A Tető

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Jún. 15, 2014 10:43 pm

- Annak épp ideje volna, Yuina. - fordultam felé és mosolyogtam. Én gond nélkül tegeztem őt, de úgy tűnt, hogy ő ezt illetően is visszafogottabb volt. Persze, hogy elmagyarázta, hogy miért, úgy meg is értettem és nem róttam fel neki, sőt az ilyen ártatlanságával mintha még közelebb is húzott volna magához. Különleges volt. Ahogy összekulcsolta a kezeinket, annak különösképp örültem. Rendkívüli melegséggel töltötte el a testem, hogy az érzelmek kölcsönösek voltak, mit egymás iránt éreztünk.
Nem, nem tudtam volna megmondani, hogy mikor is kezdődött ez. Egyszer csak lett, s nem éreztem ebben a problémát. Lenéztem a kezeinkre, figyeltem, hogy az ujjaink miként is gabalyodtak össze, majd emeltem a másikat lassan az arcához. Csupán csak nem akartam, hogy elforduljon. Csókoltam meg a homlokát. Gyengéden, s lassan.
- Köszönöm szépen.

- Mesélj valamit, kérlek. Bármit. - döntöttem a fejem a vállára és hunytam le a szemeimet. Bárminek örültem volna. Egy kitalált történetnek, vagy egy eddig el nem mesélt kalandjára az életéből. Csak hallani akartam a hangját, s nem akartam, hogy ez az este bármikor is véget érjen. Túl szép volt most minden, s olyan egyszerű. Kár hogy ebben a játékban nem volt egy reset gomb, kár hogy nem lehetett újraélni mindezt, mi ezen a tetőn történt az elmúlt percekben. Újra és újra megcsókolni, az lett volna a legjobb.
- Milyen volt lány iskolába járni? A fiúktól elzárva? Sosem vágyakoztál irántuk?
Tettem fel pár kérdést, mert félő volt, hogy magától nem tudott volna mit mondani. Legalábbis én biztos nem tudtam volna, ha engem kértek volna meg erre. Bármiről mesélni. Amilyen könnyű volt ezt kérni, olyan nehéz volt rá válaszolni.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

avatar
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Yurihime on Hétf. Jún. 16, 2014 4:13 pm

