A Kert

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Kedd. Máj. 13, 2014 9:02 pm

Timidus végre felfedezett egy csepp értelmet is a lány szavaiban, így egyetértően bólintott.
-Valóban. De amennyire nem késnének el, ugyanannyira nem is érnének oda sehova időben.
Shu biccentéssel kísérve mondott köszönetet a teáért, és picit lazított a testtartásán. Ahogy a lány a csészét tartotta és kiszolgálta őket, úgy tűnt, mintha nem először csinálná, azonban Shu mégiscsak látta, hogy annyira azért nem erőltette meg magát, és ennek örült. Ha valaki ennyi sok energiát fektetett volna bele egy ilyen rendezvénybe, az tényleg akarhatott valamit, de Jun valószínűleg csak improvizált… bár azt meglehetősen szokatlan módon tette. Azonban amikor kitöltötte a teát, és a tea kitöltése megelőzte a tejet, akkor Shu már tudta, hogy annyira azért nem nézett utána a teaetikettnek, és mivel ez feltételezte, hogy ez az egész csak valami nagyon fura vicc, és nem kell túlságosan komolyan venni, ő is tudott egy picit lazítani. Még egy picit kuncogott is, amikor Jun rutinosan elrontotta a sárkány adagját, de persze csak alig hallhatóan. Nem akarta megsérteni.
-Elnézést kérek… Timidus… nem szokványosan issza a teát, és a feketét nem is szereti. És…
A sárkány eközben megvizsgálta a kanál méretét, majd akkora számot mondott, amennyivel a tej körülbelül felét fel lehetett tölteni cukorral.
-…és édesen szereti a dolgokat. Vagy sósan. vagy nyersen. De mindenféleképpen erős ízzel.
-Yap! Örülünk, hogy eljöttél.
-Igen… de… megismerni? Engem? És… csak így… hirtelen…

Shu újra elbizonytalanodott, hiszen így már cseppet sem valami hóbortos játék volt, hanem a lány most alakította ki róla a véleményét. Talán még Anatnak is beszámol a viselkedéséről. Nem szabad hibáznia…
-És… mit szeretnél… tudni?
A sárkány azonban ennél sokkal magabiztosabb volt, főleg a mesék szövevényes említése után. Ugyanis egy nagybetűs rejtvénnyel, egy találós kérdéssel szembesült, amiben köztudottan ő volt a legjobb. Még az idézős fiú fantomját is lenyűgözte.
-Tehát… Mind a törpék, mind piroska nagymamája az erdőben lakott. Tehát megeshetett, hogy találkoztak. Ha azt vesszük alapul, hogy mind Hófehérke, mind Hamupipőke lovaghoz ment feleségül… aki akár lehetett ugyanaz a lovag is… a lovagok pedig köztudottan gazdagok, tehát akkor már nem volt szüksége az üvegcipőre… ezért valóban igaz, hogy ha a törpék nem jelennek meg időben, akkor Hamupipőke valóban odaadhatta Piroskának az üvegcipellőt, a lovagon keresztül, aki Hófehérkéért ment. A nyuszika pedig természetesen nyúlcipőt viselt, hiszen az tíz gyorsaságot ad, míg a farkasnak csak három van, és az ezüst farkasnak is csak nyolc, tehát azzal el tudott előle menekülni.
Shu pislogott egy párat, majd egyetértően bólintott. Már az elején elvesztette a fonalat, de tudta, hogy Timidusnak igaza van.
-Oh… hát… értem. Bár szerintem te már biztosan magasabb szinten csinálod, mint én. Én szeretnék megmaradni az egyes tiernél, hogy a kis szintű játékosokat segítsem… és… a nagyobb szinten is jól jöhetnek még azok a kristályok…
Próbált óvatos maradni, és csak keveset beszélni… nem esett nehezére, hiszen mindig ezt csinálta amíg nem az állatokról esett szó.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Szer. Máj. 14, 2014 10:33 am

Figyelmesen hallgattam a csöppnyi sárkány (Junnak minden kicsinek számít ami nála alacsonyabb x3) reagálását az első gondolatmenetre, amolyan egyetértésféleségként el is fogadta, egy egyszerű szóval le is zárta a késedelmekről folytatott diskurálást.
- Valóban. - a választ követően pedig kíváncsian lestem ahogyan Shu belekortyol a teájába, miként issza, hogyan ízlelgeti, hátha fel vélek fedezni egy kósza kislányos mosolyt, egy kis arcpírt, vagy bármit, ami sokkal inkább az odabent lakozható önfeledt kislányt rejti. Mozdulatai mégis inkább a tudatos illem, és visszafogottság jellemezte. A halk motyogásából ugyan semmit sem értettem, de talán nem is kellett, kedvesen rámosolyogtam, tetszett a reakció amit akkor mutatott, amikor egy kisregénybe belecsempésztem, azt, hogy meg szeretném ismerni.
- Mindent. A hobbijaidtól kezdve, az elfoglaltságaidig mindent. Ha szeretnéd akár beszélgethetünk a kinti és a benti életünk közti különbségekről, a családról, meg hasonló  dolgokról is. Kezded te, vagy kezdjem én a mesélést? - közben a sárkány fogaskerekei is mozgásba lendültek és egy elég reális, kissé humoros válasszal állt elő, ami hallatán el is nevettem magam.
- Szégyenlem bevallani, de azt hiszem már belezavarodtam a történésekbe. De az, hogy ennyire jártas vagy a mesékben, azt jelenti, hogy ti is odavagytok a régi történetekért. Nekem Alice csodaországban a kedvencem, ezért is gondoltam, hogy a tea parti is erre épüljön fel. - tártam szét a karjaim és mintha a levegőből próbálnám körbeölelni a plüssök rengetegét, a színes, habos süteményeket, a díszes tálcákat és csészéket.
- Oh majdnem elfelejtettem, nektek is hoztam cosplayt. - esélyt sem adva, hogy reagáljanak máris nyitottam le a menüm, és szorgosan kerestem is a ruhatárban egy hozzájuk illő jelmezt. Shu-nak már egy komplett tervem, volt, hogy minek öltöztetem be, de most így életnagyságban, kellő közelségben, mégis inkább úgy érzem, hogy a nyuszifülek a legtökéletesebbek hozzá. Ki is kaptam, és tartottam felé az említett tárgyat, hozzá pedig egy láncra fűzött zsebórát. Timidus már nehezebb eset, mégsem öltöztethetem be csak úgy piroskának, vagy hercegnőnek, azonban...
- Umm Szeretnéd ezt a lófejet felvenni?... ehehe ^^" - kaptam elő egy jelmeztartozékot, aminek a többi darabja valami oknál fogva otthon maradhatott a nagy sietségben, vártam egy picit, hogy elveszik e az ajándéknak szánt "ruhadarabokat".
- Visszatérve egy kicsit a kristályírásra... már egy ideje Tier kettőre léptem, viszont elég sokáig tartott mire összeszedtem pár receptet, a növényeket pedig elég nehéz beszerezni, talán nekem is jobb lett volna, ha még maradok kisebb szinten, akkor jobban menne az üzlet. Egy időben még kísérletezgettem is különböző növényekkel, de amióta Anat befogadott az Artesbe, nem igazán merek növényeket pocsékolni. - jobban belegondolva talán az üzlet is jobban ment alacsonyabb szinten mint most... több tucat gyertyakristályt adtam el, naponta. Régi szép idők...

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Szer. Máj. 14, 2014 11:13 am

-Köszönjük szépen a teát. Igazán nagyon finom.
-Yap! Ügyes vagy.

Shu inkább valóban a bögrébe merült, hiszen így még a szemkontaktust is úgy kerülhette el, hogy ne legyen a másik fél számára sértő. Nyugodtan, közel azonos időközönként kortyolt bele az italba, néha fújkálta egy picit, kavargatta. Az, hogy ilyen módon sikerült kissé elbújnia felettébb hasznosnak bizonyult, főleg akkor, amikor Jun rázúdította a rengeteg témáját. A hobbi és az elfoglaltság még teljesen rendben volt, arról szívesen is beszélt volna, és ahogy ezt a lányt elnézte, a rengeteg plüssállattal és cicomával, őt még érdekelték is volna. A kinti világ és főleg a család kérdése azonban nem tartozott a kedvenc témái közé, és ennek a felemlegetésére el is komorodott kissé, és arcát igyekeztt minél inkább a csésze mögé rejteni, és szemlesütve hallgatni a továbbiakat.  
-Én… ha szeretnéd, akkor kezdem én… mégis csak… te szeretnél engem megismerni… és…
Érezte, hogy ismételten elcseszte. Valahogy úgy tűnt illendőnek, hogy ő kezdjen beszélni, de semmiképpen nem akarta azt a látszatot kelteni, amit az ilyen szavak mögé láthatott a beszélgetőpartnere. Gyorsan bele is fogott a visszakozásba.
-De… ne hidd azt, hogy én nem… mármint téged nem… csak… gondoltam…
-Gondoltam. De nem kell szégyellned.

Szakította félbe Timidus a lányt, mert érezte, hogy az nem fog semmit mondani, és a sárkány nem szerette, ha feleslegesen folyik a beszélgetés, ráadásul Shu ismételten feszélyezettnek tűnt, mint általában, ha nem idomárokkal kellett csevegnie.
-Azt a mesét pont nem ismerem.
-Majd… kikeressük a könyvtárban.

Egy pillanatra Junra emelte a tekintetét, de csak addig, hogy a lány érezhesse, hogy szavait hozzá intézi.
-Amikor még fióka volt, akkor csak a régi meséket meséltem neki. Azokat, amiket az előbb említettél. És… képregényeket. Azokat jobban is szereti.
Sokszor meggondolta már, hogy valóban jó ötlet volt-e a hagyományos mesékkel indítania Timidus ilyen irányú ismereteit, hiszen azok mind-mind ármánnyal és cselszövéssel voltak tele. Nem éppen vidám mesék. Ezért is tért át hamar a Garfieldra és Kázmér és Huba történetire, mivel az utóbbi még tanulságos is volt. Azokat ő is jobban szerette. És persze milliárdnyi kamiról szóló monda is előkerült.
-Cosplay?
Mindketten furcsállva figyelték, ahogyan Jun előhalássza a jelmezeket. Shu továbbra sem értette, hogy miért is kellenek ezek a díszletek, de azért felvette a nyuszifüleket. A zsebórát azonban nem tudta hova tenni, így elhelyezte maga elé az asztalra, a teáscsésze és a plüss sárkány közé. Timidus persze másképpen reagált, egy egyszerű és határozott kijelentéssel.
-Nem.
-Izé… ne haragudj… csak… őszinte. Azt tanítottam neki, hogy ne hazudjon. És nem is hazudik.
-Persze, hogy nem. De ezért miért haragudna?

