A reménytelen északi szél

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Szomb. Aug. 17, 2013 11:32 pm

A hátsó kertbe tartottunk a fiúval. Egyszerű, rövid út, bonyodalmak nélkül. Szép, tágas hely, ám az időjárás nem volt kellemes, mi most hozzá tartozott.
- Reménytelenül fúj ez az északi szél. – sóhajtottam és mit sem törődtem a szakadó esővel.
A felhők az égen sötétek voltak, a Napot nem lehetett látni. Szürkeség uralkodott és nyomasztó hangulat vett minket körbe. Csupán csak a lépteink és az esőcseppek hangját lehetett hallani, miként azok a földet érték folyamatosan. A jégsárkány szomorú éneket hallatott magából, nem lelkesedett most ő sem.
Ahogy elértük a célt, úgy vártam, hogy ő tovább haladjon. Kellett egy tisztes távolság, mit ilyenkor kérni szoktak. A fiú majd minden lépését figyeltem és elmélkedtem róla. Tai ismerte, én alig, szinte semmit sem tudtam róla, mint ahogy ő sem rólam. Idegenek voltunk a másiknak, nem többek.
A tekintettem folyamatosan egyre lejjebb és lejjebb vándorolt, mígnem az új cipőmet figyeltem csak. Gyorsabb lettem tőle, ám a helyzeten ez most nem segített, hisz a fű vizes volt, csúszott, nagyon.
Az érzékelőim jeleztek, mi ok miatt felnéztem és a szemeim hunytam. Az északi szél egy újabb szellőt hozott, mi átjárta a testem. A vízzel együtt hűvös volt, kellemetlen. Az ötlet, hogy könnyebbé váljak most sokáig nyomasztott, jó lett volna tehetetlen bábúként szállni el innen, de nem lehetett, harc következett. Gyávának, gyengének nézett volna.
Pillanatnyi szélcsend, mi nyittatta a szemeim.
- Kezdjük el! – kiabáltam és hunyorítottam, hogy lássam, hisz az esőfüggöny a látást is nehezítette. A pálcámat emeltem, mi ok miatt Hisame elhallgatott. A tekintette határozottá vált és várta a parancsom.    

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Askr on Vas. Aug. 18, 2013 11:03 am

Szürkeség borított mindent, amihez szakadó eső párosult. Az, hogy miért pont ilyenkor tartottam egykori vezetőmmel egy kimondottan szép, nagy kertbe, az hamarosan kiderül az olvasó számára. Lehajtott fejjel, Tai egykori pálcáját a vállamra hajtva lépkedtem a fiú mellett. Hati is szomorúan és szótlanul ballagott, holott ő még ilyenkor is járathatná a száját. Mégse tette. Kisebb nyüszítéssel követett engem, s mire a fiú megjegyzést tett az északi szélről, felnézett a szürke égboltra. A kis fekete szőrmók már teljesen elázott. Megrázta magát, hogy egy kis fölös súlytól szabaduljon meg. Rövid, szőke hajam hullámosabb tincseit szintúgy eláztatta a zuhatagként hulló eső.
- Az eső is végzi ám a dolgát. - jegyeztem meg halkan, miközben nagyon kellett figyelnem, merre lépek. A fű kifejezetten csúszós volt a víztől. A földet mintha egy kicsit fel is hígította volna, így még a sárra is figyelni kellett. Nehezebben emeltem a lábamat. Minden lépéssel nehezebbnek éreztem magamat. Legszívesebben hazamentem volna. Az ilyen időjárási viszonytagságok között az ember könnyen elveszti a kedvét, szinte mindentől. Legalábbis én így voltam vele. Hati se volt hű de vidám, amihez hozzátett a jégsárkány gyászos éneke is. Szóval a sárkányok ennyire szeretnek énekelni? Emlékszem az első dalra, amit egy ilyen pompás lény szájából hallhattam: Nestoréra. Vajon mit csinálhat most? A céhgyűlés után megkértem, hogy tartsa szemmel Hinarit. Rokonlelkek, akiknek hasonló fájdalmuk van. Remélem, jól kijönnek egymással. Ezen tanakodva néztem szembe a fiúval, az egykori vezetővel.
- Menj! - füttyentettem Hatinak, miután a másik idomár már pálcáját emelte, melyre a termetes sárkány már rohamra készülhetett. A számára morzsányi méretű ordas elrúgta magát a talajtól, hogy ő végezze be az első támadást.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Aug. 18, 2013 11:32 am

