[Küldetés] A Pusztító alkonya

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Csüt. Dec. 19, 2013 5:06 pm

Bár nem Hinarit várta a sárkány, biztos voltam benne, hogy ő is volt olyan bátor, mint az említett Sakubara, ki Nestor előző gazdája lehetett, sőt, Hi talán az egyik, ha nem a legbátrabb személy volt, kivel eddig találkoztam. Sok cselekedete legalábbis erre utalt, vagy egyszerűen csak simán ostobaságra, minek az említése nem biztos, hogy segített volna a mostani morálon.
Shrykull megviselt állapotban volt. Hogy a csuklya - mi rajta volt – egyre kevésbé fedte a testét, úgy egyre inkább látszódtak a sebei, látszódott, hogy a fiúhoz hasonlóan ő is elszenvedi a szerzett sérüléseket. Oly hatalmasok voltak és most mégis oly sérülékenynek látszódtak. Nem örültem ennek, azonban e gondolatomat terelte, hogy Shu felszólalt előttünk. Nem voltam biztos benne, hogy úgy működtek volna a dolgok, ahogy ő azt elképzelte, de hogy említésre került Hinari és az én nevem, úgy akaratlanul is ő rá, Hinarira néztem. Shu vajon valóban ezt látta, hogy így éreznénk egymás iránt? Vajon így kellett volna éreznünk? Nem tagadom, hogy volt már erről egy – két gondolatom, de egyiknek sem volt különösebben meghatározó eredménye. Legtöbbször egyszerűen csak elkönyveltem, hogy Hinarival nem vagyok egy súlycsoportba, nem illenék mellé, biztos van, ki a számára jobb társ lehetne. Fő az önbizalom, vagy hogy szokták mondani. Zavartan vakartam meg a tarkóm és zavart volt a mosolyom is. Pislogtam párat, majd figyeltem újra a többiekre.
- Nem vagyok biztos benne, hogy így működne Shu, de nem vagyok biztos én most semmibe sem igazán. Viszont. – most Shrykullra tekintettem – Mi csak egyszerű emberek vagyunk, ti pedig sárkányok. Miközben sétáltunk ide, miközben a társaid felettünk repültek, úgy éreztem, hogy egy – egy csapással, mozdulattal el tudtak volna pusztítani minket. Mitől vagyunk erősebbek tőletek, mi plusz van bennünk, ami bennetek nincs, hogy a mi segítségünk kell?


_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Pént. Dec. 20, 2013 5:57 pm


Figyeltem most őrá, a sárkányra, s homlokom ráncoltam, amikor szemei felfénylettek, a sötét pikkelyek, s most a kék szempár… önkéntelenül is Nestorra pillantottam, ám ember alakban képtelen voltam megfelelő bizonyosságot találni, mi alátámaszthatja vagy éppen megcáfolhatja a feltételezésem. Egy elég hihetetlen és merész feltételezést, minek gondolata nyomán inkább megráztam a fejem, s elhessegettem azt, visszatérve a tényekhez, mik – mint kiderült – hasonlót sejtettettek. Ahogy vendéglátónk Neshez közelített, én is léptem feléjük, nem hittem volna, hogy bántani fogja, mégis, ebben a világban sosem lehettünk eléggé felkészültek. Kérdezett, nem tőlem, így csöndben maradtam, szomorúan néztem a kisfiút. Sakuraba… Ő lehetett…
- Shiki – felelte Nestor, látva, hogy nem egészen értem a helyzetet, majd visszafordult fajtársához, furcsán szemlélve őt. Így már sokminden megvilágosodott előttem, s bár Hope sosem beszélt a lányról, és Nestor sem, ez pár dolgot egyértelművé tett. Először is, hogy honnan tudta Shiki a dalt, honnan tudta Nestor, és honnan tanultam meg lassan én is. Bár én inkább a gyásszal kötöttem össze, mégis volt benne valami, végig volt, s most, hogy Shrykull elmondta, rájöttem, hogy valahol igaza van a dal célját illetőleg. De ha ő ment le…
- Lenne egy kérdésem. Minden idomár, ki sárkánytojást kap, tőled kapja? – pillantottam rá, majd Peterre és Shukakura is, ám nem hittem, hogy nekik is ő adta volna oda – Vagy csak azokat a tojásokat viszed te, amelyek… - nem folytattam. Azt akartam, hogy ő fejezze be. Nem is mondtam többet, a bátorsággal kapcsolatban sem, nem szerettem volna megsérteni Shiki emlékét, aki a sárkány szerint végülis teljesítette a feladatát. Ki tudja, mi értéke van egy ember életének, az itteni sárkányok szemében…

Shrykull tovább beszélt, Corynról és Corináról, ám én már rég feladtam a történtek logika szerinti helyrerakását, olyannyira máshogy működött itt minden, képtelenség lett volna. Viszont hogy pont kettejüknek kelljen szembeszállniuk a Pusztítóval, kik egy skorpiót nem tudtak legyőzni egyedül… képtelenségnek hangzott.
- Milyen energiákat? – kérdeztem rá, hiszen konkrétan nem mondta el nekünk, sőt, úgy látszott, mintha terelni akarná a témát. Engem viszont érdekelt, mi a testvérpár feladata, s az is, hogyan kapcsolódunk mi bele ebbe az egész történetbe. Aztán Shu kezdett el megoldásokat keresni, megmosolyogtam az elképzelését, gyerek volt még, s jó lett volna, ha igaza lenne, ha tényleg így működne a dolog, ám sajnos az élet sosem ilyen egyszerű. Viszont amit kettőnkről mondott Peterrel… a fiúra néztem, pont akkor, amikor ő is, még egy ideig figyeltem, akkor is, ha elkapta a tekintetét. Eszembe jutottak a völgyszoros előtt történtek, amiket akkor a fiú mondott nekem, s nem éreztem úgy, mintha Shu szavaiban lett volna igazság… persze Hisame elkönyvelt engem, mint anyukáját, s ez ellen sem én, sem Peter nem tettünk semmit, s őszintén, nem is akartunk, már ami engem illet. Kedveltem a jégsárkányt, nem akartam rontani a kedvét, meghát, amilyen önfejű volt néha, úgyse tudtuk volna megváltoztatni a véleményét. De sosem tekintettem Peterre úgy, barát volt, habár továbbra is nehezményeztem, hogy képes lett volna hősi halált halni és rám hagyni minden terhet ahelyett, hogy inkább a felelősséget vállalta volna. Legalább egy kicsinyke részét. Hiszen ez is teszi a társ fogalmát… Sóhajtottam. Elnéztem másfele, a gyertyákra, újra hatalmába kerített a csöndes gondterheltség, nem szóltam, Pete kérdezett most helyettem is.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Szomb. Dec. 28, 2013 8:04 pm


A sárkányúr habozott, miután Shu enyhén meglepte naiv kijelentéseivel. Keserű kuncogást hallatott, majd karjait széttárta, mellyel együtt szárnyait is meglebbentette. Jobb mutatóujját a lány fejére tette. Melegség áradt abból az egyetlen egy érintésből.
- Helyén van a szíved, leányom. - mormolta. - De a Pusztító maga a megtestesült gonosz, s mióta nem hallja a dalt, reménytelen jó irányba fordítani. - aztán Peterhez fordult. - Van valami, ami nekünk nincs. Én nem tudok rá szavakat, névvel nem tudnám megilletni, de minden karomnál vagy tüzes leheletnél erősebb. Láthatatlan erő, ami az erényből merít energiát. Mégis... - szünetet tartott, s valószínűleg nem is akarta folytatni. Íriszeivel ezúttal Hinarit szemlélte. Az energiák megemlítésére még a hatalmas Shrykull is megremegett. Talán még a tojások ügyéről is megfeledkezett... Szemmel láthatólag ismét kételkedett önmagában, de aztán tettre szánta el magát: lassan, kissé bizonytalanul nyúlt a csuklyájához, és lehúzta. Ahogyan ezt tette, úgy a köpönyeg is széjjelnyílt, s láthatóvá vált a sárkány karcsú, majdhogynem emberi alkata. Majdhogynem úgy nézett ki, mint Nestor, de bőre éjfekete, és a mellén található csíkot hófehér-világoskék pikkelyek tarkították, melyek a farkáig nyúltak. Sebhelyei jóval szörnyűbbek voltak, mint amikor takarni próbálta. A háborús idők nem kicsit viselték meg.
- Ilyen energiákat! - felelt végül, jóval határozottabb hangnemben. - Ami azzal az erdővel történik, az rám is hatással van. Szépnek szépséges, de lassan elveszi az erőmet. Minél több kristály, annál jobban meg van kötve a kezem. Toruk örököseinek sosem szabadott volna megszületniük. Már maga a szörnyeteg jelenléte is egy istencsapás a nép számára, mégis arra az erőre kell hagyatkoznunk, ami Draconiát a feledésbe küldhetné. És... nem tudok segíteni. - a mondóka befejeztével újból felhúzta csuklyáját, és úgy tűnt, végleg abba hagyta a beszédet. Ismét rákezdett a dalra, mely gyászos volt ugyan, de egyben reménnyel teljes is.
Tanakodásra nem jut elég idő - újabb esemény követi a másikat. A sárkánnyelven zajló erőszakos csivitelés arra ad következtetést, hogy Coryn vagy Corina vitába keveredtek. Bár a rájuk jellemző lágy, szelíd hang nem hallatódott, mégis az az érzés futhatott át rajtatok, hogy még baj is lehet velük. Sárkányaitok is csak akkor tudhatják meg, mi folyik kint, mikor a hang tulajdonosa szünetet tart, s újból neki kezd monológjának:
( - A törött szarvú még a nőstényét sem tudja megvédeni. Csak nyávogni az anyjának, hogy jöjjön vissza. Hadd világosítsalak fel: ő sosem jön vissza! Elment, a fájdalmunkat ránk, fiókákra utalta! Erősnek kéne lenned, de ehelyett anyuci után siránkozol!) - A hang határozott, de gúnyos is volt. Annyira határozott, hogy még még becsukott kapuk mögött is lehetett hallani. Hallhatjátok, amint valami nekilök valamit vagy valakit az épület falának. Még Shrykull is odafordítja fejét, de aztán vállát megvonva folytatta dolgát.
- Megint kezdik... - motyogta maga elé, s bal kezével suhintva a kapuk kitárultak. Épp abban a pillanatban egy bozontos, fekete hajú fiú a ruhájánál fogva újból a falnak taszította Corynt, aki úgy tett, mintha misem történt volna. Corina azonban úgy reszketett, mint a nyárfalevél - mintha a Pusztítóval állna szemben, úgy tartott a saját fajtársától. A fekete hajú, aranyló szemű fiú Coryn másik, a még ép szarvát ragadta meg, ő azonban egy határozott kézmozdulattal ellökte azt, mielőtt tényleg beköszöntött volna a baj.
- Megkérhetnélek benneteket, hogy... segítsetek nekik? - kérdezte még utoljára Shrykull, mielőtt tényleg beleélte volna magát a végtelen hosszúságú gyászénekbe.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Vas. Dec. 29, 2013 4:33 pm


