A Terem

Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default A Terem

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Ápr. 29, 2014 5:23 pm

A Terem

A Mount Justice terme nem különleges, igazából semmi kihívó sincs benne. Egyszerű szürke falak, egy hatalmas csillár, s lépcsők sokasága, mely a fentebbi szintekre és a szobákba vezetnek. A falak előtt régi, megkopott páncél ruhák és állványok, melyeken halványan gyertyák égnek. A terem közepén pedig bőr kanapék és fotelek, hogy leülni is lelehessen, ha valaki arra vágyna.
A falakon még találhatóak festmények is a hangulathoz illően, azonban ezek közül is kettő külön ki van emelve.
Az egyik képen Chancery aláírása szerepel. Egy pontos, színes rajz, egy különleges stílussal. A képen a következő személyek láthatók: Hisame, Peter, Shukaku, Timidus, Fuun, Kau, Leafa, Arisa, Arachné, Clark, Bragi, Mao, Enigma, Airi, Taidana, Susaya, Askr, Hati és Jay.
Azonban az egyik reggelre a kép mellé egy másik is kerül, úgy rajzolva és mellé illesztve, mintha annak folytatása lenne. A stílus teljesen más, bár érződik rajta, hogy az alkotó igyekezett követni az előzőt. Aki látta már Shu lila könyvecskéjét, az ráismerhet, de amúgy is látszik rajta, hogy gyermeki kezek alkották. A képen Álomkelő és Chan szerepel. A cica a szokásos érdektelen ábrázatával, Chan pedig mosolyogva.


_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Ápr. 29, 2014 5:52 pm

Csatlakozási ismerkedés

Elhanyagoltam a teendőimet, ezt tagadni sem lehetett. Vezére voltam egy céhnek, mellyel a napokban igencsak nem foglalkoztam. Nem volt helyes, de a múltba ugye már vissza nem mehettem.
Most volt három nevem, s bár nem ismertem őket, a ma délutánomat arra szántam, hogy ez megtörténjen. Shu szorgosan ismerkedett, s Hime is ajánlotta egy ismerősét, hogy találkozzak vele. A három személyt most egy időpontra hívtam, remélve, hogy így könnyebben megy majd a beszélgetés. A koordinátákat elküldtem nekik a meghívókkal együtt, s az ebéd után a Mount Justice termében vártam rájuk.
Hisame is mellettem volt. Nem akartam becsapni őket, inkább ismerkedjenek meg a bestiával és utána döntsenek, mintsem, hogy az egyik reggel meglepetés érje őket. Ha a sárkányt túlélték és utána még maradt kedvük, úgy nálam minden próbán átmentek. Ez a felvételi módszer talán nem volt helyes és jó, de itt másról igazából nem volt szó. Ha a két lány a bizalmukba fogadta őket, akkor nagyon nekem sem kellett mást tennem velük. Tényleg talán ez csak inkább formaiság volt, hogy legalább hinni higgyék, hogy itt normálisan mentek a dolgok.
Ha nyersen akartam volna fogalmazni, úgy azt mondtam volna, hogy Hisame megbolondult, de inkább csak mondhatni a pubertás tette ezt vele, egy másik, ijesztőbb korszakba lépett. Az egész terem az övé volt, s bemutatkozásképp az egészet belehelte. Jég borította a falakat és a lépcsőket egyaránt. A padló csúszott, csak egy kisebb ösvényt hagyott szabadon, mely a bejárattól középre a kanapékhoz vezetett. Hogy ennek mi értelme volt, azt talán még ő sem tudta, de valóban emlékezetes látvány lehetett, hogy ilyen környezetben láttak minket. Én középen elterülve egy vörös bőr kanapén ültem, mellettem pedig Hisame feküdt a fejét az ölembe téve, úgy simogattam őt.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Ilsette on Kedd. Ápr. 29, 2014 8:12 pm

Talán várta ezt a napot, hogy eljöjjön az életében. Egy céhvezér hívta meg beszélgetésre, hogy a csatlakozásával kapcsolatban beszélgessenek. Izgatott, mint mindenki és ráadásul nagyon kíváncsi. Vajon a vezető olyan, mint Shu és Timi? Ha ez bebizonyosodik, akkor minden bizonnyal nem fogja elfogadni a csatlakozási lehetőséget, és inkább más közösséget választ. Neki nem kell megmutatni a Mount Justice helyét, mert Shu bejelölte neki a térképen, hogy hol található. A meghívóját szorongatja, mikor megérkezik a bejárathoz. Bendőt felkapja a kezébe, s egy hangos sóhajt keretében próbálja megnyugtatni magát.
~Sok szerencsét magamnak.~ Mondja magában, miközben megteszi az első lépést befelé. Figyelme a lépcsőre és a környezetére figyel, mert az érzése támad, hogy biztosan vannak csapdák, vagy védelmi rendszer, ami a kéretlen behatolókat hatástalanítja. Csalódnia kell, mert semmi ilyennel nem találkozik. Kevés lépcsőzés után a Mount Justice termében találja magát, ahol várja a vezér. Közelebb merészkedik, mikor meghajol.
-Szép napot! A nevem Föld Úrnő, s a karjaimban Bendő. A csatlakozással kapcsolatban érkeztem ide a te meghívásoddal. – Mikor letudja a bemutatkozást, akkor távolabb áll, mert Bendő elkezd vicsorogni a két idegenre. Reméli, ha távolabb kerül, akkor kissé lenyugszik. Leteszi a földre, aztán simogatja a fejét, hogy lenyugodjon tőle.
-Nyugalom Bendő! Ők semleges játékosok, s azokra nem szabad haragudni. – Magyarázza el az állatnak, hogy minél inkább rögzüljön benne. Egy nap talán nem kell félnie attól, hogy minden további nélkül nekiront bárkinek, aki nem barát. Mikor az ingerültsége alább hagy, akkor megpróbálkozik egy elengedéssel.
-Bocsáss meg, csak tudod nagyon barátságtalan minden ismeretlen játékossal. De ha elszabadulna, akkor kénytelenek leszünk gyorsan cselekedni, mert nem akarok bajt okozni senkinek sem.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Shukaku on Szer. Ápr. 30, 2014 9:31 pm

/Előzmények a megérkezéshez./

-Szóval... szeretnél valamit tudni mielőtt odaérünk?
-Most elmondod neki a titkos földalatti termeket?
-Jajj Timidus... csak... hátha érdekli valami a céhvel kapcsolatban...
-Öhh... persze. Nézzük csak...
- gondolkodok hangosan - Peter milyen ember? Nem mintha valami rosszra számítanék, vagy ilyenek... – mondom bizonytalanul.
-Ugyanolyan mint Shu.
-Hát... nem teljesen...
-Segítőkész, kedves, szereti a képregényeket és Hisamét is.
-Hisamét igen. Őt nagyon. Szerintem picit elkényezteti.
-Mondod te...
-Mire vagy pontosan kíváncsi? Nem kell tőle félned, az biztos.
-Így nekifutásnak ki az a Hisame?
- mondom gondolkodás közben... Shu szereti a képregényeket?
-Ő egy jégsárkány. Peter is idomár, és Hisame az ő társa.
-Ő is segítőkész, de kicsit szeleburdi és kapkodós.
-De nagyon nagyon aranyos.
-... Okééé. Mint Timidus?
-Nem. Én nem vagyok sem szeleburdi, sem kapkodós. És még jégsárkány sem.
-Biztos a segítőkészre és az aranyosra gondolt.
-Oh... akkor igen.
-Okéé...
-Mutatok neked képet róla. Úgy könnyebb.

Előkapja a füzetet és megmutatja a Hisaméről készült rajzot.
-És nagyon szépen énekel. Van egy kristályom, rajta az énekével... de azt talán meghallgathatod nemsokára élőben is. Peter pedig... tényleg nem kell tőle félned. Egyáltalán nem olyan szigorú... bár... azt hiszem egyik céhvezér sem szigorú, akivel eddig találkoztam...
-Waoh... szép nagy...
-Ő már egyel nagyobb fejlődési fázisban van, mint Timidus. De még mindig nőni fog egyet.

A fiú csak hümmögve álmélkodik a képen.
-Hát... Peter céhvezér és frontharcos is. Sokkal több dolgot csinál mint mi, így erősebb is....
-...É-értem. Attól még waoh. Akkor... milyen az épület? Nagyon nagy?
-Nagyon. Hatalmas. Egy egész palota, tele szobákkal és tornyokkal.
-Nagyon szép a kilátás.
-Igen...

* You had a new Message *
-Hát ez meg...? - veszi észre a levelet, amit gyorsan ki is "bont", majd meg is ismerteti a tartalmát társaságával.
-Khmm... Ez Peter levele, amivel meghívott egy találkozóra a kastélya nagytermébe, most ebéd után. Szeretettel vár minden kedves meghívottat... Akkor többen leszünk?
-Igen. Nem tudom, hogy pontosan kik lesznek ott, de néhányan várnak már a céhfelvételre. Peternek mostanság nagyon sok dolga van, és emiatt csak most ért rá. Neked akkor szerencséd volt.
-Igen... biztosan. Mintha én annyira szerencsés fazon lennék...
-Miért?
-Timidus...
-Most mi? Biztosan nem véletlenül említette meg... és mi az a fazon?

Visszaemlékszem a napra és történtekre. Arcom búskomorba szökken át, egy könnycsepp meg is jelenik a szemem sarkában.
-Nem... semmi. Nem érdekes. Ahh... gondoljunk inkább a szépre, felvesznek egy céhbe... ahh... - valahogy nem sikerült magamat kirángatni a bú mély és homályos gödréből.
-Volt már valami rossz tapasztalatod a céhekkel? Itt... biztosan jobb lesz. Én sem szerettem régen az ilyen... szervezeteket. De ez más. Sokkal... barátságosabb.
-Nem, nem... Semmi ilyesmi...
– mondom mélabúsan.
-Hát... ha nem akarod elmondani...
-Hogy engedjük a céhbe, ha titkolódzik?
-Peter sem kérdezett tőlem semmi ilyesmit. És nem mi engedjük, hanem Peter...
-Semmi fontos, Timidus. Csak... fájdalmas emlékek. Inkább.
-Oh... de ak...
-Peterről azt kell tudni, hogy régóta idomárkodik már.

Vág Timidus szavába a lány gyorsan, mielőtt illetlenséget kérdezne.
-Ha már céhvezér, valahol logikus...
-Igen. De... tényleg ne hidd, hogy valami parancsolgatós akárki lesz. Még annyira sem szigorú, mint Timidus...
-Oké, oké... Elhiszem. Umm... a többiek, a társaság... Aranyosak?
– kérdezem reménykedve.
-Igen. Van Kau a béka, aki egy idomár mellett volt, aki elment. Ő általában a kertben van. Van Álomkelő, ő egy cica és Chan társa, aki a könyvtárat igazgatja, azután van Falco, aki Utahime társa és egy főnix, Jay, aki Chan barátja, és vele is lakik...

