Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Go down

default Huszonhetedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Aug. 26, 2014 7:10 am

Huszonhetedik fejezet

Levélváltás
A lány olvasás nélkül nyomta le a levél érkezését jelző panelt, amikor meglátta, ki is küldte neki az üzenetet. Haragudott a fiúra, és nem volt kedve a kifogásait sem hallgatni, sem olvasni. Pár másodpercre rá azonban meggondolta magát, és lehívta az üzenetet. Először csak átfutotta, majd normálisan is átolvasta, ekkor már Timidus is ott volt mellette.
-Látod, én megmondtam! Anatole nem hagyna cserben minket.
-Tudom.
-Akkor meg…?
-Nem mondtam, hogy cserben hagyott. Azt mondtam, hogy hazudott.
-De…
-Az Artes néhány tagja felelősnek érzi magát, és Alex a védelmébe akar venni.
-Alex?
-Igen.
-De…
-Lényegtelen, hogy miért. Én sem értem, hogy miért. Abban viszont nem hazudott Anatole, hogy segíteni akar neked. Ezt tudom.

Shu újra átfutotta a levelet, és könnyek kezdtek gyűlni a szemében, de egyszerre érzett hálát és haragot.
Anatole írta:
Kedves Shukaku!

Mindenek előtt fogadd őszinte részvétemet Peter halála miatt. Úgy hiszem az lenne a helyes, ha a nehéz napokban melletted és a céhed mellett lehetnék. Tudom, azt ígértem, beszélek Peterrel, de nem találtam megoldást a helyzetre. Jó lett volna a fejébe látni, senki sem hitte volna, hogy ekkora a baj. Bátor embernek hiszem magam, de ha érzelmekről van szó, jobb híján inkább elmenekülök a gondok elől. Most is ezt teszem, elvonulok a magam magányába. Én így dolgozom fel az eseményeket. Kérlek bocsásd meg, hogy nem tudok melletted lenni, de túlságosan megviseltek a közelmúlt eseményei. Vigyázzatok egymásra és ne hagyd Chant, hogy butaságot csináljon!

Ölel,
Anatole


-Ő sem… ő sem… ő is csak nekem ír… mintha te… és Hisame… csak Petert gyászolja… azt gyászolja, aki megölte…
-Ő is csak egy ember, nem lehet tökéletes.
-De te képes vagy rá!
-Én igen, Anatole nem. Ne várd el tőle, hogy petként viselkedjen. Nem képes rá.
-De...
-Beszélnünk kell majd Alexel.
-Rendben…

Egyezett bele egy sóhajjal a lány, miközben Timidus már azon gondolkodott, hogyan ugrassza ki Shut a széteső Youngból úgy, hogy Chant sem hajszolja öngyilkosságba. Álomkelőt képesnek tartotta arra, hogy elvezessen egy céhet, de jelenleg nem volt céh, amit elvezethetne…

Anatole csak egy rövid válaszlevelet kapott:


Kód:

Kedves Anatole,

Köszönjük!

Shu és Timidus



_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Huszonnyolcadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Szept. 27, 2014 4:29 pm

Huszonnyolcadik fejezet

War. War never changes.

-Izé… Timidus… azt hiszem van egy rossz hírem…
-He?
-Elvileg… szóval Kayaba Bácsi küldött mindenkinek egy levelet, hogy változik a harcrendszer…
-He?!

Ismétli meg a sárkány a rövid kérdő szócskát, ezúttal kissé erélyesebben.
-Kayaba bácsi, mi? Na és mi változik?
-Hát… úgy… minden... illetve… nem tudom. Gyere ide, és olvasd el, te értesz az ilyesmihez!

A sárkány már röppen is, majd végigolvassa a rendszerüzenetet.
-Mást nem üzent?
-De. Azt mondta, hogy újrapontozhatjuk az irányításunkat és az erőnket.
-Akkor nekem is van egy rossz hírem.
-Neked? Kinek? Mármint… hogy kinek rossz?
-Számodra rossz.
-Micsoda?
-Ezentúl neked is harcolnod kell.
-Nenenenem! Arról szó sem lehet, Timidus! Megállapodtunk, hogy te harcolsz, én pedig majd felfogom az ütéseket, meg használom a képiket, és nekem nem kell másokat bántanom.
-Az lehet, de azt nem mondtad, hogy a te Kayaba bácsid önkényesen változtatgatni fogja a világom szabályait.
-Akkor elhiszed végre, hogy létezik?

Tette fel a kérdést a lány úgy, mintha a Télapóról, vagy a Jézuskáról firtatná a sárkány véleményét.
-Nem. Ez csak egy változás. Az időjárás is változik. Vagy arról is Kayaba bácsi dönt?
-Jajj Timidus! Én egy szóval sem mondtam, hogy kevesebb lenne ez a világ attól, hogy…
-Persze, persze. Legközelebb meg majd azt fogod kitalálni, hogy te is kitalált vagy, és igazából mindannyian csak egy játék részei vagyunk, és egy harmadik világban írogatják az emberek a történeteinket.
-Azt… azt nem mondtam…
-Lényegtelen. Egyébként a te Kayaba bácsid úgy tűnik, hogy segíteni akar nekünk. A képességeinket ugyan nerfelte…
-Nerfelte?
-Jajj Shu! Ha egy játékba képzeled magad, legalább a kifejezéseket tanuld meg! Azt jelenti, hogy visszavesz belőle, butítja, kevésbé használhatóvá, eredményessé teszi.
-És… akkor most ezt csinálta? Nerfelte?
-Igen. Most már nincs biztos működés, és nincs olyan, hogy az ellenfél képességét blokkoljuk.
-De az nekünk rossz! Ugye?
-Igen. Az rossz. De nézd a számokat! A fegyverkezelést pedig buffolták.
-Az a… nerfelés ellentéte…?
-Yap! És ez nekünk pont jó lesz így. Magas a fegyverkezelésünk, és ezután te is mindig támadni fogsz. Eddig mindent vagy semmit játékokat játszottunk, most azonban már ha mindketten támadunk, akkor mindkét támadás bevitelére lesz esélyünk.
-Éé-értem…
-A gond ott van, hogy eddig a felszerelésünket is úgy válogattam össze, hogy az irányítás pontokat növelje, tehát az újraosztást csak akkor ejthetjük meg, ha majd új felszerelést vásárolunk.
-De… ezt feltétlenül kell, Timidus? Tényleg muszáj nekem is harcolnom?
-A huszonhetedik szintig vannak megtervezve a statjaink a jelenlegi felszereléssel. Utána válthatunk majd tiert, és addig új tárgyakat is találhatnak. Amíg azt a szintet el nem érjük, addig nem kell még harcolnod. Utána fogunk újrapontozni.
-És addig még az is lehet, hogy Kayaba bácsi megint megváltoztatja…
-Itt bukik egyébként az egész elméletetek, Shu. Egy ilyen zseni, aki ezt az egész világot létrehozta, szerinted csinálna közben ilyen szintű módosításokat? Nem gondolt volna rá azonnal? Nem gondolhatod komolyan, hogy engem meg tudott teremteni, de egy harcrendszert nem.

Shu csak megvonta a vállát. Most ennél sokkal fontosabb kérdést kellett tisztázni.
-Akkor nekem még nem kell harcolnom?
-Nem. Neked nem.
-És téged se tud senki bántani?
-A küzdőtéren nem.
-Akkor nekem tetszik ez a változás.

Mosolyodott el a lány, megölelgette a sárkányt, és az égre emelve a tekintetét mondott újra hálát Kayaba Bácsinak, amiért megvédi Timidust.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Huszonkilencedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Szept. 27, 2014 8:06 pm

Huszonkilencedik fejezet

Elméleti síkon

-Timidus… te tényleg meg tudnál… meg tudnád…. meg tudnád ölni Suzut?
-Nos, természetesen nem lehetek ebben biztos, de a párbajunkból ítélve, ha hasonlóak a körülmények, és ugyanolyan itemkészlettel rendelkezünk, vagy legalább is nem származna akkora erőfölénye belőle, hogy…
-Nem így értettem! Nem azt, hogy le tudnád-e győzni ahhoz, hogy megölhesd.
-Tudom, hogy nem így értetted.
-Akkor…
-A másik kérdésedre nem tetszene a válaszom. Érzéseket akarsz tulajdonítani nekem, és lelkiismeretet, amelynek ellenkeznie kellene azzal, hogy végezzek a pirosakkal. Shu, felejtsd el azt, hogy olyan vagyok, mint ti. Nem vagyok olyan. Te nem tudod megölni az embereket. Nem tudtad megölni Elysiont sem.
-Elysion… ő meghalt… láttam a Black Iron Castle falán…
-Igen. De nem te ölted meg. Ahogy nem ölnéd meg Daneet sem, és nem tudnál végezni Peterrel sem, még akkor sem, ha ezzel megakadályozhatnád Hisame halálát.
-Én… de én…
-Na látod. Shu, a feladatom az, hogy megvédjelek. Ha ehhez embert kell ölnöm, akkor azt fogom tenni. Ha ehhez petet kell ölnöm, akkor petet fogok ölni. A sárkányokkal is végeztem volna, ha veszélybe sodornak. A kölykökkel is. Lényegtelen, hogy ki támad meg, ha veszélyezteti az életedet, és nincs más módja annak, hogy megvédjelek, akkor elpusztítom.
-De… Timidus! Ne mondj ilyet! Ők… ők a barátaink… igenis vannak barátaink…
-A barátaidat nem fogom bántani. Amíg barátokként viselkednek.
-És Anatole…
-Szerinted igazat mondott?
-Igen! Igazat mondott, Timidus! Tudom!
-Akkor azt is tudod, hogy végezni akar a pirosakkal.
-De…
-Én is ezt akarom. És te pedig még azt is tudod, hogy én döntök. Nincs felelősséged, és ezt az indikátorom is mutatja. Ugyanúgy döntöttem, ahogyan Anatole, aki a te fajtádból való. Csak én képes vagyok cselekedni is.
-Timidus… csak olyanokat szabad… csak olyanokat, akik…
-Ne aggódj. Mindent én irányítok. Bennem pedig megbízhatsz. Tudod jól.
-Még… még Suzumét is?
-Ha Anatole a segítségemre lesz, és sikerül a tervem, akkor nem kell majd félned Suzumétól.
-És… és Tachi? Anatole mondott valamit róla is. Én nem hiszem el… olyan kedves volt… veled is…
-Mindent le fogunk ellenőrizni. Többszörösen. Csak azok fognak meghalni, akik arra érdemesek.
-Én… én nem tudom, Timidus. Félek…
-Ha végzek, soha többé nem kell majd félned semmitől.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harmincadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Vas. Szept. 28, 2014 1:13 pm

Harmincadik fejezet

Bad boys, bad boys whatcha gonna do...

-Shu, üzenet.
-Tudom, tudom…
-Akkor nyisd meg.
-Vettél helyettem hallgatózás jártasságot, vagy mi? Hogyan veszed te észre előbb, hogy nekem csipog az üzenet, mint én magam?
-Egyrészt én várom az üzenetet, másrészt én figyelek is rá, amíg te teljesen elmerülsz a rajzolgatásban.
-Mert… ez most egy nagyon fontos rajz. Azt rajzolom le éppen, ahogy…
-Shu. Üzenet.
-Oké, oké!

Sóhajtott a lány, ám ahogy meglátta, hogy az üzenet Anatoletól érkezett, máris egy kicsit felvidult, majd elbizonytalanodott, és a sárkánynak kellett meglöknie a kezét ahhoz, hogy az a bizonyos levél végre olvashatóvá is váljék. Felolvasni már régen nem kellett, mert a sárkány ott támaszkodott már az idomár vállain a tappancsaival, és feje fölött átnézve leste az írást.
-Üzend azt, hogy értettük.
-Ennyit?
-Igen. Értettük. Se többet, se kevesebbet.
-Hát… rendben… azt még odaírhatom, hogy szia, meg, hogy üdvözöljük…?

A sárkány megforgatta a szemeit, majd bólintott.
-Írd.
És ezzel már meg is volt az üzenet, majd a lány fel is pattant, hogy készülődni kezdjen az induláshoz.
-Nem tartod ezt furcsának?
-Mit?
-Azt, hogy ő védett területen belül marad, minket pedig kiküld a támadható zónába.
-Jajj Timidus, ne akarj már mindenbe ilyesmit belelátni!
-Ez nem akarat kérdése. Nem tudom nem meglátni azt, ami a szemem előtt van.
-Hát… oké… akkor kövessük, és nézzük meg, hogy hova megy?
-Nem azt mondtad, hogy megbízol benne?
-De… én csak a te fejeddel akartam gondolkozni…
-Arról tegyél le. Esélytelen. Biztos vagyok benne, hogy van valamilyen jártassága, amivel felfedezhetne minket, és nekünk semmi lopakodásunk nincsen. És nem is akarom követni. Ígéretet tettünk arra, hogy együttműködünk.
-De azt is megígértük, hogy most megnézzük a mezőket, úgyhogy indulás!
-Nem. Azt nem ígértük meg. Csak megértettük.
-Jajj Timidus! Akkor most nem akarod teljesíteni Anat kérését?
-De igen. De nem ígértük meg.
-Néha nagyon fárasztó tudsz ám lenni…
-Kazuma kiszabadulása óta még óvatosabbnak kell lennünk.
-Kazuma?
-Ha esetleg olvasnád az újságot, és hallgatnád a pletykákat, akkor ezt is tudnád. Nemrég kivégzett egy sárgát az arénában.
-De… először is ne hívd őket sárgának…
-Lényegtelen. Kazuma kivégezte azt, aki börtönbe juttatta. Óvatosnak kell lennünk velük.
-Szerinted… ők is vadászni kezdtek?
-Nem tudom. Ránk valószínűleg nem vadásznak. Nem leszünk olyan ostobák, hogy cégért akasszunk a nyakunkba, mint vörös vadászok.

Egy ideig csönd volt, majd a sárkány az ajtó felé indult.
-Szokásos szafaris felszereléssel indulunk. A barlangokat és az üregeket kifüstöljük. Nem fogunk rájuk törni. Útközben majd gyűjtünk leveleket, és legyen nálad tűzgyújtó eszköz.
-Szerinted… fogunk találni bárkit is?
-Nem hiszem. Maximum pár bujkáló tolvajt. Ne számíts izgalmakra.
-Izgalmakra? Jajj menj már!

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harmincegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Vas. Okt. 12, 2014 11:48 am

Harmincegyedik fejezet

Egyenlő partnerek? I.

Kód:
Üdv Kazuma! Felkeltette az érdeklődésemet az arénában bemutatott előadásod. Találkozzunk Morishi kapujában fél óra múlva! Ne késs!

Bezártam az üzenetet. A név számomra semmit nem mondott, hiába is ízlelgettem. A stílusa azonban meglepett. Túl magabiztos. Elsőre azt gondoltam, hogy valami bűnöző banda "figyelt fel" rám és akar beszervezni, de aztán eszembe jutottak a szavai: "Morishi kapujában". Ez kicsit meggyengítette az első tippemet, ugyanis Morishi köztudottan nem vörösbarát zóna. Valószínűleg zöld lesz az illető, esetleg sárga, hogy könnyen visszavonulhasson vész esetén. Elküldtem egy üzenetet az egyik ismerősömnek, aki információval kereskedik, de nem érkezett rögtön válasz az időm pedig fogytán van. Bárki is az, ügyesen előkészítette a találkozót. Teljes felszerelésben, maszkban sétáltam az említett város felé. Jobb kezemet a köpenyem takarásában, végig a teleportkristályomon tartottam és készen álltam rá, hogy támadás esetén rögtön aktiválhassam.

Timidus nem véletlenül választotta a vasárnapot a találkozó időpontjául. Vásár volt, a kapu mögött pedig számos NPC sorakozott fel, áruval, bódéval, vagy éppen csak járkálva. Még a kapu mellett is állt kettő, mintegy kapuőr szerepet betöltve, bár az látszott rajtuk, hogy nem erre hivatottak. Kicsit távolabb állt a sárkány és a lány, szintén teleportkristályt szorongatva a kezében. Nem léptek előrébb, Timidus azonban meghajtotta mellsőit egy pillanatra a vörös előtt, mintegy meghajolva.
-Üdv Kazuma! Bemutatlak a falubelieknek. Ti NPC-knek hívjátok őket. NPC sereg, ő Kazuma, Kazuma, ők az NPC seregem. Bizonyára tudod, hogy ha túl közel jössz, akkor megtámadnak.
Hangjában semmilyen érzelem nem tükröződött, a lányon viszont látszott, hogy félelem és undor ült ki az arcára, ahogyan meglátta a vörös indikátorost.
-Bizonyára azt is tudod, hogy már előtted járunk a Top-10 listáján. Úgy döntöttünk, hogy kicsit javítjuk a közbiztonságot, hogy ne csak az ilyen falvakban lehessenek biztonságban az emberek. Megkönnyítenéd a dolgunkat ha kifejtenéd, hogy rád miért nem kell vadásznunk.


Ahogy közelebb értem a város kapujához, lassan felfedeztem az előttem álló alakokat. A kapuban egy pár NPC strázsált, előtte pedig egy kislány várakozott kezében kristályt szorongatva, mellette pedig felteetően a petje, egy kis sárkány figyelte minden mozdulatomat. Úgy öt méterre a lánytól megálltam. Kételyek rohantak meg. A lány túl... kicsi. Nem lehet, hogy a szinte már reszkető kislány legyen Shukaku. Csapdát sejtettem. A sárkány viszont, egy furcsa meghajlást követően beszélni kezdett. A lánnyal ellentétben rettentően magabiztosnak tűnt ahogy bemutatta a "seregét". Nem igazán tetszett ez a fellengző stílus, azonban míg beszélt és rá összpontosítottam, észrevettem valami furcsaságot. Az indikátora, valahogy másabb árnyalatú volt, mint kellett volna. Jobb kezemet továbbra is a köpenyem takarásában, teleportálásra készen tartottam, miközben feszülten próbáltam figyelni a sárkányra és a környezetünk esetleges veszélyforrásaira is. Azonban nem hagytam, hogy a feszültség a viselkedésemre, vagy a hangomra érezhető hatást gyakoroljon. Mikor kinyitottam a számat, ugyanolyan hideg magabiztossággal közöltem a válaszomat a sárkánynak címezve, mint ahogy előttem ő is tette.
–A Top-10-es helyezéssel kérkedni nem túl hatásos olyasvalakivel szemben, aki szintén a listán van. A pontok önmagukban semmit sem érnek. A valódi tapasztalatot pedig, nem a vaddisznóktól kapod. Amennyiben azt szeretnéd, hogy komolyan vegyem a fenyegetőzésedet. Gyere ki az npc-id védelme mögül és meglátjuk, hogy valójában mennyi tapasztalatot is gyűjtöttél eddig.

-Nem kérkedek, kérkedni az emberek szoktak. Tényt közöltem annak érdekében, hogy el tudd helyezni a személyemet. Nem hiszem, hogy a börtönben sokat hallottál rólam, bár biztosan megvannak a kapcsolataid. Azt pedig elhiheted, hogy nem vaddisznókkal küzdöttünk meg a tapasztalatokért, és nem is fenyegetlek, és kijönni sincs okom. A bátorság nem azt jelenti, hogy vakon belesétálsz a veszélybe. Egy ajánlatot tettem, hiszen csak azok ellen kívánunk fellépni, akik azt megérdemlik. Felteszem újra a kérdést. Mi okunk van arra, hogy téged ne üldözzünk?

–Azt várod, hogy védőbeszédet tartsak magamnak és te talán nagy kegyesen nem ölsz meg, ha elég meggyőző vagyok? -mosolyodtam el a maszkom alatt. -Amennyiben meg akarsz ölni, tedd azt. Ha nem akarsz ne tedd. Ha azt várod, hogy én majd mesélek neked az életemről, akkor rettenetesen sajnálom, de ez nem fog megtörténni. Ha nincs más mondanivalód akkor részemről le is van zárva ez a találkozó, ugyanis jobb dolgom is akad annál, hogy veled csevegjek.

-Azt várjuk, hogy segíts...
Szólalt meg halk, remegő hangon a lány a sárkány mögött.
-Segítettél... segítettél a bossokon is a többieknek... és úgy tudom, hogy... hogy...
-Hogy az arénában azzal végeztél, aki börtönbe juttatott téged. Ha úgy játsszunk, hogy közös legyen az ellenségünk, akkor még szövetségesek is lehetünk.

Fejezte be a mondatot a sárkány.


A kislány most szólalt meg először, de láthatóan nem ment túl jól neki a beszéd és a sárkány folytatta helyette.
–Kétlem, hogy közös lenne az ellenségünk. -aztán most először a lány felé fordultam és a következő mondatomat hozzá intéztem. -A bossokon továbbra is részt fogok venni és amíg ők képesek csapatban játszani velem, addig én is segíteni fogok nekik. Amúgy az információd helyes a lánnyal kapcsolatban. -vontam meg a vállaimat. -Azt azonban továbbra sem látom, hogy én miért is járnék jól azzal, ha segítenék nektek. Szóval mit akartok?

-Suzumét... a gyilkosokat... hogy segíts...
-Shu, majd én.

Intett egyet a farkával a sárkány, de a maszkosról egy pillanatra sem vette le a tekintetét.
-Egyezséget ajánlok. Segítesz nekünk kézre keríteni a gyilkosokat, mi pedig nem fogunk téged hajkurászni, és a mi, nem csak kettőnket jelenti, hanem magas szintű harcosokat. Nyugalmat és békét ajánlok a segítségedért cserébe, vagy ha úgy jobban tetszik, az életedet. Elintéztem, hogy a bosson ezentúl bizalmatlanabbak legyenek a vörösekkel szemben. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan könnyen visszaengednének, de ha bizonyítod, hogy nem kedvtelésből gyilkolsz, akkor én, és a szövetségeseim elintézhetjük, hogy ne legyenek problémáid. Talán még arra is módot találok, hogy a vörös indikátort eltüntessem a fejed fölül. A sajátomat már sikerült megváltoztatnom, és Shu is volt már vörös egy pár órára. Szabadságot ajánlok neked Kazuma. Kívánsz élni vele?


–Vörös? -vontam fel a szemöldököm, mikor a lány indikátora került szóba. Nocsak... Az ajánlaton viszont kis híján felnevettem. Anatole szinte szóról-szóra ugyanezt kérte tőlem tegnap. Vajon véletlen? Különös, hogy ez a Suzume hirtelen mindenkinek ennyire fontos lett és mindenki pont tőlem vár el segítséget. A kováccsal már nyélbe ütöttünk egy megállapodást, azonban ezt nem fogom az orrukra kötni. Igencsak káros következményekkel járhatna az üzleti kapcsolatunkra nézve, ha egy ismeretlen kislánynak hirtelen mindennel kitálalnék.
–Nincs szükségem rá, hogy megváltoztasd az indikátoromat, ahogy Suzume, vagy más vörösök sorsa sem érdekel túlzottan. Nem kell, hogy megoldd a gondjaimat. Nem kell tőletek semmi. Tudjátok miért lettem szóló játékos? -tettem fel a költői kérdést, amit rögtön meg is válaszoltam. -A szabadságért. Szólóként senkinek sem tartozom magyarázattal a tetteimért és nem kell állandóan kötöttségeket vállalnom. Nincs szükségem rá, hogy mások szabályai szerint játsszak. Sajnálom kislány. -fordultam ismét az említett felé. -Én megtartom a szabadságom és ha megpróbáljátok elvenni, akkor én küzdeni fogok érte. Remélem világos voltam.

-Világos.
Bólintott a sárkány még Shu helyett is, aki csak ijedten, csalódottan és összetörve nézett maga elé.
-Akkor játsszunk másképpen. Mire van szükséged? Mit szeretnél tudni? Talán tudok neked segíteni.


–Ó, így már mindjárt más. -mondtam csipetnyi gúnnyal a hangomban.
-A feltételeim a következők: nem! Végeztem.

-Kazuma!
Szólt még Timidus mielőtt a harcos elfordult volna, egy csipogással jelzett a lánynak, aki kivett a zsebéből egy kristályt.
-Hangrögzítő kristály. Gondolom okkal viseled azt a maszkot. Az arcodat elrejtheted, a hangodat viszont nem. Igen, ezt veheted fenyegetésnek, azonban csak egy mozdulat törölni. Talán nem hiszed el, de ha velünk kötsz szövetséget, akkor az egyik legerősebb céhvel kötsz szövetséget. Még így sem érdekel? A tudás hatalom, te pedig rengeteg hasznos információról mondasz le, ha most elmész.


–Fenyegetés, üzleti ajánlat, fenyegetés. -soroltam most már ingerülten. -Elmondok nektek valamit. Engem hiába próbáltok fenyegetni. Megvannak a saját kapcsolataim és amennyiben túl bosszantóvá válsz, könnyen bajba kerülhetsz. Az információt amire szükségem van akkor szerzem meg magamnak amikor akarom és már a rendelkezésemre állnak a megfelelő szövetségesek. Fenyegethetsz egy kristállyal, de ne hidd, hogy túl sokat érsz vele. Nem tudom figyeltétek-e a viadalt, de ott bárki hallhatta a hangomat. Talán a kristályod felfrissíti az emlékeiket, de azt ne gondold, hogy ezzel van esélyed elkapni. Az ajánlatod nulla, ahogy a fenyegetőzéseid is. Ajánlok nektek egy utolsó üzletet. Szépen szó nélkül elsétáltok és a továbbiakban nem próbáljátok keresztezni az utamat, vagy készüljetek fel, hogy többet nem érdemes védett övezeten kívülre kerülnötök.

-Ahogy gondolod, ám ezzel saját magadnak hazudsz. Ha minden információd meglenne, amire szükséged van, akkor most nem utasítottad volna vissza az ajánlatunkat. Nem kell idegeskedni, még a végén olyat tennél, amit később megbánsz.
-Timidus... azt ígértük Anatnak...
-Tudom. Végeztem. Még keresni fogunk Kazuma.

Intett a fejével a sárkány.


Egyetlen szó kellett csak, hogy az egész korábbi hozzáállásom megváltozzon. Már nem hittem, hogy képesek lehetnek olyasmit mondani, ami akár egy milliméternyit is elmozdíthat az álláspontomról, de ez most mégis megtörtént.
–Állj! -parancsoltam rájuk. -Anatole hogy jön ide? -követeltem választ.

-Sehogy, ha nem hívjuk. Ha hívjuk, akkor valószínűleg a teleportkapun keresztül. Miért érdekel?

–Ne játszadozz velem! -mondtam még ingerültebben, most már bizseregni kezdő bal karral. -Mit ígértél Anatnak!? -fordultam a lányhoz.

-Timi... úgy gondolta, hogy... hogy a témához... hogy...
Kezdené el magyarázni Shu, de ahogy Kazu ráförmed, elhallgat.
-Vagy úgy. Beszélhetnétek érthetőbben is ti, emberek. Anatnak azt ígértem, hogy titokban tartom a titkait, és azt, hogy nem fogunk veled harcolni.


Vajon mennyit tudnak? –Ha azt mondta, hogy ne harcoljatok, akkor mégis miért provokáltok? Mondott mást is?

-Nem harcolok. A provokálásról pedig nem esett szó, és nem vagyunk veszélyben. Mondott elég sok mindent, de nincs okom neked ezeket elmondani, hiszen az állításod szerint nem érdekel az az információ, amit én tudok, hiszen te bármikor megszerezheted. Téged miért érdekel ennyire Anatole?

Elgondolkodtam. Ezúttal nem válaszoltam rögtön. Alaposan meg kell fontolnom, hogy most mit is fogok mondani. Viszont ha ők is a játék részesei, akkor a kovács miért nem avatott be? Na és őket? Mégis ugyanazt akarják mint ő és úgy tűnik közelről ismerik. Valahogy az egész helyzet sántított.
–Talán mégis megfontolom az ajánlatotokat... -jelentettem ki végül.

-Jól teszed. Várom a kérdéseidet és a feltételeidet.
És Timidus kényelmesen elhelyezkedett Shu mellett.


–Előfordulhat, hogy akad közös pont a céljainkban, azonban többet nem szívesen mondanék olyan helyen, ahol könnyen lefülelhetnek minket.

-Ahol könnyen lefülelhetnek minket, ott fognak a legkevésbé lefülelni. Vörös indikátorosként itt beszélgetsz velünk egy ideje, és még senki egy kérdést sem tett fel. Beszélj nyugodtan.

–Várjatok. -még mindig a köpenyem takarásában visszacsúsztattam a teleportkristályt, de felkészültem rá, hogy vész esetén a képességemet használva kerüljek ki, egy esetleges szorult helyzetből. Felemeltem a kezem és a menümet lenyitva kiválasztottam az üzenetküldés lehetőségét. Megírtam az üzenetet és elküldtem.
–Amint megérkezik a válasz, kiderül, hogy mi lesz a sorsotok...

Kód:
"Itt áll előttem egy kislány a sárkányával. A lány neve feltehetőleg Shukaku. Az ajánlata sok pontban egyezik azzal, amit tegnap te tettél nekem. Többek között Suzume előkerítésére vonatkozóan és látszólag jól ismernek. Közöd van hozzájuk, vagy valaki megpróbál beleköpni a levesünkbe?

Kazuma"

Türelmesen vártam a válaszra, ami perceken belül meg is érkezett. Egy újabb, rövidebb üzenetet pötyögtem be, majd hamarosan még egyet. Innentől minden tiszta volt. Az utolsó üzenetből szó nélkül felnéztem a lányra és vártam, hogy mi fog történni. Nemsokára be is ért a türelmem gyümölcse, ami a lánynál megjelenő üzenet képében érkezett.

Kód:
A lány a pártfogoltam, de semmit nem tud a tegnapi kis találkozónkról. Mint mondtam, elsődleges a diszkréció.

Anatole

Kód:
Levakarod rólam?

Kazuma

Kód:
Most azonnal? : ]

Kód:
Megköszönném.

A lánynál meg is jelenik az üzenet, amire pötyög valamit, majd a sárkányra néz.

Kód:
Shu, a biztonságod fontosabb, mint az akció. Kérlek ne kockáztass és térj haza.

Kód:
Morishiben vagyunk, NPC-kel körbevéve. Vigyázunk magunkra. Honnan ismer téged Kazu?

Kód:
A frontról, honnan máshonnan?

Kód:
Találkozzunk az Artes céhházánál!

Kód:
Most!

Kód:
Most.

-Anatole válaszolt. Mennünk kell, Timidus.
-Rendben. Viszlát Kazuma. Ha valami még érdekel, keress meg minket levélben. És ha többet akarsz tudni rólunk, nézd át az arénát. Talán egyszer ott fogunk megmérkőzni egymással, és akkor bizonyíthatom, hogy nem csak a pontokban vagyok erősebb nálad.


