[Küldetés] Virágok és Gombák

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sachi on Pént. Szept. 28, 2012 7:15 pm

Résztvevők: Violeta del Sanchez, Hamano Tadayoshi, Yume RenAi

Feladat: Az egyik település hirdetőtáblájához vezet utatok, s valami okból kifolyólag egy bizonyos küldetés bizonyul számotokra szimpatikusnak, esetleg legkevésbé rossznak. Ez most nem egy meghatározott számú mob ölés vagy lélekmentés, egészen bizonyos. Persze a lehetőség most is ott van, hogy nem feltétlenül olyan egyszerű mint aminek elsőre tűnik, de a jutalom sem fest a megszokott csak arany felállásnak

"Segítőkész Kalandorok!

Közeledik a hétvége, ami annyit jelent hogy az idő nagy részét a "műhelyemben" fogom tölteni, hiszen szükség lesz a jövő heti gyógyfőzetadagra, nemde? Ehhez szükségem van néhány olyan adalékra is, melyek éppen nincsenek birtokomban és a piacra sem érkezett belőlük. Nő néhány lila színű virág a Torubana közeli dombon, nem tudjátok eltéveszteni, ebből legalább húsz szálra volna szükségem! Emellett tíz darab fekete kalapos, kék foltos gombára lenne szükségem melyek pedig a domb tövében nyíló párás barlang mélyét kedvelik. Azon csapat tagjai akik elsőként visszatérnek mindkét alapanyaggal, kicsit kevesebb aranyat fognak kapni a markukba, ezzel szemben gyógyfőzetet annál inkább! Sőt egy különleges ezüst színű gombáért még a titkos főzeteimből is megjutalmazom őket! Egy csapat legkevesebb három tagból álljon, az összedolgozás mindig fontos!

Potion Mester"



Ezúttal a hirdetőtábla és a dombok közötti úton álljatok össze egy csapatba, a jellegtelen látnivalókkal kecsegtető út végén pedig megpillantjátok a virágokkal borított dombokat, a színeket nem igazán lehet csekély árnyalat különbségek híján eltéveszteni. A posztotok addig tartson, míg megérkeztek és nekiláttok a virágszedésnek!


Sorrend: első körben való megérkezésetek szerint
Határidő: 2 nap/fő

_________________

Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
avatar
Sachi
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 177
Join date : 2012. Aug. 23.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Hamano Tadayoshi on Szomb. Szept. 29, 2012 5:30 pm

Körülbelül egy hete szabadultam meg Violetatól a tehetséges kezdőtől, akivel két egész hónapot töltöttem az erdőben. Bár igazán bájos teremtményről beszélünk, kikényszerített hirtelen közelivé vált kapcsolatunk, mind a kettőnk számára, kényelmetlenné és nehézzé vált. Ilyen dolgok mellett pedig természetes, hogy az első pillanatban, amint a program zöld utat adott, elváltunk. Jól esett visszatérni a már jól ismert városi légkőrbe. Egy egész napot töltöttem el a pihenéssel a kimerítő kirándulás után, másnap pedig természetesen egész napos edzés vette kezdetét. Szerettem volna elkezdeni a fejlődni, de hiába, a szörnyek, s az elfogadott küldetések egyszerűen nem adtak eleget a szintlépéshez. Nem értettem a helyzetet, a béta tesztelések során sokkal hamarabb fejlődtem, most pedig mintha a játék eszméletlenül nehézzé vált volna. Talán direkt azért, hogy a játék jó hosszú ideig tartson, hogy minél tovább távol legyünk a való világtól.
De vajon mi lehet ezzel az egésszel a terve Akihikonak? Valóban csak egy vérre menő szórakozást szeretne nyújtani nekünk? De neki ebből mégis miféle haszna származik? Talán, amíg mi itt küzdünk, addig „otthon” televíziós vetítések egész hada folyik. Vagy talán egy egész más dologról lenne szó, esetleg, mint a legtöbb dolognak, ennek is hadi háttere lenne? Olyannyira idegőrlő ez a tudatlanság, hogy az ember szinte elveszti minden józan eszét.
Egy mobbal folytatott küzdelem során pedig egy újabb kérdés vetült fel az elmémben. Vajon a játék valóban halálos, azok, akik innét elszivárognak, azok ténylegesen meghalnak? Hiszen, ebben a világban megszűnnek létezni, az bizonyos, de honnét tudjuk, hogy a kedves adminunk nem ver át bennünket, s halálunk esetén is felkelünk egy enyhe rosszérzéssel. Annyira titokzatos, s kiismerhetetlen ez az egész rendszer, hogy az embert már néhány másodpercnyi gondolkodás is kihozza a sodrából. Olyan, mint amikor egy hívatlan vendég érkezik hozzád. Nem tudod, hogy ki ő, hogy honnét jött, s miért, ahogy azt se, hogy meddig marad, csupán annyit tudsz, hogy van.
A rengeteg „ölj „x” mennyiségű „y”-t” típusú küldetést kezdtem unni, így egy összetettebb foglalkozásra vágytam. A küldetéseket kutatva, azonban persze, hogy nem találtam egyet sem az említett fajtán kívül. De amennyiben mindenképp ilyenre szerettem volna menni, biztos, hogy nem találtam volna. Végül aztán megpillantottam a nekem kellő küldetést.
"Segítőkész Kalandorok!

Közeledik a hétvége, ami annyit jelent, hogy az idő nagy részét a "műhelyemben" fogom tölteni, hiszen szükség lesz a jövő heti gyógyfőzetadagra, nemde? Ehhez szükségem van néhány olyan adalékra is, melyek éppen nincsenek birtokomban és a piacra sem érkezett belőlük. Nő néhány lila színű virág a Torubana közeli dombon, nem tudjátok eltéveszteni, ebből legalább húsz szálra volna szükségem! Emellett tíz darab fekete kalapos, kék foltos gombára lenne szükségem melyek pedig a domb tövében nyíló párás barlang mélyét kedvelik. Azon csapat tagjai, akik elsőként visszatérnek mindkét alapanyaggal, kicsit kevesebb aranyat fognak kapni a markukba, ezzel szemben gyógyfőzetet annál inkább! Sőt egy különleges, ezüstszínű gombáért még a titkos főzeteimből is megjutalmazom őket! Egy csapat legkevesebb három tagból álljon, az összedolgozás mindig fontos!

Potion Mester"

A feladat érdekesnek tűnt, mindazok ellenére, hogy sosem kedveltem a potionokat, így a készítőjüket sem annyira. Azonban még mindig ez tűnt a legjobbnak a többihez képest. Ki tudja, talán a speciálisan kapott ajándékot jó pénzért tovább tudom majd adni. Eldöntve a mai napi programot, magamra öltöttem harci öltözékemet és elindultam a helyszínre. Úgy gondoltam, hogy ha a Torubanaból a dombra vezető úton várakozok, akkor biztos jönnek műs magányos játékosok, akik majd szívesen segítenek nekem.
Nem kellett sokat várnom, hogy egy ismerős nő kerüljön a látómezőmbe. Violeta volt az. Szerencsére már nem muszájból kerültünk össze, így annyira nem is volt zavaró, hogy erre a munkára is együtt megyünk.
- hello! Te is a potionmester küldetésére jöttél? - kérdésemre a hölgy igenleges választ adott, én pedig egy újabb kérdést tettem fel neki.
- Akkor megcsináljuk együtt? – A lány természetesen beleegyezett a dologba, amint pedig érkezett egy másik lány, vele is hasonlóan jártam el, s el is indultunk a domb felé. Az út során nem esett szó köztünk, s csakis a szintre jellemző szürke dolgokat vehettük észre, ahogy bármerre néztünk.
- szóval akkor lila virágok! - A csapat egyetlen férfitagjaként kezembe vettem az irányítást és elsőként indultam el az említett dolgot keresni.
avatar
Hamano Tadayoshi
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 29
Join date : 2012. Sep. 22.
Age : 22
Tartózkodási hely : ...

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
30/50  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Vas. Szept. 30, 2012 4:46 pm

- Hmm... - veszem szemügyre a quest board tartalmát. Sok a küldetés, de kevés az, amelyikhez most kedvem lenne. Vajon mihez lenne kedvem? Vagy inkább úgy kellene feltennem a kérdést, hogy kihez? Két hónap együttlét után azért van egy kis hiányérzetem Tadayoshi irányába, aki ahhoz képest, hogy férfi, egész jó társaság volt, persze ezt lehet csak azért vonom le így, mert nem próbált meg megfektetni a két hónap alatt... Vagy impotens, vagy az az úgynevezett úriember, aki nagy nyomás alatt sem szakad össze és nem veszi át felette az uralmat az ősi ösztöne. Még egyszer sem találkoztam ilyennel, ezért eléggé meglepődnék, ha valóban így lenne, bár az a két hónap elég bizonyíték is lehet... Akár...
Mizukival is nemrég ért véget a közös küldetésünk. Érdekes lány, hál' az istennek nem azaz átlagos lány, de mindhiába, muszáj voltam sok mindent megjátszani, mert különben nem hiszem, hogy jól kijöttünk volna. De remélem tévedek.
Tehát még mindig a quest board tartalmát böngészem, mikor egy küldetésen megakad a szemem. Gombákat, meg virágokat kell gyűjtenem, vagy gyűjtenünk, ha többen is jelentkeztek a küldetésre. A Potion mester adta fel a küldetést, s azt írja, hogy a leggyorsabbak pénz helyett gyógyfőzeteket kapnak, ami nem hülyeség, tekintve, hogy a pénz nem fog életet menteni egy összecsapásban, de egy potion annál inkább és ha csak növényeket kell érte szaggatni, akkor simán belemegyek.
Pár mozdulat és el is fogadom a küldetést, s nekiindulok a kezdési pontnak.
Nem kell sokat gyalogolnom, mert én is ugyan abban a városban vagyok, így pár utca baktatás után befordulok a megfelelő sarkon, kimegyek a kapun, teszek pár lépést és egy pillanatra megfagy a mozgásom, mikor meglátom azt a férfit, akire szinte most gondoltam. Milyen kicsi a világ...
- Hello! Te is a potionmester küldetésére jöttél? - Tadayoshi az és lám, ő is ugyan arra a küldetésre jön, mint én.
Aranyos mosolyra kanyarodik a szám, ami egy részt tükrözi a belsőmet is, hisz' végre találkoztam egy ismerőssel és pont vele. A küldetés így talán még sokkal kellemesebb is lehet.
- Szia! Igen, én is a küldetésre jöttem. Remélem jól fogunk szórakozni. - Tekintetemmel az övét keresem, s egy pillanatra sikerül is elkapni, de akkor egy harmadik tag is megjelenik. Megfordulok és egy másik lány az. Elég szép teremtés, főleg a haja miatt, aranyosan néz ki, az alakja is szép. Fogadnék, hogy a bőre is finom selymes. Biztos ő a férfiak álma, habár én is formás vagyok, az én sebhelyekkel tarkított testem maximum perverz suttyóknak kellene.
- Szia, a nevem Violeta del Sanchez. Gondolom te is a küldetésre jöttél. Akkor viszont ne húzzuk az időt. - A lány válaszol, majd Tadayoshi veszi át a vezető szerepét.
- Szóval akkor lila virágok! - mondja. Nem is szeretem a lilát...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by RenAi on Vas. Szept. 30, 2012 10:10 pm

Az elmúlt napokban az előző küldetésem fáradalmait pihentem ki így akadt, hogy akár délig is aludtam, de ma korán keltem. Mondhatni, hogy kidobott az ágy és nem is éreztem magam fáradtnak, a fogadót elhagyva egy bőséges reggeli után kinéztem a főtér piacára de, ma is csak ugyanazt kínálták, amit az előző napokban, szóval csupán pénzkidobás lett volna, ha bármit is veszek így, továbbmentem és a hirdetőtáblánál találtam magam. Megmondom az őszintét, hogy most nem igazán akartam semmiféle küldetésre jelentkezni, főleg nem gyilkolászós, ölj meg ebből ennyit abból annyit, vagy épp mentsd meg x y npc-nek a fiát, lányát, feleségét úgyis akad az ilyenekre jelentkező bőven. Így mikor olvastam, hogy a potion mester pár szál virágért gombáért és ilyenekért ad potit akkor felkaptam a fejem. Nem akarom, hogy feleslegesen teljen el még egy napom itt, így hát jelentkeztem és elfogadtam a küldetést. Igyekeztem megtalálni a térképen a kijelölt kezdőpontot, de úgy látszik én, ebbe sosem fogok belejönni, sejtettem hogy eltévedtem miután vagy kétszer vagy talán háromszor is körbejártam a várost és ismét találkoztam a főtérrel, akkor már majdhogynem szétvetett az ideg hogy ezt miért nem tudták picit egyszerűbbre csinálni... Majd megláttam egy fiút, akitől ha ciki, ha nem ciki útbaigazítást kértem, és lám kiderült hogy csak pár utca és egy kapu választott el a kezdőponttól én meg már a küldetés elején lejártam a lábamat. Átmentem a kapun és abban a pillanatban megláttam két játékost, akik épp a kezdőpontnál beszélgettek, ezért reménykedtem benne, hogy ők is felvették a küldetést, ahogy én. Nem kellet sok, hogy oda érjek és máris jött az első kérdés:
- hello! Te is a potionmester küldetésre jöttél?
- Sziasztok! Igen. Bólintottam boldogan. A fiú természetesnek és közlékenynek látszott. Nagyon szimpatikus volt. A lány meg igencsak aranyosnak és szépnek tűnt főleg a sötét hajával. De hát ugyebár mindenkinek az tettszik ami nem az övé. Fontos az első benyomás, így mosolyogva hagytam folyni az eseményeket.
A válaszom után a lány is megszólalt:
- Szia, a nevem Violeta del Sanchez. Gondolom te is a küldetésre, jöttél. Akkor viszont ne húzzuk az időt.
– Szia, az én nevem Yume RenAi, de szólítsatok csak Ren-nek vagy Ai-nak, ahhogy épp tetszik, mindkettőre hallgatok.
A röpke bemutatkozás után útnak is indultunk. A fiú ment elől, mi lányok pedig követtük őt.
- Szóval akkor lila virágok!… Mondta Tadayoshi. Hümm, imádom a lilát..

