Mezőség #1

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Mezőség #1

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Kedd Szept. 10, 2013 7:48 pm

Itt lehet vadászni.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14653
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Peter Worker on Csüt. Jan. 02, 2014 1:03 pm

Ayani és Pete

Ayaniékat hívtuk magunk mellé segítségnek, vagyis hívtam én őket társaságnak, mert Hisamét nem különösebben érdekelte, hogy kikkel is töltöttük el a napot. Ő csak vadászni akart, annak a mikéntje meg már lényegtelen volt a számára.
A mezőség nagy volt és kietlen. Ha volt is valami állat, vad, vagy épp vadtalan, az hamar észrevett minket, így nem sokra jutottunk és hamar unalmassá is vált a séta. Ezért kellett a társaság. A lány és a paripája. Szerencsére a korábbi párbajunk után sem maradtunk haragosak, így nyugodt szívvel hívtam meg őket magunkhoz. Hogy miért őket, azt még én sem tudtam hirtelen. Talán jó volt, hogy nem volt olyan nagyon közeli barát, hogy mindent tudjon rólam, mégis tudtunk beszélgetni. Ha más nem, akkor volt közös témánk, az idomárság.
Egy nagyobb szikla hűsítő árnyékában pihentünk meg, miközben szemléltük, hogy Hisame miként köröz felettünk a levegőbe. Mint egy vadászó sas, vagy egy keselyű, mely a maradékot várja. Látszott persze rajta a türelmetlenség, de vadászott már párszor, ilyenkor tudott várni. Szinte majd csak ilyenkor, mit már párszor meg is jegyeztem neki, így tudta ezt ő is.
- És te és Yuichi hogy vagytok? – haraptam bele egy készített szendvicsbe, miután kérdeztem őt. Csupán csak névről ismertem a fiút, nem tudtam róla sokat. Őket illetően inkább csak a pletykákból éltem.
Egy süvítő hang terelte váratlan a figyelmem és emelte a tekintettemet az ég felé. Hisame zuhant. Láttam már ezt párszor, így nem ijedtem meg. Talált valamit és épp lecsapott. A szendvicsemet félredobtam és ugrottam fel ültő helyemből.
- Gyertek! Gyertek! Azt hiszem, hogy megvan az első áldozat. – lelkesültem fel, örültem, hogy végre történt valami.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

avatar
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Kusumi Ayani on Csüt. Jan. 02, 2014 2:54 pm

Peterékkel való küzdelem ismét nagyon izgalmas volt, és megint nagyon élveztem, még ha néha nem is úgy tűnt a fiúnak. Mindenesetre boldogan mentem oda hozzájuk. Persze a térkép segítsége jól jött néha, azonban nem mindig segíthetett, mert ha azt figyelem, akkor nekimegyek előbb utóbb egy fának, vagy orra bukok egy gyökéren. Na, mindegy a lényeg, hogy több alkalommal, inkább magamtól tájékozódva jutottam el a Szafariban. Mikor azonban meglátom, a duót elmosolyodok, és intek feléjük. Jó volt, hogy megvártak, hisz ha nélkülem kezdték volna el, lehet előbb megunták volna. odamentem hozzájuk, és egy öleléssel üdvözöltem a fiút. Bár csak céhtagokat szoktam ölelgetni Peter kiérdemelte ezt a kedvességet tőlem (hehehehe). Leültem én is Peter mellé, és hagytam, hogy pacim elszaladjon. Úgy tűnik, már Hisame is elkezdte felderíteni a terepet, Tűzrózsa egyszerűen meg kedvelt szaladgálni. Peter kérdésére kissé elpirulok, amikor eszembe jutottak Yuichival töltött estéim. Viszont ezt nem nagyon akaródzott elárulni, így egy kis oldalpillantást megengedve magamnak válaszolok Peternek kicsit zavartan.
- Jól vagyunk mindketten. Bár a kötelességeink, és a fejlődések miatt ritkábban találkozunk, de azért mindketten elég jó bőrben vagyunk. Hehehe… őőő… - mondom zavarodottan, miközben hajamat csavargatom, és mivel szemeimben is látszik zavarom, inkább nem néztem Peterre, hanem inkább Tűzrózsát figyeltem. Szinte egy időben kezdtek el szaladni valami fele… bár két különböző irányba. Rámosolygok Peterre, majd megindulok Tűzrózsa felé, aki az egyik bokorba vetette be magát. Ha nem figyelek a végén még túlságosan elcsatangál a kis pacikám, és akkor nem fogok én jól kijönni ebből, az hót ziher. Mikro bekapcsoltam a hallgatózásom Tűzrózsa patáin kívül, más lábak lépéseit is hallottam. Apró lábak szüntelen, gyors lépései.


