Ayse és Kokoro

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Pént. Feb. 21, 2014 9:47 pm

-Picúr?
Nem. Itt nincs. Meg itt sem. Eltűnt, mert ő ügyes. Nagyon ügyes. És szeret bújócskázni. Talán mert előnyben van. Én nem tudok úgy eltűnni, mint ő. Pedig most elég kevesen vannak itt. A Főtéren, ahol először voltam. Nem sokat jártam erre. A pékségbe mentem mindig kenyérért. Mindenféléért, fűszeresért, meg ilyesmiért. Nem olyan finom, mint a kinti, de jó.
Jackal játszani akart. Én pedig csatlakoztam. Hunytam, elszámoltam 60-ig. Ő addig elbújt, és most nem találom. Mivel nagyon ügyesen is bújik, tudom, hogy ez nehéz dolog. Egyedül kóborlok a nagy szökőkút körül és keresem. A köveken fekszik? Beleugrott a vízbe? Vagy felmászott valahova? Nem tudom.
Végül leülök. A szökőkút szélére.
-Pihenek kicsit. Nyertél, egyébként.
Mondom magam elé. Nem tudom, a közelben van-e. Ha igen, akkor hallja és előjön. De nem jön elő, tehát nem erre van. És ismeri a szabályokat. Legutóbb sem jött elő, mikor ezt mondtam neki. Nem tudom, hogy érhetném el. Nem tudom, merre lehet.
Összekulcsolom a kezeimet. Átölelem magam. Kezdek félni. Egyedül. Mikor tojás volt, mindig velem volt. Most kikelt, és eltűnt. Félek. Idegesen nézek körbe. Remélem, nem vesz észre senki. Nem veszik észre, hogy egyedül vagyok. Jackal, gyere elő. Én félek...
Nem jön elő, nem akar. Pedig tudom, hogy itt van valahol. Sosem megy tőlem messzire. Igaz, hogy csak pár napos, de már neve is van. Meg képessége. Meg gazdája, én. Már egy sárkány is tanítgatta, beszélni. Ahogy az állatok meg a petek beszélnek itt. Könyvtárban is voltunk, és lett barátunk. Nem hiszem, hogy eltűnt, de félek. Ha mégis? Ha valami gonosz ember
egy férfi
ellopta őt tőlem?
Az arcom hófehér a szökőkút tükrében. Félek, rettegek. Pánik. Gyötrő, tébolyult pánik. A szemeim tágra nyíltak és üresek. Jackal, hol vagy?

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Pént. Feb. 21, 2014 11:23 pm

- Három és fél óra…- tapasztom a kezem a homlokomra, miközben kínok között hangzott el számból ez a mondat… Szívás hogy ilyen kicsi szinten ezzel a sebességgel és kitartással ennyi időbe telik eljutni egyik faluból a másikba... Igyekeztem bejárni a városokat, eljutni Aincardban addig ameddig csak lehet. Információt gyűjtöttem, kasztokról, mobokról, helyszínekről… már amennyire azt a szintem engedte. Kezdett kicsit elegem lenni hogy ekkora hátránnyal idnítok… és míg mások már a magasabb szinteket is úgy ismerik mint a tenyerüket, én viszont kénytelen vagyok most időt szakítani rá, nehogy később hátrányomra váljon a tudatlanságom. A pontjaim annyit sem érnek mint halotnak a csók, pár száz méter után pihennem kell és minduntalan csak ücsörgéssel töltenem az időt addig amíg vissza nem nyerem fürgeségem és frisségem. A városhatárhoz érve felcsillant a szemem, végre élet. *-* A kirakatokat kezdtem el bámulni, a játékosokat és mondhatni mindent. Az új adatok és információk fellegvárába kerültem. Jól megnéztem ki mit viselt, figyeltem a fegyvereket hogy kitalálhassam a kasztokat és azon belül a harci eszközök milyenségét… A kardokat, vérteket, elrejtett tőröket, és bizonyos játékosok mellett szaladgáló peteket. Itt is feltűnt már hogy vannak kisebb és nagyobb petek, ebből máris tudok következtetni a szintekre. Ugyanakkor megjegyzem az embereknél lévő fegyver típusát és a kirakatban leírtakkal hasonlítgatom, elvégre valószínűtlen hogy egy tizenpluszos ne hozzá illő fegyvert és vértet viseljen. Ideje lenne nekem is hozzá látni a farmolásnak, expgyűlytésenk és némi aranyra is szert tenni hogy felszerelhessem magam… az alap fegyverek nem érnek semmit sem… vagyis csak pár pontot, és némi pontvesztést. Tekintettem a hátamra akasztott pallos felé. Nah, ha már a terv megvan akkor már csak meg kell valósítani nem? De előtte kicsit le kell pihenjek… Azt hiszem útálom ezt >< Pont az utamba esett egy szökőkút és annak párkánya. Úgy véltem megfelelő lehet, bár mielőtt leültem letöröltem a vízcseppeket amik sötét foltot hagytak a márványszerű szegélyen és persze ha leülök akkor a ruhámon is. De amint hozzá értem, halovány kis pixeldarabkákként repültek tova a széllel. Pár pillanatig értelten meredtem magam előtt majd széles vigyorral nyugtáztam, hogy itt bizony ez így működik. Lehuppantam majd kezemen megtámaszokdva adtam át magam ismét a bosszantó semmittevésnek. Tőlem nem messze, alig egy méterre tűnt föl egy lány szinte sokkolt arckifejezéssel. Szememmel kutattam hogy mégis mit láthat, de nem láttam semmit. Szimplán maga elé bámult. Összeráncolt homlokkal álltam elé csípőre tett kézzel.
- Netán valami gond van? – Érdeklődtem, ami tőlem fura… ismeretlen személyeket nem szoktam megszólítani most mégis megtettem.., remélem nem a annak a lánynak az ostoba közvetlensége fertőzi eddigi makulátlan elmém. Nem értettem magam, de jó üzletnek tűnik segíteni valakin aki talán már régebb óta bent lehet. Tekintetemmel átfutottam a ruháját és kerestem a fegyverét. De nem láttam olyat ami érdemleges információval szolgálhatott volna róla. Nincs se kardja, se kése, de fejszét sem hord magánál, sőt még állatkát sem vélek felfedezni körülötte. Esetleg valami npc-lenne. Ahh, remek talán itt tudok küldetéseket felvenni, az jól jönne… bár kizártnak tartom hogy egy tartás nélküli npc-t kreáltak volna küldetésadónak… Figyelemmel kísértem reagál-e, ha nem akkor hangosabban feltettem még egyszer a kérdésem.

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Vas. Feb. 23, 2014 5:53 pm

Árnyék. Nem olyan, mint a Köpenyes. Csípőre tett kezek. fehér bőr. Hosszú haj. És nem büdös. Nem borostás. Egy lány, megszólal, kérdez. Bólogatok, hevesen, igen, gond van. Nincs meg Jackal. Ez épp elég gond.
Persze, nem fogja tudni, ha nem mondom ki. A világban beszélni kell. Ezt már megtanultam. Csak én nem szoktam. Nem szabad hangoskodni. A beszéd pedig hanggal jár. Csak ritkán szólalok meg. Akkor is csak rövidet.
-Jackal eltűnt.
Ennyi információ elég. Ha segít megkeresni, akkor segít. Ha nem, akkor nem. Tekintetem nem fókuszál rá. Értelmetlen. Nem szabad bámulnom a vendégeket. Van, aki nem szereti, és akkor üt. És az fáj, megdagad, ég. A játékban még nem fájt semmi. De nem is akarom, hogy fájjon.
A szemem a kövezeten siklik végig. Jackal, nem Jackal. Egyik sem az. Homokszín, de sehol egy szürke. Mert a háta olyan szürkés. Sötét szürkés. Mint a panyókás sakálnak. Talán az is. Lehet, az volt Kayaba kedvence. És végül azt alkotta meg. Nem tudni. Én szeretem az összes sakálfajtát. Mind a hármat. Mert az álsakál az nem sakál. Az farkas.
Valami moccan. Szalad felénk, az egyik sikátorból. Jackal az. Apró kölyöksakál, lógó nyelvvel. Kaffogva rohan felénk. Aztán megáll, négy lábát megveti, és vicsorít. A sakál nem tud ugatni, sem morogni, ezért vicsorognak. A rám vetülő árnyék gazdájára. Szemei dühösen villognak. "Menj el a gazdám közeléből".
-Jackal.
Mosolyogok. A kezem nyújtom felé. Leguggolok. Nem jön, csak vicsorít, nyakát behúzva. Mókás látvány egy picike állat ilyenkor. Ő is mókás, vicces. Pedig komolyan gondolja.
-Jackal, gyere. Ne félj. Nem férfi.
Megrázom a fejem. Jackal fülel és néz, figyel. Kérdő kaffantást hallat végül, a fogai eltűnnek kis szájában. "Tényleg"? "Biztos"?

