[Küldetés] A Pusztító alkonya

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Szer. Szept. 18, 2013 6:11 pm

A Pusztító alkonya


Résztvevők:
- Parvulus
- Peter Worker
- Hinari

Határidő: 4 nap/kör

Egyszerű, bemelegítő kör. A lényeg, hogy ezen a szinten találkozzatok egymással, vagy megbeszélve, vagy véletlenül, csak legyetek itt. A fantáziátokra bízom, hogyan. Sárkányaitokat otthon ne felejtsétek! Razz

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Szer. Szept. 18, 2013 9:06 pm


*Shukakut az egész úton a kettősség uralta, ami egyébként eleddig nem igazán volt rá jellemző. Eddig mindig egyszerre csak egy arcát mutatta, így a szemlélő nem vehette észre a benne dúló káoszt. Valamikor azt láttatta, amit a másik látni akart, valamikor pont az ellenkezőjét, de legtöbbször a kifürkészhetetlenség ijesztő maszkját öltötte magára. Most azonban végig izgatott volt, hiszen egy olyan helyre igyekeztek, amit ezidáig még sohasem láthatott, így kíváncsian tekintett körbe minden egyes lépésnél, minden egyes érdekesebb tereptárgyat megszemlélt, és jegyzeteket is készített. Ha volt olyan szerencséjük, hogy mobokkal akadtak össze, és olyannal is találkoztak, amivel Shukaku eddig nem tudott az első szinten, akkor még jobban belemerült a jegyzetelésbe, amely néha odáig ragadta, hogy azt sem vette észre, amikor az amaddig távolról szemlélt állat esetleg rájuk támadt. Persze Peterrel és Hisamével az oldalán már megengedhette magának, hogy a szemlélődésre és a tanulásra koncentráljon, hiszen ők ketten sokkal magasabb szintűek voltak nála, és nekik nem jelentettek kihívást az útonálló mobok. A kettősség másik fele az volt, hogy mindezt az érdeklődést továbbra is Hisame árnyékában végezte, folyamatosan közel tartva magát a sárkányhoz, és az érdeklődés tárgyait is kivétel nélkül mindig a mobok jelentették, sohasem az esetlegesen útjukba akadó játékosok. Ha egy másik ember közeledett feléjük, akkor Shu még inkább Hisame mellé furakodott, reménykedve abban, hogy az érkező még csak észre sem fogja venni.*
~A második szint. Vajon miért hurcolt fel Peter engem idáig? Azt mondta, hogy itt majd sokat tanulhatok a sárkányokról, meg találkozok majd még sárkányokkal. Remélem nem tévedett. Eddig nem láttam sárkányokat, de mivel még mindig megyünk, ezért valószínűleg még nem értünk oda, ahova megyünk.~
*Elmosolyodott, és már magában el is gondolta, hogy mennyire örülne Peter annak, hogy elérte a célját.*
~Azt akarják, hogy gyerekként viselkedjek. Ha még sokat kell gyalogolni, akkor felkéredzkedem Hisame hátára, az biztos, és hallgathatják egész úton, hogy ’Ott vagyunk már?’.~
*Egy kis kuncogást megengedett magának, de úgy döntött, hogy ennyire nem lesz gonosz. Azért mindenesetre Timidussal összenézett, aki most is hol az ölében, hol a vállain pihenve utazott, így ő biztosan nem gondolkodott olyan kérdéseken, hogy bírni fogja-e a lába a menetelést, de a várakozó tekintet az ő arcocskáján is látható volt, hiszen eddig még soha nem vitték ilyen messzire, ilyen sokáig.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Szer. Szept. 18, 2013 9:54 pm

Egy halvány, sokak által elmesélt pletyka, mi ide vezetett minket. Legalábbis én vezettem magunkat a pletyka nyomán egyre előrébb és előrébb függetlenül attól, hogy nem tudtam, hogy láttunk e valami különlegeset, vagy sem. Egy idő után már – már az is megfordult a fejemben, hogy rossz szinten is lehettünk, de e gondolatot próbáltam inkább magamban tartani. Nem akartam rossz benyomást tenni a lányra és sárkányára azzal, hogy rossz felé vezettem őket.
Shu sokfelé figyelt, úgy volt az ő számára idegen a terep, mint az én számomra, ám míg ő a szintje miatt csak nem rég léphetett erre az emeletre, addig én mondhatni - nagyképűen - már rég tovább léptem szinte körbe sem nézve itt. Hiba volt… Látva Shu szemeit és hogy milyen lelkesen jegyzetelt, az érzés járta át a testem, mintha kihagytam volna eddig valamit, mintha csak felületesen néztem volna körbe mostanában. A hiányérzett pocsék volt. Vajon hány állat lehetett eddig láthatatlan a számomra? Sosem néztem körbe ilyen részletesen és most is csak Shukaku miatt tettem így. Nem mondom, hogy muszájból, de kíváncsi voltam, hogy ő mikre volt kíváncsi. Kellemetlen gondolat és rázott a hideg, szinte rögtöni öregedést véltem felfedezni magamon. A kíváncsiság… nem soroltam volna az erényeim közé.
Egy hosszabb pár perc után Hisame arcára terelődött a figyelmem. Hunyorítottam, koncentráltam, reméltem belelátok a fejébe, de nem történt semmi ilyesmi sem részemről. Gyenge próbálkozás volt, hamar feladtam.
Oldalamon gyenge taszítást éreztem és botlódtam is meg miatta a lábaimban. A lányom farka tolt meg és kuncogott is rajtam szolidan.
- Elbambultál. – öltötte rám a vágott nyelvét.  

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Csüt. Szept. 19, 2013 1:07 pm


Fogtam a karját, és húztam magammal, szoknyám lebegett, a mélykék köpenyem pedig félig az arcában volt, de nem érdekelt. Nevettem, vidáman, vidámabban, mint az előző nagyjából egy hónapban. Ránéztem, ő morgolódott, de nem értettem, mit mond, így csak futottam tovább, ő pedig kénytelen kelletlen követett.
- Nestor…
- Nestor most szórakozni megy, egy kis mobvadászatra Annabellel – vágtam a szavába, és folytattam utam, lépteim határozottan süppedtek a homokos talajba, ahogy átvágtunk egy dűnén, csakhogy utána újabb mezőséggel találjuk szembe magunkat. Végeláthatatlan fű, és egypár vaddisznó meg farkas, kik egyelőre csak a távolból figyelték furcsa párosunk. Nem foglalkoztam velük, túl messze voltak, és hogy még én menjek utánuk? Nem, majd ha ideügetnek, meglátják, mire is vagyunk képesek. Ezúttal a Katanám is a tokjában pihent, bár valószínű csak azért, mert nem akartam kettő egy arányban veszíteni. Mindkettő veszettül komoly volt, simán leszavaztak volna. Persze ezt csak a lelkiismeretem mondta, én viszont szentül meg voltam győződve róla, hogy ide nem is kell a kard. Csupán a második szinten voltunk, aligha érhetett itt meglepetés, olyan, amiért valóban elő kellett volna vennem a fegyverem. Az ujjamon lévő gyűrűk elegek voltak, hogy pusztakézzel kivégezzem a bestiákat, ha akarom, most viszont nem akartam. Tervem volt. Mosolyogva álltam meg, és fordultam hátra, Nest is elengedtem, aki elégedetlenül fonta keresztbe felszabadult karját a másikkal. Én viszont csípőre tettem az enyémet, majd a domb alja felé intettem. Pár farkas civakodott, hogy min, azt nem tudtam kivenni, mi viszont közös pont voltunk, közös ellenség. Már vicsorítottak is, és rohantak felénk – Nos, itt a lehetőség – mosolyogtam a tűzsárkány felé, ő rám nézett, én pedig bólintottam. Mindig a szeme előtt tartotta a védelmem, alapvető volt tehát, hogy én is segítsek neki, hacsak egy kis edzés erejéig is. Hogy ő is fejlődjön, hogy soha ne érezze hátrányban magát.