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1782
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sachi on Hétf. Okt. 01, 2012 11:03 am

A dombokhoz feltartóztatás nélkül jutottak el és a hirdetésnek is igaza volt: a lila virágokat nehezen lehetett eltéveszteni. Voltak fent fehér, piros és narancssárga szirmú virágok, aztán pedig ott voltak a már említettek is, betöltötték az egész domboldalt. Ettől függetlenül ugyancsak szívósak voltak, úgy kapaszkodtak a gyökereikkel a földbe hogy érthetővé vált, miért is nem jött a potion mester maga: időigényes mulatság volt. Márpedig azt nem mondta hogy a szárak, levelek, gyökerek vagy maga a virágzat kellett neki, ha pedig mégis csak levagdosták akkor az egész növény rontott objektumként eltűnt. Tehát végül mindenképpen gyökerestől huzigálni kényszerültek, mert ha például ásóként akarták használni a fegyvereik hegyét, a pici gyökereket átvágva megint csak eltűntek a virágok. Egyszóval jól ki lett találva a feladat, nem volt egyszerű sem de ugyanakkor mély szaktudást sem igényelt a végzése, talán így is sikerült kiszedni azt a tíz növényt úgy fél óra alatt, feltéve ha nem tartottak pihenőt közben kitartáshiány miatt, mert hogy az bizony kellett ide

Ezután valószínűleg eldöntötték hogy pihennek vagy rögtön mennek is a barlang felkutatására, ami egyébként valóban a domb aljában volt. Bozótos vette körbe a sziklás területet odalent, de volt benne egy nyiladék ami a barlang bejáratához vezetett. Maga a járat mesterségesen kiszélesített volt, legalábbis ami az első néhány métert illette, előtte is taposott volt a fű így valószínűleg gyakran jártak erre mások. Így hát a bejutás sem jelentett gondot, viszont odabent csak a bejáratnál voltak fáklyák melyeket el tudtak vinni, mindössze a gombáknak nem volt nyomuk sehol, bárhol is nézték vagy kutatták. Valamivel később, nagy cseppkövek takarásában bukkanhattak rá a barlang folytatására, ami szűkebb is volt és valahogy barátságtalanabb is az eddigi látványnál: egyszerű, belülről nézve csőszerű járat, ami túlságosan is úgy festett mintha valami lény vagy lények által lett volna kifúrva... ki nem látta ezt előre?

_________________

Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
avatar
Sachi
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 177
Join date : 2012. Aug. 23.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Hamano Tadayoshi on Kedd. Okt. 02, 2012 12:21 pm

A két lánnyal az oldalamon elindultam a feladat végrehajtására, próbáltam intenzíven, minél gyorsabban dolgozni, azonban hiába. Minél jobban próbálkozott az ember annál rosszabban sült el a dolog, hisz akkor vagy akár egy szirmát megrongálhattad, s leszakíthattad, ekkor pedig az egész virág eltűnt, vagy pedig a növény kinti részét szedted, csak le, de akkor szintén megsemmisült a virág. így már megértettem, hogy a potion mester miért nem vesztegeti itt az idejét, ezzel az idegőrlő munkával. Ez a munka rendkívül időigényes, s fárasztó, minden erődet fel kellett használnod, hogy ki bírd húzni a kellő virágot, azonban ha túl sok energiát ölsz bele, akkor hiába dolgoztál az egészen, mert a növény el fog tűnni a játékból.
Több pihenőt is tartott a csaptunk, így szűkháromnegyed óra alatt összekapkodtuk a kellő számú lila virágot. A többiek kicsit kimerültnek tűntek, s valójában én is az voltam. Mikor végeztünk néhány pillanatig egyikünk sem szólalt meg. Jól esett volna a pihenés mindenkinek, de sokkal nyugodtabban tudnák pihenni, ha tudnám, már hamarosan végzünk a feladatunkkal, s a gombák is a közelemben tudom
- Szerintem először keressük meg a gombákat, és ha mire megtaláljuk is hasonlóan kimerültek leszünk, akkor akár ott is pihenhetnénk a beszerzendők közelében! – Az ötletem végül elfogadásra került, így rögtön el is indultam a barlangba, melyet a küldetés leírása említett.
A barlang, mint ahogy azt a korábban említett már tudtunkra adta, valóban a domb lábánál volt. A béta-tesztek során nem vettem észre a játéktér, ezen területét. Talán az előtte meghúzód bozótok miatt, vagy, mert nem is törődtem vele. Végtére is nem emlékszem hasonló küldetésre abból az időből, ráadásul akkor sokkal hamarabb feljutottunk a második szintre. Na, mindegy, most még gyenge vagyok, hála a két hónapos kiesésemnek, de utol fogom érni a legerősebbet és nyilvánosan fogom legyőzni! Megtalálva a nyílást, amin behatolva a keresett barlangba jutunk, ismét a feladatra koncentrálok.
Az itt található fű taposott volt, így egyértelműen jártak itt már más emberek is. Violetára mosolygok, mivel a bennem ébredő Deja Vu érzést ő is nyilván átéli. Érdekes volt, hogy ismét egy barlangban kötünk ki végül a fiatalleányzóval, de nem panaszkodom. Amint észreveszem a fáklyákat leakasztok egyet, s a sötét bizonytalanságba elsőként török be. A fáklyámmal megvilágítok minden oldalt, s zugot, de sehol sem lelek gombákra. Kezdem elvetni a hitem abban, hogy valóban itt van, amit keresünk. Lehet, hogy rossz helyre jöttünk volna, minden esetre nem adom fel, továbbra is török előre, majd hogy a többiek se érezzék magukat szükségteleneknek egy kérdést teszek fel nekik.
- Ti találtatok már valamit? – kérdésem azonban hiábavaló volt, ők is csak azt látják, amit én, tehát a gombákról semmiféle nyomot.
Elértünk egy pontot, ahonnét a hely szűkülni kezdett. Hatalmas cseppkövek takarásában leltük meg a további utat. Közelebbről nézve a csőszerű járat megbízhatatlannak tűnik, ugyanis lerí róla, hogy szörnyek által lett kiásva. Na, de kit zavar egyáltalán ez a dolog, hiszen még csak az eső szinten vagyunk, itt pedig nincs olyan szörny, ami túl veszélyes lenne, hisz a legtöbben nem is agresszívek, csak akkor támadna vissza, ha már rájuk támadtál. Mindannyian megállunk egy időre, ismét én veszem kezembe a szószónoki mikrofont és próbálom vázolni a helyzetet.
-A virágok már megvannak, így csak a gombákat kell megtalálnunk. Hogyha feladjuk a kutatást, akkor nem csak a feladatot nem tudjuk megoldani, de az eddigi munkánk is teljes pocsékolásba vész. Nekem még megvan a hazatérés kristályom, így mindenképpen benézek. A kérdés csak az, hogy velem tartotok-e! - Beszédemmel s a küldetés közben nyújtott teljesítményemmel is próbálok Ai közelébe kerülni, hátha ő is társammá válik az ügyködéseimben.
avatar
Hamano Tadayoshi
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 29
Join date : 2012. Sep. 22.
Age : 22
Tartózkodási hely : ...

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
30/50  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Kedd. Okt. 02, 2012 5:03 pm

Tadayoshi nyomában gyorsan felbaktattunk a hegyre, ahol rengeteg virág nőtt a szép, zöld fű mellett. Volt minden színben, mint például sárga, fehér és a többi. Nekünk ugyan csak a lilák kellettek, de én sokkal szívesebben szedtem volna pirosakat, vagy kékeket, de még talán a fehérekkel is jobban kiegyeztem volna. Hát mindegy, ha a küldetés lilát akar, akkor azt kell vinni.
Ha jól emlékszem, akkor a leírás a küldetésnél említi, hogy húsz darab kell. Tekintve, hogy hárman vagyunk rá, nem tarthat sokáig.
Egy időre megálltam Tadayoshi mögött pár lépéssel és szemügyre vettem, hogy mégis mire számíthatok, ha nekikezdem. Hát mit mondjak, hogy csúnyát ne... Aljas virágok... Ha túl fönt húzod meg, elszakad, eltűnik, ha csak a szirmokat, akkor is és ha elszakad valahol, akkor is eltűnik. Aztán Tadayoshinak sikerül, s ezen felbátorodva én is nekiállok a saját technikámmal:
Egy kicsit leások a kezemmel a növény mellett, de tényleg nem sokat. Így aztán könnyebben eleresztik a kisebb gyökerek is és épségben is maradnak, sőt így a növény többi részét sem gyűröm, vagy rángatom.
Habár jó iramban haladtam, gyorsan kifáradtam. Még szép, első szintűként alig van pontom a kitartáson. Pihizni kell, de ezzel nem csak én vagyok így, a többiek is meg-megállnak, hogy egy kicsit relaxáljanak, de aztán folytatják is tovább. Nem tudom mennyi idő alatt, de végzünk a virággyűjtéssel és amint megvan a húsz, Tadayoshi felveti, hogy:
- Szerintem először keressük meg a gombákat, és ha mire megtaláljuk is hasonlóan kimerültek leszünk, akkor akár ott is pihenhetnénk a beszerzendők közelében! - hát igaz, meg amúgy is, séta közben is pihenünk, hisz' nem a lábunk fáradt, hanem, meg kicsit a derekunk.
- Jól van, menjünk a barlanghoz. - mondom, majd a másik leányzó igenlő válasza után felkerekedünk egy újabb kis gyaloglásra, ami most a barlanghoz vezet, amiben pár gombát kell összeszednünk. Nahát, már megint egy barlangba leszek Tadayoshival, hmm, ha így folytatjuk, azok lesznek a törzshelyeink...
Még miközben a barlang felé tartottunk, a másik lányhoz fordultam. Yume RenAi a neve, ha jól emlékszem. Szinte nem is szólalt meg, mióta találkoztunk, biztos el lehet egy kicsit kenődve, mert mi ismerjük egymást Tadayoshival, de mivelünk ő még sosem találkozott. Talán oldhatnám a feszültséget egy kis barátkozással és ki tudja, hátha még jóban is leszünk. Elvégre nő, bennük jobban megbízom, csak ne kelljen csalódnom benne...
- Ai-chan..? Szólíthatlak így..? - teszem fel a kérdést a kék-hajú szépségnek. De nem várom meg a válaszát, hanem folytatom is. - Vannak barátaid a játékban, vagy csak szólózol? - kérdem. Mire Ai válaszol, már a barlang bejáratánál vagyunk.
Én kicsit hezitálok, mikor belépünk. Ki tudja, hogy miféle lény van bent. Habár, az első szinten vagyunk. Aligha erősek, sokkal inkább idegesítőek az itteni mobok. Tekintve, hogy valamelyik inkább elszalad, minthogy meghaljon. Húú azt de nagyon nem szeretem...
Mint korábban, most is Tadayoshi ment elöl, derítve a terepet. Ahogy bentebb mentünk és már kezdett eltűnni a külső fény utolsó kis sugara is, csak akkor kezdett el zavarni, hogy nem találunk gombát. Ez bizony problem. Tadayoshi is megfordul, megkérdezni minket, na de kérem! Itt vagyunk közvetlen mögötte, innen sem látjuk jobban a barlangot. Na mindegy, biztos csak azért kérdezte, hogy ne legyen olyan tréé a helyzet.
Már eléggé a barlang gyomrában lehettünk, mikor felfedeztünk egy még kisebb járatot, amit szemmel láthatóan valami, vagy valaki, esetleg többen is vájhattak. Biztos mobok vannak arra. Logikus, hogy odabent legyenek a gombák.
- A virágok már megvannak, így csak a gombákat kell megtalálnunk. Hogyha feladjuk a kutatást, akkor nem csak a feladatot nem tudjuk megoldani, de az eddigi munkánk is teljes pocsékolásba vész. Nekem még megvan a hazatérés kristályom, így mindenképpen benézek. A kérdés csak az, hogy velem tartotok-e! - Haha, szinte egy beszédet rögtönöz nekünk az én hősöm, amit egy vicsorgós vigyorral honorálok, majd válaszolok.
- Nem azért jöttünk el idáig, hogy most itt megálljunk... - mondom, s én is előkapom a teleport kristályt az itemeim közül.
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by RenAi on Kedd. Okt. 09, 2012 1:06 am

Tadayashit követve hamarosan ráleltünk arra a domboldalra amire szükségünk volt, és igen tényleg nem volt nehéz kiszúrni a küldetéshez szükséges lila virágokat. Tadayashi amint odaért nem húzta az időt rögtön neki is látott, Violetta szintén erőt vett magán ugyanis látszott az arcán hogy nem igazán kedveli az ilyesfajta melót. Majd észrevettem én is egy pont olyan virágot a lábam előtt, mint amire szükségünk van. De mielőtt bármit is csináltam volna, jól körülnéztem, elvégre hallottam már növény alapú szörnyekről, és valahol biztosra is vettem hogy lehetnek a közelben elvégre, ha nem magától jött a potion mester, akkor biztos veszélyesebb küldetés lehet mint amilyennek látszik/hangzik. Nem kellet sok biztatás neki álltam én is, és időből sem kellett sok mire rájöjjek, hogy milyen idegtépő is tud lenni ebben a világban egy puszta virágszedés. Láttam, hogy ezzel nem vagyok egyedül mind Tadayashi mind Violeta próbálták elfedni az arcukról az idegességet, és mivel ez a küldetés a kitartás pontunkat is zabálja már bocsánat a kifejezésért, de nem egyszer kellett megállni pihenünk. Majd mindannyian Violetta módszerét követve hamarosan össze is gyűjtöttük a szükséges húsz darab virágot. Még szerencse hogy nem fejenként húsz kell, hanem elég csak egyszer annyi mivel partyban vagyunk és így mindenkinek jóvá van írva a raktárában. Majd miután végeztünk megkönnyebbülten, néztünk egymásra.
-A küldetés első és ezen része megvan. Gondoltam magamban kicsi szarkazmusos érzelemmel, ugyanis ha ez volt az első, akkor mi vár még ránk. Mondjuk, úgy látom itt a küldetések vagy veszélyesek vagy, irtó unalmasak és idegtépők. Szóval vagy az előbbibe vagy ebbe hal bele az ember.
- Szerintem először keressük meg a gombákat, és ha mire megtaláljuk is hasonlóan kimerültek leszünk, akkor akár ott is pihenhetnénk a beszerzendők közelében!
Jött az ötlet Tadayashitól. Nem volt ellenvetésem elvégre a sorrend mindegy épp csak az a lényeg hogy együtt meg tudjuk csinálni a küldetést.
Miután Violetta is beleegyezet én is bólintottam egyet. Majd el is indultunk.
- Biztos vagyok benne hogy ők már régebbről ismerik egymást, biztos valami küldi hozta őket össze vagy épp csak szimplán megismerkedtek és küldiket is együtt vállalnak. Gondoltam és picit elmosolyodtam, mert a második gondolatmenet igencsak megtetszett.
Méla mosolyomat az zavarta meg hogy meghallottam a nevem.
- Ai-chan..? Szólíthatlak így..? Kérdezte Violetta de mire válaszolni tudtam volna folytatta.
- Vannak barátaid a játékban, vagy csak szólózol?

