A Könyvtár

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default A Könyvtár

Témanyitás by Chancery on Hétf. Aug. 26, 2013 11:03 pm


Egyszerű könyvtár a céhház földszintjén, minden jóval, ami csak teremhetett. A gyűjtemény oroszlánrészét Chancery rakta egybe és szortírozta szét, így minden regény, novella, verses kötet, akár többféle nyelven is, külön-külön megtalálható kategóriákra bontva. Akár békés olvasgatásra, akár kutatásra ül be az ember, itt mindent megtalál, amire csak szüksége lehet. Legalábbis bizonyos keretek között. Ismeretlen bossinfókra itt ne számítsatok Razz
Ezen kívül az eddig Teremben látható rajzok is ide kerültek, a könyvtár falára tűzve. Az egyik képen Chancery aláírása szerepel, a képen a következő személyek láthatók: Hisame, Peter, Shukaku, Timidus, Fuun, Kau, Leafa, Arisa, Arachné, Clark, Bragi, Mao, Enigma, Airi, Taidana, Susaya, Askr, Hati és Jay. A másik úgy lett mellé illesztve, mintha annak folytatása lenne. A stílus teljesen más, bár érződik rajta, hogy az alkotó igyekezett követni az előzőt. Aki látta már Shu lila könyvecskéjét, az ráismerhet, de amúgy is látszik rajta, hogy gyermeki kezek alkották. A képen Álomkelő és Chan szerepel. A cica a szokásos érdektelen ábrázatával, Chan pedig mosolyogva.

A bejárattól jobbra, a sarokban van egy elkülönített kis szoba.


A hozzászólást Chancery összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Szept. 28, 2014 2:20 pm-kor.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Chancery on Hétf. Szept. 02, 2013 10:52 pm

~Avatás~

-Ez is kész! -tolom vissza helyére diadalmasan Paulo Coelho Veronika meg akar halni című művét a helyére, majd csípőre tett kézzel nézek fel a polc további részére. Igazából egyik sincs még tele, de lelki szemeim előtt már ott lebeg a csurig telt könyvtár képe. Az aranyam egy részét, ami főleg a boltnak hála már akad bőven, mindig könyvekre költöm a mindenes boltokban, és célom, hogy létrehozhassam Aincrad legalább második legjobb könyvtárát.
Naja, sosem voltam az a típus, aki mindenképp az első helyre törekszik. Kivéve, ha olyan volt a nyeremény, ami nekem nagyon kellett bounce 
Viszont az igazi dilemma most következik: mit olvassak? Beautiful Creatures? A nemtommi 50 árnyalata? Lisey története? Vagy újraolvassak valamit? Mi legyen?
Kinyúlok és találomra választok egy könyvet. Beautiful Creatures. Jó lesz, ha más nem, végigszenvedem, mint az Eragon negyedik kötetét. Ami nem volt rossz, de négy vastag könyv után már elegem volt a háborús leírásokból.
Ezzel szemben a Veronika meg akar halni érdekes olvasmány volt, olyannyira, hogy röpke 24 óra leforgása alatt kis is végeztem. Ebbe ugyan közbeszól tömör rövidsége is, tény, de én végigizgultam, hogy vajon mégis találnak-e számára gyógymódot és megmenekül-e a lány a biztos haláltól.
Újból végigfut tekintetem a gerinc vörös betűin. Szívem szerint ezt a könyvet odanyomnám Kurokoto kezébe, hogy olvassa el és jöjjön rá, hogy van élet a halál előtt... de inkább nem teszem. Nem tudom, van-e értelme. Az a férfi eldöntötte, hogy rosszat akarok neki, én pedig nem tehetek mást, mint elfogadom a döntését. Ennek ellenére a nyila a szívemben még mindig vérzik miatta.
Álomkelő végig a lábaim körül sündörög, és nagyon kell figyelnem, hogy ne lépjek rá a még mindig apró cicamicára véletlenül. Vajon mikor fog felnőni, nagyobbra? És mekkora lesz a végén? Hisame már most hatalmas tűnik, pedig tudomásom szerint még csak fiatal, Mao bébikígyóját meg el sem merem képzelni, mekkora lehet majd felnőttként x__x
A vastag könyvel a kezemben visszavonulok a kis sarokbeli szobácskába, de nem zárom be az ajtót. Meghívtam valakit, hogy jöjjön, látogasson meg, ha van kedve, és várom, vajon érkezik-e. Ahogy ismerem, biztosan :3 Addig meg olvasással ütöm el az időt.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Pént. Szept. 20, 2013 10:53 pm


/Chancery & Aurora & Shukaku/

~Oké Shu, nyugalom. Már voltál itt sokszor. Csak szépen visszateszed a helyére a könyvet és senki sem fogja észrevenni, hogy itt jártál. Minden rendben lesz.~
*Rövid kézjelekkel intette őrködésre Timidust, aki az ajtóban várta. Timidus az éjszakákat legszívesebben alvással töltötte volna, de mivel már szinte megszokottá váltak az éjszakai túrák a könyvtárba, így nem volt nehéz felkelteni, és izgatottan várta az újabb kalandos estéket. Arra viszont már kifejezetten nehéz volt rávenni, hogy ne tartson vele erre a veszélyes küldetésre, de szerencsére sikerült elmagyarázni neki, hogy sokkal fontosabb feladata van, és sokkal hasznosabb lesz, ha az ajtóban őrködik, hogy senki ne zavarhassa meg Shukaku ténykedését. Persze a döntésben szerepet játszott az is, hogy a múltkori könyvkölcsönzésnél, amikor Shu egyik este lelopakodott olvasnivaló után vadászni, akkor úgy megtetszett a kis sárkánynak az egyik könyv gerincén lévő kép, hogy majdnem felriasztotta az egész céhházat örömében.*
~Rendben. Ismered már a járást. A kis fülkénél óvatosan!~
*Halkan kúszott el a sarokban lévő szoba ablaka alatt, folyamatosan vigyázva a könyvre. Ha valaki észrevette volna, talán azt hihetné, hogy a recepciós elöl bujkál, és vissza akarja csempészni a könyvet, mert késéssel hozta vissza. Shu nem igazán tudta, hogy milyen határidővel lehet kivinni a könyveket, de biztos volt abban, hogy a sárkányos könyveket nála nagyobb sebességgel és alapossággal úgysem olvassa senki, tehát biztosan a határidőn belül van még.*
~Kész! Minden rendben.~
*Most már bejutott a könyvespolcok közé, és egy utolsó pillantást vetett Timidusra, aki félig elbújva, félig vigyázva állva állt őrt. Nem igazán tudta, hogy miként kell ezt csinálni, de láthatóan élvezte a játékot. Shu jelezte felé, hogy minden oké, majd hátát az egyik polcnak vetve kihajtogatta a térképét, amelyen azt a helyet jelezte, ahonnan elvette a könyvet, így pontosan oda tudta visszatenni, és a lehető leggyorsabban. Most már felkelve, de még mindig lábujjhegyen surrant el a polcok között, majd amikor végre a könyv is a helyén volt, a kezében pedig új szerzeménye, megengedett magának egy halk sóhajt, és egy belepillantást a könyvbe.*
~Csak egy pillantást Shu. Múltkor is majdnem itt maradtál reggelig, és ha Timidus nem kelt volna fel véletlenül az éjszakai őrszolgálatos szunyókálásából, akkor még meg is találhattak volna.~
*Belekukkantott a könyvbe, majd amikor meggyőződött arról, hogy nem csak a borítója és a címe, hanem a tartalma is sárkányos, ugyanazzal az óvatossággal indult meg kifelé, mint ahogyan a másik könyvel lépett be.*  

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Aurora Rainfell on Kedd. Szept. 24, 2013 7:20 pm

[Chan & Shu & Auro]

Bevallom, eddig még nemigen láttam Aincradban könyvtárat. Nem is volt alkalmam, hogy keressek egyet, de állítólag a Young Justice rendelkezett eggyel. Igen jó lehetőség, ráadásul Petert is ismertem. Nem mintha annyira jelentős lenne, milyen kapcsolataim vannak, de ebben legalább örömömet leltem. Mondjuk kissé aggasztott, a többi céhtag mit fognak szólni az indikátorom miatt. Gyilkos vagyok - ezt gondolhatják, ha meglátnak. Pedig ha a tollas sárkány nem lett volna, hogy megvédjen, valaki másból lett volna az. Ehelyett a pet vállalta magára ezt a szerepet, tehát ettől is megóvott. Nem kellett bemocskolnom a kezemet, holmi túlélési szándékból. Griever sem gyávaságból tette. Hős volt. Az én hősnőm. Miközben a céhház felé tartottunk, a sárkánymadár csendben, bukfenceket hányt a levegőben. Ebben aztán igazán gyereknek nevezhettem: kacarászott, trillázott, akár egy vidám kölyök. Elmosolyogtam Griever boldogságán, ám aztán meg kellett kérdeznem tőle azt, ami egyáltalán nem hagyott nyugodni. Miközben gondolkodtam, megérkeztünk. Egy kicsit sem volt olyan, mint a Gullwings főhadiszállása. Hatalmas, fenséges, magasztos - e három szóval tudtam jellemezni a Mount Justicet. Persze a sirályoknak nem akarhatok egy ilyen ódon erődítményt. Asu-chan és Kagu-chan megtiltaná: csajoknak nem vár kell, és bár még nem látták a hajót, biztos voltam benne, hogy tetszeni fog nekik. Csupán egy-két simítás és tökéletes lesz.
Nos, a Mount Justice még Grievert is elbűvölte, holott ő egészen kevés dolgon szokott elcsodálkozni. Csak úgy van, mellettem ténfereg. Most azonban meglepődöttnek látszott.

- Tetszik? - kérdeztem meg tőle, mire csupán egy biccentéssel válaszolt. Szárnyát meglebbentette, s már jó néhány méterrel előttem járt. Némán kocogtam utána, miközben figyelemmel tartottam saját kitartáspontjaimat. A kapun belépve már láttam, hogy Griever már kiszemelte magának a célt: az egyik ajtót. Egy "Várj meg!" felszólítás közepette üldözőbe vettem a sárkánymadarat, aki végül is oda vezetett, ahova tartottam: a könyvtárba. Megállt, és leszállt. Hosszú nyakát kinyújtotta, és csodálkozva nézett körbe. Én is ugyanígy tettem, s amikor tekintetünk egy irányba fordult, mindketten meglepődtünk. Egy pet. Jobban mondva egy kis sárkány, hófehér tollakkal. Griever a baglyokhoz hasonlóan fordította oldalra fejét. Már korábban is észre vettem rajta, hogy néhanap még az átlagnál is jobban hasonlít a madarakhoz. Mármint szokásban. Nem tudom, miképpen viselkedik ezzel a sárkánnyal. Hisame esete egészen más, de egyelőre úgy nézett ki, csupán vizsgálja a picurkát. Miközben ő látszólag elvolt a tisztes távolságból való vizsgálódással, én elindultam megkeresni egy-két könyvet. Reménykedtem, hogy itt kikölcsönözhetem a Bronte testvérektől az Üvöltő szeleket és a Jane Eyret. Leánykorom egyik legjobban kedvelt művei. Egyelőre elkezdtem kutakodni, persze Griever közelében, hiszen mégse hagyhattam magára, és úgy tűnt, ő se akar. Kinyújtotta szárnyait, és felreppent az egyik könyvsor tetejére, hogy onnan tovább vizsgálhassa a fehér sárkánykát. Elégedett voltam, hiszen minden megvolt, ami kell: csend és nyugalom. Kell-e ennél több?