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Vas. Feb. 23, 2014 11:20 pm

A lányt elnézve nem hittem hogy kapok választ, sőt abban sem voltam biztos hogy észrevett, de ajkai mégis csak szóra nyíltak és egy mondatot kipréselt belőle: „Jakal eltűnt…” És nekem ezzel kellett volna kezdenem valamit. Azt hittem valami komolyabb baja van, erre csak eltűnt valakije vagy valamije. Sosem értettem hogy mégis miért jobb önsajnálatba merülni ahelyett hogy inkább megpróbálná megtalálni. Ha valamije elveszett, hát keresse meg. Ilyen egyszerű, erre csak itt ücsörög és lopja az időt magától, ahelyett hogy összeszedné magát és megkeresné.
- Ha csak ennyi akkor hagyd az önsajnálatot és keresd meg azt a valakit vagy valamit. – Hívtam fel a figyelmét erre az egyszerű megoldásra. Nem tudom hogy mit várt, attól hogy itt ücsörög attól az elveszett tárgy vagy épp személy nem fog előkerülni. Nem is tudom hogy gondolta…

Apró lábak dobogása a járdakövön és csahogás hangja vált egyre közelibbé és hangosabbá, ami miatt meg is fordultam. Nem kellene hogy kósza mobok támadjanak meg, bár városon belül csupán peteket láttam eddig. És a lány is felkiáltotta a pár másodperce elhangzott nevet. Szemöldököm felvonva néztem a kis törpi mitugrászra aki mérgesen vicsorgott rám. Igazából vicces volt, mintsem ijesztő. Majdnem meg is mosolyogtatott. Szúrós szemmel néztem a lányra hogy köthetne valami pórázt az állatkájára, de ezzel az infóval legalább tudom hogy állatidomár. Hirtelen ötlettől vezérelve megfordult a fejembe hogy kihívom egy csatára… de ezt?... Nem tud gondoskodni a petjére, sőt ahogy nézem még magát sem tudná megvédeni. Talán nincs benne igazi élni akarás, úgy néz ki melgehet az első áldozatom… De az indikátora nem adja meg nekem azt a lehetőséget hogy gond nélkül megöljem. Bosszantó. Sőt talán elhúzódó csatára sem lenne lehetőségem vele kapcsolatban, semmikép nem érné meg hogy vele harcoljak, de mégisem léptem el hogy folytassam az utam…vártam, valahol belül indokokat kerestem hogy harcra hívhassam, de mindig megjelent az hogy miért is nem érné meg számomra… főleg nem elő kihívottnak. Azt szeretném hogy az első harcom véresé és emlékezetes legyen… de ezt egy életképtelen személlyel nem élhetem meg, és mégis, a kezem önkéntelen a hátamra csatolt kardom markolatát szorongatta.
- Harcoljuk! – Jelentettem ki,égtem a vágytól hogy megsebezzem, elpieleződő darabkákat akarok. Kardomat húsba akarom mártani. Nem érdekelt hogy mit válaszolt, elküldtem a meghívót és már támadtam is. Pallosom a magasban és már közelítettem is a lány felé hogy keresztül szúrhassam azt az élet nélküli húst, nem ügyeltem a petjére, nem is érdekelt az a szörpamacs…
- Most meglátjuk megérdemled-e hogy élj!- Szinte szánalmas volt az előző produkciója, egy idomár vigyázzon a petjére, és magára. Nem is tudom mit képzel... hogy akarja itt így túlélni...


Pontok::

Élet:3=15
Fegyverkezelés:2-1=1
Erő:3+2=5
Kitartás:3-1=2
Gyorsaság:2-1=1
Spec.:2
Páncél:2



_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Hétf. Feb. 24, 2014 11:29 pm

Nem érti. Ismét az utcakövet nézem. Én már kerestem Jackalt. Ő ezt nem tudja. Nem is akarja tudni. Hallom a hangjában.
De mi az, hogy önsajnálat? Ön és sajnálat. Miért sajnálnám önmagam? Nem értem. Kérdőn még ránézek, de nem magyaráz. Nem mond semmit, csak nézi Jackalt. Aztán rám pillant, fura szemekkel. Megijedek és kissé hátrébb lépek tőle, tovább szólítva a sakált. Jackal végül egy nagy kerülővel odajön. Nem veszi le szemeit a fura emberről. Nem szereti, nem tetszik neki. Már nekem sem tetszik. Fura.
-Menjünk.
Halkan szólok, ne hallja meg. Haza akarok menni, el innen, messzire. Jackal már indulna, de megszólal. A háta mögé nyúl, és fegyvert ránt elő. Még soha senki nem tette ezt velem. Csak láttam, néztem párbajokat. Tudom, mik azok és mire mennek. De engem még soha senki. Ahhoz túl elbújtam, túl csendes voltam. Soha nem is akartam. A fejemet rázom, de már jön az ablak. Jön ő is, futva, rohanva, rohamozva. Mint egy bika, közelít, az idő pedig fogy. Pörögnek a másodpercek, hallom a fejemben az órát.
Megnyomom az elfogadást. Nem láttam, milyen típusú a párbaj. Tudom, hogy három fajta van. Egyiket sem ismerem, csak leírásból. Jackal vicsorít, felborzolja kis szőrét. Az alak engem vesz célba, rohan, mint egy őrült. Mond valamit, hogy majd meglátjuk, megérdemlem-e, hogy éljek. Csodálkozva nézek rá.
-Mi az az élet?
Kérdezem, hát ha ő tudja a választ. Eddig még senkit nem kérdeztem. A könyvek bonyolultan magyarázzák el. Egyik így, másik úgy.
Jackal nekifut a lábamnak. Elesek, félre az ember útjából. A földre kerülök, de nem fáj. Ösztönösen behunyom a szemem, Jackal lép. Nyitja a száját, fogai villannak, bele akar marni a lábába. Még pici, így csak azt éri el. "Ne bántsd a gazdám"! Szemei villognak, dühösek, párbajra készek. Én nem vagyok az. Megszeppenve fekszem a kövön, nem értem. Mi az, hogy élni? Miért kéne megérdemelnem? Tudom, hogy megszülettem. De én nem akartam megszületni. Senki sem kérdezett róla. Nekem azt mondták, ha megszülettem, éljek is. Nem mondta senki, hogy ezt ki kéne érdemelni. Azt mondták, ezt csinálni kell, ha tetszik, ha nem. Akkor most mi az igazság?


Spoiler:
Élet: 2 (10)
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2
Irányítás: 3
Kitartás: 2
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 2

