Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Vas. Feb. 16, 2014 8:22 pm

Ismételten egy fárasztó és kimerítő küldetésről térek haza… szinte már fáj ez a monotonitás. Vagy küldizek, vagy küzdőzök esetleg egy-egy eventen veszek részt és meg kell hagyni ez a legválasztékosabb és legideálisabb módja a szórakozásnak. Eventeken részt venni szeretek. Viszont egy valamit eldöntöttem. Van egy gyengeségem és azt ki akarom küszöbölni. Mármint azt hogy nem tudok rendesen, erőből harcolni senkivel. Nem is szeretek harcolni, maximum csak a macskaharc az ami közel áll hozzám. De harc nélkül meg nem juthatok előre… és azt sem szeretem hogy nem tudok olyanok ellen igazán megküzdeni akik közel állnak hozzám. Ilyenek példálul Rita és Jin.. Kénytelen voltam Raven-t megtámadni, mert képtelen voltam őket. És a másik Jin is mondta hogy harcolhatok ellene még sem tudtam megtenni, sőt vele még egyáltalán nem is harcoltam… vagyis volt harcunk de azt sem nevezném összecsapásnak. A másik bosszantó dolog ugye a folytonos skill módusulásaim… >< Nem tudom eldönteni hogy a folytonos frissítésnek köszönhető esetleg valami bug, vagy tudat alatt magamnak csinálom.. nem tudom, de mindegy is. Kénytelen vagyok újra és újra kitapasztalni a képességeim, és most úgy döntöttem erős leszek. Jin segítségét kérem hogy megtudjam jelenleg hol is tartok… Így írtam is egy üzenetet neki.

Üzenet Jin-nek:
Szia szívem.
Úgy néz ki ismét változott a skillem, szeretném ha segítenél kitapasztalni hogy, hogy is működik konkrétan. Délután háromkor ott várlak ahol legelőször találkoztunk.
Ezerszer puszillak.

Az üzi megírva a meglepi elkészítve. Kellemest a hasznossal mi? Razz Bár ez a téli szezon nem biztos hogy épp jót fog tenni, nem lesz olyan mint akkor, de legalább nosztalgiázhatunk kicsit.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Vas. Márc. 02, 2014 12:20 am

Álmosan kelek ki az ágyamból, a jelzésre, mely üzenetem érkezését hivatott jelezni. A mai napra nem terveztem semmit, mindössze egy rövidebb, alig egynapos pihenést. Szükségem ugyan nincs rá, mégis úgy éreztem, hogy jót fog tenni nekem. Ezért nem keltem fel oly korán, ezért ébreszt most egy üzenet. Lassan ülök fel, szemem dörzsölgetem, bevallom, még szívesen aludnék pár röpke percet, ha már eleve úgy terveztem.  
Az üzenet feladójának megpillantásakor, egyből feltöltődöm energiával. Már nem vonz az ágy melege, nem vagyok álmos, sem fáradt, ahogy az így, tél idején lenni szokott. Sietve nyito meg az üzenetet és olvasom el. Valahogy nem lep meg a levél tartalma. mindig, mikor tőle kapok üzenetet, valahová mennem kell, oda, ahol ő vár rám.
Ai-chan egy szívességet kér tőlem, hogy segítsek neki az új skilljével. Ujjaim gyorsan pötyögtetnek, már küldöm is a választ: Hamarosan ott leszek.
Az ágyam visszahúzó erejének eltűnésével már nem tart vissza semmi sem, hogy felkeljek, és felöltözhessek, mindössze pár gombnyomással, majd indulok is. Természetesen tudom, hogy hol találkoztunk először, hogyan is felejthetném el? Még ha csak egy játékban, egy virtuális világban is történt, az volt eddigi életem legjobb, legszebb napja.  
Igaz, időm még van egy kevés, mégis úgy döntök, elindulok, mert szeretnék kicsit elgondolkodni séta közben. Tél van, virágok nincsenek most ezen a szinten most, milyen kár, bár nem panaszkodhatok. A hóban sincs semmi rossz, épp ellenkezőleg. Emlékszem mennyi játszottunk a hóban, kisebb koromban nagyon élveztem, legalább annyira, mint az unokahúgom.
A táj alaposan megváltozott azóta a nap óta, de nem csoda, hisz eltelt már egy kis idő…. ennek ellenére nem tévedek el, pontosan tudom, hogy merre kell mennem, és azt is teszem, szépen, lassan szedem lépteim, melyek mély nyomot hagynak a friss, puha hóban.
- Ai-chaaan! Hoooi!! – kiáltom visszafogottan, mikor a közelébe érek annak a bizonyos fának, ami alatt megtalált a szerelem, ahol csak úgy, a semmiből a karjaimba pottyant egy gyönyörű szép virágszál.

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Vas. Márc. 02, 2014 5:56 pm

Korábban keltem mint szoktam, még hozzá céltudatosan. Megreggeliztem és megírtam egy üzenetet a párocskámnak, több okból is. Egyrészt mert látni szerettem volna másrészt mert megint furcsák a skilljeim… nem értem… manapság annyit változnak, most vagy a fejlesztők végett, vagy esetleg saját magam „hibájából”… sose tudtam eldönteni, hogy miként alakulnak. Úgy néztem hogy általában a személyiség végett… tehát lehet azért változik mert legbelül én is változom?... Nem tudom, magamnak mindig nehezen érzékeltem a változásaim, bár szerintem ez mindenkivel hasonlóképp lehet…

De mindegy is, nem is ezzel kéne foglalkozom Razz Hisz a szerelmemtől már meg is kaptam a választ. Igen, sosem kell rá sokat várnom. Majd széles mosollyal útnak is indultam. Tudtam merre kell menjek hisz régebben sokat jártam erre, ráadásul bele égett az emlékeimbe az a napsütéses nap amikor egymásra találtunk itt. Pont ezen a helyen. Furcsa és nosztalgikus, a szívem bele remegett az örömtől, mikor megpillantottam azt a magányos fát, amiről a karjaiba pottyantam. Véletlen? Nem hiszem… szerintem a sors akarhatta igy… bár eddig nem hittem az ilyesfajta dolgokban. Még mindig nehezemre esik elhinni hogy az első barátomat itt a sao világában szereztem meg… sőt azt hiszem Ő szerzett meg engem. Furcsa volt a gondolat és akkor nem is tudtam hogy álljak hozzá, de leginkább attól féltem hogy tapasztalat híján elrontom a dolgokat és magamra hagy. Nem is tudom mit szerettem meg benne, tetszett a kiállása, az hogy szeretett olyan dolgokat amiket én is, arról nem is beszélve okos és még helyes is, de azt hiszem nem ezzel nyerte el végleg a szívemet… hanem azzal a ponttal, azzal a mély sebbel a szívében, amit ápolgatni akarok. Azt szeretném hogy újra teljesnek érezhesse magát, hisz azzal hogy én egészként fogadtam el reméltem hogy már ez is segít rajta… de nem. Másokkal ugyanúgy távolságtartó, bár megvan feléjük is a mosolya és a kedves szavai… de mégsem az igaziak… érzem és tudom. És ez valamiért szomorúvá tesz, főleg hogy mint barátnője felelősséggel tartozom érte. Azt szeretném hogy jól érezze magát a bőrébe, és ne érje be „ennyivel” a világban. Ő az én sebzett szívű hősöm. Sosem mertem rákérdezni a szemére, annyit tudok csak hogy egy autóbaleset, de mégsem akartam felhozni a hogy újra előtörjenek belőle az emlékek. Nem tudom mi lenne a jó számára, hogy hogyan is segíthetnék neki igazán… néha aggódok hogy jó döntés volt-e az hogy engem választott, hisz egy ilyen kérésre sem tudom megfejteni a választ… Mikor ezt tudnom kéne… éreznem kéne.

Eltelt pár perc, a sálat szorosabbra fogtam a nyakamon, hideg volt… az ellenkezője annak ami akkor. Fura érzés. Nem kellett sok, hangokat hallottam, a hó ropogott valaki talpa alatt, és csukott szemmel is kitaláltam volna hogy tényleg Ő-e az… a léptei ritmusa, a nadrágja surlódása… mind mind elárulja, és bele bizseregtem mikor a hangját is meghallottam. Kipirosodva némileg a hidegtől, és azért is mert hogy tényleg láthatom, fordultam meg, felé.
- Sziaaaaa~! – És már ugortam is a karjaiba. – Régen mindig zavarba jöttem és elmenekültem ha hasonló szituációba kerültem, főleg ha láttak mások is… De itt csakis Ő és csakis én voltunk. Miénk volt az egész terület, csakis a miénk. Na meg persze néhány kósza mob-é… de azok a jelenlegi szintünkhöz mérve már nevetségesek szinte… A karjaiba borulva, kezdeményeztem csókot, hisz már annyira hiányzott. Igen, hiányzott az ölelése, a hangja, az érintése és még az is ahogy most hallom a lélegzetét. Oda bújtam hozzá és szorosan tartottam, nem akartam elengedni, ez a pillanat a miénk volt, és akár órákat… napokat el tudtam volna tölteni így szerelmem karjaiba. Majd vöröslő arccal lehajtott fejjel félig-félig fel pislantva a fiúra hogy lássam az arcát megszólaltam:
- Bocsánat… - Mondtam, persze talán nem ide való mondat volt, de tényleg csak a gondja van velem.. ma is felkeltettem csak azért hogy segítsen letetsztelni a képességemet… Gonosz és buta is vagyok…ugyanakkor mindez persze jó kifogás volt annak hogy találkozhassak vele. ;3 Hehee, zseni vagyok. *ördög szarvak, ördög farok és sunyi mosoly* Ráadásul el sem hiszem hogy pár hónap és egy évesek leszünk. o/ És tényleg… ennyi időt eltöltöttünk együtt, magam sem tudom hogy foghattam ki pasit aki ennyire kordában tud tartani… aki jelenlétében meggondolom a lépéseimet, és nem akarok rá szégyent hozni… eddig ilyennel sosem foglalkoztam… szinte már ijesztő… ugyanakkor élvezem hogy van valaki aki ennyit jelenthet a számomra.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Vas. Márc. 02, 2014 8:51 pm

