Holt állatok erdeje

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Holt állatok erdeje

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Pént. Május 02, 2014 12:30 pm

Egy erdő tele állathullákkal és bóklászó mobokkal, mik csak ritkán támadják meg a játékost. Egyes játékosok ideális helynek vélik illegális kereskedelmek lebonyolításához, mivel a tágas szinten szinte akárhol meg lehet állni a mobok reményvesztettségének köszönhetően.


A hozzászólást Kayaba Akihiko összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 14, 2014 4:17 pm-kor.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14831
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Vas. Május 04, 2014 12:03 am

Shu nagyon jól tudta, hogy valahol biztosan megvan az a könyv. Meg kellett lennie. Olyan nincs, hogy ne legyen meg. Elég sokáig kutatta a könyvtárat mire megtalálta, hiszen Chan az ilyen könyveket igyekezett a lehető legeldugottabb helyre tenni, amit Shu nemigazán értett, hiszen ő azért már csak néha-néha olvassa a gyerekirodalmat, egyrészt mert még mindig imádja a meséket és szórakoztatónak találja, és persze mert Timidusnak is újra elkezdett mesélni, de azért ha elgondolkodtató művekre vágyott, akkor inkább a felnőtt részlegen keresett. A lány valamiképpen a kettősségben találta meg önmagát. A mesében a mesét szerette, a komolyabb művekben azonban nem a happy endet akarta látni, hanem a valóságot. Azt a szomorú és keserű valóságot, ami alátámasztja a valóságról alkotott képét. A többi annyira hihetetlennek és távolinak tűnt, hogy valamiképpen viszolygott az ilyenek olvasásától és mindig csak a szomorúság fogta el miattuk, így le is tett róluk. Ez a könyv fel sem merült volna benne, ha nem hall a tizenhatos szint fura erdejéről, ahol állítólag túlvilági lények mászkálnak.
-Ez az! Tudtam, hogy megtalálom!
Még egy kicsit lábujjhegyre pipiskedte magát a létrán, majd leemelte a polcról Stephen King, Pet sematary című regényét. Ugyan eddig a mű történetéről is csak hallomásai voltak, de meg akart győződni arról, hogy valóban jók-e az ismeretei. A regényen két nap alatt túljutott, és bár elgondolkodott rengeteg mindenen, kicsit le is nyomta a hangulatát a mű, de azért reménykedett abban, hogy itt majd minden más lesz. Talán Kayaba nem ragaszkodott annyira az eredeti cselekményhez. Már csak az kellett, hogy találjon valakit, akivel biztonságosan kóborolhat azon a szinten. Ő csak éppen eljutott arra a szintre, hogy betudjon oda lépni, így egyedül semmiképpen nem vállalta volna az utazást, de mivel biztos volt abban, hogy ott majd talál valamit, vagy legalább is erősen reménykedett, így elszánta magát a keresésre. Abban biztos volt, hogy egy bátor férfi kell neki… abból meg nem ismert valami sokat, vagy éppen nem tették rá a legjobb benyomást. Peter még mindig elfoglalt volt, Kincaid azt mondta, hogy csak akkor keresse fel, ha Peter is jön, Tachit a randi óta nem is látta, és azt sem tudta, hogy hol keresse… így egyedül Anatole maradt. Ez a választás igazából nem is volt olyan nehéz, és szívesen is döntött a bohókás francia mellett. Eddig kedvesnek tűnt, és ami még fontosabb, őszintének is. Megosztotta hát a terveit Timidussal, majd jelentkeztek az Artes céhházánál. Shu és Timidus természetesen végigvitték az üdvözlés fontos folyamatait, de mivel nem akarták feltartani Anatot, ha esetleg visszautasítja a felkérést, így a lány hamarosan bele is vágott abba, hogy elmondja jöttének okát.
-Én… azt szeretnénk kérdezni, hogy lenne-e esetleg kedved elkísérni minket a tizenhatos szintre az egyik erdőbe. Legutóbb azt mondtad, hogy nem mászkálhatunk egyedül, és mivel Peter nem ér rá… így rád gondoltam…
Picit elpirult, de remélte, hogy a fiú nem érti félre a helyzetet.
-Csak… van ott egy erdő… amiben elvileg szellemek laknak… és… az itteni világ dolgait sokszor játszódnak könyvek vagy régi történetek alapján… vagy legalább is hasonlítanak. Nem tudom, hogy ismered-e ezt a könyvet.
Nyújtotta át Anatolenak a regényt.
-Chan egyszer mesélt egy növényről, amiről neki is csak meséltek, hogy állítólag peteket lehet vele feléleszteni, ha esetleg… de az még nagyon magas szinten van elvileg… és mivel ez a könyv is ilyesmiről szól, gondoltam talán ez lehet az az erdő, ahol megtalálhatjuk ezt a növényt…

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Május 08, 2014 11:51 am

/ Vinny-vinny x"D /

Aldo az árkádos folyosó egyik magas kiszögellésén bújik meg és ki tudja milyen rég óta henyél már ott. Ha összetűzésbe kerül Ayato kígyójával vagy Alex kajmánjával - esetleg mindkettővel egyszerre - akkor mindig ide mászik fel a büdi hüllők elől. Ilyen magasra ugyanis nem tudnak felmászni érte. Természetesen az idemenekülést Aldo csöppet sem gyávaságnak, hanem leleményességnek tartja, ráadásul a lent ragadt szörnyetegeket még cukkolni is lehet, abban pedig a szőrgombóc mesteri szintre fejlesztette a skilljeit. Úgy tűnik a hüllők megunhatták a dolgot, mert mire Shukaku és Timidus megérkezik a Limenbe, Aldo már csak egymaga heverészik a gerendán. Észlelésetek jelezheti a macska jelenlétét, de egyébként sem akar bujkálni előletek. Rögtön kérdést szegez a sárkánynak.
- Szevasz Tim! A bunkóhoz vagy a bohóchoz jöttetek? - Aztán mikor nyilvánvalóvá válik előtte, hogy Anathoz, akkor jókedvűen csatlakozik a kislányhoz és petjéhez. Sőt mi több, hajlandó bekísérni benneteket gazdájához, nehogy eltévedjetek a zegzugos házban. Meglepő előzékenység ez egy macskától... nyilván nem ok nélkül teszi és hamar ki is derül, hogy van egy csekélyke hátsó szándéka, amit amikor alakalma nyílik rá, meg is oszt Timidussal, miközben Anat tárt karokkal fogad benneteket és süteménnyel kínálja párosotokat. - Ejha, jól megnőttél Tim! - kezd el hízelegni negédes hangon a macska, miközben izgatott farokmozgással körbejárja a sárkányt - Figyike! Benne lennél abban, hogy elviszel egy körre a hátadon? Lécciléccilécci! Nem ingyen gondoltam, adok a halacskámból, ha kérsz *-*
Anat közben átveszi a regényt Shutól és belelapoz. - A könyvet nem ismerem, de a filmadaptáció rémlik gyerekkoromból. Arról szól, hogy egy kisfiú eltemeti a kutyáját, ami feléled és kimászik a sírból, igaz? Aztán meg amiket még eltemet, azok sorra újjáélednek zombiként, vagy valami ilyesmi. - Kissé összeráncolt homlokkal csukja be végül a könyvet a férfi. - Nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek ez a dolog, tehát mindenképpen elkísérlek. A növényről nem hallottam, de szívesen részt vennék egy ilyen felfedező akcióban. De azt most megmondom előre, hogy harcolni nem fogunk, csak megfigyelünk, rendben? Ha baj van, teleport haza. Megegyeztünk?
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Május 08, 2014 12:37 pm

Aldo akar valamit. Ez valahogy teljesen egyértelmű volt. Mindketten jó hangosan köszönnek a cicának, és Timidus még azt is megköszöni, hogy beléphet a macska territóriumába. Ezt a múltkor már megtanulta tőle, és azóta azon gondolkodik, hogy ha a céhház Peteré, akkor a szoba vajon az ő tulajdonukat képezi-e benne, tehát nevezheti-e ő is azt a területet a territóriumának.
-Szia Aldo!
-Anathoz jöttünk.

A kérésen meg sem lepődik. Álomkelő ugyanerre kérte, és lassan kezd biztossá válni abban, hogy ha lenne egy harmadik macska ismerőse, az is erre kérné. Megfontolja a kérést, majd bólint.
-Rendben, de vannak feltételek. Végig a védett terület felett maradunk, te pedig nem változol tigrissé. Egy tigrist még nem biztos, hogy sokáig elbírnék, és megnehezítenéd vele a repülésemet.
Igazából egy tigrist nemhogy sokáig, talán semeddig nem bírna el. Shukaku negyven kilónál nem nyomhat többet, és őt is csak pár másodpercig tudja a levegőben tartani. Nem vettek fel súlyemelés jártasságot, így Timidusnak várnia kell a következő fejlődési fázisig, amíg végre képes lesz rendesen a hátán vinni valakit… aki viszont nagy valószínűséggel nem Shukaku lesz. Volt oka a sárkánynak örülni is, és kevésbé örülni is a Justin nevű fiú megjelenésének, de az, hogy ő már fel is ajánlotta, hogy lesz olyan bátor, hogy felüljön a hátára, mindenképpen a pozitívumok mellé volt sorolandó. A sárkány egyáltalán nem tartotta degradálónak saját magára nézve a lovagoltatást, inkább örült volna annak, ha a felesleges és unalmas, hosszan tartó gyaloglás helyett végre Shu is belátná, hogy mennyivel egyszerűbb légvonalban közlekedni… de Shu ezt nem nagyon akarta belátni. Vigyorogva nézett a társára, és megosztotta a lánnyal a gondolatait.
-Shu… a macskáknak nem kellene repülniük? Álom is kérte, hogy röptessem, Aldo is…
-Nem, Timidus. Talán… talán pont azért tartják érdekesnek, mert ők nem röpködhetnek minden nap úgy, mint te.
-Igazad lehet…

Picit sajnálta ezért a macsekot, így hát azonnal belement a játékba.
-Ha elfogadod a feltételeket, és hajlandó vagy a nyeregtáskában maradni, akkor elviszlek.
És már bontotta is ki az oldaltáskáját. Úgy döntött, hogy a bal oldaliba sohasem fog ezentúl semmit pakolni. Aldo volt annak a résznek a harmadik utasa, és a pet úgy sejtette, hogy lesz több is, így üresen hagyta azt a felet. Megrogyasztotta a térdeit, hogy a cica könnyebben be tudjon szállni, majd elmondta újra a szabályokat.
-Nincs ugrálás. Csak annyira hajolsz ki, hogy jól láss. Nem mélyeszted belém a karmaidat. Szólsz ha valami gond van. Nem esel ki és nem változol át tigrissé. Stimm?
Amennyiben a cica elfogadta a feltételeket, Timidus egy szökkenéssel a levegőben termett. A legutóbb Aldo megjegyezte, hogy nem kedveli annyira a hüllőket, így a sárkány igencsak örült, hogy ilyen jóban vannak, még akkor is, ha ő csak Aldo szerint volt hüllő. Kis, gonosz mosoly terült szét a pofiján, és hátraszólt a macseknak.
-Elrepüljünk az ablakok előtt? Talán láthatnak majd a többiek. Biztosan irigykednének.
Nem volt nehéz a kedvében járni másoknak. Nem volt nehéz kitalálni a gondolataikat. Aldo nem volt harcos. Nem volt jó taktikus. Túl sokat elárult magáról, és Timi számára nyitott könyvvé vált. Legalább is a sárkány így hitte.
Ezalatt Shu boldogan figyelte Anatot. Ez a férfi valami elképesztő volt. Okosabb volt Channál, az már biztos. Vagy ő is olyan jól és gyorsan kiismerte az embereket mint Timidus… megspékelve azzal, hogy ő még az érzelmeket is értette, vagy pedig egyszerűen csak hasonlítottak. Shu bőszen és mosolyogva bólogatott.
-A kisfiú apja temeti el, és macskát, és utána az apa a kisfiút… de… igen. Nagyjából erről.
Nem tudta, hogy a férfi mikor láthatta a filmet, de Anat elég öreg volt már ahhoz, hogy elfelejtse, és a film is nagyon régi volt, talán még a múltszázadból. De legalább ismerte. Ez is hatalmas piros pontot jelentett.
-És… persze, hogy rendben. Én is pont ugyanígy gondoltam. Eszem ágában sem volt harcolni, és amúgy is mindig elteleportálunk ha veszély van. És… mostanában valahogy Timidus sem ellenkezik olyan sokat emiatt…
Ezen picit elgondolkodott, de a sárkány még nem osztotta meg vele, hogy miről beszélt Alexal.  
-Szóval… igen. Megegyeztünk Anatole-san.
Ezután egy éles füttyel jelzett a sárkánynak, aki még tett egy fordulót az utolsó ablaksor körül, majd meg is érkezett melléjük, Aldoval egyetemben.
-Mehetünk?
Intézte a kérdést a férfi felé. A sárkánynak is megvoltak a tervei a túrával, és egy kis ideig úgy gondolta, hogy hagyja, hadd vezessen Anatole. Kíváncsi volt.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Május 08, 2014 12:58 pm

