[Küldetés] Hősök útján

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Eugeo on Szer. Máj. 21, 2014 4:24 pm


Résztvevők: Huramino Saito, Angelica Katharina, Kyuushiro, Kremylla Lyeen, Shukaku;

Sorrend: nincs;
Határidő: 5 nap/kör;

Ki-ki hogyan tölti délelőttjét, de egyéb teendők mellett mindenkinek feltűnik egy bizonyos könyv: lehet az könyvtárban, kirakodóvásárban, vagy akár a földön is. Egy narancssárga, bőrkötésű olvasmány, cím nélkül, egyik-egyik oldalán ősi Nap- és Holdszimbólum található. Még ha valaki nem is igazán szeret olvasgatni, a két jel - lényegtelen, mely fele van felül, s mely van alul - enyhe pislákoló fényt ontott magából: a Nap kéken, a Hold vörösen izzott. A különös jelenség talán még olyanokat is megmozgathat, akik nem igazán tartanak a kezükben könyvet. Mire eljutnátok arra a pontra, hogy magatok nyissátok ki az olvasmányt, vagy éppen otthagyjátok, ahol volt, egy erős fuvalltat nagyjából a negyedénél nyitja ki azt. Néha-néha ősi rúnákkal írt oldalakat figyelhettek meg, miközben a láthatatlan akarat tovalapoz. Hamarosan egy bizonyos idézetnél áll meg, és hagyja, hogy magatok is megszemléljétek azt:

Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb...


Az oldal két sarkában két küldetés elfogadáshoz és elutasításhoz hasonlatos felület jelenik meg - de ahelyett, hogy a két utóbbi opció kínálkozna fel előttetek, egészen más lehetőséget kaptok: kék felületen az Elme, míg vörösön az Emlékezet kifejezést olvashatjátok. A két saroktól kicsit feljebb, gyöngybetűkkel kirajzolódik a kérdés: számodra melyik a fontosabb? Lényegtelen, melyik felületet érintitek meg, mert az azt követő pillanatban minden elhomályosul előttetek.

Eugeo
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2014. Apr. 23.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Shukaku on Szer. Máj. 21, 2014 5:15 pm

Nem jó a dolgokat félbehagyni. Mindent be kell fejezni, ha egyszer az ember vagy éppen a sárkány elkezdte. Ez a könyvek olvasásával is így volt, és a legutóbbi alkalommal Kincaid üzenete miatt félbeszakították ezt a nemes teendőjüket. A könyveket persze nem volt nehéz megtalálni, hiszen külön polcra tették azokat, amiket még nem fejeztek be. Persze egyszer minden jónak vége szakad, és a könyvből is elfogynak a betűk. Mint ahogyan a rendes könyvtárhasználókhoz illik, Shukaku és Timidus vissza is helyezték az olvasmányukat a megfelelő polcra. Ennek a műveletnek az elvégzése alatt akadt meg a lány szeme egy fura köteten, amire eddig nem emlékezett.
A narancs színű bőr kötés eleve feltűnő volt, de úgy, hogy a könyv még világított is, lehetetlen volt nem észrevenni. A lány azonnal füttyentett a sárkánynak, aki gyorsan oda is röppent a könyvespolcok között lavírozva, persze végig vigyázva, hogy ne döntsön le semmit. Lehuppant a társa mellé, és ő is elámult a fura nyomtatványon.
-Mi ez?
-Nem tudom.
-Miért világit?
-Nem tudom.
-A Nap nem is ilyen színű…
-Meg szeretnéd nézni?
-Yap!

Visszasétáltak az olvasóasztalig, szépen helyet foglaltak, majd amikor már éppen nyúltak volna, hogy felüssék, egy szellő megpörgette előttük a lapokat.
-Ki hagyta nyitva megint az ablakot?
Nézett körbe Shu, majd Timidusra, hiszen a sárkány szerette leginkább főbejáratnak használni az említett nyílászárókat, ám ő határozottan megrázta a fejét, és a könyvre mutatott.
-Szerintem a könyv volt.
-Persze Timidus. A könyv.
-Tényleg! Nézd!

Elolvasták együtt a szöveget, majd újra, majd újra, és rápillantottak a két menüpontra.
-Ez csapda.
-Nem. Ez egy küldetés.
-EL kellene vinnünk Gilbertnek. Neki vannak gondjai az emlékeivel… talán egy Fantomról lehet benne szó.
-Választanunk kell valamit. Lehet, hogy eltűnik a küldetés, és akkor nem tanulunk belőle semmit.
-Neked melyik lenne a fontosabb?
-Az Emlékezet. Hiába van elméd, ha semmire nem emlékezel. Kezdhetnék mindent elölről.
-Szerintem pedig egyértelműen az Elme. Elme nélkül nincs emlékezet se. És néha jobb nem emlékezni.
-Akkor egyikünk az egyiket nyomja, másikat a másikunk. Így megfelel?
-Nem veszélyes ez?
-Engem úgy sem fogsz elfelejteni. Ha meg igen, majd megharaplak.
-Ez nagyon rossz ötlet, Timidus.
-Tudom. De néha kockázatot kell vállalni, és én kíváncsi vagyok.
-Nem tehetnénk inkább vissza a polcra?
-A könyvek eddig még senkit nem öltek meg. Te mondtad, hogy a könyv a barátunk.
-De a küldetések már nem…
-Egyik küldetés sem volt eddig nehéz. Ráadásul ez olyan mint egy rejtvény.
-Biztos vagy benne?
-Nem. De csináljuk.
-Rendben.

A lány tudta jól, hogy ha nem cselekszik, akkor Timidus fog cselekedni, márpedig a legokosabbnak még mindig az tűnt, ha egyikük az egyiket nyomja meg, másikuk a másikat. Ha mindegyikük csak az egyiket veszíti el, amire mindketten számítottak, akkor majd kiegészítik és emlékeztetik egymást, ahogyan eddig is tették. Egyszerre érintették meg a lapot, Shu az elmére téve az ujját, Timidus pedig az emlékezetre helyezve a mancsát. Azután sötét.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kyuushiro on Szer. Máj. 21, 2014 6:51 pm

Ásítok egyet, ahogy felülök az ágyban, és félig még csukott szemekkel az órára nézek.
Fél tíz.
Áhh, akkor még korán van...

[Egy idő múlva]

Ásítok egyet, ahogy felülök az ágyban... blablabla, a többit már tudjuk. Csak itt most nem fél tíz van, hanem szinte percre pontosan tizenegy. Jó, szeretjük a modern világ pontosságát: 10:57. Ez már eléggé előrehaladottnak ígérkezik ahhoz, hogy ne csak a felsőtestem mozdítsam meg (nem is igaz, a fekvésből felülésnél a láb izmai is megfeszülnek), és felkeljek az ágyból.
Most is ezt teszem, igaz, nem túl nagy lelkesedéssel, ahogy általában sem. Ismét csak pár mozdulat felölteni harci öltözetem, oldalamra varázsolni a kardom, és pár botorkálva megtett lépés után már frissen és éberen (haha) lépek ki a szobám ajtaján.
Bedobom a szokásos reggelit, közben még kissé kába agytekervényeim a mai nap szokványosságán tűnődnek. Félelmetes, mennyire ugyanaz történik ma is, mint a többi nap. Szinte látom magam, amint felteleportálok egy magasabb szintre, kimegyek a városból, és elkezdem ütni a mobokat. Vagy előtte írok egy üzenetet Nionak, hogy párbajozzunk egyet reggeli torna gyanánt? (Igen, tizenegy órakor.) Huhú, változatosság!
Sóhajtok egyet az iróniámra, majd kimegyek az utcára. Lépteim a Főtér felé vezetnek, és nem is áll szándékomban megtörni az útirányt. Ha a sors ilyen unalmas napot adott, akkor most viszonzom: még unalmasabbá teszem! Csakazértsem vagyok hajlandó tenni az izgalomért, és ez valamilyen szinten elégtétellel tölt el... persze rögtön realizálom magamban, hogy ez hülyeség.
Újból felsóhajtok, majd valami fura csillanásra leszek figyelmes. Arra fordulok, és meglátom, hogy az egy... könyv.
Ritkán volt nálam könyv a SAO világában. A valóságban szeretek olvasni, de ez a játék (játék?) valahogy mintha elvette volna a kedvem tőle. A Guide Bookon kívül talán csak egyszer-kétszer fogtam könyvet a kezembe, és most...
Megjött hozzá a kedvem.
Lehajolok, majd felveszem a földről. Egy darabig gyönyörködöm a két szimbólumban, majd kinyitom a szerzeményem. Azaz csak kinyitnám, mivel óvatlanságom jutalmaként egy szélfuvallat magától felhajtja a borítót, és pörgetni kezdi a lapokat. Számomra érthetetlenek a szövegek, talán valami régi, netalántán fiktív írásmód... de egy helyen végre megáll, és szemem ismerős írásjeleket pillant meg.
Elolvasom a verset (?), majd szemügyre veszem a két választási lehetőséget. Elme és Emlékezet... kérdés, hogy mit akarhat tőlem ez a könyv? Mert a vers egyértelműen az emlékezet mellett teszi le a voksát, ám ha a saját véleményem kérdezik, nem biztos, hogy azt választanám. Sőt, biztos, hogy nem azt választanám. De akkor...
Nem tűnik egyszerű szövegértési feladatnak ez az egész. Talán egy küldetés lesz? Csak egy módon tudhatom meg: nagy levegőt veszek, és ujjammal megérintem az Elme opciót.
Sötétség.
Rosszul válaszoltam?
Meghaltam?