Az évszaknak megfelelően kellett felöltözzek, elég hűvös van idekint.. bár a fájdalmat nem, a hideget, meleget mind érezzük, igaz nem fagyunk, vagy éppen égünk meg. Kicsit szokatlan még a sál ölelése a nyakam körül… nem igazán volt eddig erre a ruhadarabra szükségem, de magam is belátom, hogy nem árt, ha ilyen időben viseli az ember.  
Lassan megérkezem arra a bizonyos helyre, meglátom Ai-chant és egyből felemelem a hangom, jelezvén, hogy már itt is vagyok… remélem nem kellett sokat várnia rám, ebben a hidegben. Amint kedvesem közelébe érek, ő egyből szinte rám veti magát, amitől majdnem elesünk, de csak-csak sikerül megtartanom törékeny egyensúlyom. Köszönnék magam is, azonban ajkai lefoglalják az enyémet, így ez meghiúsul, de egyáltalán nem bánom. Karjaim dereka köré fonom és szorosan ölelem magamhoz.
Bocsánatkérésén meglepődöm, hirtelen nem tudom, miért is kér bocsánatot. Nincs is miért, hisz nem tett semmi rosszat, pontosabban rosszat, amiről én magam tudnék. Ebben az egyben teljesen, száz százalékig biztos vagyok.
- Nem kellene folyton bocsánatot kérned Ai-chan – mondom neki mosolyogva, majd egy újabb, rövid csókkal ajándékozom meg.
- Egy pár vagyunk, az a dolgom, hogy alkalmazkodjak a szeszélyeidhez, te pedig az enyémekhez – próbálom úgy, ahogy elmagyarázni a dolgokat. Nem érint valami jól, hogy folyton bocsánatot kér tőlem, még akkor is, ha egyáltalán nem csinált semmi említésre méltó rosszaságot.
- Szeretem ezt a fát – nézek fel arra a fára, melynek jelenlegi boldogságomat köszönhetem, persze sok egyéb dolog is közrejátszott, hogy jókor legyek jó helyen…. számomra mégis az egekbe emelkedett e a értéke.
- Mikor elsétálok alatta, mindig egy gyönyörű lányt találok a karjaimban – folytatódik tovább a nosztalgia.  Oly régen volt már, mégis úgy emlékszem rá, mintha pár perccel ezelőtt történt volna…  
Meg is feledkezem az ittlétem okáról, annyira jó érzem most magam, karjaimban a kedvesemmel, mintha körülöttem megszűnt volna minden, csak ő és én vagyunk, létezünk, senki más… Kiélvezem eme remek pillant minden egyes percét, mert jól tudom, hogy ez sem tart örökké, csupán az emlékeimben.


_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Hétf. Márc. 03, 2014 7:17 pm

Kellemes ez az érzés, hosszú percek óta tart a karjaiban szorosan. A szívem megtelik erővel, lelkesedéssel és életerővel. Úgy érzem mellette magam mintha legyőzhetetlen lennék. Majd mikor tudatosul bennem hogy megint csak azért hívtam ide hogy segítsen nekem, elszégyelltem magam, és bocsánatot kértem. Mondta hogy nem kell, de erre ismételten csak bocsánatot kértem, azért amiért bocsánatot kértem. Huh.. tényleg furán lehetek összerakva. >< Forró csókok tüzében, elmagyarázta hogy az a dolga hogy alkalmazkodjon hozzám és én viszont… Bár ez meg eszembe juttatta azt hogy Ő még soha nem kért tőlem segítséget semmiben, így ez mutatja azt hogy csakis ő alkalmazkodik hozzám, mert neki nincs olyan dolga amihez alkalmazkodjak…
- De.. hisz mindig csak én kérek tőled segítséget, te sosem kértél még tőlem semmit sem. Egyszóval már itt megbukott amit mondtál. – Öltöttem ki a nyelvem cserfesen. Kicsit fájt hogy tudatosult bennem ez a helyzet, ugyanakkor nem fogok szomorkodni emiatt. A szomorú lányokat senki sem szereti. Razz

Majd követve a tekintetét én is a fát kezdtem el bámulni, és a hangjára automatikusan válaszoltam.
- Én is. – Mosolyodtam el őszíntén. Majd a következő mondatát hallgatva először kedvesen mosolyogtam rá, majd ez a mosoly szépen ráfagyott az arcomra. Megdermedtem, és újból- majd újból lejátszódott a találkozásunk napja épp csak más és más lányokkal. Irdatlan düh fogadott el, főként hogy mindezt ilyen nyiltan közli velem. Hehh… vajon a többi lány tud rólam?...>< A mondatát visszajátszottam párszor a buksimba, mégis arra jutottam hogy többeszámban beszélt. ><
- Khee…hkih..kihh…hgrrrr…-Nem tudtam értelmes mondatot kinyögni. Majd elfordultam csípőre tettem a kezem, és végig küszködve a könnyeimmel, dühtől remegve fordultam vissza felé, mutatóujjamat az arcába tolva.
- És... mond csak mióta?.. és és… ők is tudják? Vagy csak nekem jelentetted ki ezt ilyen hidegvérrel?!...- Engedtem le a kezem a mondatom végére, és dobbantással adtam erőt a kérdéseimre… az előző kellemes nyugalom és öröm egy pillanat alatt tört össze bennem, és fogott el egy leírhatatlan érzés…. szégyen, féltékenység de mindenekfelett mélyen a szívembe hasító fájdalom… egyszerűen nem hittem el.
- Sosem gondoltam volna hogy képes lennél megcsalni, azt hittem te is annyira szeretsz engem mint én téged! – És már lendült is a kezem, hogy lekeverjek neki egy pofont. A könnyeim már patakokban áztatták a szemem... nem bírtam már visszatartani. A kezem lendült hogy megüssem, nem érdekelt már semmi, haragudtam rá... el akartam szaladni… nem akartam itt lenni… nem akartam vele lenni… egyszerűen csak el akartam tűnni… el innen, és mindenhonnan.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Hétf. Márc. 10, 2014 10:06 pm

- Ez csupán azért van, mert többnyire egyedül is meg tudom oldani a saját problémáimat. Elvégre férfi vagyok –  bennem is megtalálható a férfiúi büszkeség, igaz nem sűrűn tör elő belőlem és gyakran szorítom kissé háttérbe. Ez azonban nem jelenti a hiányát, egyszerűen… jobban tudom kontrolálni magam, mint egyesek.
Rövidesen kibontakozunk a másik öleléséből és egy röpke pillanatra mindkettőnket elragad a nosztalgia, mikor a fára pillantunk… a fára, mely összehozott minket. Elképzelhető, hogy pont emiatt válok figyelmetlenné és nem válogatom meg a szavaimat rendesen. Ai-chan mosolya hírtelen megváltozik.. fagyos lesz, majd szépen, lassan eltűnik. Túlságosan is jól ismerem már a kedvesem ahhoz, hogy tudjam, ez nem jelent jót. Természetesen más embernél is így van, azonban itt tudom az okát is. Valamit félreértet, és ez nem az első eset.  Pár érthetetlen szó, mire néhány pislantáson kívül mást reagálni nem tudom, azután hátat fordít nekem és kínos másodpercek következnek, mialatt elemzem korábbi mondandómat, hogy rájöhessek, pontosan hol és mikor követtem el azt a bizonyos hibát, ami a korábbi kellemes percek elrontója…  
Nem telik sok időbe, mire rájövök, és Ai-chan megfordulása utáni első mondata és arcomhoz veszélyesen közel hadonászó mutatóujja is megerősíti a gyanúm. Most már kár bánkódni, tudhattam volna, hogy ez lesz… legközelebb jobban kell ügyelnem szavaimra, akkor nem lehet több probléma.  Mindenesetre most ezzel a helyzettel is kel kezdenem valamit… Egy halk sóhaj hagyja el ajkaimat, majd mielőtt még több
tévképzete keletkezne, egy gyors, mégis lágy mozdulattal homlokon pöckölöm, a mutatóujjammal.
- Ai-chan! Gyorsan felejtsd el ezt a butaságot, amit most elképzeltél- mondom komolyan, mégis kedvesen és mosolyogva. Nem áll szándékomban még jobban megbántani..
- Eddig mindössze két alkalommal jártam itt, a mostanit is beleértve- a következtetést már magától is le tudja vonni, bízom benne.
- Mégis milyen embernek nézel engem? – őszintén remélem, hogy nem feltételez rólam több ilyen és ehhez hasonló, egyben teljességgel lehetetlen dolgot
- Nekem nincs szükségem másra.

