Erdőség #2

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

2 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Csüt. Jún. 26, 2014 10:34 pm

[Miu]

A tizedik szint. Még mindig nem jutottam tovább ennél a szintnél, de nem is sajnálom. Itt sok minden megtalálható, és köztük van a szafari is! \o/ Legutóbbi szafarin szerencsésen összefutottam Shu-val, és kellemesen el is beszélgettünk. Most nem szombat volt, így nem sok esély volt arra, hogy újból összefutok velük, de ki tudja? Talán most is találkozom velük, vagy egy másik ismerőssel, csak másik helyre kéne mennem. Akkor most fedezzük fel az erdőt! Az egy meseszép hely. Madárcsicsergés, mókusok a fákon, vagy éppen nagy szép medvék a földön... Utóbbival inkább nem találkoznék egyedül.  De ha találkozom is eggyel, akkor még le tudom gyűrni. ^^ Mondjuk a kazamata után...
Ez az erdő egyszerűen gyönyörű volt! A fák árnyékot vetettek, a madarak pedig csiripeltek. És egyelőre a medvék is elkerültek. Reméljük maradnak ennél a jó szokásuknál, és inkább esznek mézet, vagy málnát... Vagy amit szoktak enni itt. Még annyira nem értem ezeket a dolgokat... Majd ha találkozom Shu-val, akkor megkérdezem tőle. Talán még most is összefutok vele,  ha szerencsém van. Biztos vagyok benne, hogy már ő is járt ebben az erdőben. Egyszer majd Chifut is el kell hoznom ide, biztosan élvezné ezt a helyet. Talán majd elhozom egyszer egy piknikre is, hogyha már ő vett rá arra is, hogy szafarizzak. Ennyi szerintem kijár neki, főleg azok után,  amiken végig kellett mennie, részben miattam. Sőt, csak miattam... De most nem kéne előhozni a borús gondolatokat, inkább azon kéne gondolkodnom, hogy mit fogok elejteni, és mit fogok vele csinálni? Mert a főzést bizony fejleszteném, csak ahhoz kéne egy jó ötlet. Hm... Mókusragu? Vagy bundáskenyér? Persze nem a hagyományos,  tojásos változat, hanem a medveszőrös változat. Vajon annak milyen íze lehet? Egyszer ki kel próbálnom. Sőt, ha elég szemfüles leszek, akkor akár most is kipróbálhatom. Csak egy szőrös állat kell, és egy kis kenyér, amit mindig tartok magamnál. Akkor viszont vadászatra fel! \o/

Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Szomb. Jún. 28, 2014 1:08 pm

//Atoru//

Miért jöttem fel a 10. szintre? Ha jól emlékszem hallottam valamit felőle amit elég érdekesnek tűnt és kiakartam próbálni. De mi is volt az? Lehet nem csak egy véletlen meghallott párbeszéd alapján kellett volna ide jönnöm. Rákérdezhettem volna. Így, hogy csak fél füllel hallottam valamit nem is igazán jegyeztem meg. Na, hátha majd szembe jön velem az a válasz. Remélem nem halálos módozatban majd. Itt vagyok egy erdőben, elég magas szinten ahhoz, hogy ne merjek elaludni egy fatövében a mobok miatt. Akkor mit csináljak, ha már elfelejtettem mit akartam csinálni. Vagy esetleg szunyálhatok egy fa tetején is. De még mindig nem költöttem akrobatika jártasságra. Remélem nem fogok lezúgni a fáról. Elkezdtem felkapaszkodni az egyik fára. A feljutással eleinte nem volt gond, de miután szükség lett volna egy ki egyensúly érzékre, már el is buktam a feladatot. Egy ideig inogva és erősen kapaszkodva fen tudtam maradni a fa lombkoronáján. De mikor az ág amibe kapaszkodtam eltört már estem is. Valahogy a lábamat még sikerül beakasztanom a vastagabb ágba amin álltam. Így csak végezetül fejjel lefelé lógtam volna mint egy denevér. Csak közben érzékeltem valaki hátát és kicsit megriadtam, így el is engedtem az ágat és puff a földön végeztem. Pontosabban valakin. Az illető balszerencséjére még az erdő talaját is megkóstolhatta, mert úgy estem, hogy őt közbe arccal előre taszítottam földbe. Azért remélem nem fog kinyírni ezért. Leszálltam róla és mellé ültem.
-Ehh…Jól vagy? Bocsi, nem gondoltam hogy bárkire is rátudnék zúgni a fáról. Bár azt sem gondoltam, hogy lefogok majd esni onnan. Tényleg bocs.
Kissé zavartan néztem a fiút. Remélem, nem harapja le a fejem érte. Ez nem volt betervezve. Persze amit beterveztem mára se tudom mi volt, tehát semmi se volt tervezve most.

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Kedd. Júl. 01, 2014 11:26 pm

A vadászatom egyelőre sikertelennek bizonyult. Kár. Pedig szívesen találtam volna már valamit. De hogy mondják? A türelem rózsát terem? Igen, ez lesz az. Szóval nincs más dolgom, mint türelmesnek lenni, és várni. Pedig ez egyedül eléggé unalmas dolog. Miért nem hívtam el magammal Chifu-t? Esetleg Shukaku-t? Vele már voltam a pataknál is, ez sem lett volna más. Csak Timidus... Neki néhány nézetével nem értettem egyet. Azonban ez most mindegy is. Inkább itt kéne, hogy járjanak a gondolataim, mivel máskülönben nem kapok el semmit. Csendesnek kell lennem, mint egy árnyéknak. Mint a régi nindzsáknak! A shouneneket nagyon bírtam, főleg, amikor yakuzák és szamurájok is szerepeltek benne, mint az Utolsó szamurájban. Nem, nem a filmben, az animében. Habár a film se volt rossz, de ha fantáziadús filmet kell mondani, akkor a 47 rounin az. Hiszen az is egy történelmi eseményen alapul, mint az Utolsó Szamuráj is, csak ezt feltúrbózták mindenféle szörnnyel. Csak az az amcsi színész nem kellett volna bele. Neutral Az még oké, hogy az Utolsó Szamurájban ő játszott, ott olyanok is voltak a körülmények, meg a történet is erről szól. De ebben? Ez túl abszurd...
És tessék! Már megint elkalandoztak a gondolataim. Pedig csak a vadászatra akartam koncentrálni...
A következő pillanartban fejjel voltam a földben. Nem tudom, hogy hogyan kerültem oda, de annyi biztos, hogy valaki volt a hátamon, mert éreztem a súlyát. Hogyha lenne súlyemelésem, még azt mondom, hogy semmi gond, mert felemelkedtem volna és kész.  Így viszont meg kellett várnom, amíg leszáll rólam.
Még mindig kissé kába voltam, de a hangról már el tudtam dönteni, hogy egy lányhoz van szerencsém.
- Rá se ránts, legalább megtudtam, hogy milyen ízű a föld. - mondtam, a fejemet fogva, és csak a következő pillanatban néztem rá. Egy kedves, kb. 13 éves kislány lehetett, egy szemfedővel, ezüstös hajjal és... piros indikátorral? O.o Éreztem, hogy a szemem elkerekedik. Ez az indikátor semmi jót nem jelentett számomra. Elégszer futottam már össze pirikkel, hogy megtanuljam, maradjak tőlük távol. Elég volt csak arra az esetre gondolnom, amikor az egyes szinten elkaptak és szépen kisemmiztek. Jó, ez túlzás,  de akkori vagyonom nagyobb felétől megszabadítottak. Aztán jött az, amikor a minin ott volt az a lovag, és szépen letapizta Lichtet. Úgy hogy köszönöm szépen, de több pirit nem kérek. Habár... jobban belegondolva, azok fiúk voltak, ez pedig lány. Talán más, mint a többiek. És így talán egyedül sem kell vadásznom.
- Én Atoru vagyok. Hát te ki vagy? - kérdeztem meg a lánytól. Hogyha minden jól megy, akkor beáll mellém, és együtt vadászunk. Hogyha nem, akkor gondolom ő fog rám vadászni...

Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Kedd. Júl. 08, 2014 7:43 pm

Semmi komolyabb dolog nem volt a kis mutatványom követően. Még viccelődni is próbált. Akkor legyünk viccesek. Olyat nem is tudok, de mindegy…
-És milyen íze van a földnek?
Kissé meglepve néztem ahogy a srác szeme elkerekedik. Majd rá is jöttem hamar, hogy miért is. Persze vörös az indikátorom. Más reakciót várhatnék a látványa miatt. Na jó legalább ő nem úgy néz rám mint a véres rongyra…Egész hamar magához tért. Vártam volna valami szemrehányást vagy megvetést. De egyikhez sem volt szerencsém. Ő is azok közé tartozik, akik nem borítóról ítélik meg a könyvet vagy lehet más oka van annak, hogy ember ként kezel még…
-Üdv! Én Miu vagyok.
Mutatkoztam be én is és a kis mutatványom miatt elmaradt köszönést is pótoltam…Még rá kéne jönnöm arra is, hogy mi célból is jöttem ide. Bár, ha csak szimplán felfedező körutat csinálok az is jó. Végül is most járok először ezen a szinten. Feltápászkodtam földről, leporoltam magam. Kissé megfeledkezve a fiúról akire ráestem, lekezdtem kémlelni a terepet. Nem igazán tudtam mit csináljak vagy mit kéne csinálnom. A fára mászás nem jött össze, akkor valami egyéb elfoglaltság kéne. De mi legyen az?  Eléggé elmélyedtem a magam kis világába, már el is felejtettem, hogy társaságom van…ha még itt van és nem ment el, mert ráunt arra, hogy bambán nézek erre-arra és semmire se figyelek. Bár, hogy ez most szembe jutott, attól függetlenül nem ellenőriztem le, hogy itt van e még az illető. Tovább bambultam a tájat  és belemélyedtem a magam kis kusza gondolataiba. Ha most ugrik a nyakamba valami, akkor abból nem kis szívbaj lenne részemről…