Az ijedtség szülte félelem, mely szívem mardosta, mostanra enyhült. Ahogy lassacskán eljutott a tudatomig, mi történik velem, és fokozatosan elfogadtam a forgatókönyvet, melyet a Sors írt számomra, úgy hatottak egyre természetesebbnek Peter-sama szavai és gesztusai felém. Ugyanakkor az újdonság minden eddiginél ködösebb, ismeretlen vidékre vezetett. Sötétség vett körbe, és én nem tudtam, merre indulhatnék el, hogyan valósíthatnám meg a szívembe költöző érzést, mely azt súgta, boldoggá kell tennem a férfiút, aki mellettem ült, és akkor én is boldog lehetek. Tétova voltam és bátortalan, ám a sötétségből egyszer csak kinyúlt egy ismerős kéz, mely hívogatóan nyúlt felém, azt ígérve, hogy utat mutat az ismeretlenben. Félénken, de megragadtam ezt a kezet, különös, ismeretlen forrásból eredő bizalom bátorított erre a tettre, és ha botladozva is, de utána indultam, és hagytam, hogy vezessen.
A homályban felcsillant a remény, hogy magányom, mely hosszú évek óta kínzott, elmúlhat, és ez a gondolat egyszerre tett izgatottá és mérgezte is meg elmémet. Milyen lehet az, mikor valaki együtt sír, s együtt nevet veled, aki segít, ha bajban vagy, és akinek önzetlenül siethetsz a segítségére, ha őt bántja valami? Csodálatos érzés lehetett, és az esély megtermett, hogy én is megtapasztalhatom majd Peter-sama oldalán. Boldogsággal töltött el, hogy pont őmellette történhet meg, és ahogy homlokon csókolt finoman, ahogy szólt hozzám, úgy jöttem rá, hogy voltaképpen milyen érzések is rejtőztek bennem vele kapcsolatban eddig, és mit is jelent ő a számomra. Fájdalmas felfedezés volt, hiszen hasonló érzések kerülgettek Lewis-sama körül is, és emléke csak így kezdett el különösen fájni. Több volt ő nekem puszta példaképnél, sőt, elsősorban nem példakép volt, mint hittem. Ahogy Peter-sama sem az volt.
- Mindig is arról ábrándoztam, hogy majd egyszer megjelenik egy herceg a fehér lován, ahogy a romantikus regényekben megesik - kezdtem mesélni, és én is ráhajtottam a fejemet Peter-sama vállamat támasztó kobakjára - Sokat, rengeteget olvastam, sokáig a könyvek jelentették a kapcsolatot a világgal, ami a kúria falain túl volt. Aztán a középiskolában kerültem először ismeretlen környezetbe, hangos volt és ijesztő. Nehezen illeszkedtem be, pedig mindenkinek az osztályban hasonló volt a szociális státusza, hasonlóak voltak a problémáink, és végül ez segített. Úgy hiszem, normális iskolai életet éltünk, csak nem kaptunk és nem írtunk szerelmes leveleket fiúknak ^.^ Nekem nem tűnt fel a fiúk hiánya, természetes volt, hogy nincsenek - néhány pillanatra elhallgattam, brekegés hallatszott ismét. A természet hangjai, az amögött megbúvó csend, és Peter-sama békés szuszogása valahogy olyan harmonikus egyveleget alkottak most, amit nem lehetett nem kiélvezni. Elmosolyodtam.
- Végül megtörtént a baleset, és itt ragadtam, sok-sok fiatalúr között. Először csak ámultam és bámultam, mind nagyon kedvesek és udvariasak voltak, de volt a tekintetükben valami, ami szörnyen zavarba hozott, és némi félelmet is keltett bennem irántuk. Mint... Ren-sama. Zavart, hogy sose nézett a szemembe, mindig csak lejjebb Embarassed Rájöttem, hogy hiába várom azt, amit a romantikus történetekben olvastam, és bár eleinte mindenkinek olyan egyforma volt a viselkedése számomra, lassan mégis megjelentek az árnyalatnyi különbségek. És azt hiszem ekkor kezdtem úgy érezni, hogy valami hiányzik az életemből - felemeltem a fejem és rápillantottam a férfiúra. Most úgy véltem, ő az a valami... vagyis inkább valaki, aki ezt a hiányt, ezt az ürességet betöltheti. Azaz, nem most véltem úgy, már egy ideje így éreztem. Ha belegondolok, mennyiszer kerestem a társaságát, hacsak néhány pillanatra is, világossá vált.
- Ha nem túl indiszkrét a kérdésem, mit... hagytál hátra? Mi vár, ha majd egyszer hazatérhetünk? Mit csinál az a Peter-sama, aki nem egy játék foglya? ^.^ - bátorkodtam én is kérdezni, hiszen érdekelt, hogy honnan is érkezett, vagy hová tart. Ő olyan volt, mintha nem is illene ebbe a világba, úgy ahogy én is egy idegen voltam itt, aki keresi az utat a boldoguláshoz.
avatar
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 579
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Chancery on Pént. Május 01, 2015 2:53 pm

***Innentől az új épületben***

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2512
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5174/5300  (5174/5300)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Simeon on Pént. Júl. 21, 2017 11:58 am

Ismerkedés a tetőn

Simeon és kis petje több helyen is jártak már, de eddig egyik céh sem tetszett nekik túlzottan. A legtöbbnek valami túlzsúfolt utcában volt a céhépülete. Szűk, és ami a fő, sötét. A fiút nem érdekelte a kereskedés és az indikátorszíneknek sem tulajdonított különösebb jelentőséget, így volt, ahonnan az első kérdés után elküldték. Valahogy így:

- Nem okoz gondot, hogy más céheket kirabolj?
- Egyáltalán nem. A legtöbb céh félhomályos raktárakban tartja a tárgyait, így felvinném azokat a napra, és megmutatnám a céh tagjainak, hogy sokkal jobb helyük van odafent, a fényben!

Mindehhez persze képzeljük hozzá a fiú kedves és őszinte mosolyát, és a lelkesedést, amivel mindezt ecsetelte. A vele szemben ülő, sárga indikátoros tag pedig csak nézett, majd egy legyintés után otthagyta a gyereket, és eltűnt a fogadó hátsó részében. Simeon elnevette magát, vállat vont, megsimogatta a térdén ülő polipot, majd felállt és távozott.
Máskor viszont ő volt az, aki az első kérdés után elköszönt:

- Nem vagyunk túl gazdagok... ugye jó lesz egy ablaktalan, alagsori szoba is?

