[Küldetés] A testtolvaj meséje

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Szomb. Jún. 14, 2014 8:13 pm

Résztvevők: Leone, Suzume, Chancery, Hime, és Kremylla Lyeen
Határidő: 1 hét

Suzume, Chancery, Hime, Kremylla Lyeen
Az első szinten sétálgattok a verőfényes napsütésben kora délután, mikor megpillantjátok Bianka néni növényházát. Lehet, hogy most jártok itt először. Lehet, hogy már be akartatok párszor kukkantani, de valahogy mindig elmaradt. Lehet, hogy eddig csak kívülről csodáltátok meg, és az is lehet, hogy már voltatok ott. Mindenesetre ma végül úgy döntötök, hogy bementek. Hogy mi visz rá erre, azt rátok bízom. Lehet, hogy csak ücsörögni szeretnétek, és csodálni a virágokat, az is lehet, hogy csak a napsütés elől kerestek egy kis árnyékot, vagy csak megpihennétek a fárasztó mobozás után. Vagy valami más az ok..  Sétálgattok, ücsörögtök, beszélgettek valakivel, ám egymással ekkor még nem találkoztok, esetleg csak felfigyeltek arra, hogy többen vagyok egyszerre ugyanabban a teremben. Pár hosszú perc sétája után viszont az egyik bokor tövében hangos sírásra lehettek figyelmesek. Mind a hang forrásnak irányába mentek valamilyen oknál fogva, míg végül előtűnik egy kissé dagadt srác az orrotok előtt. Amikor észrevesz titeket, gyorsan letörli a könnyeit, és felkel, majd immár zavartan ugyan, de mosolyogva integet nektek.
Spoiler:
Ekkor már beszélhettek, találkozhattok egymással, és a fiút is kérdezgethetitek. Ismerkedős, megérkezős kör.

Leone
Neked teljesen más sorsot szánt mára a sors, mint a lányoknak. A Nap csak úgy ontja magából a meleget, és te teszed a kis dolgodat egész délelőtt, ám kora délután felé megéhezel te is és peted is. A közeli Játékos sarok nevezetű boltocskából kellemes, íncsiklandó illatok terjengenek, és kis töprengés után végül beülsz oda egy ebédre, akár zavarnak a játékok, akár nem. Egy hosszú órát töltesz el ott, eszegetve peteddel közösen, akár még a játékokat is megcsodálva, vagy játszva, amikor hirtelen egy Malac szerű plüss kerül valahogy a kezed ügyébe, avagy peted csőrének ügyébe. Ha megnyomod a hasát, akkor jellegzetes, röfögő hangot ad ki. Egy darabig nézegetheted, játszhattok is vele, vagy akár le is rakhatod, és nem foglalkozhatsz vele, mindenesetre amikor tovább akarsz indulni, azt veszed észre, hogy minduntalan az utadba akad. Elesel benne a küszöbben, a padon van, melyre le akarsz ülni, egyszerűen MINDENHOL ott van. Mintha követne téged. Amikor egyszer végre felveszed, hogy szemügyre vehesd, vagy csak hogy arrább lökd, hirtelen furcsa dolgot tapasztalsz.. Megmozdul! Megmozdul, majd kinyújtja rád a nyelvét, végül elvesz tőled valamit. Akármit. Lehet az a ruhád egy gombja is, vagy egy sapka, amit most éppen felvettél, vagy a papucs is a lábadról, tényleg akármi. Viszont akkor  elkezd futni előled. Megindulhat a hajsza, hogy visszaszerezd az elvesztett darabot. Eltelik egy kis időbe, de végül sikerül visszaszerezni. Viszont a malacka meglóg előled, és eltűnik a szemed elől.
Ott érjen véget a postod, hogy hirtelen nem találod sehol a malacot, pedig te tényleg el akarod kapni, hogy kérdőre vond a lopással kapcsolatban.

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 197
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Hime on Szomb. Jún. 14, 2014 10:43 pm

Valami miatt az első szint fele vettem az irányt. Már régen nem jártam itt, de itt kezdődött minden. Itt a város főterén tértem magamhoz, itt aludtam el egy padon, és itt ismerkedtem meg Yui-val. Pillanatok alatt emlékek tömkelege öntötte el az agyamat, aminek hatására oly annyira elgyengültem, hogy kénytelen voltam leülni egy közeli padra. Pár perccel később döbbentem rá, hogy még a pad is az, amelyen annyi minden elkezdődött. Kicsit később, mikor már képes voltam lehiggadni, és a könnyeim zápora is elapadt, akkor végig gondoltam a dolgokat. Rájöttem, hogy valójában az eszem hajtott ide, hogy a szívem minél előbb túl tudja magát tenni a dolgokon. Így hát úgy döntöttem, hogy felkerekedek, és végig járom azokat a helyeket, ahol már vele is voltam. Mivel már délre járt az idő, és én még nem voltam túl a reggelin se, nemhogy az ebéden, első utam az Onyxia étterembe vezetett. Itt azt rendeltem, amit az első napomon is, és szép borravalót adtam a pincérnek.Utamat a cukrászda felé vettem, majd egy krémes és egy csokiturmix után a kedvenc fagylaltomat eszegetve tovább is indultam. Szinte nem is néztem az utat lábaim a növényház felé vittek. Mintha az agyam minden utasítás nélkül működött volna. Amint beléptem ismét megcsapott a tömény virágillat, és elállt a szavam attól a sok gyönyörű virágtól, amiket azóta ültettek. Miközben tekintetemmel a tűzliliomot kerestem észre vettem, hogy milyen sokan vagyunk most idebenn. Szokatlan volt ez a tömeg. Ilyen sokan talán még nem is voltak itt egyszerre. Bár való igaz, a kinti meleg után betérni egyet ide megpihenni, és nem csinálni semmit, maximum elmélkedni az maga a mennyország. Közben tekintetemmel megtaláltam az általam keresett virágot, és oda is siettem. Megcirógattam tűzvörös szirmait, de bármennyire is vágytam rá, nem téptem le a helyéről. Nem neki kell bűnhődnie más bűneiért. Amikor már indultam volna kifelé hirtelen síró hangra lettem figyelmes. Elindultam abba az irányba, ahonnan hallani véltem a hangot, és nemsokára egy furcsa kisfiúcska tűnt fel az egyik bokor aljából. Megsajnáltam szegényt, hisz kissé ducibb volt az átlagnál. Eszembe jutott, hogy valamikor én is ilyen voltam. Eközben a fiú letörölte a könnyeit, és halvány mosolyt erőltetve az arcára integetni kezdett. Közelebb siettem és én is eleresztettem egy mosolyt.
- Szia! Hime vagyok. Mi a baj? Miért sírtál?- Kérdeztem leguggolva a fiú elé.


Hasznosítanám: 20%-al több exp és arany

_________________
Páncélom::
Páncél:




Statjaim::

Élet: 13 (+2)  ->75
Fegyverkezelés: 6 (+3) -> 9
Erő: 13 (+9) -> 22
Kitartás: 6 (+2) -> 8
Gyorsaság: 10 (+5 ) -> 15
Spec. Képesség: 8 (+4) -> 12
Páncél: 98

Keresés: 1
Akrobatika: 1
Nyomkövetés: 1
Hallgatózás: 1
Kristályírás: 11
Növénylátás: 56


Kristályok:
6 Gyenge anti-mob kristály
2 Halvány gyógyító kristály
1 Halvány Füst Kristály



Képesség::
Hollow:
Leírás: Hime képessége, hogy egy harc során, 3 körig képes két "klónt" lehívni, akik teljesen ugyanúgy néznek ki, mint ő. Ám mint mindennek, ennek is megvan az ára. Hime gyorsaságát felére csökkenti, és kitartásából is levesz két pontot az adott harcra.
avatar
Hime
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 427
Join date : 2013. Jun. 11.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
800/800  (800/800)
Céh: Anarchisták

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Suzume on Vas. Jún. 15, 2014 8:48 pm

Verő fényes napsütés. Már megint. Jó, nyár közepén nem kellene ezen csodálkoznom, meg úgy alap nem is értem miért panaszkodom végtére is az emberek ilyenkor merészkednek ki az odújukból, így pedig én is simán el tudom ütni az időt azzal, hogy „kémkedek” utánuk. Sok kis piszkos dolgot tudhatok meg róluk és erre a képességem remek lehetőséget biztosit. Mondtam már, hogy imádom? :3
Az emberek egyszerűen egy díszítő elemnek néznek vagy fel sem figyelnek rám. Éppen ezért most egy icipicit feltűnőbb külsőt választottam. Egy szép fehér gerlét. Nem túl figyelemfelkeltő de aki picit is nyitva tartja a szemét észre vesz. Egy eléggé idős asszonyka is felfigyelt rám, magokat szórt nekem majd tovább állt. Hetven év körül lehetett és játékos volt. Ez azért felvet az emberben egy kérdést. WTF? Azért kíváncsi lennék, hogy mit keres itt. Vagy egyáltalán, hogy nem kapott szívbajt mikor megtudta, hogy nem ér haza az esti híradóra? Kellően felkeltette a kíváncsiságom ahhoz, hogy kövessem őt egészen Bianka néni növényházáig de csalatkoznom kellet. Mamika drága annyira uncsi volt amennyire ilyen korban az emberek lenni szoktak. Az egyetlen szokatlan csupán a környezet volt ahova került, de ezen felül...
~ Micsoda csalódás. – Állapítottam meg és tovaröppentem. Viszont hamar egy újabb érdekesnek tűnő esemény kezdett kibontakozni előttem. Maga az esemény e síró kövér srác volt és egy vigasztalni készülő leányzó képében kezdett beindulni. Jobb híján egy közeli padra szálltam le ahonnan még hallottam, hogy mit is beszélnek. Épp a lány rákérdezett, hogy mi a gondja a fiúnak. Még akkor a mese elejét csíptem el. :3

_________________
avatar
Suzume
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 569
Join date : 2014. May. 26.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
10/2700  (10/2700)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Chancery on Hétf. Jún. 16, 2014 11:52 pm

