[Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Noxy on Szomb. Szept. 14, 2013 8:57 am

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
határidő: egy hét/kör

Borús, őszi napra ébredtek, de ez még nem tart vissza titeket attól, hogy azzal töltsétek a napjaitokat, amivel általában. Eltelik a napotok, ám estefelé, ahogy már készülnétek az esti mulatságra/visszavonulóra, kaptok egy érdekes kis privát üzenetet.


"Szeretnél nyerni bőséges aranyat? Ha igen, légy bátor, és gyere el éjfélre a megjelölt helyszínre."


Nincs aláírás, és a levél is túl tömör és rövid ahhoz, hogy rájöjjetek, ki írhatta ezt az üzenetet, talán éppen ezért fog valamelyikőtök egy kicsit kételkedni az egészen. Ám ha mégis elfogadjátok a kihívást, a térképen megjelenik egy villogó pont, nem messze a Horunka falútól. Odaindultok. Egy sötét, sűrű erdőn keresztül kell átmennetek. Nappal borús volt az idő, ám most éjszakára eleredt az eső, így nem volt könnyű átvágnotok az erdőn, de mégis átvészelitek az akadályt, és elértek egy sötét, erdei kunyhóhoz.

Látszólag teljesen üres, de észreveszitek, hogy errefelé rengeteg fekete holló van, károgásuk riasztó előjeleket kelt, vagy csupán néhányotokat csak idegesíti. Egyértelműen kit hogy érnek ezek a madarak. Very Happy
Mivel összefuttok, beszélgethettek egy kicsit egymással, mielőtt bekopogtok az ajtón.

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Jun on Szomb. Szept. 14, 2013 7:29 pm

Milyen szépek is voltak azok a napok amikor még sütött a nap, a madarak csiripeltek, az utcák tömve voltak játékosokkal a virágok virágoztak és minden olyan nyugodt volt. Azt hiszem ez hívják úgy hogy nyár...vagy mi... Mennyi szép emlék köt hozzá, kora nyár volt amikor elkezdtem a játékot, és amikor először szereztem pénzt kemény munkával és nem mások kirabolásával, vagy szépségemet kihasználva...A rossz, sőt egyenesen kellemetlen emlékek is most vicces, bátorságpróbáknak tűnnek. Milyen jó is volt amikor naphosszt ültem a fagyizóban, és néztem a sok szerencsétlent akik sorba állnak a jeges csodáért amíg én elégedetten vártam a kiszolgálást a privát kis törzstag asztalkámnál...Igen szép emlékek. Mit nem adnék, ha az ölembe pottyanna egy küldetés, akár még pincét is takarítanék, csak legyen nyár. Alig pár napja, hogy ősz van, nem vagyok benne, biztos hogy valami bug van a dologban de, azóta szinte mindig esik az eső. Az a pár óra amikor nem, heves széllökések közepette tud az ember csak megtenni pár kilométert anélkül, hogy hullának érezné magát vagy ismét eleredne...Nem is értem, hogy szeretheti bárki is ezt az évszakot... Reggel esett, délben szakadt, de volt pár óra amikor szabadon sétálgathattam az utcán anélkül, hogy szétáznának a ruháim. Ha már úgyis az első szinten vagyok, próbáltam bemérni a várostól egy távolabb eső települést, ami véletlen Horunka falu volt. Azelőtt még sosem jártam itt, de itt az idő csodát tenni. Jun megérkezett! A kicsiny falucska cseppet sem nyűgözött le, pár ház, egy két bolt, semmi több. Szerencsére épp időben belefutottam egy fogadóba ahol meghúzhattam magam az eső előtt. A kandalló mellől figyeltem az ablakra tapadó esőcseppek millióit, közben fél füllel figyeltem a helyi hősök meséire. Egyesek szellemhajókról mások vérnyulak inváziójáról meséltek. Micsoda badarság, én sosem találnék ki ilyen hihetetlen dolgokat amiknek a hihető része egyenlő a nullával. Hamarosan a csapos odabicegett hozzám egy bögre forrócsokival amit korábban rendeltem, nem gondoltam volna, hogy személyesen kapom meg tőle, de elfogadtam és némi borravalóval megspékelve az árat küldtem el még némi süteményért. Úgysincs jobb dolgom, akkor miért ne ennék? Tovább hallgattam a kicsit unalmassá váló történeteket amikor hirtelen kaptam egy üzenetet. Teljesen váratlanul ért, a feladó ismeretlen, a tartalma tömör és rövid, lényegre törő. Különös... A mellékletben még koordinátákat is adott. Szerencsére nem kellett hozzá átszelnem a fél térképet. Talán a sors akarta, hogy Horunka falut válasszam ma. Kicsit tanulmányoztam a térképet, a hős lovagok udvariasan útbaigazítottak, hogy melyik úton érdemes átvágni. A várost elhagyva egy erdőbe érkeztem, a vad természet teljesen elburjánzott. A föld sáros, kissé csúszós, minden lépésre oda kell figyelnem, hogy ne végezzem egy Pocsajában. Kezdtem egyre idegesebb lenni, hogy egyetlen lépést sem tudok megtenni anélkül, hogy ne akadjak fenn valamin. Sok szenvedés, vértizzadást követően végül egy házhoz érkeztem. Nem túl barátságos, sőt kicsit kezdem úgy érezni, hogy ez a Csuklyás új rezidenciája... talán jobb lenne visszafordulni...A háttérben felkárogó madarak valószínűleg hollók. Kísérteties hangulatot kelt a hely. Biztos, hogy itt akarok én maradni? Talán nem baj, ha egy kicsit várok még idekint, hátha valaki útbaigazít a pénzt illetően... A ház teraszára sétáltam, és vártam a csodát.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Szophie on Vas. Szept. 15, 2013 12:53 pm

Napok telnek el, és a napok évekké vállnak, az évek hosszú sora magává a sorssá alakul.
Örökké.. Felfoghatatlan. Most.. már el is múlt. Tavasz volt, nyárrá fordult, nemsokára a most őszi tájat téli hó fedi majd. Ám a Nap majd új tavaszt ígér.
Egy nap, egy év; nyár olt, ősz lett. Most eső felhők borítják a tájat, hol tegnap még napsütésben illatoztak a virágok.
Nagy sóhaj hagyta el a szám, ahogy kifelé bámultam az ablakon. Szinte fáztam, ahogy a szélre gondoltam, ami odakint süvített. Elcseszett hangulatban voltam, ezen nem segített a forró csoki, és a vérnarancsos csokitorta sem. Már majdnem egy éve be voltam zárva ebbe az átkozott világba. Az életem mobo ölésére fecsérlem, míg odakint várna a munka, tanulás, család. Itt ugyanúgy nézek ki, nem változtam semmit, és csak én tudom, hogy egy évvel újra idősebb lettem, ám odahaza a testem öregedett, és még csak az első tíz szintnél tartunk. Ha ez így fog folytatódni, legalább tíz év, míg kijutunk. És mivel a pályák egyre nehezebbek lesznek, attól tartok, hogy ennél csak még lassabban fogunk fejlődni majd a későbbiekben, ami még több évet jelent. Mire kiutunk innen.. Addigra.. Itt még mindig tizenhat évesnek fogok kinézni, ám odahaza talán már harmincon felül leszek, talán ráncaim is lesznek.. és.. Átalszom életem legszebb éveit. Azokat, melyek minden ember számára a legfontosabbak. A fiatalságomat. Harminc évesen én gyereket szerettem volna, családot. És én akkor is még itt fogok rohadni, ezen az átkozott helyen! Szörnyű a tudat..
Megéri-e egyáltalán kimenni? Kijutni, hogy aztán szembesüljünk megöregedett testünkkel, fáradt lelkünkkel, és a világ hatalmas változásával, melynek nem voltunk részesei. Talán itt kéne maradni halálunk napjaiig, és boldog ifjú testben tölteni el az időt. De akkor mi lesz a családdal? Itt is lehet családunk, de.. az mégsem ugyanaz. És a gyerekek? Lehetetlen.. Hozzá kell szoknom a tudathoz, mire visszaérek, középkorú leszek. Addig is itt kéne kiélnem fiatalságom gyönyörét.
Gondolataimból egy üzenet pittyegése hozott vissza a valóságba. Érdeklődve nyitottam meg a feladó nélküli kis szöveget, és ahogy olvastam, felcsillant a szemem. Érdekes játék..
- Nézd, egy küldetés, sok aranyat ígér. - mutattam Vezérnek.
- Megint valami butaság? - kaffantott.
- Nem! Éjfélkor az erdőben! Szerintem valami mókás kis véres dolog lesz. Vagy valami ilyesmi. Tudod, mint a filmekben, ahol éjfélkor az erdőben rémisztő dolgok történnek. - magyaráztam lelkesen.
- Ez tetszik. - csillant fel a szeme. - De.. Te mersz ilyesmit csinálni? - kétkedve pislogott rám.
- Szeretem a horrorisztikus dolgokat. Kivéve persze a pókot. De attól még szeretem az ilyesmit. Egyszer voltam egy horror házban is. - magyaráztam.
- Hát nekem, jó.. Meg ugye én is ott leszek, így nincs mitől félned. - Ezzel azt hiszem el is dőlt, hogy menni fogunk.
Vészesen közeledett az éjfél, és én nem igazán tudtam rávenni magam arra, hogy kimenjek az esős hidegbe. Végül vörös kabátomat szorosan magamra húzva, egy esernyővel, és farkasommal oldalamon elindultam szembenézni a természet nem épp lágy oldalával. Még sem volt olyan sok kedvem ehhez a játékhoz. Hidegben..szélben.. esőben. Brr.
A szél összekócolta, és szemembe fújta hajam, az esernyőm mit sem ért ellene, minden alkalommal ki akarta tépni a kezemből, a pocsolyákat lehetetlen volt kikerülni, így a cipőm is teljesen beázott, a nadrágom csupa sáros lett, és gallyak, mg levelek estek mindenfelől a fejemre. Ilyen viharban az erdőben sétálni. Egy rémálom. A sötétségben csak a villámok cikázása világította be egyszer-egyszer a tájat. Még jó, hogy velem volt a farkasom, aki még ebben az időben is képes volt tájékozódni, mert én nélküle simán eltévedtem volna.
- Nem arra, a térkép szerint balra kell menni. - mordult rám.
- Nem, én balra is men.. Ohh.. - ezzel megfordultam, és az általa mutatott irányba mentem. Azt hiszem, a szél összezavarta az érzékeimet, már ami a tájékozódást illeti.
Végül megérkeztem a megadott helyszínre. Egy ház volt ott, ódon, sötét, ám mégis száraz, így nagy hamar besiettem a teraszra. Olyan érzésem volt, mintha lenne ott rajtam kívül valaki.
- Hahó? - kérdeztem félénken, és közelebb húzódtam Vezérhez, aki inkább nézett ki barna farkasnak, mint fehérnek, a sok sár következtében.
- Ez ismerős szag. - motyogta farkasom, így én meg is nyugodtam. Aki ismerős, az sosem lehet rossz. Vagy igen? Ohh tényleg, most jut eszembe, hogy számra a pók szaga is ismerős, mert látott már pókot, meg a.. akármi is lehet! Újra visszaszállt belém az oly ismerős érzés, a félelem.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szomb. Szept. 21, 2013 10:28 pm

Ma kicsit később ébredek a szokásosnál, talán az idő teszi, nem tudom, azonban nincs ezzel semmi baj sem. Nem terveztem mára semmit, semmi programom nincs. Ai-chan mint mindig, most is küldetésen van, ez érthető, hiszen ő a negyedik legtapasztaltabb játékos a sok ezerből. Igazán büszke vagyok rá, csupán néhanapján zavar egy minimálisan, hogy én állok mellette, aki mintha nem lenne odaillő. Természetesen nem érezteti ezt velem, csupán saját gondolatok. Gyorsan el is űzöm ezeket, nem éri meg már az elején elrontani a napot. Senkinek sem jó az, ha negatív energiát gerjesztek, csak gondot okoznék mindenkinek.
Felkelek az ágyamból, amit aztán szépen rendbe is rakok, nem szokásom elhanyagolni, még itt sem, ahol mindössze két gombnyomás az egész, így akármikor megcsinálhatja az ember.
Az ágyam rendbetétele után elindulok a konyhába, ahol nincs kész étel. Sajnálatos módon az Angelic Voice-nak még nincs szakácsa, pontosabban nem tudok róla, hogy lenne, így csak alapanyagokat lehet itt találni és azokból összeütni valami kezdetlegeset. Csak arra vagyok képes, így nem panaszkodhatok. Ami viszont érthetetlen a számomra, hogy eme torony, miben élek lassan egy hónapja, olyan, mintha más nem is lenne itt. Hébe-hóba találkozom itt Mirika-sannal, da a többiekkel nem. Ez azért felettébb különös, tekintve, hogy ez a torony hatalmas és céhházként funkcionál, mégis, mintha csak én lennék itt. Lassan kezdi kísértett járta helyre hasonlítani, néhol suttogást, ajtónyikorgást, léptek zaját hallani, majd mikor az ember kinyitja az ajtót, senki sincs ott. Igaz, ez hajnalok hajnalán szokott lenni, és lehet, hogy csak a bulikból hazatérő Mirika-san motyog magában, vagy más céhtárs, akiről nem tudom, hogy ott lakik velünk, mert rendre elkerültük egymást.
Mivel nincs ma boss harc, sem megbeszélés, és nem találtam számomra megfelelő küldetést, melyet egyedül is el tudnék végezni ahelyett, hogy más idejét, energiáját rabolnám azzal, hogy nekem segítsen, Egész nap itthon maradok és különböző regényeket olvasgatok. Mindig is szerettem olvasni, remek időtöltés és nagyon tanulságos is egyben. Rengeteg dolgot meg lehet belőlük tanulni és némely, még a jellemet is képes fejleszteni, akkora hatást gyakorol az olvasóra.
Annnyire belemerülök az olvasásba, hogy nem is foglalkozom mással. Könyv, könyv után következik, míg ara eszmélek fel, hogy üzenetem érkezett. Lerakom hát az olvasnivalóm és sietve megnézem, hátha Ai-cahn küldte, vagy Mirika-san szeretne közölni valamit, de egyikük sem. Nincs feladó, ami egyből gyanakvásra ad okot, a tartalom még többre. ez nyilvánvalóan valamiféle átverés, amivel a gyanútlan kíváncsiskodókat akarják kirabolni, vagy ami még rosszabb, megölni. Én nem dőlök be efféle trükknek, de lehet, hogy mások igen, így nem maradhatok tétlen. Oda kell mennem és figyelmeztetnem másokat a veszélyről, mert biztos vagyok benne, hogy többen is megkapták ezt az üzenetet.
A térképen jelölt hely alapján is csak csapdára tudok gondolni és nem másra, túl mesze van a védett területektől. Kilépek a szobámhoz és Mirika-sanéhoz lépkedek, bekopogok, válasz azonban nem érkezik. bizonyára nincs itthon, küldök neki üzenetet a sejtésemmel kapcsolatban és készülődöm. Magamra öltöm a felszerelésem és útra kelek. Nem várhatok másra, cselekednem kell. A kristályommal Horunka faluba teleportálok, és innen indulok el. egyedül vagyok, így óvatosnak kell lennem, látásom híján messzire nem látok és még az eső is elered, minden az ellen szól hogy folytassam….
ennek ellenére tovább megyek és megérkezem, a térképhez jelölt helyez, kunyhóhoz, ahol már vannak is. Indikátoruk zöld, így egyelőre nincs okom félni, de kristályom a kezemben van, jobb félni, mint megijedni.
- Szép Estét! – Először csak köszönök, majd utána közlöm az ittlétem okát…

Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Noxy on Vas. Szept. 22, 2013 8:54 am

//Bacchus, ebben a körben 1000 szavas poszttal kell pótolnod!//

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Sorrend: nincs
Határidő: egy hét/kör (szeptember 29.)

