Csatornák

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Szer. Júl. 08, 2015 2:53 pm

Nem értem. Nem értem. Nem értem! Nem értem? Nem értem?! Én ne érteném? Én mindent fel tudok fogni, meg tudok érteni, jobban is, mint bárki más! Megremegett a kezem, és benne a kés is, jobban odapréselődött a penge Ryuu-nii nyakához. Visszatartott lélegzettel lestem minden szavát, mozdulatát, robbanásig feszültem. Egy rossz szó. Egy rossz szó, és áthasítom a nyakát. A sebbel együtt visszakapja a fájdalomérzetet, és onnantól kínozhatom, kínozhatom, ameddig meg nem unom és félre nem dobhatom *.* Bár Alex-sannál jobb alany nem lehet, ő igazán különleges volt. Őt nem is éri meg megölni, ellentétben Ryuu-niivel =) Visszatartottam a lélegzetem, mereven bámultam a fiút. Az ajkát, hátha így hamarabb eljutnak hozzám a szavai. Mondd már ki! Mondd már ki! Tűkön ültem, tűkön!
Aztán felnevettem. Meghallottam. Amit mondott. Unalom? Az unalom az ellensége? Nem tudja szórakoztatni magát? Ara-ara, azt hittem, ennél talpraesettebb. Elhúztam a kést a torkától, és megpörgettem a kezemben, majd becsúsztattam a tokjába.
- Helyes válasz ^^ - kuncogtam tovább, azonban a felszabaduló kezem rátettem a mellkasára, hogy visszatartsam. Nem akartam, hogy feldöntsön, sem azt, hogy megcsókoljon - De ahhoz, hogy igazán helyes legyen, meg kell mutatnod, hogy nem csak a bájaimmal kívánod elűzni az unalmad - feddtem meg, miközben a tenyerem nyomása enyhült, és ahogy levált a kezem a mellkasáról, ujjaim begyével végigsimítottam rajta. Aztán nyomtam egy rövid csókot is az ajkaira. Nii-sama *.* Olyan az íze, mint Nii-samának *.* Hirtelen magamhoz öleltem az én kicsi Nii-samámat, olyan kis aranyos, mini Nii-sama, emlékeztet arra, amikor még kisebbek voltunk *.*

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Csüt. Júl. 23, 2015 11:21 am

Azzal foglalkoztam, hogy elmondjam amit akarok. Ha el is jutott hozzám az idegessége, és a kés erőteljesebb rászorítása, minden bizonnyal úgy véltem, nem fontos információ. Lényegében nem változtatott azon, amit közölni akartam vele. Aztán a kés eltűnt, a lány pedig enyhülni látszott, ám ezzel párhuzamosan, mintegy fordítottjaként, én kedvtelenedtem el. Nem elég, hogy már másodjára utasít vissza, még olyan butaságokat is a fejébe vesz, hogy nekem kellett magyarázkodnom neki. Jó, valljuk be, hogy ez így is történt. Egy időre, valamennyire, nem tudom mennyire, pontosan az történt, amit ő akart. Bosszantott a tudat, persze hogy! A "helyes válasz" pedig csak tetézte dühömet. Azt hiszem annak is jobban örültem volna, hogy ha nem elégszik meg azzal amit mondok, majd tovább hergeli magát. Megint félreértett, de tudom, hogy a helyzetem nem túl egyszerű. Néha én magam sem vagyok tisztában vele, és már az is idegesített, hogy az előbb nem elég, hogy kétségbeesetten látva a szabadulást benne, meg is akartam neki magyarázni ezt! Én! Elhúztam a számat, bár hagytam a csókot. Az ölelésre pedig szoborként reagáltam. Szerény vigasz ahhoz képest amit elképzeltem. És nem ért. Vagy én nem értem magamat, ami lehetetlen. Nem érzem azt, hogy így jó lenne, és ha ez a helyzet, akkor itt valami nincs rendben!
- Mah. - felsóhajtok, azzal a mélyről jövő mélabús fajtával. Egy pillanatra elbizonytalanodtam afelől is, hogy hogyan juttassam tudtára az akaratom, aztán valami felcsillant előttem. Jobb kezem a fejére tettem, kedvesen cirógatni kezdtem, miközben újra szóra nyitottam a szám. A szavaim is lágyabb, sokkal kevésbé követelőző hangot kaptak. - Még szép! ^^ - Azt hiszem óhatatlanul is keveredett a szavaim mellé egy aprócska kegyetlenség is. - Az is unalmassá válna egy idő után, fő a változatosság. Nah meg. Mindent meg akarok ismerni, ami veled kapcsolatos. :3 - Okos kislány ő. Ha kimondanám, amit valójában is gondolok, - és amiről feltételezhetem, hogy így is felfogta -, akkor az valahogy úgy szólna, hogy: Ne érts félre, el tudom magam szórakoztatni, csak most épp rád esett a választásom. Nah ez az amit ha kimondanék, elszakadna a kis kötelék köztünk, ami van, ezért lassanként érdemes adagolni.

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Szer. Aug. 12, 2015 1:09 pm

Az ölelés. Mozdulatlanná meredtem, már nem gyömöszöltem, nem dörgölőztem hozzá boldogan. Helyette mást csináltam. Kuncogtam. Baljósan. Miért? Mert tudtam, mit él át. Láttam a szemében. A csalódottságot. A bosszúságot. Láttam őket. A szemen keresztül minden érzelmet láttam. Nii-sama komplex dolgokat tanult a viselkedésről, hogy láthassa ugyanazt, amit én akkor, ha valakinek a szemébe nézek. Ez volt köztünk a különbség, én ezért voltam zseni. Nem csak a lexikális tudásom miatt, nem csak bonyolult rendszerek működését fogtam fel gyorsan... bár akár az emberi érzelmeket is tekinthetjük bonyolult rendszernek. Csak a változókat benne nem számok vagy kémiai reakciók adják, hanem a tapasztalat az alapja és a környezet befolyásolja. Jelen esetben az én tetteim. Kiválthattam belőle bármit. Örömöt, dühöt, félelmet, vágyakozást, amit csak akartam. Mert értettem, hogyan működött. Ezért tudtam azt is, hogy ő különleges. Sok mindenki félt volna tőlem, ha úgy viselkedem, mint Ryuu-nii előtt. De ő nem. Ő unatkozott, és kereste a kalandot, most éppen abban, hogy idejött, utánam, és nem hódolt be az akaratomnak teljesen. A konfliktusból származó izgalmat kereste. Csakhogy...
- Ezt már mondtad, mégsem teszel semmit érte ^^ Nem vagy őszinte, Ryuu-nii. Félelmet érzel, ezért palástolod a valódi gondolataidat. Félsz a veszteségtől, ami érhet, ha nem alkalmazkodsz hozzám =) - szembesítettem a viselkedésének okával. Irányítani akart, de attól tartott hogy ha megteszi, akkor nem fog tudni szórakozni, ezért visszafogta magát és hagyott érvényesülni. Behódolt nekem, azonban ettől nem érzi magát jól. Csalódottság, bosszúság. Egy taposóaknán állt, ha lelép róla, véget ér az élete, de ha rajta marad, az sem megoldás. Segítségre volt szüksége =)
- Fiú vagy, én pedig vonzó vagyok számodra. Kívánatos. Izgalmas. És amíg nem kapod meg, amit akarsz, addig nem tudsz másra gondolni, nem tudsz tovább lépni. Hazudtál, mert azt hitted, ezzel felelsz meg nekem, és ha megfelelsz, eléred a célod - magyaráztam tovább, immár úgy, hogy eltoltam őt magamtól, így újra a szemébe nézhettem. Látni akartam, mit szól a szavaimhoz. A magyarázatomhoz. Az abszolút, megcáfolhatatlan igazsághoz. Általában az emberek nem viselik jól, ha szembesítik őket a hibáikkal, de úgy éreztem, Ryuu-nii esetében ez nem lesz igaz.
- Szóval hadd kérjelek meg újra. Mutasd meg, hogy nem csak a bájaimmal kívánod elűzni az unalmadat =) - kérleltem cseppnyi bujasággal a hangomban. Most megtalálod a helyes választ? Vagy kitörsz végre az irányításom alól? ^^

