Erdőség #2

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by RenAi on Pént. Márc. 07, 2014 5:09 pm


A fiú hamarabb leengedte a kezét, így az enyém pár pillanatig a levegőben megdermedve maradt míg felé fordultam majd leengedtem én is. Danee furcsán pillantott rám, de ügyet sem vetve rá, néztem a jobb alsó sarokba és láttam hogy pontjaink növekedett eggyel. Tehát ő is sikeresen megérintett egy vadat. Majd megemlítette hogy egy gazellát fogott meg, mire én is eldicsekedtem.
- És egy szarvas. – Húztam ki magam büszkén, csípőre tett kézzel. Hehee, első vadam *-* A srácon még mindig ott virított a bugyi, szóval inkább rá sem néztem, mármint kerültem a feje területét a szememmel… a mondatát nem tudtam komolyan venni és nem is értettem igazán, csupán felszínesen… de a válaszomhoz az is pont elég volt.
- Én nem azért csináltam veled azt amit, csupán meg akartalak leckéztetni hogy tudd az ilyesfajta viselkedés nem ide való… pasik között biztos menő lehet, de most képzelj el engem egy gatyával a fejemen… nah ugye hogy hervasztó? Sőt inkább groteszk és röhelyes. Vicces akartál lenni értem én, és ezzel nincs is gond, csupán azt felejted el hogy a rájátszás nem vezet jóra, ugyanakkor ha csupán önmagad vagy az is bőven elég… legalábbis nekem biztosan, de szerintem másoknak is. – Magyaráztam miközben levette a bugyit a fejéről. Magam sem értem hogy juthatott ilyen az eszébe… >< De valószínű csak azért mert nőből vagyok, más a gondolkodásunk, ez már bizonyított tény. Majd illedelmesen bocsánatot kért, amin meg is lepődtem a húzásai után, nem vártam tőle. De úgy látszik tényleg jó srác, csak nem épp helyesen kezelte a helyzetet amit ugye saját maga teremtett önmagának… és persze én is rásegítettem. Most már tényleg rosszul éreztem magam attól ahogy bántam vele, de… talán kellett neki. Most úgy néz ki okosabban fog viselkedni, és remélem nem csupán a naivitásom vezet megint félre.
- Izé… én is bocsánatot kérek amiért le „csapat bolondja”- ztalak, és azért is amiért kikötöztelek, de… a  german suplexet azért megérdemelted. – Kacsintottam és öltöttem ki rá a nyelvem, jelezve hogy nem rosszból mondtam.
- Bizalmat szavaztam mert cselekedeteid ellenére megérdemled, nem foglak kitagadni, és megtagadni tőled a játékot, te is ugyanúgy összegyűlytötted a dolgokat, plusz mivel ide találtál már jelentette hogy érdekelt, így jogod van ahhoz hogy velünk játsz. – Magyaráztam neki, remélve hogy nem magyaráztam túl…>< Amikor megdícsért és elfnek nevezett, hirtelen nem tudtam hogy reagáljam le és csak reméltem hogy nem valami trükk amivel kínos helyzetbe akar hozni.
- Izé.. köszönöm. – Fordultm el, mivel elpirultam, és egyáltalán nem akartam hogy lássa, nem akartam fegyvert adni a kezébe. Pár pillanat után megszólaltam.
- Folytassuk! Az ellenfeleink már igencsak beelőztek. >< Nem hagyhatjuk magunkat! – Jelentettem ki az utolsó mondatot már felé fordulva.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1871
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Danee on Vas. Márc. 09, 2014 11:07 am

Tudtam, hogy vaj van  fülem mögött, és talán egy kicsit sok volt a jóból, mármint a csínyekből, de végül is, eleddig minden apróságért megkaptam a büntetésem.
Most azt a kedves, játékos lányt gondoltam, hogy megtalálom, akit eddig Aiban láttam.
Jó is volt látni, a büszkeségét, amit az elkapott szarvas miatt érzett, akkor tényleg úgy éreztem, hogy most játszunk, hogy ez valóban egy játék csupán.

De aztán valami egészen mást kaptam, mint amit vártam: csak mondta, mondta és mondta. Kioktatott, hosszú 'majd én megmondom neked, hogyan kell viselkedni' szentbeszédet intézett felém, én meg csak feszengtem.
Ez nem lehet!!! Ez a lány tényleg RenAi? Nem lehetne, hogy elsétálok, és amikor visszajövök azt az igazi Ait találom itt, akit megismertem? Mitől ilyen piszkosul komoly? Legszívesebben ordítani tudtam volna a frusztrációtól, a csalódottságtól, az idegtől. Már szinte kedvem lett volna megölelni egy fa vaskos törzsét, és a kobakomat ütemesen neki ütögetni.
Nem tudtam mit mondani erre az egészre, nem is akartam. Csalódtam. Ezek szerint ő is csak egy unalmas lány, mint a többiek...
Nem mondtam ki mit gondolok, még csak a fejem se ráztam helytelenítően, csak nagyot sóhajtottam...

Kezdtem azt is megbánni, hogy megdicsértem, hogy hangot adtam a romantikus fantáziámban tündérként megjelenő alakjának... az egésznek. Nyűg volt az egész játék. Láttam ugyan rajta, hogy a bókom célt ért, hiába fordította el az arcát, a testtartásán így is világosan kivehető volt: a vállak, karok, a hát játéka, a fejtartásé, mind erről árulkodott. Csak épp már nem érdekelt ezek után különösebben
- Jó... - sóhajtottam fáradtan újra - folytassuk...

_________________
I'MMORTAL
#A32F42

"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1618
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 25
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4936/5000  (4936/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Márc. 10, 2014 2:03 pm


-Timidus! És mi van, ha ráestél volna, és mondjuk összenyomod?
-Akkor nagyon csodálkoztam volna, mert direkt figyeltem, hogy éppen, hogy csak megérintsem.
-És ha mondjuk…
-Nem! Nem szoktam elrontani semmit.
-Szarvas!
-Micsoda?
-Szarvas! Arra!

És Shu óvatosan, lopakodva el is indult a neszezés irányába. Igyekezett úgy lépkedni az erdő puha talaján, hogy még véletlenül se kerülhessen a lába alá egyetlen gally vagy levél se, nehogy a reccsenés hangja elriassza azt a csodálatos vadat, akit csak a szeme sarkából pillantott meg, éppen csak egy másodpercre. Ha nem kell elfordítania a tekintetét a sárkány irányába, hogy rászólhasson, majd azután nem követte volna tekintetével a kis menyét útját a bokrok alá, akkor talán észre sem vette volna a cserjés fölül éppen csak kikandikáló agancsot, melyet azonnal be tudott azonosítani annak ágas-bogas formájáról.
~Egy gímszarvas. Az egyik legnagyobb fajta. Őzeket már rengeteget láttam… de ő fehér... és a napsugár... valami gyönyörű! *.* ~
Már a bokrok tövében volt, leguggolt, hogy az állat ne vehesse észre. Bár lopakodása nem volt, még így is rejtőzni tudott, és az állatka még nem észlelte meg, hogy figyelik. Shu lassan felegyenesedett, és megbámulta az állatot, aki egy mező közepén békésen legelészett. Egy bika volt. Egy hatalmas szarvasbika, és Shu jól gondolta, valóban egy gímszarvassal találkozott. A vad nem foglalkozott vele, bár látta, hogy észrevette. Meglendítette a fülét, kicsit hegyezte is az irányába, de mivel az idomár nem közeledett, így újra lehajtotta az előbb magasba emelt fejét, és folyamatosan figyelve a lányt, tovább legelészett. Shu elővette a füzetét, és rajzolni kezdte a vadat. Timidus ugyanolyan csöndességgel lebegett a társa mögé, mint ahogyan Shu igyekezett a mob közelébe érni, majd a sárkány meg is érintette barátja vállát, hogy rákérdezzen, hogy miért nem iramodnak már utána… és Shu természetesen összerezzent az érintéstől, mire megrezdült a bokor is, ami mögött állt. Erre a vad felkapta a fejét és futásnak eredt. Shu mindössze egy rosszalló pillantást vetett a sárkányra, aki azonban félreértette, és már válaszolt is.
-Megfogom neked, és akkor lerajzolhatod!
Vogyorodott el, és már indult is a szarvas után, hogy elkaphassa barátjának, akinek még ideje sem volt ellenkezni, mivel a sárkány már be is vetette magát a fák közé, követve a mobot, Shu pedig a térkép alapján követte mindkettejüket, valamivel lassabban. Timidus egészen addig üldözte, amíg bele nem futott RenAiba és Daneeba.
-Fogjátok meg!
Sípolta, de amikor a vad elrohant kettejük mellett, már Timidus is megállt, és bevárta Shukakut. Természetesen nem az volt a baj, hogy a sárkánynak elfogyott volna a kitartása, vagy nem lett volna elég gyors. Az ok teljesen más volt.
-Szia Shu! Sajna nem tudtam elkapni, de találtam helyette két másikat. Őket nem rajzolod le?
Felkapott egy ágas-bogas faágat, gyorsan bereppent Danee mögé, és úgy tartotta a feje mögé a gallyat, mintha a fiúnak agancsa lenne.
-Majdnem olyan, nem?
Shu nem tudott válaszolni, inkább azzal foglalkozott, hogy kifújja magát a nagy rohanás után…


/Egy kisördögöt teljesítettem, a szarvast csak Shu és Timidus látta. Very Happy /

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by RenAi on Hétf. Márc. 10, 2014 10:54 pm

Nem tudtam hova tenni Daneet de örültem hogy végre jófiúként viselkedik. ^^ Elnézést kért amiért ilyen helyzetbe hozott minket, és én leginkább meg tudtam volna ölelni, de nem mertem… féltem félre érti. De azért a „szentbeszédem” után kapott még egy alapos buskisimit is. Csendes volt, ám picit frusztráltnak, ingerültnek tűntek az arcvonásai. A naagy simogatásomban egy furcsa ámbár ismerős hang zavart meg, és önkéntelen is oda kaptam a szemem. Majd keresni kezdtem mit is kéne elkapnunk. oO Hiába tekintettem jobra-balra sőt még felfele és lefele is, egyszerűen nem láttam semmit csupán a felénk közeledő két alakocskát Timidus és Shukaku személyében. Majd bevillant! Ki mást kellene elkapnom mit Danee-sant >< Bitos megint valami rosszasságot követett el, és azért követték egészen ide hozzánk. >< Rosszallóan néztem rá, majd szimplán csak rávetettem magam, és igyekeztem ledönteni a lábáról, remélve hogy vízszintesben könnyebb lesz lefogni amíg ők ide nem érnek.
- Tudtam hogy valami csínt követtél el amíg nem voltál itt.>< - Torkoltam le a srácot, és meg sem fordult a fejemben hogy netán most ártatlan is lehet. Mivel eddig olyan sok furcsaságot csinált így nem tudtam másra gondolni, csakhogy alá tett Timidusnak és Shunak. Úgy néz ki egy rossz, naagyon rossz fiúcskával van dolgom. ><
- Megfogtaaam! - Jelentettem ki büszkén, a srácon ülve, nehogy elmeneküljön, mindeközben már a büntetését eszelgettem hogy azért választékosan kínozzam így mi is lehetne a következő megleckéztetése. ^^ Amint közelebb ért Shukaku láttam hogy tart valamit a kezében, ha tudtam vetettem rá egy pillantást. Egy szarvas alapjait láttam felvázolva. Nagyon ügyes és kifinomult vonalhasználattal.
- Uhh *-* Nagyon szépen rajzolsz! - Dicsértem meg őszintén, majd Timidus szavait megpróbálva értelmezni, természetesen sikertelenül bámultam babmbán rájuk. Amint kiderült hogy a nem is a fiút üldözték, felpattantam róla és sűrű elnézéskérés közepette hajolgattam meg neki. >< De nah azért adott okot a gyanakodásra. ><

Timidus viszont feldobta a hangulatot. Először is nem értettem hogy mire érti hogy mi nem leszünk jók? oO Értetlenkedve pillantottam hol a sárkánykára hol a kislányra majd a fiúra, de Timidus hamar megmagyaráza. Mikor két ágat emelt fel és tette a feje mellé, akaratlan is dőlt belőlem a röhögés. Szinte a könnyeimet törölgettem és én sem bírtam megállni hogy ne szóljak be szerencsétlen fiúnak.
- Asszem felszarvaztak Daneee! XD – Alig bírtam abba hagyni a nevetést, azt hiszem bírni fogom ezt a kis srárkánykát. ^^

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1871
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Danee on Kedd Márc. 11, 2014 9:08 am

Rezignált arckifejezésem csak egy unott ásítás gazdagította, most, hogy ilyen rendkívüli fogadtatásba részesült a mondandóm. A rám törő egykedvűség közepette igyekeztem eleget tenni a feladatomnak, és álmos szemeimmel az erdőt fürkészni vadak után.

Kíváncsi voltam, hogy az idomár páros hogy boldogul, de bárhogy próbáltam a két lányt elképzelni egy csapatban dolgozni sehogy se sikerült. Nem azért, mert másfajta petjeik voltak, nekem aztán édes mindegy, hogy ilyen vagy olyan. Egy kaptafa, nekem minden idomár ugyanolyan... védtelen, babázós hajlamú... nem túl életképes kaszt...
De a személyiségük... nos... Shuval, valahogy nem nagyon sikerült megtalálni a közös hangot. A csínyemet rossz néven vette, de már korábban, az első találkozásunkkor se volt annyira oda értem. Csak szépítés volt az egész meg sűrű bocsánatkérések tömkelege. Mondjuk... ez nálam teljesen természetes... ne értem miért haragszanak rám olyan sokáig. A csíny az csak csíny! Én nem ártani akarok nekik... de van akivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, őket egyszerűbb megviccelni, hátha úgy ki lehet ugrasztani a nyulat a bokorból, és egy mosolyt varázsolni az arcukra. Apropó nyúl... Széthajtottam egy-két bokrot, de nyúl-pajtás nem volt egyik alatt se...
Szophie... viszont... Nem, Szophiet nem sikerült kifürkészni, rendesen megismerni, de az amit vakrandin produkált nagyon biztató volt. Talán mégiscsak találok egy hozzám hasonló embert a játékban...

Egyszer csak avar zizegését és egy eresztő lufi hangját halottam meg. Meg valami csipogás szerű ismerős hang is vegyült a lufiéba.
A hang irányába kaptam a fejem, és lám... Timidus... ha minden igaz, hiszen egy apró fehér tollassárkány volt. Más egyed nem igen lehetett errefelé, legalábbis vadon élő...
- Timidus? Shu-chan? - kérdeztem, de Ai-chan közbevágott:
- Tudtam hogy valami csínt követtél el amíg nem voltál itt
- Megfogtaaam!

Eszmélni se tudtam arra, hogy mi folyik körülöttem. Egyszer csak már a földön voltam. Ai meg fölöttem o.O
- Én? Nem... - néztem értetlenül a vidám partneremre, majd a sárkányra és vissza
- Mi? Mit kell megfogni? - pislogtam még mindig, majd vállat rándítottam, és átkaroltam a fölöttem ülő lány derekát
- Én is! És most mi a következő lépés? - a tekintetem egyikőjükről a másikra vándorolt, közben Shukaku is megérkezett
- Shu-chan, szia, képzeld, Ai-chan teljesen levett a lábamról, szó szerint!
- Szophie-chant hol hagytad? -
kérdeztem a kis idomárlány felé fordítva a fejem
Közben a sárkány se maradt tétlen, valami gallyat szerzett és a földön heverő fejem fölé tartotta. Nem kellett hozzá megerőltetnem az agyamat, hogy kitaláljam mi célból. Persze Ai-nak is annyira tetszett a tréfa, hogy rögtön nevetésben tört ki. Mondjuk nem bántam. Mostanra már egész megbarátkoztam a helyezettel. Rajtam ül, én meg kapaszkodok a derekába ^^
- Hehe! Timidus nagyon vicces kis sárkány lett, de engem nem lehet felszarvazni, ahhoz előbb kéne egy barátnő... amúgy Jin mit szólna hozzá, ha most látna így minket? - intéztem a kérdésem Aihoz.

