[Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Vendég on Csüt. Szept. 27, 2012 9:07 pm

Résztvevők: Kwon Min-su, Kido Yukari és Kazuma

Éppen egy éjszaka érkeztek mindannyian, ráadásul mind ugyanabban a szállóban szálltok meg, azonban lehet, hogy nem látjátok egymást. Másnap reggel mind úgy ébredtek, hogy teli vagytok energiával és ez bizony a ti napotok lesz! Dél körül lehet, amikor egy üzenetet kaptok. Az üzenet azt tartalmazza, hogy menjetek a Horunka melletti mezőre, hogy ott egy nagyszerű fegyverhez jussatok. Valaminek vagy valakinek az ösztönzésére, vagy a nélkül, de eljuttok a mezőre. A mezőn kellemes meleg szél borzolja a hajatok és a körülöttetek lévő mobok tesznek arról, hogy egész hangulatos legyen az egész kis piknik. Természetesen beszélgetésbe elegyedtek, amely során jobban megismerhetitek egymást. Valamint a helyzetet is áttárgyalhatjátok.
Körülbelül fél óráig várakoztok, ez idő alatt besötétedik a játékban. Ekkor azonban hangokat hallotok. Egy hatalmas izmos alak közelít felétek. Szája körül, s állán sűrű szőrzet, szeme apró, s barna. Első ránézésre barátságos fickónak tűnik, akiből ki se néznétek, hogy egy szuper fegyverre tett szert.
- Üdvözöllek titeket, gondolom mind a speciális eszköz miatt jöttetek, ugye? Egyetlen pillanatnyi szünetet tart, többet nem vár és elindul. – Akkor induljunk! – Hogyha utána kérdeztek, hogy merre tartotok, csak annyit felel, hogy megtudjátok, ha odaértek. Ha pedig bármi mást kérdeztek, csak gorombán annyit, nyög, hogy „nem tudom”.

Egyelőre nincs sorrend, a határidő játékosonként 3 nap, azaz október 7-e. Szeretném, ha a beszélgetős részt együtt beszélnétek meg, mind aktív játékosoknak tűntök, ez így nem lehet probléma, köszönöm! Valamint örülnék, ha szólnátok, ha valami nem tetszik, vagy nem jól van!

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Kedd. Okt. 02, 2012 2:25 pm

Éhségérzet és fáradtság. Ez a két dolog jelzi számára az idő múlását. Mióta ugyanis megharcolt az első mobbal és az kis híján ő került ki vesztesen köszönhetően annak, hogy bepánikolt, nemigen mert olyan területre merészkedni, ahol szörnyek lehettek. Nem ő volt az egyetlen ilyen játékos, sőt, ő még a szerencsések közé tartozott. Százak haltak bele abba, hogy a szokatlan virtuális világban a konzolok helyett a saját karjaikkal, lábaikkal kellett harcolniuk, a valós élménynek és Kayaba Akihiko bejelentésének köszönhetően pedig elfogta őket a halálfélelem, mikor egy hús-vérnek tűnő mobbal szembekerültek. Bár a rendszer segítette a játékosokat abban, hogy a megfelelő mozdulatokat használják a harc közben, így kiküszöbölve, hogy a karakterek valójában nem képzett katonák vagy szamurájok, ehhez meg kellett tenni egy nyitómozdulatot, ami pánikolás közben csak keveseknek sikerült. Crow azonban nem a haláltól félt, számára felfoghatatlan volt a szó jelentése. Őt szimplán a kudarcélmény üldözte el a vadászmezőkről. Hosszú ideig vacillált a kasztok felett, és most már bánta, hogy lovag lett. A pajzsát használhatatlannak érezte, a kardját pedig túl rövidnek és gyengének. Erősebb felszerelésre volt szüksége, minél hamarabb.
Éppen ezért örült meg, mikor az üzenetet elolvasva egy "nagyszerű" fegyver ígéretét kapta. Azon nyomban útra kelt, bármit is jelentsen az üzenet, csak jobb lehet, mint az a vacak az inventory-jában. A vaddisznókat messzire elkerülve gyalogolt ki a városkából, útja pedig egyenesen a jelzett helyre vezetett, ahol már várta egy fiatal lány.
- T-te küldted az üzenetet? - kérdezte kissé bizonytalanul, lévén a furcsa viselkedését nem igazán tudta hová tenni. El akarná ijeszteni azzal, hogy szörnyeket utánoz? Miért tenne ilyet? Hátrébb lépett egyet, ahogy felé mozdult a lány, de lassú volt. Nagyon lassú. A következő pillanatban már valami nagyon furcsa, nyálas érzés kerítette a hatalmába, amit az arca felől érzett. Tekintetét irányba vetve az előbb még a földön kuporgó másik játékost pillantotta meg, amint éppen szájával az arcát érinti. Túl közel volt, megijedt és ösztönösen csapott merénylőjére a pajzsával, azonban mire megtette a mozdulatot, a lányka már nem volt ott. Képzelődött volna csak? Hiszen zaklatója ismét előtte kuporgott. Kezével bizonytalanul érintette meg a pontot, ahová az imént a puszit kapta, és mivel az nedves volt, ki is zárhatta a haluzás lehetőségét. Dühösen törölte le a nyálat ruhájának ujjával, miközben vészesen pörögtek agytekervényei a magyarázatot keresve. Valami felettébb szokatlan dolgot érzett, mintha némi vidámságot csempészett volna "társa" a lelkébe. Idejét sem tudta már, mikor kapott utoljára puszit. Ránézett a lányra, aki könnyes szemét törölgette éppen. Miatta vajon? Mégis megütötte volna?
- Bo-bocsánat... nem én hívtalak ide - válaszolt végül a fejét leszegve. Megbántotta a lányt, és ez őt is bántotta. Biztosan azt hitte, amit ő maga is, mármint hogy ő küldte az üzenetet, és annyira megörült neki, hogy még egy puszit is adott. Ezek szerint várnak ide mást is. Mégis, ahogy újra rápillantott a földön kuporgó alakra, furcsa érzések kerítették hatalmába. Ha meg merte volna tenni, akkor felé nyúlt volna, hogy megérintse, de nem volt meg hozzá az önbizalma.
- N-nem Dagi... Crow >.> - jegyezte meg sértődötten. Hát akkor erre ment ki a játék? Olyan emlékek jutottak az eszébe, amik mintha egy korábbi életében történtek volna, de persze nem így volt. A lányok gúnyolódásának volt egy ilyen formája, elhitették vele, hogy érdekli őket, aztán pofára ejtették és kinevették. Dühös lett, elsősorban magára, hogy figyelmen kívül hagyta a tapasztalatait a lányokkal. Nem bízhatott meg bennük... ahogy senki másban sem.
Partnere váratlan elhallgatására viszont felfigyelt, és miután felkapta a fejét és konstatálta, hogy a háta mögé néznek, ő is megfordult. Egy harmadik alak közeledett feléjük. A párbeszédükből nem sokat fogott fel, azonban azt igen, hogy a szavaik hatására megkordult a gyomra.
- Éhes vagyok. Szánj meg egy zsömlével... kérlek - lépett a fiú elé, teljesen ignorálva mindent, ami körülötte zajlott. Számára nem létezett most más, csak a reménye, hogy nem fog éhen pusztulni. Nem látta a késeket a kezekben, nem látta a feléjük közeledő negyedik alakot, csak a zombiként titulált alakra tudott koncentrálni.
- Tegnap óta nem ettem - mondta kissé kétségbeesett hangon, és megragadta a fiú karját, majd rázni kezdte azt, mint valami eszelős, kit rácsok mögé zártak. Addig nem volt hajlandó elengedni, amíg nem adtak neki egy zsömlét vagy cipót. Az már nem érdekelte, hogy ki segítette ki szorult helyzetéből, de túszát csak az élelemért cserébe volt hajlandó szabadon bocsátani. Az időközben megérkező szakállas fickóra is ugyanez a sors várt, mármint az ignorálás jótékony leple. Fennállt a veszélye, hogy ha nem teljesítik a követelését, akkor nem négyen, hanem csak ketten indulnak el azért a fegyverért.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kido Yukari on Szer. Okt. 03, 2012 8:57 am

//Hej srácok, na akkor úgy hiszem, hogy a reagjaink végét rögtönözzük. Végén még én kések el, pedig enyém volt először kész, ENYÉM! ENYÉM!//

Egy forgalmas nap után, mely egyébként egy túlméretezett vörös köpeny sikertelen keresésével telt el, berobbant a főzetes boltba azzal a szent szándékkal, hogy bevásárol mérgekből - miközben jól felhúzza az eladó idegeit. De kérdéses NJK idegeit valaki kötélből verte, ellenben Yukari így is csak jól járt: a fickót nem izgatta, hogy mindvégig a pulton ücsörgött és hüvelyknyi távolságból vigyorgott rá. Így persze hamarabb megunta a dolgot és továbbállt, hisz az idő egyébként is megérett egy kiadós szunyára. Még szép, hogy a szoba kivételét követően ágy helyett az ablakpárkányra feküdt ki, onnan bámult kifelé mígnem félig lelógva elnyomta az álom...

Még fel sem jött a vr nap, ő már fent pózolt a fogadó tetején és a négy égtáj felé bámészkodott. Érezte, hogy ma valami nagyon ütős zűrbe keveredik, vagy még jobb: valami nagyon ütős zűrt kavar, lehetőleg másokat is belerángatva. De a cosplayről sem szabad megfeledkezni, egyszóval reszkess Aincrad, no meg a vörös köpeny is kéne! Azzal pedig már távozott is lefelé az utcára, s módszeresen nézelődni kezdett minden egyes házban vagy zugban, felforgatva békés és békétlen életét egyaránt!

Volt már dél és a tál sajtos snacket is bevágta, mert hát csak az volt, amit enni akart nemde? Váratlanul pedig nem más, mint egy üzenet surrant be a privát postaládájába, kattolt is hát a menüre kíváncsian.
- "Nagyszerű fegyver"? - ismételte hangosan a sorokat olvasva - Akkor már miért nem Extrém Fegyver? X nélkül nem valami baró...
Ettől függetlenül azért csak felhagyott a köpeny kereséssel, mi az ördög jobb dolga lett volna? Ördög... ez jó! Na de, a "nagyszerű fegyver" várt rá... komolyan már, mi volt a nagyszerűben lelkesítő? De meg kellett nézni, a megfogalmazás már maga zűrtől csöpögött, legalábbis attól, hogy valakinek csak az agyára mehet! Eszeveszetten szökdécselt az odavezető úton és minden lehetséges járókelőt megpróbált fellökni, hát nem gyönyörű nap?

