[Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Jay on Csüt. Május 22, 2014 4:26 pm

Verőfényes nappalra nem igen ébredtek, ugyanis eléggé borongós az ég odakint. Viharfelhők közelednek, bár eső nem nagyon várható.
A napotok nagy része úgy telik, ahogy ti szeretnétek, egyben viszont közösnek kell lennie: fel kell vennetek a küldetést, melyhez a következő módokon juthattok hozzá:
1: A főtér küldi-tábláján kiakasztva található egy kis, ámde szembetűnő cimke:



" Soleon báró versenyt rendezett a bátor fiatalok között! A nyeremény: 10000 arany. Ha érdekel a dolog, legyél a Kezdetek városában lévő teleportkapunál éjjel 11:30-kor! Részleteket ott tudtok majd meg. Figyelem! Csak azok jöjjenek, akik nem félnek a sötétben! ".


2: Egy kis utcai kikiáltó fiúcska nyom a kezetekbe egy szórólapot, ugyanezen szöveggel.
3: Falra ragasztott "plakátok".

Eldönthetitek, hogy a helyszínen összetömörödtök-e, vagy külön-külön lesztek, ismerkedjetek, ha akartok ^^

Bemelegítő kör, szóhatár 250.
1 hét/kör. Smile

_________________
12.Szint, plusz a felszerelések:

Élet: 14 (+6) ------------->20 (100)
Fegyverkezelés: 13 (+7) --->20
Erő: 12 (+16)-------------->28
Kitartás: 8 (+6)----------->14
Gyorsaság: 16 (+13)-------->29
Spec. képesség: 10 (+4)----->14
Páncél: 38
avatar
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 268
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
1033/1100  (1033/1100)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Chancery on Pént. Május 23, 2014 1:51 pm

-The cold never bothered me anyway.
Nem vagyok hangos, Isten ments tőle. Csak magamban dúdolgatok. Kis pattogósan, halkan, úgy az orrom alatt mormolva. Lassan lépdelek a nem túl népes utcán, a macska kicsivel mögöttem lemaradva. Célom nagyon nincsen, valahogy mégis a Főnixkönny elé keveredem, amin most tábla hirdeti, hogy Zárva. Hamarosan már maga a bolt sem lesz, legalábbis ha elszánom magam erre a lépésre is.
"Pedig megérdemelnéd, hogy szenvedj vele!"
Gyorsan elfordítom a fejem és tovább megyek. Nem akarok vele törődni, nem akarok rá gondolni, még csak egy picikét sem.
A kezemet automatikusan nyújtom a fiú felé, de először rá sem pillantok arra, mit vettem el tőle, egy pillanatra eszembe juttatva Budapestet és annak megannyi szórólaposztó munkatársát. Csupán pár sarokkal odébb, mikor egy rendszer által kihelyezett, rögtönzött lomtárba szeretném dobni, akkor nézek rá a papírra és annak szövegelésére. Összehúzott szemöldökkel vizslatom a nevet, majd az összeget, aminek láttán elszorul a torkom és szinte hallom a fejemben a reklámból ismert hangot, hogy "Mennnyiii?"
Ennyi pénzből a céh jócskán nagyobbá válhatna, és a nemrég csatlakozott kezdők ruháztatására is maradna bőven...
Összehúzom a szemeimet; miért is gondolok én a céhre? Mi közöm van hozzájuk, a logó megmaradásán kívül? Pár felszerelésen kívül mást nem kaptam soha tőlük... sem elismerést... sem megbecsülést... nem érek én ott nekik semmit, akkor miért is kockáztassam az életem értük?
A hajamba túrok, kissé félrelökve a cicafüles pántot: a jó Isten áldja meg őket, de utoljára teszem ezt. Elvállalom a feladatot, odaadom nekika jutalmat, és le is út, fel is út. Ennyivel tartozom, talán többel is, nem tudom. A kezem lejjebb jön és egy kicsike pofonnal jutalmazom magam; menj már a bús pokolba, Üldözési Mánia!
Kavargó gondolataim végül elérik, hogy eltegyem a papírt és a naptárba feljegyezzem az időpontot, még mielőtt elfelejteném, majd dódolgatva, kis átköltéssel megyek tovább.
-The dark never bothered me anyway.

Természetesen elfeledkeztem a dologról, és hálát adtam az eszemnek, hogy megtanultam kezelni a rendszer naptárfunkcióit. Még be sem léptem átmeneti fogadó-szállásom kapuján, mikor csörgött a digitalizáció és figyelmeztetett, hogy ideje indulni a találkahelyre. Lenyomtam a zajongó akármit, gyors látleletet vettem dolgaimról és esetleges éjszakai programjaimról (nem volt egy sem mára), hogy nyugodt szívvel lépdeljek a kapu felé. El is csodálkoztam, hogy a jelek szerint én vagyok az első, mert még senkit sem látok erre... vagy csak én dőltem be valami trükknek. Akármi is legyen, sanda mosollyal álldogáltam a közelben, karba tett kézzel; ha átverés, majd kiverekszem magam belőle. Ha nem, akkor legalább csakis enyém lesz a nyeremény.
Álomkelő persze játsza még midnig a csendkirályt, és csendben, egykedvűen ül a lábaim előtt.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2570
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 37
Exp:
5542/5600  (5542/5600)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Szophie on Szomb. Május 24, 2014 11:59 am

Kint voltunk a mezőn, és valami eszméletlen új dolgot játszottunk. Igen, játszottunk. És Vezér is élvezte. Ez felülírta az eddig kialakított képet farkasomról. Szeret ő játszani, csak nem a megfelelő dolgot játszottuk. Neki nem kell gumicsont. Ezt már megtanultam. Ő önérzetes, és egoista. Ez is egy fontos tény róla. Ugyanakkor újra és újra mindig rá kell döbbennem, hogy azt hiszem, ismerem, pedig mégsem. Néha már előre ki tudom találni minden szavát és gondolatát, máskor pedig új dolgokra csodálkozhatok rá vele kapcsolatban. Most utóbbi történt.
Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy buborékfújót. Egy ennyire egyszerű kis tárgy volt az, amely az új csodára rávezetett. Megláttam, és eszembe jutott, mennyire régen volt utoljára ilyen a kezemben. Amikor még a sövény labirintusban játszottam bátyámmal. Fújtam a kis, színes gömböket, és azok körülöttem lebegtek, mint tavirózsa a vízen. Majd egy hirtelen pukk, és a buborék meghalt. De nem gond, mert van helyette száz meg száz és ezer meg ezer..
Nosztalgiázás volt a célom csupán. De néha nem az sül ki a dolgokból, amit eltervezünk. Ahogy az első fújás hatására előttem lengett öt-hat darab buborék, egyszer csak egy fehér alak kúszott be a képbe, ahogy ugrálva sebesen kipukkasztja az összeset. Meglepődtem, nem is kicsit. Mégsem kérdeztem vagy mondtam semmit. Úgy éreztem, azzal elűzném a pillanatot, talán még meg is rémíteném farkasom, és oda lenne, veszekedésbe torkollna a játék. Így aztán egyszerűen fújtam egy újabb adagot. És megint. És újra. Azóta nézem, ahogy a szél szárnyra kapva, előttem lebegve a buborékok élnek úgy egy másodpercig, majd farkasom felugrálva elkapja őket szájával.. ALias kipukkasztja az összeset. És a legnagyobb lelkesedéssel csinálta mindezt, mintha legalább megölendő mobokról lenne szó. És nem elégszik meg azzal, hogy simán kipukkasztja őket, csak akkor jó az, ha a szájával pukkasztja ki. Mintha csak megenné az összeset. Természetesen ezt a lehető leggyorsabban kell megtenni. Fújtam újra, színkavalkád az orrom előtt, majd fehér pattogó valami. Vicces is volt a helyzet egy kicsit.
A következő pillanatban, ami eltelt a két fújás között, vettem észre valami furcsát. O.o A farkasom szájából csöpögött a nyál, mint mindig, ha melege van, kilógatott nyelvvel hűti magát, és közben mozog. Most viszont ez a nyál habzott.O.o Úristen, megmérgeztem a farkasom! Vagy legalábbis szappanos vízzel kimostam a száját!!!
- Vezér!! - kiáltottam aggódva. Nem úgy volt, hogy a veszett állatok szája habzik? Akkor most Vezért veszetté tettem?
- Fújd! Még! - lihegte, és újabb adag hab jött ki a száján.
- Nem! - rohantam oda mellé, majd vettem elő egy palack vizet.
- Mi? Miért? - kérdezte, és ez az alkalom elég jó is volt ahhoz, hogy a vizet a szájába öntsem, persze úgy, hogy ne nyelje le.. Vagy ne az egésze nyelje le.
- Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül, amikor végre szóhoz jutott a szájába ment víztől.
- Megmentelek! - mondtam eltökélt gondoskodással, és akkor súlyemelésemmel felkaptam a farkast, hogy gyorsan a sajnos nem épp közelben lévő városba becipeljem. Természetesen rúg-kapált, karmolt, még finoman meg is harapott, de akkor sem tettem le. Semmi szitok nem elég ahhoz, hogy eltérítsen szándékomtól, miszerint most keresek valami pet doktort! Veszettség elleni oltásra van szükség! Eddigre már későre járt, egészen beesteledett, és mire a Kezdetek városába értem, későre járt.
- Ilyenkor hogyan találok akárkit is, aki segíthet? - nyafogtam.
- Miben? - kérdezte a farkas, de nem válaszoltam. Ennél sokkal nagyobb volt az aggodalmam. Olyannyira, hogy észre sem vettem a kezembe nyomott szórólapot, melyet még mindig szorongattam. Eddigre már letettem Vezért, mert megígérte, hogy nem kóborol el, ha.. utána mobozunk, vagy küldetésre megyünk.
Ekkor láttam meg az előttem haladó lányt, akit már láttam pár boss harcon, Biztosra tudtam, hogy ő is idomár, és meg mertem volna kockáztatni, hogy a kicsi Justice tagja. Így jobb híján mellé futottam.
- Szia! - köszöntem. Szinte biztos, hogy meglepem, ugyanis még sosem beszéltem vele, és ez a hirtelen lerohanás.. hát.. nem éppen aranyos kezdet. De nem érdekel, most a farkasom egészsége a tét! - Véletlenül nem tudsz valamit pet veszettség ellen? - kérdeztem kétségbeesetten. - Habzik a szája! - mutattam Vezérre, aki teljesen nyugodtan, sőt.. talán kicsit unottan állt ott.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2284
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6300/6500  (6300/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Nio on Hétf. Május 26, 2014 4:07 pm