Hisame hűs lehelete miatt az előtte zuhanó esőcseppek jégként csapódtak a földbe. A szemei szinte fénylettek e szürkeségben. A határozott tekintett, a mozdulatlanság, mit a szavaim törhettek meg csak most, és a szilánkokra törő cseppek félelmetesé tették a sárkányt. Legalábbis én ritkán láttam ilyennek, féltem őt.
Elindult a bestia, így intettem én is. Hisame a karmait mélyesztette a talajba, hogy az elrugaszkodása biztos legyen, ne csússzon el. Valamelyest nagyobb méretekkel rendelkezett, mint az ellen, de jól tudtam, hogy ez ebben a világban mit sem számított. Nem tudtam, hogy milyen sebzése volt, milyen fürge lehetett, így óvatosságra szóltam a lányom és nem sokkal utána én is elindultam. Nehéz volt az első lépés, zavaró volt a nedves ruha és hogy a lépéseimnek ilyen hangja volt.
Sok kicsiny pocsolya volt előttem, nem lehetett halknak lenni. A szemöldököm nem tudta már tartani a rohamot, így a víz könyörtelenül csordult a szemeimbe. Kellemetlen helyzet, mely egyben kihívások elé is állított. Nem csak a fiúval és a bestiájával kellett harcolnunk, hanem még az időjárás is nagy akadály volt.
Nem volt ok arra, hogy miért nem tettük át ezt egy másik időpontra. Megbeszéltük és itt voltunk, mint egy film utolsó nagy csatájában, melyben nem számít semmi sem, melyben csak egymással törődnek. A lábam megcsúszott, de nem estem el. A kezem érte a földet, de megtudtam támasztani magam és folytatni az utat.
A találkozás. Nem akartam, hogy frontális ütközés legyen félúton, ám nem sok lehetőség volt másra. Talán ebből jöttünk volna ki a legjobban, ez tűnt a legeredményesebbnek. Ha más nem megtoltam volna Hisamét hátulról.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Askr on Hétf. Aug. 19, 2013 6:29 pm

Csodálatos, egyben ijesztő látvány is volt, ahogyan a jégsárkány fagyos leheletével igyekszik Hatit tetőtől talpig megbénítani. Nem lehetett mit tenni, mivel a kis démonfarkast váratlan meglepetésként érte a hideg támadás. Jégkockává fagyva, nekifeszülten próbálkozott kitörni börtönéből. Addig viszont minden veszélynek ki volt téve, így én se maradhattam tétlen. Egyáltalán nem szoktam hozzá ahhoz az átváltozáshoz, ami megnyitja előttem a lehetőséget, hogy Ifrit erejét a magamévá tegyem. Először bizsergést éreztem a bal vállamon, amint a tetoválásom felizzott, aztán olyan erősnek gondoltam magamat, a tűzóriás alakjában, mint száz ember. Be kellett vallanom, hogy még nem tudtam rendesen uralkodni ezen az új erőn, de használnom kellett. Használni akartam. Meg akartam mutatni, hogy teljes erővel harcolok a fiúval és a sárkánnyal szemben. Nem érdekelt, hogy Peter mennyivel erősebb és tapasztaltabb nálam. Nekem az volt a fontos, hogy megmutassam neki, mit tudok. Bár nem ismertem eléggé, de mint frontharcos, talán ő elismerhet, függetlenül attól, hogy mi is történt a közelmúltban. Igen, ezt akartam. Igaz, rengeteg barátot szereztem magamnak, de nem éreztem elégedettnek magamnak. Egy kis elismerés kellett, és ezért voltam tettre kész, a fiúval szemben. Izmos lábaimat határozottan megvetettem. Biztos voltam benne, hogy ebben a testben nemigen fogok elesni. Ifrit jogarát a kezemben megforgattam, aztán a felpuhult talajba szúrtam. Készen álltam puszta kezes harcmodorral leteríteni ellenfelemet. A megfagyott Hatit puszta jelenlétemmel eltakartam. Három méteres magasságommal a jégsárkány fölé tornyosodtam. Kisebb, mellső karjaimat még nem tudtam tökéletesen irányítani, így inkább a masszívabb erőkifejtésre alkalmasabbakat vetettem be. A célom egyszerű volt, de nehezen megvalósítható: ha nem is a hátára dönteni, de egy taszítással életpontoktól akartam megszabadítani Hisamét, amíg Hati ki tud szabadulni hideg börtönéből.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Hétf. Aug. 19, 2013 8:22 pm

