Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Go down

default Századik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Nov. 17, 2015 6:48 pm

Századik Fejezet

Képipályázat és tanulmányi kirándulás

-Megmondtam, hogy ne állj ki senki ellen úgy, hogy visszakapcsoljuk a támadhatóságos izét! Teljesen egyértelmű volt, hogy téged fognak támadni!
-Tudom. Akkor is tudtam, és ha elmondod ötvenszer, akkor sem fogom kevésbé tudni.

Ja igen, jelenleg az Aréna egyik padján ülnek kicsiny hőseink, tőlük jóval távolabb gyerekcsoport zsivaja hallik. Nem, nem csak Shu, hanem az egész osztály, sőt, még egy új tanárbácsi, Torrin is itt van. A nagy kaland után beállt segíteni a többieknek, hiszen kint is ezt csinálta. Mondhatni egy osztálykirándulás szerveződött az Arénába. Nem, ez nem Aréna küzdelem lesz, hiszen azt még Timi sem érezné fairnek, hogy úgy növelje a pontkülönbségét, hogy kiáll sorban egy csapat ovissal szemben. Ez csak egy sima küzdelem... illetve nem is annyira sima. Mivel többségében nagyon de nagyon kezdő játékosokkal állnak szemben, és akármilyen kicsire húzzák le a szintjüket, akármennyire nem használnak felszerelést, Shu még ha bugyiban harcolna is, Timi tudása és profizmusa akkora szakadék köztük és bármelyik gyerek között, akik közül páran nem is akarnak harcolni... szóval értitek. Ennek okán azt találták ki, hogy sorban fognak kiállni ellenük, ők azonban nem fognak sem pihenni, sem újratölteni az életpontjaikat a harcok végén. Mintha egy váltófutásos versenyben egyedül akarnál indulni. Persze így is csak az önként jelentkezőknek kellett harcolniuk, és egy gyerekre többször is sor került, a többiek pedig csak nézték. Ebben a körben a harmadik srácon vannak túl, Shu élete narancsban, Timié azonban nagyon pirosban leledzik, és a következő ellenfelük Yuuka, éppen felkészül.
-Te most ezt azért csinálod, ami Asunál történt, ugye?
-Igen.
-Ugye tudod, hogy ez nagyon csúnya dolog?
-Teljesen használhatatlanná váltál csak azért, mert veszítettünk volna egy küzdelemben.
-Nem azért, hanem azért mert...
-Megtörténhet, hogy te maradsz csak talpon egy harc során.
-Nem történhet! Olyan nincs! Kayaba megoldotta, hogy ne legyen!
-Küzdőtéren ne legyen.
-Oké... de...
-Nem üthetnek rajtunk odakint?
-Ötvenes szinten vagyunk! Nem lehetnek nálunk erősebbek!
-Láttál már Sayonarast kiesni, ugye?
-Miért kell neked mindig a legrosszabbra készülnöd?
-Mert ez a szabály.
-Oké... miért kell engem is felkészítened a legrosszabbra?
-Chan mesélt neked arról a virágról.
-Nem... hagyjuk most ezt... nem akarok erről beszélni...
-Ha te életben maradsz, akkor lehetőséged van engem is visszahozni. Ha viszont összeomlasz csak azért, mert én már nem leszek, akkor örökre elveszíthetsz.
-Az az egy szerencséd van Timidus, hogy a kicsik nem értik, hogy mire is használod fel őket...
-De te azt tudod, hogy nem fakadhatsz sírva előttük. Oda lenne a tisztelet az irányodba.
-Borzalmas lehet a te ellenségednek lenni... kezdem érteni, hogy miért nem támadnak meg minket...
-Tudod jól, hogy érted teszem.
-Ez a másik nagy szerencséd.
-Gyere. Yuuka vár minket.

Az idomár sóhajtott, és kelletlenül ugyan, de felkászálódott a padról. Egyedül ez a virágos monológ késztette arra, hogy folytassa a harcot. Timi kemény, nyers, de megint igaza van. Sajna akkor is igaza van, amikor nem akarja, hogy igaza legyen.
-Készen álltok?!
Rikkantotta a viking jelmezbe bújt fiatal leány feléjük. Először ugyan amazonos beállítást kért magának, és továbbra is amazonnak gondolja magát, de miután az egyik fiú az osztályból megmondta neki, hogy ahhoz a jelmezhez még nincsenek meg a megfelelő adottságai, azóta a valkűrök seregeit erősíti, a lehető legtöbb páncélban, és persze a lehető legtöbb magabiztossággal.
-Adjátok fel! Csak egy csapás vagy nekem, Timidus, és győzedelmeskedek felettetek!
-Valóban.
-Mi?
-Igazad van. Jól számoltál, ügyes vagy, Yuuka.

A kislány egy pillanatra zavarba jön, de rögtön felszegi az állát.
-Persze, hogy igazam van! Nem győzhettek!
-Ebben is igazad van, nagy valószínűséggel.
-Mi... miért?
-Túl kevés kitartáspontunk maradt, kis esélyt látok arra, hogy kivédhetem mind a támadását, mind a terület alapú sebzését.
-Hé! Honnan tudtad, hogy azt akarom használni?!
-Yuuka, egyetlen képességed van.
-Pfff!
-Akkor megadjuk magunkat!
-Ez az!
-Nem adjuk meg magunkat.
-De hát most mondtad...
-Igen, most mondtad!
-Nem adjuk meg magunkat.
-Akkor támadunk.
-Ahhoz nincs elég pontunk.
-Akkor... képire még van!
-Válaszd ki a képességet, amelyiket használni szeretnéd. Yuuka öt méterre van tőlünk, a gyorsaságpontjai ismeretében amint lejár az óra, erre három másodperced marad.

És Timidus bólintott, Shunak pedig csak egy sikkantásra maradt ideje, meg arra, hogy minden ellenkezését, ami arra irányult, hogy ne lássa Timi életcsíkját nullába esni, még ha csak játékból se, a lehető legjobb képességbe irányítsa, és a lehető legjobb képessége be is kapcsolt, majd fel is villant előtte a panel, amely gratulált az új képihez. A sárkány felnézett, meggyőződött arról, hogy nem fejeződött be a csata, majd sarkon fordult, és kisétált a harcmezőről.
-Most már a tiéd.
-He?! Most megsértődtél?
-Nem, de támadni nem tudok, mivel nem voltál hajlandó pihenni, hanem képit aktiváltál, és ha már annyira nem akarsz veszíteni látni, hogy új képességeket hívsz elő, akkor nem engedhetem meg, hogy Yuuka lecsapjon.
-De akkor így...
-Igen.

És Yuuka már szaladt is az elképedt Shu felé a hatalmas pallossal, és befejezte a küzdelmet... ez azonban már nem érdekelte az idomárt. Megvédte Timidust, természetesen ismételten Kayaba csodáinak segítségével.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Százegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Nov. 30, 2015 6:52 pm

Százegyedik Fejezet

Amelyben Shu, Timidus, és újdonsült kis barátjuk ruhaboltba látogatnak.

Kis hőseink Shu ágyának szélén csücsülnek, Shu kezében füzet és egy ceruza.
-Oké... összeírtam, hogy miket kell neked szereznünk... de még mindig nem tudom, hogy te mit szeretnél. Lakhatsz itt velünk, a Dojoban is, ha ott kényelmesebb Chizuval... te döntesz.
Kíváncsian pillantott a lapra, egy ideig figyelgette.
- Uhhh~ Igencsak sok minden fog még kelleni. De... de nem akarok gondot okozni, én itt maradok veled és mindent megteszek hogy boldoggá tegyelek.
Dőlt el mint egy fadarab az ágy szélén úgy, hogy a fejét Shu ölébe helyezte lágyan, és onnan pislogott nagyokat a lányra, miközben mosolyogva várta hogy a válasza megfelelt-e számára.
-De... de te nem Cearso vagy. Még Cearsoval is megbeszéltük, hogy kell neki váltóruha. Tudod... vizes lett, mert beleesett egy patakba, és akkor derült ki, hogy nincs is más ruhája, mert ugye megszáradt, és...
És próbálta teljesen más felé terelni a témát zavarában.
- Cearso? A barátod? Van fiú barátod? Ez tök cukiii. *-* Ugye majd bemutatsz neki is? Ugye? Ugye?
Persze a terelés működött méghozzá egész jól, ugyanakkor nem egészen úgy mint Shu szerette volna.
- Amúgy... rendben, akkor vegyünk nekünk új ruhákat. Ugye magadnak is veszel? Van valami elképzelésed? Milyeneket szeretnél?
Érdeklődött rögtön az ízlése iránt. Ugyanakkor mivel Shu nem jelezte hogy kényelmetlen volna számára ez a póz, még mindig az ölében pihentette a fejecskéjét. Innen meglehetősen jól érezte a lány ruhájának lágy illatát. Majd fordult az ölében, Shu felé, persze a fejét felfelé emelte hogy jól lássa a lány arcát, miközben felső kezéven hátulról körül ölelte a lány derekát.
- Mi lenne velem nélkületek... még mindig ott raboskodnék... Hálás vagyok a segítségetekért. Nagyszerű volt ahogy összedolgoztatok. Tudod... sokan tudták már hogy ott vagyok, de nem foglalkoztak vele az emberek, volt aki inkább tudomást sem vett, és akadt aki rendszeresen meglátogatott... Ami nem is volt baj hisz szerettem őket... csak ugye a bánásmód... azt azért nem érdemeltem meg.
Majd szorosabbra fogta az ölelést, jelezvén hogy tényleg mennyire hálás is.
-I...igen. Fiú barát... de csak barát. Mármint... van olyan barátom is... azt hiszem...
~Arata régóta nem volt otthon. Mondta, hogy dolga van. Talán a kéz ügyén dolgozik? Remélem nem tűnik el...~
-Talán majd bemutatlak. Később. Most egyelőre meg kell ismerkednünk, és el kell döntenünk, hogy mi legyen...

Érezhető volt a feszengése, ám egyelőre nem történt semmi olyan, ami miatt kibontakozna a másik öleléséből, és tudta, hogy az ölelés megnyugtató. Ő is szerette. A lány pedig kedves... és hálás... nekik hálás.
-Hogy... nekem? Persze... gondoltam is rá, hiszen jön a tél, és szeretnék egy új sálat. Neked sincsenek melegebb ruháid, csak amit tőlem kaptál, de az... az annyira nem illik hozzád. És...
Tekintetével Timi tekintetét kereste, aki bólintott.
-Igen... köszönjük. És... és nem fogjuk soha többé engedni, hogy bántsanak. Tudod... Chizut is bántották, de már őt sem. Képzeld, elkezdett fejlődni meg gyakorolni. Már a tízes szint környékén jár...
Lassan, bizonytalanul rátette a kezét a lány fejére. Tényleg megmentett valakit. Megint. És most nem tömeget, mint pár napja, hanem csak egyvalakit... fontos... ő, Shu, fontos... Frilina érdeklődve hallgatta az információkat a lány ismerőseiről, miközben biztatóan mosolygott. Amikor a "meg kell ismerkednünk" kifejezés hagyta el a lány száját, látszódott rajta hogy elönti a boldogság. Persze hogy érezte, hogy Shu kicsit feszült, ugyanakkor ameddig engedte addig ment el, persze ügyelve arra, hogy meglelje azt a bizonyos határt, hisz nem akart kényelmetlenséget okozni, ő csupán szeretetét akarta kifejezni és mivel ezt Shu is érezhette, talán ezért sem tett a viselkedése ellen semmit.
- Nem illik hozzám?
Nyíltak nagyra a szemei. Persze nem az ő stílusa volt, ugyanakkor hozzászokott a Shukakutól kapott ruhadarabokhoz, tudta hogy vissza kell majd őket szolgáltatnia, bár legszívesebben megtartotta volna őket. Ha másért nem is, hát emlékbe. Figyelte hogy a dicséret kifejezetten pozitívan érintette a lányokat, amire elmosolyodott. A mondatra méginkább. Igen. Most már biztonságban lehet? Biztonságban olyannal akit szerethet és aki szereti. Biztosan szereti, hisz Shu megmozdulása is arra engedett következtetni. Milyen jól is tette hogy nem hátrált meg a feszengése ellenére, lehunyta a szemét amikor a lány a kezét a fején pihentette egy picit. Nem szólt, bár kérdései akadtak bőven, de most inkább kiélvezte azt a pár percnyi nyugalmat. Nyugalom. Ezt érezte Shu is. Persze a nyugalom azért is lengte át a szobát, mert végre mindenki csöndben volt... de a lány közelsége is a nyugalmat árasztotta.
-Te ugye... te ugye soha nem fogod megkérdezni tőlem, hogy ki akarok-e jutni?
A szava halk volt, reménykedő...
- Hmm? Kijutni? Hova?
Kérdezett rá láthatólag némi ostobaságot erőltetve az arcára. Persze hogy nem kérdezne olyanokat amivel kényelmetlen helyzetbe hozná a másikat, legalábbis tudatosan nem. Az ő feladata nem az hogy kisajátítsa a másikat, a protokoljában a "boldoggá tenni!" szerepel mint a fontossági sorrend első címszava. Ő és a tényleges akarata elhanyagolható.
-Sehova... nem fontos. De... de szeretném, ha kérdeznél. Bármit, ami érdekel... könnyebb lenne...
- Rendben.
Engedélyt adott arra hogy kérdezzen, így felteszi mindazt ami felgyülemlett benne.
- Említetted azt a nevet kétszer hogy Chizu. Ő ki?
Látta rajta hogy büszkeséggel beszélt róla, így biztos fontos személy lehet számára.
-Ő... ő egy lány. Hasonló hozzád, csak fiatalabb. Őt egy mini elől mentettük meg Timivel. Most a Dojoban dolgozik, de egyre inkább kalandokra vágyik, úgyhogy lehet, hogy majd pár hónapra találnom kell egy helyettest oda... de majd elintézem, hogy előtte még találkozhass vele, ha szeretnél.
- Ühüm. Szeretnék. Érdekelnek a barátaid.

Hogyne érdekelné mindaz amit Shu körbeveszi.
- Azt mondtad hogy fejlődni szeretne, te segítesz neki benne? Amúgy mesélj magadról. Mindent amit csak szeretnél.
Persze, érdekel minden, de jobb az ha ő mondja el azt amit szeretne és szívesen megosztana.
-Hát... igyekszem segíteni, de tudod... ő szereti egyedül csinálni a dolgait. Ilyen... azt mondja, hogy neki nem kell segítség, mert akkor olyan, mintha nem ő érné el. Persze felszereljük, meg naponta fog írni, meg este bemegy a védett területekre, meg megírja, hogy milyen küldetéseken vesz részt... szóval vigyázunk rá. Viszont... én nem szeretek magamról mesélni... olyankor... mindig rossz dolgok jutnak az eszembe... kérdezz inkább. Arról szeretnék mesélni, ami téged érdekel.
- Meg tudom érteni Chizu-t.
Jelentette ki teljesen őszintén. Majd amikor Shu-ra terelődik a téma, amikor megkéri hogy meséljen magáról és visszakozik, egy pillanatra lentebb csúszik az a mosoly, és szomorúság veszi át a helyét, amit hamar leplez egy határozott pillantással és egy megmozdulással. Felül a lány öléből, megdönti picit úgy hogy Shu hanyatt feküdjön az ágyon, majd megkísér lopni tőle egy csókot. Nem igazit, inkább amolyan játékos szájrapuszit.
- Ha engeded majd én felülírom azokat az emlékeket.
Persze... felülírni, ezt még ő sem gondolta teljesen komolyan, inkább úgy értette hogy  majd igyekszik megdönteni azt a bizonyos mérleget hogy Shu is könnyedén merjen mesélni magáról. Addig viszont nem erőlteti ezt a témát. Inkább másképp közelíti meg a dolgokat. Amilyen gyorsan lekapta Shut, vagy legalábbis megkísérelte olyan gyorsan pattan is le róla.

...

-Szóval... van esetleg valami olyan ruha, amit szeretsz? Ne aggódj, pénzünk van mindenre, szóval nyugodtan válogathatsz majd, engedd el a fantáziádat.
Shu vidáman, szinte szökellve haladt a lány és Timi közözz. Egy vidám és sikeres napot zárhatnak most együtt, hármasban. A csók nem sikerült, de nem is haragudott miatta.
~Arata. Aratának kéne a fejedben járnia. Talán becsapott? Peter is becsapott. Justin is becsapott. Anat is becsapott. Minden fiú becsapott. Jun miért nem csapott be? Utahime... mi van Utahimével? Ez a lány nem tud becsapni. Nem képes rá. Ő nem olyan, mint a kintiek. De vajon mire képes?~
- Én mindent szeretek! - Lelkendezett. - Fehérnemű, fürdőruha, toppok, szoknyák, szép alkalmi ruhák, pólók pulcsik, sálak kabátok mindent!
Sorolt fel mindent ami épp az eszébe jutott. Majd egy pillanatra megtorpant. Elvörösödött é habozni kezdett...
- Talán... talán mégsem mindent...
Kezdett bele. Majd Shu füléhez tapasztotta az ajkait és belesúgta azt az egy szócskát amit nem szeretett a ruhákban, bár sokszor hordott már, rendszerint csakis a kuncsaftjai kedvéért.  Frilina szintén lelkesen követte a lánykát, ugyanakkor ő azért nem szökelt, de könnyed kecses járással szorosan tudta követni.
- Hova megyünk? Van kedvenc helyed? Mindjárt megérkezünk ugye?
Halmozta el útközben kérdésekkel, bár egy-egy butik mellett megtorpanva csodálta meg a próbababákat, vagy épp fegyvereket... vagyis igazság szerint mindent amit meglátott.
-Jegyzed, Timi?
Kérdezte nevetve Shu, megbökve barátját, aki csak a fejét csóválta.
-Semmi konkrétumot nem mondott eddig, így bár megjegyzem, ez a későbbiekben nem fog segíteni nekünk a vásárlás terén.
-Hát... mert majd ott válogatni fogunk. De egyébként meg segít, mert így nem felejtünk el például pólót venni.
-Miért felejtenél el pólót venni?
-Hát... mert...

Itt inkább visszafordult Frilinához, hiszen a lány éppen a fülébe suttogott. A visszafordulásból azonnal vörösödés lett az ő részéről is, de csak azért, mert belegondolt abba, hogy ő még soha életében nem hordott ilyesmit, így nem tudhatja, hogy miért nem szereti a másik. De ezt vajon ki szabad mondani? Nem... biztosan nem.
-Hát... akkor azt nem veszünk. Nem szeretném, hogy rossz emlékeid legyenek. És igen, még ott befordulunk, és utána balra...
-Jobbra.
-Akkor jobbra. Én csak akkor tudom, amikor látom az utcát, de Timi mindent tud.
-A tizenhetedik épület bal mancs felől.
-Látod? És egy olyan butikba megyünk, ahol rád szabják a ruhákat. Ez a kedvenc helyünk Junnal.

Csak értetlenül pislogott a diskurációra, hisz ő maga sem értette hogy miért kellene mindezt jegyzetelni, bár annyit azért felfogott hogy ezek szerint tágabb leírást kellett volna adnia. De hogyan amikor biztosan nem szabnak az ember fantáziájának ruhát. Ohh, bárcsak megvalósítható lenne... Eljátszadozott a gondolattal. Amikor Shut sikerült zavarba hoznia, csak felnevetett. Persze komolyan gondolta amit mondott, de a lány reakciója megnevettette. Nem túlzottan, csak kicsit, na jó annál picit jobban, de még nem annyira hogy bántó lehessen és ez volt a lényeg. Megnyugodott hogy nem kéri Shu hogy tangát viseljen, igazság szerint hozzá lehet szokni, de elég kellemetlen, bár az alkalmiaknak inkább csak az előjátékhoz kellett... Csattogtatni a bugyi korcát, vagy csak kellemetlenül nyomást fejteni bizonyos érzékibb pontokra.... Plusz többet láthattak.  Figyelte Shu mondandóját, és ő is jobbra fordult, bár elpillantott mi lehetett azon a bizonyos bal oldalán az útnak. Rég járt így szabadon, játékosok és npc-k között, így mindenre rácsodált ami egy picit is feltűnőbb volt. Egy idomár nagyobb termetű petje, vagy minden kirakat ami mellett elhaladtak, furcsa csukjás szerzetek... Az utcán haladva, erőteljesen félre húzódott amikor pár idegen feléjük közeledett. Vélhetően felismerte őket, talán régebbi kuncsaftok lehettek... És bár a pillantásuk találkozott, a férfi megnézte Frilinát, de úgy haladt is tovább, míg a lány lélegzete is elállt egy időre, majd szorosan Shu közelébe csatlakozott. Igaz Shu külsőre egy kislány, de már bizonyítottak, és míg neki nincsenek támadás és egyéb értékű pontjai nekik igen...
- Tényleg? Uhh, alig várom.
Jegyezte meg, ismét az előző jókedvvel, bár hátra pillantott követik-e, de megnyugodott amikor a hétköznapi, pár járókelőkkel díszített utcát találta csak mögötte. Shu csak lesütötte a tekintetét, de nem, nem érezte úgy, hogy kinevetik, mindössze ugrani akart tovább a témáról, mivel zavarta, hogy nem tud semmit. Persze a szemlesütés csak addig tartott, amíg meg nem látta, hogy a másik is elkapja a tekintetét egy-egy elhaladó alaknál.
-Talán... valami baj van? Ki az az ember? Ne aggódj, minket senki nem mer bántani, és mostantól velünk leszel. És ha szeretnéd... még meg is kérem Timit, hogy beszélgessen el egy-két olyannal, akire rámutatsz. Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Megvédünk.
Frilina érezte hogy Shukaku már tovább is lépett a témán így ő sem erőltette tovább, nem is tudta volna mivel.... Majd szembetalálkozott az egyik régebbi kuncsaftjával, felelevenedtek a pillanatképek... és mégis hiába volt az akarata ellenére, nem tudott rossz emlékként rá tekinteni... Voltaképp semmire sem, hisz így lett megírva. Saját akarat nélkül, vagyis újraírható akarattal csupán, amit egy kuncsaft bármikor módosíthat. Ez pedig jelenleg nem volt más mint Shukaku és Timidus.
- Semmi gond, és rendben.
Tudta le röviden, természetesen a kérést nem utasíthatta el, ugyanakkor nem állt szándékában kihasználni sem... A megvédünk kifejezésre csupán bájosan elmosolyodott. Hallotta ezt már sokszor, de neki mégis hinnie kell, bíznia kell akkor is ha már tömérdek ember hagyta magára, és tett neki ígéreteket csupán a pillanat vagy a kívánt haszon reményében.
-Jajj már, egy kis vidámságot kérek! Felejtsd el őket, érted? Csak felejtsd el. Most már itt vagy mellettünk, biztonságban...
-...és a bolt mellett is egyébként.

Szakította félbe Timidus a társa mondandóját, na meg persze a lépteit is, hiszen Shu simán elsétált volna a bolt mellett. Belépve egy nagyon szabónak kinéző NPC köszöntötte a vendégeket, és már elő is húzta a zsebéből a centit.
-Üdvözlöm hölgyeim, ma milyen ruhával szolgálhatok Önöknek?
-Jó napot Nakuno-san! Látod? Csak sorold, hogy mit szeretnél. Ennyi az egész.

