Saya kis birodalma

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Csüt. Jan. 23, 2014 3:54 pm


Mert egy kislánynak kell a külön szoba ;P

Mivel Saya az úr(nő), elsősorban az ő ízlése is ütközik ki az egész lakrészen. Belépéskor rögvest a nappaliba jutunk, itt lehet beszélgetni, cseverészni, dumcsizni és pletykálkodni, persze az éléskamra is mindig fel van töltve, elsősorban édességekkel és kindertojással \o/
A szoba egy "ajtótalan ajtón" keresztül elérhető, ide szokott visszavonulni. Ez az ő kuckója, ahol még fiatalabb kislány lehet, ha akar, és persze itt szállásolta el Hócicát és a többi plüssállatát is. Ezen kívül ide rakta be a nagy tükröt, amin keresztül Hugival szokott beszélgetni, de erről csitt Razz

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Vas. Jún. 01, 2014 10:35 pm

//Egy elég intim beszélgetés >.>//

Nagyon! Nagyon-nagyon-nagyon!
~Nyugi van...~
-De nagyon izgulok >,<
~Tulajdonképpen miért is?~
-Azt nem mondom meg ˇ^ˇ
Hugi sóhajt egyet, mert tudja ezt nagyon jól, és tovább köröz a fejemben, mint valami keselyű. Próbálja kitalálni, hogy mire készülök, de azt nem fogom neki elárulni. Semmiképp, zettai~ni >,< Mert ez titok. Nem akarom, hogy tudja, mire készülök, mert akkor azt fogja mondani, hogy nem, meg meg akar majd állítani. Pedig ezt meg akarom tenni. Nagyon is, mert muszáj, mert kell!
Küldtem egy üzit az Anatnak, hogy jöjjön hozzám, mert beszélni akarok vele. Így utólag olvasva nagyon fura a levél, mert nem raktam bele szmájlikat, amiket amúgy szoktam. Kellett volna, de már mindegy, mert látom, hogy elolvasta ._. Vajon mikor fog jönni? Most azonnal? Huh, vajon jó a ruhám? >.>
~És már megint a ruháknál tartunk...?~
A szokásos fehérem van rajtam a fekete szalagocskával a mellrészén. És próbálok dúdolgatni, hogy megnyugodjak. Közben persze figyelek a fejemre is. Magam elé képzeltem egy naaaagy falat, hogy a Hugi ne érhesse el a gondolataimat, és velük a tervemet. Mert én ma bizony ki fogok tálalni ám miiiindet.
~Hogy érted azt, hogy mindent?~
-Hopsz! Sehogy-sehogy, maradj a helyeden!
Elszántan nézek a tükörbe, látom a Hugi tekintetét, hogy nem hisz nekem. Ne is higyjél, mert most hazudok. Ökölbe szorítom a kezem és oooolyan elszántan nézek rá, ahogy csak tudok.
És szerintem a Hugi kitalálta, hogy mit tervezek, mert eltátja a száját a tükörképem és nagyra nyílik a szeme, amik vörösek, mint azoké a patkányoké. Mielőtt megszólalna, elfordulok, a fejembe pedig egy hatalmas kalapácsot képzelek el, amivel jól fejbe kólintom. És most szédül, mint egy megforgatott csirke.
Én pedig mély levegőt veszek és kinézek az ajtón, hogy jön-e az Anat. Vagy nem. Talán nem kéne jönnie. De kell jönnie, mert ezt tudnia kell. Ezeket tudnia kell. de mégse jöjjön, mert félek. Nyáá >,< De jöjjön, és had legyek túl rajta. Fééélek D:

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Jún. 01, 2014 11:11 pm

- És itt lesz a cicalakosztályod, itt az etetőtálad, itt a kaparófád, itt pedig lesz egy külön virágtartó sarok, amit kedvedre összedönthetsz. Igen, ne nézz rám ilyen csodálkozó fejjel! Szabad lesz virágcserepeket ledöntened, összetörnöd és széthordanod a földet. - A Macska továbbra is hitetlenkedve néz rám, ahogy az alaprajzon mutogatva vázolom neki a leendő lakrészét az új Limenbeli lakásomban. Túlságosan sok borsot tört már az orrom alá és tudom ám, hogy az egész kalamajkát csak azért csinálja, hogy felhúzzon és megkergessem. De ha majd megengedem neki, hogy rosszalkodjon, akkor már nem lesz olyan érdekes a tilosban járás. Így voltam én anno a dohányzással is. A szüleim sosem tiltották meg, sőt anyám egyszer apám tudtán kívül belenyomott a számba egy cigarettát és arra kért, hogy szívjak bele, próbáljam ki. Borzalmas dolog ez a cigi, én mondom. Nem értem, hogy az emberek mit szeretnek benne, ráadásul még egészségtelen is. Minek okán én sosem voltam eltiltva az ilyesmik kipróbálásától, inkább ész érvekkel, mintsem tiltásokkal próbálták a szüleim értésemre adni, hogy mi a helytelen, így a lázadó korszakomban sem hódoltam az ilyesfajta szenvedélyeknek. Abban felettébb biztos vagyok, hogy amint megkapja Aldo az új kis fészkét a romboló sarokkal, azon nyomban próbára fogja tenni a türelmemet egypár cserép eltörésével és a föld széttapickolásával, de kemény leszek és kitartok a tervem mellett. Aztán remélhetőleg le is szokik ezen tevékenységéről, amint felfogja, hogy valóban nem érdekel már, hogy mit kártékonykodik.
Üzenetem érkezik, érdeklődve le is nyitom a menümet. Saya az, szeretné, hogy átmenjek hozzá. Itthoni ruhában vagyok, de mivel úgyis egymás között vagyunk, ezért nem fogok átöltözni. Büdi biztos nem vagyok, a hajamat azért kicsit rendezettebbre borzolom, a szemüvegem meg fent felejtődik. Komótosan átballagok a kislányhoz, ha baj lenne, úgyis megsürgetett volna, ha meg menni akar valahova, egy gombnyomással úgyis át tudok öltözni. Finoman kopogtatok az ajtaján.

//Ilyen ruhában van most Anat, a nyuszi helyére meg képzeld oda Aldot Very Happy //

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Vas. Jún. 01, 2014 11:30 pm

-Hii...
~Ne! Ne visíts hangosan...~
-...iiiii....
~Nyugalom...~
-De-de megjött. Megérkezett. Itt van!
~Először is, ne beszélj hangosan.~
Bocsi.
~Másodszor nyisd ki az ajtót. Fogadd, ahogy illik, ahogy tanultad. Ültesd le, kínáld meg teával, satöbbi. És mond el neki, amit akartál.~
Vagyis megengeded?
~Van választásom?~
Azzal a Hugi félrevonul és apró ködgombóccá gyűlik a fejemben. Nem várom meg, amíg végez, mert az Anat már vár odakint, és mondta is a Hugi, hogy illik kinyitni az ajtót. Fú, de nyirkos ez a kilincs... >,<
Végül kinyitom, és tényleg eljött, és jajdefura. Elmosolyodom, de közben reszketek, mert nagyon félek, mert lejátszódik előttem, hogy majd azt fogja mondani, hogy takarodjak, meg dühös lesz, meg meg fog gyűlölni. Fúú, de megbántam már, hogy hívtam, de ha meg nem hívtam volna, akkor örökké bánnám, hogy nem tettem meg ._.
Furák az emberi érzelmek ._.
-Sz-szia! -mosolygok, aztán nyelek egyet, mert a hangom az viszont nagyon is remeg, pedig nem kéne neki. Vagyis de, kéne, csak azért mégsene ._.
-Jaj. Gyere. Gyertek. -veszem észre az Aldor is. Hoppá, rá nem számítottam, de mondjuk ő állatka, ugye? Úgyse fogja érteni, akkor rendben. Esetleg majd megijed. Már ha látni fogja, nem tudom. Nem értem néha, hogy működik pontosan.
Becsukom az ajtót, miután bejöttek, szerencsére ez sikerült is, aztán mutatok a kanapékra, hogy üljenek le nyugodtan. A tükör az úgyis a szobában van, szóval a Hugit nem láthatják meg, már ha más is láthatja benne, ezt sem tudom pontosan. Aztán szaladok a pultokhoz, mert nekem bizony az is van, és leveszek két csészét, a tea meg már úgyis készen van, mert én szeretek reggel azt inni, és még sok maradt, ilyen fini vaníliás \o/
-Tessék ^^ Aldo kér valamit? ^^; -hajolok le hozzá a térdeimre támaszkodva, és ha akar valamit, amit az Anat le is fordít, mert én nem tudok macskául, akkor adok neki ^^ Aztán...
Hu, ne most jön az aztán. Nem is nagyon tudok leülni, mert nagyon remeg tőle a lábam. Az Anat elé állok az asztal túlfelén, és nem bírom ki, morzsolgatom a kezeimet.
-Izé, én... nekem el kell mondanom valamit... valamiket. -kezdem habogva. -Szóval... szabad? Mert ez... talán hosszú lesz ._.