Shu nem szontyolodott el arra, hogy nem értettek egyet az ötletével. Mindössze egy ötlet volt, és ő is csak remélte, amikor előhozakodott vele, hogy majd beválik esetleg.  Annak viszont őszintén örült, hogy Peter legalább esélyt adott annak, hogy lehet valami a mondandójában. A kérdésekre, és azt követően Hinari kérdéseire is mindössze csak bólogatni tudott. A sárkány érintésére egy picit megrezdült, de amikor látta, hogy Timidus, aki minden egyes alkalommal, amikor akár csak egy kis állat nesze töri meg a csendet az erdőben, ahol sétálnak, rögtön elé ugrik védelmezve őt, most semmit nem tesz, és csak mozdulatlanul figyeli az eseményeket, ő is ugyanúgy mozdulatlanná dermedt, és úgy tett, mintha egyáltalán nem tartana egy ilyen nagy teremtéstől. Persze természetesen nem hitte, hogy bántani akarja, viszont az ismeretlentől, az érintés okozta melegségtől valóban megijedt. Az, hogy nem sikerült először megoldást találnia, hogy még ki is nevették, annyira nem kedvtelenítette el, hogy amikor a sárkány az erejük ecsetelése után kis szünetet tartott, újra megszólalt.
-Ha… Corynnak és Corinának is Timidus és Nestor fordított. És mindannyian szeretjük a kitalálós játékokat. Ha körül tudnád írni, úgy is segíthetnél, ha nem tudod szavakkal megjelölni.
A lány elpirult, mert biztos volt benne, hogy megint butaságot beszél, ezúttal azonban Timidus is felszólalt.
-Ha nem is így fogalmaztam volna… de igaza van. Sok mindent mondtál, és mégis majdhogynem semmit. Kell valami terv, hogy kiállhassunk a Pusztító ellen. Őrültség lenne úgy küzdeni, hogy semmit nem tudunk.
Mire az öreg sárkány újra a segítségüket kérte, ő már sarkon fordult, és elindult az ajtó felé, ahonnan a zajt hallotta. Mindössze az egyik kezét emelte fel, jelezvén, hogy ő már intézkedik.
-Ti addig találjatok ki valamit, amin végre el is tudunk indulni.
Éppen akkor ért oda, amikor Coryn ellökte magától az agresszort, így egyszerűen az ajtóból kilépve közéjük ugrott, és nem törődve azzal, hogy mennyivel néz ki nagyobbnak, vagy erősebbnek a fiú, a szemébe nézve, undorral a hangjában beszélt hozzá.
-Valójában a fájdalom lehetőségétől félünk, nem magától a fájdalomtól. Te talán erősnek hiszed magad, hogy másokat erre utasítasz?
Igyekezett ugyanazzal a hangsúlyozással kiejteni a szavakat, ahogy az előbb hallotta.
-Hadd világosítsalak fel: Az erőszak a gyengék végső menedéke. Bizonyára sokat segítesz a többieknek azzal, hogy a fajtársaidat zaklatod. Kezdem érteni, hogy miért nekünk kell megvédenünk titeket.
Többet nem mondott, csak kihívóan figyelte a másikat.
~A saját népükön belül sincs egység. Így persze, hogy nem tudnak eredményesen harcolni. Felfuvalkodott bagázs az egész.~

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Hétf. Dec. 30, 2013 10:12 am

Nem voltam lelkes a válaszát illetően. Válaszolt, de nem igazán tudtam, hogy mire is gondolt igazából. Egy láthatatlan erő, mit sajnos én sem láttam még, így nem tudtam, hogy volt e egyáltalán értelme mindennek. Meg persze abban is kételkedtem, hogy ez az erő minden emberben megvolt e, és nem csak néhány kiválasztottban, kikhez én nem éreztem, hogy tartoznék. Majd levette a csuklyáját, a földre dobta azt. Hátraléptem és meglepődtem, mert nem számítottam rá, hogy ilyen megviselt állapotban volt ő. Persze lehetett látni egy – két horzsolását, de nem hittem volna, hogy az egész testén láthatóak ezek a sérülések. Nem volt szép látvány.
A dallamot egy termen kívüli, hangos civakodás szakította félbe, azonban a kérésre Timudus reagált először. Mindez bátor és hősies cselekedet volt tőle, azonban nem lehetett feledni mindazt a tényt, hogy egy apró lány volt csupán most ő. Nem volt jó ötlet, hogy ő állt a viaskodók közé. Utána mentem sietve a teremben hagyva Hisamét.
- Hehe. – kuncogtam a kocogásom közbe – Szép mondat Timudus. – és álltam mellé.
Azonban nem tudtam eldönteni, hogy jó ötlet volt e most okosabbnak lenni pár dühösebb sárkánynál. Látszott a fiún, hogy inkább cselekedet, mintsem gondolkodott volna előbb.
- Mielőtt meggondolatlan leszel, úgy légy óvatos. Azt hiszem, hogy nem csak Coryn szarva oly törékeny.
Timudusnak is megjegyeztem volna, hogy elszámolhatott volna igazán csak háromig, mielőtt szól, de mindennek nem most volt itt az ideje.


Apa kiment Timudus után és aggódva néztem a távolodó testét. Ő és egy kicsiny lány civakodó sárkányok között. Nem volt biztató, de mindezt tudatosan tette, így hagynom kellett őt, bíznom benne.  
Shrykull felé fordultam és kérdeztem, mit Apa jelenlétében biztos nem tettem volna. Előrébb léptem, hogy rám figyeljen, majd emeltem a fejem és szóltam halkan.
- Sárkányt tudsz csinálni Peterből? Most mi is emberek vagyunk, ő így nem lehetne sárkány? Egy ezzel a bizonyos láthatatlan emberi erővel rendelkező sárkány talán több sikert érhet el. Talán tőled is többet.  

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Hétf. Dec. 30, 2013 5:02 pm


Amikor a csuklyás sárkány elkezdett beszélni, Nestorra pillantottam, még úgy is, hogy el volt takarva az arca, láttam rajta, hogy feszülten figyel. Tudni akarta, honnan származik, ahogyan én is, Shrykull azonban mintha megfeledkezett volna a kérdésről. Számára nem volt fontos, hogy nem tekintette említésre méltónak, esetleg egyszerűen csak elfelejtette, nem tudtam, de bosszantott a dolog. Beszélt pusztításról, a testén és a világukban, meg is mutatta a sebhelyeket, egyfajta bizonyításképpen, úgy tűnt, csak a népének és saját magának fájdalmával van elfoglalva. És mástól vár segítséget.
Csak a szemem sarkából láttam, ahogyan Nestor előrelépett. Sokáig nézte az előttünk álló alakot, annak az övéhez hasonló szemét, bőrének színét, fehéres pikkelyeit. Hosszú perceknek tűnő másodpercekig nem mozdult, ám amikor már azt hittem, nem fog megszólalni, mégis megtette:
- Annabell kérdezett. Tojásokról. Kérdésre illik válaszolni.
Én bólintottam, teljesen egyetértettem vele, és az, hogy Nes így reagált, talán még az eddiginél is jobban felkeltette az érdeklődésem. Valahogy… ez most jobban foglalkoztatott, mint a homályos szavak, amiket a sárkány segítségnek szánt, bár ahogy Timidus mondta, semmit nem mondott velük. Lehet, hogy csak számomra volt egy kicsit befejezetlen, ám addig nem voltam hajlandó ezen gondolkozni, amíg választ nem kaptunk az előző kérdésre. Persze volt egy olyan sejtésem, hogy nem véletlenül igyekezett kikerülni a feleletet, újfent énekelni kezdte a dalt, mintha mi sem történt volna, bár reméltem, hogy fog válaszolni. Nestor miatt.

Figyelmünket a kintről beszűrődő zajok terelték el, s mivel sárkánynyelven folytak, így én nem értettem belőlük sokat, Nestor viszont annál inkább. Timidus és Peter már igyekeztek is kifelé, ám mi még maradtunk egy kis ideig.
- Mentünk volna magunktól is, azt hiszem. Miért kérsz külön? – kérdeztem, ám aztán egy türelmetlen sóhajtás után követtem én is a többieket, nem vártam választ, ezúttal nem. Nestor még egy ideig nézte Shrykullt, fürkészőn, majd ő is jött velem. Nem néztem vissza, valamiért képtelen voltam elfogadni, hogyan lehet valaki ennyire reményvesztett, ennyire beletörődő és lélekben is gyenge. Ennyire megtört. A külső gyengeség még nem jelenti a belsőt, mi néha fontosabb is, a sárkány azonban nem volt képes egyébre, mint sejtelmes monológokat mondani, irányítani a szelet, és kérni. Kérni.
Eközben már az idomárfiú és a tollas sárkány is belebonyolódtak a szóváltásba, én viszont egyelőre nem avatkoztam közbe, amúgyse hiszem, hogy ebben a városban minden sárkány megérti az emberi nyelvet, fölösleges lett volna közbeszólni. Elmentem a feketehajú srác előtt, egészen közel hozzá, feltűnően ignorálva a jelenlétét. Nem siettem, volt időnk bőven, ráérősen és hang nélkül haladtam, tekintetem Corináét kereste, mosolyommal nyugtattam őt, majd értem oda melléje. Az aranyszeműnek biztosan nem fog tetszeni, hogy nem úgy reagálok, ahogyan azt kéne, lehet persze, hogy oda sem fog figyelni rám. De kíváncsi voltam. Vajon mit fog csinálni? Vajon el fogja viselni, hogy van, aki oda se figyel rá, akire nem hat az erőfitogtatása?
- Erős a köteléketek. Ne félj, és ne féltsd őt – néztem Corinára, majd tüntetőleg Coryn támadójának a szemébe, de utóbbira csak egyetlen pillanatra, s már kerestem is Nestort, aki karba font kézzel bólintott. A sárkányfiú első, agresszív mozdulatánál Nestor közbe fog lépni, ám per pillanat ő is úgy lehetett vele, hogy egyelőre még kivár. Nem kell mindannyiunknak a töröttszarvú fiú segítségére sietni, az az ő becsületét is sértené.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Kedd. Dec. 31, 2013 12:50 pm