_________________

Aurora Rainfell
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jun. 25.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
10/200  (10/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Chancery on Kedd. Szept. 24, 2013 7:39 pm

[Shukaku, Aurora és Chan]

Nyááámooo! Nem tudok elaludni Sad
Ismerem magam, mint a tenyeremet, néha a szerelem lángjai olyan erővel lobbannak fel bennem, hogy úgy érzem, mentem meghalok a melegükben. Mostanság is ez történik velem, nem tudok semmi másra sem gondolni, csak Rá, meg Rá, és Rá. A boltot, a könyveket, a küldetéseket, mindent elhanyagolok, és ahogy észrevettem, ez kezd Peternek is szemet szúrni lassan. Elvégre mivégre adta volna oda már most jövendőbeli felszerelésem pár darabját, ha nem ösztönzésnek? Vagy ezt csak én beszélem be magamnak?
A hátamra fordulok az aprócska ágyon és tekintetem Koakuma pókjának, Arachné sötétben bújkáló alakjára téved. Maga Koakuma a saját szobájában húzza a lóbőrt, de Arachnét minden este iderendeli mellém, hogy "vigyázzon rám", pedig itt van nekem egy másik testőr, Álomkelő személyében.
Aki nagyot horkolva adja a tudtomra, hogy olyan mélyen jár valóban az álmok világában, amilyen mélyen macska képes lehet. Lenyúlok hozzá és megnyomom a fejét, de még erre sem ébred fel. Hehe, tipikus.
Arachné nyolc, csillogó szeme viszont éberen néz vissza rám. Integetek neki, de nem moccan. Norm bezzeg visszaintegetne.
*Súrlódás*
A szívem kihagy egy ütemet, hogy végül még erősebben kezdjen verni. Nem tudom, mi volt ez, de határozottan kintről jött.
Vajon Jay jött, hogy meglepjen? Nem, nem hiszem... akkor viszont betörő, vagy gyilkos...
Pillantásom az órára siklik; már ilyen késő van? Normális esetben rég aludnom kéne, de Jay iránti gondolataim nem hagynak. Azt hiszem, holnap Koakumának adom kölcsön a kis lakot, én pedig átmegyek drága egyetlen mackókámhoz pár napra aludni, mert ez így nem lesz állapot ^w^ Viszont előbb rendezzük le a kis betolakodót, vagy legalább lessük meg, ki lehet az.
Megnyomorgatom Álomkelőt, de az Istennek sem kelne fel, ahogy látom, így egyedül kelek ki az ágyból. Lassú léptekkel, lábujjhegyen osonok a kis ajtóhoz, ami résnyire nyitva volt, hogy ne aktiválódjon a SAO ismert hangszigetelés-technikája. Kicsit kijjebb lököm, miközben hallom, ahogy Arachné egy kis pókfonálon lassan leereszkedik a helyéről. Kikukucskálok az immár nyitott ajtón, de csak egy fehér pamacsot látok a polcok között sündörögni, apró eltévedt és igencsak hangos szellemet. Legalábbis most, hogy már látom is őt, hiába próbálna csendben maradni. Elmosolyodom. Láttam már ezt a szellemet Peter társaságában, és nagyon jól tudom, hogy ártatlan.
Mikor éjszakai látogatóm megfordul, kicsit visszább lépek, hogy ne vegyen észre azonnal. Arachné továbbra is lesben áll, de egy kézmozdulattal jelzek neki, hogy nincs félnivalója, ne támadjon. Remélem hallgat is rám, hisz nem én vagyok az idomára. Amint a kisleány az ajtóm közelébe ér, vállamat a félfának vetve, karba tett kézzel mosolygok, mikor felfedem magam előtte.

-Szió. -köszönök neki halkan, kuncogva, de az ő válaszát nemigen várhatom meg. Az éjszaka csendjében hatalmas robajnak hangzik az, ahogy valami állatféle felrebben a könyvespolcok tetejére és szemmel láthatóan kíváncsian nézelődik.
-Nolám, mekkora lett a forgalom hirtelen. Nyugodtan lehet ám nappal is jönni, Kisasszony... vagy Úrfi. -rázom meg mutatóujjam a madársárkány felé, majd rájövök, hogy tulajdonképpen nem ismerős az állat. Tudom, hogy kis éjszakai kóbor szellememnek is sárkánya van, de láttam már Timidust azelőtt, és ő nem így néz ki. Felettébb különös fordulata ez az eseményeknek.
-Gyere, nézzük meg, ki érkezett, mert ha jól sejtem, ő nem a te sárkányod. -mondom ki hangosan is gondolataimat a kislány felé, majd elindulok a polcok mentén arra, amerről az újabb zajokat hallom. Arachné szintén arra veszi az irányt a plafonon mászva, Álomkelő pedig valószínűleg még mindig a macskabőrt húzza az ágyon.
Kisvártatva meg is találom a vörös indikátor fényében második számú éjszakai látogatomat. Nem ismerős, sosem láttam ezelőtt, és ha jól megszemlélem, a logója sem a mi céhünkké, tehát nem tag, hanem egyszerű vendég. Karba fonom a kezem és megköszörülöm a torkom, hogy felhívjam magamra a figyelmét, és ha sikerül, megszólalok.
-Nappal is nyitva tartunk ám. -mondom szigorúan, de mosolyom elárulja, hogy nem gondolom komolyan. Igazából nagyon is örülök a hirtelen érdeklődésnek, munkám végül gyümölcsöt terem. És úgysem tudok aludni, nem igaz?

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Szer. Szept. 25, 2013 12:26 pm


/Chancery & Aurora & Shukaku/

~Timidus ébren van, Timidus nem alszik, Timidus őrködik. Timidus ébren van, Timidus nem alszik, Timidus őrködik.~
*A harmadik-negyedik mondókára tört rá a kis sárkányra az első ásítás, talán magától a monotonitástól, amivel magában szavalta a kis versikét, hol a saját sárkány nyelvén, hol emberi nyelven, hol pedig kis dallamokba szedve.*
~Nyeeeeeh! Ez uncsi! Timidus álmos.~
*Lecsüccsent az ajtóba, hátát az ajtófélfának vetve, hiszen tudta, hogy őrködési feladatát így is nagyon ügyesen el tudja látni, hiszen ha valaki be akar jönni, akkor azt ő észre fogja venni, lévén ezen az ajtón kell bejönnie. Persze van másik ajtó is, de miért jönne be azon, amikor ő itt őrködik, és azzal tönkretenné az egész munkáját. Shu biztosan okkal tette ide, márpedig ha ezt az ajtót kell őriznie, akkor biztosan ezen az ajtón fog bejönni az akinek nem kellene bejönnie, és akkor ő észre fogja venni, és tud szólni, és akkor majd Shu megdicséri és megint együtt nézegethetik a képeket amiket Shu innen szokott elhozni. A kis fehér tollas sárkány ebbe a tökéletes okfejtésbe belenyugodva el is szunnyadt az ajtóban.*
~Már csak ki kell surrannom és vége.~
*Megszorította a hóna alatt a könyvet, majd elindult vissza, a kis szoba ajtaja felé, ahol azonban az árnyak sötétjébe rejtőzve már várta valaki,
~Timidus biztosan megint elaludt. Persze amikor egyedül szeretnék kiosonni a szobámból könyvekért, akkor mindig fel tud ébredni. Kis lustaság.~
*Jobban megnézte az alakot, így ekkor már azt is észrevette, hogy az a valaki aki rá várt, az inkább valakik, mert egy pók is volt a lánnyal együtt. Shu nem félt a pókoktól, így a pet csak egy újabb kedves állatka volt számára, akit talán megismerhet. Persze majd csak később, ha a könyvtáros is megengedi, miután jól leszidta.*
-Jó estét kívánok mindkettőjüknek.
*Mivel már nem volt mit veszíteni illedelmesen meghajolt. Nem nagyon tudta, hogy kinek miként köszönjön, így ha véletlenül összefutott valakivel, akkor a napszaknak megfelelő üdvözlést használta.*
~Soha nem lehet tudni, hogy valaki fiatalnak vagy öregnek szeret lenni. Ugyan olyan korúak egyszer neveletlennek neveznek ha sziát köszönök és megsértődnek ha csókolomot. A felnőttek bonyolultak.~
-Én csak… izé… visszahoztam a könyvet. Vissza is…
*Ekkor rebbent fel a polcra a másik sárkány, és szakította meg a magyarázkodásban Shukakut.*
-Húúú! Egy pókocska és most egy másik sárkány is. Nem is tudtam, hogy őket is ennyire érdeklik a könyvek.
*A lány szavait hallva picit közelebb húzódott hozzá, mert nem szerette volna, hogy az mondandójával megsértse vagy elijessze a petet. Hallkan, suttogva kezdett el beszélni, még halkabban mint ahogy eddig tette, hiszen mégiscsak éjszaka volt, ráadásul egy könyvtárban.*
-Tudod azt olvastam az egyik könyvben, hogy vannak olyan sárkányok, akik éjszaka aktívak. Ők nem fognak tudni nappal jönni, mert akkor alszanak.
*Meg akarta védeni a sárkányt, hiszen úgy gondolta, hogy neki is biztosan ugyanolyan jó oka van éjszaka könyvtárba jönnie, mint saját magának. Amikor azonban megtudta, hogy a sárkány nem a lányhoz tartozik, és azt is elmondta, hogy nem az övé, -miközben megjegyezte, hogy rákérdez arra, hogy miként lehet egy idomárnak két petje- kicsit aggódni kezdett Timidusért, és amikor még a vörös indikátort is észrevette még inkább pánikolni kezdett, így nem is kellett a lánynak nagyon unszolnia arra, hogy vele tartson. Pár másodperccel később meg is látták azt, akihez feltehetően a sárkány tartozott. Amikor Chancery fennhangon köszöntötte, akkor erre már Timidus is felébredt, álmosan körbetekintett, majd rögtön rohant is Shukakuhoz, halk, suttogó hangon pittyegve, jelezve neki, hogy idegenek érkeztek, hiszen végül is ez volt a feladata. Shukaku az ölébe vette Timidust és megsimogatta dicséretképpen, majd halkan meg is dicsérte.*
-Ügyes vagy Timidus, jól őrködtél, csak legközelebb akkor szólj, amikor még nincsenek itt.
*Hasonlóképpen köszöntötte az érkezőt és a sárkányát is, mint Chanceryt és társát, majd picit hátrébb húzódott, hagyva, hogy az érkező és a hely őrzője megbeszélhessék amit szeretnének, és remélve, hogy eközben ő egy picit elfelejtődik.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Aurora Rainfell on Szer. Szept. 25, 2013 11:06 pm


