[Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Rita Hanami on Szomb. Jan. 11, 2014 9:39 pm

Rejtvények kastélya



Résztvevők:
- Chancery
- RenAi
- Kodoku
- Határ idő: 3 nap/fő
Különös jelenség ütötte fel a fejét Aincradban. Minden reggel pontban nyolckor sűrű köd száll le a városokra. A jelenség csupán tíz percig tart azonban néhány szemfüles játékos rájött, hogy ez idő alatt egy küldetés jelenik meg a hirdetőtáblákon ami aztán a köddel együtt eltűnik. A küldetéshez semmilyen leírás nincs a nevén kívül, azonban mikor elvállaljátok a küldetés, szinte rögtön egy üzenetet kaptok.


Nocsak, valakinek megakadt a szeme a küldetésemen! Ennek igazán örülök de az én feladataimat csupán a legeléseszűbbek képesek végig csinálni. Nem szeretném ha minden tudatlan ember megjelenne nálam így csak azok találhatnak rám akiknek valóban helyén az esze.

„Szürke szárnyú nagy madár,
szürke lett –e táj mikor leszállt!
Állandó otthona ez a hely,
felszállni innen nem mer!
De ha egyszer mégis megtenné,
otthonom titkát felfedné!”

Találjátok ki hol rejtőzőm és talán belépést nyerhettek az otthonomba. Ne aggódjatok a jutalmatok sem fog elmaradni.

Mr.Riddler


Miután eljuttok a rejtvényben szereplő helyszínre egy újabb üzenetet kaptok.


Na, megy ez nektek! Nem is volt annyira nehéz ugye? Nektek biztosan nem. Várlak titeket a kastélyomban!

Mr.Riddler


Az üzenetben ezúttal koordinátákat is találtok amire szükségetek is lesz. A ködbe veszett erdő név, tökéletesen illik rá és egyben le is írja mire számítson az aki ide merészkedik.  Ebben a ködös erdőben alig ha  találnátok meg a helyes irányt így kénytelenek vagytok a térképetekre támaszkodni. Végül ahogy közeledtek a megadott ponthoz egy hatalmas kastély látványa bontakozik ki előtettek amihez egy hosszú, keskeny híd vezet ami egyenest az épület főbejárata elé kalauzol el benneteket.

/Fejtsétek meg a rejtvényt és érkezzetek meg a kastély a bejáratához, együtt vagy külön-külön. A postotok addig tartson, hogy mindhárman megérkeztek és beléptek az ajtón. /

_________________

Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
10/1300  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Chancery on Vas. Jan. 12, 2014 1:17 pm

Reggel nyolckor általában még alszom, de pár napja rendre felriadok és nem tudok visszasüppedni a kikapcsolt állapotba. Eleinte nem tudtam, miért, egészen addig, míg egy ilyen álmatlan reggel során ki nem mentem a fürdőszobába rendbehozni magam. Olyan voltam, mint valami részeg, pedig soha többé nem akartam érezni ezt az érzést.
Az ablakból figyeltem az ismét leszálló, különös ködöt, és mint minden alkalommal, most is eszembe jutott egy régi híres horror író novellája róla. A gyilkos ködről, amiben különös szörnyek lapulnak és várják az áldozatukat. Reggeli teámat kortyolva végül úgy gondoltam, ha már úgyis felébredtem, kimegyek a legközelebbi táblához, hátha találok valami érdekes, nem túl hosszú időt igénybe vevő küldetést. Rég jártam már akár egyen is, pedig a jutalom, legyen akármilyen kicsi, fontos lenne számomra annak érdekében, hogy a 15. bossra már utolérhessem a bátyámat.
Felöltöztem és elrendeztem magam. Ebben a legérdekesebb csupán az volt, hogy kivételesen nem macskafüleket tettem a fejemre, hanem az ellenkezőjét. Ezt a pár kutyafület a vicc kedvéért alkotta nekem Arisa, de csak besüllyesztettem a házi tároló mélyére. Most talán jó poén lenne egy napig ebben járkálni fel-alá, már csak azért is, hogy meglepjem azokat, akik ismernek.
A táblán nem volt első látásra semmi érdekes... kivéve egyet. A neve máris megfogta az érdeklődésem, hisz a rejtvények és fejtörők mindig is közel álltak hozzám. Nem vagyok eszes fajta, mindig mindenen gondolkodnom kell, de megesik, hogy nem okozok magamnak csalódást, sőt, még én magam is meglepődöm, mikor valamit sikerül megfejtenem. Alaposan végigolvasom az üzenetet, és ott helyben nekidőlök az egyik oszlopnak, hogy fejtegessem.

Öt percbe sem telik, mikor már megvan az alapgondolat; a szürke szárnyú madár valószínűleg köd, erre utalhat az is, hogy minden reggel mostanában mindenhol csak ezt látni. A kérdés ott van, hogy hol van állandó köd a környező szinteken? Visszatérek a céhépületbe és előveszem a könyvtárban a játékútmutatót, hogy átnyálazzam az eddig ismert területek leírásait.
Első tippem a 11. szint ködös helyei, de a teleportkapu felé sétálva megtorpanok. Ott nem állandó a köd, legalábbis erre nem utal semmi, így nem valószínű. Mondhatni, onnan néha felszáll a madár. Olyan hely kell, ahol mindig ott marad, ezt pedig csak egyet ismerek: A Ködbe Veszett Erdőt.
Így a 11. helyett a 3. szintet veszem célba.

Beletelik kis időbe, mire megtalálom, merre kell menni pontosan, de gond nélkül eljutok idáig. Az erdő határán újabb levél fogad, benne a további útmutatóval. Magabiztosan követve a számokat bevetem magam a sűrűbe, és igyekszem nem gondolni arra a horror-novellára.
A hídhoz érve én ugyan megyek tovább, de Álomkelő, aki eddig némán követett, megtorpan.
~Én ezen nem megyek át.
-Nem is tudtam, hogy tériszonyos vagy.
~Nem vagyok. De én ezen nem megyek át :arrogant:Vegyél fel \o/
Sóhajtok egyet és mosolyogva a karjaim közé veszem. Már nem kiscica, jóval nagyobb erőkifejtés szükséges ehhez, de még bírom. Eszembe jut, mikor pont így mentünk egy hasonló kastély felé még réges-régen, pont azután, hogy Norm elment. Abban a kastélyban szörnyűségek történtek. A pókomat, vagy inkább hasonmását, akkor láttam utoljára...
Gondolataimba mélyedve végül eljutok a kapuig, ahol leteszem a macskát a földre és kinyitom az ajtaját. Miközben nyílik, a fejemről a kutyafüleket visszacserélem cicára; és lerúgom a hídról a Kisördögöt .__.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2411
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4600/4700  (4600/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Kodoku on Vas. Jan. 12, 2014 8:42 pm

*Nem értette, miért van minden reggel megkergülve Kumo. Szaladgál jobbra-balra, faltól falig a kicsike szobában az árvaházban. Ezen a reggelen is így tett, Kodoku esetlen mozdulatokkal törölgette ki szemeiből az álmot.*
- Micsinálsz, Kumo?
* Kérdezte halkan. Kumo a nagy rohangálásban megállt, majd felmászott az ablakba. *
- Szeretnél kimenni sétálni?
* Kinézett az ablakon, s meglátta a nagy ködöt. *
- De én nem látok a ködben.
* Kumo azonban ablaktól az ajtóig ismét zajosan rohangálni kezdett. Kodoku felöltözött, majd kinyitotta az ajtót. *
- Jó, de várj meg.
* A pók már rohant is. :roll:Mikor kiértek, Kumo már rohant is nézelődni a városban, Kodokunak futnia kellett utána. *
- Kumo, ne siess.
* Persze kiabálni nem szokott, a pók meg figyelni nem szokott, így a kisfiú a nagy sietségben megbotlott és hasra vágódott. Az orra előtt meglátott egy botot. *
~ Talán ha megtanítanék neki pár dolgot, hallgatna rám. ~
- Kumo!
* Hívta vissza a petjét csendesen. *
- Kumo...
* A pók megrohamozta, nekiment a kisgyereknek, aki a fenekére esett, s máris egy óriáspókkal lett gazdagabb az ölében. Átölelte. Majd suttogva így szólt.*
- Megijesztettél, ne hagyj egyedül a sötétben, mert félek.
* Mondta megszeppenve, mégis egyhangúan. Majd megsimogatta a hátát. *
- Nézd csak Kumo! Ez itt egy bot. Látod? Visszahozod nekem?
* Majd pár méterrel arrébb röpítette. Kumo csak nézett, nézett, nem mozdult. Minek dobja el a gazdi, ha vissza kell hozni? Nem értette a pók. *
- Na menj, Kumo, hozd vissza.
* Noszogatta csendesen, egy cseppet sem határozott hangon. Kumo lassan lelépdel a gazdijáról, a bothoz sétál, megszagolja. Megfordult, majd rágóival ráharapott, s visszahozta a kisfiúnak. A kisfiú mozdulatlanul állva suttogta.*
- Köszönöm szépen, Kumo.
* Majd újra eldobta, de messzebbre. Így Kumoval ő is elindult, hogy a bot után nézzen. De mivel a ködben alig látott, szépen arcocskájával találkozott a küldetéstáblával. Ha már a tábla megállította, eldöntötte, elolvassa, mi van rajta. ő amúgy is nagyon szeret olvasni, a nevelő nénik is adnak neki könyvecskéket. *
- Rejt - vény - ek... vé-nyek kas - té - lya
* Kumo visszatért a bottal a gazdihoz. *
- Mondd Kumo. Szereted a rejtvényeket? Én szeretem. Szerinted kipróbálhatom? Biztos jól érezzük majd magunkat.
* Picit el is mosolyodott. Kumo körbe-körbe rohangálni kezdte a kisfiút, aki ezt igennek vette, így elfogadta a küldetést. Ekkor üzenetet kapott, amit szépen lassan elolvasott, majd gondolkodott. Lecsücsült a tábla tövébe és Kumo hátát vakargatta, miközben értelmes fejet vágva gondolkodott. Elmondta a póknak is a verset, amit egyébként elég volt egyszer elolvasnia, már fejből tudta, Kumo pedig elrohant. Kodoku nagyokat pislogva nézett utána. De a ködtől nem látott. *
~ A köd is szürke... és ez minden reggel le és felszáll. ~
* Lassan leesett neki, hogy a köd a szürke madár, s olyan helyet kell keresnie, ahol mindig ködös a helyszín. Kumo sokszor eltűnik csak úgy, szeret magában sétálgatni, főleg, hogy nincs fegyelmezve, így Kodoku megkérdezte.*
- Kumo... tudsz olyan helyet, ahol mindig köd van?
* Kumo megindult. Szerencsére ekkor már a köd fel is szállt, így egy darabig kényelmesen tudott petje után... futni. A harmadik szinten az erdőben azonban elvesztette az állatkáját. Tétován szólalt meg. *
- Kumo? Kumo?
* Sétálgatás közben mivel semmit nem látott, beleakadt egy gallyba és ismét orra esett. *
- Kumo...
* Suttogta elcsukló hangon. A pók hirtelen megjelent előtte. Ezek után már lassan, együtt haladva értek a megfelelő helyszínre, ahova az újabb üzenet irányította őket.  A kastélyt látva elámult a kisfiú. Majd szépen lassan petje után sétálgatva a bejárathoz ért. Ott meglátott egy nénit egy cicával. Idomárnak tűnik ő is. *
- A néni is idejött?
* Ostoba kérdés volt, már rájött. Persze, hogy idejött, ha itt van. Ki is nyílt az ajtó, majd beléptek. *