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Szer. Júl. 09, 2014 8:39 pm

A viccelődésemet tovább vitte a lány is, amiből legalább az kiderült, hogy humorérzéke van. Már csak egy frappáns választ kéne kicsikarnom magamból.
- Nos, jó... Bár a hínár finomabb. - mondtam. Ez... most komoly? Hínár? Miféle idióta vagyok, hogy pont ehhez hasonlítom a földet?! Ebből tutira azt fogja gondolni, hogy annyira szerencsétlen vagyok, hogy már hínár is volt a számban... Esetleg annyira zakkant, hogy már ettem hínárt. Rendben, nem tagadom, kis koromban ugrattok egymást a tesómmal, hogy melyikük meri megtenni. Nyertem. Igaz, hogy az ízét még néhány napig ott éreztem a számban, de legalább a házi munkában nem kellett segítenem. Kivéve, amikor külön kérték, hogy segítsek szegény Hachi-nak, mert így is dupla munkát végez. Mondanom sem kell, ők nem tudtak a fogadásról.
Nem tudom, hogy ez a mondatom mennyire volt befolyással Miu-ra - hiszen időközben bemutatkozott - de ezután sokat nem csinált, csak nézelődött, és csodálta a tájat.
Én pedig rájöttem, hogy igaza van. Ebben a rohanó világban nem figyelünk fel eléggé a kisebb örömökre, hanem csak a célunkat hajszoljuk hajthatatlanul. Pedig a szépség ott bujkál minden sarkon - ez esetben minden fánál - és csak arra vár, hogy felfedezzük. Majdnem én is elmerültem ebben a gondtalan pihenésben és csodálkozásban, amikor neszezést hallottam. Egyből hegyeztem a fülem, és az eddig csendben nézelődő Miu-t is lepisszegtem. Habár... így utólag belegondolva, erre semmi szükség nem volt. Most majd magyarázkodhatom emiatt is...
A vad hirtelen bukkant fel az egyik bokorból, én pedig egyből ugrottam is.
- Megvagy! - kiáltottam diadalittasan, amikor elkaptam. Egy kicsit még rugdalózott, és karmolászott is - amitől nem kímélte az arcomat sem - de egy kis kötél jobb belátásra bírta, és lenyugodott. Ezután néztem meg, hogy mit is fognak. Egyszerűen nem hittem el, hogy lehet ekkora szerencsém! Egy Hiúz! Azt mondják, hogy ez nagyon ritka fenevadnak számít, én pedig elejtettem egyet! Boldogan futottam vissza Miu-hoz, elújságolni, hogy mi történt.
- Nézd, hogy mit kaptam el! - mutattam neki egyfajta trófeaként a Hiúzt. Azt mondják, hogy a ritka állatok húsa sokkal finomabb, mint a egyszerű, normális vadaké. De persze azt is mondják, hogy ne álljunk szóba pirikkel. De ez most nem érdekelt, elkaptam egy Hiúzt, és ezt valakinek meg kellett mutatnom! *-*

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Szer. Júl. 09, 2014 9:58 pm

A föld után jött a hínár…A hínár finomabb? Merem feltételezni már evett vagy valami hasonló szerencsétlen eset miatt volt szerencséje megkóstolnia a hínárt…Mindegy is inkább nem szólok erre semmit. Következett a csendes táj bambulás. Egy ideje már elvoltam magam ki világéban és nézelődtem, mikor pisszegést hallottam. Atoru akart csendre inteni, de miért is? Amúgy is csendbe voltam. Kérdőn néztem a fiúra aki közben egy bokor felé vetette magát. Most akkor miről is maradtam le?...Nem értem a dolgot. Pisszeg, majd zajong. Nem igazán láttam mivel birkózik, csak figyeltem és vártam most mi lesz. Mert még mindig nem vágom a dolgot…Egy ideje csak furcsa tekintettel figyelem a dolgot, majd Atoru megjeleni egy hiúzzal. Pontosítva egy megkötözött hiúzzal. Kikerekedett szemmel néztem rá egy ideig. Majd csak egy kérdés böktem oda srácnak.
-Bántani akarod?
Tettem fel a kérdést teljesen ártatlanul, mintha nem egy vörös indikátor díszelegne a fejem felett. Bár az se azért vörös, mert én annyira ölni akartam volna. Vártam a válaszra, ami egyébként oly egyértelmű és nyílván való, de hátha valami más célja van az állattal…És ezt még én sem gondolhatom komolyan, ugye nem?...Sajnos de, igen komolyan gondolom.  Amúgy is mért pont egy hiúz, egy macskaféle…Miért pont egy aranyos cicust kapott el. Na jó igaz, nem egy házimacskáról van szó. Annyira már nem aranyos ha elkap és megkóstol. De, ha az ember nem piszkálja és hergeli az állatokat, akkor azok se bántják az embert.  
-Ha tényleg bántod szólj, mert nem vagyok rá kíváncsi, hogy ölöd meg.
Azt csinál amit akar csak néznem ne kelljen. Ha tényleg kivégzi azt a szerencsétlen állatot nem nézem végig. Addig inkább nem néznék oda, míg az utolsó pixel darabja el nem tűnik. Azóta a nap óta igyekszem kerül az ilyesmit. Mobokat se irtom halomra csak azt amelyik az éltemre pályázik.

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Szer. Júl. 09, 2014 10:40 pm

Kész. A hínáros viccem befuccsolt. Tudhattam volna. Kár is volt felvetnem... Miu reakciója a viccre egy kicsit lelombozott, bár inkább csak csalódtam, hogy nem sikerült megnevettetnem.
A pisszegésemre sem szólt semmit. Kész, tuti, hogy befuccsoltam. Már előre láttam, hogy egy zakkant, hínár evő, még a némákat is lepisszegő csodabogárnak könyvelt el.
A hiúzra sem úgy reagált, mint hittem volna. Félve kérdezte meg, hogy mit is fogok tenni a macsekkal. Mit is, mit is...Eddig megszereztem volna a húsát... De most, hogy Miu így reagált, nem is tudom...
- Hááát... - mondom bizonytalanul. Ez nem várt fordulat volt számomra. Egy piri, aki nem szeretné, hogy meghaljon valaki... Milyen világban élünk,  ahol már ezt teszik az elméletileg gonosztevő piros indikátorosok?! Ez túl abszurd volt számomra... DE, ez is bizonyítja, hogy nem szabad a borítóról ítélni a könyvet! Vagy az indikátoráról az embert...
Amikor pedig felveti az ötletet, hogy megölöm, azt hittem,  ott süllyedek el. Egy lánynak mutogatni, ahogyan feldarabolom... Mit gondoltam egyáltalán,  amikor ez végig futott az agyamon?
Végül nagy sóhajtással, de előhúzom az egyik késemet. A megkötözött állatkát lerakom a földre, a késsel pedig elvágom a... kötelet.  Egyszerűen nem tudok megtenni, ha valaki a környezetemben így áll hozzá.
- Most boldog vagy? - kérdezem a lánytól. A hiúz közben elmenekült, de búcsúzásol adott egy karmolást. Remélem,  hogy azért a teljesítményt megkapom érte.
- Egyébként mit keresel itt? Ha jól látom,  te nem vadászni jöttél ide. - mondom a kislánynak. Valami nem hagyott nyugodni. Egy piros indikátoros egyes-egyedül egy erdőben, és emellett még állatbarát is. Lehet, hogy valamiben sántikál. Jobb lesz, ha nyitva tartom a szememet.

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Szer. Júl. 09, 2014 11:10 pm

Kaptam válaszul egy elég bizonytalan Hááát-ot. Én már készültem hátat fordítani, mikor elővette a kését. De amit csinált. Meglepett, hogy elengedte. Nem tűnt valami boldognak utána. A kérdése után is csak összehúztam magam és kis bűntudattal hangomban kezdtem bele a mondandómba.
-Miattam nem kellet volna elengedned…Igazából hülyeség volt megkérdezni mit akarsz csinálni vele. Persze örülök neki, hogy még is elengedted szegényt, de…Inkább nem magyarázom tovább. Bocsi. Lehet csak szimplán hátat kellet volna fordítanom míg lerendezed. Nem akartam semminek se az elrontója lenni…Sajnálom…
Elhallgattam a tekintetem meg egy közeli fára szegeztem. Ez nem jött ki valami jól.  A következő kérdése meg…Még mindig nem tudom miért jöttem ide.
-Háát…izé…Igazából…Elfelejtettem útközbe, hogy miért is jöttem ide…De csak figyelni az állatokat is jó dolog. Meg néha, ha elég ügyes vagyok közel tudok menni hozzájuk, bár megfogni még sose tudtam őket. Pedig némelyiküket jó lenne megsimogatni...
Majd hirtelen bevillant abba a sötét koponyámba. A beszélgetés amit elcsíptem és ami miatt ide jöttem. Ők is vadászatról beszéltek. Kiakartam próbálni, hogy működik ez. Hogy elég e csak elkapni majd elengedni a vadat vagy meg is kell e ölni, hogy elfogottnak minősüljön. Bár ha az utóbbi akkor nem fogok többet ezzel foglalkozni.
-Izé…A vadászat rendszere, hogy működik? Muszáj bántani az állatokat? Vagy az is elég, ha megfogom majd elengedem? Akkor is elkapottnak érzékeli a rendszer?
Kérdeztem. Bár azt már nem mondtam, hogy pont ennek a kipróbálása miatt jöttem ide eredetileg. Nem tudom miért jöttem, majd eszembe jut és rögtön kérdezek is. Lehet összefüggőben kéne beszélgetnem.
-Amúgy, bocsi a kérdések miatt. Közbe eszembe jutott, hogy pont ezt akartam letesztelni. Csak szokásom össze-vissza beszélni. Ami eszembe jut rögtön ki is mondom.  
Vakargattam fejem és egy mosolyt is megejtettem a fiúnak. Lehet valami noteszt is kéne vezetnem a dolgaimról, hogy ne felejtsem el. Bár mire az invertorymba megtalálnám, már biztos legalább ötvenen elmondanák a dolgot nekem.
 