_________________
I'MMORTAL
#A32F42

"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1618
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 25
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4936/5000  (4936/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Shukaku on Kedd Márc. 11, 2014 6:58 pm

Timidus nem nagyon értette se a jelenetet, se a lány mondatát, így gyorsan Shu felé pislantott, aki éppen kifújta magát, majd a lehető legrövidebben válaszolt.
-Az.
Természetesen a lány már tudta, hogy a sárkány kérdése arra vonatkozik, hogy azért nem érti-e RenAi utalását, mert újra egy, az emberek által oly gyakran használt értelmetlen szúfordulatokba ütközött. Persze ezt is könnyen a saját hasznára fordította, és megköszönte a lánynak a segítséget.
-Látod Shu? Még RenAi is segített elkapni. Ketten fogtuk. Lerajzolod a Danee-szarvast?
-Izé…

Pislogott párat az idomár a fura látványra, majd picit megilletődve a dicsérettől pislantott a saját rajzára, majd újra az ölelkező párosra.
-Talán… zavarok? Mert… mert ha igen… akkor szívesen magatokra hagylak… mi úgyis követjük a szarvast. Nem láttátok, hogy merre szaladt?
És már próbálta is aktivizálni a nyomkövető képességét, és direkt olyan irányba kezdett el keresgélni, hogy elforduljon a másik kettő felől, de sehol nem talált semmit… viszont zavarni sem akart.
-Szophie… azt hittem, hogy követ. Izé… visszamegyünk. Gomena! Majd… majd… izé… majd visszajövünk ha…
-Most elmegyünk?
-Igen.
-De csak most jöttünk. Nem akarod őket így lerajzolni? Így még ráférnének egy lapra is.
-Nem! Dehogy! Menjünk!

És most már indult is, meg se várva a választ, vagy a marasztalást, hogy ne láthassák a teljesen vörös arcát. Tudta, hogy a barátja nem gondolt bele a dolgokba, és nem akart rosszat, de hát mégsem rajzolhatja le Daneeékat amikor éppen… el vannak foglalva egymással. Úgy még az állatokat sem rajzolta le… persze azért utánanézett az udvarlási szokásaiknak, de csak azért, mert hozzájuk tartozott. Ahogy kellő távolságba ért, és már a párosban sem merülhetett fel, hogy esetleg leskelődne, tehát biztosan biztosította nekik a magányt, újra a skiccre kezdett összpontosítani, és megpróbálta emlékezetből felidézni a szarvast, ha már valaki elriasztotta… Csak húzta egymás után a vonalakat a sárkányos ceruzával, teljesen belelendült ahogy elméjében újra megjelent az agancsos, még szemet gyönyörködtetőbben talán mint a valóságban… majd egyszer csak reccs. A ceruza hegye megadta magát, és eltörött a papíroson. Shu furcsállva nézte a rajzeszközt, mert ilyet még sohasem csinált. Gondolta is, hogy Hinari biztosan valami nagyon drága készletet vett neki ajándékba, de egyszer mindennek be kellett következnie, és ez a grafit is átesett a tűzkeresztségen. Sóhajtott egyet, majd gyorsan lenyitotta a menüjét, kutatott egy picit, majd kissé összevonta a szemöldökét, majd tovább kutatott, majd a sárkányra nézett.
-Timidus, nem használtad véletlenül a hegyezőt?
-Nem.
-Biztosan nem?
-Nem. Véletlenül nem használtam. Direkt használtam, mert ki kellett hegyezni a pirosat.
-Értem. És… nem úgy beszéltük meg, hogy ha elveszel valamit akkor visszarakod?
-De igen. Vissza is raktam.
-Hova?
-Az asztalra.
-És honnan vetted el?
-Háááát…
-Már az is furcsa, hogy neked mindig este támad rajzolhatnékod. Nem zavar, ha nyúlkálsz az inventorymban, de szépen megkértelek, hogy mindig pakold vissza amit kiveszel.
-De… azért nem tettem vissza, mert még használtam.
-Mire?
-Hát a ceruzákhoz.
-Értem. Tehát akkor a másik ceruzák sincsenek az eszköztáramban, ugye?
-Ugye.
-És akkor most mivel fogom befejezni a szarvast?
-Van még sok más ceruzád…
-És kék vagy lila szarvast rajzoljak szerinted?
-Nem tudod később befejezni?
-De, csak akkor már kevésbé fogok rá emlékezni, és nem lesz elég pontos.
-Akkor… akkor add ide a ceruzát!
-A sárkányosat? Tudod, hogy azt nem engedem, hogy használd.
-No és miért nem?
-Mert megrágcsálod.
-Igen. Pont azért add ide.
-De nem akarom, hogy megrágcsáld.
-Csak segíteni akarok.
-De…
-Nem bízol bennem?
-De…
-Van jobb ötleted?
-Nincs. De nagyon vigyázz rá, mert Hinari sohasem fogja megbocsájtani nekem, ha tönkreteszed.
-Ne aggódj már ennyit! Elég régóta rágom a ceruzákat ahhoz, hogy tudjam, hogy hogyan kell.

És Shu egy nem valami magabiztos bólintás mellett, féltő tekintettel figyelve, átnyújtotta Timidusnak az imádott grafitját, a sárkány pedig azonnal hozzá is kezdett a hegyezéshez. Óvatosan, mindig csak egy picit rágcsálva haladt, és bár látszott, hogy tényleg nagyon figyel, és az íróeszköz még hegyeződik is, Shu azért tovább aggódott.
-Ugye… ugye emlékszel a sajtos mesére?
-Persze-persze! Ne aggódj, mindjárt kész. Még egy utolsó…

Húzott párat még rajta a csőrkáváján, majd diadalittasan átnyújtotta társának.
-Tű hegyes. Jobb vagyok, mint a hegyező.
-Hát… köszönöm szépen. De azért legközelebb tényleg rakd vissza a dolgokat, ha kiveszel valamit.
-Persze.

~Neked pedig legközelebb jusson eszedbe, hogy a késeddel is lehet ceruzát hegyezni. Még, hogy nem rághatom meg… csak egy kis turpisság kell hozzá.~

Persze Timidus nem tervelte ki, hogy csak azért hagyja elől a faragót, hogy megízlelhesse a tiltott ceruzát, de ha már így alakult, akkor megtette, és ezzel még segített is, és az önuralmát is bizonyította, amit Shu rengetegszer kétségbe vont már ilyen téren… pedig teljesen alaptalan volt természetesen.


( Újabb kisördög teljesítve! \o/ )

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by RenAi on Szer. Márc. 12, 2014 12:05 pm

Shu és Timidus felbukkanása és az a mondhat hogy „kapjam el!” egyértelművé tette nálam azt hogy Danee sátnikál valamiben. Eddig mindig művelt valami disznóságot amikor csak megtehette, így tuti hogy most is megtette. Timidus kérésére gyorsan el is fogtam, mármint elkaptam el ne szaladjon, de jobb ötletem támadt. >< Mielőtt még kitépné kezemből a kezét, ellöktem és rá nehezedve akadályoztam meg az elmenekülésben. Gwiihiii >< Micsoda zseni vagyok o/ … gondoltam ezt mindaddig amíg… ő ahhelyett hogy ellökött volna magától, rászorított a derekamra és magához húzott. Pár pillanatig se köpni se nyelni nem tudtam… de olyan méreg fogott el, főleg miután Jint is szóvá tette…>< Már ténylegesen nem bírtam magammal, mérges lettem, baromi mérges… így kezemmel hadonászni kezdtem és ott ütöttem, karmoltam a srác arcát ahol csak értem. >< A végén csurom pixelcsíkos karmolásnyom mutatta irdatlan macsda támadásom helyét…>< Az idnikátorom besárgult… életemben először… és egy ilyen barom miatt… az amit tett az már mindennek a teteje volt, és azt hiszem soha nem bocsájtom meg hogy a szájára vette most a párom nevét… minthogy azt sem hogy milyen helyzetbe hozott másvalaki előtt. Most már hivatalosan is haragszom rá, eddig még csak-csak elviseltem a hülyeségeit, persze nem büntetés nélkül. De ez a mai… túl szárnyalt mindent. Legszívesebben itthagytam volna a fenébe… játszon magába… ha már nem képes csapatban játszani mások irritálása nélkül. De azt hiszem az fájt a legjobban hogy elhittem azt hogy a bocsánatkérése őszínte volt… én naív hülye… remegtem az idegességtől. Miközben egy határozott mozdulattal lehámoztam magamról a fiú újjait, és leszálltam róla. Van akivel nem lehet bohóckodni… mert nem tudják hol a határ… ezt most megtanultam. Danee és a sárga indikátorom megtanította. Shu is félre értette a helyzetett… amit igaz magamnak generáltam, de soha nem gondoltam volna hogy ilyen húzással vág vissza… azt hittem nenekül majd vagy mit tudom én. Csalódtam… magamban és bene is. Mérges voltam, szinte remegtem a méregől. Mikor a lány már el is szaladt, úgy éreztem meg kell magyarázzam a helyzetet.. bár nem tudom jó dolog-e a magyarázkodás ilyenkor… mindegy is… azt hiszem azért csináltam leginkább hogy elszabaduljak Danee közeléből, ha már így megalázott…

A kis testmozgás jótt tett, legalább lecsillapodtam egy pindurkát. A lányt már nem láttam a magas cserjék között, így a letaposott avar és tördelt faágakat követve reméltem hogy őrá bukkanok a végén, persze néha-néha a Timidus a kékség is felbukkant így leginkább az ő nyomait követte találtam rá végül.
- Szia… - Köszöntem neki oda csendesen, pedig ma már köszöntem neki, de egyszerűen nem tudtam mit is mondjak neki hirtelen.
- Fahánccsal eteted a petedet? – Kérdeztem mosolyogva, igyekeztem takarni hogy nem érzem magam valami jól, így lepleztem, mosolyogtam… ez az én védjegyem. Nem hagyom lássák rajtam ha valami nem stimmel… Per pillanat nem érdekelt Danee, és reméltem hogy nem is hozzák majd szóba… meg akartam még a gondolatától is szabadulni…
/nah akk már én is teljesítettem az ördögömet yeahh o//

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1871
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Danee on Szer. Márc. 12, 2014 1:27 pm

- Nem, nem zavartok! - feleltem Shukakunak  - Azt hiszem Ai-chan csak játszik velem!- mosolyogtam vidáman
- Félreérted! - kiáltottam utána, amikor lobogó vörös arccal, a sárkányát is letorkolva sietve otthagyott minket, de felállni nem tudtam, mert Ai még mindig rajtam ült, csak a karommal kaptam Shu távolodó alakja felé
Basszus, Shu teljesen félreértette a helyzetet, azt hogy RenAi alatt fekszem, meg hogy viccből átöleltem a derekát...

Félve néztem Ai szemébe, akinek sajnos már akkor láttam, hogy elborított a düh az agyát. Azt hitem majd leordítja a hajam vagy undorodva felpattan rólam, és minimum otthagy, de nem. Helyette csattant egy pofon, majd még egy, sorra egymás után, a körmét se volt rest bevetni, na meg az ütlegek... Ha ez a valóság lenne, akkor most dagadtra csépelt volna, és minimum eszméletlenre. De így csak apránként fogyni kezdett az életcsíkom, gyorsan múló hegek borították el az arcom, és az ütések ereje mozgatta a fejem, akaratom ellenére.

Ilyesmihez nem lehet hozzászokni, vagy legalábbis én úgy éreztem. Persze, megijedtem, és egy pillanat alatt rájöttem, hogy miért kapom, ezek szerint megint túl messzire mentem, de a dühe... a dühe, hogy egy számomra kedves lány ütlegel dühtől elborított arccal... nem fizikai fájdalom volt. Belül fájt, de nagyon. Tudtam, hogy bűnös vagyok, de a lelkem mégis lázadozott: de hát, ez csak egy csíny volt... nem is volt erős a fogásom, még csak nem is húztam magamhoz Ait...

A sírás fojtogatott, de egy férfi nem sír, nekem ezt tanították: egymásnak préseltem a remegő ajkaimat, ahogy a szomorúságot lassan átvette bennem a düh, a düh, hogy ez történik velem, hogy nem szeretnek, hanem utálnak, hogy sírásra késztetnek, pedig az szégyen. Nem akarom, hogy lássa a könnyeimet. Már épp felállni készült, amikor a düh bennem is magas fokára hágott, s lelöktem magamról a felálló lányt.

Nem érdekelt hogy hova megy, bár volt egy sejtésem, hogy Shunál akarja kimagyarázni magát meg a félreértett helyzetet. De engem nem érdekelt most egyikük se...
Legszívesebben leordítottam volna RenAi fejét... de inkább magamba zártam a dühömet, lassan elsétáltam a másik irányba, egy szó nélkül

Egy terebélyes, széles törzsű tölgy tövében rogytam le, nem volt kedvem semmihez sem. Kidörzsöltem a szememből az időközben felgyülemlett könnycseppeket, és kavargó érzésektől és gondolatoktól feldúlva bámultam bele az erdőbe.
Egyszer csak apró léptek halk hangja ütötte meg a fülemet, s az avarban lógó tenyerem alá egy nedves orr és egy szőrös valami fúrta be magát.
Összerezzentem a váratlan érintéstől, és ahogy odafordultam, egy róka rám tekintő szemeivel találkozott a tekintetem
- Egy róka? - suttogtam elcsukló hangon, a mellkasom még mindig remegett
Nem akartam elhinni, hogy ez az állat nem félve tőlem, önként oda jött hozzám, és még, akár egy kiscica a kezem alá fúrja az orrát.

Remegő kézzel, óvatosan megsimogattam a fejét, ő meg csak lecsukta a szemét, és pár pillanat múlva mellém telepedett, a mellső lábait a combomra emelte, a fejét, pedig rájuk hajtva, hagyta hogy tovább dédelgessem
- Felelős vagy a rókádért... - ugrott be a kis ragadozóról az idézet, s rögtön beugrott a vicc is, ami apró, múló mosolyt vont az arcomra
- Köszönöm - suttogtam a kis állatnak

//megfogtam egy rókát

_________________
I'MMORTAL
#A32F42

"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1618
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 25
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4936/5000  (4936/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Shukaku on Szer. Márc. 12, 2014 4:47 pm

Természetesen Danee szavai nem jutottak el a lány füléhez, csak avval volt elfoglalva, hogy minél gyorsabban eltűnjön. Amikor renAi megszólította, Shu éppen folytatta volna a rajzolást a Timidus által kihegyezett ceruzával, miután még gyorsan elküldte Szophienak a pozíciója koordinátáit. Nagyon szégyellte magát, hogy csak úgy otthagyta a lányt, de olyan szép szarvast még életében nem látott. Ha most elkezdene bolyongva keresni, még a nyomkövetéssel is lehet, hogy csak elbóklásznának egymás mellett. Így volt a legegyszerűbb. Felpislantott, és újra elpirult. Tudta, hogy ő rontotta el. Természetesen ő rontotta el, hiszen jobban kellett volna figyelnie, és akkor nem tört volna rá a párosra, nem zavarta volna meg őket és RenAinak most nem kellene magyarázkodnia, meg szégyellnie magát. Pedig nincs is ám abban semmi szégyellnivaló… és Danee mellett igazából Shu nem is találta különösnek az esetet. Azon csodálkozott volna a legjobban, ha a fiú nem próbálkozik be legalább az egyiküknél, és mivel hárman voltak, így azért valamicske esély csak volt rá, hogy az egyiküknek bejön ez a nyomulós, erőltetett, agresszív teperés. Talán Danee arra gondolt, hogy ha mindenkivel próbálkozik, akkor szerencséje is lesz… és úgy tűnt, hogy be is jött neki. Persze Shu nem hozta fel, és a csodálkozásában, hogy a lány nem rögtön mentegetőzéssel kezdte –de azért a kínossága érezhető volt a szituációnak-, egy pár pillanatig meg sem tudott szólalni. Persze ez csak rövid ideig tartott, majd egy halk sóhaj mellett közölte a már unottra utánozott mondatát. Legszívesebben nagy táblát aggatott volna a nyakába, hogy őt ne nézzék többi idomárnak, vagy a nevük mellett szerepelnie kellett volna a kapcsolatuknak, mint azokon a közösségi oldalakon, hogy itt nem gazdi-pet párosról van szó, hanem barátokról. Mivel azonban erre nem volt lehetősége, továbbra is a verbális önkifejezéssel kellett élnie.
-Szia... Nem. Mármint nem is etetem fahánccsal, és nem is a petem, hanem a barátom. De a második része a fontosabb.
-Yap… nem megenni kell, hanem csak rágcsálni. Mint a rágót. Azt sem eszitek meg… persze nem is olyan finom.