Kodoku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 51
Join date : 2014. Jan. 01.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by RenAi on Szer. Jan. 15, 2014 11:00 pm

*Megdörzsölöm fáradt szemeim* majd kisvártatva kikelek az ágyikómból.
- Maoo… már megint ez a köd.. ><” – Bosszankodok, ilyenkor mindig borzaska lesz a hajam, bármit is kezdek vele, begöndörödik… és össze vissza kapálóznak a végei… még jó hogy nem a levegőben… ><… kinézem a hajamból. QQ Szerencsém hogy nem tart sokáig… felpattanok, és útra is kelek, közvetlen a fogadó ajtajával szembe van szinte a küldetés tábla így autómatikusan megnézem hogy ad-e valami újat, vagy csak a régieket mutatja. Szerencsés napom van, ki is adott egyet, bár túl sok infót nem ad magáról… de azért felveszem. Így is tettem, és amint megjelent a listámon, egy szöveggel köszöntött is. Érdeklődve olvasom, sőt… össze szűkült szemmel figyelem.. hogy ugye nem? Ugye nem egy olyan küldetést válaltam el ahol nem elég csak hadonászni esztelenül… hanem pont ellenkezőleg?… QQ… De úgy néz ki hogy pont olyat… ><” Kissé morcosan veszem tudomásul, de úgy döntöttem ha már elvállaltam megpróbálkozok vele, hátha lesz ott más is, aki okos *-*

Ma nagy bevásárló körutat terveztem, de úgy ám :3 Beszerzem a lefinomabb hozzá valókat a kedvenc ételemhez és saját kezűleg próbálom meg elkészíteni. Már a vadászat és az ételkészítésemen akad pár pont, meglátjuk hogy mennyit is segítenek ezek majd nekem. A listámon szerepel hogy mi kell, és hogy hol tudom beszerezni őket. Első: Vadásznyúl hátszín… ezt a kettes szinten meg is tudom vásárolni. Etoo.. már meg van.. már meg van… és már megvan… veszem tudomásul hogy alig kell már csak pár zöldség a körethez amit a harmadik szinten a piacon találkok. Így miután megjártam a második szintet jöhetett a harmadik. Szerencse hogy a teleport kapuk legalább közel vannak egymáshoz. Amint kilépek a kapunk, rögtön jön egy üzenet felugró ablakba. Elkerekedve látom és veszem tudomásul hogy a küldetés második szintjét sikerrel véhez is vittem, pedig nem igen számítottam rá. Gyorsan megvettem amit kellet, majd a térképet felnyitva követem a megadott koordinátákat. Pár órás séta után oda is jutottam, és örömmel láttam hogy nem vagyok egyedül. :3 Páran már álltak az épület előtt, bár sokat nem láttam belőlük egyenlőre. Még egy híd elválasztott tőlük, de nem sokáig Very Happy Vígan szökeltem át rajta, eljutottam egészen addig hogy csak pár lépés válasszon el a végétől, majd egy erős légáramlatot követően a térdeim megremegtek és a híd szélét tartó kötélbe kapaszkodva könyörögtem az életemért. (Erős légáramlat=halovány szellőcske)
- Valakiii QQ Segítsééég QQ Le fogok zuhanni T-T! – Estem teljesen kétségbe, és térden ülve húztam magam közelebb és közelebb a hidat tartó köteleken át a végéhez. Vissza pillantottam hogy talán rövidebb, lesz arra felé… de nem. QQ Whuu ciki belépő ez így elsőre… félő hogy meg fogom még bánni ezt a küldetést …QQ Majd mikor valamennyire biztonságban éreztem magam, amilyen gyorsan csak tudtam a „Macskalány” mögé húzóckodtam. Jobban közel hajolva hozzá, az illatából rájöttem hogy ismerem. o/
- Chaaacherry *-* És Álomkelő *-* - Köszöntem nekik lékesen, és kapott egy nagy-nagy ölelést.
- És bennetek pici fiú kit tisztelhetünk? – Kérdeztem rá a nevére.
- Az én nevem RenAi de szólíts csak nyugodtan Ai-chan-nak :3 – Mutatkoztam be neki én is.
- Nah, bemegyünk? – Kérdeztem a többieket, a közös döntésre várva.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1772
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Rita Hanami on Pént. Jan. 17, 2014 10:28 am

Amikor beléptek az ajtón, ugyan az fogad titeket bent mint kint csak itt a sűrű ködöt az átható sötétség veszi át. Ugyan láthattok halvány körvonalakat bútorokról de tájékozódni alig ha tudnátok így. Szerencsétekre amint, hogy kicsit jobban szétnézhetnétek a falakon sorra izzanak fel a lámpát bevilágítva az egész termet. Maga a Hall egy színpompás, az arany és vörös színeivel játszó, reneszánsz korabeli stílusban van kialakítva és elrendezve. Az előcsarnok viszonylag tág, középen egy lépcsősor vezet felfele az emeletre amit egy zárt ajtó választ el. Lent bal és jobb oldalt egyaránt, két-két ajtót találhattok. Ezek nincsenek zárva azonban ha csak benyittok nem láttok semmit csupán a sötétséget. Mind a négy ajtó fölé egy felirat van írva:
Világ
Boss
Szivárvány gorillák
Csillag
Ha jobban megnézitek a lépcső tetején lévő ajtót négy zárat találhattok rajta. Amint kicsit szétnéztek hirtelen egy lágy és lassú, nyugodt hang szólal fel. A testet nem látjátok hangja mégis mindenhonnan ugyan olyan hangszínben egyszerre hallatszódik.
- Üdvözöllek titeket dörzsölt kalandozók! Sikeresen megfejtettétek az első rejtvényemet így ti vagytok az a három játékos akik lehetőséget kaptak arra, hogy találkozzanak velem. Az út hosszú és rögös, szükségetek lesz minden egyes agytekervényetekre, hogy feljussatok hozzám a legfelső szobába. Biztos már észrevehettétek, hogy a felső ajtót négy zár védi. A kulcsok nincsenek elrejtve, a többi szobába találjátok meg őket azonban, mindegyik szoba egy feladványt tár elétek. Ha megoldjátok megkapjátok a kulcsot és ezzel közelebb kerülhettek hozzám és persze a jutalmatokhoz. Azonban egyet jól jegyezzetek meg! Minden szobában fejenként csak egyszer tippelhettek, ha többször próbálkoztok azt sajnos az életpontjaitok fogják bánni így jól gondoljátok meg mit is választotok. Sok sikert ifjú kalandorok! – A hang elhallgat és még az esetleg felmerülő kérdéseseitekre sem válaszol, innentől magatokra vagytok utalva.