Köszönt a lány, majd visszafordulva Frilina felé intézte szavait. Elfelejteni? Olyan könnyű szó, és olyan jó lenne. Igen, könnyű szó. Mond csak ki hangosan bátran és meglátod milyen könnyedén siklik a levegőben, míg a szó súlya teherrel bír. Itt nem az a kérdés hogy el akarja-e inkább hogy el tudja-e vagy ami még fontosabb el kell-e felejtenie?... De a pillanat hevében nincs erre idő, így csak egy mosolyt küld Shukaku felé és folytatja az útját mintha mi sem történt volna.
- Ohh~ Itt is vagyunk? *-*
Csillant fel a szeme lelkesen. Majd belépve, szinte észre sem vette az npc-t máris a kínálattal foglalkozott.
- Uhh~ Én mindent szeretnék! Mármint olyat is.
Mutat a hosszú ujjú pulcsira, a hosszított dresszre, a farmerokra, miniszoknyákra és mindenre amit meglátott. Shu is azonnal válogatni kezd, ám amikor Frilina bejelenti, hogy neki minden kell, azért picit megtorpan.
-Mindent nem vihetünk el. Arra nem is lenne pénzünk... azt hiszem. De minden fajtából választhatsz mondjuk.... ötöt. Öt pulcsit, öt szoknyát, öt akármit. Legyen neked is ruhatárad. És Nakuno-san majd átszabja neked pont olyanra, amilyenre kéred.
Frilina egy bólintással felelt, de láthatóan lekötötték a divatosabbnál divatosabb ruhák, bár meg kell hagyni a lány ízlése hagy kivetni valót maga után, de anyira nem is vészes, csupán pár ruhadarab. Szóval úgy turkált mint fekete pénteken az emberek, mire megtalálta a hozzá és stílusához illő ruhákat. Nakuno-san nagy örömére nem kellett mindet átszabni, csupán pár igényesség hangzott el a szájából, mint egy kihívóbb masni levétele, és kendőt kért a helyére amit össze tud kötni a derekán. Egy két ruhának a szín árnyalata nem tetszett, de azokból is meglelte szíve választottját, akár a raktárból akár az npc "varászkezei" által. Frilina főként alig takarós, de melegebb ruhákat nézet. Nyári és őszi kollekciókat, pedig inkább a télre kellene készülnie, amit nem szeretett hisz olyankor csak nehezen vállt meg a szoknyájától, és cserélte le nadrágra. És ki tudta talán azért ilyen mert így lett írva a programja. Persze egy-egy darabot oda ment megkérdezni Shukaku-hoz hogy nem-e túl kirívó, vagy hogy mi a véleménye. Vagyis inkább ezt eljátszotta minden egyes darabbal, és kiegészítővel, mivel nem magának öltözött hanem a kuncsaftjának.
-Izé...
Na most mi legyen? Nem szólhatja le azonnal az öltözködését, hiszen ő mondta, hogy választhat, de azt sem akarja, hogy fázzon szegény. Talán a lány nem is ismeri a telet, mert végig be volt zárva abba a kis szobába.
-Szóval ezek mind nagyon szépek...
És akármit citált elé, mindegyikre ezt mondta, sőt, még Timinek is megmutattatta, és külön forgást meg ilyeneket is kért, hogy Frilina lássa, tényleg érdeklődik. De...
-...de jön a tél, és melegebb ruhákat is kellene választanod.
- Melegebb?
Majd csalódottan ejtette le a földre az összes ruhát ami  kezében volt miután tudatosult benne hogy tényleg a szíve után ment mintsem az eszét követné. Felpakolta, majd lelkesen felkiáltott. De akkor már szaladt is vissza turkálni és válogatni. Ez már hosszasabb időt vett igénybe, főleg az öltözőfülkében míg levetkőzött meg fel... Úgy látszik számára csakis a "hagyományos" módszer létezik, vagy csak azt használja. De amikor épp a harmadik ruhát próbálta, megakadt a szeme az egyik kollekción. *-* Ami pedig nem volt más mint egy Cosplay öltözet. És ugye japán, és a programja lényegéből kitalálhatjuk, hogy ezt is beleépíthették. Mert ugye japánban van igény az efféle perverziókra amit szerintem felesleges is részleteznem.
-Héé! Ezek is kellenek, csak... csak majd bentre... vagy tavasszal... nem kell eldobni.
Azonnal segített felszedni a ruhákat, és már vitte is a boltoshoz, hogy mindet szeretné. Annak azonban örült, hogy rá tudta venni a lányt a melegebb öltözékekre.
-Húú! Ez a második ez nagyon szép! Kék és rózsaszín. Ezt mindenképpen megvesszük!
Majd amikor előállt az utolsó darabbal, Shu felnevetett és bólogatott.
-És ezt is! Nagyon szép!
Cosplay? Nem. Az idomár mindössze azt hitte, hogy Frilina is a játékosokra akar hasonlítani, és hát egy MMORPGben ki ne látna hasonló dolgokat, főleg amióta lehet páncél kinézetet változtatni. Frilina megörült hogy jöhetnek azok is, bár nem volt benne biztos nem-e csak a "hisztije" miatt gondolta meg magát Shu. Megörült a dicséretnek, és nem is kellett több hogy azt magán is marasztalja. Hisz a kuncsaftjának abban tetszik a legjobban, így az marad. Frilina csupán elmosolyodott hogy Shukakunak is bejön  a cosplay módszer, de ezzel nincs is baj, sőt. Szeretett szerepezni, muszáj volt neki.
- Ehm?... Te nem is vásárolsz?
Kérdezte kissé bizonytalanul, persze nem akarta hogy annyi pénzt ott hagyjon rá hogy ő maga nem is öltözködik, pedig látta hogy neki is tetszettek a ruhák, ő is nézelődött. Így biztos volt abban hogy ő is szeretne vásárolni.
-Hááát... dehogynem! De gondoltam megvárom, amíg te is végzel. Mindig Junnal vásárolok, de gondoltam, most te segíthetnél... látom, hogy értesz a ruhákhoz... ^^"
-Uhhhh *-* Tényleg megengeded hogy én öltöztesselek fel?
Lelkes hangját a ki tudja mitől pirolsó arcát már aligha láthattad hisz szaladt is az állványokhoz hogy előkapjon párat.
-Hogy... persze... miért ne?
-Engem nem.

Szögezte le azonnal Timidus, tanulva a Junnal való vásárlások élményeiből, Shu pedig azonnal bólintott, és nyugtatólag megsimizte barátját.
-Szerinted is jó ízlése van, ugye?
-Nem értek a divathoz.

Szóval Shu lecsüccsent az egyik székre, és Timivel együtt várták, hogy mit is talál neki Frilina. Na most tanulva abból hogy Shukaku szereti a cosplay-t. Rögtön talált is egy darabot, amit rá szánt, a petje miatt. Ugyanakkor meg lett mondva hogy a petet nem öltöztetheti, pedig neki is talált pár Shukaku hajához illő parókát, és egyéb a lány ízlésével egyező ruhákat amiket Nankuro-san biztos rá tudna szánni, és egymás bőrébe bújhatnának.
- De hozok igaziakat is, csak ezek ezek most... tök cukik.
Azzal el is tűnt ismét a ruhák rengetegében.
-Igen! Ugye Timi? Ezek nagyon jók lesznek mondjuk... mondjuk pizsinek. Kintre ugye hidegek...
Meg nem is venné fel kintre, de nem tudja, hogy Frilina fejében mi van.
-Felpróbáljam? Még ezen is lehet változtatni valamit, ha szeretnéd...
Pizsinek kényelmetlen lenne ezt tudta Frilina is, viszont belegondolva hogy Shu ebben a jelmezbe, Timi meg önmagaként összebújva aludjanak. Irtó cuki volt.*-* És kizárt hogy ne lopózzon be a szobájukba csak hogy láthassa ezt a képet. Vagy hogy elsüssön egy fotó kristályt. Nem kellett sok, és a lány máris egy halom ruhával tért vissza. Konkrét válogatásokkal, majd ha Shu a próbafülke felé vette az irányt, zavartalanul követte őt. Shu szépen felaggatta a ruhákat a próbafülkében, és addig, amíg el nem húzta a függönyt, egyáltalán nem is zavarta, hogy Frilina követi. A függöny előtt nyugodtan álldogálhat, azzal nincs semmi gond, és nem is gondolta volna, hogy be akarna jönni...
-Melyikkel kezdjem? Melyiket szeretnéd először látni?
Kérdezte még a fülkébe való belépés előtt. Frilina nem törődött azzal hogy Shu elhúzta, betoppant mögé ha engedték neki. És bentről adta a tanácsokat. Ha nem akkor viszont kint kukkolt be résnyire elhúzva a függönyt, így akár mások is láthatták, akik szemfülesek voltak.
- Amelyik tetszik.
Felelte mosolyogva, nem mondott volna olyat amivel befolyásolni tudta volna a kuncsaftját. Az idomár csak értetlenül pislogott, amikor a lány belépett mellé.
-Izé... ide még Timit sem engedem be... a próbafülke egyszemélyes... tudod... és így nem lesz meglepetés, hogy melyiket veszem fel.
- De... de azt mondtad felöltöztethetlek?
Jött zavarba a lány, és meglepetés se így se úgy nem lenne, hisz végig fogja próbálni valószínűleg mindet. Épp csak a sorrend lesz érdekes számára.
-Hát... de nem úgy. Fel tudok öltözni egyedül is...
Most már elég fura volt a szitu ahhoz, hogy zavarba jöjjön, és elkezdje magát kényelmetlenül érezni. Gyakran jártak ebbe  a boltba, nem akart balhésnak tűnni. Kellemetlen helyzet volt mindkettőjüknek, hisz Frilina számára egyértelmű volt, sőt Shu megtanulhatta volna hogy az npc-k ilyen téren szó szerint értenek gyakran dolgokat, sőt ha valaki ezt Shu tudta is. Talán megfeledkezett volna arról hogy Frilina nem teljesen ember? Nem tudni, és nem is lényeg.... Hisz ezt a helyzetet meg kell oldani. Zavarban volt, kényelmetlenül érezte magát, ugyanakkor a kuncsaft kérése az első. Bár tudta hogy az emberek furcsán fogalmaznak, és félre értenek sokszor dolgokat, de ez velejárója volt a programjának. Zavartan kilépet, és igen a szabó bácsi látta is, aki csak a fejét csóválta az eseményekre.
- Oookés, akkor várok.
És várt, unalmasan, hisz legalább Timit felöltözhette volna. Leült az egyik padra, és figyelte hogy a fülke függönye mikor lendül már meg végre. Shu pedig, aki szintén lassan öltözött, mert ő is szerette a kinti hagyományokat, hozzá is látott felvenni azt a ruhát, amelyik legkevésbé tetszett neki. Ezen kell elsőnek túl lenni. Ezalatt Timidus Frilina mellé lépett.
-Mik a céljaid?
- Céljaim?

Kérdezett vissza meglepetten.
- Boldoggá tenni az embereket, mindenkit.
Felelte némi habozás után majd széles mosolyt küldött a petnek.
- Szeretnéd hogy téged is boldoggá tegyelek?
Kérdezte miközben végigsimított puha bőrével a pet fején.
-Mindenkit? Azt is, aki Shu ellen kíván cselekedni?
Kérdezett vissza azonnal a sárkány, ám a lány kérdése nem lepte meg, és azonnal bólintott. Ha ő boldog, akkor Shu is boldog, tehát itt egyértelműen igen a helyes válasz,
- Miért akarna bárki is Shu ellen cselekedni?
Leplezetlen maradt az értetlensége.
- És mivel tehetnélek téged is boldoggá?
Hagyta el ajkait a releváns kérdés.
-Mert gonoszak a szándékai, vagy ő maga is gonosz. Vagy ellentétesek az elképzeléseik. Számos oka lehet ennek. Én pedig akkor vagyok boldog, ha Shu boldog.
- Boldognak lenni jó dolog! És akkor beszélgessünk el ezekkel az emberekkel, mert szerintem csak félre értjük egymást. Mármint az ismeretek hiánya az ami miatt az emberek nem értik meg egymást.
Az ismeretek hiánya, ezt megtanulta, hallotta és tapasztalta. Sok kuncsaftja volt akinek nem csak testiségre volt szüksége, hanem arra is hogy valaki ténylegesen meghallgassa... Az emberek magányosak és szomorúak, akkor gonoszak, rossz indulatúak. De ha le tudjuk őket foglalni akkor már nem is a bosszú vagy a figyelemfelhívás vezérli. Épp csak mindenkinek meg kell kapnia a neki járó figyelmet, szeretetet és tiszteletet. Az emberek erre vágynak,  ő ezt tanulta és alkalmazza amikor csak tudja. Frilina nem is tudja hogy Shu félrevezeti, hisz az ő véleménye az hogy azt amit szeretünk és tetszik, azt próbálom fel elsőnek, így ebből kiindulva Shukakuról is így vélekedett. Ekkor lépett ki az idomár az első kollekcióban.
-No? Mit mondotok?
- Nekem tetszik, hisz én választottam neked. Meglep hogy ez tetszik legjobban, én egy másikra tippeltem volna.
-Velük nem lehet beszélni. Ezt elhiheted. A ruha pedig túl szűk nem fogsz benne tudni rendesen mozogni.
-Hát... ez igaz... de majd nem a szafarizáshoz veszem fel. És nem ez tetszett a legjobban... de akkor most veszem azt...

És már vissza is ugrik a másik ruháért.
- Szerintem mindenkivel lehet beszélni, csak meg kell győzni őket arról hogy mi is meghallgatjuk.
Válaszolta szinte rögtön. És azt hogy szűk, arra nem is gondolt, de jól áll Shukakunak a szűk, feszülős ruha. Ezt a véleményét megtartotta.
- Yupii. *-*
Csapta össze a kezeit lelkesen, és ismét a függöny rezgéseit figyelte. Amikor pedig Shu eltűnt, Timi újabb kérdést tett fel.
-Miért akarsz bemenni oda?
- Mármint a fülkébe?

Kérdezett vissza, majd rögtön folytatta is.
- Tudod azt mondta hogy öltöztethetem, erre nem tudom miért de meggondolta magát.
Ennyi volt a lényege. És a szolgáltatáshoz az öltöztetés, vetkőztetés és hasonlók alap funkciók.
-Miért szeretnéd öltöztetni?
- Nem tudom, csak szeretném. Az emberek sokszor szeretik az ilyeneket.

Maga sem értette, de nem is az volt a lényeg hogy értse, neki csinálnia kellett... maga sem értette hogy miért pontosan.
-Rendben.
És ezzel el is intézte, Shu pedig kilépett a következő ruhában, ezúttal abban, ami tényleg a legjobban tetszett neki. Elmosolyodott. Igazság szerint egy másikra gondolt ami jobban tetszene neki, de az az ő véleménye, mármint abban jobban tetszene neki Shu, vagyis jelenleg így gondolja, de még nem látta benne. Viszont van az az elmélet hogy mindenki abban a legszebb amiben jól érzi magát, ez viszont nem tévhiszt. Shu sziporkázott abban a szolid ruhában és ez külön bájossá tette Frilina szemében.
-Akkor... akkor szerintem a többi is biztosan jó lesz. Vagy... szeretnél valamit megváltoztatni? Ami szerinted szebb lenne másképpen?
- Én nem. Nekem jó. Biztos nem próbálod fel a többit is?

Persze abban nem látta amit eleve rá gondolt.
-Oh... szeretnéd látni a többit is? Persze... akkor igen...
És már ugrott is vissza, és sorba megjelent mindegyik ruhában. Utolsó előttinek vette fel azt amire Frilina számított, mármint amiről úgy érezte mintha rá öltenék. De végül belátta, úgy érezte túl felnőttes a lányhoz vagy fogalma sincs. Inkább... a jelleméhez jó lenne, de az alkata nem az igazi hozzá és ezt felismerte.
- Biztos hogy tetszenek?
Jobban szerette volna ha Shukaku is választ magának, mármint teljesen magának... de ez nem történt meg, akkor jobban megismerhette volna a kuncsaftja ízlését.
-Persze, hogy tetszenek! Viszont még kell valami... hmm...
Lekapta a polcról, majd ezt is a lány kezébe nyomta.
-Valamiben aludnod is kell.
- Ehm?...

Tényleg pizsit tényleg elfelejtett nézni, ugyanakkor ha már itt tartunk fehérneműt is. Bár jó az ami rajta van és már röstellte volna felhívni a figyelmet erre is.
- Tényleg. ^^" És uuhhh *-* Tök cuki! *-*
Emelte maga elé és megpördült vele.
- Akkor végeztünk is?
Kérdezett rá, és egy picit azért kifáradt. Nehéz dolog ám a vásárlás.
-Azt hiszem igen. Majd még a szobádat kell kinéznünk.
Felcsillant a szeme. Tényleg kap saját szobát. *-* És Shukaku közelében maradhat. Nagyszerű!
Majd hálája jeléül, megölelte a lányt, és az ölelésből kibontakozva is a derekánál átkarolva maradtak ha Shukaku is engdte. Shu engedte. Nagy kő esett le a szívéről, amiért Frilina nem kezdett el erősködni, hogy egy szobában akar vele lenni. Még nem tudta, hogy mi fog keletkezni ebből az egészből, de azt igen, hogy végre talált valakit Timin kívül, aki mindig mellette lesz.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Százkettedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Pént. Jan. 15, 2016 7:38 pm

Százkettedik Fejezet

Amelyben megtudhatjuk, hogy milyen bonyolult is négy céhtag kapcsolata, meg Saya színezése.

A Vigo Limenben, Sayáék ajtaja előtt újra őrséget állnak hőseink, Shu pedig két halk kopogást ejt meg a nyílászárón. Nem szerette volna a Boss után rögtön zavarni, úgyhogy pár órával később kereste fel a lányt.

-Már megint ki a *cenzúra* az...? Nem lehet itt nyugtunk?
-Hugi, megjegyzem, minket elég ritkán keresnek, szóval... >.>
-Tudom, tudom, már mérgelődni sem lehet?

-És nem kéne inkább nekem...? - Áh, mindegy, a Hugi már kinyitotta az ajtót és már sóhajtott is egyet lemondóan.
-Ja, csak ti. Gyertek... -áll félre. Legalább nem üvöltötte le a fejüket úgy, mint nekem >.>;


-Én... szia... izé... Húgi?
Shu csak toporog az ajtóban, ám egy hátulról érkező lökésre, ami Timitől érkezik csak betoppannak végül. A sárkány csak bólint, ám Shu azonnal szabadkozásba kezd.
-Csak... szerettem volna megkérdezni, hogy ugye nem hiszed el, amit Hinari mondott? Én... én nem kérek bocsánatot... vagyis... azért nem, amit tettem... talán... talán nem így kellett volna viselkednem... de tényleg Mirika és Álom miatt voltam ott. Nem szerettem volna ha csak a könnyű Bosst látják az olvasók, mert Anat is megmondta, hogy néha nagyon nehezek... és nem akartam, hogy úgy tűnjön, hogy nem csináltok semmit...

~Jaj, felismert *.* Mikor beérnek, akkor be is csukja az ajtót és hallgatja, amúgy közben szedd elő a sütiket lécci.  De ne érints meg semmi undit... >.>
~Azokat csak te látod, max ne nézz oda.~
Hogy ne nézzek oda, mikor csak azt látom, amerre te is nézel? ˇ^ˇ
-Ja. Ugyan már, Hinari egy hülye, sőt a többiek is. A te viselkedésed meg pont a megfelelő volt, ott kellett volna maradj. Azok az embernek nevezett akármik nem mások, csak rinyáló csecsemők, és egyből hiszti van, ha valami nem úgy alakul, ahogy ők akarják. Nem nőttek fel. Te meg ne aggódj, mert egy hiteles cikkhez nem egy, vagy kettő, de több bossnál kéne jelen lenned, ami ugyebár nem tetszik az úrficskáknak. És valójában marha könnyű a többsége, csak a taktikájukat kell tudni, ezek csak túlaggódják az egészet.
Picit gondolkodik, aztán azért hozzáteszi
-Na jó, a 25-ös lehet, hogy tényleg mérföldkő, de akkor sem így kellett volna viselkedniük. Teát?


Shunak szinte az álla is leesik a csodálkozástól. Azt várta, hogy majd marasztalnia kell a lányokat, mert nem akarnak vele egy céhben lenni, meg szégyent hozott Anatra... ha tudnák, hogy Anat is abba akarta hagyni ezt az egész frontozást egyszer, és maradni idebent... de... ehelyett megdicsérik. Egy ideig csak remegő ajkakkal bámulja a lányokat, majd sírva fakad, és a nyakába ugrik.
-Én... én... annyira köszönöm! Nem is tudod...

A Huginak is leesik az álla a csodálkozástól, vagyis szintén csak szinte, mert ugye ez elég lehetetlen, de amúgy én is meglepődöm itt belül. Legalább a süti már a kisasztalon van, szóval azt nem ejti le senki. Hugi, öleld már meg egy kicsikéét ><
~...?~
Én megölelném, és te vagy elől, szóval most öleld meg ˇ^ˇ
És hát mondjuk elég félszegen meg akadozva, de fél kézzel átöleli
-Hátöö...?


Shu ölelése egyáltalán nem félszeg, még a szuszt is kiszorítja a lányból.
-Imádlak titeket! Csak... izé... én tényleg csak ezt akartam tudni. Vagyis... vagyis még azt is, hogy jobban vagytok-e...
Közben segít mindenben, ha látja, hogy mit pakoltok ki, és még Timi is besegít, ha tud.

Hát, tudjátok, van az a kép a kopasz bácsiról, aki csak áll és néz és annyit mond, hogy OK, na a Hugi kábé ilyen most, hogy oké, na meg ha az ölelésnek vége, akkor a keze az még picit marad a Shu vállán, én észreveszem ám, ő meg még maga sem, de én igen és meg is jegyzem, vagyis úgy jegyzem meg, hogy megjegyzem későbbre mint emlék, nem pedig megjegyzést teszek, értitek. Aztán visszamegy a teával sürgölődni, mondván, hogy ezek után már kelleni fog, és mikor még ti is jöttök, akkor, hát, nézzük csak... Timi ügyes, viheti a csészéket, a víz meg felforr magától is, addig döntsék el az ízt.
-Hát... túlzás, hogy jobban, de talán alakul.
A Hugi félre is néz, mert hát jóformán hazudik, én meg inkább nem is mondok semmit Neutral


És a félrenézést Shu is látja, szóval szomorúan megcsóválja a fejét.
-Valahogy szeretnék segíteni nektek. Tudod... van már egy közös titkunk, amit soha senkinek nem fogok elmondani, szóval... mondjuk sokakkal van ilyen, de azért ti különlegesek vagytok. Találkoztam egy másik olyannal, mint ti. Nezuminak hívták, ő kapta meg a Parazitát... gondoltam... szóval... tudunk valamiben segíteni?

Hááát... elmondjuk?
~A Schizophreniáról sem tud. És szerintem ne is sokkoljuk vele. Emlékezz az Ő reakciójára, akkor a kislányé milyen lenne?~
Ja, igazad van
Viszont mikor azt mondja, hogy van még valaki, akkor felkapj a fejét, és közben kész a tea is, mert fütyül, szóval kiönti és most megint vár kicsit, amíg kinyílnak a levelek a vízben.
-Nezumi... ismerős név. Jaj, tudom már, a pók kazamata előtt láttuk egy nyanyónál. Saya próbált is csevegni vele, de a srác ránk se bagózott.


-Hát... elég maguknakvalók ők is. Ők Nezumi és Odin. Ők is... szóval egy testben vannak ketten... vagy... nem tudom, hogy hogyan mondjam, hogy ne legyen sértő...

-Így mondva sem sértő... -motyogja amúgy félválaszként, mert a Hugi közben el is gondolkodik, meg a tea is kerül a csészékbe, és közben fejlődtünk, szóval kicsit finomabb talán, de csak kicsit, mert szintlépés nem volt, csak pont. Szóval töpreng, de nem tudja maga elé képzelni, meg hát én sem, már nem emlékszünk rá >.>
-Hát, mondjuk mindegy is. Vannak ilyenek, kész... *szürcs*
Én meg akajom ismerni
-De megismerném...
Köfi


Shu beleszagol a teába, majd Timi felé is pislant, illetve felétek, ha esetleg neki nem készültetek volna szélesebb csészével.
-Hát... a neve Nezumi. Így.
Pötyög a rendszerbe, majd meg is érkezik nektek a név PM formájában.
-Keressétek fel, ha szeretnétek. Csak... gondoltam érdekelhet titeket. De... örülök, hogy mosolyogtok.