Reggelem szinten ugyan úgy indult, mint minden nap. Kiléptem a fogadóból, elmentem a cukrászdába, amit hajdan egy akkor még kedves ismerősöm ajánlott, meg is vettem és ettem szokásos sütimet, majd azon kezdtem tépelődni, hogy mihez kezdhetnék magammal a mai nap. Bár az időt elnézve nem sok kedvem volt semmihez. Ez a kicsit borongód idő valahogy lelombozott. Bár ami azt illeti, mindig lehet találni valami kifogást, hogy ne csináljak semmit.
Miközben felsoroltam magamban a lehetőségeimet elindultam valamerre, és mire felocsúdtam neki is mentem a mai programomnak. Nevezetesen a városi hirdetőtáblának. Tehát el is kezdtem nézni lehetőségeimet. Valamit, ami nem túl nehéz, szórakoztató és a végén garantált a fejlődés és egy nagyobb összeg. Hiába, nem tudok ellenállni a sütiknek, de sajnos a pénztárcám bánja. Meg is találtam, amit kerestem. Már konkrét feladat nem volt odaírva, viszont feltehetőleg jó nagy a jutalom, „nyeremény”…
„Soleon báró versenyt rendezett a bátor fiatalok között! A nyeremény: 10000 arany. Ha érdekel a dolog, legyél a Kezdetek városában lévő teleportkapunál éjjel 11:30-kor! Részleteket ott tudtok majd meg. Figyelem! Csak azok jöjjenek, akik nem félnek a sötétben!”
Fel is vettem, mire egy kis kikiáltó NJK a kezembe nyomott egy papírt ugyan ezzel a szöveggel. Valami nagyszabású küldetés lehet, ha ennyire reklámozzák. Bár már csak azt az egyet nem tudom, hogy mit kellene addig csinálnom. Eléggé későn kezdődik az a bizonyos verseny. Mit csinálok én majdnem éjfélig?
El is fordultam a táblától, és kezdtem el gondolkodni. Aludjak? Vagy még egy süti? El sem tudom téveszteni a célt, mivel itt van helyben. Ha nem itt lenne, akkor legalább el tudnám ütni az időt azzal, hogy megkeresem, de így esélyem sincs…
Nem sok mindenre jutottam, végül inkább kimentem gyakorolni szólóban az esti megpróbáltatásra, bár el sem tudtam képzelni, hogy miről lehet szó. Még tippem sem volt. Viszont mikor a megjelölt időpont előtt 10 perccel megérkeztem a kapuhoz valamennyire felkészültnek éreztem magamat.

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
avatar
Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Szer. Május 28, 2014 4:40 pm

Meglepően sokáig töltöm ágyban az időmet. Délig biztosan a takaró alatt fetrengek, annál korábban nem kelek ki. Talán a kinti idő borongóssága miatt. Egyszerűen utálom ezt az időt, és nagyon befolyásolja a kedvemet az aznapi időjárás. Ilyenkor általában csak hisztizek. Nem mintha máskor nem ezt csinálnám... De mégis úgy érzem, hogy ingerültebb vagyok a megszokottnál ilyen időjárás mellett.
Nem akarok kikelni, de muszáj. Egy minimális mozgásra szükségem van, legalább annyira, hogy körbenézzek a városban. Ezt csak kibírom már úgy, hogy ne kezdjek el beszélgetni senkivel. Ha szerencsém van, akkor nem is találkozok ismerősökkel a séta folyamán, így beszélgetésbe sem fogok elegyedni, és meg is van oldva a kényeskedésem okozta kellemetlenség.
Úgy utálom ezt az időt, és gondolatban több milliószor elhangzik ez az egyetlen mondat tovább süllyesztve kedvemet. Látható nyúzottságom, arcomról tökéletesen lerí. Savanyú képpel baktatok az utcákon, kerülve a fölösleges szócséplést. Ez se jellemző rám... Be nem áll a szám, most meg csendben akarok maradni mások védelmének érdekében. Ez komolyan én vagyok? És most nem arra értem, hogy nem akarok másokat védeni... De komolyan nem akarok beszélgetni? Eszem a nemlétező kalapom, benne azzal a "briliáns" elmémmel!
Mászkálásom nem hiábavaló: a főtérre tévedve tekintetemet odacsalja a küldetés-táblához valami. Talán a sok nulla, amit a szemem sarkából pillantottam meg, talán a vastagon szedett betűk, fene se tudja, de éreklődést mutatva ez iránt, odalépek, és vagyok szíves elolvasni. Még ha őfelsége - érzitek az iróniát? - ilyen hisztis kedvében is van, akkor is rászán pár másodpercet, hogy informálódjon. És ez az informálódás sem tűnik elfecsérelt időnek.
Pislogok párat, majd újra és újra elolvasom azt a pár sort. Nem hiszek a szememnek. Komolyan ennyit adnak nyereményként? Ugye ez csak vicc? Márpedig nem úgy tűnik. Ugyan gondolatban kérdőre vonom ezt a nagy mennyiséget, de büszkeséggel töltene el, ha lenne nálam annyi. Hogy mire költeném, fogalmam sincsen. Talán egy jópofa házikót vennék, néhány szekrényt bele, azokra meg egy csomó könyvet. Vagy ha szinteket lépek - márpedig ennek még mindig nem látom túl sok esélyét -, akkor jobb cuccokat veszek, és nem kell másra támaszkodnom.
Támasz... Azonnal homlokon csapom magam, és ismételten nem hiszem el, hogy megint eszembe jutott az a... Na jó, inkább nem fejezem be, szerencsésebb, ha karba tett kézzel, fejfújt, vörös arccal bámulom tovább a táblát, jobb esetben azon gondolkodva, menjek-e. Persze ez azonnal eldől: megyek, még ha kamu is az egész. Hiszek abban, hogy egy minimális nyereményhez azért jutok, és ez nekem már elegendő, hogy az éjszaka rémségeit átvészeljem. Mert nem tudom, mire számítsak, ezt be kell vallanom. Bár... Ebből ki tud bármit is kikövetkeztetni?
Sóhajtok, és megrázom a fejem. A sötétben nem félek, de ha ijesztő maga a hely, tele kopasz, csupasz fákkal, ugyancsak ijesztő zajokkal, melyeket a szél kelt játékával... Akkor már félek. Ha van valaki a sötétben, akkor szintén szívbajokkal küzdök, és ijedtségemben valószínűleg fél kézzel leütöm azt, aki rám merészelt ijeszteni... Ez helyzetfüggő, talán még ez vezet vissza pár másodpercre arra a kérdésre: bevállaljam-e.

Éjfél előtt fél órával megérkezek. Sok vacillálás után mégis amellett döntöttem, hogy jövök. Már majdnem lebeszéltem magam erről az egészről, hiszen irreális összeget ajánl. Ebből pedig arra jutottam, hogy az egész kamu, csak oda akarnak csábítani egy csomó bolondot. És az egyik bolond én vagyok - természetesen. Hát mert miért is ne?
Elhúzott szájjal, de valamivel jobb kedvvel lépek a teleportkapuhoz, ahol már vannak néhányan. Kissé szégyellősen sétálok, és halkan, motyogva üdvözlöm őket, mint valami kisiskolás, aki fél az ismeretlenektől, de az illem miatt már csak azért is köszön az öreg néniknek, bácsiknak.
Mivel nem igazán figyelem meg őket, csak futólag pillantok rájuk, ismerősnek találom egyvalakinek a vonásait, de sötétben és a gyors terepszemle miatt nem tudom hová kötni. Annyi biztos: ismerős valahonnan.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Kyuushiro on Szer. Május 28, 2014 5:04 pm

Még mindig itt vagyok. Pedig már egész jól haladok a fejlődéssel, a felszerelésem szinte teljes egészében tier 2-es, s a pontjaim eloszlását sem kell szégyellnem. Igaz, aranyam nem maradt sok, de akkor is bőven megérte.
És még mindig a Kezdetek Városában vagyok, ott alszom, onnan járok a felsőbb szintekre mobolni. Hogy miért is? Igazából magam sem tudom... mintha várnék valamire. A csodára. A világvégére. Mindegy, csak valami megtörje a fejlődés egyhangúságát...
Vagy talán még mindig Mylla miatt vagyok itt? A kezdőt egész szépen felszereltem, s a fejlődésbe is kezd belejöönni, habár az első szintet még mindig nem hagyta el.
Na, erről beszéltem, mikor azt mondtam: nem tudom, miért vagyok itt. Ez a bizonytalanság... de legealább egyvalamiben biztos vagyok: hogy nem tudok valamit. Valamit, ami pedig fontos lenne. Mintha itt lenne a nyelvem hegyén, vagy a szemem előtt... csak egy apró részlet, ami eddig valamiért elkerülte a figyelmem.
Hjaj... megrázom a fejem, és tovább sétálok az utcán. Talán emiatt az időjárás miatt van ilyen borongós hangulatom, mikor mindenen merengek, amin nem kellene... de ha így van, akkor talán feljebb kellene mennem pár szintet. Fogalmam sincs, az emeletek időjárása között milyen különbség lehet, de egy próbát megér. Szórakozottan elveszek egy cetlit egy kisfiútól, majd azt tervezgetem, melyik szintre menjek. Vagy sétálni, vagy farmolni, mindegy, csak...
Arany?
Szinte akaratlanul pillantok a szórólapra, amit kaptam, és a szám rögtön felkelti a figyelmem. Gyorsan átfutom a szöveget, majd elmerengek, miközben lépteim egy pillanatra sem lassulnak.
Az arany valószínűleg nem létezik. Egy első szintű küldetés egyszerűen nem adhat ennyit, még akkor sem, ha nehéz... még tízes, tizenkettes szint környékén is eléggé irreális lenne, de itt? Nem, ez álca. Soleon báró vagy egy NPC, akinek az a feladata, hogy léprecaslja a szerencsétlen játékosokat, vagy egy játékos, akinek a szándéka ez. Mindkét verzió eléggé érthetetlen a számomra, de van valami, ami még jobban foglalkoztat.
Miért a sötétben lesz ez az egész?
Talán valami bátorságpróbának szánta az a Soleon. Ha így van, akkor talán mégsem lehet teljesen értelmetlen elmennem... a sötéttel semmi bajom nincs, és kíváncsi vagyok, miféle átverés ez. Vagy ha veszélyes lesz a helyzet, talán még meg is menthetek pár csapdába esett kezdőt, és én leszek a nap hőse, jee! Na jó, ezt még én sem gondoltam komolyan... de az tény, hogy kezd érdekelni a dolog.
Ott leszek - határozom el, majd visszamegyek a fogadóba aludni egyet. (Olyan dél környékén.)

Mikor felébredek az ébresztőprogram hatására, kényelmesen felkelek az ágyból, majd pár mozdulattal felöltöm harci öltözetem. Van időm fél tizenkettőig, így nem sietek a teleportkapu felé. Nem is érkezem elsőnek: már páran várnak ott, de ami meglep, az az, hogy közülük nem egy ismerős.
-Chancery! Nio! Mylla! - intek vidáman, majd a kimaradt lány felé fordulok. - Üdv, én Kyuushiro vagyok, de hívj csak simán Kyuunak. - miután ilyen szépen lerendeztem mindent, ami a formaságokkal kapcsolatos, kezdhetek magamban merengeni a küldetésen. Vagy mi a franc ez.
-Ti is Soleon báró... versenyére jöttetek? - teszem fel a költői kérdést, csak mert biztos, ami biztos. Ha mindannyian igent jeleznek, akkor bólintok, majd várok. Már nem sok idő van hátra, és kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből...

