Csatornák

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Csatornák

Témanyitás by Klein on Hétf. Okt. 07, 2013 2:10 pm


A város főterétől a lehető legmesszebb húzódik a csatornarendszer, mely felett kicsiny, díszes kőhidak ívelnek át. Éjjel talán félelmetesnek hathat a ködbe burkolózó városban Taft ezen gyéren megvilágított része, azonban ha egyedül akar valaki maradni, ennél jobb helyet nem is találhatna. Feltéve, ha nem talál véletlenül egy rejtett ajtót, mely jó ég tudja milyen kazamatába vezet...?

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2872
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuninji Ren on Hétf. Okt. 07, 2013 10:21 pm

Már egy ideje nem voltam a besúgónál, és pénzem is van dögivel, így szerencsét próbálok. Jelenleg nem tudok amúgy sem mire költeni, mivel nincs olyan felszerelés, ami kellene. Üresek a boltok, mármint az olyanok, amikben jóféle cuccokat árulnak… tehát, írány a besúgó.
~ Te Ren! Ez ki?~ kezdi a kíváncsiskodást Reginald.
- Ő a besúgó, pénzt adok neki, menő infókért.- magyarázom el neki és már utalom is át az aranyat.
~ Kekszet nem ad?
- Nem, azt nem
~ >_< Akkor menjünk innen~  azzal szárnyra kap és fel is repül a magasba.  A besúgó leakaszt rólam egy kisebb vagyont, de hasznos infókat is kapok tőle, na meg egy kulcsot is, ami egy ládát nyit Taft csatornájában. Nos az infó és a helyszín megvan, hát irány a teleport kapu. Regi vel nem is foglalkozom, úgy is megvan sértődve, meg ha én teleportálok, akkor neki is kell, hehe
~ o.o Hol vagyunk?!~ kérdi megilletődve a teleportálás után. Nem csoda, én magam is most járok itt először.
- Taft-ban, a 11. szinten, menj és nézz körül- próbálkozom a lerázásával, mert jól tudom, hogy csak hátráltatna, de amint megtalálom azt, amit keresek, elmegyünk a küzdőtérre és jól kitomboljuk magunkat Cool 
~ Oké, lelépek egy kicsit ~ felettébb könnyen ment ez most, de hát aki kíváncsi… bár engem is érdekel, hogy milyen ez a város. figyelem, ahogy már szinte hatalmas szárnyait kinyújtja, elrugaszkodik a földtől és már az égen is van. Jó dolog lehet ez a repülés..
A minimapot figyelve megyek az említett „cucc” felé. A csatorna nem valami bizalomgerjesztő, meg pletykákat is hallani róla, hogy van egy két rejtett ajtó vagy mi, amik kemény kazamatákba vezetnek, de ez csak pletyka..  remélem.
A franc.. elkellene ide Regi, nincs gyertya kristályom se, így bár látok, de nem tökéletesen… Ejj, pont ilyenkor küldöm el, mikor hasznát is venném a harcon kívül?
El is tart egy ideig, mire megtalálom a ládikót... a vízen úszik… Hehh, még jó hogy időben ideértem.. kitudja, hogy merre úszkálna már, ha csak holnap, vagy azután jövök? Ezt jó lesz megjegyezni..
Előkeresem a kulcsot, behelyezem a zárba… gyerünk, lássuk milyen itemeket is rejt.


Kapott itemek kérésre PÜ-ben elküldve.

_________________

Ryuninji Ren
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1619
Join date : 2012. Dec. 18.

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6382/6500  (6382/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Szophie on Pént. Jún. 13, 2014 4:11 pm

Enheriel

Eszembe jutott! Szóval innen ismertem én a csajt már.. Hogy nem jöttem rá rögtön? Mindenesetre most, amint kiléptünk a bossteremből,  karon ragadtam, és magammal húztam Enherielt. Elsőre finoman nyúltam hozzá, nem akartam, hogy úgy érezze, rosszat akarok vele tenni, egyszerűen csak azt akartam a tudomására adni, hogy most velem KELL jönnie. De ha kellett, súlyemelésemet is alkalmaztam arra, hogy "elraboljam". Muszáj volt, hogy velünk jöjjön. Vezér követett minket, és minden bizonnyal a szöszi petje is. Azért reméltem, hogy  nem vesznek össze... Habár Vezért ismerve a jó viszony felér egy lottó ötössel. Arról viszont fogalmam sem volt, hogy én hogy álljak hozzá a lányhoz. Igazából vele kapcsolatban nem éreztem semmit.
- Gyere, kérlek. - mondtam csendesen, és teljesen érzelemmentesen, miközben elővettem a teleportkristályom.
- Vezér! - szólítottam meg a petet, hogy figyeljen rám, majd közösen elteleportáltunk.
A 11. szinten jelentünk meg a szokásos kék fény kíséretében, ahol továbbra is csendesen, ám sietve gyalogoltam, miközben a lány kezét véletlenül sem engedtem el. Húztam magam után. Gyakorlott léptekkel sétáltam végig a még nappal is tejfehér ködben az utcákon. Lépteink kopogását és a petek lihegését visszaverték az üres utca falai. Nem volt rajtunk kívül ott senki... látszólag. Persze biztos, hogy rejtőzködő alakik voltak, de elég magas szinten voltam ahhoz, hogy ne érezzem magam fenyegetve általuk. És mivel a bosson részt vett, Enherielt sem féltettem a szint "szörnyűségeitől". Sétánk végén egy hídra kanyarodtam, majd annak végén egy éles fordulattal lementem az alá, a folyó partra. Ott lecsücsültem a földre, hátamat a betonnak vetve, és sóhajtottam egyet, nem nagyot, de hosszat. Továbbra is csendben maradtam, de már elengedtem a lány kezét, most pedig kérdőn pillantottam rá. Talán... kezdhetné a meséléssel ő.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Enheriel on Vas. Jún. 15, 2014 10:23 am

Végre legyőztük a Boss-t. Illetve a boss-okat. Négyen ugyan meghaltak/kiestek, de így is legyőztük őket. Hinari remek tábornok volt, és ennek köszönhetjük sokan az életünket. Viszont most aggódhattam az új egyedi tárgy tulajdonosért. Ha céhtag, akkor biztos, hogy a Tenka tagjai mindenáron meg akarják szerezni majd tőle, bevételi forrásként. Viszont amikor kiléptünk a bossteremből, Szophie finoman karon ragadott. Tudtam, hogy beszélni akar velem a beszólásom miatt, amit persze az a strici nem értékelt, mert igazam volt. Elővett egy teleportkristályt, jelezve, hogy máshol akarja megbeszélni a dolgokat.
- Gyere Villámlás! - A petem nem szívesen nézegette Vezért, de tudja, hogy nem árt az erős szövetség. El is teleportáltunk a Taft városában lévő csatornákhoz. Igaz, biztos nem vagyunk egyedül, de mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy meg tudjuk védeni magunkat. Villámlás mindenesetre őrködni kezdett, hátha egy piros indikátoros mégis lesz olyan vakmerő, hogy nekünk ugorjon, bár lehet, nem igen mennek olyan helyre, ahol nem vannak emberek, ugye?
- Szia, Szophie, régen láttalak. - köszöntem neki. - Gondolom amiatt hoztál ide, amit mondtam Tachi-nak, igaz? - kérdeztem. Ha megválaszolta, ha nem, folytattam:
- Adok egy jó tanácsot, és előre elnézést kérek érte, ha megbántanálak vele: hagyd el, amíg lehet. Nem jelentesz semmit sem neki, csupán te vagy a pótló, ha nincs más lány, akit lefektethetne. Velem is ezt akarta tenni, de szerencsére a jelenlegi kedvesem nem hagyta. Szerintem még Judy-val is ki akart kezdeni, csak ő nem vette be, azért nem SWITCH-elte le. És nem akarom, hogy aztán kidobjon téged, ha már nem kellesz neki. Te jobbat érdemelsz egy olyannál, aki lehet már többször is megcsalt téged.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1052
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Szophie on Vas. Jún. 15, 2014 1:09 pm