Timidus ugyan a ceruzákon kívül semmit nem rágott meg, főleg azután az ominózus rendez vous után nem, de az íróeszközök harapdálásáról valahogy sohasem tudott leszokni.
-Egyébként már végeztetek?
-Timidus!
-Mi van?
-Nem mi van, hanem tessék… és nem illik ilyet kérdezni.

Dorgálta meg kissé a sárkányt, majd ismét a lány felé fordult.
-Sajnálom, ha megzavartunk valamit. Legközelebb jobban fogunk figyelni.
-Én figyeltem. Láttam, hogy ott vannak… csak úgy tudtam, hogy vadászunk, nem pedig…
-Timidus!

Ugyan az idomár nem tudta, hogy a társa miképpen fejezné be a mondatát, hogy milyen sejtései vannak a petnek arról, hogy mit is csináltak ott ők ketten, de inkább gyorsan közbevágott, hogy megakadályozza az illetlen szavakat.
-Most mi van? Jól van… akkor beszéljétek meg amíg én szerzek pontokat.
És durcásan fel is emelkedett pár szárnycsapással, majd bevágódott egy nagyobb bokor ágai közé, ahonnan ismételten egy menyét futott ki.
-Úgy látszik bújócskázni szeretne. Ha ugyanott bújsz el, akkor mindig megtalállak!
Kiáltotta vihogva a menekülő állatka után. Ezalatt Shu bocsánatkérő tekintettel kereste néha-néha egy pillanatra RenAi pillantását… de legtöbbször csak a földet bámulta.


Újabb menyét.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Szophie on Szer. Márc. 12, 2014 8:34 pm

I-itt hagyott.
Én éppen válaszolni akartam, amikor megláttam azt a borzot. És így szinte kötelezőnek éreztem, hogy elkapjam az állatot, és a beszélgetést csak az utánra hagyjam. Reméltem, hogy a sárkány meg a lány is megvár, amíg borzozok. Ám ez nem így történt. Talán féltek, hogy büdös lesz az állat, így inkább elmenekültek előlünk. Pedig ez nem is olyan borzocska volt. Vagy legalábbis engem nem pukkantott le.
Talán tényleg csak itt akart hagyni, mert nem kedvelt. Ta-talán ezzel a tegezés dologgal rontottam el mindent? Vagy a kérdéseimmel? Neeem.. Már az elején elrontottam. Pedig én.. Persze, nem kell mindenkivel jóban lennem. De azért.. Igen, ő gonosz. És ezért hagyott itt. Nekem ez csak jobb, igaz?
E-egyedül, az erdőben.___.
Nem sértődtem volna meg. Sőt.. szívesen hallgattam volna a lányt. Biztosan titkolni akarja. Vagy azt hiszi, hogy úgyis megsértődnék. Pedig nem teszem, ha nem úgy mondja a dolgokat ki, mintha ő annyival jobb lenne, és lenézne engem. Meg ha nem kiabál. Szóval ha értelmes emberek módjára beszélgetnénk, ahogy kell..
Erre elment. Itt hagyott. Vadállatok között. Egyedül.
Ekkor böködött meg orrával Vezér, és arckifejezése jól láthatóan tükrözte az elégedetlenséget, amiért már megint ezt csinálom. Felismertem, mit akar ezzel, egy szavába sem került. Ahelyett, hogy így marom magam, inkább meg kéne keresnem a lányt. Talpra kell állnom, és csinálni! Ha valami baja van velem? Azt a képembe mondja, ne azzal mutassa ki, hogy csak úgy eltűnik! >.<
Öhmm.. Vagy lehet, hogy Vezér nem is ezt akarta mutatni. Csak egyszerűen unta az egy helyben álldogálást. Ahogy így elnézem az ásítását, meg ahogy a földön csücsül.. Nos igen, ez valószínűbb. Ám elhatároztam magam! Most már meg kell keresnem Shut! Elindultam a tört ágakat, meg ilyesmiket követve, de a rendszer sajnos gyorsan dolgozik.. Így aztán hamarabb állt helyre a táj, mint ahogy én akárhova is eljuthattam volna. Meg a lány óvatos is volt, alig hagyott hátra nyomot. Biztos vagyok benne, hogy direkt menekült el előlem.>.< És azért lépdelt olyan óvatosan, mert nem akarta, hogy a nyomára bukkanjak!
Végül Vezért küldtem előre. A farkaskám ösztöneire bíztam magam - bár fogalmam sincs, hogy helyesen tettem-e -, és hamarosan egy tisztásra érkeztünk. Onnan aztán nem tudtam, hova tovább. nagyot sóhajtottam. Talán egy üzenetet küldhetnék Ai-nak, hátha ők hajlandóak lesznek engem megkeresni.. Ekkor viszont valamit észrevettem a távolban. Olyan emberszerű volt. Talán megkérdezhetném, látott-e erre egy lányt meg egy sárkányt.. Igen!
Gyorsan futásnak eredtem, melyet farkasom nem is értett igazán, de azért követett. Követett, mert nem volt jobb dolga. Meg mert.. fogalmam sincs, miért. Meg azt sem tudom, mire ez a nagy szótlanság. Nem láttam bele a fejébe. És úgy tűnik, a nyelvét sem ismerem.
Közelebb érve egye nyilvánvalóbbá vált a dolog, hogy az a fiú, aki a fánál ül, nem ismeretlen. Ugyanakkor egészen közel kellett mennem ahhoz, hogy fel is ismerjem.
- Danee! - kiáltottam. - RenAI? - kérdeztem, keresve a lányt tekintetemmel, miközben észrevettem azért, hogy valamiért olyan szomorkásnak tűnik. Ám nem mertem rákérdezni, nem akartam kotnyeleskedni. Mára elég volt a kiabálés. - Apropó, nem láttad Shut? - Ekkor érkezett egy üzenetem. Nem nagyon értettem a dolgot, de úgy voltam vele, nem várhat. A legutóbb is abból lett baj, hogy később nyitottam meg, mint amikor kellett volna. Egyébként is, mi van, ha egy segítség kérés, vagy valami?! Nem, ezt nem kockáztathatom meg!
Így gyors megnyitottam, és meg is örültem neki. Aztán elszontyolodtam. Végül újra örültem. Voltaképp kettős érzések kavarogtak bennem.
- Megvan. Elküldte a koordinátákat. Azt hiszem, akkor én megyek is. Nehogy lemaradjunk a csapatotoktól a vadászásban. - nevettem, miközben tekintetem a rókára terelődött. - Úgy látszik, szinte idomáros ügyességgel vagy megáldva a mobok iránt.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2292
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6420/6500  (6420/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Danee on Csüt. Márc. 13, 2014 7:58 pm

Itt ragadtam.  Az aranyos vörös-bundás jótevőmnek úgy tűnt, esze ágában sincs továbbállni magától. Nem akartam elijeszteni. Már az is csoda számba ment, hogy a combomon nyugtatja az állát. Lecsukott szemekkel szuszogott, úgy nézett ki, mintha aludna. Nem mertem mozdulni, még megsimogatni sem, mert akkor talán felébresztem. Ahogy ott pihentünk, azt vettem észre magamon, hogy már nem remegek többé a sírástól, azt hiszem, a szelíd ravaszdi nyugalma apránként rám is átragadt.
Újra közeledő léptek hangja ütötte meg a fülemet, és nem csak az enyémet, a rókám is arrafelé csavarta a hosszú vörös füleit, de nem mozdul még.
Talán Ai keresne? Vagy Shu? De hát miért tennék? És az egyébként a tisztás felől...
- Szophie... - adtam hangot halkan a meglepődésemnek, amikor megláttam a fák közül kibontakozó lányt
A róka is felkapta a fejét, a lányra pillantott, majd négy lábra rúgva magát, máris bizalmatlanul hátrálni kezdett mellőlem
- RenAi? - kérdeztem vissza, majd a fejemet lehajtva válaszoltam csak - Nem tudom... Shu után ment, azt hiszem már nem akar egy csapatban lenni velem... többé
- De igen, láttam Shut, pont Timidust kergette, és belénk botlottak, amikor éppen... éppen hülyéskedtünk
- Az jó... a koordináták... akkor... szia... -
feleltem csendesen - Á, nem... azt hiszem... én lettem megszelídítve, nem a róka - mosolyodtam el halványan a kis állatra nézve
Meg akartam simogatni újra, de a kis állat most bizalmatlanul nézet hol Szophiera, hol én rám, végül megfordult és bevetette magát a bokrok sűrűjébe
- Menj csak nyugodtan Shu után, azt hiszem én kicsit maradok még itt, úgy se hiszem, hogy most szívesen látnának... - fordítottam félre a fejemet, hogy ne lássa az arcomra kiülő szomorúságot, szégyent és megbánást

_________________
I'MMORTAL
#A32F42

"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1618
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 25
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4936/5000  (4936/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by RenAi on Csüt. Márc. 13, 2014 11:16 pm

Mahh…>< ez a mai nap úgy néz ki borzalmasan alakul…De nem fogok sem letörni sem elcsüggedni… mivel az nem jó dolog így nem engedem meg azt magamnak mahh…>< Az incidens után a lány után eredtem, nem kifejezetten azért hogy magyarázkodjak mivel nincs szükség olyanra mivel nem is történt meg semmi, de mérges voltam Danee-ra, igaz a második pofonnál már láttam hogy baj van… és többet nem is adtam neki, inkább csak leszállni készültem mire lelökött magáról… nem tudom mégis mit várt és mit képzelt… nem tudok eligazodni rajta… és elérte azt hogy ne is akarjak… eddig csupán szórakozott velem miközben játszotta a hülyét… de most túllépett egy bizonyos határt, ezzel a mozzanatával megalázott… és nem csupán magunk előtt, de Shukaku és Timidus előtt is… szégyeltem magam, mivel bizonyos szempontból magamnak is generáltam a dolgot, de azért ezt nem vártam tőle… de legalább a tanulópénzem az megvolt…

… gyorsan feltápászkodtam és a lány után igyekeztem… ott hagyva a fiút, immáron másodjára… Hamar rábukkantam, és kissé ugyan zavartan, de megpróbáltam vele kommunikálni. De máris félre értés történt, vagy valami olyasmi.
- Ohh, hát akkor bocsáss meg, nem is rosszból fejeztem így ki magam. És aranyos hogy ilyen szoros a kapcsolatotok. – Mosolyodtam el rájuk pillantva, meg Timidust hallgatva, ami aztán szép lassan az arcomra fagyott, majd arcom is vörösödni kezdett, a méregtől…><
- Daneee…grrr>< - Morogtam mérgesen, majd karba fonott kézzel huppantam le a lány mellé a fához.
- Amúgy meg nem kell magyarázkodnom, és amúgy sem történ semmi olyami amire ti gondoltok… ha maradtatok volna ti is tudnátok… bár valószínű én így is úgy is leléptem volna… - Mondtam, némi mérgesen ugyanakkor némi szomorúsággal a hangomba… sosem gondoltam volna hogy egyszer majd ilyen helyzetbe kerülök… és pont Danee volt az aki miatt szégyenbe kerültem. A lábaimat felhúztam majd átkaroltam, az arcomat a térdembe fúrtam… azt hiszem kellett így pár pillanat… sírni ugyan nem fogok.. de egyre inkább kezd megtelni bennem is az a bizonyos pohár… majd nagyot súhajtottam, és felegyenesedtem.
- Akkor kezdjük elölről, a nevem RenAi, és kérlek ne gondolj olyan lánynak… amit láttatok az félre értés volt csupán… Danee fura srác… nem tudom hova tenni, és nem tudok vele kijönni sem… jelenleg látni sem akarom… azt hiszem az lenne a legjobb ha megkeresnénk Szophiet… és nem tudom mi legyen a fiúval, nem akarok most egy csapatban lenni vele…- magyaráztam. Bemutatkoztam neki megint… hogy miért… azért hogy ne az a könnyűvérű fruska RenAit lása bennem ami kialakulhattam a szemében. Szomorú és zaklatott vagyok mégis mosolygok… nem fogom a saját terhem másra hárítani… a lényeg hogy hibáztam én is és ő is… a legjobb szerintem ha egyenlőre nem találkozunk… persze ha összefutunk nincs mit tenni… de én nem fogok többet hozzá szólni… hittem a szavainak…és fájt amit cserébe kaptam… azt hiszem erre mondják hogy kutyából nem lesz szalonna..

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1871
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Shukaku on Pént. Márc. 14, 2014 8:10 am

-Bocsássak meg?
Nézett furcsállva a lány, hiszen leginkább ő tartozna bocsánatkéréssel… úgy mindenki felé. Szegény Szophiet is magára hagyta, és az, hogy előítéletei vannak Danee felől már megalapozta az egész esemény kimenetelét. Nem szeretett volna ő rosszat gondolni a fiúról, de hát na… azért volt rá oka. Persze gyorsan megértette, hogy a lány mire gondolt, így hát igyekezett is megnyugtatni.
-Jajj… izé… nem kell bocsánatot kérned. Nem minden idomár gondolja így sajnos. Nem tudhattad.
Természetesen tanult Szophie esetéből, így teljesen máshogy állt hozzá a dolgokhoz, és megértette, hogy ha még egy másik idomárnak sem feltétlenül teljesen tiszta a petek jelleme és viselkedésük, akkor ezt egy másik kaszt képviselőjétől egyáltalán nem is várhatja el.
-És… köszönjük, hogy aranyosnak gondolod.
-Yap! Köszi!