_________________
Megnyitott a Főnixkönny - Fegyver és Potion Szaküzlet. T2-es érclátókat, T2-es növénylátókat keresek beszállítónak, akik részesedést kapnak az általuk hozott nyersanyagból készített, majd eladott item árából.
avatar
Kusumi Ayani
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1875
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 21
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3819/4100  (3819/4100)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Desdemona on Hétf. Júl. 28, 2014 1:21 pm

//Shukaku//

Egy ideje eseménytelenül telnek a napok. Nem igazán jelentkeztünk küldetésekre és a kazamatát is hanyagoltuk. Aisu kezd nagyon unatkozni. Igaz az utóbbi időben elég sok mindent átbeszéltünk és elég sok változáson mentünk át, de az eseménytelen napok alatt felgyűlt a gólem energiája és egyre nehezebben viseli a beszélgető napokat.
~Ma csináljunk valamit!
-És mit? Mit szeretnél?
~Nincs küldetés se kazamata, akkor vadásszunk. Szeretném azt is gyakorolni. Szólhatnánk Timidusnak és Shunak is, hogy segítsenek. De előbb keressünk egy jó helyet.
-Rendben, ahogy szeretnéd. Akkor merre menjünk? Mik a terveid?
~A 10. szinten sokan szoktak vadászni. Nézzünk szét ott.
-Akkor indulhatunk?
~Igen! Menjünk!
Aisu előttem haladt,  nem sietett. De ő irányított most. A 10. szintre hamar megérkeztünk és ott se kellet sokat gondolkoznunk, hogy merre haladjunk Aisu határozottan halad előre. A nyugati rész egyik mezejére mentünk. Ismét egy mezőn fogunk vadászni, kicsit ironikus a dolog és érdekes lesz, tekintve, hogy Aisu még mindig kirikít a környezetből.  Ott elővettem egy plédet leültem rá és írtam is egy üzenetet Shukakunak a koordinátákat is megadva benne.


Szia!

Aisu ma vadászni szeretne és szeretné, ha Timidus segítene
neki benne. A legutóbbi rövidke kalandunk óta, mindig őt hozza fel elsőnek, ha
valamit újat szeretne megtanulni.
Ha nem zavarunk titeket és ráértek most, akkor a helyszínen
várunk rátok. A koordinátákat is elküldtem. Mi már itt vagyunk.

Elküldtem az üzenetet. Majd elővettem egy könyvet. Amíg nem jön válasz, hogy ráérnek és nem érkeznek meg olvasással kötöm le magam. Aisu pedig lelkesen méri fel a terepet. Próbálja kitalálni, hogy miképp is tűnhetne el a zöldellő környezetben a jég.

_________________
Színeim: #FF9999 #00FFFF
Szöveg|Beszéd|~Telepátia
Aisu, mikor csak Des és a petek hallják|Aisu, mikor mindenki hallja



avatar
Desdemona
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 402
Join date : 2014. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1550/1700  (1550/1700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Júl. 28, 2014 2:08 pm

