[Küldetés] Az Elfeledett Kút

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szer. Júl. 30, 2014 1:22 am

Résztvevők: Enheriel, Tetsuko Jin, RenAi, Justin Taylor, Minori, Jade Arton, Shukaku

Anno, még a játék indulásakor volt egy titkos küldetés, mit csak hárman vettek fel összesen. A három, aki felvette a mai napra már mind halott, a küldetés pedig nagyon egyszerűnek látszott. A halálesetek óta a küldetést elkerülték, senki sem jelentkezett rá, így a küldetést ideiglenesen zárolták, egészen a mai napig. Az a szóbeszéd járja, hogy a "Kiút a kútból" küldetés újra megnyílt, de akik eddig kipróbálták mind azt nyilatkozták, hogy rémisztő és azonnal eldobták a küldetést és elfutottak a helyszínről.

A küldetést az egyik lepukkadt Tolbanai házba való bekopogással kell felvenni. A felvételi sorrendben az alábbi időpontban értek oda: aki először ír, az először ér oda és reggel hatkor veszi fel a küldetést, a következő hétkor, azutáni nyolckor, azutáni kilenckor...stb.

Határidő: mindenkinek egy (1) hét.


A hozzászólást Kayaba Akihiko összesen 7 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 22, 2015 6:48 pm-kor.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14900
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Shukaku on Szer. Júl. 30, 2014 8:34 am

-Gondolkodtam valami nagyon érdekes dolgon Timidus.
A sárkány pillantását a lányra vetette, majd türelmesen várt, hogy az tovább folytassa a mondandóját. Nem nagyon szokott visszakérdezni, hiszen a szemkontaktus tartása egyértelműen jelzi, hogy figyel. Bár akár még az is elég lenne, ha csak fülel, de azt már megtanulta, hogy Shu nem szereti, ha csak „fél füllel” figyel rá. Pedig igazából olyankor is mindkét fülével figyel, csak ugye a feje mindkét oldalát nem tudja oda fordítani… de az emberi mondások ellen már régóta nem akart harcolni…
-Szóval… ugye tudod, hogy én úgy gondolom, meg az emberek, hogy Kayaba alkotta ezt a világot…
-Térj a lényegre.
-Szerinted hány küldetést meg eventet meg ilyesmit tervezett ő maga?
-Ennek a kérdésnek a megválaszolására nem áll rendelkezésemre elegendő információ.

A lány meghökkent, idegesen pislogott párat, majd a sárkány hallatta a tipikus Timidusos szaggatott-csiripelő nevetését.
-Találtam egy robotos könyvet Chan könyvtárában. Kíváncsi voltam, hogy mit szólnál ahhoz, hogy ha úgy viselkednék, ha már annyira sokan annak tartanak közülletek.
-Ez nem vicces, Timidus!
-Nem? Értem. Nem is viccnek szántam, hanem csak érdekelt a reakciód.
-Akkor miért nevettél?
-Mert azt hittem, hogy viccnek fogod értékelni.
-Ezt még gyakorolnod kell, Timidus.
-Igen. A válasz ettől függetlenül helytálló. Nem ismerem ennek a Kayabának sem az időbeosztását, sem azt, hogy mennyire gyorsan tudna küldetéseket alkotni…
-Kayaba bácsi biztosan nagyon kreatív, Timidus.

A pet leheveredett a lány mellé, fejét az ölébe hajtotta, és úgy hallgatta a szavait. Shu volt az egyetlen, akitől eltűrte, és még meg is hallgatta ezeket a butaságokat, mert tudta, hogy a lány nagy csodálója ennek a nagy valószínűséggel kitalált alaknak, így örömet okoz neki, ha róla beszélhet, Timidust pedig elégedettséggel töltötte el, ha a lány örült, hiszen az azt jelentette, hogy jól végzi a feladatát. Ren óta már a lelki dolgaival is igyekezett foglalkozni, de egyelőre annyira bonyolultnak találta az embereket, hogy maradt az odabújás, mint megnyugtató lépés… a többi hatását nehéz volt kikövetkeztetni a logikátlanságuk miatt.
-Tudod… szerintem ez úgy működik, hogy az elején, amikor ezt az egész világot csak tervezgette, akkor még egyedül dolgozhatott. És ahogy egyre híresebb és híresebb lett, biztosan köré gyűltek a többi szakértők is, akik segítettek neki. Szóval… szerintem mi már lekéstünk azokról, amiket ő talált ki.
Csalódottan megingatta a fejét, és simogatni kezdte a sárkányt.
~Annak eddig örült, ha erről beszélhetett, most pedig ez is képes elszomorítani. Érthetetlenek. Hogyan képesek mindenben megtalálni a negatív részt?~
Másnap Timidus még a szokásosnál is korábban keltette a lányt. Ő már túlvolt a küldetést adó táblák leellenőrzésén is, és este meghallgatta a főtéri pletykákat, miközben Shu a vacsorához vásárolt be, így készen volt a terv is.
-Kelj fel, indulunk!
-Hova?
-Meglehet, hogy a te Kayaba bácsid küldetésére.
-Micsoda?

