Gyűlésterem

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Gyűlésterem

Témanyitás by Hinari on Kedd. Aug. 27, 2013 6:42 pm


Gyűlésterem
Mint ahogyan azt a neve is mutatja, itt kerülnek megrendezésre a céh találkozói, illetve itt lehet megbeszélni minden, a céhet elsődlegesen érintő ügyet. A helyiség közepén hosszú asztal húzódik, tíznél egy kicsivel több székkel, hogy mindenki elférhessen. A vezető az asztalfőn, a tagok két sorban foglalnak helyet. Ezeken felül lehetőség nyílik párnákat lehívni a peteknek, hogy ők is kényelemben érezhessék magukat, ha elkísérik idomárjaikat.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hinari on Kedd. Aug. 27, 2013 8:36 pm


Nehéz volt. De tudtam, hogy meg kell tennem, méghozzá minél hamarabb. Tartoztam ennyivel nekik. Tartoztam ennyivel Őneki is.

Sokáig rágódtam, mit is írhatnék, mit is kérhetnék tőlük most, még mindig bennem élt a szívszorongató érzés, hogy Lewis döntésétől függetlenül, volt, akinél később jöttem a céhbe. És gyengébb is voltam sokáig. Mélyen beszívtam a levegőt, és lehívtam a menüm, rányomtam a körüzenet funkcióra, bár tudtam, egyvalakihez soha nem fog eljutni a pm-em. Három ember… Nem voltam képes tisztán gondolkodni, pedig nagy szükségem lett volna rá. Nem voltam képes előhívni a Katanát, pedig őrá is nagy szükségem lett volna. Sóhajtottam, és kinéztem az ablakon, előttem a felnyitott panellel, amely félig eltakarta a kilátást. Nem tudtam, mennyien tudják már a céhből, lehet, hogy senki sem. Abban a másik dimenzióban máshogy számolták az időt, s Lewis csak tegnap… tegnap… Képtelen vagyok kimondani. Pedig ki kell mondanom előttük. Pötyögtem pár szót, majd rányomtam a kék gombra, és ráestem az ágyra. Még volt egy órám.

Hinari írta:Kedves Justice League Tagok!
Kérlek gyertek le a Gyűlésterembe egy óra múlva. Nagyon fontos lenne. Hinari
Megvártam, amíg mindenki megérkezik, én már jóval hamarabb ott voltam, fel-alá járkálva, magamban ezerszer megfogalmazva, mit is akarok mondani. Amikor azonban végignéztem rajtuk, minden előre eltervezett mondat kiment a fejemből. Csak a keserűség maradt, s amíg le nem ültek, én még a tekintetüket is kerültem. Nagyon féltem a reakcióiktól. Főleg Ritáétól, viszont furcsa módon a lány nem jelent meg. Szomorú voltam miatta, de nem hibáztattam. Biztosan éppen küldetésen van. Mély levegőt vettem, és belekezdtem. Nem ültem le, Lewis széke mögött-mellett álltam, nem akartam elfoglalni a helyét az asztalfőn.
- Köszi, hogy eljöttetek – hiába próbáltam, nem sikerült mosolyognom – Akivel még nem találkoztam, Hinari vagyok, kardforgató – biccentettem Jasu és Yuichi felé, s hirtelen torkomon akadtak a szavak – Lewis… Lewist megölték.
Sokáig vártam, ajkaimba haraptam, s egy jó ideig nem mondtam semmit. Küszködtem a könnyeimmel, nem szabad sírni látniuk. Hagytam időt nekik kicsit megemészteni, hagytam időt magamnak, s a másodpercek kínos vánszorgással teltek. De még nem végeztem. Hogyan is folytathatnám ezek után? El kellett találnom a stílust és a megfogalmazást is, viszont olyan kimerült voltam, hogy erre aligha lehetett bármilyen esélyem. Kiszívtak az események, napok óta alig aludtam.
- Az ő kérésére én viszem tovább a céhet – mondtam végül, próbálva inkább nyugodt maradni, mint feszélyezett és ideges. Nem tudom, mennyire sikerült, de ezen a ponton már nem is érdekelt. Kicsit megkönnyebbültem, hogy túl voltam a bejelentéseken, de jól tudtam, hogy a neheze még csak most kezdődik…


Mivel ez a gyűlés in-game szempontból elég jelentős, így kérlek titeket, hogy ne húzzuk el. Mindenki annyiszor ír és olyan sorrendben, ahogyan ő akar, de egyszer minimum írjon minden JL tag. Köszi!
Volt belőle félreértés, a 3 ember azokra vonatkozott, akik megölték Lewist, sztem aki esetleg még nem olvasta az élményt, annak érdemes. ^^

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Yurihime on Kedd. Aug. 27, 2013 10:07 pm

Vidám hümmögésem töltötte be a szobámat. A tea varázslatos illata és melegsége széles mosolyt csalt az arcomra. Nem kellett már sok, hogy elkészüljön az ital, melynek bár az íze halvány és erőtlen, mégis azokból a növényekből készült, melyet én termesztettem, és mint ilyen, az íze is zamatosabb volt. Oly' sok gyakorlásra volt szükség ahhoz, hogy egyáltalán ízletessé váljon a teám, de lassan beérik a szorgalmam gyümölcse. Reméltem, hogy hamarosan megvendégelhetem egy teadélutánon a céhtagokat *.*
Mire felszolgálhattam magamnak az üdítőt és kóstolót vehettem, addigra el is telt az egy óra, amit Hinari-sama említett a levelében. Így hát elpakoltam a készletet és felkerekedtem, hogy a kerten keresztülvágva eljussak a főépülethez, ahol a gyűlésterem is helyet kapott. Óvatosan kinyitottam az ajtót és bebújtam. Még csak Hinari-sama volt itt, hát nem késtem el ^.^ A kisasszony azonban meglehetősen gondterheltnek tűnt.
- Szép napot ^.^ - köszöntem derűsen, majd helyet foglaltam az egyik széken, és türelmesen megvártam, amíg mindenki megérkezett. Hinari-sama nem tűnt túl beszédes kedvűnek, így jobb híján a hajammal babráltam, amíg várakoztunk. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor Lewis-sama és Rita-sama nélkül kezdett hozzá a beszédhez. Körülnéztem, hátha csupán elmulasztottam őket észrevenni, ámde nem csalt a szemem, valóban nem voltak jelen. Rossz előérzetem támadt.
A szavak jelentése nyers mivoltuk ellenére hosszú pillanatokig nem vert gyökeret elmémben. Értetlen arccal pillantottam Hinari-samára, keserű vonásait látva azonban nyomás keletkezett a mellkasomban, szaporábbá vált a légzésem és könnyek gyűltek a szemembe. Gombócot éreztem a torkomban, és kerestem az okát, hogy miért is. Tudatom nem nyitotta ki a kapuit, megtagadta a belépést ennek a mondatnak, ám az erős volt, ellenállni neki nem lehetett. Utat tört magának, szétfeszítette az ajtószárnyakat és berontott. Vicc volt, egy ostoba tréfa. Ez volt az első gondolatom, hiába ismertem meg a kardforgatót komoly hölgynek. Hiába láttam az arcán a végtelen szomorúságot. A fülem megcsalt.
- Ki ölelte meg? ^.^ - csúszott ki számon az ártatlan kérdés. Hiszen biztosan csupán félrehallottam. Ám ajkaim remegtek, s lassan könnyeim is utat törtek maguknak, megállíthatatlanul. Nem értettem... nem értettem, miért mélyesztette karmait a szívembe a szomorúság. Ismertem az érzést, néhány évvel ezelőtt ugyanezt éltem át, mikor Otou-sama örök nyugalomra tért. Lewis-sama azonban nem juthatott erre a sorsra. Lehetetlen volt. Hős volt, mindannyiunk példaképe. Nemes és tiszta szívén viselte a sorsunk és védelmezett minket, pajzsával és italaival életeket mentett. Egy ilyen embert nem... nem érhette utol... Megráztam a fejem, és felálltam, dacos tekintettel fordultam az ajtó felé.
- Lewis-sama csak késik. Ha megengedik, megyek és felébresztem, bizonyára alszik - szóltam, és tétova léptekkel botorkálni kezdtem a kijárat felé. Látásom homályos volt, így megbotlottam egy székben és éreztem, ahogy kiszalad a lábam alól a talaj és elterülök a padlón. Hosszú másodpercekig úgy maradtam, nehezen engedelmeskedett a testem. Pedig fel szerettem volna állni, s továbbmenni. Remegve, erőtlenül húztam fel magam a szék háttámláján. Lépés lépést kellett kövessen, ám ólomnehéz lábaimmal kihívást jelentett a járás.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Askr on Kedd. Aug. 27, 2013 10:38 pm

Nem akartam ilyesfajta eszközökhöz folyamodnom, de meg kellett tennem. Néhány napja a tűzsárkányt elküldtem, hogy Annabellel legyen. Az utóbbi időben drasztikus változáson ment keresztül, ami rendkívül aggasztott. Le voltam foglalva a képességem tökéletesítésével, de Nestor támogatására számíthattam. Az a néhány nap az örökkévalóságnak tűnt, miközben vártam a sárkány és lány visszatérését.
- Bocsásson meg. - mondta a pet, lehajtott fejjel. - Nestornak nem sikerült kiderítenie, mi történhetett Annabellel.
- Nem. - feleltem nyugtatóan, majd a vállára tettem kezemet. - Minden rendben van. Ne emészd magadat emiatt.
Át tudtam érezni a sárkány fájdalmát, amiért "kudarcot" vallott. Nem sok érzelmet mutatott, ám a csalódottsága kézzel fogható volt. Megrázta fejét, ami egyértelmű jelet adott arra, hogy nyugtató szavaim egyáltalán nem éreztették vele, mennyire örültem annak, amiért egyáltalán megpróbálta kideríteni Annabell aggasztó viselkedését. Egész biztos voltam abban, hogy a tűzsárkány jelenlétében a kardforgató lány jobban érezhette magát. De ott volt az a mégis. Rá kellett döbbennem, hogy személyesen kell utána járnom, pontosan mi történhetett. Az igazságot akartam tudni. Ahogyan türelmetlenül ültem, egy fa árnyékában, az alvó Hatival az ölemben, üzenetet kaptam. Egy óra múlva a gyűlésteremben... Nem éreztem jót ebből. Talán pont ezért akartam, minden áron ott lenni. Talán végre kiderül, mégis mi történhetett. Nagyjából másfél óra gyalogút a céhházba, késni meg nem akartam. Megbökdöstem Hatit, mire a kis ordas nagy morgás közepette ébredt fel. Tájékoztattam a fennálló helyzetről, amitől rögtön észbe kapott. Démoni alakjába változva a hátára parancsolt, mert még farkasháton is legalább egy órát kellett vágtázni, ha időben vissza akartunk térni a JL céhházába. Nestor felettünk körözött, elvégre nemigen akarta, hogy sárkánybüszkeségén kár essen. Megállás nélkül vágtáztunk, amíg meg nem érkeztünk oda, amit ebben a világban tényleg otthonnak hívhattam. Miután kiléptem előző céhemből, azt hittem, mindennek vége lesz. A legrosszabbat akartam elkövetni, miután Shiki meghalt. De aztán végülis megleltem a helyemet, ebben az átkozott virtuális világban. Megkönnyebbülten, önelégülten sóhajtottam, ahogyan ott ültem, a démonfarkas hátán, a kapu előtt várva, aztán összenéztem a pettel. Az lassú, komótos léptekkel folytatta útját, és kicsit se zavartatta magát, ahogyan az elegáns, fényűző épületben ballagott, viszont a gyűlésterem előtt vissza kellett változnia. Nestor is nagyjából abban a pillanatban érkezett meg, s mellettem landolt. Szomorúan sóhajtott, fejét szinte a mellére hajtotta, annyira átjárta a jószágot a csalódottság. Együttérzően megfogtam a kezét, és úgy léptünk be, mindhárman, a gyűlésterembe. Néma bólintással köszöntöttem mindenkit, ám egyszerűen nem tudtam rákésztetni magamat az ülésre. Hatinak és Nestornak egy-egy selyempárnát hívtam le a részükre, de egyedül csak a fekete farkaskölyök tudott önfeledten belevetni magát az összkomfortba. A sárkány ott állt mellettem, keresztbe font karokkal, farkát idegesen lengetve, szárnyát néha meglebbentve. Az egyik szék támlájára támaszkodva vártam, vajon miért lettünk összehívva. Egyáltalán hol van a vezér? Igaz, hogy nemigen ismertem a tagot, de tudtommal nem Annabell volt a JL vezetője. Nos, a válasz hamarosan ki is tudódott: meghalt. Mély döbbenet töltött el mindhármunkat, habár a sárkány arcából nemigen tudtam érzelmeket kiolvasni. Aztán rákezdett arra a dalra, amit Shiki halálakor is ugyanúgy énekelt, Hati pedig szinkronban dúdolta. Egy álló percig a földet néztem, aztán Himére pillantottam: nem tudom, mennyire ismerték egymást, de szemmel láthatólag nemigen tudta felfogni ezt a váratlan hírt. Ment is volna "ébreszteni" Lewist, ám megbotlott. Hati már fel is kelt helyéről, s a dúdolást abbahagyva rohant a lányhoz. Aggódó nyüszítéssel, az orrával megbökte, amivel részvétét akarta kinyilvánítani. Én nem tudtam akkor, mit tehetnék a fájdalom enyhítésének érdekében. Nestor módjára, karba font kézzel álltam ott, a helyemen. Egyszerű kérdést tettem fel:
- Kik tették ezt?

