Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Go down

default Hetvenhetedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Jún. 03, 2015 4:08 pm

Hetvenhetedik Fejezet

Ok és okozat.

Előzmények: levél és kristály

Asuu levele bár kissé morbid volt, mégis valamelyest örömmel fogadta a kis idomár. Ha eszébe jutott volna Morrigan és morcos póktársa, akkor talán ő maga javasolta volna a felszabadítandók táborába a nőt, ám szerencsére, ha ezt lehet így mondani, Asuu magától ráakadt arra, akinek a segítségére volt szüksége. Oké, az megint hibádzott, hogy nem sikerült egyenesen megkérdeznie Morrigantól, hogy végül is akarja-e ő ezt, és a Hangrögzítő Kristály azt sem mondta el, hogy miként is sikerült felszabadítania az idomárt… de ezt majd megkérdezi akkor, ha újra találkoznak. Nem is gondolkodott sokat azon, hogy mit írjon a válaszlevelében, miután meghallgatta a kristályt a szobájában, ahol nem hallgathatták ki őt. Meg is nyitotta az üzenetküldő rendszert, szépen betette a kristályt mint visszaküldendő itemet, majd bele is kezdett a gépelésbe.


Kód:
Szia!

Jó választás volt, nem is tudom, hogy rajtunk kívül ismerte-e más őket… de mi majdnem az összes idomárt ismerjük. Sokat panaszkodott, gondolom te is észrevetted. Jobb lesz nekik így. Ráadásul talán nem is tudod, de ezzel nem csak Morrigannak, hanem Daevának is segítettél. Nem szeretett pet lenni, és ha az idomár kiesik, akkor ő is visszamehet a fajtársai közé, mobként… legalább is a legtöbb esetben. Szóval őt is felszabadítottad. Egy ideig próbálkoztam azzal, hogy összeboronáljam őket, de nem nagyon ment. Jobb lesz ez így. A kristályt visszaküldtük, nekünk nincs szükségünk rá, és Timi azt mondja, hogy neked sincsen. Gyere a Black Iron Castle-hoz délben.
 
Üdv: Shu és Timi


És talán ez a nap már eleve erre termett. Shu azóta tervezte ezt, amióta a Tolbana Hősei Emlékmű kikerült a városba, és amióta Peter, és a többi idomár neve mellett folyamatosan cserélni kellett az elkopott címkéket. Igen, arról már többször beszámoltam, hogy a Black Iron Castle önző névsora mellé, ahol csak az emberek voltak feltüntetve, Shu sorra címkézte azon petek neveit az idomárok mellé, akiket ismert. Ez azonban csak ideiglenes megoldás volt. Sokáig tartott míg kerített egy olyan játékost, aki odakint szobrászattal foglalkozott, és még szerette is a peteket, de több mint egy éves kitartó keresés árán meglett a delikvens, és pont mára ígérte a mű elkészültét. Daeva felszabadításának ünnepe is lehetne ez akár. Lovaskocsit és négy marcona súlyemeléssel rendelkező emberkét bérelni, akik szívesen segítettek Shunak a két szép szeméért… és pár aranyért, már igazán nem volt nagy dolog,  és az idomár maga vezette a kocsit, majd a lepellel takart szobrot elhelyezték a Black Iron Castle elé. Ekkorra már jó pár nézelődő gyűlt össze, akik kíváncsiak voltak arra, mi folyik itt. Nem kellett semmi beszéd, semmi felhajtás, Shu és Timi egyszerűen lerántotta a leplet.


Egy Khimaira. Az alapzaton nem volt névsor, hiszen nem is volt akkora a szobor, hogy mindenkinek a neve elférhessen rajta. Nem kell egy monumentális valamit elképzelni, az oroszlán nagyjából akkora lehetett, mint egy igazi oroszlán, a többit mérjétek hozzá.

Csak két sor szerepelt alatta:

Azoknak a peteknek az emlékére,
akik életüket áldozták az emberekért.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Hetvennyolcadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Jún. 13, 2015 6:02 pm

Hetvennyolcadik Fejezet

Sayonaras levélváltás.

Üdvözlöm Yoshiaga Professzor!

Sokat gondolkodtam a közös küldinken azóta, hogy vége lett. Azt értem, hogy Dei szerint is mennünk kellett volna, és mi is úgy gondoltuk Timivel... csak hát nem akartunk nagyon erőszakoskodni. Már így is bizti sokan azt hiszik, hogy visszaélünk azzal, hogy mi vagyunk az egyik legnagyobb szintűek... ha nem a legnagyobbak a frontosok közül.

Viszont egyvalamit nem értek. Beszéltünk Greggel, és ő azt mondta, hogy nem mindenki akar segíteni a frontosoknak a Sayonaraból. Ugye ha Greg nem NJK, márpedig az indikátora szerint nem az, akkor csak úgy tudhat a Bossokról ennyi infót, ha Kayaba megmondja neki, vagy ha Önök már sokkal a frontosok előtt felfedezik a Bosst, és majdnem le is győzik, mert gondolom egy csomó infót csak a végén lehet megtudni.

Szóval csak azt nem értjük, hogy a pénzszerzésen kívül mi a céljuk. És... ha esetleg csak a pénzszerzés, akkor viszont szeretnénk felajánlani a segítségünket. Még mindig lelkifurkám van azért, mert elrontották a többiek a küldijüket, és én is kicsit benne voltam. Van még pár jelvény, amit nem szereztünk meg, és egy csomó pénzt adnak, viszont a legtöbbhez tudnunk kellene, hogy hol van elrejtőzve a Pteroszaurusz, de sajna sehol nem találjuk. Azt csicseregték a madarak, hogy valami vámot is akartak szedni, meg ugye emelték a Burok árát is. Arra gondoltam, hogy ha ennyire nagyon szükségük van a pénzre, akkor elmehetnénk közösen szafarizni, segíthetne megtalálni a dinót, és akkor a jutalomnak a huszonöt százalékát odaadnánk Önnek.

Üdvözlettel: Shu és Timidus




Kedves Shukaku!

Ezzel kapcsolatban Gregantot kérdezze, de tudtommal talál alternatív átjárókat a szintek között valami képességének köszönhetően és a bossokat is egyedül fedezi fel. Nem láttam még hogyan csinálja, hiszen elképesztően veszélyes, de nem is szeretné elmondani. Az viszont biztos, hogy amint megnyílik egy új szint egész nap nem látni, lehet akkor fejezi csak be az összes információ megszerzését.

A Pteroszauruszt nem is kerestem, engem nem érdekel a szafari, így nem tudom hol található. A burok árát pedig nem a pénz miatt vittük feljebb, hanem céhbeli okok miatt, amikről volt vezetőjük is tudott. Sajnos önnel nem osztjuk meg.

Üdvözlettel: Yoshiaga




Kedves Yoshiaga Professzor!

Köszönjük szépen a választ, máris írunk Gregnek.

Üdvözlettel: Shu és Timidus


Kedves Gregant!

A legutóbb azt mondtad nekünk, hogy a pénz beszél, a kutya ugat. Ha segítesz nekünk megtalálni a Pteroszauruszt, nekem már megvan a jelvényem ahhoz, hogy jutalmat kapjak érte, és odaadnám neked az érte járó pénzt. Én csak a szép jelvényeket gyűjtöm.

Üdv: Shu




Üdv Shukaku!

Az ötvenes szinten található, a pénzt pedig megtarthatod, majd a következő vásárlásodhoz hozzáadom.

Gregant




Köszönöm szépen a segítséget... de ez még nem megtalálás. @.@
Yoshiaga Professzor mondta, hogy te tudsz ugrálni a zárt szintek között is. Nem vinnél minket magaddal csak addig, amíg elbeszélgetünk egy picit a dinóval? :3




Nem



Nem baj, megértjük, köszönjük szépen a segítséget. Majd legközelebb is szeretnénk venni a sütis projekthez infókat, szóval majd találkozunk.

További szép napot kívánunk!
Shu és Timi





A hozzászólást Shukaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 19, 2015 2:19 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Hetvenkilencedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Vas. Jún. 14, 2015 1:26 pm

Hetvenkilencedik Fejezet

Szellemidézés a katedrálisban...

Kop-kop Junci szobácskájának ajtaján.

Alig, hogy hallatszott a kopogás, az ajtó máris kinyílt és egy kicsit csapzott állapotban máris rádőlök a mit sem sejtő áldozatra.

Shu elkapja Juncit, majd súlyemelés híján mindketten feldőlnek.
-Most... nem is jöttem korán...

Reméltem, hogy megtart, bíztam benne, hogy nem vagyok ennyire duci, de úgy tűnik azt az utolsó szelet tortát nem kellett volna már megenni... Kicsit nagyobbra nyitom a szemem amikor már nem egyedül dőlök hanem velem együtt a picurka lány is.
- Szépítőaludtam. Látszik a hatása  ugye?


Jól megnézi magának, nagyon közelről megvizsgálja, majd bólint.
-Akkor kihagytad a reggelit is?

- Természetesen! Pont amikor kopogtattál próbáltam kijutni a szobából. Nem akartam még tükörbe nézni, ezért csukott szemmel közelítettem. - hatalmas vigyor, majd lemászok szegény lányról, és felsegítem a földről.
- Csak nem aggódtál értem?


-De, kifejezetten aggódtam. Elfelejtetted, hogy közös programot terveztem mára.
Elfogadja a segítő kezet és feltápászkodik.

Egy picikét elgondolkodom  majd a homlokomra csapok amikor eszembe jut, hogy még tegnap este is szóba került, hogy megyünk valahova.
- Ah teljesen kiment a fejemből a nagy csinoskodásban. Mehetünk! Készen állok. - húzom ki magam, természetesen még pizsamában, kócos hajjal.


-Bizti pizsiben akarsz sétálgatni az utcán? Engem nem zavar, csak...

- Ah igazad van! - megint egy arcra pacsi, és életem leggyorsabb átöltözése következik. Masni, szoknya, ing.
- Megint, készen állok főnökasszony! - szalutálás, valami komoly arcot is próbálok odaerőltetni, de végül elnevetem magam a nagy próbálkozásban.


Shu ezalatt már jelez Timinek is egy rövid sípjellel, és mire Jun kiér, már együtt várják az ajtóban.
-Bizti minden megvan? Emlékszel még, hogy hova megyünk?

Timidust is köszöntöttem, persze őt nem úgy mint ahogyan Shushu-t, hogy rádőlök, és agyon nyomom. Hanem picit normálisabb módon.
- Ümmm, látogatóba megyünk.... Igen! Látogatóba megyünk! Ezért volt az alvás és aaaa az alvás..


-Pontosan! Akkor indulhatunk is. Útközben meg szerzünk fagyit.

Felsorakoztam Shuék mellett, majd amint valaki megtette az első lépést próbáltam utánozni, és ugyanakkor lépni vele együtt.
- A fagyi jó ötlet, szerettem volna sütit vinni, dee... az a szépítőalvás.. - na meg persze a kései lefekvés is közrejátszott a süti eltűnésében, hiszen múlt éjjel megint beszélgettem az ajtóval, és közösen fogyasztottunk el két szelet süteményt. Igazából elég bonyolult dolog egy kulcslyukon keresztül etetni valakit, de ha nem nyit ajtót, és nem láthatom akkor más megoldás nem igazán marad, ha együtt akarunk hamizni.


-Nem hiszem, hogy kérne sütit. Tudod, most fontos feladata van, feltérképezi a túlvilágot, meg ilyenek. Már így is bonyi volt leszervezni, hogy találkozhass vele, de nem akartuk, hogy szomorkodj...

- Ah tudom, hogy elfoglalt, de egy sütike azért talán belefért volna. A sütit mindenki szereti, szóval a nagy kalandozások közben biztos, hogy nem sok ideje van magára. Ne aggódj, nem szomorkodom. colonthree hangulatjel Először nehéz volt elfogadni, de most már azt hiszem megértem az egész helyzetet. - Senpai egy hős. Én biztosan nem lennék képes ilyen életet élni, csak azért, hogy megvédjem a szeretteimet, és biztosítsam a jólétüket, és biztonságukat.

-Hát... talán majd kint hagyhatod neki úgy, mint a Mikulásnak, és akkor elviszi. Tejet és süteményt. De most fagyi...
És valóban, meg is ejtették a fagyizósdit, majd nemsokára meg is érkeztek Taftba, és a katedrálisba.
-Azt mondta, hogy itt szeretne veled találkozni. Innen viszont már egyedül kell menned, túl feltűnő lenne, ha mindhárman bemennénk...

- Ez egy jó ötlet. - persze az én fejemben is megfordult már néhányszór, viszont nem emlékszem pontosan, hogy meg is csináltam-e azt, hogy az ajtó előtt hagytam dolgokat, vagy csak terveztem... Megvan a fagyi, nem éppen egy tápláló reggeli, de a fagyi az fagyi!
- Hmm Szóval itt bent? Elég furi helyet választott, mert én szerintem ide még nem nagyon jöttem. - pillantok körbe. Igen, Taft nem az én városom.
- Akkor bemegyek. - lépek az ajtócskához, és óvatosan belépdelek rajta.


-Pont azért. Ide nem sokan járnak. Miért jönne bárki is egy japán játékban egy európai vallási bigyuszba? Ez pont jó hely, a templomok állandóan üresek hétköznap.
A katedrálisban félhomály uralkodott, mindösszesen egy szerzetesnek kinéző NPC lépett oda a lányhoz, és kérte meg, hogy mondjon el egy imát... és mindaddig kérte, amíg el nem mondott egy imát...

Beléptem, és hamar meg is jelent egy bácsi, nagyon menő öltözékben. Túl régen volt már ahhoz, hogy emlékezzek pontosan melyik játékban is volt ilyen ruhás pasi, de azt hiszem most nem az a fontos, hogy emlékezzek rá kire hasonlít, hanem inkább az, hogy miért nem enged tovább. Felfújom az arcom, majd sóhajtok.
- Rendben, rendben. - összeütögetem a kezecskéim, és hajlongok, tátogok. - Kész vagyok! - kapom fel a fejem váratlanul, és a bácsira meresztem a tekintetem.


Mire Jun felnéz, a szerzetes már nincs ott, újra csak a csönd és a félhomály uralkodik. És most következett a terv legnehezebb része. Shunak le kellett győznie a tériszonyát. Ha az ajtón lépett volna be, az túl feltűnő lett volna, így úgy döntöttek, hogy Timidus felemeli az egyik félig nyitott nagy ablakhoz, és onnan fog belépni. Az eleve sokkal rejtélyesebb is. Szóval kristályok bekapcs, először egy drámai hangú Dráma kristály, a hatás kedvéért, majd Anat alakja felvéve, és jöhet az attrakció. A félhomályos katedrálisból eleve nem lehetett könnyen belenézni az ablakon át beszűrődő fénybe, de az, aki a párkányra lépett a semmiből, egyértelműen Anatole Saito volt. Rámosolygott Junra, intett neki, majd felé hajított egy papírrepülőt, és a következő pillanatban már el is tűnt. Shu egyszerűen levetette magát a párkányról, mert pont lejárt a Kinézet Kristály hatása. Timidus persze elkapta, de egyébként is védett területen vannak…

Éppen meg akartam kérdezni a bácsit, hogy fel próbálhatnám-e a ruháját, de sajnos ez még várat magára, hiszen a pasi eltűnt. Először jobbra majd balra fordítom a tekintetem, de a bácsi továbbra sincs sehol sem.
- Hahóó? - szólongatom - van itt valaki? Én egyedül el fogok tévedni ám. - figyelmeztetem őket, majd jött az a furcsa hang. Kíváncsian fordulok a hang irányába, egy nagydarab alak állt odafent. Távcsövet formálok az ujjaimból, ami természetesen semennyit nem dobott a messzelátásomon...
- Elnéézést! Nem látott erre egy csuklyás bácsit? - integetek vissza, az ismerős formájú alaknak, majd elkapom a repülőjét amit elejtett.
- Tessék várni! Felmegyek, csak egy pillanat! - és már keresem is az utat, hogy feljussak hozzá... Ha nem találok lépcsőt, vagy kicserélem magam valamire.
- Ha bújócskázik akkor sosem fogom tudni visszaadni a repülőjét.. - hmm vajon üres a papír? Hmm Nem nem nézek bele, nem szabad. Nem az enyém, nem bizony.


Shu kint vár a bejárat előtt. Minden ajtó be van zárva a katedrálisban, a főbejáraton kívül.

Szépen sorban végigmegyek az ajtókon, kopácsolok, hívogatok embereket, de senki sem válaszol, kicsit lehangolt, hogy nem sikerül amit terveztem. Még egy pillanatig nézelődtem, majd szomorkás arccal sétálok ki az épületből, kezemben a repülőgéppel.
- Nem láttatok errefelé egy bácsit, aki keresi a repülőgépét?


Shu először lefogja hátul a saját kezét, hogy ne facepalmoljon, majd igyekszik mosolyogni.
-Jun... nem emlékszel, hogy mit mondtam, higy kivel fogsz itt találkozni?

- Hmmm Ah! Teljesen kiment a fejemből! - csapok a homlokomra - összezavart a pasi az ablakban, meg a csuklyás bácsi. Remélem még nem késtem el. Később majd visszaadom a repülőgépet annak aki elveszítette. - és már fordulnék is vissza.

-Juuun! Nem hasonlított valakire az, aki a repülőt dobta neked?

Már majdnem beléptem a katedrálisba amikor Shu utánam szólt.
- Hmm... most, hogy mondod... picit olyan volt mint Batman. Csak egy pillanatra láttam, szóval nem vagyok benne biztos... De... olyan... olyaan... menő volt. Pont mint a Senpai.


-Pont mint a Senpai?
~Na végre, sínen vagyunk!~


- Ühüm, most így belegondolva.. Hasonlított rá. Nagyon jól ismerem a Senpai testét. Minden részletére emlékszem és szerintem hasonlított rá... - Ah a senpai eltitkolt ikertestvére dobott nekem egy papírrepülőt! Elkezdem kihajtogatni a papírrepülőt, hátha írt is rá valamit. Majd ügyesen visszacsinálom, mintha nem is történt volna semmi vele amikor visszaadom.
- hmm.. Senpai..


~Na végre!~
A levélben van írás, méghozzá hasonló Anatole betűihez... nagyon hasonló... hogy az mennyi meló volt... -.-


Kód:
Drága Jun!

Te most nem találkoztál velem. Ez a legfontosabb. Titkos küldetésen vagyok, és jobb, ha a gonoszok is elhiszik, hogy meghaltam. Azért szerettem volna neked üzenni, hogy tudd, nagyon büszke vagyok rád, és nem véletlenül jelöltelek ki téged céhvezérnek. Senkinek nem mondhatod el, hogy találkoztunk, mert azzal bajba sodornád a titkos akciót.

Puszi: Anat Senpai


Óvatosan kihajtogatom elkezdem felboncolni a repülőt, majd amikor észreveszem, hogy nem csupán egy hófehér lapról van szó, hanem tényleg jól sejtettem, és tényleg van benne, írás, folytatom és kihajtogatom az egészet. Gyorsan végigfutok a szövegen, majd félbehajtom, majd megint és megint, és zsebre vágom a papírt.
- Aaaaööh Szerinted is hasonlít a Senpai Batman-re? - egy gyors tématerelés. Ah tudtam, hogy igazam van! Tudtam és tudtam! Most annyira bele akarom dörgölni a többiek arcába, hogy nekem volt igazam. De nem tehetem. Még Shu-nak sem mondhatom el. Ki kell derítenem ki volt az a rejtélyes pasi aki kézbesítette a Senpai levelét... elvégre nem találkoztam vele, szóval biztos nem van egy szárnysegédizéje.
- Hmmm..


-Batmanre? Hát... Batman ruhában majdnem mindenki hasonlít Batmanre... de... most ez hogy jött ide?

- Hát, ööö, összezavartál! Ejnye, itt állunk egy szép katedrális előtt és batman-ről szeretnél beszélgetni? colonthree hangulatjel Nézd milyen... eredeti... - mutatok a szépnek azért nem nevezhető katedrálisra, inkább olyan régi, picit különleges, de szépnek akkor sem szép.
- Megvárom amíg ti is lerójátok a tiszteleteteket. Menjetek csak, menjetek. - próbálom belökdösni őket az épületbe, hogy ők is elmondhassanak egy imát.
Senpai, ne aggódj, nálam biztonságban van a titkod! A levél pedig bekerül a dobozomba ahol a tőled kapott, és szerzett dolgokat tárolom.


Shu nem akar tuszkolódni, inkább átöleli Junt, és a fülébe suttog.
-Jun... szerinted ki szervezte le neked a találkát? Ha Batmant láttad a katedrálisban, akkor igen, a Senpai hasonlít Batmanra. Ő volt az. De ez titok.
Majd elszökken, és újra feltekeri magán a hangerőt.
-Akkor... mehetünk sütizni? Én már voltam bent, és amúgy is van saját szentélyem...

- Ah igazad van! Keressünk lakatot is hazafelé menet! De csak a süti után mert lakattal a szánkon nagyon sokáig fog tartani megenni őket. - Ah Már ketten tudjuk a Senpai titkát. Akkor az már nem is olyan titok titok. Hanem csak titok.

-Igen... lakatot is. A levelet pedig szerintem semmisítsd meg, nehogy valaki megtalálja. Elég, ha csak itt őrzöd a titkot.
Mutat a szívére, majd el is indulnak a sütiző felé...

Félve körbepillantok, majd bólintok egyet, de nem mondok semmit sem. Ehhez fel kell még készülni...


A hozzászólást Shukaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Aug. 19, 2015 2:19 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Jún. 29, 2015 9:51 am

Nyolcvanadik Fejezet

Hóóóóóóóóóóóóóóóósszú beszélgetés Mirivel.


Shu és Timike szépen letesz egy több oldalas paksamétát Mirika asztalára.

-Mi ez?

-Nyomozati anyag. Az elnézésedet kérem amiért nem informáltunk. Tévedtem. Most pótlom.

Gyanakodva néz előbb a sárkányra, aztán a kislányra.
-Shuu-chan, elnézést kért a sárkányod.


-Nem a sárkányom... de igen. Be szokta ismerni, ha téved. Te a múltkor azt mondtad, hogy a bossozáshoz értesz és nem a bűnüldözéshez. Timi úgy vette, hogy amit később mondasz, az felülírja azt, amit előtte mondtál... hiszen a kettő ütközik, és nem gondolta, hogy hazudnál... de már elmagyaráztam neki. Neki... nem úgy kell megfogalmazni a mondatokat, mint nekünk...

Vállat vont, folyton együtt vannak, így Timidus Shuu-chanhoz tartozik, és pont.
- Ez így van, én nem akarom felpiszkálni és magam ellen fordítani a vörös indikátorosokat...
Jegyezte meg a fejét lehajtva néhány pillanatra.
-...de ha a segítségemet kérik, akkor nem fogok nemet mondani.
Tette hozzá csendesen.


-Mi sem azt szeretnénk. Vagyis... valamennyire. Nem tudom, hogy tudod-e, de Anatnak volt egy gondolatolvasós, emlékfelidézős képije. Azt szerettük volna, hogy megvizsgáljuk azokat a vörösöket, akik önként jelentkeznek, és be akarják bizonyítani, hogy tényleg nem szánt szándékkal öltek. Azért, hogy ne lehessen például úgy elítélni őket, ahogyan Yuichi teszi.

- Kérsz... vagyis kértek valamit?  
Kérdi, mivel úgy látja, hogy nem csak két percig lesznek itt, aztán a kezébe veszi a vaskos paksamétát.
- És annak mi értelme lett volna? Hogy mondjátok meg több ezer játékosnak, hogy ez a vörös nem olyan vörös?


-Nem... én nem...
A sárkányra pillant, ám ő is nemet int a fejével.
-Lehetett volna valami levelet készíteni nekik. Régen a postakocsikat is királyi levél védte, kereskedőcéhed van, ezt biztosan tudod. Például Anat küld nekik egy levelet, hogy ez nem bűnös, és akkor ott van Anat neve. Más nevében pedig nem küldhetsz levelet amúgy sem.

Megrázta a fejét.
-Egy csomó játékosnak fogalma sincs arról, ki volt Anat, ki vagy te, vagy ki vagyok én. Ez nem egy királyság, hogy mindenki tudja, ki az uralkodó. Nem működne, biztosan lennének mindig olyan önjelölt hősök, akik akármelyik vörösre rátámadnának...


-Igen... ezzel kapcsolatban is beszélni szeretnénk veled. Mi találtunk már egy ilyen önjelölt... hőst. Kedvtelésből öli a vörösöket csak azért, mert megteheti, és mert attól neki nem változik az indikátora. Aysenak hívják. Elmondtuk Hinarinak, de... tudod... elmondtam már. Van egy csomó olyan vörös, akik ellen a rendfenntartó céh semmit nem tesz, és fogalmam sincs, hogy miért nem. Lefizették őket, vagy megfenyegették, vagy csak félnek, hogy vannak olyan vörösök, akik még Anatot is megölhették... de... de ez akkor is az ő feladatuk lenne... megvédeni az embereket... és nem csak olyan feladatokat elvállalni, amiben nincs rizikó...

Homlokát ráncolva, gondterhelten dörzsöli a fejét, aztán a füle mögé söpör egy tincset.
- Biztos vagyok benne, hogy Hina-chanék mindent megtesznek, amit tudnak, de... ők is emberek, és nem hajszolhatják a vörösöket 0-24-ben. Miért várod el tőlük, hogy minden problémára ők találják meg a megoldást? Ez olyan, mintha tőlem azt kérnéd, hogy rajtunk folyjon keresztül Aincrad egész kereskedelme.


-Miri... Hinari hazudik. Elküldtem neki egy kristályt, és el is mondtam neki, hogy Ayset keressük. Tudod, hogy mit mondott amikor megkérdeztem, hogy hogy halad? Azt, hogy mivel csak szóban mondtam a nevét, így nem tudta, hogy hogy kell írni, ezért az összes Ayse hangzású nevű egyént felkereste, de nem talált semmit. Ezt tette ahelyett, hogy küldött volna egy válaszüzit, hogy lécci írd le. Ha ez igaz, akkor Hinari vagy hülye... vagy hazudik... és nem hiszem, hogy hülye...

- Biztos, hogy nem hazudik, miért tenné? De tudod vannak olyan pillanatok, amikor az embernek nem jut eszébe a legtriviálisabb megoldás. Ettől még nem hülye, csak... hát na!
Kuncogott egy kicsit, bár igazából egyik sem vallott Hina-chanra.


Shu sóhajtott, majd megcsóválta a fejét.
-És nem jutott eszébe amikor átolvasta a több száz nevet a Black Iron Castleban, vagy amikor megírta azt a rengeteg levelet az Ayse hangzású valakiknek... lehet... de nem hiszem. Viszont... ott van például Kazu! Azt hazudta, hogy nem tudja elkapni, pedig mi csak egy levelet küldtünk neki, és már meg is találtuk. Ott van Tachibana, aki Anat szerint lányokat... bánt... ő jelenleg Szophie mellett van, közvetlen közelében a rendfenntartó céhnek... és tudunk arról is, hogy Haru a vörös céh feje, akivel szintén találkoztam már, tudok róla személyleírást adni, és láttuk együtt Tachival... és Kazuma bűnösségét bizonyítani sem kellene, mert egy arénányi ember előtt gyilkolt... és Hinari nem tesz semmit...

Ez volt az a pillanat, amikor belelapozott az irományba, legalábbis pörgette a lapokat az ujjai között, miközben mély hallgatásba burkolózott... ő egyik említett vöröst sem ismerte, maximum látta őket mondjuk bossharcokon... szerette volna megvédeni Hina-chant, de ezzel szemben nehéz volt.
- Miért nem csatlakozol egy bűnüldöző céhhez, ha ennyire zavarnak a vörösök?
Kérdi végül, nem provokáló módon, csak úgy, érdeklődő hangnemben.


Shu egy ideig a padlót nézi... majd úgy is marad a tekintete.
-Szeretném megvédeni Junt. Ő az egyetlen barátom, aki megmaradt... nem hagyhatom cserben. És... és van rendfenntartó céh... nagyban hangoztatják... hangoztatja Hinari és Yuichi, hogy ők rendfenntartanak... nem konkurenciát kéne nekik csinálni, hanem őket... őket igazából vezetnie valakinek, aki nem csak a jutalmat akarja felszedni azért, mert bejelölte a panelen, hogy ők rendfenntartók...

- És szerinted az segít Hina-chanéknak, hogyha savazod őket, és közben olyan szervezeteket dicsérsz, mint a Sayonara? Ha... szeretnél valamit elérni, akkor tegyél érte. Csak... ne egyedül.
Mondta lehajtott fejjel, már a lapok pörgetését is megállította.


-A Sayonaratól kapjuk a Burkot, amivel egyáltalán küzdhettek a kijutásért, és nem haltok meg. A Sayonaratól kapjátok a bossinfókat. A Sayonaratól tudom azt is, hogy Ren önzőbb disznó mint hittük... és láttad, hogy ez másokat nem érdekel, csak a Sayonarat. És... és a Sayonara nyomoz Anat halálával kapcsolatban is. Inkább... inkább kérdezz, és akkor elmondjuk. Timi fejből felidézi neked ami a papírokon van.

- A burkot és az infókat is csak azért kapjuk meg, mert pénzt kereshetnek rajtunk, semmi segítő szándék nincsen mögöttük >.>
Bosszankodott.
- Rennél pedig nincs nagyobb disznó, persze hogy a disznók érdeklik a disznókat ˇ^ˇ


-Mirika, te is kereskedő vagy. Mikor adtál el utoljára felszerelést ingyen?

- Eto... lássuk csak...
Az ujját az ajkára téve gondolkodik.
-...éppen három-négy napja.
Ölt nyelvet.
- De nem erről van szó, hanem a módszerükről. Sokkal olcsóbban is adhatnák azokat a dolgokat, de ők kihasználják, hogy olyasmi van a kezükben, amire szükségünk van... és ki tudja, mire használják fel azt a rengeteg pénzt >.>


-Talán még több Burok gyártására. Láttam, hogy hogyan készül, és ugyanúgy alapanyagok kellenek hozzá. De igen... oké, pénzért adják a halhatatlanságot, és nem segítenek ingyen... lehet, hogy zsugoriak, de akkor is elég sokat segítenek.

Megrázza a fejét újra.
-Én felajánlottam, hogy segítek nekik nyersanyagot szerezni a burkokhoz, de lepattintott, mert akkor olcsóbban kéne adnia. A besúgójuk meg kiad üres, haszontalan cetliket is. Ezeket hogy magyarázod meg?
Néz rá a sárkányra és a kislányra szúrós szemmel.


Shu megvonja a vállát, és elmosolyodik.
-Pénzt akar keresni. Én is csak színesítő infót raktam a sütibe... de tényleg csak azért, mert az volt... és mégis jól szórakoztatok, és fel sem merült senkiben, hogy én miért segítek a bosson, pedig én vagyok a gonosz Shu aki mindig csak rosszat akar. És... ez olyan... üzleti titok. Nem mondják meg, hogy mi kell a Burokhoz, vagy azt, hogy hogyan készül. Ahogyan például azt sem mondják meg, hogy van olyan esést csillapító izéjük. Nem akarom megmagyarázni... és oké... akkor nem dicsérem őket... de ezzel nem jutottunk előrébb.

Felsóhajtott, amikor Shuu-chan magára hivatkozott gonoszként, de ebben benne volt az is, hogy még mindig nem érti, mi a baj azzal, amit a Sayonara csinál.
- Miért, hová akarsz eljutni? Mi az előrébb?


-Nem tudom... csak legalább azt elérni, hogy ne én legyek a gonosz, amikor azon kívül, hogy nem harcolok a bosson, igen sokat teszek. És segíteni abban, hogy ne haljanak meg többen értelmetlenül, amikor megvédhetnénk őket. Megtalálni Anat gyilkosát. Volt bármilyen tárgy, ami csak Anaté lehet? Te... elég közel voltál hozzá... ezt biztosan tudod. És... és megállítani Ayset, és ott van még Kazuma is. Nála van az árnyharcos legendás. Te felhasználhatnád esetleg másra is mint öldökölni. És Tachibanával is kezdeni kéne valamit. Vagy kideríteni, hogy nem veszélyes Szophiera, és másokra... vagy... vagy tenni valamit... akármit! Bármi jobb annál, minthogy itt ülünk, és nézzük ahogy meghalnak az emberek, és mindenki Kayabát okolja, mert ellene úgy sem tehetnek semmit, és akkor nem kell megmozdulni!

- Én is csak ülök, és nézem...
Jegyezte meg csendesen, elvégre nem különbözött ebből a szempontból... ő a 100. szint meghódításával akarta megmenteni az embereket.
- Anat fegyvere... olyan senki másnak nem volt... és azt hiszem a cipője is, az a Villanás az egyetlen, amiben a macskás embléma benne van.
Böktem ki, így más hirtelen nem nagyon jutott eszembe.



-Már nem... már segíthetsz. Például segíthetsz Kazuval. Segíthetsz Tachival.
-És már ezzel is segítettél.
-Igen. Vagy akár valahogy rávehetnéd Rent is arra, hogy ne tehesse ezt meg amit csinál. Kizárhatnátok a bossokról. Nem adnátok el neki dolgokat. Szólós, nem szerezhet be mindent magától.


- Én Rent semmire nem akarom rávenni, tőlem fel is fordulhat ott, ahol van!
Fakadt ki feszülten... még úgy is felhúzta magát azon a nyomorékon, hogy itt se volt.
- De ha valakit így ellehetetlenítünk, azzal semmivel se leszünk jobbak...


-Megkérheted szépen is, hogy ne csökkentse az esélyeiteket a bosson, és ne tegye kockára mások életét azzal, hogy nem ad nekik jobb itemeket a védekezéshez. Ezért erősebbek a gyilkosok Mirika. Ők összetartanak. A gyilkosságok meg voltak szervezve egytől egyig. Elintézték, hogy Anat ne menjen a viadalra, valahogy elcsalták védett területen kívülre majd végeztek vele, és sokáig senki nem tudta, mert mindenki a kivetítőket nézte. Ezalatt mi egy fegyvert nem tudunk szerezni, mert valaki magának akarja egyedül.

- Én meg a szép kérések... pláne Ren felé...
Sóhajtott fel lemondóan, aztán újra hallgatásba burkolózott... nem akart hozzászólni a vörösök szervezettségéhez, pláne nem Anattal kapcsolatban... felkavaró volt már az is, hogy a sárkány beszélt róla.


-A segítségedet kérjük. Most itt vagyunk. Átadtunk mindent amit tudunk. Segítesz?

- Nem ígérek semmit, de megteszem... amit tudok... egyszer már megígértem, nem?
Sóhajtott fel fájdalmasan, és mereven bámulta közben a jegyzeteket... nem látta, mi van bennük, csak a betűk halmazát.


-Indulhatunk?

Felkapta a fejét a kérdésre és csodálkozva nézett a sárkányra.
- He? Hová? Most?


-Most. Azt ígérted, hogy segítesz.

- De miben akarod, hogy most segítsek?
Shuu-chanra pillantott, hátha az ő arca többet mond, mint egy virtuális lényé.


-Esuu is eltűnt. Nem jelenik meg a térképen, nem válaszol a levelekre... semmi. Nem először látok ilyet. Utahime neve sincs kihúzva a listán, és ő is indokolatlanul tűnt el egyik napról a másikra. Szeretném követni a nyomait, de nem akarunk egyedül mászkálni.

- Esu-chan is eltűnt...
Elsápadt a hír hallatán, de aztán megrázta a fejét... biztos nem esett baja... nem eshetett baja.
- Rendben van, veletek megyek. Nem is hagynám, hogy egyedül mászkáljatok >.>


A kis csapat egy ideig követheti a nyomokat, ám mivel mind Esu, mind Raven kijátszatlanul tűnt el, nyomtalanul a semmibe, egy idő után minden nyom elveszik az aincradi Bermuda-háromszögben.
-Még most is úgy gondolod, hogy semmi köze nincs az eseteknek egymáshoz?

- Esu-chan tűnt már el hosszú időre, biztos most is ezért nem találjuk...
Szólalt meg csöndesen, de még mindig kutatott a nyomkövetésével a következő nyom után, hátha csak nem veszik észre a világító lábnyomot, vagy akármi mást.


-Nem. A barátlistáról, a céhlistáról és a térképről is egyszerre nem tűnhet el. Ráadásul levelet sem lehet neki küldeni. És nem egy-két ilyen eltűnés van Miri. Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez.

Még talán izgalmas is lehetett volna, ha nem egy barátnőjéről lett volna szó, így viszont csak az öklei szorultak össze.
- Mit tegyünk, Shuu-chan?
Préselte ki az ajkain a szavakat, nem kevés kétségbeeséssel a hangjában.


-Nem tudom. Csak ketten semmit. Persze... ott van még Jun, Saya, Chan... de ők kicsik. Nem szeretném őket bajba sodorni. Nem tudom, hogy hanyas szintű vagy Mirika, de...
Itt Timidusra pillantott, aki bólintott, így Shu folytatta.
-Mi negyvenötös szinten vagyunk most. Anat is ekörül volt. Még Hinariról tudom, hogy magas szintű. Nem keverhetjük bajba a kicsiket. Szükségünk lenne a segítségére, vagy legalább megtudni, hogy miért fél kutatni. Lehet, hogy megfenyegették őt is... Alexel... mondjuk. Alex már régóta nagyon gyenge, és nem is fejlődik.
-Kazumával kell kezdenünk, ő ismeri a börtön titkát. Erre akkor van szükségünk, ha tartod magad ahhoz, hogy nem ölhetjük meg a gyilkosokat.


- Szophie is erős...
Mondta száraz torokkal, nyelt is egyet-kettőt... már csak azért is, mert igazából a lányokat se akarta bajba keverni.
- De biztos jó ötlet ez? Megbolygatni azt a méhkast? Anat is...
Nem tudta befejezni a mondatot.


-Vagy ez, vagy várjuk, hogy még többen meghaljanak. Shu biztonságban van. Junt is igyekszem abban tartani. Te tudod, hogy hol vannak most a céhed tagjai?

Bólintott, az ő céhe nem nagyon szokott kalandozni és veszélyes helyeken járni.
- Ha nem piszkáljuk a vörösöket, akkor nem fognak ők sem minket piszkálni, ebben egészen biztos vagyok
Tett hirtelen dacos, ragaszkodva a véleményéhez.


-Miri... most... lenne egy kérdésem. Vagyis több. Meg egy csomó más is. Megígéred, hogy nem haragszol meg? Szeretnénk segíteni, de ahhoz ezeket tisztázni kellene...

Nem hangzott ez túl jól, keresztbe is fonta a karjait a mellkasa előtt.
- Ha így hozakodsz elő vele, akkor már most megharagudtam
Közölte, elhúzva a száját.


-Oké... akkor megharagudtál, de akkor is jobb lenne szerintem, ha tudnád. Elmondjam, vagy sem?
-Nincs idő a civakodásra. Ne viselkedjetek úgy, mint a gyerekek.

Szólt közbe a sárkány, és erre Shu is elhúzta a száját. X3

- Hát bocs, mi még gyerekek vagyunk!
Forgatta a szemeit a sárkányra, aztán újra Shuu-chanra pillantott.
- Bökd már ki! >.>


-Szóval... én sokat beszélek sok emberekkel, és rengeteg ilyen összeesküvés elmélet kapott már szárnyra a városokban. Ugye azt sem csak én kezdtem el, hogy Hinari érdekes módon csak olyanokkal foglalkozik, akik nem a frontosok közelében okoznak gondot. Amit mondtam, hogy vagy zsarolják, vagy megfélemlítik. De azt is tudom, hogy az egész frontról az a hír járja, hogy direkt haladtok ilyen lassan, mert élvezitek, hogy ti vagytok a magas szintű frontosok, akiket mindenki ünnepel, mert küzdötök a kijutásért.... és ugye céhvezérek vagytok, meg mindenetek megvan majdnem... és... nem hiszem, hogy te is... de akkor is...
Látszik az arcán, hogy cáfolatot vár.

- Persze, élvezzük a népszerűséget, senkinek sincs kedve hazamenni a családjához, vagy visszatérni a szürke hétköznapokhoz, mert az olyan jó, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk. Adrenalinfüggők vagyunk, Shuu-chan
Hülye feltevésre hülye válasz, közben fél szemmel a sárkányra pillant, aki tuti meg fogja kajálni a válaszát.


Timidus nem szólal meg, ezt az idomárra hagyja.
-Nehezebben lehet itt meghalni Miri, mint odakint. Ezt te is nagyon jól tudod. És... mondom, nem te... de ott van például Ren. Ő igenis élvezi a népszerűséget, és ünnepelteti magát. Ő is frontharcos, és szerintem simán frontharcos lesz ezek után is, ami kiderült róla. Szerinted mennyivel eredményesebben küzdhettünk volna a koboldok ellen, ha minden idomárnak jobb fegyvere van, akinek lehet? Mennyi embert menthettünk volna meg a kieséstől? Ez még csak nem is a frontoról szól, és ti ilyen emberek mellett harcoltok... csodálkozol, hogy pletykálnak?

- Aha, és akkor azt mivel magyarázod, hogy odakint maximum az idős nagyszüleim halálával találkoztam, itt meg...
Beharapta az alsó ajkát, és vett egy mély, remegő lélegzetet.
- Ren egy köcsög, de biztos vagyok benne, hogy ő is szívesebben koncertezne, minthogy minket szívasson. A kobold túlerővel meg nem az a plusz néhány pont fog elbánni. Különben meg az, hogy lassan haladunk, pont azt eredményezi, hogy egyre többen zárkózhatnának fel a frontra, hogy megpróbáljanak segíteni. Aztán mégsem jönnek tömegével. Akik ilyen hülyeségeket pletykálnak, csak irigyek, miközben ők nem tesznek semmit senkiért. Ennyi.
Zárta le a témát. Az lehet, hogy Shuu-chan nem ismeri a frontot, de ennyire ostoba nem lehet, hogy elhiszi a rosszindulatú pletykákat.


-Nem néztél odakint híradót? Rengetegen halnak meg, csak az nem érdekli az embereket. Miri... én csak azt tudom, amit én láttam, de még soha nem találkoztam olyan mobbal, aki elől ne lehetett volna elmenekülni. Soha nem voltam olyan küldetésen, amit ne lehetett volna teljesíteni. Soha nem láttam olyat, hogy valaki úgy halt volna meg, hogy ne csinált volna előtte valami hatalmas...
Inkább nem folytatta. Tudta jól, hogy ha Anat nem mászkál ki egyedül, amikor tudja, hogy vadásznak rá, akkor talán ő is itt lenne még velük, de ezt Miri talán soha nem ismerte volna el.
-És nem csak Ren! Ott van Szophie is. Láttad, hogy simán belökte Anthonyt meghalni. Ha nincs nála Burok... szerinted így fognak jönni újoncok? És ezt a saját szememmel láttam, nem pletyka. És azt is olyanok mondták, akik már ott voltak, hogy a nagyok csak sebzésfogónak használják fel a piciket, nem engedik őket gyakorolni, meg érvényesülni. Nem tudom... én csak egyszer láttam, amikor Tachi minizett... ő tényleg segített nekik... de Tachiról is eddig csak rosszat hallottam… mondtam, hogy Anat mit mesélt róla... velem nem csinált még semmi rosszat, és kedves is volt... de ő is ott van, és senki nem gondolkodik el azon, hogy a körmére kéne nézni... egy csomó kétes emberrel vonjátok körbe magatokat, így azok sem fognak a frontra menni, akik egyébként mehetnének... És Szophie nekem személyesen mondta el, hogy ő csak hatalmat akar, mert neki odakint is az volt. Akkor ez már Szophie, Ren. Rögtön kettő. Ott van Hina és Yui, akik rendfenntartanak egy egész céh nevében, mert hogy a többi tag nem rendfenntart, azt is biztosan tudom! És senki nem tudja, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akiket ők rendfenntartanak, mert se bíróság, se semmi, csak ők majd elintézik önkényesen... Ott van Ayani, aki csak azért jár Bossra, mert úgy érzi, hogy tartozik neked ennyivel, meg a többieknek. Ozirisz, aki szintén nem akar kijutni, mert mindenkit elveszített már. És ki volt még ott? Saya, Chan, Enheriel, Silver. RenAi...
Hátát egy fának veti. Nem fakadt ki, inkább csak kiadta magából, ám egyáltalán nem dühösen, csak elkeseredetten.

Csak állt, és lehajtott fejjel hallgatta a hosszas szónoklatot. Gondolt rá, hogy a kislányba fojtja a szót, de inkább hagyta, hadd adja ki magából a csalódottságát. Bármi is okozta azt. Gondolt arra is, hogy vitába száll az állításokkal, de hát mire menne vele? Eddig mindig megtette, Shuu-chan meg se hallotta. Végül inkább odalépett a lányhoz, és a kezét a feje búbjára tette.
- És most mit akarsz hallani tőlem? Hogy a frontosok mind gonosz emberek, akik rosszat akarnak nekünk? Figyu, mindenkinek vannak hibái. Még nekem is. Neked is van, csak a rosszat látod meg az emberekben és ilyen hülye konteókon jár az agyad. Lazítanod kéne.


Shu elmosolyodott, majd átölelte Mirit. Gyorsan és hosszan.
-Nem tudom... azt sem tudom, hogy miért segítek nektek. Nem akarom, hogy gyorsabban menjen nektek a front, de azt sem akarom, hogy ilyen rosszakat mondjanak Chanról meg rólad, és összekeverjenek titeket Rennel meg a többiekkel. Egyszerűen... miért nem tudjátok őket távol tartani magatoktól? Talán nem is keverednétek bajba többet...

- Hihi, én már megszoktam, hogy mindenféle hülye pletyka terjeng rólam, már rég nem zavarnak. Te még nem jártál a bossteremben, szóval nem tudhatod, de a legtöbben azért vannak ott, hogy segítsenek. Még Ren is, ha nem veszem a káoszt, amit okozni szokott, akkor még ő is... Ha lenne valaki, aki kifejezetten árt és hátráltat minket állandóan, azt nem engednénk be.

-Akkor miért mesélik azok, akik már nem akarnak oda menni, hogy veszekedés van? Még akkor is, ha én nem megyek oda a terem elé. Az előbb mondtad, hogy nem zárkóznak fel. De igen... felzárkóznak, csak ezek miatt a pletykák miatt nem is akarnak a frontra menni, vagy ha mennek, akkor utána nem mennek többet, mert csalódnak, vagy beigazolódik a pletyka...

- Mert veszekedés van.
Vonja meg a vállát.
- Majdnem mindig van valami, de amikor számít, akkor általában mindenki odateszi magát. Feltéve, ha van egy jó parancsnok, aki tudja, mit csinál. Hinari és Yuichi például ebben nagyon jók.


-Ja... Hinari és Yuichi... meg önbíráskodásban is. Téged ez komolyan nem érdekel?

- Tudod, hogy én nem szeretek belefolyni a vörösök dolgaiba.
Húzza el a száját, már azon is, hogy már megint ezen rugózik a kislány.
- Mondtam róluk valami jót, és kapásból előhozakodtál a rosszal. Ezen változtass.
Pöckölte meg Shuu-chan orrát.


