Raven Vs Esu

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Vas. Jan. 05, 2014 4:26 pm

* Most, hogy új év van, sok mindent végiggondoltam magamban, s arra a következtetésre jutottam, hogy szükséges megismerkednem sokakkal, akikkel már találkoztam, de nem volt alkalmam beszélgetni velük négyszemközt. Az elsők közé ki más tartozhatna, mint egy Arteses, a céh legújabb tagja, az aranyos és titokzatos Raven! cheers Elgondolkodva fintorogtam az ágyamon. Írjak neki, ne írjak? Komolyan, mintha már nem is a régi volnék, teljesen kifordultam magamból. Olyanoknak írogatok, akiknek máskülönben nem mertem volna. Ott van Tachi, akit elhívtam a miniboss küzdelemre de végül nem volt alkalmam beszélgetni vele. De igazából nem is akartam, csak meg akartam tudni, milyen ember. Szépen meglepődtem, mikor Szophie társaságában láttam őt. Ez az egyik oka, hogy Szophival is szerveztem egy találkozót. A másik, amikor Rennek külön pm-ben küldtem el, hogy kapott ajándékot tőlem karácsonyra. Vajon megkapta? Mert nem reagált semmit, s a papírlap sincs a helyén. Aztán ugye Szophie volt a következő, akinek írtam, hogy találkozhatnánk. Szóval újítok itt ezerrel. De nem tehetek mást. Unatkozok, s szükségem van barátokra, s ismeretségre. Ráadásul tudnom kell azokról, akiket meg akarok menteni. Na de térjünk vissza Ravenra. Az ég világon semmit nem tudok róla! Egyszer csak a céh tagja lett, s néha látom. Ennyi. Ez így nem pálya! Rolling Eyes *
~ Kedves Raven! Arra gondoltam, összefuthatnánk a céhház kertjében egy kis csevegésre, hogy jobban megismerjük egymást, mint céhtársakat. Ha ráérsz, 20 perc múlva várlak kint. Esu~
* Ezt küldtem el neki 10 perce, s mivel én hívtam meg, úgy gondoltam, nem illik egy percet sem késni, így inkább előbb érkezek. Kimentem a szobámból, majd kimentem az udvarra. Leültem arra a bizonyos padra, majd várakoztam.*
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Vas. Jan. 05, 2014 7:11 pm


Lassan, de biztosan alapon úgy éreztem, hogy a szobában nem ártana a rendrakás. A szőnyeg és az ágy már nem volt más, mint egy kupac, szerteszórt kotta, az állvány a kandallóba állítva, könyvek borították a zongorát, egyszóval művészi rend volt ott. Csípőre tettem kezemet, miután az összes szanaszét heverő lapot összeszedtem, s a kandallóból előhalászott tartójára helyeztem azokat. Ehhez a művelethez összesen kellett egy másfél perc. Elégnek is tartottam... egyelőre, a többit meg majd csak később.
Egy zenész sosem tart maga körül tökéletes rendet. Időpocsékolásnak tartottam, hogyha úgy is elvész a rend, minek újból és újból megcsinálni? Ahogyan elraktam a könyveket, és a maradék kottákat az útból, azt hittem, lesz annyi időm, hogy egy öt-tíz perces zongorajátékkal kitöltsem azt. Az üzenet, melyet céhtársam, Esutel küldött, ösztönös kíváncsiságra ösztönzött, bár az ő helyében sosem jutott volna eszembe ezt megtenni. Ő sem érezhetett másképp, tehát nem is várathattam tovább. Húsz perc bőven elég volt ahhoz, hogy összekészülődjek, és komótos léptekkel elhagyjam a céhházat. Bár még nem jártam a kertben, halvány fogalmam volt róla, merre kell mennem. Csöndben, nesztelenül léptem be, s nem is kellett sokáig bámészkodnom: az egyik padon ott ült a lány, aki találkozni akart velem. Már összefutottam vele ugyan, a szintkitisztítás alatt, de most beszélek vele először, közvetlenül. Megköszörültem torkomat, majd kellő elhatározással odaléptem hozzá, hogy köszöntsem.

- Szia. - mondtam, habár azt gondoltam, hogy ennél jóval nehezebb dolgom lesz. - Szabad? - A padra mutattam. Egyelőre teljességgel ragaszkodtam a formalitásokhoz, mindaddig, míg ő meg nem tagadja. Nem az első meghívásom ez, és valószínűleg nem is az utolsó, mégis jóval másabbnak éreztem mindezt. Minden esetre kihúztam magamat, sálamat hátradobva vártam, mit fog szólni hozzám.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Vas. Jan. 05, 2014 8:32 pm

*Hülye vagyok! Nem szoktam csak úgy pm-eket írogatni fiúknak, hogy hé, talizzunk már. Ch... Elég szégyenlős vagyok az ilyesmihez. Mivel már jó ideje itt ültem, elővettem Artemist, hogy nézegessem, míg várakozok. Most, hogy azt bámultam, hangosan megkérdeztem tőle.*
- Hát hülye vagyok? Mondd! Te mit tennél a helyemben?
* Facepalmoltam. Most komolyan egy íjat kérdezek? Szorongtam. Egyre idegesebb voltam, pedig nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz egy találkát lerendezni. Reméltem, hogy a fiú nem gondol többet, mint amit írtam. Nem véletlen írtam azt, hogy mint céhtársakat kellene jobban megismernünk egymást. De döntöttem már korábban, csak újra és újra meg kell győznöm magam, s meg kell erősítenem. *
- Minden rendben lesz!
* Oda se figyeltem, szinte automatikusan jött, csókot leheltem az íjra. Úgy tűnik, tényleg nem vagyok normális. De ezt egy halottól örököltem, aki a legjobb íjász volt. Nekem is a legjobb íjásznak kell lennem, s meg kell mentenem mindenkit! Mindenkit! Nem hagyhatok senkit sem meghalni, ha rajtam múlik. Ekkor jelent meg Raven. Mikor megláttam, zavarba jöttem egy kicsit. *
- Szia. ^^
*Mosolyogtam kedvesen.*
- Persze, ülj, csak le. Hihi...
* Majd ha leült, én elkomolyodtam, s először nem néztem rá, hanem az íjat néztem a kezemben. Oh, pedig nem is párbajra hívtam a srácot. De aztán majd kiderül, mi lesz. Egyébként sem tudom nagyon, hogy hogyan harcol. Tudnom kellene? Nem biztos. Mások sem tudnak minden képességemről. Csak Ren ismeri a másodikat, viszont az is lehet, hogy a hátrányommá válik majd az. Az utolsó kártyám is felfedtem előtte. Pedig a titkok fontosak. Raven felé fordultam. *
- Köszi, hogy eljöttél. Remélem, ráérsz egy kicsit, de ha menned kell majd, nyugodtan szólj. ^^
*Mondtam még mindig zavartan. Majd folytattam.*
- Ahm... mondd csak, honnan hallottál az Artesről? Téged is Anat invitált be? Az az ember mindig megy, s ha talál egy arra érdemes játékost, meghívja a céhbe. Vicces ember!
* Nevettem fel egy pillanatra, csak hogy a kínos és zavart hangulatomat enyhítsem. Fogalmam sem volt, mi jár Raven fejében, reméltem, nem néz idiótának. :S *
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Kedd Jan. 07, 2014 8:50 pm


Kedves volt, a maga módján. Értem csinálta, hogy nálam jó benyomást keltsen? Vagy szimplán állkedvesség volt csupán? Csakis látásból ismertem Esut, de mindig, mikor szintfőnököt intéztünk, mosolygott. Miért mosolygott? Tanakodtam, s semmi ötletem se akadt arra, miért volt velem ilyen... barátságos. Bólintottam egyet, miután maga mellé engedett. Leültem, bal lábamat a jobbikra tettem, ujjaimat összekulcsoltam, s felfelé bambultam. Egy kicsit tanácstalan lettem, miképpen kéne egy hozzá hasonló lányhoz viszonyulnom, mert... más - más volt, mint például Ai. Természetesen az utóbbi nyájasan ajánlotta fel segítségét, mikor azt a szörnyeteget kerestem, de azt lenézőnek éreztem. Ő egyelőre nem nézett le, ami lehet, percek, netán órák kérdése, hiszen a szerencse forgandó. Őt sem ismertem - még. Ahogyan a lány természetéről tanakodtam, karjaimat tarkóm mögött kulcsoltam, majd váratlan légszomjamat enyhítve jókorát lélegeztem. Szemem egy rövid pillanat erejéig az Esu kezében található íjra pásztázta: különleges darab volt, ebben egészen biztos lehettem. Először Anat piros festékes baltája, most meg Esutel törhetetlennek tűnő íja? Az Artes tele van kész fegyvercsodákkal... Talán tényleg jó, hogy elfogadtam az ajánlatot.
- Épp nincs dolgom, csak éppen... takarítottam. - Minek hazudjak? Egy művésznek mindig van dolga, csak most úgy időzítettem a dolgokat... A takarítás nem vallott egy zongoristára, főleg nem énrám, de nem ártott meg, elvégre csupán három és fél percet vett el rövid életemből. Zavarba ejtő téma a takarítás. Elkaptam tekintetemet, bár halványan mosolyra fakadtam. Miután feltette kérdését, komolyabb tekintettel néztem íriszeibe, miközben meglepődve pislogtam. Ő az első, aki meg merte kérdezni, hogyan talált rám Anat. Bár így elsőre akkora ostobaságnak hangozhat, mint egy idegen, ám ez számomra felettébb komoly dolog. Habár ő nevetett a témán, én képtelen voltam rá.
- Csak az tettem, amit egy művész tud: játszottam. Ő meghallotta azt, és megtetszettem neki. Egyébként fura, akkor nem tűnt annyira... lazának. Komoly, felnőtt idege... vagyis emberként mutatkozott be. Mint egy igaz vezető. Megküzdöttem vele, és vesztettem. Eljöttem vele, s itt vagyok. Fogalmam sincs, mi lett volna, ha akkor én nyerek. - mondtam neki oly természetességgel, mint amikor Anatnak beszéltem az amnéziámról. - Jobban belegondolva talán akkor is elfogadtam volna a meghívását. Nem volt hová mennem, és emlékek nélkül nem lenne értelme a létnek. - újból sóhajtottam, majd egy halvány mosolyt erőltettem száraz, kicserepesedett ajkaimra. - És te hogy kerültél ide? Téged is Anat hozott ide?