Askr társára néztem eddig bestiaként, ám kiderült, hogy volt tőle rosszabb is, tán egy sokkal rosszabb. Egy patás fenevad, mely hatalmas méretekkel rendelkezett, egy szörnyszülött született előttünk. Úgy tűnt a karjai nehéz súlyokat is elbírtak volna, a jogara hegyeket is törhetett. Fel kellett néznem rá, ám így az eső zavarta jobban a látást. Nem volt jó.
Nem csak én féltem, Hisame határozott tekintette is változott, arcán aggódás nyomait véltem felfedezni. Igaz, erre is csak egy pillanat állt rendelkezésemre, hisz messzire szállt a sárkány. Nem akart repülni, de ütötték őt. Kiabáltam volna a nevét, ám eszembe jutott, hogy nem volt fájdalom, csupán csak egy nem várt helyváltoztatás történt. Hozzá futottam, majd a farkára léptem. Csúszott, hisz a vizes pikkelyeken mindig is nehéz volt állni, de csakhamar megvolt a biztos tartás, majd a parancsszó, mi magasra dobott. A képességem miatt könnyebbé tettem a testem, így elbírt Hisame.
A két fej közül csak az egyik volt, mit elértem volna, csak az egyik volt, mit sérthettem. Persze az még messze volt és a levegőben lassabban telt most az idő valamiért. Mintha az esőcseppek mindegyike kilónyi súly lett volna a testemen. Egy – egy külön akadály, mi a szálló testem a föld felé nyomta. Oldalamról leakasztottam a késem és magam fölé emelve a két kezem fogtam a tenyereim között a fegyvert. Az éles pengét akartam a fiúban látni sebzésképp gyanánt.
E történések és hogy a nagy test egyre hatalmasabbnak és hatalmasabbnak látszott, kiabálást idéztetett elő velem. Hangos, talán kicsit rekedt, de férfias üvöltés hagyta el a számat.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Askr on Hétf. Aug. 19, 2013 9:06 pm

Ahogyan engem korábban a lángdémon váratlan megjelenése, úgy őket az én alakváltásom döbbentette meg. Szörnyetegként sok minden megtehettem volna, ha akartam, és ezt rettentően élveztem is. Sikerült a sárkányt ledöntenem a lábáról, melyre egy elégedett morgással feleltem. Előbbi akcióm azonban nem hagyta, hogy a fiú a tétlenségbe kényszerüljön. Terve volt, amit kis is akart vitelezni, és ehhez társának együttműködésére számított. Idegesen pillantottam le Hatira. A démonfarkas már csak félig volt jégtömbbe fagyva. Feszülten felszisszenve próbált jobbra-balra dőlve feltörni a mozgását akadályozó jégréteget. Ez még el fog tartani egy darabig, legalábbis így gondoltam, ártani meg nem akarok a farkasnak, ezt hiába kérhetné tőlem. Kénytelen, de muszáj visszafordulnom a fegyveremért, hogy azzal dacoljak a kettős túlerővel szemben. Igen ám, de a jelenleg számomra bolhányi méretű ellenfelem alacsonyabban elhelyezkedő fejem irányába vetette magát, egy halált megfélemlítő csatakiáltás közepette. Kissé megrémített az a fajta elszántság, ami a fiú tekintetében tükröződött. Túl késő volt ahhoz, hogy védekező állást vegyek fel. A késsel való támadás nem volt elég ahhoz, hogy a hátamra döntsön, viszont a sérüléstől való félelmem miatt megimbolyogtam. Annyira, hogy jobb patám kissé megcsúszott a sáros talajon, és annak érdekében, hogy egy esés következtében ne zúzzak szét mindent, a térdemre helyeztem egyensúlyomat, aztán bal kezemmel a jogar felé nyúlva kihúztam a földből. Fenyegető morgással megpörgettem, majd - az Ifritből adódóan - vadállat hangon felüvöltve lesújtani készültem a bolhányi méretű Peterre. Másik fejemmel pedig Hisamét tartottam szemmel. Megpróbáltam ahhoz a torzómhoz tartozó karokat mozgásra bírni, hogyha majd netán talán közvetlen támadással próbálkozik, blokkolni tudjam. Rókáéhoz hasonló, lompos farkamat meglendítettem, mely biztos jele volt annak, hogy az előbbi sikeres támadás nem tántoríthatott el a küzdelem folytatásától. Folytatni akartam. Bizonyítani akartam.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Hétf. Aug. 19, 2013 10:32 pm