- Megígérem-megígérem! *-* Bááár azt nem merem megfogadni, hogy nem fogom kiereszteni a körmeimet vagy nem változok esetleg tigrissé. Nem tudom milyen érzés repülni, gondolom kicsit vadabb, mint lezúgni egy fáról. Ha stresszes vagyok, akkor pedig teszek olyasmiket, amiket nem tudok kontrollálni Rolling Eyes Az átváltozást még nem tudom irányítani. Viszont ha Álomnak ment, akkor nekem is menni fog Cool Már nagyon izgatott vagyok, reppenjünk cimbikém, mááááu! \o/ - azzal már be is ugrik a nyeregtáskába. Sokkal menőbbnek érezné, ha a szőrén - khmm, pikkelyén(?) avagy tollán(?) - ülhetné meg a a sárkányt, mint a legendás lovasok, vagy akár Peter, de elsőre megelégszik a tatyóval is. - Sokkal menőbb leszek, mint az a buta Ureus, vagy a Kajmánszörnyeteg! Majd most én nyújtogatom rájuk a nyelvem Razz Ésömm... nem szoktam ilyet mondani, szóval ne szokj hozzá... de... na, hát köszönöm Timidus. - Megtanulta már a macsek, hogy ha szeretne jó viszonyt kialakítani a sárkánnyal, akkor viselkednie kell és némi jó modort erőltetnie magára. Egyelőre még nehezére esik, de ha akar valamit, akkor kénytelen megerőltetni magát. - Indulhatunk! - A körmeit mindenesetre erősen belemélyeszti a nyeregtáskába, legalább abban kapaszkodni is tud és máshova sem mélyeszti a körmöcskéit Rolling Eyes

Anat mire észbe kap, a macska már nincs sehol. Úgy tűnik túlságosan belemélyedt a könyvbe és a tervezett expedícióba. - Rendben, meggyeztünk! ^^ Mehetünk Timidus - lép oda a fiú a sárkányhoz, hogy kivegye a szédülő macskát. - Hát neked meg mi bajod? És hogy kerültél ide? - Természetesen semmit sem vett észre Aldo kis légi túrájából. Ahogy leteszi a macskát a földre, az imbolyogva bukdácsol egészen a fekhelyéig, majd kidől. - Jobb lesz, ha itthon maradsz Aldo, a teleportkapu csak még jobban felkavarná a gyomrod. - Miközben Anat simogatja a macska fejét, az kezd megnyugodni és helyeslően nyaffint egyet. - Noh, ha minden rendben, akkor apuci most elmegy kalandozni. Ne rosszalkodj, míg oda vagyunk, mert nem szeretnék rajtad is használni egy olyan felélesztős bigyó növényt, megértettük egymást? - Aldo már oda se figyel, befúrja pofáját az összegyömöszölt takarójába és máris alvást színlel a teleport szó hallatán.
- Van konkrét úticélod Shu, vagy csak bóklászunk egy kicsit? - kérdez rá Anat immáron a teleportkapu felé haladva.


A hozzászólást Anatole Saito összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Május 08, 2014 1:42 pm-kor.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Május 08, 2014 1:36 pm

Timidusnak meglepő módon ismételten igaza volt. Aldo meg sem várja a felszállást, már előtte is repes az örömtől. A sárkány ugyan nem tudja, hogy mi lesz akkor, ha a macsek valóban tigrissé találna változni útközben, de ilyesfajta csöppnyi kihívások miatt nem fog meghátrálni. Maximum majd gyakorolja a kényszerleszállást. Védett terület fölött amúgy sem eshet semmi bajuk, mindössze talán csak letarolnak majd valamit, ha Timidusnak mégsem sikerülne megfelelő terepre zuhannia. Ahogy elnézi a macskát, úgy tűnik neki, hogy az nemcsak az átváltozást nem tudja kontrollálni, hanem úgy általánosan vannak problémái ezzel a témakörrel, de ez cseppet sem zavarja. Int a fejével, hogy nagyon szívesen, és már szárnyalnak is. A repülés ugyan nem tartott túlzottan sokáig, de úgy tűnt ez a rövid idő is eléggé megviselte Aldot.
-Semmi gond, Anat. Megkérte, hogy röptessem meg egy picit, én pedig megtettem. De… azt hiszem, hogy a macskáknak tényleg nem kellene repülniük. Remélem azért élvezted. Ha van kedved megismételhetjük majd máskor is.  
Újabb bólintás, egy óvó pillantás Aldo felé, és a sárkány már újra a levegőben van, a kapu felé. Timidusnak felettébb megtetszett ez a tanító szerep. Előszeretettel pesztrálja ugyan az embereket is, hiszen nekik is van jócskán mit tanulni tőle, de azért mégis csak a petek között érzi otthon magát igazán, ráadásul ők tanulékonyabbak is. Falco repülésleckéi jól haladnak, és nemsokára majd az új tagokat is beveszi a csoportjába. Végre lesz egy igazi, ütőképes bandája, akikkel majd úgy is elmehet edzeni, hogy nem kell Shukakura erőltetni a harcot. A teleport hallatára ő is elhúzta a száját, és nagyon remélte, hogy ki fog épülni a várva várt légifolyosó végre a szintek között.
A lány is szeretetteljesen mosolyogva figyeli Anat gondoskodó ténykedését a cicával. Annyira aranyos ez a dorgáló szerep, és úgy tűnik Peter mellett a másik céhvezér is előszeretettel hívja magát apának. Érdekes kapcsolat, de persze ő sem panaszkodhat, hiszen ők Timidussal pedig inkább testvérek, ahogyan ezt ki is fejtette Justin előtt. Jó volt látni, hogy az emberek képesek a helyükön kezelni a peteket. Chan disztópikus fantazmagóriái után ez egy felemelő érzés volt.
-Egyelőre nincs. Még azt sem tudom sajnos pontosan, hogy mit találunk ott. Azt hiszem mi leszünk az első vendégek az erdőben.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Május 08, 2014 1:53 pm

- Nem baj, szeretek első lenni bármiben Razz Látnod kellett volna a boss termében az alakításom! - Automatikusan elnevetem magam. Láthatóan nem viselt meg az eset, s mivel nem szeretek a levegőben lógva hagyni egy történetet - na meg okulhat is belőle a kislány - így elmesélem neki a 16. boss termében történteket.
- Minden a szokásos módon indult. Összegyűltünk, megosztottuk egymással a taktikai infókat, amiket ilyenkor szokás begyűjteni a harc előtt. Nem tűnt nehéz ellenfélnek az infók alapján a bossocskánk, de persze nem szabad lebecsülni egyetlen ellenfelet sem, így ezt sem. Ráadásul nem tudtuk, hogy pontosan hányan lesznek a boss termében. Elsőként léptem be a terembe, s csupán egyetlen hullafalót pillantottam meg, amely egy förtelmes döglött állatokból álló kupac tetején lakmározott. Nekem köztudottan határtalan a kíváncsiságom, ráadásul tartottam tőle, hogy csúnya meglepetéseket rejteget az a halom. Így elkezdtem módszeresen szétrugdosni a halmot. Aztán... aztán megszámlálhatatlanul sok Hullafaló vetette rám magát. De persze a burok megmentett. Nem mondom, hogy kellemes élmény volt, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem rémültem meg, de azt hiszem ezzel a cselekedettel beírtam magamat a SAO történetébe, mint a játékos, aki a legepicebb ódon pixeleződött szét. No csak két dolog miatt meséltem ezt el neked. Egyrészt hogy okulj a meggondolatlanságomból. Másrészt pedig azért, mert így a saját bőrömön megtapasztalva is tudom igazolni neked, hogy a burok tényleg megment. - Mire befejeztem a történetet és a tanulságot is levontam, már meg is érkezünk a 16. szintre. Nos igen, a látvány határozottan nem bizalomgerjesztő. - Vezessetek, én majd testőrködök! - S már magamra is öltöm a teljes felszerelésem. A vérző pörölyöm egyelőre a hátamra csatolva pihen.

/Innentől kezdve te meséled a sztorit Razz/
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Május 08, 2014 3:36 pm

Gyakran megesik az, hogy ha Shukakunak valamilyen remek ötlete támad, esetleg kiegészít vagy nagy ritkán a tőle telhető legnagyobb szerénységgel kijavít valakit, arra Timidus is rákontráz, hiszen természetesen ő is tud egy jól bevált módszert az adott hibának a kiküszöbölésére, vagy azt, hogy mit és miért kellett volna máshogyan csinálni. Az azonban sokkal ritkábban esik meg, hogy Timidus okfejtései után a lány szólaljon fel, hiszen általában Timidus a hadászati jellegű dolgokban jeleskedik igazán, amihez Shu nem ért, így általában csöndben marad. Most azonban Anatole tanúja lehetett ennek a ritka eseménynek, amikor is a lány és a sárkány összenéztek, majd bólintottak egymásnak és mindketten kacagásban törtek ki. Természetesen nem a céhvezért nevették ki, hanem előre látták, hogy ez egy ilyen nem remélt szituáció lesz. Természetesen Timidus kezdte meg a hallott események boncolását.
-Általános és jól bevált taktika, hogy az ellenféllel elhitetik, hogy gyengébbek mint ők, közel csalogatják magukhoz, majd rájuk zúdul a had és bekeríti őket. Ha elég sokan vannak, akkor általában középen tesznek úgy, mintha áttörhetővé válnának a vonalaik, majd a sereg két széle zárul rá a csapatra. A boss hibázott amikor nem várta meg, hogy a többiek is rájuk törjenek. Te persze nagyobb hibát követtél el, hiszen az információ teljes hiányában rontottál rá az ellenfélre. Az íjász kaszt pont ezért van, hogy távolról bolygathassa meg az ellenség erőit, így előre láthatjátok, hogy miként reagálnak, és következtethettek arra, hogy mi fog történni a közelharcban. Persze… a bossok esetében sajnos nem választhatjátok ki a csatateret, amivel már eleve hátrányból indultok, de azért az, hogy besétálsz csak úgy… ez nem kíváncsiság. A sárkányoknak van erre egy jó szava, nektek nem tudom… a meggondolatlanság az jó… de…
-Vakmerő.
-Akkor az. Egyébként biztosan nem volt megszámlálhatatlanul sok ellenfél, mert ha…
-Timidus, kifejezés.
-Oh! A lényeg, hogy a túlerő ellen is lehet győzni. Soha ne a létszámuk alapján ítéld meg az ellenséget, hanem inkább azt számold, hányat győzött le a tieid közül. Egyébként pedig az miért nem mindegy, hogy hogyan veszítesz? Azt, hogy nemes ellenfél vagy-e, hogy jól harcolsz-e, az a harc közben dől el, nem az utolsó csapásnál. A burok pedig természetesen működik. Az a dolga, hogy működjön. Nincs oka nem működni.

Shu egy ideig picit megszeppenve hallgatta a sárkány szavait, és végig Anat tekintetét fürkészte. Nem úgy ismerte a férfit, mint aki megsértődne a kioktatás miatt… és ő maga is belátta, hogy hibát követett el… de abban egyet kellett értenie azokkal, akik nem annyira kedvelték Timidust, hogy néha tényleg képes túlzásba vinni az okoskodást és az elemzést. Shu csak akkor szólalt meg, ha úgy látta, hogy a céhvezér nem haragszik emiatt.
-És… onnan is lehetett volna tudni, hogy nincs egyedül, hogy a dögevők általában csapatban mozognak. Ha egyedül lennének, akkor a nagyragadozók mindig elvennék előlük a zsákmányt.
Az állatok ismerete mindenhol hasznos volt. Hasznos lett volna a bosson is, de úgy látszott, hogy csak ő fordított erre időt és energiát, márpedig ő nem fog bossra menni.
-Örülök, hogy nem esett bajod. És…
Körbepislantott az előttük elterülő tájon. Az erdőt köd lepte be, ami miatt a Nap olyan gyengén sütött mintha csak a Hold világítaná be útjukat. Szerencsére azonban nem volt sötét, mindössze kicsi volt a látótávolság. A talaj mentén pedig még sűrűbbé vállt, mintha valamiféle vulkanikus tevékenység folyna és gázok szállnának fel a föld repedéseiből. Kitaposott ösvény még nagyon nem volt, de a nyomkövetés jártassággal még lehetett arra következtetni, hogy merre járkálnak a vadak. Shu óvatosan lépett oda az egyik folyosóhoz, ahol a fák kicsit elszórtabban nőttek, és leguggolt nézelődni.
-Róka nyomok. Vadászható mob, de… szerintem ne innen vigyünk haza húst. Olyan mintha… mintha húzná az egyik lábát. Talán megsebesült… Kövessük?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Csüt. Május 08, 2014 4:26 pm