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Csüt. Júl. 10, 2014 10:05 am

Ez a lány kiszámíthatatlan. Az előbb még rosszul éreztem magam, mivel egy állatkát akartam bántani, viszont a lány mondandója kiborított.
- Ezért nem kell bocsánatot kérned. Én döntöttem így, mert ezt láttam helyesnek. És te szerinted mi változott volna, ha elfordulsz? Ugyanúgy megtörténik, maximum nem látod a saját szemeddel. - mondtam a lánynak. Nem szívesen hallgattam volna a siránkozását, vagy éreztem volna lelkiismeret furdalást, mert egy állatkínzó vagyok. Nem, ebből nem kérek!
Miu bizonytalan válasza viszont gyanakvást ébresztett bennem. Nem tudja, hogy miért jött fel egészen a tizedikre? Na persze... Én pedig Kayaba Akihiko vagyok álruhában. Mondjuk már játszottam Kayabát, még a Vidámparkban, de ez most nem lényeges.
- Aham. És mondd csak, eddig mennyi állatot próbáltál elkapni? - kérdeztem meg. Ha hazudik, akkor egyből futásnak eredek, mielőtt még a csapata ide érne. Mert mit is keresni egy piros indikátoros egyedül itt? Persze akkor jöhetne az ellen kérdés,  hogy egy zöldike mit keres itt. Természetesen vadászik, mi mást tenne? De Piroska válasza túlságosan is bizonytalan, mintha légből kapott lenne.
És akkor jöttek a kérdések.
- Mi? - nézek rá értetlenül.  Akkor most azt kérdezi, hogy mi számít elkapásnak? Szerintem ez egyértelmű. Már éppen válaszoltam volna, amikor jött még egy bocsánatkérés, és magyarázkodás...
- Nem kell mindenért bocsánatot kérned. Ez egy idő után számodra unalmas, számomra pedig idegesítő lesz. - mondom a kislánynak. - Ami pedig az elkapást illeti, szerintem a neve már önmagában arra utal, hogy elkapod az állatot. Hogy mit teszel vele utána, az már csak a te dolgod. ~Mint én a hiúzzal...~ futott át az agyamon. - De, gondolom akkor te is azért jöttél, hogy elkapj állatokat, nem igaz? - kérdezem Miu-tól. Ez a lány nagyon kiszámíthatatlan. És ez most vagy a jó színészkedési tehetségének az érdeme, vagy pedig egy érzelmi hullámvasút.  Esetleg mindkettő, vagy egyik sem. Nem tudom.
- És mondd csak - fordultam feléje,  miközben már kerestem az újabb célpontot -hogy hogy egyedül jöttél ide? - kérdeztem meg. Most legalább az is kiderül, hogy tényleg egyedül,  vagy egy kisebb csoportban érkezett. Az viszont biztos, hogy céhben nincs, mert életcsíkja mellett nincs semmilyen kis embléma. De ez persze nem zárja ki annak a lehetőségét,  hogy egy céhen kívüli, mindössze "baráti" társaság tagja legyen. Azonban még ez sem biztos, ahogyan semmi sem, ezzel a lánnyal kapcsolatban.

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Hétf. Júl. 14, 2014 9:28 pm

-Megtörténni megtörténik…de…ööömm…Már mindegy.
Dünnyögök az orrom alatt és azt se tudom mit akarok mondani. Sajnálkozhatnék tovább, de igazából felesleges és a végén még amiatt fog lecsapni, mert folyton bocsánatot kérek. A kérdésére csak felkapom a fejem és csodálkozva pislogok rá. A mostra gondol vagy régebbi alkalmakra.
-Háát…ömmm…izé…Ha a mostról van szó, akkor eddig egyet se, mondtam már, hogy elfelejtettem miért jöttem ide eredetileg…Bár visszatekintve nem igazán fogtam még állatokat csak szerettem volna…csak azok meg nem sikerültek, mindig elfutott az állatka előlem…Pedig nem akartam bántani egyiket sem…
Erőltettem egy mosolyt az arcomra. Bár elsüllyednék most itt ebben a szent percben vagy válnék láthatatlanná. Már megint hátráltatok valaki a dolgába és hülyeségeimmel szekálom. Persze, hogy a világ egyértelműbb dolgát kérdeztem meg. Próbáltam fenntartani a falsch vigyorom és igyekeztem nem megint bocsánatot kérni.
-Háát…ezek szerint azért…De még mindig nem egészen értem mit keresek itt, de legalább eszembe jutott, hogy mit akartam itt csinálni…
Megint egy kérdés. Talán azt feltételezné, hogy nem ember vadászatra készültem vagy tudom is én mire…Felvéve egy halál ártatlan és butus arckifejezést, kezdtem bele a válasz adásba.
-Egyedül vagyok. A legtöbb mindent egyedül csinálok. Egyszer csatlakoztam egy játékos csapathoz és ez lett a vége.- mutogatok a fejem felett lévő vörös indikátorra- Azoktól meg meglógtam és egy ideig bujkálnom kellet, de azóta a küldetéseken kívül senkivel se játszok csapatba. Ha az indikátorom a bajod, akkor közlöm veled, hogy nem kell foglalkoznod vele csak egy átvert kezdő játékos vagyok és nem áll szándékomban bárkit is megölni vagy bántani.
Hirtelen váltottam és nemtörődömbe váltottam, mind a mimikámon, mind a hangomon tükröződött a dolog.
-Bár igaz is, hogy önmagamba elég gyanúsnak meg furának nézek ki, ehhez meg párosul egy szép piros színű indikátor is. Szerintem sokak száméra csak beetetésnek tűnik a mesém és el se hiszik, de mindenki gondoljon amit akarjon…Ha te is inkább tova állnál csak nyugodtan. Már megszoktam, hogy kerülik a társaságom.
Befejeztem a mondandóm. Nem akarok egyedül kóvályogni az erdőbe, de azt se akarom, hogy végig gyanakodva kövesse valaki minden levegő vételem. Akkor inkább leszek egyedül…Hirtelen láttam valamit átrohanni egyik bokorból a másikba. Mit sem törődve azzal, hogy a társaságom mit fog reagálni vagy akar e reagálni. Én elkezdtem a földön kúszni addig a bokorig amibe láttam beszaladni az állatkát. De mivel fogjam meg? Csak úgy nem fog menni, kell valami. Nem tűnt olyan nagynak…akkor tudom mivel fogom meg. Invertory megnyit. Keresés. Találat. Egy cilinder jelent meg a kezemben. Óvatosan szétnyitottam a bokor ágait, hogy lássam mit akarok elkapni, egy kis menyét lapult a bokorban. Innentől kezdve lehet egy csiga is gyorsabb lett volna nálam, Szép lassan pozícióba helyeztem a cilinder és hopp. Mikor kellő közelségbe volt az állthoz ráraktam és hiába próbált volna szaladni nem sikerült neki. Benn rekedt a kalapban. Mikor kevésbé ficánkolt akkor egy gyors mozdulattal megfordítottam a fejfedőt és ott volt benne a megfogott menyét. Eléggé ráijesztettem szegényre csak riadtan kuporog a cilinder aljába. Egy pár percig farkas szemet néztem az állattal, majd a földre fektetve a kalapot útjára engedtem. A menyét félénken és szimatolva dugta ki a fejét a kalapból ,majd mikor felmérte, hogy szabad a pálya el is tűnt a rengetegben.
-Hát ha nyulakat még nem is tudok elővarázsolni belőle, de legalább a kisebb állatokat megtudom vele fogni. Addig is van benne valami.
Jegyeztem mag hangosan, majd fejembe nyomtam a fejfedőt és csak ezt követően esett le, hogy nem csak egyedül vagyok itt.
-Izé…Rólad kicsit megfeledkeztem az előbb. Remélem semmi fontosba nem kezdtél bele. De, ha még is akkor most már figyelek.
Mosolyogtam a srácra és ez most igazi mosoly nem valami erőltetett vicsorgás.

