Díszterem

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Díszterem

Témanyitás by Hinari on Vas. Dec. 15, 2013 10:14 pm


Díszterem
A harmadik emelet teljes jobb szárnyát elfoglalja, a lépcsősor egyenesen a rövid előtér utáni, kétszárnyas ajtóhoz vezet. Ha belépünk, a terem jobb oldalán hatalmas, földtől majdnem a plafonig érő ablakok szolgálnak pompás kilátással a céhház előtti dombos-cserjés részre, mögötte pedig a tóra, melynek túlfelén és jobb oldalán láthatóak a Kezdetek Városának házai. Bal oldalt a kertre és a hegyekre nyílik kiváló rálátás annak, aki inkább a természet csodáiban és a fák végtelenjében kíván gyönyörködni. Az ablakok két oldalán függönyök sorakoznak, miket kedv szerint el lehet húzni, attól függően, hogy milyen rendezvényre készülünk, valamint eszerint lehet változtatni a színüket is. Érdemes megemlíteni az erkélyt is, mi mindkét oldalt, középen nyílik, odakint egypár székkel és asztallal, ha levegőzni vágyunk; s a nagyméretű kandallót, mely a helyiség túlfelén, a szemközti fal előtt áll, direkt nincs beleépítve abba, hogy aki szeretne, odaülhessen a szélére, mi úgy lett kialakítva, hogy kényelmesen elférjünk. A közeli falakon polcok sorakoznak, pár könyvvel és növénnyel, utóbbiakból az ablakok közé is jutott egy-egy nagyobb cseréppel. A plafonról nagyméretű csillár lóg, elegendő fényt biztosítva a terem megvilágításához, az alatta lévő óriási tér pedig alkalmas bálok megrendezéséhez is, ám akár kanapékat, párnákat vagy székeket is el lehet helyezni itt.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3144
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10538/10100  (10538/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Hinari on Vas. Dec. 22, 2013 7:59 pm


Céhes karácsony, 2023
Sok a tennivaló, kevés az idő. A céhes Karácsony bizony rengeteg utánajárással jár, így, miután megírtam a listát, összeírtam gyorsan azt is, hogy kinek miben kéne segítenie. Sokkal jobb együtt felkészülni az ünnepségre, ha mindenki egyszerre segít, gyorsabban telik az idő, és még szórakoztatóbb is. A legfontosabb a karácsonyfa és a többi dísz és egyéb kiegészítő beszerzése, így legelőszöris egy pm-et dobtam RenAi-nak, hogy rángassa el Ritát a vásárba, és válasszanak szép díszeket és égőket, amivel feldíszíthetjük a termet a harmadikon. Bíztam a lány ízlésében, Ai bizonyosan vidám színeket és figurákat fog beszerezni, így ezt minden aggodalom nélkül rábíztam. Utána következett maga a fa, úgy tudtam, Szophienak van súlyemelése, Vezér meg amúgysem elégedne meg könnyű feladatokkal, így bekopogtam a lány ajtaján, ha nem volt otthon, úgy neki is üzenetet írtam: találkozzunk egy óra múlva a céhház bejáratánál, szeretném, ha együtt mennénk kiválasztani a karácsonyfát. Amíg várakoztam, az inventorymban az ebéd hozzávalóit a tárgyak legelejére tettem, majd írtam a lányoknak (Shizuka és Yurihime), hogy ha lennének olyan kedvesek, a kertből vagy ha ott nincs, a városból szerezzenek be pár mikulásvirágot, és ültessék őket szép cserepekbe, Yuichit megkértem, hogy segítsen nekik felhordani a Díszterembe, hogy együtt rendezzék el. Ozinak, aki továbbra is tartott a beköltözéstől, megírtam, hogy szívesen látjuk, megadtam az időpontot is neki, és megbíztam az alkoholtartalmú italok beszerzésével, ő aztán biztos ért hozzá, hol lehet minőségi italokat kapni. Persze felsoroltam, nagyjából mik kellenének, pezsgő, bor, sör a fiúknak, likőr a lányoknak és ha valami még eszébe jut, akkor az is, a kellő aranyat vegye ki a céhbankból, természetesen, ahogy mindenki más is. Hmmm, mi volt még hátra? Az asztalok és székek gombnyomással voltak rendezhetők, így azzal egyelőre nem foglalkoztam, a puncs, a bólé és az ünnepi ebéd pedig szintén közös munka móka volt, azt későbbre hagytam, a favásárlás utánra.

Ha Szophie eljött, és sikerült megvenni a fát, felállítottuk azt a díszterem közepére, közben odaköszönve a virágokkal foglalatoskodó hármasnak is, a kezükbe nyomva egy-egy bögre forrócsokit, pihenjenek egy kicsit ők is. Ezek után megkértem azokat a céhtagokat, akiknek volt italkészítésük, hogy főzzenek teát és az Ozi által hozott bor felét készítsék el forraltbornak, mondtam én is megyek segíteni benne és a bóléban, amint befutottak Aiék a díszekkel. Ha megjöttek a lányok, a fára való díszeket egyelőre otthagytam, hiszen majd közösen fogjuk feldíszíteni a fát, az égősorokat viszont odaadtam Nestornak, hogy repüljön körbe velük a teremben, és aggassa fel őket, én egy ideig lentről koordináltam a dolgokat, majd leszaladtam a földszintre a konyhába, hogy összeüthessük az ebédet. Közben Szophiet megkértem, a sütiszobából a legjobb süteményekből tegyen a Díszteremben az asztalokra, gondoltam, hogy ez nem lesz probléma számára. Hiába, hosszú ez a mai nap, de reméltem, hogy legalább nevetéssel telik.


Sztem első reagban még csak a fentiekre reagáljatok, jussunk el az ebédkészítés elejéig >< Jah és bárkinek bármi problémája van a reaggal, szóljon, és átírom, igyekeztem nem mozgatni karikat, csakhát enélkül nehezen megy a szervezősdi, és együtt sokkal viccesebb az előkészületi verkli is. De rugalmas vagyok, télleg szóljatok, ha valami nem tetszik. Wink

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3144
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10538/10100  (10538/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Szophie on Hétf. Dec. 23, 2013 10:09 pm

Üzenet csipogása zökkentett ki gondolataimból. Hinari volt az.
- Karácsonyfát veszek! - ugrottam fel tapsikolva, ahogy elolvastam annak tartalmát. Szóval egy óra múlva...

A megadott időpontban befutottam. Hinari éppen kilépett a kapun, amikor én úgy húsz méterre lehettem tőle. Messziről integettem neki, majd odaszökdécseltem hozzá.
- Boldog Karácsonyt! - öleltem szorosan magamhoz.
- Vezér is kell a fához, vagy szerinted tudjuk egyedül is cipelni? - kérdeztem, majd meg sem várva a válaszát válaszoltam magamnak. - Lehívom, biztos, ami biztos. - ezzel felvettem egy nagy adag havat a földről, és megpróbáltam megdobni vele az ablakunkat. Még jó, hogy nem az ajtóval szemben levő oldalra költöztem. Újra, meg újra dobáltam az üveget, egészen addig, míg meg nem jelent rajta egy idegesen vicsorító farkasember pofa.
- Gyere le! - nevettem, miközben gesztikulálva mutogattam is neki. Megvártuk, míg lecammog, majd mehettünk is karácsonyfát nézni. Említettem már, hogy a sütik mellett a karácsonyfa a kedvencem a karácsonyban? Még az ajándékoknál is jobb. Miközben a helyig baktattunk, ahonnan a fát szerezzük majd be, nagyokat szippantottam a levegőből. Mindennek boldog érzése volt, még a levegő illata is boldog volt.
- Régen nem ünnepeltem ilyen vidáman a karácsonyt. - mondtam egy csendes pillanatban, majd áthatóan Hi-re néztem. - Köszönöm. - suttogtam. Ezt a barátaimnak köszönhetem. Meg Kayabának. Igen, neki is. Ha ő nincs, akkor otthon kuksolok még most is, és soha nem ismerkedtem volna meg ezekkel a csodás emberekkel. Sok jót tett velem, többet, mint amennyi rosszat, ez tény. Persze attól még másoknak ártott, meg nekem ki kell jutni. De azért egy évben egyszer egy köszönetet fejben megérdemel.
- Nézd,. ez de jó! - mutattam egy terebélyes, magas, igazán szép sötétzöld színű fára, ami megnyerte a tetszésemet.
Végül megvolt a fa, neki gyürkőztünk Vezérrel, és elkezdtünk cipekedni.
- Tütűűt.. Megérkezett a nap fénypontja! - kiáltottam nevetve, miközben a díszterembe beléptünk a nagy-nagy örökzölddel. Végül a tökéletes helyre beillesztve büszkén néztem a szépséget.
- És ezt én cipeltem el. - mosolyogtam elégedetten. Ez a jártasság szuper. Aztán mosolyom hamar lehervadt, ahogy körbenéztem. Jajj nekem! Mindenki itt lesz? O.o És énénén.. Hime is? Öhmm..
- Felmegyek egy picit a szobámba, mutatni akarok valamit? - mondtam Hinarinak, majd elszaladtam.
Becsaptam magam mögött a szoba ajtóm, és nagyokat lélegezve ültem le a földre.
- Nem akarok szembe nézni velük. - panaszkodtam MAcinak és Falatnak, akikre valószínűleg a frászt hoztam. - Egyébként hogy telt a karácsony? - simítottam meg a mackó srác fejét. - Titeket is bemutatlak m ma. És nem fog számítani, ki mit mond. Vagy talán csak Ozirisz, meg Hinari véleménye. - puffogtam. - De mégis karácsony van, és.. - nagyot sóhajtottam. - Le kéne nyelni már a nézeteltéréseket, mi? - kérdeztem költőien, vagyis senkitől nem vártam választ rá. - Na, gyertek! - intettem Bruminak, Falatot pedig felvettem a vállamra. Valamiért nagyon szeret onnan kémlelődni. Bepakoltam az invertorymba az ajándékokat, megigazítottam a ruhámat, és egy nagy levegő vétele után lesétáltam a többiek közé.
- Be kell mutatnom valakiket. - léptem be mosolyogva, ünnepélyes hanghordozással. - Ő itt Falat. - mutattam először a gekkót. - Az egyik küldetésem alkalmával ajándékozta nekem Mirika, és én magamhoz édesgettem, így már szelíd. A másik pedig.. - ekkor intettem macinak, aki az ajtó mögött állt. - Ez a mackó ruhás játékos elég elveszett, és gyámoltalan volt, az utcán, a szemétben találtam rá, és még semmit sem fejlődött.. Így hát.. befogadtam. - öleltem meg a kicsit. - Ennyi volna. - ekkor oda sompolyogtam Ozirisz barátom mellé mosolyogva. - Hogy ityeg mostanság? Milyen itt köztünk? - érdeklődtem. - Egyébként azóta hogy állsz a sütikkel? - kérdeztem. - Nézd, ezt tegnap kaptam! - vettem elő az 1001 Aincradi sütemény című könyvemet, és az orra alá dugtam, kinyitva az egyik különleges receptnél. - Ehhez nagyon sok, nehezen beszerezhető növény kell, meg tökéletes jártasság, de amint ez meglesz, megsütöm. És adok majd neked is belőle. - mosolyogtam rá.
Aztán Hinari még egy feladatot adott számomra, így felszaladtam sütikért. Nehéz legjobbat választani, de.. Nekem sikerült. Szóval választottam egy párat, és levittem, kiraktam őket az asztalokra, illetve vittem még három párnát Macinak, Vezérnek, meg Falatnak, ami egyben az én helyem is lesz. Őket letelepítettem békésen a kandalló mellé, a melegbe. De nem maradtak sokáig egy helyben. Falat érdeklődést mutatott a díszek iránt, így észrevétlenül az azokat tartó dobozba mászott. Vezér is megunta az egy helyben ücsörgést, és elkezdett morgolódni. Hjajj, mennyi gond van ezekkel.
- Menj, segíts italt készíteni. - parancsoltam neki. Talán az leköti. És ha nekem van ital készítés jártasságom, az neki is számít, igaz? Szóval tud segíteni.. Bár nem profi szinten.. Persze jobban örülnék, ha Brumi kötné inkább le helyettem.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Yaru on Kedd. Dec. 24, 2013 3:15 pm

Kíváncsian leste az ablakból, a hóval borított tájat, ahova sokkal inkább vágyik jelen pillanatban. A kellemesen hideg hó sokkal jobban tetszett neki mint a már megszokott zöldellő táj látványa, ugyanis sokkal több lehetőség rejlik benne. Unottan Vezérre pillantott, reménykedett benne, hogy megtöri a tekintetével és sikerül kicsalogatnia legalább pár percre az udvarra, egy kis játékra, de ez most lehetetlennek bizonyult. Természetesen ez nem csupán a Farkas makacsságának hanem Szophie anyáskodó és óvó jellemének is köszönhető, ugyanis a napokban már többször is hangoztatta, hogy egy találkozója lesz a többi itt lakóval, ahova a hozzá hasonló új lakótársakat is el szeretné vinni, hogy bemutathassa őket. Az, hogy ez miért is maradt meg az általában lusta és figyelmetlen medvében rejtély... bizonyára ahhoz van köze, hogy napjában annyiszor elismételte idegességében, hogy akaratlanul is rögzült benne. Hamarosan az említett lány meg is jelent az udvaron egy másik lány társaságában. Mancsait az ablakra tapasztotta, és úgy figyelte a két fél mozdulatait. Majd amikor már nem tudta türtőztetni vágyait elkezdett kopogtatni az ablakon, majd hangos nyöszörgésbe kezdett. Talán éppen a hívogató pillantás lehetett az oka amiért a lány percekkel később visszatért a lakásba, idegességét le sem tagadhatta volna, ugyanis amint a szobába lépett maga mögött az ajtót becsapta, ami nem volt rá jellemző. Kíváncsian pattant le az ablakból a medve, és lépdelt a lányhoz annak reményében, hogy valamit kap, mint ahogy azt legutóbb is történt. A lány leült, melléje pedig szorosan a medve, mancsát a lány lábára tette, éreztetni szerette volna, hogy nincs semmi baj. Némi magyarázkodás, és idegeskedés után végül kiszabadultak a szépen rendezett folyosóra, onnan pedig egy széles kétrészes ajtóhoz vezetett utuk. A lány a medve lelkére kötötte, hogy csak a jelzés után következi öt a terembe, többször is elismételte, hogy minden rendesen menjen, egy széles mosoly kíséretében bólintott, izgatottságának pedig hangot adva foglalt helyet a bejárattól eső jobb oldali sarokban, ahol addig várt amíg a lány jelt nem adott, hogy aztán beléphessen a terembe. Így is történt, a lágy már megszokott bájos hangján szólt, és a medve fejével kicsit rásegítve de sikeresen betolta az ajtót, hogy aztán a tágas terembe léphessen. A rá irányuló szemek akaratlanul is zavarba hozták, zavarát pedig azzal próbálta leplezni, hogy közel a lányhoz próbált helyet foglalni, vagy pedig Vezér közelében maradt.

_________________
Szín: CornflowerBlue
Beszédszín: Skyblue

Yaru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2013. Oct. 25.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
30/50  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Rita Hanami on Vas. Dec. 29, 2013 9:00 am

Hurrá karácsony! Így kellene fogadnom az év ezen napját de a karácsony szelleme engem sose szállt meg. Érdekes, mivel a szüleim elég sok nyugati szokást nagy örömmel fogadnak, a karácsony még sem tartozik ezek közé így számomra nem bír akkora jelentőséggel. Persze minden évben felállítunk egy karácsonyfát és olykor-olykor ajándékozunk is de ennyiben ki is merül ez. Igazság szerint addig még Hinari-chan nem küldte el az üzenetet meg sem fordult a fejemben a karácsony gondolata. Persze ettől még nem fogok kibújni a karácsonyi teendők alól így lelkesen vállaltam a díszek beszerzését Ai-chan oldalán. Valahogy eddig fel sem tűnt mennyi ilyen boltocska van Aincradban. Volt itt minden mi szem-szájnak ingere, Ai-chan kedvére válogathat. Persze én is igyekeztem segíteni neki mindenben amiben csak tudok de az én képességeim ezen a téren nem túl kifinomultak. Egy időre el is tűntem Ai mellől és ajándék beszerző körútra indultam, ami hát… nem egyszerű. Hosszú idő után végül sikerült begyűjtenem mindent és visszatértem Ai-hoz, hogy aztán visszamenjünk a céhbe. Az előkészületek már javában zajlottak, a díszteremben egy hatalmas karácsonyfa volt felállítva és a díszeket leadva igyekeztem besegíteni mindenbe amibe csak tudtam. Mókás volt nézni, ahogy Nestor körberepüli a fát az égőkkel. Otthonra is kellene egy ilyen, mennyivel egyszerűbb lenne így felrakni az égőket. Szophie közben bemutatott egy maci ruhás fiút. A szemétben találta? Akarva akaratlanul is egy szemöldök ráncolásra késztetett a megjelenése de ettől független igyekeztem barátságos lenni hozzá.
- Szia, Remélem jól érzed majd magad köztünk. – Léptem oda hozzá és üdvözöltem őt, lágy barátságos hangon.


A hozzászólást Rita Hanami összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Dec. 31, 2013 5:48 pm-kor.

