[Küldetés] Játékról-játékra

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Argo on Szer. Szept. 18, 2013 7:43 pm

Ki-ki csináljon, amit szeretne, amivel épp foglalatoskodik, legyen az álmodozás, sétálás, mobbal való harc, vagy az életen való töprengés. Akármi legyen is, 13:00-kor közös nevezőre juttok:
Csupán egy másodpercre bukkan fel a következő üzenet a szemetek előtt, majd el is tűnik:

Random keresés indul.
Keresés...
Találat! Teleportálás indul!

Majd körbevesz titeket a már ismerős kék fény, hogy egy teljesen másik világban találjátok magatokat.


***


Egy barlangban vagytok mind, a víz egyenletesen csepereg a sziklákról, apró tócsákba gyűlve a földön. Egy hosszú folyosó vezet beljebb, de ha elindultok arra, láthatatlan falnak ütköztök. Csak a másik irány járható, amit viszont kapu zár.




Két kötél lóg le a plafonról kétoldalt, az egyiket könnyedén eléritek, de a másikat már nem, pedig egyértelmű, hogy mindkettőt meg kell húzni ahhoz, hogy kinyíljon a kapu.


---

Könnyedebb bemelegítőkör: nos, mi a teendő? Smile
Határidő: 3 nap/fő
Szólimit: 250

Kért küldetés

Több körön át is bemelegíthettek nyugodtan, a következő állomást majd akkor adom meg, ha beértetek a barlangba. \o/


A hozzászólást Argo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 25, 2013 12:19 am-kor.

_________________

Argo
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 815
Join date : 2013. Aug. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Kedd. Szept. 24, 2013 9:00 pm

Mint mostanában elég sűrűn, most is sokáig maradtam ki, így érthető, hogy nem hajnalok hajnalán fogok kelni, frissen, meg minden. Amíg csak lehet, alszom, ez így megszokott mostanában. Senki nem róhatja fel nekem, különösen, mióta kiléptem a céhemből, pontosabban volt céhemből. Most egy fogadóban mulatom az időt, míg nem találok egy hozzám illő, menő házat, amibe szívesen beköltözöm a petekkel együtt.
Ébredésem, mint általában korábban történik meg a vártnál. Fejem koppan a hideg padlón, ez ráz fel. Valaki kitessékel a saját ágyamból, ez azért már felháborító,
- Hééé!!! – felháborodásom teljesen jogos, hiszen az én ágyam az, az enyém, nem másé,  fe…. o.O Várjunk csak.. Tisztán emlékszem rá, hogy józanul értem haza, és egyedül feküdtem le. Juu meg küldetésen van, meg ugye nem is itt lakik, így nem jöhet be csak úgy, magától. Vagy csak álmodtam, h lelöknek? o.O
Felnézek az ágyra és látok ott valakit a takarómba bugyolálva Suspect  Biztos, ami biztos, megtörlöm a szemeim még egyszer, hogy nem haluzok-e vagy valami, de nem, az a valaki még mindig ott fekszik az én ágyamban. Felszedtem volna egy csajt az álmomban? Alvajáró lettem vagy mi? Akkor nagyon menő lehetek, ha így nyomom, de remélem az ízlése ugyan az az alvajáró énemnek, mint nekem.
Óvatosan felmászok az ágyra, nagyon ügyelve ara, hogy ne ébresszem fel az alvó felet. Muszáj meglesnem, hogy milyen, mert ha nem nekem való, akkor sürgősen el kell húznom a csíkot és új fogadót keresni.
Óvatosan lehúzom a takarót a fejéről és…
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- a látványtól felugrok, elveszítem az egyensúlyom és leesem az ágyról, a fejecskémre Sad
~ Halkabban, még dél sincs  >_<  ~ szólal meg az ágyfoglaló, majd visszaügyeskedi magára a takarót..
- Te-te-te-te-t-t-t-t-teeee…. Regi? o.O - Remegő kézzel m utatok felé és kérdezem a madárszerű létformától, mely még mindig nem hajlandó kiszállni az ágyamból.
~ Zseni vagy, aludhatok? ~ az állam a földet veri. Regi bazisokat nőtt egy éjszaka alatt és…és…és beszél? o.O ráadásul visszabeszél? O.O Mérgemben felpattanok és előveszem szigorú tekintetem.
- Kifelé az ágyamból, van neked is és-és-és mikor nőttél meg? Mióta beszélsz? Miért vagy szemtelen haaa???- bombázom a kérdéseimmel. Tudtam, hogy a petek is fejlődnek, na de még piciként feküdt le és NEM AZ ÁGYAMBAN!!!!!  
- Kifelééé!!!- Ismét odamegyek és elkezdem lerángatni róla a takarót.
~Hangos vagy… hagyjál, hagyjááááál békén…..na…. jólvanna…~ hehe, nem bír velem, csak azért is leszedem róla a takarót 8)Aztán Regi felkel és kinyújtja a szárnyait nyújtózkodás közben, amivel engem lesöpör az ágyról … már megint -.-’’
- Hééé, ne tollászkodj ekkora mérettel teee – szólok rá.. mérges vagyok, mindig ilyen leszek, ha kellemetlen keltésben van részem, mint most is.
~Ekkora méret?~ Kérdez vissza, majd mellém lépked, közel hozzám és megnéz, ahogy én is őt. sokat változott, velem egy magas és igen.. öhm… tarka?
~Összementél?~ úgy látom nagyobbnak nagyobb lett, de esze az nem lett több  facepalm
- Baka, te nőttél meg Rolling Eyes- javítom ki buta és már nagy petecskémet
~ Ohhóóó!! tényleg? ~ kérdezi, majd megint tollászkodik, majd a tükör elé lépdel, közben lever itt nekem mindent a szobában. Öcsééééém, nem ekkora jószággal nem számoltam. Asszem nagyobb szobát kell kérnem.
~ voah!!! De menőbb vagyok, mint voltam *-* ~ azt az önimádó mindenit neki, de elszaladt valakivel a ló. Ott áll a tükör előtt és amgát isteníti.. ezt vajon kitől tanulhatta? Rolling Eyes
- Jaja~ja, de amúgy hogy beszélsz? Nem is mozog a szád
~ Nincs is szám
- Csőröd  >.> - veeeh, de szemtelen
~ Eddig is beszéltem, csak nem figyeltél, azt hittem süket vagy Rolling Eyes~ nah, ez már lassan verés felé közelít… egy-két atyai pofon sosem árt. Azt hiszem, kezdem megérteni az öregem módszereit >.>
Aikon is a csodájára jár a dolognak és ott pattog Reginald előtt, aki most szó szerint le néz rá és méregeti a korábban vele egy magas cicafélét.
~  Suspect  ~ Aikon lelkesen ugrál, míg a bátyja gyanúsan néz rá
~ Tünés pufi!!~ mondja és belerúg a pici gömböcbe, aki egyenesen nekem repül ezzel ledöntve a lábamról, már megint.  
- Héééé- éppen leszidnám, de már az nyitott ablaknál jár.
~ kimegyek egy kicsit, pá  
- Mi? o.O – és kirepül. Veeeh, ez gáz.. a méretével a gondjaim is megnőttek Sad Megsimizem Aikon- és felkelek, felöltözöm normális öltözetbe, hogy utánamenjek.
- Hogyaza…. ráférne egy kis jó modor Mad- Sietósre veszem a figurát és otthagyoma fogadót, hogy a lázadó Reginald után mehessek a másik, pici és aranyos, meg JÓLNEVELT petem társaságában. Az ilyenek miért mindig velem történnek? Sad



_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Kedd. Szept. 24, 2013 9:44 pm

- Ittekimasu! - köszöntem el hangosan a lakhelyemként szolgáló kastélytól, és akár hallotta valaki, akár nem, könnyed futólépésekkel indultam el mai második túrámra. Az első természetesen a Black Ironba vezetett, ahogy minden nap, még annak ellenére is kitartottam eme szokásom mellett, hogy az emlékmű látványa szívszorító érzéseket keltett bennem, mióta Lewis-sama elhagyta ezt a világot. Egyre jobban féltem attól, hogy Senpai nevét is áthúzva fogom találni egy nap, éppen ezért határoztam el magam arra, hogy ismét keresni fogom, sokkal elhivatottabban, mint eddig. Elvégre a kezdeti időkkel ellentétben most már sokkal bátrabb voltam és hozzászoktam ehhez a különös világhoz is. Visszatekintve az akkori énemre rá kellett jönnöm, hogy rengeteget változtam, és abban is biztos voltam, hogy ha egy év múlva ismét visszanézek, jelenlegi valóm is csupán nyomokban lesz meg bennem. Most különösen bíztam benne, hiszen eldöntöttem, hogy magam mögött hagyom a háttérbe húzódó árnyékomat és kilépek a fénybe.
Most azonban a városból szerettem volna kilépni, hogy néhány órás gyalogúttal eljussak a hegyekbe és gazdagíthassam az érckészletemet a fegyverboltomhoz. Ehhez előbb el kellett jutnom a kicsiny épülethez, mely a mai napon csak addig lehetett nyitva, amíg összeszedtem a felszerelésemet a műhelyben. Sajnos nem engedhettem meg magamnak, hogy segédet tartsak magam mellett, mint Anatole-sama, de hát ez az ára annak, hogy a pénzemet eladományozom többnyire, és én nem bánom, ha ezzel másokon segítek. Szerencsére az alatt a rövid idő alatt is rám talált egy kedves vendég, míg a boltban tartózkodtam, és a lovag úr kérésére örömmel vetettem bele magam a fegyverkészítés varázslatos szakmájába. Nemsokára kalapácsom alatt ott csillogott a Futópajzs, és békés mosollyal az arcomon adtam át azt a vevőnek. Legalább már arra képes voltam, hogy úgy mosolyogjak, mintha mi sem történt volna.
Kisvártatva újra úton voltam, sietős, de rendezett léptekkel haladtam a város határa felé. Több időt töltöttem az üzletben, mint vártam, ám ez nem a munkának volt köszönhető, hanem az én hanyagságomnak ^.^" Így hát igyekeznem kellett, ha vissza szerettem volna érni még naplemente előtt. Mikor azonban elhaladtam egy fogadó mellett, az ajtóból kirobbanó alak gyakorlatilag elsodort, én pedig elveszítettem az egyensúlyomat és a földre kerültem. Buksimat fogva pillantottam fel, másik kezemmel pedig a ruhámat igazítottam meg, hiszen szoknyám rakoncátlan módon saját életre kelt.
- Moushiwake arimasen, figyelmetlen voltam... ^.^ - kezdtem bele a bocsánatkérésbe, ám látóterembe egy felettébb ismerős fiatalember képe kúszott be - Ren-sama...? Örülök, hogy látom, mi járatban éppen? ^.^ - néztem fel csodálkozva a zaklatottnak tűnő idomárra. Micsoda.. véletlen ^.^