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Hétf. Márc. 10, 2014 11:21 pm

A kérdésemre egyértelmű és határozott választ kaptam. Azért nem kér segítséget mert nincs rá szüksége, meg oldja saját maga mivel ő egy férfi. Azt hiszem ezt hívják férfi büszkeségnek… talán, ugyanakkor ezzel picit úgy érzem magam mintha kizárna az életéből. Hisz én a problámáiban is mellette akarok lenni, nem csak akkor mikor süt a nap és szép minden. A nehezebb megoldandó feladatokból is ki akarom venni a részem. Elvégre csakis itt derül ki hogy mennyire is tudnánk együtt dolgozni, és ha komolyan gondoljuk akkor bizony tisztában kell lennünk ezzel.
- De én akkor is veled szeretnék lenni amikor neked nehéz, és amikor nehéz feladatokba, kihívásokba ütközöl az életed teljes része akarok lenni, és nem csak akkor melletted lenni mikor minden rendben van. Ha komolyan gondolod velem akkor nem csak a jóban de a nehézségekben is osztoznunk kell! Szeretném ha megbíznál bennem annyira hogy egy picike terhet átegnedj nekem a válladról! – Mondtam neki, tőlem már-már szokatlan komolysággal, hisz ritkán veszek komolyan dolgokat, de alig pár ember van az életemben akik igazán számítanak nekem, és nem akarok hibázni náluk. Gondjukat viselem, és nem hagyom őket elveszni! Nem úgy mint Tsubakit. Szegény Rita… felfogni nem tudhatom hogy milyen nehéz is lehet számára… hisz az Ő esete fordítottja az enyémnek. Ő idebent akadt rá a testvérére, míg engem kint vár az öcsém… legalábbis remélem. Szeretném ezt hinni. Majd a karjaiból kibújva akadok ki az egyik mondatán. ~ Mi az hogy… hogy lányokkal? Itt?...><~ Több sem kellett kikeltem magamból, ámm mire igazán bele merülhettem volna az álltalam vélt jogos hisztibe, gyorsan elejét vette a dolgoknak. Szokásához híven megpöckölte a homlokom. Mindig ezt teszi ha butaságot csinálok, teszek, mondok… >< És be kell valljam boldoggá tesz! Igen, azzá több okból is. Egyrészt mert Ritáról tudom hogy ez a gondoskodás egyik jele. Ő is mindig megpöckölt ha nem oda illő dolgot csináltam. De Jiné mégis más. Egy pillanat alatt el tudott vele hallgattatni. Csupán lángoló szemem jelezte hogy még mindig haragszok, és mind a két kezem a homlokomra tapasztva hallgatom végig a szavait. Pár pillanatig nem tudom mit is gondoljak. >< Se róla, se magamról, sem pedig a helyzetről. Majd elvörösödök. >< És megszólalok végül, miután leengedtem a kezeim.
- Bocsánat! – Tudtam hogy már nincs időm hogy kezemmel torlaszt csináljak a homlokom és az ő keze közé, így csak megfeszített testtel várom az újabb „büntetését”.

- Nah ha már itt vagyunk csináljunk is valamit. ^^ - És már meg is villantottam a kardocskámat és pajzsocskámat. Neki is ilyen van, és igen… ez lesz az első hogy lovag ellen harcolok, hisz mikor elsőnek harcoltunk akkor bizony én még kardforgató Ő meg harcművész volt. Sok idő eltelt azóta, és sok dolog változott. Biztosra veszem hogy mi is, épp csak számunkra nem tűnik fel annyira. Vártam Jin reakcióját és miután ő is felkészült, aktiváltam a legújabb képességemet. Sok dolgot nem tudok róla.. furcsa érzés is… és csak remélem hogy az eredményei kecsegtetőek lesznek számomra. És már támadtam is. Ugyanakkor mint mondtam már párszor harc közben ismeri meg  egymást az ember igazán, így még ha változtunk is, akkor most fel kell hogy tűnjön. Mindent bele fogok adni, hogy ténylegesen megismerjem őt. Hisz hiába vagyunk együtt hiába szeretjük egymást tiszta szívünkből, ott van benne a gát mások iránt, nem mesél róla hogy miért, nem mond semmit. Biztos ez is amolyan férfi büszkeség dolog, de úgy érzem ezt a gátat fel kell oldanom. Én átjutottam rajta, mikor csupán egy haszontalan páncél vagyok, ugyanakkor mások miért nem tudnak közel kerülni hozzá? Miért zárja be mások előtt az ajtót affelé hogy megismerhessék? Vajon fél? Nem érzi magát elég jónak mások bizalmához? Esetleg mások nem elegek az Ő bizalmához? Olyan nehéz rajta kiigazodni és minél inkább próbálok annál inkább bele gabalyodok.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Márc. 12, 2014 10:32 pm

Ai-chan szavain meglepődöm, komolyabb, mint azt megszoktam tőle, de mégis jólesnek. Egyáltalán ne érzem magam megsértve, annak ellenére sem, hogy azt kéri, tiporjam a sárba maradék büszkeségem is, amit természetesen nem fogok megtenni egykönnyen.
- Nem ilyenek egy szeleburdi lányhoz az efféle komoly kifejezések – mondom mosolyogva és megsimogatom kedvesem buksiját.
- Nincs sok gondom, és azok is oly aprók, hogy nem érdemes rájuk szót pazarolni. Azonban, amennyiben olyan problémával találkozom, mellyel nem boldogulok, azt tudni fogod Ai-chan jó érzés, hogy így aggódik értem, de egyelőre még alaptalanul. mondhatni gondtalan és nagyban nyugodt életet élek, amire részben mindig is vágytam….
Egy kisebb, pontosabban elég nagy félreértés történik, minek következtében kedvesem felhőtlen mosolya egyik pillanatról másikra eltűnik, majd sértődötten fordul el tőlem. Miután rájövök hibámra, hamar jóvá is teszem, röviden és tömören magyarázom el, hogy a vád és a sértődés is alaptalan. Nincs más nő az életemben rajta kívül. kivételt képez a húgocskám és az ő édesanyja.
Egy homlokpöccintéssel meg is büntetem, amiért illetlen dolgot feltételezett rólam. Bevallom, ezt egyáltalán nem vártam tőle, hogy engem hűtlenséggel vádoljon. Tudtommal nem adtam rá okot eddig, és ezután sem tervezem… számomra csak ő létezik, ő az a nő, akit szeretek, csakis ő hozzá vonzódom. Mellette a többi lány jelentéktelen..
- Nincs semmi baj – bocsánatot kér… ennek örülök. ezek szerint érzi, hogy egy aprót hibázott… aprót, mert elejét vettük a nagynak.
- De többször ne csináld ezt.. Olyan, mintha nem bíznál bennem… esetleg okot adtam rá valamikor? – teszem fel a kérdést… talán ő valamit máshogy értelmezett, mint én magam… egyszer… valamikor.

- Rendben – ezúttal nem ér meglepetésként a szokatlan párbajra hívás, hiszen azért hívott, hogy segítsek neki kitapasztalni valamit, így valamelyest számítottam erre. Én magam is felöltöm harci felszerelésem. Nem támadok, sosem teszem, csupán várom, hogy ő kezdjen és mutassa meg az új képességét, miről az üzenetében írt. Nem kell sokáig várnom, egyszer csak Ai-chan hirtelen áttetszővé válik, majd támad. Nem áll szándékomban kivédeni, hiszen pont arra vagyok kíváncsi, hogy mi történik, mit tud a képesség. Pajzsom és kardom is leengedem, hogy betaláljon… kíváncsian várom a fejleményeket.

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Pént. Márc. 14, 2014 5:02 pm

A beszélgetésünk kicsit komolyabbra fordult amit nem is bántam, hisz fontos volt nekem hogy komolyan vegyen, a válasza az volt hogy ezek a komoly szavak nem illenek hozzám… kicsit mérges és csalódott lettem… nem azért mert rosszul esett mintsem inkább azért mert alig pár ember közül Ő az egyik akit komolyan veszek és számít nekem… erre azt mondja ne legyek komoly. Hallgattam, pedig lehet nem kellett volna… mélyen belül azért fájt kicsi, persze értem mire akar kilyukadni, és lehet hirtelen érte… de az igazság az hogy engem is meglepett az hogy ilyen kereken ki tudtam fejezni önmagam. A mondatát folytatta és figyelmesen hallgattam végig… belül viszont éreztem hogy nem mond igazat… azt hiszem soha nem kérne segítséget másoktól… se tőlem… talán még a legvégső esetben sem… pont ezért jutott el idáig, pont ezért nem nyílik meg másoknak, pedig eleinte ez ennyire nem volt kiélezve benne, vagy csak én nem vettem észre… nem tudom. Szeretem Őt, mindennél jobban, pont ezért érint rosszul hogy néha úgy érzem nem érez elég közel magához.
- Rendben. – Válaszoltam csendesen, de mindenféle negatív hanglejtés nélkül. És még a szemébe is mosolyogtam. Nem szeretném elijeszteni magamtól azzal hogy úgy érezze túl mélyre vájkálok, így csak szépen lassan próbálom összeállítani magamban az igencsak mozaikos képet amit látok belőle. A símogatása jól esett, mint ahogy minden amit velem tesz, legyen az csupán az ha rám emeli pillantását vagy hozzám csak hozzám ér.

Úgy néz ki félre értettem a mondatát… aminek valahol örülök… ugyanakkor a féltékenység démona felébredt bennem… féltem őt, nem engedném hogy másé legyen. De szerencsére csak egy félreértés volt… igen, egy nyelvbotlás a részéről.
- Rendben, és nem… nem adtál rá okot. – Emeltem a tekintetem a fiúra.
- Ugyanakkor mivel mást nem engedsz közel magadhoz, félek hogy egyszer én is kikerülök a szeretetedből, rám únsz vagy ráébredsz hogy nem is akarsz engem… elvégre másokat sem engedsz magadhoz, én mitől lehettem kivétel? – Kérdezem, és végre ki tudtam ejteni ezeket a szavakat, amiket nem értettem. Nem tudom elképzelni hogy mit szerethet bennem, hogy mi volt az ami miatt megtetszettem neki és engem választott az ezernyi lány közül… nem tudom mi üthetett belém, de hamar végett kell vetnem ennek, hisz azt hiszem azt a szeleburdi lánykát szereti akit megismert, és nem az aggodalmaskodó énemet… de nem tehettem róla, a szavak alakot öltöttek az ajkaimon és megállíthatatlanul törtek a felszínre, letarolva a szerelmemet az ostoba kérdéseimmel.., Bakaa… bakaa én…>< Ez nem én vagyok, én nem ilyen vagyok… tereltem a dolgot és jobb híján harcra hívtam, megszakítva ezzel a negativizmusomat amivel elárasztom… egy apró nyelvbotlás és lavinaként tör felszínre minden belőlem… borzasztó vagyok…