-Illem.
-Oh…

És ezzel a két csipogásos párbeszéddel le is zárta a magyarázatot, azonban Timidus ettől még nem másította meg a véleményét.
-Kísérletezni a növényekkel? Úgy érted… nem csak azok a kombinációk vannak, amiről van receptünk?
Persze ő sem merte volna elkísérletezgetni az Utával közös bolt raktárát, de erre azért kíváncsi volt.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Szer. Máj. 14, 2014 12:22 pm

- Igazán nincs mit, a sütikből is egyetek csak amennyit csak szeretnétek. - mutattam rá a sok különféle ínycsiklandozó édességre. - Szeretnél egy kis egyél meget? - emeltem feléje a cuki rózsaszín habos csodát, miközben szegényke kissé zavarba jött. Talán túl gyorsan hoztam fel az ismerkedéses téma azon részét, hogy beszéljen a dolgairól. Furcsa, de mintha már más is reagált volna hasonlóképpen. Van egy olyan érzésem, hogy ezek a témák senkinek sem a kedvencei, vagy talán csak nem akarják majdnem, hogy vadidegeneknek kitálalni az életüket.
- Akkor kezdem én, hátha úgy könnyebb lesz, ha pedig mégsem szeretnél magadról mesélni az sem baj. - mosolyogtam rá, közben kezeimmel az egyik kekszféleséggel kezdtem játszadozni - Apu és anyu meghaltak. Mondhatni elég fiatal voltam akkor, mielőtt a játékba kerültem nevelőapámmal éltem, és a testvéreimmel, hobbijaim nem igazán voltak, szerettem színészkedni... - talán nem a legjobb szó erre a színészkedés... főleg, hogy elég sok embert bántottam meg, és sértettem meg a kis játékaimmal... - Mindig is szerettem a meséket, és játékokat. Néha még a sulikból is hetekig lógtam, éjjel nappal azokkal foglalkoztam. Így visszagondolva cseppet sem hiányzik az az élet. Csak a család.- nevettem el magam, és a korábban pöckölgetett süteménybe haraptam, illetve kortyoltam egyet a teából. Kissé fájó pont visszagondolni arra, hogy annak ellenére, hogy lett volna lehetőségem megúszni a játékba ragadást, mégsem lestem utána a neten, mi is ez a nearvgear. Talán egyfajta büntetés Istentől, hogy ide száműzött a sok csínyemért...
- Nagyon jól áll a nyuszifül, az útmutatásoddal fogok csodaországba is eljutni. - igazítottam meg, az egyik félrelógó fülecskét a lányon, közben Timidus elutasításán meg sem lepődtem, én sem hagynám, hogy egy lófejet aggassanak rám, csak úgy, mindenféle indíték, vagy előzetes megbeszélés nélkül.
- Semmi baj, szeretem a nyílt embereket, valójában én is olyan vagyok, ha valami nem tetszik általában megmondom, nem köntörfalazok. - válaszoltam a lány bocsánatkérésére, amire igazán nem lett volna szükség. De mondhatni megmosolyogtató, hogy mennyire tartja magát az illemhez és a formalitáshoz. Elég jó nevelésben lehetett része, hogy már ilyen fiatalon ennyire komoly és felnőttes a viselkedése.
- Hát ez egy elég vicces történet, még mielőtt csatlakoztam volna a céhbe, kaptam egy fülest, miszerint növények kombinációjából képes lehetek ritka érceket csinálni. Azonban végül kiderült, hogy egy átverés áldozata lettem. De biztos vagyok benne, hogy lehet recept nélkül is kristályokat írni, csak bonyolultabb. - milyen nosztalgikus, szinte mintha tegnap történt volna amikor Anatnak büszkén meséltem a nagy felfedezésem, amivel majd meggazdagszom, és közvetlenül ezután, megtudtam, hogy ez egy hazugság, és ilyesmi nem létezik. Micsoda pech... Ha meg mégis létezik, hogy növényből kristályt tuti, hogy hatalmas mennyiség kell hozzá, ami meg már nem gazdaságos.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Szer. Máj. 14, 2014 1:30 pm

Egyetek amennyit csak szeretnétek. Ezt mondta a lány. Timidus ránézett a süteményre, kicsit méregette, majd végignézett a többin is, számolgatott egy keveset, majd levonta a konklúziót.
-Annyi nincs.
Ezután óvatosan elvette Jun kezéből a rózsaszín csodát, újra kissé elgondolkodott, majd inkább letette az előtte lévő tányérkára, amit Shu időközben odakészített, és csipegetni kezdte. Közben a lány is maga elé vett egy másikat, és ő is megkóstolta.
-Nagyon finom. Köszönjük szépen…
-Yap! Te sütötted?

-Timidus! Az ajándékról nem illik megkérdezni, hogy honnan van…
-Te is azt árulod a boltban, amit készítesz…
-Az más.

A sárkány csak legyintett a farkával, amely mozdulattal már tudtára is adta a világnak, hogy előző kérdése tárgytalan, és inkább tovább foglalkozott a falatozással. A lány azonban egyre furábban viselkedett. Elmondta, hogy neki is meghaltak a szülei… majd nevetett. A többi mondandója valahogy nem is tűnt fontosnak emellett, és a kis idomár nem tudta elképzelni, hogy hogyan nevethet ezután valaki. Bár… a testvérek szó még megragadta a fülét, és így talán már egy kicsit megértette… illetve megpróbálta. Szomorúan bólintott, de még nem mondott semmit. Az, hogy Timidus nem sértette meg Junt kissé megnyugtatta a lányt, de mivel nem tudta kiverni a fejéből a gondolatokat a családdal kapcsolatban, így nem tudott vele ennél tovább foglalkozni. Ezek szerint a lánynak volt családja. Várta kint valaki, mégis vidám volt és teadélutánt rendezett neki, akit nem is ismert… azért, hogy megismerje. Ilyen szintű közvetlenséggel és nyíltsággal még sohasem találkozott. Ebben a világban az összes ember furán viselkedett. Őt egyáltalán nem bántották, és még Timidus természetét is elviselték. Még Alex is, és úgy tűnt, hogy most valamennyire még jóban is vannak. Ez valahogy elképzelhetetlennek tűnt az elején. A merengésből a kristályok megemlítése rángatta ki.
-Hogy… növényekből érceket?
Megrázta a fejét, és újra lesütötte a szemeit. Ő következett. Újra kortyolt a teájából, majd belekezdett.
-Én… nekem is. A szüleim. Négy éve. Testvéreim nincsenek és… ide jöttem. A petekkel és a mobokkal foglalkozom… mert érdekesek, és szeretnék róluk minél többet megtudni… megismerni őket.
Halkan beszélt, és néha-néha még fel is pislantott a lányra, de ő nem nevetett. Nem volt min nevetnie.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Szer. Máj. 14, 2014 7:03 pm

A kínált süteményt aranyosan méregetni kezdte Timidus, elsőként ö vetett szemet rá, türelmesen figyeltem, ahogyan elveszi, ízlelgeti, pakolgatja maga előtt az ételt. A kislány sokkal türelmesebb, és továbbra is illedelmesen vette el, kissé úgy tűnt, mintha csak azért vette volna el mert megkínáltam és nem szeretne bunkónak tűnni, vagy megbántani a visszautasítással. De talán mindez csak puszta spekuláció, és valójában csak túlságosan szégyenlős volt ahhoz, hogy a kínálásom nélkül elvegyen egyet is. Furcsa... nekem ilyesmi még sosem jutott eszembe, mindig tökéletesen biztos voltam abban, hogy ha valaki süteménnyel vár, vagy teával azért van előkészítve, hogy megkínáljon, egyek belőle, és nem pedig azért, hogy farkasszemet nézve velük türelemjátékot játszhassak.
- Nem, dehogy is - ráztam meg a fejem, amikor Timidus a sütemény után kérdezett - A Sweet Dreams-ből rendeltem. Amikor beléptem a játékba, minden pénzem ott költöttem el, és elég sok embert ott ismertem meg. A kiszolgálással és az ételek minőségével pedig különösen meg vagyok ott elégedve, ezért gondoltam jó ötlet lenne, onnan hozni. - na meg persze, a főzés jártasságom elég régóta nem fejlesztettem sehova sem, ezért max egy palacsintát vagy egy sültet tudnék csak hiba nélkül összedobni. Habos süteményekről álmodni sem lehet ilyen alacsony szinteken. A lányt kicsit meglepte a történet, és mivel a növény érces részre kérdezett legfőképpen vissza, ezért teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a rész lehetett az ami leginkább meglepte. Végül is, nem csoda, nem túl gyakran találkozik az ember olyannal aki ilyesmit mesél, az pedig még ritkább lehet, hogy valaki tényleg megpróbálkozzon ilyesmivel.
- Részvétem. Elég szomorú hallani, hogy ilyen fiatalon elveszítesz olyan embereket akik fontosak voltak számodra. Én már nem is igazán emlékszem az igazi szüleimre. Anyu halála előtt pár évvel újraházasodott, a nevelőapám pedig mindent megadott nekem, ahogyan az igazi is tette. Nem annyira kötődtem hozzá sem mint az elődeihez, de mégis hálával tartozok neki azért amit megtett értem... értünk... - egy pillanatra félrepillantottam, kicsit talán túlságosan belemerültem a gondolataimba, és olyan vizekre kezdtem el evezni, ahova már tényleg nem kéne. Gyorsan váltani is próbáltam a szülők témáról, ezért folytattam a mesélést - Szóval szereted a természetet és az állatokat? Pont ilyen  embernek tűnsz! - nevettem fel - De tényleg! Már kezdetektől látszott rajtad, hogy rengeteg időt töltötök együtt Timidussal. - ez főleg a mesélős részből derült ki. Jobban belegondolva, talán mindenki aki állatidomár kasztot választott, elég szorosan kötődik a természethez, és nagy állatszerető. Chan is imádja Álomkelőt, Szophie is nagyon jó viszonyban van a farkasával, az a macis pasas is úgy tűnt jól érzi magát a pandájával...
- Nekem különösebb történetem nincs a belépéssel kapcsolatban. Én több hónappal a többiek után léptem be, hála annak, hogy a sisakom elkeveredett a dolgaim között. De talán nem is olyan nagy baj ez. Megspóroltam magamnak egy csomó drámát, ahogy hallottam. - gondoltam itt Kayaba híres neves bejelentésére, ami elég sok embert sokkolt, volt akit még öngyilkosságba is üldözött. Talán még jó is, hogy erről lemaradtam, fogalmam sincs miként reagálnék le egy olyan jelenetet, a pletykák és történetek alapján pedig sokan még csak fel sem dolgozták ezt az egészet.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Szer. Máj. 14, 2014 7:36 pm