Van neki is, mint a legutóbb, mert emlékeztem rá, és így a Hugi is. Ő amúgy vet rá egy pillantást a perem felett, aztán leokézza, meg elmenti külön az üzenetet, hogy megmaradjon és ne legyen törölve sehogy.
-Hát, ha engem nem is, valakit érdekel. Köszi.
Aztán megint döbben egy kicsit, mert nem emlékszik rá, hogy mosolygott volna, végig is simít az ajkán. Mondjuk lehet, én mosolyogtam, és azt látta volna?
~Hát, mondani nem tudok rá semmit, szóval...~
Hát kérdezz tőle valamit, tudod... mondjuk hogy ők hogy vannak, mert engem érdekelne
~Miért te irányítasz hirtelen ennyire, mikor olyan passzív voltál mostanság? Nem vagyok a szolgád.~
Lécci-lécci *.*
-Ehh... és ti hogy vagytok amúgy?
Köfi


Ha emlékeztek, akkor a figyelmességük már az egekbe lökte Shu imádatát, és Timi is elköhint egy köszönömöt, ám most is csöndben van. Kedveli Húgit, ám a terep most Shué, hiszen boldog, azt pedig egy valamire való pet nem szakítja meg közbekotyogással.
-Hát... most már nagyon boldogan... miattatok. Nagyon sokat jelent nekem, hogy nem haragszotok...

Ezt a részt Jun nem olvashatja:

...Viszont... arra gondoltam, hogy meg kéne lepnünk Junt valamivel, A legutóbbi céhes bigyuszkát is ő szervezte, és tudod, hogy mennyire szereti a Valentin-napot... szóval... lenne kedved...?

-Ja, emlékszem rá. -fintorog egy picikét, vagyis hát csak elhúzza a száját. A Valentin-napra meg még le is hajtja a fejét és elkezd visszahúzódni.
He?
~Folytasd te, ezt a témát kihagyom.~
Szóval aztán felemelem a fejem és nézek jobbra meg balra, de oké, én vagyok már, mondjuk picit mérges vagyok most rád, mert nem akartam látni a szobát így hogy itt vagyok, nagyon jól tudod ˇ^ˇ  
Na, de már annyira elmerültél, hogy nem is hallasz?
-Ja, hááát... hátizé, oké, de majd mit kéne csinálnom? O.o;
Mert hát az előzőn se voltunk ott Embarassed


Shu felvonja a szemöldökét a hirtelen váltásra, és erre még Timi is felnéz.
-Valami rosszat mondtam?

-Jaj, tényleg, a szemem >.>

~Meg a hangod meg a stílus meg a mozgás meg a határozatlanság... soroljam még?~
-Jaj, izé, nem tudom igazából, nem hiszem, semmiség, vagyis nem tudom... >.>
~Mondd azt, hogy szimplán nem érdekel a Valentin-nap. Ami mondjuk igaz is.~
-Csak a Valentin nap nem érdekli ^^ Engem viszont igen

-Ööö... oké.
-Viszont én majd szeretnék beszélni vele. Kettesben.

Shu ismét felhúzza a szemöldökét, és kuncog egy picit, majd Sayára visszanézve folytatja.
-Szóval valami kis meglepetés bulira gondoltam. Szívecskés tortával meg díszekkel meg mindennel. A szobáját feldíszítenénk, kaphatna egy új plüsst, és megköszönnénk neki, hogy ennyit dolgozik értünk...

-O-Oké
Húha, mondjuk még sosem volt olyan, mármint vagy volt? Nem emlékszem
~Volt, emlékezz csak vissza. Hogy is találkoztunk először? Nem tudod, mikor írtam a tükrödre :3~
Igaz, akkor oké
-Jaj, az jó!  Húú, mi a kedvenc állata nem tudod? Mert akkor lehet, van is olyan plüssöm, én gyűjtöm őket, szóval lehet *.*  Vagy hozok a Sarokból. Meg csokit *.* Főzzünk neki csokit \o/

-A macikat imádja... meg... igazából az összes plüsst imádja. Majd körülnézhetünk a szobájában, hogy olyat szerezzünk, amilyen még nincs neki. És igen, a csoki is remek ötlet, méghozzá többféle csokit főzünk! Zseni vagy!

-Hihi ^w^

Majd amikor a lányok végeztek a szervezéssel, és mindent megbeszéltek, Timidus arra kérte Shut, hogy vonuljon picit félre, Sayát pedig arra, hadd beszéljen vele is egy picit kettesben... (folyt. köv.)

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Százharmadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Jan. 16, 2016 9:29 am

Százharmadik Fejezet

Oziris is love Oziris is life

Ozi bácsi kap egy levélkét, hogy jelöljön meg egy helyet, ahol nyugodtan tudnak beszélgetni.

Ozi kis gondolkozás után megjelöli az első szint szélén fekvő Horunka falut a térképen, majd átküldi a koordinátákat. Mi más lenne elég nyugodt hely, mint egy félreeső falu, ahol alig fordulnak meg játékosok...

Shu és Timi meg is érkeznek a megadott koordinátákhoz, és az ott lévő valami falának dőlve Shu részéről, illetve Shu mellett üldögélve Timidus részéről várják régi tanítómesterüket.

Ozi is megérkezik nem sokkal később, majd üdvözli Shut és Timit.
- Sziasztok! Rég beszélgettünk.... Hogy vagytok?


Shu először csak a földet szemléli, lesütött szemekkel, de amikor meghallja Ozirisz hangját, amiben a szavak alapján semmifajta dühöt nem fedez fel, kissé értetlenkedve kapja fel a fejét.
-Szia... te... nem is haragszol?
Timi csak biccent. Már megtanulta, hogy a hogy vagy kérdésre az emberek nem várnak választ, vagy azt várják tőle, hogy hazudjon, azt viszont ugye ő nem teszi, így hallgat.

- Miért haragudnék? Nem tettetek semmi rosszat, nem ártottatok senkinek semmivel... - válaszoltam.

-Hát... ami a bosson történt. Én... már beszéltem pár frontossal, és eddig senki nem hiszi azt, amit Hinari. És... valamit biztos én is elrontottam, de tényleg csak Miri és Álom miatt voltam ott. Miri indította el az egészet, és Álom mondta, hogy a huszonnégyes egy könnyű Boss volt. Azt szerettem volna, ha az emberek nem csak a könnyűt látják, nehogy azt higgyék, hogy nem is nehéz ez az egész. Anattól tudom, hogy néha nehéz. De... ugye te nem hiszed el, amit Hinari mondott?

-Hinari egy kicsit túl óvatos az utóbbi időben, és valamilyen szinten meg is lehet érteni. Bár nem ti vagytok az igazi ellenség, de nem tudhatja, hogy ki mindenki tudhatja meg a statokat, képességeket, azáltal, hogy például bekerülne az újságba. - kezdtem bele. - Akár pont a vörösek is, akik a háttérből mozgatják a szálakat. Vadásznak a céhvezérekre, ezt mindannyian tudjuk. Szerintem csak túl óvatos akar lenni, hogy ne kerülhessen semmi olyan az újságba, ami felhasználható ő, vagy bármelyikünk ellen... - majd egy levegővételnyi szünet után folytattam - Az igazi veszély szerintem az, amit nem látunk, mégis körülvesz minket. Honnan tudjuk, hogy nincs-e jelen egy-egy ilyen helyzetben valaki, akit a lopakodása miatt nem is érzékelhetünk?

-Ehm... Ozirisz... az előző Bosson megtudtuk RenAi-ról, hogy... te céhtag vagy, te biztosan tudod, hogy mit tudtunk meg. Nem tettük bele az újságba. Semmi olyat nem teszünk bele, amit valamilyen belsős infó, és ne tudhatná meg akárki. A lopakodás pedig... akkor még jobb is, ha ott vagyunk, mert elég magas az észlelésünk, és akár ott vagyunk, akár nem, ha valakinek kisebb az észlelése, és a lopakodó nem nagyon gügye, akkor nem veszik észre.

-Ez igaz. De a bizalom hiánya pont az efféle eszmefuttatásokra adhat okot. Ha megbíznának benned, akkor nem adna okot például egy ilyen eszmefuttatásra. Ami pedig a lopakodást illeti, lehetséges, hogy a ti észlelésetek is kevésnek bizonyul. Akik bérgyilkost képesek fogadni egy útjukban levő személy eltüntetésere, nem hiszem, hogy anyagi nehézségekkel küzdene, és logikusnak tűnik, hogy egy társuknak kimaxolják a lopakodását, hogy aztán meglegyen a belső szemük és fülük, akármiről is legyen szó.

-Pont erről szerettelek volna megkérdezni. Vagyis... egy interjút kérni tőled az újságba. Szeretném megtudni, hogy Hinari céhtársa, meg... szóval egy olyan okos valaki, mint te, hogyan látja ezt az egészet, és mit tanácsol.

- Pontosan mit értesz ez alatt az egész alatt?

-A kijutni vágyók és a maradni vágyók helyzetéről beszélek. Most, hogy engem már gyilkosnak is neveztek... még kevesebben merik majd kimondani, hogy maradni akarnak, ha ezt kapják érte. Nem tettem semmi rosszat, csak nem azt szeretném, amit ők. És... és te is tudod, hogy hülye indok ez az infószerzéses izé. Ott vannak a vörösök, akik bizonyítottan gyilkosok, és őket minden ellenvetés nélkül beengedték, és nem lett megkérdezve tőlük, hogy ugyan miért lettek vörösek, és nem akarják-e felhasználni az infókat. Te is tudod, hogy ez csak ürügy, és az a baj, hogy a kijutás ellen vagyunk...

-Ez azért egy kicsit összetettebb kérdés, mint ahogy a legtöbben gondolják elsőre. Nyilván azok akarnak kijutni, akiket várnak odakinn, akiknek van miért visszatérni. Akiknek semmijük sincs odakinn, miért akarnának egyáltalán kijutni, ha az ismerősök, barátok idebenn vannak? Miért akarna bárki is kijutni, ha odakinn nem várja senki, és küzdeniük kell napról napra, hogy megéljenek? Itt Aincradban napi 1-2 óra alatt összeszedi az ember a napi betevőt, a szállásra valót, ha épp nem a céhházban lakik. Csak a felszereléseknek van jelentősebb áruk... - majd egy kis szünet után folytattam - A gyilkos-nem gyilkos sem egyszerűen eldönthető, gondolok itt az önvédelemből vörösödött játékosokra, és azokra, akik a mobokra bízták az utolsó csapást, és csak sárgák lettek, amiből újra kizöldültek. Vagy a párbaj rendszert kijátszó gyilkosok... - itt elakadt bennem a szó, ahogy újra eszembe jutott, hogy hogyan ölték meg Judyt. Majd egy kicsit később folytattam - Abban viszont igazad van, hogy ellenőrizni kellene mindenkit, a vöröseket, hogy miért vörösödtek, és a nem szokványos jellemű játékosokat. Mint odakinn, bizonyos szakmákhoz pszichológiai teszteknek, elbeszélgetéseknek vetik alá a jelentkezőket... Ugyanezt kellene bevezetni a bossok, minibossok, és minden jelentősebb esemény, küldetés előtt. Sokkal nyugodtabb lenne a légkör, ha tényleg olyanok védenénk a hátunkat, akikben megbízunk, és akik nem támadnak hátba, ha olyan kedvük van, vagy az érdekeik azt kívánják...

-Tehát... akkor te is úgy gondolod, hogy Hinari kicsit... szóval eléggé fura, hogy engem nem enged be, miközben a vörösöket meg igen, miközben ő a bűnüldöző céh vezére... szóval... nekem nagyon úgy tűnik, hogy ez csak kifogás...

- A vörösek jelenléte engem is zavar, ahogy Hinarit is. De egyelőre még kevesen vagyunk hozzá, hogy a vörösek nélkül el-elboldoguljunk egy erősebb bossal, mint a mostani. Sokkal jobb lenne, ha tényleg csak a megbízható játékosok harcolnának velünk együtt, akikre lehet számítani, ha például a boss vagy a segítői átvételére van szükség. - majd egy kis szünet után folytattam - Ami pedig Hinarit illeti, nem rossz ember, viszont egyáltalán nem könnyű neki. Nehéz idők járnak a Ligára, és van elég gondja-baja enélkül is, ahogy mindnyájunknak... Idővel viszont ha elegen felfejlődünk a fronthoz, akkor eljön az az idő is, hogy csak a megbízható emberek fognak a fronton harcolni....

-Három éve vagytok ott, Ozi. Azt látom, hogy egyre kevesebben akarnak Bossolni. Vagyis... szóval még ki sem estek. Ott van Yurihime kisasszony, Jun... és egy csomóan, akiket meg sem említhetek, mert kérték, hogy ne tegyem...

- Ez igaz. Egyre többen vannak, akik beleunnak, vagy akik csak szimplán kiégnek idővel. Az útvesztő feltérképezése és a bossterem megtalálása elég sok idő, és elég monoton munka. Amikor az ember azt hinné, hogy megtalálja a bosstermet, szembesül vele, hogy csak egy újabb zsákutca... És egy idő után vannak akik úgy döntenek, hogy inkább valami kellemesebb elfoglaltságot keresnek maguknak, mint a monoton farmolás. Három év, és a negyedénél járunk csak. Ha nem vesszük figyelembe, hogy a szintfőnökök egyre nehezebbek lesznek, és lassul a front, akkor is 9 év, mire felérnénk a tetőre. Összesen 12 év, ami meg egy ember életének elég nagy része, hogy csak úgy kidobjuk. Egyre többen rájönnek, hogy élni is kell, nem csak túlélni. Legalábbis szerintem ez lehet a mögött, hogy egyre kevesebben vesznek részt a bossterem keresésében, ahogy a bossharcokon is. És még vannak olyan dolgok, mint a koboldinvázió, amik keresztülhúzzák a számításokat a front haladásával kapcsolatban. De ide sorolható akár a vörös céhek felkutatása, és még számos dolog, ami prioritásban megelőz például egy bossterem keresést....

-Nem tudom... de... szerinted mit kéne tennünk?

- Egyelőre szerintem csak várnotok kell, az idő múlása az imént említett folyamatot segíti előre. Azzal, hogy felhívtad magatokra a figyelmet, a meglátásom szerint rontott a helyzeten. Az idő viszont megoldja a problémátokat, hisz valószínűleg egyre kevesebben fognak harcolni a fronton. Egyre több embernek megfordul a fejében, hogy X év után egyáltalán még érdemes-e visszatérni? Egyáltalán X év fekvés után van esély a felépülésre? Hallottam már olyan elméletet is, hogy a fizikai testünk már nem is létezik, csak a tudatunk maradt meg, a SAO szerverein, és nem lenne hova visszatérni. És még számtalan elmélet kering a világban, de ezeket nyilván tudod jól. Mint mondtam, még legalább 9 év, mire esélyes lesz a kijutás, ami meg... odább van. Az idő viszont a ti malmotokra hajtja a vizet...

-Én... én csak az igazat szeretném megmutatni az embereknek. Sokakkal beszélek, és sok frontharcos is úgy gondolja, ahogyan én. Hogy valamit tenni kellene, mert ez így nem jó. Sok embernek ígértem meg, hogy kiállok értük... hogyan tehetném meg azt, hogy most egyszer csak nem csinálunk semmit? Attól félek, hogy mást is meggyanúsítanak majd ilyesmivel csak azért, mert nem azt szajkózza, amit ők elvárnak. Anat olyan volt nekem, mint valami nagybácsi... hogy mondhatott Hinari ilyet?

- Hmm... ha valamit tényleg tenni szeretnél, akkor felhívhatnád a nép figyelmét a vörösök és szokatlan jellemű emberek "átvilágítására". Kifélék, mifélék, miért vörösödött ha vörös, hajlamos-e a gyilkolásra, stb. Az újságotok úgyis elég sok helyre eljut, szinte minden fogadóban akad belőle, szóval elég sokan olvassák. Ami pedig Hinarit illeti, a közelmúlt eseményei miatt abszolút meg tudom érteni, hogy bizalmatlan és ingerült. Nem veletek van baja... szerintem egyszerűen csak nem tudja, kiben bízhat meg, és kiben nem, kik a barátok és kik az ellenségek. Egy, a közelmúltban történt esemény eléggé megviselt mindannyiunkat. Sok a kérdés, kevés a válasz... Nem kívánom részletezni, de megkérnélek, hogy egyelőre légy vele kicsit elnézőbb, nem lehet mindenkinek mindig jó napja...

-Hát... Szophieról van szó? És... annyira nincs jó napja, hogy már levelet sem tudok neki küldeni. De... oké... miattad... meg... én már bocsánatot is kértem tőle nyilvánosan, az állatos eventen. Annyi választ sem kaptam, hogy nem bocsájt meg. De... nem tudom. Nekem fura ez az egész vörös kérdés. Ha azt írom le, hogy Hinari anno még azt mondta, hogy Kazuma és Tachibana elérhetetlen, én pedig többször is beszéltem velük... vagy azt, hogy nem lehet átvilágítani a vörösöket, miközben én többről tudom, hogy miért azok... az megint csak olyan lenne, mintha őt akarnám bántani, pedig csak az igazat mondtam...

Kicsit meglepődtem, hogy meddig eljutottak a hírek. Persze nem reagáltam erre, leszámítva a hallgatást, de az is többet mond minden szónál. Szophie nekem is jó barát volt, és számomra is érthetetlen, hogy és miért történt mindez...
- Valóban? - tettem fel a kérdést - Néha előfordul, hogy olyan helyen tartózkodik az ember, ahol blokkolja valami a kommunikációt. Anno mi is voltunk olyan küldetésen, ahol kétfelé oszlott a csapat, és se a külvilággal, se a másik csapattal nem tudtunk kommunikálni... Lehet, hogy pont rosszkor próbáltad... Ha viszont tényleg tiltólistára tett, az nekem is új. A vöröses kérdés nem kifejezetten Hinarinak szólna, hanem a népnek. Nem lehet ott mindenki mindenhol. Viszont ha a játékosokban tudatosulna, hogy nem kötelező boldog-boldogtalannal együtt küldetésezni vagy kazamatázni... A vöröseket ki lehet kérdezni még a kazamata bejáratánál pl., és ha nem ad ésszerű választ, akkor megtagadni az együttműködést, a partyba való beléptetést, a bossterembe való beengedést... Ha tudatosulna a játékosok nagy részében, és eszerint járnának el, akkor a gyilkosok és potenciális gyilkosok szólózásra kényszerülnek... De ahhoz az kell, hogy minél több ember így gondolja, és ahhoz kiváló lehetőség az újság. Vannak, akik tényleg elérhetetlenek, vagy annak tűnnek általában, kerülik az embert, ha keresik őket. Azonban bossra, minibossra miegymásra előjönnek, szóval ott el lehet őket érni. Tachi például bossokon általában ott van, az már más kérdés, hogy a harc után kb. 10 másodperc alatt elteleportál valamelyik városba ha akar...


-Igen... de ezzel megint Hinari ellen írnék, pont ahogy mondod.
Szophie kérdését nem feszegeti tovább, de azt azért ti sem gondolhattátok komolyan, hogy egy frontos eltűnése nem fog feltűnni senkinek ennyi hét alatt.
-Nem én találom ki az újság híreit általában, hanem úgy jönnek, hogy sokat járkálok emberek között, és sokat beszélgetek velük. Ha felkerül a vörös kérdés, akkor általában az a válasz, hogy hogy kérhetnék ők számon a vörösöket, amikor a bűnüldözők vezére vállvetve küzd vörösökkel az oldalán a Bosson. És igen, pont ahogy mondtad, ott el lehetne kapni Tachit, meg akárkit, és megmondani neki, hogy vagy tisztázza magát, vagy nem mehet be. Miért várjátok el az átlag emberektől ezt, ha a legnagyobb céh vezére sem jár el példával?

- A szabad akarat az átlagembereknek is megadatott, tehát ők is mondhatnak nemet, hogy márpedig ha XY vörös játékos nem tisztázza magát, nem megyek be a kazamatába vele. Ami pedig a bossharcot illeti, közhellyel élve, abból főzünk, amink van... Nem várunk el senkitől semmit, csupán egy ötlet volt... A bosstermen kívül viszont harcolunk a vörösök ellen, de a legnagyobb veszélyt nem azok jelentik, akiket látunk, hanem akik még csak nem is mutatják magukat, csak a háttérből intézik a mocskos kis terveiket, bérgyilkost fogadnak, hogy ne ők mocskolják be a kezüket,... Ők az igazi veszély, akikről még azt sem tudjuk, kik egyáltalán, de ők mindent tudnak rólunk. Ők sokkal nagyobb veszélyt jelentenek mindenkire, és őket próbáljuk felszámolni...

-Igen, csak sajnos ezt az emberek nem látják. Vagyis... a többség nem látja. Én tudom, hogy ti dolgoztok, mert ismerem Yuukit is, belelátok picit a céhetekbe... de a többség csak azt látja, hogy pandúr és rabló együtt harcolnak ha nagy jutalomról van szó... és ez jobban zavarja az embereket, mint azt Hinari hiszi. Sokan azért is nem mennek Bossra, vagy azért nem szólnak ezért, mert azt hiszik, hogy a bűnüldöző céhek szövetségbe léptek a nagy szintű vörösökkel, és együtt számolják fel a kisebb szervezeteket. Tudom... hülyeség... de akkor sem tudok mit kezdeni azzal, hogy meg sem kérdeztétek a vörösöket a vörösségükről mielőtt beengedtétek őket oda...

- Szövetségről szó sincs, csupán közös érdekekről. A boss legyőzése nekik is ugyanúgy érdekük, és van, hogy minden plusz sebzés számít a sikeres harchoz. De mielőtt bárki azt hinné, az óvintézkedések is megvannak. Felszerelésekkel mindenkinek van annyi élete, hogy legalább egy, de inkább több támadást kibír. És mihelyt valaki egy másik játékosra támadna, mi meg tudjuk állítani. Többen vagyunk, és együttes erővel, ha mindenki csak egyet támad, akkor is legyőznénk. A gyorsaságra építő játékosok meg nyilván több támadást is kiviteleznek egységnyi idő alatt... Szóval ha valaki ilyesmire vetemedne, előbb eltűnne minthogy kettőt pislanthatna. És ezt ők is tudják...

-Ez megnyugtató azért. Viszont... még valamit szeretnék kérdezni. Illetve kettőt. Bárkit kérdeztem a harci meg taktikai dolgokról, mindenki azt mondta, hogy ez Hinari területe, ő nem nyilatkozik. Hinari viszont... szóval tudod. Van valami szabály a céhetekben, hogy bizonyos dolgokhoz csak Hinari ért, és a többieknek... szóval a többieknek meg csendkirály van?

- Semmi ilyen szabály nincs, sem olyan, hogy nekünk csendkirály van... Általában már a bossharc előtti napokban ha valamelyikünk hall valamit a bossról, elmondjuk, ötletelünk, miegymás... Ha úgy érkezünk, akkor még a bossterem felé vezető úton átbeszéljük, hátha valami kimaradt, hátha valamit nem vettünk figyelembe. Az viszont igaz, hogy taktikai dolgokban Hinari a legokosabb és legtapasztaltabb, hisz több csatát megvívott, mint bármelyikünk, és tudja jól, hogy mit csinál. Megbízunk benne teljes mértékben. Ha valami nem várt esemény hatására, legyen egy számunkra ismeretlen támadási forma, vagy egy lázadó szellemű csapattag, ami miatt elbukjuk a próbát, akkor sincs veszve semmi, a burok megvéd minket.  De ha minden terv szerint megy, akkor burkolás nélkül megússzuk.