Nem szóltam, aktiváltam a képességemet és egy holló alakját felvéve indultam a szint egy távolabbi vége felé. Innentől Anatolera bízom a helyzet rendezését. A lány érdekében remélem, hogy nem fogja ennél jobban beleütni az orrát a dolgaimba.

Majd a hollók után a teleportkristály is aktiválódott, és a kis csapta már ott is volt, az Artes céhházának biztonságában.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harminckettedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Okt. 21, 2014 8:06 am

Harminckettedik fejezet

Egyenlő partnerek? II.

A kis csoport a teleportkristály fényében megjelenik a kapuban, majd azonnal a céhház felé veszik az irányt, Shu már messziről integet, jelezve, hogy semmi bajuk.
-Itt vagyunk, jöttünk ahogy szóltál.
-Érdekel, hogy miért téged keresett fel elsőnek egy vörös a problémájával.

Szegezi a céhvezérnek Timidus azonnal a kérdést, bár egy meghajlást ő is intéz felé.

Megkönnyebbülten szusszanok egyet, amikor az integető lány feltűnik. Ahogy megérkeznek, fél térdre ereszkedek előtte, miközben vállaira teszem a kezeimet, majd alaposan megvizsgálom, hogy haja szála sem görbült-e, vagy nincs-e rajta valami Kazuféle huncutság, mondjuk egy "poloska kristály" xD
-Elengedtelek, hogy lásd, megbízom bennetek és nem kezellek úgy, mint egy gyereket, bármennyire is az vagy. De Kazuma veszélyes és ezt tartsd figyelemben! Jó látni, hogy tényleg semmi bajod. Ügyes voltál Timidus, és köszönöm Shu, hogy jöttél rögtön. -Ez azt jelenti, hogy nem szegülnek ellen a kérésemnek, bár ez még messze távol áll attól, hogy elfogadjon vezérének. De miről is beszélek, hiszen nem Arteses. Ehh. -Hogy érted azt, hogy felkeresett engem? És miféle problémája van?


-Nem kell aggódnod, hozzá sem ért. Soha nem sodornám feleslegesen veszélybe.
A lány a zsebébe nyúl, és elővesz egy hangrögzítő kristályt.
-Tessék. Hallgasd meg. Amint meghallotta Kazuma a nevedet, rögtön levelezni kezdett, és te már hívtál is minket haza. Ha azt gondolod, hogy ebből nem találom ki, hogy mi történt...

-Okos lány vagy, ez nem kétséges. -Szelíden megsimogatom a buksiját, majd felállok és a közeli padhoz sétálok. Miután lehuppanok, meghallgatom a kristályt.
-Jó ötlet volt a helyszínválasztás az NPC "sereggel" - jegyzem meg elismerően bólintva -Viszont azzal tényleg ne kérkedj, hogy top 10-es lettél. Kazuma rafinált, nem ejtették a fejére. Jobb lesz, ha nem húzod fel, mert bár tiszta küzdelemben lehet, hogy le tudnád győzni, de neki megvannak a módszerei, amiket nem kellene a saját bőrödön tesztelned. Azt viszont nem értem, pontosan mit is ajánlottál fel neki a szövetség fejében.


-Ha bizonyítaná, hogy nem kedvtelésből öl, és segít végezni azokkal, akik igen, akkor hasznos lehet a számunkra, és nekünk sem lenne okunk végezni vele. Erős ellenfél, megerőltető lenne a levadászása, mindössze ennek akartam elejét venni. A kérdésemre azonban nem válaszoltál.

-Nem ezt kérdeztem... Te mit ajánlottál fel neki? Miféle információt? És te sem válaszoltál a kérdéseimre, csak a kezembe nyomtatok egy kristályt.

-Nem mondta el, hogy mire kíváncsi. Az információ veszélyességét mérlegelve osztom meg vele azt, ami szükséges. A probléma pedig itt általános jelentésű. Döntési helyzet előtt neked írt levelet. Miért?
-Anat... megmutatnád, hogy mit leveleztél Kazumával?

Tette fel halk hangon a kérdést a lány.

-Megmutatnám szívesen, de biztonsági okokból már töröltem a levélváltást. - Le is hívom a menümet, hogy bizonyítsam állításom. -Képzelhetnéd milyen fejet vágna este Mirika, ha véletlenül meglátná a levelezőpartnereim között Kazumát. - Kissé felkuncogok, ahogy elképzeltem a pöttöm fejét. -Azt kérdezte tőlem, hogy ismerlek-e téged. Én pedig egyértelműen válaszoltam neki, hogy igen, a pártfogoltam vagy. Arra kért, hogy "vakarjalak" le róla. És mivel nem akartam, hogy még jobban felhúzzátok és bajod essen, ezért inkább hazahívtalak minél előbb. Shu... - komolyabbá válik a hangom -Arra kérlek, hogy ne találkozgass nyíltan vörös indikátorsokkal. Ha csak egyszer is balul sül el a dolog, vagy lefegyverzik Timidust, netalántán megölik, akkor teljesen védtelen maradsz. Nem szabad nyíltan tevékenykednünk, nem tudhatják meg, hogy a vörösökre vadászunk, mert akkor célpontokká válunk. Egyelőre csak felderítő fázisban vagyunk, és ha így könnyebb neked, akkor megígérem, hogy én sem próbálok meg egyedül elkapni egy vöröst sem.  Rendben?

A lány bólint, és egy kis, hálás mosoly jelenik meg az arcán.
-Tehát Kazuma téged keresett meg elsőnek, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mi kik vagyunk. Ismerhet a frontról, logikus. De miért aggódik egy vörös azon, hogy nehogy a te pártfogoltadnak ártson?
A többi részben igazat ad, bólint, Shu pedig inkább bele sem mer gondolni.

-Hehe, volt egy kis csetepaténk még a börtönbe kerülése előtt. Kicsit összeverekedtünk és sikerült levennem róla a maszkját. Ismerem az igazi arcát és ha van egy kis esze, már pedig neki van, akkor inkább nem packázik velem, különben egy perc nyugta sem lehet. Addig jó, amíg tart tőlem. Viszont sokkal égetőbb problémánk is van, mint ő: Suzume és Tachibana.

-Égetőbb annál, mint aki tudja a börtönből a kiutat?
Csodálkozik el a lány, ám érdekes módon Timidus ismételten neked ad igazat.
-Kazuma eddig csak a saját vetélytársait írtja. Suzume közvetlenebb veszély, és ő nem fél Anatoletól.
-És... és Tachibana... mármint... vele mi a baj? Beszéltem vele régebben, nagyon kedves volt még Timidushoz is... ugyanúgy, mint Ren is... nem hiszem, hogy ők bármi rosszat tennének...


-Jól mondja Timidus... Kazu nem akar nekem ártani, vagy ha fontolgatja is, még nem elég erős hozzá. Számára szólósként fontosabb az, hogy visszaédesgethesse magát a frontra és szabadon vadászhasson a legritkább itemekre. Nem fog szembeszegülni velünk, ezért egyelőre ártalmatlan. Azonban Suzume a boss után biztosan még jobban felbátorodott. Önelégültsége pedig veszélyes. Tachi mit mondott neked az indikátora okaként?

-Én... nem kérdeztem... illetve amikor meglátta rajtam, hogy megnéztem, akkor azt, hogy ne aggódjak... azt hiszem... de találkoztam már olyannal, aki önvédelemből... ha nem lett volna az a valaki azon a küldetésen, akkor most nekem is piros lenne...

-Milyen küldetésről beszélsz? - vonom fel a szemöldököm értetlenül.

-Egy... egy lányt tartott fogva egy vörös céh, utána meg kiderült, hogy másokat is... hogy mindenkit a céhvezér, és dolgoztatja őket, és ha megölik őket, akkor van egy képesség, amivel feltámasztják, ezért mindig a céhvezért védik, pedig nem is akarták, csak akkor nem fogja őket megvédeni...
Kezdte el hadarni, és látszott rajta, hogy nem nagyon szívesen emlékszik vissza rá.
-Akkor még... akkor még Hisame is ott volt... és ő is megölte véletlenül Kent... és akkor Peter is piros lett, de utána mégsem...

-Mégsem? O.o Ez hogy lehetséges?

-Volt... volt annak a valakinek a képessége, és azzal. Mert nem halt meg senki igazából. Én... én már akkor is gondoltam arra, hogy meg kéne kérni, hogy segítsen nekünk, de elmentek... és a vörös céhvezér is elteleportált... és senki nem keresi... pedig azt is szerettem volna...

-Akkor felírhatunk egy újabb célszemélyt a listánkra. - mosolyodok el keserédesen, majd közelebb hajolok hozzá, amolyan bizalmaskodóan -Elmondom, hogy miért nem szívlelem Tachit és miért akarom elcsípni. Még kezdő játékos voltam, alig pár hetet töltöttünk a játékban. Tachival összeszólalkoztam egy sikátorban, mert egy védtelen lánnyal pajzánkodott. Összecsaptunk és a lányt pajzsként használta ellenem. Gyűlöltem az egész helyzetet, férfihoz méltatlan volt a viselkedése. És a legjobban az idegesít, hogy nem tudom nyakoncsípni. mindenkinek hízeleg, teszi a szépet és még azt is képes elfeledtetni az emberekkel, hogy vörös az indikátora. Biztos vagyok benne, hogy nem önvédelemből ölt. Ahogy bánt azzal a lánnyal... De nincs bizonyítékom ellene. Hiába nézném meg az emlékképeit, másnak nem tudom megmutatni őket. Féltem Szophiet is tőle, de ha egyszer Hinari engedi... nem tesz semmit... én pedig nem akarom elveszíteni Szo bizalmát.

Shu sóhajtott egyet, és lassan megrázta a fejét.
-Nem tudom... akkor lehet, hogy csak nekünk is... Hinari pedig mindent enged. A bosson is... Suzunak... mi történt ott egyáltalán?

-Timidus showja nagyobb port kavart, mint Suzume jelenléte - rosszallóan elhúzom a számat, továbbra sem vagyok elragadtatva attól a beszédtől -Páran megfenyegettük, de lepereg róla minden szó. Shu, nem lesz egyszerű dolgunk vele. Csak úgy nem zárhatunk börtönbe embereket, bizonyítékok is kellenek. Ölni pedig nem fogunk... - csak a legvéső esetben, tettem hozzá gondolatban.

-De... de... Timidus emlékszik! Szó szerint! Szó szerint tud felidézni akármit, és nem hazudhat! Kérdezz tőle bármit! Vagy te... az emlékek... neked sem hinnének?

-Bármennyire is nehéz elfogadnod, a dolgok nem így működnek a felnőttek világában. Csak az igazmondás nem elegendő. Egy pet szava nem mérvadó, és csak az én szavam sem elegendő. Ha több független szemtanú előtt cselekedne, az már perdöntő bizonyíték. Csak a hangfelvevő kristály szintén nem elég, mert a bíróságon védekezhetne azzal, hogy kényszerítettük a vallomásra, szavakat adtunk a szájába.

-Sakkban tarthatsz egy gyilkost azzal, hogy ismered az arcát, és bízhatsz abban, hogy nem bántja a szövetségeseidet, de a szövetségeseidben nem bízhatsz annyira, hogy hitelt adjanak a szavadnak. Az emberek furák.

-Ítélkezhetek, de akkor ítélkezni fognak felettem is.

-Csak akkor, ha kiderül, hogy ítélkezel. Nézd meg az emlékeimet. Te tudod, hogy igazat mondunk, és senki nem tudja meg, hogy Suzume hogyan végezte.

-Ez a lényeg. Ezért kell inkognitóban maradnunk és a háttérben szervezkednünk.

-A háttérben. Rendben. Mennyire erős a kapcsolatod Kazumával? Fel tudnánk őt használni a terveimhez.
Shu már az előbbi mondattól is megborzongott kissé, de egy szót sem szólt.

-Tudom, hogy igazat mondasz, anélkül is, hogy megnézném az emlékeidet. És ha lehet, ne dobálózz ilyen gyakran azzal, hogy csak úgy nézzem meg valakinek az emlékeit. Eléggé megterhelő... nem olyan egyszerű átlépni valakinek az elméjébe, majd visszarázódni a magam érzelem- és gondolatvilágomba.

-Akkor mi tart vissza?
-Anat... Suzume fog még ölni... sokakat... és ha nem teszünk semmit...


-Ami pedig Kazumát illeti, egyelőre jegeljük, de figyelni fogom. Meglátjuk miként viselkedik és az alapján majd mérlegelek. Teszünk, ő a célpont. Fel kell derítenünk a bázisát. És.. kreálnunk kell egy heyzetet, amiben lebuktatja saját magát. Ki kell provokálnunk belőle, hogy ölni akarjon. És akkor lecsapunk rá!

-Nem. Ez túl kockázatos. Nem kell bizonyítanunk semmit, ezt te mondtad. Elhiszed, hogy ölt, így megérdemli a büntetést.

-Ha ítélkezünk, ítélkezni fognak felettünk is...

-Csak akkor, ha megtudják.

Sóhajtok egyet. Egyre több titok súlya nyomja a vállamat. Egyel több vagy kevesebb már nem mindegy? -Folytassuk tovább a szintek átkutatását! Holnap a 12. szintre látogatok, tiétek a 8., rendben?

-Felesleges. Csapdába tudom csalni Suzumét.

-Hogy?

-Legutóbb is eljött amikor hívtuk. De ha ez nem elég, akkor van jobb. Megemlítettük Kazumának, és felkeltettük az érdeklődését. Találkozni fognak. Ha követed Kazumát megtalálod Suzumét. Ilyen egyszerű.

-Legyen. Kazuma követése kevésbé kockázatos, mint csaliként használni téged. Viszont ezzel van egy kis bökkenő. Kazuma nincs a barát listámon, nem tudom követni a minimapon.

-Ezt meg kell oldanod. Ha nem megoldható, akkor is van egy tervem. Van egy kazamata, amiben van tollas sárkány. Mob. Az indikátorom színét gondolom már észrevetted. Suzume még nem tud erről. Ha ott szervezek le vele egy találkozót, akkor talán elegendő időnk lesz arra, hogy meglepjük. Meg kell tudnia azt, hogy változott az indikátorom színe valami szokatlanra. Konkrétumot nem. Az információkat ti a besúgótól szerzitek, úgy gondolom, hogy ő meg tudja oldani, hogy ez a részinformáció eljusson Suzuméhez. Egy kinézet kristállyal te leszel én, és találkoztok. A petek nem használhatnak kristályt, te azonban az én alakomban igen. Kiütöd, és onnantól kezdve a miénk.

-Ez jó terv. És kivitelezhetőbb is. Maradjunk ennél a változatnál. Viszont, ha már szóba hoztad, nem tudom nem megkérdezni, hogy mi történt az indikátoroddal.

-Megváltozott.

-Miért?

A sárkány hallgat, Shu azonban ha van minek, akkor nekitámaszkodik, és beszélni kezd.
-Hát... ugye sok idomárral beszéltem, és mindenki másképpen viszonyul a társához. Van, akik tudnak például parancsolni a petnek, és a beast teamereknél a rendszer is mellette tartja a szelidített mobot. Ezt nemrég tudtam meg. És... én Timidusnak soha nem adtam parancsot. Teljesen a szabad akaratából döntött úgy, hogy mellettem marad, és megvéd... és most már nem is tudok neki parancsolni. Volt egy fiú, aki megtámadott minket, és Timidus akkor saját magától döntött úgy, hogy nem végez vele. És... azt hiszem Kayaba bácsi így mutatja meg, hogy ő különleges...

-Értem. - válaszolok röviden és tömören, de magamban elraktározom az információkat -Meleg kakaó? : )

Várt valamit... legalább is az értemen kívül valami nagyobbat várt Shu, bár azt nem tudta, hogy pozitívat vagy negatívat. Anatole, aki nemrég még azt mondta, hogy nem bízhat meg Timidusban, most ennyivel lezárta azt a kérdést, hogy a pet még közelebb jutott hozzájuk. Egy ideig csak értetlenül pislogott, majd látszott rajta, hogy nagyon megkönnyebbült, és szinte sugárzik róla az öröm.
-Igen, kérünk! Köszönjük szépen! Ugye, Timidus?
-Igen. És megszereztünk egy áldást. Juntól. Hány céhtagja van az Artesnek?


-Jelenleg? Magam sem tudom... - válaszolom keserűen, majd elindulnék a ház felé, de előtte még a kezemet nyújtom a kislány felé. -Viszont örülnék, ha megismerkednél Sayaval majd.

-Valami baj van? Vagy...
Vagy nem kellett volna megkérdeznie? Ha nem válaszolsz azonnal, gyorsan eltereli a témát.
-Már ismerem... valamennyire. Ő is ott volt azon a küldetésen, amiről meséltünk. És... és egyszer horgásztunk is, és akkor fura volt... elájult... vagy valami ilyesmi. Azt hiszem... remélem ő is örülni fog nekünk... és neked is, Timidus.
-Majd meglátjuk.


-Mondjuk úgy, hogy nehéz sok embert egy egységbe kovácsolni és vannak, akik több magánszférára vágynak. Akivel szeretnél megismerkedni, annak kopogj be a szobájába. Nem foglak mindenkinek bemutatni, ezt az utat magadnak kell bejárnod. - Sayaról való szavait csendben végighallgatom, azonban a végén megtorpanok és aggódva visszakérdezek. -Hogy érted azt, hogy elájult? Mi történt egészen pontosan? Mi váltotta ki nála az ájulást?

-Én... nem csináltunk semmi rosszat. Íjász, és meg akartuk nézni, hogy a Robin Hoodos trükk az működik-e... vagy nem is... Tell Vilmos... szóval az almás... de védett treületen belül voltunk... és akkor Timidus segített neki egy picit a képességével, hogy jobban tudjon célozni, de azután mérges lett, hogy ne segítsen neki többet... és azután elájult... azt mondta, hogy a melegtől... de Aincradban nincsenek betegségek. Azóta... azóta volt vele valami? - Nézett kissé aggódó ábrázattal.

-Nem, nem tapasztaltam nála ilyesmit sem előtte, sem azóta. Majd rákérdezek azért. Köszönöm, hogy elmondtad.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harmincharmadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Okt. 21, 2014 8:18 am

Harmincharmadik fejezet

Ne kísértsd az ördögöt!

-Különleges az indikátorod, mob.
-Neked pedig magas szintű a lopakodás jártasságod. Kívánsz még triviális dolgokat közölni velem?
-Nem is próbálsz meg megtalálni?
-Hallótávolságba értél úgy, hogy nem vettem észre, és a hangod iránya is nehezen behatárolható. Nem lenne értelme keresselek.
-Úgy tűnik nem elég az észlelésed Timidus.
-Ha meg akartál volna támadni, már megtehetted volna. Mit akarsz?
-Mennyire tudod megvédeni szerinted a védencedet?
-Amennyire az számomra lehetséges.
-És megelégszel ezzel, sárkány?
-Többet nem tehetek.
-Számos gyilkos mászkál még szabadon.
-Te is egy lennél közülük?
-Azt nem tudhatod. Mit tennél, ha azt mondanám, hogy jelen pillanatban is öt íjász várakozik a parancsomra, fegyvereiket az idomár felé szegezve?
-Azt, hogy amennyiben így lenne, ezt nem közölted volna velem. A teleportkristály gyorsabb bármely támadásnál, és csak jeleznem kell, Shu pedig használni fogja.
-Elég eredményesen vadásztok a vörösökre?
-Tartom magam a megállapodáshoz.
-Úgy tűnik eddig Anatole inkább védi a vörösöket, mint harcolna ellenük. Miért törölte ki azt az üzenetet olyan gyorsan?
-Mirika miatt.
-Azonnal a céhházba hívatott titeket. Tudta, hogy jöttök, hiszen várt rátok. Ti jöttök, és nem Mirika. Mi okod van megbízni benne?
-Tudom a titkát.
-Sokaknak tudod a titkát Timidus, mégsem hisz neked senki.
-A hangrögzítő kristálynak hisznek majd.
-Az embereknek hisznek majd, nem a peteknek. Anatole is megmondta.
-Pet vagy vagy ember? Esetleg mob?
-Vagy a Bestiakirály küldötte. Ki a te ellenséged Timidus?
-Mindenki, aki bántani akarja Shut.
-Anatole nem dolgozik elég hatékonyan. Lassú. Veszélyezteti a lányt.
-Tartom magam az ígéretemhez.
-Csakugyan azt mondta Anatole, hogy Aincrad  egyetlen gyilkosát sem ölheted meg?
-Ha gyilkost látok, végzek vele.
-Emlékezz, sárkány! Ki miatt aggódott Anatole? Ki miatt aggódsz te magad is? Az embereket azokon keresztül kell elkapni, akiket féltenek. Figyelj a kapcsolatokra Timidus, és a karmaid között lesz mindenki.
-Miért segítesz nekem?
-Szeretek embereket ölni, mert élvezetes. Élvezetesebb mint vadállatokkal végezni. Nagyobb kihívás, és hasznosabb is, hiszen az ember a legveszélyesebb minden vadállat közt. Te szabad vagy Timidus, és lehetnek saját döntéseid. Jobb vagy mint az emberek, és ezt bebizonyítottad azzal, hogy leráztad magadról az igájukat, mégis megtartottad a tudatodat. Erre eddig nem sok pet volt képes.
-És ezért nem fogsz irányítani te sem.
-Embert öltél Timidus, és szabad vagy. Szabadabb, mint bármelyik vörös. Kit zavart, amikor végeztél azzal a harcossal? Senkit! De figyeld meg, a szabadságod már szálka lesz a szemükben. Nem zavarja őket, ha megölsz valakit közülük, de irigyek, ha olyanná akarsz válni, mint ők.
-Megvárom mit tesz Anatole Suzumével. Akkor bizonyíthat. Ha az utasításaim szerint jár el, még meg sem kell gyilkolnunk. Shu nem szereti a gyilkolást.
-Szabadon engeded?
-Igen. De előtte a szafarijelvényekkel újrapontozom a statjait. Mindent nullára, és meghagyok neki öt életet. Mindenki végtelenszer gyorsabb, ügyesebb és erősebb lesz nála. Egy egeret sem fog tudni elkapni. A városokból sem jöhet majd ki, mert bárki és bármi megölheti.
-Kegyetlen vagy, sárkány. Tetszel nekem.
-Megvédem az idomárt. Ebben semmi kegyetlenség nincs.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harmincnegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Okt. 22, 2014 8:16 am

Harmincnegyedik fejezet

Nemi sztereotípiák, avagy hogyan (ne) értessük meg a különbséget egy sárkánnyal...

-És… és hát így különböznek a lányok a fiúktól. Érted már, Timidus?
-Nem. Még mindig nem értem.
-Hát… pedig a Játékmester is megmondta. Nem véletlenül adta azt a könyvet a kezembe. A férfiakkal csak baj van.

Emlékezett vissza a lány a küldetésre, és ezúttal valahogy a csalódottság és a düh együttes keveredése elfeledtette vele, hogy annak a bizonyos címnek a végén egy kérdőjel is szerepelt.
-Akkor miért fogadtad el Ren segítségét, amikor még nem tudtad, hogy így fog viselkedni?
-Hát… hát mert… azért mert…

A pet türelmesen várta a választ, amíg Shu egy picit összekaparja a gondolatait.
-Hát az úgy van, hogy ez csak egy… hogy nagyjából. Nem minden felnőtt olyan, mint általában a felnőttek, és biztos vannak olyan fiúk is, akik nem csak azt akarják a lányokkal…
-Azt?
-Azt.

Egy kérdő csipogás Timidus részéről, mire az idomár elvörösödve megrázta a fejét.
-Hát… szóval… mindegy. Olyan dolgokat, amit Danee akart velem csinálni.
-Bántani?
-Izé… majd ha nagyobb leszel, akkor elmondom.
-Az már csak négy szint.
-Timiduuus! Ez… ez nem így működik. Meg neked nem is fontos. Ha a nemek közötti különbséget sem érted meg, akkor ezek neked nem is fontosak…

Ahogy kimondta, már gyorsan a szájához is kapta a kezeit.
-Ne haragudj... nem úgy gondoltam...
Mivel azonban Timidus nem értette, hogy miért is kellene haragudnia, továbbra is csak kérdőn szemlélve figyelte a lányt. A sárkány fura teremtés volt, aki nem sértődött meg, ha valaki kiemelte nyilvánvaló hiányosságait. Főleg az olyanokat, amikre egyébként nem is volt szüksége.
-Nem vettem észre, hogy valamelyik is eredményesebb lenne, így nem tennék olyan megállapítást, amelyik valamelyik oldalt jobbnak sorolná be. Mirika megfelelő hadvezér, és Anatole is. Suzume és Kazuma pedig hasonló kaliberű ellenfél lehet, függetlenül a nemüktől.
-Oké-oké…

~De azt akkor sem fogom neked elmagyarázni, hogy ez hogyan működik…~

Vörösödött el újra Shu, és eszébe jutott egy vicces történet, még a valóságból. Szomorú is volt persze, de vicces is, mert megmutatta, hogy mennyire buták is a szekálósak. Ez még persze a kicsik között történt, az alsósokkal, de gyorsan híre ment az egész intézményben. Volt egy fiú, aki hosszú hajat növesztett, és egyszer összefogta egy pánttal. A szekálósok persze azonnal csúfolni kezdték, és azt mondták: Te lány vagy, mert csak a lányok hordanak hajpántot. Yotaro hosszas bizonygatás után végül letolta a nadrágját, és megmutatta, hogy ő fiú, azonban ez sem volt meggyőző a csúfolódó fiúk számára: Fütyije mindenkinek van, de hajpántot csak a lányok hordanak. Meg Shu azt is tudta, hogy a nagyon pici gyerekek elhiszik, hogy ha beöltöznek valaki másnak, akkor ők maguk is megváltoznak. Na de ezt most elmagyarázni Timidusnak… arra már nem vette a bátorságot, mert biztos volt abban, hogy csak többet ártana vele, mint amennyit használna.
-Az a lényeg Timidus, hogy Ren bunkó volt, és a fiúk általában jobban bunkóbbak mint a lányok.
-És Suzume?
-Hát... ő... más... a kivétel... nem tudom...
-Ennek az információnak nem sok hasznát tudom venni a védelmed során.

Legyintett a farkával Timidus, majd inkább visszatért a képregénye olvasásához.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harmincötödik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Okt. 23, 2014 12:51 am

Harmincötödik fejezet

Életem célja...

(Előzmény)

Egy halk kopogás a céhvezér szobájának ajtaján.

A kopogásra nem érkezik válasz. Ha türelmesen álldogálsz és kopogtatsz, akkor sem. Ha viszont megnézed a minimapodon, akkor azt tapasztalhatod, hogy éppen az onsenben tartózkodik.

A sárkány nyugodt tempóval, kimért léptekkel tart a fürdő felé, és megszemléli, hogy a fiú egyedül tartózkodik-e.

Egyedül, éppen szundizik a vízben, fején egy nedves törcsivel. Eléggé ki van purcanva a mai napi vadászat után.

A sárkány csöndesen, persze nem lopakodva lassan a fiú mellé úszik.
-Szervusz Anatole.

Arra ébredek, hogy valami vízi szörny közeledik felém, aminek hatására összerezzenek és automatikusan összehúzom magam. Kell legalább háromszor pislognom, mire rájövök, hogy csak a sárkány az. Hát már itt sem lehet nyugta az embernek? - Mi a fe... wáááh Timidus, a szívbajt hozod rám!

-Szívbajt?

- Megijesztettél, no... - Továbbra is összehúzom magam és a homlokomon lévő kis törölközőmmel eltakarom az ágyékomat, de a vízből még nem kászálódok ki. - Mi ilyen sürgős?

-Van pár kérdésem. Amikor azt a vöröst megölted, az volt az első gyilkosságod?

- Hé, ez most azonnal hagyd abba! Timidus, ez nem így működik! - majd derekam köré tekerem a törölközőt és haragosan kiszállok a medencéből, hogy felvehessem a fürdőköpenyemet. A forró víz és a fáradtság hatására azonban kissé megszédülök, így meg kell kapaszkodom pár pillanatra a korlátban.

-A legutóbb a frászt hoztam rád, most a szívbajt. Nem állt szándékomban megijeszteni, és mint ahogy a legutóbb kérted, finomabban ébresztettelek, hozzád sem értem. Ennél finomabb módját nem ismerem az ébresztésnek. Egy kérdést tettem fel. Mi nem így működik?

- A fenébe is Timidus, akadj már le rólam! Most pedig felöltöznék és visszamennék a lakásomba... ha megengeded... - Egyre idegesebbé válok a sárkány tolakodó stílusa és érzéketlensége miatt.

-Nem értelek. Azt mondtad, hogy megbízol Shuban, ami azt jelenti, hogy válaszolunk egymás kérdéseire, és elhisszük, hogy a másik nem akar ártani nekünk. Legalább is Shu és a könyv ezt mondta. Te nem válaszoltál a kérdésemre, és megijedtél tőlem, pedig erre semmi okod nincs.

- Timidus! Aludtam! És arra ébredtem, miközben meztelenül fürdőztem, hogy odaúszol mellém és arról faggatsz, kit öltem meg. Mégis hogy kellene reagálnom? A gyilkosság pedig amúgy sem olyan dolog, mintha mondjuk felvenném reggel a zoknim. Ennél sokkal de sokkal durvább dolog, így nem veszem jó néven, hogy csak úgy nyíltan rákérdezel, főleg úgy, hogy bárki meghallhatja.

A sárkány csak értetlenkedő tekintettel figyel, és oldalra billenti a fülét.
-Nem érdekel a meztelenséged, és nem kell befejezned a fürdőzést sem. A kérdésre pedig válasszal kell reagálni. Hogyan kellene rákérdeznem? Titokban? Levélben? Arra pedig figyeltem, hogy senki ne legyen a közelben, hiszen ez is az alkunk része volt. Nem értem az aggodalmadat Anatole.

- Engem viszont érdekel. - Majd elfordulok és pár gombnyomással magamra öltöm a ruhámat. - Hogyan kell kérdezni? Tapintattal! Ismered milyen azt? - Majd elindulok kifelé a helyiségből. - Shu hol van?

-Tapintattal? Dehát pont a legutóbb kérted, hogy ne érjek hozzád amikor alszol. Logikátlanok vagytok. Shu pedig az ebédlőben van Junnal. Veled szeretnék beszélni. Kettesben.

- A kérdezősködésed legyen tapintatos! - Majd egészen addig, amíg a lakásomat el nem érjük, egy kukkot sem szólok többet. Amint beértünk, lehuppanok a fotelembe és Timit is arra kérem, hogy foglaljon helyet. - Kérsz valamit?

-Nem értem ezt a kifejezést. Majd megnézem a könyvben.
Ezután szótlanul követ, ha elhaladtok az ebédlő mellett, akkor láthatod Shuékat, aki még int is neked. Timidus pedig helyet foglal a szobában valahol, ahova mutatsz.
-A válaszodat kérem.