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Jún. 08, 2014 9:11 pm

Szórakozottan ingatom a fejemet, mivel miközben átbattyogok, egy kellemes nóta dallamát dúdolom. Ahogy kinyílik az ajtó, zsebre dugott kezeimet előhúzom és egy önfeledt mosoly kíséretében jó nagy ölelésre tárom a karjaimat. Nem-nem, nem úszhatja meg enélkül ^^ Olyan régen szeretgettem meg, ki tudja hány órája Sad Csak akkor veszem észre, hogy Aldo is itt lábatlankodik, amikor őkelme önkényesen beszambázik a kislány szobájára és önelégült pofával villogtatja rám a szemfogait egy kényes nyaffintás közepette. Megállj gazfickó, kiporolom a bundád az illetlenkedésed miatt! >.>
- Aldo nem kér semmit - huppanok le a macska mellé kissé bosszúsan, de a szőrgolyó igencsak nyalja a száját, úgy tűnik már ki is szolgálta magát. A bajsza hegyéről lefittyenő tejcsepp már el is árulja, hogy mit találhatott. - ...már... - teszem hozzá kiegészítésképpen. De mikor? És hol? Az asztalon nem látok tejet! Magic cat >.<
Én magam óvatlanul belekortyolok a teába, amit szépen felszervíroz előttem a kicsi lány, aztán minden színészi és türtőztető képességem latba vetem, hogy ne látszódjon az arcomon, mennyire nem szeretem a vanília ízt. Tudom, hogy egyesek számára kuriózum az ilyen tea és értékelem is, hogy ilyen finomsággal készült érkeztemre Saya, viszont egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt viszolygok az erős vagy nem szokványos ételben érzett vanília íztől. Tudni illik csúnyán összehánytam az ágyamat attól a bizonyos vaníliás ételtől, amire már nem is emlékszem, hogy mi volt, de az emlék és az íz erősen bennem maradt. Ugyanakkor nem szeretném megbántani a tea elutasításával az én kis pindurimat, így egy parányi újabb korty végeztével le is teszem a csészémet és inkább a leányzóra koncentrálok.
- Hogyne szabadna. Ráérek egész nap, ha szeretnéd. Mehetünk bármerre, mesélhetsz bármit. Sőt, arra is gondoltam, hogy tarthatnánk egy olyan napot, amikor csak te és én együtt töltünk egy egész napot és csak olyat eszünk, iszunk és csinálunk, amit te szeretnél. Viszlek egész nap a nyakamba, sokat nevetünk és mókázunk, mit szólsz? ^^

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Vas. Jún. 08, 2014 11:58 pm

Nagyot nyelek, aztán megrázom a fejem, hogy nem, nem kell sehova mennünk, meg most nem is ilyesmi... megvárom én, hogy végig mondja, és picit örülök is neki, mert legalább ennyivel is később kell belekezdenem. Annyira félek, még soha-soha-soha nem féltem ennyire, pedig a Jay is mesélte már, hogy őszerinte nagyon félelmetes életem lehet a Hugival. Már mint hogy egyedül élünk, meg ő itt van bennem, mert mikor a vérrel köszönt a tükrön régen... mikor még nem tudott beszélni. De azoktól nem ijedtem meg, most félek nagyon-nagyon.
Azért a végén elmosolyodom. -Oké. -bólintok, de igazából nem tudom, mert lehet, hogy végülis ezek után... mármint ha végeztem... és utálni fog... meg kidob...
~Ne gondolj a rossz kimenetelekre. Akkor meg fognak történni.~
pale  Ezt nem kellett volna mondanod.
-Hát akkor... Szóval kettő dolog lenne... és akkor először az első...
Próbálok hangosan beszélni, nem nagyon megy. Kezeimet tördelve közelebb lépek, meg a számat is harapdálom, erősen, szerintem ha most igazi testem lenne, véresre rágtam volna már ._.;  Odalépek az Anathoz és a mellkasomhoz emelem a kezeimet.
-Szóval az első... ez olyan... majd ne ijedj meg! Különös lesz, de ne ijedj meg... mert nem valóság, káprázat. Izé... Szóval... Mutatom. Csukd be a szemed.
Kinyújtom a kezem, miközben magamban mantrázom (vagyis ismételgetem, ezt pár napja tanultam \o/ ), hogy nem lesz semmi baj. Mire az Anat homlokához érek, már aktiváltam a Scizophreniát. Mert ezt akartam neki megmutatni. A Hugival közös világunkat. Aztán szólok neki, hogy nyissa ki a szemét.
Engem normálisnak lát. Sikerülhet az is, hogy nem, de azt most nem akartam. Minden más viszont megváltozott. Magamat is megérintettem, hogy én is láthassam, hogy jobban mellette lehessek. Aldo cicus is most egy groteszk hússzörny. Én olyannak látom, hogy van egy hatalmas szeme, de minden más felismerhetetlen, és az a pici tej még, ami a szája körül volt... hát az gusztustalan ._.
A látványhoz minden más is párosult. A szobám eddig ilyen üde virágillatú volt, meg a vaníliatea is árasztotta magából, most viszont mindez olyan... asszem gyomorforgató. Én már eléggé megszoktam, mert az én képességem, sokszor üldögéltem már benne. De az Anat talán még nem. A tapintás is, meg ahogy ül a kanapén, az is olyan, mintha olyan... fújon ülne. Én is fújon állok, érzem a talpam alatt a zsigereket. A hangok tompák és felerősödtek. Remélem, az Aldo cica nem kezd el vakarózni, mert az nagyon fújj lenne már >.>
-Izé... ez... -nézek körbe félőn. -Ez... az első képességem. A... a mi világunk.

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Jún. 19, 2014 1:16 am

Kezd a gondtalan mosoly az arcomra fagyni. Egyre inkább feszélyez az, hogy a kislányt zavartnak látom, ráadásul még arra az ajánlatomra se reagált igazán, amiről azt hittem, hogy örülni fog. Az az "oké" kb úgy hangzott, hogy "oké, ha ezt akarod, hát legyen, nekem mondjuk mindegy". Szóval nem volt túl meggyőző, maradjunk annyiban. Aztán szerencsére nem várat soká, hanem belekezd a mondandójába, de én egyre inkább értetlen fejet vágok. Ez a nagy felvezetés rossz előérzetet kelt bennem és csak egyre nyugtalanabbá tesz. Ha mindezek után kiderül, hogy eltört egy vázát és ez a nagy dilemma oka, akkor tuti kiszakad belőlem egy megkönnyebbült nevetés.
Egyszerű dologra kér, mégpedig hogy csukjam be a szemem, miközben ő a fejemet a tenyerei közé fogja. Attól csöppet sem tartok, hogy összeroppantaná a koponyámat, mégis kissé vonakodva teszek eleget a kérésének. Végül lehunyom a szememet, aztán kicsit kilesek, de látom, hogy csak koncentrál, ezért visszaszorítom a szemhéjamat.
Ahogy kinyitom a szemeimet, tébolyult rémület fog el egyetlen szempillantás alatt, hogy észlelem a környezetem. Elkapom a fejem és hátrahőkölök, teljesen belepasszírozva a testem a kanapé háttámlájába. Jobbra-balra kapkodom a fejemet, s mikor megpillantom azt a hányingerkeltő lényt Aldo helyén, elkap a hányinger. Megpróbálok arrébb húzódni, amikor is az eddigi hétköznapi kanapé kárpitjához nyúlva ahelyett valami elképesztően undorító dologhoz érek, na akkor van végem. Felpattanok ültömből, de a talpam alatt is ez a förtelmes, ingoványos, ragacsos undormány van. Senkinek sem kívánom azt az ijedtséget és undort, ami az egész testemet átjárja ezekben a percekben, remegni kezdenek a végtagjaim és öklendezésben török ki, ahogy próbálok kibukdácsolni a helyiségből az erkélyre.
- Állítsd le! Bármi is ez, ha te csinálod vess véget neki nyomban! - Bármilyen szörny ellen kiállok, egyetlen mob elől sem futamodtam még meg eddig, de a gyomorforgató dolgok mindig is kikészítettek. Ez viszont még a hányós-pókos bossnál is borzalmasabb volt. Az ajtófélfába kapaszkodva azonban nem bírom tovább, az undorító bűz kivégez és megállíthatatlanul elkezd feltörni a torkomban a gyomrom tartalma. Ehh, szóval a SAO-ban is lehet hányni...