-Komolyan gondolod, hogy még ma meg akarod csinálni mindet?
-Igen, komolyan. Miért mondanám, ha nem gondolnám komolyan?
-Nem így értettem, csak ez így fura. Meg persze azért csak nagyon sok az, nem gondolod, Timidus?
-De igen, gondolom. Ezért is fogjuk megosztani a feladatokat. Te beszélsz a lánnyal, én pedig tanítom a gólemet. meg tudjuk oldani.
-Oké… de mégis hogyan beszéljek? Az ilyen beszervezős dolgokat mindig te szoktad intézni.
-Általában csak én beszélek, te már alig szólalsz meg.
-Ez nem is igaz… Justinnal például, vagy Ozirisszal, vagy…
-Nalátod! Akkor csak megy ez neked. Annyi a fontos, hogy kikérdezd, hogy mit szeretne. Ha különválasztjuk őket, akkor nem tudják egymást befolyásolni. Suzume azt mondta, hogy te vagy a gyenge pontom. Azonban azt is tudja, hogy erősítjük is egymást. Tehát… ha valamelyikük jobban meggyőzhető, akkor őt kell megpróbálnunk meggyőzni.
-Nem meggyőzni, Timidus. Ha szeretne, akkor csatlakozik, ha nem szeretne, akkor nem. Nem akarok senkit meggyőzni, és te se akarj légy szíves.
-Csak ismertetem vele a tényeket. Velem úgyis szívesebben beszél Aisu, mint veled.
-Még! Most még! De egy idő után cserélünk, meg újra össze is állunk. Én is akarok Aisuval beszélgetni, meg nem is jó, ha túl sok ideig szétválasztjuk őket… együtt megyünk vadászni, akkor maradjunk is együtt.
-Csak pár perc lesz. Ne aggódj.
-Biztos jó ez így, Timidus? Biztos, hogy ezzel segítünk?
-Tudtad, hogy vannak még olyanok, mint te?
-Nem…
-Mondta neked bárki is? Ajánlott fel segítséget?
-Nem… de…
-Örültél volna neki?
-Igazad van. Segítenünk kell őket, mert mi is örültünk a segítségnek.
-Akkor küldd el az üzenetet!



Kód:

Sziasztok!

Egyáltalán nem zavartok, és szívesen segítünk, ahol csak tudunk. Erre valók a céhtársak. Nemsokára ott leszünk.

Shu és Timidus



-Ez meg a másik. Céhtársak is.
-Igen… céhtársak… ezzel is kellene kezdenünk valamit…
-Már folyamatban van. Indulás!

És nemsokára meg is érkeztek, integettek, majd meghajoltak.
-Sziasztok! Akkor…
-Üdv! Akkor vágjunk is bele!

A lány elmosolyodott, és biccentett.
-Nem nagyon láttunk titeket amióta céhtagok lettetek. Utahime mesélt rólatok egy keveset… de… mit csináltatok amióta nem találkoztunk?
A sárkány oldalra biggyesztette a fülét, majd a másik pet felé fordult.
-Gyere velem! Megtanítalak vadászni, amíg ők beszélgetnek.
Tett pár métert, hogy ne a lányok előtt legyen, s már be is hajlította a lábait, felvéve a támadó pózt.
-A lényeg az, hogy figyelj. Figyelj meg mindent. Használd a jártasságaidat. Majd amikor megvan a célpont, akkor csapj le.
És már be is mért egy kis motoszkálást a fűben, hangtalanul kitárta szárnyait, majd előrerugaszkodott, néhány csapással a kisállat előtt termett, majd egy hirtelen mozdulattal lecsapott a mancsával, de az utolsó pillanatban lassította az ütést, hogy csak a farkánál fogva a földhöz szegezhesse a vadat. Ezután óvatosan a csőrébe fogta, és odavitte a gólem elé, majd letette.
-Ilyen egyszerű. Ha eleget gyakorolsz, akkor neked is sikerülni fog. Próbáld meg.


/Ingyen dobás #1: cickány/

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Desdemona on Csüt. Júl. 31, 2014 11:07 pm

