Céh épület mögötti kert utáni terület

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kazuma on Vas. Feb. 22, 2015 11:11 pm

A sárkányra tett megjegyzését eleresztettem a fülem mellett. Pontosan tudja, miről beszéltem. Gyanakodva, mindenre készen figyeltem az előttem álló párost, ahogy Hinari megnyitotta a menüjét. Kicsit tartottam tőle, hogy figyelmezteti Chiakit, vagy riadóztat pár embert, de pontosan tudja, hogy azzal megpecsételné a fiú sorsát. Halál nélkül akarja megoldani a helyzetet, de egyelőre nálam van az ütőkártya, nem próbálkozhat semmilyen nyilvánvaló akcióval. Végül csak a térképét nézte meg. Az újabb megszólalását azonban már nem hagytam válasz nélkül.
– Mégis jobb barátja vagyok, mint te! - vetettem oda fölényesen, és mikor letéptem a zsákot a fiúról, már egyáltalán nem volt kedve gúnyolódni. Elégedetten vettem tudomásul az arcára kiülő döbbenetet. A látvány segített kicsit kiengedni a gőzt és persze az is szerencsés volt, hogy megismertem Szophie helyzetét. Az a gondolat viszont, hogy Chiaki is itt van, elég volt ahhoz, hogy ne tudjak megnyugodni. Talán elhitette mindannyiukkal, hogy csak egy ártalmatlan kislány és egyszerűen az alkalmat várja, hogy elintézze Szophiet is. Legalább időben érkeztem. Figyelmeztetnem kell Szophiet és el kell intéznem Chiakit. Méghozzá gyorsan. Chiaki biztos hallotta, mikor a nevét kiáltottam. Talán hibáztam. A fiú talán mégsem olyan fontos neki és megpróbálja kihasználni Hinarit, hogy időt nyerjen és meglépjen.
– Csak kerítsd elő! Teszek rá mit csináltál azzal az ostoba libával és teszek a fenyegetőzésedre is. - förmedtem rá a lányra mikor alkudozni kezdett és jobb kézzel dühösen meglegyintettem a kést, mire az kifordult a fiú gyomrából és csilingelve hullott a hideg kőre. Abban igaza volt, hogy pusztán egy ütés kivégezni a fiút és jelenleg kétlem, hogy bármilyen módon hátrányba kerülnék azzal, ha egy kicsit késleltetném a fiú halálát. Hinari a képességével elég gyors, viszont a fiú úgyis halott lenne, amint megteszi felém az első lépést. Abban igaza lenne, hogy ezek után elkaphatnának, lefoghatnának, de ha ezt komolyan elhiszi, akkor nem számolt a képességeimmel. A fiúnak persze elég akkor meghalnia, mikor Chiakitól már nem kell többet tartanom. Ha nem ítéltem volna úgy, hogy Chiaki előcsalogatásához szükségem lesz rá, akkor már rég halott lenne. Mindenesetre Hinari látszólag elküldte a sárkányt Chiakiért. Ha igaza van és talán még, alszik akkor sikerülhet. Egy kis időre viszont „kettesben” maradtunk és valamennyire rendeztem a gondolataimat. Nem lettem tőle sokkal nyugodtabb... míg nem látom Szophiet egy darabban és Chiakit pixelekben, addig nem is fogok megnyugodni. Egy árnyalatnyival azonban higgadtabb lettem.
– Mondd csak... Ő mit mesélt neked? Elmondta, hogyan öltek meg? - szegeztem neki a kérdést a végén a fiú felé intve. Tudni akartam, miért védi olyan elszántan.

Próbáltam kizárni őket. Mindent megtettem. Miért én? Miért velem? Szorosan zártam össze a szemhéjamat. Szabadulni azonban lehetetlen volt. Könnyek szöktek a szemembe, de ugyan kit érdekelne? Nem számít semmit. Nem számít mit akarok. Senkit sem érdekel. Egy kéz tapadt a számra. Lefog. Az agyamba mászik. Választ követel. Kétségbeesetten húztam össze magam. El akartam tűnni. Semmivé válni. Megszabadulni végre minden fájdalomtól, minden emléktől. Meg akartam szakítani minden kapcsolatot a testemmel, hogy ne halljak, ne lássak és még csak ne is érezzek semmit. Csend lett, kicsit megnyugodtam. Azonban még mindig nem voltam szabad. Még mindig fogságban voltam, amiben az egyetlen törékeny menedéket, az elmém darabjaiból építettem fel. Aztán megéreztem a leheletét a nyakamon Szophie volt az. Tudtam. Az elmém viszont fellázadt. Nem akarta elfogadni többé a tényeket. Nem akartam, hogy Szophie itt legyen. Nem akartam hallani Kazumát. Hinarit sem akarom látni soha többet. Elegem van mindannyiukból. A barátaimat akartam. Hotakát, Kaitot és Kabutot. Igen. Nem kell más. Csak egy apró gondolatba került. Mintha felkapcsolnám a villanyt. Elmerültem az általam alkotott képben. Belefeledkeztem Kabuto ölelésébe. Eszembe jutott, hogy a folyosón vagyunk, de ugyan mit számít? A mi céhházunk és épp nincs itt senki. Nem nyitottam ki a szemem. Szép volt így. Egyre közelebbről éreztem Kabuto leheletét az arcomon. Nem hittem, hogy ez valaha is megtörténik. A köztünk lévő kapcsolat mindig is bonyolult volt. Persze nem mondom, hogy sohasem játszottam el a gondolattal, de igazán komolyan sosem gondoltam volna, hogy mi egyszer eljutunk idáig. Gyakorlatilag ő volt az aki összehozott az egyik barátjával, bár az nem tartott sokáig. Csupán egy hónap volt, mire rájöttünk, hogy nem megy. Azóta nem is volt senkim. Most meg.
Megcsókolt. Furcsa volt. Nem olyan, mint amilyenre számítottam. A szája kisebbnek érződött mint vártam volna. Az ajkai puhábbnak. Az illata pedig... nem tudnám megmagyarázni, de nem is akartam. Viszonoztam. Nem akartam túl mohónak tűnni, de nem akartam, hogy túl gyors legyen. Ha már végre rászánta magát, elnyújtottam annyira csak lehetett, de ha végül megszakította, nem ellenkeztem. Örültem, végre boldog voltam.

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Hétf. Feb. 23, 2015 8:35 pm


Barátja? Meglepett a kijelentése, s ha Kazuma látta is rajtam ezt, sokáig nem tartott a varázs: arcvonásaim a pillanat törtrésze alatt rendeztem újra.
- Azt kötve hiszem – feleltem neki szárazon, bár bennem attól még ott bujkált a kérdés. Ők… tényleg barátok? Vagy csak megint hazudik? Igaz, láttam párszor a bossterem előtt, hogy Szophie átöleli a fiút, de különösképpen nem foglalkoztam vele, hisz a lány általában mindenkivel meg szokta ezt tenni. A hírnek viszont nem örültem. Ez meg fogja bonyolítani a dolgokat: ha Szophie valóban kedveli… vajon én mit tehetek? Tehetek egyáltalán bármit is? Tekintetemmel fürkészőn követtem Kazuma mozdulatait, ahogy lehajol, készen arra, hogy elszíneződött „karjával” bármikor lecsapjon. Kezeim ökölbe szorítottam. Ez semmin nem változtat. Szánt szándékkal ölt. S bár a határozottnak mondható – gondolatban tett - kijelentésem ellenére is maradt bennem némi kétely, Kazuma következő lépése szinte azonnal eloszlatta ennek utolsó foszlányát is: emberélettel zsarol. Ezt a módszert pedig mindennél jobban gyűlöltem. Tehetetlenség. Félelem, hogy elveszítheted egy szeretted… Majd megadás. Ami, természetesen, nem biztos, hogy bármin is segíteni fog. Nem akartam ezt Chiakinak. Nem akartam másodszorra is végignézni, részt venni benne, pedig nem tehettem mást. Mély lélegzetet vettem, megpróbáltam nyugalmat erőltetni magamra, de a kezdeti döbbenet átváltotta a mély gyűlölet, a módszer iránt és a személy iránt is, aki ezt alkalmazta. Senki sem fogja megtudni, ki ölte meg. Csupán befejezem azt, amit Chiaki elkezdett. Ezek után nehéz volt megszólalni, de a fiú érdekében, és Chiaki érdekében is, meg kellett tennem. Együttműködni vele, amíg szükséges. S Kazuma válaszától függetlenül, ahogy anno Srentoknál, most is sikerült időt nyernem, a párhuzam felismerése viszont hirtelen jött, egyszerre töltve el dühvel és lelkiismeret-furdalással. Kétszer is megvolt rá a lehetőségem. Ha egyszer is megteszem, Chiaki céhtársai még mindig élnének. Ám tudtam, hogy ez most nem segít. Beküldtem Nestort, íriszeimben azonban azúrkéken lángolt az elhatározás, s ezen még Szophie sem tudott változtatni most. Hibáztam. De minden hiba javítható.
Valahol belül ekkor kezdett el mocorogni egy érzés. Nem volt tiszta, sem hallható, nem is értettem, s ha akartam is valaha, ez nem az a pillanat volt. Kazuma puszta jelenléte és a hozzája társított, erős érzések domináltak, hangjára, minden apró rezdülésére pedig még úgy is képes voltam maximálisan odakoncentrálni, hogy gondolataim már a következő lépéseken jártak. Kérdezett. Jobban mondva információkat akart kiszedni belőlem, ám én túlságosan is feszült voltam most ahhoz, hogy partner legyek ebben a ráérős csevejben. Elgondolkodva néztem rá a megkötözött fiúra, majd vissza Kazumára. Érdekesnek találtam, hogy ő is részt vett az árnyharcos megölésében, noha a jelek szerint tényleg nem lehet túl erős, ha Piroskára hatottak a szavaim.
- Nem dicsekedett veled, ha ezt akartad tudni – mondtam végül, csakhogy ezzel is teljen az idő: túl akartam már lenni ezen az egészen, és per pillanat semmi kedvem nem volt beszélgetni. Ám egyvalami azért mégiscsak foglalkoztatott, olyannyira, hogy kelletlenül bár, de újra megszólaltam – Amúgy, Szophienak mi köze van ehhez? Nyilván nem kérdezted volna ilyen ingerülten, ha csak a hogylétéről akartál volna érdeklődni – tettem fel a kérdést, mert bárhogy is agyaltam, Kazuma szavainak és tetteinek ezt a részét képtelen voltam megfejteni. S ha már ilyen lassan megy az idő, legalább valami hasznossal töltsük azt el…



Nestor aggódott Annabellért. Egyedül kellett hagynia a fiúval. Nestor nem akarta, ám Annabell megkérte rá. Nestor pedig szívesen tette meg, amire Annabell kérte. Nestor gyorsan szaladt fel a lépcsőn, szárnyait is használva, ahol tudta. Úgy gondolta, minél hamarabb teljesíti a feladatot, annál hamarabb mehet vissza Annabellhez. Ám Nestor nem számított meglepetésre. Majdnem átesett Szophien és Chiakin. Az utolsó pillanatban tudta átugrani őket, Vezér mellé érkezve.
- Nestor elnézést kér – mondta rögtön. Nestor azonban nem tudta folytatni. Meglepte a szituáció. Érdeklődőn szemlélte a két lányt. Annabellnél és Alexnál látott hasonlót. De ők lány és fiú voltak. Szophie és Chiaki pedig lány és lány. Nestor nem értette. Nem akarta zavarni őket, de Annabell kérése fontosabb volt. Farkát lengetve köszörülte meg a torkát. Halvány füstcsík szállt Szophie és Chiaki felé.
- An… Hinari szeretné, ha Chiaki a lehető leghamarabb kimenne – ismételte Annabell szavait. Nestor nehezen szokta meg, hogy mások előtt máshogy nevezze Annabellt. De Annabellnek fontos volt. Így Nestor igyekezett betartani ezt. Várt, amíg Szophie és Chiaki felkelnek. Ha sokáig nem tették (olyan 10 msp körül), Nestor hozzátette – Van kint egy fiú, aki Chiakit keresi. És Szophiet – utóbbit Nestor bizonytalanul ejtette ki. Nem akart többet mondani, mint amire Annabell kérte. Nestor viszont kint akart lenni Annabellel. Remélte, ez segíteni fog.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Szophie on Szomb. Feb. 28, 2015 12:39 pm