Vezér nem rakoncátlankodott, sőt, boldog vicsorral arcán követett engem. Azt hiszem, örült annak, hogy ő győzhette le a bosst. Én is nagyon hasznosnak éreztem magam ez miatt, végre, most először. Habár most ezzel az érzéssel kevéssé tudtam foglalkozni, sokkal inkább lekötött, hogy meghallgassam Enheriel-chant.
- Szia. - köszöntem én is, miközben komoran biccentettem egyet. Habár ezt a köszöngetés dolgot perpill nem igazán értettem. Viszont most már legalább eszembe jutott, honnan is ismerem őt. A szöszi, aki velünk volt azon az eventen..
Kérdésére csak biccentettem, majd egy kicsit helyezkedtem, hogy kényelmesebben üljek. Csendesen hallgattam mondandóját, majd hümmögtem egyet. Na hát ez most így.. furcsa. Ilyen beszélgetésre sem számítottam soha az életben, az biztos. Emlékszem még rá.. a naivitására, meg minden egyébre.. De pont ezért hiszem azt, hogy amit mond, az igaz lehet. Nem körmönfontnak ismertem meg, még csak olyannak sem, aki hazudna akárkinek is. Kimond dolgokat meggondolatlanul, ez tény.
Hümmögve döntöttem fejem a hideg kőnek, és néztem fel a szürke hídra, mely fölöttünk ívelt át.
- Miért.. veled mit tett? - kérdeztem vissza csendesen. Ez volt az egyetlen, amit mondtam. Arcomról sem lehetett semmit leolvasni, egyszerű gondolkodáson kívül.
Vezér már más eset volt. Egy darabig csendesen ücsörgött mellettem, nyelvét lógatva, ám hamarosan megunta a dolgot, és inkább elment Villámlást boldogítani. Aztán most mégis visszaült, és arcára torz értetlenség ült ki.
- Már így is túl sokat voltatok együtt, nem? - kérdezte nagy hirtelen, és most rajtam volt a sor, hogy értetlenül pislogjak rá.
- A tavasz elmúlt. - mondta aztán csendesen, újra megvonva a vállát. - Habár fogalmam sincs, nálatok ez hogy működik.. De a pet világban.. - Erre azért még nekem is el kellett mosolyodnom. Még egy ilyen helyzetben is.
- Amúgy is te szoktad mondogatni mindig, hogy..
- Jó, szerintem ennyi elég volt belőled! - mondtam kényszeredett mosollyal arcomon, miközben befogtam a száját. - Inkább menj máshová, mást csinálni. Ebbe most ne szólj bele. - súgtam neki gyilkos hangnemben.
- Elnézést a petért. - mondtam Enherielnek továbbra is gyilkosan nézve petemre. Jól összekuszált most mindent.>.< Persze majd azért nem ártana neki elmagyaráznom ezek után, hogy mi nem úgy működünk, mint a nyulak.O.o Inkább, mint a papagájok.. Vagy nem is tudom. De.. talán ő azért akar a legerősebb hím farkas lenni, hogy az övé legyen a legszebb nőstény? Kíváncsi vagyok, ki számra a kiválasztott.. Talán Brumi? *w* Azt hiszem, a gondolataim megint elkanyarodtak az eredeti témától.>.>
Kérdőn fordultam újra Enherielhez, és még mindig az előbb feltett kérdésemre vártam most a választ.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Enheriel on Szomb. Jún. 28, 2014 12:04 pm

- Miért... veled mit tett? - kérdezte Szophie. Persze nem tehettem azt, hogy nem válaszolok neki:
- Amit veled az Iszapbirkózáson: Magához édesgetett a szavaival és tetteivel, és fogadni is mernék, hogy már akkor jártatok. De amikor Snowcat, a jelenlegi kedvesem udvarolt nekem, tudod, mit csinált? Ahelyett, hogy harcolt volna értem inkább más lányokhoz ment „vigaszt keresni”. Úgy tudom, volt azon a Vakrandis eseményen is. Ahol egy 12 éves lány is ott volt állítólag! Nem tudom, össze futott-e vele, ha mégis, akkor mit csináltak, de képzelem, hogy hogy reagált rá, pláne, ha csinos is volt az. - feleltem neki fintorral az arcomon. Igazából nem ellene akarom uszítani Szophie-t, csak azt, hogy keressen a lány másik fiút, valaki olyant, aki jobb, mint az, aki csak pótléknak néz olyant, aki nem érdemli meg ezt. Vezér ekkor jött Villámlás boldogításából, amit a griff békésen tűrt, mert rövid volt, aminek nem örülhetett Szophie, mert elzavarta.
- Semmi gond, az én petemmel is szokott lenni probléma. - feleltem neki mosolyogva. Közben a petem az őrködés közben észrevette, hogy Vezért elzavarta a gazdája.
- Na mi az? Nem igénylik a társaságod? - hallottam, ahogy kérdezi tőle. De igazából nem a petekkel törődtem, hanem tovább beszéltem Szophie-val.
- Veled mit tett Tachi, ha szabad tudnom? - most én kérdeztem meg ezt tőle. Mert érdekelne az ő verziója is, hisz fogadnék mernék, hogy Tachi nála is ugyan azt a módszert használta, hogy magáénak tudhassa a lányt. Eddig semmi olyan nem történt eddig szerencsére, így tervezem, hogy visszahívom Villámlást.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1052
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Szophie on Szomb. Jún. 28, 2014 8:39 pm

Az iszapbirkózáson egyáltalán nem csábított magához, sőt.>.< Egyébként akkor nem ugyanezt tette ugyanakkor Enhivel is? Mert én úgy emlékszem, hogy de. Persze utána utánam jött a fiú, de elképzelhető, hogy Enherielt is felkereste később. Hogy akkor már jártunk-e? Lehet, de egyáltalán nem biztos. A következő pillanatban viszont felkaptam a fejem.
- Snowcat? Ő a te kedvesed? - mosolyodtam el. - Nagyon aranyos srác.Smile - és nem utolsó sorban imádni való volt, amikor a kedveséről beszélt. Aki - mint most kiderült - Enheriel-chan.
- Beszélgettem vele egyszer, és jó fej, meg minden.. Habár néha nem értettem, mit is akar mondani... - trófeákról... O.O Várjunk csak.>.< Mesélt valamit perverz alakról, aki az ő kedvesét bántotta.. Meg.. akkor nem Zu az, aki trófeát gyűjt? Hümm.. Trófea vagyok? :O De Snow azt mondta, hogy..hogy.. az nem az én hibám. De..de.. most mi?
Harcolni ki? Mi? Jahh, hogy még mindig az a téma. Szóval Enhi nem adta be a derekát, és ezért Tachi nem próbálkozott többet nála. Lassan összeáll a kép, amelyet a szöszke próbál nekem elmagyarázni.
Hehehh.. Mintha én nem lettem volna azon a bizonyos vakrandin. Persze csak játszottam, semmi komoly. Lehet, hogy Kedvesem is csak játszik.. avagy nem. Összezavarodok.
Nahh de hogy 12 évesekkel? xD Azért mindent elhiszek, de azt nem, hogy Makoto pedofil lenne.O.o Csinos 12 éves... Nincs az a 12 éves, aki úgy nézzen ki, mint egy érett nő. És így nem lehet csinos, csak maximum aranyos. Egyébként Vezér is ott volt azon az eseményen, mint lány, úgyhogy minket is köröztethetnének, zoofiliáért.. meleg zoofiliáért.
Ezek után már alig tudtam figyelni a petek összetűzésére, nem igazán érdekelt, és úgy tűnt, hogy meg is nyugszanak lassan. Egyik megy balra, a másik jobbra. Ezek után nem foglalkoztam ezzel, csak szabad utat engedtem a gondolataimnak, ami nem túl jó.
Vegyük szép sorban az egészet... vagy inkább hagyjuk őket.>.<
Szóval, vannak a trófea gyűjtők.
Én egy trófea vagyok.
(Ki fognak rakni egy falra, bekeretezve a fejem.)
És azért lettem trófea, mert jó a seggem, meg nagy a mellem.
Nahh, már itt megdőlt ez a trófea dolog._. Hisz nekem aztán semmi ilyenem nincs. Ha valaki azt keresi, akkor menjen csak Ai-chanhoz, de ne hozzám.
De ha valaki csak "azért" tart, akkor mi oka lenne r, hogy igazat mondjon nekem? Méghozzá ennyire nagyon sok igazat?
Hazudott volna?
Sosem bíztam benne, mindig is gyűlöltem...
Mi oka lett volna kitalálni olyasmiket? Még ő sem lenne képes rá, hogy olyan profi szinten megjátssza a remegését.
És az utolsó dolog... akkor miért várt velem annyi ideig? Lett volna alkalma Friebenben is ágyba hurcolni, de ő volt az, aki egy aprócska kérdéssel visszaparancsolt a valóságba.
Nem lett volna egyszerűbb neki rögtön engem is otthagyni, amikor látta, hogy nem ér el semmit egy nap után, egy hét után, egy hónap után... Semmit, a csókon kívül.^^
Így nem lehetek egy olyan.. trófea, nem? Én elhiszem, hogy szeret. Persze hiszek Enherielnek is. Csak azt nem tudom még, hogy mennyire fektessek súlyt az egészre. Miért kereste volna más lány társaságát Tachi mellettem? Valamit elrontottam? Ennyire rossz társ vagyok? ._.
Összezavarodtam. Ez a nagy igazság.
A következő kérdésnél viszont valószínűleg kiköptem volna a vizet a számból, ha lett volna benne.
- A lehető legcsúnyábban bánt velem. - csóváltam meg a fejem, de akaratlanul is lappangott egy kis nevetés e mögött a mondat mögött. Majdnem fel is kuncogtam, de végül visszafogtam ezt az ingert. - Hazudott, csalt, lopott. Mindig is gyűlöltem, és sosem bíztam benne. Ohh... és elérte, hogy mindemellett szerelmes legyek belé. - mosolyodtam el végül. Nem is a lánynak szólt ez a mosoly, inkább annak, hogy sikerült ilyen könnyen kimondanom ezt az utolsó mondatot. Habár a hangom egy kicsit talán megremegett most is, de nem észrevehetően. - Most pedig elérte azt, hogy összezavarodjak. Azt hiszem, még kotlok egy kicsit a gondolataimon, aztán rákérdezek nála a dolgokra... Én hiszek neked. Ő azt mondta, nekem nem hazudik. Most majd meglátjuk.Smile