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Csüt. Jún. 19, 2014 1:49 am

-Ne, ne, ne menj ki, akkor csak rosszabb! Jaj...
pale  Pont, mint régen a főtéren, pont ugyanúgy, olyan sokan reagáltak így. De akkor nem én voltam, nem én csináltam, hanem a Hugi, aki még élvezte is. Most viszont ő sem élvezi, érzem. Ha élvezné, nevetne, meg örömködne, hogy na, az Anat sem bírja, ennyit a nagy Harcosról, de semmi ilyesmi. Csak figyel némán a fejem mélyén, szótlanul, és különös érzés keríti hatalmába. Nem is nagyon zavarom, nem figyelek rá, nem kezdem elemezni, mert most más dolgom van. Az Anat kéri, hogy állítsam le, de ehhez ismét meg kell érintenem. Szerencsére az könnyebb, de mégsem bírok mozdulni. Egyszerűen nem tudok. Gondolok arra, hogy moccanjon a kezem, meg a lábam is, hogy menjek utána, de nem megy. Helyette csak állok, és érzem, ahogy a szemeim egyre telibbek, mert... mert...
~Még ne. Ne kezdj el sírni, arra ráérsz később is. Szedd össze magad.~
De nem tudok... képtelen vagyok rá... ki fog dobni. Biztos azt fogja mondani, hogy ugyanolyan vagyok, mint a Reynail, és ki fog dobni... vagy még rosszabb... Azzal a... ketté fog...
Szédülök...
~Saya! Szedd össze magad! Nem fog semmi ilyesmit csinálni, csak kapcsold ki rajta, mert mindjárt okádni fog... Na, príma, már okádik is...~
Belém fogja vágni. És olyan fura kifejezés lesz az arcán. Mint harc közben.
~Ugye nem estél szét még te is...?~
Hibát követtem el.
~Oké, szétestél. Na, eressz. Majd én...~
Ne! Menni fog. Elvállalom, elviselem, vagy hogy is szokták mondani. Izé... vállalom a következményeket, azaz. Csak...
~Nem, nincs idő, ő is épp eléggé szenved. És bevallom, ez az első eset, hogy nem szeretem látni.~
Mozdul is a kezem, előre, és tudom, hogy miért. Mert a Hugi segít, csak ennyivel. Olyan, mintha egy csápja rákapcsolódott volna egy olyan digitális idegemre, ami a karomat mozgatja. Az Anat az ajtófélfának van dőlve, és reszket, meg sápadt, nem nehéz megérinteni. Amint sikerült, még ha csak egy ujjbeggyel is, a Schizophreniának vége. Minden újra a régi a számára. Nekem mégis folyni kezd a szemem. Azért, mert a Huginak is, és kettőt már nem lehet visszafogni.
-Én... én sajnálom... nagyon sajnáljuk... de meg akartam mutatni, mert... mert titkolózni nem szabad! És én nem is akartam! Bocsánat!
Lehajtom a fejem, a kezeimmel a ruhácskám szélét szorítom, amennyire csak tudom.
-Ez a... Schizophrenia... az első képességem.
Még abban sem vagyok biztos, hogy ezt tényleg én mondtam-e, vagy a Hugi... de a következőt tudom, hogy én. Lehunytam a szemem és pityeregtem tovább, meg lenyitottam a menümet. Nem tudom, hol van, de tuti arra, ahol a céh leírása meg az ilyesmi.
-Én megértem, ha... nagyon-nagyon sokan nem szeretik. Én sem szeretem, mert csúnya... és a Reynail után akartam, hogy tudd. Hogy én ilyen vagyok. Más. Van is még valami, de... ha ezek után szeretnéd, én... elmegyek.
Nem merek felnézni, mert most tutibiztos, hogy úgy néz rám, ahogy szoktak, akik tudják ezt, látták ezt, úgy néznek rám, mint egy szörnyetegre, egy emberevő bestiára, egy ölnivaló mobra, mint régen-régen... Megvetéssel és fintorogva, amibe belefájdul a szívem, mert én nem akarok ilyen lenni. Én normális akarok lenni.
Papa! Hiányzol, Papa!

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Jún. 27, 2014 2:51 pm

Az önfeledt jókedvem egy szempillantás alatt szertefoszlott, s átvette a helyét valami megmagyarázhatatlan érzés. Nem igazán nevezném félelemnek, de határozottan ijesztő volt. Az eszem azt diktálta, hogy ne tegyek elhamarkodott mozdulatokat, de a testem megadta magát, így a téboly és az undor elnyomott minden racionális gondolatot. Már ha beszélhetünk bármilyen racionális gondolatról, mikor lüktető zsigerek és hányingerkeltő szagok börtönébe zárva találom magam, mikor kinyitom a szemem. Szégyellem magam, ahogy a kislány előtt kap el a hányás, nem lenne szabad ilyesmit látnia, nem méltó hozzám. Ráadásul ha ezt valóban ő csinálja, akkor biztos még jobban megijeszti, hogy ilyen hatást váltott ki belőlem a képessége. Megértőnek, elfogadónak és támogatónak kellene lennem, ehelyett össze-vissza bukdácsolok és öklendezek. Saya figyelmeztetését hallva inkább ki sem nézek az ablakon. Egyetlen gombnyomással eltüntetem az általam a padlóra került mocskot... nem mintha számítana, de nem akarom, hogy a kislány lássa vagy ne adj isten belesétálna. Az csak még undorítóbb lenne, amitől pedig még jobban szégyellném magam és talán a hányinger is újra elkapna. Azt pedig ugye senki nem akarja. Összeszorított fogakkal, nagyokat sóhajtva próbálok úrrá lenni a helyzeten, s inkább lehunyom a szememet, hogy ki tudjam zárni az engem körülvevő undormányt. A szagokat persze nem tudom eltüntetni csupán azzal, hogy nem látom mi vesz körül, így párszor még rám tör az öklendezés.
Érzem magamon a kislány érintését, amitől önkéntelenül is összerezzenek. Félszegen nyitom ki ismét a szemeimet, a szagok eltűnése bátrabbá tesz, s amint újra körbetekintek, eltűnik minden korábbi iszonyat. Aldo értetlenül ücsörög a kanapé fejtámláján, félre biccentett fejjel vizslat, de szerencsére már ő is önmaga, nem az a lüktető véres húskupac. Az egész helyzetben csupán az vigasztal, hogy Sayat nem láttam olyannak, mint a macskát. Leheveredek a padlóra, hátamat nekivetve a falnak és a fejemet is hátradöntöm. Nagyokat sóhajtozok még mindig, s kortyolok egy kis vizet is, hogy ne kaparjon a torkom. A vaníliás tea sem émelyít már, bizonyára az is közrejátszott, hogy kidobtam a taccsot. Meggyötörten pillantok a szabadkozó kislányra, majd magamhoz intem.
- Gyere, ülj ide az ölembe. Felejtsd el azt a butaságot, hogy el kell menned innen. Nem engedlek sehova, megígértem, hogy gondodat viselem! Ugye? No, akkor felejtsd el a butaságokat! - Ha ráült a lábamra, ahogy kértem, vagy ha legalább odajött kartávolságon belülre, akkor megsimogatom a buksiját. Csöppet sem félek tőle, nem tehet erről az egészről. - Jól figyelj rám, Pinduri! Nem haragszom rád és nem félek tőled. Senki sem maga választja meg, hogy milyen képességet adjon neki a rendszer. Én viszont féltelek attól, hogy neked ezzel a világgal kell megbirkóznod. Sajnálom, hogy eddig nem tudtam segíteni neked a terhed cipelésében, de ezután megtaláljuk a módját, hogy könnyebb legyen neked. Arra kérlek viszont, hogy ne mutasd meg ezt másnak, hacsak nem kérlek rá. De szerintem nem foglak. Nem azt kérem, hogy titkolózz, hanem arra, hogy kíméld magad ettől a borzalomtól. Szerintem nem tesz jót neked. Mesélj még róla, hogy én is könnyebben megérthessem és elfogadhassam! És ha már itt tartunk... félve kérdezem meg, de... mi a második képességed? - Ha már lúd, legyen kövér, ha már elszánta magát, akkor essünk túl rajta. Bármi is legyen a második képessége, inkább mondja el. Csak ne akarja azt is megmutatni pale