-Sweet dreams?
-Cukrászda. A Kezdetek Városának északi részében van.
-És miért nem voltunk mi még ott soha?
-Mert… tudod jól, hogy miért nem.
-Legközelebb oda fogunk menni.
-Hát… oké… végül is megérdemled…

Picit elgondolkodott, és még az evést is az ivást is abba hagyta. Elege volt a beszélgetésből… legalább is abból a részéből, ami a családot illeti. Irigy volt a lányra, amiért az kapott egy második esélyt a nevelőszülő miatt, irigy volt, mert neki nem kellett emlékeznie a szüleire, nem kellett felidéznie azokat a borzasztó képeket, amik a lányt sokszor kergették az álmában. Részvéte… persze… milyen idióta kifejezés. És persze neki még testvérei is voltak. Shu elfordította a tekintetét, hogy ne láthassa, hogy dühös.
Talán a lány is megérezte, hogy nem kellene tovább feszegetnie a témát, mert váltott. Ezt pedig Shu örömmel vette tudomásul, ráadásul Jun még arra is képes volt, hogy megfelelő mederbe terelje a beszélgetést. Talán nem is akart rosszat… csak tényleg nem gondolja meg a szavait… és nagyon vidám. Túl vidám.
-Igen… és... köszönöm... de…
Kicsit elcsodálkozott, és jó ideje először újra Junra emelte a tekintetét.
-Hogyan lehet ilyen embernek tűnni? Honnan látod ezt?
Elpirult, de mosolygott. Örült, hogy ez látszik rajta, mert jó tulajdonságának tartotta.
-És… igen. Legtöbbször együtt vagyunk. Együtt kelünk fel, vannak közös programjaink. Majdnem mindent együtt csinálunk. Persze… Timidus még a kristályírásban és a főzésben is segít… de azt inkább én csinálom. Ő pedig inkább a vadászatot csinálja, mert tudja, hogy azt pedig én nem szeretem.
Összenézett a sárkánnyal, aki félrebillentette a jobb fülét. Nem gondolta úgy, hogy bármi hozzáfűznivalója lenne.
-Mi a többiekkel együtt kezdtük a játékot, de egy évig az erdőben éltünk. Akkor tanultam meg Timidus nyelvét is… nagyrészt. Azután jött Hisame, és most itt vagyunk.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Szer. Máj. 14, 2014 8:06 pm

Nem szóltam közbe a lány és a sárkánya beszélgetésébe, inkább csak türelmesen, és persze figyelmesen hallgattam ahogyan beszélgetnek, figyeltem az egymás iránti gesztusaikat. Megunhatatlan. Mintha két testvért látnék bennük. Vagy inkább anya és gyermeke? Nehéz eldönteni, hogy melyik az igazi kapcsolat kettejük között, de az biztos, hogy Timidust ö sem tartja egy élettelen fegyvernek, holmi pixelhalomnak, ahogyan azt néhányan teszik, szerencsére ritkábbak az ilyenek. De a kettejük kapcsolata tényleg különleges. Megmosolyogtat, és melegséggel tölt el. Talán ők azok akik miatt sajnálnám ha véget érne a játék. Felérne egy ember halálával ha elvesztené Timidust, sőt talán még... Nem... nem szabad ilyesmire gondolnom, sőt ezeket a témákat is kerülnöm kellene.
- Csak ajánlani tudom a helyet, minden friss és finom, ha pedig valami speciális igényeitek vannak, szívesen megcsinálják. Viszont elég népszerű hely, szóval gyakran hosszú sor áll. - osztottam meg korábbi tapasztalataimat a hellyel kapcsolatban. De ami  igaz az igaz, nekem hiába volt kis előnyöm a többiekkel szemben, meg törzstagságom, mégis rendszerint öt-tíz perceket álltam sorba, hogy megkapjam az adagomat.
- Hogy hogyan? Nehéz kérdés - kissé elgondolkodtam, szótlanul vizsgáltam a lányt, hogy megfelelő választ adhassak a kérdésére, - a kisugárzásod teszi. Amikor rád nézek, olyan érzésem van, hogy te nem lehetsz rossz ember. Az pedig ahogyan viselkedsz elég sokat elárul rólad. - a válaszomat követően, öntöttem magamnak még egy csésze teát, ugyanis elég hamar kifogytam belőle a sütemények majszolása közepette, a beszélgetőpartnereim előtt is meglóbáltam jól láthatóan a kancsót, hogy amolyan "Kértek?" arckifejezéssel. Majd ha bólintottak, vagy adtak valamiféle jelet, helyeslést, öntöttem nekik is.
- Amikor nem nézel a szemembe, és félrehúzod a tekinteted... Azt bizonyítja, hogy bátortalan vagy, vagy kissé zavarba jössz, ugye? - kérdeztem tőle, nem akartam, hogy rosszul érezze magát a beszélgetés közben, és jobb szerettem volna minél hamarabb kiismerni - Nem kell feszélyezve érezned magad. Csak érezzük jól magunkat, rendben? - mosolyogtam rá, közben kezeimmel mutattam neki, hogyan is húzza szép szélesre az ö mosolyát is.
- Az emberek mindig szépek amikor mosolyognak. Ha pedig a környezeted látja, hogy mosolyogsz ők is jobban fogják magukat érezni, boldogabbak lesznek. - Talán ez lehet a legfőbb oka annak, hogy állandó mosolyt erőltetek az arcomra, vagy éppenséggel olyan helyzetekben is vigyorgok amikor nem éppen illendő, vagy előnyös. Szégyen még önmagamnak is bevallani, de ez már egyfajta reflexként rögzülhetett be.
- Az erdőben?! - kaptam fel a fejem hirtelenjében. Nem kis meglepődésként ért a dolog. Egy hozzá hasonló gyermek közel egy évig egy erdőben élt? A hidegben? Talán étel és ital nélkül?! Belegondolni is rémes. Amíg én belépésem óta kényelmes elsőosztályú lakosztályokban élvezhettem a vendéglőkben az életem, finom ételek, és jó társaság mellett ő remete módjára élt kint a vadonban. - Ez szörnyű, én el sem tudom képzelni, hogyan tudnék a vadonban élni akár egyetlen napig is... Nem, hogy egy évig. Most sokat nőttél a szememben. De... ez mégis olyan szomorú...

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Szer. Máj. 14, 2014 8:35 pm

-Hosszú sor?
-Az… tömeget jelent…
-Nem baj!
-De…
-De sütik!
-Hát… majd meglátjuk, Timidus.

Ezután inkább Jun szavaira figyelt. Nagyon is érdekelte az, hogy mit gondolnak róla az emberek, és eddig azok közül, akikkel folyamatosabban találkozott nem igazán tudott beszélgetni. Valahogy feszélyezte az, hogy itt a céhházban együtt kell élnie mindenkivel, így nem igazán teheti meg, hogy megmutat olyan dolgokat, amiért haragudhatnak rá. Channal már elrontotta. A lány valószínűleg gyűlöli, és miatta is ment el. Valamiért úgy látja, hogy Shu felül akarja múlni, le akarja őt győzni, pedig egyáltalán nem így volt. Ezt csak ő látta bele. Félt Chantól, Petert pedig egyre kevesebbszer látta. Valahogyan azok, akikkel csak úgy összefutott… mint a horgászaton Lancer és Atoru… sokkal kötetlenebben voltak képesek beszélgetni. Lassan Shu átértékelte az idegenekre vonatkozó gondolatait. Még mindig félt tőlük, de nem tudta, hogy azoktól kell jobban félnie, akiket közel akar magához engedni, vagy az idegenektől. Egyikőjüket sem tudta kiismerni és megérteni. Mindannyian furán viselkedtek és néha ijesztően. Kivéve Anatole. Ő elmondta amit gondolt. Őszinte volt. Túlságosan is. Talán… talán az Artes céhében ilyen emberek vannak. Őszinték. Mint Alex, mint Anatole, min Jun. Olyanok, mint Timidus. Érdekes lenne…
-Rossz ember? Nem tudom… Anattal már beszéltünk erről… a rossz emberekről. És… ahogyan viselkedem… hogyan viselkedem?
Kicsit elmosolyodott, és egy pár pillanatra a lány szemébe nézett. Egyenesen a szemébe.
-Igen... csak... csak úgy idejöttél, hogy meg akarsz ismerni. És... fogalmam sincs, hogy miért. Peter is csak úgy elhozott a céhházba, Anat meg akar védeni, Utahime pedig... Utahime még barátkozik is. Szeretek vele lenni. De... nem tudom, hogy miért csinálják.
Justint egyelőre még nem említette meg. Fogalma sem volt, hogy mi fog történni azon a téren. Rengeteg kérdés, amiket azoknak, akik mindent ráhagytak nem tehetett fel. Persze Junt is értelmetlen volt kérdeznie, hiszen ő meg nem ismerte őt ahhoz eléggé, hogy megválaszolja… de valahogy ez az egész szürreális hangulat kihozta belőle a kérdéseit.
-És… majd igyekszem mosolyogni.
Mintegy varázsütésre a lány következő mondatára már elő is tűnt az idomár arcán a mosoly, sőt egészen kuncogássá „vadult”, amikor Jun sajnálkozni kezdett.
-Szörnyű? Dehogy szörnyű! Imádok kempingezni, és rengeteg érdekesség volt az erdőben. Végig tudtam figyelni az állatokat, végig Timidussal lehettem, senki nem zavart, senki nem… senki nem kritizált és senki nem bántott. Egyáltalán nem volt szomorú. Még most is sokszor megyünk vissza az erdőbe.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Szer. Máj. 14, 2014 9:09 pm