/Válasszatok egy ajtót és lépjetek be rajta. Egy teremben csak akkor gyúlnak fel a lámpák, ha mind a hárman bent vagytok/


_________________

Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
10/1300  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Chancery on Pént. Jan. 17, 2014 12:59 pm

Hiába nyitom ki az ajtót, mert két dolog is eltereli a figyelmem. A jeges, hűvös szél megcsapja az arcom, és Álomkelő panaszos nyávogása igencsak meglepő fordulatot eredményezett. Az egy dolog, hogy a macskám hirtelen hógolyóvá változott, de a szél úgy kapta fel a földről, mint a tollpihét, hogy végül az arcomnak csapódjon. Nem tudom, azért-e, mert mást nem akart a Kisördög megdobálni, mindenesetre morcos képpel vakartam le magamról szegény didergő petemet, hogy az újabb Ördögöt dühös szitkozódással eresszem az előző útjára a mélységbe.
-És most már hagyjatok békén a hónapra >< -kiáltok utána, majd lerakom Álomkelőt a földre, hogy most már tényleg bemenjünk.
Ekkor üti meg valami a fülem, jellegzetes hang, és ezer közül felismerném. Csodálkozva nézek hátra, mire csodák csodája, egy hatalmas pók közelít felém a hídon át. Úgy érzem magam, mint a bibliai feleség, aki hátranézett és sóbálvánnyá vált...
-Norm? -kérdezem halkan, pedig valami az agyam mélyén azt súgja, hogy tévedésben élek. Norm elment, és nincs az az Isten, hogy visszajöjjön hozzám. S valóban, kisvártatva meglátom a pók gazdáját is. Meg kell mondanom, picit azért csalódott vagyok, de mégis örülök. Előző petem óta olyan különleges kapcsolatban állok az Óriáspókokkal, amit senki, még Jay sem hisz el nekem...
Gondolataimból a 'néni' szó zökkent ki...
-Nem vagyok néni... -szorítom ökölbe a kezem és válaszolok kicsit ingerültebben, mint kéne, hoyg aztán megköszörüljem a torkom és kicsit nyugodtabban folytassam. -Vagyis, azért olyan öreg nem vagyok. Egyébként igen sziasztok.
A végén már mosolygok, bár igyekszem inkább a pókot figyelni. Az ő látványa jól esik a szívemnek és örömet hoz a lelkemnek. Bár Norm itt lehetne mellettem. Biztos örülne egy fajtárs társaságának.
Végül, de nem utolsó sorban ismerős hang ütötte meg a fülem: RenAi, a lovaglány volt az, akivel az AS ringjében mérkőztünk meg mint csapat. A néni-zést követő rosszkedvem így már végleg elpárolgott, kezemet nyújtva próbáltam neki segíteni lejönni a hídról, és persze az ölelést is szívesen fogadtam és viszonoztam.
-Szia, Ai-nyan ^^ -köszöntem jókedvűen.

Miután mindannyian beléptünk és a sötétségben találtuk magunkat, teljesen tanácstalanná váltam, mint mindig. Mikor kezdenek felgyúlni a fények és meglátjuk a küldetés helyszínét, szinte rögvest az jut eszembe, hogy előbb az alsó négy ajtóval kéne törődni, és a felső ötödik lesz a célunk. Nem is tévedek, hisz a hang, amit összerezzenve fogadok, mindent elmagyaráz. Kicsit már bánom, hogy eljöttem, mert ennyire azért nem bízok a rejtvénymegoldó képességeimben, de talán... csak önbizalom kérdése az egész. Nagy levegőt veszek és arra gondolok; miért ne csinálhatnám végig? Hárman vagyunk, három agy, és mindannyian kitaláltuk a ködös fejtörőt, ami valljuk be, nem is volt olyan nehéz. Talán ezek sem lesznek azok.
-Hát akkor... menjünk. -intek a négy ajtó felé. -Rátok bízom, melyik legyen az első... Melyikbe akartok leginkább? Én vagy a Bossra, vagy a Csillagra szavazok...
Valami miatt úgy érzem, a Boss mögötti rejtvény egész könnyű lehet, bemelegítőnek. A csillagról ugyan fogalmam sincs, de az a legszebb szó a négy közül, így talán szerencsés is. Legkevésbé a Szivárvány Gorillák érdekelnek... nem szeretem a majmokat .__.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2411
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4600/4700  (4600/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Kodoku on Szomb. Jan. 18, 2014 7:46 pm

*Úgy tűnt, a két néni ismeri egymást. A második néni kicsit megkésve, kicsit félve a szakadéktól érkezett meg, de végül minden gond nélkül a kapuhoz ért. Az első lány "leordította" a fejét, hogy ő nem néni. Hogy lehet az, hogy minden nő rászól, hogy ne nénizze?! Jó, de akkor hogy szólítsa? Az első néni nem említette, hogy mit is mondhatna helyette a kisfiú, így az csak pislogott, hogy most mi van, s már félt megszólalni. A nevük a lelkes üdvözlés során kiderült, de Kodoku illetlennek gondolja azokat a neveket mondani. A második lány bemutatkozott, s volt olyan cuki, hogy meg is mondta, hogyan szólítsa. *
- Ai chan. Én Kodoku vagyok. Ő itt pedig Kumo.
* Mutatott a pókjára. De elég halkan beszélt, jól kellett fülelnie a kérdezőnek. Végül végre bementek a kastélyba. Ahogy betértek, szépen lassan lehetett csak látni valamit az egészből. Halovány fények jelentek meg, majd megszólalt egy hang. De senkit nem lehetett látni hármójukon kívül. Meglepő módon Kodoku nem ijedt meg a jelenségtől, csak hallgatta az illetőt. Kumo most nem mocorgott, csupán figyelt. Gyönyörű volt a hall. Kodoku szótlanul nézett körbe nagy kerek szemeivel. Nem volt valami bizalomgerjesztő a hang mondanivalója, de Kodoku csak pár pislogással reagálta le a dolgot. *
~ Kumo úgyis okosabb nálam, majd ő segít. ~
* Gondolta. Majd Chan néni szólalt meg. Mikor elmondta két javaslatát, Kodoku bólogatott. *
- A Csillag aranyosan hangzik. *.*
* Mondta halkan. Ártatlan bociszemek néztek a lánykára. Majd Ai chanra nézett, hogy ő is mondjon valamit. Ha egyetértenek, akkor nagyszerű, mert már mehetnek is be a szobába. Akárhogy is, Kodoku a csillag nevezetű ajtó elé áll, felnéz a címre, majd jól végigméri az ajtót. De egyebet nem tesz, nem nyit be. Újra körbetekintve Kumot keresi a hallban, aki szokásához híven, ismét meglapult egy sötét sarokban. *

_________________
Infó:
Kodoku: jelentése magány - piros indikátoros
Kumo: jelentése pók - ugye milyen kreatív névválasztás? Rolling Eyes

Kodoku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 51
Join date : 2014. Jan. 01.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by RenAi on Vas. Jan. 19, 2014 1:34 pm

Erős szél csapot bele a hídba.. olyannyira erős hogy amin eddig bátran, hezitálás nélkül lépkedtem most „térdre” kényszerített… és úgy próbáltam elcammogni a végéig. Szerencsémre Chan-chan észre vett és besegített, így mikor fix talajt ért a lábam, hátra fordultam és kiöltöttem a nyelvem oda ahonnan érkeztem.
- A hidak gonoszak... QQ – Jelentettem ki összeszűkült szemmel. Már egy kisfiúcska is ott volt, így úgy nézem hárman lettünk, akik bemerészkedtük… a medve barlangjába… vagyis inkább kastélyába. Channak nagyon megörültem így kapott is tőlem egy Ai-ölelést, amit kedvesen viszonzott is. A kis krapeknak bemutatkoztam, amit viszonzott.
- Kukoru? – Kérdeztem vissza mert nem nagyon értettem a szavait, főleg hogy a szél is bel süvített a fülembe. Majd ha helyesbítette a nevét kapott tőlem egy buksi simit, és megszólaltam:
- Hangosabban fiacskám, miféle katona lesz így belőled? – Kérdeztem tőle vicces hangnemben. Majd akaratlan is rá fókuszáltam a fiúra és feltűnt egy „apróság”… piros az indikátora. Először kicsit megrémültem, majd követte a döbbenet, mikor tudatosult bennem hogy talán még az öcsémnél is fiatalabb. Valahogy felfoghatatlannak tartottam hogy öljön… nem tudtam elhinni… talán valami féle bug.. vagy nem tudom. Egyszerűen kizárt hogy egy ilyen halk szavú, félénk kis srác aki talán még a tíz évet sem töltötte be… hogy öljön. Nem mutattam magamon semmit, sem a döbbenetet sem pedig megvetést, haragot vagy bármiféle negatív érzelmet. Úgy voltam vele majd ha megismerem a fiút igazán, utána ítélkezhetek. Sosem lehet tudni mi is történt valójában, persze megkérdezhetném, de eszem ágában sincs most felzaklatni őt… vagy ha tényleg gyilkos lenne… nem akarom magamra/magunkra haragítani. Ezt a küldetést egy csapatként kell végigvinnünk! Nem sokra rá bemutatta a petjét. Tehát állatidomár. Tudtam meg még egy dolgot róla. Majd vetettem egy pillantást az állatkájára ami nem volt más… mint egy PÓÓÓK! ∑(;°Д°) Ugrok Chan karjaiba. És csak remélem hogy nem a földön kötöttem ki. Láthatóan nem szeretem a pókokat… de el kell viselnem. Bár legszívesebben megkérném hogy pakolja el az inventoryjába… vagy bele a táskájába… esetleg egy befőttes üvegbe… vagy valahova bárhova csak ne lássam. ><” De mint "érett nő" ezt sajnos nem tehetem QQ… el kell viselnem… ha ezt legyűröm akkor az Oz-fóbiám sem okoz többé gondot! Igen… ez lesz a célom. ><