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Kedd Feb. 25, 2014 6:43 pm

A lány üveges furcsa tekintetét nem értettem, de különösebben nem is érdekelt. Igaz én szólítottam meg, de akkor is azt hittem hogy valami komolyabb dolog miatt aggódik ennyire. Elvesztette Jakalt, fogalmam sincs hogy mégis ki vagy mi lehet az, de Ő sem fejtette ki konkrétan. Egyszerű válasszal méltattam eme egyszerű problémát, de ő csak kérdőn nézett rám. Megfordult a fejemben hogy nem tiszta a lány, de sosem ítélek elsőnek. Attól hogy nem értem miért ilyen, lehet megvan rá a nyomós oka. Nem kellet sok és a keresett tárgy személye is felbukkant. Jakal egy pet, tudatosítottam, így egy információval többet tudtam meg a lányról is. Azok választják ezt a kasztot akik nem szeretnek egyedül lenni, akik nem bíznak a saját erejükben,akik félnek igazi fegyvert rántani…ezt a következtetést vontam le ez a pár nap alatt amit megfigyeléssel töltöttem, persze rengeteg dolog még nem tiszta számomra…zavaros néhány információ,de úgy néz ki csakis akkor fogok azokra a bizonyos kérdésekre választ kapni, ha képes leszek a többi szintet is letesztelni, felkutatni, feltérképezni. A menümet már rég leteszteltem, hogy a nevemet elrejtem-e, a karakterlapomat megnyitni, így találtam meg a pvp kihívásra szükséges modult. Amit úgy döntöttem használok is. El akartak menni, de nem hagyom annyiban a dolgot. Nem tudtam pontosan megmondani miért is… képtelen voltem megfejteni mégis mi vezetett rá erre, elvégre zöld indikátorossal eddig nem küzdöttem. Ha nem ölhetem meg… akkor felesleges. Sőt… De a lány megjelenése.. a szeme… és a kiállása mind, mind azt súgta hogy ez így nem jó… Fura, nem értem. Valamiért frusztrál, irritál. Nem mondanám hogy meg akarom ölni… inkább csak… nem is tudom. Nem tudom, magam sem értem pontosan, de a fegyverem a kezemben, és már a harcmeghívást is elfogadta. Örülem hogy az igenre ment, és ahogy nézem lebecsültem, bár lehet csak szerencséje volt. Megbotlott és sikeresen kigurult fegyverem támadása alól. De ez nem akadályozott meg semmiben, bár a mondától lehidaltam… mégis miféle kérdés az hogy: „Mi az élet?”… most ezzel biztosította bennem az elgondolást, hogy jó nagy problémái lehetnek… de már nincs vissza út, meg nem is fordulnék vissza. Szívem szerint rávágnám azt hogy ha ezt sem tudod, megérdemelnéd hogy neked ne legyen… Tudom sosem voltam a kedvesség embere, ugyanakkor úgy éreztem itt az alkalom hogy megtanítsam neki hogy mégis „mi az az élet” és hogy mennyire törékeny is az. Nem hiszem hogy megölöm… bár abból tanulna csak igazán. Az ostoba emberek akkor érzik csak a tulajdonuk lényegét ha már nincs. És én nem vagyok ilyen. Számomra léteznek fontos dolgok, fontos az életem. Nem azért mert annyira megvagyok vele elégedve, hanem azért mert ha nem lesz, utána már nem kaphatom vissza. Azon pörgettem az agyam hogy miféle válasszal érthetném meg vele, mindezek fontosságát..:
- Az élet, az ami neked jelenleg nincs. – Nem túl biztató válasz, de úgy nézem nincs épp életképes viszonya önmagával. Majd szúrtam egyet szándékosan mellé, de úgy hogy a kardom pengéje, közém és a lány petje közé fúródjon.
- Az élet nem csak az hogy lélegzel és eszel, hanem az hogy szeretsz és utálsz, azaz hogy vannak vágyaid, álmaid és erőd is van ahhoz hogy megpróbáld megkaparintani azokat. Az élet az hogy, ragaszkodsz önmagadhoz, azaz hogy amikor a szemedbe nézek, nem érzem úgy mintha üres szemeknek tűnő lékek nélküli bábbal találom magam szembe. És ez bosszant. – Tartottam némi szünetet.
- Bosszant ha valaki annyira nem becsüli magát, hogy ragaszkodjon az életéhez és önmagához. – Azzal ismét szúrtam, de a beszédem elterelte a figyelmem, és az a Jakal nevű pet sikeresen megharapta a bokámat. Egy láblendítéssel próbáltam lerázni, majd ismételten a lány felé fordultam, de úgy hogy közben szemmel tarthassam azt a nyavalyás Jakalt is, aki egy harapással szabadított meg a páncélomtól, és némi élet ponttól. Még egy ilyen nem lesz… emeltem fel a kardom.


Élet:14 Páncél:0

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Kedd Feb. 25, 2014 9:18 pm

Különös. Jackal megnézi magát a penge tükrében. Talán nem is érti először, hogy magát látja. Viszont most harc van, csata. Nem törődhet ilyesmivel. Megrázza a fejét, fülei csapkodják a pofáját. Vicsorít, és sikeresen belekap ellenfele lábába. Lerázzák, nagyot repül, nyekken a kövön. Felpattan, pillanatok alatt, és már szalad is. Felénk, hogy megvédjen engem. Felém, mert Timidus, a sárkány is megmondta neki. Védje meg a gazdáját. Most meg kell engem védenie, és ezt tudja jól. Hallgatott a másik petre, teszi, amit tennie kell. Harcol.
Felkelek a földről. Érdeklődve hallgatom Vörös Hajú magyarázatát. Nem Vendég, és nem mutatkozott be. Szóval nekem nincs életem? Pedig élni élek. Egy nő megszült, és élek. A szívem dobog, a tüdőm lélegzik. Vér folyik az ereimben, amit ha elvágok, fáj. A vér piros és meleg. Tehát élek.
Aztán felsorol, hogy mi is az élet. Ilyet még nem olvastam a könyvekben. Mivel nem olvastam, nem tudom, elhiggyem-e. Elgondolkodom, mik vannak nekem.
Szeretni? Utálni? Szeretem a nevelőket. Meg szeretem Shukakut. De utálom a férfiakat. A büdös és borostás férfiakat. Eddig élek.
Vágyak? Álmok? Erő ezek megkaparintásához? Erőm biztos van, de mik lehetnek? Hogy néznek ki?
Hogy ragaszkodom önmagamhoz. Ez... nem tudom, pontosan, mit jelent. De valami moccan. A lelkemben, a szívemben. Ragaszkodni önmagamhoz. Talán az, hogy az akarok maradni, aki vagyok. Ez vajon igaz vagy sem? Milyen vagyok most? Kell változnom? Szeretem azt, ami most vagyok?
A játékban mindenki teljesen másképp viselkedik, mint kint. Az otthonban senki nem beszélt ilyen sokat. Mindenki... visszafogott volt. Igen, ez a jó szó. Itt mindenki felszabadult. Mosolyog és beszél, nevet és hangoskodik. Nekünk ez nem volt szabad. Nem tudom, nekem lehet-e, hogy a nevelők látnak-e. És büntetnek-e, ha valamit rosszul csinálok.
Lélek.
Mi lehet az a lélek? Utána kell néznem...
Túl sokat gondolkodtam. Már felemelte a kardját. Rémülten néztem a fénylő pengét. Jackal ismét ugrott, hogy megharapja ellenfelünk karját. Hogy elejtse a kardot és fegyvertelen lehessen.
Nekem is van hasonlóm. Egy kis késem, amit még eddig nem használtam. Lenyitom a menüm és a kezemben terem rögvest. Felemelem, hogy kivédjem a csapást. Nem sikerül, vörös csík fut végig a vállamon. Kis négyzetek repülnek a levegőbe, a sarokban valami mozdul. Az életcsíkom. Egy szám nullára esik, és a zöld csík lefogy. De nem teljesen.
Tágra nyílt szemekkel nézek rá. Az ő csíkja, a feje mellett, már szintén nem teljes. Valóban, Jackal már megharapta. Tehát harcolunk. Csatáznom kell, hogy túléljek. Túl kell éljek, hogy megtudjam, mi az élet. Hogy megkaparintsam, magaménak tudhassam. Hogy utánanézhessek a könyvtárban a léleknek. Élnem kell, de ez itt előttem...
...meg akar ölni.
Jackal elszántan próbálkozik. Lehajtom a fejem, a maszk félig az arcomra csúszik. Elmosolyodom.
-Tévedsz.
Mondom.
-Ragaszkodom.
Fegyverének hatósugarában vagyok. Túl közel. Két választásom lehet. Egyik sem könnyű. Meg kell próbálnom valamelyiket. Túl kell élnem. Végül döntök, felemelem a karom. A kés villan, és amilyen gyorsan tudok, felé szúrok. Olyan mélyre akarom döfni a pengét, ahogy lehet. A mellkasába. Ha sikerül, elengedem a markolatot és hátra ugrok, hogy ne találjon el.
Harcolok.

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Szer. Feb. 26, 2014 8:18 pm

Úgy néz ki a kis vakarcs Jakal, harciasabb mint a gazdája. Talán szégyen talán nem. Mindegy én tudom magamról hogy állatidomár semmi kép sem lettem volna, még hogy más harcoljon helyettem, vagy pedig hogy felfogja a sebzéseket… Nem rám vallana, az idomárság egy gyáva kaszt. Legalábbis egyenlőre nekem így tűnik.

