A Kert

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Pént. Máj. 16, 2014 9:02 pm

A lány meglepett kérdésén csak nevettem. Nem túl sok embernek emlegettem eddig ilyesmit, de nem is tartom olyan dolognak amit titkolnom kellene. Csak egyszerűen olyan átlagos dologként kezeltem ezeket a dolgokat is mintha csak az apámról, vagy a testvéreimről beszélnék. Társaságban sem igazán gyakori témák az ilyenek. Idebent pedig főleg nem.
- Házban természetesen. Csak kicsit nagyobban a kelleténél. De egy akkora családnak mint a miénk kellett is egy nagy ház. Elég sok testvérem, féltestvérem van, és hát legtöbbjük már felnőtt és dolgozik. A komornyik pedig... elég régóta a családunkban dolgozik a családja. Ö végzi a ház körüli munkát illetve irányítja otthon az életet. - válaszoltam a lány kíváncsi kérdésére. Ugyan nem hétköznapi dolog, hogy valakinek komornyikja van, de ettől függetlenül semmi extrában nem részesültem a többi emberhez képest.
- De ezt ne értsd félre, mondhatni nem a legszegényebb családból származok, de ettől még semmilyen előnnyel nem rendelkeztem az anyagiakon kívül. Sőt a legtöbb dologban hátrányba kerültem. Sokan csak a pénz miatt próbáltak barátkozni velem, ezért odakint nem is igazán voltak igazi barátaim. - mosolyogtam a lányra, nem akartam, hogy sajnáljon emiatt. A múltbéli dolgokon már egy ideje túltettem magam, sőt talán idebent döbbentem rá igazán, hogy milyen is emberi kapcsolatokat kialakítani.
- Nem is kell hozzá képesség. Ha valaki olyan tehetségesnek születik mint te akkor, nem szabad veszendőbe hagyni ezt az áldást. Rajzolgass csak, és talán egy nap saját galériát is nyithatsz. Ha pedig megtörténik szeretnék mindenképp elmenni körbenézni. - Ha a művészetről van szó akkor nekem mindenképp ott a helyem. Főleg, hogy az emberi érzelmek, és a belső világ egyik legérdekesebb kifejező eszköze is lehet. Saját szememmel látni akarom mit alkot, papírra, nyomkod össze agyagból, vagy farag. Bármi is legyen, nekem ott a helyem. Az állatok és növények iránti szeretete sem utolsó dolog. Ugyan én nem értek cseppet sem hozzájuk, viszont ezzel is sokra viheti még. Imádom a lelkesedését. Minden vele eltöltött perccel egyre jobban akarom.
- Tessék? - lepődtem meg a kérdésén. Nem igazán tudtam hova tenni, és talán látszódott is az arcomon, hogy fogalmam sincs miért kérdez ilyesmit. - Nálam maximum két- három évvel lehetsz fiatalabb. Miért? - kérdeztem vissza, habár akárhogy is töröm a fejem, egyáltalán nem értem, hogy ez mégis hogy vághatott ide? Lehet félreérti a közeledésem, és azt hiszi, hogy pusztán csak szórakozom vele...
- Remélem nem értettük félre egymást. Szerintem természetes dolog, ha két ember megérinti egymást, ölelkeznek, vagy megfogják egymás kezét. - egy pillanatra ismét elcsendesedtem, a mondat második fele, megdöbbentett. Talán túlságosan is nyilvánvaló a dolog. Hiányzik a kinti világ, hiányoznak a testvéreim, a család, az iskolai élet, a vásárlás, az érzések. Még egy kicsit talán a fájdalom is, már azt sem tudom milyen érzés az amikor megégetem a kezem, idebent csak halovány melegséget érzek. Nem tudom, milyen az ha megszúr egy rózsatövis. Annyira hamis. Annyira mű...
- Igen. Azt hiszem hiányoznak. - az eddig töretlenül fenntartott mosolyom, eltűnni látszott, és aprócska könnycseppekkel gyűlt meg mindkét szemgödröm. - Eh? Azt hiszem belement valami a szemembe... - nem szerettem mások előtt elérzékenyülni. Ahogyan most sem akartam, hogy lássa, hogy sírok. Lassú léptekkel előre siettem, majd egy kendőt húztam elő, és amilyen hamar csak lehetett próbáltam eltüntetni minden jelét annak ami az imént történt.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Pént. Máj. 16, 2014 9:32 pm

A lány folyamatosan bólogat a magyarázatra, hogy természetesen érti és megérti, majd ahol úgy kívánja a helyzet, ott pedig hevesen rázza a fejét, hogy jelezze, semmi rosszat nem gondol emiatt a másikról. Azt persze nem csak jelzi, hanem el is mondja, hiszen nem akar semmi félreértésnek táptalajt szolgáltatni.
-Persze. Nem kell szabadkoznod. Mi sem voltunk szegények… de nagy házunk és komornyikunk persze nem volt… és… a barátok…
Mondjuk barátokat itt sem igazán szerzett eddig. Ő nagyon nehezen tud bárkit is barátjának nevezni. Ahhoz nagyon hosszú idő, közös élmények, közös érdeklődési kör és még számtalan minden kell. Channal való összeveszése óta csak még nehezebben bízik meg bárkiben is. Peter ugyan intézett felé egy gesztust, amikor megtette a segédjének… vagy micsoda… de ő sokkal jobban örült volna annak, ha gyakrabban láthatta volna a fiút ehelyett, ha beszélgethetett volna vele többet, ha nem mindig a céhes ügyekkel kellett volna törődnie. Persze nem akart ő kisajátítani magának senkit, de Utahimén és persze Justinon kívül nem nagyon tudott senkit leendő barátjának nevezni. Talán még Anatole jöhetett volna szóba, ha nem lett volna ennyivel idősebb… de félt, hogy még rosszat gondolnának a férfiról, ha folyton egy kislány körül legyeskedik. Utahimével jól kijött, Justinnal pedig valahogy minden klappolt… és szívesen is töltötte a fiúval az időt… és elvileg már jártak is… de még ezt nem értette teljesen. Talán az volt a legnagyobb különbség egy barát és egy párkapcsolat között, hogy Justinnal kézen fogva is szívesen járkált, és nem húzta el úgy a karját, mint az előbb Jun elől. A lány persze úgy tűnt más környezetből származhatott, hiszen neki ehhez elég volt a barátság is. Ezek után Shu már teljesen össze volt zavarodva, és nem tudta, hogy mit vár el tőle majd Justin, hogy a felnőtt dolgokon kívül miben különbözik egy kapcsolat és egy barátság… mondjuk a legjobb barátság. Persze ezt nem volt kitől megkérdeznie. Ilyen kérdéseket nem tehetett fel csak úgy.  Elmosolyodott.
-Tehetséges? Nem hiszem… csak sokat gyakorlok… szeretek rajzolni. És…
Újra elpirult. Nem akarta kikövetelni magának a választ, de a lány elég okos volt ahhoz, hogy direkt kerülje el a konkrét választ. Shu pedig elég okos ahhoz, hogy ezt észrevegye.
-És te hány éves vagy? És… nem… nem hiszem, hogy félreértettelek… csak… én nem szoktam ilyet…
Ettől függetlenül, az ezután következő események megindították a lányt, és tudta, hogy valamit tennie kell. Nem akarta emlékeztetni Junt arra amit elveszített, de meg kellett kérdeznie. meg kellett tudnia, hogy mire akarja őt felhasználni. Nem akart testvérpótlék lenni, de… barátkozni… fura lett volna… ilyen gyorsan. Lassan odasétált Jun mellé, egy bizonytalanul mozdította meg a kezét, azután viszont határozottan nyúlt, és finoman, tenyerét a másik lány tenyerébe helyezte, és rákulcsolta az ujjait.  Timidus persze nem értett az egészből semmit, csak azt látta, hogy ugyanazok a dolgok mennek végbe, ami a Justinos randin történt. A sárkányt nem nagyon foglalkoztatják a nemek közti különbségek, és azon kívül, hogy a mesékben a királylánynak mindig király volt a párja, nem nagyon foglalkoztak a témával, így nem tartotta volna különösnek azt, hogy Shu egy másik lánnyal akar ugyanolyan kapcsolatot szervezni, mint Justinnal, sem azt, hogy így már két kapcsolata lenne. Shu szerint nem fogja őt kevésbé szeretni azért, mert Justin is ott van, tehát ez a dolog nem változik, akármennyi tagot vesz bele az egyenletbe. Persze tudatlanságát most sem akarta nyilvánosságra hozni, így csipogva kérdezte a lányt, amikor melléjük lépett.
-Justin?
-Nem.
-Rendben.

Több nem nagyon érdekelte, a lány pedig picit kuncogott a vicces feltételezésen.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Pént. Máj. 16, 2014 10:19 pm

A lány kérdésére egy pillanatnyi csend, majd olyan egyszerűséggel jött a válasz a lehető legnagyobb őszinteséggel, mintha egy kavicsot venne fel az ember a földről. Ez a téma kissé kényes volt számomra, bármennyire is próbálkoztam egyszerűen nem sikerült visszatartanom a könnyeket, és már csak másodpercek kérdése volt, hogy ténylegesen is sírni kezdjek, és onnantól kezdve már nem lenne visszaút. Mégis, hogyan magyaráznám meg bárki előtt is, hogy sírtam? Kellemetlen, és rossz dolog sírni. Talán utoljára kisgyermek koromban történt ez, azóta soha sem sírtam mások előtt. Hiányzik a család, de talán leginkább az,  hogy akkorihoz képest sokkalta kevesebb ember vesz körül. Nem várnám el, hogy imádjanak, csak, hogy lássam őket, vagy legyen kivel elütni az időt, hallani, hogy beszélget. Minden olyan gyorsan történt, már csak utolsó reményként abban bíztam, hogy sikerül kicsit elfordulnom, és lenyugodni. De még mielőtt elrohanhattam volna, a lány váratlanul megfogta a kezem. Nem várt fordulat, nem is számítottam rá, hogy az én közeledésemen kívül is érintkezhetek valaha is vele. Meglepetten néztem rá, közben az arcom már teljesen beborították a nedves, elkent könnycseppek százai.
- Shu...-chan. - kezdtem bele a mondatba, azonban a lány nevén kívül más egyszerűen nem tudta elhagyni a szám. A szabad kezem ruhaujjába beletöröltem a könnycseppjeim. Hiába volt nálam egy kendő, mégsem használtam. - sajnálom. Nem akartalak zavarba hozni, azzal, hogy így... elpityeredtem... - Attól tartok én sosem leszek olyan jó emberismerő mint amilyen ö már most. Pár szó, egy kis séta, és egy kérdés elég volt neki ahhoz, hogy ilyesmit megállapítson.
- Most már jobban érzem magam. Köszönöm. - mosolyogtam a lányra, majd a korábban elővett kendőt végre hasznosítottam is, megtöröltem vele a szemem, és az arcom azon részét ahol még érezhető volt pár elkent meleg könnycsepp. - Egyébként tizenhét éves vagyok. Nyáron leszek tizennyolc. - válaszoltam a kérdésre amit még azelőtt tett fel mielőtt, kellemetlen helyzetbe hoztam volna a sírással.
- Hol is tartottunk? Hirtelen minden kiesett amiről az imént beszélgettünk... Oh egyébként ha van bármilyen kérdésed nyugodtan felteheted. Szívesen beszélgetek bármiről. - figyelmesen fordultam a lány felé, várva, hogy hátha feltesz egy érdekes kérdést. Ahogy ismerem eddigi beszélgetéseink alapján, nem valószínű, hogy túlságosan személyes kérdést fog választani.
- Van valami amin már egy ideje töröm a fejem, viszont nem tudok rájönni miért van ez így. Remélem nem baj ha megkérdezem... - vártam egy pillanatot, hogy rábólint e majd folytattam - Van valami oka annak, hogy ennyire visszafogott vagy az emberekkel, vagy ez csak a természeted része? Sok emberrel beszélgettem már, de talán mind közül te vagy a leginkább félénkebb... Természetesen ezzel nincs semmi baj. - jutott el a tudatomig a kérdés amit feltettem, hogy akár sértő is lehet a részéről, és csak úgy dobáltam magam előtt a kezeimet.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Pént. Máj. 16, 2014 10:50 pm