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Kedd Jan. 07, 2014 9:22 pm

*Mikor megszólalt, hogy takarított, én szélesebben elmosolyodtam.*
- Tehát megmentettelek! ^^
* Fuf, Esu és a takarítás? Hajajj, anya mindig azzal jött, hogy hogy leszek én jó feleség, ha se főzni, se takarítani nem tanulok meg? Ehj, de minek? Zzzz... tudom, tudom, igaza van. Míg ezen gondolkodtam, automatikusan a kezemre lógó hajamat elkezdtem birizgálni. Először csak fogdostam. Majd szépen lassan tekergetni kezdtem egy vékony hajtincset. Igazából észre se vettem. Csak azt tudom, hogy a kezemnek mindig csinálnia kell valamit, különben ideggörcsöt kap. Aztán Raven már válaszolt is a kérdésemre, de ő mindvégig komoly maradt, így levakartam magamról az idióta mosolyomat. *
- Hmm, értem...
* Leálltak az ujjaim. Majd mikor visszadobta nekem a labdát a fiú, automatikusan újra pöndörgetni kezdtem a hajam. *
- Oh, hát az úgy volt, hogy ha én azt tettem volna, amit szoktam, akkor az ég világon soha észre nem vesz. Én megküzdöttem a céhtagságért! ˇ^ˇ
* Oké, nem vágtam arrogáns fejet, de ami akkor történt, az tényleg nem volt semmi. *
- Anat még épp, hogy csak megalapította a céhét, szervezett egy toborzót. Elég sokan eljöttek a térre, s hallgattuk Anat nagy beszámolóját, néztük Ren látványos megérkezését, s végignézhettem egy ember vitáját, ahogy Ren, Anat és a többiek hogyan ordítják le a fejét, amiért úgy látja, esélyt kellene adni a piros indikátorosoknak. Persze mindenki félreértette a srácot, de olyan nagy vita kerekedett, hogy az egyik hölgyemény, egy excéhtag, fel is pofozta. Anat próbálta enyhíteni a helyzetet, s mindenkit meghívott egy sütire, de kábé mindenki csak úgy lelépett. A toborzó totálisan befuccsolt. Viszont engem teljesen lenyűgözött Anat viselkedése, s én elmentem a cukrászdába. Mondjuk akkor pont sárga indikátoros voltam, csak mert... öhm... valakit megpofoztam küldetés alatt, de Anat megpróbált megbízni bennem, s végül felvett a céhébe egy kis beszélgetés után. Nagyot nőtt a szemembe, hogy ez incidens után mégis adott esélyt egy sárga indikátorosnak.
* Mosolyodtam el a végén. Nem mondtam el, hogy pont Ren volt az, akit megpofoztam, s azt sem, hogy Alex volt az, aki miatt kialakult a nagy vita. Nem tartottam volna helyesnek. Így is túl sokat jártattam a számat. Persze mindeközben csavargattam a hajam, s csak most vettem észre, mit csinálok.*
~ Francba! Pont egy fiú előtt?! Biztos ostoba csitrinek néz! ~
* Újra Artemist érintettem meg hogy inkább azt birizgáljam, ne a hajamat. *
- Anat jó ember, s jó emberismerő. Büszke lehetsz arra, hogy a céh tagja vagy, ugyanakkor ha Anat választott be, akkor mi is büszkék lehetünk arra, hogy te itt vagy!
* Mondtam határozottan, s mosolyogva. *
- És... egyelőre mit gondolsz a céhről?
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Hétf. Jan. 13, 2014 7:59 pm


Megmentett volna? Lehet, de butaságnak tűnik. Csak elodázta azt, amit majd később meg kell tennem. Egy egyszerű szemöldökfelhúzással fejeztem ki csodálkozásomat. Amint beszámoltam neki arról, hogy s mint kerültem az Artes Limen falai közé, rajta volt a sor, hogy ő meséljen. Meglepetésként ért az, amiket ő mondott: megküzdött a céhtagságért? Furcsállóan döntöttem oldalra a fejemet.
- Ezt nem igazán értem. - jelentettem ki, de ő folytatta a beszámolóját. Érdekes volt. Elsőre nem úgy tűnt, mintha annyira nehéz lett volna kiérdemelni az Artes tagságot, és ahogyan mesélt, s mesélt, teljesen belebonyolódtam a szálakba. Pofozkodás, felkérés, ex-céhtag... blablabla. Úgy tettem, mintha teljesen beleéltem volna magamat abba, amit Esu mond, de valahol untam a helyzetet. Nem panaszkodhattam, elvégre én kérdeztem meg a lányt, miképpen került az Artes Liberalesbe. Ren lenne az a hírhedt ex-céhtag? Áh, nem az én asztalom, hogy pluszba kérdezgessek, főleg egy nőnemű idegentől. Sejtelmesen hümmögtem, mintha tényleg elgondolkodtatott volna az, amiket mondott. Keresztbe öltöttem karjaimat, majd megráztam fejemet. Szemem ismét a csodásan kinéző íjára szegeződött. Hirtelen témaváltást nemigen akartam, szóval várattam a dologgal. Halvány mosolyt engedtem meg magamnak, mikor újból megemlítette Anatot. Egy halk "Igen"-el értettem vele egyet, majd lesütöttem szememet.
- Nos, igen. - erősítettem meg újból szavait. - Azt hiszem nélküle már nem is élnék. - Hatásszünet. Kérdésére ismét őrá néztem. Tanakodtam, vajon mit is gondolok az Artesről, mint céhről. A válasz ott volt, csak ki kellett mondani... - Kedvelem a céhet. Azt tehetek, amit szeretek és tudok. Egész nap zongorázhatok, hogyha kedvem tartja. Tisztességesen megfizetem azt, amiért itt maradhatok: kölcsönadom az erőmet a szintmegtisztításnál. Engem nem nagyon érdekel, hogyha az életemet kockáztatom a fronton, nekem ezt kell tennem, ha itt szeretnék maradni. Azt hiszem nekem ez a bérleti díjam annak fejében, hogy itt maradhassak. Nekem ez a feladatom, így nem is félek a haláltól.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Szer. Jan. 15, 2014 10:01 pm

* Furcsa érzés volt. Minél többet beszéltem, annál jobban belém szorult a levegő, s már-már szúrt. Már megtanultam, mit jelent ez. Úgy éreztem, kolonc vagyok. Fenébe is! Minek beszélek én ennyit?! Mindig ez van! Egyszerűen nem tudom rövidebbre fogni. Így kicsit már zavarban voltam, amikor megkérdeztem tőle, hogy mi a véleménye a céhről. Kicsit azt láttam rajta, hogy nagyon visszafogott, s nem az a típus, aki ha gondol valamit, azt nem mondja ki. Nah meg a takarítás témánál sem értett engem teljesen, szóval úgy tűnik, figyelnem kell, mit mondok előtte, mert a célozgatást, az enyhén utalgatásokat nem érti, csak ha pontról pontra jelentem ki neki a tényeket. Uhh, én annyira nem ilyen vagyok, én jobban szeretem ha szavakkal inkább csak sejtetem a valóságot, nem pedig leleplezem. Hiába, író vagyok, vagyis leszek, ha egyszer kijutok innen. Nem mondom, hogy nem akadt fenn a fülem azon a kijelentésen, hogy már különben nem is élne, ha Anat nem talál rá. Mégsem mertem rákérdezni. Oh istenem, panaszkodok én a gagyi kis életem miatt, mikor ki tudja, mások milyen szörnyűségeket éltek át! Tudom én, túl önző vagyok! Tudom. Nagyon furcsa volt Raven válasza, mondhatni ledöbbentett. Nem tudtam azonnal válaszolni neki, elgondolkodtatott. Hogy lehet ehhez az egészhez így hozzáállni?! Az élethez hogy lehet egyáltalán így hozzáállni?! *
- Ezt most én nem értem Raven.
* Szólaltam meg csendesen és visszafogottan. *
- Milyen bérleti díjról beszélsz? Nem kell azért fizetned semmit sem, hogy itt vagy. Csak légy boldog, más nem számít! Nincs olyan, hogy kötelező.
* Picit csendben maradtam, majd mégis folytattam. *
- Mondjuk, az is igaz, hogy én magam úgy érzem, kihasználom a céhet. Én csak kaptam és kaptam Anattól, attól, hogy egyáltalán tag vagyok, sőt talán az életemet köszönhetem nekik, hogy értelmet nyert azzal, hogy bejutottam ide, de sosem éreztették velem, hogy tartoznék ezért. Persze én is igyekszek valamit visszaadni, de még mindig úgy érzem, hogy csak tartozásom van, de az rengeteg. Mégsem gondoltam arra még soha, hogy nekem valamit fizetnem kellene azért, hogy itt vagyok. Raven. Te csak add önmagad! ^^
* Mosolyogtam végül. *
- Amúgy a zongora jól hangzik. Alex meg dobol! Hihi, lehet, összejön majd egy banda itt. Én imádok énekelni, bár nem mondom, hogy világsztár lehetnék... Rolling Eyes
* Mindig is tudtam, hogy van hangom, de azt is tudtam, hogy a lehető a legátlagosabb fajtából. *
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Csüt. Jan. 23, 2014 9:25 pm