Tetszett ahogyan minden kérdésre adott választ alaposan átgondolt. Nem kotyog ki semmi olyant amit nem szeretne, és mindig tartja magát ahhoz, hogy ne sértsen meg. Ha pedig érzékeny témát érintek, vagy zavarba hozom értelem szerűen fejlehajtással vagy félrepillantásokkal reagálja le. Tökéletes! Egyszerűen nem tudok betelni vele, de valahogy mégis olyan tragikus, olyan szomorú... egy hozzá és Saya-chanhoz hasonló gyermeknek tényleg nem szabadna itt lennie. Sőt sokkal jobbat érdemelnének, az életben. Kicsit belefeledkeztem a gondolataimba, az állam alá támasztottam mindkét kezem, hogy megtartsák a kobakom, és üresen nézve magam elé folytattam a kis gondolatmenetem egészen addig amíg, a lány ismét visszakérdezett.
- Hát ez egy elég érdekes kérdés. Én úgy gondolom, hogy azok akik rosszak általában piros indikátorosok, szóval őket alapból kerülöm, meg másképpen állok hozzájuk. Utána marad a többség aki zöld. De természetesen őket is a habitusuk és első találkozás alapján ítélem meg főleg. Ha valaki már első pillanatban is bunkó, vagy tapintatlan, azzal inkább nem foglalkozom. - tartottam egy lélegzetvételnyi szünetet, hogy a lánynak időt hagyjak, hogy picit gondolkodhasson azon amit mondtam, illetve, hogy összeszedjem a többi gondolatomat - De ez főleg idebent működik így. A valóságban kicsit más a helyzet. De azt hiszem fontos az, hogy kicsit beszélgess valakivel, és szinte magától értetődő, hogy milyen ember is valójában. - bólogattam elégedetten, hogy egy milyen bonyolult dolgot meg is magyaráztam. Büszke voltam magamra, hogy sikerült valamit tanítanom valakinek. Habár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez új lehetett neki.
- Oh szóval Anat is meg akar védeni? - nevettem el magam - Anat egy hős! Nekem a példaképem. Talán ö az oka annak, hogy most az vagyok aki. Talán... már nem élnék ha ö nem lenne... - kissé elhalkultam a mondat végére, itt nem csak a békára gondolva, hanem a magány mardosó, gyilkos erejére, illetve az egyre sokasodó vörösök számára, akik pillanatok alatt legyilkolnak bárkit megbánás, vagy lelkiismeret furdalás nélkül. Lelketlen népség... távol kell tőlük maradni...
- Miért ne? Kell arra indok, hogy valaki ismerkedjen? - kérdeztem vissza cselesen, habár nem vártam rá választ, csupán rá szeretném vezetni a lányt, arra, hogy mi a helyes. Talán furcsának érezheti, hogy a semmiből ennyien körülveszik. A szülei halála pedig nem kicsit megviselhette, hogy így gondolja a dolgokat. Magányos... egyik pillanatról a másikra egyedül maradt... A következő mondata kissé meglepett, sőt felvont szemöldökkel hallgattam, kissé szörnyülködve azon amit mondott.
- Én sosem voltam még kempingezni. - mormogtam az orrom alatt, közben inkább kitértem arra a részre ami kissé sokként ért. - Kritizálni? Bántani? Miért tenne így bárki is? Talán mert alacsony vagy? Vagy mert csendes? Micsoda hülyeség! Azok kritizálnak csak másokat akik féltékenyek arra akit bántanak valamiért! Én sosem foglalkoztam az ilyenekkel. Habár szerencsére engem nem sokáig vettek körbe ilyen emberek, ugyanis elég sokat költöztünk...De ugye... mostanában nem bánt senki... ugye?

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Szer. Máj. 14, 2014 9:36 pm

-A pirosak?
A lány hevesen megrázta a fejét.
-Nem hiszem, hogy valaki azért lenne rossz ember, mert piros indikátoros.
Ebben biztos volt. Ha a valóságban lenne indikátor, ő is piros lenne. Ha a gyűrűs küldetésnél nincsen az ellenfélnek olyan fura képessége, itt is piros lenne. Pedig nem tartotta magát rossz embernek.
-Én… több zöld indikátoros rossz emberrel találkoztam, mint pirossal.
Gondolt egy pillanatra Elysionra, Kurokotora vagy Daneera. Ellenpéldának pedig ott volt Tachi.
-Lehetett akár csak önvédelem is. És… egy találkozásból… talán félre is vezethet. Azt mondtad, te is színészkedtél. Ha mások elég jó színészek, akkor könnyen becsaphatnak. És persze félre is ismerheted őket.
-Mint Alex engem.

Szólalt meg a sárkány hirtelenséggel, hiszen ezt még mindig nagy érdemként tartotta számon magában.
-Igen. Például. Vagy éppen mi Alexet. Mindenkinek lehet adni második esélyt… de tényleg okos dolog tartani a pirosoktól. Ezért szeretek itt lenni. Itt több esélyed van tudni, hogy kitől kell félned. Még a legelején találkoztam gonosz pirosokkal… de szerencsére békén hagytak. Nem volt mit elvenniük tőlem, és bántani sem akartak valamiért. Ők még mindig jobbak voltak mint azok, akik csak úgy a semmiért bántják a másikat… csak azért, hogy bántsák. Én sem foglalkoztam velük. Tudod… azt hiszem azért bántanak, mert szeretik látni, hogy sírsz. Ha nem sírsz, akkor megunják. Nem leszel érdekes…  
Kicsit elmerengett a múlton, majd újra megrázta a fejét, hogy magához térjen.
-De itt jobb. Itt kedvesebbek az emberek valamiért… talán a világ miatt… nem tudom. Talán ezért nem kell nekik indok, hogy ismerkedjenek…
Ismét elgondolkodott, de most sem volt képes hátsó szándékot találni Jun cselekedeteiben.
-Talán… csak azért akarnak ismerkedni…
Megengedett magának egy halvány mosolyt, és vett egy újabb süteményt a saját tányérkájára, és Timidusnak is.
-…hogy valaki elmenjen velük kempingezni. Vagy szafarizni.  

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Csüt. Máj. 15, 2014 1:05 pm

- Lehet, hogy igazad van, de mégsem értek veled egyet ez ügyben. Hogy is mondjam... - egy pillanatra elcsendesedtem, gondolataimba mélyedtem, közben egyik kezemmel a hajamba túrtam. Ez amolyan rossz szokás volt nálam, főleg akkor amikor fogós, vagy elgondolkodtató kérdés elé állítanak. Való igaz, hogy lehet balesetből is pirosodni, erre tökéletes példa volt az a srác akivel az az átkozott bál után találkoztam. De mégis sokkal inkább gyakoribbak azok akik csupán szórakozásból öldösnek, vagy pénzszerzés  céljából.
- Sokkal inkább úgy gondlom, hogy elővigyázatosabbnak kell lenni azokkal az emberekkel szemben akik pirosak. Ha valaki sárga az még talán okés, mert nem ölt embert, de ha valaki piros, annak biztosan valami nyomós oka van. - elég nagy naivitás lenne pusztán azért bizalmat kölcsönöznöm bárkinek is mert talán nem az ö hibája az indikátor színe. Ha valaki zöld az már egy jó pont, a kövi jó pontot pedig a viselkedése után érdemelheti csak ki.
- Szerencsére én nem igazán találkoztam még olyannal aki zöld volt és rossz. Talán csak olyanokkal akik kissé gorombák voltak, de az más tészta. Habár attól még, hogy rossz napjuk van nem kellene tönkretenni más napját is... - toltam kissé hátrébb magamtól a teáscsészét, és a süteményeimet, majd az egyik plüssállatot magamhoz vettem és azzal kezdtem bíbelődni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen irányt vesznek a beszélgetéseink, de boldog vagyok, hogy más véleményét is meghallgathatom ezzel kapcsolatban.
- Hát...elég sok piroskát ismerek és ők sokkal inkább farkasok mint báránykák. Ott volt az a fura maszkos fazon...(heh Kazu-tan x3) - a nevére ugyan nem emlékszem de az biztos, hogy ö nem azok közé tartozott akik balesetből lettek vörösek, - egy küldetésen találkoztam vele, és végig fenyegetőzött, gorombáskodott, és elég agresszív is volt... és nem ez az első eset, hogy hozzá hasonló pirossal futok össze. Nem gondolom, hogy ez mindössze csak a színészi képességeik magas fokú gyakorlása. - az állam a plüssmedve fejére támasztva hallgattam figyelmesen Shu történetét, az ö találkozásáról a vörösökkel kapcsolatban. De úgy érzem, hogy még ha nem is bántották téved velük kapcsolatban. Ha lett volna nála valami értékes azonnal kirabolták volna, ha nem adja megölik, és nyomtalanul eltűnik örökre... Nem tudhatja az embere előre, hogy mi fog történni. A zöldekkel szemben annyival biztonságosabb, hogy ők nem akarják bepiszkolni a makulátlan előéletüket jelző kis alakzatot.
- Szerintem nincs különösebb okra szükség ahhoz, hogy ismerkedjünk. - belevágtam a lány szavába, ezért kissé zavarossá válhatott kettőnk között a beszélgetés, viszont örültem, hogy ismét mosolyogni kezdett. Jól áll neki, amikor mosolyog sokkal inkább önfeledtebbnek és ártatlanabbnak tűnik, mint amikor komoly tekintettel néz fel.
- Sajnos itt kicsit bonyolultabb megszervezni egy komplett kirándulást mint kint. Nincsenek üdülőhelyek, és sosem tudhatod, hogy éppen nem-e bukkansz egy eldugott kazamata bejáratára, vagy egy mini-boss rejtekére. Viszont, ezt a kemping dolgot szívesen kipróbálnám én is. Egyszer majd menjünk el kettesben valahova, rendben? - hangomban erősen érezhető izgatottság folyamatosan fokozódott. Mindig is ki akartam próbálni milyen lehet barátokkal, ismerősökkel a vadonban pillecukrot sütni, félni a sötétben, rémtörténetekkel riogatni a kicsiket, sátrat felállítani...