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Hétf. Szept. 21, 2015 3:36 pm

A fülénél fogtam meg. Mosolyom inkább volt vicsorgás, mint az ajkak lágy elmozdulása. Nem palástoltam dühöm. Tajtékzottam. Hangom azonban mindebből semmit sem sejtetett, és ez ijesztővé is tehetett volna. De nem előtte. Más megrémülne ha egy kitörni készülő vulkán haragjával festem az arcomra a ráncokat, a szemöldököm szúrósan lefelé tart, majd a fogam csikorgatom, de a hangom lágy marad és könnyed, akár ha ő és én nem látnánk semmit sem  rossznak. Őt azonban ez nem ijesztheti el, tudtam jól, mégsem álltam meg. Csak lássa, hogy mit érzek! Tulajdonképpen csalódtam volna, ha hátra hőköl, a célom egyszerű információ közlés volt csupán. Eddig engedtem neki. Adtam magamból annyit, amennyit a jelen helyzetében megérdemelt. Izgató volt, kívánatos, és a szó nem csak erotikus értelmében. - Ch. Túl sokat akarsz. - Feleltem csevegős hangnemben. Mindvégig, amíg el nem tolt, mozdulatlanul hallgattam szavait. Nem vehette ki, mit érzek, csak akkor, amikor én megengedtem neki. Miután egymásra néztünk, minden más lett. Tudattam vele az álláspontom. Becsuktam a szemem, és egy mélyről jövő, látványos sóhaj szakadt fel a torkomból. Az arcomon nem ijedtség barázdálta a ráncokat, hanem az, hogy nem voltam megelégedve vele. A fülénél tartottam őt, bár a kezem csak épphogy ott lebegett kettőn között. Azért nyúltam ki, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg. Figyeljen rám. Lásson. - Miért gondolod, hogy érdemes vagy rá? - Elhúztam már-már játékosan a számat, de még mindig ott volt rajta a bosszúság. - Csak mert érdekesnek tartalak? - Szánakozó kuncogást hallattam.  Elengedtem, a szobára vittem tekintetem. Ez egy alapvető technika. Arra kényszeríti a velem szemben ülőt, hogy ő is oda vigye a tekintetét, ahová én. A kínzó és egyéb játékszereken jártattam végig a tekintetem. Nem tetszettek. Barbár, értelmetlen dolgoknak tartottam őket és noha nem mondtam ki, az arcom elárulta. A körút után visszavittem rá a vörös szemem. Az én vérvörös íriszeim, az ő felemáséiba. Lassan elengedtem a fülét, és a szájára ejtettem jobb hüvelykujjam. Először tetszett, majd úgy tettem mintha unnám és gyengén meg is taszítottam. Felálltam, újból a szobát vizslatva.  Egy hosszú pillanatig úgy tűnt, mintha üvölteni, vagy széjjel dobálni készülnék a teremben minden mozdíthatót. Ám ez esett volna legtávolabb az igazságtól. Felemeltem a karom, játékosan felé fordultam. - De nem hibáztatlak miatta. Wink - Most már az arcom is követte a hangomat. Mosolyom ezennel őszintének hatott, mintha éppen megbocsátottam volna neki. Leguggoltam elé, bizalmassá váltam, hangom is suttogó volt. - Megbabonázó a tébolyultságod. *.* Bár sértő, hogy feltételezed rólam a pusztán testi örömök hajhászását. :/ - Felemeltem a mutató ujjam. - Elárulom, nem jártál messze az előbb. Okos lány vagy. - Újra felé mosolyogtam. Bátorítón, mint egy testvér a vizsgázni készülő kishúgának, majd megráztam a fejem. - Viszont azt hiszed, hogy legyőzhetsz. Nem az a fajta vagyok. Vedd úgy, hogy képtelen vagyok veszíteni. Ez is férfi mivoltom miatt lehet, talán. :3 - Mélyen beszívtam a levegőt, minden cseppjét élvezve. Elkalandoztam gondolatban. - Sok mindent tehetsz velem, de nem győzhetsz le. - A tekintetem ő közötte és aközött vándorolt, ahová nézett.  Ha rám, akkor  a szemébe vájtam saját tekintetem egyszer-egyszer. Derűsen, úgy mint aki tudja, nem érheti semmi baj. Már nincs mitől félnie. Tulajdonképpen sosem volt. - Harcolhatunk is. Szóval, tettekkel. - Megrántottam a vállam. Ez tőlem egyértelmű jele volt annak, hogy unom. Nem izgatott, nem kívántam foglalkozni vele. Akkor sem ha ő igen, és ha ő igen, az bosszantó volt és csalódás. - Vagy meg is mutathatod, hogy hol vagyunk. Ha nem hiszel a szavaimnak, nem fogom bizonygatni, hogy mit érzek. :3 - Kuncogtam, hirtelen jött a nevetés, és át is adtam magam egy pillant erejéig. - Butus. :3 - Majd újra megrántottam a vállam. - Kockáztatnod kell. Belemész az ismeretlenbe, vagy maradsz az ósdi "nézzükmegmilyenamikorlevágomazújját" katasztrófánál. - Mondat közben a megfelelő szavaknál, kissé hadartam, és elvékonyítottam  a hangomat, hogy elég idegölően hülye picsás legyen. Majd kitártam egyik karom, jelezve a szobára. - Én várok. - Hátra dőltem, az ágy úgy is kapóra jött. Hirtelen olyan nyugodt voltam. Nem azért, mert tudtam, hogy nincs fájdalom érzet. Szentül hittem, hogy ha lenne is, ugyanígy cselekednék. Kockáztattam. Ahogy neki is tanácsoltam az előbb, és ezzel együtt megismerhetek valamit. Hogy dönt? Nehéz választás, persze, biztosan sok mindent átélt már ez a bizarr szoba. Rolling Eyes De a kínzások egy sémára épülnek, még ha az alanyok eltérő reakciót is mutatnak. Végül mindig ugyanaz a vége. Azonban amikor dönteni kell, az érdekes személy, érdekesen dönt!