A lány meglepődött. Shu nem meglepni akarta, és nem is meghökkenteni… bár talán ez most pont jól jött. Ez talán eltereli a gondolatait és kissé kimozdítja a pityergésből, valamint az, hogy pont olyasvalaki mutat felé ilyen gesztust, mint Shu, nagyobb hatással lehet rá, mintha mondjuk Anatole tette volna, aki szintén a közvetlenebb emberek csoportjába tartozott. Ezzel persze a lány nem arra gondolt, hogy jobban csinálná ezt a céhvezérnél, főleg nem egy, a saját céhéből származó valakivel, aki az elmondása szerint az életét is köszönheti neki… mindössze most ő volt itt, ő miatta fakadt sírva a lány, így neki kellett megoldást találnia a problémára. Amikor a nevét hallotta, akkor azonnal odafordult a másik felé. Ezúttal nem fordította el a tekintetét, és figyelmesen hallgatta a lány mondanivalóját, amire egy újabb fejrázás volt a válasz.
-Nem hoztál zavarba.
Egy kis kuncogás.
-Ezzel nem. Nem szégyen az, ha valaki sír…
Ezek persze nem az ő szavai voltak. Illetve csak nem régen váltak az ő szavaivá. Justinnal kapcsolatban fogalmazta meg először a fiúnak. Ő maga sem szeretett sírni, és ugyan ha hitte is, hogy nem szégyen sírni, azt mindenképpen tudta, hogy nem is célravezető. Ha látják, hogy sír, hogy eredménye van a bántásnak, akkor csak mégjobban bántani fogják. Itt azonban más volt a helyzet.
-Négy. Négy évvel vagy idősebb nálam.
Ezt az adatot sem sok mindenkivel osztotta meg, de valahogy most fontosnak és illendőnek találta, ha már Jun is elmondta neki. A kérdésen, hogy mit is kérdezhetne azonban újra el kellett gondolkodnia. Meg kellett fontolnia, hogy milyen kérdést tesz fel, hiszen nem akarta újra megríkatni a lányt.
-Mit szoktál csinálni, ha éppen nem meseszereplők bőrébe bújsz?
Igen. Ez jó lesz. Visszavezetni a beszélgetést a mesék, a vidámság világába. Persze előtte még ő is tartozott egy válasszal. Nem akart válaszolni. Nem akart ő is sírni. Így, hogy mellette sírt a lány, sokkal könnyebben elfogta volna őt is a szomorúság.
-Van. Nem szeretem… az embereket… a legtöbbjüket… mert… mert ők sem szeretnek engem.
-Az emberek furák.

Osztotta meg Junnal is a sárkány a legnagyobb élettapasztalatot, amit eddigi rengeteg igazsága mellett megfogalmazott, mire a társa egyetértően bólintott.
-Igen, Timidus. Az emberek furák.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Vas. Máj. 18, 2014 2:58 pm

Sokkal jobban éreztem magam miután kicsit kisírhattam magam, habár félig meddig mégis rossz érzés fogott el amiért csak úgy ez kiszaladt belőlem annak ellenére, hogy egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet. Na meg persze nem is volt túl jó az időzítés, ezzel igazi hangulatrombolást értem el. Kellett egy pár perc, hogy ténylegesen is leküzdjem a fájdalmas emlékek, és víziók sokaságát, és visszakalauzoljam a gondolataimat oda ahova kell, hogy legyenek. Elnézést kértem a lánytól amiért ilyen kellemetlen helyzetet alakítottam ki a kis jelenetemmel, azonban megnyugtatott, hogy nem történt semmi, nem érzi emiatt rosszul magát, nincs zavarban.
- Utálok sírni. Rettenetes dolog. Ha mosolyog az ember az mindig sokkal jobb. - főleg mert ezzel a folyton mosolygós megjelenéssel senkinek sem tűnhet fel, hogy valójában mit gondol az illető, vagy megnyugtathatja a környezetét, és a kis problémákat kikerülve koncentrálhatnak a fontosabb dolgokra is. Már régóta eldöntöttem, hogy nem fogok sírni, erősnek mutatom magam és ezzel nem okozok gondot senkinek sem. Viszont nem lehet túl sokáig odabent tartani az érzéseket, és néha napján tényleg kicsordul és akkor kénytelen az ember kissé kisírni magát... vagy csak elmélkedni.
- Kicsit féltékeny vagyok rád. - válaszoltam amikor váratlanul megosztotta a lány, hogy mekkora is kettőnk között a korkülönbség - Én is szeretnék fiatal lenni... szeretnék egy kislány lenni. - egy igazi kislány... - milyen jó lenne örökre fiatal és szép maradni. Kár, hogy ez lehetetlen, nem igaz? - mosolyogtam rá, ekkorra már sikerült minden nyomát eltüntetni a könnyeimnek, a kendőt visszatuszkoltam tárgyaim közé, és remélhetőleg most már minden a lehető legtökéletesebben fog haladni.
- Hmm.. Régen sok hobbim volt, tanultam mindenféle önvédelmi hülyeséget... de azokat nem igazán szerettem, amolyan szülői erőltetés volt... viszont tudok hangszereken játszani, szeretek szép díszes dolgokkal foglalkozni. Régen még a fegyvereimre is terveztettem mintákat, hogy jobban nézzenek ki. Most már erre nem igazán van szükség. - hála annak, hogy a metamorph alakváltoztató fegyver, ezért nincs szükségem kovácsra, hogy kisebb változásokat eszközöljek be rajta. - Illetve szeretek vásárolni is. Ajándékokat venni, meg teázni. - soroltam fel egy csomó mindent, talán eléggé elütnek egymástól az elfoglaltságaim és időtöltéseim. De éppen ez a legjobb benne, hogy széleskörű érdeklődési köröm van. Miután válaszoltam a lány is válaszolt az én kérdésemre, amit feltettem neki. Kérdő pillantást vetettem rá, közben azon törtem a fejem, hogy vajon tényleg csak a családja elvesztése és az embertársai kötekedései miatt gondolhatja ezt így? Vagy talán van egy mélyebb oka is amit nem akar elárulni?
- Én szeretem az embereket. Kegyetlenek, önzők, és a saját kis önös érdekeiket tartják szem előtt, mindig. Éppen ez a legszórakoztatóbb bennük. Mindegyikben van valami egyedi, és én a legegyedibb embereket keresem. - pillantottam a lánykára, majd folytattam - Néhány igaz barát akik mindig ott vannak ha szükség van rájuk, ezerszer többet ér mint sok ezer hamis, akik a legkisebb bajban is hátat fordítanak neked. - csak a neheze az, hogy nagyon ritkák az igaziak, és túl sok a hamis.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Vas. Máj. 18, 2014 3:51 pm

-Igen… talán jobb… de nem lehet mindig mosolyogni. Ha mindig csak mosolyognánk, akkor abba egy idő után már nem lenne semmi örömteli sem. Olyan… megszokottá válna. Kell néha sírni is.
Kicsit elgondolkodott, és nem is nevetett, mintha csak az előbbi szavait szeretné bizonyítani. Arra azonban, hogy Jun féltékeny rá, már még jobban megszeppent, és értetlenkedve, szomorúan nézett rá, majd hirtelen feszültté vált, és kissé ingerülten szólalt meg újra, bár továbbra sem hangosan.
-Miért mondod te is ezt? Úgy csináltok, mintha az én hibám lenne az, hogy nem akarok visszamenni. Tanuljátok meg ti is meglátni a szép dolgokat, és akkor nem kellene állandóan szomorúnak lennetek…
Idegesen felnevetett.
-Nem. Egyáltalán nem lehetetlen. Csak nézz körbe!
Elengedte a lány kezét, és körbe mutatott.
-Itt van minden. Palotában lakunk, sárkányokkal beszélgetünk, nem öregszünk, minden nap a legfinomabb ételeket esszük…
Elhallgatott, majd lehajtotta a fejét.
-Sajnálom… csak… Chan is ugyanezt mondta… és dühös rám… szerintem engem okol… valamiért… nem tudom, hogy miért… ő mindig panaszkodik és haragszik rám amiért én nem…
Ezek után már nem érezte úgy, hogy tovább tudnák fojtatni a könnyed beszélgetést, Timidus azonban kíváncsi volt, és őt nem zavarta az, hogy egy picit eltértek a tárgytól.
-Önvédelem? Az okos dolog. Milyen hangszeren tudsz játszani? Shu tud furulyázni, Utahime pedig zongorázik.
Mivel ezzel talán a sárkány kicsit oldotta a feszültséget, így Shu is megpróbálkozott vele.
-Egyedieket?
Újabb ideges nevetés. Nem tartotta magát különlegesnek… sokkal inkább furának… rossz értelemben… ha ez egyedi volt, akkor a lány megtalálta amit keresett.
-És honnan tudod, hogy ki az igazi barátod?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Hétf. Máj. 19, 2014 12:18 pm

Volt némi igazság a lány szavaiban, amit a mosolygással kapcsolatban mondott. Sőt talán több is mint amennyit én felfogtam belőle. Talán tényleg kissé furának tűnhet az ha az ember folyamatosan csak mosolyog, sőt mi több, hülyén is nézne ki mondjuk egy temetésen... de általában jó ha az ember magára ölti a mosoly álarcát és felhőtlen boldogságot hitet el a többi emberrel. De a sírás más, csak feszültséglevezetésnek jó, de minden más esetben förtelmes dolog. Elkeni a sminket, karikákat okoz, és vörös foltokat, elrontja az ember hangulatát, és valahogy mindig a sírások esetében jutnak eszébe az embernek olyan dolgok amiket nem akar, hogy eszébe jusson. Türelmesen végighallgattam, majd egy kissé elmerültem a gondolataimban amikor kérdezte, hogy miért vagyok rá féltékeny, de csak rámosolyogtam, és megrántottam a vállam.
- Ki tudja? - hagytam egy pillanatnyi szünetet a két mondat között, - Bennem vegyes érzelmek vannak a visszajutással kapcsolatban, akarok is meg nem is. De... valahogyan nem tudom megszokni az itteni életet. Valahogy túlságosan szép, vagy éppenséggel túl kegyetlen. - gondolva itt arra, hogy hiába nincsen fájdalom, vagy szükségletek mint például a mellékhelyiség... de ettől eltekintve ott van annak a lehetősége, hogy bármelyik pillanatba halott lehetsz. Egy rossz mozdulat, egy rossz szó, vagy éppenséggel egy rossz lépés és mindennek vége. Még csak egy holtest sem marad vissza, csupán egy áthúzott név egy kőtáblán...
- Azt hiszem nem érted. - mosolyogtam rá - Hiába nem öregszem tovább, hogy ha már alapból öregnek számítok. Sajnos nem tudunk visszamenni  jövőbe és egy új testet szerezni.. - nevettem fel. Jobban belegondolva talán furán néznék ki mellekkel, de egy pár év visszafiatalodás nem lenne rossz dolog.
- Chan? Miért haragszik rád? - lepődtem meg a kijelentésén, - Összekaptatok valamin? - bombáztam kérdésekkel, alig hagyva neki lehetőséget válaszolni - netalántán megsértettétek egymást valamivel? - kíváncsian vártam a válaszát. Közben Timidus kérdésére figyeltem.
- Gitáron, meg egy kicsit hegedűn is tudok játszani. Általános iskolás koromban én is tudtam egy kicsit furulyázni de mostanra már semmire sem emlékszem belőle. ehehe - A név cseppet sem volt ismerős amit Timidus emlegetett, biztos egy barátjuk, vagy céhtársukról van szó.
- Igen. Egyedieket. Olyan embereket akik... egyediek. - magyarázás közben mutogattam, időnként elgondolkodtam de sehogy sem akart összejönni a tökéletes definíció az egyedi szóra. - Szóval... egyedieket.. - majd végül feladtam, és ennyiben hagytam.
- Hmm nehéz kérdés... Olyan ember akivel jól érzed magad, szeretsz vele sok időt tölteni, néha összevesztek ugyan, de előbb utóbb úgyis kibékültök. Olyan ember akivel bátran meg tudsz osztani bármit amit csak szeretnél, és ö mindig ott van melletted ha szükség van rá. Legalábbis szerintem ilyen ember az  igazi barát.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Máj. 19, 2014 1:50 pm