-De...
Az orrához kapja a kezét.
-Hogyan változtassak? Az én indikátorom is volt már vörös, Peter indikátora is volt már vörös. oké, ő frontos volt, ismerték, és nem is látták meg... de ez ugyanúgy megtörténhet bárki mással is! Akár veled is megtörténhetett volna. És... csak azért, mert valaki nem híres, Hinarit meg félreinformálják, simán megölhet vagy börtönbe zárhat ártatlanokat. Ezt... ezt nem szabadna hagyni. Akkor nem a vörösökkel kellene foglalkozni, hanem Yuichiékra rászólni, hogy ne csináljanak ilyet... De... oké... rendben... rám úgy sem fog hallgatni senki, és ezek szerint akkor annyira mégsem érdekel senkit, ha ártatlanok halnak meg. Fura, hogy ti gondoljátok ezt a világot gyilkos világnak, de ti akartok a legkevesebbet tenni azért, hogy az emberek ne öldössék egymást. Igen... szerintem így van... nem akarlak megbántani, de szerintem csak nem akarod ezt észrevenni, és azt akarod, hogy én se egyem észre... de nem tudom nem észrevenni. Viszont... viszont tudok még mást is. Találkoztam valakivel, akinek hasonló varázsereje van mint annak, akiről már meséltem. Aki visszahozta a halottakat, meg aki visszazöldítette az indikátorunkat. Ő csak indikátort tud zöldíteni. És... és még a Sayonaraval is beszéltem egy csomót, és onnan is tudok pár dolgot. Érdekel még, vagy...
Lesüti a szemét egy pillanatra, majd nyel egyet, és újra felveszi a szemkontaktust.

Ingatja a fejét.
- Nekem meggyőződésem, hogy csak akkor lépnek a vörösök is, ha keresztbe teszel nekik. Ok nélkül nem ölnek, pláne ha olyan szervezettek, mint te azt állítod. A yakuza, a maffia se öl csak úgy odakint. Szóval a legegyszerűbb az, ha nem állunk az útjukba, és majd egymással leszámolgatnak. Te vagy én különben se tudjuk megmondani, hogy ki az, aki ártani akar, és ki az, aki nem. Zöld indikátorral is lehet valaki ugyanolyan gyilkos.
Sóhajtott fel, majd hátrább lépett egyet, megpördült és céltalanul sétálgatni kezdett.
- Ha még mesélni akarsz, akkor mesélj.
Vont vállat, biztos volt benne, hogy jön majd megint a Sayonara-istenítés.


-Szóóóóval... én a Sayonarat sem értem. Ugye nekik sokkal jobb cuccaik vannak mint nekünk. Voltunk velük egy közös küldin, ahol elvileg valami programozó ki tudott volna juttatni minket. Jin meg RenAi elcseszték, az egyik Sayonaras eléggé ki is akadt... én még nem láttam pasit így bőgni... de... ugye nekem Greg azt mondta, hogy a Sayonaraból egy csomóan nem is akarnak segíteni, meg kijutni sem. Tehát akkor ugye mindent csak a pénzért meg a dicsőségért csinálnak, ahogy ugye rólatok is gondolják, meg én is gondolom néhányotokról. De ez sem biztos, viszont akkor fogalmam sincs, de azt tudom, hogy Yoshi és Greg például rengeteget segít ugye. Azt is tudom, hogy az egyik Sayonaras tud olyan szintekre is menni, amik egyébként zárva vannak. Innen tudják például a Bossinfókat. Arra gondoltam, hogy ebben is tudnánk segíteni, ha érdekel.

- Ők ketten is a pénzt meg a dicsőséget hajhásszák, de legalább cserébe adnak valami hasznosat is, jó drágán.
Forgatja a szemét.
- Hogy gondoltad azt a segítséget?


-Timi unatkozik, és emiatt szeretne bekerülni a Sayonaraba. Mi vagyunk szerinte a legmagasabb szintűek, nekünk van a legtöbb esélyünk. Azt mondja, hogy megvan a nyerő taktika, ha nem használnak olyan cuccokat megint, amiről nekünk fogalmunk sincsen. Viszont azt is mondja, hogy ehhez jobb felszerelés kellene. Cserébe elmondjuk amit megtudunk bent... persze, csak ha nem tesztek tönkre mindent....

- Felejtsd el, túl veszélyes. Te is ismered a szabályaikat Anattól, most ugyanazt akarod tenni, mint ő?
Ráncolta a homlokát feszülten... Shuu-chan is ugyanolyan öngyilkos hajlamú, makacs öszvér, mint Anat volt...


-Szabályaikat? Milyen szabályaikat?

- Neked nem mondta? Hogy ha a tagságodat kockáztatod és veszítesz, akkor meghalsz.
Meglepődött, azt hitte Shuu-channal mindent megosztott, de akkor...


-Jaaa, hogy ez... de mi nem akarunk tagok lenni. Timi szerint sokkal nagyobb nyűg nekik, ha megverjük a parancsnokaikat, és utána megmondjuk, hogy nem is akarunk belépni a buta klubjukba. Meg úgy viccesebb is, meg így is, úgy is felfigyelnek ránk, Greggel meg Yoshival pedig eléggé jóban vagyunk így is...

- Szerinted ezt hagynák? Vagy megosztanának veled bármit is, ha nem vagy rendesen tag? Én ezt kétlem, lehet, hogy jóba vagy velük, de nekem elég szigorú bandának jöttek le eddig...

-Hát...ha nem, hát nem. De addig is lefoglalnám Timit, és az idomárjuk kedvesnek tűnik, szóval max mókázunk egyet. Az előbb mondtad, hogy lazítsunk.

- Próbáld kerülni a veszélyt, a magas szinted nem véd meg feltétlenül a bajtól... és meg kell védened Junt, nem? A Sayonara pedig veszélyes...

-Nem félhetünk mindig mindentől. Akkor már ki se dugnánk az orrunkat védett területen kívülre. Nem félünk a moboktól, nem félünk a küldiktől, nem félünk a miniktől... a világ nem veszélyes. Ott a Sayonara és a Tenka... oké, ők egy picit őrültek, de Timi szerint rendezetten azok... egyedül azoktól a gyilkosoktól félünk, akiket talán nem is ismerünk, vagy hiába ismerjük őket... de ezt már tudod... Te mit tudsz egyébként Tachiról? Nekem az egész olyan fura vele kapcsolatban. Hinari ugye engedi Szophie mellé... közben mindenki rosszakat mond róla... velem meg nagyon kedves... szóval gondoltam hátha te tudsz valamit...

Kelletlen grimasz került az arcára, nem tudta, mitévő legyen. Talán Junnal kéne beszélnie. De Shuu-chan most ugyanazt csinálta, amit mindenki más, akit elvesztett. Nem vették elég komolyan a veszélyt.
- Hát, nem sokat. Bossokon láttam még csak, ott meg vannak véleményes dolgai, de hátráltatni nem hátráltat minket. Meg elég jóképű... csak a kisugárzása... taszít. Szerintem kicsit félelmetes, nem szívesen mennék a közelébe.


-Jóképű? Hát... de a kisugárzása... nem tudom... olyan magabiztosnak tűnik... de néha tényleg fura... de csak keveset taliztam vele eddig.

- Hát nem? Tiszta menő a hosszú hajával *.* Csak azok a vörös szemek... én úgy érzem magam, mintha valami ragadozó lenne, aki ha nem figyelsz oda, megragad a torkodnál fogva és leterít >.>

Shu egy kicsit zavartan kuncog, és leszegi a tekintetét.
-Hát... végül is azt hiszem egy randin taliztam vele először... de ott nem volt valami nagyon ragadozós. De... de nem tudom... hallok róla ezt-azt... és ott tényleg olyan, mint Ren... de akkor sem tudom... majd egyszer biztosan kiderül.

- Hát... nem akarlak megsérteni, de rajtad nincs mit ragadozni!
Kacsintott a lányra.
- Mondjuk úgyis Szophieval van, őt meg nem féltem, bevállalós csaj.


-Igenis van! De engem legalább nem ezért szeret...
És itt elharapta a mondatot, majd Szophiera legyintett.
-Viszont... akkor segítesz nekünk, vagy szerinted ez mind butaság, és csak meg kéne húzni magunkat, és hagyni, hogy minden menjen tovább, ahogy eddig?

- Heeeh? És mi ragadozni való is van rajtad?
Kötött bele kuncogva, főleg azzal, hogy megböködte a kislány lapos mellkasát.
- Nem, ha minden megy tovább, akkor mindig lesznek olyan barmok, akik el fogják cseszni az életük... Az önjelölt hősöket kell megakadályozni, mint amilyen... Anat is volt...
Hajtotta le a fejét kicsit elkomorodva.


-Belső értékek! Tudóóód!
Mondja, miközben azért kitolja a mellkasát. és ha nagyon de nagyon jól megnézed... biztosan csak a ruha előnytelen.
-Yap... az önjelölt hősöket és az önjelölt igazságosztókat is. Miért érzem azt, hogy csak azok lesznek megakadályozva, akiket nem Hinariéknak hívnak?

- Áh, azok a növényevőknek valók, nekik van türelmük és gyomruk megemészteni a belső értékeinket. Azért van itt valami, de szerintem még csak Junt vered meg... iszol te elég tejet?
Kérdezte egy halvány mosollyal, igazából jól esett neki, hogy szóba került valami könnyedebb téma is.
- Aztán miért fáj az neked, hogy ha azokat nem csípik fülön, akik szúrják a szemedet? Hány vörössel futottál össze és hányan próbáltak meg közülük bántani?


-Iszom, igen, és kakaót is. Hidd el, Jun mellett nehéz nem minden reggel tejet és süteményt enni.
Nevet ő is, majd számolgatni kezd a kezén.
-Nekem szúrják a szemem? Nekem ugyan nem! Én tudok egy csomó dolgot néhány vöriről, amit mások nem, mert én beszélek velük. Mondtam például, hogy Tachi sem ártott nekem semmit... Kazu is elég ártalmatlan, de ettől függetlenül ő is gyilkolt, egy egész Aréna előtt... azóta sem történt semmi... szóval elég sokan pletykálnak, gondoltam jobb, ha tudod. És... elég sok vöri. Rögtön a kezdeteknél ránk jöttek vagy hárman, de csak kirabolni akartak, de nem volt nálunk semmi, szóval nem tudtak. Azután ott voltak ugye, akik Peter mellől el akarták rabolni Hisamét, ott voltak a kígyócskás küldinél, ott voltak akik a farkaskát bántották, ott volt Ayse, aki másik vöriket öl csak azért, mert attól nem vörösödik... de Timi szerintem sokkal részletesebben fel tudja neked sorolni őket.

- Akkor az a baj, hogy Jun mellett eszel és iszol, és az ő kisugárzása akadályoz meg a fejlődésben.
Hülyéskedett tovább... nyilván nem fog fejlődni senki sem, de legalább a hangulatot oldják.
- Akkor igazából tényleg nem vágom, mi bajod azzal, hogy Hina-chanék még nem húzták le nekik a rolót.
Sóhajtott fel, megint csak köröket futottak.


-Nekem jó így. Ha valaki nem szeret így, akkor nem is akarom, hogy csak azért szeressen, mert magasabb vagyok, vagy olyan, mint te. És megint csak felesleges köröket futunk. Elmondtam, hogy azért zavar amit Hináék csinálnak, mert nem szabályosan teszik, nincs senki, aki ellenőrizhetné őket. Ott voltak például azok, akik a kígyócskát tartották fogva, meg azt a lányt, meg a gyűrűt... na róluk is kiderült, hogy igazából kényszerítve vannak. Na most gondolj bele, hogy mi csak odamentünk volna, mindenkit lekaszabolunk, mert vörik, meg börtönbe zárunk, és utána kiderül, hogy egyébként tökre ártatlanok voltak. Amikor azt hittem, hogy Hináék nem csinálnak semmit, akkor az volt a baj. Most az, hogy csinálnak, csak éppen teljesen önkényesen, és az oké, hogy én tudom, hogy Kazu mennyit sebez, és azt, hogy engem nem tudna bántani, de attól még kicsikre veszélyes lehet. Nem azt mondom, hogy öljék meg őket, nekem az a fura, hogy nem is akarják kinyomozni ezeket. Így már érted?

- Ez jól hangzik, de lehet, hogy más lenne a véleményed, ha egyszer csak kijelentené a srác, akibe halálosan bele vagy zúgva, hogy a nagy ciciket szereti.
Kuncogott, majd egy fának dőlt, és rajzolgatni kezdett a topánkája orrával a talajba.
- Honnan tudod, hogy nem nyomozzák ki? Ott voltál bármikor, amikor mondjuk elkaptak egy vöröst? Van rá bizonyítékod, hogy felelőtlenül csinálják, és már bezártak vagy megöltek valakit, aki ártatlan volt? Szerintem megint csak vádaskodsz, mert neked nem szimpi Hina-chan.


-Van. Van bizonyítékom, méghozzá Hináéktól maguktól. Ők mondták el, mert azt hitték, hogy ezt akarom hallani... vagy fogalmam sincs, hogy miért... de már elmondtam neked. De ezt kérdezd meg tőle, ha én csak vádaskodom. És ha K... szóval ha majd ilyet szeretne, akkor majd megoldjuk azt is, de nem hiszem... Ő ennél sokkal okosabb.

Szokásos szájhúzás, ez a tipikus makacs akkor-is-igazam-van-de-nem-mondom-meg-miért hozzáállás volt. És csak tök feleslegesen vitatkoztak újra valamin, amihez kábé semmi közük nincs.
- K, ez olyan rejtélyesen hangzik. De várj, hogy oldanád meg? Mármint.... tudok olyan bájitalról, ami segít, de annak van egy... hát... fura mellékhatása.
Inkább ejtette a bűnüldözős témát.


-Hmm? Én csak a kinézet kristályról tudok...

- Yuichinak szoktak lenni ilyen furcsa kísérletei, de ezt nem tőlem tudod.
Kacsintott, bár azt semmiképp se akarta, hogy a kislány kipróbálja, mert az a mellékhatás... na az meredek.
- Kinézet kristállyal hogy lehet?


-Yuichinak... hát akkor annyira nem érdekel. Kinézet kristállyal pedig úgy nézhetsz ki, mint valaki más. Egyszerűen ez a valaki más te leszel... csak máshogyan. mondjuk idősebben. Már próbáltam, és működött.

- Heeeh? Nagyon cinkes lenne, ha megkérném, hogy mutasd meg?
Kérdezte, elvégre gyakorlatilag pazarlás lenne, szóval...


-Most... minek? Miért érdekel ez téged?

- Még senkit se láttam, hogy így használta volna... és.... kíváncsi vagyok ^^"
Vallotta be.
- Na nem mintha eddig bárkit láttam volna olyan kristállyal...
Nevetgélt kicsit zavartan.


Furcsállva néz rád, majd elővesz egy kinézet kristályt, és egy pillanat múlva elhasználja.
-Tessék! A felszerelés alkalmazkodik a méretedhez, szóval ez ilyen picit Hulkos... de ennyi. Nem nagy dolog...


Egy pillanatig csak pislog, aztán felcsillan a szeme.
- Úúúú, ez menő! És tök csini vagy! *.*
Lelkesedik őszintén, és azzal a lendülettel meg is húzkodja Shuu-chan arcát, hogy igazi-e, és persze kihagyhatatlan a mellmarkolászás is.


-Mimimimi?!
Azonnal hátraugrik, és Timidus kell ahhoz, hogy ne keverjen le egy hatalmas pofont Mirinek, ezzel besárgítva az indikátorát.
-Te meg... mit csinálsz?
A kristály le is kapcsol, Shu pedig értetlen, fülig vörös arccal áll a lány előtt.

Először csalódottan veszi tudomásul, hogy vége a bulinak, aztán kicsit meglepetten pislog.
- Hát...megnéztem, hogy nem bújtál-e be egy babába, de azt hiszem nem. Nem igazság, hogy a tieid nagyobbak lesznek!


-De... de...
Még mindig értetlen képet vág, majd megrázza a fejét. Oké, Miri most vesztette el Anatot... tuti csak meggajdult egy picit, vagy valami...
-Én... én nem... engem nem zavar, ha te... szóval ha te a lányokkal is... de én nem... és nem veled... és... és mondtam már, hogy nekem van... és... és ne csinálj többet ilyet! -.-

Pislog tovább sűrűn.
- Én nem akarok tőled semmit, miről beszélsz? Csak nem zavarba jöttél?
Rángatja a szemöldökét, és közelebb lép.


-De igenis igen! Zavarba! De...
De nem lép hátra. Fogalma sincs mit akar Miri, de biztosan nem... talán tényleg megkattant?

- De nem, én jobban tudom, kitől mit akarok.
Ölt nyelvet, aztán egy hirtelen mozdulattal térdre veti magát, és csikizni kezdi Shuu-chan oldalát.


Shu nevetve a földre rogy, majd ő is ugyanezt a remek módszert alkalmazza Miri ellen. Ha Miri sem felnőtt, és ő sem gyerek, akkor... bonyolult... csak azt akarta, hogy valakinek elmondhasson mindent... elege van már a felelősségből akkor is, ha Timidus mellette van...

Nevetve csikiz még egy kicsit. Mondjuk annyira nem harsány, mint általában, de azért már viszonylag felszabadult. Aztán elterül Shuu-chan mellett a földön és bámulja a lombokat, meg az eget és a felhőket.
-Mondjuk, ha megmaradnál úgy, ahogy az előbb, akkor lehet, hogy akarnék tőled valamit.
Szólalt meg, csak hogy kicsit ijesztgesse.


Miri ezúttal megkapja azt az ütést, ám Shu nagyon ügyel arra, hogy a rendszer ne vegye támadásnak.

- Itai! Ezt most miért kaptam?
Dörzsöli az ütés helyét kicsit színészkedésből, kicsit reflexből.


-Mert hülyeségeket beszélsz. Egyébként meg... nem tudom. Akira-san is azt mondta, hogy már elég nagy vagyok... de én nem akarok ilyesmit. Még azt a beállítást is csak akkor kapcsoltam ki, amikor a fürdőben voltunk. Nekem... nekem jó így, akár hiszed, akár nem...

- Pedig csini vagy... vagyis leszel. Amúgy majd idővel biztos jobban fog érdekelni, szóval ne tartsd magad furának, ha esetleg ilyesmi jár a buksidban. És semmiképpen se hagyd, hogy a fiúd rábeszéljen.
Volt pár rossz gondolata arról az Akiráról, ilyeneket mondani egy kislánynak... pedomaci.


-Tizenhat leszek lassan Miri. Az elég nagy. Vagyis... hát az intézetben akik ilyen idősek voltak már kiszökdöstek a srácokhoz... és persze, engem is érdekel, nem vagyok fura... vagyis nem úgy... de...
Ezeket Junnal akarta megbeszélni... de Jun csak csacsogott mindenfélét, amikor felhozta neki... most Miri lesz az, akinek kibeszéli ezeket?

- Aaaz mindegy, hogy másoktól mit láttál, vagy mit hallottál, ha neked jó így, akkor annyi és kész.
Gyömöszölte a kezeit a tarkója alá.
- Ha nem érzed magad elég nagynak, akkor nem vagy az.


-De igenis vagyok! Elég nagy vagyok, csak nem akarom! ˇ^ˇ Meg különben is, ha Akira-san így szeret engem, akkor tuti nem amiatt szeret. Te is ezt mondtad, és értettem elsőre is. Razz

Elmosolyodott halványan.
-Ha nem akarod, akkor nem érzed késznek magad rá. Az első kicsit tényleg ijesztő. És nem akarlak megbántani, de ha együtt fürödtél Akira-sannal, és győzködött róla, hogy elég nagy vagy hozzá, az nekem azt sugallja, hogy akar téged... Mondjuk ezzel nincs semmi baj, hisz pasi.


-Jó... oké... de kedves, és nem siettet semmit, és... és szóval az csak sokadlagos dolog. De úgyis mindegy, mert szerintem nemsokára megint sok dolga lesz, és akkor egy ideig nem talizunk. De... elmondok neked egy titkot. Szerintem nem akkora nagy titok, de azért titok. Vannak ugye a játékosok. Ez könnyű, ezek mi vagyunk, akik a kinti világból kerültünk ide. Vannak a petek és a mobok és a falusiak, ők ennek a világnak a lakói. Vannak a hibridek... lehet, hogy ez nem szép, de én így hívom őket. Ők azok a játékosoknak álcázott NJK-k, akik azért kellenek, hogy érdekesebb legyen egy küldi, és Kayaba fenntartsa a látszatot arról, hogy meghalhatunk, és veszélyben vagyunk. Pár küldin már voltam ilyen "játékossal". Előkerültek a semmiből, furán viselkedtek, majd eltűntek. és akárkit kérdezgettem, senki nem hallott róluk, nem voltak barátaik, csak azok, akik ugye fontosak voltak a küldihez. Ilyen tipikus filmes karakterek, akikről tudod, hogy meghalnak a végén, de mi, a főhősök életben maradunk. Vannak ugye az istenek meg a félistenek. Ők a Játékmesterek meg az olyanok, mint például a Sayonara, vagy Kuromajo. Ha voltál a téglás játékban, akkor tudod, hogy Kuromajo is a rendszer felett áll egy picit. Úgy, ahogy mi nem. És a Sayonara is. Simán mászkálnak a lezárt szinteken, olyan cuccaik vannak, amikről nem is álmodunk... Burkot készítenek... szóval érted. Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon hányan vagyunk tényleg játékosok, és mennyi csak a díszlet. Meg... ugye ott volt az az eset is, amikor páran kiléphettek egy picit... és máig nem tudhatják, hogy akkor ők most igaziból kijutottak, vagy csak egy olyan küldin voltak, ahol azt játszatták velük, hogy kijutottak. Nagyon bonyi, és érdekes ez az egész... Na... szóval Akira-san is egy ilyen... hát vagy isten, vagy félisten... ezt még nem tudom teljesen pontosan... de ezért mondtam, hogy úgyis azt csináljuk, amit csak szeretnénk, és nem kell emiatt aggódnod.

- Érdekes felfogás, számomra csak játékosok vannak és programok... legyen az játékmester, játékos, szörny, pet vagy NPC...viszont... én azok között voltam, akik voltak kint, és az... biztosan kint volt. Kórházban voltam, fájt mindenem, nyomta a fejemet a nehéz sisak, meg minden...  Találkoztam az egyik csajszival is, akit ismertem, egy kórteremben feküdtünk, de ő már...
Nem fejezte be. Minek?
- Azért csak vigyázz ezzel az Akira-sannal, és mondom, ne hagyd magad.


-De az mind a fejedben volt, Miri. És ami a fejedben van, azt ki is tudják vetíteni. Ezt mutattam már?
Kotorta elő a medaliont a ruhája alól, majd felnyitotta, és megmutizta a képet a lánynak.
-A szüleim. Egy küldetés után kaptam. Oké, lehet, hogy Kayaba a neten találta, vagy Facebookon, vagy valami... de most itt van. Ismerek olyat is, aki érzi a fájdalmat. Még Timi is érezte az egyik küldin, és ismerősöket még az a valahanyadik Boss is meg tud jeleníteni. Szóval nem lehetsz biztos semmiben, és ez szerintem nagyon rémisztő... meg vicces is. De... oké, megígérem, hogy vigyázni fogok....

- Nem, nekem a fejemben nincs olyasmi, amit akkor tapasztaltam. Biztos vagyok benne, hogy nem képzelődtem.
Szögezte le határozottan.
- És ezt csak úgy mondod, vagy tényleg vigyázni fogsz vele?


-Timi volt egy küldin. Valami horroros sztori volt, megkértem, hogy ne részletezze, de az volt a lényege, hogy újra és újra felébredt valami ágyon, és végig kellett vinnie egy játékot. Valósághű volt... mármint kinti valósághű. Szóval meg lehet csinálni, mert Timi fejében sincs semmi emlék a kinti világról. És itt van Timi, szóval ha megígérek valamit, akkor ő betartatja... meg vigyáz helyettem is.

-Jó, de az egyértelmű volt, hogy quest, meg álomnak álcázta magát, nem a valóságnak. Egy pillanatig se volt kétségem felőle. De ez a szerverhiba... aki ott volt, az tudja, hogy az nem lehetett más, csak a valóság.
Bizonygatta az igazát, majd Timidusra pillantott... végül is, talán megbízhat a sárkányban.


-Hát... akkor ez másfajta küldi lehetett. Nem tudom én sem biztosan, de attól még lehetséges. De... ha szerinted amit mondtam, csak "felfogás", akkor mivel magyarázod azokat a csodákat, amit mindig csak azok a játékosok tudnak csinálni, akik egyébként küldetéseket is adhatnak? Meg ugye a játékosokra a játékszabályok vonatkoznak. Te sem tudsz repülni, én sem tudok repülni... viszont rájuk meg csomó szabály nem. De mindegy, ezt majd megbeszéljük valamikor máskor... kezd beesteledni. Akarod, hogy nálad aludjunk?

Hát, ha mindegy, akkor nem erőltette a választ.
- Szeretnél nálam aludni? Mondjuk... Timidusnak nem tudnék rendes helyet adni.


-Timi nagyon jól elalszik az ágyon, nem kell neki külön hely. Csak... amilyen... szóval most ilyen... gondoltam örülnél neki...

- Aha, és akkor mi ketten a földön alszunk? Nincs olyan nagy ágyam, amin elférünk hárman.
Mosolygott a kislányra.... Timidus mérete azért már annyira nem volt pici, az ágy végében meg tuti belé rúgnának.


-Hát... én nem foglalok sok helyet, Timi sem, mert inkább hosszú, mint nagy... de ha nem, hát nem. Akkor viszont elköszönünk, mert haza is kell érnünk. Jun már bizti aggódik...
És nem csak a huszonhárom olvasatlan üzenet miatt sejtette ezt...

- Majd legközelebbre megoldom, hogy legyen helye.
Ígérte meg, majd a búcsúzásra feltápászkodott, és a kezét nyújtotta Shuu-channak, hogy felsegítse.
- Rendben van. Vigyázz magadra!


-Igyekszünk. És... majd beszélünk, mert azt csak nem találtuk ki, hogy akkor most mi legyen. Kezdeni kell valamit az eltűntekkel... legalább velük kell kezdeni valamit, ha te a többiek miatt nem is aggódsz. Ebben akkor segítesz?

- Hát, megpróbálhatok utána nézni, mi történhetett velük... ígérni nem ígérek semmit, de hátha.
Mondta, csak az volt a kérdés, hogyan próbálkozzon... talán majd Aratához fordul megint, ő egyszer már nyerőnek bizonyult.


-Rendben. Köszönöm szépen! Csak... tudom, ez nem szép dolog, hogy csak ő miatta... de Utahime nagyon jó barátom volt... talán az egyik első, aki hasonló korú volt, mint én... és ő is csak eltűnt. Szeretném tudni, hogy mi lett vele... meg a többiekkel is persze...
Miri kap egy hatalmas ölelést, majd egy kis integetés, és villan a kristály.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Júl. 15, 2015 6:12 pm

Nyolcvanegyedik Fejezet

Álom mese

-Apuuu! Mesélj nekem lécci!
-Késő van. Aludj inkább.
-De megígérted!
-Igen, de későn értem haza, és tudod…

Az apa fáradtan, szinte lerogyott az ágy sarkára, és onnan nézte a kislányt, aki kérlelő szemekkel figyelte. Már a mondat kezdeténél tudta, hogy felesleges az ellenkezés. Megígérte, valóban. Elmosolyodott, és egy halk sóhajtás kíséretében biccentett.
-Rendben. Mesélek neked. Melyik mesét szeretnéd?
-Folytasd azt a játékosat!
-Megint azt, Shu? De hát abból már egy csomót meséltem, lassan el fognak fogyni a mesék…
-De annyira szeretem! Olyan izgi, és a főszereplő…
-Persze. A főszereplő. Hát rendben, akkor folytatom a kis idomár kalandjait Aincradban…

Mert hát ki más lett volna a főszereplő, mint maga a kislány, aki most szorosan átölelve a kis, kék színű plüss sárkányt, hallgatta, ahogyan az apja folytatja a SAO véget nem érő kalandjait.
-Emlékszel még, hogy hol tartottunk?
-Persze! A Szophie belökte Anthonyt a terembe, és utána Shu és Timidus megvigasztalta, és Yuuki még az indikátorát és visszavarázsolta.
-Pontosan!
-És… és azt is, hogy Enheriellel beszélt, és ő is azt mondta, hogy gonoszság volt, meg Channal is beszélt, és most már kezdenek rájönni a többiek is, hogy Shunak van igaza. Ugye papa?
-Háááát…. mit gondolsz mit szóltak a többiek ahhoz, amit Szophie csinált?
-Bizti mérgesek voltak, és megbüntették, és…

Ám itt inkább elhallgatott, mert az apuka mosolyogva intette csendre, hiszen költői kérdést tett fel, a mese folytatását pedig csak ő tudhatta. Persze már ő is nehezen tudta követni a rengeteg szereplőt, akiknek a történeteit már harmadik éve mesélte a kislánynak elalvás előtt, de mindent megtett, hogy ne legyen túl kusza a sztori.
-Pár napra rá Shu kapott egy üzenetet, amelyben Asuka hívta meg őt egy kis sütizésre, és azt is megírta, hogy szeretne még valami fontosat mondani neki.
A lány az orráig felhúzta a takarót. Nem nagyon tudta, hogy mit kezdjen Asuu karakterével. A hölgyemény nem volt ugyan gonosz szereplő, de egy csomó dologban csak féligazságokat osztott meg a főhőssel. Vajon most mit akarhat?
-Shu és Timi el is ment a találkozóra...

(...)

...szóval a harcos elmondta nekik, hogy a többiek nemhogy nem büntették meg Szophiet azért, mert majdnem meggyilkolta Anthonyt, hanem simán elfelejtették neki, sőt, a céhvezér vidáman ölelgette a Bossterem előtt.

-A… a Hinari?

Az apa bólintott.
-Tudtam! Tudtam, hogy csak megjátssza, hogy üldözi a gonoszokat! Shunak megint igaza volt!
-Hááát… legalább is Asu szerint. Majd holnap folytatom, és akkor talán meglátjuk…
-De apu… mit csinálnak a többiek?
-Milyen többiek, kicsim?
-Hát… a többiek. Azt mondtad, hogy tízezren ragadtak bent a játékban, és Timi múltkor megszámolta, hogy most úgy hatezren lehetnek.
-Igen, de ugye ott vannak az Ébredők is, tudod…
-De akkor is! Hogy van az, hogy csak tizenvalahány ember akar kijutni, és csak ők mennek a frontra?

Az apa pár pillanatra lehunyta a szemét. Már ennyi szereplőt is alig tudott kezelni… miért jutnak eszébe a kislánynak ilyen apróságok, mint a maradék ötezer ember?
-Hát… hát ugye egy csomóan még nem is tudnak elmenni a frontra, mert nincs meg a szintjük.
-Oké, de tudjuk, hogy vannak akik még Shunál is erősebbek, pedig ő a főszereplő. Ott van például a Sayonara.
-Igen, de te is tudod, hogy Gregant megmondta, hogy ők nem akarnak kijutni.
-Persze-persze, de akkor is! Ott van például Cearso, aki nagyon gyorsan elérte a frontosok szintjét, és Shu is nagyon gyorsan fejlődik, meg ott volt a mesében Silver, meg Suzume, meg Yuuki, akik szintén úgy jelentek meg, hogy már magas szinten voltak. Akkor biztos vannak még többen is!
-Hát… biztosan, de ezek szerint ők sem akarnak kijutni.
-Akkor… akkor Shunak mégis csak igaza van, és sokkal többen vannak azok, akik ott akarnak maradni.

Az apa ismét elmosolyodott, a lány pedig megkapta a jó éjt pusziját.
-Persze, hogy Shunak van igaza, hiszen okos lány. Most viszont aludj kincsem, holnap iskola.
Shu itt riadt fel. Óra ugyan nem volt a szobában, mert nem tudott a kattogására aludni, de a menüjét megnyitva látta, hogy éjfél körül jár. Timidus az ágy sarkában feküdt, és kérdő tekintettel nézett rá.
-Nem rémálom volt.
-Nem… nem az… ne aggódj…
-Nem aggódom.

Az idomár megitta a pohár vizet, ami az ágy mellé volt készítve, majd visszadőlt a párnára, és megpróbálta felidézni a hangot, amit álmában hallott. Nem az apja hangja volt, ebben biztos volt. Megrázta a fejét, majd széles, hálás mosoly került az arcára.
-Akira-san…
Magához vonszolta a sárkányt, átölelte, és úgy aludt el újra, ám reggelig már minden eseménytelenül zajlott.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvankettedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Júl. 22, 2015 9:49 am

Nyolcvankettedik Fejezet

Ess eső, ess!

Már órák óta esett, és ez a vadászlesben, ahol meghúzták magukat a zápor elől, csak még kellemetlenebb volt. Szafarizni indultak, és reggel még egy felhő sem volt az égen, ám délutánra hatalmas zuhé alakult ki. Elteleportálhattak volna haza, ám Shu úgy döntött, hogy kivárja az eső végét, így unaloműzésként rajzolgatni kezdett, és az azt jelző szivárványt satírozta éppen a képre, amikor eszébe jutott valami.
-Tudtad Timidus, hogy az indikátorokat Kayaba a szivárvány alapján alkotta meg?
-A szivárvány alapján?
-Igen. Gondolj csak bele! Legfölül van ugye a vörös, ők a vörös játékosok, akik már kiejtettek valakit. Utána van a narancs, azok, akik már megsebesítettek egy másik embert. Azután van a sárga indikátor, akik ugye a petek, és a zöld, akik ugye olyanok, mint például én.
-Utána kék jön, Shu. Itt megtörik az elméleted.
-Láttál már fekete indikátoros mobot?
-Nem. Még soha.
-Hát akkor ugye én sem. De szerintem az nem is fekete, csak nagyon sötétkék, és akkor máris megvan, meg ugye a lila, amik a nehéz, de nem legyőzhetetlen mobok.
-És a rózsaszín?
-Hát… hát a rózsaszín csak cuki… azt biztos Kayaba kislánya rajzolta oda, és bár nem illett a képbe, de meghagyta, hogy ne legyen szomorú. Szerintem nagyon kedves dolog tőle…





Az eső csak nem akart elállni, még a szivárvány hatására sem, így Shu a nagy unatkozás közepette új rajzokba kezdett. Ezúttal a kasztokat kezdte el lerajzolni. Minden egyes lap tetejére először is fel kellett írni, hogy melyik kaszt szerepel rajta. Már nyúlt is a színeseiért, amikor egy kicsit elgondolkodott.
-Szerinted Timi, melyik kaszt milyen színű lehet?
-Miért kellenének a kasztoknak színek?
-Hogyhogy miért? Azért, hogy meg tudjuk különböztetni őket!
-A fegyverzetük alapján különböztetjük meg őket.
-Jajj Timi! Vigyél már bele egy kis kreativitást!

A sárkány oldalra döntötte a bal fülét, majd legyintett egyet a farkával. Ezzel az ő részéről le is volt zárva a kreativitás.
-Hát… ha nem segítesz, akkor megoldom egyedül! Hármat biztosan tudok. Az első az íjász. Az összes mesében zöld az íjász, tehát az íjásznak itt is zöldnek kell lennie.
Ezzel szépen felfirkantotta az egyik lap tetejére azt, hogy ÍJÁSZ, majd elkezdte megrajzolni a figurát. Itt persze már oda lett a kreativitás, elkalandoztak a gondolatai a mesék világába, és a női alak egészen Meridásra, a férfi alak pedig egészen rókásra sikeredett, és ha már így alakult, úgy döntött, hogy ezt is fogja folytatni.
-Szóval a másik az az árnyharcos. Az ilyen ninja meg árnyas meg rejtőzős dolog ugye fekete, de már elmondtuk Chizunak is, hogy a fekete az világít a sötétben, tehát akkor szürke lesz.
És fel is került szürkével a lap tetejére az ÁRNYHARCOS szó, majd karakterként egyszer az imádott Soubi Agatsuma került a lapra, másodszor pedig… na ezen kellett egy picit gondolkodni, de végül csak felkerült Hinata is.
-A harmadik pedig természetesen az idomár. Az előbb megbeszéltük, hogy a rózsaszín mobok Kayaba kislánya miatt lettek rózsaszínek, akit ugye nagyon szeret, és mivel tudjuk, hogy az idomár a kedvenc kasztja, az idomár is valami ilyesmi színű lehet.
Na itt el kellett egy picit gondolkodni. Ugye az IDOMÁR szó felírása nem jelentett nehézséget. Ritsuka megfelelt férfi karakternek, és Shu próbált közben nem Snowcatre gondolni.
~Nem. Picit sem hasonlítana rá. Egy icipicit sem. De ki legyen a női karakter?~
Rajzolhatta volna saját magát, de az olyan kis egoista lett volna.
~Nagyon szeretnie kell az állatokat, kedvesnek kell lennie… megvan!~
És már be is került a cicafiú mellé egy szintén anthro karakter, a druida… úgy értem idomár Fluttershy személyében.
-Oké Timi, most jön a neheze. Maradt ugye a kardforgató, a lovag, a harcos és a harcművész. Fogalmam sincs, hogy milyen színeket adjunk nekik. A lovag mondjuk lehetne ezüst, de az túlságosan hasonlítana az árnyharcosos szürkéhez, szóval az nem jó. Lehetne arany színű, de az meg túl csicsás, tuti nem olyanra csinálná Kayaba. A kardforgató…
Kis gonoszkás mosoly suhant át az arcán, és a kardforgatót csak grafittal írta fel, ráadásul nem is erősítette meg a vonalakat. Ha tudta volna, hogy Kayaba ugyanígy tett, akkor most kárörvendő nevetésben törne ki. Egyvalamit tudott, mégpedig azt, hogy ki lesz a harcművészek női karaktere, szóval el is kezdte rajzolni Motoko Kusanagi hadnagyot. Nála jobb harcművész nem kell. A rajzolásban azonban egy fura motoszkálás zavarta meg. Először Timidus felé nézett, aki azonban egy másik irányba mutatott, ahol meg is látta a jövevényt. Egy riasztómadár menekült az eső elől pont az ő kis fedezékükbe. Shu kapott is az alkalmon, és mivel emlékezett arra, hogy Chan múltkor nehezen tudta felidézni a madarat, új lapot vett elő, és elkezdte azt rajzolni.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanharmadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Júl. 23, 2015 11:02 am

Nyolcvanharmadik Fejezet

Színházasdi.

Rosalia írta:
Füves domboldalban áll az építmény, lelátója akár több száz vendég fogadására is alkalmas. S hogy miért pont ezt a nevet kapta ezen antik időket idéző kőszínház? Ovidius római költő volt a Metamorphoses, vagyis az Átváltozások szerzője. Vannak, akik átvitt értelemben beszélnek erről az átváltozásról, s csendes perceikben látogatják szívesen ezt a helyet, hogy magányukban elmélkedhessenek, mások viszont a színház nyújtotta szórakozás öröme miatt keresik fel. Mint ahogy az antik költeményben, itt is a világ keletkezésének történetét viszik színpadra, s a dalnokok a dicső harcosok históriáit zengik.


Ennek okán Shuék gyakorta el is látogatnak ezekre a darabokra. Lássuk hát a mai előadást! :3



Imada Sunsuke

Az elveszett lány

(ezen történet alapján)

Személyek:

Mikazuki Mizuki, kardforgató kalandor
Zaraki Kizashi, árnyharcos kalandor
Leány, bajba jutott húg
Alexander, az aggódó báty
Kobold csapat
Kereskedő
Narrátor


Szín: Aincrad, Első szint



ELŐHANG


NARRÁTOR
(jön)
Kabóca perceg a küldetéstáblán,
Mi üresen kong, nincs új feladat.
Pár kalandor lézeng, küldetésre várván,
De jajj, most sajna egy sem akad.

A Főtér kiürül, elhagyják a népek,
Máshol keresnek missziót maguknak.
Két jó kalandor is, így szól az ének,
Horunka faluba imigyen jutnak.

Ott várja őket újdonsült feladat,
Hirdetést találnak, szükség van rájuk,
És mivel idejük egyébként akad,
Döntés születik: Ezt megpróbáljuk!

Eltűnt húgomat keresem! - szól az írás,
Ki mindenképp bizonyítani akart.
Szörnyek ellen indult, és most megy a sírás.
Eltűnte már három napja tart,

Ám egyedül keresni gyáva a fivér.
Két hősünket bérli fel a feladatra,
Persze a sikerért nagy jutalmat ígér
A gyáván reszkető, bujdosó mihaszna.

Hőseink útját mobok keresztezik,
Hol vadkannal, hol farkassal akadnak össze,
És felettébb unják mikor már a századik
Kéri, hogy kardját vérében fürössze

A kis csapat. Egyikük tábort üt,
A másik még mindig a mobokat,
Ám mire a nap a lombokon átsüt,
Azaz reggel, már látják a másikat.


ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN


Horunka falu, az erdő mellett.
Mizuki karddal a kezében jön, Kizashi a táborhelyén ül.

KIZASHI
Hé te!

Felé int, hogy jöjjön közelebb. A lány magabiztosan lép hozzá.

MIZUKI
Hé én? Inkább hé te!

KIZASHI
Hé te! Te lány! Nincsen neked véletlenül egy Alexander nevű bátyád? Te vagy az a kis csaj, akit keresnek?

MIZUKI
Nem az a lány vagyok, kit keresel.

Meghajol.

Én is őt keresem a lusta bátyja miatt, aki jobban fogja tenni ha rendesen megfizet.

Rövid szünet, Mizuki gondolkodik.

Hé… egyedül dolgozok, de ezt az egy küldetést találtam és kellene a jutalom... Ad egy ilyen csapatos teljesítés többet érte? Mert a bónusz jól jönne...

KIZASHI
Figyelj. Összekeversz valamit, a bónusz csak akkor jár, ha egy céhesekkel csapatozol. A mi esetünkben csak látnánk egymást, na meg mindketten kapnánk a jutalomból, nem csak én, aki egyértelműen rendesen meg is csinálná a küldetést.

Csapatmeghívást küld a másiknak.

Elfogadod vagy meghalsz. Nem általam, de a szörnyek mindig a magadfajtára mennek elsőnek.

MIZUKI
Jó tudni, de látom valaki másnak is bizonyítania kell a 'rendes küldetésteljesítési' készségét, kíváncsian várom tényleg olyan jó e! Ami pedig a szörnyeket illeti, ha rám jönnek szétszedem őket ha élek ha halok! És ennyi!

Elfogadja a meghívást.

2. SZÍN

Az erdő közepe.
Egy lány ül egy almafa tetején, Mizuki és Kizashi felé tartanak.

LEÁNY (ijedten)
Vigyázzatok! Csapda!

Kobold csapat balról belép.

KIZASHI
Kuss, cafka! Senki sem kérdezte a véleményed és vakok sem vagyunk.

Egy almát dob a lány felé, majd Mizukihoz fordul.

Ezek a mi szerencsehozóink, plusz aranyat is kapunk értük.

MIZUKI (lelkesen)
Több arany, jobb fegyverek!

Vívnak. Pár perc után a koboldok elesnek.

MIZUKI (Kizashihoz, lihegve)
Na jó, ez tényleg nem volt annyira béna, de hááát a harc is könnyű volt...

KIZASHI (flegmán)
Hát persze, hogy nem volt béna, én miért bénáznék? Emberi életemben is csak bunyóztam, itt sem lehet problémám. Az egyetlen gond ami lehetett volna...

Mizukira mutat.

...az te lehettél volna, de most nem szidlak le, hiszen jó kislány voltál és elvégezted a dolgodat is. Szerencséd.

MIZUKI (sértődötten)
Hö... szerencse, na persze!

LEÁNY (lelkesen)
Köszönöm onee-chan, onii-chan. Nagyon hálás vagyok, hogy megmentettetek!

MIZUKI (a leányhoz)
Nincs nálad valami, ami nem volt nálad amikor idejöttél? A bátyád névre rá nem szolgáló tudodkid szerint ki akartál fosztani valami szörnyet, mid van?

LEÁNY (szégyenkezve)
Az item neve aranyalma. Ezt nem egy szörny őrzi, ennek teljesen más a funkciója.

Elővesz az inventoryjából egy aranyalmát.

Ez egy nagyon sokat érő item. Annak a fának a ritka termése, ahova felmásztam. Hátránya, hogy 1-2 kilométeres körzetből az összes szörnyet idevonzza. Nagy esélyt látok rá, hogy mire kiérünk az erdőből, már ott fognak minket várni az erősebbek. Sajnálom, hogy csak most szólok. Nem mertem elmondani, mert féltem, hogy itt hagytok.

MIZUKI
Na, tudtam én hogy itt valami bűzlik, de még hogy itt hagyni, én aztán nem vagyok olyan szerencsétlen, hogy ne végezzek el egy feladatot. Mellesleg a lusta bátyád megérdemli a jutalom fizetést amiért három napig ki se mozdult a falujából és hirdetni is csak aztán jutott eszébe. Még akkor is ha nincsenek lábai, kúsznia kellett volna...

Kizashi felé fordul.

Tudod mit, szuperhős? Látom hogy tetszik neked ez az izé, vedd kölcsön és tegyél vele néhány kört, addig én elsprintelek a kölyökkel a bátyuskához. Ha ennyire profi vagy akkor lássuk hányat döngölsz a földbe, mielőtt visszaérek megmenteni a napot és talán egy irhát is! Eddig nem volt rossz, lássuk igazából milyen fából faragtak?

KIZASHI
Én átveszem az aranyalmát, hogy ti addig problémák nélkül a faluba érhessetek. Viszlát! (futva el)

Mindenki el.

MÁSODIK FELVONÁS

1. SZÍN


Egy kereskedő üzlete Tolbana városában.
Kizashi éppen alkudozik.

KERESKEDŐ
Mondom neked fiú, ez huszonöt aranynál nem ér többet!

KIZASHI
Ötven arany alá nem megyek!

KERESKEDŐ
Ez csak egy dísztárgy, ráadásul még veszélyes is!

KIZASHI
Hetvenöt.

KERESKEDŐ
Hát akkor keress mást, mert ennyiért nem veszem meg!

KIZASHI
Száz arany.

Feldobja az almát, majd úgy tesz, mintha nem tudná elkapni. A kereskedő utána ugrik, ám a fiú az utolsó pillanatban elkapja.

Látom, hogy igazán kell neked a tárgy, szépen perkálj százötvenet, vagy nálam marad.

KERESKEDŐ
Oké kölök, kapsz érte ötvenet, de ez az utolsó ajánlatom.

KIZASHI
Még mindig százötven.

KERESKEDŐ (tarkóját vakargatva)
Legyen hetvenöt, de csak mert látom, hogy sokat loholtál érte.

KIZASHI
Na jó, leengedem százhuszonötre, de csak, mert sajnálom az öregeket.

KERESKEDŐ
Ennyit kapsz, kell kell, nem nem!

Letesz az asztalra száz aranyat.

KIZASHI
Legyen, kezet rá!

Kezet ráznak, a kereskedő fizet.

Kizashi el. Mindenki el.



2. SZÍN

Alexander háza előtt.
Mizuki oldalán a leány, velük szemben Alexander.

ALEXANDER
Hol van az aranyalma? Ha nincs alma, nincs jutalom. A húgom megmentésére szánt pénz az alma árából jött volna össze, így viszont sajnos nincs pénzem kifizetni a szolgálataidat. Sajnálom. Viszlát.

Megragadja a leány karját, és a ház felé indulnak.