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Kedd. Aug. 27, 2013 11:06 pm

Ideges voltam, ahogy az utóbbi három napban is. Rita nem jelentkezett, nem írt, semmi, szoba ajtaján hiába kopogtam se nappal se éjjel nem jött válasz. Üres volt, végtelenül üres, de legalább szólt volna, hogy nem gyakorlunk, csináljak mást addig, nem fogta magát és eltűnt. Sóhajtottam egy nagyot. Most is edzeni próbáltam, és a parancsszóval előhívtam Nijit, ez eddig sose ment, de ő megtanította, hogyan szólítsam meg a kardom, hogyan lehetek több mint, ami korábban voltam. Sok idő eltelt, mire ezt megtanultam, de megérte a fáradozás, Rita programja sűrű volt és mondhatni néhol kegyetlenül nehéz. Azonban mégis időm nagy részében Ai huginak kellett szállítanom a cukorkát, meg Ritának, mert azért nem ártott a fő próba egy édességre. Hogy ez hogy illik a programba, szerencséje, hogy megfogadtam, nem szólok bele a tanításába, ugyan is ez az a pont lett volna, amikor megkérdezem, hogy mégis a cukorka mire kell ennyi.
Egy üzenetjelzés érkezett, amit el is olvastam rögtön. Vajon Rita? Nem, valami Hinari, ismeretlen név volt számomra, de az üzenet egyértelmű.
Egy óra múltán visszatértem szokásos edzőhelyünkről és még mielőtt bementem volna a gyűlésre letusoltam. Pontban sikerült érkeznem, ami ritkaság számba ment, mégis csak először vagyok ilyenen, nem illett volna.
Ahogy beléptem az ajtón, már hárman voltak a teremben és két pet. Köszöntöm nekik, szokásos belépőmmel. Chan óta láttam pár állatidomárt, sőt még a srác ismerős is volt. Mintha Pengék Táncán ő lett volna, de a nevére már nem emlékszem. Azonban a két lány ismeretlen. Helyet foglaltam az ülő lány mellett, és ha pillanatnyi ügyet vetett rám, bemutatkoztam neki halkan. Valahogyan a hely fölött és a fő szék mögött támolygó-táncoló lány ideges lenne, vagy rendkívül türelmetlen. Vártam és hamarosan jöttek is még páran. Amikor jónak látta Hinari elkezdte a találkozót. De hisz nincs itt Sir Lewis és Rita, miért? A kérdést viszont nem tettem fel, érdekelt, hogy mégis miért.
Hamar, túl hamar megkaptam az egyikükre válaszom. Ekkor már viszont Hinari nem mozgott csak állt. Sir.. Lewis.. meghalt.. az lehetetlen, néztem mereven magam előtt az asztalt. Alig egy hónapja csatlakozott, Maxweld kíséretéhez, és.. és, NEM! Rita eltűnt Lewis meghalt, csak nem Rita ugye te nem!
Ketten már feltették azt a kérdést, ami ott volt nyelvemen, de nem akartam, a járkálót ezzel zargatni, inkább a másik személy érdekelt, most meg még inkább, hogy lehet ő is..
- Hol van Rita? - tettem fel lassan és bánatosan kérdésem. Rengeteg volna még. De talán dühömben cselekedni akarnék, azonban köt a megállapodás. Hol a Mesterem! Nem kereshetem, csak ha ő mondja, jól kivédte, hogy utána menjek, bárhol is legyen. Tudja, hogy megtartom szavam.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés

Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Jasude on Kedd. Aug. 27, 2013 11:20 pm

Belépek. Hát ez is megtörtént. Egyszer belépek a Gyűlésterembe. nem tudom voltaképp miért vagyok itt, és hogy mit is kéne csinálnom. Amióta megismertem Lewist, úgy éreztem, hogy valaki olyanra leltem, aki olyan mint én. Rokonlelkek vagyunk. Mégsem mondtam el neki még. Titkon abban reménykedtem, hogy ha meglátom, könnyebb lesz az elhatározás. Hosszú idő óta ő volt az, aki lelket öntött belém. Zhel haláláról mégsem tudtam beszélni neki.
Soha nem akartam halált látni. Mégis a tudat, hogy amióta itt vagyok egyre kevesebben leszünk, és mellőlem elfogynak az emberek határtalan kín.
Belépve azonban nem találta ott a céhvezért. Hát leültem egy kardforgató mellé. Köszöntem mindenkinek, majd a mellettem ülőnek is biccentettem. Itt ismeretlen vagyok. Senkit sem ismerek, csak Őt. Lewist.
Most is. Az a pillanat lebegett a szemem előtt, amikor belép ő is azon az ajtón, és mosolyog, esetleg a cigijét tartja a kezében. Nyeglén, egyenesesen, mint egy vérbeli filmhős.

Először nem értettem meg, hogy mit mond a szőke lány. Valami Hinari. Megfagyott a levegő, és nem tudtam levegőt venni. Egy másik, feltűnően alázatos lányka felállása reflexszerűen késztetett ugyanerre. Hangos robajlással húztam ki magam, és döntve hátra ezzel a széket.
- Az nem lehet!
Hangom végig szaladt a termen, egy időre betöltve azt. Megijedtem. Remegtem a tudattól, hogy talán jól hallottam mindent, hogy nem cseng a fülem, és valóban... valóban meghalt még valaki, akit szerettem. Fájdalmasan húztam el a számat, talán abban a pillanatban még magam sem voltam a tudatában, mennyire elbambulok. Szinte vicsorogtam, pedig nem jellemző rám.
- Akkor senkim sem marad...
Éreztem, ahogy feltör a visszatarthatatlan zuhatag. Fojtogat, szabad utat követel, de nem sírhatok. Még nem. Hátráltam pár lépést, majd vadul Yurihime szemébe döftem a saját zöldjeimet. Lehet, hogy megijesztettem.
De akkor és ott ezzel nem foglalkozhattam. Ahogy azok az átkozott pontok engedték, vagyis sokkal lassabban, mint szerettem volna, odarobogtam mellé. Belékaroltam, majd megpróbáltam az ajtó felé irányítani, ha eddig még nem indult volna el.
- Veled tartok....
De ezt már csak suttogni voltam képes.

_________________
~Adatlap~~Előtörténet~~Karakterlap~

Spoiler:

Szint:3
Élet 4 +1
Fegyverkezelés 4
Erő/Irányítás 5 +3
Kitartás 4
Gyorsaság 1 +2
Speciális képesség 2
Páncél +15

Jasude
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 79
Join date : 2013. Feb. 14.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
10/250  (10/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Szophie on Szer. Aug. 28, 2013 6:35 pm

Magamban ücsörögtem egy fának dőlve. Nem volt velem senki, még Vezér is hátrahagyott, hogy néhány mobot kergessen. Nekem nem volt kedvem vele tartani, és tudtam, hogy nem lesz baja. Nekem sem lesz bajom. Az alsó szinteken újabban simán különváltunk, lelkifurdalás nélkül.
Jót tett nekem a magány. Amióta a játékba kerültem, ritkán történt olyan, hogy egyedül maradtam. Most viszont szükségem volt erre, hogy helyre rakjam magamban a dolgokat. Túl sok minden történt ahhoz, hogy rendesen fel lehessen fogni. Túl sok minden kavargott bennem. Érthetetlenül hatott rám ki minden egyes történés, pedig egymástól teljesen külön történtek. A hétköznapok monotonságából kitörve töltötték be életem a kimagasló események, legyen az jó, vagy rossz.
A párbajom Zuval, majd amikor mesélt az új fegyveréről. A találkozásom Tachival. A nyomorúságos éjszaka, melyen álmom újra megrendítette élni akarásom, majd a reggel, mikor életemben először megosztottam sorsom történetét valakivel. Valakivel, a legjobb barátommal itt Aincrad világában. A nap, mikor Hopeot is kétségek gyötörték, amikor azzal a bizonyos legjobb barátnőmmel visszatérítettük az élet útjára. Ezek mind fontos fordulópontok voltak az életemben. Mind kihatottak arra, aki most vagyok. De nem tudtam magamban össze egyeztetni a dolgokat. Valahogy minden olyan kusza, és zavaros volt. Gondolataim kimondott, és elhallgatott szavak között cikáztak. A tetteimet vettem számításba, és érzéseimet. Nem értettem. Számomra ezek mind felfoghatatlan dolgok voltak.
És most kaptam egy üzenetet, egy üzenetet attól, akit társamként elismerek, akiben a legfelsőkig megbízok, és aki mindig számíthat rám. A Black Iron-ban történ események óta nem találkoztam vele. Nem értettem, miért ő hív össze minket, miért nem Lewis. Végül nem is firtattam a dolgot, hisz én sok mindent nem szoktam érteni.