Hát öhh.. Ez a kiszakítás dolog máshogy sikerült, mint ahogyan azt én gondoltam, de fene belé, felőlem játszhatunk ilyet is. Elsődleges feladatom, hogy megnyugtassam őt, és valahogy kezdem azt érezni, hogy a lányoknál ez általában beválik, mindegy, hogy kitől kapják. Egy tök idegen személy vagyok, akit követett, akinek elvette a barátját, aki a háta közepére sem kívánja ezt az embert. Aki csak a cél érdekében akarja megnyugtatni őt.. Mégis elég szívélyesen fogadja a dolgot. Érdekes, és habár aligha értek az emberi lélekhez, ezt a tapasztalatot el kívánom raktározni. Ehh, Makoto biztosan jobban értené.. Majd.. majd a mai levélben elmesélem neki.
Végigsimítottam az arcán, majd elszakítottam magam tőle, eltoltam magamtól, és felültem rajta. Felsóhajtottam. Egy kevéske bűntudat ébredt bennem. Nem szabadna ilyen egyszerűen másokat csókolgatnom, még ha egy lányról beszélünk is. Másik oldalról nézve pedig ez még csak vörös vonzalom sem volt. Egyszerű eszköz a céljaim elérése érdekében. Valahol ez még bűnösebbé teszi cselekedetemet, de az én szememben pont ez igazolta, hogy nem tettem végső soron semmi rosszat. Vannak helyzetek, amikor minden eszköz bevethető. Ez még csak nem is játékból volt, hanem a játszma miatt. Ehh, na nem mintha annyira meg kellene magyaráznom Kicsimnek. Inkább talán csak magam miatt gondolom mindezt végig.
Észre sem vettem a sárkány jelenlétét, habár majdhogynem átesett rajtunk. Túlságosan a gondolataimba feledkeztem. De utolsó mondatai már eljutottak a tudatomig. Visszhangozni kezdett a fejemben újra az a bizonyos hang.. Még mindig Chiakin ültem, és nem engedtem mozogni, de már sokkal erőtlenebbül, bizonytalanabbul fogtam le. Mégis.. ki keresne engem és őt? Pont itt? Pont kettőnket? És az a hang.. Nem, nem, biztosan csak beképzelem. De ha mégsem?
De.. De akkor Hinari miért csak Chiakit hívja le? És ez a lány miért van egyáltalán a céhpalotában? Amikor ölt, egyértelműen ölt. Mérges voltam, habár nem voltam teljesen biztos benne, hogy kire. Talán csak magára az életre, hogy így kitolt velem.
Kérdőn pillantottam az alattam nyugvó lányra, mintha csak tőle várnám a választ, hogy most mégis mi legyen. Végül felsóhajtottam, felkeltem, majd Vezért félrelökve a szobámba, az ablakomhoz rohantam, ahonnan pont rálátásom nyílt a kapura.
Vízió. Egy délibáb. Nem, ez nem ő.. Lehetetlen. Mégis, abban a pillanatban annyira örültem, hogy lényegtelen volt, ő-e az, vagy csak beképzelem. Hisz a képzelet is épp elég csodálatos.
Kinyitottam az ablakot, és ugrottam. Második szintű akrobatikámmal megtehettem, habár némi sebzést így is bekaptam. Sután ráztam meg magam, és keltem fel. Ez amúgy is sokkal gyorsabb volt, mint végigrohanni az egész épületen, a lépcsőkön, minden. Félem, hogy mire leérek úgy, eltűnik a vízió. Most kellett odamennem.
Pár lépésre a Kazuma szellemtől megálltam. Magam sem hittem el. Pislogtam párat, azt gondolva, talán mindjárt eltűnik, mintha itt sem lett volna.. Egy szellem. A képzeletem játéka. Akármi. De nem.. Tényleg itt van. Ez.. még ha csak a képzeletem is.. Csodálatos! Mélyen beszívtam a levegőt, miközben egészen haragos arckifejezéssel pillantottam rá, majd hirtelen mellé szökkentem, és magamhoz öleltem. Pixelekből felépített testet ölelhettem át. Éreztem, ahogy a vér lüktet benne, ahogy ver a szíve. Mégsem hittem el, hogy ő lenne az. Még mindig nem. És közben egy kicsit mégis..
- Üdv. – suttogtam a nyakának a hajába túrva. Minden pillanatát ki akartam élvezni a víziónak. Szorosan mellé léptem, hozzásimultam.  Szemembe lassan megkönnyebbült, boldog könny szökött.
Ez az egyetlen kívánságom volt, mindig.. Imádkoztam istenekhez, természetfeletti erőkhöz. Csak hozd vissza, csak még egyszer lássam, csak még egyszer had simítsak végig az arcán, csak még egyszer had ölelhessem meg. Hány kívánságot áldoztam fel erre, miután a szüleim meghaltak.. És titkon sosem adtam fel. Askr után sem. És most sem. És végre, végre meghallgattatott! Most az egyszer.. Fogalmam sincs, mi volt az, ami ezt a csodát nekem művelte, de igazán hálás vagyok érte. Ennyire.. Ennyire tíz éves korom óta nem voltam boldog. Megszorítottam a felsőjét. Soha, soha többé nem engedlek el!
Eltoltam magamtól, és a szemébe néztem. Mosolyogtam. Őszintén. Úgy, mint talán még soha azelőtt, vagy csak régen, egy elfeledett gyermekkorban.. El is felejtettem, hol vagyunk, mik vagyunk, mit kellene tennem vagy éreznem. Csak őt csodáltam. Az én szépséges varázslatomat.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kazuma on Vas. Márc. 01, 2015 1:41 am

– Érdekel is engem, hogy mit hiszel... - morogtam türelmetlenül a hitetlenkedésére. Ezek után viszont hamar megváltozott a helyzet, amint belátta végre, hogy nem viccből vagyok itt. Magunkra maradtunk és feltettem neki a kérdésem. A válasza azonban nem lepett meg túlzottan. Ostoba.
– Ch. Persze hogy nem! - emeltem fel ingerülten a hangomat. - Ha dicsekedett volna, most nem dédelgetnéd itt, Szophie mellett! - mondtam szemrehányóm, aztán a kérdésére válaszul, kicsit halkítva a hangomon, de még így is jól érthetően folytattam, miközben fél szemmel a fiúra sandítottam és ökölbe szorítottam a kezem. - Aki őt fenyegeti. Legyen az bárki. Megölöm. - sziszegtem gyűlölettel telve és csak azért nem végeztem ki rögtön, mert még szükségem volt rá a sakkban tartásukhoz. Az egész helyzettel pusztán csak időt nyertek. Talán most még futhatnak, de már nem sokáig bujkálhatnak. Ismét teljesen Hinarinak szenteltem a figyelmemet. Azonban nem tartott már sokáig a várakozás, mire mozgásra lettem figyelmes a céhház előtt. Óvatosan vettem szemügyre, hogy ezúttal ki toppant ide, de abban a pillanatban, ahogy megláttam, éreztem, hogy átfut rajtam a megkönnyebbülés. Hatalmas súly esett le a vállaimról, ahogy végre a saját szemeimmel is láthattam, hogy jól van. Közelebb jött. Félig-meddig figyeltem már csak Hinarira. Aztán előrelendült és talpra ugorva elkaptam és megöleltem. Először csak jobb kézzel szorítottam magamhoz, de pillanatok alatt, a bal kezem is visszanyerte az eredeti formáját, és már két kézzel öleltem.
– Üdv hugi. - suttogtam vissza kedvesen, minden másról megfeledkezve. Az egyetlen ember volt aki képes volt erre. Az egyetlen aki képes elfeledtetni velem minden rosszat. - Hoztam csokit. - zavart a maszk, de tudtam, hogy még várnom kell. Ennyi realitásérzékem maradt, de ennél mélyebben nem akartam mással foglalkozni, Szophien kívül. Nem tudom meddig tartott, míg végül eltolt magától és csak mosolyogva nézett rám.
– Sajnálom, hogy nem szóltam előre. - én is mosolyogtam, bár ezt legfeljebb a szemem árulhatta el. Végre megnyugodhattam kicsit. Hinari felé pillantottam, aki Ayatoval foglalatoskodott, de észrevettem mást is a céhház ajtajában, és abban a pillanatban elsötétült a pillantásom.

Hirtelen történt az egész, mint egy édes álom. Megéreztem a kezét az arcomon, ahogy vége szakadt. A szemeimet azonban nem nyitottam ki. Ott voltam, ahol lenni akartam és semmi pénzért nem váltam volna meg az illúziómtól. Minden erőmmel ragaszkodtam ehhez a már szinte hipnotikus állapothoz, de valami mégis megtörte. Egy hang, amit még nem sokszor hallottam, de ismertem. Ijedten nyitottam ki újra a szemeimet és egy csapásra szörnyű áradatként zúdult rám újra, a valóság minden fájdalma. Nem sok jutott el a tudatomig az elhangzott szavakból, igazából csak kettő fúrta át magát sikeresen a falaimon: Chiaki, keres. A gondolataim tompán zavarosan vánszorogtak ide-oda és csak azt vettem észre, hogy a lány nincs sehol. Lassan, zavartan ültem fel és néztem körbe, de csak a sárkányt láttam.
– Szia Nestor. - mondtam ki végül, jó alaposan megkésve. Felálltam és elindultam a szobám irányába, de talán két lépés után megtorpantam. Keres, Chiaki. Nestorhoz fordultam.
– Merre? - kérdeztem, de már indultam is el gépies léptekkel, a földszintre vezető lépcső irányába. Menet közben megráztam a fejem. Mit csinálok? Hátranéztem, de rajtam kívül még mindig csak a sárkány volt a folyosón.
– Umm... Szophie ritkán jár ide, igaz? Majd meg kell mondanom neki, hogy megöltem Kazumát. Te nem láttad mostanában? - sétáltam le nyugodt léptekkel a lépcsőn. - Vagy mindegy, majd később beszélünk. Hinari szólt, hogy találkozzunk. Szia! - hadartam mosolyogva, mielőtt esélye lett volna válaszolni és gyorsítottam a lépteimen. Sietve tettem meg az utolsó szakaszt és nagy lendülettel nyitottam ki az ajtót, de a látványtól a földbe gyökerezett a lábam...


A hozzászólást Kazuma összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 13, 2015 12:07 am-kor.