Csendben hallgatom végig Timidus okfejtését, arcomon szórakozott félmosoly ül, miközben mellvértem alá dugott kézzel komótosan lépkedek a kislány mellett. Ésszerűnek érzem a sárkány okfejtését, nem is kívánom félbeszakítani. Felháborodni vagy megsértődni pláne nem fogok. Végül elkuncogom magam. - Elárulok egy titkot, de meg kell ígérnetek, hogy nem mondjátok el soha senkinek! - Kicsi kivárok, de biztos vagyok benne, hogy nem árulnak el másnak, abban pedig végkép biztos vagyok, hogy hallani szeretnék a titkot és örömmel veszik, hogy a bizalmamba akarom őket avatni.
- Tudtam, hogy mi fog történni. Legalább is sejtettem. Nyilvánvaló volt, hogy a valahol rejtőznek még mobok és az egyetlen lehetséges búvóhely a halom volt. Ki akartam ugrasztani a nyulat a bokorból. Igen, elég vakmerően, de azzal, hogy rengeteg pontot pakoltam gyorsaságra, hogy elsőként mehessek be a terembe, azt akartam elérni, hogy a társaim életét nem kockáztatva, de mégis feltérképezhessem az erőviszonyokat, miközben a többiek kiokosodhatnak a mobok taktikáját illetően. Másrészt... hmmm... legyen, elárulom. Ez egy teszt is volt. Látni akartam milyen reakciót váltok ki a frontharcos társakból a "halálom" és a meggondolatlannak látszó cselekedetem. Valójában nagyon is megtervezett volt minden. A további társas viszonyaimat pedig a történtek és a reakciók befolyásolhatják. Semmit sem csinálok szokványos módszerekkel, most sem tettem kivételt. - sejtelmesen elmosolyodok, majd bevárom, hogy mit fedezett föl a lány a nyomok alapján.  
- Kövessük! Kiindulópontnak ez is megteszi. - Lenyűgöz a lány nyomolvasó képessége. Eredendően városi gyerek vagyok, gyerekkoromban nem volt túl gyakori jelenség, hogy az erdőben bóklásztam volna, így még a kinti tapasztalataimból sem tudok meríteni. Azt én magam is látom, hogy a nyomok bal oldala nem tükörképe a jobbnak és érdekes barázdát húz, de eszembe se jutott, hogy megsebesült volna. Pedig valóban logikus következtetés. Nyomolvasás jártasság híján is oda kell ezután figyelnem az ilyen apróságokra. Ezen egyetlen momentum elegendő ahhoz, hogy máris úgy érezzem, gyümölcsöző lesz számomra is ez a kicsit groteszk kiruccanás és sokat tanulhatok belőle. Egyébként is ritka alkalom, hogy nem levadászni, hanem csak megfigyelni akarom a mobok viselkedését, meglátjuk mi sül ki belőle.  
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Május 08, 2014 5:56 pm

Timidus gondolkodott. Nagyon erősen gondolkodott. Kihúzta magát, hogy Anatole még inkább észrevehesse a mellkasán keresztülívelő vörös szalagot. Tudta, hogy észrevette. Egyértelmű volt. A férfi nem véletlenül dugta a mellvértje alá a kezét. Mindennek oka volt, és a céhvezér ezzel a sárkánynak akart jelezni, ahogy a sárkány is visszajelezte a szalaggal, hogy érti a jelzést. Saját külön nyelvük volt, pedig meg sem szólaltak. Talán ösztönösen tudták egymásról, hogy mindkettejükben napóleoni taktikai érzék éledezik, és elég gyakorlás után pompázatosan fog virulni. Ebben pedig a sárkány csak még biztosabb lett akkor, amikor Anatole el is mondta neki az igazi okokat. Természetesen előtte mindketten megfogadták, hogy nem árulják el a titkot… bár Timidus egy kicsit értetlenkedett, hiszen számára felesleges volt ez a dupla biztosítás, és ezt a meglátását meg is osztotta a többiekkel.
-Ha valaki egyszer azt mondja valamiről, hogy titok, akkor az egyértelművé teszi, hogy azt nem szabad elárulni senki másnak. Felesleges ezt külön kiemelni.
Shu csak mosolygott a sárkányon, és mosolyában Anat büszkeséget fedezhetett fel. Ezeket az alapszabályokat ő tanította Timidusnak. A sárkány nevelését elég különlegesen oldotta meg, és a pet legtöbbször tapasztalatok útján, saját maga jött rá a dolgokra, de azért pár dologban tényleg nevelte a sárkányt, és azokból a dolgokból nem is engedett, bár Timidus soha nem is akarta megszegni ezeket a szabályokat, mert ő maga is logikusnak vélte őket.
Timidus csak úgy itta a céhvezér szavait, és gyönyörködött a csodálatos húzásokban, és megpróbálta elképzelni a jeleneteket. Egyszerűen nem tudott belekötni az elbeszélésbe. A férfi saját magát javította ki amikor hibázott a beszédben… egyszerűen kifogástalan volt. És amikor Anatole még a tesztet és megemlítette, valamint azt, hogy mindent előre megtervezett… mindez eldöntötte Timidus számára a kérdést. Ez a férfi okosabb mint Alex, és talán a legokosabb az emberek között, ha hadászatról van szó. A sárkány jóban akart lenni egy ilyen kivételes tehetséggel.
-Okos döntés volt, Anat.
Shu egy picit elmerengett a kérdésen. Ő nem volt képes ennyire kizárólagosan a harc kimenetelének szempontjából szemlélni az eseményeket, és Anat módszere felvetett benne néhány morális kérdést… de az eredményességében nem kételkedhetett.
-És… mit szóltak hozzá a... többiek?  
Ez egy jó kérdés volt. Lassan indultak el a róka által kijelölt nyomvonalon, Shu az utat figyelte, Timidus a környezetet, és persze mindketten emellett Anatot is. Ez volt az egész teszt lényege, és a kimenetele mindkettejüket foglalkoztatta, csak éppen más-más okból…

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Május 30, 2014 6:54 pm

- Okos döntés? - meglep Timidus egyszerű válasza és lényegében az egyetértése. Az emberek nem szokták pártolni a vakmerő döntéseimet. Az emberek nem is, de Timidus egy fejlettebb entitás volt. Úgy hiszem őt elsősorban nem az érzelmek, hanem a logika vezérli, így félre tudja tenni azt a számunkra, emberek számára, nem mellékes momentumot, hogy érzelmileg igencsak felkavaró volt a tettem. Ami pedig kissé engem is megriaszt, az az, hogy én is könnyedén félre tudtam tenni ezeket az érzéseket. Amióta csak megvan, a luxus burok az első helyre volt betárazva a készenléti gyorsmenümben. Nem a szokványos burok. Az, hogy nekem egy ilyen ritka tárgy került a birtokomba, igazságtalan és egyenlőtlen tulajdonnak tűnt, így szabadulnom kellett tőle és a vele járó bűntudattól. Más biztos hülyének néz azért, mert egy ilyen értékes itemet elpazaroltam. Nekem ez viszont csöppet sem számít.
- Hogy mit szóltak hozzá? Mondjuk úgy, hogy a performanszom nem aratott osztatlan sikert Razz Arra nem számítottam, hogy rögtön burkolnom kell, de onnantól kezdve, hogy aktiválódott a buborékom, beindult a gépezet és nem tudtam, illetve nem is akartam megálljt parancsolni a színi előadásomnak. Feltűnően henyéltem, limonádét szürcsölgettem és érleltem a pofonokat és szidásokat, amik kijártak. Mindeközben persze megfigyeltem a frontharcosok viselkedését, felszerelését, és sok egyéb mást is. Hasznos jegyzetek születtek. Voltak, akiket feldühítettem, s voltak, akik észre sem vették a történteket, vagy csak figyelmen kívül hagyták. A tanulság az, hogy keveseknek számítok, de már nem bánt úgy, mint ahogy aznap éjjel az ágyban forgolódva gondolkoztam ezen. - Kis szünetet hagyok, miközben hallgatózni próbálok. Egyelőre semmi neszezés, ha van is, a felszálló gőz kicsapódó hangja egyelőre elnyomja. Próbálom megosztani a figyelmemet: beszélgetni és vadászni is egyszerre. Nem egyszerű, de próbálom nem elbagatellizálni, és túl komolyan venni sem. Mondjuk úgy, próbálok szórakozni és közben kiüríteni a fejemet is, s nem utolsó sorban eltanulni a lánytól és a petjétől is pár fortélyt.
- Elítéled Shu, amit tettem a társaimmal szemben? Azt hiszem, hmm... az hiszem így könnyebb lesz majd nekik, amikor nem megyek bossharcra. Tettem róla, hogy ne hiányozzak Razz
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Pént. Május 30, 2014 7:46 pm

A sárkány egyetértően bólint és elvigyorodik.
-Persze. Okos döntés volt. Persze az erőviszonyok feltérképezése másképpen is ment volna, de a társaidat csak így tudtad feltérképezni. Az emberek általában nem őszinték.
-Timidus…
-Ezt is te mondtad. Meg azt is, hogy Anat szerinted az. Alex viszont például nem az. Pedig a téglás játékban azt mondtátok, hogy közel álltok egymáshoz. Én közel állok Shuhoz, és őszinte vagyok vele. Érthetetlenek vagytok…
-De… miért gondolod, hogy Al nem őszinte?
-Beszéltem vele. Sokat. Rengeteg dolgot titkol. Az, hogy titkolja a gyenge pontjait még rendben van. De például szerelmet is titkol.
-Te ezeket honnan tudod?
-Jun mondta? Habár a szerencséjét el is passzolja hála annak, hogy túlságosan félős. Kíváncsi vagyok mikor sikerül valakinek szerelmet vallania. Pontosan ezt mondta.
-De… ezt nem szabadna tovább adni Timidus…
-Jun nem mondta, hogy titok.
-Hát… izé…

A lány elpirult, és szégyenkezve hajtotta le a fejét. A sárkány persze nem szégyenkezett, hiszen nem tett semmi rosszat. Egy ideig kíváncsian nézte a lányt, majd mivel nem jött rá, hogy miért ilyen, így inkább folytatta. Általában amikor Shu így csinált, akkor nem volt semmi baja. A másik dolgot pedig pont te mondtad Anat. Egyrészt a minibossnál azt mondtad, hogy sokan nincsenek egymással jóban a csapatból. Ebből arra következtetek, hogy nem is bíztok meg egymásban. Ezért is nem fogtok soha jó csapatot alkotni. Egy ideig gondolkodott, majd úgy döntött, hogy mivel ő is segítséget vár Anattól, így úgy fair, ha ő is őszinte a fiúval. Ez a szabály.
-Másrészt most azt mondtad, hogy fel kellett jegyezned a frontharcosok viselkedését és a felszerelését. Ez azt jelenti, hogy nem tudtad, hogy mit fognak tenni, vagy azt, hogy milyen itemekkel mentek ki harcolni. Az első még logikus, hiszen meglepő dolgot tettél… bár ez esetben is tartaniuk kellett volna magukat a megbeszélt tervhez… ha lenne. A minibosson és a csarnokban viszont észrevettem, hogy nem készítetek terveket. Egy jól szervezett csapatnál ez nem lenne gond, hiszen tud improvizálni, ti azonban nem vagytok jól szervezett csapat. Főleg úgy, hogy még egymás felszerelését sem ismeritek, sem a gyenge pontjait, de még a képességeiket sem, amivel egymást segítenétek. Mirika a harc közepén kiabálta be, hogy akinek van támogató képessége az jelezze. Pfff!
A sárkány fújt egyet és megcsóválta a fejét. Az emberi ostobaság, hanyagság és ez a mindenbe csak beleugrunk viselkedés természetesen Anatra is igaz volt, hiszen ő sem viselkedett másképpen a miniboss alatt, de Timidus tudta, hogy ezeket a következtetéseket már a céhvezér is le tudja vonni a beszédéből. Nem kellett többet mondania, és nem is szeretett feleslegesen beszélni. Az idomárt azonban meglepte a kérdés. A hadi dolgokban mindig a sárkány alkotott véleményt… bár ennek a kérdésnek tényleg volt emberi, lelki és etikai oldala, amihez viszont a pet nem konyított semennyit azon kívül, hogy Shu legyen boldog, és aki ezt akadályozza, azt ráveszi arra, hogy ne tegye.
-Elítélni? Hát… nem. Azt hiszem nem. Nem volt szép… mármint biztosan megharagudtak miatta… de Timidusnak is igaza van. Talán… talán össze kéne ülnie a frontharcosoknak ezeket megbeszélni.
-Nem. Ezeket nem azért mondtam el, hogy a frontharcosokat segítsem. Ezek titkok.

A lány bólintott, felnézett a férfira, ezúttal komoly tekintettel.
-A titkok… ezt már elmondta Timidus. Azt tudod, hogy én nem akarok innen kijutni. És… mivel nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha esetleg eléritek a századik szintet…
-Amit úgy sem fogtok elérni.
-…így nem akarok ebben segíteni.
-És én sem. Ezért minden amit mondtam titok. Csak amiatt mondtam el, amit te is mondtál.

A sárkány elvigyorodott, Shu pedig szintén mosolygósabb lett kissé.
-Azt… hogy értetted, hogy amikor majd nem mész a bossra?
Ekkor valami elsiklott a lány lábai alatt, aki azonnal odakapta a fejét. Megijedni már régen nem meg, hiszen itt legtöbbször a minél nagyobb, annál erősebb érv érvényesült, így az a valami, ami észrevétlenül elsuhan mellette, nem lehetett nagyon ártalmas. És nem mellesleg meg sem támadta.