Kerestem. Szüntelenül, mintha az életem függött volna attól a két könyvtől. Igaz is, meg nem is. Vissza akartam emlékezni azokra az időkre, mikor még nem voltam ennek a játéknak a rabja. És hogy miért este jöttem? Mert el tudtam kerülni a bámészkodókat. Este könnyebb ellazulnom úgy, hogy nem vetnek szemet az indikátoromra. Nem akartam, hogy holmi gyilkosnak írjanak le, bár hiába reménykedtem. Az emberek ilyenek - csak a látszat alapján ítélkeznek. Mindig néznek, de sosem látnak. Csupán abban reménykedtem, hogy lesznek olyan megértő, látó egyének, akik tényleg úgy ítélkeznek, ahogyan helyes. Vagy helyesnek vélik. És hogy mi a helyes döntés, az nézőpont kérdése. Minden esetre én olvasni jöttem. Olvasni akartam, anélkül, hogy bárkinek is szemet szúrhatnék. Hiába reménykedtem. Meghallottam a párbeszédet, melyet egy lány folytatott.
- Kisasszony vagyok, bár ez részletkérdés. Nagyon örvendek. - üdvözölte, miközben a pet korrigálta a hang feltételezését, és egy nevetést hallatott, amikor a másik lány ésszerűnek hangzó magyarázatba kezdett. Engem is elmosolyogtatott, habár a könyvsor másik oldalán voltam. Szimpatikus érvelés volt, noha a dolog tényleg nem erről szólt. Miközben meghallottam Griever szárnyainak lebbenését, megtaláltam a két könyvet. Bólintottam, majd óvatosan, lábujjhegyen járva kandikáltam ki, az orromat kidugva. A sárkánymadaram a két lány előtt állt, szárnyait összecsukva, tollait felborzolva, miközben fejét továbbra is bagoly módjára csavarta. Észrevettek. Persze nem meglepő, mégis zavarba jöttem. Nappal is nyitva vannak. Megdöbbentem, noha tisztában voltam ezzel a ténnyel. Zavarodottan sütöttem le szememet, miközben a két könyvet a mellemhez szorítottam. Griever hátrább szökkent, hogy helyt adjon az ismerkedéshez. Farkával biztatóan noszogatott, csőre alatt pedig egy különös mosolyt véltem észrevenni. Hunyorított.
- Mond meg. - mondta bátorítóan, oldalra billentett fejjel. Kissé rideg hangon közölte ezt velem, mégis egyfajta magabiztosság áradt szét bennem, amely után nem féltem elmondani, mit kerestem ott, a könyvtárban, a céhükben, az éjszaka kellős közepén.
- Igazán sajnálom... nem tudtam. És jobbára szeretek egyedül olvasgatni, semmint zsibongó társaságban. Gondolom elég népszerű hely ez. - szóltam halkan, kissé azért bizonytalanul. Igen, még mindig ott volt az a fajta bizonytalanság, ami egyszerűen megbénított. Féltem, hogy bántani fognak. Féltem, mert lehetséges, hogy gondolataikban gyilkosnak írnak le. Nem mondhattam el, mi történt. Még nem. Előtte jobbára meg kéne ismernem őket, és nekik is engem. Miközben a válaszra vártam, felmértem a társulatot: két lányt a macskával, a fehér sárkánnyal, valamint a pókkal. Félig-meddig Grievert méregettem. Felettébb nyugodt volt. Hisame tényleg más eset lehetett, végül is a monstrum tipikusan rossz helyen volt, rossz időben. Nem hibáztattam, csak egy kicsit furcsának találtam. Annyira, mint azt a tényt, hogy a legtöbb emberrel ellentétben este könyvtárazok, és nem nappal. De hogy a mosoly mögött neheztelés lappang-e, nos, az egy nagyon jó kérdés.

_________________

Aurora Rainfell
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jun. 25.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
10/200  (10/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Chancery on Szer. Szept. 25, 2013 11:43 pm

Kis szellemem udvariassága és határozott fellépése pillanatok alatt ellágyítja zsibongó szívem. Ha álmomból ébresztett volna, se tudnék rá haragudni egy ilyen köszöntés és magyarázat után. Vajon ilyen érzés lehet anyukának lenni... vagy valami hasonló?
-Jól van. -mosolygok vissza rá, miután a sárkány félbeszakította, s elindulunk felkutatni annak gazdáját is. Közben Álomkelő is megjelenik a nyitott ajtóban, álmosan, morcosan, tüntetően a mancsát nyalogatva és hevesen csóválva a farkát, mintha azt kérdezné, mit randalírozunk itt éjszaka közepén, mikor ő inkább aludni szeretne.
A Kisasszony, hisz immár ezt is megtudtuk, láthatólag vagy nagyon elmélyülten keres valamit, vagy nem akar elénk toppanni a könyvespolcok mögül. Én pedig nem fogom megzavarni, legalábbis azzal semmiképp, hogy csak úgy, engedély nélkül odasétáljak, főleg, hogy kis szellememre is vigyáznom kell. Timidus is visszaérkezik közben aranyos csiviteléssel, és amíg gazdája foglalkozik vele, karba tett kézzel, de derűs mosollyal nézem a könyvek közül kimeredő csillogó szempárt.
-Népszerűnek nem mondanám. Csak Peter vetett rá egy pillantást, és a jelek szerint volt egy állandó éjszakai kóborlóm. -pillantok Shukaku felé egy kicsit, kedvesen, hangomban nyoma sincs a haragnak. -Zsibongást egyébként csak a holttestemen át engednék meg itt, már ha egyáltalán népszerű lenne annyira ahhoz, hogy fenyegessen ez a veszély.
Itt lehet talán felismerni rajtam kissé a szomorúság hangjait, de igyekszem elrejteni. Valóban arra számítottam, hogy sokan fognak érdeklődni a gyűjtemény iránt, annak ellenére, hogy a céhházon belül alakítottam ki, de a várttal ellentétben senki sem jelentkezett. Még párom sem jött el az első napon, mentségére legyen, hogy valami váratlan küldetésbe botlott és egész napját elvette a kalandozás.
-Tudok egyébként segíteni? Már ha konkrét címet keresel...
Majd halkabbra fogva Shukaku felé fordulok.
-És te is szólj nyugodtan, ha kell valami, mondjuk a felsőbb polcokról. Észrevettem ám, hogy főleg a sárkányos könyveket viszed... ha vársz még egy kicsit, mindjárt mutatok még egyet róluk, csak azt balga módon a felső polcokra raktam. Rendben?

Álomkelő viszont nem ilyen megértő, mint én. Ő bizony égnek meredő farkincával, határozott léptekkel siet a könyvesszekrény mögé, alaposan megnézi magának Aurorát, majd megfordul és ahogy odament, úgy is jön vissza közénk, hogy ugyanezt megismételje az éjszakai randalír többi résztvevőjével is. Mikor végez, leül mellém és egykedvűen a mancsát nyalva szinte sugározza az üzenetét: Igen, megnéztelek titeket magamnak, és most nem törődöm veletek. De azért itt maradok, biztos ami biztos.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Pént. Szept. 27, 2013 7:31 am


*Végre a második vendég is előbukkant, és amikor Shukaku jobban megnézte őt, akkor már biztosra vehette, hogy nem csak a szeme káprázott a könyvtár félhomályában, hanem az érkező valóban vörös indikátorral rendelkezett. Timidus is vet rá egy pillantást, de őt inkább a másik sárkány érdekli, bár most túl fáradt ahhoz, hogy ellenkezzen az őt ölelő kezeknek, és odarohanjon a polcon pihenő alakhoz, és különben sem szeret olyan magasra repkedni, inkább megvárja, míg ő jön le hozzá.*
~Még sohasem láttam ilyet, hogy egy játékosnak vörös indikátora legyen. Hallottam, hogy vannak ilyenek, de sohasem értettem, hogy miért. Az egész akkora butaság. Nagyon nem okos dolog itt rablónak vagy gyilkosnak lenni. A tárgyainkat nagyrészt a küldetésekből kapjuk, tehát ha megölsz valakit, akkor azokat a tárgyakat tudod elvenni, amiket ő a küldetésekből megszerzett. Viszont ha belegondolunk, akkor ha nála vannak a tárgyak, akkor ő volt olyan erős, hogy meg tudja csinálni azt a küldetést. Viszont ha volt olyan erős, és a gyilkos le tudja győzni és meg tudja ölni, akkor ő is lenne olyan erős, sőt talán még erősebb is. Akkor mi értelme van az egésznek? Talán ha többen ütnek rajta egy emberen… de akkor is. Itt nem tudsz elrejtőzni, nem tudod eltitkolni azt, hogy gyilkos vagy, hiszen ott a fejed felett az indikátor. Meg kell kérdeznem tőle.~
*Még egyszer végigtekint a lányon, immár tüzetesebben, megvizsgálva a sárkányt, a könyveket és magát a lányt is. Arra, amit mond csak egyetértően bólint, hiszen ő ugyanezen megfontolásból járja a könyvtárat éjszaka, és ezt halkan jelzi is Chancerynek.*
-Igaza van, tényleg sokkal békésebb egyedül olvasgatni.
~Az Üvöltő szelek.~
*Egyszer a kezébe került a könyv, és végig is olvasta. Bár nem nagyon tetszett neki, a szövevényes családi kapcsolatokon szívesen gondolkodott.*
~Talán őt is szellemek zargatják éjjel? A piros indikátor bizti csak valami véletlen volt, hiszen aki könyvtárba jár és ilyen könyveket olvas, az nem lehet gyilkos, és az aranyos kis sárkány biztosan meg is akadályozná benne.~
*Amikor a másik lány a könyvtár kietlenségéről kezd beszélni nagyon elcsodálkozik.*
~Miért nem jönnek ide az emberek, amikor itt annyi sokminden érdekes van? Még ha valaki olyan felfuvalkodott hólyag is, hogy mindig csak harcolni akar, az is rájöhetne, hogy jó dolog, hogy ha esetleg tud is valamit a dolgokról.~
*Bár nem fogalmazódott meg benne konkrétan az ’ismerd meg ellenfeled’ kifejezés, de azt tudta, hogy a tanulás ugyanolyan fontos, mint a gyakorlati tapasztalat. Ő is rengeteget olvasott a felnőttekről, a gyerekekről és a viselkedésről, hogy megtudja azt, hogy miként kellene neki igazándiból élnie, és elképzelhesse magának azt a világot, ahol nem történtek vele ilyen szörnyűségek, és ugyanolyan átlagos kislány mint a többiek. Álomkelő megérkezése azonban félretetette vele az ezen való elmélkedést, és gyorsan felidézte magában azokat a dolgokat, amit apja a macskákról tanított neki.*
~Nagyon makacs és mindig azt csinálja amit ő szeretne. Nagyon nehéz megnevelni, de akit kiválaszt magának, ahoz nagyon ragaszkodó tud lenni.~
*Persze voltak ennél sokkal fontosabb dolgok is, de most csak erre volt szüksége. csöndesen figyelte, ahogy a cica megvizsgálja, nem hajol le hozzá és egy mukkot sem szól, majd amikor a cica visszatér a gazdája mellé, ő is ugyanolyan durcásan fordítja el a tekintetét róla, mintha tudomást sem venne a létezéséről.*
~Én is tudok ám ilyen lenni.~
*Kuncog magában, de azért reméli, hogy egy idő után még egy macskával is barátságot köthet.*
~Hogyan lehet az, hogy nem népszerű a hely, amikor ennyi kisállat is van itt. Talán mégis itt kellene olvasnom néha, mert itt meg is figyelhetem amit a petekről írnak a könyvek… de csak este. A cicák úgyis éjszakai ragadozók.~
*A lány szavaira meg sem kell változtatnia az arcvonásait a macskának mutatott durcázásról, de azért igyekszik illedelmes maradni, mert tudja, hogy a lány csak segíteni szeretne, és a könyvet amit említett valóban nem látta még, de biztosan megtalálná, ha keresné.*
~Miért gondolja mindenki, hogy olyan elérhetetlen az a felső polc csak azért, mert kisebb vagyok? Ebben a világban is vannak székek amikre rá lehet állni… igaz az felébresztené a többieket… na jó… talán tényleg igaza lehet.~
-Köszönöm szépen a segítséget. Elérném én is a könyvet, csak nem szeretném felkelteni a többieket a székek pakolásával.
*Ekkor hirtelen a mondat másik fele is ejut az agyához és ijedten tekint Chanceryre.*
-Már csak egy könyv van a sárkányokról?