A kis idomár úgy pattant ki az ágyból, mint még soha, és izgatottan és értetlenül meredt a sárkányra.
-Újra megnyílt egy küldetés, és azt beszélik, hogy ez még az ideérkezésetekkor volt felvehető, tehát ha helyesek a következtetéseid, akkor ezt Kayaba készítette.
-Jajj Timidus! Imádlak! Hogyan tudsz te ilyeneket megtalálni?
-Elolvasom a táblákat, és nem csak arra figyelek, akivel éppen beszélgetünk.

Shu halkan kuncogott, és már öltözködött is.
-Ne siess annyira. Vannak feltételek.
-Feltételek?
-Igen. Nem hiszem, hogy a küldetés veszélyes lenne, hiszen az ideérkezésetekkor még mindenki kis szintű volt. Viszont azt is mondják, hogy akik akkor felvették, azóta mind meghaltak, és aki most próbálkozott vele, szerintük is ijesztő.
-Ijesztő…?
-Mielőtt elkezdjük, megvárjuk, hogy elegen összegyűljenek. Ha elég kis szintű játékos lesz, akkor indulunk el csak.
-Én… hogyan lehet a küldetés ijesztő? Mint…
-Nem tudom. Tudod jól, hogy Utahime még a pillangóktól is fél.
-Hát… talán igazad lehet. Talán tényleg csak a moboktól ijedtek meg… de akkor is nagy valószínűséggel maga Kayaba bácsi írta ezt a küldetést. Ott kell lennünk!
-Rendben. A romos házakban eddig úgyis csak jó küldetést vettünk fel.
-Azt csak te csináltad meg, nekem csak el kellett fogadnom…
-Valószínűleg azt is ijesztőnek találtad volna. Anatole is megijedt.
-Anatole is?
-Ne aggódj. Ott leszek melletted, és tudod jól, hogy én nem ijedek meg semmitől.
-Köszönöm Timidus!

Így hát el is indultak, bekopogtak az ajtón, és megkezdték az első olyan küldetésüket, amelyre a lány végre önként és dalolva jelentkezett.
/ Kayaba bácsis küldetés! *.* /


A hozzászólást Shukaku összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 31, 2014 4:51 pm-kor.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Minori on Szer. Júl. 30, 2014 1:39 pm

Minori éppen küldetések után kutatott Tolbana városában.
-Hmm... Ez mi lehet? "Az elfeledett kút" - Motyogta...
Gyorsan elolvasta a küldetést és elkezdett hangosan gondolkodni:
-Úgy látom, hogy ez nem lehet olyan régi... Talán el kéne vállalnom, hogy fejlődjek. Igen! Ezt is fogom tenni, de egy kicsit később.
Minori elment a táblától egy pár métert, majd leült a földre. Elkezdte nézni, hogy valaki oda megy-e megnézni azt a küldetést.
-Ha valaki megnézni a küldetést és el akarja vállalni rajtam kívül, és most indul akkor tudnék vele menni. Jaj ne már! Már megint hangosan gondolkodtam! - Kiáltott.
Várt a tábla közelében egy fél órát, de senki sem ment oda...
-Úgy látszik kénytelen leszek egyedül menni a házhoz. - Szomorkodott.
Elindult arra amerre a ház található. Lassú léptekkel megközelítette a házat. . Miután odaért a ház ajtajához, bekopogott, majd felvette a küldetést.
Még egyszer végiggondolta, hogy ő ezt biztos végig akarja-e csinálni, majd elindult.


A hozzászólást Minori összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 31, 2014 8:46 pm-kor.

_________________
avatar
Minori
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2014. Jul. 23.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword Art Online :33

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
250/300  (250/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Enheriel on Szer. Júl. 30, 2014 10:05 pm

//KA, ha szépen nézek, akkor megengeded, hogy itt már meglegyen a petem 2. képije? *bociszemek*//

Tegnap Lulu-t meghívták küldetésezni a barátai, így tegnap estig egyedül voltam. Sok szerencsét kívántam neki persze, és hogy vigyázzon magára, mielőtt elindult. Hallottam, hogy megjött, ezért elé mentem, hogy köszönjem, és megérdeklődjem, hogy ment neki. Ám elborzadva láttam, hogy Lulu teljesen el volt fehéredve, zokogott, mint akinek a szeme láttára halt volna meg valakije. Villámlás is teljesen megijedt, mikor meglátta.
- Úristen Lulu, mi történt?! - rémült kérdésemre csak zokogott, nem válaszolt. Láttam rajta, hogy valami sokkoló dolog érte őt, ezért inkább az ágyhoz kísértem (nem úgy, ti perverzek!), hogy ki aludja magát. Csak másnap reggel mesélte el mi történt: a nap utolsó küldetéseként egy „Kiút a kútból” nevű küldetést vettek fel, ám mikor odaértek, olyan rémisztő volt az, amit láttak, hogy dobva a küldetést elszaladtak, Lulu-t meg teljesen megviselte.
- Enhi, szerintem ki kéne deríteni, hogy mi történt, nem gondolod?
- De igen Villámlás. Gyerünk! - s kedvesemre bízva Lulu-t indultam petemmel a küldetés táblához. Nem ott volt. Az egyik játékos elmondta, hogy el lepukkadt házhoz kell kopogni az elfogadásához Tolbana-ban. Szerencsére nem volt messze, így elgyalogoltunk odáig. Hamarosan meg is találtuk. Senkit nem láttunk a ház közelében (mivel ugye 1 óra különbség van az érkezések között, annyit meg ki vár?).
- S ettől ijedt meg Lulu? Nem is olyan ijesztő.
- Lehet, hogy attól, ami bent van... rossz előérzetem van...
- Nem kell félni, mi mindent meg szoktunk oldani, pláne akkor, ha más is van, nem csak mi. - Villámlás önbizalma némiképben megnyugtatott, így bekopogtam, hogy elfogadjam a küldetést.