- Igen vannak ismerőseim Tsubaki-chan és Rita-chan. Mindketten nagyon aranyosak és kedvesek, nem tudom h te ismered-e őket. Nagyon segítőkészek. Mondtam egy nagy mosollyal az arcomon.
Majd mindketten elcsendesültünk, mivel kicsit veszélyesebbnek tűnt a terep. Legalábbis én azért. Tadayashi ment elől, ami picit megnyugtatott elvégre nagyon magabiztosnak és nyugodtnak tűnt egész végig, és mindig tartotta az irányító szerepet, ami lehet mást idegesitett volna de nekem ez most kifejezetten tettszett, megnyugtató volt hogy egy ilyen játékos vette át a vezető szerepet mint Ő.
- A virágok már megvannak, így csak a gombákat kell megtalálnunk. Hogyha feladjuk a kutatást, akkor nem csak a feladatot nem tudjuk megoldani, de az eddigi munkánk is teljes pocsékolásba vész. Nekem még megvan a hazatérés kristályom, így mindenképpen benézek. A kérdés csak az, hogy velem tartotok-e!
Állt meg Tadayashi és kezdet röpke monológjába.
- Nem azért jöttünk el idáig, hogy most itt megálljunk...
Válaszolta Violetta miközben elővette a teleport kristályát.
Időközben én is elővettem, és felvillantottam a többieknek.
- Még szép hogy fojtatom. Válaszoltam egy mosoly és kacsintás párosításával.

/Elnézést a késésért és hogy nem írtam h nem tudok lenni csak picit később. Remélem még nem késő, és még egyszer ilyen nem fordul elő!/


_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1782
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sachi on Kedd. Okt. 09, 2012 3:41 pm

A játékosok némi helyzetelemzést követően tehát a folytatás mellett döntöttek, ehhez pedig igénybe is vették ez elhozott fáklyák segítségét. A járat egyáltalán nem volt egyenes, szinte akármikor fordulta le már meg is pillantották az előttük várakozó kanyarulatot, nehéz is lehetett aztán később követni hogy milyen irányba haladtak. Levegő volt, de az egész utazás eléggé egyhangúvá válhatott és bizony lehetett vagy fél óra, mire valami újdonságot lehetett észlelni: zöldes fényt szűrődni keresztül az alagúton. Persze előre haladva egyre csak erősödött, de nem annyira hogy ne legyen továbbra sem szükség a fáklyára. Végül egy nagyobb helyiségbe jutottak ki, ami nagyjából akkora lehetett mint egy nyugati stílusú nappali szoba, s a "bejárattal" szembeni falban egy újabb járat nyílt Természetesebbnek tűntek itt a falak, s mind a plafon és a föld tele volt derengő zöld kristályokkal, viszont mivel a textúrához tartoztak így nem is lehetett őket letördelni. A földön azonban gombák is voltak, melyek valódi színét nehezen lehetett volna megállapítani a zöld fény miatt, ha nem lett volna a játékosoknak a fáklya. A legtöbbjük nem a keresett fajtából volt való, azonban a keresgélés ezúttal meghozta gyümölcsét: a párás helyiség ezúttal tartogatott számukra a keresett fajta gombából, mely szívós sem volt mint mondjuk a virágok. Mindössze a válogatás volt egy kicsit időigényes, de végül megbirkóztak vele, csupán egyetlen gomba hiányzott már. Persze hogy ekkor kapta fel a fejét a zűr: a másik út bejáratánál egy újabb köteg gomba látszott, a legtöbb világos de egy a zöld fényben is sötét, talán éppen olyan mint amit kerestek. Ám egy apró emberi kéz nyúlt ki a homályból és leszakította a gombát, majd villámgyorsan visszahúzódott a sötétbe. Lehetett egy gyermek talán, mert hogy a kéz is amahhoz tartozhatott ha valaki figyelt, főképp hogy a futó léptek hangjai közé egy kislány kacaja is vegyült. Körbenézhettek még a játékosok, ám bárhogy is kutakodtak kiderült hogy a félreérthetetlen plothole megmutatta a folytatás irányát. Ha valaki mégis a gomba és nem kivehető tulajdonosa után rohant, az egyre távolabbról vélte hallani a nevetgélést, a valószínű tolvaj tehát gyorsan egérutat nyert. Vajon sodródtak az árral és követték?

//A poszt eddig tartson, hogy miként tevékenykedtek, reagáltok az eseményekre és mit tesztek végül. Ezt csak elővigyázatosságból mondom//

_________________

Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
avatar
Sachi
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 177
Join date : 2012. Aug. 23.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Hamano Tadayoshi on Csüt. Okt. 11, 2012 2:52 pm

Kérdésemre mindkét csapattársam egyöntetűen döntött a folytatás mellet, dicsérendőnek tartottam a bátorságukat, azonban nem vagyok olyan fajta, aki az ilyen dolgokat ki is mondja. Éppen ezért enyhe szimpátiámat magamba fojtottam, akár csak az előbb is, én vettem kezembe a gyeplőt, így ki is adtam a parancsot.
- Akkor gyerünk! – Úgy éreztem jól áll nekem a vezető szerep, ezért egy enyhe vállveregetéssel jutalmaztam magamat, természetesen csak képletesen értve. Fegyvertelennek tűntem, azonban mégis, ha harcra került volna a sor, rögtön reagálni tudtam volna. Nem tudtam, hogy mi vár ránk utunk során, ahogy azt se, milyen eredménnyel fog járni. Mégis, szilárd elhatározás és céltudatossággal lépdeltem.
Nem telt sok időbe, hogy a járat egy elrontott labirintus érzetét keltse, hiszen, a rengeteg kanyar miatt, azt se tudtam eldönteni, melyik irányból indultunk. Mégis, ha vissza szerettünk volna menni nem lett volna nehéz dolgunk, hiszen nem voltak elágazások, amik összezavarhattak volna bennünket. Érdekesnek találtam, hogy a játék mennyire valósághű, s mégis ebben a barlangrendszerben nem kezdett elfogyni a levegőnk. Hiszen köztudott, hogy ha egy ilyen helyre kerül az ember, egy idő után nehézzé válik a légzés, ahogy minden más is. Itt viszont azonban nem változott semmi. Erősen szorongattam bal kezemben a kristályt, míg jobb kezemmel a fáklyát tartottam, amit bármelyik pillanatban kész voltam eldobni, s rögtön arra koncentrálni, hogy amennyiben szükséges le tudjak súlytani. Semmiféle lépésre nem volt azonban szükség, ami egy kicsit elszomorított.
Már fél órája baktattunk, amikor vére egy zöldes fényt pillantottunk meg. bizalmatlan voltam a dologgal kapcsolatban, de nem volt más lehetőségünk, be kellett mennünk. A fény egyre erősödött, de nem nyújtott akkora látásteret, hogy fáklyáinkat eltehessük. Az egyre erősödő fény általában a túlvilágba való közeledést jelzi, először ez jutott eszembe. Mégis a hatása egészen más volt, hisz mindig is fehéren ragyogó sugarakkal képzeltem el a túlvilágba vezető fényáradatot. Bátorságom és tettrekészségem egyre csak nőtt, egészen addig, míg el nem értük a fényforrást.
Körülbelül egy szoba méretű terembe értünk, az első, ami feltűnt, hogy velünk szemben egy újabb járat nyílt. Mindenképpen szerette volna azt az utat is felfedezni, de egyelőre a feladatra koncentráltam. A falak ezen a helyen sokkal természetesebbnek tűntek, amit furcsának tartottam, hisz egészen idáig egyértelműen mesterséges vájaton haladtunk. Mikor pedig a fény forrását kutattam, rájöttem, hogy az nem egy nagy dologból, hanem rengeteg kicsiből származott. A sok kicsi zöld kristály olyan hatást keltett, mintha csak rengeteg egyszínű leddel lennénk körbevéve. Annyira elragadtatott az érzés, hogy megpróbáltam egyet megszerezni, már csak emlékbe is, de hiába, nem tudtam megmozdítni sem a tárgyat.
Tekintetemmel végül a földet is pásztázni kezdtem. Nem láttam rendesen a talajt, de gombák körvonalait pislantottam meg. Közelebb hajoltam hozzájuk, hogy a fáklyám segítségével jobban szemügyre vegyem a növényeket. Természetesen első pillantásra egyik sem a keresett fajtából volt való, de néhány másodperc múlva megpillantottam az első kék foltos egyedet.
- Szóródjunk szét, s ha ezüstszínűt pillantotok meg azt se legyetek restek leszedni!- Tűztem ki feladatul társaimnak a munkát. A gombák leszedése nem volt nehéz, azonban rengeteg időt vett el az életünkből a kutatás. már majdhogynem eleget gyűjtöttünk össze, amikor furcsa jelenségre lettünk figyelmesek. Éppen a mási járatnál pillantottuk meg a keresett egyed egy tagját, amit végül, mielőtt bármit tehettünk volna egy apró kéz szedett le.
Természetesen az idegen rögtön visszahúzódott a biztonságot nyújtó sötétbe. Nem tudtam, hogy mit kéne tennünk, utána menjünk, vagy itt keressük tovább? Mikor meghallottam a kislányos kacajt, arra gondoltam, hogy bizony egy gyermeki csíny áldozatai vagyunk. De vajon a megviccelőnk járt már ezen a helyen, s tudja, hogy az-e utolsó darab, vagy csak szeretné velünk elhitetni. Természetesen mindannyian gyorsabb munkába kezdtünk, de nem találtunk semmit.
- Szerintem gyerünk utána, s ha mégis kereket oldana, akkor jöjjünk vissza ide! – Próbálom vázolni az ötletem, s várom az ellenjavaslatokat.
avatar
Hamano Tadayoshi
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 29
Join date : 2012. Sep. 22.
Age : 22
Tartózkodási hely : ...

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
30/50  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Pént. Okt. 12, 2012 4:42 pm

Tadayoshi nem késlekedik, szinte azonnal beveszi magát a járatba, mintha nem is foglalkoztatná, hogy hova vezethet. Akár egy monsta gyomrába is besétálhatunk, vagy egy férfival teli aknába. Ahh, szörnyű lehetőségek...
A fáklyák fénye a szűk járat miatt túlságosan közel volt, nekem legalábbis bántotta a szemem. Hunyorogva követtem az előttem sétáló férfit, aki remélem minden eshetőségre felkészült, akárhova is jutunk ki.
Nagyon unalmas volt a gyaloglás és sokáig is tartott. Össze-vissza kanyargott, de legalább nem volt elágazás. Azokat utáltam minden játékban, mert rengeteg időt vett el és többnyire csak egy kis goblin várt a járatok végén. A gyaloglás azért is tűnt hosszúnak, mert nem igazán szólaltunk meg közben. Sem az előttem, sem a mögöttem gyalogló lány.
Szerencsére magunk mögött hagyhattuk a járatot, mikor egy nagyobb terembe érkeztünk meg. Vagyis, nem is olyan nagy, csak elsőre tűnik úgy a szűk járat miatt. Igazából csak olyan szoba mérete van, de legalább nem kell összébb húzódnunk és a fáklyák sem tíz centiről égetik a szemem.
Ebben a teremben zöld fény terjeng, ami a textúrából árad. Zöld kristályok, melyeket nem lehet leszedni.
Körbenézünk, s máris megpillantunk pár gombát, de amilyet mi keresünk, csal pár darab volt, de a terem másik vége felé szintén voltak. A munka itt sem volt könnyebb, mint a virágokkal, annyi különbség volt csak, hogy ezek jóval kisebbek voltak.
Csupán egy gomba hiányzott, mikor az utolsót is kiszemeltük, de amikor azt is meg akartuk szerezni, egy kis kéz letépte előlünk, s elveszett a homályban. Aki ellopta a gombánkat, biztos egy kislány volt, mert hallottunk egy kacajt is, amit csak ahhoz lehet rendelni. Bár fene tudja ebben a játékban akármi megeshet.
Természetesen nem hagyhatjuk meglógni a gombánkkal, így utána kell mennünk. Még nem késő, közel járhat. Közös megegyezés alapján el is indulunk...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by RenAi on Vas. Okt. 14, 2012 1:10 am

A folyosó egyre mélyebbre vezettet a barlang bugyraiba, szerencsénkre nem nagyon voltak elágazások így eltévedni sem igazán tudunk. Ahogy haladtunk egyre inkább beljebb a folyosó kezdett jobban és jobban szűkülni, még azért elféregettünk benne, de ahogy a fal úgy a fáklyák is egyre közelebb kerültek hozzánk. Így nem csak a fáklyák fénye de melege is egyre inkább zavaró lett, arról nem is beszélve, hogy az út is eléggé hosszúra és unalmasra sikeredett. Egyenesen megkönnyebbülést jelentett hogy a folyosó végét egy kisebb szobaszerű üreg zárta. Nem volt túl nagy és az erős fényhez hozzá szokott szemünk, ami eddig hunyorgott most nagyra nyitva keresi a fényforrásokat, amit meg is lel egy kristályokból kirakott csillárszerűség. Szépnek szép volt éppen csak nem fénylett túlzottan, a talajt már nem is igazán lehetett látni. Tadayoshi előre lépett és megpróbált leszedni egy darabot, sikertelenül ami lehet kicsit bosszantotta de nem törődött vele nyomban a földet kezdte el pásztázni fáklyájával megvilágította és hamarosan rá is lelt az első nekünk kellő gombára majd felegyenesedett és megszólalt:
- Szóródjunk szét, s ha ezüstszínűt pillantotok meg azt se legyetek restek leszedni! Nem ellenkeztünk mindannyian nekiálltunk és a talajt pásztáztuk hogy a sok gomba fajta közül megleljük a nekünk kellőket. Lassan-lassan már vége fele jártunk és csak egyetlen gomba volt hátra, nekiindultam hogy leszedjem de mire oda értem volna egy aprócska kis kéz nyúlt ki a sötétből és letépte azt, mindannyian csak néztünk. Egyikőnk sem számított, arra hogy bárki is legyen itt rajtunk kívül, és ez a kislány lehetett akár egy másik játékos, aki tolvaj akár egy másik csapat tagja, aki szintén a küldire jelentkezett, elvégre úgy volt kiírva hogy az a csapat kapja a jutalmat aki a leggyorsabb, azaz akár több csapat is lehet. Bosszantott a gondolat elvégre mi is sokat küzdöttünk, hogy megszerezzük a kellő itemeket. A többiek egymásra néztek és látszott rajtuk, hogy inkább utána mennének és kiderítenék hogy mégis mi volt most ez az egész, és ez persze engem is érdekel, nem is kicsit… Így hát gyorsan utána is eredtünk, egy kislányról van szó nem lehet olyan gyors, gondoltam magamban, de tévedtem igenis gyors volt nem is kicsit...