Nagyot sóhajtva léptem be a terembe, oldalamon Vezérrel, kit nemrég szedtem össze egy vaddisznó csorda kellős közepén. A jól megszokott társaságra számítottam, arra, hogy mindenki mindenkit mosolyogva, kedvesen üdvözöl, mint ahogy az szokás. Ehelyett..
Beléptem a terembe, és sütött mindenkiről a feszültség. Hi-chanra néztem, ő volt a legidegesebb. Mintha a többiek felé is ő sugározta volna az érzést. Az ismerősök között ismeretlenek is feltűntek - talán új tagok - de nem volt kedvem őket a szokásos módon üdvözölni. Lehangolt lettem, ahogy láttam legjobb barátnőm idegességét, mely átragadt mindenre. Vártam.. Vártam, hogy belépjen vezérünk, kit én nem ismertem elég jól, mégis valamilyen szinten elismertem.
Nem jött...
A feszült pillanatok fokozódtak, ahogy szép lassan az utolsók is befutottak. Rita és Lewis sehol. Végül leültem, farkasomat ölembe vettem, és őt simogattam, hogy levezessem ingerültségemet. Nem szerettem a nyomott hangulatot. Hope-ra, Hatira, és Nestorra néztem. Valamiért zaklatottnak tűntek. Mi van itt? Történt valami? Valami, amiről csak egyedül én nem tudok?
Nem vártunk tovább, pedig Lewis még nem érkezett meg. Hinari szavakba kezdett. Szavakba, melyeket sokáig vertek vissza a terem.. sőt, az egész palota falai a megüresedett csendben. ~ Ha-lott.. ~ ejtettem ki magamban a szótagokat. Magam elé meredtem elképedve, teljesen megdöbbentem.
Nem érintett különösen meg a dolog, sosem álltam közel a vezérhez, sosem beszéltem vele, ugyanakkor mégis megéreztem a veszteséget. Ezzel közelebb került hozzám a játék szörnyűségének ereje, mely másokat már régóta mar. Én akkor, és ott értettem meg, mi is az, elfogy az életed. A tanknak, a boss ölőnek, a mi jó céhvezérünknek... befellegzett. Pedig nagy, és erős ember volt. Ha vele megtörtént, velünk is megtörténhet. Akármelyikünkkel, akármikor..
Villámként hasított belém a saját tehetetlenségem, gyengeségem. A tudat, hogy a halál senkit sem kímél. Mint kisgyerek, ki elveszíti háziállatát, és rádöbben saját halandóságára is. Nem az állatot siratja, hanem saját, véges sorsát. Ilyen voltam én.
Isten szeret gyilkolni. Élvezi, hisz annyiszor megteszi..
A gyász elhatalmasodott a társaságon. A legmegrázóbb a mi drága Himénk viselkedése volt. Könnyek szöktek a szemembe, ahogy elnéztem a lányt. Nagyokat lélegeztem eltátott szájjal. Hi-re emeltem tekintetem. Figyeltem vonásait, minden egyes rezdülését. Ő közel állt Lewishez, és most elveszítette. Pont, mint azt a kisfiút..
" És egy barátomat már elvesztettem, egy kisfiút… Nem akarlak téged is "
Visszaemlékeztem szavaira. Ezeket akkor nekem szánta. Ugyanakkor ugyanez vonatkozhat Lewisre is. Én is elveszítettem már olyanokat, akik közel álltak hozzám. Azok után folyamatosan egy dolog járt az eszemben, és néha most is eszembe jut. Ha még valakit elveszítenék, akkor..
A hideg futott végig a hátamon, a hasam görcsösen összerándult. Nem eshet Hinari is olyan gyászba, mint az enyém. Ki kell rángatnunk. Hope-ra néztem. Egyszer már vele megtettük. Remélem, számíthatok most rá. Most is meg kell tennem. A sors buta fintora az, hogy mások gyászát kell enyhítenem, mikor a sajátomat sem sikerül. De Hi segített nekem túllépni akkor, azután az éjszaka után. Hi segített Hopenak is túllépni akkor, azon a napon. Most nekünk kell segíteni rajta. Rajta, meg a többi összetört tagnak.
Köztük főleg Himének.. Szívesen mondanám, hogy sok süti, meg pár jó barát segíthet, de nem így van. Viszont ha nem is segíthetünk, akkor is meg kell próbálnunk. Mert ezért vagyunk mi barátok!
Csendesen gyászoltam a többiekkel, de én nem Lewist, nem.. Én a szüleimet gyászoltam, Hinarit, és a sajt halandóságomat.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hinari on Csüt. Szept. 05, 2013 1:56 am


Végignéztem rajtuk. Nagyon nem volt könnyű. Néztem Himét, akinek kérdésére csak mégjobban hatalmába kerített a fájdalom, az ő fájdalma is, s amikor felállt, emeltem kezem, mintha utána tudnék kapni, nehogy elessen. S visszahúztam, kezem ökölbe szorítottam: nem így kellett volna megtudniuk. Mentem volna felsegíteni, izmaim azonban nem mozdultak, s könnyes szemmel néztem végig, ahogy Hati odafut hozzá. Hallottam a fiú kérdését is, és azt kívántam, bárcsak tudnám a választ, ám most még nem volt itt az ideje. Előbb magunkban kellett ezt elintézni… Néztem Nestort is, kerestem a tekintetét, ő tudhatta, láthatta előre a jeleket. Sokkal tartoztam neki, mindennel, hogy végül nem estem bele a bánat mélységébe, ámbár továbbra is annak peremében kapaszkodtam. Yuichi is kérdezett, s tekintetem vittem tovább, kinyitva ajkaim, majd becsukva ismét. Rita hiánya is elszomorított, Ai-ra néztem, hátha ő tudja, ám végül mégis nekem kellett válaszolnom.
- Bárcsak tudnám – feleltem halkan, mindkét fiú kérdésére, lehajtva fejem. Szemeimbe hulló tincseim eltakarták az arcom, talán jobb is volt így. Fájtak a szavak, s azok, amiket hallottam, főleg Jasué, ki képes volt arra, amire én nem: odalépett a lány mellé, és együtt indultak el. Csöndben figyeltem őket, az ajkaimba haraptam, de nem mozdultam, nem szóltam: engedtem, hadd menjenek. Semmi értelme nem lett volna a rábeszélésnek, Lewis nincs a szobájában, ő… bárcsak itt lenne.

Szophiera néztem, s ő énrám, eszembe jutott az a nap, amikor ilyesmiről beszélgettünk. Próbáltam mosolyogni, jelezni neki, hogy megvagyok, de egyáltalán nem voltam. Próbáltam szavakkal segíteni, hogy mint Nestor nekem, most én legyek az, akire támaszkodhatnak, de nem léteztek szavak, mik elegek s jók lettek volna. Tehetetlen voltam, nem elég erős ahhoz, amit bírnom kellett volna. Éreztem, ahogyan előtörnek könnyeim, s végigfolynak arcomon, csöndesen, mint akik már ahhoz is fáradtak, hogy hangot adjanak magukról.
- Három ember – kezdtem, hangom rekedt és halk volt – Ennyi tudok csak. A Kezdetek erdejének sűrűjében, követték őt… - nem voltam képes folytatni, nem is biztos, hogy hallották. A fejemben a sárkány dallama járt, s a zene, mi hívott, csalogatott egy másik világba. Erőt merítettem belőlük, szükségem volt rájuk, ahogy mindenkire a jelenlévők közül. Szükségünk volt egymásra… hisz többek voltunk, mint céhtársak.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Szophie on Pént. Szept. 06, 2013 5:26 pm

Én azok közé tartozom, akiket a legkevésbé érintett meg a hír. Ahogy néztem megtört társaimat, másra sem tudtam gondolni, én is ilyen voltam. Átéltem a halál fájdalmát, és bár az még a kinti világban történt, még mindig gyötör. Egy dologra viszont jó volt.. Át tudtam érezni mások fájdalmát, és segíteni tudtam nekik a magam módján. Ha már egyszer saját magamat nem tudom kihúzni a gyászból, meg kell próbálnom a többiekkel. Sajátomnak éreztem a feladatot, hogy összerázzam a csapatot. Hina..Céhvezér-sama mosz képtelen ilyesmire. Ahhoz túlságosan összetört.
- Mégis kit érdekel.. - motyogtam magam elé durcásan, majd fölpattantam a székemről, és hangosan folytattam.
- Talán attól jobb lesz, ha tudjátok, ki tette? - kérdésem mindenkihez intéztem. - Lewis talán azt akarta, hogy itt csücsüljünk, és sírva merengjünk az élet elmúlásán? - nem tudtam, mit akarok kihozni a szövegemből, nem tudtam, mit is mondhatnék, csak mondtam, mondtam, és mondtam.. mint mindig. - Ő azt akarta, hogy küzdjünk a kijutásért, és segítsünk a gyengéknek! Egy hős céhet alapított! - szemem izzó vörösében csillogott a szavak hatalma. Abban a pillanatban magaménak éreztem a feladatot, az egész világ megmentésének súlyát, a magasztos célt.. - Ezért kell küzdenünk! Itt nem hősök születnek, ide eleve hősök kerülnek be! És siránkozó, gyenge alakokra nincs szükségünk! - kis szüntet tartottam, amíg végig néztem a társaságon, majd nagy levegőt vettem. - Aki bőgéssel akarja eltölteni az idejét, az előtt nyitva áll a kapu, távozhat közülünk, nincs szükségünk ilyesfajta nyámnyila alakokra! - én magam is éreztem szavaim ridegségét, de úgy tartottam, igazam van. - Aki képes felülkerekedni, és továbbra is a harcra összpontosítani, csak az maradjon. - nem tudom, honnan vettem, hogy én csak így ítélkezhetek mindenki felett.. Valószínűleg a sok éves vezetői állásom miatt gondoltam azt, hogy szabadon kitehetek onnan akárkit.. Persze ezzel nem azt akartam elérni, hogy mindenki elmenjen, csak annyit, hogy ne sírjanak annyit, és ne zárkózzanak be.
- A történtek mindnyájunkat megráztak. - folytattam csendesebben. - Minden, és mindenki gyászba borul. De ettől függetlenül nem kell kisgyerek módjára kiakadni! Nem engedhetik meg maguknak a hősök, hogy egy ember - megjegyzem számunkra nagyon fontos ember - miatt így kiakadjanak. Mi az egész világ terhét cipeljük a vállunkon, ki kell jutnunk, és kijuttatnunk a gyengéket, segíteni a bajba jutottaknak, harcolni a gonosz ellen! - hova is akartam ezzel kilyukadni? Nem tudom, hogy zárjam le a szövegem!! Mit tegyek? O.O Asszem.. - Szóval elég a rinyálásból, vissza dolgozni, aki gyászolni akar, tegyen virágot, meg gyertyát a Black Ironba, vagy tudom is én.. - ezzel felkaptam ásítozó farkasom az asztalról, az ölembe vettem, és leültem, ezzel jelezve, hogy befejeztem. És hogy várom a szitkokat mindezek után.. Mert amiket a fejükhöz vágtam, nem épp kíméletes módszer volt.. Jobb lenne, ha a továbbiakban mellőzve lennék egy picit..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Vas. Szept. 08, 2013 7:51 pm

Utánam még érkeztek páran, és ahogy Lewis, írta korábban tényleg sok lány van, de ő már nincs... szomorúan lehajtottam a fejem és hallgattam a többieket. Ketten elindultak kifelé, hogy felébresszék a szunyókáló Lewist, én viszont elhittem Hinarinak amit mondott, ahogyan azt is ahogy Rita hollétéről nem tudott mit mondani. Igaz is kitudja, merre járhat. Gyűlés után megkérdezem Hugitól, lehet randi vagy szörny van a háttérben, vagy csak késik. Rita ezen oldalát még nem ismerem. Hinari is elsírta magát, ahogy a többiekből legtöbben. Talán eddig azért tudtam magam tartani, mert még nem ismertem őket eddig, valamint egy férfi sosem sír képet fenn kell tartani. Valósan rosszul esett Lewis halála, de én mindig is vidám voltam, és most ebben a helyzetben sem tudok elegendő erőt összegyűjteni, hogy sírjak. Meg az is tartja még bennem a lelket, amit Ai hugi mondott, ők amúgy vidámak, és most rajtuk végig nézve érthető okokból pont az ellentéte látszik. Hátrakötött hajamból pár tincs csak kicsusszant a kötésből és megadta magát a gravitációnak, így a padló felé lehajtott arcom elé is belógtak a hosszú szálak, hogy kitakarjanak előlem némi látóteret. Sírnom kellene, most az volna a természetes, de nem ment. Pedig Lewissel még találkoztam is, felnéztem rá, és fura mód azon a küldetésen hagyta, hogy kibontakozzak annak ellenére, hogy hozzá képest zöldfülű voltam. Azonban Hinari szavai.. amiket ezután mondott, három ember, égett elmém táptalajába, három ember, kik követték és ezután meghalt Lewis. Könnyen összeállt a kép. Ebben az egy pillanatban könnyek szöktek a szemembe, de csak épphogy egy pillanatra. És ekkor felszólalt, az a másik hang, Szophie, azt hiszem így hívják. Lehajtott fejjel figyeltem szavaira, a kezdődő kényszer, ami kúszott fel a torkomon, Hinari többet tud, mint amit mondott, Szophie mégis arra kér minket, hogy lépjünk túl a fájdalmon és éljük úgy a jövőt, ahogyan eddig tettük. Igaza van hosszútávon. Azonban, ahogy rajtam is egy pillanatra eluralkodott, az az érzés, amit korábban a csuklyás jelenlétében éreztem.. ne.. villant át az agyamon, három ember, köztük lehet a csuklyás. Nem akartam szavába vágni így végig hallgattam érveit. Amint visszaült, akkora már én is felnéztem és pontosan rá. Meg kell jegyezzem ezt az arcot, aki képes bármilyen letargiából, vagy végtelen mély kérdésből is hervadatlanul kijönni. Szophie, tároltam a nevet a kép mellé. Ez egy igen bonyolult folyamat volt általában és hosszadalmas. Most sikerült gyorsabban, meglátom a minőség rovására ment-e.
- Szeretnék elsőnek is részvétet nyilvánítani mindenkinek, aki jobban ismerte Sir Lewist, nem régiben csatlakoztam hozzátok, és szörnyű, hogy ez történt. Engem érdekel, hogy mi történt.. keresek valakit, egy gonosztevőt. Lehet.. - hagytam közte szünetet - köztük van. Előttem Szophie kész érveket hozott fel, hogy túlléphetünk és csak a jóra emlékszünk Lewissel kapcsolatosan. Folytatjuk a JL szabályi alapján életünk. És segítjük, az elesetteket, gyengéket. Elcsuklott a hangom, és újra lehajtottam a fejem öklömmel kitöröltem egy könnycseppet szememből majd folytattam. - Ki kell jutnunk! Azonban támogatok bármiféle kutatást, ezek alakok iránt. - fordultam Hinari felé - kérlek, mondd el, amit tudsz, fontos lenne, hogy tisztán lássuk, bosszúval, vagy mással van dolgunk. Komolyan érdekelt a téma, az emberek kicsinyessége végtelen. Vagy öncélú akaratból bármire az égvilágon képesek, csoportba tömörülve akár lealacsonyodhatnak a férgek szintjére is akár. Lewis vagy a JL ellen volt ez a támadás? Ez az, ami igazán foglalkoztat már. Letettem öklöm az asztalra és jobban megszorítottam, majd inkább visszaültem. Ezt a kérdésem még tartogatom, fáj, szinte mindenkinek fáj. Előbb tisztulnia kell a fejeknek. Még ránéztem Szophiera, lehet ő már most nem kedvel ezért, mert én mégis a keresést és bővebb kifejtést kértem. Azonban ez lehet fenyegetés az egész céhre nézve. ahogy elnézem őket, egytől egyig erősebbek lehetnek nálam, arra már megtanított ez a játék, hogy a külső mit sem ér. Csak a pontok számítanak, semmi más. Semmi más.. biztos ez?