Nem kellet sokat várni, már jött is a válasz üzenet.
~Mit írnak?
-Azt, hogy nem sokára ide érnek.
A gólem csak biccentett egyet, majd folytatta tovább az eddigi tevékenységét. Nem sok időbe telt mire meg is érkezet Shukaku és Timidus.
-Szervusztok.
~Sziasztok!
Eltettem a könyvet és intettem nekik, hogy foglaljanak helyet a pléden, ha szeretnének. A lány kérdése kicsit meglepett. Bár lehetett rá számítani, végül is mióta céhbe léptünk, azóta meg sem fordultunk a környékükön, sőt mostanság eléggé el voltunk tűnve.
-Nos…nem sok mindent csináltunk azóta, mármint jobban mondva semmi említésre méltót nem csináltunk. Egy ideje nem is nagyon mozdultunk ki a fogadóból. Történt egy-két dolog amik után volt mit megbeszélnünk Aisuval és az utóbbi időben csak mérlegeltük a helyzetünk és azt, hogy min is kéne változtatnunk…A változtatások közé tartozik a céh is. Eddig nem voltunk aktív tagjai a közösségnek, igazából ezt kissé bánom és szégyellem is…De mindig is nehéz volt számomra egy adott közösséghez közeled és a tagjává válni, sőt igazából ez az első közösség az éltemben aminek a tagjává kéne válnom, így nem igazán tudtam miként is kellene neki kezdenem. Tudom, hogy az elzárkózás nem jó módja ennek, de kicsit dűlőre kellet jutnom magammal…Ezért kerültem eddig a céhet. De szeretnék változtatni az eddigieken. Mesélhetnél kicsit a céhről. Nem igazán tudtam azt se, hogy mit jelent egy céh tagjának lenni mikor beléptem. Azóta ezzel tisztában vagyok, már csak céhet kéne megismernem aminek a tagja vagyok és rá kéne jönnöm arra, hogy miképp tehetném magam hasznossá köztetek.
Aisu egy nagy bólintással válaszolt Timidusnak és követte. A sárkány minden szavát szivacsként szívta magába és igyekezett minél jobban figyelni arra amit és csinál és ahogyan csinálja. Arra már a múltkor is rájött, hogy képtelen úgy közlekedni mint Timidus, de az alapokat elég megtanulnia tőle és utána már kitudja alakítani a maga kis vadász technikáját.
~Rendben, megpróbálom.
A gólem igyekezett annyira talajhoz lapulni amennyire csak tudott. Megpróbált mindent úgy csinálni, ahogyan azt Timidus elmondta neki és ahogy szemléltette az előbb. Valami mozgolódásra lesz figyelmes a nagy fűben. Annyira közelment amennyire csak tudott, majd lehasalt a fűben. Várt egy kicsit és mikor meglátta a felbukkanó cickányt maga előtt, kilőtt mint egy rakéta és a végén hason csúszva tett meg pár métert, majd sikeresen a karjai közé szorította az áldozatát. A karjaival elég nehezen tud megfogni bármit is, míg azon gondolkozott, hogy miképp is vihetné vissza megmutatni a földhöz szorította az  állatot. Majd kicsit engedett a szorításon és szépen lassan elkezdte magához ölelni a cickányt. Amint sikerül erősen magához ölelnie az állatot, már ment is vissza Timidushoz. Mikor vissza ért letette a cickányt a földre és hagyta útjára menni.
~Milyen voltam?
Kérdezte izgatott és érdeklődő hangon a sárkánytól. Nem dicséretre vágyik, hisz a múltkor is sikerül végül fognia valamit. De, még kezdő és a kezdeti sikereket fellehet írni a kezdők szerencséjének a számlájára.  

/Cickány/

_________________
Színeim: #FF9999 #00FFFF
Szöveg|Beszéd|~Telepátia
Aisu, mikor csak Des és a petek hallják|Aisu, mikor mindenki hallja



avatar
Desdemona
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 402
Join date : 2014. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1550/1700  (1550/1700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Shukaku on Pént. Aug. 01, 2014 9:11 am