Leheveredtem a fűbe a domboldalon, és onnan néztem, mi fog kisülni ebből. Időközben gondoltam egyet, és mégis a kezembe vettem a Katanát, most viszont más célom volt vele, mint amit megszokott tőlem.
- Énekelhetnél valamit – mondtam neki csakúgy, tekintetemet egy pillanatra se vettem le Nestorról: én legalább annyira féltettem őt, mint ő engem.
- Csak viccelsz.
- Ugyan dehogy, olyan szép időnk van – nevettem el magam, tényleg jól éreztem magam, főleg most, hogy egy percen belül sikerült mindkettejüket kikészítenem. Elégedetten dőltem hátra, néha ez is kell, hogy egy kicsit felszabadultabban álljunk a dolgokhoz. És a Katana énekelt. Valami furcsa ámde ismerős dalt, ismeretlen nyelven, mindegy is volt. Ám nemsokára árnyékok vetültek ránk, én pedig kezemet szemellenzőként használva néztem föl. Hisame és Peter. Arcomon mosoly terült el, és ahogy fölálltam, hogy üdvözöljem őket, a kard is abbahagyta az éneket, még morgott valamit, majd többet egy szót sem szólt. Addigra már Nestor is mögöttem volt, bizalmatlanul méregetve a párost. Én csak akkor vettem észre, hogy a jégsárkány mellett egy lány is álldogál, próbálva a pet takarásában maradni, vállán egy aranyos tollassárkány figyelt.
- Sziasztok, Pete, Hisame, rég láttalak titeket – simogattam meg a lányomat, a fiú a szokásos puszit kapta, ha lehajolt, majd a tűzsárkány felé biccentettem – Ő itt Nestor. Ők pedig a barátaim, Peter és a jégsárkánya, Hisame – folytattam Nes felé fordulva, hogy tudja, nem kell tartanunk tőlük.
- Nestor örvend a találkozásnak – jött a válasz a hátam mögül, miközben én az idegen lányka felé pillantottam, várva, hogy Peter bemutasson minket egymásnak.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Csüt. Szept. 19, 2013 1:59 pm

Miközben beszélgettek, észreveszitek, hogy a szél irányt változtatott. A hirtelen irányváltoztatás itt, ebben a virtuális világban is igen szokatlan jelenség, de főleg úgy, hogy a napot sűrű gomolyfelhők is eltakarják? Elég nagy gyanúra ad okot, nem? Madárrajok röppenek el feletettek, a vadállatok is ijedten rohannak az életükért, tudomást nem véve arról, hogy ott vagytok. A vészjósló időjárás változás, és az életükért menekülő állatsereglet mellett valami más is jelzi, hogy valami rossz fog történni. A hang, amit ti is meghallotok egy felettébb különös teremtménytől származhat. Többnyire egy bálnáéra emlékeztet, de egy bestia szörnyű üvöltésébe csap át. Mindent árnyék fed el, és hamarosan ti is megláthatjátok azt, amitől igen tanácsos tartani:
A monstrum szemmel láthatólag, termetéhez képest elég lassan halad, legalább két-háromszáz méternyire tőletek, lebegve. Uszonyait meglebbentve jókora lökéshullámot gerjeszt, és ha nincsen akrobatika jártasságotok, a földre kerültök. Szemeivel (aki szemfüles, az észre veheti, hogy több párral is rendelkezik!) az egész szintet bepásztázza, és míg végül úgy tűnt, hogy titeket pontnem vesz észre, szembe fordul veletek. A jobbára bálnához hasonlítható szörnyeteg száját kinyitja. Úgy érzitek, azzal a szívóerővel, ami magához akar rántani benneteket, nem bírtok dacolni. Mielőtt azt gondolnátok, hogy a bestia el akarna nyelni benneteket, elsötétül a kép.

Nyugodtan beszélgessetek még, mielőtt a szörny megérkezne. Ha megpróbáljátok megtámadni a fenevadat, rá kell jönnötök, hogy egy Immortal Object jelzésű, indikátor nélküli lény, tehát nem mob. A többi majd utólag kiderül. Razz

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Szept. 19, 2013 3:15 pm


*Shu már nagyon régóta észrevette, hogy egy másik játékos felé közelednek, de mivel nem integettek messziről egymásnak, és semmi jelét nem mutatták annak a többiek, hogy amiatt a személy miatt jöttek volna el idáig, tehát tudatosan tartanának felé, így csak remélni merte, hogy zökkenőmentesen elhaladhatnak mellette, és nem állnak majd egymás útjába. Számára már ez a szint is magas volt az első szint békés erdeje után, de még ott is találkozott olyan lényekkel, akikkel nem akarta összeakasztani a bajuszát, így itt még jobban félt. Mintha halott volna valahol olyan játékosokról, akik útonállónak álltak, és nem érdekli őket az indikátoruk színe, mert nem közösködnek a többiekkel. Shukaku sem volt éppen az a társas típus, de ő sohasem bántott volna senkit, akkor sem, ha erre képes lett volna.*
~Peter túl magabiztos. Senki sem heverészik csak úgy az út közepén. Biztosan csapda.~
*Ahogy egyre közelebb és közelebb értek az idegenhez, úgy húzódott ő is közelebb és közelebb Hisaméhez, és nagyon örült amikor látta, hogy a sárkány még Peter helyett is óvatos és figyel, és erre fel is hívja a fiú figyelmét. Shu nem merte volna kioktatni Petert, hiszen az egyrészt nem lett volna szép tőle azután a sok minden után, amit Peter adott neki, másrészt pedig Peter biztosan zokon vette volna, hogy Shu jobban figyel nála, és már így is látszott rajta valamiféle szomorúság, amit Shu nem nagyon tudott hova tenni, hiszen a mezőség gyönyörű volt, és messze el lehetett látni, sokkal több állatot lehetett így felfedezni, mint az erdőben.*
~Csak szépen, óvatosan, csöndben. Hátha nem ébresztjük fel. Úgy látszik valamiféle zenét hallgat. Talán mégsem haramia, csak elfáradt és leült élvezni a tájat és a zenét. Talán véletlenül altatót kapcsolt be és emiatt szunnyadt el.~
*A lány azonban jöttükre felkelt, és a zene is elhallgatott. Az arcán mosoly volt és Shu két útitársát nevén nevezve üdvözölte. Mivel csak Peternek és Hisamének köszönt, így Shu még örült is, hogy róla nem vesznek tudomást, és ugye ha valaki így tesz, akkor neki esze ágába sem lesz megzavarni őt ebben, hiszen az udvariatlanság lenne a részéről. Szépen csöndben maradt és meghúzódott Hisame árnyékában. Az üdvözlés azonban nem merült ki ennyiben, a lány mögül egy sárkány tűnt fel, és ő is köszönt, miután a lány bemutatta őket egymásnak. Shu először is egy köszönöm pillantást vetett Peterre, hiszen a fiú betartotta a szavát, de ezután már ha akart se tudott volna láthatatlan maradni, hiszen Timidus nem akart alulmaradni az udvariaskodásban, és halk füttyögéssel köszöntötte az újabb sárkányt, de még várt Shu bólintására, hogy elszabadulva karjaiból közelebbről is megnézhesse magának. Shu eközben egy kicsit előrébb lépett, hogy a lány is láthassa őt, majd udvariasan ő is bemutatkozott, elsődlegesen azonban a sárkánynak, csak utána a lánynak.*
-Shukaku is örvend a találkozásnak.
*Hajolt meg egy picit, majd az ölében mocorgó Timidusra pillantott.*
-És Timidus is.
*Majd ezután ő is ugyanazzal a tekintettel nézett Peterre és Hisamére, amivel a sárkánya őrá. Kérdőn, hogy elengedheti-e Timidust.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Szept. 20, 2013 12:06 pm

Meglepődtem, miként Hinari közeledett felénk, hisz nem vártam e találkozás, azonban a kedves, szép és az akaratlanul is a bajból kimentő lány minket üdvözölt, majd mi viszont őt.
- Sziasztok. – hajolva puszi, majd a piciny társ észrevétele. A híres Nestor, kit a tetőn említett… valahogy másképp képzeltem el, mondjuk nem ilyen feketének – Igen, ő itt Shukaku, a kislány, kit talán már említettem neked Hi és a társa Timudus, a tollassárkány.
- Shu, ő mint mondta, Hinari, az én Anyukám. – bárgyú mosollyal élvezte a lány minden érintését.
Anyuka. Még mindig csodálkoztam, hogy nem volt Hinari ellenére ez a kijelentés. Tudtam, hogy nem volt köztünk több egyszerű barátságnál, hisz túl tökéletes lett volna ő hozzám, azonban Hisame által talán ez mégis más volt, mint a megszokott. Érdekes gondolatok, mik csak több és több fejfájást okoztak.
- Shu, elengedheted. – lenézve rá, láttam, hogy kérdően tekintett fel rám – Ők barátok.
A kissárkányt még nem láttam, csupán csak hallásból tudtam róla, de kételkedtem benne, hogy ártott volna egymásnak a két állat. Fekete és fehér, az egyik puha toll, a másik kemény pikkely, mégis ugyanolyan ártatlannak látszottak mindketten.
Magamban kuncogtam, miként megjelent előttem a kép: Hinari zavartan ült az asztal egyik oldalánál és egy lámpa világított a szemeibe, miközben Shukaku vadul jegyzetelt és megválaszolatlan kérdéseket tett fel a lánynak. Például, hogy Nestor fogai miként nőnek összehasonlításként Hisaméhez képest.
- Mh. Három sárkány egy helyen, azt hiszem keveset látott pillanat ez. – mosolyogtam - Mi járatban erre egyébként? Hogy vagytok? – két egyszerű kérdés, egy egyszerű beszélgetés elindításához, bár úgy éreztem, hogy a négylábú társaink fognak elég témával szolgáltatni a számunkra.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Pént. Szept. 20, 2013 10:58 pm