[sikló]

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Május 30, 2014 9:18 pm

- Nos Timidus, a hiba akkor csúszott a számításaimba, mikor jóval több szörny került elő, mint amire számítottam, s így nem úszta meg mindenki a harcot. Sajnos többen is kiburkoltak, így majd a jövőben kárpótolnom kell őket, minimum egy-egy pánik burokkal. Hiszen az én hibámból estek ki. - Nos igen, bármennyire is próbáltam kizárni akkor és ott az érzelmeket, utólag azért van bennem némi bűntudat. Ezt persze mások előtt nem hangoztatok, de a kislányban megbízok. Ő pedig a sárkányában. Így nincs mitől tartanom, szabadon, könnyedén beszélhetek bármiről. Nem gondoltam volna, hogy egyszer a nagy stratégák és a nagy barátok helyett inkább a mellettem lépdelő páros lesz majd a bizalmasom. Alexel nehezebben nyílunk meg egymásnak, talán azért, mert mindketten férfiak vagyunk, s ebből eredendően zárkózottabbak vagyunk egymás előtt. Mirika pedig... vele sosem beszélünk a frontról, a harcokról és... és tulajdonképpen komoly dolgokról sem. Senkivel sem. Csak Alexel és Shuékkal. Érdekes, hogy ez így alakult, felettébb érdekes. Nem tudok erre semmilyen értelmes logikát ráhúzni, egyszerűen nincs mindebben semmilyen törvényszerűség.
- Alex rengeteg minden miatt szorong. Egyre jobban kezeli, de még mindig van mit fejlődnie. De már látom benne az akarást és nyit felém, ami jó, mert legalább van egy bizalmasom céhen belül is. A többiekkel egyelőre még nem ennyire szoros a kötelék, bár rendkívül kedvelem őket is. Kérlek Timidus, ne ítéld el Alexet! Nagyon értékes barát és társ az a fiú. - Ösztönös érzés, hogy meg kell védenem Alext, mint céhtagomat és barátomat, holott nem is igazán van miért megvédeni. Amit a sárkány mondott róla, az igaz. Mindezek ellenére szeretnék egy árnyaltabb képet festeni a szösziről előttük.
- Egyébként nem kell megfeddni Timit, én is tudok a titkos szerelméről Razz Hamarabb, mint Ti. Junnal már próbáltuk térningezni a fiút, nem tudom azonban milyen eredménnyel járt. Mindenesetre magabiztosabbnak érzem a viselkedését. A Tégla pedig egy speciális eset volt, bár úgy hiszem, ott sem hazudtoltuk meg magunkat, még ha picit szerepet is kellett játszani. Egyébként nagyon ügyesek voltatok, ne haragudjatok, hogy kiejtettünk benneteket, de túl okosak voltatok Very Happy Bár ha haragudnátok, akkor úgy hiszem most nem vadásznánk együtt.
Na igen, a vadászat. A neszek figyeléséről meg is feledkeztem, olyannyira belelovaltam magam a beszélgetésbe. Talán ideje lenne halkabbra is venni hogy ne ijesszük el a vadat. Bár ilyen környezetben valahogy nem tudom olyan komfortosan érezni magam, egyszerűen lúdbőrzik a hátam minden kicsapódó gőzfelhő láttán és hallatán. Azt hiszem többet figyelek a lábam elé, mint a nyomokra és neszekre. Hiába, a pasik nem tudnak egyszerre több mindenre koncentrálni @.@
- Azt kell mondjam Timidus, hogy jól látod a helyzetet. Szervezetlenül harcolunk és ennek időnként meglátszik a kára. Vannak jó stratégák, viszont nem mindig adják jól elő magukat. Vannak jó harcosok, de nem mindig megfelelő a viselkedésük. És vannak olyanok is, akikről halovány fogalmam sincs, hogy mit keresnek a harctéren. Nyilván a fejlődés lehetőségét, vagy a dicsőséget, vagy tudomisén... A játékosok titkolják a képességeiket, az erősségeiket és pláne a gyengeségeiket. Mert nem akarják, hogy ellenük fordítsák őket. Nem a "gonoszak", hanem bárki. Mondjuk egy versenyen, egy tornán. Én azért nem szoktam emlegetni a képességeimet, mert harctéren majdhogynem haszontalanok. De nektek szívesen elmondom őket, ha érdekel benneteket. Sosem csináltam belőlük titkot. - Megvárom a választ és aszerint folytatom.

- Visszatérve a taktikai dolgokhoz: régebben rendszeresen összehívtunk taktikai megbeszéléseket egy-egy bossharc előtt. Mindenki begyűjtötte az infókat, összevetettük őket, mérlegeltünk. De vannak új emberek is, akik szerveznek bossokat, s ők nem ismerik ezeket a bevett gyakorlatokat. Másrészről sokszor volt úgy, hogy kidolgoztunk egy taktikát, de más nem értett vele egyet. Ha pedig mégis közös nevezőre jutottunk, sokszor már a kapu nyitásakor borult az egész taktika és improvizálni kellett. Szóval nehéz dolog ez :/ S nekem egyre kevésbé füllek ehhez a fogam. Én teljesen másként gondolkozom a harctéren, mint a többiek. Kísérletező típus vagyok, sokszor figyelmetlen és nem mindig látom át a teljes harcteret. Úgy hiszem ez nem is az én dolgom, erre ott vannak a stratégák. Viszont a vakmerőségemet nem veszik jó néven, az ötleteim ha becsődölnek, akkor ujjal mutogathatnak, s összességében amúgy is egy komolytalan bohócnak könyvelnek el. S nekem ebből kezd elegem lenni. Furcsa dolog, ha azt mondom, úgy érzem nem becsülnek meg? Hogy nem számítok nekik annyit, mint ahogyan azt hittem?

A titokról szőtt gondolatmeneteiket alig győzöm követni, de egy mondat nagyon megüti a fülemet. Shu nem akar kijutni innen. És Timidus sem akarja, hogy a kislány kijusson. Persze, hogy nem, hiszen ők csak idebent alkotnak egy párost. Ha vége a SAO-nak, vége Timidusnak is. És vége az én idillikus életemnek is. A fene >.> - Mi volt az? O.O - kapom oda a tekintetem a lány lábához. - Nem láttam, csak azt vettem észre, hogy elkaptad a tekinteted. Ne haragudj, megismételnéd a kérdésed?
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Pént. Május 30, 2014 10:04 pm

-Rosszul számítasz.
Jelenti ki a sárkány egyszerűen, miközben folyamatosan a környéket vizslatja, hogy ráleljen arra a valamire, ami az előbb elsuhant mellettük. Persze eközben a beszédet nem esik nehezére fojtani, hiszen azt már aközben eltervezi, miközben a fiú beszél. És persze azt is tudja, hogy az embereknek ezek az egyértelmű kijelentések is magyarázatra szorulnak.
-Ha ismeretlen az ellenfél száma és ereje, akkor mindig a legrosszabbra kell felkészülni. Persze az indikátor segít, és megmondja, hogy milyen erős a mob, de a számukat ugye nem. Viszont ha felkészülsz a legrosszabbra, akkor a kevésbé nehéz akadályokat már le tudod küzdeni. Valakinek a kiesése pedig ritkán lehet egyvalaki hibája. Főleg akkor, ha olyan sokan harcoltok együtt. Nem csak a te hibád volt.
Nyilvánvalóan nem nyugtatni akarja a céhvezért, hiszen nem azt mondja, hogy nem hibás. Nagyon jól tudja, hogy hibás, de itt fennáll a valamit valamiért elve, és ez az információ fontosabb volt, mint a bossharc kimenetele. Arra bármikor vissza lehetett menni, és mivel mindenkinél volt már burok, így semmi veszélyt nem jelentett. Azonban az ezzel a trükkel szerzett tapasztalat hosszútávon jelentett rengeteg új lehetőséget és nézőpontot. Hasznosabb volt, ha jól fel tudják használni. Ezt persze Timidus már nem osztotta meg Anattal.
-Elítélni? Úgy látom te kedveled ezt a kifejezést. Egyszer voltunk egy olyan kalandon, ahol el kellett valakit ítélni, de valamiért vége szakadt és kitessékeltek mindenkit…
-Nem olyan elítélésre gondol, Timidus. Csak… a véleményedet kérdezi.
-A véleményemet? Alex hiszékeny. Ugyanolyan hiszékeny, mint ti. Amikor beszéltem vele, folyamatosan a kinti világotokról beszélt meg Kayabáról. Meg… egyéb fura dolgokról. Rossz lehet neki. A fájdalom nem jó dolog.

Shu erre elkomorodott. A sárkányos küldetés során Timidus is megérezte a fájdalmat, és ezután már együtt is érzett a szőke sráccal, és csak még jobban bizonyossá vállt abban, hogy ha létezik az a kinti világ, akkor nem engedheti vissza a barátját egy olyan helyre, ahol ilyen dolgok léteznek. És egy kérdés persze Shukakuban is felmerült.
-Miért… miért engeditek Alexet bossharcolni, amikor ő érzi a fájdalmat?
A sárkány elvigyorodott, és még Anat előtt válaszolt, persze úgy befejezve a mondatot, hogy még a srác is hozzáfűzhesse a mondandóját.
-Az a fiú makacs. Azt hiszi, hogy segítenie kell a frontharcosoknak.
Aelx szerelmének említésére Shu egy kis mosolyt engedett meg magának. Láthatóan örült annak, hogy a fiú mégis talált magának valakit, és még barátai is voltak, akik segítettek neki ebben. Alex tényleg szerencsés volt, ahogy Jun is mondta.
-Haragudni? Dehogy! Az csak egy játék volt.
Az idomár vidáman és könnyedén nevetett fel. visszagondolva ő is élvezte a helyzetet, és ha Danee vagy Chan nem rontja le az egész hangulatot, és egy picit tovább tart, akkor bizonyára ki tudott volna kapcsolódni ő is.
-Egyébként pedig megnyertük. Azonnal kitaláltam, hogy kik voltak a téglák. Megint az érzelmeitek miatt veszítettetek. Ugyan emiatt veszítetek majd a bossokon is. Tudod… tévedtem…
Shu ekkor újra elmosolyodott. Ő már tudta, hogy miről van szó.
-Azt hittem, hogy azoknak, akik a fronton harcolnak, csak egy céljuk van, a századik szint elérése. De ezek szerint még ebben sem vagytok egységesek. Alex is tévedett. Azt hiszi, hogy összekovácsolt titeket valami, pedig ezek szerint nagyon nem így van. A versenynek vagy egy tornának semmit nem kellene jelentenie, ha elhiszitek, hogy ez a világ nem valós, és ki akartok jutni. Ti viszont nem tudtok együtt dolgozni, hanem versengenetek kell állandóan. Logikátlan. Nektek egy csapatnak kellene lennetek, de most ez a csapat önmagával is harcol. Ha valaki önmagával harcol, akkor is veszít, ha nyer.
-Okos vagy Timi. Egyébként… szerintem rólad is azt hiszik, hogy versengeni szeretnél.
-Higgyék. Ha az ellenfél rosszul tud valamit, akkor azt rá kell hagyni. Mi tudjuk, hogy azért kell fejlődnöm, hogy jobban meg tudjalak téged védeni.