A harcunk elkezdődött, a kis állatkája kardoskodik kardom ellen.. cha.. szinte röhejes, ugyanakkor mégis én lettem az aki megkapta az első sebző pontokat. Mondhatnám hogy bosszant de nem igazán, sőt még inkább feltüzel, akarom. A kardom meg akarom forgatni a lány testében. A pet szóra sem érdemes… nem vele harcolok, Ő csak affajta zavaró tényező. Kettő az egy ellen? Pocsékfelállás, főleg hogy nekik is lehetnek támadásaik. Mindenképp csalóknak való, gyengéknek akik nem hisznek önmagukban. Akik félnek a magánytól, és nem hiszik hogy fegyverüket képesek úgy forgatni hogy megvédhessék vele önmagukat. De mindegy is. Azért harcolok a lány ellen mert zavar… zavar a szeme.. zavar a kiállása… legszívesebben eltörölném Aincardból, de zöld indikátora ezt nem engedheti meg nekem. Legalábbis még nem… talán majd ha fejlődök annyit hogy ne legyen szükségem a közösség elfogadására. Mikor már saját fegyvereket tudok kreálni, és nem kell azokat megvennem… talán akkor ez a fajta kötöttség is megszűnhet számomra… szeretném, szeretném ezt elhinni. Ugyanakkor legbelül tudom hogy miért teszem, tudom hogy frusztrál a lány önképtelennek tűnősége ugyanakkor talán ha elég közel juttatom a halálhoz, megtapasztalja hogy az élete igenis fontos. És hogy ha elveszik valamije nem egy szökőkútnál kell siránkoznia, hanem neki kell álljon szüntelen keresni… és ha ebben ilyen, ha ebben mások segítségére támaszkodik, és képtelen erőt venni magán és a félelmein… akkor bizony sajnálatos hogy nem maradhat meg közöttünk… de talán tudok még rajta változtatni. Bevallom élvezem a vért, a pixeldarabokat, azt ha a fegyverem dominál mások felett, ugyanakkor felesleges húzásnak tartom a gyilkolást… de nem tehetek róla, Ők nem képesek annyira tisztelni önmagukat és az életüket hogy megvédjék, akkor nincs mese, utolsó leckeként elveszem az életüket. Igen, így helyes. Tanuljanak csak a hibáikból… a visszafordíthatatlan hibáikból. Az életről alkotott véleményemre a lány elgondolkodott, épp csak rosszkor tette… a kardom már emeltem is hogy szúrjak vele, de valami megváltozott. Az ellenfelem elmosolyodott, miközben a maszkja félig rácsúszott a fejére, és előhívta a kését is. A mondata miszerint: „Tévedsz és az hogy Ragaszkodom” Leírhatatlan örömmel töltött el, arcomon elmebeteg vigyor alakult, érzem jó úton haladhatok, de mindezt csupán azután jelenthetem ki ha elég erős ahhoz hogy ténylegesen harcoljon ellenem. Majd azért még megkérdeztem:
- Ohh, igazán? – A hangomat számomra is furcsa volt vissza hallani, olyan sok érzés kavargott benne. Vágy, öröm, kíváncsiság, és némi őrület… igen, talán az. De a fegyverem már lendítettem is ellene, és most a lány is más volt. Most először láttam azt hogy élet van a szemébe, igazán büszke voltam rá, de ezt megtartottam magamnak. Kíváncsi voltam mennyire is gondolja komolyan, vajon meg tudna ölni azért hogy a saját élete megmaradjon? Hmm… tényleg kíváncsi lennék rá. A támadására nem hátráltam meg, hagytam hogy kését mélyen belém fúrja, mondhatni még élveztem is. Az egyik kezemmel rátartottam a lány csuklójára, így nem tudta kihúzni belőlem és elmenekülni sem, majd jöttem én. A kardom-lendítettem, hogy ismételten megsebezzem. Mindeközben Jakal is rám támadott. Hehh, ha valamit azt tudom, hogy állatidomárokkal útálni fogok harcolni. Felugrott és a karomat akarta. Két választásom volt, vagy elengedem a lányba szúrt saját kardom, vagy Őt engedem el. Úgy döntöttem, hogy a tőrrel együtt kirántom és ellököm a lányt, majd behúzok egyet annak a nagyra nőtt Jakal sakálnak, ami nem volt épp szép látvány, de szerencsétlen nem tehet róla hogy ilyennek tervezték. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon melyik fajta kihívást is küldtem el a lánynak, majd visszaemlékeztem és megnyugodtam… a teljes életest. Igen, így még van esélyem, és a végén egy kis ablak dönti el hogy miként is döntünk. Élet vagy halál… szerencsére az még hátrébb van.


Páncél:0
Élet:14 -2(tőr szúrás)-2(tőr kihúzás)=10

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Szer. Feb. 26, 2014 9:09 pm

-Nngh...
Elkapott. Nem tudom elengedni a tőröm. Nem tudok elugrani. A tekintete elszánt és őrült. Olyasmi kavarog benne, mint azoknál, akik nem bírják sokáig. Voltak lányok és fiúk, akik értették, amit művelünk. Voltak lányok, akiknek nagyra nőtt a hasa. Aztán valamikor elmentek. Ordítottak. Mikor visszajöttek, már újra soványak voltak. Mindig sírtak. Volt, aki nem sírt, aki a régi maradt. Volt, aki bömbölt, vagy csak ült és ringatózott egész nap. Olyan is volt, akit aztán vérbe úszott. Vagy leugrott a tetőről. De ő most nem hiszem, hogy le fog ugrani. Ez most más. Más érzés, már légkör. Más hangnem.
Jackal ugrik, fogai villannak a fényben. Az ember keze lendül, és Jackal végül repül. A másik irányba, panaszos nyüszítése a fülembe visít. Tágra nyílt szemekkel figyelem, ahogy földet ér, a kövezeten. Csattan egyet, az életcsíkja lejjebb kúszik. Az enyém is, a kardja miatt. A pengét nem éreztem a testemben, de a vörös pixelek lassan fogyasztották az immár sárga, majd piros csíkot.
De nem érdekelt.
Jackal. Csak ő érdekelt.
Jobban megszorítottam az immár szabad tört. fegyverének pengéje kiszabadult belőlem. A maszkot odébb toltam, a fejem oldalára. Ne zavarjon.
Fókuszáltam. Élesen láttam minden részletét. Minden hajszálát, szemének csillogását, makulátlan bőrét. A fegyverének és fogainak fehér villanását. Azt az undorító vigyort, a lenéző arckifejezést. Miért? Mit ártottam neked? Mit ártottunk neked.
-Ne...
Kezdtem. Hangom halk volt, de dühtől telt. Nem ismertem rá. Ez nem az én hangom. Csak hasonló. A gondolataim viszont az enyémek. És most meg akarom bosszulni Jackalt.
-Rossz gyerek vagy.
Sziszegtem az ajkaim között. Csak annyit pislogtam, ami feltétlenül muszáj volt. Lassan lépkedtem, végig a kövezeten. Úgy helyezkedtem, hogy Jackal és az ember közé kerüljek. Nem bánthatja őt többé. Nekem... csak ő van.
Szembe fordultam vele. Tőröm a kezemben. Vártam, nem vettem le róla a szemem. Egyenesen rá néztem, az arcára, a szemébe. Támadsz? Nem támadsz? Mit teszel? Én várlak.


Élet: 2, páncél 0
Jackal: Élet: 2

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Csüt. Feb. 27, 2014 6:06 pm

A lány kétségbeesetten próbált kitörni kezem szorításából, és élvezettel néztem miként próbálkozik, bár tény, nem szolgáltattam belőle különösebb örömöt önmagamnak, mégis úgy tűnt hogy küzd. Végre küzd. A lány és a petje harcolnak ellenem, és bár tény én is benyeltem pár sérülést akkor sem fogok veszíteni, nem engedhetek meg magamnak efféle könnyelmű dolgokat, nem rám vallana. A harcom győzelemmel kell záruljon, több okból is. Meg kell tanítanom neki hogy ilyen hozzáállással amit az előbb produkált még a harcunk előtt nem fog életben maradni köztünk, és nem szeretem azt amikor valaki rácsimpaszkodik másokra védelmet remélve. Nem, azt nagyon utálom. Persze nem láthatok bele a lány lelkébe, és igazán hidegen is hagy… átlagos, nem érdemli meg hogy több időt is rá pocsékoljak, de mégis itt vagyok, és harcolok ellene. Önmagamban sem tiszta pontosan miért is teszem, talán csak némi fegyverforgatásra vágytam, de… az is célomul szolgálhat, hogy győzzek felette és hogy rávilágítsam, tapasztalat által hogy ami itt van az bizony nem játék…

Úgy néz ki sikeresen elértem nála valamit, aminek örülök is. Kiáll ellenem, és az életcsíkja is megcsappant, de ennek ellenére sem szalad el. Vigyorgok ha csak ráemelem tekintetem. A Jakal nevű petje rám támadt, és én csak szimplán behúztam neki hogy tovább repüljön. Az az állat felesleges, és most úgy néz ki egy ideig nem is fogja zavarni kettőnk mérkőzését. A lány a petje után szalad, igazán nem értettem miért olyan fontos neki, főleg mint kiderült van saját fegyvere is, épp csak nem tudja használni… amit úgy értek hogy a helyében nem szúrkálnék vele, hanem ha ellenfelem hosszú kardjával támad, akkor távolságot tartanék. Hiába, látszik még tapasztalatlan, de azt nem mondanám hogy nem tanulékony, ami tetszik. Mikor petje közé áll nehogy megtámadjam, felnevettem. Eddig sem támadtam az állatkáját… nekem nincs dolgom vele… csupán egy zavaró tényező volt közöttünk, most viszont szemtől szembe találtam magam a lánykával, aminek jobban örültem mint eddig bárminek, amióta őt „ismerem”… végre jöhet az, ahogy kezdenünk kellett volna. Majd megszólat ami legbelül ugyan megmosolyogtatott, de felnevettem.
- „Rossz gyerek” ez jó… - Nevettem könnyesre magam. Nem értettem a lány mivoltját, és nem is érdekelt, bár tény a hozzáállása hagy kivetnivalót maga után, mégis volt valami benne ami miatt nem fogtam magam és hagyam csupán itt… magára, mondván hogy egyszer majdcsak megölik…
- Igen, rossz gyerek vagyok. – Mondtam, ezzel ugyanis nem tudtam vitatkozni. Most viszont úgy áll a helyzet hogy egy csapás ide, vagy oda és eldől a mérkőzés. Igen, kár hogy csak ennyi ideig tart… szívesen küzdöttem volna hosszadalmasabban a lánykával… túl sok időt fecsérlem Jakal távol tartására. A lány mint valami testőr állt a petje elé, és kését kivonva várta miként cselekszem. Széles vigyorra húztam a szám, és már támadtam is. A kardomat előre támasztva lendítettem meg magam körül egy háromhatvanas szögben, azaz teljes kört leírtam vele. Ha akarta ki tudta védeni, de kíváncsi voltam vajon miként próbálkozik majd, megvédeni ténylegesen az életét.