Még beszélgethettek egy jó darabig, aztán az egyikőtök mégis bekopog az ajtón, mire az kinyílik teljesen magától, és egy pillanatra zöld fény villan fel.
A fényt követően egy igazán gyönyörű, ám boszorkányszerű nővel szemben találjátok magatokat.

A nő:
Egyszerű hosszú, bő, fekete kínai stílusú ruhát visel, bőre napbarnított színben fénylik, sminkjét mindkét szeme alatt három csíkban teljesen lehúzta, vörös haja a hirtelen feltámadt éjszakai szélben fellibben egy pillanatra, majd aztán csak úgy lustán leng tovább a hátán. Lábai szép hosszúak és kecsesek, nem hord semmilyen lábbelit, egyszerűen mezítláb mászkál. Egyszerűen próbálnátok mondani valamit, de egyszerűen nem bírtok valamitől, főleg ti nem, Jin és Bacchus, mert az első látásra rögtön elvarázsol titeket a szépsége. Talán van benne valami egészen hipnotikus?
A nő végigmér benneteket, aztán negédesen elmosolyodik, és elegánsan köszönt titeket.

- Üdvözöllek benneteket szerény kis hajlékomban, kedveskéim! Már vártalak benneteket! Sylvanias vagyok, a warlock, azaz gyengébbek kedvéért boszorkánymester. Én leszek a ti játékmesteretek a játék folyamán. Talán nem igazán fogtátok fel a "bátorság" értelmét a szerény kis üzenetemben, ezért elmondom dióhéjban, miről szól a kis játékom: csak annyi az egész, hogy választanotok kell két funkció közül, és az alapján kiteszlek titeket a feladat elé, legalábbis öt körön keresztül, amiben pontokat szerezhettek 1 és 10 közötti skálán. Aki az ötödik forduló végével a legtöbb pontszámot szerzi, az fog győzni. De vigyázzatok!
Hangja itt szinte bejárja minden porcikátokat, mintha egy parazita lenne.
- Ez nem egy egyszerű "mersz vagy felelsz" játék lesz, előre figyelmeztetlek, drágáim! Ha egyszer benne vagytok a játékban, onnantól többé nincs visszaút, nem léphettek ki, amíg végig nem mentetek az öt körön. Ezért még egyszer és utoljára kérdezem tőletek, hogy meritek-e vállalni ezt a játékot? Aki nem meri vállalni a kockázatot, az szépen elmehet minden egyéb  gond nélkül... persze, ha valóban ilyen gyáva alak. Aki marad játszani, attól kérem, hogy írja alá ezt.
Sylvanas felemeli egyik kezét, ami zöld színben kezd foszforeszkálni, majd megidéz egy tekercsbe fogott szerződést, ami magától megnyílik, lebegni kezd előttetek. A tartalma éppen azt tartalmazza hivatalosabb verzióban fogalmazva, amit elmondott nektek.
Egy furcsa fekete tollpenna is megjelenik a semmiből, amivel alá kell írnotok a neveteket a szerződésben egymás után.

Egyelőre csak fogadjátok el vagy utasítsátok vissza (ha ebben az esetben valamelyikőtök inkább kihagyná ezt a játékot), és a szerződés aláírását úgy írjátok le, hogy éppen írni kezditek. Smile

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Jun on Vas. Szept. 22, 2013 11:54 am

- Szép estét - intettem a lánynak és farkasának. Már meg sem lepődök, hogy ismét összefutok vele, kicsit örültem is neki, hogy újra látom, - Rég találkoztunk. - mosolyra húztam szám, habár ez nem igaz, mivel mégsem volt az olyan régen. Közelebb lépdelek a magas vörös hajú sráchoz és illedelmesen meghajolok előtte, és bemutatkozom neki.
- Jun vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. -  Végül köszönök egy egyszerű intéssel az iszákosnak.
- Milyen viharos éjszakánk van, - átkaroltam a saját mellkasom, az átázott öltözet és a hideg levegő miatt kicsit remeg... - Remélem nem csak valami átverés áldozatai lettünk... - gondoltam itt a legrosszabbakra is, de csak nem holmi tréfa kedvéért raktak egy házat a semmi közepére. A korlátokról kopik a festék...borzalmas... az ajtó sem néz ki szebben. Habár még mindig jobb mint az a kísértetház... Kezdtem unni a várakozást és magabiztosan az ajtóhoz léptem, kicsit vártam, talán arra, hátha valaki kinyitja, majd gyengéden megragadtam a kopogtatót és kettőt rávágtam vele az ajtóra. Nem volt túl hangos, legalábbis kívülről nem. Az ajtó túlsó végéről nem hallani semmit, a fejem hozzátapasztottam.
- Szerintem menjünk be. - de mintha varázsszóra, de a kilincs lenyomódik és egy nő lép ki az ajtón. Arcán gonosz vigyor húzódik végig, sminkje romokban és nem is visel túl sok ruhát. De ezek ellenére, is viszonylag szép, talán túlságosan is mű. Hosszú vöröses hajába időnként belekap a szél, ugyan de valamiért kiráz tőle a hideg. Végigmért minket, és hozzákezdet cseppet sem mondható rövid monológjának.
- Várt minket? - kérdeztem vissza meglepetten. De eszembe jutott, hogy nem csak egy éjszakai séta miatt vagyok itt, hanem arany. Bőséges jutalom... mennyi mindent vehetek majd belőle. - Mondd... Sylva...nias? - akadtam meg a hölgy nevében, túl bonyolult, kicsit fantasyba illő név. Nem próbáltam meg ismét kimondani inkább a lényegre tértem. - Azt mondta pontokat fogunk kapni, egytől tízig tartó skálán. Ki fogja ezeket a pontokat adni? Csak maga vagy esetleg valaki más? - néztem rá, közben elénk társ valami pergament félét. Nem ijeszt meg, a zöld fény biztos valami kristály vagy illúzió képesség hatása. Megvártam a nő válaszát, már ha válaszol egyáltalán, utána pedig elolvastam a papirost. Nem mondta, hogy miféle név kell, szóval csak simán odaírtam, hogy "Jun, A legerősebb"
Megvártam a többiek mit csinálnak, addig hátráltam kicsit. A fából készült, korlát amit korábban már nézegettem egy kicsiny részen egészen szépen néz ki. Legalábbis a többi elemhez képest. Lágyan meglöktem a kezemmel, hogy be nem dől ha nekidőlök. Stabilnak  tűnik, és nekitámaszkodtam és figyeltem az erdőt. Az eső hangja elnyom minden zajt ami kiszűrődhetne belőle. Kicsit talán megnyugtató érzés, olyan békés annak ellenére, hogy este van és szakad az eső... Fél szemmel a többieket néztem, ha aláírták, vagy ha elmentek a nő felé fordulok.
- Most már bemehetek a házba? Idekint nagyon hideg van. - vacogtam a hidegtől, és ha igent mondott be is rohantam, egy kandalló reményében. Ha mást nem is legalább az éjszakára adhatna egy szobácskát ahol pihenhetek... nem hiszem, hogy sokáig tartana a próbája, vagy komolyabb erőfeszítést igényelne. A többieket elnézne pedig nekik sem.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Szophie on Szomb. Szept. 28, 2013 6:38 pm

Összerezzentem a mögülem jövő hang hatására, irányába fordultam, és hamarosan egy alak körvonalait kezdtem kivenni a gyér fényben. Megijedtem, de nem tántorodtam el. Lehet, hogy valami szerencsétlen, aki az eső elől menekül, vagy őt is úgy hívták ide, mint engem. És mint kiderült, az utóbbi volt az. Az alak hamarosan egy ismerős ember képévé állt össze. Találkoztam vele már bossokon. Csak a nevét nem tudom.. Na mindegy, itt az alkalom a megismerkedésre.
- Szia! - üdvözöltem. - A nevem Szophie, ő meg itt a farkasom, Vezér. Azt hiszem, találkoztunk már, csak nem mutatkoztunk be. - mosolyogtam. És ha már itt tartunk, hallottam pletykákat, miszerint Aival jár ez a fiú. És akit a céhem egy tagja szeret, az rossz ember nem lehet, szóval nem kell félnem. Bár kivételek lehetnek.. Vegyünk például engem. Hehehh, a legjobb példa. De ez a fiú jó, az biztos. Tudom, mert a bosson is jófiú volt.
Aztán beljebb lépkedtünk, ahonnan az előző hangokat hallottam. És jéé.. Még egy ismerős.
Vidáman köszöntöttem Junt, még meg is ölelgettem.
- Milyen furcsa. Mostanában sokszor összefutunk. - elmélkedtem a sorson, az életen, a történelmen, meg úgy mindenen, ami éppen eszembe jutott. Amolyan "Szophie elüti az időt, amit várakozással kell töltenie" gondolatok voltak ezek. Értelmetlenek, de el lehet merülni bennük. Csak a szokásos..
A következő pillanatban arra riadtam fel, hogy egy nő, méghozzá egész csinos nő áll előttem. Szép alakja, és hatalmas keblei voltak, ettől függetlenül, ha férfi lennék - ami márpedig nem vagyok - bottal sem piszkáltam volna meg. Volt benne valami különös, a szépsége még ijesztő is volt. Amolyan boszorkányos szépség, mondhatni mű.. A természetesen szép hölgyek nem ilyenek. Azok olyanok, mint Hinari. Vagy - nem dicsekvésképp, vagy ilyesmi - olyanok, mint én.
-Szóval Silvya. - lerövidítettem a nevét, így jobban tetszett. Illett is hozzá, meg így szebb is volt a hangzása. A Szilvi az egy szép név. Különleges..
- Játék! - csillant fel a szemem. Játéék!! Imádom az ilyeneket! Kit érdekel, hogy ez nehezebb, mint a többi.. Ez egy egyszerűen csodálatos lehetőség! Mintha egyenesen nekem tervezték volna a dolgot! És én fogok nyerni, ez már csak természetes. Mindig, minden játékban nyerek. Kihívóan néztem a többiekre, akik eddig társaim voltak, mostanra ellenfeleimként tekintettem rájuk. Nem titok, a cél szentesíti az eszközt elv segítségével törtem előre ilyen helyzetekben, és már nem is érdekelt, hogy kik, vagy mik is a z ellenfeleim. Áthatott a nyerési vágy. Szokásom elragadtatni magam egy-egy játéknál, biza.
Elém tolt egy papírt, melyet gondosan elolvastam, és apró betűs rész után is kutakodtam. Hiába is, sok üzletet ütöttem már nyélbe, és belém rögződött az évek alatt, hogy muszáj mindig alaposan elolvasni mindent, mielőtt alá írnád. Ki tudja, mivel akarnak átverni, és mint komoly üzletvezető, elégé megfontolt voltam ebben a kérdésben ahhoz, hogy alaposan tanulmányozzam a szerződést, ha nevezhetem azt így. Nem találtam semmi kivetnivalót abban, és a játék gondolata is nagyon felpörgetett, így elvettem a tollat, és elkezdtem aláírni, miközben Vezér is bele trappollt egy pocsolyába, és a sáros mancsával rakott az aláírás helyére egy mancs nyomot. Természetesen ő is elfogadta, nem csak én. Ez így tiszta.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Tetsuko Jin on Vas. Szept. 29, 2013 7:02 pm

Lassan, de biztosan elérek a térkép által mutatott helyre. szerencsémre simának mondható utam volt eddig, de attól félek, hogy az igazi megpróbáltatások csak ezután következnek, ha találok egyáltalán pár szegény, átvert Player-t akik megjelennek eme kétes üzenet felhívására.
Az ismeretlen házikó erkélyén találkozom is kettejükkel. Két lánnyal, hogy pontos legyek. Az egyiket, aki farkassal van, őt ismerem. Ai-chan barátja, meg céhtársa.  Boss harcokon is találkoztam már vele, de csak a köszönésig jutottunk el…. valljuk be, a boss terem nem ismerkedésre való hely.
- Örvendek a találkozásnak, én Tetsuko jin vagyok – ha már a bemutatkozásnál tartunk, én sem maradhatok ki belőle… igazából nekem kellene kezdeni, de teljesen kiment a fejemből, röstellem is magam érte.
Szeretném közölni velük a felvetésem, miszerint ez egy nyilvánvaló csapda, amivel csak ártani akarnak a kíváncsi playereknek, de nem szólhatok csak úgy közbe. Illetlenség lenne más szavába belevágni.
Ahogy megfigyelem őket, látom, hogy ismerik már egymást, tehát hármunk közül én vagyok itt az egyetlen, úgy mond idegen a kis csapatban.  
- Ano… - beszédre nyílna a szám, de az alacsonyabbik hölgy, már be is kopogott az ajtón. Ezt el szerettem volna kerülni, de már nem lehet visszacsinálni. Pajzsom egyből magam elé tartom, ahogy fegyverem is már markomban pihen.
Az ajtó kinyílik, de meglepetésemre nem vörös indikátoros, rossz emberek hada özönlik ki a házból, csupán egyetlen egy nő. Hozzáteszem, elég bájos teremtés.  
//user szerint bűn ronda Razz//
- Szép estét Sylvanias-san! Az én nevem Tetsuko Jin – mutatkozom be neki is, ahogy korábban az ittlévő lányoknak, és érdeklődve figyelem, mit szándékozik nekünk mondani.
Valamilyen játékról lesz szó.  Akár még ez is lehet egy átverés, egy trükk, azonban valamilyen fura oknál fogva bízom ebben a nőben. Nem tagadom, hogy elbűvölő teremtés, férfiúi vágyaim is éledeznek, ezért elkapom róla a tekintetem, azt az egy szemem, ami még megvan. Férfi vagyok, ezt nem tagadhatom, de azt is tudom, hogy a szívem a helyén van, ott annál, akinek adtam. Amint eszembe jut a vidám arca, máris jobban érzem magam, hiányzik nekem, látni akarom.
Lassan visszafordulok, mert illetlenség úgy társalogni, hogy nem nézünk közben a másikra.
az eddig hallottakból arra tudok következtetni, hogy ez is afféle rejtett küldetés, vagy valami ilyesmi, amit csak akkor kap meg az ember, ha bizonyos körülmények közrejátszanak, bár ezt nem tudja senki sem. Kapunk egy figyelmeztetést is, hogy ez nem egyszerű mersz, vagy nyersz, amit különösebben nem tudok értelmezni, mert én magam még sosem játszottam olyat. Hallani hallottam már róla, de értelmét nem látom. Mások elmesélései alapján, a visszájára is elsülhet a dolog, és megbánthatnak valakit, egymást ebben a játékban, így sosem éreztem késztetést a kipróbálására. Azonban, valamiért, most máshogy állok hozzá, talán azért, mert tisztázva lett, már az elején, hogy nem teljesen olyan,  meg a másik két ittlévő hölgyeményt sem hagyhatom csak úgy magára. Ha ők maradnak, akkor nekem is kell, férfiúi kötelességem vigyázni rájuk.
Végül megjelenik egy tekercs és mellé egy penna, amit alá kellene írnunk. A többieken múlik az egész, mindenesete ha aláírásra kerül a sor, előbb alaposan elolvasom a tekercs tartalmát, sosem lehet tudni. A nénikém is mindig ezt hajtogatja, hogy csak alapos és többszöri átolvasás után írjak csak alá valamit…

Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Bacchus on Hétf. Szept. 30, 2013 12:00 am