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1782
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sachi on Vas. Okt. 14, 2012 10:42 am

A váratlan eset egy kicsit kellemetlennek tűnt miután Tadayoshi hamar felmérte a még látatlan helyeket, nem találva többet a keresett gombából. A lányok ezzel nem is foglalkoztak már különösebben, legalább is Ren aki sietett is utána, míg valószínűleg rá nem döbbent hogy Tadayoshi hozott magával egyedül fáklyát és így minden bizonnyal az ő gyorsaságához kellett igazodni. Az utazás pedig visszatért a régi kerékvágásba: kacskaringós alagút ami végeláthatatlannak tűnt, de a hosszú gyaloglás elbeszélését levágva végül pislákoló fény felé közelítettek. Még néhányszor tíz méter és egy fáklyával megvilágított nyílást pillantottak meg, mely után világosabb cseppkőbarlang falát pillantották meg. Azonban csak akkor változott meg első benyomásuk, mikor kiléptek az alagútból és egy párkányon találták magukat. Tíz ember biztosan elfért volna rajta, így a tátongó szakadék előttük nem lehetett feltétlenül fenyegető, míg az eddig megfigyelt cseppkövek egy sokkal gigantikusabb egység részévé váltak. Igyanis nem egy kis barlangkamra falához tartoztak, hatalmasak voltak és nem csak a szakadék túloldalát uralták, hanem a játékosok közvetlen közelükben is megpillantottak néhányat, egyik éppen a fejük felett lógott le a sötétségből, apróra vékonyodva fejük magasságáig, de a robusztus alakzat odafent az árnyakba veszett. Tele volt velük az egész szurdokszerű barlangrendszer, s a már nem először említett sötétség mind a magasban mind pedig a mélyben ott tátongott, a túloldal pedig ugyancsak messze volt, de rengeteg apró fáklya pislákolt mindenütt, biztosítva hogy a látással ne legyenek problémák. Gyönyörű látvány lehetett mindazok számára, kik értékelték az ilyesmit
Lépcsőszerű, szűk ösvény indult a sziklafal részét képezve, a fokok mintha természetesen alakultak volna ki mert tele voltak apró álló cseppkövekkel, emberileg csak egyesével, libasorban lehetett közlekedni rajta és korlát persze nem volt csak ügyetlenül falhoz ütött kötélzet. Fentről végigtekintve jól el lehetett látni oda, ahova a kis ösvény vezetett: egy ideig aláereszkedett mígnem ahol már nem folytatódott, tipikusan ringatózó függőhíd vezetett át egy a főjáratba torkolló kisebb szakadék felett. Mivel a tákolmány mocorgott, indikálta hogy valaki nem is olyan rég mehetett át rajta. A híd túloldalán pedig egy biztonságosabbnak látszó út bukkant fel. Olyan volt mint egy folyosó a szikla falába vájva, mindössze ez is természetesnek látszott és az oszlopsor egybefolyt cseppkövekből állt, kilátást biztosítva. Szerencsére nem ágazott el út a kis szurdok mentén is, így haladhattak tovább a fáklyás járatban. Mivel a szakadékfal kanyarodott, így nem láttak túl az aktuális kanyaron, de amint megtettek néhány lépést a kacaj ismét megütötte a fülüket, noha távolabbról és a barlangok által visszhangozva. Zavaró légmozgás sem a hosszú lépcsőn, sem pedig a függőhídnál nem fújdogálta őket

Tájékozódási segítség-kísérlet:



A hozzászólást Sachi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Okt. 23, 2012 12:59 pm-kor.

_________________

Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
avatar
Sachi
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 177
Join date : 2012. Aug. 23.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Kedd. Okt. 23, 2012 2:46 pm

Tadayoshi nyomában kis csapatunk nem habozott tovább, akármily' jótét lélek, kinek kedvese igényelte a gombát, vagy akármely rémisztő lény is vitte el a nekünk szükséges quest elemet, meg kell lakolnia, s vissza kell nekünk szolgáltatnia küldetésünk darabját, hogy megállíthatatlanul menetelhessünk tovább fejlődésünk kikövezett útján a cél felé, mely minden határozott játékos szeme előtt vadul lebeg, s minduntalan eszébe juttatja, hogy fejlődnie kell., Különben nem lesz belőle sosem oly erős madárka, ki eltépi kalitkája láncait, s kijut a nagyvilágba.
Sittes költői monológom közben Tadayoshi háta mögött ugrabugráltam, mint a veszett fene. Talán azért, mert idegrohamot kapok, ha elveszik előlem azt, ami már ott van az orrom előtt és csak arra van szükségem, hogy teljesítsek egy kihívást, vagy éppen most ezt a questet. Nem érdekel milyen kicsi lány, vagy csak furcsa bestia, aki egy gyerek kacajával fedi el magát, ha a kezem közé kaparintom, mindenképpen megleckéztetem! Minél inkább nem egy valódi kislány, annál inkább!
Mire gondolataim tetőfokukra hágtak, kiértünk a barlangból. A látványtól egyenesen tátva maradt a szám. Egészen lenyűgöző az, hogy mennyi energiát és figyelmet fektethettek a játékgyártók eme gyöngyszem game elkészítésébe. A textúrák még itt a föld mélyén, egy barlangban is csodálatosak és valóban élethűek.
Nem tétlenkedtünk, máris indultunk tovább, egy lépcsőn, mely csak egy fő széles volt, s innen pedig egy még mindig kicsit himbálódzó kötélhídra tévedtünk.
- Voah... - nyögtem. Mindig is féltem az ilyen átkelőhelyektől, de itt a SAO-ban sem hiszem, hogy nyugodtan leugorhatunk, biztos meghalnánk itt is.
A másik oldalon már biztonságosabban éreztem magam, újra egy barlangban folytatódott utunk, s hamarosan újra felcsendült a kacaj is. Biztos, hogy a tulajdonosa is erre van, s nemsokára megérezheti elkötelezettségünk súlyát küldetésünk iránt, hogy teljesítve erősebbek legyünk...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by RenAi on Szer. Okt. 24, 2012 10:43 pm

Személy szerint én nyomban a kislány hangja után eredtem, mire kissé megszeppenve a sötétségtől vonultam ismét Tadayoshi háta mögé, mivel nála volt csak fáklya, láttam az arcukon, hogy valószínűleg mindkettőjüket felbosszantotta az eset beleértve, persze engem is. Az a kislányos kacaj, ha jobban végiggondoljuk, tényleg lehet akár egy másik játékos, de mi értelme lenne épp egy darab gombát, ellopnia az orrunk elől, még ha azt a questet is csinálják, mint mi akkor is szükségük lenne a többire, ami nálunk található. Vagy ha egy szörny, ami emberi alakban jár kel egy kislány külsejével, persze senki sem gondolná, hogy bárkinek is árthatna, de egyre inkább kezdett felmerülni bennem a gondolat, ami nem hagyott nyugodni, sőt furcsállottam hogy a többieknek még nem fordult meg a fejükbe vagy legalábbis még nem adtak hangot neki. Így tovább vonultunk csendben, nem szóltunk egymáshoz mindenki el volt foglalva a saját gondolataival. Legutoljára maradva a csapatban igyekeztem nem lemaradni, és követni a fényt, melyet a party egyetlen férfitagja biztosított nekünk. Arra hogy kiértünk a barlangból Violetta hirtelen megtorpanása keltette fel a figyelmem, de nem azért torpant, meg mert megijedt vagy ilyesmi egyenesen elámult a látványtól, ami a szemünk elé tárult, ami persze nem meglepő egy igazi cseppkő palotában éreztem magam, ahogy szétnéztem, de nem álltunk meg folytattuk az utunk mellett egy lefele irányuló lépcső követtett, amit egy meg imbolygó kötélhíd. Tudom hogy nem szabad az ilyenekről lenézni de valahogy mégis megtettem, hirtelen úgy megszédültem hogy majdhogynem megláttam az alját is, épp csak az fogott vissza hogy meg tudtam belülről megtudtam kapaszkodni a szélében így ott gubbasztva pár pillanatig néztem ahogy a többiek már majdhogynem a végéhez értek. Nem tehettem mást össze kellett szednem magam így nehezen de, elengedtem a híd szélét és szó szerint keresztül futottam rajta, a végénél álltam csak meg lihegve kezeimet a térdemre téve.
Levegő után kapkodva néztem szét és láttam, hogy egy újabb barlang szája nyílik elénk, kicsit kezdett elegem lenni belőle és valahogy szerettem volna, ha nem ezen az útvonalon vagy legalábbis nem a hídon kéne vissza menni. Ahogy haladtunk egyre beljebb biztosítva, arról hogy jó felé járunk ismét felcsendült a kislány kacaja. A többiek sietősre fogták, aminek nem örültem ugyanis rossz előérzetem volt, remélem, csak tévedek.
- Vigyázzunk könnyen lehet hogy csapda! Hívtam fel a figyelmét a többieknek, persze legbelül reménykedtem, hogy csak vaklármát csaptam…

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1782
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sachi on Vas. Okt. 28, 2012 11:41 am

A jobb oldalt szakadék felé nyitott természetes járatban haladva végül túljutottak az előttük levő kanyarulaton. Ekkor a cseppkövek között kicsit jobbra pillantva sík felületű, semmiben lebegő sziklákat véltek látni alattuk. Ezeket függőhidak kötötték össze és mintha egy felfelé is vezetett volna, talán a járathoz amiben most ők is haladtak, Ezek a szakadék felett lebegő szigetek mintha kicsit mozogtak volna, s ezt a hidak jobbra-balra lengéséből is könnyen alá lehetett támasztani
Nem sokkal Ren figyelmeztetését követően valami kattanás hallatszott, s az előttük lábát kapkodó Tadayoshi váratlanul eltűnt egy teleport animáció fényében, melyet egy ismeretlen "Megállj!" kiáltás is kísért. Egy pillant sem telt belé, hogy a hang tulajdonosa is felbukkanjon: pajzsot kezében tartó, vértet viselő európai fiú látványa tárult eléjük, ahogy az eltűnt Tadayoshi pozícióját elérve az felbukkant egy nagy cseppkő mögül. A földön heverő fáklya fényében jól látható volt világos haja és talán kék szeme, szabad jobb kezét mindenesetre megálljt parancsolóan tartotta előre. Egy pillanatra meghökkent, valószínűleg eddig csak Tadayoshit látta, majd simítva haján ismét felemelte kezét

- Megálljanak hölgyek, egy tapodtat sem! - s azzal a talajra mutatott, melyet alig észrevehető zöld foltok tarkították - Ne... lépjenek... azokra... a helyekre!
Alighogy kimondta, újabb kacagás ütötte meg a fülüket jobb oldalról, s a cseppkövek között kipillantva a második lebegő platformon, egy apró alak szökdécselt egy újabb hídra. A srác is arra pillantott de valószínűleg nem lett okosabb, mert fejét vakarva megjegyezte
- Mit szakítottam éppen félbe, ha szabad kérdeznem?
Nem volt mély a hangja, s a frusztrációt is könnyen ki lehetett belőle szűrni. Tadayoshi eltűnt nem csak a szemük elől de a csapatukból is, egyedül Viola barátlistáján szerepelt még mindig rajta, feltéve ha az együtt töltött idő alatt felvették egymást. Ezen kívül a fiú figyelmeztette őket a veszélyre, miből ítélve tudhatta hogy mi történt vele. No és a két lány csapata rájuk korlátozódott, melyet a küldetés infó jelzett is hogy nem lesz elegendő a befejezéshez, eredménytől függetlenül. Amint átjutottak a foltos talajon, a fiú hátra lépdelt és meghajolt
- Majd elfelejtettem, a becses nevem Ernst - folytatta hajbókolva - állok szolgálatukra. Zavarodottnak látszanak, talán segíthetek valamiben?
Itt volt tehát egy fiú, várakozva a két lány reakcióira és kérdéseire, no meg kicsit elállva az utat is. Vajon hogyan folyt le a váratlan találkozás?





/Bőven eláraszthatjátok kérdésekkel és kérésekkel egyaránt, a határidőn is módosítottam/

Határidő: 4 nap/fő

_________________

Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
avatar
Sachi
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 177
Join date : 2012. Aug. 23.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Csüt. Nov. 01, 2012 9:54 pm