- Akkor támadok! – Jelentem ki, ez valahogy már megszokás bennem. A testem átlátszóvá válik, még nekem is szokatlan. Nem vagyok láthatatlan szimplán csak áttetsző mint egy szellem… fura érzés kerít hatalmába, valamifajta bizsergés ami átjárja az egész testem. Miután Jin is felöltötte a harci felszerelését, neki rohantam kardomat emeltem és lendítettem, de a Jin nem hogy nem védekezett… de még a fegyverét is leengedte és szabad utat engedett a csapásomnak, amit így a levegőben meg is állítottam. Valahogy nehéz őt megtámadni, úgy meg végképp az hogy nem is védekezik… az All Starban sem véletlen támadtam Ravent, mint Rita mind Jin fontosak voltak a számomra így a számomra legegyszerűbb helyzetett választottam, azt támadtam akit alig ismerek… szánalmas… az.. de a lélek akkor sem vitt rá hogy őket sebezzem. A fegyverem megállt a levegőbe, ugyanakkor tudtam hogy támadonm kell, visszább húztam és egy lassú szúrást intéztem a fiú melkasába szinte oda se nézve… nem tudtam miféle változáson ment át a képességem így kockázatos volt használni, pont ezért is próbáltam mindennél óvatosabb lenni. Tudom hogy nem fáj neki… de akkor is… a másik megsebzése, megsebzés marad leszámítva attól hogy fáj-e vagy sem. Majd feszülten figyeltem a történéseket… nem láttam semmit.. a támadásom értéke egyenlő a semmivel… oO  még a páncélpontja is ép maradt… tehát valami buff lenne? Nézek a páromra elkerekedett szemekkel. Majd kihúzom és megszólalok.
- Whaa~…. megnyugodtam… - Hangomban hallatszódott hogy megkönnyebbültem.
- Tehát úgy nézem nem támadó skill… - Jelentem ki az egyértelműt… Majd mikor hátrálok egy lépést a lábam megakad egy faágba és hátra vágódok… mahh..>< lehet nekem akrobatika százam is… ha képtelen vagyok használni…><

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szomb. Márc. 22, 2014 7:17 pm

- Ennek igazán örülök – felelem nagy mosollyal. Valóban megkönnyebbülök ezen szavak hallatán. Kezdtem attól félni, hogy valamivel okot adtam a gyanakvásra. Egy apróságot, melyből ez a téves következtetés kiindult, azonban ez nem így van. Csupán szavaim értette félre, ennyi az egész és nem több.
Újfent érdekes dolgok hangzanak el Ai-chan szájából. Megint csak meglepődöm eme kijelentéseken. Fogalmam sem volt arról, hogy ilyen dolgok járnak a fejében. Talán zavarnia kellene, hogy ismét „kételkedik” bennem,  de ezúttal sem így van. A túlzott aggodalma ilyen téren is azt mutatja, hogy mennyire szeret engem. Ennek szívből örülök… kár, hogy ez visszafele nem érződik ennyire, pedig legalább annyira szeretem őt, mint ő engem.  Ezzel egy újabb homlokpöckölést eredményez…
- Jobba kötődöm hozzád, mint bármi máshoz aincradban, vagy éppen a valódi világban. Ezért ilyenre, még csak gondolnod sem szabadna. – mondom kedvesen… úgy tűnik elég sok kétsége van a kapcsolatunkat illetően, aminek biztos meg van a saját oka is.
- Kivétel? Erre elég annyit mondanom, hogy téged szeretlek. Ez a legfontosabb különbség közted és a többi ember közt… - válaszolok az utolsó kérdésére is. Remélem, elfelejti ezeket a dolgokat és nem rágódik rajtuk annyit.

Némi tisztázás után elkezdjük az is, amiért valójában ide lettem hívva. Egy kis párbajban derítjük ki azt, hogy a kedvesem miféle új képességre tett szert a húszadik színt elérése által. Mindketten felöltjük harci felszerelésünket, majd elkezdődik a próbálkozás. Ai-chan támad rám először és aktiválja közben a képességét… Mivel ez nem egy átlagos párbaj,így lényegtelen a kimenetel, az eredmény. El sem mozdulok a helyemről és még csak védekezni sem próbálok. Ki kell derítenünk, mit tud a képesség, és ez ennek a legjobb módja.
A páncélomból levonódik a sebzés, ám semmi más nem történik… A kedvesem ezt meg is jegyzi.
- Valóban nem. – válaszolok és mire észbe kapok Ai-chan eltűnik a szemem elől.. egyszerűen megbotlott, elakadt a lába és hátraesett. Akaratom ellenére fel tőr belőlem egy kis halk nevetés, kuncogás, majd odasietek hozzá, hogy felsegítsem.
- Ezek szerint az esésektől sem véd meg- egy apró csókot nyomok ajkaira, végül hátrálok pár lépést.
- Akkor most én támadok- azzal kardom előreszegezem és egy gyomor irányú szúrást kezdeményezek, ami elől könnyedén kitérhetne, ha akarna… a támadás egyáltalán nem az erősségem…


_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Hétf. Márc. 24, 2014 6:30 pm

Hosszú idő után végre újra láthatom szerelmemet, és mi ismét bele csapunk a dolgok közepébe. Alig telik el pár perc és a meghitt ölelkezés vészjósló csatába csaphatott volna át ha nem állít le rögtön. Igaz félre értettem a szavait, ugyanakkor a szótévesztések sem véletlen vannak >.> Majd mikor beszélgetésünk komolyabbra fordul sorozatos homlokpöccintgetések áldozata lettem. Persze mindezek kedves, „térj már észhez”- gesztusok, bár már úgy vélem hogy számolnom kellett volna. ><” Négyet vagy ötöt biztos kaptam már, ennyire butaságokat beszélnék? Néztem kicsit magamba, mivel mindez legbelülről jött, tehát már olyan mélyen is butaságok hada sorakozik hogy csata térbe álljon és feltörjön a felszínre? Grrr…>.> Kezdem érezni hogy megint esztelenségeken töröm a kobakom. Amit egy újabb homlokpöccintés be is igazol. Már biztos piros lenne ha nem idebent lennénk. >< Majd szavaira figyeltem és igyekeztem valahogy megfogalmazni mit is gondolok. Szavai meghatnak mégsem érzem úgy hogy elfogadhatnám őket. Látom rajta hogy őszintén beszél, mégsem érzem azt hogy akkora lehetnék hogy egy teljes szívet elfoglaljak. Nem érek én annyit, hogy minden kis zugát velem töltse be. Ugyanakkor ha mással merészelné…>< gwheee >< ebbe bele se gondolok. Mivel olyankor rögtön előtör belőlem a zöld szemű szörnyike. Örömmel töltenek el a szavai, és nem tudok, akarok ellenkezni vele, ugyanakkor tényleg úgy érzem hogy ha nem nyit másokra magára marad… mármint rajtam kívül, mivel én a végsőkig mellette leszek. Furcsa… talán örülnöm kéne annak hogy ténylegesen engem szerette egyedül a nagy világban… mégis inkább szomorú vagyok tőle, hisz a képességei, a hirtelen kasztváltása… minden arra utal hogy Ő bizony nem egy magányos farkasnak születet… mégis úgy viselkedik. Eltaszít magától másokat, és ez bánt. Itt a túléléshez barátok, szövetségesek kellenek… és ha Ő meghal… én… én abba bele se merek gondolni. Azt szeretném ha jól érezné magát másokkal, ugyanakkor tudom jól hogy ezt Ő érzi… hogy mikor tud nyitni kapcsolatokra, emberekre. Ezért aggódok érte.
- Én is szeretlek, pont ezért aggódok érted. – Magyarázom, majd próbálom ismét játékosra fogni a dolgot.
- És ejnyee, ki gondolta volna hogy olyan kicsi szíved van hogy csupán én férek el benne. – Öltöttem ki rá a nyelvem, jelezve hogy most már nincs semmi gond. A harcunk is kezdetét vette, a képességemet aktiváltam, melynek eredményeképp átlátszóvá vállt a testem. oO Majd támadtam, először azt hittem nem találtam célba, majd tudatosult hogy igenis találtam épp csak nem vonódott le semmi pont. Meg is jegyeztem hogy valószínű akkor nem támadó skill, amiben Jin igazat is adott. Hehee, ebben persze igazat tud adni. >< Hátráltam pár lépést de egy kiálló faágban megbotlottam, amit ugye háttal állva nem vehettem észre, és bumm, bevertem a kobakom. Nem fájt, sőt már-már úgy kelltem fel, mintha mi sem történt volna. De persze azért Jin kedves elkaphatott volna, de úgy látszik csak akk szeret lányokat kézbe venni ha azok egy fáról pottyannak lefelé a gravitáció voznásával nem ellenkezve. >< Persze nevettem rajta, nem is rám vallana ha nem bakiznék folyton…. bár körbe néztem és valami furcsa…>< Hol van a nagy fa? Sőt hol az erdő? … Hol van minden? oO Hisz csupán Jin és a havas talaj található, miközben eddig egy erdő közepén azon beülis egy tisztáson voltunk. oO Fura.
- Jin, hol vannak a fák? Sőt hol az a nagy fa, aminek elvben mögöttem kéne lennie?... – Nézem de nem látom. >< És tényleg nem…. oO Előre teszek pár lépést és bumm megint…>< Hangos koppanás majd puffanás ><
- Gonosz fa….>< Végig ott volt csak elbújt hogy leüthessen…QQ – Magyarázom még mindig a földön feküdve, a homlokomra tapasztva a kezem.
- Nyhaa- Adok ki hangokat miközben meg próbálok felállni, és össze szedni magam. Tényleg fura volt, hisz az előbb nem láttam semmit, de úgy nézem most minden visszaállt a rendes kerékvágásba. Majd kaptam egy vigasztaló csókot *-* Uhh… és egy gonosz megjegyzést ><” Majd ő következett. Kardját hasamba vágta, bár ki tudtam volna védeni a támadását, de nem akartam, hisz most pont az volt a lényeg hogy megértsem miként működik a képességem. A karjda belém fúródott, de alig sebzett. Tudtam hogy kevesett sebez, de ez az összeg mégiscsak meglepett. -2 páncélpont, és egy aprócska négyzeten belül jelzett még valamit. Felhasználható pontok: 2. oO Nem értettem hogy micsoda, így ez, így most én támadtam. Jobb híján más ötletem nem volt. Egy felülről indított kereszt irányú vágást intéztem felé.