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
avatar
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Jay on Csüt. Május 29, 2014 1:30 am

Mindenkinek eltelt hát a napja, és egész szépen összegyültetek.
Az idő, a várva várt idő elérkezik, pontban 11:30-kor a teleportkapuból kiugrik egy kámzsás alak. Elég magas, és egyértelmüen erős illető: fegyverzete és páncélzata olyan, amit talán még sohasem láttatok. Érdekesség, hogy egyik lábára talán kissé biceg, bár ezt próbálja nem mutatni.
-Üdvözlöm mindannyiótokat, ti bátor ifjak, kik elfogadtátok gazdám felhívását. Kérem, jöjjetek közelebb.
Megvárja, míg teljesen köré gyültök, majd előkap egy papírost, felírja rá a neveteket, majd feldarabolja azt, és odaadja nektek, mindegyiken a saját nevetek szerepel.
-Nagyon vigyázzatok erre a papírra, mert később még szükségetek lesz rá!- szól nektek az illető, akinek a nevét nem tudjátok, és nem is hajlandó megmondani, hiába kérdezitek.
-Ha készen álltok, jöjjetek hát utánam. A mesterem már vár titeket.- majd a teleportkapu felé mutat.
Akár követitek, akár nem, ő elindul a kapu felé, és eltűnik abban. Furcsa módon nem mondta, merre, melyik szintre teleportáljatok, de a kapu nem záródik be, így rájöhettek, hogy nyitva hagyta nektek.
Amint bementek, furcsa hangok kíséretében elteleportálódtok.
Szemetek elé egy fáklyákkal megvilágított barlang belseje kerül, cseppkövekkel, tócsákkal, ahogy az lenni szokott. Fogalmatok sincs, hogyan kerültetek ide, hisz a teleportok csak más kapukhoz tudnak elszállítani. Az egyetlen kiút pedig a szemben lévő két embernyi széles rés a barlang falán. A kámzsás alak pedig ott vár titeket.
-A megmérettetésetek hamarosan kezdődik. Készüljetek fel, egyetek, igyatok, ha szükségetek van rá.- int, és néhány szék jelenik meg, egy asztallal, amin mindenféle finomság van.- Itt, - mutat a barlang egy kissé távolabbi pontjába- találtok fáklyákat. De mindenki csak egyet vehet el! A célotok pedig nem más, mint elérni a legutolsó szobát, ahol mesterem vár benneteket egy kis beszélgetésre. Függetlenül attól, hogy hogy teljesítetek, csak egy valaki viheti el a 10000 aranyas nyereményt. Habár a többieknek sem kell majd csüggedniük.

Amint átmentek a hasadékon, némi séta után rájöhettek, hogy idebent bizony elég sötét van: kell a fáklya. És bár visszamennétek, de mögöttetek az hasadék kezd lassan összehúzódni.... előttetek pedig a sötét barlang mélye, ami egyből már három felé ágazódik.

Szóhatár továbbra is 250, ha változik szólok Smile
1 hét/kör továbbra is, itt is jelzem, ha változás lesz Smile

_________________
12.Szint, plusz a felszerelések:

Élet: 14 (+6) ------------->20 (100)
Fegyverkezelés: 13 (+7) --->20
Erő: 12 (+16)-------------->28
Kitartás: 8 (+6)----------->14
Gyorsaság: 16 (+13)-------->29
Spec. képesség: 10 (+4)----->14
Páncél: 38
avatar
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 268
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
1033/1100  (1033/1100)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Chancery on Csüt. Május 29, 2014 12:30 pm

Szophiet már látásból ismertem; a Pet Oviból, a Justice céhháza körül, Tachi társaságában, a bossnál... Hogy őszinte legyek, Vezért egyébként is felismerném ezer közül is, tekintve, hogy legjobb tudásom szerint is ő az eddigi egyetlen hófehér farkas a játékban, ezen kívül már Álomkelő is mesélt róla, mikor elárulta, hogy titokban visszatért a Vakrandi utóbulijára emberi formában. Ez utóbbi azóta sem tudja, hogy volt lehetséges.
A habzó szájú petre pislogtam, aki egyszerű, konok unottsággal szemlélt engem vissza, na meg igen érdekes buborékokat böfögött fel. Ezek láttán rögvest eszembe jutott egy régebbi klasszikus regény, a Kyra Eleison, már csak azért is, mert ezt olvastam utoljára, és pont tegnap lapoztam el az utolsó oldalt is. A történetben is egy emberke mosogatólét iszik, és színes buborékokat kezd felböfögni utána, szakasztott ugyanúgy, mint Vezér. A felfedezés persze széles mosolyt varázsol az arcomra, és kezemmel letörlöm a farkas pofájáról a habot, ha engedi.
-Legközelebb ne engedd mosogatólék meg szappanok közelébe, és akkor nem fog habzani. -felelem végül. -A veszettséggel együtt járna vagy a túlzott barátkozási kényszer, vagy a túlzott agresszió is, fajtól függően. Már amennyire én tudom.
Álomkelő sem hagyja szó nélkül a dolgot, farká lengetve figyeli Vezért, majd megszólal, hanggal a fejünkben. ~Veled meg mi történt?~
Ezt követően lassan beszállingóztak a többiek. Nio-t szintén látásból ismertem eddig, Yuichi nyomán; és amint eszembe jut ez a név, összeszorul a szívem és gyors meg is nézem a listámban, hogy rendben van-e még. Nem merek a lánynál rákérdezni, hogy tud-e valamit róla, de a srác már igen erős eltűnése kezd napról napra jobban zavarni, valahányszor eszembe jut.
Őt követi Kyuushiro, akit, akárcsak a tobzoska terme előtt, lelkes mosollyal fogadok, és ismét vele jött az a furcsa lány is, akire ha ránézek, csodálkozom, hogy egyáltalán eljött, hisz a jelek szerint még a saját árnyékától is megijed.
Kyuu kérdésére még válaszolni sincs már időm, megjelenik feltehető küldetésadónk, akinek láttán egy pillanatra még a Csuklyás is eszembe jut, vele a kép, ahogy egykori petem nekiáll sálat kötögetni Jay beleiből.... pale  Brr. Egy fejrázással tolom félre a groteszk emléket, hogy nyugodtabb szívvel hallgassam végig. Válogatott szavaitól felfordul a gyomrom, sosem vagy csak ritkán bírom az ilyen túlzott megfogalmazásokat elviselni, általában az aktuális hangulatom határozza meg, mennyire van az ilyesmihez türelmem. Most nincs sok.
Rápillantok a papírra, elcsodálkozom egy sort azon, honnan tudhatta a nevem, majd elteszem gondosan az inventory egy rekeszébe. Álomkelő gyorsabb nálam, ő gondolkodás nélkül veti bele magát a teleportkapu rejtelmeibe, közvetlenül a titokzatos úriember után, én pedig, ha már úgyis kénytelen vagyok rá ezek után, követem.
Szinte meg se lepődöm, hogy megint egy barlangban végzem >.>
~Ne morogj. A változatosság fiatalít.~
Álom szinte nevet, valamilye oknál fogva a hangulata a tetőfokára hágott. Szinte érzem, ahogy parázslik, ahogy menni akar és felfedezni; rég éreztem már nála ilyen heves tenni akarást. És picit gyanús is, hogy feltűnően sokszor kereng Vezér közelében.... Rolling Eyes
Hogy ezt a furcsa anomáliát csillapítsam, én is közelebb lépek Szophie-hoz és miután végighallgattuk a kámzsás fickót, az asztalhoz megyek, de egy kis almán meg némi italon kívül nem veszek többet magamhoz. Már előre becsomagoltam a szokásos szendvicseket és gyümölcsleveket :3 Majd, mikor azt látom, hogy mindenki felpakolt és készen áll, magamhoz veszek egy fáklyát és belépek a hasadékon. Álom szinte néma kérésére pedig úgyis arra fogok menni, amerre Szo is Rolling Eyes

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2570
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 37
Exp:
5542/5600  (5542/5600)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Kyuushiro on Csüt. Május 29, 2014 1:21 pm

No lám, no lám. Talán mégsem volt teljesen jó ötlet olyan későre állítani az ébresztőt. Az egy dolog, hogy én vagyok az utolsó érkező, de alig üdvözlöm a többieket, és teszem fel a kérdést, az óra már fél tizenkettőre is vált.
Mit panaszkodom? Időben ideértem, ez a lényeg.
Kíváncsian, mindenféle aggódás nélkül figyelem az előbukkanó alakot. Fogalmam sincs, mit visel... talán már tier 3-as felszerelése van? Olyat még sosem láttam... bár nem mintha sok, magas szintű páncélzat lett volna a kezem közt. Mindegy, erős, az a lényeg. Jobb követni, mert bár nem hiszem, hogy Soleon... hm... szolgája megtorolná az ellenszegülést, jobb az elővigyázatosság.
Hogy ez már aggódás? Hát, lehet. Mindenesetre többé-kevésbé megbízom az alakban.
Elveszem a fecnit, nadrágom zsebébe süllyesztem, majd Myllára pillantok (magam sem tudom, miért), és Chancery után lépek. Kíváncsi vagyok, milyen lehet a 'mestere', a titokzatos Soleon báró, aki csak úgy szórja a 10.000 aranyakat... vagy inkább ámít velük? Ez majd kiderül.
Hogy hol vagyunk, azt nem tudom, de egy biztos: szép ez a hely. A fáklyák fénye rejtélyessé, ugyanakkor gyönyörűvé teszi a barlangot, a kisebb tócsák szinte ékkövekként csillognak, és... és csak egy irányba mehetünk.
Kezd érdekessé válni a helyzet. Ha mindenképpen kötelesek vagyunk követni valaki utasításait, és nincs kiskapu, ott már érdemes elmerengeni, biztos jó-e ez így.
De előbb együnk! Én bizony nem kéretem magam, egy 'Köszönöm' után odalépek az asztalhoz, és enni kezdek. Azt mondják, alvás után megéhezik az ember, így nem csoda, ha ez jólesik... persze nem mértéktelenül habzsolok, hanem előbb kitapasztalom, mi a legfinomabb, majd abból szedek alaposan. Szerencsére gyorsan eszem, így hiába az elfogyasztott étel mennyisége, pár perc alatt végzek; leöblítem egy pohár itallal, megtörlöm a szám, és kész.
Ezután odamegyek a fáklyákhoz, és felveszek egyet. Adok magamnak néhány pillanatot arra, hogy miért csak egyet vehetünk el, majd ha szükséges, meggyújtom. A többieket keresem a tekintetemmel, majd átlépek a hasadékon. Ha mindenki itt van, tettrekészen szívom magam tele levegővel, majd... észreveszem a záródó nyílást a hátunk mögött.
Mondom én, hogy ez kezd egyre érdekesebb lenni...
-Hát akkor induljunk! - mondom újult magabiztossággal. - Mivel három út van, azt javaslom, oszoljunk szét... Mylla, te gyere velem, Chancery és te menjetek együtt... - hiszen még mindig nem tudom a másik idomár nevét, de a macska viselkedése bárkinek feltűnne. Ideális csapat lesznek. - ...Nio, te pedig menj a harmadik folyosón. Ja, és még valami: sok szerencsét! -és ha senki nem ellenkezik, akkor Mylla felé pillantva a bal oldali folyosó felé fordulok, fáklyámmal megvilágítva az utat magam előtt.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
avatar
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
871/900  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Szophie on Csüt. Május 29, 2014 6:38 pm

