[Küldetés] A Pusztító alkonya

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Pént. Nov. 29, 2013 8:49 pm


*Shu rámosolygott Peterre amikor az átadta a tollat, bár a ’Ja, igen.’ kifejezés meglepte.*
~Biztosan csak a tájban gyönyörködött, ezért felejtette volna el. Vagy a nevükben. Tényleg szép nevük van. Ha nem akarta volna visszaadni, akkor nem is vette volna fel. Miért nem válaszoltak a kérdésére? Valóban ijesztőek lennénk a számukra? Azért nem válaszoltak, mert észrevették, hogy Peter sóhajtott? De miért sóhajtott?~
*Újra elkezdtek cikázni a fejében a gondolatok, de most egy pillanatra nem a sárkányokon, hanem Peteren gondolkodott. A két lénnyel való beszélgetést teljes mértékben Timidusra bízta, de persze közben figyelt, és büszke volt magára, amikor látta, hogy mit váltott ki a fiúból a toll visszaadása. Ismét jól döntött, ismét a becsületes út volt a valóban helyes.*
~A kígyó, és az a lány, akire feleslegesen várt velem, és most a skorpió… ugye nem hiszi azt Peter, hogy haszontalan? Biztos okosabb annál, hogy ilyen butaságokat higgyen. Az ő segítségük nélkül még mindig az erdőbe lennék, és Hisame erejével ők itt a leghasznosabbak, és nélkülük nem tudnánk segíteni nekik. Ezt majd meg kell vele beszélnem.~
*Elengedte Timidus kezét, és Peter mellé hátrálva megfogta a fiúét.*
~Tudnia kell, és a sárkányok is elfelejtették mondani. Biztosan nem ismerik ezt a szót, de nagyon látszik rajtuk, hogy hálásak.~
*Felnézett a fiúra, majd halkan suttogta.*
-Köszönöm.
~Helyettük is.~
*Ezután, amikor azt is megtudta, hogy mi okozza a sárkányok elveszettségét, hogy mi történt velük azonnal ugrott volna, hogy elkezdje biztatni őket, győzködni arról, hogy semmi rossz nem történhetett, de hamar eszébe jutott, hogy ez nála sem vált be, amikor önmagát akarta meggyőzni ugyanerről, és Timidus már erre a kis rezdülésére is ügyelve emelte fel egyik ujját, jelezve, hogy rossz döntés lenne most a heveskedés. Amikor a pár végzett a beszéddel, Shu majdnem sírva fakadt. Teljesen átérezte a szülők elvesztését, és azt a reménytelenséget, amit most a testvérpár érezhet. A kinti világ gonoszsága után először történt olyan, hogy itt bent is megérintette a halál. Persze tudta, hogy sokan meghaltak a játék kezdetekor, de azért nem tudta Kayabát hibáztatni, hiszen az mind a játékosok, vagy a kinti emberek butasága miatt történt. Most viszont a Kayaba által kreált lények támadtak egymásra, és Shu egyáltalán nem értette, hogy ez miért történt, de most nem volt ideje ezen gondolkodni. Mindössze egy régen olvasott könyv szavai idéződtek fel benne. A mesekönyvek között találta, így nem gondolta volna, hogy bármi rossz lehet benne, és a boritóján is egy aranyos őzike volt.*
~Miért kiabálsz? Anyád most nem ér rá veled lenni… Nem tudsz egyedül lenni? Szégyelld magad!~
*A könyvet sohasem olvasta végig, és amikor visszavitte a könyvtárba, akkor direkt a felnőtt könyvek közé tette. Timidus hátrapillantott, és Shu újra meglátta a szemében azt a tekintetet, amit a sárkány harc közben szokott magára ölteni. Timidus harcra készült, és talán már terve is volt. Persze ez nem lepte meg Shukakut, hiszen tudta, hogy barátja ugyanúgy segíteni akar majd, mint ő, és talán Timidus közelebb is tudja magát kettejükhöz, mint ahogyan Shu akármikor is érezhetné. Társa előre lépett, bár csak egy lépést, és magabiztosan szólalt meg.*
-Természetesen segítünk. Mindannyian.
*Hátranézett a többiekre, és ellentmondást nem tűrően várta a lelkes bólogatást.*
-De ahhoz, hogy győzzünk, kell egy terv.
~Igen. Egy terv. Timidusnak mindig kell egy terv. Megőrül a rajzokért.~
-Kérlek mondjatok el mindent, amit tudtok a Pusztítóról. Minden kis részlet nagyon fontos.
*Újra hátrapillantott, és ismét körbetekintett.*
-Én nagyon jó terveket készítek, Shu pedig fel tudja jegyezni. Hisame és Peter nagyon erősek és ügyesek, Nestor és Hinari pedig…
*Itt egy pillanatra elakadt, de úgy csinált, mint aki csak levegőt vesz. Nem akarta, hogy a jól szervezett mentőcsapatról kiderüljön, hogy négy tagja még alig ismeri egymást, de gyorsan megpróbálta magát kivágni.*
-… nagyon okos, és a Skorpióval is ők végeztek.
*Shu egy pillanatra elcsodálkozott azon, hogy Timidus másra ruházta át a győzelmet, amikor ő is henceghetett volna vele. Pozitívan csalódott a társában, bár tudta, hogy ez a nagylelkűség és alázatosság csak a másik két lény közelségéig fog kitartani. Többet Timidus sem szólt, de látszott rajta, hogy valami még gyötri. Shu már elő is vette a kis füzetet az eszköztárjából, hogy jegyzetelni tudja a szavakat, de most leengedte a kezét, és csak Timidusra figyelt, de így sem tudta kitalálni, hogy mire gondolhat.*
~Shu még beszélt nekem arról, hogy kint árvaházban lakott. Amikor még nem tudta, hogy értem amit mond. Nem tudja, hogy ezt tudom, de megkérdeztem, hogy mi az az árvaház... és sohasem akar beszélni a kinti világról amikor kérdezem, sem a szüleiről. És most is szomorú. Talán ők sem akarnak mesélni arról, aki lehet, hogy... Vajon milyen lehet az, amikor van anyukád?~
*Megrázta egy kicsit a fejét, majd a saját nyelvükön szólt a két lényhez.*
/-Sajnálom ha túl gyors. Minél gyorsabban lépünk, annál több esélyünk van arra, hogy segíthetünk./    

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5868
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Pént. Nov. 29, 2013 11:07 pm


Párszor előfordult, hogy ajkaim szólásra nyitottam, ám az esetek szinte mindegyikében egy fél gondolattal később be is csuktam, nem akartam sem megzavarni őket, sem pedig alkalmatlankodni. Talán nem voltam még soha ilyen bizonytalan a témához való hozzászólást illetőleg, csöndesen álldogáltam egyik lábamról a másikra, próbálva kitalálni, mit is csináljak, vagy éppen mit ne. Közben, jobb híján, Timidust figyeltem, és a többi sárkányt, a két fiatal kétségbeesése szemmel látható volt, szinte tapintani lehetett a félelmüket és a tanácstalanságot. De ahogy kezdett körvonalazódni a történet, úgy lettem egyre magabiztosabb valamiben: segítenünk kell. Hogy hogyan s miként, az még számomra sem volt tiszta, ám jelen pillanatban nem is volt feltétlen időszerű ezen agyalni, ráérünk majd akkor, ha a szörny – az a bizonyos Pusztító – egész közel lesz.
Előreléptem én is, Timidus szavaira bólintva:
- Persz…
- Nestor segít. Megállítani sárkányok ellenségét.
Egyszerre kezdtünk el beszélni, egymástól teljesen függetlenül, így én abba is hagytam, mosolyogva hajolva meg kissé, hogy tudassam velük, egyetértek Nestorral, és hogy számíthatnak rám is. Ám Shu sárkánya már tovább is szőtte a gondolatmenetet, így egy alig hallható hümmögés után végül a fiú szemébe néztem, bátorítóan, mintha szavaimmal együtt üzenném neki, hogy „nem lesz semmi baj, nyugodjatok meg”.
- Találkoztatok már a Pusztítóval? Egy nagy repülő bálnát láttunk mi is, igaz, a másik világban… – töprengtem el, talán lesz valami köze a kettőnek egymáshoz, ám még így is, rengeteg kibogozatlan szál akadt az események sorában, melynek részesei voltunk. Viszont nem akartam rögtön bombázni őket, azzal csak elbizonytalanítottam, esetleg megrémisztettem volna őket. Így megvártam, amíg válaszolnak, ha egyáltalán válaszoltak, a mondatra, amit legelőször mondtak nekünk, a gazra viszont nem tértem ki, és nem is állt szándékomban: akkor, ott, amikor megérkeztünk e helyre, azt mondták, a mi hibánk. Hogy mi alkottuk a Pusztítót, mi elvette tőlük a szerettüket. És hogy csak mi hozhatjuk helyre. De hogyan említhetném nekik most, amikor lehet, hogy igazuk van? Minket okoltak, mégis a segítségünk kellett nekik, ám valahogy nem tudtam ezt felróni nekik. Szemeimmel pillangókat kerestem. Fogalmam sem volt, miért…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Szomb. Nov. 30, 2013 3:41 pm

Mondhatni csak folytam az árral, bólogattam a szavaikat, a kérdéseiket hallva és nem tudtam semmi pluszt mondani. Szerencsére volt, ki átvegye az irányítást, így nem kellett oly nagyon aggódni emiatt. Persze ez a helyzet enyhén furcsa, szokatlan és különleges volt, már ez magában némi aggodalomra adhatott okot, de hogy Timudus ilyen tettre kész volt, az segítette valamelyest a dolgok alakulását.
Shu a kezemet fogta és mosolyogtam le rá a szavát hallva. Nem haragudhattam rá és látva, hogy mit is jelentett a számukra az a tolldarab, talán nem is volt a baj, hogy így visszakerült hozzájuk.
- Yu Yevon. – ismételte halkan Hisame. Talán csak én és a mellettem álló Shu hallhattuk – Minden sárkány Anyja. Nekem már van egy Anyám... – sandán és alig észrevehetően tekintett Hinarira - És Apám. - majd rám.
- Te máshonnan jöhettél. – talán, nem voltam biztos benne.
A tojása mellettem volt, mellettem kelt ki, de hogy az a tojás hol volt korábban, azt nem tudtam pontosan. Nem is gondoltam bele eddig, hogy kellett volna máshol lennie. De lehet ő is innen származott, lehet, hogy egy volt közülük és csak azért nem tudott Yu Yevonról, mert nem volt ki megtanította volna rá. Nem lesz egy oroszlánból vad, ha állatkertben születik és nem tanítják meg vadászni. Bár más volt a helyzet, de illett ide ez a gondolat. Nem lehetett Hisaméből, Timudusból és Nestorból ide illő sárkány, mert nem voltunk ezen tudások birtokában. Az ezt követő gondolat, hogy nekik ez az igazi otthonuk, az ijesztő és kellemetlen volt egyben. Önző mód nem akartam máris elhagyni őt, őket. A fejemet ráztam gyorsan, hogy gondoljak másra, majd tértem vissza a többiekhez gondolatban.