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Pént. Jún. 27, 2014 6:38 pm

Zihál, de már jobban van, legalábbis én így hallom, tehát sikerült kikapcsolni. Én viszont még mindig reszketek, és várok, hogy megnyomjam-e, hogy kilépek. Vagyis, igazából várom, hogy megtalálja a hangját és kiakadjon és elhordjon mindennek, elvégre, ekkor ez lenne a szokásos reakció, nem?!
Hiszen volt olyan néni, aki sikított...
~Nem. Pont, hogy nem sikított. Úgy megdermedt a félelemtől, hogy hagyta magát. De az régen volt, Saya. Nem is kéne rá emlékezned.~
Nem is emlékszem, vagyis de, csak mégse nem... >.>
Valahol olvastam, hogy a peri... peré... nem, peri... perifinnyás...
~Perifériás~
...látásban lehet észrevenni jobban a mozgásokat. Az Anat intését is így veszem észre, de nem tudom, mit akar. Félve nézek fel, nem merek odapillantani, hogy hogy néz rám, és nem tudom, tényleg merjek-e közelebb lépni. Aztán megszólal, mire összerezzenek, de nem szid le... O.o
~Mondtam én.~
Meg se szólaltál ._.
~De sejtettem.~
Végül a Hugi leereszti a kezemet, hogy eltűnjön a menü nagy csilingeléssel, de a lábaimat már nem mozdítja meg. Mert azt akarja, hogy én menjek oda. És végül lassan, de odamegyek és letérdelek, de az már nem jut eszembe, hogy olyan japán módra kérjek bocsánatot, mert nekem igazából még sosem kellett, meg most úgyis túlzottan félek. Még akkor is, mikor megérint, megint reszketek, de most azért egy nagyon picit mástól is, mert jól esik. De azért nem merek az arcára nézni Sad
-É... -kezdem, de aztán mégis inkább becsukom a szám, hoyg jobban összeszedjem a szavakat. A Hugit még mégsem kéne elárulni. Majd picikét később. ._. -Én... én már megszoktam. Nekem nem teher. Olyan, mintha már rég ismerném vagy ilyesmi, csak biztos nem emlékszem erre sem. Viszont a mobok azok például nem ismerik. Megállnak, mikor meglátják. Csak ehhez érintenem is kell, és ezért nehéz használni, de már segített sokszor. És idővel magától is elmúlik.
Az ajkamba harapok picit. Azért lassan kezdek felbátorodni. Mert mégsem küld el, de azért remélem, a Hugit sem akarja majd.
-Nem tudom, te hallottad-e... még valamikor régen sokat beszéltek egy rendszerhibáról a főtéren. Hogy aki arra jár, az borzalmakat fog látni. -elvörösödöm, de nem tudom folytatni. Legalábbis egyenlőre mégse ._.;  Főleg, mert mikor a másodikról kérdez, akkor azért elmosolyodom és kicsit félve, de azért felnézek az arcára is.
-Az nem ilyen! Sőt, várj!
Most nem nyújtok kezet, meg semmi, hanem elhelyezkedem, és kiegyenesítem a hátam, mert akkor több levegő fér a tüdőbe ^^ Aztán énekelni kezdek, ahogy ilyenkor szoktam, és ahogy régen a tőröknél is megtanultam, az energia már mutatkozik is, hogy működik \o/ Hugi is elcsendesül és leülepszik, mint az iszap, mert élvezi a dal hatását, bár ezt lehet, hogy az Anat fogja jobban, miután szegényke Kitartását eléggé lecsappantottam az előző akciómmal. Nem viszem végig, elég csak az első taktus, szerencsére félbe tudom szakítani, ha nincs harci helyzet, így hamar befejezem, mikor én magam is eléggé megnyugodtam, aztán megsimogatom az egyik, a dal hatására kinőtt selymes virágocskát. Kicsit fura, hogy a padlóból körülöttem megjelentek a gyönyörű virágok, de semmi kárt nem tettek, és hamar el is tűnnek sajnos Sad
-Hihi ^^ Ez sokkal jobb. Ha minden igaz... -ismét lenyitom a menüt, de most nem a céhen belül keresgélek, hanem a Képességeknél. -...akkor harcban akik velem vannak, azoknak nem kell pihenniük, amíg éneklek, az ellenfelek viszont mást hallanak és lecsökken a sebzésük. De nem sokkal ._.;
Most már merek az arcára nézni, és miután megbocsájtott a Schizophreniáért, asszem, most kíváncsian nézem, hogy a dalomhoz és a... hogy is nevezik? Buffhoz mit szól ^^;

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Jún. 27, 2014 8:10 pm

na így azért már sokkal nyugodtabb, meghittebb ez az egész. Ahogy pironkodva, szemlesütve lekucorodik mellém, az egyszerűen szívszaggató. Nem szeretném még egyszer így látni, csöppet sem kellemes érzés. Ha léteznek már ilyen fiatalon apai ösztönök, akkor azok valami ilyesmik lehetnek, amiket most érzek. Ez nem olyan nagytestvéri dolog, annál erősebb. Mindemellett feszélyez az az érzés, hogy látnia kellett engem az imént olyan kiszolgáltatott állapotban. Mint annak idején Reynaildnál is.
- Sajnálom, hogy nem vagyok mindig olyan bátor és erős, mint amilyennek kellene lennem ahhoz, hogy megvédhesselek. Reynailddal szemben is gyenge voltam és az imént is. Remélem azért még nem veszítettem el minden tekintélyemet előtted. - Aztán persze lehet, hogy ellenkező dolgot váltottam ki belőle, s azzal, hogy az emberi oldalam is teret nyer, csak még közelebb érez magához. Legalább is szeretném ezt hinni. Viszont tartok tőle, hogy inkább csak azt az érzést erősítem benne, hogy nem vagyok alkalmas az ő védelmére és nem vagyok elég megfelelő apapótlék neki. Hogy is lehetnék ilyen fiatalon, 0 tapasztalattal. Még testvérem sincs, aki révén lehetne fogalmam arról, milyen is a nagyobbak felelőssége. A gyermeknevelés pedig végképp nem az a dolog, amiben otthon lennék. Bár nem hiszem, hogy a kislány apaként tekint rám, viszont az, hogy beavatott ebbe a titkába, azt jelzi számomra, hogy bízik bennem és ez igazán jólesik.
- Nem hallottam arról az esetről. Akkor kaptad esetleg a képességed? - De az is megfordul a fejemben, hogy éppen ez a képesség vette el az emlékeit. - Mondd csak... már a kinti világban is amnéziás voltál? Tudom, hogy beszéltünk erről már egyszer, de jobb inkább, ha rákérdezek, mert nem emlékszem tisztán. - Aztán mikor rákerül a szó a második képességére, összeszorított ajkakkal próbálok nyugton maradni és nem stresszelni. Azzal, hogy látom, oldódott a gyermek feszültsége, én is jobban érzem magam. Kortyolok még párat, majd izgatottan szemlélem, ahogy elhelyezkedik. A Saya által énekelt dal tetszetős, mindig is imádtam hallgatni az éteri, gyermeki hangját. Annyira magával ragadó, s ahogy elkezdenek körülötte nőni a növények, az csak még szebbé teszi. Frissebbnek és lényegesen kevésbé elgyötörtnek érzem magam a lánykát hallgatva, s hamar kiderül, hogy nem csak a lelkemet üdítette fel.
- Ez rendkívül hasznosnak tűnik és igazán szép is. Sokkal jobban örülnék, ha ennek a képességnek a használatát szorgalmaznád inkább. - Felállok közben és a kezemet nyújtom neki is, hogy felsegítsem. - Gyere velem kérlek! - Kilépkedek a teraszomra, s Aldo is leugrik a karfáról, hogy kövessen bennünket. Kint hellyel kínálom Sayat, Aldoka pedig az ölébe kéreckedik, hogy dorombolásba kezdhessen egy kis simit kérve. A kényelmes napozószékek a kertre néznek, s jólesően szippantok bele a kora nyári szellőbe. - Kérdeznék tőled valamit. Szeretnél még egy ennél is nagyobb kertet? Egy egészen akkorát, amit szabad szemmel be sem tudsz látni teljesen?

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Pént. Jún. 27, 2014 8:32 pm

-Sonna... -kerekedik el picikét a szám, mikor ezt mondja. Nem is igaz, hazudik ˇ^ˇ  Mert a Reynailnál igenis bátor volt, ahogy rácsapott arra az undormányra, akármi is volt az. Fel is emelem az egyik kezem, tudjátok, olyan önkéntelenül, mert eszembe jut, ahogy az a bohócképű elvette a nyelvemet pale  Fú, az ezerszer rosszabb volt, mint a kis saját világunk. Nem akarok nyelv nélkül élni!
-Ez nem is igaz, ne mond ezt, és soha többet meg ne halljam! ˇ^ˇ -nézek rá szigorúan, ö... vagyis próbálok. Még csípőre is teszem a kezem, hogy nyomatékosítsam. Aztán a továbbiakban tátogok, mert nem tudom, hogy mit mondjak, vagyis hogy hogy mondjam, amit mondok, szóval végül becsukom a szemem, de csak hogy ne lásson semmit. Hugi pedig engedelmesen előrébb jön picikét, kinyújtja a kis csápjait vagy tudomisén, aztán kinyitja a számat.
-A tekintélyed kicsit sem csorbult, nyugalom, és a feladatod is tökéletes végezted eddig is, fogod ezután is. Ebben biztos vagyok. És én is segítek.
Az utolsó szónál elmosolyodik, aztán visszavonul, és kicsit előre is dőlök ettől, mert nem számítottam ilyen hirtelen váltásra. Aztán kinyitom a szemem, mikor biztos vagyok abban, hogy már nem lenne vörös >.>
Megrázom a fejem, és kicsit félre is pillantok, megszorítva a ruhám szélét a térdeimnél. -Nem, már előtte is megvolt... viszont az én voltam. Mármint én okoztam. Vagyis nem teljesen én... izé... Anat, te hiszel a szellemekben? -pillantok rá, aztán ismét vissza a sarokra.
-Én már kint is. A Papa búcsúlevele volt az első, azt hiszem, már három éve... >.> Onnantól a gazdasszony néni vigyázott rám. Meg a Hugi.
Aztán felállunk, és átmegyünk a teraszra. Még jó, hogy már rég ki van kapcsolva a rondaság, mert most a fák is olyanok lennének, az ég vörös, meg az épület is fújj ._. Tudom, mert már egyszer megnéztem úgy is mindent. Néha mondjuk szeretek benne lenni, de sosem sokáig, mert igazából az úgyis csak a Hugi világa, nem az enyém. Leülepszem én is, mint az iszap, és jót nevetek az Aldon. Ő sem haragudott meg rám, hogy bántottam a gazdáját, biztos tudja, hogy nem szándékosan csináltam, meg nem akartam én, de tudnia kellett róla. Úgy hogy hálásan simogatom is, persze most nem olyan erősen, mint a kezdeti napokban, hihi ^^
-Hmm? -pillantok fel, mikor az Anat kérdez, aztán elgondolkodva a kert felé nézek. Még a fejem is félrebiccen kissé, ahogy gondolkodom, mert nem nagyon tudok ilyesmit elképzelni, hacsak nem a városi parkokat, vagy mint amilyen a főtér is, elvégre én azt sem tudom belátni teljesen, ha teli van. Vagy ha nem szabad a szemem, hanem le van fedve.
-Juuuj *.* -vigyorodom el, mikor magam elé sikerül képzelnem, és fúúú, az nagyon király lenne \o/ Mint a Mátyás \o/ -Az jóó! És hol, és hogyan, és mikor? Tudok majd segíteni? *.*