MIZUKI (utána nyúl, elkapja)
Utálom az árulókat!

A báty fejét a ház falába veri minden egyes szónál.

Nem... tudom... hogy... te küldted... a húgod... vagy... csak... szándékosan... hagytad... elmenni! Teszek... a rohadt... aranyadra... te... kint... hagytad... a húgod... három... napig... egy... almáért... Fogadok arra hogy azért vártál addig, nehogy valami kalandozó meglépjen az aranyaddal ami mondjuk megtörtént. Ha érdekelne kiforgatnám az összes zsebedet, mert a papírodon a húgodat kellett visszahozni és még az alku rád eső felét is olcsó voltál teljesíteni! Megállj, nem hallottad még hogy ha valaki rosszat csinál akkor megérdemel valami büntetést? A bátyád rosszat csinált, nagyon rosszat! Nem akarlak itt hagyni vele, kérlek, ha van rokonotok aki lehetőleg gyakran civakodik a bátyáddal én szívesen elviszlek hozzá. Tudom hogy nagyon szereted és az almáért is elmentél neki, pedig hallottam tudtad hogy miféle. Ő viszont úgy tűnik hogy valami gyáva csaló, akit nem zavar ha neked rossz helyette. Nekem a szüleim ilyenek, maguk érdeklik és nem én, képesek voltak magamra hagyni ahogy téged ez a fickó, csak engem tovább mint három napig!

A leánnyal együtt el.
Mind elmennek.


Függöny.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvannegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Júl. 27, 2015 7:07 pm

Nyolcvannegyedik Fejezet

Csendes nyári esték, avagy könyvajánló a világunkhoz.

Shu ismét sokáig maradt fent, és olvasott. Mindent el akart olvasni. Arata már aludt. Nem elégedetlenkedik, és minden a legnagyobb rendben van. Ma is sikerült együtt vacsorázni... már hónapok óta sikerül együtt vacsorázni. Hogy rohan az idő! A zuhanyzó volt a köztes megoldás. Oda eddig sem engedte be Shu Timidust, és a sárkánynak nem jelentett gondot az, hogy a fiúval együtt engedje zuhanyozni a barátját. Oké, azt hozzá kell tenni, hogy Arata előtte kiürítette az egész invetoryját… de hát az úgysem kell a zuhanyzáshoz. A mosdás fontosságát, mivel arra ebben a világban úgysem volt szükség, egyébként sem értette a pet, így nem aggasztotta, hogy a zuhanyzással együtt töltött idő jóval hosszabb, mint ami indokolt.
-Ideje lenne lefeküdnöd.
-Mindjárt végzek Timi, már csak pár oldal!

~How do we know that even the realest of realities… wouldn't be subjective, in the final analysis? Nobody can prove his existence, can he?~
-Ez hihetetlen, Timidus!

Emelte fel kissé a hangját a lány a suttogásból, mire a sárkány azonnal lehurrogta.
-Fel fogod ébreszteni, ha ilyen hangos vagy.
-Bocsi, bocsi! Tökre aranyos vagy, hogy már az ő álmára is így vigyázol.
-Szívesen.
-Hát… minél több ilyen könyvet olvasok el, annál biztosabb vagyok abban, hogy mekkora egy zseni.

Nézett az alvó fiú felé hálás, szeretetteljes tekintettel.
-Szerinted meddig akarja még előttem rejtegetni, hogy kicsoda valójában?
Timidus ezúttal sikeresen vette az akadályt, és érzékelte az értelmetlen költői kérdés költőiségét, így csöndben maradt. Shu odalépett az ágy széléhez, majd pár kattintással hálóingről fehérneműre váltott. Nyári meleg volt, főleg a fiú mellett. Timidussal soha nem volt ilyen probléma.
-The Thirteenth Floor, The Tunnel under the World, Time Out of Joint, Simulacron-3, The Matrix, Inception… vajon még hány álmot valósítottál meg? És mi lesz, ha elmegyek oda, ahol még soha nem voltam, és ahova nem kéne mennem?
Befeküdt a fiú mellé, átölelte Timivel együtt, majd egy puszival a petnek, és egy csókkal zárva Aratának suttogta el nekik a film mondatait.
-Why is it so important to dream? Because, in my dreams we are together. The dream is real…

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanötödik Fejezet I.

Témanyitás by Shukaku on Kedd Aug. 04, 2015 7:02 am

Nyolcvanötödik Fejezet

Kell egy fiú véleménye! I.

Kód:
Kedves Tachibana-san!

Régen láttunk már, és bár ígértél nekünk újabb talit, ha jól emlékszem, soha nem jutottunk el igazán odáig. Mikor és hol lenne neked megfelelő?


Kód:
Kedves Shukaku és Timidus!

Nincs mentségem, de ha ez kiengesztel, bárhol és bármikor megfelel.


Kód:
Kedves Tachibana-san!

A Főtér melletti kis tisztáson, van pár sakk asztal, meg pingpong, meg ilyenek. Ha gondolod beszélgethetünk játék közben, de viszek plédet meg sütit is, és le is ülhetünk, ha nem szereted ezeket. Keresd a lila napernyőt.

Üdv: Shu & Timi


- Csak ha te játszol, és nem Timidus [: - szólaltam meg, mikor odaértem a lila napernyőhöz. Nem mintha nagy nehézséget okozott volna felismerni őket nélküle, legfeljebb nagy távolságból könnyítette meg egy kissé a dolgomat. Hoztam egy szál virágot is, igaz semmi olyat, aminek komoly jelentőséget lehetne tulajdonítani. Azt tartva álltam meg a kislány felett, további árnyékot adva.

-Oh... szia! Ha jól emlékszem, múltkor megengedted, hogy tegezzünk... gondolom az még érvényes...
A sárkány csak biccent, ám nem szólal meg.
-Majd játszhatunk úgy, hogy egyet én, egyet Timi... de a pingpongnál feltétlenül segítenie kell.
Tesz egy pillantást a virágra, és le is süti a tekintetét... amíg nem adja át Tachi, addig nem fog tenni semmit.

Visszabiccentettem a sárkánynak, majd átnyújtottam a virágot... neki. Nem felejtettem el a vakrandis találkozásunkat, gondoltam egy apró utalás rá ezzel a gesztussal nem árt. Persze Shu se maradt üres kézzel, neki a füle mögül varázsoltam elő egy szelet csokoládészerű ételt.
- Ping-pong közben nem lehet beszélgetni, hacsak nem kívánsz a füleden is levegőt venni [:


A sárkány félrebillenti a bal fülét, majd átveszi a virágot a mancsával.
-Köszönöm.
Ám azonnal át is adja Shunak, aki elővarázsol egy vázát, és belehelyezi.
-Neki nincs kertészkedés jártassága... vagyis nem tudja használni... de nagyon örül neki, ugye Timidus?
A sárkány ismét bólint, hiszen már megtanulta, hogy az ugye Timidus kérdésre mindig igen a válasz, akkor is, ha nem is érti a kérdést. A varázslatra halk kuncogás a válasz, majd a csoki részletes tanulmányozása.
-Akkor... mit szeretnél játszani, ami közben beszélgetni is lehet?

- Nem is használni kell, hacsak nem díszként a szobád közepére, vagy a füled mögé a hajadba [: - mosolyogtam, persze még mindig állva, bár nem kétrét görnyedve. Timidus kissé szűkszavú lett, legalábbis úgy rémlik, ennél kommunikatívabb volt legutóbb. Igaz, azzal tisztában voltam, hogy nem csak a mérete változott a petnek azóta.
- Még sakkot emlegettél - mondtam az asztalok felé pillantva. Olyan öreguras elfoglaltság volt. Nyilván engem nem zavart, a kérdés csupán az volt, hogy Shukaku tud-e játszani?


-Hát... majd betesszük a szobába, ugye Timi? Ki van húzva maxra a jártasságom, szóval több hétig is bírja majd. És igen, sakkot. Kínai sakkot, vagy európait szeretnél játszani? De van Sógi is, ha azt szeretnél... csak azt nem ismerem annyira...

- Játsszunk olyat, amit mindketten ismerünk. Szóval marad az európai, azt hiszem, én a kínaiban nem vagyok otthon [: - vallottam be. Tulajdonképpen  a sógi sem volt annyira a szívem csücske, de ha kell, tudnék vele játszani. Kezemet nyújtottam, hogy segítsek felállni.
- Miről szeretnétek beszélgetni?


Itt következett egy kis csuklás, majd a csokiba harapás, és annak majszolása jó hosszan, amíg le nem ültek az asztalhoz.
-Bocsi, csak teli szájjal ugye... nagyon finom...
Kínálta meg kicsit zavartan Shu a lovagot, persze a másik feléből, ami nem volt összeharapdálva, majd Timinek is adott egy kockát.
-Szóval... Anat mondott pár dolgot rólad, mielőtt... mielőtt kiesett... és szeretnénk tőled megkérdezni, mert az a legbiztosabb. Sötéttel vagy világossal szeretnél lenni?

Nemet intettem, nem volt szokásom elfogadni, ha valaki megkínált. Áttekintettem a táblát, és közben a szabályokat elevenítettem fel magamban, hogy ne keverjem össze mondjuk más játékokkal. Ha ez meglesz, onnantól tudni fogom, mit kell tennem [:
- Legyél világossal [: - kínáltam fel a lehetőséget a kezdésre és ezzel a kezdeményezésre, ami az európai sakkban mindenképpen előny volt.
- Anatole-kunnal egyszer találkoztam, még nagyon régen. Az alapján biztosan csúnya dolgokat mondott rólam [: - elevenítettem fel azt a napot.


-Rendben, akkor gyalog e4.
A válaszra kissé meglepődött, és felvonta az egyik szemöldökét. Persze azzal már lekenyerezted, hogy figyelmes voltál Timivel, szóval...
-És... mit gondolsz, mit mondott rólad?

- Gyalog e5 - reagáltam késlekedés nélkül, közben észrevétlenül azt figyeltem, nem adnak-e jelet egymásnak, de úgy gondoltam, hogy nem fog ilyesmi történni.
- Az elvetemült gazember lehet a legenyhébb jelző, azt hiszem [: - mosolyodtam el. Jobb, ha nem feltétlenül tudja, milyen körülmények között találkoztunk, bár a párbaj mókás volt kétségtelenül.



Kis gondolkodás, és bár lesett Timi felé, a sárkány a táblát nézte, majd Tachit, majd újra a táblát, és semmi jelzést nem adott Shunak. Az csalás lett volna.
-Gyalog d4. Hát... ő azt mesélte, hogy bántottál valami lányt...

- Hmm... azt hiszem neki úgy jöhetett le, hogy bántottam, és biztosan félreérthető is volt. Bár már nem emlékszem teljesen tisztán, mit csináltam és kivel így cirka másfél-két év távolságból [: - kuncogtam, miközben némi gondolkodás után felemeltem egy gyalogot, és f6-ra léptem vele.

-Félreérthető? Azt... azt nem mondta, hogy mi lett a vége, de...
Egy pillanatra felpillantott a vörös indikátorra, majd újra a saktáblára, és gyorsan lépett is a futóval a c4-re.
-Legutóbb azt mondtad, hogy ne aggódjak az indikátorod miatt. Nem aggódom, van pár vörös ismim, akik kedvesek... de... te hogyan szerezted?

Észrevettem a pillantását, és most ütemvesztés nélkül a6-ra léptem egy gyaloggal.
- Nem öltem meg, ha emiatt aggódsz [: - nyugtattam meg, már ha annak számított. Lányt még nem öltem. Legalábbis közvetlenül, saját kezűleg nem.
- Meglepő módon úgy, hogy pixelekké robbant egy játékos a kardom nyomán [: Hosszú sztori, dióhéjban összefoglalva annyi történt, hogy szétesett egy céh, és egyeseknek szálka voltam a szemében - mondtam, bár nem volt túl konkrét, de a lánynak ennél többet nem nagyon kívántam mondani. Még Szophie sem ismeri a teljes történetet.


-Hogy... szétesett egy céh?
Itt nyelt egyet, majd a táblát kezdte el fürkészni, és az f3-ra lépett a huszárral.
-De... a mostani céheddel akkor jóban vagy, ugye? Az elég stabil...

- Egy lovagcéh volt, nemes, de értelmetlen célokkal. A céhház el is vette egyes tagok eszét - tettem még hozzá ennyit, miközben megtámadtam a futóját gyalog b5-tel.
- Most nincs céhem, nem is érzem szükségét egynek - elgondolkodtató volt a kérdése, honnan gondolja, hogy van céhem? És pláne azt, hogy stabil?


A futó azonnal a d5-re került, majd Shu és Timidus összenéztek, végül azonban a sárkány felelt a lovag fel nem tett kérdésére.
-Ne hazudj, Tachibana. Ha az utóbbi egy hétben nem léptél ki a céhből, amiről véleményem szerint tudnánk, akkor még céhtag vagy.
-Mi... nem bántani szeretnénk. Vagyis...

Shu megrázta a fejét, majd kicsit hátradőlt.
-Oké, most gondolom haragudnál rám, ha azt kérném, hogy ne hazudj, mert nem kell félned tőlünk... tudom, mert a felnőttek nem szeretik, hogy magasabb szinten vagyunk náluk, és akár bánthatnánk is őket... de velem meg Timivel kedves voltál mindig, és kukucskáltam annál a mininél is, és láttam, hogy megvédted Mayumit. Viszont ha hazudsz...

Gyalogjaim tovább fejlődtek, ezúttal c6-ra került az egyik, további nyomást helyezve a futóra. Úgy, ahogy ők is nyomást helyeztek rám, mire én felvontam a szemöldököm.
- Úgy tűnik, hogy olyasmiről szereztetek tudomást, amiről nem kéne tudnotok - jelentettem ki egyszerűen. Felesleges volt tagadni, minden jel arra utalt, hogy tudnak a "céhemről". Többet nem szóltam, magyarázatot vártam először is. Na és persze a nevet, akit ki kell zárnunk a céhből [:


A futó pedig cserébe megevett egy lovacskát g8-on. Shu csak sóhajtott egyet, majd megrázta a fejét.
-De már tudunk róla, és segíteni szeretnénk. Szophie szerint nem vagy gonosz... de ugye Szophie a legutóbbi Bosson simán belökte Anthonyt a terembe, szóval nála elég fura lehet az, hogy mi a gonosz... viszont szerintünk sem vagy gonosz, szóval szeretnénk neked segíteni...

A futó pedig pillanatokon belül elveszett, ahogy a bástya lepöckölte a helyéről. Sajnálatos, hogy nem lehet az egész mérkőzést felfűzni a beszélgetésünk analógiájára [:
- Segíteni? Miben tudnál segíteni nekem? - kérdeztem vissza, belenézve a lány szemébe.


Egy futó oda, akkor indul a másik, egész d2-ig. A lány szemében pedig nem láttál mást, mint egy kis izgatottságot, egy kis pírt az arcán, de félelmet nem.
-Először is nem én, hanem mi ketten Timivel. Másodszor pedig... például segíthetnénk tisztázni a nevedet. Van egy barátom, aki be tudja zöldíteni az indikátorodat.

- Nincs szükségem ilyesmire, mind a nevemre, mind az indikátoromra így van szükségem. Másképpen nem én lennék [: - utasítottam vissza elmosolyodva, aztán egy gyors mozdulattal eltüntettem a d4-en álldogáló parasztot a sajátommal.

-De...
Itt Shu megkavarodott egy pillanatra, és a táblát kezdte el fürkészni, lépés után kutatva, majd egyszerűen előrébb pöccintette az egyik gyalogját e5-re.
-De... neked jó az, hogy egy csomóan gonosznak hisznek?

A futómat rövid töprengés után c5-re küldtem, majd válaszra nyitottam a számat.
- Engem nem különösebben érdekel mások véleménye, annak hisznek, aminek akarnak. Egyébként sem vagyok jó ember [: - nyúltam át az asztal felett, és megsimogattam Shukaku fejét.


Shu pislogott egy párat a simogatás után, majd megigazgatta a haját.
-Oké, tudom, hogy vannak olyanok, akik rosszfiúnak akarnak tűnni. Kazuma is ilyen, és...
Egy kis pirulás, majd újabb fejrázás.
-Szóval elég cuki, amikor próbál nagyzolni, pedig a börtön miatt eléggé le van maradva szegény. De... ha te is ilyen gonosznak akarsz tűnni, akkor velünk miért vagy kedves? Vagy össze akarod zavarni az embereket?
Egy ideig gondolkodott, majd rádöbbent, hogy lépnie is kéne, így a gyalog előre tolódott a4-ig.

- Vannak emberek, akik kedvességet érdemelnek, és vannak olyanok is, akik nem - feleltem egyszerűen, majd játékba hoztam a vezéremet, és e7-re toltam.
- Általában azok vannak negatív véleménnyel rólam, akik az utóbbi kategóriába tartoznak [: Ha szépen viselkedsz, valószínűleg visszakapod, ha undok vagy, akkor téged sem fognak kedvelni. Függetlenül attól, hogy valójában milyen vagy.


Shu arcára hatalmas mosoly ült ki. Ki is nem kedvelte Tachit? Danee. Danee ugye nem volt sikeres a lányoknál, Tachi viszont már a pletykákból adódóan is igen. Anat ugye akkor félreértett valamit, Enheriel... Enheriel Shut sem kedvelte, amíg nem ült le vele beszélgetni... és ennyi, akiről tudott.
-Igen, ebben teljesen igazad van. És... és pont erről is szerettem volna kérdezni tőled... már ha... ha szabad kérdezni ilyesmit...
Újabb kis gondolkodás, szerencsére nem volt óra. Sáncolás. Ez tűnt a legokosabbnak.

- Nahát... ki vele, ne habozz, ha kérdezni kívánsz [: - bátorítottam, a mosolya engem is mosolyra késztetett. Egyelőre félretettem azt a témát, hogy kitől tudhat a céhemről. A parasztom pedig d6-ra került.

A másik gyalog pedig b4-re, ezúttal azonnal.
-Vávávávárj! Akkor miért mondtad, hogy nem vagy jó ember? Most komolyan, elég nagy butaság lenne azt hinni, hogy valami hatalmas bűnözők pont Aincradba keverednének. Miért? Meg minek? De... amit kérdezni szeretnék, az az, hogy van...
Kis szünetet tartott, amíg számolgatott. Ayani, Tűzrózsa, Hinari, Yuichi és Alex.
-Szóval van pár személy, aki engem sem kedvel. Legalább is olyanok, akik ezt el is mondják... mert azt tudom, hogy a kijutós dolog miatt még páran tuti nem kedvelnek. Viszont én nem szeretnék velük rosszban lenni... bár lehet, hogy ők tényleg ezt érdemlik, mint ahogy mondtad... szóval szerinted mit kéne tennem?

Én pedig menekültem gyorsan b6-ra a futómmal.
- Mert nem vagyok. Veled kedves vagyok, de ez nem jelent semmit, ugye? [: - hoztam fel az iménti érmének most a másik oldalát is. Hogy nem biztos, hogy az vagyok, akinek ő hisz.
- Nem lehetsz mindenkivel jóban, ez lehetetlen. Mindig lesznek olyanok, akik nem fognak kedvelni. De ha kedves vagy velük és figyelmes, akkor az zavarni fogja őket [:


Újabb hosszú gondolkodás következett, és ezúttal sem a következő lépésen.
-Akkor... akkor jó... mert kedves voltam vele, és azt láttam, hogy tényleg nem értette, hogy miért. Egyvalakivel pedig már ki is békültem így. Plusz... szerintem butaságot beszélsz, és ugyanolyan vagy, mint Kazu. Ha valaki bántani akar, azzal én sem vagyok kedves, de ettől még nem vagyok rossz ember, szóval te sem vagy.
És a mondat végére a lépés is megszületett. Gyalog az a5-re.
-Vagy... miért ilyen nagyon fontos neked, hogy megmaradj rossz embernek?

- Én nem azért vagyok rossz ember, mert valakivel nem vagyok kedves [: És nem is arról van szó, hogy meg akarok maradni annak. Ezek egyszerű tények, amit vagy elfogadsz, vagy nem. Talán ha szemtanúja lennél egy teljes hetemnek, már te is egyet értenél [: - mosolyogtam rám, majd léptem a futómmal c7-re.

-Hmm... ebben teljesen biztos vagy? Mi lenne, ha egy hetet melletted lennénk Timivel? Persze... persze az olyan dolgokat nem néznénk meg... tudod... csak akkor tényleg... ha már felajánlottad...
Eléggé összezavarodott ő is, de most ki akart állni magáért, és magabiztosnak látszani... vagy legalább megpróbálni annak látszani. Talán ezen elhatározásból is lett a következő lépés egy ütés. Huszár d4.

- Ne feledd, itt nem arról van szó, hogy kedvelsz-e vagy sem. Ugyanakkor nem engedném, hogy mellettem legyél ennyi ideig. Veszélyes - pillantottam Timidusra, lényegében egy varázsszót kimondva ezzel az utolsó szóval.
- Mellesleg milyen dolgokat nem néznél meg? [: - vigyorodtam el szemtelenül, aztán leütöttem az e5-ön lévő parasztot paraszttal.


A veszélyesre Timidus csak egy apró körbenézéssel reagált. Még nem kellett közbeszólnia, bár Shu lépéseihez tudott volna mit hozzáfűzni. Mind a sakkban, mind a beszélgetésben. Shu viszont felhúzta az orrát, majd a lovacskát visszamenekítette e2-re.
-Most... nem akarok nagyzolni, de ha neked nem veszélyes, akkor szerintem nekünk sem. Ha pedig neked veszélyes, akkor pláne nem akarhatjuk, hogy egyedül mászkálj veszélyes helyekre. A dolgok pedig... főként Timi miatt... tudod... :$

- Én nem vagyok olyan veszélyben, mert van egy vörös bélyeg a fejem felett [: - magyaráztam. Járok ám olyan helyekre, ahol a zöldeket nem nagyon tűik meg, sok lúd pedig disznót győz. Még akkor is, ha erős.
- Nem, nem tudom. Mire gondolsz? - kérdeztem oldalra billentett fejjel. Egy kis szórakozás a sakk mellé. Apropó, futó e6.


-Hmm... te tényleg gonosz vagy, ha ki akarod belőlem húzni azt a szót...
Öltötte ki a lány a nyelvét, majd a bástya az a3-ra ugrott.
-De... de majd később... és én is voltam már vörös indikátoros, és most, hogy vissza lehet változtatni, már annyit sem jelent, mint eddig. Ráadásul miért pont minket akarnának bántani? Meg... hova járkálsz? Tudom, hogy hol vannak azok a helyek, amiket elvileg a gonoszok szeretnek, de nem hiszem, hogy meg mernének támadni minket. Elég sokan félnek tőlünk, mert erősebbnek hisznek minket annál, mint amilyen erősek vagyunk.
Timidus itt egy pillanatra megvillantotta a szemeit, ám továbbra sem szólt semmit... bár kezdett számára is érdekessé válni a beszélgetés.
-Meg akkor ott csinálsz olyan dolgokat, ami miatt gonosz vagy? Oda csak többi gonoszok járnak, vagy azok a vörik, akiket kiutáltak máshonnan. Tudom, van ilyen ismim is. De mi lehet az a nagyon gonosz dolog, amit ott csinálsz, ahova csak gonoszok járnak?

- Ugye? [: - vigyorodtam el, mint aki bizonyította az igazát, aztán az asztalra könyökölve összekulcsoltam az ujjaimat és rátámasztottam az államat, miközben az állást nézegettem.
- Úgy gondolod, hogy aki megölt már egy tucat játékost, vagy egy banda, akik rendszeresen kihasználják a gyengébbeket, majd megijed egy kislánytól és egy kisebb sárkánytól? - szólaltam meg, most nyilván nem olyan szépen artikulálva, majd felemeltem a fejem kissé, hogy d6-ra húzzam a futómat. Különben kételkedtem benne, hogy olyan helyeket ismerne, ahol ténylegesen nagy dolgok történnek, arra különösen vigyáznak, hogy ne kerüljön illetéktelen kezekbe az információ.
- Ez olyasmi, amit nem mondhatok el, Shukaku-chan - lőttem le a kíváncsiskodását, most egy árnyalattal komolyabb képet vágva hozzá, hogy érezze a súlyát: tényleg nem beszélhetek erről, még általánosságban sem.


-Pfff! Te azért igazán tudhatnád, hogy nem egy kislány vagyok, hanem egy majdnem ötvenes szintű idomár, Timidus pedig nem egy kisebb sárkány, hanem az Aréna bajnoka. Elég gondunk van abból, hogy megijednek tőlünk még olyanok is, akinek nem kéne...
Majd a gyalog lendületesen a c3-ra ugrott.
-És milyen infókért cserébe mondanád el?

- Sose becsüld alá azokat, akik erősnek érzik magukat. Azokat pedig különösen nem, akik tényleg erősek - mondtam a lány felháborodását látva. Nyilván nem magamra céloztam, bár én sem tartottam tőlük, és akkor sem tenném, ha az ellenségeim lennének. Meg egyébként sem mindenki olyan tájékozott, még köztünk sem.
- Ezek az infók nem képzik alku részét, Timidus - fordultam a sárkány felé, majd a huszárommal d7-re léptem.


A másik huszár pedig lendült a g3-ra, Timidus pedig bólint.
-Oké, oké, ezt Timi sem gondolta komolyan. Majd ha szeretnéd, akkor elmondod. Én pedig nem becsülök alá senkit, de eddig mindig kikeveredtünk minden bajból. Tudod, valaki figyel ránk odafentről. És... erről is szerettem volna kérdezni. Te... mielőtt ide kerültünk, láttad esetleg Kayabát képeken?

- Ez nem kedv kérdése [: - mosolyodtam el, majd némi gondolkodás után én is éltem a sáncolás lehetőségével. Remélem azért nem bízzák el túlságosan magukat, csak mert "vigyáz rájuk valaki", elég meredek kérdéseket tett fel, és saját bevallásuk szerint van más vörös ismerősük is. Arról nem is beszélve, hogy tudnak a céhemről.
- Nem láttam, nem különösebben foglalkoztat, hogy ki áll egy játék fejlesztése mögött - válaszoltam, majd elmerültem a tábla és a bábuk állásában.


Látszott rajta, hogy eléggé elszomorodott, amiért te sem láttad, de azért tovább kérdezősködött, miközben lassan, sokkal kedvtelenebbül, mint az előbb, e2-re tolta a vezért.
-Hát... és nem is tudsz olyat, aki esetleg látta? Elég fontos lenne...

- Nem tudok róla. Miért érdekel ennyire, hogy néz ki? - kérdeztem rá, könnyen látható volt, hogy mennyire elkedvetlenítette. Nem tudom, hogy ez okozta-e, de elkövette az első komoly hibát is a partiban, két ütem kihagyást követően már húztam is a futómat c4-re, megtámadva a vezért, és a mögötte rejtőző bástyát.

-Hát... hát azért mert...
Na most jött igazán zavarba, és ahogyan a vezér a h5-re, úgy fújt visszavonulót ő is.
-Hát... csak elég sok mindent köszönhetek neki, mégis csak jó volna tudni, hogy hogyan néz ki...

- Biztosan számít, hogy néz ki? [: - mosolyodtam el - Mindenesetre valószínűleg nem sokan gondolkodnak úgy, ahogy te, nem sok köszönet van abban, amit tett velünk - mondtam, bár éppenséggel én bármikor haza tudnék menni, csak... nincs értelme. Jobb nekem itt egyelőre, még ennyi idő után is.
- Futó az f1-re - jelentettem be, és ezzel levettem a bástyáját.


Shu egy kicsit felhúzta az orrát, majd a király azonnal lelökte a futót a tábláról.
-Hát... nekem számít, és sokkal többen gondolkodnak úgy, mint te hiszed! ˇ^ˇ És... és még azért is fontos, mert... és... és ezt is akartam kérdezni... úgy hallottam, hogy te értesz az... és Junt hiába kérdeztem, Asu meg olyan... szóval ő nem a fiúk szemszögéből látja...

- Talán, talán nem. De ugye kinek, mi a sok [: - kuncogtam, majd g6-ra léptem a gyaloggal, miközben a hebegést-habogást hallgattam. Hogy jöhet össze Kayaba Akihikoval ez a téma, hm... csak egyféleképpen, ugye.
- Ha nem fogalmazol világosan, nem adhatok én sem világos választ a kérdésedre - mosolyogtam rá afféle atyai aurával.


A Vezér pedig menekült tovább a g4-re. Most már Shu csak húzni akarta a meccset. Arról kétsége sem volt, hogy Tachi ki fogja találni, hogy mit akar, de mégis ki hinne Tachinak, ha elmond egy ilyen hihetetlen dolgot.
-Oké, oké... neked elmondom, mert ezt úgyse hinné el senki. Szóval sokat dumcsizom Kayaba Akihikoval, és rengeteget segítek neki, meg tippeket adok, meg ilyesmi, és eléggé megkedveltük egymást. Nemrég már találkoztunk is, egy ideje randizgatunk, csak ugye ő nem akar bajba keverni, ezért nem meri nyíltan ezt vállalni. Gondolom zavarja, hogy ilyen fiatalnak nézek ki, de ezen meg én nem szeretnék változtatni. Szóóóóval... te mégis csak fiú vagy, csak jobban tudod, hogy mit kéne csinálnom...

A gyalogomat rövid gondolkodás után e4-re toltam. Jobban is tettem, hogy gyorsan cselekedtem, mert ha tíz másodperccel tovább várok a lépésre, valószínűleg a nevetéstől nem tudtam volna megtenni, legfeljebb feldöntöm a bábukat. Nevettem ugyanis, méghozzá elég harsányan és hosszan, csak azután tudtam megszólalni, miután a görcs egy kicsit enyhült.
- Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnod, de téged elég csúnyán átvertek, Shukaku-chan - mondtam még mindig derűs hangnemben. Szegény kislány nagyon naiv, ha azt hiszi, hogy Kayaba Akihiko megkockáztatná az identitása felfedését.
- Ha valóban Kayaba Akihikoval találkozgatnál, arról biztosan nem tudnál. Látod, elmondtad nekem, innentől kezdve annyi a dolgom, hogy követlek, aztán eladom az információt az avatárja külsejéről, és amint ez megtörtént, legfeljebb két-három óra múlva feldühödött játékosok százai lennek arra készen, hogy meglincseljék. Az igazi Kayaba Akihiko nem kockáztatna meg ilyesmit - magyaráztam el, hogy miért is vélem mulatságosnak az iménti kijelentését.


Shun először látszott, hogy nagyon megsértődik, mert azt hitte, hogy Tachi a kérdése miatt neveti ki, és emiatt dühösen le is csapta a huszárral az előbb lépő gyalogot, ám amikor a lovag ki is fejtette, hogy mit talál mulatságosnak, már inkább ő is nevetett, ő azonban Tachin.
-Nem vertek át, mert olyan dolgok történtek, amit csak Kayaba tud megcsinálni. Másrészről pedig szerinted Kayaba nem tudja változtatgatni a kinézetét? Még előttem is megváltoztatta, amikor a fürdőben voltunk, hogy ne legyen nekem olyan kényelmetlen, meg bemehessünk a koedukált izébe. És Kayaba Akihikot szerinted melyik játékos tudná bántani? Ugyanúgy egyszerűen megtámadhatatlanná teszi magát is, ahogy a peteket is megvédi a párbajok során, csak éppen saját magát minden ellen megvédi.
Öltött nyelvet végül, hogy megmutassa, hogy a lovag mennyire nem gondolkodik.

Megráztam a fejem. Jól hangzott, amit mondott, csak éppen egy játékos nem így működik. Még akkor sem, ha ő készítette a világot.
- Megértem, hogy nem akarsz szembenézni vele, hogy esetleg átvertek, de gondold át: a kinézetét bárki meg tudja változtatni, ha pedig sérthetetlenné tenné magát, azzal megsértené a saját világa egyik, ha nem a legfontosabb törvényét. Egy vérbeli gamer sosem tenne ilyet - mondtam, majd felfedtem az áldozatom értelmét, és f5-re léptem a parasztommal.
- Milyen néven fut ez a férfi? - kérdeztem rá. Nem sulykoltam belé, hogy átverték, úgyhogy elkerültem néhány jelzőt és kifejezést.


A vezér szaladt az f3-ra, azonnal, ahogyan Shu is azonnal válaszolt is egy fejrázás kíséretében.
-A kinézetét nem tudja bárki megváltoztatni, legalább is nem olyan sok ideig, mint ő. És Kayaba már eleve megszegte a saját szabályait a kedvünkért, úgyhogy miért ne szegné meg az én kedvemért? Az pedig titok, hogy mi a neve... egyébként pedig tuti azt is meg tudja változtatni, szóval azzal sem mennél semmire. De... most akkor nem akarsz nekem segíteni?

A parasztom pedig követte, e4-re, leütve a huszárt. Lássuk, ki tudja-e védeni a támadásomat.
- Biztos vagy te ebben? - húztam félmosolyra a számat - Én két embert is ismerek, aki akár órákra is meg tudja változtatni a külsejét - tettem hozzá, nem felfedve, hogy az egyik én voltam. A másik meg egy informátor volt. Ez az alak is gyanús, és ez nem kifejezés rá, abból amit hallok, egyre egyértelműbb, hogy csak kihasználja a lány naivitását és rajongását. Jó lecke lesz, ha egyszer rájön.
- Nos, egy szerelmes lánynak szívesen segítek, függetlenül attól, ki áll a háttérben. Mondd, miben kéred a segítségem [: - kérdeztem, hátradőlve a székemben.


Shu ugyan megragadta a vezért, és már ütötte is volna a gyalogot, ám megtorpant, szépen kifújta a levegőt, és az e3-ra húzta inkább. Tachi csak viccelődik, fel akarja húzni, de nem fog neki sikerülni. A két olyan embert szimplán betudta hazugságnak, vagy annak, hogy Kayaba esetleg meglátogatta már Tachit is... amire viszont egy pici féltékenység fogta el... de csak egy pillanatra. Ebből is az látszott, hogy a jóságos Admin mindenkivel törődik.
-Igen, biztos vagyok. Az órák sem jelentenek semmit, és az előbb már mondtam, hogy rengeteg bizonyítékom van. És... és akkor tényleg segítesz? Nem csak kinevetni akarsz?
Megrázta a fejét... nem hitte el... akkor az előbb csak heccelte, hogy bebizonyítsa, hogy ő tényleg milyen gonosz? Oké, gonoszkodós... na bumm...

Válaszként a D oszlopon álló bástyámat f8-ra húztam, de lusta módon csak a kezemet mozgattam, nem változtattam pozíciót. Felnéztem Shukaku-chanra is, nagyon elmélyülten agyalt, gondolom bemagyarázta magának, hogyan tudja tagadni a vádakat. Mondják, hogy a szerelem vak, így ezzel én sem tudtam mit tenni, a csalódások pedig részei a felnőtté válásnak.
- Miért ne segítenék? Volna rá okom, hogy megtagadjam tőled, ha már ilyen fontos titkokba avattál be? [: - kérdeztem.


Shu mutatóujját a király koronájára tette, egy ideig billegtette a bábút, majd eldöntötte.
-Feladom. És... és nem tudom, hogy miért ne segítenél. Az tuti, hogy nem hiszel nekem, mert azt látom, de ezt szerintem még Timi is látja. És... és akkor adsz tanácsot? Mit kéne tennem? Hogyan kellene... tovább...?

Bólintottam. Valóban, egy bástya anyagelőnnyel és a jelenlegi állással nem esett volna nehezemre néhány lépésen belül összeroppantani a védelmét, talán még Timidus se akadályozhatta volna meg a vereségét.
- Köszönöm a játékot [: - mondtam, majd a hanyag testtartásomat feladva az asztalra támaszkodtam.
- Az, hogy hiszek neked, vagy sem, nem változtat a tényen, hogy randizgatsz valakivel. Ugyanakkor nem prezentáltál problémát, csupán elmondtad a tényeket. Miben vagy bizonytalan? - kérdeztem.


-Hát... hát... azt tudom, hogy mit akar... mert ugye azt... és azt már megbeszéltem mással is... csak... csak senki nem tudja, hogy hogyan kellene... érted... nem nagyon vannak olyan fiú ismerőseim... csak kisebbek... te meg gondolom...

Megint ez a hebegés-habogás, amiből a felét sem lehetett érteni, mert motyogott, és félmondatokra épített. Felsóhajtottam, majd talpra álltam, odaléptem mellé, és a kezemet nyújtottam neki, hogy felsegítsem a székből. Úgy talán egyszerűbb lesz, ha mondjuk sétálunk, és nem feltétlenül kell rám néznie.
- Ha nem tudsz beszélni róla, akkor nincs miben a tanácsomat kérned - jegyeztem meg, még egy kacsintást is megengedtem magamnak mellé.


A lány fülig vörösödött, fejét elfordította, leszegte a pillantását, ám lassan mégis odanyújtotta a kezét Tachinak, sőt, nem is csak addig akarta fogni a jelek szerint, amíg a lovag felsegítette, hanem az egész séta alatt. Valahogy most jólesett neki, ám megfogadta a javaslatát is, és nem nézett rá. Timidus természetesen melléjük szegődött, vagyis Shu mellé, aki most halkan sóhajtott, majd még egyszer, és hadarni kezdett.
-Úgy volt, hogy elmentünk a fürdőbe, és ott felvette egy lány alakját, hogy könnyebben bejussunk a medencébe, és először fürdőruhában voltam, mert nem is szeretem ezt a meztelenkedős japán dolgot, mert engem nem annyira úgy neveltek, de utána láttam, hogy rajta nincsen, és akkor egy idő után én is levettem, de a vízben maradtunk, és akkor beszélgettünk, meg beszélgettünk, és akkor utána valahogy az ölébe kerültem, de akkor nem csinált semmit, tényleg nem, csak csak nem is semmit, mert akkor ott tanultam meg csókolózni, de nem is olyan semmi szájrapuszit, mint Justinnal, hanem rendeset, olyan nyelveset, és nagyon jó volt, és utána elmentünk szaunázni, meg masszírozott, meg azóta sokszor aludtunk együtt is, és Mirika azt mondta, hogy amiért bátorított, akkor biztosan akarja azt is, de ő kedves, és azt mondja, hogy hagy nekem még időt, és tényleg hagy nekem időt, és én nem is akarom annyira, de tudom, hogy ő akarja, mert ugye fiú, és a fiúk akarják, de én nem tudom, viszont nem akarom megváratni, de azt sem akarom, hogy végül én legyek a türelmetlen, de ha azt hiszi, hogy egyáltalán nem akarom, az sem lesz jó, mert igazából de, csak fogalmam sincs, hogy milyen, és szerencsére itt ugye nincs fájdalom, pedig sokan azt mondták, hogy fáj, de akkor meg nem tudom, hogy, és azt sem, hogy akkor most mit mondjak neki, meg hogyan kéne, meg mit ne csináljak, meg mi az, amivel megbántom, mert nem akarom megbántani, de nem tudom, hogy mik azok, amikből nekem tudnom kellene, hogy ő most mennyire akarja és csak kedves, vagy tényleg türelmes, és néha csak úgy kikapcsolom az etikai módot, és akkor én is, de annyira nem, hogy akkor most azt mondjam, meg nem is tudom, hogy mikor mondjam, meg hogyan mondjam, de azt sem akarom, hogy csak miatta, mert ugye ezt közösen kéne, miattam is, de fogalmam sincs, hogy én mikor érzem úgy magam, meg, hogy az milyen érzés, meg mit csináljak, de biztos nagyon segítőkész lenne akkor is, csak.... szóval... szóval érted...

Az imént az volt a bajom, hogy nem tudott egy egész mondatot kibökni. Most átesett a ló túloldalára, és annyira egész volt az újabb mondat, hogy még csak levegőt sem vett közben. Homlokráncolva igyekeztem koncentrálni, ugyanis az ilyen alkalmak esetében sosincs második esély. Ugyanezt még egyszer nem fogja elmondani. Tekintve, hogy ebben az egy mondatban legalább ötször elmondta ugyanazt, így szerencsére fel tudtam fogni a lényegét. Elmosolyodtam, és megszorítottam a kislány kezét.
- Először is fontos tudnod, hogy amikor egy fiú azt mondja, időt ad neked, akkor valójában azt várja, hogy rövidesen igent mondj neki - kezdtem magyarázni, csak hogy megerősítsem, nem érdemes sokáig haboznia. Ugyanakkor amit hallottam, az alapján újra levontam a következtetést, hogy csak kihasználják Shukaku-chant. Miféle pedomaci útjába került? [:
- A másik fontos dolog, hogy semmiképpen sem szabad kezdeményezned, az a... hm... rosszlányok ismérve. Sose fog komolyan venni, ha te teszed meg az első lépést. A legegyszerűbb, ha legközelebb hagyod, hogy megtörténjen a dolog, amikor esetleg tapogatózni fog. Ha pedig kellemetlenül érzed magad, akkor ne habozz leállítani... viszont ha a csókot élvezted, akkor ezzel sem lesz talán probléma [: - vigyorodtam el, majd megpaskoltam a kislány fejét.


-Húúúú...
Azért nyelt nagyokat, de kifejezetten örült annak, hogy Tachi képes volt árnyaltan fogalmazni. Egyébként ha ő nem is, Timidus szó szerint visszamondta volna a szavait, ha a lovag erre kéri. tongue hangulatjel
-Hát... hát már ezzel is rengeteget segítettél... és ez majdnem ugyanaz, amit Miri mondott. De... de ha mondjuk én is akarom... attól még izgulok... de akkor legalább tudom, hogy ne kezdeményezzek.
Rövid szünet, gondolatok összeszedése megelőzendő a habogást.
-De... akkor mit tegyek? Mert... oké, tudom, hogy mit ne... de mit igen?

- Mit tegyél... Nos, ha olyan helyzetbe kerültök, akkor ezt ne félj tőle megkérdezni [: Én mondhatok bármit, a döntő úgyis az lesz, hogy ő mit szeret, mit élvez, és mire tud rávenni [: - néztem rá menet közben. A talpunk alatt már ropogtak a kavicsok a parkba vezető ösvényen, ezt a hangot engedtem kicsit eluralkodni, mielőtt újra megszólaltam - Szeretnél gyakorolni? [: - tettem fel a hirtelen kérdést, miközben éktelen módon vigyorogtam, és néztem a reakcióját [:

Shu sűrűn bólogatott, majd a hülye kérdésre azonnal Timidus felé kapta a tekintetét.
-Még védett területen belül vagyunk, Shu.
-Mindegy... Daneet sem volt olyan jó felpofozni, mint hittem. Nagyon vicces vagy, Tachibana.

Persze ez csak az volt, amit szeretett volna mutatni. Azért látszott rajta, hogy csak tetteti, hogy ilyen könnyen elvicceli a helyzetet, és igazából ég az egész arca. De a vigyorból arra következtetett, hogy Tachi csak oldani akarja a feszültséget... ráadásul Miri is ezzel viccelődött... valahogy az a kettő eléggé hasonló ilyen szempontból...

Megálltam, hogy ne nevessek fel. Mondjuk nem volt nehéz, az érzelmeim irányítása egy ilyen helyzetben gyerekjáték volt, úgyhogy a vigyorom is elhervadt rövidesen.
- Nem viccelek, gyakorlás teszi a mestert. Nem szeretnél imponálni neki azzal, hogy már nem vagy teljesen tapasztalatlan? - kötöttem az ebet a karóhoz már komolyabb arccal, miközben észrevétlenül a fél szememet Timiduson tartottam.


-Jó, elég már! Egyszer vicces, meg Miri is hasonlóval akart ugratni. De egyébként is, már megmondtam neki, hogy én még soha... és neked amúgy is ott van Szophie.

- Nahát... szomorúan hallom, hogy nem én vagyok az első [: - mondtam, aztán értheti, ahogy csak kívánja - Mellesleg Szophie elhanyagol - ingattam meg a fejem szomorúságot tettetve. Mondjuk ez utóbbi igaz is volt, csak nem szomorkodtam miatta, hiszen tudtam, hogy nincs mit beleképzelnem.

-Nem, nem te vagy. Vagyis... hát az nem volt igazi, te meg Timivel randiztál... de ha az hármas randi volt, akkor olyanban te voltál az első.
Széles, biztató mosoly a lovag felé. Shu egyre kevésbé értette, hogy miért tartja magát gonosznak Tachi, hiszen még el is vicceli az egészet, ott is randizgatott velük, nem pedig kinevette őket... tiszta segítőkész egy fiú. Viszont a Szophies incidensre elkomorodott.
-Hogy... hogy elhanyagol? De hát miért?

- Most tulajdonképpen miről beszélsz? [: - kérdeztem vissza, hadd fogalmazza meg másképpen is, hogy mi mindenben voltam első, vagy éppen nem első. Tulajdonképpen ez arra is jó volt, hogy egy kicsit szokja a témát, és könnyebben tudjon róla beszélni. Én és az áldott jó szívem [:
- Nos, ritkán látom mostanában... kifogásokat keres, hogy távol lehessen tőlem... szerintem megcsal... - mondtam komoran, és utána bevetettem még egy sóhajt is.


-Hááát... hát ugye azon a randis eventen taliztunk először. De volt még egy randim kint is, de az a fiú csak becsapott, hogy aztán kinevethessen az egész csoport. Szóval az nem volt igazi, és ezért mondom, hogy veled volt az első igazi randim.
Az utána következő szavakat megrökönyödve hallgatta. Miért terjesztik tachiról azt, hogy nagy kéjenc lenne, amikor ennyire megviseli az, hogy a barátnője nem foglalkozik vele? Ez pont fordítva szokott lenni. És hogyan lehet Szophie ennyire kegyetlen, amikor szegény Tachin látszik, hogy mennyire szereti... hihetetlen...
-Nem hiszem, hogy olyat tenne... de... de mégis milyen kifogásokat keres? És... és rákérdeztél már?

- Ez így nem fair, velem volt az első igazi randid, de az első csókod és az első éjszakád nem adod nekem - ingattam meg a fejem, és hallattam egy szomorú sóhajt... bár ez azért nem hangzott olyan valódinak, mint amit a másik témában hallattam.
- Hm... a legújabb az, hogy Vezérrel össze kell csiszolódnia. Azóta nem nagyon találkoztunk, legfeljebb egy-két órára. Egyszer egyébként már megcsalt - közöltem színtelen hangon.


-Jó... hát... de...
Kezd kínos lenni...
-Nem vettél komolyan, meg egyébként is, az Timi randija volt! És... Timinek még nem volt meg egyik sem, szóval ha szeretnéd...
Majd hatalmas nevetésben tört ki, ami sajnos nem maradt abba a szomorúbb témánál sem, csak elég lassan. De legalább remélhette, hogy felvidítja egy kicsit Tachit.
-Nem értem... nekem azt mondta, hogy nagyon jó a kapcsolatuk Vezérrel... de... de én nem akarok ebbe belefolyni... meg nem is értek hozzá... ne haragudj...

Én csak szimplán rákacsintottam Timidusra válaszképpen. Mondjuk arra kíváncsi lettem volna, hogy néz ki emberi formában, de erre valószínűleg semmi sem adott lehetőséget, és egyébként sincsenek szaporodási funkciók építve ezekbe a programokba.
- Szóval szívesen vártad a segítségem, ha a saját magánéletedről volt szó, de már nem vagy ilyen lelkes, ha más tárja ki előtted a szíved? Mily' hűvös vagy, legalább megvigasztalhatnál - próbáltam bűntudatot kelteni a kislányban.