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Enheriel on Szomb. Júl. 05, 2014 3:27 pm

- A lehető legcsúnyábban bánt velem. Hazudott, csalt, lopott. Mindig is gyűlöltem, és sosem bíztam benne. Ohh... és elérte, hogy mindemellett szerelmes legyek belé. - kuncogott fel az utolsó mondatán. Majd említette, hogy neki soha nem hazudna.
- Dehogynem. A bosson is azt mondta, hogy csak azért ordítottam rá, mert „nem bírom elviselni, hogy nem az enyém”. Az is csak hazugság volt, ugyanis nem bírja elviselni az igazat, s meg akarja tartani a pótlékját, azaz téged. A szemébe csak egy hülye liba vagy, aki úgy sem venné észre, ha megcsalják egy nap 3-szor is. Figyeld meg, hogy ha megkérdeznéd tőle, azt felelné, hogy csak szét akarlak választani titeket, mert nem az övé vagyok. - tudtam, hogy az a szemét ezt fogja mondani neki.
- De köszönöm, hogy hiszel nekem. - legalább hisz nekem, és nem ugrott nekem egyből, hogy hazudok. Csak az lesz a végső kérdés, hogy a végén kinek fog végképp hinni? Nekem, vagy annak. Hiszen ki tudja, nem-e most is valami cafkával enyeleg, amíg a barátnője itt beszélget velem. Nem értem, Szophie miért nem hagyta ott, s miért nem olyant fiút keresett elsőre, aki nem arra megy ki, hogy a legtöbb lányt lefektesse, míg a barátnője ki tudja, hol van. Remélem Szophie nem fog gyűlölni engemet a végén, csak mert jót akarok vele, s figyelmeztettem a fiújáról. Vezért miért nem vette észre amúgy, hogy Tachi nem olyan hűséges? Hogy legalább éreznie kellett volna elvileg a többi lány szagát rajta vagy valami. Igaz, ő csak program, tán nem is érzi a szagokat.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1052
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Szophie on Pént. Júl. 11, 2014 5:55 pm

Bólintottam. Habár most Enheriel tökéletesen, és mélyen a földbe passzírozott. Ha eddig volt bennem valami tartás, esetleg némi büszkeség, na most egy az egyben kiverte belőlem azt a maradékot is. Az igaz, hogy ő most Makoto szemével látva mondja ki a dolgokat, mármint a saját szemszögén keresztül. Na de azért fogalmazhatott volna kicsit... kegyesebben is._.
- De miért mondana ilyet, ha tudja, hogy neked nem kell? - tettem fel az egyszerű kérdést, habár lehet, hogy csak éppen "hülye liba" voltam ahhoz, hogy felfogjak egy tökéletesen egyszerű tényt. Q__Q
Újra csak bólintottam egyet Enheriel felé. - Én köszönöm, hogy ilyen nyersen a szemembe mondod, amit gondolsz.__. - motyogtam letörten. Tényleg volt benne valami elragadóan kedves. De most valahogy ezt nem tudtam igazán értékelni. Hehehh.. Mert perpillanat mi az, amit tudtam értékelni?? És mégis mi az, hogy pótlék? Olyat nem a közemberek fizetnek, ha pótjegy köteles vonaton utaznak? Vagy hasonlók..? Miért vagyok én pótjegy? .__. Nem értem! De..de..de..
Nem bírtam tovább. Sírnom kellett. Enheriel-san megsiratott. Pedig ilyen furcsa okokból réges rég óta nem bőgtem el magam, hiszen úgy éreztem, nem is számít, hogy az emberek mit gondolnak rólam, hogy buta liba vagyok-e a szemükben, vagy hasonló. Most viszont mégis. Gyorsan ruhám ujjával törölgetni kezdtem a szememet, hogy ne látszódjanak a könnyeim. Nem engedhettem meg, hogy végigfolyjon az arcomon. Az megalázó lenne. Így is elég ciki volt, hogy elkezdtem hüppögni.
- Nem is vagyok olyan buta, mint amilyennek látszom.. - suttogtam. És liba sem vagyok. Persze a tény, hogy még azt sem tudom egyedül boldoggá tenni, akit szeretek, elég hervasztó volt. És volt ok arra, hogy pótléknak nevezzenek, akármi is az._.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Enheriel on Szomb. Júl. 26, 2014 11:01 am

- De miért mondana ilyet, ha tudja, hogy neked nem kell?
- Mert nekem is hazudott. Csupa szépet mondott nekem, de az első találka után nem láttam a színét, csak mióta boss harcokra já... - hirtelen észrevettem, hogy Szophie sírt, miután megköszönte a nyers fogalmazásomat. Jaj ne, a lelkébe tapostam! Nem akartam én ezt!
- Jaj ne haragudj, nem akartalak megbántani! - mondtam neki kétségbe esve. - Nem akartam durván elmondani neked, csak az a kétszínű annyira felbosszantott... sajnálom. - hatalmas bűntudat támadt bennem, mert én csak segíteni akartam neki azzal, hogy megmondom neki, hogy vigyázzon Tachi-val, erre megsirattam. Villámlás látta ezt, s cselekedett: odament Szophie-hoz, s vigasztalóan megsimogatta a szárnyaival Szophie hátát.
- Nem akart Enhi bántani, csak... - itt rám nézett. Azonnal tudtam, mit akar mondani. Bíztam Szophie-ba, így bólintottam neki, hogy nyugodtan elmondhatja. - Csak a szülei szeretetteljes nevelés, odaadó gondozás helyett addig verték, s kínozták, amíg el nem ájult, vagy súlyosan meg nem sérült, miközben minden ocsmányságot rákiabáltak... - nyeltem egyet, amikor vissza jött bennem az az emlék, amikor kimondtam „anyámnak”, hogy mama. Általában az anyukák olyankor nagyon boldogok, ha a gyerekük kimondja az első szavát, ami általában a mama az. De az enyém erre rám üvöltött, hogy fogjam be a mocskos pofámat, s egy fakanállal izomból szájon vágott. Azonnal kitört 4-5 tejfogam, illetve az arccsontom is eltört. Csoda, hogy életbe maradtam, s hogy nem deformálódott el az arcom. A többit „apámtól” kaptam, méghozzá ostor formájában. Majdnem az irhát is leostorozta rólam, mire abbahagyta. Most, hogy megsirattam Szophie-t, megrémültem attól, hogy örökölhettem valamennyit „szüleim” gonoszságából.