Új emberhez új stílus dukál. Ezt mondogattam magamban, ahogy lassan forogtam a tükör előtt.
Lassan ideje beszerezni jobb felszerelést. Gyűjtögetnem kell, és lehetőleg magamtól. Nem szeretnék egy dekát sem felhasználni a céh bankjának készleteiből... az legyen a többieké.
Ha már félig szólóba fogtam, s afféle supportként szeretnék a továbbiakban működni velük, ez talán elfogadható magyarázat.
Már kérdezték tőlem, miért nem lépek ki inkább. A válaszom egyszerű: a hűségem sosem fogja engedni. Lelkem főnixmadara örökké piszkálna a csőrével, újra és újra kitépné a májamat, ha kilépnék attól a céhtől, aminek örök hűséget fogadtam magamban. Sokan gondolhatják erre, hogy furcsán gondolkodom, ódivatúan, én viszont csak így érzem jól magam.
Hisz már witcher vagyok.
Sajnos a következő szintbossra nem tudtam végül elmenni. Miután az utolsó Halálfaló is elpixeleződött, úgy éreztem, valami megváltozott bennem. Egy fogaskerék olyan hangosan kattant a helyére, hogy azt hittem, megsüketülök. S Hinari még külön köszönetet is mondott nekem, amiért sikerült második próbálkozásra gyógyítanom is a többieken, mindazokon, akiken kellett. Alig két szó volt csupán, mégis megváltoztatta számomra a világot.
Túléltem egy bosst, mi több, talán meg is mentettem egy-két embert. Sajnálom azokat, akiket nem sikerült, és mindörökké átkozni fogom magam miattuk, de szerencsére egyikük sem távozott el végleg a játékból. Pár napra mintha kicseréltek volna; vidám lettem, élettel teli. Ám az arc...
A következő bossra csak korlátozott számmal mehetnek emberek, információhiány folyományaként. Természetesen, mivel engem nem ismernek, sem a gyengeségeimet, sem az erősségeimet, kihagytak a listából. Ökölbe szorítottam a kezem és dühödten hátat fordítottam, mikor ezt megláttam. A boldog érzést, amit Hinari két szava okozott, egy csapásra szilánkokra robbantották.
Sírtam.
Sírtam, mert szégyelltem magam. Tévedtem, hamis, álnok hazugságokba ringattam magam. Mégis mit érhetek ebben a világban? Nagy büdös semmit, azt! A céhben nincs helyem, nincs pozícióm, nincs semmim, amit megérdemelnék vagy amiért harcolhattam. És most ugyanez a frontra is igaz. Yuichival közösen döntöttünk, hogy felmegyünk. Szentesítettük az eskünket, és izzadtam, dolgoztam érte. Most pedig mit kapok ezért cserébe? Kidobnak, mint egy használhatatlan rongyot - mert az vagyok.

Meg kellett nyugtatnom a lelkem. Megnyugtatnom, s megacéloznom. Nem lehetek többé a nyámnyila kislány, aki csak rinyálni tud, ha elveszik valamijét. Elvégre, tőlem szép lassan mindent el fognak, ha továbbra is így viselkedem. Gyökeresen kell megváltozzak, s ez nem lesz egyszerű, vagy rövid feladat...
Új ruhákat szereztem és varrtam magamnak, amennyire a rendszer engedélyezte. Próbálkoztam lemásolni a witcher játékok és könyvek stílusát, de mégse akartam kopírozni. A végeredmény egyszerű, barna bőr nadrág és fehér ing lett, semmiképp sem elegáns, mind inkább rongyosabb, harciasabb stílusban. Bőr csizma, lófarokba kötött haj. Arany macskafüleim ezúttal otthon maradtak; helyükre kisebb, komolyabb darab került. Bár a cicafüles pánttól nem tudok még lemondani, de a szőrözést most elhagyhatjuk.
Álomkelő szótlanul nézte végig az alakulást. Mindössze akkor szólalt meg, mikor a hajammal babráltam; egész pontosan megjegyezte, hogy tulajdonképpen én utálom felkötni a hajam... akkor mégis miért?
Egy hümmögéssel válaszoltam, majd öltözködtem tovább.
Az utam, miután kiléptünk a fogadó ajtaján, céltalan volt. Teljesen véletlenül tévedtem a kertbe, oda, ahol életemben először találkoztam Judy-val, s hogy őszinte legyek, már nem is emlékszem, mikről beszélgettünk anno. Talán a jártasságokról... hogy potifőző vagy kristályíró legyek-e. Magam sem tudom... csupán arra emlékszem, ahogy mosolygott rám, és amilyen gondtalan voltam még akkoriban.
Mennyiben másképp érzem most magam, mint akkor...
Többen is vannak errefelé, némely arcot ismerem is. Hime, egyike azoknak, akik régen elfogadták a kilenc biyuu alkotta kihívásom. Hmm, ő is Yuichi párja volt egy darabig, nem?! De, határozottan... kissé elmosolyodom. Milyen furcsa... én nem tudom elképzelni sem, hogy egy kapcsolatnak hogy szakadhat vége. Vagy hogy egyáltalán lehetséges-e teljes módon az ilyesmi. Vajon hogy van a lány mostanság...?
Aztán Lyleen, Kyuushiro pártfogoltja... alig ismerem, csendes leány. Senzankoo... vajon volt azóta más minibosson is?
És egy ismerős hölgy, akit még sosem láttam ezelőtt.
Kissé távolabb lépdelek tőlük, hogy jelenlétem még annyira se zavarja meg őket, mint egy szobában rekedt szúnyogé. Karba tett kézzel sétálok, ám a síró hang végül felkelti az érdeklődésem. Sosem szerettem hallgatni, ha valaki sír, és a jelek szerint ezen tulajdonságomat úgysem fogom tudni leküzdeni.
Mozdulni mégsem mozdulok, mikor a többiek is megindulnak a hang irányába. Hátulról kísérem figyelemmel, ahogy megtalálják a srácot, s az végül mosolyogva integet nekünk, szipogva.
Karba tett kézzel indulok meg feléjük, majd az egyik ujjammal kiszabadítom a menüt rejtekéből. Valahol itt kell lennie... meg is van. Egy igazi, nosztalgikus zsebkendő, nem papír, hanem az anyag, mosható. Ám ebben a rendszerben úgyis egyszer használatos, én pedig már betáraztam belőle. Egyet az ujjaim közé varázsolok, majd a fiú elé lógatom. Nem szólok semmit. Még csak nem is igazán mosolygok. Csak nézem szomorúan. És ha beszél, meghallgatom én is.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2482
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Pént. Jún. 20, 2014 11:13 pm

Hát... Alvásból ma se volt hiány, ezt meg kell hagynom. Korán aludtam el, későn ébredtem fel, mint akit teljesen kiütöttek előző napon, úgy éreztem magam, pedig semmi sem történt, a hajam pedig olyan kócos volt, mit még soha életemben. Amikor magamat megláttam a tükörben, sikítva hátrahőköltem, körülbelül úgy néztem ki, mint egy horrorszereplő, akit vagy halálra rémítettek, vagy maga az ijesztgető szellemkisasszony szerepét tölti be. Vagy még rosszabbat.
Beletúrtam a hajamba, aztán valahogy sikerült rendbe szednem magam. Hát nem volt egyszerű ez sem: azon morfondíroztam, hogy a kapott felszerelést felvegyem-e, vagy a megszokott ruházatom elég lesz-e, miután természetesen a hajamnak szánt időmet szeretett fürtjeimmel töltöttem: először csak úgy szórakozásból a kezemmel kezdtem el kibogozni, majd látva, hogy mennyire nem akaródzanak a fürtök egymástól elválni, idegesen, vörös arccal megnyomtam a bűvös gombot, aminek köszönhetően a hajam újra kiséfültté vált. Ez már igen! Bár nekem azért néha hiányzik az, hogy órákat kínlódjak vele, mert muszáj. Itt viszont elveszik a kihívás okozta feszültség, ami a totális idegileg való kikészülést okozza.
Végül úgy döntöttem: nem veszem fel a páncélzatot. Minek? Még mindig a városban lógatom a lábamat, egy-két kalandos úton ugyan részt vettem, de... Jobbnak látom még mindig itt tartózkodni, és ha nem hagyom el a várost, akkor nincs semmi veszélyforrás sem rám nézve, márpedig nem fogom elhagyni. Mondhatnám, hogy önbizalomhiány level sok, de lehet, mégsem ez áll a háttérben. Újabb agyat ostromló gondolataimat - amik arról szólnak, hogy akkor most mi a franc bajom van, nyuszi vagyok-e, avagy csak sík - viszont igyekeztem minél hamarabb kiűzni a fejemből, és valami nyugodt helyre látogatni, ahol elfelejthetek egy csomó mindent. Valamelyik nagytudású NPC-től (igen, már tudom legalább ezt) megkérdeztem, mégis merre mehetnék, ő pedig felsorolt pár lehetőséget. Megállapodtam annál a bizonyos növényháznál, az jónak hangzott. Biztonságos hely, ráadásul nem kell kimennem a városból, hogy egy halom virágot nézhessek. Tökéletes!
Ügyesen, ám annál inkább bajosan eljutottam a helyig, többször eltévedtem. Nincs mentség: egyszerűen képes vagyok eltévedni az ismeretlen helyeken, bár ezzel más is így lehet. Jó, megesik, hogy az ismerős helyekről se tudok kitalálni, mert túl erősen gondolkodtam valamin (Kérdés magamnak: tudok egyáltalán olyat?), és nem ismerem fel hosszú percekig, mégis hol a fityfenében vagyok. Viszont eltalálok legalább ide, és máris egy hősnek érzem magam. Jó, ez azért enyhe túlzás, de mégis büszke vagyok magamra.
Ahogy belépek, megérzem több illat keverékét, amely először meglehetősen furcsa, ám hamar megszokható, és így kellemessé válik a számomra az édeskés levegő. A több, talán ezer virág illata szinte bódító, elborítja az agyamat, tekintetemmel meg legszívesebben felfalnám a csodaszép, színes helyet. Ott állok, egy helyben, döbbenten és csodálattal bámulom az elém táruló látványt. Eltűnődök azon, hogy ezt mégis hogyan tudták létrehozni, aztán eszembe jut: ez egy játék, itt bármit meg lehet teremteni. Amit a fönti nagyokos kitalál, az már készen is van egy csettintésre. Nincs min csodálkozni. De valahogy mégis magával ragad a látvány.
Hirtelen hangot hallok magam mellől. Valószínűleg egy újabb nagytudású, aki a frászt hozza rám, fel is sikítok, ahogy váratlanul megszólal. Persze azonnal lenyugtat, és elrángat mindenféle növényhez, és mindegyikről percekig magyaráz. Először képtelen vagyok felvenni a fonalat, bambán nézek rá, majd amikor egy új növény ismertetésébe kezd, akkor már képes vagyok rendesen figyelni. Összevont szemöldökkel, résnyire szűkülő szemekkel vizsgálom a virágot, amiről folyik a szó, hallgatok, bólintok, láthatóan erőlködök, hogy a lehető legtöbb információt a fejembe préseljem, persze semmi sem marad meg. Hát mire is számítottak tőlem? Soha az életben nem leszek virágszakértő, mint ez a jómadár itt! Áh, eszem megáll néha az ilyen figuráktól!
Valaki elkezd sírni. Pislogok erre, azt a kicsi érdeklődésemet is elveszítem a magyarázat iránt, ami eddig volt. A hang irányába fordulok, és amilyen hirtelen hangzott fel, olyan hirtelen tűnt is el. Keresem a gyanús pontokat a területen, és ki is szúrom, hol és ki lehet a sírós emberünk. Egy kissé kerekded fiú az, aki valami miatt ejthette azt a pár könnyet, hiszen egy nő éppen kérdezősködik, egy másik pedig zsebkendőt ad neki. Másik... Ismerős nekem. Újra összehúzom a szemem, hogy jobban lássam, mire felismerem. Savanyú arccal bámulok rá, valószínűleg nem vesz észre, aztán elfordulok, megrázom a fejem. Pislogok, és azon filozofálok, most komolyan a minibossos és a labirintusos nővel, azaz Chanceryvel találkozok újra, vagy ez csak a klónja. Esetleg az ikertestvére, vagy valaki mása.
Felpillantok rá. Teljesen más, mint legutóbb. Egyik szemöldökömet kérdőn felvonom, majd a magyarázó figurától elnézést kérek, és közelebb lépek a kis csomóhoz: a fiúhoz és a két nőhöz. Azért érdekel, mégis mi váltotta ki a fiúból ezt a reakciót. Kérdő pillantásokat vetek rá, és mindössze hallótávolságba kerülök. Túlságosan közel nem akarok menni, és még az is megállít a további közeledésben, hogy Chancery-e egyáltalán az, akiben őt vélem felfedezni. Miért nem tudom egyszerűen azt mondani, hogy ő, és kész? Mi a jó francért kell állandóan beképzelnem valami marhaságot? Hihetetlen.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Aeon on Szer. Jún. 25, 2014 7:37 pm