Először úgy tűnt, hogy az öreg sárkányúr minden további kérdést ignorált, azonban tartott egy kis szünetet a végtelenbe nyúló dal közben - néhány másodpercet, hogy a rejtélyre választ szenteljen. Talán türelmetlen volt. Talán rettegett a közelgő végjátéktól, és tanácstalan volt, hogyan kerülhetné el az elkövetkező katasztrófát.
- Mindegyiket. - Gyors, tömör válasz, bár nem biztos, hogy elég a kielégüléshez. Ezután Hisaméhez térdelt, hogy ismét egy magasságban legyen vele. - Az emberből sohasem lehet sárkány, nekik nem ez a feladatuk... a végzet más utat kövezett ki nekik. - Innentől fogva úgy tűnt, mintha a sárkányok atyja nem szívesen tölti a társaságot másokkal. Újfent felállt, ám ezúttal a hátsó kijáratot használva baktatott ki egy zöld pázsitos ligetbe. Köpenyegét hátul feltűrte, hogy szárnyait kibújtassa alatta. Egyetlen egy elegáns lebbentéssel méteres magasságokban járt. Bár korban a valószínűleg a végét járta, Shrykull oly fenségesen szállt, mintha fiatalságát újból átélte volna.
A rejtélyes aranyszemű támadó meglepett, semmint lenéző pillantással meredt Timidusra, majd a szeme sarkából az emberi teremtményekre. Egyetlen ismertetőjel elég ahhoz, hogy megkülönböztesse embert a sárkánytól: a szarvak. Ehelyett azonban tágra nyitotta orrlyukát, s nagyot slukkolt a levegőből. Emberségesen, ahogyan a kisfiú szagolja a nagymama frissen sütött süteményét, úgy szaglászott. Szemöldökét felhúzva egy "Heh?"-t hallatott, aztán tekintete Coryn és az őt védelmezők között ugrált. A távolból két másik sárkány üvöltése hallatszott, ami azt jelentette, hogy a fenyegető nincs egyedül. Jókorát sóhajtott, miközben vállát megvonva karját széttárta.
- Cöh, hogy ez engem miért is nem lep meg? - emberi hangon jóval flegmább volt. - Rendben van, ahogy gondoljátok. Ez csak egy kis demonstráció volt ahhoz, hogy tudjátok, selejtes szarvak árnyékában keres menedéket a nagyúr. Aki hagyja, hogy szarvát vegyék, az nem több egy kitaszítottnál. Ha még a választottját sem képes megóvni, hogyan akarja ő legyőzni a Pusztítót? - Féloldalasan vicsorgott, éles szemfoga megvillant, majd sarkon fordult, s zsebre tett kézzel távozott. Corina a biztatástól félig-meddig megnyugodott, de elrettenten nézett a nevén nem ismert sárkányfiú után. Coryn csendben állt, határozottan, mégis látszott rajta, hogy a korábbiak rettentően felhúzták.
- Ruth folyton bánt... miért? - kérdezte a lány halkan, kissé elesetten, társához fordulva.
- Talán fél... a végtől. - motyogta maga elé Coryn. - Már nagyon... közel van. Ezt mi sem... élhetjük túl, de... nem tudom... mit vár... tőlem. - Lassan a törött szarvához nyúlt, miközben az egyre eltávolodó Ruthot nézte, ahogyan társaival eltűnik a város falai között. Rosszallóan felmordult, aztán lesütötte szemét.


A hozzászólást Raven összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jan. 02, 2014 7:01 pm-kor.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Dec. 31, 2013 4:36 pm


Timidus nem szólt semmit a fiú szavaira, ami nagyon meglepő volt. Általában mindig visszaszólt azoknak, akik kackiáskodtak vele, de ezúttal ő is jobbnak ítélte, ha csöndben marad. Bár fajtársai között volt, nem érezte magát hazai terepen, és Peterre is hallgatott kivételesen. Persze ő ezt az egészet úgy fogta fel, hogy mindössze egyetértett a fiúval. Csak akkor szólalt meg, amikor már az agresszor elég messzire ért, és akkor sem volt hangos.
-Tudom Peter. Az ő szarva is ugyanolyan törékeny. Ha sokat ugrál, akkor szívesen kitaszítottá teszem őt is.
Hinari mellé állt, ő is inkább Corynát vigasztalta.
-Még hogy megvédeni a nőstényét. Meg tudjuk magunkat mi is védeni nem Corina?
A lány vállára tette a kezét, de szavait már Corynhoz intézte.
-Biztos megoldjuk valahogy. Remélem végre ki tudtunk szedni valamit az öregből, ami több mint egy ködös félmondat.
Ezzel már fordult is volna vissza a kapuba, de Shuval találta szembe magát, aki lassú léptekkel, szomorúan tartott kifele az épületből. Amikor a sárkány felszállt, már nem tehetett semmit. Felesleges lett volna utána kiáltani, vagy marasztalni. Ismerte azt az érzést, amikor valaki szégyenli a tehetetlenségét, és nem meri bevallani, hanem inkább elmenekül.
-Elment Timidus.
-El?
-El.
~Félek, hogy Ruthnak mégis igaza volt. Shrykull gyenge és nem tud semmit. Talán eddig sem tudta volna megvédeni a népét, csak éppenséggel eddig nem is kellett. Imádom az ilyen alakokat.~
-Hát ha elment, akkor mi nem fogunk utána rohangálni. Ő kérte a mi segítségünket, ha akar még valamit, akkor majd üzen a széllel. Vagy valami. Nem adott semmit a kezünkbe, nem várhatja el, hogy így induljunk harcba, olyasmi ellen, amiről semmit sem tudunk.
Megvonta a vállát és Corynra nézett.
-Kaphatunk valamit enni? Nem tudom, hogy milyen régóta vagyunk itt, de kezdek megéhezni.
Shu nem szólt semmit, látszott rajta, hogy nem nagyon érti, hogy mi történik körülötte, és már csak abban bízott, hogy Timidus tudja, hogy mit csinál.

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Szer. Jan. 01, 2014 10:48 pm

Kicsit kesze-kusza, kicsit színes, de a többi posztba visszaállok majd csak Peterre.  

- De milyen utat? Válaszolj már! – szóltam utána, kicsit idegesebben is, de nem fordult már vissza. Egy egyszerű szárnycsapással emelkedett a magasba, majd hagyott itt minket. Nem tetszett ez az egész, ha szárnyaim lettek volna, úgy utána szálltam volna, de ilyen egyszerű emberi testben nehéz lett volna most ez. Dobbantottam egyet a talpammal, melynek hangja visszhangzott a teremben.
- Legalább azt elmondhatta volna, hogy mi hogy változhatunk vissza, hisz mi sárkányok vagyunk, nem? Csudába. – nem volt jó így, és csak a fejem tudtam csóválni figyelve, hogy a hajam hogyan száll össze-vissza így körülöttem. Shuval ketten maradtunk a teremben, de nem volt mit tenni, így a többiekhez mentünk kintre.

Nem lepődtem meg a fiú szavain, nem vártam mást tőle. Bár érdekes volt, az említett kitaszítottak elgondolkoztattak, de nem olyannyira, hogy jobban utána járjak mindennek.
- Csak ésszel Timudus. – mosolyogtam le rá.
Hisame kezét fogtam, ahogy mellém ért, húztam magamhoz közel, majd figyeltem a többieket. Valóban nem tudtunk semmit sem, nem volt semmi sem a birtokunkban. Ők kértek segítséget, de igazán csak nehezen akaródzott bármi is alakulni itt.
- Valamit kéne csinálnunk. – szólt halkan Hisame hozzám.
- Nekünk? Nem tűntél túl lelkesnek eddig.
- Most sem vagyok az, inkább idegességnek mondanám.

Valóban sértődött voltam, nem felejtettem el, nem úszták meg ennyivel, ugyanakkor nem volt jó itt lenni. Tenni kellett valamit minél hamarabb és úgy tűnt, hogy a dolgok nem akartak maguktól tevődni, vagy folyni, vagy ahogy mondani szokták. Timudus éhes volt, Shu szomorú. Coryn és Corina megtört és gyenge. Csak dühített ez a látvány. Anya próbált még talpon maradni, hisz mégis csak az én Anyám volt, de nem tudtunk többet. Majd váratlan támadt egy ötletem. Persze nem volt tökéletes, de erről senkinek sem kellett tudnia. A többieket már nem akartam tovább rángatni, elég volt nekem Apa is most.
- Keresettek valami élelmet, pihenjetek egy kicsit. Van egy ötletem, talán lesz valami belőle. – húztam magammal Apát – Majd megtalálunk titeket. – és mosolyogtam úgy, ahogy ő szokott rám, legalábbis ahogy próbálkozni szokott, bizakodva.

- Mi jutott eszedbe Hisame? – érdeklődve figyeltem, hisz ritkán voltak ötletei. Vagyis ötletei voltak sokszor, a kérdés inkább az volt, hogy melyik mennyire segített is valamit. Például most a jelenlegi helyzetet.
- Hát… - nyújtotta meg a szót és ennyi elég is volt, hogy aggódva érezzem magam a továbbiakban – Valahogy nagyon nem akart mondani bent semmit sem, így azt hiszem, hogy magunk kell rájönnünk, hogy miért is vagytok erősebbek tőlük.
- Ne.
- De. Keressünk egyet és… - újabb szóelnyújtás.
- Nem.
- De. Hehe. Megküzdesz vele. Ha más nem, akkor a kisebb káoszra felfigyel majd Shrykull.
- Bolond vagy.
- A te nevelésed. – húzott magával – Ruth! – és néztem rá ijedten, hogy ki után is sietett.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Csüt. Jan. 02, 2014 1:23 am


Cseppet sem voltam elégedett a válaszával, nyilvánvalóan nem tetszett neki a kérdés, ám akkor meg miért hozta fel a témát? Dühös voltam Shrykullra, Nestor miatt, aki most biztosan csalódott lehet, válaszra se méltattam, úgy mentem ki a teremből, oldalamon a tűzsárkánnyal.
- Nem baj, Nes, addig jó, amíg nincs köze hozzád – mondtam neki, direkt úgy, hogy még az öreg sárkány is hallja. A helyzet nem ezt a viselkedést kívánta volna meg tőle, a menekülés itt nem oldott meg semmit, és mégcsak segíteni sem segített, pedig azért mentünk. Mérgelődhettem volna magamban, ám a figyelmemet elterelték a kinti események, így inkább azokra koncentráltam. Persze a fiú rögtön meghátrált, ostobaság is lett volna, ha nem teszi. Halkan sóhajtottam, és a fejemet ingattam, úgy éreztem, ezzel nem érünk el semmit. A hely és a benne élők is egy lassúfolyású patakhoz hasonlítottak, mikbe köveket dobált egy láthatatlan erő, teljesen megbolygatva azt a csobbanással. Mi pedig? Mint a tehetetlen fabaradok a víz felszínén.
Őszintén, egyre kevésbé éreztem jól magam itt, kényelmetlen volt ez az egész, itt voltunk, a segítségünket kérték, de nem mondták meg, miben. Mihez kezdhettünk volna? Nem tartoztunk ide, nem volt feladatunk, nem ismertünk senkit egymáson kívül. Gondolataimra Hisame adta meg a választ, kimondva azt, amit akartam, csak kicsit másképpen. Csinálnunk kéne valamit. Timidus enni kért, nekem azonban felkavarodott a gyomrom, képtelen lettem volna enni most. Egyhelyben toporogtam, gondterhelten néztem a jégsárkányra, amikor bejelentették, hogy ők elmennek, kipróbálni valamit. Nem féltettem őket, de valami mégis zavart. Peterre néztem, majd Shukakuékra, majd újra Peterre.
- Én meg majd vigyázok, ugyebár – mondtam a fiúnak enyhe éllel a hangomban, az előzőekre utalva – … Mindegy. Vigyázzatok magatokra – tettem hozzá, és fordultam el, nem akartam, hogy válaszoljon, bőven elég volt nekem már az is, amit a szurdoknál mondott. Megvártam, amíg elmennek, majd hátamat nekidöntöttem az épület falának, és felnéztem az égre.
- Azért jó lenne, ha tudnál te is alakot váltani – vetettem fel, Nestornak címezve a mondottakat, bár igazából nyitva hagytam a mondat végét, nem tudtam, miért hoztam ezt most fel – De talán… - ötletem támadt, Corny s Corina tekintetét kerestem, őket kérdeztem, hiszen biztosan többet tudtak, mint mi. Nálunk itt mindenki többet tudott.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Csüt. Jan. 02, 2014 8:17 pm