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Szer. Márc. 04, 2015 10:42 pm


Furcsán néztem rá. Dédelgetni? Szophie mellett? Nem igazán értettem, mire akar kilyukadni, de különösképpen nem is érdekelt: Chiaki majdnem megölte őt, így dühös volt rá, a halálát kívánta. Ez mozgatta minden cselekedetét, ezt hallottam ki ingerült szavaiból is, amiknek – ezen tény tudatában – vajmi kevés hitelt tudtam adni. Következő mondatára viszont már én is felkaptam a fejem, gondolataim folyama megállt, ahogy homlokráncolva vettem át újra és újra, ami szó elhagyta a fiú száját.
- Úgy érted Szophie életével fenyegettek? – kérdeztem rá, majd egy pillanatnyi szünet után tettem hozzá, elutasító, de mégsem teljesen magabiztos hangsúllyal – Nem hiszek neked.
De mégis. Olyan érzelmeket véltem leolvasni Kazumáról, melyek neki adtak hitelt, minden ellentétes benyomásom ellenére is. Megráztam a fejem. Egész eddig csak megjátszotta, ki is ő valójában. Ez is csak színjáték, semmi több. Ebben a tudatban vártam Nestort, kételyektől feszülten, összeszorított ajkakkal, s csak akkor fordultam hátra, amikor puffanást érzékeltem magam mögül. Szophie. Akartam neki szólni, mondani valamit, de a lány nem is figyelt rám, s valahogy nekem sem jöttek a szavak. Elkéstem. Szophie megindult, s kétségbeesetten pillantottam a megkötözött fiúra, Kazuma le fog rá csapni, meg fogja őt ölni, egy meggondolatlan lépés miatt.
- Ne! – nyögtem, igyekezve megállítani a lányt, mielőtt a fiú közelébe ér, ám a szemeim előtt kibontakozó szituáció megtorpanásra késztetett. Piroska nem bántotta Szophiet. Mégcsak meg sem próbálta. Átölelték egymást, örültek egymásnak, s a fiú hozzáállásában bekövetkező változás olyan nyílt volt, hogy azt csupán tettetni nem lehetett. Csak egy röpke másodpercig tartott. Gyorsan váltottam, előrelendülve, abban a pillanatban, ahogy Kazuma keze visszaváltozott, ideiglenesen félretéve a megdöbbenést, és az elsődleges feladatra koncentrálva, hisz csak egyetlen esélyem volt. Villámgyorsan ugrottam a két fiú közé, megfogva a földön heverőt, hátralépve vele, s mivel volt még időm, a Katanát is előhívtam. Felizzó penge, s a fiú kötelei semmivé váltak, majd, nem törődve vele, hogy magánál van-e, térdeltem le mellé és nyúltam a keze után, ujjait irányítva adva fel a párbajt. Kazuma feje felett megjelent a winner felirat, éppen akkor, amikor kinyílt a céhház ajtaja, s én, kezeim között az ismeretlen fiúval, fordultam Chiaki felé, még zihálva kicsit az elmúlt pár másodperc kockázatosságától. Már minden rendben – üzentem szemeimmel. Már nem tudja őt bántani. Íriszeimben a lány azonban mást is felfedezni vélhetett, kérdést és kételyt, mélyen szunnyadót a megkönnyebbültség mellett.
- Semmi gond – fordultam vissza a fiúhoz, aki időközben mozgolódni kezdett – Védett övezeten belül vagy, biztonságban. Nagyjából fél perc, és visszakapod a látásod – mondtam, tartva őt, ameddig kellett. Ám tudtam, hogy itt még nincs vége. Korántsem. Megacéloztam pillantásom, azzal emeltem fel a fejem, egyenesen a maszk nyílása mögé nézve, hosszan és fürkészőn. Mit akarsz és… egyáltalán mi történt hármótok között?


Nestor nem értette Chiakit. Chiaki sem értette Nestort. Nestor kezeit összefonva állt, hallgatva a lányt. Annak kérdéseire nem számított, ám persze válaszolt rájuk.
- Kint a céhház előtt – mondta, fejével még az említett irány felé és biccentve. Farkát idegesen lengette: Chiaki lassú volt. Nestor már ott akart lenni Annabell mellett újra. Zavarta a maszkos fiú jelenléte. Nestor azonban megvárta Chiakit. Mögötte indult el, és akkor sem állt meg, amikor Chiaki újra kérdezett. Nestor viszont nem tudott rá mit válaszolni. Az a harcos megölte Shikit. Chiaki megölte Kazumát. Annabell azonban soha nem ölt meg senkit. Nestor ezt biztosan tudta. Megállt, a lány után nézve.
- Miért kell ölni? – kérdezte. Chiaki azonban nem figyelt rá. Az ajtót nyitotta. Nestornak eszébe jutott Annabell. Nem kérdezett többet. Felgyorsította lépteit, és átrepült Chiaki felett. Közvetlen Annabell mellé szállt le. Nestör örült, hogy Annabell jól van. Szophiet és a maszkos fiút nézte. Majd a földön heverő fiút. Nestor mondani akart valamit. Hogy bent csókolóztak. De nem akarta zavarni Annabellt. Orrlyukaiból hosszan szállt fel a füst. Nestor végül csöndben maradt. Annabell jól volt. Így Nestor már tudott várni.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Szophie on Pént. Márc. 13, 2015 11:18 pm

Úsztam a boldogságban, fürödtem, lubickoltam benne. A levegő is jóízű lett, és a fejünk fölött gyülemlő szürke eső, vagy talán hófelhők is sokkal vidámabbak voltak már. Valahol éreztem fölöttük a napot. Alattuk pedig a lágy szellőt. A ránk nehezedő nyomás egyszerre lett ismerős, és átlagos. Valami, amit az angolok mindig magukkal hoznak. Valami, ami a véremben van, és amiről tudom, hogy cipelnem kell. Mégsem igazán teher. Megváltozott a légkör. A házak más fényben ragyogtak. A szürke teljesen más szürkévé lett, és a pocsolya a túloldalon, a szenny a sikátor mélyén, melyet programozók gondos kezei dolgoztak oda nekünk, mindegyik egy ismerős otthont jelentett a számomra. Mindegyiket látom nap, mint nap, vagy hetente, vagy akármikor, de sokszor. És régen is körülvettek. Ez mindenhol ugyanaz. Ez mindenhol befogad, ha van mellé, aki befogadjon. Már így van ez itt is.
A pocsolya pedig befogadott engem, én pedig Zut, hogy végre igazán testvérek lehessünk. Játszani akartam vele. Húzni az agyát. Valami rosszat tenni, ami miatt bosszankodhat, és játékosan összeveszhetünk.
Hisz ő már itt lesz. Egyszer elhagyott, de nem tért át a tudattalan sötét homályába. Visszatért az otthonába, ezzel megteremtve nekem is az otthont. Az első volt az életben, aki nem hagyott cserben a szó legSzophiesztikusabb értelmében. Visszatért. Megadta nekem a lelki megnyugvást, a csodát. Megadta azt, amit kívántam, mindegy, hogy hogyan, vagy mikor. Megadta a feltámadást, a viszontlátás örömét. Innentől pedig már nem érdekel a halál ténye. Egyszer, egyetlenegyszer végre teljesült önző kívánságom. Ez is mutatja, mekkora hatalommal is bírok én. Mindent, tényleg mindent megkaphatok. Még ezt is. Az enyém a csoda, csak az enyém! Még Isten is a kezemre játszik. A sors is. Nem vagyok elkárhozva. Nem vagyok balsorsra ítélve. Nem vagyok a szörnyűségek rabja. Jár nekem a felüdülés, a feltámadás, egy csöppnyi jó. Az egész eddigi csak némi félreértés volt. Egy kis félresiklás életem szakaszában. Most pedig nem kell más, csak játszani, játszani tovább..
És még csokit is kaptam. Mármint, persze, hogy kaptam. Hogyne kaptam volna, ha egyszer nekem minden alanyi jogon kijár. Na persze ezt most nem akartam. Ez ajándék. Ajándék az ajándékomtól, dupla dobozva csomagolva.
Kivettem a kezéből, és egy puszit adtam a maszkra, mely eltakarta előlem a számomra oly fontos arcot. Lebiggyesztettem a szám, ahogy erre gondoltam, de végül nem vetettem le vele a tárgyat. Az a stat pontjai vesztésével járna.
Inkább mögé libbentem, és hátulról átkaroltam a nyakát, egyik kezemmel a haját kezdve el csavargatni. Úgy figyeltem az eseményeket, mintha csak ő is én lennék, majdhogynem pontosan az ő látószögéből.
A férfira terelődött a tekintetem a földön, majd Chiakira, aki lassan megérkezett közénk. Ásítottam egyet, de végül vártam. Még érdekes dolgok is alakulhatnak itt. Egyelőre viszont nem kívántam ennél jobban belefolyni a dolgokba. Csak megfigyelőként akartam ücsörögni a trónomon, a győzelmemen a halál felett. És játszani tovább az élettel.

Vezér nem siette el, habár komótosnak sem nevezhetjük a tempót, amelyet gazdájához lépdelt. Egyszerűen csak tudta, hogy nem történhet nélküle semmilyen baj. Neki egyetlen feladata csupán, hogy pontosan akkor legyen ott, ahol kell, amikor kell. Csak meg kell védenie úrnőjét. Most pedig nem kell. Persze azért csak-csak kibattyogott, megállva egy fa tövében, oda lekuporodva. Onnan figyelte az eseményeket, egészen addig, míg gazdája magához nem intette. Akkor felkelt, és szélsebesen Szophie mellett termett. Az idomár viszont végül nem akart semmilyen feladatot rá bízni. Egyszerűen csak maga mellett akarta tudni a farkast. Így hát kelletlenül ácsorgott ott, szemét hol gazdájára, hol Hinarira, hol a frissen megmentett férfia emelvén. Chiaki, Kazuma és Nestor pillantását viszont kerülte.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kazuma on Csüt. Ápr. 16, 2015 10:00 pm

Az öröm amit az okozott, hogy Szophiet épségben láthatom mindazok után ami történt, talán elködösítette kicsit a realitásérzékemet, de teljesen nem volt képes megszüntetni a külvilágot. Hallottam, ahogy Hinari a fiúhoz ugrik és elrángatja a közelemből. Hallottam, ahogy végtelenül nyugodt és magabiztos hangon megszólal - Köszönöm, innentől már nem lesz probléma. - és érzékeltem azt is, ahogy a fejem felett megjelenik a győztest jelző felirat. Tudtam, hogy hamarabb vissza kell térnem a valóságba, mint szeretném. Még egy dolgot el kell intéznem. Ahogy Szophie eltolt magától és a pillantásom Ayatora tévedt a szemeimben már nyoma sem maradt az örömnek és ahogy megpillantottam az ajtóban álló Chiakit megteltek gyilkos gyűlölettel.
– Tee... - sziszegtem dühösen elnyújtva, de nem tudtam folytatni. Nevetett. Ökölbe szorultak a kezeim és ha Szophie közben nem karolt volna át, talán abban a pillanatban a torkának is ugrok. Ehelyett csak álltam és lassan újra elszíneződő bal kezemmel figyeltem, a nevetéstől dülöngélő lányt. Fogalmam sem volt, hogy mégis min nevet, de kifejezetten idegesített, hogy ilyen mulatságosnak találja a helyzetet. Persze könnyű úgy vidámnak lenni, ha Hinari védi és nála a felszerelésem, de még ő sem gondolhatja komolyan, hogy ennyi elég lesz. Fogcsikorgatva figyeltem, szinte felnyársalva tekintetemmel, majd hangosan, gyűlölettel telt hangon szólaltam meg.
– Chiaki! Ha most azonnal visszaadod amit elloptál tőlem és örökre eltakarodsz a céhháznak még a közeléből is, akkor talán nem téplek szét téged és a kis barátodat, amint elhagyjátok a védett területet!


Teljesen ledermedtem a látványtól. Egyszerűen képtelenség volt az egész. Kazuma meghalt, ez tény. Nem lehet itt. Nem-nem. Hinari, Nestor, a vaksin feltápászkodó Ayato, Szophie és Kazuma. Ennél abszurdabb helyzet már nem is lehetne. Aztán egy csapásra megvilágosodtam. Felrémlett előttem a saját halálsápadt arcom, ahogy megláttam a Kazuma hasonmást és egy csapásra kiszakadt belőlem a nevetés. Mint egy ostoba álom, átverés. Egy pillanatra teljesen rászedtek. Minél jobban belegondoltam, annál jobban elkapott a nevetés. Vakon kaptam az ajtó felé, hogy hasra ne essek és csak akkor enyhült kuncogássá, mikor meghallottam, ahogy az ál-Kazuma a nevemen szólít. Kísértetiesen hasonlított az igazira, de engem nem vernek át, bármilyen ügyes legyen is. Vajon hogy csinálja? Beszélni kezdett hozzám, de alig értettem mit mond a saját fel-felerősödő vihogásomtól. Egy pillanatra elgondolkoztam rajta, hogy belemenjek-e a játékba, de egyszerűen képtelen voltam komolyan venni.
– Ugyan már, rég rájöttem. - válaszoltam derülten. - Tudom miben mesterkedsz, de engem nem versz át. Hogy csináltad? - tettem fel a kérdést, de alig fejeztem be, a homlokomra csaptam. Kinézet kristály! - Hát persze! Ne is mondd! - kuncogtam megint, csak hogy egy-két másodperc után be is fejezzem. - Ötletes. - mondtam, talán egy árnyalatnyival komorabban.