-Értem. Akkor csak véletlen lehetett, hogy Silver is meg Alex is azt mondta, hogy ő nem tudja, és Hinarit kérdezzem.
Nincs irónia vagy gúny a hangjában, tényleg elhiszi.
-És... akkor... abból, amit most beszéltünk, szeretnék egy cikket összerakni, ha beleegyezel. Majd elküldöm előtte persze neked is. Az utolsó kérdésem az, hogy ha te vezetnél egy Bosst, és ugyanúgy megnézhetné akárki amit írtunk, ahogy legutóbb is, akkor te beengednél minket?

- Vagy csupán az, hogy egyik-másik boss taktikája olyan bonyolult, hogy épp elég, hogyha az ember a saját részét meg bírja jegyezni... De az is egy érv, hogy mennyivel kényelmesebb, ha nem kell közben folyton köröket, sebzést, debuffot, miegymás nyavalyákat számolni, hanem csak támadni vagy épp egy kristályt elhasználni. A bossok nem olyanok, mint a sima mobok, hogy egy-két, talán három támadási mintát használnak, és amivel minden komolyabb filózás nélkül elboldogulna az ember. Még régen találkoztam olyan minibossal is, ami legalább féltucat támadási mintát használt, anélkül, hogy bármi rendszert felfedeztem volna benne. Egy bossnál meg van, hogy az átlagember feje belefájdulna ha lenne fájdalomérzet, hogy ennyi kör múlva debuffot szór, annyi körönként duplát támad, sárga zónában támadási formát vált és hasonlók. Sokunknak kényelmesebb, ha valaki, például Hinari leveszi ezt a terhet a vállunkról. Ha rajtam múlna, minden további nélkül jöhetnél. Engem nem zavarna. Sőt, ha Timidusnak olyan kedve van, akár még egy kicsit be is segíthetne. Meg amit említettél, a bekapcsolt észlelés sosem árt, mindannyiunk érdekében. Természetesen. Mindössze annyi kérésem lenne, hogy a Szophie téma lehetőleg ne szerepeljen, nem szeretnénk, hogy azok, akik ezért felelősek, azt lássák, hogy sikerrel jártak, és hogy konkrétan ez az eset viselte meg a Ligát...

-Persze, az nem fog szerepelni. Szeretnél még valamit hozzáfűzni? Vagy... vagy csak nekünk tanácsolni... újságon kívül? Nagyon sokat segítettél múltkor is...

-Köszönöm - feleltem a lánynak. - Egyelőre ennyi, de ha eszembe jut valami, majd szólok. Újságon kívül pedig annyit, hogy jobb, ha egyelőre csak vártok, mint mondtam, legalább 9 évünk van. Addig pedig egyre többen rájönnek, hogy maradni szeretnének, vagy csak békében élni, itt, Aincradban. Egyelőre mindenképp várjátok meg, amíg lecsillapodnak a kedélyek, mert senki sem szeretné, ha eljönne a polgárháború, amit még régen említettem. Annak a háborúnak nem lenne győztese, mindannyian barátokat, ismerősöket veszítenénk el, és nem lennénk többek, csak megkeseredett emberek. Így is túl sok szerettünket vesztettünk már el...

-Rendben. És... bár a végén már annyira nem voltunk jóban Szophieval... mármint megharagudtam rá a Bosson történtek miatt, de biztosan kibékültünk volna, szóval... mi történt?

-Szophieval kapcsolatban mi sem tudunk szinte semmit, hiába nyomozunk, minden zsákutca... Valószínűleg csapdába csalták, de ezek mind csak találgatás. Te tudsz róla valamit? - tettem fel a kérdést

-Én...
Összenéz Timivel, a sárkány pedig bólint.
-Ezt nem tőlünk tudod, rendben?

-Rendben - feleltem - Alap dolog részemről. Nem áruljuk el a barátainkat.

-Nem, nem elárulásra gondoltam, lehet, hogy nem gondolnád, hogy ez titok, ha nem mondom, hogy titok. Mármint az, hogy ezt tőlem tudod. Szóval... az utolsó Bossán belökött a terembe egy újonc vörös indikátoros játékost, aki csak segíteni akart, majd rázárta a kaput. Szegény utána sírva menekült el... én mentem utána megvigasztalni. Viszont... tudom, hogy az a játékos egy erős vörös céh tagja volt, akik szeretnek vigyázni a tagjaikra. Nem, nem gyilkos céh... nem gonoszak... és nem hiszem, hogy bántották volna Szophiet, hiszen nincs kihúzva a neve... de semmi biztosat nem tudok, ezek csak feltételezések. Viszont mivel elég csúnyán viselkedett ott, nem tartjuk kizártnak Timivel, hogy valamit kitaláltak neki büntetésképpen...

-Hmm, ezt jó tudni. Ha vigyáztak arra a játékosra a társai, akkor minden bizonnyal volt nála burok... Legalábbis remélem. - majd egyet sóhajtottam -Vörös céh... és nem gonoszak... Akkor hogyhogy vörösek? Olyan gyilkosokat öltek, akik valami csalás miatt nem vörösödtek? Csak puszta kíváncsiság... - tettem fel a kérdést. - Tudom... Naponta járok a Black Ironban, ha megölték volna, akkor tudnék róla... De érthetetlen az is, hogy az üzenetek sem mennek át, a térkép sem jelzi...

-Volt, de akkor is szörnyű lehetett neki, hogy odamegy jó szívvel segíteni, és egyszerűen belökik a terembe. És... úgy vörösek, hogy azoknak segítenek, akik véletlenül vörösödtek. Vagy akkor, amikor még nem tudtak erről az egészről, vagy önvédelemből, vagy ilyesmi. Ők még nem tudnak Yuuki képességéről. És igen, gyilkosokkal is végeznek néha, de nem kell ahhoz csalás, hogy ne vörösödj gyilkolás alatt, ezt szerintem te is tudod. Mármint... úgy végeznek, hogy megpróbálják őket börtönbe küldeni, ahogy ti is... csak néha ez nem megy. A vörösök egymást sokkal gyakrabban bántják, mint a nem vörösök a vörösöket... vagy ilyesmi. Tudod... vannak olyan zöldek, akik heccből ölik a vörösöket, mert a vörösök úgyis gonoszak, és az ő megölésükért te nem vörösödsz. Például az ilyenektől védik meg a tagjaikat.

-Értem - válaszoltam - Jó tett helyébe jót sose várj... Nem néztem volna ki Szophieból. Csalás alatt kicsit tágabb értelemben vett jelentését értem. Például amikor csak leviszi a gyilkos az áldozata életét, megfosztja minden felszerelésétől és a teleport kristálytól, majd ott hagyja a mobok közt. Végül is ezekkel a cselekedettel halálra ítélte, de az utolsó csapást a mobok viszik be, és emiatt nem vörösödik, mert a rendszer szerint gyilkol. Ha úgy vesszük, ez is csalás, hisz becsapják a rendszert. És igen, ismerős helyzet. A zöld gyilkosok és a vörös ártatlanok dilemmája. Nem mindig fekete-fehér a világ, csak sokan ezt nem látják be...

-Hát... csak remélem, hogy minden rendben lesz. Talán Szophie is csak eltűnt, mint olyan sokan... néhányan előkerülnek. Kedveltem őket... azelőtt, szóval reméljük a legjobbakat.

-Talán... Remélem előkerülnek, lehet, csak csapdába estek valahol Vezérrel, ahonnan kijutni se tudnak, az üzenetek nem mennek át, mi pedig hiába keressük ebben a hatalmas világban. Anno végigmentem már ezen az utcán. Ai Hane is először csak eltűnt, hetekig hiába kerestem, a térkép sem jelzett semmit, aztán egyszer csak az eltűntből elhunyt lett...

-Nekünk is volt már olyan küldink, ahonnan nem tudtunk jelezni senkinek. És... te is ezt mondtad Hinarival kapcsolatban az előbb. Most... megkérhetnélek, hogy próbálj te küldeni neki egy üzenetet egyszerre velem... de inkább elhiszem, hogy tényleg csak rosszkor akartuk keresni. Én... tudom, hogy nem halnak meg az emberek igaziból. Biztos vagyok ebben. Láttuk a klónokat a viadalon, és láttuk, hogy valakikkel az első pár napokat játsszák el újra és újra, hogy kísérletezzenek velük. Tudod... a legszebb lenne, ha tényleg igaz lenne az, hogy nekünk már csak itt van életünk. Mindenki megnyugodna, és elkezdene végre élni. Rossz nézni, hogy mennyi mindent elszalasztanak, miközben egy elérhetetlen célért küzdenek... amikor élvezhetnék is az életet...

-Próbát megér, és nem marad senki sem kétségek közt - feleltem Shunak, közben lehívtam a menüt, majd a céhtagok listáját, majd Hinari helyzetét lekértem, nehogy véletlenül rosszkor érkezzen az üzenet. Aztán megmutattam a lánynak - Látod, most például a pozícióját sem jelzi, csak leszürkítve a 11. szint térképét mutatja. Általában akkor jelzi így, ha olyan helyen van, ahol leárnyékolja a jelet. Ilyenkor az üzenetek sem szoktak átmenni, de ha szeretnéd, kipróbálhatjuk - mondtam Shunak. - Vajon mi lehet a 11. szinten? - tettem fel félhangosan a kérdést. - Tudod, én is szeretném azt hinni, hogy nem hal meg senki, de... lehet, hogy pont emiatt a hit miatt lenne még erősebb a kijutási vágy, és utána a koppanás, ha mégsem várnak ránk odakinn, mert mégsem jutottak ki... Ami meg elég valószínű, mert ha akiket halottnak hiszünk, kijutottak és élnek, akkor már minket is kirángattak volna réges-régen. Részben viszont igaz lehet, amit mondtál, hisz a szerverek állítólag eltárolják a játékosok tudatát, és állítólag létezik a tárgy, ami vissza tudja hozni az élők közé... Legalábbis a sajtótájékoztató szerint. Viszont egy sor filozófiai vitát is elindítana, hogy akiket ily módon visszahozunk, valóban ők lennének-e, vagy csak látszólag. A lélek, mint olyan, nem kézzelfogható, nem mérhető, és nem alakítható át nullákká és egyekké. Mások szerint a lélek a tudat egy része, ami az agyban elektromos impulzusokként van jelen, és mérhető, tehát lemásolható. Ennek viszont nem mostanában fogunk végére járni.... Viszont, ha birtokunkba kerül az említett tárgy, és visszahozhatók vele a halott játékosok, akkor számukra a kijutás nem opció, és emiatt a visszahozott játékosok szerettei számára sem...

-Én... az Ébredők. Ez a magyarázat. A kiesők ugyanoda kerülnek, ahonnan az Ébredők jönnek. Ezért nem rángattak ki minket sehonnan, mert odakint nem tudnak semmit, ahogy az Ébredők sem tudják, hogy eltelt három év. Nincs más lehetőség. Viszont... nekünk lassan mennünk kell. Mi vagyunk a sorosak az órán, de... szeretnék veled egy közös küldit csinálni. Ha esetleg majd találsz egy érdekeset, küldesz nekünk egy üzenetet? Szerintem annyi időt még soha nem töltöttünk együtt... ^^"

-Érdekes elgondolás... Talán úgy van... de akkor nekik sem jó, hogy átalusszák az életüket. - feleltem Shunak - Én szerintem itt maradok éjszakára a "nyugalom szigetén". A közös küldi jó ötlet, majd mindenképp szólok! De ha ti előbb találtok, ti is szólhattok, nem harapok. - Majd még épp időben egy utolsó kérdés - Bocsánat, még valami eszembe jutott. Ti hallottatok valamit arról a feltámasztó tárgyról? Már egy éve kivizsgálok minden pletykát, ami esetleg egy nyom lehet, de eddig mind zsákutca...

-Ehm... én Chantól hallottam egy olyat, ami a peteket támasztja fel. Az nekem sokkal fontosabb, mint az embereket feltámasztó, hiszen ők csak itt élhetnek. De... az embereket egyszerűen feltámaszthatod, csak meg kell kérned Kayabát. Sokakkal csinálta már sokszor. Van egy egész kisváros, akiket vagy tucatszor öltek meg majd támasztottak fel valami idióta kísérlet miatt. És... figyeltem, miközben a Hinás dolgot mutattad. Remélem nincs semmi baja, és jelezd neki akkor kérlek, hogy kerestem, és írjon egy üzit, ha tud. Vagy... vagy te írj, hogy rendben van, csak engem utál... az is jobb, mintha baja esett volna. És akkor szólunk, ha van valami érdekes küldi a láthatáron. Éééés... Timi nem haragszik rád, csak ez a beszélgetés most nekem kellett. Ő már megbeszélte a dolgokat Húg... szóval az egyik ismerősével. De most már tényleg rohannunk kell, mert lekéssük az órát. Ne haragudj!

-Értem - válaszoltam - Petek számára is van ilyen? Ez számomra új, de várható volt, hogy felbukkanjon egy ilyen item. Akadnak felelőtlen idomárok, akik nem vigyáznak a társukra eléggé. Majd ha valamikor jobban ráérsz mesélsz nekem erről a kisvárosról meg a kísérletről? Most felkeltetted a kíváncsiságom - lehet, hogy át kell rágnom magam a könyvtáron, hogy valami utalást találjak, bár... az ilyesmi nem szokott csak úgy benne lenni egy könyvben. Legalábbis én biztos egy mesekönyvbe rejteném az információt, kicsit átvitt értelemben, de mégis annyi nyomot hagyva, hogy az arra méltóak meg tudják találni. -Remélem én is, hogy jól van, csak épp küldetésezik... Átadom neki, hogy kerested, és jelentkezünk. Jó utat, vigyázzatok magatokra ^^ Örültem ennek a délutáni beszélgetésnek, rám is rám fért. Sziasztok!

Shu bólint majd int, majd mégis az ölelés mellett dönt, ám utána rögtön futva indul el a kapu felé. Timi vár pár másodpercet, majd megszólal.
-Ne keresd a halhatatlanságot, Ozirisz. Ha Shunak igaza van, akkor már megtaláltad. Nincs öregedés és csak az életcsíkodra kell vigyáznod. Ha Shunak nincs igaza, az az item nem hozza vissza neked azt, akire vágysz, és mivel szerintem ritka item, ha bebizonyosodik, hogy létezik, csak még több halált fog hozni, hiszen mindenki magának akarja majd. Az emberek mindig elérhetetlen dolgokért küzdenek, és ezért olyan szomorúak.
Ezután ő is meghajol, majd a lány után röppent egy kristály felkiáltást, ami nemsokára villan is, a csapat pedig eltűnik az animációban.

Kicsit meglepődtem, ahogy Shu megölelt, amit természetesen viszonoztam is. Valahogy most ez kifejezetten jól esett.  Majd Timidus is megszólalt.
- A halhatatlanság nem aggaszt, ahogy az örök élet sem. Öregedés valóban nincs, de a lélek attól függetlenül öregszik, és egy idő után valószínűleg végképp elfárad. Ha valami csoda folytán megtalálom azt a tárgyat, azt terveztem, azonnal használni is fogom, mielőtt kitörne érte a háború. Abban igazad van, hogy csak még több halált hozna, arról nem is beszélve, hogy ha pl. Judyt visszahoznám, újra veszélyben lenne, egyrészt akiknek útjában volt, másrészt pedig nem hagynák békén, mindenki tudni akarná, hogy tért vissza... Ennyire előre még nem gondolkodtam, hogy mi lesz, ha megtalálom, és milyen következményei lehetnek. - Majd illendően meghajoltam én is, és néztem, ahogy Shu és Timidus eltűnnek a teleportálás effektjében. Majd egy üveg bor társaságában kiültem a város széli kőkorlátra, néztem a messzeségbe, közben el-elgondolkozva a világ nagy kérdésein...

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Száznegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Május 04, 2016 4:34 pm

Száznegyedik Fejezet

Változó idők, változó jártasságok

Shu csak értetlenül meredt a képernyőre, és figyelte azt a rengeteg betűt kavarogni a szeme előtt, ami a piros betűs címmel érkező levél megnyitásakor elé tárult. Már harmadszorra olvasta el, de még mindig úgy volt vele, hogy ennek ha a felét megértette, akkor már jól járt. Megrázta a fejét és inkább azon gondolkodott el, hogy ez mennyire lehet fontos. Használgatta ugyan a jártasságokat a mindennapi életben, de olyanra, hogy az életét mentette volna meg, nem emlékezett, márpedig Timi azt mondta, hogy csak abban az esetben szabad őt most zavarni, ha létfontosságú a kérdés. Nem mintha a sárkány ne két méterre tőle feküdt volna, éppen firkálva valamit abba a hatalmas könyvbe, amit egy zárt szekrényben őriz, és amiből Shut tanítja a különböző izékre, amik körülbelül annyira érdeklik a lányt, mint a fizikaóra... de az elhatározásnak akkor is meg kellett születnie. A sárkány olyan szinten ignorálta, hogy akár a farkára is biggyeszthetett volna egy ne zavarj táblát, pedig biztos volt benne, hogy ő is hallotta az üzenet csipogását. Sóhajtott egyet, majd halkan köhintett, mire Timi becsukta a könyvet, és felugrott mellé az ágyra.
-Rendszerüzenet?
-Az...
-Ennyire szönryű?
-Izé... fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy te tuti akarsz majd zárnyitós skillt, én pedig tuti nem fogom engedni, hogy betörőset játsszunk.

A sárkány megforgatta a szemeit, majd finoman, de határozottan megragadta a társa kezét, és megnyitotta a panelt, majd görgetni kezdett. Sokkal gyorsabban olvasott, mint Shu, és nem csak annyi maradt meg a fejében, hogy az oroszokról szól. Mire a végére ért, már tudta is, hogy mit fognak tenni, ám nem ő döntött. Most nem.
-A jártasságok a te területed, én a pontokat osztom. Javaslom, hogy tartsuk meg a jelenlegieket.
-Izé... nem vagy dühös?
-Nem. Ez egy pozitív változás.
-Ööö... az?
-Az. Csak át kell számolni. Jócskán növekedtek a lehetőségeink.
-Ugye láttad azt is, hogy most már nem nagyon vagyunk profik mindenből?
-Majd gyakorolsz. Szeretsz gyakorolni.

Shunak hatalmas kő esett le a szívéről, hiszen általában a változtatásoknál Timidus mindig hőbörgött, hogy át kell írnia mindent, most azonban úgy tűnik a sárkány egyetértett az istenekkel.
-Szóóóval... arra gondoltam, hogy szerezhetnénk ilyen nyersanyag ismeret izét. Azt meddig tudjuk felhúzni?
-Negyedik szintig, de javaslom, hogy válassz mást is, és tartalékolj pontokat.
-Mást? De... semmi érdekes nincsen. Tolvajkodni nem fogunk, meg ugye kazizni sem. A látás talán jól jönne, de nem akarom, hogy az emberek féljenek tőlem, hogy kilesem őket... az nem szép dolog, szóval a hallgatózás is kilőve. A rejtőzés meg a lopakodás közti különbséget nem is értem. Izé... súlyt emelni nem akarok, és az ugrás meg... oké, ez az egy hasznos lehet, de te mondtad, hogy spórolni kell.
-Ha nem emeled, csak harmadik szintre a nyersanyag ismeretet, akkor van rá elég pontod.
-Sokkal jobban szeretem a virágmezőt, mint az ugróiskolát.

A sárkány ismét bólintott, majd megint megfogta a lány kezét, és elkezdte bejelölni a megfelelő változtatásokat.
-Tessék. Készen is vagyunk.
Timidus visszatért a könyvéhez, Shu pedig hátradőlt az ágyán, és a plafont bámulta. Sokkal könnyebben ment, mint ahogy hitte, és ezért ismételten csak az isteneknek tudott hálát rebegni.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Százötödik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Vas. Május 08, 2016 11:29 am

Százötödik Fejezet

Wellness fürdő és csatorna, meg egy kis szerelem

Időben fel tud készülni a mai spa élményre. Hiszen szinte már azzal készült. Kevesen tudják, hogy egy kisebb medence van a fürdőszobájában. Olyan hatalmas, hogy Timidus is kényelmesen elúszkákhat benne, de még sem elég nagy ahhoz, hogy veszélyes legyen. Tényleg hosszú időt képes a fürdőszobában tölteni, hiszen tesztelnie kell azokat a dolgokat, amiket eladna. Szappanok, habfürdők, ilyesmik. Bár most a bombákkal.kísérletezik.
- Sziasztok! Gyertek be. - Nyitja szélesre az ajtót az emeleti lakásnál. Még mindig olyan puccparádé és giccs, mint a múltkor. Talán csak pár bútorral és dekorációval lett gazdagabb.


Mosolyogva lép be a sárkánnyal a nyomában, ám a zavartság azonnal kiütközik az arcára, és meg is torpan, hogy blúzát birizgálva eléd álljon, és megköszörülje a torkát.
-Izé... mondanom kell valamit... de csak ha megígéred, hogy nem haragszol meg...

- Nem ígérhetek valamit, ami felett nincs befolyásom. Mi a baj, mi.történt?

-Hááát... szóval ha én kapok valamit... mondjuk a füled mögöttes kristályt, vagy a karácsonyi kristályt... szóval ilyeneket... akkor... szóval van egy hatalmas vitrinünk otthon, amibe betesszük ezeket emlékbe. És... szóval annyira szép, hogy Timire gondoltál meg a tojásra... szóval nem tudom, hogy el szeretnénk-e használni a labdát...

- Ah. - Reagál egyszerűen, két fajta fürdősóval a kezében. Az egyik.levendulás, ami az ő kedvence, a másik cseresznyés.
- Hidd el, hogy el, szeretnéd. Olyan emléket ad, amit a vitrin elorozna tőled. És ha nagyon tetszik, fürdés közben csinálhatsz fényképet is kristállyal. De az a vitrin komolyan elvesz tőled és Timitől egy élményt. A levendulát vagy a cseresznyét szereted.jobban? - Mutatja fel a két különböző fürdősót.


-Ehhmm... végül is csináltam róla fényképet... meg akkor csinálok közben is... meg akkor ha szabad kérni, akkor keresek olyan színeket, ami pontosan olyan volt, mint Timi tojása, mert arról nincs fénykép, és ugye az elpixeleződött... szóval akkor csinálnál nekem egy másikat, amit kitehetek a két fénykép mellé?
Teljesen izgatottá vált, hiszen ez így még sokkal jobb volt, mint ahogyan elképzelte. megvan az élmény is, vannak képek is, és lenne egy teljesen olyan tárgy, mint a tojás.
-És... a levendula illatát nagyon szeretem...

Finoman elmosolyodik, bár mostanában amúgy is sokat.mosolyog. Nem úgy, idegesítően, mint azelőtt, hanem úgy tényleg és igazán. Ez pedig sokkal.jobban áll neki.
- Persze, szívesen csinálok másikat. És a levendula nekem is a kedvencem. Gyertek! - Vezeti őket a tényleg tágas fürdőszobába. A gőztől hirtelen nem is látni mindent, például az ikonikus sellőmintákat és kagyló motívumokat. Valódi építészeti remekmű, vagy éppen barokkos giccscirkusz? Ez már meglátás kérdése. A polcokon rendezetten ott van minden fürdőszobai csecsebecséi, külön polcon azok, amiket még csak tesztel, a tükrökben viszont a gőz miatt csak elmosódott másukat látják jelenleg.
Megszórja kicsit a jó meleg vizet a sóval, ami majd hamarosan feloldódik, végül ismét a vendégeihez fordul.
- A víz kész, tessék bemászni! Sőt, én is bejövök veletek. Ezt nekem is látnom kell. - lenyitja az inventoryját, s átöltözik bikinibe. Shu előtt még se fog pucérkodni, még a saját fürdőszobájában sem.


-Azta...
Tátva marad a szája, és nem csak azért, mert a gőz azonnal megcsapja az orrát, és arra készteti, hogy a száján át kezdjen lélegezni, hanem tényleg szó szerint a csodálkozástól.
-Te aztán tényleg szeretsz fürödni.
A ruhaváltásnál picit elgondolkodik, és úgy dönt, hogy először bemutatja a darabot.
-Múltkor mondtad, hogy a swimdress szerinted nem jó. Szereztünk egy ilyet... mit gondolsz?