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szer. Szept. 25, 2013 2:25 am


Komolyan mondom, az eszem megáll. Tegnap este még minden simán ment, ma reggelre pedig már minden a fejetetejére állt. Regi fogja magát és megnő, de csak úgy, még nem is szól nekem, vagyis nem jelezte, mert tegnap még nem tudott beszélni, de neki azt is meg kellett tanulni -.-’’  Ha ez még nem lenne elég, visszabeszél, igen, bitang nagy szája… izé… csőre van neki most, hogy egy fél centivel talán magasabb is mint én….  Eddig sem volt egy szent a főnix, de van egy olyan érzésem, hogy a fejlődésével csőstül jön a baj Sad
Még szegény Aikon-t is bántja, majd csak úgy, gondol egyet és kirepül az ablakon, én meg kamillázom csak, hogy akkor most mi is van? Felöltözöm és utána rohanok. Le a lépcsőn, át az étkezőn egyenesen ki a fogadóból.
- o.O – Amint kivágom az ajtót, és rohannék tovább, majdnem elgázolok valakit. Hála rendkívüli manőverezési képességeimnek, elkerülöm a frontális ütközést, de a gyenge szellő, melyet sebes mozgásommal gerjesztek, ledönti a lábáról nem várt emberi akadályomat. Ez a legkevésbé sem érdekelne, ha nem pillantanék vissza és venném észre, hogy nem más üldögél a földön a szoknyácskáját igazítva, mint Himécske, a JL mellbajnoka.
Amint tudatosul bennem, hogy melyik ügy a fontosabb, Regi keresése, vagy Hime „széditése” Azonnal megállok.  
- jujj... Nagyon sajnálom Hime-sama… - Bocs Regi, de saját fajom egy nőnemű díszpéldánya jobban megérdemli a figyelmemet :F
- Későn vettem észre magácskát, remélem, nem esett baja - szinte azonnal felsegítem és leporolom a ruhácskáját itt-ott Rolling Eyes
- Én? Hehe… én.. izéé… éppen a petem keresem, az előbb repült ki az ablakon, csak úgy, engedély nélkül… hehe… - mondom kissé zavartan. Azért ez mégiscsak ciki, hogy egy idomár petje ennyire rakoncátlan legyen, és ne engedelmeskedjen a gazdinak… hallatlan. De majd adok én neki, az tuti, engedelmes kisbárány lesz, mint eddig volt Twisted Evil
- Kegyed mi járatban? Csak nem engem jött meglátogatni? – kérdezem és kacsintok egyet, csak a hatás kedvéért.
~Reeeeeeeeeeeeen!!!!~ hallok ez ismerős hangot, de felülről?
- He... ááh… uhf @.@  – mire észbekaphatnék, az én kis szabadlelkű petem szó szerint lerohan. A vállamra száll, mint ahogy mindig, de most vagy hússzor nehezebb és nemes egyszerűséggel összerogyok alatta, ráadásul Pont Himécske előtt Sad
~ Ren, nem adtál reggelit, adj kekszet, mert éhes vagyok.~ veeeh, gondolhattam volna, hogy nem azért jött vissza, mert hiányoztam neki  -.-’’
- O-omoi – tehetetlenül fekszem arccal a föld felé, a nagyra nőtt főnix alatt, ki már nem a pehelysúlyú kategóriába tartozik, de nem bizony.
~ Ren! Mikor lettél ilyen gyenge?~  -.-’’ és még van arca, vagy mije megkérdezni…
- Amióta megnőttél -.-’’
~jólvan, de hol a kekszem?
- -.-’’’’- most komolyan úgy beszélgetünk, hogy rajtam áll, miközben én fekszem és mindezt kint az utcán? Más emberek szeme láttára?
~Ren?~ Ekkor végre leszáll rólam, én meg felpattanok, nehogy megint visszataláljon állni rám.
~Keksz?
- Nincs keksz, kérd szépen, mint más, rendes emberek- ilyen bunkó petet neveltem én eddig?
~ De én nem vagyok ember, inkább adj kekszet, eddig mindig adtál, most miért nem?~ és még neki áll feljebb ejj, itt komoly nevelés szükséges, mert valaki elrontotta… biztos abban az oviban csináltak vele valamit Rolling Eyes
- Példát vehetnél Hime-samaról, ő keni vágja az illemet. Ugye Hime-sama? – mosolyogva fordulok a lány felé, de sajnos Regi is így tesz, sőt, még közel is megy hozzá, és az szegény lány arcába bámul azzal a nagy, csőrős fejével.
~ Hé, te! mondd neki, hogy adjon kekszet >_<
- facepalm - Ez nekem már sok


//Hime nem érti meg Reginaldot, neki olyan, mint egy sima madárcsicsergés... kicsit mélyebb hangon xD //

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Csüt. Szept. 26, 2013 3:30 am

Örömmel láttam, hogy Ren-sama mit sem változott legutóbbi találkozásunk óta. Ugyanolyan udvarias és kedves volt, mint mindig, és ugyanúgy volt benne valami különös is, főleg a tekintetében. Azt hiszem bárhogy is próbálom megfejteni, ezt sosem fogom megérteni ^.^" Viszont nem tagadhattam, hogy a fiatalember látványa elég ahhoz, hogy elfeledjem ügyes-bajos dolgaimat.
- Iie, az én hibám, sajnálom hogy kellemetlenséget okozok ^.^" - szabadkoztam, miközben ha kissé tétovázva is, de elfogadtam a segítő kezet, melyet felém nyújtott. Végtére is támaszkodhatok másokra, ha ők maguk szeretnének segíteni. Ez volt az egyik dolog, amit ezekben a hetekben megtanultam a céhem tagjaitól, legyen az Hinari-sama vagy éppen Yuichi-sama. Azonban ettől függetlenül furcsán éreztem magam. Szükségem volt egy kis időre, hogy ne érezzem magam rosszul, ha valaki végül segítséget nyújt nekem, legyen az bármilyen apróság, mint például most is.
- Oh, értem. Feltételezem aggódik miatta ^.^ - mosolyodtam el, én is így tennék, ha egy olyan édes kis madárkáról nem tudnám, merre kószál - Attól tartok, csupán a véletlennek köszönhetjük ezt a találkozást... Valójában a hegyekbe igyekszem ^.^ - válaszoltam készséggel a kérdésére, noha kicsit félve, hiszen múltkor feddést kaptam tőle, amiért egyes-egyedül merészkedtem a védett területen kívülre. Én azonban nem tartottam a veszélyektől, habár... tudván mi történt Lewis-samával... talán Ren-samának akkor igaza volt... Szomorúan hajtottam le a fejem, ám váratlanul mégis a látóterembe került a fiatalúr, ugyanis a földre huppant. Meglepődve pillantottam rá, ahogy egy méretes, tarka madár tollászkodott rajta, és már mozdultam is volna, hogy viszonozzam az iménti kedvességet, ám Ren-sama viselkedése megállított. Úgy beszélt a szárnyashoz, mintha régi ismerősök lennének.
- Ara-ara... Reginald-sama? - szólaltam meg tétován, jobb kezemet finoman az ajkaim elé emelve. Bizonyára tévedtem, hiszen ő nem volt ilyen nagy madár, és ilyen színes sem, igaz tagadhatatlanul gyönyörű állat volt a színkavalkád ellenére is... vagy talán inkább pont amiatt? A jelenet felettébb mókás volt, nem tudtam ellenállni a nevetésnek, mely feltört szívem mélyéről.
- Úgy vélem Ren-sama is kellőképpen járatos az illemben, igazán fölösleges velem példálóznia ^.^ - legyintettem még az iménti vidámságom szellemében, majd jobb kezemmel intve elő...varázsoltam a menüt és kerestem valamit, amivel talán csillapíthatom Reginald-sama keksz iránti vágyát.
- Tessék ^.^ - nyújtottam oda végül egy nápolyi-szerű ostyát egy kedves mosollyal az arcomon, majd hátrébb léptem egyet, és a legyezőmet elővéve kinyitottam azt, úgy figyelve tovább a különös párost. Egészen addig, amíg rá nem ébredtem, hogy nincs időm gondtalan csevegésre.
- Szörnyen restellem, de ha nem indulok el most, nem fogok visszaérni naplemente előtt. Sore ja... - hajoltam meg, és bár foglalkoztatott a gondolat, hogy megkérem a férfiút, kísérjen el, de nem vitt rá a lélek, hogy ilyen nagy kérést tegyek feléje. Önző dolog lett volna részemről, biztos voltam benne, hogy akkor is rábólintott volna, ha éppen valamilyen sürgős, halaszthatatlan dologban zavarom meg.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Pént. Szept. 27, 2013 5:14 pm