Pontok::

Élet: 48+3=51=255
Fegyverkezelés: 34+8=42
Erő/Irányítás: 8 (játékosok és mobok ellen nem használhatom fel)
Kitartás: 8+2=10
Gyorsaság:16+10=26
Spec. kép: 30+18=48 (16 pontot tudok vele buffolni)
Páncél: 70

Élet:255 Páncél: 70-4 (kettőt elnyeltem) így= 68. Felhasználható potnok: 2.


/Ördög kijátszva o//

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Pént. Máj. 02, 2014 9:21 pm

Nem értem, mire fel ez a nagy aggódás értem, hiszen nem érzem magam bajban, gondjaim elenyészőek, könnyen megoldhatóak. Egyáltalán nincs szükség aggodalomra az irányomba, de természetesen jól esik, hogy ezt a tudomásomra adja.
- Felesleges miattam aggódnod. Velem minden a legnagyobb rendben van. – mondom mosolyogva. Nem állítok valótlant… valóban nincs komolyabb gondom. Jól megvagyok így, semmi kivetnivalóm nincs a jelenlegi helyzetemben.
- Az pedig egy szóval sem mondtam, hogy csak neked van hely a szívemben – van ott még más is, például a családom, ami szerintem nyilvánvaló. Itt Aincradban se ápolok rossz kapcsolatot senkivel, nem is áll szándékomban. Ettől eltekintve nem tekintek barátomnak egy személyt sem. Ahhoz talán még nem telt el elég idő, és nem vagyok az a könnyen barátkozó fajta. Az embernek alaposan meg kell gondolnia, hogy ki az, akiben teljesen megbízik.
A gondolatmenetem közben Ai-chan megbotlik, és a földön köt ki. Meg se lep már, helyette mulattságodnak találom a helyzetet.
- Tessék? – vissza kel kérdeznem… ezt most nem igazán értem. Ai-chan olyasmit keres, ami a szeme előtt található, így fogalmam sincs, mi lelte. Hallani fura, érdekes dolgokat, amit aincradszerte történnek, és ezeket betudhatjuk bugnak. Talán most is ez történik?
- Ai-chan? – már megint a földre került. A kedvesem szerintem még sima úton is képes lenne megbotlani… Nos, mivel itt nincs fájdalom, nem aggódom érte, semmi szükség rá, nem eshet ennyitől baja.
- Ah-hahaha – nevetek zavartan az újabb megszólalására. Jobb, ha nem fűzök hozzá semmit a látottakhoz, hallottakhoz. Szeretnék kimaradni a magyarázkodásból, mert ebből az égvilágon semmit nem értettem… Helyette felsegítem őt, és megvigasztalom…
Nem felejtem az eredeti célunk sem a nem várt történések ellenére sem, és támadásra vetemedem. A tapasztaltak rendkívül érdekesek. A páncélom megfogyatkozott, ugyan nem sokkal, két ponttal. ennek bizonyára köze van Ai-chan képességéhez.
Miközben a darabokat próbálom a helyükre tenni, a kedvesem megint meg támad, ami persze eltalál, de reflexszerűen mozdítom a lábam, hogy elgáncsoljam ellenfelem. Nem szándékos… csupán reflex.
- Váhh.. gomene Ai-chan, nem akartam – és már segítem is fel egyből, amennyiben sikerült véletlenül elejtetnem őt…

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Hétf. Máj. 05, 2014 12:28 am

Ismételten azt hajtogatja hogy nincs miért aggódnom érte… de valamiért én mégis úgy érzem… valami nem hagy nyugton… valamit nem értek benne. Féltem Őt… azt hogy kitől és hogy mitől, sőt azt sem tudom hogy miért… de ez az érzés kegyetlenül szorítja a szívem és nem enged. Nem marad abba még akkor sem amikor azt mondja nincs miért… pedig tudom hogy igazat mond… és mégis… valami megmagyarázhatatlan hang azt súgja…

Cserfeskedek vele, és egy egoista mondatomnak hála félre érti a dolgokat… bár tény hogy tényleg úgy értelmezhető… a mondatán nem lepődök meg, igazat adok neki mert ez így van helyén… csupán velem lehet baj hogy néha az egész világot a szívembe tudnám költöztetni és gondoskodni róla… mindenkiről. Furcsa… nem teszek különbséget ember és ember között… mí
- Értem én. – Jelentem ki, nagy boci szemekkel bámulva rá.
- Tudom. Csupán biztosra akartam menni. – Mosolyodtam el, és öleltem meg. Valamelyest megnyugodtam… azt hiszem ezt szerettem volna hallani. Jobban bele gondolva olyan önzően viselkedek vele… hisz neki is nagyon rossz lehet… Ő is elszakadt mindenkitől, nagynénjétől, unokahúgától… erre ahhelyett hogy arra törekednék hogy boldoggá tegyem, inkább csak nyúzom a butaságaimmal, ami ugye annyira nem butaság, de valahol mégis… Majd furcsa dolog történik velem… hirtelen Jin-en és rajtam kívül nem látok semmit. oO Sem a fát, sem a tájat… uhhh, azt hiszem ilyen az igazi szerelem, mikor tényleg csak mi ketten létezünk egymásnak, majd ismét beverem a kobakom, és helyre zöttyennek a dolgok. >.> Moo, tehát nem is a szerelem volt… hanem az a gonosz fa… amit szóvá is teszek, és Jin még ki is nevet… pedig nem vicceltem, tényleg így volt… Felsegít majd neki látunk a harcnak… támadom és sebződik majd ismét támadom és hupsz…><
Ai ismét pottyan… Jin is gonosz… QQ Kigáncsol, amire egyáltalán nem számítottam, és még el is ejt… ehh, ki gondolta volna hogy ilyen béna pasim van… kezdem az új oldalát is megismerni. Lehet csak szerencséje volt mikor elkapott a fa alatt… lehet nem is akart elkapni csak a véletlen hozta úgy…>.> Kezdtem gyanakodni, hiába mondta hogy nem akarta, és hiába segített fel… ez azért meglepő és béna húzása is volt… Bevillant! Igazán nem néztem volna ki belőle… mikor elejtett a béna mozdulataimnak köszönhetően a szoknyám fentebb csúszott a kelleténél, igaz fekete harisnya volt alatta így sokat nem láthatott, de én akkor is rögtön tologattam lefele, és gyanúsítgató szemekkel villogtam rá. ~ Nem akarta mi?...~ Bár tényleg nem gondoltam olyannak… de úgy látszik okozhat még meglepetéseket…
- Jin no ecchi…. – Motyogtam magam elé, amit talán nem is hallhatott, esetleg az utolsó szót….><

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szomb. Máj. 24, 2014 8:15 pm

Örülök, hogy sikerült tisztázni a félreértéseket. Sosem gondoltam volna, hogy felmerülne benne eme gyanú, miszerint én más hölgyekre is szemet vetnék. Jelen pillanatban úgy érzem: ez sosem fog megtörténni. Szívből remélem nem lesz többé szerencsém ilyen félreértésekhez.  Az ezután következő furcsaságon már meg sem lepődöm. szinte teljesen hozzászoktam az efféle dolgokhoz, mióta ő a kedvesem. Valami érdekes dolog mindig történik vele és nem csak az ügyetlensége miatt. Az ügyetlenségének minden bizonnyal sok köze lehet, de nem bánom, sokszor megnevettet.
Kissé eltértünk az eredeti témához, de hamar visszatérünk rá és egy küzdelemmel, azaz élesben próbáljuk ki. Az ő támadása nem sebez, ezért biztosan nem lehet támadó skill, esetleg késleltetett hatású, így korai lenne még kizárni ezt a lehetőséget.
Ezt követően következik az én támadásom, ami természetesen eltalálja Ai-chant. A páncél értékemből két egész pont vonódik le, egyéb nem történik.  Ebből már tudok következtetni pár dologra, azonban koránt sincs elég információ még a birtokomban, amivel teljes képet alkothatnék az újonnan szerzett képességről.  Nos, végső esetben egyszerűen lemásolom a képességét, és elolvasom annak leírását, de csak a végső esetben, nem akarom egy ilyen egyszerű megoldással elrontani a kedvét, arra igazán semmi szükség.
Mialatt gondolataimba merülök, kedvesem támadásba lendül, egy gyors csapás és eltalál. Teste szinte magától mozdul, szimpla berögződés lehet, hogy lábam övének útját állja, majd ismételten a földre pottyan szegény, bár ez neki nem lehet újdonság. szinte abban a pillanatban, sűrű bocsánatkérések közepette segítem fel a kemény talajról.
- Gomene, valóban nem akartam, csak reflex volt, csak reflex – magyarázkodom, de válasz nem érkezik halk motyogáson kívül, melyből nem tudok kiszűrni értelmes szavakat.
- Hmm? Nem értettem Ai-chan, mondtál valamit? – kérdezek vissza, lehet valami fontos dolgot, vagy esetleg szitok, amit ebben az esetben megérdemelnék. Hozzátenném, hogy neki is van mit finomítani a harcstílusán, ki tudja mikor kerül komoly bajban, akár egy bossteremben, vagy akárhol. Amint csitulnak a kedélyek és elnyerem bocsánatát vétkemért, rátérek e témára is… finoman.