-Hát igen... Nem véletlen került egy vagyonba ez a ház. Szerintem a céhháznál is drágább volt, pedig az se semmi. - nem mintha valaha is említettem volna, az hol van. - Awww, ez édes! Sokkal sokkal jobb, mint az uncsi swimdressek, és vidámabb is. Illik hozzád, jó választás.

-Oh... hát igazából Frilina választása volt, de akkor megmondom neki, hogy szerinted is jó az ízlése.
Ezzel egy mozdulattal magára ölti, majd Timivel együtt besétál a fürdőbe. A sárkány csak a lépcsőn foglal helyet, ha olyan nagyon hatalmas a kád, akkor talán van, Shu azonban megpróbál a lehető leginkább belemerülni
-Hihetetlen, hogy mennyi mindenre van itt lehetőség...

Lépcső van, nyilván van, másképp ez a.kád nem lenne működőképes. Még ki is lehet ülni oda, de van olyan része a kádnak, ahol eleve sekélyes a víz. - Én is büszke vagyok rá. Nagyon sok pénzt és energiát fektettem bele... - Mászik bele ő is a vízbe, miután a fürdősó feloldódott. - Na? Akkor kipróbálod? Legyen nálad fotókristály is.

Már rég elő van készítve mindkettő, jó magasan a levegőben, a víz fölött tartva. Ám mivel a fotó készítéséhez stabil két kéz kell, ezért a lány átnyújtja a sárkánynak a labdát.
-Mégis csak a te tojglidról lett mintázva... vagy valami... szóval szerintem csináld te.
A sárkány felül, majd egyik mancsába veszi a labdát, míg a másikon továbbra is támaszkodik, ezután pedig rád néz, hogy mit tegyen, amíg Shu hátrébb áll, hogy képet készíthessen.

- A kristállyal ne kapkodjatok. Lesz rá időtök. - kiül a.lépcsőre, hogy csak a lábát áztassa. A vicces részt szeretné, ha Shu tapasztalná meg. Mert akármennyire is, ő még egy gyerek. Szórakozásra van szüksége. Majd pedig ha Timidus eldobja a tojást, az egy jellegzetes bluggy hang.kíséretében csapódik bele a vízbe. A víztükör felszíne fodrozódni kezd, a színorgia megkezdődik. A lila és a kék végtelen árnyalata, s minden más szín, ami a sárkányon fellelhető. A finom habok és a víz pedig újabb érzékeket támad. Az illatok felszabadulnak, már-már túlzóak. De cseppet sem.kellemetlenek. Ő pedig somolyog magában és a reakciókat figyeli.

-Woooow!
Hosszú, elnyújtott csodálkozás jelző hangocska, a végén felemelt hangsúllyal, ami aztán félig boldog sikkantásba, félig ezen a magas hangon felejtett nevetgélésbe megy át. Egy ideig csak a vizet figyeli, majd amikor már el meri venni róla a tekintetét, mert nem várja a csoda fokozódását, hol Timire, hol a vízre pislant. A sárkány bezzeg nincs ennyire lenyűgözve, ő csak feléd biccent egy halk köszönjük kijelentéssel, majd nyugodt, elégedett tekintettel újra az idomárt figyeli, aki viszont ekkorra már rád néz, felemelt mutatóujjal, mintha engedélyt szeretne kérni valamire.
-Hozzá szabad... mármint... színez... vagyis...
Inkább úgy dönt, hogy mivel baja nem lehet belőle, és talán az élményt sem rontja el, lassan elkezdett vonalakat húzni a fodrok közé, kissé megkeverve ezzel a mintát, eközben pedig jó mélyeket lélegzett.
-Érzed ezt Timidus? Nekünk is kell ilyen... ilyen nagy kád... és ilyenek... olyan gyönyörű...

Csak mosolyog, azzal a visszafogottsággal, ami tőle annyira nem jellemző. Leplezni viszont képtelen lelkesedését - boldog azért, mert Shunak örömet okozott. Visszabiccent egyet Timidusnak, majd ő maga is derékig merül a vízben, s formálni kezdi a vizet maga körül. - Csak nyugodtan. Neked csináltam. Remélem, tetszik. ^^ - húz közelebb némi türkizzel és lilával keveredett habot, amiből nonfiguratív formákat kezd el alkotni.

Pár pillanatig nem is válaszol, a csodával van elfoglalva, amit teremtettél neki, és természetesen sárkányt kezd el rajzolni a vízbe, bár valószínűleg csak ő látja benne, hogy mit is csinál. Egy idő után azonban felkapja a fejét, és rád pislant, majd pislog egy idáig értetlenül, mielőtt megszólalt.
-Mármint... nekem... nekünk? Még meg sem kérdeztem, hogy miért kaptuk...

- Miért kell bármi indok ahhoz, hogy ajándékot adjak nektek? - válaszolja a legnagyobb természetességgel. Jó, igazából van egy kis oka. Tényleg csak egy apróság. Bűntudata van azért, amiket néhány hónapja mondott. Mert nem.voltak szépek, és a levele sem, amit beópiumozva írt Shunak. De ő nem az az ember, aki érzelegve bocsánatot kérne. Befejezi a mintát, valami különös, aszimmetrikus, de esztétikus alakzatot, majd jót szippant az illatos levegőből.

-Jajj már, te is tudod, hogy nem így értettem!
Veszi fel a sértődött hanglejtést, persze csak színlelve, a fröcskölés amit kapsz viszont teljesen valós.
-Nekem is az agyamra mennek, amikor azt hiszik, hogy elvárok valamit a segítségért cserébe. Viszont... indok az van. Nekem is van okom segíteni, és neked is valamiért pont az eszedbe jutottunk...

A víz simán arcon találja, szemeit is épp időben hunyja le, bár ezt inkább reflexből teszi. A legtöbb emberi szokásnak itt már nem nagyon van értelme. Mint például a fürdésnek sem. Azért is találta ki ezt a sok, jópofa dolgot, hogy élvezetté tegye ezeket az órákat, ne pedig szükségtelen megszokássá.
- Szerencséd, hogy már vizes vagyok... - durcázik ő is, azzal a hanglejtésével, amivel általában mások idegeire megy. Szóval egyértelmű megjátszottság az ő részére is. - Különben nem mindenkinek csinálok ám ilyet. Személyre szólóan tuti nem. Bár van pár mintám, amit kirakok majd a boltba is. Az egyik például virágmintákat alkot a vízbe. - fekszik a hátára a mélyebb vízben, és élvezi a lebegést. Körülötte felzavarodik a sok szín, amik szépen hullámzanak, de nem mosódnak össze. Ezt volt a legnehezebb megoldania. - Komolyan ennyi. Eszembe jutottál, mert kedvellek, a magam módján. Nem sokan veszik a fáradtságot, hogy a cukormáz vagy a vörös indikátor mögé lássanak. Vagytok összesen vagy... Ketten.


Csak nevetés a válasz, ő a lépcső előtt foglal helyet, ahol már í vízbe merülhet, fejét azonban Timin pihentetheti.
-Vizes toll szaga van... legalább is közelről érezni... gondoltad volna, hogy erre is gondolnak?
Mélázik el ezen a kérdésen, ha már ekkora az illatáradat, persze az előző témát sem hagyja teljesen szó nélkül.
-Egyébként mi az, hogy a magad módján? Azt hogyan kell? És... semmi köze ahhoz az indikátorodnak, hogy kedvellek-e vagy sem. Kazuchi elvesztése után mondjuk... szóval fura ez az egész...

- Persze, hogy gondoltam. Ebből élek, Shu. Több szappant adok el, mint potiont. Pedig megvan a Potion Mastery rang is, vagy micsoda az. - válaszolja kellemes mosollyal az arcán. Imád egyszerűen lebegni a víz felszínén. Néha ringatja egy kicsit a kezeit, felkavarva maga körül a hullámokat, hogy a kívánt irányba tereljék őt. A helynek elég jó az akusztikája, hogy így is rendesen tudjanak beszélgetni. - Jól van. Sajnálom, hogy hülye voltam. Meg hogy olyanokat mondtam. Bocs. - böki ki végre. Meglepően nehezen vette rá magát erre. Most, hogy túl van ezen, már nem is akar ezzel foglalkozni tovább. - Tudom, hogy nincs. És tudod, hogy nem fogok változtatni a színén, ha egyszer lehetőségem lesz rá. Nem utálok jobban senkit ebben a világban azoknál, akik fel se vállalják, hogy talán megöltek valakit. Persze mi tudjuk az igazat, hogy ilyen nincs. - tart egy kis szünetet, és fordul meg a vízben. - Amúgy aki likvidálta az Anatole nevű barátodat, már nincs a játékban. Valaki őt is megölte. De nem tudom, ki volt.

Újabb bólintás, bár egyáltalán nem a szappanra gondolt, hanem magára a sárkányra, de ezt a tévedést felesleges kijavítani. A vörös indikátorra is csak bólogat, na meg persze a végre kinyögött bocsánatkérésre, amire még legyint is.
-Hááát... ennél jobb bocsánatkérést nem tudtál volna kitalálni. Viszont Anatot már mondtad, a legivel kapcsolatban. De... ha azt nem is tudod, hogy ki volt aki megölte a gyilkost... ki volt maga a gyilkos?

Tényleg említette egyszer, talán. Régen beszéltek az idomárral. Azt tudja, hogy Cearsonak elmondta ezt, de annyi minden történt, hogy nem csoda, ha ezek az apróságok kifelejtődnek tőle. - Azt nem szeretném elmondani. Ne haragudj. - Nyitja fel a szemeit és figyeli a plafon mintázatát. Tényleg olyan, mintha valami luxus hotel fürdőjében lennének. Odakint ilyenre még neki se telne. - Igazából jobban érdekel, hogy őt ki ölte meg. Persze, rajtam nehéz fogást találni, de nem vagyok legyőzhetetlen. Messze nem. És már nem eshetek ki innen csak úgy.

-De... ha úgyis kiesett, akkor miért nem mindegy? Meg... ennek most mi köze hozzád? Te nem vagy olyan céhvezér, akire sokan pályáznának. Még az sem akar eltenni láb alól, akinek ez a feladata lenne...

- És a legjobb, hogy szerintem nem is sejtik, ki vagyok. Bár az új tag miatt néha aggódom picit. Valentin napkor elmentem vele bulikázni, és fűnek fának elmondta, ki vagyok. Szerencsére mindenki azt hitte, részeg vagyok. - ecsetelem. Ha épp nem a vízen lebegnék, a vállam is megvonnám. Így viszont... Végül aztán megfordulok, és odaúszok a pároshoz, majd a víz alatt tartom a testem, éppen csak a fejem lóg ki onnan. - Tudod, ez a személy közel állt hozzám. Nem sokan foglalkoztak vele. Úgyhogy én felkaroltam a lelkét. Ő pedig... Ő pedig a céhbe vett fel. - mesélem. Igazuk van, nincs mit titkolnom. - Drake Haru már akkor.vörös volt, amikor nekem fogalmam nem volt, mit is keresek ebben a világban. De ezt már meséltem. És akkor ott van... Ott van Malcolm. Biztos emlékszel rá. - a neve említésekor némi utálat és undor tűnik fel arcomon és hangsúlyomon. Igen, még mindig haragszom rá. - A lényeg, hogy amikor a kobold invázió volt, mi tisztítottuk ki a harmadik szintet. A várost nem tudtuk megmenteni, és az erdő egy része is elpusztult... De csak így volt esélyünk. Biztos hallottál azokról a kultuszokról. Megremeg alatta a föld, és ilyesmiket mondanak. Ismerős valahonnan biztosan. - utalok arra a küzdelmünkre, amikor megmérkőztünk, és megmutattam nekik ezt a.képességemet. - Szóval, az erdő démonai mi vagyunk. De a lényeg, hogy akkor láttam először a Falánkot. Tudtam, mi az, mert olvastam a leírását. Anatole barátoddal viszont sohasem találkoztam. Amíg meg nem tudtam, hogy ő volt az előző tulajdonosa, nem tudtam, hogy ki ölte meg.

-Vávávárj! Lassíts! Haru... Haru... ehmm...
-Kúria

Segíti ki a sárkány a barátját, Shu pedig a homlokára csap, mármint a sajátjára.
-Tééényleg! Fura egy lány volt, de itt ki nem az? Szóval... igen, már az erdőről is meséltél... vagyis csak utalgattál, de Timi összerakta, szóval az nem új. Malcolm... hát vele nem tudom, hogy mi van, de a neve nincs a falon áthúzva... viszont... akkor most végül is ki ejtette ki Anatot... mert ez még mindig nem tiszta.

- Hát Haru. Így került hozzá a fegyver.

-De... de miért? Meg... hogyan? Haru nem volt valami erős, nem hiszem, hogy el tudta volna kapni Anatot egyedül...

-Haru tudta, hogyan tegyen harcképtelenné egy ellenfelet. Akkor pedig a szint már mindegy. Nem tisztességes küzdelem volt. Inkább vadászat.

Egy sóhaj, és egy pillantás Timi felé.
-Oké... de miért? Kizárólag a legi miatt?

- Nem hiszem. Olvastátok az interjút Anatole-lal, igaz? Én úgy gondolom, hogy felbosszantotta Harut

-Felbosszantotta? De mivel? Mit csinált?

-Amikor rájöttem, hogy Haru volt, újra és újra elolvastam a cikket. A végén pedig, szóval szerintem Anatole közel járt hozzá, hogy.felfedjen minket.

Shu hevesen megrázta a fejét, amit közben már fogott is.
-Anatnak halvány lila gőze sem volt rólatok. De... akkor azért halt meg, hogy titeket ne fedjen fel?

-Honnan vagy ebben annyira biztos?

-Együtt csináltuk. Senki nem volt annyira közel Anathoz, mint mi. Még Mirika sem. Szerinted miért kapott idegbajt a Dojoban Alex?

-Ha nem is volt konkrétan hozzánk közel, Haru paranoiás volt. Jobban titkolta egyáltalán a saját létezését, mint én a céhét. A Falánkot pedig szerintem úgy érezte, jogosan kaparintotta meg. Tudod, pixelek evésével fejlődik. Gyorsabban, ha játékost ölsz vele.

-Mindegy... Falánk nálad van, jó helyen... aki kiejtette Anatot, kiesett. De... ezt el kell mondanom Mirinek. Neki tudnia kell.

-A nevét ne említsd, kérlek. Nem bánom, ha elmondod, tőlem tudod, úgyis gyanús lennék, amiért nálam van a legi, de Harut ne. Sőt, ha a boltomba elhozod, én is.elmesélem.neki.

-Asu... nem állhatok oda Miri elé úgy, hogy tudom, hogy ki tette, de nem mondom meg a nevét. Már kiesett... nem is tudok róla, hogy lettek volna barátai... nem is tudtam róla addig a küldetésig. Nincs kit megbosszulnia... És nem kell... az csak nagyobb bonyodalom lesz. Én ígértem meg neki, hogy kikutatom, én is mondom el neki. Meg... neked ott van a céh. Mirinek kell valaki, akit okolhat... akit gyűlölhet. Én máig nem tudom, hogy Peter ölte-e meg Hisamét...

-Sajnos őket nem ismerem, ebben nem tudok segíteni

-Lényegében mindegy. Viszont... most van olyan a céhben, aki veszélyes lehet? Te vállalsz értük felelősséget, Asu...

- Hmm... - gondolkozik kicsit - Van egy lány, aki igazából nem veszélyes a szintje alapján, és soha nem ölt. Kiszámíthatatlan, és legfeljebb rám veszélyes. De szerintem csak tesztel. Tachi teljesen ártalmatlan. Aysét szintén megölték... Nem, akik igazán veszélyesek, azok már nem tartoznak hozzánk.

-Kell egy lista a céhedben lévő személyekről. Nevek, szintek, leírás.
Szólal meg hirtelen Timidus, majd mielőtt közbeszólhatna bárki is, folytatja.
-Kizárólag nekem adod meg, kizárólag szóban, arra az esetre, ha veled történne valami.

- Jelenleg nem a céhen belül vagyok fenyegetve. Szóval nem miattuk.kell aggódnom. Hanem azok miatt, akik ránk vadásznak. Bossokon nem félek ettől, ott a burok. A városon belül is biztonságban vagyok, és még valami, nem vagyok egyedül.

-Szerintem most Timi arra gondolt, hogy ők lehetnek veszélyben. És ha veled történik valami, akkor valaki legalább tudjon róluk

-Értem...  - gondolkozik kicsit - Nem bánom. Vethettek egy pillantást a céhem lapjára. Ne feledjétek, megbízok bennetek.

-Csak én. Shunak nem kell erről tudnia.
Az idomár bólint, és el is fordul, sőt, bemerül a vízbe, pont a színes hullámok alá. Védett területen belül vagytok, a végtelenségig kibírja levegő nélkül, még akkor is, ha nem kellemes.

Nem fél a fulladástól, és tényleg megbízik bennük. De azért majd elmondja ezt Cearsonak is. Megnyitja a céhe adatlapját, ahol Timidus láthatja, hogy nem fosztogatók, ahogyan ezt eddig sejthették, hanem frontharcosok. Nyilván azért, hogy szinten tartsák magukat. Emellett pedig a taglistát is megszemlélheti. Egyébként minden olyan, mint egy normális céhnél, itt még a galambos logo is látszik, aminek az indikátora mellett kéne lennie. De valamiért nincs ott. A bank és a céhvezéri adminisztratív dolgok is a helyükön. Persze azokra nem kattint rá.

Timi csak egy pillantást vet a panelra, bólint, majd már fordul is meg, hogy megbökje a lány fejét, aki kisvártatva fel is bukik, de csukott szemmel.
-Ez gyors volt. Kinyithatom a szemem?

- Nyugodtan - lecsukja a panelt

-Hmm... viszont akkor téma lezárva, és neked kell mesélned. Persze előtte fénykép, mosz már elég szép minden.
Ezzel el is kattintja a kristályt, ügyelve arra, hogy senki ne legyen a képen, csak a gyönyörű színek. Még az sem látszik, hogy egy fürdőszobában vannak.
-Vaagy... kérdezned ha tudni akarsz valamit, de inkább mesélj, mert Cearsoból nem tudtam kiszedni semmit.
Most rajta a sor, hogy a hátúszást gyakorolja, és meg is teszi, lassan, nagy körben úszkálva körülötted

- Ajj már, miért vagy olyan kíváncsi?  - merül bele ezúttal a vízbe ő, de csak annyira hogy a szeme még látszódjon.

-Hát... csak. Kíváncsi vagyok, mert az én kérdéseimre soha nem felel senki, és ráadásul Frilina... szóval ő nagyon a kedvembe akar járni, szóval ha megtudom, hogy a nagyok mit csinálnak, akkor tudok tanulni.
Újra szélesen vigyorog, és a plafont bámulva folytatja a körözést.

- Semmit. Nem csinálunk semmi olyat, amire esetleg gondolsz. - áll fel a vízből, de csak hogy a kád szélére kikészített, mindenféle holmihoz sétáljon. Ez elég lassan történik, mert itt viszonylag magas a víz. - Mesélt arról a kinti csajról is. De szerintem hamar felismerte, hogy többet tudok neki adni, mint az a lány. Idebent és odakint is. Szóval megvagyunk, és meglátjuk, mi lesz.

-Ehmm... nem is arra gondoltam te!
Kacag fel ismét, és megint megpróbál fröcskölni, ám hátúszásból ez igen nehéz.
-És... nem vagyok abban teljesen biztos, hogy az a lány létezik... de ezt ne mondd el neki, mert szerintem ő teljesen biztos abban, hogy létezik. De... kicsit ellentmondásosak a dolgok, amiket mesélt róla...

- Minden az, amit mesélt. Hát hallod, nem tudtam, hogy valami új Prank Showba kerültem, vagy ez tényleg komoly. Mintha valami anime szereplője lenne... - felsóhajt, felül a medence szélére, és valami csillogó olajat kezd el kenni magára. Mármint tényleg csillog. Mint azok a bizonyos vámpírok, olyan lesz tőle a bőre. És ezt nagyon is élvezi. - Élek a gyanúval, hogy igazából már nem is tudja, milyen volt a kinti élet. Szerintem ő már nem tudna odakint beilleszkedni.

-Én kezdem azt hinni, hogy mindannyian azok vagyunk, Asu. Te űrhajós vagy, én egy gyilkos árva, van egy pár őrült, mármint tényleg őrült, vannak hősök... ehelyett most idomárok, harcosok, meg kardforgatók vagyunk...mindenki a játék része lett, és ez szerintem nagyon jó dolog.
Közelebb úszik, és beleszimatol a levegőbe, akár egy kiskutya.
-Az meg miaz?

- Nem vagyok űrhajós. - neveti el magát. Még hogy ő?  - Az az ember vagyok, aki segít biztonságosabbá tenni az űrhajózást, meg ilyesmik. Vagyis voltam. - emeli ki a.lábát a vízből, amit szintén beolajoz. - Próbáld ki. Van barnító, olyan is, ami csak egy kevés színt ad, ettől pedig picit csillámlik majd a bőröd a napfényben. Egy napig tart csak, és nem drasztikus. És a tapintása is jobb lesz.

-Jó, de érted, akkor is. Senki sem egy hétköznapi iskolás, halászati cégnél dolgozó apukával meg eladónő anyukával. Azt én értem, hogy drága volt a NerveGear, de azt nem hiszem el, hogy az összes gazdag embernek ennyire izgi élete van.
A magyarázatra elhúzza a száját, és egy nagy loccsanással visszaveti magát a vízbe.
-Csillámlik? Akkor kihagyom. Semmi kedvem csillámlani a szafarizás közben. Oké, hogy nincs lopakodásunk, de az állatok látnak is...

- Ha nem tetszik, akkor tudok helyette adni mondjuuuuuk olyan krémet, amitől csoki illatú lesz a bőröd. Frillina biztos szereti a csokoládét. wink hangulatjel Vagy ami csak megtetszik, válogass nyugodtan. - mutat a közeli polcra, amit úgy helyezett el, hogy lényegében a kádból is el tudjon érni. Meg még vannak a távolabbi polcok, annyi cuccal, ami egy Kardashian fürdőszobájában sincs. - Annyira nem izgi. Mondom, én csak egyetemen tanultam. És nem vagyunk kifejezetten gazdagok, bár a nagybácsimnak fel tudtunk bérelni egy állandó ápolót, és minden héten el tudtam menni kozmetikumoshoz, műkörmöshöz, ilyesmik. Bár odakint a hajam nem rózsaszín, az itt lett a heppem. Sosem engedték, hogy befessem, mondjuk szőkére. Szerintem jól állna. Szerinted?

-Csoki illatú? És... az miért jó? Mármint szereti a csokoládét, de... nem akarom, hogy azt higgye, hogy... izé... szóval nem akarom, hogy bármit is higgyen. Fogalmam sincs, hogy mi van a fejében... vagyis éppen, hogy van, mert mindent elmond... és nem biztos, hogy a csokoládé a legjobb ötlet...
Gyorsan el is fordítja a fejét, persze a polc felé, hogy erre oka is legyen, majd folytatja.
-Nem hiszem, hogy a szőke illene hozzád. Túl világos. Mármint másfajta világos, mint a rózsaszín... de ez a rózsaszín nagyon jó. Arról viszont fogalmam sincs, hogy én miért választottam kék hajat. Azt tudom, hogy minden más majdnem fényképszerűen olyan, mint kint... de akartam valami egyedit, és így nagyon jó, hogy Timi is kékes. Hmm... múltkor adtál valamilyen masszírozós izét... olyan nincs, ami ellazítja? Úgy... nagyon... olyan zsibbadósan...