Amint megpillantom Himécskét, már annyira nem is érdekel Reginald, mármint az, hogy csak úgy, lelépett, kiröppent az ablakon. Felsegítem a csinos hölgyeményt, majd mint mindig, szóba elegyedek vele. Valamiért mindig mosolyog a lányka, persze ezzel nincs is semmi baj, de néha olyan érzésem van, hogy muszáj elrontanom a kedvét, mert csak, de persze nem teszem, nem én, mert ugye jófiú vagyok. ez csupán egy érzés, mely hamar tovaszáll… egy időre Rolling Eyes
Éppen megfeledkezem Regiről, mikor fogja magát és a vállamra száll. Pontosabban próbál, mert nem figyeltem rá, mással vagyok éppen elfoglalva.  A buta petem nem veszi észre magát és azt, hogy mennyitt nőtt, így lazán elterülök, ő pedig a hátamon áll. sőt mi több, még le áll velem beszélgetni, pimaszkodni ennyi ember előtt. Még Hime is kinevet minket, pedig tőle nem vártam volna Sad
Mondjuk elég kawaiiiii mikor nevetgél… gyakrabban is csinálhatná, főleg mikor a közelében vagyok, mert én megérdemlem… nálam jobban senki sem 8)A pajti végre veszi a lapot, vagy nem tudom miért, de leszáll rólam, én meg azonnal felpattanok és rendre elutasítom a keksz igénylési kérelmét. Nem érdemli meg... pimasz, szemtelen és még.. izé is…
- Kellőképpen? Talán, de koránt sem annyira, mint kegyed – ezzel egyet is érthet mindenki, nem csak kedvességből mondom. Ő sosem szegi meg az illemszabályokat, míg én… hát… mondjuk úgy, hogy többször a kelleténél, de nem mindig az én hibám. Van, hogy kihozzák belőlem a csúnya, rossz fiút.
~ Illem? ~ néz furán mindkettőnkre
- Jah, az, amit tanulnod kellene – mondom morcosan… érthető, hiszen egy kicsikét leégetett az előbb.
~ Nem akarok tanulni, éhes vagyok, adj kekszet ~ Ejj, ez a főnix… épp elakarok neki magyarázni pár dolgot, amikor Hime felé megy és most őt piszkálja. Okos, ha ő kérné, bizonyára adnék neki egyből, nem is olyan buta, mint az ember gondolná Rolling Eyes
~ Ez mi?  ~ kérdezi Himétől, de választ nem várva már a csőrébe is vette az ostyát és megízlelte.
~ Ez nem keksz, de jó, kérek még ~ mondja a lánynak, de ő csak mosolyog valamiért, nem válaszol neki… lehet zavarban vagy
~ Te Ren! Ez süket.
- Dehogy az, nem mondj ilyeneket!! Gomene Hime-sama, nem úgy gondolta – kérek egyből elnézést... még a végén megsérti a lánykát, azt meg nem akarom.
~ Akkor adj még… gyerünk-gyerünk.. hol tartod őket? ~ facepalm valószínűleg sűrűn kell majd bocsánatot kérnem a viselkedése és szavai miatt :(Mit vétettem? SadSadSad
~ Valamelyik zsákodban van ugye? ~ kérdi és azzal a csőrével megböki Himécske keblecskéit
- o.O – ezt nem hiszem el, éppen hogy megnőtt, már szexuálisan zaklat egy hölgyet… ez most komoly? Azonnal előkapok egy rakás kekszet és lerakom egy padra.
- Tessék Regi! Egyél!
~ juhhúú! Na végre… ~ odasiet és belemerül a kekszes tálkába.
- Gomenasai Hime-sama – hajolok meg mélyen, pedig nem is csináltam semmit sem. Én nem, bezzeg az a nyomi főnix -.-’’  Remélem nem haragszik meg.. rám.. regit nyugodtan utálhatja… már én is afelé hajlok -.-’’
mikor indulna a lányka, hogy egyedül menjen ki a veszélyes terepre elkapom a csuklóját.
- Mit mondtama  múltkor Hime-sama? Egyedül veszélyes, magával tartunk, akár tetszik, akár nem – mondom szigorúan.
Ekkor hírtelen bevillan valami, de nem tudom elolvasni, olyan gyorsan eltűnik. Mire eszembe jut, hogy olvasni kellene, már ott sincs, ez mi már? Aztán el teleportálódunk egy számomra ismeretlen helyre
- Ez ön volt Hime-sama?

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Csüt. Okt. 03, 2013 9:50 pm

Elmosolyodtam, és kicsit zavartan hajtottam le a fejem. Dicséretnek éreztem a szavakat, de cseppet sem voltam vele úgy, hogy erre büszkének kéne lennem. Kicsi kislány korom óta tanítottak rá, hogy illő viselkednem, igazság szerint számomra természetes dolog, és a mai napig megrökönyödök rajta, hogy milyen neveletlen emberek léteznek Sad Igaz ami igaz, időről-időre nekem sem sikerül megfelelnem saját magamnak, azt hiszem múltkor Szophie-samát is megsértettem a gyűlésen. Szerettem volna bocsánatot kérni tőle, mivel ott képtelen voltam rá, ám hiába keresem, nem találom őt. Kicsit aggasztott is, de megbíztam benne annyira, hogy ne essek kétségbe.
Különös látvány volt, ahogy Ren-sama a madárkájával beszélgetett, egészen olyan volt, mintha tényleg társalognának. Igazság szerint amennyi időt együtt töltöttek, nem is illene csodálkoznom, hogy már képes megérteni a csiripelését Reginald-samának, ha ennyi időt töltenék egy állattal, bizonyára én is képes lennék megérteni azt, amit ki szeretne fejezni. Mindenesetre az általam kínált ostya, mely a kekszet volt hivatott helyettesíteni, bekerült Reginald-sama csőrébe, én pedig enyhén oldalra billentve a fejemet mosolyogtam rá a már nem olyan pici madárkára.
- Iie, semmi baj ^.^ Lenyűgözőnek tartom, hogy érti, mit csivitel Reginald-sama ^.^ - legyintettem finoman, kedvesen hárítva a bocsánatkérést, és immár szóban is kifejezve, mennyire csodálatosnak tartom kettejük kapcsolatát. Noha most olybá tűnt, hogy Ren-samának nehézségei támadtak, ami egy kissé aggasztott is, de nem igazán tudtam, hogyan is kellene megpróbálnom segíteni.
- Oh... o.O - csusszant ki a számon a meglepettség, ahogy a pet megbökött, de őszintén szólva nem tudtam mire vélni a tettét. Talán a köszönetét szerette volna kifejezni.
- Nem történt semmi, Ren-sama ^.^ Zavarba hoz a bocsánatkéréssel Embarassed - ismertem be, nem szoktam meg, hogy ennyire mély meghajlást kapok, legyen szó bármiről. Inkább az én szokásom volt, elvégre túl sokszor csináltam bajt egy-egy ügyetlen pillanatomban, még itt is, nem csak odakint.
Lévén indulnom kellett volna, így jómagam is elszántam magam egy meghajlásra elköszönésképpen, ámde Ren-sama némi meglepetésemre utánam kapott. Kellemetlennek éreztem a gesztusát, így óvatosan kivettem a csuklóm a fogásából, ám szembe fordultam vele, hogy meghallgassam, miért is tartana itt.
- Oh, ez igazán nem szükséges, de ha ragaszkodnak... hozzá... - udvariaskodtam, azonban mondanivalómat nem tudtam befejezni, mivel meglepett, hogy felvillant valami előttem. Egy szót csíptem csupán nyakon, de önmagában a keresés szó nem hordozott magában értelmet. Azonban váratlanul halványkék fény vett engem körbe, és néhány pillanaton belül már ismeretlen helyen találtam magamat... vagyis magunkat, ugyanis Ren-sama is velem volt.
- N-nem, én nem csináltam semmit... - feleltem halkan, megilletődve. Egy barlangban voltunk, víz ütemes, visszhangos csepegése töltötte meg a járatot. Bizonytalanul tekintettem körbe, és óvatosságból kezembe hívtam a lándzsámat.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Okt. 06, 2013 10:28 pm