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Csüt. Feb. 27, 2014 9:26 pm

Nevet. Nem nevet, röhög. Kiröhög, nem tudom, miért. Nem értem, miért. Nem értem a viselkedését. Odahaza senki sem beszél így. Odahaza senki sem mozog így. Mindenki visszafogott, mindenki távolságtartó. A SAO nagyon furcsa emberekkel van tele.
Talán ez az, amit élet-nek hívnak.
Elfogadja, hogy ő rossz gyerek. Hogy nem úgy viselkedik, ahogy kéne. Vagy én vagyok az? Nem tudom, ő pedig nem árulja el. Nem mond semmit. Könyörtelenül rám támadt, pedig nem csináltam semmit. Mi csak bújócskáztunk Jackallal.
Lopva a hátam mögé pislantok. Miközben ő még röhög. Jackal sehol sincs. Van valahol, csak nem látjuk, hogy hol. Elbújt, nagyon ügyesen. Mert okos és tanulékony.
Ismét ránézek. Elismétli, hogy ő rossz gyerek. Készül valamire, a könnyeit törli. Örömkönnyeket. Olyanokat, amiknek mégis rossz szaga van. Nem esnek jól. Bántanak és fájnak. Összepréselem ajkaimat, mereven figyelem. Készül, maga elé emeli fegyverét. Megpördül, mint egy táncos. Hátrébb ugrok, a penge elsiklik előttem. Jackal még mindig sehol. Eltűnt, mintha köd szállt volna ránk.
Cipőm koppan a kövön egyet.
-Nem szeretlek.
Közlöm halkan.
-Nem szeretlek. Tehát élek.
Felemelem a tőröm, a hegyével rá mutatok.
-A célom; túlélni téged. Tehát élek. Igaz?
Veszteni fogok. Első párbajom, még nem harcoltam. Ember ellen sosem harcoltam. Új és hirtelen ért. Elrontottam az elején. De egy kicsit még ki kell tartsak. Tanulni akarok. Utánanézni dolgoknak, jegyzetelni, olvasni. Nevelni Jackalt, hogy szép nagyra nőjön. Most még picike, kölyök, apró. Gyerekhangon visít csupán. Szeretném látni, ahogy a hold felé üvölt. Ahogy hosszú, keskeny orrán megcsillan a fény. Hogy oly hatalmas legyen, mint Anubisz. S végül talán ő lesz az, ki elvezet engem a túlvilágra.
Kihívóan nézek ellenfelemre. Életem első ellenfelére.
Jackal még mindig el van tűnve. Én pedig kardjának hatótávolságán kívül állok immár. Szabad kezem a maszkomra csúszik. Ujjaim megtapintják a rókamaszk festését.

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Pént. Feb. 28, 2014 4:21 pm

Eleinte azt hittem unalmas és összecsapott mérkőzés lesz, hogy pár csapás és már enyém is a győzelem, de be kell lássam ketten vannak ellenem, első harcom és mint látszik mégsem adja magát könnyen a lányka… Ennek örülök, nagyon is… Majd felemelem a fegyverem és ismét támadok, köríves vágás intézek felé, amit persze több féleképpen ki tud védeni ha akar, és ezt meg is tette. Elvigyorodtam, alig pár centi méteren múlott, a lányka elúgrott a támadásom elől, persze ha akart volna meg is tudott volna támadni közbe, ezt a hatalmas pengét elég nehéz kezelnem, főleg ha lendületet is viszek bele, könnyedén hozzám vághatta volna a tőrt ami a keze ügyében van, de nem tette. Kivédte a támadásom majd megállt egy helyben… miközben ismét hozzám szólt, de most más volt mint eddig. Valami megválltozott benne és ez tetszett. Kicsit felvontam a szemöldököm mikor közölte velem hogy nem szeret… majd megértettem mire akar utalni mikor folytatta. Elvigyorodtam, mivel ügyesen elvonta a következtetéseket.
- Pontosan. – Helyeseltem. És még egy fejsimit is kaphatna tőlem, ha az az én stílusom lenne, de nem. Ugyanakkor büszke voltam rá, mivel már úgy látja a helyzetet ahogy azt eleitől fogva szerettem volna. Igen, azt hiszem ezt tette vele, hogy nem számíthat pár percig Jakalra… kerestem a szememmel a földön fekvő petet, de nem láttam…. Ekkor kapcsoltam csak. A tekintetem forgattam jobbra ballra, hátra léptem és igyekeztem érzékelni hogy mögöttem van-e. Füleltem… de a város nesze elnyomhatta a zajait… a lány kiállása is megváltozott, tudja hogy a pete mégis mire készülhet, most rajtam a sor hogy átlássam mégis melyik felállás lehet nekik a jobb. A lány élete igencsak lecsúszott, egy maximum két ütésem lehet még rá. Jakal biztosan meg próbálja megvédeni… a kérdés az hogy tankol-e, vagy hátulról fog támadni. Igazítottam meg a hajam, és húztam ki magam. Előre léptem párat és ismételten bevetettem az előző köríves támadásom.

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Pént. Feb. 28, 2014 8:55 pm

Ideje aludni. Erre gondoltam. A maszkot félig az arcom elé húztam. Így kicsit elbújhattam, önmagam maradtam.
Egy gyermekdal a fejemben. Ritmus gondolata ütlegeli az agyam. Eszem körülötte jár, megnyugtat, csillapít. Egymás közt énekeltük, minden éjszaka. Énekeltük a kicsiknek, hogy könnyen elaludjanak. Énekeltük egymásnak, hogy megnyugodjunk. Hallom, ahogy a többiek éneklik. Talán ott ülnek az ágyam mellett és fogják egymás kezét. Talán várnak vissza. Hogy ők is játszhassanak kicsit. Vagy egyszerűen csak hogy éljek.

"Tenjin-san onemu, Jinokami-san onemu, Onemu no sato no orochi mo nen ne..."

Az ember, az ellenfelem egyetért. Ezek szerint tanultam. Már értem, számára mi az élet. Az majd kiderül, hogy számomra is-e. Számomra és Jackal számára. Most viszont, lassan, ideje, hogy vége legyen. Jackalt már megtaláltam. Ő nyerte a bújócskát. Haza kell menni. Hazamenni, enni, és aludni. Aludni annak érdekében, hogy eljöjjön a következő nap. És ismét tanulhassak valamit.
Rájött. Látom a szemén, a testtartásán, hogy rájött. Tudja, hogy mi Jackal különlegessége. Hogy miben a legügyesebb. De nem látja, ő sem látja, ahogy én sem. Tudnám, hol van Jackal, ha elbújnék a maszk mögött. De félek, hogy azzal felfedem őt. Hogy kizökkentem, és akkor nem nyerünk. Nyerni akarok. nyerni, hogy tovább éljek. És nyerni, mert ez a párbajok lényege.
Ismét beáll, már nem keresi Jackalt tovább. Megint pörögni akar, mint az imént. Akkor is így állt be, akkor is így tartotta a fegyvert. Feljebb emelem a tőrt, figyelek, összeszűkült szemmel.
A vörös hajú megpördül, arca eltűnik előlem.
Jackal megjelenik; köztem és ellenfelem között volt, a földre lapulva. Hogy ne érje el a fegyver pengéje. Ellenfelem szembefordul velem. Az éles fegyver sebesen közelít felém. Mintha lassított felvétel lenne. A dal a fejemben a tetőfokára ér.
Orochi.
Jackal kitátja száját, villannak a fogak. Bele akar marni a lábába. Én pedig felemelem a tőrt, hogy annak élével térítsem el a fegyver pengéjét.
Innentől mind az égiekre vagyunk bízva. Ez az utolsó mozdulat, mind a kettőnknek. Vagy nyerek, vagy vesztünk. Vagy döntetlen, ha ugyanakkor esik le az életünk. Nem tudom. Még sosem párbajoztam ezelőtt. Lehetséges a döntetlen?