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 15, 2014 1:52 pm

-Persze. Elővigyázatosnak kell lenni. Nem is mondtam, hogy ne legyünk óvatosak. Én nem sok pirossal találkoztam eddig azon kívül a csapaton kívül… még az egyik küldetésen akadtunk össze velük. Akik nem azért jöttek oda hozzánk, hogy bántsanak, azok rendesek voltak. De… belőlük pedig nem volt sok. Azon a két csoporton pedig akkor is láttuk volna, hogy rosszat akarnak, ha nem lettek volna pirosak. De… tényleg nagyon jó, hogy itt messziről látszik, hogy kitől kell tartani. De… te honnan ismersz ilyen sok pirosat?
A lány nem igazán tűnt nagy kalandozónak, sem igazságosztónak, így a lány nem nagyon értette, hogy honnan is szedett össze ilyen mértékű tapasztalatot a játékosok azon csoportjáról, akik más emberek megöléséből akartak megélni.
-Hát… én sem tudom, hogy rossz-e. Illetve… valakiről igen. De… a többiek tényleg csak nagyon gorombák voltak… de ha valaki állandóan nagyon goromba, akkor szerintem ő nem valami jó ember, és nem csak rossz napja van. Mondjuk ő például viccesnek gondolja, hogy másokkal kötözködjön… de szerencsére el tudjuk kerülni messzire… legtöbbször.
Ugyan a téglás játék során megint össze kellett Daneeval akadniuk, de szerencsére a fiú gyorsan belátta, hogy nem nagyon van helye a csapatban, így ki is szavazta saját magát. Előbb persze még elkezdte bomlasztani a közösséget, tönkretenni a többiek játékát, és úgy-ahogy sikerült is neki. Szerencsére őt már Timidus sem akarta újra legyőzni, hiába csúfolta magát céhvezérnek. A sárkány annyira balféknek tartotta a fiút, hogy saját magára nézve gondolta megalázónak, ha egyáltalán megfordul az a fejében, hogy újra kihívja párharcra.
-Én… nem tudom. Ha valakit meg szeretnék ismerni, az ritkán lesz… spontán. Általában előte figyelem őket, megnézem, hogy akarok-e egyáltalán velük ismerkedni, megkérdezek másokat is… nem vagyok valami ügyes abban, hogy jó emberekkel kezdjek barátkozni…
Visszagondolva arra, hogy első párbajukat Daneeval vívták, aki akkor még segítőkésznek tűnt, arra, hogy Channal mennyi mindent megosztott, aki most valamilyen okból gyűlölte, és arra, hogy szegény Alexel pedig mennyire összeveszett a félreértésükön… nem tartotta magát jó emberismerőnek. Ezért is volt óvatos az emberekkel.
-Már… miért lenne bonyolultabb? Nem kellenek üdülőhelyek. Szerzel sátrakat, pokrócokat, valakit, akinek van főzés és egy kevés vadász jártassága és már mehetsz is kirándulni. Ha kifigyeled, hogy a moboknak meddig tart a támadási zónájuk, és milyen területeket járnak be, akkor még félned sem kell attól, hogy rád ront valami este. Mi minden héten kirándulunk valahova Timidussal, és nem kell hozzá nagyon szervezkedni.
-Neked nem. Én mindent megtervezek.
-De nem jobban, mint máskor.
-Valóban. Egyébként nem fogom engedni, hogy kettesben menjetek védett területen kívülre.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Csüt. Máj. 15, 2014 3:21 pm

Örültem, hogy egyet ért velem, és mondhatni meg is nyugtatott, hogy nem menne csak úgy oda akárkihez, aki kedves arccal néz rá. Habár nem is tűnt olyan lánynak aki csak úgy belesétál a veszélybe, ha egy teázáskor is ennyiszer látszik az arcán, hogy átgondolja jó alaposan a dolgokat kétlem, hogy a városokban, vagy talán a városokon kívül, a harcmezőn képes lenne bármi nemű gyanakvás nélkül megközelíteni valakit, netalántán olyasvalakit aki vörösé indikátorral csatangol.
- Ennek örülök. - válaszoltam röviden majd hallgattam ahogyan folytatja a mondókáját. Aranyos volt ahogyan hirtelen megnyílt és csak beszélt, beszélt és beszélt. Talán sikerült egy olyan témát találnom amiről szeret beszélgetni. Emberek, embertípusok, emberi érzések, és bizalom. Furcsa téma, álmomban sem hittem volna, hogy egy hozzá hasonló kislánnyal fogok ilyen dolgokról dumálni, de mindenesetre érdekes. Ha jól vettem ki a szavaiból, ö mindenkit egyenlőnek tart, és csak azután mondja ki valakiről, hogy gonosz, vagy, hogy jó miután valamennyire megismerte. Jól teszi, talán nekem sem kellene rögtön megítélni egy könyvet a borítójáról, még ha tudom is, hogy rossz lesz...
- Ehhez nem ügyesség kell, hanem szerencse! Meg talán egy kis szimpátia érzés az illető felé. Én például nem szeretek olyan emberrel beszélgetni aki nem kelti fel az érdeklődésem, legalább egy kicsit is. Szerencsére kevés ilyen ember van. - Ha jól emlékszem talán eddig amióta a játékba kerültem maximum egy maréknyi ilyen emberrel találkoztam, akivel szót sem akartam váltani. Meglepő, főleg azért mert az ember azt gondolná, hogy a normális életet élő emberek távol maradnak az ilyen játékoktól, és a szabadidejüket inkább a szabadban töltik, minthogy buta játékokkal játszadozzanak naphosszat. Ahhoz képest mindenféle korosztályból vannak itt.
- Annyira azért én sem találkoztam túl sok pirossal, de mostanában szinte kivétel nélkül az összes küldetésemen volt belőlük egy-kettő, és nem éppen a segítőkész fajtából. - gondoltam itt vissza a kappás lánykára, ahol a leginkább lovagiatlanabb lovaggal sikerült összefutnom, ráadásul pont szegény Szophie barátja.
- Ez mind szép és jó, de én legkevésbé sem értek az ilyesmihez. Még ha sikerülne is jó táborhelyet találnom, biztos lennék olyan szerencsétlen, hogy az éjszaka közepén valami rám vetődne... vagy egy kobold mellett ébrednék... De egyáltalán nem féltek, hogy amíg védett területen kívül vagytok bárki rátok támadhat? Mondjuk egy gonoszabb céh... - most így hirtelen egyetlen példa sem jut eszembe gonosz céhekre, de azért nem semmi teljesítmény, hogy a vadonban töltik heti rendszerességgel az éjszakát. Talán valamiféle rejtőzködő képessége van? Vagy csupán valaki nagyon vigyáz rájuk odafentről.
- Micsoda lovagias sárkánnyal ismerkedhettem meg. - nevettem fel, - Szóval azt mondod, hogy te fogsz ránk vigyázni amíg alszunk? :3 Egyébként nekem ötletem sincs, hogy hova lehetne elmenni kirándulni, az eddigi helyek ahol jártam egyik sem tűnt olyan megbízhatónak. Az első pár szinten főleg... 7. szint főlé még nem is mertem felmenni. De a nagy meleg már ott sem nyűgözött le túlságosan. Illetve, de egyszer voltam a tizen... valahányadik szinten. - kicsit törtem a fejem, hátha eszembe jut melyik szint is volt az ahol Channal és Thunderrel kazamatázgattunk picit, de bármennyire is erőlködtem nem akarózott eszembe jutni. Átkozott emlékezőképesség...

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 15, 2014 3:55 pm

Timidus felnézett a falatozásból, és egyértelmű nemet intett a fejével.
-Nincs olyan, hogy szerencse. Ezt csak ti hiszitek. Ügyesség és tudás kell a veszély elkerüléséhez. Nektek aludni kell, nekem nem. Tudom figyelni a környezetet és észreveszem, ha valaki meg akarna támadni. Ahhoz, hogy meg tudj minket lepni, magas szintű lopakodás jártasságra van szükséged, ami igen sok pénzbe kerül. Egyedül nehéz ennyi pénzt összegyűjteni, és a piros céhek nincsenek ilyen magasan. Aki viszont el akar kapni minket, és el is tud, az ugyanúgy megteheti városon belül is. A pontok ott is magasabbak, és ha elfognak, akkor könnyedén kivihetnek a védett területen kívülre. Aki elől a védett területen kívül nem vagy biztonságban, az ellen nem győzhetsz védett területen belül sem. Azok a határok csak a mobokra vonatkoznak. Ha valaki megtámad, és nem tud minket megölni egy ütéssel, vagy fogságba ejteni, akkor már nem lesz több lehetősége.
-Igen. Olyankor egyszerűen elteleportálunk.
-Yap!

Bár a sárkány ezt nem feltétlenül akarta hozzátenni, de valóban ez volt az igazság. Egyikük sem volt olyan bolond, hogy olyan harcba bocsátkozzon, ahol nem győzhetnek, Shu ráadásul még félt is.
-És… akkor majd segítek. Ha van nyomkeresésed, azzal megtudhatod, hogy hol járkálnak a mobok, és tudsz biztonságos helyen táborozni. És… ha a tizedik szintig már fel tudsz menni, akkor ott van a szafari. A szafarin rengeteg állatot találhatsz, lehet nézelődni, lehet vadászni, persze van lehetőség arra is, hogy ne öld meg az állatokat, csak meg kell őket érintened, és akkor már meg is vannak fogva. Persze ha valaki nem csak nézelődni szeretne, akkor azt is lehet, hogy a vadászat után kapsz pontokat, amivel achievementeket lehet elérni,  jelvényekért. A jelvényeket pedig beválthatod a városban különböző dolgokért... de lehet őket gyűjteni is.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Csüt. Máj. 15, 2014 5:45 pm

Kissé meglepett, amikor a hosszas csend, illetve pár szavas válaszok után megtört a jég Timidus oldalán is és elég érdekes magyarázattal szolgált. Csak lestem ahogyan levezette a kis gondolatmenetét. Való igaz városon belül sem biztonságosa oly annyira, ezt már megtanultam hála Pierre-nek, de még mindig könnyebb egy városban bujkálni ahol rengeteg fal, kis utca, és épület van. Na meg persze nekem van egy kis előnyöm is a többiekkel szemben, hála a képességemnek.
- A nyomkövetést is könnyedén ki lehet játszani. Csak tudni kell, hogyan kell. - kacsintottam Timidusra, sejtető mosollyal az arcomon. - Szerencsére nem sokan képesek rá, mondhatni elég sok különféle módja van annak. Sőt a lopakodásra sincs különösebben szükség ahhoz, hogy meglepj valakit. - a mondat végével egy időben aktiváltam is a képességem, hogy egy kis meglepetést okozzak. Mivel Timidussal szemezgettem éppen, és őt szándékoztam leginkább meglepni, ezért vele cseréltem ki a saját helyzetem. Nem igazán látok rá esélyt, hogy valaki már ellőtte előttük ezt a poént, de ha mégis akkor is második alkalommal van olyan jó mint elsőre.
- Megvaagy - visítottam fel, a kelleténél talán kicsit hangosabban is, és a kis ártatlan leányka felé fordultam széttárt karokkal, hogy aztán magamhoz ragadhassam. Ha sikerül, egy pár másodpercig szorongatom majd elengedem. - Haza akarlak vinni, az Artesbe! De nem vihetlek Pete biztos magányos lenne ha eltűnne a legcukibb kislány a céhből. - na meg persze minden céhbe kell egy ártatlan lélek, és nekünk már ott van Saya-chan, és én... - De ha mégis velem szeretnél jönni a céhbe bármikor, ne habozz szólni! Aludhatsz is nálam, nem olyan kicsi az ágyam, majd lepakoljuk róla a plüsseimet, és kényelmesen elférünk. Még Timidusnak is csinálnék helyet. - izgatottan magyaráztam, hátha sikerül meggyőzni. Valahogy a gyerekek társasági mindig felébreszt bennem egyfajta akarást, hogy ö is a testvérem lehessen, de idebent ezt kicsit komplikáltabb lenne megoldani... még egy dologgal bővült a lista mit egyszerűbb odakint...
- Ez a szafari dolog érdekesen hangzik. Miféle dolgokat lehet venni a jelvényekből? Mennyire nehéz? - érdeklődtem kíváncsian.