Nem értettem a reakcióját, ahogy ő sem az enyémet. Itt volt a bizonyíték ahhoz, hogy az idegenek nem lehetnek egyformák, bárhogyan is próbálkoznak. Így ültem ott, a lány társaságában, miképpen magyarázatot tartott arról, hogy nem kell megfizetnem a Limenben való tartózkodásomat. Miképpen hallgattam magyarázatát, számos dolog fordult meg fejemben, ami igen erős töprengésre adott okot. Mi az, hogy boldog? Azt mondta, más nem is számít. Igazán kézenfekvő lenne tudni a szó valódi jelentését ahhoz, hogy meg tudjam határozni, vajon értelmeseket vagy ostobaságokat fecseg így, össze-vissza. Ujjaimmal eljátszadoztam, miképpen tekintetemmel a távolt fürkésztem. Elgondolkodtatott mindazzal, amit mondott. Minden szünetnél sóhajtottam egy nagyot, természetesen nem unalomból. Ezzel jeleztem, mennyire elgondolkodtatott minden egyes szavával, amit ajkain kiejtett.
Részben egyetértett velem. Nem tudtam hova tenni előbbi mondatát, de gondolatbéli vállmegvonással továbbléptem rajta. Ahogyan tovahaladt beszédjével, sejtelmesen hümmögtem egy sort, egyszerű, minden mondatát nem túl kifejező reakcióval nyugtázva. Azonban tudtam, hogy mit mikor és hogyan akarok elmondani, amint ő a monológ végéhez ért.

- Adjam... önmagamat. - ismételtem meg halkan, elenyésző hangon. Ő folytatta még egy nem túl lényeges információval, de éreztem, hogy a hangsúlylevétellel befejezi a beszédét. Tudtam, éreztem, hogy eljött az idő, miképp nekem kell válaszolnom mondandójára. Ujjbegyeimmel eljátszadozása után egymásba kulcsoltam őket, néhány másodperc erejéig íriszeibe néztem, a lehető legszolidabban. Aztán keserűen elkuncogtam magamat.
- Akinek nincs emléke az odakintről, nem lehet ugyanolyan elgondolásra arról, mit jelent egy céhben lenni... különösen az Artesben. - kezdtem bele. - Legyek önmagam. Nem tudom, hova rakni, mindezt, de ha talán visszanyerem az emlékeimet, talán tudni fogom, hogyan lehetek önmagam és... boldog? Még a szó értelmét sem tudom. Sok mindent nem tudok. És amíg ilyen tudatlan vagyok, nincs túl sok okom ahhoz, hogy a saját életemért küzdjek. Mondhatnám, hogy másokért teszem, de ez ilyen formában nem igaz. Valamiért csak teszem... de nem tudom, miért is. - mormoltam, majd felállva nyújtóztam egyet, és újból a messzeségbe meredtem. Valami volt ott, ami a felkeltette érdeklődésemet, de talán csak a kert csodálatos látványa lehetett az.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Csüt. Feb. 06, 2014 12:05 pm

* Úgy tűnt figyel. Jól esik, de mégsem. Nem akarom kioktatni, vagy megmondani a tutit. Nem vagyok tökéletes, s lehet, hogy neki van igaza, s én vagyok az, aki csak kihasználja a céhet, vagy pontosabban Anat kedvességét. De ez olyan, mint egy család. Azért mert beleszülettem anyáék családjába, nem tartozom nekik. A nevelésért, hogy fenntartanak, azért igen, hálásnak kell lennem, s amiben csak lehet, segítenem kell. De nem mondott olyat anya, hogy nekem kell mindig elmosogatnom, ettől vagyok a család tagja. Megráztam a fejem saját gondolataimra, de most végre Raven szólalt meg. Vagy Gilbert? Sosem tudtam, miért nevezik így. Mikor megismételte egy fontos mondatomat, csak bólintottam. Igen, add önmagad! Majd a szemembe nézett. Kicsit zavarba jöttem. Még alig ismerem, és az ilyeneknek a tekintetét nehezebben tudom állni. De most elkuncogta magát, amin meglepődtem, s kíváncsian, felvont szemöldökkel vártam a folytatást. Mert mondani fog valamit, azt már tudtam. A mondandójával pedig még jobban meglepett. Tudtam, hogy nincs minden rendben vele, nem éppen arra gondoltam, hogy bolond lenne vagy ilyesmi, csak a félig meghallott mondatok, egy-egy eleresztett utalás, stb, valahogy sejtetett velem pár dolgot. De most elmondta nekem. Bizalmába fogadott, s elmondta. Jól esett, csak azt nem tudtam, mit kezdjek az információval. Olyan nincs, hogy nem tudja, mi a boldogság! Amikor felállt, nyújtózott, s elmerengett, kis idő múlva ismét megszólaltam csendesen. *
- Boldogság? Az az, amikor kiteljesedettnek érzed az életed. Amikor tudod, hogy jó helyen vagy. Bár nem értesz mindent, de tudod, hogy jelenleg jó helyen vagy, s ha nem is látsz messzire, az éppen elkövetkezendő lépéssel tisztában vagy. A boldogság nem feltétlenül érzelem, mert az az öröm. A boldogság egy állapot. A béke, és a kiteljesedés állapota. Talán azt hiszed, ezt nem érheted el, míg nem tudod, ki vagy. De ha megbékélsz jelenlegi állapotoddal, akkor még így is képes lehetsz boldog lenni.
* Sóhajtottam egyet. Még akartam folytatni, de szerettem volna, ha ezt előbb megérti, s szívébe vési. Ezt magamnak is mondom, nem csak neki. De mos már tudom, hogy jó helyen vagyok. Így igen, azt hiszem boldog vagyok. *
- Miért küzdesz másokért, s nem magadért? Mert ez is a részed. Nem kell feltétlen tudnod az okát. Elég, ha tudod, hogy ez is te vagy.
* Mosolyogtam rá végül. *
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Pént. Feb. 21, 2014 7:16 pm


Pontos definíciót mondott, aminek rendkívül örültem. Persze nem látszott rajtam, de azzal, hogy megmagyarázta a boldogságot, megörvendeztetett. Hosszan, körültekintően írta körül a kifejezést, és miképpen pontról pontra haladtunk vele, még az az erőtlen, még hitelesnek sem mondható mosolyom sem tudott megszűnni. Sosem fordult elő velem ilyen. Csak akkor - de nem tudtam mosolyogni. Érzéketlen voltam: érzéketlen mindenre, ami túlságosan idegenszerűnek tűnt. Érzelemmentes, felsőbbrendű - talán annak gondoltam magamat, mégsem lehettem az. Valójában sokkal kevesebbet tudtam azoknál az ostoba észjárású idegeneknél. Itt nem voltak olyan ostobák - éppen ellenkezőleg, így nem veszhetett el a remény. Pillanatnyi békémet ezzel a kellemes beszélgetéssel, végre, hosszú idő után elérhettem.
- Nagyon... köszönöm. - mormoltam halkan, szótagoltan, hálámat nyomatékosan érzékeltetvén. - Nem tudom, tényleg boldog lehetek-e, míg meg nem találom az elveszett emlékeimet, de megpróbálom. - folytattam, majd fejemet más irányba fordítva igyekeztem mindazt az információt elraktározni, amit a jövőben hasznosítanom kell. Karjaimból is kiráztam a zsibbadást, szám elé rakott kézzel ásítottam egy jókorát. Megjegyzem, sose szoktam ásítozni. Miképpen folytatta monológját, felé fordultam. Egy néma bólintással nyugtáztam mindazt, amit elmondott. Tudálékos idegen volt. De vajon íjász kasztjához mérten elég eszes is? Kíváncsivá tett a szimpatikus fegyvere, illetve a harci tudása. Sosem harcoltam távolsági ellenféllel, így egynél több elképzelésem is volt, mivel tölthetném el vele az idézőjeles szabadidőmet.
- Sokat tudsz az élet dolgairól. - jelentettem ki határozottan, általános tényként kezelve. - Rengeteg élettapasztalatod lehet, amit az odakintben és itt szereztél. De - tettem egy lépést felé. - roppant kíváncsi vagyok, vajon harcban is tudnád-e mozgósítani, hasznosítani a tudásodat. Mit szólnál egy barátságos erőfitogtatáshoz? A kerten belül, bárhol. Azt hiszem ezt hívják bújócskának. - A zongorázáson kívül ritkán játszok. Érezhetné kiváltságnak, de valójában nem az. Aival is játszottam, persze az másfajta megközelítése volt a dolgoknak. Érdeklődve vártam a válaszát: szereti a játékot, vagy inkább marad az életfilozófiájánál?