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Vas. Ápr. 19, 2015 4:04 pm


Egy ideig még a fiúval voltam elfoglalva, mondatára ugyan kissé elcsodálkozva, de azért bólintva melléje: azok után, ami történt, nem hittem volna, hogy ennyire jól reagálja le őket. A látása is visszatért időközben, így végül el is engedtem őt, még azért rámosolyogva, mielőtt felálltam volna – s ha kellett, őt is felsegítve -, tekintetemmel az időközben megérkező Chiakin állapodva meg. Nevetett. Eleinte én is értetlenül álltam a tény fölött, ám lassacskán rájöttem a miértekre. Szomorúan sóhajtottam, megrázva a fejem.
- Talán jobban járnánk, ha neked lenne igazad – mondtam neki, majd a maszkos felé böktem – De nem hiszem, hogy bárki más így reagálna erre rajta kívül. Még akkor sem, ha megszerezte volna a… – hirtelen hagytam félbe a mondatot, a fiú feketéllő kezét figyelve: én tudtam, hogy mi az, s valószínű Szophie is. Összeráncoltam a homlokom. De miért is érdekel, ha mások is megtudják?Chh.
Én elhittem, hogy ő az igazi Kazuma. Ismertem a hangját, a fegyverét, volt kinézet kristály is, de az mostanra már rég deaktiválódott volna. Amit pedig mondott, csak egyértelműsítette a feltételezésem, ahogy Szo kitörő öröme is ezt sugallta. Ez bizony ő. Kezemben megfeszült a Katana, s már nem érdekelt, közelebb léptem hozzá, közéje és a harcművész lány közé állva, mélyen belenézve a maszk nyílásai közé, s ekkorra már nem tudtam nyugodtam beszélni.
- Amit ellopott!? Megölted az egész céhét, a barátait! Talán te vissza tudnád adni neki, amit elvettél tőle!? – kérdeztem – S ezek után még van képed idejönni… - halkítottam le a hangom, hitetlenkedve ingatva a fejem, s szavaimból hozzá hasonlóan áradt a megvetés – Ha most azonnal elmész és örökre békén hagyod őket, akkor talán nem foglak megölni, amint elhagyod a védett területet – mondtam, ezúttal már hűvös nyugodtsággal, élesen nézve rá. Azt az egy szót külön is megnyomva. Hiszen én már ennél jóval kevesebbért is zártam börtönbe embereket. Nála pedig a börtön nem volt opció, így nem hagyott nekem más választást… és valószínűleg mindezzel ő is tisztában volt.

Szophie meg… őt nem értettem. Lényem egy része soha ki nem mondta volna ezeket a szavakat előtte. Most azonban ez a rész valahol mélyen volt jelen csak, elnyomta a tudat, a tények, amiket Kazuma tett. Gyilkos. Egy egész céh gyilkosa. Vajon Szophie tudta ezt?

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Szophie on Vas. Ápr. 19, 2015 5:09 pm

Elegem volt a látványból. Elegem volt a külvilágból. Most csak a boldogságomnak akartam élni. Fejemet a vállára hajtottam, és becsuktam a szemem. Mélyen beszívtam az illatát, miközben kezemmel még mindig a haját cirógattam, játszadoztam vele. Másik kezemmel pedig magamhoz öleltem. Most nem érdekelt a csoki sem. Igazából sétálni akartam. És beszélni. Elmesélni mindent Zunak és élvezni a társaságát. Ki tudja, meddig tart a csoda, amely megadatott nekem. Bár az lenne a legjobb, ha mindörökké velem maradna, az már nagyon önző kérés lenne talán az ördögtől. De nézzük meg, meddig mehetek el. Mennyi időt vagyok képes kihisztizni neki. Minél többet. Ha kell, adok is cserébe valamit. Valaki mást.

De csak nem hagytak a boldogságomban úszkálni. A körülöttem lévők mind úgy döntöttek, sokkal alsóbbrendű dolgokkal foglalkoznak, úgy döntöttek, idegesítenek engem! Mintha az egész szituációt szó nélkül eltűrném! Beképzelt népség! Mintha itt sem lennék.. Már pedig most rám fognak figyelni. Bele kívántam folyni a beszélgetés menetébe, és a saját oldalamra billenteni a mérleget. Kezemet Zu szájára tapasztottam, csendre intettem, majd elé léptem.
Határozottan szegtem fel a fejem, tekintetem komolyságot sugárzott és fölényt. Az a fajta biztos kiállás volt ez, amelynek az emberek akaratlanul is behódolnak, akaratlan is figyelemre készteti őket.
- Ha annyira fájt neki, talán belegondolhatott volna az én helyzetembe, amikor elvette a barátomat. Vagy talán akkor is így védenéd, ha miatta ugrottam volna le Aincrad széléről pár nappal ezelőtt, ahogy majdnem meg is történt?
- A céhtagjai megérdemelték. Hónapok óta követtek, megfigyelés alatt tartottak engem. Többször is megfenyegettek. Ha nem Zu végzi el mindezt, akkor én tettem volna. Csupán annyival tartott ő előrébb a játékban, hogy előbb kiderítette a neveket. Most pedig, hogy a végjátékhoz közeledünk, egyszerűen bolondnak tetteti magát. Még arra is képes volt, hogy engem megcsókoljon, csakhogy hihető legyen, mennyire is őrült. - na jó, talán nem fenyegetett meg, talán nem volt olyan vészes a követés, és talán a csókos eset sem pontosan így történt. Viszont határozottságomnak ki ne hinne? Egyáltalán.. Hinari miért is kérdőjelezné meg mindezt? Miért neki hinne velem szemben?
- Így tehát úgy érzem, nekem van jogom elégtételt venni és dönteni a sorsáról. - fejeztem be csendesen.
- Vezér! - szóltam farkasomnak, aki közben már el is indult Chiaki felé.
- Hozd ide a csontot. De csak finoman. - mosolyogtam rá farkasomra némi rossz humort csempészve a helyzetbe. Ő pedig engedelmeskedett. Először csak óvatosan meg akarta fogni Chiaki kezét, hogy maga mellett vezesse. Ha az tiltakozott, súlyemelését igyekezett bevetni.
- Nem bántom nagyon, de el akarom érni, hogy megfelelően szolgáljon engem. - néztem rá Hinarira, egyfajta megnyugtatásnak szánva a mondatot. Közben megfogtam Zu kezét, szigorúan az épet, és összekulcsoltam az ujjainkat. Megnyugtatóan szorítottam meg az ujjait, és simogattam a kézfejét. Nyugi, nincs semmi baj, nii-san. Hinarinak is biztos elege van abból, hogy mindig ilyen különös barátaim vannak. És nem hibáztathatom ezért. De az ő kedvéért sem fogok változtatni ezeken.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kazuma on Vas. Ápr. 19, 2015 10:28 pm

A lány reakciója feldühített. Legszívesebben itt helyben széttéptem volna, de abban a pillanatban Hinari kettőnk közé lépett. Dühösen, fenyegetően szállt szembe velem. Ez más volt mint a kúriában. Ott sem kíméltük egymást, de ha most harcba kezdünk annak csakis egy túlélője lehet. Egy részem tisztelte, elismerte a lány képességeit, de mindez vajmi keveset számított most. Ha kell, Chiakival együtt küldöm a pokolra. Már a nyelvemen volt a válasz és már támadtam is volna, ha nem tapad egy kéz a számra. Szophie lépett elém, de nem felém fordult. Hinarival nézett farkasszemet. Szembeszállt a vezérével, a barátjával. Kiállt mellettem méghozzá olyan elszánt határozottsággal, amit tőle talán még soha nem tapasztaltam. Azt sem igazán tudom, mikor tett ilyet bárki is miattam. Most, talán életemben először úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Hálásan szorítottam meg a kezét, ahogy mellém állt. Hirtelen sokkal nyugodtabb lettem. Hűvösen néztem Hinari szemébe, majd a Vezér útjába álló Ayatora siklott a pillantásom. Hiába. Már nem állíthatnak meg. Vagy meghátrálnak, vagy számolhatnak a következményekkel. Bár Szophie már így is többet tett, mint amit elvárhattam volna tőle, de éreztem, hogy megbízhatok benne. Chiaki pedig, aki végül újra megtalálta a hangját, láthatóan megtört végre. Egyedül Hinarin állt már csak, hogy mi lesz a vége.
– Aki ölni készül, készüljön fel a halálra is. - mondtam a céhvezérnek lassan tagolva, sokat sejtető nyugodtsággal. - Ő elfelejtette ezt, mikor úgy döntött, hogy a céhét küldi a kivégzésemre, én nem. Te hogy vagy ezzel? - kérdeztem kihívóan, mindvégig készen állva, hogy hárítsam az első csapást. Szophieval az oldalamon, egyáltalán nem féltem a vereségtől.

Hinari megszólalt, de a szavai túl fájdalmasak voltak, ahhoz, hogy csak úgy elfogadjam őket.
– Nem! - tagadtam, szinte hisztérikusan kapaszkodva az általam kreált verzióba. Nincs itt. Nem ő az. Szédültem és még erősebben kapaszkodtam, hogy megtartsam magam. Tudtam, hogy igaz. Tudtam, hogy él. Tudtam, hogy meg akar ölni. Mindezt azonban képtelen voltam elviselni. Szinte teljesen tudatosan építettem magamban a hazugságot, amit még én sem hittem el. Lehajtott fejjel álltam és próbáltam nem hallani Hinari és Szophie hangját. Egyszerűen mindennél egyszerűbb volt kizárni a külvilágot, de hirtelen egy kéz kegyetlenül visszarántott a valóságba. Ijedten fordultam a tulajdonosa felé, de csak Ayato volt az.
– El kell tűnnünk innen, de nem a te módszereddel. Kazuma visszatért és ha nem szállsz magadba gyorsan, nem élsz már sokáig. - mondta, szinte már ridegen, határozottan a szemeimbe nézve. Erőtlenül néztem vissza rá. Ő volt az egyetlen aki velem volt aznap. Megmentette az életemet és én is az övét, mikor Kazuma kis híján mindkettőnket megölt és akkor is ott volt, mikor Kazuma meghalt. Mindketten láttuk. Mégis itt van. Hinarira pillantottam aki minket védett, ahogy csak tudott. Majd Ayatora, aki közben közém és a közeledő farkas közé lépett.
– Állj! - parancsolt rá egy hatalmas ember nyugalmával. El nem tudtam képzelni honnan szedi az erejét. Az itt lévők bármelyike könnyedén legyőzné egy párbajban, mégis olyan magabiztossággal mozog, mintha halhatatlan lenne. Elszégyelltem magam. Minden bajt a saját gyengeségem szült. Képtelen voltam kiállni magamért.
– Visszakapod... mindent. - préseltem ki magamból halkan, de hallhatóan a válaszom. Úgyis gyűlölök minden darabot amit tőle szereztem. A felszerelést amit használva elpusztította a barátaimat.