Minél több időt szánok őrá, Rosa percről percre többet beszél. Talán mert kezdem megérteni ennek az egész idomáros dolognak a lényegét - mellesleg nem is olyan nehéz, mint ahogyan azt elmondták. Eleinte megrémültem a nyelvtanulás nehézségeitől, de csak sok-sok odafigyelésre volt szükség - és meg is lett az eredménye.
A sötét tollú főnix egyre szélesebben ki tudta fejezni magát, bár nem mindig értettem azt, amire fel akarta hívni a figyelmemet. Ha valamit akart, egyszerűen csak megbökött, vagy a hajamat huzigálta - így volt ez most is: csak egy bizonyos szót ismételgetett, de előttem tipegve mutatta nekem az utat, mikor véletlenül abban a városban járkáltunk - fel, s alá - , ahol minden elkezdődött. Szárnyait verdesve igyekezett a magasba emelkedni, ám általában csak centikre tudott felemelkedni a talajtól. Hogyha orra bukott vagy leesett, kicsit sem csüggedt el. Mióta jóval többet beszélek hozzá, annál inkább kér tőlem tanácsot - ez általában abban nyilvánult meg, hogy minden buktánál visszanézett rám, s félénk csivitelésbe kezdett. A legutóbbi kis hibánál megunta a próbálkozást, és felkönyörögte magát a vállamra. A Balra! vagy Jobbra! jelzéseket megfejtve és értve tudtam, hova akar menni: a Játékos sarokba. A fióka lelkesen vezetett minden egyes helyiséghez, ahol elnézhette a játékokat. Fél figyelemmel ugyan, de ez idő alatt a rózsát elővéve képes voltam, ugyanannyit szentelni gondolataimnak, mint az arról elnevezett Rosának. Jeleztem neki, hogy míg megebédelek, és rendezem a dolgaimat, addig teljes nyugalommal eljátszadozhat, elszakadni amúgy sem tudna, a rendszer ezt tökéletesen gátolná. A forró csokoládé szép, kellemes emlékeket idézett fel, és egy-két kocka sütemény igazán nem árthatott hozzá - sőt, az koronázta meg a nosztalgiázás fenséges hangulatát. Megmaradt szememmel néha a főnixre ügyeltem, majd mire megbizonyosodtam arról, hogy semmi baja sem eshet, szabad kézzel a rózsáért nyúltam - de persze mire bármilyen mélyebb gondolkodásba kezdhettem volna, a szóban forgó madár egy kurta farkú állatkával a csőrében tért vissza hozzám.
- Hát ezt meg honnét szalasztottad? - kérdeztem nevetve, mire Rosa furcsállóan a fejét forgatta, majd vidám csiripelés közepette megnyomta a plüssállat pocakját. Röf-röf. A főnixet csakis eddig a pontig izgatta a malacka, majd vállt vonva telepedett le az enyémre, aztán bohókásan borzolta magát. Fejével egy ablak felé intett: ki akart nézni. Egy szomszédos asztalhoz átcsoportosultunk, viszont a plüss ott is ott volt. Számat furcsállóan húztam a számat, fejemet enyhén oldalra billentettem, sejtelmes hümmögést hallatva. Kerülőutat kellett tenni az ülőhely körül, mire az ablakhoz értünk - de oda is követett. Nem kellett annyira sok idő, mire az egész helyzetet rejtélytől és furcsaságtól bűzlőnek találtam. Felvettem, megnéztem a feje búbjától a... na mindegy. Kezeim kicsit görcsbe rándulnak - kié ne rándulnának görcsbe, ha egy plüss malacka fogja magát, és megmozdul? Gúnyolódik, melyet Rosa ugyanolyan gesztussal jutalmaz. A kicsi sertés túl gyorsan lépett, s mire bármit is tehettem, elvitte a rózsát. Hüledezve néztem utána, fel nem fogván a velem történt tragédiát: egyszerűen fogta, és ellopta. A rózsát. Az egyetlen dolgot, ami még tudott motiválni.

- Kapjuk el! - A fióka lelkesen az arcomat bökdöste, indulásra motiválva. Mivel más ötletem amúgy sem volt, és a virág mindennél jobban kellett, üldözőbe vettem a kereket oldott plüssállatot.
avatar
Aeon
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 103
Join date : 2014. Jan. 18.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
112/500  (112/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Csüt. Jún. 26, 2014 5:24 pm

Résztvevők: Leone, Suzume, Chancery, Hime, és Kremylla Lyeen
Határidő: 1 hét/kör

Közlemény: Mashiro játékos, tehát zöld indikátor van a feje felett. Céh logó nincs.


Suzume, Chancery, Hime, Kremylla Lyeen

Az egyik lány zsebkendőt nyújtott nekem, és én azt meghatódottan elfogadtam. Nagyot fújtam bele, és éreztem, hogy végre kitisztult az orrom. Remek.
- Köszönöm. - nyújtottam aztán vissza neki azt, hátha még szüksége lesz rá. Persze ezt a szót is azon a különös dörmögős hangon mondtam, melyet rühelltem. De ha egyszer ilyen a hangom, hát mit kezdhetnék vele? Lányok sorakoztak fel körülöttem, és én ettől szörnyen boldog lettem. És mind annyira kedves, segítőkész, és természetesen fejlett volt.*-* Egyik domborulatról a másikra vándorolt a tekintetem, ahogy kedvesen körém gyűltek. Ezt megjegyzem magamnak, elég egy kis sírás, és gyönyörű nők fognak körém sorakozni!
- Az én nevem.. - kezdtem bele kissé bizonytalanul ingó hangon. Megint ez a szörnyű hang! És mégis miért nem vagyok képes normálisan társalogni velük, ahogy mások? - Szóval.. én Mashiro vagyok. - mondtam ki végül, miközben lassan lehajtottam a fejem. Nem bírtam tovább rájuk nézni, akármennyire is jó lett volna.
- És..és. azért.. - találtam magamnak egy pontot a földön, és azt kezdtem el nézni. Annyira gáz, hogy ilyen szép nők előtt kellett sírnom! Most biztosan mind szánalmasnak tartanak! Áhh, de az is vagyok, nincs mit kertelni! Ujjaimmal kezdtem babrálni magam előtt, miközben kerestem gondolatban a megfelelő szavakat. - Szóval én.. csak mert.. mert ellopták! - fakadt ki belőlem végül, miközben enyhén megnedvesedett a szemem. - Ellopták a... a.. testemet! - ekkorra már könnyek gyűltek a szemembe. - Én..én.. egy kicsit.. nem így néztem ki akkor! És.. és.. - nem tudtam értelmes, összefüggő mondatokat alkotni a továbbiakban, annyira felzaklatott a dolog, a gondolat. - Vissza akarom kapni, aki akkor voltam! - kiáltottam fel hirtelen. Ezek után teljesen levert a víz, és végül elkezdtem újra sírni. Leültem a földre, és fejemet a két térdem közé hajtottam, miközben azt szajkóztam: "Vissza akarom kapni! A testemet..! Azt akarom!!"
Közben hirtelen azt éreztem, hogy valaki még figyel. Ezt az érzést egyszerűen nem tudom megmagyarázni, de én éreztem. Felnéztem egy rövid ideig a sírásból, ám csak egy madárkát láttam. Mindenesetre mélyen a szemébe néztem egy röpke pillanatig.