Valahogy nem is várt már nagyon mást a lány. Alig találkozott olyasvalakivel, aki egyértelműen a kijutás mellett tette  le a voksát. Mindössze talán csak Alex volt ilyen. Már arra is gondolt, hogy rosszul emlékszik a téren történtekre, és nem is sikolyokat hallott, hanem üdvrivalgást. Persze sokan sajnálták azt, hogy ittragadtak, még ő maga is tudott volna olyan dolgot találni, amit hiányolt a külvilágból, de nem akart elégedetlenkedni. A legtöbben minimum úgy fogalmazták meg ezt az egészet, ahogy Jun. Vegyes érzelmeket táplálnak a kijutással kapcsolatban.
-Szerintem meg lehet szokni… talán csak még nem vagyunk itt elég ideje. De… én nem tartom kegyetlennek.
Azt nem tudta, hogy a lány miért mosolyog újra egy ilyen téánál, de örült neki. Tényleg jobban állt Junnak a mosoly, mint a sírás. A következő mondatra viszont már neki is nevethetnékje támadt, és bár nem akarta kinevetni a másikat, egy kis kuncogást nem tudott visszatartani.
-Te? Öreg? Nem azt mondtad, hogy most leszel tizennyolc? Ráadásul… ha most leszel tizennyolc, akkor tizenhatnak nézel ki… de én tizenhatnak sem tippeltelek… teadélutánt tartasz plüssállatokkal… komolyan amiatt aggódsz, hogy öreg vagy?
Annyira hihetetlen volt az, hogy ez a legnagyobb problémája amellett, hogy hiányzik neki a családja, hogy ez már tényleg eléggé komikussá tette a szituációt.
-Ha neked a tizenhat sok, akkor mennyi idősnek szeretnél látszani? Annyinak, mint amennyi én vagyok? Vagy amennyinek kinézek? Hidd el, nem olyan jó túl kicsinek lenni.
Karba fonta a kezeit, és kicsit felhúzta az orrát azon, ahogy visszaemlékezett arra, hogy a legtöbben valami óvodás szinten kezelik, pedig már tizennégy éves… jövőre már a felső-középiskolába járhatna. Persze nem járhatna, hiszen az intézetből nem igazán juthatna be jó iskolákba, de korban már ott tartana. A következő témafelvetésre azonban rögtön el is szomorodott és kissé összezavarodott.
-Hát… nem tudom, hogy miért haragszik rám. Nem szereti Timidust… vagy azt nem szereti, hogy én szeretem… nem tudom. Azt mondta, hogy én mindenben megelőztem őt… és azt hiszi, hogy a helyébe akarok lépni… vagy kiakarom túrni innen… fogalmam sincs.
A sárkány lehajtotta a fejét, és hallgatott. Ő tudta, hogy mi történt akkor is, ha Shu elküldte őt amikor beszélgettek. Álomkelő mindent tudott és mindent elmondott neki… és Shu nem is állt messze az igazságtól. A hangszerekre vonatkozó választ már csak csöndben hallgatták végig, és az egyedi emberekről szóló részhez sem tudtak már mit hozzáfűzni. Az utolsó mondatra azonban Shu kelletlenül, szomorúan mosolyodott el és bólintott. Ő is hasonlóképpen gondolkodott és tudta jól a választ.
-Akkor… nekem Timiduson kívül…
Nem nagyon akaródzott befejeznie a mondatot.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Hétf. Máj. 19, 2014 7:57 pm

Fura, talán ö az első olyan személy aki tényleg amellett pártol, hogy az itteni élet sokkal jobb mint odakint. Talán csak én vagyok túlságosan elfogult, és vágyakozom az igazi ízek, az igazi ételek, a fájdalom, és számomra ismeretlen tájak felé? Habár az is igaz, hogy kettőnk helyzete nagyban különbözik egymástól. Amíg engem szerető család vár odakint... addig neki senkije sincs akire számíthatna, vagy támaszkodhatna. Kell ennél szomorúbb dolog? Aligha... pedig egy hozzá hasonló lángelmének pártfogókra  lenne szüksége, olyan emberekre akik mellett jól érezheti magát. Barátokra. Igaziakra. Vajon ha egyszer végigmegyünk az összes szinten, és végre kijutunk innen, hiányozni fog? Még ha öt, vagy akár tíz évbe is kerül? Lehet, hogy addigra már megszeretnénk az itteni életet? Aligha hiszem... mi kintre születtünk, mindig is hiányozni fog, vágyakozni fogunk utána. De nem fogok vitába szállni vele azért mert ö másképp gondolja. Sőt örülök neki, hogy nem vagyunk egy véleményen.
- Könnyen alkalmazkodó típus vagy igaz? - mosolyogtam rá. Valójában úgy éreztem meg kell említenem a halálos áldozatokat, de valahogy még sincs rá szívem, hogy bárkivel is olyasmiről beszéljek mint az öngyilkosságokat elkövetők, vagy sorozatgyilkosok. - Ha mi már itt születtünk volna lehet nem lenne furcsa mindez. - Jó érzés volt látni, hogy egyre jobban oldódik a személye, és felszabadultabban tudunk beszélgetni mint az első pillanatokban. Talán jót tett neki a sok emberi érintkezés amin ma keresztül juttattam.
- Tizenhatnak? - döbbentem meg, ilyen dicséretet sem kap minden nap az ember. Való igaz Alexhoz képest tényleg fiatalnak tűnök, de mégsem eléggé. - Belül egy hatéves kislány lakozik bennem. - emeltem a magasba a kezeimet, mintha Istenhez fohászkodnék, majd sajnálkozva lefelé pillantottam, és ismét leengedtem a kezeimet - De kívülről öreg vagyok. Egyszer szeretnék egy olyan teadélutánt tartani mint amilyet a Kalapos is tartott. Kell hozzá egy Alice, egy Dormouse, egy Cheshire Cat, egy Királynő... meg a Fehér és a Mezei nyúl. - tudatosan számolgattam össze a kezemen, hány főre is van szükség. Azonban mégis milyen nehéz összeszedni a megfelelő személyiségű embereket hozzá. A nyuszi szerepébe tökéletesen illene Shu, de a többi szereplőről csak halovány elképeléseim vannak.
- Nem szereti Timidust? Hát az elmondásod alapján féltékeny rád. De ez szerintem nem rossz dolog. Biztos van olyan dolog amiben te vagy a jobb és amiben ö. Ezért igazán nem kellene haragudnotok egymásra. Szerintem ha legközelebb összefuttok beszélgessetek el ezekről a dolgokról. - Ismét egy dolog ami miatt féltékeny lehetek rá. Ö tudja milyen érzés az amikor valaki akit barátjának tekint haragszik rá. Én ezt az érzést sem éltem még át. Viszont biztos több is van a háttérben mint holmi féltékenykedés. Lehet pusztán csak rossz napja volt a lánynak és olyasmit mondott amit már megbánt.
- Akkor Timiduson kívül, senki más nem érdemli meg ezt a helyet. Ezt akartad mondani igaz?

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Máj. 19, 2014 8:41 pm

A lány egyértelműen megrázta a fejét. Nem volt könnyen alkalmazkodó. Sohasem tudott alkalmazkodni, legalább is annyira nem, hogy ezzel a beilleszkedésig is eljusson. Képtelen volt olyanná válni mint a többiek, mindig kinézték, kicsúfolták és kiközösítették. Az alkalmazkodása addig terjedt, hogy meghúzta magát, és nem volt útban, így pedig kevesebbszer kötöttek belé. Illetve megtanulta, hogy a többiek miért bántják, és ehhez alkalmazkodott. Megszüntette azokat a dolgokat, ami miatt bántották… és akkor egy ideig találtak másikat… majd csak bántották azért, hogy bántsák. Nem volt valami nagyon sikeres ebben, de a legutolsó, hogy nem sírt, az működött. Szerencsére.
-Furcsának furcsa… de csak annyira, mint amennyire mi furcsák vagyunk Timidusnak. Ő is elvisel minket, akkor nekünk sem szabad nagyon aggódni amiatt, hogy nem illenénk ide.
Könnyed nevetés, majd a sárkány kapott egy buksisimit. Shu természetesen meglepődött azon, hogy Jun meglepődött azon, hogy ő tizenhatnak látta. Kezdte úgy hinni, hogy Jun tényleg nem csak füllent, vagy játszik vele, hanem tényleg gyerekebb, mint amennyinek a kora szerint lennie kellene. Persze Anatole, Peter és Kincaid után ezen már nem is csodálkozott. És persze ott volt Alex, aki dacos kisfiú módjára durcizott be az első találkozásukkor. Még mindig úgy gondolta, hogy az egyetlen felnőtt ebben a világban akit ismer, az Hinari. Már nagyon érett egy találkozó vele, de még nem merte meglépni.
-Hát… persze, hogy tizenhatnak… hiszen annyi is vagy… legalább is kinézetre. Lassan két éve vagyunk itt, és a testünk még mindig olyan, mint amikor idekerültünk, és nem is fog öregedni. És…
A hat éves dologra nem tudott mit mondani. Alig látott valamit a lányból, de talán tényleg igaza volt. Furán ugrált egy kislány és egy komoly valaki között hangulatától függően. Ami azonban a legjobban zavarta a lányt az az volt, hogy ez nem zavarta túlságosan. Mintha illett volna Jun karakteréhez ez a fura kettősség…
-Hát… majd… akkor ha akarsz szafarizni este… akkor olvasok neked is esti mesét, mint Timidusnak…
Jobb nem jutott eszébe, és azonnal ki is tört belőle a nevetés. El nem tudta képzelni, hogy összefut valakivel, aki még nála is furább dolgokat állít, és úgy is viselkedik. Chan említésére azonban ismét elkomolyodott.
-Igen. Féltékeny… csak fogalmam sincs, hogy miért. Ő mondta, hogy írjak kristályokat, és ő adta oda a recepteket, mert ő átlépett a következő szintre… és én direkt nem is akarok tovább lépni ugye az ő szintjére, hogy még véletlenül se versenyezzünk… és főzni is a peteknek főzök, ő meg a céh többi tagjának… és én is pont ezt mondtam neki, hogy rengeteg dologban ő az ügyesebb, de nem hitt nekem. És… nem egymásra haragszunk… csak ő haragszik rám.. én meg nem értem… pont ezt akartam vele megbeszélni, amikor… amikor összevesztünk még jobban… azt hiszem…  
Az utolsó kérdésre szótlanul bólintott. Egyértelmű volt. A sárkány még mindig csöndben figyelt és tanult. Az emberi érzések azon kevés témák közé tartozott, amihez nem értett.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Szer. Máj. 21, 2014 11:28 am

A korábbi kis említései és reakciója alapján, bátran vontam le a következtetést miszerint könnyen alkalmazkodó típus. Azonban meglepve tapasztaltam, hogy nem volt igazam. A lány megrázta a fejét, most már tényleg kezdek összezavarodni.
- Most, hogy mondod, erre még nem is gondoltam. De így csak még inkább úgy érzem, hogy mi nem vagyunk idevalóak. - ha úgy vesszük akkor a sárkány, a mobok, a sok városlakó nem játékos karakter, mind-mind ide tartozik, itt született, és természetes nekik, hogy a számukra kialakított menetben éljék az "életüket". Mi pedig csak úgy idejöttünk, és folyton csak elégedetlenkedünk, hogy nekünk nem jó ez az élet, ki akarunk jutni. Kissé ironikus, hogy pont egy olyan világból akarunk kijutni ami után elég sokan vágyakoztunk... kisgyermekként természetesen.
- Viszont, örülök, hogy itt mindenki egyenlő valamilyen szinten. Nincsenek különbségek olyannyira mint odakint. Itt könnyedén lehetsz légtornász ha vásárolsz magas szintű akrobatikát, vagy sötétben bujkáló ninja, egy egyszerű lopakodással. - Kissé bánom, hogy csupa olyan jártasságot vettem amikkel ezeket megelőzhetem, hála a paranoid beállítottságomnak. Pedig milyen izgalmas lenne nyomkövetés, hallgatózás párosítással egész jó detektív lehetnék.
- Jobban mondva én csak másfél éve. - gondoltam itt a korábban említett kis ballépésemre az elrakott Nervgear-rel kapcsolatban.. - De örülök, hogy legalább látszatra fiatalos és fitt vagyok. -húztam ki magam, forgolódtam, mint egy modell. Annyi előnye van az ittlétnek, hogy tényleg nem fogok öregedni, nem látszanak majd rajtam a pubertás kori változások, hála annak, hogy későn érő típus vagyok. De ezalatt odakint a bájos arcom, a sima bőrömet ragyák boríthatják, talán még borostám is nőhetett. Már a puszta gondolatától kiráz a hideg, hogy a az idő megállíthatatlan kereke már eljárt felettem és mire kijutok, tükörbe sem merek majd nézni.
- Akkor ideje lenne megbeszélni egy Szafarival egybekötött kempingezést. Most már mindenképp szeretnék elmenni veled. - vigyorogtam rá, közben el is kezdtem tervezgetni, hogy mikor lenne a legalkalmasabb az időpont. - Van valami elképzelésed mikor lenne a jó? - vártam egy kicsit a válaszra, majd ha megkaptam bólintottam és próbáltam az emlékezetembe vésni.
- Szerintem beszéljétek meg a dolgot. Biztos, hogy jót fog tenni, ha leültök egy tea mellett és alaposan elbeszélgettek arról, hogy nincs miért haragudnia rád. Szerintem amúgy is badarság ez a helyébe lépés dolog. Egy embert sem lehet helyettesíteni.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Szer. Máj. 21, 2014 11:57 am