Kiáltott oda Timidus is a bokorból. Ő ugyan nem nagyon értette, hogy miért pont az aranyos jelzőt aggatta a kapcsolatukra RenAi, de mivel Shu megköszönte, így ő is hasonlóképpen tett. Ezután természetesen az következett, amit Shu várt. A magyarázkodás. Ha valaki azt ecseteli, hogy miért nem kell magyarázkodnia, akkor tulajdonképpen már magyarázkodik. Persze jobb volt elsimítani a dolgokat. Shu amúgy sem gondolt volna rosszat RenAiról, akkor sem, ha történetesen tényleg olyan dolgokat csinálnak ott ketten, a bokrok alatt. Ha neki tetszik a fiú viselkedése, akkor csak nyugodtan. Nem lehet mindenkinek ugyanolyan ízlése, és nem mindenki találkozhatott Justinnal sem. Ebbe a gondolatba természetesen ő is belepirult, de gyorsan össze is tudta rakni, hogy mi történhetett. Ebben nagy segítségére volt a lány viselkedése, aki hirtelen sokkal zárkózottabbá vállt, és úgy tűnt, mintha valami rossz dolgot szeretne kiheverni. Az idomár elhúzta a száját, és együttérzéssel a hangjában szólalt meg.
-Értem… akkor nálad is bepróbálkozott?
Megforgatta a szemeit, és egy hangos sóhaj szakadt ki a mellkasából.
-Szerintem minden lánnyal ezt csinálja. Igazából… nem is láttam még soha fiú mellett. Mondjuk… még régebben kedves és segítőkész volt… de ha belegondolok, akkor is úgy találkoztunk, hogy utánam settenkedett, csak megbotlott egy faágban, és így lebukott… vagyis inkább el.
~Lehet, hogy akkor is azért nem látta a faágat, mert másra figyelt. De… de… engem?! Ez… és még a csónakban is… de… ezt nem gondolhatja komolyan!~

Minél többet beszéltek Daneeról, annál tisztább lett a kép a perverz, kukkoló fiúról, aki minden lánynál bepróbálkozik, legyen az fiatal vagy idősebb, szép vagy csúnya… csak lány legyen… így hát Shu nagyon megörült, amikor RenAi terelni kezdte a témát.
-Ne aggódj emiatt!
Mosolyodott el.
-Tudjuk, hogy Danee fura, és senkiről nem gondolunk rosszat miatta.
-Nem hát!
-És ha nem szeretnél vele egy csapatban lenni, azt teljesen megértem ezek után. Szophienak már elküldtem a koordinátákat, szóval ide fog jönni… azt hiszem… ha nem bántottam meg nagyon azzal, hogy elszaladtam.

Ezen elhatározás alapján pedig azonnal pötyögni kezdett.

Shu írta:

Kedves Szophie,

Nagyon sajnálom, hogy elrohantam, de megláttam egy eddig ismeretlen mobot, és nem volt időnk elmondani. Sajnálom, nem szerettelek volna megbántani. Kérlek gyere a megadott koordinátákra. Itt van RenAi is. Ha esetleg találkozol Daneeval…


Felnézett a lányra.
-Izé… ezt inkább neked kellene megírnod neki. Mármint arról, hogy mi történt Danee és közötted. Hogy tudja, ha esetleg találkozik vele. Nehogy véletlenül ő is mást higgyen, mint ami történt.
Újra lesütötte a tekintetét, majd folytatta az üzenetet.

Shu írta:

… Ha esetleg találkozol Daneeval, akkor mondd meg neki, hogy RenAi látni sem akarja, de azért egy bocsánatkéréssel mindenképpen tartozik ő is… azt hiszem mindenkinek.

Rábökött az elkülés gombra. Most már csak várniuk kellett.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Szophie on Pént. Márc. 14, 2014 2:48 pm

Nem nagyon tudtam, hogyan is álljak hozzá a sráchoz. Olyan kis kókadtnak tűnt, és szavai csak megerősítettek abban, hogy valamiért szegényem nyomott állapotban van. Nem akar egy csapatban lenni vele? Nem akarják látni őt? Ai-chan... ő nem az a fajta, aki csak úgy összeveszne valakivel. Vagyis.. Nem ismerem nagyon a lányt, de eddig mindig olyan mosolygósnak tűnt, aki mindenkivel szeretne jóban lenni, vagy nem is tudom.. Persze a küldő az egy dolog, lehet ettől még másfajta. Ám a céhes találkozókon is - már amelyiken ott volt - egészen kedvesnek és nyitottnak ismertem meg. Szóval.. Biztosan valami nagy dolog kell ahhoz, hogy Ai ilyen véleményen legyen. Ez pedig teljes mértékben a fiú hibája lelhet, és nekem semmi közöm hozzá. De azért.. Nem akarok csak így elmenni.>.< Hogyan hagyhatnám itt őt, amikor éppen van kedvem a lelkizéshez?! Nem szeretek ilyesmit csinálni, nem vagyok az a fajta, aki bele kotnyeleskedik csak úgy a dolgokba, és tanácsokat adni sem vagyok képes. Ám azt tudom, hogy a felvidításhoz értek. És úgy sincs most jobb dolgom...
Szóval maradok még egy picit! Ha már az édes kis rókuci elszaladt.Sad
- Szerintem tudnak egy kicsit várni rám.. - mondtam csendesen, miközben Danee mellé sétáltam, és leültem mellé a fűbe, gondosan vigyázva arra, hogy szoknyám a lábamon legyen. Nem lenne jó, ha a fűtől zölddé válna a kék ruhadarab. Közben intettem Vezérnek, hogy szabad foglalkozás van. Tehet, amit akar. Végre nem volt beszédes kedvében.. Szeretem az ilyen állapotait. Olyan békés, mint a régi szép időkben..
- Szóval mesélj.. Mi történt? - mosolyogtam rá a fiúra, miközben tekintetemmel követtem farkasom a mező túlsó végére, ahol talált feltehetően egy szöcskét, azt kezdte el üldözni. Farát a magasba emelte, mellkasát a földhöz lapította, füleit hegyezte. Ebben a tartásban közelítette meg lassan áldozatát, majd vetült.. Ééés.. A szöcske elugrott. Ekkor elölről kezdte az egész macerát. Ez a szokása is még egészen apró korában kezdődött. Van, ami soha nem változik..
Ekkor egy újabb üzenet csipogására rezzentem össze. Szinte biztos voltam benne, hogy megint Shutól kapom, mivel ilyen gyors egymásutánban nem érkezhet több különböző személytől.. Vagy csak teljesen véletlenül.
- Shukakut is megbántottad valamivel? - kérdeztem a fiút, elnézve az üzenet tartalmát. - Azt írja, hogy mondjam meg neked, hogy RenAi nem akar látni, és bocsánatot is kéne kérned.. mindenkitől.Oo Milyen Istentelen nagy bűncselekményt kellett elkövetned ahhoz, hogy idáig fajult a dolog? - kérdeztem nevetve. Azt hiszem, akkora bajt nem csinálhatott ez a srác ilyen rövidke idő alatt.. Szerintem kicsit felfújják a dolgokat. Ahogy az a lányokhoz illik. Shuról már tudom saját magamtól is, hogy könnyen megsértődik. Csak annyit mondtam, hogy "ezek"._.
Nahh, talán mielőtt újra megsértődik, amiért nem válaszolok, vagy valami.. Szóval ezt megelőzően gyorsan válaszolnom is kéne neki.

Szophie írta:Semmi gond, nem haragszom. Csak kicsit féltem, mert hirtelen egyedül maradtunk Vezérrel._. Meg azt hittem, azért hagytál ott, mert te haragszol.__.
Nemsokára megyünk, csak még van egy kis dolgom! Daneenak pedig megmondom, ha úgy adódik.Razz

Elküldtem az üzenetet, majd Daneehoz fordultam. Nem akartam túl sok időt eltölteni a szeretetszolgálatommal, szóval gyorsan ki kell faggatni! Vezér is hamarosan beleun a sikertelen szöcskészésbe, és akkor azonnal el kezd majd nyafogni, hogy induljunk. Egyébként nem értem.. A mobokat simán elkapja, de egy nyamvadt szöcskét képtelen elfogni. Fura ez a rendszer.O.o

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2292
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6420/6500  (6420/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Danee on Pént. Márc. 14, 2014 4:15 pm

Nem tudtam mit kezdeni most Szophie figyelmességével. Jól esett, nagyon is, de... ott volt bennem az, hogy bármit csinálok vagy mondok... az egyik pillanatban még bókolok, a másikban meg már... nem... még őt is csak összezavarom, vagy megsértem...
Lopva néztem a lányra, de aztán inkább összehúztam magam, a térdemet átkulcsolva gyóntam:
- Én csak mindenkit megsértek... csak bolondozni akartam, meg élcelődni, kimondtam, ami akkor éppen eszembe jutott... mindig mindent elrontok... - ingattam a fejemet
Igen, ez a helyzet, mindig azt hiszem, hogy már eléggé ismerem őket, és simán elbírják ha incselkedem velük, akár szóban, akár tettben. De ezek szerint rossz emberismerő vagyok. Nem visszavágnak valami hasonlóval, hanem megsértődnek, nem értik miért csinálom, biztos azt hiszik... azt gondolják, hogy szemét vagyok
- Shukakut... azt hiszem... de őt még a vakrandin... a parkban... viccelődtem azzal, hogy ilyen kislányos külsővel, ilyen fiatalon mit csinál egy randin... meg... azt hiszem gúnyolódásnak vette, ahogy hozzáértem, meg megpusziltam... a nyakán is... azt nagyon nem kellett volna - hajtottam a fejemet a térdeimre - de kíváncsi voltam mit fog rá reagálni... nagyon kíváncsi... bár ne tettem volna...
- Bocsánatot? -
emeltem fel a fejem - de... Hiába... már kétszer is bocsánatot kértem tőlük korában másért, a harmadik alkalommal már biztos nem fognak megbocsájtani... én már nem érdemlek olyat
Inkább haza kéne mennem, a végén még Szophiet is megsértem, ha így megy tovább ez a vadászat
- Ai fellökött, - folytattam - mikor Shu azt kiáltotta felénk futva, hogy fogjátok meg. Szóval fellökött, és rám ült, gondolom, hogy lefogjon. Azt mondta elkapott. Elsőre nem értettem mi van, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a... - lesütöttem a szememet. Mért mesélem ezt éppen Szophienak, egy másik lánynak, és mit fog ő is gondolni rólam? De ha nem az igazat mondom, akkor is megtudja Ai-chantól, hiszen céhtársak, és biztos barátnők is
- ... a derekát. És azt mondtam, hogy:  "Én is" Aztán meg... Ai a bálon azt mondta, hogy van párja itt a játékban, egy Jin nevű fiú... szóval azt kérdeztem tőle, hogy hecceljem, hogy: "Jin vajon mit szólna ha látná?" Vagy valami hasonlót... aztán ettől bedühödött... végül is megértem... és... és... ... ... mindegy
Nem akartam elmondani, hogy megvert egy lány, az olyan szégyen, ha egy fiút egy lány megver, nem? Nem kellett volna hagynom magam egy pillanatig se? De akkor meg erőszakosnak bélyegeznek... és amúgy is... biztos megérdemeltem
- Szophie-san, inkább menj el, menj utánuk, mert én csak meg foglak sérteni téged is, ha sokáig itt maradsz a közelemben...

_________________
I'MMORTAL
#A32F42

"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1618
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 25
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4936/5000  (4936/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Szophie on Szomb. Márc. 15, 2014 11:29 am

Hümmögve hallgattam a fiút, néha bólintottam is egyet magamnak, mert közben próbáltam elképzelni az elém tárt helyzeteket, összerakni, mi is történhetett. Szóval Ai félre értette a játékot. Shukaku meg még azóta a randis óta nem szereti. Ohmm.. A randi event.Embarassed Nekem ennek az említése elég volt ahhoz, hogy elvonuljak az én kis fedezékembe, az elmémbe, és összehúzva magam hallgassak, rá sem nézve a fiúra. Néha.. túl sokat vagyok képes elérni azzal, hogy játszok. Pedig semmi olyan szándékom nincs. Csak..csak játszok. Meg ismerkedek. Viszont sokat le lehet vonni belőle arról, hogy mit is gondolnak rólam az emberek, vagy hogyan viszonyulnak alapból hozzám. És még szórakoztató is.
- Kíváncsi, mit fog reagálni, ha ilyen helyzetbe hozod.. Viselkedési teszt. - motyogtam magam elé. Nagyon emlékeztet ez engem valakire.>.>
- Kérj még egyszer bocsánatot. Minden alkalommal, amikor rosszt teszel, és jogosnak tartod, kérj bocsánatot, és.. És ha nem bocsátanak meg, az már nem a te gondod. Te mindent megtettél. Amúgy sem kell mindenkivel jóban lenned mindig. Ha valaki nem kedvel, szíve joga. Egyszerűen csak ne foglalkozz vele. - elkezdtem osztogatni a tanácsaimat. Nem tudom, mennyire értelmesek, nahh. Sőt, tuti nem azok. De én e szerint élek, és eddig bejött.
- Ha jól értem, akkor te játszottál. - vontam le a következtetést. Ahogy én is szoktam.\o/ - Szerintem Jint nem kellett volna említened. Van egy olyan érzésem, hogy Ai ezért harapós. Biztosan nem tudja különválasztani a játékot a tényleges szándéktól, és azért. Egyszerűen csak félti a kapcsolatát azzal a fiúval, nem akarja, hogy akárki is félre értsen dolgokat. - legalábbis szerintem ez lehet az ok. - Persze én nem ismerem annyira őt, hogy biztosra tudjam mindezt mondani. Én is csak találgatni tudok. - vontam meg a vállam. Azért elraktároztam magamban a gondolatot, hogy Ai-chan jár valakivel. Hümm..
Egy pillanatig amolyan "nem hiszem el" fejjel néztem a fiúra, aztán nyomtam a fejére egy nagy barackot.
- Elég legyen az önsajnálatból, baka! Gyűlölöm, ha valaki teszi itt az ártatlant, aki mindig mindent elront, és el akarja ezért maga mellől küldeni az embert. Nem azért vagyok itt, mert nem akarok.<.< - hordtam le. - Szedd össze magad, és gyere, vadásszunk! - pattantam fel. - Bocsánatot kérsz a lányoktól, és ha tetszik nekik, ha nem, velünk leszel! Mert én egyelőre kedvellek! - rámosolyogtam. - Szóval nincs nyafogás, meg önsajnálat! Jókedvet akarok látni! Ne rontsd el az én kedvem is! - ezzel megindultam. Ezt észrevette Vezér is, így abbahagyta a még mindig sikertelen szöcskészést, és az erdő felé fordította a tekintetét.
- A másik irányba, ott vannak Shuék. - kiáltottam neki, de ő nem hátrált, maradt az erdőnél. - Vezér! - kiáltottam, de persze nem hallgatott rám. Hirtelen felkelt, füleit hegyezni kezdte, majd az egyik fa felé vette az irányt. Kihasználta az akrobatikát, mely rá is érvényes volt, nem csak rám, és a fára ugrott, mintha csak valami macska lenne. Eltűnt a lombok között, nem tudtam, mit is csinál.. Majd rájöttem, ahogy láttam a hozzám kerülő pontot. Mókuskát fogott.
- Akkor induljunk! - mondtam Daneenak, ahogyláttam petem közeledő alakját. Most már hamar utolér minket a farkaska.