/Menyét/

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Hétf. Júl. 14, 2014 11:22 pm

A kérdésemre egy majdnem egyenes válasz érkezett. Ez pedig majdnem meggyőzött. Sajnos ott van az a majdnem. Mondjuk most elgondolkodhatnék, hogy helyes-e, ha ezt teszem ezzel a lánnyal. Hiszen már lassan olyan, mintha egy kihallgatáson lenne, és valami bűntett miatt lenne elítélve. És ez félig igaz is, ugyanis én tényleg elítélem, mert elkövette azt a bűnt. Azonban ha jobban bele gondolok... Vajon megérdemli ez a lány, hogy így bánjak vele? Erre egy normális, konzervatív gondolkodású játékos azt mondaná, hogy igen. De... tényleg ez a helyes?  Hisz gondoljunk csak bele.  Ő se különb a többi embernél, akkor miért?  Egy nyavalyás indikátor miatt? Ugyan már!  Mit számít az? Nos... Úgy tűnik,  hogy igen sokat. Én se tettem mást. És ezt szégyenlem.
Amikor pedig Miu elmeséli a történetét, ténylegesen egy gonosz embernek érzem magam. Vajon miért tettem ezt? Az előítéletek végett? A sztereotípiák miatt? Esetleg a személyes a tapasztalatok? Vagy mindhárom egyvelege? De az is lehet, hogy egy negyedik, számomra ismeretlen tényező miatt.
- És barátaid? Vannak? - kérdezem meg, amikor meghallom, hogy egyedül jött. Visszafelé is elhangozhatna a kérdés, de gondolom a céhlogó éppen elég beszédes. Nála viszont nem látok egy logót sem. Tehát solo játékos. De vajon barátai vannak-e? Hiszen egyedül mégse bóklászhat mindig. Főleg nem piros indikátorral és azzal a játékos csoporttal a nyomában, akikről beszélt. A mondandójára viszont már odafigyelek.
- Ha valaki eléggé üldözési mániás, akkor még a zöld indikátoros játékosokban sem bízik. Azt mondják, hogy okos ember más kárán tanul. Nos, én a sajátomon tanultam meg. Még régebben egy piros indikátoros egy zöld cimborájával megfenyegettek, és pénzt követeltek. Én adtam is nekik. Persze az, hogy be tudtak cserkészni, csak az én hibám volt, mert bíztam abban, hogyha egy zöld vele van, a piros nem lehet veszélyes. Mint kiderült,  tévedtem. De úgy döntöttem,  hogy adok nekik még egy esélyt, így ezt tettem. Aztán elmentem egy miniboss-ra, ahol egy piros indikátoros lovag is volt,  és egy ismerősömet... hogy is mondjam... zaklatta. És nem kicsit. Így aztán azóta nem nagyon bízok pirosokban, ami érthető.  - itt hagytam egy kis szünetet, majd folytattam. - De te talán tudsz ezen változtatni. - mondtam eltöprengve. Miért is ne? Simán megtehetné ezt bármely piros, aki kedves akár egy kicsikét is. Ekkor pedig Miu útnak is eredt egy bokorhoz. Gondolhattam volna, hogy meglátott valamit, azért megy. Én nem avatkoztam közbe, hadd csinálja. Addig pedig én is néztem valamilyen vad után.  És nem sokára meg is lett a kiszemeltem. Egy mókus. Ha nem is az a nagy medve, attól még jó. Csak hogyan vadásszam le? Hiszen most késsel nem tehetem - és lehet, hogy nem is fogom -, így maradok a kéznél. Ami azt illeti, a mókus nem volt túlságosan ellenkező,  így egyszerűen elkaptam. Közben Miu is visszaért.
- Azt mondtad, hogy dönthetek, hogy elmegyek, vagy maradok. - mondtam neki komolyan, majd egy kis szünet után folytattam. - Én úgy döntöttem... hogy maradok. - moslyogtam én is rá. Vajon mosolyogtam eddig a találkozásunk óta? Talán,  nem tudom.
- Nos, Miu, mit szólsz a vadászathoz? Csináljuk tovább?  - kérdeztem meg tőle. Így mindketten jól járunk. Én szerzek neki egy jó napot, ő pedig szerez nekem egy ismerőst.


/mókus/

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Pént. Júl. 18, 2014 11:19 pm

A vallatás tovább folytatódott, bár a történetem után már jóval barátságosabb mederben folyt tovább a dolog.
-Barátok?...Mint mondtam a küldetéseken kívül egyedül vagyok. Elég egyértelműen kivehető, hogy nincsenek.
Vágtam rá a válasz határozottan kérdésre. Majd meghallgattam a monológját.
-Áhá, szóval üldözési mániád van! –  rikkantottam kicsit gúnyos hangon- Rossz tapasztalatok. mi? Az nekem is van bőven, mégsem úgy állok hozzá mindenkihez, mint valami szörnyeteghez. Pedig az emberek aztán tudnak azok lenni. – változtatni a nézőpontján, itt sóhajtottam egyet, majd folytattam a beszédet.- Én nem kívánok senkit se más nézetekre terelni. Mindenki maga dönti el hogyan viszonyul a világhoz. Rajtad áll, hogy változik e a látás módod vagy nem. Te döntöd el azt, hogy akarsz e változni vagy nem.
Aztán jött a menyét, utána annak elkapásával foglalkoztam. Láttam ,hogy Atoru is talált magának valami elkapni valót. Egy mókus volt az.  A mókuskát is elengedte csak úgy mint nemrég a hiúzt. Úgy tűnik ma így játszunk. Egy barátságos mosollyal az arcomon figyeltem a fiút.
-Maradj csak, ha neked így jó. - a vadászattal kapcsolatos kérdésnél kicsit elgondolkodtam- Egész érdekesnek tűnik. Én szívesen folytatnám. Bár eddig semmi extra dolog nem történt, de ma még bármi megeshet. Azért, ha valami nagyobba botlanék, mint egy menyét segíts ki kérlek. Nem értek a harcokhoz és a vadászatról se tudok még szinte semmit…
Kicsit messzebb halk neszeket lehetett hallani, nem volt túl hangos a zaj, de hallható és megközelítőleg a zaj forrását is belehetett lőni.
-Arra mozgolódik valami.
Mutatok kicsit bentebb a fák rengetegében.
-Nézzük meg. Elég óvatos léptű, tehát nem hinném, hogy valami kicsi és veszélytelen valakiről lenne szó.
Megindultam befelé a fák közé, olyan óvatosan amennyire csak tudtam. Majd két jobban kiálló gyökér tövébe megbújtam. Egy vörös róka szimatolt az avarban, gondolom valami harapni valót próbál fogni magának. Csöndben figyeltem az állatot, majd megnéztem, hogy Atoru követett e, ha igen akkor suttogva oda szólok neki.
-Megpróbálom megfogni. De ha nagyon gyászosnak nézne ki a dolog akkor segíts be. Okés?
Megejtettem egy cinkos mosolyt a fiú felé. Majd neki kezdtem kúszni, mászni a bokrok és gyökerek között. De nem lopóztam elég ügyesen. Egy faág megreccsent a talpam alatt és a rókaészre vett. Mikor a kis vörös tova állni készült, én elé rohantam és elkaptam. Cserébe pedig a róka egy szép nagyot harapott a vállamba. Ekkor elengedtem és a vörös koma már el is tűnt a fák között. Én a földön ücsörögve néztem az állat után, majd kifakadt belőlem a nevetés.
-Ez elég szerencsétlenre sikeredett! De ahogy elnézem csak a páncélom ment le. Nem harap olyan nagyot az a róka, ha Csak páncélom bánta az elég kevés volt.
Vigyorgok mint a tejbe tök, majd egy utolsó pillantást vetettem arra amerre eltűnt a róka, majd visszavezettem a tekintetem Atorura.
-Na és most merre tovább?
  

/Róka/

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Kedd. Júl. 22, 2014 9:52 pm

- Nincsenek barátaid? Hogy élted túl eddig? O.o - hökkentem meg. - Csak van valaki, akiben megbízol, nem? - kérdezem meg. Ez azért nem semmi... Hogy egy barátja sincs, és eddig kibírta... Nem tudom,  hogy most sajnáljam, vagy csodáljam.
Amikor pedig reagált a monológomra, egy kicsit megsértődtem.
- Azért a szörnyetegnek nézés egy kicsit túlzás... - tettem hozzá,  az orrom alatt morogva. - A világnézetben viszont tévedsz. Az emberek álláspontja szemernyit sem változna, hogyha nem lenne rájuk behatással a közvetlen környezetük. Ha így lenne, az emberiség még mindig ott tartana, hogy a Föld áll mindennek a középpontjában,  vagy még csak ott, hogy a falra festett állatokról azt hiszik,  hogy az elejtett fenevadak lelke tovább él bennük. Szerinted ez helyes lenne? - kérdeztem meg Miu-t. Igaz, ami igaz, ez a téma már túl nő rajtunk, de miért ne elmélkedhetnénk ilyeneken? Minden adott ehhez, csak az kell hozzá,  hogy ő is belekezdjen.
Amikor pedig mondta,  hogy segítsek, elmosolyodtam.
- Persze,  ha bármi olyasmivel futnánk össze, akkor segítek. De azt ugye tudod, hogy elkapáshoz annyi is elég, ha egy ujjaddal éppen megérinted az állatot? - kérdeztem meg, és közben játékosan megérintettem a homlokát. És csak most vettem észre,  hogy mekkora is a magasság különbség köztünk.  Alig ér a vállamig, de talán addig sem.
Aztán újabb neszezést hallott. Én lassan lépkedtem utána,  és amennyire Lopakodás nélkül tudtam, settenkedtem is.
- Wakatta! o7 - suttogtam, és közben szalutáltam is. Ha bármi olyasmi lenne, amivel nem tud megbírkózni, akkor majd besegítek. De szerintem egy olyan állatnak nagyobb hangja lenne... A gondolatom pedig úgy tűnik,  hogy igaznak is bizonyult, mert egy balszerencsés faág miatt kiugrasztottuk a nyulat... azaz a rókát a bokorból. A lompos farkú azt hihette, hogy megmenekült, de Miu megelőzte, és el is kapta. Szép!
Az viszont nem várt mozdulat volt, hogy a róka meg is harapja! Eddig egyhelyben állva figyeltem,  hogy mi történik, most viszont oda futottam hozzá.  
- Jól vagy? - kérdeztem kissé aggódva, de láttam, hogy ebből nem lesz pixeleződés, így kissé megnyugodtam. Az pedig, hogy nevetett a dolgon, minden aggódásom eltüntette.
- Azért legyél résen, ez azért mégiscsak a tizedik szint. - intettem óva. Én se merek nagyon sokat vadászni itt, mert igaz, hogy tízes szintű vagyok, de kiképzős, ami nem sokat javít az esélyeimen.
Amikor pedig jött a frappáns kérdés,  én mondtam is a frappáns választ.
- Toronyirány egyenest, előre! - válaszolom, mutatva egy irányba, és már indultam is.