A jogarával lesújtani készült, ám elvétette, talán. A földre esve csupán csak a szerencsén múlott, hogy a fegyverével nem talált el. A földön ültem és a husáng a lábaim közt volt. Nagyot nyeltem, nem sokon múlt, azonban a következő támadásával szemben már mit sem értem. A farka mintha seprű lett volna, úgy söpört el vele messze. Tehetetlenül hemperegtem a sárban és csak méterekkel később állt meg a lendületem. Vér helyett sarat köptem a számból, kellemetlen, rossz íze volt. Pocsék érzés volt, hogy ilyen mocsok, kosz fedte be a fogaim. Az ég felé emeltem a tekintettem és nyitottam a ajkaim, hogy az eső a számba gyűjtse magát. Mint az az idióta tévé maci, úgy öblítettem a szám, mivel persze az idő telt csak, fölösleges cselekvésnek tűnt ez, ostoba, gyerekes kényelmetlenségnek.
Hisame talpra állt időközben, de nem tudtam, hogy milyen parancsot kellett volna adnom neki. Nem hittem, hogy esélye lett volna egy az egyben a fiú ilyen alakja ellen, azonban szó nélkül sem akartam maradni. Hangra nyitottam a számat, de a torkomba mintha egy csomó duzzadt volna. Némán néztem a lányomra, éreztem, ahogy a kétségbeesés váratlan uralni kezdte a testem. Nem akartam ezt és csak állva, mozdulatlanul figyeltem a történéseket. A sárkány a szárnyát tárta és valamelyest elrugaszkodva a talajtól két lábra állt szembe Askrrel. Az eddig mindig kedves és kellemes hangja most női, mondhatni anyai üvöltésként visszhangzott az égbe. Nem láttam még így felállni, nem vívta még ki senki sem ennyire az akaratát. A festői képet, min a két állat állt egymással szemben, egy villámlás szépítette, mi kettőjük közé csapott a földbe.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Askr on Kedd. Aug. 20, 2013 6:30 pm

A fiú roppant ügyes volt. De nem eléggé. Noha véletlen folytán, ám sikerült a farkammal elsöpörnöm, így köpte-nyelhette a sarat. Néhány pillanatra a jogaromra vittem minden egyensúlyomat, hogy egy rövid időre szusszanni tudjak, majd aztán két masszívabb kezembe vettem. Miközben morzsányi méretű ellenfelem próbálta eltávolítani a sarat a szájából, oldalvást Hatira pillantgattam. Végre sikerült kitörnie abból a vékonyra olvadt jégrétegből, ami még a lábát fedte. Kirázta magából a jéggel járó hideg vizet, köhögött egy csúnyát, aztán felborzolt szőrrel, acsargó morgás kíséretében elém loholt. Fenyegető testtartásával, fehéren villogó agyaraival igyekezte elrettenteni kettejüket. A méretkülönbségek ellenére nem félt a két lábra ágaskodó, vadul üvöltő jégsárkány haragjától. Már vetődött volna a rikoltó, szárnyas hüllő felé, ha jogarommal nem állítom meg. Alsó torzómon lévő jobb karommal - már amennyire azt irányítani tudtam - a fiú felé legyintettem. Nemigen tetszett neki az a gondolat, amiért nem mérkőzhet meg Hisaméval, de nyilván rájött, hogy a fagyos lehelete elől nincs menekvés. Beletörődő arckifejezés közepette bólintott, majd egy vakkantás közepette - mely szörnyű üvöltésbe ment át - szörnyeteggé változva vetette magát az idomárra. Nem támaszkodott árnyékmanipulációs tudására, csupán a nyers erejére bízta a dolgot. Miközben egy vetődés közepette próbálta maga alá gyűrni a fiút, szinte teljesen átadtam magamat annak a részemnek, amit már nemigen tehettem ember kategóriába. Ifrit lettem, egy tomboló fenevad. Az utolsó leheletemig harcolni akartam. A jégsárkány rettenetes üvöltése csak arra buzdított, hogy egy hozzá hasonló ordítással válaszoljak, ráadásul mindkét fejemmel. Egy csepp félelem se volt bennem, ami visszatartson a brutális kimenetelűnek ígérkező harctól. Még a korábban igen nagy gátlásaim se uralkodtak rajtam, melyek fél évvel ezelőtt annyiszor akadályoztak. Hat hónapnyi kételkedést tudhatok le, néhány pillanat alatt. Rövidebb, gyengébbnek mondható tenyereimbe szorítottam husángomat, hogy a masszívabb karjaimmal háríthassam azokat a támadásokat, melyeket Hisame közvetlenül tud megejteni. Kíváncsi voltam: vajon a karmai és az agyarai is ugyanolyan hatékonyak, mint a jeges lehelete?