/Fogtam egy Mókust/

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2292
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6420/6500  (6420/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by RenAi on Vas. Márc. 16, 2014 12:00 am

Úgy látszik valami van a levegőben, eddig azt hittem tudom kezelni az embereket és hogy ki tudok jönni velük erre Danee bebizonyítja hogy bizony teljes kudarc ez a kép amit magamról alkottam. Pedig igyekeztem, tényleg igyekeztem, ha rossz volt és felmérgelt akkor ugyan megbüntettem, de mindig kapott tőlem egy újjabb és újabb esélyt, sőt egyszer még bocsánatot is kért a tetteiért, amit én elfogadtam és megbocsájtottam neki, hittem a szavainak és reméltem hogy én tévedtem a dolgokat illetőleg… szerettem volna hinni hogy a bennem tomboló naivitás jó dolog, és a közvetlenségem arra sarkalja a fiút hogy elmókázzuk a dolgokat. Egyszercsak megjelent Shukaku és a petje Timidus, aki megkért hogy kapjam el… nos azt hogy mit vagy kit arról fogalmam sem volt, de körbenézve csakis Danee volt a közelembe, és az első dolog ami az eszembe jutott hogy biztos valami disznóságot követett el amíg távol volt… mert ugye egy ideig nem láttam… így nem is sejthettem mit csinált és hol… de okot adott már a gyanakodásra. Shukaku önmagát nem kímélve rohant a nála valamivel gyorsabbnak tűnő peje után. Én pedig hirtelen ötlettől vezérelve löktem el a fiút és ültem rá nehogy megpattanjon… persze amint Shukaku közelebb ért… látszódott hogy félre érti a helyzetet… amire a fiú még rá is tett egy lapáttal… egy jóóó naagy lapáttal ><… bemérgesedtem, és össze karmoltam az arcát… nem láttam a méregtől amit akkor gerjesztett bennem mikor szóba hozta Jint… a szerelmemet… sosem gondoltam hogy ennyire pofátlan lenne… megalázva éreztem magam… bár sajnos tény hogy én is részese voltam az eseményeknek, de baromira nem gondoltam hogy így kiforgatja és ellenem használja fel azokat… felpattantam majd Shukaku után eredtem… nem.. nem azért hogy magyarázkodjak… mintsem inkább nem akartam Daneeval lenni, plusz egy kislány ne szaladgáljon egyedül az erdőben, és… azt hiszem én sem akartam egyedül maradni… igaz tombolni tudtam volna, de mégis lenyugodtam és mosolyt késztettem az arcomra… nem szeretem ha valaki zaklatotnak vagy szomorúnak lát, hisz azt mondják az a jó bennem hogy vidám vagyok… bár mostanában igencsak kesze-kuszának éreztem magam… és mindent ami körülöttem zajlik.

A lány után érve köszöntem nekik, majd meglepődtem mikor Timidust láttam miként hegyezi Shukaku ceruzáját amit meg is jegyeztem mivel mókásnak véltem. Persze a kis tollassárkányt le-peteztem, amit Shuu ki is javított, így gyorsan elnézést kértem tőle… ámbár tény hogy felettébb aranyosnak véltem a hozzáállását, igaz sok állatidomárral még nem találkoztam… vagyis inkább nem ismerkedtem meg velük közelebről, Szophiékról is csak annyit tudok hogy állandóan incselkednek egymásnak, mégis szorosnak vélem a kapcsolatukat… érdekes… A lány elsőnek visszahúzódónak és csendesnek tűnt, nem hallgatagnak… hanem inkább csak olyannak aki akkor beszél ha szükséges, vagy épp annak érzi, se többször se kevesebbszer. Timidus édesnek tűnik… legalábbis annak tűnt míg fel nem hozta az esetet mahh…>< Bár nem hibáztathatom érte… szerettem volna ugyan a szőnyeg alá söpörni az egészet, és elfelejtkezni még a fiú létezéséről is… legalábbis egy időre.. de így nem tehettem. Majd elkezdtem magyarázkodni… pedig megígértem magamnak hogy nem fogok.., elvégre nincs is miért… és mégis… Shukaku érdeklődve figyelt, legalábbis úgy tűnt, ámbár nem kérdezősködött… faggatózott… mintha tudta volna hogy felesleges, vagyis inkább lehet sejthetett már valamit, elvégre a fiú előtte is bemutatkozott bugyival a fején… ><” és úgy néztem nem rajonghattak egymásért, legalábbis úgy tűnt, ugyanakkor Danee a nevén szólította tehát ismerte… de nem akarok jobban bele bonyolódni a dolgokba… egyenlőre ez is sok volt picit. Leülök a fa tövébe Shukaku mellé, akinek a kezében lévő rajztömbön az Őz alakja még kirajzoltabb, kidolgozottabb, szebb lett. Egy pillanatra megakadt rajta a szemem, de nem szóltam, ugyan tetszett. Össze húztam a lábam és bele temettem a fejem a térdembe… szünetet akartam… manapság elromlanak a dolgok körülöttem… így jól esett volna egy pause gomb, amit megnyomva megállna körülöttem az élet, és kicsit fellélegezhetnék, persze sok vicces dolgot is csinálnék ha ezt megtehetném, hehee… Kifesteném az emberek arcát, vagy levágnám a hajukat.. mondjuk azt makszimum Ren-nek aki kisebbnek érezteti magam mellette vagy perpill Danee-nak, esetleg még Hermintek is, hehh… plusz olyat is csinálnék hogy két ellenséget egymás karjába dugnék, hehee… szép lenne az ébredés. RazzÉs még talán ki is békülnének, ki tudja, fő az optimizmus. o/ De úgy nézem Shu okosabb lehet mint hittem. A mondatán meglepődtem… és pár pillanatra csak kómásan emeltem fel a fejem és meredtem rá… az „is” szócska csengett vissza és vissza a fülemben.
- Whaaa!!! Hány éves vagy te? – Kérdezek vissza elképedve... remélve hogy csak fiatalnak tűnik…>< A történetét hallgatva megakadtam két szó mellett: kedves és segítőkész…>< velem is kedves és segítőkész volt eleinte, utána nyomult a partyn >< és utána meg Ő durcázott be… akárcsak most.. vagyis gondolom azt teszi, hátra sem néztem.. hülyeséget csak nem csinál? oO
- Chööö… - Hallattam a hangot miként kiderült hogy a fiú settenkedett utána >< Egyre mérgesebb leszek rá, minnél többet hallok róla.. Majd a szavai nagyon jól estek és őszíntén el is mosolyodtam rajtuk.
- Köszönöm… és hát igen.. a fura szó az jó jelző rá… >< - Fogalmaztuk meg szépen a fiú jellemét. Majd már el is kezdett pötyögni valamit majd el is mondta hogy mit. Egy üzit Szophie-nak. És mint kiderült azért kerültek külön mert Shukaku elszaladt… nem egy félős lány úgy látom… de talán azért illene megdorgálni a könnyelműsége miatt hogy egyedül bóklászott az erdőben.
- És nem féltél? Így egyedül egy erdőben gonosz mobok között… akik netán bármikor rád támadnak? – Kérdeztem vissza remélve hogy feleszmélt hogy butaságot csinált.
- Nem véletlen bomlottunk csapatokra… izé… majd szét a szélrózsa minden riányába mahh ><- Bosszús voltam… nem is kicsit >< Majd megállt és elmondta hogy meg kellene írnom a lánynak miként kaptunk is össze Danee-val, hogy ha találkozik a fiúval tudjon róla… mahh >< nem volt kedvem dicsekedni az egésszel, mintsem inkább el akartam felejteni, de azért előhívtam az üzenetlistát és kikerestem belőle a céh-társam nevét.

Szophienak:
Szia ha találkozol Danee-val ne engedd a közelünkbe! ><.
és katt, üzenet elküldve. Majd felpattantam és neszelés hallottam a mellettünk lévő bokroból... >< fogalmam sem volt mi lehetett és csak remélem hogy nem valami magától támadó mob >< ugyanakkor reméltem hogy valami zsákmányra lelek így ugortam és meg is fogtam egy... egy vörös fülecskét, bozontos farkincát, ravasz tekintettel ami ahogy nézem nem nézte jó szemmel miként Őt tapogatom. oO Gyorsan el is emeltem a kezem, és vissza vonultam, hehe de attól a pont még a miénk.^^

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1871
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Shukaku on Vas. Márc. 16, 2014 1:44 am

~Mi sem természetesebb! Én segíteni akarok, és elmondom, hogy mit csinált velem is Danee… erre ugyanazzal a butasággal jön, mint Danee. Nyaaa! Ez az egyetlenegy negatívuma van talán ennek az egésznek… de én igenis szeretek ekkora lenni, és még sohasem voltam nagyobb, és nem is biztos, hogy annyival jobb lenne nagyobbnak lenni. Biztosan nem sokkal jobb. Ha még nagyobb lennék, akkor Danee még jobban… brrr… akkor még pont szerencse is, hogy nem vagyok nagyobb. -.- ~
Míg ezt végiggondolta a felháborodása is csitult egy picikét, de azért annyi látszott rajta, hogy nem vette jő néven a kifakadást, és sértette is, hogy megint legyerekezik, ha nem is kimondva. Kihúzta magát, és büszkén jelentette ki a korát.
-Tizennégy éves vagyok.
Timidus csak egy halk, sürgető füttyöt engedett meg magának, amire a lány csak egy beletörődő sóhajtással válaszolt, és még hozzátette, kiegészítve a mondatot.
-...és… tizenkettő voltam, amikor beléptem a játékba.
Húzta el a száját, de még a szemét is megforgatta picit, amikor kelletlenül kimondta a szavakat, de ez hozzá tartozott az igazsághoz, márpedig neki példát kellett mutatnia Timidusnak, és mindig igazat kellett mondania, ahogy tanította is a sárkánynak. Persze rögtön le is vonta a következtetést is, még gyorsan, mielőtt RenAi teszi meg, esetleg rosszul.
-Tehát már nem vagyok gyerek.
Szerencsére azonban ha a koráról esetleg nem is gondolkodtak egyféleképpen, a közös ellenség képe szerencsére élt, és hatott is, mint legnagyobb összekovácsoló erő. Persze a lány következő kérdésénél újra csak felbukkant, hogy Shukakunak, amiért kicsi és fiatal, félnie kellene mindenkitől, meg hasonlók… persze emiatt már nem lett mérges, de mondanivalója azért volt.
-Nem féltem. Itt nincs mitől félni. A mobok pedig nem gonoszak, csak a területüket védik, és nem támadnak rád, csak ha piszkálod őket. Hozzám még nem jött oda egy mob sem, hogy megtámadjon, csak ha mondjuk az útjában voltam. Emiatt kell megtanulni az útvonalaikat, és akkor el tudod őket kerülni.
-És egyedül sincsen, hiszen itt vagyok mellette állandóan, és megvédem.
-Igen. Timidus is megvéd. Itt nem a kor vagy a méret számít, csak a szint. És nekem már elég magas szintem van, hiszen ha nem lenne, akkor ide se tudtam volna jönni.

~Ezt nagyon jól kitalálta Kayaba bácsi.~

Tette hozzá gondolatban, majd mosolyogva figyelte, ahogy a vörös bundás a közelükbe merészkedik, majd a lány matatására el is illan. Összenézett a sárkánnyal, és biztos volt abban, hogy mindketten ugyanarra gondolnak.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Danee on Vas. Márc. 16, 2014 4:47 pm

- Hmmm? – kíváncsiskodtam, mert valamit mintha mondott volna, arra amit a Shukakus esetről meséltem neki, de semmit se hallottam belőle
- Deee! ... – mondtam rögtön ellent az ötletére, hogy kérjek bocsánatot, de amit hozzá fűzött, abban végül is volt valami – szóval szerinted próbáljam meg, akkor is, ha úgy érzem, nem fognak megbocsájtani?
Szóval csak meg kell keresnem őket, és bocsánatot kell kérnem újra... És ha... és... bárit is mondanak én legalább megpróbáltam... de... ez nem hangzik túl...
- De... ez az én legalább megpróbáltam... ez nem hangzik túl önzőnek? Nem kellene várnom egy kicsit? Egy-két napot vele, amíg mindenki lenyugszik, és nem felkavart érzésektől hajtva válaszol?
- De Szophie! Nem fogják nekem elhinni, hogy komolyan gondolom! –
nyavalyogtam – nem jelenhetek meg így most előttük... akkor a végén semmit se fog érni a bocsánatkérésem!
A Jinről mesélt dolog láthatóan Szophiet is elgondolkodtatta. De ezek szerint nem ismeri Jint. És ezek szerint RenAit sem ismeri annyira, mint gondoltam...
- Eh, igen... Jint nem kellett volna – bólintottam lehangoltan
Szophie váratlanul, a fejem felé húzta a karját, én meg elképzelni nem tudtam, hogy most mit akar, megsimogatni, vagy és megpofozni, a hajam meghúzni...
- Huh? – kaptam a fejemhez, apró nyomást éreztem a kobakomon, bár fájni nem fájt, de ezek szerint ez egy „barack” lett volna?
- Uh, én nem vagyok... ártatlan – s a mondandója hallatán, a fának préselve a hátam,  felnyomtam magam két lábra.
Sajnálat és lenézés, kéz a kézben, utálom mindkettőt. És sokszor utáltam már magamat is érte. Nem akartam, hogy  bárki is sajnáljon, mert azt épp oly lenézőnek éreztem, mint az undorodást. És azt a legkevésbé sem akartam, hogy Szophie így érezzen, amikor rám néz
- Jól, vagyok... – poroltam le magam, némiképp a megmaradt hiúságomban sértve – és utálom a sajnálatot...
Bár az a kijelentése, hogy nem azért van itt, mert nem akar, az ... az végül is jó esett
- Izé... köszi... a világért se tenném! – kedvel? Persze a randin én is éreztem rajta világosan, de most így kimondva, azok után amiket meséltem neki...
- Én is kedvelek! – vallottam be valamivel derűsebb kedvvel -  Jövök, de... a bocsánat kérést... azt nem hiszem, hogy jó ötlet most. Inkább küldök nekik üzenetet, és majd később felkeresem őket, normálisan...
Egy pillanat múlva már a levelet gépeltem. Becímeztem hozzá Shut is meg Ait is:
Levél:
Tudom, hogy nincs mentség arra, amit tettem, és nagyon szégyenlem, amit csináltam! Gondolom most mindketten utáltok, amit teljesen megértek. Nincs képem most elétek állni, de ha egyszer majd úgy érzitek, hogy már megérdemlek egy új esélyt, akkor kérlek bocsássatok meg. Elnézéseteket kérem! És Shukaku, kérlek ne értsd félre, nem csináltunk semmi olyat RenAi-sannal...
Danee
- Elküldtem – sóhajtottam fel, mint aki nagy kőt rak le a válláról
Közben Szophie farkasa a saját orra után menve, minden realitást meghazudtolva felkapaszkodott egy fára. Én is odasiettem, hogy megnézzem, mi keltette fel ennyire az érdeklődését
A farkas egy mókust fogott, az én ölembe meg egy... szőrös izé... manó hullott
- Fúj! Húzz el innen! - dobtam el a fenébe

//fogtam egy Szőrös manót


A hozzászólást Danee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 16, 2014 9:30 pm-kor.