Furcsa véletlen volt, hogy pont most futottunk össze, s a szokásos üdvözlés után még léptem is egyet a lány felé, hogy jobban megnézzem őket. A kissárkánya aranyos volt, ahogy gazdája öléből nézegetett felénk, Hisame pedig hozta a formáját, bár nem is vártam mást tőle. Mosolyogva simogattam meg, örültem, hogy újra láthatom őt. Miután megtörtént a bemutatás, azért én is üdvözöltem volna az ismeretlen párost, ám a jégsárkány közbeszólt, elintézve a dolgot helyettem is. Kíváncsian fordultam Nestor felé, ő vajon mit szól a fajtársa által rám aggatott jelzőhöz, anyukám, ám a mélykék állaton az érzelem legcsekélyebb jele sem mutatkozott. Persze érdekelt, hogy Shukaku vajon milyen néven veszi, azt hiszem ő is Pete céhtársa volt már, így biztosan jól ismerte a fiút. Vajon mit képzelhet róla ezek után? Mindenesetre én csak elmosolyodtam, és bólintottam, ha akarja, majd megmagyarázza (vagy éppen kimagyarázza?)Peter, fölöslegesnek tartottam erre fecsérelni a beszédet, lehet még rosszabbul is jöttem volna ki belőle, mint így. Viszont egy percig sem bántam, mindenki azt gondol, amit szeretne, Hisame kivívta magának a lányom címet, és amúgyis, imádtam őt – Majd repülünk újra valamikor – fordultam hozzá, a szemem sarkából azért elcsípve, ahogy Nes továbbra is szótlan marad, és csak minket bámul. Nem tudhattam, mi járhat az okos fejében, viszont egy biztató mosolyt felé is küldtem, nem akartam kizárni a beszélgetésből, amibe bele se folyt igazán.

Pete ezután a lányhoz fordult, s megengedte neki, hogy szabadjára engedje petjét. Nem is lepleztem, mennyire meglepődtem a dolgon, szokatlan volt számomra ez a fajta elővigyázatosság, bár lehet, hogy a huszadik szint környékén én sem hagynám szabadon csámborogni Nestort. Sőt, bizonyosan nem.
- Jah, tényleg érdekes egybeesés – adtam igazat a fiúnak, bár jó volt ennyi szép teremtményt egy helyen látni, szinte csodának mondható alkalom a rengeteg másfajta pet között – Aranyos a barátod – dicsértem a lányt s a petjét, kinek fehérsége érdekes ellentéte volt a tűzsárkány mély acélkék pikkelyeinek. Kicsit visszafogottnak tűnt Shukaku, ezért is próbáltam valamiféle társalgásfélét kezdeményezni, hogy tudja, tőlünk aztán igazán nincs miért tartania.


/Nem kell a mesélőre várni, rögtön jöhet a kövi kör, a mesélés lereagálásával./

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Szept. 21, 2013 12:31 am


-Áh.
~Hát ezért hívja Hisame Petert az apukájának, mert van egy anyukája is. Hogy erre miért nem gondoltam eddig? Azt mesélte már Hisame, hogy egy lány nevezte el, akivel Peter találkozott… ezek szerint náluk az anya választja a nevet. Engem apu nevezett el... furi. Ez is befolyásolhatja Hisame viselkedését? Vajon jól neveztem el Timidust?~
*Ezekhez hasonló gondolatok cikáztak a fejében, de egy fontosat félretett magának, kielemzésre.*
~Hisame mindig az apjának nevezi Petert, de Petertől eddig sohasem hallottam, hogy a lányának hívta volna… vagy csak ritkán. Mindig a nevét mondja. Vajon a sárkányoknak fontos az, hogy kisfiúk vagy kislányok?~
*Ránézet Peterre, majd a lányra, majd Hisamére, majd megint Peterre és a lányra.*
~Most már mindent értek.~  
*Magában nyugtázta is, a külvilág felé csak egy mosolyt intézve, miközben a fejében már fel is ötlöttek újra a gúnyos mondókák a szerelmes párokról, de ez csak valahol mélyen, ösztönszerűen kezdett el pörögni benne.*
~Légy udvarias Shu! De... hogyan kell viselkedni egy barátnővel?~
*Kicsit elpirult, majd lesütötte a szemét.*
-Nagyon köszönöm a bókot, és Timidus is nagyon köszöni. Biztos mag...
~Ne nénizd le Peter barátnőjét!~
-Te is nagyon aranyos lehetsz, ha Peter...
*Még sohasem volt ilyen helyzetben. Az emberi kapcsolatok terén nem volt valami képzett. Nagyon udvarias tudott lenni, de csak azokban az esetekben, ahol fel tudott készülni, és tudta, hogy mit kell mondania. Ilyen meglepetésre nem készült, és bár az ilyen esetek többségében inkább hallgatni szokott, most nem akart udvariatlannak tűnni, nem akarta megsérteni Hisamét vagy Petert, sem Nestort, sem a lányt. Senkit nem akart megsérteni, de mivel már próbálkozott, úgy érezte, hogy mindent megtett, így inkább elhallgatott, hogy ne rontson a helyzeten.*
~Igazándiból nem zavar, hogy Peter csak egy randi miatt hozott el ide. Örülök annak, hogy láthatják egymást… majd szépen igyekszem lefoglalni a többieket, hogy kettesben lehessenek. Amíg elvonom a többiek figyelmét arról amit… szóval Peterékről, addig marad időm foglalkozni legalább a többiekkel. Vajon a pikkelynek nagyobb védelme van mint Timidus tollainak? Ez lesz az első kérdésem… nem is… vajon jobban melege van a fekete színe miatt? Annyi sok minden van, de először meg kell nyugtatnom, szóval nem rohanhatom le. Apu mondta, hogy lassan kell közeledni az ismeretlen állatok felé, és engedni kell, hogy ők szabják meg a távolságot, ők fogadjanak a bizalmukba. Vajon ugyanazt eszi mint Timidus? Hisame nem kért az almából… vajon ő kérne, ha lenne nálam?~
*Ekkorra persze Timidus már sokkal közelebb merészkedett Nestorhoz. Ő nem tartott be ilyesfajta számára értelmetlen szabályokat, mindössze annyi érdekelte, hogy itt van egy új sárkány, aki egész biztosan nagyon gyorsan össze szeretne barátkozni vele, így nem is váratja meg sokáig. Először az üdvözlő pittyegő-sípoló hangját hallatta, vegyítve néha halk, szaggatott, kuncogó füttyentésekkel, jelezve, hogy örül a találkozásnak.*
~És ezután jön a körbe-körbe mászkálás meg a lerohanás. Tudjuk Timid…~
*Elakadt a szava még a fejében is, mert a kis sárkány rá nem jellemző módon hamar visszavonulót fújt, és halk vinnyogásokkal eltűnt Shukaku bokájánál, és felkúszott rajta az ölébe.*
-Mi a baj Timidus? Valami rosszat mondott Nestor?
*Tanácstalanul nézett Hinarira, hátha tőle választ kap arra, hogy mitől ijedhetett meg Timidus, de a választ nem a lánytól kapta, hanem a szél súgta meg neki, majd a madárraj, és Shukaku csak egy dologra tudott gondolni.*
-Tűz van. Az állatok akkor szoktak így menekülni.
~Mezőség. Apu azt tanította, hogy a száraz fű hamar lángra kaphat, ezért kell mindig gondosan…~
*Már csendültek is volna fel a fülében apja gondos óvásai, de megrázta a fejét.*
~Erre most nincs idő.~
-Meg kell néznünk, hogy mi a baj. Segítenünk kell az állatoknak.
*Felkapta Timidust, és a többiek válaszát meg sem várva kezdett el futni abba az irányba, amerről az állatok jöttek, de nem tehetett meg nagy utat, hiszen pár lépés után meghallotta azt a hangot, amire lábai maguktól álltak meg, majd kisvártatva a kép is előtűnt.*
-Egy bálna? A bálnák nem is tudnak…
*Ha a csodálkozástól nem is vágódott rögtön hanyatt, a lökéshullám leterítette a lábáról, de a szemeit nem tudta levenni a lényről, így ültében figyelte tovább, ölében a szintén megrökönyödött Timidussal. A jegyzeteit nem merte elővenni, mert a szél biztosan kirepítette volna a kezeiből, de azért a kutató-felfedező most is előbújt belőle.*
-Ilyet még tuti nem látott senki. Hogyan fogjuk elnevezni Timidus?
*Arra, hogy megtámadja nem is gondolt. Egy ilyen csodálatos és magasztos lény, mint egy repülő bálna biztosan nem venné jó néven, ha bántani akarnák, és mivel eddig csak repkedett, Shukaku veszélyben sem érezte magát. Csak arra tudott koncentrálni, hogy minél több részletét megfigyelhesse, hogy később le tudja rajzolni. Ilyet biztosan nem fog többet látni. Amikor a bálna elkezdte fölporszívózni őket először megpróbálta szemeivel megkeresni a többieket, majd becsukta a szemét, és hangosan kacagni kezdett, miközben csak egy dolog járt a fejében.*
-Mondtam, hogy igazi. Igaziak vagyunk mind Gepetto!