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Szer. Aug. 21, 2013 3:23 pm

A fekete bestia felém közeledett, mitől a hideg könyörtelenül futott végig a testemen. Mint csapból a víz, úgy ömlöttek számból a szitkozódó szavak is. Ahogy a négy lábú állat futott, úgy a menekülésen járt az agyam. Nem gyávaságból, csak valahogy jobb helyzetbe akartam kerülni, mint amibe most voltam. Mint egy vadászó oroszlán és egy sánta antilop, esélytelen volt bármi érdemlegeset is tennem. A késem markolatára rászorítottam és vártam e oly csodás, szerelmes találkozást. Az állkapcsai könnyedén fogták közre a derekam, mint egy csontra, úgy harapott rám gondolkodás nélkül. Nem fájt, de ijesztő volt a jelenet, ahogy a hegyes, vérre szomjazó fogaival a bőrömet hasította. A pengém az oldalába vágtam, de csak egy egyszerű szúnyogcsípésnek tűnhetett, talán észre sem vette, oly vadnak tűnt.
Mindeközben csak egy pillanatra tudtam félretekinteni, hogy a lányom után lesek. A sárkány támadott, a mellső két lábával támaszkodott neki a bestiának. Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy mit tervezett, a karjait, vagy a fegyvert készült támasztani, de hogy a nyakát nyújtotta, hogy Askr mellkasát harapja, az tisztán látszott a szemeim előtt. Figyeltem volna tovább, azonban a sötét bestia problémák nélkül szántotta fel velem a talajt és tennem kellett ez ellen valamit. A késem kihúztam belőle, majd közelebb magamhoz, a nyakát szúrtam újra és hagytam a testébe a pengét.
A két kezemmel majdhogynem a szájába nyúltam. Mint egy medvecsapdát, úgy akartam szétfeszíteni az állkapcsait, remélve, hogy kicsúszok a fogai alkotta börtönéből. Nem ilyennek képzeletem el az állatot. Kegyetlen volt, ijesztő és félelmetes, a legrosszabb rémálmaim egyike lehetett e jelenet és úgy éreztem hogy ebben a pillanatban született meg az én mumusom, kit soká félni fogok.  

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Askr on Pént. Aug. 30, 2013 1:08 am

A sárkány meglepő erővel támadott, így még a védekezés is hiába valónak tűnt. Hatalmas testsúlya rám nehezedett, s hogy mellkasomat felszánthassa borotvaéles agyaraival, a váratlan támadástól a patám megcsúszott a sáros talajon. Óvatlan voltam: azt hittem, hogy az átalakulástól aligha fogok megcsúszni. Hisame támadásától ollóztam egyet a levegőben, miután tényleg elestem. Sáros lett a bundám, már ahol volt. A latyakos anyag derékig fedte be a hátulsó felemet, amely felettébb idegesített, de nem foglalkozhattam az efféle gondokkal, amikor az ellenségem szinte már a nyakamba lehelt. Még nemigen tudtam felocsúdni a támadásból: a hatalmas méret hatalmas hátránnyal is járt, és mivel már a földön voltam, a sárkány közvetlen közelében aligha tudtam volna feltápászkodni. Idő híján nem habozhattam, elvégre valószínű, hogy a szelíd külsejű bestia ki akarta használni ezt a kecsegtető alkalmat. Ha a termetes pet testsúlyával akar rám nehezedni, masszívabb bal karomba összpontosítom az erőmet, és igyekszem eltartani, amíg a jobbal megmarkolom a husángomat, és azzal próbálok egy erős ütést mérni a kobakjára, hogy attól megzavarodva talpra tudjak állni. A szemem sarkából azért Hatiékat is figyeltem: a démonfarkas gátlások nélkül harapta át Peter derekát, és a fiú szúrására nemhogy elengedte volna őt, még erősebb satuként szorította át a testét. Acsargóan morogva, szikrázó szemekkel figyelte emberi riválisát, aki ezúttal a nyakába döfte fegyverét. Erre viszont Hati már nem tudott nem felnyögni, és távolról is látszott, hogy az idomársrácot fogva tartó agyarak kevésbé szorongatták. Amint a rémisztő állkapcsok szét lettek feszítve, az ordas megrökönyödve hajtotta le fejét, szaporán lélegezve. Egy kicsit pihent, aztán árnyékával kihúzta magából a fiú kését, és odahajította neki.
- Még szükséged lesz rá. - morogta, aztán egy fenyegető testtartást felvéve ezúttal ő várta az ellen kezdeményezését.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Aug. 30, 2013 1:48 am