_________________
I'MMORTAL
#A32F42

"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1618
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 25
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4936/5000  (4936/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Szophie on Vas. Márc. 16, 2014 6:09 pm

-Te sokszor szoktál ilyen viselkedési teszteket állítani? - kérdeztem, nem válaszolva hümmögő kérdésére. Meg kell tudnom, ha egy képet akarok formálni a fiúról magamban, ha tudni akarom, mit miért tesz. Sok mindent megmagyarázna a dolog.
- Nos.. Én nem pont ezt mondtam, de így is lehet érteni, igen. Persze ha te magad is úgy gondolod, semmi értelme.. - elgondolkozva nyújtottam el a mondat végét. Ha ő sem akarja, akkor ne tegye. Hiszen ha úgy tartom, hogy nem vétkeztem, akkor minek kérjek bocsánatot? De ha úgy érzi, hogy a baj okozója ő, akkor nem is csak illemből, de legfőképp a lelkiismerete miatt meg kell tennie. Én is bocsánatot kértem Yurihimétől Karácsonykor, és lám, milyen jól tettem. Hosszú-hosszú ideig húztam, még beszélni sem mertem a lánnyal. És kiderült, hogy a félelmemnek semmi alapja nincs.>.> Azóta valahogy jobban érzem magam a bőrömben én is.
- Önzőnek? A bocsánatkérés? - vakargattam meg a buksim. - Figyelj, én nem kötelezlek semmire. - kezdtem bele. Kicsit úgy hangzott, mintha valami ügyvéd lennék.. Sőt, nem is. Mintha valami bankár, aki egy üzletet akar nyélbe ütni. Annyira nem is áll mondjuk messze tőlem..
- Azt teszel, és akkor, amikor akarod. - folytattam. - Én csak tanácsokkal tudok szolgálni, a saját szokásaim alapján. Lehet igazság abban, amit mondasz. És ha szerinted ez a jó, akkor tedd ezt. - igazítottam egy kicsit a szoknyámon, miközben először felguggoltam, majd visszacsücsültem, de immár úgy, hogy a lábaimat előre kinyújtottam, és a popsimra ültem. Fenét sem érdekli a zöld folt a ruhán, így kényelmesebb.
- Ha nem vagy ártatlan, akkor viselkedj úgy, mint egy bűnös, és ne csináld itt nekem ezt a világfájdalmat. - sóhajtottam. - Ez a nyafogás bizony olyan, mint a kisgyerekeké. Ők csinálják a rosszat, majd elkezdenek így duzzogni, hogy megsajnálják és megvigasztalják őket. Mintha csak ártatlanok lennének.. - hátra tettem magam mögé a kezemet, azon támaszkodtam meg. - Szerintem meg nem is volt olyan rossz dolog, amit tettél. Akármelyik férfi kihasználta volna az alkalmat, hogy Ai-chant magához ölelje. Hisz a jó nőknek ez a sorsa. - tettem hozzá még lezárásképp, majd én is felkeltem és leporolgattam magam. A zöld folt ott maradt a ruhámon némi sárral keveredve. Hogy is lett volna olyan szerencsém, hogy nem marad? De SAO-ban a piszok nem marad sokáig, szóval annyira nem zavart. Csak ideiglenesen tettem róla, hogy mindig úgy lépkedjek, hogy a hátsóm takarva legyen a foltjával együtt.
- Jó, ha így akarod. - biccentettem. Ha írásban, akkor írásban. Végül is, ez is valami..
- Ohhmm.. Mit írsz? Mit írsz? - nyújtogattam a fejem mögé lépve, próbálva elolvasni az üzenetet. - Naaa.. - még lábujjhegyre is álltam, hogy kilássak a válla mögül.
- Nyuhhmm.. Nem olyan érdekes ám, csak játssza az eszét. - legyintettem Vezért nézve, meg a fiút, aki felé tartott, hogy megnézze magának a dolgot. De azért én is utánuk mentem.. Persze hogy nem maradtam egyedól ott, ahol eddig.
- Uhhmm.*-* De arii.. Izé, kövessük, hátha elvezet a kincsekhez! - csillant fel a szemem a Danee által fogott valamit látva, ás el is kezdtem üldözni a valamit.
- Vezér, segíts! - kiáltottam parancsolva a farkasra, aki közben lekászálódott nagy nehezen a fáról. Felfelé egyszerűbb, mint lefelé... Ám ő a füle botját sem mozdította, hogy a koboldom után fusson. Vagy ez nem is kobold? O.o Na mindegy, kövezni kell! Így jobb híján én futottam utána..
- Gyertek - gyertek! - kiabáltam, miközben bokrokat kerülgettem. Aztán egyszer csak eltűnt a valami. És a helyére egy fehér valami került. Ami bundás volt. Ohh.. és a farkasom.
- Most komolyan követjük? - morogta.
- Perszee..! Kincseket őriz. - válaszoltam, közben tekintetemmel a manócskát keresve. - Meg az is lehet, hogy kazamatát. - tettem hozzá. Ismertem már a farkast, erre harapni fog.
- Kazamatát..?
- Persze, tízes szintűt. Mivel azon vagyunk..
- Az nem is olyan kicsi..
- De mi simán kivisszük!
- Manó vadászaaat! - szinte lelkesen vetette bele magát a farkasom a bokrokba, hogy kiugrassza a lényt. Én pedig közben írtam egy üzenetet Shukakunak. Ehh, de nem jó ez az egész, nem szeretek üzenetekben beszélgetni.

Szophie írta:Azt hiszem, pár csere lesz.. Ne aggódj, vigyázok a sráccal! :)Majd valamikor azért találkozzunk valahol!

Ekkor láttam, hogy valamikor kaptam én is egy üzenetet, amit eddig nem vettem észre.. De hogy mikor? Na mindegy, gyorsan elolvastam, és jót nevettem rajta. Ejj, hát illik így összeveszni? Gyorsan pötyögtem még egy üzenetet, most Ai volt a címzett..

Szophie írta:Nyugii, megvédelek a ronda Danee szörnytől! ;)Céhtársi kötelességem.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2292
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6420/6500  (6420/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Danee on Hétf. Márc. 17, 2014 6:03 pm

- Teszteket? Ööö, hát öh... – erre még soha senki nem kérdezett rá! o.O Most mit akar ezzel?
- Izé... ebbe még így direktbe sose gondoltam bele – és tényleg nem – miért érdekel?
Tényleg, miért érdekelheti? Deviánsnak tart miatta? Vagy nem én vagyok az egyetlen ilyen, akivel eddig találkozott? Várjunk... mi van ha ő is... ?
- Hát... igazából...lehet mondani, hogy sokszor... de... – kínos volt... az egészet újra átgondolva, kicsit objektívabban, úgy hangzott, mintha valami istenhátamögötti, eldugott patkány-labor 50 dioptriás szemüveggel villogó, fehér köpenyes kutató-asszisztense lennék. Vagy... legalábbis, ilyen szociál-izé kutató, vagy mi...
- De én... én sose tervezek be ilyet előre... ez csak úgy jön... mint a többi – mondjuk ki: a többi fura hülyeséged, Danee. Te nem vagy komplett!
Még jó, hogy tovasiklottunk, mert ettől a kérdéstől meg a hozzáfűzött gondolataimtól kicsit kényelmetlenül kezdtem érezni magam. Pedig én igazán igyekszek „normálissá” válni.
- Köszi, hogy segíteni szeretnél! – mint mondhatnék még? Amúgy mindenki magából indul ki, főleg, ha nincs elég tapasztalata a témában, márpedig egyikünk se bizonyult ezek szerint szakavatott mesternek a megbocsájtás pszichés kérdéskörét illetően
- Értékelem ám! – hogy mondjam úgy neki, hogy nehogy félreértse? Ehh.. nem jut eszembe
-.-”
- Jól van, jól van! Már összeszedtem magam! – csíptem meg az arcom, meg meg is paskoltam – Látod! Nem nyafogok tovább!
Bájdövéj... ahogy próbál kényelmesebben elhelyezkedni... feltűnt, hogy... Danee nem bámuld meg!
A szoknyájára sandítottam lopva. Remélem nem veszi észre!
- Ugye? – végre a pártomat fogják!!!!! \ (> <) / Jeee!!! A szoknyája... vajon ha ellenőrzöm így a cipőfűzőmet előrehajolva, akkor...  
Nem vagyok egy tornászalkat de vannak dolgok, amik megérik kicsit szenvedni, főleg az én esetemben, mert ha egyszer valami felkelti a kíváncsiságomat... Előrenyújtóztam, kicsit megráncigáltam a fűzőt a cipőn, s  közben Szophiera nézve válaszoltam. Vagyis a szoknyájára pillantva igyekeztem kivenni a lábai közt...
Danee, nem lehetsz ennyire kicsinyesen perverz!!! Ilyet a kisfiúk csinálnak csak! Fejezd már be!
- Szerintem is, és ráadásul Ai-chan nem az egyetlen szexi lány, akit ismerek! ^^
Szerencsére sikerül önuralmat gyakorolnom, és felhagyok a bugyi utáni leselkedéssel
- A másik, akit még ismerek, egy idomár, szeret táncolni, és meglepően erős! És imádom az illatát! – mosolygok kicsit pirulva. Bár ezt a pirulás dolgot még sose volt alkalmam ellenőrizni. Csak érzem, hogy ég az arcom, vagy valami ilyesmi, de tükörben még sose láttam magam közben. Lehet a fiúk nem is tudnak elpirulni. Vagy csak szimplán nem látszik rajtuk.
Majd kicsit visszakanyarodva még a bocsánatkéréshez, nekiláttam megfogalmazni a gondolataimat, Szophie kérésére fel is olvastam, amikor elkészült, hiszen úgy éreztem, nincs benne semmi takargatni való
- Hát jó, kövessük – igaz, az előbb dobtam el, mert rém csúf volt, de ha ő ezt szeretné! Én benne vagyok mindenben, amíg, még bárkinek is kellemes társaságot nyújthatok, a korábbiak után!
- Tízes szintű kazamatát szeretnél kipróbálni Szophie-chan? – pislogtam csodálkozva. JéeLes volt, és nekem ez azt jelentette, hogy baromira nagy a szintkülönbség köztünk akár mennyi is legyen az pontosan, de mint hogy én valahol kb. 8 szintű lehettem ixpére, úgy éreztem hogy ő minimum kétszer-háromszor magasabb szinten lehet. Bár ezt úgy éreztem, faragatlanság lenne megkérdezni tőle, ahogy azt is hogy hány éves, vagy hogy szűz-e még... és ilyenek ^^
- Csak mert én a saját 10ezes szintemmel, pont egy ilyen hetes-tízes szintűre mentem múltkor hármasban – azt inkább hagyjuk hogy kikkel és mi lett a vége az egésznek... ~.~”

_________________
I'MMORTAL
#A32F42

"A barátnőm azt mondta a múltkor az ágyban, hogy pedofil vagyok. Azt válaszoltam: Nagy szavak ezek egy kilenc éves kislánytól!"
avatar
Danee
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1618
Join date : 2013. Jul. 06.
Age : 25
Tartózkodási hely : Pest

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4936/5000  (4936/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by RenAi on Kedd Márc. 18, 2014 11:19 pm

Shukakuval kellemesebbre bizonyult a beszélgetésünk mint amire számítottam. Azt hittem undinak és visszataszítónak fog gondolni legalábbis az alapján amit láthatott. Igen, tulajdonképp én is arra gondoltam volna… a helyében így nem hibáztathatom semmiért. Ugyanakkor amikor szóba került az egész incidens meglepetésemre hitt nekem, sőt még saját példákat is elő tudott hozni. oO Meglepődtem, nem azért mert nem néztem volna ki belőle… nah jó.. nem néztem volna ki belőle. Kora ellenére igencsak érettnek tűnik, ami hát nem tudom hogy ténylegesen jó tulajdonság-e. Mert a koraérettség hasznos ugyan, de a gyerekkor hiányát, vagy csak csekély gond nélküli életet jelent. Egy pillanatra szomorúan elgondolkozva néztem a lányra, majd feleszméltem. Nem fogok neki ilyesmit mutatni, sőt azon leszek hogy mindinkább közel kerülhessek hozzá és megismerhessem. A lány kapcsolata Timidussal lenyűgözö, azt hiszem egyszer láttam csupán ilyen gond nélküli szoros kapcsolatot mégpedig Hisame és Peter részéről. Szophie, és a fakraskája valamint Ren és Regi, szintén a másik két véglet. Tulajdonképp szórakoztatóak, és hiszem hogy minden idomárnak szoros a kapcsolata a petjével, nézzük akárhogy is, egymás kezében van az életük. Furcsa és félelmetes nekem mindez egyben… én azt hiszem nem tudnék idomár lenni. A kardom az fém és azcél, a pajzsom szintén… nincsennek érzelmei és nincs értelme sem. Nem fáj neki ha bántok vele valakit, ugyanakkor testével óvhatom magam ha szükséges. Nem szeretnék élőlényt látni miként értem harcol… túl szomorú lenne, hisz én vagyok az aki képes hárítani és felválalni a sebzéseket, nem bírnám ki ha egy pet tenné meg ezt helyettem. Ugyanakkor a kapcsolat és a törődés, az hogy mindig van valaki melletted nagyszerű ámbár.., sokszor talán zavaró is lehet. Elvégre a randira ezért is nem hozta Peter Hisamét.