Timidus pedig legyint egyet a farkával, mivel azt mondtad neki, hogy nem fontos az a szó, tehát őt nem érdekli ezután.
-Hmm. Okéé... és az idomárok... maguk kedvesek, ugye? - kérdi rimánkodó szemekkel.
-Bántott téged egy idomár, vagy micsoda?
-Timidus! Persze... kedvesek... mármint pont annyira, mint akármelyik másik ember... mindenki lehet morcos egyszer-egyszer... de egyébként kedvesek... nem értem a kérdést... ^^"
-Nem... de kitudja?
- intézem Timidus felé szavaimat.
-Valahogy már nem tudok első ránézésre megbízni úgy akárkiben, így inkább tisztáztam. - fordulok Shu felé.
-De... nem is kell senkiben megbízni első látásra.
-Az elég nagy butaság lenne. Én sem bízom meg senkiben... igyekszem megismerni őket, és megtudni, hogy megbízhatok-e bennük... de azért abba belegondolhatsz, hogy egy céhnek nehezen lehetne jó hírneve... vagy legalább is nagyon ügyesen kellene titokban kifosztani az új tagokat ahhoz, hogy ezt el tudja titkolni... nagyon szoros kapcsolatok vannak a céhek között, és nem nagyon lehet eltitkolni dolgokat...

Csak bólint egyet, hogy mutassa, megértette.
-Nem vagyok túl... kezdeményező típus a barátkeresésben. Meg kivételek mindig lehetnek, tudod...
-Persze. Igazad van.
-Ha le akartalak volna nullázni már rég megtehettem volna.

Legyint a farkával Timidus, és látod rajta, hogy ő tényleg nem érti, hogy mit aggódsz ezen ennyire.
Felnéz Timidusra, mert jó szokásához képest inkább a földet nézte az arcotok helyett.
-Valahogy sejtettem...
-Akkor meg ne aggódj. Védett területre megyünk, ha nem tetszik valami, akkor elteleportálsz.
-De... reméljük, hogy tetszeni fog...

Megereszt egy kis mosolyt.
-Annyira rossz nem lehet, ha te is tag vagy.
-Na ugye!

Vigyorodik el a sárkány, hiszen természetesen neki címezted a dicséretet. Shu mindössze elmosolyodik... talán mindkettőtökön, és kissé elpirulva biccent köszönetképpen.
-Nemsokára odaérünk. Ha szeretnéd egy picit lassíthatunk, ha van még kérdésed... de szerintem már mindent elmondtam. Tényleg ne aggódj.
-Legyél olyan bátor mint velem a harcban. Very Happy
-Én nem voltam akkor bátor... maximum elég elvetemült. Nem, nincs több kérdésem. Ne várassuk meg Peter- ... san-t?
-Szerintem csak Peter. De egy meghajlást nyugodtan adhatsz neki. Örülni fog.
-Bátor voltál, mert kiálltál ellenem. Sokan ezt sem merik megtenni.

Nem is olyan távol, az erdő fáinak lombjai közül már ki is rajzolódik a hatalmas céhház, és pár perc múlva már el is éritek a bejáratot.
-Mehetünk?
Néma bólintás.
-Ugye nem kell megfejelnem a padlót?
A válasz először csak halk kuncogás.
-Peter elég magas, és elvileg úgy van az illem, hogy csak alacsonyabbnak kell lenned. Leborulni csak a császár előtt kell, de ezt azt hiszem már elmeséltem. Ne aggódj. Peter olyan, mint egy barát... tényleg nem olyan vezéres. Majd meglátod.
-Rendben. Bízom benned.
- szomorkás mosoly, mint mindig. Persze látszik rajtam az idegesség, a hideg verejték is kiütközik a nyakamon, talán az arcomon is.
-Oh! Hát... izé...
Elpirul és ő is leszegi a fejét. Eddig nem volt felelőssége, idehoz és majd Peter elintézi, ahogy vele is tette. Most azonban bízol benne. Ez így már nehezebb.
-Köszönöm szépen.
-És ne légy már ilyen nyűgös! És ne izgulj! Nincs miért.

Timidus belevigyorog a képedbe, remélve, hogy egy kissé felvidít.
A sárkány közel hajol az arcomhoz, és megmutatja a fogait, amivel szét is téphetne, ha jólesik neki. Valahogy nem megnyugtató, de tudom, hogy a légynek is csak véletlen tudna ártani. Nem tudom, ezzel mi a célja, de hiszem, hogy semmi ártalmas.
Nyelek egy nagyot meglepődésemben.
- K-köszönöm... - nézek el más irányba. Kiráz a hideg a fogaitól.
-Timidus csak... mosolyog. Nem kell tőle félned.
-De igen. Kell. De megígérem, hogy nem foglak bántani.
-Ez... ő másképpen érti a félelmet. Majd... nem tudom... majd elmagyarázom. A lényeg, hogy igaza van. tényleg nem kell aggódnod a találka miatt.

Kitárja a hatalmas ajtót, ti ketten bemehettek, a sárkány azonban más utat választ. Valaki nyitva felejtette az ablakot, és a sárkány kapva-kap az alkalmon, hogy azon surranjon be. Shu általában mindig zárja a saját szobájában, és nem is örül annak, ha Timidus ott járkál ki-be. Most azonban megteheti, mert a lány figyelmét leköti a vendég. Egyetlen kis akadályba ütközik, ami egy cserepes virág, ami valahogy a fejére kerül, és beszorul kis szarvai közé. Ezalatt a lány elindul a terem felé, ahova belépve már Peter vár titeket.
~ Huhh… Shu biztos jó helyre hozott. Essünk túl rajta. – gondolom, aminek a végét egy nyeléssel pecsételek meg, és egy nagy levegővétellel, felkészülvén mind a mester, mind a gigantikus sárkány látványára.
-Szervusz Hisame! Szia Peter! Oh... Bendő és Ilsette. Szervusztok!
-Hali! Hoztunk újoncot. Meg... díszt. Az asztalra. Segítenél?
-Hát... elkísértük...

Timidus azonnal beröppen Hisame mellé, szemeivel bandzsítva próbálja kifürkészni a fején lévő virágot, és várja a nagyobb sárkánytól a segítséget. A lány pedig valahol a szélen foglal helyet, hogy ne zavarjon.


A hozzászólást Shukaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Máj. 01, 2014 8:42 am-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Scott Thompson on Csüt. Máj. 01, 2014 8:37 am

- H-hello... - mondom bizonytalanul. Valahogy nem egy jégkastélynak képzeltem el az egészet. A falakat, a padlót, sőt a mennyezetet is jég borította, könnyen lehetne korcsolyázni akárhol a nagyteremben, ha tudod hanyagolni a gravitációt.
Középen egy kanapén ült a vezért, a híres-neves Peter, ölében a sárkányának feje. Egyszerre keltette bennem a trónján ülő király és a fotelban forgolódó maffiavezért látszatát, de Shu szerint csak annyira nagyképű és kizsákmányoló, mint én humoros és elrettenthetetlen, és nagyon remélem, hogy nem tudok vicceket mondani.
Hirtelen eszembe jutnak Shu szavai, így hangosabb köszönés után próbálok nem röhejesen meghajolni a mester előtt.
- Jó napot! - mondom jó hangosan és idegesen, és remélem nem ordibálva, mint egy pelenkázásra váró csecsemő. Remélem beszél angolul, nekem nem erősségem a japán, úgy... semennyire.
- A meghívásod miatt jöttem... - teszem hozzá, hogy legalább elkönyvelhesse, miért is jött ide ez az ökör. Kiver a verejték, a fog és térd rázáson kívül minden idegességet mutató dolgot bemutatok neki, amit lehet.
Egy gyors körbepillantás után észreveszek egy másik embert is, aki gondolom egy másik jelentkező. Biccentek felé, és nem is nézek vissza rá. Elég bajom van és volt a nőkkel, így nem teszek semmi mást, amivel megsérthetném.
Még megengedek magamnak egy elmélázást, hogy itt mindenki idomár-e, körbetekintek a termen hátha meglátok valami érdekeset, majd Peter-re figyelek, hogy nehogy elszalasszak akár egy mondatfoszlányt is tőle.

_________________

Scott Thompson
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 53
Join date : 2014. Mar. 07.
Age : 18
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
86/100  (86/100)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Desdemona on Csüt. Máj. 01, 2014 8:36 pm

Mostanában történ egy két dolog. Mondhatni már nem csak szürke és unalmas hétköznapokat élünk meg Aisuval. Nem régiben volt szerencsén találkozni Utahiéval és Falcoval, akik beinvitáltak minket egy céhbe. Mikor olvastam meghívót a parkban való játék eseményei rohantak végig a fejemben. Igen, így már ismerős volt a név ami a levében szerepelt. Utahime mondott valami olyasmit, hogy szól a céhvezérnek és akkor ezek szerint mostanra kaptunk időpontot. Közben Aisu is belekukkantót a levélben, bár csak nagyvonalakban olvasta el.
~Mehetünk a céhbe amit Falco és a gazdája említtet...Velük vajon fogunk találkozni majd?
~Nem tudom. Most a céhvezér hívott meg magához minket.
~Akkor ők nem lesznek ott?
~Nem hiszem. De lehet találkozunk velük is később.
~Az jó volna.
~Viszont akkor ideje lenne indulnunk. Arra számíts, hogy többen leszünk.
~Többen leszünk, akkor most másokat is hívtak?... Tudod merre kell menni?
~Igen és benne van a levélbe hova kell menni.
~Értem…Akkor menjünk.
A Mount Justice, elég messze volt a fogadótól ahol megszálltunk. Jó időbe telt mire oda értünk gyalog. De végül megérkeztünk és némi lépcsőzés és néhány folyosó átszelése után, abba a nagy terembe is eljutottunk, ahol a találkozót tartották. Már voltak itt mások is. Talán késtünk volna? Az időt néztem hirtelen, de nem még időben voltam, jobban mondva pontosan kiszámolva éppen hogy időben vagyok még. Kissé bizonytalanul de oda léptem e többiekhez, majd bemutatkoztam.
-Örvendek én Desdemona vagyok a társam pedig Aisu névre hallgat.
Aisu még nálam is idegesebb volt, szólni sem mert még a petekhez sem. Csak egy meghajlással üdvözölt mindenkit a neve elhangzása után. Majd mindketten csak vártunk és figyeltünk.