_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Szomb. Nov. 30, 2013 7:22 pm


Timidus lelkessége jobbára összezavarta a párost. Hol ide, hol oda kapták tekintetüket, a kijelentések és kérdések záporára nem tudtak nyomban reagálni. A sárkányok nyelvén megszólaló Timidus azonban megnyugtatta Corynt, habár Corina még mindig meg volt zavarodva. A fiú biztatóan szorította meg párja kezét, aztán Timidushoz fordult.
( - Fordíts kérlek, mert nehezemre esik a nyelvükön beszélnem.) - mondta határozottabban, és egy pillanatra Hinarira sandított. A kérdésre ebben a monológjában kívánt válaszolni. - (Láttuk, hallottuk a Pusztítót. A repülő bálna, amiről Hinari beszélt egyben megegyezik az igazi ellenségünkkel. Képessége meghaladja az összes fajtankbélijét, anyánkat is beleszámítva. Jól ismerjük az emberek világát, hiszen nem is egy közülünk lejárnak oda. Alapos okból. Mi is voltunk ott, nem is egyszer, valódi alakunkban.) - sóhajtott egy nagyot. - (Csak egy mód van a legyőzésére, de az sem állíthatja meg végérvényesen. De... arról csak ő tud. Mi nem vagyunk beavatva, ám a szörnyeteg mindig visszajön.) - A fiú bámulatosan beszélt a saját nyelvén. Habár az emberekén úgy beszélt, mint egy diszlexiás, a sárkányokén úgy, mintha mesekönyvet olvasott volna. Ezzel párhuzamosan Corina megemberelte magát, hogy Hisame és Peter eszmecseréjére reagáljon.
- Nem egészen igaz. - kezdett bele. - Titeket az anyánk megbízott azzal a feladattal, hogy az emberek világában segítsétek a társaitokat. Azért nem emlékeztek erre a helyre, mert még tojáskorotok óta el kellett hagynotok a Paradicsomot. - itt halványan elmosolyodott. - Nagyon... szerencsések vagytok. - Hogy igaz-e az, hogy sárkányaitok tényleg ennyire szerencsések, az nézőpont kérdése. Furcsa lenne ez a tény? Kinek kéne Aincrad, ha valaki egy olyan csodálatos helyen élhet, mint Coryn és Corina otthona? A fiú is egyetértő biccentéssel adta tudtotokra, hogy igen, ő is szerencsésnek találja Hisamét, Nestort, valamint Timidust. Lehetséges, hogy unatkoznak vagy egyszerűen csak magányosak. Bármi posszibilis ezeknél a bámulatos teremtményeknél.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Nov. 30, 2013 8:16 pm


*Timidus nyugodtan hallgatta végig a beszédet, és bár igyekezett nem mutatni a saját fajtája által érzékelhető és érthető jelekkel, hogy egyre idegesebbé válik, de Shu észrevette, hogy a lány ökölbe szorította a kezét a háta mögött.*
~Mi lehet a baj? Timidus mindig olyan magabiztos…~
~A bálna nagy, és itt minél nagyobb valami, annál erősebb. Még szerencse, hogy Hinari nem mondta el, hogy a bálna miatt kerültünk ide. Vagy azt, hogy tehetetlenek voltunk a lénnyel szemben. Akkor mégsem a sárkányok hívtak ide minket? A Pusztító volt, hogy megmutathassa, hogy még mi sem érünk semmit ellene. Ha ezt megtudnák… még azt hihetnék, hogy mi is az ő oldalán állunk, és csak be akarjuk őket csapni. Kell egy terv. Mindenképpen kell egy terv. Az eddigi legjobb tervem kell.~
*Féloldalasan hátrafordult, hogy ne fordítson hátat a sárkányoknak, de valamelyest a többiek felé is forduljon, és szó szerint megpróbálta megismételni azt, amit hallott, folyamatosan odapillantva Corynra, hogy nem téveszt-e el valamit. Fordíthatta volna mondatonként is a szavait, vagy szinkronba, de nem akarta ezzel megzavarni, és különben is, Timidus eléggé bízott az emlékezetében ahhoz, hogy ilyen rövid szöveget megjegyezzen. Arra, hogy szerencsések lennének, egy fura fintor ült ki az arcára, amit egyik faj sem érthetett. Mimikája nem volt elég emberi, de az arca miatt már a sárkányoké sem volt. Bólintott, majd Shukakuhoz fordult.*
~Vajon ki az az ő? Yu Yevon, az anyjuk? Vagy a Pusztító? De ő miért is árulná el? És ha csak ő tudja, akkor a sárkányok honnan tudják, hogy van ez a mód? Jobban kell figyelnem!~
-Mostantól kezdve kérlek mindent jegyzetelj. Nagyon fontos.
*Shu vigyázzba vágta magát, és felkészült az írásra. Timidus ezután újra végigtekintett a többieken.*
-Ti tudjátok legjobban, hogy milyen módon szerettek küzdeni, és tudtok a legeredményesebben. Olyan kérdéseket tegyetek fel, ami elősegítheti a győzelmünket. Ha csak egy mód van a legyőzésére, akkor azt fogjuk megtalálni.
~Vagy kiokoskodjuk, vagy addig ütjük, amíg pont el ne találjuk azt az egy módot… van hely rajta elég.~
*Visszafordult a sárkányokhoz, és ismét feléjük intézte a szavait.*
-Ti pedig kérlek válaszoljatok a lehető legrészletesebben. Azt mondtátok, hogy láttátok a pusztítót. Ha harc közben is láttátok, akkor előnyben lehetünk, ha ismerjük az ellenséget.
*Ezután valamiféle furcsa járásba kezdett, amit leginkább ahhoz lehetett hasonlítani, amikor a kiképző tiszt tart eligazítást a csapatnak. Timidus régóta tudta, hogy az ő feladata lesz megvédeni Shukakut, és mivel az idejük nagy részét a könyvtárban töltötték, így amíg a lány az állatokról olvasott, ő a harcokról keresett könyveket. Az alap szintű dolgokon gyorsan túljutott, így ismerte a legtöbb kaszt alapvető harcmodorát. A technikákat olvasgatva gyorsan rájött, hogy ennél ő sokkal de sokkal jobbakat tud kitalálni, de néhány kép megragadta a tekintetét. Arra már nem emlékezett, hogy ki volt az a nőalak, akit a kép ábrázolt, de arra igen, hogy hogyan állt, és most igyekezett őt utánozni.*
~Shu nagyon jó megfigyelő, és csak remélni tudom, hogy ők ketten is azok. Minél többet láttak, annál jobb eséllyel indulhatunk.~
*Megállt, összezárta a lábait, és felvett egy pózt, ami néhányotokat emlékeztethetett egy régi festményre Jeanne d'Arc-ról. Persze ez a póz most egyáltalán nem illett ide, és ez egyébként is egy lovon ülő alak volt, de a képen így volt, és Timidusnak tetszett, és meggyőzőnek találta, ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy biztosra vegye, hogy remek záróakkordja lesz a beszédének.*  
-Akkor, várom a kérdéseket és az ötleteket.

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5868
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Szomb. Nov. 30, 2013 9:30 pm


Figyelmesen hallgattam Timidus fordítását, s próbáltam bízni a sárkányban, hogy nem hagy ki semmit, még akkor sem, ha számára lényegtelen az adott információ. Mindenesetre én is a páros arcát néztem, próbáltam olvasni belőlük legalább annyira, hogy tudjam, amit Shu petje mond, az helyénvaló. Valamint a monológja végén Nestorra néztem, aki alig láthatóan bólintott, megnyugtatva, hogy minden rendben van. Nem szólt semmit, ám most nem is vártam tőle, Timidus lelkesedése pont elég volt, hogy mi, többiek, csupán megfigyelői legyünk a történéseknek. Hogy mit is szólhattam volna? Egyelőre sorra vettem, amit tudunk, s próbáltam rendbe rakni a hallottakat, bár feszültté tett, hogy az idő rohamosan fogy, mi mégse jutunk előrébb. Viszont hamar kivertem a fejemből az ehhez hasonló gondolatokat, és inkább összegeztem a tudnivalókat, hogy aztán kérdésekké formálhassam őket. Volt először is egy hatalmas, repülő bálnánk, a Pusztító, ami valószínű ugyanúgy „lejöhetett” a mi világunkba, ahogyan arra az itt élő sárkányok képesek. És hozott magával minket is ebbe a furcsa világba, így jogosan hihették, hogy közünk van az őket sújtó veszteségekhez, hiszen mások voltunk, mint ők. Talán maga a lény a mi „bűneinkből” táplálkozhat, ezért teremtettük mi ezt a „gazt”. Asszem. Elgondolkodva hümmögtem, nem állt össze a kép, nem hittem, hogy Aincrad jobb ennél a dimenziónál, bár ha ez a szörny vissza-visszajárogat, és elpusztít belőlük, akkor akár igazuk is lehet. Bár nem… Aincradnál semmi sem rosszabb.

Sóhajtottam, talán túl hangosan is, majd végignéztem a csapaton, feltéve az egyik nyilvánvaló kérdést:
- Ha ez tud repülni, hogyan jutunk közel hozzá? – kérdeztem, s megérintettem a Katanát, jelezve, hogy a távolsági harc elég reménytelennek tűnik számomra - Valamint, hogyan váltotok dimenziót? A Pusztító is képes rá, ebben biztos vagyok, különben mi sem lennénk itt. Hmm, s mi van akkor, ha… - megálltam, nem fejeztem be a mondatot, s hosszan néztem az itteniek szemébe, mély levegőt véve. Talán nem kéne elmondanom nekik az elképzelésemet. A remény veszélyes, s nem kívánok nekik mégtöbb fájdalmat okozni, ha esetleg mégse lenne igazam. De már elkezdtem. Nyeltem egyet, és folytattam, próbálva nem határozottnak lenni, hogy amit mondok, csak egy ötlet csupán, egy lehetőség - … Mi rajta keresztül jutottunk ide, azt hiszem. Ugyanez visszafele is működhet, hogy ő valójában a mi világunkban van – elhúztam a számat. Mégtöbb kérdőjel. Miért ne tudna visszajönni, ha ott van? Érzik egyáltalán a sárkányok egymás jelenlétét, dimenziókon át is? Ez még mindig kevés így… nagyon kevés.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Szomb. Nov. 30, 2013 10:24 pm

Nem volt jó. Mások nem figyeltek a lány válaszára. A Pusztítóra koncentráltak, talán jogosan is. Talán arra kellett volna nekem is figyelnem, de hogy éreztem Hisame erős szorítását, hogy éreztem miként remegett meg a keze a lány utolsó szavait hallva, úgy egyszerűen nem tudtam rájuk figyelni. Tudtam, hogy mi járt Hisame fejében, ismertem őt, talán jobban is, mint az itteni társai.
- Várjatok, kérlek. – halkan szóltam, talán fel sem tűnt nekik.
- Szerencsések?! – engedte el a kezemet hevesen és lépett el mellőlem. A hangja éles volt és hangos, dühös és most talán egyet is tudtam érteni vele – Azt mondod, hogy szerencsések vagyunk? Szerencsések?! Mi?! Én?! Egy jégsárkánnyal sem találkoztam még eddig! Eggyel sem! Három! Három sárkánnyal találkoztam eddig! Timudus! Nestor! És Griever! - számolta az ujjain - Három! Nem találkoztam többel! – lépett el tőlünk.
- Várj, kérlek.
- Nem. Nem, Apa! – most hozzám beszélt, szemébe igazi könnyek szöktek és suhintott a karjával – Azt mondták, hogy lejártak hozzánk! De miért nem látogattak meg engem?! Minket?! Miből tartott volna szólni, köszönni?! Sziasztok. Nem vagytok egyedül. Nem! Nem! Légy egyedül! Légy magányos! – hogy hátrált, úgy megbotlott egy kicsit, majd fordult és futott el tőlünk.
Nem, nem tudtam haragudni rá. Tudtam, hogy tudja, ott voltam neki bármikor, de tudtam azt is, hogy nem voltam egy szárnyas pikkelyes. Tudtam, hogy mennyire vágyott már arra, hogy találkozzon egy olyannal, mint ő, hogy tudja, nincs egyedül, de ez mindezidáig nem adatott meg neki ilyen mértékben. És hogy emiatt szerencsés? Nem, egyáltalán nem volt az.
- Ööö… - fordultam a többiekhez – Beszélek vele. Egyedül! Addig is beszéljétek meg a dolgokat. Hi és Shu úgy is tudja, hogy mire bólintok rá, és mire nem. – azzal távoztam én is, siettem Hisame után.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Szomb. Nov. 30, 2013 10:59 pm