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Szept. 22, 2013 9:56 pm

Rémület lett úrrá a négylábúakon, mind egy felé tekintett, legalábbis Hisame meredten figyelt a távolba, minek az okát nem értettem. Menekülő állatok, majd Shukaku következtetése és futása. Nem gondoltam, hogy a lány által említett tűz lett volna, azonban mégsem maradhattam el tőle. Hinarihoz fordultam, intettem, hogy kövessen minket.

"- Még most sem tudom, miről írjak.
- Bármiről. A családodról, vagy a beszélő bálnáról.
- Miféle bálna?
- Hát ami ott vergődik a képzeletedbe zárva.”


A kedvenc filmem kedvenc párbeszéde jutott az eszembe, ahogy megláttam a kolosszust. Nem tudtam, hogy beszélt e, de repülni biztos repült. Az írása úgy tűnt most történt meg, a nagy orrú, szemüveges most ért el sorsom történetének ehhez a pontjához. A ponthoz, mely a számat tátva tartotta és mely nem engedte, hogy pislogjak akár egy pillanatra is.
A repülő bálna, a teremtmény, mi a valós világban irreális lett volna, viszont itt nagyon úgy tűnt, hogy létezett. Hatalmas méret, a tulajdonság, melyhez hatalmas erő is párosult. Egyetlen csapásával, akaratlanul borított a földre minket. Felénk nézett, egyszer, még egyszer, majd még párszor, mert nem csak két szeme volt. Tekintettében nem véltem felfedezni bántó szándékot, abban sem voltam biztos, hogy észrevett minket, ám a szívóerő, mit produkált, mégis ártott nekünk.
A földön feküdve a bordáim között, a mellkasomban váratlan dobogásba kezdett a szívem. Számomra eddig egy ismeretlen ritmus járta át a testem. Mély, mégis gyors ütemek, melyek felállásra késztettek. Tudtam, hogy nem lesz vége, és megvolt az érzés is, hogy fölösleges küzdeni, azonban el kellett érnem.
- Hisame, tiéd Shu! – bíztam benne, miközben én Hi felé léptem, felé nyúltam és akartam magamhoz húzni, hogy ölelve, a karjaim közt, mondhatni a testem védő börtönében érkezzen oda, hova érkezni készültünk. Olyan óvó gondolat, melyet eddig még nem igazán éreztem, talán csak a képzeletemben, a saját történetemben, miként mögöttem menekülők és csak én állok a sereggel szemben, hogy időt nyerve tartóztassam fel őket. Ostoba, hősi jelenet, mely csak a fejemben létezett.
Hogy sikerült e elérnem? Nem tudom. Szemeimre csakhamar – és költőien – a sötétség leple hullt.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Kedd. Szept. 24, 2013 12:57 pm


Érdeklődve hallgattam a lányt, s bár volt némi sejtésem az elkezdett mondat befejezését illetően, inkább nem találgattam. Peter arcát tanulmányoztam, ő azonban láthatólag kivonta magát most a beszélgetésből, biztos a gondolataiba volt merülve. Mindenesetre örültem neki, hogy a kis tollassárkány végül közelebb jött, a mély acélkék színű sárkányt méregette, próbált barátkozni vele. Kíváncsian fordultam a páros felé, fogalmam sem volt, Nestor hogyan fogja lereagálni ezt, még soha nem láttam őt egy másik pettel együtt – kivéve ugye Hatit, meg a gyűlésen Vezért, de itt most egy fajtársáról volt szó.
- Nestor is örül – válaszolt végül, ám a szavain kívül nem sok jelét mutatta, hogy így is gondolná, a többieknek talán furcsának hatott, de én már megszoktam. Hirtelen jött a szél, és az érzés is, mi az idomárja ölébe kergette Timidust. Tényleg tűz lenne? Elnéztem a távolba, Shukaku már rohant is, én pedig a füstöt kerestem, ami nem volt. De ez az előérzet, ez… - Nestor is érzi – ezt már nekem címezte, és elmutatott a domb alja felé, és mégtovább. A látványtól elakadt a szavam. Közben Pete már a lány után futott, én viszont képtelen voltam rá: ekkora mobot még sohasem láttam, látszólag nem foglalkozott velünk, békésen lapátolta a levegőt, és hajtotta előre magát. Talán nem lesz baj. Talán elmegy mellettünk.

A lökéshullám ereje, amit produkált, már messziről látható volt, végignéztem, ahogyan a fű meghajol, több száz méteren keresztül, s egyenesen felénk tart. Felkészültem rá, térdeimet behajlítottam, ám még így sem vehettem fel a versenyt vele.
- Nes, szárnyakat összecsuk, gyorsan! – nem volt idő a bővebb magyarázatra, újabb lökés, ezúttal közelebbről és erőteljesebben, s szerencsére a sárkány teljesítette a kérésem: a szél simán odébb lökhette volna széttárt szárnyakkal, akár kilométerekre is, és egy ilyen helyzetben nem kockáztathattuk meg sem egymás elvesztését, sem a hp csökkenést, ami a zuhanással járhatott volna. Nestor pedig lehet, hogy tudott repülni, de bébi létére még biztosan nem olyan jól, hogy az előnyére fordíthassa ezt. Felálltam, arcomon elszánt tekintettel hívtam le a Katanát, és féloldalasan a bálna felé fordulva, vártam a következő lépést, tincseimet vad szellő tépázta. Nestor pedig elém állt. Közém és a hatalmas állat közé, karjait széttárva, feltett szándéka volt még ebben a helyzetben is megvédeni, élénk szemeiben nyoma sem volt a félelemnek. Roppantul hálás voltam neki ezért. Mint egy igazi társ. Elmosolyodtam, s a gondolattal együtt szívóerő is megérkezett. Felemelkedtünk, s nekem csak arra volt időm, hogy biztonságba helyezzem a fegyverem, hiszen semmi szükség nem volt rá, konkrét támadás nem jött. Egyik kezem Nestor felé nyújtottam, s ő felém nézett. Én bólintottam, ő pedig megfogta kezem, s együtt emelkedtünk föl, az utolsó pillanatban még elérve Petert, aki felénk igyekezett. Hisamét, Timidust és Shukakut nem láttam, reméltem nem esett bajuk.
- A képességed segíthet veszélytelenül landolni – mondtam a fiúnak, majd végleg elnyelt mindhármunkat a sötétség.



Bocsi a késésért, feltétlen szándékom volt a mesélés ihlette rajzomat a reaggal együtt beküldeni, de 2 nap után sincs kész, és nem szeretném ezzel lassítani a küldit. Majd egy későbbi posztomba beillesztem, a színezett szövegrész lesz majd az.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Kedd. Szept. 24, 2013 4:08 pm

A beszippantás nem tartott túl sokáig. Nem ájultatok el, mégis úgy érzitek, mintha öt napig nem aludtatok volna, így könnyen elnyom benneteket az álom. Egy látomás. Egy álom, mely a sötétségről szól, s mindent beterít a feketeség. Nem láttok, csak tudjátok, hogy álmodtok. Egy keserű morgás, ami aztán egy dallammá fokozódik. A dal viszont nem emberi nyelven íródott, hanem valami másén - a sárkányokén. Gyászos, szomorú, de egyeseknek talán ismerős, sőt, mi több rokonszenves lehet. A dallam meg csak ismétli önmagát, míg az ötödik-hatodik refrénnél meg nem szólal, ezúttal emberi nyelven: szabadíts ki... Eme két szó elég volt ahhoz, hogy a dallam elhalkuljon, és fehérség töltsön el mindent. Akár egy filmbéli jelenetváltásnál, úgy történt ez is. Semmi előrelátható érzése sincsen annak, hogy a bálna elengedett volna benneteket, mégis ott feküdtetek, a homokos parton. Talán túl mélyen aludtatok, azért nem érzékeltétek ezt a jelenséget, de igazából nem is számít. Mesébe illő helyen találjátok magatokat, ami talán sikerül elfeledtetni a jelenlévő zavarodottságot. Kinek így, kinek úgy.


Az éjjeli égboltot világoskék sávok tarkították, a levegőben pedig megannyi fényfoszlány foszforeszkált. A parton állva sok minden feltűnhet: maga a hely varázsa, vagy éppen hogy már egyáltalán nem a második szinten vagytok. És főleg az, hogy sárkányaitokat majdhogynem elnyelte a föld. Azaz durva átváltozáson mentek át, szóval ki-ki hogy reagálja le a történést.