[szerk: és persze, hogy pont azt írom, amit nem akartam facepalm]


A hozzászólást Kyuushiro összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Máj. 22, 2014 3:10 pm-kor.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27

Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Huramino Saito on Szer. Máj. 21, 2014 8:52 pm

- Küldetés küldetéshátán... küldetés küldetéshátán. Azt mondták, az a legjobb módja a fejlődésnek ha küldetéseket hajtunk végre ahelyett, hogy csak ész nélkül gyilkoljuk a mobokat. Persze amikor megkérdeztem, hogy miképp találhatok küldetésfelhívásokat, mindenki csak a száját húzta és hozzám vágták, hogy csak úgy maguktól adódnak. - Zsörtölődtem magamban, miközben a Kezdetek városában sétálva egy kavicsot rugdostam magam előtt. Nem tudtam, hogy miképp tudnék belekezdeni egybe és ez igencsak zavart engem, hisz ha egyszer a frontharcosokhoz akarok csatlakozni, akkor bizony nincs vesztegetni való időm. Ötletek híján azt találtam ki, hogy minden egyes npc-hez odamentem akit láttam és kisebb csevejbe kezdtem velük, míg végül megkérdeztem, nem-e akadna egy küldetésük számomra. Szerencsétlenségemre mindegyik csak a fejét ingatta, így hát kicsit csalódottan haladtam tovább róva az utcákat amikor megláttam, pontosabban megéreztem egy szűk sikátort és az azon keresztülsuhanó szellőt ami rajtam is áthaladt. Felfrissülést hozó szellő volt, kellemes, csábító hűvösségével. Szerettem a szelet, jobban mint bármit, megfoghatatlan volt a számomra de mégis  vonzott magához, talán azért mert ahonnan jöttem, pontosabban ahonnan Saito jött ott az uralma alatt tarthatta, de ez már egy másik történet.
Elindultam a sikátor útján szembe haladva a szellővel amikor egy tucatnyi köpenyes ember jelent meg, majd közeledett felém több sorban eltorlaszolva előttem az utat. *Mi a fene... miért pont most kell jönniük velem szembe. Valahogy át kell "verekednem" magam rajtuk* Gondoltam, ahogyan összehúztam magam amennyire csak tudtam, majd belevetettem magam a tömegbe. Olyan érzés volt mint amikor a lazacok úsznak fel árral szemben vízeséseken. Mintha sohasem akart volna véget érni az emberfal, melyben már-már levegőt is alig kaptam, de szerencsére kijutottam a túloldalon, azonban a kezemben ragadt egy könyv. Narancssárga, bőr kötése volt a felém eső oldalán egy kéken ragyogó nappal, ami a szó legszorosabb értelmében ragyogott, másik oldalán pedig egy vörös holddal. *Érdekes már maga a könyv borítója is, hát még milyen érdekességgel szolgálhat a tartalma... De erre most nincs időm, vissza kell adnom.* Gondoltam magamban, ahogyan megfordultam, de a tömegnek már írmagja sem volt. Utánuk akartam menni, azonban a szél újra felkerekedett és belekapott fogaival a könyv lapjaiba ami pörögni kezdett, majd megállt.
- Mik ezek? Valami firkának tűnik, pont mint az ősi ékírások... - estem ismét gondolkodóba, de nem tudtam sokat agyalni rajta mert a szél ismét tovább lapozott és egy idézetnél áll meg, amit már ki tudtam olvasni.


"Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb..."


Amikor végigolvastam, két küldetésablakszerű opció jelent meg, az egyik a "kék színű" Elme volt, míg a másik a vörös Emlékezet. Gondolkodóba estem, mert tudtam, következményei lesznek a választásomnak, már ha ez tényleg egy küldetés. Elemezni kezdtem az idézetet, újra és újra elolvastam azt odafigyelve minden egyes szavára. - Azt hiszem kezdem érteni. Ha már csak a borítójából indulunk ki amin egy kék nap és egy vörös hold volt és összevetjük az idézettel, valamint a lenti választási lehetőséggel, akkor szinte biztos hogy az Elme magát a napot szimbolizálja, míg az Emlékezet a holdat. A szövegből is ez vehető ki, hisz maga a nap az ami felderíti a tájat minden reggel, míg a hold éjszaka világítja be fényével. Ám a hold mindég csak a második helyen lesz a nap mögött, bármit is tesz, ezért hát a "szorongó szív". Tehát az idézet írója aggódik, hogy a nap egyszer majd nem kel föl és nem borítja be fényével a messzi tájakat, viszont szíve mégis a balsorsú hold felé húz. Gondolkoztam el hangosan, ahogyan ujjamat először az elme felé emeltem, majd rögtön utána az emlékezet felé irányítottam. - Mi legyen? Melyik fontosabb? "Mentsük meg a napot", vagy "Törődjünk egy kicsit a Holddal"?! Kérdeztem magamtól, majd ujjammal megnyomtam a kék Elme felületet, mert mégiscsak a nap, az élet forrása a fontosabb. Rögvest ezután minden elsötétedett.

_________________
Pontok Pajzzsal:
Élet: 5
Fegyverkezelés: 4
Erő: 7
Kitartás: 4
Gyorsaság: 10
Spec képesség: 6
Páncél: 27

Saito Theme Song
"Kardom mögött Pajzsom védelmére lelhetsz!"

Huramino Saito
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2014. Apr. 20.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
25/50  (25/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Pént. Máj. 23, 2014 8:40 am

Átlagosnak mondható nap, ami a többihez hasonlóan a Kezdetk Városában telik el. Felkelek, elvégzem a reggeli teendőket, aztán az utcán kóborlok erre-arra. Az eddig eltöltött idő alatt leginkább csak ennek a szintnek ezen részével ismerkedtem, egyszerűen képtelen vagyok bátran cselekedni. Még mindig gúsba kötnek azok a szavak, és ha elképzelem, hogy szembekerülök valamivel, ami végezhet velem, egyszerűen megdermedek, és képtelen vagyok cselekedni. Valószínűleg ugyanez lenne éles helyzetben is, így hát egyedül semmiképpen se vállalok felderítőutakat a városon kívülre. Persze mostanság elég kevés játékos van ezen a környéken, így esélyem sincs, hogy fejlődjek. Vagy lehet, találkozok játékosokkal, csak nekem nem tűnik fel? Megeshet, hiszen nem épp a figyelmességemről vagyok híres...
Az utcákat róva néhány standhoz érkezek. Kirakodóvásár, és az egyik könyvekkel teli. Felcsillant szemekkel nézem azt a több tízet, ami ott hever, és lelkesen, gyermeki örömmel rohanok oda. Elkezdem megnézegetni a borítókat, belelapozok egyik-másikba, beleolvasok, és amikor felemelem már az ötödik könyvet, hogy megvizsgáljam, alatta megpillantok egy narancssárga bőrkötésű, kék (!) Nappal ellátott, címtelen könyvet. Amit az előbb kezembe vettem, lerakom egy másik helyre, és felveszem a narancsos színűt. Megfordítom, hátha azon az oldalán van a cím, de ott egy vörös (!) Holdat pillantok meg. Értetlenül bámulom a szimbólumokat, és hirtelen arra gondolok, hogy valaki nagyon színtévesztő lehetett, hogy így készítette el. Mindenesetre egy különös jelenségre is felfigyelek: fénylik. Valaki megőrülhetett - jön a következő gondolatom. Ki venne a kezébe egy ilyen kötetet hosszú időre?
Elgondolkodva a kérdésen, rájövök, hogy elég sok ember figyelmét felkeltené, és megeshet, hogy sokak arra a bizonyos hosszú időre maguknál is tartanák, ám a babonásabb fajta lehet, elkerülné nagy ívben.
Ahogy kezemben tartom, különös módon egy légáramlat fellapozza a könyvet, mire számomra érthetetlen írás kerül a szemem elé. Pislogok párat, hátha csak beképzelem, de nem. Na, hát egy ilyen könyvet biztos nem tartanék magamnál, nem fogom az időmet arra fecsérelni, hogy fordítsam - már ha van hozzá valahol szótár, mert ebben se vagyok biztos. És főleg ez az, ami miatt azonnal leraknám: szótárat hol a jó égben találok? Oké, könyvtár... De ha ez egy olyan írás, amit képtelenek voltak lefordítani? Jó, ez meg idétlen kérdés, valószínűleg van mindenhez szótár, ez pont egy olyan világ, ahol... Ilyenek vannak, ahol ezek direkt benne vannak. Azt hiszem.
Megint bizonytalanság, hurrá!
Már csuknám be a könyvet, amikor a szélnek köszönhetően a lapok tovább suhognak. Vagy a kíváncsiság, vagy csak szimplán az, hogy nem akarom összegyűrni az oldalakat, de még nyitva hagyom. A szél elcsendesedik, és a könyv egy másik helyen nyílik ki. Bele se akarok olvasni, mivel az előzőt tapasztalva kétlem, hogy bármi értelmeset ki tudnék hámozni a szövegből, de megakad a szemem egy szón: emlékezet. Nem figyeltem oda teljesen, csak kiszúrtam, így hát most figyelmemet oda összpontosítom, és a verset olvasom. Egy ideig értetlenül állok fölötte, ez inkább valami rejtélyes dolog, mint egy egyértelműen, kristálytisztán megfogalmazott mondanivaló. Vagy csak én nem ébredtem még fel ahhoz, hogy felfogjam a szavak mögöttes értelmét.
Megjelenik két opció, aztán egy kérdés is kirajzolódik. Azt hiszem, sikoltva eldobom magamtól a könyvet, de szerencsére csak megrándulnak az izmaim az ijedtségtől. Remegve bámulom a két szót: Elme és Emlékezet. A színeket nézve... Hát... Az Emlékezet a Hold lehet, az Elme meg a Nap.
Az éjszakát szeretem, a Holdat és a csillagokat. A Napot már kevésbé. Akkor minden olyan hangos - főleg én, éjszaka meg úgy... minden lecsendesedik, és én is képes vagyok befogni a számat, és csak bámulni ki az ablakon, nézve a fénylő pontokat.
Az Emlékezet fölé emelem a kezem - nem tartok attól, hogy ez veszélyes lehet. Ártatlannak tűnik ez az egész.
Még nem nyomom meg, elgondolkodok azon, hogy melyik lehet a fontosabb. Az Elme... Hát nem tudom, abból mennyi jutott nekem, de szerintem nem sok. Hiába van elmém, avagy eszem, azt nem tudom rendesen használni - már többször is bebizonyítottam. Az emlékeim meg fontosabbak, mint az ép eszem. Azok azok a dolgok, képek, amelyek egyéniséggé változtatják az embert, amelyek néha éltetik. És ebben a világban valószínűleg sokat számít, mennyi és milyen emléke van az embereknek. Valami tartja bennük a lelket, de hogy mi? Bennem biztosan az emlékek, és nem az elme.
Hozzáérek az Emlékezethez, mire minden elsötétül. Döbbenet lesz rajtam úrrá, és félek: rosszul cselekedtem, és kis, első szinttel már most végez velem ez a játék. Hát mégsem volt olyan ártatlan ez a kérdés, mint hittem?