Nem mintha az idomárnak számítana a pénz, de hogy az ő lakrészében ne legyen természetes fény? Ki nem állhatta a gondolatot; akkor inkább alszik a virágmezőn, egy szál pokrócban és alsógatyában. A Unity azonban más volt - Simeon legalábbis szerette volna ezt hinni. Eltátott szájjal nézte az épületet, annak magas tornyait, kertjét és a tetőt, ahová egészen biztosan ki lehet majd menni! Izgatottan kopogtatott az ajtón, kezében az egyik szórólapot szorongatva, amelyen a céh tagfelvételt hirdetett. Nem a leírás számított, mindinkább a céhlogó! Annyira szép, annyira fényes, annyira csillogó volt! Simeon teljesen odavolt érte. Türelmesen várta, hogy valaki kinyissa a kaput, közben pedig vidáman beszélgetett Tengerszemmel.
- Vajon milyen lehet ott fenn lenni?
- Phhhffl. Hhhhbllf.
- Te is szeretnéd onnan látni a várost, ugye? Talán a tóig is el lehet majd látni! Szerinted vannak ott napozóágyak?
- Bbbpphty. Tthph.
- Remélem, hogy jó hely lesz és minket is kedvesen fogadnak majd... talán találunk neked is barátokat. Az jó lenne, ugye Tengerszem?
A páros az ajtó előtti cseresznyefák árnyékában várakozott, onnan nézték a fák levelei között átszűrődő napot. Tudták, hogy nem kevés idő, mire valaki előkerül az épületből, így néha megismételték a kopogást, de aztán mindig visszatértek a fákhoz. A nap fényjátékot vetített a fiú arcára, ahogyan átsütött a mozgó lombokon, Simeon pedig imádta ezeket a sugarakat. Órákig is ellettek volna itt, ha muszáj, de azért már mindketten várták, hogy beengedjék őket. Biztos odabent is minden szép és fényes lesz!
avatar
Simeon
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2017. Jun. 19.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1400/1500  (1400/1500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Chancery on Kedd Júl. 25, 2017 9:39 pm

~Megérkeztek.~
-Hmm? Kik? Várunk valakiket?
Kérdőn és rémülten néztem fel az állványon üldögélő főnixmadárra. Jobban belegondolva, már jóideje csak Fióka állapotában mutatkozott, ám a hangja ettől függetlenül ugyanolyan volt, mint azelőtt; bölcs, szűkszavú és kedves, már-már szívet melengető, akárhányszor megszólalt. Most is kerek, fekete szemeivel egyenesen rám nézett, kis csőrében mintha örök mosoly bujkált volna. Nem válaszolt, de éreztem, hogy azt akarja, most azonnal pattanjak fel és induljak el, de nem tudtam, hova.
Ekkor érkezett az első kopogás - illetőleg a jelzés, hogy valaki kopogtat a kapun. A céhházban mostanság ismét beálló csendben ez a hirtelen esemény szinte ünneplésre méltónak számított a lelkemnek, így már pattantam is, és bár számat elhagyta egy hangos "Jövök" kiáltás, tudtam, hogy azt úgyse hallják meg lent.
Álomkelő egy fáradtnak tűnő ásítással fűszerezte friss ébredéséből elvégzett nyújtógyakorlatait, majd gyorsan kislisszolt az ajtón, amint kinyitottam. Hallottam még, hogy Dust is szárnyra kap, ahogy kattant a zár; gondolom, ő a nyitott ablakon röppent ki.
Gyors léptekkel szaladtam lefelé a lépcsőn, kockáztatva, hogy elcsúszok a kövön és elesek, ámbár ezt az utat már olyan sokszor megjártam, hogy a félelemérzet mára teljesen eltűnt ezzel kapcsolatban. Az utolsó lépcsőfokot át is ugrottam, és libbentem könnyedén a kapu felé vezető kis előfolyosóra, pont megelőzve Koakumát. A lány mosolyogva meghajolt, majd visszatért a könyvtár felé vezető útra, míg én egy lendülettel kinyitottam az ajtót, beengedve ezzel a kinti fényárt.
Rögvest megpillantottam a vendégeinket, főleg, hogy Dust épp akkor ereszkedett le egy közeli faágra. Vörös-arany tollain megcsillant a nap, és ahogy elhelyezkedett megrázta magát, még inkább megmutatva Fiókás pompáját. Tőle nem messze, a fa mellett egy fiú állt, kezei között egy különös lénnyel, nem kellett sokáig töprengenem hogy polipról van szó egész pontosan. Ujjai közül gyűrött papírlap kandikált ki, melyen láttam én is megcsillanni a céhünk logóját.
-Oh, hello! -mosolyodtam el szélesen. Az öröm szinte sugározhatott rólam, úgy megtelítette a szívemet. Álomkelő is kilépett a kitárt ajtón, leült a lábaim elé és egy hatalmas ásítással üdvözölte a vendéget.
-Miben segíthetek? Én Chancery vagyok, állok szolgálatodra. -döntöttem félre a fejem kíváncsian, és elhajoltam Dust elől, aki kitárta szárnyait és beröppent az ajtón, hamar elveszve a folyosók egyikén.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2512
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5174/5300  (5174/5300)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Simeon on Hétf. Júl. 31, 2017 10:46 am