_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés

Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Askr on Hétf. Szept. 09, 2013 3:05 pm

Rosszallóan, együtt érzően csóváltam fejemet. Nestorra néztem, mintha őtőle várnám, mit is kéne tennem. Azok a ragyogó, ég kék szemek az enyéimmel találkoztak, ám nem vezettek rá a válaszra. Legalábbis egyelőre nem. Hati empátiája meglepett volna, ha tényleg nem lenne ilyen siralmas a helyzet. Az, hogy odament a lányhoz, hogy a lelki támasza legyen, igen furcsának tűnik egy olyan teremtménytől, mint a démonfarkastól. Ahogyan ott álltam, a tűzsárkány kezét fogva, szinte megijedtem, ahogyan Szophie lereagálta a történéseket. Nem sok közöm volt Lewishez, nem is ismertem, de akikben tartotta a lelket, annak azért az, amiket mondott, mindenképpen fájhatott. Összenéztem Nestorral: ismét tanácstalanul hagyott. Egy szót se szólt, csak nézett engem, mintha pont ő várná tőlem a megfelelő lépést. Ahogyan Hati együttérzése, úgy ez is felettébb új volt. Érzelemmentes arccal hallgattam végig Szophie dorgáló szavait. Ismételten fejet csóváltam: nem tetszett nekem az, amiket elmondott. Igaz, amiket mondott, de úgy tűnt, nemigen ismerte Lewist, hogy ésszerűbb, odafigyelőbb véleményt fejtsen ki. Én sem ismertem az egykori vezért, de tény, a JL - ahogyan a YJ is - egy hősies céh. Valahol, valakitől ezzel kapcsolatban hallottam egy igen igaz mondást, de nem tudtam felidézni. Talán ha eszembe jut, azzal segíthetek. Úgy tűnt, a sötétkék sárkány tudta, mit akarok tenni, mivel egy elégedett morgást hallatott, majd aztán ismét rákezdett a dalra. A dalra, amely az utóbbi idők során rengetegszer hallottam. Már én is megtanultam, Nestornak köszönhetően.
Szophie monológja után egy ismerős fiú következett. Nagyon ismerős volt... azt hiszem Yuichinek hívták, vagy ehhez hasonlónak, és a Pengék táncán küzdöttünk meg egymással. Így, utólag észre vettem: hibát vétettem, és végül is az idomárlány nyitotta fel a szememet rá. Nem figyeltem Annabell érzéseire, mennyire fájdalmas olyan emberekről beszélni, akik egy számára fontos személyt öltek meg. Sokkal nagyobb kínt élt át, mint én, Shiki halálakor. És én még végezni is akartam magammal. A többszörös megjegyzés, miszerint ki kell jutnunk ebből a játékból igaz volt, de amint újabb kíváncsiskodó szavakat eresztettek el, nem tudtam tétlen maradni. Nestorra néztem, és ő meg énrám. Elengedtük egymás kezét, jobb mutatókarmával pedig a gyászoló lányra mutatott. A dal abbamaradt.

- Oda. - mondta, szinte elhadarva, és példát statuálva odalépett Annabell jobbjára, és egy nyugtató zümmögés közepette megfogta kezét. Dühömet lehunyt szemmel próbáltam eloszlatni. Miután ez sikerült, - legalábbis nagyjából - még a sárkánynál is lassabban közeledtem a kardforgató lány felé. Szörnyű volt ilyen állapotban látni: a kissé csendes, de jó kedélyű Annabell nem olyan, mint régen. Talán inkább ez ösztönzött arra, hogy odalépjek, és Nestor példájára megfogjam bal kezét, éreztetvén: vele vagyunk. Egy kicsit vártam, aztán lesütött szemmel csak ennyit mormoltam:
- Várjunk egy kicsit. - Így, belegondolva a régi, csendes énemre hasonlítottam, vagy akár a tűzsárkányra. Viszont így, hogy én kezdtem bele a "faggatózásba", sokkal rosszabb volt. - Bocsáss meg. - suttogtam a lány fülébe, aztán tekintetem ismét Nestorral találkozott, aki csupán egy bólintással jelzett.
- A fájdalom nehéz teher. A bosszú rögös út, de egymásba torkollik. Nestor tudja, hogy van ez. Nestor Shikit vesztette el és Nestor még nem fizetett meg érte. De megfog. Kamatostul. Az ember azért áll bosszút, mert igazságosnak találja. - mondta a többieknek, aztán Annabellhez fordult, egy biztató félmosollyal az arcán. - A hősök sosem halnak meg... - Ez volt az, amire gondoltam. De Nestor honnan tudhatta mindezt? Lenyűgöző egy teremtmény.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Yurihime on Hétf. Szept. 09, 2013 3:39 pm

Megrezzentem, ahogy az elboruló szék hangosan koppant, és a vörös hajú kisasszony hangja csattant, akár egy ostor a hátamon. Indulat és keserűség járta át azt a hangot, teljesen más hatással volt rám, mint Askr-sama farkasának vigasztaló nyüszítése. Olyasmit fogalmazott meg, amit én képtelen voltam. Éreztem, ahogy segítő kezek lelnek rám, üres tekintetemmel pedig felnéztem azokba a zöld íriszekbe. S végül bólintottam. Ketten együtt sokkal könnyebb volt haladni. Együtt minden egyszerűbb és könnyebb, most sem volt másképp. Ám zsibbadt tudatomba újabb hang férkőzött be még mielőtt kiléphettünk volna a teremből. Az ajtóban torpantam meg, s nem hagytam a kisasszonynak, hogy tovább támogasson, noha vajmi kevés erőm volt ellenkezni. Ökölbe szorult a kezem, fogaim pedig csikorogtak a szavak hallatán. Ismeretlen érzések lettek rajtam úrrá, remegő kezemmel pedig intettem, hogy az áttetsző képzeletbeli tábla megjelenjen előttem. Be kívántam bizonyítani mindenkinek, hogy Lewis-sama életben van egyszer s mindenkorra, akkor talán nem fognak így beszélni róla. Azonban a lista, ahol barátaim nevei sorakoztak volna, hiányos volt. Szinte éreztem, ahogy két hadsereg egymásnak feszül lelkem mélyén. Magyarázatot szerettem volna kérni rá, hogy miért nem láttam a hősies lovag nevét, ám ahogy felnéztem és végigtekintettem az ábrázatokon, a felismerés elnyomta a tagadás csapatait, már én magam is képessé váltam megválaszolni a kérdésemet. Egy csapásra minden értelmet nyert előttem. Elhatalmasodott bennem egy érzés, melyről azt hittem, nem is létezik a szótáramban, ám most ez akadályozta meg, hogy könnyeim előtörjenek. Fátyolos tekintetem elsötétedett, és az ajtóban állva, háttal mindenkinek szólaltam meg.
- Nem vagyunk hősök. Egyikünk sem az. Gyengék vagyunk hozzá vagy gyávák, vagy mindkettő. Egy igazi hős bátor, s nemcsak életet ment, de a sajátját is képes kockáztatni ennek érdekében. A hősök reményt adnak a bajba jutottaknak, célt a céltalanoknak. Lewis-sama igazi hős volt, és mi vagyunk a gyengék, akiknek segített - megfordultam lassan, hogy szembenézhessek Szophie-samával - Lewis-sama megérdemli, hogy méltóképpen tiszteletet adjunk az emlékének. Nem vagy több, mint egy kislány, aki anélkül ismétli azt, amit hallott, hogy ismerné a terhet, amit a többiek a vállukon cipelnek. Nincs jogod megállapítani, hogy kire van szükség, s kire nem - suttogtam lehajtott fejjel, majd ismét megfordultam és az ajtó felé néztem. Nem bírtam tovább, de könnyeimmel küszködve még kötelességemnek éreztem, hogy elmondjak valami fontosat.
- A bosszú... helytelen. Ne... - elvékonyodott a hangom, már képtelen voltam befejezni. Meg-megrázkódtam, s hogy a többieket kíméljem, inkább erőt vettem magamon és kiléptem az ajtón. Ám lábaim nem vittek tovább, a fal mellett estem össze. A fájdalom fojtogató ereje hatalmába kerített és sós cseppeket csavart ki szememből, megállíthatatlan folyamot fakasztva.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hinari on Hétf. Szept. 09, 2013 6:45 pm


A beállt csöndet Szophie törte meg, s az elején el is mosolyodtam, hisz ismertem… aztán szavai talán még az eddiginél is nagyobb csöndet hagytak maguk után. Részben igaza volt, mégis… a stílus is fontos volt, bár én tudtam, amit a többiek nem, hogy valószínűleg ő is ezerszer elmondta ezeket magának… de valahogyan képtelen voltam most a megfelelően reagálni rájuk. Előbb össze kellett szednem a gondolataimat, de miközben ezzel és a sírással küszködtem, sokan megelőztek. Yuichi szinte azon nyomban folytatta, én magam elé nézve hallgattam mindkettejüket, s közben Nestor is énekelt… az egész helyzet olyan szomorú volt, de egyben megadta a lehetőséget a továbblépésre, vagy legalábbis annak első lépéseire… feltéve, ha el tudtuk fogadni a tényeket önmagunk előtt. S hogy én el tudtam-e? Nem… bár az idomárlány monológja sokmindenre rávilágított. Letöröltem a könnyeim, miközben újak folytak végig arcomon, nem sírtam, de abbahagyni sem tudtam. Az elmúlt napom jártak a fejemben, és hogy Lewis vajon mit szólna, ha mindezt látná…
Hirtelen történt, valamiféle melegség járt át, s amikor felnéztem, Nestor és Askr állt mellettem. A sárkány karmai óvón fonódtak a kezem köré, és akaratlanul is engedtem az öklömből, kinyitva tenyerem, és viszonozva a kézszorítást. Mélyen belenéztem a pet szemeibe, majd bólintottam, ajkaim hangtalan köszönömöt formáltak. Balomon a fiú állt, közelsége megnyugtatott, de össze is zavart. Pontosan azt a két szót ejtette ki, amit Lewis is írt nekem, valószínű a halála előtti pillanatban. Összeszorult a torkom, képtelen voltam válaszolni neki, újra eszembe jutott a perc, amikor megkaptam a pm-et e két szóval. Ami akkor történt, s azután… enyhén megráztam a fejem, próbáltam nem emlékezni rá, de túl erősek voltak az akkor engem ért benyomások. Beszívtam a levegőt, de nem fújtam ki, bent tartottam, amíg csak lehetett. A hősök sose halnak meg… Talán igazad van, Nestor. Ahogy mindig. Végignéztem a céhtársaimon, Szophie Vezérrel az ölében ült, s hallgatta a többieket, Yurihime éppen a menüjével bajlódott, nekünk háttal, s amikor már azt hittem, ki fog lépni azon az ajtón, mégis megszólalt. Nem tudtam, dühből, elkeseredettségből beszél-e, vagy tényleg komolyan gondolja. Lesütöttem szemeim, majd inkább feléje fordultam, pont akkor, amikor ő is felénk nézett. Fejemben egymást kergették a gondolatok, s bár nem tudtam megfejteni, reméltem, Hime nem a gyásszal kapcsolatban vágott vissza Szophienak. Nagyon nem jó ez így. Nem kéne összevesznünk.