A hozzászólást Enheriel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 29, 2014 7:01 pm-kor.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1052
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Szophie on Vas. Aug. 10, 2014 7:39 pm

Megvakargattam a fejemet. Ezt a mellékcselekvést számtalanszor alkalmaztam, ha valamit nem értettem. És most aztán igazán nem láttam meg az összefüggéseket. Lehet, hogy csak azért, mert egészen egyszerűen nem értek az ilyesmihez. Valószínű. Hiszen alapvetően kimaradt az életemből az a szakasz, amikor a lányok és a fiúk érdeklődni kezdenek egymás iránt, és minden lány szerelmes filmeket néz, és elemezgetik a barátnőikkel a dolgokat, meg furcsa újságokat olvasnak, meg közösen összesúgnak a fiúk háta mögött, meg... Szóval ezek a fura dolgok nálam kimaradtak, és azóta sem látom értelmüket. És talán ebből a hiányosságomból adódhat az is, hogy most egyáltalán nem értek semmit. Még azt sem tudom eldönteni, mit tegyek. De tényleg.. Csak annyit tudok a kapcsolatokról, amennyit a szüleimtől láttam annak idején, és amennyit a biológia órán megtanítottak nekem. De ármánykodás, megcsalás, átverés, hazugság? Most ez mi? O.o És hogy jön ez ide? Fura.. Azt hiszem, a szappanoperákhoz lehet hasonlatos a mostani helyzet, és ha jól tudom, azok is a valóságra épülnek valamilyen szinten. Csak az a gond, hogy a szappanoperákról is csak felszínes információkkal rendelkezek. Egyáltalán mindenről sekélyes a tudásom, ami a kapcsolatok ilyen szintjéhez köthető. Elcseszett egy ember vagyok, de ez van.
Nem tudom. Fogalmam sem volt róla, mit is kellene tennem. Csak annyi volt biztos, hogy nem értettem, és nem találtam okot. Azt sem tudtam, mit kellene éreznem. Dühöt? Csalódottságot? Nem, bennem csak önvád kavargott. És aztán kezdtem ebben egyre mélyebbre süllyedni, mire azt is megkaptam, hogy hülye liba vagyok. És van benne valami.. Hiszen tényleg tudatlan vagyok, ha a hétköznapi viselkedésről, érzelmekről van szó. És bár nem nagyon tudom behatárolni ezt a pótlék kifejezést, azon is érezni lehetett, mennyire lekicsinylő. Igazság szerint egyszerre sok minden letört. Odakint sosem értek ehhez hasonló érzések. Odakint volt hatalmam, és megbecsültek, tiszteltek. Más így is kevésnek, egy szerencsétlennek éreztem magam, amióta csak a játékba kerültem, mostanában viszont ez az érzés egyre csak fokozódik.
Megráztam a fejem. - Nem, nincs semmi baj. - motyogtam, még mindig egy picit szipogva. Az igazság fáj csupán, semmi több. De senkit nem vetek meg azért, mert az igazat kimondja. Ahhoz kell erő. Egyszerűen csak mostanában kezdek rádöbbenni, mennyire keveset érek a vagyonom nélkül.
Kikerekedett szemmel néztem rá a petre, amint kimondta a szavakat. Ami azt illeti, én a magam kis boldog családjával el sem tudtam képzelni azt, amiről most szó volt. Én vissza akartam kapni a szüleimet. Ő pedig minden bizonnyal soha többé nem akarja látni őket. Teljes ellentéte volt ez annak, amiben én felnőttem, ami számomra az alapokat megteremtette. Mégis elérzékenyülve csusszantam közelebb a lányhoz, és öleltem magamhoz.
- Igazán sajnálom. - suttogtam a szavakat. Neki talán az a kevés boldogság sem adatott meg, ami nekem tíz éven keresztül kijárt. Amit most annyira, de annyira siratok még mindig. Hirtelen úgy éreztem, szeretném megadni neki azt, amit a szüleitől kellett volna megkapnia, de nem történt meg. Azt a szeretetet akartam az ölelésembe sűríteni, aminek neki is ki kellett volna járnia. Mást, többet nem tehettem.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Enheriel on Csüt. Okt. 09, 2014 5:26 pm

//bocsi az életemről szóló részekért, valahogy ki kellett töltenem a 250 szót X)//

- Nem, nincs semmi baj. - motyogta még szipogva a lány Villámlás előtt. Engem akkor is gyötört a bűntudat, hiszen a lelkébe gázoltam. De miután Villámlás elmondta, mi a helyzet velem, sajnálkozóan átölelt, majd az alábbiakat suttogta:
- Igazán sajnálom. - suttogta nekem. Meglepett ez a reakció, mert még soha senki nem sajnált engemet őszintén Snowcat-en s Villámláson kívül. A régi iskolába, ahová azok küldtek, amikor megtudták, hogy mit csinálnak velem otthon, nem hogy segítettek volna rajtam, hanem ugyanúgy bántak velem. A tanárok is vertek s fenyegettek, hogy ha ki merem nyitni a számat róluk, akkor hagyni fogják, hogy a diákoknak nevezett szörnyek addig verjenek, kínozzanak, amíg meg nem halok. Az igazgató is ellenem volt csak azért, hogy nehogy megtudja bárki is, hogy a diákok közönséges bűnözők itt. De amikor volt a tárgyalás, idegenek is előjöttek, akik látták, hogy az iskolában is hogy bánnak velem, s igenis kiálltak értem. Azt az iskolát azóta bezárták, s a diákok fele intézetbe került, vagy azért, mert már régóta körözték őket valami miatt, vagy mert a szülők (akikről kiderült, hogy kedves, tisztességes polgárok) ezek után látni se akarták azt, aki a gyereküknek hívta magát. A tanárok is az igazgatóval együtt börtönbe kerültek. Bár Japánban kedves emberekkel voltam körülvéve, akik TÉNYLEG embernek tekintettek, de ebben a játékban egyeseknek lehetőség arra a enyéméhez hasonló előélet, hogy a személy elméjét szépen lassan darabokba őröljék. Nos, igen. Sokukban csak ebben a játékban derül ki, milyen valójában.

- Köszönöm... - hebegtem neki szomorúan. - Te vagy a második ember, akinek őszinte a sajnálata az embertársa iránt. - kicsit elpityeregtem magamat ezen, hisz ritka már az őszinteség ebben a világban.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)

Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1052
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Szophie on Vas. Dec. 28, 2014 6:09 pm

- Ohh.. - öleltem át jobban, és húztam magamhoz mondatait hallva. Ott voltunk, két lány, akikkel nem volt kedves az élet. De kivel az? Mondjuk igazán furcsa, hogy velem együtt csak két emberrel találkozott, aki őszintén sajnálta. Főleg, hogy én nem is számítok igazán. Én csak.. egyszerűen csak.. Nem is tudom, miért váltott ki olyan reakciókat belőlem az egész, amilyet. Habár persze, nekem is van lelkem, és a család kérdése mindig fájón érint. Főleg, mert én nagyon szerettem a szüleimet, és erősen kötődtem hozzájuk. Így hát ténylegesen megérintett, ha valakinek nem adatott meg még ennyi sem. Életem első tíz éve.. Maga volt a tökéletesség, a Paradicsom.
Öleltem szorosan, nem is tudva, mit mondhatnék neki. Az egész eseménysorozat kusza gondolatokká, képekké halmozódott a fejemben, képekké, mondatokká, hangokká bonyolódva, csapongva. Hol a boss jelent meg, hol ez a szőke hajjal körülölelt finom arc, hol egy egészen más hely.. Kavarogtak a gondolataim, és érzéseim. Fogalmam sem volt, mit is kéne tennem.
Beszélni. Ez volt az egyetlen, amit sikerült végül eldöntenem. Beszélnem kell vele. De hogy mikor lesz ilyesmire bátorságom, az már kérdéses volt..
Eltoltam magamtól a lányt, és megnyugtatóan a szemébe néztem. Támogattam őt, holott voltaképp engem kellett volna támogatni azokban a percekben.
Nem akartam, hogy akármi is megváltozzon. A jelenlegi helyzet jó volt, sőt, tökéletes. Mármint.. gondolom csak nekem. De akkor is.. Ez a boldogság, amit mellette érzek.. Nem akarom csak úgy elveszíteni. Habár lehet, már késő. Már az első félrelépésnél késő volt ahhoz, hogy minden olyan jó legyen, ahogy én hiszem. De.. Ebben a varázsban.. Csak egy kicsit még.. Annyira jó lenne maradni.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Szer. Jún. 10, 2015 6:34 pm

Ryuu-nii

Késő este. Sötétség. Köd. A falakra aggatott lámpások fénye megtörik, de néhány méteren több fényt adtak, amíg elhaladtam alattuk. A cipőm alatt kopogott a kövezet. Kipp-kopp. Kipp-kopp. Kipp-kopp. Kipp-kopp. Ütemes zaja egy idő után idegesítővé vált volna, ha nem csobogna mellettem a víz utánzata. A keskeny sávot jártam a csatorna mellett, és ennek a két zajnak a keveredését hallgattam. Jobbra a három méter magas fal, melyet néha megszakított egy-egy lépcső, ahol le lehet ide jutni, balra pedig a víz, mely természetesen teljesen tiszta volt. Hogy is lett volna szennyvíz egy olyan világban, ahol a kosz nem is létezik gyakorlatilag =) Értelmetlen tereptárgy volt, de ha ez boldoggá tette azt, aki tervezte ezt a helyszínt...
Megérkeztem a harmadik hídhoz, és ahogy az előző kettőnél, most is körbenéztem, mielőtt beléptem volna az árnyékába. Nem láttam senkit. Ez nem jelentette ugyan azt, hogy nincs is senki a környéken, de amíg én nem látom, addig ő sem láthat engem. Végül beléptem a híd alá, azonban most nem mentem át alatta, hanem pontosan négy lépés után megálltam, és az egyik kezem elhelyeztem a falon. Az ujjaim között egy apró, lapos tárgy lapult, mely pontosan illeszkedett a fal mintájára. A mintha felizzott, és egy pontosan két méter magas, egy méter széles alakzatot rajzolt ki néhány másodpercre, majd miután kialudt, apró nyílás keletkezett, és egy rejtett ajtó tárult ki. Még egyszer körbenéztem, aztán habozás nélkül beléptem rajta abban a hitben, hogy vissza fog záródni, ahogy mindig is szokott. Most azonban az a rés, ami az elején keletkezett, a záródás után is ottmaradt...