Épp végeztem az öregnél a napi munkával, amikor Malcolm üzent, hogy menjek be a Torubana város egy zegzugos kis kocsmájába üssük el ott az estét a többiekkel, egyértelműen visszautasítottam, nekem még sok dolgom van itt, meg amúgy is lazsálhatok, most senki sincs, aki hajtson, hogy edzeni kell, mert hamarosan bajnokság. Most akkor bunyózok, amikor kedvem szottyan ez a módi, a Bacchus módi. Elvigyorodtam, és egy gonosz nemmel küldtem el őket a más égtájakra. Majd kezem közé vettem a palackom és meghúztam. A jóízű bor helyett, rostos ital, baracklé volt benne, nyami a kedvencem! Ízibe le is öntöttem torkomon a jóleső itókát, bár ettől berúgni nem fogok :Pde jó az íze. Belefogtam az etetésbe, és mióta itt járt Szophie azóta minden nap foglalkozom a lovakkal és egyesével viszem ki őket futni. Na meg persze meg kell tanuljak lovagolni is, mert hogy ő profi volt benne, az biztos, de hogy ezt hogy kell rendesen megülni..
A második körömben voltam a barnát vittem ki éppen, amikor jött egy üzenet. Tuti az a barom Malcolm. Csak az az idióta lehet. Felnyitottam az üzenetet és ismeretlen levél fogadott. Élvezettel olvastam a rövid felhívást. Hogy én félek, hogy én ne nyerjek! – Ott a helyem! – kiáltottam az égbe, a ló megijedt és úgy kiugrott alólam, hogy se perc alatt a földre huppantam. A lónak nem. Rányomtam a levélben az elfogadásra, bár nem tudom, minek kell ilyennel szórakozni, magától értetődő ez.
Mikor beesteledett, megvártam még míg az njk szüleim elalszanak. Ahogy felültem és hátranéztem a szénakockákból összerakott ágyamon, láttam, hogy már alszanak, ugyanis sehol nem világított fény. Felkaptam a gourdom és nyomban útnak is indultam a térképen bejelölt helyre. Csak hogy minden biztos legyen tettem még három üveg bort és némi töményet az útra. Nem árt az óvatosság, jobb részegen menni, ha verekedés lesz a nyereményért, tuti ki kell ütni mindenkit. Ám ahogy ráléptem az útra, szokatlan érzés járt át. Gurulhatnékom volt még meg előre, nem az oldalamon. Nyomban neki is kezdtem egy tigrisbukfenccel. Megláttam egy arany karikát a levegőben és késztetést éreztem, vajon átférek rajta? Elég széles vállam van, erre a páncél is rásegít, de azért is átférek rajta. Ahogy átértem a karika közepén, ami könnyű volt, az nyomban eltűnt és az úton folyamatos sokaság alakult ki és egymás utánban voltak az egyszerűség végett. Több sem kellett az erdei útig, mocskos sok karikát gyűjtöttem, biztos a felszereléseim közé kerül automatán, így nem is törődtem vele, hogy megvannak-e. Sötét volt, de mégis hogy világítottak ennyire ezek a karikák..
Ahogy beértem az erdőbe, nem is kellett sokat gyalogolnom, a sűrű erdő megtelt furcsa zajokkal. Mivel az alvilági életben megtanultam, hogy ilyenkor szoktak sírt ásni valakinek ilyen helyen, így a hónom alá fogtam gourdom, ha jönne egy sírásó banda, akkor leagyabugyálom őket. És csak seregnyi hollóraj szálldogált fel és rikoltozott utam közben három alkalommal. A szakadó eső ártott imázsomnak, folyamatosan józanított, és ami talán még ennél is rosszabb, elkövetelte a papucsom, így mezítláb mentem tovább. A házhoz egész könnyű volt az út a sötétséget levéve. Felcaflattam némi hangerővel a teraszra és láttam a sötétben pár alakot, meg egy lányt, akit mindjárt megesz a farkasember. (ha Vezér két lábon járt) – Cső – szóltam oda az ajtó előtt kuksolóknak. Vajon bekopogtak már, vagy csak állnak ott és várják a csodát? Ha nem nyílt az ajtó odaléptem és izomból megrángattam a kilincset, és kettőt ököllel kopogtam. Amolyan nem nyitod ki megkeserülöd jelleggel.

2. kör

Ahogy odaértem a kisebb társasághoz, volt ott egy kislány, meg Szophie, meg valami fickó. Szophie! – Jó újra látni a sötétben először fel sem ismertelek! – mosolygok rá a főnök kisasszonyra. Egész sokat összefutok vele, mióta belém botlott az öreg tanyáján. De most van mellette egy farkas. Nem igazán értettem, hogy egy mob hogy került mellé, de jól van látszólagosan senki nem akarja leölni, semmi ilyesmi. Áhá! Értem már, biztosan nekem hozta, hogy öljem meg mondta is hogy milyen könnyű mobokat ölni. Nem jó, honnan tudta volna, hogy idejövök. – Szophie az az állat, amiről beszéltél, hogy könnyű velük fejlődni? – kérdeztem, miközben mutatóujjam a farkas fejének szegeztem. Fejemet kicsit félrehajlítottam, de végül is megelégedtem egy kellemes nyakropogtatással. Az a sok tigrisbukfenc biztosan megrántotta a nyakam, de ez a hely valahogy megakadályozza, hogy fájdalmat érezzek. A kislány, meg hogy jöhetett el ilyen helyre, biztosan félt ebben az erdőben. Azonban ő mihamarabb bent akarta magát tudni az ajtón belül, ahogy azt is reméli nem csak átverés. Ó ha tudná, az életben minden átverés. Talán a legjobb, amikor az átverést átverik, mint amikor Henry az a francia gyerek csőbe húzta azt a kis szerencsétlent. Át akarta verni a körmönfont társam, az a béna.
Be is kopogott az ajtón és játszi könnyedséggel nyílt ki az amúgy rozogának tűnő fa ajtó. Egyáltalán minek csinálnak még ilyet, a páncél ajtón is átjut Franky… azonban az ajtót egy tünemény nyitotta ki. Se perc alatt beleszerettem a bájos arcába és úgy az egész teremtésbe. – Cső az én nevem Bacchus – feleltem bemutatkozására, majd figyelmesen hallgattam, hisz nem véletlen van itt. Némi szesz segített a megértésben, hogy mit akar mondani, ne csak hablatyolás legyen. Az már biztos, hogy bátorság próba másmilyen értelemben lesz, mint elsőnek gondoltam. Pontgyűjtés.. miért nem ütlegelés. Ennyire nagy kérés egy kellemes kis bunyó? Más sem hiányzik, mint holmi játszadozás. Azt mondjuk nem lehet elkerülni, eljátszadoznék a tetovált lánnyal, összehasonlítgathatnánk hogy az én tíz éves bajnoki veretlenségem vagy az ő hat csíkja a menőbb. Se perc alatt rájönne, hogy labdába sem rúghat.. de azok a szemek, ne nézz már olyan szemekkel, a többiek útban vannak nem látod? Ránézek a másik srácra, ő is csak csodálja a nőcit. Mielőtt azonban kihívhatnám, egy bunyóra a csajért ő máris félrekapja a fejét. Ami igaz az igaz, nekem is erőlködni kell, hogy levegyem a szemem róla. Egyszerűen jó nő, na! Nem kell ezt taglalni. Ránézek Szophiera azért a jelenlétében nem kellene így viselkednem, hisz még semmit sem tud arról a Bacchusról, aki sok rosszat tett. És pár még rosszabbat. Majd kiderül, ha olyat kell bevállalni úgyis megteszem és akkor látni fogja. A Sylvanias nevű nő felajánlotta hogy írjam alá vagy fussak el és ne vállaljam el a feladatot. Pénz, szerencse és bátorság. Naná! Firkantottam is alá az egyszerű papírt. ’Bacchus szerepében Bacchus’ felirattal. Megigazítottam vállpáncélom, ránéztem Szophiera és rámosolyogtam, vajon előkapjam a nyuszi füleket nézéssel stíröltem szemeit. És most egy kis ideig sikerült levennem szemem a csábos teremtésről. De az az izé, ahogy megjelent a papír.. mikre képesek az emberek ebben a játékban. Vajon az én öklöm is csinálhat ilyet? Mert akkor már nem is kell boxer, a nélkül is megagyabugyálható bárki.


// szerencsére egy órája futott be vonatom, így összetudtam hozni Very Happy Osztom Jin usere véleményét

_________________
Infók:

2014.11.25-től fegyver csere +12 erő (+3 erő, +3 gyorsaság) helyett.



Malcolm Brown: #00FFFF, Xen: #FFFF00, Fraggy Gom: #999999
Színem: #FF7733 | Beszédem színe: #FF0000

Bacchus
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 322
Join date : 2013. Jul. 30.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1003/1500  (1003/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Noxy on Hétf. Szept. 30, 2013 10:14 am

//Tulajdonképpen nem sikerült róla ennél szebb képet találnom anime verzióban, de csak felvázolásnak tettem be a képet, hogy így nézne ki eredetileg, de amúgy ebben a küldiben egy igen gyönyörű boszorkány. XD //


Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Határidő: Október 7.

Sylvanast kicsit megsértetted azzal, hogy Sylviának szólítottad, Szophie, mert amikor megszólítottad, sötét tekintettel fordul hozzád.

- Csak Sylvanias vagyok neked, kicsikém. Mindent az igazi nevén kell szólítani, és ha még egyszer becézel, hátrányosabb helyzetből kezdheted a játékot.
Az előttetek lebegő tekercsbe mind aláírjátok a neveteket. Azonban észreveszitek, hogy a tollpenna vérrel firkantotta oda neveiteket, és a hp-tokból lement egy kevéske. Tulajdonképpen, mintha a saját nevetekkel írtátok volna alá a papírt. A szerződés végül zöld lángolással eltűnik, és Sylvanias felemeli a karjait, mintha áldást kérne az égiektől. Kezei és szemei zöld színben kezdenek foszforeszkálni.
- Most, hogy a saját életetek egy részével jóváhagytátok részvételeteket, nincs többé esély a visszalépésre. Mostantól kezdve a játékom foglyai vagytok, amíg a legmerészebb győz.
Azzal rátok mutat, és a zöld fényének sugarai rátok vetődik. Ahogy rátok vetődik, hirtelen minden elsötétül előttetek. Később, bár nektek pillanatoknak tűnt, magatokhoz tértek, és külön-külön helyen, szituációban találjátok magatokat.

Jun:
Ahogy magadhoz térsz, azt veszed észre, hogy ott állsz igazi fiú alakodban. Fegyvereid és más tárgyaid nincsenek az inventorydban, úgy érzed, hogy még a speciális képességeidet se tudnád használni.
Azonban ismerős hely előtt találod magad, ez pedig Sweet Dream cukrászda. Furcsa módon a környék teljesen üres, a cukrász ablakába benézve minden a sötétségben fürdőzik. A csend leginkább a vihar előtti csendre emlékeztet.
Egyszer csak megjelenik melletted Sylvanas, a tőle megszokott gonosz mosolyával.

- Szereted ezt a helyet, ugye? Tudom, mennyire kívánod a süteményt, kicsikém. És most itt áll előtted a lehetőség, hogy jól befalatozz a cukrászda minden egyes süteményéből, méghozzá ingyen. De ahhoz, hogy ezt elérhesd, be kell lépned az épületbe. Tulajdonképpen nem is kell belépned igazából, de akkor őszintén meg kell válaszolnod egy kérdésemet.

Szophie:
A felszereléseidből egy sincs meg, Vezér sincs sehol, és képességeidet se tudod használni. Mikor magadhoz térsz, talán hirtelen nosztalgiába esel: ugyanis az egykori otthonod, az angol birtokon találod magad, a kedvenc kertedben. A nap úgy sütött, mint anno, a környék ugyanolyan gyönyörű volt, a kastély mintha meg se látta volna azokat a borzalmakat, ami akkor történt. Még a kedvenc rózsáid is úgy illatoztak, mint emlékeidben. Furcsa módon minden tök üres.
Észreveszed, hogy Sylvanias ott ül a kedvenc padodban, miközben az egyik rózsát leszedve a bokorról megszagolgatta. Így nézett rád sejtelmesen.

- Gyönyörűek ezek a rózsák. Nagyon szép hely, legalábbis ha nem boszorkány-szemmel nézek itt végig. Biztos vagyok benne, hogy szívesen visszakapnád ezt a régi életet. Vagy szívesebben látnád a szüleidet? Megoldható. Csak teljesen be kell menned a kert belsejébe, ott fogod őket megtalálni. De ha nem akarod fárasztani ezzel magad, akkor helyette kérdést teszek fel, amire őszintén kell válaszolnod.

Jin:
A középiskoládban találod magad, a saját osztálytermedben. Minden ott van, ahol megszoktad azokat, viszont teljes üresség uralkodott. Bármit is tennél, mint például hazateleportált a kristállyal, vagy valami hasonlót tenni, azonban se a fegyvereid, se egyéb felszerelésed nincs meg, és könnyen észreveszed, hogy a speciális képességeid is annyira lekorlátozódtak, hogy nem tudod őket használni.
Meglátod Sylvaniast a tanári asztal mögött, méghozzá csinos diplomás öltözékben.

- Hát nem aranyos?! Még iskolába jár! Na de mondd csak, élvezted eddig is az iskolás éveidet? Vannak egyesek, akik szándékosan játsszák magukat, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak, bár annak megvannak a saját hátrányai is. Bizonyos helyzetekben választanod kell, hogy vagy a valódi tudásodat adod, vagy megjátszod továbbra is a kis butácskát. De majd meglátod, ez milyen lesz! De ha nem akarod ezt csinálni, akkor őszinte választ várok el tőled egy kérdésemre.

Bacchus:
Meglepődsz, mikor magadhoz térve abban a Dojoban találod magad, ahol évekig apáddal és kisöcséddel edzettél. Ezért nem különösen zavarna, ha észreveszed: se fegyver, se más felszerelés. Ámbár a hely teljesen üres, félhomályos.
Mint a többieknél, Sylvanias téged is megillet személyével, méghozzá teljesen fekete kung-fu öltözékben. Szerepébe beleélve meg is hajol előtted, mintha éppen meccsen lennétek.

- Hai! A te családod férfi tagjai igazán sportos lelkek, el kell ismernem. Milyen nagy kár, hogy édesanyád ezt nem tudta elfogadni, milyen kár... de hát egy férfi attól is férfi, ha verekedik. Mit szólnál hozzá, ha a régi szép idők emlékére edzhetnél egy kicsit? Az ellenfeled már meg is van. Élvezheted a játékot, de lehet, hogy nem. Ezért nyugodtan felelhetsz helyette egy őszinteséget elváró kérdésemre, ha úgy tartja kedved.

Mikor befejezi a szövegelést, mindannyitoktól megkérdezi ugyanezt a kérdést:
- Mersz vagy nyersz?