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Aurora Rainfell on Szer. Okt. 02, 2013 8:37 pm


Kezdtem kevésbé kínosnak érezni ezt a szituációt. Betörőnek éreztem magamat, habár tény, hogy Griever volt az, aki először bejött ide, mégis én tehettem róla. Nem tudtam hibáztatni, mert csupán a kíváncsiság vezényelte. Úgy is be akartam jönni, ha így, ha úgy. Peter nevének említésén önkénytelenül elmosolyodtam. Aranyos volt a butaságával és az ő buta sárkányával. Persze az más tészta, hogy Griever egyáltalán kedvelte-e az ő duójukat, mert eddig csupán nemtetszéssel és öndiccsel illette meg őket, semmint kedvességgel. Természetesen nem változtathattam a sárkánymadár kiszámíthatatlan természetén, még ha nagyon is akartam volna. Őt úgy fogadtam el, amilyen volt. Miközben a lány elmondta a könyvtár jelenlegi helyzetét, egyre jobban elengedtem magamat. Félmosollyal az arcomon jöttem elő, a két könyvvel a kezemben. Griever meglebbentette szárnyait, és körbe-körbe röpködött a fejem fölött.
- Örömmel hallom. - bólintottam arra az egyszerű tényre, hogy ő nem engedné meg a hangoskodást. Nagyot sóhajtottam, aztán körbenéztem. - Nagyon emlékeztet ez a hely a régi könyvtárunkra. Kint is sokszor jártam olvasgatni és írni. - Megleptem magamat. Úgy beszéltem a két lánynak a kinti helyzetről, mintha régi barátaimnak mondanám. Hiányzott a kinti élet, de itt is sok-sok dolog történt. Annyi minden, hogy jó lenne leírnom a könyvemben. Az utolsó száműzetés. Rettentően idegesített az a gondolat, hogy nem tudom folytatni, mivel a könyv odakint maradt, az asztalon, a fekete mappámban. Aztán jött a hirtelen felismerés: hisz' be se mutatkoztam! A lány mégis segítségét ajánlotta fel, és igaz is - még egy könyv hiányzott.
- A végtelen történetet keresem még. - mondtam, aztán kisebb meghajlással kértem elnézést. - Be se mutatkoztam. Aurora vagyok, a The Gullwings fedélzetéről, a társam pedig Griever. Tollas sárkány.
Az előbbi egy biccentéssel jelezte, mennyire örül a találkozásnak, majd a szeme megakadt azon a váratlanul megjelenő macskán. Felmért bennünket, habár nem túl barátságosan, majd aki mintha jól végezte dolgát, visszatért gazdájához.
- Akkor ezek szerint új helyről van szó. - vontam le az egyszerű következtetést. - Visszajöhetek később, ha problémát jelent... addigra talán megtalálom a könyvemhez vezető szálakat... - Pedig eddig semmi se ugrott be a könyvről, csupán halványan. A nagymacska szellem elpusztult, átadta erejét fiának, akire nagy feladat vár... Ennyi jutott eszembe, semmi több.

_________________

Aurora Rainfell
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jun. 25.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
10/200  (10/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Chancery on Szer. Okt. 02, 2013 11:15 pm

Kis szellemem rémült reakciója láttán a megdöbbenés, majd a jólelkű mosoly érzete adja körbe a kulcsot az arcomon.
-Neem. Van még sok. Arra értettem a "még egyet", hogy ezen kívül, hisz ahogy megfigyeltem, azt még nem kölcsönözted ki, és szerintem nagyon fogod szeretni.
Remélem, így sikerül megnyugtatnom szegény kis aprót, s hogy nyomatékosítsam szavaimat, ha elég közel vagyok hozzá, megsimogatom a feje búbját, hogy érezze, nem hazudok. Nincs rá okom, és szeretettel látom őt is a könyvtárban.
Tekintetem ezek után visszatér második számú vendégemhez, aki végül kilépett az árnyak közül. Bár a megnyugtató zöld helyett a vész színét hordozó indikátora meglepett egy pillanatra, a mosoly mégsem enyhült az arcomról. "Mindig kétszer ismerd meg az embert", és ha meg akarna támadni, már rég megtette volna.
-Én nem. Szeretem a könyvtárakat, de odakint túl elfoglalt voltam az iskolával és a szüleimmel ahhoz, hogy látogathassam legalább a városit. -mesélem szomorúan, és lehetőleg röviden, hisz jól tudom, hogy mind a ketten elsősorban olvasni érkeztek, nem az én életemet ecsetelgetni.
Végül mond egy könyvcímet, én pedig elengedem kis szellememet, hogy határozott léptekkel meginduljak a polcok között. Egy sarok, két sarok, Arachne szorosan a nyomunkban a plafonon. Mikor a kérdéses sorhoz érek, a pók leereszkedik, majd eltűnik a könyvek között, miközben én megragadom az egyik létrát és fürgén felkapaszkodom rá.
-Akrobatika nélkül ezzel csak óvatosan. -szólalok meg két vendégemnek. -Engem vagy Koakumát viszont bármikor kérhettek a magasabb könyvekhez, Arachne pedig mindent megtalál.
Közben meg is találom a kérdéses gerincet. Kihúzom a könyvet a polcok mögül, a megfelelő gombnyomással nyugtázom, hogy igen, kikölcsönzöm a könyvet, majd lecsúszok a létrán és Aurora felé nyújtom a Végtelen Történet egy példányát. Bár a könyv borítója nem úgy néz ki, mint a filmben, de egyenlőre ez is megteszi.
-Aurora? Gyönyörű név. -mosolyodom el. -Én Chancery vagyok, Arachne a könyvtáros-társam, Koakuma pókja, ez a kelletlen szürke macska pedig Álomkelő. Üdvözöllek mindannyiótokat a Könyvtárban ^^ -tárom szét kezeimet, miután, ha megteszi, a kis szellem is bemutatkozik ^^
-Egyikőtök sem zavar, soha, addig maradtok, amíg csak akartok. Bármi kívánságotok van, én teljesítem, ha tudom, az egyik falnál még egy kis olvasósarkot is kialakítottam már, ahol remélhetőleg működik a lámpa >.> -kezdek kicsit elbizonytalanodni, majd elindulok tovább. -De előbb még leszedem azt, amit neked ígértem. -mosolygok a kislányra. -De persze csak ha itt szeretnétek leülni egy kicsit olvasni... bevallom, nem tudom, hol lehet a Gullwings főhadiszállása, szóval ha szeretnél nálunk éjszakázni, akkor szerintem csak bátran. Max vállalom a következményeket Peternél.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Okt. 03, 2013 7:46 am


*Megkönnyebbült amikor kiderült, hogy van még mit olvasnia, így továbbra is tudott a saját maga feladatára koncentrálni.*
-Köszönöm szépen a segítséget.
~Még sok van… de egyszer el fog fogyni. Keresnem kell majd egy másik könyvtárat. Vajon a magasabb szinteken nagyobbak a könyvtárak is?~
*A két lány beszélgetése közben igyekezett méginkább elhúzódni, így Chancery símagatása szerencsére nem ért célba. Shukaku szeretett biztonságos távolságba kerülni, ahonnan jobban megfigyelheti az eseményeket, és szeretett volna közelebb jutni a tollas sárkányhoz, akit mint kiderült Grievernek hívnak. A kezében lévő könyv végén már el is kezdte keresni a jellemzők alapján.*
~Griever. Milyen butaság egy játékbeli dologról elnevezni a sárkányodat. Mintha csak emlékeztetni akarná magát arra, hogy nem az igazi világban él. Bizti nem tudja így annyira szeretni szegénykét mint én Timidust.~
*Kicsit elhúzza a száját erre a gondolatra és szorosabbra fonta kezeit Timidus körül. Nem nagyon ismeri a játékot vagy a szimbólumot amit a név takar, mindössze hallott felőle. Nagyon menő volt a ház lakói körében, de ő túlságosan idegennek találta, és inkább a saját világában kezdett el kalandozni, és várta, hogy megjelenjen egy olyan játék, ami az ő igényeit is kielégíti. Elhatározta, hogy mindenféleképpen rákérdez arra, hogy miért ezt a nevet választotta a lány.*
~Tehát akkor az indikátor, a sárkány neve… Hisaménél olyan egyszerű volt, hiszen ő gyönyörű jégvirágokat tud készíteni.~
*A könyv címének hallatára picit megenyhül és egy mosoly suhan át az arcán.*  
~A végtelen történet? Miért olvasna egy felnőtt ilyen meséket? Talán ezért menekült pont egy könyvtárba?~
*A könyv neki is egyik kedvence volt. Rokonszenvesnek találta benne Bastian karakterét, és együtt érzett vele, még úgy is, hogy ő maga azért a tanulmányok terén nem volt olyan ügyetlen, mint a könyv főhőse, de olvasni és fantáziálni –pontosabban oda menekülni- ő is nagyon szeretett. A könyv még a többiek piszkálódásától is megvédte. Természete miatt sokat csúfolták, mindenféle gonosz jelzőkkel illetve, mint a szörnyeteg, a lidérc, szellem, vagy éppen a bestia. Ez az utolsó bennragadt a fejében, de kivételesen megtetszett neki, és ezek után saját magát előszeretettel hívta Bestiannak, és a többiek sértő szavait ezután mindig erre korrigálta a fejében.*
~Túl sok mindent kell megkérdeznem. Vajon mikor lesz végre időm rá? Vajon meddig kell udvariaskodni a néniknek? Miért nem kérdezett rá a vörös indikátorra? Biztosan érdekli őt is, de túlságosan udvarias ahhoz, hogy megkérdezze. Ez megint butaság.~
*Megcsóválta a fejét miközben a megfelelő polc felé haladtak és elgondolkodott a felnőttek butaságain.*
~Ha megmagyarázható a vörös indikátor, és a lány nem gyilkos… illetve nem olyan gyilkos aki veszélyes… vagyis véletlen volt.~
*Igyekezett önmagával is megbeszélni a lehetőségeket.*
~Szóval ha van magyarázata, akkor nem lenne udvariatlanság rákérdezni, hiszen biztosan neki is könnyebb lenne, ha elmondhatná és nem lenne ilyen titkolózás.~
*Mivel a bemutatkozások után illett neki is megszólalnia, úgy döntött, hogy itt az ideje feltennie a kérdéseit.*
-Shukaku vagyok, ő pedig Timidus.
*Pillant le az ölében nyugvó csöppségre.*
-Miért van vörös indikátora?
~A többi könyvtár, a sok pet egyszerre, Griever neve, a beszéde, a képessége… el ne felejtsd Shukaku.~
*Sorolta magában a többi kérdését. Nem tartotta illendőnek, hogy a beszélgetés közben jegyzeteljen, de Arachne társának a nevét már nehezen tudta megjegyezni, mert túl sok mindent kellett észben tartania, így valamit tennie kellett, mert semmit nem akart elfelejteni. Igazából az, hogy miért van vörös indikátora a lánynak a legkevésbé érdekelte, és inkább már Grieverről kérdezgetett volna, és a lány tapasztalatairól, de ehhez először fel kellett oldani a feszültséget, amit ennek a kérdésnek a megválaszolásával könnyen megoldhattak, és azután végre felteheti majd a kérdéseit.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Aurora Rainfell on Csüt. Okt. 10, 2013 6:19 pm


Máris kedveltem ezt a helyet, habár a kedvesség kifejezetten szokatlan volt. Vörös vagyok - túlságosan feltűnő egy vörössel barátkozni, vagy bármilyen kontaktusba lépni vele. Mégis úgy éreztem, mintha nem is számítana az indikátorom színe, és ez melegséggel töltött el. Ők néztek, de közben láttak is - legalábbis ha elkiabálhatom a dolgot. Így, szinte meghatódva vettem át a nagyobbik lánytól a Végtelen történetet, hálámat egy főhajtással kifejtve. Ismét elcsodálkoztam: egy újabb személy, aki szóval is kifejezi, mennyire tetszik neki a nevem. Egy mosollyal köszöntem meg ezt, aztán körbe néztem a társulaton. Kedveseknek tűntek, habár látszólag Álomkelőnek nemigen tetszettem meg, biztosan az indikátor miatt.
Kezdett egy kicsit nehézkessé válni a három könyv, amit a legközelebbi asztalnál le is tettem. A tollas sárkányom egy elégedett zümmögés közepette követett engem, a magasban bukfenceket vetve, miközben a kislányt mérte fel. Csöndes, hallgatag, s látszólag nagyon elvolt a maga gondolatával - akárcsak én, legtöbbször. Pillantásom hol a meglehetősen elfoglalt Chanra, hol pedig a lánykára vándorolt. Chanon elmosolyodtam, a Shukakunak nevezett idomárra nézve elgondolkodtam. A sárkányom is furcsállóan fordította ki fejét, meglepődését kifejezvén.