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Szer. Jún. 10, 2015 10:18 pm

// hmmmm, máshogy terveztem, de látom előkészültél *.* //

Nem mondom el hol voltam eddig. Meglepetés lesz. Mindenesetre legyen elég annyi, hogy nemrég Taftba költöztem. Mert szép hely. Jó a levegő, és tele van érdekes emberekkel. Jah igen, nemrégiben épp szintlépés meg pontelosztás volt, sőt! Jártam Vigorkáéknál és felszerelkeztem. Arra gondoltam, beállítok 3 arannyal, aztán megesett a szívem azon a kis árván, akit kihasznál a céh. Akkora szívem van, hogy mindjárt ketté hasad tőle az ég. \o/ Nos, kaptak 23 aranyat. Aztán gyorsba kihasználtam, hogy a harcművészek ingyen változtathatnak a cuccaikon kinézetet. Az a sisak de egy otromba dolog volt, meg messziről észre vevős, és ezzel járjak a homályban, mint frissen szerzett második szintű lopakodás tulajdonosa? Nonszensz! Persze a ma este kivétel, ma nem volt páncél meg ilyenek. Sima ruhában feszítettem.
Mondtam már, hogy imádom ezt a kasztot? Nem?! Hát most mondtam.
Újabban kedvem szottyant az éjszakában sétálgatni teljesen egyedül, bekapcsolt lopakodással. Hm hmmm, de eddig még semmi érdekest nem vettem észre. A mai nap, a mai nap! Tegnap például egy nálam is fiatalabb csajszi környékezett meg egy njkt. Gondoljátok mennyire ledöbbentem. Hát még akkor, amikor az njk belement! Igazán, hogy is mondjam, én nem vagyok ellene semmi jónak... nos, végül is az AI is egy értelem. Biztos élvezték....
Aztán léptek zaját hallottam a csatorna felől. Nem volt túl sietős a dolga az illetőnek és a léptei puhaságából úgy véltem, hogy vagy nagyon fiatal, vagy lány. Aztán felbukkant Kuro chan. Hohoóó, neki tartozom még valamivel! Nem felejtettem el ám, hogy olyan csúnyán otthagyott egy kifizetett szobában! Razz
Le is lopództam rábízva magam a kettes szintű jártasságra, és kilesve a sarkon, egy ajtó tárult elém, de Kuro chan sehol.
Hehe, ez még érdekes lesz.
- Mutasd mid van kislány... - Még szép, hogy egyből utána megyek. Ezt kihagyni vétek lenne!

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Szer. Jún. 10, 2015 11:26 pm

Az ajtó mögött a szokásos, érdektelen látvány tárult elém. A kinti ócska lámpások helyett díszes aranyszínű gyertyatartókba helyezett Tartós Gyertya Kristályok világították meg a folyosót. A padló unalmas, szürke térkövek helyett unalmas, vajszínű és halványkék járólapokból állt, a mennyezet pedig boltívesen hajlott meg felettem pontosan 450 centiméter magasan. Hajam mögé igazítottam egy tincset, miközben lesétáltam az első ötven métert, a másik kezemben az apró bábuval játszadoztam, ami nyitotta az ajtót. Amikor elfordultam a sarkon balra, akkor csapott belém az ismerős érzés, miszerint nem vagyok egyedül. Lehet hívni hetedik érzéknek, vagy akár női megérzésnek is, de megálltam, és a falhoz simultam. Vártam. Lépések hangját, a falon megjelenő árnyékot, akármit, ami alaki máshoz tartozik. Azonban az nem jött. Elfintorodtam, aztán indulatos mozdulattal fordultam újra az úti célom irányába. Ezen a folyosón már volt egy-két faajtó is, ám én egy nagyobb, kétszárnyas ajtón léptem át egy nagyobb helyiségbe. Vetettem egy gyanakvó pillantást a berendezésre: nagy asztal, körülötte jelenleg egy tucat szék, a falakon nonfiguratív festmények, amikbe én gyilkosságokat láttam bele, de az a bumburnyák Victor-san sosem fogta fel az igazi szépségüket és teljesen értelmetlen dolgokat látott beléjük. A hátam mögé is vetettem egy pillantást, nem tudtam lerázni az érzést, hogy valami, vagy valaki van még itt. Itachi járatná velem a bolondját? Vagy Ghost-san?
egálltam a következő ajtó előtt és rátettem a kezem a kilincsre. Megráztam a fejem, aztán átléptem az újabb küszöböt, és végigmentem a következő folyosón is. Még több ajtó, a végén egy díszes kapuval, én azonban lefordultam jobbra a harmadiknál pontosan tizenhét lépés után, és beléptem azén kis szentélyembe =)

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Pént. Jún. 12, 2015 5:19 pm

Azt mondom, hogy érdekes volt, izgatottan követtem, de egyben elég unalmas is. Szerettem volna utolérni és meglepni hátulról. Látni akartam, hogy mit szól ehhez, de nem volt meg a megfelelő helyzet. Csak látná, hogy utána osontam és ennyi. Nem jó. Ettől sokkal több kell, ütősebb, meg aztán... másfelől tudni akartam egyszerre azt is, hogy mi ez a hely. Hogy jutott ide, és hogyan talált rá. Ha csak saját használatra van, igazán kis aranyos dolog, de ha ez egy szervezet helye, akkor nos... akkor éppen kémkedek. Nah nem mintha amúgy nem azt csinálnám, meg nem először. Nem zavart a lehetősége, csak tudatosítanom kellett magamban, ha esetleg lebuknék egy hármas szintű észlelés mellett. Kuro channak úgy látszik ilyesmi nem volt a birtokában, vagy nem kapcsolta be. A passzív jártasságokat érdemes amúgy bekapcsolva tartani, és én ezt a lányt nem tartanám meggondolatlannak. Höhö, persze mondom ezt én úgy, hogy nem is szándékoztam még csak gondolatban sem venni észlelést. Nem hiszem, hogy meghalnék, ha valaki leütné az életemet, meg amúgy se azért vagyok itt, hogy minden másodpercben az életemet tegyem kockára. Ó, nem, én szórakozni jövök. Minden menyiségben.
Közbe szinte azzal együtt, hogy átléptem a mágikus küszöböt elővettem a térképet és ha nem volt elérhető a mini map, akkor magam rajzoltam le az utat, amin áthaladtunk mi ketten Kuro channal. :3
Volt már úgy, hogy nekem kellett lerajzolnom, és közben meg memorizáltam, jelölgettem. Itt egy ajtó, ott egy bemélyedés, szép színes a fal, gyertya kristályok mindenütt. Höhö...
Nah merre merre kislány!? Megállt, hátra nézett, én meg visszasurrantam a menedékbe. Elvileg nem érezhette meg, hogy követik, vagy ez ilyen női megérzés? Sokat mondogatják, de csak most éreztem magamon először valójában is. Aztán tétovázik kicsit, majd lenyomja a kilincset. Hmmm, na lessünk be.
Nem, nem úgy, minta besurranó tolvaj, hanem megálltam teljes testemmel az ajtó előtt. Ha úgy tartaná kedve, hogy becsukja, akkor lehetőség szerint beljebb vánszorgok. Persze amíg nem talál rám, én fel nem fedem magam. Még nem jött el az ideje. Körbe néztem.... miféle szoba is lehet ez. Persze közben megszólalt valahol hátul a vészcsengő.... talán épp most estem a csapdájába. Hmmm, mosolyognom kell. : )