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap

Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 18
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Angelica Katharina on Vas. Máj. 25, 2014 5:12 pm

Biztos mindenki azt a játékot, hogy idd le a másikat a sárga földig. Ha meg nem akkor gyorsan vázolom a szitut. Hívd ki az ellenfeled, rendeljetek magatoknak piát, és idd, míg bírod. Aki előbb lefordul a székből nem elég, hogy a büszkeségét le kell nyelnie, de az előre feltett értékét is elveszíti, mely aranytól kezdve, itemig bármi lehet. Na hogy a szabályokat tisztáztuk voltaképp bevallhatom, hogy már jó pár órája ezt „játszom” a bolondokkal, akik kihívtak engem. Ha italról van szó, én tuti nem vesztek. Jó igaz a hatás már-már mutatkozik rajtam is, de az nem vicces, ha te nem állsz be ennyi piától. Meg részegen sok vicces élményben is részt vehetünk. Például a múltkor szemtanúja voltam a rózsaszín mókus indiánok és a hupilila ékszerteknősök összecsapásának. Hú milyen jó meccs volt az… Bár így visszagondolva rá aznap tényleg elég nagy estém volt… vagy 3 napig nem bírtam kikászálódni az ágyból.
- Na, ki áll készen..*hukk* egy újabb menetre? *hukk* - kérdezem szépen lassan, néhány csuklást kísérve.
Nem sokára akadt is egy bátor jelentkező, aki a 3. pohár után, már feküdt is.
- Te ez most komoly? – kérdezem mérgesen – Szánalom, így piabírással inkább maradj a víznél. Na nézzük mit nyertem.
Odafordultam az egyik asztalhoz, ahol nyereményem pihent. Hm.. egy nyamvadt könyvet nyertem? Ez milyen szánalom. Most komoly olyannak tűnök, aki olyan sokat olvas? Mindenesetre a kép a tetején megdobogtatta a fantáziámat. Nincs is jobb józanosító, mint a pénz reménye. Nem vagyok, én zsugori kérem szépen, de jó, ha van zsebedbe valami, főleg ha magadnak kell fizetni az italodat. Azon gondolkodva mennyiért adhatom tovább, kis híján szívrohamot kaptam, mikor csak úgy hupsz kinyílódott. Végül megállt, és én kíváncsian fölé hajolok. Nagy nehezen végül sikerül kigabalyintanom az összemosódott betűk jelentését. Utána 2 gombra leszek figyelmes. Elme, vagy Emlékezet. Puszta kíváncsiságból, meg azért is mert én sosem voltam az ész embere rányomtam az Emlékezetre. Nézzük mit csinál.

(bocsi kuszaságért nem tudtam mit írni xD)

_________________
Fegyver kinézete:



Képesség:

ha megsebeztem ellenfelet:
7 körön keresztül, 5 HP sérülést okoz, amelyet idő előtt 4 korona dobásával (körönként 1-et, enemynek kell dobni) lehet megszüntetni idő előtt

míg a képességem aktív a mérgezés sebződésének a felével sebződök, míg ki nem kapcsolom a képit. Bár a kikapcsolás után én már nem sebződök, de az ellenség mérgezése még nem fog leállni, míg valamelyik feltétel be nem teljesül (kör lejárta, szükséges korona)
dobása

Angelica Katharina
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 377
Join date : 2013. Feb. 19.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1933/2100  (1933/2100)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Eugeo on Vas. Máj. 25, 2014 8:00 pm


Minden döntésnek következménye van - és a kérdésre való egyéni feleletetek sem élvezhetnek kivételt. A választásoktól függően oszlotok csoportokra.

Kyuu, kicsi Saito:

Erdő:

Lehetséges, hogy rosszul asszociáltatok az elmére: egy sötét, kifejezetlen barátságtalan rengetegben ébredtek. Ha felnéztek, a fák magasra nyúlnak, s vaskos ágaik egymáshoz simulva eltakarják a Napot. Ennek ellenére a kékeszölden villogó, páfrányos törzsek, és a levegőben foszforeszkáló pixeldarabok kellő fényviszonyt nyújtanak ahhoz, hogy meglássátok egymást, de azt (vagy azokat?) nem, akik vagy amik különös hangokat hallattak. Mintha egy fakorsóban egy apró kavicsot zörgettek volna, csak ennél a jelentéktelen nesznél az idegen zaj jóval hangosabb volt. Látás jártassággal öt, anélkül pedig három méterre láthattok el, de a távolságot még a legpontatlanabbak is legalább nyolc méternyire becsülnék fel.

Kre(é)m Lyeen, Katha:

Liget:

Puha, zsenge fűben tértek magatokhoz, egy ragyogó liget kellős közepén. Amerre csak néztek, végtelen síkságokat, szavannát találtok. Néhol egy-egy különös szépségű virág, fa méretű levelek, de semmi több. A Nap tűző forróságot hozott magával, amit néha-néha fuvallatok enyhítettek. A távolban nem láttok semmi mást, leszámítva egy kellemes kis kunyhószerűséget - de méterre nem tudjátok felbecsülni, hogy mennyire van messze.

Shu:

A kettős döntés, bizonytalanság egy olyan helyre röpített titeket, amit még Aincradban sem sűrűn látni: a Napot láthatjátok, de egészen más stílusban, és kéken villózott. Mintha egy legendabéli festményben lennétek, minden olyan régiesnek, mégis misztikusnak tűnt. A levegő is ezzel a kék ragyogással telítődött meg, bár ezen kívül nem láthattok mást, csak üres sötétséget, pusztaságot, meg egy hatalmas fát. Ennek a fának a törzse spirálisan nyúlt fel a magasba, s szabad szemmel képtelenség volt felbecsülni, hol van a teteje - de valahol ott volt. A baljóslatú környezetet leszámítva a sötétben néha-néha egy kék-vörös szempár villant fel, de mire figyelmetek azokra irányulnának, eltűnnek.

Míg a csoportfelbontás tart, a mesélés akkor fog érkezni, amikor az egyik csapatból mindenki írt - de ettől függetlenül még mindig marad a határidő!

Eugeo
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2014. Apr. 23.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Shukaku on Vas. Máj. 25, 2014 8:27 pm

Amikor újra képesek voltak gondolkodni, egyáltalán nem érdekelte őket sem a környezet, sem a furcsaságok, sem a szempárok. Egyvalami érdekelte őket kizárólagosan: egymás. Nézték, figyelték a másikat, pislogtak egy pár másodpercig, majd Timidus szólalt meg.
-Kezdjem én, vagy kezded te?
-Timidus…
-Yap! Azt is tudod, hogy te ki vagy?

A lány nem felelt, csak bólintott.
-Ne csináld már! Ennek az a lényege, hogy elmondd. Hiába tudod, hogy ki vagy, ha például rosszul tudod.
-Shukaku. Idomár a Young Justice céhből.
-És?
-És Timidus legjobb barátja és fogadott testvérkéje.
-Na azért.

A sárkány azonnal szökkent egyet, és belefúrta magát a barátja ölébe. Jó volt látni, hogy talán annyira mégsem volt fontos a versike tartalmában ilyen gonosz szálakat kutatni. Persze Shu pesszimizmusa mindig a legrosszabbat gondoltatta vele, de szerencsére még mindketten emlékeztek a másikra. Illetve…
-Oké, és ki vagyok én?
-Timidus a tollas sárkány. Aincrad legnagyobb hőse.
-Jó válasz.
-És… akkor lehetek én a segéded?
-Eddig is az voltál.

Mindketten vihogtak egy kicsit, ami eléggé megnyugtatta a lányt ahhoz, hogy körbe merjen nézni. Egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő a környék.
-Hangulatos a hely. Szeretem ezt a színt.
-Csak azért, mert te is kék vagy, ugye?
-Yap! Szép szín.
-Szerinted mi lehet az a fa?
-Hülye kérdés.
-Miért?
-Mert én is ugyanannyi ideje vagyok itt, mint te. Fogalmam sincs.
-Timidus…
-Oké-oké! Kérdezzük meg az őslakókat.
-A villódzó szemű valakikre gondolsz?
-Yap!
-Biztos jó ötlet ez?
-Nem tudom. Ha megtámadott volna, akkor jobban tette volna, ha lesből teszi. Elszalasztotta az alkalmat, tehát nem akar bántani. Vagy csak pancser.
-Timidus!
-Hahó! Üdv idegen! Timidus vagyok a tollas sárkány! Elmondanád, hogy hol vagyunk?
-Ha… esetleg… lennél olyan kedves!

Tette hozzá gyorsan a lány, és oldalba bökte a sárkányt.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kyuushiro on Szer. Máj. 28, 2014 3:21 pm

Igazából... fogalmam sincs, mi történik velem. Az a két választási lehetőség pont úgy nézett ki, mint egy küldetés elemei, de hogy valóban ilyesmivel van dolgom, azt nem tudom megállapítani.
Talán újból szórakozik velem a rendszer. Mikor... az történt, akkor egy rövid ideig még érzékeltem a sötétséget, majd mintha egy kellemeset aludtam volna. Csak éppen az az alvás tizenegy hónapig tartott.
Most is ez történne? Biztos mindjárt elalszom, és mikor ismét a Kezdetek Városának főterére teleportálok...
Eddig jutok merengésemben, mert világosodni kezd a kép. Furcsa, nem a főtéren vagyok... mi több, nem is a városban. Talán mégis egy küldetéssel van dolgom, vagy egy újabb bug, vagy... mindegy, ezen ráérek még gondolkodni.
Először is körülnézek. Vagyis körülnéznék, de olyan sötét van, hogy alig látok valamit... francba, hogy nem költöttem egy kis aranyat a Látásra, most aztán megjártam. De ha már így alakult, megpróbálom a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, és...
He? Nem vagyok egyedül?
Meglepődöm, mi tagadás, de ennek csak egy szemfelvonással adom jelét. Igaz, valószínűleg elég világos van ahhoz, hogy a másik játékos ezt is lássa. A lebegő... világító... izék, amik mintha szentjánosbogarak lennének, nem szolgáltatnak túl sok világosságot, de a fákkal karöltve mégiscsak képes vagyok látni valamit. Nem olyan rossz hát a helyzet, mint azt elsőre gondoltam.
-H... Helló! - mondom bizonytalanul. - Kyuushiro vagyok... nem tudod véletlenül, hol vagyunk? Hogy mit keresünk itt? Egyáltalán te hogy jutottál ide? - hangom nyugodtan cseng, miközben megszólítom az ismeretlent, azonban belül, rejtve nagyon is kíváncsi vagyok. Talán egy nagyon kicsit aggódom is. De ha ez tényleg csak egy küldetés, akkor mindössze teljesítenem kell, és nem lesz semmi baj...
Felfigyelek a zajra. Érdekes kombinációja a zörgésnek és a kongásnak, és elképzelésem sincs, kitől vagy mitől származhat. Mindenesetre elhallgatok, gyanakodva próbálom szememmel átfúrni a sötétséget, de hiába. Esélyem sincs. Nincs hát jobb ötletem, előhúzom Díszes Katanám, és teszek pár lépést abba az irányba. Persze nem sokat.
-Van ott valaki? - kérdezem hangosan, ez a három szó valahol félúton van a kiáltás és a normális beszéd közt. Annyira biztos elég, hogy ha értelmes lények vannak ott, akkor meghallják, és jobb esetben válaszoljanak is.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27

Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Szer. Máj. 28, 2014 5:34 pm

Talán ijedtségemben behunyom a szemem, és azért érzékelem tompán az eljövő világosságot. Annyi bizonyos, hogy behunyva van, arcom valószínűleg eltorzul, ezzel is kifejezve azt: a biztos halálra számítok abban a pár pillanatban, míg a sötétben vagyok. Persze semmi jele sincs annak, hogy bárki is meg akar ölni, és ahogy érzékelem környezetem nyugodtságát, ellazulok. Magam körül tapogatózok még mindig csukott szemekkel, és selymes füvet érzékelek. Csodálkozva emelem fel szemöldököm, és ezt követően szemeimet is kinyitom; szemhéjaim lassan emelkednek fel. Pislogok párat, egy pillanatra hunyorítok a fénytől, aztán kisimul arcom, majd körbepillantok, amint hozzászokok a fényhez. Meglehetősen kényelmes így, képes lennék elaludni. Először kellemesnek tűnő melegséggel süt a nap, ám ez egyre elviselhetetlenebbé válik - a szélnek köszönhetően azért ez az elviselhetetlenség valamelyest enyhül, de nem annyira, mint amennyire számomra is megfelelő lenne ebben a zárt ruhában, ami ráadásul sötét színű is.
Felülök, úgy nézek ismételten körbe, és meglátom a fa nagyságú... leveleket? Újabb szemöldökvonogatás következik, és ezt látva még több furcsaság után kezdek nézelődni. Persze nem látok semmi mást, csak végtelen síkságot és szavannaságot, és egy kunyhófélét a távolban. Kétkedve bámulom, aztán további kutakodás után egy másik alakra is felfigyelek nem is túl messze tőlem. Félredöntöm a fejem, és azon gondolkodok, megszólítsam-e. Nem sokáig tűnődök ezen, néhány gondolat után cselekszek is: négykézláb közeledek a számomra teljesen ismeretlen felé. Ha az illető még nem kelt fel, akkor megbököm, megbizonyosodva arról, hogy még él. Következő gondolatom rögtön az, hogy ha itt meghal valaki, akkor már nem így nézne ki, hanem pixelekként távozna innen... Szóval biztos, hogy él, már csak az a kérdés, eszméleténél van-e.
Kíváncsian figyelem a másikat, leginkább az arcát bogarászom valami változást keresve a vonásokon. Sarkamra ülök, már ha nem ébredt fel, és térdemre téve kezemet egyenes háttal ülök, és hol őt, hol pedig a messzeségben lévő házikót figyelem. Ötletem sincs, milyen messze lehet tőlünk.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap

Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 18
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Huramino Saito on Csüt. Máj. 29, 2014 6:51 pm

Az elme felület megnyomása után minden elsötétedett, mintha csak elaludtam volna, azonban ez az érzés nem tartott tovább pár pillanatnál és már ki is nyitottam a szememet. Ami elém tárult az a nagy sötétség volt, melyben apró fényfoszlányok jártak keringőt egymással hol a fák, hol körülöttem. *Tehát a fák sűrű lombozata zárná el a fényt? Jártam már a valóságban sötét erdőkben, de azok meg sem közelítik ennek a helynek a sötétségét. Bármennyire is voltak sűrűn nőve az ágak és fedték egymást a levelek, a fény mindég megtalálta az utat, itt azonban gyakorlatilag szemernyi fény sincs, csakis a biológiai organizmusok, már ha beszélhetünk ebben a világban biológiáról, adnak halovány jeleket.* Próbálkoztam a környezetem elemzésével, majd csak ezután vettem észre, hogy a sötét mellé furcsa zajok is dukálnak, hisz csak így igazi egy horrorjelenet. Fura kopogások hangja vettek körbe, nem lehetett látni mi kelti a zajt, azt viszont igen, hogy körülbelül melyik irányból is érkezik. Fejemet azért még egyszer körbe forgatom, nem e hagytam ki valamit, amikor megpillantok egy másik játékost, aki szinte rögtön ezután rám is köszönt.
- Üdv. Saito vagyok! - Köszöntem vissza Kyuushiro, majd rögvest azután tudásom szerint válaszoltam is a kérdéseire. - Hol vagyunk?! Mit keresünk itt?! Hogy jutottunk ide?! Tettem fel újra a kérdéseket lassan, megfáradt hangon, majd ugyanígy folytattam. - Ez itt a végtelen éjszaka borzalmas birodalma. Azért kerültél ide, hogy vezekelj bűneidért, melyt én, az ezer éves hold hírnöke fogok végrehajtani, a büntetésed pedig Halál!- Mondatom utolsó szavát kissé indulatosan ejtettem ki, miközben bal kezemmel az állam alatt mozgattam, mintha egy hosszú szakállat simogattam volna. Hogy miért is hazudtam? Egyszerű okból, kíváncsi voltam rá mit reagál, na meg nem lehetett kihagyni egy ilyen aprócska kis poént. Megvártam még Kyuushiro reagál, majd rögtön utána pár lépést közeledek felé magam elé tartott kézzel.
- Csak vicceltem, csak vicceltem.- Kuncogtam halkan, majd folytattam. - Ha minden igaz, egy küldetésen veszünk részt. Én személy szerint egy könyv miatt jutottam ide, aminek az oldalán egy kék nap és egy vörös hold volt. Adott egy választási lehetőséget, az Elmét és az Emlékezetet. Én ebből az elmét választottam és rögvest ezután itt találtam magamat. Ami viszont fontosabb, az a fura zaj igencsak zavar engem...- Mondtam, ahogyan kezembe vettem a pajzsomat és a zaj forrása felé indultam meg lassan, ügyelve arra, hogy meg ne botoljak valamiben a földön.

_________________
Pontok Pajzzsal:
Élet: 5
Fegyverkezelés: 4
Erő: 7
Kitartás: 4
Gyorsaság: 10
Spec képesség: 6
Páncél: 27

Saito Theme Song
"Kardom mögött Pajzsom védelmére lelhetsz!"

Huramino Saito
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2014. Apr. 20.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
25/50  (25/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Eugeo on Szomb. Máj. 31, 2014 12:23 am


Kyuu, Saito:


A kérdésekre, és a mozgolódásokra a zörgés egyre hevesebbé és hangosabbá vált. Kellő távolban még azt is meg tudjátok állapítani, hogy a hangoskodás több faág irányából jön. Közeledtek, de semmit sem találtok - legalábbis eleinte úgy tűnt, mintha semmi sem lenne a fákon. Ám aztán, egytől egyig fura, kicsi, fehér, áttetsző lényecskék tűnnek fel előttetek. Fejük ovális vagy kerek, akár csak szemeik és némelyiknek a szája. Valamelyik mosolyog, valamelyik csodálkozó ó-ra kerekíti ajaktalan száját. Nem túl békésen, de egy helyben ülnek, fejüket ide-oda billegetve hallatják a vészjósló hangokat.
- Van itt valaki? - ismétli az egyik.
- Csak vicceltem! - nevet a másik.
- Én csak a könyv miatt vagyok itt. - mondja a harmadik, és nem is sokat téved: kocsányul lógó kezeiben az ismerős narancssárga, bőrkötésű könyvet tartja, ami most sokkalta vékonyabb, és az egyik oldaláról hiányzik a borítója: csakis a kéken villózó Napot láthatjátok. A térképeteken - ha ellenőrzitek - egy nyíl jelenik meg, és határozottan arra a fára mutat, amin a könyvet szorongató manócska üldögélt. Azonban ha megközelítitek azt, a többiek még a szokottabbnál is gyorsabban ingatja fejüket, és egy hanghullám kíséretében minden lépéssel -2 hp vonódik le páncélotokból vagy az életetekből. Mit tesztek?

Shu:

A beszédre és a mozgolódásra egy mély torokból érkező, hörgő hang válaszol. Észlelhető, hogy a sötétben valami megmoccan, de észlelés jártasság kellő szintjével is "csak" egy nagy bestia alakja, és kéklő-vörösen villózó írisze tűnik fel. Egy-két pillanatig marad egy helyen, aztán mindig valahol máshol van. Hogyha megpróbáltok közelebb férkőzni hozzá, nem tudtok: egy védőzónához hasonlatos fal választ el benneteket az ismeretlen fenevadtól - ennek ellenére az utóbbi egyik mellső, ragadozóéhoz hasonlatos karmát néhány centire megveti tőletek, és végül lefekszi. Békésen szuszog. Az árnyékban látszódik, ahogyan résnyire összeszűkíti szemeit, s lesüti azokat. A hörgő hang aztán megszólal:
- Felejts el. Felejts el, amit látsz. Felejts el, amit tapasztalsz. Felejts el jót... felejts el rosszat... felejts el engem... felejts el mindent! - A végére felmordul, fejét félig elfordítja, hogy csak a vörös szemet lássátok. Az árnyékban rejtőző lény farkát meglendíti, mely tollas ostorban végződik. Nem mond semmit, csak néz benneteket azzal a megigéző, de ijesztő szemmel. Felnevetett.