- Jaj, ne legyél naiv. Inkább kreatív. Mit szoktak a csokival csinálni? - kuncog egy kicsit, miközben a másik lábát is bekenegeti.azzal a csillogós olajjal. - Hát, vannak masszázstömbjeim. Szerintem találok olyat is, ami jó Timinek is. Csak óvatosan vele, ha párás helyen tartod, akkor kicsírázik... Növényekből.dolgozom ugye, és mindegyik él gyakorlatilag. Abban a zárt szekrényben vannak. A fürdő után adok egyet. Mi a kedvenc illatod, Timi?

-Ehm... pont ezért mondtam... Frilina így is eléggé...
És itt már tényleg elsüllyed inkább a vízben, hiszen rendkívüli módon zavarja, hogy ő még mindig nem tud semmit semmiről, míg a partnere... nos kifejezetten tapasztalt mindennemű témában, Frilina azonban, lévén NPC az ő kívánságait akarja teljesíteni, ami így nagyon bonyolulttá teszi az egész helyzetet.
-Élő növényekből? Volt egy ilyen küldink nemrég, ahol az emberekből csíráztak ki növények. Remélem nem te adtál el nekik valamit...
Még mindig háttal áll, de a hangjából is hallatszik az, hogy nagyon de nagyon kényelmetlen neki a téma, és csak el akarja viccelni valamivel. Ezen egyáltalán nem segít, hogy hála Timinek csak még vörösebbé válik, hiszen a sárkány azonnali és egyértelmű választ ad a kérdésedre.
-Shu illata. Írisz.

Érzi, hogy.kellemetlen témákat feszeget, ezért nem erőlteti tovább. Ha nem akar erről beszélni, hát ő nem fogja kényelmetlen helyzetbe hozni. - Írisz... Abból még nem csináltam ilyet. De... - lecsukja az olaj fedelét és feláll a kád szélén, majd a már említett szekrényhez lép. Kinyitja, hogy gyorsan belenézzen, viszont nem vesz.ki belőle semmit. - Holnapra el tudok készíteni nektek egyet. És ha nem eszed meg a masszázstömböt, akkor nem.fog kicsírázni belőled. Holnap ráérsz? Hallottam a Rezes Cicában valami új Fight Clubról, amit azoknak találtak ki, akik kazamatákra szeretnének gyakorolni. Na?

Akar ő beszélni, nagyon is akar, csak nem tud. Pont ezért ilyen kényelmetlen ez az egész. Ő csak beülne valahova, nagyon a hátsó sorba, hogy senki ne lássa, és hallgatná azt, hogy valaki erről az egészről beszél, amivel neki lassan már tényleg számolnia kellene... de ilyen soha nincs. Neki kéne kérdéseket feltenni olyasmiről, amiről fogalma sincs. Kell egy kis idő, mire vissza mer fordulni, hogy válaszoljon.
-Hmm... köszönjük szépen. Azt Frilina is szereti... hasonló az ízlésük Timivel... talán pont ezért kedvelem ennyire Frilinát. Néha olyan, mintha Timivel jöttem volna össze... de ő ugye inkább a testvérem, szóval az nagyon fura lenne...
Annyira meg van zavarodva, hogy már nem is nagyon tudja, hogy mit beszél, csak mondjon valamit... és ezzel persze csak még nagyobb gubancba keveri magát, szóval gyors léptekkel kivonul a kádból, és megáll az ajtóban, annak oldalához támaszkodva, még mindig háttal.
-Izé... miért is szeretnénk mi a kazamatára gyakorolni?

- Bármikor jól jöhet. Főleg PvP harcokat gyakoroltok. De egészen más mobok ellen harcolni, mint ellenük. Higyjetek nekem, komolyan hasznos. - csukja be a szekrény ajtaját, és a felette tartott, szépen összehajtott, bolyhos törölközőkből emel ki kettőt. Egy lilás kékeset Shuéknak, és egy kellemes narancssárgát önmagának. - Emellett nekem is kéne gyakorolnom. Nagyon nagyon rég nem vettem részt semmilyen ilyesmiben... Arénát se látogatom. Pedig fontos lenne, hogy legalább a szintem felfejlődjön, és a Falánk is persze. De nagyon ritkán tudom igazán izgatni magam emiatt.

-De mi nem harcolunk mobok ellen, Asu. A moboktól nem kell félni, őj igaziból nem akarnak minket bántani. De...
Hiába akarta előbb ő terelni a témát, most nagyon is sértőnek gondolja, hogy végre kinyögött valamit, erre meg te nem vagy hajlandó foglalkozni vele, csak a kazamatádat erőlteted.
-De... ha neked fontos... de akkor ez nem kazamata, ugye?

- Nem. Csak felkészítő arra, hogy tudd, mit tehetsz, ha mégis mobok ellen kell harcolnod. A csatornarendszerben alakították ki, itt, a városban.

-Tudjuk, hogy mit tehetünk. Elővesszük a kristály, és hazateleportálunk, ha túl veszélyes. A mobok nem olyan gonoszak, mint az emberek, nem fognak kutatni utánunk meg ilyenek...

Megint ez a hülyeség a mobok védelméről. Nem, egyáltalán nem ért egyet Shuval. A mobok azért vannak, hogy őket, a játékosokat segítsék szintet lépni. Ehhez pedig nyilván úgy programozták be.őket, hogy ölni akarjanak. De nem szól erről semmit, tudja, hogy ez számára érzékeny téma. - Légyszi! Ígérem, sosem.hívlak Kazamatára, már igazira. Csak ide gyere el velem. Itt minden ellenőrzött körülmények között van.

-Jó, jó, de mit kell csinálni? És... válaszolnod kell még egy kérdésre előtte... de akkor mondd el, hogy mire akarsz egyáltalán elrángatni...

- Tehát. - adja oda a törölközőt. - Kiválaszthatod, milyen tierű ellenfeleket kérsz, és gyakorolhatsz rajtuk. Mivel ezek viszont nem vadon élő mobok, és hogy a visszaéléseket visszafogják, ha legyőzöd őket, akkor 1 HP-n marad az életük, és visszamásznak a helyükre regenerálódni. Annyi hullám érkezik, ameddig bírod, vagy amíg úgy nem.döntesz, feladod. Védett terület, ezért ti sem f tudtok megsérülni.

-Ehmm... szóval csak ütjük őket úgy, hogy ők nem is tudnak elmenekülni vagy visszatámadni? Azt hiszem ez nem tetszik... ez tipikus állatviadal, amit utálok.
Elveszi a törölközőt, de most inkább rád figyel, így elég ügyetlenül kezdi el magát törölgetni, amire igazából szükség sincs, hála a rendszernek.

-Hogyne tudnának visszatámadni. Mi értelme lenne, ha nem?

-Jó, de ha nem sérülhetünk, akkor semmi értelme annak, hogy szegénykék visszatámadnak. Nincs is esélyük győzni

- Sérülünk. Csak nem tudunk meghalni. Ahogyan ők sem. És ugyanúgy le tudnak győzni. 1-esre zuhan a HP-nk, ugyanúgy, mint nekik.

-Az előbb nem ezt mondtad. De... így már akkor jobban fair. És... miért pont mi?

- Mert tőletek többet tudok tanulni, mint bárki mástól. Cearso is ügyes, de ebben nem hiszem, hogy ő a.megfelelő a gyakorláshoz.

-Tőlünk tanulni? Oké... tényleg sokat tudok a mobokról, de bántani pont nem szoktam őket, szóval elég fura lenne, ha pont tőlünk akarnál tanulni...

Maga köré csavarja a törölközőt - Akkor? Számíthatok rátok, ugye?

Ő a dereka köré csavarja a törölközőt, majd egy mozdulattal eltávolítja a fürdőruhát, és bólint.
-Igen... de ugye nem csak ezért volt az egész fürdőzés?

- Dehogy. Hirtelen ötlet volt... Mondjuk jól esne, ha nem.keresnél folyton hátsó szándékokat csak.azért, mert adok vagy mutatok neked valamit...

-Oké, oké... csak fura, hogy ilyenre pont minket hívsz meg, amikor tudod, hogy nem szeretjük... szeretem az ilyesmit. És nem azt mondtam, hogy azért csináltad. Abban szerintem nincs semmi gond, hogy áthívsz, hogy ezt is nyugodtan megkérdezhesd...

- Akkor felejtsd el... - sértődik meg. Elfordul, hogy a bikinit és a.törölközőt lecserélje a leopárdmintás köpenyére, és ehhez passzoló, bolyhos mamuszára, a.tükörhöz lépve pedig mindenféle kence.közül kezd el megint válogatni.

-Jajj már, ne csináld... nem úgy értettem... csak... Frilina miatt... és arra nem válaszoltál... és ezért olyan, mintha az én kérdéseim nem lennének fontosak, csak ez...

- Frillina? - nyit ki egy fekete színű tégelyt, amiben valami fura, szürkés színű massza van, pici darabkákkal. Nem értette meg egyáltalán, hogy Shu a barátnőjéről akar beszélni.  - Azt láttam, hogy kellemetlen neked a téma. Én meg nem akartalak ilyen helyzetbe hozni. Szóval kérdezz nyugodtan.

-Pfff... gondoltam. Nem tudok kérdezni, mert nem tudom, hogy mit kérdezzek. Mindenkitől azt kapom, hogy majd tudni fogom, de nem fogom. És... és azt fogom csinálni, hogy... szóval azt hittem, hogy majd rábízok mindent, de nem, mert ő is rám vár... nem, nem csak arról beszélek, de én például azt sem tudom, hogy hogyan kell tetszeni valakinek... vagy egyáltalán tetszhetek-e valakinek... már a fürdőben is megkaptam, szóval... ezért nem akartam ezeket a ruhákat sem...

Buta kérdések, amiket inkább csak a kétség fakaszt. Azt hitte, már rég tud mindent Shu, volt már vele erről egy hosszú-hosszú beszélgetése, aminek talán egy éve is már. Kicsit összefolyik neki az idő itt, szóval nem.igazán tudja már megmondani. Elkezdi felrakni az arcára az avokádó illatú masszát, ügyelve rá, hogy jó vastagon bekenje vele magát.
- Túl sokat foglalkozol azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Frillina veled lenne, ha nem tetszenél neki?


-Fogalmam sincs. Ez a baj... igazából én sem hiszem el, hogy bárkinek is tetszhetnék... vagy nem tudom. És nekem nem az a bajom, hogy mások mit gondolnak rólam. Én meg tudom védeni magam, de nem biztos, hogy például Frilinát is állandóan megvédhetném. Tudod jól, hogy egy csomóan azt hitték anno, hogy Timi vesz rá például a front elleni izére, és őt okolták azért, mert meghülyít. Majd most meg okolni fogják Frilinát azért, hogy én milyen dolgokat csinálok, pedig csak egy kislány vagyok... pedig nem... vagy nem tudom...

- Shu. - épp az állát kenegeti, miközben beszél. - Bármit is fogsz csinálni, úgyis meg fogják próbálni beléd.törölni a lábukat. Mert az a Hinari, meg a csicskái ilyenek. Ha te nyíltan kiállsz a front.mellett, és azt mondod, mostantól te is segítesz a bossokban, mert vissza akarsz jutni, akkor az lesz a baj. Ha kérsz egy gombóc vaníliás fagyit a sarkon, akkor meg az. - masszírozza az arcára a.krémet, majd vastagon bekent pofával fordul vissza felé. - Érted, mit.mondok, ugye? Soha nem.fogsz tudni megfelelni "nekik", szóval felesleges is próbálkoznod. Inkább élvezd az életed, és tedd azt, ami neked jólesik.

-Hmm... oké. Végül is megint mi voltunk azok, akik kiderítették, hogy ki ejtette ki Anatot, és nem ők. Mi győzünk le egy Sayonara tagot úgy, hogy nem kellett kiesnie, és nem ők. És még az újság is jobban fogy, mint a frontpárti uncsi csúnyabácsi újsága. Voltunk nála, és kértünk tőle kritikát, szóval nagyon kíváncsi leszek.

- Erről beszélek. - mosolyog, bár ez elég horrorisztikusnak tűnik a vastag maszkkal az arcán. Nem, így egyáltalán nem.csoda, hogy ennyi időt tölt a fürdőszobában. - Egyébként megsúgom, nekem sincs önbizalmam ilyen téren. Csak úgy teszek, mintha. Egy csomó dologgal elégedetlen vagyok a testemen. Úgyhogy teljesen normális vagy, és az is, amit érzel. Csak... Csak egyszerűen kezdj el ne foglalkozni vele. Játszd meg, hogy nem érdekel, és hogy van önbizalmad. Minden téren. Ez majd segít. Különben én derítettem ki, hogy ki ölte meg Anatot, hogy pontosak legyünk...

-Jó, de ez csak neked fontos, én viszont megígértem a többieknek is.
Ölti ki a nyelvét, és már sokkal nyugodtabb, bár azért azt tudja, hogy az amit javasoltál, egyáltalán nem egyszerű dolog.
-És... köszi. Rengeteget segített. Egyébként pedig én boldog lennék így, de ugye múltkor te is azt mondtad, hogy felnőttesebb ruhákat kell hordanom ahhoz, hogy komolyan vegyenek... és azt én is tudom, hogy mindenkinek fura, hogy ekkora vagyok, miközben nem is... de én már teljesen hozzászoktam, és nem érdekelne, ha mások nem néznének úgy ránk. Frilina is idősebb, és látom, hogy ki hogyan néz... és azért akármennyire nem érdekel, mégis zavar...

Nekiáll lemosni magáról az arcpakolást, de persze hallja így is, amit Shu mond. - És továbbra is tartom magam ahhoz, hogy komolyabban is öltözhetnél. Jobban állna neked. De igazából azt csinálsz, amit akarsz. Ha nem kell senkinek.sem.megfelelned, csak magadnak, akkor nem tudsz tévedni.

-Hát ez nekem akkor is fura. Szerintem Kayaba nem véletlenül találta ez ki így, és... és szerintem Mirika nevetségesen néz ki. Olyan, mint egy játékbaba, vagy azok az anime karakterek, amikre a fiúk nyáladzanak. Ha én ekkora vagyok, és így nézek ki, akkor olyan ruhákat fogok hordani, ami az ekkora és így kinéző lányokhoz illik... és Frilinának tetszeni fog. De... de akkor meg mondhatod, hogy minek kérek tanácsot tőled, ha úgysem fogadom meg...

- Mirika szerintem túlkompenzál. Különben szándékosan rájátszik a stílusával, mert tudja, hogy a pasik nagy részének ez jön be. Nem csodálnám, ha egy csomó srác loholna utána, bár kicsit sajnálom is. Az ilyen típusú csajok nem kellenek sokra. - leszedi magáról az utolsó darabokat is. Újra frissnek és üdének.érzi magát. Szóval öröm és boldogság. - Mondjuk ez nálam is jellemző. Engem megközelíteni nem mernek, mert azt.gondolják, nem lenne esélyük. Akik meg igen, azok csak egy éjszakát akarnak eltölteni velem. Yuichi is teljesen bohócot csinál magából, hogy úgy tesz, mint aki utál, pedig néhány éve még nagyon meg akart szerezni magának. Azt pedig neked kell tudnod, miért kérsz tőlem tanácsot.

-Hát... talán pont ezért. Sokat tudsz, és hiába mondod, szerintem magabiztos vagy... kivéve akkor, amikor nem, de mindenkinek lehetnek rossz pillanatai. Viszont az tuti, hogy ha Frilinával sem jön össze a dolog, akkor én befejezem ezt az egészet, és csak Timivel alszom megint. Nagyon fárasztó dolog ez a párkeresősdi. De... akkor hol talizzunk holnap?

- Igen, az, tudom. - mosolyog kicsit. Valahogy hirtelen nagyon szerencsésnek érzi magát. Pedig tudja, hogy ha ő nem.lép, akkor még mindig csak legfeljebb a tök.uncsi és átlagos dolgokról beszélnének. - Taft csatornarendszere. Ha nektek.megfelel. Dél?

-Asuu... Taft csatornarendszere az nem egy helyszín... az egy nagy helyszín. A dél az okés, de igazán mondhatnál valami koordinátát, vagy ilyesmi.

- Átküldöm még ma a.koordinátákat. Nekem is csak üzenetben van meg.

-Szupi. Kell vinnünk valamit, vagy elég csak a felszerelés? Potionokat gondolom nem akarsz ilyenekre elpazarolni...

- Csak magadat. Arra gondoltam, hogy versenyezhetnénk, és azonos szinten mérkőzhetnénk meg azonos szintű mobokkal. Harminchármas vagyok.

-Timi nélkül nem jövök. tDe oké, legyen... megvannak azok a felszerelések is, szóval nem lesz gond.

- Rendben. Kikísérlek akkor. És köszi, hogy eljöttél.

-Mi köszönjük az élményt és a beszélgetést, meg a meghívót is. Ha szeretnéd, majd megnézheted a... hmm... küldök egy rajzot majd Timi tojásáról, és hozd el személyesen a tojglit amit készítesz, és akkor megmutatom a vitrint, meg te helyezheted el benne a képekkel együtt. Meg... talán bemutatom Frilinát is. És akkor holnap talizunk ^^

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Százhatodik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Május 23, 2016 4:39 pm

Százhatodik Fejezet

Maxweld professzor újabb csodáira derül fény, bár még van mit dolgozni rajta... emellett Shuék fontos házifeladatot kapnak.

Mivel rendet tartani könnyebb, mint rendet csinálni, az idomár folyamatosan azon ügyködik, hogy legalább valamennyire rávegye a professzort arra, hogy a dolgait ha nem is a helyére, de legalább annak közelébe pakolja le a használat után. Mivel ebben inkább kevesebb mint több sikere van, bőven akad dolga továbbra is, de cserébe újabb és újabb felfedezéseket tehet, és körülugrálhat egy bétást, ami nem kis dolog a számára. Egy ilyen pakolászás során veti fel a következő kérdést.
-Maxweld Professzor, olvasta már az új teljesítményeket a szafarihoz?


A professzor éppen négykézláb kúszik-mászik egy kis asztal alatt, miközben egy elguruló nagyobbacska üveggolyót próbál elkapni. - Hogy mi? - A kérdés hallatán felkapja a fejét, s ennek következtében annak rendje és módja szerint be is veri a kobakját. Mérgelődve feltápászkodik, majd egyik kezével a fejét fogva Shura mered. - Még a kérdés is sértő gyermekem! - Aztán leporolja ruháját és már sokkalta kedélyesebben fordul a gyermekhez. - Természetesen olvastam - húzza ki magát az öreg elterülő mosollyal az arcán, de már fordul is meg, hogy ismét az üveggolyót fürkéssze az asztal mögött. Nincs nehéz dolga, hiszen a golyóbis belsejében zöldesen dereng valami.

Shu ugyan sejtette, hogy ilyenekről már csak tud a proff, de a szórakozottsága miatt azért nem csodálkozott volna azon sem, ha elkerülni a figyelmét. Gyorsan visszafordul a pakolászáshoz, és halk szavúan, kissé megszeppenve teszi fel a következő kérdést.
-És... mit tetszik gondolni róluk?


- Azt, amit a többiről is... - szemével próbálja lekövetni a még mindig guruló golyó útvonalát és másodperc töredéke alatt végez geometriai és fizikai számításokat arról, hogy hova is fog érkezni végül a tárgy. Ehhez mérten az öreg már rá is veti magát az egyik szófára, hogy a mögé nyúlva igyekezzen elkapni a golyót. - ... haszontalanok!

Shu pislog kettőt, és mivel még mindig el van fordulva, a rövid meglepődés és sértettség nem látható az arcán, és szerencsére nem is szólal meg azonnal, hanem megpróbálja végiggondolna a dolgokat pár másodpercig.
-Hát... sokaknak sokat érnek a jelvények, amiket be lehet váltani... én mondjuk nem a hasznosságuk miatt szeretem őket, de... Ön miért gondolja, hogy haszontalanok?


Az öreg rámarkol a golyóbisra, majd diadalittasan feje fölé emeli. Ezután fenékre huppan a szófán és kissé kitikkadva szuszog. - Lennél olyan kedves és hoznál egy pohár vizet. Teljesen megszomjaztam a nagy izgalomban. - Persze a válaszadást sem kívánja elkerülni, csupán a fontossági sorrendje nem éppen egyezik jelenleg Shuéval. - Pontosan azért, amit az imént mondtál. A játékosok csak a teljesítményeket látják és a belőlük nyert tárgyakat és előnyöket vizionálják maguk elé. Ezek pedig igen illékony dolgok, mert hát az ember már csak olyan telhetetlen lény, amely sosem elégszik meg semmivel és mindig csak többre és jobbra vágyik. Azért hajszolják az állatokat, hogy a teljesítményekből olyan felszereléseket vásárolhassanak, amelyeket pár hónap, hét vagy netalántán nap múlva sutba vágjanak egy újabbért.

Kérni sem kell, és nem is a lány hozza, hanem Timi nyomja Shu kezébe már akkor, amikor az öreg pihegni kezdett, és nem is vizet, hanem valami jobbat, amiről tudják, hogy a professzor szereti. Ennyi idő után azért ezt már kitapasztalták. Shu átnyújtja a poharat, és kissé szomorúan ugyan, de egyetértően bólogat.
-Egészségére Professzor Úr! És... jó néhány játékosnál persze igaz ez, de ismerek olyanokat, akik tényleg szeretnek felfedezni. Sokat szafarizom, és a legtöbbször találok hozzá olyan társakat, akik nem csak a teljesítményre hajtanak, hanem valóban a kaland és a tudásvágy hajtja őket. De... akkor Önnek nem is volt szerepe a jelvények kitalálásában?


- Köszönöm kedvességetek! - kortyol bele jólesően a professzor a szedres teába, majd szája kissé csücsörítve marad. Na nem azért, mert túl savanykás lenne az ital, hanem mert elgondolkodik a lány válaszán. - Én rajtatok kívül nem találkoztam még olyannal, akik ne a teljesítményre hajtanának. És ne haragudj meg érte, de nem hiszem, hogy te még sosem váltottál be egyetlen teljesítményt sem. És nem, közvetlenül nem volt szerepem benne. A jelvényszerzés már jóval azután került be a játékba, miután mi idekerültünk. Nyilván a béta teszteléseim időszakában összegyűjtött adatokat és statisztikai kimutatásokat felhasználták, amikor a teljesítmények algoritmusait kidolgozták, de még tőlem is nagyképűség lenne, ha azt állítanám, hogy komoly szerepem lett volna a megalkotásunkban. - Beszédstílusából nyilvánvalóvá válhat Shu számára, hogy a professzor roppant mód bosszús a teljesítmények miatt.

-Nagyon szívesen Professzor Úr!
Még egy kis meghajlást is fűz hozzá, jobban beleélve magát ebbe a cselédlányos szerepbe, de buta ruhákat soha nem lesz hajlandó felvenni hozzá, még akkor sem, ha Chizu cukkolja ezzel.
-Nem, nem haragszom... bár igazából magunkra nem nagyon váltottunk be jelvényt, másoknak segítettünk olyan tárgyakat szerezni vele, ami nekik kellett, és nehéz lett volna megszerezni. Nekünk csak olyanra kellett, amikor titkos helyszínt adott érte a beváltós, vagy elkísért minket egy különleges vadhoz... szóval csak az újabb kaland esélyének növeléséhez.
Egy kicsit elgondolkodott, és türelmesen várt arra, hogy elvihesse a poharat, ha a proff végzett.
-Hmmm... de Ön még mindig itt van, és adhatna javaslatokat a fejlesztőknek. Amikor például elrontották az állatkák elnevezését, és vészmadarat írtak riasztómadár helyett, akkor én is írtam egy üzit, és meg is változtatták a dolgokat. Ön hogyan változtatná meg a szafarit, ha az Ön kezében lenne az irányítása?