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Hétf. Júl. 07, 2014 5:33 pm

Legszívesebben magamhoz ölelném a kicsi lányt és soha többé nem ereszteném el. Ismét az érzelmi hullámvasút nevű őrületen utazok, de most éppen a magasba tartok, így nem bánom annyira. - Értettem, kisasszony o.o7 - Szalutálok neki komoly ábrázattal, aztán elmosolyodok. Amilyen szavakkal folytatja, az kicsit furán hat a pinduri szájából, de jól esnek a szavai, így elraktározom magamban őket.
- Ne hibáztasd magad érte, biztos vagyok benne, hogy nem akartál senkit sem bántani, mint ahogyan az imént engem sem. A szellemekben pedig... nos, mivel nem tudom bizonyítani sem a létezésüket, sem az ellenkezőjét, így nem tudom megmondani, hogy hiszek-e bennük. De miért kérdezed? Hogy jön ez most ide?
Megnyugtató a tudat, hogy nem a Nerve Gear okozza a kislány amnéziáját, tehát nem érhette agykárosodás a sisak miatt. Mindenesetre nagyon furcsa, hogy egy ilyen aranyos kislánynak ilyen borzalmas képesség jutott. Én mindig is úgy hittem, hogy a rendszer random osztja a képességeket, de vannak, akik úgy hiszik, hogy a személyiségünkhöz illőt kapunk. Ez utóbbit számomra egyértelműen megcáfolja Saya esete. Vagy pedig nagyon félreismertem a kislányt, de nem hiszem, hogy az emberismeretem ekkorát tévedne vele szemben.
- Nem is említetted még, hogy van egy húgod ^^ - Az már csak mellékes dolog, hogy általában a nővér szokott gondoskodni a hugiról és nem fordítva, de lehet ő más szokásokban nőtt fel, mint én. - Tényleg Saya, te pontosan honnan származol? Hol éltetek a papáddal, aztán a gazdasszonnyal és a hugival?
A teraszra kiülve jólesik a friss levegő a háborgó gyomromnak. Kortyolok még jó párat és a kislányt is megkínálom egy kis limonádéval. A kitörő öröme engem is lelkesít, így beavatom a részletekbe.
- A 10. szintre költöznénk és a szafarira nézne az ablakod, mint ahogy mindenkié ^^ Alex és én már bejártuk a szinteket, hogy megtaláljuk a megfelelő helyet és a hétvégén elviszlek mindannyiótokat oda, hogy magatok is megnézhessétek. Beszéltem már egy építésszel az új céhház kivitelezésről, de örülnék, ha elgondolkoznál majd arról, hogy miket szeretnél az új kuckódba és az udvarra. Nyugodtan szárnyaljon a fantáziád, csak bátran! - Öregem, az előbb még behánytam egy rakat undiságtól, most meg bájosan csevegünk... SAO facepalm

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Hétf. Júl. 07, 2014 9:27 pm

Uuu, szóval akkor ez olyan, hogy hisz is meg nem is? Akkor talán majd téged is el fog fogadni, bár még midnig nem vagyok benne biztos, hogy ezzel is kéne szegénykét bombáznom. Kicsit le is sütöm a szemem, főleg, mivel már el is árultalak, hogy hát létezel, csak igaz, ő még egyenlőre azt hiszi, hogy nem így, hanem másképp. Hugi, adj tanácsot, lécci ._.;
~Subidubidú. Nyem. Ez a te harcod.~
D:  Nemáá. És ne lopd el a szavaimat ><
~ ;P  ~
-Hátöö... azt majd mindjárt ^^ -legyintek végül az ajkamba harapva, de azért vigyorgok, mert ahogy szokták mondani, tény-és-való, hogy azért jókedvem az most a kilencedik felhőn, mert az Anat nem dobott ki *.* Legalábbis még, de azért remélem, ezután se fog. Talán csak a második képességem nyugtatta meg, mármint ha csak az első lenne meg, akkor talán már nem is lennék Arteses Sad
-Oh, ééén... a Papával, azzal nem tudom, hol éltünk. A Hugi szerint Japánban, de nem vagyunk japánok. Amire emlékszem, vagyis ahol -emelem fel a két kezem, hogy macskakarmozzak velük a levegőbe. -"felébredtem", az már Európában volt, a közepén... eto...
~Magyarország.~
-Az!
~Mond is ki. Ezt csak te hallottad.~
-Magyarország. Asszem az Alex is onnan van, vagy hasonló, mert tud magyarul, egyszer úgy beszélgettünk \o/  A hugom az amúúúgy...
Úgyis pont kiértünk a teraszra, szóval előbb meghallgatom az Anatot, mire még jobban elmosolyodom, a limonádéba még bele sem iszok, el is felejtem, hogy a kezemben van, de én ügyi vagyok és nem ejtem el. o/  
-Fúú, még sosem voltam arra! Mármint szafarin sem, meg a szinten sem. -aztán elkezdek gondolkodni, ami azt jelenti, hogy lenézek a lábaimra, összehúzom a szemöldököm, mint az öregek, és a limonádot bámulom, miközben az egyik kezemen az egyik ujjam az ajkamon pihen. Minden felnőtt csinál valami hasonlót, mikor gondolkodik, szóval az ilyesmi biztos megkönnyíti a dolgot, de hogy őszinte legyek, ezt még egy indurpa-pindurkát sem érzem még most Suspect  Biztos, hogy ez működik? Vagy csak az a baj, hogy még nem vagyok felnőtt.
-Hátööö... tükör az legyen! Meg hely Hócicának. -gondolok a leghatalmasabb plüssömre ^^ -Aaaztán majd gondolkodom, de amúgy nem tudom. Gondolkodásban sosem voltam jó. Nekem a mostanim is teccik \o/  Úú, várjál, lehetnek nővényeim, amiket lehet ápolgatni és úgy nőnek meg ilyesmi? *.* Vagy ahhoz kell a Kertészkedés? Fú, de növények, azokat akarok *.* Majd megtanulok Kertészkedni \o/
-Ő amúgy most is itt van. A Hugi. Velünk.
Na, tessék, már ezt is mondom, szóval mosoly az már nincs, de bátrabban nézek kicsit az Anatra >.> Főleg az állára >.>
-Hugi az olyan... olyan nemt'om. Ő a másik, akiről akartam veled beszélni. Egyszer olvastam a szellemekről, azért gondolom, hogy az. Ő amúgy itt van.
Mutatok a fejemre.
~Csá.~
-És üdvözöl Rolling Eyes

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Júl. 13, 2014 2:09 pm

- Vele... nem azzal, hanem vele. A papával, vele ^^ - Pici nyelvtan óra, de ennyi belefér. Ez nem megdorgálás, nem kioktatás, csak egy röpke helyesbítés. Így tiszteletteljesebb. Még a buksiját is megsimogatom, hogy ne vegye bántásnak.
- Magyarország, értem. Kicsi a világ. Vagy annak az országnak a lakói nagyon szerethetik az MMO-kat. Alex valóban onnan valósi, de Japánban tanult, úgy emlékeszem ott jutott hozzá a játékhoz is, de erre már nem vennék mérget. Te hogy keveredtél a SAO-ba? Kitől kaptad a sisakot és a játékot? - Most, hogy sorra teszem föl a kérdéseket, rá kell jönnöm, hogy sok mindenre nem tudom még a választ. Pedig illene többet tudnom a céhtagjaimról, pláne többet foglalkoznom ezzel a kicsi lánnyal. Itt nincs gazdasszony, aki nevelhetné, a nyelvtanóra meg csak egy hangyapiszoknyi része a gyermekfejlesztésnek.
- Szeretnélek majd önvédelemre tanítani, majd egy alkalmas időpontban. Majd megbeszéljük, hogy mikor. Lehet már csak a költözés után, de emlékeztess rá, hogy mit ígértem most! - teszem hozzá látszólag mellékesen, de tudatosan futott ki ide a gondolatmenetem. Junnal már végeztünk hasonló gyakorlatot, ideje lesz a legkisebbet is felkészíteni arra az esetre, ha baj üti fel a fejét.
- Tükör... hely Hócicának... - jegyzetelek szorgosan a menümben - növények... igen, ahhoz kell kertészkedés. Én sem tudok kertészkedni, de majd megtanuljuk együtt Wink Mit szólsz? - Valóban, a lovagláson, a főzésen és a kertészkedésen kívül minden jártasságomat mester szintre fejlesztettem. Bár eddig nem volt miért foglalatoskodnom a kertészettel is, de ez most új apró célt ad nekem is. Együtt tanulni mókás lenne ^^ Ráadásul ha elköltözünk, nem akarok mindenért fizetni, amit magunk is meg tudunk majd csinálni a kertben. A szafariból amúgy is dögivel gyűjthetünk majd növényeket, amiket elültethetünk a kertünkben. Már a gondolat is elégedettséggel tölt el, így széles mosollyal az arcomon dőlök hátra a székemben.
- Aham, értem. Itt van. - Még mindig mosolyogva kortyolok bele az italomba. - Itt van? O.o És üdvözöl? Shocked