_________________

Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
10/1300  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Ozirisz on Kedd. Dec. 31, 2013 5:41 pm

Ismét karácsony, ezúttal nem a kinti világban, hanem Aincradban. Bár nem olyan rég, nem hittem volna, hogy egyáltalán kimozdulok valamerre is ilyenkor, az idő múlásával, és véletlenek fura egybeesésével úgy tűnik elértem az alagút végét. Látom a fényt. Jaj, csak ne a metró legyen...
Nah de a lényeg, most mégis jó kedvem volt. A piacon bogarásztam, amikor csippant egy üzenet. Hinari, a céhes karácsonnyal kapcsolatban. Ismét megerősített arról, hogy szívesen látnak. Eddig is tudtam mindezt, bár amíg még a "csúnya gonosz Oz riogatja a JL-es lányokat", addig azért nem lenne bölcs döntés beköltözni. Bár, lehet, hogy a karácsony megenyhíti RenAi-t és nem lesz velem ellenséges, nem fog menekülni előlem, stb. De remélem a karácsony most az egyszer segít...
Alkoholos italok beszerzése... A lehető legjobb feladat *.* Indultam is az általam ismert legjobb italainak általam ismert lelőhelyére. Kis kitérő Nysterbe, a sör ott nagyon finom, majd visszateleportálás, a pezsgő és a bor a piactértől nem messze, a likőr a piactértől szintén nem messze, csak épp ellenkező irányba. Tovább bogarásztam még a piacon, még egy-két dolog jól jöhet. Aztán mindent bepakoltam az inventorymba, és megindultam az Igazság Palotája felé. Igaz kicsit lassabban tudtam haladni mert a "too-many-items" effekt érvénybe lépett és a sebességet és a kitartást csökkenti. Kellett nekem telepakolnom az inventorymat, és kell nekem minden holmimat hurcolászni magammal? Körülbelül mint a csiga, jelen esetben majdnem olyan sebességgel...
Aztán beérkeztem, üdvözöltem mindenkit, majd lepakoltam az asztalra a "rakományt".

Szophie új barátain meg se lepődtem. Falat... jó név... meg Brumi...Brumin sem lepődtem meg, főleg, ahogy elmesélte, hogy hol talált rá. Mindenkin segít, ugyanúgy, ahogy akkor is, amikor csak céltalanul kóvályogtam a Kezdetek Városában, vagy amikor egy küldetésen megmentett a vízitündérektől. Hinari is, aki kirángatott a "túl nagy fába vágtam a fejszém meg fog ölni a miniboss" nevezetű kutyaszorító helyzetből. Nem sokan siettek volna a segítségemre, de a JL mégis.
Ahogy a többi céhtársam is hasonlóképpen segít másokon. Ettől JL a JL...
Majd a lány afelől érdeklődött, milyen itt, a céhben, mi újság, és a sütik. Majd egy könyvet mutatott a sütikről, benne egy ritkább, és minden bizonnyal finomabb sütiről.
Jó itt a céhben, és remélem végre összejön egy igazi jó karácsony nekem is - feleltem a lánynak - Sütik... ha utam egy sütiző fele visz, nem hagyom ki. Az alsóbb szintek kazamatáiban nem találni egyet se, pedig milyen jó lenne... Finom sütikhez mekkora főzés jártasság kell, nem tudod? - tettem fel a kérdést, ami már egy ideje járt a fejemben. Főzés jártasságot már elég régóta fejlesztgetem, bár az azért zavaró, hogy jártasság kell hozzá. Kint hiába tanultam meg az egyszerűbb ételek elkészítését, itt még elég gyakran odaég, vagy csak egyszerűen eltűnik füstölögve a fazékból a vacsorám... De azért néha sikerül egész jó kajákat összedobnom...
Ami az előkészületeket illeti, amiben tudok, természetesen segítek, több kéz többre megy, legyen szó akármiről.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥ ♥ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .

Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 911
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5153/5300  (5153/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Csüt. Jan. 02, 2014 12:15 am

- Ayani - cuppant nagyot a csók - később találkozunk, ma a céhhel töltöm a napot, addig, szerintem tudsz majd mit csinálni - mosolyogtam rá. Még egyszer megcsókoltam és nagy nehezen kiléptem az ajtón. Újra elolvastam a rövid üzenetet, mikulásvirág szerzés, Shizukáva és Yurihimével. Először is őket kell megkeressem, hogy tudnak-e szerezni. Sose gondoltam volna, hogy a Maxweldtől tanultakat kamatoztathatom, hisz kertészkedésben már igen magasan járok, ez könnyedén menni fog és a súlyemelés megtanulása óta könnyedebben veszem a súlyok emelgetését. Feltéve, ha nem tudnak szerezni, segíthetek nekik és ez.. lefordítottam fejem és mosolyogtam tovább. Felesleges végig gondolnom, örülök.
Lépéseim nyomán ropogott a hó és a hideg jóleső érzéssel kúszott végig rajtam. Utóbbi pár napban minden éjszakát egy fogadóban töltöttem Ayanival, és a céhház felé nagyon keveset vagy egyáltalán nem mentem, a szobámat sem láttam már jó ideje. Bár nem sokat változhatott.. majd lenyomtam a kilincset.
Beléptem és szokásához híven szolidan berendezett kis helyiség volt, hatalmas ablakkal a végében. Szállingózott a hó még. Leültem az ágyam szélére és először is leellenőriztem minden lehetőséget, amit csak tudtam. Shizukát sose láttam még, és Yurihimét sem láttam már jó ideje. Vajon kiheverte teljesen Lewis halálát azóta? Én magam sem tudom.. csak egyet, nem fogom elfeledni azt az embert akit ott a barlangban láttam és mindenképp megóvom őket és másokat. Ayani te, hogy jössz a képbe? Bemutatlak téged a céhnek, más megoldást nem tudok jelenleg, hogy itt is legyek és ott is.
Felkeltem az ágyról
- Na, jólvan.. nyomás - sóhajtottam magam elé a csendbe. Írtam két rövid üzenetet, hogy merre leszek a palotán belül, karoljuk fel egymást és menjünk virágot szedni. Szerencsére Maxweld megtanította velem, a legtöbb fortélyt, hogyan találom meg még hó alatt is a megfelelő növényt.
Mikor hozzá jutottunk a virágokhoz, segítettem nekik az ültetéssel. Közel 92 virágcserepet ültettünk, legalábbis az övéket csak nagyjából számoltam, illetlenség lett volna, ezt tudtukra adnom, hogy pontosan mennyivel maradtak le. Meg amúgy is, arra a fél órára amikor ott keresték a virágokat a bódék sorai között, eltűntem és beszereztem, amit csak tudtam. Rita remélem örülni fog neki, Mesteremnek.. tudom még azzal fejlődnie kell, ez remélem előrébb fogja lendíteni. Hinari, a két lány, Hugi, a szőkehajú srác jó úgy látom megvan mindenkinek az ajándékom. Elsuvasztottam mindent a felszereléseim közé és az egyik közeli kereskedőnél beszereztem a kertészkedéshez szükséges cserepeket. Kicsit nagyobb mennyiséget vettem, jól jöhet még az a plusz száz darab. Meg amúgy is a laborban jól fog jönni.
Mire visszaértünk a lányokkal a díszterem még üresen álldogált, neki is kezdtem a munkának és hordtam a cserepeket, a díszítést rájuk bíztam, bár ahova mutattak, oda tettem. Készség nélkül teljesítettem kívánságukat. Odakint mielőtt elindítottam ezt a játékot, már akkor is voltak növényeim, de itt egész másképp állok hozzájuk, itt ők a hobbim. Hamarosan meg is érkeztek az elsők Hinari és Szophie a karácsonyfával. Rögvest kaptam is egy forrócsokit és némi pihenőt, mire tiltakoztam volna, hogy tudok még dolgozni, de se perc alatt kikapcsoltam, és leültem elfogyasztani a kapott italt.
- Köszönöm - feleltem, miközben fejemmel meghajoltam. De könnyen le tudott szerelni, néztem utána, ahogy a céhvezér távolodik és a többieknek is átnyújt forró italokat. Jót tett a kezemnek a bögre hőmérséklete és eszembe is juttatta, hogy hiányzik innen valaki a Mesteremen és Hugin kívül. Körbe néztem és kezdett alakulni a hely, Ozirisz is megérkezett, és Szophie az ajtóban visszatért most egy egészen más kis társasággal. Falat? Kerestem szememmel az állatkát. A kezében tartott egy apró teremtményt, egy hüllőt, nem tudtam pontosan kivenni, hogy mi is lehet az, nem láttam még olyat korábban. Majd még egy embert, aki medvének van öltözve, furcsa történet, mit kereshetett a szemétben, és miért hord jelmezt? Mosolyogni kezdtem pozitívan csalódtam Szophieban, nem sokat hallottam eddig a lány felől és kevés szót váltottunk, de többek között neki is köszönhetem, hogy még élek és nem csináltam hülyeséget. Oda sétáltam a kisebb csoportosuláshoz, ahol már ott volt Rita és Ai is, de mikor jöttek be? Míg kortyoltam a csokiból?
- Hali! A nevem Hayashi Yuichi, örvendek - nyújtottam a kezem a medveruhás srácnak jókedvvel.
Ha fogadta a kézfogást, bólinttam és röstellem nem készültem más ajándékkal, de ha volt rá lehetőségem félre vonultam és összedobtam pár levelet, gyökeret meg virágot egy fiolába és a nagyon kelendő szerencse lötyit elkészítettem. "Jószerencse legyen veled" adtam nevet a fiolának. Zöldes ital még kicsit fortyog, mire átadom legalább a buborékok elfognak belőle tűnni.
Majd megöleltem Hugit és Ritát, előtte meg is hajoltam. - Mester, ma még nem gyakoroltam, később az este folyamán szeretnék neked mutatni valamit, közel egy hete változott valami, vagyis Rita.. öm.. - lehajtottam fejem miért ugrik be most az erdei dolog? - mennem kell dolgomra még van pár virág, amit fel kell hozzak az előtérből - próbáltam terelni és menekülni, mielőtt még kényelmetlenné válna a helyzet. Ha elengedett szónélkül úgy vissza álltam a munkába és közben Oziriszhez odasétáltam kezet fogtam vele és Boldog Karácsonyt kívántam neki, és megveregettem a vállát, hogy biza nagyon is jó karácsonya lesz. Szophieval beszélgetett, akaratlanul is kihallottam, hogy növényekről beszéltek, de nem akartam közbe szólni és érdeklődni sem, csak Szophienak is Boldog Karácsonyt kívántam és meghajoltam előtte, formalitást tartottam, a baráti közeledést még nem mertem megpróbálni, meg a vállán ott az a valami, ami épp lefelé néz. Ömm, el is fordultam és siettem le a maradék növényért.
Hamarosan felhordtam mindet és miután végeztem jólesően fejeztem be a forrócsokit és néztem az eredményt, és a többiek munkájának előre haladását.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés

Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by RenAi on Pént. Jan. 03, 2014 4:04 pm

- Három méterre mögötted jön még kettő. – Hallottam Kyubei instrukcióját. Megfordultam és kardommal egy vízszintes vágással az egyiket majd egy felfelé lendülő függőlegessel a másik mobot is elintéztem.
- Jobbról még egy csoport!... – Figyelmeztetett megint, persze addigra már én is észrevettem őket. Felugrottam magasra, mivel csak úgy tudtam kivédeni a közvetlen támadásukat, majd pont közöttük értem földet és egy vízszintes köríves mozdulattal megoldottam a helyzetet. Pixeldarabkák mindenfele… megtöröltem a homlokom az izzadtságtól, majd ismét hangokat hallottam.
- Megint támadnak, de úgy nézem ez már az utolsó csoport!... – Jelenti ki. Kardom támadó állásba, pajzsommal védekezek, és már lendítem is a fegyverem ellenük mikor. ~Biiip, biiip…~ Jelzett egy kis hangocska… >< Meglepettségemben elfelejtettem védekezni, de ami ennél is cikibb hogy támadni is. Így a mobok bizony rendesen letaroltak… megszabadítva fele páncélomtól.
- Etooo… @.@... – Jojózik a szemem még mindig. De kitörök közülük és pár ütéssel el is intézem őket.
- Wehh…. ez totál égés volt… - Jelentette ki, majd sarkon fordult és magamra hagyott... Mivel mobok már nem voltak, bár a respant nem szerettem volna itt megvárni, így elindultam ismét megkeresni az utat, elhagyva ezzel a mezőt. A hangocska most is jelzett mert még nem néztem meg.
- Wehh, nem tom ki vagy de majdnem megmurdeltam miattad… >< - Morgolódtam. Egyszer kelek fel korán edzeni, erre most is megzavarnak… >.> Hinari volt az, és olvasva az üzenetét és a feladatom, elszált a haragom és gyorsan fel is kerestem Ritát hogy akkor nyomás vásárolni. o/ Kyubeit nem láttam egy ideje, bár annyira nem is bántam ezt a tényt, és nem féltettem ha valami baja lesz tuti felbukkan megint hogy kihúzzam a pácból… ><

A megbeszélt helyen találkoztam Rii-nyan-al de már messziről kiáltottam és intettem neki. A vásár és a bazársorok sokassága gyönyörrel töltötte el a lekemet. Imádom ezt a napot, és reméltem hogy Hii-nyan szervez majd valami hasonlót. Nem kellett sok, igaz bár szinte minden kis standnál leálltam bámészkodni, de sikerült kiválasztanom a legszebb díszeket, mind a fára, mind a teremre. Az égősor viszont Rita ötlete volt. Szelíd fényben pompázó fényáradata viszont engem is megfogott. Sok érdekességgel találkoztam, mind aranyos mind érdekes de rengeteg vicces dologgal is. Bármit amit megláttam mindenre rámondtam hogy cuki vagy hogy ronda… Bár egy idő után azt vettem észre hogy bizony magamban beszélek… >.>  Nem fogtam fel hogy miért is tűnt el Rita, de ez idő alatt nekem is akadt alkalmam megvásárolni az ajándékom mindenkinek. -^^- A hideg szellő csípte az arcocskámat, így a sálam még inkább magamra tekertem és a sapkám is felkerült. Kis idő múlva ismét rátaláltam Ritára. Majd mikor lassan megvoltunk mindennel, indultunk is visszafelé, bár utunk kissé félbe lett szakítva. Az egyik árus mérgesen kiálltó hangjára fordultam vissza és mit látnak szemeim…. ><
- Állj meg te macskafajzat!.... Hozd vissza azt a csirkecombot!... – Az eladónak egyre ingerültebb volt a hangja. És pont mellettünk szaladt el nem is olyan régi ismerősöm… kis petem… Kyubei… ~ Nem ismerem… ne csinálj semmi gyanúsat és akkor nem vesz észre..~ … de észrevett. Pár méterrel ugyan előre haladt, de megtorpant megállt és visszaszaladt, majd egyenest a karomba ugrott. >.>
- Vegyj mejsh – Motyogott valamit de nem értettem, a szájában lévő húsdarab miatt. Majd a mérges boltos bácsi is beért minket. Kedvességet és nyugodtságot erőltetve az arcomra fordultam hátra, és erősen próbáltam széles mosolyt erőltetni az arcomra, amiből vicsorgás lett.
- Kifizetem a kárt! – Jelentettem ki, és már készítettem is a pénzt.
- Remélem is! 12300 arany lesz! – Jelentette ki még mindig paprikásan.
- Hogy mi? Egy csirkecombért?! – Döbbentem meg.
- Nem! Hanem az összes csirkecombért és mindenért! – Mutatott hátra a standjára ami üresen és romokban hevert.
- Wehh?- Ment le a szín az arcomról, lesápadtam teljesen.
- Elnézést de ennyi pénz nincs nálam! – Jelentettem ki, miközben már nyúltam is Rita kezéért és amilyen gyorsan csak tudtam leráztam a pasit. Egy ideig ordibálva követett minket, de városon kívül már nem jött. Lihegve álltam meg, mikor már kissé biztonságban éreztem magam.
- Plhee…- Adott ki Kyubei furcsa hangot miközben kiköpte a csontot, ami a szájában maradt. Időközben leette róla a husit.
- Uhh, ez jó volt. ^^ Degeszre ettem magam! - Fordult a hátára a földön és mutatta meg kigömbölyödő pocakját.
- Ilyen nincs, ilyen nincs, ilyen nincs…. amióta velem vagy csak a bajt okozod nekem! – Kezdtem el dühöngeni.
- Rita lécci erről ne szólj senkinek se a céhben. Onegai! – Hajoltam meg előtte jelezve hogy fontos ez számomra.
- Kyubei nem rossz állatka csak nagyon izé… rakoncátlan?...és nevelésre szorul.  Áhh, ha már itt tartunk.– Csaptam össze a két kezem.
- Rita Ő Kyubei, Kyubei Ő Rita… légy kedves vele. – Szólítottam fel. Kyub feltápászkodott és oda cammogott Ritához.
- Örvendek a találkozásnak – Nyújtotta oda az egyik fülét mintha a keze lett volna, hogy fogjanak kezet.

Ha megfogja:
- Kedvességem jeleként megengedem hogy az alattvalóm légy és hogy engem és Ai-t szolgáld!- Mosolyodott el.

Ha nem fogja:
- A kedvesség két oldalú dolog. Bár Ai barátai az én barátaim is. Így fentebb valóságom nem engedheti meg hogy valaki aki nem tud túllépni saját gyávaságán, gyengítse Ai személyiségét és jellemét. - Közölte mint tényeket.