Belépve az ajtón, először nem láttam túl sokat, majd szépen lassan kivilágítás alá került minden. Legalábbis az a helyiség ahol voltunk. >< Nagyot sóhajtottam.. majd jöjjön aminek jönnie kell alapon bátran léptem előre. Kissé megijedtem a hangtól ami fogadott minket így egy nőies:
- Kyaaa~ - után, ami párszor visszhangzott a térben, csendben hallgattam végig.
- Cha… még hogy mind a négy ajtót járjuk ki és csakis utána találkozhatuk a tulajjal és szerezhetjük meg a jutalmat… még csak az hiányzik… nekem haza kell mennem főzni. >< - Felcsörtettem a lépcsőt és a nem nyíló ajtóhoz síettem.
- Súlyemelés kettő. Most mutatsd meg mit tudsz. >< - És már erőlködtem is neki az ajtónak…. pár sikertelen próbálkozás után ami talán talán úgy tizenöt percig is eltarthatott, szomorúan lecammogtam és…
- Akkor legyen a csillag QQ… - Mondtam kissé dúrcásan, lemondóan… és bele törődően. Úgy látszik tényleg rossz helyre kerültem. QQ Ha a képességeim kudarcot vallanak, sajnos én másra nem támaszkodhatok… zombi invázió ellen védve vagyok, hála üres kobakomnak. QQ

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1772
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Rita Hanami on Szer. Jan. 22, 2014 6:19 pm

Ahogy mindhárman beléptek a szobába az ajtók bezáródnak, pár pillanatig nem láttok semmit a sötétségtől majd a függönyök elhúzódnak, beengedve az erdő szürkés fényét és megmutatva a szoba belsejét. Sokban nem különbözik a hall stílusától, itt is az arany és a vörös dominál. A szoba közepén egy vitrin találtok benne egy ezüst kulccsal aminek a vége egy i betűt formáz. A vitrin le van zárva, ha pedig össze próbáljátok törni az Immortal Object felirat jelenik meg. Kicsit jobban megnézitek találtok egy panelt ahova öt karakter üthettek, felette pedig egy kód.

12/9:Z12:LI


Hamar rájöhettek, hogy a vitrin egy jelszóval nyílik. A szobában találtok még négy ajtót, mindegyik ajtóra egy fa van festve. Az első ajtón egy zöldellő fa van, dús terméssel verőfényes napsütéssel ábrázolva. A második fa levei sárgásak és már hullajtja a leveit. A harmadik fa már teljes lehullajtotta a leveit és a hó lepte el a tájat. A negyedik képen pedig a fa ismét kivirágzott és körbe szintén virágok láthatóak. Ha megpróbáltok bemenni egy kis üzenet jelenik meg.

Biztos, hogy be akarsz lépni?


Ha megerősítitek az ajtó kinyílik. Ha rossz ajtót választatok akkor az ajtó kinyitásakor egy fényes villanás fogad és az életpontotok megcsappan. Ha viszont a jót választjátok akkor egy másik szobába kerültök, ahol rengeteg szobor található, összesen harminc. Ha megérintetek egy szobrot egy találós kérdést fog elmondani. Talán már rájöhettetek de a megfelelő találós kérdés megoldása nyitja a vitrint.

A szobrok a következőket ábrázolják:

Kutya, macska, tigris, ló, bika, kos, nyilas, medve, mérleg, kacsa, skorpió, főnix, sárkány, rák, Kecske, sas, bak, kígyó, oroszlán, sikló, ikrek, krokodil, cápa, halak, harcművész, kardforgató, vízöntő, Árnyharcos, szűz, állatidomár.

/Találjátok meg a megfelelő jelszót. A rejtvényeket külön pm-be küldöm el ha leírjátok melyik szobrot érintitek meg. Akár az összestől megkérdezhetitek azonban fejenként csak egy kóddal próbálkozhattok a panelen. Sok sikert./

_________________

Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
10/1300  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Chancery on Csüt. Jan. 23, 2014 12:11 pm

Ai-chan a jelek szerint igencsak megijedt a póktól. Sanda mosollyal engedem, hogy hozzám-mögém-akárhová meneküljön, majd felemelem a kezem és kissé megsimogatom a haját. Ritkán teszek ilyesmit, de most szükségét érzem.
-Nyugalom. Nem fognak bántani. Nekem is pók volt az első petem, ismerem őket. -próbálom nyugtatgatni, bár tisztában vagyok vele, hogy egy pók megismerése még nem jelenti azt, hogy tudnék bánni az összessel. Nem is olyan rég a Túlélők csarnokában pont két-három tucat pók vetett véget a bossölő karrieremnek. Nem vagyok mérges rájuk, de legalább Norm nem volt köztük.
Egy biccentéssel jelzek harmadik, halk kis társunknak, hogy nem kell félnie, és lehetőleg ne is érezze rosszul magát, majd haladunk tovább az eseményeken. RenAi újabb akció-kísérlete kudarcba fullad, de jóleső mosollyal hallgatom édes mérgelődését. Kodoku ezzel szemben mint egy kis nebántsvirág, bár csak a szemem sarkából figyelem őt, és azon töprengek, vajon én is olyan voltam-e régen, mint ő.
Próbálom kiverni a fejemből a késztetést, hogy beszélgetésbe elegyedjek vele, majd nekiindulunk, egyöntetű dönts után, a Csillag ajtajának. Odabent ismét a sötétség fogad, legalábbis egy ideig - előérzetem nem csal, és elénk kerül a feladvány maga. Álomkelő akkor már a vitrin előtt ücsörög és farkát lengetve nézegeti a kulcsot.
~Az kelleni fog nekünk. -hangzik fel szigorú női hangja a fejünkben, mire elfintorodom.
-Tudjuk.
A vitrinhez lépek, közben alaposan végignézek a szobán. A négy ajtó egyértelmű, hogy a négy évszakot jelöli, de vajon miért is. Van egy olyan érzésem, hogy a vitrinen lévő furcsa kód jelzi, melyik ajtó kell nekünk a négy közül, vagyis először ezt kéne megfejteni. A hang megmondta, hogy nagy bajba kerülhetünk, ha nem vagyunk elég ügyesek, a puszta próbálkozás a nyitogatásukkal pedig úgy érzem, túl veszélyes lenne, főleg az utunk elején.
-Na, akkor rakjuk össze... -kezdeményezem a többieknek, és lázas gondolkodásba kezdek. 12/9 az 1.33, ha kiszámoljuk, de első pillantásra akár egy dátum része is lehet. A Z12-höz jóformán hosszá sem tudok szólni, az LI viszont sejtelmem szerint római szám lehet, és ha igen, akkor az 51-et jelöli.
Többféle úton is megpróbálok eljutni ahhoz, hogy melyik ajtó kellhet nekünk, de hatodik ösztönöm és a logikám is mind azt súgják, hogy vagy az őszi, vagy a téli lehet a megoldás. Én a magam részéről megpróbálkozom a télivel.... a többiekre pedig rábízom a saját döntéseiket.
Ha az enyém, vagy valamelyikünké beválik, és eljutunk a szobrokig, álmélkodva nézek körbe. Gyönyörűek, és szívem szerint közülük párat még haza is vinnék. Mindig is szerettem a szobrokat, gyönyörködni bennük, megtalálni a rejtett értelműket, még akkor is, ha csak én beszéltem be. Ám az összes közül volt egy, ami elé szinte azonnal odaszaladtam és csodáltam: a főnix.
<3 Meg is érintettem, mire megszólalt, de elsőre nem is figyeltem oda, mit mond. Mintha rejtvény lett volna. Megérintettem még egyszer, és valóban igazam volt. Ismét egy agytekervényes feladat. Úgy érzem, mire elérünk a tulajhoz, igen el fogok fáradni idegileg.
Végül összeszámoltam őket: harminc van belőlük, tíz jut mindenkire közülünk.
-Hát... megnézzük mindegyiküket? -kérdezem a többieket, majd a válaszuktól függően felosztom három felé, hogy ki hánnyal próbálkozzon. Én a magam részéről megpróbálkozom a tízzel, és sorban, feljegyzetelve a rejtvényeket, megérintem őket:
macska, ló, bika, kacsa, főnix, kecske, kígyó, ikrek, kardforgató, állatidomár.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2411
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4600/4700  (4600/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Kodoku on Vas. Jan. 26, 2014 6:27 pm