Ennek a Reginald-nak éppen csak kinyílt a szája, vagy csőre, vagy mit tudom én mije, amivel beszél, máris rendre cikis helyzetekbe hoz. ráadásul pont Himécske előtt, bár szerintem ezzel most éppen szerencsém van.  Hime szinte mindent képes elnézni másoknak és még haragudni se láttam soha, se mérgesnek. Még csak nem is kiabált, csak mosolyog, mint akinek így maradt volna az arca.  De mindegy, ha mondjuk Juu vagy Miri-chan van most itt, hát lehet, hogy nekünk ugranak és elrepítenek valamerre, jó messzire, csak mert olyan izék... sértődékenyek, vagy mik.
Egy percre nem figyelek oda, és már a lányt bökdösi a csőrével, elég illetlen helyen. Ilyen rövid időn belül még sosem kértem bocsánatot ennyiszer. Ez a kis, vagyis nagy madárka, hatalmas probléma lehet még. Meg kell tanítanom az illő viselkedésre, de most egyelőre ezt hagyjuk. Gyorsan lenyugtatom pár keksszel, hogy addig is hagyja békén a beszélgető partnerem. Belegondolva… elég ijesztő jövő vár így rám… be kell fognom valahogy a csőrét, főleg akkor, mikor nem kellene, hogy kinyissa….
- De-de… illetlen dolgot mondott Reginald, de majd megkapja érte a magáét, ne aggódjon – nézek szigorúan a főnixre, aki teljesen belemerül a kekszes tálkájába, még csak rám se bagózik. Veeeeh… kikészíííít -.-’’’
Valami pár pillanattal ezelőtt elkezdett motoszkálni a fejemben, de elfelejtettem, hogy mi volt az. Pedig fontos dolog, az tuti, erre emlékszem belőle. Valamit megakartam kérdezni a lánytól, de mit? Ejj, ez így nem jó, már az észből is kivernek, mi lesz velem még a mai nap folyamán?
Aztán elkapom Himécske kezét, mert le akar lépni, egyedül. Hiába figyelmeztettem a múltkor, ráadásul azóta, már meg is halt az egykori céhvezére, mégsem veszi annyira komolyan, mint azt kellene.  Felvilágosítom újfent, hátha elfelejtette, majd valami bevillant és egy számomra ismeretlen helyre kerültünk.
~ Hé Ren! Hol vagyunk? ~ kérdezi a petem, aki ugyan olyan meglepett mint én
- Nem tudom- és tényleg nem, de még Hime sem, így tutira nem mi hoztuk ide magunkat.
~ Miért nem?
- Mert még nem voltam itt
~ Én sem~ Alaposabban is körülnézek. Ez egy barlang… látok egy hosszúnak tűnő folyosót… gondolom arra lesz a kijárat.
- Erre Hime-sama… azt hiszem itt lesz a kijárat – mondom büszkén, mivel én találtam meg elsőként és el is indulok arra. Nagy lendülettel indulok meg a folyosó felé, de egy láthatatlan fal az utamat állja, és én jól megfejelem azt. Még hátra is esem, de inkább a meglepettségtől, mintsem a fejestől.
~ Hihihihi De ügyetlen vagy Ren… Csak úgy elesel? Hihihihhi! ~ kinevet.. ez a mocsok…. Veeeeh -.-’’’
- Akkor mutasd meg hogy kell
~ Oké ~ büszkén kihúzza magát, és elindul, de ugyan úgy jár amint én, mire én török ki nagy nevetésben.
~ Fufuffuuuuu >_<  ezt direkt csináltad!!!
- Én ugyan nem Rolling Eyes- mondom még mindig nevetve, majd feltápászkodunk mind a ketten. A fejemet simogatom, tudom, hogy nem fáj, de megszokás.
~ Hé Ren! Az mi? ~ Mutat a másik irányba, és ahogy elnézem, még mindig morcos, pedig ugyan azt kapta, mint én Razz
- Az? – erőltetemmeg a szemem, hogy jól lássam…
- Menjünk csak oda. Jöjjön Hime-sama – A lány már fel is fegyverkezte magát. Azért ezt nem néztem volna ki belőle.
- Hime-sama.. kegyed mikor lett ilyen harcias? – kérdem kuncogva, majd az ajtóhoz érve megvizsgálom azt.
- Hmm Regi.. fényt.
~ Nem vagyok fáklya, old meg magad ~ hogyaza   -.-’’’ kitekerem a nyakáááááát….
- Kapsz egy kekszet -.-
~ Kettőt ˇ^ˇ ~ nem vagyok ideges, fő a nyugalom… nem vagyok ideges, fő a nyugalom, ismételgetem ezt magamban, majd nagyot sóhajtok
- Rendben – azzal dobok neki két kekszet, melyeket reptében kapja el és falja be mindet.
~ Finom ~.~  ~ végül lángra kap, így jól láthatok mindent. Többek között azt a két kötelet is, amiknek valószínűleg köze van az ajtóhoz, vagy mihez. De az egyik magasan van.. nem érjük el lentről.
- Nézze Hime-sama.. szerintem azokkal nyílik ki, de az egyik túl magasan van – míg petem nyámmog, én gondolkodom és egyből eszembe jut pár megoldás, amivel elérhetjük a magasan lévő kötelet. De azzal akarok előhozakodni, amelyikben van egy kis élvezet is :F
- Kegyed felülne a nyakamba, hogy elérje a kötelet? Közben Reginald meghúzza a másikat.
~ Két kekszért
- Ne feszítsd túl a húrt -.-’’
~ Három Rolling Eyes
- Re-rendben, de előbb húzd meg -.-’’’’
~ Oké, meghúzom ~.~ ~  végül letérdelek, hogy Hime fel tudjon ülni a nyakamba, már ha belement persze, hogy megtudjuk húzni a köteleket.


A hozzászólást Ryuninji Ren összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 06, 2013 10:28 pm-kor.

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Hétf. Okt. 14, 2013 4:55 pm

Mit ne mondhatnék, meglepett a hirtelen helyszínváltás. Egyetlen vigaszom Ren-sama és Reginald-sama társasága volt, habár nem kívántam volna nekik azt, hogy itt ragadjanak velem ebben a különös barlangban. Azonban ismeretlen helyen nem szerettem volna egyedül maradni, megnyugtató volt a kettős társasága. Míg ők... megbeszélték (?) mi is történt, addig én hasznossá téve magam igyekeztem minél alaposabban körbenézni. Egyik oldalunkon a sötét folyosó, a másikon pedig egy kapu volt. Úgy tűnt, a falnál nincs semmilyen rejtett járat, pedig még meg is tapogattam kicsit. Ezek szerint ez nem olyan hely, mint amilyen az a barlang volt, ahová a tündérke vezetett régebben.
- Ha szabad megjegyeznem, a kapu lehet, hogy jobb kijárat ^.^" - mondtam halkan, mielőtt Ren-sama bemasírozott volna a barlang belsejébe, ámde talán valamiféle üvegfalnak ütközhetett, így nem jutott tovább pár méternél sem ő, sem a nemes főnixmadár.
- Anou... nem esett semmi bajuk? - kérdeztem aggódva, szerencsére úgy tűnt, hogy mindketten jól vannak. Nagyon elevenek voltak, szívet melengető volt a látványuk. Ezek az állatok oly' csodálatosak, Askr-sama farkasa vagy a Hinari-sama gondjaira bízott sárkánygyík is igazán kedvesek és szerethetőek voltak. Elmosolyodva bólintottam, mikor az idomár közelebb invitált az ajtóhoz, és Reginald-samának hála kicsit világosabb is lett, így láthattuk a plafonról lógó köteleket is.
- Ha lehetséges, elkerülöm a harcot, csupán arra gondoltam, hogy talán szörnyek törhetnek ránk ^.^ - magyarázkodtam a lándzsámat bámulva, miközben a fegyvert óvatosan a kezeim között forgattam. Megtanultam, hogy a mezőkön kóborló vaddisznók nem mind kedvesek, és az a célja a játéknak is, hogy minél több ilyen lényt levadásszunk. Talán tőlem mégis szokatlan ^.^" Hála azonban Kami-samának nem fenyegetett minket most veszély, legalábbis valószínűleg.
- Természetesen, Ren-sama ^.^ - egyeztem bele gondolkodás nélkül a dologba, noha nem is gondoltam bele, hogyan fog lezajlani ez a nyakba ülés. Sosem csináltam ilyesmit, csak láttam másoktól. Szerencsére szoknyám felvágott oldalának köszönhetően sikerült megoldanom a feladatot némi bizonytalankodás után, és hamarosan jeleztem a fiatalúrnak, hogy felállhat. Rendkívül furcsa érzés volt, imbolyogtam és abban a hiszemben voltam, hogy bármelyik pillanatban leeshetek, de igyekeztem megbízni Ren-samában és a fejem felett lógó kötélre koncentráltam. Bizonytalanul, de elengedtem végül egyik kezemmel a fiatalember fejét, mely kapaszkodómul szolgált, és kinyúltam a madzagért, bízva benne, hogy elérem.
- Ren-sama... bocsásson meg a kérdésért, de nem lett volna egyszerűbb, ha Reginald-sama emelkedik fel ezért a hágcsóért? ^.^" - jutott hirtelen eszembe, ahogy oldalra pillantva megláttam a vígan repkedő madarat. Egészen butának éreztem magam ebben a pillanatban >.<"

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Argo on Szomb. Okt. 19, 2013 12:58 am

Hirtelen hatalmas robajra lesztek figyelmesek odakint, és a magasabban fekvő kötél lejjebb ereszkedik, így már mindketten le tudjátok őket húzni. Mikor ezt megteszitek, kinyílik az ajtó, és ki is szalad belőle egy igencsak szemrevaló hölgyike, világoskék topban és barna rövidnadrágban, kezében két pisztoly, barna haja lófarokban.




Ügyet sem vet rátok, csak szalad tovább és végül eltűnik a sötétben. Amikor elengeditek a köteleket, az ajtó bezárul, de nem tudtok a lány után menni. Kisvártatva újfent megjelenik a szöveg:

Random keresés indul.
Keresés...
Találat! Teleportálás indul!

Majd a már ismert kék fény körbevesz titeket, és egy rövid időre az üresség ragadja magával a kis csapatot, mígnem egy fényrobbanás hatására minden megváltozik.
Pixelek! Pixelek mindenhol \o/



Összementetek, kis töpszlik lettetek, duci töpszlik. Magyarán, a grafika szó szerint a SAO ellentéte. Ha valamelyikőtök ismeri a régi GameBoy játékokat, az felismerheti, hogy hova került.
Jóformán csoda, hogy... ja, nem, mégsem. Beszélni sem tudtok, minden, amit mondani akartok, szöveg formájában jelenik meg a képernyőtök alján.
Ami még érdekesség, hogy Regi nincs sehol... illetve ha Ren belenéz az inventoryjába, akkor megtalálhatja a következőt:



Yurihimének... van egy üres Pokélabdája.
Viszont tőletek nem messze az orrotokig ér a fű, előtte egy NPC várakozik. Ha közelebb mentek és a szeme elé léptek, egy felkiáltójel jelenik meg a feje felett egy másodpercre, majd megszólal, ti pedig mozdulni sem tudtok, amíg beszél.