Corina kissé zavarba jött attól, amiket Timidus mondott neki, s mikor a vállára tette kezét. Megilletődött, de jól esett neki a törődés, s ez a levegőben is érződött. Egykettőre megnyugodott, bár Corynról ez nem mondható el. Kezével igyekezett a bőrére száradt vért ledörzsölni, és a kitaszítottságának minden nyomát eltakarítani. Egy dühös, majdhogynem gyerekesnek mondható morgással leült a földre, keresztbe font karral, és maga elé bámult.
- A hátsó kertben van... almafa. - dünnyögte végül morcosan. - Corina, kérlek.
- Jól van. - a lány szelíden bólintott, és jácintkönnyed lépésekkel eltipegett mellettetek, arra, ahol a sárkányúr is fölszállt. Valamelyest boldogabbnak tűnt, amiért fajtársa megnyugtatta. Coryn lassan felnézett rátok, dühödt pillantásából kicsit visszavéve. Keserű volt, és tanácstalan - ez annyira látszott, mint a Nap ébredő, udvarias sugarai. Ujjaival eljátszadozott, meztelen talpával néha egyet-egyet toppantott. Miután elég tisztának érezte vértől ragadó fejét, önmagát nyugtató sóhajtással fejezte ki gondterheltségét.
- Fájdalom de még sosem vedlettünk át igazi formánkba. - jelentette ki teljes könnyedséggel, dadogástól mentesen. - Sosem, hiába próbáltuk. Aki kívül áll a szeretetnek és a gyűlöletnek azt mondta, hogy feladatunk lesz, de sosem mondta el igazán, mi is. Talán pont ezért. Mióta a Pusztító megjelent, ő azon fáradozott, hogy ne kelljen a feladatunkra gondolni. És csak harcolt. Szüntelenül. - mondta, miközben fölállt. - Ne haragudjatok rá. Kevés az idő, hogy most az eredetről kezdjen el beszélni nektek. A megoldásokra magatoknak kell rájönnötök. A szív útjai kifürkészhetetlenek. És még ha fontos is nektek valaki... sajnálom, de ígérem, én magam fogok esdekelni a válaszokért... - egy hosszabb pillanat erejéig Hinari és Nestor felé nézett, majd habozott. Megrázta fejét, miközben ellépett az ajtó mellől. Vállat vont, miután zsebre dugta kezét. - Tudom... érzem, hogy egyszer meg kell küzdenem Ruthal, de nincs elég erőm... még ahhoz sincs, hogy megvédjem őt. - abba az irányba sandított, amerre Corina elszaladt. Mindenfajta választ lesütött szemmel hallgatta végig. Keserűen kuncogott, mindaddig amíg a sárkányok fejébe erős zsibbadás csapott - még Hisaméébe is, aki addigra Ruth nyomában járt.
- Az igazi erőd a haragban rejlik. Engedd szabaddá haragodat és óriási erőt fogsz birtokolni! - suttogta maga elé Coryn azt, amit a fejében hallott. Mind Timidus, mind Nestor, mind Hisame hallhatta a női és férfias hang keveredését - Corina esete bizonytalan...
Hisame pont akkor érte be Ruthot, amikor a hang az ő elméjét is elérte. A fekete hajú, éles szarvú sárkányfiú két társával, két sötétkék hajú fiúval várt. Ruth furcsállta a sárkánylány követését, viszont kifejezetten szúrós hangulatában volt. Dühítette Coryn passzivitása, és a tétlenség.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte kissé bosszúsan. - Talán az érdekel, miért mondtam mindezt őróla? Vagy hogy hány napunk maradt hátra a végítéletig? Mert szerintem igen kevés. - Bár flegmázott még egy darabig, hangjából váratlan keserűség tört föl. A két másik sárkány lándzsára támaszkodva állt. Még gondolni se merte, mi járhatott Hisame fejében, de unottan várta a választ. Mialatt várt, feltűnhet a váratlanul egy rajba gyűlő sárkánytestek sokasága, ahogyan az égen majdhogynem eggyé válnak, s egy irányba tartanak, egy fekete pontot követve. Kellő jártasság birtokában láthatóvá válik, hogy a pont Shrykull volt az, kinek szándéka ismeretlen és rejtélyes.
- Már kezdődik is. - szólalt meg az egyik fiú, fejét abba az irányba fordítva, ahova a pont elvezette a nagy számú rajt, azonban a magasba nyúló épületek eltakarták az összképet, így nem volt teljesen biztos, mikor és hol fognak földet érni.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Jan. 02, 2014 9:12 pm

Shu idegesen nézett körbe, majd hátát a falnak támasztva figyelte az eget, és az azon repkedő sárkányokat. Idegennek és elveszettnek érezte magát ebben a világban, és a legrosszabb, hogy még tehetetlen is volt. Utálta ezt az érzést, és ez a félelem lassan újra visszataszította őt saját bezáródó világába, amely nem vesz tudomást semmiről, csak elmélkedik. Ebben a világban még sohasem volt ilyen reménytelen a helyzetük.
~Timidus… egy tervet. Biztosan van egy terved. Timidus…~
A sárkány felvonta a szemöldökét Hisame beszédjére, és csak félszavakkal válaszolgatott.
-Jó ötlet.
Mármint csinálni valamit.
-Rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet! A legnagyobb butaság amit most tehetünk az, hogy szétválunk. Ti semmit nem tudtok a haditervekről?
Valójában ez a tudása Timidusnak sem Szun-ce vagy Nagy Sándor tollából származott, hanem Shukakutól. A sárkány imádta a detektívregényeket, és sokszor kérte a lányt, hogy azt mesélje neki. Shu azonban nem sokat olvasott ezekről, így azt használta fel, amit tudott. Ez pedig egy dán doghoz volt köthető, amilyenjük nekik is volt. Timidus ebből a meséből ha sok okosat nem is, de azt biztosan megtanulta, hogy nem szabad szétválni.
-A másik legnagyobb butaság az, ha nem osztjuk meg egymással a terveinket. Főleg, ha velem nem osztjátok meg a terveteket.
Ezek után Hisame és Peter akárhogy akart volna kettesben maradni, a sárkány követte őket, és hallgatózott.
-Nem bolond. Igaza van.
Összegezte a hallottakat, majd visszaérve a többiekhez megrökönyödve látta, hogy a lány elment.
-Nem megmondtam, hogy nem vállunk szét?!
A sárkány dühösen fújt egyet, majd igyekezett magát megnyugtatni, hogy figyelmesen végighallgathassa Coryn szavait, melyeknek hallatán ő is ideges grimaszokba húzta az arcát.
-Na akkor ti sem tudtok többet mint mi. Hurrá! Komolyan! Itt senki nem ért a hadászathoz? Egyvalakire bízzátok az egész várost, minden titkot, majd kikülditek az ellenség ellen? Komolyan? Mondtam, hogy megvédjük magunkat. Majd meglátod. Bebizonyítjuk. És ha Ruthal kell harcolnod, meg úgysincs már hátra sok, akkor kellemeset a hasznossal. Hisamének van egy terve.
Ránézett Shukakura, és rögtön látta, hogy a lánynak nem sok hasznát fogja venni az elkövetkező percekben, így Hinari szavaira is csak bólintani tudott.
-Igen Hinari. Sajnálom. Meg kell várnotok Corynát, és egyikőjük sem…
Nézett a falat támasztó falfehér Shukakura, majd Corynra, aki bár már felállt a földről, mégsem tűnt használhatónak. Nem fejezte be a mondatot.
-Vigyázzatok rá!
Ezt olyan komolysággal mondta, olyan parancsolóan, hogy Hinari és Nestor a levegőben érezhették Timidus féltését a lány irányában, és persze azt is, hogy a sárkány számít rájuk. Ezután Hisame után futott, akit szerencsére be is ért. A fejében zajló hangra felnevetett, és megszorította Hisame kezét, mert a vállára nem tehette a kezét. Biztos volt abban, hogy ő is hallotta, bár ő úgy hitte, hogy ezt is Shrykull küldte.
-Mondjon olyat, amit nem tudunk. Ugye Hisame? A harag valóban erősé tesz, de felelőtlenné is. Itt mindenki azt hiszi, hogy idióták vagyunk?  
A másik sárkány szavaira mindössze bólintott, majd mielőtt Hisame megszólalhatott volna, gyorsan kilépett a háta mögül és közbevágott.
-Tudjuk, hogy miért mondtad. Azért mondtad, mert igaz. Igazad van. Az öreg tényleg gyenge és a fiatalok sincsenek még felkészülve a harcra. Te viszont erősnek tűnsz és segíthetnél nekünk. Hisamének van egy terve.
Ezután hátrébb lépett, és hagyta Hisamét beszélni. A hatalmas rajra mindössze elhúzta a száját. Nem bízott sem bennük, sem a sikerükben, és igazából egyre inkább csak hazajutni akart és biztonságban tudni Shukakut.

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Csüt. Jan. 02, 2014 11:14 pm