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Csüt. Júl. 24, 2014 11:16 pm

-Számomra is rejtély, hogy éltem túl eddig…Bár igaz eddig bujkáltam, hol itt, hol ott. Nem akartam, hogy az banda megtaláljon és ugye mivel kis szintű voltam a bújócskázáson kívül mát nem tudtam csinálni….És igen, senki sincs akibe megbízhatnék. Elég magától értetődően jön, mikor valakinek nincsenek barátai vagy ilyesmi…
Atoru morgott kicsit az orra alatt, majd újabb monológba kezdett. Karba tettem a kezeim és kicsit félre biccentettem fejem.
-Pedig ne túlzás kicsit se. Az ember a legnagyobb szörnyeteg. Azzal, viszont tisztában vagyok, hogy vannak szabály erősítő kivételek, ezért sem fordultam el a világtól. Inkább élek a magam módján egyedül. Ha pedig nem kell egyedül lennem egész életembe, akkor majd a sors majd ad valakit mellém….A nézetek meg. Én nem foglalkozom az ilyesmikkel. Mindenki másképp látja a világot ezt elfogadom és én senkit se akarok változásra bírni. Az emberek képesek változásra, ha akarnak változni. Nekem egy szót se kell szólnom és semmit se kell cselekednem, ha te úgy döntöttél, hogy változtatsz a nézeteiden. Mi helye mi nem. Ez relatív, ha az emberek még ott tartanának, akkor az lenne a normális. Mindent az adott kor és idő szab meg és az, hogy az emberek mennyire képesek elfogadni a dolgokat és alkalmazkodni. Mert most lehet a te nézeteid változnak majd most, hogy összetalálkoztál velem, de lehet mást nem érdekelne és nem akarna változtatni a véleményén. De szerintem ne fokozzuk a dolgot. Két külön világ és nézet összefeszülése gyakran végződik veszekedésbe és sértődésbe.
Majd kifejtettem, hogy igazából semmit se tudok arról amit most csinálok. De nem ártott bevallani, így legálabb egy újabb infót tudhattam meg, bár igaz kissé fura, hogy elég csak megbökni az állatkát és az elkapásnak számít.
-Nem, nem tudtam. Mint mondtam nem értek a vadászathoz és most csinálok ilyet először. De kicsit fura, hogy akkor is elkapom az állatot, ha csak egy újjal megbököm.
Aztán megindultam az apró neszek irányába. Ami egy róka komához vezetett és egy érdekes találkozást lejthettem vele.
-Jól vagyok. Semmi bajom sincs.
Tápászkodtam fel a földről. Majd megint az állapotom jelző bigyókra pillantottam. Csak a páncélom lett oda. Semmi vészes nem történt.
-Igyekszem figyelni. Bár én egy két lábon járó természeti csapás vagyok. Sose lehet tudni mibe botlom véletlen vagy mit fogok csinálni, elég hírtelen természet vagyok és ritkán gondolom át mit csinálok és, hogy az mivel is fog járni.
Megkérdeztem merre tovább, már csak azért is mert még mindig nem fogtam fel teljesen mit is csinálok épp. Meg tényleg nem tudtam merre és miképp kéne haladni az erdőben tovább.
-Igenis kapitány! Akkor toronyiránt egyenesen arra.
Mondtam kicsit gúnyolódva és a mutatott irány felé mutattam én is pár másodper erejéig, mert már indultam is előre. Persze nem olyan nagy lendülettel indultam meg.  Felesleges rohanni, meg persze az én szerencsémmel még az erdő rémébe is bele botorkálhatok.

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Hétf. Júl. 28, 2014 12:02 am

- Pedig úgy talán a védelmed is nagyobb, hogyha találsz valakit, aki segít neked, esetleg megvéd azoktól a banditáktól. Nem muszáj ahhoz céh sem, elég, hogyha olyan embereket ismersz meg, akikről tudod, hogy kiállnának melletted a bajban. Mondjuk őket is csak olyankor ismerni fel, ha jön a baj. - mondtam. Na igen, én is tudnék mit mesélni. Amint elvesztettem a lábamat, egyből elpárolgott minden barátom. Még a kórházba úgy ahogyan ellátogattak, de amint kitudódott, hogy mozgássérült leszek, szétrebbentek, mint az ijedt galambok. És a többi mozgássérült?  A nagyjuk csak sajnáltatta magát, vagy éppen magába roskadt és depressziós lett. A maradéknak pedig a nagy fele túl eltökélt volt, hogy az orvostudomány majd segít rajtuk.  Én nem voltam ilyen derűlátó. Az előtt mindig is idealistának valltam magamat, de a baleset után realista lettem. Nem bíztam magamat légvárakra, maradtam a földön. Khm... De ez most nem lényeges...
Végig hallgattam Miu mondandóját, és már bele is kezdtem a sajátomba.
- Félre értettél. Én arra gondoltam, hogy én nem néztelek téged szörnyetegnek. Az pedig szerintem kissé pesszimista látásmód, hogy a legtöbb ember szörnyeteg, és akkor van néhány kivétel, és ennyi. Én ezt az egészet úgy képzelem el, hogy nem sok a rossz ember, sőt, ők vannak kevesebben! Csak az ő kezükben összpontosul a hatalom. A jó emberek pedig nem tehetnek semmit, hiszen alá vannak vetve a szörnyeteg akaratának... Azt megértem, ha nem szeretnél vitát, de kérlek, ezt még hadd mondjam el. Lehet, hogy te önszántadból nem szeretnél a nézeteimen változtatni, de mint mondtam, az emberre behatással van a környezete, ami az akaratunk ellenére is formál minket, de - ahogyan helyesen megállapítottad - csak akkor, ha nyitott az új dolgokra, és mer változni... A világnézetes dologban nem adnék teljesen igazat. Ha az embereknek nincs lehetősége a változásra, akkor nem is fog és nem is tud megváltozni. Ha nem lett volna Kopernikusz, vagy Galilei, akkor az emberek nem változtatak volna azon az állásponton, hogy igenis a Föld áll a Naprendszer középpontjában. Vagy ha valaki nem veti fel, hogy a Föld az gömbölyű,  akkor nem is térhetnek el attól az állítástól, hogy lapos. Tehát mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik behatással vannak másokra. - itt pedig be is fejeztem. Húú! Ez most jólesett! És én is tisztábban látok így, hogy megfogalmaztam azt, amit igaznak vélek. Ezért köszönettel tartozom Miunak.
- Pedig tényleg így van. Ha rád ugrik és megcsíp, aztán lesöpröd magadról, akkor is elkaptad. A játék egyszerűen így fogja fel az érintkezést. - magyaráztam Miu-nak az elkapásról.
Mikor pedig elmondta, hogy nincs semmi baja, megnyugodtam véglegesen. Ha ő is kijelenti, akkor így van. Amikor viszont bemutatta magát, kissé csodálkoztam.
- Az miért baj, ha valaki kiszámíthatatlan? Mindenkinek kell a változatosság. Ha mindennap ugyanúgy telne, az unalmas lenne, nem igaz? De ha kiszámíthatatlan valaki, akkor azzal színt visz a saját, és mások életébe is. Ez pedig csak jó. - mondtam. Úgy látszódhat, hogy kicsit optimista vagyok. Talán így is van. De kinek baj az optimizmus? Most ki akarná mindenben a rosszat látni, mikor ott van a jó is? Ugye?  Az optimizmus egészségesebb, én így hiszem.
Úgy látszott, hogy Miu is felvette a komédiázás fonalát, és már tiszzelgett is. Vagy gúnyolódott volna? Esetleg kifigurázott? A kifigurázásnak örültem is volna. Mindig nagyokat nevettem, amikor valaki bemutatott engem. Leszámítva a tolószéket...
Ahogy bandukoltunk tovább toronyiránt egyenesen arra, körbenéztem, és egy mélyet szippantottam az erdei levegőből.
- Miu, hallod ezt? - kérdeztem a lánytól. Kíváncsi voltam,  hogy vajon ő figyel-e az énekes madarakra, esetleg a vadak motoszkálására.