Először arra számított, hogy már várni fogja a fazon, aki az üzenetet küldte neki. De csalódnia kellett, néhány szörnyikét leszámítva ugyanis egymaga volt a szó szoros értelmében, sehol egy játékos! Apropó szörnyikék, éppen levert egy eltévedt vaddisznót puszta időtöltés gyanánt, amikor egy közeledő alakra talált pillantani. Felegyenesedett és széles mosollyal, szemét árnyékolva elnézett abba az irányba, persze addigra már ott volt néhány lábnyira tőle. Túlsúlyos volt, ez elsőre látszott, szemüveges, ez is elsőre, lovag, ez csak másodikra. Nagyon megörült, már azt hitte hogy tovább untatják, ha meg ez az az egyén aki idehívta, dupla a jóból! Visított egy hatalmasat, éppen mint az a vaddisznó, amit az imént nagy szakértelemmel leszúrt, s négy "lábon" ügetni kezdett a pár évvel idősebb fiú felé. Végül lefékezett előtte és úgy ült a füvön, mint valami kíváncsi kutya, de végül mégis csak váltott a stíluson...
- Nyaaaa~ - nyávogott kismacska módjára és még a tipikus mosolyt is sikerült felvennie!
Rá kellett tapadnia vagy valami, ha már kellett az a fegyver... mármint, nem ez volt a szerep is? Fene tudja, de az biztos, hogy tutira tapadósnak kellett lenni, mert ez a trend... csak így volt valahogy, mindig így volt (vagy nem)! Tehát nyaliznia kellett, el is vigyorodott, majd nem törődve azzal, hogy mondott egyáltalán valamit az a fiú, felpattant és tulajdonképpen rávetette magát. Nyúlánk lányka volt, na meg a játékban is voltak pontjai, igaz a kívánt jártasságért még gyűjtögetnie kellett az aranyat, de a lassú lovag nyakába nem volt nehéz ugrani. Rögtön nyomott egy cuppanósat a nagy kerek képére, s már szökkent is el onnan, talán éppen hogy elkerülve irdatlan medvemancsait, amik talán éppen a városig akarták visszahajítani! Csábítás nem sikerült... kutyapóz ülés, kiskutya szemek, könnyezés, nem volt gond! Igen, elpityeredett, mint egy ártatlan pici lányka...
- Bvuháháhá! - dörgölgette szemeit lármásan bőgve, majd elhallgatott, szippantott, végül elpityeredett - Nyühü, én csak e-eheheheltévedtem mikö-miközben egy... vehehe, ehehegy... szniff... egy na... egy EXTRÉM FEGYVERT kerestem! Oniisan nem látott egy ilyet? Vagy nem ezért hívott ide?
Fél szemmel mindeközben sunyin kémlelte a valószínűleg kicsit feldúlt, esetleg dühös fiút, hogy reagált. Ha rámozdult, odébb szökkent és még elviselhetetlenebb hangskálán bőgött tovább, míg az hajlandó nem volt felhagyni az üldözéssel. Akkor abbahagyta a látványos előadást, s inkább magához tért... talán már az is kiderült, hogy nem ő hívta ide.
- Á, felejtsd el Dagi! - legyintett felegyenesedve, s egy sokkal "vagányabbul" szemfüles arckifejezést vett fel, irdatlanul széles mosollyal - Amúgy egy baromira elképesztően nagy vörös köpenyt keresek! Ha lá...
Ekkor elhallgatott és félrebillent fejjel bámult a Dagi háta mögé, maximum elszökkent, ha megint megpróbálta volna lecsapni. Magas, sovány és egyszerűen morbidul zombis srác közeledett onnan, Yukari mutatóujja és kerek pontszerű szembogara (no meg a szája szélén lecseppenő nyál) jelezte is testes társaságának, hogy sokkal inkább valami, mint valaki volt mögötte. Hirtelen vihogni és tapsolni kezdett.
- Nem tudtam, hogy már első szinten is van zombi szörny! - pattant fel és kezébe villantak a pengéi, arcára pedig kaján vigyor telepedett, szemében pedig XP villant - Nyírjuk ki!
Már vetette is volna rá magát annak ellenére hogy egy árnyharcos kezdőfegyverei rebbentek a kezébe, no meg hogy elég emberi hangon akart belemenni a játékba, de... ekkor Dagi vetette rá magát Zombi karjára, már-már úgy tűnt az étkezés dolog fordítva sül el Most tehát Yukari furakodott oda, cserebere képernyőjét nyitogatva Dagi felé.
- Itt van egy zsömi, Dagimadár! - formálta át megszólítását kérése szerint, többé-kevésbé - Csak tankolj már, hogy gyakhassam!
Hogy elfogadta, ahhoz nem fért semmi kétség, de hogy a harcból nem lett semmi, ahhoz még annyi sem. Mert hogy, ha más nem... akkor most legalább ő felfigyelt a hozzájuk lépő bicepszbúvárra.
- Hű, a teringettét! - nézett végig rajta, majd hangos gondolkodásban folytatta - Lássuk csak... van egy holtak virágát őrző hollónk, egy kövér varjunk, meg egy izompacsirtánk. Végül is, a madarak is gyíkokból lettek, nem? Az egyik még lovag is, aztán így meg talán beleillik az egészbe, amíg nem találok jobbat...
Mire észbe kapott, a többiek (legalábbis egy részük) elindult, így hát összekapta magát és utánuk loholt. Mi az, hogy nem ő megy elől?!

Kido Yukari
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2012. Sep. 26.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
170/200  (170/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kazuma on Szer. Okt. 03, 2012 5:11 pm

Egész nap ki sem mozdultam. Ebben a cuccban valószínűleg a következő két napban ki sem fogok mozdulni. Halálra fogom unni magam és valószínűleg mindenki előbb éri el kettes szintet, mint én. Végignéztem magamon és rosszul lettem. Rózsaszín. Miért mentem én a küzdőtérre?
Ha tegnap nem megyek oda, most nem lennék ilyen helyzetben. Pedig csak nézelődni mentem nem gondoltam volna, hogy valaki harcolni akar majd velem. Szépen ácsorogtam a lehető legsötétebb sarokból figyelve az eseményeket, hátha látok valamit, amit később hasznosíthatok, amikor előbukkant egy lány talán tizenhat lehetett? Azt mondta, hogy még kezdő és szeretne kipróbálni egy párbajt. Gondoltam egy kezdőt már csak legyőzök. Pedig ő maga volt az ördög… A tét, pedig hogy teljesítsem egy kívánságát vagy épp fordítva, ha én győzök. Itt kellett volna nemet mondanom, és akkor boldogan élnék tovább, de nem. A gyorsaságomat kihasználva sikerült levennem tőle pár életet erre ő egy csapással kiütött. Megfenyegetett hogy megöl, ha a következő három napban nem hordom ezt a borzalmas ruhát. Felvettem és bemenekültem az első helyre, ahol szállást találtam.
Azóta itt rejtőzök. Még jó hogy nem mondta, hol kell lennem a következő napokban. Mélyen elmerültem a gondolataimban és eltartott egy darabig mire észrevettem, hogy üzenetem jött. Gyorsan átfutottam a szöveget de egyvalamin megakadt a szemem. Nagyszerű fegyver. Ez kell nekem, de ekkor újra eszembe jutott a ruha. Így nem mehetek ki az utcára. Valahogy ki kell jutnom innen. Percekig gondolkoztam mire eszembe jutott, hogy van egy maszkom. Szuper legalább az arcom nem látják majd, mégis élhetek normális életet.
Gyorsan felvettem a maszkot és megnéztem magam a kis tükörben. Borzalmas az összhatás de így nem ismernek majd fel. Végre elindultam hogy minél gyorsabban kijuthassak a városból. A legnéptelenebb utcákat megcélozva haladtam kifelé a városból. Így is folyamatosan éreztem a hátamon a tekintetek tüzét, és amikor valaki felnevetett mögöttem vörösödő füllel gyorsítottam meg a lépteimet. Végül kijutottam a városból és a küldetésem felé vettem az irányt. Mikor elég messze jutottam újabb ötletem támadt. Gyorsan körbenéztem de, nem láttam senkit a közelben. Úgy tűnik nem követett, akkor minek hordom még ezt a maskarát? Gyorsan elraktam az inventory-ba azt a ”ruhát” és felvettem a sajátomat. Újra önmagam vagyok majd kicsattantam az örömtől. Levettem a maszkot is had lássák a gyönyörű arcomat.
Nem kellett sokat gyalogolnom mikor megláttam két alakot. Az egyik dagi volt bár hátulról többet nem láttam belőle. Azt viszont pont láttam, ahogy a vele szemben álló őőő. Lány? Nem látom rendesen… Hirtelen neki ugrott a daginak majd ugyanolyan hirtelen ugrott is vissza. Ezek épp verekednek? Remélem nem a fegyverem miatt, jöttek. Ezután leült, mint valami kutya. Ez azt hiszem valami cirkuszból, szökhetett meg. Lassú kimért léptekkel közelítettem feléjük és nagyjából teljesen érdektelen arccal figyeltem őket tovább. Ekkor észrevett és igen furcsa módon jelezte a ”társának” hogy nincsenek egyedül. Sikerült őket meglepnem? Ekkor hátra ugrott és vihogva tapsolni kezdett, de amit mondott meglepett. Ösztönösen megfordultam de nem volt ott senki és rájöttem, hogy rólam beszél. Széles vigyorral nézett rám. Elővettem a legfenyegetőbb mosolyomat és kihívóan néztem rá.
- Ez esetben ma finomat eszem. – Előhúztam a késeimet és lassan közelítettem tovább.
- Először téged kóstollak meg aztán a dagiból is, kanyarítok egy darabka szalonnát.
Megfeszített izmokkal néztem farkasszemet a pimasz lánnyal. Már épp egymásnak torkának ugrottunk volna, amikor valami megzavart. Feltűnt hogy a dagi a kezemet rángatja. Hirtelen nem is értettem mit akar de nem úgy tűnt, mint valami harci fogás mégis már-már ijesztő volt, ahogy az éhségtől csillogó szemeivel nézett rám. Szerencsémre a cirkuszi szökevény időben érkezett és betömte az éhes szájat. Mielőtt ismét egymás ellen fordulhattunk volna egy újabb idegen érkezett. Rögtön a tárgyra tért és kiderült hogy ő hívott ide minket így el is indultunk utána. Amúgy is fárasztott már az első kettő társasága. Viszont indulás után nem sokkal üzenetem érkezett. Ez állt benne: Hé hullajelölt! Arról volt szó, hogy három napig hordod a ruhát, különben kinyírlak.
Ez nem lehet igaz. Követ engem? Körbenéztem de, nem láttam senkit. Megálltam és megnyitottam a menüt. Másodpercekig meredtem a gusztustalan ruhára mire sikerült megnyomnom a gombot és fél pillanat múlva már megint rajtam volt. A többiek észrevették, hogy lemaradtam és az arckifejezésük egyáltalán nem tetszett.
- Láttátok... Meghaltok. – Csak ennyit sikerült kipréselnem magamból. A szégyentől és haragtól lángoló arcomat hamarosan elfedte a maszk, amit felvettem. Hiába döntöttem úgy a játék elején, hogy nem ölök játékost most mégis meg kell majd tennem…