- De... nekünk sose mondják meg, hogy hol vagytok... - motyogta a lány, akit felettébb rosszul ért Hisame kiakadása. Hangjában megtörtség, de empátia is tükröződött, azonban masszív ellenállást tanúsított. Ártatlanságáról őszintén, mégis visszahúzódóan beszélt, mintha csupán félig lenne igaz, amit állít. Egy picit sem tűnt megtörtnek, miután Hisame elszaladt, bár nem kicsit viselte meg az, mit meg kellett tapasztalnia. Ellépett társa mellől, és tanácstalanul nézett maga elé, miután Peter a lány nyomába eredt. Coryn csupán a szeme sarkából ügyelt Corinára, de teljességgel ügyelnie kellett minden aprócska részletre, a Pusztító kapcsán.
( - Képesek vagyunk az igazi alakunkat felvenni, de csak naponta egyszer, amint eljön a reggel. Erőnk tejében csak akkor vagyunk, bár két lábon is tudunk harcolni. Ritkán ugrunk a síkok között, nyolc-kilenc hold elteltével egyszer.) - válaszolt Corin Hinari első kérdésére, a sárkányok nyelvét használva. - (Ő tudja, hogy segíteni fogtok. Ő mindent tud, és el is mondja nektek, mi a győzelem titka. Sajnos ez a két óra nagyjából annyira elegendő, hogy felvigyünk az igazi ellenség közelébe, azután vége. Nincs tovább. Ezért nem is sikerült megérintenünk a szörnyet. Mire a közelébe érne valaki, olyan erőket enged szabadjára, amiről álmodni se merünk... mert annyira szörnyűséges. Leírhatatlanul gonosz. A földbe tapos. Porrá őrli a csontjaidat. Elhamvaszt, hogy aztán hírmondód se maradjon. Tökéletes gyilkológép.) - Coryn szemlátomást megzavarodott, már a puszta gondolattól is, mire képes az igazi ellenség. Bal lábára térdelt, és rátámaszkodott a jobbikra, és izgatottan zihált, zümmögött. Megrázta fejét, és szemlátomást elgondolkodott valamin. Várt, míg a lány közvetíthetett.
( - El kell mennünk őhozzá, hogy elárulja a titkot. Még mi se tudjuk, pedig ő nevelt fel bennünket. Azt mondta, csakis a kiválasztottak tudhatnak a reményhez vezető ösvényről. Más nem. De ti... ti talán meggyőzhetnétek, hogy elárulja, mi is lehet a győzelem kulcsa... többet nem tudok. Sajnálom.) - hajtotta le fejét bánkódva, aztán feltápászkodott a földről, megfogván Corina kezét. Vártak. Figyeltek, különösen arra, hogy Hisame meggondolja-e magát. Idő közben kezdett világosabb lenni. A két jövevény kissé meglepve fordítottak hátat. Valószínűleg a horizonton felkelő napot keresték, vagy ha nem azt, akkor biztosan lehetett valami, ami felhívta a figyelmüket. Néhány pillanatig csak álltak, bámultak, aztán mintha misem történt volna, úgy fordultak vissza a társulathoz, folytatván a hadi tanácskozást.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Nov. 30, 2013 11:38 pm


*Timidus Hinari szavaira csak megcsóválta lassan a fejét.*
~Nem… Hinari mégsem okos. Vagy csak túlságosan őszinte, úgy, mint Shu. Még mi sem tudunk semmit, és láthatóan ők sem tudnak sokkal többet. Miért kell akkor összekavarni őket olyan kérdésekkel, amire úgy sem tudják a választ? És miért kérdez olyat, amire mindenki tudja a választ? Visszajutunk a másik síkra és ott majd megint fogok tudni repülni, nem úgy, mint most ebben a buta testben, és akkor könnyen elérem majd a Pusztítót és lerángatom a többieknek, hogy ők is elérjék. Mi sem egyszerűbb.~
*Megforgatta a szemeit, és egy halk sóhajtással nyugtázta a reménytelenségét.*
~Nem akarnak tervezni, és mindent hirtelen akarnak…~
*Ekkor szakította meg a gondolatmenetét Hisame kifakadása. Timidus valahol értette is, valahol nem is barátja gondolatait.*
~Hirtelenkedni, ahogy Hisame szokta. Ahogy azzal a fiúval is tette. Miért nem tervez? Miért akar olyanok közé tartozni, akik ennyire tehetetlenek? Én hova akarok tartozni?~
*Ez volt az a gondolat, amin Timidus még nem nagyon gondolkodott el. Kezdettől fogva Shukaku volt az egyetlen társa, akit védencének tekintett. Mindig is a gyenge emberek fölé helyezte magát, de szívesen segített nekik, és ő mindvégig tudta azt, amit a két sárkány mondott. Azért küldték őt oda, hogy segítsen az embereknek, mert nélkülük nem tudnának boldogulni. Az elején Hisamére is példaképként tekintett, de hamar rájött arra, hogy a szeleburdi sárkány nem éppen mondható tanítómesternek, és bár legjobb barátjának tekintette Shukaku után, sok mindenben nem értett egyet vele. Ugyanígy tekintett a két szerzetre is, és ugyanígy csalódnia kellett. Rájött arra, hogy az itt élő sárkányok eltunyultak a nagy boldogságban és békében, és sohasem érhetnek fel a másik világbeli társaikhoz. Bár saját magát a legtöbb pet felé helyezte, jó pár általa teljesen elfogadható érvek alapján, -bár nem zárta ki, hogy találkozhat olyasvalakivel, aki jobb nála, és valahol várta is ezt a példaképet- a faját nem tartotta felsőbbrendűnek. Számára teljesen mindegy volt, hogy emberrel, békával vagy kobrával kell társalognia, ha a másik fél nem viselkedett ellenségesen vele.*
~És Peternek sincs igaza. Shu nem tudja, hogy mire bólintana rá. Hinari pedig… Akkor talán Nestor. ~
*Összenézett a sárkánnyal, és elmosolyodott.  Olyasféle ’Hát akkor csak ketten maradtunk.’ összepillantás volt ez, amiről csak remélte, hogy a társa megérti. Először újra lefordította Hinarinak és Shunak a sárkányok szavait, majd ezután újra a pároshoz szólt, saját nyelvükön, hogy csak Nestor és ők értsék, és talán Shu egy keveset.*
/-Nem kell bocsánatot kérnetek. Nagyon sokat segítettetek, és mi is igyekszünk majd. Hisame pedig… majd Peter elmagyarázza neki. Igazából nem titeket hibáztat, csak nem érti a helyzetet, de okos, és el lehet neki magyarázni. Biztos vagyok benne, hogy nemsokára vissza fognak jönni. Addig pedig…/
*Visszafordult Nestorék felé, és most nekik szegezte a kérdését, bár látszott, hogy inkább a sárkányhoz szól.*
-Ti mit gondoltok?
*Shu mellé lépett, és a vállára tette a kezét. A lányt már teljesen kirekesztette a beszélgetésből, és nem kevés tudatosság volt ebben a kirekesztésben. Shu nem értett a harcokhoz, és most az sem segített volna sokat, ha rengeteg adatot tud a bálnákról. Igazából a jegyzetelést is csak azért bízta rá Timidus, hogy fontosnak érezhesse magát. Szerette a lányt, mindennél elfogultabban csodálta a tudását a lelkesedését a realitását, a rajzait… minden cselekedetét, aminek nem volt köze a harcokhoz.*

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5868
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Dec. 01, 2013 10:33 am

Nem kerültünk messze tőlük, Hisame hamar megállt egy fa törzsének támaszkodva. Hátrafordulva még láttam a többieket, azonban a hangjukat már nem hallottam. Ők is láthattak minket, de így volt jó, a halk beszéd már nem hallatszódott el hozzájuk. A tökéletes távolság.
- Hisame. – léptem közelebb hozzá.
- Apa, miért csinálják ezt? - a hangja remegett és vörös, könnyes szemekkel fordult felém.
- Nem tudom, nem tudok itt semmit sem.
- Ez sem igaz. Csupán csak nem akarsz belefolyni a dolgok alakulásába. Könnyebb neked is ezt mondani. Figyelni másokat, ahelyett, hogy ténylegesen csinálnál is valamit.
- Nem, Hisame. Úgy ismeretlen számomra ez a hely, ahogy neked is. Úgy nem tudok róluk többet, ahogy te sem.
- De nekem kéne tudni! – dühösen fordult ismét el tőlem – Kéne tudnom.
Hozzá léptem. Hátulról öleltem, a vállait fedtem és a mellkasa előtt fontam össze a karjaimat.
- Ugye nem akarsz meggyőzni, hogy ők jók?
- Azt hiszem, nem tudnálak meggyőzni.

- De? – jól tudta, hogy nem fejeztem még be.
- De Shu és Hinari ott van. Timudus és Nestor is, kik olyanok, mint te.
- Jöjjenek el ők is.
- Nem fognak. Segítenünk kell.
- Miért?
- Mert kérték a segítségünket.
Csend és mozdulatlanság. Nem szólt és én sem erőltettem. Tudtam, hogy Hisame tud sértődni. Bár eddig leginkább holmi gyerekes csínyek miatt, gyerekes rájátszással, de tudtam, hogy képes erre igazán csak komoly mértékben. És hogy okot is adtak rá most. Hát úgy nem éreztem, hogy sajnálnom kellett volna a fiút és a lányt, Corynt és Corinat emiatt. Félreértés ne essék, nem voltam egy érzéketlen férfiú, csupán csak Hisame fontosabb volt a számomra, mint ők. Ködösen fogalmaztak, futottak eleinte, majd a segítségünket kérték. Nem, nem volt meg a bizalom a részemről.
- Csak a többiek miatt. Hinari és Shu miatt! Nem másért, másokért!
- Rendben.
- És válaszokat akarok majd.
- Én is.

Visszamentünk a többiekhez. Nem mondom, hogy lelkesen, mert nem voltunk ahhoz, de biztató mosolyt erőltettem az arcomra, mi jelezte a számukra, hogy nem lesz gond. Legalábbis egy ideig.
Tényleg csupán csak a lányok miatt tértünk vissza. Ha ők nem lettek volna itt, úgy most mi is távoztunk volna. A segítségadás gondolata megvolt, de reméltem, hogy nem kérnek majd többet tőlünk.


_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Vas. Dec. 01, 2013 12:52 pm


Egy lépés csupán, ennyit léptem, miután Hisame elszaladt, kétségbeesve, elbizonytalanodva. Összeszorítottam a fogaimat, úgy álltam meg, s hajtottam le a fejem. Megértettem őt, át tudtam érezni, bár sose hittem volna, hogy egy pet, egy program is képes minderre. Magány. Kezeimet ökölbe szorítottam, Nestor felém pillantott, ám arcát továbbra sem láttam. Vajon ő hogyan érezhet most? Ő is ismeri az érzést, akárcsak én. A lány után néztem, Peter utánaszaladt, alakjuk kivehető volt a csillogó fényben, mely most oly hamisnak tűnt.
Nes mellém lépett, ám tudtam, mit akarhat, így mielőtt bármit szólhatott volna, rámosolyogtam, szomorkásan, de biztatón is: „Nincs semmi baj. Megvagyok.” Kicsit elszégyelltem magam, hogy önkéntelenül is azonosultam a jégsárkány problémájával, kivetítettem a múltamra, s hagytam, hogy magával ragadjon. Amikor nekem kellett volna segíteni. Nekem kellett volna erősnek lenni, hisz ezt várták el tőlem, akarva akaratlanul is. Egy céhvezér, frontharcos, neki ott kell lennie fejben, nyugodtnak és hidegfejűnek, amilyennek a harcok során megismertek. Néha rohantam volna én is, talán irigykedtem most a lányomra, ám a gondolatot talán csak én érthettem meg a jelenlévők közül. Meg Nestor. Ő valahogy mindig tudta, mire gondolok, mi kell nekem, de nem akartam, hogy aggódjon. Bólintottam, s újra az voltam, akinek lennem kellett.