*Úgy tűnik, Kodokun kívül mindenki süket. Süket Kumo, aki sosem hallgat a fiúcskára, és most süket Ai chan néni is, akinek mondhatni botrányosan rossz füle van. *
- Kodoku.
* Ismételte meg saját nevét a kisfiú. Majd kapott egy buksi simit. Majd olyat kérdezett Ai chan, amit nem nagyon értett a fiú. Persze a mondatot, a szavak jelentését értette, csak hát miért akarna ő katona lenni?! Ő nem szeret harcolni. Még soha nem ütött meg senkit, nem is lökött el magától senkit sem. Ő és a katonaság?! Na meg Kukoro? Ennyire süket azért senki se lehet! Később a nő ijedtnek tűnt, úgy tűnik, Kumo gerjesztett benne ilyen különleges indulatokat. A kisfiú egyszer Kumora, egyszer Ai chanra nézett. *
~ Nem értem. Olyan sokan félnek Kumotól. De miért? ~
*Miután bementek, és a hang tájékoztatta őket a helyzetről, és az egyik néni egyetértett a fiúcskával, már csak a másik nénire kellett várni, aki valami oknál fogva sokat időzött a felső ajtónál, s ott próbálkozott bemenni. *
~ De ha zárva van, miért akar bemenni? ~
* Nem értette Kodoku a logikát, de esze ágában sem volt feltenni a kérdést, főleg nem siettetni másokat, így csak várakozott az ajtó előtt. De végül Ai chan is belátta, hogy nincs jobb megoldás a csillagos ajtónál! *.*
Végre beléptek az ajtón. Nagy lassan  kerekedett egy kis világosság, hogy láthassanak is valamit a szobából. Kumo gazdája lábához kuporodott le. A kisfiú a vitrin előtt állt meg, s csak bámulta és bámulta hatalmas szemekkel a kódot. Mellé lépdelt a cica is, ami a másik néni állatkája, majd megszólalt. Mármint hallotta a hangját a fiú.*
~ A cica tud beszélni? ~
* Kumora nézett. *
- Kumo... te tudsz beszélni?
* De az nem felelt, csak ücsörgött mozdulatlanul gazdája mellett. Kodoku csak nézte, csak nézte az ábrát. Ha ez a kód abban "segítene", hogy kiválasszák a megfelelő ajtót, akkor valahogy a hetekből, hónapokból lehetne kiindulni. A 12 hónapból a 9. a szeptember. Az 51. hét azonban már a decemberhez tartozik. Kodoku megrázza a fejét. *
~ Ez így nem jó. Ez sokkal nehezebb, mint a ködös rejtvény. ~
* A "Z"-nél totál leakadt, semerre sem tudott elindulni, hogy mi lehet az. Ha számként tekintett rá, akkor se jutott sehova. Természetesen az LI lehetnek római számok, de mi van, ha nem azok? Vajon a per jel osztást jelent-e, s a kettőspontok is osztást jelentenek-e? Viszont amilyen eredmény kijött, az is egy nagy semmi volt, így biztos, hogy nem az a jó megoldás. Kodoku morfondírozott egy darabig, s akár képes lett volna órákon át állni és fejtegetni a kódot. De végül a nem Ai néni elindult, s kiválasztotta a teles ajtót. Már odáig kalandozott a fiú gondolata, hogy mindegyik számot elosztotta 3-mal, de ezzel se jutott semmire. 4/3:Z4:17 Áhh, badarság. Inkább Chan után sétált. Inkább kettőt, s könnyebbet! Azért nem zseniagyak vannak itt a játékban. ><*

//Ha túlélte és jó ajtót választott//

*Ő is megcsodálta a sok-sok szobrot, majd mikor látta, hogy mit csinál a néni, ő is sorra megérintgette az állatokat. Kutya, tigris,  kos, nyilas, medve, mérleg, skorpió, sárkány, rák, sas. Ezeket érintette meg sorba. *

// Elnézést a késésért.  Embarassed  //

_________________
Infó:
Kodoku: jelentése magány - piros indikátoros
Kumo: jelentése pók - ugye milyen kreatív névválasztás? Rolling Eyes

Kodoku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 51
Join date : 2014. Jan. 01.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by RenAi on Vas. Jan. 26, 2014 9:21 pm

- Whaaaa >< Megvakultaaaam ><- Kiáltok fel ijedten, majd lassan elhúzódtak a függönyök… >< Egy furcsa picike árnyat pillantottam meg elszaladni alatta, de nem tudtam beazonosítani hogy mégis mi lehet az, így ijedten hátráltam meg, egész az ajtóig. A lábaim remegtek, és félve néztem Chanra hogy vajon ő is látta ez azt a „patkány”-szerű valamit amit én. Majd mikor körbe néztem az aranyozott berendezéseken ami keveredett a vörös erős színével megnyugodtam hogy az a valami már remélhetőleg eltűnt, hátha megijedt a puszta jelenlétünktől is és elhúzta a csíkot. Majd a négy ajtót mértem fel, mikor a többiek a vitrinnel foglakoztak. Fogalmam sem volt róla hogy mégis mi tetszik nekik annyira, de gondoltam akkor én is utána járok. Állomkelő már ott volt és a hangját halottam a fejemben, mi szerint az „Az kelleni fog nekünk.” Mondatot hangoztatta el. Csupán egy pillantást vetettem a macskára és már léptem is oda hogy megnézzem mégis mi is az amiről épp szó van…
- "Egyértelmű hogy az kelleni fog nekünk"… észlény… - Halottam egy olyan hantot amit nem szerettem volna, vagyis most biztos nem. ><
- Erre van időd, kaját meg nem csinálsz nekem? Nem úgy volt hogy beszerzed a hozzávalókat a kedvencemhez és megcsinálod reggelire Ai-nyan-nyan?... De úgy látom bajba keveredtetek, így nem árt ha van valaki akinek esze is van a csapatban… Kénytelenek lesztek rám Ő hatalmasságotokra bízni a dolgokat! Gyorsan megcsináljuk, kijutunk és Ai csinálhatja is nekem a kaját… >< Kyubeeei éjhes QQ -*Kordult meg a gyomra*
- Síessünk! >< - És már szaladt is az egyik ajtó felé.
- Na,na,na,na,na Álljunk meg csak most szépen! – Szólaltam fel.
- Először is, neked most otthon kéne lenned, és harmadszor az ilyen küldetések veszélyesek, nem az ilyen kis peteknek valóak mint te… >< -
- Na, engem csak olyasvalaki ne oktasson ki akinél az első után a harmadik jön! És mi az hogy „kis petek” Őhatalmasságom bármilyen kihívással megküzd, nem úgy aki egy egyértelmű sőt el is hangzó megfejtés után is a rossz ajtót veszi célba. – Szólalt meg azelőtt hogy Chan benyithatott volna, persze ettől még megtehette, de Kyubei azért megpróbálkozott a maga igazával.
- Volt második! >< Igenis volt második indokom is, csak... csak azt elfelejtettem... QQ Elfelejtettem hogy mi volt a második... QQ-
- Idióta csőcselék! >< - Fejtette ki véleményét szerényen, majd vissza cammogott a kódot rejtő vitrinhez.
- Kyubei! Nem szabad így beszélni másokkal! >< - Tromfolom le majd folytatom.
- Bocsássatok meg neki, Ő Kyubei és épp „lázadó korát” éli, ezért ilyen neveletlen és engedetlen. Ő az én petem, mármint hozzám szegült és azóta valahogy mindig megtalál a legrosszabb pillanatokban, bár sajnos az tény hogy okosabb nálam, és hogy eddig nem volt olyan csáva amiből ne húzott volna ki valahogy… - Mondtam, az utolsó mondataim nem túl büszkén, de hát egy van… Ő idebent „született”, így jobban érti azt a logikát amit ez a rendszer használ… másra nem tudok gondolni…Oda léptem a vitrinhez még közelebb a kódhoz, és ha a többiek is idejöttek akkor Kyubei ismét megszólalt.
- Mint mondtam ostobák vagytok!>< - Úgy látszik szereti kihangsújozni a véleményét…. ><
- Kiválasztjátok a jó ajtót… erre… elmentek egy másikba…>< Erre nem találok szavakat. >< Igen a megfejtés az a szeptember volt, és erre mégis a téli ajtót támadjátok meg… >< - Csóválta a fejét. >.>
- Szóval a helyes ajtó az ősz lesz… >< - Ugrott le, oda és trappolt az ajtó elé. Mikor oda értem az kinyílt, és belépve fény villant és gyönyörű szobrok jelentek meg. Hirtelen meg sem tudtam számolni mégis mennyi… de nem is volt erre szükség. Ha a többiek is velem voltak akkor hátra nézem hogy vajon jól vannak-e és hogy mit csinálnak éppen.
- Z12:  LI… z12:li:…z12:Li… - motyogta a macskanyuszi… és közben felfedezte a szobrokat sorra… majd megállt és bevárt minket és engem.
- Ahh… nehezebb mint gondoltam… hat jegyet látunk a kínai horoszkópból,… két mitológiai lényt és hat állatot, meg persze tizenkét zodiákus csillagjegyet és négy kasztot…-
- Akárhogy is nézem nem áll össze a kép… bár valamiért csak a zodiákus jegyekből van meg mind, ahogy nézem a többi csak töltelék vagy épp elterelés… - Morfondírozik.
- Biztos vagyok benne hogy ha rá jönnénk hogy mi is lenne a kód további része, akkor megértenénk hogy mégis merre mennyünk tovább… lányok nektek tudtommal otthon kéne lennetek a horoszkópos dolgokban… szégyeljétek össze magatokat >< - Tromfolt le minket. Személy szerit fel sem vettem a mondatait, azon gondolkoztam hogy ha Z12 akkor a tizenkettedik jegy utolsó tagja lehet… elvileg, az pedig a halak, így oda megyek és már éírinteném is meg, mire Kyubei felkiált.
- Neeee!! >< Ne nyúlj hozzá! Tudtam hogyegyszerű a logikád de hogy ennyire… >< - Épp vissza fogtam magam, és kissé megilyedve néztem a többiekre.
- Ne felejtsd el hogy még ott van az LI- is… amit ha így nézünk nem biztos hogy római számot takar, mivel nem lehetünk benne biztosak hogy rovás, anagramma vagy épp számtan alapú…Bonyolult de legalább leszűkítettem a Z12 azaz a zodiákus tizenkét jegye közül lesz valamelyik. Legalább kevesebb mint a fele, így a nyerési esélyeink is megnőttek, már csak el kell találnunk a tizenkettő-ből azt az egyet amire utalhat az „LI”… gyerekek ti is gondolkodhattok ám… - Folytatta, bár magában biztos hozzá tette hogy úgyis mindegy mivel Ő hatalmasságom lesz az aki hamarabb megfejti o/
-
Kezemet összekulcsolva méregettem a szobrokat hogy melyik lehet az, míg a kis petem furcsán viselkedett... szeme mintha világított volna, és szája is mormolt valamit amit nem értettem olyan halk volt, bár közelebb lépve/hajolva hozzá rájöttem hogy a horoszkóp tagokat, azok elhelyezkedését, és sok fura információt mormol magába, szinte levegővétel nélkül. Kicsit ijesztőnek tartottam, de megzavarni nem mertem hogy jól van-e… majd mikor végzett felkiáltott.
- Megvan! – És céltudatosan megindult az egyik szoobor felé, és felpattant a „mérleg” tetejére.
- LI egyenlő mérleg, Latin neve Libra: A Nap szeptember 24-október 23 között halad keresztül a Mérleg jegyen. A jegy uralkodó bolygója a Vénusz: a harmónia, béke, szeretet, remény, szépség, kényelem jelképe. A mitológiában Vénusz volt a szépség és a szerelem istennője. Kiindulva ebből a hasonlatból a Mérleg-ember különösen vonzódik a szép dolgokho…- és már nem tudta befejezni, mert amint hozzá értem, vagy épp valaki a csapatból, az megszólalt és egy kérdést tett fel…
- Hehee, lássuk hogy ez megy-e már nektek? >< - Diadalittasan dőlt sétálgatott előttünk a kis macska-nyuszi. De azt ne felejtsétek el, öt karakter, azaz öt betű lesz a megfejtés, sőt talán a kulcson formáoztt „i”-betű is jelenthet valamit. – Fejezte be, farkát a levebőbe lóbálva ült le a szoba egy távolabbi sarkába.