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Vendég on Szer. Okt. 03, 2012 8:01 pm

Egy rövid, tíz perces séta után egy középkorú férfihoz vezet titeket az idegen. Az újabb tag sokkal barátságosabbnak tűnik, mint az előző. Mikor hallótávolságba értek, egy mosollyal az arcán üdvözöl titeket.
- Szervusztok! – Szavai barátságosan csengenek füleitekbe. Mielőtt észbe kaphatnátok, azt veszítek észre, hogy az izomagyú elkezdi félrehúzni a férfit.
- Bocsássatok meg egy pillanatra. – kér elnézést sajátos mogorva hangján.
A pillanat fogalmát megreformálva körülbelül öt perc múlva vissza is tértek. Az érkezésetekkor még boldog úriember, visszatérvén kicsit komolyabb arcát mutatta. Mikor pedig észrevette, hogy figyelitek ismét a régi vidám kifejezést erőltette magára. Mielőtt belekezdett volna a tárgyalásba megvakargatta a szakállát, nyilván a megfelelő szavakat kereste magában, mikor pedig idejét érezte annak, hogy megszólaljon, nem tétovázott.
-Először is üdvözöllek benneteket, és örülök, hogy mind eljöttetek a hívásomra! Társammal találtunk egy barlangot, amelyben találtunk egy-egy különleges cipőt, pajzsot, kardot, köpenyt és kést. Azonban amint beléptünk a terembe, az teljesen átalakult, s öt különböző járat jelent meg előttünk! Lehet, hogy mind az öt ugyanarra az útra vezet, de az is, hogy négy zsákutca van köztük, de akár az is lehet, hogy mind az öt út egy-egy kincshez vezet. Rajtatok áll a dolog, hogy velünk tartotok, vagy sem. – Ezután kérdőn néz rátok, arra várva, hogy tudassátok vele a döntésetek. Amint válaszoltok neki, tovább beszél.
- Hogyha már így összeverődtünk, akkor be is mutatkozom, Joe vagyok, a valódi világban programozó, itt pedig egy lovag. A társam David, harcos! – Mutat a kezével a társára, majd pedig titeket kezd el fürkészni. mutatkozzatok be, s ha kérdésetek akad, tegyétek fel! A válaszokért küldjetek nekem püt, én pedig válaszolok!

A határidő játékosonként három nap továbbra is, a sorrendre figyeljetek!


A hozzászólást Argo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Okt. 07, 2012 10:32 am-kor.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Okt. 06, 2012 11:42 am

Meglepődött. Lassacskán erőszakossá váló kétségbeesett rángatása is csillapodott, és hamarosan el is engedte áldozatát, miközben a lányra meredt. Ő adna neki enni, mikor az előbb csúfolódott vele? Ez is valami trükk lenne a részéről, hogy nevetség tárgyává tegye? Kissé félve fogadta el a játékban megszokott nem túl egészséges külsejű zsömlét és megszeppenve kezdte el rágicsálni azt, időnként rápillantva furcsa megmentőjére. Az étel nem volt ízletes, ahogy azt már megszokta, illetve nem szokta meg, de kénytelen volt együtt élni vele. Viszont csillapította a mesterségesen generált éhségét, és ez volt a fő.
Lévén megérkezett az illető, aki az üzenetet küldte nekik, így lassan a nagydarab férfira terelődött a figyelme és mellé is szegődött, mihelyst elindult. Fejét lehajtva, csendesen baktatott mellette, és bár sok gondolat cikázott a fejében, mégsem kérdezett semmit. Igyekezett távol tartani magát a lánytól, akitől megzavarodott, elbizonytalanodott, ami a szándékát illette. Azt, hogy a zombi lemaradt tőlük, csak akkor vette észre, amikor lassítottak, hogy bevárják. Üres tekintettel meredt a furcsa öltözékre.
- Nem... akarok meghalni... - jelentette ki bánatosan a fenyegetésre, és közelebb húzódott a csapatot összehívó szakállas alakhoz. Volt valami rémisztő a fiúban, ami kiváltotta belőle a védekezési reakcióit. Jelen esetben az egyetlen biztonságosnak tűnő személyre akaszkodott rá jobb híján. Mikor azonban megérkeztek egy középkorú úrhoz, ez a biztonsága szertefoszlott arra a néhány percre, amíg a két férfi párbeszédbe bonyolódott egymással. Tartva a másik két játékostól, leült a földre és átölelve a térdeit összehúzta magát, begubózott, nem reagálva semmire, amit a lány és a zombi tett vagy nem tett. Kizárta a külvilágot erre a kis időre, hogy aztán ismét a kísérőjük felé orientálódjon, mikor visszatértek.
Miután a melák befejezte a beszédet, ő csak bólintott, látva a kérdő tekintetét. Nem akart egyedül maradni a két flúgossal, úgy érezte, hogy ha elutasítaná a lehetőséget, nagyobb veszély leselkedne rá, mintha elfogadná. Különben is, nem mondott semmi fenyegetőt, szemben a zombival.
- Crow desu... yoroshiku... - mutatkozott be halkan és szerényen. Nem tudott mást hozzátenni, eleve szokatlan volt számára, hogy el kell mondania a nevét. Más játékokban látszana a képernyőn, itt viszont olyan volt, mintha személyesen mutatkozott volna be. Ilyesmit nem tett már vagy évek óta, és már nem is volt benne biztos, hogy jól csinálta.
- Anou... miért pont... én? - szedte össze a bátorságát egy kérdéshez, ami azóta foglalkoztatta, hogy megjelent Joe és kiderült, hogy ő kereste a segítőket. Őszintén szólva nem értette, hogy miért ő kapta az üzenetet. Biztosan vannak nála magasabb szintű lovagok is, akik ügyesebbek és erősebbek nála. Kezdte úgy érezni, hogy nincs olyan személy a csapatban, akikben megbízhat.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kido Yukari on Szomb. Okt. 06, 2012 11:07 pm

Sebesen vágott az élre a nagydarab fickó elé, azonban végül mégis lemaradni kényszerült, hiszen az utat nem ismerte! Így hát ő és a Dagi voltak a szeme előtt, ami némi hiányérzettel töltötte el... meg is torpant fejét vakarva.
- Zombi meg hova tűnt? - próbálta felkelteni a többiek figyelmét, majd hátranézett...
Ekkor a látványtól szája lebiggyedt és olyan bambán nézte a női ruhás, maszkját éppen magára kattintó illetőt, amilyen bamba csak lehetett. Ám alig telt el az a hosszúnak tűnő pillanat, a szájához kapott és ekkor éktelen nagy vihogásba kezdett, még mutogatott is. De beletelt legalább egy percbe, mire képes volt végre abbahagyni, kárörömkönnyeit törölgetve a szeméből.
- Hát ezt... hát ezt... szóval nem lehet kifejezni! - hebegte a röhögőgörcs utórengései által fojtogatva, s a fenyegetésre gyorsan kihúzta magát, kicsit ingerülten de kifejezetten komolyan téve hozzá - Hé! A Dagimhoz nyúlsz, felszolgállak neki vacsorára!
Ez egyenlőre azonban még várhatott és ebben úgy festett, hogy a többiek is úgy-ahogy egyetértettek. Tovább haladva még egyszer, teljesen váratlanul kirobbant belőle a görcs, de aztán lefékezte és inkább a többieket kezdte nézegetni. A mélabús Dagi ott trappolt közvetlenül az izomközeg mellett, látszólag kerülve őket... nem is kicsit. Ez Yukarit eléggé bosszantotta és a jó kedve is különösmód elszállt, idegességében a fogait csikorgatta. Már mondani akart éppen valamit, de ekkor egy idegen férfival találkoztak össze, aki köszöntötte őket.
- Helló! - ment neki a nyugatias válasz.
A pacsirta pedig már vonta is félre duruzsolni egymás között, bocsánatkérésfélét dörmögve a hármasuknak. Mivel Dagi félrevonult és az előtte legyezgetésre sem reagált, Yukari inkább felvette a vigyorát és farkasszemet nézett a Zombikisasszonnyal, hihi, tetszett az új név... Gúnyolódás ide vagy oda, egy pillanatra odament a fiúhoz és a fülébe súgott.
- Neked nem úgy fest, mintha ezek át akarnának vágni?
Végül aztán visszajött a páros és tudatta velük az aktuális szitut, az ő érdeklődését pedig sikerült is felkelteniük. Persze, a gyanú megmaradt, de az várhatott amíg az ideje el nem jött.
- Egy köpeny? - húzódott széles mosoly az arcára - Ezt nekem tuti látnom kell, mert pont hogy egy köpenyt keresek! Én amúgy Én vagyok, itt is meg ott is.
Dagi most sem látszott boldognak, amit végre megelégelt és egy hirtelen ötlettől hajtva jobb módszer jutott eszébe egy tockosnál. Felnyitotta a menüjét és azzal a finom krémmel megklikkelt egy másik zsemlét, ez tutira finomabb lesz, mint üresen. Aztán az éppen hitetlenkedő Dagi előtt termett, most jószívű kedvében volt. Nehogy már pont a dagi ne élvezze a mókát!
- Hé, ezt nyamizd már meg! - küldte át neki vigyorogva a krémes zsemlét - Sokkal fincsibb, mint az előző. Neked adom, más nem kap!
Ha a vigyor nem győzte meg, inkább mosolygott helyette, hátha. De a menün addig pötyögött, míg az nem volt hajlandó elfogadni és megkóstolni...