Feladat egyszerű: sárkányaitok emberi testben ébredtek fel, de az, hogy miért, igazi rejtély. Mozgassátok, járassátok be őket, vázoljátok le, hogy érzik magukat az új bőrükben! Wink

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Szept. 26, 2013 4:38 am


*Shukaku még mindig ölelte Timidust, védve karjaival, védve testével, óvni akarván minden ellen, ami csak valaha is bánthatja az ő egyetlen pici sárkányát. Még nem ébredt fel, talán még félálomban sem volt, amikor az ujjaiba érkező információk, lassan eljutottak az agyához, amik kissé átírták az álmait egy régi-régi emléket előhozva, amikor egyik unokanővére töltötte náluk a nyarat, és az erdőben sátoroztak. Természetesen a sátor nem volt messze a vadászháztól amiben szüleivel élt, de mivel a vadászház az erdő közepén volt, ez sokkal igazibbnak számított a városi rokonnak, mint amikor a saját hátsókertjükben vett részt hasonló játékokban. Mivel be akarta bizonyítani a nála kisebb Shu előtt, hogy bátor, így belement a játékba -és nagyon érdekelte a rengeteg kalandos történet  is, amit Shukaku tudott mesélni az erdőről-, de amikor elaludtak, akkor szorosan odabújt unokahúgához, hogy jobban biztonságban érezze magát. Ez a kép éledt fel Shu elméjében, amikor álmosan tapogatózó kezei által az először próbálta rekonstruálni a történteket és felmérni a körülötte lévő világot. Amikor már elkezdett felébredni, és a hátán fekve kinyitotta a szemét. Valahogy az agya még mindig nem akarta elhinni vagy összerakni a történteket, így mintegy álom az álomban jelenetként élte meg azt, hogy az időközben őhozzá hasonló korú fiatal lánnyá cseperedett Timidus még hozzá bújva szunyókál. Az első gondolatai még mindig az álomhoz kapcsolódtak.*
~A sátor! Valaki elvitte a sátrat!~
*Álmosan fordult a másik oldalára, amikor azonban így a másik kezével is már teljesen átölelte a lányt, szemei felpattantak és úgy hátrált el, végighúzva magát a füvön, kihúzva kezét a rajta fekvő lány feje alól, hogy még sikítani sem maradt ideje. Meredten bámulta a lányt, és nem tudta levenni róla a szemét. A lány hófehér volt, talán még nála is fehérebb, és ebben hasonlított is az álombeli nővérére, azonban ennek a lánynak a haja is fehér volt, és azzal együtt mindene, kivéve a ruhái, melyek szintén hasonlóak voltak Shu alapfelszereléséhez, csak a színe fehér és sötétkék helyett sokkal világosabb volt, égszínkék. Mielőtt körbe tekinthetett volna, már rögtön az egyetlen, legfontosabb dolog járt a fejében, és amint visszanyerte a hangját Timidus nevét kiáltotta, bár ajkait csak rekedtes nyöszörgés hagyta el. Az alvó lány felnyitotta fél szemét, majd hosszan, macska szerűen ásított, nyelvét is kiöltve közben hozzá, és e mellé még egy kis nyöszörgő, sípoló hangot is hallatott, majd Shukakura emelte vörös szemeit úgy, hogy csak a fejét biccentette meg fektében, és halk, sohasem hallott, mégis ismerős hangon szólalt meg.*
-Timidus ébren van, nem aludt el kicsit sem…
*Ezután ugyanolyan élénkséggel fordította magát ülő helyzetbe, mint pár másodperccel ezelőtt Shukaku, bár egy kicsit ügyetlenebbül, és kezeit szájára tapasztva ijedten nézte a lányt, majd halkan, nyöszörögve szólalt meg újra.*
-Timidus figyel.
*Ijedten és könyörgőn nézte a lányt, majd elvette a szája elől a kezeit, és azokat nézte, majd azon nyomban háta mögé rejtette, majd megint maga elé tartotta őket, és lóbálni kezdte a kézfejét az arca előtt, ami egy másodpercre vidámságot is csalt az arcára, majd újra megijedt és szemeit ismét a lányra szegezte, amelyekből egyszerre millió kérdés sugárzott a lány felé.*
-Timidus nem érti.
*Csak bámulták egymást. Mindkettejük arcát  egymás után változtatták a félelem, az értetlenség, a kíváncsiság és a boldogság érzései, és egyikőjük sem tudta, hogy most melyiket kellene, vagy szabad érezniük.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Szept. 27, 2013 3:08 pm

A képességemnek köszönhetően számtalanszor lebegtem már. Hol centikre voltam csupán csak a földtől, hol méterekre rugaszkodtam el a talajtól, ám majd mindig nyitva voltak a szemeim. Most nem. Sötétség volt, semmi fényfoszlány, sem világosabb árnyalat. Sötétség. Nem szerettem azt, féltem tőle. Féltem, hogy én is azzá válok, féltem, hogy levakarhatatlan fekete tusként ömlik rám és nem tudok megszabadulni tőle. Sokak szerint ostoba gondolat lehetett, részben ezért sem hangoztattam igazán.
Egy dallam, lágy szólamok, lassú ritmus. Ismerős volt, Hisame énekeihez hasonlítottam, majd egy női hang, mely segítséget kért tőlem.
- Igyekszem. – válaszoltam, azonban fogalmam sem volt, hogy volt e értelme, hisz egy álomban voltam, nem lehettem máshol.

Az ébredés különleges volt, vagy inkább furcsa, mert ijesztő képként villant elém a repülő bálna és az emlékek, miként eredmény nélkül küzdök a földön maradásért.
- Hol vagyok? – ültem fel rögtön, azonban az ijedtség, zaklatottság nyomban el is tűnt, miként a szemeimet nyitottam. Vízpart, éjszaka, mesébe illő égbolt és csodás környezet fogadott – Hol vagyok? – ismételtem a kérdést, ám most nyugodva, csodálkozva, hisz egyáltalán nem erre számítottam – Hisame? Shu? Hi? – néztem körbe és ekkor láttam meg őt.
Egy lány térdelt a földön és a Hold által megvilágított kék eget bámulta. Mintha közelebb kerültek volna a csillagok.
- Te kértél segítséget? – hallva a hangomat fordult felém és hirtelen egy szokatlan érzés lett úrrá rajtam. Mintha már láttam volna korábban a tekintettét, a szemeit.
A bőre színe szinte hófehér volt, az alkata sovány. Az arca kerek, a szemei vérvörösek, ha állt volna, úgy a fehér haja majd a bokájáig ért volna.
- Apa! – szólt és lelkesen ugrott fel a földről.
- Apa?
- Ühüm. – bólintott mosolyogva, majd akart lépni felém, ám a lábai megremegtek váratlan. Sietve álltam fel, hogy fogjam a kezét és a derekára téve a tenyerem legyek a támasza neki – Azt hiszem a négy lábhoz vagyok szokva. – kuncogott, minek az okát nem értettem.
- Négy lábhoz?
- Ismerj már fel. Tudod, Hisame, a lányod. – és forgatta a szemeit.
- Hisame? – válaszul csak mosolygott. Ismerős mimika és jöttem rá, hogy a hangja is szinte ugyanaz volt. A kézfejére pillantottam, mit az ujjaim szinte befedtek. Fogtam őt, érintettem, érdes volt a tapintása, repedezett. Emberi bőr, ám mintha megmaradtak volna  a sárkány pikkelyei.
- A többiek? - és együtt fordultunk feléjük.


Hisame emberi alakjáról egy kép: Link

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Pént. Szept. 27, 2013 3:37 pm


Dal, ének, kérés vagy sóhaj, új volt, ismeretlen, de mégis volt benne valami fura, valami szokatlan. Valami ismerős. Hallgattam, csöndben és békésen, s megpróbáltam emlékezni, nem éreztem a többiek jelenlétét, nem fogtam a kezüket, a sötétség mindent beborított. Nestor. Az ő éneke, nem, Shiki éneke is hasonló volt, inkább a kisugárzása, mintsem maga a szöveg, amit nem értettem, de nem is akartam megérteni. Egy dolgot azonban bizonyosan tudtam, ez pedig a segítségkérés volt, tisztán mondta ki és érthetően, nekem címezve.
Felültem a nedves fűben, és körülnéztem: mint ahogy egy korábbi kalandban, itt sem ugyanott voltunk már, viszont megkönnyebbülten tapasztaltam, hogy még minden ujjam megvan, s a hajam helyett se nőtt sörényem. Ugyanolyan voltam, mint eddig, s ennek örültem. Két kezemet magam mögé tettem le a puha talajra, s én fölnéztem az égre, a sávokat nézegettem, s próbáltam beazonosítani a helyet. Ekkor jutottak eszembe a többiek, így gyorsan oldalra kaptam a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, mindenki egyben van-e. Shu és egy kislány, Peter és egy nagyobb lány… … de hol van Nes és a sárkányok? Összezavarodtam, ám társaim se cselekedtek máshogy, így mélyen beszippantottam a levegőt, visszatartva azt egy pár másodpercig. Végül behunytam szemeim, és elfordultam a másik irányba.