*Helycsere Timidussal Cool*

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 15, 2014 6:28 pm

-Kijátszani a nyomkövetést? Igen, ezen gondolkodtam már én is.
~És ki is alakítottam a megfelelő védelmi mechanizmusokat. Mindig el kell gondolkodni azon, hogy mik lehetnek a rések a védelmeden, mert az ellenfél is ezt teszi. Nekem van egy nagy előnyöm, az, hogy én jobban ismerem a taktikámat. Ha már saját magam sem fogom tudni legyőzni magamat, akkor senki sem lesz rá képes.~

A sárkány figyelt. Tudta, hogy valami következni fog, vagy legalább is nagyon erősen sejtette. Ez a lány szeretett bemutatókat tartani, és ha ennyire biztos volt abban, hogy kijátszhatja őt, akkor a sárkány is biztos volt abban, hogy lesz olyan buta, hogy be is mutatja. Azonban arra, ami történt még ő sem számított. Kellett pár pillanat, amíg felfogta, hogy mi történt, azonban Jun is elszámolta magát. Timidusnak az volt a legfőbb feladata, hogy megvédje az idomárt. Ez volt az életcélja, és szívesen is csinálta, mert azon felül, hogy kötelességének érezte ezt tenni, kedvelte is a lányt. Shu mindig jó volt hozzá, így egyértelmű volt, hogy ha már az emberek nem tudják saját magukat megvédeni, akkor neki kell megtenni helyettük. Az, hogy Jun elüvöltötte a csatakiáltást, miszerint elkapta a lányt, és valóban foglyul is ejtette, és nem is tagadta, hogy el is akarja rabolni… mindez Timidusnak bőven elég volt arra, hogy támadó cselekedetnek fogja fel az idegen részéről, és már lendült is előre. Szerencsére Shu is észnél volt, és egy hangos füttyöt hallatott, mire a pet az utolsó pillanatban irányt változtatva kitért a lány mellől, és értetlenkedve landolt mögöttük. Ezután már az idomárnak is volt ideje arra, hogy ő is meglepődjön, így mindketten értetlenkedve pislogtak Junra. Shu még arról is megfeledkezett, hogy megpróbáljon kitörni a szorításból.
-Nem vagytok normálisak.
-Én… izé...

Óvatosan próbálta magát kifejteni a lány öleléséből, de nem fejtett ki nagyobb erőt, remélve, hogy Jun magától is elengedi.
-Ilyet többet ne csinálj kérlek…
Ha sikerült végre magát kiszabadítania, akkor még egy kicsit távolabb is ült, és továbbra is értetlenül bámulta a lányt.
-Én… izé… nem szoktam ilyen…
Fogalma sem volt arról, hogy hova sorolja az előbbi mozzanatot, de most jutott el odáig, hogy lassan felfogta, hogy mi történt, így bele is pirult.
-Kérlek ne csinálj többet ilyet. Peter pedig...
Szögezte le újra, majd elkezdte megigazgatni a ruháját. Ez azért is volt jó, mert így nem kellett a lányra figyelnie. Nem tudta, hogy most nem pirulna-e el újra, vagy nem lenne-e túl értetlen az ábrázata. A céhvezérről elkezdett mondatát pedig gyorsan félbeszakította. Régóta csak pillanatokra látta a fiút, aki nagyon elfoglalt volt. Nem kereste őt, és nem is beszélgettek egy jó ideje. Picit meg volt ijedve ettől. Timidus azonban egyre biztosabb volt abban, hogy beigazolódik a legelső sejtése, miszerint Jun őrült, így inkább helyet foglalt kettejük között, hogy minél jobban őrizhesse a társát. Így már a helycserés támadás sem működhetett, mert a lány akkor is közvetlenül mellette maradt volna. Shu hosszasan igazgatta az öltözékét, de közben beszélt, hogy ne legyen túl feltűnő.
-Receptekre, ércekre és növényekre meg tárgyakra lehet beváltani. Meg pontokra a másodlagos jártasságoknál. És… egyáltalán nem nehéz, ha elég ügyes vagy. Csak gyakorlás kérdése.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Csüt. Máj. 15, 2014 7:24 pm

Mindig is büszkének éreztem magam arra ahogyan a meglepetés erejével tudok élni. Talán néha túl jól is sikerültek az ilyen ártatlan kis meglepetések. Milyen nosztalgikus amikor még csak a hangommal, majd később a megjelenésemmel váltogatásával szórakoztam, és zavartam össze az embereket. Én jópofa dolognak tartottam, de talán az áldozataim másként fogták fel. Sebaj, mégsem emberölést követtem el. Most is próbáltam a lánykát elgondolkodtatni. Éppen eleget beszélgettem már vele ahhoz, hogy kiismerjem a szokásait, legalábbis azon részét a szokásainak amiket fogós kérdéseknél, vagy elgondolkodtató válaszoknál csinál. Pici szünet, félrepillantások, zavarba jövés, és halovány pír. Egy olyan pillanatra vártam amikor a lány nem tart szem előtt, vagyis, hogy egy pislogásnyi időt adhasson a képesség aktiválására, hogy aztán tökéletesen menjen végbe a tervem. Igaz ami igaz, néha túlságosan maximalista vagyok egy-két dologban, de most kulcsfontosságúnak éreztem, hogy lenyűgözhessem vele, na meg persze, az én kis féltve őrzött képességemről van szó amit csak azok láthatnak akik megérdemlik, és csak azok tudhatják a működését akikre rábízom azt. Azért még nem szerettem volna ellőni, hogy pontosan mit is csináltam, még akkor sem hogy ha éppen eléggé egyértelműnek is tűnik. A kis játékom során Timidus reflexei is tesztelhetőek voltak. Mondhatni majdnem felsikítottam amikor szélsebesen szállni kezdett felém, mintha meg akarna támadni. Azonban Shu gyorsan kapcsolt és el is irányította más irányba, ezzel megvédve engem. Talán a hirtelen sokk következtében eszembe sem jutott volna újra helyet cserélni valamivel. Az pedig a másik dolog, hogy ha sikerült is volna, mivel cseréltem volna helyet? Egy tortával? Esélytelen, hogy összemaszatoljak valakit anélkül, hogy akarnék is olyat tenni.
- Tádáám! - emeltem a magasba a karjaim, majd meghajoltam mintha valamiféle bűvésztrükköt mutattam volna be. De mindezt csak azután miután már érezhetően is szabadulni próbálkozott a kislány. - Megleptelek titeket, ugye? - vigyorogtam büszkén, próbálva leplezni az én meglepettségemet. - Bocsi, bocsi, tényleg nem akartalak megijeszteni. - nevettem el magam, legfőképpen azon, hogy mennyire kis ártatlan, hogy egy öleléstől ennyire zavarba jött. Talán Al volt az egyetlen akit sokkoltam az ölelésemmel. Talán bénításra is képes vagyok? Annyira el voltam foglalva a saját csodálatosságomban, hogy egy pillanatra megint lemaradtam arról amit mondott, de próbáltam visszakalauzolni magam a beszélgetéshez.
- Egyre jobban tetszik ez a szafari dolog. Lehet majd ellátogatok oda valakivel a közeljövőben. - konkrét ötletem még nincs arról, hogy kit boldogítsak. Talán Alex lenne a legtökéletesebb áldozat útitárs. - rám férne néhány új recept. Meg növényeknek is örülnék, főleg mert egyre többre van szükség magasabb szinteken... - hjaj ha így folytatódik egy komplett erdő kiirtására is szükség lehet, ahhoz, hogy legyárthassunk egyetlen koktélt... Egy páncél elkészítéséhez pedig hegyeket kell eltörölni majd. Szép jövőkép, Aincrad nyersanyagbányái szerencsére kifogyhatatlanok.
- Ha már úgyis itt vagyok, mit szólnál ahhoz, ha körbevezetnétek a céhházban? Mindig is érdekelt, hol lakik Chan és Jay. Meg a szobácskádra is kíváncsi lettem.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 15, 2014 7:56 pm

Timidus egyre értetlenebbül állt a történések fölött, és már egészen biztos volt abban, hogy Jun őrült. EZ a lány fel sem fogta, hogy milyen veszélybe keverhette volna magát. Természetesen a sárkány kézséggel segített és okította az oktalan embereket.
-Nem! Nem tádáám! Ez veszélyes volt amit csináltál. Shu is megkért rá, de úgy látszik nem figyeltél, úgyhogy mondom én is: Ne csinálj többet ilyet!
Orrcimpái kissé kitágultak ahogy hangosan szusszantott egyet. Újra felidézte azt a jelenetet, amikor Hisame egyetlen kis lökéssel pixelekre szaggatta azt a fiút, aki akár meg is halhatott volna. Ugyanazért halt volna meg, amit most Jun csinált. Szeleburdi volt, nem gondolkodott előre –és a jelek szerint utólag sem-, és nem mérte fel rendesen a körülményeket és a döntéseinek a kockázatát.
-Nem tudom, hogy hányas szintű vagy, de ha támadóan lépsz fel, akkor én is támadok. Meg fogom védeni Shut. Talán nem esne bajod attól, ha sebezlek, de az is lehet, hogy azonnal meghalnál. Se besárgulni, se bepirosodni nincs kedvünk miattad.
Shu komolyan bólintott, mert ő is tudta, hogy mi „zaklatta fel” ennyire a sárkányt.
-Igaza van. Mind Hisame, mind Timidus majdnem ölt már meg valakit csak azért, mert a másik rákényszerítette, vagy mert nem tudott uralkodni magán.
-Én voltam a rákényszerített.

Vetette gyorsan oda a sárkány, hogy fel se merülhessen az, hogy ő ne tudna magán uralkodni. Hisame volt az, aki kapkodott.
-Nem az a baj, ha megijesztesz… illetve… az is baj… de még véletlenül sem akarunk bántani.
-Nem véletlen. Az ő hibája lett volna.