Oh, Pokemont akartok fogni? Várjatok, megmutatom, hogy lehet. Milyen Pokemont szeretnél találni?
-Pidgey
-Rattata
-Spearow

A jelek szerint szavait Yurihime-hez intézi, aki képes mozgatni a három választási lehetőség előtt ugráló nyíl alakú jelet.


---

Szerintetek 2022-re is megmarad a régi Pokemon Red/Green/Yellow sikere? Ismerik ezeket a játékokat a karaktereitek? Ha nem, most mindenképp megismerik Razz
Határidő: Maradjunk a rugalmasnál Very Happy
Szólimit: 250

_________________

Argo
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 815
Join date : 2013. Aug. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Okt. 27, 2013 4:50 pm

- Ahha… értem Hime-sama… Tehát megijedt egy picit… - vonom le a következtetést. ez érthető, mivel egyik pillanatban még a kezdetek városában beszélgetünk, a másikban meg már egy barlangfélében vagyunk. Még talán és is megijedtem egy negyed pillanatra, nem többre :roll.
- Nyugalom Hime-sama, majd mi megvédjük
~ Talán… Rolling Eyes
- -.-’’’
Tovább haladunk, majd elérünk egy ajtóig, ami zárva van, de Reginek hála hamar megleljük a kulcsot, ami nem más, mint két kötél lelógva fentről. Az egyiket lentről is el lehet érni, a másik viszont magasan van, az legalább kétemberes meló.  Sok ötlet jutott az eszembe, de azt valósítom meg, ami talán a legkedvezőbb a számomra és még egy minimális élvezetet is nyújt.  
- Akkor ezt megbeszéltük – azzal letérdelek, hogy a lány felülhessen a nyakamba.  Igazán élvezem minden percét, ahogy a combja körülfonják a nyakacskámat, akaratlanul is fantáziálok, nem szándékos, csak ugye férfi vagyok, ilyen képekkel van tele a fejem Rolling Eyes Kezeimmel ráfogok combjaira, nehogy leessen, mikor felkelek…. az elég gáz lenne és rossz fényt vetne rám.  
Reginald is besegít, persze nem ingyen. Nem tudom honnan vette ezt, hogy mindenért fizetséget vár. Mintha olyan nagy munka lenne az, hogy meghúz egy egyszerű kötelet. Azt hiszem majd el kell beszélgetnem vele, mert ez így nem állapot. Az egész vagyonom elmehet nasira, hogy azt csinálja amit én akarok, vagy mi? És mi van, ha harcolni sem akar többet? Na, akkor aztán rendesen megszívtam.  Veeeeeh…. Sad
- Akkor felállok Hime-sama hentai mondom, mikor jelez, hogy kapaszkodjon azért, hiába fogom én is lent, biztos, ami biztos. Lassan állok fel, hála a második szintű súlyemelésemnek, egyáltalán nem esik ez nehezemre. szinte meg sem érzem a lányka súlyát.
- Rendben, akkor mehet, Te is Regi mondom és mind a ketten meghúzzák a kötelet …. közben feltesz egy kérdést, amin kuncognom kell. Való igaz, az lett volna a legegyszerűbb megoldás, de koránt sem élveztem volna ennyire.  Hmmm…. ezek a bársonyos combok :F
- Most, hogy mondja Hime-sama… hmmm…. valóban könnyebb lett volna.. hehe – játszom a butuskát én is, majd kinyílik az ajtó.
~ Ez mi? ~ kérdi Reginald és harci pózba vágja magát. Nocsak, hát harcolni mégsem felejtett el, vagy mi? De lehet, hogy csak magát védi Rolling Eyes
Egy csini lányka szalad ki az ajtó mögül… én csak pislogok Himével a nyakamban, hogy akkor ez itt ki, vagy mi? Elég ismerősnek tűnik, de be nem ugrana, hogy honnan.
- Szép napot! – köszönök neki mosolyogva, meg is feledkezve arról, hogy egy másik lány ül a nyakamban. No, mindegy, engem egyáltalán nem zavar az ilyesmi, főleg, hogy pihekönnyű a nyakmelegítőm  Rolling Eyes
A hölgyike azonban nem figyel ránk, sőt, csak úgy lelép. Reginald és én értetlenül nézünk utána. Ő most komolyan levegőnek nézett…. engem?
- He?? Are?? – ismételten jön az a fény és bumm, már egy másik helyen vagyunk. Mikor kinyitom a szemem, az állam leesik. Miféle otromba vicc ez? A körülöttem lévő világ  teljesen megváltozott o.O Mi a fészkes fene folyik itt? o.O

Regi, hol vagy?  o.O
kérdezném, de nem jön ki egy hang sem a számon, sőt, még csak a szám se mozog… van egyáltalán szám?  Mi ez a 2D-s förtelem?  És hol van Hime-sama?
Hol van Himesamaaa?
kiáltanám, de helyette csak szöveg formájában jelenik meg a mondandóm.  mi ez már? Sad Mellettem áll egy alak, talán ő lenne ilyen grafkóban? Veeeeeh. nem értek semmit..
Ön az Hime-sama ??

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Szer. Okt. 30, 2013 10:23 pm

Hol vagyunk? Mi történt? Miért olyan valószerűtlen a kép, ami elém tárult? Az imént még Ren-sama nyakában ültem, és illedelmesen köszöntem a kapuban felbukkanó hölgynek, aki sietségében még visszaköszönni is elfelejtett. Bizonyára ő is a kiutat kereste erről a helyről, és már rettentően kevés ideje volt arra, hogy hazaérjen... valami miatt. Nem hibáztattam érte, hiszen szokatlan helyzetben nem biztos, hogy minden alapvető illemre oda tudott figyelni, így végül egy mosollyal intéztem el figyelmetlenségét. Közvetlenül ezután megbillentem Ren-sama nyakában, és jobban megkapaszkodtam a férfiú fejében, hogy le ne essek. Ámde ezután... mintha megint megjelent volna az a rejtélyes felirat... és itt találtam magam társammal együtt. Hol van az itt? Minden szabályos, ám roppantul egyszerű elemekből épült fel, Ren-sama pedig egészen bizarrul festett, mintha kicsiny kockákból állt volna össze a tömzsivé vált teste.
É-én vagyok ^.^"
- válaszoltam bizonytalanul, majd a számhoz kaptam, melyből egyetlen hang sem jött ki. Helyette szögletes szövegbuborékok repkedtek körülöttünk, mintha egy különös mangában lettünk volna. Talán egyszer vagy kétszer került a kezemben ilyen képregény, azonban sokkal szebben voltak megrajzolva, és egyébként is képtelenség, hogy egy olyan részei legyünk.
Ren-sama, jól érzi magát? Olyan... kockás... és nem olyan értelemben, mint a hasra szokás mondani ^.^"
- íródott ki mindaz, amit mondani szerettem volna. Ráadásul Reginald-sama sem volt sehol, lehet hogy szétváltunk és ő a kapu előtt maradt? Vissza kell érte mennünk!
Szerzek segítséget, Ren-sama!
- nyugtattam meg a fiatalurat és körbenéztem. Végre megpillantottam valakit, és amennyire csak lábaim engedték, úgy siettem oda hozzá. Mikor odaértem, sosem tapasztalt bénulás ért el, és amíg az idegen beszélt, meg se tudtam mozdulni.
Anou... szeretnénk kijutni innen. Nagyon hálás lennék, ha meg tudná mutatni a kiutat, uram ^.^
- szólaltam meg, azonban a férfi csupán megismételte ugyanazt, amit az imént mondott. És amiből egy árva kukkot sem értettem. Pokémon? Hiába kérleltem, ő csak ezt az egy mondatot ismételgette, ami végtelenül elszomorított. Talán, ha válaszolok a kérdésére, akkor ő is válaszol az enyémre? Ez volt az egyetlen reményem, és ebben a hiszemben mozdítottam meg a nyilat is, a legszimpatikusabbnak tűnő névre: Spearow.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Argo on Szer. Okt. 30, 2013 11:07 pm

Spearow! Veszélyes pokemon, de ha sikerül megszelídítened, az egyik legerősebb társaddá válhat. Gyere utánam.

Majd az öreg megindul, veletek a nyomában. Hiába akarnátok másfelé menni, a program nem engedi, a lábaitok csak visznek előre egészen a bozótosig. Ott egy ideig fel-alá mendegéltek az öreggel, majd furcsa hang kíséretében elkezd villódzni a képernyő, hogy egy fekete csigavonalban minden eltűnjön.
Mikor megjelenik a fény ismét, fehér háttér előtt egy furcsa madár képe rajzolódik ki, a képernyőtök alján pedig a következő felirat jelenik meg.

Felbukkant egy vad Spearow

Majd a feliratot felváltja egy menüsor, ami négy elemből áll: Támadás, Batyu, Pokémon, Menekülés.
A kis nyilat továbbra sem irányíthatjátok: az öreg rámutat vele a Batyura, majd azon belül a Pokélabdára, és eldobja. A kis piros-fehér labda magába szippantja Spearow-ot, pár másodpercig táncikál a helyén, vagy egy örömteli ding kíséretében megjelenik a következő felirat.

OK! Spearow elfogva.
Spearow bekerült Yurihime batyujába.

Nagyon magasan szeret repülni. Ezen kívül akármilyen gyorsan képes száguldani, ha a territóriumának megvédéséről van szó.

Majd a kép ismét elsötétül, hogy végül a bozótosban találjátok magatokat. Az öreg elbúcsúzik, magatokra hagy titeket. A titokzatos üzenet szemmel láthatólag még várat magára.
Elindulhattok bármerre, jobbra tőletek a bozótosban egy másik NPC várakozik, balra az öreghez térhettek vissza, aki csak annyit válaszol: További sok szerencsét a Pokémon-szelidítésben. Északra falba ütköztök, délen pedig egy út vezet ismeretlen vidékre.