Kifújtam a levegőt, és megkerestem a szemkontaktust minden jelenlévővel, szomorúan néztem Hime után, aki mégis elment, ám sírását idáig hallottam. Viszont én voltam a vezér, Lewis rám bízta a céhet, és tagjai jóllétét is. Nekem kellett válaszolni, reagálni és dönteni is.
- Amikor a céhbe kerültem, egy cseppet sem éreztem magam hősnek, kicsi és gyenge voltam – hangom hiába volt eleinte halk, szinte hasította a levegőt – De az idő, Lewis és ti, mindannyian megtanítottatok rá, hogyan változtassak rajta, s úgy gondolom, képesek lehetünk a hős nyomába lépni. De mindennek kell időt hagyni, a gyásznak is, hiszen csak nekünk lesz rosszabb, ha erőnek erejével vetjük el az érzést… - kis szünetet hagytam, majd az idomárlányra néztem - De értelek, Szophie, és egy kicsit örülök is, hogy így gondolod – mosolyogtam rá, s ha a többiek nem is, de mi ketten értettük, miről van szó. Hogy képes volt kimondani mindezt, azok után, ami a szüleivel történt... – De nem mindenki állhat hozzá ugyanúgy, ahogy te, mindenki a számára legmegfelelőbb utat választja majd. Biztos vagyok benne, hogy nem fogunk megtörni e nyomás alatt, de neked is meg kell értened, s időt hagyni nekünk. Én… - nyeltem egyet, s körbenéztem - nekem fontos a céh és minden céhtag, s nem szeretném, ha bármiféle ellentét kialakulna közöttetek… közöttünk – itt szünetet tartottam, nem tudtam hirtelen, hogy hogyan folytassam, hogyan adhassam még ezeknél is jobban a tudtukra, hogy a vitának semmi értelme. De talán mindketten megnyugszanak, ha kimondják, amit ki kell, kieresztik a gőzt, mégis… nem a másiknak kéne, az csak nézeteltéréshez vezet, ami semmiképpen sem jó. Sóhajtottam, egyszerre rámtört a fáradtság, meginogtam, s lehet el is estem volna, ha nem támasztottak volna két oldalról.

- Ami pedig Yuichi kérdéseit illeti, én is csak annyit tudok, amennyit elmondtam – mondtam szomorúan, veszítve az előző monológ határozott stílusából – Mindenesetre óvatosabbnak kell lennünk, hisz nem tudhatjuk, mivel állunk szemben, de talán pont az éberségünk miatt nem leszünk célpontok egy darabig – számomra is valószínűtlennek tűntek a szavak, de bele kellett kapaszkodnunk ebbe a ténybe - Ha akartak volna, megöltek volna engem is ott, az erdőben, még aznap, amikor Lewis után szaladtam – mondtam ki végül, s éreztem, hogy bővebb magyarázatot igényel a dolog – Lewis írt nekem… egy pm-et, s amikor megnyitottam a térképet, akkor tűnt el végleg a markere… odarohantam, de már senki nem volt ott… - újra könnyek szöktek a szemembe, szavaim elakadtak, de egyelőre nem akartam többet beszélni. Talán már ígyis túl sokat mondtam…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Szophie on Kedd. Szept. 10, 2013 8:11 pm

Végig hallgattam társaim szövegelését. Csendesen, átgondolva minden szót. Mérlegeltem, és elemeztem a hallottakat a saját furcsa felfogásmódom szerint. Elég szélsőséges volt a dolog. Olyan hangulat teremtődött, amilyet még sosem éreztem ezen palota csodás falai között. Esetleg egyszer.. Most viszont mindenki ott állt, és a saját elgondolásai alapján cselekedett, a saját érzelmi befolyása alatt lépett. Egy újabb sóhaj hagyta el a számat.
A fura srác, aki eddig némán kuksolt, most butaságokat beszélt. Bosszú.. Cöhh.
- Nem támogatnám az ötletet. - suttogtam magam elé. Butaság, reménytelen kapaszkodó ez, semmi több. Felesleges lenne, és érdemtelen. Nem illik a céhhez. Megkeresné azokat, akik tették.. És akkor? Akkor talán végezne velük.. végeznének velük. Ekkor döbbentem rá, hogy talán mennyivel másabb elképzeléseim vannak a dolgokról, mint nekik. Én sajnálnám azokat megölni. Pedig bántották Lewist, és mégsem tudnám megtenni. A szüleim gyilkosait sem ölném meg, még csak a szemükre sem vetném. Az számomra szörnyű kegyetlenségnek tűnik. Az én elképzelésemben egy olyan hely volt eddig a JL, ahol mindenkit megvédünk. Nemtől, kortól, indikátortól függetlenül. Pedig de buta is vagyok én! Hisz benne is van a törvényekben, hogy a pirosakat börtönbe kell juttatni. Mégsem akarnám.. Hisz ők is csak emberek. Akármit is csináltak, kijár nekik a szabadság. Legalábbis Szophie világában.. Ahogy a kis Hime rendesen kiborult, megértettem, mennyire másak a nézeteink. Egy kissé fel is húztam magam az elhangzottakon. Mintha a kisasszony egy teljesen más világban élne. Vagy én élek ott? O.o Nem ismerném a terhet, amit a többiek a vállukon cipelnek? Ismételgetem azt, amit hallok? Én nem értenék semmit? Nem, ő nem ért semmit! Vagy.. Most mi van?
Egyáltalán nincs igaza! Szerintem nem is ilyen egy igazi hős!! És mi van a hétköznapi hősökkel? Az semmit nem számít, hogy segítettem egy egyes szintűnek, hogy egyáltalán képes legyen elélni ezen a helyen? Hogy ne halljon meg? Az tényleg semmiség..Tényleg, semmit nem ért az erőfeszítésem! Csak mert nem áldoztam az életem, meg nem mutattam példát, hanem egyszerűen csak magyaráztam. Igen, csak a sárkányokkal küzdő, királylányokat mentő lovagok számítanak igazi hősnek, hát persze.. Felpattantam a helyemről.
- Szerintem hős az, aki képes kiállni a céljaiért. És ezen a helyen hős az, aki képes kiállni másokért. Nem muszáj életet menteni, nagy dolgokra gondolni, nagy eszméket végrehajtani. Elég lenne annyi is, hogy boldoggá teszel másokat. Még te is hős vagy! Hisz észrevetted, amikor boldogtalan voltam, és felderítettél a virágaiddal. Ne merd rám azt mondani, hogy gyenge vagyok, még akkor sem, ha így van. Ne merd azt mondani, hogy nem értem a fájdalmatokat, ha nem ismersz. És ne merd kijelenteni, hogy nem vagyok hős, csak mert nem hercegnőmentő királyfi vagyok, hanem mással próbálok segíteni. Az én meglátásom azt hiszem, nem hasonlít semmilyen tekintetben a tiédre, sőt senkijére itt. - fújtam egyet. - Hinari, nincs semmi baj. - mosolyogtam a lányra. - Nincs ellentét, csak nézetek közötti különbségek. És én ezt végre megértettem. Máshogy látom a világot, mint a többiek. Mindig is így volt ez. És azt hiszem, ti is máshogy látjátok, mint én. Ebben persze már semmi újdonság nincs. - Közben megérkezett Rita is. Hál' Istennek tehát miatta nem kell aggódnunk. Remek.^^ Meghallgattam a mondandóját, és elgondolkodtatott. Tetszett a meglátása. Végül előre lépkedtem, és mosolyogva meghajoltam. - Örülök, hogy részt vehettem ezen a beszélgetésen, de többet már nem kérek belőle. - Tovább libbentem, és Hinari mellett még megálltam egy pillanatig. - Sajnálom, de képtelen vagyok most itt maradni.- suttogtam neki, és elugráltam, egyenesen ki a kapun a természetbe.. A mezőkre vágytam, ahol mobok, és aranyló rétek között letisztultan elgondolkodhatok a továbbiakkal kapcsolatban.

/A Hinarinak tett ígéretem, és Rita beszéde miatt változtatás történt../


A hozzászólást Szophie összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 11, 2013 3:57 pm-kor.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Rita Hanami on Szer. Szept. 11, 2013 2:51 pm

Az utóbbi napok egyre inkább kezdtek besűrűsödni a számomra, a céhes dolgok, Yuichi tanítása, a bolt, másoknak tett ígéreteim és a saját fejlődésem teendői lassan kezdtek túlcsordulni a tűréshatáromon és egyre inkább éreztem, hogy ha ez így megy tovább szimplán becsavarodom. Sok dolog járt a fejemben, sok mindent nem tisztáztam le magamban amiket minél inkább húztam annál nagyobb stresszt helyezett a vállamra. A boltban történt beszélgetésemkor Hinarival rádöbbentem, hogy nincs valódi célom ebben a világban, csupán létezem és sodródom az árral. Szükségem volt egy kis pihenőre és egy kis magányra. Önző módon senkinek nem szóltam, úgy tűntem el, hogy egy árva pm-et sem hagytam senkinek. Talán szemétség volt tőlem, de nem érdekelt. Az elmúlt napokat csak is a saját magam gondjaival töltöttem és csak a saját kényelmemmel törődtem. A boltot bezártam és igyekeztem úgy kicsinosítani, ahogy régebben is terveztem valamint felkészítettem az új  Tier 2-es fegyverek számára. Változtattam a külsőmön, ami remélhetőleg már nem csak egy apró „kicsapongás lesz mint mikor levágattam és kiszőkítettem a hajam. Ezzel együtt pedig próbáltam változtatni a belsőmön is. Átgondoltam, hogy eddig miként éltem, újra felidéztem az elmúlt hónapok, évek eseményeit és próbáltam helyretenni a gondolataim. Ezen felül pedig próbáltam finomítani a kardforgatási technikámon, olyan mozdulatsorokat gyakoroltam, amiket eddig talán még senki sem próbált, hogy megalkothassam a saját, csak rám jellemző harci stílusom több-kevesebb, de egyenlőre inkább kevesebb sikerrel. Hinari üzenete a lehető legrosszabbkor villant fel a kijelzőmön, ugyanis épp egy csapat mob társaságát élvezhettem. Egymagukban nem voltak erősek, de a sok lúd disznót győz taktika sok esetben sikeres így oda kellet figyelnem, ha nem szerettem, volna komoly gondot okozni magamnak. Csupán jóval később olvastam el az üzenet tartalmát, ami nem volt épp egy regény.
Egy óra múlva? Már most késésben voltam. A cuccaim közül, gyorsan előhalásztam egy hazatérés kristályt majd sietős léptekkel indultam el a céhépület felé. A gyűlésterem ajtaja csukva volt, valószínűleg már mindenki ott volt így óvatosan nyitottam be és így talán sokan észre se vették a jöttemet. Belépve megdöbbentve láttam ahogy sokan sírnak vagy a könnyeikkel küszködnek,mindenki zaklatott és ideges volt. Percekig hallgattam, ahogy mindenki sorra felszólal és elsőre sok mindent nem értettem meg, de a lényeget igen. Lewis halott! Mellbe vágott a tudat, hogy a vezérünk meghalt. Szophie szavai azonban még inkább sokkoltak de egyben elgondolkodtatott.
- Attól, hogy mások a nézeteid még te is a céh tagja vagy! – Szólaltam fel hangosan. – Nem az tesz minket egy közösséggé, céh mert ugyanolyan vagy igencsak hasonlóak a gondolataink, hanem az, hogy képesek vagyunk megérteni és elfogadni egymás szemléleteit. Egyetértek abban, hogy nem az, az igazi hős aki sorra menti meg az életeket és űzi a rosszakat. A valódi hős az aki megvédi a számára fontos embereket és nem engedi, hogy a bánat, a keserűség és a gyász töltse meg a szívüket. Ezen az alapon viszont mindannyian elbuktunk mint hősök és ha most hagyjuk, hogy a gyász felülkerekedjen rajtunk és, hogy a céh darabokra hulljon szét akkor azzal csak azt érjük el, hogy Lewis is elbukjon mint hős. – A kezeim ökölbe szorultak és végig néztem a JL tagjain. Most döbbentem rá mis is számomra a legfontosabb. Megvédeni a céhet és annak minden tagját! – Soha többet nem fogom hagyni, hogy ehhez hasonló gyűlésen kelljen részt venni. Nem akarom többé így látni egyetlen JL tagot sem. Minden erőmmel azon leszek azon leszek, hogy megvédjem ezt a céhet és mindenkit aki csak benne van.