Leone:
A rózsa ott lebeg a szemed előtt. Te csak futsz, követed a malacot, aki hirtelen kanyarokkal próbál eltűnni a szemed elől. Végül befut egy épületbe, abba a bizonyos Bianka néni növényházába. Te követed, és mindent megteszel azért, hogy visszaszerezd az ellopott növénykét. Végül sikerül utolérned, és elkapnod. Ott van a kezedben a rózsa is és a malac is. Ám a következő pillanatban furcsa, bizsergő érzés fog el, majd hirtelen a kép megváltozik magad előtt. Önmagadat látod, az arcodat, csak nagyban. Ott van Rosa is, ám ő most éppen akkora, mint te vagy. Aztán hirtelen a nagy te fogja magát, és lerak téged a földre. Ha magadon végignézel, kezeid helyén csülköket látsz, és hasad is rózsaszín plüssből van. Hamar rá kell jönnöd, bizony, te egy malac plüss lettél. Rosa nem veszi észre azt, hogy a gazdája megváltozott volna. Te pedig képtelen vagy innentől beszélni, kivéve ha megnyomod a pocakod, mert akkor Röf-röf hangot adsz ki. Ottmaradsz a növényhátban, valahol ott van a Malac is, vagyis a te igazi tested, és Rosa is ott van vele. Hamarosan több ember is érkezik oda, és szem és fültanúja lehetsz annak a beszélgetésnek, amely a lányok és a különös síró fiúcska között lezajlik. Az viszont csak rajtad múlik, hogy mozgásba hozod-e csülkeidet, és megpróbálod magad felfedni előttük, vagy inkább elbujdosol, és egyszerű figyelő maradsz csupán.

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 197
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Suzume on Csüt. Jún. 26, 2014 7:55 pm

Kezdett érdekesen alakulni a történet. A fiú sírására többen is oda tolongtak, különös módon mind lány. Az egyik egy cicafüles leányzó volt, a felszerelésből ítélve nem egy kezdő játékos. Kicsit mintha cinikusan közeledett volna a kis közjátékhoz, de azért adott a fiúnak egy zsebkendőt. A harmadik személy egy ismerős arc volt. Az én kedvenc kardforgató hölgyeményem Kremylla. Ő is meglehetősen óvatosan közeledett. Észrevettem azt a tipikus, felhúzott szemöldököt amit nálam is bevetett. ^^ Ha a madarak tudnának mosolyogni én most nagyon szélesen vigyorognék akkor amikor pedig a fiú vissza adja a telehasznált zsebkendőt hangosan tudtam volna nevetni. De fő a diszkréció. Cool
Hallgattam és figyeltem a fiú hebegését. Legszívesebben fogtam volna magam és odarepültem volna, hogy jól megcsipkedjem a fejét. Haladjunk már kérem szépen! Hosszú és kínkeserves várakozás után, ami alatt elgondolkoztam azon, hogy miért is nem repültem már el a csudába és hagytam, hogy a srác ezzel a nevetséges módszerrel alakítsa ki magának a háremét, végre megtudtuk a nevét. Mashiro. Újabb hosszú sírás rívás és megtudtuk a nagy bánat okát is. Ellopták a testét. Erre automatikusan felfele billentettem a fejem. Végre valami izgalmasat is hallok amire rádob az is, hogy a fiú játékos. Nem egy questet adó npc. A fiú leült a földre és folytatta a zokogást, de volt egy pillanat mikor rám nézett. Mélyen egyenest a szemembe. Viszonoztam ezt a nézést úgy hogy közben jobbra balra forgattam a fejem, de közben én is végig a szemébe néztem. Mélyen. Nagyon, nagyon mélyen. El akartam benne hinteni gyanút, hogy valóban nem csak egy sima galamb vagyok. Persze ha ezt esetleg szóvá is teszi akkor úgy teszek mint egy sima átlagos gerle.


_________________
avatar
Suzume
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 569
Join date : 2014. May. 26.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
10/2700  (10/2700)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Hime on Hétf. Jún. 30, 2014 6:33 pm

A kisfiú sírására egyre többen sereglettünk oda köré. Egy réges régi ismerősöm is ott volt, akit a növényházba lépve észre se vettem. Chancery volt az, akinek egy régi küldijén.... Itt a gondolatsorom hirtelen magától indított el egy emlékfolyamot.
Nem-nem-nem ezt nem szabad... Nem szabad emlékeznem. Az nem jó. Próbáltam mélyeket lélegezni, én nem elsírni magam. Az már a múlt. Ami volt, elmúlt. Nem gondolhatok lépten-nyomon arra a dologra.
- Szia Chan!- mondtam mosolyogva a lánynak, majd a kisfiúra fordítottam ismét a figyelmemet. Valami olyasmit mondott, hogy ellopták a testét, és ez amiben van, ez nem az ő teste. Ám én ezt nem nagyon értettem. Hogy lehet valakinek a testét ellopni. Gondolkodóba estem. Egy réges régi vámpír regény emlékei villantak elmémbe, amit valamikor olvastam. Azt hiszem Lestatról volt szó benne. De nem vagyok benn biztos. De mintha abban lett volna valami testtolvajos rész.
De kanyarodjunk vissza a kisfiúhoz, mert idő közben a gondolataim, mint szertelen kismacskák millió fele szaladtak. Kissé össze szedtem magam, és újra a fiúra néztem. Való igaz, ez a hang nem igen illik hozzá. Bár találkoztam már furcsa dolgokkal. De valami még mindig nem hagy nyugodni. Elvileg amikor ide beléptünk, akkor mindenki a saját eredeti testét kapta meg, még én is, aki pedig elég sokat aludt. Ezt nem értem, akkor hogyan lophatták el a testét... Pedig ő is játékos, ott a feje felett a zöld indikátor.
Amikor újra sírva fakadt, oda guggoltam mellé, és megsimogattam a fejét.
- Ne félj, én segítek kideríteni, hogy mi történt, és megpróbálok segíteni vissza szerezni a tested.- Mondtam neki, miközben ő hirtelen felnézett valamerre, majd újra le.

_________________
Páncélom::
Páncél:




Statjaim::

Élet: 13 (+2)  ->75
Fegyverkezelés: 6 (+3) -> 9
Erő: 13 (+9) -> 22
Kitartás: 6 (+2) -> 8
Gyorsaság: 10 (+5 ) -> 15
Spec. Képesség: 8 (+4) -> 12
Páncél: 98

Keresés: 1
Akrobatika: 1
Nyomkövetés: 1
Hallgatózás: 1
Kristályírás: 11
Növénylátás: 56


Kristályok:
6 Gyenge anti-mob kristály
2 Halvány gyógyító kristály
1 Halvány Füst Kristály



Képesség::
Hollow:
Leírás: Hime képessége, hogy egy harc során, 3 körig képes két "klónt" lehívni, akik teljesen ugyanúgy néznek ki, mint ő. Ám mint mindennek, ennek is megvan az ára. Hime gyorsaságát felére csökkenti, és kitartásából is levesz két pontot az adott harcra.
avatar
Hime
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 427
Join date : 2013. Jun. 11.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
800/800  (800/800)
Céh: Anarchisták

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Chancery on Kedd. Júl. 01, 2014 12:08 am

-Megtarthatod.
Szólaltam meg végül, mikor vissza akarta adni az immár használt zsebkendőt. Ugyan, van nekem még sok. Egyébként is, ki ad vissza zsebit, ha már használta?
Karba font kézzel hallgatom végig magyarázatát. Hime köszönt, én bólintok is felé, eleresztve egy röpke, barátságos mosolyt, majd tekintetem a fiú felé száll ismét. Magyarázata ködös, furcsa, részben hihetetlen, mégis igaznak gondolom. Annyi furcsaságot láttam már ebben a játékban, hogy meg sem lepődöm a tényen, már testeket is lehet lopdosni. Sőt, azon se csodálkoznék el, ha a kisfiú a tolvaj eredetileg és be akar minket csapni. Nem mintha érdekelne a dolog akár fikarcnyit is. Segítek annak, akinek úgy érzem, jár, megérdemli, majd tovább állok.
-Így sem nézel ki rosszul. -vigyorodom el végül. Oh my. De hát estem már szerelembe hozzá hasonló fiúval. Sosem külső alapján ítéltem, vagy ha mégis, csupán saját szórakoztatásomra, és sosem komoly szándékkal. Elvégre ki ne lenne bűnös abban, hogy utánafordul a jobban kinéző emberi egyedeknek? :]
-Na, akkor kezdjük szép sorban. -teszem végül csípőre a kezem és kicsit közelebb megyek. Hime már nyugtatgatja a srácot; jó pont, helyes, kötelező teendő ilyenkor. Most pedig jöhet az információ gyűjtése. -Meg tudod mondani, hogy nézett ki a tolvaj előtte, és utána? Úgy is fogalmazhatnék, hogy néz ki az eredeti tested, és a tolvaj?
~Plusz hol történt mindez?~ -teszi hozzá a macska, hangjának orgánumával a fejünkben. Tekintete a madárkára szegeződik az ágon, és látszik rajta, hogy le akarja vadászni, de mégsem teszi. Kavargó gondolatai talán picit ránk is átszellemülnek annak formájában, hogy képtelen dönteni; van-e abban az állatban valami furcsa-e vagy sem. Előérzetei pedig vajmi ritkán csaptak be minket eddig, viszont a problémáját ezúttal ráhagyom. A madár eddig nem támadott, ezen kívül védett zónán belül vagyunk, elméletileg nem árthat nekünk. Aztán pedig ki tudja... talán pont ő lesz a tolvaj, akit keresni fogunk. Erről jut eszembe...
-Nyomkövetés jártasságod van?