Aggódva figyelem a lányt, ahogy lehajol, és letörli Vezér száját, aki közben úgy húzódzkodik, mint egy kisgyerek, ha a maradék csokit törlik le a szja széléről, de végül is engedi magát.
- Akkor.. akkor nem az. - lélegeztem fel megnyugodva, majd elővettem a buborékfújót, és kidobtam a legközelebbi kukába.
- Ne! Miért? - kapta fel a fejét hirtelen Vezér, és a kuka felé vetette magát. Csak az tartotta vissza a kukázástól, hogy féltette a bundáját a piszoktól. Tudtam én, hogy ha simán kidobom, az lesz a lehető legjobb mód arra, hogy távol tartsam a szappantól.
- A játékom.. - mondta elhűlve, és szegényt egy picit sajnálni is kezdtem, olyan elveszetten nézte azt a vacakot. - Csak játszottam! - magyarázta a fekete cica felé, miközben én elég meglepődött arcot vágva néztem ugyanazt a macskát. Nem nyitotta ki a száját, ebben biztos vagyok! És beszélt.. a fejemben..~ Egyébként már feltűnt, hogy a farkas és a másik pet jóban vannak. Többször is találkoztunk már velük, és Vezér mindig kitörő örömmel fogadta Kitemacskuszt - ahogy ő nevezi. Nem is értem.. Pedig alapból rühelli a cirmosokat.. Ja, bocs, most vadmacskáról van szó.>.> Nem mintha sokat változtatna a tényen, hogy fura ez az egész.
- Öhmm.. izéé.. Egyébként a nevem Szophie. - nyújtottam kezet Channak, ugyanis nem emlékeztem rá, hogy valaha is ez megtörtént volna. És igazn sokra tartottam az ilyen formaságokat. - Őt úgy látom, már ismeritek. - néztem petemre. - És benned kit tisztelhetek? - hajoltam le Kitemacskuszhoz... Csak azt ne mondja, hogy tényleg így hívják, mert én akkor tényleg elkezdem a röhögést. Egy párszor már kérdeztem az én drága farkasomat, hogy ez a valódi neve-e a petnek, de.. sosem kaptam egyértelmű választ rá. Csak olyanokat, hogy majd álmodban meglátod.. Meg megtudod, ha felkelsz..O.o Vagy valahogy így volt.. nem is tudom pontosan. Közben megérkeztek a többiek is. Felismertem Niot és Kyuut is, habár.. úgy tűnt, ő nem ismer meg engem. Először az ismeretlenhez fordultam (Kremylla Lyeen) , és neki i kezet nyújtottam, miközben bemutattam magamat és Vezért. majd Kyuushiro felé irányítottam figyelmem, és vártam, hogy elkiáltsa magát: csak poén volt!.. Vagy ilyesmik. De ez nem történt meg.
- Szia! Szophie.. a nevem. - mondtam még mindig megdöbbenve, hátha a nevemről majd felismer. - És izéé.. már találkoztunk egyszer..
- Talán újra fenékbe kéne harapnom, és akkor rájönne, kik is vagyunk! - nézett rá Vezér morcosan. Ő aztán pláne nem szereti, ha elfelejtik, főleg, ha egy győzelmét felejtik el. Egyébként pedig csak hozza a formáját, természetesen.
Ekkor valaki még megérkezett, akire én először azt hittem, ő is játszani jött - időközben megvilágosodtam, miért is tévedt ide ez a sok ember, ugyanis ránéztem a papírra. :facepalm:Viszont úgy gondoltam, hogy akkor már maradok, ha másért nem, hát a nyereményért. - , de kiderült, hogy valamiféle.. játékvezető. Odaadott egy papírt, amin a nevem szerepelt. Mivel külön kihangsúlyozta, hogy nagyon vigyázni kell rá, gondosan elraktam a tarisznyám mélyén egy kis szütyőkébe, aminek a száját bekötöttem, majd a szütyőmet is összekötöztem. Így, ott biztos helyen lesz. Közben gondosan megjegyeztem mindent, amit hallottam. Szóval ő nem a mester, hanem valami szolga. És biztosan alázatosan kell bánni majd azzal a bizonyos mesterrel, mert ez a férfi is így beszél róla. Mintha csak egy saját volt alkalmazottamat hallanám. *-* Nagyon gyanús volt nekem az egész teleportálós dolog.
- Ne! - kiáltottam a többik után, de már késő volt, két játékos és egy pet átment. Nekem ez a kapu dolog még mindig nem stimmelt, de... úgy döntöttem, akkor a többiekkel megyek a halába. Itt úgysincs megoldhatatlan küldetés, csak nagyon nehéz és halálos._. Többen pedig nagyobb eséllyel visszük végig. Na hát az étel meg csak még gyanúsabb volt. Viszont a pici-pocim megkordult, úgyhogy.. ettem. Viszont nem abból, amit elém raktak, hanem a saját sütimből. És Vezér is kapott pet eledelt egy csöppet, meg Álomkelőt is megkínáltam. Chan, úgy láttam, evett a közösből.. Már késő volt szólni neki, hogy ne tegye. Végül azért félre raktam minden önzőségemet, és őt is megkínáltam a sütimből. Kyuunak meg már láthatóan tele volt a hasa. Közben vettem egy fáklyát, és a hallott dolgokat emésztgettem. Ha csak egy nyerhet, az azt jelenti, hogy egymás ellen akarnak fordítani bennünket. Nem bízhatunk egymásban, mert nem tudhatjuk, ki annyira önző, hogy magnak akarja a kincset, akár... a többiek élete árán. Viszont ez rosszá teheti a csapat összhangot. Így aztán nem ellenkeztem, amikor felmerült a szétválás lehetősége.
- Te meg mikor nevezted ki magad parancsnoknak? - vágott Kyuu mondandójába Vezér, nem épp kedvesen, és nem épp vidáman. Egész egyszerűen morgott a fiúra. - pont ő menjen egyedül, amikor mi sokkal erősebbek vagyunk? - nézett először Niora, aztán fejével rám bökött. - Úgy lenne ésszerű, hogy a legerősebb , azaz mi egyedül, a leggyengébb a második legerősebbel, azaz a kis barátnőd Channak, a két közép erős pedig szintén együtt. Persze én nem vagyok az ellen, hogy megölessétek magatokat. - közben először csak a fejemet ingattam, majd a mondandója végére viszont helyeslőn ráztam azt. Teljesen igaza van. Aztán az utolsó mondatnál pedig inkább elsüllyedtem szégyenemben. Elvégre JL....
- Gyere Álom! - indult meg a baloldali járat felé, én pedig hitetlenül meredtem rá. Hát ezért papolt ennyit? Hogy most meg..??!! amlkđ{#cmk@!!!! Chanra néztem, megvontam a vállam, majd meggyújtottam a fáklyámat, és elindultam én is a petek után. - Elég lesz szerintem csak egy, a tiédet még ne gyújtsuk meg,takarékoskodjunk. - néztem az övére - már ha volt. - Ti pedig vigyázzatok magatokra. - néztem hátra a többiek felé. - Szerintem.. Nioval maradjatok együtt. Aztán majd maximum visszajövünk, és közösen átkutatjuk a harmadik járatot is. PÜ-ben tudunk egymással kommunikálni, bármi történik, azt írjátok meg nekünk, kérlek.. - ezzel elindultam, magam sem tudom, hová.. De először azért egy kis x-et rajzoltam a járat szájához. Csak a biztonság kedvéért..

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2284
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6300/6500  (6300/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Pént. Május 30, 2014 5:02 pm

A farkas pettel rendelkező idomár bemutatkozik, még kezet is nyújt. Szinte automatikusan emelem én is jobbomat, hogy kezet fogjak vele, és a név hallatán bólintok, majd elárulom a sajátomat is valamivel bátrabban, mint ahogy odasétáltam, aztán az ismerős hangot hallva összerezzenek. Képtelen vagyok elhinni, hogy - először hangjából ítélve - Kyuuval már megint találkozok. Hátrapillantva tényleg őt látom. Egyszerűen nem hiszem el. Nem, nincs bajom vele a korábbit leszámítva, el is néztem neki úgy ahogy, hiszen (az én szemszögemből) kárpótlásul kaptam érte a cuccokat (ezt persze még ugyanúgy kifizettetheti velem a közeljövőben). Köszönésem mindössze pár pillanatig tartó döbbent arckifejezésem, majd a kérdésére csak bólintok, ha már szólni hirtelen nem tudok. Kérdést feltevésére nincs időm, mivel egy férfi jelenik meg a teleportkapuból kiugorva, és szinte azonnal elkezd beszélni. Pislogok rá párat, aztán az utasítást követve közelebb lépek. Elveszem a papírt, amit felém nyújt, megnézem, és meglepetten olvasom rajta a saját nevem. A papírt elrakom az inventorymba, és gyanakodva figyelem továbbiakban a névtelen embert.
A többiek elindulnak, követve az ismeretlent, az egyik idomár próbálja megállítani őket, de úgy tűnik, későn. Mivel mást nem tehet, ő is megy velük, és őt követkve lépek be a kapuba, és amint belépünk, egy fáklyákkal megvilágított barlangba kerülünk. Körbenézve cseppköveket látok, de ugyanolyan kaput, mint ami a főtéren vna, nem. Felmerül bennem a kérdés, hogy mégis miféle helyre kerültünk, és hogy egyáltalán hogyan kerültünk ide.
Tekintetemet visszavezetem a furcsa öltözködésű férfira, majd megszólítom:
- Ácsi, bácsi. Egyáltalán honnan tudod a nevünket? - enyhén vádló és gyanakvó a hangom. - Még csak meg se mondtuk neked. És egyáltalán a te neved mi? - vonom fel egyik szemöldököm. Utóbbi kérdésemre nem is sejtem, hogy nem kapok választ, de elég akaratosnak tűnhetek, hogy valahogy kiverjem a férfiból azt a bizonyos nevet, ami érdekel, ám még mielőtt bármiféle döntést is hoznék, eszembe jut az öltözéke. Még sose láttam olyat, és egy ideig valószínűleg nem is fogok. Elhúzom a számat, hiszen az "addig verem a másikat, míg el nem mondja" módszer nem működik. Egyrészt azért, mert jobb a felszerelése. Másrészt azért, mert itt nem érez senki fájdalmat, így tulajdonképpen semmi hatása sincsen. Megvakarom a fejem, az étel jelenleg nem kifejezetten foglalkoztat. Ilyenkor enni? Csak... kikerülne onnan, ahonnan bekerült. Főleg egy ilyen helyen, ahol Isten se tudja, mi fog történni. Még a végén halálra ijesztenek, és a lenyelt étel máris nem fogja jól érezni magát a meleg pocakomban...
Eszembe jut a kérdésem, de a feltevésére megint nem kerül sor. Szólásra nyitom a számat, viszont Kyuushiro megelőz, vázolva a tervet, a farkas pedig ellenkezik. Két szó kiborítja a lobbanékonyságomat.
- Kis barátnője?! - üvöltöm, és mikor nincs nyitva a szám, arcom felfúvódik idegességemben. Ökölbe szorítom a kezem, aztán rácsapok Kyuu mellkasára. - Ennek a barátnője? Ohó, ne is álmondj róla! Valamit itt nagyon benéztél, de hogy én vele? - nézek aztán Kyuura kis hatásszünetet tartva, majd vissza a farkasra, és a számomra lehetetlent elképzelni sem tudom. - Na nem, ilyen az életben nem fordulhat elő - rázom vörös fejemet, kéz kezemmel magam előtt egy X-et formálok ennél a mondatomnál. Következőre már leengedem. - Kre-myl-la, jegyezd meg: Kre-myl-la! Nem kis barátnője ennek a... - hirtelen nem találok jelzőt, így csak körözök a csuklómmal, ezzel jelezve, hogy éppen keresgélek a szavak sokasága közt. - Ennek a kardforgatónak.
Szokásomhoz híven kissé hisztis arcot vágok. Hát igen, ez már annak az átka, hogy képtelen vagyok erlejteni az érzéseimet, sőt talán még jobban ki is fejezem, mint amennyire kellene. Ezek után inkább az orrom alatt motyogok érthetetlen szavakat, amik még számomra is érthetetlenné válnak egy idő után. Nem találom az összefüggéseket, csak úgy jönnek, mint a vízfolyás. Teljesen értelmetlen az egész! De az meg még nagyobb értelmetlenség, amit a farkas csinál. Ez nálam többszörösen kiveri a biztosítékot, és ha nem állít meg senki, akkor bizony utánaeredek, hogy vagy egy jó nagyot lekeverjek neki, vagy csak szimplán azért, hogy kinyilvánítsam hosszadalmasnak nem éppen ígérkező véleményemet. Nem is tudom, reménykedek-e benne, hogy valaki megfogja a karomat, és visszatart, avagy sem.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Nio on Hétf. Jún. 09, 2014 3:32 pm