Kido Yukari
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2012. Sep. 26.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
170/200  (170/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kazuma on Vas. Okt. 07, 2012 2:06 am

Összeszorított fogakkal követtem tovább a társaságot. Azzal próbáltam elterelni a figyelmemet az idegesítő kis majom vihogásáról, hogy elképzeltem, ahogy szépen kibelezem. Kellemesen szívmelengető gondolatok voltak de egy idő után már unalmas volt és most egyébként is a feladatra kéne, koncentrálnom a többit meg elintézem utána. Idegesen figyeltem a környéket de csak néhány vaddisznó sétálgatott a közelben. Nem sokkal később megint egy fővel nőtt a létszám nem igazán foglalkoztam vele de, mikor a nagydarab arrébb rángatta már felettébb gyanúsnak hatottak.
Ekkor vettem észre, hogy a majom engem néz. Már valahogy a jelenlététől is ideges lettem a nézése, pedig rátett egy lapáttal. Nem tudtam felfogni, hogy lehet valaki ennyire idegesítő. Megindult felém és furcsa módon valami értelmeset mondott. Helyeslően morogtam neki.
- Vigyázz magadra! Én akarlak kibelezni. – Válaszoltam közönyösen. Közben a két fickó jött is visszafelé és az egyik elkezdte magyarázni a részleteket, de mostmár sokkal jobban figyeltem a gyanús jeleket.
A feladat viszonylag egyszerűnek tűnt de egyre kevésbé tetszett nekem ez a kettő. Jobb esetben velünk akarják elvégeztetni a piszkos munkát, aztán eltűnnek a cuccokkal rosszabb esetben, pedig csapdába sétálunk és… Ki tudja? Még az is lehet, hogy segítek nekik. Na persze nem lesz jó érzés, de ha úgy alakul miért ne? Figyelj! Várj! Csapj le! Ez az én mottóm és egyelőre ehhez is tartom magam. Egy kis bólintással jeleztem, hogy jövök. Érdekes módon úgy tűnt észre sem vették a „ruhámat” pedig az elég nehéz vagy legalább is semmilyen reakciót nem fedeztem fel rajtuk. Még nem tudtam hová tenni ezt az információt, de eléggé különösnek tűnt. Mindenki bemutatkozott így én is elmondtam azt, amit érdemes volt tudniuk.
- A név nem számít, ha megkapom a fizetségem, akkor megyek a dolgomra. – Ezzel részemről lezártnak tekintettem az ügyet. A dagi viszont feltett egy kérdést. Végignéztem rajta. A balek mintapéldánya így talán egyértelmű a választásuk viszont a válaszuk engem is érdekelt. A dagadt fiú elgondolkodtatott. Láttam, hogyan bánnak a hozzá hasonlókkal. Gyenge, de most megkapta a lehetőséget. Végre ugyanolyan erős lehetne, mint a többiek de úgy tűnik, még nem vette észre. Azt hiszem, ha nem változik meg hamar Game Over lesz neki. Kezdtem megsajnálni de, gyorsan elhessegettem a gondolatokat és inkább figyeltem az eseményeket.

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Vendég on Vas. Okt. 07, 2012 2:06 pm

Joe kicsit meglepődött Crow kérdésén, azonban az első néhány furcsálló pillantás után válaszol.
- Mondd, hiszel a sorsban? Csupán véletlenszerűen választottam három címzettet, nem figyeltünk meg titeket, mi több semmilyen információink nincs rólatok. – ezen tudat ellenér a férfi mégis magabiztosan mosolygott. Elgondolkodhattok, hogy miért lehet ilyen biztos a dolgában az úr, azonban ha erre rákérdeztek arra már nem kapok választ.
- Ideje lenne elindulni Joe, a végén még előttünk találják meg a kincseket!
- Rendben, akkor induljunk. – A két férfi elől haladt, az út során neme esett szó köztük, rettentően koncentráltak az előttetek álló feladatra. Kérdéseitek ismét süket fülekre találnak.
Egy számotokra teljesen ismeretlen barlanghoz értek. A barlang fala a járatok elején még teljesen természetes. Semmiféle külső nyoma nincs annak, hogy bárki járt volna itt. A járat nem egyenes, ingadozik jobbra, balra, mint egy hihetetlenül egyszerű labirintusban. A barlangban egyelőre még világos van, azonban ahogy egyre beljebb juttok, kevesebb fény jut be. Mikor elértek az említett ötös elágazáshoz a fény olyan erős, hogy egy kis „szemmegerőltetés” után még tisztán látjátok egymást. A járatok azonban már olyan sötétek, hogy fél méteres távolságra is alig láttok el, ha bepillantotok egybe.
- David, a fáklyákat, légy oly szíves! – A parancsra az izomember el s kezdte kiosztani az említett itemet. Mindenkinek osztott egyet, az utolsót pedig a magasba emelte ezzel a legtöbb utat megvilágítva. Körülbelül az első két métert tudta bevilágítani a fényforrásával. – Mint már említettük nem tudjuk, mit rejtenek a járatok, ahogy ti is látjátok a lyukakból háromnak olyan a talaj, mint amilyen alattunk van, továbbá van egy mocsaras s egy kissé nedves lehetőség is. Hogy ezzel is erősítjük a belénk vetett bizalmatokat ti választhattok elsőként. – Miután ezt elmondta ismét feltehettek nekik kérdéseket, hisz most rátok figyel.


Postotok addig tartson, hogy kiválasztjátok, hogy ki merre megy. Ha kérdésetek akadna Joehoz az előző körhöz hasonlóan PÜ-ben tegyétek fel és választ kaptok rá! Változás nincs.

Vendég
Vendég


Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kido Yukari on Kedd. Okt. 23, 2012 11:10 am

- Röhöhöhö... - gúnyolódott válaszképpen a kihívásra - hölgyeké az elsőbbség, vagy nem? Ja hoppá, hiszen ketten vagyunk! Nyehehehe!
És már ugrándozott is Dagi felé, hogy előadja neki a megkent zsemlés szituációt. Aki pedig mit mondjunk eléggé vonakodott élni az újabb lehetőséggel, ki tudhatta miért? De végül aztán elvette és kis gondolkodást követően, próbaként megcsócsálta. Valószínűleg bejött neki a zsömi, mert szabad keze Yukari fejéért nyúlt és amikor elérte, megsimogatta.
- Ehehe! - grimaszolt, aztán megigazította haját - Ezt úgy veszem, hogy fincsi volt!

Miután szabadult és el is indultak, a kicsit gyanús figurák mellé szökdécselt és két-három percenkénti "mikor érünk oda?" kérdésekkel bombázta őket. Igaz eredménytelenül, de élvezte a dolgot, főként ha megpillantott néhány bosszúsan dagadó ütőeret a páros valamely tagján. Naná, hogy útjuk végül egy barlanghoz vezetett, mert hogy erről mintha már korábban is szó lett volna. A világított járatokat hátrahagyva úgy kapta ki a kézből a felé nyújtott fáklyát, mintha cukorka lett volna, s lőn világosság, forgatni kezdte a kezében és egyéb trükkökkel is próbálkozott. Nem bírt már magával, izgatottan, de egyenes és parancsnoki pózban vette szemügyre a választható útirányokat, állát vakarva. Aztán hirtelen előre mutatott, a mocsaras útvonalra.
- Nyehehe! Itt Ego a legkönnyebb testtömeg, ha süllyedős a föld! - és már masírozott is választott járatára, de egy pillanat múlva megfordult és széles vigyorral, valamint egy felfelé mutatott hüvelykujjal hozzátette - Mellesleg a mocsár a csápos szörnyek birodalma! Kutya kötelességem, hogy én éljek a kihívással és én erőszakoljam meg őket, nem fordítva! Hahahahahahaha!
Azzal tovább indult és végig ördögien hahotázott, míg elegendőnek vélt távolságba nem ért tőlük, hogy lehiggadjon és jobban körülnézzen, mire is vállalkozott találomra.

Kido Yukari
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2012. Sep. 26.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
170/200  (170/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kazuma on Szer. Okt. 24, 2012 6:39 pm

Megint egy kis monoton séta következett. A bosszantó kölyökre már nem is figyeltem. Csak elengedtem a fülem mellett a megszólalásait. Nem telt el sok idő mire egy barlang szájához értünk. Elég sötét volt odabent, de ha kicsit megerőltettem a szemem, akkor még tűrhető volt. Elgondolkodtam, hogy talán a sötétben akarnak elintézni minket de, hamarosan előszedtek pár fáklyát, és mindenkinek adtak belőlük egyet. Tehát ez nem nyert. Végre szemügyre vehettük az úti célunkat, ami nem volt túl hívogató.
Öt járat indult ki innen. A vizes nem igazán jött be. Túl hangosan lehet benne haladni, és csak lelassítja az embert. Így maradt a másik három járat. Már elindultam volna az egyik járat felé, amikor beelőztek. A kölyök visszafordult és attól, amit mondott akaratlanul is felhúztam a szemöldököm. Bár a maszkom miatt ezt senki nem láthatta. Inkább szó nélkül folytattam utamat a kiválasztott járat felé. Közben visszanéztem a hátul maradtakra a dagi, még úgy tűnik, nem döntötte el, hogy mit tegyen de igazából a másik kettő érdekelt. Nem tetszett túlságosan a viselkedésük de belemegyek a játékba had lépjenek először. A három egyforma járat közül a középsőbe mentem be. Amint beléptem a járatba lassítottam kicsit és figyelni kezdtem az esetleges csapdákra. Bár jobb lenne a látásom, akkor most elrakhatnám a fáklyát. Így viszont úgy érzem magam, mint egy, két lábon járó céltábla.