- Rengetegen zaklatnak a jelvényszerzés miatt. Rengetegen! - Durcásan karba fonja a kezeit az öreg és úgy folytatja tovább. A golyót még mindig a kezébe zárva szorongatja. - Ha hozzám érkezik egy új kalandor és a lények felől érdeklődik, mindig elkap a lelkesedés. Teljesen belelovalom magam a mesélésbe és többnyire unott fejjel hallgatják végig és csak az érdekli őket, hogy hol lehet a legegyszerűbben levadászni a lényeket. Nem azért dolgoztam hónapokon keresztül, hogy pixelhalmokat gyártsanak Aincrad teremtményeiből holmi csillogó-villogó páncélért és egyebekért!  - Fújtat párat maga elé, hogy kissé csillapodjék a kedélye, aztán valamivel nyugodtabban folytatja. - Na látod gyermekem, pontosan ráhibáztál! Éppen itt van a kezemben! - majd az öreg kinyitja a kezét és a tenyerén tartva a lány és a sárkány felé nyújtja az üveggolyót, melynek a belsejében nem egyszerű színezett üveg adja ki a mintát, hanem mintha valami csillámló anyag lenne bezárva a kemény, átlátszó anyag belsejébe. Leginkább egy lávalámpára hasonlít a nagyjából 5 cm átmérőjű gömb, csak nem színes buborékok mozognak benne, hanem annál homogénebb anyag.

Shu már azon is gondolkodik, hogy inkább hagyja az egészet, hiszen csak felbőszíti vele a proffot. Tudja jól, hogy teljesen igaz az, amit mond, hogy sokan tényleg csak a jelvényekre hajtanak. Ezért nincsenek meg például senkinek sem azok a jelvényei, amikért sokat kellene dolgozni. Nem éri meg nekik. A pixelhalmokkal viszont már nem ért egyet, hiszen legtöbbször rá tudja venni a vadásztársait, hogy csak megérintsék a vadakat... bár csak azért, mert úgy is megkapják a jelvényt. Szóval nem kérdez tovább, inkább érdeklődve és pipiskedve próbál belekukkantani az öreg kezébe, majd tekintetét felfele irányítja, és kérdően néz a szemébe.

- Ez az, amit minden teljesítmény végrehajtásáért adnék, feltéve, ha a mobot nem pixelezi el a vadász. - A professzor korábbi ingerültsége teljesen elszáll és átadja helyét a büszkeségnek. Csillogó szemeit hol a golyóra, hol Shura veti, és nem feledkezik meg a sárkányra sem pillantani várva a reakciót. Aztán eszébe ötlik, hogy valószínűleg fogalmuk sincs róla, hogy mit is tart pontosan a kezében, így belefog a magyarázatba. - A kísérletezést először üveg és kristály kombinációjával kezdtem el, egyszerű, jól mutató üveggolyókat akartam készíteni, csupán kedvtelésből. Meg akartam valami csekélységgel jutalmazni a hozzád hasonló, idejáró szorgos növendékeket, akik nem csak meghallgatják, de meg is értik, amit mondok nekik. Aztán tovább kísérleteztem üveg és növény tinktúra kombinációjával, ami még látványosabb eredményt hozott. Aztán egy reggelen bombasztikus ötletem támadt: mi lenne, ha az üveget teljesen elhagynám és a kristályt kombinálnám a növény kivonattal? Persze, most mondhatnád erre azt, hogy de hiszen a kristályírást már feltaláltam egyszer, nincs ebben semmi újdonság. De van! - Ismételten diadalittasan a magasba emeli a golyót, majd visszahuppanva a szófára elkezdi a tenyerében görgetni a kis gömböt az ujjaival. - Az a célom, hogy ezeknek a kis gömböknek a segítségével egyesítsem egy kristály és egy potion hatását. Eszméletlen kombinációkat lehetne így létrehozni! Bele tudtok gondolni hány száz, mit száz, ezer variációt lehetne létrehozni ebből?!?!?!

Shu igyekszik türelmesnek lenni, és nem sürgetni a proffot. Szemei egyre nagyobbra és nagyobbra nyílnak ahogy hallgatja a beszédet, és a végén már ő is inkább leül a professzorral szemben valahova, ahova tud. Timidus is figyel, persze, hogy figyel, ám rajta ez nem nagyon mutatkozik meg, mindössze a fülét hegyezi, majd bólint.
-Ezek hasonlóak lennének ahhoz, mint amikkel fejleszteni lehet a főzeteket a kazamatából. Amiatt azonban problematikus, mert nem tudnánk, hogy két elem összekeverése milyen hatást vált ki, így minden egyes ilyen item használata rizikós lenne.
-De... de... de... this is awesome!

Igen, Shu teljesen másképpen közelíti meg a helyzetet, mint a gyakorlatiasabb társa, és csak ámulva bámul a golyóbisra.


- Ezt nagyon jól látod Timidus! - Az öreg meg is simizi a helyes következtetésért a sárkány fejét. - Pontosan ezért nem beszéltem még a kísérleteimről senkinek és ezért kell nektek is titoktartást fogadnotok! Még nagyon kísérleti fázisban van ez az egész és nem akarom, hogy rossz kezekbe kerüljön és borzalmas kombinációkat hozzanak létre. Ez itt egy pontosság potion és egy fotó kristály kombinációja. Vagy legalább is bízom benne, hogy az és nem sül be. Kíváncsi lennék, hogy ha lehetőségetek lenne használni, akkor miként tennétek?

A simizés hatására Timi fülei oldalra simulnak el, és mivel úgy is hagyja őket, ez kissé segít ahhoz Shunak, hogy az ámulatból egy kis kuncogással visszahozza magát, és elkezdjen gondolkodni.
-Hát... a pontosság poti az íjászoknak való, és biztos találatot ad. A fotókristály ugye egyértelmű... talán... élesebb képet lehet vele készíteni? Vagy automatikusan zoomol, mint a kamerák odakint? Igen... ez így tényleg elég rizikós...


- Nekem is rengeteg ötletem van, de még én sem tudom pontosan miket eredményeznének a kombinációk. Biztonságos laboratóriumi körülmények között szükséges a kísérletezés. Ideje kipróbálnunk ezt a kis aranyoskát. Volna kedvetek csatlakozni?

-Hát hogyne! Gyere Timi!
A sárkány azonban nem mozdul, hanem inkább folytatja a kérdezősködést, hiszen ez a valami minden, csak éppen nem biztonságos.
-Mit jelent az az Ön számára, hogy laboratóriumi körülmények? Mennyire lesz Shu biztonságban?


- Védett területen vagyunk, tehát nem sebződhetünk. És egy fotó kristály aligha tudna amúgy is sebezni rajtunk. A potionról már nem is beszélve. Mindazonáltal a laboromat felvérteztem pajzs, lökés, gyógyító és végső esetre pánik kristállyal is. Nem eshet bajunk.

Ez pedig pont elég Timidus számára is, szóval bólint, majd elindul a proff után. Shu csak féloldalasan felszökken a sárkány hátára, és izgatottan lóbálja a lábait... de azért a tervét még mindig szeretné végigvinni.
-Szóval... Professzor, igazból azért kérdeztem az előbbit, mert szeretném leírni a véleményét az újságba. De ugye ez titok, szóval ezt nem írhatom le... de... ha mondjuk már ezt adná a szafari, amit Ön kitalált, akkor mi lenne a véleménye az új teljesítményekről? Nem úgy általában a beváltásról meg ilyesmiről, hanem csak a teljesítményekről.


Maxweld izgatott, de komótos léptekkel indul meg a laboratórium felé Timidus mellett haladva. Shu kérésének eleget téve legörgeti a menüje vonatkozó részét és akkurátusan elkezdi sorra venni az új teljesítményeket. - Lássuk csak... lássuk csak! Ühüm, szóval A béke szigete. Dicséretes. Repülő pingvinek. Érdekes jelenség, magam is szívesen megfigyelném, érdekes. Aztán itt egy kis korallgyűjtemény, ott egy kis szarvasles. Ezekkel nincs is baj, tulajdonképpen a teljesítménykiírások nagy többségével nincs is gondom, legfeljebb a megfogalmazással, lásd pont itt ez a prémvadászat: "Vadássz le..." Hogyan lehetnének állatbarát elvárásaim, ha egyszer a célkitűzés megfogalmazása ilyen brutális. És te még azt kérdezted tőlem részem volt-e mindebben. - morgolódik tovább az öreg, de a sikeres kísérletezés reménye nem hagyja, hogy megint felbosszantsa magát.

-Hmm... igaz, igaz. Ez nekem sem tetszett. Ezt mindenképpen meg fogjuk írni, Professzor. Köszönjük szépen! És...
Itt halkít a hangján, hiszen most jön a projekt titkos része.
-És most már minden figyelmünk a kísérleten van. Ha működne, az egy csomó mindent megváltoztatna...


- Örülök, ha segíthettem és bízom benne, hogy célba ér majd a petíciód. Mindannyiunk érdeke. - Elmosolyodik, majd bevezeti az idomárt és sárkányát a laboratóriumba. A professzor ismeretes a páros előtt szertelen rendetlenségéről, de ennek nyoma sincs a laborban. Minden akkurátus rendben van, minden színskála vagy ABC szerinti sorrendbe van téve, az eszközök sincsenek félredobálva, röviden: makulátlan rend van. Talán még túlzottan is nagy rend. Ebből is látszódik, hogy a hétköznapi javak mennyire hidegen hagyják az öreget, a háza sem azért nagy, hogy hivalkodjon, hanem hogy legyen helye a könyveknek, eszközöknek és persze a laboratóriumnak. Csak hogy minden kéznél legyen, annak ellenére is, hogy a menüből előhalászni praktikusabb lenne őket. - Szeretnél te próbát tenni először? - nyújtja az öreg Shu felé a golyót.

Shunak először is fel kell dolgoznia, hogy tényleg bejutnak a laborba. A ház egyes részeire nem léphetnek be, és ezt el is fogadták. A bizalom sokkal erősebb, mint a kíváncsiság, és az, hogy ez a bizalom idáig fajult, hatalmas megtiszteltetés a számára. Vagy csak a proffnak eddig nem jutott eszébe bevinni őket oda. Lényeg a lényeg, hogy ennek hatására most csak forgatja a fejét és nézelődik. A csodálkozás tárgya maga a labor, de a rend is. Ha a proff a laborban élne, akkor nem lenne szükség rá, szóval nagyon örül annak, hogy ez egy külön helyiségként különül el a ház többi részétől. Lassú mozdulattal veszi el a golyóbist, majd az egyik szobanövény elé áll, jó pár méterre attól.
-Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy mit csinál, szóval nem magunkon próbálnám ki, ha lehet...
Három ujja közé fogja a golyóbist, majd a növény felé tartja, és ugyanúgy aktiválja, ahogyan a kristályt tenné. Először csak egy villanás történik, ami a fotókristály esetében is, majd a következő pillanatban a tárgy kirepül Shu kezéből, és egyenesen átlyukasztja a növényt, majd a levegőben repülve megindul a másik, ugyanolyan növény felé a terem másik sarkában, amit szintén átlyuggat, hogy utána elpixeleződjön. Shu fel sem fogja, hogy mi történt, ám Timidus elégedett és elismerő füttyentést tesz.
-Fotókristály és Pontosság Potion. Rögzíti a képet, majd két biztos találatot nyújt.


Maxweld izgatottan tördeli a kezeit miközben várja a kísérlet eredményét. Amikor a golyó kirepül Shu kezéből, még a lélegzetvétele is fennakad és ajkába harapva követi le a gömböcske mozgását. Az ezt követő néma csendet Timidus elismerő füttyentése töri meg, az öreg azonban heves tiltakozásba kezd. - Nem, nem, nem nem, nem! Ennek nem így kéne működnie! Ennek nem lenne szabad pusztítania! - Odasiet az egyik átlyuggatott levélhez, de mire odaérne, az addigra elpixeleződik és ezt követi a másik is. A professzor csüggedten vakargatni kezdi a tarkóját.

-Ehmm... elnézést... bocsánat...
Suttogja maga elé Shu, mintha az ő hibája lenne a dolog, vagy ő csinált volna valamit rosszul, és ő is csak az elpixeleződött növényt figyeli. Igen, a berendezés némelyikét még a védett terület sem védi. Timi persze már a célkövető rakéta hadászati felhasználásán gondolkodik, de még ő sem adná ki senkinek. Ez olyasvalami, mint amikor a szuperfegyveredet azért nem veted be, nehogy az ellenség lemásolja. A sárkány persze nem kérkedik, nem jön az én megmondtam dumával, vagy hasonlóval, bár Shu tudja, hogy számolni fogja, miszerint megint igaza volt.


- Egy valami azonban biztos: a kristályok és potionok kombinációja működik! Most már csak arra kell rájönnöm, hogy a kívánt hatást hogyan tudnám stabilizálni. - Ezután céltudatos tekintettel Shu felé fordul. - Házi feladatom van számodra! Készíts egy listát a szerinted megfelelő kombinációkról! Konzultálhatsz, sőt, kérem is, hogy konzultálj a peteddel, a céhtársaiddal, a barátaiddal, a szerelmeddel, bárkivel, akivel akarsz. Persze mindezt csak "elméleti síkon" - a macskakörmöket ujjaival is jelzi a lánynak, mintegy összekacsintva vele - a kísérlet titkát megtartva. Hajlandó vagy erre?

Shu már attól fellelkesül, hogy feladatot kap, amikor pedig megtudja a feladatot, akkor pláne lelkesebben bólogat, bár a szerelme részre egy picit zavarba jön, hogy mit tud a proff, amikor nem beszélt neki Frilináról, a peted részre pedig konkrétan Timi felé bök, hogy ő is itt van, és még el is dörmögi, hogy nem a petje... de egyébként természetesen igent mond, sőt, örömmel vállalja a feladatot.

- Nagyszerű! Ne is késlekedjünk, láss munkához! És természetesen én is munkához látok. - Ebből persze Shu már sejtheti, hogy a professzor innentől kezdve be fog zárkózni a laborba és addig dolgozik, míg el nem alszik az asztal mellett a kimerültségtől. Persze Shu sem fog unatkozni és nem is várja el tőle a professzor, hogy elkapkodja a tennivalókat. - Alaposan gondold végig a feladatot, ne rohanj vissza este összecsapott munkával. Annyi időt fordíts rá, amennyit szükségesnek érzel. Ráérünk. - Mondja ezt úgy, hogy közben már a fél szekrényt akkurátusan kirámolja a munkaasztalra. - Van még kérdésed?

Shu haptákba vágja magát, és még szalutál is a feladathoz, és újfent megrázza a fejét.
-Nincs semmi kérdésem, mindent értek, és nagyon igyekezni fogok.
Timire pillantva a sárkány bólint, tehát neki sincs kérdése... na meg persze tudják, hogy körülbelül két perc múlva már úgysem figyelne rájuk a proff. Maguktól is megtalálják a kijáratot az elköszönés után, bár még a sziszifuszi harcot a rendetlenség ellen befejezik... erre a hétre.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Százhetedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Május 28, 2016 3:16 pm

Százhetedik Fejezet

Sayonara kalandok

Árnyékos helyet választottak a terasz egyik sarkában. Nem volt még olyan jó idő, hogy sokan kimerészkedjenek, így nem kellett tömegtől tartani. Shu és a sárkány turmixot rendelt magának, és úgy várták a volt Sayo tagot, figyelve a kaput, és intve neki, ha megérkezett.

A zöld haj libben a csuklya alatt, a műmosoly viszont eltűnik arcáról. Nem kell nagy észnek lenni hozzá, hogy lásd, sok minden változott. De talán a leginkább ő maga. - Sziasztok. - Érkezik meg, egy néhány perces késéssel. Nem foglal helyet, hanem egyenesen Shura néz csuklyája alól. Látszik rajta, hogy sietve szeretné letudni a dolgot. Különben is utálja ezt a szinten. Átkozott koboldok. - Mit szeretnél még?

-Hali! Ülj le nyugodtan, nem kell rohanni. Gondolom haragszol ránk, meg minden... de segíteni szeretnénk.
Nagyon készült erre a találkozóra, és bár meglepte a nagyon más viselkedés, így most nem tudja, hogy a KT alatt játszódott események mennyire dicsérték a színészi játékát... de ezzel most nem tud foglalkozni.
-Először is örülünk, hogy nem történt semmi bajod... másodszor pedig szeretnénk ha elmondanád, hogy mi történt a harcunk után.

- Mi lett volna? Tönkrecseszerintettétek az életem. - Sóhajt egyet, majd leemeli csuklyáját, és helyet foglal veletek szemben. - Bár legalább még életben vagyok.

Shu megforgatja a szemét, összenéz a sárkánnyal, majd megköszörüli a torkát. Itt keménynek kell lennie, többször át is vették ezt Timivel, és a cél sokkal magasztosabb, mint egyetlen ember gazdagsága. Igen, gazdagsága, mert abban biztos, hogy Alicica nem él rosszul most sem, hogy kikerült a céhből.
-Igen... nem véletlenül csináltuk úgy, ahogy. És... nem akartuk tönkrecseszni az életedet, de azért te is tudtad, hogy ki lehet téged hívni, és mi lesz, ha legyőznek.

- A helyzet az, hogy sosem érdekelt a hírnév. Már a Sayonarán belül. - Böngészi az itallapot, hátha megtetszik neki valami. De inkább tűnik úgy, mintha csak nem akarna rátok nézni. - Ha a Sayonarának nem lenne most nagyobb problémája nálam, akkor minden bizonnyal én sem.úsztam volna meg az elkerülhetetlent.

-Nagyobb problémája? Izé... szóval egyébként pont ezért hívtunk. Nem tetszik amit a Sayo csinál. Van egy tervünk, és szeretnénk benne a segítségedet kérni. De... persze adunk cserébe pénzt, gondolom most abból kevesebb jut neked, és mivel miattunk, ezért szeretnénk segíteni. Bevennénk a mi céhünkbe, ahol nem kell meghalni ha veszítesz... viszont... szeretnénk, ha például elmondanád, hogy mi ez a nagyobb probléma.

- Nem hiszem, hogy lenne bármi, amit tud a céhetek ajánlani nekem. ^^ Ügyike vagyok, boldogulok. De mi az, ami annyira nem tetszik nektek?

-Hááát... kezdjük ott, hogy te is most mondtad, hogy örülsz annak, hogy életben vagy. Folytassuk azzal, hogy van egy Burok nevű izé, ami megmenthetne mindenkit, és sima növényekből kell csinálni, mégis aranyáron adják a kicsiknek. Nem azt mondom, hogy ne fizettessék meg a frontosokkal, akiknek van rá pénzük, de a kicsiknek ki lehetne osztani egyet-egyet. De legfőképpen ez a buta kiejtős rész nem tetszik.

-A "kicsiknek" nincs szüksége rá... - Felsóhajt - Nem mondizták még neked, hogy ez csak bossokra jó? Különben még szép, hogy elkérik az árát. 500 arany a biztonságért semmi.

-És te is tudod, hogy kamu, hogy csak a Bossokra jó. Jó volt a Viadalon is, és jó volt a pizzériás küldin is. Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád. És ha ott működött, akkor tuti, hogy máshol is működne még.

- Az adott küldetés beállítása miatt van, te butus. - Teszi le az itallapot. A butusozás ellenére semmi sértő a hangszínében. - Különben sem hiszem, hogy bármit is segít, hogy velem beszélsz erről.

-Pontosan! - bólogat Shu, és egyáltalán nem is sértődött meg - És mivel nem tudjuk, hogy melyik küldinek milyen beállítása van, még mindig jobb, hogy ha van nálad, mintha nem lenne. És... nem abban akarom a segítségedet kérni, hogy vedd rá őket arra, hogy ne így csinálják, azt majd megtesszük mi. Neked először is segíteni szerettünk volna, mert... ~mert bűntudatom van~ Szóval tőled csak azt szeretnénk, ha mesélnél egy picit, mert te benne voltál... ha már a segítségünkből nem kérsz. De... tényleg, ha bármi kell, igazán mondhatod...

- Ami azt illeti, lenne valami. - Hajtja le a.fejét. - De... Nem tudom, én mit tudnék cserébe adni. Én csak egy kis hal voltam, egy senki a többiekhez képest.

- Jajj már! - Dől hátra a lány, és ezúttal ő sóhajt egy nagyot, de ez olyan sóhajtás, amit akkor tesznek, amikor ezerszer hallották már ugyanazt a kifogást - Ez nem ilyen cserebere dolog. Ha szeretnél valamit, és mi tudunk segíteni, akkor segítünk. Örülünk neki, ha cserébe elmondod, amit tudsz, de mi nem a besúgó vagyunk. Nem fogjuk leméricskélni, hogy megérte-e az infód meg ilyenek. Szóóóóval, miben segíthetünk?

- Keresd fel Nabucit. Érdd el nála, hogy írjon rám, találkozzon velem, vagy akármi. Ha sikerül, olyan információt adok, amivel garantáltan elégedett leszel.

-Nabu...
-Nabnos.

Segíti ki gyorsan Timi a lányt, amire Shu még mindig értetlenül néz pár pillanatig, majd beugrik neki, hogy kiről is van szó
-Oh... hát... felkeresni felkereshetem, végül is vele is beszélnünk kellene, pont a tervünk miatt... megmondhatom neki, hogy kerested. Az elérés már... mivel érhetném el? Miért nem szeretne veled talizni?

- Aaaaawh, nem.tudoooom.... Olyan csalódottnak tűnt, amikor elküldtek. Vagyis nem.is tudom, milyennek tűnt. Nála sose lehet tudni. De.megteszed nekem? Légyszi!

-Ehmm... persze. Ez igazán semmiség.
Nem volt nehéz kitalálnia, hogy miért volt csalódott, és ennyit tényleg nem került semmibe megtenni.
-Viszont... neked biztos nem lesz bajod abból, ha zaklatod?

- Tudok vigyázni magamra. Ha pedig eddig nem öltek meg, most se fognak. Más céljuk volt velem.

-Hmm... oki... akkor majd beszélünk vele... mondjuk holnap. Reméljük ráér holnap. Te viszont... biztos elleszel? Remélem nem csak megjátszod magad, mint ahogyan sokan, és közben nincs hol aludnod, meg ilyenek...

- Nem élek luxusban, mint.eddig, de nincs miért panaszkodnom.

Shu bólint, és belekortyol az italába. Unszolni nem akar semmire, nem is rendelt neked még semmit, és igazából már nem is tudja, hogy mit mondjon... kivéve egyet.
-Remélem azért annyira nagyon nem neheztelsz ránk... de azon dolgozunk, hogy ne tehessék meg már sokáig, hogy valakit ilyen csúnyán kidobnak...

- Példát akartak statuálni. Úgy hiszik, nincs nálam semmilyen.információ, ami veszélyezteti őket. - Ezután inkább lenyitja a paneljét, és egy üzenetet küld neked. - Tévedtek.

Shu megnyitja a panelt, és Timivel együtt rápillant, majd be is csukja. A sárkány nem nagyon érti, hogy miként lehetsz még életben, hiszen ha valaki figyel, akkor nem csak hallgatózni fog, de ha még csak hallgatózik is, akkor az "úgy hiszik" szövegből is levágja, hogy mit küldtél... de az embereknek nem erőssége kettő lépésnél tovább gondolni valamit.
-Hmm... nem rendelsz valamit? Igazából ennyit szerettünk volna, és ezek után akár ehetnénk is. Közben küldünk akkor üzit Nabnosnak. Mivel tudnánk rávenni arra, hogy velünk talizzon?

Megrázza a fejét, s fel is áll helyéről. Picit máris mosolygósabb. - Nem kérek semmit. És nem tudom, de egy valamit kérek. Ne hívd ki! - Ismét komolyra válik tekintete. - Erős vagy, de Nabuci még neked is túl nagy falat.

-Még nem szeretnénk kihívni... de ezt majd vele beszéljük meg. És akkor igyekszünk segíteni is.
Ő is föláll, egy kis meghajlást is eszközöl, a sárkány csak biccent.
-Örülök, hogy azért jól vagy.

- Egy tipp. Imádja a.szerencsejátékot. - Kacsint, azzal pedig el is távozik.