- Vigyázzunk könnyen lehet hogy csapda! - figyelmeztetett minket Ai-chan. Igazából én is tartok ettől a helytől, akármi lehet itt még egy rejtett mob is, ami sok itemet dob, de erős is, aztán állítólag vannak olyan helyek a játékban, ahol nem használhatsz kristályt, amivel visszateleportálsz a városba. Remélem nem futunk bele ilyenbe.
Már majdnem megszólaltam, hogy mondjak a mögöttem lévő lánynak pár nyugtató szöveget, hogy nem kell félnie, hárman is vagyunk, vagy hasonlót, de mikorra ajkaimat szóra emeltem volna az előttem lévő Tadayoshi alakját animáció vette körül, mely fehéres csillogásban mutatkozott, majd a férfi se szó, se beszéd eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
- Teleportáció..? - nyögöm, de csak reflexből jutott eszembe ez is, mert csak egyszer láttam, még régebben ilyet és valahova, az agyam mélyébe elraktározódott ez a pillanatkép. Az én teleportációmat nem kíséri ilyen látványos effekt, de talán nem is baj, könnyebben kivehetnék a helyzetem, vagy a célomat.
- Megállj! - egy kiáltás tör fel előlünk nem olyan messze, aminek tulajdonosa egy fiatal fiú, bújik elő az egyik cseppkő-oszlop mögül. Reflexből szorosabbra fogom a kezemben lévő fegyvereket, majd idegesen jobbra és balra pillantok. Körülöttünk csend honol, csupán a fiú hangjának gyönge visszhangja hallatszik még a távolban. A srácnál pajzs és kard van, amit egy szép páncél egészít ki. Haja hosszú, fehér, melyhez európai vonalú arca igen jól megy. Egy fiatal sármos lovagnak simán elmenne, de ilyen könnyen nem adom a bizalmam...
- Megálljanak hölgyek, egy tapodtat sem! - a földre mutat. Csak akkor veszem észre, hogy a talaj előttünk teli van fura zöld foltokkal. Még sosem láttam ilyeneket, de még csak nem is hallottam róluk.
- Ne... lépjenek... azokra... a helyekre! - Ai-chanra sandítottam, de neki most nem volt megjegyezni valója, vagy nem vette észre, hogy őt fürkészem. Nem akartam így hirtelen megbízni a fiúban, de talán csak én vagyok paranoiás és csak lekerült ide valahogy, elvégre ki lenne olyan buta, hogy egész nap egy barlangban kuksol, hogy itt várjon áldozatra. Ehh, így belegondolva furcsa elképzelés...
- Mik ezek a zöld foltok? Hova tűnt a társunk? - szegezem neki a kérdést, mire készségesen jön a válasz:
- Á, azok teleportáló jelek... amikor először jártam itt néhány órával ezelőtt, volt szerencsém rálépni egyre és a Fővárosban találni magam...
Megnéztem a barátlistámat, ami azt mutatta, hogy Tadayoshinak kutya baja, s a lokációja valahol a városban van. Ezek szerint tényleg teleportáló pont, s nem ajánlatos rálépni, mert jöhetsz ide újra meg újra.
- Mit keresel idelent? - kérdezem, mire a srác gyorsan felelt:
- Mi sem egyszerűbb, hölgyeim! Egy barlangot fedeztem fel és jutottam le ide, hajt a kíváncsiság... mondják, abban az irányban ahonnan jönnek, mi található? - Ahh, igaza van, hülye volt a kérdésem, elvégre bárki lejöhet egy barlangba, hogy kincs után kutasson, még én is simán megtenném, hisz' én is itt vagyok valami úton-módon, nem?
- Hát, igazából csak pár járat, meg egy terem, ahol gombát lehetett szedni egy questhez... Nem maradtál le sokról. a fehér hajú ekkor gondolkodott egy kicsit, majd megszólalt:
- Mit szakítottam éppen félbe, ha szabad kérdeznem? - tudakolta meg érdeklődve, mire úgy döntöttem, hogy én is korrektül válaszolok.
- Az a gyerekesen nevető valami, akármi is legyen, ellopta az egyik küldetés elemünket és idáig eljöttünk utána, hogy elkaphassuk és visszaszerezzük...
Megnézem a küldetés statunkat is. Azt írja, mikor kiválasztom a potion mester által ránk bízottat, hogy a küldetés befejezéséhez három főnek kell jelen lennie. Ez azt is jelenti, hogy mikor Tadayoshi visszateleportált a városba, egyben a küldetés is kidobta, mert biztos túl messzire került a zónától, amiben aktívan lehet tevékenykedni.
- Majd elfelejtettem, a becses nevem Ernst, állok szolgálatukra. Zavarodottnak látszanak, talán segíthetek valamiben? - mondja a fiú, mire felcsillan a szemem. Ismét rápillantok Ai-chanra. Remélem ő is arra gondol, amire én. Minden esetre teszek egy próbát...
- Engem Violetának hívnak. - majd miután Ai-chan is bemutatkozott, folytatom:
- Egy küldetést teljesítünk idelent, amit ketten nem tudunk befejezni a harmadik tag nélkül, aki most a teleportnak hála a városban van. - tartottam egy hatáskeltő pillanatot, melynek idején akár rá is jöhetett a folytatásra - Csatlakoznál hozzánk? Így neked sem kell idelent lenned egyedül, no meg tapasztalati pont és gyógyfőzet is jár érte! - nahát, magamat is meglepem, milyen összeszedetten tudok magyarázni, ha kérlelni kell valakit. Ahh, vagy csak én gondolom úgy?!
- Egy küldetés? Kinek dolgoznak, ha szabad megkérdeznem? Ne értsenek félre, szívesen segítek önöknek, de vannak ezen a földön olyan alakok, akik puszta szórakozásból törnek mások életére és nyugalmára...
Hmm, milyen okos, annak ellenére, hogy ilyen fiatalnak tűnik. Jól átlátja ezt a világot.
- A potion mesternek dolgozunk, virágokat és gombákat kell neki leszállítanunk. De sajnos... - a függőhíd irányába mutatok, mely egy másik platformra visz át, s ahonnan felcsendül ismét a kacaj - Az utolsó gombát, ami kellett volna, ellopta előlünk valaki vagy valami.
- De hogy biztos légy a dolgodban, tessék..! mondom kedves hanglejtéssel, majd felgördítem a menüt, s küldök neki egy meghívást, hogy csatlakozzon a küldetésbe.
- Van benne leírás is, láthatod, mi csak az utolsó elemet szeretnénk.- már kicsit türelmetlen vagyok, hisz' akit eddig kergettünk már jó nagy távot megtehetett, mióta mi itt beszélgetünk. Sietnünk kell, ha be akarjuk érni. Ha Ernst igazat mond, akkor ha elindulunk a függőhíd felé, a másik oldalra, valahol ott is kilyukadunk a felszínre, elvégre a fiú, hacsak nem hazudott, ő ott jött be. Vagy volna több bejárat is? Ahh, majd kiderül, most még csak abban reménykedhetünk, hogy korrektnek találja a küldetést és segít nekünk a továbbiakban, vagy legalább tagként bent lesz, hogy a questet befejezhessük és felmarkolhassuk a jutalmat
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by RenAi on Kedd. Nov. 06, 2012 6:35 pm

Siettünk hogy a hang tulajdonosát utol érhessünk, de az előttem lévő Violetta hirtelen megállt, a háta mögül csak nehézkesen vettem ki az eseményeket, Tadayoshi látványos fényjelenség közepette eltűnt, kezdtem megijedni mikor Violetta, meglepett hangon megszólal:
- Teleportáció?...
Igen tényleg annak tűnt, és utána jött a következő meglepetés.
- Megállj! Hangzott a felkiáltás egy ismeretlen hangtól. A lány mögül mivel nem sokat láttam igy mellé álltam, észrevettem hogy Violetta szorosabra fogja a fegyverét, ami érthető is. Csak úgy a semmitől eltűnik a csapatunk egyik tagja és megjelenik Ő a semmiből miközben egy barlang belsejében járunk, ahova nem hiszem hogy piknikezni járnának az emberek. Egy fiatal fiú felszerelkezve, szép vérttel és hosszú hajjal és talán kékes szemmel… bontakozott ki a kép mikor egy cseppkő mögül lassan előre sétált.
- Megálljanak hölgyek, egy tapodtat sem! Jelentette ki. És azzal a talajon lévő zöld foltokra mutatott. Túl sokat nem láttam belőle elvégre a fáklya Tadayoshinál volt és ahogy eltűnt a fáklya leesett és így épp valamennyire megvilágította a talajt.
- Ne... lépjenek... azokra... a helyekre! Miután kimondta ismét felcsendült a kislányos kacaj… Személy szerint már szaladtam volna a lányka után, de kijelezte a questes információs ablak hogy ketten kevesek vagyunk a küldetés teljesítéséhez. És megjelent ez a srác is Violetta sorba tette fel azokat a kérdéseket amikre én is szerettem volna tudni a választ. Időközben kiderült hogy Tadayoshinak semmi baja épp csak a városba lett teleportálva, megvárhatnánk mire visszaér de addigra már a világ másik felén fog járni a kis tolvajunk. A gondolkodásom az szakította félbe hogy a fiúcska bemutatkozott.
- Majd elfelejtettem, a becses nevem Ernst, állok szolgálatukra. Zavarodottnak látszanak, talán segíthetek valamiben?
Ekkora mákunk nem lehet, láttam hogy Violettának is az járhatott a fejében ami az enyémben is. Majd mi is illedelmesen bemutatkoztunk. És Violetta folytatta a fiú „becserkészését” megpróbálta rávenni hogy csatlakozzon a partyhoz. Eközben a kislányon járt a fejem, nagyon is jól ismeri a terepet, elvégre nem lépett rá a foltokra szökdécselve kikerülte őket. Violetta elmondta a küldetés részleteit hogy a Potion mesternek kell és hogy potionokat kapunk majd cserébe. Remélem beleegyezik és igy be tudjuk fejezni a küldetést.
- A mi kis tolvajunk igencsak jól ismeri a terepet. Jelentettem ki. Gondolom már Ők is rájöttek de úgy éreztem jobb ha megosztom az észrevételemet.


/Bocsánat a késlekedésért./

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1782
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sachi on Szer. Nov. 14, 2012 9:32 am

- A potion mester? - cakarta meg a fejét, miközben a leírást is olvasta - Rég nem találkoztam vele, de nem olyan ember benyomását keltette bennem mint aki hátsó szándékokat forgat a fejében. Ám legyen, - jutott végső elhatározásra viszonylag azonnal - nem hagyhatok cserben két ilyen gyönyörű hölgyeményt!
Hajbókolt, majd ha nem tiltakoztak a gesztus ellen mindkettejüknek kezet csókolt, végül pedig lopva elfogadta a csapatba hívást. Eztán eltette a kardját és egy fáklyát adott Rennek, mert hogy neki nehézkes lett volna teli kézzel világítania és a földön heverő lassan kiégett, bár egyenlőre volt elég fény anélkül is
- Mily lényegre törő és elegáns! - dicsérte mosolyogva Violat ahogy elindultak, majd Renhez fordult - És szófukar ámde ugyanakkor kellemesen derűs!

Minden bizonnyal tovább haladtak hát a foltokat kerülgetve, le az újabb függőhídon át a lebegő sziklaplatóra. Ernst mintha kissé ingatag lett volna áthaladás közben, nem egyszer kapkodva a kötélzetért kapaszkodópontot keresve és valami érthetetlent motyogott magának. De azért lovagiasan előre ment és nem panaszkodott a körülményekre, láthatóan felvidult újra ahogy átértetek rajta. Ám a szigetecske ettől még mozgott, korlátnak minősülő elem pedig csak a következő hídon levő kötélzet volt. Ezen is átkecmeregve végül arra a nagyobb sziklára kerültek, ahol nemrégiben a nevetgélő alakot is látni vélték. Ez már stabilabb területnek bizonyult, előre pillantva pedig póznákon álló fáklyák világították be az utat, azonban kicsit odébb ködössé vált, ha pedig bementek a látási viszonyok csupán néhány métert jelentettek. Némi séta után még akadt egy lengedező és ezúttal rozoga függőhíd ami egy sejtelmesen sötét alagútbejárattal kötötte össze a platformot
- Fáklyafényt, legyen oly szíves! - kérte Ernst Rent, majd kihúzta magát - Én megyek előre, a pajzsom védelmet nyújt ha váratlan támadás érkezik!
Azonban várt még, hogy eldönthessék a lányok a további sorrendet vagy esetleg megvétózzák a tervét, viszonylag könnyen meg lehetett győzni. A fontos tehát az volt, hogy miként rendeződtek el és léptek be az újabb járatba, illetve milyen más elővigyázatosságokat, esetleg gondolatban állítottak fel

_________________

Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
avatar
Sachi
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 177
Join date : 2012. Aug. 23.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Szomb. Nov. 17, 2012 1:57 pm

- A potion mester? Rég nem találkoztam vele, de nem olyan ember benyomását keltette bennem mint aki hátsó szándékokat forgat a fejében. Ám legyen, - nem gondolkodott túl sokáig, biztos meggyőzte a saját a tapasztalata, amit a megbízónkról tudott. - Nem hagyhatok cserben két ilyen gyönyörű hölgyeményt! - mondja a srác, majd közelebb jön. Teljesen váratlanul ér, mikor megfogja a kezem és csókot lehel rá. Nahát, elég szimpatikus fiú, nagyon lovagiasnak tűnik. De mint férfi, tartok tőle, ennél közelebb nem engedhetem magamhoz őt sem.
Ernst ezután Ai-channak is kezet csókol, majd a menüjében pötyögve elfogadja a meghívást. Rápillantok az én menümre. A küldet leírásnál valóban megjelenik az ő neve a miénk mellett, a figyelmeztető kiírás pedig, miszerint három ember kell a küldetés befejezéséhez, nyomtalanul eltűnik. Ezen nagyon megörülök. Most, hogy újra teljes a csapat, akár még az gombarablót is utolérhetjük.
A fiú ezután egy fákját nyom Ai-chan kezébe, mire gyorsan megszólalok:
- Induljunk hamar, a végén még elveszítjük a nyomát..! - mire gyorsan neki is vágunk az előttünk álló útnak.
- Mily lényegre törő és elegáns! - mondja Ernst, mire szépen elpirulok. Ejha, ha ez a fiú tovább folytatja a bókolgatást, még a végén le vesz a lábamról. Közben arcomat a kezeimbe temetem, hogy ne vegyék észre a pirulásomat.
A zöld teleportáló foltokon üggyel-bajjal sikerül átvergődnünk, néhányszor majdnem belelépek az egyikbe, de hál' istennek végül se én, se más nem lép bele egyikbe se, így nem kell újfent társakra vadásznunk. Attól félek senki más nem volt/van olyan bátor, mint Ernst, hogy egymaga lejöjjön ide. Partyban is csak több személlyel próbálkoznék meg.
Nekivágtunk a kötélhídnak, ahol Ernst ment elöl. Szegénynek nem nagyon akaródzott menni a dolog, nem a legstabilabb férfi látszatát keltette, de jól megbirkózott vele, meg amúgy is, tuti nem akarta, hogy előttünk szégyenbe maradjon, amiért leszédül egy hídról. Amint átértünk a kis lebegő szigetre, egyből felderült az arca.
- Kövezettek meg, de nekem tetszik a lebegő sziget..! Jópofa lenne itt lakni, tökéletes búvóhely. Persze csak akkor, ha nincs gonosz mobhadsereg a közelben... - elhúzom a számat az utolsó gondolatomra. Talán túlságosan beleélem magam, hogy milyen idilli is lenne ezen a helyen lakni. Ha gonosz lennék, tuti itt húznám meg magam. Klassz kis sziget, igaz, ahogy látom nincs rajta korlát, de meglehetősen otthonos, csak egy házat kellene felhúzni, no meg jól kivilágítani...
Nekivágtunk a második hídnak is, melyet gyorsan átszeltük, s végül egy teljesen stabil talajra kerültünk.
Előttünk egy barlang bejárata hívogatott minket, melyben gyér fáklyák fényét véltük felfedezni, már ameddig elláttunk a sűrű ködtől, ami erősen uralta a területet.
- Fáklyafényt, legyen oly szíves! - Kérte Ernst Rent, majd délcegen kihúzta magát. - Én megyek előre, a pajzsom védelmet nyújt ha váratlan támadás érkezik! - mondja, mire küldök neki egy mosolyt, s gondolkodóba esem: Egy barlangban fogunk menni, esély van arra is, hogy minket hátulról is megtámadnak majd. Nem tudom mennyi élete lehet Ai-channak, de jobb lesz, ha én maraduk hátul.
- Ai-chan! - fordulok a társamhoz - Én majd megyek hátul, te kövesd Ernst középen, ott a lesz a legbiztonságosabb..! - mondom, majd rásandítok a srácra is.
- Így neked is jó, igaz? - kérdem, amire a fiú pozitív választ ad. Monológom egy utolsó gondolattal zárom:
- Örülök, hogy közöttünk vagy, Ernst..! - majd pedig szám kedves mosolyra húzódik.