- Ki az az ő? – összezavarodtam, nem is nekik szántam a kérdést feltétlenül, számomra érthetetlen logika alapján beszéltek, ez még nekem is sok volt. Van valaki, aki mindent tud, Yu Yevon, s ha ő az a titokzatos ő, úgy nem értettem, miért voltak bánatosak, ha pontosan tudták, hogyan juthatunk el hozzá. Ha viszont nem ő, ami ésszerűbb feltételezés volt, akkor még mindig van nyom, mi alapján elindulhatunk. Amiket az alakváltásról mondtak, a dimenzióváltásról és a teljes alakjukról, elraktároztam, mint információt, de több gondolatot nem fűztem hozzá, lényegtelen volt, már ami a helyzetünket és a problémát illeti. De eljuthatunk a szörnyeteghez, el tudnak vinni hozzá, de a tudás, amit említettek, fontos lehetett. Enélkül ostobaság lett volna harcba szállnunk. Shu sárkányának kérdésére felemeltem a pillantásom, kissé kizökkentett, de azért próbáltam megfogalmazni mindent… Most azonban nem kellett válaszolnom.
- Nestor már mondta. Segít sárkányoknak. De kell a kulcs.
- Egyetértek – néztem először Timidusra, majd az idegenekre tekintettem, hosszan nézve őket - Kérlek vigyetek el őhozzá.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Vas. Dec. 01, 2013 3:25 pm

A fiú a lányra nézett, s mikor tekintetük egymáséba fonódtak, bólintottak. Karjaikat összefonták, s már készülődtek is a tovamenetelhez.
( - Ő a bölcs és legidősebb mind közülünk. Neki hála, a sárkányok népe eljuthatott hozzátok, hogy segítsen benneteket a bajban. Shrykull, ki kívül áll a teremtésnek és pusztításnak, a szeretetnek és a gyűlöletnek, mégse mérhető fel az ősanyával. Mindent tud, mindent lát, mindent hall, ami történésben van. Most is hallhat, és figyelhet ránk. Magához hív. Menni kell.) - mondta Corina, ezúttal ő maga is a saját nyelvét használva. Izgatott volt, így a sárkányokén kissé hadarva kommunikált, bár semmi probléma sem lehet a monológ lefordításával. Fejét ide-oda ingatta, és figyelt valamit. Talán Shrykull hívását akarta meghallani. Talán, de korántsem biztos. Egy erős, de kifejezetten meleg fuvallat ér el benneteket. Kicsit olyan volt, mintha valaki rátok lehelt volna. Ami számotokra egy kellemetlen nyöszörgésnek tűnik, a sárkányoknak barátságos köszöntés, hívogatás.
( - Tegyétek azt, amit akartok. Gyertek, gyertek, gyertek...) - A hang, mely sárkánnyelven szólalt meg, mély volt, de büszkeség, méltóság, erő, pompa tükröződött benne. Barátságos volt, már azoknak, kik értették a nyelvet. Az emberi fülnek egy nyöszörgő óriás, mintha valami problémája, fájdalma lenne. A széllel együtt a hang is odaveszett. A szellő néhány tollat és porszemet vitt magával, onnan, ahonnan jött. Mintha a lány által említett sárkányúr a szél alakjában jelent meg volna előttetek. Corin sóvárogva nyújtotta kezét a szél után, és elindult. Corina tartotta az iramot, még ha bele is csimpaszkodott a fiú karjába. Szinkronban mozogtak, kisebb hibák nélkül - túlságosan tökéletesek voltak. Ezúttal nem mentek észveszejtően gyorsan, rátok is gondolva. Követnetek kell őket, ha segíteni szeretnétek. Kényelmesen, szinte ballagtak, a szél nyomán. Minél többet mentek, annál fényesebbnek, ragyogóbbnak tűnt az erdő. Talán mert közel vagytok célotokhoz. Talán mert a hajnal közel van. Coryn minden esetre kezdett felélénkülni, noha a fején lévő seb erősen lüktetett, ám mégse hagyta el magát. Minden léptét a céltudatosság vezényelte. Perceken keresztül csak mentek, és mentek, de aztán a fiú lefékezett. Egy sziklaszoroshoz érkeztek, ami meglepő, de egyáltalán nem tűnt kihaltnak vagy élettelennek. Ugyanúgy sarjadtak belőlük ezek a csodálatosan foszforeszkáló fák. Állt, és várt, míg felocsúdtok a történésekből. Rátok pillantott, biccentett. Visszafordult, nagy levegőt vett, és egy dalt énekelt. Melankolikus volt - akárcsak az a dal, amit a beszippantás után hallhattatok, mégis különbözött. Személyből szólt, nem volt himnuszhoz hasonló kerete.
The Messenger is
Standing at the gate.
Ready to let go,
Ready for the crush.
A dal első néhány sora visszhangot vertek a sziklákon. Fél percig tartott, aztán egy erősebb, határozottabb hang felelt rá, folytatván a szomorú melódiát.
Too late for whispers,
Too late for the blush.
The past is mercy,
When the future's glow
- Itt vagyunk. Megérkeztünk. - suttogta oda nektek Corina, aztán visszafordulva folytatta a dallamot. Hangja tisztán csengett, mint a kristály, és olyan gyönyörűen énekelt, hogy belesajdulhat az emberi szív:
Kneeling journey,
Dressed in a cloak of shadows.
The hunting's grim for the innocent eyes.
Communion's pray is a cup of sorrows.
But faith is colors,
For the humbling cries...

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Vas. Dec. 01, 2013 4:51 pm


Timidus nem nézett a visszatérő Hisamére. Sokkal fontosabbnak érezte azt, hogy segítsen a Corynnak és Corinénak, minthogy barátja egyéni problémáival foglalkozzon. Persze eldöntötte, hogy majd igyekszik megbeszélni ezt Hisamével, és több időt fog vele tölteni, ha ennyire magányos, de valahol nagyon önzőnek tartotta a viselkedését.
~Itt az összes sárkányról van szó. Ők ketten pedig olyan picik, mint…~
Lenézett az emberi testére, mely egy kislány alakjába zárta be.
~Talán még nálunk is kisebbek. Nem készültek fel a harcra, és a segítségünket kérik. Talán mégis...~
Odasétált Hisaméhez, és megölelte. Hosszú, baráti ölelés volt ez, de miközben ölelt, halkan a lány fülébe súgott, hogy a többiek ne hallhassák.
-Mutasd meg, hogy te jobb vagy. Mutasd meg, hogy te segítesz, ha kérik. Azt, hogy te akkor is törődsz velük, ha nekik ezt nem tanították. Velem is törődtél, és én is itt vagyok, és segítek, hogy ha kéred…
Hátrább lépett, és ezúttal már hangosan szólt, és Peterhez is intézte a szavait.
-Örülök, hogy visszajöttetek. Köszönöm.
A köszönöm inkább Peternek szólt, mert ő volt az, aki meggyőzte a sárkányt arról, hogy visszatérjen, de Timidus nem akarta, hogy ezt Hisame észrevegye. Hinari szavaira visszafordult a testvérpár felé, és ő is várta a választ, a többiekkel együtt.
~Talán Hinari mégis okos. Okosakat kérdez, bár lehet, hogy feleslegesen. Mégis többet, mint Nestor.~
Ránézett a párosra, de azok továbbra is kifürkészhetetlenek voltak a számára. Még a sárkány is.
~Azt tudja, hogy segít. Azt is tudja, hogy miként? Miért nem mond semmit? Miért nem szól többet a lány?~
Shu mindössze bátorítóan mosolygott Hisamére, és békítő szándékkal jegyezte meg azt, amit a sárkány nem hallhatott.
-Nem tudták, hogy hol vagy, és ritkán tudnak eljutni a mi világunkba… de ha segítünk nekik, akkor biztosan többször fognak majd meglátogatni minket.
Tulajdonképpen ugyanazt mondta el, amit Timidus, csak ő hitt is abban, hogy a sárkánylények hálája fog addig terjedni, hogy néha visszatérjenek majd hozzájuk, és beköszönjenek.  Timidus ebben egyáltalán nem hitt. A két sárkány eddig jócskán leereszkedően viselkedett velük, dicsekedtek a világukkal, és arra kényszerítették őket, hogy mindent olyan ütemben tegyenek, ahogyan azt ők jónak látják. Timidus biztos volt abban, hogy ő nem így viselkedne, ha végveszélyben kérné valaki segítségét, és az is felmerült benne, hogy Yu Yevon még irigykedni is fog rájuk, ha ők képesek lesznek legyőzni a Pusztítót. Ez a sejtése csak még erősebbé vállt, amikor a két lény áradozni kezdett egy bizonyos Shrykullról.*
~Ha annyi csodálatosan nagy tudású ősük van, akkor miért van ránk szükségük? Én nem vagyok erős az én világomban. Sokan le tudnának győzni… egyelőre. Ők mégis minket hívtak, és azok, akik tőlünk kérnek segítséget, még elénk sem lépnek, csak a széllel küldik az üzeneteiket.~
Újra Hisaméra pillantott, és sóhajtott egy nagyot.
~Ha ilyen népség a sárkányoké, akkor én nem akarok ide tartozni. Nem akarok olyan lenni, mint ők, és igenis szerencse, hogy eljöttem innen. Talán akkor is így döntöttem volna, ha nem választanak ki az emberek védelmére.~
A dallamot bár szépnek találta, mégis kissé utálkozva nézett fel az égre.
~Ha hallasz engem Shrykull, köszönöm, hogy elküldtél innen. Ha annyi mindent tudsz, igazán idejöhettél volna te is, hogy segíts nekünk… remélem azért a gondolataimat nem hallod.~
-Indulunk!
Csak ennyit mondott, mintegy kiadva a parancsot. Megragadta Shu kezét, aki kapkodva pakolta el a kis füzetét, és már neki is lódult, a sárkányok után. Az úton egyikük sem szólt semmit. Amikor elérték a céljukat, Shukaku ámulva hallgatta a gyönyörű dalt, kezei összekulcsolódtak mellkasa előtt. szemeit behunyta, és teljesen átadta magát a melódiának. Timidus azonban már nem találta olyan gyönyörűnek, mint először, amikor ide érkezett. Alig ért véget a dal, rögtön előre lépett, és türelmetlenséggel a hangjában szólalt meg.
- Shrykull! Te, aki ki kívül állsz a teremtésnek és pusztításnak, a szeretetnek és a gyűlöletnek. Idehívtatok minket, hogy segítsünk. Segíts nekünk, hogy tudjunk segíteni! Áruld el nekünk a titkot! Kérlek!
Az utolsó szót már csak Shukaku miatt tette hozzá, és bár nem voltak parancsolóak a szavai, de Timidus nem érezte úgy, hogy alázatosnak kellene lennie. Nem érezte azt, hogy rangban alatta lenne olyasvalakinek, aki a segítségét kérte, de tiszteletlenül sem beszélt. Úgy gondolta, hogy ez a sok macera, a verselés, a felesleges tekintélyelv mind csak időhúzás, amivel a Pusztító malmára hajtják a vizet.
~Énekelnek! Hisame talán énekelhetne, még szebben is, mint ők, de most a válaszokra van szükségünk! Vagy akarják, hogy segítsünk, vagy nem.~
Újra elismételte a szavait, ezúttal a saját nyelvén, majd elhallgatott, és várta a választ.