_________________

Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
10/1300  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Csüt. Szept. 12, 2013 12:53 pm

Nestor megértette, mit érzek, később, ha kell egyedül megkeresem a hármat, és vagy Lewis után megyek, vagy legyőzöm őket. Többiek elutasították egyértelműen a bosszút. Azonban így Ai szavai lennének semmisek, egy család tagjává váltam, amikor beléptem azon a hatalmas kapun. És azért akartam belépni, hogy segítsem őket egyértelműen. Egy társunk meghalt.. a vezér Lewis. Akkor most ne védjem meg a családtagot? Ahogy hallgattam őket tovább, arra a következtetésre jutottam, hogy jelenleg szüneteltem, mind a saját kutatásom, mind a bosszúszomjam. Abban igazuk van, az sem old meg semmit, hisz annak a háromnak is lehet céhe, aztán meg ők.. és így egy körforgás lenne. Jobb lesz csihadnom, lehajtottam a fejem így elsőre csak annyit hallottam, hogy mögöttem nyílik az ajtó. Biztosan Yurihime volt az, szavai keserűségtől csengtek, és hamarosan a folyosót is betöltötte hangos zokogása. Hirtelen felpattantam, hogy utána menjek, nehogy valami őrültség jusson az eszébe, hisz tudom, miután elsétáltam a Kyuubi termétől létezni se akartam..
Azonban szembetaláltam magam valakivel, aki eddig nem volt jelen, Rita a mesterem. Úgy megörültem neki, hogy helyből visszafordultam a székbe, azonban örömöm, hogy is tudnám kifejezni most? Hinarit Askr és az a sárkány nyugtatgatja, a két farkas pedig a terem különböző pontján búj egyikük gazdájához, másik pedig az épp sírdogáló Yuirihime után mered. Leült Rita felé csak biccentettem egyet, és hallgattam tovább. Szophie is elutasította, a gondolatom. Hova süllyedjek szégyenemben, igen végérvényesen meghátrálok a bosszú tervtől. Azonban ahogy Szophie és Rita belefogtak némi hevesebb beszélgetésbe az elvekről, Szophie inkább elment.
- Ne menj, maradj, kérlek – próbáltam volna utána szólni, de látszólagosan semmi hatása nem volt Elsétált. Amit Rita mondott kicsit egyezett véleményemmel, azonban drasztikusabb lenne az én utam így megértem, hogy nem ezt választanák. Felálltam és odamentem ahhoz a lányhoz, aki összehívott minket. Szegényt jól közre fogtuk.
- Köszönöm, hogy ezeket elmondtad – néztem rá szomorúan – borzalmas. Mivel a másik srác már nyugtatja itt nincs rám szükség, még egyszer ránéztem és kisétáltam Yurihiméhez. A földön volt, szinte kisebb tócsa lehetett volna már alatta patakzó könnyeiből, de ez gyorsabban tűnt el, minthogy megállhatott volna. Még a világ is kegyetlen szegénnyel, nem csak a benne lakók. Lehajoltam hozzá, és kezem vállára helyeztem és párszor gyengéden megdörzsöltem közben halkan szólítgattam nevén és, hogy ne sírjon. Eszembe jutott, amit még gyerekként tanítottak velem, hogy ne itassam az egereket. Ezúttal ezek a szavak nem jöttek számra. Igazából az a legjobb, ha rendesen kisírja magát. Ha kinn lesz utána már az is könnyebb lesz.
- Gyere be a többiekhez Yurihime – mondtam neki lefelé fordított arccal. Ha sokáig sír így én magam és rá fogok kezdeni.. – megérkezett Rita is, gyere be, szükségünk van rád – a mondat végét kicsit megnyomtam, hogy tudja fontos odabent mindenkinek a jelenléte. Rita szavai talán mélyebben érintettek, mint bármikor. És az új hajszíne is meglepett. Annyira más, de mégis ő. Ha úgy döntött, hogy bejön és kér támogatást természetesen lovagiasan segítettem. Abszolút haszontalannak éreztem magam.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés

Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Askr on Hétf. Szept. 16, 2013 7:23 pm

Ott álltam, a lány oldalán, hogy vigaszt nyújtsak. Pont úgy, ahogy ő segített nekem abban a kastélyban, de ő látszólag nem gondolt az öngyilkosságra. Legalábbis nem mondta ki, de annyira nemigen ismertem, hogy gondolatait ki tudjam számítani. Egy kézszorítás nem jelenthet túl sokat, de ilyen helyzetben annál inkább. Főleg a sárkány szorítására reagált. Nestor bólintott egyet, majd elengedte a kardforgató kezét, és ismét keresztbe fonta karjait. Elégedettnek tűnt. Elégedett, mert ennyivel segíthetett. Én viszont még nem engedtem el Hinari kezét. Mintha odaolvadt volna, vagy valami hasonló. Úgy éreztem, ha Nestornak nem is, de nekem fognom kell a kezét. Ennyivel tartoztam a lánynak, és úgy éreztem, jelen pillanatban csupán ezt tehetem meg érte. Rettentően feszült voltam, főleg a fennálló nézeteltérések miatt. Egyesek számára a bosszú nem megoldás. Nem értettem őket. Kiskorom óta azt hallottam, hogy a megtorlás természetes, és ha valakit igazán közelállónak érzek, még erre is képesnek kell lennem. Bár igaz, Lewist nem ismertem, de nem akartam így látni az új barátaimat. Az új családomat. Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy levonjam a következtetést: ha valaki nem állítja meg a gyilkos triót, - bosszú ide vagy oda - a mészárlás minden bizonnyal folytatódik. Egy szót sem szóltam, legalábbis egyelőre. Szophie nem akart, nem bírt tovább maradni, ám a másik lány ésszerű indokokkal jött. Egyetértően bólintottam, aztán Hatira néztem. A démonfarkas nem akarta, hogy az idomár társa is elmenjen. Szomorúan, szótlanul nyüszített, ám egy pillanatra sem tágított a Lilliomhercegnőtől. Azt hittem már ennél rosszabb nem lehet, ám akkor megjelent a lány, aki igen bátorító szavakkal élt. Igen, erős volt, bár innentől kezdve egy szó se szólt a bosszúról, hanem a családról, a hősökről, és az összetartásról. Irigyeltem, mert sikerült egyfajta derűs hangulatot teremtenie a lelkemben, amit ilyenkor nem igazán lehetne. Oldalvást Nestorra pillantgattam: a sárkány lassú, komótos léptekkel távolodott el tőlünk, és keresztbe öltött karokkal ült le egy távoli széken, ezzel kizárva magát a közösségi beszélgetések lehetőségéből. Számomra akkor csak az volt fontos, hogy ott maradjak, ahova Nestor parancsolt: Hinari mellett. Nem tudtam, mit tehetnék még a könnyei ellen folytatott háborúban. Nem akartam, hogy így lássam. Életem tizenkilenc éve során olyanra készültem, amit akkor vagy megbántam, vagy nem. Nagyon zavarban voltam: nem tudtam, hogyan viselkedjek ilyen helyzetben, de megtettem. Az alapszabály, hogy egy ölelés három másodperces, nem kevesebb. Ezt betartva szépen lassan a karjaim a lány köré fonódtak, és fülébe csak ennyit suttogtam: veled vagyunk. Aztán mintha misem történt volna, kiléptem a terem ajtaján, pet nélkül, zsebre dugott kézzel. Nem hagytam el őket, végig ott maradtam, a JL falai között. Csupán kellett egy kis idő, mire ezt az egészet megemésszem. Besokalltam.

_________________




"Do I need a reason to help someone?"

Szín: Deepskyblue (Kör Ász), Firebrick (Hati), Orange (Ifrit), Orchid (Jeanie)

Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 418
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
10/900  (10/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Yurihime on Kedd. Szept. 17, 2013 6:12 pm

Szörnyű, rettenetes dolgokat mondtam. Undorodtam magamtól, amiért képes voltam így belegázolni szegény Szophie-sama lelkébe, aki lehet, hogy éppen ugyanannyira meg volt zavarodva, mint jómagam. Elég volt néhány szó ahhoz a válaszból, hogy rádöbbenjek, mennyire otrombán viselkedtem, azonban hiába szerettem volna bocsánatot kérni, többé nem jött ki hang a torkomon. A legrosszabb mégis az volt, hogy üressé vált szívem egy szelete vitába kívánt szállni a kisasszonnyal, miközben ugyanaz a szelete egyet is értett vele. Hiszen Lewis-sama is ilyen volt, képes volt boldoggá tenni engem, s minden bizonnyal másokat is. Azonban mégis úgy éreztem, hogy Szophie-sama összekeverte a kedvességet a hősiességgel. Én is csupán egy szívességet tettem meg neki annak idején, s örömmel tettem, bízva abban, hogy segíteni fog őt felvidítani az ajándékom. Ettől még nem voltam hős, de igazából még csak kedves sem, hiszen csupán azt tettem, amit bárki megtett volna a helyemben.
Képtelen voltam a szemükbe nézni ezek után, így kitántorogtam a teremből és így, hogy egyedül maradtam, már nem volt mi visszatartsa a könnyeimet. Elhatalmasodott rajtam a bánat, márpedig nem szerettem volna, ha ezt bárki is meglátja, nem szerettem volna még jobban aggasztani őket. Zokogtam, mert zokognom kellett, holott még nem fogtam fel igazán azt, hogy Lewis-sama, aki magához vett, aki törődött velem, aki célt adott nekem, s családot, akire felnéztem... ő...
Megráztam a fejem. Bentről Rita-sama hangját hallottam, és a mondatfoszlányok, melyek eljutottak hozzám, valósággal letaglóztak. Ugyanezt... éreztem, meg szerettem volna... nem, meg akartam védeni a céhet... a családomat. Én mégsem tudtam odaállni, és ilyen határozottan kinyilvánítani ezen a szándékomat. Rita-sama erős volt, ha ő eltökélt valamit, azt könnyűszerrel véghez is viszi, de én vajon elég erős vagyok-e ahhoz, hogy ezt az elvet követni tudjam? Kétségeim ébredtek ezzel kapcsolatban. Kezeim újra ökölbe szorultak, ezúttal önmagamra voltam dühös. Sőt, talán végig így volt. Ekkor éreztem csak meg az érintést a vállamon. Felkaptam a fejem, Yuichi-samát pillantottam meg magam mellett.
- Kérem, ne nézzem rám! - fordultam el rögtön, tekintetem pedig megakadt Askr-sama farkasán, aki egészen idáig követett, és azt hiszem végig mellettem is volt. A látvány és a fiatalember szavai segítettek csillapodni, bár szükségem volt néhány percre, amíg ha nem is teljesen, de valamelyest elapadtak a könnyeim, hiába éreztem magam leírhatatlanul rosszul. Megsimogattam a fekete farkas buksiját, majd ruhám ujjával igyekeztem letörölni az arcomról a nedvességet és feltápászkodtam. Elgémberedett lábaim ellenálltak, de Yuichi-sama támogatásával sikerült talpra állnom.
- Hálásan köszönöm... nagyon kedves - Mosolyt nem tudtam erőltetni ajkaimra, de megöleltem a fiatalurat, és segítségével visszatértem a terembe. Fejemet végig lehajtva tartottam, szemeim biztosan üresek és kifejezéstelenek voltak. Nem szerettem volna, ha látják.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hinari on Kedd. Szept. 17, 2013 10:14 pm