Egy fiú állt velem szemben, éppen magát nézegette, tekintetét azonban nem láttam, hisz az egész arca árnyékban volt, egy lilás csuklya fedte, mintha nem is lett volna egészen emberi. Barna nadrágján furcsa alakú medálok lógtak, a színösszeállítás ugyan hasonlított valakiére, de sehol sem láttam a mélykéket (az egyik szalagon kívül), csupán csak a sötétbarna bőrszínt, ahogy a fiú a kezeit forgatta. Majd abbahagyta, s felém nézett, s én éreztem a belőle áradó komolyságot. Karjait összefonta, s ekkor már biztos voltam a dolgomban.
- Nestor.
- Annabell.
Tovább nem jutottunk, egy hang se jött ki a torkomon, csak néztem őt, majd nagy nehezen feltápászkodtam, és léptem feléje egyet – Jól vagy?
- Nestornak új és furcsa.
- Azt elhiszem – húztam el a számat, majd ingattam a fejem – Hogy történhetett? - újra körülnéztem, ám a bálnát sem láttam, minden nyugodt volt és csendes - Mi ez a hely?

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Hétf. Szept. 30, 2013 9:51 pm

A helynek egy különleges kisugárzása volt, és ezt leginkább a sárkányaitok érezték. Még maguk sem tudták, miért, de volt benne valami ismerős, rokonszenves dolog. A levegő sziporkázása, a telihold ezüstös fényének ragyogása - szinte minden, ami ezen a helyen jelen volt, talán titeket is megérintett. Ha nem is úgy, mint a sárkányembereiteket, de a szépsége figyelemre méltó. A tóban lévő kristályok csillogása nyugtató hangot árasztottak magukból, melyek minden távolban lévő neszt elfojtottak. Miközben gondolkodtok, vajon hol lehettek, egy lány hangja csendül fel. Nem énekelt, noha a hang kifejezetten dallamosan csengett. A távolból jött, és amint az utolsó sorhoz ér, balra, a bozótosban a lány már árnyékként jelent meg köztetek. Onnantól kezdve nem is tett több lépést, hanem amint újból elkezdte mondókáját, egy másik irányból egy fiú hangja csatlakozott hozzá. Kánonban mondták:
Pray to Yu Yevon
Dream, Faith
Forever and ever
Grant us prosperity...
Ezek után a fiú és a lány egy lágyabb kacagást hallattak. Egy kisebb csend követte a kuncogást, azután a lány megszólalt:
- Különös lények ezek a lepkék. Hol itt, hol ott felbukkannak és az emberek jó cselekedeteit hirdetik. De amíg csak a rosszat teszitek, ott csak gyom nő.
- Nagy rosszat tettetek. - folytatta a fiú, rejtélyesen. - És ezzel egy mindent irtó lényt teremtettetek meg: a Puszítót. Hatalmas gyom, bizony hatalmas. Amit megteremtettetek magatoknak, azt oldjátok is meg! - azzal egy újabb közös kacagás közepette el is futottak, onnan, ahonnan jöttek. Ha úgy gondoljátok, hogy követitek őket, könnyen a nyomukban járhattok: minden léptükkel lepkék törtek az ég felé. Ők talán mondhatnak valamit, mi történhetett a sárkányaitokkal...

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Okt. 01, 2013 12:21 pm


-Timidus!
*Csak pár szót szólt a hajdani tollassárkány, méghozzá olyan szavakat, amiket a lány még akkor is megértett volna, ha azt csipogással, vagy sárkány nyelven közli vele kis barátja. Shukaku azonnal közelebb lépett és megölelte barátját, szorosan, szemiben pedig az öröm könnyei szikráztak.*
-Végre értelek.
~Talán ez egy még jobban legeslegjobb hely mint ahol találkozhattam veled… de valaki a segítségünket kérte.~
-Mondj el mindent Timidus! Mondd el, amit a dal mondott nekünk. Mondd el, amit csak szeretnél.
*Kezei a lány vállán nyugodtak, és mosolygó arccal nézett a szemeibe, várva, hogy az újra megszólaljon. Mielőtt azonban elkezdhettek volna megbeszélni mindent, amire eddig nem volt lehetőségük, eszébe jutottak a többiek is, és emiatt képes volt levenni a szemét Timidusról. Körbetekintett, de nem szólt semmit. Valahogy természetes volt, még ebben a lehetetlen kavarodásban is, hogy ugyanazt fogja látni a többi sárkányon is, mint Timiduson. Furcsa volt rögtön emberként látni Nestort, akit még sárkányként sem ismerhetett meg, és furcsa volt Hisame is.*
-Segítenünk kell Timidus.
*Elsőre szokatlan volt, hogy nem kellett felvenni kis barátját, de rövid tétovázás után a kezét nyújtotta a lány felé, és felsegítette. Ahogy Hisamének is, Timidusnak is nehézkes volt elsőre a járás, de pár lépés után már magabiztosabban mozgott, és el is indultak volna a többiek felé, ha Timidus egyszer csak meg nem makacsolja magát, és megáll.*
-Timidus figyel.
*Kicsit megvakarta a füleit, talán zavarta, hogy nem tudja úgy mozgatni őket mint eddig, de azt Shukaku nem tudta, hogy befolyásolja-e ez a hallását.*
-Hallgasd! Gyönyörű!
*Kézen fogva hallgatták a dalt, majd a szavakat is, és Shukaku csak akkor kapott észbe, amikor már elszaladtak.*
-Várjatok!
*Kiáltott utánuk.*
-Hogyan tudjuk megoldani? Hogyan segíthetünk?
*Abban, hogy valóban rosszat tettek egyáltalán nem kételkedett. Sok rosszat tett már életében, elkezdve a gyerekcsínyektől egészen addig, hogy nem sikerült megvédenie a szeretteit. Sohasem bújt amögé, hogy ő még csak gyerek, és a gyereknek meg lehet bocsájtani a dolgokat. Ha mások meg is bocsájtottak már neki, ő nem érezte úgy, hogy jóvátett volna bármit is. Most azonban talán itt volt az alkalom, és segíthetett ezeknek a valakiknek, akik segítettek neki abban, hogy megérthesse Timidust. Ezt valahogyan meg kellett hálálnia.*
-A pillangók!
*Kézen fogva Timidussal, olyan gyorsan rohant oda Hisaméhez, amennyire csak a lány botladozása engedte. Megragadta Hisame kezeit, és a szemébe nézett.*
-Emlékszel Hisame, ez a ti világotok. Most talán még jobban mint eddig.
*Eltekintett a felszálló pillangók felé, akiket Timidus csodálattal figyelt, és látszott rajta, hogy legszívesebben rögtön utánuk eredne, kergetné őket.*
-Mit tegyünk?  

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Okt. 06, 2013 9:26 am

Egy kisfiú és egy kislány lett a két sárkányból, emberekké változtak ők is, mint ahogy a rajtam támaszkodó Hisame is. Különös érzés, ám egyben zűrzavar is a fejemben. Örülnöm kellett volna, nevetni, a hely mesés volt, valahonnan lágy hangok is szóltak, énekeltek, azonban nem egészen járt át a boldogság engem. Egy sárkányból, ki eddig még nem találkozott fajtársával, egy sárkányból, ki így mindeddig egyedül volt, most egy ember lett teremtve. Talán elhamarkodott gondolat, de tartozhatott valakikhez komolyabban is, mint eddig, hozzánk. Azonban nem is ez zavart, mert hát miért is zavart volna, nem, ezzel semmi probléma sem lett volna, ugyanakkor nagy gondolkodó voltam, talán most bánatomra is, mert a kép jelent meg előttem, miként újra sárkánnyá változik a lányom. Ostoba játékot űzött Kayaba még a saját teremtményével is.
Mint két boldog, kosarakat lóbáló kisgyermek ugrált elénk egy fiú és egy lány. Kedvesnek tűntek, mondhatni aranyosnak, azonban mit mondtak, az ijesztővé tette őket, főleg úgy, hogy nevetve álltak tovább tőlünk. Kételkedtem benne, hogy miként az itt létünkkel valóban egy „pusztítót” teremtettünk, azt így közölték volna, vagy csupán csak tényleg egy másik világban voltunk, hol még az érzelmek is felcserélődtek.
- Igen Shu, lehet hogy ez a mi világunk. – szólt és mosolygott kedvesen Hisame a lányra – Azonban nem ismerem őket, nem tudom, hogy kik voltak. – fordult felém, azonban közben megnézte ő is magának a két kisfiút, Timudust és Nestort – Nem tudom, hogy mit tegyünk. Nem tudom, hogy ki, vagy mi az a Pusztító.
- Lehet, hogy kérdezni kéne őket. – fordultam Hinarihoz.
Kételkedtem benne, hogy többet tudna, azonban talán határozottabb jellem volt, mint mi. A segítséget kérő ismeretlen hang a sötétben és most egy emlegetett rossz. Nem, bár szép volt itt minden, mégsem tudtam örülni.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Hétf. Okt. 07, 2013 10:20 am