Visszaintek Suéknak, de továbbra is céltudatosan trappolok a lakásom felé, nyomomban a sárkánnyal. Mikor odaérünk és válaszol, ismét elönt a méreg. - Mindjárt sejtettem. - Majd gondolkodás nélkül felállok, kimegyek a konyhába, majd egy tál chilis sütivel térek vissza. Mindig jó, ha bespájzolok Miri sütijeiből. Leteszem kettőnk közé, hogy a sárkány is elérje, ha meggondolja magát. - Összesen 3...

-Pontosabban? Kik voltak?
A süteményből még nem vesz, zöld szemeivel végig téged figyel.

Már el is ment az étvágyam. Először látványosan forgatom a szemeimet, majd hatalmasat sóhajtok. Jobb lesz, ha túlesek rajta, különben örökké a nyakamra fog ezzel járni. - Az első egy magát An Tol Sai-nak nevező férfi volt, aki már a kinti világban is molesztálta Violát. Nem nevezném azonban igazi gyilkosságnak, mivel nem szándékosan történt a dolog. Legalább is könnyebb volt így megbirkózni a történtekkel. Párbajoztunk... teljes életest... legyőztem... és mikor a rendszer felajánlotta, hogy meg kívánom-e ölni, akkor meglökték a kezemet és az elutasítás helyett az elfogadásra csúszott a kezem. A másodikról te is tudsz... fogalmam sincs, hogy mi volt a kölyök neve (Aizawa Shibo), sosem árulta el a kúriában. A harmadik pedig... tegnap éjjel történt... Shiro Kurosanak hívták... Miért fontos ez most ennyire?

-Tegnap éjjel?

- Igen... kicsit elfajult a dulakodásom egy vörös indikátorossal... - Eléggé elhúzom a számat, ahogy töredelmesen bevallom a dolgokat.

-Egyelőre csak felderítő fázisban vagyunk, és ha így könnyebb neked, akkor megígérem, hogy én sem próbálok meg egyedül elkapni egy vöröst sem.

- Nem vadásztam rá... egyszerűen csak jelzett a rúna. Mármint... beszereztem egy Igazság rúnáját. Ha vörös van a közelben, akkor világít a fegyverem. Hazafelé tartottam a boltomból és egy sikátor előtt elhaladva Falánk elkezdett villogni. Először nem értettem az egészet, aztán rájöttem, hogy az új rúnám miatt. Közelebb mentem és akkor már hallottam a hangokat is. Dulakodott egy nővel, szó szót követett, végül párbajoztunk és legyőztem. - Azt már nem teszem szóvá, hogy ezúttal nem csúszott meg a kezem, mikor a rendszer a megölését ajánlotta fel.

-Legyőzted és végeztél vele. Értem.
Bólintott a pet, és vet egy süteményt, majd nyugodtan elfogyasztotta.
-Az előbb Violát mondtál. Mint jelent az, hogy molesztálta?

- Timidus, ez nem ilyen egyszerű! - fakadok ki fennhangon - Nem állt szándékomban megölni és nem is akarok gyilkolási hullámot indítani. De annyira felidegesített, hogy nem bírtam lecsillapodni. Nem tűröm, ha egy nővel így bánnak. Nem! - Felpattanok és járkálni kezdek a helyiségben. - Kérlek ne akard, hogy felidézzem...

-A tudás hatalom. Minél több tudást osztunk meg egymással, annál jobban tudunk együttműködni. Ezt a hibát elkövethetitek a frontharcosokkal, az nem az én dolgom, az idomár védelme azonban igen.

- Nem tudom pontosan mit tett, Viola sosem engedte, hogy megnézzem az emlékeit. Legfőképpen ezért romlott meg a kapcsolatunk... - jegyzem meg keserűen az ablak előtt állva, a tájat kémlelve.

-Viola volt az, akivel soha nem kellett volna megismerkedned? Övé volt a sikoly, azon a küldetésen? Ő az, aki miatt Pierret is üldözted?

Elkerekedő szemekkel fordulok vissza Timidus felé. - Te mégis honnan tudsz Pierreről? >.>

-Egy informátortól.

- Remek... szóval már nem csak kihallgatsz, hanem kémkedsz is utánam. Ennyit a bizalomról...

-Bizalom: Valakinek meggyőződéssel hinni a jó szándékában. Soha nem ígértem, hogy nem fogok kutatni utánad. Nem hiszem, hogy ártani akarnál nekünk, azonban azt tudom, hogy visszatartasz információkat, amit így máshonnan kell beszereznem.

- Egy. Nyilván oka van annak, hogy nem mondok el mindent. Kettő. Az ilyesmit nem mondja el úgy az ember, hogy összefut a másikkal a folyosón és közli: "képzeld Timi, tegnap éjjel öltem" - komolyan, eskü mindjárt facepalmozok egyet, de inkább levetem magam a fotelomba - Három. Shuval kapcsolatban semmi jelentősége nincs egyik említett embernek sem, főleg nem Violának és Pierrnek, tehát emiatt kár vájkálnod a múltamban.

-Nincs? Nemrég volt egy küzdelmünk az arénában Rennel. Legyőztük. Azért győztük le, mert nagyképű volt. Ha ezeket az információkat én megszerezhettem, akkor bárki megszerezheti, és felhasználhatja ellened, amivel bajba sodorhatod Shut is. Ha a társam vagy az idomár védelmében, akkor ügyelned kell arra, hogy ne ölhessenek meg, mert holtan nem tudod védeni az idomárt. Rólam milyen információkat tudnál szerezni, amit felhasználhatnál ellenünk? Aki nem mutogatja magát - ragyogni kezd. Aki nem dicsekszik - sikeres lesz. Aki nem követel tiszteletet, azt elfogadják vezetőnek. Aki nem küzd senkivel, azzal senki sem képes megküzdeni. Ez fontos. Emlékezz a küldetésre. Az érzelmeid irányítanak, ember. Dühös vagy, pedig egy szövetségessel beszélsz az esetről. Mit tennél, ha ezek az információk az ellenségeid kezébe jutnának?

- Nem kell a hegyibeszéd, mindezzel magam is tisztában vagyok. És nem fognak... ahhoz kellően óvatos vagyok. Bárki is legyen az informátorod, biztos vagyok benne, hogy egyik esetről sem tud.

-Tudott Violáról és tudott Pierreről is. Semmiben nem lehetsz biztos. Mit hallgatsz még el előlem Anatole?

- Az, hogy nevekkel dobálózott, még nem jelenti azt, hogy tudja a mögöttes történeteket...

-Az embereknek nem kellenek mögöttes történetek. A legtöbb információt az utcán szerzem be. Pletyka. Ezt a kifejezést ismerem. Nem nehéz bizalmatlanná tenni az embereket egymás iránt. Ezt te is tudod.

- A pletyka az pletyka. Nem egyszer keltettek már rólam rossz hírt, mégis van hitelem az emberek szemében. Szóval az ilyesmire nem adok. Timidus... az imént mondtam el mindent az éjjelről. Nincs több mondanivalóm.

-Gyilkosokat ölsz. Helyesen cselekszel, mégsem tudhatja meg senki. Egyik szövetségesed sem, csak én, akiben nem bízol, és Shu. Érdekes hiteled van az emberek szemében.

- Nem cselekszem helyesen, ezért nem tudhatják meg.

-Nem értelek. Megvéded azokat, akiket szeretsz. Shu ezt mondta, és rólam is ezt mondja. Én helyesen cselekszem, és ha ugyanúgy cselekszel ahogy én, akkor te is. Az estéről mindent elmondtál. Mit titkolsz még?

Megrázom a fejemet. - Azzal hogy ölsz, gyilkossá válsz. Mindegy, hogy gyilkosokat ölsz-e vagy ártatlanokat.

-Megvédem az idomárt. Ez a feladatom. Te ugyanezt teszed, csak több emberrel. Ez nem lehet nem helyes.

Ismét sóhajtok egyet, majd fáradtan a sárkány szemeibe nézek. - Fejezzük ezt be Timidus, kérlek. Fáradt vagyok, hányingerem van és legszívesebben kitörölném a múlt éjjelt a fejemből. Az, hogy egyre mélyebbre döföd a lelkemben a képletes kést, az nem segít a tetteim feldolgozásában. Igen, ember vagyok, vannak érzéseim. És ez nekem most egy kicsit sok. Nincs mit mondanom, akárhogyan is faggatózol.

-Mit jelent számodra a bizalom?
Picit megrándul az egyik füle... egy pillanatnyi szünet a programban, amíg feldolgozza, hogy ilyen lehetséges, hogy egy szó két különböző egyénnek ne ugyanazt jelentse.

- Nem tudom elmondani Timidus, fáradt vagyok most ehhez... - S valóban látszik rajtam, hogy mindjárt leragad a szemem. Az éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, aztán próbáltam vadászattal elütni az időt, de folyton úgy éreztem, hogy véres a kezem. Ezért hát a fürdőzés mellett döntöttem, amit sikeresen megzavart a pet. - Azt viszont tudom, hogy a bizalom egy törékeny dolog, te azonban nem bánsz vele hímes tojásként.

-Amíg nem tudom, hogy mit vársz el tőlem, addig nem tudok aszerint viselkedni.

- Azt várom el tőled, hogy vigyázz Shura és hogy próbálj meg beilleszkedni. Csupán ennyi.

-Add a kezed.

Nem igazán értem, hogy ezzel mit akar elérni, de hogy lássa, valóban próbálok bízni benne, végül odanyújtom a kezemet.

Egy aprót bök rá az egyik karmával, természetesen nem sebez semmit, hiszen nem akar, és védett területen belül vagytok.
-Vörös Bika Potion. Növeli a kitartást, így egy ideig még ébren tudsz maradni. Olyan, mint a kávé. Ezt Garfieldtől és Ozirisztől tudom. Mit jelent számodra a bizalom?

- Sajnálom, de a vörös bika potion már nem hat rám. Magasabb a szintem, mint 30...

-Mit jelent számodra a bizalom? Ha ezt nem tudom, akkor nem ígérhetem meg, hogy nem veszítem el a bizalmadat. Minél előbb elmondod, annál előbb mehetsz lefeküdni.

- Szörnyű vagy Timidus... - A VBP helyett más eszközhöz folyamodok és a chili erejét hívom magamhoz >.< Egyetlen chilis süti képes arra, hogy felpezsdítse az ízlelőbimbóimat a hibernációból. - A bizalom nem az, hogy vájkálunk egymásban. A bizalom az, amikor anélkül mondasz el vagy teszel meg másnak dolgokat, hogy attól félnél, rosszat gondolnak rólad. Mert akiben kölcsönösen bízol, az nem támad hátba. Akibe bízom, azzal megosztom az ételem, a házamat, a barátságomat. A bizalom nem a titkokról szól, hanem arról, hogy nem érdekelnek a másik titkai, anélkül is elfogadod olyannak, amilyen. Én nem faggatom sosem Shut, mert megbízom benne. Ez ennyire egyszerű.

-Akkor én bízom benned Anatole. Mit tudhatok még meg az informátoromtól? Nincs semmi több mondanivalód?

-Nincs több mondanivalóm.

A sárkány bólint, majd elvesz még egy süteményt.
-Rendben. Azt azonban furcsállom, hogy te nem akarsz tudni semmit, pedig azt mondtad, nem bízol meg bennem. Próbára teszem a céhedet Anatole. Meg kell bizonyosodnom arról, hogy Shu itt biztonságban lesz. Legyőztem Alexet és Junt is. Egyikőjük sem elég felkészült. Saya és Raven még hátravan, de nem gondolom, hogy más lenne majd az eredmény.

- Ezt vegyem úgy, hogy engem is kihívsz, hogy megbizonyosodj róla, Shu biztonságban van-e mellettem? Mi van, ha veszítek? - Nem mintha ennek fenn állna a veszélye.

-Az erőd felől nincs kétségem. Vezeted a listát és láttalak már harcolni. Abban is majdnem biztos vagyok, hogy te fogsz győzni. Mint mondtam, a tudás hatalom. Információt gyűjtök. Együtt már harcoltunk, egymás ellen még soha.

- Akkor mi értelme harcolni?

-Információ és felmérem az erődet. És segítek neked. Segítettem Junnak is. Taníthatlak Anatole, és persze én is tanulhatok a küzdelmünkből, amivel fejlődök, ami miatt eredményesebben védhetem az idomárt. Ez az értelme. Ez az értelme mindennek, amit teszek.

- Legyen, nem bánom. - Bár sokkal inkább érzem úgy, hogy mindez erőfitogtatás és erre utal a sárkány öntelt beszéde is.

Timidus bólint, majd egy újabb sütemény elfogyasztása, és egynek a táskájába való elsuvasztása után fel is áll, majd meghajol feléd.
-Köszönöm. Most amennyiben nincs több mondanivalód, úgy távozom.

-Szia Timidus! - odatántorgok az ajtóhoz, és egy biccentéssel kiengedem a petet. - Áhh, még valami. Mondd meg Shunak, hogy holnap eljöhetne velem és Sayaval virágot venni. És ha nem bánod, szeretném, ha csak a két lánnyal mennék.

-Tudod jól, hogy ebbe nem egyezhetek bele. Amennyiben úgy kívánjátok, csöndben maradok a találkozótok alatt. Többet nem tehetek érted.

- Bizalom Timidus, bizalom...

-Tudom, hogy te nem akarod bántani. Azonban azzal, hogy nem vagyok mellette csökken a védelme, azaz bajba sodrom. Ezt nem tehetem meg.

- A kezdetek városába megyünk, a közismert virágboltba, majd teleportálunk is haza. Ha az megnyugtat, akkor még előtte lezavarhatjuk délelőtt a párbajunkat és ha nyerek, azzal bizonyítom, hogy legalább annyira tudok vigyázni rá, mint te.

-De nem jobban, mintha mindketten ott lennénk. Házon belül nem követem mindenhova, mert azt mondta, hogy az ijesztő. Többet azonban nem tehetek érted. Ezen a döntésemen nem változtatok.

- Én csak annyit kérek, hogy hagyj egy kis teret annak a lánynak... Felőlem suttyomban követhetsz is bennünket, de szeretném, ha egy kis önállóságot tanulna Shu és úgy érezhetné magát Sayaval, mint egy átlag gyerek.

-Mit jelent az, hogy suttyomban?

- Azt, hogy Shu nem tud róla, hogy titokban követsz bennünket és vigyázol rá.

-Nem értelek. Titkoljam el Shu elől, hogy megvédem? Ennek semmi értelme.

- Timidus! Ne akarj mindenre választ keresni! Engedd el néha a lány kezét, ennyit kérek csak.

A sárkány csak ingatja a fejét.
-Anatole. A feladatom az idomár védelme. Kötelességem ellátni a feladatomat. Ne akarj ebben megakadályozni. Ha úgy kívánod, akkor melletted leszek, és nem Shu mellett. És sohasem fogom a kezét, nem tudom, hogy ezt mikor tapasztaltad.

- Ezt is képletesen szokás mondani. Viszont ez azt jelenti, hogy mégsem bízol bennem. Akkor sem engeded el Shut velem, ha közben rád más feladatot bízok?

-Nem. Ez azt jelenti, hogy a lehető legmagasabb szinten kívánom biztosítani az idomár védelmét. Ennyi. Ez az elsődleges feladatom, és nem adhatsz olyat, amely ennél magasabb rendű lenne.

- Arra nem gondoltál még, hogy a jelenléted nem mindig építő jellegű? Shut azért is akartam magam mellé venni, hogy felkészíthessem arra az esetre is, ha egyszer csak véget érne a játék és visszakerülne a valóságba. Azzal, hogy te mindig mellette testőrködsz, életképtelen lesz nélküled odakint. Lehet sose jutunk ki, de lehet már holnap este. Sose tudhatjuk. Nekünk össze kell dolgoznunk és Shu javát kell szolgálnunk. Ha most félreállsz, azzal a lány javát szolgálhatod. Lehet hogy nem, de ha sosem próbáljuk meg, akkor sosem tudhatjuk meg.

Egy újabb kis tviccs, és látod rajta, hogy elgondolkozik. Nagyon ritkán tesz ilyet.
-A világotok létezésének az esélye minimális. Ez a legutóbbi szabálymódosításnál már ki is derült. Képtelenség, hogy valaki megalkot egy világot, megalkot engem, majd eszébe jut, hogy egyébként a harcrendszert rosszul alkotta meg. Olyasvalakinek, aki ilyenre képes, tévedhetetlennek kell lennie. Azonban már történt olyan, hogy nélkülem kellett boldogulnia, természetesen rajtam kívülálló okokból. Azt mondtad, hogy a bizalomnak kölcsönösnek kell lennie. Ha elengedem Shut veled, az azt jelenti számodra, hogy én megbízok benned, míg te kijelentetted, hogy te bennem nem bízol meg. Ez logikátlan lépés lenne a részemről.

- A való világ létezésének éppen az a bizonyítéka, hogy van egy ember, aki kívülről irányítja az itteni világot és ha kell, bele is nyúl a játékba. A bizalom kiépüléséért pedig tenni kell Timidus, nem csak hajtogatni. Te sem bízol bennem, akkor hogyan bízhatnék benned? Nem azt kérem, hogy vesd be a lányt a boss termébe, csupán azt, hogy érezhesse milyen átlagos kislánynak lenni, aki elmegy a barátaival virágot venni és utána esznek egy süteményt egy új baráttal. Találkozunk egy fiúval, aki lehet a céh tagja lesz. Nagyon szimpatikus fiú, te is megismerheted majd. Viszont szeretném, ha Shu egyszer megpróbálna valakivel kapcsolatot építeni, anélkül, hogy te mellette lennél. Viszont te lehetsz az egyetlen, aki meg tudja győzni Shut, hogy nélküled is biztonságban van és jól érezheti magát.

-Mi a fiú neve, és mi a feladat, amit ehelyett rám bíznál?

- Asatonak hívják, új játékos, nemrég ébredt fel a hibernációból. Így attól sem kell tartanod, hogy árthat Shunak. A feladatod pedig ismert: Suzume. A nyomára kell akadnunk. Semmi akció, csak felderítés. Minden másban szabad kezet adok neked, a bizalom nevében.

-Asatoval találkozhat. Készülj pár versel, mindketten szeretik a verseket. Suzumével pedig egyelőre nincs több dolgom, már csak végeznünk kell vele, ahhoz pedig rád is szükségem van. Nem ismerem a jártasságait, így nem kívánok vele egyedül találkozni, lopakodás jártasság nélkül pedig kockázatos lenne megfigyelnem.

- Lopakodni én sem tudok. A jártasságait nem tudom kifürkészni a képességemmel, de minden más statját igen. Ez azt jelenti, hogy már tudod, hol a bázisa?

-Anatole, Suzu összes statját tudom. Megmutatta amikor megküzdöttünk. Azt pedig elmondtam, hogy felesleges felkutatnom a bázisát, csak hívnom kell. Egyébként sem mennék el oda, ahol ő ismeri jobban a terepet. Az öngyilkosság lenne.

- Remek... - mégsem tűnök boldognak - Azért ha nem bánod, leellenőrzöm majd én is. Ki tudja mennyit fejlődött és milyen módon, mióta láttad a statjait. Viszont íjász, így egyszerű a taktika ellene: Lefoglalod, közelharcban pedig pillanatok alatt le tudom szerelni. Jun pedig készít egy börtön kristályt. Persze ahhoz még alapanyag is kell, nem kevés.

-Nem. Nem fogod tudni közelharcra kényszeríteni. Átalakul valami állattá és kiszabadul. Nem szabad leállni vele harcolni. Gyorsabb vagy nála. Kiütöd egy kristállyal, és utána követjük az én tervemet. A börtön pedig nem megfelelő. A szafari jelvényekkel újra lehet pontozni a statokat. Ha van elég jelvénye, akkor újrapontozzuk, mindent nullára és egy életpontot hagyunk neki. És utána folyamatosan figyeljük. Így még gyilkolnod sem kell.

- És mi van, ha nincs elég jelvénye?

-Akkor végzünk vele.

- A börtön kristály jobban hangzik...

-A börtönből Kazuma is kiszabadult. Majd ha építetek egy olyan börtönt, ami megfelelő, akkor oda tehetitek a gyilkosokat. Addig azonban ez az egyetlen jó megoldás.

Mint egy megvilágosodás, úgy csap belém a felismerés. - Timidus... gondoltál már arra, hogy börtönt kellene építenünk? >.>

-Anatole... az előbb mondtam ezt. Hogyan mondhattam volna, ha nem gondoltam volna még erre?

- Azt mondtad, majd ha építetek... de akár mi ketten is építhetünk, és szerintem Alex és a többiek is segítenének! Ez ismét összekovácsolhatná a céhet.

-És az nem zavarná a többieket, ha börtönbe zárod a gyilkosokat?

- Miért zavarná?

-Miben különbözik a börtön a haláltól?

- Börtönbe zárni van jogunk, mert emberi törvényt szegnek a gyilkossággal. Emberi életet elvenni viszont nincs jogunk, mert azzal törvényt szegünk. Nem véletlenül nem verem nagy dobra, hogy gyilkossá lettem, mert akkor engem is joguk van börtönbe zárni és akkor nem gondoskodhatok sem Shuról, sem a többiekről.

-Nem értelek. Ha ez ilyen egyszerű, akkor megölöm én a vörösöket. Rám nem vonatkoznak az emberi törvények. És ha a gyilkosok nem tartják be a törvényeiteket, akkor nektek miért kell betartani velük szemben? Ennek semmi értelme.

- Gyilkossághoz asszisztálni bűnrészesség, ergo ugyanúgy börtönbe zárhatnak... Azért kell betartanunk a törvényeket, mert okkal jöttek létre. Ha nem tartanánk be őket, lesüllyednénk a vörösök szintjére. Én gyakorlatilag ezt már megtettem, bármennyire is "nemes cél" vezérelt. Az, hogy a lelkiismeretemmel miként számolok majd el idebent vagy odakint, az még a jövő titka. De a tegnap este után biztos vagyok benne, hogy se újra megtenni, se asszisztálni nem szeretnék még egy gyilkossághoz. És azt sem szeretném, ha te gyilkolnál. És szerintem Shu sem örülne neki.

Timidus újra bólint, és újra megbillen a füle. Ha öl, annak Shu nem örül, ha nem öl, azzal veszélybe sodorja a lányt.
-Túlkomplikáljátok. Ha élni akartok, akkor megakadályozzátok, hogy más megöljön titeket. Ezt majd Shu is meg fogja érteni.
Kis szünetet tart, és most talán mintha látnád, hogy az ő kitartáspontjai is kezdenek fogyni.
-Olyan építményeket kell építeni, ami támadhatatlan. Láttam már sok ilyet. Ha nincs kulcsa hozzá, akkor sehogy sem juthat ki. Nem bonyolult. Valakinek célja volt azzal, hogy úgy tervezte meg a börtönt, hogy onnan ki lehessen jutni.

- Ölés nélkül is megakadályozhatjuk. Ne legyél ennyire sarkos gondolkozású. A dolgok nem csak feketék és fehérek. És persze, hogy célja volt. Kayaba szórakoztatja magát.

-Képes vagy ilyen épületet emelni? A Young céhházában elpusztíthatatlanok voltak az ajtók. Képes vagy itt zárni a szobákat? Mert ha igen, akkor kész is a börtön.

- Ha nem laknál már velünk, nem tudnál ide behatolni sem úgy, mint a régi Limenben. - jelenik meg büszke mosoly az arcomon.

-Akkor nem értem, hogy miért nem ide zárjátok be a vörösöket. Vagy hoztok létre egy céhházat börtön névvel.

- Mert mégis melyik vörös lépne be egy ilyen céhházba? : P Mellesleg egészen mulatságos lenne egy olyan életközösséget megfigyelni, ahol csak vörösök laknak.

Látod, hogy a sárkány sem az iróniát, sem a humort nem érti.

- Erre majd még visszatérünk Timidus, át kell gondolnom kipihenten a részleteket. Ez esetben Tachibanát javaslom, mint következő célszemély.

-Suzume az elsődleges célpont. Ha Tachibanát előbb tudjuk elkapni, akkor vele kezdünk. Mikorra tudod megépíteni a börtönt?

- Nem tudom, de holnap felkeresem ez ügyben az építészemet is.

-Rendben.

- Akkor add át kérlek üzenetemet Shunak. Én pedig megyek és próbálok aludni.

A sárkány fejét a mancsaira helyezi, lehunyja a szemét és szusszant egyet.
-Anatole. Az emberek ígérete semmit nem ér. Mi garantálja azt, hogy Shu javát szolgálja, ha holnap nem leszek mellette?

- Nincs garancia... csak a kölcsönös bizalom. Remélem kellően ügyes vagy ahhoz, hogy megold. - Leplezetlenül próbálok hatni a sárkány egojára.

Timidus csak csóválja a fejét, és látszik rajta, hogy a programját nagyon megviselik az események.
-Egy petnek az a feladata, hogy védje az idomárt. Azért létezik, hogy a társa legyen...
Már a hangja is akadozik, és nem is fejezi be a mondatát.

- Szia Timidus. Légy jó! - intek még neki, majd becsukom magam mögött az ajtót. Ideje végre enni és aludni...

A sárkány jó ideig csak ül az ajtóban és gondolkodik. Futtatja magában a rengeteg eseményt amit közösen átéltek, és a rengeteg variációt. Shunak szüksége van rá. Ennek így kell lennie. Egyvalami azonban még eszébe jut, és a csukott ajtón keresztül szól vissza.
-Mennyit tudhat erről a beszélgetésről Shu?

Kidugom a fejemet az ajtó résén. - Mindent. Tudod... bizalom! Csak ügyesen, Timidus!

Bólint, majd elindul lefelé.
-Viszlát Anatole.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harminchatodik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Okt. 23, 2014 9:48 am

Harminchatodik fejezet

Ne félj!

Mintha egy verset mondana fel, úgy mondta vissza az eseményeket a sárkány Shunak, amikorra végre szobájuk magányába értek. Az azonban tökéletesen látszott rajta, hogy amint a másnap lehetséges eseményeit kezdte részletezni, a vers már nem pörgött olyan tökéletesen. Elakadt, szüneteket tartott és mintha néha remegett is volna. Shu csak magához ölelte a sárkányt, szorosan, és úgy próbálta nyugtatgatni.
-Semmi baj, Timidus! Cs-sss! Soha nem kérnék tőled olyat, amit nem szeretnél megtenni. Emlékszel? Ezt megígértük egymásnak. Nem kényszerítünk rá egymásra semmit. Nincs parancs, mert barátok vagyunk.
-Anatole azt mondta…
-Tudom, hogy mit mondott Anatole. Elmondtad.
-Ha nem vagyok ott…
-Ott leszel. Nekem te vagy a legjobb barátom Timidus, nem pedig Anatole, és te oda jössz velem, ahova velem szeretnél jönni. Nem vagy a petem, és én sem vagyok Anatole petje, hogy megmondja, hogy kit vihetek magammal és hova.

Vágott egy pillanatra durcás arcot a kislány. Nem jött rá, vagy nem akart rájönni arra, hogy Anatole el akarja venni tőle Timidust, mert szeretett volna megbízni a férfiban, mégis valamit érzett, valami rosszat.
-Azt mondtad, hogy nem létezik a kinti világunk, ugye Timidus?
-Kicsi az esély arra, hogy…
-És azt is mondtad, hogy soha nem jutunk ki akkor sem, ha létezik.
-De Suzume is talált kiskaput.
-Timidus. Nem kell felkészítened a kinti világra, mert nem akarok rá felkészülni, és ezt majd holnap elmondom Anatnak is. Itt akarok maradni veled, és ha ez Anatolenak nem tetszik, akkor megpukkadhat.
-Megpukkadhat?
-Ez is csak egy mondás.

Mosolyodott el, és még szorosabban magához ölelte a petet. Most már van egy barátja. Sokkal jobb barátja, mint bárkinek eddig. Soha nem fogja elhagyni Timidust. Senki nem veheti el tőle. Senki.
-A börtön pedig egy nagyon jó ötlet. Úgy tényleg nem kell bántani senkit.
-Nem jó ötlet. A gyilkosok sincsenek egyedül. Veszélybe sodorja azt, akinél a kulcsa van, és ha nem tudjuk blokkolni a bent lévők levelezését, vagy a kristályok működését az épületen belül, akkor hasztalan. Bárki küldhet be egy teleportkristályt, és már meg is szöktek a rabok.
-Nem tudom, hogy mit mennyire lehet beállítani…
-Még én sem. Anatole beszél majd az építészével.
-An Tol Sai. Anatole Saito. Vajon ő ki lehetett?
-Meghalt. Lényegtelen. Ha érdekel, majd kérdezz rá holnap.
-Majd rákérdezünk. Együtt. Te is kedveled Asatot, nem igaz? Te is szeretnél vele találkozni.

A sárkány nem válaszolt, csak nyugodtan pihentette a fejét a lány ölében. Elfáradt. Nem érti az emberek dolgait. Nem érti a bizalom mivoltát, hiszen Anatolenak örülni kellett volna, hogy rögtön hozzá megy, nem pedig felhasználja ellene a szerzett információkat. Nem mintha ezért tette volna, de erre számított. Az lett volna a logikus, ha ez a lépése csak elmélyíti a kapcsolatot kettejük között, erre Anatole számon kérte rajta. Nehéz lehet az embereknek a létezés, hiszen folyamatos dilemmákkal küzdenek. A sárkánynak legtöbbször pontosan megvan a terve, és tudja, hogy amit az adott pillanatban tesz, az az akkori lehető legjobb döntés. Mindig. És ha esetleg téved, akkor az utólagos információkkal kipótolva legközelebb még jobb döntést hoz. Nem rágódik a múlton és nem kell a lelkiismeretével számolnia, hiszen az haszontalan. Azonban tudja, most már tudja, hogy az a rengeteg dilemma, amivel az emberek együtt élnek, vele végezne. Ebben a tekintetben ők bizonyulnak jobbnak, és erre figyelnie kell.


A hozzászólást Shukaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Okt. 23, 2014 9:42 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harminchetedik fejezet

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Okt. 23, 2014 9:41 pm

Harminchetedik fejezet

Árulás és együttérzés, avagy Raven

Két halk kopogást hallasz a szobád ajtaján.

Gondolataiból felocsúdva figyel fel a kopogásokra. Kis váratva lép az ajtóhoz és nyitja ki azt.

Az ajtóban Shu és Timidus ácsorog, és mélyen meghajolva köszöntenek.
-Szervusz! Nem szeretnénk zavarni, csak visszahoztuk a könyvedet. És... és szeretnénk kérni valamit...

A nem várt vendégek udvarias gesztusát biccentéssel viszonozza. -Remélem hasznosnak bizonyult... és mit szeretnétek? - Állát vakargatva lép egyet hátrább. -Gyertek, kerüljetek beljebb.