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Vas. Aug. 03, 2014 2:46 pm

-Ugyan bújócskába jó vagyok, nem kell nekem védelem. Amúgy meg ha barátok vagy jó ismerősök kellenek, biztos lesznek. Én nem zárom el magam a lehetőségektől, de nem is erőltetem a magam irányát csak haladok az árral, aztán lesz ami lesz. Sose értettem, hogy mások miért kerítenek ekkora feneket a dolognak.
Aztán megint egy hosszú monológ. Már kezdem unni őket. Azokat is beleértve amiket eddig én mondtam. Sose érdekel az ilyesmi, nem is foglalkoztam vele sose. Csak éltem az éltem úgy ahogy nekem épp jó volt. Mit kell itt a világgal foglalkozni…Atoru befejeztem a hosszú elbeszélését, én meg akaratlanul is ásítottam egy nagyot.
-Persze, persze értem én. Csak engem ez nem foglalkoztat. Engem az érdekel amit megélek és megtapasztalok az, hogy valahol valamikor mások mondtak egy-két okosat nem igazán izgat. Meg az sem érdekel, hogy kik milyen hatással vannak a másikra. Már megint ez a nagy fenekes dolog, minek ennyire túl magyarázni. Ezek a dolgok semmit se változtatnak a tényeken, ezért felesleges érvelni velük. De mindegy értem én, hogy mit akarsz csak én nem úgy fogom fel a dolgokat, ahogyan te.
Ásítottam még egyet, majd az ásítás miatt a szemem sarkába gyűlt könnycseppeket letörölve dörzsöltem a szemem. Félre toltam kicsit a szemkötőm is, majd a másik szememből is megdörzsöltem, majd vissza is tettem rá a szemfedőm…Visszatértünk a vadászós témához. Újabb okosságokat tudtam meg.
-Érdekesen működik ez a rendszer. De mindegy is, annál könnyebb dolgunk van nekünk.
Elindultunk bentebb az erdőbe. Szokványosan nyugodt erdő. Madár csicsergés és itt-ott az avarban mozgolódó állatkák zajai törik meg a csendet csak. Kicsit elbambultam, majd Atoru a kérdésével rántott vissza az elkalandozott gondolataimból. Az erre az idősíkra való visszatérésem pedig egy nagy orra esés kísérte. Kicsit nyöszörögtem ott magamnak, majd felültem és az orrom fogva kérdeztem vissza.
-Micsodát?

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Csüt. Aug. 07, 2014 10:06 pm

- Szerintem túl semlegesen állsz hozzá a dolgokhoz. Hidd el,  én is szeretem az Ahogy-esik-úgy-puffan világnézetet, de az ár se halad, ha nem vájja ki magának az utat. - válaszolom. Azt már nem teljesen tudom, hogy mire értette a nagyfenekes dolgot, de legyen, ahogy gondolja. Suspect Gondolja bárhogy is. >.>
- Látom nagyon oda vagy ezekért a nagyfenekekért. - mondom neki, majd felteszek egy kérdést. - Ki mondta, hogy gond, ha máshogy látod? Surprised - de most komolyan, ki mondta, hogy ez gond? Szerintem tök unalmas lenne, ha mondjuk mindenki rózsaszín felhőkkel és cuki dolgokkal teli világot látna. Weh, azt én nem bírnám ki. ._. Mindenhol cuki, bociszemű állatkák, akik mosolyognak össze-vissza és közben nevetgélnek. Nem hinném,  hogy az emberiség felkészült erre...
Miu már másodszor ásított. Ennyire untatom? Vagy csak fáradt?
- Öhm... Jól vagy?  - kérdeztem tőle, miközben kitörölte a könnycseppeket a szeméből. És így kiderült,  hogy a szemkötő csak dísz, semmi jelentősége nincs. Azon kívül,  hogy jól mutat rajta. >.>
Amikor azt mondta, hogy így csak könnyebb dolgunk van, megvontam a vállam. Ki hogyan gondolja. De az nem hinném,  hogy a könnyebb dolgok közé tartozik, hogy beléd harap, esetleg felrúg, vagy eltapos... Mondjuk fájdalom nincs, de akkor is rossz érzés.
Miközben mentünk beljebb, egyszer csak valami furcsa hangot hallottam meg a hátam mögött.  Mikor hátranéztem, láttam, hogy Miu a földön ül, és fogja az orrát.
- Először is, figyelj a lábad elé, veszélyes tud lenni egy erdő. - óvom intve a lányt. - Másodszor, tuti, hogy nem fáj annyira, hogy nyöszörögnöd kéne, vagy az orrodat fognod, hiszen nincs fájdalomérzet.  ~ viszont szép imitálás volt, meg kell hagyni~ teszem hozzá magamban - Harmadszor pedig... Azt! - mutatok egy szarvasra, aki éppen egy bokornál csócsált valamit, talán bogyókat. Mindegy is, a lényeg most az, hogy el kell kapnom.
Gyorsan futásnak eredtem, azonban nem tudom, hogy mi üthetett ebbe a szarvasba, hirtelen nekem rontott! O.o
- Mi a...? - néztem értetlenül, miközben az agancsai belém fúródtak. Mit ne mondjak, erre nem számítottam.
De én sem voltam rest, és egy szép öklöst kapott az orra. Erre pedig futásnak eredt, és pillanatokon belül már árkon-bokron túl járt. Megnéztem az életcsíkomat, de nagy veszteség nem érte. Még szerencse.
Ezután pedig Miuhoz fordultam.
- Ezért kell nyitva tartanod a szemedet, és a füledet. - mondtam neki. Néhány pixel lyukat még mindig láttam magamon. Franc! Pedig láthattam volna, hogy közelít, simán háríthattam volna. Nem voltam eléggé résen. Ezt legközelebb nem tehetem meg, mert elég sokba is kerülhet...

/szarvas/

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Hétf. Aug. 11, 2014 11:35 am

Semlegesen állnák a dolgokhoz meglehet, de hát ez van, ha valami nem érdekel akkor nem érdekel. Persze, hogy semlegesen fogok hozzá állni, ha egyszer kicsit sem izgat a dolog. Forgatom a szemem kissé, igyekszem leplezni azt, hogy kezdem unni a szövegelését. Bár nem volt valami sikeres mert akaratlanul is kitört belőlem az ásítás. Ennyit arról, hogy nem fogok látványosan unatkozni.
-Ja ja, jól vagyok. Csak untatsz kicsit és nehezemre esik leplezni a hangulatom vagy kedvem. Sose ment a póker arc…
Adtam gyors választ neki, miközben kicsit másfelé pillantottam…Tovább haladtunk az erdőbe. Sikerül orra buknom és persze erre jött a további szövegelés és kioktatás.
-Csak megszokás…
Böktem ki a számon, majd duzzogva elfordultam. Nem elég, hogy halálra untatott nem rég, még ki is oktat. Csak akkor fordítottam vissza tekintetem, mikor a szarvast mutogatta és már indult is az állat felé. A szarvas meg szépen feltűzte az agancsára srácot…Hehe, úgy kell neki. Legalább valami érdekes is történik és nem csak a folyamatos szövegelését kell hallgatnom. Hamar örültem, mihint feleszmélt a szarvas támadás után, már jött is az újabb oktató jellegű jó tanács. Én még mindig a földön ülök. Karba tetem a kezem, majd sóhajtottam egyet. Aztán hirtelen átfutott a fejemen egy kósza gondolat és egy csalafinta mosoly ült ki az arcomra, majd dudorászni kezdtem és feltápászkodtam földről. Még mindig vigyorgok és a hirtelen eszembe ötlött kis tervem jár a fejemben. ~Ez vicces lesz…~ Kuncogok kicsit, majd  rohanni kezdtem Atoru felé és a nyakába ugrottam és kigáncsoltam. Aztán kapott egy szájra puszit.
-Gihi…Értem, értem tanár úr. – elkezdem simogatni a fejét - De most már felengedettnél kicsit és befejezhetnéd az unalmas monológok mondogatását és a kioktatást is.
Pimaszul vigyorogtam rá és vártam a reakcióját, remélem erre valami karót nyelt módon reagál, ha igen akkor itt hagyom, mert csak az éltem fogom elunni a társaságában.
-Nem kell mindent a számba rágnod, rájöttem már elég sok dologra magamtól is és kit érdekel, hogy ez egy játék és nincs fájdalom érzet. Érdekesebb úgy, ha kicsit megjátsszuk, még ha csak megszokásból is jön a színjáték. Elég unalmas és katonás a felfogásod a játékkal kapcsolatban, viszont engem sose érdekeltek a részletek és hogy mi miért van, csak csinálom azt ami épp az eszembe jut.
Lemásztam a srácról, majd felálltam és mintha mi sem történt volna, mutattam a legnehezebben bejárható útirány felé.
-Akkor most arra, megyünk tovább.
És már libbentem is a kiválasztott útirány felé. Nem érdekelt, hogy Atoru akar e követni vagy sem én arra fogok menni, ha egyedül akkor egyedül megyek, nincs mit problémázni ezen…

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Noxy on Vas. Szept. 07, 2014 7:59 pm

Cú Chulainn írta:-Hát a valóságbeli dolgokat egy ideig nem fogod tudni szerintem...de a céhházadbelit szívesen megnézném majd egyszer. Ez érdekes? Hát...számomra inkább undorító. Tudom én, viszont a vadászat és a cserkészés öröme...érted szerintem. Nyugodtan megmutathatod. Csak jó nézegetni, vagy más haszna is van? Mert én akkor inkább az evésre szavaznék. Rögtön egy ritka vad? Hiúz. Az tudtommal elég gyors is. Jó vadászat lehetett. Reméljük ma is lesznek ilyen jók.

Hirtelen kés kerül elő, majd pengéjén megcsillan a fák lombjai között átszűrődő napfény. Ügyes és gyors a lány.