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Csüt. Szept. 24, 2015 3:53 pm

Nem úgy viselkedik, ahogy elvárom. Nem úgy. Hiába akarom, hogy bábként rángathassam, és azt tegye, amit én kívánok tenni vele, mégsem teszi. Arcátlanság... nem =) Hiába akarom, nem fogja azt tenni, mert ő olyan, mint Nii-sama. Nem is akarom, hogy engedelmeskedjen nekem, mert akkor unalmas lenne, akkor olyan lenne, mint a többi. Könnyen befolyásolható játékszer. Egy baba. Márpedig én már kinőttem a babázásból ^^ Tetszett, ahogy feldühítette magát miattam. Tetszett a szemében villogó düh. Ez is bizonyította a félelmét. Olvastam egy könyvet, ami érthetetlenül népszerű világszerte, engem viszont rendkívüli módon untatott. Minden fekete volt benne, vagy fehér. Viszont volt benne egy idézet, aminek az igazságtartalmával nem lehetett vitatkozni. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és szenvedést. Pont azt, amit szeretek *.* Áldás volt a düh, amit sugárzott, csillogó szemekkel fürödtem benne. Lenyűgöző volt, csodálatos *.* Szótlanul néztem, mit csinál, hallgattam, amit mond. Egy pillanatra se vettem le róla a tekintetem, egyetlen pici pillanatra se *.* Végig őt bámultam, áhítattal a szememben. Hallgattam az édes hangját, amiből csak úgy sütött a felsőbbrendűség csodálatos tónusa *.* Olyan aranyos volt, ahogy azt hitte, fölöttem áll *.* Még mindig azt hitte, hogy jobban jár, ha képmutató marad és nem mutatja meg, mire gondol, mit akar valójában. Félt tőle, hogy ha megmutatja a meztelen valóságot, akkor elmenekülök megint. Megértem ^^ De már igazán nem kellett ettől tartania. Végleg beleestem *.* Pont, mint Nii-samába *.*
Megtámaszkodtam a karjaimmal a padlón, és eltoltam magam tőle. Kicsit elgémberedtek a lábaim, így nehezemre esett talpra állni és stabilan megállni, de néhány pillanat és egy-két apró lépés után újra működőképeseknek éreztem a végtagjaim, és hangosan kuncogva a nyakába ugrottam, boldogan dörgölve az arcom az övéhez *.*
- Most már nem kell félned, nem fogsz elveszíteni ^^ Nyugodtan légy őszinte magadhoz és hozzám is, én elfogadlak úgy, ahogy vagy ^^ Úgy akarlak, ahogy vagy. Mindenedet *.* - fejeztem ki a vágyamat boldogan, és közben majd kiszorítottam belőle a szuszt...már ha képes lettem volna rá, de csak egy gyenge lány vagyok ^^ - Nem akar senki legyőzni, nincs rá szükség, hogy harcoljunk ^^ Nem vagy veszélyben... azt teszel velem, amit csak szeretnél ^^ - emelkedtem fel kissé, és néztem mélyen a szemébe - Érted ugye? Nem kell tovább játszanod egy olyan szerepet, amivel meg akarsz nekem felelni. Azt akarom, hogy a tetteké legyen a főszerep... Ryuu-nii =) - vidám, csicsergős hangomba egy csapásra beköltözött némi baljós tónus, szemem csillogásának is nyoma veszett, csak a jéghideg ürességet lehetett benne látni. Ám aztán elpirultam, és lélektükreimbe is visszaköltözött a melegség - Szeretlek, Ryuu-nii *.* - adtam a tudtára vallomásomat, aztán lesütöttem a szemem. Yada... ez olyan zavarba ejtő volt... Embarassed

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Szer. Okt. 07, 2015 2:45 pm

// *poszt írás helyett azon röhög egy ideje, hogy a legnagyobb gyilkos gondol magára úgy, hogy* " én csak egy gyenge lány vagyok ^^" .... kész, meghaltam xD //

Jellemző volt. Tébolyult és fanatikus - mondhatom így - módon szögezte a tekintetét az enyémre. Nem tudom, nem tudhatom miért, de biztosan köze van ennek ahhoz a bizonyos személyhez, akit emleget. Sértette a büszkeségemet, hogy egy másik földi halandóhoz hasonlítgassanak, ám nem volt mit tenni. Kuro még így is érdekes volt és egyre inkább az a titokzatos idegen is. Talán már ismerem is, csak még nem tudok eleget róla, hogy összekapcsolhassam. Beszéltem tovább, annyit amennyit jónak éreztem, amikor már remélhettem, hogy kiváltom vele a megfelelő reakciót. Addig, nem tovább. És, hogy pontosan mi is a megfelelő? Először is le kell tennie arról, hogy itt tartson... bármit is jelentsenek a kínzó eszközök. Nem hittem a valódiságukban, de nem akartam még itt abba hagyni a játékot. Akár tényleges halált jelent, akár nem. Ezen felül viszont nem voltak konkrét terveim. Nem vártam semmire, sőt! Kíváncsi voltam rá, hogy mivel rukkol elő. Bár nem számítottam sok újdonságra, annyira nem voltam lelkes. Épp kényelmesen elhelyezkedtem az ágy végénél, elnyújtózva a földön, mikor ő felállt. Nem zavartattam magam, had jártassa be az elgémberedett izmokat. Míg őt figyeltem az jutott eszembe, hogy milyen valóságos ez a játék. Még ezekre a nüansznyi érzésekre is ad egy alternatívát. Nem teljesen valósághű, hiszen nincs fájdalom, de ott van ez. Nem tudod igazán megfogni és mire elgondolkoznál rajta, már nincs is, mégis megadja az ízét a világnak. Ez egy teljesen új élet, mintha nem is emberek hanem egy másik faj szülöttei lennénk, akik máshogy élik meg az érzéseket, mint a Föld lakosai.
Aztán a nyakamba ugrott.
Nem kifejezetten minden átmenet nélkül, nem volt hirtelen, számíthattam volna rá, de ... én mégsem számítottam erre. Volt benne valami érthetetlen. Nem azért, mert ne lett volna képes rá. Jól tudtam, hogy megdöbbentő személyiség, de ennek nem volt semmi értelme! Vagyis. Ő volt maga a kiismerhetetlenség. Legalább is felszínesen. Így láttam. Egy zseniális elme, tele zavarokkal, és őrültségekkel, de én mégis láttam a rájuk épülő sajátos mechanikát. Ki akartam bogozni, hogy mindent megtudjak róla, hogy az enyém lehessen! Még annak is volt értelme, hogy be akart ide zárni. Érdekes voltam a számára, ezt használtam ki. Talán ugyanúgy mint ő énnekem. A mostani reakciója viszont puszta érzelemkitörés. Vagy nem? Játszik! És ez olyan hihetetlen? A szavai negédesek voltak, olyanok, amiket nem hallottam még. Ilyen nyíltsággal még senkitől sem. Volt az anyám, aki egy idő után félt tőlem, voltak lányok akik a kedvemben jártak, de csak féltek tőlem, és voltak a cimbik, akikben sosem bíztam... és. Nem!
Erővel kellett rendeznem az arcomat, hogy ne leplezzem le magam... még jobban. A zavartan feltartott kéz is lehullt. Talán komolyan is gondolhatja. Elvégre ő nem olyan mint a többi. A szeretetét sem éli meg úgy. Csak olyan őrült módon, mint az előbb is. Szeretete jele lenne az is, hogy feldarabol és kis dobozkákba csomagol, hogy örökre az övé maradjak.... tudtam ezt és mégis... miért esett ilyen jól?
Bevillant egy kép, amint a nyakához hajolok és rátapasztom a számat. Megkóstolom, a végén lenyalogatva minden nedvességet róla. Az volt a röhejes, hogy nem azt az érzést váltotta ki bennem, mint eddig. Valami sokkal melegebb... valami volt.
- krühüm... - Mosolyogni próbáltam, de oldalra hajtott fejjel, és cékla vörösen nehezen ment. Vettem egy mély levegőt... és rákényszerítettem magam, hogy őrá nézzek. - Akár, be is mutathatnál az új barátaimnak. x) - Túl leszek rajta. Engem nem hozhat zavarba semmi! >< De legalább sikerült mosolyognom.