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Kedd. Júl. 15, 2014 3:39 pm

Az ujjamat is ráteszem az ajkamra és az égre nézek, hogy gondolkozzak. Olyan régen volt már, hogy szinte el is felejtettem, meg amúgy is, nekem MO nem volt a hazám. Nekem Aincrad a hazám ˇ^ˇ  
-Oh, én megdolgoztam érte ˇ^ˇ -mesélem lelkesen, még a lábam is lóbálom, mert nem ér le a padlóra owo -Izé... ne szólj senkinek, mert amúgy nem volt szabad dolog, de mindig segítettem a gazdasszony férjének a kávézójában. Cserébe lakhattam ott, meg kaptam pluszt is. És sok kicsi pluszból megvehettem a játékot \o/ Ki fogsz röhögni, megint, de én sokat álmodtam egy égben lebegő kastélyról, úgyhogy ezért költöttem erre Embarassed
Nagyokat pislogok, mikor az önvédelemről beszél. Mondjuk lehet, hogy azért, mert közben próbálom magam emlékeztetni, hogy a japán nyelvtanban az emberekre ne a tárgyragot használjam, vagyis ne úgy beszéljek róluk, mintha csak tárgyak lennének. De mentségemre szóljon, hogy a japán nyelv olyan nehéz D:
Na mindegy, de azért bólintok egy nagyot, hogy rendben, majd emlékeztetem. Hugi az amúgy is izgatottan várja már most, mert nagyon reméli, hogy lesznek benne kések, pedig én tudom, és ezzel ő is tudja, hogy íjászként azt én nem használhatok, csak harcművészként, de akkor is hátrányokkal. Erre Hugi olyan, mintha karba fonná a kezét, vagy legalábbis elég rosszallóan megszólal.
~Akkor miért nem harcművésznek mentünk?~
Mert én szeretem a zöld színt! Razz
~...He? Suspect  ~
-Juj *.* És mikorra lesz majd kész? Az új ház. Mert ha nagyon-nagyon sokára, akkor most is elkezdhetünk kertészkedni, mert kert az van. És majd folytatjuk odafenn, de addigra már lesz rajta pontunk, és még szebbet tudunk majd építeni \o/ -vetem is fel az igen okos ötletem. De hát nincs igazam? Mindig is mondták, hogy ismétlés a tudás anyja, meg van még valami mondás a tanulásról, csak épp nem jut eszembe de azt tudom, hogy nagyon idevágna, ha most eszembe jutna.
Arra viszont kicsit értetlenül nézek, hogy az Anat nem érti a Hugis dolgot, már mint hogy itt van, és még mosolyog is. Kicsit félredöntöm a fejem, majd megértem, hogy talán csak a képim miatt ez most tényleg picit sok neki, és ezért nem fogja fel. Elpirulok, mégse kellett volna belekezdenem, de most már mindegy facepalm  Így vörösen mutatok a fejemre, a halántékomra, és szememet forgatva kezdem.
-Hát hogy itt. Hallom a hangját. Meg érzem, hogy itt van. Öö... szokták mondani, hogy az embernek néha köd száll az agyára. A Hugi az ilyen hasonló, csak ő állandóan itt van és nyomja az agyam.
~Ja, hogy neked van agyad, amit nyomhatok? Király!~
-És... van olyan, mikor elő is jön. Mintha az a köd beterítene. És akkor nem én mozgatom a... például a kezemet. Én... én utálok harcolni, szóval azt a Hugi szokta, mert nagyon ügyes. Igazából ő az ügyes íjász, és nem én. Például, izé... a Reynail ellen is... ő harcolt, nem én...
Itt már tényleg totál el vagyok vörösödve és azt hiszem egy ideje már inkább a térdeimet bámulom >.> A Hugi meg közben elkezd magában beszélni.
~És mi olyan meglepő abban, hogy üdvözöltem? Nem szokás itt az ilyesmi? Rolling Eyes  ~

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Aug. 02, 2014 10:22 pm

- Hmm, érdekes. Égben lebegő kastélyról álmodtál O.o De az egy az egyben ez a játékbeli kastély volt, vagy nem is hasonlított rá, csak annyiban, hogy lebegett? - Csöppet sem nevetem ki a gyermeket, inkább különösnek tartom ezt az egybeesést. Bár utólag sok mindenbe bele tudnak magyarázni dolgokat az emberek. - Az mindenképpen dicséretes, hogy te magad dolgoztál meg azért a pénzért, amiből megvehetted a játékot. Attól most tekintsünk el, hogy mennyire volt jó választás a SAO, de ebből a kis történetből is megtudtam, hogy olyan emberke vagy, aki bizonyára megbecsüli azt, amije van. Saját tapasztalatom, hogy amire magam gyűjtögetek, azt jobban megbecsülöm. A szüleim tehetősek, mégsem úgy neveltek, hogy alanyi jogon megkapok mindent. A gitáromat például én is az iskola utáni munkámból kapott fizetésemből vettem meg, hiába nagy ember a cégben az apukám ^^
Reméltem, hogy ilyen lelked lesz majd a kertészkedéssel kapcsolatban, a kitörő öröme engem is felüdít, főleg a nemrég történtek után. háborgó gyomrom mostanra teljesen lenyugodott és sokkal lazább testtartásban üldögélek a napozószékben a teraszon átfutó kellemes szellőben.
- Nem tudom, hogy pontosan mikorra készül el, meg örülnék neki, hogy ha egyszer mindannyian felkerekednénk majd és együtt megnéznénk a kiválasztott terepet is. //Ez ugye a kutas játékunk// De igazad van, ha már idelent gyakorlunk, akkor odafent már igazán profi munkát fogunk végezni. Meggyőztél, holnap kezdhetjük, mondjuk a virágvásárlással! Meg persze kell majd megfelelő felszerelés, meg kertészruha, meg ilyesmik. ^^
Ha már belekezdek valamibe, akkor azt szeretem a lehető legnagyobb profizmussal véghez vinni \o/
Még mindig értetlenül hallgatom a beszámolót erről a bizonyos Hugiról. Nem tartom valószínűtlennek, hogy Saya amnéziájának és Hugi megjelenésének köze lehet egymáshoz. Nyomja az agyát O.o Ez elég furán hangzik. Mi ez? Skizofénia? Kettős személyiség? Hiszen nem lehet csupán képzelt barát, ha átveszi a "szerepet" a kislány fejében O.o Az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy kell viselkedni ilyen esetben, mi a helyes döntés? Viselkedjek úgy, mintha mi sem történt volna, fogadjam el Hugit, mint egy ikertestvért? Ismerkedjek meg vele, pártolva ezzel azt, hogy Saya esetleg tévképzetekbe hajszolja magát? De mi történne akkor, ha azt mondanám, hogy Hugi nem létezi, csak beképzeli? Lehet azzal elrontanék mindent, és engem is megutálna. Ha ez a bizonyos Hugi nem bántja, sőt segíti, tehát koránt sem ártalmas a lánykára nézve, akkor miért romboljam szét ezt az egészet? Nem vagyok szakember és nem is ismerek senkit sem idebent, aki szaktanácsot tudna adni. Így hát partner leszek a játékban és úgy döntök, ideje megismerkedni Hugival O.o - Nos, üdvözlöm én is... Hugit. Van esetleg más neve is, vagy szólíthatom én is Huginak? ^^"

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Szomb. Aug. 02, 2014 11:35 pm

-Hát, igazából nem hasonlított, de lebegett a levegőben meg kastély volt és tudtam, hogy az a lényege, hogy ki ér legelőször a tetejére \o/ -mesélem, pedig amióta játszunk, azóta még sosem álmodtam már arról a kastélyról, mert már minden álmom az a SAO-ról szól, meg néha álmodom a házinéniről, meg a kávézóról, meg ilyesmiről. De legtöbbet azt a SAOról meg az Artesről meg az ilyenekről, meg Hugiról. Hugival nagyon sokat játszunk, mikor álmodunk, mert olyankor tudunk kártyázni meg minden, mert nem látunk egymás fejébe. De ezek persze csak álmok. Rolling Eyes
Aztán magam elé képzelem a gitározó Anatot. Fúúúú, király lehet *.* -És milyen gitárod van kint? :3 -még picit közelebb is hajolok, mire a Hugi rám szól, hogy vigyázzak, mert mindjárt le fogok esni, szóval inkább hátrébb csúszok, a széknek úgyis van támlája, attól arra már nem eshetek. Csak ha hintázok, de azt most nem fogok :3
-Meg locsolókanna meg kisásó és gereblye *.* Kisásó majd lehet az enyém? *.* Meg vegyünk majd olyan virágot is, amit akkor vettünk, mikor találkoztunk anno :3 -próbálok visszaemlékezni rá, hogy mi volt a neve, vagy tudtam-e a nevét, de már nem tudom O.o Csak azt, hogy akkor még a Violának vette, és én segítettem neki választani, meg akkor lettem tag \o/
~...tünk.~
Lettünk tagok \o/
Aztán az Anat eléggé elgondolkodik, szerintem azért a Hugi már eléggé meglepte. Olvastam meg tudom, hogy az ilyesmire nagyon sok fura latin szót használnak, de én nem jegyeztem meg őket, mert nálam ez nem ilyesmi, nálam a Hugi az van és kész. Ő nem egy betegség, hanem a testvérem o/
~Juj, de megható. Na, majd beszélek vele én. Akkor hihetőbb lesz. Aztán meg ha nem tetszik neki, derüljön ki így.~
De csak ha nem fogod bántani mattaku
~Becsszó.~
Az mit jelent...? O.o
~Azt, hogy megígérem.~
Akkor rendben \o
Egyébként az a jó az ilyen előre megbeszélt ilyesmikben, hogy tökéletes végbélmenésű...
~Végbemenésű, te nagyon sötét!~
...szóval az o/  Csak lehunyom a szemem, és a Hugi az teszi is a dolgát. Kicsit megszorítom mondjuk a szék széleit, hogy ne dőljek el oldalra se, de szerencsére ő elég gyors, biztos azért, mert már nagyon sokszor kellett csinálni harcokon, és már tudja, mit hogy kell neki tennie. Mikor már ismét látok, már nem én nyitom ki a szemem, úgy hogy biztos már benne van az a vörös csillanás, mint a tükrökben is, mikor beszélgetek vele. Mindig olyan fura érzés ilyenkor, hogy nem mozgok, olyan kísérteties meg félelmetes, de én tudom, hogy a Hugi nem akar rosszat, meg most is megígérte, hogy nem fog csinálni semmi gonoszat. Csak mosolyog, és most még jobban megnézi az Anatot, mintha sose látta volna, pedig látja őt eleget az én szemeimen keresztül. Szépen végighallgatja, majd ő is megszólal, a hangja sokkalta határozottabb az enyémnél, meg szigorúbb, meg olyan mááás... >< Főleg most, hogy meg se próbálja utánozni az én stílusom mattaku
~Te akartál vallomást tenni, most én is teszek.~
-Nyugi. Egyenlőre elég a Hugi is, amíg Saya nem emlékszik vissza az igazi nevemre. -mosolyodik el kajánul, majd kinyújtja az egyik kezét. -Bár mi nem most találkozunk először, Anatole-sama.