Térdeltem a sárban.
Hallottam a bestia szavait.
Láttam a kést.
A tekintettem akaratlanul is a lányom felé fordult, látni akartam, hogy miként küzd. Felette állt, azonban a jogar eltalálta, sérült és aggódtam miatta. Temérdek lehetőség volt a fejemben a folytatást illetően, ám mindegyik eredménye az volt, hogy valamelyikünk hátrányba került volna.  A legjobb rosszat választottam, sérüljek én, győzzön a sárkány. Miként a bestiának öltözött fiú felállt, úgy én is tettlegességre szántam el magam.
- Hisame! – üvöltöttem a nevét, hogy rám figyeljen, majd futottam a késhez és dobtam azt olyan magasra, amilyenre eddig még sosem. Csak ő érhette el, más nem. A szárnyát tárta, elrugaszkodott a talajtól, majd a leheletével fagyasztotta a kést. Nem volt veszélyesebb a jég, mint a penge, csupán csak így meg is tudta fogni, a tenyere méretére formálta a fegyvert, majd az égből hajította azt a fiú felé.
Mindeközben én küzdve a szakadó esővel futottam a bestia felé. Nem volt fegyverem. Bár figyelmeztetett, hogy szükségem lesz még rá, nem törődtem vele, nem érdekeltek a szavai. A tervem egyszerű volt. Túlélni. Tovább kitartani, mint a fiú a lányom ellen. Esélyem se volt, de erről nem kellett tudniuk. A hangom határozott volt, a számat olyan nagyra nyitottam amekkorára csak tudtam. Pár esőcseppet a fogaimon éreztem, de nem nyeltem a vizet, nem tudtam, hisz üvöltöttem, hangosan.
Az acél megváltó. Nem érdemeltem meg, hogy hordjam, nem éreztem az enyémnek, mégis cipeltem magamon. Tán, hogy rajtam volt, az ösztönzött, hogy test a testtel találkozzon újra, ám most felkészülve, sodorva az állatot. Lendületbe voltam, így talán előnybe is, viszont csúfos bukás lett volna, ha félreáll és hagy tovább futni.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Askr on Szomb. Szept. 14, 2013 5:44 pm

Páratlan összhang jellemezte a fiút és a sárkányát. Olyan, amit akkor, abban a pillanatban rettentően megirigyeltem. Mihelyst felállhattam a sikamlósan csúszós talajról, hátrahőköltem. Megijedtem. A jégcsappá változó kés egyszerűen megrémített, noha ebben a világban egyetlen döfés csupán életpont vesztéssel járt. De ki tudja, talán ezen a találaton múlik a harc vége. Nem volt időm leellenőrizni a jelenlegi életpontom állását. Vége, vesztettem, azaz így gondoltam. Düh öntötte el az agyamat, mely egyáltalán nem rám vallott. Egy új, ismeretlen érzés fogott el, és csupán másodpercekkel később jöttem rá, miből eredt: a tűzóriásból. Akkor, amikor már ténylegesen hagytam volna, hogy a sebesen száguldó jégkés megsebesítsen.
- Fogd meg! - Egy távolinak tűnő, mégis indulatos hang szólt hozzám. Abban a pillanatban nem voltam ura a saját testemnek: a masszívabb karjaim mintha ösztönösen mozdultak volna, hogy tenyérrel felfoghassa a kést. Aggódtam, hiszen a fegyver így is megsebesíthetett, ám az a láthatatlan akarat, mely arra ösztönzött, hogy ezt tegyem, két marokba fogta a kést. Sziszegés közepette a karjaimat már irányítani tudtam. Meglepődve láttam, hogy a testhővel ha nem is teljesen, de sikerült megolvasztani a kést. Ifrit lett volna? Úgy fogta meg, akár a legyet. Jobban belegondolva teljesen irreálisnak véltem ezt az egészet, de ha folytathatom a harcot, annak örülök. Éreztem azonban a fáradtságot, mely az erőlködés miatt lett rajtam úrrá. Izzadtságommal küszködve ziháltam, aztán egy oroszlánéhoz fogható bömböléssel megpördültem saját tengelyem körül, aztán egy baseballos lendítéssel próbáltam ártalmatlanítani a hatalmasra nőtt, szárnyas gyíkot. A forgás közben láttam, ahogyan a férfiú fegyver nélkül ront a démonfarkasnak. Az előbbi két lábra egyenesedett, majd egy hajlással megpróbálta vállon ragadni Petert, és a saját válla fölött áthajítani. Hati szemei vérvörös lángokban égtek, melyek a győzelem ínycsiklandó ízére szomjaztak.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Szept. 15, 2013 10:15 am