- Ejj, ejj Kyubei, nem beszélünk így másokkal. – Pöröltem vele. ><
- Bocsáss meg neki, épp lázadó korát élé. – Magyarázkodtam.
- És ha már itt vagy Kyub, megkérnélek hogy egyedül menj haza, ma tovább elleszek mint szoktam… - Mosolyogtam rá kedvesen. Nem tartottam készen arra se magam, se Őt, de még a céhtársakat se arra hogy bemutassam bárkinek-is. Ritának sem akartam… de így alakult.
- Rendben. – És azzal el is cammogott. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, hogy legalább ez simán ment. Lassan beértünk, a kapuk nyitódtak és beléptünk rajta. Ez jelentett számomra egy kis Kyubei mentes, nyugis életet. Karácsonyi dalokat fütyörészve baktattam fel a harmadikra Rita mellet. Majd belépve a díszterem ajtaján, felcsillant a szemem mikor láttam hogy az előkészületek mégis mennyire előre haladtak. Fa a helyén, a Rita által vett égősor rajta, sütik és kifinomult italok az asztalon.
- Meghoztuk a díszekeeet! – Kiabáltam el magam lelkesedve. ^^ És letettem a fa alá azt a hatalmas dobozt ami telis tele volt szebbnél szebb dekorációkkal. Súlyemelésemnek köszönhetően meg sem kottyant. Körbetekintettem, és megpillantottam Hinarit, és jeleztem neki hogy küldetés teljesítve, díszek a fa alatt. Majd megpillantottam Yuichi-báttyust. Oda szaladtam és kapott egy nagy-nagy karácsonyi ölelést. :3 Mivel nem lakok bent, így Szophiet nem nagyon ismerem, de megígértem magamnak hogy gondoskodok az ellenkezőjéről. Majd megpillantottam beszélgetőpartnerét is. Oziriszt. Első pillantásra megijedtem tőle, és bebujtam a nem messze tőlem lévő asztal mögé, feltűnés mentesen, olyan gyorsan ahogy csak tudtam. ~Most mit kéne tennem? QQ~ És ez bizony egy jó kérdés volt számomra. Nagyot sóhajtottam és vissza emlékeztem a közelmúlt eseményeire. Yuichi báttyus is mondta hogy Oz nem rossz ember, Rita is Hinari véleményét fogta, és úgy néz ki Szophie is megbízik benne. Az inventorymból előveszem a tőle kapott Halovány erősítő kristályt… és nézegetni kezdem. ~Végülis még viszonzásképen senkitől sem kaptam semmit…~ Gyúlt egy halovány kis láng a szívemben… valójában örültem. Nem is kicsit. ~Ezt nem fogom elhasználni, soha. Megtartom emlékbe. :3~ És persze ami bizonyítja azt hogy kicsit sem haragszom rá, vagy hogy nem utálom… és ilyesmik, az-az hogy már neki is megvettem az ajándékát, sőt belecsempésztem egy kis plusz meglepetést is. Kikukkantok az asztal teteje felett, pislogok párat majd vissza húzódok.
- Nyah, hajráá!- Biztattam magam és előugrottam az asztal mögül, immáron jól láthatóvá válva. Kivonultam ismét a tömegbe, bár akadtak akik még nem érkeztek meg, de bízom bennük hogy időben itt lesznek. Szophie bemutat nekünk két új „tagot” Falat-ot és Brumit. Falatkát a kis gekkót amint megláttam megszerettem, de amikor beinvitálta Brumit és elmesélte hogy-hogy talált rá, megesett rajta a szívem.
- Ugye megtarthatjuk… etoo… velünk maradhat Hinari! QQ – Néztem rá nagy, esdeklő szemekkel. Majd közelebb mentem Brumihoz szinte letámadtam.
- Szia RenAi vagyok, és üdv köztünk! :3 – Köszöntöttem. És most rádöbbentem, hogy hoppá egyel kevesebb ajándékot hoztam.><  És már nincs idő kimenni a városba…sőt nem is mennék…. egy ideig azt hiszem kerülni fogom azt a területet. >< De valamit akkor is sürgősen ki kéne találnom. QQ Majd oda mentem Ritához, hogy talán tud valami ötletet adni. Időközben Yuichi is oda jött hozánk közölve hogy este ad valamit Rii-nyannak. Felcsillant a szemem, és kettőjükre néztem, szinte látszódtak a gondolataim amiben fejben már össze is adtam őket.
- Rita, Rita… QQ bajban vagyunk! >< Nem tudtam hogy egyel többen leszünk, így nem hoztam Bruminak ajándékot! QQ – Hangom kétségbeesett volt, elvégre biztosítani akartam mindenkinek jó karácsonya legyen. QQ És most elrontom az egészet. Valamit gyorsan ki kell találnom. Időközben a díszek mellé oda tetem az ajándékokat is, gondosan ügyelve hogy senki fel ne tudja bontani őket. És most indulhat a Maci ajándék kiegészítés. o/

Ünnepi öltözetem :


_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1737
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 39
Exp:
6085/6200  (6085/6200)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Yurihime on Vas. Jan. 05, 2014 7:18 pm

Lelkesedtem, hiszen ha feladatom van, akkor számítanak rám, és ha számítanak rám, akkor én mindent, de mindent megteszek azért, hogy örömet okozhassak. Ráadásul Hinari-sama ismert annyira, hogy tisztában legyen vele, mennyire szeretem a virágokat. Legalábbis... feltételezem ezért adta azt a feladatot, hogy Shizuka-samával és Yuichi-samával borítsuk virágba a a palota dísztermét ^.^ Legnagyobb sajnálatomra nem volt a kertészetemben mikulásvirág, és úgy tűnt máséban sem, így beszerző körútra indultunk hármasban. Melengető érzés volt, hogy mellettem volt két társam is és közösen gyorsabban haladtunk. Hiába, az együttes erőfeszítést semmi sem múlhatja felül, s gondoskodni kívántam róla, hogy jövőre már ne kelljen fáradozni ezzel a részével, így vásároltam virághagymákat is.
Sajnos maga az ültetés az már korántsem olyan összetett feladat, mint amilyennek lennie kéne, úgy magyarázták nekem még annak idején, hogy az egyszerűsítés azért van, hogy bárki képes legyen rá. Úgy véltem, hogy így elveszett belőle az alkotás öröme, hiszen csak néhány egyszerű mozdulat elhelyezni a cserépben a virágot, nem kell kiásni a helyét vagy betemetni, azt elvégzi helyettünk a rendszer SadÍgy viszont legalább sok-sok virágot ültethettünk, amivel az egész termet pompás vörösbe boríthatjuk *.* Virágrendezési tapasztalatomat bevetve pedig más növényeket, fenyőágakat, tobozokat is hoztam, immár a saját kertészetemből, és Yuichi-sama segítségével aprólékos munkával kidíszítettük a termet gyönyörű, ünnepi köntösbe beborítva a különféle kompozíciókkal *.*
- Otsukaresama deshita ^.^ - néztem körbe széles mosollyal, megköszönve a segítséget, és szerencsére még épp időben voltunk, hiszen ekkor toppant be Hinari-sama és Szophie-sama egy csodálatos fával! - Suteki! *.* - csodáltam a fenyőt, biztosan nagyon-nagyon szép lesz feldíszítve, hiszen már most is csodálatosan fest. Megköszöntem a jó meleg italt, és ha nem szóltak meg érte, megengedtem magamnak egy kevés pihenőt, csupán ameddig felmelegszem a forrócsokitól és a lelkes készülődés látványától, az örömmel teli arcoktól és a szeretetteljes mosolyoktól ^.^
- Máris, Hinari-sama ^.^ - kaptam új erőre mindettől, és bár italkészítő "tudományom" még hagyott kívánnivalót maga után, igyekeztem nem csalódást okozni és a képességeimhez mért legfinomabb teát elkészíteni a céhtársaim számára. Bíztam benne, hogy a szeretet, amit beleöntök, olyan hozzávaló lesz, ami pótolja a telt, zamatos ízt és Okaa-sama is büszke lenne rá, ki megtanított erre a mesterségre. Azt már nem mertem elvállalni, hogy az elkészített italt jómagam vigyem be azon a reszketeg tálcán, szóval restelltem bár, de visszatértem a terembe, hogy újabb feladat után nézzek.
- Nagyon édes állatkák, Szophie-sama ^.^ Szabad megsimogatni őket? Embarassed- kérdeztem félénken a kisasszonyt, mikor bemutatta a gekkót és a kis macit is nekünk, és ha engedte, akkor óvatosan, két ujjammal megérintettem és megsimogattam a parányi hüllőt.
- Az normális, hogy belelátok a fejébe, Szophie-sama? o.O - lepődtem meg őszintén, forgolódás közben ugyanis az egyik lámpa szinte átvilágította az állatkát. A medve is kicsit különös volt, egészen emberinek tűnt számomra. Biztosan valamilyen általam nem ismert, kevésbé bundás fajhoz tartozott ^.^ Mosolyogva egyenesedtem fel, és miután elnézést kértem az idomártól, továbbálltam, Hinari-sama irányába fordítva a lépteimet, ám egy számomra ismeretlen arcot is megláttam, ami megállásra késztetett.
- Hajimemashite, Yurihime a becses nevem ^.^ Kit tisztelhetek a személyében, fiatalember? ^.^ - hajoltam meg tiszteletteljesen (Ozirisz előtt), és intettem vezérünknek, hogy ha lehetséges, szeretnék segíteni valamiben, ha tudok ^.^

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Aoi Shizuka on Vas. Jan. 12, 2014 12:32 am

A zuhanytálca egykedvűen állta a magasból alázuhanó vízfolyamot, ahogy Shizu megfordult a zuhanyfüggöny takarásában.
A percek óta tartó dögönyözés a zuhanyrózsa áldásos közreműködése folytán lassan ellazította az alvás közben begörcsölt vállizmokat.
Élvezte, ahogy a forró víz lassan áthevíti a hátát, megmasszírozza a nyakát, ahogy a monoton dübögés a zuhanytálcán ellazítja nem csak a testét, de a gondolatait is egy irányba tereli:
Már jó ideje morfondírozott az ágyán ülve. Hinaritól kapott üzenetet, hogy a céh karácsonyi ünnepségére szerezzen be Himével együtt Mikulásvirágokat, és egyúttal ültessék is át őket. Ezzel cseppet sem volt problémája, és biztosan tudta, hogy a kertben nem látott efféle virágot, így hát, mindenképp a városban kell majd utánanéznie. Ami azonban aggasztotta, az egészen más természetű volt: egyszerre találkozni az egész céhvel! Egészen idáig egy cseppet sem aggasztották ilyesféle dolgok, sőt, nagyon is vágyott megismerni mindenkit, most azonban hirtelen besokallt a gondolattól. Egy csomó új arc! Egy csomó ismeretlen! Mit mondjon majd nekik, hogy viselkedjen. Kellett volna ajándékot készítenie mindenkinek? És ehhez hasonló gondolatok ostromolták. Végül a zuhanyzásba menekült, a forró víz, és a gőzfürdő mindig segített megoldani a problémákat.
Rutinosan átdörzsölte magát a nagy darab sárga szivaccsal, majd a narancs illatú fürdőolajjal kente át magát lassan mindenhol, a vállaktól a karokon és melleken át a fenekéig. A finom gyümölcsillat jól eső érzéssel töltötte el, ahogy a lassan elillanó gőzbe beleszippantott.
Csöpp-csöpp, dübb-dübb, csöpögött a zuhanyrózsa, s a tálca akarva-akaratlan állta az ostromot. Shizuka az ágya szélén ülve törülközött, felitatva minden kis csepp vizet, ami nem gördült végig rajta, egészen a kis tócsáig a lábánál. Erősen gondolkozott mit tegyen majd, de sehogy sem jutott dűlőre, s a szíve olyan hevesen vert, mégis oly kábának érezte magát, a kispárna is olyan hívogatóan nézett ki. Csak egy kicsit. Csak ledőlök egy kicsit, egy percre, kettőre! Elnyújtózott az ágyon, magára húzva a takarót, és úgy is maradt.
A percekből órák lettek, s a nap sietősen ívelt át az égbolton, ahogy Shizu nyújtózkodva tért magához.
- Uh! Kamisama! Elaludtam! - ugrott ki az ágyból, sietve magára kapta a ruháit és szaladt le a díszteremhez, óvatosan bekukucskált a résnyire nyitott ajtón
Ahogy azt sejtette, Yurihime már megelőzte: a Mikulásvirágok ott sorjáztak szépen, frissen átültetve a teremben mindenfelé, és egy csomó ismeretlen arc tett-vett, beszélgetett odabent
Teljesen elcsüggedt, mardosta a lelkiismeret-furdalás, hogy ilyen egyszerű rábízott dolgot sem volt képes időben megcsinálni, s ahogy a szégyenérzettől a vállai megroggyantak, s a fejét lehorgasztotta, a keze a kilincsen megcsúszott, ő pedig kibillenve az egyensúlyából, egyenest neki esett az ajtónak.
Az ajtó pedig nem állt ellent, nagy hanggal nyikorogva engedett a kis testnek, Shizu pedig kapaszkodó után kapkodva és kalimpálva esett be a díszterembe
- Hóóóááááá! - szaladt ki önkéntelenül is a száján, s botladozva, kis híján saját magát is kigáncsolva csetlett végig a terem másik oldaláig. A terme egyik fala mellett, egy tükör elé helyezett, míves, barokkos stílusú asztalban sikerült végül megkapaszkodnia
- Fúháá! - fújta ki a levegőt, ahogy az ijedtség alábbhagyott, s nézett szembe a kis társasággal. Reménye se volt rá, hogy netán észrevétlenül megúszhatja ezt a kis malőrt.
Zavarában a tarkóját vakargatva nézett végig az arcokon
- Moushiwake arimasen deshita! - hajolt meg bocsánat kérően, egészen mélyen
S ahogy mély csönd állt be, hirtelen eszébe ötlött, mi hiányzik:
- Aoi Shizuka desu! Hajimemashite!- hajolt meg újra és újra, mindenki felé
- Meri Kurisumasu Minna-san!

_________________
színem: 95E3FC E080E0

adatlapom
Boszorkánykonyha


Táska tartalma:
2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg


Küldi bónuszok:

Aoi Shizuka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Osaka

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
10/1400  (10/1400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Hinari on Pént. Jan. 17, 2014 4:37 pm


Szophie boldogan beleegyezett, jó volt látni a lelkesedését, és ahogyan a céhház ablakát dobálta, el is nevettem magam. Mire Vezér is lejött, már átgondoltam, hol, melyik vásárban is fogjuk megvenni a fát, kivágni ugyanis nem akartam egyet sem, igaz, hogy előbb-utóbb úgyis respawnoltak volna, de márcsak elvből sem. A faárus npc-k meg helyben voltak, csupán pár utcányira, egy kicsivel beljebb a Kezdetek Városában.
A lány köszönetmondására csak mosolyogva bólintottam, tudtam, vagyis volt sejtésem róla, mi járhatott a fejében, és örültem neki, hogy egy kicsit el tudtam feledtetni vele. Útközben beszélgettünk, kérdeztem, hogy s mint van mostanában, egy témát azonban direkt kihagytam: nem illett volna a karácsonyi hangulathoz, hogy a csuklyás alakról beszéljünk, akivel olyan jól elvolt a legutóbbi bosson. Bár foglalkoztatott a kérdés, nem is kicsit, mégis úgy voltam vele, hogy nem ez a megfelelő időpont. Talán majd később. Így el is hessegettem a gondolatot, inkább a feladatunkkal törődve. Szophie választásával én is egyetértettem, körbejártuk az említett fát párszor, majd meg is vettem, jókedvűen lépdelve a lány mellett, hogy viszonylag könnyedén sikerült jó fát találni. Megköszöntem neki, hogy segít cipekedni, nyitottam előtte az ajtókat, hogy egyszerűbb legyen.

Mire felértünk a harmadikra, már majdnem mindenki itt volt, Ozi éppen akkor rakodott le az asztalok egyikére, Hime és Yui még a virágokkal voltak elfoglalva, és szinte velünk egyidőben Ai és Rita is megérkezett a díszekkel.
- Mit szóltok? Szép fa, ugye? – néztem körbe mindenkin, nyújtózva egyet – na nem mintha annyira elfáradtam volna. Szophienak csak csodálkozva intettem, túl hamar tűnt el, ám lassan már kezdtem megszokni a furcsaságait. Időnk azonban bőven volt, így egy kis forrócsoki-szünet után tekintetemmel Nestort kerestem, aki addigra már nagyjából készen is volt a terem felső részeinek díszítésével. Odaléptem hozzá, a Shutól kapott bandanája jól állt neki, többször is láttam, ahogyan le-lenéz a tárgyra, így biztos voltam benne, hogy neki is tetszik.
- Hogy érzed magad?
- Nestor örül, hogy segíthet.
- Nem ezt kérdeztem – mosolyogtam rá, ám ekkor betoppant Szophie, mellette egy játékosnak tűnő figurával. Be is mutatta őket, a gekkót először észre sem vettem, de aranyosnak tűnt, a mackón – vagyis inkább céhtársamon – legszívesebben facepalmoltam volna egyet, de a többiek elég nyitottan kezelték, így egy lemondó sóhaj után megvontam a vállamat – Végülis, van elég hely – majd jött a megnyugtató mosoly is, nehogy azt higgye valaki, hogy nem látom szívesen az új játékost. Céhtag azért nem lesz, meg sok vizet nem fog zavarni, Szophiet pedig ismerem annyira, hogy ne akadjak fönn az ilyeneken, így hamar elfogadtam a jelenlétét. S ha már itt tartottunk, én is megköszörültem a torkom:
- Jah igen. Aki nem ismerné, ő itt Nestor – mutattam a mellettem álldogáló tűzsárkányra, majd, amikor már mindenki elkezdett beszélgetni, odaléptem a fa alatti dobozhoz, és kivettem belőle a csúcsot, félretéve, hiszen azt majd a végén kell – Ezek nagyon szépek, Ai – dícsértem a lányt, majd a társasághoz fordultam – Ki mit szeretne először? Fát díszíteni, vagy ebédet készíteni?
Mielőtt azonban megbeszélhettük volna, hirtelen nyílt ki a díszterem ajtaja, és vágódott be Shizu, látszólag teljes zavarban. Kicsit meg is értettem, hisz nem sok céhtaggal találkozhatott eddig. Odasiettem hozzá, megvártam, amíg bemutatkozik, majd előhívtam a tőle kapott füzért, egyelőre a karomra téve:
- Szia, örülök hogy itt vagy. Mégegyszer köszi az ajándékot, már fel is teszem a fára, a tiéd lesz az első dísz – mosolyogtam rá, próbáltam elérni, hogy kicsit feloldódjon, bár lehet nélkülem is könnyen ment volna.