Kathának holnap/ma délutánig van ideje írni! Smile

Eugeo
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2014. Apr. 23.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Máj. 31, 2014 12:39 am

Egy hörgés. Először csak ennyit hallottak. A sárkány azonnal a hang irányába állt, hogy megvédje az idomárt az érkező veszedelemtől, amennyiben az érkezni kívánt. Ám úgy tűnt, hogy Timidus számításai ismételten helytállónak bizonyultak, és a fenevad nem akarta őket megtámadni. Nem vetette rájuk magát, mindössze nyögdécselt, mintha fájdalmai lennének. Egy hatalmas bestia volt. Mindkettejüknek feltűnt a különlegessége. Még egymásra sem kellett pislantaniuk, azonnal tudták, hogy mindketten észrevették. Az állat szemei, már amennyiben az volt, ugyanazokban a színekben pompáztak, amilyen színeket a könyv borítóján lévő nap és a hold viselt magán. A lány úgy sejtette, hogy jól választottak. Ha csak az egyiket vagy a másikat választják, akkor kevés lett volna a tapasztalat, nem tapasztalták volna meg mindkét oldalát az éremnek, avagy ez esetben a könyvnek. Okosan döntöttek. Az alakot mindössze a szemeikkel követték, az eszükbe sem jutott, hogy utána vagy esetleg rá vessék magukat. Ők voltak itt a vendégek, és a bestia döntötte el, hogy bebocsájtást enged-e nekik, hogy hajlandó-e velük beszélni. Úgy tűnt, hogy minderre hajlandóságot mutat. A fal kis villanásait talán láthatták, talán amiatt, hogy nem is próbálták megközelíteni, ezt a részét sem vehették észre, de egyik sem jelentett volna semmi különöset. Akár észlelték akár nem, nem törődtek vele. Természetesen volt, hogy valami olyannal találkoztak, akinek nem az a célja, hogy megküzdjön velük. Az értelmetlen lett volna. Ezután megtörtént a kapcsolatteremtés. A bestia közelebb lépett, egészen közel, és így már kellőképpen szemügyre tudták venni. Nyugodtan feküdt melléjük, és szuszogott. Mintha fáradt lenne. Ezután belekezd a hosszú mondandójába, mely felejtésre szólítja fel a két barátot. Most sem ijednek meg. Shu szentül hiszi, hogy egy fantommal van dolga, márpedig a fantomok nem akarják őket bántani. Eddig sem akarták és ezt most sem lesz másképpen. Végighallgatja a mondandóját, majd szelíden szól hozzá. A bestia valamiért feldűlt. Mérges. Vagy fáj valamije. Először egymásra néznek, egymásra mosolyognak, majd egyszerre teszik fel a legegyértelműbb kérdést.
-Miért?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Angelica Katharina on Vas. Jún. 08, 2014 8:24 pm

(bocsi mint hiányzásokban írtam eléggé kedvetlen voltam jó ideig, és ha volt is szabadidőm néha írni nem volt hangulatom >.<)

Halkan szuszogva fekszek a földön. Halványan emlékszem a könyves dolgokra, de olyan fáradt voltam, hogy nem volt energiám semmihez. Sosem gondoltam, hogy egy kis olvasás ennyire kimerít. Legközelebb messziről el fogok kerülni minden betűt, számot, és minden más vackot, amivel túlságosan megerőltetném magamat.. cöh. Ráadásul valami bökköd. A hasamra fekszek, kezeimet fejemre szorítom, és nyöszörögve szólok, bár mivel a fejem a földön, így egy-két fűcsomót is sikerült megrágnom.
- Hagyj békén! Még 10 percet kérek! – mondom, de végül is nyöszörögve felülök, ásítok, majd az idegenre nézek fáradt szemekkel, aki négykézláb volt – Hm…
Elgondolkoztam, és ez látszott arcomon. Jobb kezem mutatóujjamat szám elé emeltem, a bal kezemmel megtámasztom a jobb karomat, és hangosan hümmögve meredek a lányra.
- Húú egek ura…. Ennyit ittam volna? – mondom idegeskedve, miközben a bökőm hegyét rágcsálom idegem levezetésébe – Kezdek berozsdásodni úgy, tűnik… - majd körülnézés után ismét hümmögök egy keveset, és gyanakodva a lányhoz fordulok – Ugye nem adtál be semmilyen hallucinogén anyagot? — mutatok rá vádlón a középső ujjamon lévő bökővel, majd választ nem várva felállok, és leporolva lábamat a házikó felé indulok – Nem érdekes… ha már úgyis képzelődök egy idő után úgyis megszűnik ez a nyavalyás álom, ha nem… nos akkor ülhetnék itt télig, nem változna semmi.
Elindulok, ám ha a csajszi nem követ, hátranézve sem nézve emelem fel kezemet, majd kiáltok.
- Jössz vagy nem? Nem foglak várni szóval döntsél gyorsan.
Ezzel karba font kézzel indulok meg egy kissé hullámos mozgással a ház felé. Egy-két óra és és jól leszek… bááár kitudja… lehet csak matt részeg maradok egész nap…

_________________
Fegyver kinézete:



Képesség:

ha megsebeztem ellenfelet:
7 körön keresztül, 5 HP sérülést okoz, amelyet idő előtt 4 korona dobásával (körönként 1-et, enemynek kell dobni) lehet megszüntetni idő előtt

míg a képességem aktív a mérgezés sebződésének a felével sebződök, míg ki nem kapcsolom a képit. Bár a kikapcsolás után én már nem sebződök, de az ellenség mérgezése még nem fog leállni, míg valamelyik feltétel be nem teljesül (kör lejárta, szükséges korona)
dobása

Angelica Katharina
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 377
Join date : 2013. Feb. 19.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1933/2100  (1933/2100)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kyuushiro on Hétf. Jún. 09, 2014 6:03 pm

Saito? Bólintok a fiú válaszára, majd érdeklődve figyelem a további szavakat.
Ezeréves hold hírnöke.
Vezeklés a bűneimért.
Ahha.
Suspect
Összehúzom a szemeim, majd olyan 'hülye vagy?'-tekintettel nézek rá - egy pillanatig. Utána ellazulok, és sóhajtok egyet.
-Oké, Holdhírnök, és tulajdonképpen hol is vagyunk? - teszem fel a kérdést újból, majd a vicc beismerésére én is elmosolyodom. Hogy az előttem álló játékos nem teljesen komplett, az tény, de talán nem is lesz olyan rossz vele együttműködni.
De mit is jelent ez a szó valójában?
-Elme? Akkor minden világos, én is azt választottam. - vagyis.. semmi sem világos. Ez egy küldetés... de milyen? És miért pont ilyen furcsa módon kellett belekeverednünk?
Mikor elindulok (természetesen kivont karddal, hisz az alapkövetelmény egy ismeretlen helyen) a hang felé, hamarosan meg is pillantom a forrását: egy csomó kicsi, fehér... izét. Nincs jobb szó ezekre, életemben nem láttam még hasonló teremtményeket... igaz, ez egy képtelen világ, ami valójában nem is létezik, így nem kell annyira csodálkoznom rajtuk.
Már csak az a kérdés, hogy tudajdonképpen... mik is ők?
Szemügyre veszem az izéket. Érdekel, van-e felettük indikátor, s bár Látás jártasság híján vagyok, megpróbálom kiszúrni a fejük feletti villanásokat - ha vannak. NPC-k? Mobok? Információ híján fogalmam sincs, mi a funkciójuk, de az meglep, hogy tudnak beszélni. Méghozzá gúnyolódva.
Hm. Érdekes.
A könyv láttán pislogok egyet, s talán még jobban meglep, mint a tény, hogy gyakorlatilag a sok kis fehérség mintha egy nagy lény lenne... a beszéde alapján legalábbis. Nem kell einsteini logika ahhoz, hogy rájöjjek: a feladatunknak köze van ahhoz a könyvhöz. Lehúzom menümet, aztán megjelenítem a térképet, hisz korábbi küldetéseknél már jó szolgálatot tett: igazam volt.
Hát ha játszanunk kell... nyugodtan, az idegesség legkisebb jele nélkül indulok feléjük. Szerencsémre. Mert bár a fzra hang nem zavar, az annál inkább, hogy... megy le a páncélom.
Ráadásul erre két lépés árán sikerült rájönnöm. Remek! Négy páncélpontom bánja, na meg egy nyilvánvaló lehetőség esélye. Na mindegy, akkor...
-Ki vagy te? Minek kell neked az a könyv? - kardom védekezőn magam elé tartom, hátrálok három lépést, és ha Saito el akar indulni, kinyújtott bal karommal állítom meg. Ha ilyen ütemben csökken az értékes páncélom, akkor esélytelen, hogy egy nyílt támadásban legyőzzük őket. Húznom kell hát az időt, és használnom kell(ene) az elmém... ha már azt választottam.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27

Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Huramino Saito on Szer. Jún. 11, 2014 10:48 am

Kis előadásom nem hozta meg a várt sikert, ugyanis Kyuushiro nem úgy reagált mint ahogyan szerettem volna. Ezt látva lemondóan sóhajtottam, majd ahogyan ő is, én is egy széles mosolyt rajzoltam az arcomra. Bár azért meg kell említeni, hogy ha a férfi helyett egy lány lett volna, ő biztos jobban átélte volna előadásom.
Visszatérve az eseményekre, kiderült, hogy Kyuu is hasonló úton-módon került ide mint én, mégpedig, hogy az Elmét választotta a két felugró ablak közül. *Tehát akkor ez tényleg egy küldetés és nem én vagyok az egyetlen aki részt vesz rajta, sőt ha Kyuushiro is idekerült, akkor lehet vannak mások is rajtunk kívül. Habár hiába nézek körül, nem sok mindent látok. Legjobb lenne ha először átnéznénk a környéket más playereket keresve. Habár az is lehet, hogy csak mi voltunk azok akik az Elmét választották, mások pedig az Emlékezetet preferálták, már ha egyáltalán vannak "többiek".*
Míg elmélkedtem, Kyuu lassan megindult a hangok irányába, így én se tétlenkedtem, pár lépéssel mögötte követtem őt, habár én csak a pajzsomat szorítottam kezemben. Amit ezután láttunk, megdöbbentő volt, még ebben a világban is. Apró kis lények rajzolódtak ki a fák tetején akik ide-oda lóbálták fejüket és szavakat ismételgettek. A különböző mondatok közül felfigyeltem egyre. "Én csak a könyv miatt vagyok itt." Hajtogatta az egyik, míg a kezében, (már ha lehet azt kéznek nevezni) egy ismerős könyvet lóbált.
- Ott! Mondtam, ahogyan a könyvre mutattam és csak reméltem, hogy a kis lényecske a mondatával nem arra utal, hogy játékos volt aki itt ragadt, hanem hogy egy npc akit a küldetés miatt alkottak meg ide. Minden esetre az biztos, hogy közük van a küldetésünkhöz. Kyuu jó kérdéseket tett fel, én még azonban kiegészítettem őt.
- Mi pontosan ez a hely, és mi ennek a küldetésnek a lényege?