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Hétf. Ápr. 20, 2015 12:03 am


Számítottam valami fenyegető válaszra Kazumától. Egy esetleges erődemonstrációra is, hiszen védett övezeten belül úgysem lenne képes megsebezni. Még Chiaki tagadására is. Ám erre nem. Őrá nem. Pont őrá nem. Vagy… mégis? Döbbenten álltam a tény felett, s ezt mégcsak leplezni sem jutott eszembe, annyira váratlanul ért a lány váltása. Talán tudat alatt tette, de érzelmileg zsarolt, kihasználva hogy a barátnőm, megvédve egy gyilkost a céhtársától. Én pedig elképedve tűrtem, némán hallgatva a szavait, de Szophie itt nem állt meg, s ha a fiú meg nem állítja a farkast, én léptem volna Vezér és Chiaki közé. Talán. Ez az egész oly hihetetlen volt, ilyen egyszerűen nem történhetett volna meg. Persze, bennem volt a gondolat. Illetve… végig tudtam, csak nem voltam hajlandó elfogadni. Sem Szophie szobájában, amikor a feketéről beszélgettünk, sem pedig a csokiszobában előtte. Keserűen mosolyodtam el, lejjebb engedve a kardot. Játék, mi? Most először tapasztaltam azt a másikat, melyben Szo annyira otthon volt odakint, s akkor megvolt a hatalma hozzá, igen. Most pedig kezdtem azt érezni, hogy pusztán a határozottságával képes elérni ugyanezt, noha abban is biztos voltam, hogy nem mond teljesen igazat. Chiaki viszont nem felelt rá, a lány szavai így a levegőben lógtak, s én nem voltam olyan információk birtokában, hogy beleszóljak. Követte őt? Megfenyegette? Az bizonyos, hogy nem ölte volna meg, s ennyi nekem elég volt. De mit kellene tenni? Van egyáltalán helyes út, ebben a helyzetben?
Ezek után egyáltalán nem volt kérdés, ki van jobb pozícióban, s Kazuma szavaiból ítélve ezzel ő is tökéletesen tisztában volt. Szophieval maga mellett, semmit sem tudtam csinálni.
- Elfelejted, hogy ki vagy. Aki haszonból vagy szórakozásból öl, ne legyen felháborodva, ha vadásznak rá és elvesznek tőle – közöltem vele, a kérdésére nem felelve, megtartva a higgadtságom. Majd Szophiehoz fordultam, őneki azonban nem tudtam mondani semmit. Nem, most nem. Csak néztem őt, haloványan elmosolyodva a végén, s pillantásom hamar visszatért a maszk tulajdonosához – Ostoba vagy, ha azt hitted, itt bárki is bánthatja őt. Énelőttem nem – mondtam, Szophiera célozva persze, majd egy fokkal szigorúbban folytattam – Viszont Chiakit se fogjátok. Egyikőtök sem. És szolgálni sem fog senkit. Ez itt nem így működik, Szo – magyaráztam, Vezérre is ránézve, Chiaki szavait viszont tudomásul vettem, enyhén bólintva mellé. Mást úgysem tudtam volna tenni – Ám legyen. Visszaadja a cuccaid, és innentől békén hagyjátok egymást, és nem is kértek fel senkit a másik megölésére. Te is Szo, és te is – fordultam céhtársam után az ismeretlen fiúhoz, ellentmondást nem tűrően – Viszont jobb, ha valamit most tisztázok – néztem bele a maszk nyílásába hűvösen – Énrám ez nem vonatkozik. Ha meglátom Chiaki nevét áthúzva és megtudom, hogy benne voltál, meg-foglak-ölni. Remélem érthető voltam.
A lehető leghatározottabban kimondva. Magam sem tudva, honnan is merítettem mindezt, de kérdés nélkül, ahogy csak nagyon kevesen láthattak eddig. Csak azok, akik már öltek, s akik többet nem fognak zöld játékosokat ölni, soha. Egyedül ők ismertek így. Hisz az élet mindennél fontosabb volt. Az egyetlen, ami megköveteli az erőt, mégha annak eredetét néha még számomra is homály fedi…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Szophie on Hétf. Ápr. 20, 2015 4:52 pm

- Elfelejtetted, hogy ki vagyok.. - sóhajtottam mélyet Hinari felé fordulva. Egész eddigi életemben csak haszonból ölettem. Másnak nem igazán látom értelmét. Persze haszonnak számít az is, hogy megfelelő helyen könyveljenek el a társadalomban. Ugyanis jelen pillanatban nem úgy tűnt, mintha a helyemen kezelnének. Az itt jelenlévők közül egyikük sem. És ha volt valami ebben a világban, amit utálok, akkor ez ezek közé tartozott. Nem mondhatnám, hogy komolyabb indulati állapotban voltam. Csupán csak joggal követeltem, ami nekem jár, ha már egyszer ennyire fontos mindenkinek, hogy belezavarjon a boldogságomba most rögtön.
Az indulat akkor jelent meg csak bennem, amikor Hinari elkezdett beszélni, és mindez csendes, csilingelő nevetés formájában tört elő belőlem. Ám hiába a mosoly és a kacarászás, szemeim lekezelő fölényt tükröztek.
- Nem engedélyt kértem, kijelentettem. - magyaráztam jóságos tanítóként, mosollyal arcomon Hinari felé fordulva. Mintha csak egy buta gyerek lenne, azért nem tudná.. Azért nem tudná, hogy ha én ezt így akarom, akkor márpedig így fog történni. Kis butus.. Mintha érnének valamit a szavai velem szemben. Nagyon elszállt magától az elmúlt időben. Neutral
- Tudod, még egy ilyen kijelentés, és én magam fogok végezni Chiakival, noha egyelőre védelmemet élvezi. Viszont az elmúlt szavaid hatására eléggé megrepedezett a lányt körülvevő burok. És egy rossz szó is, aztán.. pukk. - itt imitáltam kezemmel, mintha egy láthatatlan léggömböt lyukasztottam volna ki.
- Zu pedig a védelmemet élvezi. Ha megtudom, hogy végzel vele, elintézem, hogy osztozz bánatomban. - itt megszorítottam Zu kezét, majd elengedtem.
- Helytelen viselkedésed most még elnézem tudatlanságodnak. De minden közvetlenség ellenére, kérlek, soha ne felejtsd el, valójában mi kiknek születtünk. - a kérlek szót nyomatékosítottam, és ha elég okos, rájön, hogy egy ilyen helyzetben nem túl gyakran mondanám ki ezt a szót. Igazából kedvesnek éreztem magamat. Talán elgyengültem az elmúlt két év alatt, vagy talán a barátságunk az, ami miatt ennyire képes voltam erre a sajátos együttműködésre.
Ezek után nem szóltam egy szót sem, csupán csak előre megindultam, hogy rendet tegyek. Ha ellenállásba ütköztem, nem voltam rest kihasználnia rendszer adta lehetőséget, hogy a támadás hatására az ellenfél hátralökődik, akár méterekkel is. Vezér is így tett, így pedig viszonylag könnyen el tudta tüntetni útjából Ayatot. A farkas az én parancsaimat követi sírig is akár. Aztán Chiaki felé lépett. Továbbra is először kedvesen akarta csak vezetni, erőszakosabban csak ellenkezés hatására nyúlt hozzá. És ha nem jött közbe semmi, én is feléjük haladtam már.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kazuma on Hétf. Ápr. 20, 2015 8:15 pm

Hinari válaszából látszott, hogy még mindig nem érti, hogy működik Aincrad, de már van némi sejtése. Ölsz, vagy meghalsz. Néha egyszerűen nincs középút és nem is éri meg keresni. Makacsul ragaszkodott az igazához, Szophie pedig olyan határozottan kelt a védelmemre, hogy gyakorlatilag szóhoz sem jutottam mellette. Hálás voltam, de valami mégsem volt rendben. Volt időm gondolkozni míg egymással folytattak szópárbajt. Dühített Hinari, de el kellett ismernem, hogy valahol mégis egy ponton állunk. Ráadásul Anatole is tudni fogja, mi történt itt ami nem biztos, hogy jót tenne az üzletünknek. Nem tudom pontosan mennyire szoros a kapcsolatuk, de azt tudom, hogy nem állnak messze egymástól Hinarival. Ha ez így folytatódik, ennek a napnak csak vesztesei lesznek. Szophie már biztonságban lesz és Chiaki visszaadja ami az enyém. Ha ennél tovább megyünk, annak beláthatatlan következményei lesznek, de vajon Szophie meddig menne el? Hinarinak sok erős barátja van, ahogy Szophienak is. Még Chiaki élete sem ér meg ekkora kockázatot. Egyelőre legalábbis semmiképp. Nehezemre esett, de tudtam mit kell tennem. Fogcsikorgatva kaptam el Szophie kezét abban a pillanatban, ahogy befejezte a mondandóját és Chiaki felcsattant. Dühösen villant a tekintetem a harcművész felé. Határozottan fogtam Szophie kezét, hogyha megpróbálna Chiaki felé indulni, rögtön megállíthassam. Szinte kiolvastam Hinari szeméből mi fog történni. Ha Szophie most megindul, akkor nem lesz megállás. Akkor meg kell ölnünk mindhármukat és ha sikerül is, végül rosszabb helyzetbe kerülünk. Szophie kezét szorítva némán követtem Chiaki mozdulatait, ahogy lassan megindult felénk. Kivártam, ahogy megállt Ayatoval csevegni és akkor sem tettem semmit, mikor Hinarihoz beszélt, de amikor hozzánk lépett erősebben szorítottam Szophie kezét és nem csak azért mert nem akartam, hogy megtámadja. Láttam rajta, hogy tervez valamit, de vajon mi az? Miután Ayatoval beszélt egy árnyalatnyival megváltozott az arckifejezése ami nem tetszett. Amikor viszont felemelte a kezét rájöttem, hogy jobban nem is nagyon dönthetett volna. Néztem a tovaszálló pixeleket. Az idomár és a harcművész köddé vált. Hinarira szegeztem a tekintetem megpróbálva kiolvasni a gondolatait.
– Amíg nem kerülnek a szemem elé, élni fognak. - jelentettem ki hűvösen. - Mást nem ígérhetek. - igazából még én magam sem voltam benne biztos, hogy ezt komolyan gondoltam-e. Chiaki így vagy úgy, de meg fog halni. Talán mindenki számára az lenne a legjobb, ha szép csendben meghalna egy kazamata mélyén.
– Szophie. - fordultam a lány felé komolyan, még mindig a kezét fogva és amint felém fordult, egy sokat mondó pillantást küldtem felé, majd elengedtem a kezét és már a kezemben is volt a kristály.
– Taft! - mondtam ki és eltűnt a céhház képe, hogy átadja a helyét a kis város házainak. Megálltam a teleportkapu közelében és csak vártam.