---

Akármerre indultok, a reagotok végén dobjatok halál-korona kockával ^^ Köszi Smile

_________________

Argo
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 815
Join date : 2013. Aug. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Nov. 03, 2013 6:15 pm

Sajnálatos módon a mellettem lévő alak, figura nem más, mint Hime. A sejtéseim beigazolódtak :(Szinte azonnal és teljesen mély letargiába zuhanok, egyrészt, mert ilyen ocsmány testbe kényszerültem, és ott vagyok a… mit tudom én hol, de nem otthon az fix, de ami a legjobban hazavág az az, hogy Himécske szép,nagy és puha keblecskéi eltűntek. Már a múlté, pedig még alig-alig cirógathattam csak meg és azt sem mostanában :(Kayaba…. a világ összes átkát szórom most rád… férfi létedre ilyen kiábrándító és ocsmány tettet elkövetni…  Szívből remélem, hogy valami lesújt rád… lényegtelen, hogy mi,de nagyon fájjon te átokfajzat, te mocsok, te eunuch  Sad Hime-sama cicijei… neeee SadSadSadSad 
Leakarnék ülni, de nem tudok ülni, van itt egyáltalán ülepem, mert, hogy térdem nincs, az tuti, és lábam se sok Sad elfeküdni egyáltalán lehet? És hol van már Regi? :O… Veeeeh… haza akarok menni Himécskével együtt… az 1.0-s verzióval, nem a mostani változattal ˇ^ˇ 
Mialatt én egyre mélyebbre süllyedek a kis hisztimben, Hime-sama önállósítja magát és elindul beszélgetni a közelben lévő kisemberrel, vagy mivel. amikor valamelyikük beszél, vagyis a szövegbuborék megjelenik, képtelen vagyok mozogni. ez mekkora gáz már? Harc közben valaki megszólal én meg lefagyok, akkor mi van? :O  Áh… mindegy… inkább meg sem szólalok most, hagyom a lánykát kibontakozni, miközben én azon gondolkodom, hogy hogyan juthatnék innen vissza és kaphatnám vissza eredeti testem és Hime a telt idomait… igen, az van olyan fontos, ha nem fontosabb.
szemeim csak egy pillanatra csukom be a kétségbeesésem hevében, de mire kinyitom, már pár méterrel odébb vagyok o.O Az akaratomon kívül követem azt a valakit és a társamat, hogy hova, azt nem tudom.  Egyre kényelmetlenebbül érzem magam. sosem bírtam, ha irányítanak, vagy próbálnak, és itt még csak beleszólásom sincsen, ellenkezni nem tudok, még beszélni sem, pedig a szitok csak akkor menő, ha fayán ki van hangsúlyozva. Így leírva… szinte semmi hatása… tök gáz ez az egész na és azok a cicik Sad
Némán nézem a jelenetet, amihez annyi közöm van csupán, hogy ott vagyok, mert akaratom ellenére vagyok belerángatva. Ha lenne könyököm, akkor most azon támaszkodva unatkoznék, de még az sincsen vazz…  hát hová fajulnak még a dolgok? A nadrágomba már bele sem merek nézni, még csak megpróbálkozni sem akarok vele,hogy lehet-e.  Ha megtenném és olyat látnék, amit ne kellene, az kihatna egész hátralévő életemre, ha nem kapnék szívrohamot azonnal…
A jelenet valahonnan ismerős, de honnan? Valami game lehet, de a születésem előtti az tutkó..  ilyen grraffal.. borzalmas -.-’’
Miután az egésznek vége, magunk vagyunk megint. Futok pár kört a biztonság kedvéért, hogy én mozgok-e, vagy sem, közben pedig elrikkantom magam párszor, a petem nevét, hátha meghallja.. de hogyan is o.O ??  most hogyan tovább??
Megállok Hime előtt, hátha megtudott valamit, mert én nem nagyon figyeltem oda, hogy mit mond az a valami…. rá bízom magam… egyelőre, míg nem lesz valami épkézláb ötletem, emrt ezt nem hagyom annyiban… nem én ˇ^ˇ

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Szomb. Nov. 09, 2013 4:39 pm

Eeeh?! Lábaim önálló életre keltek, és vittek az öregúr nyomában, jómagam pedig semmit sem tehettem ellene. Nem mintha szerettem volna, csak rettentően zavaró volt. Olyan érzésem támadt, mint amikor a fegyverem egy mozdulat közben véletlenül izzásba jött, és én elveszítettem az uralmat a mozgásom felett. Nagyon ügyeltem arra, hogy ilyen ne történjen, mert mindig csak megzavart, és a mai napig nem tudtam megszokni azt, hogy ha nem teljesen én irányítom a testemet harc közben. Én, aki gyermekkorom óta alázatosan tanultam a fegyverforgatás nemes művészetét, szerettem uralni a mozdulataimat. Akkor is, ha az hibához vezet, hiszen a hibákból tanulni lehet, és így lehetek egyre jobb, így felelhetek meg egyre jobban azoknak az elvárásoknak, amiket felém támasztanak. Akár Otou-sama tette azt, akár most, a bajtársaim esetében. Most éppen Ren-samának szerettem volna megmutatni, hogy bízhat bennem és támaszkodhat rám, akkor talán az ő szívében is felébred a bajtársiasság csodálatos érzése, ami engem is motivál immár hónapok óta. Milyen hosszú idő, és mégis milyen rövid...
Bevallom, egy szót sem értettem abból, ami körülöttem folyt. Még csak a szavakat se mindig fogtam fel, így figyelmem is elkalandozott. Abban legalább biztos voltam, hogy ha sikerrel járunk, akkor történhet valami kellemes dolog is, hiszen hűséges társról beszélt kísérőnk. Azt kívántam, bárcsak Lewis-sama lehetne az a hűséges társ, ugyanakkor nem szerettem volna, ha ilyen mostohán bánnak vele, ahogy a madárral. Biztosan kényelmetlen lehet az a kis labda. Egyáltalán hogy fér el benne a madár? Jócskán meghaladta mindez a felfogásomat, csak sodródtam az árral, mígnem végre visszanyertem az uralmam a testem felett. Elfáradtam, de leülni nem tudtam, segítséget pedig végül nem kaptunk. Elkeseredtem egy kissé, és tétován néztem rá Ren-samára.

Ne aggódon, Ren-sama, nem nyugszom addig, amíg ki nem jutunk innen ^.^
- biztattam a fiatalembert, és megacélozva magam elűztem a csüggedtséget. Hiszen ott volt egy másik úr, hátha ő tud segíteni rajtunk! Keresztülvágtam a bozótoson, és mosolyomat az arcomra varázsolva megálltam előtte.

Anou... Meg tudná mondani, hogyan hagyhatjuk el ezt a helyet?
- jött a bizakodó kérdés, és reménykedtem benne, hogy a segítőkész válasz is érkezni fog ezúttal ^.^"

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Nov. 09, 2013 4:39 pm

The member 'Yurihime' has done the following action : Kockadobás

'2 oldal halál/korona' :

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14252
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Argo on Szomb. Nov. 09, 2013 5:10 pm

Amint Yurihime az NPC elé ér, megszólalni nincs ideje: az időt ismét megfagyasztja egy felbukkanó felkiáltójel, majd a karakter így szól:

Készülj a harcra
És vele a kudarcra
Megmentjük a világot a pusztulástól
Zászlónk alatt egyesül majd minden ember
Legyőzzük az igazság és szeretet szellemét
Birodalmunk határa a kék ég!
Jessie!
James!
A Rakéta csapat fénysebbeségel csap le az áldozatra.
Add meg magad most rögtön, vagy készülj a biztos halálra.

Meg kell hagyni, elég hosszú szöveg Rolling Eyes
Ezt követően ismét elsötétül minden, majd a már jól ismert harci fázisban találjátok magatokat.

Majd ki-ki előhívja a Pokemonjait. Ellenfeleitek egy Ekans-t és egy Koffing-ot hívnak elő, 14-es szinten áll mindkettő, ti pedig automatikusan eléjük dobjátok az ötös szintű Spearow-ot és a 100-as szintű Reginald-ot (ekkor a Pokemonod meg is szólalhat, Ren, de egy harci körben csak egyszer).
Valamilyen oknál fogva mégis az ellenfél kezd.

Koffing a Szmog támadást használja.
Nincs hatása.

Ekans Méregtüskét lő.
Reginald sebződik 11-et.
Reginald mérgezést kap. A mérgezés minden körben sebzi a Pokemont.


Mindezek után számotokra is előbukkan a már ismert menü a négy gombbal, először Ren, majd Yuri számára. Azt is ti dönthetite el szabadon, melyik ellenséges lényt támadjátok.