Mondhatom, rád bízom, találtál-e vagy sem. Én nyitva hagytam a történetet a mozdulat közepén Smile

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Szomb. Márc. 01, 2014 5:20 pm

Mondhatnám hogy meglepődtem a lány viselkedésén, vagyis jah, egy picit meg, de valahol ezt vártam tőle. Úgy látszik mégiscsak fontos neki az élete, bár ez eddig csak a tekintetében nyilvánul meg, a mozgásában, és támadásaiban kevésbé… bár lehet Jakaltól várja a megváltást… hiába ha állatidomár az ember úgy látszik átháríthatja a felelősségérzet. Durva hogy így meg tud bízni egy halál osztó játékban, egy játékbéli programban… szerintem felelőtlenség, aztán meg ki tudja. Egy dolgot tudok, vagyis érzek… nem hagyom győzni mert azzal veszítek… sőt ha Ő győz az én elképzeléseim, elveim alapján veszít… igen veszít…. mivel nekem van igazam. Elnézve Őt nem kell attól tartanom hogy a játékos megölése gombra kattint majd, bár ha lenne egy kis esze, plusz ha felelősségérzete lenne a többi játékosra akkor megtenné… de nem… nem tudok róla ilyet elképzelni…

A lány arca megse rezzent mikor igazat adtam neki, nem lepődött meg, nem háborodott fel… szimplán csak elfogadta a válaszom. Tehát mégiscsak nekem van igazam, nincs is önálló személyisége?... Nem akar túlszárnyalni és legyőzni… Nem nyilvánítja ki a véleményét, és állíja az enyémmel szembe… nem akar erősebb és vagy több lenni mint én. Felnevettem. Nem jó kedvemben, kicsit frusztrált lettem, hogy ennyi hajcihő után sem tudja megdönteni az elképzeléseim róla…

Gondolataimba meredtem, amit egy küzdelem alatt nem szabad, a szememmel a petjét kerestem, de feleslegesen.., Nem találtam, hiába néztem jobra-balra, még a szemembe lógó hajam is megigazítottam mégsem leltem rá sehol a tekintetemmel.  Sok választásom nem maradt, vagy hátulról támad, esetleg megvédi a lányt a következő támadásomtól. Ezt pedig csakis úgy tudhatom meg, ha kipróbálom. A karommal ismételten megpördültem hogy némi sebzést szerezzek a lányon, arról nem is beszélve hogy ha hátulról támad, a kis sakált is megsebezhetem, ha elég figyelmes vagyok.  Majd mégiscsak feltűnt a vakarék… a peném lapja és a föld között lapult… de már továbbvitt a lendület így nem tudtam megsebezni, figyelmem a lányra összpontosítottam, tudtam hogy sok sebzést nem bír ki, ezt jelezte az életcsíkja ami vörösen izzott. És csupán pár másodperc és el is tűnik. Jobb lábammal előre léptem, tudtam hogy így a pet belém fog marni, de nem érdekelt, nem sebez olyan sokat, elvileg jobban állhatok a pontjaimmal… lopva rá pillantottam az életcsíkomra, majd széles vigyorral döftem egyet a lány felé, úgy hogy a pengéje és a lány közé céloztam, majd rántottam egyet a lány felé a fegyveremmel.
- Most vége! - Kiáltottam élvezettel telt hangsúlyal.


Élet: 10-3=7

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Szomb. Márc. 01, 2014 9:02 pm

Jackal talál, mert ügyes. Sokkal ügyesebb, mint én. Ő ide született, ismeri a rendszert. Én máshova születtem, oda, amit én sem ismerek. De szeretném megismerni, mielőtt visszamegyek. Hogy hol élek, kik között. Hogy kik a nevelőim. És hogy én ki vagyok.
Ellenfelünk nem törődik vele. Hagyja, hogy Jackal megharapja. Pedig észrevette. Láttam a csillanást a szemében. Tudatában van annak, hogy megsebeztük. De ez helyes így? Hisz ketten vagyunk, ő egyedül.
Viszont neki sokkal több a sebzése. Akkora, mint a kettőnkké együtt véve. És az élete is több. Tehát ő van előnyben. És hirtelen támadt rám. Nem védekeztem, mert nem tudtam, mit akar. Most már tudom, és másképp csinálnám. Jobban felkészülnék. Megtanultam, hogy kell reagálni. Ha majd legközelebb kihívnak, okosabb leszek.
Vigyorog, készül valamire. Már tudom. Akkor vigyorog, mikor magabiztos. Örül, hogy előnyben van. Nem értem, miért jó neki. Miért jó tanulatlan emberekre támadnia. Másképp lenne ez logikus. Hisz játék. Bezárt játék. Én eddig azt sem tudtam, mi a lényege. Akkor miért viselkedik úgy, mintha már erősnek kéne lennem? Annak kéne lennem? De ezt miért nem mondta nekem senki ezelőtt?
A pengéje felém röpül. Látom, tisztán, de még nem tudom, miért. Jackal tovább harapja a lábát. Az életcsíkja elszínesedett már.
A kardja nem oda kerül, ahova számítottam. Jackal tovább harap, ismét támadva, minden erejével. Ketyeg egy óra a fejemben, és a dal sem énekel már. Lassításban nézek végig a közeledő pengét. Lehajtom a fejem, hogy elkerüljem. A tőrt tartó kezem eltávolodik tőlem. Így egyensúlyozok, hogy ne essek el. Jártasságom még nincs, de ehhez tán nem is kell. Shukaku és Timidus óta már olvasom a játék leírásait. Értek pár dolgot, de nem mindent. Még sokat kell tanuljak.
Az életcsíkom... nem mozdul. Néhány rózsaszín száll libben a szemem elé. Vöröslő csík van rajtuk, szivárog belőle a pixel. Mintha vérezne a hajam. De nem történik egyéb. Elvétette. Gyorsabb vagyok nála.
Picikét elmosolyodom. Itt a lehetőségem. Jackal a bokájába mélyesztette fogait. Nekem nincsenek fogaim, csak a tőröm. A kezem mozdul, akarva vagy akaratlanul. Nem tudom. Szemeim előtt csupán a hasát látom. Kiszolgáltatott és sebezhető. Nekem pedig meg kell sebezzem. Mert ez a harc lényege. A pengém közelít felé, hogy én is láthassak még több vörös pixelt tőle.
Én is kiszolgáltatott vagyok neki. Ő is nekem. Igaza volt.
-Vége lesz.

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Hétf. Márc. 03, 2014 6:39 pm

Tudtam hogy már nincs sok hátra, se nekem se neki, épp ezért kell hogy most minden erőmet összeszedve támadjam… Amit meg is tettem, nem érdekelt a lábam alatt matató kis sakál, úgy voltam vele hogy ezt a csapást meghagyom neki, persze cserébe én is be szándékoztam vinni a vágásom, de elbénáztam, a bal lábammal lerúgtam a jobb lábamba maró petet. Bosszantó hogy csupán tippelhetünk a pontokra, és a pontok alapján a szintekre, ugyanakkor mit érne ez a játék igazi izgalmak nélkül. Mocorog bennem egy érzés… nem tudnám konkrétan megfogalmazni hogy mi vagy épp mifélék… olyan szorosak és keszekuszák… Egyszerre idegesít a lány hozállása, amit levontam pár apróságból. Ugyanakkor nem akarom megölni… nem azért mert sajnálnám, teljesen hidegen hagy hogy mi lesz vele… mégsem szeretném megölni. Furcsa ez nekem, általában nem érdekelnek különösebben az emberek, és nem… ő sem igazán. Mégis azt szeretném vele megértettni hogy jobban vigyázzon az életére, és Jakalra… Igen, hiába nem tetszik, de tény, az ő fegyvere az a kis szörnyecske a lábam alatt… És például én sem hagynám el a fegyverem, vagy ha megpróbálna megszökni akkor bizony kapna tőlem egy díszes nyakrövet… úgy ám.
Alig pár pillanat alatt dől el minden. Ami annak a töredékének tűnik csupán. Igyekeztem leszerelni azt a vakarcs petet, és közben megvágni a lányt… de úgy látszik egyszerre a kettő nem megy… a lány ellibbent a kardom pengéje elől, így csupán pár szál hajszálat nyisszantottam le, de nem álltam le, a kadrom vészesen közel volt hozzá, és az ő pengéje is hozzám, ugyanakkor még ott van Jakal is… valahol szinte érzem hogy a közelemben, de most végképp nincs időm vele foglalkozni, ha gyorsabban meg tudom sebezni akkor hamarabb véget vethetek a játéknak… A fegyverem pengéje ami eddig függőlegesen állt, most vízszintesre fordítottam, hogy azzal is nyerhessek pár centiméter közelséget, és egy lendítéssel ismételten megkíséreltem megvágni a lányt.