Felkaptam a fejem, és a sejtelmes hang irányába néztem, elmélyülten figyeltem pár pillanatig a dalt, mi az is volt, és egyben mégsem. Ez egyre rejtélyesebb. Tetszett is, meg nem is, egyfajta nyugodtságot és megkönnyebbülést sugárzott magából, a táj, a fák, a víztükör és az égen táncoló sávok. Visszafordultam Nestorhoz, ő is érdeklődve fülelt, ahogy a többiek is, így nem szólaltam meg, hagytam, hogy történjen valami, repítsen minket a sors: mást úgyse tehettünk. Ez nem a mi világunk volt, itt nem mi irányítottunk.
Végül megérkeztek, a fiú és a lány, kik egyelőre nem foglalkoztak velünk, énekeltek, szépen és tisztán, dalukból próbáltam kiérteni szándékuk, de úgy tűnt, ők se játékosok, sőt… talán nem is emberek. Aztán abbamaradt az ének, s elkezdtek beszélni, valami teljesen másról, ami mégis ide tartozott. Értelme talán volt, talán nem, egészen máshonnan közelítették meg a dolgot, mint mi, a gondolkodásmódjuk, a viselkedésük is más volt, és ők maguk is. Más. De ez az ő otthonuk volt, és ebben mi voltunk a mások, a különbözőek, és egyben a rosszak is, hiszen egy efféle békés helyen az ismeretlen vendégek az itt élő népeknek sosem jelentettek jót. Most sem, amiket mondtak, lehet máskor felbosszantottak volna, s az azonnali korrigálásomat követelték volna, most azonban nem szólaltam meg. Gyom… amit mi teremtettünk? Tehát mi magunk akkor nem vagyunk azok? Nagyon úgy hangzott, nem voltak mérgesek, egyáltalán, hiányzott belőlük minden rosszindulat és negatív érzelem. Szándékaik máig nem voltak számomra teljesen tiszták, kértek és követelőztek, de egyben bátorítottak és el is bizonytalanítottak. S már itt sem voltak, a nyomukat jelző lepkék érvényt adtak korábbi szavaiknak, itt ezek az állatok nagy jelentőséggel bírhattak, minek tényét érdemes volt megőriznem. Egy bólintással jeleztem, hogy értettem, majd a tanakodó négyesre pillantottam, kik továbbra sem csináltak semmit. Mindannyian a gyerkőcök hatása alá kerülhettünk volna? Utánuk sem szaladunk? Sóhajtottam, a tehetetlenség fel sem merült bennem.
- Természetesen futunk – mosolyodtam el, de hangom komor és gondterhelt volt. A sárkányokra néztem, fogalmam sem volt, képesek-e hirtelen a két lábon való szaladásra, és ha igen, vajon elég gyorsan-e ahhoz, hogy utol tudjuk érni a segítőinket – Talán ez az egyetlen esélyünk, de…
- Annabell menjen előre, és tartsa föl őket, amíg odaérünk.
Csodálattal vegyes köszönettel néztem Nestorra, ki mintha kitalálta volna a gondolataimat. Bólintottam, majd elindultam, még visszanézve rájuk – Ne veszítsük el egymást. Remélem hamar beérem őket, s ti is engem, de ha elhúzódna, a magasból biztosan látnád a tűzsárkányt, Pete – mondtam a fiúnak a képességeinkre utalva, majd bevetettem magam a bokrok közé, nyomomban a kapucnis fiúval, és valószínű a többiekkel…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Szomb. Okt. 12, 2013 7:10 pm

Ha végül közös határozásra jutottatok, és követitek a két gyerkőcöt, át kell vágnotok egy sűrű, tüskés bozótoson, mely ugyan nem okoz életpontveszteséget, de az akkor érezhető bizsergést most is megtapasztalhatjátok. Az ágas-bogas rengeteg ellenére a fiú és a lány úgy mozognak ott, mintha már évek óta ezt csinálnák - és talán igaz is. Percekig így mentek a nem túl kényelmes helyen, amikor a pillangók sokasága eltakarja az előttetek elrohanó gyerkőcöket. Egy falat alkottak előttetek, és ha megpróbáltok vagy átsétálni közöttük, vagy áttörni rajtuk, sajnálattal tapasztalhatjátok, hogy itt nem mehettek át. A kékesen izzó szárnyú pillangók közül egy-egy rajnyi körülöttetek repked, szivárványszínben játszva, néhol egy-egy sárkányfejet formázva. Aztán mintha több személy harsogná, az első kérdés Shukakunak van szegezve:
Súly van a hasamban,
fából van a hátam,
bordámat szög tartja, nincsen nekem lábam...

Vagy helyesen, vagy helytelenül válaszolod meg a kérdést, a következő talány Peternek szánták:

A hullámok felett különös dolgot látok,
gyönyörűen siklok, hófehér sziklát szór.
Csoda ez, mikor a hullámból lesz csont.

És ahogyan Shunál, úgy vagy így, vagy úgy, de a harmadik rébusz már Hinarinak szól:

Az a része a madárnak,
Amely nincs az égen,
Úszni tud az óceánban,
Nem lesz nedves mégsem

Egy rövid kis rébuszfejtegetés, a válaszoktól függ, hogy továbbmehettek-e vagy sem. Kellemes fejtegetést! Razz

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Okt. 12, 2013 9:14 pm


~Miért menekülnek, ha azt szeretnék, hogy segítsünk nekik? Miért nem maradnak itt, és magyarázzák el, hogy miben kell segítenünk?~
-Várjatok! Szívesen segítünk!
*Kiáltja utánuk, remélve, hogy megállnak. A bozótos először megrémíti egy picit, de a lendületét nem akasztja meg, ugyanolyan sebességgel tör át rajta, és amikor meggyőződött arról, hogy sem őt, sem Timidust nem sebzik a tüskék, újra csak az a cél lebeg a szeme előtt, hogy társai nyomában maradjon és utolérje a két titokzatos alakot.*
~Timidus nem beszél semmit. Nem mond semmit, de még csak hangot sem ad. Talán szokatlan lehet számára a hangja. Emlékszem amikor apu nekem játszotta le a felvételt, ahol beszéltem, nekem is furcsa volt… akkor el is magyarázta, hogy miért más.~
*Megrázta a fejét, és megszorította Timidus kezét. Futás közben folyamatosan ügyelt arra, hogy a lány tudja tartani a tempót, és most már, hogy Hinari előre szaladt, és Nestor így egyedül maradt, igyekszik az ő közelében is maradni, hogy segíthessen neki, hogy ne érezze magát egyedül. Amikor a pillangók falat alkotnak előttük, ő nem próbál átmenni rajta, csak áll, nézi a tüneményt és türelmesen vár a lépésükre.*
~Az emberek jó cselekedetei, akikhez nem szabad hozzáérni, mert akkor nem fognak tudni többé felszállni.~
*Amikor a pillangók körbeveszik, mozdulatlanul áll, nem akarja őket elijeszteni, sem megzavarni. Közelebb húzza magához a csodálkozó Timidust, aki néha azért el-elindítja a kezét a pillangók felé, de végig figyeli Shukaku tekintetét, aki szemével jelzi, hogy nem szeretné, ha hozzájuk érne. A lepkék által formált sárkányfejek mindkettejüket meglepik, Timidus arcára álmodozó, elégedett, bárgyú mosoly ül ki, mintha valami nagyon finomba harapott volna, Shu inkább próbál koncentrálni, hogy később lerajzolhassa a formát. Amikor a tömeg elkezd harsogni, méginkább figyel, majd szinte gondolkodás nélkül, azonnal vágja rá a választ.*
-Hajó! Ez a hajó!    
~Azt akarják, hogy segítsünk. Azt akarják, hogy tovább menjünk, ezért tesznek fel ilyen könnyű kérdéseket. Biztos csak azt szeretnék tudni, hogy tovább akarunk-e menni. Igen! Tudjátok, hogy igen!~
*Amennyiben hallja a többiek kérdését, úgy ajkai már el is kezdik formálni a választ a következő kérdésre, de Timidus hirteken oldalba böki.*
-Nem ér csalni, ez nem a te köröd.
~Talán tényleg igaza van. Talán tényleg vannak játékszabályok, és tényleg nem engem kérdeztek.~
*Rámosolyog Timidusra, bólint és csöndben marad. Nagyon örül annak, hogy Timidus meg mer szólalni, és annak is, hogy tanácsot mer neki adni. Olvasta, hogy néhány pet csak a gazdája parancsai szerint képes élni, az ellentmondás pedig fel sem merül bennük. Ő sohasem akarta ílyen tehetetlennek nevelni Timidust. Együtt figyelik a lepkéket, hogy miként reagálnak a válaszára.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Okt. 13, 2013 7:53 am