_________________
Színeim: #FF9999 #00FFFF
Szöveg|Beszéd|~Telepátia
Aisu, mikor csak Des és a petek hallják|Aisu, mikor mindenki hallja




Desdemona
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 401
Join date : 2014. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1550/1700  (1550/1700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Peter Worker on Csüt. Máj. 08, 2014 1:05 am

A két érkező lány, mint két ide illő királynő. Fehér hajuk, s Desdemona sápadt bőrszíne a jég királynőivé tette őket. Legalábbis ha egy fantasy könyv hősei lettünk volna, akkor biztosan viaskodhattak volna ezért a címért. Bár a Föld úrnő is igen tetszetős név volt a számomra. Shu az örök kedvenc hercegnő lehetett a családban, s Scott a ifjú és távolról érkező herceg.
Túl sok lovagregényt olvastam mostanában.
- Ugyan, nincs semmi gond. - léptem mosolyogva először Ilsette-hez – Talán az lenne szokatlan, ha rögtön a bizalmába fogadna. - nyújtottam a kezem neki – Peter vagyok, és ő pedig Hisame.
A jégsárkány volt a torony őre, a házi kedvencek egyike, s elvetve a többi mesébe illő hasonlatot fordultam a többiekhez. Shu felé csak egy egyszerű kacsintást intéztem, s döntöttem előre a fejem, némán köszönve, hogy elhozta a fiút.
- Szervusz Scott. Örülök, hogy itt vagy. - s ráztam vele is kezet. Igyekeztem határozott lenni, nem akartam rossz első benyomással kezdeni a találkozást. Időközben egy pillanatra hátra fordulva pedig csak mosolyogva csóváltam a fejem. Timudus fején egy különleges dísz volt és Hisame is különösképp segített neki. A hűs leheletével megfagyasztotta a cserepet, majd egy pöccintés után az a darabjaira hullva pixeleződött el.
Végül az utolsónak érkezett felé fordultam.
- Szió. Örülök, hogy te is el tudtál jönni. - hajoltam meg előttük, úgy mint ők én előttem, majd álltam mellé, s karolva át tettem a vállaira a kezem. Igen, nem átgondolt és talán túl közeli cselekedet is volt ez, de már sajnos nem lehetett visszakozni mindebből.
- Akkor azt hiszem, hogy mind eljöttetek és ezt köszönöm nektek. Nem várunk több embert. - Hisame egyetértően rázta a fejét – Nos. Ez itt a Hegy, a Mount Justice céhháza. A terem általában nem így néz ki, azonban a díszítésért most Hisame felelős. Elemében volt az utóbbi pár órában. Kérlek, üljetek le. - a kezem Desdemona vállairól a háta közepére vándorolt és szolidan irányítottam őt az egyik fotel irányába. Volt hely mindegyikünknek, még Shu és Timidus is kényelmesen elfért mellettünk.
Az asztalról két tálcát emeletem fel, s nyújtottam azokat a két sárkánynak, hogy kínálják meg a vendégeket. Sütik és italok voltak rajta. Víz és almalé, és almás pite – jó vásárt intéztem az előző nap a piacon.
- Akkor a tárgyra térnék. - kortyoltam bele az almalébe - Nem vagyok gyakorlott ebben, és ezért elnézést majd. Shutól és Utahimétől már hallottam rólatok és ők is ajánlottak titeket a céhbe. Ugyanakkor megadva a normát   ismerkedjünk meg mi is így közösen. Azért hívtalak meg titeket egyszerre, mert reméltem, hogy így könnyebben megy majd ez mindenkinek. Hisame! Istenem. - a sárkány ismét produkálta magát, s a tálcán levő sütik fele az ő pofájába kötött ki, mire megkínált mindenkit.
- Bóccsánattt. - hogy szólt így, úgy köpött is arcon pár morzsával.
- Eh. Mindegy. - töröltem meg az arcomat, s néztem ismét a többiekre – Nem tudom, hogy mit tudtok a céhről, és hogy mi érdekel még, így kezdjetek ti elsőnek. - a szemeim tágra nyíltak, előrehajoltam, úgy figyeltem és közben mint egy pocok kezdtem bele én is egy sütibe – Miért jöttetek el ide azon kívül, hogy meghívtalak titeket? - a meghívó csak egy lehetőség volt, nem több.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Ilsette on Csüt. Máj. 08, 2014 7:16 am

Sorjában érkeznek meg a különböző játékosok. Feltűnik a láthatárón Shu és Timi, így hozzáláthat mindenkit üdvözölni. Pontosan nem tudja, hogy menyi ember fog itt összegyűlni, de bízik abban, hogy Bendő nem érez arra késztetést, hogy bárkit megráncigáljon.
-Sziasztok. – Közben  elfogadja a felé nyújtott kezet. Felkelti az érdeklődését a következő alak, akin látszik, hogy talán ideges. Egy cipőben kellene járniuk, de benne nem uralkodnak ilyen dolgok. Tudja jól, hogy ez felkeltheti mások érdeklődését. Elsődleges feladata azonban, hogy mindenkit köszöntsön.
-Hello. – Köszön oda Scottnak, aki kerüli a látványát, ami szokatlan számára. Mindig úgy tanították, hogy nézzen bele beszélgető társai íriszeibe, ha ezt elmulasztja, akkor alkalmatlan a beszélgetésre. Másik jelentése, hogy elzárkózik a körülötte levőktől. Nem, nem tudja megemészteni ezt a viselkedést, ezért lágyan ringó csípővel érkezik meg hozzá. Könnyed léptei nem hangosak.
-Látom zavarban vagy, és nem tudod hol a helyed. Ne aggódj, miattam nem kell félned. – Bendő viszont kitartóan vicsorog felé, azonban a Petje lassan kezd rájönni, hogy az itt levők nem az ellenségei. Egy fokkal alább hagy a harcolási vágya. Most már csak úgy gyanakvóan méreget mindenkit, sőt néha a fejét tekerve hallgatja a beszélgetésüket. Szeretné, ha hozzászokna a jelenlétéhez, ezért egy finom mozdulattal nyújtja felé barátságosan a kacsóját. Nem hazudtolja meg a nevét. Közben érkezik egy fontos személy, akit ismer. Des irányába néz, mikor a hangját meghallja.
-Desdemona, Aisu. – Küld feléjük egy kedves mosolyt, ami jól jelzi, hogy ők ketten ismerik egymást. Felfigyel a céhvezér cselekedetére, azonban cseppet sem buta ahhoz, hogy kérdőre vonja az illetőt. Szokatlan számára, hogy nem egyenlő bánásmóddal üdvözli a lehetséges újoncokat. Vendéglátója szavának megfelelően kinéz magának egy ülőalkalmatosságot, hogy ott keresztbe tett lábakkal helyet foglaljon. Az étel és ital kínálása jólesik, ezért elvesz egyet belőlük. Neveletlen sárkány ez a Hisame, mert a fele sütemény annak a szájában köt ki. Egyből azt gondolja, hogy gazdája vagy keveset foglalkozik vele, hogy megnevelje, vagy egyszerűen ennyire makacs és javíthatatlan Peter petje. Bendőt leteszi a földre, de előtte még halkan odaszól neki.
-Viselkedj. – Ezután a többiek megláthatják a közös jelrendszeres beszédüket, ami mások szemében elképesztő lehet. Úgy beszélgetnek, mint bárki más. Nem tart egy percnél tovább, mikor különválnak útjaik. A medvebocs mindenkihez odasétál, s jobb első tappancsát felmutatva köszönti őket, sőt megszagol mindenkit. Ezután unalma kifejezéseként elnyúlik gazdája lába közelében.
-Én nem tudok semmit a céhről, de gondolom, idővel megismerem. Azért jöttem ide, mert közösségben hatékonyabb az ember, ráadásul a társaságot igényeljük. Nem láttam semmi rosszat abban, hogy számomra egy olyan helyhez kötődjek, ahol idomárok, és más kasztú emberek vannak. – Tart három másodperc szünetet a beszédében, aztán kimondja a végszót.
-Örülök annak, hogy e céh tagja lehetek. Bizalmam zálogául hívjatok Ilsettének, vagy becézve Ilsynek. – Mindenki szemébe belenéz egy rövidebb ideig. Reméli jó példával szolgált mindenkinek, hogy megmutatta milyen lépést tett azért, hogy közelebb kerüljön a többiekhez és a közösséghez.
-Amit rólam tudni lehet még, hogy értek az állatokhoz. Szeretem a bort és számomra SAO egy újdonság. A bajbajutott embereken segítek, s ha keményen kell dolgozni, akkor úgy teszek. De később jobban kiismertek. – Ezzel jelzi, hogy nem kell erőlködnie senkinek. Mindent a maga idejében. Rápillant Scottra, hogy ezzel jelezze neki, hogy megkapta tőle a szólás jogát.


A hozzászólást Ilsette összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Máj. 09, 2014 1:58 pm-kor.

Ilsette
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 92
Join date : 2014. Apr. 21.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
84/100  (84/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 08, 2014 7:57 am

Az időközben megérkező Desdemona felé is mindketten meghajoltak, és nagyon örültek annak, hogy őt is a köreikben üdvözölhetik. Ők is találkoztak már vele ugyan, de az érdem Utahiméé volt, hiszen ő invitálta be őket elsőnek a céhbe, és azóta még mesélt is róluk egyet s mást. Aisu ismételten néma marad, amit azonban most már egyikőjük sem vesz faragatlanságnak, mosolyogva biccentenek felé is.
Peter szokásához híven igyekszik nem kiesni a szerepéből. Teljesen másként viselkedik, mint ahogyan Shu a többi céhvezértől láthatta. Anatole vicces és közvetlen, de ő céhvezéri rangjában is megmarad annak a végtelenül laza valakinek, akinek a lány rövid ismeretségük alatt láthatta… legalább is Shu erre következtetett abból, ahogyan a fiú viselkedett Alex mellett.
Hinarit nem ismerte olyan jól, de ő pedig pont ennek az ellentétének tűnt. Végig igyekszik rangjához méltóan viselkedni, nem lazít, nem engedi el magát. Mintha ő lenne A VEZÉR, csupa nagybetűvel, akinek mázsányi felelősség nyomja a vállát.
Peter azonban… Peter volt a legkülönösebb. Egyszerre volt életvidám, mint Hisame, hiszen valószínűleg egymástól tanulták ezt a csodálatos jellemvonást, de egyszerre volt kimért, magabiztos céhvezér is. Az idomárnak fogalma sem volt arról, hogy ezt hogyan képes egyensúlyba hozni, de Peter láthatóan nem küzdött olyasfajta problémákkal mint Chan, aki sohasem tudta megfelelően rendezni az érzéseit.
Timidus először furcsálló tekintettel figyeli a feléje nyújtott tálcát, nem nagyon fűlik a foga ahhoz, hogy cselédlányt játsszon, és inkább a neki megfelelő vezető szerepben kívánna tetszelegni… de azért az eszébe sem jut, hogy megsértődjön. Ha most Peternek így tud segíteni, akkor így segít. Hisame viselkedésére még ő is rosszalló tekintettel néz, és ő természetesen nem kezdi el befalni a süteményeket, hanem szépen, annak rendje és módja szerint szállítja körbe a vendégek között. Ha már a mellsői foglaltak, akkor nem is próbálkozik azzal, hogy hátsó lábain próbálkozzon a járással, és a repülés egyébként is stabilabb és biztonságosabb módja a közlekedésnek, így hát ide-oda röpködve szolgálja fel a rágcsát. Utoljára Shukakunak visz, aki természetesen neki is tesz félre, majd a maradékot visszateszi az asztalra és elfoglalja a helyét a lány mellett.
Örömmel veszik tudomásul, hogy Ilsy és Des is ismerik egymást. Úgy tűnik az idomárok, és a céh leendő tagjai már eleve úgy érkeznek ide, hogy van valamiféle kapocs közöttük. Bendő közeledését is örömmel veszik, Shu még egy darab süteményt is nyújt felé, miközben szaglászik. Szólni természetesen nem szólnak semmit. Most nem nekik kell beszélni.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Scott Thompson on Csüt. Máj. 08, 2014 12:24 pm