A kitartásom majd húsz pontja tartotta még a lábaim és állított fel a földről. A védjegyemmé vált talán már, hogy bár lassabb és gyengébb voltam másoknál, mégis tovább talpon tudtam maradni. Legalábbis kevesebb pihenőre szorultam, mint a többség. A bestia könyörtelenül sebzett és hajított át maga felett, majd felállva néztem a vörösen izzó szemeibe. A hideg rázott tőle.
Az eső elleni viadalban a hajam tartása már rég megadta magát, mégis beletúrtam, hogy tiszta legyen a látásom, ne lógjon egy szál sem a szemeimbe. Félretekintettem. Hisame a sárban feküdt, fehér pikkelyei koszossá váltak, bundája színén nem segített most az eső sem. Nem adta fel, vicsorítva állt talpra, de láttam, hogy az élete már a vörös, kritikus állapotba került…

Feladás. Egyszerű fogalom, mégis nehéz volt ki mondani. Nem mert oly jellem lettem volna, ki nem tűri, ha veszít, csupán csak a céhünk vezére voltam. Egy titulusom volt, melynek meg kellett felelnem, erősnek kellett látszanom, hogy tiszteljenek úgy ők, mint én őket. Talán, nem voltam biztos benne, hogy ez teljes egészében így működött.
Vége van. Nem, nem mondtam még ki, nem tudtam. Lehetőségeken gondolkoztam, hogy hogyan lehetett volna megfordítani a küzdelem állását, azonban nem jutott az eszembe semmi használható ötlet sem. Erős volt a fiú, én pedig gyenge.
A viadal azzal a céllal jött létre, hogy megismerjem őt, mi talán sikerült is, egy bestia volt. Hogy csalódás ért? Talán… azonban nem ő miatta. Nem ismertem, hogy jogom lett volna csalódni benne, csupán csak nem egy fenevad ellen készültem harcolni, hibáztam, gyengébbnek hittem…

- Vége van. – vettem mély levegőt és adtam hangot a gondolatomnak, azonban mintha senki sem hallotta volna meg azt – Vége van! – kiabáltam túl az eső földet verdeső hangját, hogy álljon meg a sárkány támadása.
Értetlen arccal fordult felém Hisame, nem hitte, hogy kimondtam, mit ő sosem tett volna meg – Szép küzdelem volt, de úgy hiszem, hogy fölösleges folytatni, veszítettünk.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Askr on Szer. Szept. 18, 2013 8:36 am