Ha megegyeztünk, hogy mit csinálunk először, én is besegítettem ott, ahol tudtam. Az ebédkészítés csupán pár gombnyomásból állt, így hamar meglettünk vele, csak a terítés maradt hátra, ám egy kis csapatmunkával problémamentesen ment minden. A fát együtt díszítettük, persze aki nem akart, nem volt kötelező. Közben én igyekeztem mindenkivel beszélni pár szót, bemutatni egymásnak azokat, akik nem ismerték egymást, nameg, nem utolsó sorban, egy kis csellel elérni, hogy Szophie és Hime egymás mellé üljenek az ebédnél. >< Meg Ozi és Ai is. Nem mintha nem ülhettek volna át azon nyomban, ha akartak, ám a szándék legalább megvolt, innentől rajtuk múlik, mit kezdenek egymással. Örültem volna, ha nem marad félreértés a céhtagok között, a Karácsony pedig remek alkalom volt erre.
Ha megvoltunk mindennel, vidáman emeltem fel a hangomat:
- Most pedig ajándékozás!  - mondtam lelkesen, a fa alá mutatva, ahova időközben becsempésztem már a névvel ellátott csomagokat – Én kezdek – folytattam, és már szaladtam is oda, felkapva az elsőt, odaadva Szophienak, majd sorra a többieknek is, mindenkinek, aki jelen volt. Szophie kapott egy csomag süteményt, melyekre véletlen találtam rá egy eldugott boltocskában: az eladó szerint minden darab más-más állat egy-egy véletlenszerű testrészére cserélte a süteményt megevő játékos azonos testrészeit, kipróbálásképpen én is kaptam egyet, így öt percig rostokolhattam a bolt legrejtettebb sarkában, fülig vörösödve, az elefántormányomat huzigálva, hogy tűnjön már el. Naigen. Khm. Szophienak viszont csak annyit mondtam, hogy tetszeni fog neki, és hogy Vezérnek adja az elsőt, ha nevetni akar (persze úgy, hogy Vezér ne hallja a szavaim). Rita egy mini kőgólemet kapott, meg egy eltéphetetlen kötelet, kiegészítve egy pajkos kacsintással, ami után nevetve tettem hozzá, hogy ezzel könnyebb lesz a legközelebbi óriásmászás. RenAi dobozkájában a stílusához illő kiegészítők voltak, masni, csat, ezek alatt pedig kis fakalapács, ami gombnyomásra nagyítható volt – emlékeztetve a korábbi képességére, nameg hogy élhessen a meglepetés erejével, ha ki akarja élni magát. Yuichi egy olyan játékkardot kapott, ami bizonyos mozdulatokra hangokat ad ki – Ezt sikerült megtanítanom beszélni – fűztem hozzá vigyorogva, amikor kibontotta. Ozirisznek egy Illúzió Poharat adtam, ami random időközönként olyan benyomást keltett, mintha teljesen tele vagy éppen teljesen üres lenne, attól függetlenül, hogy a beletöltött italból mennyi volt még hátra. Shizunak olyan nyílhegyeket szereztem be, melyek a hagyományostól eltérően, növény-, és virágmintákkal voltak díszítve. A lánynak csupán annyi volt a dolga, hogy ezt szerelje fel az alap készlet helyett, és máris ilyen nyilakat fog betölteni neki a rendszer, többfélét is vettem neki, mert nem tudtam dönteni, melyiket fogja a legjobban szeretni. Yurihime ajándékát hagytam utoljára, mivel az övét nem tettem a fa alá: az végig az inventorymban pihent, hogy még véletlenül se essen baja. Az apró dobozban egy anyagdarabbal gondosan körültekert mag pihent.
- Nagyon ritka növény, úgy hívják, Mélyentaposó. Nagy gonddal kell nevelni, de szépsége kárpótolni fog mindenért – tettem a lány kezébe a csomagot óvatosan – Tudom, hogy nálad jó helye lesz – mosolyogtam rá - Boldog Karácsonyt!

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3144
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10538/10100  (10538/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by RenAi on Vas. Jan. 19, 2014 12:33 am

Ritával egyszerre toppantunk be a bejárati ajtón, fel a lépcsőn majd egyenest a díszterembe. Szerencsémre a lány jobban ismerte a járást nálam, így magabiztosan lépkedtem mellette. A lány mellet szedtem is kellett a lábacskáim, elvégre míg Ő egyet nekem kettőt kellet hogy tarthassam vele a tempót. Nem mutattam, de már kezdtem kissé kifáradni mellette de ezt Ő nem vehette észre. Majd mikor betoppantunk, felkiáltottam lelkesen. A díszeket letettem a fa alá, legalábbis egyelőre.
Hii-nyan átnézve őket meg is dicsért minket. Nagyon megörültem a szavainak, olyannyira hogy kicsit bele is pirultam és Rita mögé rejtőztem. Jó részét én válogattam, de az égősor az Rita érdeme. Majd mikor azt beszéltük volna meg hogy mit is csináljunk elsőnek, kicsapódott a bejárat ajtaja. Személy szerint meg is rezzentem, de mikor láttam hogy egy lányka áll ott kissé zavarban, megnyugodtam. Ráfókuszálva láttam hogy a céhjelünk fityeg a feje tetején, így gyorsan levágtam a szituációt, amit Hinari közvetlen közeledése be is bizonyított számomra. ~ Juheee o/ még egy céhtag! ~ Örvendeztem magamban, majd az Ő dísze lett elsőnek feltéve. És ha már itt tartottunk akkor a dobozt kibontva neki álltam kiszedni a díszeket. Elsőnek az égősor akadt a kezembe, így megpróbáltam azt szétbogozni nem túl nagy sikerrel. QQ Tekertem jobbra…. majd balra… át a kezemen és utána a végét vissza… majd megemeltem és átbújtattam a másik kezemen… de nem találtam egyik végét sem és mire észbe kaptam kissé összegabalyodtam. Szerencsémre volt aki segített és utána Hinari petje repülve köbe is tekerte vele a fát, szépen elhelyezve az egyik legfontosabb elemet rajta. Majd ha mindenki a dobozhoz sietett kiválasztva a neki leginkább tetszőt hogy fel is tegye a fára, én is boldogan beálltam közéjük. Majd jött az ebéd és a megterítés. Sajnos az ebédben nem nagyon tudtam segédkezni, így maradtak a tányérok és a poharak elrendezése az asztalon. Bátor ember az aki ilyesmi feladatot rám mer bízni, az biztos. Hogy ne történjen baleset, csupán egy-egy darabbal szaladgáltam, letettem majd rohantam a következőért, de ez sem vált be túlzottan. Valamiben sikeresen megbuktam és mikor hoztam be az egyik tányért, hasra vágódtam de szerencsémre a tányért diadalmasan felfelé tartottam… de valami rápottyant a kezemre így elejtettem. Látva elpixeleződni és hogy megint mennyit bénázok elszontyolodtam. Majd ráeszméltem hogy ez nem a megfelelő pillanat arra hogy bármi miatt is elszomorodjak, főleg nem akarom hogy mások is lássák ezt rajtam. Nagy levegőt vettem, feltápászkodtam és már szaladtam is a következőért. A kést, villát és a kanalat azt viszont másra bíztam. Meglepődtem mikor a csúnya bácsi mellett kaptam helyet, de pár pillanat farkasszem (már ha ott volt) után, lassan leültem, és figyelemmel kísértem a fiú mozzanatait persze úgy hogy a buksim egyenesen előre meredt, és csak néha néha kandikáltam oda a szemem sarkából. Mikor minden étel az asztalra került és végre ehettünk, kiválasztottam a legnagyobb csirkecombot, és a saját tányérom helyett Ozz tányérjára pakoltam. Majd még mindig nem rá nézve figyeltem a reakcióját. Feszélyezett hogy ott van, és az hogy közvetlen mellettem még inkább. De legyen akármilyen félelmetes is a bácsi, kibírom, és ha kell én válok az Ő mumusává. ><” Minden igyekezetemmel próbáltam megbarátkozni vele, bár féltem hogy Ő miként fogja ezt érzékelni. A kristály amit kaptam tőle az inventorimban csücsül, tudom hogy nem rossz ember, a pici buksim tudja és hisz Ritának, bátyusnak és megbízik Hii-nyanban, de mégis ott van bennem a félsz. Nem tudom talán a magas és erős kiállása, vagy esetleg a talpig fekete szmokingos ruhája teszi. Szimpla megérzés, vagy oktalan félelem?... Az utóbbi tűnik a legnyilvánvalóbbnak, és ezt tudom is a kis fejecskémben. Ez olyasmi mint amikor valaki fél a pókoktól, a sötéttől vagy épp csak a villámlástól… tudjuk hogy szinte alaptalan, mégsem tudunk megbarátkozni vele… igen azt hiszem Oz-fóbiám van. QQ Magam elé is pakoltam ki némi ételt, és jóízűen falatozgattam. Közben végig nézem a többieket, és mindenkiről próbáltam némi információt gyűjteni és reménykedni hogy az ajándékokkal nem lövök majd bakot. Lassan és jó kedéllyel (legalábbis remélem hogy jó kedéllyel) befejeztük az ebédet. Majd ejtőzés képen jöhettek az ajándékok. Hinari osztotta ki őket elsőnek. Kíváncsian néztem végig ki mit kapott, majd mikor a kezembe vettem a kis kalapácsom, megnyomtam rajta azt a gombot amit nem kellett volna és jujj nagyobb lett mint gondoltam, igaz van súlyemelésem, de nem számítottam rá hogy ekkora lesz, és nem szándékosan de hasba ütöttem vele Oz-samat aki pár métert repült a csapástól hacsak nem tudta kikerülni. Ha eltaláltam akkor kétségbe esetten szaladok hozzá hogy segítsek, de pár lépésnél megállok és oda vissza toporgok hogy erőt vegyek magamon és felsegítsem ha szükséges, majd megszólaltam.
- Estküszöm nem szándékos volt Oz-sama, bocsánatot kérek! – Hajolok meg tisztességesen, és két kis halovány könnycsepp jelenik meg a szemem sarkában. Tényleg nem akartam bántani. QQ Majd ha minden korrigálódott akkor jöhettem én az ajándékokkal. Mindenkiét az inventorymban tartottam, majd mikor oda került a sor előhívtam a kis ajándékdobozkáimat.


Rita: Léptem oda a lányhoz.
- Te érdemled az elsőt. Te voltál az, aki felkarolt és a kezdetektől fogva kitartott mellettem, legyek akármilyen esetlen és haszontalan is. Így ezt mindenképp neked szeretném adni. Tudom hogy te úgyem mennél be egy ilyen boltba, így ezt most megtettem helyetted. Rajtaaa! Próbáld fel! – Fejeztem be a mondatom mikor már nála volt az ajándékom.
Hinari: Fordultam hozzá és kissé visszább fogtam a hangom.
- Ezt neked szeretném adni. Egy nagyon ritka dágakődarab van benne. Egyesek szerint elpusztíthatatlan és nem azért mert kiírja az „Immortal Object” felíratot, hanem csupán azért mert még nem volt olyan harcos vagy természeti körülmény ami akár megkoptatni is képes lett volna. Így ezt mint jelképes ajándék bízom rád, hogy amíg ez a ékkődarab egyben van, addig te maradj a céhvezér és tartsd egyben a bandát. Legyünk olyan sebezhetetlenek mint egy a kavics itt. - Mosolyodtam el a végére.
Szophie: Folytattam tovább.
- Igaz túl sokat még sajnos nem találkoztunk, de ígérjük meg egymásnak hogy ezen változtatunk. – Rövidke monológ után megöleltem a lányt és átadtam a neki címzett dobozkát, amiben egy panda plüs volt. Nem volt különleges képessége, de talán nincs is szükség neki arra hogy így is puhán melengesse újdonsült tulajdonosát.
Yuichii-báttyus: Szökeltem oda hozzá, egy széles vigyorral.
- Sokat gondolkodtam hogy mi is lenne a megfelelő választás neked, és sok dolog megfordult a fejemben, de utána ráakadtam erre. – Adtam át a dobozt.
- Ez egy szerencse érme, az egyik oldalán egy elf nő, a másikon egy elf férfi található. Állítólag ha az elf férfit dobod vele akkor garantált szerencse ha viszont az elf nőt, akkor ne fogadj semmiben. Sokat segíthet a nehéz döntésekben, így talán kicsit megkönnyíthetem a helyzetedet ha esetleg nem vagyok ott melletted. – Mondtam, a mondat végén kissé lehajot fejjel… Igen, kissé bele pirultam.
Yurihime-san: Fordultam oda hozzá, tőlem nem várt eleganciával és kifinomult mozdulatokkal hajoltam meg előte miközben átnyújtottam az ajándékom. Tudom hogy a formalitás sokat jelent számára.
- Hime-sama, régen találkoztunk, de sajnos nem jelenthetem ki hogy ismerlek téged, ami persze csakis az én hibám. Sok olyan helyzet volt amikor melletted és mindenki mellett ott kellet volna állnom és támogatnom… Még egyszer ilyen nem fordul elő, ígérem hogy több időt szánok arra hogy egyszer kijelenthessem: ismerlek. – Ha kibontotta az ajándékot, akkor egy furcsa tárgyat pillanthatott meg.
- Ez egy zenélő wand. Elalvás előtt ha hallgatod kicsit, állítólag mesés álmokat biztosít. – Mosolyodtam rá. Majd mikor kivette a dobzoból, feltűnt hogy az árcédula még ott figyel, és elfelejtettem levenni, így amilyen gyorsan csak tudtam ezt pótoltam, majd zavart mosollyal kértem bocsánatot.
Aoi Shizuka: Kissé bizonytalanul léptem oda legújabb tagunkhoz.
- Shizu-sama ugye? – Mosolyodtam rá.
- Tessék, ez a tiéd. – Nyújtottam át neki a dobozkát, melyet ha kinyitott egy medált talált benne.
- Sajnos nem ismerem az ízlésedet, csakis annyit tudtam hogy lány vagy, és ugyebár minden lány imádja az ékszereket. – Érintettem meg a legujabb fülbevalómat amit Hinari-chan-tól kaptam, és egy kósza pillantást vetetem a lányra.
Ozirisz: Ő hozzá nem léptem oda, csupán rá pillantottam, és a kandaló fölé akasztottam egy csizmácskát benne egy dobozkával. A csizmán volt egy névcimke, ami Őt jelölte. Ha oda ment és kivette a dobozt abban egy maszkot talált.
- Ez a maszk képes pár másodpercig láthatatlanná tenni. – Mondtam neki.
- De sajnos küzdőterekben és egyéb harcba folyt helyzetekben valamiért nem működik. QQ – Magyaráztam neki. És rámosolyogtam.
Majd most jöttem igazán csak zavarba, pillantottam a kis vendégünkre.
- Nem tudtam hogy jössz, így sajnos nem készültem karácsonyi ajándékkal. Bocsánat. – Hagytam némi szünetet.
- De ez nem jelenti azt hogy kimaradsz bármiből is. – Vigyorodtam rá, és közelebb hajolva hozzá ha engedte, kapott egy naagy-naagy Ai puszit a jobb arcocskájára. Majd az inventorymban kezdtem el kutakodni, miközben figyeltem a fiút. Néha nemlegesen bólogattam hol pedig eltűnődtem hogy talán ez/az jó lenne neki. Majd mikor teljesen legörgettem a menüm, megakadt a szemem azon amit neki tudnék ajándékozni. Előhívtam a kedvenc nyalókáimat és átadtam neki, remélve hogy elfogadja. De nem csak azon akadt meg a szemem. Eddig sosem mertem felvenni, de ez a fiú felbátorított. Volt egy jelmezem, aprópénzért vettem de nagyon cukinak találtam, és most is szeretem, épp csak nem volt alkalmam hogy felvegyem. Így úgy döntöttem eljött az idő hogy bátor legyek! És felvettem a tehén jelmezecském. ^^” ~Végre használhatom *-* ~ Bár a farsang még odébb van, a haloween meg már elmúlt, így megmutathatom magam Ai-boci-nyan- ként is. :3