Csak döntsétek el, hogy mit akartok, és a következő körben kell kiállnotok a próbát! Very Happy

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Jun on Kedd. Okt. 01, 2013 5:01 pm

El sem hiszem, hogy ennyire bele tudnak habarodni a férfiak ebbe a nőbe. Csupán mert nagy mellei vannak és mély dekoltázsa...de ez még nem jelent semmit. Csupán egy nő, olyan mint a többi... kivéve, hogy a modora borzalmas, szegény Szophie fejét is leharapta, csak azért amiért eljátszadozott kicsit a nevével. Figyeltem ahogy a többiek is elolvassák, feldolgozzák mi is található a szerződésben, vagyis lehet ezt egyáltalán annak mondani? Mindegy is, végül mind aláírták, szóval nem maradok egyedül. A sötét hajú srác közelébe kerültem valahogy, csupán a véletlen műve lehetett. Az arca a nő felé fordul, és szemeivel szinte már... felnéztem a másik srácra ő kevésbé tűnik olyan perverznek mint a copfos. Hangosan megköszörültem a torkom, kicsit hátráltam tőle és egy jó nagy rúgást intéztem a lába irányába, nem hiszem, hogy érezni fogja de legalább észreveszi, hogy nem kéne ennyire feltűnően bámulni valakit aki nő és...ilyen kevés ruhát hord.
- Hé! - kiáltottam oda, - fejezd be! Nem bírom már elviselni, ahogyan nézed Sylva..Sylvanas-t! . -másodjára végül sikerült kimondani a hölgy nevét, nem kis nyelvtörő annyi szent. - Nem illik! Ő sem bámulja a te meztelen felsőtested! - fújtam fel az arcom, talán kicsit féltékeny vagyok, hogy minden figyelem erre a nőre központosul. Legalább Szophie és a farkasa nem vele foglalkozik, ez megnyugtató. Közben a nő elkezdett beszélni, meglepődve figyeltem a szája mozgását és a szavakat amik kijöttek rajta.
- Fogoly?! - emeltem fel a hangom. - Miféle játék lesz ez? - kérdeztem de mielőtt még választ kaphattam volna kérdésemre a nő valamiféle képességet aktivált rajtunk. Olyan érzés volt, mintha csak egy pillanat telne el, mire kinyitottam a szemem egy padon találtam magam, egy ismerős és számomra oly kedves hely előtt.
- Sweet Dreams Cukrászda? - pattantam fel a padról, közben valami hozzáért a lábamhoz. Fejemet afelé fordítottam, a rövidke nadrágom helyett egy kicsit hosszabb térd főlé érő volt, és hózenetróger lógott a lábamra. - Mi a... nem emlékszem rá, hogy  vettem volna ilyen ruhát.. - közben feljebb emeltem a fejem, és egy inget is felfedeztem magamon. Közelebb sétálva a cukrászdához, a kirakat ablakából tökéletesen visszatükröződő képem egy alig 12 évesnek tűnő fiúcska nézett vissza, fehér kockás ingben, középen elválasztott frufruval amit két-két hullámcsat tart a helyén. A boltba nem igazán látni be túl sötét van. Ahol eddig torták és sütemények sorakoztak most, egy fekete függöny takar mindent. Megtörölgettem a szemeim, semmit sem értek. Ez annak a nőnek lehet a műve, az biztos. Kicsit meglepett, hogy ilyen helyzetbe hozott.
- Szereted ezt a helyet ugye? - hangzott el a kérdés pontosan mellettem, fejemet a nő felé fordítottam, akivel nemrég találkoztam, és bólintottam felé egyet.
- Teljesen ingyen? - kérdeztem vissza, izgatottan, főleg mivel ez egy elég drága cukrászda és Isteniek a süteményeik. Na meg azok a fagylaltok... a gondolattól összefut a nyál az ember szájában. - de ha én ingyen felfalom a sütiket akkor mi lesz a haszna ebből magának? - kérdeztem vissza. - Gondolom nem csak etetni szeretne... - közben közelebb léptem az ajtóhoz.
- Biztos, hogy nem probléma ha én most ide bemegyek? - nyúltam a kilincshez, de nem nyomtam le, - be akarok menni. Bármi is lesz bent én fogok nyerni. - mondtam ki és lenyomtam a kilincset és belöktem az ajtót.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Bacchus on Szer. Okt. 02, 2013 9:34 pm


Az aláírásom végére kanyarintottam egy x-et, valahogy mindig is ki akartam próbálni, milyen lehet x-el írni. Azonban ez elég fura egy megállapodás volt, zuhant az életerő sávom, úgy hogy a páncélom még nem tört át. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet. Felemelte kezeit, amitől míg inkább nem tudtam levenni róla apró szemeim és csak vártam mi lesz ebből a szép zöldből.
- Szophie, ez nekem gyanús - súgtam felé, úgy hogy nem tudtam felé nézni, valahogy vonzotta a tekintetem. Kántálása is furán érthetőre sikerült, merészség és fogoly. Eltűntek mellőlem a többiek, mintha csak arrébb vitt volna ez a Sylvanias, de hogy hogyan arról vak lövésem sincs. Körbenéztem és felettébb ismerős helyszín fogadott. Ez nem volt más, mint az a hely, ahol leéltem életem számottevő részét. Apám Dojoja. Szemben még mindig ott volt Sylvanias, de vajon mikor öltözött át? Felvett egy fekete öltözéket, míg szerencsére rám nem dobott ilyen marhaságot. Mezítelen felsőtesttel és azzal a csekély vállpáncéllal voltam továbbra is. Tulajdonképp mit akarhat.. ezen a helyszínen, abban az öltözékben, verekedni akar velem? Azt megkaphatja.
Abba igaza van, hogy anyám ellenezte mindig ezt, hogy edzek, mert a suli rovására megy, meg nem fognak kedvelni az osztálytársaim, meg a lányok.. Utáltam osztálytársaim, a lányok meg jönnek maguktól, sőt így hogy híres lettem bunyóból így még többet is kaptam, mint elvártam. - Hai! - Meghajoltam a nő előtt - Lehet, hogy élvezem, vagy nem? Miféle dolog már ez, bármely bunyó élvezetes. Független attól, hogy egy szép nő vagy egy férfi az ellenfelem - hagytam egy mély lélegzetnyi szünetet, mélyen belefúrtam szemem tekintetébe, mellkasom előtt bal tenyeremhez érintettem jobb öklöm és gonosz vigyorra váltottam - Merek! Nem kíméllek! - mondtam magabiztosan a szavakat. Majd hirtelen feltartottam jobb mutató ujjam és felszereléseim közül előhalásztam egy boros kancsót. Beledöntöttem az arcomba, ami lement a torkomon az lement, ami nem meg így járt. Nyelvem kinyújtottam felé és folytattam - szomjazom - mondtam és már készültem is felvenni védekező állásom. Részegen jobb lesz bunyózni, ez úgysem éles viadal.
Eszembe jutott az első éles viadalom. Izgultam, de mint a harmadik öklösöm után kiderült, a nálam korosabb srác úgy kidőlt a tízedik ütés után, mint a pinty. A harmadiknál láttam már, hogy nincs magánál, de addig ütöttem, míg meg nem moccant. Az a csend, és ahogy mindenki elhűlt a látottakon. Mindenki azt hitte meg fog halni. Az igaz, hogy ápolni kellett, de nem volt vészes. Szívós volt ő is, de egyszerűen nem volt súlycsoportomban lelkileg. Páran leugrottam a nézőtérről is és a srác edzői meg beugrottak a ringbe, hogy kitapogassák van-e még pulzusa. Volt. Az évek során egyetlen egyszer pattant el véglegesen az a bizonyos ér. Amikor hugit bántani akarták. Az a srác nem érdemelte meg a halált, de túl felidegesített, nem kellett volna neki. Lett volna bárhol máshol, csak ne ott. A hülyéje pont az én húgommal kellett szórakoznia. Peches volt és egyben egy szarházi. Remélem, míg itt vagyok bent bátyó vigyázik rá. Hisz oly törékeny, és még ha csak ritkán is találkozunk vele, legalább odafigyel rá. Most azonban koncentrálnom kell, fogalmam sincs mit tud ez a szépség.

_________________
Infók:

2014.11.25-től fegyver csere +12 erő (+3 erő, +3 gyorsaság) helyett.



Malcolm Brown: #00FFFF, Xen: #FFFF00, Fraggy Gom: #999999
Színem: #FF7733 | Beszédem színe: #FF0000

Bacchus
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 322
Join date : 2013. Jul. 30.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1003/1500  (1003/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szomb. Okt. 05, 2013 11:51 pm

Sajnálatos módon mindenki alá írja a fura tekercset, pergament, amit ez a csinos, ám mégis gyanús hölgy varázsolt elő pár pillanattal ezelőtt. Nem tehetek mást, én is megteszem. Kezembe veszem a pennát és leírom a nevem, mely furcsa módon vörös tintával ír. Ez szokatlan. Az igazi világban vörös tintát csak javításhoz használnak és azt sem hivatalos dokumentumokban, csak iskolai intézményekben, meg hasonló helyeken. // nem vette észre, h fogyatkozott a hp-jából //  Végül, miután leírom teljes nevem, tekercs, ami pár pillanattal ezelőtt még előttem lebegett, most zöld lángok közepette a semmi lett. Normális esetben, ha egy szerződés megsemmisül, akkor az már érvénytelen, mivel képtelenség bizonyítani azt, ami benne állt, ha csak nincs belőle egy másolat. De én, csak egyetlen egy példányt láttam, ami már nem is létezik.
Értetlenül nézek Sylvanias-sanra, hogy ennek így akkor, én személy szerint nem látom értelmét. Miért kellett egy hivatalos dokumentumot aláírni, ah az egyből megsemmisül, vagy ez nem volt belekalkulálva? Esetleg ezt az eseményt is azzal kel megmagyarázzam magamnak, hogy ez Aincrad és nem az eredeti világ? Sajnos túl sok dolgot írtam már eme számlára, és kezdem azt hinni, hogy ez nem igazán helyes dolog, mert a könnyebbik utat választottam.
Sylvanias-san eközben felemeli a karjait és érdekes, halványzöld fényben tündökölnek. Mosolyogva, csendben figyelem szavait, amiből aligha értek mindent. Az életem egy részével jóváhagytam? Nem tudok ilyesmiről, de illetlenség lenne csak úgy félbeszakítani egy hölgyet, csak hogy csillapíthassak egy minimálisan a kíváncsiságomon. Nem, ilyet nem tennék soha, majd miután befejezi a mondandóját.
Mikor rám mutat, és a zöld fény engem is megvilágít, hírtelem minden elsötétül, elveszítem az eszméletem.
Az ébredésem után nagyokat pislogok a még meglévő szememmel. A szoba, ahol vagyok, nem más, mint a korábbi osztálytermem, ahova már nem is kellene járnom. Ha nem ragadok bent ebben a világban, már végeztem volna a középiskolával és egyetemen tanulhatnék. Mikor kiszabadulok innen, lesz mit bepótolnom, mind a tanulásban, mind a virágboltban.
Felkelek, és körbejárom a termet. Az egész olyan nosztalgikus, minden ott van és úgy, ahogy arra emlékszem, kivéve a diákokat, mert egy teremtett lélek sincs itt rajtam kívül.
Odalépek az én padom mellé, mely a legelső pad a középső sorban. A tanárok nyilván azt hitték, hogy mivel egyetlen egy, működőképes szemmel rendelkezem, a látásom nem lehet száz százalékos. Pedig ez nem igaz, ugyan olyan jól látok egy szemmel is, csupán nagyobb méreteket öltött a vakfoltom, ami nem számít komolyabb hátránynak.
Fejem hírtelen kapom a hang irányába. Sylvanias-san is itt van, röstellem, de észre sem vettem szegényt, mert szinte kapásból megrohantak az emlékek, melyet itt szereztem egy korábbi évem , pontosabban fél évem során.
- Hai! – válaszolok azonnal egy széles mosollyal az arcomon.
- Élveztem minden egyes percét - Ezen nem kell elgondolkoznom. Számomra mókás volt és reményeim szerint a diáktársaimnak is. Részben egyetértek azzal, amit állít, de nem mindenben. Még sem közlöm vele az álláspontom, az csak felesleges ellentéteket szülne, arra pedig a világon senkinek sincs szüksége. Így újfent egy hang nélkül hallgatom végig Sylvanias-sant. A helyzet felettébb érdekes a számomra, de már nem hátrálhatok meg, addig ne, míg nem tudom, hogy pontosan mi is folyik most körülöttem, hogy mi ez az egész.
- Kíváncsian várom a kérdését Sylvanias-san

Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Szophie on Vas. Okt. 06, 2013 6:45 pm

És végül még egy ismerős érkezett, nyuszi srác formájában.
- Nem. - nevettem. - Ő a petem. Állatidomár vagyok. - el is felejtettem, hogy a múltkor egyedül voltam, és egy szóval sem említettem a fiúnak, hogy van egy társam is. - Hidd el, ő nem lenne épp könnyű ellenfél. És szerencséd van, hogy nem hallotta meg, hogy gyengének nevezted. Tudod, elég sértődékeny, és tényleg elég erős ahhoz, hogy egy harapással leterítsem téged. - magyaráztam, majd az ajtó felé fordultam, melyen Jun már kopogtatott is, majd egy nő lépett elő, és egy hosszadalmas monológgal ismertette a játékot. Igen, egy játék. Újra csak felébredt bennem a versenyszellem, de mire gonosz, és legyőzhetetlen pillantásomat végighordoztam volna a többieken, el is kerültem valahová máshová. Silvy.. vagyis Silvenya.. vagy Szilva.. Silnas? Áhh, fogalmam sincs, hogy hívják! De biztosan ő tette ezt, hisz ő a játékmester. Körbe néztem, és hirtelen megijedtem, mennyire ismerős ez a hely, ahol kikötöttem. A rózsák.. Mintha illatuk a múlt varázsos meséjét idéznék, és mégis emlékeztettek a múlandóságra. Csendesen futtattam végig tekintetem a kastélyon, nem pislogva, mert attól tartottam, elég egyszer behunynom a szemem, és a csoda alább hagy. Fel pillantottam a szobámba. Vajon úgy vannak a bútorok, mint ahogy hagytam őket? Vajon ott vannak még a játékaim? Vajon belepte őket a por és pókháló? Van, aki takarítson idehaza? Mily rég is nem jártam itt. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is visszakerülök. Könnyek csorogtak végig az arcomon, emlékek kavarogtak a fejemben. Jók, és rosszak. Szép emlékek, és szörnyűségek. Egyetlen közös volt bennük: mindegyik fájdalmas volt.
Megfordultam, hogy a pad felé vegyem az irányt a virágzó fehér rózsák között. Éreztem, remegő lábaim nem bírják soká az állást. És a virágok nyíltak, ugyanúgy, mint gyermekkorom boldog nyári napjain, és ugyanúgy, mint azon a sötét napon. És most is..
Majdnem a nő ölébe vetettem magam. Éppen az utolsó pillanatban vettem észre, hogy a padomon ül. Eléggé elgondolkodtam, így történhetett mindez.
- E-Elnézést. - szipogtam. Beszélni kezdett, bár elsőre nem fogtam fel, hogy szavait hozzám intézi. Lassan fogtam fel, hogy mit is mond.
- A szüleim? - remegve mondtam ki a szavakat. Láthatom őket? Akarom látni őket? Hát persze, hogy akarom. Oly furcsa a gondolat. De vajon tényleg jó, ha feltépem a sebeket pár pillanat miatt? Fáj.. De a frissen vérző seb talán elviselhetetlenebb.
- Kérdés? De milyen fáradtság? És én.. Látni akarom őket, de.. - nem értettem. Össze voltam teljesen zavarodva.
És végül elhangzottak utolsó szavai. "Mersz, vagy nyersz."
Ez volt az, ami kizökkentett. Hisz az egész csak egy káprázat, nemde? A boszorkány mesteri varázslata, mellyel tökéletesen visszaidézett mindent, egészen az utolsó kis pillangóig. De a szüleim is csak ennyik lennének, igaz? Szimpla képek az emlékekből. Az pedig nem ugyanaz. Hisz képeket nézegethetek akármikor.  De mégis.. Ha az illatukat, és érintésüket is vissza tudja adni.. Az mégis oly boldoggá tenne. Mit tegyek? Mersz, vagy nyersz.. Ha merek, akkor nem nyerek? Vajon ha a szüleimet választom, akkor mit kapok? Nem tudhatom.. Egyet viszont biztosan megtudtam válaszolni. Méghozzá az utolsó kérdést.
- Nyerek! - ezt választottam, majd kis szünet után folytattam.  - Ha ehhez az kell, hogy merjek, akkor merni fogok, ha pedig az, hogy a kérdésére válaszoljak, akkor azt fogom tenni. Ha ezekből csak az egyik, akkor válassza azt, amelyiket akarja, ha mindkettő kell, akkor mindkettőt teljesítem. - Mindig is eltökélt voltam, ha játékokról volt szó. És ezen a csodás helyen, honnan származtam, és hol sok-sok elmenőm élt, valahogy még egyértelműbbnek tűnt, hogy nemesi énem a nyerésre született. Elmosolyodtam. Visszapasszoltam a választást. Tegyen, amit jónak lát. Felőlem a keményebb kihívást is a nyakamba sózhatja, helyt fogok állni, hogy nyerjek.
És hogy a nyerés mit jelentett? Kérdést, vagy keresést? A kérdés mit tartalmaz? Azt már csak ő tudhatja. Egy biztos, a célom kitűztem, és minden eszközzel azon fogok lenni, hogy elérjem. Nem lépek vissza, még ha emlékekkel gyötör meg, akkor sem.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Noxy on Hétf. Okt. 07, 2013 7:42 pm

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Határidő: Október 14.