Eléggé szép számba összegyűltünk, és ismerős arcok is vannak a tömegben. Ami lehet jó jel, de lehet, hogy nem… Kyuutól nem is olyan régen vereséget szenvedtem egy párbajban, ami miatt valahogy nem akartam harcba szállni ellene megint, bár erre nem volt időm nagyon gondolni. A küldetés kezdetét is vette, bár eléggé barbár módon. Hiába megszokhattam volna, hogy nincs két egyforma feladat…
Hamarosan megjelent valaki a küldetéssel kapcsolatban, aki mogorván, de elárult nekünk egy két érdekességet, a kezünkbe adott egy-egy cetlit, majd amilyen gyorsan jött úgy távozott is a teleportkapun keresztül, ahonnan feltehetőleg jött. Illetve amit nyitva is hagyott nekünk, bár csak Ő tudja, hogy hova is vezet. Leginkább egy gladiátorra emlékeztetett az illető, de akkor sem jelenti azt, hogy így kell viselkednie, az illemről nem is hallott, bár én sem vagyok mindig az, de egy bemutatkozás nem ártott volna még neki sem.
A jelenlévők közül én léptem át utolsókét a kaput ami kissé furcsa volt, mivel az alak nem mondta meg hogy hová is kell mennünk, emiatt kicsit bizalmatlanul, de át mentem én is. Odabent viszont olyan érzésem volt, mint valami szappanoperában.
Az alak ismét ott volt, és eddigi stílusában folytatta a rövid kommentárt. Miután eltűnt szemünk elől mi is elindultunk. Én vettem egy fáklyát a biztonság kedvéért, majd én is elindultam, de zsákutca. Több szempontból is. Egyik, miután elindultunk utána már nem volt vissza út, mivel a visszaút helyén három borzalmas járat volt, ami nem kecsegtetett semmi jóval, és amúgy sem vagyok kibékülve a sötét, vészjósló küldetésekkel. Másik, Kyuu ésszerű irányítása olyan dolgot váltott ki, ami jelen pillanatban nem volt valami okos döntés. Jó egyéni a verseny, de azért nem kellene egymás torkának ugrani… Nincs abban senki, ha valaki irányít.
-Miért kell veszekedni...- jegyeztem meg szinte suttogva, majd meggyújtottam fáklyámat és elindultam abba a járatba, ahova Kyuu mutatott.


//Sajnálom a késlekedést... Sad

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
avatar
Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Jay on Kedd Jún. 17, 2014 6:18 pm

/Semmi probléma, én kérek elnézést, hogy megvárattam mindenkit, tegnap nem tudtam írni, az elmúlt héten meg elfoglalt voltam "egyéb" okokból/

Nos, ketten az ötből elindultatok balra, Kyuuék középre Nio pedig egyedül jobbra ment a sötétségbe.

A balra ment kettes /Chan és Szophie/ egy kis séta után azt veheti észre, hogy nyálkásak a falak, mintha valami vízesés alatt lennétek. A benti fény nem változik, sőt, egyre inkább sötétebb lesz az a sötét, mintha a fáklyátok fénye már kevésbé világítaná be a folyosókat, leszámítva a nyálkáról visszaverődő fénycsíkokat..
Ismét némi séta, és a csipet csapat bizony fontolóra kell ismét vegye, hogy merre menjen, merthogy egy útelágazkodásba (XD) torkolltak: dönthettek hát, balra, vagy jobbra mentek. A fény gyengesége miatt nem tudjátok megállapítani, melyik járat milyen hosszú lehet.

Kyuuék a középső jàrat utasai, ők sokàig haladnal előre, és azt érzik, mintha kicsit lejtene a macskakő a làbuk alatt. Merthogy az van ott Very Happy De a süllyedés hirtelen emelkedésbe kezd, de nagyon: megszenvedtek minden egyes méterèn.. Amint vége, kettévàlik az egy: most jobbra, vagy barna?

Nio pedig egyedül bandukol a jobb oldali járatban, fáklyája fényesen bevilágítja a száraz, töredezett, betonnak tűnő falait. Furcsa, minthogyha nem lett volna valamiért elég kiásni és alátámasztani a kivájt falakat. Azonban ez előnyödre van, ugyanis a csupasz földnél jobban visszaveri a fényt. Ám hamarosan ő is egy elágazáshoz ér, és dönthet: jobbra, avagy balra megy tovább? Mindkét járat ugyanolyan hosszúnak tűnik.

Itt a szóhatár még 250, ám hamarosan változni fog kevesebbre: egyenlőre fő feladatotok, hogy elérjetek valahova, ám azt, hogy merre fordultok, 250 szóban nehéz vállalni. De ha esetleg mindannyian vállaljátok, én is megpróbálok valamelyest eseménydúsan leírni a körülöttetek lévő környezetet, bár nem lesz egyszerű Very Happy

Hajrá Smile
Határidő: 1 hét/ kör, ahogy eddig is ^^

_________________
12.Szint, plusz a felszerelések:

Élet: 14 (+6) ------------->20 (100)
Fegyverkezelés: 13 (+7) --->20
Erő: 12 (+16)-------------->28
Kitartás: 8 (+6)----------->14
Gyorsaság: 16 (+13)-------->29
Spec. képesség: 10 (+4)----->14
Páncél: 38
avatar
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 268
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
1033/1100  (1033/1100)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Nio on Pént. Jún. 20, 2014 1:19 pm

Az iménti dráma zajait magam mögött hagyva indultam meg az egyik járat felé… egyedül. Lassan haladtam, hátha valaki követni fog és nem kell egyedül mennem… viszont sajna ez nem következett be, így egy idő után már nem is vártam valakire, illetve senkire sem vártam. Talán jobb volna csak a mobokra számítani, elvégre egy ilyen helyen el tudom képzelni, hogy vannak. Pont emiatt halásztam elő cuccaim közül az eddig ott pihenő lándzsámat, hogy ha kell bármikor kezem ügyébe legyen. Mivel nem bíztam a járat magasságában, így kezembe fogtam lándzsámat és nem hátamra helyeztem, nem akartam sehová sem beakadni. Bár még a védekezés is macerás lesz, ha ne adj isten olyan helyzetbe kerülnék, hogy kellene.
Egy pillanatra meg is álltam, és füleltem, hátha hallok valamit, de semmi. Egy hang sem volt, síri csend, még lépteket vagy a szél süvítését sem hallottam. Vajon milyen messze van a vége? Általában megvagyok egyedül, de valamiért nem nagyon szeretem a földalatti járatokat. Mondjuk úgy volt már velük igencsak rossz tapasztalatom a SAO-ban töltött idő alatt. Bár ami azt illeti, ez a járat nem volt egyik kalandomhoz sem hasonlatos. Igazából eléggé normálisnak tűnt.
Időközben ismét elindultam a fülelés után. Némán bandukoltam ameddig csak tudtam. Nem vagyok abban biztos, hogy mennyi idő telt el, hogy mióta sétálok, de az biztos, hogy már nem vagyok valami közel a többiekhez. Ami lehet, hogy jó jel, tekintve hogy ez egy verseny, és az a cél gondolom, hogy előbb hajtsam végre a feladatot, mint ők. Jó is lenne megnyerni, legalább tudnék pár erősebb cuccot venni, ami lehet, hogy nem volna hátrány, bár a felszerelésem így sem olyan rossz…
Kezdtem gondolkodni, hogy mire költöm a díjat, viszont hamarosan ismét meg kellett állnom. Ez alkalommal nem füleltem, hanem ismét döntenem kellett, hogy merre menjek. Mivel a járat ezúttal ugyan nem háromfelé szakadt, de kétféle lehetőség azért volt amerre mehetek.
Először ismét figyeltem, hátha van egy apró jel, ami miatt eldönthetem, hogy melyik volna a helyes, de ismét semmi. Pont ugyanolyan járatok voltak, mint az amin eddig haladtam. Ezúttal is a jobb oldaliba mentem. Nem tudom, hogy itt működik, de kicsit emlékeztet engem egy labirintusra, és valahol hallottam, hogy a labirintusokban mindig jobbra kell fordulni. Nos... vagy igaz vagy nem...

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
avatar
Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Chancery on Szer. Jún. 25, 2014 8:27 pm

Nem. Akármiről és akármilyen vita is alakult ki, én nem vagyok hajlandó odafigyelni. Még a füleimet is befogom, ha kell, de megvárom, amíg vége. Csak akkor moccanok és indulok el, mikor Vezér és Álom nekiindulnak a folyosónak, de ekkor is észrevehető talán, hogy elég szapora tempóban akarom ott hagyni a termet.
Mikor eléggé a folyosón járunk már, kicsit lassítok és nyugodtabb, odafigyelősebb tempóban folytatom. Álom persze végig elől jár a farkassal.
~Áhh, fúj...~
Torpan meg egy kissé, mikor a nyálka elér minket is, majd folytatja az útját, kicsit óvatosabb járással. Én csupán a falról értesülök a furcsa jelenségről, ujjaimat végighúzom a gusztustalannak tetsző akármin, majd lépek tovább, mintha mi sem történt volna. Voltam már nyálkákkal teli kazamatában nem is oly rég, és ki tudja, itt is találkozunk-e majd velük. Vörössel, zölddel, sárgával, akármivel. Pár hullámot levertünk belőlük, egy esetleges csapat nem fog gondot okozni, főleg egy erős frontharcos társaságában.
Persze a társaság szót talán nem sokáig fogom mondani, hisz a járatok szétválnak egymástól. Kérdőn nézek előbb egyik, majd másik irányba, végül ki más felé is fordulhatnék, mint Szo irányába.
-És... most?
~Szétválunk.~ -kotyog bele máris a macska. ~Csak döntsétek el, ki menjen kivel. Chan, te meg rajzolj.~
Elsőre nem is értem, mire gondol, de hamar rájövök. A menüből előhívom azt, amit mostanában mindig magamnál tartok: papírt és ceruzát. Bejelölöm a kezdő pontunkat a három járattal, majd a bal oldalit tovább rajzolom addig, ameddig eljutottunk.
-Oké... szerintem mostantól válasszuk ki az egyik oldalt és azon menjünk tovább. -s kezemet a jobb oldali falra helyezem. -Úgy nem tévedhet el az ember, ha csak az egyik oldalon levő falat követi. És én akkor megyek erre, jobbra, Szo, ti pedig menjetek balra. Ha elágazást láttok, akkor üzenjetek, mi is majd ezt tesszük, én meg rajzolom az útvonalakat. Rendben?