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5868
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Vas. Dec. 01, 2013 11:34 pm


Szótlanul haladtunk, mindegyikünk a maga gondolataiba mélyedve. Nem telhetett el sok idő azóta, hogy véget ért az előző megbeszélés, nekem viszont még mindig a hallottakon járt az eszem. Timidus ezúttal nem fordított, Hisamétől pedig nem vártam, hogy segítsen, bár lehet megtette volna mégis. Nem éreztem úgy, hogy köszönnöm kellett volna bármit is, főleg az idegeneknek, akik igaz jobban, könnyebben beszéltek a saját nyelvükön, viszont mostanra már éretté vált az előzőekben elfojtott gondolatom, miszerint nekik fogalmuk sincsen róla, hogyan kell jót tenni, figyelni egymásra. Mindenki számára feltűnhetett, hogy nekünk, embereknek kényelmetlen így a kommunikáció, mintha nem lennénk egyenrangúak velük, mintha nem lennénk érdemesek arra, hogy közvetlenül belevegyenek minket is a társalgásba. Nem rólunk szólt, de onnantól, hogy nyíltan kértek minket, már igen. Onnantól, hogy szükségük volt ránk, ennyit megérdemeltünk volna. Akkor, ott, mégsem szóltam semmit, összeszorított ajkakkal fordultam el tőlük, nehezemre esett viselni, hogy teljesen máshogy működnek, mint mi, s hogy észre se veszik a reakciókat, nem vesznek figyelembe minket, semennyire sem.
- Sárkányok Shrykull-ról beszélnek. Shrykull a minden, de nem ősanya. Segített embereknek, sárkányokat küldött világukba. Most is hall. Sárkányok mondják, hív. Menni kell.
- Köszönöm, Nes – mosolyodtam el, próbálva ügyet sem vetni Corynra és Corinára, s bólintottam a tűzsárkánynak, jelezve, hogy értékelem, amit tett. Talán még sosem hallottam ennyit beszélni őt, de megérezhette, mi bánt, és így próbált segíteni, ez pedig jólesett, olyannyira, hogy egy pillanatra meg is feledkeztem a bosszúságomról. Ami fő, hogy még itt is, van, akiben bízhatok, akire számíthatok. Akinek valóban fontos vagyok.

Lassítanom kellett, hisz ők csak ballagtak, amíg én egyre gyorsabb léptekkel haladtam. Nestor szavai jártak a fejemben, s találtam magyarázatot a sárkányok viselkedésére: ez a mindenható valaki, eleve felsőbbrendűnek képzelte magát, s a sárkányok természetébe is beleültette ezt. Mi, emberek csupán olyan senkik voltunk, akik segítségre szorultak. Az ő segítségükre. Nem értettem, most miért fordult meg ez, s ha nagyon rosszindulatú lettem volna, bizony rákérdeznék ezekre, amint odaértünk. Bezzeg akkor kellünk, ha baj van, amúgy meg nélkülük nem is érnénk semmit? A hang, amit pedig utána hallottunk, ami Nes szerint maga Skullakárki volt, nekem inkább hatott egyfajta válasznak mindezekre: ígyis úgyis elindultunk volna, de azért ő előtte nagy kegyesen megengedte nekünk. Csakhogy ne mondhassuk, hogy magunktól tettük.
Sóhajtottam, előttem megálltak, én pedig majdnem nekimentem a kapucnis kisfiúnak, ámulva nézve a szorosra, mely úgy tűnik, jelszót is igényelt ahhoz, hogy továbbmehessünk. Egy ének, mely jellemzi a kultúrájukat, szép volt, de valamiért nem tudtam örülni neki. Végignéztem a társaimon, Timidus felszólalt, határozottsága meglepett, bár én csupán mosolyogtam rajta: jó volt látni, egy kis erőt sugárzott felénk, s egyben éreztette velük, hogy nemcsak bábok vagyunk, miket kedvükre mozgathatnak. Bólintottam, s néztem fel én is, bízva egy pozitívabb folytatásban.



/ Shu, átolvastam párszor a reagod, de nem láttam hogy Timidus fordított volna, ezért írtam így. Ha mégis átsiklottam felette, akkor elnézést, bár ez számomra most jobban jött ki. ><" /

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Dec. 03, 2013 9:51 am

- Kedves vagy, Timudus. – mosolygott Hisame a kis társára, de érződött is a mimikáján, hogy a mosolya nem volt a legőszintébb. Valóban kedves volt úgy Timudus, mint Shu, de ennyi nem hatotta meg Hisamét, ennyi kevés volt, hogy oly lelkesebben lássa most a dolgokat.
- Lehet, hogy igazad van, Shu. – nem akarta csalódni látni a lányt, így hasonló gesztust engedett szabadjára az ő irányába is. Talán kicsit lelkesebben is mosolygott, mint az imént.
Szél ismeret. Egyszerű képesség, de mégsem tudtam eldönteni, hogy én nem figyeltem, vagy az érkező meleg fuvallatot nem jelezte az erőm nekem. Mindig szokta, hogy a másik képességemet tudjam időben használni, de most nem. Lehet nem is egy kisebb szellő volt, de nem tudtam eldönteni, hogy akkor mi lehetett volna más. Lehet tényleg csupán csak én nem figyeltem és váratlanul ért mindez. Talán itt is érződött, hogy nem voltam a legjobb formámban.
Követtük őket és így a séta alatt adtak némi gondolkodási időt a számunkra. Nem mintha döntenünk kellett volna bármiről is, hisz már döntöttünk, de nem ártott egyikünknek sem újra átgondolni a történéseket.
Megérkeztünk. Legalábbis azt mondták és a szoros előtt állva pedig valóban úgy tűnt, hogy voltunk is valahol, hogy volt valami a túloldalt. Egy szép ének, melyet csupán csak hallgatni tudtam, majd fordultam és tettem úgy mintha a hátunk mögött levő tájat szemlélném még utoljára. Így álltam Hinari mellé. A testünk ellenkező irányba nézett.
- Hinari. – hogy a dal a végét járhatta, talán véget is ért, úgy halkan szóltam hozzá. „Xy téged figyel, de ne nézz arra.” jelenet volt ez és valóban. Nem akartam, hogy más is hallja, csak hozzá szóltam és nem akartam, hogy észrevegyék ezt.
- Nem tudom, hogy mit kéne gondolnunk, nem tudom, mi igaz itt és mi nem. Nem tudom, hogy hogy jutunk haza, nem tudom, hogy bent mi vár ránk, és nem tudom, hogy lesz e alkalmunk még beszélni komolyabban, de rossz érzésem van, félek, így kérlek figyelj. Ha történne valami olyan, valami rossz, úgy enged, hogy az velem történjen. És ehhez kapcsolódóan… - pillanatnyi szünet, egy huncut mosoly a következő mondat elejéig – Tudom, hogy Hisame anyasága egy kisebb poén. Bevallom igazán csak szórakoztató, de… - és itt újra komoly hangra váltottam – Shukaku felügyelete nem az. Kérlek, vigyázz majd rá, ha történne valami.
Talán így is sokat beszéltem, nem vártam meg, hogy válaszoljon. Meg igazából csak egy bólintásra számítottam, nem többre. Úgy álltam tovább, mintha még láttam volna valamit egy fa két ága között, majd álltam vissza hozzájuk.
Shuhoz is akartam volna még szólni, de az már túl feltűnő lett volna. Csupán csak tájékoztatni akartam, hogy Hi időnként tud igencsak ostoba dolgokat tenni, vigyázzon majd rá, ha velem megtörténik az a valami, mi oly szépen beette magát a fejembe.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Kedd. Dec. 03, 2013 4:00 pm

Timidus monológjára egy erős fuvallat jött az amúgy szélcsendes szurdokból. A hang, amit Shrykullnak tituláltak, ezúttal emberi nyelven intézte szavait a társaságotokhoz:
- Látlak téged, Timidus lányom, hallak téged, és a könyörgésedet is! Járuljatok elém, és hamarosan... hamarosan készek vagytok rá, hogy megtudjátok az igazságot! Jöjjetek, és tegyétek azt, amit akartok! - A hangja jóval dicsőségesebb volt emberi nyelven. A dallam továbbszólt, sőt, a szél, ami a sárkányok sárkányát képviselte, tovaszállt a szurdokba, az utat mutatván. Azonban a szurdok néhány méter múlva összezárult zsákutca volt, ám semmitől sem kellett tartanotok. A dalt valakik folytatták, bár nagyon halkan, s nagyon távol. Egyre csak távolodott, mintha továbbadnák a jöttötök hírét, és hogy ki is hívott benneteket. Megbíztak bennetek, mert segíteni akartatok. Egy sárkány erőteljes üvöltésére úgy tűnt, mintha a szurdokot két hatalmas, láthatatlan kéz húzná szét. A hajnalt jelentő első sugarak átragyogtak a völgyszerű hasadékon, az arcotokba világítva. Sárkányaitokat egy láthatatlan erő lengi körbe. Bár ti nem tudhattok róla, de ebben a néhány órában képesek lehetnek eredeti, megszokott alakjukba térni - csak még nem tudni, hogyan. Ahogyan áthaladtok a szurdokon, néhol egy árny tűnik fel a magaslatokban, már ha vesztek elég bátorságot ahhoz, hogy felnézzetek. Sárkányok. Hatalmasak. Szárnyalnak. Úgy tűnt, mintha Coryn vágyakozva nézne fel testvéreire, míg párja lesütött szemmel kapaszkodott a karjába. A fiú ezúttal ignorálta Corina közeledését, és már-már álmodozva pásztázta az égboltot. Hogy egy hozzá hasonló sárkány, aki mellesleg tud repülni, miért sóvárgott a sárkányvérei után, nagyon érdekes kérdés. Ha bárkinek is feltűnik, rögtön elkapja onnan tekintetét, és mintha misem történt volna, úgy haladt tova, tőletek kissé lemaradva. Mindössze öt-hat perces gyaloglás a szurdokban, míg aztán kiértek, és megláthatjátok azt a csodát, amit eddig biztosan nem tapasztalhattok. Egy domb tetején állva nézhettek le a sárkányok ősi városára. Minden sárkány melegágyára, mérettől és fajtától függetlenül. Ahogyan a nap első sugarai ragyogásba burkolják a várost, úgy ezerszer szebbnek tűnik, mint bármelyik épület-csoda Aincradban. Megannyi szárnyas teremtmény sziluettjét vélhetitek észrevenni, ahogyan az épületek felett, komótosan, a forma előnyeit élvezvén szárnyalnak. A széllel járó por és tollak körbetáncolnak benneteket, és egyenest levezetnek benneteket a dombról, valahova, az ősvárosba, Shrykullhoz vezetve.
- A ti nyelveteken Draconiának hívjuk. - jegyezte meg mellékesen Coryn, de tekintetét nem tudta levenni a magasban köröző társairól. Corina megcsóválta fejét, majd ezúttal kézen ragadta a fiút, és elrángatta a helyéből, figyelmét jócskán elterelve. Mentek, vezettek benneteket, egyenest a nagyfőnökhöz.