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Vas. Jún. 14, 2015 10:25 pm

Egy. Kettő. Három. Lépés-lépést követett, aztán megálltam. Megtorpantam és lehajtottam a fejem. Boldog voltam, hogy visszatérhettem ide. Ez volt az én kis játszóterem. Csak itt homokozó, csúszda és mászóka helyett kezdetleges kínzóeszközök voltak. Olyanok, amiket ebben a primitív világban is össze lehetett rakni. A kedvenc emlékem... Alex-sanról is itt született. Kuncogni kezdtem. Olyan rég nem hallottam már fájdalomtól szenvedő embert... igazi felüdülés volt... de azóta... megint csak szürke, és unalmas hétköznapjaim vannak. Túl régen volt. Nii-sama se szeretett már. Egy nap majd ő fog feküdni az ágyamon. Meztelenül. A fájdalomtól üvöltve, amiért... elárult. És miután elájult a szenvedéstől... a kíntól... majd megbocsátok neki. És ismét boldog család leszünk =)
- Mi lenne, ha bejönnél? Még nyitva is hagytam neked az ajtót ^^ - szólaltam meg derűsen, majd hátrapillantottam a vállam felett. Félrebillentett fej. Tág pupillák. Eszelős vigyor - Köszöntelek a birodalmamban! Ez lesz az utolsó dolog, amit életedben látsz - üdvözöltem az utánam belopakodó alakot, majd előhúztam a késemet,és megnyaltam a pengéjét. Innen élve nem juthat ki idegen. Nem tudom, hogy juthatott be, de Victor-san megorrolna rám, ha futni hagynék egy besurranót ^^
A nyelvem viszont nem siklott végig a hideg fémen. Megakadtam a mozdulatban, mert olyat láttam, amire nem számítottam. Sűrűn pislogtam, majd megfordultam, hogy szembenézhessek az alakkal. A vörös szemekkel. A fiatal vonásokkal.
- Nii...sama...iya. Ryuu...ni... - pillantottam döbbenten rá, ugyanakkor az arcomra kiült a mosoly is. Egy torz mosoly, fájdalommal teli. A fejembe belehasított a fájdalom.
-YAMETE! - sikoltottam fel, és a fejemet fogva összegörnyedtem, leguggoltam, becsuktam a szemet. A tőröm a padlón csattant. Nem akartam... megölni... de meg... kell tennem... meg kell?

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Kedd. Jún. 16, 2015 6:57 pm

Igyekeztem bent lenni, amennyire csak lehetett, így a kérdés váratlanul ért és egyben a küszöb innenső részén. Már nyitottam volna számat egy derűs megnyilvánulás felé, de ekkor jött a folytatás. Ijesztő volt, meg kell hagyni, Kuro chanból ezt teljes mértékben kinéztem. Már az első találkozásunk óta tudtam, hogy van egy ilyen oldala, és ami azt illeti, akkor sem takargatta egy cseppet sem. Ez a csaj nem ép, és én pont ezért érdeklődön iránta.
Lebiggyesztett ajkakkal, hangomban megjátszott sajnálkozással szólaltam meg. Nem vettem komolyan a szavait. - Azt igazán sajnálnám. - Csak így. Ennyi. Semmi megszólítás, vagy jelző, s noha gondolhattam volna rá, valahogy nem jött a számra Kuro channal szemben semmi ... jellemző. Ő valójában egyáltalán nem volt olyan alkat, akit egyetlen szóval leírhattam volna, így elmaradt a szokásos becenév, utalgatás egy jellegzetes vonására, vagy bármi ehhez hasonló. Mindent a maga csupasz valójában tártam elé. Sajnálnám, ha itt érne véget. Majd, mielött teljes valómmal felé fordulva mosolyogtam volna rá, előbb eltűntettem a menümet. Félig hangosan, magamnak címezve mormoltam el, az "Hát szóval így működik" mondatot, de nem kapcsoltam ki a jártasságot. Tehát, ha egyenesen rám néznek, nem ment meg semmi attól, hogy le ne lepleződjek. Ez nem túl nagy felfedezés, viszont az igen, hogy ha feltételezzük Kuro chanról, hogy nincs észlelése, akkor két szint különbségével szinte teljesen mögé lopózhatok anélkül, hogy észre vegyen. Bár az idő és térbeli limit még nem tiszta igazán. Erről bezzeg nem szól a Guide Booku, csak pár sort arról, hogy milyen is, de részletekbe nem bocsátkozik. Mindegy, már az is egy kis kaland, hogy meddig mehet el az ember.
- Iya bizony. Egyszer majd bemutathatnál ennek a te Nii samádnak, akivel összekeversz. - Ignorláva látható aggodalmát előrébb léptem, jobban szemügyre venni a kis kínzó kamrát. Ez a lány egyre érdekesebb és persze kétszer olyan őrült és veszélyes mint eddig. Tulajdonképpen mit is akarok ettől a csajtól? Azt hiszem az lehet mögötte, hogy várok tőle valamit. Ha mellette maradok, talán megkapom a szükséges adrenalintöbbletemet. Talán. Érdekes ember, én pedig fel akarom tárni mi is bújik meg mögötte. Mert izgalmat rejt!
Felé fordultam, a sikoltás nem volt betervezve, mitől tarthat?
Tudtam én, hogy ez egy szervezet lesz, de milyen és ki lehet ő ebben? Az az érzésem meg fogom tudni.... azt nem feltételezném, hogy Kuro chan magával viaskodik a megölésem fölött... vagy ennyire tébolyult lenne már? o.O Hmmm.....
Mellé guggoltam, s bár arcomon semmiféle érzelem nem mutatkozott, hangomban minden mesterkéltség nélküli, tiszta aggódás és törődés csendült meg. - Mi történt? Nem akartalak megzavarni, csak hát nyitva volt a kapu és épp megláttalak... - Valahogy ki kéne ugrasztanom a bokorból a nyulat, de mégsem rohanhatom le kérdéssekkel. Egyelőre betolakodó vagyok. Most az a dolgom, hogy vendéggé váljak. Talán ez a "szervezet" nem is olyan barátságtalan. : )

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Szer. Jún. 17, 2015 1:12 pm

Nem akartam. Nem akartam. Nem akartam. Nem akartam. Mit keresett ő itt? Nem szabadna itt lennie. Itt senki más nem lehet rajtunk kívül. Senki más. Nem számítottam rá. Pont rá nem. Bárki más lenne itt, azzal tudnék mit kezdeni. Megkínozni, megfenyegetni, megölni. De ő... de ő... őt nem... őt nem bánthattam. Pedig kellene. Kellene, mert behatoló. Behatoló. Befogtam a fülemet és megráztam a fejem, hogy ne halljam a hangját. Hogy ne halljam a sajátomat. A fejemben. A hangok a fejemben azt súgták, öljem meg. Kántálták. Biztattak rá. Csak megkötözöm és beviszem a vérengző pókok közé, ők elintézik a többit. Vagy majd Raiga-san. Nem, ő nem tudhatja meg, akkor az én hibám lenne, hogy valaki más felfedezett minket.
Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Nem küldhetem el, nem őrzi meg a titkomat. Nem is ölhetem meg. Akkor... akkor nem maradna senki, akit szerethetek. Őt szeretni akarom. Nii-sama helyett, amíg őt nem szerethetem újra. Szükségem volt rá. Felkaptam a fejem és rámeredtem, amikor közel éreztem magamhoz. Tágra nyíltak a szemeim, tétován kinyújtottam feléje a kezem, és rátettem az ujjaim begyét az arcára. Tényleg ő volt. Nem csak képzelődöm, nem csak...
- Miért jöttél utánam...? - kérdeztem távoli, fakó hangon - Most meg kellene, hogy öljelek... de nem akarom... szóval soha többé nem léphetsz ki ebből a szobából... Igen, ez lesz a legjobb. Ha nem távozhatsz innen, nem fogja senki se megtudni, és nem is kell megölnöm téged. Ráadásul az enyém is leszek, csak az enyém... és én is a tiéd lehetek - vigyorodtam el, beteg vigyor volt ez és mellé eszelős nevetés párosult. Rájöttem! Rájöttem! Megvalósítom az álmom! Ryuu-nii a rabszolgám lesz, ennek a kamrának a rabszolgája! Gondoskodom a szórakozásunkról =)