Ezzel mindannyian kiválasztottatok egy típust, így Sílvanias az első próba első köre elé állít titeket. Egy játékos próbája addig tart, amíg át nem viszi azt, vagy elbukik. Aki már eljut az ötödikig, és sikeresen teljesítette, de a többiek még nem, akkor addig pihenhet.


Jun (mer):
- Akkor mersz. - suttogta Sylvanias, azzal egy zöld lángban el is tűnik, pillanatok alatt. Te meg, amint belépsz a cukrászdába, minden hirtelen néhány árnyalattal sötétebb lesz. Az asztalnál három sötét, vörös szemű alak ült egymással szemben. Mindhármukben felismered Anatole-t, Snowcatet és Jay-t, mármint az egyikük azoknak, akikkel eddigi játékaid során találkoztál. A három srác Oda se bagóznak rád, még csak fel se fognak figyelni arra, ha meg is szólalsz. Anatole, a hármas fogat vezére ijesztő visszhangzó hanggal beszél Jayhez és Snowcathez.
- Mit gondoltok? Nem lenne jobb inkább azt a kis szánalmas vakarcsot megölni? Jobban járna az egész Aincrad, ha megdöglene!
- Minek megölni, mikor kínozhatjuk is? - vetette fel a kérdést Snowcat ugyanolyan hanggal, mint Anatolé. - Jó lenne először megerőszakolni, de előtte vagy közben jól megkínozni. Esetleg benne lehetnétek ti is, hiszen gruppenben lenne ám az igazi élvezet.
Először nem érted miről beszélgetnek. Ha kérdezősködsz, akkor is úgy tennének, mintha levegő lennél. De Ja Vu érzés, nemde?
- Ugyan már Snowcat... minek erőszakolnád meg? Hiszen ő egy fiú igaából! És te meg "channak" is hívod azok után! - csapott az asztalra Jay. - Szánalmas kis féreg szándékosan játsza nekünk az agyát, és azt hiszi, hogy ő mindenki istennője, meg mi ez a duma, hogy az én lelkiismeretem! Inkább púp a hátamon! Simán végjuk apró darabokra, és kész!
- Ugyan már, Snowcatnek ez nem is lenne probléma, hiszen egyszer már megcsókolt valakit, aki állítólag nem is lány volt igazából, ugye, cicusfiú? Persze, kivéve, ha buzi az illető, de a kis féreg nem hiszem, hogy az lenne. - Anatole ravaszul elvigyorodik. - Azon csodálkozom, miért nem erőszakoltad meg. Egy lánynak álcázott fiú legnagyobb szégyene az, ha megerőszakolják abban a hitben, hogy tényleg lány. Ha játszani akarja magát saját, önző céljaiért, akkor tegye, de megkapja ezt a büntetést Snowcattől, mi meg majd lefogjuk Junt, és vagdossuk egy kicsit, amíg a pajtink nem végez.
- Előbb inkább nektek dobnám oda, hogy azt csináljatok vele, amit akartok. Végül is a legnagyobb és legvégsőbb kín, ha egy ártatlan kisfiúcska elveszti az ártatlanságát. - Snowcat felröhög gonoszul, és vele együtt Anat és Jay is.
A három fiú, akikkel oly könnyen összebarátkoztál, akikben megbíznál, ellened fordulnak. És a legszomorúbb, hogy eme terveléseket hallottad mindvégig úgy, mintha csak egy szellem lennél ott. Mégis mihez kezdesz most?

Szophie (mer):
- Csak az egyiket választhatod! - mondja szigorúan Sylvanias. - Vagy mersz, vagy nyersz! És mivel úgyis látni akarod a szüleidet, akkor maradunk a mersznél. Indulj akkor a kertbe.
Ezzel felgyullad zöld lángba borulva, és eltűnik pillanatok alatt, az út pedig a kert belsejéhez földből kiemelkedő ledes lámpák mutatják az utat. Nem furcsa, hogy aszott, halott kezek fogják ezeket a tárgyakat?
Elindulsz a kert belsejébe, ám ahogy sietsz befelé, úgy érzed, mintha órákig menetelnél az ösvényen, mely egyre sötétebbé válik, a gyönyörű virágok helyét tüskés gyökerek és indák veszik át, a gyönyörű zöldből sárgává fonnyagó bokrok árnyékaiból vöröslő szemek pislognak rád. Mintha csáprágós hangot adnának ki.
Végül eljutsz egy sötét tisztásra, aminek egyetlen pontján, egy hatalmas pókháló-lakon volt világos. Hogy mitől, jó kérdés.
A szüleid hálóba burkolva lógnak a háló-lakról, és nem tűnik úgy, mintha élnének. Fentről egy hatalmas fekete özvegy figyelte halott szüleidet, ám mikor megérkeztél, az összes vöröslő szeme rád vetődik.

Spoiler:
- Megjött a kis hercegnő! A szüleid olyan fonnyadtak, hogy a fél csáprágómra se lenne elég! Különben is halottak. Halottaknak meg nincs jó ízük. Viszont a testvéred igazán zamatos!
Föntről a pók mellé alácsügg egy újabb hálóburok, ámbár azon sokkal több minden kivehető volt, mint a szüleidén. Látod, hogy a testvéred él és virul, de kínlódik a fájdalomtól és a bénító méregtől, amit a pók belé mart. Néhány végtagja hiányzik is, úgy ömlik belőle a vér.
- Most, hogy itt vagy, legalább a bátyádnak lesz társasága, amíg elevenen el nem fogyasztlak titeket. - sziszegte ismét a pók, aztán aláereszkedik. Kecsesen, mégis lendülettel ért földet, és most feléd tart, hogy beteljesítse fenyegetését. Mit teszel?

Bacchus (mer):
- No-no, nem velem kell kiállnod! - mosolyodik el Sylvanias. - Az ellenfeled olyasvalaki lesz, aki olyan közel áll hozzád. Csak akkor juthatsz tovább, ha legyőzöd őt.
Azzal zöld lángok keretében eltűnik, és a helyszín sötétebbé válik. Ahol Sylvanias állt, most ott egy vörös szemű ember nézett veled farkasszemet. Rögtön felismered az édesanyádat.
- Mégis hogy képzelted?! - fakad ki az édesanyád. - Hát ezért szültelek? Hát ezért etettelek? Hát ezért neveltelek? Meg nem mondtam neked ezerszer, hogy soha többé nem űzheted ezt a veszélyes sportot?! Hálátlan kis fattyú! És még az öcsédet is belerángattad az egészbe! Mi lesz utána? Elveszed tőlem még a húgodat is? Elvetted az öcséd gyerekkorát, de a húgodét nem fogom engedni!
Kezében megjelenik egy hatalmas lándzsa, és azzal neked is ront. Csak a te lélekjeleneteden múlik, hogy ezt az ütközést meg. Szóval ha nyerni akarsz, le kell győznöd a saját édesanyádat, de hát ez nem lesz könnyű mulatság.

Jin (nyer):
- Szóval nyernél. - sóhajtotta Sylvanias. - A "nyersz" témák nem mindig olyan izgalmasak, ám azért mégis hasonlóak a "merszekhez". Akkor lássuk a kérdést.
Sylvanias mellett megjelenik a tanárod, aki olyan pofát vág, mint aki vallatni akarna téged. Olyan szigorúan szúrja beléd a vöröslő tekintetét, mintha ezzel akarna megölni téged. Hogy hogy került ide, hamarosan megtudod.
- A tanár úr mesélte nekem, hogy félig-meddig olyan pocsék vagy, hogy az már nagyobb bűn a halálnál is. De azt hallotta, hogy igazából egy zseni vagy, csak játszod magad az osztálytársaid, és barátaid mellett, mert félsz, hogy ha tudják, hogy egy lángész vagy, akkor meg fog vetni téged emiatt az ifjú társadalom. Ámde mi van, ha lesz egy olyan dolgozat, amikor el kell döntened, hogy melyik a fontosabb, ez meg olyan dolgozat, aminél ha csak pár hibát is elvétsz, akkor megbukhatsz, és ennek a nyoma életed végéig ott fog maradni. Vagy tönkreteszed a jövődet a kis csalásoddal, és megtartod a barátaidat, vagy pedig ezt az egyet hibátlanul megcsinálod, de viszont elveszíted a barátaidat. Szóval akkor... melyik a fontosabb? A jövőd vagy a barátaid? A csalás vagy az igazság?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Jun on Csüt. Okt. 10, 2013 3:25 pm

- persze, hogy merek. - tapadtam az ablakra - most már bemehetek? - kérdeztem a nőtől de válasz nem jött. Eltűnt. Nem igazán foglalkoztam vele, egy vállrándítással el is intéztem a dolgot, remélem nem probléma neki ha kieszem a vagyonából. Gyorsan megragadom a kilincset és belököm lágyan az ajtót, a felrögzített csengettyű hangja pont olyan kellemesen szólt mint ahogyan az emlékeimben is szokott. Végignéztem az üzleten mintha sokkal sötétebb lenne mint szokott lenni... talán megint elrontott valamit az egyik cukrászlány... vagy az is lehet zárva van. Az megmagyarázná miért üres az üzlet és a sötétséget is. Tettem pár lépést közben végigsimítottam a kezem a hófehér asztalokon. Egyszer csak hangokra lettem figyelmes, ismerős férfi hang, a szoba túlsó felében az egyik asztalnál három alak társalog. A sötétség ellenére is tisztán látni kik azok. Anatole-senpai, vele szemben pedig Jay és nekem pedig háttal van Snowcat. Milyen régen találkoztunk utoljára. Főleg Jay-jel... Sok szép emlék eszembe jut mindhármukról. Az első Aincradi onsen élmény, a különös városka és a vadászkalandjaim.
- Héé! Sziasztok! - kezdtem el integetni nekik hangosan odakiáltva nekik. Azonban úgy tűnik nem hallották, ismét megpróbálkoztam vele. - Jay, Snowcat, Anat Sziasztok! - még hangosabban. De rám sem bagóztak. Hát nincs mit tenni, karba tett kézzel sétáltam az asztal felé. Közeledve feltűnt, hogy mennyi hasonlóság van közöttük, mindegyiküknek vörös szeme van. Különös, biztos voltam benne, hogy zöldes színű szeme volt Anatnak. Mindegy tévedni emberi dolog. Széles mosollyal az arcommal léptem az asztalhoz ép köszönni akartam amikor meghallottam, hogy a hősies senpai éppen valakinek a megöléséről beszél a másik két báránykához. Tágra nyílt szemekkel néztem magam elé. Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok a szájából hallani, főleg azok után, hogy őt egy békés és kedves embernek ismertem meg. Majd a kis Snowcat szólalt fel, enyhe szadista ötlettel állva elő. De ami még inkább kiverte nálam a biztosítékot a megerőszakolás volt. Nem hagyhattam szó nélkül.
- Hé! Ti hárman mégis miről beszéltek?! Anat-nak barátnője van, és Jaynek is! - kiáltottam a gyerekre. De úgy tűnik szavaim üres fülekre találtak. Végre Jay is felszólalt, kicsit kezdtem megnyugodni végre valaki aki nem változott semmit. Vagyis ezt gondoltam egészen addig amíg magamra nem ismertem. Nem hiszem, hogy sokan lennének Aincradban akik fiúk de lánynak tűnnek, na meg persze ennek a háromnak az ismerőse is. Kirázott a hideg, hogy milyen nyugodtsággal képes volt olyan dolgokat mondani mint a feldarabolás.
- Srá..srácok... ugye... ez most csak valami rossz vicc... igaz? - dadogtam össze vissza. Nem tudtam elhinni, amit hallok. A megbecstelenítésemet pedig már nem tudtam hallgatni tovább.
- HÉ! FEJEZZÉTEK BE! EZ NEM VICCES! - csaptam az asztalra mire mindhárman felnevettek. Ez nagyon felidegesített, magamon kívül cselekedtem amikor egy könnyed mozdulattal ráborítottam az asztalt Snowcatre. - AZT MONDTAM HAGYJÁTOK ABBA! - kiáltottam fel ismét, - Ti csak valami rossz klónok vagytok! Tudom ám! Hallottam olyan lényről ami képes felvenni mások alakját!. - okoskodtam próbáltam megfelelő magyarázatot találni a történtekre. Habár még ha ez igaz is, majd összeszorult a szívem amikor az egyik társamra borítottam egy asztalt. Reménykedtem benne, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy észhez térjenek és ne kelljen agresszívabban hozzájuk vágnom még egy két széket is.