[Az új, javított kinézetem ide is érvényes, plusz fegyvert sem használtam eddig, ezért szeretném, ha itt is már a szigony lenne nálam (adatlapon mindenki infót meg lehet találni), így kérek mindenkit, hogy ehhez igazodjon, köszönöm!^^]
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by RenAi on Vas. Nov. 18, 2012 11:16 pm

Az újdonsült ismerősünk elolvasta a leírást a küldésünkről. Nem sokra rá úgy döntött hogy elfogadja a partyba invitálást és meg is jelent harmadik tagként. Nagyon megörültem, így befejezhető lesz a küldink. Mosolyodtam el a gondolattól magamban. Majd némi hajbókolás után kezet is csókolt nekünk, engem kissé meglepet nem vagyok hozzá szokva az efféle gesztusoknak. Kissé bele is pirultam. De tartottam attól hogy a mi kis tolvajkánkat már nem érhetjük utol annyit időztünk itt. Majd a fiú gy fáklyát adott a kezembe, logikus, már kicsit szégyenlem hogy nekem nem jutott ez az eszembe hogy szükségünk lesz rá miután Tadayoshi eltűnt a földön heverő fáklya ami utána maradt már-már csaknem kiégett. Majd el is indultunk igyekeztem elől menni ugyanakkor lemaradni Ernst mögött ugyanis mint férfi ő volt az aki a csapat vezéreként előre tartott. A fiú ismét bókokat szórt ránk, ami miatt egyre szimpatikusabbnak találtam. Az utunkat egy függőid követte. Ernst kissé bizonytalanul tartott előre, de azért édesen próbálta eltitkolni hogy ő is épp annyira utálhatja az ilyen terepeket mint én. Ezt egy szintén mozgó szigetecske követte, Violetta mintha minden nap ilyeneken járna, akadály nélkül könnyedén vette ezeket a területeket. Amint megláttam a következő hidat már kezdtem kissé bosszús lenni. Utálom az efféléket, valahogy olyan mintha kicsószna a lábam alól a talaj, és valami határtalan bizonytalanság fog el. Ha egyedül lennék biztos nem jöttem volna keresztül rajtuk. A hidat egy már megnyugvásomra stabilabb sziget követte. Itt már akadtak fáklyák viszonylag elég sűrűn, ugyanakkor sokat nem jelentett ugyanis a köd is egyre sűrűbb lett, így a fáklyák nem sokat segítettek, ahogy haladtunk előre egyre rosszabbak lettek a fényviszonyok. Majd ismét egy újabb híd következett nagy örömömre... ami még rosszabb állapotban van az eddigieknél, gondolom itt már szinte senki sem jár, elhagyatott arról nem is beszélve hogy beillene egy jó kis horror film színhelyének. A híd meg pláne. Valahogy sikeresen átkecmeregtünk rajta, a fáklya most különösen megnehezítette a helyzetem, ugyanis szívem szerint két kézzel fogtam volna a kötelet. De figyelnem kellett a híd fokait és igyekeztem elegendő fényt biztosítani a többieknek.
- Fáklyafényt legyen oly szíves! Kért meg Ernst, majd oda nyújtottam felé hogy mindannyian jól láthassunk, már amennyire ez lehetséges volt.
- Én megyek előre, a pajzsom védelmet nyújt ha váratlan támadás érkezik! Jelentette ki a fiú. Nem sokra rá Violetta megszólított, és elmondta az elképzelését, amivel egyet is értettem, így elég fényt tudok biztosítani mindkettőjüknek. Magabiztosan rá bólintok majd elmosolyodom.
- De mielőtt bemennénk mivel nem tudjuk mire számítsunk jó lenne szerintem ha megbeszélnénk egymás képességét és hogy ki mire osztott pontokat. Csakis azért hogy tudjuk hogy mi az erőssége és hogy mi a gyengesége a másiknak. Akkor kezdem! A speciális képességem három egymást követő gyors vágás, ami ha sikeres a támadásom duplázódik, ezen kívül sok pontot osztottam az életemre és a speciális képességemre és egy pontot a fegyverkezésemre hogy nagyobb eséllyel sikerüljön a képességem. Ugyanakkor még nem használtam el a potionom sem. És mielőtt bemennénk jó lenne szerintem ha a teleport kövek is a kezünk ügyében lenne, sosem lehet tudni. Egy küldetés sem olyan fontos mint egy emberi élet. Mondtam itt kissé komoly lett az arckifejezésem de amikor ezt észre vettem rögtön zavart mosoly jelent meg rajta.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1782
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Hétf. Nov. 19, 2012 6:34 pm

[Kiegészítő post]

...Mielőtt azonban elindulnánk, Ai-chan magához ragadja a szót, s mint a vízfolyás, aranyos ajkai körül ezerszám dőlni kezdenek a szavak. Csodálkozva tekintek rá, miközben azon merengek, hogy mégis hogyan bír hirtelen ilyen sokat beszélni, hisz' eddig jóformán meg sem szólalt. Óhh, persze ezzel nekem semmi bajom, elvégre nem butaságokról fecseg, vagy a való világ legújabb tinisztárjairól, de még csak nem is Barátok közt utolsó részéról, hanem arról, hogy jobban meg kéne ismernünk egymás statisztikáját, képességeit. Ezt mind pedig azért, hogy legyen valami rálátásunk arra, hogy a másik mire is képes, tudjunk mivel számolni, ha valami probléma, netán életveszély merülne fel. A mondókája végén még aranyosan el is pirul.
Nos, Ai-chan, mint kiderült, sokat rakott az életére. Igaz nem mondta meg, hogy konkrétan mennyit, de a "sok" szó nekem valahogy azt mondja, hogy az elosztható pontok nagy részét arra rakta, így nem is lehet túl sok a többin. Aztán... Van neki egy érdekes támadó képessége. Hmm, ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy ez a csajszi bizony kardforgató. Persze erre a képességéből következtetek.
Sőt, figyelmeztet minket arra is, hogy jobb lenne, ha nálunk lennének a teleport köveink is. Ez is jó ötlet.
Türelmesen végighallgatom Ai-chan mondókáját, majd Ernstre pillantok, s összenézek vele. Udvarias a srác, így biccent, hogy kezdjem én a további ismertetést, vagyis én legyek a következő, aki bemutatja önnön erejét.
- Az én különleges képességem a teleportáció. Nem sűrűn, de képességem megengedi nekem, hogy nagyon gyorsan helyet változtassak. Nem gyorsan mozgok, hanem áthelyeződök. Szemmel nem is érdemes követni, mert nincs mit... - mondom úgy, mintha csak a legkedvesebb barátnőmhöz szólnék, majd tartok nekik egy kis bemutatót:
Az utolsó mondatom után egy váratlan pillanatban átteleportálok Ai-chan másik oldalára, ezzel valamivel távolabb kerültem Ernst-től, de biztos vagyok benne, hogy ő is látta, ahogy az előző pillanatban még mellette álltam, majd egy szemvillanás erejéig csak a testem körvonala van jelen, azután pedig már ott állok a kardforgató csajszi másik oldalán. Hmm, vajon Ernstnek tetszett a "bemutatóm"..?
Jobb kezemmel a bal vállam felé nyúlok, majd a szokott mozdulatommal megragadom a szigony végét, mellyel lecsatolódik a hátamról. A jobb kezemet végig vezetem a mellkasomon lefelé, melynek következte az, hogy a fegyver szigonyához közelebbi vége a kitartott bal kezembe érkezik meg.
- A fegyverem az Ördög villa. Most hosszú lenne elmagyarázni, hogy honnan szereztem, de a lényeg az, hogy nagy erő bónuszt kapok tőle..! - kétszer-háromszor megfogatom a kezemben, mintha csak egy lándzsa lenne. Szerencsére a szigony feje miatt könnyedén képes forogni, van lendülete. Vetek egy pillantást a többiekre, úgy tűnik érdekli őket a dolog, így folytatom a magyarázatot:
- Ad még egy kis kitartás boostot és sokat köszönhetek neki abban, hogy milyen gyorsan töltődik vissza a képességem is. - ezután, mint egy boldog kisgyerek, visszarakom a hátamra a szigonyt, s mikor érzem, hogy a rendszer érzékelte, hogy "el akarom rakni", s ott marad rajtam, akkor kezemmel megidézem a menümet, de még mielőtt bármit csinálnék benne, újra megszólalok:
- Nekem csak négy pont van az életemen, de szerintem ez is megvéd a haláltól, továbbá ennyi van a gyorsaságomon is. - mosolyogva közlöm, közben pedig a tekintetemet hol a lányon, hol a fiún pihentetem. - És a fegyverkezelésem... Hát, majd kiderül mennyire elég. - kicsit kiöltöm a nyelvem. Nem gúnyosan, hanem inkább "butusosan".
Az inventorymban kezdek pötyögni, s ráakadok egy tárgyra, ami eddig nem volt rajtam, de most talán nem ártana felszerelni: Egy szalmakalap. Nem ad nagy védelem bónuszt, de aki a kicsit nem becsüli... Két gombnyomás, s a kalap megjelenik a fejemen. A meglepődött tekinteteket elkerülendő gyorsan felmutatok rá a hüvelyk-ujjammal, s vigyorogva hozzáteszem:
- Plusz egy páncél! - majd jár még egy sort kezem, minek eredményeként a teleportálókövem is megjelenik a kezemben. Ez is biztos ami biztos alapon.
Egy határozott, de aranyos kacsintással jelzem Ai-channak, hogy én meg is volnék a "bemutatkozással", ennyit érdemes tudni rólam.
- És te mire vagy képes Ernst..? - fordulok a fiú felé, miközben hangom kislányosan cseng...

[Gondoltam így logikusabb és dinamikusabb is lesz a következő kör, hisz' nekem se kell visszamenőleg reagálnom, továbbá Ernstnek sem előremenőlég. Very Happy]
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sachi on Csüt. Nov. 22, 2012 11:47 pm

/A várakozásért fájdalomdíjként egy hosszabb reagot kaptok, erre bőven lesz reagálni és lefedni való esemény/

Ernst szemmel láthatólag nem volt éppen egy acél hideg jellem, valahányszor rá mosolyogtatok vagy kacsintottatok, bizony ha kicsikét is de elpirult - már amennyire a fényviszonyok engedték. Azonban a tulajdonságok és képességek taglalásánál bizonytalanná vált. Vonakodó arckifejezés ült az arcára, ám amint Violeta tekintetével találkozott össze megemberelte magát, s valószínűleg jól leplezett örömmel átadta neki a második helyet a sorban. A lány fegyvere lekötötte a figyelmét, de nem annyira mint Violeta és Ren, mindig arra a lányra tekintett aki éppen beszélt. Ám persze végül ő maga került sorra, s még a köd sem fedhette el zavarát az általa kétségtelenül kínosnak érzett helyzetben. A fejét vakarta meg és láthatóan mélyen el is gondolkodott a hallottakon, mintha nem igazán értette volna az egész dolgot. Végül nagyot sóhajtott
- Hölgyeim... én... - kezdte akadozva, de aztán megint kihúzta magát - fogalmam sincs, hogy miről beszélnek, vagyis... fogalmam az van, hát hadd válaszoljak feltételezésre alapozva! Nos, hát... erős vagyok és harcedzett, jól tűröm a hosszan tartó megerőltetést és igazán jó egészséggel áldott meg a sort, tehát könnyen viselem a nehézségeket. Emellett persze nem vagyok egy lomha legény, igaz jobban bízok a páncélzatomban és pajzsomban mint a lábaim szaporaságában! A hölgyeket azonban... - fogta el rövid határozottságát követően a zavar - nem preferálom bántani és ezért nem is igazán venném könnyen, ha önök ellen kellene harcolnom...
Láthatóan ez volt a legzavaróbb része az egész históriának, miután csupán kerülgetve beszélt elosztott pontjairól még ez a női dolog is zavaros volt. De a ti sablonotok alapján feltehetően a speciális képességével lehetett kapcsolatos, mindössze a konkrétum nem volt éppen világos. Ha pedig a játék rendszerről és tulajdonságpontok kerültek szóba, összébb húzódott és elég nyilvánvaló módon gyanakodni kezdett, sőt ha nyíltan szembesítettétek a játék tényével, egy szavatokat sem hitte el
- I-inkább menjünk tovább... - zárta le a vitát félig rezignáltan és kisebb lelkesedéssel tekintve rátok - elvégre van egy tolvaj, amit el akartak fogni! Igazam van?

És már sietett is előre, szinte nem is ügyetlenkedve ezen az utolsó hídon, mintha csak az elmúlt percek jobban felkavarták volna mint az a rozoga tákolmány. A tempó pedig kialakult: nem volt nehéz követni Ernstet azonban megállni sem lehetett nagyon, a fiú egyszerűen masírozott tovább. A járat amiben haladtak, beljebb és beljebb hatolva vált egyre megkérdőjelezhetetlenebbé: pókhálók voltak mindenütt, tökéletesen félreérthetetlen módon egy pók-járta alagút látszatát és realitását keltve... ez talán még unalmas is lehetett, ha nem nyugtalanító. Ekkor lassított csak le Ernst is, hátra pillantva szemei pedig haloványan derengtek... talán volt neki éjjellátás képessége? Bizonyosan, mert ez meg is magyarázta volna akadálytalan csörtetését, a fáklyát pedig akár Viola kedvéért is kérhette
- Mintha egy pók odú volna? - szólalt meg végre, s tűnődve folytatta - Gondolják a hölgyek, hogy...
Itt azonban elhallgatott, mert hogy valamiféle ropogó hang hallatszott és egy pillanat múlva remegni kezdett a járat. Ízelt lábak hangja és zavaró szörcsögés azonban nem ütötte meg a fülüket, ehelyett a rázkódás és a robaj vált erősebbé, amint pedig valamelyikőtök megbotlott az egész padló beomlott és aláhullottatok a bizonytalanságba...