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Aug. 24, 2014 12:01 am

- Elektromos hathúros és van egy akusztikus is. De inkább az előbbin szeretek játszani, mert azzal izgalmasabb hangokat lehet kiadni. Tudok olyan hangot is például, mintha egy elefántot hallanál Very Happy - mesélek lelkesen a lánykának, miközben sikerül végre teljesen ellazulnom. Aztán a kertészkedésre terelődik a téma és Saya lelkesedése teljesen magával ragad engem is. - És csinálunk majd Aldonak egy kinti cicaházat is, és körbeültetjük azt is virágokkal és szeretnék futónövényeket, amik benövik majd a lugast, ami alatt lehet ücsörögni és persze hogy lehet a tiéd a kislapát *-*
Aztán valahogy kilyukadtunk ugye Huginál. Számba vettem a gondolataimat, érzéseimet, kétségeimet a "képzelt barátot" illetőleg, viszont azt nekem is be kell látnom, hogy ha csak képzelt barát lenne, akkor nem észlelhetnék személyiségváltozást Sayanál. Márpedig ahogy Reynail ellen harcolt a kislány, az valóban rendkívüli volt. Továbbra sem zárom ki a kettős személyiség lehetőségét, már csak azért is, mert mint kiderült, Hugi nem a SAO "mellékhatása", hanem már odakint is létezett, ezért csak óvatosan puhatolózom ez ügyben. Amikor Saya elkezd Hugiként beszélni hozzám, valami fura érzés fog el. Mégis belemegyek a játékba.
- Valóban, ahogy... Saya is mondta az imént, Reynaildnál is... te harcoltál velünk. Vagy volt más alkalom is? Mesélnél esetleg egy kicsit... magadról? Szeretnék többet megtudni rólad, a szándékaidról. Segíted Sayat, tehát ha jól sejtem mellettünk állsz... - vagy csupán önös érdekből segíti, hiszen osztozkodnia kell a kislány testén? O.o

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Szomb. Aug. 30, 2014 12:25 pm

Nyaa.. Hugi, de aztán sietgessél, mert én hallani akarom azt az elefántot *.* Még akkor is, ha nem igazi, mert egyébként még sosem hallottam elefántot, de azt tudom, hogy van itt is a szafarin, csak az messzebb, és oda én még nem mehetek, mert a rendszer nem engedi :3
Jó, mondjuk én most pofázhatok, mert a Hugi úgyse figyel rám, csak lesi az Anatot azzal az ijesztő mosolyával, meg még a fejét is kissé lehajtja. Te most utánozni akarod azokat a kislányokat azokban a félelmetes filmekben? pale
-Elég sok. Tulajdonképpen mindent én csinálok helyette.
Naaa, ez azért túlzás mattaku
Egyébként, az utolsó szavaknál már kicsit szélesebben mosolyog. Még a szeme is kikerekedik picit, meg elneveti magát, de én utálom, mikor így nevet. Fúú, olyan gúnyolódó. Hugi, ne viselkedj így, különben megjárod >,< Az Anat kedveskedni akar csak, ne bántsad.
-Hát, ez elég vicces. Mert nem igaz. Nem állok senki oldalán, se a tiéden, se Saya-én. -helyezkedik el egy kicsikét a székben, hogy közelebb hajolhasson. -Mesélést pedig elfelejtheted. Legyen elég annyi, hogy nyomós okom van arra, miért is szeretném a lehető legjobban tönkretenni Saya-t.
Majd félig lehunyja a szemét, és visszadől a helyére. Sóhajt egyet, én pedig meg se merek szólalni, vagyis nem merek semmit se gondolni, mert én most bizony meglepődtem, de nagyon is. Nem is tudtam, hogy tönkre akar tenni. Najó, valójában tudtam, de azt nem, hogy még mindig Surprised
-Viszont nem kell halálra rémülnöd. A játékban nem tehetek ellene semmit a pszichológiai hadviselésen kívül, amihez viszont semmi kedvem... egy ideje.
Karba fonja a kezét és kinéz az erkély fölött a kertre. Ő nem olyan, mint én, nem lóbázza a lábát, nem mosolyog, nem nézi olyan csillogó szemekkel a Hisame szobrát meg semmi ilyesmi. Olyan, mint ő maga is valami gúnyos szobor, akiről szinte süt a rosszindulat. Hugi, hagyd abba, még engem is megrémitesz, hát még szegény Anatot >,<

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Anatole Saito on Vas. Aug. 31, 2014 3:28 pm

Mindent? O.o Persze a kérdés csak gondolatban fogalmazódik meg bennem, hiszen hinni akarom, hogy valóban nem mindent. Ha ez az egész helyzet az, aminek hiszem, akkor jól kell kezelnem. nem tekinthetek Hugira ellenségként, hiszen azzal csak Sayanak ártanék, valószínűleg a kislány ént kezdené el terrorizálni. Inkább türelmesen kivárok, kíváncsi vagyok miket válaszolgat majd ez a bizonyos Hugi. S azok a válaszok bizony stimmelnek, éppen ezért nem látszik az arcomon sem megdöbbenés, sem indulatosság. Egyszerűen elraktározom a hallottakat, később talán még készítek pár jegyzetet is, hogy alkalmasint újra átgondolhassam a dolgokat. Ráadásul az is megnyugtató, hogy Hugi belátja, nem okozhat komoly kárt Sayaban, sőt mi több, még kedve sincs hozzá. Kedve...
- Azt megkérdezhetem, hogy mi vette el a kedved és mikor? - Olyan hangnemben kérdezek vissza, mintha a cinkostársa lennék. Nem hízelgek be neki, nem is támogatom, csupán nem váltok ellenséges hangnembe. Nem érdekem, hogy rosszban legyek Hugival, el kell őt fogadnom úgy, mint a Sayaval járó kis csomagként. Idebent úgysem tudok semmilyen komoly előrelépést eszközölni, így minek bolygassam meg az eddigi rendszert. Viszont az már egy előrelépés, hogy egyáltalán tudok a létezéséről és hogy Saya érdemesnek tartott arra, hogy a bizalmába avasson. Meg kell hagyni, a kislány képessége sokkal jobban letaglózott. Azt már átlépte az egyre magasabbra és magasabbra tolódó ingerküszöbömet is.
- Egyébként... ha nem állsz mellettünk, az azt is jelenti, hogy nem is akarsz kijutni? Nem fogsz a fronton harcolni és inkább a bent maradni kívánók eszement társaságát akarod népesíteni? - bizonyára nem, hiszen mint mondta, idebent nem tudja beváltani legfőbb tervét, vagyis tönkretenni Sayat...

Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Vas. Aug. 31, 2014 11:09 pm

A Hugi persze nem válaszol azonnal, csak nézi tovább a szobrot, én meg közben ingok jobbra-balra magamban, hogy vajon mit fog felelni, mert eléggé elzár most előlem mindent. Jaj, hogy is tudnám én ezt leírni.... na, olyasmi, mint ha én most egy olyan megfigyelő szobában lennék, tudjátok, ahol vannak az emberkék meg a kamerák, és azok a kamerák néznek mindent, ami zajlik a boltban, ahol vannak. Tévében láttam már ilyesmit. Csak nálam nem sok, hanem egy kamera van, és az azt mutatja, amit a Hugi néz. Pedig olyan kivi vagyok, hogy mit szól az Anat. Mert nagyon félek még mindig, hogy nem hisz nekünk, vagy fél, vagy ilyesmi. Főleg azután, hogy megmutattam neki a világunkat.
Hugi végül meg is nézi őt, de nem azért, mert én úgy akartam, hanem mert válaszra készül.
-Az maradjon a mi dolgunk. -mondja ezt, de úgy, mintha köpné a szavakat. Hugi, arra gondolsz, mikor legyőztelek az íjammal és íjász lettem? :3
Kicsit lehunyja a szemét és sóhajt.
-Ahhoz, hogy az igazi célom beteljesítsem, ki kell jutnunk a játékból. Akkor addig minek pazaroljam az energiám?
Mondjuk az igazi csapás az akkor jön, mikor az Anat megint kérdez, mert erre már még szorosabbra fonja a karjait és kezd dühös lenni. Tudom, mert ezt viszont érzem, mármint a gondolatait, hogy az Anat 'egy süket majom, hát nem hallotta, amit az imént mondtam?' Csitítgatok, tudjátok, úgy sustorogva, hogy kicsit csillapodjon le, én nem akarok veszekedést közöttük, és Istenbizony ne legyen Saya a nevem, ha nem fogom ezt megakadályozni ˇ^ˇ
Ez úgy tűnik, bevállt, mert picit lecsillapodik.
-Mit mondtam? Hogy senki pártján sem állok. Akkor szerinted?
Ööö, akkor szerintem nem fogsz egyik pártra sem állni? Amúgy köszi, hogy nem árulod el, hogy frontharcos akarok lenni, mármint hogy mennék én is hogy megvédjem őt ha tudom meg ilyesmi. Köszi Embarassed
Hugi forgatja a szemét :3
-Minden úgy lesz, ahogy Saya akarja. Addig, amíg ki nem jutunk. Mert ő utána úgyis az én prédám lesz. Nem csak itt bent dolgozom ám, hanem odakint is, e percben, ahogy mi beszélgetünk.
Ahogy ezt mondja, felvesz olyan gonoszkás mosolyt, amit általában a Tachi szokott. Ilyet: :]
-Saya mesélte az "első" találkozásunkat? Már úgy elsőt, amire még emlékszik is. Felvágtam a kis ujjacskáját és a tükörre írtam vele, köszöntésképp. Akkoriban a hangom még nem hallotta, de ez a módszer is kedvemre volt.
Hát, nem, asszem ezt sem meséltem még neki.  scratch

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Okt. 21, 2014 1:46 pm

Meg kell szerezni az összes tag áldását. Ez volt az a nagy feladat, ami miatt most ismételten az Artes céhházának folyosóin sétálgattak. Fura volt ez az egész Limen, és Shu még nem tudta, hogy mennyire fogja majd megszokni, ha tényleg itt kell majd laknia, de nagyon úgy érezte, hogy nem lesz nehéz megszeretni ezt a furaságot. Hány tagot is ismertek? Anat és Alex áldása ugye egyértelműen megvolt, hiszen a szöszi ajánlotta fel a tagságot, Timidus hathatós ráhatásával, és ugye ketten dumálták le eleve ezt Channal, ráadásul ugye a céhvezér adta az instrukciókat. Egy Ayato nevűről csak hallott amikor először járt itt, és igazából legjobban őt akarta felkeresni, hiszen idomár volt, de mégis ő volt a legismeretlenebb, így aggódott is. Jun ugye megvolt, rajta kívül pedig már csak Ravent és Sayat ismerte valamennyire. Az a fura fiú régen úgy tett, mintha tartaná valamire, és a segítségére is szüksége lenne, de azóta, hogy megmutatta neki azt a könyvet már teljesen elfordult tőle. Talán azért mert a fantomok is elhagyták a fiút, de ezt nem meri bevallani. A bossnál nem volt mellette egyikük sem, pedig akkor biztosan szüksége lett volna rájuk. Maradt tehát az íjász lány, a zöld hajával, ami igazából tetszett is Shunak, na meg persze a rengeteg kérdéssel, ami az első közös küldetésük és azután a horgászat után maradt benne. Anatot nagyon érdekelte az újraélesztős eset, ami ugye nem meglepő. Saya is ott volt, talán ha vele együtt állnának a céhvezér elé, akkor ketten talán még többet tudnának felidézni, ami segítene annak az embernek a megtalálásában. Nagy levegő, KOPP-KOPP.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5865
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Saya on Kedd. Okt. 21, 2014 10:14 pm

~...és ekkor a Vadász így szólt: Majd én levadászom a gyíkot! Elindult, s mikor szemben állt a hatalmas bestiával, kigúnyolta: Ki fél egy ilyen rondaságtól? A gyík dühösen köpött felé: Egy harapással megeszlek, ember! s kitátotta hatalmas pofáját. A Vadász erre várt, felhúzta íját, és nyila egyenesen a gyík tátongó torkába fúródott, ki holtan esett össze.~
-Hugi, te csak ilyen gonosz meséket ismersz?
Vörös szemű tükörképem elvigyorodik. ~Nem tetszett?~
-De-de, csak ez is olyan gonosz meg véres meg meghal benne valaki. Nem ismersz másfajtákat?
~Nem.~
-Na, akkor majd én megtanítalak párra \o/
Hugi szeme villan, az ajtó felé néz, és valaki kopogtat is. Hoppá, akkor pattanni kell, lehet, hogy az Anat az *.* Már hetek óta nem láttam, vagyis látni láttam, de olyan nyúzott szegény mindig meg szomorú, nem merek odamenni hozzá Sad  Nekem tuti nem mondaná el, hogy mi a baj, mert én csak egy kislány vagyok, pedig okos kislány ˇ^ˇ
Hugi visszavonul a fejemben, hogy ne legyen még pici csillanása sem a szememben, én pedig felkelek a tükör elől és az ajtóhoz sietek. Majdnem meg is botlok a saját lábamban, de nyugi, jól vagyok, nem tudok ám már olyan könnyen elbotlani, mint régen :3 Kinyitom az ajtót és sugárzó mosollyal látom, hogy ez a Shukaku, meg a Timidus. Fú, de szótlanok O.o
-Helló! -integetek, oké, mondjuk ekkora távolságból fölösleges, de én szeretek. Aztán félre is állok. -Gyertek be. Kértek teát? Milyet? És van sütim :3 A Juntól kaptam őket.
~A nagyszájú semmittudó, de mégis okoskodó gyík meg báb gazdája? Mit kereshetnek itt?~
Neked most csitt, ezúttal nem hagyom, hogy mindent tönkretegyél, mint a legutóbb. Shu nem tudhat rólad! Anat is megmondta, én pedig hallgatok rá, esetek többségében Rolling Eyes
~Engem azért most megragadott a kíváncsiság. Kérdezz rá.~
Mi a varázsszó?
~... *sóhaj* Kérlek.~
-Mi járatban erre? :3

Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 691
Join date : 2013. May. 17.
Age : 13
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 28
Exp:
3040/3100  (3040/3100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Okt. 21, 2014 10:51 pm

-H… helló! Mi… nem akartunk zavarni, ha esetleg…
-Shu
-De… szóval csak… nem tudom, hogy Anatole mondta-e…
-Shu
-Izé… akkor…

És ekkor döntött úgy Timidus, hogy lök egyet a lányon annak érdekében, hogy a szíves invitálást el merje fogadni, és végre beljebb kerüljenek az íjász szobájába. Az idomárról is rengeteget elmondott az ő puritán stílusa a rengeteg értékes kacattal a vitrinben, a rengeteg rajzzal és jegyzettel, és a sárkány tudta, hogy az első adatokat akkor fogja megszerezni, ha belép Saya lakosztályára, amit így már meg is tett.
-Jun süteményei… nagyon finomak… elfogadjuk… köszönjük szépen.
Egy újabb gyengéd lökés Timidus részéről, Shu nyelt egy nagyot, majd igyekezett ezúttal folyékonyabban beszélni.
-Szóval… nem tudom, hogy tudod-e, de lehet, hogy csatlakozni fogunk hozzátok. Mármint a céhhez. És… Anatole azt mondta, hogy mindenkinek bele kell egyeznie, mi pedig… szóval… tudom, hogy haragudtál Timidusra akkor… amikor az almát… tudod… és a képességével… és már akkor is bocsánatot kértünk… és…
-Nem fogadtad el a bocsánatkérésemet. Amennyiben még neheztelsz emiatt, bár nem tudom, hogy mi okod volt rá akkor, de úgy gondolom, hogy a megfelelő együttműködés érdekében tisztáznunk kellene a helyzetet. Amennyiben belépek a céhetekbe, úgy nem kívánok belső feszültséget kelteni, és azt is elkerülendőnek tartom, hogy bárkivel is rosszban legyek.
-Ezért is mondta Anatole… szóval… hogy kellene a te áldásod is… a beleegyezésed… ha… ha megengeded…
-Támogatod-e, hogy én és az idomár az Artes céh tagjai legyünk. Ennyi a kérdés. Amennyiben igen, úgy ezt megköszönjük, és ha nem kívánod, már nem is zavarunk tovább. Amennyiben nem, úgy kíváncsi vagyok az indoklásodra, de utána szintén távozunk. Mi a válaszod?
-De Timiduuuus! Nem csak ennyi! Szeretnénk még... szeretnénk még meg is ismerni, hogy ne fordulhasson többet elő olyan, mint ami akkor... hogy félreértés...

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5865
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Saya kis birodalma

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:10 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.