. Nem véletlen az sem, hogy általában hagyom, hogy az emberek ki-be mászkálhassanak, ha akarnak, hogy a gyanút eloszlassam. Persze a titkos ajtókat a céh tagjai jól ismerik.
- Most már beszélhetünk. - csukom be az ajtókat, majd lezárom a panelemet. Nagyon kevés fény jut be ide, szándékosan hagyom magunkat a sötétben. A mögöttem lévő ólomüvegen át - ami egy galambot ábrázol - szűrödik csupán be némi fény. Bár nekem jó a látásom amúgy is.
- Nem, éppen ellenkezőleg. Ha megszabadulok ettől a titoktól, akkor talán sikerül rendbe tennem néhány dolgot, amire eddig nem voltam képes. Ehhez azonban az is kell, hogy tudjam, mennyire bízhatok benned. - komolyan beszélek hozzá, egyáltalán nem az affektáló és cukiskodó hangomon, ezt pedig eddig ritkán hallotta.
- Én ugyanis megbízok benned, Cearso. De tudnom kell, mennyit jelentek számodra. Mit jelentene neked, ha én is arra a sorsra jutnék, mint Anatole? Mit jelentene, ha engem vádolnának egy olyan gyilkossággal a rendfenntartó céhek, amihez nekem semmi közöm? Csupán azért, mert kapcsolatban állok azzal, aki elkövette a gyilkosságot? Illetve, voltam. - kezdek bele a monológomba. Így, hogy már csak ketten vagyunk, már egyáltalán nem félek attól, hogy valaki kihallgat. Hacsak nincs legalább négyes szintű hallgatózása az illetőnek, de ezt igazán kétlem. Ami ebben a céhházban történik, az itt is marad. A többi? Az meg már nem rajtam múlik.
- Megnyugodhatsz, nem én csináltam. De jól ismerem azt, aki felelős érte. Tulajdonképpen csak nem szeretném, ha rám varrnának valamit, amihez igazából semmi közöm, mert én is csak egy báb voltam, amit irányítottak. Nem én vagyok, aki a szálakat mozgatja. - előveszem a pipámat, abban pedig most némi kevert dohány van. Egészen gyenge, viszont nagyon illatos még annak is, aki nem dohányzik. Előre megtöltöttem, hogy egy kicsit lazulni tudjak, de még ne szálljak el.
- Sosem kérdezted, mitől vagyok vörös. Miért? Dohányt? - kérdezem, mialatt a pipámat előkészítem. Még nem beszéltem vele ilyen dolgokról. De most itt az ideje.

Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1506
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Cearso on Csüt. Feb. 18, 2016 7:07 pm

A titokzatosságán nem lepödök meg annyira, mint ami utána történik. Azok után, hogy éjfélkor egy ilyen kietlen helyen akar találkozni, már szinte semmivel se tudna meglepni.
Szinte...
A hangja olyan más hirtelen, (és az Artemis küldi a különböző jeleket) hogy meglepödtem, és csak némán hallgattam a gondolatmeneteit. Az legalább eljutott  tudatomig, hogy egy olyan embernek akar gyónni, akiben megbizhat. Csak azután veszem át a szálat, mikor dohánnyal kinál.
-Persze, kérek.
Majd elveszek egy cigit, és a Villanás segítségével meggyújtom. Már annyira hozzászoktam ehhez a mozdulathoz, hogy máshogy nem is tudnék rágyújtani.
-Azt hiszem félelemből. Amíg érdekelt, addig nem volt olyan helyzet, hogy rá mertem volna kérdezni, aztán meg már attól féltem, hogy elveszítem a barátságodat, ha erre közvetlenül rákérdezek, majd egy nap elkezdtem nem megkülönböztetni az embereket az indikátoruk alapján. Ebben biztos nagy szereped volt neked is, de már most több olyan vörös indikátorost fel tudnék sorolni, mint akit jobban tisztelnék bizonyos nagyképű beképzelt zöldikéknél. Ráadásul Tachi is köztük van.
Tachi a második legrosszabb ember, akivel valaha találkoztam, de megvan benne az plusz, ami például Mirikából, vagy Hinariból hiányzik.
-De ha el szeretnéd mondani, én nem tartalak vissza. Én nem fogom eröltetni, hogy olyan dologról beszélj, amit nem akarsz.
-De hogy a többi kérdésedre válaszoljak: nem tudom, hogyan érezném magam, ha nem lennél többé, ahogy azt sem, hogy bárki más hiánya hogy fog megváltoztatni. Egy dolgot tudok, ha úgy tünnél el nyomtalanul, ahogy Anat tette, akkor a te gyilkosodat is ugyanúgy keresném. Ha megvádolnának, minden lehetséges módszerrel próbálnám meggyőzni őket, hogy tévednek. Az, hogy kapcsolatban voltál a gyilkossal? Ez már egy kicsit bonyolúltabb. Arra már gondoltam, hogy te vagy a gyilkos, föleg mikor annyira meg akartad szerezni nekem az Artemist, de erre nem akartam rákérdezni, mert féltem a választól. Arról meg már nem te tehetsz, hogy ismersz egy gyilkost. És azt is megértem, hogy nem szóltál róla senkinek. Főleg ha közel állsz hozzá. Vagy álltál... Annak persze örülök, hogy nincs közöd hozzá.
Majd kifújtam egy kicsi füstöt a számból jelezve, hogy most rajta a sor, ha esetleg arra szánná el magát, hogy gyónjon. Akármelyik részét is a dolognak.