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Kedd Feb. 25, 2014 1:21 pm

*Megköszönte. Mintha egy kicsi kövecske esett le volna a szívemről ezt hallva. Mégis bizonytalan voltam. Nem éreztem magam alkalmasnak arra, hogy nagy bölcsességet szóljak, főleg egy olyan állapotban lévő embernek, melynek helyzetét sosem éltem át, s soha nem is fogom igazán tudni, mit is érez. Nem vagyok méltó arra, hogy bármit is mondjak neki. Sokszor kerültem ilyen helyzetbe, mégis újra és újra megtettem. Mindig beszélek. Talán akkor is, amikor nem kellene. Honnan veszem a jogot? Nem tudom. Csak úgy jön. Úgy érzem, megőrülök, ha nem mondom ki azt, ami bennem van. Muszáj! Persze, lehet, ezzel okozom a legtöbb gondot. Mégis most megköszönte. Talán jót mondtam? Mi van, ha rosszul fogalmaztam meg a fogalmat, s innentől teljesen hibásan áll majd hozzá az életnek? Ez nagyon veszélyes. Mert ha elhiszi egy bizonyos fogalomról, hogy az a jelentése, amit én mondtam, előbb-utóbb az én képemre teremtem meg a világképét. Talán átmosom az agyát, s azt fogja helyesnek hinni, amit én tartok helyesnek. De ez így nem jó. Neki kell tudnia, mi a helyes. Ásított egyet, amit nem tudtam, hova tegyek. Talán untatom a beszédemmel? Elbizonytalanodtam még jobban, s már meg sem akartam szólalni. Majd olyat mondott, ami teljesen ledöbbentett. Hogy mi?! Sokat tudok az élet dolgairól?! Élettapasztalat?! Kikerekedtek a szemei. Láthatta rajtam az őszinte meglepettséget. Védekezésképp fel is emeltem a kezemet, hogy jelezzem tiltakozásomat. Nem, ez nem igaz! Mégsem tudtam közbeszólni. Közelebb lépett felém. Mondatába becsempészett egy párbajra hívást is. Egy darabig csak pislogtam szavai hallatán. Lehajtottam a fejem, s elgondolkodva ujjammal végigdörzsöltem a homlokomat. Nem igazán értettem, hogy miért is akar velem KT-zni. Ez a barátkozás része, vagy csak be akarja bizonyítani nekem, hogy a pofám nagy, de én egy senki vagyok? Hisz ő magasabb szintű, mint én vagyok. Lehet, simán elver. De talán megsérteném, ha nemet mondanék. Most vajon mi lenne a helyes? Felálltam komoly tekintettel. Elmosolyodtam, mert egyszerűen nem tudtam magamra erőltetni a komoly arcot. Pedig az voltam. *
- Rendben. Benne vagyok.
* De folytattam. *
- Azonban előbb tisztázzunk valamit. Nincs sok tapasztalatom az életben. Én egy nagyon lusta ember vagyok, aki a nagy semmittevés közepette ráért arra, hogy a sok ostobaságon gondolkodjon, s kialakítsa saját filozófiáját és hitét. "Tudásom" talán nem több a lustaságnak és az ostobaságnak a teremtményénél. Nem akarom...
* Folytattam elbizonytalanodva a földet bámulva. *
- Hogy többet képzelj rólam, mint ami vagyok.
* Felnéztem rá, s kissé ostobán elvigyorodtam. *
- Hisz nem vagyok senki! ^^
* Felvettem felszerelésemet, majd Artemiszt is a kezembe vettem. Bújócska? Mit ért ez alatt? Talán el kellene bújnom? Még inkább elbizonytalanodtam, így inkább nem én voltam az, aki elküldi a párbajfelkérést. *
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Hétf. Márc. 03, 2014 3:38 pm


Benne volt. Mosolygott, mégis valami komolyság lengte körül. Tisztázni akart valamit - nem hangzott túlságosan bizalomgerjesztőnek, de természetesen minden szavára figyeltem. Figyelnem kellett, hogy semmit se értsek félre. Nem tudtam Esutelt összerakni a lustasággal, a semmittevéssel. Ahogyan erről beszélt, kénytelenül ráztam meg fejemet, jelezvén, hogy "nem, ez nem igaz". Talán első alkalom volt, hogy szívem szerint félbeszakítottam volna bárkinek is a monológját, mert... egyszerűen nem tartottam fairnek, hogy valaki ilyen kegyetlen igazságtalan önmagához. Az idegenek ostobák, mégsem hallottam ilyesfajtáról. Nem értettem, miért állította be magát ilyennek. Jókora bolondság, ha egy idegen nem hagy esélyt magának. Monológjából éreztem, hogy beletörődik a sorsába... mintha csak egy lábtörlő lenne. Mintha nem ismerné a jó oldalát a dolgoknak. Mintha tényleg nem tudna az élet igazi arcáról... pedig tudott. Volt tapasztalata, csak még magának sem ismerte be. Néhány perc elégnek bizonyult arra, hogy valamennyire kiismerhessem őt, az erényeivel és hibáival együtt. Vigyorgott, bár fogalmam sincs, miért. Nem találtam szórakoztatónak azt, ahogyan öncsonkításba kezdett. Nem vagyok senki - valóban így lenne?
- Nos, ha ez így van... - féloldalasan elmosolyodtam. - akkor senki sem hívott le a kertbe, senki sem beszélgetett velem, senki sem fogja megmutatni, mire képes... és... senki sem fogja fontolóra venni azt, amit most mondok. - Közelebb léptem hozzá, kezemet a lány csodás íjon lévőére tettem. Csak egy barátságos érintés volt csupán, ami nem tartott tovább néhány másodpercnél. Tény, eddig még senki sem élvezhette tapintásomat, mégis úgy éreztem, még szüksége lehet erre a gesztusra. - Mindenki valaki. Hidd el, látom, hogyha valaki tényleg lusta vagy semmit sem tud az életről. Még azok is valakik, csak nem tudják, mire mozgósítsák fölösleges energiáikat. Te arra hasznosítod, hogy egy ilyesfajta beszélgetés alkalmával tudd, mit mondj... mert már van róla tapasztalatod. Szerintem van életcélod, amit meg szeretnél valósítani. Ha arra is törekedsz, akkor már századszorra tagadhattad meg a saját állításodat. Tudom, hogy nem ilyen vagy, mint ahogyan azt állítod. - Aztán elfordultam, s lehívtam a menümet. Inventorymból elővadásztam felszereléseimet, míg neki van ideje feldolgozni azt, amit állítottam. Ha lesz mit hozzáfűznie a dologhoz, még a párbajfelkérés előtt meg szeretném beszélni vele... de ha nem akarja, nem erőltetem rá.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Hétf. Márc. 03, 2014 4:46 pm