-Majd beilleszkedünk. Van időnk. Rengeteget hallgatom Timidust, ahogy mesél a gondolatairól és az elképzeléseiről, meg arról, hogy ő hogyan látja ezt a világot, meg azt a világot amit én mesélek neki. Nagyjából ugyanúgy is gondolkodunk. Az emberek is szoktak elköltözni, sokszor még nagyon messzire is. Más országba, más kultúrába.
Elég csak belegondolni az ő családjának a szövevényes történetére, akik generációkkal ezelőtt Japánból költöztek ki a nagy reményekkel kecsegtető Amerikába, majd a születése előtt nem sokkal vissza az „őshazába”. Shu így is inkább a nyugati kultúrát mondta magáénak. Persze szerette a japánt is, és tetszett neki, szívesen követte az ottani értékrendet, de a gondolkodása inkább volt nyugatias.
-Persze. Itt végtelenek a lehetőségeid, és senki nem áll az utadba. Illetve hát legalább is a világ nem áll az utadba, és elérhetetlen célok sincsenek nagyon, a kijutáson kívül. Ez egy igazságos világ.  
Újra kuncogott ezen a fura megfogalmazáson. Nem nagyon értette, hogy mit kell ezen annyit görcsölni.
-Hát… akkor ezek szerint látszatra is fiatal vagy, előbb meg azt mondtad, hogy belül meg még fiatalabb… akkor tényleg nincs értelme sem szomorkodnod, sem sírnod. A fittség pedig…
Egy picit elgondolkodott azon, hogy mit is kellene jelentenie ennek a szónak.
-Az is csak a pontokon és a gyakorláson múlik. Nincs olyan, hogy valaki beteges és emiatt sohasem lehet elég ügyes. lehetsz légtornász, meg élsportoló is, ha elég pontot pakolsz a gyorsaságra és a kitartásra. Akárki lehet fitt.
A kempingezés újra felhozására picit összezavarodott. Eddig még csak a céhház bemutatásáról volt szó, és nem gondolta volna, hogy máris egy újabb programot akar szervezni a lány, amikor még ezt sem fejezték be. Talán csak megunta, és ezzel keres kibúvót?
-Hát… izé… máris?
-Vasárnap délutánonként szoktunk szafarizni járni, pontban négy órakor legyél a tízes szint teleportkapujánál.
-Köszönöm, Timidus…
-Szívesen.

A sárkány precíz volt, és előre megszervezte a napjaikat, így az egész életüket. Shut ez egyáltalán nem zavarta, mert ő is szerette a pontosságot, és ezeket a dolgokat általában együtt döntötték el… de azért a meghívott vendégről szeretett volna ő dönteni még akkor is, ha egyébként nem volt ellenére a Junnal való kempingezés.
-És… én már megpróbáltam. Nem akarom, hogy megint veszekedjen, és kiabáljon velem. Ő nem keres engem… nem akar kibékülni… talán neki így jó. Ha mindig csak én keresem, az olyan lenne, mintha üldözném…

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Szer. Máj. 21, 2014 11:28 pm

Időnk mint a tenger, talán tovább is itt leszünk mint azt gondolná az ember. Közel két éve zárta magába a játék azt a tízezer játékost akik rosszkor tartózkodtak bent, és ez a két év alatt is alig tizenhat szint lett csak megnyitva a százból. Ilyen ütemben akár tíz évbe is beletelhet, hogy mind a száz szint meg legyen nyitva, arról nem is beszélve, hogy micsoda kegyetlen boss lehet a századik szinten. Nem lesz könnyű az biztos, de addig még bármit hozhat a sors. Talán tényleg az lenne a legjobb ha végérvényesen is beleszeretne az ember az itteni életbe, még ha furcsa is.
- Sok időt együtt töltötök, természetes, hogy hasonlóan gondolkodtok. Ez a testvéreknél is gyakori dolog szerintem. Az én bátyáim is hasonló életfelfogással éltek, és néha még egyszerre is beszéltek. Ijesztő..- Viszont ami furcsa, hogy még azután is egyeztek a véleményeik miután alig találkoztak, sőt a beszédstílusuk is elég hasonló volt... de ezt betudhatom annak is, hogy testvéreknél ez természetes. Kissé vad dolognak tartom, hogy senki sem állhat az ember útjába, főleg mivel, bárhogyan is gondolom a vörös gyilkosokkal sehogy sem lehet együtt élni. Na meg persze, ott vannak még azok a szakmák amiket idebent nem művelhet az ember. Furcsa, mert annak ellenére, hogy nekem talán soha sem kell majd dolgoznom, mégis vonz a munka gondolata. Idebent esélytelen, hogy bármit is csinálhatnék ami odakint érdekelt. Minden beépített és a rendszer pár gombnyomással megcsinálja helyettünk. Viszont itt nincs környezetszennyezés sem, meg földrengések. Hízni, minek hízna bárki is, hogy ha nincs igazi gyomra, csak virtuális? Az étel is amit megeszünk csak arra van, hogy elmulassza azt a mardosó éhségérzetet amit a játékba programoztak. Egyike azon kevés dolognak ami még hasonlít az igazira...
- Most, hogy mondod... elég sok emberrel futottam már össze aki direkt úgy építette ki a pontrendszerét, hogy egyfajta dologban nagyon profi legyen, és ezzel szinte meg is alapozta magának a pénzszerzési forrását. - ha én sem csak úgy össze vissza dobáltam volna el a pontokat most nem szenvednék attól, hogy nem tudok megbújni normálisan, vagy könnyen kiszúrnak...
- Szóval vasárnap délután. Tökéletes. Akkor mit szólnátok hozzá ha kempingeznénk is? Annyira izgatott lettem ahogyan meséltetek róla, hogy mindenképp ki akarom próbálni. - elég sok ötletem támadt, a kempingezéssel kapcsolatban. Egy szép erdős rész, néhány aranyos állat. Egy folyó a közelben ahol fürödhetünk is. Mint a filmekben.
- Több ötletem nincs. Szerintem akkor hagyd a dolgot, idővel biztos minden megoldódik. Viszont ne is emészd magad, fejleszd csak nyugodtan a kristályírás jártasságod, viszont nem tudom mennyire lenne hasznos, úgy, hogy elég sokan vagyunk most kettes szinten.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 22, 2014 1:39 pm

-Nagyon sok időt.
-Igazából nem is nagyon tudok olyat, amikor ne lennénk együtt.
-Nem engedsz be a fürdőbe.
-Valóban nem.

A lány nevetett, és megölelgette a sárkányt. Velük is nemegyszer esett már meg, hogy kiegészítették egymás szavait. Daneeról nem voltak ugyan valami jó véleménnyel, de abban igaza volt a fiúnak, hogy akkor válhatnak a legjobb csapattá, ha kiegészítik egymást, és a másiknak még a gondolatait is képesek lesznek kitalálni.
-Most mi van?
-Semmi.
-Akkor meg?
-Te vagy a világ legcsodálatosabb teremtménye, Timidus.
-Tudom.

A lány újra nevetett, de Timidus már Jun szavain gondolkodott, és azzal volt elfoglalva, hogy újfent elmondja a véleményét, és kifejtse, hogy miért hibás az emberek ezen elgondolása.
-Ha csak egyvalamiben vagy jó, akkor az könnyen megfogható lesz. Sokkal érdemesebb úgy kialakítani, hogy minden helyzetben képes legyél tenni valamit. A pontok nem véletlenül vannak így kialakítva. Mindegyikre szükségünk van. Még Shukakunak is van pontja az erőn, pedig igazán ritkán használja. A pénzkereset pedig nem minden. Főleg akkor nem, ha céhtagok vagyunk.
-Kempingezni? Máris? Arra… akkor össze kell pakolni, fel kell készülni… és...
-Megoldjuk. Legalább elmehetünk bevásárolni.
-A városba?
-A városba.
-Hát… oké… majd akkor szerzünk egy nagyobb sátort, és akár süthetünk valami a szabadban is. Mi általában csak néhány szendvicset viszünk… de ha lesz vendégünk is…
-Channal pedig tényleg ne foglalkozz. Majd Álom elintézi.
-Biztos vagy benne?
-Igen. Eddig még nem kért segítséget, de tudom, hogy ha szüksége lenne rá, akkor már szólt volna.
-Rendben. De a kristályírást akkor sem fogom fejleszteni. Teljesen megfelel nekem az egyes szint, és ha úgyis sokan vannak kettesen, akkor még felesleges is. Nem akarom senki elől elvenni a vásárlókat.  


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jun on Csüt. Máj. 22, 2014 9:08 pm

Szinte csak emlegetnem kellett és ismét szívmelengető pillanatnak lehettem szemtanúja. Talán kezdek megbolondulni, vagy túlságosan is szeretem a kislányokat, de nem tudok betelni a társaságával, pedig tudom jól, hogy nem tarthat túl sokáig. Egyszer mindennek vége szakad. Ahogy elnézem őket, hallva, hogy ők minden percüket egymással tölthetik, megoszthatják egymással a bánatukat, örömüket, féltékennyé tesz. Magányosnak érzem magam hozzájuk képest, de boldog is vagyok, hogy ők jól érzik magukat.
- Nem együtt fürdötök? - lepődtem meg. Én régen gyakran fürödtem együtt a családdal, habár ez főleg a sok onsen miatt lehet. Vajon ö nem szereti azt sem? A fürdőkben elég sok ember van, és a ruhátlanság talán zavaró lehet számára. Habár az egyetlen akinek tényleg lenne oka nem onsenbe járni az én lennék. Elég sok félreértést okoztam már ezekből a dolgokból adódóan. Ezért is nem megyek már csak úgy be férfi onsenbe, még néha nekem is okoztak kellemetlenséget a félreértések, nem, hogy másoknak.
- Olyan kis szerény vagy Tim-chan! - nevettem velük együtt. - én mindenben béna vagyok. Legalábbis azokban a dolgokban amikkel megvédhetném magam, vagy hasznos lehet a védett területen kívül. - közben figyeltem ahogyan Shu aggodalmaskodni kezdett, hogy mennyi készülődéssel jár a kemping. Rámosolyogtam és a fejére tettem a kezem.
- Ne aggódj, pillanatok alatt megleszünk mindennel, és vasárnap máris mehetünk kirándulni! Én is megpróbálom összeszedni azokat a dolgokat amiket hasznosnak vélek. Szerzek egy új cuki hálóruhát is. Vagy a csillagos ég alatt nem szabad ruhában aludni? - gondolkodtam el, főleg a mondás miszerint. " A természet lágy ölén" megtévesztő lehet. A ruha nem túl természetes dolog, szóval akkor a kempingekkor azt nem is szabad viselni? Ha jól emlékszem a filmekben nem túl gyakran van meztelenkedés, szóval nem valószínű... habár aludni sem gyakran láttam a főhősöket...
- Majd elkapunk egy vadat, és akár meg is főzhetjük azt. - fantáziáltam, hogy végre élesben is kipróbálhatom a vadász jártasságomat amire már megannyit költöttem. Viszont, nem tudom, hogy jó ötlet lenne e valami farkasfélét elfogyasztani... Meg mi van ha csak mamut nagyságú állatok vannak a tizedik szinten? Közben az órára pillantottam, majd kissé csalódottan pillantottam vissza a vendéglátóimra. A menümben bogarászva elővettem egy dobozt. Egy szép díszes becsomagolt dobozka, inkább vékonynak mondható mint nagynak, majd a közeli ablak felé siettem, amit ki is nyitottam.
- Azt hiszem ideje lenne mennem. Köszönöm a mai randinkat. Jól éreztem magam. - löktem ki az ablakon a dobozkát, közben a lányhoz és a sárkányához rohantam, próbálva megölelni őket. Ha sikerült, ha nem visszasétálok az ablakhoz, és intek nekik. - Akkor vasárnap, el ne felejtsétek. - mosolygok, majd egy becsukom az ablakot, és egy szempillantás alatt eltűnök, helyemre pedig a becsomagolt dobozka maradt. Ha kinéztek az ablakon, integetek nekik, közben gyorsan elpakoltam a dolgaimat, és hazateleportáltam.