– Elég legyen! - csattantam fel. Minél tovább hallgattam őket, annál inkább elegem lett az egészből. Talán mindenkinek jobb lett volna, ha aznap este én tűnök el és sohasem találkozom Hinarival. Ha most miattam még többen halnak meg... Nem. Túl sokan haltak már meg azért, hogy én tovább élhessek. Rajtam a sor. Talán véget ér mindez, ha én halok meg. Egy futó pillantást vetettem Hinarira mielőtt a maszk nyílásába néztem.
– Veletek megyek, ha Ayatonak nem esik bántódása. Senkinek sem kell meghalnia... - rajtam kívül. Tettem hozzá már csak gondolatban és közben lenyomtam pár gombot a menümben, ahogy ígértem. - Itt van minden. - mondtam és elküldtem Kazumának a felszerelését majd előre lépve az előttem őrt álló Ayato vállára tettem a kezem. Kifejezéstelen arccal nézett rám és nem ellenkezett mikor gyengéden, de határozottan eltoltam az utamból, mire a közeledő pet is megtorpant. Azonban ahogy tovább mentem volna, Ayato keze fonódott a karomra és határozottan fordított maga felé. kérdőn néztem határozott szemekbe.
– Ezzel már elkéstél. - jelentette ki. - A haláloddal már senkit nem mentesz meg. Ha még akarsz valami hasznosat tenni az életedben, hallgass rám, de a döntés a te kezedben van.  - mondta és egy kristályt adott a kezembe, úgy hogy senki se láthassa. Zsebre tettem a kezem a kristállyal együtt és ismét Szophie és Kazuma felé fordultam. Határozott léptekkel indultam feléjük. Az életem számomra már egy ideje fabatkát sem ért. Valamit azonban még mondanom kellett.
– Hinari. Kérlek, bármit is teszel, ne értem tedd, ez csakis az én döntésem. - mondtam határozottan. Ayatonak igaza van. Elkéstem már ezzel, de talán mégis tehetek valamit, hogy kicsit helyrehozzam a hibáimat. Ugyan visszaadtam neki a felszereléseit, de a tőröm még az enyém. Megtorpantam egy-két lépésre Kazuma előtt.
– Hiba volt, hogy Szophie életével fenyegettelek. Senkit nem akarok bántani. Kihívlak egy tisztességes párbajra és ott döntjük majd el. - és alig fejeztem be a mondatot, már a kezemben volt a teleport kristály.
– Nyster. - aktiválódott a kristály. Nem maradtam a teleportkapunál. Rögtön elindultam a város utcái felé és akkor sem álltam meg, mikor Ayato megérkezett. Szerencsére nem látta merre megyek.

_________________
"Trusting someone... means relying on them and only the weak do that."
"The only ones who should kill, are those who are prepared to be killed."

Kazuma
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 916
Join date : 2012. Sep. 26.
Age : 22
Tartózkodási hely : otthon, vagy nem...

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
304/2100  (304/2100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Kedd. Ápr. 21, 2015 2:21 pm


Ebben a pillanatban már nem a miértekkel foglalkoztam. Nem is a megdöbbenéssel, ami Szophie szavai hallatán egyre kevésbé öntött el, hiszen végig tudtam, hogy megvan benne ez a rész, s így a kezdeti meglepettség után már nem tudott újat mondani a lány. Egészen addig a mondatig. Amit képtelen voltam elhinni, hogy ő, énnekem, képes volt kimondani. Izmaim megfeszültek, kezem ökölbe szorult, s nem tudtam, válaszoljak-e rá. Kérdezzek-e, nem szabadott, nem akartam többet hallani belőle, nem akartam tudni, hogy van, hogy létezik. Nem akartam ezt a Szophiet ismerni. Ajkaim vonallá préselődtek, s magamban mondogattam, hogy nem, nem gondolta komolyan. Pedig egészen bizonyosan. Szophie elindult. Nestor, aki egészen eddig csöndesen figyelte az eseményeket, még közelebb lépett hozzám, hatalmas szárnyait kitárva, világoskék, izzó szemeivel céhtársamat nézve rendületlenül. Orrlyukaiból halovány füst szállt fel, mozdulni azonban nem mozdult még, s Kazuma volt az, aki végül maradásra bírta a lányt. Én csak feljebb emeltem a pillantásom, kihúzva magam, élesen, teljes komolysággal nézve barátnőm szemeibe, de egyben visszacsúsztatva a Katanát a tokjába: nyugodtan jöhetsz, ha gondolod – jeleztem felé – Megüthetsz, én azonban nem foglak téged bántani.
Chiaki szavaira vettem le csak róla a szemem, a félkarú lányéba nézve. Bólintottam, egyre erőtlenebbül, ahogy fejemben az elhangzottak ismétlődtek újra meg újra, tulajdonképpen nem is figyelve már annyira a konkrét eseményekre. Chiaki és a fiú eltűntek, és én még utoljára, határozottan voltam képes ránézni a maszkra, aminek már a látványát is gyűlöltem. Melynek tulajdonosa olyasmit mondatott ki a legjobb barátnőmmel, aminek nyomán meg kellett volna ölnöm… hisz nem hagyhatom, hogy bántsa Alt…
- Ahogy jobb, ha te sem kerülsz a szemem elé – feleltem a mondatára hasonló hűvösséggel, és pontosan tudtam, hogy érti a célzást. A neheze viszont mégcsak ezután jött. Ketten maradtunk. Utáltam ezt az egész helyzetet. Ha csak magammal törődtem volna, most sarkon fordulnék, és bevágnám magam mögött a céhház ajtaját. Szophie pedig nem jönne utánam. Valószínűleg soha többé nem. És eleinte nem is bánnám. Eleinte… Kiakadtam. Mostmár lehetett, s egyszerre tört elő belőlem minden, eleddig felgyűlt feszültség. Dühösen, könnyes szemmel fúrtam bele pillantásom az övébe, nem engedve útjára őt még: ha kellett, a kezét is megfogtam, nem hagyva, hogy elteleportáljon. Most nem.
- Tudod te egyáltalán, mit mondtál? – kérdeztem, halkan, de jól hallhatóan – Érted egyáltalán, miről beszéltél!? Odakint volt neved, hatalmad, és tetteidet az ottani szabályok kijátszásával kellett meglépned. Idebent nem. Itt a jóérzésünkön és lelkiismeretünkön kívül a pontok határozzák meg és a hátterünk, hogy mit tehetünk meg és mit nem. Nem a születés. Odakint azt csináltál, amit akartál. Idebent nem. Itt én tartozom felelősséggel azért, hogy minél kevesebben haljanak meg, és ha engem más életével zsarolsz, gondolod, hogy csakmert a barátnőm vagy, hagyni fogom, hogy szabadon gyilkolj!? Hogy kárt tegyél azokban, akiket szeretek? Egyáltalán, a barátnőmnek gondolod magad ezek után? Vagy soha nem is gondoltad? – hátrébb léptem, elfordítva a pillantásom. Lehet csak én voltam naiv. Hogy elhittem a színjátékot, hogy azt hittem, számítok neki – A barátnők nem mondanak egymásnak ilyet. Nem...
Megakadtam.
... jelentik ki a másik előtt, hogy megölik, akit szeretnek.
...
Ahogy én tettem az előbb.

- Én… sajnálom – hajtottam le a fejem, s nem is néztem rá. Hisz éppen annyira gondolta komolyan, mint akkor én. Olyannyira Kazumával és a tetteivel voltam elfoglalva, hogy Szophiet figyelembe sem vettem. Hogy ő esetleg tudhat olyat, amit én nem, hogy neki esetleg számíthat a fiú, mégha egy gyilkos is. Céhvezérként viselkedtem, nem barátnőként. De… hogy is tudnék egyszerre mindkettő lenni? Ha Nestor nem tart meg, lehet el is szédültem volna. Egyszerűen, túl sok volt ez nekem mára. A két énem közötti feszültség soha erősebb nem volt még.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Szophie on Vas. Ápr. 26, 2015 1:59 pm

Az események egy éles kanyart vettek, és hirtelen minden a feje tetejére állt. Valahol számítottam egy ilyen lehetőségre is, de azért jobban örültem volna, ha nem kell még ez után is ilyen fölösleges problémákkal foglalkoznom. Azonnal lenyitottam a menüm, és üzentem Kunnak, hogy akármit is csinál épp, hagyja ott, és induljon Nyesterbe Chiaki után. Már ismertem a nevét, a kinézetét. Tudtuk a lelkiállapotát, azt, hogy félkarú. rengeteg információnk volt róla. Én pedig magam kívántam elintézni. Hogy beszélgetéssel, vagy mással.. Az most kérdéses.
A sokatmondó pillantást még éppen párosítani tudtam ezek alatt Taft városával, így pedig sóhajtva nyúltam a teleport kristályomért. Mehh, most még utazgassak is. Legalább Nyesterbe mennénk. Bár Kun egyedül talán jobb munkát végez, ha nem zavarunk be még mi is. Ki tudja, hogy a lány esetleg nem menekül-e el, ha észrevesz minket. Kunt viszont nem ismeri. Az ő személyétől még biztonságban érezheti magát.
Ekkor kúszott be a képbe Hinari alakja. Az elmúlt percekben el is felejtettem vele foglalkozni, annyira felbosszantott az a lány és Zu viselkedése.
Maradtam, mert ott tartott a könnyes szemeivel, a kezével. És mert barátnőként az a dolgom, hogy meghallgassam őt és támaszt nyújtsak a nehéz helyzetekben.
Jóságos atyai mosollyal hallgattam a butaságit, hisz nem tudhatott ő semmit. Csak felszínes elképzelései lehetnek rólam ebből a szempontból.
- A vérem mindenhol elátkozottá tesz, és ezáltal elkötelezetté is. A születés és neveltetés, a múlt épp elég okot biztosít a világ bármely pontján. Erre én is csak nemrég jöttem rá. A képességeim ilyen tekintetben nem romlottak, és pontokból is van elég. Meg persze tudhatnád, hogy ez nem ér még itt bent sem mindent. - a jó kapcsolatok sokkal fontosabbak. Amíg van egy rakat ember, aki akármit megtenne a biztonságomért, a kedvemért, akiknek a barátjuk vagyok, akik szívesen elcseverésznek velem.. Nem igazán kell félnem mellettük a vörös életcsíktól sem. Kedvelnek, ez pedig nagy előny. Hinari viszont pont részese volt annak a három személynek, akiket nem ez miatt tartok. Épp ezért nem volt szükség rá, hogy kedveljen. Azt akartam inkább, hogy ismerjen, és tanuljon. Hogy megfelelően tudjon hozzám állni, és hogy általam, a rólam szerzett ismeretei alapján tudja önmagát is fejleszteni. Ez egy különleges kapcsolat volt közöttünk, aminek teljességéért akármire képes voltam. ^^
- Mérgessé tettél most a butaságoddal, de.. nem. Nem kell sajnálnod. Vezetőként dolgod volt, hogy az életével fenyegesd őt és engem. Nekem pedig szintén dolgom, hogy ugyanezt tegyem. Fel kell készülnöd rá, hogy ha ilyen meggondolatlanul jelentesz ki dolgokat, vissza is fognak vágni.  - még egyszer rámosolyogtam, majd kimondtam Taft nevét és elteleportáltam.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2154
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Vas. Ápr. 26, 2015 9:59 pm


Nem volt igaza, mégis meggyőzően beszélt. Hinni viszont nem hittem neki, illetve nem mindent: nem gondoltam elátkozottnak, az elkötelezettségről meg ő maga döntött, és a vele történtek. Ám bólintottam, komoran mint eddig is, de talán egy kicsit megnyugodva már, el is engedve a kezét. Persze. A statok nem minden. De nem is semmi.
Valahol egyáltalán nem tudtam megérteni őt és a belőle áradó higgadtságot, egy másik részem azonban erre rácsodálkozott ugyan, de nem fogta fel negatívan. S én is csak álltam ott, egyetlen szó nélkül, s ahogyan a saját, be nem fejezett mondatom után felébredt bennem a lelkiismeret-furdalás, céhtársam szavai szinte azonnal el is nyomták azt: nem haragudott. Sőt, mégcsak fel sem merült benne, hogy kéne, s ahogy végül kimondta, miért nem, úgy kezdtem egyre jobban elhagyni a szomorúságot, a dühvel együtt. Új kérdések merültek fel, mégsem tettem fel közülük egyet sem. Csak… próbára tett? Ezzel az egésszel? Vagy tanítani akart? Azt már azon az estén megtapasztaltam, hogy ha éles a helyzet, nála nem létezik mindkét Szophie. És bennem is elfogadta ezt, mitöbb, természetesnek vette, s ezáltal kezdte elérni, hogy magam se gondoljak rá úgy, mint megoldandó problémára. Egyszerűen céhvezér, és kész. Semmi egyéb. Ahogy ő sem volt a játékos Szo, s talán még a barátnőm sem. Csöndesen néztem őt. De… jó ez így? Végül elmosolyodtam. Követve a példáját. S miközben eltűnt, én az eget bámultam. Próbálva napirendre térni a mai nap eseményei felett. A változás felett, ami előbb-utóbb szükséges lesz, s amire még nem vagyok felkészülve, ezt tudtam jól. Hevesen dobogó szívem épp eléggé mutatta.
Nestor végig mellettem maradt. Már összecsukott szárnyakkal, azt a helyet nézve mereven, ahol az imént Szophie és Kazuma állt.
- Annabell mit fog tenni?
- Semmit, Nestor. Semmit… egyelőre.
Sarkon fordultam, és bementem a céhházba, fejemben kettős gondolatokkal, de mégis minden indulattól mentesen. A hatalmas ajtó csattanása követte utam, még akkor is a fejemben visszhangozva, amikor már az ágyamon hanyatt fekve figyeltem a plafont, az Alextől kapott plüssoroszlánt szorongatva. Vajon... tényleg képes lenne rá? Ez volt az egyetlen, amit nem tudtam megfejteni. S talán nem is akartam soha.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Klein on Vas. Ápr. 26, 2015 11:03 pm