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2482
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Kedd. Júl. 08, 2014 9:15 am

A köszönés alapján tényleg Chancery az, akit távolabbról felismertem, vagy inkább csak hasonmásnak néztem, de akkor nem tévedtem sokat. Ez azért megnyugtató - legalább emlékszek pár arcra, akikkel kalandokban vettem részt, még ha egyszer-egyszer akaratom ellenére is. Viszont attól még, hogy felismertem, azt sem tudom igazán, hogyan viselkedjek vele. Tény, hogy közvetlen vagyok, meg minden, de... Hát... Na jó, ez nem rám vall, majd lesz, ami lesz, a köszönést meg egy ideig hanyagolom. Inkább nem terelem a szót késett köszönéssel, amúgy sem vagyok olyan túlságosan közel, hogy nyugodtan üdvözölhessek egyik-másik embert, akit épp ismerek.
Használt zsepi visszaadása... Ez enyhe undort vált ki belőlem grimasz formájában, aztán igyekszek az arcvonásaimon változtatni: semmi orráncolás, hanem kisimult arc, már amennyire lehet a szokásos szemöldökfelvonós pofák vágásánál. Alapjáraton viszont kétkedve bámulom a fiút, a magam részéről úgy ítélem, valami nem klappol nála.
Figyelmesen hallgatom ezt az elég különös mesét. Valahogy számomra lehetetlennek tűnik, hogy bárkinek is ellopják a testét. Persze, ez egy játék, de többé-kevésbé a valóságon alapszik, a mobok meg ebbe nem számítanak bele, azok mindenfélék, csak nem valóságosak. Szóval ezért többé-kevésbé. Viszont figyelembe véve, hogy ez egy játék... Talán mégis megeshet az ilyesmi? Ez esetben akkor jobb lenne, ha hátrébb állnék, valahogy kivonnám magam a forgalomból - és itt most nem a kardélre hányásra gondolok, hogy aztán elpixeleződjek. Sok kedvem viszont nincs másik testbe kerülni, mint ez a fiú, márpedig ha belecsúszok ebbe a kalandba, akkor bizony elég valószínű, hogy ezt is megtapasztalom. Mi van akkor, ha én is úgy járok, mint ez a pórul járt fiú előttem? Ha én is egy hasonlóan "rossz" testbe kerülök? Meg vagyok elégedve a sajátommal, semmi kedvem sincs lecserélni, még ha más sokkal jobban is néz ki nálam. De még csak azért sem akarom cserélgetni, mert megszoktam, tudom, mire képes, tudom, mit nem lehet vele megcsinálni. Ha egy új testbe kerülnék, valószínűleg évekig ismerkednék azzal a bizonyos testtel.
Megrázom a fejem. Nem tetszik, és kész. Viszont ha meghátrálok, akkor megint nem kerülök egyik lépésről a másikra - mindig is ez akadályozta a fejlődésemet. Túl sok gyanúsat találok, túl sok az, amit nem vállalnék be, mert félek. Őszinte válasz: félek. Túléltem egyet s mást, de még mindig nem érzem magamat elég felkészültnek, hogy belevágjak ilyen kényes küldetésekbe. Már ha ez egy küldetés, és kapunk érte tapasztalatpontot is. Ha úgy fogom fel ezt az egészet, hogy ez egy küldetés, amiért arany és tapasztalat jár, akkor az elég sok lehet - így meg már csábító.
Megvakarom a fejem, és úgy döntök, hogy maradok, nem lépek le. Ha nagyon elfajulnának a dolgok, akkor... Öhm... Hát akkor már nem tudok eltűnni innen, akkor már nyakig benne lennék a történésekben, szóval döntésem a maradás. Legfeljebb testet cserélek, és akkor kezdhetem elölről az ismerkedéseket, ennyi. Beszélőkém meg van, szóval akikkel nagyon akarok, azokkal úgyis újra összebarátkozok.
DE NEM AKAROK TESTET CSERÉLNI!!
Ez a gondolat visítozik bennem, amit próbálok egy hangszigetelt szobácskába zárni a fejemben, ahonnan nem juthat el hozzám a szirénázása. Halkan felsóhajtok, ahogy sikerül a művelet, és megnyugtatom magamat még azzal is, hogyha erre kerülne a sor, akkor bizony visszaszerezném valahogy a testemet. Ha most sikerül, akkor máskor is sikerülni fog, nemde? Maximum én is ugyanolyan műsort rendezek, mint ez a malacka előttem.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Szer. Aug. 27, 2014 6:28 pm

Megtarthatom? *-* Tényleg? Olyan kedves velem ez a lány! Adott nekem egy zsebkendőt ajándékba! Még sosem kaptam zsebkendőt ajándékba egy lánytól sem! Még ajándékot sem kaptam egy lánytól..Ezt elteszem, és nagyon fogok rá vigyázni!
- Örök életemre emlékezni fogok kedvességedre.*-* - nézek fel hálásan a lányra.
A másik is nagyon kedves volt, aki megígérte, hogy segít nekem visszaszerezni a testemet. Rettenetesen aranyos volt tőle. Hogy lehet olyan szerencsém, hogy egy helyen, egyszerre ennyi aranyos nő vegyen körül? És hol voltak ők mindeddig?
- Ez.. izé.. én.. - vakargattam meg a fejemet. - Nem is tudom.. A mezőn voltam, ha jól emlékszem. És éppen vadásztam, amikor valaki hozzám ért, meglökött, és.. és akkor bizsergés fogott el. Mindez már két hete történt és azóta is így nézek ki. - magyaráztam, egészen nyugodtan a körülményekhez képest. Aztán eszembe jutottak a rossz emlékek, az elmúlt napokban ért szörnyűségek, amiket át kellett élnem.. Annyira rossz volt. Megalázás. Az a sok bántás, amit kaptam..
- Vissza akarom kapni a testemet! - kezdtem el újra sírni akaratlanul is. Pedig a szép hölgyek előtt igazán nem volt jó így viselkednem. De már tudtam, hogy kedvesek velem, és mivel ilyen kedvesek, így nem fognak bántani ez miatt. Még akkor sem, ha talán mélyen belül ők is úgy gondolják, hogy szégyen, amit teszek.
- És olyan jáhháártasságom siihincs! - szipogtam. Istenem, mennyire szerencsétlen vagyok! Még ilyenem sincs. Egy kész roncs vagyok csupán..

Leone: 500 szóval pótolhatsz. Továbbra is hallod, hogy mit beszél a fiú a lányokkal, ám a tested eltűnik a szemed elől, a peteddel együtt.

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 197
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Hime on Pént. Aug. 29, 2014 6:10 pm

Szegény kisfiút nagyon megsajnáltam. Tudom, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek, ha valaki nem úgy néz ki, mint ők, nem olyan, mint ők. Ha valaki kövérebb az átlagnál, az általában a piszkálódások, csúfolódások céltáblájává válik. Nagyon rossz lehetett ez a pár nap a srácnak, ha ennyire megviselte. Bár ha valaki az én testem venné el, valószínűleg engem is megviselne a dolog. Velem hála isten még nem történt ilyen dolog, de nem lennék szegényke helyében.
Annyit már tudunk, hogy valami mezőn volt, és vadászott, tehát most már csak azt kell kitalálnunk, hegy melyik szint környékén vannak mezőségek. Bár erre egyszerűbben is fényt deríthetünk.
- Azt megkérdezhetem tőled.-Hajoltam kicsit közelebb a fiúcskához.- Hogy hányas szintű vagy? - Néztem rá kíváncsi tekintettel. Így talán még jobban le tudjuk szűkíteni azt a kört, ahol az eset történt.
- Esetleg el tudnál vinni minket arra a helyre?- Kérdeztem még mindig a fiú arcát fürkészve. Reméltem, hogy a többiek is velünk tartanak, ha a fiú igent mond, és erőteljesen reménykedtem abban, hogy a helyszínre érve valami használható nyomra bukkanhatunk.
- És ne sírj. Tudom, hogy nehéz lehet most neked, de én ígérem, hogy mindent el fogok követni azért, hogy megpróbáljuk vissza szerezni a testedet, kerüljön ez bármibe. De annyit árulj el kérlek, hogy is néz ki a valódi tested. Körülbelül milyen magas vagy, milyen testalkatú, milyen színű a hajad, hogy hordod azt, milyen színű a szemed, és hogy van-e valamilyen különös ismertetőjegyed. Illetve, hogy milyen ruha volt rajtad utoljára. . Reméltem, hogy ez nem volt túl sok kérdés egyszerre, és hogy mindegyikre tud majd válaszolni.

_________________
Páncélom::
Páncél:




Statjaim::

Élet: 13 (+2)  ->75
Fegyverkezelés: 6 (+3) -> 9
Erő: 13 (+9) -> 22
Kitartás: 6 (+2) -> 8
Gyorsaság: 10 (+5 ) -> 15
Spec. Képesség: 8 (+4) -> 12
Páncél: 98

Keresés: 1
Akrobatika: 1
Nyomkövetés: 1
Hallgatózás: 1
Kristályírás: 11
Növénylátás: 56


Kristályok:
6 Gyenge anti-mob kristály
2 Halvány gyógyító kristály
1 Halvány Füst Kristály



Képesség::
Hollow:
Leírás: Hime képessége, hogy egy harc során, 3 körig képes két "klónt" lehívni, akik teljesen ugyanúgy néznek ki, mint ő. Ám mint mindennek, ennek is megvan az ára. Hime gyorsaságát felére csökkenti, és kitartásából is levesz két pontot az adott harcra.
avatar
Hime
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 427
Join date : 2013. Jun. 11.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
800/800  (800/800)
Céh: Anarchisták

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Chancery on Szomb. Aug. 30, 2014 2:14 pm

Elpirulok ezen tekintet és hála láttán-hallatán. Hát, oké, emlékezzen, nyugodtan, az nekem csak jó érzés... azt hiszem. Mormogok valami olyasmit, hogy "semmiség", aztán hagyom, had menjenek tovább az események maguktól. Álomkelő a madarat figyeli, a srác pedig mesél, majd újabb kérdéseket kap Hima szájából. Így én már újakat nem is főzök hozzá, csak a kifekedásán érintem meg a vállát.
-Nem gond, nyugi. -rázom a fejem. Talán majd én képes leszek használni a jártasságom, ha meglesz a kiindulópont, mégpedig a kérdéses mező. Tekintve, hogy minden szinten van mező, nem volt teljesen egyértelmű, mire is gondol, de az, hogy az agyamba lassan befészkeli magát egy furcsa előérzet, már annál jobban mozgatja a fantáziám. És pont emiatt az előérzet miatt vagyok kíváncsi arra, mit mond a srác, hogy is nézett ki annakelőtte.
Ezen gondolatom persze egyenlőre még nem fogom hangosan kimondani. Mivel már volt dolgom ezelőtt hasonlóval, már nem a testcserére gondolok, hanem a sejtésemre, inkább óvatoskodom, hisz amaz is szerencsétlenül ért véget.
Bár amíg nem válik ez teljesen bizonyossá, még nem merek előítéletet hozni. Karba tett kézzel várom a srác válaszát, és egyebet addig nem tudván kezdeni, míg eléggé le nem nyugszik és el nem vezet minket a mezőre, Álomkelő madarára pillantok. Szerintem semmi különös nincs benne, az érdeklődésem is elég hamar elveszítem iránta, nem úgy a macska, aki folyamatosan csak nézi őt kerek, sárga, vágott szemeivel.
~Sok itt a furcsa esemény.~
Csak a szememet forgatva jelzem, hogy fogtam az adást, és hallgatom tovább a srácot. Igyekszem minden szavát megjegyezni és értékelni, hogy felgöngyölítsem ezt a fura szálat is. Heh, mire véget ér a játék, teljesen átmegyek nyomozóba ._.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2482
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Kedd. Szept. 02, 2014 8:13 pm