Az esés azonban nem volt hosszú, kemény talajra érkeztetek majd gurultatok tovább, ismét esve picit és megint megütve magatokat, s ez még néhányszor meg is ismétlődött. Mindketten 7 életpontot sebeződtek az esésektől, ebben pedig minden bizonnyal Ernst is osztozkodott rajtuk. Por vette őket körbe és eltartott némi idő míg a látási viszonyok helyreálltak. Ekkor azonban egy egyenletes kőpadlón találták magukat, hatalmas oszlopos, pókháló szőtte csarnokban melyből nem látszott kijárat. Derengő fény biztosította a látást, de a forrását nem lehetett megállapítani: mintha minden irányból szűrődött volna forrás nélkül. Messzebb előttük egy teljesen meredek mesterséges kőfal volt, ami azonban kicsit megemelve tekinteteteket felismerhetően nem érte el a távoli mennyezetet. Nem lehetett megmászni, ahogy a mögöttük levő természetes, teraszos szerű huppanós részt sem: nem értétek el még a legalacsonyabb fogószkodó pontot sem. Felnézve látható volt odafent egy lyuk, mely az imént beomlott járat padlójának egykori helye volt. Újdonsült társatok pedig eszméletlenül hevert a közeletekben, a teleport kristályok hasztalanok, míg az idő...



Nos, az idő bizony pergett mert hogy alig kezdtetek feltápászkodni, az eddig várt szürcsölés és motoszkálás felbolygatta a csarnok csendjét. Először csak apró neszek, de mire talpon voltatok már mindenhonnan hallani lehetett, s amint fegyvereitek ismét kézben voltak kutyaméretű pókok másztak elő az oszlopok mögűl. Először mindössze néhány (nyolc), rátok támadtak és őszintén szólva semmi erőfeszítésbe nem került elintézni őket: fegyvereitek és statisztikátok bőven felülmúlta az ő szintjüket. Persze, az nyilvánvalóvá vált hogy még többen jöttek, sőt rövid küzdelmet követően már a falakon is araszoltak lefelé, illetve onnan ahonnan ti is lehuppogtatok. A legtöbb azonban a szemközti falon ereszkedett alá, míg végül a pókok ezúttal távolságot tartva lassan körbevettek benneteket, ám nem támadtak. Hogy miért? Felesleges volna várni arra hogy mi történt: egy perc csendes szájszervcsattogtatást követően a póközön elhallgatott, s megint csak a szemközti fal tetején egy irdatlanul nagy árnyék növekedett meg. A tulajdonosát illetően pedig most sem ért benneteket meglepetés: egy kisebb ház méretű pók volt az, mászás helyett azonban egyszerűen levetette magát az előttetek elterülő terepre, agyonnyomva és elpusztítva számos apró (hozzá viszonyítottan) termetű társát/alattvalóját/gyermekét(?), míg a többi visszavonulót fújt ő és közületek

A látvány azért valamennyire rémisztő lehetett azok számára, akik nem állták az ízeltlábúakat vagy egyszerűen az életüket féltették, joggal. Némi fókusz egy sokkalta kellemetlenebb valósággal kecsegtetett: a "Mother of All Spiders" név és az irdatlanul magas életpontcsík bizony kétjegyű számból álló szintet sugallt. Maga volt a megtestesült lehetetlen küldetés: egy rejtett boss ami azért volt itt, hogy a kíváncsi kezdő játékosok megtanulhassák hogy ugyanaz a kíváncsiság ölte meg a macskát is. Kayaba Akihiko pedig nem igazán törődhetett az eltávolításával a kis változtatásait követően, mely tény minden lehetett csupán szívderítő nem. A szörnyeteg pedig egy hatalmasat nyüszített, s elrugaszkodott egy valószínűleg ugyanakkor ugrásra rátok mint amit fentről is tett...

Talán valamelyikőtök még most is kiutat keresett, talán a hatalmas pókra meredt vagy a szemét hunyta le. Esetleg valaki észrevett egy újabb, apró árnyékot a fenti peremen ahogy felbukkant ugyanott ahol az imént a boss, s könnyed ám a realisztikusnál lassabb ereszkedő ugrással a lény fejtorára érkezett. Az meg sem érezte, így az újabb zavartalan ugrást követően az alak a padlón landolt még így is jó néhány méterre tőletek. A pók megtorpant, s talán azok a játékosok is akik csak most vették észre vele egyetemben, hacsak nem volt már eddig is a földbe gyökerezve a lábuk. Egy lányka volt, nem a kimondottan magas és a játékra megérett kategóriából, az NJK mivoltját pedig a feje feletti jelzés hiányából is már meg lehetett állapítani. Nem is fordult hátra a hatalmas szörnyeteg felé, inkább rajtatok futtatta végig vörösen derengő szemeit, mosolyra görbülő ajkai pedig széles vigyorrá húzódtak. Ekkor nyüszített ismét az óriáspók, a lány azonban mindössze lebiggyesztette fejét, hajfürtjei szemeit takarván pedig valami kis ördögi kisugárzást kölcsönöztek neki a vigyorával kombinálva. A pók pedig nekirugaszkodott, nem... már ugrott is!

A kislány bal kezével azonban a plafon felé nyúlt most sem nézve fel, mintha meg akart volta ragadni egy apró labdát amit neki dobtak. Mindössze labda nem volt, hacsak nem a hasonlatok között válogató játékosok elméjében. Mintha csak egy varázslat lett volna a mozdulat: valami felfénylett az ugró pók körül, s amint a percekre lassuló fél pillanat elillant, éteri karmok ragadták meg a szörnyet a semmiböl és roppantották egyetlen gyors és könyörtelen mozdulattal semmivé. A kisebb pókok serege egyszerre nyüszített fel dühösen, ám a kislány mindössze az arca mellé húzta vissza kezét egy csettintésre, s az egyes-kettes szintű mobok pixelekre robbantak mielőtt támadást indíthattak volna

Vége volt, alig fél perc alatt ismét csend ülepedett meg a komor csarnokban hogy nyomban megtörje egy ismerős, ám ezúttal mélyebb gúnytól és erőtől fűtött kacaj. Az a bal kéz mostanra pedig egy megint csak ismerős gombát lóbált meg a levegőben
- Nevetséges alsórendű adatgócok - mondta kislányosan démoni hangon, szemei pedig felizzottak hajfürtjei árnyékában - ez itt az ÉN játékom! A boss itt kizárólag ÉN lehetek! ÉN, a Zseni, a Tökély, a Végső Megmérettetés! És előttem három Tragikus Bohóc, aprócska és nyomorult, halandó Emberi Lény!
Ijesztő vagy sem, az utolsó néhány szó éppen olyan gyerekesen önzőn csengett mintha más nem is érdekelte volna. A hőseink pedig... mit mondtak, vagy cselekedtek? Mert a szavak nem voltak éppen regulárisak, már ami a játék körülményeit és NJKit illette!



_________________

Clumsy GM (Slateblue | 6A5ACD)
avatar
Sachi
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 177
Join date : 2012. Aug. 23.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by RenAi on Vas. Nov. 25, 2012 2:52 pm

A kérdésemre Violetta lemondta mire osztott pontokat, sőt a képességéről még némi bemutatót is tartott, amivel engem személy szerint le is nyűgözött. Ez tökéletes védekezésre sőt még támadásra is. És röpke bemutatója végén még a fegyverét is előhívja, ördög villa a neve, sejtelmes név ugyanakkor a tulajdonságai is jól jöhet még nekünk. Szó ami szó erős lehet a lányka. És kiderült hogy az is, az életpontjára, gyorsaságára osztott pontokról nem is beszélve. A mondata közepében eszméltem csak rá hogy úgy néz ki csak én rohangálok alap felszerelésekkel. Itt a fegyveremre gondolok. De nem hagytam magam elmélázni, figyelmesen végighallgattam Violetta mondanivalóját. Még a szalma kalapját is feltette, majd egy aranyos kacsintást engedett meg felém jelezve hogy lassan végzett. Én is szemezgettem vele hogy veszek de úgy gondoltam, hogy majd valami erősebb itemekre gyűjtögetek. Lehet ezt még megbánom, de már nem volt mit tenni.
- És te mire vagy képes Ernst..? Kérdezte a fiút aranyos hangján. A kérdést követően én is a fiúra tekintettem. Ernst kissé zavartan, kisvártatva de válaszolt. Legalábbis mondott valamit ugyanis túl sok dolgot nem tudtunk meg róla. Még azt is megjegyezte hogy nem áll szándékában bántani minket, ami nem kissé meglepet. Nekem egyértelmű volt hogy mivel egy csapat vagyunk nem bántjuk egymást semmilyen okból sem. Elvégre össze kell tartanunk sőt az egész kérdésem is arra alapult hogy megismerjük egymást valamennyire. Ekkor villant csak be hogy megint mekkora ostobaságot követhettem el. Naiv módon adok ki magamról és adatok ki másokról információkat. Elvégre bármelyikőnk lehet kém, áruló és nem kell hozzá sok épp csak egy kis színészi képesség. Ijedten tekintettem a fiúra, kiderül hogy fiatal kora ellenére sokkal okosabb mindkettőnknél. Bár nem gondolom hogy Violetta gonosz lenne, de ez azt is bebizonyította hogy újdonsült csapattagunk sem az, ugyanakkor ki is hallathattak minket.
- Sajnálom, ostoba voltam hogy ilyet kérdeztem és ezzel veszélybe is sodorhattam bárkit, elvégre akár ki is hallgathatnak minket vagy épp közülünk lehet bárki áruló, még ha ezt nehezen is képzelem el bármelyikőtökről. Hajoltam meg bocsánat kérésem jeléjéül.
- I-inkább menjünk tovább... elvégre van egy tolvaj, amit el akartak fogni! Igazam van? Jelentette ki a fiú, és ezzel pontot is tett a mi kis párbeszédünkre. Bólintottam de addigra a srác már előre is sietett, ismét egy híd következett, Ernest szorosan követve tartottam a tempót, és igyekeztem elegendő fényt biztosítani nehogy bárki is egy rozoga fokára lépjen a hídnak. Úgy látszik a végére már mindenki bele jött az ilyesmi akadályokba, még Ernst is könnyedén átsiklott a híd probléma felett, szinte ügyet sem vetett rá, pedig eleinte Ő is annyira irtózott az ilyesmiktől mint én. Persze még most is de a fiú sietősre fogta, így nem igazán maradt időm azon aggódni hogy leesek vagy hasonló, tartanom kellett a lépést különben lemaradok. A híd végét ismét egy járat követe, amibe habozás nélkül folytattuk az utunk. A járat egyre ijesztőbb lett mintha egy halloweeni dekoráció kelléke is lehetne. Sötét, nedves hatást keltet, és jöttek a pókhálók, és ahol pókhálók vannak ott pókok is. Már a gondolat is elborzasztott. Majd Ernst megtorpant és megszólalt.
- Mintha egy pók odú volna? Gondolják a hölgyek, hogy... itt már nem tudtuk meg mit szeretett volna mondani ugyanis belé fojtották a mondat másik felét az események. Morajló ropogó hang hallatszódott, majd elkezdet remegni a talaj a lábunk alatt. Ösztönösen elő vettem a fegyverem, és máris egy olyan pózt vettem fel amivel akár védekezni akár támadni tudtam volna. De a robaj és a rázkódás egyre erőteljesebbé vált, hátrálni akartam egy lépést de mögém gurult egy kő darab, de lehet hogy már alap ott is volt a lényeg hogy felbuktam benne, aminek következtében elestem és a követező dolog amit észleltem hogy zuhanok majd puffanok, elkezdtem gurulni lefele, szét nézni sem tudtam, igyekeztem megkapaszkodni valamiben de sikertelenül, majd végre földet értünk és megállt a zuhanásunk/gurulásunk lefelé. Amint észbe kaptam megpróbáltam feltápászkodni, majd az első dolgok volt körbe nézni hogy a többiek is itt vannak-e. Igen itt voltak, azonnal az életcsíkjukra fókuszáltam és megdöbbenve láttam hogy mindenkinek lentebb csúszott ráadásul nem is keveset. Violetta is kezdte össze szedni magát, de mikor Ernst-re néztem, Ő meg sem moccant. Egy pillanatra megijedtem, de láttam hogy az életpont csíkja körülbelül ott lehet ahol a miénk.
- Ernst! Pattantam fel és szaladtam a fiúhoz. Fejét a karjaimba vettem és megpróbáltam felélesztgetni, mivel más nem jutott az eszembe hogy mit is tehetnék így enyhe pofonokat adtam az arcára hátha magához tér.
- Ernst térj magadhoz kérlek! Mondtam neki de meg sem moccant.
- Ez nem lehet igaz! Kezdtem kétségbe esni. Nem csak azért mert nem tért magához, hanem mert tudatosult bennem hogy így igencsak csekélyke az esélyünk bármire is.
Körbe néztem mit tehetnénk de szembe kellett néznem a tudattal hogy még csapdába is estünk. Ugyanis nem volt kijárat vagy hasonló, az egyetlen járhatónak tűnő út az lehetett volna ahonnan lepottyantunk, de még felmászni sem tudtunk volna rajta. Főleg hogy itt volt egy csapattagunk aki eszméletlen hevert a karjaimban. Majd az ijesztő hangokat ismét hallani lehetett, sőt mintha "szaporodtak" volna, a rengés is egyre erősebbé vállt. Tudtam, közelednek.
Óvatosan letettem a fiút és elé álltam, kardom ismételten elő vettem és támadóállásba helyezkedtem. Zavartan ránéztem Violettára.
- Használd a teleport követ kérlek, én nem megyek Ernst így nem tudja használni és én nem hagyom itt. Nem kell hogy mind meghaljunk itt! Mondtam az utolsó mondatom kissé erélyesebben mint ahogy az tőlem megszokott. Nem kellett sok a pókok támadásba is kezdtek, meglepődtem hogy egy-egy kardcsapástól el is piálódtak, ugyanakkor nagyon sokan voltak. Így ez a tény nem javított sokat az esélyünkön. Persze ez a helyzet még mindig fokozódott, amíg a méteres pókok özönlöttek be minden létező kis nyíláson, addig egy jóval nagyobb árny is megjelent. Ettől már végkép ki rázott a hideg és képzeletben már búcsút mondtam minden élőnek és holtnak. Majd egy hangos nyüszítés hallatszott az árny irányából amire már el is rugaszkodott az oldalplafonon lévő lyukból és agyontaposva néhány "kisebb" pókot ért földet, így már teljesen kirajzolódott az alakja. Egy óriás pók amely az "Mother of All Spider" nevet viselte, eddig is tartottam az elkövetkezőktől de most vége. Nem tudtam mást csak állni és nézni, a rám támadó kisebb pókokat is ügyetlenebbül támadtam. De azért sikeresen elbántam minddel. Majd a kisebb pókicák átadták a terepet a fő bosznak, ugyanúgy ott voltak csak hátrébb húzódtak hogy onnan nézhessék végig az eseményeket. Körbe néztem hátha látok valami megoldást a menekülésre, de akkor is biztos hogy utánunk jönnének ezek a mobok. Így nem maradt más a bost kell támadnunk, és csak remélem hogy ha esetleg valami csoda folytán le is győzzük a kisebbek vagy menekülőre fogják vagy ők is elpixálódnak. A kardom markolatát még erősebbre fogtam, szinte már bele izzadt a tenyerem. Ránéztem Violettára majd a földön heverő Ernstre. Majd a tekintetem megkeményedett. Már támadtam volna mikor a pókot kémlelve ismét egy árnyra lettem figyelmes, először a pók fején landolt, nem igazán tudtam ki nézni hogy mi vagy épp ki lehetett az, de nem sokra rá már a földre "ereszkedett" vagy repült nem tudom. Ugrásnál jóval lassabb volt a mozgása. A boss meg is torpant az eseményektől. Próbáltam kinézni az újdonsült vendégünk nevét de nem láttam ugyanakkor furcsa is volt, talán nem is player? Esetleg egy npc vagy valami más ember alakú mob lenne. Elmélkedtem. De nem volt sok időm még erre sem, a lány egy furcsa mozzanattal el is intézte a gigantikus pókot. Nem hittem a szememnek. Majd egy újabb mozzanattal el intézte a többi kisebb termetű pókot. Elkerekedett szemmel tekintettem a lányra.
- Megmentettél minket, köszönjük! Mondtam lelkesen, ami hamar alábbhagyott mikor meglengette az ellopott gombát a szemünk előtt. Egy gúnyos kacaj keretében. Most eszméltem csak rá hogy az igazi baj csak most jött a lányka személyében.
- Nevetséges alsórendű adatgócok. Mondta gonosz démoni hangon.
- Ez itt az ÉN játékom! A boss itt kizárólag ÉN lehetek! ÉN, a Zseni, a Tökély, a Végső Megmérettetés! És előttem három Tragikus Bohóc, aprócska és nyomorult, halandó Emberi Lény!
A történtek előtt döbbenten álltam, hogy ha tudná Tadayoshi hogy mekkora szerencséje van. Először azt hittem hogy a félelem meg fog bénítani, de nem úgy történt. Elkezdtem gondolkodni, hogy mit is tehetnénk. Elvégre egy gőgös gyerekes njk-val van dolgunk. Aki erősebb is mint mi de ugyanakkor gyerekesebb jóval. Ha neki rontanánk valószínű esélyünk sem lenne, legalábbis félek tőle hogy nem. Lehet most nem is harccal kéne győznünk? Én tanknak jó vagyok de biztos hogy rajtam is nagyot sebezne, Violetta jó attaker. Talán akkor van esélyünk ha kevés a az életpontja. Mindenesetre megpróbálkozok valamivel. Nem a gomba a célom már csak kijutni szeretnék ráadásul itt hever mellettem Ernst is. Ki kell juttatnom őket. Csakis ez járt a fejemben. Ránéztem Violettára, egy szájra harapással jeleztem hogy tervezek valamit.
Kezdésnek jó hangosan kihívóan felnevettem.
- Szép kis mutatvány volt! Tapsoltam meg a lányt. Ügyes és erős vagy, el kell ismerni, így nem fogok ellened fordulni, tudom hogy esélyem sem lenne. Mondtam közvetlen arckifejezéssel és igyekeztem növelni amúgy sem épp alacsony egóját. Lassú lépésekkel egyre közelebb kerültem hozzá, még a fegyverem is eltettem. Lehet vesztemre. Kezeim a hátam mögé tettem, mintha csak össze kulcsoltam volna magam mögött, és kézfejemmel megpróbáltam inteni Violetta felé hogy ő is jöjjön közelebb. Ha észre vette és úgy tett, akkor talán sikerülhet amit elterveztem. Félig oldalra fordultam hogy lássam jön-e, és az ajkamra haraptam megint, remélem már tudja mire gondolok, és hogy min is forgatom piciny agytekervényeim. Ránézek a lányra próbálom leolvasni az arcáról hogy érti-e vagy épp egyet ért-e vele. Vissza fordulok az njk-hoz és tovább dicsérem, nem érdekel mit mond még ha szid-e hogy ostoba emberi lény vagyok akkor is egyet értek vele, és elmondom hogy egy ebben a játékban tényleg csakis az npc-k a mobok és egyéb programok lehetnek tökéletesek, mi "alsóbb rendű lények" pedig csak kihasználni tudjuk őket és az általuk adott lehetőségeket. Ugyanis mi tényleg csak bevándorlók vagyunk egy játékba és nem azok részesei, még akkor is ha be is zártak minek ide. Igyekszem minden rezzenését figyelni és minél közelebb kerülni hozzá. Majd miközben megdicsérem és elmondom elismerésem, az előbbi bravúros támadásáért, kezet nyújtok neki, hogy kifejezzem tiszteletem. Ha elfogadta lefogom a kezét így, Violetta mögé tud teleportálni és el tudja venni a gombát amivel véget is érne a küldetésünk. Ha támad védekezek, és terelem a figyelmét hogy rám és ne Violettát támadja így talán ismét megoldható az előző elképzelésem. Kitartok ha más megoldás nincs akkor tank módjára bevállalom az ütéseket és várom hogy Violetta támadjon, majd ha már nagyon kevés az életem cserélünk, szeretném ha Ő védene és én lennék a támadó, ilyen esetben csakis a speciális képességem használnám újra meg újra.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1782
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Viola on Pént. Nov. 30, 2012 6:42 pm