A sárkány elvigyorodott újra, majd lemondóan fújt egyet. Az emberek reménytelenek voltak.
-Improvizálni csak olyanok tudnak, akik értenek a harchoz. Ahogyan a stratégáknak is megfelelő embereket kellene kijelölnötök. Ha nem engednétek oda akárkit a terembe, ha lenne egy igazi frontharcos csapat, akkor képesek lehetnétek erre. Amíg ez nincs addig én nem aggódom. Egyébként jól látod. Nem számítasz.
-Timidus…

Shu azonnal elhűlt, és értetlenül nézett a sárkányra, aki azonban csak tovább vigyorgott.
-Vigyázol Alexre. Jun is azt mondta, hogy megmentetted. Ezekben jó vagy. De sem a téglás játékban, sem a harctéren nem vagy képes parancsot követni, és még az improvizációid is arra valóak, hogy a kapcsolatokat térképezd fel.
-Olyan… apa típus…

Suttogta halkan a lány maga elé, és elpirulva mosolygott. Ő már nem kereste az állatot, hiszen elég volt lehívnia a listáját az elkapott állatokról, és a rendszer jelezte neki, hogy egy sikló ért hozzá.
(Mivel a jelvények a játék része, én így képzelem el… más is így játszotta ki… javíts ki ha tévedek.)
-A kérdésem pedig… csak… hogy értetted, hogy amikor majd nem mész a bossra?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Május 30, 2014 10:54 pm

Egészen könnyeden el tudom fogadni a sárkány érvelését. Lehet csak áltatom magam, lehet csak könnyebb elhinni, amit mond, de mindemellett valóban nem csak az én hibám szokott lennie, ha valaki kiesik. Sőt mi több, eleddig egyszer sem estem ki bossról, most pedig félig-meddig várható volt, hogy mi fog történni, csupán arra nem számítottam, hogy ilyen hirtelen özönlenek majd. No, de ez már a múlt, a jelen pedig az, hogy valami után kutatunk, de még nem tudjuk, hogy mi után. Nem mondanám, hogy az adrenalinszintem az egekbe szökött volna, de a kíváncsiságom annál inkább kezd egyre nagyobb és nagyobb mértéket ölteni. Aztán felkapom a fejem.
- Alex beszélt nektek a fájdalomérzetéről? - Kissé ledöbbenek. Erről senkinek nem beszél, még nekem is alig bökte ki. Úgy tűnik Shu és Tim nem csak az én bizalmasom lett. Deh, hmm... úgy tűnik nincsenek ők olyan rosszban, ha ilyesmit elárul nekik. Furcsa gyerek ez a szöszi... frusztrálja a bezártság, vágyódik ki, s tagad és tartózkodik mindentől, ami virtuális, mégis bizalmas információkat oszt meg egy pettel. Ráadásul egy olyan pettel, akivel sokat civódott.
- Sokszor elgondolkoztam már rajta, hogy megtiltom neki a fronton való harcolást. ugyanakkor ezzel még inkább korlátoznám a szabadságát. Nem vagyok az apja, nem vagyok diktátor, de nem is bátorítom. Ez az ő döntése, én pedig nem korlátozom benne. Úgy tűnik inkább megtanul együtt élni a fájdalommal, minthogy ne harcolhasson a kijutásért. Meg köztünk szólva, szerintem a titkos imádottjának is szeretne bizonyítani Razz - Ezzel az utolsó megnyilvánulásommal talán sikerült kicsit élét vennem a téma komolyságának. Azonban minél többet hallgatom Shut és Timit, annál inkább kezd összeállni a fejemben a logikai menet. A kislánynak valami oka van arra, hogy ne vágyódjon haza. A sárkány pedig támogatja, hogy fejlődjön a túlélés érdekében, de mindezt úgy teszik, hogy ne segítsék a frontharcosokat a kijutásban. Nem hátráltatják őket, de nem is segítik. Tehát ezért nem jönnek a frontra, pedig lehet már bőven megvan a szintjük. A petek talán egyetlen nagy hátránya, hogy túlságosan kötődni kezdünk hozzájuk. A barátainkká, a részünkké válnak. Az idomároknál ez fokozottan is igaz.
- Bevallom, egy kicsit alapoztam is erre a játékban. Mármint az érzelmekre. A téglában. Amikor kiakadtam a második napon, az valós volt. De az a kisebb jelenet a kivonulással, az már teátrálisabb. Nem mondom, hogy nehezemre esett eljátszani a felháborodásomat, mert valós érzelmek és gondolatok alapozták meg, ugyanakkor Danee megásta a maga sírját, anélkül, hogy kényszerű lettem volna betámadni. Csak azt sajnálom, hogy a 3. napon már nem volt alkalmunk bevetni a terveinket és hamar vége szakadt a játéknak. Amúgy Chan máskor is volt már ilyen mufurc? Van vele valami gond mostanság? Én csendes lánynak ismertem meg és eléggé ledöbbentett egy-két hozzászólása.
Még mielőtt kifejtené Timidus a teljes gondolatmenetét, egy helyen közbevágok.
- Anno egyszer csak egy 10 fős "elit" csapatot vittem magammal. Olyanokat, akik jól tudnak együtt dolgozni, akikben megbízok, akik kompenzálják egymás hiányosságait. A siker lenyűgöző volt. Ha újra bossharcot vezetnék, akkor sem tennék ezután másként. De nem hiszem, hogy fogok mostanában. Mindenki más pedig engedi, hogy jöjjön boldog, boldogtalan, mert nem akar kirekeszteni senkit sem.
Felnevetek a sárkány újabb okfejtése hallatán. Ez nem az a gúnyos nevetés, nem is az a kínos nevetgélés. Egyszerűen jólesik nevetni. Nagyon a lényegre tapintott. A fene vigye el, de okos ez a program. Ami azt illeti, már-már túl okos is. Rendkívüli elmével megáldott petet kapott ez a kislány. Vagy éppen ő fejlesztette ilyenné?
- Jól látod, nem vagyok az a faja, aki parancsokat követne. Vagy azért, mert más logikára jár az agyam, vagy azért, mert egyszerűen ennyire öntörvényű vagyok. Van, mikor megjelenik egy jelenet a fejemben egy adott szituációra, s bármennyire is őrülten fest, azt követem, mert ezt diktálja valami belső "kényszer". Én magam sem szeretek parancsolgatni, talán ezért sem viselem el, ha más is ezt teszi. De ha megtalálom benne a logikát, és megfelelő a modor, akkor fejet hajtok. A top 10 bizonyos tagjai mindig is versengtek. Ez ad egyfajta motivációt akkor is, ha már csüggednél. Mások nevében nem tudok nyilatkozni, de elmondom én hogy látom most ezt a világot. Ezzel választ adok majd a kérdésedre is. - De közben Shu menüjébe próbálok lesni, hogy megtudakoljam, mi is volt az a lény az imént.
- Eljutottam arra a pontra, hogy már nem gyűlölöm Kayabát. Sokkal inkább szeretném megismerni őt és a motivációit. Hogy miért alkotta ezt a világot. Úgy hiszem, hogy ő egy furcsa, de nagyon igazságos ember. Egyetlen dolgot nem tudok neki megbocsájtani, mégpedig azt, hogy nem változunk. Elégedetlen vagyok a külsőmmel: az elmém fejlődik, öregszik, a testem viszont nem. És most nem a statokról beszélek. Azokkal csak kompenzálhatok. A kinti világban egy gyenge fiú vagyok, idebent viszont a legerősebb férfi. Van egzisztenciám, mindent megteremtettem magam körül, amire csak ember vágyhat. Egy csodálatos világban élünk, az emberi biológia majdnem minden kellemetlensége nélkül. Kell ennél több? Igen, a családom, a hús-vér testem, de minden más megvan idebent is. Túl sok energiát fektettem már az ittlétembe. Ugyanakkor nem tudom nem játékként felfogni, ezért keresem mindenben a jókedvet és a mókát. Igen, még a komoly harcokban is. Azt látom, hogy egyre többen görcsösen ráfeszülnek a dolgokra. Alex, Mirika, Hinari, Danee, de sorolhatnám még jócskán a neveket. Engem pedig bolondnak tartanak, mert megpróbálom más szögből nézni a világot, másként élni a mindennapokat, az élvezeteket és a boldogságot keresve. Igen, ebbe beletartozik az is, hogy minibossokat hajkurászok és titkos szervezetek nyomára próbálok bukkanni és rettentő boldoggá tud tenni az is, ha top 1 vagyok vagy ha ritka felszerelést tudok kovácsolni. Mert ez egy játék. De annál már több. Ez az életem és én élvezem. De ha ezt elmondanám bármelyik frontharcosnak is, hajjaj... *legyint* Ajjajajjaj, az meg mi a fészkes fene? >.> - mutatok ujjammal az előttünk futó ösvényen keresztülgrasszáló morbid csirkére.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Pént. Május 30, 2014 11:40 pm

-Nem beszélt, üvöltött. Azt akarta bebizonyítani, hogy nem vagyok élő, és ő meg az, azért mert érzi a fájdalmat. Persze arra nem gondolt, hogy én is éreztem, Shu pedig nem érzi, aki viszont szerinte élő… Alex logikátlan. Azóta persze már beszéltem vele, és sokat tanult.
Azt nem tette hozzá, hogy ezt a fejlődést mennyire tartja a saját mancsa munkájának, de ahogyan Anatra nézett, valamiféle cinkos büszkeség volt a tekintetében… talán. A titkos szerető felhozatalára mindketten kuncogtak. A téglás játékra a sárkány legyintett a farkával, Shu pedig igyekezett nem kimutatni a véleményét sem Daneeról, sem Chanról.
-Danee idióta.
-Chan pedig… nem tudom… ő olyan…

Sóhajtott egyet, majd kinyögte. Valakinek ezt is el kellett mondania, és mivel Jun nem nagyon tudott neki ebben tanácsot adni, talán Anat lehetett az, aki valamiféle segítséggel szolgálhat.
-Amióta bekerültem a céhbe, folyamatosan azt mutatja, hogy irígy rám… és ezt el is mondta. Haragszik rám amiért én jobb vagyok nála… pedig ez hülyeség.
A hangjában egy kis indulat is felfedezhető volt már, bár dühösnek még nem látszott.
-És Peter pedig… Peter meg mostanában ott sincs a céhben, ráadásul kinevezett engem valami helyettesnek, de közben fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom, és Chan emiatt most csak még jobban haragszik… azt hiszem.
A sárkány csak csóválta a fejét. Ő tudta, amit Shu nem tudott, de Álomkelő azt mondta, hogy Chan öngyilkos dolgai titoknak minősülnek, és Timidus nem törhette meg az ígéretét, így azzal folytatta, amihez értett.
-Kirekeszteni?
Timidus újra vihogott, és ezúttal lenéző csipogását használta, bár ezt csak Shu vette észre.
-Ti most sereget szerveztek vagy menedékhelyet?
Ezt a szót nemrég Lancertől tanulta, és mivel új szó volt, ezért szerette volna használni, hogy megmutassa, hogy ezt is ismeri. Az emberek álomvilágából hozott szavak ismeretével közelebb került magukhoz az emberekhez, amivel közelebb került Shukakuhoz, ami pozitív fejlemény volt. Jó taktika. Logikus.
-Ha nem akarsz szervezni… akkor…
Nem. Anat nem mondta ezt, és nem is akarta ezt mondani. Talán nem véletlenül nem válaszolt a kérdésre… vagy nem úgy válaszolt, hogy az érthető legyen, de egyre többet beszélt arról, hogy nem akar bossokra menni, és a világ előnyeit is sorra ecsetelte. A lány szerette volna azt hinni, hogy ugyanúgy gondolkodik ahogyan ő… de nem akarta ezt még felhozni. Chan nem akart kijutni, mégis megharagudott rá, amikor megosztotta vele a gondolatait. Anattal kapcsolatban még abban sem biztos, hogy ebben egyeznek… mégis…
-Ha megtalálod benne a logikát…
Ismételte el a sárkány halkan, vigyorogva a mondatrészt. Ez a pár szó valamennyire a többi ember fölé emelte a fiút a szemében. A többiek nem voltak logikusak. A Kayabáról és az álomvilágukról szőtt mesebeszédét pedig egyszerűen elengedte a füle mellett. Ha az emberek nagyon ragaszkodni akartak ehhez, akkor legyen meg az örömük benne. A legtöbbnek pedig úgyis csak bánatot okoz… ők a nagyobb idióták, akik olyan dologhoz ragaszkodnak, amik negatív hatással vannak az életükre. Az emberek furák. Shu ezzel szemben ha nem is hevesen, de bólogatott Anat mondandójára.
-Igen. Igazságos. Az összes küldetés ahol voltunk, eddig igazságos volt. Csak… csak azok a részek nem, amikor emberekkel kellett harcolnunk… ezt a világot is….
Az emberek fogják elrontani. Képesek rá. Persze Shu ezt a gondolatát sem merte még megosztani. A változás kérdésében is egyetértett a céhvezérrel. Justin óta ő is foglalkozott ezzel a témával, de mivel a fiú leszögezte, hogy neki így is megfelel, annyira már nem zavarta a dolog. A rengeteg pozitívum mellett eltörpült ez a csekélység. Azon, ahogyan Anat kifejtette, hogy miként fogja fel játékként az ittlétet, még Timidus sem tudott megsértődni. A férfi nem úgy nevezte játéknak a világát, amiképpen más emberek tették. Nem volt degradáló, és az életszemléletével még egyet is értett. A csirke felbukkanására Timidus azonnal előreugrott, és már meg is fogta a zsákmányt, amit azonban nem marcangolt szét, csak letette Anat elé, persze fogva a lábaival, hogy ne tudjon elmenni.
-Vadásztál te már valaha? Tudod, hogy hogyan kell csinálni?
-Timidus! Az az izé… azt ne edd meg…
-Miért ne? Csirke.
-De…
-Oké-oké! Tudom. El fogom engedni, csak meg akarom tanítani Anatot vadászni.

Shu eleve nem sokat mesélt a sárkánynak a kinti világról, a halált azonban teljesen elrejtette előle. A rengeteg könyvben felmerült ugyan, de Timidus azokra meseként tekintett, és csak azokat a részleteket használta fel, amik hasznosak voltak. Számára a zombi csirke csak egy másfajta állat volt, nem kötötte össze semmi rosszal. A halál az elpixeleződést jelentette, ami csak akkor következik be, ha hagyjuk az életcsíkunkat lemenni nullára. Márpedig ez a csirke igen látványosan egyben volt. Shu elfordította a fejét, és inkább Anattal beszélt.
-Én… nem hiszem, hogy bolond lennél. Én ugyanezt csinálom, és… gondolom engem is sokan bolondnak tartanak. Chan, Danee, Alex… és még nem tudom. Ebben a világban nincs fájdalom, sárkányokkal beszélgethetünk, minden igazságos, nem kell félnünk a haláltól… minden sokkal jobb…
Igen. Ez a legjobb módszer volt, hogy elterelje a figyelmét a zombicsirkéről. Bármennyire is felkészült az ilyesmikre, azért nem volt szép látvány.  