- Ó, nincs messze a hajónk, nem szeretnélek benneteket zavarni. - feleltem a macskás lánynak egy mosollyal. Peter nevét megemlítve elcsodálkoztam: céhvezér. Nem nagyon hangoztatja, ami talán érthető. Valószínűnek tartom, hogy egy ilyen poszt betöltése mellett nem úgy néznének rá, mint egy átlagos fiúra, hanem mint egy tisztelni való személyre. Ha már itt tartunk, én magam se akartam ezt. Ha hangoztatnám, hogy a Gullwingset vezetem, - függetlenül attól, hogy megosztom-e ezt a szerepkört Asu-channal és Kagu-channal - a vörös miatt rossz fényt vetne a lányokra. És ezt nem akartam, bár Peter nem volt olyan helyzetben, mint én. És ezen gondolkodva Shukaku az egyértelmű kérdést már fel is tette - ismét a vörös? Más volt, mint ahogyan a fiú megkérdezte tőlem, végül is én érettem el vele, hogy rákérdezzen. A kislány helyzete más: ő maga tette fel, előzmények híján, ami felettébb megnehezítette a dolgomat. Mosolyom elhalványult, lehajtott fejjel álltam ott, társamra hagyatkozva. Griever zümmögése abba maradt, és bár a szemem sarkából, de láttam, hogy a sárkánymadár felreppent az egyik könyvespolcra, s leült rá. Megrázta magát, egy lágy trillázással igyekezte felvonni a figyelmet.
- Valaki az életére tört. Meg kellett védenem, mert meghalt volna. Nem érdekel az indikátor, hogyha ő még is csak a gazdám, és szeretem. Ez olyan Pet-protokoll vagy mi... - Csupán azért lett a végére kevésbé magabiztos, mert nem tudta megnevezni a petek alaptörvényét, amit egyébként furcsának is tartottam. Igaz, hogy a feladatuk az idomáraikat megvédeni, de van-e szabad akaratuk? Mióta Griever nálam volt, mindig csak az én jólétemért felelt, a sajátját pedig látszólag hanyagolta. Hálásan néztem fel a madárkülsejű sárkányra, aki egy biccentéssel felelt rá. Mintha azt mondaná, hogy ez csak természetes.

_________________

Aurora Rainfell
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2013. Jun. 25.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
10/200  (10/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Chancery on Kedd. Okt. 15, 2013 2:37 pm

Jómagam inkább csendbe burkolóztam a továbbiakban, miközben újabb két szekrény mellett mentünk el a pókot követve, majd mikor a kérdéses helyre értem, ismét előkerült egy magas létra és fürgén már másztam is fel a fokokon, egyesével, óvatosan. A könyv a legfelső polcon lesz, ha jól emlékszem. Odalent közben két vendégem némi beszélgetésbe elegyedett, kissé meglepődtem, hogy az indikátor kapcsán. No, de előbb a könyv, előbb az ígéret.
Kisvártatva meg is látom az ismerős vörös gerincet, s lassan húzom ki a többi közül a példányt, beállítva a menüben, hogy ez a könyv is kikölcsönzésre kerül. Végigsimítom a kezem a borítón, majd egy könnyed mozdulattal lecsúszok a létrán, hogy immár a földön átnyújthassam azt a kislánynak.
-Tessék. Ernest Drake doktor átfogó tanulmányai a sárkányokról. Remélem, tetszeni fog. -mosolygok, majd a már beszélt olvasóssarok felé veszem az irányt, ami alig pár lépésre van már csak tőlünk.
Egy kis asztalka, ahova lehet pakolni, rajta egy antik, gyönyörű lámpa, és három párnázott, kényelmes fotel. Szeretném még a jövőben kiegészíteni a teret még több ülőalkalmatossággal, de egyenlőre csak ennyire tellett, némi sajnálatomra. Bár a semminél így is több, tekintve, hogy rajtam kívül nem hiszem, hogy bárki is ült volna ezekben a fotelekben.
Álomkelő mindvégig a háttérben követ minket, nem sok vizet zavarva. Mikor a sarokhoz érünk, rögvest betelepszik az egyik fotel alá, ahonnan egy párnácska rojtos sarka lóg ki csupán hívogatóan. Ugyanilyen párnák vannak az egyes fotelek mellett is, de ő, mint macska, szeret elbújni néha, így önkényesen behúzta az egyiket a fotel alá, ahol általában ülni szoktam. Én viszont egyenlőre még nem foglalok helyet, hisz most én vagyok a házigazda, és bár most jött el az a pillanat, mikor "nem tudom, mit tehetnék még", türelmesen megvárom, hogy ha szeretnének helyet foglalhatunk, ha nem, akkor nem.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Okt. 15, 2013 8:16 pm


-Oh, akkor jó.
*Shu nagyon örült annak, hogy a lány helyett a sárkánya felelt, mert így biztos lehetett abban, hogy igaz az, amit mond. Rámosolygott Grieverre, és egyetértően bólintott. Eközben Chan már a következő könyvet is a kezébe nyomta, aminek már boritója is ígéretesnek látszódott, de Shu, apja tanácsára sohasem ítélte meg erről a könyveket. Timidussal és a könyvekkel már kezdtek megtellni a kezei, így örömmel tartott a többiekkel az olvasósarok felé.*
-Tényleg nagyon szép a könyv, és érdekesnek tűnik. Köszönöm szépen.
*Óvatosan elhelyezte a könyveket az asztalon, az alvó Timidust pedig az egyik párnára fektette. A sárkány egy ideig ugyan érdeklődött az új jövevény iránt, de mivel az mindig magasan a szekrények tetejéről figyelte őt, és nem jött le hozzá játszani, inkább úgy döntött, hogy megsértődik és alszik egyet. Ezek után Shukaku vár, hogy a többiek helyetfoglalnak-e. Addig nem szeretne leülni, amíg a többiek sem tesznek úgy.*
~Megvannak a könyvek. Több is mint amennyit szerettem volna. Most vissza kellene mennem a szobába, hogy mielőbb elkezdhessem, de itt van ez a sárkány, és még beszédes is. Itt kell maradnom.~
*Megáll annál a széknél, amelyik amellett a párna mellett van, amiben Timidus alszik, és onnan néz Grieverre.*
-Mesélnél még nekem kérlek a protokollról? Ez olyan mint a robotok törvényei?
~A robotos könyvben is volt egy Aurora nevű… de az bolygó volt.~
*Shu fejében ugyanazok a kérdések fogalmazódtak meg, mint a lányéban, de ő úgy döntött, hogy fel is teszi ezeket a kérdéseket.*
-Mennyire kell engedelmeskedned ezeknek a törvényeknek? Tudod, Timidus sokszor makacskodik, de biztosan ő is felébredne, ha bajban lennék.
~Nyugalom Shu! Várd meg, hogy válaszoljon!~
*Miközben feltette a kérdéseit, már el is kezdte keresni a könyvekben, hogy van-e ide vonatkozó tartalom bennük, de amikor befejezte, akkor várakozó tekintetét a sárkányra szegezte.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Jan. 30, 2014 6:26 pm

(Sinon-Peter-Shu)


A sárkány vigyorogva bólintott a madárnak, amikor az ilyen gyorsan megértette, hogy mi is a feladata, és megint csak csalódott az idomárban, aki ismételten csak ijedezéssel meg értetlenkedéssel válaszolt az ő tökéletesen kidolgozott és megvalósított tervére, meg Falco teljesen tisztán érthető szavaira. Igaz, úgy tervezte, hogy nem ad több segítséget, de ennyire reménytelen teremtéssel még nem igazán találkozott mint ez az idomár… na jó, nem reménytelen volt, mert az mondjuk az Alex, de a sárkány biztos volt abban, hogy valami koncentrálási meg figyelemmel kapcsolatos problémái biztosan vannak, ami persze egyáltalán nem az ő hibája lehetett, csak ilyen volt a jelleme, tehát nem haragudhatott rá emiatt.
-Ne aggódj, nem csináltál rosszul semmit, csak úgy látszik, hogy a te barátod picit lassabban tanul, mint az enyém. De segítek. Shu! Igen!
Hallatott egy sokkal rövidebb csippantást, és bólogatott hozzá, majd fejével Falco felé intett, mire a lány is bólogatott.
-Igen, így kell elkezdeni velük a beszélgetést, de az is nagyon fontos, hogy ha elkezdted, akkor fejezd is be. Te sem örülnél annak, ha valaki a beszélgetés közepén egyszer csak elkezdene nem figyelni rád. Emlékszel? Azt meséltem, hogy egy csipogás az igen, és kettő a nem. Falco erre emlékezett, és válaszolt is neked, amikor kérdeztél tőle. Találjatok ki valami közös hangot, amivel a beszélgetés végét jelzitek. Mint amikor a rajzfilmekben a régi levelekhez odaírják, hogy stop.
Ha megoldódott a probléma, és a lánynak sikerült elsajátítani a nyelvleckét, és megértetnie magát a pettel, akkor Timidus elismerően bólintva folytatta.
-Shu okos. Sokat tud majd segíteni nektek, és persze én is segítek. Álomkelő pedig… nos neki ki kell vívni a tiszteletét, és eddig csak nekem és Channak sikerült ez, de ő se annyira mogorva, mint amilyennek szereti mutatni magát.
A bemutató után természetesen mindketten tapsoltak, bár Timidus picit forgatta a szemét azon, hogy a lány vadászatnak nevezte amit csinált, amikor még a támadást sem sikerült eddig bekapcsolnia, de ezt úgy tette, hogy még Falco se láthassa. Shu ezután ugyan belekezdett valami magyarázat félébe, de mivel egyáltalán nem értett a fegyverekhez, így a vívótőrhöz sem, nem sok információt tartalmazott a mondanivalója, és gyorsan tovább is sodorta magát a témáról.
-Én csak azt tudom, hogy ezekkel így kell harcolni, és a késnek a mozdulatait tanultam még meg… de aki több időt játszik késekkel a kezében az bizonyára ügyesebben forgatná mint én. Az ingyen felszerelés pedig… hmm… az bizonyára az Artes lehetett. Én is szereztem tőlük dolgokat, például ezt a páncélt is. Az ő céhvezérük is nagyon kedves. Persze egy saját céhben is ellátnak mindennel, amivel csak tudnak, hogy segíthessenek. Rengeteg mindent kaptam már a céhtől, és én is igyekszem rengeteg mindent betenni a bankba. És… azt nem tudom, hogy mi számít régen-nek. Nagyon sok minden történt amióta oda kerültem, tehát biztosan elég rég volt… jó pár hónapja. A képességed pedig…
Itt a lány elhallgatott. Ennek a hallgatásnak két oka volt. Egyrészt Timidus azt mesélte neki, hogy ne adja ki ezeket az infókat, tehát gondolta, hogy nem is illik rákérdezni, másrészt pedig megérkeztek a céhház bejáratához. Természetesen maga a palota már messziről látható volt, így a lány és a madárka lehet, hogy egy ideje már nem is az ő szavaival törődtek, hanem a látvánnyal, így észre sem vették azt, hogy elhallgatott.
-Üdvözöllek titeket a Young Justice céhpalotájában, a Mount Justice-ban.
Széttárta a kezeit, majd a bejárati ajtót is, és végigvezette őket, egészen a könyvtárig, miközben folyamatosan mutogatott.
-Arra van a konyha, arra az ebédlő, ott a nagy gyűlésterem, fönt pedig a lakrészek. Ez pedig a könyvtár, ő pedig Peter a céhvezér. Szia Peter!
-Szia Peter!