//Tágra nyílt szemekkel olvastam xD Hát erre tényleg nem számítottam xD //

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Okt. 16, 2013 6:02 pm

A választásom nem fogom megváltoztatni. Szerintem nem is lehet. Nem mindenki van oda az izgalmas dolgokért. Persze néha nem árt, de azért túlzásba sem kellene vinni, mert az könnyen árthat az ember egészségének és persze másnak is. Én személy szerint megvagyok mindenféle izgalom nélkül is, nyugalomban.
Kíváncsian várom Sylvanias-san kérdését, de hirtelen megjelenik az egyik tanárom az iskolából. Mimikája arról árulkodik, hogy nem vicceket fogunk mesélgetni egymásnak, mint régen. A máskor oly szellemes tanár, most szigorú tekintettel mered rám, de én csak visszamosolygok rá, hátha megenyhül, bár kétlem, hogy elérnék ekkora változást egy ilyen csekélységgel. Azonban nem ő szólal meg, hanem Sylvanias-san és elég érdekes dolgokat mond nekem. Durva szavai leperegnek rólam, nem veszem fel az ilyesmiket. Nem volt még rá példa és nem most kezdem el. A kis monológot tovább hallgatva sem érzek haragot, dühöt vagy megvetést. Ez csak egy játék, nem fogom túlreagálni, a kérdés ellenben érdekes.  Nem gondoltam volna, hogy a családot és a barátokat is belekeverik ebbe az egészbe. A legjobb tudomásom szerint senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy én magam hogyan oldom meg a feladatokat, írom meg a dolgozatokat. Ez csak és kizárólag rajtam múlik. Nem értem, hogy miért ilyesmivel hozakodnak elő, de nem tagadom meg a válaszadást. Ha már belementem ebbe, akkor végig is játszom, nem szállok ki egy kis kellemetlenség miatt. Akkor kezdjük is az elején:
- Az ember furcsa teremtés Sylvanias-san. Ha egy közösségből egy ember kitűnik, abból szinte mindig baj lesz. A tehetséges ember barátaiból rivális lesz. Megpróbálják utolérni, „legyőzni” őt, és mikor rájönnek, hogy ők sokkal nagyobb erőfeszítések árán sem tudják megtenni azt, amit ő minden nehézség nélkül megtesz, haraggal vegyült irigység lesz úrrá rajtuk. Tíz emberből, ha egy tehetséges, hat biztosan így jár. A féltékenység minden emberben ott él, de nem mindenki tudja ezt normálisan kezelni…  Nem hinném, hogy bűn lenne az amit teszek, hogy inkább velük nevetek, mintsem fentről nézzek le rájuk gyűlölködő tekinteteket látva.  – ezzel válaszoltam is a az első felére. Én így gondolom, lehet téves a gondolatmenetem, sokan nem értenek egyet vele, mégis maradok ennél, így folytatom.
- A jövő nincs előre megírva. Számtalan lehetőségem van ebben a rövidke életben is. Barátból viszont jóval kevesebb. Egy lehetőséget elszalasztok, de sok barátot megtartok. A családom pedig megértő, szerintük is úgy a helyes, ha én magam döntök a jövőmről… Épp elégszer bélyegeztek már meg, emiatt a vacak miatt – tapintom meg a szemfedőmet, mely sérült szememet takarja.
- Egy rosszul megírt, fontos dolgozat miatti hercehurca nekem már piskóta – húzom ki magam, ez az én álláspontom, mondjon bárki bármit is.  
- A válaszom tehát: a barátaim. Én a jelenben élek, velük és nem áldozom fel őket holmi bizonytalan jövő kedvéért – ezzel teljesen megválaszoltam a kérdésem. Büszkén állom mindkettejük tekintetét, különösen a szigorú tanáromét. Nem érzem úgy, hogy rosszul cselekednék, sőt pont ellenkezőleg. Minden embernek más a fontos és azzal igyekszik foglalkozni, megvédeni. Fogalmam sincs, hogy hogyan megy ez a játék, így kétséges, hogy a válaszom megfelelő-e a feltett kérdésre. Ez azonban hamar kiderül… érdeklődve pillantok az előttem lévő személyekre, kíváncsian várom a véleményüket.

Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Bacchus on Csüt. Okt. 17, 2013 9:49 pm

// Bacchusnak bátyja van Razz

Sylvanias meghátrálása vigyorra fakasztott. Szavai semmisek és üresek voltak. Azonban a megjelenő édesanyám látványától máris beugrott az iskolapad és görnyedés. Sose volt rossz kapcsolatunk, de tudom, nem szerette, ha éppen nem tanulok. Ki is fakadt azonnal.
- De anya! - vágtam szavába, ő azonban, csak mondta és mondta - Nem! Tudod jól, hogy jó vagyok benne, ebben nem állíthatsz meg, a füzetek és az a sok magolás meg herce-hurca nem nekem való, tudod ezt te - próbáltam félbeszakítani, de talán nem is figyelt válaszomra - Anya! Ne mondj ilyet rám! - próbáltam szavába vágni - Hugicám hozzád költözött, te vitted el tőlünk. Ahogyan apát is. Beteg volt, nem elhagynod kellett volna, hanem vele maradnod. Lehet ez, okozta, de lehet nem. Nekem ugrott egy lándzsával és rám támadt. Próbáltam kitérni támadásai elől, odakint pontosan tudom, mi lenne az eredménye egy ilyen küzdelemnek, az a srác is azért halt meg, mert eljárt az öklöm. Ameddig csak lehet kerülgetnem, kell támadásait. Szinte csak hadonászik a fegyverrel, nem igazán tűnik veszélyesnek, de kitudja. Felbőszült anyukák végtelen erősek lehetnek. Azonban, én erősebb vagyok nála. Egy újabb kitérést kíséreltem meg a lándzsa hegye elől és próbáltam csitítani édesanyám haragját, amit nem ellenem táplált, hanem azért mert szerinte túl középpontba kerültem és ő sose szerette, ha nincs minden az irányítása alatt, ha nem ő van középpontban. Sokat beszélt arról hogyan jött össze apával, és hogy előtte milyen lány volt, amikor még fiatalvolt szép és ereje, egészsége is jól szolgált. Megértem apa miért jött össze vele, azonban megtanulhatná átadni a staféta botot. Főleg azért, mert vezető is lettem az alvilágban egy kisfőnök. Erről is tud dolgokat, de keveset. Szerencsére. - Anya ennek nem lenne sok értelme, ezt te is tudod. Te nem létezel itt, te odakint élsz hugival és bátyóval. Én vagyok ide bezárva, mert kíváncsi voltam és te nem. Kérlek anya, nyugodj meg - próbáltam végre csitítani - ez nem old meg mindent és a fő probléma, hogy le kell győzzelek és az idő sürget. Add fel, tudod jól nem nyerhetsz ellenem. A tizenegyedik tetoválást akadályozta meg az, hogy bekerültem ide, de ez a korlátozás nem örök érvényű, tudod jól, elmondtam százszor már, nekem ez fontos, nem csak a hírnév miatt. Tudod a pénzt is ti kapjátok, engem ez a pénz nem érdekel. Be akarom bizonyítani, hogy veretlen tudok lenni húsz bajnokságon. És ezt akarom érvényesíteni – fejeztem be mondandóm és sóhajtottam egy nagyot. Merek vagy nyerek, egyértelműen merek. Azzal támadás sorozatot indítottam anyám ellen. Ha szúrt igyekeztem elhajolni előle és pusztaököllel ütni, az arcát. Kirúgni a térdét, és mihamarabb mozgásképtelenné tenni. Furcsa érzéssel töltött el, de meg kellett tegyem, ez Sylvanias műve volt és mihamarabb akartam inkább látni az ő csábos formáját, de hogy mitől tűnik olyan csinosnak, azt nem tudnám kinyögni, hisz van futtatónk is odakint és láttam már szebbet az örömlányaink közül, csak akkor még nem engedtek oda a főnökék, mert, hogy kiskorú vagyok.. persze-persze, csak le akarták aratni maguknak a babérokat. Az álszentek. – Anya sajnálom, hogy bántanom kell téged, de te odakint vagy, így nem félek tőled – azzal még próbáltam ütéseket bevinni neki.


_________________
Infók:

2014.11.25-től fegyver csere +12 erő (+3 erő, +3 gyorsaság) helyett.



Malcolm Brown: #00FFFF, Xen: #FFFF00, Fraggy Gom: #999999
Színem: #FF7733 | Beszédem színe: #FF0000

Bacchus
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 322
Join date : 2013. Jul. 30.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1003/1500  (1003/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Szophie on Vas. Okt. 27, 2013 1:08 pm

- Hjajj.. Nem azt mondtam, hogy mindegyiket akarom, csak azt, hogy az sem lenne akadály ahhoz, hogy nyerjek, és hogy válassz te, mert akármit képes vagyok kiállni. - sóhajtottam, de csak halkan, az orrom alatt. Szóval ő a szüleimet választotta.. Ezzel eltűnt, én meg ott maradtam egyedül, a szüleimmel kapcsolatos gondolataimmal. Már átkoztam az Istent, hogy rá hagytam a döntést. Lehet, hogy mégsem akarok újra találkozni velük, mert azzal csak régi sebeket tépnék fel újra. Nem mintha nem fájnának most is, de legalább már elviselhetően. Így viszont talán újra a kínok közé vetem magam. Talán.. De az is lehet, hogy nem. Még az is lehet, hogy megbékélek a helyzetemmel, és egész egyszerűen boldogabban folytatom majd az életem. Ha tudok velük utoljára beszélni, elbúcsúzni, még akkor is, ha csak programokról van szó, illúziókról, talán akkor is megnyugodhatok. Hisz az ember valami ilyesmit vár az utolsó találkozástól, nem?
Elmosódott emlékek törnek fel. Értük mondott imák, szenvedés, keserves könnyek. De azóta felnőttem. Tudni akarom, hogy kibírom-e a látványukat. Tudni akarom, hogy elég erős vagyok-e ahhoz, hogy túllépjek a tragédiájukon. El kell engednem őket.. És ehhez nincs másra szükségem csak erre az utolsó beszélgetésre, a búcsúra, és hogy engedjenek utamra. Én nem tudom elengedni őket, de ha ők elengednek engem, az más. Nekik hiszek. És ha kibírom kiborulás nélkül a látványukat, az azt fogja jelenteni, hogy valamelyest felnőttem, és képes vagyok szembenézni a problémákkal. Persze azt nem jelenti, hogy nem fog többé fájni..
Elindultam a kijelölt úton, mit sem törődve a földből kiálló kezekkel. Igazból abban a lelki állapotban fel sem tűnt a változás.
És mentem.. és mentem.. és mentem.. És közben annyira a gondolataimba feledkeztem, hogy észre sem vettem, hogy az a hely, ahol járok már nem az én gyönyörűséges kertem, nem is a pompás udvarunk. Nem, kiszáradt bokrokkal tarkított, ronda, félelmetes helyen tértem magamhoz gondolataim kábulatából. Teljesen össze voltam zavarodva.. Mégis hol? És mi?
Nem láttam mást, csak magam előtt egy hatalmas pókhálót, ami egy pillanatig szinte fel sem tűnt, aztán azt hittem, csak én képzelem oda. Végül rájöttem, hogy nem az elmém játszadozik velem, tényleg az történt, ami, és az ott tényleg egy hatalmas háló. És benne rángatózik..
Hát nem ilyen viszontlátásra számítottam. Szinte még fel sem fogtam, hogy az összeaszott testek kikhez tartoznak, amikor hirtelen nyolc vöröslő íriszt véltem magam felett látni, melyhez szőrös, ocsmány test, és nyolc láb tartozott. Kedvem lett volna felsikítani, de nem tettem. Nem, mert még ahhoz is túlságosan féltem, hogy félelmet mutassak. Megszólalt.. Egy beszélő pók? Csak két szót fogott fel akkor az agyam. A szüleim.. halottak..
Újra. Ránéztem a hálóval körbetekert testekre. A bőr szárazon, vékonyan tapadt kiálló csontjaikra, szemeik élettelenül, kifejezéstelenül meredtek maguk elé. A koporsóban is.. Nem! Ez csak illúzió! Hiszen a krematóriumban.. Szóval nekik nincs is már testük. Aztán még egy szó megragadta a figyelmemet. A bátyám. Felemeltem felhős tekintetemet.
- Nii-san! - kiáltottam. Nem! Nem! Nem! Reszkettem félelmemben. Reszkettem az undortól. Reszkettem a szívemből eredő keserves fájdalomtól. - Vedd le róla az undorító lábaidat! - kiáltottam kétségbeesetten. Erre el kezdett ereszkedni. Egyre lejjebb, és lejjebb. Lábaim földbe gyökereztek. Képtelen voltam elmozdulni, ahogy egyre közelebb, és közelebb ért.
- Ez csak egy álom. Ez nem valóság. Otthon van biztonságban. - szűrtem a fogaim közül magamnak. - Ők nincsenek itt. - remegtem, rettegtem. Viszont még ha tudtam is, képtelen voltam felfogni, hogy ők nem igaziak, csak árnyképek. Illúziók.. Képtelen voltam otthagyni őket, és elfutni. De a megmentésükre sem voltam képes. Mit tegyek?
Valami felötlött bennem, az agyamban. Lassan a késemre csúszott a kezem, és megszorítottam fa markolatát. Megnyugtató volt, ahogy a tenyerembe simult. Vezér már rég végzett volna ezzel a pókkal, és megmentett volna engem. Most, hogy ő nincs velem, nekem kell cselekedni. A farkas az én lelkem egy része. Ha ő képes rá, az azt jelenti, hogy én is képes vagyok, ha nagyon akarom. Behunytam a szemem, és vártam. Hallgattam a pók csendes lépteit. Majd mikor már elég közel volt, kinyitottam a szemem, és ádáz rohamot indítottam a szőrös izé ellen. A szemét akartam megszúrni. Mind a nyolcat. Persze közben vigyázva arra, hogy ne érjek hozzá a kezemmel, és ő se hozzám, csak a kés érintkezzen vele - amit ezek után ki kell majd dobnom. Nem fogok pókos késhez többet hozzá nyúlni..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Noxy on Kedd. Okt. 29, 2013 1:36 pm

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Határidő: November 7.


Jun (mer):
Hiába szólítod őket, hiába kiabálsz, nem hallanak téged. Az asztalfelborítós kísérleted is kudarcba fullad, mert átesel az asztalon keresztül. Rájössz, hogy ebben a szituációban te csak egy szellem vagy, aki meg se tud érinteni dolgokat, még csak nem is hallanak. A három vörösszemű srác semmiről semmit sem sejtve tovább nevetgéltek, majd egyszer csak megszólal Jay.
- Hé srácok! Tulajdonképpen a megerőszakolás nem lenne túl nagy büntetés Jun számára. Hiszen van itt nálunk valaki, aki még sokkal fontosabb az életében!
- Tényleg! - csillan fel Anatole szeme. - Snowcat! Hozd ide a jómadárkát!
- Igenis! - tiszteleg Snowcat, és már rohant is. Alig prá másodperc múlva Snowcat vissza is tér egy nagyobb tárgyat vonszolva maga után. A tárgy egy nagy zsák volt, és benne mozgott valami kétségbeesett vergődéssel. Meg is tudod, mi van benne: Snowcat, mikor odaér a társaihoz, kinyitja a zsákot, majd kigurítja szeretett mostohaapádat, akinek kezét-lábát lekötözték szado-mazó holmikkal, és egy golyós szájpecket is ráraktak. Teljesen meztelen, és látszik, hogy fogsága alatt nem egyszer jól megverték, vagy meggyalázták igen más módszerrel. Az arcán félelem ül ki, mikor végignéz a három fogva tartóján. Snowcat elővett egy pórázt, amit a nyakára kötött, és úgy cibálja Jayhez és Anathoz.
- Gyerünk, Blöki! Itt a gazdi! Tessék Anat!
- Hogy van az én kis kutyusom? - kérdezi negédes mosollyal Anat, s végigsimít az apád haján. Az rémült vergődéssel díjazta az érintést.
Jay és Snowcat aljasul felnevetnek, mikor Anat hasra fordítja az apádat, és egy szöges korbáccsal vagy háromszor a fenekére csap.

- Csak ennyit kapsz egyelőre. - mondja a srác. - Ha elkapjuk a nevelt fiadat, végigfogja nézni, amint párszor megadjuk neked a törődést. Akkor majd kapsz még bőven. Bizony, ez lett az ára annak, hogy az a kis gnóm játssza a kis undorító szerepeit és mindenkit olyan aljasul átver. Saját hozzátartozói fognak megfizetni a sunnyogásaiért. Hogy miért is csinálja ezt az egészet? Mert egy lélek-szadista. Mi pedig teszünk róla, hogy megtudja, milyen érzés, ha a hóhért akasztják. De attól még nem tagadom meg a cimboráktól a még friss húst, ugye srácok?
Snowcat és Jay kapzsin összedörzsölik kezeiket. Itt vanami nagyon rossz fog történni. Valami csak tudsz még tenni, hogy megmentsd a nevelőapádat, akinek semmi köze nincs az egészhez.