Újabb fintor a hálálkodás láttán. Alapjáraton nem vagyok oda ezekért a dolgokért, valahogy túl... nyálasak? Igen, ez a legjobb szó rá. Szóval sose szerettem ezeket a nyálas beszédeket, bár valljuk be: néha igazán jó az ilyesmit hallani. Bár ez számomra a ritka pillanatok egyike marad, a személyiségemhez nem kifejezetten illik a románc. Háborgó típus vagyok, nah.
Kissé közelebb merészkedek, hogy valamivel jobban halljam a történéseket, és végre elhangzanak a használható információk. Viszont ez korántsem egyértelmű és elég, hiszen milyen mező? Merre? Hol? Melyik irányba kéne indulnunk?
Ahogy elhangzik ez az aprócska segítség, amely tényleg minimális, már vissza is térünk az eredeti témához: vissza akarja kapni a testét, és ismételten elbőgi magát. Igazat megvallva már gondolatban tépegetem ki egyesével a hajamat, ennek hatására egyik arcizmom meg-megrándul kifejezve enyhe türelmetlenségemet. Oké-oké, teljesen érthető a hozzáállása, de ennyire még én se vagyok szerencsétlen, pedig nem mondanám magam valami mázlistának. Most komolyan, állandóan csak pechem van, leginkább a jellemem miatt, nem holmi felsőbbrendű hatalom miatt.
Hirtelen eszembe jut a pechre a hasba vágás. Alsó ajkamba harapok, azzal gyorsan ki is űzöm azt a félelmet a fejemből, na meg az egész testemből, amit akkor éreztem. Elzárom ezt is egy aprócska sarokba, szépen besötétítem képzeletben, hogy még véletlenül se láthassam újra azt a jelenetet. Elfelejtem most azonnal, és ahogy elkergetem kavargó gondolataimból az emléket, ellazulnak az izmaim - észre sem vettem, hogy megfeszítettem őket.
Kérdeznem nem is kell, a vörös ruhás nő elintézi helyettem, vagy inkább helyettünk, így hát csak hallgatok, mintha a közönséghez tartoznék. A felsorakozó kérdések bár mind jogosak, de képtelen vagyok mindent megjegyezni szó szerint. Pislogok párat, kissé elkerekednek a szemeim, és igazából remélem, hogy a nagy részére tud majd válaszolni a srác. Mondjuk egyértelmű az egész... Külső leírás kell, arról pedig lehet beszélni. Az a legegyszerűbb, főleg, ha az embernek saját magáról kell valamiféle beszámolót adnia.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Szer. Szept. 03, 2014 4:58 pm

Akik nem írtak, 500 szóval pótolhatnak. Leone 750 szó. O.o

Nagyokat pislogva néztem a lányra. Annyi mindent fel sem tudtam fogni, amiket kérdezett tőlem. Még csak az első kérdésre próbáltam összeszedni a gondolataimat, már jöttek a következők. Mindenesetre megpróbáltam valamiféle szavakat kicsikarni magamból, habár ez jelenlegi lelkiállapotomban nem volt oly' egyszerű, mint annak lennie kellene.
- Háát.. Ilyet nem illik kérdezni. - húztam magasba az orrom. Hiszen ez itt, a játékban majdnem olyan illetlenségnek számított, mintha azt kérdezné valaki egy hölgytől, hány éves. Meg ott volt a gondolat is, hogy tesztelni akar.. Lehet, hogy  ha majd kimegyünk a védett övezetből, meg akar ölni, vagy ilyesmik.. És előtte ellenőrizni akarja, hogy képes-e rá vajon a szintünkből adódóan.
És igen, igazam lehet!! Itt van a következő.. Vezessem oda a mezőre. Ami azt jelenti, hogy ki kell menne ma védett övezetből. Igen, az ilyen csinos lányok sajnos sokszor egészen veszélyesek. Főleg a magamfajta srácokkal. De.. Logikus dolog, hogy vissza kéne menni a mezőre. Van benne valami kis értelem. Meg merjem kockáztatni?
- Na jóó.. egyes szintű vagyok. - hazudtam. Hisz természetesen hazugság volt. Ami valószínűleg látszódhatott is rajtam, ugyanis nem vagyok a mimikám ura..
- De elvezethetlek titeket.. - mondtam bizonytalanul. Izéé... Ha arra készülnek, hogy egyes szintű vagyok, majd talán meglepem őket. Meg.. azért az egészen jó halál, ha ilyen szép lányok ölnek meg.. Mondjuk a kebleik közé szorítanak.. hentai
- Itt.. itt van. Nem messze innen. - mutattam magam elé, majd megindultam. Rögtön a városhatár mellett volt a helyszín. Séta közben meg is nyugodtam, és letörölgettem a könnyeimet. Így pedig már kicsit higgadtabban válaszolgattam a kérdésekre.
- Háát.. Magas voltam, hátrafésült jól ápolt hajjal, izmokkal, meg minden... - magyaráztam. - És ez a ruha volt rajtam, mint most. Az nem változott. - mutattam magamra.
- Meg is érkeztünk. - mutattam aztán végig a mezőn, ahol egy-egy játékos küzdött vaddisznókkal csupán.
- Majdhogynem itt voltam már, a város határnál. Valahol pont ott, ahol most is állunk.. - magyaráztam. Ekkor egy rózsaszín kis valami rohant el előttünk, amitől hirtelen eszembe jutott, hogy valamit mintha elhagytam volna..

Leone: Te is hallod továbbra is a beszélgetést, ám a végén nincs döntési lehetőséged, hogy követed-e a többieket, vagy sem, ugyanis az eredeti tested rád támad.. És elkezd üldözni. Az egész várost végigfutjátok, de nem ér utol. Végül kifutsz a védett övezetből, és egyenesen a többi játékos előtt haladsz el. Ám addigra a tested nem üldöz már. Nem is látod sehol.. Megnyugodhatsz, pihenhetsz, akár oda is mehetsz a többiekhez..

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 197
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Chancery on Szomb. Szept. 06, 2014 1:33 pm

-Hát jó.
Már állok is fel, mikor közli, hogy ilyesmit nem illik megkérdezni. Én meg szűz papnő vagyok a varázslatok országából. Ha nem akarja, hogy segítsünk neki, akkor mondja azt, engem nem érdekel. Végül aztán csak kinyögi, hogy "egyes szintű", és elindul a mezők irányába, mutatva az utat. Karba font kézzel és már kevésbé jókedvűen követem. Úgy utálom mostanság az ilyet... ha egyszer segítséget kér, akkor utána ne húzza a száját. Ha mondjuk egy nyomozó jött volna és kérdezősködik, akkor is ezzel válaszolt volna, hogy "ilyet nem illik kérdezni"?
Álomkelő máris csatlakozik, és orromat megüti az óceán illata. Próbál megnyugtatni, kevés sikerrel, de márezt a próbálkozását is nagyra értékelem. Végül szétbontom a kezeimet, mire a mezőre érünk, és kissé nyugodtabban hallgatom végig, bár a külseje leírását mosolyogva fogadom. "Izmokkal meg minden"? Kamu Razz
Valószínűleg ugyanolyan nyeszlett, mint a játékosok többsége, csak most szeretne imponálni nekünk. Hát rendben. Keresni fogom azt is, amit leírt, meg az ellentettjét is, hát ha nekem lesz igazam.
-Hopp... -ugrok odébb, mikor a rózsaszín akármi majdnem elüt. Tekintetemmel követem annak vonalát, hogy merre szalad, de nem tudom, mennyire leszek képes kivenni az alakját. Mindenesetre a Látást, amint eszembe jut, bekapcsolom, hát ha kicsit megélesíti a környezetem és képes leszek felismerni az akármi alakját. Igaz, mindez csak puszta kíváncsiság, hogy mi lehetett az, ami majdhogynem fellökött, hát ha később számon kérhetem rajta, vagy ha sima mobról van szó, akkor egyszerűen ellenőrzöm a veszélyességi fokát. Igaz, hogy itt, az első szinten már nem igen van félnivalónk, kivéve védencünknek, ha igazat mondott. Nem tudom, miért nem tudok hinni neki... talán előérzet, de talán csak az, hogy már jóideje vagyok elég megkeseredett állapotban.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
avatar
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2482
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 26
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4892/5000  (4892/5000)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Hime on Szomb. Szept. 06, 2014 8:04 pm

Lassan de biztosan indultunk meg az első szint mezője felé, hiszen a srác azt állította, hogy egyes szintű. De mi van, ha mégsem. A megérzéseim őrült módban visítanak, hogy itt valami nagyon nem stimmel. De egyenlőre én sem tudom, hogy mi lehet az. Minden esetre végighallgattam, amit a srác mondott, bár sehogy nem tudtam képzeletben összerakni róla a képet. Izmos és ilyen ruhában lenne. Na ez nekem nagyon nem jön össze. Minden esetre gondosan próbáltam körbe nézni, hátha valami furcsát veszek észre a területen, de minden ugyanolyan volt, mint eddig is. Ám a srác előző megmozdulásai nagyon nem tetszett. Vonakodott elárulni a szintjét, és azt is, hogy hol is történt az eset. Lehet hogy egy szép kis, előre felállított csapdába ugrottunk bele? Csak reménykedni tudok, hogy nem voltunk ennyire naivak, de mindenre fel kell készülni.
Ám ekkor egy rózsaszín rohanó valami majdnem fellökött. Megértem elugrani az útjából. Utána néztem, de elég gyorsan eltűnt a szemem elől ahhoz, hogy ki tudjam venni az alakját, vagy hogy meg tudjam állapítani, hogy mi is volt az. Minden esetre nem tűnt túl veszélyesnek, így nem is nagyon foglalkoztam vele többet, hisz most más dolgunk volt.
Minden esetre csak álltunk ott a mezőn jelenleg hárman. A srác, Chan és én. Ám nekem jelenleg semmi használható ötlet nem jutott eszembe.
- Chan szerinted most hogyan tovább. - Néztem kérdőn a lány felé.
Talán neki lesz majd valami hasznos ötlete. Minden esetre a menümet lenyitottam, és felszereléseimet a kezem ügyébe helyeztem, hogyha véletlen harcra kerülne a sor, akkor gyorsan fel tudjam venni őket.