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Pént. Júl. 15, 2016 5:40 pm

Hirtelen... megváltozott. Valami történt. Miközben átöleltem. Miközben hozzá dörgölőztem. Miközben szerelmet vallottam neki. Miközben boldoggá tett a létezése. Miközben megadta a hamis képzetet, hogy Nii-sama itt van mellettem. Ryuu-nii egy pótlék volt, tudtam ezt jól. Tudtam. Tudtam, de mégis szerelmes voltam belé. A benne rejtőző Nii-samába. Úgy verdesett a szívem, mint vele, úgy vágytam az érintésére, arra, hogy megsimizze a buksimat, hogy megdicsérjen, hogy kedvesen rám mosolyogjon, hogy magához szorítson, hogy megcsókoljon, hogy megmutassa, hogyan lehet gyengéden szeretni. De most valami történt. Megtorpantam. Ijedten néztem rá, de ő nem nézett rám vissza. Kerülte a tekintetem. Kényszeredett, hamis mosolyt erőltetett magára. De aztán megpillantottam a szemét. Félelem. De ez nem olyan volt, mint eddig. Nem voltam benne biztos, hogy mitől félt. Ez zavart. Bosszantott. Idegesített. Nem csak a tekintete. Az egész viselkedése. A kisugárzása. Furcsa volt. Szokatlan. Még sose néztek rám így, még sose.
- Mi a baj, Ryuu-nii? - szólaltam meg. Cérnavékony volt a hangom. Ijedt. Remegett - Valami rosszat tettem? - aggódtam. Féltem. Valamit elrontottam, de nem tudtam, mit. Nem értettem, amit láttam. Olyan volt, mintha feladott volna egy harcot, mintha elfogadott volna valami elkerülhetetlent.
- Új barátaid...? - értetlenül kérdeztem vissza. Körbenéztem. Milyen barátok? Nincsenek barátai. Nem lehetnek barátai! Ha a barátaira figyel, akkor rám nem fog. Ő hozzám tartozik! - Ryuu-nii... miért akarsz barátokat? Én nem vagyok elég neked? - kérdeztem a fejemet oldalra billentve. Kissé üres lett a tekintetem - Vagy te nem is szeretsz? - folytattam az értetlenkedést. Elveszettnek éreztem magam. Gyengének. Sebezhetőnek. Kitárulkoztam előtte. Mi lesz, ha nemet mond? Én azt nem viselném el. Miért viselkedik ilyen furcsán? Mi történt vele? Mit hibáztam el? Én nem ronthattam el semmit, képtelenség, lehetetlen, elképzelhetetlen! Nyugtalanná tett. Válaszokat akartam. Nii-sama mindig meg tudta értetni velem, ha valami komplex dologgal vagy érzelemmel találkoztam. Lázasan kutattam az elmémben, de ehhez hasonlót még nem tapasztaltam. Soha semmikor. Emlékeztetett valamire, de mégis teljesen más volt. Nem értettem. Nem értettem.
- Magyarázd meg - csúszott ki a számon, én pedig ijedten kaptam a kezeim az ajkaim elé, mielőtt végül csüggedten lehajtottam volna a fejem, a kezeimet pedig az ölembe ejtettem.

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Csüt. Okt. 20, 2016 11:29 am

Korholnom kellett volna magam, amiért túl sokat mutattam magamból ő előtte, de nem ezt tettem. Néztem a pofiját, a lefelé görbülő ajkait, és kivételesen nem valami erotikus ötlet jutott eszembe, hanem az, hogy ez a lány komolyan gondolja. Túl őszinte volt, és én hittem neki. Elhittem, hogy most így hiszi. És még az is csak valahol a távolban hangzott fel a tudatom mélyén, hogy mi lesz később? Imponált a kiakadása. A követelés, hogy magyarázzam meg. De mit? Fáradt voltam, ~ vagy azzá tett? ~ színészkedni. De ez is csak utólag lett nyilvánvalóvá. Mindkét kezemmel fogtam a vállait, jobbról balról, hogy egy leheletnyit hátrébb toljam. - Miért? Te talán engem szeretsz? - Fásultan szólaltam meg. Úgy mint akit soha senki nem szeretett még igazán. Így azt se tudja, hogy milyen. Elengedtem jobbját, hogy egy rakoncátlan tincset tekerjek az ujjam köré a halántékáról. - Nem ismersz. - Cinizmus is lehetett volna, mégsem az volt. Sőt. Bántam, hogy nem ismer. Hogy így mondja, hogy szeret. Hiszen így hiteltelen, nem? Fájt a fejem ettől az egésztől. Az a furcsa érzés. Mint amikor elgémberedtek a végtagjaid. Kedvem lett volna felállni és kijelenteni, hogy "Ez nekem nem tetszik". Kimenni. Kirúgni az ajtót, átvándorolni a falakon és... tudtam, hogy nem lehet. De ezt kívántam a legjobban abban a helyzetben. Fújtam egyet. - Ch. Nem tudod milyen, amikor szeretek. Vagy milyen környezetben vagyok képes a legjobbra... - Kiengedtem a tincset, megsimítva egyetlen ujjal az arcát vele. A tincs göndör maradt. Elnézegettem. Tetszett. - Nem is biztos, hogy akarnád. - Őt néztem, lemondó mosollyal, és nem fordult meg bennem, hogy ezzel vajon kit minősítek. Megfogtam az arcát mindkét kezemmel közre zárva, közelebb hajolva hozzá. Egyre gyorsabb ütemben vert a szívem. Mondani akartam neki valamit. Valami ahhoz hasonlót, amit az előbb éreztem. Olyasmit, ami kifejezi azt... - De most akarod, hm? Megmutatom. - Már csak egyetlen centi választhatott el minket egy csóktól. Erősen tartottam. Azt akartam, hogy érezze azt, amit az előbb én is. Nem gondoltam, hogy másképp is lehet. Ebben a csókban azonban benne volt az a fura érzelem is, ami intenzívebbé tette, s egyszersmind hosszabbá. Megtestesülése a furcsa vonzódásomnak felé és a birtoklásvágyam ösztövér elegye.