doboz tartalma:

// Akkor hamarosan folytathatjuk egy szafariként :3 Eddig nagyon élveztem az ismit  Very Happy //

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"

Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1517
Join date : 2013. May. 10.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Máj. 22, 2014 10:33 pm

Shu meglepődött a meglepődésen. Számára valahogy természetes volt, hogy nem fürdik együtt Timidussal, és ennek semmi köze nem volt ahhoz, hogy mennyire szereti a sárkányt. Egyszerűen a fürdés az egy olyan dolognak számított, amit az ember lánya egyedül végez.
-Hát… igazából volt már, hogy a tóban együtt úsztunk…
-Csak azért, mert nem volt ott senki más.
-Tudod jól, hogy nem szeretem a tömeget.
-Egy ember nem tömeg. Így is sokáig kellett győzködjelek…
-Hát… de végül úsztam, nem?
-De. Úsztál. Egyszer.
-Ne légy telhetetlen.
-Nem vagyok.

A sárkány újra felvihogott a szaggatott csivitelésével, majd Jun felé fordult.
-Nem hiszem, hogy szerény lennék. Nem is akarok szerény lenni. Ami egyszerű és szerény, azt mindig elnyomja a kápráztató! És azt sem hiszem, hogy mindenben béna lennél. A helyváltoztatós trükköd meglepett. Ritkán tud valaki meglepni. Ha gondolod kipróbálhatnánk egyszer csatában is, hogy mennyire tudod megvédeni magad.
-Miért akarsz te mindenkivel hadakozni?
-Gyakorlás.

A lány halkan sóhajtott, de egyáltalán nem aggodalmasan, csak olyan kedves belenyugvással, és inkább újra a másikra figyelt.
-Nem kell annyira készülni, hiszen én vagyok a vendéglátó… vagy túravezető… vagy nem is tudom. Ha gondolod akkor szerezz hálózsákot, és alhatunk a szabad ég alatt, de ha akarod, akkor sátrat is szerezhetünk. Itt még azt is sokkal könnyebb felállítani, ugyanúgy, mint főzni. A ruha pedig a csillagos ég alatt sem árt.
Shu ismét kuncogott. Számára egyértelmű volt, hogy Jun csak viccel… bár fura viccei voltak.
-És a vadászat is biztosan sikeres lesz, úgyhogy az élelem miatt sem kell aggódnod.
-Hozhatsz még sütit.
-Timidus…
-Randi?

A sárkány felkapta a fejét, és ismételten a barátjára nézett, aki pár perce még biztosította arról, hogy nem kerül egy negyedik fél is a képbe, ahogyan az Justin esetében is volt, de Shu újra csak kuncogott, és intett a lánynak.
-Mi is jól éreztük magunkat. Köszönjük szépen a sütit és a teát.
-Yap! Szia!

Timidus még egy pillanatra hátracsapta a füleit arra, hogy Jun egyáltalán meri feltételezni azt, hogy ők késhetnek, de azért a sértés ellenére is integetett.
-Ez a lány fura.
-Szerintem is.
-Mit akarhat?
-Fogalmam sincs Timidus… talán csak barátkozni.


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Klein on Pént. Máj. 23, 2014 5:01 pm

Jun: Fényes Vaskard (+5 erő)
Shukaku: Éles *Fegyver* (+2 erő)

Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 2872
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Vas. Júl. 06, 2014 3:12 pm

Céh megbeszélés

Jön aki jön a céhtagok közül, meghívót mindenkinek küldtem.
A játék ismi jellegű, de kérek mindenkit, hogy egy hét alatt próbáljon reagálni.
/Azaz a nem hivatalos határidő: Július 13./

A kerthelyiség reggelre Shu és Timidus ügyködésének hála kis gyűlésteremmé változott, szereztek székeket az ebédlőből, amelyek most szépen sorakoznak a lugas előtt. Pár asztalkán pogácsa és üdítő sorakozik, de nem úgy tűnik, mintha nagyon hosszúra szánták volna ezt a rendezvényt, bár biztos van benne elég sok munkájuk. A sárkány ezúttal nem tervezett nagy belépőt, nyugodtan ereszkedik alá a tetőről, ahonnan eddig az érkezőket figyelte, Shu pedig a szokásos csöndességével szinte fellopakodik a színpaddá avanzsálódott lugas közepére.
-Sziasztok... szóval…. köszönöm szépen, hogy eljöttetek. Soha nem voltam még évnyitón sem… vagyis nem ilyen hosszún, meg nem is nekem kellett beszélni…
Körbepislant a jelenlévőkön, majd vesz egy nagy levegőt.
-Azt tudjátok, hogy Peter azt mondta, hogy legyek én a segítője… de fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom. Készítettünk Timivel leltárat, meg Utahimével közösen nyitottunk boltot is… már régóta beszéltük, hogy közösen kellene csinálni, mint az Artesnél… de valahogy mindig elfelejtődött… úgyhogy mi megcsináltuk…
Leszegi a tekintetét, és félve a társára pislant, a pet pedig biztatóan bólint egyet.
-Kérdezősködtünk másik céheknél… elmentünk látogatóba… meg beszéltünk pár céhtaggal az ő céhükről.
Belekukkant a jó előre odakészített jegyzeteibe, majd sorolni kezdi.
-Sokat találkoztunk Anatoleval, és ő rengeteget segített. Beszéltünk a Phoenix Brotherhood és a White Rose vezérével is, és pár másik céh tagjaival is.
Nyel egyet, majd Peterre emeli a tekintetét.
-Azóta a gyűrűs eset óta gondolkodom azon, hogy mit is jelent céhtagnak lenni. Mindenki azt mondta annak a vezérnek, hogy ő nem jól vezeti a céhét… és én szeretnék nagyon segíteni, hogy neked könnyebb legyen… Én csak a boltot vezetem, de már ott is rengeteg segítség Utahime…
Itt a lányra pislant, és kissé elpirul. Szeret vele dolgozni, és egyre többet már csak úgy együtt lógni is.
-Én… szerettünk volna céhtagokat hozni… mert azt hittem, hogy azzal segítek… de azóta történtek dolgok…
Leszegi a tekintetét és Peterre sandít. Reméli, hogy a fiú tudja, hogy most az Ilsettes esetre céloz.
-Mi… közösségi céh vagyunk. Találkoztam egy újoncal, akivel beszélgettünk a céhekről… én azt mondtam neki, hogy mi a kezdőknek segítünk… mert azt hiszem, hogy ez így van. Még mindig vannak kezdők, akik ilyen sztázisból kerülnek elő. Valakik csak azért vannak itt, hogy biztonságban legyenek, de nem nagyon veszik ki a részüket a céh életéből… nem nagyon aktívak…
És itt senkire nem kell pillantania, hiszen a nem jelenlévő céhtagok üres székei is elég beszédesek.
-Persze ez nem baj, én már annak is örülök, hogy segíthetünk… csak nem tudom, hogy ennek így kell-e működnie, meg azt, hogy ti mit gondoltok erről…
A hangja továbbra is halk, egyáltalán nem olyan, mint aki pódiumra illene, és ezt Timidus hamar meg is unja, és már kezd is járkálni a lugas egyik oldalától a másikig, folyamatosan az egybegyűlteket figyelve, majd ahogy Shu elhallgat, átveszi a szót. Hangosan, jól érthetően, magabiztosan.
-Meg kell szerveznünk a boltokat. Összeszervezni a beszállítást, a raktárakat, a nyersanyagok és az arany felhasználását. Ha eredményesen akarunk működni szükségünk van látókra és arra, hogy folyamatosan tudjuk, hogy mire van szüksége a másiknak. Ha eredményesen akarunk együtt harcolni, akkor csapatot kell kialakítanunk. Kellenek pozíciók, akárcsak a boss harcokon. Ismernünk kell egymás képességeit, erősségeit és gyengeségeit, hogy kiegészíthessük egymást a küldetések során. Ha Mirika képes összeszervezni egy csapatot a frontharcosokból, akkor mi is képesek vagyunk rá. Nem fordulhat elő még egyszer olyan fejetlenség, mint ami azon a küldetésen történt. A céhvezérnek vezetnie kell a csapatot, a csapattagoknak bízniuk kell egymásban. Nincsenek magánakciók, nincs szervezetlenség, ha nem akartok meghalni. Ki tudja hol van Chan?
Vált gyorsan témát, és néz körbe a hallgatóságon.
-Ki vette észre, hogy eltűnt? Ki érdeklődött utána? Kinek hiányzott? Mikor láttátok utoljára Jayt? Ki volt vele utoljára küldetésen és mikor? Csapatként kell működnünk, ahhoz pedig több odafigyelés kell. Odafigyelés egymásra, különben nem csapat vagyunk, nem céh, hanem csak egy csoport, akik egy házban élnek.
Eredménytelenség és egy helyben toporgás. Amióta látta az Artest a sárkány számára ez a két szó jellemzi legjobban a Young Justice céhet. Azonban ha engedik, akkor ő, Timidus, képes lesz felemelni őket. Shu csak leszegett fejjel hallgatja a barátját, és nem szól közbe. Mikor a székeket pakolták megegyeztek, hogy most mindenki szabadon elmondhatja a véleményét. Mindenki, kivétel nélkül.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Chancery on Csüt. Júl. 10, 2014 6:20 pm