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Okt. 26, 2012 3:25 pm

Eddig sem volt olyan hű, de magabiztos, azonban minden perccel egyre zavarodottabb lett. A férfi válaszát minimum furcsának vélte, és ehhez a véleményéhez igazodva bámult fel rá bamba tekintettel. Mi köze lenne a puszta szerencsének a sorshoz? Különben is, inkább szerencsétlenség mindkét fél részéről, kezdte magát nagyon nem jól érezni. Valahogy nem ragadta el a gondolat, hogy társaságban van, mindkét címzett, aki még velük tartott, ijesztő volt. Nem tudott kiigazodni rajtuk, és mivel a viselkedésüket nem látta át, így előbújt belőle a természetes védekezési ösztön. Úgy gondolta, jobb lett volna, ha inkább hagyja a fenébe ezt az egészet, egyszerűen kényelmetlennek, ide nem illőnek érezte magát. Hiába szerezhetett pajzsot vagy valamilyen más hasznos felszerelést, valahogy annyira már nem vonzotta a dolog. És mindennek tetejébe a lány újra mellépattogott, csak hogy újra feje tetejére állítsa a róla kialakított képet. Már lassan fogalma sem volt, mit gondoljon a folyton gúnyolódó, de egyébként mintha kedvesen viselkedő lányról, hiszen adott neki enni az imént, és most teljesen spontán módon kínálta meg újra egy zsömlével, ráadásul olyannal, amin az a vajszerű bigyó volt, amire nem volt pénze. Kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, mondván nem éhes, de nem jött ki hang a torkán. Helyette inkább lepillantott a pocakjára, hátha az árulkodik, azonban az sem korgott. Visszanézett hát jótevőjére és félénken nyúlt a cipó felé. Tartott attól, hogy egyszer csak elhúzza és jól kineveti, amiért a trükkjének bedőlt, de bizonytalan keze megérintette az ételt végül. Odaadták neki. Tekintetében csodálkozás csillant, és furcsa késztetést érzett arra, hogy ne szavakban köszönje meg, így a lány felé nyúlt. Nem húzódott el legnagyobb meglepetésére, hagyta, hogy megsimogassák a fejét. A grimaszra kicsit ijedten húzta el a kezét, de ettől függetlenül érzett egyfajta boldogságot, minden félelme ellenére nem érte ezúttal kudarcélmény. Talán kezdte megkedvelni a kislányt.
Némi sétálás után megérkeztek a barlanghoz, amiről a férfiak beszéltek. Ezúttal nem húzódott hozzájuk annyira közel, miközben a zsömléjét eszegette. Szerencsére a sötéttől már nem félt, mint kiskorában, sőt, szobájában rendszerint csak a monitora képernyője jelentett fényforrást, szóval nem okozott neki problémát a félhomály. Viszonylag hamar hozzászokott a szeme a fényviszonyokhoz. Ennek ellenére kaptak egy fáklyát, amit némi vizsgálódás után működésre is bírt, és kifejezéstelen arccal világította be mind az öt járatot, míg Joe-ra fülelt. Alapvetően számára a "sima" járatok voltak szimpatikusak, így szó nélkül el is indult az egyik felé, csakhogy a Zombi srác megelőzte, szóval inkább nem a középső, hanem a bal oldali felé vette az irányt az egyforma lyukak közül.
Ez az elhatározása egészen addig tartott, amíg rá nem jött, hogy nincsen három keze, és nem tudja egyszerre tartani a fáklyát, a pajzsát és a kardját, így tétován megállt. Összeráncolta a homlokát, hogy mit is kéne tegyen, de hiába bűvészkedett, nem bírta összehozni a megfelelő felállást. Döntése hirtelen és légből kapott volt, ám meghozta. Visszafordult, és a mocsaras járatba nyomult be, futva a lány után. Ha valakivel ott marad, akkor neki nem volt szüksége a fáklyára, és tud a teljes felszerelésével harcolni, és jelenleg a legbizalomgerjesztőbb ötlet jótevőjének a követése volt. Ráadásul megmozgatta a fantáziáját a csápos szörnyek gondolata is.
- Matte kure! - kiáltott utána, hogy megállítsa - Anou... hogy hívnak? - kérdezte tőle kissé bizonytalanul. A nevét még nem tudta, és jelen pillanatban nem a talaj, hanem ez zavarta a legjobban.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Diabel on Szomb. Okt. 27, 2012 2:55 pm

Kattogás. Halk, de hallható kattogás. Ez főleg az után kezd nyilvánvaló válni, hogy a csapat szétválik és egyedül maradtok a csendben – már akik kibírják, hogy egyedül maradjanak a csendben. A hang forrását igen könnyű megtalálni. A fáklya az. A tűz ropogása ritmikus, a természetes zaj mögött felfedezhető az ismétlődés. És hogyan is működnek a tárgyak a SAO-ban? Ha ráböktök, felugrik a leírása: fáklya. Viszont az égési ideje nem végtelen. Számláló jelzi, hogy már percek teltek el a fél órából, ami az alap idő volt ennél a konstrukciónál. Ha be is csukjátok az ablakot, a ropogás másodpercenkénti ismétlődése, mint egy óra ketyegése, veletek marad.
Joe és David a távolodók után néznek. Nem váltanak egy szót sem, csak egymásra néznek. Bólintanak, majd a Lovag deaktiválja a fáklyáját. Szeme vörösen felvillan. Joe a karját nyújtja neki, David belecsap, majd szétválnak: a férfi kocogva, némán, mintha csak szél fújna a barlangban, nekivág a harmadik járatnak. Joe nem választ alagutat, hanem kifelé indul. Távolodó fénypontjára Kwon is még felfigyelhet miközben Kido után szalad.

Kazuma, nem tudom, hogy a karaktered mennyire próbálta megjegyezni azt a különleges, nagyon csöndes hangot, ahogy David futott, de ha figyeltél is rá, ez a zörej lassan beleolvadt a barlang neszezésébe. Nem lehet azért ilyen könnyen típusokra bontani a járatokat, aminek a környékén mocsár van, ott más se száraz, mint a sivatag: körülötted víz csöpög, a hangot hátára kapja a néha távolban süvítő szél és visszhangot szór belőle szerteszét. A járatod, ha elindulsz benne, meredek lesz, felfelé kell kaptatnod. Nincs éjszakai látásod, így csak annyit látsz, amennyit a fáklya látni enged, és igen, jó a meglátásod: vigyáznod kell rá. Abban biztos lehetsz, hogy téged lát, bárki is lenne a közeledben. Nedves falakon gyakran csúszik meg a tűz világossága, akár szempárok, vagy groteszk formákat se lehetetlen beleképzelni a téged körbeölelő barlangba. Ami egyre szűkebb lesz. És rengeteg a vékony, de annál ragadósabb pókháló.

Kido: nyilván hallod a lépéseket, Dagi kiabálását. Utánad jött, ez már így marad. Hogy a barlang mocsaras lenne? Hogyan is fest egy mocsaras barlang… oh, igen. Biztos támasztást nem nagyon találsz, ha harcra kerülne a sor. A cipőd máris latyakos. Egyelőre csak sár tapad rá, de máris cuppogva jársz, a meglepetés erejét felejtsd el. A szél süvítését ti is hallhatjátok, bár a fáklyák nem jelzik, hogy a járatotokban járna a levegő. Huzatos barlang.
Események? Nem nagyon. Komolyan ilyen uncsin indul az egész? Tényleg. Hogy továbbmentek-e így? Tőletek függ. A járás ugyanis egyre nehezedni fog. A terep nem kicsi lányka specifikus, és bizony egy széltében termetesebb embernek is küzdeni kell lépésről lépésre. Kitartáspontjaitok rohamosan fogynak. A levegő párásodik és szagosodik. Büdös van. És ha tovább haladtok, egyre büdösebb… Ez rothadásszag.

Sorrend: Kido, Kazuma, Kwon

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94




Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
612/700  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kazuma on Kedd. Okt. 30, 2012 11:43 pm

Nos hogyan is írhatnám le a járatot? Sötét, nyirkos, nyomasztó. Lassan haladtam előre szinte túlzott óvatossággal. Hamarosan már fölfelé kellett ”másznom” ami nem volt túl előnyös, de már nem akartam visszafordulni. Félek, hogy elhagyna a bátorságom, úgyhogy inkább csak megyek előre. Hiába emelem magasra a fáklyát, így sem látok messze. A hallásomra is alig hagyatkozhatok az ember, azt gondolná, hogy egy ilyen barlangban síri csönd van de nem. A víz folytonos csöpögése a lépteim hangja a fáklya idegesítő ketyegése a visszhang miatt felerősödve teljesen süketté tesz de vajon a saját lépteimet hallom?
Megállok, és gyanakodva nézek körbe. Távolról mintha hangokat hallanék de, lehet, hogy csak a tudatalattim űz velem gonosz tréfát. Követnek vagy csak az árnyékomtól félek? Csak érnék már oda akármi is, legyen a vége. Tovább gyalogolok, nem állhatok meg. Ha megállok végem, ha kialszik a fáklya, akkor vesztettem már az első szinten. Ezt a szégyent nem engedhetem meg magamnak. Vajon a lánnyal mi van? Még most is olyan jó a kedve? Kétlem… Basszus majdnem átestem azon a kavicson. Figyelj már! Megálltam vettem egy nagy levegőt. Lenéztem magamra az egyik késem már a bal kezemben volt. Nem is emlékszem mikor vettem elő. Az időérzékemet is elvesztettem. A fáklyán megnézhetném mennyi ideje, vagyok itt de, félek megnézni a számlálót. Mióta vagyok itt? 10-15-25 perce? Még kattog. A járat itt már szűkebb és úgy tűnik sok itt a pók, talán már közeledem. Gyerünk tovább! Még pár méter és ott vagyok. A világom haladt tovább. Csak az a pár méter volt, amit a fáklyám látni engedett. Nem nagy de legalább világos, és az a kellemes kattogás… Amíg hallom nincs baj. A fáklya megvéd a sötéttől és az őrülettől, ami alig pár méterre vár…

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kido Yukari on Pént. Nov. 02, 2012 12:17 am

/Elméletben, ha elég hamar írok most, akkor nem kell figyelembe vennem a kiegészítést. - Így van, kiegészítés törölve. Kwon jön. Örülök, hogy tudtál írni, Kido. Smile /