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Hétf. Okt. 24, 2016 4:39 pm

Ki mást szeretnék? Minden férfinak ugyanaz a célja, ha törődést mutat felém. Ugyanaz. Ugyanaz! Nincs különbség köztük. Ugyanúgy gondolkodnak, ugyanúgy viselkednek, ugyanúgy felfordul tőlük a gyomrom. Az összestől. De Nii-sama nem ilyen. Nii-sama gyengéd, kedves, melegség sugárzik a szemeiből. A tettei nem azt a célt szolgálják. Csak boldoggá akar tenni. Segít, hogy értsem, miért viselkednek így a buta emberek. De ez nem válasz! A kérdésemre nem válasz! És én ismerlek! Hogy mondhatsz ilyet, Nii-sama? Hiszen születésünk óta együtt vagyunk, minden rezdülésed ismerem! Mikor nem látszik érzelem az arcodon, akkor is tudom, hogy szomorú vagy, bosszús, vidám, vagy izgatott. Csupán a szemedből. A szemedben látom minden érzelmed. Mégis, minden szó a torkomon akadt. Képtelen voltam megszólalni, csak bámultam a fiút. Vagy nem. A tekintetem össze-vissza táncolt a szobában, miközben ő a hajammal játszadozott és beszélt hozzám. Furcsa volt. Nagyon furcsa. Nagyon furcsa. Arra kaptam fel a fejem, hogy közelít hozzám. Az arca. Lassan teljesen kitöltötte a látóterem. Meglepetten néztem rá. A szemébe. Vörös. Izgatott. Érzelemmel teli. Birtoklási vágy...
Megcsókolt. Az ajkai... hozzáértek az enyémhez. Hosszan. Boldognak kellett volna lennem. A szívemnek ki kellett volna ugrania a helyéről. De... más volt. Idegen. Ismeretlen. Különbözött a többi fiútól. Az övék kellemetlen volt, tele volt birtoklással. Akaratosak voltak. Ez... nem volt kellemetlen. Kicsit ügyetlen volt. Tapasztalatlan. De nem bizsergetett. Nii-sama... nem... nem így... az övé... határozott volt. Letaglózó. Szikrázó. Boldoggá tevő. Ebben... semmi ilyesmit nem éreztem, csak azt, hogy hozzáért az ajkaimhoz. Nem tudtam... nem tudtam, mit tegyek. Összezavart. Ryuu-nii... nem... Nii-sama volt. Felpattantak a szemeim, és megtaszítottam a fiút annyi erővel, amennyit csak képes voltam kipréselni a gyenge karjaimból. Fájdalom. Összegörnyedtem. A fejemet fogtam. Nyöszörögtem. A fájdalomól. Széthasadt. A fejem széthasadt. Aztán bekerült a látóterembe. Ő. Hirtelen nem éreztem semmit. Csak tágra nyílt szemekkel bámultam. Mereven. Ryuu-nii. Olyan. Mint Nii-sama. De nem olyan. Olyan. Nem olyan. Olyan! Nem olyan! Milyen?
- Ryuu... nii... sama... - nyöszörögtem, majd megráztam a fejem. Hevesen. Újra belehasított a fejembe a fájdalom. Zúgott. Kavargott. Amikor magamhoz tértem, rajta ültem. Fölötte magasodtam. Furcsa érzés... a kezem... lenéztem a kezemre. A torka köré volt fonódva. Mindkettő. Fehérek voltak az ujjaim. Szorítottam. Megrémültem. Elkaptam a kezeimet és értetlenül bámultam rájuk. Megfogtam volna őket... de... nem volt hozzá elég kezem. Nem volt egy harmadik, amivel megfoghattam volna őket. Nem értem... miért... csinálom... ezt? Miért... akartam... bántani? Nii-samát...?

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Kedd. Okt. 25, 2016 10:56 am