Rezzenéstelenül, karba tett kézzel figyelem a sárkányt a tetőn ücsörögve. Innen olybá tűnik, mintha egy örökké türelmes gargoyle lenne csupán. Bár hogy őszinte legyek, és amennyire a képzeletem már kiszínezte őt meg Shukakut, el tudom képzelni, hogy egy nap szobrot emeljenek róla... vagy róluk. Én meg mehetek a pöcegödörbe.
A kaput nagyon sok idő múlva léptem csak át. Nem tudtam, van-e riasztónk, ami bejelez, ha illetéktelenek hatolnak be az épületbe, én pedig most azzá váltam, legalábbis tegnap. Megkaptam Shu üzenetét, és gondoltam, a céhért ennyit még megtehetek, hogy eljövök, ha már ők magasról tojnak rám. Csak az nem jutott időben eszembe, hogy az indikátorom be-narancssárgulása még okozhat-e gondot.
Ahogy átlépem a kaput, a jelek szerint nem történik semmi gond. Talán ha van is riasztónk, a rendszer érzi, hogy még tag vagyok, életcsíkom felett ott virít a mancsos pajzs.
Nem ülök le, sőt, a közelébe sem megyek semminek. Megállok a kert végében, közel a bejárathoz, ami az én szempontomból már úgyis kijárat, nekidőlök egy oszlopnak és várom, mi fog történni. Indikátorom szinte rikít elütő színével a többiekétől, bár a jelek szerint nem fog mindenki megjelenni. A tekintetem elsősorban Petert és Jay-t keresik, de még őket se látom...
Álomkelő végig mellettem marad, szorosan a lábaimnál, és egy szót sem szól.
Mikor Timidus megindul, tudom, hogy elkezdődik a műsor. Nem is tévedtem, még aprócskát sem; Shukaku szépen felsorolja, hogy mi mindent megtett a céhért, én pedig minden egyes ilyen pontnál egyre rosszabbul érzem magam. Ha rám néz, biztos látja, milyen dühtől villogó szemekkel vizslatom a körülöttem nyíló virágokat. Peter segítője, meg a valagamé, azé... Hiába volt Shukaku okosabb és szorgalmasabb nálam, az, hogy ezt a címet, jogosan, ő kapta meg, azért örökké dühös leszek.
Majd következik Timidus sokkalta összeszedettebb felsorolása a szükségletekről, amire szintén csak húzni tudom szám. Nem is tudom, minimum az arany felhasználást ki kísérte figyelemmel... de persze tudom, hogy igazából az volt a nagy baj, hogy soha semmiről nem szóltam Peternek, csak magamban vezettem minden jegyzetet és változást... ha megelőztem volna Shut abban, hogy Peterrel együtt dolgozom, most én állnék a helyén... de akkor talán ő állna az én helyemen...
Akkor már inkább a jelenlegi felosztás maradjon.
Hirtelen témaváltására viszont felpillantok a virágokról és rájuk nézek végre. Mikor Jay neve is szóba kerül, gyanakodva húzom össze a szemem. Ő is eltűnt volna? Amennyire én tudom, a szobánkban kell lennie.
-Én tudom amúgy a választ! -emelem fel végül a kezem, miután várok pár másodpercet, hogy valaki válaszoljon, és amit persze senki sem tesz meg. Arcomon furcsa, groteszk mosoly ül, ahogy megvárom, mire észrevesznek, és leeresztem a kezem.
-A Chan elhúzott a Pokolba, mert úgyis oda való. Nem hiányzom én itt a kutyának se!
~Csillapodjál már...!~ -szól rám Álom a fejemben, egyébként félig lehunyt szemmel a színpad felé fordul. Én ismét összefonom a karjaimat a mellem alatt, és nagyot sóhajtok.
-Bármiben kell segítség, elérhető vagyok. Tudom, hogy én vagyok az utolsó, de tudjátok, hogy vagyok.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Scott Thompson on Szomb. Júl. 12, 2014 3:48 pm

A szokványos mindennapokból – már ha lehet ezeket annak nevezni – rázz ki egy beérkező levél. Az üzenet egy meghívó, Shukaku tollából, amivel egy céhes találkozóra hív meg engem, és mindenkit. Mostanában úgyse lófráltam a környékén a céhnek, és körülbelül még senkit se ismerek, így ártani nem árthat alapon, élek a lehetőséggel.
Megérkezvén a találkozó pontos helyére, a kertbe, el kellet ámultam a szépségén és méretén, mivel itt még eddig nem jártam. A nézőközönségnek összeállított placcon gyorsan helyet foglalok, kezemben csak egy itallal, mert a játék alatt kialakult nálam, akár egy kisebb tömegben is előjövő idegesség, ami odatesz az egészséges emésztésnek, így étkezni nem igazán tudva tartózkodok az ízletesnek hiába tűnő pogácsáktól.
Shukaku, mint aki csak rám hangolódott, hasonló érzelemvilágban fellopakodik a lugas közepére. Majd elkezdi bizonytalanul a mondanivalóját. A beszéde számomra zavaros, de az érződik belőle, hogy a céhen belül összhangra ráférne egy újrahangolás. Egy biztos: gáz van. Nem is kicsi.
A beszéde vége megérint engem, mivel magamat sem érzem túlzottan… aktívnak. Elbújni jöttem ide, de most olyan rosszul érzem magam a ténytől.
~ Én… kihasználom őket? Ez… nem helyes. Én nem ezt akartam, nem… – merülök el a gondolataimban, magamra haragudva, hogy ilyenre vetemedtem önkénytelenül.
~… ez nem mehet így tovább! - nem terveztem eredetileg felszólalni, de most már érzek magamban rá affinitást. Csak meg kéne fogalmazni…
Majd átvette a szót Timidus. A hirtelen változó hangnem-és erősség kizökkent a gondolataimból. Meglepő, hogy mennyire különböző Shukakuhoz képest, egymás ellentettjei, yin-és yang. Mintha csak ő lenne a vezér, kiosztja a parancsokat, és kioktató hangneme a poszthoz illene.
A végén következő csöndet éreztem a megfelelő pillanatnak a felszólaláshoz. Már állnék fel, szokatlanul nagy önbizalommal, amikor is hátulról megszólal egy hang. A felülés félútjában ki is zökkenek, önbizalmam elszáll, és visszazuhanok a székre, lehetőleg feltűnés nélkül. A hang felé fordítom fejem, de nem ismerem a megjelenő hölgyet, se a macska-petet mellete. Megjelenésére általános megdöbbentség jelentkezik, a feszültséget, ha kisebb, ha nagyobb, de érezhető a levegőben. Inkább passzolom a gondolataimat, és megvárom, mi sül ki ebből.

_________________

Scott Thompson
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 53
Join date : 2014. Mar. 07.
Age : 18
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
86/100  (86/100)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Utahime on Vas. Júl. 13, 2014 1:34 am

Éppen a szobánkban játszottunk Falcóval, amikor rákezdett a ciripelés. Homlok ráncolva nyitottam le a menümet, majd egy meglepett "Oh!" hangot hallattam. Tehát ma van? ...És most kezdődik... Állapítottam, majd sóhajtottam egyet. Elfelejtettem, hogy ma lesz -még szerencse, hogy nem hagytam el a házat. Shu ugyanis mindenkit meghívott egy kis megbeszélésre a kertbe, és tudván, hogy úgyis elfelejteném, beállítottam magamnak egy figyelmeztetést... a gyűlés időpontjára!? Zavartan körbekaptam a fejem, ha most kezdődik, az azt jelenti elkéstem? Eltoltam a menümet és még evvel a mozdulattal Falcot is felkaptam, hogy kirohanjak a szobából. A házban vagyok ugyan, de a torony tetejéről lejutni a kertbe nem megy olyan gyorsan. Míg lefelé siettem, Falco elfoglalta szokásos helyét a fejemen.
A kertbe érve az órámra pillantottam -még épp időben vagyok- állapítottam meg, és lopakodó mozdulatokkal csörtetem az egyik félreeső székhez. Biccentettem a társaság felé, és csendben meghúzva magam körbenéztem, hogy megcsodáljam az ideiglenesen átalakult kertünket. Mikor leszállt a minket leső sárkány, Shu is elénk állt így elkezdődött a megbeszélés. Igyekeztem odafigyelni, majd a nevemet hallva először csak kicsit elpirultam, másodjára pedig már lángoló arccal bólintottam a felém pillantó lánynak. Minek engem így kiemelni? Nem is csináltam még semmit, csak felajánlottam néhány virágot amit találtam. A régi tagokról nem is szólt, pedig Péter a vezérünk, és Chancery egy egész könyvtárat is vezet! Azt megjegyeztem, hisz az volt az első hely, amit megcsodáltam a házban, és minden alkalommal elámulok a nagyságán. Shu lassan vázolta a, kikkel miről beszélt, de ebből egy szót sem értettem. Rengeteg ismeretlen név, és miegymás, de miért is kéne más céhektől kérdezni, hogy vezessük a sajátunk? Persze, fontosak a kapcsolatok, meg példát venni is lehet, de ilyesmiről sosem kérdeztem, és most sem értem, minek ezt a legújabb újoncokkal is megbeszélni?
Timidus átvette a szót, és a váltás úgy megijesztett, hogy azonnal vigyázz-ülésbe rendeztem magam, ellenőrizve, hogy minden porcikám helyes testtartást vegyen fel.... Mintha csak egy seregszemlén lennénk. A téma és a hangnem viszont jobban illett az újoncok eligazításához, és sorba rendezéséhez. Tehát most megbeszéljük, ki mihez ért, hogy kioszthassunk feladatokat... Minden mondat végén bólintottam, tudomásul véve és egyet értve a hallottakkal, amíg a frontharcosokhoz nem ért. Itt oldalt döntöttem a fejem, és kérdőn figyeltem a továbbiakat. Egy küldetést említ, amiről nem hallottam még. Persze bólintottam, a "fejetlenség" nem hangzik jól, csak kár, hogy fogalmam sincs miről beszélnek. Tudtommal egy céhküldetésünk sem volt, mióta beléptem, vagy legalábbis nem kicsiknek, így én kimaradtam. A nálam is frissebb tagoknak viszont nem ilyesmiről kéne prédikálni, hanem elég lenne csak elmondani, hogy mit kéne csinálniuk... Esetlegesen példázódva a korábbi hibákkal.
Az újabb váltásra pedig nagyot nyeltem, és lesunytam magam amennyire tudtam. Chanról már beszéltem Shuval, viszont vele a teázásunk óta nemiden beszéltem. A másik név meg csupán ismerős volt, arcot képtelen voltam társítani mellé. Az ajkamba haraptam, és megmarkoltam a széket. Mondják, hogy a tudatlanság bűn, és valóban... Sosem érdeklődtem a cég dolgai iránt, sosem kérdeztem a társaim hogy jól vannak-e... De... De biztos ez lenne a helyes? Mármint persze, nem árt tudni, merre vannak a többiek, de folyton mások után járni, hogy megvannak-e, már inkább tolakodás, és talán nem is akarnák másokkal megosztani a tevékenységeik listáját. Pontosabban nem egy csupán látásból ismert idegennel, még ha céh tag is az illető. Vagyis most parancsba kaptuk, hogy barátkozzunk össze mindenkivel... Talán a közösségi céh erről is szól, és szintén csak egyetérteni tudok a gondolattal, de a gyakorlatban kevésbé tűnik kivitelezhetőnek. Vagy legalábbis nem egyhamar.
Chant csak akkor vettem észre, mikor megszólalt. Az indikátorán akaratlan is átsiklott a szemem egy pillanatra, majd néhányat pislogtam felé és az előttem lévő széktámlára szegeztem a tekintetem.
-Sa... Sajnálom...- Mondtam és legszívesebben elástam volna magam. Pedig igazán szeretnék segíteni, csak fogalmam sincs miben, és hogyan... Ha a tudatlanság bűn, úgy én vagyok a pokolra való.

_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap

Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
515/600  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Desdemona on Vas. Júl. 13, 2014 3:50 pm