Timidus félredöntött bal füllel viszonozta a kacsintást. Shu pedig... nem kellett bűntudatot kelteni benne, már fel volt kelve, csak éppen nem akart kavarni...
-Én nem... nem belekavarodni nem akarok... nehogy azt hidd, hanem kavarni nem akarok... érted... de... de... azt tudom, hogy... de mégis kivel csalt meg Szophie? És... és akkor most mit akarsz tenni? Szeretnéd, hogy beszéljek vele?

- Természetesen bosszút állok, Shukaku-chan - jelentettem ki, jelentőségteljesen a lányra nézve. - Rajta is, meg a szeretőjén is... illetve utóbbin már nem kell [: - vigyorodtam el gonoszan, kíváncsian várva, hogyan változik a mimikája, a testtartása a sötét tekintetem látva.

Gonosz vigyor? De tényleg megcsalta volna Szophie? Akkor mondjuk érthető... viszont ez kezd nagyon meredek lenni.
-Hogy... bosszút?
Shu gyorsan gondolt vissza az étteremben történtekre. Bosszú. Ő nem bántana senkit, viszont a bosszú...
-Mégis... hogyan? Ha tényleg megcsalt, akkor... de akkor már nem is szereted?
Egy kis gondolkodás... Szophiet látta maga előtt, ahogy belöki Anthonyt a terembe...
-Nem értem... mindenki téged gondol gonosznak, miközben Szophie csal meg téged...
Segíteni akarok. Ha nem... ha nem olyat talált ki... talán... biztosan nem...

- Te meg tudnád bocsátani, ha megcsalna...? - kérdeztem, majd megtorpantam és magamhoz húztam Shukaku-chant, hogy szorosan átöleljem - Hogy bosszulnád meg, ha megtenné? - tudakoltam meg, mintha tanácsot, ötletet keresnék.

-Ha... ha engem?
Mivel most először volt valakije, ilyenen nem is gondolkodott... főleg nem Kayaba csalná meg... az kizárt! Peter viszont már megcsalta, és emlékezett, hogy akkor milyen dühöt érzett. Megrázta a fejét. De mit tenne ő?
-Én... én csak... én csak tudatnám mindenkivel... úgy, hogy elhiggyék... hogy lássák... hogy érezze, hogy nekem milyen érzés...
Igen. Ezt akarta. Erre vágyott idebent is, csak még soha nem sikerült neki teljesen... pedig már ő volt az erősebb.

- Pontosan! Ha megtudja, mit élek át... segítesz nekem ebben, Shukaku-chan? - néztem rá a kislányra nagyon komolyan, ahogy kicsit eltoltam magamtól. Zaklatott volt a pillantásom, ám legbelül tetőfokára hágott az izgalmam, közeledtünk a tetőponthoz, azt hiszem [:

-Hogy... hogy én?
Igaza van... ha én kértem az ő segítségét, és ő segített... megérdemli...
-Igen... segítünk... de... de csak ha visszavonod, hogy rossz ember lennél... mert rossz embereknek nem segíthetünk... ezt... ezt megígértem Timinek is, és ez egy fontos szabály...

- A tetteim minden ember szemében másnak tűnnek. Ha te nem látsz rossz embernek, akkor nem is lehetek az - bölcselkedtem, majd reménykedve néztem a lányra - Nagyon hálás vagyok, hogy segíteni kívánsz nekem - mosolyodtam el halványan, és kisöpörtem egy hajtincset az arcából.

Egy félénk mosoly... végre valaki... végre valaki, aki nem kicsi, és elhiszi, hogy ő segíteni akar. Oké, Anat sem volt kicsi, Jun sem kicsi, Chan sem kicsi... de ők hozzá tartoztak bizonyos okok miatt. Tachi nem, és mégis segíthet neki... és segíteni és fog.
-És... és akkor mit kell tennem? Nem akarsz... van nálam pokróc... és süti... gondoltam...

- Segíts nekem, hogy megmutathassam neki, milyen az, ha megcsalják - jelentettem ki határozottan, majd kérdő tekintettel néztem Shukaku-chanra - Mire gondoltál? Pokróc és süti... - ismételtem el, mint aki bizonytalanná válik [:

-Jó, jó, ezt én mondtam... de hogyan? És...
Most ő jött az értetlenkedő pillantással.
-Hogyhogy mire? Soha nem piknikeztél még?

- Hát nem egyértelmű, Shukaku-chan? - térdeltem le a lányhoz, sokat mondó pillantással nézve rá. Kíváncsi voltam, hogy tényleg nem esik-e le neki, mire célzok, vagy csak tagadja öntudatlanul is [:

Eddig öntudatlanul, most pedig, hogy leesett neki, már teljesen tudatosan tagadta, egyértelmű fejrázás kíséretében.
-Azt nem, és még csak ne is gondolj ilyesmire. Szívesen segítek, és ha nem lenne nekem Akira-san...
Egy pillanatnyi elgondolkodás, majd félrepillantás. Persze ő csak arra gondolt, hogy elterjeszteni, nem ténylegesen megtenni... de így még azt sem.

- Szóval nem akarsz nekem segíteni - jött a kijelentés, és a lehajtott, csalódott fej. A sarkaimra ültem, és a kezemmel letámaszkodtam a talajra - Értem, szóval rád nem számíthatok. Sajnálom, azt hittem... hogy ha segítségről van szó, akkor... - akadozott most az én beszédem is, majd végül reménykedve azért még felpillantottam...

-Oké, oké! Csak...
Csak nehogy sírva fakadj itt nekem! És még ő a rossz ember!
-Oké, de előtte meg kell írnom Akira-sannak, hogy ezt akarjuk elterjeszteni. Ha ő rábólint, akkor oké... de... de mégis pontosan mire gondoltál? Mit írjak neki?

...majd eltakartam az arcomat. Megrándult a vállam, aztán fel is horkantam, végül megrázkódtam. No nem a sírás kerülgetett, egyszerűen itt érkezett el az a pont, amikor már nem bírtam tovább nevetés nélkül, és először halkan kuncogtam, majd egyre hangosabbá és harsányabbá vált a nevetésem. Még a hasamat is fogtam [:

Shu felhúzta az orrát, majd összekulcsolta a kezeit, és el is fordult Tachitól. Nem szólt semmit... fogalma sem volt arról, hogy most éppen mire számítson...

- Piknikezünk akkor, Shukaku-chan? [: - kérdeztem, teljesen visszatérve a szokásos hanglejtésemhez, már leszámítva a folyamatosan csillapodó kuncogást, az ugyanis még hullámokban vissza-visszatért hozzám. Gonosz dolgot tettem, de hát gonosz voltam, nem? [:

Shu felvonta a szemöldökét, majd értetlenül pislogott párat, majd végre rájött, hogy mi is a gond, és fel is fújta az arcát rendesen.
-Hát... hát... nehogy azt hidd, hogy nekem mindenben ki kell kérnem az engedélyét, mert nem! Mi csak... mi csak megbeszéljük az ilyeneket! És... és ha szerinted ez olyan vicces... akkor... akkor... ez egyáltalán nem vicces!

- Szóval Akira-sannak nevezi magát? - kíváncsiskodtam, miközben azon mosolyogtam, hogy talán még mindig nem esett le neki, mit csináltam. Nem csoda, hogy így megvezették szegényt, bár kétségtelen, az én színészkedésem elég hihető [:

Ezt Shu egy nagy nyelvöltéssel jutalmazta. Még szerencse, hogy Junnal kitalálták ezt a jó kis álnevet, és az is szerencse, hogy automatikusan ez jön a szájára. Szóval egy nagyot bólintott, mialatt leterítette a pokrócot. Egyrészt szeretett róla beszélni, dicsekedni, másrészt továbbra is, Tachitól eddig csak kedvességet kapott, még ha most ki is nevette... Kemabat is ilyen kötekedős fajta volt, és ártalmatlan. Sokadrészt pedig miután Szophiera most haragudott, nem volt nehéz belevinni olyanba, ami a lányt tüntette fel negatívan.


A hozzászólást Shukaku összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 04, 2015 5:18 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanötödik Fejezet II.

Témanyitás by Shukaku on Kedd Aug. 04, 2015 7:03 am

Nyolcvanötödik Fejezet

Kell egy fiú véleménye! II.

Amint a pokróc a földön volt és Shukaku-chan is letelepedett, én is odaültem, közvetlenül mellé, törökülésben elhelyezkedve. Felnéztem az égboltra, itt-ott felhők úsztak át... békés volt.
- És milyen neveken fut még? Gondolom nem ez az egyetlen, ha alakot is váltogat.


-Erről még nem beszélgettünk.
Gondolkodott el Shu, mialatt elővarázsolta a piknikkosarat.
-Én ezen a néven hívom... vagy éppen nem is nagyon hívom a nevén...
Itt egy kis pirulás észrevehető volt ismét, szóval terelni kellett a témát.
-Szendvicset vagy salit kérsz?

- Ezen a néven mutatkozott be, vagy csak a te beceneved? - faggattam tovább, ugyanis természetesen meg kívántam tudni, ki is pontosan ez a bizonyos ál-Kayaba.
- A szendvics jól hangzik -válaszoltam késlekedés nélkül, miközben a kosarat fürkésztem.


Itt Shu keze megakadt a kosárban, majd nyelt egyet. Ezek összebeszéltek, és most Tachi őt próbálja tesztelni, hogy mennyire hűséges. Na abból nem eszik!
-Ez... ez a beceneve. Szerintem nagyon illik hozzá ez a név...

(A popular kanji is 明 which means "bright", "intelligent", or "clear".)

-Van szarvasos, vaddisznós, pulykás... mindegyik a hozzá illő öntettel és zöldségekkel. Melyiket kéred?

- Nem illik becenéven hivatkozni valakire, ha egy számára ismeretlen emberrel beszélsz róla [: - jegyeztem meg, majd némi gondolkodásba estem... ez úgy hangzott, hogy mindenből szendvicset csinált, amit levadászott és értelmes húst adott - Mindegyiket [: - szólaltam végül meg, és elvigyorodtam.

-Ne... nem? Neki... neki eddig soha nem volt vele problémája... már mondtam neki, hogy így hívom mások előtt, és nem mondta, hogy gond lenne... szerintem őt nem zavarja...
A mindegyikre elégedett és büszke mosoly ült ki az arcára, és szépen kipakolta az összes szendvicset középre egy nagy tányérra.
-Inni valamit? És... most akkor te kérdezgetsz engem?

- A beszélgetőpartnered számára kellemetlen, ha találkoznék vele, nem tudnám hogyan megszólítani, hiszen a becenevén nem hívhatom úgy, hogy nem is ismerjük egymást [: - magyaráztam, majd szemügyre vettem a szendvicseket. Jól néztek ki, bólogattam... és az illatuk is finomnak tűnt.
- Szeretnél te is kérdezgetni? [: - ajánlottam fel a lehetőséget, egyelőre az innivalóra nemet intettem.


-Ha találkozol vele, akkor majd ő bemutatkozik, ahogy szeretne, és akkor majd úgy hívhatod. És... és nem... nem azért mondtam... kérdezz nyugodtan...
Saját magának azért önt egy kis hideg italt, sőt, a napernyőt is felállítja, bár azért vet egy érdeklődő pillantást Tachi felé... hátha zavarja, hogy lila napernyő alatt mutatkozzék. Odalenne a rosszfiú imidzs.

- Ha képes váltogatni az alakját, akkor sose tudhatom, hogy tényleg vele találkoztam-e... de ha tudnám a nevét, akkor nem menekülne [: - kuncogtam, majd szó és kérdés nélkül beleharaptam az egyik szendvicsbe, aztán sűrű bólogatásba kezdtem. Nem tudom, hogy ez most a cápahúsos-e vagy az elefántos esetleg, de jól eltalált volt az ízharmónia.
- Nem, most te jössz, muszáj kérdezned [: - mondtam, miután lenyeltem a falatot.


-Mondtam már, hogy a nevét is tudja váltogatni. Most gondolj bele, ha az lenne a feje fölé írva, hogy Kayaba Akihiko, akkor nem is tudna párbajozni, meg ilyenek. Mondtam már, hogy sokkal nagyobb hatalma van, minthogy azt el tudnád képzelni.
Ezzel büszkén belekortyolt az italába, majd rögvest félre is nyelt, de legyűrte a köhögést viszonylag gyorsan.
-De... most mit kérdezzek? Vagyis... oké... kivel csalt meg Szophie?

- Biztos van egy alapbeállítása [: - erősködtem, hátha mégis ki tudom szedni belőle. Volt egy olyan érzésem, hogy ismerem az illetőt, a legtöbb ilyen svindlis alakot már legalább hallomásból ismerem.
- Egy lánnyal, Suzume a neve. Vagyis volt, most már ki van húzva a neve - feleltem nyugodtan, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Nyoma sincs az iménti drámának.


-Igen van. Mondtam már. Kayaba Akihiko. De azt nem fogod látni szerintem még egy ideig.
Forgatta a szemét Shu, kicsit kezdte unni, hogy ugyanazon dolgot kell ezerszer elmondania.
-Suzumével? Hát belőle ki is nézem! Ő volt az, aki el akarta venni tőlem Timit. Persze nem sikerült neki. És igen, láttam, hogy ki van húzva a neve. Vicces, mert azóta hárman is mondták már nekem, hogy ők voltak... elég sokakat húzhatott fel, hogy ennyien akarták kiejteni...

Felsóhajtottam, aztán megvontam a vállam. Ha nem, hát nem, majd fényt derítek rá máskor, hogy kiről van szó igazából.
- Valóban? Pedig kedves lány... legalábbis velem az volt, amikor nem a kapcsolatom kívánta aláásni [: - kuncogtam, majd egy újabb falat tűnt el a szendvicsből.


-Hát... velünk is kedves volt, de akkor éppen Anattal akart összeugrasztani minket. Biztos voltak még ilyen dolgai...

És a szendviccsel együtt a beszélgetés is meghalt, legalábbis én csendben maradtam, és csak a tekintetem járt ide-oda, nyugodtan. Lehet, hogy kicsit bajba kevertem Szophiet, de ő még talán örülni is fog az izgalomnak, amit okozhatok neki ezzel [:

-Nyo? Akkor... most mi legyen? Mégsem kell a segítségem? Vagy... vagy mi lesz? Vagy... felejtsem el, és megoldod te? Nem értem akkor miért kellett ekkora perpatvart csinálni. Figyelj... mi szívesen segítünk, csak... csak akkor döntsd el, mert nem akarom, hogy később megbánd. Szerintem... talán próbálj beszélni vele...

- Köszönöm a felajánlást, de nincs rá szükségem. Nem keverhetlek bele, elvégre én sem fogok nektek gyertyát tartani [: Azt majd megteszi Timidus - kuncogtam. Ezek szerint tényleg nem jött rá, hogy szórakoztam vele, de most már nem is szándékoztam feloldani a dolgot.

Shu szívéről hatalmas kő esett le, és egy hálás mosolyt is intézett Tacchan felé. kedves volt a srác, engedte, hogy segítsen, de mégsem keverte bele, ráadásul ha tényleg összebeszéltek Aratával, amit nagyon is valószínűnek gondolt, akkor még a teszten is átment. Szóval elégedetten harapott bele ő is a szendvicsébe, és várta a további fejleményeket. Illetve... a Timidusos kijelentésre azért eszébe jutott valami... valami fontos.
-Tényleg... izé... szóval Timi nem szeret egyedül hagyni... senkivel... de ugye ő... szóval téged zavarna? Mármint... érted...

Timidusra néztem. Igen, ez valahogy nyilvánvaló volt, a sárkány semmilyen körülmények között nem hagyná egyedül önszántából a lányt, különösen ha olyasmiről van szó, amit minden bizonnyal nem teljesen ért, vagy képes felfogni a programjával. Befejeztem a kezem ügyében lévő szendvicset, megrágtam a falatot, lenyeltem, majd megnyaltam az ajkaimat.
- Timidus zavarna [: - vigyorodtam el, majd kis hatásszünet után aztán csak hozzátettem - Vezér általában olyan, mint a levegő, ha ezt Timidus is képes megcsinálni, akkor nem lesz zavaró a jelenléte - mosolyogtam most már lágyabban.


A sárkány hátracsapta a fülét, mire Shu azonnal ránézett, és egy halk csipogással megnyugtatta. Szerencsére Tachibana mondatának befejezése már sokkal könnyebben teljesíthetővé tette a feladatot.
-Igen, Timi is tud nagyon csöndes lenni. Velem szokott lenni, amikor alszom, és még sohasem ébresztett fel véletlenül, amióta megnőtt...

Megráztam a fejem, majd a sárkányra mutattam az ujjammal.
- Nem csak csendben kell lennie. A jelenléte nagyon erős, most is többnyire csöndben van, mégis sokszor kerül a figyelmem középpontjába. Tompítania kell a jelenlétét, például azzal, hogy nem ránk figyel. Már pusztán az is zavaró lehet, ha felénk néz [: - magyaráztam. Vezér ránk se hederít, a saját dolgával foglalkozik, éppen ezért olyan hatékony "levegő", szemben Timidusszal.


-Hát... az azért baj, mert ugye én is tudom, hogy Timidus mindig figyel, de ugye engem nem zavar. Szóval ha úgy tesz, mintha nem figyelne, akkor is tudom, hogy figyel, és ezt Akira-san is tudja... szóval...
-Meg tudom oldani.

Shu összecsapta a tenyerét, és elégedetten vette tudomásul, hogy...
-Akkor minden rendben lesz.

- Majd megtapasztalod a különbséget, ha sor kerül rá [: - mondtam amolyan atyai mosollyal. Úgy véltem Timidus sejti, miről beszélek, és ezt megerősítette a fogadkozása is. Azért szívesen megnéztem volna a petet levegőként, bár erre kevés esélyem volt. Ha arra figyelek, hogyan tudja tompítani a jelenlétét, akkor az sosem fog tompulni, ehhez az kéne, hogy valami olyasmit csináljak Shukaku-channal, amiben teljes mértékben el tudok merülni.

Shu egy ideig csak a pokróccal babrál, illetve a poharban lévő italt piszkálja a szívószállal. Ő ugyan nem fogja felhozni Tachi és Szophie ügyét... úgy tűnik a lovagnak tényleg csak annyi kellett, hogy megtudja, hajlandó-e segíteni neki. Nem akar elmenekülni, de a szótlanság most elég kényelmetlen lenne, szóval...
-És... amikor éppen nem szörnyű gonosz dolgokat csinálsz a vörös negyedben, akkor mivel szoktad tölteni a szabadidődet?

Kis csend állt be, amit nem szándékoztam megtörni, már csak azért is, mert kíváncsi voltam, merrefelé fogja elvinni Shukaku-chan a beszélgetést ezek után. Mégis, amit felhozott, azon csak kuncogni tudtam.
- Ennyire ne légy kétségbeesett, miféle téma ez? [: - vigyorodtam el, rámutatva, hogy tisztában vagyok vele, csak azért hozta fel, hogy legyen valami téma, és nem azért, mert kíváncsi rá.


-Jól van na! Én legalább próbálkozom! De egyébként meg tényleg érdekel, hogy mit csinálsz, mert fura, hogy rólad csak rosszat hallani, mégis az egyik legkedvesebb felnőtt vagy, akivel csak találkoztam. Persze csak Silver után. De én olyannak képzeltelek el, mint mondjuk Ren... és nagyon nem...

- Pedig sokban hasonlítunk Ren-kunnal [: Ki tudja, lehet, hogy csak megtévesztelek téged a kedves viselkedésemmel, és valójában kihasznállak, sokkal galádabb módon, mint azt te el tudnád képzelni [: - vigyorogtam, mint a tejbetök.

-Hát lehet. Akkor így jártam, és legalább tanulok belőle.

- Nem fogsz, mert sose fogod megtudni, hogy kihasználtalak [: - hajtottam le a fejem kissé, és elővettem a legsötétebb, gonosz nézésemet, amit csak szándékosan lehetett, de mivel szándékos volt, ezért azt a különös komikumot is lehetett érezni rajta [:

Shu halk nevetgélés után megpróbálta leutánozni Tachi nézését, és ugyanazt a baljós hangot.
-És mi van, ha én használlak ki téged, és te nem tudsz róla?

- Oh, én pontosan tudom, hogy sokkal rafináltabb vagy, mint amilyennek láttatod magad. Az ártatlan külső mögött egy olyan elme rejtőzik, aki mindenről és mindenkiről megszerzi a neki kellő információkat [: - mondtam magabiztos félmosollyal - Rólam is tudtál valamit, amit nem kéne tudnod.

Shu arcán egy halvány, elégedett és büszke mosoly röppen keresztül, de szinte azonnal el is tűnik.
-Áh, az igazán semmiség! Én csak beszélgetek az emberekkel. Sokkal könnyebb így információt szerezni, mint kémkedéssel, vagy ilyesmivel. Ez ugyanolyan, mint a szintlépés. Aki erőlteti, meg hajszolja a szinteket, az nehéznek érzi, míg mi élvezzük a küldiket Timivel, és csak úgy röppennek a szintek...

- Ez hát a titkod, hm... jól megjegyzem, és persze figyelmeztetek minden rosszfiút, hogy ne beszélgessenek veled, mert kikotyogják a titkokat akaratlanul is [: Félelmetes, félelmetes... - kuncogtam, majd egy hirtelen mozdulattal magamhoz rántottam a kislányt, és az ökleimmel dörzsölni kezdtem a halántékát, mintha rossz fát tett volna a tűzre [:

Shu nem félt. Ez azért volt fura, mert még Asuu mellett is sokáig félt, ám az, hogy Tachibana ilyen könnyedséggel beszélt róla, a vörös dolgokról, meg ilyenekről, sokkal biztonságosabbá tette. Egy pár pillanatig próbált szabadulni, utána azonban elengedte magát.
-És te, Tachibana? Te miért nem félsz tőlünk?

Úgy éreztem Timidus közbe fog lépni valamilyen formában, de nem tette, amit jó jelnek éreztem. Ezek szerint a sárkány egyáltalán nem féltette Shukaku-chant tőlem. Hiba [: Pár pillanat után szimplán az ölembe húztam a lánykát.
- Én nem vagyok olyan ügyetlen, mint más vörösök. Különben pedig aranyos vagy, az aranyos lányoktól pedig nem félek [:


Timidus már régen felmérte Tachi mozdulataiból a gyorsaságát, és még mindig védett területen belül voltak. Egyébként abban igazad van, hogy nem féltette jobban, mint akárki mástól. Nem kezelte Tachit ellenségként.
-Ügyetlen? Ismertem pár ügyetlen vöröst... némelyik még aranyos is, ahogy próbál gonosznak tűnni...
Kellett egy pár másodperc amire saját magának is leesett, hogy ez egy kis bók volt a lovag felé... na persze csak viszonzás szerű...

- Nahát, köszönöm [: - kuncogtam. Igen, voltak olyan vörösök, akik csak gonosznak próbálnak tűnni, de nem azok. És voltak, akik ezzel rejtették el a gonoszságukat. Én valahol a kettő között helyezkedtem el félúton.
- Ha néhány évvel idősebb lennél, most elcsábítanálak és felfalnálak [: - csattogtattam kicsit a fogaimat, majd felnevettem.


-Hééé! És... és különben is... mégis hány évesnek gondolsz te engem? ˇ^ˇ

- Nos... ha öregednénk ebben a világban, akkor már lehet, hogy épp elég nagy lennél ahhoz, hogy felkeltsd az érdeklődésem [: - vigyorodtam el. Mennyi lehet? 15-16? Kicsit zsenge, de Szophie se volt sokkal idősebb, amikor megismertem.

-Akkor hála Kayabának, hogy nem öregszünk.
Öltötte ki a nyelvét Shu, és újra Aratán kezdett gondolkodni.
-Még szerencse, hogy őt ez sem zavarja...

- Ejnye, hát ezt meg mire véljem? [: - pöccintettem meg a homlokát játékosan - Látod, a szerelmet nincs mi megállítsa. Vagy csak a lolikra bukik - ...és persze a svindlinek is teljesen mindegy, legalábbis ezt gondoltam magamban, miközben teljesen komoly arccal elgondolkodtam a kérdésen.

-Loli vagy te! És képzeld el, hogy valaki észre tudja venni a belső értékeket is!

- Mint például? [: - cukkoltam tovább, ez most szórakoztatott. Olyan kis hevesen védte a szerelmét még ettől az ártatlan támadástól is, öröm volt nézni [:

-Hát... ugye teljesen egyértelmű, hogy Kayaba szereti a gyerekeket, hiszen eleve játékokkal foglalkozik. Na most mivel értenie kell hozzájuk, hogy jó játékokat készítsen, így egyértelmű, hogy ért is hozzájuk. És biztosan ez tetszett meg bennem neki. Vagy valami ilyesmi. Persze annyira nagyon nem vagyok gyerek, és tudok nagyon komoly is lenni, ha kell, de ha nem kell, akkor tudok nem komoly is lenni, és ő is tud, csak ugye azt nem nektek fogja megmutatni. Meg mondtam, hogy rengeteget leveleztünk, és sokat segítettem neki a világ fejlesztésében, szóval az érdeklődési körünk is azonos, meg én is imádom Aincradot, meg ugye ő is... szóval minden tökéletes...

- Leszámítva, hogy nem mutatja meg neked az igazi arcát - romboltam egy kicsit ezt a tökéletességet, mielőtt szétfolyna Shukaku-chan nyála. Komolytalan kérdésre komoly válasz, természetesen, hiszen ha Akira-kunról volt szó, akkor mindent komolyan kel venni [:

-Mert annak még nem jött el az ideje. Az majd nagyon nagyon különleges esemény lesz. Mondjuk az évforduló. Vagy a házasság. Bár azt Timivel nehéz lesz megbeszélni... de majd kitalálunk valamit. Nem kell semmit elkapkodni. Meg gondolj bele, hogy még a megnyitón is takarta az arcát, pedig az újságokban meg a neten tuti kint volt, szóval biztosan sokan látták már... szóval biztos valami nagy meglepetés miatt van...

- Biztos szégyelli a korkülönbséget [: - vigyorodtam el. Látszott rajtam, hogy nem veszem komolyan a szavait, de hát csak azért látszott rajtam, mert irritálni szerettem volna, ugye [:

-Szégyelli a fenét! Meg különben is, olyan korúvá változtatja magát, amilyenné csak szeretné, de megmondtam neki, hogy engem nem zavar, szóval akkor őt sem, és az a négy év igazán semmiség! Nem is tudom miért csinálsz ebből olyan nagy ügyet... egyébként is, Szophie is nagyon fiatal, ha már itt tartunk...

- Négy év? Nahát, milyen idősnek hiszed Kayaba Akihikot? - kérdeztem a lányt, majd elfordítottam a fejem, és a távolba révedő tekintettel dörzsöltem meg az államat - Azt hiszem köztünk két-három év van. Ő most körülbelül annyi idős lehet, amilyen idősen én kezdtem ezt a játékot [:

-Nem hiszem, hanem tudom! És egyébként is mondtam, hogy itt annyi idős, amennyi akar lenni. Ha akarom én is lehetek tizennyolc is. Mirinek már megmutattam, kérdezd meg őt.
A párhuzamra összevonja kicsit a szemöldökét, végignéz Tachin, majd bólint.
-Igen, körülbelül ennyi.

Megráztam a fejemet, de azon elgondolkodtam egy pillanatra, hogy van-e értelme logikus érveket felhozni egy hívőnek. Shukaku-chan ugyanis minden kétséget kizáróan szenvedélyes hívő volt, aki bármit képes megkérdőjelezni, ami ellentmond a hitének. Még a tényeket, a törvényeket is.
- És nem gondolod, hogy ha 18 évesnek tűnnél, sokkal könnyebben érvényesülhetnél köztünk? - fordultam vissza felé, belekapaszkodva egy félmondatába, hogy témát váltsak némileg, és elkanyarodjunk az értelmetlen kötélhúzástól. Most tartottam ott, hogy elmúlt a szórakoztató hatása a kislány viselkedésének.


Shu elővesz az inventoryjából egy doboz fagyit, kiskanalat, majd két poharat és egy tálkát is, szépen szed magának és Timinek, majd leteszi Tachi elé a maradék poharat és kanalat.
-De igen, gondolom, viszont ez a szabály. Nem öregszünk, és ez nem véletlenül van így. Ez azért van, hogy mindenki megtanulja, hogy nem a kinézetre kell adni. Mondtam neked is, és páran már megtanulták, hogy nem egy kislány vagyok, hanem ötvenes szintű idomár. Itt ez számít.

- Mégis úgy gondolod, hogy nincs semmi baj azzal, ha valaki képes meghazudtolni a korát, vagy a külsejét és ezzel megszegni a szabályt. A saját szabályát, ráadásul - támaszkodtam meg a hátam mögött. Nem, nem bírtam ki, hogy ezt a kijelentést ne osszam meg vele - Pedig én is szívesebben beszélgetnék egy 18 éves Shukaku-channal [: - vigyorodtam el, rögtön enyhítve is a társalgás mélységét. Nem kívántam hosszas filozófiai vitákba belebonyolódni.

-Ha én hozok egy szabályt, akkor meg is változtathatom, amikor csak kedvem van. Gondolj bele hányan haltak volna már meg, ha betartja a szabályokat.
A vigyorra csak megforgatta a szemét. Danee óta már nem engedi magát felidegesíteni ilyeneken, sőt, Arata már arra is megtanította, hogy vegye bóknak... hát nem nagyon sikerül, de azért próbálkozik.
-Mit csinálnál akkor, ha elkezdenénk követni mindenhová?

- És mennyire tartod tisztességesnek azt, ha csak saját magad számára változtatsz meg egy szabályt, és nem teszed elérhetővé mindenkinek? - tettem fel a következő, logikus kérdést. Közben pedig bíztam benne, hogy kicsalok valamiféle reakciót a lányból a szemtelen megjegyzéssel, de azt leszámítva, hogy megrándult az arca, lenyelte a választ.
- Lássuk csak... megkérnélek, hogy ne tedd [: - kuncogtam, talán picit más választ adva, mint amire esetleg számított.


Shu megvonta a vállát a kérdésre. Ezen már ő is elgondolkodott, de volt rá jó válasza természetesen, mint minden hívőnek.
-Ezt is értünk teszi. Azért játszik ő is, hogy közelebbről legyen tapasztalata arról, hogy mit kéne változtatni, javítani. Ha viszont rendesen jelenne meg, akkor nem tudná ezt csinálni. Mint amikor a szellemek emberi alakban jelennek meg, hogy teszteljenek.
A válaszra szintén kuncogással reagált, majd újabb adag fagyit szedett magának, és ezúttal már a dobozt tette egyenesen Tachi ölébe.
-Oké, de mi van, ha mégis követnélek? Akkor mondjuk nem mennél olyan helyekre, amit az előbb mondtál?

- Értem [: - bólogattam, de persze ez mit sem változtatott a véleményemen. Talán most már tényleg ideje abbahagyni a téma üldözését. A válaszom is olyasmi volt, amiből már ez a motívum hallatszódhatott ki.
- Először is elkönyvelnélek egy neveletlen lurkónak, de nem feltétlenül tenném azt, amit most említettél. Ha ragaszkodnál hozzá, hogy kövess, akkor olyasmit kérnék tőled cserébe, ami megfelelő ellenértékkel bír - feleltem, majd ránéztem a fagyis dobozra. Alig látható fejcsóválás kíséretében engedtem az akaratának.


-Még több fagyit?
Shu is elkezdte elvinni a beszélgetést kicsit bökdösődős stílusba, de csak azért, mert érezte, hogy Tachibana is kötekedősre vette, ő pedig már nagy lány, állni fogja a sarat... biztosan... tud ő is viccelődni!

- Annyit, amennyit el sem tudsz képzelni... a nap 24 órájában, a hét minden napján fagyit kellene hoznod nekem [: - húztam vékony ajkaimat ördögi félvigyorra, majd a kanál hegyére vett falatot feléje, azaz a szája felé nyújtottam.

-Tehát ha telepakolom az inventorymat fagyival...
Egy pillanatra elbizonytalanodott, majd eszébe jutott, hogy itt semmifajta baciktól nem kell tartani, és védett területen vannak, és Tachibana amúgy is azzal akar majd csúfolódni, hogy olyan mint egy csók, ha egy kanálról esznek... Junnál is tetszett Shunak a gyerekesség, és itt is azt érezte, hogy Tachibana is ezzel próbálkozik, ami kedves volt tőle, mert nem kezdett el fellengzősködni, mint egyesek... szóval egy gyors mozdulattal lenyalta a kanalat.
-...akkor követhetlek bárhova?

- Látod, most olyan, mintha egy randin lennénk. Feltéve, ha te is megkínálsz [: - mosolyogtam, majd késlekedés nélkül folytattam a kérdésére adott válasszal. Nem volt benne semmi meglepő.
- Akkor, ha teljes befolyást nyerek az itteni életed felett, kezdve azzal, hogy megszakítasz minden kapcsolatot Kayaba Akihikoval - hajtottam le a fejem enyhén, komoly, nagyon komoly pillantással illetve Shukaku-chant. Nem tréfáltam.


Shu sóhajtott egyet, megpróbálta legyűrni a kitörni készülő prüszkölő nevetést, ami ugye nem illett egy randihoz, majd tett egy kevés fagyit a kanálra, amit először Timidusnak nyújtott, és Tachibana csak ezután kapta meg az ő adagját.
-Teljes befolyást az itteni életem felett, és nem beszélhetek Akira-sannal egy napig?
-Nem.
-Jajj Timi, ez csak játék!


Elfogadtam én is a felém nyújtott fagyit, és még azt is eljátszottam, hogy mennyire ízlik, viszont ahogy az alkudozás került szóba, onnantól kezdve a mosoly halvány csírája sem látszott az arcomon. Timidus gyorsan felfogta, hogy most nem viccelek, ha nem így lenne, nem szólt volna közbe úgy, hogy eddig hagyott minket.
- Valóban szándékodban áll követni - jelentettem ki.


-Hát... te nem vagy hajlandó elmondani, hogy milyen rosszaságokat csinálsz, szóval nekem kell kinyomozni, az pedig csak úgy működik, ha követlek. Viszont mivel nincs lopakodásom, ezért hamar kiszúrnál, szóval inkább elmondom, hogy tudd előre.

- Mi történne véleményed szerint, ha felfedeznéd, mik azok a... rosszaságok, amiket teszek? - tettem fel a következő kérdésem a lánynak, továbbra is megtartva a hűvös aurát magam körül.

-Háááát...
Shu elgondolkodott, de az ő arcán még most is az látszott, hogy játéknak veszi az egészet.
-Börtönbe ugye nem csuklak, mert onnan könnyen ki lehet jönni... De az attól függ, hogy milyen rosszaságokat csinálsz...

Megráztam a fejem.
- Ez független attól, hogy miket követek el. Tudomásodra jutnának a titkaim, és nemcsak az enyémek, de sok másik játékosé is, akik kapcsolatban állnak velem. Ez mit eredményezne szerinted?


-Most milyen titkaid lehetnek? Az előbb mondtad el, hogy Szophie megcsalt téged, és most a titkaid miatt aggódsz? Egyébként meg a bűnüldözés lényege pont az, hogy felderítsük a nem jó emberek titkait.

- Amikor felderíted ezeket a titkokat, mit érsz el vele? - folytattam a kérdőre vonást, hátha sikerül rávezeti, miért is nem érdemes viccként felfognia az iménti ajánlatom.

-Hmm... eddig olyan nagyon szörnyű titkokat nem derítettünk fel. Persze ott volt Darkness, de az olyasmit Timi intézi. De... például itt van az, hogy tudok a céhedről, és máris elértem vele, hogy elkezdtél kíváncsiskodni.

- Tévedsz. Azt érted el vele, hogy a céhtagot, aki elkotyogta neked ezt az infót,  kizárjuk a céhből. Megspórolna nekem némi időt, ha elmondanád, ki volt az, de ha nem teszed meg, nélkül is rá fogok jönni - elérte, hogy egyenlő félként kezeljem, ugyanakkor ennek következményei is lesznek nyilvánvalóan. Nem feltétlenül pozitív kimenetelűek.

-Ez kivitelezhetetlen a számodra.
Jelentette ki Timidus, majd újra némaságba burkolózott.
-Hát... gyakorlatilag igen. Már nem tudod kizárni. Egyébként pedig máris máshogy kezelsz, pedig nem is nézek ki tizennyolc évesnek.

- Ebben az esetben tartozol egy mesével, kislány [: - hangsúlyoztam ki az utolsó szót, és megspékeltem egy pillanatnyi vigyorral is. Levontam a következtetést, miszerint az infó forrása már nincs a játékban, azonban a körülményekre kíváncsi voltam.

Shu újabb fagyit tett a kanálra, majd megpróbálta betömni vele Tachi száját a csúfolódásra.
-Mesével? Még nincs is itt a lefekvés ideje.
Egy kis bosszú a kislányozásért. Úgy tűnik ebből ping-pong lesz. Éljen a gyerekesség! o/

Ez pedig azt eredményezte, hogy nemes egyszerűséggel vettem ki a kezéből a kanalat, mielőtt bármi komolytalan dolgot tehetett volna.
- Talán mégis. Mi felnőttek nem csak akkor szoktunk lefeküdni, amikor sötét van - közöltem a lánnyal a fejemet kissé hátra és oldalra billentve - Nos? Beszélsz vagy sem, Shukaku-chan?


Shu erre a válaszra viszont már kicsit elvörösödött, ami egyrészt egy kis düh, másrészt egy kis pironkodás hatása volt... de nehéz lett volna megmondani, hogy melyik inkább.
-Pfff! Szörnyű vagy! Volt egy ismerőse Anatnak, akinek megnéztük az emlékeit, és akkor láttunk ott téged Haruval, de Cellindir volt az, aki miatt elkezdtük kutatni a céheteket, és ő vezetett el oda, hogy meg is tudjuk, hogy mi ez az egész. Őt viszont megölte... izé... szóval azt nem mondom el, hogy ki, de megölte, szóval nem tudod kizárni.

- Nahát, ez igazán érdekes. Azt hiszem, tudom is ki lehetett az, akivel láthatott minket az a ficsúr - gondolkodtam félhangosan, elvégre nem sok alkalom volt, amikor összegyűltünk, és olyanra, amikor Haru-channal és még valakivel hármasban voltunk, olyan alkalom csak egy rémlik.
- Köszönöm az információt [:


Shu ismételten csak megvonta a vállát. Tudta jól, hogy Tachibana csak blöfföl, főleg azért, mert annyira kellett koncentrálnia a blöffre, hogy arra már nem is ugrott, hogy Shu ismeri Cellindir gyilkosát.
-Viszont akkor követhetünk, ha kapsz fagyit?
-És elmondjuk azt is, hogy mit kezdünk az információkkal, bár már te is kitalálhattad. Felhasználjuk más esetekben valaki mellett, vagy valaki ellen. Az eredményesen dolgozó céhek mind ezt teszik.


- Minden épeszű ember ezt teszi [: Az információ olyan hatalom, amivel irányíthatod mások életét. És ezzel a tételmondattal el is jutottunk oda, hogy mit kérek cserébe azért, hogy követhess. Nem fagyit - zárkóztam el az általa kínált cserealaptól, csak hogy tisztázzuk [:

-Tudom-tudom, teljes irányítást az itteni életem felett.
Forgatta meg a szemét Shu, de a játékos mosoly már visszatért az arcára.
-De ezt mégis hogyan akarod? Ugráltatni fogsz, meg parancsolgatni? Húúú... csinálták eleget az intézetben. Miért olyan nagy móka ez a fiúknak?

Elmosolyodtam, majd ingatni kezdtem a fejem.
- Semmi ilyesmi. Azzal nem érek el semmit. Aminek értéke van, azok az információk, és hogy miképpen használod őket fel. Eltiltalak emberektől, megmondom, hogy miket oszthatsz meg másokkal, és miket nem. Emellett a testőröm is lennél, hogy a jelenléted megmagyarázható legyen, de ugye mondanom sem kell, hogy ez azt jelentené, minden eddigi törekvésedtől búcsút kellene venned. Ez számodra rossz üzlet, hiszen így csak a környezetembe nyerhetsz bepillantást, és semmi másba, ha pedig lemondasz a tervedről, mindenbe bepillantást nyerhetsz, csak az én környezetembe nem.


Shu most meglepődött. A szerep ezt követelte volna meg tachitól, ám mégsem ezt akarta, hanem valami egészen mást... és egészen furát, amit nem nagyon értett.
-Oké, de ezt csak addig kell csinálnom, amíg téged akarlak figyelni, és addig úgyis melletted lennék, szóval nem nagy dolog.

- Ismét tévedsz. Mi történik az információkkal, amiket rólam és a kapcsolataimról szerzel? Eltűnnek, amint leveszed rólam a tekintetem? - kérdeztem, majd rögtön folytattam is - Nyilvánvalóan nem. A birtokodban lesznek, akármikor felhasználhatod őket. Ha felhasználod őket, azzal pedig az én életem felett gyakorolsz hatalmat. Akármikor, akárhol.

-Dááá! Ez az információ lényege. Most komolyan tőlem félsz? Kijársz a frontra, egy állítólagos bűnüldöző céh tagjának vagy a barátja, meg ilyenek, Hinari szerint képtelenség téged elkapni, és erre tőlem félsz?

- Félelem? Lehet, hogy csak meg kívánom szerezni a tudásodat [: - vigyorodtam el - Ők nem tudnak rólam semmi. És nem csak erről van szó, te ugyanis nem haboznál felhasználni az információkat, amik a kezedbe jutnak. Ezért nem engedhetem meg, hogy a nyomomban légy. Neked is van olyan titkod, amit féltesz tőlem, nem? [:

-Ha meg kívánod szerezni a tudásomat, akkor egyszerűbb, ha kérdezel. Persze bizonyos dolgokat nem fogunk elárulni, mert például Cellindir kiejtőjét is lehet, hogy bántanád, és azt sem akarom, hogy megnehezítsd a dolgunkat Akira-sannal... de olyan nagyon nagy titkaink nincsenek, és neked sem akarunk ártani. Szerintem nem is vagy gonosz, és ha melletted lenném, akkor be kéne ismerned, hogy nem vagy gonosz, és ezzel tönkremenne a rosszfiús imidzsed. Tuti, hogy ez a helyzet!

- Ha nem kívánsz nekem ártani, akkor tegyél le a tervedről. Ugyanis azzal mindenképpen ártanál nekem, akár akaratlanul is - fogtam meg a kulcsmondatot, csak hogy lezárjam ezt a témát örökre. Hacsak nem menne bele a feltételeimbe, de ez ugye lehetetlen volt [:

-Jajj de nyuszi vagy! És... mi van akkor, ha belemegyek az alkuba, de útközben elállok, amikor már megszereztem az infókat? Mi van, ha én is gonosz vagyok, mint te?

- Akkor csak annyit kell tennem, hogy meggyőződök róla, senkinek sem mondhatod el - mondtam, ráhagyva a fantáziájára, hogy mivel tudom elhallgattatni. Természetesen bekötöm a száját [:
- Különben pedig nem lehetsz gonosz, Timidus nem engedné [:


-Ez igaz, de ha te gonosz vagy, és mi a gonoszokkal gonoszkodunk, akkor mi jók vagyunk, szóval Timidus is megengedi.
-Ehhez bizonyítani kell Tachibana gonoszságát. Arról pedig egyetlen módon gondoskodhatsz csak, hogy ne mondhassa el senkinek, azt viszont tényleg nem fogom engedni.


- Nem megengedés kérdése [: - néztem Timidusra, majd rövid hatásszünet után, mialatt magam elé meredtem, újra rájuk, azaz a lányra néztem - Volt egy lovag a céhetekben. Azt hiszem Raven volt a neve.

-Mhmm. Volt.

- Meg tudnátok osztani velem, hogy mi történt vele? - kérdeztem. Nyilván nem ok nélkül kíváncsiskodtam, de azért nem kívántam ajtóstul a házba rontani [:

-Hát... na látod ez például olyan, amit mi sem tudunk. Vannak ilyen eltűnések, amikor valaki nyomtalanul eltűnik, de nincs kihúzva a Black Ironban. Ő is az egyik ilyen lehet. Nyomozgattunk utána, de semmi.

- Nahát, szóval nyoma veszett... - gondolkodtam el. Igaz, ennyit én is kitaláltam, úgyhogy nem volt újdonság, az ellenben igen, hogy ők nem tudtak róla semmit - Volt nála valami, ami érdekelne, de nem tudtam vele felvenni a kapcsolatot.

-Elég sok fura dolog volt nála... mire gondolsz?

- Ne kísérts meg, még a végén kíváncsivá teszel [: - vigyorodtam el, majd megkopogtattam az oldalamon függő fegyvertokot - A fegyverére. Beletelt néhány hétbe, míg kiderítettem, mi az, amit láttam nála [:

-A fegyverére? A Pajzshordozók Oldalkardja volt nála, ha jól emlékszem...

- Jól tudod [: - bólintottam halványan, majd mivel kezdett kicsit kényelmetlen lenni a pozitúra, amiben ültem, inkább változtattam rajta.

-És azt szeretnéd megvenni?

- Amennyiben nem tűnt el az is vele együtt nyomtalanul. Bevallom, ettől tartok egy kicsit [: - mondtam, miközben véglegesítettem az új helyzetemet. Attól nem tartottam, hogy nem eladó. Mindennek van ára.

-Hát... az ilyesmit Junnal kell megbeszélned, ugye ő a céhvezér, de...
Gonoszkás mosoly ült ki az arcára, majd ő is pózt váltott, és kikanalazta az utolsó falat fagylaltot.
-De mivel azzal sokat segíthetnél a Bosson, ami ugye nekem nem jó, és most elárultad, hogy neked az kell, lehet, hogy eltűnik a céhbankból... hacsak...

Szóval a céhbankba került, mintha meghalt volna. Vagy csak ő küldte volna oda? Akkor már üzenetet is hagyhatott volna. Érdekes [:
- Hacsak...? - ösztökéltem a gondolatmenete folytatására, és megvesztegettem azzal a kevés fagyival, ami a dobozban maradt.


-Hacsak nem engeded meg, hogy kövesselek és kikutassam a gonoszságaidat.

Felnevettem, aztán jött a menetrendszerű fejcsóválás.
- Nincs arányban a kettő értéke [: - közöltem - De cserébe segíthetek kideríteni, mi történt Raven-kunnal, miért és hová tűnt el - ajánlottam fel inkább ezt.


-Nem hiszem, hogy abban tudnál segíteni. De egyébként is, beszélj Junnal, és kérd el tőle a kardot. Csak nem gondoltad komolyan, hogy a saját céhemet lopom meg? De ezeket tényleg nem én intézem, hanem a céhvezér. Majd megszavazzuk, én nemmel fogok szavazni, a többiek pedig... még nem tudom, de nem rajtunk múlik.

- Lopás? Ez erős szó úgy, hogy nem ingyen kívánok hozzájutni [: - vigyorodtam el - Ha nem kívánod igénybe venni a kapcsolataimat, hogy megfejts egy rejtélyt, amire nem tudod a választ, akkor nem tudok mit tenni. Én felajánlottam.

-A kapcsolataidat? Gregnél többet úgysem tudhatsz... de oké. Viszont a kardot tényleg Junnal kell megbeszélned.