Szophie (mer) /Szophie, ha nem olvastad el elég figyelmesen a két kör előtti posztomat, akkor most szólok neked, hogy nincs meg a fegyvered. Very Happy/:
A fekete özvegy nem megy tovább a közeledbe, csak vigyorgó csáprágókkal figyeli, ahogy próbálsz szembeszegülni vele. Szinte könyökölve élvezi a műsorodat.
- Nocsak, valaki csak felbátorodott - többnyire. A bátorság nem csak abból áll, hogy egyszer szembe nézel a félelmeddel. A bátor embereknek nem csak szembe kell szállniuk, hanem merniük is. Te meg még így sem mersz. Túl gyáva vagy te ahhoz, hogy akár hozzám is érj. De lássuk, hogy a családtagjaidhoz mennyire mersz odanyúlni.
A pókháló-gubók húsevő növény módjára szétnyílnak, és az aszott szüleid, valamint a kiszáradt testvéred puhán lábra érnek a földre. Vöröslő szemeikkel feléd pillantanak, és kezeiket felemelik. Lassú, visszhangzó nyöszörgéssel zombikként lépkednek feléd, hogy megtegyék azt, amit a fekete özvegy akar tőlük: végezni veled. Szembe kell szállnod velük.

Bacchus - 1. próba teljesítve, átlépett a 2. próbára:
Anyád nagyon elszántan ütlegel téged, szinte majdnem minden találata betalál. HP szinted még így is keveset csökkent, de ha túl sokáig itt tekegóriázol vele, egy idő múlva KO-ra üt ki.
- Ne merészelj ellenkezni az anyáddal! - kiált a nő, és ad neked egy olyan jobb horgot, amilyet még soha nem láttál egy nőtől.
Végül is nincs más választásod, a győzelem érdekében mégis szembeszállsz a szülőddel. Furcsa módon elég volt egyet bemosnod az anyádnak, az meg hörgő nyögéssel oldalára dől, és széttárt végtagokkal feküdt ki a földre.
Egyszer csak megpillantod Sylvaniast, amint dojo végében elégedetten tapsolt neked.

- Bravó, bravó. Mindig is sejtettem, hogy te még az anyáddal is szembeszállnál azért, amit szeretsz csinálni. Ezt szeretem én egy férfiban. Egy ilyen jó férfi legyen határozott és kemény. Sokra viszed még a végén. - Csettint egyet, és a kifeküdt édesanyád pixelekre robban. A helyszín ugyanabban a pillanatban megváltozik: egy öt éveseknek való, színes (legalábbis majdnem rózsaszínes) területen találod magad.

Sylvanias ezúttal egy rózsaszín és fekete bodros balerinaruhában és tündérszárnyakkal röpköd előtted.
- Hát nem csodálatos a képzeletbeli világ? A legtöbb ember szívesebben élne ilyen békés helyen! Te szereted a durva világot, de őszintén szólva néha neked sem árt néha egy kis lazulás... és türelem. Szóval mit mondasz? Mennyire vagy kemény egy ilyen helyhez öt percig?
Mersz, vagy nyersz?

Jin - 1. próba teljesítve, átlépett a 2. próbára:
- Szóval fontosabbak a barátaid, mint az, hogy meg ne bukjál egy olyan vizsgán, ami egész életedre szól? - kérdezte Sylvanias. - Ha továbbra is fel akarsz vágni a haverok előtt, és ezzel később hosszú távon tönkretenni a családodat, akármit is hisznek erről az elvről, akkor...
A tanárod brutális ordítással neked akar támadni a vonalzójával, mikor Sylvanias csettint egyet, és a férfi hirtelen kámforrá válik pixeldarabok kíséretével. Sylvanias dicsérően, szinte büszkén néz rád.
- Te aztán fiú vagy a lábán! Pont az ilyen fiúcskákat szeretem, akiket ilyen lázadók és a saját dürögéseik fontosabbak a társadalmi elvárásoknál. Akkor léphetünk is a második szintre!

Egy pillanat alatt ott találod magad egy csodálatos, egzotikus tengerparti területen, egy pálmafás teraszon. Egy szalmás körasztalnál ülsz, előtted kókusztej, kaviár és gyümölcsöstál. Ott ül veled szemben Sylvanias lenge fekete nyári ruhában, papucsban és szalmakalappal a vörös üstökén.
- Gyönyörű ez a hely! Te is szívesen itt töltenéd az idődet azzal, aki fontos a számodra? Mondd csak, van neked kedveskéd?
Várja a válaszodat, amit meg is kap hála a hipnotikus bájainak, aztán elégedetten bólint.
- Biztos vagyok benne, hogy jól fogod érezni magad vele, ha akarod.
Mersz vagy nyersz?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Szophie on Kedd. Okt. 29, 2013 5:18 pm

/Ohh.. azt hittem, a késem nálam maradt.. hát ez így szívás..Sad /

Pók úr beszélt, beszélt.. de.. meg kell hagyjam, igazat beszélt. Persze sosem hittem volna, hogy valaha is hallgatni fogok egy pókra. Sőt, őszintén arra sem gondoltam eddig, hogy egy pók fog hozzám beszélni. Ezeket az állatokat csak holtan szeretem látni, messze tőlem.. És persze én aztán hozzájuk nem érek. Biztos, hogy nem! Valaki majd megöli nekem.. Van épp elég szolgálóm odahaza, itt is vannak bábjaim, meg ugye itt van nekem Vezér. Semmiség lenn elbánni ezekkel a fenevadakkal úgy, hogy még csak rájuk se kelljen néznem. Semmiség lenne.. ha nem egyedül lennék, teljes felszerelés híján. Ez szörnyű pech.. De nyerni fogok, nem érdekel, mibe kerül!
Persze, hogy gyáva vagyok ahhoz, hogy hozzá nyúljak egy szőrös izéhez.. Persze, hogy legszívesebben rá se néznék. Undorító, félelmetes.. mit mondhatnák még erre?
-"De lássuk, hogy a családtagjaidhoz mennyire mersz odanyúlni."
- He? - vontam fel a szemöldökömet. Ezt nem értettem. Másszak fel a hálóba hozzájuk, vagy mi? Aztán nem is kellett sok várnom, megtudtam, hogy mit ért ez alatt. Leereszkedtek a családtagjaim, kibogozta őket a hálóból, és talpon maradtak. Üres tekintetüket rám emelték. Furcsa volt anyámat, és bátyámat vöröslő írisszel látni. Tudniillik a vörös szemem apámtól örököltem. Rajta egyáltalán nem volt különös a dolog, hisz mindig is ilyen volt. Furcsa családi dolog volt ez is, az egyik közös vonásunk apámmal. Viszont emlékeimben az a pokol vörös tekintet mindig csalfán, vigyorgóan, és szeretettel telve nézett le rám. Huncutságot rejtett folyton, és annál jobban semmi sem tükrözte jobban a játék örömét. Most viszont üresen, élettelenül meredt maga elé. Édesapám volt az, akit a legeslegjobban szerettem mindig is. Nagyon közel álltunk egymáshoz, mindig különleges helyet foglaltam el a szemében, mint az ő egyetlen pici lánya. És amikor látta rajtam az érdeklődést a vállalataink irányítása iránt, akkor egyenesen repdesett az örömtől. Bátyámmal is bensőséges kapcsolatot ápolt, hisz a fiával sok mindenben jobban egyet értett, ugyanazok a dolgok érdekelték őket. De a bátyám mégsem az ő kis hercegnője volt. Az csak én lehettem. És Nii-san mindig is orvos akart lenni. A vállalatok mit sem foglalkoztatták őt.
Édesanyám mindig kedves barna íriszei most vörösen izzottak. Most igazán hasonlítottunk egymásra, hisz szememen, és orromon kívül szinte mindenem rá hasonlított. Ő volt a rövidebb hajú, öregebb én.. egy kicsit összeaszottan. Nem volt jó így látni a szeretteimet. Ahogy a bőr ráfeszült arccsontjukra, állkapcsukra. Kinyújtott kezeiken hófehér volt a vékonyka bőr, és szinte biztosra vettem, hogy a testük jéghideg. Furcsa nyögésekkel indultak meg felém. Most velük kell harcoljak? Hát.. inkább, mint a pókkal. A zombi családom még mindig jobb. Bár ezekhez az aszott testekhez sem szívesen érek hozzá. Na de, akkor csapjunk bele a lecsóba! Ezek úgyis csak technikai valamik, közük sincs az igazi rokonaimhoz..
Még jó, hogy sok pontom van gyorsaságon. Egy zombi mondjuk amúgy is elég lassúcska. Körülnéztem, hogy valami használhatót találjak. Az egyik kiszáradt, vékonyka bokorhoz léptem, és súlyemelésemmel felemeltem, majd a csalásomhoz vágtam.. "Ez ám a hisztis gyerek" - mondták egykor vala, amikor ugyanezt tettem, csak akkor a játékommal. :roll:Miközben a fa elterelte a figyelmüket, elbújtam lopakodás jártasságomnak köszönhetően az egyik viszonylag sűrű bokor mögé, és ott vártam, hogy a közelembe érjenek. Amikor így történt, rájuk ugrottam, és a pulcsimat az egyik fejére húztam, hogy az ne lásson semmit, majd abban a szent pillanatban hátráltam, és a másikat neki löktem. Arra számítottam, hogy a két agyatlan zombi majd egyszerűen egymásnak esik. Mindeközben a harmadikkal kezdtem foglalatoskodni - a bátyámmal. Rávetettem magam, ütöttem, rúgtam, karmoltam, téptem.. Ahogy a jó testvéri civakodásoknál az lenni szokott. Megpróbáltam a földre kényszeríteni, mozgásképtelenné tenni, ilyesmik..
Ha mindez nem sikerült, akkor a pókháló felé veszem az irányt, átbújok a szálak között, mögé osonok, és várok. Mivel én vagyok a célpontjuk, ezért biztos, hogy arra fognak jönni, de mivel a zombiknak nem szokásuk átmászni a dolgok felett, így szinte biztos, hogy bele akadnak, és többé nem tudnak majd mozdulni. Nem harcoltam még élőhalottak ellen, úgyhogy nem tudom, mi árthat nekik úgy igazán, de a pókháló biztos tartó erő ellenük.
- Sajnálom. - morogtam aztán az újra csapdába esett családtagjaim felé. Mégis bűntudatot éreztem, még akkor is, ha tudtam, hogy nem ők az igaziak, a mű család is valamilyen módon család. De az egyén érdeke most felül kerekedett ezen. Mindig is a saját érdekeim voltak a legelőrébb valóak, ez most sem változott..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Jun on Szer. Nov. 06, 2013 5:25 pm

A nagy ötlet, hogy rájuk borítom az asztalt és minden rendben lesz kudarcot vallott. Ahelyett, hogy a felboruló dolgok, és a hozzájuk vágott tárgyaktól észhez térnének, és minden rendben lenne, csak annyi történt, hogy átestem az asztalon. Gyorsan felugrottam a földről, leporoltam a ruhám, megigazítottam és körbesétáltam a társaságon. Újra és újra megpróbálva az asztalt valamelyikükre borítani, ezúttal is sikertelenül. A helyzet ismerős volt, korábban is fordult már elő ilyesmi. A sejtésem bebizonyosodott, ebben a dologban ismét a félelmem, játszik szerepet. Ha pedig ismét szellem vagyok akkor talán a Csuklyás sincs túl messze, sőt lehet visszatért, hogy bosszút álljon amiért leromboltuk a házikóját. Nagyot nyeltem, kicsit beleborzongtam a gondolatba. Miközben gondolkodtam mitévő legyek, hogy érthetném meg magam olyan emberekkel akik nem látnak és nem is tudok velük kapcsolatot teremteni, semmilyen módon sem, akaratlanul is sétálgatni kezdtem a szobában. Néha az ablakhoz léptem, kísérleteztem a szobában elrendezett tárgyakkal, hátha van mégis olyan amit sikerül a kezem ügyébe kapnom, anélkül, hogy átnyúlnék rajta. Hatalmasat sóhajtok amikor már tényleg nem sikerül semmit találnom, a háromfős társaságra cseppet sem figyelek, mondjanak amit akarnak nem tudnak vele felhúzni. Hirtelen megcsapta a fülem egy érdekes kijelentés, és közben egy jellegzetes hang. Odafordultam kíváncsian most mivel álltak elő az én idegesítésemre. Egy hatalmas zsákot húz maga után az alacsonyabbik. Élénkvörös szemeiben a gonoszság világít, a mosolya pedig teljesen az őrületbe kerget. Karba tett kézzel vártam mit fog kiszedni belőle, lassan csomagolta ki, majd egy könnyed, egyszerű mozdulattal kinyitotta a zsákot, és kiöntötte a tartalmát. Egy majdnem teljesen meztelen férfi test gurult ki a padlóra. Arccal a föld felé nézve. A testét, jónéhány seb tarkította, ruházata néhány bőrdarab volt, amik teljesen testéhez tapadtak. A látvány gusztustalan volt, főleg ahogyan a három férfi körberajongta a frissen hozott férfit. Közelebb léptem, hogy jobban láthassam, közben Snowcat a nyakörvénél fogva elkezdte húzni és Anat felé vitte. Amikor láthatóvá vált a férfi arca, teljesen elsápadtam, a szemeim hatalmasra nyíltak szinte teljesen mozdulatlanul álltam és néztem magam elé.
- A...Apu? - nehezen akaródzott kijönni a hang a számon. Majdnem egy éve nem találkoztam vele, és pontosan úgy néz ki mint amikor elmentem, a sebeket leszámítva. A kezemet a számra tapasztottam és könnyek szöktek a szemembe. Soha sem gondoltam volna, hogy a mindig erős és magabiztos nevelőapám egyszer így fogom látni. Ráadásul olyan emberek teszik ezt vele akikben minden tekintetben megbíztam és szerettem. A testem teljesen elnehezedett, és lábaim összerogytak.
- Én... én ezt nem akarom...Nem...nem..nem...NEM! NEM AKAROM! FEJEZZÉTEK BE! - álltam fel a földről és rohantam oda könnyes szemmel Anathoz rohantam, - Kérlek fejezzétek be... kérlek. - könyörögtem neki, közben megtöröltem a nedves szemeim. Ha nem sikerült próbáltam ugyanezt Jay-el majd végül Snowcattel. - Bármit megteszek, csak őt ne! - Fogalmam sincs hogy került be a játékba, talán utánam jött, és ha igen akkor a bátyáim is itt vannak?