Egy teljesen nyugodt reggel. Aisu magának lomol a szobában. Egy gőzölgő tea mellet álmosan figyeltem a gólemet. A reggeli álmos hangulatot egy pityogás szakította meg. Egy üzenet. Shu-tól jött. Céhgyűlésre invitál benne. Az üzenet szerint elég lényeges dolgokról lesz szó és ajánlatos ott lenni mindenkinek. Elég régen fordultam meg a Mount Justice-ban. Az igazat megvallva tán egyszer jártam ott és azóta nem igen fordultam meg a céhház környékén. Nem költöztem be a céhházba. Valahogy csatlakozás után nem éreztem késztetést rá, hogy ott éljek. Nem láttam sok értelmét és nem kötelező az, hogy a céhházban lakjak. Bár igaz, így eléggé elszegeltem magam a cég ügyeitől és a tagoktól. Talán nem egészen jó utat választottam magamnak a céh béli élethez. De az igazság az, hogy úgy léptem be a céh kötelékébe, hogy semmit sem tudtam az ezzel járó dolgokról és még mindig nem tudok sokat róla. Ez a gyűlés lehet sokat segítene ezen dolgok megértésében és lendítene egy nagyot a céhez való viszonyomon is.
~Mi van benne? Az üzenetben.
Aisunak feltűnt, hogy az üzenete olvasgatom és a vékonyka gyermeteg hangja zökkentett ki a gondolat menetemből.
-Céhgyűlés lesz.
~Megyünk?
-Persze, hogy megyünk. Ez nem kérdés.
~Mikor lesz?
-Ma. Ahogy nézem, jobb lesz azonnal indulnunk is.
~Rendben.
A fogadó ahol laktunk nem volt messze a céh épületétől. Egy pár perces séta keretében oda is értünk. A gyűlés a kertben lesz. Merre is lehet a kert? Még sose jártam ott. Jó ideig elbolyongtunk az épületben, mire kilyukadtunk a kívánt helyszínen. Aisu előre ment és már meg is szólította többieket, úgy hogy mindenki hallja azt amit mond. A vidámparkos kalandunk óta egyre többet beszél a játékosokhoz. Rájött, hogy nem mindig lehetséges az, hogy én beszéljek helyette és az se túlzottan eredményes, ah elzárkózik magának a kis világába.
~Sziasztok! Kicsit eltévedtünk az épületbe, bocs a késés miatt.
-Üdv mindenkinek.
A kert gyönyörű volt. Nem is hittem, hogy van ilyen hely a céhházon belül. Érkezés után rögtön helyet is foglalva és bár jó lett volna egy hátul megbúvó elrejtett székre ülni, nem tettem meg. Inkább valahova az első székeke egyikére ültem le. Nem régóta vagyok tag és eddig nem is igazán érzékeltettem azt, hogy tag lennék. Most igyekszem nem eltűnni és a tőlem telhető legjobban részt venni a megszelésen. Kis idő után Shu és Timidus a lugas közepére álltak és el is kezdték a szónoklást. A kislány félénken neki kezdet sorolni a problémákat. Az inaktivitás igen. Ebbe az inaktív csoportba beletartozom én is. Nem szívesen gondolok bele, de tényleg csak névlegesen vagyok tag, egyébként teljesen haszontalan vagyok a közösségre nézve. Egyszer csak felcsendült egy másik, határozottabb hang. Timidus átvette a stafétát a társától és folytatta a beszédet. Látók és boltok. Nos, a növények terén tudnék segíteni, ha lennének növényeim. A kristály írás, hát eddig nem igazán volt szerencsém hozzá. Az igazat megvallva, vannak receptjeim és tudnék mit kezdeni velük, de ez a jártasság csak van, de nem használom. Alapanyagok híján, nem tudok mit kezdeni vele. De azt még magamnak sem tudom elő teremteni, nem hogy még a céhnek tudjak adni belőle. Viszont ami a céh kasszába bekerül az közös, tehát ha szerezek növényeket, akkor nyugodt szível adhatom a céhnek…Ha szerzek…Itt az ideje felszólalni és ismertetni a dolgaim a többiekkel, hisz pont erről van szó, hogy senki nem tud senkiről semmit…A hirtelen téma váltás, viszont kizökkentett. Chan? Vele egyszer találkoztam a vidámparkban, akkor még céhtag se voltam. Azóta nem hallottam felőle. Bár eddig elég sok dolog elhangzott amiről csak régebbi tagok tudhatnak valamit és ők tudnak jobban hozzá szólni. Egy kallódó újonc nem igazán tud sokat hozzá fűzni ezekhez. Chanceryt csak akkor vettem észre mikor felszólalt. Meglepett a megnyilvánulása. Tényleg ennyire szétszórt lenne a céh, hogy egyes tagok ennyire rosszul érzik maguk itt a nem törődömség miatt. Bár a vidámparkos eset után nem ártott volna felkeresnem. Ott eléggé megijeszthette az ami történt. De nehezen alakítok ki kapcsolatokat és nehezen viszonyulok másokhoz. Pedig kicsit később már céhtársak is lettünk és még sem kerestem fel. Beléptem és utána el is kallódtam. Felálltam és Chan felé fordultam.
-Észre se vettelek. És ezt ne vedd rossz néven. Igazából, hogy itt a céhben mi történ nem tudok semmit. Én csatlakozás után se költöztem be a házba. Az itt lévőkről semmit se tudok. Veled is csak egyszer találkoztam, bár akkor még tag se voltam…De a vidámparkban történtek után illő lett volna, hogy felkeresselek. Az, hogy nem tettem meg az a én hibám, nehezen viszonyulok az emberekhez és eléggé elzárkóztam mindentől és mindenkitől. A vidámparkban rájöttem, hogy milyen hasznavehetetlen vagyok és hogy teljese mértékben másoktól függök. Itt is és a kinti világban is. Ott segíteni próbáltál nekem, így utólagosan meg is köszönném neked és elnézésed kérném amiatt, hogy nem kerestelek a történtek után…Bár az igazat megvallva kicsit féltelek is keresni, mivel eleinte eléggé magadnak voltál és csak olvastál…és most is elhúzódtál a kert túl végébe. Tudom magamról, hogy a rideg és tartózkodó magatartás csak ahhoz vezet, hogy mások kerülik a társaságod és nem keresik, hiába vágysz valójában a társaságra.
Hagytam egy kis szüntet, majd úgy helyezkedtem, hogy mindenki tekintetét megtalálja és mindenki lásson.
-Nem olyan rég én beléptem ebbe a céhbe, de magától a közösségtől elzártam magam. Csak névlegesen mondhatom el, hogy tag vagyok, de igazából nem ismerek senkit és ti se ismertek engem. Az utóbbi időben elég sok mindenen gondolkoztam és mikor megkaptam a gyűlésre az invitálást, gondolkodás nélkül jöttem. Ma szeretnék kissé változtatni a dolgaimon és ehhez nagyban hozzá járul az, hogy miképp is viszonyulok az itteni közösséghez. Eddig elzárva éltem, nem érintkeztem sokat másokkal. Nehezen viseltem azt, hogy ebben a játékban hirtelen ennyi mindenkivel találkoztam és ennyi minden történik velem. Igazából félek, hogy ha ennek vége akkor újra vissza kell térnem a régi éltemhez, így elkezdtem kizárni az embereket. De félek egyedül lenni is és ez az oka annak, hogy beléptem ebbe a céhbe. Csak most kezdtem el szembesülni a dolgokkal és sajnálom, hogy eddig tartott erőt venni magamon. Nem lesz egyszerű számomra, de innentől igyekszem majd jobban részt venni a céh közösségi éltében, oda figyelni rátok és hasznosabb tagjává válni a közösségnek, mint ami most vagyok.
Aisu furcsállva nézett rám. Sose hallott még ennyit beszélni egy huzamban. Vettem egy mély levegőt a tekintetem Shu-ra vezettem és visszatérve a másik fontos témára, ami miatt eredetileg is szólni akartam már.
-Shukaku. Te felelsz a boltokért, így ez inkább neked szól. Növénylátó és Kristály író vagyok. Bár eddig nem igazán találtam növényeket és kristályokat se írtam még igazából. De segíthetek a boltok körül egy keveset és ha növénykehez jutok akkor azt szívesen beadom a céh raktárába. Nem igazán értem az itteni rendszert. Tehát veled és Utahimével elbeszélgetnék még erről bővebben is.
A kis gólemre pillantottam. Majd próbáltam volna még valamit összekaparni a cikázó gondolatimból, de már nem tudta mit mondani. Lenne itt még ezer más dolog, de nem akarom kitölteni az időt a sok kis apró mellék szállal. Most rendezzük a főszálat és később szépen sorba jöhet a többi is.
-Nos…Én be is fejezném…Nem húznám tovább az időt. Átadom a szót a következő szólni kívánónak.
A hirtelen megindult szó áradatom, után kissé zavarba jöttem. Nem hittem volna, hogy így megered a nyelve és ilyen hamar. Vissza ülte ma helyemre és félig lesütött tekintettel vártam a többiek felszólalását is.

_________________
Színeim: #FF9999 #00FFFF
Szöveg|Beszéd|~Telepátia
Aisu, mikor csak Des és a petek hallják|Aisu, mikor mindenki hallja




Desdemona
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 401
Join date : 2014. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1550/1700  (1550/1700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Chancery on Hétf. Aug. 04, 2014 12:16 am

Akkor a megbeszéltek értelmében a fenti játék meg nem történtnek minősül!

Jön, aki jön, ír, aki ír, pont úgy, mint Shukaku megbeszélésénél. Szeretném, ha egy kört nagyjából hetente le tudnánk játszani.

Még mindig le voltam sokkolódva... és nem is hittem benne, hogy hamar felébrednék a döbbenetből, ha nincsen körülöttem pár ember és mob, akik segítenének ebben.
Hehe, milyen irónikus... digitális állatok segítenek feldolgozni egy ilyet... hihetetlen.
Pedig... én hívtam őt, hogy beszélgessünk. Én üzentem neki, én kerestem, én szerettem volna törődni vele, abban a minutumban, hogy én magam is helyre jöttem, de...
Elkéstem. Életem legnagyobb hibája, hogy elkéstem. Ha csak egy nappal előbb bekopogok a szobája ajtaján, vagy csakazértis alapon elkapom a karját a kertben... akkor talán még élne.
Bármit odaadnék azért, hogy visszajöjjön, akármit. Viszont ez egy olyan kívánság, amit sosem lehet megvalósítani.
A tenyerembe temettem az arcom.

Egy hétbe telt. Illetve, tévedek... hisz valójában sokkal több ideig tartana, ha hagynám magam ismét széthullani, ezt viszont semmi pénzért nem tenném most meg. Egyszerűen csak képtelen vagyok elhinni a tényt, a hírt, és a vele járó következményeket. Egyszerűen nem tudom még elképzelni sem, hogy már nincs többé, sem Ő, sem Hisame. Minden alkalommal várom, hogy megjelenjen a Teremben, vagy a Kertben, a Tetőn. Várom, hogy valamelyik jégből készült pillangója az ablakomra szálljon.
Akkor is erre várok, mikor már kint ülök a kertben, az oszlopok között, a párkányon. Ott, ahol Timidus és Álomkelő nagyon régen tanító jellegű csatát vívott. A macska most a jobb oldalamon üldögél, szigorú tekintettel méri végig a kertet és mindazokat, akik belépnek rajta. A főnix a bal oldalamon foglalt helyet, Fiatal korát választva, s fejét lassan forgatva talán ugyanazt teszi, amit a macska. Én viszont lesütöttem a tekintetem, igyekeztem felvértezni magam mindarra, amit mondani készültem, és amit ki kellett mondjak, akár akartam, akár nem. Még annak ellenére is, hogy tulajdonképpen már mindenki ismerheti a hírt.
Pont annyi szék volt, ahányan voltunk.
A nap ragyog, és úgy árasztja a forróságot, mintha csak Peter maradék jegét szeretné elolvasztani. Bár ne tenné.
Mikor mindenki megérkezik, ellököm magam a párkánytól és a lugas elé léptem. Álomkelő követ, a főnix viszont marad a helyén, tekintete kisebb, harci társára szegül és barátságos szemmel figyeli. Én pedig... kinyitom a számat.
-Köszönöm. Mindenkinek.
Ezek voltak az első szavaim. Sosem tudtam tömeg előtt beszélni, még ha ilyen kicsiről is volt szó, mint ez itt. Furcsa módon egy régi emlék tolakodott előre, mikor még nagyon picike voltam, alig általános iskolás, s karácsonyi szöveget mondtuk fel tanárainknak... azóta is folyton emlegetett nyelvbakim, ahogy 'béke' helyett mást mondtam, s így született az a mondás, hogy 's töltsön el titeket a béka'...
Most viszont nincs betanult szövegem, és fogalmam sincs, mit mondjak. Mivel kezdjem? Hogy tálaljam? Annak ellenére, hogy egy egész hetem volt felkészülni, most mégis üressé válik az agyam... De mondanom kell valamit.
-Tudom, hogy... ez most nehéz időszak nekünk. Mindannyiunknak.
Bírálni fognak. Akármit mondok, bírálni fognak...
-Még mindig nem tudunk semmi biztosat. Sem az indítékáról, sem a körülményekről, hogy szándékos vagy véletlen volt-e. Csak egy dolog biztos, és... most kérlek, adjunk egy perc csendet a számára. És sose feledkezzünk el róla...
Reszket a hangom, kiütközik rajtam a veríték digitális formája. Félig lehunyom a szemem, és tisztességesen, csendben töltöm el ezt az egy percet. Végig arra gondolok, ahogy mosolygott rám, mikor a bujdosó Normot kerestük Aincrad utcáin, vagy amikor megkaptam tőle a cicafüleimet, amiket azóta is csak ritkán vettem le...
Örökké a kedvenc kiegészítőm marad.
Én így szeretnék emlékezni rá. És bár előbb észrevettem volna, hogy baj van... talán ugyanaz, mint nálam... bár előbb észrevettem volna...
Mikor vége, ismét a többiek felé nézek. Igyekszem elszánt maradni, de nem tudom, ez mennyire látszik rajtam. Még túlzottan... összetört vagyok, azt hiszem.
-Viszont nem maradunk egyedül. Ez a céh azért jött létre, hogy mindazok, akik nem szeretnének egyedül lenni, tartozhassanak valahova. Hogy a gyengébbek, akik valamilyen oknál fogva nem kezdhették el azonnal a játékot, ne maradjanak védtelenül az olyanokkal szemben, akik ártani akarnak nekik. Össze kell fognunk, és ennek az összefogásnak az lesz az első lépése, hogy jobban megismerjük egymást.
Elmosolyodom. Mire a végére érek, már kezd bemelegedni a hangom. Néha elcsuklok egy-egy szónál, de az egyre inkább csupán a szokásos beszédhibám eredménye. Ismét végignézek mindenkin... majd folytatom.
-Még mielőtt elmélyednénk az egyéb feladatok szétosztásában...; Shukaku, Timidus, gyertek, és mutassátok be a vendégünket ^^
Mosolygok a lányra és egy kis legyintéssel jelzem, hogy övé és vendégéé a lugas. Nem állok túlságosan messzire; hisz tudom, a kislány is milyen csendes, és a hirtelen színpadra kerülés talán megzavarja, Timidust viszont nem féltem. Pont ezért említettem meg őt is, annak ellenére, hogy ez nem szokásom. Ha Shukaku nem képes rá, a sárkány is engedélyt kapott (bár ezt a megfogalmazást túl szigorúnak gondolom), hogy átvehesse a helyét. Nem akarom egyiküket sem túl nehéz feladat elé állítani, ezen kívül... ők ketten alkotnak egyet.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2389
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4516/4700  (4516/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Aug. 04, 2014 11:57 am