A sárkány továbbra is morgott, hiszen erősen keresztül húzta volna a számításait az, ha most Shu nem lép közbe, ő esetleg besárgul vagy bepirosodik. Fontos volt a hírneve, mert csak így hívhatta ki tisztességes harcra a céhvezéreket. A céhvezérek kihívása pedig azért volt fontos, mert a pet a legjobbaktól akart tanulni.
-Egyébként igen. Megleptél. Ehhez gratulálok. De akkor sem volt jó döntés.
A sárkány kicsit megnyugodott, de várt valamit. Várta a bocsánatkérést. Ezúttal Shu nem jelezte ezt a lány felé. Nem tudta, hogy akar-e egyáltalán bocsánatot kérni, Timidust pedig csak még jobban letaglózná, ha kijelentené, hogy nem kér bocsánatot.
-A szafari pedig… igen… jó ötlet. De mindenképpen vigyél magaddal valakit, aki már járt ott. Úgy sokkal érdekesebb. Receptekből egyébként csak gyakorit lehet így szerezni, növényekből pedig tízet kapsz egy jelvényért. De… nem szabad elpocsékolni a jelvényeket, mert nem lehet belőle sokat szerezni.  
A kérésen újra meglepődött és elhallgatott. Egyre érthetetlenebb volt ez a lány. Feltűnik a semmiből, meg akarja ismerni, majd a céhházat is, és ezek után még a szobájába is be akar jutni. A két barát közül inkább Shu volt a territoriálisabb, Timidust talán ez nem is zavarta volna, a lány számára azonban nem kis feladat volt, hogy egy ilyen lépést megtegyen. Beengedni valakit a szobájába… ez sok… és gyors… nagyon gyors.
-Hát… Chan és Jay szobájába nem engedhetlek be… és Chan már nem is… most nincs is itt…
Nem tudta, hogy mennyire öregbítené a céh jó hírét az, hogy a lány kiköltözött.
-De… a folyosókat és a közös termeket megmutathatom, ha szeretnéd… elég nagy az épület.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Csüt. Máj. 15, 2014 8:33 pm

Büszkén húztam ki magam, elégedetten a kis trükköm bemutatása után, azonban nem várt reakciót kaptam. Timidus nem kicsit felháborodott és kissé zavarba is hozott ezzel. Hirtelenjében nem tudtam mit is kellene ilyenkor mondani, inkább csak csendben hallgattam a szidást, és tényleg kezdett olyan érzésem lenni mintha rosszat tettem volna. Pontosan úgy érzetem magam mint amikor általánosban valaki rosszat csinált, és ezért a tanár jó alaposan leszidta. Timidusnak sem az volt feltehetőleg a szándéka, hogy bűntudatot ébresszen, és az, hogy ilyen haragosan leharapta a fejem is csak jó szándékú figyelmeztetés a részéről, ami teljes mértékben érthető. Velem ellentétben nekik fogalmuk sincs mi is történhetett, és amikor csináltam sem lehetett róluk, látva, hogy milyen gyorsan reagált, egészen biztos vagyok, hogy még az is megfordulhatott a fejében, hogy egy bérgyilkos vagyok aki alávalóan próbálja hátba födni az ö szeretett gazdácskáját. Majd miután Shu kiegészítette Timidus ijedtségét, egyfajta okkal is, tisztábbá kezdett válni a kép.
- Bocsánat - hajoltam meg jó mélye, ahogyan ilyenkor illik, ezzel is jelezve feléjük a tiszteletet és a megbánást amit akkor éreztem - Nem szerettem volna ennyi ijedtséget okozni. Ahogy látom ennek is lehet egy régebbi komoly története. Ahogyan ti sem engem én sem szeretnék ellenetek lenni, főleg nem testi, vagy akár lelki sérülést okozni. - ismételten hajoltam meg, azonban ezúttal már nem mondtam ki szóban a bocsánatkérést. Talán így is elég jól érezhető, és egy idő után már kellemetlen is lenne, a folytonos ismételgetése. Szerencsére hamar visszatértünk a kezdeti hangnemünkhöz, ezért hamar el is szállt az a furcsa érzés, és ismét önfeledten érezhettem magam. Mindent jó alaposan a fejembe véstem, majd figyelmesen hallgattam Shu jó tanácsait a szafarival kapcsolatban, bólogatva jeleztem felé, hogy értem amit mondd, majd amit csak fontosnak tartottam memorizáltam.
- Milyen kár, pedig szívesen meglestem volna milyen is a szobájuk. Azt hiszem ez még várat magára, a következő alkalomig, kétszer egymás után már csak nem maradok le Chanról. - kissé csalódott voltam amiért nem tudtam találkozni a lánnyal, még egy bocsánatkéréssel is tartoztam neki, legalábbis én így éreztem, a nyálkák után... Ugyan küldtem neki egy üzenetet, amiben elnézésért kértem, de személyesen mégis csak jobb érzés átadni.
- Az is megfelel, már nagyon kíváncsi vagyok belülről milyen lehet a céhetek. Főleg mert a külseje kicsit furcsa. - nevettem fel, majd felálltam, nyújtózkodni kezdtem. - Mehetünk? - kérdeztem kedvesen, megvárva a válaszát, természetesen ha nemet mond akkor visszaülök, és folytassuk a teázást, viszont ha felállt akkor megfogom a kezét és elindulok vele azon az útvonalon amit helyesnek vélek.
-Erre kell menni igaz? - kérdeztem, remélve, hogy tényleg jó utat választottam ki, ha jól rémlik erről érkezett, szóval nem tévedhetek túlságosan sokat.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 15, 2014 9:35 pm

Timidus legyintett egyet a farkával, majd bólintott.
-Elfogadom a bocsánatkérésedet.
-A faroklegyintés azt jelenti, mint az embereknél a kézlegyintés. Hogy… el van felejtve.

A sárkány újra bólintott, majd rávigyorgott a lányra.
-Igyekezz többet gondolkodni. Ne légy Kapkod.
-És… igen… van története. Sok minden történt velünk itt… velem és Timidussal. De… ne aggódj. Nem hiszem, hogy bármi sérülést is okoztál volna.

Rámosolyog a lányra ő is a sárkány mellett. Nem akarja elbizonytalanítani, mert igazándiból tetszik neki a lány lelkessége, csak egyszerűen képtelen arra, hogy bármit is kezdjen vele. Egyszerűen képtelen arra, hogy megfelelően reagáljon az ilyesfajta mozdulatokra. Nem szokott hozzá, hogy csak úgy ölelgessék, futkározzanak körülötte, hogy folyamatos lelkesedéssel kérdezgessék, várják a válaszait, amit ő mindig szeretne átgondolni… de így nagyon nehéz. Nagyon nehéz úgy válaszolni, hogy folyamatosan olyan személyes dolgokat kérdez tőle a lány, amelyeket még magának sem gyakran tesz fel, mert nem szeretne rajta elgondolkodni. Nem szeret a kinti világra gondolni, nem szeret a családról beszélni. Igyekszik elfelejteni ezeket a dolgokat. Persze ez a lány fura, hiszen nem csak utána érdeklődik ezek szerint, hanem ezek szerint Chan iránt is. Vajon miért akarja ennyire látni a lány szobáját? Miért akarja ennyire látni az ő szobáját? Érdekes módon nem azt hozta fel elsőnek, hogy az idomárral akar találkozni, hanem a szobáját akarta megnézni. Vajon mit tudhat levonni abból, ha látja a szobáját?
-Szerintem… küldj neki egy levelet mielőtt eljönnél. Akkor talán meg tudjátok szervezni.
Nem sok esélyt látott ugyan erre, hiszen a lány valószínűleg odavolt a meglepetésekért, de Chan nem igazán volt ebben hozzá hasonlatos.
-Furcsa? Miért furcsa?
-Nekem tetszik a külseje.

A lány és a sárkány is felállt, azonban ekkor érte egy újabb meglepetés őket. Timidus most nem ugrott miatta, de Shu határozottan elhúzta, elrántotta a kezét. Persze az ölelés után ennek már nem kellett volna számítania, de akkor sem szerette ezt a gyorsaságot. Egy éve még beszélni sem beszélt volna Junnal, ha csak így ráront, hiszen Peterrel is csak pár szót váltott, és utána csak két hét múlva beszélt vele, amikor is kikukucskált végre újdonsült szobájának önkéntes zárkájából.
-Igen. Erre. A főbejárathoz erre kell menni. De… szóval a kertet már gondolom megnézted, és az épületet is kívülről.
Csöndben lépdelt a hatalmas bejáratig, majd betolta az ajtót, és előreengedte a lányt.
-Itt lent jobbra az ebédlő és a konyha van, az első szinten a könyvtár és balra a fogadóterem. Ezekbe mindegyikbe benézhetünk, ha van kedved. Az emeleteken vannak a céhtagok szobái, és végül a tető. Ha szeretnél kinézhetsz a tetőre is. Timidus majd vigyáz rád.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Pént. Máj. 16, 2014 2:31 pm

Kissé aggódtam, hogy megsértettem volna őket, még a bocsánat kérés után is egy picit elbizonytalanodtam, azonban mégsem követtem el túl nagy vétséget, és fátylat boríthattunk a nem túl távoli múltra és koncentrálhattunk tovább a jelenünkre. Annyira azért nem bánom, hogy nem találkoztam össze a lánnyal, végtére is nem várhatja el tőle senki sem, hogy mindig itthon üljön, és várja a vendégeket akik véletlenszerűen megjelennek. A lány tanácsát talán nem lenne egy utolsó dolog megfogadni.
- Ez nem egy rossz ötlet. - bólintottam, és már indultam is meg a lánnyal a cél felé, azonban, hamar magához húzta a kezét. Talán nem is gondoltam komolyan, hogy hagyni fogja, és így még érdekesebb lehet a kapcsolatunk - De kár.. pedig milyen jó lett volna még egy kicsit fogni a kezed. Na majd legközelebb... - a végét ugyan csak halkan mormogtam el, mivel még ha hallaná is úgysem engedné meg. Valamiért nagyon kerüli az érintkezést velem, még az is felmerült bennem, hogy talán büdös vagyok, és ezért tartja meg ezt a pár centi távolságot.
- Hát, úgy értve, furcsa, hogy nem megszokott. A furcsa dolgok nem mindig rossznak értendőek. De valljuk be nem sok épületet nőnek körbe növények. - válaszoltam kettejük meglepődésére, talán tényleg nem a legjobb szó volt a furcsa. Félreérthető, és talán még rosszra is gondolnának amikor csak úgy lefurcsállok valamit.
- Tudjátok... - álltam meg egy pillanatra, - Olyanok vagytok mint ha testvérek lennétek. Mint nővér és húg. - mosolyogtam rájuk, majd előre rohantam kicsit, abba az irányba amin elindultunk. Most már biztos vagyok benne, hogy kettejük kapcsolata nem csupán gazdi-pet szeretet, hanem egy családként tekintenek egymásra, minden mértékben. A reakciók, az ahogyan beszélnek. Még futottam pár lépést, majd megálltam, hogy bevárhassam őket. Rá kellett döbbennem, hogy nem a legkellemesebb dolog egy bokacsizmában szaladgálni, meg semmi kecsesség és nőiesség nincs abban ha maratoni távokat futok le szoknyában, szétizzadom magam, összegyűrődik a ruhám, és csak még inkább kerülni fog Shu.
- Ühüm. Menj csak előre, én majd csukom az ajtót. - bólogattam, majd hagytam, hogy előre menjen. Kisebbeké az elsőbbség, csak utána az idősebbek. Ugyan nem túl gyakran tartom be ezt a szokást, de most mégis jobbnak láttam, az udvariaskodást. Biztos a ruha teszi... Miközben sétáltunk a szemet szúrt egy kézzel rajzolt kép az egyik falon. Mindig is oda voltam a művészetekért, ez volt az egyik oka annak, hogy harcművész lettem. Közelebb sétáltam és megálltam egy pillanatra előtte.
- Milyen érdekes rajz - figyeltem, a képen szereplő személyeket, elég jól ráismerni egy-két arcra, azonban a többségük ismeretlen számomra, ahogyan haladtam a tekintetemmel, könnyen észrevehető volt, hogy ez két külön álló képecske. Főleg a rajzstílusból volt kikövetkeztethető, hogy legalább két kéz műve. - Az a nagydarab biztos Clark, meg a medvéje. Ezer éve nem láttam őket. Ez pedig mint te és Pete - mutattam két alakra a képen, majd a petekre - Timidus és... Peter társa. - nem igazán rémlik mi is a neve Peter sárkányának, de mégis illett megneveznem, ha már Timidust is kiemeltem. - Ö pedig biztos Jay. A másik képen pedig Chan és Álomkelő. - még egy pillanatig végignéztem majd ismét kérdeztem.
- Ilyen sokan vagytok a céhben? Vagy mások is szerepelnek a képen?