_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Dec. 03, 2013 7:51 pm


Hisame szavaira Timidus mindössze bólintott, Shu azonban nagyon örült annak, hogy a sárkány talán hallgatott rá, és ha nem kellett volna indulniuk, akkor még tovább is szőtte volna a szavait, hogy jobban megnyugtassa a szomorú Hisamét, de Timidus már rántotta is magával, így erre nem volt ideje.
Timidus eleinte nem foglalkozott azzal, hogy látszólag elfelejtett fordítani. Már csak kötelességtudatból segített a két sárkánynak, és nem tartotta fontosnak, hogy minden szót lefordítson. Eleve úgy gondolta, hogy ez a kettő már nem tud nekik semmit mondani, és majd csak az állítólagos bölcs sárkány előtt szeretett volna újra megszólalni. Amikor azonban Nestor a lány segítségére sietett, még örült is annak, hogy nem fordított.
~Nahát! Mégis csak lett hangja Nestornak is? Bár a lánynak még mindig nincs… nem hittem volna, hogy az ő szórabírása lesz a nehezebb.~
A séta alatt feléjük pillantott, és halkan megjegyezte.
-Köszönöm a segítséget Nes.
Miután sárkány nyelven is elismételte a kérését, és pár másodpercet várt, és már türelmetlenül ismételte volna újra, ezúttal kicsit követelőbb hangnemben, de szerencsére még azelőtt érkezett válasz, hogy hangot adott volna ki.
~Látsz? Persze te látsz, mert én itt vagyok, és mutatom magam. Nekem nincs okom titkolózni. Nincs mit rejtegetnem előled. A könyörgésemet?~
Timidus egy szánakozó kacagást ejtett meg magában, és mostmár az arca is mindenki által látható fintorba torzult egy pár másodpercre, amíg vissza nem nyerte az önuralmát.
~Én is meghallottam a tiédet. Azért is vagyok itt.~
Már egyáltalán nem érzett semmi tiszteletet a hang tulajdonosa iránt. Sőt, jobban lenézte őt, mint az előttük álló testvérpárt, akik legalább harcoltak, és kimondták, hogy nekik van rájuk szükségük. Ökölbe szorította a kezeit, és ránézett Shukakura, hogy a lány pillantásából nyerjen erőt ahhoz, hogy ne kiabáljon valami szidalmat a hang irányába, és ne fordítson hátat azonnal ennek az egész fellengzős bagázsnak. Az eddigi szidalmait csak magában mormogta, valahol remélve, hogy a sárkány hallja a gondolatait. Az utolsó szó azonban végképp feldühítette.
~Hogyan mondhatja azt, hogy tegyük amit akarunk, amikor bábuként rángat minket, és mindent a sötétbe zár?~  
-Azt teszem amit akarok. Erre mérget vehetsz. És most segíteni akarok. Én, Timidus, a saját akaratomból akarok segíteni.Nem neked fogok segíteni, hanem minden sárkánynak. Azoknak, akik kint élnek velünk, és valóban harcolnak. Hisamének fogok segíteni, és Nestornak. Mert ők megérdemlik. Azért fogok segíteni, mert megígértem, és én tartom a szavamat. De semmiképpen sem azért, mert te megkértél rá, vagy mert megengeded nekem.
Hangja jól hallható volt, de nem kiabált. Kihallatszott belőle a düh és a lenézés, de nem olyan mértékben, ahogyan azt a sárkány érezte. Még moderálta magát, de azt nem engedte, hogy így játszadozzanak vele. Ránézett Hisamére, majd Shukakura, aki felé kissé bocsánatkérően tekintett, majd  sorban a többiekre is, majd legvégül a két sárkányra.
-Akkor indulhatunk is.
A szurdokban haladva ismét szótlanná vált. Nem érdekelték sem a fölötte repkedő sárkányok, sem a város, ami felé közeledtek. Shu a sárkánylány mellé lopózott, és nyugtatólag átölelte a karját, úgy ment mellette.A lány úgy döntött, hogy nem szól bele abba, hogyan viszonyul Timidus a saját népéhez, de látszott rajta, hogy nagyon szomorú.
~Talán az én hibám. Túlságosan közel engedtem magamhoz, és elfelejtett sárkánynak lenni. Ezért idegenek számára a társai és a viselkedésük. Bár… ugyanolyan makacs és ugyanúgy sokat gondol magáról, mint ezek a sárkányok itt, de ő nem gőgösködik. Legalább is nem komolyan. Talán… ilyen hatalmas teremtmények már megengedhetik maguknak… vagy nem?~
Még Shukaku sem tudta úgy csodálni a várost és a sárkányokat, ahogyan egyébként tette volna, de a rengeteg felettük szárnyaló alak, egy ötletet azért adott neki a békítésre.
-Nézd Timidus! Mennyien vannak! Mennyire sokan! Ennyi sárkány között biztosan van olyan, aki nem ennyire…
Körbenézett, hogy elég messze van-e a két másik sárkánytól, és így is suttogva fejezte be a mondatát.
-Aki nem ennyire beképzelt.
-Remélem.
Mást nem mondott Timidus, de továbbra sem bámészkodott. Kizárólag az utat figyelte, és a távolságot, ami még előttük van.  

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5868
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Csüt. Dec. 05, 2013 1:29 am


A sziklákat néztem, hallgatva a választ, mely Timidus szavaira érkezett, inkább a sárkányt figyelve, mint a többieket. Peter lépett oda mellém, ő is mást nézett, így én sem tekintettem rá, helyette Nestort fürkésztem, ki az előbb társának csupán egy bólintással felelt, s most is csöndben várt. Próbáltam kitalálni, hogyan éli meg mindezt, s közben füleltem, egyre komorabbá válva, ahogy Pete beszélt, a végén már nem is figyelve másra. A fiú mondandója mély nyomot hagyott bennem: egy újabb dolog, amit viselnem kellett, még akkor is, ha most nem tűnt olyannyira nehéznek. De ki tudja, mi lesz pár perc, pár óra múlva? Lassan fordítottam fejem, végignéztem rajtuk, kiket Pete féltett, jobban, mint saját magát. Nem ismertem a lányt, de a fiú hangjából érződött, hogy komolyan gondolja, hogy számít neki. Nem siettünk sehová, az itteni világ ritmusa először volt megfelelő és kényelmes, s én ki is használtam ezt. Tudtam, melyik szót fogom kimondani, s azt is tudtam, hogy hiba lesz, akármi is történjék a szurdok másik oldalán.
- Rendben – ismételtem, csakúgy, mint azon a párbajon, akkor, amikor feladattal bíztak meg. Amit azóta sem tudtam, hogy sikerül-e úgy betartani, ahogy azt ő kívánta. Hiszen már sohasem kérdezhetem tőle. Szívem mindmáig összeszorult az emlékre, talán akkor beszéltünk utoljára egymással, s nem akartam, hogy ez most is megismétlődjön – De nem fogom hagyni, hogy bajotok essen – tettem hozzá halkan, de ijesztő komolysággal, továbbra sem nézve rá. Nem bírtam volna mégegy barátot elveszíteni, s a félsz, hogy ugyanaz megtörténik majd, ami Lewissel, egy hasonló kérés, és az arra adott ugyanolyan válasz után, mélyebbre hatolt, mint bármelyik fegyver. Mostmár féltem. Rettegtem, nem a felelősségtől, hanem a tudattól, hogy mi lesz, ha…
Nem vártam választ, lehajtott fejjel léptem előre, a tűzsárkány mellé, fogaimat összeszorítva, s ha a csapat többi tagja meg is érezte az előző percben történteket, nem én voltam az, ki felvilágosította őket. Hogy kérhetett ilyet? Hiszen pontosan tudta… Nem tudtam, hogy tudta-e, hogyan lettem céhvezér, de a lovag halálával tisztában volt, még emlékeztem a pillangókra, melyek között ámulva repültünk. Valahol gondolhattam volna, mert erősnek tart, most mégsem éreztem így, fogalmam sem volt, mennyit bírok ki még. Önző volt, áthárítani rám minden felelősséget, amikor látta, hogyan viseltem az előzőt. Látta, hogy segítségre volt szükségem, barátokra, időre.

- Annabell.
Nestor a kezemet érintette, s mutatott előre: elindultak, mindenki, kivéve minket. Behunytam szemeimet, összeszedtem magam, össze kellett, hogy szedjem magam. Felnéztem, határozottan, ahogyan kellett, s utánuk indultam, beérve őket, előrefelé nézve, majd fölfelé a lényekre, mindenhová, de kerülve Peter pillantását. A napfény elvakított, s hunyorognom kellett, hogy lássam a várost, csodáltam, de nem feltétel nélkül, néztem, de nem a tündöklését. A reményeit, a veszélyeit, a titkait, a biztonságát. Indultam Timidus után, látszólag nyugodtan. Legbelül, mélyen azonban kétségbeesetten reménykedtem abban, hogy ezúttal sikerülhet, amiről a múltkor lekéstem.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Dec. 08, 2013 10:10 pm

Talán megkönnyebbültem. Hogy Shut biztonságban éreztem, úgy könnyebb volt.
Hallottam még Hi szavait, hogy nem engedi, hogy bajunk essen. Nem is gondoltam, hogy nem tesz majd így, de elfogadta és reméltem, hogy nem helyez majd engem maga elé a fontossági listán. Ő fontosabb volt, mint én. Tudnia kellett ezt. Ideje volt ráébrednie. Önbizalom hiányos gondolatok. Lehet. De megannyi okot tudtam volna felsorolni, hogy miért én és ne ő, vagy ők, Shu is. Mintha már gyűjtöttem is volna ezeket, tudva, hogy egyszer valamikor majd még visszatérünk erre a témára.

Az égen megannyi sárkány szállt. Lentről leginkább csak a hasukat és a szárnyaikat lehetett látni, de távolabbra nézve még többet is belőlük. Mesébe illő jelenet volt. Olyan, melyet gondolni sem lehetett. Ennyit, egyszerre, egy helyen. Egyben volt csodálatos és úgy ijesztő is. Nem tartoztunk ide. Hangyák lehettünk a szemeikben, nem többek és a gondolat, hogy nekik kellett segítség, úgy az nem kis aggódásra adott okot. Milyen teremtmény lehetett az, kit ők nem tudtak legyőzni? Miféle szörny, bestia, hogy a sárkányok nem tudtak ellene mit tenni? Mivel voltunk mi jobbak, erősebbek tőlük? Levettem a tekintettem az égről, mielőtt megbotlottam volna valamiben. Hi nem nézett rám. Shu Timudussal volt elfoglalva és Coryn is elfordult, hogy néztem, ő miként nézi az eget. Mintha nem szabadott volna neki, nem értettem.
- Én is leszek ekkora, Apa? – a korábbiak után jó volt most látni Hisame halvány csodálkozó mosolyát.
- Biztosan, bár…
- Bár? – ijedten fordult felém.
- Ekkora méretekkel azt hiszem, hogy már nem fogsz tudni a szobában lenni.
- Hehe. Igaz is.
A séta csupán csak pár perc volt, hamar egy másik, egy újabb táj került a szemeink elé. A város. Nem tudtam szavakba önteni, nem tudtam megfogalmazni. Láttam. Megjegyeztem, de egyszerűen nem tudtam volna tovább mesélni másnak. Nem lehetett.
Szárnycsapások által keltett kisebb szelők és talán alapjáraton is volt némi szél most itt. Por és tollak táncoltak körülöttünk. Hisame nyúlt kettőért. Egyet kérdezés nélkül helyezett Shu hajába, a másikkal pedig Hi elé állt. Vele nem volt ilyen. Mosolygott, szinte némán nevetett, de megvárta, hogy a lány engedje meg neki.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Kedd. Dec. 10, 2013 7:56 pm