Hősünk útja tehát a keresett csápos fenyegetés irányába vezetett, ami egyáltalán nem feltétlenül volt reális kilátás. Cipője könnyedén bele is süppedt a sárba, nyakig dagonyáért pedig nem lett volna kimondottan oda, de az elhatározás az elhatározás volt. Persze messzire így sem nagyon jutott, alig hogy az ingoványos talajt kezdte passzírozni lépteivel, egy marasztaló kiáltást hallott maga mögül, ismerősnek tűnő hang által. Dagi volt az, ahogy vissza pillantva válla felett megállapította, ráadásul sietősen kapkodta felé a lépteit. Nem értette ugyan a helyzetet, de valami okból kifolyólag széles vigyort váltott ki belőle... történetesen, valamiért viccesnek találta. Talán a testes otaku küllemű srác felbukkanását egy szerinte csápos szörnyek által megszállt barlangban? Belegondolva, ez nem is lehetett egy elvetendő magyarázat. Igaz. e,ellett...
- Mi a hézag, elhagytad a gyertyád? - hangzott el első reakciója, persze ha a fáklya nem volt már a fiú kezében - Hű ha, tényleg nem mutatkoztam be, mi? Tudod mit... állapodjunk meg Yukarinál, egyenlőre... De részemről belevágok a melóba, tőlem akár jöhetsz velem is!
Azzal megperdült és tovább totyogott, egyre mélyebben és szorosabban süppedve bele a talajba, de hát ezt hívták mocsarasnak, vagy nem? A lényeg, hogy nem egyedül volt benne nyakig, ez motiválta arra is, hogy ne forduljon vissza. Beljebb azonban nem csak hogy mélyebb, de büdösebb is lett, ami most valóban kezdett irritálóvá válni, mert valami nagyon rohadt... annyira nem volt ismerős a szagok terén, hogy megmondja, állati vagy növényi volt-e.
- Itt valami nagyon rohad! - jegyezte meg lábát emelgetve - Talán még több zombi? Csak ne csápos zombik, rohadó csápokat nem vállalok be, oda lenne a népszerűségem!

Kido Yukari
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2012. Sep. 26.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
170/200  (170/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Pént. Nov. 02, 2012 3:23 pm

Mihelyst megpillantotta a lányt, és a fáklyája fénye is elegendő volt ahhoz, hogy a sajátját ne kelljen használnia, lekapcsolta azt és eltette az inventory-jába. Időkorlát? Kattogás? Nem különösebben tűnt fel neki, motivációja egyszerűen abban rejlett, hogy mindkét keze foglalt küzdelem közben, egy fáklya már nem fér el benne. A lány kérdésére egyszerűen nemet intett a fejével, inkább azzal volt elfoglalva, hogy meglássa, mennyire süpped bele, és milyen könnyen tud lépkedni ezen a talajon. Arcán látszott, hogy mennyire nem rajong a sárért, bár itt még csak vékony réteg fedte a járat alját.
- Yukari...-san - kapta fel a fejét a nevet hallva, aztán kissé bizonytalanul hozzátette az udvariassági formulát is, mikor eszébe jutott a berögzült illem. Egy darabig még bámult a lány után, aztán rájött, hogy ha nem akar a sötétben maradni, akkor utána kéne mennie, így el is indult. Minden lépésnél magasra emelte a lábát, feje pedig hol lefelé nézett, hol pedig a környezetet vizslatta. Egyedül egy ilyen helyen félt volna, így viszont, hogy kari nem abajgatta, annyira nem is volt vészes.
- Az egyik férfi visszament - közölte megfigyelését egy-két perc csend után, hiszen furcsállta, hogy hiába voltak öten az öt járatra, nem mindenki hatolt be a feltételezett kincsek után kutatva. Ő is jobban örült volna neki, ha Yukari nem ezt a kürtőt választja, lassan már bokáig süppedtek a sárban minden lépésnél, és nehezére esett megemelnie a lábát, hogy kiszabadítsa a fogságból. Kezében ráadásul a pajzs és a kard akadályozta az egyensúlyozást is, minden ügyességére szüksége volt, hogy ne hasaljon el. És ami azt illeti, megint csak szüksége lett volna a harmadik kezére, hogy az orrát befogja, jobb híján a kardot tartó alkarjával takarta el a szaglószervét. Társa kommentárjaihoz viszont akkor sem fűzött volna semmit, ha éppen nem köti le minden figyelmét a körülményekkel való közdelem, hiszen nem tudott volna mit mondani. Csak lelki szemei előtt jelent meg egy tucat rózsaszín ruhácskában és maszkban táncikáló Zombi, élükön Michael Jacksonnal.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Diabel on Szomb. Nov. 03, 2012 10:42 am

Sorrend: Zombi, Kido, Dagi Very Happy

Kazuma járata mintha külön életet élne: hol szűkül, hol egyre nagyobb lesz a tér. Rengeteg kisebb-nagyobb másik útvonal keresztezi a tiédet. Ha mindig előrefelé tartasz, akkor továbbra is felfelé visz. Egy nem változik: a pókhálók. Egyre több van belőle. Kisebb pókok tucatjai kezdenek megjelenni körülötted, de ha hozzájuk mersz érni, akkor konstatálhatod: ezek a területet színesítő elemek csak, nem bántanak. Mozgást hallasz! Itt az igazi fogadóbizottság: megdöbbentő méretű potrohosok tűnnek fel a fáklyád fényében. Szemükben tükröződik a láng. Egy középtermetű kutyával megegyezik a méretük, csápjaik pengeélesek, csípésük mérgező is lehet. Két darab van előtted, de vagy a szél játszik veled, vagy tényleg mozgolódás van körülötted, ott is, ahová nem ér a világosság. A fáklyád közelébe nem jönnek, bár sziszegő hangot adnak ki, és csápjaikat harciasan meresztgetik. El is futhatsz, hiszen sok ilyen-olyan leágazás mellett elmentél már, de küzdhetsz is. Melyiket választod?

Kido és Kwon: nem adjátok fel az előre haladást. Ez igen dicséretes, de egyben nagyon merész vállalkozás: már nem csak cuppogtok: ropog is alattatok a föld. Mintha madárcsontok pattognának. És a kiabálás: Kazuma hangját viszi felétek a szél, de nem értitek, mit ordít, csak annyi biztos: ott sincs minden rendben.
Elindulnátok visszafelé, hogy neki segítsetek? Tovább mentek előre? Bárhogy is döntenétek a lábatokra kulcsolódó kezek megakadályoznak titeket: Foszló Zombik hörgésével telik meg a barlang, körülöttetek életre kel a mocsár. Nincs leágazás, ahová menekülhetnétek, sőt visszafelé is egyre több ilyen lény kezd előmászni a latyakos földből. Rajtuk lépkedtetek eddig, körülöttetek is tápászkodik fel több. Ha nem bocsátkoztok harcba az egyre növekvő tömeg ellen, akkor megpróbálhattok a nem sok sikerrel kecsegtető visszaúttal is, de tovább haladva (futva, szaladva) előre egyre biztosabb lesz a talaj alattatok. A zombik lassúak – ennyi már most biztos.


A hozzászólást Diabel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 03, 2012 1:35 pm-kor.

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94




Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
612/700  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kazuma on Szomb. Nov. 03, 2012 1:18 pm

Elegem van! Utálom a pókokat! Errefelé egyre több a pók. A falakon rohangásznak föl s alá. Magamban már az összes létező istenhez fohászkodtam. Pókháló és a járat folyamatos változása ellenére még mindig olyan érzésem van, mintha nem haladnék semmit. Ha körbe-körbe járkálnék, még azt se venném észre bár… a fő járatot követve végig fölfelé tartottam így nem mehettem körbe, hacsak a játék nem szívat engem. A fáklyát figyeltem. Még kattogott, pedig már régóta itt vagyok de, lehet, hogy csak én kezdek bedilizni. Nem egyszer ugrottam nagyokat egy-egy árnyéktól de általában csak egy kis pók vagy pókháló vetett nagyobb árnyékot a kelleténél.
- Nyugi. Mély levegő! Már közel van. – Ismételgettem ilyenkor már hangosan is. Jó volt hallani a saját hangomat. Benéztem az egyik oldalsó járatba de, nem láttam semmit. Néhány méterre még a megígért fegyverek is ott lehettek volna, akkor se látom. Nem mertem megkockáztatni időigényes kitérőket. Nem is egyszer mintha lépéseket hallottam volna sokkal jobban kivehető volt, mint eddig. Már biztos voltam benne hogy nem vagyok egyedül. Levettem a maszkomat. Nem mintha bármiben is akadályozott volna de már valahogy nagyon idegesített. Elkiáltottam magam.
- GYERE ELŐ! – Kihívónak szántam de a szavak erőtlenül kúsztak ki a számon.
- NE BUJKÁLJ! – Már sikerült több erőt adnom a kiáltásba de még így is inkább hangzott gyenge könyörgésnek, mint egy harcos kihívásának. Megőrültem, hogy itt kiabálok? Valószínűleg a környék összes teremtményét idevonzza majd. Nem vagyok normális. És ekkor szinte hangtalanul két kutyaméretű pók tűnik fel előttem de, megállnak a fénykör szélén.
Persze hogy pont pókok! A számat már nem merem kinyitni, mert valószínűleg egy rémült nyüszítésre futná de, összeszedem a bátorságomat. Egyet előre lépek és fenyegetően meglendítem feléjük a fáklyát. Ha erre kicsit meghátrálnak az némi önbizalmat ad, bár tudom, hogy nem játszhatom örökké. Ha ez történik, akkor addig próbálom hátrálásra kényszeríteni őket, amíg lehet. Ha viszont a fenyegető lépésemre hasonlóan reagálnak és közelítenek vagy futni, kezdenek felém akkor. Ha lassan de fenyegetően közelednek, akkor megvetem a lábamat, előre tartom a fáklyát, és a késem és felkészülök az esetleges támadásukra. Ha viszont futva közelítenek felém, abban az esetben, ha úgy látom gyorsabb, vagyok, elkezdek visszafelé futni de, ha ők a gyorsabbak, akkor feléjük fordulok és a fáklyával, meg a fegyveremmel próbálom távol tartani őket.