Inkább beletörődtem Hisame ötletében, mintsem hogy dicsérve elfogadtam volna azt. Mert hát valahogy tényleg meg kellett tudnunk, hogy mitől is voltunk másabbak tőlük a küllemünket leszámítva.
Nem véletlenül nem lett elmondva az ötlet, Hi biztos nem engedte volna, főleg a sziklafalnál mondottak után, azonban Timudus makacs volt és tapasztalatlan, utánunk jött, hogy hallja Hisame tervét. Nem örültem a piciny sárkánylány e féle aktívságának és sóhajtottam fel, hogy távozott, majd sóhajtottam újra, hogy ismét feltűnt mellettünk. Nem mondtam ki, de a gondolat miatt is bűntudatom volt, hogy azt kívántam, bárcsak láncon tartotta volna őt valamelyikük.
A Hisamének szánt szavait nem értettem, de hamar meg lettem nyugtatva, hogy egy különleges hangot hallottak. Egy mondatot, melyet Hisame idézet fel nekem. Érdekesnek tartottam, de épp ekkor is érkeztünk meg a szolidan üldözött fiúhoz, így nem tudtam elmélkedni róla.
Szólt, a stílusa nem változott semmit sem, azonban mielőtt szólhattunk volna mi is, a kicsiny Timudus lépett elő tőlünk. Elmondta, mit el akart, megvártam, de hogy végzett, úgy bosszúsan tettem a mellkasára a tenyerem és toltam magammal hátrébb. Kicsi volt és könnyű. Pár lépés, épp annyi, hogy a halk szavainkat ne hallják, de ne is tűnjön úgy, hogy máris távoztunk tőlük. Leguggoltam Timudushoz, hogy ne érezze feszélyezve magát és úgy próbáltam szólni hozzá.
- Tim. Te itt ezen a helyen egy kislány vagy. – tettem gyorsan a szájára az ujjam, hogy ne szóljon közbe - Kicsi, könnyű, törékeny és gyenge ő hozzájuk képest. Okosakat mondasz, nem tagadom, de megmaradsz egy kislánynak, ki tapasztalatlan és kit pár ütéssel félre lehet seperni. – legalábbis az ő szemükben ilyennek tűnhetett. Nem egyszer mentett már meg, nem egyszer volt hasznosabb tőlem, de a kimondott szavait nem sokan értékelhették olyan pozitívan, mint ahogy ő azt gondolta - Tudom, hogy sietnünk kell, tudom, hogy nem vagyunk jó helyzetben, de egy kis nyugalmat kérek tőled most és engedd, hogy ezt mi csináljuk. Az előbb Ruth egy fajtársát szegezte a falnak, egy okosnak látszó láb alatt levő kislánnyal nem tudom, hogy mit csinálna.
Nem tudtam, hogy ennyi elég volt e neki, csak reméltem inkább. Felálltam, majd fordultam vissza hozzájuk.
Időközben különleges dolog történt. Gyűltek a sárkányok a távolba, mit felvont szemöldökkel figyeltem. Nem lepődtem meg, most már semmin sem tudtam.
- Timudusnak igaza van, te tudnál segíteni nekünk. – kezdtem bele.
- Persze nem tudjuk, hogy valóban erős vagy e. – jegyezte meg ügyesen Hisame.
- De, talán. Shrykull szerint azért vagyunk itt, hogy segítsünk rajtatok, de fogalmunk sincs, hogy hogyan tegyük azt. Azt sem tudjuk, hogy tőletek erősebbek vagyunk e, hogy a pusztítóval, hogy szálljunk szembe.
- Küzdj meg vele. – bökött Hisame rám – Hogy meglássuk, mire is képesek, hogy van e értelme mindennek. Küzdj meg vele, hogy nyerj, hogy a nőstényed lehessek, hisz tagadni sem lehet, hogy az egyik legszebb vagyok itt. – a szavai hallatán a hideg pillanatok alatt és könyörtelenül futott végig a testemen. A szemeim lehunytam pár pillanatra, nem szabadott bepánikolnom – Persze csak ha nem sietsz valahová.
Félő, hogy az egyszerű küzdelemre hívás is elég lett volna a fiúnak, de talán Hisame többet is ajánlott neki most. Túl messzire ment. Csak az adott némi támaszt most, hogy valamiért ennyire bízott bennem ő.
- Persze, ha mindettől függetlenül olyan dolog történne, mi előrébb vinné az eseményeket pozitív irányba, úgy a neved is említésre kerülne a segítők oldalán.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Szomb. Jan. 04, 2014 9:59 pm


Talán soha nem éreztem még ezt. Nehezemre esett bármit is tenni, egyetlen lépést akár, nyomasztott a tehetetlenség, és hiányzott az a fajta gyorsaság, ami teljesen hiányzott ebből a városból. Lassú volt itt minden, kínzó és gyenge. Shrykull pedig mindennek a megtestesítője, akinél igaz bent voltunk legalább egy negyed-fél órát, de konkrétan semmit nem tudtunk meg tőle. Tőle sem. Egyetértettem Timidus kifakadásával, mégis hogyan várják tőlünk, hogy harcoljunk, ha fogalmuk sincsen a hogyanokról? Én megvoltam a Katanámmal, de Tim? És Hisame meg Nestor? Óvatosan pillantottam Nes felé, a kisfiú azonban továbbra is karba tett kézzel szemlélte az eseményeket, egyetlen szót nem szólt, mióta kijöttünk a teremből, és ez aggasztott. Sóhajtottam, ellöktem magam a faltól, és odasétáltam mellé.
- Nes, én…
- Annabell hazamenne – most először nézett rám, a szemei még a kapucnija alól is élesen csillogtak. Nem kérdezett, pontosan tudta, mi járhat a fejemben, noha kimondani sohasem mondtam volna. Újabb, mélyebb sóhaj, még mindig nem szoktam meg, mennyire jól képes átlátni a helyzetet, és zavart, hogy mindezt az én szemszögemből, annak elsődleges figyelembevételével teszi. Megráztam a fejem, nem szabadott volna, hogy kimondja, mégis… jobban éreztem magam, most, hogy megtörtént.
- Az mindegy. De te mit szeretnél? Tényleg érdekel – mosolyogtam rá, ám ekkor összeráncolta a homlokát, és felfelé nézett, a levegőben lévő, fekete pontra. Követtem a tekintetét, és amikor Coryn megszólalt, elismételve a hallottakat, megértettem, hogy üzent nekik. Nes reakciójából ítélve mindenkinek. Minden sárkánynak. Furcsa felismerés volt. Én soha nem voltam idomár, nem tapasztaltam még, milyen az, amikor nem rajtad múlnak a történések, amikor valaki más cselekszik helyetted, amikor nincs erőd és talán jogod sem belefolyni a harcba. Mélyen beszívtam a levegőt, most, hogy volt egy sejtésem nyomottságom belső okáról, már könnyebb volt elviselni. Eldöntöttem, hogy megpróbálok úgy viselkedni, ahogy ebben a helyzetben kéne, és csupán segítő leszek. Asszem. Hiszen megbízok Nestorban, nem? Ez biztosan számít valamit. Számítania kell. De kell más is vajon? Egész biztos. Hümmögtem, és zavartan fontam össze magam előtt a karjaimat: jobban belegondolva, fogalmam sem volt, mit is jelent pontosan ez a feladatkör.
- Gyülekeznek. Menni kell – mondta Nestor, és már indult is, pár lépés után visszafordulva, bevárva engem.
- Akkor menjünk. Shu, gyere, keressük meg Timidust – nyújtottam kezem a lány felé – Rossz előérzetem van.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Hétf. Jan. 06, 2014 5:30 pm


Hatásszünet. Ruth szemöldökét ráncolta, de aztán horkantásszerű kacajt hallatott. Könnycseppét letörölve nézett körbe a társulaton, majd mellét kidüllesztette, büszke sárkányfiú módjára.
- Nem, köszönöm szépen. - válaszolta gúnyos udvariassággal Hisamének. - Tudod ma már a kilencszázkilencvenkilencedik győzelmemet tudhatom a magaménak, és az ezrediket ott, a Kristályosodott Tómederben fogom megvívni. Talán veletek... talán másokkal fogom megvívni, de - kuncogott egy sort. - sárkánnyal KELL vívnom. Nekem teljesen mindegy, hogy a tökmaggal vagy veled küzdök meg, szívem csücske, de azt a győzelmet egy sárkány legyőzésével fogom megszerezni! Úgy bizony! Ha gondoljátok, gyertek mindannyian, lássatok igazi harcot! - büszkén hahotázott, majd társainak intve elindultak abba az irányba, merre a sárkányok repültek. Az égbe nyúló épületek között, komótosan, de elhatározottan lépkedtek. Úgy tűnt a távolsági arányok csalókák voltak: szemlátomást úgy festett, mintha az égben úszó fenevadaknak felbecsülhetetlen távolságokat kellett megtenniük, hogy a Kristályosodott Tómedret megközelítsék. Az imént említett helyszín oly széles volt, hogy a sárkányok is porszemnek tűntek benne. A teremtmények emberalakban állták körbe a kiszáradt tómedret, fegyvert a kezük ügyében tartva. Egyetlen egy alak nem változott vissza: a csuhában, pálcát viselő Shrykull, aki egy kiemelkedő kristály tetején állt, a maga fenségességével és méltóságával. A sárkányok türelmetlen morgása távolról is hallatszott, így a Peteréktől távollevő Coryn hívóan legyintett Hinariék felé.
- Majd ott megkeresitek egymást, de mennünk kell. Muszáj. - csupán ennyit mondott, majd ugyanolyan lassan, de céltudatosan indult meg a Kristályosodott Tómeder felé. A tömegben nem találjátok egymást - mindenütt emberformájú sárkányok állnak, vagy éppen türelmetlenül dulakodnak. Az öreg Shrykull sárkány csöndben, a többivel ellentétben kifejezetten türelmesen állt a helyén, s ki tudja, merre nézett ki a csuklya alól...

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Jan. 06, 2014 6:24 pm


Shu egy ideig úgy meredt a semmibe, mintha meg sem hallotta volna Hinari szavait. Azután leemelte üres tekintetét az égről, és lassan, lomha és bizonytalan lépésekkel indult el a lány felé, megfogta annak kezét, és olyan kérlelő és gyámoltalan és félelemmel teli tekintettel nézett rá, mintha a néni most készülne átvezetni őt egy minimum tizenhat sávos forgalmas autópályán lámpák és zebra nélkül. Szorította Hinari kezét és követte akárhová. Már mindegy volt.
-Héj!
~Ne merészelj lökdösni…~
Csak ennyit szólhatott, mert mielőtt haragos, durcás ellenkezésbe kezdett volna, mellyel talán csak alátámasztotta volna Peter elgondolását és szavait, miszerint ő tényleg csak egy kislány, szerencséjére a fiú a szájára tette a kezét, és ezzel a sárkánylánynak is adott egy kis gondolkodási időt, és időt arra is, hogy megnyugodjon. Arca kipirosodott, szokása szerint fújtatott egyet az orrán keresztül, bár most ez sem mutatott olyan jól és ijesztően azon a tömpszli kis pisze valamin, ahogy azt Timidus gondolta. Miután kicsit lehiggadt, viszonylagos nyugodtsággal hallgatta végig a fiút, majd egyre jobban vigyorgott a szavain.
-Hát… ha legközelebb stratégiai megbeszélést akarsz, akkor azt közölheted szebben is. És a lényeg nem a méretem. Hanem ez.
Mutatott a fején lévő két kis tompa szarvacskára, amik bár nem voltak nagyok, mégis előtűntek hajkoronájából.
-Ez fog engem megvédeni. Egyébként ha van tervetek, akkor hajrá. Bízom bennetek. Benned is, és Hisamében is.
Bólintott egy nagyot, és amikor Peter előre lépett, akkor ő hátul maradt, és úgy hallgatta kettejük beszédét. A cukkolásra még mosolygott is, és imponált neki, hogy Hisame az ő egyik taktikáját alkalmazza. A hátul maradásra utólagosan, mint élete egyik legjobb stratégiai döntésére gondolt, hiszen ha Hisame mellett állt volna, amikor a sárkány felajánlja magát mint egy győzelmi ereklyét, mint a fiú elnyerendő nőstényét, úgy rúgta volna bokán, hogy egészen a repülő sárkányokig szállt volna, még így, szárnyak nélkül is. Az ő önérzete ezt még stratégiai szempontból sem nagyon bírta volna ki. Ehhez kevés volt az, hogy veszélyben lehet Draconia. Ehelyett azonban Peterre nézett, és felvonta a szemöldökét.
~Na? Tetszik a terv? Mondtam, hogy mindent meg kell előre beszélni. Ostobák… Illetve Hisame nem. Meg Peter sem, csak túlságosan Hisamére bízza magát. Persze itt megértem. Ha tudnák, hogy semmivel sem tudunk többet itt, mint ők... Nem baj a bizalom, de azért nem ártana tudni, hogy mit tervez a másik. Meg Petert okosabbnak ismertem meg mint Hisamét. ~
A sárkányfiú szavaira halkan morogni kezdett.
~Az oké, hogy visszautasítod az ajánlatot... bár Hisamének biztosan nem esik jól. Az is oké, hogy hencegsz. De engem tökmagnak hívni… sárkány kell neked? Itt vagyok, ha sárkány kell!~
Villogó szemekkel nézett Peterre amikor a sárkány már megtett pár lépést, és halkan, szinte a fogai között szűrve a hangokat a dühtől kérdezte a fiút.
-Ha azt akarod, hogy harcoljon veled, akkor üsd meg. Mire vársz? Ezek a gőgös lények nem fogják tűrni, hogy ti, akik a szemükben gyengébbek vagytok megbosszulatlanul felképeljék. Azt akarod, hogy én menjek neki? Nekem kell megvédenem a nőstényed becsületét?
Magabiztosan rámosolygott a fiúra, és tett egy lépést jelezvén, hogy ha Peter nem megy, akkor tényleg ő fogja megtépni a gőgös hímet. Jó tervnek gondolta Hisame tervét, és attól, hogy a sárkány nem akart harcolni, még nem volt hajlandó elállni egy jó tervtől.
-Csak nem akarod, hogy egy kicsi, könnyű, törékeny és gyenge kislány küzdjön meg helyetted?
Ezalatt Shukaku ugyanolyan bágyadt nemtörődömséggel nézte a szeme előtt lebegő ködöt, ami kizárta a tómedret, kizárta a sárkányokat és kizárt mindent.