*Ha jól láttam, nemet intett a fejével. Talán megint nem ért velem egyet? Csak most ezt bóknak kell vennem? Nem igazán ismertem őt, így nem tudtam, hogy mely reakcióját hogyan is kell értelmeznem. Volt bennem kétely, hogy talán idegesítőnek tart. De most, ahogyan reagált szavaimra, erősen meglepett, s talán esélyes azt gondolnom, hogy mégsem utál. Rolling Eyes Jó, jó, eddig se gondoltam, hogy utál, csak hát... nah... Tehát felelt. Féloldalas mosolya igazán jól állt neki, lehet, nem is tud róla. Ha nem tud róla, hát nem én leszek az, aki ezt közli vele. Már első mondata eléggé meggyőző volt. Elszégyelltem magam, s a földet bámultam. *
~ Igaza van. Nem épp úgy értettem, hogy SENKI vagyok, csak nem az a valaki, aki megmondhatja, hogy ő mit tegyen. ~
* Azonban máris megakadtak a gondolataim, amikor közelebb jött. O-ooo, SOS, ismeretlen eredetű tárgy közeledik védőzónám felé. Túl, túl közel. >< Megérintette a kezemet. Ránéztem, bele a szemeibe. *
~ Heee? És most mit akarsz? ~
* Pislogtam párat. Nem hittem, hogy többet akarna, mint amit illene, csupán meglepődtem a reakciója miatt. Nem néztem ki belőle, hogy vigasztalásképen megérintené a kezemet. Az meg már csak mellékes, hogy engem nem szoktak a férfiak fogdosni. Rolling Eyes Főleg, hogy nem szoktam nekik hagyni. De ez a helyzet most más volt. Hagynom kellett. De nem is túlozta el. Elengedett pár másodperc után, s úgy folytatta mondandóját. Olyan fontos dolgokat mondott, hogy nagyon figyeltem, s egyszerűen ittam a szavait, ezért sem tudtam levenni róla a tekintetemet. Majd hirtelen elfordult. Ennyi? Meg sem várja, hogy válaszoljak? Talán jobb is így, mert túlságosan is lefagytam. Amikor elfordult, pár másodperc múlva elmosolyodtam és a földet bámultam. Nem szólaltam meg azonnal, inkább pótcselekvésekbe fojtottam izgatottságomat. Felvettem minden cuccomat, amire szükségem lesz a párbaj során. Majd sóhajtottam egyet. Ha ő végre ismét rám nézett, akkor őszinte mosollyal megszólaltam. *
-Köszönöm! Igazad van! Te gyorsan rájöttél arra, amire nekem is rá kellett volna jönnöm, de eddig nem vettem figyelembe. Sokszor ütöm szavaimmal a tetteimet, és sokszor még a szavaimat is. De amit rólad mondtam, azt komolyan gondoltam. Nézd el nekem, ha néha furcsán beszélek magamról. Mert talán nem csak te vagy az egyetlen, aki nem ismeri önmagát úgy igazán. Bár emlékeimet nem vesztettem el, mégsem értem se érzéseimet, se gondolataimat. Néha azt hiszem, megismertem magamból valamit. Majd egy idő után rá kell jönnöm, hogy félreismertem magam. És ez még így lesz egy darabig. ^^
* Mondtam vidáman egy kicsit, hogy ezzel a súlyos szavaknak is elejét vegyem. Majd végignéztem felszerelésén, és az enyémen is. *
- Nos... akkor legyen párbaj? Féléletes? Hogy is szokták ezt a koreai sorozatokban mondani? "Kérlek légy irgalmas és elnéző velem, mint gyengébbel!" ^^
* Vettem egy mélyebb lélegzetet, majd bevillant valami. Hajajj, ez a gyerek még a végén komolyan gondolja szavaimat. *
- Jah, amúgy ezt csak úgy értettem, hogy ne nézz majd le, ha simán legyőzöl. Nem azt kértem, hogy ne adj bele mindent. ^^
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Szer. Márc. 12, 2014 6:54 pm


Azzal, hogy hozzáértem, valószínűleg megleptem. De valójában nem is értem az idegeneket, miért tartanak egy kis érintéstől. Visszagondoltam azokra az emlékekre, melyben az a lány szerepelt. Tény, hogy valóban furcsák voltak, mégsem tartottam ijesztőnek. Az idegenek vajon tényleg félnének a saját érzéseiktől? Még sosem gondolkodtam azon, nekem vannak-e érzéseim - nem olyanok, mint amikor örvendek valaminek vagy ha szomorú vagyok. Mélyebb és komolyabb érzésekre gondolok, mely a ragaszkodás formájában jelentkezik meg. Nem az első, s nem is az utolsó, hogy láttam már ehhez hasonlót - még ha futólag is. Elképzeltem magamat, mi lenne ha talán ő és én, újra együtt... nem. Nem! Miattam sebesült meg. Majdnem belehalt abba a lövésbe. Még ha túl is léptem azon az estén, nem gondolhattam arra, hogy ez bármikor is megismétlődhetne. Aincrad összes aranyáért és minden Fantom hatalmáért sem tenném kockára egy olyan idegen életét, mint amilyen ő volt - s az sem biztos, hogy újból látni fogom őt...
Miután hagytam, hogy egy kicsit elgondolkodjon azon, amit mondtam. Nem erőszakoltam rá az igazamat, így ha akadt valami kifogása, meg szerettem volna hallgatni - de nem volt. Igazad van - a pozitív megerősítés jobbára meglepőbbnek bizonyult annál, mint amit eredetileg vártam a lánytól. Nem sok idegennel találkoztam, aki beismeri mások igazát - a többségük túlságosan ostoba, hogy bevallják tévedéseiket és hibáikat, s jobbára értelmetlen érvekhez ragaszkodnak. Esu nem volt ostoba, bár mit vártam olyasvalakitől, aki az Artest gyarapította? Belátta tévedését, és ennek örültem. Féloldalas mosolyom meg nem is tűnt el.

- Ritkán találkozni olyannal, aki beismeri hibáit. Hidd el, ez jó dolog. - mondtam, majd biztatóan bólintottam egyet. Vidám volt, a maga módján. Különös ragyogás ölelte körbe, s talán ezért nem tudtam azt eltűrni, hogy túlzó kritikákkal ostorozza magát... mert egyrészt nem illett hozzá...
- Eleve hibának gondolom azt, hogyha valaki a szintekből ítélkezik. Az csak a mutatója, ki mennyire erős, de valójában minden agyban dől el. "Többet ésszel, mint erővel", tudod? - Fejemet vakargattam, vajon tényleg jól mondtam-e az idegenek furcsa, de bölcs mondását. - Szerintem legyen féléletes párbaj, de ha gondolod, a környezet miatt mehet egy ütésre is. Mit gondolsz erről? - A választól függően küldöm el neki a párbajfelkérést, s várok, míg annak kezdetét jelző gong megszólal.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Szer. Márc. 19, 2014 9:51 am

* Következő mondata ambivalens érzéseket keltett bennem. Jól esett a dicsérete. Mégis mondatával nyomatékosította, hogy hibáztam. S ki szereti azt hallgatni másoktól, hogy hibázott?! Azonban semmit nem reagáltam erre a mondatra, csak lágyan elmosolyodtam. Azt azonban nem értettem, miért hozta fel a szinteket. Én nem az itteni szintekről beszéltem. Bár lehet, csak én vagyok az értetlen, s a Nyilvánvaló az, amit nem ismerek fel. Innentől könnyen lehet, hogy nem értem, amit mondani akar, mert elvesztettem magabiztosságomat. Hisz tudom, hogy nem tudhatom, mikor hibázok. Tudom, hogy nem tudhatom pontosan, ki is vagyok valójában. S mivel ezeket tudom, ezért vagyok nagyon bizonytalan. Most, hogy eszembe juttatta azt, hogy nem ismerhetem magam igazán, ismét elbizonytalanodtam abban, hogy jó helyen vagyok-e, jót cselekszem-e. *
~ Nem Esu, ne légy ostoba! Amiben egyszer bizonyosságot szereztél, abban higgy, s ragaszkodj hozzá mindvégig!~
* Vagyis az, hogy az Artesben vagyok, jó dolog! Sosem felejthetem el! S az, hogy egyáltalán a SAOban vagyok, az is jó. Feladatom van. Ezt sem felejthetem el soha többé!
Kicsit visszatért az önbizalmam. *
- Tudom.
* Feleltem neki nyugodt mosollyal az arcomon. Bár még mindig nem értettem, hogy miért mondja ezt. Nem baj. A lényeg hogy jegyezzem meg, hogy ő ezt mondta. Ki tudja, mikor fog ez számomra sokat jelenteni. Majd a párbaj típusának kérdése merült fel.*
- Nekem őszintén mindegy. Te döntsd el. Amit küldesz, elfogadom. ^^
* Mondtam a fiúnak. Harcoltam már egy ütéseset Alexal, csak igazából az nagyon rövid ideig tart. Talán egy féléletes párbajban jobban meg lehet ismerni a másikat. Nem tudom, nekem most már tényleg teljesen mindegy volt. A párbaj igazából csak ürügy volt a részemről. A valódi célom az volt, hogy beszélgessek Ravennel, hogy jobban megismerjem őt. De hát azt nem írhattam neki üziben, hogy gyere le a kertbe egy kis csevegésre... Mégis mit gondolt volna rólam? Akárhogy is. Ha elküldte a párbajfelkérést, én elfogadtam. Kicsit arrébb mentem. Artemist kifeszítettem, s vártam, hogy elkezdődjön a harc. Annak ellenére, hogy régebben megtanultam, hogy felesleges elsőnek támadni, ugyanis abból sokszor csak baj lehet, mégis mostanában újra átvettem ezt a rossz szokást. Azonban, ahogy vártam, Raven szavai beleivódtak az elmémbe, s arra gondoltam, többet ésszel... Így inkább megvártam, hogy ő támadjon először. *
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Szer. Márc. 26, 2014 8:04 pm


Nem tellett számottevő időbe, mire véglegesen rájöttem: Esutel tényleg nem egy ostoba idegen. Úgy figyelt a beszédpartnerére, mintha csak egy könyvet olvasna. A mosoly mögött egy olyan lány bújt meg, akinek igen komoly önértékelési problémái vannak. Prűdnek sem lehetett nevezni, aki megjátssza szégyellőségét. Hibái minden idegennek - tehát nekem is - akadnak, de ez nem azt jelentette, hogy már maga a lét is bűnös dolog. Persze ahogyan elnéztem a vívódó lányt, meg fogja érteni azt, amit mondtam - elvégre nem ostoba.
Valószínűnek tartottam, hogy a belül vívott ádáz harc miatt gondolta elhanyagolhatónak a párbajunk fajtáját. Sejtelmesen hümmögve toltam fel s le a menüsorban megjelenő fura kis ikonokat, mielőtt végleg eldönthettem volna a küzdelem szabályát. Büszke voltam a páncélomra, mely határozottan szárnyalta túl a százat. Habár nem lehettem tisztában Esu pontértékeivel, nemigen szerettem volna az amúgy is gyenge önbecslésébe gázolni. Persze egy olyan fegyverre én is büszke lennék, amit - a nőkre jellemző - finom, selyemtapintású kezében tartott. Egy lánynak nem való kard vagy pallos: túlságosan ellentmondásossá tenné ebben az esetben Esut, hogyha egy alabárddal rohanna be a szintfőnökhöz, és annak masszív pengéjével hasítaná fel a szörnyeteg milliónyi pixelből összerakott testét. Ezt a mellbevágó gondolatot mihamarabb el akartam hessegetni. Nem a szerencsén, hanem a józanész dolgán múlott, hogy a lány milyen kasztot választott, a Sword Art kezdetekor. Bár nem vettem fel vele a szemkontaktust, egy udvarias mosollyal jutalmaztam meg - persze ennek okáról mit sem tudhatott.