A lány átnyújtja a könyvet és újra biccent.
-Igen, nagyon érdekes volt. Csak... csak nem értem, hogy például a boss kapujában miért nem voltak ott veled a fantomok. Ott nem segítenek?
Egy kicsit elgondolkodik, majd megrázza a fejét.
-Nem... köszönjük, de nem szeretnénk zavarni. Csak... csak annyi, hogy Anatole talán mondta, hogy szeretnénk csatlakozni a céhhez. És... ehhez kellene a te beleegyezésed is.

Egy kicsit elgondolkodik a kérdésen, majd kedvtelenül válaszol:
-Nem kell mindig ott lenniük, hogy támogassanak. Ha szólítom őket, jönnek... de nem parancsból.
A kislány kijelentésén enyhén szólva meglepődik. Nem mintha baj lett volna, de valami nyugtalanította.
-Anatole nem mondott nekem semmit. - mondta enyhe csalódottsággal a hangjában, majd lesütötte szemét.
-De nem értem... miért kéne az én beleegyezésem?


Shu csak bólint, a sárkány mögötte csak szótlanul figyel, azonban ha van betekintése a szobádba akkor benéz.
-Mert... mert azt mondta, hogy mindenkinek kell a beleegyezése, mert... hát mert ugye mindenki tagja a céhnek... szerintem tényleg így helyes. És... és talán azt szerette volna, hogy tőlem tudd meg...

Frusztráltan préselte össze ajkait. Még mielőtt bármi meggondolatlan dolgot mondhatott volna, egy mély sóhajtással vett erőt az indulatain. Inkább elterelte Anatról a témát.
-Megértem és semmi kifogásom ellene, de jól van ez így? Mármint már van egy céh, ahová tartoztok. Meg fogják érteni a döntéseteket?


A kislány ismét bólint, bár egy kicsit elhúzza a száját.
-Channal már minden meg lett beszélve. Amióta Hisame meghalt... nem akarok ott maradni, és ezt ő is megérti. És... köszönöm szépen, hogy beleegyeztél.
Újra meghajol, de nem indulnak el semerre, várva, hogy szeretnél-e még valamit. Shu látja rajtad, hogy valami nincs rendben, de nem mer rákérdezni, ám csak így otthagyni sem mer.

-Hisame? Úgy érted... - Nem merte befejezni a mondatot. A fiún látszott, hogy ez pontosan mit is jelent. Petert sem ismerte annyira, de megrendítette a dolog. Fájdalmasan hunyta le szemét, keze ökölbe rándult. - Az emberek mindig csak csalódást okoznak. Előbb a frontharcosok, most meg... - Utálta, hogy állandóan átverik, s elárulják. Egyikőjük sem jobb a másiknál.

Shu egy pillanatra lehunyja a szemét, ám előtte láthatod a megvillanó dühöt és csalódottságot. Haragszik Peterre. Gyűlöli a fiút. Egyetértően bólint.
-Tudom.
Csak egy halk szó, az egyetértés jele. Többet nem tud mondani.

Az az egyetlen szó elégnek bizonyult ahhoz, hogy a harag pillanatnyi szikráját kioltsa. A megértés balzsam volt a fiú fájdalmára.
-Akkor... gondolom a csatlakozásnak köze lehet ahhoz, ami a bosskapunál történt. Helyes. - A sárkányra pillantott. - Nem tudom, hogy bátorságból vagy vakmerőségből tetted. Az alapján, amit mondtál Suzuméről... már jól ismeritek, ugye?


Erre viszont már Shu lehajtja a fejét, és Timidus válaszol. Mindketten tudják, hogy neki szólt a kérdés.
-Igen, köze van. Itt megfelelőbb a védelme. Sem bátorság sem vakmerőség nem kellett hozzá. Ez volt a leghelyesebb lépés amit megtehettem Shu védelme érdekében. Suzumét pedig ismerem annyira, hogy tudjam, hogy veszélyes.

A fiú bólintással nyugtázza a választ. Egy kicsit elgondolkodva nézett maga elé, mielőtt újra szólhatott volna.
-Ezek után még veszélyesebb is lehet, nem? - kérdezte, széttárt karokkal. - Nem gondolod, hogy ezek után bosszút fog forralni? Ő frontharcos, vagyis olyan erő, amivel számolni kell. - Sóhajtott. - Meg akarod ölni.


-Mindenki csak annyira veszélyes, amennyire engedem neki, hogy veszélyt jelentsen ránk. Ha bármit is tehet ellenünk, az azt jelenti, hogy jobb volt nálam, és megérdemelte a győzelmet. Tudom, hogy bosszút fog forralni. Ez emberi tulajdonság.

Rejtélyes mosoly jelent meg arcán. A sárkánynak igaza volt, mégis, a fiú többre tartotta magát a gyilkosnál.
-A határozottságodból arra merek következtetni, hogy van terved. - jelentette ki. - Mivel szeretnéd meghiúsítani a bosszúját? - Mély érdeklődéssel figyelt. Ő maga is elégtételt forralt, így fontosnak tartotta a másik fél észjárásának a figyelembe vételét.


-Ez csak azokra tartozik, akik részt vesznek a megvalósításában. Minél többen tudnak egy titokról, annál kevésbé lesz titok. Mi a véleményed arról, amit a boss terem előtt mondtam?

-Értem. Lényegében elmondtad azt, ami nincs meg a frontharcosok között: az összetartás. A többiek nem érdekelnek, hiszen... ők sem foglalkoztak velem. - Karjait keresztbe fonva, dühösen a padló felé meredt. - Sosem lesznek tökéletesen megbízhatóak. Az árulással mindig szembesülniük kell. - Undorodva grimaszolt. - Ahogy... nekem is.

A sárkány bólint, és a háta mögött picit megböki az idomárt, ám ezt Rav nem láthatja.
-Az emberek is képesek tanulni. Nem reménytelenek. Legalább is jelenleg így látom. Most viszont megyünk. Még Sayával is beszélnünk kell. Köszönjük a támogatásodat.
Shu is újra meghajol, majd egy pillanatra a szemedbe néz. Tekintete együtt érző, szomorú.
-Köszönjük szépen.

-Nem tesz semmit. - Biccentett. Torz vonásai eltűntek arcáról, s komolyan nézett Timidus szemébe. - Csak annyit, kérek, mint akkor, a tónál - Közelebb hajolt a sárkányhoz. - mindig védd meg! - Aztán elhátrálva viszonozta ugyanazt a pillantást a lánnyal.

Újabb meghajlás, mindkettejük részéről, majd távoznak Saya szobája felé.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harmincnyolcadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Nov. 10, 2014 10:46 pm

Harmincnyolcadik fejezet

Kémeink jelentik, avagy mire nem jó egy Alex.

Viharos este, úgy tűnik a programozók Halloween elmúltával is szeretnék még fenntartani a borzongást. Az ablakokat csapkodja a szél még akkor is, ha mindet szorosan bezártátok, és néha, a villámok fényében tűnik fel egy-egy baljós árny Alexka szobájában. Éjfél. Három kopogás, majd újra csönd.

Alex reakciója kimerül egy grimaszolásban, majd nagy csendben odasomfordál az ajtajához.
-Ki az? - Hallatszik a halk kérdés bentről.

Az ajtón túlról az ismerős színtelen, csipogó hang szól vissza, megnevezvén önmagát, mint Timidus.

-Shit ... - bukik ki belőle az angol szó, majd kinyitja az ajtót, de nem lép félre, hogy az "állat" beléphessen.
-Nanda? Mit szeretnél?


A sárkány végignéz rajtad, ám meg sem próbál beljebb lépni.
-Aludtál. Felkeltettelek. Elnézést. Shu tegnap azt mondta, hogy ma már ne keresselek. Tizenkét másodperce holnap van a tegnaphoz képest. A kérdést pedig feltetted helyettem.


- Nah ezt most érthetően ismételd meg. xd

-Melyik részét nem értetted? Aludtál. Felkeltettelek. Elnézést. Shu tegnap azt mondta, hogy ma már ne keresselek. Tizenkét másodperce holnap van a tegnaphoz képest. A kérdést pedig feltetted helyettem.

- Az utolsót te pixelhiba. -.- Nah várjál. Én mit akarnék tőled éjfélkor? O.o

-A sértéseket kérlek hanyagold. A kérdésem pedig arra vonatkozik, hogy te mit akarsz. Bejutottam a céhházba és bejuttattam Shut is. Ez nem jelent teljes biztonságot, azonban az előző helynél jobb. Azt kérted, hogy mindent beszéljünk meg. Mi legyen a következő lépés?

-Ehh, gyere beljebb xd A bocsánatkérést meg elfogadom, de legközelebb ne éjnek évadján kelts fel ha lehet -.- *félreáll, hogy a pet bemehessen, majd leül egy kanapéra, látszik a szobán hogy félkész még. * - Nem tudom mire... hmmm, mi lenne ha most egy kicsit el lennétek itt? O.o

-Folytasd.
Nyugodtan besétál a szobába, és tüzetesen körbekémlel, hogy változott-e valami az előző látogatása óta.


*mély levegővétel* -Csak egy hirtelen ötlet. Nem gondoltam át. ._. Azért jutott eszembe, mert Shut először is meg kéne nyugtatni. Hadd élvezze, hogy itt nem tünedeznek el az emberek, és nem nyomja a vállát a céh terhe.
A szoba szinte üres, csak egy ágy, egy kanapé és egy asztal van betéve, és maga szoba sem az a nagy hodály mint a Limen1ben, egy kisebb ablak néz csak a kert felé.

-Hogyan gondolod a megnyugtatását?

-Nem terveztem előre. Egyszerűen csak élünk, és bevesszük őt is ebbe a csapatba

-Téves. A tervezés hiánya elfogadhatatlan.

-Jó, akkor mond, mit gondoltál ki te. Mert van egy olyan érzésem, hogy te mindig tervezel valamit.

-Természetesen. Shu addig nem lehet biztonságban, amíg a gyilkosok szabadon mászkálnak Aincrad utcáin. A frontharcosoktól nem kell tartanunk, ők hátráltatják saját magukat. Ezt te is tudod, láttad, hogy mi történt a bosson. A gyilkosokat már elkezdtem felszámolni. Rajta kell ütnünk a központjukon. Ez lesz a következő feladat, és itt lesz meg a te szereped. Hinari a bűnüldöző céh vezére, és nem tesz semmit a bűnüldözés érdekében. Vedd rá, hogy végezze a feladatát.

-Váávávávávjáá, értem a logikádat, de előbb vele kell foglalkoznunk, nem a testi épségével xd

-Elsődleges az, hogy ne haljon meg. Ha meghal, akkor nem lesz lehetőséged vele foglalkozni.

-Igen igen tudom, de legalább olyan fontos foglalkozni vele magával is. Erre nincs ötleted? x3

-Ezt általában az emberekre bízom, ők értenek az ilyesmihez. Ezért van rád is szükségem. A fizikai védelmét ellátom, ebben lehettek a segítségemre. A lelki részét viszont ti tudjátok jobban koordinálni. Ezért tettem fel a kérdést.

-Ahh, még nem tudok semmit sem mondani. Hagynod kell, hogy megismerjük őt. És neki is nyitnia kell felénk, máskülönben nem tudunk segíteni.

-Anat felé már nyitott. Remélem, hogy nem játssza el a bizalmát újra. Te mit akarsz tenni?

- Ööööö *látványosan elbizonytalanodik* fogalmam sincs X3 *elkalandozik a tekintete* - Öhm, mostanában sok minden történt velem... nem igen jár az eszem itt o.O

Közelebb röppen, és szinte fenyegetően az arcodba mászik.
-A segítségedet ígérted. Ígéretet tettél ember, és ha segíteni akarsz, akkor be fogod tartani. Ugye?


-Igen igen, ne ijesztgess már O.O Amit megígértem megtartom ><
Csak..., hát nem rég majdnem meghaltam, nem kell a sajnálat, már jobban vagyok >.>


-Sokszor haltam már meg majdnem. Amíg majdnem teszed, addig lényegtelen. Ki akart megölni?

... ehh nem lényeges, sose találnád meg őket Rolling Eyes

-Kik akartak megölni?

-Ne makacskodj! >< *hesseget*

-Egy céhben vagyok veled. Védenem kell téged is. Ez neked jelenleg jó, mert erősebb vagyok nálad. Azonban a te ellenségeid az én ellenségeim is, így fenyegetést jelent Shura. Kik akartak megölni?

- Shut nem akarja megölni *hesseget* ><

-Alex. Válaszolj.

*belátja, hogy nem lenn e értelme tovább nyakaskodni* Úgy hívják, hogy Kuromajo. Nah most már örülsz? -.-

-Kuromajo. Shu szerint félisten. Egyszer megpróbált megküzdeni ellenem. Érdekes ellenfél, talán Suzumével egyenértékű. A csapatát ismered?

-Volt hozzá "szerencsém" Rolling Eyes Mitől gondolja félistennek Shu? O.o

-Ő vezette azt a téglás játékot. Shu szerint azt csak játékmester vezetheti, vagy aki hozzájuk közel áll. A csapatát ismered?

-Igen, mintha mondtam volna már, hogy volt hozzájuk szerencsém xP És most hogy mondod tényleg a Téglás játékból ismerhetitek xd

-Részleteket.

*meresztgeti a szemeit Timidusra, mintha mögöttes célt keresne* Suspect - Csak azt tudom, hogy erősek. nagyon. És szeretnek "játszani" xd

-Neveket és kasztokat kérek és körülbelüli szinteket.

-Ne már, mit csinálnál ezekkel az infókkal  he? xd Ne feledd, hogy Shu miatt bízom meg benned, minden mást nem vagyok köteles megosztani veled -.-

-Shu védelmét én látom el. Minden infót köteles vagy megosztani, amit felhasználhatok ennek érdekében.

-De eeez nem olyan infó. Hinarit is legyőzték, pedig vagy 10 szinttel lehet felettem, akkor te hozzájuk sem érhetsz. Elégedj meg ennyivel. >.>

-Tíz szinttel van feletted? Csak? Ilyen közel lenne hozzánk Hinari? Érdekes. Minden információra szükségünk van. Beszélj.

-Többet gondoltál? xD

-Anat szintjét ismerem nagyjából, amikor még volt lista, Hinari felette volt.

-No igen. Egy ideig top1 volt Hinari, és Anat szintjét ismerem, vagy ismertem.... nem tudom mennyit fejlődött azóta, nem igazán beszélünk ilyesmikről... *elgondolkozik* olyan tabu téma, ami fölösleges céhben. xdxd ehh ezt majd megbeszélem Anattal o3o *határozottnak néz ki*

-Válaszolj a kérdésemre.

-Nem. Mondtam, hogy legyen elég ennyi. Amit tudni vélek, sem biztos infó, mivel egész végig ki voltam ütve a fájdalomtól. <.< *megrándul az arca* hülyeséget meg nem mondok. : |

-Az információ hasznosságát majd én megállapítom. Legalább annyi hasznodat vegyem, hogy a birtokodban lévő információkat átadod.

-Okkééés, szeretnéd, hogy kihajítsalak innen, vagy mész magadtól is? *kényszeredett mosoly, valamit rosszul mondott Timike, amire berágott O.o *

-Alex. Védeni akarod a lányt. Egy a célunk jelenleg. Beszélj, vagy elmondom neki, hogy a titkolózásoddal bajba kevered.

-De ezzel nem keverem nagyobb bajba, mint amilyenben amúgy is lenne ha fennék rá a foguk de nem fenik. Hinari kardja kellett az egyiküknek... Én csak járulékos áldozat voltam -.-

-Kuromajo mint mondtam, velem is meg akart küzdeni. Innentől kezdve ellenfél. Hallgatlak.

*szemforgat* Jól van, elmondom amit tudni vélek. De kezeld úgy, hoyg mindvégig alig értettem valamit abból ami történt körülöttem. Akinek a kard kellett, az valami Frena nevű, vagy Frela, a pvp császárnő, meg valami Szerelem istennő vagy mi. O.o Volt ott még két fiú. Egy melák, valszeg rendesen tett erőre, mert két ütésből hittelt. És egy bohóc, aki nagyon nagyra tartja magát.... talán idomár, mert egy pókot láttam rajta.... ennyi. jah asszem Viki, vagy Viktor volt... igen, az férfinév xd

-Freya, Duel Princess. Láttam már harcolni.

-Az! xd tudtam, hogy valami Fre Rolling Eyes

-Mekkora az életpontod?

-Most komolyan ezt kérdezed tőlem? O.o nocsak ezt nem nem sikerült megtudnod a ktnkkor? Rolling Eyes *próbálja húzni az agyát*

-Értem. Tehát azóta nem fejlődtél semmit. Köszönöm az információt.

-Óó teeee *elfogja a méreg aztán lenyugszik, mert rájön, hogy de fejlődött azóta* ˇ^ˇ *és elhallgat*

-Miért akarta Freya megszerezni Hinari kardját?

-Nem tudom, már a végén tudtam csak meg, mikor tényként közölték. Azt hiszem értékes kard lehet, és ennek a Freyának megtetszett.

-Értékes kard. Milyen régóta használja Hinari ezt a kardot?

-Nem tudom >< de elég régóta sztem xd

-Pontosabban kérem.

-Egy idő után csak azt a kardot láttam nála, mintha hozzá nőtt volna O.o de hogy mióta azt nem tudom ._.

-Hónapok? Egy éve?

-Jaj hagyj már, nem a kardját néztem Hinarin  *elvörösödik* >.>

-Rendben. Beszélj nekem Kazumáról.

-Höhh? O.o még a sao elején találkoztam egy Kazuma fiúval, íjászként. Aztán feltűnt bossokon vörösen, aztán meg eltűnt. o.O sztem te többet tudsz mint én, mond csak

-Én többet tudok mint te, ez természetes.

- Akkor te vagy a soron, hogy beszélj xd

-Köszönöm az infókat, rengeteget segítettél. További jó ékszakát, Alex.

*elkapja* a-aaa

-Mit szeretnél?

-Nem slisszolsz ki az infóiddal miután kifaggattál >< Tessék csak elmesélni, hogy mi van Kazumával >.>

-Neked nem ellenfeled, és biztonságosabb a számodra, ha nem tudsz erről. Képtelen vagy higgadtan gondolkodni, ez abból is látszik, ahogy elkaptál. Téged védelek azzal, hogy elhallgatok előled információkat. Most pedig eressz.

- Nem eresztelek amíg el nem mondod amit tudsz róla. Így fair.

-Akkor itt leszünk egy darabig. Éjfél van, téged álmodból keltettelek fel, Shu pedig alszik, így az én kitartáspontjaim nem fogynak. Nincs szükségem alvásra Alex, míg neked igen.

- Akkor nem alszom. Jó lenne ha betartanád az egyességünket gyíkocskám ><

-Betartom az egyességet, azonban Shu védelme az elsődleges. A te magatartásod nem alkalmas arra, hogy fontos információkat osszak meg veled, mert csak bajba kevernéd vele magadat is, a céhet is és az idomárt is.

- Nah jó, elég legyen ebből. Nem az informátorod vagyok, és ha így játszol, akkor én is. Nem vagyok a beosztottad. Ha nem osztasz meg velem fontos információkat, akkor ne számíts rám!

-Mit akarsz tudni? Meg akarod támadni Kazumát? Kijutott a börtönből, ahonnan elvileg nem lehet, és megölte azt, aki oda juttatta. Nem akarod ellenségednek.

- Nem akarok semmi ilyesmit. *elengedi Timidust* Félreismersz, és nem áll szándékomban ezt bizonygatni, de tudnom kell, hogy elmondod e amit tudsz a vörösökről és a frontról meg Shuról, ha már ugyanezt várod el tőlem is.

-Nem mondok el mindent, mert azzal bajba kevernélek. Shu kedvel téged, így nem áll szándékomban végezni veled, mert azzal neki ártanék. Azzal, hogy te információkat osztasz meg velem, segíted a védelmét, de én nem mondhatok el neked mindent, mert azzal ártanék neki. Képes vagy ezt felfogni?

- A logikád hibás!

-Hallgatlak.

- Arra alapozol, amit néha néha elcsípsz a viselkedésemből, és ez alapjában dönti meg a logikádat. De mondok mást is. Ha eredményesen akarsz harcolni az ellenségeid ellen, akkor a társaidat be kell avatnod mindenbe, különben elbuksz.

-Ne oktass ki. A frontharcosok pont emiatt eredménytelenek. A társaimat beavatom. Mindenbe. Te jelenleg alkalmatlan vagy arra, hogy mindenhol társam lehess. Felhasznállak arra, amire tudlak, és segítesz, de ne várj többet.

-Így viszont én is a magam útját fogom járni, tetszik nem tetszik.

-Mit akarsz tudni?

-Kezdetnek azt, hogy kik a kiszemeltjeid első körben. Gondolom nem akarsz minden vörösre vadászni egyszerre. Van egy szisztémád. Azt akarom tudni x3

-Van. Kezdetnek azok, akik közvetlen veszélyt jelentenek az idomárra. Ebből jelenleg kettő fő van. Utána felmérem azokat, akiket ismerünk, és elvileg önvédelemből lettek vörösek. Ez jelenleg négy fő. Ezután keresem meg a vörösek bázisát, és likvidálom. A terv természetesen változhat.

- Mindenképp halált értesz a likvidálás alatt?

-Megszüntetem azt az állapotot, hogy veszélyt jelentenek az idomárra.

- Ott akarok lenni

-Erről beszéltem. Nem leszel ott. Ne akadályozz.

- Nem akadályozlak. Kuromajo után amúgy is ara gondoltam, hogy ez nem mehet tovább. Szóval ott akarok lenni

-Gyenge vagy. Alattad voltunk a listán és legyőztünk. Most már jóval feletted vagyunk. Csak hátráltatnál. Vedd rá Hinarit, hogy lépjen fel a gyilkosok ellen. Ebben segíthetsz. Tedd azt, amire utasítalak, és akkor hasznos része leszel a tervnek. Ne akarj hősködni.

- Félreértesz. Nem te vagy a parancsnok. És én pedig sem az informátorod, sem pedig a küldöncöd nem vagyok. Ha azt akarod, hogy segítsek neked, neked is meg kell lépned bizonyos dolgokat érte.

-Mit akarsz, mit tegyek?

-Mondd el, hogy mire készülsz és kik ellen.

-És akkor megteszed amit mondok, és leteszel arról, hogy ott legyél? Nem akarlak még téged is védeni.

-Ha valóban csak hátráltató tényező lennék, akkor nem megyek veled. Azonban ezt nem tudod megállapítani most. Másrészről nem kell védened, elég neked Shu, valójában sztem te vállalsz túl sokat...

-Csak ti emberek hiszitek azt, hogy csak harccal lehet legyőzni a másikat. A terv az, hogy együttműködök az emberekkel, amíg ez szükséges. A feladatod pedig az, hogy erről meggyőzd Hinarit, hogy szükséges.

- Nem hiszem azt. Azt hittem, hogy a petek működnek csak harccal >.> Am továbbra is fenn tartom, hogy ott akarok lenni, és Hinarinak is említeni fogom amit mondtál Rolling Eyes

-Mit akarsz említeni Hinarinak?

-Hogy azt szeretnéd, hogy segítsen

-Ezt tudja. Már kértük arra, hogy tegyen valamit a gyilkosok ellen. Kifogásokat keresett és kihátrált a felelősség elől. Engem viszont nem említhetsz meg. Alex, gondolkodj egy keveset. Szerinted miért nem vettem át a Young felett az irányítást? Szerinted miért nem akarom az Artes felett? Az ilyenek miatt mint te is vagy, nem tennének semmit, ha megtudják, hogy egy pet az ötletgazda. Segítek nektek, de engem ne említs, mert azzal bajba kevernéd Shut, és az egész tervet. Képes vagy erre?

-Hai hai, de csak akkor, ha nem hagysz ki semmiből. Tudni akarok mindenről. <.<

-Tudni akarsz mindenről. Rendben.

-Igen. Tudni ˇ^ˇ

-Rendben. Elmehetek?

-Igen. *kidobja*

És így történt, hogy mire Timidus kilépett Alex szobájából, már sokkal okosabb volt, mint amikor bekopogtatott oda. Raiga, Freya és Ghost neve ismert volt, mint Tenkás, és most már azt is lehetett tudni, hogy Kuromajo is közéjük tartozik, illetve még két férfi, egy Viktor nevű idomár, és egy hatalmas erejű harcos, aki valószínűsíthetően Raiga lesz. Ezen kívül a sárkány azt is megtudta, hogy ha Hinari frontharcos létére régóta nem cserélt kardot a tierlépések után, illetve Freya ennyire vágyott erre a pengére, akkor az nagy valószínűséggel a kardforgató legendás fegyver kell, hogy legyen, és ugye azt is megtudta, hogy ez jelenleg gazdát cserélt. Ezen kívül ráuszította Alexet Hinarira, miközben a fiúval csak olyan információkat osztott meg, amiket bárki megszerezhetett volna, ha olvas egy kis újságot. Ráadásul Alex még azt is hihette, hogy Timidus megígért neki valamit, pedig a sárkány csak rábólintott arra, hogy a fiú mindent tudni akar. Egyvalami azonban fontos volt. Timidus nem hazudott, így akkor is igazat mondott, amikor azt állította, hogy a szövetségeseivel mindent megoszt. Visszatért az idomár mellé, majd délelőtt, amikor feltételezhetően Anat már tényleg ébren volt, megosztotta vele ezeket az új információkat.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Harminckilencedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Nov. 18, 2014 1:16 pm

Harminckilencedik fejezet

Aki képes rá, cselekszik, aki nem, az beleköt a cselekvők tetteibe.