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Jan. 07, 2014 12:31 pm

A dühöm lassan érődött. Mindig is büszke voltam, hogy az e féle érzéseimet magamban tudtam tartani. Ritka türelmes ember voltam, de ez a hely megváltoztatott most. Nem akartam többet várni, nem akartam tovább tudatlan lenni. Sosem voltam döntés hozó, sosem léptem ki a tömegből, de most mégis valami látványosat akartam tenni, hogy végre észrevegyenek már minket, hogy végre válaszokat kapjunk. Igen, hallottam Timudus szavait, sértve éreztem magam, hogy nem kellett neki Hisame, de csak magamban forrtam, míg őket követve nem értünk el egy mederhez, hol a sárkányok gyülekezője volt.
- A kristálymeder. – szólt halkan Hisame.
Szép volt, de nem csodáltam most semmit sem. Valami nem volt rendjén, valami más volt. Emberi alakban volt majd mind, egy kivétellel. Shrykull egy kristály tetején állt, csuklyában, kezében egy pálcával. Nem tudtam minek az egy sárkánynak, nem tette szimpatikusabbá vele magát. Csak egy újabb kérdést szült a fegyvere, de asszem már nem akartam többet kérdezni.
Egy pillanatra az Askr elleni küzdelem jutott az eszembe. Eső volt, sötét és a fiú egy félelmetes bestiává változott át. A küzdelem így utólag csodás volt. Persze voltak elemei mitől a hideg járta át a testem, de annyira nem féltem, hogy ne szálljak, szálljunk szembe velük és most sem éreztem úgy, hogy el kellett volna fordulnom, hogy egy sárkány állt előttünk, sőt.
A kezdőkésemet  vettem elő. Kuncogva csóváltam a fejem, hogy csak egy egyszerű kés volt, de sajnos nem volt más fegyverem. Hisamének és Timudusnak jeleztem, hogy ne kövessenek, majd indult a határozott sétám a sárkány felé.
- Ó Shrykull! – a tömeg miatt hangos volt a morajlás, de igyekeztem túl kiabálni őket – Shrykull! Tudtad, hogy Ruth társad nem tart méltó ellenfelének engem? Shrykull! Mutassuk meg neki kérlek, hogy milyen erő is lakozik bennem! – a késem pengéje volt a tenyerembe, így azon nem kellett igazítani. A testem mögül lendítettem a karom, hogy legyen elég ereje a pengének a sárkányba állnia. Nagy és tiszta célpont volt, a késemet meg már elégszer hajigáltam, hogy az ne tévesszen célt.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Vas. Jan. 12, 2014 6:55 pm


Több gondolatom is volt a történtekkel kapcsolatban. A legelső és legfontosabb, hogy mi lesz az első szavam Timidushoz, ha újra találkozunk velük. Ezt már akkor az eszembe véstem, amikor Shut segítettem fel, amikor megláttam, hogy teljesen összeroskadt. Mi a fontosabb? A nagyszabású terveid, vagy az idomárod, a barátod? Sóhajtva öleltem s vontam magam után a lányt, hálás pillantásokat vetve Nestorra, aki végig velünk maradt, aki nem hagyott magunkra. Nem mintha engem félteni kellett volna, én tudtam létezni Nes nélkül is, nem voltam rászorulva, ellentétben a mellettem lépdelő lánnyal.
- Ne aggódj Shu – próbáltam felvidítani, rámosolyogtam, ám tekintetem a fölöttünk repdeső alakokat követte inkább, akik mind lefelé szálltak, egy bizonyos pont felé, ahová mi is igyekeztünk. Nem tetszett ez az egész, s a tény, hogy mostmár tényleg elvesztettük egymást Peterékkel, csak méginkább fokozta ezt. Tenni azonban semmit se tudtam ellene, dolgunk, feladatunk se volt, csak ütemesen lépdelni, a monoton haladás közben pedig kedvem sem volt most különböző dolgokon agyalni. Kezdett fárasztóvá válni, ám ha Shu felém nézett, minden mimikámmal azon voltam, hogy egy kicsit se lásson rajtam semmiféle negativitást. Továbbra sem értettem, Timidus hogy volt képes csak így otthagyni, egy olyan terv miatt, amit nekünk mégcsak el se mondtak.
Aztán megérkeztünk. Tömeg, tömeg és tömeg, embereknek kinéző szörnyek, amik között semmi keresnivalónk nem volt. Összeráncolt homlokkal kutattam társaim után, gondoltam a kék haj csaknem olyan megszokott itt, közben a világért el nem engedtem volna Shukaku kezét, a sokaság ugyanis körülvett minket, együtt maradni pedig egyre nehezebbé vált. Ám Nestor egyszercsak elindult, előtte persze hosszan rám nézve, majd az aréna közepe felé intve.
- Shu, ott van Peter. Timidus és Hisame is vele vannak biztos – mondtam a lánynak gyengéden – Gyere.
És követtem Nestort, vagyis próbáltam követni, sűrű bocsánatkérések közepette, a hátam mögött morgásokkal és szitkozódásokkal, ha véletlenül olyan helyre léptem vagy könyököltem, ahová nem kellett volna. Nestor viszont hajthatatlan volt, Shrykull felé lépdelt, végig őt nézve. Én pedig egyre jelentéktelenebbnek éreztem magam, talán helyben is maradtam volna, ha nem félnék attól, hogy végleg elszakadunk az ismerősöktől. Így viszont zavartan és elvörösödve kerülgettem a sárkányokat, amíg ki nem értünk a kör belső széléig.
- Huhh.
Mostmár legalább láttam is valamit, nem kellett nyújtózkodnom, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek. Peter kése villant, s nem volt köztünk annyi távolság, hogy egy kis gyorsaságbónusszal ne tudtam volna közéjük állni. Ám mégse tettem, hiszen ez nem az én harcom volt. Ahogyan Peteré sem, igazából. A fiú talán még nem jött rá, én viszont már tudtam, hogy ezúttal csak megfigyelője leszek az eseményeknek: az igazi szerep itt, ebben a világban a sárkányoké, és csakis az övék.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Pént. Jan. 17, 2014 7:13 pm


Néma csönd, és majdhogynem az összes sárkányszem a fiúra szegeződött. A kristályon, mély csöndben álló vén sárkány lassan fordította fejét Peter felé. Meglepett csuklásszerű hangot adott ki, miközben a felé repülő kést a pengéjénél fogva markolta meg. Jó reflexei voltak, ki tudja hány éves kora ellenére is. Farkát meglengette, és a köpeny alatt - mely valószínűleg leszállás után került vissza a sárkányra - rejtőző szárnyak megmozdultak, és miközben egy enyhe szél fújt át a tájon, a csuklya alatt Shrykull szemei sejtelmesen ragyogtak, és egy őszinte, nyájas mosolyt engedett meg magának. A kés markolatával kényelmesen eljátszogatott, miközben pálcáját a kristályon tökéletesen megállította.
- Ti már a jelenlétetekkel bizonyítjátok, miféle erő lakozik bennetek. - mormogta halkan, de a síri csendtől tökéletesen érthetően. - A szív a legnagyobb hatalom, amit a fiókák még nem érthetnek meg. Még nem. Igaz szívetek van, nagy élni akarással: ebből jön az az erő, de vajon élni tudtok vele? - s ennél a pontnál karjait széttárta, majd a magasba nézett. Ezúttal minden ott levőhöz készült szólni. - Mielőtt elmennénk a Nagy harcba, Toruk le fog szállni hozzánk, hogy mellettünk harcoljon! Fiaim, lányaim! Mutassátok meg, ti is képesek vagytok a harcra! - a kést a magasba emelve diadalittasan, sárkányhangon eget hasítóan üvöltött, mire a többi követte példáját. Nem jelentett gondot, hogy ember formájukban igazi alakjukra jellemzően bömböljenek. Ezt követően egy fél perces csönd következett be. A sárkányok a maguk nyelvén csipogtak, amiből a petek érthettek. "Vajon ki fog elsőnek bemenni?", "Ruth tényleg megszerzi az ezredik győzelmét? Ő lesz a legfiatalabb bajnok?", "Toruk meg fog jelenni, ha ismét megütközünk? És mi lesz az Igazi Ellenséggel?". Semmi kétség, hogy a sárkányok valamilyen erőt próbáltató viadalra készültek. Shrykull egy darabig nézegette a kezdő kést, aztán erőteljesen a földnek hajította. Meglepő módon az megrepesztette a kristályt, sőt, mi több bele is fúródott. A kristály furcsa foszforeszkáló ragyogásba kezdett, és por formájában hosszú karok formáját vette fel. Az egyik kacskaringózva, de határozottan Hisamét környékezte meg, míg a másik egy másik oldalán lévő sárkánylányt, aki az első sorok között álldogált. Komótosan lecsúszott a tómederbe, és meglepő módon a kristályrétegen állva - a korábbi tényeket teljesen kétségbe vonva - át tudott változni egy fiatal méretű, szürkés tollazatú sárkánnyá. Szárnyát a madarakhoz hasonlóan igazgatta, karmát pedig a harcra készítgette. Most minden más sárkány Hisamét nézte. "Még nem láttam erre, hogy hívják?", "Nem tudom, még én sem ismerem.", "Az idegenekkel jöhetett. Vajon tényleg olyan erős, mint ahogy a nagyfőnök állítja?" - a sugdolózás szüntelenül ment. Egyesek türelmetlenkedve morgolódtak, mások már azon tanakodtak, vajon tényleg igaz volt-e az, amit a Shrykull állított. Ha Hisame megindul, és a kristályra lép, döbbenten tapasztalja, hogy visszakapja eredeti alakját. A Virenthnek nevezett nőstény egy barátságos zümmögéssel üdvözli fajtársát, majd amint a jégsárkány készen áll, a harc kezdetét veszi.