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Pént. Máj. 16, 2014 5:41 pm

A lány csak mosolyogva bólintott az egyetértésre. Tényleg nem volt rossz ötlet, és ha Jun megfogadja, akkor talán Chan tényleg itt lesz, ráadásul nem is lesz biztosan morci amiért meglepték és rátörtek. Az a lány nem szerette a meglepetéseket, ráadásul Shu elől is bujkált. A kis idomárnak fogalma sem volt arról, hogyan reagálna Junra. A kézfogásos dologra még nem mondott semmit, de egyre furcsábban kezdte nézni a lányt. Fogalma sem volt, hogy mit gondoljon róla.
-Hát… de igen. Rengeteg zöld házat láttam már filmeken, és valami szigeten még a felhőkarcolóból is fák nőnek, meg a ház falát is be lehet futtatni borostyánnal. Szerencsére itt nem kell vele olyan sokat szenvedni, és még az én kertészkedés jártasságommal is rendben tartható… csak picit hosszadalmas.
A testvérek megnevezésre egymásra néztek és egymásra mosolyogtak.
-Shu is ezt mondta.
Timidus ugyan még mindig nem nagyon értette ezt a köteléket, de azt tudta, hogy valami fontos és erős dolog lehet, ha a lány is ezt a szót használta rájuk. Az ajtónál inkább nem vitatkoztak, de Timidus igyekezett végig a két lány között maradni még így is. Fogalma sem volt, hogy megbízhat-e a vendégükben.
-Hisame. Peter társát Hisamének hívják. Jégsárkány. Őt például Peter a lányának hívja… ha már szóba került a testvér kapcsolat.
Kicsit kuncogott, és ő is a képet nézegette.
-Persze nekik könnyű, mert Hisame tényleg nagyon gyerekes a legtöbbször. Fióka korában Timidus is érdeklődő volt, meg néha picit szeleburdi, de most már nem tudnám, hogy melyikünk lenne a nővér, és melyikünk a húg. A képen pedig az összes eddigi céhtag rajta van. Mindenki, aki valaha tagja volt a céhnek. Chan és én készítettük együtt.
Kicsit elgondolkodott, majd összefonta mellkasa előtt a kezeit. Nem tudta nem megkérdezni, mert ez a dolog egyre furcsább volt. Jun túlságosan sokat kérdez, mintha tényleg kémkedne. Persze Shu nem gondolta, hogy kémkedik, de fogalma sem volt, hogy ha nem azt csinálja, akkor mit csinál éppen.
-Mit szeretnél te tőlem? Mármint… idejössz, hogy meg akarsz ismerni…majd a céhházat és még a szobámat is… azután pedig a kezemet akarod fogni…
A lány vagy anyáskodni akar valaki felett, vagy nagyon magányos, vagy tényleg valami gubanc van a fejével, és Shu ki akarta deríteni az okait, mert így egy picit ijesztő volt.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Pént. Máj. 16, 2014 7:53 pm

Nem lepődtem meg azon, hogy milyen hatalmas is az épület belülről is, talán egyedül az volt furcsa, hogy amíg kint mindent benőttek a növények belül kissé másképpen festett. Mint egy egyszerű palota. Való igaz, hogy filmekben elég gyakran felbukkannak olyan épületek amikből egy fa nő ki, vagy elhagyatott szigeteken régi romos házikók, na meg persze játékokban, de nem gondoltam volna, hogy egy ilyen helyen is egy hasonló kaliberű épületbe bukkanok.
- Én oda vagyok a futónövényekért, amik felmásznak a falakon. Jól is néz ki, meg legalább nem üres a fal sem. Viszont másfajta növényekkel nem vagyok túl jó, régen otthon mindig hozott a komornyikom virágokat a szobámba, hogy barátságosabbnak tűnjön a sok játék között, de ha ö nem locsolta őket akkor el is száradtak... - milyen nosztalgikus...  régen mennyit panaszkodtam a kertésznek is, hogy miért nem nyesi le a borostyánt, most meg mennyire megszerettem. Talán ez a sors fintora, hogy azt szeretem meg, meg kezd el hiányozni amit világ életemben rühelltem és utáltam. Most szívesen eltöltenék egy pár órácskát egy hintaágyban fetrengve, ami pont egy falon növő dologra néz.
- Oh tényleg! Hisame! Nem igazán ismerem Petert, nem túl gyakran találkoztunk. A céhből talán Jay és Chan az akikkel hosszabb időt eltöltöttem már. Kirándulás, fürdőzések, meg küldetés is volt már. - amikor azt mondta, hogy Peter a lányának hívja Hisame-t, eszembe jutott amit én mondtam az imént a kislánynak. Minden bizonnyal az idomárok közében akaratlanul is kialakul egyfajta családias kapcsolat. A képről figyelmesen hallgattam a történeteket. Nem is tudtam, hogy Chan ilyen szépen rajzol, na meg persze Shu sem az utolsó.
- Nagyon tehetségesen rajzoltok. Én sajnos nem igazán tudom, hogy kik voltak előttem céhtagok. Nincsenek róla írásos dokumentumok, képet sem láttam. Csak az egyikükről tudok. - habár vele is csak egyszer találkoztam, és még csak beszélgetni sem volt vele lehetőségem. - Hogy ha idővel minden csatlakozó tagot egy kis papírlapra hozzárajzoltok, akkor egész csinos kis képsor lehet belőle. - Egyedi elgondolás, talán nekünk sem lenne egy utolsó gondolat felhalmozni egy tucatnyi fotókristályt és az emlékezetesebb dolgokat megörökíteni. Akár még keretet is készíttethetünk hozzájuk majd, és az étkezőbe kirakva elég szépen néznének ki. A lány hirtelen kissé hevesebbnek tűnő felindulásán csak mosolyogtam eleinte, majd a fejére tettem a kezem, és megsimogattam.
- Hát nem egyértelmű butus? - tartottam egy mondhatni hosszabb szünetet, majd folytattam, szerettem volna kicsit összezavarni a gondolatait - Olyan aranyos vagy, ártatlan, és kedves. Már az első pillanattól fogva érdekeltél, és most már egészen biztos vagyok benne, hogy te vagy a legtökéletesebb lány akit valaha is húgomnak kívánnék. - mosolyogtam rá a lehető legkedvesebb módon, egy kis időt hagyva neki arra, hogy válaszolhasson, ha szeretne. - UUU! Arra meg mi lehet? - rohantam előre, majd benyitottam az első nagy ajtón.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Pént. Máj. 16, 2014 8:31 pm

-Komornyikod? Hol éltél te?
Kérdez rá hirtelen a lány, de gyorsan a szája elé is kapja a kezét. nem akart illetlen lenni, és ez a kérdés bizony eléggé az volt, ráadásul még csodálkozó is, mintha nem nézte volna ki Junból, hogy lehet valami grófi család sarja. pedig… a teaparti és a rengeteg plüss után már nem is tűnt annyira lehetetlennek, hogy valami elkényeztetett kis fruska legyen… bár igazából nem viselkedett elkényeztetetten, nem nyavalygott, nem csinált semmi olyat ezeken kívül, amiből erre lehetett következtetni. Illetve… visszagondolva mégis. A kirándulás említésére rögtön apartmanokra meg üdülőhelyekre gondolt… talán éppen valami ötcsillagos szállodára. Pedig mennyivel jobb volt sátorban, vagy a szabad ég alatt tölteni az éjszakákat, mint egyszerűen az egyik házból egy másikba átsétálni. Abban nincs semmi különleges.
-Én… sajnálom. Nem akartam udvariatlan lenni… kérlek ne haragudj.
A sárkány azt sem tudta, hogy mi az a komornyik, de mivel ezt nem akarta megosztani a lánnyal, és úgy gondolta, hogy majd időközben úgy is kiderül, így nem tett fel kérdéseket ezzel kapcsolatban. A lány a dicséretre elpirult, és újra leszegte a fejét.
-Hát… köszönöm. Erre nincsen képesség, szóval igyekszem gyakorolni, hogy egyre jobb és jobb legyek. Majd… ha lesz sok növényem, akkor a füzetembe szeretnék minden állatról egy képet is fotókristállyal… de addig maradnak a rajzok. És… azért Chan még mindig sokkal ügyesebb mint én.
Az lány újabb kitörésétől már nem volt ideje elmenekülni. Miért gondolta Jun, hogy ha a kezét nem adta oda, és az ölelés sem tetszett neki, akkor a haja összeborzolásának majd nagyon fog örülni? Nem nagyon szívelte amikor ennyire feltűnően gyerekként kezelték, és most még az illem sem segített azon, hogy elrejtse a nemtetszését. Nagyon is jól látszott az arcán, hogy degradálónak és sértőnek tartja a lány megmozdulását. Azonban egy nagyon fontos… illetve két nagyon fontos kérdés felmerült benne.  
-Te… hány évesnek gondolsz engem?
Jun kezének magáról való lefejtésében kezdett igen nagy gyakorlatra szert tenni, de végig igyekezett óvatosan csinálni. Picit hátrébb is lépett, majd kissé elszomorodott, és úgy nézett a másikra.
-Nekem… sohasem voltak testvéreim. És… most szóba került Timidus. Hiányoznak a testvéreid?
Más logikus magyarázatot nem talált az eseményekre.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5872
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Sponsored content Today at 12:06 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.