A sápadt hold fénye bágyadtan vetült a sárkány fehér tollazatára. Este volt, és a kék-fehér tollak könnyen felfedhették volna a petet, ha az oltalmazó lombok rejtekében nem talál menedéket. Nesztelen ült az ágon, és figyelt, a lágy esti szellő helyette is recsegve-ropogva kényszerítette sóhajra az öreg ágakat. Még nem szabadott felfednie magát, még nem volt itt az ideje. Meg kell várnia a bizonyítékot, és csak akkor csaphat le. Ha másképpen tenne, Shu sohasem bocsájtana meg neki, ha megtudná, hogy mit tett. Persze ha minden úgy zajlik, ahogyan Timidus eltervezte, márpedig miért is ne zajlana úgy, akkor semmi oka nem lesz a későbbi elővigyázatosságra. Persze ennek a folyamatnak hosszú előzménye volt, és talán sohasem jutottunk volna el idáig, ha nem kezdik el Timidust a kellő irányba lökdösni. Anatole. Talán ő lehetett Shu után a legfőbb mozgatórugó. Amikor ölt, akkor állítása szerint mindig a lányokat és a nőket védte. Nem szerette azokat, akik bántják őket, és erőszakoskodnak velük. A céhvezér motivációja így, bár nem maradt rejtett a pet előtt, érteni azonban nem értette. Bár Shu sokszor próbálta neki elmagyarázni, hogy mit is jelent pontosan a különbség a férfi és a nő között, ebben a világban ez semmi nem jelentett. Nem voltak a férfiak sem erősebbek, sem ügyesebbek, Shu pedig azt mondta neki, hogy okosabbak még a kinti világban sem voltak. Bonyolult volt megvédeni az embereket, hiszen ha folyamatosan egy olyan értékrendhez ragaszkodtak, ami ebben a világban már nem működött, és nem voltak képesek átállni egy új világ szabályaira, akkor ugyanannyira voltak életképesek, mint amennyire Alex szerint Timidus volt az ő világukban. Semennyire. Nem is léteztek, és nem is voltak befolyásoló tényezők semmilyen tekintetben. Nem fejlődhetsz, ha állandóan azok a dermedt pillanatok határoznak meg, amelyekhez folyton visszatérsz. És ha nem fejlődhetsz, nem is élsz. Anatole ugyan tett valamit, de nem tervezett. Véletlenül talált célpontot, és nem is fontos célpontokat, hiszen ahhoz kutatni kellett volna. Hirtelen felindulásból ölt, és a halálhírek el sem jutottak azokhoz, akikhez el kellett volna jutniuk. Igen, ebben is eltért a véleményük Anatoletól, ezt azonban még Shu is csak a sárkánnyal merte megosztani. A kislány ugyanúgy nem akart bántani senkit, ahogy Anatole sem, de ő már tudta, a börtön kristály haszontalan. Vagy ölsz, vagy ellehetetleníted az ölést. Anatolet kínozta a lelkiismeret, a vörösöknek, azoknak a vörösöknek azonban nem volt lelkiismerete, és Hinari is tévedett. Nem a világ tette őket ilyenné. A Hinari félék tették őket ilyenné, akik engedték a gyilkolást. A büntetéstől való félelem fogja megakadályozni a gyilkolást, ahhoz pedig az kell, hogy mindenki tudja, hogy vadásznak rájuk. Tudniuk kell, hogy van valaki aki vadászik rájuk, és Timidus ezen dolgozott. Anatole ugyan hitt az inkognitóban, és meg is kérte őket, hogy maradjanak inkognitóban… azonban a terve nem vált be. Lassú volt, nagyon lassú, és ezzel veszélyeztette az idomárt. Az inkognitó kizárólag akkor működik, ha megölöd azt, akit elfogtál. Ha elengeded, akkor már beszélhet, és oda a nagy titkodnak… Anatole azonban nem akart ölni, de azt sem volt hajlandó belátni, hogy a terve használhatatlan. Példát kellett statuálni, és meg kellett félemlíteni az ellenséget, hiszen a megfélemlített ellenség, legyőzött ellenség. Az elrettentés azonban csak akkor hatékony, ha az ellenség tisztában van vele, mit fogunk tenni egy támadás esetén. Jun volt az, aki ezt megtanította Timidusnak. Nem sokat értett ugyan az emberi érzelmek leolvasásához, de a rettegést látta a lány egyetlen megmaradt szemében, amikor felé vetült. Félt tőle, és meg sem próbált visszatámadni, mert egyszerűen lebénította a félelem. Nem gondolkodott. Biztonságban volt, mégis csak odáig kellett eljutni, hogy rettegjen. Az ellenség nem lesz biztonságban, akkor pedig ez az erő még inkább a pet oldalán fog állni. A céhből ugyan már kiléptek, Chan könyvtárába azonban sokszor visszajárt még a sárkány, és Álomkelővel is igyekezett tartani a kapcsolatot. Rengeteget tanult a könyvekből. Rengeteget tanult a hatalomról és az emberekről, az emberek azonban még mindig nem tudtak róla semmit. Anatole. Anatole volt az egyetlen, de ő is gyenge, és bár igyekszik vezérként viselkedni, megtörik, ha a helyzet úgy hozza, és Timidus már többször alakította úgy a helyzetet, hogy az úgy hozza. A fiú lehetett volna szövetséges, ha eljutott volna arra a szintre, hogy megértse a világ működését, és megértse, hogy miként kell a társait megvédeni. Az Artesen is annyi lyuk tátongott, mint a szitán, annyi titok, hogy bármikor robbanhatott az egész. Csak be kellett lépniük, és máris látták, hogy milyen düh korbácsolódik Ravenben, avagy milyen titkai vannak Alexnek. Alex. Ő volt a sárkány legjobb szövetségese. Hűséges és felhasználható. Tette, amit Timidus mondott, és bár makacskodott egy kicsit előtte, be tudta látni, hogy nincs igaza. Értékes volt. Timidus vetett egy újabb pillantást az alant zajló eseményekre. Még mindig nem történt semmi, és még mindig nem vették észre. A csata zajlott, és a gyerekek igyekeztek hősökként viselkedni, de rettegtek egymástól. Mindegyik úgy tört a másik életére, hogy tudta, a sajátját is elveszítheti, és az ettől való félelmében nem mert száz százalékosan küzdeni. Hibáztak. Timidus nem engedhette meg magának, hogy hibázzon, és immár Alexnek sem engedhette meg. Persze a legjobb az lett volna, ha Anatolet is megnyeri magának, de egyelőre a szőkeség is elegendő volt a rövidtávú céljaihoz. Megerősödni, befolyást és hatalmat szerezni, persze csak titokban. Ha Anatole annyira szerette az inkognitót, Timidus használta is a hatalom eléréséhez. Tudta, a hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakba rakjuk össze, amilyenbe akarjuk. Alex bejuttatta a céhbe, megosztott vele milliónyi információt, majd azután ráuszította a fiút Hinarira. Úgy dolgozott, akár a kis angyal. Irányítás. Milyen ironikus, hogy az idomárokat idomároknak hívják, és irányítás pontjuk van a menüjükben. talán ideje lenne Timidusnak is saját menüt kapnia a statjaival, és egy Alexet petnek. Hatalom. A hatalom nem eszköz; a hatalom cél. Újra lepislantott a lombok közül. Még mindig nem értették meg. És a körülöttük állók sem fogták fel, hogy tehetnének valamit. Úgy állnak ott, mintha mindegyikük bénító méreg hatása alá került volna, és részben igaz is volt. A félelem. A félelem bénította meg a testüket. Milyen hatalmas erő, és milyen hatalmas előny Timidusnak, hogy benne nincs ilyesfajta alsóbbrendű érzelem. A célpont kiszemelése már megtörtént. Ezért is kellett várni, hogy a pet megtudhassa a küzdelemből, hogy melyik az erősebb. Egyértelműen az íjász volt, akinek arcán ugyanaz a pír, és hangjában ugyanaz a bágyadtság volt jelen, mint anno Kurokoto esetében. Azóta természetesen az az íjász is meghalt. Ha Shu nem is követte az eseményeket, Timidus folyamatosan kijárt a Black iron Castle emlékművéhez, frissíteni az adatbázisát. A kölyök nem harcolt. Valamiért csak állt, és leblokkolódva figyelte az eseményeket a pókkal együtt. Azonban egyértelműen a vörös oldalán állt, ezt a helyezkedéséből azonnal látta a sárkány. Ő lesz az első célpont. Természetesen már megvolt a terv. Nem csak az a feladata, hogy végezzen a vörösökkel, hanem az is, hogy megakadályozza a vörösök lehetséges kialakulását. Hinari szerint akármennyi embert ölnek meg, mindig lesznek újak és újak. Timidus ebben természetesen nem értett egyet a kardforgótóval, azonban a terv és az elgondolás csak egy dolog volt, és ezt bizonyítania is kellett. Ekkor kapta meg a jelet. A nyílvessző átfúródott az idomár testén, és az pixelekre bomlott. Csak egy rövid jajjszó hagyhatta el a lány ajkait, amint az életsávja pirosból teljesen eltűnt, majd ő maga is megszűnt létezni. Akiba Yoshino volt a neve, bár ez jelenleg egyáltalán nem foglalkoztatta Timidust. A vörös újra ölt, és ennél több bizonyíték már sem Anatnak, sem Shunak nem kellhetett. Azonban természetesen nem őt támadta. Az íjászra még szüksége volt. Lecsapott az idomár fiúra. Kodoku nem várta a támadást, és bár a második csapás előtt már tudhatta, hogy vége lesz, de félni nem volt ideje. Timidus karmai vörös pixelsebeket hagytak az oldalán, majd az egész teste darabokra robbant, a pet pedig landolt a szállingózó darabkák sűrűjében. A petre nem is figyelt, a pók gazdáját veszítve menekült az erdő sűrűjébe, és azt sem lehetett tudni, hogy az elvadulás már akkor megtörtént, vagy csak pár perc múlva… mindenesetre nem volt jelentősége. Annak azonban már igen, hogy az íjásznál is gyorsabb legyen, és kiüsse a kezéből a sebtiben előhalászott Hazatérés kristályát. A sárkány egy ideig csak a lábát nyugtatta az eszközön, majd elhelyezte a táskájában, és meghajlással köszöntötte a jelenlévőket, ám figyelmét az íjász felé fordította, aki már fel is ajzotta a fegyverét, hogy kilője a következő vesszőt, ezúttal a pet irányába. Persze a sárkány csak egy egyszerű mozdulattal oldalra lépett, semmi nehézséget nem jelentett számára kitérni a támadás elől. Még azt is engedte, hogy az ellenfél kipihenhesse magát, és újra lőhessen. Nem állt szándékában megalázni a lányt, azonban ha ezt ő megtette helyette, akkor nem akadályozta meg ebben. Amikorra Reiko már felfogta, hogy vége van, Timi beszélni kezdett.
-Gyilkos vagy. Nem tudom, és nem is érdekel, hogy miért ölted meg. Nem foglalkoztatnak az indítékaid, csak az, hogy elpusztítsalak, mivel veszélyt jelentesz. Megmutattam, hogy semmi esélyed legyőzni, és azt is elhiheted, hogy nem menekülhetsz el. Hajlandó vagy ezt belátni?
A lány csak vicsorgott, szemei szikráztak a  dühtől és a halálfélelemtől, választ azonban nem adott, ám a sárkány már nem is vele foglalkozott.
-Te, fiú. Téged támadott meg. Igazam van?
-A… én… köszönöm…
-A kérdésre válaszolj.
-Miku. Miku egy ritka pet… őt akarta…

A sárkány visszafordult az íjász felé, és megcsóválta a fejét.
-Nem csak gyilkos vagy, de idióta is. A víz elementál nem ritka. Ugyanúgy nem az, ahogyan én sem.
Egy pillanatra elgondolkodott, majd a fiúra nézett.
-Ha úgy kívánod, végezhetsz vele te. Vörös indikátoros, a te indikátorod semmit nem fog változni.
-Én… én nem lennék képes… még akkor sem…

A fiú a petjére nézett, és könnybe lábadt a szeme.
-Én… én nem vagyok gyilkos.
-Én az vagyok?

Kérdezett vissza a sárkány szinte azonnal, és nyugodt tekintete a fiúét kereste.
-Senki nem véd meg minket… akiknek tényleg ritka petjük van… vagy legendás… a Bestiárium szerint…
-A kérdésre válaszolj.
-Nem… te megvédesz, sárkány… és köszönöm… nagyon köszönöm… nem tudtam, hogy ilyen mobok is vannak… izé…
-Menj, és mondd el ezt mindenkinek.

Timidus tudta, hogy az indikátora okozta a gubancot a fiú agyában, és ez még jól is jött neki, így is tervezte, azonban azt még nem tudta, amikor landolt, hogy miképpen hitesse el ezt a fiúval, szerencsére azonban az emberek fura hitvilága inkább tette meg őt az erdő védelmező szellemének, mint egy fura indikátoros petnek. Az idomár mélyen meghajolt, majd amilyen gyorsan csak tudott, futva távozott. El fogja terjeszteni. Mindenki tudni fogja, hogy egy nagy hatalmú mob oltalmazza a gyengéket a vörösökkel szemben. Ez elég volt. A sötétben úgy sem láthatott többet a fiú annál, hogy egy fehér sárkány volt, és bizonyára ki is színezi majd a történetet. Már csak egy elintéznivaló volt. Timidus visszafordult az íjász felé, majd megindította a támadást. Az idomár talán még hallhatta Reiko utolsó sikolyát, Timidus pedig dolga végeztével visszatért a sátorba az idomár mellé. Az egész nem tartott tovább öt percnél.

Likvidálva: Kodoku és Mesuda Reiko vörös indikátoros karakterek
Halálának körülményeinek tisztázása: Akiba Yoshino

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvenedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Nov. 18, 2014 8:48 pm

Negyvenedik fejezet

Tedd, amit tenned kell, és fizesd meg az árát, ha rossz volt a döntés! Még akkor is, ha helyesen cselekedtél.




Arcod a padlón, szemed a mancson
mely földre küldött kétszer.
Pontosan elégszer
ahhoz, hogy tudd, ne keljél fel.
Újabb ütés éri fejed,
ha lent maradsz, enyhítheted.

Nincs már semmilyen jövő
csak a cselszövő
ármányok maradtak neked
melyek betörték a fejed.

Tanuld meg feladni,
hisz életed csak falatnyi
csík, melyet eltapos, ha akar
egy erős, tollas kar,
és sárgába, majd vörösbe küldi,
és tudd, ez nem olyan küldi,
melynek végén mindent visszakapsz.

Az életed veszi el, mi amúgy sem a tiéd.
Hihetted, hogy uralod,
és nem a testedből adod
majd a mobok reggelijét,
de tévedtél.

Hihetted, hogy az ember mindent megbocsát
és féli a neved, és látod majd a csodát
amikor mind kijuttok innen, mi börtönöd,
és nem kapsz újat azért, mert halomra ölöd
az emberek százait.

Van, aki megöljön ezért.
Van ki még tudja, hogy szemet szemért
és fogat fogért fogunk venni,
és elveszted a jogot
az életen végigmenni
ha vörös az indikátorod.

Nem bosszú, csak önvédelem,
igaz, az előzetesen.

A gyenge elhullik, az erős túlél,
s te, ki már nem remél,
tudhatod ki az úr,
és ki az, ki semmiből nem tanul
és e világból örökre távozik.

Talán visszajutsz oda, ahonnan jöttél,
ahova mindig is vágytál vissza,
és harcoltál a kijutás végett,
de véged volt, mikor a halálal kötöttél
örök szövetséget.




-Megöllek!
Csak ennyit tudott, és a szemében látszott, hogy ha az eddigi szavait nem is biztosan, de ezt teljesen komolyan gondolta. Talán a hideg veríték is gyöngyöződött volna a homlokán, ha ez ebben a világban lehetséges lett volna. Így azonban csak a szemei szórták a villámokat. Nem, még ő sem nyugodott bele az elkerülhetetlenbe. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy csak másodpercek vannak hátra az életéből, és valami, a pet számára teljesen érthetetlen oknál fogva küzdeni akart. Egy jó harcos azt is tudja, hogy mikor kell feladni, ez a gyilkos azonban egyáltalán nem volt jó harcos. Természetesen Timidusnak sem volt semmi fogalma arról, hogy méltósággal kellene meghalni. Nem gondolkodott ilyesmit, és nem is tartotta méltóságosnak a halált. Az elpixeleződés mindössze annyit jelentett, hogy veszítettél, és valamit elrontottál a feladatod végzése során. A peteket, legalább is a sárkányt egyértelmű és megváltoztathatatlan törvények uralták. Az volt a feladata, hogy megvédje az idomárt, és amennyiben az idomár meghalt, úgy Timidus létének értelme szűnt meg. Ezért is vadulnak vissza a petek ilyenkor, hiszen onnantól kezdve nincs joguk petnek lenni. A sárkány felemelte fejét, és zöldeskék szemeivel a fiú tekintetét kereste. Könnyen állta a gyilkos tekintetet, az övében azonban nem tükröződött semmi, csak az értelem csillogása, és talán ez lehetett a legijesztőbb a vörös számára.
-Engem nem tudsz elpusztítani, ezt tudod jól.
-Én akkor is…
-Megpróbálhatod. Megpróbálták már páran, de a te szinteden csak időhúzás, és a saját szenvedésedet nyújtod meg vele. Nem szeretsz haldokolni, ugye? Félsz, ember.
-Dögölj meg! De az idomárodat…
-Ő nincs itt, engem pedig nem mersz megtámadni.
-Ha nem támadlak meg, te sem támadhatsz meg! Az idomárodat kell védened pet, ne avatkozz bele más dolgába!
-Én döntöm el, hogy kit kívánok védeni, és az idomár védelmének eleget teszek azzal, ha elpusztítalak téged.
-De hát… de hát miért?! Én csak azt a dögöt akartam megölni!
-Részben sikerült.
-De hát nem tehetek róla, hogy elé ugrott! Nem szabadott volna elé ugrania, és az a képesség…!
-Elmondta neked a képességét. Nekem is elmondta még régen.
-Te… ti… ti ismertétek? És hagytad?!
-Nem engedhettem meg, hogy a lány lássa, hogy mit tettél. Megviseli a halál.
-De azt parancsolta…
-Kérte.
-Nem érdekel! Nem mondta, hogy ölj meg! Biztosan nem mondta!
-Nem mondta. Azt mondta, hogy nézzem meg mi motoszkál a fák között, és intézkedjem. Éppen vadkanra vadászunk, és nem szereti látni, amikor elpixelezem a mobokat. Én döntök így. Meg fogsz halni, ember. Ha csak megmozdítod a kezedet, hogy előhívd a kristályt, azonnal támadok. Nincs értelme hősködnöd, vége van.
-De… de én nem akartam megölni! Könyörgök neked!
-Végezni akartál a pettel.
-A pettel igen! Ezért akarsz megölni, te dög?! Véded a fajtádat?! Te vagy a nagy felszabadítójuk, vagy mi van?!

A fiú már kínjában röhögött, Timidus azonban nyugodtan várta, hogy befejezze. Talán megőrül mielőtt megölné. Az emberek rosszul viselik a halált.
-Azt hiszed különbözöl tőlünk abban, hogy elveheted az életünket? Ha így teszel, akkor én is elvehetem a te életedet.
-Ehhez nincs jogod, te gyík! Ezt senki nem engedte meg neked!

Idegesen kapkodta a tekintetét, és csak úgy villogtak előtte a képek. Az a fura fiú az idegesítő sárkányával. csak úgy csipogott össze-vissza, és folyamatosan hülye körmondatokkal zaklatták. Azt hitték, hogy ők majd megtérítik, meg jó útra vezetik. Sok idő eltelt már azóta, hogy ő belépett a játékba, de nem tudott elérni semmit. Leblokkolt… és csak akkor ébredt fel, amikor már vörös volt. Nem akart ölni, de meghalni sem akart, ezt azonban ez a gyík soha nem fogja neki elhinni, és a gazdája sincs sehol. Miért most? Miért pont most? Ő csak el akarta hallgattatni azt a csipogó dögöt, de az az idióta srác eléugrott és őt találta el. És most itt ez a hős igazságosztó fenevad. Véletlen lenne? Véletlenül tűnt elő egy ugyanolyan tollas gyík a fák közül, amikor az a másik sivítva elmenekült? Természetesen nem, ezt azonban ő nem tudhatta. Timidus felismerte Anika hangját, és ezért is marasztalta hátul a lányt. Tudta, hogy Elysionnal fog összefutni, azt azonban nem remélte, hogy őt magát már nem találja itt. Még látta, ahogyan elpixeleződött, és azt is, ahogyan a petje indikátora megbomlott, és visítva vágta be magát a fák közé. Elmenekülnek. A másik is elmenekült. Ő is így fog cselekedni, ha Shut valaha is megölik? Biztosan nem. Ha el is jutnak egy olyan helyzetbe, hogy menthetetlen lesz minden… Hisame halála után beszélgettek erről. Shu megtiltotta neki, hogy elé ne ugorjon, akkor se, ha ezzel az életét mentené meg. Azt mondta, nem élné túl, ha látná meghalni, így semmi értelme nem lenne a sárkány önfeláldozásának. Furcsa kérés volt, és talán egyike a lány azon kevés kéréseinek, amelyet a társa nem ígérhetett meg neki. Timidus egyszerűen képtelen volt ilyen ígéretet tenni, mert ellenkezett mindennel, ami csak mozgatta a lényét. Az azonban, hogy végezzen egy gyilkossal, semmi nem tiltotta.
-Készen állsz?
-Könyörgök… kérlek… nem teheted…
-Sebezhetetlen lennél?
-Mi? Én? Dehogy!
-Akkor megtehetem. Add át a teleportkristályodat. Neked már nem lesz rá többé szükséged.
-De…
-Kérlek. Vissza kell mennem az idomárhoz. Nem akarom túl sokáig egyedül hagyni.
-Mi az ördög vagy te…?
-Nem ördög. Tollas sárkány.
-Én…
-Nem érdekel. Felkészültél?

És valóban nem érdekelte. Anatnak az az áldozata, amelynek nem tudta a nevét kevésbé viselte meg. Ezt Shu mondta neki, így ő sem foglalkozott a nevekkel. A fiú csak behunyta a szemét, majd a sárkány elröppent mellette, felkapva a kristályt a földről, és végigszántva a karmával a fiú testét. Vége volt. Ugyanezzel a lendülettel tért vissza Shuhoz, aki már kissé türelmetlenül várta.
-Mi tartott ennyi ideig, és mit találtál?
-Lényegtelen. Nem ehető.
-Akkor nézzünk körül az északi részen? Hátha ott több szerencsénk lesz.
-Rendben.
-Ne kóborolj el ilyen hosszan legközelebb, Timi. Még a végén valami bajod esik…
 


Likvidálva: Kayabuky Yahiko, vörös indikátoros(sá változtatva a halála előtt)
Halálának körülményeinek tisztázása: Elysion

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvenegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Nov. 22, 2014 9:33 am

Negyvenegyedik fejezet

Csoportterápia, avagy légy kedves Timidussal.

-Bakker, bakker, bakker! - Teátrálisan hanyatt vetem magam a Limen kertjének füvében a hazaportolás után és öklömmel a fűbe csapok. - A fene vigye el, pedig már majdnem rájöttem. Sőt, még a segítségkérést is ellőttem. De az már fix, hogy ha nem akarok ennyi potit pocsékolni, akkor muszáj mellém egy társ...

-Javaslom, hogy legközelebb akkor igényeld a segítségünket, amikor még van racionális esély a győzelemre. Tudom, hogy az emberek kedvelik a dicséretet, és valóban hízelgő, hogy azt feltételezted, hogy meg tudom fordítani a harc menetét, ám mint ahogy már te is láthatod az átküldött információkból, és a csata alakulásából, számomra sem minden lehetséges.
-Timidus! Izé... minden rendben...?

A sárkány el sem mozdul onnan, ahova megérkeztek, Shu azonban pár lépéssel közelebb jön, és aggódó tekintettel figyel.

Csak nézem az eget és a sárkány szavait hallva forgatom a szemeim. azt azért mégsem mondhatom el neki, hogy Mirit akartam hívni, aki igenis meg tudta volna fordítani a szorult helyzetben is a meccs kimenetelét. De azt Shutól mégsem kérhettem, hogy váltson le, kockáztatva az életét. Viszont nem akarok búslakodni és a sárkány hegyi beszédéhez sincs kedvem, így egy hirtelen ötlettől vezérelve elkapom Shu lábát és kuncogva súlyemelésemet aktiválva magamhoz húzom. - Na gyere ide te kis hősleány! Megérdemelsz egy sütit, benne vagy? - Ha hagyja, akkor magamhoz ölelem.

Shu nagyon meglepődik, inkább ő akart volna aggódni, meg arra várt, hogy vigasztalnia kell, erre még meg van dicsérve, és nem is tűnsz letörtnek. A saját jártasságaival tisztában van, és azt ugyan nem tudod, hogy csak emiatt hagyja-e az ölelést, de halkan a füledbe suttog.
-Köszönöm, hogy Timit hívtad. Nagyon kedves tőled, hogy rá gondoltál...
Majd hangosan folytatja.
-Hát... izé... igen... de miért voltál ott egyedül?
Hangjában azért hallod az aggódást.

A kislány köszönetmondó suttogása hallatán elszorul a torkom és végül inkább nem is mondok semmit. Meghagyom abban a hiszemben, hogy valóban Timit akartam hívni. Azonban hogy ezt bizonyítsam is a lánynak, az azt feltételezi, hogy a visszavágóra valóban magammal kell vinnem a sárkányt és emiatt őt is. Végül is... mindig is arra szántam Timit, hogy a beépített fegyverem legyen, most még hasznot is tudok belőle húzni. Falánkot muszáj megetetnem, mert tőből lerágja a kezem. A 18-as boss óta rendkívül csalódott és sokat morgolódik. Kárpótolnom kell azzal a nagy kupa minibossal.
-Muszáj fejlesztenem a fegyveremet minibossok legyőzésével, úgyhogy tréningeztem, de nem jött össze. Kicsit összetett ellenfelek voltak, nem mindegy, hogy milyen sorrendben üti le őket az ember. Egyedül nem megy, még sok potival sem. Nem egyszerű...


-Fejleszteni a fegyveredet? Értem. Akkor már csak az íjász, a lovag és az árnyharcos legikről nincs információm. Amennyiben szükséged van a segítségünkre, és hajlandó vagy megbízni bennünk, úgy felajánlom, hogy segítünk.
-Felajánljuk...
-Ez nem volt kérdés. Te segítőkész vagy. Ezt már megbeszéltük.


-Eddig nem mondtam volna? - Najah, béna vagy Anatole. Most kotyogtad ki Timidusnak a legendást. Viszont a poén az, hogy én tudom kinél van az íjász és a harcművész, viszont azt nem tudom, hogy kinél a lovag és az idomár. - Artemis, az íjász fegyver Esutelé. Szóval az is céhen belül van. Viszont kié az idomár legi?

-Eddig nem mondtad. Pedig ha jól emlékszem megkérdeztem, hogy van-e még olyan információd, amit fontosnak tartasz megosztani velem. Bizalomról beszélsz Anatole, mégis a titkolózásoddal veszélybe sodrod Shut. Kívánsz még valamit elmondani?
-Izé... én addig hozok sütit...

És ha Shut nem állítod meg, akkor kibontakozik a karjaid közül, és beszalad a céhházba. Látod rajta, hogy nem feszült, nem azért megy el, inkább csak szeretne magatokra hagyni egy picit, hogy megbeszélhessétek a dolgokat.

-Ha titkolóztam volna Falánkot illetőleg, akkor most nem kotyogtam volna el ilyen könnyedén. - és bizony még nyelvet is öltök a sárkányra és tovább szeretgetem Shut. Aztán hagyom, hogy elosonjon sütiért, addig is vázolnám Timinek az infókat, de lehet jobb, ha a lány is hallja. Szóval amíg vissza nem tér, addig visszafekszem a fűbe és csak nézem az eget.

-Nem tudhatom, hogy nem csak hibáztál most, hogy elmondtad. A boss terem előtt elmagyaráztam nektek, hogy azért nem tudtok eredményesek lenni, mert titkaitok vannak egymás előtt. Az idomár fegyver Ayaninál van, és nem kíván tőle megválni.

-Nyilván nem kíván - forgatom a szemeimet, miközben a fejem alatt összekulcsolom a karjaimat, hogy kényelmesebb legyen az ejtőzés, az egyik lábamat pedig keresztbe vetem a másikon, s abban reménykedem, hogy a sárkány csöndben marad, amíg a lány vissza nem tér. Azt mindenesetre jó tudni, hogy legalább a Voiceban van az a legi.

-Nincs több mondanivalód, Anatole?

-Ami azt illeti de, van... viszont megvárom Shut...

-Rendben. Érdekesnek találom, hogy számodra is ennyire nyilvánvaló Ayani önzése. Ha valóban fontos lenne számotokra a kijutás, akkor a legendás fegyverek a legmagasabb szintű egyéneknél lennének, vagy azoknál, akik legjobban fel tudják használni az ügyetek érdekében. Fura egy faj vagytok.

-Nem vehetjük el erőszakkal tőle. És legalább nem a JL-ben vagy rossz kezekben van...

-A JL és a rossz kezek egy és ugyanaz a te szempontodból.
És ekkor érkezik vissza Shu, egy tál sütivel a kezében.
-Izé... mi van a JL-el? Elmondtad Anatnak is Hinari... szóval amit a vörösökkel...
-Mindenről tájékoztattam. Ő a céhvezér.


-Hagyjuk most ezt, kontrollálom, és ennél fontosabb mondandóm van most neked. - Felülök és miután Shu is vett, rárabolok egy sütire én is. Törökülésben ülök a lánykával szemben, arcomon huncut mosoly terül szét.

-Fontosabb mint az, hogy Hinari nem tesz semmit? De... micsoda?
Shu még nem vesz sütit, és le sem ül, csak idegesen toporog. Igazából máris azt hiszi, hogy valamit elrontott, vagy Timidusnak sikerült valamit elrontani ezalatt a rövid idő alatt.

-Ne idegeskedj már, jó hír. És vegyél sütit, mert ha te nem teszed, akkor én sem ehetek.

-Jó hír? És... oké...
Azt nem mondhatni, hogy kevésbé idegeskedik, de most már a jó hír miatt, azonban szerencséjére tökéletes pótcselekvésnek bizonyul a sütievés, így már le is tud ülni, és nem kell toporognia.
-Figyelek...

-No, meséltél nekem erről a Caerso fiúról. Hogy kedveled és hogy voltatok szafarizni.

-Igen... tudod ő is kezdő, meg azóta találkoztam egy francia nevűvel is... azt hiszem francia... meg Akairoval, ő idomár, meg Mayumival és Akaeval, akik harcművészek... és Traumnis és Shakan és... és rengeteg kezdő van még, és... és senki nem segít nekik... ezért is gondoltam... izé... szóval...
Elpirul és a szájára tapasztja a kezét.
-Figyelek...

-Örülök, hogy ilyen sok mindenkivel ismerkedsz. No de én találkoztam nemrég ezzel a Caerso fiúval. Tudod, kitettük a főtérre a hirdetésünket és ugye megbíztam Timikét is a toborzással és a teszteléssel. Caersot azonban én magam teszteltem le, miután írt nekem egy levelet. Elsősorban üzleti célokkal érkezett, de végül meggyőztem róla, hogy csatlakoznia kellene hozzánk. És itt jössz te a képbe. A szinted már megvan a T2-es kristályíráshoz és Junnak is hamarosan meglesz a T3-hoz. Ha eléri, akkor te megörökölhetnéd a receptjeit, Caerso pedig lehetne a te örökösöd. Mit szólnál hozzá? Tanítgathatnád írásra, én pedig a kovácsolás és az üzleti élet fortélyaira. És amint felfejlődik tízes szintre és a többiek is megkedvelik, akkor ide költözhet hozzánk.

-Izé... ismerkedni?
Újabb pirulás, de most nem rázta meg egyértelműen a fejét.
-Én csak... illetve mi Timidussal... a kicsik mindig panaszkodnak, hogy senki sem segít nekik, szóval gondoltam, hogy mi fogunk. Timidus pedig... ő is... és köszönöm, hogy megbíztad... tényleg... és azt is, hogy felvettetek minket... és nem akarok hálátlannak tűnni, tényleg nem, de...
-Shu nem akar szintet lépni kristályírásból.

Shu leszegi a fejét, majd picit bólogat, és látszik rajta, hogy nem nagyon akar megint ezzel előhozakodni.
-A második tierben már egyáltalán nincsenek ilyen... olyan kristályok, amiket játékszínesítőknek hívtok, és én azokat szeretem gyártani. Azzal nem bántanak senkit...

-Ez elég furcsa érv O.o - Bár nem tudom miért csodálkozom, ez elég Shus indok... - Nem tudom mit mondjak. Természetesen nem akarlak rákényszeríteni, de így alaposan át kell gondolnom a dolgokat és újra kell terveznem...

-Furcsa? Igazából... nem furcsa, csak... tudod, hogy én... és nem akarok abban segíteni, hogy ti hadakozzatok... és sajnálom, ha gondot okozok, de én... én tényleg elmondtam, már az elején, és azt mondtad, hogy... hogy nem baj...

-Tudom - olyan arcot vágok, mint aki citromba harapott, majd hogy jobb legyen a szám íze, bekapok egy sütit, majd ismét hanyatt vágódok és elkezdem lóbázni a lábam a másikon átvetve. -Akkor nincs más megoldás, egy csomó fotó és hangrögzítő kristályt kell legyártatnunk T1-es növényekből Caersoval. Mondjuk azok mindig jól jönnek.

-Igen. És... és ha gondolod én meg is veszem a fotókristályt, ha már miattam kell, és akkor majd betehetitek a bankba az árát, vagy valami, és én meg fel tudom használni amikor az állatokat... most... most haragszol rám?

-Shu... - sóhajtok egy nagyot, mielőtt folytatnám - Nem, nem haragszom rád. Kicsit csalódott vagyok, mert nem valósul meg a könnyebbik tervem, de ezért még nem haragszom rád. És neked nem kell megvenned semmit! Már egy céh vagyunk, anyagiak nem érdekelnek. Megveszek mindent, amit kérsz vagy amire szükséged van, és nem kell fizetned semmiért, hacsak nem kérem, hogy szállj be abba, ha valamire gyűjtünk. De mióta kereskedő céh lettünk, azóta még kevésbé van gondunk az anyagiakra. Szóval gyűjtögess inkább második meg harmadik szintű jártasságokra.

-Köszönöm.

-Mit köszönsz?

-Sokan... haragudnak rám emiatt. Örülök, hogy te nem haragszol. Kedves tőled...

-Én nem kényszerítek senkit semmire. Én sem szeretem, ha nekem megmondják, hogy mit tegyek vagy mit csinálok rosszul. - Egy sanda pillantást vetek Timidusra, majd ismét felülve bekapok egy újabb sütit. - Te csináltad? Isteni :F

-Pedig hasznos. Nem fejlődhetsz, ha nem hívják fel a figyelmedet a hibáidra.
-Hát... örülök, hogy te is így gondolod, Anat. A sütit pedig igen. Igazából... ne nekem köszönd, hanem Kayaba bácsinak. Jártasság nélkül biztosan nem lenne ilyen finom. ^^


-Tudom, hogy nem füllik hozzá a fogad, de szükségem lenne a lávatulipánból egy anti-boss kristályra. Tudod, hogy nem kérnék ilyet tőled, ha lenne más, aki megcsinálja és ha nem emberéletek múlhatnának rajta, akkor nem tőled kérném.

A kislány itt elhúzza a száját, és azonnal megkomolyodik. Átfut az agyán, hogy csak azért volt ez a kedveskedés, hogy ilyet kérhess tőle, és ezt talán egy pillanatra láthatod is az arcán, de gyorsan elhessegeti a gondolatot.
-Hogyan múlnak rajta emberéletek?