Annabell. Így nevezte a kisgyermekké vált sárkány Hinarit, azonban nem volt idő kérdezni őt erről, hisz már méterekkel járt előttünk. Hisame kezét fogva indultam meg én is utána figyelve azért, hogy Shu, Timudus és Nestor se maradjon le mögöttünk. Kicsiny lábaik voltak, míg mi nekünk egyet, nekik kettőt kellett lépniük. Az ágakkal óvatos voltam, kerültem őket, amennyire csak tudtam, ám a lehetetlenre én sem voltam képes, karcolták úgy az én testem, mint itt bárki másét.
Egy fal, egy pillangók alkotta gyönyörű kék fal állt az utunkba és csupán csak pár válasz volt a kulcs, mi lebontotta azt. A pillangók időnként formát alkottak, sárkányok jelentek meg előttünk, miket Hisame nevetve fogadott.
- Nem az ő köre? – néztem le Timudusra – Kár. – és sóhajtottam nagyot.
Tehát nekem kellett gondolkodnom.
„Gyönyörűen siklok…” Egy állat? Kígyó, más nem tud siklani, ám hullámok felett azok nem járnak. Madár, ahogy a levegőt szeli, siklik a szárnyaival. „Hófehér sziklát szór…” Hó, ám azt nem neveznék hófehérnek. Téli felhő, azonban az nem siklik, vagy csak én nem tudok róla. „Csoda ez, mikor a hullámból lesz csont.” Hullámból csont… a tettemé válást sosem neveztem volna csodának, azonban a hó jéggé tudott fagyni, mi viszont rendesen csúszott. Hóesés. Fehér szikla, miként azok az égből esnek és a földön sikamlós jéggé válnak.
Egy belső hang szólt, egy halk sugallat, hogy nézek a sárkányomra. Miért? Ember volt most, egy sárkány egyébként. A lehelete látszott, hűs volt az, hisz pikkelyes négylábúként jeget okádott. Jégsárkány, jég. Lehet, meg kellett próbálni, hisz rám várt itt mindenki más.
- Jég vagyok. Talán.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Vas. Okt. 13, 2013 4:51 pm


Suhantam, rohantam, nem törődve a tüskékkel, nem foglalkoztattak, fölösleges lett volna miattuk szem elől veszíteni a két alakot és a pillangókat. Bizsergés, ó de sokat tapasztaltam már, ügyet sem vetettem rá, még az életcsíkomat sem néztem meg, nem volt fontos, eltörpült a cél előtt, mit kitűztem. Falba ütköztem, s meglepődve torpantam meg, úgy néztem farkasszemet az állatokkal, sokan voltak, és esélyt sem adtak rá, hogy kikerüljem őket. Az idő pedig rohamosan fogyott, időközben a többiek is beértek, és egy megkönnyebbült sóhajjal vettem tudomásul, hogy senkinek sem esett baja. Innentől együtt kell maradnunk.
Mozgó, áttörhetetlen fal, bosszantott az ügy rendesen, de nem lehetett véletlen, valami okuk biztosan volt rá, így egy bólintással engedtem ezen rejtélyes erőnek, és vártam, mi fog történni. Beszéltek, kérdeztek, először a lányt, majd Petert, s végül engem. Talányok. Shukaku lelkes volt, a fiú óvatos, én viszont csöndes hümmögéssel abszorbáltam a mondottakat, és gondolkodtam el a válaszon, tanulva az előttem felszólalóktól is. Nestorra néztem, nem segítségkérően, inkább tűnődőn, hogy ha Hisamének volt köze a megfejtéshez, talán az ifjú tűzsárkány valója is segíthet nekem. Egyszerű, na az nem volt, a madár egy része, alapból testrészre gondoltam, merthát mi más is lehetne? Aztán hogy a madár hogyan úszik nedvesség nélkül… hát sehogy. Meg eleve repülésről volt szó, a víz felett. Próbáltam elképzelni a képet, behunyt szemmel, most nem törődtem az idővel, a helyes válasz prioritást élvezett. A fák lágyan susogtak körülöttünk, az égen felhők úsztak… néztem őket, madárnak képzeltem őket, és ahogyan a világító gömbök fénye elől a fák törzse alá léptem, eltávolodva egy közeli tüskétől, egy gondolat fészkelte be magát a fejembe. Miért is ne?
- Árnyék – fordultam szembe a lepkékkel, kíváncsian várva, mit tesznek most.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3146
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Hétf. Okt. 21, 2013 6:57 pm


Hatásszünet. A pillangók furcsa hangot hallattak, és végül az egyik sárkányarc kontúrjából egy mosoly rajzolódik ki.
- Helyes a válasz. - zümmögi a raj, majd szíves-örömest utat nyitnak nektek, a továbbhaladáshoz. A kék szárnyak szelíd fénye szinte átragyogja a sűrű bozótost, és hamarosan megláthatjátok, hogy a tüskés résznek hamarosan vége szakad. Azonban egy szörnyű üvöltés rázza meg a békés, meghitt erdőséget, melyet további két kaffogás követ. Egyenes irányból jöttek, mely arra utalhat, hogy a két gyerkőc bajba kerülhetett. A bozótosból kiérve egy sziklafalhoz érkeztek, melyből egy kis patak vezet ki. A fal megmászható, már ha rendelkeztek akrobatika jártassággal, és elég kitartás ponttal. A sziklafalnak a csúcsánál láthatjátok a lányt, reszkető tagokkal, míg a fiút jóval alatta, kivont muskétával az őket űző szörnyeteget igyekszik távol tartani. Mivel már elég közel vagytok hozzájuk, észrevehetitek, hogy a fiú bal halántékából egy törött szarv türelmetlenkedik ki. Meglepetésül érhet, hogy a másik oldalánál vérzik - a játékban ugyanis nem szokott vér lenni, ahogyan fájdalom se. A sárkányfiú azonban jobb halántékát letakarta, és kétségbeesetten zihált. Az alatta tornyosuló fenevadat a muskétájának suhintásával próbálja elzavarni, de azok makacsul ellenáll. Amint megjelentek, a mob feje felett az alábbi név ragyog: >>Vörös skorpió<<. Már sebzett, tehát több esélyetek van a győzelemre. Tudjátok, mit kell tenni, nem? Még nem vett észre bennetek.

Arra kérnélek titeket, hogy dobjatok egyet-egyet a halál/korona kockával, a rajtaütés sikerének/bal lövésének érdekében!

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Okt. 25, 2013 12:22 pm

Egy fal állt az utunkban, azonban azt nem alkották pillangók és kérdést sem tett fel nekünk. Meg kellett mászni. Gyorsan, hisz segítenünk kellett, a kiabálások ijesztőnek, vészjóslónak hangzottak.
- Van egy képességem. Hi már ismeri, de azért elmondom röviden. – szóltam miközben a fal csúcsát vizsgáltam szemeimmel a földről - Könnyebbé tudom tenni a saját, illetve mások testét. Előre megyek, aztán kövessetek egyesével. A testetek könnyebb lesz, így remélhetőleg könnyebb lesz a mászás is, vagy esetleg rugaszkodjatok el gyengéden és olyanok lesztek, mint egy szálló lufi. Igyekszem majd elkapni titeket. Jobb ötletem nincs. – és talán nem is kellett jobb.
Néztem rájuk egy pillanatra és fordulva vissza kezdtem mászni, próbáltam sietni, majd vettem észre fent a remegő lányt és tekintve tovább a viaskodó fiút is. Nem tudtam, hogy mire kellett volna számítani, így némi csodálkozással figyeltem. Megviselt volt a fiú, zihált és tán vérzett is. Nem akartam elhinni, ilyen itt nem volt, nem lehetett. Fejemben zavar, hogy mi okozhatta azt. Ők voltak ilyenek, vagy esetleg a bestia, ki ellen harcolt? Akartam segíteni, ám az első lépésnél rögtön eszembe jutott, hogy nem voltam egyedül, lent voltak a többiek.
- Gyertek gyorsan. – hajoltam, majd segítettem mindenkinek.

- Maradjatok itt, kérlek. – segítettem fel az utolsót, majd futottam a fiúhoz.
Nem akartam, hogy kövessenek. A bestia veszélyesnek tűnt, a fiúnak fájt, látszott az arcán és nem akartam, hogy ők is ilyet tapasztaljanak. Fájdalmat, vérzést, szenvedést. Aztán lehet rosszul gondoltam, lehet tényleg csak a fiú volt különleges, más, de jobb volt elővigyázatosnak lenni. Egyszerű gondolat vezérelte szavaimat és cselekedetemet, miszerint inkább én sérüljek, sem mint ők.
Vörös skorpió. Így hívták, kit készültem sebezni kezdőkésemmel.


A hozzászólást Peter Worker összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Okt. 25, 2013 12:25 pm-kor.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Sponsored content Today at 9:49 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.