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Május 31, 2014 12:38 am

Csak a fejemet fogom, miközben Timidust hallgatom Alexről mesélve. Mi értelme volt ennek az egésznek? Na jó, én inkább meg sem szólalok, mert abban sem volt semmi logika, amit mi műveltünk a Tégla után Rolling Eyes De jólesett és még a problémáinkat is kibeszéltük, nekem pedig ennyi elég. - Azért azt ne hangoztasd Alex előtt, hogy te tanítgatod! Razz
Ami azt illeti, Daneet én sem tudnám szofisztikáltabb jelzővel illetni, de azért nem áll szándékomban fennhangon helyeselni a sárkánynak. - Timidus, azért egy picit kedvesebben. Egymás közt vagyunk, kimondhatjuk a véleményünk és nem is szeretném, ha elmismásolnánk a gondolatokat szavakkal. Deh... hmm, tulajdonképpen miért is akarom megvédeni Daneet? Sültbolond, de mostantól legalább maga köré gyűjti a többi anarchistát is. - A téglán kívül nem sokszor futottam össze Daneeval, tulajdonképpen arra sem emlékszem hogy került a barát listámra. Jóravaló fiú, amennyire ismertem eddig, az nem volt negatív, de a téglás viselkedése kissé kiábrándított. Kíváncsi vagyok mire viszi majd ezzel az Anarchista dologgal. Amit viszont a Young Justice céhen belüli dolgairól hallok, az mélységesen ledöbbent.
- Biztos vagy benne? Ehh, nyilván biztos, ha elmondod, de nehéz ezt elhinni Chanról :S beszéljek esetleg Peterrel? Az utóbbi időben én is észrevettem rajta, hogy olyan kedvtelen. Valamivel meg kéne lepnünk, valami kedves, vidám dologgal, ami kizökkenti a hétköznapokból. Ha pedig céhes ügyekben segítség kell, fordulj hozzám bizalommal!
Még mindig furcsa belegondolni a hallottakba. Ők nem egy harsány, magamutogató céh, így nem is tudunk róluk annyit, de azért nem gondoltam volna, hogy ilyen belső problémák tarkítják a mindennapjaikat. Közben a sárkány intéz felém egy gúnyosnak tűnő kérdést.
- Szerény személyem tulajdonképpen mindkettőt. Az Artes szolgálhat menedékhelyül is, engem nem zavar ez a megnevezés sem. És épp ez okoz dilemmát. Mármint a céhem és annak eszmeisége. Úgy érzem, mostanra megcsömörlöttem. Ezt arra mondjuk, amikor már nem kívánsz valamit, akkor sem, ha nagyon szereted. Az elsőt kivéve nem hagytam ki egyetlen bosst sem, de mostanra kicsit megutáltam. A legendás fegyveremet tudom minibossok legyőzésével is etetni, nem muszáj a fronton harcolnom. Nélkülem is fognak haladni, de... nem, nélkülem talán még jobban is. Nem tudom, majd elválik. Nem hátráltatom őket, de nem is segítem a gyorsabb előrehaladást. Mostantól kicsit kényelmesebb életre fogok berendezkedni és a játékbeli dolgokra koncentrálok, meg a társas kapcsolataimra. Csak éppen mindez nem fér bele abba a koncepcióba, amiért a céhem dolgozik. Frontharcosokat nevelünk a minél hatékonyabb kijutás érdekében, s egy ilyen törtető cének legyek a lazsáló, begubózó, elkényelmesedő vezére? Tartok tőle, hogy többek között Alexet is nagyon magamra haragítanám. És tulajdonképpen nem is logikus az ittlétünk. Mindezek ellenére a szívem által diktált ritmus nagyon le akarja körözni az elmém és most kivételesen hajlok is rá, hogy engedjek neki.
Két pillanatra nem figyelek és máris landol előttem a zombi csirke. Undorító, bakker, undorító. Viszolyogva, elhúzott szájjal pillogok a groteszk jószágra, és eszem ágában sincs hozzányúlni. Lábammal megpiszkálom kicsit, hogy él-e még. Ehhe, él-e még facepalm A menüm tanulsága szerint viszont ez most már egy item a gyűjteményben.
- Jelentem ki van maxolva a vadászat jártasságom, de én ilyen rusnya jószággal be nem szennyezem a fegyverem. Mi a fészkes fene ez, valami temető? Shu, te miért is akartál éppen itt kalandozni? Egyre kevésbé bizalomgerjesztő ez hely No - Nem akarok még egyszer a sárkány szájában meglátni ehhez hasonló förmedvényt. A pókos boss óta nem láttam ilyen gyomorforgató dolgot. Azt hiszem alaposan megsubickolom magam ezután a séta után. Ahogy látom, a kislány is próbálja elterelni figyelmét a döglött tetemről.
- Akkor együtt fogunk bolondozni kincsem, SAOs életünk végéig! Viszont a sok előny mellett van egy elég komoly hátrány, ami fölött nem szabad szemet hunyni: idebent sosem válhatunk szülőkké, sosem lehet gyerekünk és sosem öregedhetünk meg végtisztességben.
Azonban újabb neszezés hangjára leszek figyelmes. - Arra!- mutatok a hang irányába és összegörnyedve lopakodást próbálok imitálni jártasság híján.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Május 31, 2014 1:26 am

-Nem kell hangoztatnom. Tudja magától is. Beszélgettünk a szobájában és akkor kért tőlem bocsánatot. Nem annyira bunkó mint gondoltam, és nem is annyira buta… de nem is okos. Még furább mint a többi ember.
A Daneeról folytatott eszmecserére Timidus csak unottan legyint ismételten a farkával, és játékosan felmordul, és ezt most még Anat is kihallhatja. Nincs semmi harag ebben a morgásban, csak mintha valamire a figyelmet szeretné felhívni.
-Nem fogok hazudni. Daneenak sem hazudok. Mind a vakrandi alatt, mind az erdőben, mint a téglás játék alatt bunkó volt. Shu sem kedveli, és még bocsánatot sem tud kérni rendesen. Még azt sem tudta megígérni, hogy nem lesz bunkó.
-Igen… Danee… szerintem lenézi a lányokat, és Timidust is lenézi. És nem is akar másképpen viselkedni.
-Ráadásul most még céhvezéreset játszik.

Itt ismételten lenéző vihogást hallat a pet.
-Találkoztunk egy céhtaggal a céhéből. Semmit nem mondott el neki magáról, semmit nem tudnak a környező céhekről, ráadásul hogyan lehet olyasvalaki céhvezér, akit még nagyon kis szinten is legyőztem, és ennyire nem képes gondolkodni?
A céhes dolgokkal kapcsolatban Timidus inkább elfordította a tekintetét, Shu azonban csak szomorúan bólogatott.
-Igen. Biztos. Már… már nincs is a céhházban. Elment. Peter pedig… nem tudom. Te talán jobban ismered mint én. Én nem akartam, hogy… szóval már így is eleget segített… nem beszéltünk olyan nagyon sokat… és csak azokat a titkokat ismeri, amiket el kellett neki mondanom… hogy megbízhasson bennem. Nem akartam neki csalódást okozni. A céhes ügyek pedig…
Egy pillanatra elhallgat, és megpróbálja összeszedni magát. A céh jelenleg szétesőben van. Semmi szervezettség nincs, az új tagok nem léteznek, Chan elment, Peter sehol… egyedül Utahime az, akivel kapcsolata van. És még ő is csak a bajt okozza… talán az egyetlen barátja a saját korosztályából, akit ő csábított be a céhbe… aminek most talán vége lesz. Az ő felelőssége, és tehetetlen.
-Most… most éppen azt teszem…
A hangja halk volt, és elkeseredett. Timidus lassan mellé lépdelt, a csirkét közben elengedte, ami elvonszolta magát az egyik irányba.
-Majd… megoldom. Meg lehet szervezni a céhet is rendesen. Ne aggódj.
Eddig nem látta, hogy Shut ennyire aggasztja ez a helyzet, most azonban nyilvánvalóvá vállt. Terve természetesen most is volt, csak egyiket sem lehetett nagy örömmel végigvinni. Mindkettő kockázatos volt és lehetséges áldozatokkal járt. Felpillantott a fiúra, és tudta, hogy ha neki nem sikerül meggyőznie Petert arról, hogy lássa el a céhvezéri teendőit, akkor már csak két lehetőségük marad. Vagy átveszi ő az irányítást a Young Justice felett, és megszervez egy normálisan működő céhet, vagy pedig átmenekíti Shukakut és Falcoékat egy másik helyre. Céhre szükség volt. Védelmet jelentett és biztonságot. Az azonban nem könnyítette meg a dolgát, hogy azt kellett hallania, hogy Anatole céhe sem működik a legpompásabban. Annak külön örültek, hogy a férfi mindenfajta lenézés nélkül, még vélhetően segítő szándékkal is azonnal megmagyarázta azt a kifejezést, amit a sárkány nem érthetett. Anat figyelmes volt és segítőkész, így ők is segíteni szerettek volna neki.
-Változtasd meg a koncepciót, vagy tegyél valaki olyat a céh élére, aki akar harcolni. A Young Justice céhéből Peteren kívül senki nincs ott a bossokon, és mégsem szólt meg minket senki.
-Talán… talán szervezni kéne egy helyet azoknak, akik nem akarnak harcolni. Akik csak… élni szeretnének…
-Fel lehetne osztani az Artest két részre. Az egyik fele harcolna, a másik fele nem.
-Én… sokakkal beszéltem. Sok olyan ember van még, aki nem akar kijutni… talán nem több, mint aki igen… csak félnek. Amikor ezt elmondtam Peternek, ő is azt mondta, hogy senki másnak ne mondjam ezt el. Én… azóta elmondtam… nem tudtam megtartani az ígéretemet… de semmi bajom nem lett ebből… egyedül Alex volt az, aki… hát… ellenezte. És persze gondolom Danee, de neki nem fogom elmondani.

A vadászat jártasság kimaxolására Timidus egy farkasfüttyel reagál, Shu azonban inkább a kérdés második felére figyel.
-Hát… a virág miatt… amit Chan mesélt. De… fogalmam sincs, hogy merre induljunk.
A „kincsem” megnevezésre furcsállóan és elpiruló arccal nézett fel egy pillanatra, de azonnal le is lombozta az utána való téma. Halkan, szinte suttogva ejtette ki a szavakat.
-Tudom… de… még így is jobb…
-Megöregedni meg minek akartok? Már a másodszorra hallom ezt a hülyeséget. Oké… nem fejlődhettek és nem lesztek nagyobbak mint mi, és ez biztos zavar titeket, de láttam képeket az öregségről. Nem tűnik olyan erősnek, mint a mi kifejlett formánk. Ti még ezt is rosszul csináljátok.

A gyerek kérdést pedig ismételten csak elengedte a füle mellett. Soha nem merült fel témaként. Azt tudta, hogy az embereknek vannak szülei, hiszen ez felmerült amiatt, hogy Peter a lányának nevezte Hisamét. Azt is tudta, hogy Shukakunak nincsenek szülei, mert Shu árva. Ennél többet azonban a lány nem mondott el neki, a sárkányt pedig nem is érdekelte különösebben a téma. Amikor Anat kijelentette, hogy merre kell menniük, mindketten követték. Timidus cserkészve, Shu csak némán, elgondolkodva. Látta meghalni a szüleit. Ő is meg fog egyszer halni. Még azt sem tudta, hogy ezt miképpen mondja el majd Timidusnak, abba pedig bele sem mert gondolni, hogy ő anya legyen, és majd egyszer az ő gyereke lássa ahogy… nem… soha… A nyomasztó gondolatok között észre sem vette, hogy valami ismét elsuhant mellette. Talán a zombi csirke társai keresték a kimaradó társukat. A zombik csoportokban szoktak járni...