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Hétf. Márc. 03, 2014 8:50 pm

Jackal elugrik, elröpül. Eltűnik a szemem elől. Tudom, hogy kiesett a harcból. Elfogyott az ereje, és nem bírja tovább. Én is fáradok, a játék rendszere jelez valamit. Az energiám 0-án. Mindez most, ellenfelem alatt. Bár tőröm talál, mélyen süllyed a hasába, nem nyerek. Túl sok az életereje. Nem lehet sokkal erősebb nálam. De ő hirtelen támadott. Felindulásból, ok nélkül. Számomra ismeretlen ügy miatt.
Kihúzom a pengét a furcsa sebből. Ez nem vérzik, és eltűnik gyorsan. Ebben a világban bármidet levághatod. Visszanő hamar. Legalábbis azt hiszem. Vörös pixelek úsznak a szemem elé, majd eltűnnek.
Megváltoztatja pengéje útját. Szinte guggolok előtte. Ebben az a jó, hogy neki nehezebb vágnia. Viszont ha felugrok, vagy hátralépek, eltalál. Most is, hogy töprengek, egyre közelebb ér. Gyorsan kell döntenem, túl gyorsan. És rájönni, én miért látom lassabban a mozgását.
Megragadom a két lábát, a térdei mögött. Egy erős rántás, magam felé húzom őket. Nem ismerem a rendszer ezen részét. Nem tudom, elesik-e. Hogy van-e rá esélyem. Pedig ez a célom. Hogy elessen, a hátán feküdhessen. Onnan időbe telik, mire felkel. Én pedig kipihenem magam. Fáradt vagyok, a tagjaim nehezek. Szeretném már, ha vége lenne. De nem akarok veszíteni sem. Azzal szégyent hoznék Jackalra. Akkor nem tudnék többet tanulni. Nem mehetek tovább. A nevelők sem mosolyognának többet rám. Talán nem is mehetnék soha haza. És talán az égben a Vendég is megbánná, hogy nekem adta a sok zöld papírt.
Ess el. Ess el. Ess el. Zúgjon el a pengéd a fejem felett. És tanuld meg, hogy nem illik így viselkedni a kisebbel. Otthon sem szokás bántani őket. Aki bánt valakit, azt mi is bántjuk.


Jackal kiesett. Igazából nem tudom, ez is jelentheti-e a párbaj végét... Embarassed

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Pént. Márc. 07, 2014 1:20 pm

Soha sem szerettem az olyanokat akikben nincs élet… akik feladják a vágyaikat, álmaikat… vagy szimplán nincsenek is neki… szánalmasak? félelmetesek? Nem tudnám megmondani, de ezek az érzelmek kellenek, hisz ezek visznek tovább minket, ezek miatt fejlődünk, tanulunk, okulunk a hibánkból és másokéból is… Félelmetes. Vágyak nélkül élni. Félelmetes félelemben élni… ezért én nem is teszem. Soha nem hátráltam meg semmitől, nem jellemző rám hogy feladjak bármit is… Nem, az nem én lennék. Nem engedné a büszkeségem, és nem engedhetem meg magamnak az ilyesféle luxust sem. Nem kesereghetek, és nem várhatom hogy mások oldják meg a feladataim. Ha bajba kerülök bizony kivágom magam. A lányt mikor megpillantottam, először elesettnek véltem, azt hittem netán meghalt valakije, olyan arcot vágott… élettelent… fájdalmasat…remény nélkülit… Nem tudtam eldönteni hogy segítsek-e neki vagy sem. Vajon ilyen esetekben akkor segít az ember ha nem segít? Nem tudom, nekem az önállóság természetes… azt hiszem. Eleinte irritált a lány lélektelen, üveges szeme… hisz… mindenki többet érdemel ennél. Majd kezdtem rájönni hogy igenis tud harcolni ha akar, persze mindezt csak azután hogy letámadtam. Percekig nem tudtam eldönteni hogy jó ötlet volt-e vagy sem. Azt hiszem tanulni akartam. Tanulni és harcolni. Azt szerettem volna hogy meggyőzzön az ellenkezőjéről amit abban a pillanatban láttam. Harcol… de még mennyire hogy harcol. Muszáj neki, hisz az életével játszik. Szeretem ezt a tulajdonságát a játéknak… valósághű… azt hiszem, hisz a valóságban sincs második, harmadik vagy sokadik esély… ha meghalsz vagy veszítesz, akkor pont kerül a mondat végére és ennyi. Nincs respawn… mint ahogy itt sem. Az emberek túl könnyelműen veszik az életüket, legyen az sajátja vagy épp csapattársaié… vannak beáldozható emberek… van aki saját magát áldozza fel… szánalmas és undorító… nem szeretem az ilyet, hisz azoknak is több járna, nekik is megjár az ami mindenkinek, mégis… vagy elveszik… vagy eldobják… bosszantó. Hisz ha egyszer megszületsz… használd ki hogy élsz… mivel oly rövid ez a pár év, ami gyakran meg sem közelíti az ötven pluszt… csupán ennyi időnk van ahhoz hogy teljesítsünk mindent amit szeretnénk, ahhoz hogy szeressünk és hogy szeretve legyünk… értékes minden hónap, hét, nap, óra és perc… minden másodperc… értékes az is amit keseregve töltünk egy szökőkút szélén, feladva a reményt a barátunk kereséséről… értékes az is, amit kényszerből ülünk ott hogy vissza töltődjenek a pontjaink…

A kislány petje megtámadott, megsebzett majd lábam találatának köszönhetően hangosan nyekkent az út menti patkán. A téren, figyeltek páran… figyelemmel követték a harcunkat, volt aki lelkesedett, volt aki szidalmazott, volt akit nem is érdekelt… Engem viszont igen, hisz sok múlik most rajta, számomra sok… és számára is. Neki az élete, nekem az igazam. Kezében lévő tőr ismételten a melkasomba fúródott… hiába azt hiszem szerettem volna ha fáj… de nem éreztem semmit. Biztos azrt lett így kitalálva mert ha fájna túl sok mindenkit rettentene el a harctól, így viszont… csapkodhatjuk egymást lelkiismeret-furdalás nélkül… ez valahol piszkálja a csőrömet… de a játék a szemembe már így is sokat nőt… hisz végre igazi kihívást visz bele, drámákkal és vágyakkal. Hisz most tömérdek embernek célja a kijutás… vajon mégis mennyit tesznek meg érte? Képesek igazán ölni, sőt a gyilkos hajlamú emberék viszont kiélhetik a vágyaikat… büntetlenül. Nincs börtön, csupán egy piros indikátor… igen. Csupán egy piros indikátor, ennyit érdemel itt egy gyilkos… kíváncsi leszek mennyien használják majd ki… ez egy igazi mentális próba is, egy mmo amiben nem kell másnak kiadnod magad… és mégis… kizárt hogy önmagad maradj. Ez tetszik!

A lány pengéjét kihúzza a testemből, és én is támadni készülök, míg ő szinte gugol előttem, megragadja a két lábam és az erőből lenített vágásom bizony nem talál célt… helyette zutty… hanyat vágódok. ><
- Aucs, aucs, aww… - Jöttem rá hogy nem is fájt, pedig a fejem fogtam. Még mindig a jobb kezemben tartottam a kardom, ami jelenleg vízszintesen feküdt mellettem… elterülve akárcsak én. Felemelve, láttam a lányt aki a lábam alatt volt pár másodperce… nem mozdultam, nem is akartam felkellni, valahogy jól esett a hűsítő kővön feküdni, amint szembe találkozott a tekintetünk, felnevettem. Nem gúnyosan… nem félelmetesen, sőt mindenféle őrület nélkül. Inkább csak jóízűen, megkönnyebbülve. Kihozta az ablakot ami megkérdezte hogy meghagyom-e a lány életét… habozás nálkül az igenre mentem. Nem akarom megölni, csupán megleckéztetni szerettem volna, nah meg persze használni a kardomat… végre valakin. Bár nem tudom hogy okult-e belőle… de ha most nem talán majd idővel.
- Köszönöm a párbajt! Végre láttam azt a szemedben amit eddig hiányoltam. – A hangom kedves volt, de ha rosszallóan válaszolt sem érintett meg különösebben.
- Jakallal is minden rendben lesz úgy nézem. – Mondtam mikor megmoccant a kis vakarcs. És láttam hogy kezd visszatérni belé az élet. Azért kíváncsi lettem volna ha a nem-re megyek akkor mindketten elpixeleződtek volna? Nem tudom, talán nem is érdekes. Felültem és nyújtózkodtam kicsit. Örültem annak hogy a lány a végén tényleg mindent bele adva harcolt, igen… azt hiszem megnyugvással töltött el ez az aprócska tény.