Felvontam a szemöldököm. Nem számítottam rá, hogy ennyire erős kézzel fogja a pórázt a többi tag nyakörve felett az a tökfilkó, de ebben az esetben nem tehettem mást úgy tűnik, minthogy felhasználjam a rendelkezésemre álló eszközöket. Sajnálatos, jó lett volna Shukaku-chanon keresztül megoldani, de ezek szerint sokkal kevésbé számíthattam rá, mint azt a viselkedéséből eddig leszűrtem.

Jun és az erős kéz? X3 Maradjunk annyiban, hogy Shu legkedvesebb barátnőjéhez való feltétlen lojalitás. tongue hangulatjel
-Akkor körbekérdezel? Cserébe én is megérdeklődöm neked Junnál a kardot, és akkor megspórolok neked egy utat.

- Nem szükséges, jó eséllyel nemet fog mondani, ha rólam van szó. Ő nem képes gy olvasni a sorok között, mint te [: - kuncogtam, persze itt is arról volt szó, mint a legtöbb esetben, férfiként veszélyben érezte körülöttem a státuszát, még úgy is, hogy mindet megtesz, hogy lánynak higgyék.
- Meglátjuk, mit felelnek a kérdéseimre, ha találok valamiféle nyomot, értesítelek [: - ígértem meg. Félreértés ne essék, nem önzetlen voltam, engem is érdekelt a dolog.


-Úgy olvasni a sorok között, mint én? Nem hiszem, hogy Jun annyira gyűlölne téged., nem tudom, hogy miért aggódsz...

- Azt nem mondanám, hogy gyűlöl, de a szimpátiájától messze vagyok. Nem viseli jól, ha cukkolják [: - kuncogtam, kiindulva a tapasztalatokból, amit közös kalandjainkon szereztem.

-De... mi lenne, ha nem cukkolnád? Engem is cukkolsz, szerintem még Timit is, ha felvenné... de ez mire jó?

- Ne kérj tőlem lehetetlent [: - még, hogy ne cukkoljam, bele is halnék az unalomba - Az lesz a házi feladatod, hogy gondolkodj el rajta, mire jó, ha valakit cukkolnak - bólogattam, odacsípve a lánynak is ezzel, aki meg ugye arra volt érzékeny, ha kislányként kezelik.

-Elég sokat gondolkodtam már rajta. Igazából arra gondoltam, hogy majd ha én is erős leszek, meg erősebb a többieknél, akkor én is megtudom... de nem. Nekem egyáltalán nem öröm téged piszkálni.

-Nahát, ezt szomorúan hallom [: - vigyorodtam el. Nem mintha rám túlságosan látható hatással lenne a piszkálás, csak én érzem, ami történik. Külső jele nem nagyon van többnyire.

-Jó... de igazán elmondhatnád, hogy mit érzel ilyenkor. Mert... én csak akkor éreztem valami ilyesmit, amikor azokat a fiúkat tudtuk legyőzni, akik a farkaskát akarták bántani. Ott jó volt, hogy segíthettem... de ott sem az, hogy én most elvertem őket. Bár... Daneenál talán... de már vele is megvagyok...

- Ebben az esetben hadd áruljak el valamit: ilyenkor nem az a fontos, hogy én hogy érzem magam [: - avattam be legalább ennyiben, afféle útmutatóként - Amúgy maradt még abból a fagyiból?

-Abból nem, de van másik. Vanília-csoki, vagy erdei gyümölcs? És... oké, de miért jó az, hogy a másik rosszul érzi magát?

- Akkor nem fontos - legyintettem - Biztos vagy benne, hogy érdemes rossz érzésnek nevezni? Valóban rosszul érzed magad?

-Nem... csak kellemetlen... de mondjuk jó is, mert akkor legközelebb  már nem dühít fel az ilyen, te pedig amúgy sem tudsz feldühíteni.

- Látod? Van, akinek azonban nem fejlődik ki az ellenállása, ilyen például Jun-kun is. Az ilyen emberek valójában szeretik, ha piszkálják őket, sokféle okból - mondtam, ezúttal nem feltétlenül igazat - Ezt vegyem kihívásnak? [:

-Nem tudom... Jun is szokott ugratni engem... de valamivel meg tényleg nem illik piszkálni a másikat.
A kihívás kérdésére csak legyintett.
-Ha akarod, vegyed. Ez ugyanolyan, mint a titkolódzás, meg az életem fölötti... mit is mondtál?

- Nahát, mivel szokott cukkolni? - érdeklődtem, majd elmosolyodtam - Látom, nem veszed komolyan. Ahogy már mondtam, nem vagyok jó ember, igazán könnyen fel tudnálak dühíteni.

-Mindenfélével. Akart már a barátnőm is lenni, mármint úgy, meg úgy csinál, mintha elfelejtene dolgokat, amit megbeszéltünk... ilyenek.
Majd Tachi gazdagabb lesz egy "persze-persze" szemforgatással

- Hm, ha ő lehet a barátnőd, akkor szeretnék én is az lenni [: - kuncogtam. Végül is a hosszú hajam megvan hozzá, ez kezdetnek jó, és én is el tudnám vékonyítani úgy a hangomat, hogy lányosnak hangozzon.
- Nahát, ezt most miért kaptam? Csak valami olyasmit kéne elvennem tőled, ami fontos számodra. Például Jun-kunt [:


-Úgy ő sem lehet a barátnőm, te pedig... oké, de akkor a frontharcosok előtt kell, és... és... hmm... pizsiparti. Igen. Pizsipartit fogunk tartani a frontosok előtt, és akkor lehetsz a barátnőm. Úgy meg akárkit fel lehet idegesíteni, hogy megölöd az egyik legjobb barátját. Ez nem nagy dolog, és nem is cukkolás.

-Rendben, ezt megbeszéltük. De biztos vagy benne, hogy Akira-kun mellett még egy barátnőt is szeretnél tartani? [: - vigyorodtam el, majd beletúrtam a hajamba, és komolyabb tekintettel pillantottam a lányra.
- Ölni egyszerű, de mi van, ha a barátságotokat tépem szét? [:


-Mondtam, hogy nem úgy! A barátságunkat meg nem tudod széttépni, max még jobban nem fog kedvelni Jun, ha ilyesmivel próbálkozol, és akkor soha nem lesz kardod.

- De én úgy akarok a barátnőd lenni... - szomorodtam neki a visszautasításra. Nahát, kikosaraztak [: - Szophie már unalmas, te pedig aranyos vagy,van egy szép sárkányod, és kedves vagy velem, nem úgy, mint a többi undok ember, akik nem értik meg az érzékeny lelkemet...

-De nem lehetsz úgy a barátnőm, mert eleve már van barátom, és nem is vagyok olyan. Próbálkozz mondjuk... mondjuk Mirinél. Ő most úgyis szomorú Anat miatt...

- Nekem is van párom, ez miért akadályozna meg minket? - váltottam drámai hangnemre - De milyen nem vagy? - játszottam a tudatlan, ártatlan kíváncsiskodót, majd elgondolkodtam - De ő nem kedves, és sárkánya sincs, és nem is értene meg engem, és még csak nem is aranyos, és nem is olyan lapos, mint te, márpedig én azt szeretem, ha... lapos... mint nekem... - fészkelődtem nyugtalanul [:

Shunak ugyan megrándult az arca egy pillanatra, ám rögvest összeszedte magát... na jó, megpróbálta összeszedni magát...
-Akkor... akkor ott van Jun. Ő még nálam is laposabb, mert tudom, mert voltunk masszőznél, és Timidus majdnem ugyanúgy hozzá is tartozik, mint hozzám... és még meg is kedvelnétek egymást.

- De ő meg olyan undok volt velem~ - affektáltam valami borzalmasan idegesítő hangon, még engem is zavart [: - Én téged szeretlek - csillant fel a szemem, és azzal a lendülettel át is öleltem Shukaku-chant.

Shu pedig ennél a mozdulatnál teljesen biztos volt abban, hogy Tachit bizony Arata küldte, és ő meg fog felelni Aratának... csak az a kérdés, hogy mit vár a fiú... féltékenységi rohamos hisztit, vagy magabiztosságot... nagyon bonyolult dolog a kapcsolat, főleg ha az ember lánya csak hallomásból és animékből ismeri... szóval hátradőlt, kényelembe helyezte magát, és eszébe jutott a "kedvenc" története.
-Már elkezdtem mesélni, de nem hagytad, hogy végigmondjam. Az intézetben volt egy fiú, aki az összes lánynak nagyon tetszett. Nagyon fehér volt a bőre, és magas volt, és szőke hajú, és kék szemű. És ez a fiú egy csomó ideig csak nekem udvarolt azért, hogy a végén az egész osztály előtt kinevettessen amiért elhittem, hogy velem akar járni. Szóval... nem, ezzel nem tudsz cukkolni, próbálj mást.

- Azt hiszed, nem vennélek komolyan? Hogy csak az a célom, hogy kinevethesselek...? - néztem rá megdöbbent arccal, majd lehajtottam a fejem - Lehet, hogy nem is vagy olyan kedves velem, mint hittem... neked is csak addig vagyok értékes, ameddig... ameddig... - megráztam a fejem, aztán egy kicsit ő is - Én komolyan szeretnék a barátnőd lenni!

-Pfff! De mondom, hogy már van barátom... de... de majd megkérdezem, hogy mit szól hozzá. Oké?
Ilyen sztorival hazamenni... lesz miről mesélni a vacsinál X3

Felcsillant a szemem újra.
- Tényleg? *.* Tényleg megtennéd értem? *.* - kérdetem hitetlenkedve, miközben azon gondolkoztam, hogy bírja ki anélkül, hogy elnevetné magát. Még nekem is nehezemre esik,pedig tapasztalt katona vagyok [:


Shu ha jól számolom több mint fél éve Jun mellett lakik... vagy talán egy is? Naponta játszanak el ilyen dolgokat. Shu arcán egyébként pedig végig ott van a hatalmas mosoly a játék miatt. Egyáltalán nem látszik komolynak.
-Persze! Miért ne kérdezném meg?

- Köszönöm *.* Most úgy megcsókolnálak örömömben *.* - lelkendeztem, miközben ráztam a kezét nagy hévvel, és újra megöleltem az apró, törékeny testet.

Shu ekkor tört ki prüszkölő nevetésben, természetesen a végtelen örömtől. ami Tachi miatt ragadt rá.
-Á-áá! Majd csak akkor, ha megengedi, és ott tartunk. Addig nem. Viszont... viszont úgy nem lehetsz a barátnőm, hogy titkaid vannak...

- Miért, neked is vannak titkaid előttem ˇ^ˇ - folytattam a színjátékot, most a sértődöttséget tettetve majdnem teljesen élethűen. Azért csak majdnem, mert már az én ajkaim is vigyori módban üzemeltek [:

-De te akarsz udvarolni nekem, nem én neked! ˇ^ˇ

- Neked sem lehetnek titkaid előttem, ez szabály ˇ^ˇ - húztam fel az orrom gőgösen. Elkényeztetett királykisasszony módjára [:

-Oké, de te kezdesz! Ha elkísérhetlek akárhová egy hétig, utána... de... melyik titkomra is vagy te kíváncsi? X3

- Mindenre *.* De először is meg kell kérdezned ezt az Akira-sant, addig nem kísérhetsz sehová ˇ^ˇ - kötöttem az ebet a karóhoz rendületlenül. Igen, most én kerestem kifogást [:

-Oké, oké, megkérdezem! Timi, lécci segíts üzenetet írni...
Tápászkodott fel Shu Tachi öleléséből, kicsit távolabb helyezkedett, majd a sárkány belépett közéjük, és eltakarta a panelt.

Én pedig megpróbáltam kukucskálni a szerepemhez méltó módon. Meg egyébként is, ez a nagy titoktartás kifejezetten érdekes volt a részükről. Lehetséges, hogy valami ismert arc mögé bújt el a csaló? [:

Timidusnak szárnyai vannak. Nagy szárnyai. És figyelő tekintete. Shu pedig már meg is írta az üzenetet, és majdhogynem azonnal pittyegett is a válaszüzenet.
-Azt írja, hogy a Szophies részbe belemegy, a másikat majd megbeszéljük...

- Mi? Mibe ment bele és mit kell megbeszélni? - értetlenkedtem, miközben kiskutya szemekkel néztem rá...már ha Timidus nem takarta el őt a szárnyával [:

Amint megvolt az üzenet Timi kilépett a képből, de addigra már Shu panelja zárva volt.
-Hát amit az elején beszéltünk, hogy segítünk a Szophies üggyel. Úgy döntöttem, hogy segítünk neked.

- Hmmm? Ő hogyan tud segíteni ezzel? - billentettem oldalra a fejemet.

-Azt nem tudom. Ezt az izét neked kell kitalálni, te ismered Szophiet.

- Tudom már! Tudom, hogy fogok bosszút állni Szophie-chanon *.* - tettem úgy, mint aki megvilágosodott - De még nem mondom el, majd beavatlak titeket, ha itt lesz az ideje - kuncogtam kislányosan.

-Hát... oké... de megölni nem fogjuk, meg a legjobb barátját sem fogjuk megölni, sem szétszakítani őket. Sem semmi ilyesmit.

Megráztam a fejem, én sem ilyesmire gondoltam. Sőt, én semmilyen bosszúra nem gondoltam, de ezt nekik nem kellett tudniuk. Ellenben eszembe jutott egy jó szórakozási lehetőség [:

-No... de akkor most, hogy beszélgettem Akira-sannal, végre választhatsz fagyit, amit elfelejtettél...

Újfent megráztam a fejem.
- Nem kérek, köszönöm [: Sőt, lehetséges, hogy indulnom kellene titkos egyezségeket és gonosz terveket szövögetni [:


-Oké, akkor készülődök én is. Jó ez a ruha ehhez, vagy hazamenjek átöltözni?

- Te nem jöhetsz, még van mit megbeszélned Akira-sannal [: - jegyeztem meg, aztán feltápászkodtam, és kezemet nyújtottam Shukaku-channak.

Elfogadta a felajánlott segítséget a felálláshoz, ám nem is engedte el a fiú kezét.
-Ő majd csak este ér haza, szóval addig még ráérünk. Az a lényeg, hogy sötétedés előtt otthon legyünk.

- Az lehet, hogy te ráérsz, de én nem [: Ráadásul jóval sötétedés után fogok csak végezni, Akira-san aggódni fog miattad. Meg egyébként is ágyban a helyed [:

Shu megforgatta a szemét, de nem engedte el Tachi kezét.
-Majd akkor sötétedés előtt elindulunk, addig viszont mehetünk veled.

Elgondolkodtam egy pillanatra, majd egy hirtelen mozdulattal a kislány mögé léptem, és a szabad kezemmel eltakartam a szemeit.
- Nahát, máris besötétedett, muszáj hazamenned, úgy tűnik [:


Shu felnevetett, ám immár mindkét keze szorította Tachi mindkét kezét, szóval nem volt menekvés.
-Ha nem megyünk semmi gonosz helyre, mert nem szállok le rólad, legalább addig is elérem, hogy ne csinálj semmi rosszat, és ne keveredj bajba.


- Ne aggódj, csak egy informátorral van találkozóm, nem fogunk semmi gonoszat tenni [: - nyugtattam meg, majd kihúztam a kezem a "szorításából".

-Hát akkor pedig nyugodtan elkísérhetünk, és legalább mi is informálódunk. Úgy sincsenek titkaid előttem.

- Úgy hiszed, hogy egy informátor majd úgy fog üzletet kötni velem, hogy egy ismeretlen harmadik fél is jelen van? Nem működne, ide egyedül kell mennem, sajnálom [:

-Hát akkor bemutatsz neki. Egyébként is jóban vagyok Greggel, őt pedig minden informátor ismeri. Nem lesz baj, ne aggódj.

- Nem, és ha ilyen akaratos vagy, megmondalak Akira-sannak - "fenyegettem" meg kíméletlenül - Egyre kevésbé tűnik vonzó ötletnek, hogy magammal cipellek egy hétig [:

-Hát... mindegy, akkor csak követlek. Sokkal gyorsabb vagyok nálad, tudom az összes város nevét, szóval mikor elkezded kimondani, már tudom, hogy hova teleportálsz.

- Megpróbálhatod, de kudarcot fogsz vallani [: És ha most megengeded... - hajoltam meg kissé előtte, és egy olcsó bűvésztrükköt használva kámforrá váltam a köpenyem meglendítésével.

Shu egy ideig prüszkölt a bűvésztrükktől, hiszen ilyen esetekben mindig van füst, majd letelepedett Timidus mellé, egy újabb adag fagyival. Tachibanának ugyan hármas lopakodása volt, és meg is próbált lopakodni a trükk után, ám Timidus és a hármas észlelés végig egy „Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?” nézéssel figyelte őt. Ellenben Shu úgy tett, mintha nem venné észre, és így folytatta a beszélgetést a sárkánnyal, hogy Tachi is hallhassa.
-Mondtam, hogy nem gonosz!
-Miből gondolod?
-A semmiért volt itt egy órán keresztül... talán többet is. Nem tudott meg semmi fontosat, és csak annyi történt, hogy jól elszórakoztunk. Miért tenne ilyet?
-Félrevezetés?
-Ne légy paranoiás! Egyébként pedig aggódom érte. Azt mondtad, hogy ő sem lehet sokkal erősebb, mint Kazuchi.
-Az alapján, amit a dojonál láttunk, valamivel erősebb, de nincsen Hinari vagy Anatole szintjén.
-Kedves srác ő is, csak valamiért szeretik az ilyen rosszfiúskodást. Mondjuk Tachi legalább nem erősködik. Emlékszel Kazuma arcára? Én vagyok a nagy Kazuma! Aztán pedig folyamatosan sebzett, miközben ölelgettem, és alig tudott valamit levenni az életemből. X3 Nem értem a fiúkat. Miért keverik bajba magukat állandóan?
-Te is ezt teszed.

Shu ezúttal Timidusra öltötte a nyelvét, és mivel a fagyi időközben elfogyott, elindultak hazafelé.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanhatodik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Aug. 10, 2015 8:20 am

Nyolcvanhatodik Fejezet

Költözködés, és egy pohár pezsgő. I.

Már meséltem Shuunak költözési terveimet, meg azelőtt megannyi kuncsaftomnak. Még Arisunak is elújságoltam annak idején, hogy mit tervezek, amikor bevezettem őt a Konkurenciába, hogy ott bonyolítsuk le az Artemis cseréjét. Az összepakolászás elég hosszú idő volt még úgy is, hogy a berendezés nagy részét nem lehetett mozdítani, s lényegébe véve mindent az inventorymban kellett rámolni. A költözés napja elérkezett, azonban hogy minden simábban menjen, segítséget kértem Shuutól. Nincs vele sok meló, de na. Így aztán Taft teleport kapujához beszéltem meg vele a találkozót. Segítségért cserébe pedig torta jár, bár ezúttal nem én sütöttem. Egyfajta házavatóként vettem.

Házavatós torta? Na már ezért megérte elmenni, de persze nem ez volt a fő motiváló erő arra, hogy Shu segítsen Asuunak. Kedvelte a lányt, szívesen segített, és még rengeteg mesélni valója is volt. Szóval mindketten megérkeztek a kapuhoz időben, és az idomár egy hatalmas öleléssel fogadta a másikat.
-Halihó! Izé... ugye tudod, hogy nincs súlyemelésünk..?

Nem kellett sokat várni Shuuékra. A megbeszélt időpontban találkozunk a teleport kapunál.
- Nekem viszont van, úgyhogy ne aggódjatok. Nincs nálam semmi nagyon nehéz, csak sajnos elég sok a holmim.
A bolt ugyanis rengeteg dologgal volt felszerelve. Az új hely tágasabb ugyan, de így is lesz vele munka.
-Erre. A kulcsot ma reggel kaptam. A belváros felé indulok. Ahol sok az ember, ott sok a vásárló.


-Oké... de biztos tudunk segíteni? Vagy... vannak kis dolgok majd, amit pakolhatunk?

-Nem a bútorokkal kell a segítség, hanem a többivel. Szappanok, sminkek, meg a virágok.

-Óóóh! Akkor tényleg tudunk segíteni. Timi amúgy is szereti a virágokat. Nemrég kapott egyet Tachitól is.

-Már Timinél is próbálkozik?  ő.ő

-Jajj Asuu, most ne vedd el a kedvét! Volt egy ilyen randis event, ha emlékszel. Ott taliztunk elsőnek. Azóta persze Timi sokat nőtt, de Tachi emlékezett a randira, és ezért hozta neki.

-Egyszer már említettél ilyen eventet, de mondtam is, hogy nem voltam ott... És nem akartam ám elvenni a kedvét. Csak Tachi, tudod, milyen. Mindenkinél próbálkozik.

-Velünk eddig mindig rendes volt. Képzeld, még a céhetek miatt is nagyon aggódott. Szerintem tök cuki...

-Aggódott?  pedig amikor mondtam neki, hogy vörösökre vadásznak, nem látszott, hogy foglalkozna vele.

-Nem azért. Azért aggódott, hogy mi honnan tudunk a céhetekről. Ő még mindig azt hiszi, hogy ilyen nagyon titkos. De... te tudod egyébként, hogy miért ilyen?

-Tachival kizárólag szakmai a kapcsolatunk, nem szoktunk céhen kívüli dolgokról beszélgetni.

-Meh... pedig igazán érdekelt volna. Valamiért nagyon szeretne gonosznak tűnni, pedig szerintem egyáltalán nem az. Majd egy picit többet fogunk vele foglalkozni Timivel.

-Sajnálom, de nem tudok semmit. Tachi szeret rejtélyesnek és misztikusnak tűnni, ahogyan a többség közülünk. Sokat számít, hiszen még mindig nem kaptak el senkit a "rendőrök".
Érezhető gúny az utóbbi szónál.


-Hát úgy persze, ha nem is akarják őket elkapni. Messze vagyunk még?

-Nem, a  következő sarkon.
Hamarosan látni is a házat.


Shu egy ideig nézegeti a házat, ám annyira nagyon nincs lenyűgözve.
-Ez olyan... mediterrános... nem?

-Igen! *.* Éppen ezért tetszik! *.* És nézd,  kert is van! *.*

-Oh! Hogy te szereted az ilyeneket? Izé... muti a kertet!
És már szalad is be, hogy ne kelljen megmagyarázni a kevéssé lenyűgözöttséget. Asutól valahogy másra számított. Steampunkra, tüzekre, rózsaszínre...

-Odakint sosem lehettem kertes házban. Ahol én laktam, ott zsúfolt volt minden. Mondjuk most is egy forgalmas helyet választottam, de az inkább az üzlet miatt. ^^ Várj, hozom a kulcsot. A bolt a földszinten lesz.

-Oké! És akkor a tetőn lesz a lakásod, mint a másiknál?

-Úgy, bizony!
Bemegy a kerítésen, majd a boltot kinyitja. Odabent persze egy-két bútort leszámítva minden üres.


-Hmm... ezek a házhoz jártak? Nekem is voltak a szobámhoz alap bútorok a céhben mondjuk... de a házat már teljesen újra kell majd építeni...

-Mármint mire gondolsz?  
Az előtér után az egyetlen szobába megy.


-A bútorok. Tudod.

-Jaaa, értem! Hmmm... Nem is tudom, mivel kezdjük. @_@ Az a baj, csak egy szoba van itt.

-Azon könnyen lehet változtatni. Persze növelni nem tudod, de ketté tudod osztani ha szeretnéd, meg ilyenek. Rengeteg minden van az építkezős menübe.

-Hmm, ez tényleg nem lenne rossz. A labornak is kell a hely ugye, meg a szalonnnak. Valami térelválasztó nem lenne rossz.

-Hát... tehetsz sima paravánt, de akár falakat is. Gondolom a menüt már ismered. Vannak valami dobozok esetleg amit addig behozhatunk?

-Persze. Máris. Egyelőre itt talán jók lesznek.
Kipakolja az inventoryjából a dolgokat, minden szépen, rendben, dobozban. Közben a térelválasztáson agyal.


-Izé... akkor csak ki kell pakolni a dobozokból? És melyikkel kezdjük? És hova pakoljunk? Előbb nem a bútorokat kellene..?

-De, de... Hmm... Mi lenne, ha az előteret megkezdenétek?  Addig a falakat és a bútorokat tudom pakolni.
A kencés, sminkes, szappanos dobozokra mutat.


-Ahamm... és hova pakoljuk?

Kivisz egy dobozt az előtérbe, és körbenéz.
-Kéne még asztal, ugye?  Ezekre a kerekekre.
Elrendezi a bútorokat, három kisebb, fehér, kerek dohányzó asztal szerűséget, amiknek az aljára és a tetejére is lehet pakolni.


-Oké, máris! Közben mesélsz valamit, vagy én meséljek?
Elkezd pakolászni, ha van, akkor utasítás szerint, ha nincs, akkor szín szerint csoportosítja a dolgokat.

-Mesélj csak, csak picit hangosabban.
Ő a falakat akarja felhúzni a másik teremben, az ajtót nyitva hagyja.


-Oké! Szóval kiálltunk az egyik Sayonaras idomár ellen! Persze győzött, de egy csomó érdekes dolgot megtudtunk!

-Az egyikükkel én is találkoztam már, de szerintem ezt meséltem már. Milyen volt?  Mit tudott?

-Hát... egy farkaska volt mellette, aki nem volt valami bőbeszédű. Igazából csak harapdált, és nekünk valahogy semmi képesség nem akart sikerülni. Viszont rendesen belesebeztünk még úgy is, hogy azt mesélte, hogy nemsokára ő lesz az egyik vezér. Meg tippeket is adott, hogy ki ellen érdemes kiállnunk.

-Ez úgy hangzik, mintha meghívott volna közéjük.

-Tulajdonképpen igen. Timinek azt mondta, hogy lehetne akár az ő parancsnoka is. Csak tudod van az a hülye szabályuk, és amíg az van, addig mi nem megyünk oda.

-Milyen Szabály?

-Van egy olyan szabályuk, hogy akit legyőznek, azt meg kell ölni, és úgy veszi át az új a helyét.

-Csak ennyi?  Erő alapján döntenek mindenről? Még gondolom, az igazságosztóknak eszükbe nem jutott ellenük akár mondani valamit. Csak a szerencsétlenek ellen mernek tenni bármit is, akik megvédeni sem tudják magukat.

-Hinariék idióták, ebben már teljesen biztos vagyok. A Sayonara segítségével már rég kijutottak volna, de nekik derogál, hogy segítséget fogadjanak el. Egyébként meg, ha nem lenne ez a buta szabályuk, már rég mi is tagok lennénk. Szerintem egyikük sem akar kijutni, hiszen akkor már legyőzték volna a Bossokat. Yoshinak végtelen mennyiségű Burka lehet, Greg a zárt szinteken ugrál, és mindent tud. Szerintem már csak Hinari hiszi azt, hogy innen többen akarnak kijutni, mint bent maradni. Csak... az olyanokat sajnálom, mint Miri.

-Kemény csajnak tűnt abból, amit láttam belőle, szerintem nem kell sajnálni.

-Oké... de ő még tényleg hisz ebben a kijutós izében... és nem tudom, hogy kibírja-e majd, ha ő is rájön, hogy innen nem fognak kijutni.

-Hát...  Nem ismerem igazából, csak látásból...  de az embereknek a hit néha fontosabb. Lehet, már rég tudja, hogy nem fogunk kijutni, de ha ezt elismerné, azzal azt is, hogy sosem látja a kintieket. Nekem is nagyon sokan fognak hiányozni kintről.

-Törődhetnének inkább a benti barátaikkal. Ha Anattal többet törődött volna, akkor talán...

-Nem hiszem, hogy az a lány megakadályozhatta volna a történeteket. Tényleg, van már fejlemény a nyomozásban?  Nem láttam, hogy bárki tett volna valamit.

-Miri fél a bosszútól, és nem akar ő is meghalni. Mi kérdezgettünk pár embert, de senki nem tud semmit. Hinari meg... Hinri az Hinari... tőlük nem kell sokat várni. Megvárom az ötvenes szintet, és aztán elmegyek Greghez.

-Bosszú?  Kinek lenne oka őt bántani?

-Például annak, aki Anatot is bántotta, ő meg felkutatja. Azt mondta, hogy jobb békén hagyni az olyan erős gonoszokat, akik Anatot is ki tudták ejteni.

-Hát ebben van valami. Láttam már fura arcokat, akikkel tényleg nem érdemes kekeckedni. Tényleg megpróbálkozol akkor ezzel a Sayonara dologgal...

-A Sayonara a legerősebb. Csak gondolj bele! Szerinted hány kijutásmániád idióta akarta már meglincselni Greget vagy Yoshit? Mégis mindig megvédik. Ha velük vagyunk, akkor nem kell félnünk.

-Hát te tudod. Nekem még mindig nem szimpi a banda, de nem tudom megmagyarázni, miért...  viszont neked szurkolni fogok. ^^

-Vannak benne fura tagok, de hát köztetek is vannak, te mondtad. Csak a legerősebbeket gyűjtik be, és ha a legerősebb éppen picit kattant... hopsz... ezt hova?
Mutat fel egy fiolát, ami egyik csoportba sem illik.

Elég szépen haladnak a munkák. Végül úgy döntöttem, hogy két osztom a szobát. Még szükség van egy harmadikra is, a speckó kezeléseknek, iszapfürdő, meg ilyenek, de erre majd a pince megfelelő lesz.
- Én csak egy felvágós bagázst látok bennük. Abban különböznek a frontharcosoktól, hogy nem titkolják, hogy azt hiszik, jobbak a többieknél. Biztos vannak köztük rendesebbek is, de nem tudom. Igazából elég gáz volt, amit eddig láttam belőlük... tudooood, mint amikor volt az az interjú egy férfiról, aki a japán szinkronja volt egy nőknek készült, amerikai filmnek, de nem a szerepéről, hanem inkább a szexuális életéről akart állandóan beszélni. Na, tök ugyanilyen volt.
Odasétálok hozzá, hiszen úgy hallom, amúgy is gondok vannak. Megnézem magamnak a fiolát
- Hopp... ez nem ide. Parfüm minta. Egyelőre rakd egy üres dobozba, meg mindent, ami biztosan nem ide való.


-Ööö... okké... de majd inkább megkérdezem, mert nem vagyok biztos semmiben, hogy nem idevaló. A Sayonara pedig... hát de tényleg ők a legerősebbek. Ha lennének náluk erősebbek, akkor már tuti, hogy Greg nekik gyűjtené az infót, meg Yoshi nekik gyártaná a Burkot, nem pedig saját maguknak. És... oké, egy picit hencegősek, de te is büszke vagy arra, amit elértél... nem?

-De van különbség hencegés és hencegés között... persze, büszke vagyok a sikereimre, de ehhez nekem nem kell az, hogy mindenki torkán leerőszakoljam. Na de mindegy is... mindenki azt csinál, amit akar. Frontra úgy se megyek többé, mert ott meg inkompetens idióták nem tudják, mit csinálnak. Hmm, elég szépen haladsz. *-* Nekem ideje bútoroznom.

-A végén még kiderül, hogy csak mi vagyunk normálisak, mert mi csak éljük az életünket, és segítünk annak, aki kéri...

-Nem, ti az abszolút nem normálisak közé tartoztok. Mivel szembe mentek a társadalmi elvárásokkal, tehát a normákkal.

-Mi? Mikor? Hol?

-Például most... merészeltek berendezkedni egy csúnya-csúnya vörinek csúnya dolog.

-Izé... Asu... egy boltot rendezünk be. Ha vásárolni tőled nem vagy csúnya, akkor semmi másra sem.  Nem szeretem a Yuichi féle képmutatást.

-A képmutatás viszont a norma. Elvárják tőled. Ha szükséged van valamire, mosolyogj, máskor pedig üldözd. Aki nem ezt teszi, az nem normális.

-Persze-persze! Hát én egyáltalán nem ezt látom. Én azt látom, hogy mivel ugye a drága frontosokat szeretni kell, és ők elnézik a vörösödést, ezért már a vörösöket sem utálják annyira, különben még a végén nem csak én kérdeznék rá, hogy mi van veled meg Tachival meg Kazuval...

-Hát tényleg ritka, ha valaki konfrontálódik velem azért, ami vagyok. De őszintén szólva az ilyeneket jobban tisztelem, még akkor is, ha picit buták.

Shu megvonta a vállát.
-Ne aggódj, szerintem már most is az a normális, hogy akárki bejön ide, és jól elvan veled. Szóval ebben nem vagyunk nemnormálisak. Találj ki mást!

-Hmm... lehet, igazad van. Na deeee... most már tényleg bútorozok. A samponok arra a polcra kerülnek. Eléred őket?

Erre kapott egy lesújtó pillantást, és Shu szó nélkül hátat fordított, majd Timidus segítségével, a pet hátán egyensúlyozva szépen felpakolgatta a samponokat.

Ez is egy megoldás. Azok a polcok még nekem is magasan vannak, legalábbis, a legfelső részei. Egy picit egyedül hagyom őket, s nagy zajok közepette mozgatom az előhívott bútorokat. Az alkímia labor felszerelésével kezdem, oda csak egy asztal, egy könyvespolc, és egy tároló szekrény kell.

Shu pedig eközben jól megnézegeti magának, na és persze Timidusnak is, hogy milyen samponokat is tart Asuka.

A samponok kisebb tenyérnyi méretű, csinos üvegekben vannak. Különlegességük, hogy mindegyik más színű, gyakorlatilag a szivárvány skáláját meg lehet csinálni velük, ráadásul nagyon koncentráltak. Mindegyiknek van hozzá tartozó tusfürdője is, aminek a fantázianeve és az illata egyezik. Szóval el lehet velük szórakozni jó ideig. Mindeközben én a többi helyiséget rendezem be, ehhez viszont kell néhány perc, hiszen csak nekem van súlyemelésem. Manikűrös asztal, sminkelős és fodrászolós tükör és szék, és ilyenek. Majd ha készen vagyok, akkor megyek ki az előtérbe.
- A bútorok kész. ^^ Hogy haladtok?
Majd még néhány széket kell ide beszerezni, de azt majd még venni kell.


-Szépen betettem színsorrendben. Felső polc a samponok, középsőre a tusfürdő, alulra pedig ezek a... izé... azt nem tudom, hogy ez mi, de ezt is ugyanolyan sorrendbe tettük. Jók lesznek így?

-Tökéletes *-* Már majdnem minden kész. Csak aaaaa dekor dolgok maradtak. Szólj, ha fáradt vagy...

-Fáradt? Én? Asuu... szerintem mi vagyunk Timivel a legkitartóbbak... mármint pontok szerint... mármint amit eddig a küzdelmekből Timi kiszámolt...

-Okké. Ide már csak a virágok kellenek, meg a függönyök. Majd akarok egy festményt is, de azt még nem vettem, és székeket sem.
Közben megfogok egy nagy, bontatlan dobozt, amiben a sok csörgés miatt valószínűleg üvegcsék, és alkímia holmik vannak.
- Vagy ha gondolod, ezekkel is segíthetsz.


-Á-áá! A titkos izéidbe nem szeretnék belenyúlni. Viszont maxon van a kertészkedés jártasságom, szóval a virágokban szívesen segítek. Milyeneket szeretnél? Elugorjunk a virágoshoz?

-Tudjátok, merre a virágos, ugye? Jöhetnek zöldek is, meg olyanok is, amik sokat virágoznak. Szeretnék valami eltérő hatást az új boltban, ami más, mint a régi. Tudjátok, mint egy újrakezdés.

-Ahamm! Mediterránhoz azt hiszem a... nem, ezt majd a virágos néni jobban tudja. Pár perc, és már itt is vagyunk. illetve... csak vagyok. Te még szeretnél egy kicsit beszélni Timivel.
És Shu már ki is röppen az ajtón, a sárkány pedig várakozó tekintettel néz a harcosra.

Jelzem Timidusnak, hogy nyugodtan jöjjön benttebb, ne a folyosón ácsorogjanak. Viszem magammal egy dobozt, és beviszem az alkímia laborba. Kibontom azt, és pakolásba kezdek. A nagy része a tároló szekrénybe megy.
- Miért mondta Shuu, hogy szeretnék beszélni veled?


Timidus követ, még egy pillantást sem tesz a kijárat felé, amerre Shu távozott.
-Ezt általában minden alkalommal megteszi, amikor valakivel barátságot akar kötni. Megtette Utahimével, Anatoleval, és Junnal is. Kíváncsi arra, hogy nélküle hogyan viszonyulsz hozzám.

Mindig egy picit kínosnak érzem, ha Timivel vagyok kettesben. Nem egy szociális alkat, és nehezen van vele témám. Ok nélkül Timidussal nem szoktunk beszélgetni.
- Te mit szólsz ahhoz, hogy Shuu a Sayonarához akar csatlakozni?


-Nem akar csatlakozni. Tetszik neki, hogy ők sem akarnak kijutni, és védelmet keres náluk azokkal szemben, akik bántják emiatt.

- Nekem nem úgy tűnt, mintha nem akarna csatlakozni. o.o

-Jelenleg a gyilkolós kitétel visszatartja a csatlakozástól. Ehhez a mostani Sayonarahoz nem kíván csatlakozni.

-Ez attól még nem tartja vissza, hogy ne hívja ki valamelyiküket.

-Valóban nem, de ez nem is probléma.

Nem értem így már ezt a Sayonara dolgot. Az előbb még arról volt szó, hogy csatlakozni akar, de Timidus szerint még sem...  @_@ Bonyolult ez az egész.
- Ha nem nyer egy kihíváson, megölik. Akkor pedig nem tud tovább játszani. Én nem hiszem, hogy a Sayonara a legjobb hely Shuunak...


-Nem érted. Shu csak akkor akar csatlakozni, ha eltörlik ezt a szabályt. És a jelenlegi parancsnokok kihívóit nem ölik meg, csak ha parancsnokként veszítesz. Én is azt látom, hogy Shunak most Jun mellett jó.

-Jun szimpatikus csajszi, bár nem néztem ki belőle, hogy céhvezér.

-Kinézni belőle?
Félredöntött bal fül jelzi Timi értetlenkedését.

-Hát, öhm...
Megint elfelejtettem, hogy nem érti az ilyeneket.
-Elmagyarázom.
Kiürítem a dobozt, s szembe fordulok a sárkánnyal úgy, hogy jól lásson. Szeretem az emberek szemét látni, ha valamit magyarázok.
-Kinezni valakiből, tehát számítani valakitől valamire, hogy képes rá. Remélem, így érted. Mi, emberek gyakran mondjuk ezt.


-Értem. Én sem számítok rá, hogy képes lenne megfelelően ellátni a feladatait, ezért is segítünk neki minél többet.

-Ez remek volt! Ha nem tudnám,hogy most magyaráztam el, tutira fel se tűnt volna, hogy most tanultad!  Na de, Jun milyen vezér?  Miben van szüksége segítségre?

Újra félredöntött bal fül. Timi nincs hozzászokva az ilyesfajta dicséretekhez.
-Köszönöm. Junnak és Shunak az a legfőbb hibája, hogy túlságosan segítőkészek, így könnyen félrevezethetik, becsaphatják őket. Az én feladatom, hogy felmérjem személyek és szituációk veszélyességi fokozatát, és tanácsokat adjak nekik ezekkel kapcsolatban. Ilyen például egy új tag bevétele, vagy a boltba kihelyezendő áruk listája.

-Ez nagyon okos dolog tőled.
Újra visszafordulok. A könyveket kezdem el pakolni a helyükre.
-Engem még mindig veszélyesnek tartasz?


-Kevésbé tartalak veszélyesnek, mint egy random személyt. Az, hogy ennyi sokat teszel Shu kedélyállapotának javítása érdekében, és ezért még nem kértél cserébe nagy dolgokat azt igazolja, hogy valóban a kedvesség vezethet. Persze a terved lehet az, hogy ezt elhitesd velem, és hosszútávra gondolkodsz. Jelenleg hasznos vagy Shunak, így ehhez mérten kezellek.

-Hát, ezt jó tudni.
Nem igazán akarok belemenni mindenféle ömlengésbe, a sárkány úgy sem tudná értékelni.


-Valóban jó. Ezért mondtam el.

-Tudsz segíteni egy kicsit?  Nem tudom, mennyire tudsz fogni a kezeiddel...
A felső polc magasan van, Shuu pedig még sehol, de legalább a laborral végezni akarok addig.


-Van behajlítható hüvelykujjam, ha erre vagy kíváncsi. Bizonyos emberi eszközök használata nehézséget jelent, a fogás azonban nem. Miben kellene a segítségem?

-Látod ott azt a polcot? Ezeket kéne felrakni... és úgy, hogy középen legyen a koponya. Nem igazi, csak dekor item, nem kell félni tőle. Tényleg, tudod, mi az a koponya? A moboknak és a peteknek elvileg nincs ilyen... és itt még nekünk sem.
Még néhány könyvet előveszek, de ezek azok a fajták, amiket sosem olvastam, csak jól néznek ki a polcon. Mellé egy emberi koponyaként álcázott lámpát, amihez még virágdíszek is járnak.


-Láttam ilyet azon a rémálmos küldetésen, és Shu is beszélt a csontokról. Nem praktikusak, ahogy az egész kinti szervezetetek sem. Túlságosan sérülékenyek.
Részletezi, miközben elhelyezi a polcokra a tárgyakat, igyekezvén nem túl nagy port kavarni a röptével.

-Sérülékeny, vagy sem, nincs választásod. Még akkor is, ha itt vagyunk Aincradban, függünk a kinti testünktől. Öregedik, sérül, beteg lesz. Ha ott meghalunk, itt biztosan.
Kicsit félreállok, hogy legyen tere a sárkánynak. Még szerencse, hogy az üveges dobozt még ki se bontottam.


-Shu szerint nem, és én neki hiszek. Más alternatívának nem lenne értelme.

Akkor Shuu hazudott. Na majd beszélek vele erről. Nem akarom elrontani ezt neki. Megvonom a vállamat, és szótlanul bontom ki az üveges és felszereléses dobozt. Ebben nem tud segíteni, hiszen nem tudja sem ő, de Shuu sem, hogy melyik szerkezet mire való. Némelyikről igazából én sem, mert már előre beszereztem pár kütyüt, ami majd a tier négyes receptekhez kell.

-Vállvonás. A közöny jele az embereknél. Miért?

-Úgy sem tudom megváltoztatni a véleményed erről. Mindenképpen Shuunak fogsz hinni.

-Tévedsz. A tényeknek hiszek, és jelenleg a tények Shu szavait támasztják alá.

-Milyen tények?
Erre kétkedően felvonom a szemöldököm. Biztosan teletömték a fejét egy csomó butasággal.


-Lassan három éve itt vagytok. Ennyi idő alatt már ki kellett volna juttatnia titeket valakinek valahogyan, ha igaz a történetetek. Ha feltételezzük, hogy igaz, akkor csak az lehet a magyarázat, hogy itt másképpen telik az idő, mint a ti világotokban. Shu beszélt neked már erről.

-Mesélt erről is... de ez nem lehet az egyedüli magyarázat. Egy nagyon szimpatikus opció, de nem feltétlenül az egyedüli igazság. Mert hogy... ismered Schrödinger macskáját?

-Ismerem.
Vicces, hogy ilyen marhaságokból sok mindent ismer, mert ezt leírják a könyvek, de semelyik könyv nem részletezi azt, hogy mit jelent a kinézni valakiből valamit. Ez volt a kérdés, erre válaszol. Nem tűnik úgy, mintha többet szeretne mondani.

-Ebben az esetben most a való világ a macska. Az is lehet, hogy tényleg igaz, hogy csak itt telik az idő. Az is lehet, hogy nem. Még azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy aki itt meghal, az tényleg meghal odakint... noha erre igen kevés a valós esély. Az olyanok miatt, akik látták a "macskát".
Mivel ismeri ezt az elméletet, így nem magyarázom el. Bár az esetleges olvasó már nem feltétlenül érti, de az meg üsse fel a wikipediát, érdemes.


-Mivel személyesen is ismerünk halálból visszatérteket, így ha ők nem kivételek, akkor az esély nulla.

-Tehát akkor zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy a halál valódi. Ellenben nem tudjuk kizárni, hogy az idő csak itt, a fejünkben zajlik ilyen sebességgel. De cáfolni sem.

-Kizárhatjuk annak alapján, hogy én létezem.

-Az miért kizáró ok? D:

-A feladatom az, hogy megvédjem Shu életét. Ha a kinti világban öregedne, és egy idő után meghalna, ami ellen semmit nem tehetnék, a feladatom teljesíthetetlen lenne.

Megcsóválom a fejemet.
-Persze, hogy teljesíthetetlen. Tételezzük fel, hogy valóban nem telik ott az idő. De legalábbis lassabban... az emberi agy egyetlen pillanat alatt nem lenne képes három évet feldolgozni, a korlátai miatt. De tegyük fel, hogy igazatok van, és a kinti világban csak sokkal lassabban telik az idő. Idáig tudsz követni a gondolatmenetben?
Igazából a kérdés az, hogy oké-e eddig, de nehéz Timinek lefordítani úgy, hogy értse. A beleegyezését kérem abban, hogy ebbe a feltételbe egyezzen bele. Mármint az idő telésébe.


-Nem lehet teljesíthetetlen, mert akkor értelmetlen lenne a létezésem. De rendben, tegyük fel, hogy telik az idő.
A sárkány füle egy pillanatra megrezdül, mintha ideges lenne.

-Rendben. Tehát, a NerveGear szerkezet működése a következő. Felveszed a sisakot, ami különböző módszerekkel, főleg hullámokkal rácsatlakozik az agyadra. A gépet be is kellett kalibrálni, hogy érzékelni tudja, az agyad milyen jeleket küld a testednek, amikor mozog. Ezt is érted, ugye?

-Igen, már Shu is elmesélte.
És Timi nem használ véletlenül ilyen szavakat. A mese, az mese.

-Rendben. Tehát, a konzol a következő dolgokat képezi le aincradi avatarjainkon: kinézet, mozgás, érzékszervek, a fájdalomérzetet leszámítva, beszéd. Hiányoznak viszont a legfontosabbak. A biológiai test működéséért felelő dolgok. Ilyen például a légzés, vagy az emésztés. Nyilvánvalóan azért, mert odakint szükségünk van ezekre a dolgokra. Ha nem veszel levegőt, meghalsz. Ha nem eszel, meghalsz. És a többi.

-Igen, Shu is így mesélte. Ezért is veszélyesebb a ti világotok, mint a miénk.

-Valóban. El tudod képzelni, mi történhet, ha egyszer csak szívrohamot kap Shuu? Egy szívroham gyorsan, nagyon gyorsan ölhet.

Újabb fülrángás, ezúttal már nem lehet nem észrevenni.
-Nem, nem tudom elképzelni. A világotok létezése csak feltételezés, és minden jel arra mutat, hogy nem létezik. Ha létezne, akkor azok, akiknek hatalmában állna kijutni, már kijuttattak volna titeket, hiszen ezek a veszélyes rájuk is érvényesek. Az, hogy a Sayonara nem tesz semmit, nyilvánvaló jele annak, hogy tévedtek.

Sóhajtok.
-A mi világunk összetettebb, jóval összetettebb Aincradnál. Sajnálom, hogy nem tudtad megérteni. De talán így is a legjobb Shuunak, ha nem tudsz dolgokról.