A fiú tátva maradt szájjal bámulta a céhház felől megjelenő majd föléjük telepedő lényt. Főnixmadár? Simeon nem látott még ilyesmit élőben soha, és teljesen megdöbbentette, hogy egy egyszerűnek hitt madár hogy lehet ennyire nemes, ennyire szép, ennyire gyönyörű és szemkápráztató és... mégha elég picike volt is. A srác tehát onnantól, hogy a napfény elérte a madárkát és a napcsíkok szinte sugároztak belőle, semmi mással nem volt képes foglalkozni. Nem is akart. Csillogó szemmel nézte, csak nézte az állatot, és fel se tűnt neki, hogy időközben kinyitották a kaput. Tengerszem ezzel ellentétben nem volt annyira oda a fényességért, mint különös érdekeltségű gazdája, így annak kezéből felmászott először a fiú vállára, majd onnan a feje tetejére, és csápjaival próbálta felhívni Simeon figyelmét a vendéglátó, cicafüles lány jelenlétére. Meg kell hagyni, eléggé sikertelenül.
- Phhhh - fújt egyet az apró polip, majd egészen egyszerűen belemászott idomárjának arcába: ennek csak működnie kell! Simeon elvesztette az egyensúlyát, és vakon nyúlt utána a legközelebbi faágnak, hogy ne essenek el. Felnevetett és gyengéden lehámozta Tengerszemet magáról, hogy kézzel emelje aztán maga elé:
- Csodálatos, ugye? Láttad, mennyi napcsík melengette?
Felpillantott a faágra, de a főnix addigra felreppent onnan.
- Pfffbh. Bhhh - dohogott a polip.
- De ha egyszer annnnyira szép volt! - áhítozott a srác a maga nem túl bő szókincsével és észre sem vette, hogy Tengerszem a szemeit forgatja - Ne haragudj rám - mosolygott tovább, és mint akinek most jut eszébe, odafordult a rájuk várakozó pároshoz, mélyen meghajolva előttük:
- Elnézést kérek.
Kihajtogatta a gyűrött papírlapot.
- Simeon vagyok, ő pedig itt Tengerszem.
- Phh. Ppphh.
- Ugye a te peted volt az a gyönyörű főnix? A Unityhoz tartozik, ugye?
Tengerszem lemondóan dobta le fejét a fiú karjára, csápjaival eltakarva magát, inkább nem is hallgatva a továbbiakat. Először a céhlogó, majd a céhház, most pedig a főnix. Tengerszem remélte, hogy Simeon ezirányú lelkesedése nem fogja negatívan érinteni a céhtagsági esélyüket, hiszen, be kellett hogy vallja, neki is tetszett ez a hely. Annyi helyen keresgéltek már! Így inkább nem is hallgatta.
Simeon eközben szemrebbenés nélkül folytatta.
- Örülök, hogy megismerhetlek titeket - mosolygott. Igaz, hogy a lányra és annak főnix petjére gondolt (egy ilyen szemkápráztatóan csillogó lény mellett esélytelen volt, hogy valódi petként kezelje a nagyra nőtt macskát), de mivel ezt egyetlen szóval nem mondta ki, talán még volt esély rá, hogy új ismerősei pozitívan értsék félre a mondatot. Simeonban ugyanis nem merült fel, hogy mások esetleg ne a főnixre gondoljanak, és a lehető legtermészetesebb módon nézett a lány válla mögé a folyosóra, ahol eltűnt a madár. Ha beengedik őket, talán láthatja őt újra! Milyen nagyszerű is lenne az! - Köszi, hogy időt szakítotok ránk - megint a főnix és a lány volt a többesszám tárgya - Tengerszem és én szeretnénk csatlakozni a céhhez, ha... ha lehet.
Hogy eleddig csupán fel akarták mérni a helyzetet s csak utána dönteni? Az a főnix megjelenése után ez már egyáltalán nem számított. Mégha valami szűk helyen lesznek is, ott a tető és a napcsíkokban fürdő pici madár, Tengerszemnek majdani tökéletes játszótársa! Simeonnak pedig ennyi bőven elég volt.
avatar
Simeon
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2017. Jun. 19.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1400/1500  (1400/1500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Chancery on Hétf. Aug. 14, 2017 1:28 pm