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2570
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 37
Exp:
5542/5600  (5542/5600)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Szophie on Csüt. Jún. 26, 2014 2:58 pm

Nagyokat pislogtam én is, Vezér is a hirtelen kiakadáson. Huhh, ez a csaj aztán.. könnyen felkapja a vizet.
- Öhmm.. - próbáltam a lány szavába vágni, hogy egy picikét mentsem a farkasom helyzetét. - Ő a barátnőt úgy érti.. - próbáltam megfogalmazni a dolgot.. - .., mint ahogy az én barátnőm is lehetnél. Tehát nem úgy, hogy szerelmi kapcsolat.. - lesütöttem a szemem, attól tartva, hogy amint kimondom ezeket a szavakat, a csak újra felforr, és esetleg megver._. -... , hanem úgy simán barátságból értett barátnő. - Habár ha ennyire próbálod tagadni, és ennyire kiakadsz emiatt, kezdek kételkedni benne, hogy itt csak barátságról lenne szó. Persze ezt nem mondtam ki hangosan, de tény, ami tény, az ilyen erős tagadás majdnem ugyanaz, mintha bevallaná. Közben azért értetlen fejjel méregettem Kyuushirot is, és még mindig nem hittem el, hogy elfelejtett engem. Pedig még egy sütizésre is meghívtam._. Hát ennyire felejthető vagyok?
Végül elindultunk a bal oldali barlangba négyecskén. Különös csönd ereszkedett ránk, valahogy nem tudtam, mit is mondhatnék Channak, és a petek sem bizonyultak bőbeszédűnek jelen esetben. Így hát figyelmemet inkább a nézelődés kötötte le.
- Talán van itt a közelben valami víz.. - állapítottam meg, miután már hosszabb ideje mentünk nyálkával tarkított úton. - Ezek nedvesség hatására szoktak keletkezni. Az is lehet, hogy néhanapján el is önti a víz ezt a barlangrészt. - gondolkodtam hangosan. - Az pedig számunkra nem jó jel.. - borzongtam meg, és a víztől ugyancsak rettegő Vezérre néztem, aki hirtelen sietősebbre fogta lépteit. Hamarosan elágazáshoz értünk - megint. Ott Chan kitalált egy jó tervet, én pedig helyeslően bólogattam.
- Igen, ez ésszerű megoldás. - gondolkodtam el. Habár kicsit aggasztott, hogy külön kell válnunk - újra. És ha együtt mennénk? Persze úgy kevesebb teret deríthetünk fel ugyanannyi idő alatt, és az sem kizárt - mivelhogy egy játékban vagyunk -, hogy direkt szeretnének minket különválasztani. Persze keresztülhúzhatnánk így a tervüket azzal, hogy együtt maradunk.. Vagy behódolunk, és megkíméljük magunkat attól, hogy fölös összetűzésbe kerüljünk a játék szervezőivel. Mi az utóbbit tettük. Nagyot sóhajtottam, majd bátorítóan rámosolyogtam Chanra.
- Rendben, akkor mi megyünk is.. Vigyázzatok magatokra! - ezzel én a kezemet a bal oldali falra helyeztem, és elindultam be a járatba.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2284
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6300/6500  (6300/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Jay on Szomb. Júl. 12, 2014 9:43 pm

Hát jó... Kremylla, Kyuushiro, 500 szóval pótolhattok, már ha akartok. Maximum szófelhalmozódás: 1000 szó.

Szophie, te balra menvén rövid időn, de Chantól már hallótávolságon kívül esve találsz egy ajtót. Bentről pedig fura zajokat hallasz. Ha megpróbálsz bárkinek üzenetet küldeni erről, megteheted, ám az illető nem fogja azt megkapni: te mégis úgy látod, hogy elküldted és megkapta.
Dönthetsz, hogy bemész-e az ajtón, vagy továbbhaladsz Chan irányába. Már ha még emlékszel, hogy merre ment Razz

Chan, te továbbhaladván azt veszed észre, hogy egyre inkább nyálkás a fal, sőt, már a padló is tele van vele. Az biztos, hogy undorító látvány, és az is, hogy nem volt ildomos hozzányúlnod nemrég. Nyammogó hangot hallasz a hátad mögül, majd a hatalmas nyál-tenger-szörny-izé rád telepszik. Hiába kapálódzol, és hiába szólnál, lefogja kezed-lábad-szád, így semmit sem tehetsz, csak cipel magával. Támadni ellene dőreség, semmi sem történik, még ha ÁK meg is támadná. Nem visz túlontúl messzire, csak egy elágazáshoz, mely bal oldala ajtóba, jobb oldala további barlangjáratba vezet. Az ajtó mögül fura zajokat hallasz. A nyálka lesz, majd visszacammog, mintha semmi sem történt volna. Egy tuti: nem bántani akart, csak visszakapni, amit el"vettél" tőle: volt némi nyálka még a kezeden Very Happy Döntés előtt állsz tehát, merre mész Smile


Nio, te hosszan sétálsz, már-már azon merengve, lesz-e vége ennek a járatnak. Ám hamarosan megint el elágazáshoz érsz, de nem vagy egyedül: előtted az a furcsa-páncélos férfi áll, aki ide vezetett titeket. Ha el próbálnál menni mellette, nem enged, eléd áll. Rövidesen így szól:
-A türelem rózsát terem. Ne akarj sietni, különben sosem éred el a labirintus végét. És érezd át a költészet remekét.
Kettőt pislogsz értelmetlen szavain, de a második pislantás után már a férfinek hűlt helye marad. És megint dönthetsz: balra, vagy jobbra?


1 hét/kör, 250 szó. Smile

_________________
12.Szint, plusz a felszerelések:

Élet: 14 (+6) ------------->20 (100)
Fegyverkezelés: 13 (+7) --->20
Erő: 12 (+16)-------------->28
Kitartás: 8 (+6)----------->14
Gyorsaság: 16 (+13)-------->29
Spec. képesség: 10 (+4)----->14
Páncél: 38
avatar
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 268
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
1033/1100  (1033/1100)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Chancery on Vas. Júl. 13, 2014 1:37 pm

Álomkelő énekelt.
Nem kérdezek rá a miértjére, inkább fürdőzöm a furcsa érzésben, ami átjár, mikor a köztünk feszülő kapcsolatra koncentrálok. Érzem, hogy ideges, hogy érzi, valami történni fog hamarosan, s talán pont ennek palástolása miatt kezdett dúdolni egy dalt, amit ezelőtt még sosem tett. Nem is vagyok benne biztos, egyáltalán honnan ismeri a ritmust, vagy csak magától találja-e ki itt helyben. A lényeg, hogy jókedvre derít, és csak időről-időre állok meg, hogy picikét tovább rajzoljam a járatot. Nem akarom elnagyolni a vonalakat, hisz ki tudja, mekkora a barlangrendszer. Szo útvonalát sem akarom önkényesen tovább rajzolni, majd csak akkor, ha érkezik tőle üzenet is.
Mikor Álom befejezi a dúdolást, leszek csak figyelmes a hangra. Mintha víz fröccsenne valahova, bár ezt sem mondhatnám a legtökéletesebb metaforának hozzá. Kicsit inkább olyan, mint azok a zöld nyálkák az ősrégi Wizardry játékokból. Igaz, én csak a 8-assal játszottam.
És mit ad Isten, ha nem nyálkát? Vagy legalábbis gondolom elsőre, mikor a hatalmas súly leterít. Sikításom csak rövid ideig pattog a falak között, mert valami betömi a szám, képzeletem pedig máris kiszínezi a valóságot.
Meg fogok fulladni, ki fogok purcanni, vagy még rosszabb, megtörténik az, ami elől megmenekültem a vidámparkban. Talán ez nem is közönséges nyálka, hanem maga Shoggoth, az Ős, egy távoli univerzumból jött isten, vagy pedig a nagy Cthulhu. Álom felé pillantok segítségért, de a macska csak tágra nyílt, sárga szemekkel figyel egy nagyobb kőről, messziről elkerülve a nyálkatengert. Már a kazamatában sem bírta az ilyesmit, most mégis elcsodálkozom rajta, hogy nem csinál semmit. Kérdő tekintetemre sem reagál, csak óvatosan követ, miközben hiába kapálózom, érzem, hogy a lábaim csúsznak a földön; a dög visz valahova.
Pedig nem teheti ezt velem! Egyszerűen nem! Lehunyom a szemem, és minél több erőt próbálok a szabadulásba fektetni.
~Csan...~
Egyre szabadabb vagyok, érzem! Tovább rángatózom, kezeimet ökölbe szorítom.
~Csan.......~
Már nem kell sok neki. Ököllel lehet, hogy nem is ütök olyan picit. ˇ^ˇ  Kimurdelsz, te digitális dög!
~Csan, hagyd már abba, mindjárt nekem keversz le egyet!~
-He? O.o
Végül kinyitom a szemem. Az, hogy minden csupa nyálka, nem változott, de ellenfelem nem csak hogy elengedett, de egész egyszerűen megy tovább, rólam tudomást sem véve. Döbbenten állok az eset előtt, hápogok, mint egy kacsa, majd Álomra nézek.
-Ez itt hagyott...
~Aham.~
-Nem csinált velem semmit.
~Ja.~
-Miért neeem? T^T
Most Álom néz rám nagy szemekkel. ~Miért, mit akartál, mit csináljon?~
Vállat vonok; csak vicceltem. Örülök, ha komolyabb csata és sérülés nélkül megúsztam. Berajzolom a siklott utat a térképen, bejelölöm az ajtót, majd megyek tovább a jobb oldali járaton. Hisz tudod: a falat követem.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2570
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 37
Exp:
5542/5600  (5542/5600)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Vas. Júl. 13, 2014 8:20 pm