- Akkor fél életre megyünk - jelentettem ki, miután már elküldtem neki a meghívást. Ahogyan a számláló a nulla felé tartott, ő felajzotta mesébe illő csodás íját. Kissé berogyasztottam térdemet, miután lábamat határozottan megvetettem a kövekkel szegélyezett teraszon. Látszólag még most is elég jól figyelt a szavaimra, mivel át akarta adni az első támadás megtisztelő jogát - csakhogy engem sem ejtettek fejre. Bár tény, hogy egyeseket kissé meglepné, amit már mindig is ki szerettem volna próbálni. Jobb mutatóujjamat játékos tiltakozással ingattam, miközben fejemet kihívóan ravasz mosoly közepette csóváltam. Egy oldalra pillantással térképeztem fel a környezet adta lehetőségeket: tökéletesek voltak egy bújócska-játékba sűrített harchoz. Leengedett karddal és pajzzsal indultam meg Esutel felé, de ahelyett, hogy csapást mértem volna rá, ehúztam mellette, és bevágtam a legközelebbi sűrű bozótosba.
- Te vagy a hunyó - szóltam vissza fennhangon a lánynak, miközben kard markolta kezemmel eltoltam magamtól az utamba lógó faágakat, hosszú növényszálakat. Tarkómra egy árva vízcsepp hullott, ami a gerincem vonalán folyt le. A váratlan hidegtől megborzongtam, mire karom teljesen libabőrös nem lett. Ajkaimat összepréselve, ambiciózus elhatározottsággal kapcsoltam be látás jártasságomat.
Most engem használj! - csendült fel Sándor szívélyesen barátságos, kifogásokat nem tűrő hangja. Ahogyan a ló, úgy ő is a vérében érezte a küzdelmet, s mivel még amúgy sem idézhettem meg harcba, ez tökéletes alkalomnak bizonyult az erejének kipróbálására. Játékos megadással sóhajtottam föl, szememet félig behunytam, az erős fénytől.

- Ha szétrombolod a kertet, Anat engem meg fog fojtani. - közöltem vele egyszerűn és tisztán. Még ha egy fantom is és haza tud menekülni, mielőtt számolhatna a következményekkel, jó, ha tudomást szerez az esetleges büntetésekről. Nem pusztíthat csak úgy, kedvére.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Pént. Ápr. 04, 2014 6:11 pm

* Magabiztos bizonytalanságom nem tette bizonytalanná Ravent. Szépen kijelentette, hogy féléletes párbajról lesz szó. Én biccentettem egyet, s természetesen elfogadtam a párbajfelkérést. Azonban nem értettem, miért, de ingatni kezdte az ujját, s az arca is kicsit furcsa volt. Meglepett ez a játékosan ravasz tekintet, s igazából örültem neki, hogy Raven ilyen. Mikor lejárt az idő, egyszerűen csak elkezdett felém sétálni, de nem úgy, mint aki támadni akarna. Én csak bámultam értetlenül. Leeresztettem a fegyverem. Egy vágásba még nem halok bele, ha esetleg ez csapda volna. Ha valóban ez támadás, akkor legalább tudom, mennyire megbízható, vagy éppen cseles a fiú. De egyszerűen csak elhúzott mellettem. Na most akkor mi van?! *
~ Hunyó? Talán még számoljak is? ~
* Utánanéztem a fiúnak, de nem indultam el azonnal. Na akkor tényleg jól értettem korábban, bújócskázni akar velem. Hehe, nem leszek butus, nem arra megyek, amerre ő. Pajkos mosoly jelent meg szám szegletébe, s bekapcsolva minden jártasságomat, még a lopakodásomat is, elindultam egy másik irányba, de később afelé fordultam, amerre sejteni véltem ellenfelemet. *
~ Na ilyet még nem pipáltam. Bújócska az Artesben? KT közben? ~
* Mosolyom még szélesebb lett. Akárhogyis, ha vesztek is, jól kell éreznem magam, s akkor egy boldog élményként gondolhatok majd vissza erre a napra. Igyekeztem nagyon halkan, s lassan menni. Most kivételesen sajnáltam, hogy nincs hallgatózás jártasságom. De a sötétség cseppet sem zavart a kettes szintű látásommal, s reméltem, hogy a kettes szintű észlelésem is nagy hasznomra lesz. Valami megmoccant a távolban. Nem voltam benne biztos, hogy ott van-e Raven, de arrafelé céloztam, s szépen kilőttem egy nyílvesszőt. *
~ Nah, eltalálom-e vagy sem? Vagy nem is ott van? ~
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Pént. Május 16, 2014 4:44 pm


Arra számítottam, hogy a bozótos területen nem érhet baj - legalábbis erre gondoltam, hiszen egy íjásznak látnia kell a célpontot, a sikeresség érdekében. Gondoltam, hogy nem csak nekem lesz elég magas szintű jártasságom ahhoz, hogy mindenféle aggály nélkül menjen a sötétben való tájékozódás, így amikor Esutel nyila felszántotta jobb arcfelemet, elismerően mosolyogtam.
- Szép lövés volt. - Adtam hangot csodálatomnak. Már az elején gondoltam, hogy a lány és az íj egymáshoz tartoznak, elvégre részben a fegyvertől is függött az az erő, ami ebben a világban valószínűleg csupán egy képlékeny látomás. Más idegen is - kik nem voltak annyira ostobák, mint társaik - azt gondolták, hogy a Sword Artban minden hamis: nincsen fájdalom, se erő, s itt minden tudás képlékeny. Az odakintben én magam dönthetem el, milyen erős lehetek, és azért bizony meg kell küzdeni. Kíváncsivá tett a gondolat: vajon mennyire vagyok szívós az odakintben? Egyáltalán... az itteni idegenek eltűntek az odakintből, és a Sword Art valóban egy másik világ? Vagy csak egy álomszerű állapot, amiből csak akkor lehet felébredni, hogyha mind a száz szint megtisztításra kerül? Egy hosszabb pillanatra megtévedtem a saját gondolataimban, de aztán a harc mámora kirángatott belőle - viszonylag elég hamar. Ellenőriztem pontjaimat, és azt kellett észrevennem, hogy Esu viszonylag sokat sebzett azzal az egy szál nyíllal.
Na, mi lesz? Használod az, vagy sem? - Sándor lelkesen sürgetett. Annak ellenére, hogy ez csupán egy játék volt, nem akartam magamra haragítani a lányt. Veszélyes ellennek bizonyult, már az első nyílvessző után. Egy apró biccentéssel engedtem át a helyemet az oroszlánnak. Fegyveremet két marokra fogtam, aztán határozottan a földnek hajítottam - de ahelyett, hogy a földből tört volna elő, Sándor a kertre való tekintettel a semmiből bukkant elő, az őt jelképező pecsétből kibújva, jókora szikladarabokat magával hordva.
Hagyod, hogy megverjen egy lány? - kérdezte ugyanolyan vidáman, amire csak egy nyelvöltéssel válaszoltam. Az oroszlán nem túl magasan, de nem is alacsonyan repült fel, éppen úgy, hogy Esut kiszúrja. Az általa lebegtetett sziklákat - képességemnek köszönhetően - az íjászlánynak hajította, hogy közvetlenül őt sebezze meg - számára a kert még akkor is másodlagos volt. Sikeresen vagy sem, a támadás végeztével elillant, hogy újból én harcolhassak. A kőzápor ideje alatt egyre beljebb haladtam a dzsumbujban, nehogy az újabb nyíl ismét arcon találhasson.