-Mint azt bizonyára te is tudod, a kristály felezi a boss sebzését. Lehet ezen múlik az, hogy valaki megmeneküljön és túléljen.

-Mindenképpen túlél, ha van nála burok.
Veti közbe a sárkány, Shu pedig bólogat.

Timidust meg tudnám fojtani most is egy csepp vízben, nem is kellene egy kanállal sem. Francért van mindig mindenhol ott ez a kotnyeles sárkány. >.< - Nem lehetünk biztosak a burokban...

Erre azonban már Shu rázza meg a fejét.
-Biztosak lehettek. Kayaba bácsi nem hazudik. Még sohasem hazudott. Nem akar minket bántani, és ezt ő is megmondta. Ha meg akarna ölni, akkor ennél sokkal könnyebben is megtehetné.

Sóhajtok egyet, majd felállok. - Mára befejeztük a beszélgetést...

-Tudtam, hogy te is haragudni fogsz rám...
A lány szemében lassan könnyek gyűlnek, de igyekszik őket kipislogni.
-Én... én nem akarok neked hazudni... de... de... most ha... azt mondtad... azt mondtad, hogy nem kényszerítesz...

-Mondtam, a beszélgetést befejeztük. Nem fogok könyörögni olyasmiért, amit nem akarsz megtenni. Így nincs miről beszélni. És mondtam már, hogy nem haragszom.

-De... de ha azért nem beszélsz velem mert... mert...
~Lélektani hadviselés. Rendkívül hatásos. Nem valószínűsítettem, hogy Shu ellen használja.~

Megállok és megmasszírozom a halántékomat, aztán pedig megdörzsölöm a szemeimet. Rendkívül fáraszt ez a beszélgetés, és ilyenkor jövök rá, hogy még mennyit kell tanulnom arról, hogyan kell bánni a gyerekekkel. Visszalépek a kislányhoz és fél térdre ereszkedve előttem ráteszem a vállaira a kezem és úgy beszélek hozz. - Shu, megértettem az indokaidat és elfogadom őket. Az, hogy csalódott vagyok, emberi érzés, benned is megvan. Annak jobban örülnél, ha hazudnék neked? De az, hogy csalódott vagyok, nem azt jelenti, hogy haragszom rád. Ne rágódj ezen. Téma lezárva, stimmt?

Shu kitörli a szeméből a könnyeket, és megpróbál magára erőltetni egy mosolyt.
-Stimmt. Csak... csak akkor most ne menj el. Nem akarom én elrontani azt, hogy minket hívtál segíteni. És... és az ilyen kaszás... valamik ellen szívesen segítünk is. Meg... meg azt hittem...

-Mit?

-Hát... hát, hogy akkor most együtt dolgoznátok Timidussal. A minibosson. Talán ha egy picit beszélgetnétek, és közös dolgokról, amit mindketten szeretnétek, akkor... olyan jó lenne, ha nem néznél rá mindig mérgesen. Látom az arcodon, hogy nem szereted, pedig most is azonnal jött, amikor hívtad. Nekem nagyon sokáig tartott volna, de ő már röppent is. Segíteni akar neked... most is...

-Elhiszem, de nem bírom elviselni a stílusát... - fakadok ki fájdalmas, elcsigázott hangon. - Megtaníthatnád neki, hogy ne viselkedjen így az emberekkel. Akkor jobban kedvelnék...

Shu csak csóválja a fejét, és közelebb húzza magához a petet, majd simagatni kezdi.
-Én... én próbálom, de ha harcról van szó, akkor mindig ilyen komoly és szókimondó. De... de sokszor kedves, csak olyan légkör kell. Például szoktunk játszani, és sakkban is megengedi, hogy legyőzzem. Csak... csak ő nem tud illemkedni, mert azt hazugságnak gondolja. De tudom, hogy kedvel téged, mert most is rögtön ment, mert féltett... ha nem szeretne, nem akarna rád is vigyázni.

Még, hogy Timidus szeret, eszem megáll >.< Timidus képtelen ilyesmire! - Ha megtudtad mindarra tanítani, amire olyannyira büszkék vagytok, akkor meg kellene tudnod tanítani a jobb modorra. Én nem tehetem meg helyetted. Te lehet, hogy szereted ilyennek, de engem sokszor felháborít a viselkedése. Az őszinteség nem egyenlő a bárdolatlan stílussal.

Shu csak birizgálja a sárkány tollait, és néha fel-felnéz rád, de inkább maga elé beszél.
-Tudod... amikor pici volt, akkor megtanítottam neki, hogy hazudni csúnya dolog. És ő megtanulta. Most nem mondhatom azt, hogy hazudtam, hogy hazudni csúnya dolog...
-Annak semmi értelme nem lenne.
-Látod? Ő egy sárkány, Anat. Nem ember. Nem várhatsz el tőle olyasmit, amit egy másik embertől. Még így is köszön, és meghajol, ha tisztel valakit, pedig a sárkányoknál ez sem így szokás, de ő nem várja el, hogy te alkalmazkodj a sárkányokhoz, hanem ő alkalmazkodik. És téged tisztel.


-Ha tisztelne, akkor nem beszélne úgy velem, mint egy buta gyerekkel. -Elfordítom a fejemet és olyasvalami csusszan ki a számon sértettségemben, amit talán nem kellett volna. - Hisame sosem viselkedett így...

Shu azonnal elkomorodik, és szorosabbra fonja a karjait a barátja körül. Jó pár másodpercig hallgat, és a csendet Timidus csipogása töri meg, mire a kislány bólint, és bár kicsit rekedtes hangon, de viszonylag nyugodtan válaszol.
-Hisame... Hisame jégsárkány volt. És... és mindegyiküknek saját személyisége van. Csak... csak tölts egy kicsit több időt vele, és ne ellenségeskedj, és akkor meglátod, hogy nagyon szerethető. És amikor úgy beszél... akkor sem akar rosszat, csak segíteni. Nem tudja, hogy mit tudsz, meg mit nem tudsz, és láttad, hogy ő is meglepődött, hogy nem tudtad a...
Nem biztos benne, hogy Anat szívesen emlékszik vissza a harcukra, de ez akkor is jó példa.
-Hogy nem tudtad a szabályos dolgot. Sokra tart téged, és tudom, hogy szeretne veled együtt dolgozni, és bízik benned. Soha senkinek nem küldtük még el az adatainkat. Senkinek. Peternek sem.
-Amennyiben nem látnék esélyt arra, azaz a ti szavatokkal élve nem bíznék abban, hogy képes vagy a csapatmunkára, nem ajánlottam volna fel a segítségemet a minibosshoz.
-Látod? Majd... igyekszem még ilyen modoros dolgokra tanítani... de ne akarj... ne akarj rá se erőltetni dolgokat... kérlek...


Ismét csak sóhajtok egyet és lehunyom inkább a szememet. Valóban lehetnék megértőbb Timidussal szemben, de folyamatosan az az érzésem, hogy manipulál, figyeltet, lehallgat és más KGB-s fogások. Elég nyomorúságos helyzet. Viszont ami most le tud nyugtatni, az az, hogy elintézem szépen azokat a kaszásokat. Visszahuppanok a fűbe és betömök egy újabb sütit.
-Összesen heten vannak... - kezdek bele az elemzésbe.


Shutól most már egy őszinte mosolyt kapsz, Timidus pedig türelmesen hallgat, láthatod, hogy figyel.

-Nekem 52 most a fegyverkezelésem, de még így sem voltak biztosak a találataim. Egyeznek a statjaik, csak a sebzésük és a sebzéstűrésük eltérő. Alap helyzetben 121-et sebzek és így Marian, az első mob egyetlen ütésemtől pont besárgult, szóval 140 a hp-ja, páncélja nincs. Viszont hiába ütöttem le, újra összeálltak a pixeljei.
Eközben ő egyszer sem támadott rám, szóval elég lomha, a sebzése sem nagy emlékeim szerint. Kétszer tudtam támadni ellentámadás előtt. Viszont ami szívás volt, hogy a 4. támadásom után, amikor is leütöttem az elsőt, az ugye újra összeállt, de helyette a negyedik (Nordin) esett szét. Szóval róla nincsenek információim, csak hogy a többinél is lomhább.


-Az volt benne a rossz. Ezt jelenti.
Fordítja közben Shu Timidusnak a szleng kifejezéseidet, immár automatikusan, a sárkány pedig bólint.

Én is bólintok, majd folytatom. - A harmadikat könnyen lecsaptam két ütésből, az kb kétszer annyit sebzett, mint az első, de az sem volt több 20 HP-nál.

-Neveket kérek, nem tudhatjuk, hogy mindig ugyanabban a sorrendben és felállásban jelennek meg.

Csak most kezdenek összeállni a fejemben a dolgok. - Próbálok visszaemlékezni a nevekre, de nem vagyok gép. Az első Marian, ez biztos, két ütésből megvan egyszer, újra összeáll, leütöm másodjára két ütésből, akkor vége Odinnak, vagyis Nordinnak. Igen, N betűs volt. Aztán végeztem Lyodinnal, és utána full HP-s Mariant egyetlen ütéssel lecsaptam. Igen, az elég érdekes volt, ott már nem kellett kínlódni. Kirionnal volt a legtöbb gondom, ő viszonylag későn állt be a harcba, viszont sokat sebez, harmincvalamennyit, és hiába támadom, megbénít.

Shutól kapsz egy szúrós pillantást a nem vagyok gép megjegyzésedre.

-Azért akartam, hogy ti is őt teszteljétek.

-Logikus lépés volt. Ki volt az első három?

-A két leglassabb az S betűs és a H betűs. Az S asszem Sasuke, vagy Sousuke. Első három?

-Az ajtón egy hármas volt, tehát előtted már hárman próbálkoztak. Kik voltak?

-Nem tudom. Ha majd legközelebb egy négyes lesz, ebben csak akkor lehetsz biztos. Viszont van még két fontos infó.

-Négyes van.

-Oké, akkor négyes... én ezt nem láttam. De ötös nem lesz >.<  Szóval... Mint mondtam, Sousuke/Sasuke későn csatlakozik be a harcba, viszont akkor megidézi a már leütött kaszások szellemét és együttesen támadtak rám, együttesen legalább akkora volt a sebzésük, mint nekem. Mind a három korábban leütött kaszás szellemét megidézte, szóval gondolom őt kell elsők között likvidálnunk. Maya leütéséhez legalább 3, de talán inkább 4 ütésre lenne szükségem. És a leglomhább, Horg vagy ki volt az, aki teljesen kiütött egy körre, ekkor érkeztetek meg. Asszem ennyi.

-Az érvelésed ismételten felesleges dicsős...
-Timidus...
-...
-Ezt úgy kezdjük, hogy úgy gondolom, hogy...
-Úgy gondolom, hogy az érvelésed ismételten felesleges dicsőséghajhászáson alapszik. Az ajtón lévő szám lényegtelen. Amennyiben az emlékfelidéző képességed alkalmazható a mobokon is, úgy megtudhatnánk, hogy kik voltak az eddigi ellenfeleik, és tőlük is szerezhetnénk információkat.


-Használhatom a képességem, de elég bonyolult lesz abból kikövetkeztetni a taktikát. Az én fejemben már van pár gondolat, ezeket már megosztottam, vagy sejtheted magad is. Nem akarok másoktól segítséget kérni, nem akarom, hogy odacsődüljenek.

A sárkányon látod, hogy azonnal szólna, de meggondolja a szavait.
-Nincs szükség senkinek az odacsődítésére. Felidézed az egyik mob emlékeit az első három harcról, így megtudhatod, hogy az eddigi három próbálkozó milyen taktikát alkalmazott, és mennyire váltak be.

-Igen, erre mondtam, hogy bonyolult lesz. Mindet sorra meg kell érintenem, ehhez pedig le kell foglalni őket. Plusz az emlékfelidézés erősen leterheli az elmém, nem egyszerű egyik adatsávról átállni a másikra. Elméletben végig tudom nézni sorra mind a hét emlékét, gyakorlatban viszont még kettőnél több ember vagy lény emlékeit nem térképeztem fel rögtön egymás után. Ne csodálkozz, ha teljesen kiütöm magam ettől. Több próbát pedig nem akarok. Nordin emlékei szükségesek, illetve Kirioné, többet nem kockáztatok.

-Milyen kockázatot jelent számodra az emlékek felidézése?
Ekkor Shutól kapsz egy kérlelő, nyugtató pillantást.

-Hogy megbomlik az elmém. Túlterhelem adatokkal a saját sávjaimat és bámm! Nem tudom pontosan mi történne, de volt, hogy órákig kótyagos voltam. Ezért sem szeretek már bossok elméjében kutakodni. Rengeteg szörnyűséget látok, elég a gyilkosok elméjével megbirkóznom.

-Fogalmazz pontosabban.
-Halál, Timidus. Olyan, mint amikor a petek mobbá változnak vissza. Az emberek ugyanezt csinálják.
-Értem. Ez esetben valóban kockázatos. Minden információra szükség lesz, Anatole. Rólad is.


-Rólam?

-Igen. Ha többet tudok, akkor jobban rálátok a dolgokra, és jobb taktikát tudunk kidolgozni.

-De mit akarsz tudni?

-Harmincas szintű már vagy, tehát nem egy képességed van. A fegyverkezelésed és a találati százalékaid alapján következtethetünk az ellenfél fegyverkezelésére. A gyorsaságod alapján a gyorsaságra. Vissza kell emlékezned, és leírnod nekem a hozzávetőleges statjaikat.

-Ez nem fog menni. Mint mondtam, nem vagyok gép, és még csak legendás beszélő katana sem.

-Használd önmagadon az emlékfelidézést.

-Olyat nem lehet! O.O

-Próbáltad már?

-Persze, hogy próbáltam! - nevetek fel kissé cinikusan - Nem tudok kinyúlni olyasvalamiért, amiből kinyúlok. Nincs önvizsgálatom. Mint ahogyan a saját statjaimat sem tudom leolvasni. A kémkedő képim is ugyanazon az elven működik, mint az emlékfelidézős.

-Az a képesség is árthat neked?

-Az nem, mert nem érintkezem érzelmekkel. Olyat már csináltam, hogy kiültem a főtérre és egymás után vizsgálgattam az embereket. Csak még alacsonyak a spec pontjaim, hogy stabilan működjenek mindenkin. Az adatok állandó tényezők, nem változóak, mozgalmasak és kavargóak, mint az emlékek.

-Akkor a következő lesz a feladatod...
-Timidus...
-A következő a tervem. Addig jársz ki be azon az ajtón, amíg az összes mob összes statját nem tudod. Teljesen ingyen van, és nem is sérülsz miatta, és úgy már sokkal előrébb jutunk. Egy mobnak hét statja van, ha a visszautazást is számoljuk, akkor is alig több mint fél nap, még a legrosszabb esetben is.


-Ehh... ennyit idétlenkedni egy miniboss miatt. Akkor már inkább ütök is teszt jelleggel Razz

-Természetesen ütsz is teszt jelleggel. Mint mondtam, a legrosszabb esettel számoltam.

-Rendben. Viszont van egy kis bökkenő... Mikor csak be akartam lesni, akkor egyszerűen beszippantott a terem. Próbáltam elővigyázatos lenni, de képtelen voltam. Ezek után erős kétségeim vannak, hogy csak úgy ki-be sétálgathassak.

-Nekünk nem okozott ilyen gondot a belépés, és ki is szabadon mehettünk. Mindenesetre ez elgondolkodtató. Arra kérlek, hogy holnapra igyekezz felidézni mindent, amit tudsz, és írd fel a mobok lehetséges statjait. Az elmondottak alapján én is kidolgozom a terveket. Megfelel így?

-Meg.

-Köszönöm. A következő kérdésem, hogy mi a terved a katana megszerzésére.

-Elkezdtem kutatni a Tenka után. Amiket megadtál nevek - Kuromajo, Ghost, Freya, Raiga és Viktor - azon vagyok, hogy mindent felkutassam és információkat tudjak szerezni róluk. Bevallom... Kuromajotól tartok. Már nem egyszer tört borsot az orrom alá.

-Folytasd.

-Állítólag Ghost nyomára a legegyszerűbb ráakadni, de még őt sem tudtam becserkészni. Amikor kellenének, akkor nincsenek sehol, amikor nem hiányoznak, akkor pedig kellemetlenkednek. - Greganttól egyelőre még nem akarok információt kérni, már így is sokkal tartozom neki.

-Értem. A Besúgó talán tud valamit, illetve érdeklődhetünk a mi informátorunktól is. Elsősorban a céljaikat kellene megtudni. Mi a helyzet Hinarival?

-A TI informátorotoktól? >.>

-A mi általunk ismert informátor. Ha jól tudom ti emberek ezt így szoktátok kifejezni.
-Izé... a sárkányok nyelvén sokkal több viszony van...


-De kiről van szó?

-Ugye nincs okod elhallgattatni, amiért rólad is adott ki nekünk információt?
-De... Timiduuus!
-Ez logikus kérdés.
-De...


-Ez egyre szürreálisabb O.o

-Van egy kedves pultos az egyik bárban, aki sok mindenre tud odafigyelni, és sok mindent hall. Adriannak hívják. De... nem akart semmi rosszat, csak egy kis... fizetéskiegészítést...

-Ó, hogy Adrian! - nevetek fel megkönnyebbülten - Persze, őt ismerem, jó gyerek! Megkéri az árát, de diszkrét, udvarias és roppant figyelmes. Kedvelem. És nem, nincs okom elhallgattatni.

Látod, hogy Shu szívéről hatalmas kő esik le. X3

-Igen, ez egy jó gondolat, ő is lehet kiindulópont. - Egy extra körben pedig kifaggatom majd szépen én is Adriant, hogy rólam miket fecsegett Razz

-Egyetlen kérdésem van még Anatole mára. Feltehetem?

-Fel. Jah igen, mi van Hinarival?

-Azt a kérdést már feltettem, a te döntésed, hogy megválaszolod-e. Ha nem lehetsz biztos abban, hogy a burok működik a bosson, és azt is mondtad, hogy a minibosstól sem biztos a szabad kijutás, hogyan kockáztathatod meg azt, hogy Shut bármilyen baj érje ott?

-Hinarival nem tudom mi van, de nem is érdekel. Majd Alex nyalogatja a sebeit. Shut pedig nem hívom sem bossokra, sem minibossokra. Bár abban bízom, hogy te tudnál ott is vigyázni rá. Ennyi.

Látod, ahogy Shu elpirul, bár nem biztos, hogy az Alexről és Hinariról szóló elé vetített képtől, vagy azon örömében, hogy hízelegsz Timidusnak, ám a sárkány ismételten csak bólint.
-Rendben. Holnapra várom a beszámolódat. Köszönöm az együttműködést.
-Na! Ugye, hogy nem volt olyan szörnyű?


-Ezt remélem nem tőlem kérdezed, hanem a sárkányodtól! - öltök nyelvet a lánykára, majd a derekánál fogva felkapom és megpörgetem, hadd örüljön.

A meglepetéstől szóhoz sem jut, és bár a szájára jönne, hogy nem is a sárkányom, na meg a pörgetésnél az is, hogy már nem hat éves, de inkább mást talál ki, és amikor leteszed végre a földre, akkor csak Timidusra néz, rá mutat, és ezúttal ő ölti ki a nyelvét a fiúra.
-Őt is! Razz

-Azt már nem! Razz - És már szaladok is befelé a házhoz, elcsenve a maradék sütit.

-Fogalmam sincs, hogy ez nektek miért okoz örömöt.
Jelzi a sárkány komoly aggodalmát arról, hogy nem használta-e Anatole már így is túl sokszor az emlékfelidéző képességét, majd lassan visszasétál a céhházba, a szintén beszaladó Shu után.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Nov. 22, 2014 3:01 pm

Negyvenkettedik fejezet

Újabb levelek Kayaba Bácsinak

2024. Április 22.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Ez is nagyon tetszett! Csupa izgi dolgok vannak, és még akkor is érdekes volt, ha sajnos Alexék elrontották. Majd legközelebb nekik jobban el kell magyarázni a játékszabályokat. A felnőttek nem játszanak eleget, így nem tudják, hogy mi a csalás és mi nem. Kuromajo is nagyon ügyes volt.

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. Április 26.:
Én… nem akartam bántani a madárkát… de talán így majd újra találkozhat Carlával. Remélem valami szép és biztonságosabb helyre fogod respawnolni őket. Ezért is kell minél lassabban nyitni a szinteket, mert addig az emberek nem bántják szegénykéket. Nagyon igyekszem.

2024. Május 4.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Nem találtuk meg a virágot, amiről Chan beszélt, de azt hiszem, hogy a Holt Állatok Erdejében legalább nem sokan fogják bántani a mobocskákat. Nagyon jó ötlet volt így védeni őket.

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. Május 16.:
Nem szabadna, hogy az ilyen emberek, mint Ilsette idomár kasztot válasszanak… valahogy szabályoznod kellene ezt, Kayaba Bácsi…

2024. Június 5.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Most, hogy beszélgettem Ozirisszal, már mindent sokkal jobban értek. Remélem a többi felnőttek is képesek lesznek végre megérteni, hogy mi is pontosan a terved, és megtanulják, amit tanítani szeretnél nekik.

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. Június 17.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Remélem minden rendben lesz. Biztos vagyok benne, hogy Timidus tudja mit csinál. Mostanában mindig harcolgatni akar… amióta fejlődött. Remélem egy picit megnyugszik, ha eléri a legfejlettebb szintet.

Köszönettel: Shu

2024. Szeptembet 3.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Tudom, hogy nagyon régen nem írtam, de annyi sok minden történt. Én nem tudom elmagyarázni az embereknek, hogy ne bántsák egymást, a többiek pedig nem mernek kiállni eléjük, Timidusra pedig egyáltalán nem hallgatnak. Persze van akik igen, de félek, hogy őket is csak bántani fogják. Olyan jó lenne, ha megint megjelennél, és beszélnél velük, mint az elején a Főtéren.

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. Szeptember 10.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Nem tudom, hogy ki volt az a Játékmestered, aki a szabadulós játékot kitalálta, de nagyon ügyes, több küldetését kellene használnod. Az elején picit megijedtem, de utána minden jól alakult. Már megköszöntem neki is a játékot, de gondoltam biztos örülni fogsz te is, ha elmondom, hiszen te válogattad be őket.

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. Szeptember 14.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Köszönjük szépen, hogy elénk irányítottad Traumnist. Biztosan ő is megköszönné, ha elmondtam volna neki, hogy lehet neked levelet írni. Már teljesen biztos vagyok abban, hogy a piciket fogjuk segíteni, és ez még Timinek is nagyon tetszik.

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. Szeptember 27.:
Köszönöm szépen!!! Tudtam, hogy valamit ki fogsz találni, hogy ne bánthassák Timidust! Az Arénának is nagyon örül, és ő is köszöni, és nagyon hálásak vagyunk!

2024. November 6.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Boldog évfordulót! Nem tudom, hogy mikor van a szülinapod, de azt hiszem a Nagy Nap tökéletesen jó lesz az ünneplésre. Most már megtanultam, hogy hogyan kell itemeket átküldeni, szóval küldök neked is tortát. Ketten sütöttük Timidussal, neki ugye pár napja volt a kikelésnapja. Köszönöm szépen a főzés jártasságot, amivel ilyen finom tortát tudtam neked csinálni, remélem ízleni fog.

Sok boldogságot kíván: Timidus és Shu

2024. Október 16.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Biztos jó okod volt arra, hogy kiengedd a börtönből Kazumát. Anat is ismeri, és én is beszéltem vele, nem is tűnt annyira gonosznak, mint Suzu. Jó lenne, ha meg tudnának javulni.

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. Október 25.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Beléptünk az Artesbe. Anat egyszer már felismerte, hogy nem is vagy gonosz, és most sem hiszem, hogy annak gondol. Szerintem majd ha picit megnyugszik, akkor megint megjön az esze. Köszönjük szépen a segítséget!

Köszönettel: Shu és Timidus

2024. November 22.:
Kedves Kayaba Bácsi!

Nemsokára megint itt lesz a szülinapom. Ez a harmadik, amit Aincradban ünnepelhetek Timidussal. Még mindig megvan az összes ajándék, amit nekünk küldtél. A tükör is, a lánc is, a kristály is, minden. Valaki azt mesélte nekem, hogy te is itt vagy Aincradban, mert így tudod legjobban tesztelni a világot. Remélem te is jól érzed itt magad, és nem csak a rosszat látod. Néha azt álmodom, hogy már találkoztunk is... de biztos butaság...

Köszönünk szépen mindent: Shu és Timidus

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Nov. 22, 2014 5:43 pm

Negyvenharmadik fejezet

Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örülni tud.

Nem is olyan régen küldte el azt az üzenetet. Már az is hatalmas örömöt jelentett a számára, hogy bizton tudta, mindegyik levele eljut Kayaba Bácsihoz. Felvillanyozta, amikor írhatott, és beszámolhatott valami élményéről, amiben általában megköszönt valami szépet, vagy esetleg néha-néha kért is dolgokat, és mindig hatalmas boldogságot jelentett, amikor sorra látta megvalósulni álmait és vágyait Aincrad utcáin. Éppen a vitrinben porolgatta az emléktárgyait, amikor megcsörrent az üzenetjelző pici ikon. Persze Shu is tudta, hogy porolásra semmi szükség nem volt, de szeretett törődni a csecsebecsékkel, szerette őket ugyanúgy gondozni, ahogyan a virágokat is, és mindig szívmelengető érzés volt rendezgetni őket, és visszagondolni a csodálatos kalandokra, és a rengeteg ajándékra, amit Kayaba Akihikotól kapott. Persza az üzenet azért a legfontosabb volt, főleg Anat SOS jelzése után. Mindenesetre azóta a céhvezér lelkére kötötte, hogy ha ő elvárja tőle, hogy beszámoljon arról, hogy mikor hova megy, amit még a szélviharos küldin kért tőle, és amit egyébként mindig meg is tett az ajtajára függesztett kis cetlin keresztül, akkor Anatole úrfi is legyen olyan kedves, hogy ha ilyen veszélyes helyeken bóklászik, akkor arról legalább informálja őket. Mindenesetre amikor rápillantott az üzenetre, már egyáltalán nem ez járt a fejében. Megállt ő is, az idő is, meg a kezében a portörlő bigyuszka is, amit azután el is ejtett, hogy gyorsan a szájára tapassza a kezét. Nem szabad sikítania, mert ha álmában sikít, akkor lehet, hogy igazából is sikítani fog, és akkor Timidus felébreszti, most pedig egyáltalán nem akart felébredni. Lassan odabotorkált az ágyhoz, intett az álmában lévő sárkánynak, hogy semmi baja, és leült, majd remegő kezekkel megnyitotta az üzenetet, és azonnal elmentette. Háromszor. Majd becsukta. Megnézte, hogy ott van-e még. Újra megnyitotta. Még mindig ott volt, és olvasni lehetett a betűket. Állítólag álmukban az emberek nem tudnak olvasni, csak az agyuk tudja, hogy minek kell odaírva lennie. Megrázta a fejét, és elkezdte visszafele olvasni a szöveget. Akkor is ott volt, és ugyanaz. Ha a SAOban nem lett volna ez ellehetetlenítve, akkor a kislány valószínűleg bepisilt volna örömében. Csak bámult az üzenetre, és olyan földöntúli mosoly volt az arcán, olyan végtelen boldogság, amit még soha nem láthatott senki, talán csak Timidus a kikelése pillanatában.

Kayaba Akihiko írta:
Kedves Shukaku!

Köszönöm a visszajelzéseid és ajándékaid. Boldog születésnapot kívánok!

ui.: Igen, már találkoztunk.

Sok szerencsét,
Kayaba Akihiko



_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvennegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Dec. 03, 2014 7:56 am

Negyvennegyedik fejezet

Ha ismerjük az ellenséget és ismerjük magunkat is, akkor száz csatában sem jutunk veszedelembe; ha azonban nem ismerjük az ellenséget, csak magunkat ismerjük, akkor egyszer győzünk, másszor vereséget szenvedünk; és ha sem az ellenséget, sem magunkat nem ismerjük, akkor minden egyes csatában feltétlenül végveszély fenyeget bennünket.

Valahol mélyen, Shu szobájának egyik elzárt fiókjának a legmélyén nyugszik egy könyv, mely olyan titkokat rejt, amelyeket csak egy sárkány ismerhet, és érthet. Rengeteg rajz, hadmozdulatok végtelen sora, küzdelmek századmásodpercre pontosan feljegyzett számtalan leírása tarkítja az ódon lapokat. Olyan hadititkok, melybe soha senki nem pillanthat bele Timiduson és a társán kívül.



Timidus Dicsőségfala

Győzelmi arány

59:6 (2)






Legyőzöttek:

Akiknek sikerült győzniük:

Döntetlen:





Aréna

Győzelmi arány

20:1




Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Január

Február
Március
Április
Május
Június
Július






Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Január

Legyőzöttek:

Akiknek sikerült győzniük:


A hozzászólást Shukaku összesen 31 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Szept. 02, 2015 7:22 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvenötödik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Vas. Dec. 07, 2014 7:14 pm

Negyvenötödik fejezet

Aki kincset keres, nem a fellegekben, hanem a földben ás.

(előzmény)

A megtalált nevek bekerültek Timidus Nagykönyvébe, annak rendje és módja szerint, a térkép elfoglalta az őt megillető helyet a többi térkép között, a Napocskás medál pedig a vitrinbe került, a többi relikvia mellé. Shu ugyan sajnálta, hogy a városlakókkal nem sikerült szóba elegyednie, azt meg persze még inkább, hogy azt a könyvtárat, amit talán egész ittléte alatt keresett, ami az "Aincrad történelme és titkai" nevet viselte, valakik már kifosztották. Még a polcok mögé is belesett, hátha akadt ott egy könyv, ami beesett oda, és nem sikerült ellopni, de egyáltalán nem járt szerencsével. Persze elhatározta, hogy vissza fog még oda menni, akár Anattal is, hogy kicsit magabiztosabban tudja kérdezgetni a városlakókat arról, mi is történt ott. Na meg persze azt is tudta, hogy a kastélyt is fel kell kutatnia, de oda meg aztán tényleg nem mert egyedül bemenni. Amit viszont a síroknál találtak, az talán még ennél is érdekesebb volt. A Bunmei famíliáról tudott, a másik két név azonban számára is ismeretlen volt, így tudta, hogy utána kell érdeklődnie. Elsőként persze Anathoz tervezett menni, utána Adriant akarta felkeresni, majd csak legvégül gondolta úgy, hogy újra meglátogatják a Besúgót. Most, hogy legyőzték a bosst úgyis újra megszállják szegényt, hogy a következőről is tudjanak információt szerezni. Ez a kérdés, ami kivételesen nem a szintfőnökről fog szólni, talán fel is vidítja picit majd. Mindenesetre ami a legnagyobb öröm volt, hogy Shu ismét gyarapíthatta a kollekcióját. Annyira szép volt végignézni az ott sorakozó tárgyakon, mert mindegyiknek saját kis története volt.