_________________
Pontok Pajzzsal:
Élet: 5
Fegyverkezelés: 4
Erő: 7
Kitartás: 4
Gyorsaság: 10
Spec képesség: 6
Páncél: 27

Saito Theme Song
"Kardom mögött Pajzsom védelmére lelhetsz!"

Huramino Saito
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2014. Apr. 20.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
25/50  (25/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Csüt. Jún. 12, 2014 5:57 pm

Grimaszolva figyelem a lányt, akire rátaláltam az imént. Úgy tűnik, ébredezik, csak hát nagyon nem akar az édes álomból kikerülni. Legalábbis valószínűleg édes, ha már kér még egy kis időt...
- Még tíz perc? Hát bocsánat, de nem éppen érünk rá! - válaszolok ingerülten, karba tett kézzel, kissé kivörösödött arccal az idegtől. A lány ezek után elkezd hümmögni. Megrándul néhányszor egy ideg az arcomon, aztán az előző mondatomhoz hasonló ingerültséggel, vagy inkább hisztisen teszem fel kérdésemet: - Most meg mi van?
Az idegen következő kijelentésére hitetlenkedve felvonom jobb szemöldököm. Inni? Most komolyan egy iszákossal kerültem össze? Na, hát ez aztán a jó előjel... Azt hiszem, fogok még én ezzel az akárkivel küzdeni. Mármint nem fegyverrel, inkább szavakkal és győzködéssel. Jóslatom pedig azonnal be is igazlolódik... Olyan kérdést tesz fel ez a nőszemély, hogy köpni-nyelni nem tudok hirtelen. Újabb hitetlenkedés látható arcomon, és szólásra nyitom a számat.
- Hogy mi a jó franc?! Te most komolyan ilyenekkel vádolsz? Megőrültél?! - fakadok ki véleményem szerint teljesen jogosan. Igen, én, mint drogdíler, vagy valami ehhez hasonló... Komolyan ezt nézi ki belőlem? Csak rám kell pillantani, és rögtön leesik az embernek, hogy ezekhez a szutykos, mocskos dolgokhoz semmi közöm. Soha az életben nem ittam, soha nem nyúltam alkoholhoz. Semmi ilyesmihez. Sőt, nem is akarok nyúlni. Csak az hiányzik, hogy én se tudjam megkülönböztetni, mint ez a személy előttem, hogy ahol vagyok, az valóság, vagy éppen az én, italtól elborult, valósággá váló álmaim egy része.
- Tél... Hát egy kis lehűlés nem ártana, valóban - jegyzem meg halkan, enyhén gúnyos hangon, remélhetőleg a másik nem hallja meg. Van egy olyan érzésem, hogy nem fogunk valami jól kijönni...
Ahogy a lány megindul, feltápázkodok, és én is veszem a fáradságot, hogy a ház felé induljak, felvéve a másik tempóját. Csak mire odaérünk, szomjan ne haljak.
Észrevéve a hullámos járást, inkább eltávolodok tőle, mielőtt rám tehénkedne, ezzel felborítva mindkettőnket. Semmi kedvem ahhoz, hogy egy hozzá hasonló rajtam fetrengjen. Meg amúgy se akarom, hogy bárki is rám essen. Az se opció számomra, hogy én essek rá a hirtelen lendületére. Ez az, amiből úgyszintén nem kérek.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap

Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 18
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Eugeo on Hétf. Jún. 23, 2014 12:38 pm


Kyuuék:

A kérdésetekre a manócskák összenéznek, és baljóslatú kuncogásukat hallatva adják tudtotokra, hogy felettébb mókásnak tartják jelenlegi állapototokat. Fejüket ide-oda ingatták - különösen az az átlátszó testű lényecske, akinél a könyv is volt. Úgy tűnt, mintha ki-kiesne a kezéből a félig hiányos olvasmány, de ahányszor az megtörténhetett volna, erősebben kapaszkodott belé. Kyuu kérdésére a kör alakú szemek váratlanul összeszűkültek, emberibb mimikát kezdett el kisajátítani.
- Basszus, hogy mondjuk olvassak!? Szerinted mire jó egy könyv? - kiáltott fel a korábbinál harsányabb hangon. A többi lehorgasztott fővel fejüket rázták.
- De ha már úgy is itt vagytok, megtehetnétek egy kis szívességet - folytatta aztán, kissé halkabban - Megkereshetnétek a főnökünket. Már vagy fél órája itt dekkolunk, és sehol sincsen. Megígérte, hogy jön, de nem jött. - Aztán kifejezéstelen arccal nézett a könyvre, s mintha kitalálta volna gondolataitokat, folytatta: Ha megteszitek, odaadjuk a könyvet. De felőlem akár itt is maradhattok, és csorgathatjátok a nyálatokat érte. - Végül folytatta a fejrázást, a kongó hanggal megfűszerezvén. Kezéből kezdett egyre jobban kicsúszni a könyv...

Kathaék:

Amint elindultok, úgy tűnt, mintha egyetlen lépéssel mérföldeket tettetek volna - vagy mintha egy festmény szereplői lennétek, és annak a képnek az alkotója meggondolta magát, és átpingált benneteket egy jóval távolibb pontra: így kerültetek egy tíz-húsz méterre a ház elé, ami közvetlen közelben jóval nagyobb volt, mint ahogyan az első látásra tűnt. Persze nem értek rá bámészkodni, amikor ugyanis egy a háznál is nagyobb, tűzokádó sárkány bukkan elő amögül... egy teás csészével és kannával a kezében. Orrából füstöt lengetve, sárgán virító szemeivel egyenesen rátok néz, és kedves mosoly közepette, török ülésbe helyezkedik.

Fafnir:

- Hosszú-hosszú ideje nem volt már ember-vendégem - kuncogott jókedvűen. - persze aki élt is. És két igen csinos hölgyemény társaságát sosem vetem meg. Fafnir vagyok, szolgálatotokra... - Hajtja meg nagy, busa fejét a sárkány. - Tudom, hogy keresésben vagytok, de kérlek, legyetek a vendégeim egy teára. - Csettintett egyet, mire a földből két újabb csésze jelent meg. A jómódú sárkány italt öntött, majd a kezetekbe nyomva kíváncsian nézett benneteket. Még lehetőséget sem hagyott a visszakozáshoz.

Shu:

Az ismeretlen eredetű szörny szemét villogtatta egy darabig, majd gonosz, de egyben szomorú nevetést hallatott. Lábát megemelte, majd újból a földnek nyomta, amivel egy kisebb lökéshullámot gerjesztett. Úgy tűnt, mintha fel akarna állni, de aztán mindig meggondolta magát. Bár még látással se igazán láthattátok, de acsargó morgása közepette résnyire nyitotta száját.
- Azt én is kérdezhetném... - felelt vissza unott gúnnyal. - Miért is jó emlékezni? Miért is jó elmélkedni? Egy rakás szemét, a feledés mellett! Minek kellenek, hogyha mást sem kapsz, csak fájdalmat... reménytelenséget... bánatot. - Egy pillanatra lesütötte szemét, majd amellett kettő kisebb is megjelent. A lény dühe új erőre kapott. - De én ezt be is fogom neked bizonyítani! - A levegőjéből érezhető volt, hogy előre hajolt. Csak egy pikkelyes, sötét orrot láthattok csupán, semmit többet - és az a sötét orr, sötét ködöt fújva rejtelmes feketeségbe burkolt benneteket. Csak egy fél percig érezhetitek azt, hogy mintha el lennétek szakítva egymástól, aztán hirtelen egy másik helyen találjátok magatokat, egymásra utalva: egy könyvtárban.

Könyvtár:

A hely égbe nyúló polcok labirintusa, milliónyi könyvekkel. Néha-néha egy-egy tovaosonó árny jelenik meg, és olyan sebesen tűnik el mellettetek. A sebességükkel úgy tűnt, mintha a könyvek maguktól kerülnének le a polcokról, s olyan ütemben vissza, a helyükre. Csendes volt, s különös illatszag lepte be a helyet.  

Elnézést kérek a késésért!

Eugeo
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2014. Apr. 23.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Jún. 23, 2014 2:23 pm

Csöndben és nyugodtan hallgatták végig a fenevadat, Shu még mosolygott is, hogy kicsit biztassa, megnyugtassa szegénykét. Egy küldetésen voltak, szóval teljesen biztos volt abban, hogy ha nem csinálnak valami nagy hülyeséget, akkor nem eshet bajuk. A lény nem viselkedett támadólag, fáradtnak és feldúltnak tűnt, ráadásul még szomorúnak is. A kérdései teljesen logikusak voltak, és Shu már nyitotta is volna a száját, hogy mesélni kezdjen, megossza ezzel a valakivel a véleményét, amikor egyszer csak megint máshol találták magukat. Timidus fújt egyet, majd kijelentette a nyilvánvalót.
-Bunkó.
-Dehogy is az! Ez csak költői kérdés volt, Timidus.
-Költői? Mit akart, hogy versben válaszoljak? De hát arra sem hagyott időt!
-Nem, nem dehogy! A költői kérdés azt jelenti, hogy nem vár választ a kérdésére.
-Akkor minek teszi fel a kérdést?
-Hát… azért, hogy mi elgondolkodjunk rajta. Csak ennyi a célja, de igazából ő már tudja a választ, vagy az is lehet, hogy nincs is válasz.
-Hülyeség. Ha nincs válasz, akkor értelmetlen kérdést feltenni. Egyértelmű, hogy tudja a választ, hiszen azt mondta, hogy be akar nekünk bizonyítani valamit.
-De azt vajon honnan tudja, hogy be kell nekünk bizonyítani valamit? Honnan tudja, hogy nem értünk vele egyet? Megjegyezted amit mondott?