-Gyors volt és ügyes. Én is gratulálok..úgy látszik valami/valaki mégis süket volt vagy túl bátor és az ordításom ellenére sem menekült biztos toválságba. Mit fogtál? Ha van főzés jártasságot, meg is főzhetnénk. ^o^/ . –eléggé korog a gyomrom már ami azt illeti. Pedig reggeliztem, csak nem eleget. Drága az ehető étel. >< Remélem én is fogok valami ehetőt...bár hogy hogyan fogom megfőzni vagy sütni, azt egyenlőre passzolom. Nincs főzés jártasságom és nem is szeretném beszerezni. Nem hiszem hogy túlságosan jól néz ki, ha egy férfi áll kötényben a gáztűzhely mögött. Igen, mondom mindezt annak ellenére, hogy tudom: a világ legjobb szakácsai férfiak. Remélem Judynak lesz ilyen jártassága. Szép lány, eltudom képzelni akár egy szál kötényben is...- Vagy ha neked nincs is, elárulhatnád valaki olyan nevét, akinek van...ha nő lenne, azt megköszönném. Meg sem kérdeztem még. Mi a kedvenc ételed? – esetleg majd meg is hívhatom rá...ha nagyon gazdag leszek..egyszer...majd...soha..?

- Nos, a főzés szintem 300-ason van, úgyhogy egy rendes vadkaját simán, össze tudunk dobni - mosolyogtam. - Egyébként rengeteg lány van, akinek van főzés jártassága, például Ayaninak mesteri szinten van a főzőtudománya, én kábé egy szinttel, vagy másféllel vagyok csak lemaradva, de a lényeg, hogy tudok már úgy főzni, ahogy kellene... valahogy meg kéne sütni ám azt, amit elkaptunk, hiszen ezen múlik a túlélés, nemde? Amúgy nincs konkrét kedvenc ételem, mindenféle ételt megeszek, kivéve a májat, a szívet és az agyat... attól megundorodom és hányingerem jön.
Végignéztem a tisztáson, ahol éppen álltunk. Megfelelő hely a főzésre, és elég ág hever itt, hogy alig pár perc alatt elegendő tűzifát szedjünk.
- Itt megebédelünk és megpihenünk. Segíts akkor csak a fákat összeszedni és vágni, a többit utána majd én elintézem főzés ügyében - Azzal nekiestem annyi fát összeszedni, amennyit csak lehetett. Minél hosszabbakat és összevágható méretűeket szedtem össze, hogy ne kelljen annyit mászkálnunk újabb és újabb kisebb faágakért. Ha Lancer segít összeszedni a fákat, akkor úgy hamar végzünk is vele. lég gyorsan összeszedtem elegendő mennyiségű fát, aztán a késemmel elkezdtem vágni őket. Sajnos nincs fűrészem, és nem hinném, hogy az árnyharcosok használhatnak-e ilyet, úgyhogy kénytelen voltam a késemre hagyatkozni. Talán lehet, hogy harcosféle kasztot kellett volna választanom? Áh, egy fenét! Jó nekem az árnyharcos! Különben se hinném, hogy még egyszer, második alkalommal meg fogja-e engedni a rendszer egy újabb kasztváltást. Ahogy a magyaroknál mondani szokás: Budán csak egyszer volt kutyavásár.
Mikor elég fa összegyűlt tűzrakásra készen, vagy én, vagy Lancer (//SZERKL attól függ, ki vállalja XD// meggyújtja. Ahogy Yuichitól tanultam, bográcsos üstként használtam a sisakomat. Beletettem egy kevéske vízet és olajat főni, majd elkezdtem a zöldségeket és a vadhúst vágni. Hogy ne múljon csendes főzőcskézéssel az idő, már a fagyűjtésnél érdeklődni kezdtem Lancerről.
- Na és mondd csak, ha esetleg élve kijutsz a SAO-ból mit fogsz tenni ezután?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Pént. Okt. 24, 2014 1:52 pm

Tehát kibújt a szög a zsákból, és kiderült,  hogy csak untatom. Hm-hm... Legalább ezt is tisztáztuk.
- Gondolom az is untatott, aki miatt elaludtál egyedül,  egy erdő közepén. - mondom, talán kicsit sok gúnnyal is a hangomban. Nem tetszett a lány viselkedése, de valahogy éreztem, hogy ezt azért nem érdemelte volna meg. Fogadni mernék, hogy igazából csak most játssza meg magát. Hiszen gondoljumk csak bele. Egy lány, akire vadásznak, és nincs senki, akiben bízhatna, vagy akár támaszkodhatna.
Ezeket így végiggondolva, egyszerre megnyugodtam. Furcsa nyugalom volt ez, amolyan... Nem is tudom. Természetes nyugalom. És jólesett. Nagyon jólesett.
- Ha megszokás, akkor nem ártana leszokni róla. Ha túlságosan megszokod, a végén még bajod is eshet. - Mondom nyugodt hangon a lánynak. Nem azon a színtelen, monoton hangon, mint eddig,  hanem egy vigyázó, óvó hangon. Ez a hirtelen változás furcsa lehet neki, de engem megnyugtat. Nem tudom,  hogy mi történt... Csak végiggondoltam, és megbékéltem.
Aztán Miu felkelt a földröl, és dudorászott. Én felhúztam a szemöldököm. Vajon mit akarjat ezzel? Nem sokára megérkezett a válasz is, ugyanis rámvetette magát. Aztán megcsókolt.
Na álljon meg a menet! Hogy megcsókolt?! O.o Oké, nem csók, mert szájra puszi. De akkor is. Ez... Ez egy kicsit abszurd. ._.
Aztán jött Miu beszámolója arról,  hogy milyennek lát, és hogy szerinte milyennek kéne lennem. Ez újabb gondolkodásra késztetett, és végül döntésre jutottam.
- Sajnálom. Mostmár figyelni fogok erre. - azzal felálltam, és csendesen követni kezdtem. Most bizony volt min gondolkoznom. Hiszen... Ez a lány rávilágított, hogy milyen unalmas is tudok lenni. És tett valamit, ami... Ami...
A nagy csendet egy kérdéssel törtem meg.
- Mondd, neked ez volt az első alkalmad?

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Vas. Nov. 02, 2014 12:21 am

Elindultam a választott irányomban Atoruval mit sem törődve. Bár úgy néz ki az előbbi akciómmal sikerült kicsit elnémítani a csipogóját. De azt még volt időm érzékelni, hogy utánam jött. Szóval azzal is tisztában vagyok, hogy a nagy csend ellenére még itt van. Viszont azt azért nem vártam, hogy meg fog némulni a dologtól, de azért kicsit vicces, hogy ennyire megszeppent szegény, Félszemmel visszapillantottam fiúra és kifejezetten jót szórakoztam magamba azon a zavarodott és erősen gondolkodó arckifejezésén. Átfutott pár ötlet az agyamon, hogy miképp is lehetne még fokozni a helyzetet, de úgy döntöttem most nem leszek olyan gonosz. Inkább hagyom ,hogy feldolgozza az eseményeket magában aztán majd csak lesz valami utána. Végül Atoru megtörte a csendet egy elég bugyuta kérdéssel. ~Ezt most komolyan megkérdezte? Ez most komoly?~ Gyorsan feltettem magamnak is a magam kérdését, majd felvettem a kis butus stílus és teljes tudatlansággal a hangomban kérdeztem vissza.
-Micsoda? Mire gondolsz az első alkalom alatt? Első mi?
Akkor játszunk így tovább. Nem nehéz önmagam elszínészkedni, néha tényleg ilyen butus vagyok. De akkor nem önszántamból, most meg csak a játék kedvéért játszom a naivat. Pillogok értetlenül Atorura. Tökéletes a színjátékom, bár a színjátszással sose volt bajom, meg a kimagyarázással se. Mindig jól előtudtam magam adni és addig beszélni míg rám nem unnak és igazat nem adnak nekem. Tehát ha sarokba szorulnék akkor úgy is támadnék és addig mondanám, míg én nem jövök ki jól a dologból. Amíg meg csak szórakozom addig semmi szükség a komolyabb húzásaimra. De ez a helyzet már így is úgy is vicces lesz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jót fogok tudni szórakozni.

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Vas. Nov. 02, 2014 1:14 am

Ez azért... Eléggé fura érzés volt az előbb.  Nem tudom pontosan megmondani, hogy milyen, de nem hinném,  hogy olyan, mint amikor szerelmes vagyok. Inkább olyan, mint amikor kínosan érzem magam. Ajj, de nehéz az érzelmeket körülírni. ><
És Miu ezután még hozzám sem szól. Csak megy előre, amerre akar, én pedig követem. És miért követem? Fogalmam sincs. Pedig pont az egyik legnehezebb úton jön,  ahol nehéz tartani a tempót. Ő viszont töretlenül megy előre,  nem törődve az akadályokkal. Lenyűgöző.
És ez a lenyűgöző lány most csodálkozva néz rám. Hogyhogy nem tudja, hogy miről beszélek? >< Most... Komolyan próbáljam neki elmagyarázni? Vajon hogyan hangzana?

1: Hát... a... Csókolózás. - Nem jó,  nem csók volt.
2. Hát, a szájra puszi. - Ez bénán hangzik.
3. A smacizás. - Ki használ ilyen szót ?!