Ha minden jól ment, ahogyan a levélváltásban megbeszélték, akkor Peter a könyvtárban várta őket. Shu azért döntött a könyvtár mellett, mert a lány amúgy is meg szerette volna nézni, és ő is nagyon büszke volt Chan hatalmas gyűjteményére.  

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Utahime on Csüt. Jan. 30, 2014 8:20 pm


- Ó, így akartál válaszolni? - Simogattam meg Falcot a fejemen. Tehát kell egy jelzés, amiről tudom, hogy nekem próbál csipogni, és egy jelzés, amivel befejezi a mondandóját. Egy ideig a kislányt és a sárkányát nézegettem, de a csipogása normális madár csipogásnak tűnt. Most komolyan Shukaku tanulta meg, hogy mit jelentenek a csettintések és füttyök? Hallottam, hogy bizonyos bennszülött törzsek csattogó hangokon beszélnek, de a nyelvtanulás sosem volt az erősségem emberi nyelveken sem. Madárul csak nem fogok megtanulni... Viszont, ha Falco érti amit mondok, és hajlandó különböző jelzéseket megtanulni, akkor elég lehet csak megtanítani neki a morze ábécét. Ez Így nem tűnik olyan nehéz feladatnak. Ha egyszer leülünk beszélgetni, majd el is magyarázom neki a tervemet...
- Szóval a peteknek ilyen jó a memóriájuk? - Vagy csak azért emlékezett rá mert pár perce történt? Néztem kérdőn a kislányra. Valamilyen szinten robotok, tehát nem kizárt, hogy mindent megjegyezzenek ami történik velük. De, ha nem is így van, hozzám képest bárki többet jegyez meg a körülötte zajló eseményekből, így már csak emlékezetem kiegészítésére sem ártana megtanulnom kommunikálni vele.
Ahogy mentünk a céh felé végig mosolyogtam. Mennyi jó dolog történt velem ma! Rengeteg jó tanácsot kaptam a petemmel kapcsolatban, sikerült aktiválnom a harci képességem, és most egy céhbe is bevehetnek, ha más tagok is beleegyeznek. Az örömködés közben persze igyekeztem figyelni a magyarázatra is, már amennyire a petemel kapcsolatos információkkal túlterhelt fejem engedte.
- Tehát minden fegyvert máshogy kell használni? - Ez mondjuk nyilvánvaló is volt, de most tudatosodott bennem, hogy bizony a használatát gyakorolni is kell, hogy rendesen menjen. - Ez esetben talán jobb is, ha csak egyféle van...
A többire már csak bólogattam. Az elején még piros játékosokkal ijesztgetett, de tulajdonképpen eddig csak olyan emberekkel találkoztam, akik meglepően kedvesek és segítőkészek voltak.
- Majd én is igyekszem sok mindent találni a bankba. - Ígértem.
Alig bírtam megszólalni, amikor hirtelen megállt egy hatalmas épület előtt. Már messziről is ezt néztem, de nem gondoltam, hogy ez a végállomás is...
- E- Egy palota?! - Nyílt kerekre a szemem, és talán a szám is tátva maradt. Nagyot nyelve néztem fel az épületre. - Hatalmas... - Suttogtam.
- De szép! Itt biztosan van sok hely gyakorolni is. - Csipogta Falco és egy hatalmas tűzcsóvát lőtt az ég felé.
- Így kibírom majd, hogy bent ne gyújtsak fel semmit. - Mentegetőzött Timidusnak. - De azért remélem, hogy ez is sérthetetlen...
- Akkor... elnézést a zavarásért. - Motyogtam a küszöböt átlépve, és megszeppenve követtem a kislányt. Csak ide-oda kapkodtam a fejem a sok látni valótól, majd benyitottunk a könyvtárba. Egy katedrális tele könyvekkel! Ha lehetséges, még jobban kikerekedett a szemem.
- J- Jó napot! - Hebegtem, és meghajoltam elfelejtve, hogy Falco is a fejemen van. - Au - Szisszentem fel amikor a hajamba kapaszkodva maradt a helyén, és gyorsan felegyenesedtem.
- Én Utahime vagyok, a főnixem pedig Falco. - Mutatkoztam be vörös arccal, a fejemet dörzsölve. Igyekeztem a szemébe nézni és  megállni, hogy a szobát vegyem tüzetesen szemügyre.


Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
515/600  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Peter Worker on Csüt. Jan. 30, 2014 8:46 pm

Shu üzenetet küldött, egy vendég érkezett hozzánk. Első olvasatra nem is a vendég lepett meg, hanem hogy őt Shu hívta meg hozzánk.  Nehezen tudtam elképzelni, hogy hogy is történhetett az a jelenet, de ha addig eljutott, hogy belopja magát Shu szívébe, akkor rossz ember már nem lehetett. Lehetett szabadabb, bátrabb a kicsi lány, de az idegenekkel mindig is óvatos volt és ezért sem féltem most oly nagyon ettől a helyzettől. Persze a házigazda szerepet sosem tudtam olyan átéléssel játszani, mint egyesek, de volt egy társam, volt egy lányom, ki majd mindig segített ilyen helyzetekben. Persze nem akartam csak Hisamére támaszkodni, mert az nem lett volna szép, de segített már nem egyszer tovább lendíteni a történéseket, hol én már rég megakadtam volna.
A helyszín a könyvtár volt, Chan és Shu csendes birodalma. Őszintén, nem jártam erre annyit, mint a két lány, de nem volt számomra se idegen a könyvtár. Egyszerűen csak nem vonzott annyira a betűk és sorok sokasága, mint a céhtársaimat.
A lépteink visszhangoztak a terembe, csak ketten vártunk Hisamével.
- Szóval Shu egy vendéget hoz.
- Ühüm. – néztem fel rá, ahogy haladtunk a sorok között.
- És fiú, vagy lány?
- Nem tudom. – vontam a vállam egyszerűen.
- Ha fiú össze lehetne hozni őket. – és csillogtam váratlan a szemei a beszűrődő napfény miatt.
- De Shu még csak tizenkét, tizenhárom éves.
- És? – nézett rám értetlenkedő arccal – Nem látok semmilyen problémát. – csak csóváltam a fejem és inkább nem válaszoltam.

A könyvtár ajtaja nyitva volt, így már távolról is hallottuk a lépteiket. Felálltunk, igazítottam a ruhámat, majd így vártunk rájuk az ajtóban. Shu erre vezette őt, így nem éreztem szükségét, hogy elébük rohanjunk. Hisz ha eddig elvezette a vendéget, akkor nem éreztem úgy, hogy egy folyosó kifogott volna rajtuk.
- Sziasztok. – a kezem szerencsére nem izzadt, azonban nem volt olyan erő benne, mint máskor szokott lenni. Az első benyomással járó aggódás nem tűnt el teljesen, de ennyi szorongás talán még természetes is volt ilyen helyzetben. Nyújtottam a kezem, azonban ő meghajolt és csak ekkor vettem észre, hogy a vendégünk fején egy kis színes társ is volt és jöttem rá, hogy talán ő vonzhatta annyira Shut hozzájuk. Gyógyíthatatlan volt a lány petekhez való ilyen vonzalma, de ez talán nem is volt olyan nagy baj tőle.
- Nem kell a meghajlás… - szóltam elhaló hangon, de már késő volt.
- Majdnem fiú. – ekkor lépett az oldalamhoz és a fülemhez hajolva jegyezte meg ezt halkan nekem Hisame. Csak kuncogtam szolidan az ostobaságán, majd hogy felegyenesedett, úgy újra szóltam.
- Peter vagyok, ő pedig Hisame. - mutattam be magunkat -Üdv a Young Justice könyvtárába. Sajnos körbevezetni nem tudlak itt. A könyvtár Chancery érdeme, azonban ő sajnos nincs most itt, azonban úgy hiszem, hogy Shu is elég járat1os már erre. – mosolyogtam rájuk. Amennyire a vendégünk Utahime is zavarba volt, annyira én is vörösödhettem most.  

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Jan. 30, 2014 10:02 pm

A lány kérdésére nem csak a főnix bólogathatott serényen, hanem mind Timidus, mind Shukaku kivették a részüket abból, hogy meggyőzzék az idomárt arról, hogy Falco igenis válaszolni szeretett volna, és talán eddig is sokszor szeretett volna, ha Utahime meghallgatja, és ezután pedig reméli, hogy meg fogja hallgatni a kéréseit, kérdéseit, és válaszolni is fog azokra.
-Azt nem tudom, hogy minden petnek ilyen jó-e a memóriája, de Timidus például nagyon okos. Van saját napirendünk például, amit mindig betartunk… és még sok időnk van vacsoráig, tehát valószínűleg most sem kell majd felrúgnunk.
A sárkány felnézett az égre, majd ütemes kattogásba kezdett, mintha csak az óra hangját utánozná, és erre metronómként kezdte mozgatni a fejét is. Timidus imádta a pontosságot, és ha nem is csapott belőle hatalmas patáliát, ha véletlenül nem sikerült betartani valamit, mindig igyekezett pontos maradni.
-A fegyverekhez… mint mondtam nem értek... de majd a könyvtárban...
-Valaki szerint jobb ha több fegyverhez értesz, mert akkor nem kerülhetsz olyan könnyen bajba, mások szerint jobb ha van egy saját fegyvered, amihez ragaszkodsz és amihez értesz. Én inkább az utóbbi pártján állok.