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Asuka on Csüt. Feb. 18, 2016 9:37 pm


Hallgatom a kérdéseimre feltett válaszait. Szükségem van erre. Szükségem van a bizalmára, hogy tudjam, jó az, amit teszek. Szükségem van arra, hogy tudjam, nem fog elárulni, ellenben ha olyan a helyzet, akkor kész lesz megvédeni. Csakis saját magam miatt tervezem elmondani neki az igazat. Mert jól tudom, hogy olyan pontra érkeztem, ahol már elképzelhető, hogy a nyakamba varrnak olyan bűntetteket, amikhez tényleg semmi közöm. Eddig én voltam a marionett, mostantól viszont én fogok irányítani. Bármi áron. De ez egyedül nem megy. Szükségem van az íjászra, mert ő az egyetlen Aincradban, akire tényleg képes lennék az életemet is rábízni. Ha valaki, akkor ő nem fog cserben hagyni.
- Tényleg? Csak mert segítettem megszerezni egy íjat? - keresztbe teszem lábaimat, melyeken most is a Kaszás Cipellő tündököl. A csinos koponyamintázat valami fergetegeset művel megjelenésemmel, nekem pedig nagyon is tetszik. Ha van némi látása, és figyel, akkor jól láthatja bal bokámon az apró, picike galamb motívumot, amit céhtetoválásként viselek. Nincs annyira egyértelműen látható helyen egyébiránt, szóval nem csoda, ha eddig senki se vette észre.
- Persze, logikus... Talán azt gondoltad, ezzel akarlak kiengesztelni. Ha valaki hozzám hasonlóan vállalja a bíbor pecsétet, akkor hajlamosak minden tettében, minden gesztusában az álnokságot, a megtévesztést, a legrosszabbat keresni. Tudod, ez különböztet meg azoktól, akik félik bemocskolni indikátorukat, ellenben ugyanazt csinálják, amit én. Embereket juttatnak ki a játékból. - átnyújtok számára egy szál cigit, én viszont a saját pipámat gyújtom meg egy gyufa segítségével. Az ugyanis nem mentes. A sima dohánynak nem sok értelme van, de volt egy olyan érzésem, hogy hozzak ilyet is magammal. Persze csak megérzés, nem láttam még Cearsot dohányozni. Lehet, ő sem engem, amikor épp nagyon kivagyok a kiléttől. Bár üzenetet kapott így, nem is keveset. S azt sem tudom titkolni, hogy micsoda ültetvényeket nevelgetek két rózsabokor és három gránátalmafa között a kertemben. Vagy éppen fent az erkélyemen, bár ott talán azt hiszem, még nem járt.
- Hozzáteszem, a dolgot alig néhány hete tudtam meg, és engem is meglepett. Szükségem volt némi időre, míg feldolgozom, mi is történt, és míg realizáltam, ebben a kirakósban milyen szerepet is vállaltam. A helyzet viszont az, hogy nem vagyok biztonságban. Ez pedig teljesen független attól, hogy a Falánk nálam van-e, vagy sem. Bár a Falánk is nagy szerepet játszott benne, hogy rájöjjek, mi is történt akkor, amikor a céhvezéreteket, Anatole Saitot lemészárolták. Tény viszont, hogy vadászhatnak rám, és talán teszik is. Nem tudom, kik, de azt tudom, miért. - meggyújtom a pipámat. Jól tudom, hogy ez egy hosszú beszélgetés lesz. Imádtam. Imádtam, hogy Cearsoval nem kellett ezekről beszélnem. De most szükségem van valakire, aki tényleg tud segíteni. Nem, ehhez Shu és Timidus kevesek. Velük nem szívesen osztanám meg ezt amúgy sem. Hiszen tudom, milyenek. Nem kérek az őrült ötleteikből, meg hogy mondjuk el mindenkinek. Még csak az kéne, hogy megint a maguk kis céhébe akarjanak invitálni.