Desdemona még azelőtt elpakolta a könyvét, mielőtt a lány egy pillantást is vethetett volna rá, így hát egyértelmű volt, hogy ha befejezi a válaszát, akkor mi is lesz a következő kérdése. Amíg a petek vadászatra indultak, ő le is ült a céhtársa mellé a plédre, végighallgatta, majd egy kissé el is szomorodott, bár nem a hallottak miatt, mert annak legfőképpen csak örülni tudott, hiszen régóta ezt szerette volna elérni.
-A fogadóból? Hát… örülök, hogy legalább helyetek van, de miért fizettek fogadót, amikor a céhházban rengeteg üres szoba van, és be is költözhetnétek az egyikbe? Könnyebben lehetne például beszélgetni is, többet találkoznánk. Van például egy nagy ebédlő, és ha minden délben együtt ennénk, akkor biztosan hamarabb megismernénk egymást, meg a céh ügyei sem lennének elfelejtve. Például… nem szeretnélek megijeszteni… meg te nem is láttad ezeket, úgyhogy lehet, hogy most hirtelen lesz…
Elhallgatott, és szomorúan leszegte a fejét.
-Petert nem nagyon látjuk egy ideje. Ugyanúgy, ahogyan titeket sem láttunk. Örülök, hogy ti vissza szeretnétek térni, de… azt, hogy ő mit szeretne, azt senki nem tudja, mert nem nagyon akar erről beszélni. Szóval… ne lepődjetek meg, hogy ha egyszer csak valaki más veszi majd át a céhvezér helyét.
Shu elképzelhetetlennek tartotta még ekkor is, hogy Peterrel valami baj történhetne. Mindig is életvidámnak ismerte meg a fiút, és egyszerűen csak arra gondolt, hogy elege lett a vezetői kötelességekből, és hátrahagyja az egészet a francba. Persze ez sem lett volna egy kedves lépés tőle…
-Ha segíteni szeretnétek, akkor például csatlakozhatnátok a bolthoz. Nagyon régóta tervezzük, hogy az Artes mintájára az egész céh közös boltot fog üzemeltetni, és nagy előrelépés lenne, ha ti is csatlakoznátok. És… nagyon örülnék neki…
Elhallgatott, és csak maga elé bámulva várta a választ, majd hirtelen felkapta a fejét.
-És… mit olvastál az előbb? Ha kíváncsiskodhatok?
Ezalatt Timidus elismerően bólintott a fogásra.
-Remekül csináltad, ügyes vagy. Ha elmondod, hogy milyen képességeid vannak, és a pontjaidat, akkor akár össze is hangolhatnánk a vadászatunkat, hogy még eredményesebbek legyünk. Szívesen vadásznék veled együtt, nem pedig csak melletted.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Aeon on Vas. Dec. 14, 2014 5:14 pm