Korholhattam volna magam azért, amiért túl sokat mutattam magamból ő előtte, de nem tettem. Most pedig meglett a böjtje. Nem éreztem semmit felőle. Az normális, hogy megcsókolom, ő pedig nem közelít közben? Rossz érzés volt. Meg se lepett a taszítása. Végtére is mégis csak lány. Zavarban van. Gondoltam én. Megtaláltam a gyenge pontját. Reménykedtem. Nem lehet olyan határozott mindenben, nem lenne meglepő, hogy egy ilyen összetett agy ne tudja feldolgozni a szerelmet. Még ha magamról nem is hittem el, hogy belé tudnék esni, az ő őrült érzéseit tudtam azonosítani ezzel a szóval. Persze tévedtem. Vagy legalább is rossz következtetéseket vontam le. Ki tudja. Nem csak megtaszított, ~ ami még bocsánatos bűn lenne ~ hanem mint egy idegen ugrott nekem. Jól bevágtam a fejem az ágy szélébe. Mellé csúsztunk, ő pedig rám csimpaszkodott. Képtelen voltam odafigyelni, hogy mi mozgathatja. Düh, harag, csalódottság, vagy ez még mindig az a fura szerelmi... képtelen voltam rá. Hirtelen az életemért kellett küzdenem. A hevességétől azt is elfejtettem, hogy itt pontokra megy az élet. Itt nincs szerencse vagy balszerencse. De nem fájt.
Az volt ami igazán megijesztett. Fura mi? Eddig örültem neki, de mikor a nyakam köré fonta az ujjacskáit és fojtogatni kezdett, az jutott az eszembe, hogy nem vagyok itt. Az agyam küldte a vészjeleket, éreztem valóságosan a légszomjat, és ezzel együtt mintha nem engem fojtogatna, nem éreztem fájdalmat! Mint egy film. Egy film, aminél én nem sérülhetek meg. Aztán megcsúszott a hp csíkom eggyel. Majd még eggyel és egyből még eggyel, duplázódva.  Lassan jöttem csak rá.
Nem vagyunk védett övezetben. Vagy kimentünk a hosszú folyosóval a faluból, vagy ez egy céh épület, amit így állítottak be. Vagy csak halucinálok. Moziban vagyok. Egy 4Dsben. Ezért nem fáj!
Még négy ponttal lejjebb kúszott az életem én pedig nem tudtam kikaparni magam a lány karmai közül. Nem! Ez a sao és nem vagyunk védett övezetben. Páni félelem öntött el. Ezek szerint a kínzó eszközök sem díszlet. És mi lenne a rosszabb? Ha levágná a karom és nem érzek semmit, vagy hirtelen mégis lenne fájdalomérzet? De nem mindegy? Lassanként szedi le a pontjaim és nem tudom lelökni magamról. Miért? Mert beütöttem a fejem?
Aztán rájöttem.
Nem csináltam semmit. Egész végig semmit nem tettem ellene. Fogtam a karját, de nem fektettem bele erőt. Ez a tudatalatti tettre képtelenség még inkább megijesztett. Leblokkoltam.
Aztán megállt. Valami megakasztotta, de nem én. A szavai zengtek a fülemben, bágyadt voltam és értetlen. Ő meg rajtam ült, zokogott. Látva a gyengeséget benne, lelöktem végre magamról. Durván, had verje be ő is a fejét.
Aztán kezdtem csak számba venni, hogy logikusan mit kell tegyek. Egy énem az ajtóhoz rohant volna és erővel próbálta volna kinyitni. Ha nem megy, üvölteni kezdett volna, hogy "Segítség! Segítsenek, meg akar ölni!" Egy másik viszont utána menne Kuronak és belerúgna párszor. "Ezt érdemled. Cafka!" Viszont egyikre se hallgattam. Erősebb nálam. Zárt ajtók mögött vagyunk, és láthatóan zavarodott. Apropó.
Eltelt pár pillant, de feltehetőleg még idejében kapcsoltam és beizzítottam a Riyojit. Az életem tíz százalékát elhasználtam egyből. Még húsz maradt. Ezt azért, hogy had higgye, nem sebzett meg. Páncél van rajtam és vagy magasabb szintű vagyok nála. A kinézet már amúgy sem számít. Erővel emeltem a tekintetem felé. Szörnyeteget láttam benne, aki elárult. Magától zárult ökölbe a kezem. Kint ölre mentünk volna biztosan és valószínűleg egyikünk belehal. Elképzelhető. Nagyon is.
Most viszont már csak a gyorsasága révén, ennyiből is eldőlt ki úszná meg és ki a gyengébb. Kiszolgáltatottá váltam neki. A szavai nem hagytak békén. Még akkor is, amikor ő maga már nem mondta. Hosszú csend állt be közénk. Ryuu nii-sama. Nii sama. - Nii ...sama - Sutogtam lassan. Megráztam a fejem. Nem! Ennyiből nem vonhatok le messzemenő következtetést. Minden második japán lány "bátyámnak" hívja a nálánál idősebb fiúkat. A maradék pedig legalább azokat, akik tetszenek neki. Mégis a sama azért túlzás volt. Sama. Sama, sama sama sama... csinálnom kell valamit mielőtt megöl. Újfent ránéztem és az a kétes érzés ami feltolult, megőrjített. Utáltam magam amiért olyan gyenge lettem, hogy kitáruljak neki. Nem az ő hibája. Tudtam, hogy kattant... tudtam a fenébe is! Felnevettem. Annyira abszurd volt a helyzet, a fejem meg üres, hogy nevetnem kellett. Beszéd vagy bárminemű gesztus nélkül feléje, hahotáztam szabadon. Belegondolva szörnyű érzés lehetett, de én se vagyok százas. - Aaaahhh, szánalmas. - Utáltam őt. Egyszer csak képessé lettem lenézni. - Egy csalódás vagy. Nii sama? - Még ha nem is igaz... ha csak egy szófordulat... -   Soha nem esnék olyan hibába, hogy egy embert egy másikkal azonosítsak. - Tudtam, hogy hasonlítok valakire, aki közel áll hozzá. Ez is az én hibám. Ennek ellenére, ennek tudatában léptem. - Mondtam, hogy én, én vagyok. Aho onna. - Ostoba nő. Nem düh. Csalódottság. Bár mit számít ez már? Mit kellene tennem?

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Szer. Okt. 26, 2016 4:52 pm

Bántani. Bántottam. Nem akartam bántani. Nem akartam. Nem akartam. Miért bántanám? Nem tett semmi rosszat. Semmit. Nem tett semmit. Csak nem olyan, mint Nii-sama. Nem olyan. De... az bűn. Aki nem olyan, mint Nii-sama, az csak ki akar használni. A testem akarja. Semmi mást. Csak megalázni. Igen, megalázni. Használni. Bántani. Úgyhogy én bántom őket, mielőtt ők tennék meg velem. Ezért bántottam. De ő olyan, mint Nii-sama! Ő Nii-sama... és én bántottam. Pedig nem akartam. Esküszöm! Tényleg nem akartam! Mégis fellökött. Eltaszított. Ledobott magáról. Bántottam. Ő is bántani fog. Mert én bántottam. Összehúztam magam a földön - Bocsáss meg bocsáss meg bocsáss meg nem akartam nem akartam - megfogtam a fejem, és igyekeztem minél kisebbre húzni magam. Vártam, vártam, hogy odalépjen hozzám, fölém, és rángatni kezdjen. Hogy bántson. Hogy megalázzon - Ne bánts kérlek ne bánts bármit megteszek csak ne bánts nem akarom nem akarom bármit csak azt ne kérlek ne bánts - még kisebb kell legyek, még kisebbé összehúzom magam, akkor talán nem vesz észre, akkor talán nem jön ide, és nem tesz velem semmi rosszt, semmi rosszat. Szavak. Nem értettem őket. Valamit mondott, de nem értettem. Ingerült volt. Nem. Bosszús. Csalódott. Tudom, bántottam. Csalódást okoztam. Bántottam Nii-samát. Pedig nem bánthatom. Ha bántom, elfordul tőlem. Nem fog szeretni. Egyedül maradok. Magányosan. Nem lesz senkim - Nem akarom nem akarom nem akarom ne hagyj itt kérlek ne hagyj itt bármit megteszek - Nem akartam egyedül maradni. Egyedül. Sose voltam egyedül. Nii-sama mindig ott volt nekem, még akkor is, ha úgy éreztem, egyedül vagyok. Ostoba vagyok, ostoba, ostoba, ostoba. Miért bántottad, miért? Nem szabadott volna. De már késő. Késő. Késő. Megharagudott rám. El fog hagyni. Ha nem teszek semmit. Ha nem teszek semmit, ki fog menni azon az ajtón, és nem látom többet. Felijedtem. Megijedtem. Megrémültem. A hangok irányába kaptam a fejem. Lenéző. Lenéző tekintet. De... de nem érdekel. Nem mehet el. Nem hagyhat itt. Egyedül. Nem maradhatok egyedül. Utánanyúltam. A lába után. Ha azt megfogom, akkor nem tud elmenni. Messze volt. Nem értem el. Hiába nyújtóztam. Vonszoltam magam. Feléje. Hogy megfoghassam a lábát. Akkor nem hagy itt. Igen, akkor nem hagy itt. Egyedül. Magamra.