_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Hétf. Máj. 26, 2014 12:37 am

- Uguuuu – Símogatom a popsim vagyis inkább a derekam mikor felkelek Jin leterítése okából. Kigáncsolt… >< Szabájosan kigáncsolt…>< Ráadásul csúnyán is értem földet és még a szoknyám is fentbebb csúszott a kelleténél, ami ugye sokmindent nem mutathatott hisz egy fekete harisnya volt rajtam, ami takart minden nem mutogatni való pontot. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy netán szándékos volt… de rájöttem hogy valószínűleg nem, hisz Ő nem olyan. >.> Bár ma elég furcsa volt, minden olyan szépen kezdődött és valahogy elsikunk egymás mellett, semmi összhang, ami szokatlan és tudom hogy tennem kell ellene. Jin bocsánatkérésenk áradatában úsztam, amit igencsak élveztem, valamelyest zavarban a szerelmem. *-* Majd felsóhajtok, és elmosolyodok.
- Persze, tudom hogy nem direkt csináltad. – Mondom, majd valami újat szeretnék kipróbálni. Igaz egy harc kellős közepén vagyunk. Persze sok féle megoldása lehetne ennek elkerülésére, de most nem az a cél. Harcolni akarok vele, és ezáltal jobban megismrni… mivel úgy… igazán még nem nagyon harcoltunk ugyebár. Meglepett pár dolog, mint ez a reflex-szerű önvédelem is. Örülök hogy van neki ilyen, én valószínű ha megijedek összegubóznék egy bokor mögött, és az ugyebár nem nyerő… >< Nekem is kellenek efféle taktikák a harcra, hisz miket csinálok álltalában, a súlyemelésem fitoktatom, és hadonászok a kardommal, pajzsommal. Én is ismerni akarok efféle mozdulatokat hogy megvédhessek vele mást és magamat is.
- Taníts meg rá! – Mondom neki, majd rájöttem hogy nem biztos hogy érti mire is gondolok.
- Taníts meg verekedni! – Fejtem ki magam bővebben. Majd az egyik taktikai trükkömet amit most találtam ki pár másodperce be is vetem ellene, mögé osonok, majd magasba ugrok és egyenest a hátára vetem magam majd… elfelejtettem mit akartam kihozni ebből… oO De tényleg…>< Jin nyakán csüngök csupán, és harcolni akarok, de nem tudom mit is tegyek, hisz saját magam megtartásához használnom kell mindkét kezem, lábaim meg felhúztam és kapálóztam mint egy béka. ><
- Gihiii>< Ez így nem jó! – Motyogtam. ><

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Máj. 28, 2014 8:38 pm

- Nagyon helyes! Már kezdtem azt hinni, hogy ezt is félreérted és túl nagy feneket kerítesz a dolognak – megkönnyebbülök egy kissé, mikor tudtomra adja, hogy elhiszi, amit mondok neki. szándékosan sosem vetemednék ilyen tettre vele szemben. Szegénykém amúgy is túl sokszor ügyetlenkedik és kerül a földre önön erejéből….
- Öhm?! – nem biztos, hogy értem mit akar mondani a kedvesem, de gyorsan javít rajta egy keveset, ezzel azonban nem segít nekem valami sokat.
- Verekedni? – Én sosem voltam az a verekedős típus, még életemben nem verekedtem úgy igazán, sosem volt rá szükségem és remélem nem is lesz…
- Én nem igazán szoktam verekedni – próbálom megmagyarázni, de ekkora már cselekszik és nem igen hallgatja szavaimat. Csak mosolyogva figyelem, mire készül és úgy teszek, mintha nem venném észre azt, hogy éppen mögém oson. Véleményem szerint ez a legjobb döntés, amit hozhatok a jelen helyzetben.
- Ai-chan? – Hátulról rám veti magát kedvesem, minek következtében majdnem elveszítem egyensúlyom, de sikerül valahogy ezt megállítanom. Hogy őszinte legyek, számomra értelmetlen a jelenlegi cselekedete, mivel ez nem nevezhető verekedésnek.
- Így szeretnél verekedni? – kérdezem, mikor még rajtam csüng. Kicsit sem bánom, nem nehéz és természetesen nincs ellenemre testének közelsége sem.
Végül lassan összeáll a kép, csupán végig kellett gondolnom a történteket, és beilleszteni a lány szavait, mondatait. Így már mindent értek.
- Rendben van Ai-chan, de itt most neked kell talpon maradnod és az ellenfelednek a földre kerülnie. Vajon menni fog? – kérdezem kuncogva, ezzel utalva sűrű botlásaira, eséseire. Ő minden bizonnyal profi szinten műveli az esés művészetét.
- Képes vagy rá? – Bizonyára képes rá, ahogy a legtöbb ember is, mármint a mozdulatok. A koncentráció már egy másik kérdés. szegénykémnek mindig tele van a buksija mindenféle hasznos vagy éppen haszontalan gondolattal, amik megakadályozzák azt.
- Öhm.. meddig maradunk még így? – annyira nem zavar, de furcsa így egy komolyabb beszélgetés, hogy a kedvesem rajtam csüng és még az arcát sem láthatom….

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Hétf. Jún. 09, 2014 4:35 pm

Jin reflexei jók, ami ugyan jó, és ezt most saját magamon is tapasztalhattam, hála hirtelenségemnek. Jin párocskámmal most épp kitaláljuk hogy is működik a képességem, még mielőtt erős harci helyzetbe kellene bevetnem. Igaz a leírást megtaláltam ugyan de lég zavaros… és hát nem murisabb így kitalálni és rájönni az apróbb forélyokra? Gondolom ezt ő is tudja, arról nem is beszélve hogy így kicsivel több időt is eltölthetünk együtt. Ami itt a megismerkedésünk fája alatt a hóban igencsak hangulatos, bár a havat, vagyis inkább a hideget annyira nem szeretem. Fázok is kissé, de a mozgás úgy látszik segít idebent is.
- Igazad lehet… - mondom mikor kifejezi hogy túl nagy feneket kerítek a dolgoknak…
- De tudod, mindez azért van mert aggódok…- Igen, tudom hogy sokszor vagyok felületes és meggondolatlan, de a számomra igazán fontos dolgok és események sokat forognak a buksimba. Akaratlanuls is vissza-visszatérnek és nyúznak a gondolatokkal és aggájokat keltenek bennem… Gonoszak…>< Majd kicsit válltoztatok az iratlan harci szabályainkon, és a mozgást is igénybe vevő, ügyességet fejlesző dolgot kérek tőle… elvégre ha valami oknál fogva a pajzsunk és kardunk nem lehet nálunk… akkor is meg kell tudni védeni magunkat… úgy igazán… Igen, tudom hogy agresszív vagyok, például ha felidegesítenek akkor automatikusan el tudom látni mások baját… de nem árt ha tudatosan is megtanulok pár mozdulatott. Fel is hozom és Jin ugyan ellenkezik, bár szerintem csak nem akar ellenem kézzel harcolni, nem akar megütni, úgy… talán.
- Áhhh, hazudsz. Minden fiú tud harcolni! – Öltöm ki rá a nyelvem, és tény hisz nincs olyan film amiben a fiúk ne tudnának verekedni, főleg hogy sokakat hajt is a harci vágy, bár Jin azért annyira nem ilyen. Majd be is mutatom az első kitalált trükköm, mögé osonok, szemével követett így tudtam hogy tudja mit szeretnék kihozni és hagyta is mindezt…>< Így nem igazi harc, megöli az izgalmát…>.> De valahol hálás is vagyok neki, így a hátára ugrottam, és amint bekövetkezett ez a mozdulatsor, el is felejtettem mit is akartam. Kezeimmel csimpaszkodtam lábammal rugdosódtam,majd azokkal is körül öleltem jin testét, amint rájöttem hogy tudok olyat. Majd válaszoltam Jin kérdésére.
- Így… >.> - Válaszoltam dacosan, bár tényeg nem tudtam hogy így akarok-e.
Majd ismét gonosz mondatokat vágot hozzám.
-Hidoi! >< - Értettem a célzást, bár a talpon maradást nem igazán mikor épp rajta csüngem.
- Képes persze!... – Csak igazán akarnom kell.><
-Ömm…><” – Azzal lehuppantam a váláról, belátva hogy ez így nem lesz jó…
- Akkor megtanítasz? Mutatsz mozdulatokat? – Lelkesedek fel.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Pént. Jún. 13, 2014 10:18 pm

- Nem emlékszem arra, hogy bármikor is adtam volna okot aggodalomra – eddig minden a legnagyobb rendben zajlott le, még csak életveszélybe sem kerültem soha, hála a rengeteg életemnek és páncélomnak.
- Nem dicsekvésképpen, de még a 10. boss-t is túléltem háromszor, egyszer sem sikerült kiütnie, ahogy azóta egyiknek sem – mondom mosolyogva.
- Szóval felesleges mindenféle aggodalom az irányomba – azért adok neki egy puszit, amiért ennyire törődik velem, ennyit megérdemel, sőt, még többet.
A következő kérésén elmélkedem egy rövid ideig, majd válaszommal tudtára adom, hogy én pont nem olyan személy vagyok, akinek a kenyere az erőszak. Egyszerűen nem vagyok az a harcias típus, tökéletesen kordában tudom tartani az indulataimat… a legtöbb esetben.
- Ahogy minden nő is tud harcolni – pontosabban minden élőlény képes a harcra, főleg ha érzi saját vesztét…  Az életben maradás, a túlélési ösztön a legerősebb… csupán hatalmas akaraterővel lehet azon felülkerekedni.
Végezetül eljut a tudatomig, hogy mit szeretne tőlem, de bevallom: vannak kétségeim. Nem az a fajta lovag, aki biztos talpakon áll. Ezeket az érzéseket még erősíti a rögtönzött akciója, melyben mögém „oson” majd rám veti magát. Elképzelésnek nem rossz, de félúton megakad, és nem tudja, hogy hogyan tovább. Ez idő alatt pedig felteszek neki pár egyszerű kérdést.
- Sumimasen! Nem akartalak megsérteni, de itt csak akkor érünk el valamit, ha te maradsz talpon…. – Azzal, hogy folyton ő kerül közelebbi kapcsolatba a talajjal, csak az ellenfelei dolgát könnyíti meg, nem a sajátját.
- Ha azt mondod,
végül elenged és újfent a földön köt ki. Pont időben, emrt ha tovább marad rajtam, én is vele együtt esem el, és az elég kellemetlenül érintett volna mindkettőnket.
- Megpróbálhatom, bár ez nem olyasmi, amit tanítani lehet, elmagyarázni. sokkal inkább olyan, amire saját magadtól jössz rá némi gyakorlással. Ezt nehezíti az is, hogy mindkettőnknek más a harcmodora.  – próbálom valahogy elkezdeni ezt a „tanítás” dolgot”
- A szavakat tegyük inkább félre… helyettük megmutatnám. Rajta kicsim! Támadj rám minden erőddel – szólítom fel kedvesem mosolyogva…