A sárkány tett pár lesújtó pillantást a lány felé a hülye kérdése miatt, majd elkezdte visszamondani.
-Miért is jó emlékezni? Miért is jó elmélkedni? Egy rakás szemét, a feledés mellett! Minek kellenek, hogyha mást sem kapsz, csak fájdalmat... reménytelenséget... bánatot.
-Akkor nekem volt igazam.
-Dehogy volt! Azért, mert szerinte az emlékezet nem fontos, még nem jelenti azt, hogy avval ért egyet, hogy az elme igen.
-Egyébként… én egyetértek vele. Sokkal könnyebb lenne, ha nem emlékeznék a kinti világra, csak rád, meg az itt történtekre. Sokkal boldogabb tudnék lenni.
-Akkor tényleg nem értem, hogy mit akar bebizonyítani. Nekem is sokkal jobb lenne, ha végre elfelejtenéd a képzelgéseidet. Csak elszomorítanak téged.

A sárkány körbekémlelt, majd hangosan kezdett beszélni.
-Hahó! Hallod amit mondtunk?! Egy véleményen vagyunk, nem kell semmit bebizonyítanod! Végeztünk!
Ha nem történt semmi, akkor a sárkány legyint egyet a farkával, és elkönyveli magának, hogy innentől kezdve egészen addig cél nélkül fognak tengődni, amíg végre meg nem kapják a küldetés lényegét.
-Ne nézzünk körül, Timidus?
-És mégis mit keresnénk?
-Hát… a kérdései alapján én a filozófiai részlegen kutakodnék…
-Majd ott akadunk rá arra, hogy miért vagyunk itt? Azt mondta, hogy ő akar meggyőzni minket, márpedig olyanról nem tud meggyőzni, amiben nincs vita közöttünk, tehát küldetés teljesítve. Keressünk képregényeket!

Az idomár megvonta a vállát, és elkezdtek körbe körbe járkálni, olvasgatták a címeket, és ha találtak valami izgalmasat, azt leemelték a polcról. Az árnyakkal nem törődtek, bizonyára csak kellékek voltak.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Vas. Jún. 29, 2014 12:09 pm

Mindössze egyetlen lépésünkbe kerül, és máris a ház előtt találjuk magunkat néhány tíz méterre. Értetlenül állok ez előtt, mint ahogy sok más dolog előtt is eddig - voltak azért már érdekes kalandjaim, egyik-másikba akaratom ellenére csöppentem bele, de szerencsésen megúsztam. Annyi viszont jó ebben az egészben, hogy nem kell annyit kutyagolni, mint azt hittem. Azért ez rettenetesen hosszú táv lett volna, és ebben a hőségben nem valószínű, hogy túléltem volna. Bár... Jó, itt vannak életpontok, szóval a szomjanhalás nem fenyeget. Már ha jól hiszem. A játéknak a rendszerével még mindig nem tudtam megbarátkozni, még mindig szokatlan minden.
Annyira nem tudom megfigyelni a hatalmas építményt, mert egy... egy sárkány jelenik meg?! Hogy mi a csuda?!
Hátralépek egyet, ezzel kifejezve döbbenetemet és rémületemet egyaránt, majd meglátom a... teáscsészét a sárkány mancsában? Meg... Kanál? Mi folyik itt?
Értetlenül pislogok a sárkányra, aki úgy tűnik, nem bánt hatalmas, ijesztő kinézete ellenére sem. És még beszélni is tud! Ijedtemben vigyázzba állok, és igyekszek a kitörni készülő sikítást valamelyest elnyomni, visszaküldeni a helyére: a némaságba. Ez azért elég nehéz egy hatalmas szárnyas hüllő jelenlétében, de azért ez a haditerv sikeresnek mondható: nem sikítok, ennek ellenére mégis érzékelhető rajtam, hogy a legnyugodtabb sem vagyok - arckifejezésem mindnet elárul. Újra meghökkenek, amikor a lény bemutatkozik, és akaratom ellenére is kinyögöm a saját nevemet:
- Kremylla.
A következő kijelentésére felvonom egy szemöldököm. Keresés?
- Igazából azt sem tudom, hogy hogy kerültünk ide, keresésről eddig pedig szó sem volt. Egyáltalán mit kéne megtalálnunk? - kérdezem, miközben a sárkány cselekedetét figyelem, és ahogy előbukkannak az újabb teáscsészék, csak pislogok. Hamar megbarátkozok ezzel a különös szituációval, és képzeletben inkább egy embert teszek a sárkány helyére, vagy egy sárkánnyá változott embernek gondolom, és így már nem is olyan nehéz a társalgás. De azért... Különös az, amit csinál.
Megtölti a csészéket, és a kezünkbe nyomja, én meg megfogom, nézem a benne lévő teát, aztán felpillantok a sárkányra, választ várva az előbb feltett kérdésemre.
- És miért vagyunk itt?

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap

Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 18
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Angelica Katharina on Szer. Júl. 02, 2014 8:56 pm

Hát.. nem sok hijja volt eme becses pillanatnak, hogy majd kijött minden, amit ittam. Sosem bírtam, ha másnaposan kényszerített teleportációt hajtanak létre velem. Most, is mint említettem majdnem visszajött a régen látott róka kóma, amikor egyetlen lépésre több mérfölddel arrébb teremtünk.. vagy lehet csak én túlzot a méretarányokkal, sosem voltam jó matekból… meg mayarból.. fizika, töri, földrajz és a töbi, és a többi, jóformán csak tesiből voltam jó, de bukni nem buktam. Szerencsére azonban annyi mákom volt, hogy sikerült visszanyelnem a zöldmanót, de azért négykézlábon maradtam egy kis ideig, és lihegtem egy kis ideig biztosítva, hogy bent marad a kajám. Csak akkor emeltem fel a fejem, mikor hangokat hallok. Gyanakodva felnézek, és egy sárkány tornyosult a ház fölött. Ösztönszerűen talpra huppanok, és határozott tekintettel, teljesen merev testtartással védekező állást veszek fel. Annyi előnye van a bökőnek, hogy újra húzva szinte mindig harcra kész, és hát egyetlen nagyobbacska karcolás is elég itt, hogy a rendszer találatnak érvényesítse, és sebezzen ugyanannyit, mintha a fejébe döfném. Azon viszont még sosem gondolkoztam el, vajon mi történne, ha beletörném a célpontba a felszerelésem… vajon simán csak elpixeleződne? Vagy állandóan sebezné a célpontot, míg meg nem hal, vagy ki nem veszi a sebből? Egyszer ki kell majd próbálnom… Viszont z a sárkány krapek vicces egy jószág volt azt meg kell hagyni. Ekkor monstrumként apró kis teáscsészékbe töltöget, meg kínál, szinte már szakadok, annyira röhejes. Viszont legalább társnőm nevét megtudtam. a társnőm felfigyelhet rá, hogy most már józanabban viselkedek… na jah az extrém helyzetek mindig kiütik belőlem az alkoholt, ezt gyűlölöm magamban… Viszontegyelőre csak némán állok teát szürcsölöm a teát amit kaptam.

_________________
Fegyver kinézete:



Képesség:

ha megsebeztem ellenfelet:
7 körön keresztül, 5 HP sérülést okoz, amelyet idő előtt 4 korona dobásával (körönként 1-et, enemynek kell dobni) lehet megszüntetni idő előtt

míg a képességem aktív a mérgezés sebződésének a felével sebződök, míg ki nem kapcsolom a képit. Bár a kikapcsolás után én már nem sebződök, de az ellenség mérgezése még nem fog leállni, míg valamelyik feltétel be nem teljesül (kör lejárta, szükséges korona)
dobása

Angelica Katharina
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 377
Join date : 2013. Feb. 19.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1933/2100  (1933/2100)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Eugeo on Szer. Júl. 02, 2014 9:18 pm


Shu:

Az árnyak néha elég közel kerültek ahhoz, hogy meglássátok azt, valójában micsodák: baglyok - sötétbarna (ami csak napfényben tűnik fel), erdei gyöngybaglyok. A különös könyvtárgondnokok lábaikban, tonnaszámra cipelik fel-le az olvasmányokat, a tudást szüntelenül kutatva. Látnak és hallanak benneteket, de egyszerűen túlságosan elfoglaltak ahhoz, hogy visszajelzést küldjenek rólatok, vagy a felmerülő kérdésekre válaszokat adjanak. Az előbbi tény ellenére egy éles vijjogó hangra lehettek figyelmesek, majd felettetek egy sokkalta nagyobb árnyalak suhan el. A hatalmas bagoly megjelenésére a kisebbek csak egy pillanatra figyelnek fel, s bólintással üdvözlik, de nem állnak le a kereséssel.

Bagoly:

A gigantikus madár legalább három méter magas volt, testénél jóval hosszabb szárnnyal melyet a földre való érkezést követően behúzott. A szív alakú, sápadt maszkszerű arcát ellensúlyozta sötét szemeinek érces csillogása - ezeket nemtetszően szűkített össze, csőrét visszafojtott indulata közben erősen összepréselte. Tollait felborzolta.
- Nem emlékszem, hogy engedélyt adtam embernek vagy idomított állatnak... a könyvtáramba való belépéshez. - sziszegte. - Nincs itt helye az üresfejűeknek. Távozzatok! - Bal szárnyával intett nektek.

Katháék:

A sárkány egy pillanatra összeszűkíti bal szemét Katha udvariatlankodására, de elmosolyodik Krem nevének hallatán. Elégedetten bólintott, majd a további kérdések hallatán elcsodálkozik.
- Ó, szóval nektek se mondtak semmit? - kíváncsiskodott, majd hörpintett egyet az enyhén cukrozott, tejjel felhígított, angolosan ízesített teájából. Sóhajtott egy nagyot. - Ej, azok ketten tényleg nagyon el lehetnek tűnve, hogy csak egy fél könyvet hagynak hátra az Emlékezőknek. - Állát jobb mancsfejével támasztotta meg. - Na jó, akkor elmondok mindent a kis hölgyeknek. Ez nem az a hely, amit otthonotoknak nevezhettek. Ez egy külön világ, amit az Elme és az Emlékezet megőrzői uralnak. A legenda szerint Huginnak és Muninnak, a két gigán hollónak ciklusonként meg kell küzdenie a Feledéssel, mielőtt az elpusztítaná a Tudás fáját. - Itt tisztelettudóan hajtotta meg fejét. - Ők... eltűntek. Elnyelte őket a föld, vagy meghaltak. Viszont ha ők nincsenek, a Feledés elemészti azt, amire az emberek és megannyi más élőlény képes: gondolkodni. A gondolkodás és az eszmélés különbözteti meg az élőket egymástól, és ez az, ami szivárványossá teszi ezt a világot. - Szomorúan az ég felé tekintett, s újabb kortyot nyelt. - Nektek, Emlékezőknek az a feladatotok, hogy megkeressétek annak a bizonyos könyvnek a másik felét, melyet az Eszmélők által kutatott résszel kell egyesítenetek. Talán lesz esélyetek felkutatni, de mindenek előtt - Hamarosan végzett teájával, a csészéjét odébb rakva felegyenesedett, mellső lábaira emelvén testsúlyát, nyújtózott egy nagyot. - próbára teszlek benneteket, kis hölgyek! Majd meglátom, tényleg érdemesek vagytok-e arra, hogy Emlékezőknek nevezzétek magatokat. Mit szóltok? - Kérdezte nevetve, mintha bármi lehetőségetek lenne a választáshoz.