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Szer. Nov. 23, 2016 11:57 am

Volt már úgy, hogy nem tudtam mi lesz a következő lépés, de mindig voltak stratégiáim az olyan helyzetekre is. Életemben először éreztem azt, hogy teljes mértékben kicsúszott az irányítás a kezeim közül. Mondhatom, kicseszett szar érzés. Az, hogy valójában mikor is történt meg pontosan az eset, fogalmam sincs, de akkor jöttem rá, hogy így állunk, amikor a lány elkezdett össze vissza zagyválni. Megijedtem. Egy pillanatra nem a saját lépéseimen kezdtem el agyalni, hanem azon fantáziálgattam, hogy mégis mikor ugrik nekem? Azok a horror film jelenetek ugrottak be, amiket késő este néztem meg titokban a neten. Rám veti magát és kitépi a torkomat, vagy nem is tudom. Elborzasztott a dolog. Mit mondjak erre, mit tegyek? Eszembe jutott az is, hogy elmenekülök, de féltem hátat fordítani neki. Meg kellett ráznom a fejem, nyelnem egy nagyot, hogy a kiszáradt számat mozgatni tudjam. Kifújtam a bent tartott levegőt, újat szippantottam be. Erőszakkal vittem a tekintetemet rá és akarattal tudatosítottam magamban, hogy ő is egy játékos és nem valami anime szörny. Csak őrült. Jobban mint bármikor is el tudtam volna képzelni. Kami sama, akarom én ezt?
Akarok egy ilyen érzelmileg labilis lánnyal bármilyen kapcsolatot? Ez még benne van az izgalmas kategóriában egyáltalán? Hátráltam. Egyenes arányosan azzal, hogy felemelte a hangját és kérlelni kezdett. Képtelen voltam bármit is felelni neki. Félig eltátott szájjal, szörnyülködve néztem őt. Azzal sem voltam tisztában, hogy mit érzek most, nem hogy azzal, mit is akarok tenni. De dűlőre kellett jutnom, főleg, hogy a helyzet egyáltalán nem volt kényelmes. És már elég rég eldöntöttem, hogy nem maradok ott, ahol kényelmetlenül érzem magam. Becsuktam a szám és úgy csináltam, mint aki tudja mit akar. Egyelőre csak a nézésével kommunikálva ezt kifelé... kevés sikerrel teszem hozzá. Kuromajo amúgy se volt olyan állapotban, hogy fogjon bármit is abból, amit mondanék neki. Bármit amit tennék. Nem igaz? És mégis. Én őrjítettem meg? Az előbb? Vagy azelőtt? Az nem lehet. Ilyen lenne? Mennyire mehet még ennél is lejjebb...? Én nem erre vágyom.
Önkénytelenül nyújtottam felé a kezem. Ugyanaz a tudatalatti vezérelte mozdulat volt, ami miatt nem taszítottam el magamtól egyből. Egész eddig azt hittem, hogy nagyon is hasonlítunk egymásra, és ez a kitörése minden bizarr elemétől eltekintve mást ébresztett bennem, mint undort. Talán ha nem lettem volna benne olyan veszettül biztos eddig, hogy lelki társak vagyunk, akkor nem éreztem volna együtt vele. Én is ilyen leszek majd?
Ez a gondolat ijesztett meg. Hirtelen vissza kaptam a kezem, mielőtt elértem volna őt. Felpattantam a félig ülő helyzetből és megfordultam. Előbb beleütköztem az ajtóba és csak azután lépve egy felet hátra. Pánikolva nyomtam le a kilincset. Én nem akarok ilyen lenni!

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Szer. Nov. 23, 2016 7:13 pm

Nem érem el. Nem érem el. Nem érem el! Hiába nyújtózkodtam, löktem magam előre, egyre csak távolodott tőlem. Dühös lettem, kétségbeesett. Még több erőt vittem bele a mozdulataimba, hátha szét tudok szakadni, és akkor elérem, elérem! De... miért... érjem el? Ahogy a kérdés felbukkant az elmémben, úgy gyengült el az akaratom. A karom a földre hullott. A testem elernyedt. Rongybabaként maradtam ott, a földön. Menekült. Mert bántottam. Nem volt hozzá jogom, hogy visszatartsam. Elveszítettem őt... őt is. Letaglózott a felismerés. Egy ostoba hiba miatt. Nem voltam többé kedves a számára. Nem talált vonzónak. Nem akart velem lenni. Minél távolabb tőlem. Akkor nem bánthatom. Megpróbáltam ránézni, de nem láttam semmit. Minden homályos volt, csak foltokat láttam, körvonalakat. Nedvességet éreztem az... arcomon.
Hideg. Megéreztem a padló hidegét. Kellemetlen érzés volt. Lassú, reményvesztett mozdulatokkal, erőtlenül tápászkodtam fel. A hátamat nekivetettem valaminek. A falnak? Az ágynak? Fogalmam sincs. Felhúztam a térdeimet, és átöleltem őket a karjaimmal, az arcomat pedig mögé rejtettem. És mozdulatlan maradtam. Ürességet éreztem. Igen... emlékszem rá. Erre az érzésre. Nii-sama szerint ez egy jó érzés. Azt jelzi, hogy nincs mi befolyásoljon. Hogy ez a szabadság érzése. Én mégis úgy éreztem magam, mint akit megkötöztek, és képtelen a szorításban mozdulni. Mintha egy óriáskígyó fojtogatott volna. Tehetetlen voltam a súlya alatt. Lehet, hogy egyszerűen csak meg kéne ölnöm. Az... jó érzés lenne. Elégedettséggel töltene el. Mégis tudtam tenni valamit. Valami jelentőset, maradandót. De most még ehhez sincs erőm... se kedvem... az üresség... a semmi... magába szippant... Itt hagyott, pedig bármire kész voltam rá, hogy itt maradjon. Ennél nem lehet többet adni. De most még ez sem volt elég.

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Ryuu on Csüt. Nov. 24, 2016 3:14 pm