Mikor megkérdem Shu-nyan-tól hogy mégis hány éves lenne, megrökönyödve fogadom a választ. A folytatást meg még inkább. Szörnyű érzés fogott el hogy egy ilyen kis tereméts is képes fegyvert fogni és a fronton harcolni. Felelőséget éreztem iránta… és a tudat iránt… hogy ilyen is megeshet. Tudtam hogy vannak gyerekek Aincardban, Jin számtalanszor kijárt hozzájuk hogy némi ételt és törődés osszon… és erre itt találkozok eggyel. Igaz nem hittem volna hogy ilyen fiatal… azt hittem hogy csak alacsony növésű és gyermekded külsővel megáldott játékos, de mint kiderült nem. Tizenkét évesen jutott be…  még az öcsémnél is fiatalabb… Amint kimondta ezt kényszert éreztem, hogy megöleljem, és keblemre szorongassam őt. Meg is tettem ha engedte, mikor a tekintetem a háta mögé ért az arcom ugyan szomorúságot tükrözött, de mire véget ért ismét mosolyogtam. Úgy éreztem vigyáznom kell rá. Bár mondataival vágta az enyémeket. És még ki is jelentette hogy Ő bizony már nem gyerek, erre nekem is volt egy válaszom.
- Hidd el én még szeretnék gyerek lenni. – Mondtam, és ugyan viselkedésem is igazolja az állításomat. Hisz az én agyi szintem vetekszik az ő bekerülési korával, ha nem kevesebbel. Majd mikor kiderült hogy ott hagyta Szophie-t gyengéden megdorgáltam hogy egyedül ne kóboroljon, vagyis inkább figyelmeztettem hogy ez veszélyes. A lány elmagyarázta miként vélekedik, és ugyan volt abban valami amit mondott, de nem volt teljesen igaza.
- Shukaku… ez nem a valóság, a petek és mobok programozva vannak. Éezelmekre és értelemre is ugyan… de van olyan is ami pont ennek az ellenkezőjére. Tizes szintű vagy, mint ahogy mondtad, és mindezt küldetések és harcos sorával érted el, szóval már tudnod kell hogy vannak olyan mobok amik kiszámíthatatlanok és hiába beszélsz hozzájuk nem válaszolnak. Van igazság abban amit mondtál, ezt nem vitatom, és az elképzelésed miként kifigyeled az útvonalukat is ügyes… de vannak szörnyű gyilkolásra termett állatok is, a szinted jeleni hogy nem voltál még boss harcon… és az állításod is… nem szabad ilyen könnyelműnek lenned. – Mikor befejeztem Timidus is kijelentette hogy nincs egyedül Shukaku hisz Ő is vele van.
- Ez való igaz, és védd is meg mindig. – Mosolyodtam el. És Shu is megerősítette ezt, ugyanakkor élt még egy véleményével.
- Igen, ez tény, itt tényleg csak a szint és a pontelosztás és a felszerelt itemek számítanak. De van itt még egy dolog amire nem gondoltál. – Nézek rá, vajon kitalálja-e, ha nem elmosolyodok és folytatom.
- A lélek. – Kíváncsi vagyok érti-e hogy mire is gondolok, de azért folytatom.
- Fiatalként nem kéne még szörnyűségeket látnod és tapasztalnod. Addig maradj makulátlan az ilyen dolgoktól ameddig csak lehet. Nem kell bizonyítanod, csakis élned. – Huhh, jómagam is megleptek a szavaim összetetsége, mikor tanultam én ilyet? Hát igen… valószínű valahol idebent. Jót akarok a lánynak és nem erről a helyről van szó, hisz az én szintemmel szinte gyerekjáték itt minden, de neki talán kevésbé. Vissza szeretném tartani a fronttól, elvégre az a mi feladatunk, magam sem tudom hogy miként kezdhetett el így fejlődni… egyszer pedig… kitartással és kemény munkával. Talán keményebbel mint mi. Ugyanakkor érzem rajta hogy nem tántoríthatom el, sőt konkrétan jogom sincs ilyesmikhez… mégis… mégis szeretném ezt megtenni. Hiába mondta hogy Ő bizony már nem gyerek, és ebben valahol igaz is lehet, ugyanakkor csak egy gyerek tiltakozik ennyire az ellen hogy ő bizony már nem egy kis kölyök. Igaz kora ellenére ügyes és igencsak okos… de ez még mindig nem indok arra hogy kikerüljön a frontra… szeretném őt ettől megvédeni. Ugyanakkor egy gyerek mégis milyen? Kíváncsi és megállíthatatlan, erős benne a bizonyítási vágy az idősebbekkel szemben. Huhh, nehezebb dió ez mint gondoltam. Elmélkedésem az üzenetjelzőm prittyegése zavarta meg, Szophie volt az, azt írta hogy távol tartja tőlem a gonosz Danee bácsit. És először ugyan elmosolyodtam… de mikor tudatosult bennem hogy egyedül van azzal a perverz kéjenccel, bűntudatom támadt. Igen a céhtagok fedezik egymást, egyszóval én sem várhatom el hogy így azt amit tenni készül. Hisz talán veszélyben van, bár ha hülyeséget csinálta Tachi talán kicsinálná. Hehee, hosszú kínhalál. Vagyis nem hisz olyan itt nincs, de biztos nem hagyná annyiban a dolgot. Gondolom… remélem…>< Ahogy agyalok arra jutok hogy ez mégsem volt okos döntés a részemről, valamit ki kell találnom. Ugyanakkor Shukaku sem szeretné látni a fiút, gondolom… de akkor sem hagyhatom Szophiet magára. Shu is biztos látni szeretné hogy tényleg megnyugodjon hogy nincs gond köztük, bár ő is kapott valami üzenetet, de azt nem láttam hogy kitől is mit. Nagyot sóhajtottam majd, felpattantam ültő helyemből, és idegesen jártam előre meg hátra.,.. meg körbe és körbe… és már srégan is, szinte kitaposva a talpam alatt lévő füvet, majd elhatározásra jutottam. >< Én ugyan nem akarok vele találkozni és Shukaku sem. Hmm…>< De én tudok vele úgy találkozni hogy álcázom magam, bár nem tudom hogy az idomárlányka miként vélekedik a dologról.
- Csalni fogok! – Jelentem ki. És már igazi haditervvel álltam elő. Az inventoryból előhalásztam pár férfi ruhát. Ne kérdezzétek,,, volt olyanom.>< Jin egyik csíkos inge és egy farmerja. Plusz egy palást. Igen csekély szintje volt a köpenynek, de a célnak megfelelt. Már csak a hajamon kellett igazítanom. A Hiaritól kapott csatok pont jókor jöttek, így hátul feltűztem hogy egész rövidnek és csapzottnak hasson, ugyanakkor elől hagytam ki pár tincset hogy az arcomba lógjon, nehogy túl felismerhető legyen. Az egyik oldalt kicsit több hajzuhatag maradt ki és még borult is hozzá pár tincs így azzal kezdenem kellett valamit. Hiába tűztem hátra mindig kicsúsztak, így más megoldást kerestem. Elővettem még pár hajcsatot, és úgy tűztem össze elől őket, ahogy az egyik j-pop stárnak láttam régen a tévében. Szétnéztem még mi használható van a rakimban, és találtam egy bőr nyakszíjat, ami pont kiegészítette már-már egész fiús küllemem. Muszály minnél több csalit bevetnem hogy a kis apróságok is eltereljék a figyelét a fiúnak, hogy vajon ki is lehetek. A palást elnyomta a dekoltázsom így az sem okozhatott gondott. A pajzsom a palást alá rejtettem, oldalra, a kardom a másik oldalra. Terebélyes ruhaanyag kellően eltakarta, és csak mikor lépkedtem néha-néha dudorodott ki hol az egyik hol a másik. Még nem végeztem, elővettem a tükröt amit anno KA nekünk ajándékozott, és amennyire csak tudtam végig mértem magam, de még mindig nem tetszett teljesen amit látok. A arcom elég felismerhető maradt, így erre is ki találtam valamit. A jó smink sokat segít igen ám, kissé bekentem alapozóval és púderral az arccsont alatti részt, így az oda kerülő árnyék kicsit nyújtotta azt. Majd sütét szemceruzával kihútam a szemem hogy nagy szemeimet valamelyes keskenyítse és szélesítse. Nah így már jó lesz. Mosoly ült ki az arcomra. Majd Shukakura pillantottam.
- Nah, milyen? – Kérdeztem meg lányos hanngal és jóval fiúsabb külsővel. Majd kapcsoltam.
- Uh, ez így nem jó. Na milyen? – A mondat második részét valamelyest mélyítettem, de még mindig nem volt az igazi.
- Áhh, ezt még gyakorolnom kell!. – Majd szinpadias mozgásba kezdtem, és meghajoltam a lány előt majd kezemet nyújtottam felé.
- Szép kis hölgy a nevem mostantól AiRen és remélem megtisztel a társaságával a Szohpie mentő körutamon. – És végre lassan-lassan ráérzek, a se nem túl mély se nem túl magas, hanem egy kellemes kettő közötti selymes ugyanakkor picit azért kétes hangra. De még mindig meg kellett köszörülnöm a torkom a végén, mert egy picit kapart az ilyen erőltetett de már már kellően fiús hang kiejtése.
- Igen, meg akarom keresni Szophiet, nem szeretném egyedül hagyni Danee-val. Úgymond én leszek a hős lovag aki majd megmenti a lányt. o/ - Éltem bele talán kicsit túlzottan is magam a szerepembe.
- És még valami, legyen ez csak a mi kis titkunk, legalábbis egyenlőre. - Kacsintottam a lányra.  Majd útnak indultunk ha a lány és a sárkánykája is jónak látta.


Fiús Ai - A Szophie mentő lovag:


/Gome guys ördööög o/ /

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1871
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Shukaku on Szer. Márc. 19, 2014 6:43 am

~Elszörnyedt. Nem hisz nekem. Látom rajta… azért legalább igazán megpróbálhatná egy picit takargatni.~
A lány összefonta kezeit a mellkasa előtt, és látható volt az arcán, hogy nem igazán esik neki jól az, amit leolvashat beszélgetőtársa mimikájáról. Az azonban, ami ezután következett, picit meglepte és megnyugtatta. Nem gondolta ő RenAi-t annyira nagyon felnőttnek, mint néhány játékost, és a viselkedése is eléggé… szeleburdinak volt mondható, de az, hogy ezt így kijelentette, megmosolyogtatta Shukakut. A hirtelen szeretetrohamot azonban már egyáltalán nem díjazta. Eleve nem szerette, ha ismeretlenek ölelgették, de így, hogy ennek az ölelésnek még nagyon lesajnálás szaga is volt, mintha RenAi csak csitítgatni akarná őt… mint egy kisbabát az ölében… így igyekezett kivonni magát alóla. Ha ez sikerült, ha nem, a hallottakon mindenképpen el kellett gondolkodnia.
~Hát… ki is az, aki annyira nagyon felnőtt itt? Danee biztosan nem, Anatole sem, mert állandóan bolondozik, és vele jól ellehet beszélgetni… pedig ő még céhvezér is. Meg ugye Peter is céhvezér, de ahogy Utával viselkedett… ő sem felnőtt teljesen. Chan a cicafüleivel egyáltalán nem, Alex egy durcás kölyök… Saya, Szophie, RenAi, Uta, Kokoro… Oh! Megvan! Hinari! Azt hiszem Hinari az egyetlen, aki eddig mindig felnőttesen viselkedett. Hát… így… hihi!~  
Kicsit büszkeséggel töltötte el az a tudat, hogy sokuknál még ő is komolyabban szokott viselkedni, és jobban is érezte magát, hiszen azért csak egy játék vette őt körül, játékosokkal… játékos felnőttekkel, ami azért csak instant elmondott valamit a jellemükről. A lány következő szavaira azonban már elhúzta a száját, de azért türelmesen végighallgatta. Szerencsére. Ha csak az első szavakat várta volna meg, akkor könnyen úgy vélhette volna, hogy Alex kettővel találkozott, de így kiderült, hogy a lány azért tapasztaltabb és okosabb Alexnél, és jobban meg is figyeli a dolgokat. Persze ezzel együtt sem tudott vele teljesen egyetérteni, így lassan megcsóválta a fejét, de legalább sértésnek nem érezte már annak szavait.
-Szerintem ez nem jelent semmi rosszat. Találkoztam már olyan emberekkel is, akik csak rosszat akarnak, kiszámíthatatlanok, és hiába beszélsz hozzájuk nem válaszolnak, és még meg sem értenek. Vadállatok pedig mindenütt vannak… mármint kint is mindenütt… még a városban is találkozhatsz kóbor kutyákkal, akik megharaphatnak, ha nem érted a viselkedésüket. Mégsem mész mindenhova páncélban, itt pedig még olyanod is van. Nem fogok bent kuksolni a szobában, csak azért, mert lehetnek az erdőben veszélyes állatok. Kint is vannak veszélyes állatok, mégis túráznak az emberek. És én pont nem vagyok könnyelmű, mert mindig odafigyelek. Ha pedig mégis valami baj lenne, akkor egyszerűen hazateleportálok a kristállyal. Semmi bajom nem eshet.
-Egyébként pedig nem mondtuk, hogy tízes szintűek vagyunk.
-Nem… valóban nem. De bossharcokon tényleg nem voltunk még…

~De azt sem a szint miatt.~
Tette hozzá gondolatban, hiszen erre a témára már tényleg nem akarta átkötni a beszélgetés fonalát. A dicséretre –hiszen mi más lehetett volna- a sárkány elvigyorodott, és még Shu is megnyugodott… egészen a következő mondatig. Nem akart a lánynak válaszolni. Senkinek nem akart válaszolni. Azt se akarta, hogy bárki ezt felhozza neki. Azt akarta, hogy hagyják végre elfeledni a dolgokat. Képek már egyáltalán nem gyötörték, kizárólag a rémálmaiban. Az illatok még néha felidéződtek… főleg amikor itt is ölnie kellett. Pedig ő nem akart… soha nem akart. Gyorsan elkapta a tekintetét, és böngészni kezdett a menüjében valami fontos után. Szerencsére a lány nem feszegette a témát, és valami teljesen másra tért át hirtelen… a csalásra. Shu nem nézett fel, igyekezett még mindig elbújni a menüje mögött, de amikor már a véleményét kérdezték, mégis csak fel kellett pislantania… és… hát… izé…
A válasza először csak egy jó pár másodpercig tartó twitchelés volt, majd a szomorúságba hirtelen betörő elképesztő látvány felszakította az emlegetett lelkéből az őszinte boldogságot, és nevetésben tört ki, természetesen Timidussal együtt, aki szaggatott csipogással jelezte, hogy neki is tetszik ez a… valami. A lány akkor még nem tudta, hogy RenAi azért csinálta-e ezt, mert látta, hogy elszomorodott, vagy esetleg valami fura célja is volt ezzel a hacukával, de abban biztos volt, hogy ha valami, akkor ez vicces. A hangutánzás ugyan egyáltalán nem ment jól, és a színészkedés is erőltetettre sikerült… már csaknem annyira jól adta elő magát, mint Danee… de fiúsnak Shu szemében egyáltalán nem tűnt. Bár… jó… valóban voltak ilyen kinézetű fiúk is, de abban teljesen biztos volt, hogy nem egy átlagos srác lenne így RenAi. Amikor végre levegőhöz tudott jutni a nevetéstől, igyekezett hasonló színpadiassággal belemenni a játékba, meghajolt, és sűrűn bólogatott.
-Igen. Valóban nem kellene… de azért… először ne törjünk rájuk. Hátha Danee tanult az esetből… talán… lehet…
Igen… őszintén ebbe ő sem bízott, hiszen a srácot már egyszer ő is felpofozta, a találkozójuk elején is földhöz csapták, és azt még nem is tudta, hogy RenAi még hány módon igyekezett megregulázni, amikor a csapatában volt… és láthatóan egyik sem jutott el a srác tudatáig. De Shu természetesen mindenkinek megadta az esélyt a javulásra. Illetve… majdnem mindenkinek.
-Nem hiszem, hogy ezzel be tudod őket csapni… főleg akkor nem, ha melletted leszek. Ha tényleg oda akarsz majd menni, akkor én majd a távolból figyelek.
És így még okosan, és logikus érvekre felépítve tudta magát kivonni a feladat alól. Bármennyire is vicces volt elképzelni a jelenetet, bármennyire is nemes volt a cél, mégis csak be akarták csapni Daneet, ami ugye nem volt szép, így hát nem is akart benne részt venni, de természetesen mindketten követték a lányt. Shu már nem nevetett, sőt még lopakodni is próbált, hogy ne rontsa el a lány tervét, Timidus azonban még mindig fel-felvihogott néha az út alatt, de továbbra is szorgosan figyelte a környezetüket. Annyira szorgosan, hogy meg is pislantott valamit az egyik fa mögött. Felröppent, és a lombkoronát megkerülve pont felülről támadott a másik oldalon meghúzódó valakire, aki észre is vette a támadást, bár azt nem várta, hogy felülről érkezik, és azonnal igyekezett felslisszanni a fára, így találkozásuk a törzsön, félúton történt meg.
-Hali ÁK!
Köszöntötte a vadmacskát Timidus, majd ahogy elsuhant mellette, szárnya végét végighúzta a maccs oldalán, majd suhant is tovább vissza a társaihoz.
-Timidus?
-Mi az? Úgy tudom még mindig vadászunk nem?
-Hát... de... de most inkább maradj mellettem kérlek.
-Szerinted én le akarok maradni erről?