Spoiler:
Hisame (Sebzés: 21, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Virenth

Random.org-al sorsoltam ki, ki legyen a sorban az első. A harcot nem ledarálni szeretném, hanem közben dialógusokkal szeretném kiegészíteni, hogy legyen valamilyen kerete az egésznek. KT-szerű lenne, dobásokkal, de nem kötelező a 250 szó. Aki közben szeretne valamit fűzni a harchoz, az bármikor megteheti, és ahhoz sem várom el a minimum szóösszeget. Engedéllyel Nestor Hinari pontjaihoz mérten lesz erős, szóval majd azt is tessék spoilerben jelezni, statügyileg hogy áll. A mostani statokat veszem figyelembe.
Smile

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Pént. Jan. 17, 2014 8:08 pm


Timidus látta megvillani a kést, de már akkor sem tehetett volna semmit, ha akart volna.
~Jó terv. Illetve improvizáció. Azt hiszem kedvelem a fiút. Még annál is jobban, ahogy eddig hittem.~
Nem lepődik meg azon sem, hogy a sárkány könnyen hárítja a támadást, de nem is nagyon foglalkozik már vele. Bár érdekli a harc kimenetele, de ez a harc Peteré, nem akar beleszólni. Még a ködöt is észreveszi, ami Hisame körül kezd formálódni, de amikor meglátja, hogy egy idetartozó körül is áramlik, már ez sem tudja érdekelni. Nem Hisamét félti. Megvonja a vállát, és amikor végre megtalálja akit keresett, Shukakut azonnal felé indul. Amikor odaér mellé áll, szeretetteljesen belekarol, és vele együtt nézi az eseményeket. Ahogy a sárkánylány megjelenik, Shu arcáról eltűnik a kifejezéstelenség, bár helyét egy teljesen ide nem illő érzés, a végtelen nyugalom veszi át. Hangja továbbra is színtelen marad.
-Rólunk beszélnek Timidus. Arról, hogy mi ki akarunk jutni innen. Ez lehet amiért életben akarunk maradni. Ez lehet amiben különbözünk tőlük. Ez lehet az igazi szív.
-Ostobák mind! Ne is figyelj rájuk! Egyszerűen félnek, és ha úgy csinálnak, mintha bennünk bíznának, akkor nem kell majd önmagukat hibáztatniuk, ha vereséget szenvednek. Talán pont ezért hozott minket ide Shrykull, hogy a mi hibánk legyen. A jelenlétünk nem bizonyíték semmire, mert nem mi döntöttünk arról, hogy idejövünk, és ha távozhatnánk, már indulnék is. Nem kérnek a segítségünkből, csak rángatnak minket ide-oda.
-Hangosak Timidus… üvöltenek. Miért üvöltenek Timidus?
-Rettegnek egyedül maradni. Gyáva mind! Azt hiszik, ha együtt üvöltenek, akkor külön-külön is erősebbé vállnak. Csak önmagukat akarják bátorítani… vagy inkább hitegetni. Micsoda csőcselék…
-Én is félnék egyedül Timidus…
-Ez nem a te harcod Shu. De az enyém se. És Hisaméjé sem. Ha elég okos, akkor kihátrál és nem veszi fel a harcot. Nekünk nincs szükségünk erőfitogtatásra.
~A harc nekik csak erről szól… arányokról és számokról. Az ezredik győzelemről még akkor is, amikor elvileg végveszélyben vannak. Milyen ostobák… ~

Miután Shu egy kicsit megnyugodott, a sárkány úgy vonja félre Hinarit, ahogyan azt Peter tette vele. Ha Hinari csak villantja felé a tekintetét, ha bele is kezd a szidásába, ahogy tervezte, Timidus csak leinti, és udvariatlanul közbevág. Ha a lány ezt nem teszi, akkor is elmondja, hiszen illőnek találja, hogy magyarázatot adjon a cselekedeteire, akár kérdés nélkül is. A sárkány most egyszerre tűnik nemtörődömnek, és olyannak, aki minden neszre figyel. Az összes idegszála megfeszül a dühtől, amiért ilyen helyzetbe hozták őket, mégis Shukaku felé a magabiztosságot és a nyugalmat igyekszik mutatni.
-Mellette maradhattam volna Hinari. Mellette maradhatnék, és védhetném itt mindentől, amíg csak tudom, de itt nem tudom, hogy micsoda vagy kicsoda az ellenség. Nem tudom, hogy kitől kell megvédeni, és azt sem, hogy meg tudom-e védeni egyáltalán. Most a legfontosabb az, hogy kijussunk innen oda, ahol már tényleg meg tudom őt óvni, ahol biztonságban vagyunk. Sajnálom, de nem volt időm ezt akkor elmondani. Most… talán az idő az, amiből a legkevesebbünk van. Köszönöm, hogy vigyáztatok rá. Köszönöm, hogy számíthatok rátok.  
Meghajol a lány előtt úgy, ahogy azt Shukakutól látta, majd hátat fordít és újra belekarol társába.
~Minden rajtad áll Hisame. Tervezz! Gondolkodj! Legalább most az egyszer…~
A lány rápislant a visszatérő sárkányra, és intéz felé egy mosolyt, és még közelebb húzódik.
-Miért egymással harcolnak Timidus?
-Nem tudom Shu. De szerintem ők se.
Amikor Shu meglátja, hogy Hisame visszaváltozik az eredeti alakjába, újra Timidusra néz, és bár nem kérdez semmit, a sárkány így is válaszol.
-Még nem. Majd annak is itt lesz az ideje.
Kihasználva, hogy megteheti, még inkább körbeöleli a lányt, és engedi, hogy Shu neki dőljön, hogy fejét a vállára hajtsa.  
~Most egyelőre jó így.~

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Peter Worker on Szomb. Jan. 18, 2014 10:27 am

Shrykull-ról az egyszerűbb játékok egyszerűbb küldetései jutottak eszembe, mikor a kovács csak ugyanazt ismételte, addig amíg nem vitted el neki a megfelelő nyersanyagokat. Kayaba megoldásában legalább volt némi fantázia, hogy változtatta a szöveget, azonban a tartalom ugyanaz maradt. Nem tudtunk meg semmit sem. Lehetett kérdezni, lehetett dühösen ellene fordulni és kést dobni hozzá, de semmi sem változott. Idegesítő programozás volt ez az admin részéről.
Ha egy küldetés lett volna ez, úgy talán másképp álltam volna hozzá, de hogy muszájból kerültünk ide és nem lettünk elengedve, úgy nem tudtam nyugodt maradni.
- Felszippantott egy nagy bálna. Semmit sem bizonyítottunk, hogy ide kerüljünk. – mormogtam az orrom alatt inkább magamnak, sem mint másnak, hisz úgy sem lett volna értelme – És hiába próbálkozok, nem jövök rá egyedül semmire sem. – sóhajtottam és szorítottam meg Hisame kézfogását. Érezhette, hogy továbbra sem tetszett ez a helyzet nekem.
Shrykull a késem megerőltetés nélkül kapta el, így fölösleges is volt tovább folytatni a dolgot. Veszett ügy volt ez az egész.
Közben megláttam Hinariékat is. Szégyelltem kicsit magam, ahogy őt néztem, hogy így elszaladt velem a ló. Egyszer akartam tenni valami hasznosat és akkor sem tudtam. Csak magam járattam le előttük.
Újabb számomra logikátlan történés, de már nem kérdeztem hangosan inkább. Nem tudtam, hogy mi értelme volt ennek az egésznek, hisz volt egy ellenfél, nem kellett volna egymással küzdeni. Persze, egy verseny, de volt erre jobb alkalmon is és hogy Hisame lett az egyik kiválasztott…
Volt neki elé gondja az itteniekkel és Shrykull-lal is. Tudhatta ezt ő is, hisz előtte akadt ki nem rég a terembe, azonban mégis ő lett elsőnek harcba küldve. Fogtam őt, nem akartam, hogy menjen, de rám nézett és úgy bólintott.
- Kiadom, mi bennem van. Jót fog tenni. - a szavait hallva a fogásom enyhült, majd ahogy lépett előre, úgy engedtem is őt. Tudtam, hogy ő sem látott ebben sok értelmet, de talán nem volt mit tenni.
Az ellenfele majd a szöges ellentéte volt Hisamének. Legalábbis külsőre. Míg Hisame világos, addig ő sötét volt és ezzel túl is részleteztem a sárkánylány leírását. Hisame alakja változott, külleme újra a régi volt. Megrázta magát, nyújtózkodott és sétált pár kört, hogy újra érezze a végtagjait. Megállt a lány előtt hagyva némi távolságot, majd a felém tekintett és biztatóan kacsintott. Arcomra beletörődött mosoly ült ki, hogy láttam a hűvös leheletét, miként megindult, hogy támadjon.


Bemásolom újra a Hisaméről a képet , csak hogy lehessen látni az ellentétet ^^

/ Egy támadás. És egy biztos képességhasználat is, így Virenth megfagy egy körre. /

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Jan. 18, 2014 10:27 am

The member 'Peter Worker' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14253
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Phobos on Pént. Jan. 24, 2014 7:49 pm


Habár Virenth megküszködött Hisame fagyleheletével, ő mégsem tudott kiszabadulni börtönéből. Egy kicsit sem tűnt feszültnek a csapda miatt, sőt, fellelkesült.
- Sejtem, mit gondolsz erről a bandáról. - szólt emberi hangon, az erről-t erősen nyomatékosítva. Semmit se csinált, csupán várt a kiolvadással.

Virenth: full élet;
Hisame: full élet;  

Idő közben a kristályból egy újabb kar indult útjára, újabb két résztvevőt kiválasztva. Nem kellett sokáig várni, és a következő döntés Nestorra és egy majdnem mellette álló lányra esett. Ő hümmögött egyet, aztán keresztbe öltött karral leugrott a kristálymederbe, és egy alkatra ugyanolyan, két lábon álló sárkány alakját vette föl, aki úgy nézett ki, mint Shrykull kicsinyített mása. Ahogyan japánban szokás, tisztességesen meghajlott az addigra valószínűleg készen álló Nestor előtt, bemutatkozott, Aduna személyében, és átadta neki az elsőbbséget.

Spoiler:
Nestor (Sebzés: 1, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Aduna

Ezalatt Shu körül a sárkányok - leginkább a gyerek méretűek - sugdolózásba kezdtek. Majdhogynem észrevehetetlenül Coryn eltűnt a tömegben, és Corina kissé aggodalmaskodva kereste tekintetével.
- Azt mondják, akik nyernek, azok mehetnek harcba. - szólalt meg az egyik, barna hajú, csökött szarvú fiú. - De azt is, hogy a harcok az összetartásunkat erősítik.
- Nem igazán látom értelmét annak, hogy harcoljunk, mikor a Pusztító bármikor itt lehet. - mondta egy másik, fehér hajú lány, akinek még a szarva se látszott ki a hajából.
- A gyengébbeket megóvják a veszedelemtől, míg az erősek megvédhetik őket. Szerintem nincs ebben semmi gond. És ha Toruk is meg fog jelenni és ha az emberek segítenek közöttünk, akkor...  - felelt rá a fiú, szomorú, vágyakozó sóhajtással. - Egy világ, Pusztító nélkül. Ez Draconia fiókáinak leghőbb vágyálma...