Kazuma: Gyenge Lökés Kristály
Szophie: Életlen Katana
Hinari: Ősi Pók Emblémás Íj

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2872
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Szomb. Máj. 09, 2015 2:56 pm

„Készen állok! készen állok! Készen állok! Most már kellő tudás, erő és tapasztalat birtokában vagyok, hogy végre én is csatlakozzak. Erősebb lettem, érzem… de… biztos, hogy készen állok? Persze, hogy készen állok! Amióta csak megalapult a céh arról ábrándoztam, hogy majd én is tagja leszek, főleg mióta onee-chan a vezér... az, az onee-chan aki mindig is sokkal tehetségesebb, ügyesebb és szinte mindenben jobb volt nálam. Arra is készen állok, hogy ismét láthassam őt? Hisz… hisz ő annyi mindent elért még én… én csupán egy béna kis szörnyvadász vagyok. Nem! büszke lehetek az eredményeimre! Számtalan szörnyet legyőztem, megküzdöttem egy csomó ellenféllel köztük az aréna bajnokkal és nyertem! Láthattam egy legendás tengeri szörnyet amivel még előtte soha senki nem találkozott, véget vettetem egy bandita csoport ámokfutásának. Van okom büszke enni, de mégis úgy érzem ez még kevés. Ahhoz, hogy őt lenyűgözzem még mindig kevés. De talán, talán ha látja mennyire keményen dolgozom a céhben, ha látja mennyi jó dolgot teszek akkor egész biztosan elismer majd és büszke lesz rám. Annyira büszke amennyire én vagyok rá.”
Remegő kézzel tettem le a tollat átolvasva még egyszer az üzenetet.

„Tisztelt Hinari-sama!

Mindig is ámulattal figyeltem a te és a Justice League által elért eredményeiteket és folyton arról álmodtam, hogy egy nap majd én is részese lehetek a céhnek. Amióta csak a céh megalapult, keményen edzettem és tanultam szem előtt tartva a céh eszméit, hogy méltó legyek arra, hogy a céh jelét viseljem és mostanra úgy érzem kellő tapasztalat, erő és elszántság van a birtokomban, hogy végre léphessek is. Szeretnék csatlakozni a céhhez, hogy segíthessek másokon és védelmezzem a gyengébbeket.

Mélységes tisztelettel: A karmazsin kardforgató”

Szándékosan mellőztem a személyesebb hangvételt. Nem akarom, hogy a közös vér befolyásoljon bármit is. Még párszor átolvastam majd végül átadtam a denevérsólyomnak (pü), hogy kézbesítse a levelet.

Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 555
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5205/5300  (5205/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Szer. Jún. 24, 2015 6:56 pm


Gondterhelten álltam a virág fölött, kezemet csípőre téve. Mostanában emeletem a kertészkedésem szintjét is, csak a Yurihime és Silver által kapott növényke miatt, de… valahogy nem akart olyan szépen növekedni, mint ahogy kellett volna neki. A könyv szerint. Vajon naposabb helyet szeretne? Hiszen a virágok általában szeretik a fényt. Vagy éppen azzal ártok neki, ha ennyi hónap után áthelyezem? Szél szemmel pillantottam a babzsákok felé, majd elvetettem az ötletet. Alexet megkérhetném, de talán mégis jobb, ha nem mozdítom el sehová. Egész helyes kis növényke lett belőle. Mármint a körülményekhez képest. Az üzenet persze a legjobbkor jött. Tényleg örültem neki, hisz bármi is álljon benne, bizonyára eltereli a gondolataimat az aktuális témáról, bár mostanában szorongással fogadok minden bejövő üzenetet: túl sok bennük a rossz hír. Ez a mostani azonban más volt. Ahogy haladtam végig a sorokon, önkéntelenül is kiült a mosoly az arcomra, s vidámabb is lettem tőle. Bólintottam, de válasz helyett inkább egy üzenetet küldtem szét; érdekelt, hogy a céhtagok közül volt-e már, aki ismerte a lányt. Miközben a válaszokra vártam, még pakolgattam egy kicsit, majd azokon is végigfutva, levetettem magam az ágyra, megírva a konkrét választ is:

Hinari írta:Szia,
Örülök, hogy felkerestél. Ha megfelel, egy óra múlva várlak a Justice céhház előtt.

Hinari

Majd rányomtam a küldésre, és ha Yuuki beleegyezett, kikészítettem teát és sütit a céhkert kiülős részére, hogy legyen mi mellett beszélgetni. Ami azt illeti, nem gondoltam semmi bonyolultra, hiszen mindenki, aki ismerte a lányt a céhből, csak jót írt róla. Ez pedig talán még kíváncsibbá tett, mint maga a levele, így a megadott időpont előtt pár perccel kisétáltam a céhház elé, és vártam, hogy felbukkanjon a pm-ről Yuuki néven ismert, rejtélyes karmazsin kardforgató.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Hétf. Jún. 29, 2015 10:02 am

Nem kellet sokat várnom Onee-chan válaszára különösen úgy, hogy a denevérsólymok amúgy is rendkívül gyorsak persze azért nem annyira, hogy pár másodperc alatt megtegyék az utat bár már erre is volt példa. Igazából nem is tudom, hogy csinálják de annyira lenyűgöző lények. De nem is ez volt a lényeg ha nem maga az üzenet. Találkozni fogunk méghozzá pont a céh épületénél. Eddig is gombóc volt a torkomban de most egy egész gombócokat áruló bisztró foglalt helyet benne és szinte nem is kaptam levegőt tőle, ráadásul biztosan nagyon jól ment neki az üzlet mert minden megtett lépéssel egyre nagyobb lett és terjeszkedett ám mikor megpillantottam Hinari onee-chant pillanatok alatt eltűnt a torkomból mintha egy leomló víztorony lezúduló víztömege söpörte volna el. ( Razz)
Helyette most a gyomrom szorult görcsbe és meglehetősen bizonytalan léptekkel meneteltem felé.
- Sz-szia és köszönöm, hogy szakítottál rám időt bokros teendőid mellet on… senpai. – Hajolok meg mélyen elötte am lopva még így is fel-fel pillantok. Már nagyon de nagyon rég nem láttam őt ennyire testközelben. Sokat változott és…és sokkal menőbben néz ki mint régen már ha ez egyáltalán még lehetséges de egész biztos az mert most sokkal menőbb és magabiztosabb és erősebbnek látom őt. Akaratlanul is egy széles mosoly húzódik a szám szélére amit reményeim szerint nem lát hisz addig még nem szólal meg nem egyenesedem ki. Annyira de annyira büszke vagyok az én kis nővérkémre, hogy azt nem is tudom mihez hasonlítani. Vajon ő fel fog ismerni? Igaz, hogy a hangom nem sokat változott de a szemem és a hajam színe, a viselkedésem is sokat változott.


Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 555
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5205/5300  (5205/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Pént. Júl. 10, 2015 3:56 pm


Nem késett egy másodpercet sem, s ahogy közeledett, már messziről mosolyogtam rá, noha ezt csak később vehette észre. Összességében, a fent kókadozó virágtól eltekintve egész jó kedvem volt, így nem is igazán gondolkoztam azon, hogy komolynak kéne-e lenni, és ha igen, mégis mennyire. Végtére is, ez, ha úgy vesszük, egy amolyan interjúféle volt a felvételről, noha én korántsem vettem ezt annyira szigorúan: bíztam a céhtársaim ítélőképességében, és védett övezetben amúgysem volt jellemző rám a komorság. Nem úgy álltam ott előtte, mint valami vezető. Nem is szándékoztam ezt a benyomást kelteni. Az bőven elég volt a fontosabb harcokra.
- Szia – köszöntem én is vidáman, a köszönetmondásra csak mosolyogva újfent, hisz ez csak természetes volt: igyekeztem időt szánni mindenre és mindenkire, akinek szüksége volt rá – Gyere csak be – léptem be a céhházba, és miközben hagytam kis időt, ha Yuuki esetleg körül akarna nézni, elfogott az ismerős érzés, mintha átéltem volna már ezt egyszer. Igen, Silverrel. Reméltem, ez nem pont úgy fog végződni, mint az a találkozás, bár nem gondoltam, hogy a lánnyal is úgy fogjuk húzni egymást, mint akkor a fiúval. A helyszín viszont ugyanaz volt, így végül kivezettem Yuukit a kertbe, arra a kis kinti részre, ahol az asztalon már elő volt készítve minden.
- Kérsz esetleg teát, vagy valami üdítőt? – kérdeztem, s amit választott, azt töltöttem, őutána magam is leülve. Csak akkor szólaltam meg én először, ha egy ideig nem tette ezt meg helyettem:
- Úgy tudom, találkoztál már pár céhtársammal, illetve a leveled is kíváncsivá tett. Ismerted esetleg a régi tagokat? – teljesen mást akartam mondani, hisz nem ezért jött. Vajon miért érdekel, tudott-e róluk, esetleg beszélt-e Lewissel vagy Rannal? Vagy az Ököl alapítójával? Mind halottak. Miért ragaszkodom minden morzsához, amit esetleg más tud, és én még nem? – Egy kicsit mesélj magadról, meg kérdezz bátran, bármi ami felmerül – tértem vissza a témához, próbálva inkább csevegős hangnemet megütni, mint hivatalost. Bár fogalmam sincs, mennyire sikerült: még mindig a lehetséges darabkák jártak az eszemben…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Vas. Júl. 19, 2015 5:52 pm