Ajaj. De sikerült, úgy látszik megsérthettem a hölgyet, mivel már itt is áll előttem, nem sikerült elbújnom az árnyékban. De nem is hallottam, hogy idejött... miféle képessége lehet? Még köszönt is... kétszer. Milyen elnéző a tünemény.
Na de, valamit csinálni kéne. Idenyújtotta a kezét, így megrázhatnám az illem szerint, de ő mégiscsak hölgy... kézcsók? Oké, próbáljuk meg minél kevésbé lámásan kezet csókolni... na de mit mondjak? Affene. Még a medvéje is vicsorog... koncentrálj. Megvan!
- Ü-üdvözlöm, hölgyem... - hajolok meg idegesen kicsit, és csókolok sután kezet, egy pár pillanatos lefagyás után. Én úgy érzem, mintha földrengés lenne, annyira nem állok meg a lábamon. De legalább ezen is túlestünk.
- I-igyekszem... - mondom zavarban a kézcsóktól, és soha nem idegesebben. Le kell nyugodnom, le kell nyugodnom... ennyire feltűnő?

Utána lép hozzám a Nagy Peter, a Vezér, aki elvileg nagyon kedves és nem kéne a hátamon a szőrnek égnek állnia a ténytől, hogy ez a fickó már azzal megölne, ha ellenségesen rám nézne.
Kézrázás után elképedek, hogy milyen nyugodtnak és magabiztosnak néz ki. Gondolom a ranggal jár, no meg a tapasztalattal. Ezért irigylem. Kézrázása férfias, érzem benne az erőt, ha nem lennék biztonságos keretek között már HP csökkenéssel járt volna.

Nyomaimban érkezik meg Des. Egy másik hölgy, és ami még túl is tesz rajta, hogy még ismerem is. És ahogy emlékszem, annyira jóban azért még nem vagyunk. De legalább ismerős, de ettől még kevésbé leszek ideges. Okulva a legutóbbi alkalomból, rögtön egy köszönéssel nyitok, bár lehet pár pillanattal késve, mert gondolkozok egy hölgyhöz intézhető legjobb szavakon.
- H-h-hölgyem, üdvözlöm... elnézést a múltkori udvariatlanságért... - mentegetőzök a kazamata elején történtekért, már ha emlékszik rá, és rám. Egy meghajlással köszönök, kézcsókot nem kockáztatok meg, mint a testi kontaktust sem, kivéve, ha ő jön ide és nyújtja kezét.

Parancsra foglalok helyet, ahol feszengve ülve várom a történéseket. Mikor körbe jönnek az elfogyasztani valók, én csak egy almalevet fogadok el, illedelem ide-vagy oda. A gyomrom görcsben van, egy falatot se tudnék most enni, inni is csak lassan és mértékkel megy.
A sárkány nevetlenségére egy apró mosoly húzódik a számra. Picit nosztalgikus, ha mélyebben belegondolok. De kerülendőek a rossz emlékek utóhatása, nem gondolok bele. Már csak az hiányozna, hogy depresszióba essek. Megint.
A medve aranyosságára nem rendesen reagálok. Nagyon aranyos, de a pár pillanattal ezelőttiekre még emlékszem, így kissé feszengve reagálok közeledtére, miután tovább áll egy meggondolatlan felsóhajtás is elhagyja a számat. Visszaszívni már nem tudom, így a földre magam elé meredek, így csak fültanúja leszek a beszélgetésnek. A hatalmas csendre felnézek, és Ilsette tekintetével találom szembe magam. Már is én jönnék? Affene.
- Öhm... a céhről... sem sokat. Miért jöttem... magányos vagyok... - mondtam már-már suttogva, mint az egér, akit sarokba szorítottak. Nem mintha gyávaságomnak akármi lényegi oka is lenne.
- Ki vagyok? ... Látszik... de értek a zenéhez is... szeretek gitározni... - tettem hozzá utólag. Könyörögve néztem rá Desdemonara, hogy mentsen meg és vegye át a szót. Valahogy még Shukaku közelsége sem oldott fel engem, úgy semminyire...

_________________

Scott Thompson
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 53
Join date : 2014. Mar. 07.
Age : 18
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
86/100  (86/100)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Vas. Aug. 31, 2014 12:40 pm

//Jade//

Talán csak pár perc telt el, mióta szétszéledtünk a Kertből, és én magam is inkább úgy döntöttem, nem megyek fel rögvest a szoba magányába. Már amit magánynak lehetett nevezni, hisz Jay úgyis velem lett volna. Nagyon nem is vagyok abban biztos, vágytam-e egyedüllétre, hisz millió dolog várt rám, és egyik ezek közül az, hogy sorban megismerjem azokat a tagokat, akiket eddig félresodort utamból a Sors, és akiket már ezelőtt is jól ismertem.
Előtte viszont emlékeztem egy kicsikét. Az a rajz olyan változatlan maradt az itt töltött idő során, mint a falak és a Terem egésze. Azokat a tagokat mutatta, akik akkor voltak itt, mikor én csatlakoztam. Sokan közülük már ugyanarra a vonalra jutottak, mint Peter. Jobban belegondolva, ebből a csapatból már csak én, Shukaku, Leafa és Arisa maradtunk. Meg Fuun másik fele, Kau.
Lassan ideje lesz új képet rajzolni. Talán olyan folytatás lehetne, mint amit Shukaku tűzött az eredeti mellé. Kibővítve a jelenlegi tagokkal, majd ha jönnek újak, velük is. Így örökítve meg, mennyien voltunk az idők folyamán.
Megfordulok, hogy végignézhessek a terem egészén is. Azokkal a páncélokkal kéne kezdeni valamit, mármint... nekem például sosem tetszettek. Ezen kívül nem szeretném, ha a céhben bármi is mindig emlékeztetne minket arra, milyen szomorú most itt az élet. Átalakításokra van szükségünk, de ehhez előbb majd megkérdezek mindenkit, ki mit kíván, kinek mi tetszik és kinek mi nem. Nehéz lesz, főleg, ha ellentétes kívánságokkal fogok találkozni, de bízok magamban is, hogy előbb-utóbb sikerül jó döntést hoznom, és Shukaku-Timidus eddig kitűnő tanácsadónak bizonyult, még ha rövid ideje vagyunk is ketteskén.
Mivel egyenlőre semmit se tudok magam elé képzelni, ami kézzelfogható megoldás lehetne, jobbnak látom, ha ahhoz az emberhez fordulok, aki a jelek szerint tanácstalanul álldogál a bejáratnál. Bemutatkozásunk irányába nem volt a legfelhőtlenebb, mármint, örültem volna annak, ha mindenki felszólal és legalább Őt köszönti, mint új tagot, de még ez sem történt meg. Shukakuéknak igaza van abban, hogy jelenleg nem vagyunk egy céh, még csak a látszata sincs annak, hogy azok akarnánk lenni. Eddig csak... egy árvaház vagyunk, ahol senki se ismeri a másikat. Ezen változtatnom kell, még ha időbe telik is, de előbb ideje törődni azzal, akiben talán a legnagyobb reményem fekszik most, hogy életet és friss levegőt hoz a házba. Szimpatikus, a beszéde szinte megindított és visszahozta a jókedvem, ezen kívül a jelek szerint perpillanat ő a legmotiváltabb abban, hogy változás történjen. Meg kell valahogy ezt hálálnom neki, de előbb ismerkedjünk is. Mint vezér, kötelességem ismernem a céhem tagjait, én pedig szívesen állok ez elébe, tekintve, hogy esetek többségében szerettem is új emberekkel találkozni.
Dust, a főnix a párkányon ül, szemét a kertre függesztve, Álomkelő pedig a lábaimnál nyalogatta eddig a mancsát, amíg meg nem mozdultam. Határozott léptekkel indultam Jade felé, annak ellenére, hogy egy fia szó sem jutott az eszembe, mit is mondhatnék. Mosolyogtam, bátorítón és kedvesen, mikor odaértem mellé és én magam is a kert felé fordultam, oda, ahol az imént még sokan voltunk, most viszont üres.
-Gyönyörű beszéd volt. -mondom ki végül. Minek kertelni? Jobb, ha őszinte vagyok. -Remélem, jól fogod érezni magad köztünk. A többiek miatt elnézést... mindig is ilyen csendesnek ismertem őket, de talán megnyílnak, ha jobban megismernek.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Jade Arton on Csüt. Szept. 04, 2014 3:54 am

A kerti gyűlést követően Jade magára maradt a lassan ritkuló résztvevők között. A csendes társaság tagjai között elsőre nem talált senkit, akihez ott és akkor érdemes lett volna odalépni - valószínűleg nem is az volt a legjobb pillanat erre. Korábban, amikor Shukaku elhagyta a gyűlést, elgondolkodott rajta, hogy megállítja, vagy elkíséri, de mire végiggondolta, és úgy döntött, talán jobb, ha nem, már egyébként is késő lett volna máshogy cselekedni. Szóval immár különösebb cél nélkül eltöltött még pár percet a kertben, megnézve magának a hely jellegzetességeit, majd a céhházba tartók egy részét követve maga is lassan beljebb sétált.
A főterembe jutott, erre a helységre még volt szerencséje egy pillantást vetni, amikor megérkezett, valóban megszemlélni viszont csak most volt lehetősége. Túlságosan nem volt látványos, ezzel szemben barátságos, nyugodt hangulatot árasztott magából, amennyiben a vizsgálót nem zavarják a fal mentén elhelyezett páncélok. A terem közepén elhelyezett ülőalkalmatosságok megfelelő helynek tűntek arra, hogy csoportos tevékenységeket folytathassanak az itt lakók. A kerti beszédek alapján ugyanakkor arra kellett következtetnie, hogy eddig nem használták ki őket kellő mértékben, ahogy a helység jelenleg is jobbára üres volt.
Tett pár lépést befelé, kezeit összekulcsolva a háta mögött, tekintetét a mennyezetről csüngő, a helyszín talán leglátványosabb elemét képző csillárra emelve. Illeszkedő bútorzattal a régies stílusú terem meglehetősen kastélyszerűvé válna - jegyezte meg magában -, így viszont kellett némi képzelőerő az érzéshez. A csillár után a falakon elhelyezett képeket vette szemügyre, nem messze tőle csoportképek voltak láthatók. Ezeken több alakot is felismert, akikkel az elmúlt órákban találkozott, jó részük ennek ellenére idegen volt számára. Remélte, ennek a gyűlés iránti érdeklődés hiánya az oka, nem pedig ennél lényegesen sötétebb dolgok, de ezt ráért megtudni.
Léptek zaját hallotta, ahogy valaki megközelítette, Chanceryt ismerte fel a hangok forrásában. Most úgy tűnt, derűsebb hangulatban van, mint nemrég odakint, a hangja is valamivel határozottabb volt, ami azért jobban áll egy céh vezetőjének. Elszakította tekintetét a képektől, viszonozta a mosolyt, miközben végigmérte a közeledő idomárt. Örült, hogy immár van kivel beszélnie, mert bár szeretett idegeneket megismerni, jelenleg nem tudta, ki igényli ezt a céhházban, és ki nem. Chanceryt mindenesetre besorolhatta az első kategóriába.