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Bacchus on Kedd. Nov. 12, 2013 7:26 pm

Egyetlen ütés elegendő volt anyu ellen. Pont ezért tartottam vissza az öklöm mindig is, mert abból baj lenne, ha egyszerű embereket ütlegelnék. Erős vagyok és megállíthatatlan a ringben!
- Bocsájts meg, de nem az anyám vagy – mondtam a földön elterült mozdulatlan testnek. És meg is jelent Sylvanias egyfajta színpadias zárásként tapsszóval. Gratulációja hatására csak meghajoltam és vigyorogtam. Na ná, hogy tudom, mitől döglik a légy. Az utcán megtanultam, amit a ringben nem mondtak el. A bandában pedig tovább fejleszthettem. Még tíz év és elmehetek kertészkedni valami kis házhoz, vagy.. fontam össze karjaim mellkasom előtt, miközben Sylvaniast közelebb ért.. vagy befutok, mint maffia vezér. Bármelyiket is tartogatja a jövő, így-is úgy-is meglesz.
A lány csettintett és eltűnt anyám teste a földről.. végtelenül idegesítő ez a dolog. Kénye kedvére változik körülötte minden, ahogy a dojo is eltűnt nem csak anyám és megszakítás nélkül új helyre kerültünk. Azonban a teleportáció utáni rosszullét rám jött. Fú ezt nagyon nem bírja a gyomrom..
Azonban, ahogy körbenéztem, ledöbbentem. Minden csillogott és új volt és élénk színű és világos és úristen az ott egy póni! Rózsaszín farokkal és a szivárványszínű szarvval. (WTF) Sylvanias könnyed hangja megzavart abból, ami a szemem világával történt se perc alatt. Megvakultam vagy valami történhetett, hisz a valóságtól ennyire elrugaszkodott, cukorka fák között, szivárványkerítéseken át, van itt az égvilágon minden – ez mi!? – szóltam beszéde közben, és ekkor jött a sokk, ránéztem a lányra. Legszívesebben elfordultam volna, bár az a ruha egész jól sejtette, formás lábait, végre egy kapaszkodó pont. Tulajdonképp, az hogy nem rózsaszín, máris elviselhetőbbé teszi, és legalább kicsit hasonlít is az éjszaka lányaira, akiket szórakozó helyen szoktam felszedni, holmi éjszakás szórakozásért. Ők el vannak a csodálattal nyűgözve, nekem meg legalább nem kell vért ontanom, vagy szimatolnom. Ez egy előnyös csere számomra, mint ez is hogy itt röpköd előttem és magyaráz.
- Öt perc lazulás, itt, veled, naná hogy merek – azzal széles vigyorral megindultam a fekete pillangó felé. – Az igaz, hogy szeretem a durva világot, és a bunyót, de az éjszaka az más, egy öt perc bármely éjszakából, egy nyáltengerben nem kihívás. A ’Kék Flamingó’-ban láttam már rosszabbat is. Az egyetlen homár bár, amibe betévedtünk, és igen véres verés zajlott le ott. Legalább a buzik tudnak verekedni, ez az egy jó volt benne, itt viszont..
Körbenéztem és egy négyes elágazás közepén voltunk, kicsit balra egy torony építmény volt, ami kaka színben pompázott és alatta, mintha bokrok lennének, fehér gyapjúból, vagy azok birkák? Nem mozogtak szóval bármi lehet. kicsivel jobbra fordulva van egy tó kikövezett szegéllyel és szépen ápolt gyeppel, ahol cukorkák nőttek. A fákról hatalmas gömb alakú gyümölcsök lóghattak lefelé, valamint egy apró sárga, de rózsaszín hasú maci gyűjtögetett a földről süteményt. Mellettem elszáguldott egy csillámfaszláma, csak néztem utána, valami ökörségben láttam előfordulni ezt a teremtményt, még bátyó mutatta és jót röhögtünk rajta, de most ez sokkolt, ahogy éreztem a tömény illat felhőt, amit húzott maga mögött és bevizelek, a kövezet utána szivárvány foltos maradt. Ránéztem a fekete ’tündérkére’ és így szóltam hozzá.
- Maradok, még ha kifolyik is a szemem. Legalább cukormázas lesz az arcom – vagy az arca, de erről nem muszáj tudnia. Szám vigyorra húzódott és csak néztem őt az egyetlen kapaszkodót ezen az istenverte helyen.

_________________
Infók:

2014.11.25-től fegyver csere +12 erő (+3 erő, +3 gyorsaság) helyett.



Malcolm Brown: #00FFFF, Xen: #FFFF00, Fraggy Gom: #999999
Színem: #FF7733 | Beszédem színe: #FF0000

Bacchus
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 322
Join date : 2013. Jul. 30.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
1003/1500  (1003/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Nov. 13, 2013 4:22 pm

- Természetesen –  közlöm szinte azonnal a véleményem. Ezen nem kell gondolkodnom, felesleges. Ez nem olyan kérdés, amire alaposan meg kell fontolni a választ. Én magam úgy vélem, hogy nem létezik erre jó válasz, hiszen az ember csupán magát jellemzi saját válaszával. Amennyiben tudnám, hogy amit mondok az helytelen, abban az esetben sem másítanám meg mostani szavaimat. Nem, az teljességgel lehetetlen. Így gondolom, ez vagyok én, még ha nem is felel meg másoknak. Ha akarnék, sem tehetnék ellene, képtelen vagyok meghazudtolni magamat, és bevallom, nem is akarom.  Tisztában vagyok azzal, hogy amit teszek, némileg helytelen, ezért szüntelen bűntudat gyötör, kiváltképp a középiskolában.
A tanár úr mérgesnek tűnik, annyira, mint még sosem láttam ezelőtt. Jól tudom, hogy ő nem lehet a valódi, hiszen ellenez mindenféle „agyromboló” dolgokat, köztük az erőszakos játékokat, MMO-kat. Mégis felettébb furán érzem magam, hogy itt ülök előtte. Lelkileg felkészítem magam a többnyire jogos leszidásra, mert mások megtévesztése azért nem teljesen helyes, amikor Sylvanias-san csettint egyet és a tanárom már nincs itt, egyik pillanatról a másikra eltűnik.  Egy leheletnyit megkönnyebbülök, egy nem kívánt fejmosástól szabadultam meg, melyet egy valós személyről másolt adathalmaztól kaptam volna. Fellélegzek, ez is elmarad, egyáltalán nem bánom, hogy eltűnt, így nem, hogy tudom, nem volt élő teremtmény.
- Második szint? – fogalmam sem volt arról, hogy szintekre van osztva eme játék. Felettébb érdekesnek találom, ám ha ellenkeznék sem lehetne már visszaút, mivel aláírtam a pergament, még az elején. Eszem ágában sincs visszatáncolni. Remélem, hogy a korábbihoz hasonló kérdések lesznek, mert ezeket könnyedén veszem.
Egyetlen egy pislogást engedek meg magamnak csupán, de máris egy másik helyen vagyok. Az előzővel ellentétben ezt a helyet nem ismerem, még életemben nem láttam és lehetőségem sem volt efféle „paradicsomba” ellátogatni.  Tengerparton voltam már, rengetegszer, mivel az országom egy hatalmas sziget is egyben, minden irányból hatalmas víztömeg veszi körül. ez a hely azonban nem hasonlít rájuk más éghajlat, pálmafák, hőség, minden bizonnyal valamelyik trópusi partvidéknek az utánzata. Egy szalmás körasztalnál ülök, velem szemben pedig Sylvanias-san  van más öltözetben. Rendkívül gyorsan át tud öltözni, még akkor is, ha gombokat kell nyomogatni. Egy pislogás nem tesz ki egy másodpercet sem. Hallottam, hogy a nők az villámgyors átöltözés mesterei, ezek szerint igaz…
- Ha lenne rá lehetőségem – igen, szívesen eltöltenék itt, ezen a mesés helyen egy rövid időt. Igazi kikapcsolódás lenne, az, meg hogy kivel jönnék ide a legszívesebben. A családommal és persze Ai-channal is, mind együtt, úgy lenne a legjobb.
- Igen, van kedvesem – egyből mosolyt csal az arcomra, már a puszta gondolat is, hogy emlegethetem szívem hölgyét.  A kapcsolatunk nem titok, az ő céhének tagjai is mind tudják, felesleges lenne titkolóznunk, ez egy normális dolog, az élet része, hozzá tartozik.
A következő kérdést nem teljesen értem, pontosabban nem tudok mit válaszoljak. Én nem látok a jövőbe. Annyi biztos, hogy jól szeretném érezni magam vele itt, ez nem vitás, de akármi közbe jöhet, amit nem láttunk előre.
- Reményeim szerint igen, jól érezném magam – adok végül választ a kérdésre, udvariatlanság lenne túl sokáig váratni, holott egyszerű egy kérdést tett fel, semmi extrát, Kíváncsi vagyok, hogy ezúttal is nyerek, vagy sem….

Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Noxy on Csüt. Nov. 14, 2013 12:51 pm

Résztvevők: Jun, Bacchus, Szophie, Tetsuko Jin
Minimum szó: 500
Határidő: November 21.

Jun - 1. szint sikeresen teljesítve!:
Ahogy apádat megláttad köztük, ahogyan a kínok kínját éli át, némi lelkiismeret-furdalásod támadt, amiért a kis játékod idáig fajult el. Már-már önmagadat akarod feláldozni azért, hogy a férfit, akire apdként tekintesz, ne szenvedjen többé miattad.
Ahogy megtörtél, és könyörögtél, hirtelen mintha láthatóvá váltál volna, mert úgy néznek rád a fiúk. A sátáni arcuk átgyűrődik kedves, barátságos mimikává. Éppen ugyanaz a három fiú áll előtted, akiket megismertél.
- Na látod, Jun. Ezt akartuk csak tőled - mondja kedvesen Jay, majd ő és a társai pixelekké robbannak. Az apád pedig Sylvaniasszá alakul át.

- Én is valami hasonlót szerettem volna tőled, kedveském - mondja negédesen a boszorkány. - Hogy tanúsíts valami megbánást az iránt, amit csinálsz az emberekkel. Jó a színészi tehetséged, az biztos, de óvatosnak kell lenned, mert ez a gyermeki játékod a valóságban is fordítva sülhet el. Akkor menjünk is a második szintre!
Puff, és egy pillantás alatt egy nagy terepes, betonos helyen vagy. Néhol bunkersorokat, kerítést, és működésen kívüli tankok, vadászgépek, és terepkocsik. Még mindig az igazi külsődben vagy.
Sylvanias csinos őrmesteri ruhában csapkodja lustán a nádpálcáját az egyik tenyerébe.

- Olyan sokáig voltál egy kislány szerepében, hogy már azon aggódom, mennyi férfiasság maradt még benned! Na de majd meglátjuk, ha még képes leszel rá.

Mersz, vagy nyersz?

Szophie - 1. szint elbukva!:
Akárhogy is nem az igazi családoddal állsz szembe, mégis úgy érzed, hogy bűntudatod van. Ez az okos művelet, amit véghez vittél, sikeresek voltak. De ahogy elbántál velük, mintha hirtelen zombi alakjuk azt a régi formát vették fel, ahogy megismerted őket. Mégis haldokoltak. Sírtak, szenvedtek a fájdalomtól, amit okoztál nekik. Földön vergődnek, miközben lassan eltűnnek a pixeljeik.
- Kislányom... hogy tehetted ezt... miért... - sírták a szüleid és a testvéred, majd pixelekké robbantak.
A fekete özvegy végignézte a műsorodat némi hahotával, ám ahogy a zombi-családod felett diadalt arattál, csalódottan megcsóválja a fejed. Átváltozik Sylvaniasszá.

- Csalódtam benned, Szophie. Nagyon egy önző kis fruska vagy. Az tény, hogy egy pillanat erejéig összeszedted a bátorságod ellenem, de mégsem mertél hozzám érni, miközben "csúnyán" elbántál azokkal, akiket szeretsz - még ha halottak is voltak. Azt hittem szereted annyira a családodat, hogy zombikként sem mernéd bántani őket, és inkább engem győztél volna le ravaszsággal. Szánalmas, gyáva, önző. Ez a három jellemez téged. CSenkinek se válnál hasznára, és még a kutyádat is jobban sajnálom, mint téged. Indulás akkor a következő helyszínre.
Csettint egyet, aztán egy villanást követően ott vagy a Justice League épületének társalgójában. A boszorkányt egy békés teázgatáson kapod az egyik asztalnál.
- Az első próbád egy teljes kudarc volt, az biztos, de ne lovagoljunk tovább a témán. Hiszen itt vagyunk a céhedben! Mondd, mennyire szereted a céhedet? Mennyire fontosak neked a barátaid? Ők is szeretnek téged?
Megvárja a válaszod.
- Helyes! Akkor egy kis időt tölthetsz is velük. És ami a legjobb az összessel. Még azokkal is, akik már nincsenek is az élők sorában. Na mit szólsz? Vagy inkább nyernél egy kérdéssel?

Mersz, vagy nyersz?

Bacchus (mer):
Sylvanias külön örül, mikor ezt is mernéd. Öt perc egy ilyen világban... egy magadfajta embernek azért nem könnyű. Valóban látod mindazokat, amiket eddig észrevettél //off: Majd én mondom meg mesélőként, hogy mik vannak itt, de mivel emlegetted őket...Twisted Evil // ebben a kicsiknek való gyermeteg világban.
- Hát akkor jó szórakozást... már ha bírni fogod! - vigyorodik el a Tündérke-Sylvanias, és a pálcája legyintésével egy zöld tűz körében eltűnik.
Az összes kis helyi lakó (még a csillámfaszláma is Razz) mind észrevesznek téged, és egyből köréd gyűlnek mind a tizenhatezer-negyvenheten, hogy közelebbről is megnézzenek téged maguknak.

- Óóóó, egy vendég! - örvendezik egy eperkalapos babalányka. - Légy üdvözölve a Boldogság Szivárványos Falvájában! Nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hogy eljöttél hozzánk!
- Hogy hívnaaaak? - kérdezi egy hófehér szivárvány sörényű póni, majd boldogan felágaskodik. - Jajj, de jó! Végre valaki, akivel vágtathatok a szivárványokon!
- Ugyan már, hiszen most érkezett, és te már vágtatni akarsz vele? - szólalt megy egy muffinemberke. - Inkább gyere az én tortaházamba, és megkínállak téged finom csokis süteményekkel!
- Vagy pihenj meg az én csészeházamban a bögreágyamban! - fuvolázza egy virágmintás kanna.
- Gyere a rózsakertembe és a barbiházamba! - csücsöríti méretes ajkait egy fürdőruhás barbibaba.
Aztán az összes lakó egyenként, vagy egyszerre húzni, cibálni kezdenek különböző irányba, hogy valamelyikükkel "játsszál gyermeki játékot", vagy egyél, vagy igyál velük, vagy fésüld meg őket, lovagold meg őket, ússz velük a szivárványban, satöbbi-satöbbi. Aztán a domb tetején felkel a babaarcú nap, aki bájosan kezd gügyögni, már-már olyan idegesítően. A domb túloldaláról megjelenik négy különböző színű kis lényecske, valami ("Teletábbi, teletábbi, mond hahó!") dalocskákat dudorászva. Vigyázat, a Teletabbik meg akarnak téged ölelni! Twisted Evil


Jin (mer):
Sylvanias a döntésedre csak egy bólintással kíván neked sok sikert, és eltűnik. A helyében ott ül szerelmed, Renai. Bár te boldog vagy, hogy együtt lehetsz vele, ám a lány nem az. Ellenkezőleg nagyon dühös, veszekedős hangulatú. Éppen hogy megszólítanád, elkezd veled pörkölődni.
- Ugyan már! Bezzeg a Mirikának, a lotyónak sokkal bájosabban köszönsz, mi? Vagy lehúzod előtte a gatyádat! Tudom, hogy azért álltál be az Angelic Voice-hoz, mert elcsábított téged az a kurva! Valld be, hogy megcsalsz engem vele! Meg azokkal a cukis kislányos képű kölykökkel is! Vagy Nem őpk, hanem Judy Noxia érdekel téged? Persze, mert ő idősebb, okosabb és nagyobbak a mellei az enyémeknél, mi?! Persze, amit a nagy ribanc Mirika és Judy, meg plusz az a sok kislány akar, azt megteszed mi?! És értem még meg sem haltál! Ennyit számítok neked?! Kiteszem a belem is érted, miközben te meg abban a kib***ott vöröslámpás Angelic Towerben hetyegsz azokkal a kurvákkal! Így van?!
Szinte sír és ordít a dühtől. Hát nem éppenséggel így képzelted el az álomnyaralást a kedveseddel.... na most hogy fogod neki megmagyarázni, hogy nem úgy van, ahogy gondolja?

_________________
Statok:
Élet: 23 (-2)
Fegyverkezelés: 28 (+37)
Erő: 25 (+37)
Kitartás: 15 (+3)
Gyorsaság: 34 (+7)
Speciális képesség: 15 (+9)
Páncél: +60
Jártasságok:
Elsődleges jártasságok:
Akrobatika (3. szint)
Keresés (2. szint)
Lopakodás (1. szint)
Észlelés (1. szint)
Spec: Céhbazár március [A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) - Bújj-bújj szellem, Ai küldetése]

Noxy
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2457/2500  (2457/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

Témanyitás by Sponsored content Today at 9:47 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.