A várakozásaimmal ellentétben Ernst nem olyan választ, illetve olyan válaszokat adott, amelyekre számítottam volna. Mint aki nem is érti, hogy miről beszélünk. Pontozás, meg képesség helyett valami általános maszlagot adott elő, teljesen képlékeny megfogalmazásban. Egymás után vágtam az értetlen fejeket, de megpróbáltam mindig akkorra időzíteni, amikor Ai-channal időzített, azért mégsem akartam kizökkenteni a lovagunkat. Tett egy furcsa megjegyzést is, amikor a képességét emlegette, de abból sem tudtam semmilyen mögöttes információt kihalászni. Ez egész olyan furcsa és megfoghatatlan volt.
Ezután ő ment előre, s mi csöndben követtük. Átvágtunk a következő hídon, s egy új járatba jutottunk. Itt is gyalogoltunk egy keveset, mire egyre több pókháló bukkant fel mindenhol.
Kicsi-nagy, egyaránt burjánzott a falakon, s sokat kellett kikerülni majdhogynem akrobata mutatványokkal, amiknek nem nagyon örültem, tekintve, hogy nekem ilyen jártasságom nem volt. Ernst azonban megállíthatatlanul csörtetett előre a homályban, a fáklyák fénye alig ért el oda, ahol ő volt. Egyszer meg is állt, mikor jobban lemaradtunk a szöszmötölésemnek köszönhetően. Hát van ez így, nem bírom a virtuális hálókat, na meg főleg a pókokat nem! Guahh!! Undorító nyolclábú izék, szőrösek, nagyok meg hálót szőnek, baaahhh! Itt a játékban még hagyján, tekintve, hogy itt kutya méretnél aligha kisebbek, de a valóságbeli testvérek is centis méreteikkel az agyamra tudnak menni... Sosem tudja az ember, hogy hol vannak.
Miután átvergődök a nagy dzsungelen, megpillantom Ernstet, ahogy minket fürkész kérdően. Szemében halovány izzást vélek fölfedezni, amiről azt hiszem már hallottam is valahol. Éjjel látás..? Igen, ez volt a neve. Egy jártasság, amivel tényleg látsz a sötétben, igaz alacsonyabb szinteken még nem az igazi, de a végén olyan lehetsz, mint egy macska, de ha kimaxolod, akár az éjszakát is nappalnak láthatod..!
Minden esetre nem kérdeztem meg erről a fiút, hagy éljen abban a tudatban, amiben akar, amíg nekünk segít, addig nem zargatom, felőlem akár lehet unitológus is...
Alig, hogy odaérünk hozzá, lábunk alatt a talaj mocorogni, remegni kezd. A járat felfedezetlen mélyébe fúrom pillantásom, de nem látok semmit, s Ernst reakciójából is azt szűröm le, hogy nem közeledik felénk semmi az ismeretlen sötétségből.
Helyette inkább a padló megnyílik alattunk, s mi alázuhanunk a mélybe... Ami nem is volt olyan mély, hanem csak inkább hosszú, három vagy négy talajra zuhantunk majd gurultunk egymás után, s mindegyiket hangos nyekkenéssel vettem tudomásul, majd az utolsónál még egy nagyot estünk, s így végül megérkeztünk egy sima kőpadlóra. Hangos nyögéssel ülök fel, s próbálok körbenézni, de nem tudok a portól. A "képernyőm" bal fölső sarkában az adataim azt mutatták, hogy elvesztettem a páncélzatomat, s őt még négy életponttal is kevesebb lett.
Mellettem ott hevertek a többiek, nekik is hiányzott valamennyi életünk, szóval ők is kaptak ütést rendesen. Hát igen, még pár is lépcsőfok és az életem simán elfogy...
Aki furcsa volt, hogy Ernst nem akart magához térni, s Ai-chan is hiába noszogatta kis pofonokkal, a fiú mereven elutasította a próbálkozásokat. Talán mással kellene próbálkozni..? Erre már sajnos nem tudtuk meg a választ, mert akkor újabb dobogás hangja törte meg a csendet. Elül a porfelhő, mire engem kiráz a hideg. Sajnos kézhez kaptam azt, amivel nem akartam találkozni a játék során: pókok. Ráadásul sok, nagyon sok... A méretük kiskutya nagyságú. Ai-chan egyből felpattan, s fegyvert is ránt. Sürgönyözi, hogy használjam a kritályomat és vigyem ki legalább magamat és Ernstet, de a kristály nem akar működni, így leteszek erről az akcióról.
Jobb kezemmel gyorsan a vállamhoz nyúlok, majd leemelem róla a fegyvert. A végén lévő zsinórt gyorsan a jobb kezemhez kötöm, hogy mindenképpen visszatudjam magamhoz csalogatni a szigonyt, ha esetleg el is hajítanám. Ezen gondolatomat valamiképpen viszont megváltoztatom, mikor a legyőzésünkre érkezett kicsiny pókokat egy-kettő ütéssel, szúrással szétmarcangolom a szigonnyal. Nyöszörgéses nyüszítésük idegesítő kezd lenni, mikorra már levágok ötöt-hatot, de addigra már a fegyver is rááll úgy a kezemre, hogy a leghatékonyabban tudjam ölni az ilyen alacsony ellenségeket.
Ám megpróbáltatásaink még korántsem értek véget: Az teremben, ahol egyébként több oszlop is helyet foglalt egymást mellett, s teli van szőve pókhálóval, a végén egy nagy kőfal van. Na ennek a tetején jelent meg egy gigantikus pókica, ami nem is tétovázott, gyorsan alávetette magát az ízeltlábú tengerbe, nem is törődve azzal, hogy agyonnyomott párat a saját fajtájából. A feje felett lévő név a "Mother of all spider". Ez biztos azt jeleni, hogy egy igazi szörnyeteggel állunk szemben.
Körbepillantottam, de sehol sem láttam ajtót, vagy utat, csak arra tudnánk menni, amerről jöttünk, de az is messze van, még a képességemmel sem tudnék olyan messzire jutni, hogy felérjek a leszakadt padlóhoz.
Így azonban ketten álltunk szemben egy igen könyörtelennek tűnő ellenféllel szemben, aki biztos nem a mi szintünkön van, hanem sokkal magasabb mércét üt meg. Biztos az elkóborolt játékosok miatt van itt, hogy azokat megölje. És persze, mi el vagyunk tévedve... Ennyit a szerencsénkről.
Idegesen mutattam fegyveremmel a hatalmas pók felé, majd elkiáltottam magam:
- Na gyere..! Levágom az ízeltlábad..! - puffogok, s mérgesen vicsorítom a fogam, de a minden pókok anyja nem riad meg a gesztusomtól. Már éppen készülnék macska-egér játékot játszani a nagy bestiával, mikor a semmiből egy kislány ugrik elő, s a pók fejéről egyenesen az elé érkezik meg. Egyetlen mozdulattal elpusztítja a szörnyeteget egy olyan képességgel vagy támadással, amit még sosem láttam. Hatalmas erő tulajdonosa lehet.
Teljesen ledermedt arccal nézem végig a pók elpusztulását, ami alig telt bele egy-két másodpercbe. Nem is bírtam megszólalni. Csettintett kezének ujjaival még egyet, s a kis pókok egyszerűen szétrobbantak, majd egyből vissza is vonultak egytől egyig. Ugyan ki tudna ilyenkor bármit is mondani? Óhh, hát igen, Ai-chan! Egyből meg is köszönte a kislánynak, aki egyébként aranyosan néz ki, hogy segített rajtunk. Majdnem én is belekezdtem, de akkor a jövevény egy irtó hátborzongató, s démoni kacajt hallatott, ami nagyon ismerős volt... Kezében pedig ott lóbálta a MI gombánkat.
Gyorsan összegeztem a helyzetet... Szóval van előttünk egy kislány, aki most egy mozdulattal ölt meg egy minibosst, s ő volt az is, aki ellopta a mi quest elemünket... Ebből csak egy dolgot tudok levonni... Nem szabad harcolnunk ellene, mert meghalunk, ellenben a gombát meg kell szerezni. Ha idáig eljöttünk, akkor nem fogunk üres kézzel távozni..!
Rápillantottam Ernstre, miközben a kislány előadta ijesztő monológját. A fiú még most is a padlón feküdt. Jó neki, legalább nem kell átélnie ezt a furcsa találkozást, ám nem lehetetlen, hogy nemsokára felkeljen. Akkor viszont biztos nagyokat fog nézni...
Ai-chan egyből törni kezdi a buksiját, hogy miként is kéne lépni az adott helyzetre. Egyből leesik, hogy a kislány bizalmát akarja megnyerni, s ehhez még a fegyverét is elteszi,, majd mutogatni kezd úgy, hogy a kis "démon" ne láthassa. Nem értem, hogy mire akar célozni, de én is elteszem a fegyverem, habár én nem az inventorymba, hanem csak a hátamra csatolom, s közben kiszemelem a lány kezében a gombánkat. Ai-chan egyre közelebb ér a NJK-hez, s én is lépek előre pár métert, de nem akarok túl közel lenni egy potenciális boss-szintű programhoz.
Ami a furcsa, hogy nem érzem, hogy félek. Lehet, hogy ez a képességemből adódik, hogy valamelyest tudok menekülni, de az is lehet, hogy átléptem a határt, ami után már nem érdekel, hogy mi van körülöttem. Ahh, kezdek begolyózni, túl sok nekem ez egy napra, annyi hétszentség...
avatar
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Virágok és Gombák

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.