_________________
Páncélom::
Páncél:




Statjaim::

Élet: 13 (+2)  ->75
Fegyverkezelés: 6 (+3) -> 9
Erő: 13 (+9) -> 22
Kitartás: 6 (+2) -> 8
Gyorsaság: 10 (+5 ) -> 15
Spec. Képesség: 8 (+4) -> 12
Páncél: 98

Keresés: 1
Akrobatika: 1
Nyomkövetés: 1
Hallgatózás: 1
Kristályírás: 11
Növénylátás: 56


Kristályok:
6 Gyenge anti-mob kristály
2 Halvány gyógyító kristály
1 Halvány Füst Kristály



Képesség::
Hollow:
Leírás: Hime képessége, hogy egy harc során, 3 körig képes két "klónt" lehívni, akik teljesen ugyanúgy néznek ki, mint ő. Ám mint mindennek, ennek is megvan az ára. Hime gyorsaságát felére csökkenti, és kitartásából is levesz két pontot az adott harcra.
avatar
Hime
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 427
Join date : 2013. Jun. 11.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
800/800  (800/800)
Céh: Anarchisták

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Vas. Szept. 07, 2014 1:23 pm

Amikor malackánk azzal felel, hogy nem illik ilyet kérdezni, szinte rögvest elkáromkodnám magam, na meg még őt is szidnám, hogy akkor mégis hogy a francba segítsünk neki, ám visszafogom magam. Istenem... Ilyenkor csodálkozok azon, hogy milyen idióták lehetnek egyesek. Ha bömböléssel magukra hívják a figyelmet, akkor legyenek szívesek rendesen válaszolni, nem pedig húzni a szájukat, hogy ezt nem illik. Ez most kiverte a biztosítékot. Kezemet megemelem, hogy orrnyergemet kezdjem el behunyt szemmel masszírozni, ezzel valamelyest levezetve a feszültséget. Mély levegőt veszek, majd idegesen kifújom, aztán újra a dagi fiúcskára nézek.
Újabb infó. Egyes szintű, ez még hiteles is, hiszen ki más kószálna errefelé? Jó, itt vannak azért még néhányan, akik magasabb szintűek, szóval az se lenne elképzelhetetlen... Egyelőre viszont nem kételkedek a szavában. Márpedig valamitől bűzlik ez az egész, és akárhányszor futtatom át magamban a történetet, testcsere nincs! Nincs az a program, amivel valaki testét ki lehetne cserélni egy másikéra. Szerintem. De ezt megint én mondom, aki egyáltalán nem egy gép- és programozózseni.
A mutatott irányba pillantok, majd ahogy a bőgőmasina megindul, követem őt a két lány után. Egy időre elvette a kedvemet a kezdeményezéstől és pattogástól, valamint az előzködéstől egy-két szerencsétlenkedésem, de van egy olyan érzésem, hogyha ez a dagi pocok továbbra is idegel, túllép kicsiny türelmem határán, és bizony meglátja a következményét a hisztijének.
Hátulról azért hallom a beszélgetést, szóval azt hallgatom, és miközben elhagyjuk a város biztonságot nyújtó területét, előkerítem a felszerelésemet: most már páncél rajtam, kard övemre csatolva, jöhet akármi, kettényisszantom. Legalábbis ezen a területen egész egyszerű a helyzet, feljebb szintekre azért már nem merészkednék.
Izmos. Ugyanez a ruha. Hátrafésült haj. Azonnal valami perverz disznó jut eszembe, akinek hatalmas muszklijai vannak, zselézett, dús haja. Undorodva kiöltöm a nyelvemet (még szerencse, hogy hátul vagyok, egész nyugodtan grimaszolhatok), egyszerűen... Undorodok az ilyen alakoktól, egyáltalán nem tartoznak az általam kedvelt típusba. Álljon meg a menet... Van egyáltalán olyan, hogy általam kedvelt típus? Elzavarom ezt a gondolatot a fejemből, és a ruha szöget üt a fejemben. Az nem lehet, hogy valakin ugyanolyan ruhácska legyen, mint a másikon. Mindenkinek egyéni, nem? Lehet, én vagyok még túlzottan tapasztalatlan, de ez számomra akkor is lehetetlennek tűnik. Ez vagy valami merénylet volt, és direkt elintézte az a valaki, hogy a célszemély ruháját viselje, amikor elköveti ezt a valamit, vagy pedig átvág minket. Én pedig az utóbbira voksolok, mert, mint korábban megállapítottam, testcsere nincs!
Egy rózsaszín izé tűnik fel, ami kizökkent a gondolataimból, és csak pislogva bámulok rá, amíg el nem tűnik. Pár pásodpercnyi késéssel meg is szólalok, kérdésem azonban valószínűleg megválaszolatlan marad. Ez különösebben nem is zavar, amúgy is költőinek szántam.
- Mi az isten volt ez...? - motyogom az orrom alatt.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Suzume on Hétf. Szept. 08, 2014 10:31 am

Vicces volt az egész szituáció amit ezek itt levágtak. Az, hogy majdnem lefordultam a padról mikor a fiú visszaakarta adni a használt zsepit az egy dolog. De mikor még majdnem sírva is fakad mikor érhető okokból a lány azt mondja neki, hogy megtarthatja. Hát ez kész. :3 Viszont egyben valami hihetetlenül szánalmas is. Komolyan mondom még ennyit picsogni. Megváltozott a tested és? Könyörgöm fogod és használsz egy kinézet kristályt amíg meg nem találod! Ja hogy túl gyáva és gyenge vagy hozzá, hogy megtedd! Hát akkor nagyon sajnáljuk de ön örökre ilyen marad. Pápá! Ezt kellene mondaniuk egy ilyen bőgő masina láttán. De ahogy néztem Kremylla-channak sem jön be ez a fajta stílus bár már csak lehet én képzelődöm. Viszont azt nem képzelem, hogy az a macska már percek óta engem néz. Éhes vagy cicukám? Fincsi falatok vannak ám itt! Fordulok meg és tolom fel a farktollaimat, majd gyorsan vissza is fordulok. Mikor a lány rám néz csak szimplán elkezdem tollászni magam, mint akit nem is érdekel, hogy az a sok ember ott legyeskedik amellett a szánalmas alak mellett. Tök jó lenne egy gondolat olvasó skill, hogy megtudjam vajon tényleg ennyire sajnálják vagy már csak szánalomból próbálnak enyhíteni a világfájdalmán mert nem bírják ezt a vinnyogást tovább. Bár előbb utóbb úgyis kibújik a szeg a zsákból. Pár kérdést próbáltak feltenni a fiúnak mire az válaszolt is. Ilyen pocsék hazugságot még nem láttam. Egyes szintű? Az igaz, hogy kinézném a fiúból de az arckifejezésed elárul. Nem bízol a kis csapatban mi. Jól teszed! Lassan a csipet csapat el is indul az említett mezőkre. Nem valami izgalmas egy helyszín meg alap ez az egész is kicsit uncsi. Talán csavarhatnék egyet az egészen.
- Várjatok! – Szólok nekik ahogy látom, hogy elindulnak. – Én is veletek akarok menni! – Jelentem ki határozottan majd ráröppenek a macsek hátára, már ha az hagyja ha nem akkor az egyik lány vállán keresek menedéket.
- Velem is ugyan ez történt! Valaki vagy valami elvette a testem és ebbe a tollas rémálomba zárt engem. Hadd menjek veletek kérlek! Nem szeretnék örökké galambként élni. – Nézek rájuk nagy kérlelő boci…izéé…galamb szemekkel és ha megengedik akkor éppen aktuális hátasomon pihenve nyújtom előre a szárnyaim.
- Előre! – Kiáltok fel vidáman. Most már csak valami kis sztori kell, hogy mire is emlékszem. A legegyszerűbb ha semmire. Előadom majd az ártatlan hangom és elmondom, hogy semmire. Én is a mezőn voltam, egy mobot kerestem és erre bumm! feketeség és mikor magamhoz térek már egy hülye szárnyas testében találom magam. Milyen gáz lenne már ha tényleg valami ilyesmi lett volna. Mikor a rózsaszín valami elszalad csak kíváncsian nézem, hogy mi volt az.
- Az nem egy kismalac volt? Mindjárt kiderül, hogy nem csak kettőnket változtatott át az a valami. – jegyzem meg magamban. Idő közben elgondolkodtam, hogy ha valami esetleg tényleg elveszi az emberek testét akkor ennek a csapatnak mi lesz a sorsa. A vöröske a macskával biztosan maga is macska lenne. A másik lány meg egy egér. Játszhatnának macska-egér játékot :3. Kremylla-chan meg mondjuk kutya lenne és ok lennének a japán Tom és Jerry show főszereplői. XD


_________________
avatar
Suzume
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 569
Join date : 2014. May. 26.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
10/2700  (10/2700)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Szer. Szept. 10, 2014 6:22 pm

Nagyokat pislogva figyeltem a madárkára, miközben eszembe juttatott valamit. De aztán nem is foglalkoztam a dologgal, mármint az érzéssel nem, amit eszembe juttatott. Sokkal inkább azzal törődtem, hogy végre találtam magamnak egy sorstársat. Habár kicsit gyanús volt nekem a dolog, hiszen én emberré változtam át emberből, míg ő állattá lett. De hát nem tudhatjuk ugye, hogy ez a furcsa eset nem hat-e ki a mobokra is. Talán emberek futkoznak állat alakban, és állatok emberi alakban?
Elvezettem őket a kérdéses mezőre. És akkor futott el mellettem valami, ami újra csak emlékeztetett valamire.. És végül r is jöttem, mire. Gyorsan - na jó, annyira nem éppen gyorsan -, de utána eredtem a rózsaszín izékének. Nem is kellett annyira sietni, ugyanis hamarosan megállt, és el tudtam kapni könnyedén.
- Téged már láttalak valahol! - mutattam rá. - Biztos vagyok benne, hogy akkor is a mezőn rohangászott, amikor én elvesztettem a testecskémet. És miután elment mellettem, akkor löktek fel! - bólintottam magamnak. Igen, ez így volt! Tudom! Teljesen biztos vagyok benne! Végre valamiben..
- Te vagy a ludas, mi??!! - böktem rá felháborodottan. Ki kell vernem belőle, hogy hogyan lehet visszaváltozni! De.. Talán ezt inkább az erős, szép és okos lányokra kellene bíznom.
- Szerintetek? - nyújtottam oda a többiekhez a malackát. - Galamb-san, te is ismered? - kérdeztem tőle külön meg. - Lehet, téged is ő küldött ilyen állapotba.