- Nem tűntetek túl vidámnak - ami érthető -, ezen javítani kellett. Ráadásul így kihagyhattam a formális bemutatkozást. Na azt nem kedvelem. Mindenesetre köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. A jókedvemmel szerintem nem lesz gond; a többiek miatt se aggódj, mármint nem vártam el, hogy dalokkal és rózsákkal köszöntsenek, vagy ilyesmi. Gondolom most vannak páran, akik inkább egyedül lennének. Addig is megpróbálom megtalálni azokat, akik fordítva működnek. Az még nem baj, ha csendesek, csak az, ha nem is kommunikálnak egymással.
Végigsimított szürke tincsein, és a terem belseje felé intett.
- Szóval... Kaphatok egy körbevezetést az épületben? Sajnos nem volt időm rendesen feltérképezni, amikor megérkeztem, márpedig hasznos, ha ismerem a környezetem. Mellette bevezethetnéd a céhet, vagy a tagokat, ha van kedved.

Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Csüt. Szept. 04, 2014 3:22 pm

Ismét a rajzra pillantottam gyorsan, csak egy villanásnyi időre, felmérve annak minden hibáját egy pillanat alatt. Ha akár csak kicsit is jobban tudnék rajzolni, akkor a többiek emlékének sokkal dicsőbb emléke lehetne a csoportkép. És milyen szomorú, hogy immár még egy, ha nem kettő személy van rajta, akinek a neve örökre kihúzódott a Black Iron Castle márványtábláján. Mikor Hisame eszembe jut, Shu kitörése sem marad el mellőle. Shukaku, természetét nem meghazudtolva, nem Petert siratta, hanem a sárkányt, és amiket Solvikban mondott nekem, az alapján nem is igazán csodálkozom így utólag.
Jade viszont sokkal nyitottabb, mint bárki más eddig ebben a céhben, és ez a hangulat, ami szinte árad belőle, érzem, hogy megérint engem is. Csak épp az a kérdés, én képes leszek-e megnyílni, főleg, hogy nem szabad elfelejtenem; már én vagyok a vezér, én vagyok az, aki alapján az egész céhet megítélik. A legjobb formámat kell mutatnom, nem cseverésznem, ahogy szoktam, nem gesztikulálni olyan sokat, és odafigyelni a szavakra, amik nem az erősségem. Az agyam nem lesz a segítségemre mostantól, a szokásával, hogy összekeverem gyakorta a szavakat, vagy hogy mást mondok, mint amire gondolok, hátrányt fog jelenteni. Viszont nem kezdhetem ezzel rögvest a megismerkedésünk. Ráér akkor megismerni a hibákat, ha már ismeri a jó oldalunkat.
-Meglehet. Az idő begyógyít minden sebet, és ezt már tapasztaltuk egy párszor. -már megint a rajz. Nem kéne bámulnom, de a gondolatra rögvest először Fuu, majd Clark jut az eszembe. Több a halott rajta, de a többieket még én sem ismertem olyan nagyon, hogy emlékezhessek rájuk. Újra kell majd rajzolnom ezt a képet, inkább.
Jade végül előáll a kérésével, ami szégyenszemre nekem... eszembe jutott vajon? Már nem is emlékszem.Úgy kattog az agyam a jövő feladatain, hogy nem is tudom, mire gondoltam mondjuk tíz perccel ezelőtt. Zavart mosollyal, némi kuncogással, és felemelt kézzel próbálom leplezni zavarom, majd rájőve, hogy megint túlzott gesztikulálásra készülök, gyorsan leeresztem a kezem és megköszörülöm a torkom.
-Persze-persze... bocsánat, még kicsit zavarban vagyok. Rolling Eyes -mosolygok, miközben igyekszem én magam is feltérképezni magamban az épületet... mert Peter... na, ő sosem vezetett körbe viszont.
-Na, hát akkor, hölgyeim és uraim... -kihúzom magam, lehunyom a szemem és mély levegőt veszek. Persze minden teátrális, már a hangomból is hallani, hogy mindössze a feszültség oldásához, poénból veszem ennyire komolyra a figurát, mint holmi lakáj. -Üdvözlöm, uram, a Mount Justice körúton.
Kicsit odébb lépek az ajtótól, hisz nem akarom azt elzárni. -Szóval ez itt a főterem. Társalgó, gyűlésterem és általában a vendégeket is itt fogadjuk. Azon a másik ajtón túl... -lépek oda, és még ki is nyitom, feltárva az újabb folyosót. -...erre van a konyha és az étkező, el sem lehet téveszteni ^^ És a kertbe is ki lehet jutni innen is, és a másik irányból is.
Hmm, talán egy kertben kialakított étkező részleget nem is lenne rossz ötlet kialakítani...

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Jade Arton on Kedd. Szept. 09, 2014 12:13 am

Jade azon volt, hogy megnyugtassa az idomárt afelől, nem gond, ha még nem szokott hozzá jelenlegi státuszához, ahogy a zavartság sem gáz. Majdnem el is jutott eddig, de ez fölöslegesnek bizonyult, ahogy Chancery hamar magára öltötte az idegenvezető szerepét, egészen hihető - és szórakoztató - alakítást nyújtva. Ezzel széles mosolyt is csalt a lovag arcára, aki így csak határozott bólintásokkal válaszolt. A humorérzék jelenlétére adott bizonyíték megszerzése mindig is megkönnyítette számára a továbbiakban a másik személlyel való kommunikációt.
Végighallgatta a terem, és az abból nyíló helységek ismertetését, miközben követte Chanceryt az ajtóhoz, és amennyire lehetett, be is tekintett rajta.

- Valószínűleg tényleg nem fogok tudni eltévedni, ha ilyen jól összenyílik minden. - jegyezte meg, miközben eltárolta az étkező részleg elhelyezkedését illető információt valahol a memóriájában.
- Vagy legalábbis bárhonnan a kertbe tévedek. Annyira nem is bánnám, elég kellemes hangulata van. Tényleg, milyen mértékben alakítjátok magatok a céhházat?
A kérdés már régebb óta foglalkoztatta. Ugyan nem ez a konkrét eset, hanem a felhasználók általános, a világba való beavatkozási képessége, de a válasz erre is hasonló kell legyen. Eddig persze a legtöbb vonatkozásban nagyon hasonló volt az interakció Aincraddal a valódi világgal valóhoz, viszont az is nyilvánvaló volt, hogy a részletességnek egy bizonyos szinten véget kell érnie, ahogy az atomról-atomra megvalósítás fizikailag szinte bizonyosan lehetetlen. A világnak ezt az oldalát még nem volt lehetősége felfedezni, a fogadókban, ahol eddig megszállt, vagy a városban legfeljebb csupán elmozdítani lehetett a tárgyakat, a bútorzatot; bővíteni, és főleg eltávolítani csak ritkán. Így hát érdekelte, érvényes-e ez a szabály a játékosok birtokában levő területekre, ahol játéktechnikailag már nem feltétlenül indokolt, hogy a főbb, fontosabb látványelemek védve legyenek az önkényes beavatkozástól.

Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Szer. Szept. 10, 2014 11:42 pm

~Apropó. Én éhes vagyok. Mikor lesz kaja?~
Úgy teszek, mintha egy csuklómon levő karórát néznék meg... pedig olyanom nincs is.
-Most kaptál egy adagot a megbeszélés előtt. Majd kapsz este.
~De az még messze van.~
-Akkor legalább az emeletig bírd ki és Jay ad valamit. Nyugi.
~Áll az alku.~
Azzal a macska leugrik a párkányról, hogy felemelt farokkal, macskákra oly jellemző peckes járással kövessen minket az étkező bejáratához. Úgy tűnik, ezek után eldöntötte, hogy követni fog, mint az árnyék, bár nem tudom, valóban éhes-e, vagy az a zavaromat akarja így lecsillapítani. Mondjuk én vagyok a bolond, mikor ilyen helyzetekbe háttérinformációt akarok belesuviszkolni. Bizonyára csak éhes.
-Hát, igen. Törekedtünk az egyszerűségre. -mosolyodtam el végül, ahogy én is a kert felé fordultam. Az egész terasz, vagy nyitott folyosó, magam sem tudom, minek nevezzem, pompázatos, főleg, mivel télen akár le is lehet zárni. Legalábbis a legutóbbi telet már itt töltöttem, s akkor az oszlopok között hatalmas üvegablakokat láttam, amik tavasszal, a jó idő beálltával eltűntek. Azt majd lehetőleg egyedül akarom kitanulmányozni, ez miféle beállítással lehetséges, avagy automatikusan működik-e.
Szinte, mintha gondolataimba olvasna, Jade egy ehhez hasonló kérdéssel áll elém. Jó pont, elvégre így, hogy nem magamnak kell a témát kitalálni, kicsit még jobban el tudom engedni magam, persze a szokásos egy sornyi "ööö" hang után, időt nyerve, hogy összeszedjem a szavakat. Szükséges. Hisz ismerem magam.
-Hát, nagyon az építkezésbe sosem vontam be magam. A bútorokat és egyebeket ugyanúgy vásárolni vagy készíttetni lehet, aztán egy kattintás az inventoryból és ott van. A falakat is, ha semmi zavaró tényező nincs a túloldalon, lehet mozgatni. Nem tudom, ismered-e kintről a Sims című játékot. -kérdezem. Én ugyan nem ismerem, mármint, egyszer ha játszottam vele, de akkor sem építkeztem, csak ismerem a folyamatát. Viszont az a játék és hasonszőrű társai egyszerűen nem voltak az én világom.
-Tarthatok némi bemutatót is. Ez úgyis zsákutca, a többi látnivaló a másik oldalon van, köztük a céhünk büszkesége.
Itt már bátran mosolygok, sőt, talán némi csillogás is vegyül most bele, mintha kicseréltek volna. Ahogy Jade tempója diktálja, visszatérünk a Terembe, majd át is haladunk rajta, hogy beforduljunk a felfelé vezető lépcső mellett levő folyosóra. Innen már látom is az ajtót, hisz nem akartam messzire tenni a bejárattól a vendégek számára, akik emiatt kérnek bebocsájtást. És végül, mikor a nyitott, kétszárnyú ajtóhoz érünk, egy karlendítéssel beinvitálom őt a Könyvtárba.
-Őbenne például az én kezem munkáját látod. Ez eredetileg több szoba volt, de Peter engedelmével egybeolvasztottam őket, hogy legyen elég hely. A szomszéd szoba a könyvtárosunké - rajtam kívül -, szóval az ő engedelmével még akár bővíthető is.