Magyarázta Timidus inkább a főnixnek a dolgokat, hiszen benne sokkal több reményt táplált ezeknek a megértéséhez, mint a két lányban összesen.
-A bankba pedig az elején én is csak azokat a dolgokat tettem vissza, amiket kivettem, de egy idő után majd te is szerzel olyanokat, amik esetleg nem kellenek, és akkor bővítheted a készleteket. A céh egyáltalán nem siettet, vagy vár el ilyeneket… legalább is nekem mindig azt mondták, hogy nem kell aggódnom emiatt, persze én mindig visszatettem az ellenértéket. Vagy talán többet is.
Shunak ugyanúgy tetszett az épület, és még őt is lenyűgözte, minden alkalommal amikor belépett. Nem hitte, hogy valaha is megszokottá válik majd számára, hogy egy ilyen monumentális valamiben élhet, így egy „Ugye?” kérdésen kívül nem sokat tudott hozzátenni, inkább együtt figyelte az épületet a lánnyal, mielőtt beléptek.
-Emiatt ne aggódj, itt is minden sérthetetlen. Bár… talán a könyvek nem. Nem tudom.Hát… akkor talán mégis aggódj, és légy óvatos. Illetve ne aggódj, csak ha nagyon kell, akkor próbáld a fal felé irányítani a lángokat. Maga az épület biztosan sérthetetlen és mivel védett területen van, itt mi is azok vagyunk.
Az elnézéstkérésre és a nézelődésre Shu csak kedvesen mosolygott, azonban a meghajlásos jelenetet már egy rövid kuncogás is kísérte, Peter szavaira pedig azonnal bólintott.
-Szívesen körbevezetlek, de szerintem most inkább beszélgessetek egy kicsit egymással. Addig mi keresünk pár könyvet, ami érdekelt titeket Utahime. Gyere Timidus, te mész a petes részlegbe, F-24 körül kell keresned ha jól emlékszem, én addig megnézem a fegyvereket a…
És már el is tűntek a sorok között, hogy megtalálhassanak mindent amivel csak segíthetnek a két újoncnak, udvariasan magukra hagyva így a céhvezért és a friss tagot a tárgyalások lefolytatásához.  

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Utahime on Csüt. Jan. 30, 2014 11:34 pm


- És a kezdő késsel mit tudok csinálni amit nem hordok? Azt csak dobjam el, vagy jó valamire? - Kérdeztem gyorsan, ha már a bankról volt szó. Persze az ilyesmi senkinek sem kellhet használatra, de talán beolvasztható fémanyagnak, vagy ilyesmi...
A főnix csak bólintott Timidusnak. Tehát jobb egyhez jól érteni? Attól tartok a gazdámat jobban érdeklik a csillogó kések, de majd meglátjuk... Úgy tűnik egy ideig úgyis csak pálcája lesz.
- Ha tényleg itt lakhatunk, nekünk egy olyan szoba kéne majd, ahol semmi sem gyúlékony...

A hatalmas épület teljesen lenyűgözött, de még Shukakuék is eltűntek mire összeszedtem volna magam.
- Sziasztok, én Falco vagyok. - Csipogta lelkesen a főnix, amikor már nem kellett a leeséstől tartania. - Timidus már mesélt rólad, te tényleg tudsz az emberek nyelvén is beszélni?
Megszeppenve álltam csak egy ideig, és a nyakláncomat birizgáltam.
- Hatalmas ez a könyvtár... - Állapítottam meg végül körbetekintve, és a mennyezetet nézve majdnem hátra szédülve. Mindig lenyűgöznek a hatalmas épületek, de hogy ezt tele pakolják könyvekkel! Már csak a zongorát kéne megkeresnem, hátha koncertterem is van... vagy ilyen helyen inkább orgona van? Végül is az épület inkább egy gótikus templomra emlékeztet... hol jobban, hol kevésbé...
- Üm, izé... - Próbálkoztam, de nem találtam szavakat. Miért kell kettesben maradnunk? Persze, inkább négyesben... Mégis mit kéne mondanom? Csak kérjem meg, hogy vegyen be a céhbe? Esetleg valamilyen követelménynek is meg kell felelni hozzá? Persze Shukaku ilyent nem említett, de csak nem vesznek be mindenkit csak úgy...
- Szeretnénk mi is belépni a céhbe. Még elég kezdők vagyunk, ezért nem sokat tudunk a harcokról, és taktikáktól, de Timidus már adott néhány jó tanácsot. - Csiripelt közben Falco, majd kicsit megbillentette a fejét. - A gazdám általában nem viselkedik ám így, csak eddig nem sokat jöttünk ki az erdőből... És egész ügyesen tanul, Shu is sok mindent tanított neki.
- Esetleg... felvesztek új tagokat a céhbe? - Kérdeztem végül. Lopva arra néztem, amerre a kislány és a a sárkány eltűntek.
- Shukaku említette, hogy itt többet tanulhatnék... - Többek között.



Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
515/600  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Jan. 31, 2014 7:54 am

Shu hamar kettesben nyolc szem között hagyott minket, hogy bizonyos könyvek után járjon Utahimének. Valószínű korábban beszélték meg ezt, így nem is problémáztam, hogy ilyen hamar eltűnt a sorok között a kicsiny lány. Inkább csak magamban kuncogtam, hogy ilyen jól és otthonosan érezte magát a könyvtár szobájában.
Falco – így mutatta be a lány – hamar csiripelésbe kezdett, Hisaméhez szólt. Én nem értettem, de jól tudtam, hogy a lányom velem ellentétben talán majd minden „szót” fordítani tudott volna. Nem tűzmadár volt, távol állt tőle, igazából egy jégsárkány, de társnak társ úgy, mint a lánynak a főnix, így mondhatni ketten egy nyelvet is beszélhettek. Sosem bonyolítottam túl a megértésüket, a nevelt állatok értették egymást, nekem ennyi épp elég volt.
- Csirip - csirip. Csirip - csip. – azonban, hogy Hisame madárhangokat hallatott váratlan magából, úgy nyitott szemekkel fordultam felé – Hehe. Tényleg tudok emberül. – és kuncogott ő is.
- Igen, az. – értettem egyet Utahimével, hisz én is csodáltam mindig. Bár magában a könyvtárat ritkán, inkább az egész épületet egyben.
- Újabb erdőlakók? – hajolt ismét közelebb Hisame, azonban mit sem ért ez, hisz a hangja erejéből nem vett lejjebb.
- Ezt szerintem hallották ők is. – sóhajtottam – Csatlakozni? Ti? Máris? Rendben. – és nyújtottam is a kezem a lánynak.
Tán a nem értő szemek mindezt a döntést gyorsnak nevezték volna, elsietettnek, azonban nekem nem volt az. Bár igen, négy szó, pár másodperc, ugyanakkor min korábban meglepődtem, azt most sem lehetett feledni. Shu hozta el őket hozzánk és a lány barátainak, vagy legalábbis jó ismerőseinek lenni pont elég volt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül megbízzak az előttem állókban.
- Persze kérdések lesznek, de részemről hirtelen nincs akadálya. Hely bőven van nálunk, és ha már Shuval és Timudussal jóba vagytok az talán elég, hogy némi bizalmat élvezettek e házban. Csak mielőtt felelőtlen vezérnek gondolnál. – előztem meg mosolyogva a feltételezését.
- Van barátod, tudod, olyan szoros fiúbarát?
- Tátárádám és a váratlan első kérdés. – mutatta be magát Hisame - Shu... - fordultam segítségkérően a könyvespolcok felé - gyertek gyorsan...

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Pént. Jan. 31, 2014 9:21 am


-Eldobni?
-Már miért is akarnád eldobni?

Pislogtak mindketten értetlenül a lányra.
-Az egy fegyver.
-Hát… igen. Bármikor szükséged lehet rá, ha mondjuk a másikkal történik valami. Mondjuk kiejtheted a kezedből, vagy eldobhatod, mert úgy tudom, hogy a fegyverek akkor is sebeznek, ha dobod őket…
-De ahhoz kell súlyemelés is ám, mert különben nem sokat ér.
-Illetve azt nem tudom, hogy eltörhetnek-e, de a páncél ugye tönkremehet, tehát lehet, hogy a fegyver is. Meg… hát az mégis csak az első fegyvered, amit ugye ajándékba kaptál. Az ajándékokat nem illik eldobni, meg ugye főleg semmit nem illik eldobni, mert lehet, hogy másnak még jól jöhet, és ha nem jöhet jól, mondjuk ha valami szemét, még azt sem lehet csak úgy eldobni, mármint ugye ez egy fegyver, tehát biztosan le kell adni valahol, mert ugye elég veszélyes eszköz.

Shu továbbra is értetlenül pislogott, és nem is tudta, hogy miként támadhatott ilyen ötlete a lánynak, de akkor hirtelen neki is eszébe ötlött valami, ami talán a megoldást jelentette.
-Vagy… ugye azt meséltem, hogy én kristályíró vagyok? Ott az olyan recepteket, amik nem kellenek senkinek, azokat meg lehet semmisíteni, és akkor növeli azt a szintedet, ami fontos a kristályíráshoz…
~Húú… most nem jut eszembe, hogy pontosan mit, mert még csak egyszer csináltam ilyet, de majd megnézem a könyvben.~
-Tehát lehet, hogy a fegyverkészítők is tudnak ilyet. Szóval ha senkinek nem kell, akkor még őket is megkérdezheted, hogy nem tudják-e felhasználni. De erről Peter biztosan többet tud, mint én.

-Azért a fejét nem kell leharapni… biztosan nem szemetelni akart.
Nyugtatta egy kicsit a lányt Timidus, hiszen őt igazából csak az lepte meg, hogy valaki csak úgy megválna bármilyen fegyvertől, ami nem utalt jó stratégiai érzékre, de ezen kívül ő már napirendre is tért volna az ügy fölött.
-A szobákat pedig ti alakítjátok ki. Illetve ágy, meg szekrény meg ilyenek természetesen vannak benne, de azon túl úgy rendezed be vagy alakítod át, ahogy csak szeretnéd. Majd Shu biztosan megmutatja az ő szobáját is, és akkor majd meglátod. Ott lakunk a legfelső emeleten.
Mutatott az épület teteje felé az orrával. Bent a könyvtárban azért elmondásával ellentétben Shu és Timidus annyira mégsem távolodtak el a céhvezértől és az újonctól, hiszen mindkettejüket érdekelték az események. Shu kívülről tudta már a könyvtár alaprajzát, és valamilyen véletlen folytán azok a keresendő könyvek, amiket előre vett, és amiknek az oda vitelére vállalkozott, csak egy-két sorral voltak beljebb, mint ahol a páros állt, így nagyjából mindent hallottak. Mindketten kuncogtak egy kicsit Hisame rájuk használt megnevezésén, és elpirultak amikor Peter ennyire jó emberismerőnek titulálta őket, és kifejtette, hogy mennyire megbízik a feltételezéseikben. Emiatt az okból kifolyólag viszonylag hamar vissza is értek a hívásra, Shu kezében kettő nagyobb, Timidus mancsai között pedig két kisebb könyvvel.
-Igen Peter?
-Jelen!

A lány saját magából kiindulva gyorsan újdonsült ismerőse segítségére sietett, és Hisame kérdésére adandó választ igyekezvén eltolni, sorolni kezdte, hogy mit találtak.
-Találtam nektek egy nagy könyvet az idomárokról, és egy még nagyobbat a főnixekről, Timidus pedig egyet a fegyverekről, és egy…
Pislantott rá a sárkány mancsai között lévő irományokra.
-…és egy képregényt, amit valószínűleg inkább magának talált.
Fejezte be elmosolyodva, és játékosan korholó tekintettel figyelte a sárkányt, kissé ingatva a fejét.
-Dehogy! Biztos őket is érdekli! Ugye?
-Majd ha céhtagok lesztek, akkor be kell jelölnötök, hogy ti vettétek ki, úgyhogy addig csak leteszem ide. Majd megmutatom, hogy hogyan kell.
Mivel több minden fontoskodás egyelőre nem jutott az eszébe, így csöndben maradt, és Peterre figyelve várta a kérdést.