A hozzászólást Raven összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 26, 2014 3:49 pm-kor.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)

Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Shukaku on Pént. Jan. 24, 2014 8:55 pm


Timidus mindössze nézte a történéseket. Lemondóan megcsóválta a fejét, amikor Hisame mégis felvette a harcot, és amikor még nem is talált, akkor még inkább elhúzta a száját.
~Na ennyit erről. Már eleve nevetségessé tesszük magunkat azzal, hogy leállunk verekedni, de ha még veszítünk is.~
Ekkor indult el a következő csáp, aminek a választása most Nestorra esett. Mivel ő közelebb állt Timidushoz, így az indulás előtt még tudott hozzá szólni.
-Remélem te okosabb leszel mint Hisame. Gondolt át a céljaidat.
Shu ekkor pillantott rá, és találkozott is a tekintetük.
-Mik a céljaink Timidus?
-Haza akarunk jutni.
-De azért segíteni fogunk nekik ugye?
-Ha kérnek belőle, akkor igen.

Sóhajtott, majd mivel tudta, hogy a fagyasztás miatt egy ideig nem fog semmi eseménydús dolog következni, így a környezetét kezdte figyelni. Coryn eltűnését észrevéve igyekezett Corina tekintetét keresni, éreztetve vele, hogy figyel rá, és picit megnyugtatni, bár mondani nem tudott semmit. A fiókák sugdolózására elmosolyodott, és végre kicsit otthonosabban érezte magát a világban.
~Komolyan nem értem. A vén, feledékeny, rejtvényekben beszélő Shrykull helyett őket kellene a palotába tenni. Hogyan lehetnek a fiókák okosabbak, mint egy elvileg bölcs vezető?~
A legkisebb, fehér hajú felé fordult és rámosolygott.
-Igazad van. Ha jól tudom, már elküldtétek a legerősebbet, és ő nem tudta legyőzni. Aki kisebb, az gyengébb is. Ezt itt mindenki tudja. Ha valóban győzni akarnának, és tényleg megvédeni titeket, akkor félretennék a gőgjüket és harc nélkül is kiválaszthatnák a legerősebbeket. Aki gyáva, az úgy sem mer kiállni, aki pedig harcolni akar, arra szükség van. Ha tényleg olyan erős a Pusztító, ahogy elmondtátok, akkor minden harcképes sárkányra szükség lenne. Az emberek pedig segíteni akarnak, és mi is... ha végre elmondjátok, hogy hogyan harcolhatunk ellene. Konkrétumokat. Tényeket. Mindent amit tudtok, nem csak ködös félmondatokat.
~Remélem ez a Toruk valami értelmesebb vezető, mint ez a vénség. Kéne valaki, aki végre elkezd tervezni. Csatarendet állítani. Taktikát kidolgozni. Lesz egy halom egymás ütlegelésétől kifáradt legerősebb sárkányuk, akik azt sem tudják, hogy mit tegyenek. Ilyen fejetlenséget én még nem is láttam.~

Egy ideig még gondolkodott, majd megszorította Shu kezét, és a szemébe nézett.
-Nem lesz baj.
-Te ugye nem akarsz harcolni velük Timidus?
-Nem. Nem fogok velük harcolni.
-Ugye… ugye mi segíteni jöttünk?

Közelebb hajolt, hogy a suttogását ne hallhassák a körülöttük lévő fiókák.
-Azt mondták, hogy mi hoztuk létre a Pusztítót. Lehet, hogy azért harcolnak most velünk? Haragszanak ránk emiatt? Nekünk nem mellettük kellene harcolnunk?
-Ne aggódj! Mindjárt visszajövök. Csak beszélek Shrykullal. Hinari, kérlek szépen...  

Ezúttal nem felejtette el elmondani, hogy csak egy percre távozik, hiszen valahol igazat adott a lány sértett arckifejezésének az előbbiekkel kapcsolatban. Ezután újra a többiek fölé magasló öreg sárkányra tekintett, közelebb nyomult felé a tömegben, ami kis mérete miatt nem jelentett nehézséget számára, majd amikor mellé ért, nem túl hangosan megszólalt.
-Shrykull! Ha nekünk semmit nem kell bizonyítanunk, akkor minek ez a megmérettetés? Ha rangsorolni akarsz, akkor miért hoztál ide engem? Miért hoztad ide Shut? Fióka vagyok, mint azok ott.
Intett a fejével a csoportosulás felé.
-Vagy őket is harcba akarod küldeni? Ennyire reménytelen a helyzet? Ha végre egy kis esélyt is akarsz adni a győzelemre a fajunknak, akkor eszedbe sem jut szétválasztani a csapatunkat. Egyébként pedig a morál sokkal fontosabb mint az erő. Ha győzni akarsz, akkor engedj mindenkit harcolni, aki harcolni akar és tud is.
Nem várta meg a választ. Elmondta amit akart, hátat fordított a sárkánynak és visszaindult Shukaku felé. A lány újra belekarolt, és tovább figyelték az eseményt, hogy hogyan reagál Nestor a kihívásra. Mindössze egy kis halk párbeszéd zajlott le közöttük.
-Megértette amit mondani szerettél volna?
-Az ő érdekükben nagyon remélem, hogy igen.


Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Hinari on Vas. Jan. 26, 2014 4:41 pm


Először nem is vettem észre a közeledő Timidust: a nagy sárkányra figyeltem, megértve, vagyis legalább megpróbálva megérteni az ő álláspontját. Hát ezért kellettünk? Valóigaz, hogy aki túlélte ezt a másfél évet odalent Aincradban, az birtokol valamit, amit ők nem, bátorságot, határozott élni akarást. De ez nem jelenti azt, hogy ránk kéne hárítaniuk minden felelősséget. Tanulniuk kéne tőlünk, nem minket kérni rá, hogy oldjuk meg a problémáikat, belekényszeríteni egy olyan helyzetbe, amiről nem mi döntünk, és nem is befolyásolhatjuk. Sóhajtottam, egyre kevésbé tetszett ez az egész, Hisamét harcba hívták, habár hogy pontosan miért is, azt elfelejtették közölni velünk. Nem is beszélve az olyan „apróságokról”, hogy ez a város vagy akármelyik része védett övezetnek nyilvánul-e, tehát visszatöltődik-e az életünk, miután véget ér a párbaj? Vagy mondjuk változik-e az indikátorunk színe, mennyire érzünk idefent fájdalmat, vagy mire jó a harc, ha nincs eredménye? Nem, látszólag ugyanazt művelték velünk, mint eddig, nekem pedig már kezdett nagyon elegem lenni belőle.
Már éppen azon gondolkodtam, megpróbáljam-e a teleport kristályt aktiválni, hátha működik, amikor Timidus félrevont. Nem gondoltam volna, hogy magától megteszi, mármint a mentegetőzést, hogy miért hagyta csakúgy ott Shukakut, ám amiket mondott, az fölöttébb érett gondolkodásra vallott. Vagy csak simán ennyire jól át tudta gondolni a sárkánylány a helyzetet, és aszerint cselekedni? Fiatal kora miatt nem számítottam ilyen magyarázatra, így először csak néztem rá, majd elmosolyodtam:
- Köszönöm, hogy elmondtad ezeket. Azt hiszem értem. És vigyázni fogok rá ezek után is. Viszont én már otthon lennék – mondtam, s elhúztam a számat. A szemem sarkából láttam a kart, mely új ellenfeleket keresett, s ahogy körbevette Nestort, önkéntelenül is odaléptem melléje.
- Én nem foglak visszatartani, Nes. De számíthatsz rám – tettem a vállára a kezem, majd aggódva néztem, ahogyan elindul a kristálymeder felé. Lehívtam a statpontjaimat, próbáltam kilogikázni, hogy a mezőn töltött edzés és eközött lesz-e különbség, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy igen. Méghozzá elég nagy. A rendszer ugyanis mostmár hozzám kapcsolta őt, ám ezzel úgy amúgy nem is lett volna gond, figyelembevéve a pontjaim, de egyvalami hibádzott: kardforgató voltam. És mint ilyen, szürke volt az Irányítás mező a panelen.


Ő más volt, mint az eddigiek, akikkel Nestor találkozott. Hasonlított rá, ahogyan a mögötte álló, öreg fajtabélire is. Annabell kérdezett, de nem válaszoltak, most pedig harcolnia kell. Nestor visszanézett a lányra, ő bólintott, Nestornak nem kellett féltenie őt. Most megmutathatta neki. Karba font kézzel lépdelt, határozottan, s büszkén tapasztalta, hogy karmai mennyire szilárdan tartják a rendes alakját. Kicsit sem rezzent meg az átváltozástól. Nestor érezte, hogy erősebb lett, farkát izgatottan lengette maga mögött: alig várta, hogy kipróbálja tudását. A sárkány rá várt, Nestor viszont Shrykull tekintetét kereste. Nem tetszett neki, hogy semmibe vette Annabellt. Nem akart hasonlítani rá. Nestor képtelen volt megvédeni Shikit, amikor kellett, s Annabellnek sem tudott segíteni. Nehéz volt. De nem adta fel, keményen gyakorolt, s most harcolnia kell, hogy változtasson. Nestor tudta ezt. Mély morgást hallatott, s kitárta szárnyait, elrugaszkodva a talajtól. Annabell bízott benne, nem vallhatott kudarcot.

Gondolkozz, gondolkozz! Egy tincset söpörtem félre a szememből, s homlokráncolva néztem magam elé, végül behunytam a szememet. Föld. Nem. Víz, tűz, fény, árnyék. Nem, nem, nem és nem. Kell lennie mégegynek! De mi? Nestor időközben átváltozott, bátorítóan bólintottam feléje. Megígértem, hogy számíthat rám. Hiszen kötődtem hozzá, nem akartam elveszíteni, s nem akartam azt sem, hogy csalódjon. De nem volt sok időm, a levegőbe emelkedett, és szélsebesen szárnyalt a másik sárkány felé, próbálva megkarmolni őt. Szél… sebesen. Szél. Levegő. Arcomon elégedett mosoly szaladt végig, ahogyan az előttem lévő ablakocskában megjelent a számérték. Nem is tudom miért nem gondoltam rá eddig, hiszen a négy fő elem közül tudatosan próbálgattam mindet, amikor rájöttem a bennük rejlő lehetőségekre. Az egyik azonban semmit sem jelentett. Mostanáig.

Képivel emelem 30-al az irányítást, amivel Nes sebzése 31 lesz. Támadás Adunára.


A hozzászólást Hinari összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 26, 2014 5:22 pm-kor.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A Pusztító alkonya

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:50 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.