Habár mindössze egy perces kocogásba került az, hogy célotokat elérjétek, az újból az ég felé törő, élénk kéken ragyogó pillék nem kerülhetik el a figyelmet. A szárnyaik villogása bőségesen elnyomja a nap kacérkodó sugarait, bármennyire is próbálkozik, nem képes felülmúlni ezeknek a lényeknek a gyönyörűségét. Ellentmondást nem tűrően, mintha már nem lenne elég az a tény, hogy Coryn és Corina egy olajzöld pagodaépítmény felé lépdeltek, a pillék is arrafelé vették az irányt, s mikor elég közel férkőztek ahhoz a helyhez, egyszerűen csak tovaszálltak. A pagoda jóval hatalmasabb volt, mint egy átlagos kínai építmény. Valószínűleg egy sárkány mérete miatt építették ekkorára, hiszen ezeknek a lényeknek ez lehetett az ideális méret. Ahogyan közelebb értek a pagodához, úgy a két gyermek léptei egyre visszafogottabbak, mégis gépiesebbeknek tűntek - mintha elveszítették volna azt a rugalmasságukat, mikor sziklát ugrottak. Megálltak a pagoda bejáratánál, akár az őrök, úgy álltak ott, s látszólag eszük ágában se volt bemenniük a nagyfőnökhöz. Az ajtóban a fény pont nem süt rátok. Ha szándékotokban áll benyitni, hát csalódnotok kell: a láthatatlan akarat megelőz benneteket. A szellő, ami idáig elkísért benneteket, még az ajtóban sem hagyott el. És ahogyan beléptek a tágas, fényt árasztó kis kápolnaszerű pagodabelsőbe, meghallhatjátok azt a dalt, amit a hang énekelt, mikor a Pusztító felszippantott benneteket. Ez a hang egy mély torokból jött, mégis határozottan, magasztosan énekelte a sárkányok dicshimnuszát. Gyertyafények világítottak az épület belsejében, mivel a nap egy fikarcnyit sem jutott be a sötétített ablakokon keresztül. Egy három-négy méteres csuhás alakot láthattok, keresztbe font karokkal, ami éppen hátat fordított nektek, s valami nagyon eltöprengett, miközben úgy ismételgette a dalt, mintha végtelen hosszúságú lenne. Jelenléteteket csakhamar észlelte, és még mielőtt szembefordult volna veletek, befejezte - nem akarta meggyilkolni annak varázsát. A csuha csuklyája alól egy hosszúkás fekete orr kandikált ki, de még így sem láthattátok Shrykull pofáját.
- Üdv néktek. - biccentett egyet, aztán fél lábra térdelt, hogy kicsit közelebb legyetek egymáshoz. - Bocsássátok meg, hogy ezt a két gyermeket küldtem értetek. Jóval méltóbb fogadtatásban kellene részesülnötök, de sürget az idő. Nem tudom véreimet megvédeni. Többé nem. Mióta megküzdöttem a Halálhozóval, erőm hanyatlóban van, és azóta nem hagyhatom el Draconiát. Azóta szállíttatom a tojásokat hozzátok. Nekünk mindig is szükségünk volt egymásra. - sóhajtott egyet, mikor az ajtók bezártak. Innentől kezdve senki más nem hallhatja a beszélgetéseteket.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Dec. 10, 2013 8:39 pm


Timidus és Shu így, hogy már kölcsönösen megnyugtatták egymást a szavaikkal, jobban elkezdenek figyelni a környezetükre, bár Shu nem veszi elő a füzetét, hiszen menet közben ideje sem lenne rajzolni. Más esetekben megkérné Hisamét, hogy utazhasson a hátán, hogy nyugodtan rögzíthesse a látottakat, de miután a jégsárkány sincs éppen a legjobb kedvében, gyorsan elveti ezt a gondolatot, és elhatározza, hogy emlékezetből fog lerajzolni mindent, tehát nagyon figyel. Tekintetét különösen a lenyűgöző pagoda ragadja meg. A monumentális oszlopok, a pódium, a lépcsők és a tetők, mely egy fenyőfára emlékeztetik a lányt, azonnal visszarántják egy percre az erdőbe, ahol gyerekkorát töltötte.
-Milyen gyönyörű!
-Milyen hatalmas!
Egy pillanatra összenéznek és egymásra mosolyognak. Mindig is tudták, hogy különböznek a meglátásaik, és nem is várták el soha egymástól azokat a pillanatokat, hogy egyszerre mondják ki ugyanazt, bár ha kellett, akkor ki tudták találni egymás gondolatait. A legtöbb esetben. Általában. Shu egy ideig nézi a hatalmas ajtót. Olvasta, hogy a bossok csarnokai előtt is ilyen nagy ajtók szokták fogadni az oda érkező csapatokat. Ez egy kicsit rossz érzéssel tölti el, Timidus azonban nem teketóriázik, és már nyúlna is, hogy benyisson, hiszen ő meghívott vendég, mondhatni VIP, még kopognia sem kell, az ajtó azonban kitárul előtte, amire a sárkány elégedetten mordul egyet.
~Na azért. Így mindjárt más, hogy ajtót nyitnak előttünk. Valami ilyesmit vártam volna az elejétől fogva. Meg vörös szőnyeget és olyan guruló hosszú izét… hogyan is volt a képregényben? Na mindegy… akkor olyat nem, csak vörös szőnyeget. Úgy látszik jót tett a sárkánynak, hogy beszéltem a fejével. Végre megadja nekünk a kellő tiszteletet.~
Mivel már kevésbé érzi sértve magát az események miatt, türelmesen kivárja amíg Shrykull befejezi az énekét, majd a köszönésre hasonlóképpen válaszol, biccentve, és még meg is hajol úgy, ahogy azt Shukakutól sokszor láthatta már, persze nem túl mélyen, és Shu karját is megragadja, ha esetleg a lánynak valami butaság jutna az eszébe. Shu azonban se nem rohan oda a sárkányhoz, se nem bámulja túl feltűnően, és még a meghajlást is igyekszik Timiduséval egy szintben tartani. Az, hogy a két gyerek nem tart velük nem lepi meg Timidust, de reméli, hogy tényleg csak ennyi volt a feladatuk. Tudja, hogy bátrak, hogy örömmel segítenének megmenteni az anyjukat, de reméli, hogy a fajtársaik nem akarják őket veszélybe sodorni.
~Oh… és még fél térdre is ereszkedik? Ezt azért nem vártam volna… talán kicsit durva voltam szegénnyel. Ahhoz képest, hogy mennyire fellengzős volt, gyorsan inába szállt a bátorsága. És szebben is beszél velünk.~
Nyugodtan végighallgatja a sárkány szavait, de az ajtó becsapódására újra megcsóválja a fejét egy kicsit.
~Azért a többiek előtt még nem akarja mutatni, hogy mennyire erőtlen. Zárt ajtók mögött kéri ki a segítségünket. Ennyi tartás még van benne. Milyen magasztos.~
Amikor a sárkány azt mondja, hogy nekik mindig is szükségük volt egymásra, nyugtatóan int Hisame felé, és kérlelően néz a szemébe.
~Kérlek Hi, ne csinálj jelenetet. Már kevésbé fellengzősek, de valószínűleg nem szoktak hozzá ahhoz, hogy egyenrangúnak kezeljenek másokat. Majd meglátjuk.~
Előrelép, és úgy intézi szavait a fekete sárkánynak.
-Semmi baj. Remekül végezték a feladatukat. A lehető leggyorsabban jutottunk el ide.
Köszönetképpen az ajtó felé pillant.
-Kérlek mondj el mindent, amit tudsz, hogy segíthessünk.
~És vedd le a csuklyádat könyörgöm. Hogyan lehet így vendégeket fogadni?~

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5868
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Szer. Dec. 11, 2013 12:10 pm


Lassan terelte el a figyelmem a látvány. Amennyire voltam elfoglalva a gondolataimmal a szurdokon átvezető út alatt, most legalább annyira keltette fel az érdeklődésem a város és a fölötte szárnyaló lények, érdeklődve nézegettem felfelé, párszor majdnem elbotolva. Nem, a feszültségem továbbra sem akart alábbhagyni, azt hiszem nem is fog, amíg itt vagyunk, ám próbáltam kicsit máshogy, kicsit nyitottabban hozzáállni ehhez az egész szituációhoz, amibe belecsöppentünk. Tündöklő sárkányok, napsütés, hatalmas épületek, melyek egy másik kort, egy másik világot szemléltettek, s én minden lépésnél egyre jobban éreztem, hogy nem tartozom ide. Velem ellentétben viszont Nestoron látszott, hogy ezúttal érdekli a külvilág, miután látta, hogy én rendben leszek, önkéntelenül is lassított, nem az én tempómban haladt. Örültem neki. Nem akartam, hogy állandóan értem aggódjon, s neki biztosan egészen más élmény lehetett eljutni ide. Hazajutni. Hogy mennyire értett vagy nem értett egyet Timidussal és Hisaméval, azt nem tudhattam, szokásához híven nem lehetett róla leolvasni semmit, ám mindenképpen pozitívumnak könyveltem el, hogy kiengedte karba font kezét. Márcsak azt a kapucnit kéne levennie, és láthatnám az arcát.
Nem telt bele sok idő, és megérkeztünk, nyeltem egyet, ahogyan az ajtó csakúgy kinyílt előttünk, a bentről jövő ének viszont különösképpen megnyugtatott. Számat tátva léptem oda Nestorhoz, szótlanul ráncoltam a homlokom, igen, amikor a bálna lenyelt minket, is ezt hallottam, ám csak most döbbentem rá, hogy miért volt már akkor is nagyon ismerős.
- Nem… nem ilyesmit szoktál énekelni? Hasonlót… - fordultam oda társamhoz halkan, de csak miután a dal véget ért: nem akartam megzavarni, elmélyültem a szépségében, közben végig azon agyalva, hogy milyen kapcsolat lehet Shiki és Nestor éneke és az itt élő nép között. Hogy honnan tudta a lány a dallamot, mit halála után átvett tőle a tűzsárkány. Mielőtt azonban bármelyikünk is többet szólhatott volna, a lény felénk fordult, ám nem kezdett el beszélni rögtön. Nestor zümmögött, alig hallhatóan dúdolta, ismételte meg tökéletesen az éneket, az elejétől, amit a zárt ajtók mögül még nem is halhattunk. Meghajoltam én is, akárcsak Shu és Tim, s miközben Shrykull elmondta a bevezetőt, én igyekeztem odafigyelni rá, azonban elég nehezen ment. Egyetlen kérdés járt csak a fejemben, s miután becsukódott az épület kapuja, én is előreléptem, visszaidézve a céhházban visszhangzó éneket, melyet oly sokszor hallottam már. Eldúdoltam én is az elejét, hogy a velünk szemben álló sárkány is értse kérdésem fontosságát, s azt, hogy van közünk a dologhoz, bármekkora szentségtörés is legyen - vagy ne legyen, ezt nem tudhattam - kívülállónak a szájára venni e dalt.
- Amit az előbb énekeltél… ez milyen ének? – néztem rá kérdőn, fél szemmel azért Nestort is figyelve, aki felemelte a fejét: valószínű őt is érdekelte a válasz…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Dec. 17, 2013 8:01 pm

A teremben állva Shrykull volt végre előttünk. A csuklyája alól csak egy fekete orr kandikált ki. A szavait némán figyeltem, figyeltük, nem szólt közbe egyikünk sem.
Nem voltam illetlen, de tény, hogy nem hajoltam meg úgy, mint a többiek. A kezeim a zsebeimben voltak és csak a fejem döntöttem előre a meghajlást illetően. Ahogy a szellő kísért minket, úgy meg volt az érzés, hogy ő is látott minket végig. Tudta, hogy milyen vagyok és holmi megjátszott meghajláshoz nem nagyon volt kedvem. Timudus szólt, dicsérte a fiút és a lányt, azonban Hisame nem értett vele egyet. Nem kívánt vitatkozni, nem akart még több problémát ide, de nem tudta magában tartani. Hozzám hajolt és állt lábujjhegyre, hogy a fülembe tudjon halkan szólni.
- „De amíg csak a rosszat teszitek, ott csak gyom nő…” „Nagy rosszat tettetek…” „…oldjátok is meg!” – ismételte nekem az ő szavaikat akkorról – Valóban szívéjes fogadtatás volt. – érezhető volt az irónia a hangjába. Nyugalomra intettem, majd figyelt ő is tovább.
Hinari kérdése váratlan volt. Nem mondom, hogy annyira meglepődtem, de tény, hogy engem nem különösebben foglalkoztatott ez az ének most. Hallottam már párszor énekelni Hisamét. Mint ahogy az ő énekeinek sem értettem a tartalmát, úgy ennek sem. Számomra csupán csak a ritmus különbözött a dalok között, meg időnként a hangulat.
Shrykull nagy volt, mint egy óriás. Függetlenül attól, hogy letérdelt hozzánk, még úgy is valamelyest fel kellett néznünk rá. Fekete orrából arra tippeltem volna, hogy sötét pikkelyei lehettek, mint Nestornak, legalábbis a hasonlóan csuklyás fiú sárkánybeli alakjának. Hirtelen nem volt plusz kérdésem, elégnek éreztem Timudus szavait.