Csak morgolódok az orrom alatt, és jobban teszem, ha inkább meghátrálok. Legalábbis a szintem miatt... Bár, gondolom, nem akar vörös indikátoros lenni közülünk senki sem. Azaz inkább csak nagyon remélem, mert hát ki tudja, kinek mi a szándéka? Még ha provokálok is elég sok embert, akkor sem valószínű, hogy ezzel arra késztessek másokat, hogy csináljanak ki... Várjunk csak! Nem is én provokálok, hanem ő, a pet. Á, a fene megette az egészet, ha utánuk megyek, nekem lesz bajom, ha tovább beszélek, akkor is valószínűleg nekem lesz bajom. A vitát nézve mind a ketten magasabb szintűek, és ha ez így van, akkor Kyuu is csak nagy nehezen veheti fel velük a versenyt. Ekkor a fiúra pillantok, aztán inkább felsóhajtok, ezzel kiengedve a gőzt a fejemből. Ebben az is segít, hogy a pet gazdája ügyesen megvédi saját állatkáját, de azért még duzzogok egy darabig karba tett kézzel, és nézem, ahogy elmennek. Nem, nem megyek utánuk. Már az első lépésnél megtorpanok, amit végül inkább meg se teszek, de mindegy, és inkább a középső járat felé veszem az irányt. Megvárom még Kyuushirot, kiváló felszerelésem adóját, azzal megmakacsolva magamat haladok elöl egy égő fáklyával a kezemben. És igen, megmakacsolom magamat, mert elöl akarok haladni annak ellenére, hogy baromira félek, és könnyedén magam elé rugdoshatnám a fiút, ha annyira akarnám. A kezemben remeg a fáklya, és a lábaimon sem állok valami biztosan, annyira félek, mi van előttem. Miért kell ilyen gyengének lennem és hinnem magam?!
Egy ideig haladunk. Enyhén lejt az út, ez afféle kellemes sétának bizonyul ezen a helyen, még ha irtó ijesztő is minden egyes lépés megtétele. Állandóan gyanakodva figyelem a környezetemet, és egyszerűen ki nem állhatom ezt a folytonosan szorongató érzést, na meg azt a folyamatosan visszhangzó gondolatot, miszerint valami van előttünk, és csak feni a fogait, és arra vár, mikor csaphat le rám, mikor vagyok olyan szerencsétlen, hogy elfelejtsek körbenézni. Persze csak egy út vezet: előre, sehova máshova, így nem éppen valószínű, hogy az a bizonyos valami, ami elméletileg a sötétben van, csak úgy rám vetné magát. Folyamatosan hátrálna úgy, hogy ne vettem volna eddig észre? Lehetetlenség... Ráadásul csak egyfelé kell figyelnem: előre.
- Amúgy miért pont velem jössz? Valószínűleg tényleg úgy lenne a leglogikusabb, ha a második legerősebbel mennék... - mondom a fiúnak az álláspontomat. Persze az más, hogy biztonságosabbnak vélem ezt a féle megoldást, hiszen legalább ismerem is azt, akivel megyek, nem pedig mint Chanceryvel, akivel eddig csak egy miniboss erejéig beszéltem - akkor is keveset.
A kérdésem válaszán gondolkodok, és újra felgyülemlik egy csomó idióta válasz, aminek hangot is adok, mert hát miért ne. Könnyedén vádlom már lassan szegényt mindennel, valahogy mégse sajnálom, mert mi van, ha tényleg ilyen szándékai vannak? Bele se merek gondolni... Vagyis pont, hogy bele merek, mert ha nem tenném, akkor nem jutna eszembe semmi ilyesmi... Na jó, megint kezdődik, inkább befejezem a gondolkodást.
- Úristen, csak nem így akarod kifizettetni velem a felszereléseket?! - igyekszek előre egy picikét, és megfordulok, hogy rákként folytathassam az utat tovább. - Tudom, hogy ez a terved! Ha megnyerem, akkor a nyereményt magadnak akarod, mondván, hogy ennyit érnek a cuccok. Igazam van? Valld csak be... EEE! - kiáltok fel, hiszen az út hirtelen emelkedni kezd, mire hátamra esek. Fájdalmat ugyan nem érzek, de a valóság még úgy él bennem, hogy akaratom ellenére is felnyögök, méghozzá úgy, mintha iszonyatosan fájna. - Ki a jó isten tervezte ezt a...?! - folytok el egy újabb szitkot, és idegesen a felfelé emelkedő macskaköveket bámulom. - És egyáltalán mit keres itt macskakő? - újabb kérdés, ami költői, hiszen úgyse kapok rá választ: Kyuushiro nyilván nem tudja ezen nagy rejtély okát.
Az út folytatása kivételesen izzasztó. Sosem szerettem az ilyen meredek részeket, így ha valamiféle túra volt, akkor szívesebben kerültem, mint másztam. Most viszont - más út híján - a mászásra kényszerülök, és ez egyáltalán nem boldogít. Hosszú óráknak tűnik ez a kínszenvedés, amit ez a meredek szakasz biztosít, de ahogy elérkezünk a tetejére, azonnal leülök, méghozzá meglehetősen hálás arckifejezéssel. Szívesen elfeküdnék itt, még ha koszos is (már ha koszos), de van nálam egy fáklya, nem szeretném, ha emiatt kialudna a lángja. Szóval csak ülök, szuszogok egy picit, majd észreveszem a két járatot.
- Ne mááár... - nyöszörgök. - Most akkor mi legyen? Váljunk ketté?
Valószínűnek tartom, hogy Kyuu nem fog egyedül hagyni, hiszen... Mi van, ha egy magas szintű szörny támad rám tényleg, és nem csak a képzeletem játszadozik velem? Mi van, ha egy olyan akadállyal szembesülök, amivel nem tudok megbirkózni a szintemből adódó gyengeségem miatt? Egyáltalán... Mi a fenének kell mindig nekem lenni a leggyengébbnek, legbutábbnak és legesetlenebbnek?!

//Meg akartam várni, mig Kyuu reagál, és szépen visszatart, de akkor ilyen módon oldom meg, elnézést a késésért Very Happy//

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Szophie on Vas. Júl. 13, 2014 8:35 pm

Lépdel, lépdel, lépdel, lépdel. Az út elfogyott. Nocsak, egy ajtó? A barlang közepén? Biztosan ez is a játék része.
Gyorsan küldtem egy üzenetet Channak, hogy körülbelül hány métert sétáltam idáig, amikor is egy ajtóba botlottam, mindeközben Vezér szagolgatni kezdte azt. Nem mintha sokat értünk volna vele. Minden bizonnyal ajtó szaga lehetett.Rolling Eyes
Egy darabig bizonytalanul álldogáltam, és próbáltam kiszűrni a zajokból valamit, ám ezt nagyon-nagyon hamar meguntam. És lassan beindult a kíváncsiságom hajtószerkezete is. Lehet, hogy rossz dolgot találunk odabent, de ha ez így is van, csak lesz valahogy.. Potionjaim a zsákomban, a pontjaimban pedig megbízom. Ha olyan ellenféllel találom magam szemben, aki megöl, hát akkor így jártam. Olyan nagy rossz már csak nem történhet. És egyébként is.. Nem vagyok az az óvatos fajta. Mos mi mást csinálhatnék azon kívül, hogy benyitok? Adott az út, a feladat. Ezek a játékszabályok.
Azért csendesen hajoltam közelebb, és még kopogtattam is jó kislány módjára, mielőtt lenyomtam volna a kilincset.
- Halihó.. Elnézést a zavarásért.. - kezdtem bele a mondókámba, mert mi van, ha mégis valamit éppenséggel megzavarok.. Meg ugye az illem is ilyesmit diktálna. Petem közben a lábaim között tuszkolta be magát, ami persze nem volt sem kellemes, sem egyszerű. Nem szoktam széttett lábakkal állni. Ilyen hatalmas farkas pedig csak úgy fér el alattam, ha terpesztek.. Igazából félre is lökött a buzgóságával, ahogy be akart jutni, és gyorsan körülnézni. Viszont a következő pillanatban gyorsan utána is nyomultam, úgyhogy elég hamar bent voltunk mind a ketten a teremben. Első dolgunk volt, hogy körbekémleljünk, és felmérjük, mi is a helyzet, meg mik adták ki a különös hangokat.

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2284
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6300/6500  (6300/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Nio on Szer. Júl. 16, 2014 9:32 pm

A séta már-már furcsán hosszúra sikerült, mint valami végtelen folyosó. Minden lépésnél ugyanaz, ami eddig. Ami így egyedül meglehetősen unalmas. Lehet, hogy ennek az útnak nincs is vége? Talán vissza kellene fordulni… Álltam meg egy pillanatra és néztem hátra. Elől sötétség, hátul szintén. Bár mi értelme, ha már eddig eljutottam? Valahova csak visz az út. Vontam vállat, majd ismét tovább indultam. Ismét a semmibe.
Több gondolat cikázott fejembe, még azon kívül is, hogy visszafordulok, és megkeresem a többieket, bár ami azt illeti ez egy verseny, lehet, hogy ez mégsem jó ötlet. Egyszer még az is megfordult a fejemben hogy elkezdek rohanni, hátha hamarabb vége lesz ennek a hosszú sétának…
Gondolataim közben viszont körülöttem változás történet. Az út ismét kettévált, és egy ismeretlen ismerős állta el utamat. Az a fickó volt, aki olyan kedvesen tájékoztatott minket a küldetésről. Sóhajtottam egy nagyot, és elindultam fejé. Ismét jobbra akartam menni, de akármerről próbáltam ő elállta az utamat és nem engedett.
-Azt akarod, hogy megelőzzenek?- kérdeztem, hirtelen az egyik sikertelen átjutásom után enyhén felháborodva. Kissé mogorván nézett le rám. Azt hittem nem is fog felelni, bár válasza helyett lehet, hogy jobb lett volna, ha nem is felel.
-„A türelem rózsát terem. Ne akarj sietni, különben sosem éred el a labirintus végét. És érezd át a költészet remekét.”
Szavai után egyik pillanatról a másikra tűnt el. Még időm sem volt felfogni szavainak értelmét, nem hogy értelmezni. Mivel ez egy verseny és mindenkinél gyorsabbnak kell lennem. Ennek így semmi értelem. Ráztam meg a fejem és indultam ismét a bal oldali járatba. Amit mondott nem felejtettem és gondolkoztam menet közben, hátha mégis van benne valami értelem, de olyan hosszan sétáltam, hogy szerintem eleget vártam. De mégis milyen költészetről beszélt?

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
avatar
Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Jay on Pént. Aug. 01, 2014 5:28 pm

/Elnézést mindenkitől a mesélés elhúzódása miatt, de egy komoly betegségen vagyok túl, bár az utóhatások jelen vannak, de már tudok gép elé ülni Smile/

Chan a sikeres nyálka-megmenekülés után úgy döntöttél tehát, hogy a falat követvén kihagyod az ajtót. Az előtted lévő út sivár, ugyanolyan, mint eddig, azt levéve, hogy némi séta után most nem kettő, nem is három, hanem egyenesen négy irányba ágazódik el. Egy élesen balra kanyarodik, mely ismét egy ajtót rejt, ugyanolyan fura hangot hallatva maga mögött, mint az előző ajtó. Az egyenesen tovább menő úton, illetve az enyhén jobbra tartónál semmi különöset nem észlelhetsz, ámde ha az élesen jobbra kanyarodó járatra veted a szemed, a távolban fáklya fényét láthatod: és két játékos sziluettjét veheted ki. Azaz most már csak egyét, mert az egyiket elvitte valahova egy másik illető. Fura O.o Dönthetsz, hogy utánuk kiáltasz-e, vagy szimplán odafutsz? Vagy figyelmen kívül hagyod és továbbmész? Ez már csak rajtad áll.