Az ajándékozás után történt még egy furcsa dolog... mocorogni kezdett a csizmácska a kandalló felett. Eleinte elképedve nézem, mert fogalmam sem volt hogy mégis hogy is lehet ez?... Első gondolatom az volt hogy talán Szophie gekkója mászott bele, de az akkor sem lenne ekkora.. majd egy fejecske bukkant ki belőle, ami nagyot ásítozott.
- Wheeee? Kyubeiii?... – Akadtam ki, eme egyszerű tényen. Felfogni nem tudtam hogy mégis hogy került ide, mikor megkértem hogy menjen haza… sőt még bele is egyezet… erre meg itt eszi meg a fene… Hirtelen azt sem tudtam hogy mit csináljak… bár az tény hogy letagadni már nem tudom, mivel elkiabáltam magam. Legszívesebben a Hinaritól kapott kalapáccsal csapkodnám míg haza nem szalad… félek miféle galibát fog okozni megint. Így kissé feszülten léptem oda hozzá, és halkan súgdolózva faggattam ki hogy mégis mit keres itt.
- Nyihaaaaooo – Ásított egyet a faggatózásomra.
- Whee? Illik válaszolni, ha kérdeznek! – Jelentettem ki, ellentmondást nem tűrő hangon.
- Csitt legyen! Őhatalmasságomnak egy tehén csak ne kolompoljon! – Oltott le nem kevés arroganciával a hangjában. Kimászott a csizmából, és lehuppant a földre, majd próbált az asztalhoz elslisszanni, de még időben elcsíptem. A mondataival már nem is foglalkozok, nem fogok felvenni egy épp lázadókorát élő tini pet szavait.
- Céhtagok, ha mindenki akkor már én is bemutatom legújabb kis társamat: Kyubei-t. Kissé rakoncátlan és szemtelen, de valójában imádni való. Nem árt senkinek, amíg csirkecombot nem lát… - Fejeztem be, de addigra a kis macskanyuszi már ki is szúrta az asztalon a megmaradt husit… egyszerűen kiugrott a kezemből, és nyomás az asztal… már megfogni nem tudtam, így maradt a legújabb fegyverem.
- Az asztalra nem mászunk fel! – Üvöltöttem és már lendítettem a giga kalapácsot. Ha valaki meg nem akadályozott az bizony leütötte a macskuszit és megritkította a kaják és tialok egy részét. Szerencsére az asztalt nem tudtam vele széttörni… ez tényleg nagy mák ^^". Ha eltaláltam a macskát akkor leszédült a csirkecombbal a szájában, ha nem akkor meg saját maga is leszökelt vele. Oda síettem az asztalhoz, és az egyik kistányéromra szedtem ki néhány falat elemúzsitát a kis bélpoklosnak, majd a kandalló mellett az egyik párna mellé letettem és oda vittem a macsát is, hogy ott egyen.
- Te itt szoktál enni? :O– Kérdezte.
- Nem, ez a te helyed! Úgyanúgy mint az ügyes társaidé -, mutattam a gekkóra a farkasra és Brumira ha itt tartózkodtak. Kyubei-nek eleinte fel sem tűnt a mackós srác, azt hiszem szimplán petnek nézte, majd mikor látta az arcát is kiakadt.
- Te meg mii vagy öregem?... Most pet vagy ember jelmezben, vagy ember pet jelmezben?... Nagyon brutálul elbánt veled a sors haver… de se gond majd én pártfogás alá veszlek. És hűséges csatlósomként igába hajtod velem ezt a mocsokvermet, és győzünk az emberiség elnyomása felett! Az npc-k és a mobok szabadok lesznek! o/ - Lelkesedett bele saját monológjába, egészen addig amíg Brumi meg nem moccant. Akár csak egy kis mozzanat is elég volt ahhoz, hogy Kyubei hátán felálljon a szőr, a farkát és a fülecskéjét hátra felé hajtotta, ingerültségét kifejezve és hangosan fújt. Úgy néz ki mégsem szimpizett annyira Brumival mint amennyire azt eleinte mutatta, vagyis próbálta elhitettni. Valamiért megijedt. Amint észrevettem ezt az egészet, oda siettem hozzá felkaptam, és bocsánatot kértem a maci fiútól.
- Jobb lenne ha haza mennél. – Ajánlottam fel már sokadára.
- Én? Már hogyne.. most kezdődik csak igazán az este. – Húzódott furcsa mosolyra a szája, és elegánsan lépkedett el mellőlem…. elegánsan le se *****-t…. Egy váll rándítással rá bíztam hogy csináljon azt amit akar, de most már biztos nem védem ki a sej-haját… ><” Személy szerint gekkó vadászatba kezdtem, kitűzött célom volt hogy játsszak vele. Míg a kis macskanyuszi egy másik petet vett célba. Méghozzá Nestor-t.
- Héé, te repülő gyík! – Szólította meg.
- Fogadjunk hogy erősebb vagyok mint te? – Szűkült össze a szeme. Azt hiszem kereste a saját súlycsoportját.
- De vigyázz mit válaszolsz, mert onnantól az én petem leszel érted? És azt kell majd csinálnod amit Őhatalmasságom parancsol neked. Viszont legyen ez így fordítva is… azt hiszem úgy fer. – Arca sunyi torz mosolyt képviselt miközben várta a „repülő gyík” válaszát.
Majd mikor személy szerint megtaláltam a gyíkocskát, vagy esetleg bele untam. Akkor oda cammogtam a kandalló mellé kissé melegedni és pihengetni is. Ha még ott volt Brumi akkor megkíséreltem nyitni felé.
- Nem nagyon hallottalak még beszélni. Nem kell ennyire szégyenlősnek lenned. Biztos vagyok benne hogy Szophie jól bánik veled, és ahogy látod a céhtagok is mind kedvesek és barátságosak, egymással is, és biztos vagyok benne hogy már téged is elfogadtak teljesen. – Ha nem válaszolt akkor másfajta taktikához folyamodtam. Először is bele kortyoltam a forró csokimba, majd letettem messze magamtól. És nem csináltam mást, mintsem kíváncsian utánoztam Brumi mozgását, esetleg hangját. (Persze csak bizonyos határokig ><”) És nevessen ki senki ezért >< Csupán próbálok barátkozni, és megérteni mellettem ülő társamat, és ha kell hát így ><

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1737
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 39
Exp:
6085/6200  (6085/6200)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Szophie on Kedd. Jan. 21, 2014 5:19 pm

Elérzékenyülve futtattam végig a szemem a termen, a tagokon, a családomon. Boldogsággal töltött el, hogy velük ünnepelhetek. És nem azért, mert nélkülük képtelen lennék a túlélésre, nem hálából. Ténylegesen a barátság erős érzése tett vidámmá. Ekkor viszont egy bumm rémisztett meg, és ijedten ugrottam el a lány útjából, aki úgy esett be a terembe. Ahelyett, hogy elkaptam volna szegényt. facepalm
Nem is tudtam, hogy új tagunk is van. Voltaképp teljes meglepetésként ért a lány jötte. És az ajándékomban sem szerepel._. Jajj nekem!
- Szia! Szophie vagyok! - pattantam mellé. - Üdv közöttünk. - ráztam vele kezet mosolyogva. - Kaphatok egy képet? - kérdeztem, és meg sem várva válaszát gyorsan előkaptam egy fotó kristályt, és lekaptam a kicsikét.
- Köszönöm. - hajoltam meg előtte, és gyorsan elvonultam egy sarokba buherálni. Hogy is mondta az emberke, aki segített nekem a boltban? Hogy kell? Ehhrrmmm.. Végül előbújtam a vackomból, kicsit kócosan - megsínylettem ezt az ajándék dolgot - de ünneplésre készen.
- Öhmm.. Simogasd! - nyújtottam a gyíkot Himének zavartan. - Azt hiszem, normális. - vakargattam meg a fejem, majd amilyen gyorsan csak lehetett, tovább álltam. Dobtam egy mosolyt Nestor felé. Vajon a sárkány emlékszik még rám? Apropó, hol van Hati és Askr? Talán valami fontos közbejött, és nem tudtak jönni. Sajnálatos. Majd félre rakom az ajándékukat. Pedig Vezér is biztosan várta már, hogy Hatival találkozzon. Akármennyire is tagadja, szeret a fajtársával lenni. Csak már régen nem volt alkalom erre sem.
- Uhmm.. Ebédet, ebédet csináljuunk! - lelkesedtem, és rohantam is a tányérokért, meg még több sütiért. Egyébként nem kell mást ennem sütin kívül... ugye? Furcsa lenne így hirtelen valami kacsasültet, vagy mittomén mit enni. Végül megterült az asztal, előkerültek az ételek, és.. kiderült, hogy Yuichi és Yurihime mellé kellett ülnöm. Egyikőjüket sem ismertem valami nagyon._. Nem kerülte el figyelmem még az ünnepség elején Yuichi üdvözlése, habár igencsak visszafogott volt. Azt hiszem, én is tartózkodom kicsit tőle. De itt az ideje ilyesmiken változtatni! És hát Hime.. Feszengve éreztem magam kettejük között. Így aztán egy falat sem ment le a torkomon. És még Vezér meg Yaru is távol volt tőlem. >.<
- Öhmm.. Jó étvágyat. - nyökögtem lesütött szemmel. Hime még biztosan haragszik rám. És Yuichi is a bosszú mellett volt. És nem hiszem, hogy kedvelne engem._. Jajj szegény fejemnek.
- Öhmm.. Szia. - fordultam a fiúhoz, miközben kissé zavarban voltam. Ez meg mégis mi volt? Már egyszer köszöntem. Most miért újra? Nem vagyok pedig én ilyen szerencsétlenül ismerkedő ember. Gyerünk, szedd össze magad! - Egyébként.. - mit beszélhetnék vele? Nem jut eszembe semmi téma. - Szereted a csokit? - buta kérdés. De egyébként.. Aki a csokit szereti, rossz ember nem lehet! Nem is olyan buta kérdés.. Ez egy teszt! Végül a kínos ebéd végeztével elkezdhettünk fát díszíteni! \o/ A kedvenc részem a Karácsonyban! *-* Kivettem egy, meg még egy, meg még pár gömb díszt, szinte minden ujjamra aggattam egyet, és nagy lelkesen pakolgattam őket a fára. Ide is. Oda is. Aztán hátra léptem, felmértem, hogy jó helyre raktam-e őket, meg hogy hova kellenek még díszek, és kivettem még újabbakat. Lelkesen akasztgattam őket, miközben átjárt a fenyőfa illata. Mesés. *-* Csak az ujjaim hiányolták a szúrás kellemetlen érzését a tűlevelektől. Végül kiürült a doboz, de Falat sehol nem volt. Pedig biztosra vettem, hogy benne kéne lennie. (A csúcsdíszen foglalt helyet a kis gyík..) Végül jött az ajándékozás.
- Sütiii.\o/ -- örültem meg. - Hinariii, köszönöm! - öleltem meg lelkesen a lányt, hogy majdnem ledöntöttem a lábáról. De mégis miért Vezérnek kéne adnom az elsőt? Cöhh, sosem fog kapni az én ajándék sütijeimből! ˇ^ˇ Az nem farkasnak való. És amúgy sem ettem semmit ebédkor, szóval itt az ideje. Elővettem az elsőt, és hamm! Ekkor furcsa bizsergető érzés fogott el, és... hát.. Nem mondom, hogy a helyzet magaslatán voltam - hacsak nem szó szerint értendő- , amikor megláttam a nyakam. A zsiráf nyakam. O.o
- Hinari-san.. - nyökögtem. - Bugos a sütid.>.< - próbáltam elmenekülni a nyakammal együtt valami olyan helyre, ahol nem látnak meg. Csakhogy ekkora nyakkal nehéz futni, így orra buktam a terem közepén. Cégül így fekvő helyzetemben kitört belőlem a nevetés. Ez kész. Ilyen vicces ajándékot még nem kaptam. Na de onnan felállni.No A homlokommal támasztottam meg magam, és úgy próbáltam felkelni, de ez nem volt egyszerű így sem. Ohh jaj nekem! És a próbálkozásom csak még viccesebbé tette a helyzetet. Végül kúszva eljutottam a falig, ahol megtámaszthattam a nyakamat. Onnan nem mozdultam, amíg úgy néztem ki, mint egy mutáns._. De vicces mutáns! Szerencsére nem tartott sokáig a süti hatása, így Ai-chan ajándékát már rendes valómban fogadhattam.
- Köszönööm! *w* - mondtam, és magamhoz öleltem először azt, akitől kaptam, majd a plüsst. Ezután én következtem.
- Öhmm.. Elnézést! Ano.. - próbáltam magamra vonni a figyelmet, és kicsit szégyellősen vettem elő az összefabrikált kristályokat rejtő dobozkát.
- Én egy közös ajándékot csináltam. Elnézést a lesi képek miatt. - szégyelltem el magam. Ezzel elindítottam a koránt sem jónak mondható videót.
De alacsony szinten, alacsony bűvész jártassággal csak ez ment, na. Közven mindenkit egyenként megölelgettem, és megkínáltam egy sütivel. - Ezt én sütöttem, csak neked. - súgtam mindenkinek. Egyediek voltak valamelyest a sütik. Voltaképpen az első találkozásunk időpontja volt mindenkijén, kivéve egy-két embert. Yuichién jobb híján egy kard volt, Shizuén semmi, mivel azt sem tudtam, hogy jön._. Sajnaaa.. Himéén egy virág, és egy "Sajnálom" felirat, bár az övét Vezérrel küldtem oda. Végül magasra emeltem egy saját sütit - nem állatosat, és mintha csak pohárköszöntőt mondanék, kiáltottam "Boldog Karácsonyt!" majd megettem az édességem.
- Húú de aranyos állatkád van! - mondtam Ai-nak, amikor bemutatta a nyuszi..macskát. Voltaképp fogalmam sincs, hogy melyik a kettő közül, de aranyos volt. - És vicces is. Ahogy veszekedtek.. Meg ahogy pattog itt. - nevettem, miközben szemmel követtem az állatka mozgását. Bezzeg Vezér nem tett semmit, csak a sarokban punnyadt, és próbálta elviselni, hogy nem mobozhat.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Yurihime on Szomb. Márc. 01, 2014 7:08 pm

Restelltem, hogy se a fadíszítésben, se az ebédkészítésben nem jeleskedtem, így Ai-samához csatlakozva leginkább a terítésben igyekeztem segédkezni arra gondolva, hogy ha egy tányért vagy poharat ejtek le, azért nem olyan nagy kár, mintha egy díszt tennék tönkre Embarassed Ettől függetlenül sajnáltam volna ezeket a szépséges edényeket, így nagyon-nagyon óvatosan közlekedtem velük, hogy még véletlenül se ejtsem el... ami nem is volt olyan könnyű feladat úgy, hogy Ai-sama szinte száguldozott körülöttem Embarassed
- Legyen óvatos ^.^ - figyelmeztettem, miközben éppen az evőeszközöket helyeztem el egyenként, kinek kést és villát, kinek pálcikát a származásától függően. Hiszen biztos voltam benne, hogy Hinari-sama vagy Szophie-sama szívesebben enne a számukra kényelmes evőeszközökkel, míg Yuichi-sama vagy Shizuka-sama a pálcikákhoz van szokva. Ám hiába a figyelmeztetésem, a kisasszony orra esett, és végül egy tányér is kiperdült a kezéből Sad Igyekeztem a segítségére sietni, ám az asztal lába nem szerette volna, ha felsegítem bajtársamat, ugyanis elgáncsolt, így én is a földön kötöttem ki @.@

Hála Kami-samának az ebéd maga már hasonló balesetek nélkül telt el, jómagam pedig boldogan figyeltem a zsivajt körülöttem. Melegséggel töltötte el a szívemet, hogy mindenkit így, együtt láthattam és mindenki ilyen eleven, mosolygós és jókedvű. Csupán az szúrt szemet, hogy Szophie-sama mintha kicsit feszült lett volna, csak tologatta a tányérján az ételt.
- Senki sem fog megharagudni, Szophie-sama, ha nem éhes. Kérem, próbálja meg jól érezni magát, a kisasszony akkor a legszebb, ha mosolyog ^.^ - fordultam feléje biztató, barátságos mosollyal az arcomon. Biztosan kellemetlenül érezte magát, mert mindenki eszik körülötte, neki meg nem megy le egy falat sem a torkán. Talán majd tanul belőle, és akkor nem fog annyi süteményt tömni magába, különösen nem ebéd előtt ^.^
Mihelyst befejeztük az étkezést, Hinari-sama kijelentette, hogy az ajándékozás következik. Elpirultam és lesütöttem a szememet, hiszen kételkedtem benne, hogy bárkinek is tetszeni fognak az ajándékaim. A tegnap estéhez képest mindenki kapni fog valami mást is, így a dobozok kicsit nagyobbak voltak, a plüssök pedig szebbek... remélem >.< Felvettem a kis csomagokat, és egyenként járultam oda mindenkihez, vagy éppen fordítva, ha valaki hozzám lépett, akkor én is átadtam az ajándékát.
- Üdvözlöm a céhben, Ozirisz-sama ^.^ Remélem a fiatalúr is megtalálja a boldogságát, ahogy én is. Nagyon sok mindent kaptam ettől a közösségtől, nem győzök nekik elég hálás lenni ^.^ - adtam át először is legújabb tagunknak az ajándékát, ami egy plüssholló volt, illetve egy pár fehér kesztyű. Előbbi azért, mert arra emlékeztetett, bíztam benne, hogy nem sértődik meg ^.^"
- Yuichi-sama, nagyon köszönöm a támogatást, amit kaptam öntől a nehéz időkben. Ezzel szeretnék boldog Karácsonyt kívánni, remélem tetszeni fog ^.^ - botlottam bele a következő áldozatomba, a hosszú hajú úriember ajándéka pedig díszes, nemes fából készült kardhüvelyt tartogatott magában, saját készítésű míves faragással, valamint egy oroszlánfigurát, hogy mindig legyen olyan bátor, mint akkor is. Következőnek Vezér somfordált oda hozzám, és egy süteményes dobozkát ejtett a kezembe. Nem is akármilyen süteményt. Gyorsan megkerestem a tekintetemmel Szophie-samát, és odasiettem hozzá.
- Nincs miért bocsánatot kérnie, Szophie-sama! ^.^ Inkább én tartozom ilyesmivel, szörnyen restellem, hogy nem vettem észre, keresi az alkalmat Embarassed Kérem, fogadja el tőlem ezt a csekélységet hálám jeléül ^.^ - öleltem meg a kisasszonyt, és a fülébe súgtam - Nagyon örülök neki, hogy itt van, Szophie-sama nélkül nem lenne ugyanilyen vidám hely ez a céh. Kérem, engedje meg, hogy vigyázzak önre ^.- - kacsintottam rá, miközben mutatóujjamat az ajkaim elé emeltem. Aztán átnyújtottam a dobozt is, ami egy plüssfarkast tartalmazott természetesen, illetve egy elegáns, aranyozott nyelű villát, amivel ünneppé varázsolhatja a süteményevést ^.^ Hasonlóképpen szóltam kedves szavakat Shiuzka-samához és Rita-samához is, az íjászlánynak egy miniméretű boszorkánysüveg járt, illetve egy virágmintás yukata, a kardforgató kisasszony pedig egy fehér, hajba való masnit kapott tőlem, ami kicsit hölgyhöz illőbb külsőt kölcsönözhet neki, valamint egy plüssmackót, hiszen ő is olyan erős, akár egy medve ^.^
- Hálásan köszönöm, Ai-sama, ígérem én is mindent meg fogok tenni azért, hogy jobban megismerhessük egymást ^.^ Ha társalogni támad kedve, vagy nyomja valami a lelkét, kérem bátran forduljon hozzám, igyekszem segíteni, ahogy tudok ^.^ - hajoltam meg a kisasszony előtt, és én is átnyújtottam neki a magam ajándékát, egy piros plüss szívecskét, valamint egy tenyérnyi méretű hajba csatolható virágdíszt. Hálásan forgattam a varázspálcát, mely igazán kellemes dallamot játszott. Nagyon tetszett ^.^ Végül Hinari-sama maradt, és úgy láttam, hogy ő is engem hagyott utoljára, azért nem botlottunk még talán egymásba. Sajnos megelőzött, ami két dolog miatt volt rossz. Egyrészt elakadt a szavam a meghatódottságtól, amiért ilyen értékes ajándékot bízott rám valaki, hosszú-hosszú pillanatokon keresztül bámultam csodálattal a magot. Másrészt pedig azért, mert emellett az én dobozom tartalmát már-ár elszégyelltem, hiszen a plüss sárkány és a legyező, mely a pihenését hivatott jelképezni, korántsem vetekedett azzal, amit én kaptam.
- Én... nem is tudom mit mondhatnék, Hinari-sama... A legnagyobb gonddal és körültekintéssel fogom felnevelni, nagyon, nagyon szépen köszönöm! Ahogy azt is, hogy ilyen lelkiismeretes munkát végez értünk, fáradságot nem ismerve. Megtisztelő, hogy a Justice League tagja lehetek! Hálásan köszönök mindent! ^.^ - mosolyogtam szélesen, örömkönnyeimet azonban nem tudtam visszatartani. Életem talán legboldogabb pillanata volt ez, nem győztem bocsánatot kérni az elérzékenyülésem miatt.

Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 573
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Ozirisz on Vas. Ápr. 20, 2014 11:56 am

Nemrég csatakoztam a céhhez, és még sokakat csak most láttam először-másodszor Amin viszont csodálkoztam, hogy tényleg mennyire kedves ma mindenki. Lehet a karácsony az oka? Nem tudom, de lehet közrejátszik. Ilyenkor az emberek zöme kedvesebb és segítőkészebb az átlagosnál. Bár ezidáig nem igazán tapasztaltam ezt a jelenséget de úgy tűnik az idei lesz az első igazi karácsonyom. Közben Yurihime bemutatkozott, és illedemesen meghajolt előttem. Kicsit hirtelen jött mindez egy-két másodperc fagyás után bemutatkoztam és megjaholtam én is. Ami kicsit furcsa volt: Yurihimét is most először láttam mégis mivel érdemeltem ki a tiszteletét? Hiszen még nem tettem semmit, még azt sem igazán bizonyítottam, hogy méltó vagyok az Igazság Liga tagjának lenni.
Közben a fadíszítés is megvolt, Nestor vicces volt ahogy az égősorral repkedett. Persze a díszítésben is segítettem, annak ellenére, hogy elég ügyetlen vagyok az ilyesmiben de akkor is jó móka. Az első karácsonyom, és nem hagyhatok ki semmi mókázást.
Az ebéd elkészült, ey icipicit besegítettem a főzőcskébe, bár még a jártassáom nincs az egekben, de a körettel elboldogultam. A legkevesebb, ha tudok valamit segíteni akkor segítek, hiszen a céh már rengeteget segített rajtam. Szó szerint Hinari az életemet mentette meg nem olyan rég egy miniboss-harcban és hála neki, újjászülettem. Addikg csak vártam a végzetem, vártam hogy bevégzem, de ahogy a segítségemre sietett, és kuhúzott a csávából, jöttem rá, hogy a sorsom nem az, hogy etávozzak, és az életem sem eldobható, függetlenül attól, hogy időnként túl nehéznek bizonyulnak a terhek amiket cipelek. De hát kinek nincsenek terhei akár a valódi világban, akár Aincradban ahol egy rossz lépés, egy rossz döntés és meghalunk, vagy meghal valaki aki fontos számunkra... És ott volt Szophie, aki szintén mellettem állt a bajban, és segített kimásznom a sötétségből. Ő toborzott be a céhbe, és ő is és a többiek is felettébb sokat tettek értem, amit talán soha sem tudok meghálálni nekik. De rajta leszek a számlám kiegyenlítésén. Közben hogy elgondolkoztam arra tértem magamhoz, hogy a nagy nyüzsi az asztalhoz tömörült, és vegyes érzelmekkel fogadtam, hogy RenAi mellett kaptam helyet. Nem, nincs semmi rossz érzésem , nem neheztelek rá, nem haragszom rá, nem erről van szó. Csak arról, hogy amennyire észrevettem, eléggé fél tőlem, és a puszta jelenlétem is képes beőle ezt kiváltani. És nem akarok rosszat senkinek, semmilyen formában. Valószínűleg Hinari műve lehetett, karácsony alkalmával próbálta elsimítani köztünk a dolokat. Végülis karácsony van, ilyenkor megértőbbek és elnézőbben az emberek, és nem akarom megsérteni sem RenAi-t, sem Hinarit azzal, hogy variálok. Talán jó fog kisülni belőle, és nem az lesz, hogy Ai minden gyorsaságpontját felhasználva hanyatt-homlok meneküljön. Leültem, néma csendben, figyeltem körbe óvatosan, A mintha a szeme sarkából figyelt volna, de ahogy a szemem sarkából arrafele lestem, ő előre tekintgetett. Ehh.. lehet, csak képzelődöm... Aztán a legnagyobb csirkecomb lndolt a tányéromon, én pedig csak forgattam a szemeimet. Ránéztem Ai-ra, aki maga elé meredt, és hát... Vicces helyzet. Közben nekiláttunk enni, majd egyszercsak, mint aki RedBull-t ivott elrepült A terem falának csapódtam, még szerencse, hogy védett övezetben vagyunk, így életpontot nem veszÍtettem, és az épület is szerencsére Immortal Object. Kicsit ciki lett volna a szomszéd teremből visszasétálni, keresztül azon az Ozirisz alakú lyukon amit a falon hagytam volna, ... de szerencsére nem így alakult. Fejben próbáltam összerakni a dolgokat. Valamitől elrepültem. De mitől? Nézek körbe, hátha egy miniboss szabadult be ide, De semmi. Ai-t látom egy nagy kalapáccsal a kezében, aki ijedten néz rám, hogy véletlen volt. Egy pillanatra láttam felette a "RenAi, aki elcsente Thor pörölyét" és vagy négy életcsíkot.. Ácsi... Megdörgöltem a szemeimet, és hát, a fránya forraltbor.. Szerencsére nem változott minibossá, csak a szemem káprázott, és a tudatalattim hozzámixelt egy-két dolgot. Feltápászkodtam, és megszólaltam: Semmi baj, a fal is megúszta, én is megúsztam.. de hogy lett ekkora az a kalapács? - tettem fel a kédést, és próbáltam megnyugtatni - Tényleg semmi baj, a tréfás tárgyak már csak ilyenek... - majd befejeztük az ebédet, és utána kezdőött az ajándékozás. Amikor Szophie zsiráf nyakkal futkosott, az nagyon haláli volt.. Apropó, ajándékozás. Az ajándékok még az inventorym mélyén pihengettek,és szép sorban elkezdtem átadni őket.
Hinari ajándéka egy hógömb, amiben a JL palotát lehet látni, pusztán annyi küönbséggel, hogy a palota szó szerint ragyog pár percig, ha felrázzák. Ezzel próbálva kifejezni, hogy remek munkát végez céhvezérként, és bár nehéz időket járt a céh, de hála neki eljöhet a JL számára az új aranykor, a céh pedig úgy tündökölhet minden szempontból, ahogy a palota a hógömb belsejében.
RenAi ajándéka egy másik hógömb, amit felrázva a legnagyobb félelmét mutatja meg vicces, kiparodizát módon. Talán így, ha nevet azon amitl fél, könnyebb lesz legyőznie bármilyen félelmét.
Yuichi ajándéka egy könyv, amit a második emelet útvesztőjében találtam egy eldugott ládában. A címe: Az akímia akkor, és most. Le van írva benne a középkori kísérletektől eégszen a modern kémiáig sokminden, valamint az Aincrad-beli növények leírása, receptek leírása, és sok hasznos dolog, amit neki, potifőzőként nem árt tudnia.
Rita ajándékán sokat töprengtem, mivel nem eddig még nem sikerült jobban megismernem, de ő kovácsolta a kardom, és messze a legjobb kard amit módomban állt forgatni. Végül eszembejutott a mentőötlet: egy ismerősöm, aki talán túl sokat is tud a SAO-ról, hajdanán adott egy könyvet a kardkészítés trükkjeirők és módszereiről, amivel elkészítheti a kovácsmester az álmai kardját. Bár én nem tudtam hasznát venni, mert a mester szinttől messze vagyok, Rita minden bizonnyal fel tudja használni a leírt tudást. Valamint a könyvben vannak képek és leírások a béta idején ismert kardokról és érclelőhelyekről.
Szophie ajándéka egy nagy doboz süti, amit saját magam készítettem, minden tudásom beleadva, már amennyire képes lehettem a jártasságok béklyói miatt. A receptet Marome falu egyik eldugott NJK-jától vettem, amit szintén odaadtam a lánynak, hogyha elfogyna, tudjon ő is sütni még ilyet.
Yurhime ajándéka pedig egy hanguat-gyűrű. Plusz pontokat igaz nem ad, és emiatt harmadik gyűrűként is tudja viselni az ember. Még hajdanán Nyster városában jutottam hozzá, és az aktuális lelkiállapotának megfelelő színben pompázik a gyűrűben levő ékkő. Nálam akkortájt fekete volt a bennem levő gyász és fájdalom miatt, de amint megláttam Yurihimét, és hogy mennyire ragyog, mennyire boldog, mennyire tud örülni mindennek, eldöntöttem, nála jobb helyen lesz. Nem arra van rendeltetve egy ilyen gyűrű hogy csak sötétfekete legyen, hanem a minden színben pompázzon, ragyogjon, mint egy csilag az égen.
Shizu ajándéka pedig mivel őt még egyáltalán nem ismerem, és sok ötletem nincs, így ő egy csokor virágot kapott, amiért az üvegház-beli NJK-k megkergettek, mert vaahogy nem tetszett nekik ha valaki kicsit megrövidíti a készletet. De hát, ez van, tél van, a piacon nincsenek tucatszám a virágárusok, de a megérzésem jó volt, hogy inkább futni az NJK elől, minthogy ne legyen nálam semmi, pont az ilyesféle helyzetekre.
Bruminak pedig odaadtam a régi szobakulcsom. Mint ahogy Szophie mondta, hogy az ucán találta, valószínűleg hasznát veszi. Lehet szegénynek nincs pénze szállásra, vagy kifosztották álmában, ezt nem tudhatom. De azt viszont tudom, hogy jópár hónpja otthagytam azt a szállót, csak néha-néha visszatértem, a csodára várva, hátha Ai Hane visszatért, hátha... de csak híú ábránd. És túl sok minden emlékeztet ott őrá, a sok közös emlék, azok a boldog hetek... Emiatt vagyok képtelen oda visszatérni, és emiatt járok szállóról szállóra, annak ellenére, hogy a néhai otthonom üresen áll. Bruminak viszont nagy segítség lehet, ráadásul még örülhet annak, hogy Szophie talált rá, és nem valaki olyan, aki álmában kihívja párbajra, és megöli, akár 1 aranyért is.
Ami viszont az én ajándékaimat illeti, illendően megköszöntem mindenkinek, és teljesen meghatódtam. Nem szoktam ajándékot kapni, odakinn még igzi karácsonyom sem volt. Most viszont a céhtársaim megmutatták muilyen egy igazi család, milyen amikor az ember valami nagyobb dolog része, és hogy tartozik valahová. Még akkor is, hogy ez csak egy virtuális világ, az emberek, akik idebenn vannak, és az érzéseik nagyon is valódiak. Most érzem először, hogy végre egy hosszú út után megpihenhetek, hazaértem. Az ünnepség után lehet beszélek Hinarival, ha még áll a beköltözés, amit a múltkor is említett, akkor berendezkedek az egyik szobába.
Ami az ajándékokat lleti, a plüssholló az nagyon is találó. A fekete a kedvenc színem, és ahogy a holló száll, hasítja a levegőt, úgy vagyok a lelkelm mélyén szabad, és ugyanúgy, ahogy a madár elrepülhet bárhová, úgy török én is egyre magasabbra, előre, felfele, az égbe. Ugyanakkor a holló, mint baljós előjel, szintén helyénvaló. A balszerencsét is akarva-akaratlan bevonzom, és sajnos nem mindig rajtam csattant az ostor, hanem a hozzám közelállókon. De vajon honnan ismerhette Yurihime a teljes igazi valómat? Ennyire jó emberismerő aránylag kevés van, de vannak. És hát, elég sokminden rám van írva, amit még a vak is lát. Ai ajándékán is csak mosolyogtam, majd a maszkot kipróbálva, egyik pillanatban még a kandalló előtt voltam, a következő pillanatban épp sehol, majd megjelentem pár lépéssel a lány előtt, majd még teleportálgattam néhányat a teremben, aminek a végső állomása a forraltboros asztal volt. Rögtön kipróbáltam a Hinaritól kapott poharat is. Elsőre csak az tűnt fel, hogy sokkal finomabb belőle az innivaló és csak később esett le, hogy nem a memóriámmal van baj. Bár forgattam a szemeimet, amikor a félig tele pohárba belekortyolva csak levegőt nyeltem, de az viccesebb volt, amikor az üresnek látszó pohárba töltöttem forraltbort, csak épp a pohár tele volt, és kicsit eforráztm a kezem. Komoly baj nem lett, csak pár másodpercig éreztem a forróságot, majd az üres pohár kicsit villódzott, és láttam, hogy tele van. Na, akkor jöttem rá a pohár trükkjére, és egy jóízűt nevettem a saját "vaksiságomon", hisz elég vaksinak kellett lennem, hogy ezt ne vegyem észre. Szophie sütijén is melepődtem, mert az ébredésem utáni első napom dátuma volt rajta, amikor szó szerint egymásba botlottunk Ovidius kőszínházának lépcsőjén. Ő még az előadás hatása alatt volt, én pedig mint akinek nem ért le a reggeli kávéja, zombiként bóklásztam a városban, amit akkor még nem ismertem egyáltalán. Feidéződtek az emlékek, ahogy a sütit néztem, és elhatároztam, hogy amíg a tartóssága le nem jár nem fogom megenni hanem megtartom emlékbe. Így legaább nem fogom elfelejteni, honnan indultam, és segít emlékezteni, merrefele kell tartanom, mivé kell válnom. Természetesen neki és mindenkinek megköszöntem az ajándékokat, amiket kaptam, és nagyon örültem nekik. Szégyennszemre 25évesen kellett megtapasztalnom az igazi karácsonyt, amikor tényeg a család és a szeretet ünnepe, de inkább később, mint soha. Örülök neki, hogy számomra is megadatott.

_________________

Elhavazva...:

★˛˚˛*˛°.˛*.˛°˛★˚˛*˛°.˛.˛°˛.★*★ 。*˛.
*˛°_██_.。 *.   / ♥  .˛* .˛。.˛..★ ★ 。
˛. (´• ̮•).。 *. /♫. ♫˛. ˛   _Π_____.♥ ♥ ˛* ˛*
.°( . • . ) ˛°./• '♫ ' •.˛*./______/~\*. ˛*.。˛* ˛.*。
*(...'•'...) *°˛╬╬╬╬╬˛°. | 田田 |門|╬╬╬╬╬*˚ .˛ .

Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 911
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 28
Tartózkodási hely : Zalaegerszeg

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5153/5300  (5153/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Aoi Shizuka on Vas. Ápr. 27, 2014 10:56 pm

Minimál poszt:

Shizut örömmel töltötte el, hogy szinte körülzsongják, bár tagadhatatlan, hogy ahogy beesett az ajtón, rögtön a figyelem középpontjába került.
Örömmel fotózkodott a Szophie nevű lánnyal, majd igyekezett segíteni a terítésben, a sok ártatlan baleset láttán a szája elé szorított kézzel somolygott csak, igyekezett viselkedni a sok új ember előtt. Aztán amikor bejelentették, hogy ajándékosztás következik, szinte pánik rohamot kapott, először elfehéredett aztán elvörösödött, ahogy sorra kapta a szebbnél szebb ajándékokat. Nem győzte megköszönni
- Ano... én... én nem készültem semmivel sem, gomen... Nem gondoltam, vagyis... nem tudom... – hebegett – Nekem már az is hatalmas ajándék, hogy itt lehetek köztetek!
Ide oda járt a tekintete, valami ötlet után kajtatva, aztán majdnem megjelent egy villanykörte a feje felett. Vagyis nem, de hirtelen megdermedt. Csak a szemei mozogtak, mint aki lát valamit maga előtt.
Aztán az asztalhoz rohant és neki esett az egyik szalvétának. Össze-vissza hajtogatta őket, és Hinari tányérja mellett hamarosan egy origami-süsü termett, párszor aggodalmasan felpillantott, majd egy tollat előkerítve ráírta: Nestor. Csak hogy nehogy megsértse vele a lányt.
Nem sokat teketóriázva újabb szalvéták estek áldozatául, Szophié egy farkas lett, RenAié egy nyuszi, Yuichié egy daru. Himét és Oziriszt sokáig méricskélte, nem ugrott be rögtön semmi se róluk, de végül Himének egy felfújható tulipán, Ozirisznek pedig holló készült
Végül az ebéd után ő is beállt a sorba macskanyuszit, farkast, medvét, sárkányt, meg gekkót simogatni. Pedig ha tudta volna az utóbbiról...