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 197
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Suzume on Kedd. Szept. 16, 2014 6:53 pm

Na most a többieket vagy nem érdekelte vagy csak ennyire természetes egy beszélő galamb. Pedig tudtommal még egyiküknél sem játszottam el a szegény elvarázsolt lányt akit megátkozott a gonosz boszorka és csak egy csókkal lehet feloldani az átkot. Bár lehet már megtettem, már nem emlékszem, pedig jó a memóriám. :3
De legalább a pipogya fiú észre veszi a jelenlétem… fogjuk rá. Na de az a valami ami elrohant tényleg egy kismalac volt bár nem is értem mi más lehetett volna. Kicsi és rózsaszín meg még gyorsan is szalad. Biztos egy rózsaszín párduckölyök. Rolling Eyes
Erre már a fiú is beindul és megfogja a malacot majd egyből meg is gyanúsítja.
- Mi értelme lenne egy malacnak elvenni mások testét? – Kérdem tőle ha már kikéri a véleményem. – Szerintem meg inkább ő is egy áldozat ha már engem kérdezel. Bár is lehet, hogy valamiféle segítője a tettesnek vagy esetleg a petje. Ki tudja miért nem mondja meg maga a malac koma? – Szállok rá az állat fejére és honnan hajolok bele a képébe. – Nos Mr.malac? Ki vagy és mi közöd van ahhoz, hogy bezártak minket valami abszurd testbe, hmm? – Teszem fel én is a kérdést.

/Ha a többiek reagolnak még kibővítem a postot vagy pótolom a kövi körben csak most így nem igazán van mire reagálni -_-/

_________________
avatar
Suzume
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 569
Join date : 2014. May. 26.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
10/2700  (10/2700)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kremylla Lyeen on Szer. Szept. 17, 2014 4:19 pm

Egy madár. Eddig fel se tűnt, hogy őszinte legyek, nem tartottam különösebb jelenségnek, ha tollasok vannak itt, ott és amott. Viszont ez a példány beszél. Meglepődve figyelem egy darabig, hallgatom, amit mond, majd a többiekre nézek. Felőlem jöhet, nekem nincs vele problémám, remélhetőleg a másik háromnak sem lesz, majd elmosolyodok tollas barátunk aktivitásán. Valahogy ismerős érzés fog el, de nem tudom, miért. Emlékeztet valakire, azonban nem tudnám felidézni az arcát. Aztán lehet, csak kitaláltam az egészet, sőt, egészen biztos, hogy valamit nagyon félregondolok.
A mezőre érve megjelenik az a kis rózsaszín valami. A madárnak máris akad mondandója, mire felvonom a szemöldököm. Ha a színét nézzük, akkor valóban lehet egy malac, viszont ki a fene tudja, hogy miféle mutáns lény van még itt, ami rózsaszín? Kissé nehezemre esik elhinni, hogy ez tényleg, valóban egy malac... Viszont a saját szemem már csak nem fog hazudni, így hát követem a pocok-fiú lépteit, aki elkapja a rózsaszín micsodát, és hát... Valóban egy malac. És kezdődik is a gyanúsítgatás. Hihetetlen...
Jobbomat csípőre teszem, bal kezemet szemem elé emelem, és megrázom a fejemet kissé lehajtva. Számomra elég idétlennek és abszurdnak tűnik ez az egész történet, már nem is érzek valóságalapot ebben az egészben. Egyáltalán nem tartom veszélyesnek a környéket, egyáltalán nem tűnik semmi sem furának. A beszélő madárkát is be lehetne tudni valami hibának - mondjuk. De akkor miért emlékeztetne bárkire is? Tényleg csak egy hülyeségem lenne a sok közül?
Ezek szerint itt mégis valami bűzlik... Csak tudnám, hogy mi az a hiányzó darabka.
- Biztos, hogy benne van ebben az egész felhajtásban ez a malac? - teszem fel a kérdést a párosra nézve, leengedve a kezeimet. - Lehet, csak egy mob a sok közül. Nem hinném, hogy egy ilyen állat képes lenne testeket cserélni, ha éppen kedve szottyan hozzá... Na meg nem is szíveskedett most a mi testünket elcserélgetni valami másra. Ha ő lennék, és valóban képes lennék ilyesmire, biztosan, már csak a vicc kedvéért, az itteniek testét összekevertem volna, a háttérben meg egy jó kacagtam volna a szerencsétlenkedésen és a döbbent arckifejezéseken - mondom el véleményemet.

_________________
Stat::

Élet: 4
Fegyverkezelés: 0+5
Erő: 2+8
Kitartás: 2+2
Gyorsaság: 5 +8
Speciális képesség: 2
Páncél: 24


Adatlap
avatar
Kremylla Lyeen
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 52
Join date : 2014. May. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Testben a gép előtt, lélekben valahol teljesen máshol... :D

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
137/150  (137/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Kirigaya Suguha on Csüt. Szept. 18, 2014 4:13 pm

Leone kilépett a küldetésből. Helyette a kismalac szerepébe egy NJK-mat sorsolom ki.^^

Akik nem írtak, pótolhatnak.Smile Suzume is kiegészítheti a postját!

Nagyokat pislogva néztem Galamb-sanra. Igaza is lehet. Szegény, ártatlan áldozat a mi kis malacunk.
- Jajj, picikém. - öleltem magamhoz az rózsaszín kis teremtményt, aztán eltoltam magamtól, és én is kérdezgetni kezdtem.
- Ki vagy? Hogy kerültél ilyen állapotba? Te is ezen a mezőn voltál? Hogy néztél ki azelőtt? - közben az is eszembe jutott, hogy talán Galamb-sant is megpróbálhatnánk kikérdezni.
- És te? Milyen ez eredeti alakod? Milyen ruhában voltál? És hol történt mindez? Mikor? Én már több hete így nézek ki..
Viszont akárhogy is kérdeztem, Malac-san csak nagyokat pislogott rám.
- Nem beszélsz velem? Miért nem? Nem bántalak, ígérem. - próbáltam oldani egy kicsit a feszültségét - hiszen ha nem akar válaszolni nekem, az biztosan azért van, mert feszült a közelemben.
- Sajnálom, hogy meggyanúsítottalak, én csak... kicsit rosszul érint, hogy így nézek ki, és minél előbb vissza akarok változni. Főleg most, hogy ilyen szép lányok is segítenek nekem- - mutattam végig magamon, miközben arcomra is kiült a megbánás.
De Malac-san még mindig nem beszélt, csak hamarosan el kezdett nagyon ficánkolni a kezeim között. Persze eddig is rugdalózott, mintha le akarna menni, de most aztán nagyon el kezdett.. Talán nem érzi jól magát itt.:/ Így hát leraktam, és vártam. Hogy beszéljen. A földön már biztosan jobban szeret beszélni. Csak el ne szökjön! De ő csak el kezdett ugrálni, meg valami furcsaságot mutogatni.O.o Nem is igazán értettem... Aztán megnyomta a hasát, mire röfögő hangot hallatott. Nos, ez azért vicces volt. De nem nevettem ki. Szegény, biztosan ő is olyan szörnyen járt, mint mi. Úgy pedig ez egyáltalán nem egy vicces helyzet. Viszont szöget ütött az is a fejemben, hogy egészen eltérően hatott ránk ez a test béli átalakulás. Az egyik madár, aki tud beszélni, a másik malac, aki viszont csak röfögni, én pedig ember... Egészen különös. Mintha valahol sántítana ez az egész dolog...

_________________

Leverru:
Cearso: + 20% exp a küldetés végén.
Yuichi: A céhbónusz tapasztalati része a kétszeresére nő.

avatar
Kirigaya Suguha
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 197
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/10  (10/10)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Suzume on Hétf. Szept. 22, 2014 9:41 am

Hát a fiú elég gyorsan megváltoztatta a malacról alkotott véleményét és most már nem csak, hogy gyanúsította de egyenesen ölelgette a malackomát. Hát ez elég gyors fordulat. Ha pár szó ilyen gyorsan befolyásolhatja ne csodálkozzon, hogy elvették a testét. Aztán gyorsan kérdéseket is kezdett feltenni a röffencsnek ami persze nem válaszolt neki, hogy aztán engem zaklasson. De mindezek előtt még egy jót Kacagtam Kremylla-chan felvetésén.
- Lehet épp azt is teszi csak a lopakodás jártassága olyan magas, hogy nem tudjuk őt észlelni. – Jegyzem meg a lány szavaira.
- Hadd gondolkozzam egy picit. – Intem le a fiút egy pár másodpercre. – Ködösek az emlékeim. – Persze ez csak hazugság, csupán arra kellet az idő, hogy átgondoljam a helyzetet. Most kivételesen nem csak móka kedvéért tettem magam áldozatnak. Megfordult a fejemben, hogy a fiú maga a test tolvaj és csapdába akar minket csalni, ez esetben hamar rá jön, hogy én bizony hazudok és akkor viszont én is lebuktatom őt. Meg persze a vicc miatt is csináltam. :3
- Az eredeti alakomban lány vagyok, bár ez a hangomból talán feltűnt. – Hosszú fekete hajam van, enyhén lilás beütéssel, sötétbarna szemekkel, vékony testalkattal, átlagos magassággal. – Helyezem a mutató ujjam az ajkaimra és közben az ég felé tekintve bambulok mint aki nagyon erősen próbál visszaemlékezni. – Nem emlékszem mi volt rajtam pontosan, a felszereléseim és egy szoknya ami rémlik. Az, hogy hol és mikor teljesen homályba veszik. Pár napja már biztosan így nézek ki. Az utolsó emlékem, hogy mobokra akartam vadászni és a kezdetek várósából indultam el de, hogy merre már nem tudom. Mikor felébredtem a főtéren már galamb voltam. – És igen, remélem ez kielégitő válasz volt. kellően részletes de nem rejt semmi olyan infót amivel lebukhatnék, hiszen az emlékeim ködösek. Razz Bár lehet még van hova fejlesztenem a hazudás „skillemet” de szerintem jó irányba haladok, hogy kimaxoljam. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy talán beavatom Kremylla-chant, hogy ki is vagyok de ha a barátaid… majdnem barátaid meg tudod téveszteni akkor az ellenségedet is.

_________________
avatar
Suzume
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 569
Join date : 2014. May. 26.

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
10/2700  (10/2700)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A testtolvaj meséje

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.