//Fogalmam sincs, mennyi a sebzésed, így nem mertem úgy levonni a páncélomból >< Képit használtam az előbb, így az imént 15+29=44-et sebeztem rajtad//

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Szer. Május 28, 2014 10:44 pm

* És Raven visszajelzett, hogy eltaláltam. Nagyon megörültem, éljeneztem magamnak, persze kissé visszafogottan. *
~ Oh... szóval mégsem vagyok olyan rossz vadász! ~
* A sikerélmény feldobott, persze tisztában voltam azzal, hogy egy találat még nem győzelem, könnyen elveszthetem a csatát, főleg, hogy tudom, Ravennek rengeteg páncélja van. Erre a gondolatra hirtelen el is szomorodtam, legalábbis vágtam egy fintort. Azonban ebben a pillanatban hirtelen megjelent valami oroszlán, melynek látványa, mármint hirtelen megjelenése eléggé megijesztett, s felsikkantottam. Fel sem fogtam, hogy most futni kell vagy sem, automatikusan az arcomat védve magam elé emeltem kezeimet, hogy kivédjem a támadást és a kőzuhatagot. Mikor végre lecsendesedett minden, az életcsíkomra pillantottam. Máris vonódott le belőle.*
~ Nah igen, nem valami sok a páncélom... ~
* A páncél értékeket, amennyit csak lehetett inkább fontosabb pontokra cseréltem. Olyan felszereléseket szereztem be magamnak - Anat által -, melyek inkább irányításra, és egyébre adtak pontokat, nem páncélra.*
~ Valamit valamiért. ~
- Oh, ez a támadás elég nagy port kavart... szó szerint is.
* Kiáltottama fiúnak. Majd legyezve magam elől a port arrébb osontam. Megálltam egy terebélyes fa mögött. Őszintén szólva csak most vettem észre, mennyire is vert a szívem. Úgy tűnik, komolyabban megijedtem, hisz végig nagy csend volt, s hirtelen nagy robajjal jött valami oroszlán. Először azt hittem, ránk támadt egy mob. Persze hogy is történhetne meg ez városon belül, főleg a céhházon belül? De hát ki a fene gondolná, hogy egy lovagnak pethez hasonló képije van?! Szusszantam egyet, majd azon gondolkodtam, hogyan tovább. *
~ Ha ez képesség volt, akkor biztos nem használhatja mindig. De nem tudhatom, hogy mennyi ideig használhatja... ~
* Elhúztam a szám, majd hirtelen bevillant valami. *
~ Nah ezen meg fog lepődni! ~
* Vigyorodtam el, majd aktiválva a képességem, hirtelen helyet cseréltem vele. Ő ott volt, ahol eddig én, én meg odakerültem, ahol ő volt. Gyorsan körbenéztem, hogy azonosítsam, hol vagyok, majd futni kezdtem afelé, ahol voltam, vagyis ahol most Raven állomásozik. Remélhetőleg meglepődik annyira, hogy ne kapjon észbe, s ne változtasson azonnal a helyén. Lopakodást bekapcsolva futottam, s ha megláttam őt, egyet vetülve (ha észrevett volna), kilőttem felé egy újabb nyílvesszőt. *
~ Megvagy! ~

//Ha a jelenlegi statot használjuk, az lehet, hogy könnyebb. Asszem így is ennyi a sebzésed (ha jól értelmeztem, ha nem, szólj). Te korábban 1-szer 57 sebzést kaptál, most pedig (Artemis képességének köszönhetően) 58-at, ha talált.
Nekem Páncél 0, Élet -10 vagyis 130HP//
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Szer. Jún. 25, 2014 11:19 am


Kicsit elmosolyodtam, amint hallottam meglepettségét jelző hangját. Sándor is elvigyorodott, szinte büszke volt saját teljesítményére - persze azzal a lendülettel el is tűnt, saját magamra utalva. Az idézés hátrányát már meg is éreztem: fáradtan ziháltam, kapkodva vettem a levegőt. Az oroszlán aggódva kérdezett jólétem felől, de olyan helyzetben képtelen voltam ignorálni felszólalását. Számat elhúzva, keserűen kuncogtam, miközben igazat kellett adnom Esunak: a jókora porfelhő valószínűleg azt a nyomot jelentette, ami egy darabig egészen biztosan a kerten marad - és amiért Anat a fejemet vehetné... Szememet fursztráltan forgattam, miközben igyekeztem ezt a gondolatot is elhessegetni a fejemből. Egyszerre próbáltam meglapulni a bozótosban, és kipihenni magamat: jobb térdemre támaszkodva ültem a fűvel és más növényekkel burkolt talajon, mialatt jobbra-balra forgattam fejemet, az íjászlány után kutatva. Erős volt - elég erős, hogy a következő támadás akár már a páncélomtól is megszabadítson. Abban reménykedtem, hogy nincsen erőnövelő képessége. Megszégyenítene, ha két ütésből leütni a páncélomat - nem mintha az Aincradban elért teljesítmény miatt lennék különb egyeseknél, de sajnos mintha a többi idegent a szintek határoznák meg. Kíváncsi voltam, hogyha otthon, az odakintben lennének, akkor ugyanúgy az ostobát alakítanák? Vagy csupán a néhány hónap, vagy talán egy egész évnyi idő tette ostobákká az amúgy nem-túl butákat? Az odakint tele volt rejtélyekkel, kérdésekkel... ez a talány is felettébb nagy kíváncsisággal ruházott fel - elég naggyal, hogy küzdjek magamért... és talán másokért is.
Figyelj - A ló figyelmeztett. Az utóbbit követően meglepetten vettem észre, hogy már nem ott vagyok, mint ahol eredetileg voltam. A rövidkardot ernyedten lógattam a kezemben, de a pajzsot még - különös módon - magamhoz tudtam szorítani. Észre vettem a lányt, noha már nemigen volt időm a kitérésre. Amennyire csak tudtam, magasabbra emeltem a kristálypajzsot, melyről fürgén lepattant a csodálatos nyílból kilőtt vessző. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, miközben sikerült valamennyire kipihennem magamat. A kard nyelét határozotabban szorongattam a kezemben, a pajzsot pedig a combom mellett lógattam. Eleinte lassan, majd fokozatosan felgyorsulva rohamoztam meg a lányt. A jobb oldalát igyekeztem eltalálva, kevésbé brutálisabb és vérengzősebb módon súrolni. Az ilyesfajta ütéseket jobbára megpróbáltam mellőzni a lány-nemű idegeneknél, melyeket jobbára csakis a moboknak, s a súlyosan ostobáknak szánok. Ezzel a baráti megmérkőzés kevésbé durva oldalát próbáltam kihangsúlyozni, és azt, hogy egyáltalán nem akartam a céhtársamat bántani.

Élet: 150 HP
Páncél: 59


//Nem képizek, támadok (29-es sebzés, ha talál)//

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Szer. Szept. 10, 2014 1:41 pm

*Olyan menőnek éreztem magam, ahogy vetülve lövöm ki felé a nyílvesszőt. E mámoros érzés akkor hágott volna a csúcsra, ha el is találom. A sikertelenségre lebiggyesztettem az ajkam, s kábé oda sem figyeltem, hogy épp pofára igyekszek esni. Meg is volt a szép esés, a végén forogtam is egyet, egy bokor állított meg. Csak a porfelhő látszott egy darabig, belőlem semmi.*
- A fene...
*Csusszant ki a számon. Reméltem, Raven nem csalódik bennem nagyon, ha ezt meghallotta. Nem tudom miért, valahogy fontos most számomra, hogy jó véleménnyel legyen rólam. Mindig nagyon csendes. Aki sokat beszél, keveset gondolkodik. Aki viszont keveset beszél, annak tömve van a feje mindenféle gondolattal, s biztos vagyok benne, hogy Ravennek mindenre van valami véleménye, ha nem is mondja ki. Akarom ismerni a gondolatait? Lehet, jobban járnék, ha nem. Bár abban is biztos vagyok, hogy sokan nem lennének kíváncsiak az enyéimre sem. Ezért sem osztom meg senkivel sem.
Ekkor láttam, hogy lassan közeledik felém ellenfelem. *
~ Oh jaj Esu, siess, állj fel! ~
* Nagy nehezen feltápászkodtam, de Raven már rohant felém. Egy csatakiáltás segítségül hívásával tértem ki a szerintem nem túl kegyetlen döfés elől. Oké, oké, tudom, hogy barátságos mérkőzésről van szó. Mondjuk, ha Raven így barátságos, akkor valószínűleg nem járnék vele jól, ha az ellenségemmé lenne. Bepánikoltam attól, ahogy nekem rontott, attól, hogy oroszlánja van és attól, hogy nem találtam el. *
- Áááááá!!!
* Futottam. De tőle el. Próbáltam minél távolabb kerülni tőle. Gyorsan bekanyarodtam a bokrok mögé, s futottam, ahogy csak tudtam. Majd végül megálltam, s pihentem egy sort.*
~ Én meg mi a fenének menekülök? Ez párbaj! És Raven... Ő csak Raven, Esu! ~
* Fölegyenesedtem, s visszanéztem arra, amerről jöttem, s ahonnan Ravent sejtettem közeledni felém. Talán áll, s vár engem. Talán megindult, hogy keressen. Felpofoztam magam, s hagytam, hogy Artemis új nyílvesszőt generáljon. Ismét bekapcsoltam lopakodásomat, s próbáltam kerülni egyet, hogy Rave mögé kerüljek. Amint megláttam szőke buksiját, már lőttem is.