_________________
színem: 95E3FC E080E0

adatlapom
Boszorkánykonyha


Táska tartalma:
2 fiola Kis Potion
1 fiola Nagy Potion
4 fiola Vörös Bika Potion
1 fiola Hosszú Pontosság Potion
1 fiola Gyenge Paralízis Méreg
2 fiola Gyenge Fárasztó Méreg
2 fiola Gyenge Gyengítő Méreg
2 fiola Gyenge Lassító Méreg


Küldi bónuszok:

Aoi Shizuka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 466
Join date : 2013. Sep. 18.
Age : 22
Tartózkodási hely : Osaka

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
10/1400  (10/1400)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Hinari on Csüt. Máj. 01, 2014 1:51 pm


Mire végeztünk a legfontosabb előkészülettel, már én is egyre felszabadultabbá váltam, igaz Ai és Hime ügyetlenkedését aggódva figyeltem, de mivel semmi bajuk nem lett, és ők is vidáman álltak hozzá, hamar kiült az én arcomra is az öröm. Ahogy körbenéztem, mindenki lelkesen igyekezett ott segíteni, ahol tud, beszélgettünk és nevettünk, s az ebéd is úgy telt el, ahogy szerettem volna. Nem győztem eleget csodálkozni Hime figyelmességén, ami az evőeszközöket illeti, és Szophie és Ai ijedtségén, amikor kialakult az ülésrend. Gondolkoztam rajta, hogy mégis változtatok, ám végül oldódott a hangulat, és mindenki beszédbe elegyedett egymással, vagy más módon próbálta leküzdeni a tartózkodását. Persze - bármennyire is nem akartam - nekem is sikerült idiótának beállítani magam, ugyanis valamelyik lány, talán éppen Ai azt ecsetelgette éppen, hogy ki képes vagy nem képes lenyelni egy adag fahéjat. Porzik, száraz és sok, én azért mégis megpróbálkoztam vele, aminek csupán annyi lett az eredménye, hogy végül a fele fahéj a levegőben szállt, a maradékra pedig kancsószám ittam a vizet, s amikor az elfogyott, egy kis borral voltam kénytelen leöblíteni a maradékot.

Az ajándékozás is az ünnephez híven telt el, és nem tudtam eléggé megköszönni a tárgyakat és a szavakat, amiket a céhtársaimtól kaptam. Jólesett, hogy bíztak bennem, és hogy ezt képesek voltak ki is mondani… azt hiszem, többet igazán nem kérhettem ettől a naptól. Lazultam én is, Szophie zsiráfnyakán pedig olyan jóízűen nevettem, ahogyan még nem sokan láttak.
- Mondtam, hogy először Vezérrel etesd meg – nyújtottam a nyelvem a lányra, aki éppen próbált felállni, majd persze segítettem neki, nem leplezve egy pillanatig sem, mennyire mulattat, ahogy szerencsétlenkedik. Ai is hozta a formáját, ám ahogy végül tényleg odament Oziriszhez, úgy gondoltam, hogy voltaképpen ez még kellhetett is, egy kicsit bontotta a kettejük közi falat. Eleinte én is odasiettem volna, ám végül helyben maradtam: nem kellettem én oda, elintézték ezt ők maguk között. Kezembe vettem a maradék forrócsokimat, azt kortyolgatva nézegettem a szaladgálást, a sok ajándékot és vidámságot. Az Ai által kapott drágakövet emelgettem, átszűrődött rajta a fény, ahogy a csillár felé fordítottam. És mintha egy kicsit izzott volna is, mintha átvette volna a hőt, hogy felém közvetítse a melegséget. S sorra mentem, mindegyikben megtaláltam a mögöttes értelmet, s minden ajándék, amit kaptam, egyedivé és értékessé vált, az embereket jelentették, akik adták. Gondolatban már mindegyiknek megvolt a helye a szobámban, s biztos voltam benne, hogy képesek lesznek felvidítani a borúsabb napokon is.

Eközben Nestor sem tétlenkedett, néhányszor kerestem a tekintetét, hogy jól érzi-e magát, s bár egy kicsit idegenkedhetett ettől a nagy zsongástól és a sok embertől, azért ő is megtalálta a helyét közöttünk. Érdeklődését felkeltette a nálánál jóval kisebb pet agresszív hozzáállása. Lenézett a nyuszimacskára, én pedig a háttérből figyeltem, hogyan fog rá reagálni. Nem féltettem egyik állatot sem, s rendkívül kíváncsi voltam, hogyan fognak boldogulni egymással.
- Nestor nem repülő gyík, hanem tűzsárkány – javította ki a petet higgadtan, fel sem véve annak hangnemét. Érdeklődve, felvont szemöldökkel nézte, ahogyan Kyubei folytatja a pattogást, s amikor elhangzott a kérdés, nem válaszolt rögtön – Ha…ha…happshhci – tüsszentett egy hatalmasat, aminek nyomán szájából apró, forró parázsdarabok törtek elő, egyenesen Kyubei felé. Ekkor álltam fel, s léptem párat előre, meglepetten szemlélve Nestort. Fogalmam sem volt, hogy képes ilyenekre, s bár tűzsárkány volt, igen, a tűzfújást még egyetlen egyszer sem használta.
- Nestor elnézést kér – mondta a nyuszimacskának, ám még én is láttam rajta a pillanatnyi meglepettséget. Lehet, hogy a fahéj és más fűszerek illata csalta ki belőle, amik a levegőben terjengtek… de a képesség benne volt, ezt tisztán láttam. Örültem neki, s ő is így érezhetett, ám a helyzet nem volt éppen a legjobb, hiszen ha Ai petje nem volt elég ügyes, a bundája bizony megpörkölődhetett; s amennyit láttam eddig ebből a különleges állatkából, nem valószínű, hogy jól fogja fogadni a váratlan történést.

Végül – valamilyen módon – csak megoldódtak a dolgok, s minden folytatódott úgy, ahogy elkezdtük. Ai jelmezén nem tudtam nem mosolyogni egy jót, feldobta a hangulatot, még az eddigieknél is jobban. Én pedig igyekeztem mindenkivel beszélni egy keveset, együtt nevettünk Szophie sütijein, a peteken és az egyéb dolgokon is. Nem gondoltam semmire, nem éreztem egy kicsike terhet sem, végre. Örültem, hogy ismerhetem őket, s hogy mind együtt vagyunk ma este. Karácsony. Talán a legjobb napom volt ez a mai, mióta beléptem ebbe a játékba… s csak most éreztem igazán, mennyire jó döntés volt csatlakozni a céhbe.



Köszönöm a reagjaitokat, jó kis játék volt ez, az elhúzódás ellenére is. Smile
JL cheers

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3144
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10538/10100  (10538/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Szophie on Vas. Jún. 08, 2014 8:32 pm

A többiek is szép sorban odaadták az ajándékaikat, és én mindet kitörő örömmel, és vidám mosollyal arcomon fogadtam, majd egy öleléssel is megjutalmaztam az embereket. Különösen örültem annak, hogy Yurihimével végre sikerült kibékülnöm. Talán ez volt a Karácsony egyik legnagyobb pozitívuma. A plüssfarkasomat is és Hime-sant is nagy örömmel öleltem magamhoz, majd ámulva bámultam a villát. Az én saját villámat! Ez nagy kincs egy japánok által programozott helyen, bizony!
- Annyira.. annyira.. telitalálat ez az ajándék. - mondtam a lánynak egy pillanatra felnézve a kincsként tartogatott ajándékomból, majd vissza is fordultam. Természetesen közben ölelgettem a másik hónom alatt a tőle kapott farkas plüsst és a Ai-chantól kapott medve plüsst is. A sütijeimet pedig már jó régen elraktam biztos helyre nehéz időkre... Ahogy a tegnap kapott 1001 AIncradi sütemény is külön dísz... helyet kapott az invertorymban, úgy ez is ilyen helyet fog kapni.ű
Oziriszt is jó erősen megölelgettem, és elérzékenyülve vettem át tőle a sütiket, amit ő készítette a saját kezével, csak nekem. :(Olyan aranyos tőle.. Hogy gondolt arra, hogy mennyire szeretem ezeket. És személyessé tette a dolgokat azzal, hogy ő sütötte. És még saját receptet is szerzett hozzá. Még könny is szökött a szemembe a meghatódottságtól.
- Köszönöööm! - súgtam, és átszellemülten vettem számba azon nyomban az első falatokat. Ez a fiú annyira jó barát. És annyira kedves. És megértjük egymást. Ésés.. - Úgy örülök, hogy itt vagy közöttünk! - öleltem meg megint. És aztán Shizut is megölelgettem, mert olyan édes volt, ahogy mondta, hogy nem hozott semmit! Meg hogy az az ajándék, hogy itt lehet közöttünk. Annyira igaza van! Aztán.. origamit is kaptam tőle. Ez is helyet fog kapni az egyik polcomon!
Lelkileg nagyon megérintett nem csak a mai nap, hanem úgy általánosságban az, hogy mennyire kedvesek velem itt az emberek. És ez most így felszínre is tört az egyik pillanatban. Elvonultam egy picit a sarokba, hogy letörölgessem a szemem sarkban gyülekező cseppeket, de olyannyira nem sikert, hogy .. elkezdtem végül sírni. De ezek most boldog könnyek voltak!
- Annyira köszönök mindent. - mondtam két szipogás között, amikor tudtam végre valamennyire értelmesen beszélni. - Hogy itt lehetek, hogy itt vagytok! - hogy nem vagyok egyedül... hogy egy családnak érezhetem magunk.
Vezér közben félrevonult, talán ki is surrant a teremből a nagy káosz közepette, már ha nem vette valaki észre. Nem tetszett neki a tömeg, és ez a sok-sok érzékenység.. és hogy mindenki lazsál. Talán egy picit rá is hatással volt ez a boldogság, ez az egység, ez a.. család. És talán nem akarta kimutatni "gyengeségét". Más szóval egy érzékeny amolyan farkasos mosoly kiülését próbálta elkerülni.
Falat pedig a következő pillanatban megjelent RenAi mellei között.O.o Hát e meg hogy került oda?

JL cheers

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Hinari on Szomb. Jan. 03, 2015 3:45 pm


JL – Just Love
Christmas edition

Aznap reggel jöttünk haza. Végre mosolyogtam, szinte izgatottan vártam a mai napot, s megígértük egymásnak Allal, hogy még biztosan folytatjuk a félbemaradt pihenést. Így, bár nehéz volt, de végül csak elköszöntem tőle, még álldogálva kicsit a palota kapujában, mielőtt bemennék. Napsütés, hófoltok a tetőn, az égen furcsa lények szálltak. Minden tökéletes volt.
Írtam a céhtársaimnak, hogy ma délelőttig nem leszek, s a twisteres pm-váltáson kívül nem is volt semmi hivatalos tennivalóm az előző pár napban. De ez nem is volt baj. Kellett egy kis szünet, főleg az előző hónapokban történtek után, s most végre úgy éreztem, hogy valamennyire rendben vagyok. Újult erővel, új lelkesedéssel, egy különleges este előtt.

Benyitottam. Mellettem téli szellő suhant be az előtérbe, felrohanva egészen az emeletig – én pedig utána. Felszaladtam a lépcsőn, közben a minimapon megnézve, kik vannak itthon, s mire Szophie szobájához értem, már a kabátot is elraktam. Megölelgettem őt, kérdezve az előző napokról, majd megkérve őt, hogy ha van kedve, segítsen a karácsonyi előkészületekben. Majd sorra mentem, Yuichihez, tőle egy sunyi mosollyal rendelve egy tálcányit a megbeszélt édességből, aztán Yurihiméhez, Ozihoz, Shizuhoz és Silverhez, a fiút biztosítva felőle, hogy igaz eddig elmaradt, de most biztosan meglesz a bemutatás. Ezek után pedig írtam egy pm-et Ainak, hogy lesz céhes karácsony, és szeretettel várjuk, ha pedig szeretne segíteni, akkor jöjjön előbb. Végül odaírtam azt is, hogy nyugodtan szóljon Macinak is – igaz ő nem volt céhtag, de attól még szívesen láttam, s reméltem, hogy ezzel a többiek se lesznek másképp. Mikor mindezzel végeztem, csak akkor nyitottam be a szobámba, hogy egy kicsit lepihenjek. Első fázis kész, még van két órám, mielőtt elkezdjük. Vidáman huppantam le az ágyra, s csak amikor körbenéztem, tűnt fel az érdekesség az asztalomon. Egy virág, szív alakú tartóval. Rögtön elfogott az a bizonyos melegség, ami alig hagy létezni. Olyan rendes volt, most váltunk el és mégis gondolt rám, és… <3 Lágyan vettem a kezembe, majd helyeztem el, még sokáig nézegetve az ajándékot. Az ágyról, oda-odapillantva, s közben Alexra gondolva, úgy, hogy amikor ki akartam menni a konyhába teáért, majdnem nekimentem az ajtófélfának. Nestor pedig csak meglepetten pislogott, majd inkább kiment a kertbe, míg én a dobozkákat csomagoltam. Nagyjából fél óra volt hátra, így én sem húztam az időt: szépen elpakoltam az inventorymba, amiket kellett, majd átöltöztem, ezúttal hátrahagyva a szokásos kék-fehér kombinációt. Piros egyberuhát vettem fel, hozzá fekete boleroval és szandállal, átlátszó harisnyával. A hajamba pedig egy mikulásvirágot tettem, a ruhámhoz illőt, majd amikor úgy gondoltam, minden passzol, csatlakoztam az időközben összegyűlt társasághoz, bevárva Silvert.
- Sziasztok, köszi hogy mindenki segít ^^ - néztem körbe – Ő itt Silver, a legújabb céhtagunk – mondtam mosolyogva, Szophiera vetve azért egy bocsánatkérő pillantást, hisz nem felejtettem el az új céhtagokkal kapcsolatban írt levelét – Nem tudom ki ismeri, de most lesz rá alkalom bőven – tettem hozzá vidáman, várva egy kicsit, majd előszedve a listát, amit be kéne szerezni mára. S hogy ki hogyan s miben segédkezett, azt abszolút rájuk bíztam: amit senki nem vállalt, azt Nessel megcsináltuk, így hamar készen lett a többfogásos étel, a sütemények és a díszterem feldíszítése is. Bor és egyéb italok, üdítők is voltak, s a fa is ott állt középen, a díszek egyelőre a dobozban az asztalon, arra várva, hogy együtt nekiálljunk majd.


A hozzászólást Hinari összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jan. 03, 2015 10:40 pm-kor.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3144
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10538/10100  (10538/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Szophie on Szomb. Jan. 03, 2015 7:12 pm

A már-már szokásossá vált mézes tejemért lépdeltem ki a konyhába, hálóingem takarásában. Ásítottam ugyan, de nem voltam álmos, még úgy sem, hogy megint alig aludtam az éjszaka. Azon az értelmetlen gondolatok mindig ott kavarogtak a fejemben, még most is, és kínoztak örökké, talán egyre jobban. De ahogy saját levemben emésztődtem, úgy vált egyre biztosabbá a gondolat: ma aztán ki nem mozdulok. A szobám takarásában kell végigszenvednem a napot, nincs mese. Pandaplüss és medve plüss majd segítenek..
Ekkor pillantottam meg a szobám ajtajánál a kis dobozt. Érdeklődve guggoltam mellé, és böködtem meg egy ujjammal, mire leesett róla a levél. Először azt vettem fel, és olvastam el. Alex?
Aztán a dobozt vettem a kezembe, és szedtem szét, húzogattam ki a darabjait egyesével. Mígnem sok aprócska kis díszes kockává nem lett. Egyesével kirakosgattam magam elé a kisebb-nagyobb alkotókat, majd újra megkezdtem összefűzni őket. Összerakni, hisz ez a lényege. Hogy szétszedd és összerakd.
Ekkor kopogást hallottam magam mögül, és még mielőtt elgondolkozhattam volna rajta, kiabáltam, hogy szabad. Majd az ajtó a hátamnak csapódott, hisz ott ültem előtte. Hinari lépett be rajta. Arcán láttam, hogy boldog, felüdült. Végre. Így pedig nekem is össze kellett magam szedni, és boldog mosoly mögé rejteni érzéseim, megölelgetni, megkérdezni, hogy van, milyen volt az útja.. Pedig az az igazság, hogy semmi kedvem nem volt most őt látni. Egyáltalán nem akartam hallani róla, Alexről pedig még kevésbé. Szavai után pedig még jobban gyűlöltem őt, hisz tudtam, a Karácsonyozást nem fogom kihagyni. Pedig annyival egyszerűbb lett volna a szobámban ücsörögni, nézni a kertet, a fákat, azokon túl pedig a koszos utcákat..
Ehelyett viszont ébresztettem Vezért, aki tegnap esti későig tartó szobám előtt őrködése miatt csak éppen hogy elaludt - ő hibája, senki nem kérte meg a virrasztásra. És egy petnek nem szükséges az alvás, csak a komfortérzetük múlik rajta. Megkértem, hogy kapja össze magát a kedvemért, majd én is belebújtam egy szürke ruhába, hozzá fekete blézerrel és csizmával. A sisakomat hajcsattá változtattam, majd kontyba tűztem vele a hajam. Úgy battyogtam le a többiek közé. Lehet, kicsit túl hivatalos megjelenéssel, kicsit túl sötéten és komoran, nyúzottan és sápadtan, de legalább megjelentem. Persze azért Vezérbe karoltam, ő volt az én legbiztosabb támaszom. Nem terveztem túlságosan a középpontba kerülni, sem sokáig maradni. Csak kidugom a fejem egy kicsit közéjük, mert azért mégis, majd vissza is bújok a kellemes egyedüllétbe a mézes tejemmel.
Rögtön neki is láttam tehát tevékenykedni, sütiket hoztam a csokiszobából, és egy adag kakaót, forró csokit, meg magam miatt kerítettem whiskyt. Sajnos mézes tej nem volt nagy mennyiségben, így maradt ez.
Végül leültem a helyemre, és onnan figyeltem a többieket. Egyedül Silver és Ozirisz kapott egy-egy mosolyt, és ha figyelt rám, Hinarira is mosolyogtam. Yuichit ellenben próbáltam továbbra is elkerülni tekintetemmel.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by RenAi on Vas. Jan. 04, 2015 3:18 pm