Szophie ilyen nyílt és érzelemmel teli kifakadása elakasztotta a szavam, csak némán néztem, amint Himével kiabál, s képtelen voltam közbeavatkozni. Egy céh vagyunk, mégha nem is egyezik minden tag véleménye, és nem kéne bántanunk egymást. Főleg nem most, hogy mindenki feszült Lewis miatt… Nekem kellett volna lépnem. Odaszaladni, és mondani valamit, bármit, ami segíthet, de minden erőm elpárolgott, még úgy is, hogy Nestor és Askr támogattak. Aztán a lány felém nézett, hozzám intézte szavait, amik egytől egyik nagyon fájtak. Mást sejtettem mögöttük, így kerestem a tekintetét, nem akartam következtetéseket levonni, de hogy így kimondja, mennyire nem tartozik ide… Talán nem is akar? Túl sok volt nekem ez, biztosan nem akart bántani, de mégis megtette, nem haragudtam rá, de mégis… és ekkor jelent meg Rita. Jobban örültem neki, mint eddig bármikor, meg is könnyebbültem kicsit, hogy csak elkésett, és nem más okból nem volt itt. Minden mondatával, minden szavával egyetértettem, és ha nem is tudtam kimutatni, nagyon hálás voltam azért, amiket mondott, és amiket tett. Azt hiszem, felrázta egy kicsit a nyomott hangulatot, ami már mindannyiunknak kellett. Az idomárlány viszont nem fejezte be, helyette felém ugrándozott, s még szólt pár szót hozzám, mielőtt távozott volna.
- Akkor menj – suttogtam alig hallhatóan, s elfordítottam a fejem, hiába volt sokmindenben igaza, nem az volt a baj, amiket mondott, hanem ahogyan mondta. Aztán már itt sem volt, nem kért ebből többet, én sem kértem volna, mégse tehettem meg, hogy elszaladok. Talán irigykedtem is rá egy kicsit emiatt, s ez is közrejátszhatott az érzéseimben, de dühöm elsődleges forrása mégiscsak az ijedtség lehetett, hogy őt is elveszítem. Még sokáig néztem utána, ajkaimba harapva, egyszerűen nem voltam képes feldolgozni egyszerre mindent, s a reakciójakor betelt a pohár. Még beszélnünk kell… Reméltem, nem haragszik, ámbár sose voltam jó Szophie esetében a gondolatolvasásban, még mindig rejtély volt számomra, mikor mi járhat a fejében.

Az új fiú, Yuichi is felállt, s már azt hittem, ő is itthagyja a gyűlést, de nem az ajtó felé lépdelt. Bólintottam, s megpróbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, hang nem jött ki a torkomon, még mindig az imént történteken rágódtam. Eközben Nestor is elindult, ő azonban csak helyet keresett magának, vagy lehet, hogy teret akart engedni nekem? Így vagy úgy, immáron ketten maradtuk a céhvezér széke mögött, s én Askr felé fordultam, amikor átölelt. A mozzanat jobban meglepett, mint vártam, de a fiú közelsége megnyugtatott, szavai pedig bebizonyították az érzés helyességét. Reakcióra viszont aligha futotta tőlem, olyan hirtelen történt minden, hogy meg is feledkeztem a fájdalomról, egyszerűen eltűnt, legalábbis arra a kis időre, amíg mindez tartott. Mire felelhettem volna, már itt sem volt, nem láthattam az arcát, s nem tudtam olvasni belőle. Jópár másodpercig tartott, mire felfogtam mindent, s ezúttal őszintén elmosolyodtam, alig hallhatóan formálva a szót, „köszönöm”. Körülnéztem, és sóhajtottam: nem pont így terveztem a gyűlést, de Rita szavai adtak némi reménysugarat a normális befejezésre. Időközben Yurihime is visszajött, Yuichivel az oldalán, így immáron négyükhöz fordultam, s bár furcsállottam, hogy RenAi egy szót sem szólt, s egy kicsit nehezteltem is a lányra miatta, azért mégsem említettem meg ezt a többieknek. Majd rákérdezek később, mindenesetre egy pár szót talán megérdemeltünk volna. Vagy valamit…
- Öhm… - nem tudtam hogyan folytassam, mivel a fele csapat eleve nem volt itt, értelmét vesztette a gyűlés mint fogalom, és további eszmefuttatásokra se volt szükség – Köszi, Rita, és a többieknek is mindent – tekintettem hármójukra és Nestorra – Azt hiszem mindenkinek kelleni fog egy kis idő – néztem az ajtó felé, majd fordultam vissza hozzájuk – De azért szóljatok, ha bármi van… A többiről meg majd később beszélünk – komorodott el a hangom, az esetleges bosszúra gondolva. Kimerültem, lelkileg is, s nemcsak időre, de pihenésre is szükségem volt, ahogy mindenkinek a jelenlévők és az elmenők közül – Hime, ha bármiben segíthetek… - néztem a lányra, ám nem fejeztem be a mondatot. Biccentettem, és összeszedtem minden erőm, hogy szédülés nélkül lépjem át a küszöböt, és jussak el a szobámig, de nem akartam otthagyni őket. Megvártam tehát, hogy kiürüljön a terem, s csak ezután, utolsóként hagytam ott a gyűléstermet. Nem fogom hagyni, hogy szétessen a céh. S nemcsak Lewis miatt. Mindenki miatt, aki ma megjelent, és minden játékosért, aki még küzd ebben a világban. A gondolat erőt adott, s bár nem tudtam, hogyan jutottam el az ágyamig, arcomon határozott eltökéltséggel aludtam el.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Rita Hanami on Szer. Szept. 25, 2013 2:08 pm

Szépen lassan, de a társaság fele így vagy úgy de szétszéledt. Egy kósza pillantást vetettem Ai-ra, ő nem szólt semmit, csak remélni tudtam, hogy nem viselte meg túlzottan a történtek. Azonban elszomorított az a tudat, hogy sokan mennyire hajlottak a bosszú felé, persze ez valamilyen szinten érthető volt, de akkor is. Bosszú! Ez annyira nem illene a céhhez. Figyeltem Hinari szavaira, de már alig ha fog tudni bármi újat, hozzá fűzni ahhoz amik már egyszer elhangoztak.
- Remélem hamar rendeződni fognak a dolgok a céhen belül. – Nézek Hinari majd sarkon fordulok és elindulok a kijárat felé. – Azt hiszem én most megyek, ahogy te is mondtad, mindenkinek szüksége lesz egy kis időre, hogy feldogozza ami történt. – Biccentettem egyet a többieknek majd egyszerűen kisétáltam és becsuktam magam mögött az ajtót és pár
pillanatra neki dőltem.
- Megvédeni a céhet. Tényleg képes vagyok rá? – Tettem fel a kérdést magamnak egy mély sóhajt követően és ellöktem magam az ajtótól és elindultam a szobám felé.


_________________

Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
10/1300  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Pént. Szept. 27, 2013 4:10 pm

Yurihime könnyei közül kérte, hogy ne nézzem őt míg sír. Megtettem kérését és lehajtottam csak a fejem. Elszomorít, hogy így látom ezt a lányt. Eddig csak névről tudtam róla, hogy ő készítette a szabdalót, de most már láttam mellé is. Az látszik, nagyon fontos volt neki Sir Lewis. Sírdogált ott. Szavaim érthető módon hatástalanok voltak, ismeretség hiányában egy vadidegen vagyok neki, összesen annyi kapcsolódás van, hogy egy tető van a fejünk fölött. Helyében én sem hallgatnék egy idegenre, ezért átölelni sem tudom, hogy megnyugodjon, vagy dúdolni neki. Ahogy egyszer már erre is szükség volt. Vajon mit tehetek idegenként, azonban tévesen gondoltam, megölelt. Viszonoztam az ölelést, ilyen kor jobb ha érzi, hogy van vele valaki. Lewis már tudom nekem is hiányzik, már abból, hogy hiánya ezt okozta. Elengedni őt, vagy harcolni a támadóival.. Rita szavai csengtek fejemben, meg kell védeni a céhet. Meg kell védeni a céhet a következő tragédiától el kell kerülni, hogy ne legyenek bánatosak. Vidámság, ahogy az Ai-ra és mindenkire jellemző itt. Ez kell a JL-nek, de nem ma. Felajánlottam neki segítségem és oldalamon Yurihimével besétáltunk a terembe.
Hinari szavaira értem be. Kelleni fog egy kis idő, míg mindenki felépül, köztük én is. Talán nekem kicsit máshoz kell az idő, de a cél szentesíteni fogja az eszközt. Milliókat megmenteni pár halálával.. komolyan gondolod ezt yuichi? Nem tudom, de ezek a gondolatok, pár perce törtek rám. Ez inkább a düh és az nem vezet jóra. Döntenem kell, de nem most. Most először is rajtuk kell segítsek.
Yurihimével az oldalamon álltam még mindig, amíg nem engedett el, addig én sem őt. Biztosra akartam menni, hogy nem ájul el, már amennyiben ez lehetséges itt. Fájdalom érzet nélkül elviselni egy fájdalmat ez kegyetlenség.
- Nekem is szükségem lesz arra a kis időre, és Hinari segítek én most Himének - a név tőrként szúrt, ahogy hiánya kaparta bensőm. A mellettem álló lányt is Himének hívják. Legszívesebben azonnal elengedném, és minél messzebb kerülni tőle, hogy ne árthassak neki. Azonban miután elköszöntem a többiektől, intettem még egyet mindenkinek és ha Hime elfogadta, akkor elkísértem a szobája ajtajáig. Bemerészkedni végképp nem akartam, hisz őrá is másképp nézek, úgy mint Ritára. Nem akarok tőlük semmit, ők a családom, megvédeni őket.. és..
Ezekkel a gondolatokkal tértem vissza a szobám ajtajához. Megfogtam a kilincset hajszálnyira lenyomtam, de nem tudtam kinyitni. Az ajtó ugyan nem volt zárva, de ha akartam volna se tudtam volna kinyitni. Bal öklömmel belevágtam egyet az ajtóba és megjelent előtte a lila burok, ami visszatartotta, hogy kárt tudjak tenni az ajtóban. Leroskadtam az ajtón kívül és csak úgy patakzottak könnyeim. Egy jó ember elveszett, míg a gonoszok büntetlen kint mászkálnak. Börtönt nekik.. a szemetek azt hiszik, csak úgy szórakozhatnak az emberi életekkel. Nem láttam át a könnyfüggönyön, annyira mardosott a keserűség. Szenvedtem, a tehetetlenségtől. Annyira elvetemült pedig nem vagyok, hogy a céhvezér szava ellen menjek, ahhoz nem vagyok sem elég erős, sem elég tökös. Csak sírni tudok, magamban egyedül és meg akarok szabadulni a fojtogató semmit sem tudok tenni érzéstől. Aznap már nem jutottam be a szobámba, késő éjjel vadászatra indultam. Minél több vaddisznót megölni.. ez mozgatott. Egy férfi-egy férfi és egy nő, egy férfi-egy férfi és egy nő.. Ezt ismételgettem minden egyes leölt vaddisznó után. Ahogy pixeleikre robbantak, folyamatosan javulni kezdett állapotom.
Sir Lewis, egy nap olyan magabiztos leszek, mint te voltál és csak a jót fogom képviselni, nem bármi áron, mint most. Az első leckét megtanítottad.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés

Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hinari on Pént. Szept. 27, 2013 4:34 pm


Mindenkinek köszi a részvételt! Egyik legszebb játékom lett. ^^
JL cheers

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Szophie on Szer. Jún. 10, 2015 3:27 pm

Hinari és Yuichi noszogatására..xDDDD Még valamikor év közben alkotódott egy közgáz órán ><



_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Hinari on Kedd. Szept. 29, 2015 11:21 am


Céhgyűlés

Pár órával ezelőtt…

Idegesen járkáltam a szobában, a szőnyeg szélén terpeszkedő kajmánt kerülgetve. Al odafönt pakolt, ha lenézett, rámosolyogtam, bár aligha tudtam volna eltitkolni előle az izgatottságomat – és az emögött megbúvó félelmet, mely minden lépésnél azt suttogta, ne tedd. Nyeltem egyet, kizavarva a gondolatot a fejemből, sóhajtva mellé, mintha a hirtelen távozó levegő elérhetetlen távolságba taszítaná. Nem voltam nyugodt. Már több napja szóltam mindenkinek, személyesen vagy levélben, akit nem értem el, s mostanra már valószínű minden céhtag a közelben tartózkodik, pár óra múlva gyűlés. Nem voltak jó emlékeim, de ennek most másképpen kell alakulnia.
Szó nélkül rohantam fel a lépcsőn, és bújtam oda a fiúhoz.
Féltettem őket. Mindenkit, minden egyes tagot, ezért tartottam őket távolabb a komolyabb, rendszerezettebb ügyektől, ezért nem mondtam nekik soha meg még pontosan, éppen hová is megyek. Ám aznap valami elszakadt, s onnantól rendre eszembe jutottak Yuichi szavai, melyek olyan nagy hevességgel suttogták, „ne akarj egyedül csatába menni”. Mégis mentem. Növekvő lelkiismeret-furdalással, hisz Alex is mondogatta sokszor, együtt, együtt többmindent el lehet érni. Összefogva, kettőnket, a céhet, a céheket, a világot… Szerettem volna hinni, hogy ez sikerülhet. Miért ne sikerülhetne? Ő lelkes volt és vidám, én pedig elmélázva bámultam ki az ablakon, azon agyalva, hogy nem tud a csuklyáról. Senki; nem tud a csuklyáról. De így volt jó. Az információ hatalom, és veszélyes. Nem akartam, hogy ők is viseljék. De egyedül… Harmadnapra már fogalmam sem volt, mit is akarok tulajdonképpen. A céhgyűlést magát egy hirtelen elhatározás szülte, mely komoly volt és rendíthetetlen, most mégis magyarázat nélkül fúrtam a fejem Al mellkasába, elbújva a tények elől. Bizalom? Bíztam bennük. De akkor mitől félek?


A gyűlés

Szophie nem jött el. Megírta, miért nem, láttam őt ismeretlen erdőkön vágni keresztül, s neki ez kellett most, elfogadtam. A többiek itt voltak. Az újak is, s én vidáman és egy kicsit büszkén is néztem végig a családunkon, s gondoltam Lewisre, aki nélkül soha nem jutottunk volna idáig. Köszönni már köszöntem, most éppen az elvesztett fonalat keresgéltem apró megilletődöttségem közepette, miközben ők bámultak rám, én meg rájuk, Nestor pedig a háttérben elnézőn ingatta a fejét és látszott mosolyogni.
- Először is, szeretném bemutatni az új tagokat, noha néhányukkal már találkozhattatok korábban – találtam meg a hangom, s az első pillantást Al kapta, mosolyogtam én is – Yuuki, aki már a koboldinvázió alatt is a céh jelét viselte – tekintetem jókedvűen sodródott az emberek között, megállapodva a kislányon, akiről mindenki annyi jót mesélt már – Bár ő már aligha számít újnak – tettem még hozzá, s hagytam egy kis időt, ha valaki – elsősorban ugye maga Yuuki – esetleg akart volna valamit mondani még. Bár minek? A labirintusos esetnél nagyjából mindenki találkozott már mindenkivel. A hivatalos bemutatás azonban mindenkit megilletett. Ezért is kezdtem ezzel.
Akik nemrég jöttek, azok közül hadd mutassam be Niot és Reyt, ővele ugye már találkozhattatok – folytattam, szintén várva, hogy ők is mondjanak magukról pár dolgot, vagy amit ilyenkor illik. Ha volt ilyen, azt természetesen meghallgattam, utána pedig odasétáltam Alhoz, és kézen fogva húztam középre, ahol eddig álltam, persze fülig belepirulva a mondatokba, amiket ezutánra terveztem.
- Alex pedig a Vigoból jött át, immáron a JL-t erősítve – elég volt csak rá nézni, hogy elakadjak, s azt hiszem senkinek sem kellett magyaráznom a továbbiakat: a viszonyunk olyannyira nyilvánvaló volt, hogy ha akartam se tudtam volna eltitkolni. De nem is akartam. Boldog voltam mellette, s örültem, hogy ő is itt van. Mellettem, kéz a kézben, együtt…
Ezek után persze jöhettek a megjegyzések, vicceskedő célzások és kérdések; hagytam ezekre is bőven időt, mielőtt a gyűlés komolyabb témáit felvezettem volna. Amaz ott lapult az árnyékban, s csak az láthatta rajtam, aki jól ismert már. Hogy van valami. Előbb-utóbb figyelmet is kértem, mélyen beszívva a levegőt, úgy fordulva szembe velük, le is ülve a helyemre, ezzel mintegy jelezve, hogy a családias jókedv után hivatalosabb ügyek következnek. Közben az órára is ránéztem: Hoora bármikor megérkezhetett, nem húzhattam tovább.

- A bemutatkozások után szeretném, nos, egy bemutatással folytatni – s már kopogtatott is. Ugyanolyan tűpontossággal, ahogy legelőször, ott állt az ajtó előtt, s én kiszóltam neki, hogy jöjjön csak be: nem várathattam tovább sem őt, sem pedig a céhtársaim. Két lépéssel már mellettem is termett; egy rövid meghajlás és udvarias köszönés után nézett körbe.
- Szeretném nektek bemutatni Hoorát, aki velem együtt igazgatja a Rend és a Szövetség dolgait, illetve nagy segítséget jelent a felderítésekben és egyéb ügyekben is. Forduljatok hozzá bizalommal – majd a férfihoz fordultam – Hoora, névről már ismersz mindenkit, azonban egy személyes bemutatást is megejtenék, ha már itt vagyunk – s balról jobbra haladva megismertettem vele a céhtagokat, pár szót mindenkiről mondva. Kasztot, fő szerepkört, a kisebb tagoknál azt hogy kisebbek, de mindenkiről jót. Természetesen Szophiet is felhoztam, nem hagyva ki azért, mert nem jelent meg. Majd újabb szünet, hogy aki akar kérdezhessen, pár kortyot is ittam a már odakészített italból, miközben Hoora is helyet foglalt. Innentől lesz a nehezebb része.
- Bizonyára sokatoknak új a Rend és a Szövetség, mint szervek, ám mindenki ismeri már őket, maximum a nevüket nem – kezdtem bele – A Rend még a Börtön Kristály bevezetése körül-előtt alapult, eleinte pár önkéntesből, akik a védett területen belül tartották fent a békét és a rendet. Mostmár szervezettebbek; akiket egyenruhában láthattok járőrözni itt-ott, azok ők, de inkább civilben járnak, tájékoztatva Hoorát és rajta keresztül engem a nagyobb rendbontásokról, amiket ők nem tudnak megoldani. Minden apróbb ügyet azonban ők végeznek el, átvállalva tőlünk a munka ezen részét. Velük kapcsolatban elsősorban Hoorát kérdezzétek, én csupán a szervezésben segítettem - ellentétben a Szövetség munkájával, melynek a JL központi részét képezi.
Nos, ez volt az, aminek csak a hatását vehették észre. Eddig.
- Voltak bizonyos események, amikre nem voltunk felkészülve, és újabb veszélyek is kerültek a látóterünkbe, melyeknek elejét kellett venni. Minderre pedig már nem volt elég a Rend. Így döntöttünk úgy végül, hogy összefogjuk a kisebb bűnüldöző céheket szerte Aincradban, és a Renddel összedolgozva kialakítunk egy hatékonyabb rendszert, ahol minden céh a neki megfelelő feladatot kapja majd, és azonnal tudja, kihez kell fordulni, ha nem boldogul egymaga. Ha valakinek feltűnt, miért vannak egy ideje a céh hirdetőtábláján szintben és erősségben szinte csak nekünk való küldetések és feladatok, ez a válasz rá – intettem az említett irányba – Így kevesebb a kockázat és a halál is.
- Arra viszont mindenki figyelmét szeretném felhívni, hogy ezen két szerv létezése és működése szigorúan titkos – néztem körbe a tagokon jelentőségteljesen – Az eredményessége pont abban rejlik, hogy aki nem része a vezetésének, az nem ismeri a hogyanját; még azok sem, akik amúgy résztvevői is akár. Hadd ne mondjam, milyen következményei lennének rám… ránk nézve, ha bármi is kitudódna – önkéntelenül is megborzongtam. Pont ezért nem mondtam el ezt eddig. Hiszen a Szövetségnek is csupán a céhvezérei tudják, a céhtagok nem – Én megbízok bennetek. Mindenkiben – folytattam – Én… nem akarok többé egyedül csatába menni – tettem hozzá halkan, Yuichira nézve, s ezt a mondatot, annak valódi jelentését azt hiszem csak ő érthette meg igazán. Bátortalanul elmosolyodtam, majd feljebb emeltem a hangom, visszatérve az eredeti témához - Illetve úgy gondolom, a szokásoktól eltérően jogotok van tudni róla. Ám senki céhen kívülinek ne említsétek, barátnőknek, barátoknak sem. Ez az egyetlen kérésem.
Hangom határozott volt, de nyomokban érezni lehetett rajta a visszafojtott félelmet, melyen nem tudtam uralkodni. Fogalmam sem volt, hogyan fognak rá reagálni, de meg mertem tenni mégis; bíztam bennük ennyire. S ahogy az utolsó mondatom betöltötte a gyűlésterem levegőjét, a csöndben ismételve magát még párszor, a szemem sarkából láttam, ahogy Hoora komolyan bólint. Mi léptünk. A folytatás a céhtársaimon, az itteni családomon múlott.

Hisz ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, egy a nagyobb céhek közti tényleges szövetséget hozva létre, amiről Al álmodozott és ami miatt most is itt van… nos, ahhoz előbb nekünk kellett egységként viselkednünk. Titkok nélkül, megadva a teljes bizalmat egymásnak.



Szólimit nincs, és minden JL tag meg van hívva. Időben a koboldinvázió 1.hullám, kastélyos és obon után és a 22es boss előtt játszódik. Sorry a késésért @.@

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Szomb. Okt. 03, 2015 1:37 pm

Úgy tűnt a bemutatkozás simán ment és nem nagyon éreztem szükségét annak, bármit is mondjak, szinte mindenkivel találkoztam már a céhbelépés előtt sőt harcoltunk is közösen vállvetve így ez teljesen felesleges volt ám ahogy haladtunk előre úgy kanyarodott el az egész valami rendre és szövetségre és mit nem mondjak. Fogalmam sincs, hogy most miről van szó… most titkos vagy sem vagy egyáltalán mi a feladata vagy most mi van?
- Izé… Onee-chan… - Emelem fel a kezem mint valami illedelmes kisdiák. – Akkor most a szövetség feladata csak annyi, hogy gondoskodjon arról, hogy mindenki a saját szintjének és tudásának megfelelő feladatot kapjon és… mégis milyen következménye lenne ha ez kitudódna?

Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 555
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5205/5300  (5205/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Gyűlésterem

Témanyitás by Sponsored content Today at 6:59 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.