Sötét volt. Nagyon sötét és hideg. Féltem az űrtől, annak tétlenségétől, ürességétől. Semmit sem tehettem, mert nem éreztem késztetést rá. Bömbölni akartam, de nem volt hangom… és ha már itt tartunk, még a testemet se érzékelhetem. Az első érzés a félelem… vagy az is csak délibáb? Fogalmam sincs. Csak egy dolgot akartam, kerülhetett az bármibe: élni. Mi az élet? Bármi is az, valami hívott. Talán tudta, hogy üres vagyok - egy üres héj, a sötétségben. Semmi sem voltam, ez tény. De ahogy a hang hívott, úgy egyre többé váltam. Céllal töltött meg: öljek vagy haljak meg. Egyek vagy haljak éhhalált. Éljem túl vagy feledésbe merülök. Gáláns ajánlat attól, aki vagy ami eljuttatott az ébredés momentumáig. Tényleg álom volt: ott ültem, a semmi kellős közepén, és hirtelen hatalmas étvágyat éreztem. Az a valami figyelmeztetett, hogy ez lesz: egyél, vagy éhen halsz. Nem tudom milyen érzés. Újnak új. Mintha egy izzó vasrudat dugtak volna le a torkomon. Valamit keresnem kellett, ami kicsit is ehető - ha már (újból?) élvezhettem a testemet, megtehettem. Négy lábon futottam, a szélnél is gyorsabban. Szárnyaimat a hátamhoz húzva takartam be magamat. Még ébren is fáztam. Mindent dér borított, amerre csak néztem, és az eget koszos fehér felhők tarkították. A nap csak néhány sugarat vetett le az átfagyott, sivár mezőre. Még ha bőrömet forrónak is tapasztaltam, a tél kioltotta a meleget. Nagyon fáztam, és minél többet rohantam, éhségem annál őrjítőbb lett. Találnom kell valamit, ami kicsit is ehető. Ölnöm, pusztítanom kell. Élnem KELL!
Szagoltam. Egy ártatlan hópihétől viszketett az orrom, és tüsszentettem. Szikrák pattantak ki a számon, amint ez megtörtént. A testem szokatlan volt, mégis, úgy tűnt, mintha már az idők kezdetétől foga tudtam, mi vagyok. Tűzsárkány vagyok, és életelemem a forró őselem. Valami régi tudás birtokában voltam, amit nem tudtam a magam idejéhez kötni. Nálam jóval idősebb és felbecsülhetetlen idejű rege, mely számos dolgot megmagyarázhatott: a tűz és jég találkozása. Mi köze hozzám? Nem is igazán foglalkoztatott, mert nem volt számottevő tényező. Holmi históriák, kézzel tapinthatatlan dolgok nem segíthettek a túlélésben. Ölni kell, ölni, ölni! Szemeimmel egy távoli, ártatlan célpontra összpontosítok, majd zajtalanul beosonok az elefánt méretű füves részre. Éreztem a fácán csábító szagát, és azt is, ahogyan a nyál összefut a számban. Szükségem volt arra, hogy a fogaimat a húsába vájhassam, s fölszakítsam! Már a történetek értelmetlen gondolataira sem tartottam igényt, ha éhségemet azon nyomban csillapíthattam. Hátsó lábaimon térdepelve, farkamat meglengetve mértem fel a terepet. A fű nem zizegett annyira, hogy a fácánt elijesszem. Még nem tudtam repülni ugyan, de siklani… talán. A kínzó étvágy ellenére mertem kockáztatni. Az óvatossággal ugyanannyit hibázhattam, mint a merész próbálkozással. Kit érdekel? Megérte, és kész. Ki kellett véreztetni, szét kellett szakítani, meg kellett ölni. Nem fért hozzám a komplikálás… a sárkány nem tűr komplikálást. A sárkány enni akar. Karmaimmal a megfagyott földet kapartam. Az ostoba állat nem hallotta meg. Agyaraimat megvillantottam a kevéske fényben, ami megmaradt, aztán ugrottam. Szárnyaimat enyhén meglebbentve jutottam közelebb a felszállni készülő madárhoz. Az utolsó pillanatban meglátott, de már nem tehetett semmit sem. Egy buta fácán nem vehette fel a versenyt, egy kiéheztetett sárkánnyal szemben. Pofámat megnyalva szorítottam a földhöz zsákmányomat. A vergődése számomra különös derültséget okozott. A ragadozó sosem hagyja nem szenvedni az áldozatát, és én valami belső motort éreztem arra, hogy így tegyek. A számból kicsorduló, földre csöppenő nyálcseppek felolvasztották a dértől fagyos földet. Akármit is tehetett, hiábavaló volt: a sárkány agyaránál semmi sem erősebb! Számat hatalmasra tátva aztán belemartam a fácánba, s torkából egy jókora darabot szakítottam ki. Pixeldarabok mindenütt, melyeket a nyelvem segítségével szippantottam föl. Éreztem a mennyei mannát, amivel megtelítődök. Az éhségcsillapítás pillanatában jóval többre tartottam magamat, mint azelőtt. A mohóság már nem volt annyira számottevő, miután kielégíthettem szörnyűséges étvágyamat. Minek fukarnak lenni? Nem volt szükségem több áldozatra, mindaddig, amíg újból meg nem éhezek. És ezt jónak láttam, persze a húsba vájást addig sem untam meg. A fácán kisebb vad volt, kevés élvezettel. Szinte csalódottan tapasztaltam, hogy hamar szétziláltam. A maradék pixeldarab, amivel már nem tudtam megküzdeni, szétszéledt a mindenségben - a mindenség, amiről eddig fogalmam se volt. A csillapítást követően az engem körülvevő világ sokkal tágasabbnak tűnt egy lefagyott, kietlen és sivár mezőségnél, melyet a kegyetlen tél uralt. Bár öléssel táplálkoztam, a hideg még így is belém hatolt. Nagyon rossz érzés volt, hogy ezt az egy dolgot nem tudtam enyhíteni. Nyüszítve oldalaztam el arról a helyről, ahol első vacsorámat fogyasztottam el. Próbaszerencséből igyekeztem a magasba jutni, de nem sikerült. Még ha a mező kisebb volt a világnál, fájt, hogy nem láthattam messzebb. Elindultam, méghozzá előre. Nem számított, miért, de az a késztetés diktált, semmint a józan eszem - már ha egy sárkánynak lehet-e esze.


/Fácán/


_________________
Színeim: Aeon - #D11919, Seto - #E68A00
avatar
Aeon
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 103
Join date : 2014. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
112/500  (112/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Mezőség #1

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.