//Támadás kivédve, élet 130 HP, sebzésem most 59//
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Szer. Szept. 24, 2014 3:19 pm


Egy elismerő "hűha" szaladt ki ajkain, amit aztán egy fájdalmas hunyorítás követett, miképpen a lány pórul járt. Ő nem ezt akarta. Habár támadóan közelített felé, úgy volt vele, hogy jobb, ha felsegíti, mielőtt a fiún kívül más is veszélyeztethetné.
- Nem esett bajod? - csusszant ki száján a kérdés, a maga monoton hangján. Aggódott, mely bár nem az első eset, mégis elég szokatlannak bizonyult a lovag számára. Egy bizonyos ponton megállt, enyhén elpirulva nézett másfelé, közömbösséget erőltetve magára. Arcát mutatóujjával vakargatta, majd egy nagy sóhajtást követve újból megindult. Esutel felállt, ami eloszlatta a pillanatnyi aggodalmát, s ugyanolyan higgadtsággal vetette magát a szóban forgó íjászlány felé. Fejét megrázta, hogy a szemébe hulló hajtincsek ne gátolják látását, s alapos szemlélődésbe kezdett, mihez fog kezdeni az ellenfele.
Valamiért megint megállt. Nem ment ez neki - főleg azután, hogy látta a lány ijedelmét, melyre enyhén elcsodálkozott. Száját ó-ra kerekítve enyhén balra döntötte fejét, s vállát megrázva csupán kocogott, az íjász nyomán. Meglehetősen szolid kíváncsisággal várta a hirtelen ijedelem okát. Az egész olyan érthetetlen volt... olyan lüke és ostoba cselekedet. A fiú nem adott okot arra, hogy Esu féljen tőle, mégis megijedt. Halkan elnevette magát, aztán egy fejrázást követően elhajította mind a rövid kardot, mind az őt védelmező pajzsot. Vállát megvonta, mikor a lány mögé került, és a kilőtt nyílvessző az arcát felszántotta. Gilbert csak egy rövid pillantás erejéig mérte fel azt, miképpen az összes megmaradt páncélpontját elveszíti.
- Nem értem, mi okod van félni. A céhtársad vagyok. - mondta, enyhe csúfondáros szigorúsággal. Mint az elítélt vagy egy legyőzött, mindkét kezét a magasba emelte. - Megadom magamat.

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Csüt. Okt. 30, 2014 5:35 pm

*Hiába kérdezte, hogy jól vagyok-e, a "harc" heve magával ragadott, s egyszerűen már csak az volt bennem, hogy többé ne tudjon megsebesíteni, s én legyőzzem őt. Amikor elfutottam, s megálltam, akkor tudtam csak végiggondolni, hogy mi is a helyzet. Vagy inkább mégsem. Azt hittem, végiggondolom a helyzetemet, de igazából végig csak azon járt az agyam, hogyan győzhetném le ellenfelemet. Persze ráeszméltem, hogy Raven az ellenfelem, és hogy nincs értelme menekülni, de valahogy ignoráltam korábbi kérdését, s nem is gondoltam arra, hogy talán aggódik értem a fiú. Amikor lopakodva felé tartottam és megláttam szőkeségét, már lőttem is. Csak azután realizálódott bennem, hogy nincsenek páncéljai és a fegyvere sincs a kezében. Kikerekedtek a szemeim, s felé tartottam íjamat, ami már az új nyílvesszőt generálta. Csak pislogtam párat a szavaira. Leeresztettem a fegyverem, majd szavaira zavart mosollyal válaszoltam. *
- Öhm... tudod, annyira beleéltem magam a játékba, hogy talán egy kicsit túl komolyan vettem. ^^ Általában én minden játékot túl komolyan veszek. ^^
*Majd a szemébe néztem, de ekkor már komoly voltam. Most végre őt magát láttam, nem az ellenfelemet. Raven állt előttem, nem ellenség. *
- Ne haragudj, ha elrontottam a játékot. O.o Köszönöm a párbajt, élvezetes volt! ^^ Nehéz ellenfél vagy, büszke lehetsz magadra és a képességeidre!
*Határozottan csípőre tettem a kezem, s mosolyogtam.*
- Legközelebb azonban zongorázni szeretnélek látni. Smile Talán egy nap csapatot is alkothatunk. Alex meg ugyebár dobolni szokott. //Itt még elvileg nem alakult meg az Artes Band//
* Ránéztem Ravenre, s egyszerűen mosolyogni támadt kedvem, úgy vigyorogtam, mit egy vadalma. Persze tudom, mikor vagyok ilyen. Ha zavarban vagyok. És most abban voltam, mert iszonyatosan jól esett, hogy egy igazán jóképű sráccal tölthettem el pár percet s ha többnek nem is, de tarthatom a haveromnak. Ki tudja, talán barátok is lehetünk. Ennek nagyon örülnék, s büszke lennék rá, mint barátra. *

//Hogyan zárjuk le? Very Happy //
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Phobos on Csüt. Okt. 30, 2014 6:47 pm


Talán még túl korai... Igen. A fiú látta, hogy a lány túlságosan is a túlélési ösztöneire hagyatkozik. Fejét megrázva tartotta maga előtt kezeit, jelezvén: ő most megadta magát az íjásznak. Nem mintha nem lett volna ereje vagy mersze küzdenie, elvégre saját ötletből hívta ki, de sosem gondolta, hogy ilyesmi lesz. Persze amikor fegyvertelenül állt meg Esutel előtt, kicsit megijedt, amikor rászegezte az íját. Gilbert tisztában volt azzal, hogy még ha csak egy lövést is kap, nem tudná elvenni az életét, de attól még kellőképpen fenyegetőnek és veszélyesnek bizonyult, a szóban forgó lovag szemében. Az ijedtség tükröződött szemeiben, semmint a korábbi határozottság, céltudatosság. Ő csak ki akarta próbálni, mit értenek az idegenek a játék szó alatt. Hát... nem ezt. Az élet-halál játék és a sima szórakozás ég és föld különbség. Legközelebb ha bújócskázni akar, fegyver nélkül teszi - már ha Esuról van szó.
- Jó, semmi gond, de máskor ne mereszd rám azt az izét olyan fenyegetően o.O - motyogta, aztán vállrándítással elnézett valahova máshova. Nagyokat fújt, hogy a hirtelen élményből adódó ijedelmét leküzdhesse.
- Nekem is... csak legközelebb ne vedd ennyire komolyan a céhtársad szétnyilazását Rolling Eyes - Saját bolondos helyzetében mást nemigen tudott tenni, csak zavartan nevetni. - Jólvan, nézz be valamikor hozzám. A csapatot meg még megbeszéljük. Ha viszont nem zavar, azt hiszem megyek. Kifújjom magamat. Örülök, hogy beszélhettünk! - Olyan furcsának gondolta a lányt. Először fejbe akarja nyilazni, aztán vigyorog, mint a fakutya. A hirtelen változásokhoz még nem igazán szokott hozzá, és ha Esutellel közös nevezőre akart jutni, jobb lesz, ha együtt él a tudattal: az élet megannyi változásból áll.


//Hát így Razz Köszönöm a játékot ^^//

_________________
Színkód: #AA6342 (szöveg), #804224 (dialógus)
avatar
Phobos
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2772/2900  (2772/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Koshitsu Esutel on Csüt. Okt. 30, 2014 7:27 pm

* Csak amikor már leeresztettem a fegyveremet, s Ravenként tekintettem társamra, akkor realizálódott bennem ijedt tekintete. Próbáltam ignorálni, s viccesre vettem a helyzetet, mert így talán ő is megenyhül, megkönnyebbül, s nem fog arra gondolni esetleg, hogy ki akarom nyírni. Mert nem. Én csak... én csak győzni akartam. Nem igazán értettem, hogy miért mondja azt, hogy ne meresszem rá az íjam fenyegetőn. Hát nem párbajoztunk az előbb? Talán simogatnom kellett volna a buksiját?! Direkt nem léptünk bele életveszélyes párbajba, akkor meg mi a baja?! O.o Egy játék, ami HP-ra megy, de na és? Igazán kárt nem okozhatunk egymásban. Nem tudom, mi baja van. Csak elhúztam a szám a hallottakra, s elnézést kértem. Jobb lesz így. A következő mondat ugyanúgy rosszul esett, de ő maga is zavartan nevetett. Úgy tűnik, ő is így akarta elvenni az élét a mondatainak. Mivel nevetett, én is szélesen elmosolyodtam. Tartva a színjátékot.*
- Rendben! ^^
*Majd még mindig kedves mosollyal az arcomon ( Surprised ) ismét megszólaltam elköszönése után.*
- Persze, menj csak. Én is! Még egyszer köszi a párbajt!
* Pát intettem neki, majd megvártam, hogy bemenjen az épületbe. Ahogy eltűnt a látóhatárból, mosolyom lefagyott arcomról. Megfordultam, s a nagy felfordulást kikerülve kerestem egy padot, ahova leülhetek. Kicsit szomorú voltam. Furcsa érzésem volt, úgy éreztem, leírtam magam Raven előtt. De mit rontottam el? Nem igazán értettem, s a válaszokat sem találtam. Talán megijedt volna tőlem? Vagy... megbántottam azzal, hogy megijedtem tőle? Nem lesz vicces, ha őt is kerülnöm kell a céhházban, mint anno Rent. Szeretnék a barátja lenni.*


//Én is köszönöm a játékot! Very Happy Majd folyt. köv. ^^ //
avatar
Koshitsu Esutel
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 21
Tartózkodási hely : Artes Limen

Karakterlap
Szint: 22
Exp:
1900/1900  (1900/1900)
Céh: Artes Liberales

Felhasználó profiljának megtekintése http://syrup.blogger.hu/

Vissza az elejére Go down

default Re: Raven Vs Esu

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.