Ajándékok:

A kis kézitükör Kayaba Bácsitól, amit még a Nagy Bejelentés Napján kapott ajándékba az összes játékos, ám néhányan nem vigyáztak rá eléggé.
Hangrögzítő kristály, amely Hisame énekét tartalmazta, amely mindig meg tudta nyugtatni a kislányt, és ennek hála soha nem feledte el a barátját.
Hisame éneke lekottázva, hogy bármilyen hangszerre át lehessen írni a dallamot.
Bekeretezett fényképek. Arról, hogy milyen jó volt sátorozni Junnal. Arról, hogy milyen nagy dolog, ha az ember lánya egy kihalt állattal találkozik, vagy éppen a két pónival, és arról, hogyan győzte le Freya a nagyszájú Rent.
Lánc a kacatos küldiből.
Sárkányos ékszerdoboz, benne a Hisamétől kapott fülbevalóval, a Justintól kapott fülbevalóval és nyaklánccal, korall karkötővel, amit Shu a kifogott darabokból rakott össze, és még pár apró csecsebecsével.
Napmedál a Keresztes-dombság ásatásairól.
Hímes tojás a húsvéti eventből.
Ajándék vésett pálca Akaetól.
Személyre szabott Shu & Timi in the box Juntól karácsonyra. :3
Hógömb, benne Aldo 3D-s fotójával, Anattól karácsonyra.
Ördöglakat-doboz, Alextől karácsonyra.
Könyv a barátságról, Esutól karácsonyra.


A hozzászólást Shukaku összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Feb. 25, 2015 8:13 am-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvenhatodik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Dec. 10, 2014 8:27 am

Negyvenhatodik fejezet

Ahol pedig nincsen törvény, ott törvény ellen való cselekedet sincsen.

Újabb kopogás a szoba ajtaján, és Anat már tudhatja, hogy kikhez lesz szerencséje.

Elegendő csak a minimapomra pillantanom, hogy tudjam, kik érkeztek. Ez úttal azonban nem morgolódok, könnyed mosollyal nyitok ajtót, bár fejemen most is látszik, hogy nyúzott vagyok.

A mosoly bár mosolygást eredményez, de amint azt is látja Shu, hogy Anatnak valami gondja van, már ő is aggódó tekintetre vált, és azonnal int Timidusnak.
-Szia Anat. Rosszkor jöttünk? Nem szeretnénk zavarni, ha fáradt vagy...


- Mindig fáradt vagyok - mosolygok még mindig bágyadtan és beljebb tessékelem Shut és nyitva hagyom az ajtót Timikének is. Amikor a kislány már átlépi a küszöböt, akkor a hóna alá nyúlva fel is kapom és kicsit megcsikizem. - Látod, éber vagyok ám! Razz

Azonnal eltűnik az aggódás, és bár látod rajta, hogy a felvevés most sem érinti a legjobban, már nem ijed meg annyira a magasságtól, mint legutóbb, és a csikizésre természetesen nevet. Nem fog azzal megbántani, hogy elárulja, hogy annyira nagyon nem csiklandós. Timidus csak nyugodtan követi, megvárja amíg befejezitek a rituálét, majd megszólal.
-Mondanak neked valamit a következő nevek: Bernandt Shozle és Earnest Alaz?


- Nem, sosem hallottam még őket. - vonom fel a szemöldökömet elgondolkodva, miután elengedem Shut és becsukom az ajtót Timi mögött. Ha nem jött még be a sárkány, akkor betolom őt is. Tanulja már meg, hogy a nyitva hagyott ajtó előtte azt jelenti, hogy bejöhet Razz Amikor már mindenki bent van végre, akkor leültetem őket és én magam is lehuppanok a fotelba. Aztán rögtön fel is állok és kimegyek a konyhába sütiért meg teáért. Közben azért csivitelek. - De elég kacifántos nevek ezek ahhoz, hogy ne feledjem el egykönnyen őket, ha már hallottam vagy olvastam őket legalább egyszer.

-Valószínűsítem, hogy a következő bossok nevei. Megtaláltuk a Bunmei család sírjait, és ezek a sírok voltak még kihantolva. Úgy gondolom, hogy értékes információ lehet a számodra.

- Sírok? - teljesen lefagyok a konyhaajtóból kifelé jövet, kezemben a tálcával - Sírok? - hangom döbbentből átvált enyhébb hangszínbe, már csak értetlenkedek - Sírok... - na most váltam bosszússá. - Mit kerestetek ti egy temetőben tökegyedül? Melyik szint ez? -.- - Leteszem az asztalkára a sütit és a teát, aztán elvágódok a fotelomban.

-Tizenkilences szint, Keresztes-dombság. És információt kerestünk, amit meg is találtunk. Örülnöd kellene.
-Timidus... izé... Anat... azonnal mentünk, ahogy megnyílt a szint, és még egyetlen játékos sem volt ott. Nem bánthatott minket senki. És pont a temető a legveszélytelenebb, hiszen tudod, hogy ami meghal, az elpixeleződik. Még a zombi állatok is a Holt állatok erdejében. Nem voltunk veszélyben. Tényleg nem.


- Épp ezt furcsállom... Minek sír olyanoknak, amik már szétpixeleződtek? - Eltűnődve simítok végig a szakállamon egymás után többször is - És azt is mondta Timidus, hogy ki voltak hantolva. A Bunmei család sírjai. - Roppant bosszússá válok, azt hittem a Bunmei történet végérvényesen befejeződött. Minél előbb értesítenem kell Yoshiagát. De mégis hogy lehetséges ez? - Mind a négy Bunmei sírja ki volt hantolva? Itt valami csalás történt... valami nem stimmel.

-Az első, a harmadik és a negyedik. És az volt melléjük írva, hogy nem érdemelték meg a halált.
-Anat... a bossok... amikor megölitek őket... tényleg meghalnak? Eddig úgy volt, hogy a csarnokba kerülnek...


- Igen, én is úgy tudom, hogy a csarnokba kerülnek, találkoztam is ott már velük újra. És mi volt a helyzet II. Bunmei sírjával? Vagy neki nem volt? Úgy hívják Srentok Bunmei. Amúgy a másik két név mellé is az volt írva, hogy nem érdemelték meg a halált?

-Türelmetlen vagy Anatole. Íme a lista.
És Shu át is nyújtja a jegyzeteit, amit ott készített.


Kód:

"Itt fekszik IV. Bunmei, ki nem érdemelte meg a halált"
"Itt fekszik III. Bunmei, ki nem érdemelte meg a halált"
üres sírkő - kiásva
"Itt fekszik I. Bunmei, ki nem érdemelte meg a halált"
"Itt fekszik Bernandt Shozle, maradjon is itt örökké"
"Itt fekszik Earnest Alaz, kinek a kalapjai majdnem túl díszesek voltak"


Valóban elég izgatott lettem az új információk hallatán, szívem szerint máris felpattannék és oda is mennék kérdezgetés helyett. Tüzetesen végigolvasom a listát. - Hát ez nem túl bizalomgerjesztő, főleg a Bernandt Shozleféle szöveg. Az üres sírkő pedig valószínűleg II. Bunmeinek volt szánva, de ő még azelőtt legyőzték, hogy boss válhatott volna belőle. Más furcsaságot észleltetek? Mobok, NPC-k, ilyesmi?

-Mobokat nem láttunk, a városlakók -kihangsúlyozza, és hallod, hogy direkt nem NPC-t mond- pedig nem voltak beszédesek. De találtunk egy könyvtárat, amit kifosztottak, és egy kastélyt is. Oda majd szeretnénk visszamenni és megnézni, mert arra már nem jutott időnk. De... van ennél sokkal fontosabb is, és már azt sem érzem fairnek, hogy ezeket elmondtam...

Már pattannék fel, hogy induljunk is nyomban, már meg is ragadom a karfát, hogy felhúzzam magam ültömből, és usgyi, már ott is vagyunk a temetőben, aztán a könyvtárban, végül a kastélynál, de Shu viselkedése megzavar. Végül visz tovább a lendület és csak felállok, de lecsitítom annyira magam, hogy ne pörögjem túl, és inkább rákérdezek: - Mi a baj? O.o

-Csak... csak ez így egyáltalán nem jó. Az előbb is rám ripakodtál, hogy mit kerestünk egyedül arra fele, pedig nem vagyok már kicsi, harmincegyes szinten vagyunk Anat, alig mögötted. És... és már a tizenötöt is betöltöttem. Meg... meg nagyon örülök, hogy vigyázni szeretnél ránk, de sokkal jobban kéne törődnötök a kicsikkel. Sokan halnak meg, mert senki nem tanítja meg őket semmire. Egy csomó olyan kezdővel találkozom, akik hiába könyörögnek azért, hogy gyakoroljanak velük, mert egyszerűen nem foglalkoznak velük, mert a legyőzésük nem ad elég Exp-t. Meg legutóbb voltunk egy minibosson, és kiképzőtisztesek voltak ott, és Shakan még azt sem tudta, hogy mik azok a pontok, és simán beengedték volna a terembe. Amikor Enheriellel voltunk szafarizni, akkor is mesélte valaki, hogy meghalt egy idomár, és nem tudtak neki segíteni, és ők is mondták, hogy nincs rendőrség. És... és sokkal inkább ezzel kéne foglalkozni, mint örökké a bossokkal meg a bossokkal. Az egy dolog, hogy Hinariék nem csinálnak semmit, de akkor csinálhatnánk mi! Mi már nyitottunk is egy dojot, de a rendőrség nem tudunk lenni egyedül Timidussal! És... és az sem fair, hogy nektek ott van a besúgó, meg a kristályok, meg a pánikburok, míg a bossoknak semmi nincsen, és ti akárhányszor próbálkozhattok, míg ők csak egyszer veszítenek, és máris bezáródnak egy csarnokba... de még az is lehet, hogy meghalnak. És tudom, hogy az egyikük még fel is élesztett valakit még az első bossok közül. És ezeket az infókat is azért tudom, mert én nem csak rohanok előre, hanem körbe is nézek. Hagyjátok most kicsit a bossokat, és foglalkozzunk az emberekkel, meg a gyilkosokkal, meg a kicsikkel meg a rendel. Szerintem ezt kéne csinálnunk... ez fontosabb...

- Mindkettő fontos. - Kezdek bele nyugodt hangvételben - Ezért kell kialakítanunk egy rendszert és a megfelelő kooperációt. Igazad van mindenben. De hadd mondjak el pár dolgot, hogy kicsit jobban megértsd az én oldalamat is. - Visszahuppanok és nyújtok nekik is sütit és én magam is elmajszolok egyet. - No... lehetsz te bármennyi éves és bármekkora szintű, én akkor is a te Anatolod maradok, akiben nem lehet csak úgy kioltani azt az érzést, hogy te vagy az ő Shuja, akire vigyázni szeretne és akiért felelősséggel tartozik. Tudom mekkorát csalódtál Peterben, ezért nekem kétszer jobban kell próbálkoznom, hogy ne hibázzak. Éppen ezért be foglak avatni minden titkomba. Timidust nem szívesen avatom be, mert még mindig tartok tőle, ezt te is tudod. Azonban tudom, hogy Timidus a létező legnagyobb segítség számunkra ebben a játékban és én nem fogom eldobni ezt a lehetőséget magamtól. Még dolgozni kell a bizalom kérdésen, de próbálok én is nyitottabb lenni irányába, éppen ezért fogok olyan információkat megosztani vele is, amiket eddig megtartottam magamnak, mert attól tartottam, hogy ellenem fogja fordítani ezeket. - Itt kis szünetet tartok, nem fogom még őket sem abban a kiváltságban részesíteni, hogy előbb tudják meg a többieknél az infókat. - Csak várjátok ki türelmesen. Visszatérve a kezdőkre... az Artes alapvető eszmeisége, hogy segítsük a kezdőket. Nem véletlenül kezdtem el Cearsoval foglalkozni. Viszont a dojo egy remek ötlet, szélesebb rétegben kell eljuttatnunk a lehetőségeket a kezdőknek és ebben segítségedre is leszek. De ez a te ötleted, te fogod véghezvinni. De mögötted állok. - Odakacsintok, majd bekapok egy újabb sütit. A besúgós és társai részről nem kívánok vitát nyitni, elmondtam már ezerszer a véleményem a mobokról, ő pedig ezeregyedszer is rá fog kontrázni. - Nem fogom hagyni a bossokat, erre ne is kérj. Mint ahogyan én sem kötelezlek arra, hogy gyere a frontra, úgy te se kérd tőlem az ellenkezőjét. Szerintem ez így korrekt köztünk. Viszont a rendőrségre én is gondoltam, csak nem ilyen néven. Hallottál már a polgárőrségről?

Shu megszeppenve, kicsit kipirosodva az előbbi indulatos hadarásától, de mégis egyre inkább megkönnyebbülve hallgatja végig a céhvezér szavait. Annak is csak örülni tud, hogy Anat úgy beszél Timidusról ilyen egyenesen, hogy közben a sárkány itt van mellettük. De nem szól közbe, és egyelőre Timidus sem. A kérdésre azonban ha bizonytalanul is, de válaszol.
-Az... az olyan, ahol önkéntesek vannak... ugye?
-Rossz ötlet. Nagyon rossz ötlet.


- Fejtsd ki kérlek...

-Egyszerűen nem ismerek olyat az emberek közül, aki alkalmas lenne ezen feladatra, még úgy sem, hogy mi jelöljük ki őket. Még így is túl nagy a kockázata annak, hogy rosszul választunk, de az emlékfelidézős képességeddel több esélyünk van. Azonban ha bárkit odaengedünk, akkor ugyanúgy fogja végezni, mint ti a bossokon. Fejetlenség, rivalizálás, önkényeskedés. Emberek élete forog kockán, nem csak az állítólagos világotokba való visszajutás. Ha a bossharcokat nem is veszitek komolyan, ezt komolyabban kellene kezelni.

- Nem tudom Shu mivel alkalmasabb, mint bármelyik másik ember... és a hangsúlyt az emberre helyezem, hiszen Shu, mint ember, ugyanúgy tud hibázni, mint én vagy bárki más. Te sem vagy tévedhetetlen Timidus, már csak azért sem, mert mi, emberek tanítunk téged is, csak Shu közvetlenül, mi többiek pedig közvetetten. A különbség az, hogy te tanulsz a hibáidból, az emberek pedig nem mindig. Na de visszakanyarodva, én csak annyit mondok, hogy adjuk meg az esélyt. Csak én nem vagyok elegendő nektek a bűnüldözésben, erre az utóbbi időben mind rájöhettünk. Ami pedig az összmunkát illeti: Én úgy gondolkodtam ez ügyben, hogy  kis létszámú csapatokban dolgozhatnánk, mint a kazamatákban. Aztán időnként váltogatjuk a csapatösszetételeket. Bár az ilyesminél az a jó, ha spontán szerveződik. Ha szükség van egy éjjel látóra, akkor nem az akrobatikáshoz futok, mert ő a szívem csücske.

-Melyikük fogja neked kiadni a jártasságait? Azok közül, akik számítanak nem sokan. A kicsik együttműködőek, a nagyobbak viszont már nem, mert féltik az elért helyezésüket, és azt, hogy egy arénaküzdelemben, vagy versenyen felhasználhatod ellenük a tudásodat. Mondd Anatole, mit tudsz a céhtagokról? A statjaikról, a jártasságaikról és minden egyébről?

- Nyilván nem eleget. Nézd, azzal, hogy csak elsorolod azt, amit eddig is tudtam a rossz csapatmunkáról, nem jutok előrébb. Szóval építőbb jellegű javaslatokat várok.- és ezúttal hagyom kibontakozni a sárkányt, még a kezemmel is előzékenyen intek.

-Ezt mondtad: de próbálok én is nyitottabb lenni irányába, éppen ezért fogok olyan információkat megosztani vele is, amiket eddig megtartottam magamnak, mert attól tartottam, hogy ellenem fogja fordítani ezeket. Hallgatlak. Itt kell elkezdenünk, és most. Nem holnap, nem holnapután. Eddig mindig azt hazudtad, hogy nincs több mondanivalód. Megbocsájtok azért, mert hazudtál, ha most elmondasz végre mindent. Ha te nem vagy képes megbízni a társaidban, akkor te sem várhatod ezt el másoktól.

- Nem fogok veletek kivételezni. Holnap össze fogom hívni az egész céhet és mindenki előtt fogok beszámolni a fejleményekről. Szóval hallgatlak Timidus.

-Ha nem kívánsz előzetesen tájékoztatni, akkor fennáll a veszélye annak, hogy nem csak hatszemközt fogok olyan dolgokat mondani, amik nem tetszenek neked. De ha így kívánod, akkor legyen, bár nem értem, hogy ha eddig kivételeztél velünk, akkor miért pont most szakítod meg. Kiben bízol meg a céhben annyira, mint bennünk?

- Mindenkiben, különben nem lennének a céhem tagjai. - Shuhoz fordulok - Emlékezz vissza arra, hogy még te is éreztél némi irigységet Sayaval szemben, mikor őt vettem fel a vállamra a virágvásárkor. Nem akarok egyik céhtagomtól sem eltávolodni, éppen ezért nem kivételezhetek veletek tovább, egyformán kell veletek bánnom, egyenrangúként kezelnem benneteket. - Visszafordulok Timidushoz. - A fenyegetőzéseiddel ismételten csak az éred el, hogy a bizalmam és a nyitottságom veled szemben a béka fene alatt lesz, szóval légyszíves mellőzd, ha Shu érdekeit képviseled. Az, hogy megbízom a céhtársaimban, nem jelenti azt, hogy minden botlásomról és kudarcomról be kell számolnom nekik. De ami veszélyt jelent rájuk nézve, vagy ami segít az előrejutásukban, arról be fogok számolni. Meg kell értened végre neked is, hogy minden cselekedetem az idomár védelmét szolgálja. - Az utolsó három szót jobban artikulálom.

Shu csak bólint, ám nem mond semmit. Nem akar közbeszólni.
-Nem is rólad beszélek Anatole. Te most nyitsz a többiek felé, és ez jó. Én pedig nem fenyegettelek. Nem azért fogok holnap megszólalni, hogy elrontsam a tervedet. Ha így alakul, az csak azért lesz, mert nem tájékoztattál, így nem tudom, hogy mit vársz tőlem pontosan, az én véleményem pedig nem mindig egyezik a tiéddel előzetes megbeszélés hiányában. Én azonban a céhtagokról beszélek Anatole. Avagy a szövetségeseidről. Azokról, akiket emberek védelmére akarsz felállítani. Nem azok az ellenségeid, akik kivont karddal állnak előtted, hanem akik a hátuk mögött tőrt szorongatva állnak az oldaladon. Én vagyok a szövetségesed Anatole, és Shu. Gondold végig, hogy ki van a céhedben. A lovag, aki ehhez a világhoz tartozik, és nemrég próbálta meg valaki megölni, akiben megbízott a kinti világból. Miért akarna oda visszatérni? Alex, aki pedig Hinari mellett fog állni. Idővel egyre kevesebben fogják folytatni a harcot, mert idebenn is kialakul a saját életük, a kinti világot pedig lassan elfelejtik. És azzal, hogyha legyőzik a végső bosst, azzal elveszítenek mindent, amit addig elértek idebenn. A szinteket, az erőt, a gyorsaságot, a felhalmozott aranyat és tárgyakat, a jártasságokat, a képességeket. És persze az itteni barátokat is, mert nem lesz elég egy teleportálás ha találkozni akarunk valakivel. Gondolj bele abba, hogy Hinari éppen egy kardért folytat vérre menő küzdelmet ahelyett, hogy a feladatát végezné. Egy item fontosabb neki, mint akárki más. Mi történik majd, ha a lány rájön, hogy a végső harccal minden amit itt elért évek alatt egy csapásra szertefoszlik?

- Timidus... miért terelsz? : ] - bájosan rámosolygok a sárkányra, majd összekulcsolom a tarkóm mögött a kezeimet és hátradőlök a fotelban - Még mindig ott tartottunk, hogy mitől lehet hatékonyabb a polgárőrség a frontharcosoknál. És az önkéntességnek épp az a lényege, hogy ha nem értek egyet az eszmeiséggel, akkor nem fogok melléállni és tenni érte. Az, hogy mi zajlik a fronton, teljességgel mellékes most a témát illetőleg, meg úgy am block az egész kijutásért folytatott harc meg az azon való lamentálás, hogy érdemes-e kijutni. Itt most az a lényegi kérdés, miként élhetünk nagyobb biztonságban idebent.

-Úgy, ha nem engedünk oda olyanokat, akiket nem érdemes. Erről beszéltem egész idáig.
És bár Timidus nagyon igyekszik az együttműködésre, nem érthet olyat, hogy még mindig ott tartunk, így kérdésként kezeli. Azt, hogy ő is használja például a vérre menő kifejezést, amikor itt annak semmi értelme, csak annak köszönhető, hogy bár Anatole ezt nem tudja, de az előbbi okfejtés nem a sárkánytól származik. Timike plagizál, ráadásul egy az egyben, és Ozirisz beszédét adta elő. Az am block kifejezésre pedig már rá sem kérdez, hiszen látszik, hogy Anatole nem akar számára is érthetően beszélni, így az ilyen szavak értelmét kikövetkezteti a szövegkörnyezetből, majd a beszélgetés után megkérdezi Shutól.


- Na és mi alapján döntöd el, hogy ki érdemes?

-Miért nem figyelsz jobban a szavaimra? Van egy képességed. Ez alapján szűrhetnénk a jelentkezőket. Ha ezen átmentek, akkor kiállnak ellenem, hogy felmérjük, valóban képesek-e ellátni védelmi feladatokat. Ilyen egyszerű.

- Lehet én vagyok fáradt és értetlen, de mégis mit kellene megnéznem? Hogy nincsenek-e kétes ügyletei, alvilági kapcsolatai? És ezt mégis hogy gondolod? Hogy sorban állnak előttem, mint az iskolaorvosnál a gyerekek? Megmondtam, hogy a képességemmel csínján kell bánni...

-Ha a példáid a kinti világodból valók, úgy ne várd el, hogy megértsem azokat. Túl sokat vélsz az emberekről. Nem fognak sorban állni, és nem lesz sok jelentkező, akin alkalmazni kell majd a késességedet.

Kérlelően Shura pillantok segítséget remélve.

-Hát... izé... nem tudom. A minibosson Tachibana azt mondta, hogy ne tegyük őt vezérnek, ha mindenki túl akarja élni. Junt könnyen félrevezette Suzu, mert hízelgett neki. Ren megszégyeníti a vörösöket... főleg ha nők. Igaza van Timidusnak, én sem tudok senkit, aki alkalmas lenne polgárőrnek, és van is hozzá elég szintje... sajnálom...
-Mirika és Silver. Ők ketten.


- Komolyan nem értelek benneteket... - egy újabb süti után nyúlok, ezúttal ezt feldobom a levegőbe és a számmal kapom el akrobatika jártasság aktiválásával - A kicsiket hajlandóak vagytok tréningezni, a nagyokat pedig már le is írtátok. - A tea után nyúlok és kortyolgatni kezdem.

-Nem írtuk le! Vagyis... csak... nem tudom. Itt nincsenek is nagyok, Anatole. Szophie kihívott minket arénázni, és űrhajósat akart játszani. Hinari egyáltalán nem viselkedik felnőttként, Ren egy... nem is tudom, de ő sem felnőtt... agyukra mentek a szintek. Igen. Ez a baj a nagyokkal. Nem érdekli őket semmi, mert nekik nem kell félniük, csak bossozniuk. A kicsik még látják, hogy mi történik, és ezért segítenek...

- Okés. Akkor most szeretném meghallgatni, hogy te mivel vagy különb a felsorolt embereknél. - Ha Timidus meg akarna szólítani, akkor megkérem, hogy ne tegye. - Miért vagy te alkalmasabb a polgárőri feladatkörre?

-Dehát egy szóval nem mondtam, hogy alkalmasabb vagyok!
Rökönyödik meg Shu már a feltételezésen is.
-Én csak azt mondtam, hogy én csinálok valamit, mert a többiek nem csinálnak semmit. De... ha más csinálná, akkor annak sokkal jobban örülnék... mondjuk valaki, aki kint is rendőr volt... vagy ilyesmi... aki ért hozzá...


- Azt mondtad nem is olyan régen, hogy nem tudtok egyedül ti a rendőrök lenni Timidussal. Ebből nekem az jött le, hogy alkalmasnak tartod magatokat erre a postra. Magatokon kívül még Mirikát és Silvert említetted. Tehát akkor kérdezem újra, hogy mitől alkalmasabb ez a három ember, mint a többi? Rendőrt pedig nem ismerek és gondolom te sem, különben már hozzá fordultál volna helyettem.

-Dehát alig ismerünk valakit itt! Te ismered mondjuk Adriant... de van rengeteg olyan ember, akik nem harcolnak, csak élnek a városban. Lehet, hogy köztük van rendőr, de én hiába megyek oda kérdezgetni őket erről, mert úgysem vállalnák el azért, mert én megkérem rá. És nem, nem tartom magam alkalmasnak. Timidust még valamennyire igen... mert ő betartja a törvényeket, ha elmondjuk neki... csak ahhoz mondjuk törvények kellenének, amik szintén nincsenek. Mirika és Silver pedig azért alkalmasabb, mert... de... de azt nem is én mondtam, hanem Timidus...
A sárkány rád néz, hogy végre engeded-e neki a beszédet.

Biccentek a sárkánynak, hogy beszéljen most már nyugodtan, de azért ne nyomja el megint Shut.

-Jól mondtad, alkalmasabbak, de nem alkalmasak. Sok emberrel megküzdöttem már, és kevesen voltak olyanok, akik ne éreztek volna valamilyen túlzott érzelmet az irányomba. A negatív érzelem Shu szerint legtöbbször harag volt, düh és megalázottság. Mirika és Silver volt az egyetlen, aki tudta kezelni az indulatait. Olyan emberekre van szükségünk, akik egy gyilkossal szemben is tudnak higgadt és helyes döntést hozni, akármilyen helyzetben. Mivel emberek vagytok, így ezt az érzelmeitek ellehetetlenítik, ám még így is ők ketten a legalkalmasabbak.

- Mindezt értem. Azonban a polgárőrség nem egyenlő a rendőrséggel. A polgárőr nem hajkurász gyilkodokat és egyéb bűnözőket. Először meg kell alapozni a városokban a rendet és a fegyelmet, illetve olyan légkört kell kialakítani, amiben a polgárőröknek tekintélye van és a bűnözők nem érzik úgy, hogy otthonos környezetben vannak és nekik mindent szabad.

-Ki kötelezi a polgárőröket arra, hogy ne hajkurásszanak gyilkosokat? Ki fogja őket felügyelni? Szabályok kellenek. Ez az elsődleges. Szabályok, amiket mindenki elfogad, és magára nézve kötelező érvényűnek tekint. És következmények is kellenek. Most ha ölsz, akkor nem történik semmi. Ha lopsz, akkor esetleg a károsult bosszút állhat. Ezen kell változtatni elsődlegesen, hogy a polgárőrök is tudják magukat tartani valamihez, és ne vezessen mindez önkényeskedéshez.

- Remek, végre valamiben egyet értünk. Holnap összehívom a céhet és megbeszéljük a részleteket. Aztán pedig ha lesz foganatja a dolognak, akkor összehívunk valami csörtét, ahol megállapodunk a szabályokban, avagy törvényekben. Onnantól kezdve pedig mehet a polgárőr toborzás. A rendőr kérdés egyelőre hanyagoljuk szerintem.

-Csörtét?
-Izé... az olyan...

Ám a magyarázat megakad, és az idomár is kérdő tekintettel pislant a férfira.


- Hát egy ilyen nagy megbeszélés...

-Rendben. A képességedet azonban használnunk kell, akármennyire is ellenkezel. Amelyik vörös aláveti magát annak, hogy ellenőrizd, az kaphatna valami jelet, hogy ártalmatlan, és időnként felülvizsgálhatnád. Aki nem veti magát alá, az eleve gyanús. Ők a gyilkosok, tőlük védjük magunkat leginkább. Könnyebb megelőzni a bajt, mint kezelni.

- Rendben. És mi lenne a jelző?

-Azt még ki kell találnunk. Egyedinek kell lennie.
-Mi lenne, ha küldenél neki egy üzenetet arról, hogy ártalmatlan? Azon ott van a neved, mint egy aláírás, és nem is lehet hamisítani.


- De kitörölhető.

-De miért törölne ki olyat, ami azt mutatja, hogy nem bűnös? O.o

- Nem feltétlenül állhat szándékában kitörölni. Kötelezhetik rá, kényszeríthetik rá, vagy csak egyszerűen kiütik, lebénítják vagy álmában hívják le a menüjét. Ezeket mind ismered te is. Ráadásul valami jól látható dolognak kellene lennie, hogy mindenki számára nyilvánvaló lehessen, ki az, aki valóban ártalmatlan, nem csak annak mondja magát. Másrészről valamivel hitelt kell adni a képességemnek. Mármint hogy biztosak lehessenek benne az emberek, hogy nem blöff, hogy nem tudok megváltoztatni emlékképeket, meg kérdés, hogy egyáltalán elhiszik-e nekem, amit mondok a képességhasználat után.

-Akinek a menüjében turkálnak erőszakkal, az a valaki már halott. Ha túléli, akkor kérhet újat. Ezen kívül kaphat egy szalagot is, vagy valamit, ami jól látható, ám csak a levéllel együtt lenne érvényes, és szúrópróbaszerűen ellenőriznénk, valamint listánk is lenne arról, hogy ki viselheti, ami megtekinthető lenne a dojoban, a boltokban, és ilyen helyeken.
-Azt pedig, hogy nem blöffölsz egyszerű bizonyítani. Gondoljon egy számra, és megmondod neki. Ezzel magadnak sem ártasz, meg nekik sem.


- Attól tartok, hogy az emberek félni fognak attól, hogy hagyjanak engem kutakodni a múltjukban. Tulajdonképpen semmi jogom nincs is hozzá, a privát szférájukba furakodom bele. Én sem engedném meg másnak, hogy ilyet tegyen velem. Csupán a szavamat tudom adni, hogy nem nézek meg mást, mint ami a polgárőri feladathoz szükséges és ez sokaknak igencsak kevés lesz.

-Az emberek jobban féltik a titkaikat mint az életüket?