(Kezd az egyetem, szóval du. 6-7 óráig ne várjatok új postot. :/ )

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Utahime on Pént. Jan. 31, 2014 2:12 pm


- Ó, szóval lefegyverezhetnek? Akkor inkább elől hordom, amíg új fegyvert nem találok, és majd később válok meg tőle. - Állapítottam meg, majd azt mondta, ez egy ajándék volna. Mármint a játék ajándéka? De hiszen minden játékban alap felszereléssel kezdenek a játékosok, ahogy itt is. Ezt nem kifejezetten gondoltam ajándéknak... A többi ruhám annál inkább. Bár abban egyet értettem, hogy ez egy szép kés, és ilyenem nem lehet másik, ha ezentúl csak pálcát használok. Márpedig akkor nem árt eltenni emlékbe.
- Kristályíró? - Néztem újra értetlenül. Más játékokhoz hasonlóan itt is biztosan többféle szakma lehet, de ezehet valódi foglalkozások alapján nevezik el. Esetleg van "elbűvölés" vagy hasonló is, de ebben a játékban elvileg nincsen varázslat, így sehogy sem értettem, mit ért ez alatt. - Ez milyen szakma?
- Tehát sok foglalkozást lehet űzni a játékban. Én is kinézek majd egyet magamnak. - Mosolyodtam el. Lehet, hogy evvel majd tudok segíteni a többieknek. És a fegyverkészítés legalább egyértelműnek hangzik, így talán tényleg odaadhatom valakinek a kinőtt fegyvereimet alapanyagnak is. Hiszen ilyen kis szintű dolgokra másoknak nem lehet szüksége...
- A legtetején? Biztosan szép onnan a kilátás. - Néz a magas tornyokra Falco. - Melyik toronyban? Lehet, hogy mi is kivennék az egyiket, ami nem foglalt még... Ha megnövök, jó felszállóhely is lehet. - Hiszen mégiscsak kényelmesebb lehet siklani, mint csapkodni, és zuhanás közben jobban lehet gyorsulni is.

Nahát, a sárkány beszél! De hogy erdő lakók? Miről csipog neki ez a madár? Bár nem ellenkeztem, mert való igaz, hogy szívesebben mászkálok az erdőben, mint a városokban. Kint ezt kevésbé tehettem meg, de amióta kikelt a madárkám, tény, hogy csak egy-kétszer mentünk a városba venni valamit. Mindenesetre ha itt maradok, később úgyis meglátják, hogy mennyire igaz, vagy sem. Ha nem maradok, akkor egyébként sem érdemes ezen rágódni. Az "újabb" jelző inkább érdekelt. Tehát több természet kedvelő is van már itt, és az egyiknek a segítőkész kislányt tippeltem. Olyan érzésem támadt, mintha valami mesébe csöppentem volna. Az elvarázsolt kislány és a palota már stimmel.
- Bizony, egész eddig az erdőben laktunk. De miután Timidusék megijesztették a pirosokkal, egészen idáig követte őket. - Magyarázza Falco. - Persze nem csak azért... néha kicsit félős tud lenni, de hamar elmúlik. - Ígérte, vagy inkább remélte a főnix.
Majd a vezér, Péter, meglepően hamar bólintott a csatlakozásomra is, de gyorsan meg is magyarázta Végül is, logikus, ha egy tag ajánl valakit, úgy az az illető kevésbé gyanús... és talán később is kidobhat, ha úgy adódik. Viszont ettől csak még inkább úgy éreztem, hogy kihasználom a kislány kedvességét. De mielőtt ezen komolyabban aggódni kezdtem volna, a sárkány újra megszólalt, és hirtelen azt sem tudtam, hogy engem kérdez-e vagy Falcot. Mindenesetre ha engem is kérdezett volna sem tudtam volna válaszolni, csak rákvörösen léptem egyet hátra, és egy meghatározhatatlan hangot adtam ki magamból.
- Nem igazán...
- Eddig még nem sokat beszélt ember fiúkkal. De szerintem lány barátja sem nagyon van. - Válaszolt a főnix. - Bár én nem tudom, mikortól hívnak valakit barátnak.  Timidus azt mondta, Shu nem a gazdája, hanem a barátja. Az én gazdám még nem érti meg amit mondok, de majd utána talán mi is barátok lehetünk. Vagy ez valami mástól függ? - Mindenki ilyen barátokról beszél, ez biztos valami fontos dolog lehet.
Majd a kislány és a sárkány visszatért néhány könyvvel. A könyveket kicsit zavarodottan megköszöntem, és igyekeztem megnyugodni, valamint a gyanús jégsárkánytól távol maradni. Tulajdonképpen még mindig nem tudtam, hogy mire jó egy céh, azon kívül hogy segítenek egymásnak a tagok. Mivel én még semmit nem tudok, így lényegében kuncsorogni jöttem volna? Mindenesetre jobbnak láttam most csak megvárni mi történik. Nem akartam csak ingyen szállást, így reméltem valami feladatot is kapok... először talán valami egyszerűbbet, bár tekintve, hogy ez egy játék még por sincsen, hogy takarítani kelljen...
- Nem tudom, én még nem voltam könyvtárban. De a gazdám szereti a meséket, és én is szeretem, amikor mesél. Viszont talán énekelni még jobban szeret, de csak olyankor, amikor egyedül van. A meséket is szokott énekelni nekem. - Fordult Timidus felé a főnix, és érdeklődve figyelte a szerzeményeket.


Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
515/600  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Jan. 31, 2014 5:20 pm

- Azta, képregény! – és téptem ki az említett tárgyat Utahime kezei, vagy épp Timudus mancsai közül – Ha én ezt tudtam volna. – a csodálkozó tekintettem elárulhatta, hogy annyira talán mégsem voltam járatos ebben a szobában, azonban hamar lapozgatni is kezdtem a füzetet és huppantam le a földre törökülésbe Timudus mellé – Ki a kedvenc szuperhősöd? És neked? – először a tollas sárkányt, majd a lányt kérdeztem lelkesen.
- Utahime, azt csiripelik a madarak, hogy szeretsz énekelni. – Hisame látványosan hol rá, hol pedig Falcora tekintett utalva arra az egy bizonyos madárra. Csak csóváltam nevetve a fejemet, majd ért el lassan az agyamig, hogy mit is mondott most a pikkelyes négylábú.
- Énekelni? – a szemeim talán a korábbinál is fényesebben csilloghattak, úgy néztem fel a lányra – Halljuk! Halljuk, kérlek!
Nos, kellett egy pár másodperc, hogy rájöjjek mit is csináltam épp most. Törökülésbe ültem, kezemben egy képregénnyel és egy szép énekért könyörögtem röpke pár pillanat alatt.  Gyakorlatilag, mint egy lelkes és türelmetlen óvodásként mutatkoztam be neki vezérhez hűtlen viselkedéssel.
- Oh. Bocsánat. – álltam fel és szinte rohantam is az asztalokhoz, hogy azonnal - a szavaikat beléjük fojtva - két székkel a vállaimon térjek vissza hozzájuk. Talán kicsit akaratosan is kínáltam hellyel a két lányt, de addig nem engedtem a továbbiakat, míg le nem ültek ők is. Így volt illendő, hogy újra a földre telepedve nyissam ki a képregényt és figyeljek fel rájuk most már minden bűntudat nélkül.
- Hisame is szeret énekelni. – gyenge próbálkozás volt ez a részemről az ösztönzésre – És a könyvtár akusztikája is nagyon jó.  – erről igazából fogalmam sem volt, de csak az lehetett.
Pislogtam gyorsan, hogy némi könny szökjön a szemeimbe és kérlelő tekintettel néztem fel Utahimére, na meg a kis Falcora.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Shukaku on Pént. Jan. 31, 2014 7:46 pm


Timidus is meresztette a szemét a torony felé, majd rábökött az egyikre.
-Abban ott. Jó magasan a tetőn. Bár Shu nem enged ki a tetőre játszani. Húú… ha beköltöztök, akkor lakhatnánk akár egymás mellett is. Nagyon sok mindent meg kell ám mutatnom, mert Shu nem mutat meg mindent. Például a viccesvizet sem. De majd meglátod. Most menjünk!
-Hát… azt igazából nem tudom, hogy lefegyverezhetnek-e. Erről majd kérdezd meg Petert. A kristályíró meg azt jelenti, hogy kristályokat írok.
-Well Duh! Na ne mondd!

A lány azonban ügyet sem vetett Timidusra, hanem elkezdte előszedegetni az egyik kristályt az eszköztárjából, de ekkor már az épületben sétáltak, így inkább későbbre hagyta.
-Szóval ezek ilyen… ilyen kristályok, amik hasonlóképpen működnek mint a potionok, csak ezeket el kell törni. Ez is le van írva a füzetemben, de a szobámban van egy prospektus is, amit én rajzoltam. Majd később megmutatok és elmagyarázok mindent.
-Mesélni is? Azt Shu is nagyon szeret! Akkor majd most már mesélhetnek majd ketten is, és mi hallgatjuk, és akkor egyikőjük mesélheti az egyik szerepeket, a másikuk meg a másikat… Shu elég bénán utánozza a fiúk hangját, talán Utahime jobban csinálja.

Mivel Shu letette az asztalra a könyveket, így szerencsére senkinek a karmai közül nem kellett kitépnie a céhvezérnek. A kérdésére azonban mindketten csak pislogni tudtak, és amikor Peter bele is kukkantott a képregénybe, akkor már meg is értette, hogy miről volt szó. Timidus csak azért emelte le ezt a polcról, mert Shu azt mondta neki, hogy ne a borítója alapján ítélje meg a könyveket, hiszen ő a legelején csak olyat volt hajlandó olvasni, amin szerepeltek sárkányok képei. Timidus megfogadta a tanácsot, és ezután már csak olyan füzetkék után kutatott, aminek a címében voltak.
-Én nem nagyon meséltem Timidusnak szuperhősöket. Garfieldet szereti nagyon, de az ugye itt nincsen, így azt én rajzolom neki. De… ha megkérdezed Chant, akkor biztosan mutat neked szuperhősös képregényeket is.
~Talán a meséknél tartja… nem tudom, olyat még sohasem kerestem.~

Ezután csak még nagyobb pislogás következett, amikor Peter és Hisame kérlelni kezdte az új jövevényt, hogy énekeljen nekik. Shu teljesen zavarban volt a jelenettől, de azért mosolygott, mert talán még sohasem látta ilyen vidámnak Petert. Timidus azonnal elfoglalta a neki felajánlott széket, majd Shu felemelte róla a sárkányt, és ő foglalta el, Timidussal az ölében, és onnan nézték tovább, ahogyan Peter és Hisame elég fura beavatási szertartást improvizált a lánynak. Timidus azért nem hagyhatta szó nélkül, és odacsipogott Falconak, nem zavartatva magát azzal, hogy Hisame is értheti a szavait.
-Mint egy nagy család. Legalább is azt hiszem az ilyen… a könyvekből valahogy így képzelem el. Az emberek pedig… mint mondtam, a mi feladatunk, hogy megvédjük őket mindentől…
~…még saját maguk butaságától is.~

Direkt befejezetlenül hagyta a mondatot, de biztos volt abban, hogy Falco emlékszik a befejezésére.

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Könyvtár

Témanyitás by Sponsored content Today at 9:08 pm


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.