[csirke]

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Május 31, 2014 5:09 pm

- Alex különleges! Cool - húzom ki magam büszkén. Soha nem találkoztam még korábban hozzáfogható emberrel, ezért is akartam mindenképpen a céhemben tudni. Kalandos úton, de végül úgy alakult, ahogy szerettem volna. Még hogy nem vagyok diktátor xD
- Van valami abban, amit Daneeval kapcsolatban mondasz, de én erre azt tudom reagálni, hogy mindig meg kell vizsgálni a dolgok másik oldalát. Danee biztosan nem így látja a helyzetet, legalább is remélem, hogy nem nézi le a lányokat. És a másik oldal megvizsgálása Chanra is igaz kell, hogy legyen. Majd beszélek vele. És Peterrel is. Természetesen csak diszkréten, nem említve, hogy ti küldtetek. Nem is hazudnék, hiszen nincs is így. Ez az én elhatározásom. Amúgy is régen ápoltuk már a két céh közti viszonyt, még anno a kerti partyn. Tényleg, oda miért nem jöttetek? Csak Chant és Petert láttuk vendégül közületek akkor.
Amit pedig az én céhemmel kapcsolatban mondanak, elgondolkodtat, de szinte rögtön ellenérzést vált ki belőlem. Megpróbálom visszafojtani az érzéseimet és lényegesen cizelláltabban elmondani azt, amit gondolok, de lehet így is heves lesz. - A céhemet semmiképpen nem adom ki a kezemből. Még örököst sem jelöltem ki arra az esetre, ha netalántán meghalnék. Ez volt az én álmom, a vágyam, a gyermekem. Bármennyire is nagyképűen hangzik, más alkalmatlan vezetni azt, amit én alkottam. Az eszmeiség már az övéké is, mint ahogyan a céhház is, de nélkülem megfeneklene minden. Nem tudnám nézni, hogy más kezei között elhal a művem. És ezzel nem a társaim képességeit becsmérlem, félreértés ne essék. De amit te alkotsz, azt mások sosem tudják úgy átérezni, mint te magad. Olyan ez, mint a versírás: hiába használják ugyanazokat a kifejezéseket, mint te, ha nem a te lelkedből származik, akkor nem ugyanolyan. Nem tudom érted-e, hogy mire szeretnék kilyukadni.
Észre sem veszem, hogy a hajkurászás közben mennyire belefeledkezem a gondolataimba és hangosan ki is mondom őket. Nem feszélyez a gyermek jelenléte, s attól, hogy a szavakat kimondom, mintha még inkább valóssá válnának a tények.
- Ami azt illeti, most én is gondolkodóba estem. Miért is hoztam létre a céhet? Nem feltétlenül azért, hogy a fronton harcoló játékosok gyűjtőegysége legyünk. Sőt, annak ellenére, hogy anno Esu már az elején kijelentette, hogy nem kíván a fronton harcolni majd, mégis gondolkodás nélkül felvettem a tagok közé. Nem ez volt a mérvadó. Mindig is azt mondtam Mirikának, hogy "Majd én naggyá teszem őket!" Nagyobb céhhé válunk, mint bármelyik másik! Egy mini birodalmat akartam mindig is kiépíteni, amelynek tagjai bajtársak, barátok, családtagok. Az már csak utána rakódott rá, hogy frontharcosokat nevelünk ki. - Ehh, most komolyan magyarázkodom? Egy gyereknek? Mintha bizonygatnék valamit. Pedig nem kellene. Csudába is, még én sem igazodok ki magamon. Mit akarok tulajdonképpen? Itt ragadni örökre. Azt semmiképpen. Kijutni minél előbb? Azt sem. Felkavar ez az egész. Nem akarok többet beszélni erről...
Elengedem a fülem mellett a sárkány kérdését az öregségről. Nem tudok neki logikus választ adni. Az nem logikus válasz, hogy mert ez az élet rendje. Miért ne lehetne másként? Viszont sajnálom anyámat, és persze az apámat is. Nem azt a sorsot érdemlik, hogy az egyetlen gyermeküket látják gépre kötve elsorvadni. Önzőség a részemről, hogy míg én idebent játszadozom és úgy teszek, mintha kiskirály lennék, a szüleim életét teljesen tönkreteszem.
- Vár téged valaki haza, Shu? - Félve teszem fel a kérdést, de ahhoz, hogy a gyermek gondolkodását és e világhoz való ragaszkodását megértsem, illetve hogy esetlegesen felnyissam a szemét, ahhoz tudnom kell erre a kérdésre a kimerítő választ.
Ahogy elérjük a hang forrását, megdöbbenve tapasztalom az egyik bucka mögött megbúvó újabb szörnyszülöttet. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy egy zombitanya ez a 16. szint. Az a menyétszerű lény ki tudja mit csócsál tűéles fogával. Egyelőre csak megfigyelem, nem bántom. A kislánytól és petjétől várok válaszra. - Akkor most mit teszünk vele? Vadásszam le, vagy csak megfigyelünk? - Az újabb elsuhanó csirkét pedig még csak most veszem észre. Falkában járnak, vagy mi a szösz? O.o
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Május 31, 2014 5:47 pm

Mindketten nagyot bólintanak. Alex valóban különleges. Persze ezalatt a különlegesség alatt bizonyára mindannyian mást értenek, de abban nincs közöttük vita, hogy Alex valóban különleges. Danee kérdésére azonban már ennek az ellenkezője következett, és sűrű fejcsóválások közepette válaszoltak a céhvezérnek.
-Nem. Daneeval kapcsolatban biztosan nem. Ő maga mondta, hogy ő ilyen és nem is akar megváltozni. Timidust pedig konkrétan kigúnyolta, meg hazudozott össze-vissza. Ő nem akar változni.
-Danee egy idióta.
-Chan viszont… Channal nem tudom, hogy mi van. Azt tudom róla, hogy ő sem akar innen kijutni, de azt nem tudom, hogy ő miért nem. Azt nem mondta el. És… valamit bizonyítani akar… valakinek… de fogalmam sincs, hogy mit és miért. És… ha beszélsz velük…

Kissé elhalkult, majd teljesen elhallgatott, hogy át tudja gondolni ezt az egészet. Nem tudta, hogy jó ötlet-e, de bízott Anatoleban.
-Köszönöm.
Ha tényleg képes lesz segíteni, akkor az idomár nagyon sokkal fog tartozni ezért neki. Már így is sokkal tartozik, hiszen meghallgatja és segít neki, és ami a legfontosabb, hogy nem kezeli gyerekként. Nem hurrogja le, nem hagyja rá a dolgokat és nem akarja kioktatni. Még Peter is úgy tett, mintha ő tudná az igazat, akkor is, ha emellett azt mondta, hogy nem fogja ráerőltetni a lányra. Anat más volt. Valahogy… teljesen más.
-Kerti party? Mármint…
Próbált visszaemlékezni, de nem jutott eszébe, hogy bármelyikük is mondta volna, hogy ő esetleg meg lenne hívva ilyesmire.
-Talán… talán akkor még nem tudták, hogy maradok-e. Egy pár hétig a szobámban voltunk… gondolkodtunk… Peter pedig nem sürgette a dolgokat. Azt hiszem ezzel sem akart sürgetni… vagy erőltetni… nem tudom...
A céhvel kapcsolatos dolgokat Shukaku kissé megszeppenve hallgatta végig, Timidus azonban nyugodt maradt, és a fiú szemébe nézett. A szavait főként hozzá intézte, hiszen ő vetette fel az ötletet.
-Nem hangzik nagyképűnek. Shu társa se lehetne más, csak én. Nem kell lemondanod a céhvezérségről, de kell valaki, aki a frontharcos részét vezesse. Lehetnek a céhben harcosok, kereskedők és olyanok is, akik csak nyugodtan akarnak lenni és biztonságban. A kereskedők is együttműködnek, a harcosoknak is van vezetőjük, te pedig összefoghatnád az egészet.
-Ez… ez nem rossz ötlet. Igazából ez így is működik nálunk is… én kezdtem el Utával boltot szervezni, Chan pedig harcolni akar majd Peter mellett. De ettől még Peter marad a céhvezér nekünk is, csak mi nem harcolunk.

A versírás és a lélek problematikája a sárkánynak nem sokat mondott, a lány azonban elmosolyodott a hasonlaton. A további mondanivalónál viszont már érezte, hogy ez inkább nem neki, mint Anatnak magának szól, és erre Timidust is figyelmeztette egy kis intéssel. Nem volt szükség válaszolni. A hazavárós kérdés sem lepte meg különösebben a lányt. Valahogy egyértelmű volt, hogy a miniboss és az itt töltött idő után ez a kérdés felmerül majd. Lassan megcsóválta a fejét, és halkan, tömören válaszolt.
-Nem.
-Shu árva.

Tette hozzá magyarázatként Timidus, hogy a férfi érthesse. A lány nem mondta, hogy ez titok lenne, és most sem haragudott meg érte a sárkányra. Ami egy kissé megkongatta azonban a vészharangot a fejében, az ennek az egész kérdésnek az abszurdsága volt. Nemcsak az, hogy nem várja senki, de olyan sem létezik számára, hogy haza. Morbid módon volt hihetetlenül humoros, hogy még egy ilyen egyszerű kérdést sem lehetett neki feltenni. Nem engedte feltörni az emlékeket, és a részéről le is volt zárva ez a téma. Odafordította a fejét az állatra, de azután gyorsan el is kapta a tekintetét.
-Hát… ha szeretnéd fogd meg… én nem nyúlok hozzá… viszont ha lerajzolom, akkor mások is láthatják majd, hogy milyen… állatok élnek itt. Ezért is járkálunk a szinteken. Ha felfedezzük az új fajokat, akkor mások már felkészülten jöhetnek ide.
-Ez… ez a valami a saját farkát eszi…

Ha a rothadó húson és a kiálló csontokon nem is, de ezen már Timidus is meglepődött.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Május 31, 2014 6:32 pm

- Danee hazug volna? - teljesen elképedek, de mégis miért hazudna a kislány? Amiket mesélnek Daneeról vagy Chanról, azok képtelenségeknek tűnnek. Vagy mégsem? Sem az említett fiút, sem az említett lányt nem ismerem annyira, hogy megítélhessem Shu és Timidus gondolatainak helyességét. Mindösszesen nem akarok hinni a fülemnek.
A "köszönöm"-re csak elmosolyodok. Nekem nem kerül különösebb erőfeszítésbe a dolog, ráadásul ha úgy vesszük, semleges félként kérdezhetem Petert és Chant is bármiről, ráadásul utóbbi esetén hivatkozhatok a Téglára is, mint találkozóra invitálásom okaként. Peterrel amúgy is akartam találkozni, Aldo pedig gondolom még mindig vágyódik ÁK után is. Szóval több legyet ütök egy csapásra.
- Nem személyesen hívtuk meg az emberkéket, hanem az Artes a Youngot. De így már mindent értek. És ne vedd számonkérésnek, csupán érdeklődtem.
A sárkány szavai ismét gondolkodóba ejteek. Amiket mond, az nem butaság, mégis úgy érzem, hogy elbeszélünk kicsit egymás mellett.
- Nem hiszem, hogy ez működőképes. Azt látom, hogy ez más céheknél sem működik igazán, hatásosan biztos nem. Szerintem vagy nem vállalnák az emberek a postok terheit, vagy pedig viszályokat szülne, hogy ki melyiket akarja megkaparintani. Nálunk pedig önmagában felesleges. Én nem érzem úgy, hogy le lennék terhelve, annak ellenére sem, hogy mindent én tartok egy kézben. Tudod, az emberek mindig jobban bíznak a saját munkájukban, bármennyire is segítőkészek a társai. Nem azt mondom, hogy Jun ne tudná elvezetni a kereskedő részleget, vagy Alex a frontosokat, de akkor én mit csináljak? Lehet önzően hangzik, de nem adom ki az Aincradi életem vezetését és értelmét a kezemből. Egyébként... úgy érzed Peter le van terhelve, ezért vannak gondok vele? - Utóbbi kérdésemet már a kislányhoz intézem. Valahogy kezdem egy személyként kezelni kettőjüket, s bár a tekintetem folyton cikázik kettejük között, mégis néha olyan, mintha csak egy személynek beszélnék.
Az árva témára nem válaszolok. Mégis mi okosságot mondhatna ilyenkor az ember? :S Elraktározom magamban az információt és egy alkalmasabb időpontban, s főként egy alkalmasabb helyszínen majd visszatérünk erre akkor, ha átgondoltam az egészet.
- Nos, legyen. Akkor elkapom neked, hogy lerajzolhasd. De előbb kesztyűt húzok pale - Miután kezemre húzom a kívánt ruhaneműt, nekiveselkedek a feladatnak. Arról szó sem lehet most, hogy Falánkot meglengetve nekirohanok a mobnak, hiszen élve... vagy hát legalább is egyben, mozogva van rá szükségünk. Amíg azzal foglalatoskodik, hogy a saját farkát csócsálja a kis undormány, addig egy méretesebb követ veszek magamhoz, úgy jó öklömnyi darabot. Sréhen az állat mögé dobom, hogy ezzel magunk felé ijesszem. Innentől kezdve nincs más dolgom, mint az egyenesen felénk robogó mobot elkapjam a bucka mögül kiugorva. Kis híján kicsúszik a kezemből, annyira fickándozik, de jó erősen rámarkolok a tarkóján a foszladozó bundájára, még mielőtt megharaphatna. Ki tudja milyen kórságot terjeszthet egy ilyen...
- Parancsolj Shu, rajzolhatsz! - majd egy elégedett pillantást vetek Timidus felé is. Most láthatta, hogy megy nekem is az a bizonyos vadászat. Egy ilyen kis menyétecske kutya füle a sprintelő Éjjeli Futóhoz képest Cool
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Május 31, 2014 7:05 pm

-Hazug… illetve… nem tudom. Többször kért bocsánatot, és nem csak tőlem, de sohasem tartotta be sokáig. Talán… szerintem nem is akar igazán bocsánatot kérni, csak azért mondja, hogy… nem… fogalmam sincs, hogy miért mondja. Timidussal pedig nagyon csúnyán beszélt, pedig akkor még szépen is kérte. Szophie és RenAi is ott volt. Folyamatosan… megjegyzéseket tesz… undorító dolgokat csinál. A vakrandin például…
-Nekem kellett lépnem, hogy ne…