Kyuuék mihamarabb írjanak!
Katháéktól spoilerben kérnék statokat. Smile

Eugeo
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 90
Join date : 2014. Apr. 23.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Shukaku on Szer. Júl. 02, 2014 9:51 pm

A baglyok megjelenése, illetve annak tudatosítása, hogy az árnyak baglyokat rejtenek Timidust egyszerűen hidegen hagyja. Lehetnének akár tollas sárkányok is, ha arra nem veszik a fáradtságot, hogy rájuk figyeljenek, akkor teljesen lényegtelen, hogy miféle népség. A lány persze tulajdonít nekik jelentőséget, és halkan el is suttogja a társának.
-Tudod a baglyok a bölcsesség jelképei, Timidus. Pallasz Athéné, egy régi görög istennő szent állata is a bagoly volt. Ő volt a bölcsesség, a jog, az igazságosság, a művészetek és a képzés istennője a görög mitológiában.
-Nagyon okos bagoly lehetett.
-Nem… az istennő volt a védőszent, és a bagoly volt a szent állat. Mint te és én.
-Én szent állat vagyok?

A lány halkan kuncogott, és megcsóválta a fejét, ahogy mosolyogva a petre nézett.
-Nem… illetve lehet… csak azt mondom, hogy ugyanúgy voltak együtt.
-Biztosan nem ugyanúgy.
-Oké-oké… de érted.
-Nem. De nem is fontos. Nézd!

Ekkor pillantották meg a hatalmas lényt, aki nagyobb volt az összes eddig látott társánál, és emellett még pont feléjük is tartott. Timidus nyugodtan állta a fürkésző tekinteteket, Shu azonban engedelmesen meghajolt. Megint úgy érezte, hogy nem ő van otthon, ő csak itt vendég, tehát illik vendégként viselkednie. Timidus is felborzolta a tollait, amikor a bagoly is így tett, és védelmezőn a lány elé állt. Sohasem jelentett jót, ha egy madár borzolja a tollait, és ezt mindketten tudták. A sárkány szerencsére nem vette sértésnek a lény szavait, Shu idomár volt, az állat jelzőt nem tartotta derogatívnak, amikor pedig szót emelt volna az üresfejű kifejezés ellen, a lány szólalt meg, természetesen suttogva, hiszen egy könyvtárban voltak, először egy halk csipogással a társa türelmét kérve, majd a bagoly felé fordulva.
-Elnézést kérünk, nem akartuk megzavarni. Shukaku vagyok, ő pedig a társam, Timidus. Sajnos mi sem tudjuk, hogy hogyan kerültünk ide, egy könyv küldött minket egy erdőbe. Egy narancssárga, bőrkötéses, cím nélkül, egyik oldalán Nap, a másik oldalán Hold volt. Az erdőbe pedig egy fura szomorú, morgós lény azt mondta, hogy bebizonyítja nekünk, hogy nem kell emlékezni… és azután itt találtuk magunkat.
-A könyvben volt egy vers is: Elme és Emlékezet nap mint nap felderíti a földi tájakat; aggódom, nem tér majd vissza egyszer az Elme, bár Emlékezetért szívem még szorongóbb...
-Ha… ha meg tetszik mondani, hogy hogyan tudunk kijutni, akkor azonnal elmegyünk, és nem is zavarjuk tovább a könyvtárát.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája

Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5876
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12088/10100  (12088/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Vas. Júl. 13, 2014 7:37 pm

A lány négykézláb való lihegésére egyszerűen nem tudok reagálni. Egy ideig bámulom, aztán elfordítom a fejemet, és forgatom a szemeimet - lehetőleg úgy, hogy ne lássa. Amilyen az első reakciója, olyan a viselkedése. Úgy tűnik, meglehetősen sokat alkoholizál, ha már ennyitől így kikészül.
A sárkány újabb kérdésére oldalra biccentem a fejemet. Akkor voltak már előttünk mások is ugyanezzel a feladattal, gonddal, tudom is én, mivel. Különös... De mégis mi lehet ez az egész?
Miközben ezen gondolkodok, és a sárkányt hallgatom, a teámból kortyolgatok lassan, hogy minél tovább tartson. A magam részéről ízlik, és ahogy elfogy, valószínűleg kérni fogok még egy csészével. Amíg viszont van, addig kiélvezem a tea minden egyes ízletes kortyát.
Lenyelem az épp számban lévő italt, és összevonom a szemöldököm, majd megszólalok.
- Azok? Fél könyv? - teszem fel első kérdéseimet. - Kikről... tetszik beszélni? - Először elgondolkodok azon, hogy tegezzem-e vagy inkább magázzam, végül az utóbbinál döntök. Az azért mégis illendőbb, főleg egy sárkánnyal szemben, aki lehet akár... több ezer éves is. Hihetetlen, hogy ezek a pikkelyes testű lények, elélhetnek akár eddig is. Már ha a hiedelmeknek lehet hinni.
Mesélés. Különös egy történet, és az "azokra" meg is találom a válasznak vélt feleletet: Hugin és Mugin, a két holló. A teámat szürcsölgetem továbbra is, és igyekszek megérteni mindent, ami elhangzik, még ha elsőre kissé nehéznek is bizonyul - teljesen idegen a történet, ráadásul nem érzem magam otthon benne; szokatlan. De nagyjából kikerekedik minden, ahogy átfuttatom rajta újra és újra a gondolataimat, ahogy emésztgetem magamban. Tulajdonképpen csak meg kéne keresnünk egy fél könyvet, aztán egyesíteni a másik féllel, már ha... jól értettem. Csak kérdés, merre kereshetnénk.
Feltenném azt a kérdést, hogy mégis merre kéne indulnunk, ám a sárkány felemelkedik, így inkább még hallgatok. Kíváncsi vagyok, mit szeretne még, mert hát nyilván nem hiába mozgolódik. Ám amit kérdez, nem nyűgöz le túlságosan. Éppen nyelek, és a kérdést hallva félre is csúszik, mire elkezdek köhögni, és hevesen ütöm a mellkasomat.
- Maga szerint egy első szintű képes lenne bármire is? - kérdezem hitetlenkedve, még mindig fuldokolva, de hamar eláll ez az érzés. Kivörösödött arccal, szinte zihálva nyugszok meg, aztán a sárkányra emelem aggodalmas tekintetemet.
- Gondolom, nincs más választásunk - nézek rá savanyúan.

//Elnézést a késésért, azt hittem, ide már írtam... De akkor ezek szerint rosszul emlékeztem Very Happy//

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap

Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 18
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Angelica Katharina on Hétf. Júl. 14, 2014 1:27 pm

A sárkány összehúzza, szemmel néz rám. Csak ne nézegessen, mert kibököm a szemét. Egyelőre elég bajom van, nem fogok tereferélni fölöslegesen senkivel. Vagy lehet, más miatt néz rám? Most különben elgondolkodtam, de különösebben nem töröm magamat, egyelőre hagyom, had magyarázzon a sárki. Nem mintha túl sok mindent fel tudnék fogni, abból, amit mond, de hát legalább tűnjön úgy, mintha figyelnék rá, nem? Azért a zavarodottság kilátszik a szememből… most komolyan ki a franc az a Hugin… meg… ki is volt a másik? Az is valami gin… Na, mindegy. A történet többi részét is sikerült úgy ahogy, szakaszosan megjegyezni, de azért kicsit nehézkesen ment. Tisztára anno történelem órákra emlékeztetet, és mint említettem azt hiszem nem kedveltem a történelmet. Ki szereti a végeláthatatlan unalmas múltat? Nem tom más hogy van vele, de én a jelenben élek, és a jövő jobban izgat. Mindazonáltal mikor végre befejezte felcsillan a szemem. Végre valami izgalom! Remélem, le kell győzni vagy miegyebek. Elmosolyodok, és boldog hangon szólok.
- Köszöntem a teát. Mellesleg… Angelica Katharina szolgálatotokra, 6. szintű harcművész. Amm… Kyra… vagy… eh bocsi mi is a neved, elég bonyolult egy neved van. – vakarom meg zavart mosollyal a fejem, majd folytatom – Mindegy, legyél határozottabb. Egy kis kihívásnál nincsen is élvezetesebb. Legalábbis… a mentális kihívásokat, én személy szerint nem szeretem, gondolom, látszik is. – nevetek fel.
Megmozgatom kicsit a jobb karomat, és hallgatom a bökő lágy zörgését. De imádom kiélni szadista énemet. Másképp nem egy bökővel harcolnék. A bökő kis sebet ad, legalábbis a valóságban. Jó nem vagyok annyira szadista, hisz nem a fájdalomokozásért csinálom, hanem csak élvezem a harcot ennyi.

_________________
Fegyver kinézete:



Képesség:

ha megsebeztem ellenfelet:
7 körön keresztül, 5 HP sérülést okoz, amelyet idő előtt 4 korona dobásával (körönként 1-et, enemynek kell dobni) lehet megszüntetni idő előtt

míg a képességem aktív a mérgezés sebződésének a felével sebződök, míg ki nem kapcsolom a képit. Bár a kikapcsolás után én már nem sebződök, de az ellenség mérgezése még nem fog leállni, míg valamelyik feltétel be nem teljesül (kör lejárta, szükséges korona)
dobása

Angelica Katharina
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 377
Join date : 2013. Feb. 19.

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
1933/2100  (1933/2100)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Hősök útján

Témanyitás by Sponsored content Today at 6:58 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.