Erre talán senki nem számított. Peter mindig annyira életvidám volt, és Hisame mellett nem is lehetett volna más… és most a neve feketén sötétlik a céhtagok névsorában. Először a megdöbbenés lett úrrá a lányon, de ő nem hibáztatta magát. Sok esetben ezt tette volna, de most tudta, hogy mindent elkövetett. Annyiszor kereste a céhvezért, annyiszor hívta beszélgetni… és az makacsul ellenállt. Talán már régen eldöntötte, hogy eldobja magától az életét, csak ezt nem kötötte az orrukra. Tudta, hogy öngyilkos lett. Egy céhvezért nem ölnek meg a pirosak, hanem váltságdíjat kérnek érte. Peter nem volt magas szintű, alig volt nagyobb, mint Shu. Nem volt értelme az értékeiért megölni. Egy mob pedig nem végezhet az emberekkel, ha csak nem direkt ment olyan helyre, ahol meghalhat, ő pedig ennél okosabb volt. Peter öngyilkos lett. Semmi kétség.
Azonban a döbbenet csak pár percig uralkodott rajta, és gyorsvonatként vette át a helyét a düh. Hisame nem tért vissza a céhházba, ami csak egyet jelenthetett. Az az átkozott fiú vele is végzett. Bizonyára Peter becsapta a sárkányt, hiszen az nem hagyta volna, hogy ilyen szörnyűséget elkövessen. Képes lett volna megölni Hisamét, csakhogy végezhessen önmagával is? Nem! Egyszerűen titokban csinálta, és úgy állította be a rendszert, hogy a pet is elpusztuljon, ha ő meghal. Lehetőséget sem adott a sárkánynak, hogy elköszönjön a barátaitól, hogy megvédje az életét… hogy könyörögjön az életéért… hogy dönthessen az életéről. Annál nagyobb gonoszság nincs a világon, mint megölni az ártatlanokat, és ha az emberek közt ugyan nincs is ártatlan, az emberi gyarlóság talált lehetőséget arra, hogy mégis végezzen egy ilyen lénnyel. Kayaba megadta nekik a jobb világot, és ők végeznek azokkal, akik jobbak náluk. Irigység, felfuvalkodottság, dac, pusztítás…
Ahogy ez végigfutott a lány agyán, már azonnal rohant is a Black Iron Castle felé. Megkereste a fiú nevét, és ha erre képes volt, akkor addig satírozta krétával, amíg teljesen el nem tűnt, majd fölé írta annak a nevét, akit valóban siratni kellett: Hisame. Ha a rendszer ezt nem engedte, akkor egyszerűen egy papírlapot ragasztott a név fölé, és arra karcolta fel a sárkány nevét, gyöngy betűkkel és jégként csillogó kékkel. Megérdemelte. Legalább ezt, biztosan. Ha a fió nem lenne halott, ő maga ölné meg ezért a galádságért, és ezt jelképesen csak így tehette meg.
A düh azonban egy idő után már nem csak ezért fortyogott benne. felidéződtek a fejében a fiú szavai. A rengeteg hazugság. A rengeteg áltatás.
~Segítenék neked ágyban aludni, és nem faágak közt.
Szeretnélek biztonságban tudni és nem itt az erdőben… Mert az biztos, hogy nem hagyunk itt titeket.~

Azután… azután a szobát is segített berendezni… Shu kapott ruhát… fülbevalót… nyakláncot… most a nyaklánc, melyet karácsonyra kapott a fiútól, ott lapult az inventoryában, és a kék-fehér ruhát is feketére cserélte. Hisamét gyászolta, és az ő gyász színe a fekete volt, nyugati normák szerint. A fülbevalót meghagyta, hiszen azt a sárkány választotta neki.
~A béka ott az asztal sarkánál Kau. Fuuko társa volt. A lány elment, de ő itt maradt. Immár majd az egész kert már az övé. Nem célom ezzel semmi, csupán csak lásd, Timudusnak Kauhoz hasonlóan mindig lesz helye nálunk.~
De Hisaménak nem adta meg a lehetőséget az életre. Neki nem…
~Már megszereztél magadnak és ez akkor sem fog változni, ha kijutunk innen. Úgy vagyok a barátod itt bent, mint ahogy leszek ott kint. Tudom a nevedet, kereslek és megtalállak majd. Már nem vagy árva… Nem vagyok az Apukád és nem is akarok az lenni, de a legjobb barátom vagy és ezt sose felejtsd el. Segítek majd kint, te leszel az első, kit megkeresek, és ezt ígérem neked.~
HAZUDOTT! Csak ez csengett a lány fülében, és ez csengett akkor is, amikor Chan elkezdett papolni. Sose feledkezünk el róla. Vajon ő is egyedül Hisamét siratja? Francokat! A gyilkost siratja, aki végzett a sárkánnyal, és végzett Shu összes reményével is, ami még arra vonatkozott, hogy valaha ki akarjon jutni innen. Egy pislákoló fény volt, amelyet Peter kezdett el táplálni, és amely már akkor kihúnyt, amikor a céhvezér elkezdte őket kerülni, most azonban már jégkristályok voltak a helyén, hogy biztosan soha ne lobbanhasson fel újra. Gyűlölte a fiút, és pár pillanatig minden álságos és képmutató embert gyűlölt. Timidus bökte meg a fejével, amikor indulni kellett. Lassan kisétált a lugashoz, és szembefordult a többiekkel. A szeme könnyes volt, és halk, megtört hangon szólalt meg.
-Hisame… rá kell emlékeznünk. Az ő… vidámságára. Én… én azt akarom, hogy minden idomár… most azonnal… állítsa be úgy… úgy, hogy a petek ide térhessenek vissza, mint Kau. És valaki mindig vigyázzon rájuk, ahogy ők vigyáznak ránk…
És itt nem bírta tovább. Sírva fakadt, és szinte ráborult Timidusra, aki szó nélkül fúrta magát a lány ölébe, majd letámogatta, vissza a helyükre. Amikor elindultak, a sárkány még Jade felé fordult, és bólintott. Senki más nem mutathatja be jobban az embert, mint saját maga, amíg legalább is mások nem ismerik.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5870
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Jay on Hétf. Aug. 04, 2014 2:08 pm

"Jó" szokásomhoz híven kint voltam épp a mezőn a napi betevőt leütögetni a mobokon, majd mikor kész voltam, visszatértem a fő teleportkapuhoz. A már szinte belémrögzült mozdulatsort végigcsinálva megakadt a kezem: a céhlistán, amit nap-mint-nap ellenőriztem, egy név teljesen eltűnt: Peter Worker. Kilépett volna? Nem, hogyan tette volna, hiszen ő a céhvezér. Az rendben, (pontosabban nincs rendben), hogy nem törődök túlságosan a céhhel, de az, hogy egy ilyen nagy mértékű dolgot nem tudnék? Azért értesíthettek volna...
Utam viszont egyből a Black Iron Castle-ba vezetett, csak hogy megnyugtassam a lelkem, hogy nem történt semmi baj....mikor azonban a nevet áthúzva láttam, térdre rogytam. Nem igazán ismertem Petert, mint talán a többiek, de akkor is... még amikor az erdőben voltunk Kenékkel meg Shana-val, azon volt, hogy megvédjen minket. Vajon ki tett vele ilyet? Ki gyilkolta meg? Vagy saját maga végzett volna önmagával..? De miéer tenne ilyet? Hiszen elég magas szintű volt, céhvezér volt, voltak barátai, voltak társai.....volt egy petje is, nem is akármilyen, egy jégsárkány, aki ráadásul beszélni is tudott... Miért? Miért tenne valaki ilyet, mikor nagyobb esélye van kiszabadulni innen, mint nekem, vagy másnak? Miért?

Gondolataimba mélyedve, lehajtott fővel, fehér ingemet feketére cserélve léptem be a céhház, a Mount Justice Kertjébe, ahol már vártak a többiek. Leültem a székre, szinte észre sem vettem, hogy Chan beszélni kezdett... oly távol kerültünk egymástól az utóbbi időben, hogy azt már fájó leírni.. és most elveszítette talán az egyik legjobb barátját. Most lenne talán a legnagyobb szüksége rám. Az egy percet némán állom végig, emlékezve Peterre, még ha csak kevés emlékem is van róla.

Channak pedig igaza van. Ez a céh pont azért van, hogy összekösse azokat, akikben már nincs remény. Akik gyengék a többiekhez képest, mégis szeretnének túlélni. Szükségük van erre a céhre...nekem pedig Chanra.
Ezután a beszélgetés után megpróbálok ismét közeledni hozzá, ha mással nem, legalább egy öleléssel.

Szóval van vendégünk? Kiváncsian figyelem, a történteket, de Shu nem tűnik olyan erősnek, mint Chan...mondjuk jóval fiatalabb is nála, még csak egy kamaszodó kislány. Neki Peter nem tudom, hogy mit jelentett, de látom, hogy Hisame mit jelentett neki. Talán többet mint Peter. De az, hogy Hisame-ra emlékezzünk, Peterre meg ne...hát, ez kissé kiverte bennem a biztosítékot. Plusz az, hogy a petek ide visszatérjenek idomárjuk halála után..? És ha Hisame döntött úgy, hogy Peter után megy? Nem túl sok olyan pet van, mint Hisame volt, vagy mint ÁK, vagy Timidus, gyakorlatilag saját lelkük, saját gondolkodásmódjuk van. Csak nem képzeli Shu azt, hogy Peter megölte Hisamét?...
Próbálok lenyugodni. Semmi közöm ahhoz, hogy mit gondol, vagy hogy mit csinál.
És megint ugyanott tartok, megint úgy érzem: mit keresek én egyáltalán itt? Még csak egy könnycseppet sem ejtettem Peterért, annyira nem ismertem őt.
Lehunyom a szemem, és elszámolok négyig...belélegzek. Elszámolok négyig...kilélegzek....
És figyelek. Csöndben figyelem a többieket, néha lopva Chanra pillantok. És figyelek.

_________________
12.Szint, plusz a felszerelések:

Élet: 14 (+6) ------------->20 (100)
Fegyverkezelés: 13 (+7) --->20
Erő: 12 (+16)-------------->28
Kitartás: 8 (+6)----------->14
Gyorsaság: 16 (+13)-------->29
Spec. képesség: 10 (+4)----->14
Páncél: 38

Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 268
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
1033/1100  (1033/1100)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Kert

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:01 pm


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.