Dust alaposan elvarázsolhatta a srácot, aki elsőre észre se vett minket, úgy hogy az ajtófélfának dőlve vártam türelmesen. Mókás volt figyelni a polip harcát a társával, bár az is igaz, eddig nem láttam senkit, aki rajtam kívül ilyen szerelemmel nézett volna a különleges madárra. Dust nem használta ki viszont az alkalmat, hogy gyönyörködjenek benne, hanem berepült, ezzel végül elérve, hogy vendégeink második tagja is észrevegyen és köszönhessünk egymásnak.
-Semmi gond. -legyintettem és még én is hátranéztem, elkapva a madár lengő faroktollait az egyik sarok mögött eltűnni. -Meg tudom érteni.
Majd visszafordulok feléjük, ellökve magam az ajtófélfától.
-Hát, is. -vonok vállat a kérdés hallatán. -Ez a főnix elég különleges. A rendszer szerint valóban az enyém, de a valóságban olyan, mintha inkább a céh érdekeit nézné. Kedves-aranyos egyébként. Mint Fawkes a Harry Potterből. -kuncogok, miközben leguggolok és megsimítom az egyre inkább duzzogó képű macska hátát.
-Én is örülök nektek. -egyenesedtem fel újra és még némi japán stílusú meghajlást is tettem, nem mélyen, inkább csak éppen-hogy biccentés képében. Simein nem tűnt japánnak, bár ebben a játékban már bármi lehetséges. Nekem se rózsaszín a hajam vége a valóságban Rolling Eyes
Azt furcsállom, hogy Álomkelő egy szóra se méltatta a vendégünket, csak nézett rá okos és kissé dühös sárga szemeivel. Talán a polipot figyelte főleg, elvégre tengeri lény, Álom pedig elsősorban a tengeri kütyüket szereti, ha ételről van szó. Meglegyintette farkát, majd felkelt ültő helyzetéből, megfordult és ugyanúgy végigment a folyosón, amerre Dust is eltűnt az imént, kvázi egyedül hagyva minket. Érdeklődve néztem utána, egészen addig, amíg Simeon kérdése ki nem zökkentett a pet furcsa viselkedésének látványából, és kerekre nyílt szemmel, de boldog mosollyal az arcomon fordultam felé.
-Itt mindent lehet. -csattant össze a tenyerem, és már álltam is félre az ajtóból, hogy egy mozdulattal beinvitáljam Simeont a hűvös előcsarnokba. -Üdvözöllek titeket nálunk ebben az esetben. Nyugodtan nézzetek előbb körbe, és ha tetszik itt, akkor küldöm is a meghívót. Állok rendelkezésetekre ^^
Ha bejönnek, a kastély falain belül már tényleg kellemes hűvös fogadja őket, kizárva a kinti nyári hőséget. A szürke falak ellenére nem uralkodik itt szomorúság, pont ellenkezőleg; igyekeztem minél több növénnyel, festménnyel vagy egyéb, más dísszel feldobni a hangulatot, a cserepek többségében olyan növényeket lehet találni, amiket egy Növénylátó egyébként is felhasználhat útjai során. Mostanra az utakat is felismerhetőbbé varázsoltam; a rövidebb előcsarnok után három út közül is választhatunk, világos fatáblák mutatják, mi merre található. Balra a könyvtár és a konyha-étkező nyila mutat, jobbra a Csacsogó és a Kert, felfelé egy lépcsőn pedig a hálótermek és a külön kiemelt Tető felirata csillan meg. Ennek a lépcsőnek a tetején ül Álomkelő, talán kissé megnyugodva, mellette egy vörös toll hullott a padlóra.
-No, és mire vagytok elsősorban kíváncsiak esetleg? -kérdezem vidáman.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2512
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5174/5300  (5174/5300)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Tető

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.