Még a nyálam is kifolyt olyan mélyen és elkényelmesedve aludtam párom mellett. Vagyis én azt hittem, pedig csak a takarót ölelgettem olyan lelkesedéssel, ő ugyanis az a tipikus korán kelő fajta, míg én erre testemben lelkemben is képtelen voltam. Maci is már serényen tevékenykedett és hiába a nagy csörömpölés mégsem tudta megzavarni az álmomat. Lehetett már félkilenc-kilenc mire kócosan, tök hulla állapotba kivánszorogtam, majd egy nyújtózkodás, reggeli tejeskávé majd egy villanás!
- Karácsooony vaaaan! – Majd hallom hogy maci is lelkendezik, és egy egyszerű kérdéssel visszakérdez hogy mi az a karácsony. oO Én meglepődve pillantottam rá, pedig már megszokhattam volna hogy nem minden egyértelmű neki, de nem esik nehezemre, sőt szívesen magyaráztam el neki. Egy mozdulattal rendbe szedtem magam, majd kimentem a konyhába és onnan a nappaliba. Behívtam Macit is, és megvártam míg helyet foglal majd belekezdtem miközben én egyenként varázsoltam fel a nappaliba a karácsonyi díszítést.
- A karácsony a szeretet és békesség ünnepe. A kereszténységben vállt elterjedté, de egyre inkább veszik fel a keleti kultúrák mint mi is ezt az ünnepet. Tulajdonképpen Jézus születését ünnepeljük, aki a kereszténységben isten fia és a békét a megváltást hozzta el állítólag az embereknek. De én csupán a szeretet és békesség, ugymond a család ünnepének tartom. – Ezi dő alatt felkerültek a girlandok, a kis harangok, piros és arany masnik, az elegáns láncok és szalagok, mind, mind helyet találva magának az ajtókon és egyéb helyeken. Majd a karácsonyi mécsesek és aprócska hangulatos díszeket építettem ki a szobába pár mozdulattal és persze a füstölők sem hiányozhattak a fahéj és narancs harmonikus illatával. Majd folytattm:
- Tudod, karácsonykor szoktunk ajándékozni, ezzel megköszönni a másiknak, hogy van nekünk. ^^ - Majd a sarokban különösképp kitakarítottam, egy porszem sem maradhatott és helyet csináltam oda, arrébb toltam olyan dolgokat amiket túl közelinek találtam, így igyekezve minél több helyet kisajtolva abból a sarokból. Majd ha végeztem akkor össze csaptam a kezem, és elégedetten hagytam el a nappalit megkérve macit hogy segítsen. Túl sok dolgom nem volt, a kaják elő voltak készítve, nekem csak össze kellett csapnom és pár darab sütit gondosan félre tettem egy tálcára. Sokkal gyorsabban haladtam hogy Maci is segített és mókás volt látni őt és apró mancsai szorgalmát.
- Ühm… Jin csak késő délutánra ér haza, ő hozza a karácsonyfát. – És mondatom egy csipogás zárta meg. Szinte tudtam hogy Hinari lesz az. Elmosolyodtam és már pötyögtem is vissza ami szerint megyünk. ^^ Meg sem kérdeztem Macit, mindenképp el akartam rángatni magammal, ha tehettem volna zsebre tettem volna. Végig néztem a konyhán, az ételeken, bent a szobában majd a nappaliban. Elvileg az én részem meg is van.  Mosolyodtam el.
- Öltözz fel vastagon. Meg lettünk hívva a JL céhházba. A csajok szeretettel várnak minket. – Vigyorodok el, de én addigra már nagykabátban, vastag sapkában és sálban tündöklök. Majd ha elindulhattunk egy teleporttal megoldottuk, bár először a vásárra indultunk. Kyubei is jött ismét, és hozta a formáját… ismét. >< A standoknál többször is eszembe jutott Rita, sőt Kyubei is csak őt juttatta eszembe mint ahogy Maci is. Egy pillanatra elszomorodtam, de hamar megtaláltam a módját miként is gondoljak erre, hisz a sok-sok emlék amiket most ők idéznek bennem, ők teszik valóságossá, ők nem hagyják azt hogy Rita ne legyen itt, hisz általuk még ha apró mozaikdarabkákként is, de itt van. Velünk. Igyekeztem elfordulva letörölni a bepárásodott szemem, hogy ne láthassák az arcom, majd még szélesebb vigyorral fordultam feléjük. Elővettem egy listát.
- Maci te vegyél minél szebb és díszesebb díszeket. Kyube… te csak próbálj meg senkit sem magadra és rám haragítani. - Majd én is elindultam az egyik irányba. A lista egy része már bőven megvolt, épp csak pár emberkének hiányzott még néhány dolog. Nem ismertem annyira őket, hogy konkrétan ismerjem a vágyaikat, ami ellen tenni is fogok, viszont alig pár perc múlva végeztem is a listával. Most már csak össze kellett szednem a többieket. Egy kisebb dobozzal tértem vissza, Macit könnyen és gyorsan kiszúrtam. És Kyubeit hmm….>.> Elég volt csak a hangos tömeg és rivallás után mennem. Amint felszedtem őket el teleportáltunk a céhházba, még délelőtt érkeztünk. Széles mosollyal köszöntök mindenkit, majd mutattam be Macit annak aki nem ismerné.
- Sziasztok, köszi a meghívást. És ő itt Maci, egyedi alak és nagyon gyámoltalan. Igazán aranyos. – Magyarázom, bár instrukciós könyvet nem akarok hozzá írni. Macinak több sem kell, mintsem a kajás asztal. Hehee, szívesen megtámadnám én is, de mikor Hinari megjelenik és bemutatja az új tagunk, a torkomon akad a falat, amit úgy csentem el az asztalról hogy észre sem vettem.
- Örülök. ^^ - Hajolok meg előtte majd Hinarihoz lépek, és megkérdezem tőle némileg csendesebben.
- Most a JL minden karácsonykor egy új fiú tagot fog kapni? – Kérdezem kissé kacérkodva a gondolattal, de tény hogy mókásnak találtam az összefüggéseket.
- Hööm. Hoztam díszeket és égősorokat, mint tavaly. A díszek nagy részét Maci válogatta.  – Jelentettem ki nehogy engem érjen a dicsőség miatta. Majd az egész dobozt oda tettem ahova a fát sejtettem, ha még nem volt meg. Majd az asztalra tettem pár nyalánkságot, a mézeskalácsokon kívül. Kyubeiről teljesen megfeledkeztem. ^^"


/Ai az ördöglakatot csak akkor kapja meg (jól értettem minden tag kap )ha valaki átadja neki./

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1737
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 39
Exp:
6085/6200  (6085/6200)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Maci on Kedd. Jan. 06, 2015 12:51 pm

Ai-chan az utóbbi időben annyira furán viselkedett. Egy csomó díszt aggatott a ház minden sarkába és egy csomót főzőcskézett amikből ráadásul nem is kaphattam, nem igazán értettem mire is van ez az egész de gondoltam segítek neki még ha nem is mondja el mi történik. Elő is lapoztam egy recept könyvet amiben találtam macis süteményeket. Egész reggel serénykedtem és ténykedtem és valódi csatateret csináltam az egész konyhából. Ai-chant mindent úgy elpakol. Ki kellet szednem a fél szekrényt mire megtaláltam azt ami nekem kell. Úgy voltam vele majd visszapakolok de addigra ő is lent volt. Azt hittem majd leszid erre viszont lelkendezni kezdett és ha boldog én is boldog vagyok.
- Karácsony! – Kiabálom én is és ekkor jut medveszembe hogy fogalmam sincs mi az a karácsony. – Az mi? – Döntöm oldalra a fejem és kérődően pillantok a lányra. A felét sem értettem meg csupán két szót. – Szeretet és béke \o/ - Emelem megint a magasba a mancsom és adok egy nagy ölelést Ai-channak. – Ez az én ajándékom \o/ - Kiabálom és rávetem magam Ai-chanra. Nincs is nagyobb ajándék a szeretetnél.
Elég bambán nézek Ai-chanra mikor azt mondja, hogy öltözzek vastagon, végig is nézek magamon. Biztos csak valamit félre értett, de kaptam viszont tőle egy derék macihoz illő feladatot. Vegyek díszeket így hát el is rohantam, hogy vegyek minden félét. Fogalmam sincs miféle dolgokat kellene vennem így úgy döntöttem mindenből veszek egy keveset.
miután minden meglett Ai-chan elvitt engem a régi otthonába ahol be is mutatott mindenkinek.
- Köszönöm a medvendéglátást. – Emelem fel a mancsom köszönés képen.
-Igen-igen vettem szép díszeket. – Bólogatok hevesen majd kissé le cibzározom a kobakom és elkezdem kipakolni a vett díszeket… nagyon sok díszt. Konkrétan huszonhét szatyornyi különféle karácsonyi díszeket raktam ki összesen és mellé negyven méternyi égő sort. – Az eladó azt mondta erre is szükség lesz. Nem tudtam miféle dolgokat vegyek ezért minden félét hoztam ^^

Bocsi a gyenge postért, még vissza kell rázodnom maciba ^^


_________________

Maci
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 125
Join date : 2014. Jan. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
10/1500  (10/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Yaru on Szomb. Jan. 17, 2015 11:29 pm

Az ajtó kinyílt, majd csukódott, majd megint, és megint. Mi történt? Valami kattant. Kattant? Kíváncsian felkapta a fejét, és kikukucskált a kanapé takarásából, tekintetét az ajtó, pontosabban a kilincs felé vetette, bizonyára annak a hangját hallhatta, ugyanis a szoba hirtelen kiürült, csendessé vált, ami önmagában nem lenne baj, de hogy aludhatna egyetlen medve is téli álmot, ha nincs kivel? Ugyan egy ártatlan plüssmedve éppen ott fekszik mellette, azonban épp oly élettelen mint a szoba bármely másik tárgya. Egyszerű, és üres. Még egy pillanatot várt, hátha valaki visszatér, és ismét mély álomba merülhet, ámde ez nem történt meg. Óvatosan az ajtóhoz oson, halk léptekkel, mondhatni egészen otthonosan mozog már a mester szobájában, ugyan rengeteg újdonságot tanult, de még mindig nem tudja elhagyni a már megtanult dolgokat. Mint például a szimatolás, orrát a padlónak szegezi, időről időre, mintha csak egy bizonyos illatot keresne. Egy farkas illatát. Mire az ajtóhoz ért már a megszokott mozdulattal két lábra ügyeskedi magát, és mancsaival utat tör magának. A kilincs lenyomása elég sok problémát tud okozni, ha az embernek, vagyis a medvének nincsenek hosszú ujjai, ezért egy, két ökölcsapással harcolja le azt.
- Muh muh muh. - minden lépésnél ütemesen adja ki a furcsa hangocskákat, mintha csak egy csipogó játékszer lenne, és minden ajtónál megáll és fülel, hátha kiszűrődik egy ismerős hang rajta. - Mastaaa - kapja a fejét a díszterem nyitva felejtett ajtajához, ugyanis onnan szűrődnek ki a hangocskák. Örömködve, négykézláb ront be a terembe, széles vigyorral az arcán amit az erős smink még jobban kihangsúlyoz. Mit sem törődve a többiekkel, vakkant egyet, és szélsebesen szaladgál fel s alá, hogy megtalálja a gazdit.
- Mesteeel - ugyan rengeteg időt és energiát fektetett bele, hogy a legtökéletesebb módon utánozza azok hangját akiket szeret, de ettől függetlenül még nem a legtökéletesebb.
- Grrrrrr - morog egyet, gondolván, hogy a morgás az a Vezér hívószava, majd amíg nem érkezik rá válasz addig önfeledten elmoroggat, és sétálgat tovább és tovább, fejjel előre, talán még neki is ütközik egy-két óvatlan ünneplőnek.

_________________
Szín: CornflowerBlue
Beszédszín: Skyblue

Yaru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2013. Oct. 25.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
30/50  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Silver on Kedd. Feb. 10, 2015 6:08 pm

Christmas time! Lelkes voltam, elvégre Miss Hinari azt ígérte, hogy ma bemutat minden céhtagnak. Láttam már néhányukat, de így együtt az egész team-et még nem volt alkalmam megismerni, és hát mi is lenne jobb alkalom erre, mint egy karácsonyi party. Miss Hime segített nekem ajándékokat készíteni, lényegében tanulási folyamatom részeként alkottam az ő felügyelete mellett. Szerencsére mellette könnyű volt tanulni, megértő és figyelmes tanár volt, ugyanakkor még ennyi idő után is képtelen voltam megszokni a folytonos bocsánatkérését. Mintha nem is én lettem volna a nebuló, hanem ő. Respect neki, kevés ilyen embert ismerek. Talán egyet sem.
No, de most vissza a karácsonyhoz, ugyanis a díszterembe kellett gyűlnöm. Megvártam Miss Hinarit, és vele együtt léptem be a terembe. Úgy éreztem magam, mint régen, amikor egy transfer studentet mutatott be a tanár az osztálynak, csak most én voltam az a bizonyos diák, a szőkeség pedig az osztályfőnök.
- Silver vagyok, örvendek! Megtisztelő számomra, hogy veletek együtt harcolhatok az Igazságért! Wink - kacsintottam ki a társaságra. A céhvezér mellett Miss Himét, Miss Szophiet és Miss Shizukát már ismertem innen-onnan, és örömmel láttam, hogy ezzel nem ért véget a szép lányok sora. Rajtuk kívül pedig két fiú és két... jelmezes alak is részét képezte a jelenlévők sorának. Miss Szophie természetesen visszakapta a mosolyt még, aztán belevetettem magam a teendők sorába. Mivel sütni-főzni egyáltalán nem tudtam, ezért a díszítésben éltem ki magam, egyrészt azzal, hogy magam is mértani pontossággal tettem fel a füzéreket, égősorokat és egyéb díszeket, másrészt azzal, hogy instruáltam a többieket, ha valami csálén állt. Most kapóra jött az éles látásom, még egy lehulló üveggömböt is megmentettem a pixelekké töréstől egy hősies vetődéssel. Igazából így hasznosnak éreztem magam, mert az új arcok között egy kicsit elveszettnek éreztem magam.

Silver
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 431
Join date : 2014. Aug. 13.

Karakterlap
Szint: 31
Exp:
10/3800  (10/3800)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Csüt. Feb. 12, 2015 1:23 pm

Karácsony van, az éves rendezvény matt tértem csak vissza a céhbe, hisz az elmúlt pár napot egészen más közegben töltöttem. Egy küldetésről visszatérve elsőnek Niot látogattam meg, és ajándékát este adom át.
Szobámban pedig jegyzeteim fölött ülve fogadott a kopogás. Félre téve ezeket ajtót nyitottam Hinarinak. Röviden csak bólintottam és egy talánnal, hagytam, hogy tova sétáljon. Visszatértem szobámba a jegyzetek fölé, de hamar félre is toltam, örülök hogy végre nem csak sírni látom. Katana is a helyén és a játékra tekintve és rejtélyes küldőjére, talán más közegben is boldogságra lelt. Elmosolyodtam és ajtómon kiszáguldva és a céh épület főbejáratát rohanvást hátrahagyva egyenesen a laborom felé vettem utam.
Alig pár perc múlva már főztem és sütöttem a speciális süteményt. Az ajándékok legalább már megvannak, ez pedig egy kis ráadás lesz. A terv ördögi volt, és a színek is megfelelőek. Az anyagok, mind kiváló szedésűek és ebből párat maga Maxweld fedezett fel. Kertészetemben szépen nőttek a ritkaságok, és a tövisgyökér, ami szinte az égvilágon mindenhez jó. Így ez is kapott.
Kisütés után ránéztem a végeredményre.. ami elborzasztott. Ebből nem fog senki sem enni, szontyolodtam el. Viszont időm már nincs sok..
Vágtában visszatértem és szebb tálalást adva ennek a valaminek, felöltözve világosék öltönyömbe, beléptem tálcán tartva a süteményeket. Az addig odaért céhtársainak köszöntem és megöleltem őket, majd hirtelenjében körbenézve, jobbnak láttam ha nem sütök főzök, hanem pakolok és hozom be a díszeket, növényeket és a karácsonyfát. Aival alig vártam, hogy találkozzak, jól megölelgettem húgom és még a Maci nevű játékosnak bemutatkoztam. Tudtam, hogy ő tehet Rita állapotáról, ezért kicsit visszakoztam, de mégis karácsony van, és Rita él.
- Elhoztad Őt, hogy lássa esetleg, itt vagyunk és Ő is itthon van? - Kérdeztem Ai-t, persze hozzá téve, hogy Ritára gondolok.
Ez után az érkezőket is köszöntöttem. A jelmezes emberke kis híján fellökött, de nem zavart, csak irányba állítottam, merre is van Yurihime. Talán őt még nem üdvözölte. Jó volt látni, hogy mind itt vagyunk, és még élünk. Év közben én kétszer meghaltam, de mégis itt állok és ördögi tervem mögöttem az asztalon süteménynek álcázva magát. Alkimista.. biztosan ez a helyes út? Ma kiderül, hogy mi lesz ebből, az viszont biztos hogy ebbe az elixírbe beleadtam minden vidámságot.
Az ajtón belépő Hinari és az új céhtársunk, ki Silver néven mutatkozott be, szimpatikusnak tűnt, de előbbi személy pedig ejha.. türelem rózsát terem. Ez már bizonyossá vált.
- Hali! a nevem Hayashi Yuichi, örvendek - léptem oda az új gyerekhez - nem találkozhattunk még sokszor, futólagosan vagyok a folyosókon - mondtam tovább az illetőnek. Majd Hinarihoz léptem és átöleltem, boldog karácsonyt kívántam neki.

_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés

Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
4298/4400  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Díszterem

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:10 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.