Újra összenéznek Timivel, és a lány szélesen elvigyorodik... következhet Nabnos





Kedves Nabnos!

Szívesen találkoznánk veled, írj, hogy mikor és hol érsz rá.

Üdv: Shukaku és Timidus

Nabnos nem különösebben foglalkozik az üzenettel. Ő ugyanis nem találkozik másokkal szívesen. Persze most is kedvenc szenvedélyének hódol. Nem hívták ki, akkor biztosan nem fontos az, amiért találkozni akarnak vele. Tehát Shuék válasz nélkül maradnak.

Hát akkor Shuék egy időre beköltöznek a Kayaba Kaszinóba, és várják, hogy megjelenjen az úriember. Ha megnyitotta az üzenetet, és úgy nem válaszolt, akkor már mínusz ponttal indít. Amint a páros meglátja Nabnost, azonnal leülnek az asztalához, még akkor is, ha társasággal van. Timidus egy szót nem szól, Shu azonban egy kis biccentés után már bele is kezd a mondandójába.
-Szép estét kívánunk Nabnos-san. Emlékszik ránk?

Nem tűnik boldognak tőletek. Illetve... Nem tűnik semmilyennek sem. Egyébként is szűk szavú embernek ismeritek, aki.cseppet sem teper azért, hogy a környezete jó véleménnyel legyen róla. Kisebb társaság ül körülötte, de senki lényeges. Inkább olyanok, akik szintén játszani jöttek. - Játszotok?

Shu lelkesen bólint, majd két lecsüccsen az egyik székre, Timi pedig mellé, és a kövek elhelyezésével már jelzi is, hogy ők egy csapatot alkotnak. A lépéseket Timi végzi, csöndben, gondolkodás nélkül, határozottan, míg Shu ismét beszélni kezd.
-Ugye tudja, hogy rendkívül udvariatlan dolog megválaszolatlanul hagyni egy levelet?

Éppen csak egy pillantásra méltat titeket, miközben a köveket rendezgeti. Mozdulataiban viszont megáll, amikor meglátja, hogy egy pet akar játszani vele. Egy pet. - Kösd a peted pórázra, nem asztalhoz való.

Shu megforgatja a szemét, Timi pedig újabb követ helyez el, rezzenéstelen pofával állva a nézésedet.
-Nem a petem, nem parancsolok neki, azt csinál, amit szeretne. És most játszani szeretne. Egyébként ő ejtette ki a parancsnokodat, és nemsokára, ha kiejtjük Taot is, akkor ő lesz a parancsnokod. Szerintem ismerkedjetek össze.
Vált tegeződésbe és sokkal közvetlenebb hangvételbe a sértegetés miatt. Ha őt megsértik, az egy dolog... de ha Timit... Kayaba irgalmazzon neked.

Nincs épp ismerkedős kedvében. Bár mikor van? Viszont biccent egyet, tulajdonképpen elégedett a válasszal, és elfogadja. A játékért játszik, nem a győzelemért. Gyakrabban veszít igazából, mint nyer. De megteheti. - Akkor játszunk. - Kirakja a maga tétjét, ami egy kisebb mennyiségű arany, egy burok ára.

-Tétben Mahjongozunk? Hát... oké, de akkor amit elnyersz, azt a kicsikre kell fordítanod. Hallottam, hogy te is foglalkozol velük.
Egy pár füttyentés Timivel, majd egy hasonló méretű aranytartó szütyő kerül az asztalra.
-Tessék. Viszont csak játszani uncsi, szóval beszélgessünk egy picit. Milyen érzés ilyen vezér izének lenni? Arra gondoltunk, hogy a parancsnokok után lehet, hogy téged is legyőzünk... nem hiszem, hogy sok munkával járna, hiszen egy csomó szabadidőd van játszani...

- Szerinted érdekel, nyerek-e? - Kérdezi. Ő nem lát semmi szokatlant abban, hogy tétben játsszanak. Láthatóan nem hergeli magát az inzultáláson. Még csak a szemeit se forgatja meg. De legalább már hajlandó beszélni. - Az emberek túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a címeknek és rangoknak. Pedig nem változtat semmin. Minden reggel ugyanúgy kelek.

-Nem hiszem, de csak úgy szórni a pénzt nem szép dolog, akkor sem, ha itt végtelen mennyiségű van. Ezért szeretem, ha tudom, hogy hova kerül.
Mosolyog teljesen őszintén a nyers válaszra, és mivel mégis hagyod Timit játszani, egy kissé megnyugodik.
-Hmm... akkor akár ide is adhatnád a címedet, ha neked mindegy. Bár mondjuk én nem szívesen lennék áttörhetetlen páncél. Ez a beceneved, ugye?

Biccent egyet. Utálja ezt a nevet igazából. De egyesek, főleg régi parancsnoka ragaszkodnak ahhoz, hogy pozőrnek hangzó titulussal rohangáljon. Ő nem szereti az ilyesfajta.felvágást. Persze ez nem vonatkozik a pénzszórásra a kaszinóban. De megteheti. Egyébiránt nem mond semmit, csak játszik.

Timi pedig úgy alakítja a játékot, hogy sorra kiessenek a játékostársak, és ti hárman maradjatok. 2016-ot írtunk, és a gépek a világ legbonyolultabb játékában, Go-ban verték el a világbajnokot. Tíz évvel később, és egy eléggé memóriára építő játékban... nos az embereknek esélyük sincs.
-Szóóóval... hoztunk egy ajánlatot. Ugye mondtuk, hogy kihívnánk a másik vezéredet is. Ha kihívjuk, akkor kiejtjük. Ez biztos. Csalni fogunk. Utána lehet, hogy a rendszer bezárja előttünk ezt a lehetőséget, de jelenleg akárkit legyőzhetünk. Mennyire fontos neked a parancsnokod?

Nem esik kétségbe a jó játékostárs miatt. Erős játékos ő maga is, azért meglátszik, hogy van gyakorlata. - Nem hiszem, hogy rád tartozik. A csalókat viszont nem szeretem.

-Jajj mááár! Ránk tartozik, mert mi is a vezéreid vagyunk. Végtére is kiejtettük  a vezéredet. És nem úgy fogunk csalni, ahogy te gondolod, csak ügyesek vagyunk. Viszont igenis ránk tartozik, mert ha te meg szeretnéd védeni őt, akkor kiállhatunk másvalaki ellen, akit mondjuk nem szeretnél megvédeni. Ti is csak egy céh vagytok, tuti, hogy nem szeretitek mindannyian egymást.

- Nem öltétek meg. Tehát nem vagytok a parancsnokaim. - Mozgat meg néhány követ az asztalon. - Arra céloztok, olyat akartok legyőzni, akit én nem kedvelek?

-Á-á-áá! Hazudós vagy. Tudod jól, hogy nem kell megölni senkit ahhoz, hogy bekerüljünk. Megölitek helyettünk, Őt viszont valamiért nem öltétek meg, így már itt lazulnak a szabályok.
Timi elkezd megszorongatni, egész idáig csak húzta a játékot. Azt is észreveheted, hogy kihagy néhány olyan lépést, amellyel befejezhetné, ám győzni nem enged.
-Mh-hmm! Például erre.

- Felőlem próbálkozhatsz ezzel, kislány, de ha a Sayonara tagja akarsz lenni, az ostoba kifogásaiddal senkit nem fogsz érdekelni. - Nem érdekli a játék állása. Csak játszik tovább, képességeihez mérten.

-Nem akarunk a Sayonara tagja lenni. Az a célunk, hogy sorba legyőzzünk mindenkit, és felbomlasszuk az egész buta céheteket. Nem tetszik nekünk ez a kiejtős szabály, és az sem, ahogy másokkal bántok. Csúnya dolog. Viszont az ajánlat az érdekel?

- Hol látod az arcomra írva, hogy kicsit is felzaklat, mi tetszik nektek, és mi nem? Különben nem hiszem, hogy az ajánlatotok puszta szívélyességből teszitek.

Shu megvonja a vállát, Timi pedig a kövek fölé emeli a mancsát.
-De igen. Akármilyen goromba vagy, mégis segítesz a kicsiknek, és a vezéredet is megvédted, mert hasonló esetben mást már megöltek volna így is. Szerintem ugyanolyan vagy, mint a többi vöri. Bunkónak akarsz tűnni, hogy ne bántsanak, de egyébként jó fej vagy. Ezért nem akarunk neked rosszat. Szóval... ennyi okunk van rá.
Ekkor szólal meg Timidus. Ha láttad a House sakkos epizódját, akkor körülbelül ugyanaz a monológ hangzik el, csak mahjongban. Megmondja hét lépésre előre, hogy mit lép, és te mit fogsz lépni és ez miért vezet az ő győzelméhez.

- Lenyűgöző. - Reagál a sárkányra. Szereti a jó játékosokat, egyre ritkábban talál ilyet, legalábbis mahjongban. Ellenben a többi dolog, amit mondott neki a kislány... Talán tényleg átlátott volna rajta? A hallgatag páncéloson, akinek valamiért nem halt meg a parancsnoka. Pedig meg kellett volna halnia. - Nem tudom, a "többi vöri" milyen. Azonban a céhnek szabályai vannak, amikbe mindenki beleegyezett, amikor bekerült. Allicira sem kivétel ez alól. Meg kellett volna halnia.

-Köszönöm. Te is jól játszottál, mahjongban az egyik legkivallóbb lehetsz az itteniek közül.
Biccent Timidus, majd várja, hogy kérsz-e visszavágót. Nem, ő nem az élvezetért játszik, ő vagy Shut és barátait szórakoztatja, vagy a gondolkodásodat igyekszik kiolvasni a stílusodból.
-De nem tette. Pont ez a lényeg, és szerintem te védted meg. Na most ha valaki valakit megvéd, annak jelentése van. Vagy azért védted meg, mert a parancsnokod, és ezért nem butaság, hogy megkérdezzük, hogy a másik parancsnokodat is szeretnéd-e megvédeni... vagy teljesen más miatt védted meg...

Odatolja az elnyert aranyat, egyelőre azonban nem úgy tűnik, mint aki játszani szeretne. - A parancsnokaim csak olyanok lehetnek, akikben feltétel nélkül megbízok. Allicirában is megbízok. De nem tudhatja senki, hogy miattam van életben.

-Hmm... akkor viszont meg kell bíznod bennünk, mert lehet, hogy azok leszünk, és ugye ezt nem te döntöd el. Egyébként pedig...
Újabb mosoly, majd elhúzza a szája előtt a cipzárat.
-Tőlünk senki nem fog megtudni semmit. Becsszó. Sőt, azt is elintézzük, hogy olyan helyen talizzatok, ahol a Sayo nem tudja meg. Viszont cserébe igazán mondhatnál már valami érdekeset.

- Nem találkozhatok vele. Nem szabad. - Eltolja a székét az asztaltól, s hátradől benne. - Mindenesetre az ajánlatotok... Mit kértek cserébe?

-Ha mi azt mondjuk, akkor szabad. Majd megoldjuk.
Ő is kényelmesebb pozíciót vesz fel, Timi viszont továbbra is ugyanúgy ül, mint eddig.
-Cserébe? Hát... igazából semmit, mert már Deliz elmondta, amit tudni szeretnénk. Tényleg nem azért csináljuk, hogy kapjunk érte valamit, csak ha kedveled a vezéredet, akkor hagyunk időt, hogy elküld, és akkor ne keljen kiejteni, ha esetleg őt már nem tudnád megvédeni. Ennyi az egész.

- Miért hozzám akartok jönni? Miért az én parancsnokom akartok lenni?

-Igazából Yoshihoz vagy Greghez akarunk kerülni, vagy Delizhez, mert az idomárokkal jól kijövünk... de Deliz olyan felszereléseket használt a harchoz, amikhez mi hozzá sem férhetünk, és szerintem ez nem fair. Ja tényleg, erről mondjuk mesélhetnél. Hogy van az, hogy csak ti tudtok Burkot csinálni, meg olyan szintekre is menni, ahova elvileg nem lehet, meg egy csomó ilyen csalós dolgot, miközben azt mondtad, hogy nem szereted a csalókat.

- Chhh. - Egy vigyorral horkan fel. - Még mindig nem értitek. Gondolkozzatok rajta, miért létezik a Sayonara.

-Az a baj, hogy értjük. A Sayonara azért létezik, mert a frontosok túl bénák, és ha nem lenne Burok meg infó, akkor a tizedik Bosson sem lennének túl, és Kayaba még nem akarja, hogy rájöjjenek, hogy nem lehet kijutni, mert akkor sorban ugrálna le az összes a szint széléről. Ezt tudjuk. De miért pont titeket? Meg hogyan találtak meg a legelején?

- Nézd. - Dől előre a széken. Nem tagadja, de nem is erősíti meg azokat a dolgokat, amiket mondtál. - Kayaba azokat választotta, akikre annak idején felfigyelt. A.többit már hagyta kialakulni. Mint egy Isten, aki a teremtés után magára hagyja embereit. Egyedül, azzal a néhány titokkal, amik ezreknek jelenthetnek megváltást.

Shu arcán hatalmas, elégedett vigyor terül szét. Tudta. Ez bőven elég megerősítés volt neki. Eddig is magabiztos volt, de most, hogy már te is ugyanezt mondtad, már meg is van erősítve.
-Akkor ennyi. Nem kérünk semmit cserébe, mert tényleg azért csináltuk, mert jó fejnek tűnsz. Csak mondj egy nevet, hogy kit hívjunk ki, ha nem szeretnéd, hogy a vezéred legyen. És nem, idomár nem lehet.

- Bekerült közénk valaki, akinek nem.lenne itt a helye. Sok vörössel találkoztam már, én is az vagyok. De ő nem vörös. Csak egyszerűen gonosz. A nyolcas számot viseli.

-Adatokat kérünk. Ezzel nem megyünk semmire.
Szólal meg ismét Timi, végtelenül nyugodt hangon, még csak nem is sürgetően ahhoz képest, amit mondott.

- Ez a baj. Még én sem tudok róla semmit. Aki pedig előttünk is ennyit titkolózik, abban hogy bízhatnánk?

-Hmm... akkor megkérdezzük Greget. Ha ő sem tudja, akkor nem is létezik. Viszont összetalálkoztatunk akkor Allicirával. Üzenetet küldhetünk, ugye?

- Miért akarjátok, hogy találkozzak vele?

-Mert te akarsz vele találkozni.
Jelenti ki Timidus, Shu pedig halk kuncogásba kezd.

-Nonszensz.

-Kijelentetted, hogy nem találkozhatsz vele, majd megerősítetted azzal, hogy nem szabad. Nem beszélsz sokat, így a szavaidnak jelentése van, azaz le akartad szögezni, hogy nem a te döntésed az, hogy nem találkozol vele. Ezt nem tetted volna meg, amennyiben nem is akarnál vele találkozni. Ezután pedig már testhelyzetet vettél fel, amely a te fajodnál a kényelmetlenség egyértelmű jele.
Hadarja végig a sárkány, Shu pedig egyre jobban vigyorog. Timi csak egy dolgot nem lát, amit azonban nem is láthat, akármennyit magol.

- Túl sok jelentőséget tulajdonítasz néhány szónak.

-De igaza van, nincs igazam?

- Nincs.

-Hmm... oki. Akkor mi szeretnénk, hogy talizz vele, mert jó lenne tudni, hogy hogyan maradt bent, és ezt megbeszélhetnénk hárman. Ha ezt kiderítem, akkor megvédhetem a többieket is azután, hogy legyőztük őket.

- Nem fogok találkozni vele. Nincs már közünk egymáshoz. Nem hiszem, hogy kíváncsi rám.

-Oooh!
Shu kicsit mocorog a székben, elővesz egy cetlit, majd ráfirkant valamit, akárcsak Greg teszi minden alkalommal, majd eléd tolja. A papíron csak ennyi áll: kíváncsi

Elveszi a papírt, megnézi, majd szó nélkül zsebre rakja. - Ideje mennem viszont. A pénzt jótékony célokra használjátok.

-Mint mindig. Köszönjük szépen a játékot!
Ő integet, Timi biccent, majd megvárják amíg elhagyod a kaszinót, utána pedig azonnal elindulnak Greghez.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Száznyolcadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Vas. Jún. 05, 2016 4:27 pm

Száznyolcadik Fejezet

Bódulat

Egyetlen kis üres üveg feküdt a fűben Shu és Timi mellett. Keserű volt, hiszen a főzéshez lett megtervezve, nem arra, hogy tisztán igyák... de ez egyáltalán nem érdekelte az idomárt. Ha ő annyira nagy, akkor ezt is megteheti, és meg is tette. Timi persze nem engedte ki védett területen kívülre, de olyan helyen voltak, ahova nem sokan járkálnak ki ilyenkor. A céhház kertjében.
-Ezt az egészet tönkre fogják tenni, Timidus! Tudod... egyre inkább úgy érzem, hogy Asunak igaza van, csak nem eléggé alapos...
-Részeg vagy, Shu.
-Nem érdekel! Megtehetem! Én mindent megtehetek! Itt mindent megtehetek! Miért nem látja senki, hogy mekkora átverés ez az egész?
-Mire gondolsz pontosan?
-Ez... ez... ez itt minden! Neeeeem, nem a világ, ahogy ők hiszik! A világ igazi! Ők az átverés! Ők a nem igaziak!
-Kik azok az ők?
-Mindenki! Mindenki ők! Még Asu is! Csak egy hülye csitri egy magazinból! Láttad a házát! Te is láttad! És ő az űrhajós egyetemista! Francokat! Meg Kiwi! Hallottad, amit Ato mondott! Nem látta Mirit hetek óta, egyikük sem látta Ayanit meg Aidort, és... és még a mi céhünk megy tönkre?! Nevetséges! Tessék, ez történik azokkal, ahol én nem vagyok! Nem léteznek!
-Ebből miért következik az, hogy ők maguk sem léteznek?
-Mert... mert csak! Miért fakadt ki Kiwi? Na miért?! Mert egy rohadt japó sincs abban az egész céhben! Junt éppen üldözi valami idióta lény, amiért neki olyan hű de sürgősen kirándulgatnia kell. Bullshit! Kanamival mi van? Na mi? Semmi! És ez érdekel bárkit is rajtam meg Kiwin kívül? Hát rohadtul nem! Saya egy hibbant akinek képzeletbeli barátai vannak, miközben elvileg az elején még én voltam a hülye, hogy emberszámba veszlek téged! Ott van az a srác is, akivel a hegyen találkoztunk, akinek szintén él még valaki a fejében. Cearsonak szintén! Ahha... ugye csak azok vannak itt, akik megvették a sisakot, mi?
-Ezt csak ti, emberek mondjátok.
-Nem! Tudod kik vannak itt? Idióták! Ne hidd, hogy én különb vagyok. Én is... halott szülők, rape, intézet, meg miza... izé...
-Mizantrópia.
-Az! Egyedül Chan az, aki az évek során kevésbé lett hülye az itteniek közül. Mindenki más... ehh! Yuuki is, semmi kapcsolata nincs a valósággal. Hinarinak hőskomplexuma van!
-Komplexus, nem komplexum.
-Mindegy! Van az az íjász srác, aki a testvérét jött megbosszulni. Van az az iszákos barom, aki minden idejét a kocsmában tölti. Még a Sayo is, akik elvileg hű de profik... értem én, hogy szórakozott professzorok, de ezek nem emberek! Ezek mesehősök mind! Silver meg a lovagias baromságai! Enheriel tipikus buzis macskafiúja, mert macskafiú minden hülye animébe kell... nem mintha neko izével nem találkoztunk volna eléggel. RenAi a tipikus buta naiv karakter, akit mindenki szeret. Tachibana a nőcsábász bájgonosz. Alex a mindig szenvedő jajj nem tudom hol a helyem honvágyam van kívülálló de nagyon igyekszik beilleszkedni srác... mint az iskolás animékben. Nezumi! Nezuminak hívták a másik hibbantat. Mirika meg... Mirika aki hú de gyászolja Anatot, azért tudott velem viccelődni... ami... ami még jó is lenne, de ő is csak egy olyan lány, mert az is kell a sztoriba, természetesen hatalmas mellekkel, amire hű de büszke! Ez az új srác... ez a Rogan... ő is tipikus anime karakter, de róla még elhiszem, hogy direkt az... neki nem ez a valóság... de aztán ki tudja? Nio a tipikus félénk kislány, aki nem mer senkit semmiről megkérdezni... idióták! Idióták gyülekezete az egész! És kik a normálisak? Akik nem csinálnak semmit, élnek a városban. Nem frontharcolnak, nem részei a nagy... ehh... a „NAGY” céheknek, meg semmi ilyesmi. Szerinted miért akar Ato visszavonulni? Miért vonultak vissza olyan sokan? Ők is NPC-k akarnak lenni. Szánalmas, hogy az NPC-k élete sokkal emberibb, mint a mi életünk, tudod?
-Örülnöd kellene ennek.
-He? Ja... mondjuk igazad van. Tudod mit? Örülök! És mondjon akárki akármit, mi vagyunk itt a legnormálisabbak, Timi. Te meg én! És Frilina! Frilina, aki emberibb érzelmeket táplál felém, mint bármelyik hibbant odakintről! Én... én meg fogom neki mondani, hogy szeretem őt! Meg... meg neked is... vagyis... téged is szeretlek!
 
Ezzel egy hirtelen ötlettől vezérelve Shu hosszú csókot nyomott a sárkány pofájára, majd átölelte, és pár pillanat múlva el is aludt. Fárasztó a legnormálisabbnak lenni az egész ismert világban.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Százkilencedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Jún. 27, 2016 5:41 pm

Százkilencedik Fejezet

Mirika

Ne haragudjatok, de én ezt nem tudom, nem akarom folytatni. Biztos csalódtok bennem, de én újra szabad akarok lenni, meg akarom valósítani az álmaimat. Nyugi, nem haltam meg, nekem nem Nerve Gear van a fejemen. Várlak titeket kint~

Puszi, csók, ölelés
Miri <3

Shu egy ideig csak az üzenetet bámulva döntötte a hátát a barátjának, majd amikor a sárkány mellé került, akkor a falnak. Jó pár perc telt el így, mire meg tudott szólalni.
-Nagyon sok idő telt el. Azt hittem...
-Te sem felejtetted el.
-Talán Kiwinek tényleg igaza van... talán egy érzéketlen és hálátlan kis...
-Nem kell meghalnod azért, mert Anatole megtette.
-Úgy beszélsz, mintha az ő döntése lett volna.
-Részben az volt.
-Én... nem tudom, Timidus. Még ha a szemüveg is volt rajta, akkor is... komolyan elhiszi, hogy csak kisétálhat onnan, ahova nyilvánvalóan...
-Ezt nem tudhatod. Semmit nem tudhatsz, ahogyan ő sem tudhatta.
-Mégis ezt választotta.
-Az ő döntése volt. A többieket legalább megnyugtatta ezzel.
-Nem nagyon értem, hogy nekünk miért írt levelet. Soha nem tudtam kiigazodni rajta, hogy most jóban vagyunk-e, vagy sem.
-Fontosnak tartotta, hogy neked is írjon.
-Szerinted hazudott Ayanival kapcsolatban?
-Igen. Véleményem szerint hazudott.
-Akkor... Atoru és Kokoro... ugye?
-Igen. Nem tudok több személyről. Mit akarsz tenni?
-Vezér nélkül maradtak. Biztosan nagyon megviseli őket.
-És te segíthetsz?
-Nem... nem tudom... de érezniük kell, hogy akarok segíteni.

A sárkány bólintott, Shu pedig elkezdte írni a levelet. Rövid volt, lényegre törő, talán kicsit túl lényegre törő is, de most ő sem volt a helyzet magaslatán.


Shu írta:
Szia!

Nem tudom, hogy tudod-e, hogy mi történt, de hozzánk bármikor jöhetsz, megpróbálunk segíteni. Keress nyugodtan minket.

Shu és Timidus


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.