/Vehh, elírásból adódó "Liba"-mat kijavítottam "Libra"-ra. Így akart kinézi. ></


A hozzászólást RenAi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Feb. 04, 2014 1:31 pm-kor.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1772
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Chancery on Hétf. Jan. 27, 2014 8:46 pm

//Elvileg kaptunk bónuszkört, legalábbis ketten is ezt mondták nekem Rolling Eyes//

Álomkelő az új hang hallatán, no meg persze a sértés miatt, felborzolt szőrrel, kimeresztett karmokkal, fújtatva fordul a forrása felé. Jómagam is érzem, hogy szinte minden vér kiszalad belőlem, mert jól tudom, mi várhat azokra, akik sértegetni merészelik a macskát - megtorlásra. Akár fizikai, akár mentális tekintetben. Eddig csupán egy pet részesülhetett abban a kegyben, hogy Álomkelő békén hagyta; Timidus, a céhünk egyik kis sárkánya.
Ez a valami viszont nem hiszem, hogy ugyanezt az előnyt meg fogja kapni a vadmacskától.
Miután a furcsa pet és RenAi igen sistergő, de családi vitába kezdett, én inkább, még ha már remegő kézzel is, de tovább indultam célom felé. Egész addig, amíg meg nem hallottam a felém vágott szavakat. Összeszorítom a fogam és most már én nézek vissza talán a legdühösebb tekintetemmel, amit valaha is produkáltam életemben.
-Oh, már én kérek elnézést, de idáig senki egy szóval nem mondta, hogy az ősz lenne a megfejtés. Gyere, tessék, akkor hajrá, vezess te minket, ha olyan ..... okos vagy...
Irritál, olyannyira irritál, hogy még egy káromkodás is elhagyja a szám, még ha ki is némítja a rendszer. Olyannyira emlékeztet életem megannyi megrontójának jellemére, hogy elmondani nem vagyok képes. Elemelem a kezem a kilincsről és karba tett kézzel várom, mit művel a fehér gombóc.
Álomkelő mellém szegődik szorosan, de szinte látni rajta, hogy hasonló mód ideges. Farka izgatottan jár ide-oda, és érzem, hogy legszívesebben párbaj nélkül küzdene meg a kis nagyszájú bestiával. Bevallom, támogatom az ötletét, de tekintve, hogy mégiscsak valaki más petje, méghozzá pont RenAi tulajdona látszólag, nem akarok tenni semmit.
Végül, miután ici-picit lecsillapodtam, a lovaglány mellé szegődök.
Legszívesebben megkérném, hogy tartsa tőlem távol ezt a kisördögöt, de nem merek végül megszólalni. Hagyom, hogy ezek után folyjanak az események úgy, ahogy akarnak. Ha a kis mókus terve igaz, és valóban az ősz a megfejtés, akkor is követem, mintha mi sem történt volna. Elvégre, mégiscsak ez volt a második tippem...
És a szobrokról meg mérlegről mondjon, amit akar. A Főnix feladványát már csak kíváncsiságból is meghallgatom.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2411
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4600/4700  (4600/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Kodoku on Csüt. Jan. 30, 2014 9:38 pm

* Azonban végül nem mentek be a teles ajtón. Valami cuccos ismét megszólalt.*
~ Ai chan is idomár? ~
* Furcsa volt, hogy ennyi állatka jelen volt ennyi helyen, s ők tudnak beszélni. De Kumo miért nem tud beszélni? Nem mintha a kisfiút zavarná. Neki tökéletesen megfelelő az az állapot, amikor csak csendben sétálgatnak az utcán, vagy épp pár órán át egymás mellett ücsörögnek és néznek ki a fejükből. Kodokunak nem is kell több. Ez a Kyubei nagyon okosnak tűnt. Így legalább az is kiderült, hogy Kodoku sem volt teljesen ostoba, és persze az is, hogy Kumo mért nem volt hajlandó akkor sem megmozdulni, amikor már kiválasztották a teles ajtót. *
~ Lehet, néma szegény. ~
* Egyperces néma csend Kumo hangja gyászolásáért. Aztán vissza a kispethez. Az csak beszél és beszél. A cicás néni idegesnek tűnt, Kodoku azonban teljesen nyugodt volt. Ha ennyire biztos valaki a helyes útban, miért kérdőjelezné meg? Na meg ő is az őszre gondolt először, csak hát... hát...*
- Nagyon okos peted van Ai chan! *.*
* Jelentette ki Kodoku. Végre a szobrokhoz értek, hacsak meg nem haltak. Rolling Eyes A Cicanéni megnézi a főnixet, a kis mókusféleség meg nagyban gondolkodik. Kodoku nagy szemekkel nézegette a szobrokat, de egyikhez sem nyúlt hozzá. Szépek voltak számára. *
~ A liba az nem egy madár? ~
* Tűnődött el Kodoku, de úgy volt vele, hogy mérleg is lehet, neki aztán mindegy. Ha a többiek megérintettek szobrokat, meghallgatta őket, de ő maga még megérintette a nyilast is, mert az tetszett neki. *

_________________
Infó:
Kodoku: jelentése magány - piros indikátoros
Kumo: jelentése pók - ugye milyen kreatív névválasztás? Rolling Eyes

Kodoku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 51
Join date : 2014. Jan. 01.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by RenAi on Kedd. Feb. 04, 2014 6:22 pm

A kis petem sok bajba keverhet még azt hiszem…. >< Amikor megjelent és becsmérelte Álomkelőt, majd sértegette a többieket is, nem bírtam magammal, rá szóltam. Ugyanakkor zavaromban úgy éreztem meg is kell védenem. Ki tudja egyszer csak addig húzza valakinél húrt míg az meg is támadja… vagy akár meg is öli… a múltkor is csak mákja volt mikor a városban kifosztott egy teljes kajáldát, és ami még ezt is tetézi… teljes le is rombolta… azt hogy, hogy csinálta, nem tudom… nem is merem megkérdezni.. de csak egy hajszálon múlt hogy el ne kapjon hármukat. Ritát engem és őt… bár hogy akkor is minek mentettem ki a hátsó felét… >< Lehet nem kéne, és akkor megtanulná hogy nem bántunk másokat, és tiszteletben tartaná a magántulajdont. Annyi pénzt még életemben nem láttam amennyit a stand tulajdonosa kért akkor tőlem… >< De ott tartottam, hogy kénytelen voltam megvédeni őt, most is… így amit tehettem az, az volt hogy szóltam pár szót az érdekében… Talán ennek köszönhetően, talán nem… de szerencsénkre nagy galiba nem történt. Féltem Álomkelőtöl és rettegtem Chan-chan-tól. >< Sőt ha ez így halad tovább, még meg is utálhatnak miatta engem… QQ
Kyubei gonosz! >< Sosem láttam még Chan-t ennyire mérgesnek… sőt még mérgesnek sem. oO De ilyenkor ilyesztő. QQ És Kyubei ismét nem tudta befogni a száját…
- Természetesen, kövessétek csak Őhatalmasságom. És neked macskalány… csak annyit hogy az idegesség árt a szépségnek RazzNézett hátra, sunyi pillantást vetve a lányra.
- Bár…rajtad már nem árthat. – Folytatta. És ekkor telt be nálam a pohár.
- Kyubei! – Trappoltam oda hozzá, és emeltem a magasba, meglendítettem párszor a karommal és a súlyemelésemet kihasználva elrepítettem a magasba… neki puffant a plafonnak majd onnan vissza… egyenest nekem mint valami bumeráng. >< Ahelyett hogy elkaptam volna, simán csak oldalra slisszantam egy lépést, de ki tudja mivel vagy hogyan egy éles kanyart vett a levegőben és ahelyett hogy egyenesen bele csapódott volna a földbe, szimplán csak leteríttet. Én hanyatt vágódva, jojózó szemmel pislogtam pár percig. ~ Deja vu @.@ ~  Igen, mikor rá találtam és kimentettem a sejhaját a rá támadóktol, akkor is valami hasonló történt… @.@
- Hehh, ennyivel nem fogsz ki rajtam, baaakaaa~  – Tett helyre engem is. >< Nem vitatkoztam vele, részegekkel és gyerekekkel elvből nem teszem.