Még most sem mertem elhinni, hogy a sárkány, ami velem szemben állt, nem akarta feladni a viadalt. Pedig már látszott rajta, hogy ő sem bírhatja a végletekig, de én sem. Éreztem, hogy ez az utóbbi támadásom teljesen kimerített, mégsem akartam bedobni a vizes törölközőt. Lábaimat megvetettem, nehogy térdre rogyjak a fáradtságtól, ám gyengébbik karjaimmal - melynek egyikében a jeges kést szorongattam - támaszkodtam a sáros földnek. Fáradt, de elégedett voltam. Az egykori céhvezérem fenevadjával nézhettem szembe, és úgy nem igazán érdekelt, ki kerül ki győztesként, és ki bukik el. A lényeg, hogy tovább akartam kihúzni, a győzelem másodlagos szerephez jutott. Ahogyan Hisame fenyegetően vicsorított, úgy én is egy szörnyeteg hanggal próbáltam távol tartani őt. Hallottam Hati földöntúli, pokolian gonoszul hangzó hörgését is. Lebecsült volna bennünket? Mert a fiú olyanra szánta el magát, amire kevés férfi vetemedne - feladásra. Meglepetten néztem össze a démonfarkassal, és egy értetlen hümmögéssel szerettem volna megtudni annak okát: miért? Úgy éreztem, ez az egész valami véletlennek a műve lehetett. Ahogyan nován, ott is csupán egyetlen csapás választott el a kudarctól, mikor jelenlegi céhtársammal, a Lilliomhercegnővel kellett harcba bocsátkoznom. Egyszerűen meghökkentem Peter szavain. Elismert. Az egykori vezér elismert. Kénytelenül elmosolyodtam, habár nem hiszem, hogy egy szörny tudna mosolyogni. Néma bólintással fogadtam el az idomár óhaját. A husángomra támaszkodva szépen lassan vedlettem vissza emberi alakomat. Ahogyan én, úgy a jogar is kezdte visszavenni az irányítópálca formáját. Ott térdeltem, a fegyveremmel a jobb kezemben, a ballal pedig a kést markoltam. Nagy levegőt vettem, majd felálltam, hogy visszaadjam neki fegyverét, aztán Hatinak füttyentettem. A démonfarkas ugyanolyan fáradtsággal lépett oda hozzám, habár a harcban nem is igazán mutatta ki, mennyire kimerült. Peter akciói mégis hatással voltak a petre.
- Köszönöm. Sokat tanultam tőled. Nagyon élveztem a céhben töltött napjaimat, de nekem el kellett mennem. Muszáj volt. - mondtam, majd egy kisebb meghajlással fejeztem ki tiszteletemet és hálámat, amiért megküzdhettem vele. Aztán Hati hátára ültem, aki lassú, fáradtságos léptekkel vitt el a helyszínről. Ő maga akarta, hogy cipeljen.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Peter Worker on Szer. Szept. 18, 2013 7:13 pm

A fiú és társa fáradtan fordított hátat, látszott rajtuk, hogy igencsak megviselt állapotba kerültek. A kitartásuk pocsék lehetett a miénkhez képest, ám ez nem feledte mindazt, hogy mi, én adtam fel a küzdelmet, azonban csupán csak Hisame keservesnek látszó állapota miatt.
A szavai váratlanul értek mind engem, mind a sárkányt.
Hisame a szárnyával csapott egyet, hogy utolérje őket, én pedig kapaszkodtam a farkába, hogy vele tartsak. Reméltem, nem hitte Askr, hogy a lányom szavai nélkül távozhat ily egyszerűen.
- Hé, fiú! – a sár csúszott, így nehezen állt meg előttük – Nem kérdezzük, hogy hová mentek és hogy miért, valszeg mondtad volna magadtól is, ha akarnád, de… - hangsúlyozta és hajolt szinte az arcába – Ennek még nincs vége.
- Ja, nincs. – bukkantam elő mosolyogva a sárkány mögül – A Titánok harcának ez csupán csak az első felvonása volt.
- Nem nyertél még. – szólt határozottan Hisame, úgy tűnt riválisára talált a szőke fiú személyében.

Az eső már nem zuhogott, csupán csak csepergett. A felhők széledni kezdtek és a Nap is előkandikált, bár csupán csak a sárgája törte meg a szürkeséget, a sugarai még nem melegítettek. Mindez történhetett volna egy jó fél órával korábban is, de már fölösleges volt ezen bosszankodni, főleg most, hogy távozni készültek tőlünk.
Nem volt bűntudatom, ostoba gondolat lett volna azt feltételezni, hogy e küzdelem taszította volna el őket innen. Volt valami a háttérbe, mit jól tudtam, hogy nem a közeljövőben tudok meg. Bár szimpatikusak voltak, - ijesztőek e párharc után, de szimpatikusak - mégsem volt szoros a kapcsolatunk egymással. Nem akartam meggyőzni őket, csupán csak a mancsom tartottam búcsúzásképp egy kacsintás kíséretében.
- Hello.


Köszönöm a küzdőteret, kedvencem lett!

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Klein on Csüt. Szept. 19, 2013 7:48 pm

Ossu!

Velős. Szűkszavú. Hangulatos. Egy élmény volt olvasni. 60 xp és 160 arany a jutalmatok, lezárom a párbajt.

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2884
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A reménytelen északi szél

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:12 pm


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.