- Ahhoz, hogy megérthesd az Igaz Igazat, meg kell értened néhány dolgot velem kapcsolatban. Tudnod kell, hogy ki vagyok, és mi a szerepem ebben a játékban. Tudnod kell, miért vállaltam azt, hogy kinézzenek, megkülönböztessenek, megbélyegezzenek, fenyegessenek, megalázzanak, vagy éppen csak simán átnézzenek felettem. - beleszippantok a pipába néhányat, éppen csak kicsiket, az ópium jellegzetes ízét pedig kis idő múltán már érzem is a számban. Nem töltöttem meg nagyon, mert nem akartam elszállni. Jól tudom, hogy milyen hatással van rám az egész.
- Évekkel ezelőtt, amikor még újonc voltam, kapcsolatba kerültem egy kislánnyal. Annyira nem volt kislány... de elég rossz vagyok abban, hogy megtippeljem mások korát. Bezzeg a ruhaméreteket... Na szóval, a lány vörös indikátoros volt. Láttam ezelőtt is vöröseket, de igazán sosem beszéltem velük. Vele viszont igen. Mondott dolgokat. Felkavaró dolgokat. Olyanokat, amik alapjaiba véve rengették meg elképzelésem a minket körülvevő világról. - pipázom tovább nyugiban. Előadásom már-már teátrális. Jól tudom, hogy rengeteg lesz az információ számára. De szükséges, hogy megértse, mi is a helyzet.
- A lány arról győzködött, hogy nincs halál. Nincs halál, mert ez az egész csak riogatás. Azért, hogy azt hidd, tétje van ennek a játéknak. Ha meghalsz, akkor egyszerűen csak felébredsz a kinti világban, leveheted a fejedről a sisakot, és élheted tovább az életed. Persze, őrültség. Akkor még én is ezt gondoltam. Míg egy nap én magam is ki nem jutottam. - a levegőbe fújok egy kókora füstgomolyagot. Finom, kellemes illata van. Én legalábbis imádom.
- Nem tartott soká. Csak néhány perc. De odakint voltam. Aztán voltam olyan bolond, hogy visszajöttem. Egy másik konzollal, természetesen - ez egy szemüveg volt, tudod. Sokáig nem tudtam ezzel mit kezdeni, aztán eszembe jutott a lány, és minden, amit mondott. Mi van, ha igaza van? Mi van, ha ez a jel arra, hogy tényleg nincs halál? Hogy a halál csak egy illúzió? S így, így aztán én is Angyal lettem - olyan személy, aki olyan játékosokat keres, akik boldogtalanok idebent, ki akarnak jutni, de félnek a haláltól. Így lettem annak a vörös céhnek a tagja, amire a kislány is célzott, és amit annyira kerestek sikertelenül. Ó, igen, tudom, hogy nyomoztak vagy nyomoztatok utánunk... Így lettem Felszabadító. - csettintek egyet, mire a templom összes gyertyája meggyullad. Még a magas csillárok is. Céhvezéri beállítás, némi bűvészkedéssel megspékelve. Ügyes és látványos trükk, tudom.

Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1506
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 27
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4530/4700  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Szabadság temploma

Témanyitás by Sponsored content Today at 7:01 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.