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Szer. Jún. 17, 2015 8:01 pm

Szenvtelen arccal tűrtem suta kézmozdulatát. Valahogy más volt. Látszott rajta, hogy viaskodik, de csak magával, vagy egy szabállyal is? Még mindig nem tudtam, hogy egy szervezetről van e szó, vagy a kislány magának találta ezt ki, és rendezte be kedvére. Egyelőre egyik sem kizárható, elég nagy a hely ahhoz is, hogy többen meglegyenek. Másrészről viszont Kuromajo nem kifejezetten az a csapatjátékos fajta. Hogy úgy mondjam... egyáltalán nem. Sok mindenkiből kinézném ezt, de belőle nem. Aztán a szemeim forgattam. Nem olyan húú de látványosan azonban abból a közelségből, ami köztünk volt, jól kivehető volt, hogy buta kérdésnek tartottam, amit feltett. Már miért is? Több okom is volt rá, drága! :3
Kezdjük például a kis lelépéseddel, de ez legyen a legcsekélyebb mind közül.
A többit pedig ugyanolyan szenvtelen faarccal hallgattam végig, mint amivel elsőre leguggoltam mellé megkérdezni, hogy jól van e. Hát persze, hogy meg kell ölj, de miért is? Ki utasított rá? A hangok? Vagy esetleg neve is van az illetőnek?
Tudtam, hogy ebből még baj is lehet, de nem pont ezért jöttem? Persze nem akarok bajban lenni, meg meghalni azt végképp nem, de maradjunk ott, hogy így nem unalmas az élet. Nah most kitudódik, hogy tudok e bánni egy ilyen emberrel. És ha nem, akkor mi lesz... az is érdekes. Valójában minden kimenetel érdekel ezek után.
Kis izgatott fény csillant meg a szememben, ahogy elkaptam gyengéden, de mégis határozottan a csuklóját. Magam elé tartottam, - ezzel rákényszerítve, hogy a szemembe nézzen - és noha nem volt súlyemelésem, bíztam benne, hogy ebben az állapotában nem jut eszébe heveskedni. Igyekeztem olyan áthatóan nézni rá, hogy valóságosan érezze magán a tekintetem. Arcom komoly volt, egyetlen rezdülést sem engedtem meg magamnak. Most nem bohóckodom el. Egy rossz szó, elfuserált mozdulat és a tervem kártyavárként dől össze.
- Nem úgy van az, virágszál! - Játékosan szólaltam meg, mintha teáscsészék mellett üldögélnénk és éppen a teakészítés rejtelmeit boncolgatnánk, ő meg olyasmit talált mondani ami elveim ellen való. Az utolsó szót, azt a kis megszólítást pedig lágyan toldottam hozzá. Azt akartam, hogy érezze benne a kedvességet.
Nem vagyok közömbös feléd.
Mondta a szavacska. És bár hirtelenjében jött a számra, utólag meg is dicsértem magam érte. Kuro chan olyan mint egy elvadult réti gyomnövény, amely bár az ő maga vadságában elbűvölő, hajlamos elszívni az életet. De ez a jellem engem nem riaszt vissza.
- Halálosan unatkoznék... - Toldottam hozzá, mint egy unalmamban, csak a közérthetőség kedvéért, majd elengedve a karját rámosolyogtam. Ez a gesztus azonban hideg maradt, csak a szám görbült fölfelé. Érezhetően mesterkélt volt, de szándékosan. - ...és akkor unalmassá válnék. Azt pedig nem akarhatod, nem de? - Talán mondhatnék még mást is. Azonban egyelőre azt akartam, hogy ez ülepedjen le benne. Ha ennyire akar engem, akkor ezt talán ki kéne használni. Azt hiszem ez az egyetlen lehetőség. A gyomrom tájékán elöntött az a rég érzett kellemetlen bizsergés, ami gyorsan terjedt szét a testemen. Most, ennek a kétszínű írisszel rendelkező lánynak a szemébe bámulva, nem tudom mi lesz a következő lépés. Bizonytalan vagyok. Tartok attól, amit mondani fog. Minden másodperc ismeretlen a számomra, és ez.... felemelő érzés! Végre!

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Hétf. Jún. 22, 2015 6:53 pm

Elképzeltem. Lelki szemeim előtt ott peregtek a virtuális filmkockák, ahogy Ryuu-nii és én vidáman csevegünk, együtt olvasunk, megetetjük egymást, turbékolunk egymás karjaiban, alkalmanként pedig a kínok kínját, a poklok poklát is kiállja az én kedvemért, cserébe pedig azt tehet velem, amit csak akar. Ebben az álomképben én végig mosolyogtam, önfeledten, vidáman... úgy, ahogy nagyon régen nem. Még ha a filmkockák széle meg is volt égve kicsit, és itt-ott szakadozott a felvétel, a boldogságomhoz vezető utat láttam benne. Boldogság... boldog lehetek addig is, amíg vissza nem szerzem Nii-samát... Melegség töltött el, bizsergető melegség.
Aztán megfogta a kezem. A csuklóm. Finoman. Az érintése egyszerre volt kellemes és kellemetlen. Abbahagytam a kuncogást, és ránéztem. A tekintete átszúrt. Nem vettem észre, de egy kicsit hátrahőköltem. Virágszál. Ellenkezett velem. Virágszál. Ő még nem tudja, az milyen jó is, amit én elképzeltem. Virágszál. Száraz, elhervadt virág voltam. Meglocsolsz-e, Ryuu-nii? Meglocsolsz, ugye? Virágszál. Belém forrt a szó, kíváncsi volt a tekintetem. Várakozó. Érdeklődő. Most mi jön? Ellenkezett, tehát jönni fog az indoklás. És jött is. Letaglózó volt. A mosolya üres. A szavai mint a szöges ostor, úgy hasítottak a hátamba. Lehajtottam a fejem. A hajam árnyékot vetett a szemeimre, most a sárga és a vörös íriszek fenyegetően világítottak az árnyak közül. Tartott ez néhány pillanatig. Aztán az én szám is mosolyra görbült.
- Te... nekem... akkor is... kellesz... ha unalmas.. lennél... - emeltem meg kissé a fejem. Derűs lett a mosolyom. Körülbelül mint egy elmeháborodott derűje. Azonban szép mosoly volt. Ártatlan. Naiv. Elragadó. Pont olyan, amilyet a fiúk szeretnek. Eddig ő fogta az én csuklómat, most már én fogtam az övét. Mit fogtam, szorítottam! Teljes erőből. Pedig gyenge voltam, mint a harmat.
- Mellettem nem fogsz unatkozni. Rengeteg izgalmas dolgot csinálhatunk együtt. Vannak könyveim. Meg kínzóeszközeim. Tudok neked fájdalmat okozni. Nem hiányzik a fájdalom? Te is okozhatnál nekem, ha szeretnél. Aztán etethetjük is egymást. Mint a szerelmesek. Meg, meg... folytathatnák azt is... amit félbehagytunk... ^^ - magyaráztam. Csicseregtem. Mint aki meg se hallotta azt a sértő félmondatot az imént. Csak a vidám hangomban érződött azért, hogy volt benne valami rendellenes. Baljós. Ami nem tűri a további ellenkezést. Legfeljebb akkor, ha logikus indokot hallok vissza. Azonban olyan nem létezhetett. Az lehetetlen volt. Számunkra így tökéletes a világ.

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Kedd. Jún. 23, 2015 7:01 pm

Minden egyes alkalommal átéltem azt amit leginkább úgy tudnék leírni, mint egy féktelen hullámvasút. Csak száguld a semmibe, a benne ülők pedig nem tudják mikor siklik ki, vagy megmaradnak e. Az elején mindig ez az érzés vesz erőt rajtam. Talán én is csak egy normális kisfiú vagyok mint a többi. Ezért érzek félelmet, és nem mindig ignorálom ám! Viszont ez után jön az a rész, amikor felérünk a vasút tetejére, az utasok pedig kiláthatnak a gyönyörű tájra. Tudják, hogy az előttük elterülő méterek őrült száguldásba kezdenek majd, vetekedve a halállal, de azt is, hogy az oda út felejthetetlen lesz. A "vihar előtti" csend pedig hihetetlen nyugalommal áraszt el. Habár nem is ez a legjobb szó rá. Egyre izgatottabbá válok, de ahogy feljut a képzeletbeli vasút a tetejére úgy halványul el bennem a pánik legutolsó morzsája is. Utána már nem is akarnék kiszállni a szekérből. Ezt éreztem ebben a kínzókamrában. Kuromajo vészjósló viselkedése még úgy is meghökkentett, hogy számítottam valami affélére. Aztán amikor legyűrve a szokásos - unalom ellen kialakított - énemet, hideg fejjel feleltem neki, ő pedig egy elborult válaszával kontrázott. Az volt a szerencsém, hogy általában amit nem hagyok kiülni az arcomra, az nem is látszik meg. Így nem láthatta, ahogy elhűl bennem a vér, én pedig lesápadok. Kifújtam a levegőt és ~ végig őt nézve ~ elvigyorodtam. Hagytam, hogy az a nem mindennapi, kaján vigyor csúfítsa el a szép arcomat. Lássa csak. Szinte már már azt mondhatnám, hogy élvezem a kis beszélgetésünket, bár koránt sem úgy ahogy azt a szokásos értelmében venné az ember. Így ne is használjuk ezt a szót rá. Mondjuk inkább azt, lázba hozott. Új érzés fogott el. Le akartam törni a szarvait.
Halk, gurgulázó, morgás szerű hang szakadt fel a torkomon, a nevetés elcsökevényesedett formája.
Kinyújtott kezem az ő fogságában volt, s noha megpróbálhattam volna kiszakítani magamat, egyáltalán nem állt szándékomban ilyesmi. Közelebb hajoltam hozzá.
Jobb kezemmel, amivel eddig támaszkodtam ~ most a térdemre helyezve a súlyt ~ a hajába túrtam és megragadva a kis buksit hátulról közelebb húztam magamhoz. Észre vettem ám, hogy tetszett neki a tekintetem. Kellek neki. Hát tessék!
Én is közeledtem felé egyidőben. Bal lábam a combját érte, a jobbal is előrébb haladtam, hogy önkénytelenül is teret kelljen adnia nekem.
Most olyan közel voltunk egymáshoz, mint az első találkánknál. Mielőtt otthagyott volna. ...
Azt hihetné, hogy meg akarom csókolni, ahogy az ajkaink már már összeérni látszanak. Nem engedek azonban lehetőséget neki, hogy átvegye a kezdeményező szerepét. Most a fejénél tartom az egész lányt, és neki is erőlködnie kell, hogy ha nem akar a hátára esni, azaz teljesen megadnia magát nekem. :3 Bár nekem az is bejönne... de ott tartottunk, hogy csók lehetne, azonban én tovább megyek, mintegy meggondolva magam és a füléhez hajolva meleg leheletet engedek rá. A szavak is így simulnak a dobhártyájára. - Nem leszek senki helyettesítője. - Épp csak ráleheltem, lágyan, érzelem mentesen. Ő csak ne tegyen le konkrétumokat a viszontlátás örömére. Azonban abban igaza volt, hogy ott folytathatnánk ahol abba hagytuk. Nem vártam meg mit szól a szavaimhoz, vagy mit akarna tenni. Hacsak lehetett, a másik kezemet is immár kiszabadítottam a szorításából egy kis csavarintással és mindkét kezét a sajátoméba igyekeztem rejteni. A füle után lecsúsztam a nyakára és érzéki csókokkal láttam el. Azt hiszem akarom őt, ezt a tüneményes vadvirágot.