Élet: 7-2=5


/Kleint kérdeztem és azt mondta igen. És köszönöm a játékot, de ha szeretnél még ismerkedni Ayes-al vagy esetleg kivallatni hogy mégis miért stb. akk még futhatunk 1-2 kört, rád bízom./

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Kokoro on Szomb. Márc. 08, 2014 8:14 pm

Nevet, máshogy. Nem félelmetesen. Kedvesebben. Megváltozott a kisugárzása, az aurája. Ő nyert, én vesztettem. Talán ennyire örül neki. Felszabadult tőle. Kicsit én is. Nem haltam meg, de fejlődnöm kell. Harcolnom kell. Megvédeni Jackalt. Ő esett ki hamarabb, mert gyenge. Én kicsit erősebb vagyok, mert embernek születtem.
-A szemem...?
Nem értem, miért mondja ezt. Felnyúlok és végigsimítom a bőröm a szemem alatt. Nincs ott semmi különös. A szememben sem érzek semmit. Nem értem, mire érti. Mit láthatott a szememben? Milyen lehet általában a szemem?
Jackal visszatért, lassan, orrát lógatva. Szomorú volt, hogy vesztett. Leült a lábam mellé, egyik hátsó lábát kinyújtva. Fekete gombszemei nem néztem az ellenfélre, csak a kőre. Nézte a kövezetet, amin olyan jól el tudott bújni. Pedig én nem haragszom rá. Mindent megtett, ami tőle telt. Majd tanulunk és gyakorlunk. Fejlődünk, hogy jobbak legyünk. Hogy ne haljunk meg. Hogy túléljünk. Hogy a nevelők mosolyogjanak.
-Köszönöm. -mondom végül. Kicsit hangosabban, mint az imént. Meghajolok, ahogy a szokás kívánja. Kérdeznék, de nem tudok. Tudni akarom, miért támadott. De torkomra forr a szó. Inamba száll a bátorság. Majd legközelebb harcolunk még. Biztos vagyok benne. És majd akkor megkérdezem. Ha bátrabb leszek, mint most.
Jackal nyüsszent egy utolsót. Lassan feldolgozza a vereséget. Már ránéz ellenfelére. Nincs harag a szemében, inkább örül. Jókedvű.
-Legközelebb... -mondom ki végül. Halk, de tán biztos ígéret, hogy találkozunk még. Szeretném. Mikor erősebb leszek. Bátrabb és nagyobb. Most a könyvtárba kell menjek. Utánanézni dolgoknak. Amiket a vörös hajú mondott. Hogy felkészüljek a következő csatára. mert ugye lesz több is...


/Kokoro még nem érzi magát késznek rá :)Köszönöm a játékot :)Valamikor a jövőre meghívlak egy visszavágóra/

_________________
avatar
Kokoro
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 396
Join date : 2014. Feb. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Angelic Tower

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1386/1400  (1386/1400)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Ayse on Szer. Márc. 12, 2014 10:21 am

Nem tétlenkedhetek, hajtom magam előre, mert csakis így juthatok tovább és hozhatom be a lemaradásom… bár sajnálatos… sőt félő is hogy a sikerem esélye igencsak csekély, hisz ahogy én úgy fejlődnek a nagyobb szintűek is. Túl kell tennem magam azon hogy hátránnyal indítok, hisz már ugyancsak a kicsivel is de egy hét már eltelt az ébredésem óta. Zavaró az hogy kicsi vagyok az átlaghoz képest? Igen, ugyanakkor ad egy jókora lendületet is ahhoz hogy felvegyem a kesztyűt a kihívással. Nehéz sőt szinte képtelenség, de még inkább megtölt engem egy olyan bizsergető energia lökettel ami irdatlan nagy erőt ad ahhoz hogy bele vágjak. Sőt szinte nem is férek tőle a bőrömbe, elvégre ha sikerül… akkor tény, jóval fejlettebb és életképesebb vagyok a többieknél. Végig vinni a játékot?... Áhh, dehogy egyenlőre még nem szeretnék innen kijutni, sőt nem érek be a gyönyörrel és magával a ténnyel hogy ténylegesen élet halál harcot vívunk, akár egymással akár a szörnyekkel vagy küldetésekben npc-kkel. Bele borzongok Kayaba Akihikó zsenialitásába és vakmerőségébe. Hogy mindezt megteremtette nekünk, és hogy ténylegesen bebizonyította azt hogy akár egy ember is válhat istenné. Igen, tiszteletreméltó. Felnézek rá, mert ennek a tettének üzenete van, és úgy látszik csupán kevesen értik meg igazán. Ostoba, kétszínű, gyáva fajankók mind akik ez miatt elátkozzák ennek a világnak a teremtőjét. Balga bolondok akik talán meg is érdemlik hogy a süllyesztőbe kerüljenek. De én különb lennék? Nem tudnám ezt pontosan megmondani… nem érzem magam annak csupán átlátom azt az Akihikó által felénk küldött üzenet lényegét, hogy az életünk értékes és törendő, küzdenünk kell érte. Kihvások sorozata elé állított mely nem hagyhat minket nyugodni ahhoz hogy visszatérhessünk saját önmagunkhoz. Azért kíváncsi lennék mégis hányan tudják megőrizni igazi énjüket és értékrendjüket…
A  harcunk véget ért, igaz komolyabb küzdelem lett belőle mint amit elsőnek képzeltem, és ennek kifejezetten örülök. Nem mondhatnám hogy a lányerős, ugyanakkor az erőviszonyaink körülbelül egyenlőek lehettek, szóval Ő is csupán most ébredt fel.  Mindezek után látni szeretném mégis meddig jut el, tudni szeretném hogy erősebb lehet-e majd nálam, de leginkább az érdekel hogy vajon meddig fogja húzni. Gyengének ítéltem, talán kissé elhamarkodva, de még ha esetlenül is megmutatta nekem, hogy Ő bizony harcol az életéért és Jakal-ért. Vicces talán hogy a petje nevét tudom az övét viszont nem…  Végül egy frappáns mozdulattal rántotta ki a lábam alólam, ami tetszett. Egyedi volt, ugyanakkor ennyi erővel támadni is tudott volna, még a mellkasomba szúrt pengéje után, de nem tette. Ő inkább csak védekezett, neki azt volt a fontos hogy elkerülje a támadásom és megkíséreljen lefegyverezni. Nem rossz húzás, de a hozzá állásán még van mit finomítania azt hiszem, és akkor a harcunk kimenetele is másképp végződött volna.  Amivel persze magam ellen beszélek ugyan, de azt hiszem valahol örültem volna a vereségemnek mivel az lett volna az igazi győzelmem, de így sem rossz. Megbizonyosodtam arról hogy tévedtem, és még örülök is neki. Megkönnyebbülten nevettem fel, jól eset. Azt hiszem némi feszültséget adtam ki vele, ugyanakkor önkénytelen tört elő belőlem. A lány nem értette, de nem eshetett neki rosszul hisz nem kinevettem őt, inkább csak örültem, megkönnyebbültem.  A lány felé intézett mondatomra vissza kérdezett.
- Igen, a szemed. Amikor megpillantottalak alig volt benned élet, csupán elkeseredettség és félelem.. azt hiszem, de ez most már nem így van. – Tekintettem rá és ellenőriztem le ismét.  Majd csupán egy szót ejtett meg felém. „Legközelebb…”
- Igen, legközelebb. -  Válaszoltam rá, ugyan nem fejezte be, de azt hiszem nem is kellett, reméltem hogy fogunk még találkozni, és mint két „most ébredt játékos” összemérhetjük ismét az addigra már remélhetőleg fentebb fejlesztett képességeink és tudásunk. A lány ment a maga útjára, majd én is folytattam a magamét, hisz oly sok teendőm van még. Rengeteg feladat áll még előttem, és biztos vagyok benne hogy előtte is.

Én is köszönöm a játékot és visszavágó felkérés elfogadva :33

_________________

Betűszinem:#971140
Háttér szinem:#954863

Pontos adataim: Itt.
avatar
Ayse
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 420
Join date : 2014. Feb. 20.
Tartózkodási hely : Mögötted. :P

Karakterlap
Szint: 19
Exp:
1359/1400  (1359/1400)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Klein on Szomb. Márc. 15, 2014 11:21 am

Ossu!

Lezárom a párbajt, jutalmatok 25 xp és 80 arany Very Happy
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3066
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Ayse és Kokoro

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.