-Magyarázd meg akkor, hogy mi az oka annak, hogy ez az összetett világotok egyik lakója sem tud egy játékból kijuttatni titeket. Magyarázd meg a Sayonara tétlenségét. Miért nem tesznek semmit, ha ők is haldokolnak? Magyarázd meg a bűnüldözők tétlenségét. Miért nem kaptak el még titeket, ha ti embereket öltök?

-Azért, mert akiknek meglenne a hatalmuk arra, hogy kijuttassanak mindenkit, jobban érzik magukat itt, és félnek attól, ami odakint vár rájuk. Három év szintlépésesdi meg céhes játékok után mindenki ugyanaz a szürke kisegér lenne, aki odahaza volt, és napi nyolc órát dolgozhat az unalmas irodájában, vagy felelhet az angol ABC-ből az iskolában. Ez alól a Sayonara sem kivétel, sőt, ők a legkevésbé. Élvezik, hogy itt valakik, odakint viszont valószínűleg a legjelentéktelenebb emberek, akikről senki sem tud. A bűnüldözők tétlensége pedig azért van, mert félnek tőlünk, és attól, amire képesek vagyunk. Így inkább csak megjátsszák ezt az egészet, hogy ők legyenek ezért a nagy  hősök. Hidd el, ha alkalma lenne rá, bármelyik bűnüldöző szívesen "elkapna". De nem teszik, mert félnek, a társadalmi kirekesztettségtől, a kudarctól, és tőlem is.

-Az emberek félnek a haláltól. A Sayonara tagok talán nem, hiszen eleve ezt kockáztatják a belépéssel, de hallottam már embereket beszélni a kijutásról. Ők tényleg elhiszik, és mégsem tesznek meg érte mindent. Furcsa faj vagytok. Azt kell gondolnom, hogy vagy a pillanatnyi helyzetetek többet ér számotokra az életeteknél, vagy pedig mese az egész világotok. Számotokra egyik sem jelent hosszú jövőt.

-Az emberek a pillanatnyi örömökért játszanak, Timidus.

-Ha valóban ilyen felelőtlenek lennétek, már mindegyikőtök meghalt volna, aki mellett nincs pet.

-Sok idomár is "meghalt".

-Valóban. Tételezzük fel, hogy magyarázatot találtunk a Sayonara és ezzel a frontosok viselkedésére is. Jelenleg jobb nekik itt, és ezért a rövid tündöklésért cserébe meghalnak odakint, ahol élhetnének tovább, unalmasan. Mint Akhilleusz a mesétekben. Nem hiszem, hogy megfelelő a magyarázat itt sem, de még mindig nem ad választ a fennmaradó emberekre. Mi Shuval nem hajszoljuk a szinteket, mégis hamar beértük a frontot, és jelenleg úgy számolom, hogy vezetünk. Ha ki akarna jutni a többség, ahogy hangoztatja is, tenne érte, és részt venne a frontharcokban.

-Meglehet, hogy a többség tényleg nem akar kijutni, pont, ahogyan Shuu is azt mondta. Éppen azért, amit elmondtam nemrég, hogy szerintem a Sayonara miért nem tud kijutni.

-Shuval is erre gondoltunk. Lehet, hogy már csak a frontosok akarnak kijutni látszólag, és mivel mindenki azt hiszi, hogy a másik is ki akar jutni, ezért fenntartják a látszatot, hogy ne legyenek különbözőek. Normálisak, ahogy te mondtad. Az emberek idióták.

-Azok... a frontosok pedig önzőek. Sajnos elhitették magukkal, hogy jó ügyért "küzdenek", cserébe nem kell bűntudatot érezniük. Bár nem tudom, ismered-e azt a szót, hogy bűntudat.

-Shu beszélt róla, megérteni azonban számomra elég nehéz. Furcsa érzéseitek vannak nektek, embereknek.

-Na és neked? Nem tudom, rendelkezel-e ilyennel. Rajtad kívül minden pet, akit ismerek, legalább mímelte ezeket.

-Bűntudattal nem. Ha valamit megcselekszem, akkor azt előre megtervelt módon teszem, akarattal. Ezért nem értem azt sem, ha valamit ti véletlenül vagy meggondolatlanul cselekedtek. Mivel minden cselekedetem és szavam tudatos, így miért éreznék bűntudatot? Hibázok persze én is, de akkor a hiba által okozott kár enyhítésén dolgozom, annak semmi értelme, hogy bűntudatot érezzek közben.

-Az emberek tesznek olyan dolgokat, amikről tudják, hogy nem helyes, vagy megbánthatnak vele valakit.

-Én is teszek. Miért jobb, ha ezután bűntudatot érzek?

-Hát... ez olyan, mint amikor szabályt szegel, és cserébe büntetést kapsz. Csak itt te bünteted önmagadat...

-És ennek mi értelme?

-Nem mi döntöttünk így... ahogyan az élet szabályait sem mi szabtuk meg.

-Valóban. Nem tudjátok irányítani az érzéseiteket. A fajotok egyik legnagyobb gyengesége.


A hozzászólást Shukaku összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Aug. 10, 2015 9:46 am-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanhatodik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Aug. 10, 2015 8:21 am

Nyolcvanhatodik Fejezet

Költözködés, és egy pohár pezsgő. II.

Éééés... ekkor érkezik meg Shu, természetesen üres kézzel.
-Megjöttem! Bocsi, kicsit elhúzódott a válogatás. Minden rendben?

-Persze! Nézd, a labor már mindjárt kész is! *-* Már megszereztem előre Tier 4-hez a kütyüket...

Shu ugyan vet egy pillantást a laborra, ám sokkal jobban érdekli a sárkány válasza.
-Timi?
-Igen, minden rendben. Beszélgettünk.
-Hmm... akkor jó. Nem ettétek meg egymást. Nagyon bonyi kütyük kellenek már a T4-hez, Asuu?

Kérdezi, miközben kipakolja a rengeteg virágot az inventoryból, amit hozott, és mellé helyez egy üveg pezsgőt is.

-Hát, van, amiről még mindig nem tudom, micsoda... Meg egy csomó cucc ezüstből van. Uhh, remélem, nem lettek ujjlenyomatosak. o.o
Gyorsan lecsekkolom, bár aztán eszembe jut, hogy itt nincsenek is ujjlenyomatok. Aztán pedig megcsapja az orrát a virágillat.
- Hűűűű... és pezsgő is! *-* A poharakat viszont csak a lakásban akartam elővenni... de koccintanunk kell! Ittál már alkoholt ezelőtt, gondolom.
Shuu nagylány már, de azért megkérdezem.


De, van ujjlenyomat, és a nyomkeresés jártasság nagyon szokott neki örülni. Persze anélkül nem látszik. Shu azonban zavarba jön a kérdésre, és egy kis hebegés után bólint.
-Egyszer... szilveszterkor, Timivel... de csak egy kortyot... de főzéshez szoktam, mert a recept írja... csak... arra gondoltam...

-Ugyan, nem kell szégyenlősködnöd. Már majdnem nagykorú vagy... meg különben is, kit érdekel? Megérdemelsz egy kis lazítást ^^

-Hát... izé... még nem vagyok nagykorú... és az alkohol az huszonegy éves korig... izé...

- Shuu, Aincradban vagyunk. Itt mások a szabályok.

-Mások? De... nem hiszem. Adrian sem akart nekem alkoholt adni.

- Adrian?
Szemöldökfelvonás, a poharakat azért előkészíti.
- Timi milyen pohárból tud inni? A pezsgős pohár talán kicsi a mancsához.


-Adrian a csapos a bárban. Nagyon finom tonicot készít, de nem adja oda a receptjét. Timi pedig tálkából iszik.

Tálka? Honnan szerezzek én olyat? T.T Nekem nincs petem... bár szeretnék valami szőrállatot magamnak, de még nem tartok ott... uhh, mi legyen? :S
- Attól, mert megiszol egy pohárral, még nem lesz semmi bajod. Többet magamnak sem engedek, pedig imádom a pezsgőt, főleg, ha édes. Csak elég alacsony az alkoholtűrő küszöböm, és nem szeretek úgy vihogni, mintha minden bajom lenne.


Shunak már manifesztálódott is a kezében a kék tálka, amit le is helyezett az asztalra, majd zavartan piszkálni kezdte a körmeit.

A kezembe veszem a pezsgőt, s futólag elolvasom a címkét. Aincradban csak néha-néha iszok egy kis bort, többek között azért, mert az jár a céhházhoz, hiszen minden templom pincéjében bor van. Mondjuk a koktélokat jobban szeretem, azok a legjobbak, de azokat inkább az ízükért iszom. Na mindegy.
- Na akkor... ideje pezsgőt bontani. ^^ Remélem, nem durran nagyot. o.o
A pezsgőbontással odakint is mindig volt problémám, sohasem mertem megpróbálni, de próbálok úgy tenni, mintha tudnám, mit csinálok. Ha legalább lenne valami kényelmi funkció ezen is, automatikus kibontó, hogy ne kelljen attól félnem, kilövök egy lámpát...


-Nem sérülhetsz meg, tudod... és ha a kertben csinálod, akkor el sem lősz semmit... és...

- Persze, tudom... csak... hopp, ez meg is van. o.o
Meglepően konstatálom, hogy milyen egyszerű volt kinyitni, és a dugó sem repült a messzeségbe, hanem egyszerűen elpixeleződött.
- Na akkor, egy pohárkával tölthetek? Ráadásul még süti is van! \o/ Remélem, finomat csináltak nekünk.


-Hát... szóval... tudod lesz majd az ünnepség. November hatodikán. És nem tudom, hogy Akira-san mennyire szeretne... és Tachi azt mondta, hogy... meg Mirika is... és... izé...

Újra ez a rejtélyes Akira san...  Timidus tálja után a két poharat is megtöltöm, majd leülök a manikűrös asztalhoz, és intek Shuunak, hogy ő is üljön le. Picit kicsi a hely az asztal két szélét elfoglaló holmik miatt, de középen kényelmesen el fognak férni a kistányérok, meg a torta is. Nem rendeltem nagyot, éppen ellenkezőleg. Elvégre a japán kultúrában a mértékletesség mindig is fontos volt, főleg ételek terén. Ellenben a csoda torta így is gyönyörű, meg még finomnak is néz ki.
- Milyen ünnepség? Én nem hallottam semmiről.
Tényleg nem. Vagy csak lyukas az agyam a költözködéstől.
- Mit mondtak neked?
Kérdezek rá, majd kirakom a tortát az asztalra, desszert villákkal és tányérokkal együtt.


Shu csodálattal figyeli egy picit a tortát, hiszen tényleg szép költemény lett, majd immár a villát kezdi el piszkálni.
-Hát tudod... hatodikán lesz három éve, hogy ide kerültünk. Megünnepeljük pár emberrel... ha szeretnél, te is eljöhetsz. És... és azt mondták, hogy jobb lenne, ha nem mindenből lennék teljesen... gyerekes... tudod...

Ó, tényleg, az évforduló. Azért van benne valami szomorú, hogy ezt ünneplik az emberek. Már társadalom szinten.
- Shuu. Mit mondtak pontosan? Magunk között vagyunk, nem foglak kinevetni.
Látom, hogy megint kínos neki az, amiről beszélni akar. Szedek mindhármunknak a tortából, egyenlő szeleteket mindenkinek. A torta tésztájának enyhén rózsaszínes színe van, a fehér krémmel így nagyon szép még felvágva is.
l

-Szóval...
Egy falat torta gyorsan, hogy legyen még idő, és heves bólogatás, hogy nagyon finom.
-Szóval azt már tudja, hogy semmi... semmi ilyen ágybabújós dolgot nem csináltam még soha. Ezt már elmondtam neki. Viszont nem szeretném ha azt hinné, hogy teljesen gyerek vagyok, és még semmi felnőtteset sem csináltam soha...

Igen, erről egyszer már beszéltünk. Már akkor is azon a véleményen voltam, hogy Shuu nem áll készen ezekre a dolgokra, és úgy látom, hiába piszkálja az agyát, ez még mindig nem változott. Elnyammogok én is egy falatot, s átgondolom a dolgokat.
- Tudod, nem kell egy pasival egyből ágyba bújnod, hogy éreztesd vele, hogy szereted. Másképp is ki tudod fejezni ezt. Jól emlékszem az első igazi kapcsolatomra, ami tényleg jó volt, de nagyon ritka volt, hogy... szóval érted. Bár ez azért is volt, mert kicsit beteg volt.


Shu felvonja az egyik szemöldökét, ám gyorsan megrázza a fejét. Tudni tud a dolgokról, és az ágybabújást akadályozó betegségről is... csak éppen beszélni nem tud róla.
-Oké, azt megbeszéltük, meg vele is, és türelmes... de akkor is! Nem akarom, hogy teljesen gyereknek tűnjek!

Nem olyan betegségről volt szó, ami miatt én is beteggé válhattam volna. De azért elég sok dologban korlátozott.
- Jó, jó... de... mit szeretnél? Pontosan, te mit szeretnél? Ezt még mindig nem mondtad el igazán.


-Hát... tudod az ünnepségen is biztos lesz ital, és nem szeretném, ha kinevetne, mert  mondjuk sokat iszom, vagy azért, mert még soha nem ittam úgy... tudod...

Elmosolyodom, és iszok hozzá egy kortyot. Azt hiszem, lesz pár dolog, amiben tudok segíteni.
- Mint valaki, aki nem bírja az italt, erre tudok néhány trükköt. Ünnepség lesz, tehát lesz ital... de lesz étel is. Minél többet eszel, annál kevésbé fog fájni az alkohol. Egyszer egy esküvőn még csak be sem szédültem, pedig csomószor kellett koccintani is. Mert ugye esküvő. Ami meg a másik dolgot illeti, hogy nem akarsz kislánynak tűnni...
Még egy korty, azzal lerakom az üres poharat az asztalra, a villámmal pedig a süteményt kezdem el piszkálni.
- Ha egy picit, nagyon picit változtatunk a külsődön, lehet, hogy több önbizalmad lenne. Semmi drasztikus. Csak keressünk olyan ruhát neked, amiben nőiesen érzed magad. És még jól is. Van is nálam katalógus, ha érdekel...


-Hát... oké, akkor sokat kell enni. De... de még mindig nem tudom, hogy milyen amikor... és nem akarom, hogy akkor legyen az első... bőven elég, ha minden másból első... érted... hogy tapasztalatlan vagyok... és... és rendben.

- Hmmm...
Előveszek sok-sok katalógust az inventorymból. Ezeket a ruhákat játékosok rakták össze, a sminkek és a körmök jelentős részét pedig én. Vannak még, akiket nem foglalnak le a szintek, és inkább divatoznak egy ilyen MMO-ban is.
- Igen, egyél sokat. Főleg szénhidrátot... bár nem tudom, az itt mennyire számít. Meg cukor. Az mindig jó. Felszívja az alkoholt. Az nem baj, amíg csak egy picit oldja a gátlásokat, mert mondjuk lehet, többet beszélsz majd tőle. De nagyon csúnya, ha egy nő sokat iszik.A pezsgőtől pedig ne félj, nem bánt.


Shu belekortyol a pezsgőbe, majd elmosolyodik.
-Azt hiszem valami tonikosat fogok csinálni. Nekem nincs ilyen receptem, de Adrian majd segít. De... honnan tudjam, hogy mennyi a sok? És... elég sokan vannak, akik elmondták nekem a titkaikat. Például te is. Nem akarom véletlenül kikotyogni...

- Igen, ezért fontos nagyon, hogy megtanuld a mértéket... Egyébként milyen ruhát szeretnél? Rövidet, vagy inkább hosszút? Ami meg a mértéket illeti, van néhány tippem. Deeee akár azt is csinálhatod, amit én szoktam, ha olyan buliba megyek, ahol sok a pasi. Megkérem egy barátomat, hogy vigyázzon rám, mennyit iszok. Cserébe én is figyelek rá.

Shu felhúzza az orrát, majd elvörösödik, és elfordul kissé.
-De... de pont azt szeretném, hogy ne tudja, hogy én még soha nem ittam egy pohárnál többet... főleg ne, hogy azt is csak kétszer... nem nevetne ki, de akkor is...

- Jó, jó, értem. Hosszú vagy rövid ruhát szeretnél? Hol lesz a buli, milyen időre számíthatunk? Kint vagy bent? Szerintem megpróbálkozhatsz egy térdig érő darabbal, jól állna, és magasabbnak is tűnsz benne.

-A magasságom... a magasságom az jó. Szeretek alacsony lenni, és Akira-san is szereti. És... honnan tudjam, hogy három hónap múlva milyen idő lesz? Csak Mirika hiszi magát időjósnak...

-Shuu... A szintet elég lesz. Ha az első szinten lesz a buli, valószínű, picit hideg lesz már. De ha a negyediken, akkor meg tuti fürdőruha kell.

-Jaaa! Az elsőn. Szeretném, ha mindenki eljöhetne, és sokan vannak, akik egyáltalán nem léptek még szintet, mert nem érdekli őket az ilyesmi.

-És gondolom, bent is lesz.
Közben válogat a ruhák között, és néha mutat egyet-kettőt, hogy azok mennyire tetszenek.
- A hajadat is megcsinálom, ha szeretnéd.


Shu ragyogó szemekkel nézegeti a ruhákat, ám amikor a hajára terelődik a szó, szinte hátrahőköl.
-Nem! A hajamat nem. Az az egyetlen ami... izé... olyan ruhát tudsz, amiben nagynak is tűnök, meg nem is? Tudod, amikor az egyetemista lányok hordanak olyat, mint a kislányok, hogy... hát azt nem tudom, hogy miért, de Akira-sannak nagyon tetszene...

-Csak erre az egy alkalomra gondoltam a hajadat... Ha neked megfelel. Nincs annál vonzóbb, mint amikor egy nő ad magára egy ilyen eseményen colonthree hangulatjel És milyen ruha is ez pontosan? Nem egészen értem... ha látsz ilyet egy képen, szólj.

-Hát... nem tudom a nevét, meg nem is látok ilyet... de mindegy is, te jobban értesz ehhez. Viszont a hajamhoz nem nyúlunk...
Kötötte az ebet a karóhoz, és megszorította a nyakában függő kis medaliont.

Mélyet sóhajtok. Azzal a szénaboglyával nagyon, de nagyon kezdeni akarok valamit. Persze, egyszer elmesélte már, miért nem akar ezen változtatni, de legalább most az egyszer kivételt tehetne.
- Legalább a masnit kivehetnénk belőle. Hiszen te mondtad, hogy felnőttesebbnek szeretnél tűnni.


-De... de... de legyen valami nagyon hasonló... masni nélkül, de hasonló... rendben?

-Rendben. Ruhában pediiiig hű.... nagyon sok jó van, de még egyik sem az igazi. o.o Mondjuk ez a hosszú, kék szép... olyan, mintha akvárium lenne.

-De... miért hordanék akváriumot? És... ez nem egy kicsit... tudod... lenge...

-Sikkes, nem lenge. És nem az akváriumot hordod, hanem a ruha olyan egy picit, a mintája miatt. De akkor próba kettő. Ezek a világos színű ruhák nagyon szépek, és szerintem illenek is hozzád... Nőiesebbek, mint amiket most hordasz, de éppen csak picivel. Szerintem jól állna egy hasonló fazon, az alakod is nagyon jó hozzá.

-Hát... az alakom? Nem nagyon van alakom... tudod... és... és ez szép, de mondjuk... kékben nincs?  Embarassed

-Hmm... mindenképpen kéket szeretnél, értem. Abból ez a fazon nincs... na de más más akad... Mondjuk ez? Vagy ez? Esetleg ez?

-Az első és a harmadik nagyon szép! *.* De... ezekhez... izé... nem kellene...

-Nem kellene mit?

Letekint a mellkasára.

-Ugyan, azzal ne foglalkozz! A ruhakészítést profira bízzuk... és rád fogja szabni, szó szerint. Nekem az első tetszik amúgy jobban.

-Akkor szerintem meg is vagyunk! És... igazad van. Ezt a ruhát is a rendszer pontosan rám szabta, pedig még méretet sem kellett mondanom az eladónak...

-Bizony. Ami meg a hajadat illeti... nem akarsz sok változást, így éppen csak egy pici göndörítésre gondoltam. A színét is megtartjuk, meg a hosszát is. Valahogy így.
Rámutatok egy képre a katalógusból.


-Ez... ez biztosan jól fog állni?

-Ha gondolod, kipróbálhatjuk most is. Csak előbb befalom a sütit. Aztán visszacsinálom a hajadat egy pillanat alatt. Csak hogy lásd, milyen lenne.

-Hogy... ez ennyi az egész? És biztosan pontosan ugyanilyenre tudod?
Közben ő is eszik a tortából. Timi, mivel nem csacsog, már rég végzett, és éppen a pezsgő petekre gyakorolt hatásait elemzi.

-Shuu... a játékosok hozzám szaladnak fotó kristállyal, ha új frizurát próbáltak, és valamit elrontottak...

-Oké-oké, te vagy a kozmetikus..  de... igazából nincs jó alakom... ez csak a ruha... tényleg...

Megforgatom a szemeimet.
-Szerintem igenis, büszkének kéne lenned rá, hogy nem vagy egy elhízott, pattanásos lány!


-Jó... de kint eléggé beteges voltam, és... de mindegy. Az mondjuk nagyon kedves dolog volt Akira-santól, hogy a hegeket eltüntette...

- Hegek?
Befejezem a tortám, még épp volt egy falat.
- Mindegy, ne foglalkozz vele. A lényeg, hogy csininek fogod érezni magad. *-*


-Mhmm. Tudod, intézet. Volt egy pár.
Gyorsan befalja a tortát, persze ügyelve arra, hogy az ízeket érezze.

- Nagyon bántottak?
Nekem gyerekként sosem voltak ilyen problémáim. Ráadásul még szerettek is, és jó pont volt, hogy jók a tanulmányi eredményeim. Úgy tudom, nyugaton nem ez a módi, és ezt nem értem...


-Egy idő után nem, amikor már nem bőgtem, de kellett idő, amíg rájöttem, hogy azért csinálják...

- Sajnálom, hogy ilyeneket kellett átélned... hazudnék, ha azt mondanám, tudom, milyen.

-Áh, mindegy. Hála Kayabának kijutottam, szóval... végeztem!
Nyeli le az utolsó falatot, és még fel is teszi a kezét... egy pöppet be van zsongva.

A pezsgőnek a fele fogyott el ezzel a három pohárral, amit hárman megittak, de ez valószínűleg így is marad. Sajna a sütiből viszont nincs több. Tényleg csak egy kis tortát vettem.
- Ami meg az alkoholos dolgot illeti. Ugye mondtam, hogy érdemes sokat enni. Na de, van még pár dolog, amire oda kell figyelni. Ezekről mesélt neked bárki bármit?


-Még? Micsoda? Nem... izé... kellett volna? De... senki nincs, akitől megkérdezzem. Jun olyan... Jun szerintem... mindegy...

-Jun olyan milyen? Nem illik félbehagyni a mondatot, nem vagyok gondolatolvasó...
Megszokhattam volna, nem ez az első, csak az első, hogy szóvá teszem. A pohár pezsgőnek köszönjétek.
- Na de. Ha mindenképpen inni kell, akkor ajánlom a szakét, forrón. Az nagyon gyenge, abból én is sokat megiszok. Még sem mondhatják rád azt, hogy nem iszol. Ezen kívül pedig...
A keverés dolgot nehéz elmagyarázni, de mindenképpen szeretném.


-Jun még gyerekesebb mint én vagyok, és ő sem akar úgy felnőni, és úgy teljesen én sem akarok, csak szeretnék olyan is lenni... mármint felnőtt. Ha kell. Atoru is nemsokára felnőtt lesz. És akkor... szaké. Megjegyzem. De most meg te hagytad félbe!

-Azért hagytam félbe, mert gondolkozok! Nem csak mondani akarom, hanem azt is, hogy megértsd. Szóval... Minden italnak más az alkoholtartalma. Ha mindenképpen sokfélét kell inni, akkor olyanokat igyál először, amik nem erősek, és amik erősebbek, azt később. Ellenkező esetben nagyon-nagyon-nagyon csúnyán jársz. Sőt, a rövid italokat inkább kerüld is el, mert nem jó, és még csak nem is finom...

-Izé... ugye tudod, hogy fogalmam sincs arról, hogy melyik a finom, meg melyik milyen?

-Nagyon egyszerű. Szagold meg a pezsgőt...
Töltök egy keveset, de körülbelül fél pohárral.
-Milyen illata van?


-Hát...
Beleszimatol.
-Olyan... édes és buborékos...

-Na, nagyon jó. Ellenben... hmm... sajnos nincs nálam semmi rossz illatú. De... minden olyan, ami teljesen átlátszó, mintha víz lenne, de rossz illatú, valószínűleg nem lesz jó neked, mert csak rosszul leszel tőle. Sokan szeretik, mert hamar berúgnak tőle.

-És... akkor a szaké nem olyan, ugye?

-A szakénak édes az illata és nagyon forró... legalábbis, én azt szeretem, és szerintem az neked is ízleni fog. A bor, hát azzal már főztél, azt szerintem nem kell magyaráznom.

-Igen, de annak nem szeretem az ízét magában, csak a főzéshez. Még az édes is olyan keserű ízű... vagy nem is tudom...

-Én csak az édeset szeretem... a koktélokat szeretem még, abból se mindet.

-Koktélokat? Milyet? Olyanokat szeretnék majd készíteni.
Csillan fel a szeme, miközben leül a megfelelő székbe, ahol a frizuját csinálod.

Átültetem a másik székbe, szembe a tükörrel. Ráterítek egy rózsaszín pöttyös kendőt, bár a fodrászkodás itt egy picit másképp történik, mint odakint, így nem kell a lehullott hajat takarítani.
- Ízlés kérdése. Vannak gyümölcsösek, amiket nagyon szeretek. Ha lesz ott italos, akkor simán kérdezd csak meg, mit ajánl.


-Hmm... mindent ami berry... bogyós gyümölcsök... bizti van sok olyan...
Igyekszik nem mocorogni, de az izgatottság és a nézelődés közepette ez nagyon nehéz.

A frizura jóval gyorsabban kész van itt, mint a való életben lenne. Csupán néhány eszközt használok arra, hogy begöndörítsem a fürtjeit, miután kiengedem a haját, és alaposan megfésülöm. A masnit a tükör mellé teszem addig, így végignézheti, mit csinálok.
- Én az ananászos koktélokat szeretem. És azt hiszem, ennyi. Egyél sokat, ne igyál rövideket, inkább szakét, és akkor nem lesz baj, Ó, és pezsgőből is legfeljebb egy pohárral. Sunyi ital...


-Szaké, és egy pohár pezsgő. Rendben. És... ugye itt nem lehet... rosszul lenni? Mármint... találkoztam már valami íjásszal, aki annyi sokat ivott... de az fura volt, mert én még csak a méregtől émelyegtem itt... szóval... ugye nem?

-Nem tudom... ritkán iszok. Legutóbb is inkább csak elálmosodtam...
Lassan elkészül a frizura.


Persze a tekintete végig a tükrön van, de látszik, hogy egyre inkább aggódik.
-Én... én kicsit félek... tudod... azért is jöttem... mármint nem azért, de a virágosnál eszembe jutott...

- Na még egy csavarás itt... fixálót most nem rakok rá, úgyis visszacsinálom nemsokára. Nos?
Én imádom! *-* Az a masni tényleg gyerekes. De persze Shuunak kell tetszenie önmagának.
- Mi jutott eszedbe?


Egy kis igazgatás, egy kis dobálás, egy kis felpattanás és körbeforgás, majd egy hatalmas ölelés Asuunak.
-Egy igazi művész vagy!

-Tudom. Odakint is nagyon érdekelt ez, de mindenképpen egyetemre kellett mennem.
A szüleim elég szigorúak voltak. Nem nézték el a rossz jegyeket.
- Na de, van még valami, amitől félsz?


-Hát... még mindig ez. Szeretném, ha nem ott innék először olyan sokat... nem akarok leégni, hiszen mi szervezzük ezt az egészet, ráadásul ugye Akira-san... szóval érted...

-Hmm, házigazda is vagy egyben? A hajadat most csináljam vissza, vagy még készítesz pár fényképet? Később vissza tudod így nézni...

-Nem, nem készítek fényképet, mert ha Akira-san véletlenül megtalálja, akkor oda a meglepetés. És... igen... valami olyasmi. Két nagy dolgot szervezek még ebben az évben... ha nem találunk még ki valamit a Vigo-val...

-Na hát, akkor nagyszerű! A házigazdának senki ne mondja meg, mennyit igyon! Józannak kell maradnia! Mivel szervezed :3

-Oké, de akkor iiiis! Mi van, ha utána mondjuk Akira-san még szeretne velem pezsgőzni? Tuti nem akarna leitatni, vagy ilyesmi... jajj Asu... nem akarom, hogy azt higgye, hogy nem csináltam még soha semmi izgit...

-Nincs abban semmi izgalmas, ha leiszod magad, és nem tudsz magadról. Legyél inkább sikkesen elegáns, és csak koccintásra igyál. Akkor nem lehet baj. És még szép, hogy nem akar majd leitatni. Deeee.... ha ott lesz a bulin, az azt jelenti, hogy meg lehet ismerni?

-Hát... ha nem akar majd inkognitóban lenni... vagyis bizti abban lesz... majd meglátjuk, még nem beszéltem vele erről...

Kezdek kételkedni Akira-san létezésében, de nem mond inkább semmit.
- Aha...
Elteszem a göndörítőt a helyére, és a hajegyenesítő készüléket veszem elő.
- Figyelj, ha van valami, ami bánt, akkor nyugodtan elmondhatod.


-Bánt? Most... mire gondolsz? Jaaa! Nem, azt nem azért mondtam, csak eszembe jutott... de inkább nem gondolok az intézetis dolgokra...

Mély sóhaj.
-Ha hallgatsz egy tanácsomra, akkor keress valakit, aki ért ezekhez a dolgokhoz, és tud segíteni. Nagyon sokszor hozod fel az intézetes dolgokat, mert nem dolgoztad fel, amik ott történtek. Meséltem, hogy beszéltem egy pszichológussal. Elvileg ért hozzá, és talán neked tud segíteni.


-Nem! Nem megyek pszichológushoz! Voltam ott eleget, és mindegyik szerint gyogyós vagyok! És... és igenis feldolgoztam, mert nem is gondolok rá csak úgy... már rémálmaim sincsenek, ugye Timidus?
-Kivéve születésnapokon, névnapokon, évfordulókon...
-Oké-oké!


-Ja, mert nem gondolsz.
Szemforgatás.
-Két kezemmel tudnám csak összeszámolni, hányszor említetted meg, csak a mai napon...


-Jó, mert most olyan van, de egyébként ha nincs ilyen, akkor nem gondolok. Tényleg nem! Mikor hoztam fel ezt utoljára, Timi?
-Május huszadikán, reggel kilenc óra negyvenhat perckor, amikor RenAival beszélgettél.
-Na látod! Most meg már augusztus van. Igenis nem gondolok rá!


Elkezdem visszacsinálni a haját.
- Az, hogy nem beszélsz róla, nem jelenti, hogy nem is gondolsz rá.


-Jajj most miért akarod kihozni belőlem azt, hogy gondolok rá? Nem gondolok rá. Tényleg nem. Örülök annak, hogy itt vagyunk, és nem is érdekel, hogy mi van kint. Csak... csak most a ruhapróbálás miatt feljött. Akkor vettem észre, hogy eltűntek, amikor az első ruhát vettem, és ezért jutott eszembe.

-Hát jó. Legyen, hiszek neked. Tényleg nem érdemes zaklatnod magadat miattuk... itt vannak barátaid. Rám biztosan számíthatsz, és szerintem Junra és Cearsora is. Tényleg, vele mi van mostanában? Egy ideje nem találkoztunk.

-Bele van szerelmesedve az íjába, és szerintem most minden idejét vele tölti. Beszél hozzá, meg ilyenek... aranyos, meg örülök neki, hogy ennyire örül... de azért egy picit fura...

-Többet beszél vele, mint velem... ha nem keresem, nem is keres... T.T Rólam mindig megfeledkezik... >.>

-Most mindenkiről megfeledkezett, mondom, hogy szerelmes.

- Jó neki... >.>
Láthatóan morci lettem, ezért véletlenül egy picit jobban húzom meg Shuu haját, mint kéne. Fájdalmat nem érezni szerencsére, de a húzást azért biztosan érzi.
-Bocsi...
Lassan alakul is vissza a haja.


-Most... te is szerelmes vagy Cearsoba, vagy mi van?
Halk kuncogás hallik, és a hangjában érezhető a cukkolási szándék... talán most ért a fejébe a pezsgő. X3

-Dehogy... Nekem nem elég, öhm, nem az én esetem.
Azért kicsit elvörösödök a feltételezésre. Bírom őt, de ennyi. Semmi különös. Azt hiszem.
- Különben is volt valaki, aki egy ideje egyfolytában a fejemben volt... deeeee már nem gondolok rá. ˇ^ˇ


-Persze-persze! Nem gondolsz. Razz

Befejezem az egyenesítést. A hosszához nem nyúltam, csak a formájához. Még egy kis fésülés, és masnizás, és kész is.
- Nem vicces... nem mindenki olyan mázlista, mint te...


-És? Kicsoda?

Éppen a masnival foglalkoznék, a kérdés viszont túlságosan is konkrét. Nem hiszem, hogy felkészültem erre. Ha kimondanám, túlságosan is valóságos lenne.
- Az nem érdekes... elég annyit tudnod, hogy nem érdekelte, hogy nézek ki, és hogy milyen az indikátorom. Tudod, általában meg sem mernek szólítani.


-Nem érdekelte, hogy hogy nézel ki?
Inkább ez ragadta meg a figyelmét, mint az indikátoros rész.

- Hát...
Szórakozni kezdek a masnival.
- Általában elég megrebegtetnem a szempilláimat, vagy csak keresztbe tenni a lábaimat, és ennyi volt. Mondtam már, hogy sokan nem is kíváncsiak rám, mert nem érdeklik, milyen vagyok, hanem csak... érted. De őrá meg minden hatástalan volt, hiába küldtem a jeleket...


-Ééééééés?

- És ennyi. Nem érdekelte, milyen a dekoltázsom a ruhámban, meg hogy miért vagyok vörös. Jó volt picit önmagamnak lenni.

-Oké, de ki ő?

- Azt nem szeretném elmondani.

-Jajj ne már! Én elmondok neked mindent!

Rácsavarom a masnit Shuu hajára, és igazgatni kezdem a frizkóját úgy, hogy pont olyan legyen, mint azelőtt.
- Jaj, már... ismered is. És vörös az indikátora. Tutira mondott valamit. És ne nevess ki...


-Tachibana?

-Most ezt direkt csinálod? Fúj már, nem!

-Blee! Oké, akkor... vörös-vörös... Hikaru?

-Az meg ki? ._.
Ekkor még nem ismertem ugyanis... jó, egyszer megcsináltam a haját, de a fene emlékszik rá?


-Ki van még? Kazuma?

-Nem nyert. De most komolyan mindenkit felsorolsz, akinek vörös indikátora van?

-Hát... te mondtad...
És nagyon reméli, hogy nem Anthony, mert van egy olyan sejtése, hogy akkor Asura eléggé viszonzatlan szerelem vár.
-Van még... Miu...?

- Nem, nem ő. De már... hű, ennyi az idő? *-* És ma még csak sütit ettünk. ^^

-Nem, én ettem mielőtt eljöttünk. De... ugye nem Anthony?

- Nem számít., többet úgy sem találkozunk.. Hajad jó lesz így? Látsz bármi eltérést?

-Akkor Anthony... izé... sokkal jobb neki így szerintem zölden... és te is fogsz majd találni valakit... biztosan...

- Chh... nem hiszek a tündérmesékben.

-Pedig abban élünk!

- Az embereket Aincrad sem tudja megváltoztatni, Shuu.

-Pedig már megtette. Nézz körül egy picit!

- Persze. Az emberek sztereotípiákban élnek, és kilátástalanok, még mindig. Akiknek hatalmuk van, korruptak, akiknek pedig nincs, azokra pedig taposnak. Pont, mint odakint.

-Jó, de a frontosok úgyis kiejtik majd magukat, mert azért frontosok. És akkor ki marad majd? Jártál mostanában az árvaházban? Nem, nem azért jutott eszembe, mielőtt megint elkezded. Oda azok a gyerekek kerültek, akik nagyon picik voltak. Hét meg tíz évesek. Igen, tudom, és sem töltöttem még be a tizenhármat akkor. Na szóval  ők már teljesen ebbe a világba nőnek fel. Olyanok lesznek, mint az itteni lakosok. Tudom, mert beszélgetek velük, amikor viszek a szafarizásból nekik ajándékot.

- Egyszerűen alkalmazkodtak. Semmi egyéb.

-Az pont elég.

- Hát legyen... De mindegy. Nem kellett volna beszélnem erről. Befejeztem. Amúgy sem elég jó hozzám senki. ˇ^ˇ

Shu felnevetett, majd egy picit elgondolkodott, és visszacsüccsent valahova.
-Szerinted én mennyire vagyok japán?

- Hát, nem hallok nálad akcentust. Nem gondoltam, hogy nem vagy japán.
A bőr fehérsége más miatt is lehet.


Más miatt van. Bezárkózva állandóan a könyvtárba vagy a szobába nem tesz jót.
-Persze, de a viselkedésem, nem az akcentusom...
Válaszol immár angolul.

-Hogy aaa pardon? o.o
Nagyot néz, angolul nem beszél.


-Izé... pedig azt hittem itt mindenki tud angolul. Még a menü egy része is angolul van, meg a városnevek... szóval a viselkedésem mennyire japános szerinted?

-A kultúrát ismered. Angolul csak annyit tudok, amennyit a játékban kellett. ^^" Én oroszul tanultam kicsit, meg latinul...

-Latinul? Húúú... abból én csak pár állat nevét tudom. De... az a lényeg, hogy a dédpapi ment ki még Amerikába, és én egy csomó amerikai dolgot tanultam, pedig én már japánban születtem. Szóval tudom, hogy igazam van.

-Én sem tudok sokat latinul, de kellett az egyetemre...

-És... akkor... végeztünk? Vagy kell még valamiben segíteni?
Hirtelen megszűnt a lendület, és egy picinyke fáradtságot érzett.

-Igen, köszönöm. A lakásomat már szeretném egyedül berendezni.

-Hát... oké... akkor megyünk is...
-Nem ez volt a terv.
-Timidus! Izé... bocsi... köszönjük szépen a finom tortát.  ^^


-Rendben. gyertek máskor is *-*

-Feltétlenül. És majd küldünk meghívót is. És... köszi a rengeteg tanácsot, meg a frizurát... meg... meg majd a ruhát veled kell megcsináltatni... és... és maradhatna itt, hogy meglepetés legyen?

-Persze... elrakom a fényképet. Nem tudja meg senki.

-Neeem! Én a ruhára gondoltam. X3

-Ó... hmm... majd szólj előre, hogy időben ürítsek szekrényt. Cipőt is venni kell ám.

-Igen... majd szólok, feltétlenül... és... és köszi még egyszer... ugye Timidus?
A sárkány bólint, majd kikíséri az idomárt.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvanhetedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Aug. 10, 2015 4:41 pm

Nyolcvanhetedik Fejezet

Osztály vigyázz!

A tegnapi vadászat jelvényt ugyan nem nagyon hozott, csak egyet, de egy hatalmas ötletet adott Shunak arra vonatkozóan, hogy mihez kezdjen a mai nappal, vagy legalább is a mai reggellel. Emlékezett arra, hogy valamikor még nézett egy oldalt ilyen fura állatokról, mint a Blobfish, a Fangtooth vagy az Axolotl. Na a célra ez az utolsó lényecske felelt volna meg a legjobban, mert végtelenül cuki volt, de sajnos a sors úgy hozta, hogy valami kevésbé édivel állított be az osztályterembe csütörtök reggel. Igen, osztályterem. Ugyan sokan hívták árvaháznak a helyet, Shu azonban utálta ezt, és mindig azon dolgozott, hogy inkább egy iskolai tábor hatását keltsék, és ebben szerencsére mindenki partner volt. Első óra környezetismeret, és már ki is készítették a nagy akváriumot, a csoport új állatkájának. Shu útja persze először a konyhára vezetett, ahol szépen leadta a tegnapi fogást, amiből most egy hétig megint el lesznek látva a lurkók és a rájuk felügyelő nagyobbak. Igen, csak nagyobbak, mert azért felnőttet elég nehéz találni. Szóval Shu és Timidus belép az osztályterembe, és természetesen felállva köszöntik őt, megadva a tiszteletet. A fenét! Oké, az első napokon, amikor még bent volt a tanítónéni is, akkor tényleg így volt, de azóta Shu már elérte, hogy csak maguk legyenek. Néhány fiúcska azonnal megrohamozza Timidust, egyesek az egy hét alatt megvégtelenszereződött erejüket akarják bemutatni, valamint a küzdőtéren ellesett kungfu tudásukat, míg néhányan a jártasságuk fejlesztésében kérik a sárkány segítségét. Ha olvastátok már bármelyik játékunkat Akae-val, akkor gyorsan kitalálhattátok, hogy Timidus a lovaglás jártasság fejlesztésében van nagy segítségére a lurkóknak, na meg persze néha a tornaórán is vendégszerepel, a tanítók nagy örömére, hiszen utána még a legnagyobbak is lenullázódott kitartáspontjaiknak hála, szépen betartják a csendes pihenőt. Persze nem csak a fiúk kedvelik a sárkányt, a lányok is körberajongják, bár inkább olyan Junosan, azaz újabb és újabb szalagokat aggatva rá, meg köpenyt, meg olyan dolgokat is, amikről nemhogy Timinek, de még Shunak sincs fogalma, hogy mi is lehet pontosan az elképzeléseik szerint, vagy egyáltalán jelent-e valamit, vagy csak minél több dolgot kell a petre aggatni. Természetesen Shu is kap figyelmet, nem is kicsit. Míg Timidus az Aréna és a Küzdőterek történéseiről tart rövid beszámolót, addig Shunak már záporoznak is a kérdések arra vonatkozóan, hogy ezúttal milyen érdekes állatot mutat be nekik. Amikor nem tanulmányi kirándulás van, akkor persze kevésbé veszélyes, mert csak szafaris vadakat hoz be az idomár, és nem kint találkoznak a vörös mobokkal... amik egyébként úgyis megszelídülnek Shu keze alatt... a legtöbb esetben... sérülés azonban még soha nem történt. Kouta és Minoru úgy tűnik ezt az előadást Timidus hátán ülve fogják végignézni, de biztosítják Shut arról, hogy nagyon figyelnek közben. Sachiko, Shinju és Tomiko pedig szerencsére mire Shu összekészül, már kiosztotta a létező összes kitüntetést Timinek a hőstetteiért. szóval a többiekkel együtt szépen félkörbe ülnek. Az egyik gyereknapi ajándék volt az, hogy Shu mindenkinek vett egy jártasságot, így szerencsére már Yuuka és Souta mindig elpakolják a padokat a terem egyik sarkába, és csak a székek maradnak. Sokkal barátságosabb így.
-Szóóóóval... tegnap a szafari legnehezebb szintjén jártunk Timivel. Ki tudja, hogy az melyik rész?
A kórus egyszerre zengi a helyes választ. Timidusnak hála sikerült lekenyerezni a csoport hangos és befolyásos tagjait, és ha ők szót fogadnak, akkor mindenki szót fogad, mert hirtelen az lesz a menő. Na meg persze ha egy sárkány mondja, és a tét az, hogy ki választhatja ki, hogy legközelebb hova mennek...
-És ki tud felsorolni olyan állatokat, amik a legmagasabb szinten élnek?
Na itt azért már röpködnek a tévesebb válaszok a T-Rextől kezdve a Megalodonon át a Lézerszemű Mega-Giga-Ultraveszélyes Medvedisznóemberig minden... valakiknek csak az maradt meg, hogy legnehezebb szint, és ugye ott természetesen nagyon de nagyon veszélyes állatok élnek. Még akkor is, ha ez csak a szafari legnehezebb szintje, egyébként pedig a tízesen van, és akik még soha nem jártak a tizes szinten... és azt most nem is részletezném, hogy hogyan kellett lekenyerezni a nagyfiúkat, hogy ne szóljanak a kicsiknek a Kiképzőtisztről. Hihetetlen állapotok uralkodnának, ha néhány gyerek egyszer csak a huszadik szintre lépne. Egy kis hangocska azonba n megütötte Shu fülét a nagy ricsajból, amire felkapta a fejét.
-A Pteroszauruszt találta meg Shukaku-sensei?
Az idomár agyán ugyan átfutott, hogy a kis Natsu honnan a bánatból ismeri a legendás vadat, na meg persze az a jó kis idézet is: We needed something scary and easy to pronounce. You should hear a four year old try to say 'Archaeornithomimus'. Persze azután arra is rájött, hogy ez nem is olyan nagy feladat. A baj azonban, amiért felkapta a fejét nem ez volt.
-Jajj Natsu, mondtam már, hogy nincs sensei-zés. Egyszer hozom magammal Chizut, és már minden butaságot átvesztek tőle. De... nem, nem a Pteroszauruszt találtuk meg, és vele szerintem még nem is fogtok találkozni egy ideig. Valaki mást hoztunk most magunkkal.
Ezzel az akvárium fölé hajol, majd az inventoryjából szó szerint előhalássza a rusnyaságot.
-Ő itt a Púpos Horgászhal, avagy Natsu kedvéért Melanocetus Johnsonii.
És a kislány már körmöl is serényen... hallás után... valamit. Persze Shu felírja a táblára, de tudja jól, hogy úgyis csak hallás után lesz megjegyezve, és úgy, ahogy az Natsunak jobban tetszik.
-Ebben a halacskában az az érdekes, hogy a lány sokkal de sokkal nagyobb, mint a fiú. Majdnem tízszer akkora. Ő például...
Persze nincs a katedráról való szónoklás, és bár a kézfeltétel javallott, bárki bármikor kérdezhet, Shu pedig igyekszik válaszolni, a halacska pedig túlélni... és valahogy így zajlanak két hetente a csütörtök reggelek.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvannyolcadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Aug. 19, 2015 1:10 pm

Nyolcvannyolcadik Fejezet

"Még a legmegátalkodottabb gonosztevővel is kiváló alkut lehet kötni,
ha az ember ügyesen tárgyal, és jól bebiztosítja magát."


Kód:
Kedves Tachibana-san!

Beszéltem Junnal, talizzunk a Kayaba kaszinóban.

Üdv: Shu & Timi

Kaszinó, nahát [: Érdekes helyszínt választott, de természetesen eleget tettem a kérésének, és visszaküldtem a legközelebbi alkalmas időpontot. Mikor odaértem, egyből az egyik asztalhoz vettem az irányít arra számítva, hogy ők még nincsenek itt. Gondoltam elszórakoztatom magam egy primitív kockajátékkal.

Amikor belépsz a kaszinóba, akkor észreveheted Timit, és a kissé idősebb Shut is. Emlékezett arra, hogy kérdezted, milyen is ez, így hát az jó üzletkötés első lépése az első benyomás...

A szemem sarkából végül megláttam a párost, ezek szerint már itt voltak. Nem számított, beszálltam a játékba, mintha nem vettem volna őket észre. Egy pillantás nem volt elég abból a látványból, de egyelőre nem voltam mohó.