---

Harc \o/
Regi tudása: Csípés; Tűzspirál; Tekint (csökkenti az ellenfél védelmét); Égi Támadás (összezavarhatja az ellenfelet, aki nem tud támadni a következő körében)
Spearow tudása: Csípés; Homokkaparás (csökkenti az ellenfél sebességét)

_________________

Argo
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 815
Join date : 2013. Aug. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Pént. Nov. 15, 2013 4:54 pm

Ez a szituáció, helyzet, amibe belecsöppentem, teljesen kikészít. Szerintem semmi nem vágott még így haza egész eddigi életemben, mint ez. Egyszerűen borzalmasan nézek ki, elmennék egy szimpla dobókockának is, ha lennének pöttyök rajtam :(De ami még ennél is rosszabb, az ugye Hime alakja, mert egyszerűen eltűntek a szememnek kedves dolgok, mik a szíve fölött dudorodtak Sad tuti, hogy nincs szíve annak, kinek elméjében megszületett ez a borzalom, nekem sosem jutna eszembe. Én a domborművek hazájában élek, ott is szeretnék maradni, vissza akarok jutni minél hamarabb, de semmi ötletem sincs. A lábaim néha maguktól mozognak, hangom semmi, holott énekes lennék, vagy mifene. Egyik csapás a másik után, csoda egyáltalán, hogy így ki vagyok ütve? Inkább nem beszélek, emrt amint meglátom a szavaimat betűvel megjelenni, sírhatnékom támad, és ha még azt is kijelzi itt nekem,  még be is égek Himécske előtt. Bezzeg neki semmi baja, sőt ahogy hallom.. izé olvasom, még vigasztalni is próbál a lány, kinek az arca most egy az egyben egy mosolygós smiley-ra hasonlít.  Hát rettentően fura, főleg ezzel a testel… olyan… hmmm.. nagy feje van Rolling Eyes De ettől még aranyos, csak máshogy, mint általában.
Sokat nem dolgozok fel az eseményekből, meg most annyira nem is érdekel, mert fullra lefoglal az, hogy magamat sajnáljam, más úgysem fog, ha meg mégis, akkor nekem az csak jó, ha többen megsajnálnak, vagy nem? Ilyen helyzetben elmegy, amúgy sem szándékozom reklámozni saját kocka kinézetem… amint kijutok innen addig verem a fejemet a falba, míg el nem felejtem ezt az egészet, az tuti…
Elindulunk valami kocka felé, mikor előugrik egy felkiáltó jel, megint nem tudok mozogni, se beszélni, se semmit se csinálni, csupán várni, hogy mi van, mi lesz és mérgelődni magamban, mert most képtelen vagyok a világ tudtára adni a bennem kialakuló cifra gondolatokat…. Aztán megjelenik előttünk két alak és szövegelni kezdenek. Elég trééé, de határozottan ismerősnek tűnik ez az egész... Veeeeh… nem jut eszembe, hiába töröm magam ennyire. Meg amúgy nehéz úgy gondolkodni, hogy a testem magától mozog. Eldobok valami labdát és megjelenik egy madárszerű valami, még neve is van… Re-gi-nald? o.O  Ez a petem vazeg!! o.O  lvl 100?? 23-ról jól felugrott *-*…. am… mi is van?!
Az előttünk lévőknek is van petje, tehát idomárok,  okés, ez tiszta, de Himécskének honnan van? Oh, ember, ez már kész káosz., aztán valami ódivatú kezelőfelület is megjelenik….  o.O Regit meg támadják… hát ez lenne a Sao low idomár verzió? Gagyi, de állok elébe 8)Azzal csak eljutok valami skill szerűségekig és rányomok a legmenőbbre, a tűzspirálra, ideje támadni azt a pufi petet….

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Pént. Nov. 22, 2013 7:57 pm

Megilletődtem. Arra már majdnem számítottam, hogy meg se tudok majd moccanni néhány másodpercig, de a rímbe szedett versike egészen levett a lábamról. Igaz kényelmetlen volt a hosszú mozdulatlanság, de Jessie-sama és James-sama nagyon kreatívak voltak. Amint ismét felengedtek a tagjaim, lelkesen meg is tapsoltam őket.
Fenomenális, köszönjük ^.^ Attól tartok, nem adhatom meg magamat, az igazság és a szeretet védelmére esküdtem fel Lewis-samának, így... nem hátrálhatok meg, sajnálom ^.^"
- kértem elnézést, amiért nem engedelmeskedhetek a kérésüknek, majd nyúltam is a naginatám felé, ami azonban nem volt sehol. Helyette az imént befogott madárka ugrott ki elém, és újra ugyanazok a nyilak fogadtak, amik nem olyan régen. Ellenfeleink már támadtak is, számomra viszont nem volt világos, mit is kéne tennem. Kétségbeesetten pillantottam Ren-samára, aki valamiért néma csöndben volt már hosszú percek óta. Lehetséges lenne, hogy megsértettem valamivel, és ezért nem szólt hozzám? Lehajtottam a fejem és hosszasan bámultam az előttem villogó képet.
Szörnyen restellem, ha megbántottam valamivel, Ren-sama. Nem állt szándékomban Embarassed
- szólaltam meg csendesen, és lopva a fiatalemberre pillantottam ismét. Talán percek is elteltek, mire ráébredtem, hogy tennem is szükséges lenne valamit, mert a rendszer azt hiszem rám vár. Kiválasztottam hát a támadást, és azon belül is a Homokkaparást. Nem hittem benne, hogy az ötös szintű Spearow túl sok kárt tudna okozni, különösen mivel Reginald-sama olyan erős volt, így azt tettem, amihez a legjobban értettem. Támogattam őket a harcban ^.^ A támadásomat a kobraszerű lény felé indítottam, úgy vettem észre, ő sebezte meg Ren-sama háziállatát, így ez tűnt a legokosabb dolognak számomra.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Argo on Pént. Nov. 22, 2013 8:15 pm

HIába kattintjátok végig a támadássorozatokat, a rendszer megáll, és ismerős szöveg kerül a szemetek elé - kivételesen végig is tudjátok olvasni:

Random keresés indul.
Keresés...
Találat! Teleportálás indul!

Mikor a kék fényözön alábbhagy, teljes sötétségben találjátok magatokat. Egyedül Reginald tüze és egy-egy zseblámpa adhat nektek fényt, de nem mutat sokat: egy kiégett, rozsdás autóroncs mellett vagytok egy sötét erdő közepén, minden felszerelés nélkül. A SAO-ból ismert menü még mindig hiányzik az interfészetekről.
Az egyik fa törzsén előttetek egy papírlap van felfüggesztve, ha odamentek és felveszitek, a következő láthatjátok:



Ezután egy felirat villan fel: Note 1/9

Hmmm...
Mi volt ez a zaj?

_________________

Argo
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 815
Join date : 2013. Aug. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Szomb. Nov. 30, 2013 6:48 pm

Én komolyan mondom, hogy nem értem meg ezt a Himé-t. Fura, hogy mindig ilyen… hmmmm… milyen is? Jah igen, pozitív. Mondjuk azért megnéztem volna az arcát, mikor megtudta, hogy a céhvezére elhagyta Aincrad világát, sőt, talán az élőkét is, bár erről még most sincs tudomásunk és találgatni sem szeretnék. Én azt mondom, hogy jobb félni, mint megijedni.
Simán nyomnék pár facepalm-ot, ha normális kezem lenne eme csúf világban, de így nem tudok. Rettentően torz külsőbe kényszerültem és még a hangom is elvették tőlem. Magyarul mindenem, ami fontos volt Sad Ugyan így van ezzel Himécske is, mert lapos lett, mintegy deszka, és még azt sem tudom eldönteni, hogy hol ér véget a felsőteste és kezdődik az alsó Sad Gyűlölöm ezt a világot, jobban, mint akármelyik másikat, igaz, csak kettőt ismerek ezen kívül és az eredetiben szeretek lenni, Aincradot meg kezdem megszokni szóval…. felesleges ezt tovább ragozni.
Próbálom nyomogatni a gombokat, de nem megy.. befagyott Suspect Innen is látszik, hogy valami ócskaságba kerültünk, valami régibe, amit még csak nem is ismerek. Mondjuk, még elég fiatal vagyok, nem ismerhetek minden game-t… még Cool De ami késik az nem múlik.
Az utítársam szövegét olvasva, mert ugye nincs hangunk Sad megint rám jön az inger, hogy nyomjak egy facepalm-ot, mert fogalmam sincs, hogy hogyan feltételezhet ilyesmit a lány…
Elkommunikálnám neki, hogy ilyenről szó sincs, de valami felvillan a szemeim előtt. Random keresés??? Találat és teleport??? O.o Talán megfázhattam, vagy hasonló, mert vírusra gyanakszom, hogy így behülyült a rendszer Suspect Vagy lehet, hogy a hugicáim piszkálják a nervegeart a fejemen? Áh.. nem hiszem, akkor Himécske nem lenne itt, hacsak nem egy kórteremben vagyunk, aminek nagyon kicsi a valószínűsége…. sajnos Sad
A teleport után valami sötét helyen találjuk magunkat, ahol csak Regi égő tollazata világít egy kicsit. Hát igen…. az én petem kész lámpás is Cool
~ He!? Hol vagyunk? :O
- Nem Tudom… és magácska Hime-sama? – kérdezem tőle is, hátha járt már errefelé, akár egyedül, akár céhestől.
- Jééé egy zseblámpa :O – mondom és be is kapcsolom, hogy alaposan körüllézhessek. Egy igencsak leamortizált járművet látok és azt, hogy egy erdőben vagyunk… felszerelés nincs, továbbra sem engedelmeskedik a menü, mert nincs is Sad Regi eközben járkál körbe-körbe… tuti kilométer hiánya van.
~ Ren találtam valamit..
- Mit?
~ Nasiért megmondom
- -.-’’ majd kapsz egyet később
~ Kettőt ˇ^ˇ
- Hai-hai
~ Számolom ám Suspect
- -.-’ – odalépek, hogy megnézzem mi az, és egy papír van felfüggesztve… letépem és megnézem, hogy mi is áll rajta.
- pale pale pale pale pale - Egy csapásra elfehéredek, sajnos ez már nagyon is ismerős. Egy gagyinak mondott para game, amivel játszva gyakran húztam fel magam és köhömm.. sikongattam nagyokat, persze férfiasan Rolling Eyes A note 1/9 csak megerősíti a gyanúmat
- affraid - hallok valami zajt
- Hime-sama, Regi, gyorsan húzzunk, innen- mondom remegő hangon és a hangforrással ellenkező irányba indulok el, sietősen
~ Miért? :O
- Ne tessék a hang irányába nézni, csak spuri, mert ha slender elkap, akkor bukta pale - A gameben sosem tudtam meg, hogy Slender mit csinál azzal, akit elkap, de tutira nem szép dolgot Sad... sztem letépi az arcát, az enyém meg külön tetszetős darab.. ezért nem is adom senkinek sem...