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kido Yukari on Szer. Nov. 07, 2012 11:44 pm

Igaz, hogy a terep egyre nehezebben járhatóbb és így süppedősebb is... azaz, egyre süppedősebb és így nehezebben járhatóbb volt, vigyorral az arcán trappolt tovább egyenesen előre. Mi tagadás, marhára élvezte, hogy éppen nála volt az egyetlen fáklya közel s távol, szerinte elképesztően nagyot dobott az imidzsén. Mert hát igen, a fény nála volt, hehehehehe!
Legyen csak a felszínen a megszokott játékos, aki véget akar vetni az ebben a mesebeli virtuális világban folyó őrületnek, miközben... totálisan extrém módon hátba szúrja az egész bagázst és kicsinál mindenkit! És miért? Mert... hát, arról fogalma sem volt, hogy az eredeti motivációnak miféle kellett, hogy legyen... de ő mindig is abban jeleskedett, hogy kitöltötte a hiányos információk alapján összeállított koncepciókban üresen maradt helyeket! Legalább is, ő efféleképpen vélekedett saját utánzási képességeiről, de... most nem ezt kellett tárgyalni, mellesleg egészen más gondolatok forogtak a fejében. Mégpedig az indíték, a saját maga által kreált mentő-indíték: amerikaiasan, egyszerűen cool volt és kész! Mellesleg kawaii is volt, mert szerinte ennivaló ötlet volt ez a hátba támadós terv önmagában is, ergo maga a gaz terv indokot adott magának... olyan baró volt, hogy véghez kellett vinni! Hát nem gyönyörűséges?
És még gyönyörűségesebb is lett volna a továbbmagasztalás, ha Dagi egy megjegyzése nem billentette volna ki önmagának kreált valóságából, az önjelölt isten-admin által kreált valóságba...
- Milyen férfi és hova? - vakarta meg füle tövét tűnődve, s megtorpant... úgy vélte hallani, mintha Zombi kiáltott volna valahol...
Aztán tovább ment, igaz nem kicsit bajlódva az előre haladással, de az imidzse miatt a műsornak mennie kellett tovább, ahogy nekik is! Persze, hogy nem tartott különösebben sokáig, mert hogy néhány méterrel odébb valami egészen hirtelen megragadta a lábát.
- A CSÁPOS SZÖRNY! - kiáltott feltűnően hamis riadalommal, de amint észrevette a fáklya fényében a nyúlkáló zombikat, ráébredt arra, hogy az imént voltaképpen igaza volt - Egy fenét, zombik! Az az álságos röhögtetőgép kiáltással jelt adott a cimboráinak!
Nyomban kaszabolni kezdte a fogva tartani próbálóját, s csak akkor nem állt le fél pontos sebzésmódosítóval harcolni, ha tényleg lassan pixellálta szét a kiszemelt szörnyet. Hátul mintha többen emelkedtek volna elő, vagy csak jobban akarta a kincseket, mint visszafordulni.
- Egy lépést sem hátra, Elvtársak! Ha nem jutunk tovább, akkor a Harmadik Zombirodalomé lesz az egész kincs, győzelem vagy halál! Elő a csatakiáltással! TEASÜTIIIIIIIIIIIIIIIII!
Igazából megvárta Dagit, mert inkább maradt egy gyilkos tank oldalán, mint egyedül a zombik erdejében. Ha lassan kellett haladni miatta, állt elébe, mellesleg amúgy sem volt kedve hátrahagyni Dagit ilyen izék között.

Kido Yukari
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2012. Sep. 26.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
170/200  (170/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Csüt. Nov. 08, 2012 10:56 pm

A ropogásra felfigyelt a lába alatt, szóval időnként le-letekintgetett a földre, de azon túl, hogy a lába belesüppedt a sárba, nem látott semmit. Tanácstalanul hümmögve próbálta kitalálni, mit is rejthet a kosz. Dobozokat, vagy más műanyag vackokat talán? De hát mit keresne itt a szemét? Megrázta a fejét, és inkább visszatért az eddigi foglalatosságához, bár egyre gyakrabban vonzotta a tekintetét Yukari. Tetszett neki a neve, és lassacskán leesett neki az is, hogy egy lány társaságában van, egyedül ebben a barlangban. Ezen még az sem változtatott, hogy Zombi hangját feléjük vitte a szél. Hiába volt nála jóval fiatalabb, és viselkedett furcsán, lánynak kétségtelenül lány volt. Ilyen helyzetbe pedig nem került gyakran eddigi élete folyamán, és nem igazán tudta, mit is kezdjen vele. Amúgy sem tudta eldönteni, hogy Yukari most csak szívatni akarja, vagy tényleg... mondjuk úgy, kedveli. A jótettei, mint a pusziadás vagy a zsömlék jócskán az utóbbi felé döntötték a mérleg nyelvét, de jól tudta, hogy ez egyik pillanatról a másikra megfordulhat.
- Hát a David... vagy Joe. Nem tudom melyik. És el. Ki a barlangból - válaszolgatott bizonytalanul és a szokásos félénkséggel a hangjában. Gyanús volt, hogy miért ment el az a férfi, de ő maga nem tudta értelmezni a tette okát, szóval azért is vetette fel, hátha Yukari tud magyarázattal szolgálni. Talán csak elkerülte valami a figyelmét.
A lány felkiáltására ijedten hőkölt hátra, hiszen ő nem látott semmiféle csápos akármit, hiába forgatta a fejét. Dühösen pillantott társára, amiért megpróbálta becsapni, ám ekkor az ő lábát is megragadta valami, ami nem olyan volt, mint a sár. Lenézett, és a kezet meglátva rémülten, tágra nyílt szemekkel kezdett hadonászni, miközben ijedtségének jellegzetes hangot is adott. Csak egy eséssel együtt volt képes kiszabadulni a marok fogságából, a sár pedig beterítette ruháját. Siránkozva törölgette a kezét a száraz részekbe, de mihelyst felfogta, hogy ők támadás alatt vannak, mindjárt jobban iparkodott kicsit, és kardját és a pajzsát kezébe fogva mutatott néminemű elszántságot. Zombi is az ellenségük tehát, Yukari rámutatott az igazságra. Most akarja őket megölni hát!
Nyöszörögve próbált visszaemlékezni a játékrendszerre, és lévén csak egy olyan mozdulat jutott eszébe, hát azt a szúrást alkalmazgatta egyfolytában, miközben pajzsával igyekezett visszatartani a rá éhező zombikat. Nem volt egyszerű mindeközben Yukarit is követni, de az élőhalottaknak csak a száma volt ijesztő, egyébként könnyen hullottak. És mintha a talaj sem lett volna olyan nehezen járható már egy idő után. A teasüti említésére azonban összefutott a nyál a szájában. Ismét megéhezett, ami azért is volt kicsit furcsa, mert nemrégen evett, és a rendszert nem érdekli, hogy őneki egyébként az egészségesnél kicsit nagyobb étvágya van. Bekattant ettől az egy szótól, és immár ahelyett, hogy hátrált volna a zombitömeg elől, inkább bevárta őket. Emberszabású sütiket látott lelki szemei előtt most foszladozó halottak helyett. Ha egy zombi képes lenne meglepődni, akkor alighanem megtette volna, mikor Min-su a saját főztjét próbálta megkóstoltatni vele azzal, hogy belé harapott, ám azért annyira nem komolyan, hogy a fogai bőrbe mélyedésén túl más is legyen a következménye. Az ízélmény viszont kirántotta a transzból a fiút, aki némi értetlen pislogás után, halálra válva kezdett el újra hátrálni, és ezúttal meg is fordult, hogy futólépésben távolodhasson a "seregtől", na meg hogy utolérhesse Yukarit. Mihelyst mellé ért, egyszerűen megragadta a lány csuklóját és húzta magával, nem törődött semmi egyébbel, csak a meneküléssel.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Diabel on Pént. Nov. 09, 2012 11:23 am

Kazuma. Üldöznek.
Árnyékotok vad vonaglás volt, amikor egymással szemben álltatok, és te megpróbáltál rájuk ijeszteni: nem mozdultak, és amint a fény átfutott rajtuk, egy emberi sikításnak beillő hang kíséretében rád vetették magukat. Menekültél, de nem voltál gyorsabb náluk. Nem csak ez a tény volt az, amiért talán úgy döntenél, hogy szembefordulsz velük: miközben mögötted üldözőid voltak, előtted termett még kettő ezekből a megtermett pókokból. Óriáspókok. Nem tudsz kitérni, nincs leágazás, hogy harmadik irányt válassz. Két pók mögötted, és két óriáspók előtted.

Olvasta bárki közületek a Guild Bookot? Lehet, hogy első körben úgy tűnt, a Foszló Zombik könnyen hullnak, de ne tévesszen meg a szemetek: amiket eddig leütöttetek, ők újra felkelnek. Az ütéseitek nem törték pixelekre őket, egyszerűen stun hatással elfektették. Hadakozásaitok közepette alig értétek el, hogy egy-kettő, ha szét is ment, és ti is bekaptatok alig egy-két ütést. Azok viszont igen hatásosan vettek el életerőtökből is. A Foszló Zombik ötös szintű ellenfelek. És rengeteg volt még előttetek! Kwon hátrálása bizony szükségszerű volt: egy nagyobb terembe értetek. Zsákutca! Előnye viszont, hogy ebben a természet alkotta helyen ti szababban tudtok mozogni. Azonban mire ide elértetek és még a korábbi harc során is, sérülések értek benneteket.
Kido: 8 élet, 0 páncél.
Kwon: 12 élet, 6 páncél.
A nagy teremben szabadon tudtok mozogni, míg lassú ellenfeleitek ha nem is egyesével, de kettesével-hármasával hagyják el a járatot, és támadnak rátok. Lomhák, de láthatjátok: ha meg tudnak sebezni titeket, annak bizony komoly ára van. Léptessetek életbe valamilyen taktikát, írjátok le, hogyan fogtok együtt dolgozni, ha újabb sebzések érnének benneteket, hogyan reagálnátok... ésatöbbi. Sok sikert!