Shu lassan odasétál az asztalhoz, majd köhint párat.
-Izé... nem minket keresel?

Felkaptam a fejem, és a hang irányába néztem. Ezzel megkaptam a kifogást, hogy végigmérjem a felnőttesebb külsejű lányt. Nem csalódtam a látványban.
- Nahát, azt hiszem egész életemben téged kerestelek [: - vigyorodtam el.


Shu felszegte a fejét, dacosan, majd csak intett, és elindult vissza oda, ahol eddig ült, és ahol Timi várta, majd le is csüccsent.

Elnézést kértem az asztaltársaságtól, majd örömmel követtem Shukaku-chant az asztalához. - Meg kell valljam, minden képzeletemet felülmúlod - mondtam, majd biccentettem Timidusnak is, mielőtt helyet foglaltam jómagam is.

-Tachibana! Elég! Mégis... miket képzelgesz te rólam?
Húzza el a száját, és látod, hogy próbálja keresni a tekintetedben az ismerős csillogást, amit akkor lát, amikor direkt fel akarod húzni. Timidus vissza sem biccent, már a jelenetet figyeli.

- Lássuk csak. Valamilyen oknál fogva úgy érezted, hogy így jobban tudsz hatni rám, ebből pedig arra következtetek, hogy nem egy egyszerű igennel érkeztél, hanem valamiféle alkuval [: - válaszoltam szemrebbenés nélkül.

-Izé...
Kicsit megnyugszik, és kikapcsolja a kristályt.
-Csak kedveskedni akartam, mert mondtad, hogy érdekel. Ennyi. És... én csak Jun üzenetét hozom.

Kuncogni kezdtem. - A reakciómat dicséretként vedd, bevallom irigykedek Akira-sanra. Nem kellett volna eltüntetned a hatását [: - mosolyodtam el.

Shu fülig pirul, de látod rajta, hogy azon az arcon bizony hála és büszkeség is van.
-Hát... köszi... de akkor se képzelegj rólam, mert ha ezt Akira-san megtudja... vagy ha Timi megtudja... ugye Timidus?
A sárkány sokatmondóan bólint.
-Megmutattam, kikapcsoltam. Ennyi. És nem is nagyon fogom többet használni. Kayaba nem véletlenül választotta nekünk ezt az alakot.

- Úgy véled, megálljt tudsz parancsolni a fantáziámnak? - kérdeztem a lányt, majd Timidusra pillantottam. Mókás volt belegondolni, hogy kiolvassák az elmémből, mire gondolok Shukaku-channal kapcsolatban. - Akira-san pedig nem haragudna [: - húztam az ajkaimat hamis mosolyra.

-Úgy vélem, hogy ha visszakerülsz a sztázisba, akkor nem fogsz tudni fantáziálni. És ezt vedd fenyegetésnek!
Öltötte rá a nyelvét Shu Tachira, majd elővette a pajzshordozós izébizét, és letette az asztalra.
-Na és persze ezt sem kapod meg. És... és Akira-san... már miért ne haragudna?!

- Ijesztő-ijesztő [: - kuncogtam a fenyegetést hallva. Nem mintha megijedtem volna, ahhoz korábban kellene kelniük, hogy velem elbánjanak. Meg Shukaku-chan egyébként sem félelmetes, főleg így nem. Felnőttesebben pedig különösen nem [: - Akira-san egy kedves ismerősöm, mint kiderült - mondtam, majd tekintetem a kardra vetettem, és megsimítottam a markolatát - Szép darab [:

-Cccc!
Csap rá azonnal a kezedre, ahogy felé nyúlsz.
-Nem nyúlkapiszka! Akira-san pedig mindenkinek az ismerőse, de ezt már elmondtam. és igen,. kedves is. Deeee... Jun azt szeretné tudni, hogy mit szeretnél nekünk ezért cserébe adni.

- Milyen kis elővigyázatos vagy, attól tartasz, hogy elszaladok vele? [: - mulattatott, ahogy a mancsomra ütött, cserébe megkíséreltem elkapni a csuklóját, és aztán megfogni a kezét. - Mit szeretnék.. hm... ajánlhatok pénzt, felesleges felszerelést... esetleg a szolgáltatásaimat.... sok minden van, a kérdés az, hogy neki mire van szüksége tőlem [:

Shu gyorsabb. Elégszer gyorsabb ahhoz, hogy elhúzza a kezét.
-Jun rám bízta, szóval vigyázok rá. ˇ^ˇ És... mennyi pénzt, milyen felszerelést, milyen szolgáltatást... tudóóóód... tényeket szeretnénk hallani.
Húzta ki maghát, ezúttal a tőle telhető legkomolyabb tekintetet felvéve.

- Nahát, egy mini üzletasszony veszett el benned - könyököltem az asztalra végül, és a kézfejeimre helyeztem az állam - Vannak minőséginek számító T1-es, T2-es felszereléseim... Segíthetek ügyet intézni, ha rosszfiúk közelébe kerültök, akár tekinthettek rám úgy, mint zsoldosra, egyszívesség erejéig... És, hm, azt hiszem a pénz lenne az utolsó, abból kevés van nekem [:

-Dehogy veszett el! Soha nem akarok olyan lenni, mint Szophie... és... a T1 felszereléseket már rég beadhattad volna a boltocskába. Úgysem tudod eladni. Meg... milyen ügyekre gondolsz? A Ravenes ügyben tudtál meg már valamit?
Kis gonoszkás mosoly. Még mindig nem hiszi el, hogy annyira rosszfiú vagy, mint amilyennek beállítod magad.

- Pedig ha olyan lennél, akkor most fülig szerelmes lennél belém [: - vigyorogtam, aztán egy cseppet komolyabbra vettem persze a figurát - Megvannak a módszereim arra, hogy megszabaduljak a számomra felesleges tárgyaktól, még akkor is, ha kezdő darabok - közöltem, majd közelebb hajoltam az asztal felett. - Például ha el kívántok tenni láb alól valakit, vagy vissza kívántok szerezni egy tartozást... olyasmik, amiket egy jó érzésű ember nem szívesen tesz meg [: - néztem rájuk magabiztosan, majd hátradőltem a székemen. - Még gyűjtöm az információkat, de eddig nem találkoztam semmi érdekessel.

-Pfff! Az előbb mondtad, hogy megcsalt. Ez a fülig szerelem?
Hajol ő is közelebb, és a hangjában immár értetlenkedés vegyül.
-És... mi nem akarunk eltenni senkit sehova, és ha igen, azt sem titokban.

- A szerelem nem feltétlenül olyan kötődés, amilyet a társadalom idealizál - jegyeztem meg. Ő még tapasztalatlan, nem ismeri a különféle komplikációkat, legfeljebb azt, amit a filmeken látott. - Most lehet, hogy nem, de ki tudja, mikor jön jól egy vörös indikátoros segítsége... és főleg a rám vonatkozó szabályok [: - kuncogtam. Sok minden alól ki lehet bújni, ha vörös vagy.

Csak felvonja a szemöldökét, majd megrázza a fejét.
-Ezzel nem húzol csőbe! Láttam amit láttam, és kész! És... milyen más szabályok vonatkoznának rád, mint másokra? Meg... most úgy csinálsz, mintha nem lenne más vörös ismerősöm.
-Tachibana. Ezek szerint nincs semmi konkrét ajánlatod a fegyverért cserébe?


Megvontam a vállam, ha nem, hát nem. - Szívesség, felszerelés, esetleg ha nincs más, néhány száz arany, esetleg ezek kombinációja. Lehet válogatni. Vagy másra fáj a fogatok? - kérdeztem, és kényelmesen keresztbe tettem a lábam.

-Nekünk? Nem... de Jun szerint minden lovag ezt a kardot akarja, és például tudom, hogy az Artemisért mit fizettek... hát nem pár száz aranyat. Pedig az is volt már a kezemben, és Esu nem sokat fejlesztett rajta...

Felnevettem. Szóval erre megy ki a játék. Való igaz, azzal hogy érdeklődésemet fejeztem ki a kard iránt, kezükbe adtam egy fegyvert. - Ha valóban minden lovag ezt a kardot akarja, akkor miért van még mindig nálatok? - tettem fel a keresztkérdést. Biztos voltam benne, hogy ha olyan nagyon keresett lenne, akkor már régen eladták volna. Számos lovag van, akinek nagyon jól jönne a tárgy tulajdonsága, csakhogy volt egy nagyon súlyos hátránya. - Egy legendáshoz hasonlítani ezt a csekély erejű fegyvert... ha legendás fegyver lennék, most megsértődtem volna [:

-Azért van nálunk, amiért a többi céh is tartogatja a saját különleges fegyvereit. Várunk arra, hogy saját tagnak adhassuk. És nem vagy legendás fegyver.

- Mégis, most itt van a kezedben úgy, mint egy üzlet tárgya. Csak kérni kellett. Szóval vagy túl magas árat határoztok meg érte, és valójában nem is akarjátok eladni, vagy pedig még senki sem kereste, ami ellentmondana annak, hogy mindenki keresi. Tehát mi az igazság? [:

-Az az igazság, hogy holmi jöttment lovagnak nem akarja odaadni Jun... és RenAi-n kívül te ismersz más erős lovagot? Szóval sokan keresik, de kevesen érdemlik meg.

Elmosolyodtam, majd zsebre dugtam a kezeimet. - Ai-chan, mint erős lovag? - ízlelgettem a szavakat... nem illettek rá - Úgy látom, még Jun se tudja, mit akar, habár vele kapcsolatban ez nem lep meg [: Ha olyat kerestek, aki megérdemli, attól nem kívánnátok meg nagy árat, ha pedig hasznot szeretnétek, akkor mindegy lenne, kivel kötitek meg az üzletet.

Timidus egyetértően bólintott, ám Shu csak fintorgott egyet.
-Nem olyan hasznot akarunk, és a kicsik amúgy sem tudnák semennyire sem visszaadni, amit ez a fegyver megérdemel. Meg... ha odaadnánk nekik, tuti valami erősebb megtámadná őket, és elvenné tőlük... szóval ezért keresünk valaki erősebbet.

- Nos, tőlem biztosan nem venné el senki [: Én vagyok az egyetlen olyan lovag, aki hasznát is veszi, és rendelkezik kézzelfogható harci adottságokkal - reagáltam hanyagul. Egy 40-es szint feletti játékos már nem tudna mit kezdeni egy ilyen gyenge fegyverrel, alatta pedig rajtam kívül legfeljebb olyanok vannak, mint Ai-chan.

-Igen... viszont itt vannak a gondok, mert ugye én meg neked nem akarom odaadni...

- Vettem észre - jegyeztem meg hűvösen - Valamiért mégis idehívtál és elhoztad. Szóval mi a valódi célod ezzel a találkával, Shukaku-chan?

-Hát... neked megígértem, hogy megkérdezem Junt, Junnak meg megígértem, hogy megkérdezlek téged, hogy mit szeretnél adni érte... szóval eljöttem, és megkérdeztelek...

- ...pedig az ajánlatomtól függetlenül nem adnád nekem oda - folytattam a mondatát. Persze ez csak egy kósza feltételezés volt, aminek a célja az, hogy kipuhatoljam, mit miért tett.

-Hát... odaadnám, ha megígéred, hogy nem használod a Bossokon. De egyébként meg Jun dönt, ő a céhvezér. Majd megmondjuk neki, hogy mit ajánlottál...

- A bossokon...? - kérdeztem vissza a szemöldökömet ráncolva - Tényleg, azt említettem már neked, hogy gyengülök, ha ezt a fegyvert használnám? [: - kérdeztem kaján vigyorral.

-Valamiért mégis csak kell neked az a fegyver, és nem hiszem, hogy azért mert rosszabbul járnál vele...

- Nos, növelné az eszközeim tárházát, ez igaz. Ezért van rá szükségem - feleltem lassan megválogatva a szavaimat - És bevallom egy kissé bánt, hogy ha rajtad múlna, nem kaphatnám meg. Pedig mindig olyan kedves vagyok veled [: - egy kis lelki terror, olyat még nem alkalmaztam a lányon [:

-Igen, kedves vagyok, de a frontot akkor sem segítem. Ha nem harcolnál a fronton, akkor akármikor odaadnám, ha csak rajtam múlna. Én nem gondollak gonosznak, mint a többiek...

- Sokan mondták már, hogy én csak hátráltatni vagyok ott a frontosokat. Még nem hallottad ezt a pletykát? [:

-De... hallottam... meg az ellenkezőjét is, ráadásul a "nagyfőnöktől".
Az ujjaival még mutatta is a nyuszifüleket, és csak úgy sütött a gúny a hangjából.

- És te mit gondolsz? - kérdeztem a fejemet kissé megemelve. Furcsa volt ez a Shukaku-chan, volt valami rendellenes a viselkedésében.

-Fogalmam sincs. Soha nem voltam még a fronton. Valaki utál téged, meg gonosznak tart, de valakik meg nem... nekem fogalmam sincs, hogy mit akarsz te a fronton...

- Látod megígérhetném, hogy nem használom a fronton, de mivel nem vagy ott, nem tudnád ellenőrizni sem, hogy igazat mondtam-e. Legfeljebb mások elmondására tudnál alapozni - mondtam, összehasonlítva a feltételét ezzel a pletykával. Persze ott van még ez a bizalom nevű ostobaság is, de velem kapcsolatban vétek használni ezt a szót [:

-Hidd el, megtudnám, ha ezt használnád. De ha megígéred, és elhiszem, még akkor is kell valamit mondani Junnak, amiért neked adná...

- Én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy a kezembe vegyem. Ez nem elég indok? [: - kuncogtam, de aztán végül leintettem a menümet, és az itemlistám egy részét átmásoltam egy üzenetbe, amit végül elküldtem a lánynak. - Ezekből lehet válogatni - vetettem oda.

Átnyálazza a listát, majd mosolyogva bólint.
-Szupi, akkor már van mit mutatnom Junnak. De... még nem ígértél semmit.

- Hmm... cserébe neked is ígérned kell valamit. Bármit, ami egyenlő súlyú ezzel [: - vigyorodtam el a szokásos szemtelen módon.

-Ööö... nem elég, hogy hoztam neked kardot?

- A kardért Jun-kunnak fizetek. Az ígérettel viszont neked, ellenben te nem adnál semmit cserébe [:

-Pfff... oké, akkor... hopsz!
Egy pittyegés szakítja félbe a mondatot, majd halkan felnevet.
-Jun a következőket kéri cserébe:

1 db Stramm Rövid Kard ( +3 Erő +2 Páncél )
1 db Hősi Rövid Kard ( +6 Erő +15 Páncél )
1 db Koboldgyűrű ( +2 Fegyverkezelés )
1 db Trükkmester Gyűrűje ( -1 Erő +3 Gyorsaság )
1 db Aranygyűrű ( +3 Erő )
1 db Csigamintás Gyűrű ( +5 Fegyverkezelés )
1 db Tünemény Gyűrű ( +5 Spec. Képesség +2 Élet )
1 db Hősi Köpeny ( +2 Kitartás +8 Páncél )
1 db Fémpáncél ( +20 Páncél )
1 db Birkózó Páncél ( +4 Erő +20 Páncél )
1 db Sólyomgondozók Sisakja ( +4 Irányítás +10 Páncél )
1 db Fém Bakancs ( +1 Erő +4 Gyorsaság +10 Páncél )
1 db Harmat Gyűrű ( +6 Fegyverkezelés +6 Spec. Képesség )
1 db Vastag Köpeny ( +20 Páncél )
1 db Csigamintás Köpeny ( +8 Fegyverkezelés +10 Páncél )

És egy random másik itemet, amit te választasz ki. Meg a lelkedet is, de azt szerintem nem adod...


Ráncoltam a szemöldököm ismét egy kicsit. - Tudod, nem szeretem, ha gúnyt űznek velem - szüntettem be az eddig pózomat, azaz kivettem a kezemből a zsebemet, levettem a lábamat is, és az asztalra támaszkodva előredőltem.

-Most... Jun ezt kéri, én csak közvetítek...
-Tachibana, ebből az itemből csak ez az egy van. Az itt felsoroltak pedig mind megszerezhetőek.
-Oké, oké... de a boltocskának akkor is jól jönnének ezek. Mennyi itemet adnál te cserébe?


Timidus felé fordultam. - Ez lényegtelen. Jun-kun egyértelműen borsot kíván törni az orrom alá ezzel az ajánlattal - feleltem neki hűvösen. Nahát, az a kölyök képes volt felbosszantani. Régen éreztem már ilyesmit. Becsuktam a szemem, és vettem egy mély levegőt. - A kard legfeljebb egy T3-as tárgy értékét üti meg. Két erős T2-es, vagy három gyenge T2-es felszerelést vagyok hajlandó adni érte - nyitottam ki újra a szemem, most már sokkal higgadtabb tekintettel. Nem kívántam lesüllyedni a szintjére.

Shu a sárkány felé fordult, aki elsorolta a listán szereplő itemek tierjét.
-Nem is kértünk T3 tárgyakat! Dee... akkor add ide érte a T1 tárgyakat, és mondd meg, hogy mennyit kérnél a T2-ért

Megráztam a fejem. - A kardért nekem kellett ajánlatot tennem, a T2-esekért így neked kell [: - feleltem. Ha már megfordítottuk a hagyományos eladó-vevő szerepet, akkor maradjon is így [:

-Akkor... adok neked értük... ezer aranyat...

- Szóval az összes tárgyért egy kardot és ezer aranyat ajánlasz... Én háromezer aranyat tudnék belőlük csinálni alsó hangon - vetettem össze a saját kis üzletemmel, noha ahhoz most úgy fest, hogy sok idő kellene [: Egy kis túlzás belefért.

-Akkor már eladtad volna.
-De... adok akkor értük ezerötszázat. Én is szoktam járni a bolhapiacra Tachibana, tudom, hogy mi mennyibe kerül.


- Oh, ennél jóval hosszabb volt ez a lista [: Kellő türelemmel el lehet adni mindent jó áron - árultam el, majd mivel most én jöttem az alkudozásban, folytattam is - 300 arany felszerelésenként

-Tachibana, tudod jól, hogy ennyit nem ér. Ráadásul így még ígéretet sem fogsz kapni. Már így is költök, amikor neked kéne fizetned Jun szerint....

- Az alkudozásnak az a lényege, hogy az eladó túl magas árat szab az elején [: - vigyorogtam - Szóval?

-Szóval ezerötszázat adok, és szerintem már az is sok, de tudod, hogy én kedves vagyok.

- Nos, ezerötszázért hatot adok oda a nyolcból - közöltem - Mivel pénzszűkében vagyok, ma hadd legyek könyörtelen [:

-Izé... Timidus...
-Kettőezer.
-Akkor kapsz ezerhétötvenet... de ez az uccsó!


- Ezerhétötven és a kard az összes felesleges felszerelésemért... nos, azt hiszem ez elég jól hangzik ahhoz, hogy megköttessen az alku - bólintottam. Kétezret szerettem volna kapni, de azt a néhány aranyat elengedem, mert kedves vagyok [:

-Oh... csak ennyi? Rendben!
És már nyújtja is a kezét.

Kuncogtam egy jót, majd megragadtam a lány kezét, és finoman megráztam.

-És akkor az ígéreted pedig az ígéretemért. Még nem végeztünk. Mit ígérjek?

- Van bármi a kis buksidban, ami egyenlő arányban állhat? [: - kérdeztem vissza, kíváncsi voltam, mire gondolhat.

-Hát... fogalmam sincs. Ha csak gyengít rajtad, akkor nem lehet olyan nagy dolog, hogy nem használod.

- Ütésállóbbá tenne, ami egy bossharcon fontos dolog. Szóval olyasmit kell ígérned, ami számodra fontos [:

-Fogalmam sincs. Tényleg nincs. Ezt az ígéretet is én találtam ki neked, szóval neked kell ígéretet kitalálni nekem.

- Nahát, ez igaz, jogos [: Ebben az esetben engedd meg, hogy talonba tegyem. Nem szeretném csak úgy eltékozolni ezt a ritka alkalmat.

-Oké, de attól még a te ígéreted nem lesz talonban, ugye?

- Nem hiszem [: Ellenben lehet, hogy kamatot fogok felszámítani - húztam az ajkaimat széles mosolyra.

-Ededede! Neeem! Azért, mert te nem tudsz kitalálni most valamit, azért ne én járjak rosszabbul! ˇ^ˇ

Felnevettem, ez a reakció olyasmi volt, ami igazán jellemző volt a kislányra. Úgyhogy én megadóan felemeltem a kezeimet.

-Na azért! De... akkor örülünk, hogy segíthettünk. Ugye Timi?
-Valóban.
-Szeretnél még valamit?

Tolta át az asztalon Shu a kardot...

Egy gyors mozdulattal rápöttyintettem a kard menüjére, és meggyőződtem róla, hogy valóban ez-e az a kard, majd trade ablakot nyitottam, hogy a cserealapként szolgáló tárgyakat átadjam. Gyorsan fel is ugrott Shukaku előtt a megerősítő panel.

Timidus elégedetten bólint a próbára. Sokan örülnének annyira az itemnek, hogy nem gondolnának a kinézet változtatóra... de Tachi még akkor is gondolt, ha az fegyverekre nem is működik. Bár... lehet egy páncélt fegyver kinézetűre alakítani? Shu csak lepörgeti maga előtt a menüt, majd be is csukja.
-Köszi szépen! Remélem tényleg jó kezekben lesz...

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Nyolcvankilencedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Aug. 25, 2015 5:21 pm

Nyolcvankilencedik Fejezet

Levélváltás Mirivel

Shu írta:
Timi szerint fontos: Megtaláltuk a Parazitát.

Üdv: Shu


Mirika írta:
Hát az meg mi?


Shu írta:
Árnyharcos legendás fegyver. Nyisd ki a Guide Bookot.


Mirika írta:
Jaaa, hogy az. Engem az sose érdekelt~


Shu írta:
Gondoltuk akkor is jobb, ha tudsz róla. Múltkor leszidtál minket, hogy nem tájékoztatunk, szóval most Timi mindent meg akar osztani. Vagy... ez most akkor nem fontos? Nem értelek titeket... Cearso nagyon oda volt a legiért, meg Hinari is...


Mirika írta:
A legendások nem fontosak, csak fegyverek. Azért köcce, hogy gondoltál rám~


Shu írta:
Nagyon szívesen. De... ezt azért ne mondd Hinari előtt. Ő megvert érte egy kislányt.
Majd talizunk valamikor. Timi is üdvözöl! ^^



A hozzászólást Shukaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 25, 2015 6:16 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvenedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Aug. 25, 2015 5:38 pm

Kilencvenedik Fejezet

Alex és a folyosó

Hőseink a Vigo Limen folyosóján futnak össze, ahol is Shu integetve üdvözli Alexet.

-Halihó! Hogy vagytok?

Al kijelenti h jól vannak, hogy lesz majd JLes céhgyűlés, és már várja, meg h elvileg lesznek új tagok, és kicsit izgatott... ezt úgy Alosan...

-És az ünnepségre jöttök majd?

-Vigos ünnepség?

-Hát... oda együtt megyünk elvileg... már aki jön... de az Obon fesztiválra gondoltam.

-Igen, igen, sztem mi is megyünk Hinával. A többiekről nem tudom még. Láttam itt az ötletelő falon, hogy együtt megy a céh, szerintem össze is futhatunk majd.

-Igen, pont emiatt szeretnék kérdezni. Hogy... Hina milyen állapotban van? Mert... ha úgy gondolod, akkor intézhetjük úgy Timivel, hogy ne találkozzunk. Tudom, hogy utál, és nem akarom neki tönkretenni az ünnepet...

-Ahh mondta a "beszélgetéseteket". Ha nem féligazságokat vágnál a fejéhez hisztérikusan, akkor nem lenne veled semmi baj. Ahogy látom, illene bocsánatot kérni tőle. De te tudod. >.>

-Most... nem veszekedni jöttem. És... tudom... igazad van... de ő is ugyanezt teszi. Már próbáltam bocsánatot kérni.. de valahogy mindig rosszra fordulnak a dolgok, amikor vele beszélek...

-Máskor se azért gyere! o.O De értem én. Mindenki meg van győződve a saját igazáról és a feszültségből robbanás lesz. Ha úgy érzed nem megy, nem erőltesd. hagyd lenyugodni a helyzetet, talán máskor, más szavakkal ki tudtok békülni. Végtére is, szinte egyidősek vagyunk ^^ Bár én egyszerre látlak a húgomnak, és egy osztag vezetőjének.

Na erre ledöbben egy kis időre, majd matatni kezd a zsebében.
-Hogy... én? A húgod? Izé... szóval... nem tudom, hogy a karácsonyi ajándékot átadtad-e Hinának, de most szeretnék küldeni egy másikat is. És... egy meghívót.
Átad egy dobozt és egy borítékot.

-Hát igen. olyasmi. O.o Tudod, van kint egy húgom. Legalább olyan akaratos mint te... ha nem jobban xP  Bírnátok egymást. x3 Hm, jó, persze átadtam. A szobában van. ^^ -Átveszi a borítékot. -Mi ez? x3

-Bontsd ki, és akkor megtudod. Razz
Két gyűrű item van benne, olyan házasságis tárgymegosztós izé.
-Ha nem tetszik a textúrája, azt az item menüjében lehet változtatni. A borítékban pedig meghívó van. Október 4-én van az állatok világnapja. Szeretnék a peteknek is rendezni egy Obon fesztivált... vagy valami hasonlót... és ha neked nem is, mert te rólad tudom, hogy nem szereted őket... de Hinarinak Hisame miatt mindenképpen ott kellene lennie...

-Nem nem szerteem, de.. mindegy, hagyjuk... -motyog -Okés. -közben kibontja -Elmondom neki. A gyűrűt viszont lehet, hogy nem fogjuk hordani. -A fejét vakarja -Nekem őszintén szólva eszembe jutott, de öhm, egy statot elfoglal és azok meg kellenek. Evvan.

Shu hangosan felnevet.
-Timi is ezért nem engedi nekem. Mégis csak hasonlóan gondolkodtok. No nem baj... dísznek jó lesz, meg védett területen belül akár hordhatjátok is. Ajándék, nem utasíthatod vissza.

-Nem fogom -Elteszi a gyűrűket. -És köszönöm. A meghívót meg átadom. ^^ Veletek mi a helyzet? Nem sokáig voltam távol, nem is akarok elköltözni, szal midnen cuccom szinte itt van. Még az egyik dobot is itt hagytam. De ha történt valami említésre méltó... ne tartsd magadban.

-Hát... csak folytatjuk a munkát. Keressük a kicsiket, most például van egy nagyon esélyes is. Tényleg, róla beszélnem kell Mirinek! Kibékültünk Daneeval, beszéltem Enhivel... Hinariról... mondjuk az egy fura beszélgetés volt. A legtöbb időt most a céhen kívül Akira-sannal, meg Asuval töltjük...

-Aham. Mozgalmas napjaid lehetnek.

-Hát... nincs sok szabadidőnk, az tuti. De miért? Nektek is ilyen lehet gondolom...

-Nagyban mondtam a bulin, hogy mi mindent akarok csinálni, de el is kezdeni nem kis meló. Egyelőre csak szokom a helyem. ^^

-Hmm... akkor ha nagyon uncsizol, beállhatnál néha a boltba egy kicsit pultozni. Múltkor is be kellett rohannunk, mert senki nem volt ott, csak Chizu...

-Hüm, miért is ne? Ha aktuális lesz, írj rám.

-Aktuális? A nyitva tartást tudod, mi minden hétfőn és csütörtökön vagyunk bent, Jun a keddeket vállalta, Kanami a szerdákat... mehetnél mondjuk pénteken... ha ráérsz...

-Megbeszélve. Ha nem érnék valamiért rá párszor, akkor írok róla.

-Oké! Szólok Junnak is, hogy tudja. Ja igen... és azt Timi üzeni... azt mondtam neki, hogy ez evidens, de ő a lelkemre kötötte, hogy szóljak. Szóval azért, mert céhet váltasz, és itt tudtad a statjaimat, még nem szeretnénk, ha mondjuk Hina is megtudná. Ezek ilyen bizalmas dolgok...

-Igen. Ez evidens. A statok megadása akkor hasznos, ha egy partyban vagyunk, akkor pedig ne én adjam meg hanem te magad.

-Hát... nem tudom mikor leszünk Hinával egy partyban... meg amikor miniztek, egymásnak sem adták meg... de mindegy. Akkor majd az első pénteken körbevezetlek a boltban, megmutatom melyik fiókban mi van, meg ilyenek. Csomagolni tudsz?

-Hát ha ahhoz nem kell semmilyen saos humbuk akkor persze o.o És oké, majd a boltnál találkozunk.

-Saos humbuk? Hát... bűvészkedés jártassággal látványosabbá tudod tenni, de jó anélkül is. Annyi a lényeg, hogy kedvesnek kell lenni mindenkivel, nem szabad engedni, hogy a nagyok elhordják a kicsiknek való itemeket, meg ilyenek. Biztos nem lesz semmi gond.

-Meglesz! No, ha nem haragszol mára elköszönök, légy jó! ^^

-Akkor köszi! ^^ Én is sietek, szóval szia!

-Szia!

-Ja igen!

-Hm?

-Kajmánka hogy van? Megtalálta ott is a helyét? Nincs túl melege ott?

-Áhh a sárkánnyal egész összehaverkodott, pedig az elején még féltettem is tőle...

-Tőle aztán nem kell félteni senkit. Nyo... Hinának feltétlenül add át a levelet, de jöhet akárki a céhből. Üdvözlöm is őket! Pá!

-Pápá!

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvenegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Aug. 26, 2015 8:37 am

Kilencvenegyedik Fejezet

Mesterke színre lép
(zene)

Timidus csak körbepillantott, és szinte azonnal ráeszmélt, hogy ez bizony már nem Kansas. Sötét volt, és mindössze egy lebegő, aranyban pompázó fénylő micsodát látott kissé távolabb.
-Újabb küldetés?
-Életed célja az, amit annak hiszel. Küldetésedet te szabod ki saját magadnak.
-Tudom.
És ezzel az egy szóval talán meg is alapozták kettejük közös jövőjét. Lehet, hogy sokak számára idegesítő volt, hogy a majmóca hóbortokban és talányokban beszélt, de azzal, hogy Timidusnak is Paulo Coelho volt a mestere, és a nemsokára elkövetkező karácsonyra ő is közmondás gyűjteményt (nem találós kérdéses könyv) fog kapni Shutól ajándékba, könnyedén egymásra talált a páros. A sárkány sokszor került bajba amiatt, hogy nem igazán értette az emberi kifejezéseket, így rengeteget olvasott, és akkor ragadt rá ez a számtalan bölcsesség. Persze továbbra is sok a lehetőség félreértésre, hiszen míg az élet értelme írva vagyon számos dokumentumban, az sajnos nem, hogy mit jelent a „kinézni valamit valakiből” kifejezés. Ezeket az emberek csak úgy használják, és azt hiszik, hogy Kayaba összes teremtménye már érti is. Persze fennakadások még így is akadtak, például rögtön a következő mondatnál.
-Már láttalak téged. Az erdőben. Te vagy Susaya.  
A majmóca csak sértődötten emelte fel az állát, és nem szólalt meg. Timidus lehunyta a szemeit, és pár pillanatig gondolkodott.
-Mester.
-Valóban.

Egy újabb ügy kipipálva. A Fight Club óta már mindannyian tudjuk, hogy nem nálad van a pisztoly, hanem itt van, az én kezemben.
-Emlékszel bármire Taidanával kapcsolatban?
-Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.
-A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék. Okkal vagy itt. Most kibontom ezt az ajándékot.
-Izé... te meg kivel beszélsz, Timidus?
-Susayával.
-Öhmm... oké... csak kicsit halkabban lécci.

Dünnyögte Shu, majd fordult egyet az ágyon, betakargatta Akira-sant, és igyekezett visszaaludni. Pár másodpercig, majd szinte felpattantak a szemei. Óvatosan kimászott az ágyból, hogy ne keltse fel a másikat, majd csak egy intéssel jelezte Timinek, hogy menjenek ki a konyhába.
-Értem én, hogy Nezumi fura volt, de nem kell neked is képzeletbeli barátot kitalálni emiatt.
-Ő létezik.
-Persze, hogy létezik, láttuk is az erdőben.
-Nem. Itt van. Hívd elő, és megmutatja magát neked is.
-Oké... hiszek neked... Susaya, kérlek szépen gyere elő!
-Mester.
-Mi?
-Azt szereti, ha Mesternek hívod.
-Hát... ezen ne múljon. Mester, kérlek szépen gyere elő!

És Mesterke megjelent, Timidus pedig elkapta a szék támláját, hogy az idomár ne boruljon vele hátra.
-Te... te... te vagy...
-Vagyok, aki vagyok.
-Azt hittük, hogy... hogy Taidana... és, hogy... hogy meghaltál...
-A létezés még nem élet.
-Kérünk egy kis időt Shu, amíg összeismerkedünk. Addig erről nem beszélhetsz senkinek. Aratának sem.
-Rendben... persze... de...
-Nekünk sem. Amíg nem tudok többet, én sem mondhatok többet neked.
-De hát ő Susaya! A Legendás Pet a te... benned!
-Valóban.
-De... nem érted? Kayaba megint minket választott!
-Lehetséges.
-Jajj Timi, olyan büszke vagyok rád!

Ugrott a sárkány nyakába a lány, és összeölelgette.
-De... biztosan nem kérdezhetek tőle? Egy kicsit sem?
-Nem emlékszik semmire.
-Értem. És... jól kijöttök? Ugye nem akar kiszorítani? Láttam ilyen filmeket, és...
-Ne aggódj. Én irányítok, ő pedig a segítségemre van.
-Azért még én vagyok a társad, ugye? Razz
-Könnyű féltékenynek lenni valamire, amiben nem lehet részünk.
-Jajj, ne butáskodj már! Örülök nektek! Nekem ott van Akira-san, te most összebarátkozhatsz Mesterrel.

És ebben is maradtak. Az elkövetkező pár nap gyakorlással telt, Mester csak Timidusnak jelent meg, Shu pedig igyekezett ezt elfogadni, bár egy kis irigység azért bujkált benne, de nagyobb volt az öröme amiatt, hogy végre a barátja is társra lelt a sajátjai közül. Mindig is tudta, hogy bár a legjobb barátok, olyan kapcsolatuk soha nem lehet, mint amilyen Timinek lehetett volna Anikával, Hisamével, vagy amilyen Mesterrel lehet. Természetesen nem jobb, nem mélyebb, csak éppen más. A felkészülés első napja az értetlenkedéssel telt.
-Mire jó ez nekem?
-A kung fu harcművészet. A művészet hasznos tudatmódosító, segít elviselni saját magunkat és a külvilágot. Megváltoztat bennünket, a környezetünk pedig általunk változik.
-És ahogy láttam Shu pontozását, fegyverkezelés pontokat ad.
-A hiú remény sokkal megsemmisítőbb, mint a szürke gyakorlatiasság.
-Tudom. Ennek ellenére megtanulom, amit tanítani kívánsz.

És ezzel Mesterke átadta tudását a sárkánynak.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvenkettedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Aug. 26, 2015 10:36 am

Kilencvenkettedik Fejezet

Egy újabb csodálatos nap! <3

-Naa! Nincs leskelődés! Mondtam, hogy ajándék lesz, úgyhogy sicc!
Hajtotta el Shu Aratát az íróasztala mellől, majd még Timidust is az ajtóba állította őrködni, hogy a fiú semmiképpen ne jöhessen be, és újra a füzetecske fölé hajolt.

Most aztán már tényleg követelem magunknak azt a randit, fiatalúr! Már nem nagyon emlékszem arra, hogy melyik tinifilmből szedtem ezt a mondatot, de bevált! Ja igen, olyat ne várj, hogy kedves naplóm, meg ilyenek, mert nem fogok írni. Ez csak olyan ajándék féleség, és majd ha nagyon de nagyon hosszú ideje együtt vagyunk már, akkor odaadom, és elolvashatjuk együtt, hogy miket csináltunk, meg milyen dolgok voltak a fejemben. Ne aggódj, leírom a titkokat is, mert akkor már tuti, hogy csak nevetni fogunk rajta. Ja igen, hogy ne felejtsem el, Timidusnak is elmondtam, de ne haragudj rá, amiért titokban tartotta. No, szóval nagyon vicces volt, hogy a mellkasodon térdelek, és föléd hajolok az ágyban. Bizti, hogy később sem lesz ebből baj, mert Anat is nagyon magas volt, Mirika pedig még nálam is kisebb, és mégis nagyon jól megvoltak. Még mindig nagyon örülök, hogy kiszedted a fájdalmat a világból. Ja igen, mire ezt olvasod, már biztosan el merted mondani, hogy ki vagy igazából, de akkor tudjad, hogy én már itt is tudtam. Szóval azért nagyon jó, mert most is amikor felriadtál, akkor összeütődött a homlokunk. Kedves tőled, hogy még így is bocsánatot kértél, pedig az én hibám volt, de még szerencse, hogy meg tudtál vigasztalni. Az összes lány tuti felrobbanna az irigységtől, ha megtudná, hogy én egy ilyen sráccal csókolózom. Húú! Most már azt is elárulhatom, hogy tanácsot kértem Asutól meg Miritől, de még Tachibanától is. Asu sokat segített, Tachi meg azért mégis csak fiú, jobban tudja, hogy te mit szeretnél. Persze mindenki mást mond, de nagyon köszönöm, hogy türelmes vagy. Picit félek, hogy megunsz, de szerintem már nagyon bátor vagyok... például a zuhanyzóban is... de ezt nem fogom leírni. Szóval... jó, tényleg igazad volt, hogy ha én követelem ki a randit, akkor nem nekem kellett volna ágybareggelit vinnem neked, de hát majd ebbe is biztosan beletanulok. Persze RenAi szerint nagyon rá tudom erőltetni a másikra, amit én akarok, de hát akkor biztos nem igaz, mert akkor veled is menne. Mindig mondod, hogy mondjam el, hogy mit szeretnék, de hát még mindig nem vagyok biztos benne. Szóval az ágybareggeli után elmentünk szafarizni. Még mindig nagyon vicces, ahogy a kocogók furán néznek, hogy megtesznek egy kört, és én mindig mással sétálok. Imádom ezt a képességedet! Az is nagyon tetszik, hogy mindig segítesz főzőcskézni, és Timit is engeded sürgölődni. Az elején picit féltem, hogy majd féltékenykedni fogtok egymásra, és Kem kérdezte is, de nagyon jól kijöttök, aminek igazán örülök. Ráadásul az a szép virág, amit az asztalra tettél... de ne hidd, hogy elhittem, hogy semmi kertészkedés jártassággal te szedted nekem. Tudom, hogy mikor füllentesz, ezt már elmondtam. Délután megint úszni mentünk. Asunak azóta már biztosan nyolcszázszor megköszöntem az új fürdőrucikat... de azért nem kellett volna azt olyan hangosan mondanod, mindenki előtt. Lehetett volna... máshogyan is megdicsérni. De azután a randi! *.* Soha éltemben nem úsztam annyit. Az összes kitartáspontunkat lenulláztad csak azért, hogy utána te cipelhess... ráadásul súlyemelés nélkül. -.- Tuti, hogy Timi is benne volt, mert nem akarta visszatölteni a pontjainkat. Mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy képes vagy a Narancs partra elvinni az uszoda után. De... na jó, nem mondom, hogy az életem legjobb randija volt, mert a többi is mind a legjobb volt... de Florida? Fogalmam sincs, hogy honnan szedted ezeket a dolgokat, de nagyon tetszett! Meg szereztél pálmaleveleket a növényházból... meg az a koktél... jó, tudom, biztos nagyon hülyén viselkedtem, és köszönöm, hogy vigyáztál rám Timivel. Azért... vicces volt... és gondolom mire ezt olvasod, majd más helyekre is elviszel, és bejárjuk az egész világot.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvenharmadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Aug. 29, 2015 5:35 am

Kilencvenharmadik Fejezet

Titkos üzenet száll a széllel... ♫

Shu & Timi írta:
Kedves Kayaba Akihiko!

Nagyon szépen köszönjük, hogy minket tiszteltél meg a bizalmaddal, és mellénk adtad Mestert. Ígérjük, hogy sokkal jobban fogunk rá vigyázni, mint ahogy az előző társa tette.

Köszönettel: Shu & Timi


Shu írta:
Kedves Braor!

Mint bizonyára tudod, az első hullámban sikerült diplomáciai úton megoldani a feszültségeket. Szeretnénk ezt folytatni, és felkérnénk, hogy tarts velünk a második szintre, hogy ott is eredményesek tudjunk lenni.

Üdvözlettel: Jumpy Vigor céh


Braor írta:
Tisztelt Shukaku!

Bár nem ismerem magát, de a többi kobold vezetőt elvakítja a rátartisága, így szerintem őket képtelenek leszünk meggyőzni. Szerintem bölcsebb döntés lenne Yorickkal folytatni a diplomáciát és belülről elfojtani egy újabb lázadás lehetőségét. A mostanit idővel le lehet verni, azonban ha csírájában sikerül elfojtani a dolgot, akkor örökre győzhet a biztonság.

Üdv.:
Braor


Shu írta:
Kedves Braor!

Köszönjük szépen a segítséget a céh nevében! Akkor Yorichoz szeretnénk a segítségét kérni.

Üdvözlettel: Jumpy Vigor


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvennegyedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Aug. 29, 2015 6:13 am

Kilencvennegyedik Fejezet

Aki keres, talál. Meg néha az is, aki nem.

A helyszín a lakónegyed egyik kevésbé látogatott része. Egyébként sincsen semmi különleges ebben a városrészben a Kezdetek Városában. Vagyis nem volt, addig a pontig, amíg hőseink fel nem tűntek. Chizu elől, az immár szokásossá vált ninja felszerelésében, Shu és Timidus pedig mögötte, kissé lemaradva. Shu már el is feledkezett arról, hogy Greg anno egy cetlijén itt volt valami loot, annyira elszontyolodott attól, hogy ezer aranyért cserébe csak egy T1-es kristályt húzott.
-Chizu, utoljára mondom, hogy karácsony előttig nem fogsz tőlem akrobatika jártasságot kapni!
-Tizenhetedszerre mondod neki utoljára.

Jegyzi meg Timidus, csak úgy mellékesen, mint picike javítást Shu szavaiba.
-Az nem is olyan sok... azt hittem volt már száz is.
-Ez a szám csak a mai napra vonatkozott.
-Pff! Hallod Chizu! Még Timi is unja, pedig ő aztán a legtürelmesebb sárkány, akit csak ismerek!
-Akkor is sikerülni fog!

Jelenti ki a lány felszegve a fejét, majd elindul felfelé az egyik házfal oldalának támasztott létrán.
-Nem fog ám érdekelni ha leesel, ugye tudod?
Az idomár összefonja a kezeit mellkasa előtt, el is fordul, de azért egy halk füttyel jelez Timinek.
-Hallottam ám, és tudom is, hogy mit jelent! Nem kell rám vigyáznia, én egy ninja vagyok! Én tudok vigyázni magamra, sőt, még rátok is!
-Az lehet, hogy ninja vagy, de ez akkor sem fog sikerülni.
-Ha az Assassin's Creedben sikerült, akkor itt is fog!
-Az meg mi? Miről beszélsz?

Egy hangos kiáltást pár másodperc múlva egy tompa puffanás követett, Chizu pedig nem messze Shuéktől, felkászálódott a porból.
-Mondtam. Az ilyesmihez akrobatika jártasság kell.
-Akkor vedd meg nekem! lécci-lécci-lécci!
-Nem, Chizu. Az e havi zsebpénzedet elköltötted ninjaruhára.
-De az fontos!
-Hát sajnállak, de nekünk pedig most nincs pénzünk arra, hogy háztetőkön ugrálhass.
-Akkor megtanulom magamtól!

Újabb dacos felelet, majd kisvártatva újabb puffanás, és megint, és megint. Shu a negyvenhetedik oldalnál tartott a könyvében, amikor a puffanás hangját csörömpölés váltotta fel, erre pedig már ő is odakapta a tekintetét.
-Jajj Chizu! Most fizethetjük ki amit eltörtél! És csurom ragacs vagy! Hogyan sikerült pont egy mézeset összetörnöd?
A kis ninja csak sértődötten megvonta a vállát, és a kezét nyalogatta, majd mocorgott egy picit, mert valami szúrta a hátsóját.
-Nézd Shu, Timi! Egy Halvány Füst Kristály! Lootos váza volt, pont azért, hogy megtaláljam!
-Na akkor azt most...
-Tudom-tudom. Odaadom, hogy kifizessük belőle a vázát, amit eltörtem. Nesze!

Shu nagyot sóhajtott, majd zsebre vágta az itemet.
-Ha megígéred, hogy az ünnepségig nem törsz össze semmit, akkor veszünk neked akrobatikát. De tetőkön azzal sem tudsz majd ugrálni.
-Megígérem Senpai, megígérem!

Ugrott Shu nyakába Chizu, megfeledkezvén a testét borító mézről...


Talált tárgy: Halvány Erősítő Kristály

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvenötödik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 15, 2015 6:05 pm

Kilencvenötödik Fejezet

Aldo cica csemetéi


Tüzesen süt le a nyári nap sugára... öhm, köhüm... a francokat. Aincradba is beköszöntött az ősz, s ha volt is valaha vénasszonyok nyara fantasyországban, az most messze elkerüli e vidéket. Amolyan befagy a sejhajod idő ellenére a(z) Artes Vigo Limen kertjében egy pöttöm puha fekete szőrgombóc tekereg. Illetve már csak önmagába tekereg, azért lett gombóc ugyebár, tudod, az a klasszik macskás összegömbölyödés. Alszik, mi mást is tenne, ott, legott, pihe-puha avar híján megszokott padján kuporogva durmol. Ezalatt Timidus szokásos ablakon való kibámulását végzi, miközben a programja számtalan sávon futtatja a világ leigázásának és megmentésének különböző formáinak szimulációit.
-Shu.
-Hmm?
-Aldo visszatért.
-Micsodaaaa?!

És tériszony ide, tériszony oda, Shu majdnem kibucskázik az ablakon, olyan sietősen rohan oda, hogy ő is kinézzen rajta, és meglássa a macsekot, akit annyira keresett. Már úgy volt vele, hogy Aldo is visszavadult, ahogy néha a petek szoktak, és feladta a kutatást... de ez most fordulópont volt, és Jun életében is hatalmas fordulópont lesz, hiszen ez egy isteni jel Anattól.
-Gyere Timi, kellesz tolmácsnak!
-Tolmácsnak?
-Jajj, meg ne sértődj, tudom, hogy te is örülsz! Gyerünk máááár!

És ezzel lerohan a lépcsőn, ki a kertbe, és felkapja, majd magához szorítja a macsekot. Timidus lassú tempóban követi, majd egy egyszerű biccentéssel ő is köszönti a régi-új jövevényt, aki észleli a felé vonatként robogó leányt, de füle botját se mozgatja. Megszokta már az évek során, hogy Anatolet kerge nőszemélyek és még kergébb hímek veszik körbe, s maga a gazdi se normális, de azért az nagy erénye volt a bohócnak, hogy macskabolond.  Mikor aztán a bugris leány felkapja és magához szorongatja, a bolhazsák grumpy catet leköröző pofát vágva tűri az érzelemkitörést. Timidus tekintetét keresi segítségkérően és csak ennyit vakkant... akarom mondani nyög a sárkánynak.
- Szevasz gyíkarc!
-Szevasz szőrgolyó.