A sárkány egy kicsit elgondolkodott, de nem tudta befejezni a mondatot. Csak azt látta, hogy Shu nem érzi jól magát, így értelemszerűen eltávolította a zavarkeltő elemet, azaz a fiút.
-Igen. Még soha nem ütöttem meg senkit azelőtt…
A szája széle kissé remegni kezd, amikor visszagondol arra, hogy Danee milyen nyomulósan közeledett felé, utána pedig még képes volt ezzel viccelődni is. Azután pedig ahogy az erdőben elüldözte RenAi-t, akinek szintén le kellett ütnie a fiút, utána pedig még Timidust is sértegette… nem. Danee száz százalék, hogy nem normális. A számonkérés említésére Shu hevesen megrázza a fejét.
-Nem… dehogy. És… köszönöm, hogy kérdezted…
Hiányolta. Anat hiányolta őt onnan. Még ebben a fura környezetben is kezdte magát egyre jobban érezni. Anat beszámolójára Timidus csak félrecsapta a füleit, és olyat mondott, amit még Shu is csak nagy ritkán hallott tőle.
-Akkor nem tudom. Ha nem vagytok képesek arra, hogy megosszátok a feladatokat, és minden posztra azt jelöljétek ki, aki a legjobban el tudja látni a feladatot, akkor tényleg jobb, ha egy ember irányít mindent. Fura, hogy Shuval nekünk ez működik.
-Mi csak ketten vagyunk, Timi…
-Igaz.
-Peter pedig… nem tudom. Jó ideje alig látom. Beszélgetni pedig… sehogy nem tudom elkapni. Ha néha találkozunk is, mindig siet, és nem ér rá… én pedig nem akarom feltartani. Gondoltam, hogy bekopogok a szobájába… de mindig csak azt mondja, hogy nincs semmi baj, csak sok a dolga. Remélem… remélem, hogy tényleg nincs semmi baj…

Mielőtt még tiltakozhatott volna, hogy Anatnak nem kell ilyen lényeket elkapdosni, hiszen emlékezetből is le tudja rajzolni, a fiú már húzta is fel a kesztyűt, és még eszközhasználathoz is folyamodott, hogy bevessen egy cselt. Timidus büszkén tekintett a céhvezérre, és neki elhitte, hogy tényleg kimaxolta a vadászat jártasságát. Persze ehhez a mögé dobom a követ és akkor erre fut cselhez nem kellett nagy ész, de Anatnak nem volt oka hazudni sem. Azért természetesen a sárkány végig figyelt, hogy ha esetleg a férfi mégis elrontja, akkor közbeléphessen, de erre nem volt szükség. Az állat ugyan továbbra sem volt valami bizalomgerjesztő látvány, de így még lerajzolni sem lehetett, hogy folyamatosan mocorgott. A lány lassan közelebb lépett, és egy falat pet eledelt tartott a jószág elé, ami el is fogadta a felajánlást. Úgy látszik ahogyan a szafari állatai általában, ők sem voltak támadásra programozva, csak éppen másképp néztek ki… nagyon másképpen. A lány bármennyire is szerette az állatokat, a simogatásig már nem ment el. Élőnek kinéző példányokból nem viszolygott se a patkánytól, se a kígyótól, de a zombik még számára sem voltak aranyosak. Egy biccentéssel és egy köszönömmel hálát adott Anatnak a hősies teljesítményéért, majd előkapta a lila füzetét és a Hinaritól kapott sárkányos ceruzákat, és belekezdett az alkotásba. Csak a skiccet akarta elkészíteni, a színezés már ráért otthon. Nem hitte, hogy a céhvezér szívesen tartja az állatot neki, amíg minden apró részletet kidolgoz az ábrán.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Május 31, 2014 7:23 pm

- Danee... illetlenül viselkedett veled? Erőszakos volt? - Nem akarom nevén nevezni a dolgot, de nyilván így is érthető, hogy mit kérdezek. Azonnal harag gerjed bennem a férfiú iránt. mégis milyen ember az, aki kislányokat molesztál? - Peternek elmesélted, hogy mi történt? Az ilyen esetekről tudnia kellene, hogy megvédhessen. Ígérd meg légyszíves, hogy ha legközelebb ilyen történik veled, azonnal szólsz nekem vagy Peternek! De inkább ne legyen legközelebb. Tudom, hogy Timidus is meg tud védeni, de néha az sajnos nem elég. - Lemondóan sóhajtok, amivel próbálom a bennem tomboló dühömet is kiadni.
- Úgy hiszem minden post betöltésére én vagyok a legalkalmasabb ember. - És ezt tényleg minden nagyképűség nélkül mondom. Nem akarom tovább bizonygatni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a társaim alkalmatlanok lennének a postra, egyszerűen én nem akarom, hogy alkalmasak legyenek. Ha kiengedném a kezemből az irányítást, azzal folyamatos frusztrációt okoznék magamnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem fogadom szívesen a segítséget, sőt, talán még el is várom kicsit. Ehh, irányításmániás vagyok facepalm
- Két ember... vagyis esetetekben kettőtök között megosztani a feladatok még nem olyan nehéz. Ha úgy érzem, én is kérek segítséget. Mindenkinek megvan a maga feladata céhen belül, csak éppen nem aggatok rájuk neveket, státuszokat.
Nagy megkönnyebbüléssel eresztem el a zombi menyétet és rögvest megszabadulok a kesztyűtől is. - Nos, most merre tovább? Láttok még valamerre nyomokat? - Próbálok fülelni, de egyelőre csak a menekülő menyét neszeit hallom ki, azt is ugye egyre távolabbról. Így hát Shu jártasságára hagyatkozom inkább. Hasznos dolog ez a nyomkövetés, de mégsem cserélném le rá egyetlen jártasságomat sem. A hallgatózásommal tudom kompenzálni egyszerre az észlelés, a látás és a nyomkövetés jártasságot is.
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Május 31, 2014 7:58 pm

A lány csak bólintott, és ökölbe szorította a kezeit. Örömmel vállalta volna a narancs indikátort is, ha az az ütés mondjuk valami csoda folytán abban a pár másodpercben fájt volna a fiúnak. Annyira… undorító volt, ahogy elmesélte, hogy neki nem szabadna ott lennie, mert ott csak felnőttek lehetnek, akik ecchi dolgokat csinálnak, mint például… és akkor elkezdte az attrakcióját. Azután kapott egy kis fizet a képébe, utána pedig egy pofont. Most viszont kissé az is feldühítette, ahogy Anat hirtelen stílust váltott. Már a minibossnál is elmesélte, hogy szóljon Peternek ha elkószál, mert neki tudnia kell erről, meg ő majd megvédi… Peter, aki jó ideje nem is nézett felé… most meg ugyanaz a szokásos duma, hogy szóljon a felnőtteknek, mert az ilyeneket csak a felnőttek tudják elintézni, mert a gyerekek képtelenek elintézni a dolgokat. Hát persze. Ez csak természetes. Egy kis huncut vigyor jelent meg a szája szegletében.
-Erről már sokat gondolkodtam. Azért szeretek itt lenni, mert sokkal igazságosabb, mint kint... szerintem... nekem...
Szeretett volna őszinte lenni Anattal. Úgy érezte, hogy vele lehet őszinte. Nem haragudott rá a kijelentése miatt, és nem is volt a hangja sem haragos, csak el akarta mondani, hogy mit gondol erről.
-Mindenki azonos szintről kezd, hasonló erejű felszereléssel. Nem a kor számít, hanem a szint. Tudod… amikor találkozom kis szintű felnőttekkel… vagy akik idősebbek nálam… tehát nagyjából mindenki… akkor ők viselkednek úgy, mintha sokkal kisebbek lennének… csak a szintjük miatt. Tőlem kérnek segítséget meg tanácsot. Meg Timidustól. Én… nem akarok Daneenak rosszat… és ahogy láttam, RenAi is meg tudja magát védeni tőle, és én is megtudtam. És azért tudjuk, mert erősebbek vagyunk, mert magasabb a szintünk… a céh miatt. Aki nem tud megmaradni egy céhben, mert olyan mint Danee… az lassabban fog fejlődni… szerintem ezt is direkt így találta ki Kayaba bácsi. Az utálatos és goromba embereknek meg kell javulniuk, mert már nem erősebbek a többieknél.
Kissé elmeredt a távolba, Timidus pedig bólintott, de azért még volt hozzáfűzni valója.
-Persze találkozhatunk olyanokkal, akik nálunk erősebbek, és gonoszak. Óvatosak vagyunk, de tőlük még ti sem tudnátok megvédeni, ha például lesből támadnak…
Gondolt vissza itt például a kúriás fogvatartós eseményekre. Ott idejük sem lett volna segítséget kérni, és a túlerő miatt teljesen tehetetlenek voltak. A céhvezér kijelentésére Timidus csak bólintott, és újra elismerően füttyentett egyet.
-Ha minden post betöltésére te vagy a legjobb ember, akkor örülök, hogy veled vadászhatok.
És a hangjában semmi gúny nem volt, és még egy kis meghajlást is beiktatott a végére. Nem hitetlenkedett, hiszen a kijelentés megalapozottnak hangzott és tűnt.
-Így viszont… talán csak el kellene mondanod nekik, amit nekem is… én… én úgy kezdtem az egészet, amikor Peter elhívott a céhbe az erdőből, hogy elmondtam neki, hogy nem akarok a frontra menni, és kijutni sem akarok. Nem akartam becsapni… és ő elfogadta. Talán… talán nálatok is elfogadnák.
Mivel nem nagyon tudott jobbat kitalálni, hülyeséget meg nem akart mondani, így inkább a nyomok olvasásával törődött. Nemsokára talált is valamit, de nem tűnt úgy, mintha nagyon örülne neki.
-Nagymacska. Azt… nem tudom pontosan, hogy micsoda, de a szafarin hiúzzal már találkoztunk. Viszont… a tizenötödik szint után már találkozhatunk Borostyánsörényű Oroszlánnal is… akivel lehet, hogy nem szeretnénk…
-Kövessük?

[hiúz]

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Anatole Saito on Szomb. Május 31, 2014 8:33 pm

- Azt hiszem félreértettél, azonban amit most elmondtál az igaz. Itt nem a kor, hanem a szint a mérvadó. Mindezek ellenére egy felnőtt férfi másként is bánthat, nem csak fizikailag. És ahogy hallom és látom, bántott is, különben nem viselt volna meg ez az eset. Tudom, hogy már nagyon emancipált világot élünk és nem is hiszem azt, hogy a nők csak a konyhába valóak, viszont mi férfiak jobb esetben arra vagyunk ösztönösen beprogramozva, hogy igyekezzünk minden erőnkkel megvédeni a hölgyeket és a gyermekeket. Sajnálom, ha ezzel megbántalak, de akkor sem tudok másként érezni, ez belém van kódolva, meg így neveltek. És az, hogy meg akarlak védeni, oltalmazni, nem azt jelenti, hogy gyengébbnek tartalak magamnál, hanem azt, hogy fontos vagy nekem.
Elmosolyodok Timidus kezdő szavat hallva, s ha hagyja, akkor megsimogatom a buksiját. Ezt amolyan dicséretnek szánom az "óvatosak vagyunk" mondandójáért. Azonban kénytelen vagyok kijavítani.
- Én úgy hiszem, hogy egységben az erő. Ha sokan vagyunk, akkor eleve nem próbálnak meg lesből megtámadni. Ha a felszerelésed nem kezdő, akkor mindjárt nagyobb kihívást jelentesz az ellennek, s talán meg sem kockáztatják, hogy megtámadnak. Persze lehet pont azért leszel kecsegtetőbb préda, mert a felszerelésedre fáj a foguk. Azért szorgalmaztam, hogy veletek tarthassak, mert ha valami balul sül el, akkor összedolgozva még mindig több esélyünk van a menekülésre. Tudtátok például, hogy Alexet is megtámadták egyszer, mikor egymaga volt? Ezt ne mondjátok vissza neki, mármint hogy elmeséltem. De azért osztottam ezt meg veletek, hogy okuljatok az ő példájából, illetve hogy árnyaltabban lássátok a fiút és a félelmei eredetét.
Tim elismerő szavai és meghajlása újabb mosolyt csalnak ki belőlem. Jólesik nekem is az ő társaságukban lenni, s hogy kibeszélhetek velük mindent.
- Egyelőre nem szeretnék velük erről beszélni. A mostani eszmecserénk a hármunk titka marad mindaddig, míg én magam nem döntöm el, hogy mit akarok igazán. De köszönöm, hogy segítettetek beindítani a gondolkodásom.
Csendben figyelem Shu tevékenykedését, miközben ha módom van rá, kezemet továbbra is a sárkány hátán pihentetném.
- A Borostyánsörényű Oroszlánt nem javallom, kis híján otthagytam a fogamat ellene a találkozásunkkor. No Viszont... - és kissé csücsörítve végigsimítok a szakállamon, levéve kezemet a sárkányról (már ha eddig rajta volt) - Viszont hallok valami mást is. Két lény hangját, amelyek egymástól nem messze trappolna. Talán nem lesz gond, ha meglessük, de a teleportkristályod legyen készenlétben!
avatar
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
10/5000  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Holt állatok erdeje

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.