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94




Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
612/700  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kazuma on Pént. Nov. 09, 2012 5:25 pm

Nem sikerült. Megpróbáltam elfutni és bekerítettek. Négyen két oldalról egy szűk járatban. Hogy győzhetnék? Nem igaz hogy nem vagyok képes logikusan gondolkodni. Annyira egyértelmű volt ez a csapda, hogy szinte a fülembe ordított. A sok kis leágazás, a hangok és az árnyak. Nem csak képzeltem őket. Ezt a hibát többé nem követhetem el. Lassan közelítenek. Egy ötlet kell. Ha nem vagyok képes tisztán gondolkodni végem. Kell egy jel. Nem érdekelnek a rohadt fegyverek, csak jussak ki innen. A fáklya csak feldühíti őket de, ha kikapcsolom az nem garancia, arra hogy békén hagynak ráadásul ők, látnak a sötétben is. Szóval a fáklya marad. A pókoknak az oldalamat fordítva lassan hátrálok a falhoz. Egy gyors pillantást vetek rá de, nem látok semmi hasznosat a nyirkos köveken. Mintha kiáltást hallottam volna. Talán a többiek is bajban vannak. Nem érdekel! Hogy vágjak át a pókokon? Már a szagukat is érzem. Büdösek. Koncentrálj! Nyolc lábuk van. Ezzel nem érek semmit. Gyorsabbak. Ha ész nélkül rohanok végem. Nem tudom hogy van-e mérgük, és hogy milyen erősek. A gyorsaság az erősségem mégis lassú vagyok. Már vészesen közel vannak.
Dönts! Meglódulok a legközelebbi pók felé. A fáklyával a szeme felé súlytok és közben vaktában a másik pók felé vágok a késemmel. Ha sikerül a tervem, akkor kettejük között át tudok szaladni és szembefordulhatok velük. Így legalább egy oldalra kerülnek. Már nem tudom, hogy befelé vagy kifelé haladok de, legalább nem vagyok beszorítva. Ha nem tudok átjutni közöttük, akkor hátra ugrok és gyorsan a másik két pók felé, fordulok de, már azzal a lendülettel az egyikbe belevágom a késemet és a fáklyámat is, és ezzel próbálom félrelökni az útból. A lényeg hogy egy oldalamra kerüljenek akkor már könnyebben, küzdhetek ellenük.

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Kido Yukari on Szomb. Nov. 10, 2012 4:24 pm

- Áhá! - tolta egy hirtelen mozdulattal jobb kisujját a szája szélére, ala Dr. Genya - Tutkóra jó oka volt, hogy nem maradt az eredeti tervnél. Hehehe... már ha egyáltalán az volt az eredeti terv, amit nekünk is előadtak! De hát, ez van! Maximum majd széjjel verjük a kekeckedő seggüket, ha bepróbálkoznak! Hahahahahaha, sima ügy!
Ez volt a véleménye az említett kétségekkel kapcsolatban, kissé túlzott önbizalomtól volt fűtve, ez nem vitás. De alkalomhoz illő megfogalmazásban, nem képzelte magát segghülyének, még ha néha az ellenkezőjét is képes volt bizonyítani. Néha...

És mi történt a zombi ügyben? Nem sok jó, ugyanis zombi módjára rendre felkeltek és eszük ágában sem volt szétmállani... egy-két kivétellel, de úgy tűnt, hogy Yukarinak nem sikerült megfigyelnie az előtte őket ért támadásfajta típusát, egyszóval fogalma sem volt, hogyan szedhették szét őket. Neki egyáltalán nem ment jól a dolog, mert alaposan megcsócsálták a lábait, míg Dagi valószínűleg saját fegyverüket próbálhatta meg ellenük fordítani, egyértelműen kevesebb eredménnyel. Végül tehát a menekülés vált megoldássá, főleg mikor Dagi kikecmeregve a sárból elhúzta a csíkot, de legalább a helyes irányba...
Helyes, ennél nagyobb baki jellemzést ki sem lehetett volna találni, maximum, ha azt mondtuk volna, hogy biztonságos. Mert hogy az első elért terem egyiknek sem bizonyult: zsákutcába jutottak, idő pedig nem volt arra, hogy egyenlőre jobban is körülnézhessenek. Ő azért körbejáratta szemeit a fáklyafényben, majd a szó szoros értelmében katonásan felcsattant.
- Rendben, Ryadovóy Dagi! - kiáltotta kicsit szórakozott komolysággal - Ezek a fasiszta disznók megtámadták drága Szovjet Anyácskánkat! Alattomosan, gusztustalanul, és... büdösen! Ezt nem hagyhatjuk annyiban... nálad a pajzs, én most hátralépek! Aztán bevárod őket és bepajzsolod magad! Amint elérnek, előugrok és magamra terelem a figyelmüket! Így hát, amint felém fordulnak a lomha képükkel, te hátulról széjjelvered őket! Feltéve, ha hullámokban jönnek, ha mind egyszerre... hát, akkor ezt megszívtuk!
És mit értett figyelemelterelésen? Zombik nem nagyon mehettek a hangokra, talán, így ha a hirtelen előugrós-kiabálós terelgetés nem vált be, merészebben megvagdosta és nyomban lehagyta őket, már ha nem talált követ amivel dobálózhatott. Persze a veszély fennállt, hogy nem reagáltak az ilyesmire. Mert akkor... tényleg megszívták!

Kido Yukari
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 39
Join date : 2012. Sep. 26.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
170/200  (170/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Tachibana Makoto on Vas. Nov. 11, 2012 12:13 am

Miközben szaladt a lány csuklójával a kezében, Yukari szavain morfondírozott. Úgy vélte, nincs esélyük legyőzni a két férfit, ha azok becsapták őket. Hogy is lenne? Egy kislány és egy gyenge lovag, aki semmit sem ér. Ugyan... Még Zombi erősnek tűnt, de ő meg ellenük volt, hiszen rájuk küldte a szolgáit is. Ketten maradtak ebben az oroszlánbarlangban, és ő még azt sem tudta, hogy akkor végső soron az árnyharcosban megbízhat-e? És ha ő is csak palira vette? Megrázta a fejét, aztán ijedten nézett vissza, bekúszott ugyanis egy rémkép a fejébe, miszerint ő már csak egy kezet fog, a hozzátartozó test nem jön utána. Furcsán könnyűnek tűnt... De nem, a barna hajú lány még mindig rajta volt a csuklón, amit fogott. És már látta a járat végét is, bár fényesség nem keletkezett, mint az alagutak végén szokás, csak a fáklya gyenge fényében látszott, hogy egy terembe érkeznek pár méteren belül.
A teremből azonban nem indult ki újabb járat. Csapda. Mire ezt felfogta, azt is észrevette, hogy tulajdonképpen mit csinál, és ijedten engedte el társát, majd hátrált pár lépést tőle. Pedig megvolt benne az az érzés, hogy magához ölelné, csakhogy nyilván nem merte megtenni. Félt a reakciótól, meg amúgy is csupa kosz volt már, így meg... nem.
- Mit cs... - kezdett volna bele, de Yukari hirtelen harsogni kezdett valamit, amit nem teljesen értett. Furcsállva nézett a lányra, akinek katonásan pattogó hangjára még kicsit össze is húzta magát eleinte. Hú-húú. Elterelődött a figyelme, eszébe jutott, hogy ha vége a járatnak, akkor itt kellene lennie valahol valami felszerelésnek is. A fáklya nem nála volt, így csak arra felé nézelődött, amerre a másik világított, viszont nem látott semmi fényeset, vagy csillogót. De még egy nyavalyás kurzort sem, ami zsákmányt jelzett volna.
Yukari viszont hirtelen elszaladt, és szemben hagyta őt a megérkező zombikkal. Elképedve nézett vissza, és fordult is volna meg, hogy a lányka után menjen, de összeakadtak a lábai és elesett. Cserben hagyták! Tudta, hogy ez lesz! Mire feltápászkodott, addigra a nyakán voltak az élőhalottak, szóval csapott feléjük egyet a pajzsával, azonban az "áruló" ebben a pillanatban visszatért egy üvöltéssel, ő meg kis híján majdnem kiugrott a bőréből rémületében.
- Ööö... - próbált félhangosan döntésre jutni a következő teendőjével kapcsolatban, de aztán valahogy felrémlettek neki Yukari szavai valahonnan, visszhangosan. Hátulról... Ha elfordultak a zombik, akkor úgy, ha nem, akkor ő maga kerülte meg őket, hogy körbevegyék őket. Szerencsére csak kis csoportokban jöttek be, és mivel elég tere volt mozogni, így azt is megengedhette magának, hogy észjárását kamatoztassa. Kardja karmazsinvörösen villant fel, és megkísérelte levágni a hozzá legközelebb álló zombi fejét, hátha az hat. Ráadásul a splash hatás következtében, ami különleges képessége eredménye volt, elvileg sebződött minden ellenség három méteres körzetben. Kétfrontos taktika, ő hátulról, Yukari meg elölről kaszabol, de ha nem jön össze... akkor marad a földre vetődés és a vergődés. Nem esett nehezére bevallani magának: félt. Nagyon is.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5333/5300  (5333/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Diabel on Vas. Nov. 11, 2012 11:53 am

Kazuma próbálkozása sikeres volt, így sikerült egyetlen oldalra szorítania a pókokat, viszont a fáklyát megviselte, hogy nem rendeltetésszerűen volt használva, így komoly percveszteségeket szenvedett el. Ha valami csoda folytán a harc közben is ideje lenne megnézni, konstatálhatná, hogy alig 7 perce maradt. Azonban nem hinném, hogy ilyesmire fogja költeni minden egyes drága percét, amikor négy ellenfelével áll szemben, akik bármilyen hirtelen mozdulatára támadni készek, sőt ha rajtuk múlnak, pillanatokon belül támadnak is. Háta viszont védtelen, a sötétség van csak mögötte, és még valami: súly nehezedik a vállára. Valami hozzáért. Nincs fáklyája, csak szeme izzik kéken Zombi válla felett.

Kido és Kwon: taktikátok több volt, mint tökéletes, a lehető legjobb módszert találtátok arra, hogy sorra kezelésbe vegyétek a zombik hullámokban érkező áradatát. Kisebb hibák persze így is becsúszták, de mivel első szintű ellenfelek ellen küzdöttetek, ezért alig vett le tőletek életet és ez egyre komolyabb problémát jelentett, hiszen jelenlegi szintetekhez képest jócskán magatok felett kellett küzdenetek. Kidot alig-alig érték el, viszont Dagi annál jobban ki volt téve a támadásaiknak.
Kido: 5 élet, 0 páncél.
Kwon: 6 élet, 0 páncél.
És a legnagyobb probléma, hogy még mindig érkeznek. Hogyan küzdötök meg az utolsókkal?

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94




Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
612/700  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Egy érdekes próbálkozás

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:52 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.