Oké, túl sokáig nem kellet meghajolva maradnom hisz elég hamar megkaptam a beinvitálást és készséggel követtem is a lányt alaposan szemügyre véve az egész palotát. Ha most lenne nálam fotó kristály biztos egy lelkes turista módjára lefényképeznék mindent, az összes festményt, páncélt azt a pókocskát a sarokban… az igazság pókja… de ehelyett csak a nyakamat tekergettem jobbra, balra majd megint jobbra és… ha körbetudnám forgatni a fejem a nyakamon most pörögne megállás nélkül.
Nem nagyon kérdezgettem, úgyis lesz még bőven lehetőségem rá. Talán Onee-chan majd idővel elmeséli a kastély történelmét is de ezzel most nem fárasztom. Aztán nem sokra rá, hogy kiérünk a kertbe Onee-chan innivalóval kínál ami az ámulásom és bámulásom közepett elég meglepetésként ér.
- Ühm… Tej jó lesz… mármint tea… - javítom ki magam gyorsan nem is értem a tejes dolgot. Hmm… bár mióta Miss Múmú megvan azóta elég sok tejet iszom.
Miután leültem nem nagyon szólalok meg, kicsit még mindig lekötötte a figyelmem a környezet. Nagyon szép kertjük van, sokkal szebb mint amit otthon én ápolok amit mostanában még elég gyakran hanyagolok is viszont Onee-chan kérdésére megint gyorsan rászegeztem a tekintetem.
- Nem, vagyis inkább közvetlen nem. Lewis mesterről hallottam aki megalapította a céhet… meg RenAi és Szophie senpait tudom, hogy elég régi tagok és ők velük nem rég találkoztam is… - Kicsit gondolkoznom kellet ki is volt még. – Ühm… Rita-senpairól tudom még hogy tag de őt csak látomásból ismerem még a két tornáról. Ööö… azt hiszem ennyi akikről tudom, hogy szinte a céh kezdete óta tagok. Silver és Yuichi senpait még nem kérdeztem mióta vannak a céhbe. – Hmm… lehet velük kellet volna kezdenem. Az viszont már kicsit nehézkesebb volt, hogy meséljek magamról. Onee-chan láthatóan nem ismert fel de ha most nagyon sokat mondok magamról akkor… de hazudni nem akarok.
- Rendben. – Bólintottam egy nagyot a kérésre. – Magamról annyit tudok mondani, hogy már egész kicsi koromtól fogva kardforgatást tanultam. Nagyjából tizenkét éves koromig többnyire tanulásból és gyakorlásból állt az életem és mondhatni sok tanító mester keze alatt megfordultam ahol nem csak a kardforgatás alapjait segítettek elsajátítani, de a fizikumom az állóképességem és egyéb más tulajdonságom is folyamatosan fejlesztettem. A későbbiekben egyre többet szerettem volna segíteni az embereken ami néhányszor óda vezetett, hogy különféle szörnyeket vagy vadállatokat kellet elzavarnom és mivel elég tehetségesnek bizonyultam benne… - Itt egy még ki is húztam magam. – Így felcsaptam hivatalos szörnyvadásznak és egészen mostanáig ezzel is kerestem a kenyerem. Viszont szeretnék máshogyan is segíteni az embereknek és ezért is akarok csatlakozni a céhhez. Harcolni a bűn és az elnyomás ellen és segíteni az elesetteket.

Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 555
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5205/5300  (5205/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Pént. Júl. 24, 2015 7:05 pm


- Hát, ő inkább csak átalakította, de végülis… - nem akartam kijavítani, így inkább csak sóhajtottam - Jó ember volt – húztam a szám szomorú mosolyra, ahogy visszaemlékeztem rá, meg arra a napra, amikor Rannal küldetéseztünk, és szóba került a céh. Régen alapult, egész a játék elején, és mindezidáig fennmaradt, és úgy éreztem, hogy kötelességem mindent megtenni azért, hogy így is maradjon. Lewis is biztos örülne neki, ha látná…
- Ühüm – bólintottam – Ai régebbi tag, illetve Yurihime is. Meg Rita, de ő… őt nem fogod tudni viszontlátni. Vagyis nem úgy ahogy gondolod – mondtam, s a nehéz emlékek borússá tették a kimondott szavakat - Megmentett egy játékost és kis híján az életével fizetett érte… nem halt meg, de nem is fog élni, amíg le nem győzzük az utolsó szintfőnököt is – tekintetem felfelé vándorolt, egy rövidke másodperc erejéig, csakhogy aztán egy kicsivel vidámabban tudjam folytatni – Szophie velem együtt jött, utánunk pedig Yuichi, Silver és Ozirisz. Nemsokára, ha nem jön közbe semmi, fogok szervezni egy nagyobb céhgyűlést, ott mindenkivel találkozhatsz – mosolyogtam rá; s kérdeztem, és ő mesélt is, és bár nehezen tudtam elválasztani a kinti életét a mostanitól, de azért boldogultam – Yuichi is hasonló utat járt végig, azt hiszem – gondolkodtam el – Ő is sok éve forgat kardot. Lassan az egész céh kardforgatókkal lesz tele – nevettem fel, persze a tőlem megszokott visszafogottsággal, majd néztem rá a lánykára újból – Amikor írtál nekem, megkérdeztem őket, és mindenki aki találkozott már veled, jókat mondott rólad, és én is így látom. Egyszóval – vagyis kettővel -, üdv közöttünk ^^ - közben pedig már hívtam is le a menüm, és kis keresgélés után el is küldtem neki a felkérést, és ha elfogadta és rányomott a kis kék gombra, máris megjelent a feje fölött a céhlogó – Amit még mindenképpen tudnod kell, innentől te is a családunkhoz tartozol, tehát bármi van, nyugodtan szólhatsz bárkinek. Illetve ha látsz a céhház környékén egy tűzsárkányt… - majdnem azt mondtam neki, ne ijedjen meg, majd – lévén szörnyvadász volt eddig – azt, hogy ne bántsa. Végül csak felmutattam az égre (hálát adva az időzítésnek), ahol messze magasan egy árny zúgott el felettünk: bizonyára az erdei gyakorlópálya felé tartott – Ő ott Nestor, hozzám tartozik, és nagyon hűséges társ. Ha pedig szereted az állatokat, a kert másik oldalán van egy chocobo farmunk is. Jeanie, egy idomár kislány gondozza őket, a céhtagoknak lehet sajátjuk is, ha akarnak – magyaráztam, az említett irány felé intve, ráérősen kortyolva bele a teámba, élvezve a jóidőt – és mindezzel együtt, hagyva időt Yuukinak, hogy kérdezzen. Nem siettem sehová: a kert és a palota bemutatása még várhatott, ahogy a szoba kiválasztása is, amennyiben persze be akart költözni – és amit fel is vetettem neki adott időben, remélve, hogy rábólint. Jó volt a céhtársaim között lenni, és az új tagokat is úgy ismerhettük meg a legjobban, ha sokszor találkoztunk, a kastélyban pedig bőven volt hely. Szophieval meg úgyis össze fogok futni hamarosan; talán nem is lesz baj, ha majd akkor mesélem el neki, és nem most írok levelet. Ahogy hiszem, úgyis el van foglalva a költözéssel, nem akarom még én is tetézni a dolgait. Abból mindkettőnknek van elég mostanában…

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Kedd. Aug. 11, 2015 10:46 am

Igaz is. valami mint ha rémlene, hogy a Justice League, egy másik céhből alakult vagy mi. Ezek szerint nem csak egy pletyka volt. Láttam, hogy Onee-chan kicsit elszomorodik, nem kellet volna felhoznom Lewis mestert.
- Ühm… sajnálom. Nem ismertem őt személyesen de biztos remek ember volt. Szörnyű ami vele történt. –Hajtottam le a fejem. Emlékszem, elég hamar híre ment, hogy az egyik céhvezért megölték és annak is, hogy Onee-chan vette át a helyét. Ám ahogy tovább járattam a szám sikerült megint fájdalmas dolgokba tenyerelnem. Szép volt te ostoba.
- Oh… ezt… nem tudtam… ne haragudj… - Kérek tőle újfent elnézést főleg azok után, hogy látom amint egy időre megint elmélázik. Bár így már értem miért nem halottam felőle olyan régóta. – Biztosan elérünk majd az utolsó szintfőnökhöz. – Nyögtem ki halkan. Nem igazán tudtam mit is mondhatnék, de akaratlanul is eszembe jutott amit Zerios és Shukaku mondott a frontharcosokról. Csak az érdekli őket, hogy lemészárolják a kapu őröket. Ha belegondolok, hogy mindenkinek megvan a maga fontos oka, hogy eljusson az utolsó őrig… valamilyen szinten talán meg is értem őket.
- Ami azt illeti akiket felsoroltál velük már mind találkoztam… - jegyzem meg de eszembe jut, hogy ezt már mondtam. – De ezt már tudod… - Hát ez nem volt túl szép mentés. Viszont annak örültem, hogy sok a kardforgató. Nem akartam hangosan is kimondani de ha csak azokból állna a céh nem is bánnám. Mindig van mit tanulni és ha ennyi remek harcos vesz körbe biztos eltanulnék ezt azt. Most is de akkor még jobban. Ám még ez a gondolat végig futott az arcomon Onee-chan folytatta is a mondandóját és igazából már csak az utolsó két szót hallottam. „Üdv Köztünk!”
- Tényleg? – Kérdeztem vissza meglepetten de nem is kellet a megerősítés. Egész biztos jól halottam és egy pillanat alatt teljesen kivirult az arcom és szinte rögtön a lány nyakába vettetem magam örömömbe.
- Köszönöm One-chan! – Upsz… ezt lehet nem kellet volna. Lopva rápillantottam, hogy mennyire tűnt fel neki de nem engedtem őt el még egy kis ideig. Onee-channak még mindig ugyan olyan jó illata van mit régen. Vannak dolgok amik nem változnak.
- Ne aggódj. Meglepően jó viszonyban vagyok a sárkányokkal. Szerintem vele is jól kijövök majd. – Pillantok fel az égen repülő állatra. Kíváncsi vagyok hányféle sárkány élhet Aincradban viszont volt egy másik kérdésem amire akár most is választ kaphatok.
- Mi az a Chocobo? – Lehet kicsit ciki szörnyvadász létemre de fogalmam sincs.

Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 555
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5205/5300  (5205/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Hinari on Szer. Aug. 12, 2015 2:49 pm


- Semmi baj.
Mosolyogtam, egy cseppet fanyarul ugyan, de őszintén, mint aki messzi, elpusztított földekről tér vissza a zöldellő nyárba – Tényleg.
Végtére is, nem az ő hibája volt, sőt, ezt még hibának sem igazán mondhatnám, hiszen az emlékezés szükséges, hogy szem előtt tudjuk tartani, ami fontos. Mindent, ami fontos. Így hát fesztelenül meséltem és hallgattam tovább, s a lány a céhtagoktól érkezett levelektől függetlenül is szimpatikusnak tűnt; lelkesedése engem is feldobott, s meglepődve tapasztaltam, ahogy egyik pillanatról a másikra az ölembe ugrik. Még jó, hogy nem látta a zavaromat, ami igaz hamar eltűnt – hála a Szophie és Ai mellett eltöltött időnek -, de azért ott bújt a háttérben, még jópár percig. Persze visszaöleltem. Mit tehettem volna? S így utólag örültem is neki, végtére is, mostmár ő is családtag volt, s ezt - márcsak a megszólításából ítélve is – ő maga is így gondolta. Gyorsan alkalmazkodott, gyorsabban, mint én, nem hittem tehát, hogy gond lenne a beilleszkedéssel. Amúgyis ismerte már a legtöbb tagot, ami az én dolgomat is nagyban megkönnyítette. Utánanéztem az árnynak, hunyorítva a szemembe sütő naptól, vidáman, Yuuki pedig biztosított róla, hogy nem lesz baj Nestorral. Bólintottam. Ez a nap meglepően jól indult, nem akartam semmivel sem elrontani.
- Ha szeretnéd, megmutatom – álltam fel végül, miután megittam a maradék teámat is – Olyasmi állatok, mint a strucc: nem tudnak repülni, de nagyon gyorsan futnak, és elbírnak embert a hátukon – persze csak ha meg tudod ülni őket – magyaráztam, s ha rábólintott, eltettem a teakészletet, és a lánnyal együtt kezdtünk el sétálni a farm felé. Ott bemutattam Jeanienek, ha a kislány a közelben volt, majd körbevezettem a céhépület fontosabb termeiben is, végezetül pedig választott magának szobát, ha akart, közben pedig válaszolgattam apróbb kérdésekre, ha felmerültek, s elcsevegtünk erről-arról. Örültem neki, hogy jelentkezett, hogy itt van: a céhnek mindig szüksége volt olyanokra, akik megfelelő elszántsággal bírtak, hogy segítsék és folytassák mindazt, amit Lewis elkezdett.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A
Jártasságok: Érclátás(312) Páncélkészítés(320) Akrobatika(2) Látás(2) Észlelés(3) Lopakodás(3)

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.




Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.

Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3145
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10573/10100  (10573/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Céh épület mögötti kert utáni terület

Témanyitás by Sponsored content Today at 4:56 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.