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Vas. Jún. 15, 2014 10:00 pm

Magyarázkodott és példákat hozott miért is ne aggódjak érte, én pedig mégiscsak ideges lettem. Hisz az okés hogy a tizes bosst is túlélte de az utóbbi boss harcokon nem volt jelen, méghozzá okkal…
- A tizes boss  már rég volt, a jelenlegieken nem vettél részt viszont… ezért is aggódom. Mármint tudom hogy nem szándékosan hagytad ki és az okát ugyan még nem kérdeztem mivel úgy voltam vele hogy mindenkinek kell pihenés, de akkoris…féltelek…-Vágom a szemébe, és eljött életünk első vitája, ami amint eszembe jutott meg is mosolyogtatott.
- Ugye… tudod hogy most vitázunk először? – Mosolyodtam el, főként magunkon. Elvégre ezt is megéltük…  Kapok egy puszit bár nem értem miért is érdemeltem ki ezt, és nem szeretem amikor szelídséggel és szeretettel vagyok lefegyverezve. Alakítok a harci szabályokon és megpróbálok közel harccal, vagyis hogy oktasson engem. Persze nem áll kötélnek azonnal  amin nem is csodálkozom, hisz a verekedés és az erőszak sokszor rossz dolog, de ugye nem mindig. A mondatom hogy a fiúk tudnak harcolni kiegészíti hogy a nők is. Pár pillanatra merengek rá, vitatkozni akarok vele, de azzal a nők gyengeségét ismerném el…><
- Hát persze! De nem mindenki, hisz mindez sokmindenen múlik, hogy mi történt az emberrel miféle helyzetbe került, volt-e valaki aki megvédte vagy épp akit meg kellett védenie.. – Magyarázkdok és magam sem értem miért, sőt miért jelentem ki az egyértelműt. Azt hiszem valamelyest okosságot akartam mondani, de olyat csak ritkán tudok és izé, ez sem az a pillanat volt. De nem akartam butábbnak tűnni nála. Kiegészíteni akarom és nem lehúzni. Szóval fejlőnöm kell!  Sokat! Fel kell érnem hozzá! Jin ezért is tesz erősebbé.
- Talpon maradok! – Szögezem le, amikor ismét felhozza. Ha tudná hogy Ő maga indította el bennem ezt a folyamatot. Amikor végre bele eggyezet és beadta a derekát, elkezdte mondani hogy nem lesz ez egyszerű feladat számunkra hisz különbözik a harcmodorunk. Így legalább azt az oldalát is megismerhetem, és megjegyzem nem tudom hogy nekem pontosan miféle harcmodorom van így ez legalább ebben is segít.
- Az csak még inkább dob majd a dolgon! – Mondom vigyorogva, és hátrálok pár lépést teret hagyva közöttünk. ~Csak maradj talpon! Csak maradj talpon! Csak maradj talpon!~ Mondogatom magamnak, miközben azon agyalok hogy miként is kellene elsőnek támadnom. Elvégre én támadok ő védekezik, majd visszatámad és védekezel. Elviekben ennyi amit tudnom lényeges és amire fel kell hogy készülve legyek.
- Akkor támadok! ^^ - Jelentem ki, és lendítem is a lábam egy köríves rúgással ami csupán a válláig ért pedig szép egyenesre kinyújtottam, már csak azért is hogy valamicske távolságot azért hadjak közöttünk ha esetleg menekülnöm kellene, hisz most nem pottyanhatok el csak olyan könnyelműen, hisz megígértem neki. Talpon kell maradjak!

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Kedd. Júl. 01, 2014 11:41 pm

Minden bizonnyal sehová sem vezet eme kisseb szóváltás. Hiába mondom el akár százszor, hogy nem kell engem féltenie, vigyázok magamra, ahogyan eddig is… semmi probléma nem lehet. Kettőnk közül ő az aki boss harcokra jár, nem én.  Ebből akár véget nem érő vita is lehetne, ezért próbálom ejteni és nem illetni több szóval ezt a témát.
- Valóban – felelem mosolyogva, holott fogalmam sincs, hogy ennek örülnöm kellene, mivel egy újfajta „élményt” tapasztaltunk meg az imént… vagy sem, mert ez az élmény nem teljesen a pozitív fajtából van. szerencsénkre nem harapózik el a vita és ez így is van jól. Nem érünk rá most effélékre, mert van valami, amit meg kell tennünk, illetve most már két dolog is. Meg kell fejtenünk az új, és kissé bonyolult képességet, amit kedvesem kapott; emellett meg kellene tanítanom őt verekedni, amit először nem igazán értettem, hisz magam sem művelem e „sportot”
- Ezek csak kiváltó okok – mondom kedvesen… nem kioktatásnak szánom, nem is szeretném ha ekképpen fogná fel.
- Verekedni mindenki tud. Azt is verekedésnek nevezi, ha vadul csapkodja valaki a kezeit az ellenfelének, bármiféle stílus nélkül. Egy kézlegyintés igazán semmiség, de bőven elegendő belől pár darab, hogy verekedésnek lehessen nevezni -  ez csupán sima verekedés, nem holmi harcművészet… egyáltalán nincs ínyemre.
Végül rátérünk a lényegre és elmagyarázom Ai-channak, hogy nem lesz könnyű, és igazából magának kellene rájönnie ezekre, de egy próbát megér a próba harc. Ebből tanulhat egy keveset, még akár én magam is.
- Biztos? – kérdezek vissza… elég sokszor láttam már elesni, ráadásul nekem most pont az a célom, hogy ellenfelemet a földre küldjem valamilyen úton, módon
Engedem, nem is, hogy pontos legyek, utasítom kedvesem, hogy támadjon és ő ezt előszeretettel meg is teszi, még be is jelenti, igaz nem, úgy ahogy én azt gondoltam. A rúgása pillanatában belépek, egyenesen rátaposok illetlen módon a támasztó lábára…. Mindenféleképpen eltalál, és mivel ezt tudom, nem bajlódom elkerüléssel. Mikor érzem a vállamon a nyomást, pajzsot tartó kezem felemelem és magamhoz szorítom a lábát, nem engedem el… Így igen érdekes pózba kerülünk.. Kardot tartó kezemmel sem tétlenkedem, fordítok a fegyverem fogásán és a markolatommal pöccintem homlokon, elég erőteljesen, hogy megtörjem az egyensúlyát… (már ha mindez sikerül xD)


_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Kedd. Júl. 08, 2014 11:23 am

Örültem, bár legbelül talán tudtam hogy a mosolya kissé hamis, és csupán a béke miatt hordja, de mégis örültem. Hisz szerettem mosolyogni látni. És az első vitánk, vagyis inkább nézeteltérésünk is megvolt. Igazsgág szerint örültem neki. Hogy miért is? Talán csak azért mert számomra ez jelentette azt hogy a kapcsolatunk mélyült, és a vita nem rossz dolog. Nem kell mindig mindenben egyetértenünk és ezt tudom nagyon jól, bár tény hogy az sem jó ha túl sokban különbözünk. Sosem láttam még Jint idegesnek, ingerültnek… aminek ugyan örültem, de valahol féltem is. Vagyis inkább féltettem… nem akarom hogy elnyomja a negatív érzelmeit, azt szeretném ha szabad ember lenne. Bár lehet női logikámmal csupán én bonyoltom túl a dolgot. De rengeteget gondolok Jinre, gondolkodok rajta, elemezgetem, hisz minden mozzanatát meg akarom ismerni. Akaratlan is felé terelődenk a gondolataim, és nem is tudom irányítani őket… bár talán nem is akarom. Hisz jó érzéssel tölt el a gondolat hogy ő van nekem. Szeretem.

Felhozok egy módosítást a harcunkban, ami talán még hasznunkra is jöhet. Kellett némi győzködés, de a végén beadta a derekát, én pedig örömmel álltam hozzá.
- Jogos és jogos… - Mondom Jinnek.
- Akkor válltoztatok a mondandómon. Jól akarok verekedni, hogy akár fegyver nélkül is meg tudjam magam és másokat védeni. – Öltöttem ki rá a nyelvem. Majd megkérdezte vagy százszor hogy biztos-e hogy nem fogok elesni. Az utolsónál összefontam a karjaim dacosan, felfújtam a számat, höripofit képezve és úgy préseltem ki hogy:
- Biztos. - ><” Ezekután megkért hogy támadjak, én pedig előszeretettel meg is tettem. Egy sima köríves rúgással indítottam, és arra vártam mikor tér ki előle vagy hajol le hogy kivédje a támadásom, erre közelebb lép. oO Meglepettségembe nem is tudtam hirtelen mit csináljak, bár mivel tank ő is és én is hasonlóképp felfogom inkább az ütéseket, nem kerülném ki. De mégis a meglepetés erejével hatott úgy hogy már csak akkor kapcsoltam mikor az egyil lábamon taposva a másikat lefogva Jin kardjának markolata közelített felém. Hátráltam hogy kikerüljem, de rájöttem hogy ez nem jó csel, mivel addig hátráltam hirtelen hátra dobtam a kezeim és azon támaszkodtam. A hajam leért egészen a földig.
- Koszos… lesz a hajam… - Nyögtem ki az első mondatott ebben az érdekes, híd szerű pozitúrában.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Júl. 09, 2014 7:12 pm