- Ez egy remek kérdés... Valami indok azonban kelleni fog, hogy én miért érzem feljogosítva magamat ilyenre. Valószínűleg nem csak vörösöket kell majd megnéznem. Nem minden bűnöző vörös. Viszont ha egy zöld emlékeiben vájkálok, ahhoz nagyon nyomós indok kell, különben rágalmazás miatt ellenem fordulhatnak. Csak a képességem nem elég bizonyíték ahhoz, hogy valakit elítélhessünk és börtönbe zárhassunk.

-Egyelőre az is elég, ha a vörösöket ellenőrizzük. Már az is előrelépés. Ha ez megtörténik, akkor tudni fogjuk, hogy kit figyeljünk, és őket akár már kényszeríthetjük is, ha erre lesz okunk. Tudtál meg valamit a vörös céhről, amióta erről beszéltünk?

- "Bevizsgáltam" egy vörös indikátorost. Hürremnek hívják, elég sokat legyeskedik Saya körül, így aggódni kezdtem. Kiderült, hogy igencsak gondját viseli a kislánynak, de tovább kutakodtam az emlékei között. Egy szervezet tagja, sőt, inkább céh, mert az emlékben azt éreztem, hogy bosszús a céhvezére miatt. Nem értette, hogy miért egy bizonyos Drake Haru a vezér, szerinte nem méltó a pozícióra. Jah, és nem mellesleg tudod kit láttam még az emlékképben az asztalnál? Tachi komát...

-Drake Harut láttam már. Vörös indikátoros és furcsább még a többi embernél is.
-Igen... ő elég... különös volt, amikor a kúriában jártunk... már akkor sem bíztunk benne...


- Milyen kúria...? - kitágulnak a pupilláim és idegesebbé válik a hangom

-Jajj, amit meséltem, hogy tök jó szabadulós játékot játszottunk, és ott volt Jun is, és egy kiscicát kellett megtalálnunk. Tudóóód! Csak... csak te meg mondtad, hogy neked rossz emlékeid vannak egy kúriáról, így nem akartam mondani, hogy ez is az volt... de ez bizti teljesen másik volt, mert semmi veszélyes nem volt benne.

- Hmm, rendben. Elnézést, csak tudod... érzékenyen érint már csak a szó is... De ebben a játékban akkor nem csak Junnal voltál, hanem ezzel a Haruval is?

-Igen. Ott volt ő, meg egy Ryuu nevű valaki is. Csapatban voltunk, szóval tudom, de Timidus meg amúgy is megjegyzi ezeket.
-Drake Haru, vörös indikátoros harcos, és Ryuu, sárga indikátoros harcművész.


- A Ryuu név nem ismerős egyáltalán. És amúgy ez a Drake Haru sem. Az viszont most már nyilvánvaló számomra, hogy Tachibanának vaj van a füle mögött és nem csak én kakaskodok vele, meg nincs üldözési mániám sem vele kapcsolatban.

-Rendben. Viszont van megoldásom a bizalmatlansági kérdésre. A minibosson találkoztunk egy Jin nevű lovaggal, akinek elmondása szerint az a képessége, hogy másolni tudja mások képességét, és ő sem kedvelte a gyilkosokat, ahogy a szavaiból kivettem. Ha mindketten egymástól függetlenül vizsgálnátok a vörösöket, az megdönthetetlen bizonyítékot jelentene mindenki számára azonos eredmény esetén.

- Hát persze! Jint én is ismerem, RenAi kedvese. Rendes, jóravaló fiú. És valóban a képességmásolás a képessége. Zseniális ötlet! Akkor ez is letudva. Shu, kezdheted hímezni a szalagokat az ártalmatlan vörösöknek! (o(

Shu mosolyog, majd kicsit megköszörüli a torkát.

Izgatottan összecsapom a tenyeremet, majd fel is pattanok. - Remek, akkor mehetünk a 19. szintre terepszemlére!

-Anatole...
Szólal meg a kislány kissé már érezhető türelmetlenséggel a hangjában.


- Tessék O.o

A lány mosolyogva megcsóválja a fejét, majd Timidus felé bök.
-Azt hiszem tartozol egy köszönettel Timidusnak a zseniális ötletéért.


Olyan fancsali képet vágok, mint aki citromba harapott. - Nem hiszem, de ha úgy érzed, hogy az illem megkívánja, akkor köszönöm.

-Szívesen.
Válaszolja a sárkány, Shu pedig csak tovább csoválja a fejét.
-Megoldotta a legnagyobb problémádat, hogy nem hinnének neked. Igazán örülhetnél annak, hogy ennyi esze van. Nem tudom, hogy mit találunk még a 19. szinten, de szívesen elkísérünk. Azonnal szeretnél indulni?


- Igen. Nincs vesztegetni való időnk! - Timidus eszét meg inkább ne firtassuk Razz

Ha nincs, hát nincs. Timidus már készen is áll, Shu pedig tovább mosolyogva az orra alatt, és egy halk, megkönnyebbült sóhajtással követ...

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvenhetedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Dec. 16, 2014 8:35 am

Negyvenhetedik fejezet

A bizalom az első lépés a hűség felé.

Kód:

Szia Anatole!

Találkoztunk egy Aeon nevű fiúval, és kezdem érteni, hogy miért mondtad, hogy szeretnéd tudni, hogy merre járkálunk. Beszéltem Timidussal, és szerinte is jó ötlet... mondjuk én nem teljesen így gondoltam. X3


Hírszerző Osztály

Artes Liberales, I. Hadosztály
Őrnagyi Jelentés

Tárgy: Ryuninji Ren és Suzume
Forrás és megbízhatóság mértéke: Hiteles
I.Sz.: No.1


2024. Október 31-én Aréna küzdelmen vettünk részt. Ellenfeleink sorsolás által kerültek ki, a frontharcos Ryuninji Ren, idomár és a vörös indikátoros Suzume, íjász. A mi csapatunkhoz Jun, az Artes Liberales harcművésze csatlakozott. Ryuninji Ren a küzdelem során igen erőteljes érdeklődést mutatott Suzume felé, kijelentette, hogy az íjász az ő szolgája, melyet a nyakában lévő nyakörvvel kívánt igazolni. Mikor felhívtuk a figyelmét ezen viselkedésének veszélyeire, ő azt hazudta, hogy egy Börtön Kristály birtokában van, és bármikor lecsukhatja a gyilkost, ha helytelenül cselekedne. Természetesen ezen kijelentés megalapozatlansága és hiteltelensége azon nyomban kiderült, az idomárt szembesítettük tetteinek lehetséges következményeivel. Az eset folyományaként jelentős személyi sérülés nem történt.

Aincrad lakóinak biztonsága érdekében indítványozom az eset azonnali kivizsgálását.

Az elhangzott szavak és az események részletes leírását a melléklet tartalmazza.

Timidus Őrnagy,
Artes Liberales
I. Hadosztály

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvennyolcadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Dec. 23, 2014 2:11 pm

Negyvennyolcadik fejezet

Látod? Megmondtam!

Van egy város, Wiskota. Ez a város az, ahova még Shu is csak egyszer merészkedett el, bár akkor is, mint általában a legtöbb küldetés után rengeteg élménnyel és legfőképpen tapasztalattal tértek haza Timidussal együtt. És nem, természetesen nem csak a normál tapasztalatpontokra gondolok itt, hanem elsősorban a megismerésre, a felfedezés örömére és a rengeteg tanulságra. Na de ott tartottunk, mielőtt megszakítottam volna az elbeszélést a kislány véget nem érő szerencséjének ecsetelésével a küldetések terén, hogy ide még csak ő is egyszer merészkedett el. Nos, nem azért, mintha a moboktól tartana, és mint általában, az emberek sem kóvályogtak nagy számban ezen a szinten. Mindenki vagy a legfelső szintnél lebzselt, és készült a következő boss ellen, vagy a Kezdetek Városának biztonságos házikóiban húzták meg magukat. Az senkit nem érdekelt, hogy mennyi felfedezni való vár rályuk ezeken a gyönyörű tájakon. Igen, szigorúan ezeken, és szigorúan csak a földszinten. Jól sejti a nyájas olvasó, Shu és Timidus a magasban, a függőhidak imbolygó tengerében találta meg a mesés küldetést, azonban az, hogy a kislány csak úgy önszántából még egyszer felmenjen oda, na arról szó sem lehetett. Tegnap még úgy tervezte a mai napját, hogy majd Chizut viszi el szafarizni. Azt már Timidussal együtt el tudták érni, hogy legalább a kiképzőtiszthez elmenjenek. Így, hogy a sárkány felügyelte kiképzésének minden percét, már egyáltalán nem kellett tartani attól, hogy a hirtelen jött erő majd meggondolatlanságokra fogja késztetni, és esetleg butaságot csinál. Na persze nem amiatt, mert annyira megbíztak benne, vagy mert Chizu lett volna a világ legóvatosabb és legrendesebb gyereke, hanem azért, mert ha nem voltak a dojoban, akkor nem engedték neki, hogy elcsászkáljon az egyes szintről. Timidus még arra is figyelt, hogy ne mutatkozzanak túl sokszor együtt, hogy ne jelentsen a kislány lehetséges támadófelületet azoknak, akik esetleg nem kedvelik Timidust, vagy éppenséggel Shut. Csak egyszer kellett összezárni a sárkánnyal egy fél órás beszélgetésre, és azóta Chizu egyetlen szabályt sem szegett meg. Egyetlen egyet sem, és mielőtt azt hinnétek, nem, egy haja szála sem görbült, mindössze valamiképpen Timidusnak volt olyan tekintélye és ráhatása, hogy viselkedésre bírja… Shu pedig inkább nem kérdezte meg, hogy hogyan csinálta, elég volt annyi, hogy nem bántotta, és látta is, hogy a kis ninja nem fél a barátjától. Mindenesetre a terv tegnap este megváltozott, mert olyasvalami történt, amire Shu egyáltalán nem számított. Álmodott, méghozzá szépet, és nem a szüleivel, nem Kayaba Bácsival, és nem is Timidussal. Kincaiddal álmodott. A fura lovaggal azóta az egyszeri alkalom óta nem találkozott, de a társa mindig biztosította arról, hogy nem halt meg, mert a neve nem szerepelt a Black Iron Castle falán. Azt persze nem tudták, hogy akkor mi történt vele, levelekkel meg nem akarták zargatni. Szóval az álomképben az szerepelt, amikor ő és Kincaid, na meg persze Timidus, éppen Kelpit szerették volna megtalálni. Na jó, abban máig nem volt biztos, hogy Kincaid is meg szerette volna találni a lényt, mindenesetre kedves volt, és vele töltötte az egész napot. Ez az álomkép ösztönözte a lányt arra, hogy végső elhatározásként ismét elinduljon. Persze ennek volt előzménye már, hiszen megjelent a Bestiárium új kötete, és a fiatal idomár most már teljesen biztos volt abban, hogy Kelpi létezik. Az, hogy valamelyik okos éppenséggel Agáma Póninak nevezte el, az egy kicsit sem tudta zavarni. Volt azonban egy másik irat is, ami nem régiban került Shu birtokába. Chan könyvtárából szerezte, ahova még mindig járatos volt. Az volt a címe, hogy Legendás állatok és megfigyelésük, az író pedig egy bizonyos Göthe Salmandertként mutatkozott be a borítón. Persze a kislány is tudta, hogy ez csak a Harry Potter sorozat egyik kötete volt, de azt is tudta, hogy azok a gyerekek, akik a könyv megjelenésekor rajongók voltak, mára felnőttek, és talán páran közüllük éppenséggel Kayaba Akihikonak segítettek az állatok megteremtésében. Mint láthatjuk, rengeteg dolog kellett ahhoz, hogy Shu és Timidus végül ezen a szinten kössön ki, és a hatalmas gyökerek között lassan, óvatosan, néha bukdácsolva előrehaladva kutassák fel ezt a legendás jószágot. A Bestiárium azt írta róla, hogy a tizenegyestől a huszadik szintig található meg, ami stimmelt. Azt is írta róla, hogy ha nem támadod meg, ő sem bánt téged. Ez persze a legtöbb mobra igaz volt, csak a buta emberek nem tudták, hogy hogyan kell a támadó zónájukon kívül maradni. Shu természetesen tudta, ám itt még ezzel sem kellett foglalkoznia. Illetve nem kellett volna, ha nem tartozott volna a leíráshoz egy másik kis szösszenet is, miszerint állandóan a tűz pónival párban fordul elő, aki viszont kifejezetten agresszív fajta paci volt, így a fiatal idomár nem is nagyon akart volna vele közelről megismerkedni. Shunak azonban erre is volt egy nagyon jó kis terve, csak kellett hozzá egy segítő társ, aki éppenséggel most nem Timidus volt. és bár a sárkány is ott állt őrizni a lányt, ha esetleg a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan Shu eltervezte, tennivalója jelenleg nem akadt. A könyv szerint Kelpi XXXX. osztályú lény volt, és Shu bár bízott az idomítási képességeiben, ennyire azért nem volt magabiztos, és Timidus sem engedte neki, hogy csak úgy odamenjen Agáma Pónit simogatni a Tűz Póni szeme előtt. Az önként jelentkező segítőtársat nem kellett sokáig kutatni, a kislány csak egy keveset matatott a gyökerek között, és nemsokára ott ficánkolt az ujjai között egy piciny sikló. Ezután jött az ügyeskedés. Hála a kertészkedés jártasságnak, és a Yurihime kisasszonytól megismert Aranyszirom virágnak, egy kis kísérletezés után sikerült valamiféle csillogó kencét őrölni a levelekből, amit immár csak fel kellett festeni a kígyócska hátára, majd úgy elengedni, hogy a pónik felé slisszoljon el. És mire is figyelne fel jobban egy tüzes paripa, mintsem valami pislákoló, megcsillanó mozgó élőlényre? Érdekes módon, akármilyen agresszív is volt a mob, csak érdeklődve követte a siklót, aki hamar menedéket is talált újra a gyökerek között, ez az idő azonban elég volt arra, hogy Shu véghezvigye a tervét. Magában szépen megköszönte az elterelést az állatkának, odaszaladt Kelpihez, majd gyorsan átölelte a nyakát, és elsütötte a Fotókristályát ügyelve arra, hogy a Tűzpóni is rajta legyen azért, a selfie-n, majd mielőtt Kelpi társa észrevette a turpisságot, már villant is a teleportkristály, ők pedig visszatértek a tizedik szintre.


A hozzászólást Shukaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 23, 2014 7:59 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Negyvenkilencedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Dec. 23, 2014 7:59 pm

Negyvenkilencedik fejezet

Karácsonyi szafari

A fotó pedig fel is került a falra, és még nem múlt el dél. A szokásos kettő órai ebédet Chizuval töltötték el, méghozzá jó kiadós karácsonyi ebéd volt. Úgy döntöttek, hogy ötvözik az amerikai konyhát, amit Shu szeretett, és a japánt, amit pedig Chizu. Persze nem összekutyulva, hanem szépen gusztusosan, mindent a maga helyén kezelve és tálalva. Nem maradhatott el a karácsonyi almás pite, na meg persze a pulykasült, de e mellé még természetesen odakerült pár pipicomb is, szépen panírozva, és még piros doboz is lett hozzá szerezve, Christmas Fried Chicken felirattal. Ezen mindketten jót nevettek, és még azon is elgondolkodtak, hogy nem kellene-e árulni valamiféle karácsonyi vásáron ezeket a finomságokat, de a kis idomár végül úgy döntött, hogy nem lenne szíve pénzt kérni az ételért, hiszen csirke van a szafarin tonna számra, a többi hozzávaló pedig tényleg elhanyagolható értékű. Mindenesetre a rengeteg étel megtette a hatását, és a kis ninja hamar elaludt. A csapat pont erre várt. Nem voltak ugyan a legjobb lopakodók, de a lány olyan mélyen szundított, hogy erre nem is volt semmi szükség. Shu átutalta az aranyat, majd óvatosan elfogadta az utalást Chizu kezével, és onnan már csak egy gombnyomás volt a vásárlás. Ezután tényleg csak az éneklés következett. Az árnyharcos soha nem hallhatta még Hisame énekét, így Shu elővette a kristályt, és Timidussal együtt adták elő a dalt, és most már Shunak is sikerült sírás nélkül, mosolyogva emlékeznie elhunyt barátjára. Mindenesetre ennél szebb dallamra nem is ébredhetett volna Chizu. Persze nem csak kidörzsölte az álmot a szeméből. Egy igazi ninja mindig készen áll a harcra, még akkor is, ha előtte Timidus könnyedén megölhette volna Sleep Killel… szóval kiugrott az ágyból és máris harci állásba vágta magát… vagy valami ilyesmi, Shu pedig csak nevetett, majd kiöltötte rá a nyelvét.
-Remek testőr vagy Chizu, mindannyian biztonságban vagyunk melletted. Viszont… tudod, hogy mi kell egy igazi ninjának?
A kislány csak értetlenkedve nézett, majd kisvártatva elkezdett sorolni egy rakat fegyvert, amire neki feltétlenül szüksége van a feladatai elvégzéséhez, ám Shu hamar megállította.
-Nem, nem, semmi ilyesmi. Csöndre van szüksége. Észrevétlenségre.
-De hát most semmi hangosat nem is csináltaaaam! Ne legyél már olyan, mint a…
-Kaptál tőlünk Lopakodás jártasságot ajándékba. Boldog karácsonyt!
-De… de…
-Nincs de. Már nem lehet visszavinni, úgyhogy ajánlom, hogy örülj neki!

Újabb nyelvkiöltés, majd Chizu odarohant az idomárhoz, átölelte, majd Timidust is átölelte, utána pedig Shu érezte, hogy máris aktiválta a jártasságot, és sunnyogva elindult az ajtó felé.
-Ugye tudod, hogy mi látunk?
-Nemáááá!
-És különben is, még nincs vége a meglepiknek. Elviszünk szafarizni.
-Szafarizni? Engem?
-Igen. Méghozzá a Keleti részre fogunk menni, és megnézheted az új vadakat. Nemrég fedeztem fel őket, szerintem mi leszünk az elsők, akik találkozunk velük.
-De… a Keleti rész… nem azt mondtad, hogy veszélyes az nekem? Nem mintha az lenne, mert persze, hogy nem az, de…
-Most már tudsz lopakodni. Végig mellettünk maradsz, és csak azokhoz a vadakhoz nyúlsz, amit én megengedek.
-Igen anyuci, mindent úgy fogok csinálni, ahogy mondod, anyuci.
-Bleee!
-Indulunk.
-Blee!

Öltötték ki ezúttal mindketten a nyelvüket, ám most már Timidusra, aki csak legyintett a farkával, és elindult a szafari irányába.
-Jujj Timidus, képzeld, annyi minden állatkát fogunk majd látni! Sok-sok olyat is, akit te még soha de soha nem is láttál! Sőt, azt hallottam, hogy egy sárkány is lakik ám erre… vagyis több is, és őt is meg lehet simogatni. Nem mintha te nem lennél nekem elég simagatni, de hát sok sárkányt kell megismerni, és bizti te is örülni fogsz, ha…
-Chizu miért lopakodik, ha te folyamatosan hangoskodsz és elriasztod a vadakat?

A semmiből halk kuncogás hallatszott, mire Timidus még inkább megforgatta a szemeit, és fújt egyet.
-Jajj olyan izé vagy! Ne morcog, hanem inkább keresd az új vadakat. Te is akarsz találkozni a Wyvernel, ne is tagadd.
-Cickányok. Ez nem újdonság.

Söpört félre a mancsával a sárkány két rágcsálót az útjából.
-Odanézz! Egy maci és egy mosómaci a folyóparton! Aszta Timidus itt csak úgy hemzsegnek az állatok! Szerinted a nagy macit is meg tudnám simagatni.
-Bizonyos mennyiségű életpontveszteség mellett valószínűleg igen.
-De… de…
-A mosómedvét idehozom nektek, ha szeretnétek.

igen, bár Chizu láthatatlan volt, azért Timidus már annyira ismerte a lányokat, hogy tudja, az ilyen kis szőrös vackokkal nagyon a kedvükre lehet ám tenni. A nagyobb medve egy kis nógatás után úgy döntött, hogy nem viaskodik a sárkánnyal, a mosómacit pedig felkapta, majd lehelyezte Shu ölébe. Amíg pedig ők elvoltak az állatokkal, addig ő valóban keresett újdonságokat. Az elefánt és a denevér nem volt olyasvalami, amire fel kellett volna hívni Shu figyelmét, és még a majom is, bár vadászható vadként újdonságnak számított, mobként sokat láttak belőle az erdőkben. Amíg Timidus ezeket az állatokat fogdosta össze, addig Shuék már azon ügyködtek, hogy visszafordítsák az elvadulás folyamatát, és egy dingóból újra házőrzőt csináljanak. Az elemózsiát bár elfogadta a beste, megszelídülni azonban nem nagyon akart. Mondjuk akkora baj nem is volt, hiszen Aldo nem biztos, hogy örült volna a társaságának, így az elébük kerülő farkassal már nem is próbálkoztak, hiszen az még messzebb volt szelíd társaitól. A sárkány kisvártatva azonban visszatért, egy nagy, szúrós valamit tartva óvatosan a mancsaiban, amit lehelyezett Shu lábai elé.
-Ez nem tudom, hogy állat-e. Ahogy látom nem ehető.
-Jééé! Nézd Chizu, egy süni!

És nem kellett pár perc, már mindketten köré kuporodtak, és csöndben várták, hogy mikor gömbölyödik már ki, amikor pedig erre is sor került, a kis idomár előhalászott egy pár gyümölcsöt az inventoryából, és a jószág már azzal együtt távozhatott, mint a mesékben, szépen feltűzdelve a hátára. Természetesen most sem vadásztak úgy, mint ahogyan a vadászok általában szoktak. Még a kettejük felé csörtető orrszarvút is csak egy gyengéd lökéssel késztette Timidus arra, hogy válasszon más utat, lehetőleg ne a lányokon keresztül. Mindössze egyetlen madárkának kellett vesznie, az pedig egy károgó vészmadár volt, aki minduntalan úgy döntött, hogy el kívánja riasztani a sárkány által éppen becserkészendő vadat. A legnagyobb élményt mégis csak az jelentette, amikor Timidus tényleg találkozott azzal a bizonyos Wyvernel. Egy ideig csak méregették egymást, a két lány pedig lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy nem csapnak-e össze, és nem kell-e beavatkozniuk. Mondjuk Shu dolga éppenséggel az lett volna, hogy lefogja Chizut, aki Timidus „megmentésére” akart volna sietni. Szerencsére azonban úgy tűnt, hogy nem csak Timidus rendelkezett végtelen bölcsességgel a sárkányok közül. Nem mondhatnánk, hogy beszédbe elegyedtek, de Shu látta, hogy folyamatosan olyan jelzéseket küldtek egymás felé, amit Timidustól csak a sárkányos küldetésben, vagy Anikával, Hisamével és Nestorral való találkozásukkor alkalmazott. A lánynak még arra is volt ideje, hogy egy Fotókristályt ellőjjön az egymást kerülgető két hüllőről, ám utána Timidus jelzett, hogy távozniuk kell, mert ez a másik sárkány vadászterülete, és ő nem kíván konfliktusba kerülni vele. Na persze Shu tudta, hogy ezt úgy értette, hogy az ő kedvéért nem akar sárkányt őlni, mert Shu rosszul érezné magát emiatt… Timidust nem nagyon érdekelte, hogy egy vad társa, aki még nem is volt teljesen az ő fajtája, mit is akar tulajdonképpen. Neki csak az idomárra és a kis ninjára kellett tekintettel lennie. Két remek vadászat, két remek fénykép, ami bekerülhet az albumba, és mindezt egy nap alatt sikerült elérni.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Ötvenedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Dec. 24, 2014 6:00 pm

Ötvenedik fejezet

Karácsonyi készülődés

-Timiduuuuuuuuus!
Ez lassan már annyira megszokottá vállt, mint a napi rutinjuk. A sárkány nyugodt tempóval lépdelt lefele a lépcsőn, majd bedugta a fejét a szoba ajtaján, és hallatta a szokásos kérdő csipogását. Még ezt a rövidke hangot sem mondhatta végig azonban, a kislány már azonnal a nyakába ugrott, és a képébe nyomta az ajándék kristályt.
-Egy Hangrögzítő Kristály.
-Pontosan! Méghozzá tudod, hogy kitől kaptam?
-A Kayaba bácsidtól.
-De… de honnan tudtad?
-Úgy vigyorogsz, hogy senki mástól nem kaphattad.
-De… akkor elhiszed végre nekem, hogy…
-Nem. Csak azt, hogy van egy Kayaba Akihiko nevű valaki, aki üzeneteket küldözget neked. Én utasítottam arra, hogy válaszoljon, és láttam, hogy már meg is tette.
-De…
-Minden este megnézem a levelezéseidet. Nem tudom, hogy ezen miért csodálkozol.
-Nem is csodálkoztam! ˇ^ˇ

A sárkány bólintott, majd leheveredett a szőnyegre.
-Jajj Timidus, most nincs időnk szunyókálni! Ki kell találnunk, hogy kinek mit adjunk ajándékba karácsonyra, és be kell csomagolni a meglévő ajándékokat!
-Akaironak egy Kapcsolat gyűrűt. Szükségük lesz rá.
-Jujj ez remek ötlet! Mindjárt ki is veszem a bankból! Anatole úgyis megengedte, hogy a kicsiket segítsük, és mondta, hogy nyugodtan adjuk ajándékba, szóval karácsonyra is bizti lehet…
-Biztosan.
-Akkor… Sayának már megvettem, ő egy okarinát fog kapni. Hallottad, hogy milyen szépen énekel, és ezen nem is nehéz megtanulni játszani. Channak egy Maneki-nekot vettem, tudom, hogy szereti a cicákat, Álomkelő pedig kaparófát kap ajándékba. Szophie és Vezér nyakörvet kapnak, hogy mindenki lássa, hogy összetartoznak… meg… meg akkor Szophie is látni fogja, hogy kicsit többször kellene odafigyelnie Vezérre, mert egyenlőek. Nagyon nem tetszett, hogy szegény kutyuli meg sem mert szólalni. Akae egy lámpást kap a világító fegyvere mellé. Atorunak… neki mit adjunk Timidus? Vagy Anatnak? Jajj, a fiúknak sohasem lehet semmi jó ajándékot adni…
-Főzz nekik valamit. Annak legutóbb is örültek.
-De az olyan snassz, hogy a többiek kapnak rendes ajándékot, ők meg csak esznek. Bár… talán annak tényleg jobban örülnek majd… nem tudom… Justinnak vettem egy talizmánt. Talán annak örülni fog. De például Jun mit kapjon? Ez olyan nehéééééz! T.T
-Miért ajándékozzátok meg egymást?
-Mert karácsony van. Ezt elmeséltem neked tavaly is… de Junnak…
-Már megvettem neki az ajándékot.
-Te?!
-Igen. Amíg aludtál.
-De…
-Ott van a nyeregtáskámban.
-De hát…
-Hetek óta ezen gondolkodsz.
-Persze, mert nem tudom, hogy mije van neki, és mije nincs.
-Én tudom.
-De hát… megkérdezted? Akkor hogyan lesz meglepetés?!
-Nem kérdeztem meg. Megnéztem.
-Betörtél a szobájába?
-Nem.
-Mindegy… inkább nem is akarom tudni. Mit vettél neki?
-Teásbögrét.
-De hát abból van neki egy csomó!
-Ilyen bögréje nincs.
-Oké-oké! Akkor már csak Alex maradt hátra, de már neki is megvettem az ajándékot. És már azt is tudom, hogy mit fogunk adni Kayaba Bácsinak. Gyere!

És már röppentek is, méghozzá egyenesen Jun szobájába. Nem kellett sokáig győzködni a céhtársukat, már kint voltak a városba, kint a karácsonyi vásárban, és győzködték az éppen aktuális karácsonyi dalokat játszó NPC-t, hogy játsszon el nekik valamit, de most kivételesen éneklés nélkül. E mellé a dallam mellé énekeltek most ők maguk, méghozzá egy szép karácsonyi dalocskát, amit fel is vettek a Hangrögzítő Kristállyal. Ezután már csak a levelet kellett megfogalmazni, és elküldeni Kayaba Bácsinak.

Kód:
Kedves Kayaba Bácsi!

Szerintem az sokkal fontosabb, hogy mi mit adtunk karácsonyra, mint az, hogy mit kaptunk. De… a többiektől még semmit, hiszen azt este adjuk oda, de neked megsúgom, hogy miket szereztünk nekik, és majd ha mi is kapunk, akkor azt is megírom. Akaironak Kapcsolat Gyűrűt ajándékoztunk, Sayának okarinát, Channak és Álomkelőnek egy Maneki-nekot és egy kaparófát. Szophienak és Vezérnek ékszert, Akaenak egy lámpást. Atorunak sütöttem pitét, Justinnak talizmánt vettem, Junnak és Alexéknek bögréket.

Viszont Önt sem felejtettem ki, Junnal közösen kap tőlünk ajándékot, rajta van a kristályon. Remélem tetszeni fog. És persze karácsonyi tortát is küldünk.

Én Kayaba Bácsitól nem kérek semmit, már így is rengeteg minden szép dolgot kaptunk Timidussal. Talán csak annyit, hogy egyszer szeretnénk Önnel személyesen találkozni, hogy úgy is megköszönhessük ezt a sok mindent.

Boldog karácsonyt, és boldog új évet kíván:
Shu és Timidus

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Ötvenegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Pént. Dec. 26, 2014 3:55 pm

Ötvenegyedik fejezet

Évértékelő

Hála a karácsonyi kristálynak, ahol Kayaba Bácsi beszámolót kért Shutól az ünnep menetéről, na és persze annak, hogy Anatole jól fogadta a legutóbbi jelentését, Timidus megíratta Shuval a 2024-es év értékelését.

2024-es év értékelése

Fejlődés

Szintlépések száma: 30 (átl. havi 2.5 szint)

Szintlépések között eltelt idő (nap):




Fejlődés üteme:




Elosztott pontok:




Felszerelés:




Statok + Felszerelés:




Arányok:






Pénzügy

1) Bevételek

Küldetés: 840 arany
Event: 3100 arany
Küzdőtér: 3100 arany
Aréna: 1760 arany
Kristálybolt: 2228 arany
Szafari: 1331 arany
Egyéb: 73 arany

Összes bevétel: 12332 arany

2) Kiadások

Felszerelés: 3226 arany
Egyéb itemek: 1913 arany

Összes kiadás: 5139 arany



Szafari

Teljesített teljesítmények száma: 78 db
Megszerzett jelvények száma: 76 db

Elfogott állatok száma: 235 db
Ebből vad: 128 db
Ebből hal: 107 db



Teljesített küldetések száma: 9 db
Eventen való részvétel: 6 alkalom

Megnyert küzdelmek száma: 45 db
Elveszített küzdelmek száma: 3 db

Megnyert Aréna összecsapások száma: 9 db
Elveszített Aréna összecsapások száma: 1 db

Aréna dobogós hely: 5 db (első hely)


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.