Szóval bevertem a fejem az ajtóba, majd mint egy ijedt vad a számára ismeretlen emberi tákolmány között, rángatni kezdtem a kilincset. Látható, hogy a tetteim nincsenek összhangban a mindig magabiztos személyiségemmel. Mondjuk úgy, hogy kiestem a saját szerepemből. Nem voltam önmagam. Igen, ez a legjobb kifejezés rá. Akkor jöttem csak rá, hogy Kuromajo chan nem jön utánam, amikor felfogtam végre hogy nem befelé nyílik az ajtó. Csak meg kellett taszítani azt szép lassan és könnyeden tárulkozott ki, mintha maga is azt akarná, hogy meneküljek erről az elátkozott helyről. Azonban én a kilincshez ragaszkodtam. Hozzá voltam nőve. Hallgattam, hallgatózva bámultam előre, rá a kilincsre, meg az azt szorító kézre. Jah, az az én kezem volt. Azt hittem üldözőbe vesz. Semmi baj, ha elengedem már szabad is vagyok. De nem. Megfordulok, és elillanok ott, ahonnan bekerültem ide, és mintha mi sem történt volna, már a kis városka utcáin fogom élvezni a szabadság édes ízét. Ott maradt. Ez a legjobb megoldás. De olyan nagy volt a csönd, hogy fel kellett figyelnem rá. Rá kellett pillantanom a szobára. Ott volt. Az ágy végében felhúzott térdekkel és... nem engem nézett. Most így csak egy lány volt. Olyan mint az összes többi. Nem árasztott sejtelmes vonzalmat, és nem is maxolta ki a creepységet, mint az előbb. Úgy voltam vele, hogy elengedem a kilincset és nem érdekel a csaj, megyek. De a kilincs nem engedett el. Az ajtó, az az ajtó, amiről végig azt hittem, hogy zárva van, valójában mindvégig csak rácsukva volt. Bármikor kiléphettem volna! Bármikor! Eszembe jutott az az érzés, amit felébresztett bennem a vallomásával. Meg kellett ráznom a fejem, hogy észhez térjek! A nyakamra ugrott, fojtogatott! Ez nem elég arra, hogy elmenjek? Itt kéne hagynom, ez lenne a leglogikusabb lépés tőlem. Ha maradok ki tudja mit csinál majd. Meg miért kéne maradnom?
Eszembe jutott anyám utolsó kedves szava felém... mikor is volt az? Általánosban? Még előbb?
"Jó sok haverod van fiam."
Kuro chan, mi lehet az igazi neved? Az enyém teljesen átlagos. Megszorítottam a kilincset.
Nem érdekel a neve. Az egész csaj nem érdekel. Egy hazugság a Nii samájával meg a műmosolyával együtt. Egy idegroncs aki azt hiszi, hogy úgy szerezhet magának bábokat, ha furán viselkedik. Meg ezek a kínzó eszközök is undorítóak.
Elengedtem a kilincset, de szinte azonnal újra meg is fogtam.
Menni akartam, de egyazon pillanatban maradni is. Teljesen érthetetlen módon. Még mindig éreztem valamit, ami itt tartott. A látvány talán, amilyen elesett most?
Mennyi időt tökölök még itt el?
Nem tudom. Az ajtó. A vallomása.
Színészkedtem. Az életemet mentettem, pedig nem volt mitől, legalább is ha az ajtót nézzük. Az ajtó, amelyik nem volt rázárva.
Elengedtem a kilincset. Lassú voltam és nehézkes lépésekkel jutottam el az ágy széléig. Nem volt se szó, se gondolat, amit át akarnék adni neki. Megfogtam a kezét, felemeltem. Ha erre felfigyelt, csak a komor arcomat láthatta. Nem volt mit leolvasni róla. Üres voltam, azt tettem, ami végül győzött belül. De, hogy az mi és mi alapján cselekszik, fogalmam se volt. Magamhoz húztam az egész testét a karján keresztül, másik kezemmel a hátát támasztottam meg. A feje a mellkasomat érte, átöleltem.
És nem tudom miért.
Vajon most is el fog lökni?

_________________
szint 11:

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 10
Kitartás:12
Gyorsaság: 23
Speciális képesség: 16
Páncél :29

Ryuu
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 311
Join date : 2014. Jan. 22.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
687/700  (687/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Kuromajo on Csüt. Nov. 24, 2016 10:29 pm

Nem tudtam, mit érezzek. Furcsa volt. Egyszerre volt idegen, de mégis ismerős. Nem volt természetes. Nyugtalanná tett. De mégis, végtelen nyugalmat is adott, ahogy a semmiben lebegtem. Egyedül. Céltalanul. Elveszítettem az idő koncepcióját. Nem létezett a tér sem. Csak én egyedül, a semmi közepén. Nem volt hová nézzek. Nem volt hang. Nem voltak illatok. Tudtam volna mozgatni a testemet, de olyan volt, mintha nem is az enyémek lettek volna. Bizonyos értelemben ez nagyon is valós volt, hiszen csak egy virtuális massza voltam. Mintha most ezt hagytam volna el. Testen kívüli élmény. Nevetséges...
Mindez csak a szokásos. Mindenki fél tőlem. Rettegnek. Rettegnek, mert nem értik. Mert kiszámíthatatlannak látnak. Mert mellettem semmirekellőnek érzik magukat. Ostobának. Hiszen azok is. Nem tudják elviselni az igazságot. Magasabb szinten állok, mint ők. Egyikük-másikuk megpróbálja elviselni... aztán ahogy újra és újra szembesülnek a saját gyengeségükkel, úgy esik szét a maszk, amit magukra erőltettek. Végül ők is hátat fordítanak. Más társaságát keresik. Valakiét, aki hozzájuk hasonlóan ostoba. Aki mellett nem érzik magukat alsóbbrendűnek. Ryuu-nii is... most kiment az ajtón. Legközelebb más lánnyal fogom látni. Igaz is... nem őt fogom megölni. Hanem azt a másik lányt. Az fájni fog neki. Pont, mint nekem most. Akkor majd megtudja, mit érzek, és visszatér hozzám. Mint Nii-sama. Pont úgy, mint ő =) Pont úgy... pont úgy.
Aztán egyszer csak elszakadt. A semmi. Mintha... a teljes sötétségben valaki hirtelen belevilágított volna a szemembe egy spotlámpával. Ijesztő volt. Kényelmetlen. Felkaptam a fejem. Az enyém volt. Nem éreztem másénak. A kezet azonban igen. Ami hozzám ért. Az övé volt. Az enyémet fogta. Nem értettem. Miért? Megutált. Elment. Miért van most itt? Még nem is öltem meg senkijét. Nem volt semmi értelme annak, hogy itt legyen. Miért? Döbbenten néztem rá. És akkor ráeszméltem. Hogy van valami, amiről sejtésem se volt. Ami nem illett a logikába, bárhogy forgattam, bárhonnan néztem rá. Furcsa volt. Ryuu-nii. Nagyon furcsa volt. Nem csak most. Az előbb is. Ijesztő... ijesztő? Mások is ezt érzik velem kapcsolatban. Mert nem értenek. Szóval az ilyen érzés... De nekem tetszik ez az érzés. Többet akarok tudni róla. Többet akarok tudni az üres tekintetéről. A tekintetén keresztül minden érzelmét látom. De most nem. Most... az köszönt vissza, amit az imént éreztem. A semmi. Sose láttam még ilyet. Mosoly. Elmosolyodtam. Nem láthatta, mert az arcomat a mellkasába fúrtam. Mélyen magamba szippantottam az illatát.
- Ryuu-sama... - szólaltam meg. Hálásan. Újat tanított nekem. Mint Nii-sama. De ő nem Nii-sama volt. Ő más volt. Értem már. Ugyanazon a szinten állnak. De mások. Különböznek.
- A félelem... olyan csodálatos... többet akarok belőle... hadd éljem át... hadd tapasztaljam meg... - kérleltem. Könyörögtem. A karjaim összefontam a háta mögött. Ő volt az egyetlen, aki meg tudta mutatni.

_________________

Madness is a gift that has been given to me

Kuromajo
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 326
Join date : 2013. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 29
Exp:
3160/3300  (3160/3300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Csatornák

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:12 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.