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Hétf. Jún. 29, 2015 8:29 pm

Félt. Félt tőlem. Az arca. Az arca nem mutatott semmit. Vigyorgott, nevetés tört elő a torkából. Mély és élvezettel teli. De a szeme. A szemei elárulták. Megcsillant bennük a rettegés félreérthetetlen és eltéveszthetetlen fénye. De élvezte. Biztos élvezte, ezért nevetett. Én is élvezném. A félelem az egyetlen igaz érzelem. Nem lehetett színlelni. Amikor félsz, akkor élsz igazán. Én pedig szerettem életet adni az embereknek, táplálni a félelmüket, látni, ahogy rettegnek *.* De Ryuu-nii... őt nem akarom remegni látni, vagy könyörögni... még... talán később. Például amikor meg fog halni. De annak nem most van itt az ideje. Nem akarom, hogy most legyen itt az ideje.
Közelebb húzott magához, és ő is közelebb hajolt. A közelség... kényelmetlenné vált. Éreztem, hogy a súlypontom hátrébb kerül, és egyre kevésbé tudtam megtartani saját magamat. Hiába korrigáltam, és csúsztattam hátrább a lábamat, nem segített. Nem segített. Csapdába ejtett. Megborzongtam. A fülem csiklandós volt. A nyakam is. Csókolgatott. Éppen csak találkoztunk, és máris... pale Hevesebbé vált a lélegzetem.
- Nem leszel...? Most csak halott lehetsz... vagy az enyém =) Ezekből választhatsz ^^ - közöltem, és a késemet előhúzva a torkához szorítottam azt, úgy próbáltam meg visszaszorítani. Innen nem futhattam el, szóval meg kellett védenem magam. Meg tudom magam védeni. Ez az én birodalmam. Itt nincs ereje. Itt nem tehet kárt bennem. Itt én parancsolok. És a hideg penge. Ez egy kazamata volt. Ez a szoba nem védett zóna. Ha rosszul válaszol, meg fog sérülni. Meg fog halni. Nem akartam megölni... de ha az enyém nem lehet... akkor senkié sem =)

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Kedd. Jún. 30, 2015 10:43 pm

Elmerültem a bőrének tanulmányozásában. Éreztem csiklandósságát, és addig akartam húzni az apró idegeket, amíg fel nem adja. Nem a harcot, azt tudtam, hogy soha nem fogja, ezért érdekelt annyira, inkább a makacskodást, meg azt a bugyuta meg kell öljelek szöveget. Mostanra biztos volt már, hogy ez nem egyedül az ő kis játszó területe, s bár üres volt a feje mellett a céhlogós rublika, semmi sem kötelezi a játékosokat, hogy hivatalosan is megalapítsák a szervezetüket, esetleg titkos céhről van szó, amibe én egész egyszerűen belekotyogtam. Ám nem éreztem, hogy reménytelen lenne a helyzet. Kalandvágy volt bennem, amit meg is kaptam és élni igyekeztem a lehetősséggel. Nem csak csókkal halmoztam el, de a vállánál, ott ahol a nyaka összeér vele és a kulcscsontnál találkoznak egy ívben, meg is kóstoltam. Leginkább egy érett gyümölcshöz hasonlított az íze, és én éppen fel akartam falni mindenestül... aztán a bőrömhöz nyomta a hideg vasat.
Ez volt az a pillanat, amikor bármit tettem volna, valószínűleg nem lett volna ellentétes a személyiségemmel. Utólag mondom így. Például, ha kimentem volna azzal a fordulattal,... de ugye az ajtó zárva volt, aztán ott van, hogy megfordulok, kikerülve a kést, és elengedve a lányt, hagyjam, hogy a földre essen. De még számtalan más ehhez hasonló ötlet fordulhatott volna meg a fejemben és mind én lettem volna teljes mértékben, mégsem ezt tettem. Nem egyszerűen győzni akartam felette, bár az is benne volt, hanem akartam őt. Annak ellenére éreztem így, hogy tisztában voltam elmebajos mivoltával. Egy kicsit még az is motiválhatott, hogy láttam köztünk a hasonlóságot. Vajon mettől meddig egyezünk, mennyire vagyok olyan mint ő? De ezek elhalványultak amellett, hogy mindennél jobban akartam őt. A szó mindenféle értelmében áhítoztam a közelségére. A birtoklására. Vele nem fogok végre unatkozni.
Nem mentem el, nem fordítottam hátat, és nem játszottam a sértődöttet, csak elhúztam a szám a pengére nézve. Egyik kezemmel megtámasztottam magam, egy kis helyet hagyva neki is. Eszembe jutott, hogy talán fuldoklik a közelségemtől. Még ő is lehet zavarban? Nem izgatott, most érezze magán a leheletemet, később úgy is maga fogja akarni! xP Ez volt a terv. Amit tettem pedig csak részben volt tudatos. Egyik felem ösztönből cselekedett, én pedig csak hagytam magam belesodródni a játékba. Hiába húztam el a szám, a sarkában ott lappangott eltörölhetetlenül az a cinkos félmosoly. - Nem érted a lényeget, Kuro chan. - Úgy beszéltem újra, ahogy az már megszokott lehetett tőlem. "Mindent tudva." Végig húztam az ujjam a hideg kés pengéjén, szinte beleborzongtam az érzésbe. A tudatba, hogy ezzel valójában húst lehet felhasítani. - Egyetlen dolgot utálok igazán. - Elnyújtottam az utolsó szót, hangom semleges lett. Csak köztes információt készültem közölni vele. Legalább is a hanglejtésem ezt akarta elhitetni. - Olyannyira gyűlölöm azt a dolgot, hogy az elkerülése érdekében akár még ölni is képes lennék. El tudod képzelni mennyire gyötrő lehet? - Kérdésként tettem fel neki, el is húzódtam egy pillantra tőle. Lássa az őszinte arcomat. Valami fontosat közlök most vele, köztes információ gyanánt. - Semmi sem kínzóbb, mint unatkozni. Pedig nagyon sokat kell átélnem ezt. Egy kész tragédia az életem ebből a szempontból. - Újra közelebb hajoltam hozzá, a hangom is lehalkult egy időben. Érzékivé váltam, éreznie kellett, hogy mennyire kívánom a közelségét. Azt amit adni tud! - Szerinted miért mentem utánad, egy nyilvánvalóan csapda gyanús helyre? - Meg akartam csókolni. Úgy ahogy eddig még nem. A penge ellenére ránehezülni, elterülni vele a földön. - Így van! - Szinte már örömmel szólaltam meg, ha csak a csókig eljutottunk, bár amennyire rámenős voltam.... - Kellek neked, de te is kellesz nekem. Soha többé nem akarok unatkozni, és ezt te fogod megadni nekem! - Nevetve mondtam ki a szavakat. Nem kérdések vagy kérések formájában beszéltem, ugyan ki teszi ki a "ka" szócskát mikor pontosan tudja, hogy jó helyen van!?
Talán ő lesz a gyilkosom egyszer, talán én fogok egyszer mégis ráunni és fölé kerekedni. Ki tudja. De mindenesetre nem most. Most rengeteg kalandot rejtegetett, én pedig az összeset meg akartam ismerni.

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:02 pm


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.