Ai-chan javít egy keveset a megfogalmazásán,  de ezzel sem tudnék igazán mit kezdeni. Nem erősségem a verekedés, főleg nem az a fajta, amivel megvédhetem magam. Ahhoz nem vagyok elég nagyszintű, pontosabban nincs elég pontom a kellő statok növelésére. Számomra lehetetlenség kitérni mások támadásai elől, majdnem annyira, mint az, hogy támadásommal akár egy hasonlószintű játékost eltaláljak. Én egyszerűen tankolásra fejlesztettem, a képességeim is ehhez passzolnak, a személyiségemről már nem is beszélve.
Eme gondolatokat ezúttal megtartom magamnak, nem teszem szóvá egyiket sem.
- Rendben – kezem ajkaim elé teszem, hogy elfojtsam amúgy is halk kuncogásom, amit Ai-chan sértődése idéz elő. A kezdeményezést átengedem neki, csak így tudom megmutatni saját stílusom, melyben nincs semmi tiszteletreméltó, vagy látványos. Csupán egy egyszerű, túléléshez kifejlesztett átlagos mozdulatok, nem több.
Támad, egy rúgással és eltalál, míg én rálépek támasztó lábára, vállamhoz szorítom másikat és kardom markolatával próbálom homlokon pöckölni, hogy ténylegesen veszítse el egyensúlyát. a műveletem sikertelen, Ai-chan gyorsabb mint én, így ki tud térni kardom markolata elől egy homorítással, de a problémát ezzel nem oldja meg, a helyzet továbbra is nekem kedvez még így is, ebben a furcsa pózban. Majdnem magára ránt ugyan, meg kell küzdenem azért, hogy egyensúlyom megmaradhasson. Semmi értelme az egésznek, ha most mind a ketten elesünk.
- Ai-chan, ugye tudod, hogy ez egy virtuális világ, nem lehetünk koszosak – ezt minden itt élő játékos tudja… ezek szerint ő hajlandó megfeledkezni ezekről a tényekről, e világ sajátosságairól.
- Ha egynél több ellenfeled lenne, akkor máris nagy bajban lennél ezzel a megoldással kincsem – eleresztek egy oktatójellegű megszólalást, hogy értelme is legyen a testmozgásnak.
- Továbbá …- A kard számomra haszontalan harc közben, nincs rá szükségem, ezért elejtem. Mivel párom testét jelenleg páncél fedi, a nyakához emelem szabad kezem és igyekszem megcsiklandozni, ezzel elérve elesését.
- Csiki…

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Kedd. Júl. 15, 2014 5:55 pm

Az első találkozásunk színhelye, amit most úgymond küzdőtérnek választottunk, hisz azért is hívtam ide. Látni akartam őt, és segítséget kértem abban hogy jobban megérthessem a képességem lényegét, bár időközben kissé elkalandoztunk és most már pusztakezes harccal próbálkozunk. Vagyis inkább csak próbákozok. Az első mozdulatsort be is buktam, egyedül a kardja markolatának támadását tudtam csak elkerülni, de a szorult helyzet maradt.
- Ettoooo.. Tudom, de akkoris le ér a földre… a hóba… - Magyarázom hisz a sálam sem védi meg attól, főleg hogy kihúzva belőle tartottam.
- Tudom, de így is nagy bajban vagyok… - Felelem, nem kell nekem több ellenség, egyenlőre csak Jin ellen győzzek. Vagyis nem is győzelmet akarok, inkább hogy új fortéjokat tanuljak. Ha az előbb csupán egy lépéssel hátráltam volna most nem lennék itt, vagyis nem így ebben a szituációban. Úgy látszik az hogy álltalában állom az ütéseket és közvetlen veszem fel a sérüléseket, elszoktatot attól hogy ösztönösen védekezzek. Furcsa és ilyesztő érzés ez egyben, mert ha egyszer kijutunk, mi van ha akkor is hagyom hogy megüssenek?!... Bár ennyire ostoba csak nem lennék, tán. >.> Majd párom eldobta a kardot, én kissé megszeppenve hajtom fel a fejem hogy mégis mit akar, majd a kezét a nyakamon érzem, és ha fájdalmat nem is, de ezt bizony érzékelteti a rendszer. Minden erőmet összeszede próbálom visszatartani a nevetést, még a könnyem is kicsordul, a légzésem szaporább lesz… Tudtam ha elnevetem magam, elvesztem az eggyensújom… valamit ki kell talállnom de gyorsan…><”
Nem megy…><” Hiába kattogtattam a kobakom, hirtelen minden erőm elszált, vagyis talán csak a kitartásom csökkent le teljesen, esetleg Jin csiki-hadművelete késztette a tesem végképp megadásra önmagát. Úgy estem össze mint egy krumplisszsák. Szinte tudtam hogy most is ki fog nevetni, de legalábbis egy kuncogással jutalmazza majd a műsorom, de nem adom fel! ><” Egy Ai –chan nem tenne olyat. Felállok majd megszólalok:
- Ezzel még nincs vége! – Mutatok felé, kissé harciasan, de jókedvűen.
- Háromig játszunk! – Mondom, persze az azt jelenti hogy most már tényleg nem eshetek el. ><”

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Tetsuko Jin on Vas. Júl. 20, 2014 3:44 pm

A tervem ezúttal nem tökéletes, csupán félig-meddig. Kedvesem nem kerül a földre teljesen, kezeit hátratéve állítja meg az esést, és ezzel egy módfelett érdekes pózba kerülünk. Egy valódi küzdelemben, ahol nem ilyen játékos az összecsapás, most komolya bajban lennék magam is. Így nem tudnék semmit sem tenni, nyílt célpont lennék minden támadónak. A jártasságokkal nehéz számolni, ugyanis nekem eddig nem volt rá szükségem, nem pazaroltam rá aranyat, így nem teljesen ismerem a működésüket. Az akrobatika komoly ellenfele lehet a harcstílusomnak. sokkal nehezebben kerülnek földre a kiváló egyensúlyérzékük miatt, míg az én részemről elég egy kevés erőfeszítés.  Talán ideje lenne nekem is beruháznom egyes jártasságokra.
- Ez valóban így van, de attól, hogy leér a hóba, még nem lesz koszos.  Amennyiben sárba lógatnád, még úgy is tiszta maradna. Ez eme világ egyik legnagyobb előnye – persze eszembe se jutna, hogy szándékosan ilyet művelne a gyönyörű, kék hajával.
- Nem, mivel csak ketten vagyunk, elég egyszerűen fordíthatnál, de azt én nem engedem – mosolyodom el. Tudom, hogy érem el a földre kerülését. Igen régi és egyben egyszerű trükk, mindezek ellenére hatásos azok ellen, kik érzékenyek rá. Ai-chanról pedig sejtem, hogy nem képes megbirkózni ezzel a helyzettel, hamar elveszti egyensúlyát.
Ahogy sejtettem, kedvesem igen nehezen viseli az ujjaim érintését érzékeny bőrén, azonban még így is kitart, tovább, mint azt előtte elképzeltem. Végül megadja amgát és teste a földre rogy. Én még időben engedem el, mielőtt magával rántana, kardom magamhoz veszem, és pár lépésnyire eltávolodom tőle. Reakcióján elnevetem magam.
- Milyen energikus itt valaki – Pajzsom újfent magam elé emelem, gyorsaságomat figyelembe véve nem húzhatom apróságokkal az időt.
- Ahogy akarod – semmi kifogásom egy kis móka ellen, mindkettőnkre ráfér egy kis kikapcsolódás.
- Kap valamit a győztes? – ezt jobb tisztázni, még az elején. A jutalom kellő motivációt nyújt szinte minden embernek, még nekem is. Reményeim szerint így még nagyobb erőbedobással folytatódik e harc.
- Ha készen állsz, nyugodtan támadhatsz újra – felelem az előbbi megbeszélése után, miközben pajzsomról visszaverődő fénnyel próbálom megzavarni a látását.

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by RenAi on Vas. Júl. 20, 2014 11:31 pm

Nem tudtam mi tévő is legyek pontosan. Valahogy, igazán nem sikerült a földre döntenie, mégis egy csiki-csuki állapot lépet fel, és hiába kattogtak a fogaskerekek a kobakomban, egyszerűen nem tudtam miképp törjek ki a tartása alól.
- Dee… koszos lesz csupán egy idő mulva elpixeleződik… de akkor is koszos leszek addig… - Felelem, vagyis inkább állok le vitatkozni a párocskámmal mivel már tapasztaltatból is tudom hogy hogy zajlik ez… Elvégre haloween-i küldinken is koszos lettem, és undi. >.>
- Fordíthatnék? – Ismétlem meg a szavait, kipréselve magamból a levegőt, elvégre ő maga mondta… egyszerűen fordíthatnék. oO Nem értem mire gondolhatot, hogy miként tudnék változtatni a felállásunkon és őt az én helyzetembe „taszítani” jogy betarthassam amit mondtam. Hogy talpon maradhassak. Hiába gondolkodok, mind a két kezem foglalt, az egyik lábom áll, de a másikat sem tudom mozdítani, ugyanakkor mindkét kezemmel támaszkodok háttal, konkrétan hídban. Járnak a gondolataim, de talán csak méginkább elterelték a figyelmeme, így Jin a nyakamnál könnyedén elkezdett csiklandozni, amit álltam ugyan egy ideig, de nem sokági… összerogytam, majd kissé durcisan, de kalandittasan is vágtam bele a következő küldetésembe, aminek a szabályait magam építettem. Bár… ha használtam volna a kobakom hamar rájöttem hogy az a három kör, gyorsan elér és már egyszer sem eshetek el.

Jin jókedéllyel fogadja kitörésem, amin akaratlan de én is elmosolyodom, majd mikor folytatja és arra tér rá hogy mit kér a győztes, lehajtom a fejem elpirulok, majd lábammal kezdem el csiszolgatni az előttem lévő havat.
- A győztes kívánhat egyet… - Mondom hallkan megszeppenve, ugyanakkor céltudatosan.
- Ümm.. Akkor támadok! – Jelentem ki ismét, megindultam felé, de a pajzsáról visszaverődő fény pont a szemembe tűzött amit kénytelen voltam kitakarni az alkarommal, de én is trükköket vetettem ám be ellene. Megindulva felé, ahelyett hogy simán támadnék mint az előbb, a csúszós terepet kihasználva csúsztam felé ereszkedtem le guggolásba, szimplán csak ki gáncsoltam, ha nem sikerült akkor bele kapaszkodtam a lábába és megpróbáltam egyszerűen csak kirántani alóla.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1818
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: Jin x Ai - Nosztalgia és megmérettetés

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.