Akkor maradjunk a szájra puszinál. Nagy levegő,  kifúj. Nyugalom.
- A szájra puszi. - mondom ki komoly arccal. Habár nem tudom,  hogy hogyan voltam erre képes. Mert ez egy elég komolytalan kijelentés. És fogadni mernék, hogy most teljesen hülyének néz engem is. Neutral De ez nem gond,  nem is szerettem, amikor komolyan vettek az emberek. Egy idő után az mindig irritált. Főleg az elvárások <.< Ha hülyének néznek, akkor legalább nem akarják, hogy megtegyek dolgokat. Sőt, ha valami okosat csinálok, meg is dicsérnek. A komolytól valamiért ezt elvárják. Tehát éljen a butaság! \o/
- Tényleg, Miu - szólok a lányhoz. - Neked nem hiányzik a kinti világ? - kérdezem meg tőle. Hogy hogyan jutott ez most eszembe? Fogalmam sincs.  De ez egy jó beszélgetés kezdete lehet.
Persze közben a vadakra is vigyázni kell, így az Árnyszúró Bicska a kezemben maradt. Semmi kedvem még egy szarvas ökleléshez. >.>

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Miu on Vas. Nov. 02, 2014 8:30 pm

Felettébb mókás volt Atoru reakcióját figyelni a kis színjátékomra. Elég nehéz kibírnom nevetés nélkül, miközben a zavarodott arckifejezését nézem. Szegény most tényleg nem tud mit kezdeni magával. De ő csinálta magának, nem én tehetek róla, hogy túl unalmas volt a társasága. Végül halál komoly arccal válaszolt nekem és bennem pedig itt tört el a mécses. Nem bírtam tovább nevetés nélkül. Először még próbáltam visszafojtani és még a kezem is a számra tapasztottam, de nem bírtam magamban tartani. Nevetésbe törtem ki és csak azért nem volt zengő hahotázás, mert kitartóan tapasztottam a kezem  a számhoz. Miután sikerült lehiggadnom és már nem volt rajtam a kényszeres nevető görcs, szusszantam egyet és neki kezdtem a mondókámnak is.
-Ez vicces. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meghat majd téged a dolog. De amúgy nekem nem ez volt az első alkalom. De, ha még az is lenne ez csak egy szájra puszi volt, nem olyan nagy dolog ez.
Vonnom meg a vállam a hanyag módon és egy szemforgatást is megejtek hozzá.
-De nem kell semmi rosszra gondolnod amúgy én csak egy jó poénnak szántam a dolgot és mi tagadás én felettébb jót szórakoztam rajtad.
Már épp azon kezdtem el gondolkozni, hogy mivel terelhetném a témát csak, hogy véletlenül se cukkoljam addig, míg meg nem bántom. De Atoru megelőzött és már fel is tett egy újabb kérdést.
-Kinti világ? Hmm…Nem igazán tudom a választ. Én nem érzem itt magam másképp mint kint, sőt nekem itt minden ugyanolyan mint kint volt. Nekem teljesen mindegy, hogy hol vagyok amíg néha nap tudok szórakozni kicsit. Miért veled mi a helyzet?
Nem igazán érdekelnek az olyan apró részletek mint az, hogy hol is vagyok. Bár ez az előbbi válaszadásom hangneméből is kihallatszódott. Kíváncsi vagyok, hogy a srácnak mennyire hiányzik a jó öreg való világ, addig nem is foglalkozok azzal a kis valakivel aki a környéken motoszkál valamerre.

Miu
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 656
Join date : 2014. May. 04.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2082/2100  (2082/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Atoru on Vas. Dec. 14, 2014 7:58 pm

Miu kuncogása nem esett a legjobban. Persze, megértem, hogy nevet rajta, hiszen pont ezért mondtam így, hogy jobb kedvre derítsem, de most inkább volt olyan érzésem, hogy rajtam, nem pedig azon nevet, amit mondtam. Eh… Bár ne lenne ez az érzésem! Persze a lány se tehet róla, ő most csak egy jót mulat az egészen, nem tudhatja, hogy ez most bántó volt számomra, vagy sem.
- Oh, tehát te nem tulajdonítasz ennek akkora jelentőséget? Nem gondolod úgy, hogy az ajkaid mondjuk… Hogy is fogalmazzak…Egy bizonyos embert illet meg? – kérdezem meg tőle. Most nem tudom ennél jobban megfogalmazni ezt a kérdést. Lehet, hogy egyfelől azért, mert eléggé kínosan és megalázottan érzem magam, másfelől pedig, mert nem vagyok a szavak embere. Most még elsüthetném azt a viccet, hogy fogalmazásgátlót szedtem be, de ez nem az én stílusom. Rolling Eyes Khm… Mindegy is, inkább folytassuk, ahol abbahagytuk.
Miu következő mondatának, talán jobb lett volna, ha nem hallom a második felét. Rajtam. Ez úgyszintén szíven ütött. Sebaj, engem erősebb pixelekből raktak össze, minthogy ilyen dolog miatt összetörjek. >.<
- Ééértem. – mondom egy kicsit elgondolkodva a mondottakon. – Én úgy vagyok vele, hogy mindkét világnak vannak előnyei és hátrányai. A kinti világban sokkal többféle halált halhatsz, bár kicsi százalékkal, míg idebent kevéssel, de ezzel szemben nagyobb eséllyel találjuk ezekkel szembe magunkat. Másrészről, idebent nem öregedünk, ami egyeseknek jó lehet, másoknak rossz. Aztán, idebent nem a fizikai erő a döntő, hanem, hogy mekkora szinted van. Negyedrészről, tiszta lappal kezdhetsz, és olyan dolgokat is megtehetsz, amit odakint nem tudtál, mert valamilyen hiányosságaid voltak. Ezekkel szemben viszont, be vagyunk zárva, és nem tehetünk semmit. De… Nem lehet, hogy a kinti világban is csak be voltunk zárva, és igazából most már kétszer is be vagyunk? – teszem fel a filozofikus kérdést, lehet, hogy rossz embernek. – Mindegy is, tehát a lényeg: én szeretek itt lenni és nem hiányzik a kinti világ. – mondom a lánynak. – Viszont, ilyen emberrel még nem találkoztam, akinek ez teljesen mindegy lenne. Csak olyanokkal, kiknek vagy az egyik, vagy a másik világ hiányzott. –mondom a lánynak. Vajon min mehetett keresztül, hogy ennyire elhidegítette magát mindkettőtől? Nem tudom. És van egy olyan érzésem, hogy nem is tudhatom. Ez egy olyan dolog, amit csak az érez, aki áttapasztalja. Én nem tapasztaltam át – ezek szerint – olyan eseményeket, mint Miu. És ezért is lehetnek köztünk a nézeteltérések. De ez még nem jelenti azt, hogy nem lehetünk barátok! Nem, ha addig élek is!


_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.


Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 951
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 18
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Suzume on Pént. Jan. 09, 2015 2:33 pm

NOX


Egy őz suta legelészett tőlem nem is olyan messze. Gyönyörű példány, a bundája csak úgy fénylett, fekete gomb szemei pedig meg-meg csillantak ahogy időnként felemelte a fejét és körbe nézett. Talán tudta, hogy figyelem, de minimum érezte. Nem baj, még nem vett észre. Az íj megremegett a kezemben ahogy szinte már pattanásig feszítettem az ideget. Az ujjaim majd szétfagytak, de kesztyűben nem lehetett vadászni. Azért viszont már csak is magamat okolhattam, hogy nem öltöztem melegebben a felszerelésem alá, ha már vagyok annyira paranoiás, hogy egy pillanatra sem veszem le magamról arra azért gondolhatnék, hogy nem épp a téli barangolásra találták ki. Oké, megfázni nem tudok de a hideg akkor is kellemetlenül érintett. Nem kellet volna sok, épp csak egy picit kéne közelebb kerülnöm. Pár bizonytalan lépést tettem előre majd egy hangos reccsenést hallok a talpam alatt. Az őz gyorsan felkapta a fejét majd futásnak eredt. Utolsó kétségbeesett próbálkozás gyanánt előttem a nyílvesszőt de az jócskán elhaladt fölötte és belefúródott egy fába.
- Az istenit már… - Vágtam földhöz az íjam. Még szerencse, hogy az nem pixeleződött el. Annyira elegem volt már az egészből, hogy legszívesebben a fejemet vertem volna bele az egyik fába.
Olyan dühösen löktem be a fogadó ajtaját, hogy azon megjelent az immortal object felírat. Átfagyva, ingerülten és  „a tököm tele van” életérzéssel huppantam le az egyik bárszékre pontosan a csapos mellé aki már darálta is az unalmas szövegét.
- Meg csináltad amire kértelek? – Ez volt az utolsó csepp a pohárban és ha most lett volna ital a kezembe tuti rá öntöttem volna.
- Hagyjál már békén! – Ordítottam rá mire többen is felém fordították a tekintetüket, persze a csapos rezzenéstelen arccal bámult és ismét feltette a kérdést én pedig megadóan és kedvtelenül terültem el a bárpulton. Unottan lehívtam a menüt és átküldtem a vadászatból összeszedett quest itemeket. Kissé felemeltem a fejem, hogy lássam milyen üzenetet kaptam de szinte rögtön vissza is ejtettem a pultra.
- Még mindig nem elég. – Nyöszörögtem. – Adj valamit ami felmelegít!  - Intettem a csaposnak aki erre eltűnt. Meglep, hogy ezt megértette. Bár szívből jövő utálatom ettől még nem múlt el. Háromszáz! Háromszáz darab prémet kér ez a galád. Ezt adta nekem küldetésnek, ráadásul nem törölhetem ki. Addig fog nekem éktelenkedni még meg nem csinálom. Egyszerűen utáltam az ilyen küldetéseket, ahol csak megállás nélkül farmolsz és reméled minél hamarabb kijönnek a neked kellő dolgok. Már két napja csináltam és elegem volt. Viszont annyi öröm van az ürömben, hogy már csak alig pár darab hiányzik. Ezen már talán gyorsan túl eshetek. Szerencsére a szafari zóna nincs messze, csak egy kicsit átmelegedem és már folytathatom is ezt az átkos feladatot.

_________________

Suzume
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 569
Join date : 2014. May. 26.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
10/2700  (10/2700)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:54 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.