Szól vissza Timi, az Aldótol eltanult módon. Persze az Aldot leíró kifejezést nem a macsektól tanulta, ahhoz már Jun segítségét vette igénybe, de a kommunikáció ezen formája, amelyet Shu szlengként definiált, még mindig nem volt az erőssége. Shu persze nem volt hajlandó így beszélni egy édes aranyos cicuskával.
-Jajj Aldokám, hát merre kóborolátl? Nincs semmi bajod? Nem vagy éhes? Nem vagy szomjas? Biztos fáztál a nagy hidegben, gyere beviszlek a konyhába, és bármit választhatsz a hűtőből amit csak szeretnél!
És már cipelte is, miközben kérdőn és sürgetőn nézett Timire.
-Shu szeretné tudni, hogy merre jártál.
Fordította le a nézést a sárkány macskanyelvre. A konyha említésére Aldonak azért már felcsillan a szeme, de persze a kérdésekre esze ágában sincs válaszolni. Jobban mondva nem tud, de ezt persze sosem vallaná be. Érteni érti az emberi nyelvet, hiszen oly primitív, hogy ki ne értené, de sosem érzett késztetést arra, hogy válaszolni is megtanuljon. Minek terhelje csodálatos hangszálait olyan apró-cseprő dologért, amit anélkül is megkaphat, hogy egy hangot is ki kellene ejtenie becses száján.
- Értettem Timi pajti, csak túl egyszerű lenne válaszolni is. Dolgozzon meg érte az ember, ha annyira érteni akar.
Közben kényelmesen hanyatt vágja magát Shu karjaiban és dorombolni kezd, hogy biztosítsa az embergyermeket arról, hogy valóban ideje kiszolgálnia.
- Hogy merre jártam? Erre is, meg arra is. De miért fontos ez?
Shu azonnal simizni, gyömöszölni, tutujgatni kezdi a macskát, míg Timidus szó szerint lefordítja a választ.
-Hogyhogy miért fontos? Tudod mi nagyon aggódtunk érted Cickamicc!
Fordul Shu hangja immár számonkérőre.
-Szóval nagyon örülnénk neki, ha nem kóborolnál el csak úgy legközelebb, vagy legalább elmondanád, hogy merre jártál, fiatalúr.
Érdekes kérdés az, hogy egy macskának van-e szemöldöke. Merthogy ugye a szemöldök nem más, mint dús szőrzet a szem fölött. Na most a macskát teljes egészében dús szőrzet borítja. Csíkos macskáknál megfigyelhető egy szemöldökszerű mintázat, azonban mivelhogy Aldo koromfekete, így aligha lehetne mintát kivenni a bundáján. Ám az az arc, amit Shu számonkérése hallatán vág, leginkább arra hasonlít, mikor mi emberek gúnyosan felvonjuk a szemöldökünket. S hogy mégis hogy képes erre egy macska? Úgy, hogy Aldo virtuális macska, ami egy anime alapján van megformálva... hogyne lenne képes ilyesmire.
- Megmondhatod neki, hogy nem tartozom elszámolni valóval. A bohócnak sem jelentettem be, ha a dolgomra mentem.
A bohóc szó használata után azonban elkomorodik és a dorombolás produkálása is abbamarad. Shu, miután Timi fordított, csak némán simogatja Aldot, magához szorítja, majd csak akkor kezd el suttogni, amikor már beértek a konyhába.
-Nincs semmi baj, Aldo cica. Anat csak... sajnálom, hogy nem találkozhatunk már vele, de nem kell őt félteni, tud magára vigyázni odakint is. Biztos vagyok benne, hogy sokat gondol ránk. Te... tudsz valamit esetleg arról, hogy... szóval tudod...
Eközben leteszi a cicát a hűtő elé, és kinyitja az ajtót neki. A cicának azonban Shu szavai hallatán a hirtelen dühbegurulástól felborzolódik a szőr a hátán és már kezdenek narancsszín minták is megjelenni a bundikáján, ami ugyebár arra utal, hogy ha nem hűti le magát mielőbb, akkor tigrissé fog válni és dühöngésbe kezd.
- Anatole elhagyott, mint mindenki eddig az életemben, így nincs miről beszélnem vele kapcsolatban.
Sziszegi ingerülten, majd a nyitott hűtőbe berongyol és talán meglepő módon még az ajtót is magára rántja. Mármint a hűtő ajtaját. Shu sóhajt, majd lassan az ajtó mellé lép, és miután ismét igénybe vette Timi segítségét, és jelzett neki, hogy most ő ne szólaljon meg, kopogtat egyet az ajtón.
-Figyi Aldo... tudom mit érzel. Ugyanezt gondoltam Peterrel kapcsolatban. De... de nem biztos, hogy önszántából hagyott el. Nem hiszem, hogy Anat képes lett volna arra, hogy... szóval érted...
- Nem, nem értem.
Hallatszódik ki a hűtőből a dünnyögés.
-Hát... szóval... én is azt hittem, hogy Peter öngyilkos lett. Hogy elhagyott. És... talán lehet is. De annyira ismertem Anatot, hogy tudjam, ő nem merte volna megtenni ugyanezt. Szóval... nem elhagyott, hanem valaki... vagy valakik...
- Nem érdekel, hagyj békén!

Jön továbbra is az ingerült durcázás, aztán némi szünettel később már didergősebben és valamivel csendesebben még annyit hozzáfűz.
- Timi maradhat... ha akar...
-Azt akarja, hogy én maradjak vele.

Shu egy pillanatra felhúzza a szemöldökét, majd elmosolyodik, bólint, és elhagyja a konyhát,
-Elment.
- Nem ezt mondtam, ne kamuzz hüllőkém!

Csattan föl ismét a macska, de amikor Shu végre elszambázik, akkor dideregve előbújik a hűtőből.
- Azt hittem sosem lép le.
Aztán már szökken is tovább, ha Timi nem jön utána, akkor csak hátrafordul megadni az instrukciókat, de nem áll meg a menetben
- Gyere pupák, elviszlek valami nyugisabb helyre!
-Te emberként viselkedsz, Aldo, ennyit pedig már megtanultam az emberekről. Hova akarsz vezetni?

Természetesen kérdez, ám ugyanakkor követi a macsekot.
- Ne hasonlítgass a csupaszbőrűekhez, mert itthagylak.
A kérdésre viszont nem válaszol azonnal, mert éppen a tejcseppeket nyalogatja a szája körül. Ha már bezárta magát a jégverembe, akkor legalább nem távozott el üres kézzel, vagyis bendővel.
- Majd mindjárt meglátod! És ha már itt tartunk, akkor te meg olyan kíváncsi és türelmetlen vagy, mint az emberek.
-Rendben, akkor nem hasonlítalak. A kíváncsiság és a türelmetlenség pedig csak az információszerzés sürgetése, a tudás pedig hatalom.

Válaszol, továbbra is követve a macsekot, és figyelve, hogy merre tartanak. Aldo kirongyol a kertbe, keresztül a parkon, át a kis patak hídján, miközben lihegve hátraszól.
- Nem figyelnek, ugye?
Maga is körbenéz, de mivel Timidust mindig is egy kémmobként azonosította, a saját terepén nyilván jobban működni tudó társtól nem szégyen információt kérni. És az információ hatalom, ezt a sárkány is megmondta. Ha pedig tiszta a levegő, csak akkor szalad oda a védett terület szélén, de még azon belül lévő egyik fához, aminek törzséhez nekilapul, utoljára még körbesandít, majd felkapaszkodik a fa egyik ágára, védve a takaró lombkoronába.
- Túl nagy vagy... észre fognak venni.
-Nem figyelnek, ha pedig nem figyelnek, akkor észre sem tudnak venni, Aldo.

Nos igen, kicsit túllihegi a dolgot, ez jellemző rá, meg mondjuk úgy, hogy túljátsza a szerepét Rolling Eyes Neeeeeem, abszolult nem vall rá :rolll: Amikor pedig felérnek mindketten, akkor már észrevehető az a rés, ami a fa odvába vezet, onnan pedig egyenes az út a gyökérzet alatt lévő tágas verembe. "Tágas", mert hát egy pöttöm kölyökmacskának ez maga a lakosztály, na de egy megtermett sárkánynak... Timinek már az is gondot jelenthet, hogy az résen áttuszkolja habtestét, az odú is szűkös, abban is jócskán összepréselődhet. Nos, ezt nem vette számításba a lángész macska. Rolling Eyes
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan? A szűk hely teljesen megakadályoz a védekezésben, és ellehetetleníti a támadást. Gyere ki, senki nem figyel.
-Hát ha nem vagy kíváncsi a főhadiszállásomra, akkor kimehetek.
-Ha kijössz, akkor be tudok nézni a főhadiszállásodra. Beférni viszont nem férek be.
- Nem tudsz benézni!

De már mászik is ki és tuszkolja is arrébb a sárkányt.
-Rendben. Szóval? Miről akartál beszélni?
- Én aztán semmiről.

Vág vissza játszott lezserséggel.
- A te embered támadt le engem, miközben békésen szunyókáltam a kedvenc padomon.
A fa egyébként - amelytől immáron kellemes tempóban távolodni kíván - pár száz méterre lehet a Limentől, kellő távolságban attól, hogy észrevegyétek a mozgolódást, de még pont annyira közel, hogy ne távolodjon el teljesen a Limentől. Most már bizonyára világos Timidus számára, hogy az esetlegesen hiányzó étel a hűtőből vagy a kamrából, hová tűnhetett. Bizonyára az sem kerüli el Timidus mindent látó tekintetét, hogy Aldo indikátorának színe mintha egy lehelletnyivel narancssárgább lenne.
-Lehet. Az azonban engem is érdekel, hogy miért tűntél el. Azt már tudom, hogy hol voltál, és ha úgy kívánod, akkor titokban tartom a főhadiszállásodat.
- Nem tűntem el... sok időre... Áhh, ez olyan egyszerű, mégis bonyolult.

Aztán egészen közel oson a sárkányhoz és szó szerint az arcába mászik és egyik melső mancsával pökdösni kezdi Timit.
- Esküdj Gyíkarc! Esküdj, hogy nem jár el a szád!
Timidus félredönti a bal fülét, és értetlenkedve figyeli a macska támadási kísérletét.
-Az eskü Shu szerint a vallásos embereknek való, a mondatod második felét pedig ismételten nem értem. Mit szeretnél, mit ígérjek meg neked?
- Hogy amiket elmondok vagy megmutatok neked, azokról nem beszélsz sem az emberednek, se senki másnak. Tudom, hogy te vagy a legképzettebb kém, akivel valaha találkoztam és úgy mondasz vissza mindent a lánynak, mintha hangrögzítő kristály lennél...
-A képességeim felülmúlják a Hangrögzítő Kristály képességeit, hiszen az nem tudja megjegyezni és visszaadni a mozdulatokat. Amennyiben Shu élete nem függ a titok megtartásától, addig megtartom a titkodat.
- Dehogy füg...

Mondja ezt olyan hangnemben, mintha csak legyintene, aztán komótosan lemászik a sárkányról és miután ismételten körbenéz, s megbizonyosodik róla, hogy nincs miért gyanakodnia, nyugodtan megül Timidussal szemben és belekezd.
- Kölykeim vannak...
Timidus ugyanolyan nyugodtsággal vár, mint ahogy eddig tette. Aldo, mivel semmi szélsőséges reakciót nem kap - tulajdonképpen semmilyen reakciót nem kap - így folytatja.
- Annak a fának az odvában alakítottam ki a menedékhelyet olyan kis petek számára, akiknek szétpixeleződtek vagy eltűntek a gazdáik. Akiket elhagytak, mint engem a bohóc.
Ismét ingerülté válik a pofája, de visszafogja magát.
- Három kismacskát bújtatok ott egy ideje. De nem akarom, hogy az emberek tudjanak erről. A bohóc utódja megfojtaná őket az ölelésével, a te embered is túl heves.
Emlékezteti Timidust az iméntiekre, mikor Shu elkezdte nyúzni.
- Ezeknek a peteknek szüksége van a nyugalomra. És a védelemre. Ezért engedtem meg, hogy idejöhess. Te tudsz védelmezni és remélem titkot tartani is...
-Ugyanezt csinálja Shu is az embergyerekekkel. Büszke lenne rád, tehát én is megdicsérlek. Az odú jól ki van alakítva, kevesen férnek be rajta, amíg nem használnak Kinézet Kristályt. Ez azonban így kockázatos. Javaslom, hogy a céhházon belül rejtsd el őket. Vannak olyan helyek, ahova senki nem megy.
- Igen, vannak, de túl rizikós, hogy rájuk találnak. Plusz tuti nem mernek még bejönni a nagy házba. Az egyik kölyök emberét egy nagy házban ölték meg, parázik bemenni bárhova is. A másikra itt találtam rá a szafariban, már kezdett visszavadulni. A harmadik meg egyszerűen csak szerencsétlen, tuti lebuktatna minket, ha beköltöznénk a házba.
-Akkor a Dojoban bújtatjuk el őket. Az én termemben. Oda senki nem léphet be rajtam kívül, és elég biztonságos is.
- Kip-kop! Van ott valaki a gyíkkoponyában? Most mondtam, hogy a kicsi nem megy be épületekbe, pláne nem viszem le őket az egyes szint fővárosába, ahol akkora a nyüzsi, hogy minden sarkon veszélybe sodródhatnak. Eddig is jól megvoltak az odúban, de jól jönne a plusz segítség tőled. Hogy ne kelljen mindig kaját lopnom és idevonszolnom. Neked nem olyan nagy meló...
-Ugyanúgy nincs súlyemelésem, ahogy neked sincs. Az én termembe pedig nem a Dojon keresztül kell menni. Egy titok alagút vezet oda a kertből. Az odú pedig csak addig megfelelő, amíg nem jön a tél. Védett területen van még a fa, nem kapnak fagysebzést, de a hideg akkor is kellemetlen lesz.
- Nincs súlyemelésed? O.o Ez csalódás... Titkos alagút a 10. szintről az 1-re? O.o

A tél hallatán viszont erősen elgondolkozik a szőrgolyó. Mióta Anatolehoz szegődött, nem kellett olyasmit számításba vennie, hogy a tél hideg.
-Titkos alagút a Dojo kertjéből, és nem is a Dojo alá vezet, így semmilyen módon nem lesz épületben. Ha viszont te ide tudod vonszolni az élelmet, azt én is ide tudom, csak könnyebben, lévén nagyobb vagyok.
A macska erősen elgondolkozik, majd talpra áll. - Rendben Timidus, alszom rá egyet és megbeszélem a kölykökkel is, aztán majd visszatérünk rá. Mi legyen a jel? Hogy tudok neked jelezni, hogy az emberedtől el tudj lógni?
-Jel? Felesleges. Mondd azt Shunak, hogy kettesben akarsz maradni velem. Mára megoldottátok az ellátmányt?
- Még ott van a pad alatt elvackolva, csak megálltam kicsit pihenni, aztán elaludtam... Fedezz és akkor el tudom hozni! Mára végeztünk Timidus, jelentkezem még.

Köszönömöt hallani tőle nagy luxus, ugyanakkor hálás azért a sárkánynak, hogy hajlandó szövetségre lépnie. De majd csak akkor bízhat meg a sárkányban, ha bizonyítja, hogy tényleg megtartja a titkát.
-Fedezés helyett többre mész azzal, ha segítek.
Tart vele továbbra is a sárkány, és ha nincs nagy ellenvetése, akkor együtt cipelik oda a csomagot.
-Egyébként pedig ha Shut megkérem arra, hogy fedezzen kettőnket, amíg tárgyalunk, megteszi úgy is, hogy nem tudja, hogy miről tárgyalunk.
- Mondtam, még át kell gondolnom és bizonyítanod kell, hogy megbízható vagy.
Azzal köszönetképpen biccent a cipekedésért és egyben el is köszön.
- Szevasz!

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvenhatodik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szer. Szept. 16, 2015 8:47 pm

Kilencvenhatodik Fejezet

Mindenki minket néz

A Tachibanával folytatott harc után pár nappal, szinte elárasztották a piros kis üzenetek Shu levelesládáját, és az idomár nem győzte mutogatni őket a sárkánynak. Most már nem vétette el újra ugyanazt a hibát, és még álmából is felkelt a csipogásra, csakhogy megnyissa Timinek az ablakot. A sárkány először csak bólintott...

Büntető Kristály (Egy piros indikátoros JK-t két körére kalitkába zár, megakadályozva a cselekvésben mozgásban. A bezárt játékos mellékcselekvést használhat. Egy harcban maximum egyszer használható.)

...a másodiknál már mordult egyet...

Villámgyors Ütés Potion (Ha megiszod, az adott kiskörben kapsz +3 többletkörnyi támadást, csak legalább 10 szinttel alacsonyabb célpont boss vagy szörny ellen használható.)

...a harmadiknál viszont már kifejtette az egyre biztosabbá váló véleményét...

Fájdalmas Menedék Méreg (A megmérgezett játékosba a következő 3 körig minden nullát sebez, viszont a 3 kör lejárta után a mérget használó játékos sebzésének háromszorosát szenvedi el. Csak a használóval egy csapatban lévő játékosra használható, saját magadat nem sebezheted vele. 10 HP alá nem eshet a célpont élete. Ezzel a méreggel való sebzés nem okoz indikátorszín változást. Maximum 1 találatig marad a pengén, egy harcban maximum egyszer használható.)

-Úgy gondolom, hogy a világ állítólagos programozói, vagy a receptek alkotói, hogy reálisabb képpel éljek, engem akarnak hátrányba hozni. Nem először történik meg, hogy az általam alkotott taktikákat húzzák keresztbe a módosításokkal, ezek a változtatások pedig mind ilyenek.
-Örülj neki Timidus! Ez azt jelenti, hogy okosabb vagy, mint emilyennek hittek. Szerintem Kayaba még örül is neki, hogy vannak akik megtalálják ezeket a kiskapukat.
-Akkor miért zárja be őket?
-Mert tele van a világ másolósokkal, így felhasználhatnák akár ellened is.
-Hogyan építsek taktikát egy folyamatosan változó rendszerre?
-Hát... arról fogalmam sincs... alkalmazkodj...
-Emberek. A recepteket is emberek alkotják, ezért nem képesek egyszer valamit normálisan megcsinálni, és úgy hagyni.
-Jajj, ne zsörtölődj már! Örülj inkább annak, hogy te irányítasz egy ilyen hatalmas piacot. Mindenki minket néz, és a mi lépéseinkre változnak a receptek.
-Örülniük kellene, hogy valaki okosan használja a tárgyakat.
-Fel kell tartani az egyensúlyt, és mivel nem lehet mindenki olyan zseni, mint te, így téged kell lehúzni. Nem vetted még ezt észre?
-A Teremben leszek, Shu. Át kell dolgoznom jó pár oldalt.
-Okidoki! Én addig befejezem a főzőcskézést. Jó mulatást!

Így hát Timi elvonult ötletelni, Shu pedig mosolyogva kotyvasztott tovább. Az összes programozó őket figyeli, hiszen máskülönben nem tudtak volna ennyire gyorsan reagálni. Vagy lehet, hogy elkotyogta Akira-sannak, és onnan tudták ilyen gyorsan? Mondjuk azért ennyire tényleg nem kéne lehúzni Timit. A jó ötletekért dicséret szokott járni... majd beszélni fog erről Kayabával.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvenhetedik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Pént. Okt. 02, 2015 6:58 am

Kilencvenhetedik Fejezet

A harc elkezdődött...

Kellett egy nap, amíg valamelyest megnyugodtam, de persze akárhányszor rájuk gondoltam, azonnal forrni kezdett az agyvizem. Aludni se nagyon tudtam miatta, úgyhogy elég karikás szemekkel jelentem meg, miután segítséget kértem Shuu-chantól. Régóta nem csavargattam már a hajtincseimet, most itt volt rá a kiváló alkalom. Mondjuk a kislány valószínűleg nem is ismeri ezt a rossz szokásomat, ami az idegességemet jelezte.

Shu felpillantott a pult mögül, majd aggódó tekintettel figyelte Mirit. Ő vajon miért tér be a kristályboltba?
-Valami baj történt? Segíthetek?

Néztem a lányt, kinyitottam a számat, és elakadt a szavam. Hogy kezdjek neki? Legszívesebben elsírtam volna minden bánatomat, de azzal nem sokra mennék ._.
- Izé... valaki elvitte Gregtől az összes bossinfót és arra gondoltam, hogy talán te hallottál róla >.> - szólaltam meg tétován. Egyből a közepébe? Mondjuk miért is ne?


A lány összevonta a szemöldökét, majd közelebb húzott egy széket. Várt már erre egy ideje.
~Oké, csak ügyesen...~
-Timi... megtennéd, hogy magunkra hagysz minket egy picit?

A sárkány bólintott, majd átsétált a hátsószobába.
-Hallottam, hogy elvitték... de... miért hozzánk jöttél?

Önkéntelenül is fészkelődni kezdtem, volt valami fura abban, hogy Shuu-chan csak így elküldi Timit. Nem volt szokása, legalábbis én még ilyet nem is láttam, hogy távolabb lettek volna egymástól két méternél.
- Nagyjából te vagy az utolsó reményem >.> - vallottam be félrepillantva - De mit tudsz? Ki vitte el? Miért?! - törtek ki belőlem hirtelen a türelmetlen kérdések.


Shu sóhajtott egyet, majd elővette az ősrégi jegyzetfüzetét, és pár pillanatig keresgetett benne.
-Május harmincegy. Július kettő. Szeptember tíz. Kéthavonta egy Boss. Túl gyors. Szerinted miért vitték el?

Beharaptam az alsó ajkam, és vettem egy mély levegőt, de nem. Ehhez semmi kedvem se volt.
- Shuu-chan, ehhez most nincs türelmem, kérlek! - szólaltam meg kétségbeesetten. Halvány lila gőzöm se volt, miről beszélt, totózni se akartam, csak laposra verni azt, aki ezt csinálta... vagy valami Neutral


-Miri... akik elvitték az infókat, azok tudják, hogy csak időt nyerhetnek. Ezért csinálták. Szeretnének még egy picit élni, mielőtt elveszitek ezt tőlük. Ennyi.

- Te miről beszélsz? Élni? Ki vesznek el mit? Én csak azt látom, hogy vannak a piacon infók, de hogy hitelesek-e, arról nem lehet tudni semmit, ahogy arról se, hogy ki próbálja őket ránk sózni, nekem meg lassan már csak az az egyetlen lehetőségem maradt, hogy kockáztatom a társaim, a barátaim életét és vakon megyünk be a terembe! - fakadtam ki remegő hangon, miközben a szoknyám szélét markolásztam idegesen.

-Az infók hitelesek. Abból a pénzből, amit keresnek rajtuk azok, akik eladják, a kicsiknek fognak Burkokat venni. Nyugodtan megvehetitek.
Lesütötte a szemét. Nem akart Mirire nézni. Neki is igaza volt.
-Nekik van pénzük a Burokra. A frontosoknak. Nem kockáztatod az életüket.

- Honnan tudod, hogy hitelesek? És hogy mi a céljuk vele? - szegeztem a lánynak a kérdést... túl sokat tudott. Rossz előérzetem támadt.
- Nem tudhatjuk, hogy a burok biztonságos-e! Elég, ha csak egyszer cseszi el Yoshiaga! És mi van, ha egyszer csak úgy dönt, hogy szándékosan rontja el?! A kicsiknek pedig nincs is szükségük rá! Ők nem is mennek bosstermek közelébe...


-Ismerem azokat, akik csinálták. Nem fogom elmondani, de becsületesek. Tudom. A Burokra pedig ti is rábízzátok az itteni életeteket, és te is tudod jól, hogy nem csak a fronton hasznos. Küldetésen is hasznos. A koboldoknál is hasznos volt. Eddig mindig bevált...

- Ismered őket... - lehajtottam a fejem, a hajam árnyékot vetett a tekintetemre - Ha annyira becsületesek lennének, akkor vállalnák az arcukat is! Ha annyira becsületesek, akkor nincs mitől félniük! De nem, ők sunyi módon mások mögé bújva hátráltatnak minket és nyerészkedni próbálnak rajtunk! - csattantam fel idegesen. Ennyit a nyugodtságomról, még mindig nem tudtam lehiggadni. Persze emögött nem csak ez az ügy állt, sok minden halmozta bennem a feszültséget. Túl sok minden.
- Ezt nem tudom ki mesélte be neked, de eddig egyetlen egy hely volt, ami nem bossteremnek minősült, és szükség volt ott burokra, a viadal... A koboldok által megszállt szintek is olyanok, mint egy gigászi bossterem... Nekünk nincs választásunk, ha haladni akarunk, de egy alacsony szintű játékost olyan helyzetbe keverni, ahol burokra van szüksége, az hiba >.> - feleltem morcosan.


-Szerinted mit csinálnának velük a frontosok, ha kiderülne, hogy kik voltak? Mit csinálnak velem azért, mert én vállalom azt, hogy nem akarok kijutni? Amióta én vállaltam, más már nem teszi, Mirika! És nem mesélte senki! Ott voltam! Kérdezd meg Jayt! Kérdezd meg Ozit! Ők is ott voltak! Látták! Mindenkinek kéne Burok. Mindenkinek kéne felszerelés. Itt... itt nem kerülne semmibe!

- Semmit nem csinálnánk velük, ha nem jutna eszükbe olyan remek gondolat, hogy kicsesszenek több ezer emberrel, aki szeretné még valaha látni a családját, a barátait, és kockáztassa egy tucat másik ember életét! Neked ott van akárhány másik játék, amiben eltemetheted magad, de nekünk nincs másik családunk! - fajult kiabálássá az idegességem pillanatok alatt - Burokra pedig csak a bosstermekben van szükség, értsd már meg!

-Ne üvölts! Kérlek, ne üvölts!
Nem sírt, csak a falat nézte, száraz szemekkel, merev tekintettel. Az egyik képet.
-Sokunknak itt van a családja, Miri... és kint senkink nincsen. Tudom... nem vagyunk jobbak. Ugyanolyan önzőek vagyunk mint ti. Szerinted nem tudom? Én már... elveszítettem egyszer a családomat. Nem akarom megint elveszíteni. A Burokról pedig nem vitázok. Ott voltam a küldetésen, és külön ki volt emelve, hogy kell a Burok. Nem kell hinned nekem, elmondtam, hogy kiktől kérdezheted meg... csak ne kiabálj velem. Nem az én hibám. Nem az én ötletem volt.

Beharaptam megint az alsó ajkam, csikorogtam a fogaim, éreztem, ahogy feszül az állkapcsom. Megálltam, hogy ne zúdítsam rá minden bajomat Anat halálától kezdve a kobold kudarcon keresztül eddig az esetig, hogy a kisebb tüskékről ne is beszéljünk.
- Odakint mindenkit megtalálsz, akit itt bent is... feltéve ha túléljük... és minél hamarabb kijutunk, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy túléljük... - feleltem csendesen végül, miután már nem éreztem úgy, hogy le kell tépnem a fejét - Felszerelést... azt vegyetek inkább nekik. Arra sokkal nagyobb szükségük lehet, mint egy burokra, amire százból egy embernek van szüksége... De ne azon az áron, hogy minket akadályoztok >.>


-Mondom... nem én találtam ki. És igen... felszerelést. Ezért csináltuk a Boltocskát is. És nem találok meg. odakint nem vagyok senki, Miri. Hol lenne nekem pénzem másokat megtalálni? És... a mi csoportunkban... a NerweGear visszaadta az emberek látását. Újra járnak. Nekik... rajtuk nem segít az, hogy találkozhatnak velem kint is. Mit mondjak nekik? Mit mondanál te nekik? Magyarázd meg nekem, hogy veszítsem el Timit azért, hogy másvalaki visszaszerezhesse a saját családját. Nem tudod... egyikünk sem tudja meggyőzni a másikat... nem is szabadna... de nem kérheted tőlük, hogy ne akadályozzanak titeket, mert ők sem kérhetik tőletek, hogy ne akarjatok kijutni...

- Az megoldás, hogy elmenekülsz a valóság elől ebbe a virtuális világba? Te tényleg boldog vagy tőle, hogy semmi se létezik, ami körülötted van? Se a szék, amin ülünk, se a bolt falai, se kint az utca, az ég, amire felnézünk, Timidus a szomszéd szobában... És az olyanok miatt, akik ezt csinálják, most nem lehetek a beteg anyám mellett, és talán ott se lehetek vele az utolsó pillanataiban... - elcsuklott a hangom, a sírás határán voltam.

-Ne csináld! Ne akarj bűntudatot kelteni! Ha kijuttathatnálak titeket úgy, hogy mi bent maradjunk, már rég megtettem volna! Ha nekem lenne valamim kint, én is ott harcolnék mellettetek! Tudom, hogy igazad van, de ne kérd... ne kérd, hogy áldozzam fel magamat... ilyet senkitől nem kérhetsz! És igen! Igen boldog vagyok, mert nekem létezik... tarthatsz hülyének... tarthatsz mindannyiunkat hülyének... de nekünk ez jobb...

- Azt mondod, nem kérhetitek tőlünk, hogy ne akarjunk kijutni... de úgy, hogy akadályoztok minket, mi ugyanúgy kelthetünk bennetek bűntudatot! Baromira önzőek vagytok... - sziszegtem dühösen - Egyszer el fogjátok veszíteni mindezt, és akkor csak még rosszabb lesz, mint előtte volt! Semmi értelme annak, amit csináltok...

-Ti sürgetitek a kijutást, mi lassítjuk. Én csak azzal, hogy nem segítek. Más máshogyan. És igen... igazad van. Önzőek vagyunk. Ahogyan ti is. Mondtam már. És igen... el fogjuk talán veszíteni, és akkor... nem tudom. Sokan fognak tényleg meghalni... de mit csináljak? Mit akarsz, mit csináljak?

- Ismered azokat, akik akadályozni akarnak minket... te is mondod, az is akadályozás, ha nem segítesz... érd el, hogy ők is csak passzívan tegyék... Megtérítem a bossinfóra költött pénzeket, csak ne idegesítsetek még tovább... elég bajom van nélkületek is...

-Nem tehetem, Miri. Ezt te is tudod.

- Akkor mondd meg, kik azok! Én csak hozzá akarok jutni azokhoz a nyomorult infókhoz anélkül, hogy valaki megpróbálna lehúzni, kihasználni vagy kizsákmányolni! Ha azt mondod, igaziak, elhiszem, de akkor sem fogok szépen mosolyogva csengetni nekik, mert akkor újra és újra meg fogják tenni, mert látják, hogy megtehetik!

-Nem adom fel őket. Komolyan ezt kéred tőlem?

- Szóval te sem segítesz...? - kérdeztem, sűrűn szedve a levegőt. Ha ő is nemet mond, akkor tényleg nem lesz kihez fordulnom. Pedig ő tudja...

-De... de... azt kéred, hogy adjam fel azokat, akik bíznak bennem! Áruljam el őket olyasmiért, amit én sem akarok! Miért tenném?

- Akkor hogy akarsz segíteni? >.> - fakadtam ki türelmetlenül, látszott rajtam, hogy teljesen elveszítettem már a türelmemet.

-Beszélek velük. Semmi értelme annak amit tesznek, csak te húzod fel magadat rajta... pedig te vagy talán a legnormálisabb frontharcos. Viszont... nem tudom mi lesz. Félnek. Én is félek. Félünk attól, hogy elkezditek kivinni a szinteket... nem tudom, hogy mi lesz...

- Még mindig olyan lassan haladunk... 78 szint van még, 78! És már mennyi idő eltelt... - húztam el a számat elkeseredetten. A legjobban az idegesített, hogy teljesen el vagyunk vágva a külvilágtól. Már megtanultam figyelmen kívül hagyni, de ilyenkor újra és újra rám törnek a gondolatok.

Shu csak bólintott. Tizenhárom év. Nekik sok, neki kevés. Nézőpont kérdése, de ezen nem akart vitázni.
-De... tényleg csak miattad... és tényleg csak azért, mert te kedves voltál velem. Most... most nem voltál az... de most dühös vagy...

- Te vagy az utolsó reményem... remélem sikerül meggyőznöd őket - erőltettem magamra egy mosolyt. Köszönetet nem kapott, mert még nem volt miért. Épp eleget csalódtam ebben a két napban ahhoz, hogy pesszimista legyek.

-Nem akarom úgy érezni, hogy becsapom őket. És nem a frontosoknak segítek. Ezt jegyezd meg. Neked segítek. De válaszolj a kérdésemre.

- Miféle kérdésre? - kérdeztem egy nagy sóhajjal kísérve a szavakat. Remélem nem kezdi ő is...

-Hogy hogyan gondolod azt, hogy bármi mást mondhatnék nekik azon kívül, amit én is gondolok. Nem tudom, hogy miért hozzám jöttél... és azt sem, hogy miért segítek...

- Azt se tudtam, hogy neked közöd van hozzájuk >.> Annyiban reménykedtem, hogy talán tudsz adni egy nyomot, amin elindulhatok és felkutathatom őket... - magyarázkodtam kissé hadarva - És azt mondasz nekik, amit akarsz, csak legyen valami...

-Te mit mondanál nekik? Mit mondanál nekem? Nem hiszem azt, hogy gonosz vagy. Hogy... hogy tényleg azt várod, hogy egyszer elveszítsünk mindent, és sorban meghaljunk...

- Pfah, miért halnátok meg? Azelőtt is éltetek, hogy ide kerültetek, és azután is élni fogtok, ha már ez a világ nem lesz - ingerültté tett, burkoltan arra utalt, hogy gyilkosok vagyunk, csak mert nem szeretnénk adatként tölteni az életünk hátralévő részét. Pfff...

-Mit tennél ha kiderülne, hogy soha többé nem juthatsz ki?

- Nem mindegy? >.> - vágtam vissza habozás nélkül, talán a kérdés is mindegy lehetett volna.

-Rendben. Akkor hagyjuk. Remélem soha nem kell eljutnunk odáig.

- Nem érdekel, milyen áron, de én haza akarok és haza fogok jutni! - jelentettem ki határozottan, majd felpattantam és elindultam kifelé. Úgy éreztem, nem akarok itt tovább maradni. Shuu-chan tudta, mi a dolga, innentől az ő kezében voltam - Számítok rád. Tényleg - mondtam tőlem szokatlan komolysággal, majd elrohantam, szó szerint.

-Hurrá... remek... mindenkihez tartozom...

Pár órával később egy üzenet érkezett Mirinek az idomártól.

Shu írta:
Az infók biztosan hitelesek. Vegyétek meg! Ennél többet egyelőre nem tehetek.


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Kilencvennyolcadik Fejezet

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Okt. 03, 2015 7:39 am

Kilencvennyolcadik Fejezet

Gyermeki gondok, avagy fogas kérdés.

-Hikikomori a francokat! Túl sok továbbképzésen volt, Asako kisasszony. Legközelebb azzal fog várni, hogy az egyik gyerek halálra dolgozta magát, ugye? Karoshi meg minden.
-De hát... minden stimmel! Három napja ki sem jön a szobájából, csak az ételt fogadja el, de azt sem lehet beadni neki, hanem el kell küldeni a rendszeren keresztül. Ráadásul nem is eszik semmi szilárdat, ami biztos, hogy étvágytalanság, és....
-Mennyire hasonlít az iskola rendszere a kintihez?
-De kérem... hiszen ezt Ön is tudja! Van elég bajuk ezeknek a gyerekeknek, igyekeztem egy kicsit lazábbra venni az oktatásukat, játékosabbra...
-Ne aggódjon, ezt már odakint is felismerték egy ideje. A világ változik. Volt előtte bármilyen iskolakerülés, elmaradás Shinju részéről?
-Nem, dehogy! Szerette az óráinkat. De tegnap már a sárkány hívására sem jött elő.
-Timidus?
-Igen. Pedig velük mindig olyan jól kijött. Biztos vagyok benne, hogy hikikomori. Nem lehet más!
-Hikikomori iskolakerülés és mindenfajta előjel nélkül? Ne lásson rémeket, hölgyem!
-De hát a televízió tele volt az ilyen gyerekekkel, ráadásul őket erős stresszhatás is érte...
-Persze-persze, PTSD három év lappangási idővel.

Szakította félbe Kido Isei a tanárnőt, majd elindult a lány szobája felé, egyetlen jegyzetfüzettel a kezében. Hátát az ajtónak vetette, megnyitotta a menüjét, és elkezdett levelet írni. Eltelt egy nap, kettő, a harmadikon résnyire kinyílt az ajtó, a doktor pedig bejutott a kislányhoz. Ezután már csak fél óra kellett ahhoz, hogy a pszichológus széles mosollyal az arcán lépjen ki a szobából, majd szó nélkül elinduljon bevásárolni, az aggódó tanárnővel a nyomában.
-Szuvenírbolt?
-Igen. Erre van szükségünk.

Emelte le az egyik talizmánt a doktor, majd átadta az NPCnek a pár aranyat érte.
-Nem gondoltam volna, hogy maga hisz az ilyen ősi babonákban.
Csóválta a fejét Asako, de közben nagyon remélte, hogy tényleg segít a kislányon az a valami. Visszaérve az iskolába Shinju az első hívásra kidugta a fejét, ám Iseinek nem csak rá volt szüksége, Soutát is magához hívatta, majd az lány kezébe nyomta a talizmánt, és elővett egy Fotókristályt.
-Na akkor széles mosolyt, gyerekek!
És mindkét kölök úgy vigyorgott, mintha a villanás s századik szintre röpítené őket, majd Shinju elszaladt, ki az udvarra, hangos nevetéssel, a következő pillanatban pedig a doktor ajándéka, a sárkányfog talizmán már repült is, egészen fel az épület ereszéig, ahol koppant párat, végül pedig ottragadt. A pszichológus elégedetten bólintott, majd elindult a kapu felé. A tanárnő egy ideig értetlenül pislogott, majd utána eredt.
-Mit csinált?
-Megakadályoztam a további csúfolódást.
-Mi?
-Nézze meg a képet!

Nyomta Asako kezébe a friss fotót, amin a gyerekek vigyorognak, ám akárhogyan nézte a szegény tanárnő, semmit nem tudott belelátni.
-A mosolyukat nézze!
-Basszus!
-Na de tanárnő! Itt gyerekek is vannak.

Ezzel a doktor meghajolt, majd kilépett a kapun, Asako pedig csak tovább bámulta a kis lyukacskát Souta mosolyában. Már mindent értett.

egy kis segítség az értelmezéshez:

Even though Japan has Santa Claus, the country does not have the Tooth Fairy. Instead of putting a tooth under one's pillow, the custom is to throw the tooth in the air or at the ground — and to throw it straight down or straight up. The reasoning is that the adult teeth will come in straight.


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Témanyitás by Shukaku on Vas. Nov. 15, 2015 7:30 pm

Kilencvenkilencedik Fejezet

„Hören Sie denn nicht das entsetzliche Schreien ringsum, das man gewöhnlich die Stille heißt?“

-Megmondtam, hogy nem él a csatornákban semmiféle tengeri szörny. A tengeri szörnyet, amit fel lehet fedezni, már felfedezted.
-Jó... de próbálkozni azért lehet! És különben sem hiszem, hogy össz-vissz egyetlen tengeri szörny lakjon egész Aincradban.
-De a csatornákban? Miért pont a csatornákban?
-Miden filmben a csatornákból tőrnek elő a vérengzős dolgok.
-Mint például?
-Hát... például a cápák.
-Cápák.
-Igen, a cápák. Felnyitják a csatornafedeleket, és kitörnek az utcákra, és tornádó, és láncfűrész és bumm, bumm!
-Most csak viccelsz, ugye?
-Én nem viccelek. Te is láttad a képregényben a teknőcöket. Ők is a csatornákban éltek.
-Fikció.
-Honnan tudod? Annyi mindenre hittük eddig, hogy fikció, és aztán bumm!

A bummokat folyamatosan heves gesztikuláció fogadta, na és persze a csatorna faláról visszaverődő visszhang.
-De oké, nem voltak szörnyek, csak büdi... most jobbra, ugye?
-Nem. Egyenesen.
-A térképünk szerint ha jobbra megyünk, akkor levághatunk egy kanyart.
-Igen, de az a kijárat a sikátorokhoz vezet. Védett területen kívüli épületekhez.
-És? Csak nem félsz?
-Ne keressük a bajt, Shu.
-De én arra akarok most menni. Fáradtak a lábacskáim, és mindenem csurom vizes, és fázom...
-Nem vagy fáradt, azt én is érezném. Felülhetsz a hátamra, ha szeretnél.
-Oki, de a legegyszerűbb, ha kimegyünk. Gyí!
-Rendkívüli módon megnehezíted a dolgomat, ugye tudod?

Timidus szinte sóhajtott, de elindult a lánnyal, ám nem battyogtak sokáig, mert az idomár valami furára lett figyelmes a csatorna falában.
-Nézd Timi! Nyomok!
-Valóban.
-Menjünk, nézzük meg!
-Az előbb még fáradt voltál.
-Már nem! Kipihentem magam, köszike!

Ezzel le is pattant a nyeregből, és az elágazás felé vette az irányt, és nem tévedett, valóban világítottak a lábnyomok abba az irányba, pedig erre fele nem szoktak nagyon járkálni.
-Biztos valami titkos rejtekhely! Kincsekkel! Vagy... vagy egy irányítópanel a rendszerhez!
-Persze. Valaki csak úgy betesz egy szobába egy irányítópultot a világhoz, hogy a játékosok hozzáférhessenek. Miért tenne bárki is ilyet?
-Hát... jó, akkor nem az, de valami van ott! Hallod?

Timidus bólintott. A nedves, koszos, zöld téglák között egy ajtó lapult, ami mögül halk dalolás szűrődött ki. Szomorú, szinte síró hangon szólt a dal, és egyértelműen egy fiatal lánytól.
-Ez meg...?
Shu lenyomta a kilincset, mire azonnal felugrott egy panel.


Kód:
A küldetés alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, mivel pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz.

Elmultál már 20 éves?


Shu pedig azonnal rábökött a nem gombra, majd a rendszer sípolása elnyomott egy káromkodást.
-Miért kell nekem ennyire becsületesnek lennem?! Most hogy fogo...
Ám egy újabb ablak ugrott fel, így nem fejezte be a mondatát.


Kód:
A küldetés alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása.

Elmúltál már 18 éves?


-Na... várjunk csak egy picit!  Amikor beléptem, megadtam a koromat, szóval a rendszer tudja... akkor biztos nem engedne be, ha hazudok... szóval...
És újra rányomott a nem gombra, majd várta a következő panelt.


Kód:
A küldetés alkalmas a tizenhat éven aluliak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus.

Elmúltál már 16 éves?


-Izé... Timi... december elején leszek tizenhat, most meg november közepe van. Szerinted?
-Ez egyértelműen azt jelenti, hogy nem múltál még el tizenhat.
-Oké, de ezután már a tizenkettes karika jön, és nem akarok dedós küldit. -.-
-Az előbb még azt mondtad...
-Tudom, hogy mit mondtam, de...
-Van ott valaki? Szabadíts ki kérlek!

Na ekkor nyomott rá Shu az igen gombra, és újra lenyomta a kilincset, az ajtó pedig kitárult. Mögötte egy priccsen egy fiatal lányka gubbasztott, kezei egy falból kiálló vasgyűrűhöz láncolva, ruhái szinte rongyokban lógtak róla.
-Ez meg...
-Szabadíts ki... kérlek...

Suttogta a lány könyörögve, és felpislantott a plafonra, ahol egy csapóajtó díszelgett, Shu pedig azonnal kérdőn Timire pillantott.
-Fogadó van felettünk.
-Fogadó... persze...

Shu a láncokhoz ugrott, és elkezdte rángatni őket, de azok nem engedtek.
-Nem... nem megy! Kell a kulcs!
-Hívd ki párbajra.
-Mi... miért?
-A bilincs a kezén van. A párbaj végén pedig...

Az idegen lány ekkor ájult el
-Timidus!
A csapóajtó nyikordult, a sárkány pedig berángatta társát vissza az ajtó mögé, és behajtotta azt.
-Te meg kivel diskurálsz ott lent?! Akkor nyisd ki a szádat, ha munka van!
Testes emberke küszködte át magát a résen, majd elkezdett leereszkedni a kötéllétrán, amit az előbb dobott le. Amikor leért, akkor viszont nem várt meglepetés fogadta, egy felé szegezett sárkány formájában.
-A kulcsot. Most.
-Mi a franc?!
-Timi nem szereti, ha meg kell ismételnie magát.
-Őt akarod kiszabadítani? Ez csak egy...
-A kulcsot!!!
-Nemáá! Ő a legkelendőbb árum!

Ekkor ragadta meg Timike a fogadós karját, és rángatta ki a szobából. Amint kiértek, felfénylett az indikátora, méghozzá csinos vöröskés színben.
-Na akkor most utoljára. Itt már támadható vagy, nekünk pedig kellene a kulcs, neked pedig vörös indikátorod van, Timidusnak meg éles és hegyes fogai. Meg tudunk egyezni?
Úgy tűnik Timi skilljei nagyon jók az alkudozáshoz, mert igen hamar megegyeztek, Shu pedig levette a lánykáról a bilincset, ami ezután az úriember kezén csattant. A következő meglepetés akkor érte őket, amikor Shu, miután felöltöztette pár saját ruhába a lánykát, kitámogatta a rögtönzött cellából. Az idomár feje felett újra megjelent az indikátor, míg a másiknál továbbra sem volt semmi. Csak egy halk köszönömöt rebegett, majd szorosan, nagyon szorosan ölelte át kis idomárunkat, és megpróbálta megcsókolni...


...


-De... de... én szeretném meghálálni, hogy kiszabadítottál. És... és a csatornában nagyon hideg volt, és biztosan fáztál, és a lábaid is fájhatnak a sok sétától, és biztosan te is vágysz egy forró zuhanyra...
-Igen, de akkor sem fogunk együtt zuhanyozni. Timidus itt fog állni az ajtóban, és nem enged be senkit. Megértem, ha félsz, biztos rengeteg szörnyű dolog történt ott veled...
-Igen... szörnyű dolgok... de... de pont ezért...

~Úgy beszélsz, mint én... olyan vagy, mint én...~
Az idegen ismét megpróbált Shuhoz simulni és átölelni, ám a lány megint csak elutasította a közeledését. Tudta, hogy valami itt nagyon nincs rendben.
~Ez a lány... olyan kedves. Olyan ártatlan. Nem olyan, mint a kinti emberek...~
Ja igen, ha nem lett volna egyértelmű, kis hősünk egy NPC-t mentett meg, méghozzá egy olyan NPC-t, aki nem véletlenül volt abban a szerepben, amiben találta. Frilina programja arra íródott, hogy a szeretteiktől túlságosan távol kerülő magányos harcosoknak... szóval azt hiszem értitek. A fogadóban bordélyház működött, talán egy valamikori küldetés részeként, de ezt egy szemfüles játékos, akit azóta partnerei bizonyára kiszabadítottak a saját zsebének megtömésére fordította. Most pedig kis hősünk egy olyan barátnővel lett gazdagabb, aki igencsak furcsa módon szeretné iránta érzett háláját és szeretetét kifejezni. Egy biztos, Shu segíteni akar neki... bár még fogalma sincs arról, hogy ezt miként fogja kivitelezni...

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Élmények, avagy az események egy kislány és egy sárkány szemszögéből

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.