//Leírása itt, de játéktechnikailag nyugodtan maradhatunk ebben a topikban. Még úgyis bejárunk egy-két helyet :3//

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Jade Arton on Szer. Szept. 17, 2014 9:25 pm

//Amikor a macskával beszélsz, azt én hallom? Ha jól veszem, ő gondolatban kommunikál, de te hangosan válaszolsz, most így vettem.//
A konyha megtekintése után megváltozott a haladási irány, vissza a főterem felé, továbbá az egyik pet is melléjük szegődött. Azt nem hallotta, mit üzenhetett Chancerynek, de a válasz alapján jobbára ki tudta pótolni a szóváltás hiányzó darabjait. Végighallgatta a külső-belső terek alakításának módjáról szóló ismertetőt. Valamivel jobban ismerte a példaként felhozott játékot, de ő is hasonló érzelmeket fűzött hozzá.
- Értem. Ismerem, persze. Klasszikus... bár az én életemnek se volt különösebben fontos része. Néha felépítettem benne egy házat, de utána mindig nagyon ellaposodott. Pedig egyesek igen - kicsit megtorpant, a megfelelő szót keresve, majd megtalálva - kreatívan tudták használni, nekem ilyesmi valahogy sosem jutott eszembe. Szóval, ha erre hajaz, akkor el tudom képzelni.
Közben folytatták útjukat a következő folyosó felé. Az idomár egyre inkább felengedett, és úgy tűnt, tulajdonképpen nem is áll tőle messze a szerep, amit jelenleg betöltött.
- Kíváncsian várom. - válaszolt a felajánlásra. Valóban érdekelte, mi lehet a "céh büszkesége", mert eddig nem úgy állították be a helyet, mint amire különösebben büszkék lettek volna - bár lehet, ez csak szerénység volt részükről.
Nyílt a dupla szárnyú ajtó, és mögötte tág, kellemes belmagasságú terem tárult fel. Ezt nem sokkal később könyvtárként azonosította. Ahogy belépett, halk, füttyentéshez enyhén hasonló hangot hallatott, mivel fütyülni sohasem tanult meg rendesen. Két oldalt rendezett sorokban magas könyvespolcok sorakoztak, olvasmányokkal bőségesen megrakodva. Tett beljebb pár lépést és szétnézett közöttük.

- Ejha. Ez valóban szép. Milyen könyvek vannak itt? Mármint ezek a kinti világban is elérhetőek, vagy ebből a világból származnak? - kérdezte Chanceryt, ahogy a hozzá legközelebb eső polc felé indult, hogy szemügyre vegye a rajta tárolt dolgokat.

Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Pént. Szept. 19, 2014 4:53 pm

//Hallod Smile Akkor nem hallod, mikor azt külön írom is Smile //

Ahogy belépünk a könyvtárba és én magam is végignézek rajta, elkap a nosztalgia. Az a rengeteg nap,amit az építésével töltöttem, a tervektől a kivitelezésig, és utána még feltölteni a polcokat... hihetetlen volt. Még minden szép volt, jó volt, békés. Nem volt személyes sértődés, nem voltam bossgyilkos, Peternek nem volt semmi baja, Hisame is boldogan eregette a jégpamacsokat a kertben.
Azóta megszaporodtak a könyvtárak a városban, elég csak Gyoubi-éra gondolnom, de arra még mindig büszke vagyok, hogy ez volt az első a sorban, ami normális gyűjteménnyel rendelkezett Aincradban. Csak azt bánom, hogy nem odakint alkottam meg rögvest, a céhházon kívül, hisz így elég kevés a látogató, és azoknak is külön engedélyre van szükségük egy céhtagtól, hogy bejöhessenek. És valljuk be, tagokban nem bővelkedünk annyira.
-A kinti világból vannak. Főleg régi darabok, de némi kutatással az újonnan megjelenteket is be lehet idővel szerezni. Kayaba csak-csak odafigyel a könyvmolyokra is. -mosolyodom el és felettébb örülök, hogy Jade a jelek szerint tetszetősnek találja a helyiséget. Kissé lemaradva követem, annak ellenére is nézelődve a terem sajátosságait, hogy jól ismerem őket. Végigsimítok végül a nagy szekrény oldalán. -Mindegyik külön kategorizálva vannak, szerző és cím szerint összerakva.
Igaz, a korhatáros dolgok már külön vannak tárolva egy üvegezett szekrényben, amit elvileg csak nagykorúak tudnak kinyitni. Bár ennek ellenére már láttam, hogy Shukaku mintha olvasta volna valamelyik odavalót, de ebben nem vagyok biztos. Talán már ő is nagykorú, csak nem látni rajtam, ahogy az én koromat sem mondaná meg senki, ha rám néz, hanem kapásból levon jó 8 évet Rolling Eyes
-Nem tudom, mennyit szoktál olvasni, de ha van bármi, ami érdekel, de itt nem találod, akkor szólsz és beszerzem. Egy mágus vagyok, ha könyvekről van szó :3

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Jade Arton on Kedd. Szept. 23, 2014 11:04 pm

A hallottakra egyáltalán nem számított. Az általa eddig ismert játékokban jelen voltak a könyvek, írások - akár egész terjedelmes darabok is -, de általában az őket tartalmazó világról, azoknak lakóiról szóltak, mintha ők írták volna saját magukról. A játékos, ha akart, bizonyos világokban rengeteg időt tölthetett annak irodalmának felkutatásával és megismerésével, de könyvtár, a szó valódi értelmében nem igazán létezett. Úgy tűnik, Aincradban ezen a téren is máshogy mentek a dolgok. Az pedig különösen meglepte, hogy az odakint a játék indulása óta megjelent irodalom is bekerülhet a világba, így tulajdonképpen lehetőség volt arra, hogy az ember értesüljön arról, ami kívül történt, mióta "alszik". Mindenesetre a fejleményeknek kimondottan örült, mert szeretett olvasni, bár nem tartozott a legolvasottabb emberek közé. Amit olvasott, többnyire az ismerősei segítségével találta meg: azoktól kért tanácsot javasolt irodalom tekintetében, akinek az ízlésében megbízott, és akiét összeegyeztethetőnek tartotta a sajátjával. Így nem sok időt töltött keresgéléssel, és szerencsére szinte soha nem olvasott bele olyasmibe, amiről később bebizonyosodott, hogy nem érdekli, és nem hajlandó eljutni a végéig. Elég kaotikusak voltak a fogyasztási szokásai is, néha hetekig nem nyúlt semmihez, máskor napok alatt lapozott végig rendkívül hosszú olvasmányokat, külön könyvet tartott az eltérő napszakokhoz.
Szétnézett az előtte álló polcon, végigpásztázta a rajta sorakozó könyvek szerzőit és címeit, végighúzta ujjait a könyvek gerincén. Jobbára ismeretlen nevekbe ütközött, de némelyik szerzőre emlékezett. A tapintásuk határozottan könyvszerű volt. 

- Hűű. Ez azért elég jó. - fejezte ki a véleményét igen tömören.
- Gondolom elég sokat ismersz, ha te raktad össze a könyvtárat, úgyhogy később lehet hozzád fogok fordulni ötletekért... de addig is lenne pár, ami érdekel. Csak, hogy kipróbáljam, milyen itt.  
A homlokát ráncolva gondolkodott, mert elsőre kicsivel több "elsőként megszerzendő" jutott eszébe, mint amennyire szükség volt. Aztán eszébe jutott, mit olvasott utoljára, mielőtt a játékba merült, ezt ugyanis nem volt lehetősége befejezni.
- Kurt Vonneguttal rendelkezel? Utoljára tőle olvastam, sajnos félbe kellett hagynom két éve, ha minden igaz. - kérdezte nevetve, mert még mindig kicsit abszurd gondolatnak tűnt, hogy az égvilágon semmilyen agytevékenységet nem folytatott ennyi időn keresztül. - A Titán Szirénjeit. Ha megvan, azt például elkérném, illene befejeznem.
Közben újabb nevek kerültek elő az emlékezetéből, akik iránt érdeklődött volna, de úgy érezte, egyelőre ennyi elég lesz, és túlélőkészletnek ez is megteszi.

Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Szer. Szept. 24, 2014 7:24 pm

Szállni tudnék az örömtől, ahogy végighúzza ujjait a könyveken. Fellow, jut eszembe kapásból, és magamban megsimogatom Shukaku fejecskéjét, amiért ilyen értelmes és értékes tagot sodort elé a szél. Hisz látni a mozdulatból, hogy hozzáértő kézhez tartozik, és a hang, ahogy kiejti halk dicséretét a modern kor nyelvén, a felhők fölé repít.
A név hallatán én vagyok az, aki szintén homlokráncolva gondolkodott egy kicsit. Hallottam róla, igen, valószínűleg pont rendezéskor - elvégre én sem olvastam még el minden könyvet, ami itt megtalálható. Végül intek, hogy kövessen, és pillanatok alatt a V betűnél találjuk magunkat. Már csak az abc mentén kell tovább nézelődnöm, és végül sikerül is szemmagasságban kiszúrnom a keresett nevet és vele egy-két művét. Nincs túl sok tőle... ha van még több, azokat is be kell szerezzem.
-Kérésed számomra parancs. -húzom ki a kérdéses kötetet, és rányomok a kék gombra, mikor felvillan az üzenet, hogy "Biztos kikölcsönzi a könyvet: The Sirens of Titan?". -Egyenlőre angolul van csak meg, mint a többség. Mi az anyanyelved, ha szabad kérdezni? Mert akkor igyekezni fogok az adott nyelvet is kibővíteni Smile
Majd gyorsan végigfutom magamban; megnéztük a termet, a kertet, az étkezőket, a könyvtárat. Már csak a tető van hátra, ami külön szót érdemelhet, és az onnan látható kilátás, majd nincs más hátra, a többi Jade feladata lesz; amennyiben szeretne beköltözni közénk, szobát választani és berendezni. Amiben persze számíthat szintén a segítségünkre.
Úgyis rengeteg szoba van még kihasználatlanul, hisz hatalmas ez a kastély, pont azért, hogy a petek is kényelmesen elférjenek. Milyen furcsa, hogy réges-régen csak idomárok töltötték meg a folyosókat. Talán a céhlogót is érdemes lenne kicserélni, miután már nem csak az idomárok érdekeit nézzük.
-No, a közös helyiségekről ennyit. Vagyis egy még hátravan, de az magasan van :3 Oh, vagyis, még egy megjegyzés...
Körbenézek, főleg a plafonon, de most egy pókhálón kívül nem látok semmit. Úgy tűnik, ezúttal nem tartózkodik közöttünk.
-Majd ne ijedj meg, ha látsz egy nagy pókot odafenn ücsörögni. Ő Arachné lesz, a könyvtárosunk petje. Ha mondjuk pont nem vagyok itt, de könyvet keresel, akkor a póktól is kérdezheted nyugodtan, tudni fogja, hol találod Smile -kicsit kuncogok. -Érdekes világ a mienk.
Amennyiben minden rendben, a könyvvel is, a könyvtárral is, elindulhatunk az ajtó felé, miközben hátratett kézzel, érdeklődve kérdezem. -Az első és a második szinten lakószobák vannak, a többségük üres, szóval ha szeretnél beköltözni, akkor szabadon válogathatsz. Afölött pedig a tetőtér van, ahonnan gyönyörű a kilátás a kertre is és a városra is. Ha szeretnéd, felmehetünk megnézni, nem tudom, mennyire szeretsz lépcsőzni ^^;

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Jade Arton on Hétf. Szept. 29, 2014 11:26 pm

Megerősítésként bólintott, és követte Chanceryt a könyvtár megfelelő szekciójához. Hamar előkerült a keresett szerző, a kötetek között ott pihent az is, aminek még tartozott egy befejezéssel. Az idomár levette a könyvet, a borító nem volt ismerős, ami nem is volt csoda, mert Jade odakint egy jóval régebbi kiadással rendelkezett.
- Szerencsére pont megfelelő. Életem első szakaszát Kaliforniában töltöttem, szóval eredetileg angol az anyanyelvem. Aztán hamar Japánba kerültem, úgyhogy valahol az itteni nyelvet is oda sorolnám. Szóval akkor ezt elkérhetem? - mutatott a lány kezében tartott könyvre, illetve átvette, ha megerősítő választ kapott. Elég sokat fog dobni az itt töltött idején ez a terem, ha a továbbiakban is ilyen hatékonyan juthat hozzá ahhoz, amit keres. Persze fel kell mérnie, kikhez fordulhat tanácsokért új célpontok tekintetében - bár talán annak is itt az ideje, hogy elkezdje magának felkutatni az olvasnivalót -, de Chancery a magabiztossága alapján megfelelő kiindulópontnak tűnt.
- Valóban érdekes. Megpróbálom észben tartani. Ami azt illeti... - folytatta a fejét vakarva - Nagyon régóta nem tudom, hányadán állok velük. Egy jelentős részükkel megbarátkoztam az idők során, valószínűleg sokat segített volna, ha lehet velük beszélni. Ez a legnagyobb baj a pókokkal, általában nem lehet velük megértetni, ha nem kívánatosak valahol.Fiatal korában irtózott ezektől a nyolclábú vadászoktól, de mindig is érdekesnek tartotta őket, minthogy a bolygó legtökéletesebb vadászai tartoztak. Kevés élőlényben mutatkozott meg úgy a nyers, hideg vadság, ahogy bennük, és ezt valahol tisztelte. Később lassan hozzászoktatta magát a jelenlétükhöz, meglátta rejtett szépségüket, de a nagyobb példányok apró szemei és hatalmas csáprágói közötti aránytalanság továbbra is riasztó volt. Persze, mint ahogy a lánynak is megjegyezte, egészen más a helyzet, ha intelligens lényként viselkednek és kommunikálnak. Követte Chanceryt az ajtóhoz, visszaindultak a lépcsők felé.
- Ó, hát nekem mindenem a lépcsőzés! - válaszolt némi tettetett iróniával, mert valójában nem volt semmi baja a haladásnak ezen formájával. Liftet - ha egy épület fel volt szerelve vele - is csak olyankor használt, ha négy-öt emeletnél többet kellett kellett utaznia.- De azért inkább a kilátás. Az tényleg a mindenem.
Ahogy elindultak felfelé a lépcsőn, a lehetséges lakószobákat kémlelte, bár innen kintről nem sok esélye volt rá, hogy megtalálja a megfelelőt. A beköltözés gondolata tetszetős volt, mert bár többnyire kényelmesek és igényesek voltak a fogadók, ahol korábban megszállt, azért szerette, ha van egy fix hely, amit az otthonának nevezhet.
- Azt hiszem szeretnék, igen. Ha még úgyis üresek, körülnéznék majd a második szinten. Van olyan, ami szép helyre néz?

Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Kedd. Szept. 30, 2014 12:11 am

A pók-téma. Ez az, amikor a mosoly már-már végtelenül szentimentálissá válik, talán a tekintetem is elködösül, mikor arra a pókra gondolok, amely megszerettette velem az összes többit. Az a pók most már új gazdára lelt, egy olyanra, aki nem fél tőle és aki mellett boldog lehet. Kokoro is elég gyakori vendége a könyvtárnak, és mivel bajt még nem okozott, nem mintha egyáltalán olyan típusnak tűnne, mindig beengedem és segítek neki, amiben tudok.
-Igen, ismerős. -pillantok fel ismét a plafonra, de Arachné ezúttal nincs a helyén. -Bár nekem elég érdekes történetem van erről. Mikor kezdtem a játékot, a tojásomból, amit a kasztválasztás után kaptam, eredetileg egy óriáspók kelt ki. Én viszont arachnofóbiás voltam, és nem is volt valami jó a viszonyunk. Valószínűleg egy játékmester vehette észre, mert egyik nap Norm... a pókom elbúcsúzott tőlem, és jött helyette ez a szőrpamacs.
~Nem vagyok szőrpamacs.~ -közli velünk sértődötten a térdemig érő hatalmas macska.
-De... Norm megmutatta nekem, hogy milyenek is a pókok valójában, és hát... nem merek még hozzájuk nyúlni, de képes lennék rátapadni egy üvegfalra és órákig bambulni egy tarantulát. Egyébként a petekkel kapcsolatban, nem mindegyik beszél. Három pókkal találkoztam eddig, abból csak egy szólalt meg, Norm és Arachné inkább csettegéssel kommunikál. Viszont ha megmondod neki a könyv címét vagy szerzőjét, akkor a plafonon mászva odakísér, úgy mutatja meg, hol találod.
No, ez elég hosszúra sikeredett, bevallom, gondolatban már picit rácsapok a számra. Ha egyszer elengedem magam, akkor sajnos a nyelvem is hajlamos megindulni, pedig épp hogy fogadást kötöttem magammal abban, hogy odafigyelek a szavakra és mondatokra annak érdekében, hogy fejlődhessen a beszélőkém is. Erről most mégis megfeledkeztem, és nem tudom, mondtam-e bármi félreérthetőt. Nem marad más, mint fél szemmel Jade reakciójának figyelemmel kísérete, miközben végül, egy kis kacarászás után, elindulunk felfelé a lépcsőkön.
A szívem szinte ugrik, mikor azt mondja, szívesen beköltözne közénk, de azért a valóságban nem pattanok ekkorát. Látni rajtam az örömöt, de annak kicsattanó erejét nem, hisz nem akarom azzal elijeszteni, hogy mennyire ragaszkodó és hangulatember tudok lenni. Új fogadalom: örülnöm kell a kis dolgoknak is.
-Az attól függ, milyenre vágysz. Variálhatunk is, ha szeretnéd. Vannak kertre néző szobák, azzal szemben a városra nézők, aztán egy harmadik pedig az erdő felé nyílik. Az én szobám az első emeleten egy sarokban van, így a kertre és a városra is rálátok.
Ennek eleinte csak esztétikai, most már stratégiai szerepe is lehet, hiszen így mindenen rajta tarthatom a szemem, ami fontos. Mindössze az erdő marad kívül a látóteremen, de amennyire én tudom, arra nagyobb a biztonsági rendszerünk, ezen kívül Koakuma, a könyvtáros észleli, ha onnan érkezne bármi szokatlan jelenség.
Végül felérünk a tetőre. Szokatlan módon itt is növények nyílnak, fű burjánzik a cserepek közül, és a moha szinte külön kis világot teremt, ahogy felmászik az apróbb dísztornyokra. Miután kissé félrelépek, hogy Jade is kényelmesen elférjen, a kilátó, ahova nemrég Peter egy lányt kísért fel, ezúttal nappali fényben mutatja meg nekünk a környéket. Hisz szó szerint mindent látni, hátunk mögött a várost, előttünk a kertet a szélben lengedező virágaival és fáival, bal kézre pedig a távoli erdőt, amerre most is tart épp egy csapat kalandor.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Jade Arton on Csüt. Okt. 02, 2014 12:27 am

Jade elnevette magát a történet hallatán. Ez nagyon jellemző fogása az életnek. Elvileg átláthatatlanul bonyolult véletlennek vélt események hálója, és mégis a legtöbb emberrel tucatszám történnek olyasmik, amik alapján épp az ellenkezőjére következtetne. Hogy mégsem olyan véletlen az egész. Ha jó lapod van, biztosan akkor dobod be, ha egyébként nyernél vele, vagy ha például valamilyen fóbiával rendelkezel, az élet majd gondoskodik róla, hogy minél jobban összeismerkedhess vele. Ez persze nem feltétlenül rossz, Jade kifejezetten kedvelte is a világnak ezt a működését, hiszen többek között ezek a történések teszik az ember élettörténetét olyanná, amiről megfelelő közegben érdemes mesélni.
A petek is új megvilágításba kerültek, mert az általa eddig látottak mind rendelkeztek a beszéd képességével. Persze a "mind" nem takarhat sokkal nagyobb számot a háromnál, így ők nem reprezentálhatják a petek összességét. Az óriáspókról alkotott kép a fejében így, a beszédkészség híján már kevésbé volt barátságos, de úgysem lehet biztos a véleményében, amíg nem látja teljes valójában az állatot.