Kremylla, válaszodra hamar választ kapsz, hogy ketté váljatok, avagy sem: de nem Kyuushiro-tól. Ugyanis az egyik fal mögül hirtelen kilép az a furcsa páncélos alak, aki korábban bevezetett ide titeket, majd Kyuu száját hátulról befogva elhurcolja őt magával:
-Ha ennyi bajod van vele, akkor inkább elviszem. Amúgy is, szükségünk van egy újra.
De hogy mire pontosan azt nem mondja meg, csak eltűnik mint a kámfor, és a fal, ahonnan előlépett, szilárdnak érződik, mint a szikla. Még mindig döntened kell, hogy jobbra mész-e vagy balra: ám most nem csak a folyosókat látod, hanem mind a két végében fáklyákat és sziluetteket: balra egy idomárt, mivel valami lépdel a lába mellett, jobbra pedig egy másik alakot. Dönts hát, merre mész?

Szophie, miután bekopogtál, nem történt semmi, ám mikor beléptél, és peted besétált a lábad között, a furcsa hang forrása szemed elé került: egy kéken világító láng-szerűség, mely ember méretű, és tőled kb. három méterre helyezkedik el. Esélyed sincs kikerülni, de moccanni sem tudsz: valami oknál fogva lefagytál. A láng hirtelen magába szippant, majd kiköp. De mikor kiköp, érzed, teljesen máshol vagy: a kék láng egy teleporter volt!
A szoba, amibe kerültél, mindössze egy kis helység, egy ajtóval veled szemben, melyre jónéhány nem égő fáklyát akasztottak. Ha megpróbálod elvenni őket, meglepődve tapasztalhatod: csak egyet tudsz elvinni. Ami talán jól is jön, mert sajátod már kezd egyre gyengébben világítani.
Az ajtón kilépvén két utat láthatsz tőled balra: az egyik nagyon élesen balra, a másik enyhén balra van, mindkettő ajtóban végződik. Plusz van egy járat még egyenesen tovább.

Nio, reád a páncélos ember távozta után és a járat kiválasztását követően nehéz feladat hárul: még szinte ki sem értél a járatból, amely tovább kanyarodott kissé balra, máris tágasabb teret nyújt: egy hatalmas kör szerű elágazás, iszonyatosan sok új iránnyal: mehetsz élesen balra, itt semmi különöset nem látsz. Mehetsz balra, ott másik két ember sziluettjét láthatod. Vagyis csak egyet. Merthogy az egyiket elhurcolják. A többi járat szintén semmi különöset nem rejt,  kívéve az, ami enyhén balra tart: ez egy ajtóban végződik, mely mögül furcsa hangot hallasz. A járat, ami egyenesen, jobbra, és élesen jobbra tart, semmi különössel nem kecsegtet. Dönthetsz, hogy segítesz azon, akit elraboltak, vagy egyedül mész továbbra is?



Kyuu-t részben ki kellett írjam a történetből: utoljára június 22-én volt belépve, lassan a karaktere fekete lesz, ha nem lép vissza a közelben. Addig is, nem vesz részt a küldetésben.

A szóhatár továbbra is 250 szó, 1 hét/ kör, most próbálom majd tartani.
Gambatte ^^

_________________
12.Szint, plusz a felszerelések:

Élet: 14 (+6) ------------->20 (100)
Fegyverkezelés: 13 (+7) --->20
Erő: 12 (+16)-------------->28
Kitartás: 8 (+6)----------->14
Gyorsaság: 16 (+13)-------->29
Spec. képesség: 10 (+4)----->14
Páncél: 38
avatar
Jay
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 268
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Valahol északon

Karakterlap
Szint: 16
Exp:
1033/1100  (1033/1100)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Chancery on Kedd Aug. 05, 2014 2:26 pm

~Unatkozom...~
-Barkochbázzunk?
~Lábdob...~
-Talált ._.; Na, de ez így nem is vicces!
~Úgy sem, hogy te kívülről tudod azt a részt >.>~
-Ne becsülj alá!
~Párdon... lemezt .-.~
És miután ezt követően elnyomtam egy ásítást is, lépdeltünk tovább szorosan egymás mellett. Nyálkát már nem találtam sehol, hacsak nem ragadt a falra némi, de sebaj, hisz úgy is képes vagyok győzedelmeskedni felettük. Bár így is elgondolkodtam rajta, vajon nem a Nyálkabarlangban vagyunk-e, vagy az egyik ajtó nem oda vezet-e.
Bár, ha ránézek a rajzolt térképre, csak azt látom, hogy az ajtó Szophie járatába vezet be, hacsak a lány közben nem fordult be valahol balra és keveredett el tőlem még messzebb. Igaz, tekintve, hogy elágazásról még nem küldött üzenetet, ezt nem gondolom olyan elképzelhetőnek.
Így, hogy már csak ketten vagyunk Álommal, kezd az egész kaland olyan fura atmoszférát ölteni magára. Van egy olyan érzésem, hogy bajom nem igazán eshet, de mégis óvatos vagyok, elvégre sosem lehet tudni, és kétlem, hogy még védett övezeten belül lennénk. És végül, csak hogy a gondolataim félbeszakadjanak, újabb elágazódáshoz érünk. Rögvest be is jelölöm a térképen a négy út saccperkábé vonalát, majd az élesen jobb oldali járatba nézek, elvégre ha a falat követem, akkor arra vezet az utam. Szerencsétlen módon pont arra látok fáklyafényt. Egy pillantást vetek a térképre...
-Idegenek.
Minden ismerős, aki jelentkezett Soleon kihívására és a mi csapatunkban jelent meg, tőlem balra található, hacsak valamelyik járatuk nem kanyarodik el jobbra és ível át az enyém felett-alatt, hogy végül így jelenjenek meg a szememben. Viszont van bárki is onnan, aki már megtett volna ekkora utat? Ha igen, akkor ideje lenne belehúzni.
Az én irányom mindenesetre egyenlőre feléjük vezet, így meg is ejtem a találkozás esélyét. Fáklyámat szorosan fogva elindulok a legszélső jobb oldali járatba, Álom szorosan a lábaimnál lépdel, vigyázva, hogy ne botoljak el benne. Nem szaladok oda, nem is szólok hozzájuk, csak megyek.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2570
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 37
Exp:
5542/5600  (5542/5600)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Nio on Csüt. Aug. 07, 2014 6:01 pm

A nagy emberrel való találkozás után ismét elindultam és tovább töprengtem szavain, amivel nem jutottam előbbre, bár ez alkalommal nem gyalogoltam olyan sokat, mint kezdetben… nem is volt olyan sok időm. Már azt sem tudom, mióta vagyunk ebben a labirintusban. Már ha lehet annak nevezni. Sehol egy élesebb kanyar vagy valami. Bár abba sem vagyok biztos, h van-e esélyem visszajutni. Vagy egy zseni volt, aki kitalálta ezt az útvesztőt vagy valami kábítószer hatása alatt állt az tuti.
Nem kellett most sokáig bandukolnom. Az út hamarosan kiszélesedett, és ismét választás elé állított a feladat. Több járat többfelé. Már csak azt kell kitalálnom merre. Körbe is sétáltam töprengve, de igazából három lehetőségre le tudtam szűkíteni a kört…
Egyik lehetőség, mivel egyik járatban valakit feltehetőleg a szemem előtt vonszoltak el nagy valószínűséggel nem épp nemes célok végett… vagy neki megyek segíteni.
Második lehetőségem, az egyik járat egy ajtóban végződött még látótávolságon belül. Bár apró hangok utaltak rá, hogy ott sem éppen valami kellemes időtöltés folyik… tehát vagy benézek arrafelé.
Harmadik lehetőségem, hogy ismét bandukolok az ismeretlenbe valamelyik sötét és ismeretlen irányba. Feltehetőleg megint valami végtelen folyosó.
Az első kettő ugyan veszélyes, de legalább csinálok valamit. Vettem elő fegyveremet, és magabiztosan indultam meg az első variáció felé. Annak reményében, hogy az elhurcoló mellé nem fog még valaki vagy valakik csatlakozni, elvégre egy ellenféllel jobban meg lehet küzdeni, mint kettővel vagy hárommal… esetlek többel.
Csendben lépkedtem a folyosón, szinte lábujjhegyen, néha meg is álltam és füleltem. Igyekeztem a nem visszhangot kelteni, még akkor is ha egyedül volt. Hátha hallok valami érdekeset mielőtt lecsapok, bár ha a fickó nem beteg mentálisan akkor nem hiszem hogy hangosan kezd gondolkodni, főleg ha az akit vagy amit vonszol eszméletlen… vagy valami rosszabb…

_________________

20.Szint:
Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70

Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)

Futnak:
Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
avatar
Nio
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 25

Karakterlap
Szint: 23
Exp:
2076/2100  (2076/2100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Szophie on Vas. Aug. 10, 2014 8:37 pm

Vezér is, és én is abbahagytuk a bohóckodást, majd rámeredtünk a lángra, amint megpillantottuk azt. Egyszerre volt félelmetes és gyönyörűséges. Rengetegszer álmodtam már arról, hogy a ronda vörös lángok színpompás, drága kékké lesznek. Hogy a ronda vörös végre eltűnik a föld színéről, és onnantól a tűz is kékben lobog. És most itt volt a szemem előtt a leggyönyörűségesebb tűz, amelyet valaha láttam. Na jó, persze a gáz láng is ott volt, és rengeteget gyönyörködtem benne annak idején, de... Az már más történet. Első ledöbbenésem után lépni akartam, közelebb menni hozzá. Érezni, hogy meleg-e, vagy esetleg - lévén kék - hidegséget áraszt magából. Ám nem mozdult a lábam, hiába adta ki agyam a parancsot. Idegeim nem engedelmeskedtek. Vagy egyszerűen csak nem tudtak. Lefagytam. Szó szerint földbe gyökerezett a lábam. Aztán a következő pillanatban magához húzott, vonzott, és beszippantott. Bekebelezett, megevett, átjárt, körülöttem volt. A kék vett körül, és bennem is a kék égett. Aztán vége lett, és egy új helyre kerültem. Átformálta körülöttem a világot? Avagy elteleportált.. Ki tudja, melyik? Egy szobában kötöttem ki, melynek egyetlen jelentősebb bútora a fáklya volt. Mivel az enyém már elég rövidke volt, így hát nem voltam rest elvenni egyet a magam számára. Aztán visszaraktam. Eszembe jutott az felhívás szövege. "Akik nem félnek a sötétben.." Így eldobtam a fáklyát, majd az ajtón kisietve - mert ugye egy játékban voltam, és nyernem kellett, így hát siettem.. - az élesen balra kanyargó járat felé vettem az irányt. Persze csak miután írtam egy üzenetet Channak, meg megjelöltem egy x-el a járatot. Aztán beléptem az ajtón, remélve, hogy csupa kék fog körül venni majd.*-*

_________________

avatar
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2284
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 21
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6300/6500  (6300/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Játékos Küldetés] A Hal(-)ál(l)labirintus

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.