Sok választási lehetőség híján, és mivel a kis nyuszi-macska általában tudja mit beszél, így megbízva benne nyitottam be az őszbe. Bár még az ajtóban megfordult hogy lehet, így akar eltenni láb alól, de élet pontok teljében nem aggódtam. Sőt, örültem hogy én lépek be, mert ha sérülök akkor én kapok sebzést és a többiek nem.
- Csakis akkor gyeretek utánam ha, szólok vagy ha nem történik valami váratlan dolog. – Szóltam a többiekre, nehogy egy rossz szobába kövessenek. Ha nem ért semmi rossz dolog, akkor bent a szobroknál Kyubei segítségével megérintem a LIbra, azaz mérleg szobrát. Kodoku dícséretére én csak annyit feleltem.
- Lécci ne add alá alovat. - Vetettem rá egy röpke pillantást.
- Nem, szeretném hogy még ennél is jobban elkanászodjon. >< - Fejtettem ki az okát. Persze miért is ne, ríttig hogy meghallotta a kis dög is a dicséretet.... és nem hagyta annyiban, kihúzva magát elegáns léptekkel oda toppant a fiúhoz, majd pár pillanat elteltével amit azzal töltött hogy csak méregette a gyereket, megszólalt.
- Látom neked legalább nyitva a szemed, és ügyelsz a külvilágra is, nem úgy mint azok ott... - Bökött az orrával lenézően a "lányok" felé a főnix szoborhoz.
- Ők ostobák és önfejűek, te viszont alkalmas lehet arra hogy az én kis minionom, legyél. Csatlakozz hozzám a peteddel. Bár lenne egy kérdésem még előtte. Az a pók bug-os? Mivel még nem hallottam a hangját... vagy esetleg még nálad is hallgatagabb? - Majd a fiú feje felé, fókuszált.
- Heehh, piros vagy!? - Kérdezett rá hangosan és belelkesülve. Persze nem azért mert nem tudta... ki tudja lehet ezzel tesztelte a fiút hogy ha a két lány kérdőre vonja mit fog művelni, vagy lehet tényleg lenyűgözte hogy már ölt embert.... ki tudja... nem adtam rá esélyt hogy jobban kifejtse, mivel fogtam és felkaptam, kezemet rátapasztva a szájára. És zavartan néztem Chan-ra és a kis srácra, felváltva majd magyarázkodásba kezdtem.
- Izéé, nem akart rosszat, sem pedig kényes témára rákérdezni... - Fél szemmel a pókot kerestem, nehogy valami butaság jusson az eszébe. Majd megköszörültem a torkom és felvázoltam a véleményem.
- Izé, nincs bajom azzal hogy poros vagy. Tudjuk hogy az azt jelenti hogy öltél már embert, de engem nem zavar. Biztos meg volt rá az okod. Ilyen fiatalon, biztos nem akarva csinálhattad... - Meglepő nyugodtság volt a hangomban.
- Persze ez nem jelenti azt hogy elfogadottnak tartom az ölést, de ez még nem jelenti azt hogy másképp kéne bánni a más "színűekkel" Rosszul mindenki dönthet, de csak egyszer... bár a játék ilyen téren örökre megbélyegzi az embert...- Furcsán jött ki ez az egész.... legbelül zaklatottnak éreztem magam, elvégre most úgy beszéltem vele mint egy felnőtt emberrel, és még mindig nem tudom elhinni hogy képes volt bárkit is megölni... egy ilyen csöpke fiú...

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1772
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Rita Hanami on Vas. Feb. 09, 2014 10:12 am

Ha az őszi ajtón léptek be nem történik semmi és bejuttok a szobor szobába. Ahogy Chancery megérinti a szobrot a Főnix hirtelen életre kell és a lángok nyaldossák a madár testét. Szárnyait széttárva nyújtózkodik egy nagyot és apró fekete szemeivel a lányra mered. Egyre közelebb hajol hozzá és a fejét döntögeti. Hanem hátrálsz egész közel hajol hozzád, csőre szinte érinti az arcod viszont különös módón a teste lángol mégsem érzel hőt ahogy egyre közelebb kerül hozzád. Párat pislant rád végül visszahúzza a fejét és egy lágy női hangon szólal meg.
- Ismerünk egy magas fát,rajta épp tizenkét ág,négy fészek mindegyiken,hét tojás a fészkekben .-
Végül behunyja a szemeit a lángok pedig kialszanak és ismét csak egy szobor lesz belőle. Kodoku érintésére a félig ló félig ember alakú szobor hirtelen felágaskodik Íját pedig a magasba szegezve már-már pattanásig feszíti, hogy aztán a fiúra szegezze azt. Hátsó patáival dobbant kettőt és rámosolyog a fiúra íját még mindig felé irányítva.
- Testvére a harmatnak. A hideg idő társa, mert az ember őt csakis télidőben látja. – Szólal meg mély hangján majd vissza áll abba a pózba amiben eredetileg is állt és ő is kővé dermedt. Végül a mérleget is megérintettétek és ő sem tesz másképp, hirtelen megpördül a tengelyén és a mérleggel a kezében egy hastáncot kezd el lejteni és ugyan azon a hangon mondja el a találós kérdést amin a főnix is megszólalt.
- Ha ismersz engem meg akarsz osztani, de ha megosztasz örökre eltűnök. Mi vagyok én? – Végül ő is vissza áll az eredeti állásba és kővé dermed.

/Fejtsétek meg a találós kérdéseket és írjátok be a megfelelőt. A fölösleges körök elkerülése végett írjátok le azt is következőnek melyik ajtót választjátok. /


_________________

Rita Hanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 811
Join date : 2012. Aug. 20.

Karakterlap
Szint: 18
Exp:
10/1300  (10/1300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Chancery on Hétf. Feb. 10, 2014 12:11 pm

Nagyon jól tudom én, hogy nem vagyok a világ legszebb lánya, sőt, még nem is vagyok annak mondható, de amit ez az akármi mondott, az már több volt számomra a soknál. Sose hittem volna, hogy lesz bárki vagy bármi, ami jobban fel fog idegesíteni Kurokoto-nál, és lám, megérkezett.
~Nyugalom...~
Álom hangjában szinte érzem, hogy most komolyan gondolja, nem csak úgy mondja, unalmában. Ökölbe szorított kézzel igyekszem nem figyelni a kis fehér mocsadékra, nem is szólalok meg; ha megtenném, itt kő kövön nem maradna. Inkább követem a többieket...
Már a teremben áhitattal nézem végig a szobor mutatványát, s csüngök annak minden szaván. A rejtvény túl könnyű, csak egyszer kell elismételnem magam, s máris egyértelmű a válasz. Nehezebbre számítottam, de csak örülni tudok, ha könnyű a dolgom. A macskanyuszi rohadék szavai viszont sajnos így is, úgy is beférkőznek a fejembe.
-Ennyi nekem elég volt. Győztél.
Csattanok fel és kiviharzok a teremből, ha tehetem egészen az auláig. Nem akarok mást, csak eltűnni a szemük elől, akárhova, még akár a kastélyon kívülre is - aka megpróbálom kinyitni a kaput és elmenni, ha ez nem jön össze, akkor elbújok valahova.
Álomkelő a többiekkel marad és szomorú szemekkel néz utánam, majd Ai mellé lépked. Megszólal, ám figyel és ügyel arra, hogy hangját ezúttal csak és kizárólag az emberek hallják, Kodoku és Ai-nyan.
~Most szívem szerint úgy lehordanálak, hogy abból te soha többet az életben nem kaparod össze magad... de helyette csak megkérlek, hogy k...a gyorsan neveld meg a kölyköd, vagy megölöm. A főnixesre egyébként "év" a megfejtés, de rátok bízom, hogy mit használtok fel.~
Majd égnek meredő farokkal visszalépdel a vitrines terembe, hogy a továbbiakban türelmesen megvárja a csapattársak döntéseit. Mivel ő nem remekel a rejtvények és fejtörők terén, úgy dönt, a passzív testőr szerepét fogja a továbbiakban betölteni.


//Kis bonyodalmat okozok most neked, Rita, gomen XD De kari ehhez már túl érzékeny .__. Ha nyitva van az ajtó, azon túl a főkapu, akkor kimegy egészen az erdő széléig, ha nincs, akkor csak keres valamit, bármit, ahova elbújhat és ahol nem találják meg.//

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2411
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4600/4700  (4600/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Kodoku on Hétf. Feb. 10, 2014 4:21 pm