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Vas. Dec. 08, 2013 3:39 pm

Ren-sama továbbra is csendben maradt, ami egyre jobban aggasztott. Lehetséges volna, hogy ennyire mélyen megbántottam? Nem kellett volna segítségért indulnom? Hiszen csak bajba sodortam vele magunkat, most is itt álltunk szemben két rímfaragó gonosszal. Bizonyos lettem benne, hogy emiatt haragudott meg rám, azt hiszem jobb lesz, ha inkább csak hallgatok rá. Mióta Lewis-sama nincs, eldöntöttem magamban, hogy határozottabbnak kell lennem, de ha ez az eredménye, akkor helytelen ösvényre léptem Sad Viszont mire újra megszólalhattam volna, felbukkant előttem egy felirat, ami emlékeztetett arra az üzenetre, amit korábban is kaptunk. Ezúttal képes voltam elolvasni, de nem derített fényt semmire, ami ezeket a különös eseményeket magyarázná körülöttünk.
A gonosztevők eltűntek, és minket újra körbevett a kékesfehér fény, ami után... megvakultam o.O A szememhez kaptam, kinyitottam, becsuktam, ám így sem láttam semmit hosszú-hosszú pillanatokig, mígnem végre alkalmazkodott a szemem ahhoz a kevéske fényhez és megpillantottam Reginald-samát, az ő fényében pedig a félhomályba burkolózó Ren-samát. Immár... emberibb alakban. És... megszólalt! \^.^/ Nagy kő esett le a szívemről, és széles mosoly ült ki az arcomra is.
- Úgy aggódtam, Ren-sama Sad - ejtettem ki a szavakat, és megköszörültem a torkom, mintha berekedtem volna a szótlanságtól. Valóban különös volt, hogy újra hang jön ki a torkomon, és nem csak egy felirat jelenik meg előttem. De miket is beszélek, hiszen ez a normális >.<" Inkább megráztam a fejem, mielőtt butaságokat gondolnék.
A zseblámpát én is megtaláltam, mikor Ren-sama felhívta rá a figyelmemet, csakhogy azon kívül még mindig nem volt nálam semmi más, ami kissé bizonytalanná tett. Míg átkutattam mindent magamon, hátha, addig úgy tűnt, a fiatalember talált valamit, mert elkóborolt kicsit, és mikor visszatért, halálra sápadt arccal meredt rám.
- Mi volt ez a zaj? - néztem körbe gyanútlanul, viszont Ren-sama máris arra ösztökélt, hogy távozzunk innen, méghozzá minél gyorsabban - Hacsak néhány csontvázat látott, úgy szükségtelen így megijednie, nem ártanak nekünk ^.^ - bátorkodtam megjegyezni, miközben kelletlenül követni kezdtem Ren-samát. Ne nézzek hátra? Elkap a... valami? Nem tudom, miről beszélt a férfiú, de az előbbi tapasztalatokból kiindulva jobbnak láttam alávetni az akaratomat neki és ellenállni a kíváncsiskodásnak Embarassed

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Argo on Vas. Dec. 08, 2013 5:14 pm

Úgy tűnik, egyenlőre megúsztátok, mert a zaj alábbhagy, zavartalanul folytathatjátok utatokat a sötétben.
Nemsokára az út kétfelé ágazik: az egyik egy alagúton át vezet ismeretlenbe, a másik pedig tovább fordul jobbra, be a fák közé. Egyedül az alagút nyújthat némi érdekességet, a bejáratánál ugyanis újabb papírlapra akadhattok.



Ha felveszitek, villan is a képernyőn a felirat: Note 2/9

A kérdés csak az, merre indultok tovább. Át az alagúton vagy tovább az ösvényen?
Esetleg más alternatíva...? hentai 

_________________

Argo
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 815
Join date : 2013. Aug. 27.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Ryuninji Ren on Vas. Dec. 15, 2013 2:10 pm

Az előző világ sem volt a kedvencem, sőt egyenesen utáltam azt, ahogyan kinéztem és azt is, hogy elvették a hangomat, amivel általában a kenyeremet keresem Sad Erre itt?? Végre megszabadulok attól a förtelem alakomtól, erre most pont ide kell kerüljek? Abból a papírlapból és a felvillanó szövegből egyből rájövök melyik világ ez és ha tudnék izzadni, tutira leverne a víz. Reginald-ot felküldöm, fel a magasba, tudomásom szerint nem tud repülni a gaz, mely itt ólálkodik körülöttünk. Hime-samat is figyelmeztetem, hogy még csak véletlenül se menjen a zajok irányába, még csak oda se nézzen, mert abból katasztrófa lehet.
- Jobb, ha nem tudja, hogy mi az Hime-sama, mert nagyon, de nagyon borzalmas…- mondom és indulunk is. Nem szabad egy helyben maradnunk, nem bizony, azt jól megtanultam azokban a kellemetlen percekben, mikor anno ezzel az őskori, idegesítő game-el játszadoztam. Regi felrepül és végig lángol, így pontosan tudom, hogy merre van és mit csinál. Abban viszont nem vagyok biztos benne, hogy ő is lát minket, de nem baj, maximum majd jelzek neki valahogy, mondjuk a zseblámpával, ami nálam van.
- Contváz? o.O – állok meg egy pillanatra és nézek kerek szemekkel a lányra… fogalmam sincs, hogy miről beszél, de tényleg. Nem vagyok én már kis kezdő egyes szintű, aki alig bír el egy-két csontvázzal. Nekem már jöhetnek százasával is, az sem számít, mindet kivégzem.
- Hime-sama, a csontvázak azok semmik, egy ütés és végük, de ez, ami követ minket, ez más – mondom és nagyot nyelek, majd újra elindulok, nem szabad sokáig egyhelyben maradnunk.
- Ez a valami úgy néz ki, mint a Hitman, csak nincs neki arca, és ha elkap, akkor vége… kezdhetjük, előröl és előröl és előröl……. ha a 9-ből 8 meg is van és elkap, akkor is előröl kell kezdeni és sosem lesz vége… kész agyrém... rémálom, nem embernek való ez…. – rengeteget idegeskedtem ezen a game-n az tuti. Olykor annyira, hogy a fejemmel simogattam meg a klaviatúrát… sokszor egymás után.
A zaj abbamarad, de meg nem állok, nem bizony, csak akkor, mikor egy elágazáshoz nem érünk és meg nem találjuk az újabb papírlapot.
- Na, most merre tovább? – teszem fel a kérdést, mert nekem mindkét lehetőségnél rossz előérzetem van. Sok időnk nincs gondolkodni, mégsem tudok dönteni, ez van… nem mehet mindig minden nagyon faya-n.
- Menjünk az alagútba- nincs vesztegetnivaló időnk, így elindulok, persze megvárom Himécskét is. Az alagútban nem jobb is, meg nem is, mert csak előre, meg hátra van, ami nem tuti, hogy nekünk kedvez, de az se, hogy neki….

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Yurihime on Vas. Dec. 22, 2013 5:19 pm

Megszeppenten pislogtam Ren-samára, el sem tudtam képzelni, mi lehet az a nagyon, de nagyon borzalmas dolog, amitől ennyire megijedt. Nem is tudtam hirtelen mit mondani, csak sodródtam az árral, és igyekeztem kerülgetni a vízből kiálló sziklákat, melyek összezúzhatnák kettőnk jó viszonyát, barátságát. Többször is kis híján hátra néztem, de az utolsó pillanatban mégis meggondoltam magam és ellenálltam a kísértésnek. A kísértés rossz dolog, nem volt szabad, hogy befolyásoljon és olyasmit tegyek, ami árthat Ren-samának Embarassed
A sötétben csak botladozva voltam képes követni a fiatalember tempóját, egyik alkalommal még egy fának is nekiütöttem a vállamat, miközben az egyensúlyomat igyekeztem visszanyerni. Feljajdultam, pedig nem is fájt, ám az kétségtelen volt, hogy egyre nehezebben tudtam tartani a lépést és a levegőt is kapkodtam már. Boldog voltam, hogy megállhattunk néhány pillanatra ^.^"
- Ren-sama... csak azért mertem... felemlíteni... mert legutoljára abban a... kastélyban... - magyaráztam lihegve, és igyekeztem a légzésemet helyreállítani, hogy minden erőmet összeszedve kiegyenesedhessek és némi magabiztosságot tudjak mutatni - Kérem, engedje meg, hogy megvédjem. Legyen bármi is az, ami üldöz minket, együttes erővel el tudjuk kergetni ^.^ - mosolyodtam el, tisztán emlékezve még arra, hogy Ren-sama nem hitt a közösség erejében. A zaj azonban elhalt, így nem igazán tudtam, merre is kéne fordulnunk azért, hogy szembenézhessünk a végzetünkkel. Sajnos egy kukkot sem értettem abból, amit bajtársam mondott, de nem szerettem volna azzal is terhelni, hogy megkérem, magyarázza el jobban, mire gondolt. Helyette újra szaporáznom kellett a lépteimet, mert a férfiú újfent megindult, nekem pedig a poklok poklát kellett elviselnem, hogy követni tudjam. Megtettem, mert meg kellett tennem! És mikor az elágazáshoz érkeztünk, végre alkalmam is adódott arra, hogy a fejemben megfogant ötlettel kezdjek valamit.
- Ren-sama... én nem megyek tovább. Kérem, ne menjünk tovább, nézzünk szembe vele! A félelmeinkkel szembe kell nézni ^.^ - öleltem át kedvesen, és ha tudtam, visszatartottam. Reménykedtem benne, hogy a csitításom használ és elmúlik a pánikérzete ^.^

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Játékról-játékra

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:02 pm


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.