Vette újra vihogósra a sárkány a hangját, és újra megbámulta a mellettük lépdelő fura szerzetet.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by RenAi on Szer. Márc. 19, 2014 11:01 pm

Szörnyűnek találtam hogy ilyen fiatalon frontra tör… hisz ha tagadjuk ha nem mindez olyan mint egy háború… katonákkal és ellenségekkel. Igaz fájdalmat nem érzünk és nagy valószínűséggel csakis ezért veszik olyan könnyen az emberek… ez becsapós… de akkor is, egy ilyen fiatal kislánynak nincs helye a fronton… bár látszik rajta hogy makacs azon felül az elért sikerei is alátámaszhatják önmagában hogy jó az amit csinál… nem sajnáltam emiatt, de nem tartom helyesnek mindezt. A monológomat végig hallgatta, nem mondott semmit csupán a mimikája és a gesztusai jelenti hogy nem tetszik neki az hogy nekem nem tetszik mindez. Az ölelésem megakadájozta amint közeledtem felé, én pedig nem akarok neki rosszat szóval ha kellemetlenül érinti akkor nem fogom megtenni.
- Bocsánat. – Kérek bocsánatot, igazán nem akartam behatolni az intim szférájába, tudom sokan nem szeretik ezt. Így nem lehetek mindenkivel olyan közvetlen miként szeretnék, de ha valaki ezt nem szereti akkor önmagamból kell visszavennem és ezt tudom jól.
- Bocsi, de akkor is bosszantónak tartom hogy egy ilyen fiatal lány tőr frontvonalra… hisz nektek még másképp kéne hogy legyen. És a biztonság a legfontosabb. – Magyarázom ezt pont én… de tény hogy így érzem. Azt hiszem felelőséget éreztem azért hogy ez megtörnéhet… hisz már rég ki kellett volna jutnunk innen erre még csak… még a negyedénél is alig járunk a játéknak, és máris eltelt két év. És mindezalatt rengetegen haltak már meg, és sokan adták fel… sokaknak már most ártott a játék, szeretteik elvesztésével, és akad aki nem is mer igazán megkedvelni másokat mert fél hogy elveszítheti… szomorú, és nem kéne mindezt gyermekként megtapasztalnia… bár ahogy nézem…
mindezalatt a mondatomra ismét egy válasszal szolgált, amire kicsit bosszankodtam ugyan, de ezt nem mutattam….>< Nem hiszem el… gondolkodok és válaszokat keresek hogy igazaljam a saját állításom… de úgy nézem megfogot…>< grr már egy tizennégy éves lányka is okosabb mint én?..>< Valószínű így élhette túl eddig is. Az agykerekeim kattognak de nem jut eszembe semmi amivel cáfolhatnám… és igen… úgy néz ki leginkább bedugnám egy szobába hogy ne bánthassa semmi, de ha ilyet tennék valószínű szintén csak ártanék neki, de ha… hagyom hogy a frontra törjön… azzal sem tudnék kibékülni. Majd megértettem.
- Jól van, ezt nem tudom megcáfolni. – Mosolyodtam el, és pillantottam félre.
- De akkor is féltelek, mondjuk valójában azt hiszem én mindenkit féltek… izé… - Magyarázkodok, és tény, ez így van. Talán ezért is vannak supporter skilljeim. Hallottam már arról hogy a képességeink a személyiségünktől is függ… bár nekem ez még mindig furcsa. A sárkányka mondja hogy nem is mondták hogy tízes szintűek lennének, és igen, valóban így van.
- Azért mondtam hogy tizes szintűek mivel az a minimum szint hogy be tudjatok lépni. – Mondtam, és Shu mondta hogy ténylegesen nem voltak még boss harcon.
- Szerencsés vagy. – Öltöttem ki rá a nyelvét, és tényleg így gondoltam. Hisz már láttam bosszcsodával visszahozott embereket, azaz már halt meg valaki… és az is kellemetlen volt mikor Yuichi báttyusnak ki kellett teleportálnia a burokkal… ezen kívül a szörnyek… hogy is fogalmazzak… szörnyűek…><
Shu mikor magyarázkodtam a „tiszta és –gyermeki amit nem tettem ugyan hozzá- lélekről, elvonult a menüje burkába. Összeráncoltam a szemöldököm, nem értettem… de úgy látszik, olyan területre tévedtem amerre talán nem kellett volna. Szophietól kapott üzenetem zavarta meg a csendet. Elolvastam, majd lelkiismeret furdalásom lett… nem akartam hogy Szophie magára maradjon Danee-val. De látni sem akartam… sőt biztos vagyok benne hogy Shukaku sem. >< De némi gondolkodás után bevillant. Hisz csak én nem akarom látni, vagyis szemtől szembe nem szeretnék vele találkozni, akkor viszont nincs gond ha nem velem találkozik eheee. Szóval elkezdtem átalakítani magam, a legfiúsabb alakomba amennyire csak tudtam. Igaz még bele kellett jöjjek, mivel a hangom és a színészkedésem hagyott némi kívánni valót magam után, de úgy nézem Shukaku legalább kibújt a képernyője rejtekéből és hangos nevetésben tört ki. Én is elnevettem magam, örültem hogy így is láthatom őt hisz eddig olyan komoly és szomorú volt. Bemutatkoztam és felsegítettem közben is gyakorolva a színészkedésem. És Shuu kerek perec kijelentette hogy kizárt hogy beveszik és hogy talán nem is kéne így rájuk törni.
- Talán tényleg nem, de ez nem fog megakadályozni, nem szószerint elrabolni szeretném, mintsem inkább csatlakozni hozzájuk és megmutatni Danee-nak hogy, hogy is kell bánni a lányokkal. – Majd meg is indultunk. Hosszabb lesz az út mint gondoltam, de minél hamarabb elindulunk annál kevesebb időt veszítünk. Shu mondandójában hogy lebukunk ha együtt vagyunk hát… van benne valami, de a csapattársam nem szeretném ha háttérbe szorulna.
- Értelek…és jogos is, ugyanakkor mint már mondtam nem akarom azt hogy a háttérben maradj. Te is fontos tagja vagy a csapatnak! – Magyarázom.
- Szóval már ki is találtam hogy RenAi lelépett… Ő most nincs itt, és egy fa tövében talált rád, és ha jobban bele gondolsz nem is akkora füllentés mint elsőnek hangzik. És én mint hős lovag nem hagyhatok magára egy ifjú hölgyet. – Magyarázom, majd amint eldől miként vélekedik rajta, lassan már hallom is őket. Legalábbis Danee hangját, ugyan ők még nem látnak minket, én még egy nagyot sóhajtok az egyik fa tövének rejtekében, majd eléjük lépek és köszöntöm őket.
- Örvendek, nem gondoltam volna hogy összefuthatok erre bárkivel is. A nevem AiRen, és szeretnék csatlakozni önökhöz ha megengedik.– Mélyítettem el a hangom, amennyire csak tudtam, úgy hogy ne legyen feltűnően erőltetett.
- Szép vadászatra szánt időnk van ma. – Próbálok feldobni egy általános témát, majd közelebb lépek Szophie-sanhoz.
- Szép hölgyem… engedje meg hogy vadásszak önnek valami szépségéhez illő gyönyörűséget. – Majd ha megengedte, az inventorymból előhalásztam valamit, amit a többiek nem nagyon láthattak, csakis ha közelebb jöttek hozzám. Már kiszúrtam egy nyúlüreget, így sejtettem, hogy a közelben is lehet pár, így csendesen óvatos és szelíd léptekkel közelítettem az üreg felé, ahova letettem pár répa karikát közvetlen a közelébe, de még attól maradt a kezemben is. A kis nyuszmusz először csak a fülecskéjét dugta ki, majd a kobakját is, kíváncsian ugyanakkor félve pislogott rám, de amit egy mosollyal viszonoztam de a testem attól még merev maradt, nehogy megijesszem. Óvatosan elcsente az elsőt majd a másodikat is, és kezdett felbátorodni, legalábbis úgy éreztem, amint letettem a harmadik karikát rögtön visszább vonult, de nem menekült el. Óvatosan vettem a földről, majd oda tartottam neki, türelmesen vártam, és nem hiába, pár másodperc után felbátorodott és közelembe jött, a kaja elvétele után a kezemet kezdte szaglászni, majd végre eljött az a pont amit eddig vártam. A kezembe vettem, és oda sétáltam vele Szophie-hoz.
- Egy hó nyuszi, tessék, simogasd csak meg. – Nyújtottam neki át, remélve hogy szereti a szőrös állatkákat.
- Magam sem értem miért nevezik ezeket a kis teremtéseket gyáva nyulaknak, hisz bátorságra utal hogy így megmarad a karjainkban. – Mosolyogtam a nyuszikát nézegetve miközben szaglászott a kis nózijával.

Nyuszi

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1871
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Szophie on Csüt. Márc. 20, 2014 4:58 pm

- Humm.. Értem. - mondtam magam elé, miközben bólintottam egyet. Szóval ő csak úgy néha úgy dönt, hogy tesztelget. De nem tudatosan. Akkor.. csak utólag jön rá, hogy az egy teszt volt? Vagy.. Vagy csak mentséget akar találni erre a viselkedésre, ezért mond ilyen zagyvaságokat. Az csak természetes, hogy az ilyet tervezni kell. Ha nem is jóval előre, de ott helyben mindenképpen. És az is terv, ha úgy egyszer csak kitalálja, hogy most akkor megnézi, hogyan reagál a másik abban a helyzetben, amiben, és meg is valósítja ezt. Szóval akkor még önmagának sem vallja be azt, hogy szeret ilyesmit csinálni.
- Hogy miért? - fordultam most felé. - Mert az egyik ismerősöm is csinálja. És szerintem vicces dolog. Már amikor.. - húztam el a végén a számat, ahogy eszembe jutott, hogy nem voltam egyenes cél, csak egy eszköz. Szemtelenség.ˇ^ˇ Ehrrmm.. Meg azért illetlen is volt. Habár így utólag valahogy nem is tűnik akkora vétségnek az egész.
- Ez a beszéd! - mosolyodtam el. Elő a jókedvvel! Ez kell ide egy ilyen szép napsütéses napon!
Kissé félredöntött fejjel figyeltem, ahogy nyújtózkodva előrehajol.
- Te most nyújtasz? Csak nem a spárgára gyúrsz? - kérdeztem értetlenül, miközben lenyitottam a menüm, és elkezdtem kotorászni benne. Nem akarom, hogy szegény srác már megint kikapjon azért, mert mi lányok annyira sokat sejtetően öltözünk.Rolling Eyes Egyébként nem értem ezt a comb mániát. Minden egyes férfi arra pályázik valamiért.O.o Talán nadrágot kéne hordanom, akkor nem lennének ilyen problémáim. Végre megtaláltam, amit kerestem. Egy fehér térdig érő nadrág, egy kék masnin póló, meg egy fekete bőrkabát. Pár gombnyomással mindezt át is vettem. A virágomat gyorsan átváltoztattam napszemüveggé, és kész is volt a laza, de menő én. Cool
- Csak hogy ne ess megint kísértésbe. Wink- kacsintottam, miközben kissé el is pirultam szavaira. - A szagommal sajna nem tudok mit kezdeni. - vontam meg a vállam. Az marad.. Azért aranyos volt tőle.. a maga módján. De azért ideje lenne felvilágosítani._. Aranyos haver. De nem több.
- Hümm.. És azt tudtad, hogy ehhez az erős idomárhoz tartozik egy erős lovag fiú? - kérdeztem. - A barátom. - vontam meg újra a vállam, és figyeltem. Áhh.. vége a játékomnak.Neutral
Közben találtunk egy koboldot - vagyis ő találta, és nekem muszáj volt követnem. Mert arany lehet ott, ahova tart. *-* De eltűnt az orrom elől. Pedig annyira tetszett a koboldvadászat. És még Vezér is rápörgött a dologra. Habár egy kicsit azért kellett motiválnom.
- Nem. - ráztam meg a fejem a fiú kérdésére. - Csak Vezér akarja. Én nem szeretek harcolni. A farkasnak meg már nem akkora kihívás az alacsonyabb szintű. Habár egyedül én azért nem merészkednék neki egynek sem. Ha találunk egyet, te is jössz velünk, meg hívjuk Ai-chant meg Shukakuékat. Úgy már tuti nyernénk. - morfondíroztam. Lehet, tényleg kéne találni egyet. Tiszta jó buli lenne velük közösen kitakarítani. - Ne aggódj, Don Quijote, megmentenélek a szélmalomtól. - nevettem fel, majd a bokrok közé vetettem magam manó vadászni. De Vezérrel közösen sem találtuk a lényt. Úgy tűnik, meglógott előlünk.
Ekkor lépett elém valaki hirtelen, amitől egy kicsit megijedtem, és kihátráltam egy ugrással a bokorból. Természetesen a popsimra érkeztem, és a napszemüvegem is lerepült rólam.>.< Ohh.. És a fehér nadrágom csupa piszok lett.TAT Egyáltalán miért hordok én fehéret ilyen helyekre?? Valami praktikusabbat kéne, mint mondjuk zöld-barna katona ruha.. Még be is olvadnék az erdő színeibe.*-* Na majd ha legközelebb megyek ruhát venni..
- Szia Ren! - köszöntem a fiúnak, aki okozója volt a seggre ülésemnek. - A nevem Szophie, ő pedig itt a petem, Vezér. - mutattam a farkasra, aki kissé értetlen fejjel bámulta a fiút. Mintha valami nem stimmelne vele. Végül viszont úgy döntött, nem szólal meg, hanem csak lefeküdt a fűbe egy napos kis részre, és elnyújtózott. Helyes, ne is kritizáljon, maradjon csak szépen csendben!
Mindeközben feltápászkodtam a földről, és leveregettem a nadrágomat, már amennyire azt lehetett.
- Ahha.. Szerintem is jó idő van. - bólintottam. - Mondjuk ezen a szinten, ezen a részen azt hiszem mindig ilyen az idő. Vagyis nem mindig, de úgy általában jó. Még télen sem volt itt fagy vagy hó. Most tavaszodván pedig majdnem májusi meleg van. De ugye ebben a játékban ez nem meglepő. Például a.. hümm.. azt hiszem, a negyedik vagy ötödik szint az, amelyiken a sziget van. Nos.. ott én szilveszterkor napoztam bikiniben. Szerintem úgy, mint ott, itt sem követi az időjárás a rendeset. Mintha csak más lenne az éghajlat.. - magyaráztam, a végét már csak magamnak mondva. Mintha csak meg akarnám magamat győzni, érveket hoztam fel az mellett, hogy jól gondolom. Ám az időjárásról való gondolataimat hamar félbeszakította a jövevény egy mondattal, amint csak értetlenül pislogtam.
- Öhhmm... Hát.. öhmm.. - nem tudtam mit mondani úgy hirtelen. - Itt minden pasi így bánik a nőkkel? - hunyorítottam. Őszintén? Hányadik lovagember, aki ilyen szavakkal illet engem? És mindezt úgy elsőre, null ismertséggel.. Ha eddig tudtam volna, hogy a lovagias férfiak mind ilyen játék bigyuszokban gyűlnek, már régen kocka lennék. Mindenki arra panaszkodik, hogy kiveszett az illem a mai férfi népségből, erre tessék.. Ő már nem az első, aki így beszél velem. Habár már-már kissé erőltetettnek is hangzik az egész. Mintha csak fel akarna szedni. O.O Mert..Mert.. Az szokta mindig a szépségünket dicsérni, akinek tetszünk. És a lányok beleesnek abba a hibába, hogy a szép szavakon annyira elbízzák magukat, hogy nem is figyelnek arra oda, hogy az a fiú csak "arra" akarja használni őket. És ha csak a szépségedet dicsérik, akkor.. akkor.. Biztosan nem akarnak megismerni, meg másra is odafigyelni. És nem baj az, ha valaki dicsér, csak így első látásra.. zavarba ejtő. És.. És.. :oops:Kétszer is mondta azt a szót, hogy szép. >.< De.. nem, csak illedelmes. Nem gondolhatok rosszra. Sőt.. kedves dolog tőle. Aranyos. Csak így elsőre, minden ismeretség nélkül.. De azért jól esik. Melyik lány ne szeretné, ha dicsérik.Rolling Eyes
Lassan bólintottam. - Igen, szeretném. - majd figyeltem, ahogy kicsalogatja a nyuszikát, és megfogja nekem. Húú.. de arii.*w*
- Nem feltétlenül bátor.. Talán csak azért nem fél, mert nem érzi a veszélyt. - mondtam, ám szavaim már lényegtelenek voltak, nem is figyeltem rájuk. Csak a nyuszikára.*-* Óvatosan megfogtam, és a kezembe vettem, az ölembe. Úgy tartottam, és simogattam a hasát. Persze ez nem ért pontot, mert a nyuszi már el volt kapva. De az nem volt lényeg..
- De puhaa..:O - ámultam, és az arcomat odanyomtam a fülecskéihez.
- Muu.. Köszönöm! - fordultam közben Renhez, és elengedve a nyulat megöleltem. Mondjuk kicsit fura érzésem volt mell tájékon.. Mintha valami nyomna. De illetlenség lett volna megjegyezni. :oops:Hisz egy fiúnak elég ciki, ha érzik a pólóján keresztül a mellét. A dagi fiúknak szokott ilyen lenni. Biztosan csak azért tűnik vékonynak, mert eltakarja a hájat asok ruha. Szegénykém.. Biztosan azért ez a nagy palást is. Pedig alapjában még egészen helyes is lenne..

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2292
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6420/6500  (6420/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Erdőség #2

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.