* Kyubei nem csak okos, de úgy tűnik szemtelen is volt. Ha ezeket mind Kodokunak mondta volna, nem sértődött volna meg a kisfiú, talán igazat adott volna neki, vagy csak könnyedén elfogadta volna, hogy ez is egy vélemény. Ai chan és a petje levágnak egy kis műsort, amit a kisfiú nagy kerek szemekkel nézett végig, de egyszer sem szólalt meg. Végül odajutottak, hogy Kyubei őhozzá fordult, s elkezdett az indikátoráról beszélni, meg minden másról. Először alig tudott megszólalni. *
- Igen?
- Öhm
- Bugos? Nem tudom.
- Igen.
* Kb csak ennyit tudott kinyögni az állatka kérdései után, és szavai özöne közben. Egyáltalán nem vette a szívére. Piros. Igen. Ő piros. Amiért sokan bántották is, és sokszor néztek furcsán rá. Mintha félnének tőle. Tőle?! Sosem értette. Ő még soha nem emelt kezet senkire sem. Nem is tudta, mit is válaszolhatna Őnagyságának, ugyanis nem igazán értette, mit is jelent hozzá csatlakozni. Azt meg, hogy okos, és hogy a többiek ostobák, egyszerűen elfogadta tényként, bár nem volt benne biztos abban, hogy mindez igaz. Majd Ai chan fordult hozzá. A pók a kényes témára, s az égvilágon minden másra egyszerűen reagált. Ült egy sötét sarokban. Furcsákat mondott a néni, amit Kodoku csak pár pislogással tudott lereagálni. Majd így szólt. *
- Én... nem bántottam senkit.
* Mondta csendesen. De igazából egyáltalán nem az volt a szándéka, hogy az ártatlanságát bizonygassa, hisz biztos nem ártatlan, ha piros lett. Arról meg nem tehet, hogy Kumo süket, s nem hallgat rá, amikor azt mondja neki, hogy hagyja abba. Hogy Kumo gyilkos lenne? Ebbe sosem gondolt bele. Számára ő az, aki mindig megmentette a rosszaktól, akik bántani akarták. Végre odaérkeztek, hogy megérintették a szobrokat. Azonban Kyubei szemtelensége miatt a cicanéni kiviharzott. Nem értette Kodoku, hogy miért teszi ezt a néni. Sokan sokszor felkapják a vizet, amit ő sosem ért. Így inkább nem is próbálja ezt megfejteni, hanem a találós kérdésekre koncentrál. Persze lenyűgözték a szobrok mozgása és hangja, de nem reagált ezekre különös képen. A cica már válaszolt is. Hogy az év? Hát ha azt kérdezik, hogy mi a fa, amely így és így néz ki, akkor igen, a megoldás az év. Aztán az ő találós kérdése... *
- Mit gondolsz Kumo?
* Szólt az állatkájához. *
- Ez talán a hó?
* Majd a mérleg kérdése következett. Ezen hosszabb ideig elgondolkodott, de aztán egyértelműen tudta. *
~ Ez a titok lesz. És valószínűleg ezt kell majd beírni az 5 karakterű széfbe, s meg kapjuk a kulcsot. ~
* Ha így történik, s megszerzik a kulcsot, akkor így szól. *
- Nekem mindegy, melyik ajtón megyünk be. Válassz te, Ai chan.
* Adta át a lehetőséget a bennmaradt hölgyeménynek. A négyből úgy is valószínűleg az összes ajtón át kell menniük. Ez volt ugyebár a csillag. Melyik lesz a következő?

_________________
Infó:
Kodoku: jelentése magány - piros indikátoros
Kumo: jelentése pók - ugye milyen kreatív névválasztás? Rolling Eyes

Kodoku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 51
Join date : 2014. Jan. 01.
Age : 11

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
10/500  (10/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by RenAi on Szer. Feb. 12, 2014 2:19 pm

Kutyaszorító helyzetbe kerültem a kis nyominger Kyubei miatt… Nem elég hogy sértegette Chan-t, utána még Kodoku-val is kikezdett… Majd a tudálékosságával még tovább rontott a helyzeten… Nem is értem hogy miért is jött utánam, ebben a pillanatban örültem volna ha inkább csak mi hárman vagyis öten próbáljuk megfejteni a dolgokat, és még ha rossz helyre is megyünk, biztos vagyok benne hogy valahogy majdcsak ki evickéltünk volna a bajból.

- Hehh? – Nézet Kyubei Chan után, majd önelégült mosolyra húzódott a szája.
- Nem gondoltam volna hogy ilyen könnyű dolgom lesz… - Húzta ki magát és menetelt előre a szobrok között.
- Chaan! – Kiáltottam utána.
- Chanchery – Szólítom ha nem áll meg, és nem figyel hátra. Majd megindultam utána. Nem fogom hagyni hogy egyedül hogy egyedül kóboroljon egy védtelen lány egy ilyen kastélyban… de nem ám. Főleg hogy fő a fejem a hülye petem végett is…>< Gondoltam már rá hogy szimplán csak otthagyom valahol… de valahogy mindig váratlan felbukkan és utának keseríti meg az életem… Nagyon mérges lettem rá…de még mielőtt kiléphettem volna a teremből hogy ténylegesen utólérjem a lányt, Álomkelő hangja csendült fel a fejemben. Egy pillanatra csak lestem visszafelé, keresve a macskát hogy a hang merről is jön. Ledöbbenve és megszeppenve hallgattam végig a Álomkelő szavait… egy ideig meg sem tudtam mukkanni, belém fagyott a szó… ~Whiii… macska kaja leszek.QQ…~
- Ne haragudj a petem otromba viselkedése miatt kérlek… mondtam épp lázadó korát éli, és hiába mondok neki bármit is egyik fülén be másikon ki… arról nem is beszélve állandóan az ellenkezőjét csinálja amit kérek tőle, és keresztbe tesz nekem…- Hadartam el, bár biztos voltam benne hogy nem hatja meg a mondandóm, de most nem is érdekelt. Fontosabb dolgom is van mint egy pet-el vitatkozni.
-Chan merre vagy? – Kiáltom utána, remélve hogy válaszol. Visszapillantottam a kis srác ra Kodokut magára hagytam a két pet-el…de nem féltettem. Reméltem hogy nem csinál butaságot egyedül.
- Hümph. A mondatból merek következtetni ara hogy rólam volt szó, kedves Álomkelő. Ha jól sejtem te „suttogtál” neki. De nem is baj… nem is bánom… ugyanis itt derül ki az emberi ostobaság… hogy miként lehet marionett figuraként rángatni valakit. – Mondta kissé arisztokratukus hangnemben.
- Persze mi petek, ebben is különbözünk tőlük. – Folytatta. Úgy látszik nagyra volt magával. Azt hogy irányítani másokat nem tudom mire érthette…de úgy látszik sikerrel járt, legyen szó bármirő is. Elviselhetetlen modora végett már kapott párszor, de nem igazán zavarta… imádta amit csinál. Imádta kifordítani az embereket, egymásnak ugrasztani őket… ezzel is biztosítva érezte felsőbbrendűségét. Szeretném kinevelni ebből, de úgy látszik neki az emberek csupán játékszerek, arra valóak hogy saját szórakozására használja fel őket… Undorító. De ha sikerül ráébresztenem hogy nem jó úton halad… akkor… akkor még remélem hogy tudok belőle szeretetre méltó pet-et nevelni. Ez az én kihívásom. Épp csak az benne a pláne hogy mire ezt sikerülne az emberek mind ellenem fordulnánkak…. addigra mindenki megutál és magamra hagy… nem tudom hogy ér-e ennyit a döntésem, de ha ilyen könnyen elhagynak akkor lehet jobb is egyedül…

Ha utolértem Chant akkor megszólaltam:
- Bocsánat. Nem gondolta komolyan. Nem akart bántani… kérlek ne haragudj rá… és ami a legfontosabb a legkevésbé sincs igaza. Már a kezdetek óta irigykedem a hajad és és a cuki nekó-füleidet. – Mosolyodtam rá. Igazat mondtam, tényleg kifejezetten egyedinek és igazi Kawaii-nyan-neko gondoltam.
- És tudom is hogy mivel büntessük meg Kyubei-t. Borotváljuk le teljesen. – Suttogtam oda a lánynak remélve hogy megnevettethetem. Majd ha sikerült megvígasztalnom akkor visszatértünk a vitrines terembe.
- Merre csámpáztatok eddig? – Támadott le rögtön Kyubei.
- Közöd? – Kérdeztem vissza.
- És amúgyis illene bocsánatot kérni a többiektől. – Ripakodtam rá. Mérges voltam és ezt Ő is érezhette.
- Sok minden illene még sem tesszük.- Szolt vissza, és tudta hogy igencsak feszíti a húrt. Gyakran elgondolkodok hogy mégis miért van velem, hisz nincs szüksége rám… és mégis… időröl időre felbukkan, hogy felbosszantson, és hogy tönkre tegye a dolgokat. Lerázni… már meg tettem párszor, nem az a sértődékeny típus… ha kiteszem az ajtón bejön az ablakon… még akkor is ha beszögezem deszákkal… egyszerűen üldöz mint a balszerencse.
- Jól van, most volt elég. Takarodj innen. Menj haza… nem is tudom hogy miért kellett utánam jönnöd.-
- Azért mert még mindig várom a reggelit. – Mondta vidáman, és nemes egyszerűséggel.
- Grrrrrrrrrr… - Morogva csikorgattam a fogaim.
- Tünés! – Kiáltottam rá.
- Nem fogok. – Válaszolta rá szinte rögtön. Ez a pet egyszer a sírba visz… >< A további időszakban egyszerűen a semmibe vettem. Nem érdekelt mit mondott… Viszont amikor oda léptem a szekrényhez ami kérte a kódot rájöttem hogy nem hallgattam meg a szobrot… >< Így nem tudtam hogy mit is volt a rejtvény. Majd eszembe jutott hogy Kodoku végig bent volt, a fiúra pillantottam hátha megmondja a választ, vagy bepötyögi. Ha megtettem kezünkben a kulcs és reméltem hogy most valami könnyebb szobát választunk. Ha nem mozdul senki akkor benyitok a boss-terembe.
- Whe…? Kíváncsi leszek mit alkottok majd itt…. Lehet a végén még új gazdit is kereshetek. - *kuncog* Majd topogva fakát felfelé hullámoztatva követ minket.

/Ha Kyubei-t Álomkelő letámadta akkor az felmászott az egyik szobor tetejére./

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."

RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1772
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Csüt. Márc. 27, 2014 8:06 am

A küldetést kérésre lezárom.

Jutalmak: 55 exp 70 arany

Sajnos mást nem adhatok egy befejezetlen küldetésre. Cserébe kaptok +20 expet a türelmetekért. (Tehát a jutalom: 75 exp 70 arany)

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14359
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] Rejtvények kastélya

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.