_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Szer. Dec. 18, 2013 8:00 pm


A hatalmas sárkány gondterhelten sóhajtott egyet. Amint prüszkölt egyet, az orrából feltörő levegő egyetlen egy pillanatra kissé láthatóvá teszi, mi rejlik a csuklya alatt:  a világoskéken ragyogó íriszek azonban kevésbé tűnnek szépnek, a mélyen elnyúló, kifejezetten mély sebhelyek mellett. Erre mondják azt, hogy a kor nem hagyott benne szép nyomokat? Valószínűleg. Shrykull még jobban a fejére húzta csuklyáját, így a szép kék íriszekben nem sokáig gyönyörködhetnétek. Szája megremegett, amiből egy vicsor lett. Valószínűleg így próbálta rosszkedvét elpalástolni. Bal kezét a földnek nyomta, míg a másikkal a térdére támaszkodott. Farkát egyszer, idegességében meglengette, a lepel alatt rejtőző szárnyak megrebbentek. Mindent hallott a teremben, még a Hisame felől jövő sutyorgást is, bár a pikáns megjegyzést ignorálta. Shrykull úgy érezhette, a dallal kapcsolatos kérdésre előbb kell válaszolnia. Sőt, amint lenézett Hinarira, szemei Nestorra szegeződtek. Lejjebb hajolt, és bár nem túl diszkréten, de megszaglászta fajtársát. Sejtelmesen hümmögött.
- A társad... Sakuraba... hol van? - kérdezte meglepődötten, de a látványból ítélkezve tudta a választ. Hangja meglepetten megtörtté vált, amikor néhány pillanatnyi csenddel - megtisztelve a lány emlékét - később újból szólni kívánt. - Bocsáss meg. De ezek szerint eljutott az üzenetem az emberekhez. Igen, a dal az én üzenetem. Még utoljára elmentem hozzátok, hogy elvigyem a tojást egy olyanhoz, akit ti idomárnak neveztek. Az egész véletlen volt, mégis úgy éreztem, hogy a lány, akinek adtam, példás bátorsággal bírt. Elég naggyal, hogy a segítségét kérjem az üzenetem terjesztéséhez. A dal gyászos, mégis reményt önt azok szívébe, kik olyanokat vesztettek el, akik fontosak a számukra. Valahol minden sárkány ismeri a dalt, még ha nem is tudnak róla. Egy sejtelem, egy ködös emlék, bármi, de minden sárkány a dalhoz van kötve. Hiszen a mi nyelvünkön szól... - itt Hisamére és Timidusra pillantott. - A pillék beszéltek belőlük, ugye? A két fiókából. Megszállja őket, és butaságot hordanak össze-vissza, mintha nem is ők lennének. Az a valami már nem egyszer csinálta velük, és nem ők az egyedüliek, akikkel ez előfordult. Azt állítják, hogy amikor nagy veszély fenyeget bennünket, két ifjú sárkányból Toruk örököse lesz, akiknek a népünk védelméért iszonyatos energiákat kell elszabadítaniuk. Az erdő, amit kristály borít, az is Toruk korábbi örököseinek volt köszönhető. Nem vagyok biztos benne, de ők ketten azok, akik a legközelebbi vészkor... amikor a Pusztító ismét ide fog jönni... - itt elhallgatott. Felállt, majd hátat fordítva odalépett egy kialudt gyertyához, majd egy enyhe lehelettel újból meggyújtotta azt. - Amit Coryn és Corina gyermekem mondtak arról, hogy ti tehettek a Pusztító létezéséről, csupán féligazság. Mi mindnyájan bűnrészesei vagyunk annak, hogy él. Az ősanya meggyengült, így képtelen volt feltartóztatni azt a negativitást ami Draconiában és Aincradban egyre csak terjedt... és terjedt... és terjedt. És aztán egyszerűen csak megjelent nálunk a tökéletes gyilkológép. Csak úgy. Egy apró kis magból sarjadt, aztán elkezdett nőni. Először azt hittem, hogy nem lehet gondokozó, hiszen olyan kicsit volt, mint egy mákszem. De aztán akkorára nőtt, hogy eltakarta a Napot. Igen, minden gonoszság, ami ebben a világban van, a Pusztító testesíti meg. Ezért nem lehet elpusztítani kívülről. Mert ha a gonoszságot csupán kívülről ölik meg, a szívben - legyen szó az emberi vagy sárkányszívről - ott marad. - fejezte be monológját, aztán újból megfordult, és ahogyan az első gyertyával, úgy a többi olyannal is ugyanazt megtette. Csendben. A dal hangoztatása nélkül, elvégre vendégeket fogadott. Néhol vissza-visszapillantgatott, kérdésekre várva, amiket persze szívesen meghallgatott.

A sebezhetetlen alatt valóban azt kell érteni. Második posztomban írtam, hogy a szörny Immortal Object feliratú, tehát nincs olyan fém vagy karom, ami foghat a Pusztító testén!

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Szer. Dec. 18, 2013 9:26 pm


~Hát… végül is ez is valami. Telis tele van sebekkel az arca. Ezek szerint nem csak Coryn sebesülhet meg, hanem az összes sárkány Draconiában. Vajon nekem is sikerülhet? Milyen érzés lehet? Shu mesélte, hogy… fájdalmas… rossz. Milyen lehet az a fájdalmas? Miért rossz? Mondjuk… Garfield is kiabált meg sírt amikor megharapta az a kutya. De Shut láttam már sírni akkor is, amikor örült. Meg álmában is. Pedig nem is harapta meg senki, mert csak én voltam ott és én nem haraptam meg, és nem is engedtem volna senkinek, hogy megharapja. Remélem én nem fogok megsebesülni. Nem szépek azok a sebhelyek. Gondolom ezért is takarja el az arcát.~
Ahogy az öreg sárkány, úgy Timidus is igyekszik mindent és mindenre figyelni. Látja ahogy Shrykull ajka megrándul, szárnya megremeg és még farkát is megmozdítja idegességében. Egy kis bizsergést érez ott, ahol valamikor az ő farka töve kezdődött és el is kezdi egy picit vakarni, de Shu rögtön elhúzza a kezét, jelezve, hogy ezt nem illik.
-Timidus! Ne most!
Súgja felé Shu, mire azonnal abbahagyja.
-Jól van na…
~Nem tudhatok mindent erről a buta izéről. A rendes testem sokkal hajlékonyabb és mindenhol elérem, hogy vakargathassam és senkit nem zavar. Meg akkor még te is vakargattál, most meg nem...~
Bár nem teljesen érti, hogy miért ne vakarózhatna amikor viszket, azért bocsánatkérően pillant a társára és tovább hallgatja és figyeli az öreg fajtársát. A szaglászásra oldalba böki Shut.
-Ha neki szabad szimatolni…
Súgja oda, és azért is megvakarja magát még egyszer a feneke felett.
~Üzenet? Elég nagy butaság volt. Mi nem tudjuk, hogy nekik van szánva, és olyan nyelven énekeljük, amit az emberek nem értenek. Így nem valami könnyen fog célba érni.~
Újra megcsóválja a fejét.
~Pedig aztán neked lett volna időd tervezgetni. Mégsem sikerült egy ennél jobb tervet összehozni. Na majd én!~
Az újabb vakarózás után Shu már nem engedte el Timidus kezét, így a sárkány egyre inkább érzi, ahogy a lány szorosabban és szorosabban szorítja.
-Hé! Óvatosan!
Bár természetesen nem fáj neki, nem szereti azt sem, ha a lány túlságosan ölelgeti, és most ráadásul még a szárnyai helyén is elkezdett viszketni. Azonban amikor a lányra néz, a félelmet látja a szemében, mire megrántja a kezét, és már a pillantásával is kérdőre vonja. Shu kelletlenül szólal meg, látszik rajta, hogy nem nagyon akar közbevágni, de azért nem hagyja Timidust válasz nélkül.
-A pillék... amikor veszély fenyeget. Te is mindig megváltozol amikor harcra kerül a sor.
Timidus elvigyorodik és éppen csak nem neveti el magát.
-Ne beszélj butaságokat. Mindössze érted aggódom és élvezem a játékot. És nekem már rég nincsenek pilléim.
Persze ez nem volt igaz, hiszen Timidus még a legalacsonyabb szinten volt, így szép számmal akadtak a tollazatában pelyhecskék, de Shukakut mindenesetre megnyugtatta, hogy az ő barátjának nincs köze Torukhoz vagy bármiféle veszedelmes lényhez. Timidus azonban amikorra kimondta a mondatot, ő maga is elgondolkozott ezen.
~Talán tényleg lehetek én is Toruk örököse. Talán ezért hívtak ide. Miután legyőztem a pusztítót, tanítgatnom kell a két kölyköt, hogy kordában tudják tartani az energiáikat. Nem is lenne rossz. Remek tanító lennék.~  
A gyertyás trükk nem nyűgözte le Timidust. Régen még picit orrolt Hisamére, amiért barátja tudott jeget lehelni, ő pedig nem, mostanra azonban, hogy lett képessége, már nem érezte magát hátrányban, és biztos volt abban, hogy ezt Nestor is könnyen el tudná játszani. Arra a hírre, hogy a Pusztítót nem lehet megölni kívülről Timidus eléggé lehangolódott, de rögtön meg is fogalmazódott benne egy újabb briliáns terv.
~Múltkor is lenyelt minket és itt ébredtünk. Csak meg kell oldani, hogy ne aludjunk el amikor lenyel minket és akkor el tudjuk pusztítani belülről. Valahogy…~
Már emelte volna is fel a kezét, hogy megossza a tervet a többiekkel, azonban ezúttal Shu lépett előre, és szokásához híven halk hangon, de szemét a nagy sárkányra emelve szólalt meg.
-Ha a szörny a nativitásból táplálkozik, akkor csak annál erősebb lesz, minél jobban félünk tőle.
~Olyan öregeknek és bölcseknek tűnnek ezek a sárkányok. Sohasem olvastak meséket? Vagy csak nem emlékeznek már rájuk?~
-Ha bezárkózunk és elrejtőzünk, akkor csak erősebb lesz.
Megragadta Timidus karját és magához ölelte, kissé maga elé tartva, önmaga és a sárkány közé.
-Itt van például Timidus. Mindig pozitívan gondolkodik és mindig van egy remek terve. Vagy Hisame, aki mindig fel tud vidítani, akár az énekével, ami ezek szerint pont erre való, de csak azzal, hogy mindig vidám.
~És most is csak ti szomorítottátok el azzal, hogy nem látogattátok meg. Pont azzal, hogy bezárkóztatok.~
-Vagy… például Peter és Hinari. Ők ketten…
Hátrafordult kettejükhöz, és mosolygó arccal, csillogó szemekkel, mégis picit pironkodva nézett rájuk.
-Ők például Hisame apukája és anyukája. Tehát biztosan nagyon pozitívak és boldogok, és egy anyuka és egy apuka még szeretik is egymást…
Itt teljesen elvörösödött és nem tudta volna folytatni amibe belekezdett, ha továbbra is Peteréket figyeli, ezért gyorsan visszafordult a sárkány felé, és úgy fejezte be a szavait.
-Szóval ha mindenki együtt menne a Pusztító elé, akkor látná, hogy bízunk egymásban és nincs is itt semmi gonoszság, és akkor biztosan megijedne. Kint pedig… nem sokára karácsony lesz. Biztosan onnan is segítenek majd.
Shu nem volt biztos abban, hogy a szeretet ereje mindent legyőz, de már a tollat is okos dolog volt visszaadni, és a mesékben általában bevált, és Shrykull története a gonoszság miatt növekedő Pusztítóról is annyira meseszerűnek hangzott, hogy kénytelen volt a megoldást is a mesék világában keresni, bármennyire is valósnak akarta látni idáig Aincradot.

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5868
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Sponsored content Today at 4:58 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.