- Elég látványosak, az biztos. Fura, hogy a legtöbben arra vagyunk kódolva, hogy pánikszerűen elkerüljük őket. Mondjuk az evolúció szempontjából teljesen logikus... Majd visszanézek ide később is, hátha itt lesz. - válaszolta Chancerynek, majd az őket követő macskához fordult.- Bocsánat, egyébként mi is a neve "ezen szőrpamacsnak"?
Mindazonáltal nem zavarta a lány bőbeszédűsége, sem az, ha meglátszott rajta, hogy ezt esetlegesen orvosolni próbálná magában. Az előbbi már csak azért sem, mert az ilyesmit nem feltétlenül könyvelte el túlzott bőbeszédűségként. Szerette, ha az emberek képesek a véleményüket bővebben kifejteni, persze megfelelő mennyiségű hasznos tartalommal. Ilyen esetekben teljesen megengedhetőnek tartotta "beszédjog" kisajátítását, hiszen ezáltal befogadóként is gyarapodhat az ember. Úgy vélte, Chancery az előbbiekkel még nem csapott át terjengősbe, úgyhogy a válaszát is ennek szellemében intézte hozzá.
A lépcsőzés közben a szobaválasztási lehetőségeivel is megismerkedett, első hallásra abszolút megfeleltek az igényeinek. Az ablakok tekintetében elgondolkodott rajta, hogy valami újat próbáljon ki, és a város helyett az erdőre, vagy a kertre néző szobát választ, de rá kellett jöjjön, ez nem az a terület, ahol ilyesmire van szüksége. Élete nagy részében különböző magasságú, városokra néző épületekben lakott, ez pedig olyan látvány volt, amit semmi másra nem cserélt le szívesen.

- Kellemes választék. Ebben az esetben a városra nézők közül - ha van több is - választanék majd egyet. A berendezéssel kapcsolatban valószínűleg lesz majd pár kérdésem, ha ráértek.
Követte a lányt a tetőre, ahol a nap megismételte ragyogó rohamát az utóbbi pár percben beltérhez szokott látószervei ellen, továbbá különböző erősségű szelek is körbetáncolták minden irányból. Meg kellett állapítania, hogy igen tetszetős kilátás nyílt odafentről. Elismerően bólogatott, és őszintén örült, hogy Aincradban sem kellett huzamosabb időt megfelelő kilátástól mentes lakóhelyen töltenie.
- Hát tudod, ezért megéri ennyit lépcsőzni. Vagy többet is. Remélem rendszeresen jöttök ki ide. - mondta az idomárnak a tájat szemlélve, az utolsó mondat első két szavát úgy hangsúlyozta, mintha komoly számonkérésről lenne szó.

Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Csüt. Okt. 02, 2014 7:27 pm

~Becses nevem Álomkelő, Jáde uram. ˇ^ˇ  ~ -a macska hangja hangzik vissza fejünkben, ahogy fejét kissé felszegve, farkát zászlóként lengetve maga után válaszol a kérdésre. Ő is ugyanúgy elengedte magát, mint ahogy én is tettem; talán pont azért nyugodott meg kissé, hogy most már biztos abban, nem fogok a következő percben idegileg teljesen összeomlani ismét. Sem a közeli, sem a távoli jövőben nem szándékozom ezt ismét megtenni, elvégre, immár egy egész céhet kell elvezetgetnem mostantól.
Remélem, Fortuna is rám mosolyog végre és ad erőt ahhoz, hogy ne valljak kudarcot.
-Csak nyugodtan. A szabad választás jogát itt sem töri meg semmi. -mosolygok vissza, mikor ismét a szobákra terelődik a szó, majd bólintok, miszerint persze, segítek majd én bármiben, amiben csak lehet és szükség van. Madarat lehet velem szinte fogatni, pedig tudom, hogy ez az érzés, mintha új bőrbe kerültem volna, rövid ideig fog tartani. Addig, amíg az új helyzetet meg nem szokom, majd ismét következni fog a szürkeség. Igaz, most eldöntöttem, küzdeni fogok ez ellen, csak még azt nem tudom, miképp tegyem.
Mikor felérünk és a szél megrohamozza a hajam, rögvest a pántokhoz kapom az egyik kezem, nehogy a cicafüleket lesodorja egy erősebb szélroham; holott a rendszer ezt úgysem engedné megtenni, mivel szinte ragasztóként működik az inventory ezen öltöztető rendszere. Mindössze az emberi izmok ösztönszerű mozgása lehet a ludas a dologban, hisz ezzel ellentétben Álomkelő minden különösebb félelem nélkül lép ki mellénk és néz le a korlát széléről a kertre, mintha keresne valakit. Fülei radarként járnak ide-oda, majd végül visszafordul és úgy dönt, a lábaimnál nagyobb lesz a biztonság. Vagy csak ellenőrzött valamit... nem tudni.
-Eddig meghagytam ezt a helyet Peternek, ő rendszeresen kijött ide elmélkedni, ha egyedül akart lenni. -mosolyodom el. -Én pedig még nem tudom, mennyi időm lesz megtenni ugyanezt :3 De igyekezni fogok.
Persze éreztem, hogy ez egy olyan ígéret, amit meg fogok tudni valósítani a jövőben.
Kicsit elgondolkodtam, kihagytam-e bármit is, de ezen kívül csak az itt lakók szobái voltak hátra, közös helyiség már nem volt több, egyenlőre. Hagytam egy kicsit, had gyönyörködjünk a kilátásban, a napsütésben és a levegőben, majd Jade felé fordultam.
-Hát, egyenlőre ez volt még szegényes céhházunk bemutatása. A többi a jövő zenéje, de remélem, tetszik itt nálunk. ^^
Mondom, pedig látom rajta, hogy őszinte alkat, és valóban tetszik neki itt.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Jade Arton on Csüt. Okt. 09, 2014 9:12 pm

Jade bólintott a macska irányába, miközben próbálta kaotikus felépítésű névmemóriájába passzírozni az új nevet, bár annak különlegessége miatt annyira nem volt nehéz dolga. Persze az illető nem-ember léte is sokat segített a dologban. Egyelőre kissé elterelte a figyelmét a táj sokszínűsége, de próbált nem elkalandozni túlságosan. Valahogy valószerűtlenül biztonságosnak, nyugodtnak tűnt a világ eme alig létező szelete, ahol álltak. Az épület többi lakója a korábbi események, illetve egyéb tapasztalataik miatt talán kevésbé érzett így, bár rájuk is pozitív hatással lehetett a környezet. Szerette, ha ilyen helyen van a "bázisa". Az nem zavarta, ha a helyek, ahol a mindennapjait tölti kiszámíthatatlanok, vagy barátságtalanok, de az igen, ha ahova visszatér, az nem valami ilyesmi. Azt még fontosnak tartotta, hogy a többi itt lakó is "felébredjen" egy kicsit, amennyiben - és valószínűleg tényleg - igaz, amit Chancery és Shukaku mondtak. Azt viszont nem gondolta, hogy egyben az ő dolga is lenne ezt megvalósítani így, hogy az imént toppant be ebbe a közösségbe. Arra az álláspontra jutott, hogy segíteni fog bárkinek, aki erre szánná magát. Elkalandozott, pedig épp az előbb tudatosította magában, hogy nem akar. Most már mindegy. A korlátnak támaszkodott, és a két mellette tartózkodó felé fordította a tekintetét.
- Érdekelt volna, milyen ember ez a Peter. Aránylag sokszor került szóba az elmúlt időben, ehhez képest nem tudtam meg valami sokat. Persze így, hogy már nem része ennek a világnak, annyira nem életbevágó, hogy tudjam... De érted, na mindegy. Neked mindenesetre sok sikert!- bátorítólag rámosolygott a lányra - Szerintem meg tudod oldani.
A körbevezetés a végére ért, Chancery lezárta a rövid túrát.
- Rendben van. Ebben az esetben köszönöm, hogy időt szántál rá, remélem a későbbiekben is lesz alkalmam beszélni veled. -Újra szétnézett a tájon, elnézett jobbra is, balra is, majd visszafordult Chanceryhez, miközben megvonta a vállát és széttárta a kezét.- Hát ezt pedig, ha más nem, én biztosan használni fogom. Pazarlás, eretnekség lenne máshogy tenni.- utalt a tetőteraszra. Így csak egy fontos teendő maradt a mai napra: a megfelelő szoba megtalálása és birtokbavétele. Ezt jelezte is a lány felé.
- Egy utolsó dolog még! Ha lementünk, szétnézhetek a szobák között? Kedvem támadt megismerkedni a rendező programmal.

Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Chancery on Vas. Okt. 12, 2014 10:34 am

Mondata hallatán egy mosoly jutott eszembe; az, amit először láttam Peter arcán, miközben én félig pánikszerű állapotomban a pókomat kerestem. Milyen furcsa, hogy akkor, mikor csatlakoztam, még Norm volt a petem, nem Álomkelő. Mikor is volt ez... talán fél évvel a játék indulása után. Én magam is elmosolyodom és a kertet figyelem, amin ő és Shukaku olyan rengeteget dolgoztak. Én is segítettem volna nekik, de a jártasságom akkori szintje ezt nem engedhette meg magának.
-Peter... különleges ember volt. -erre nem tudok más szót találni. -Az-az örök udvarias típus, és többet törődött másokkal, mint magával. Mindig mosolygott és soha nem mutatta a jelét, hogy baj lenne, ezért is volt hirtelen ez az egész. El sem tudom képzelni, mi történhetett.
A szeme. Csak a tekintete mondhatta volna meg időben, hogy baj van, de én balga módon bemenekültem az erdőbe a saját problémáimat megoldani, itt hagyva őt. Mégsem tudom kitalálni már így utólag se, mi vehette rá őt erre a kegyetlenségre. Talán örök rejtély is marad, ki tudja.
De félre a szomorú témákkal. Ahogy visszanézek Jade-ra, mosoly terül az arcomra. Egy új kezdet, új lehetőségek, nekem pedig bizonyítanom kell, pont akkor, mikor a legtöbb energiát gyűjtöttem össze rá. Talán ez az egyetlen pozitívuma annak, hogy visszatértem egy kicsit az erdőbe. Fél kézzel támaszkodtam már csak a korlátnak.
-Én pedig üdvözöllek közöttünk. Bármi van, megtalálsz, hogy hol vagyok... -nyitom le a menüm, beállítom, hogy láthassa ő is, majd megmutatom neki, hol találja immár a céhtagok listáját a Barátok mellett.
-Persze, mehetünk. Tehát egy városra néző rendel... első vagy második emelet? Smile -csapom össze a tenyerem, miután lecsuktam a menüt és meghallgattam az első hivatalos kérést, ami érkezett felém immár egy céhtagtól. ^///^

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Terem

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:50 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.