A hozzászólást Enheriel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 29, 2014 6:59 pm-kor.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)
avatar
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1065
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 26
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Jade Arton on Csüt. Júl. 31, 2014 12:59 am

A városka kiismeréséhez nem kellett sok idő, a főbb utcák a második nap már ismerősek voltak, kicsivel később már térkép és kérdezősködés nélkül is kényelmesen lehetett navigálni. A nyugodt, ráérős életvitel nagyjából pont ennyi ideig volt kellemes a számára, további látványosság és érdekesség hiányában pedig megfontolta, hogy tovább áll, de legalábbis keres magának valamit, ami erről a pontról továbblendíti.Reggeli teendőinek végeztével Tolbana szíve felé vette az irányt, hátha ismerősbe fut - immár volt pár, ha nem is hemzsegtek épp -, vagy ötletbe, ami alapján elindulhat. Még mindig korán volt, kinti életében az is megeshetett volna, hogy csak most készül lefeküdni - de legalábbis javában alszik -, ám itt nem hódolhatott korábbi szokásainak, és az alvásritmusa is kezdett egészen emberi formát ölteni. A reggeli napsütésben a város méreteihez mérve sokan rótták az utcákat, kisebb-nagyobb csoportokban, vagy egyedül végezve teendőjüket. Innen-onnan szófoszlányok, mondatok töredékei jutottak el a füléhez, de annál gyorsabban haladt, hogy ezekből bármi értelmeset kihámozzon.
A kívánt helyre érve a megszokottnál több játékost, illetve némi nyugtalanságot érzékelt. Nem volt túl feltűnő, épp csak érezhető. Ahogy lelassított, hogy megálljon ismerős arcok után kutatni a társaságokban, elcsípett pár mondatot egy játékostól, aki friss, és igen kellemetlen tapasztalatokról számolt be barátainak. A tapasztalatok egy éppen visszatérő küldetésről szóltak, melybe úgy tűnik, többek bicskája is beletört. Érdekes.
Kicsit később, kicsivel arrébb másoktól is erről beszéltek, bár ők is csak másodkézből hallottak a dologról, a hír elég gyorsan terjedt. A küldetés őt is érdekelni kezdte, ugyanakkor tudat alól erős jelzések érkeztek hozzá, hogy esetleg nem kéne az ismeretlenbe fejest ugrani, csak úgy. Végül arra jutott, először utánanéz a dolognak tisztes távolságból, majd utána eldönti, mit akar vele kezdeni. Rövid kérdezősködés után, a szükséges információval felszerelkezve elindult Tolbana egy félreeső szekciója felé.
A házak erre szegényesebbek voltak, mint a város eddig felfedezett területén, valahol az elhanyagolt, a régi, és a teljesen lepusztult között ingadoztak. A másoktól kapott leírás alapján nem volt egyszerű megtalálni a helyet, egyszerűen túl hasonlóak voltak a itteni épületek, hogy jól meg lehessen különböztetni azt a bizonyosat. Végül, néhány sikertelen, nézelődés és kopogás formájú próbálkozás után rábukkant a házra, ahol a küldetést felvehette. Mielőtt elfogadta volna, adott magának pár percet a gondolkodásra. Korábban nem vett még részt küldetésen, és mivel itt nem csak egy játékról van szó, a meggondolatlanságnak nagyon kellemetlen eredménye is lehet. Ugyanakkor a világ mégiscsak egy játék formáját viseli, ahol például egy teljesen kezdő játékos legalább figyelmeztetést kapna a rendszertől, ha olyan feladatot próbál elvállalni, ami számára épp teljesen reménytelen. Vagy akár a felvételt sem engedné. Továbbá úgy tűnt a téren hallott beszámolók, vagy részleteik alapján, hogy van lehetőség vészhelyzet esetén a küldetés leadására és a terület elhagyására. Így talán akkor sem követ el végzetes hibát, ha történetesen túl nehéz még neki ez a kihívás.
Mindezt végiggondolva véglegesítette döntését és elfogadta a küldetést. Ekkor végigfutott rajta a nyugalomhullám, mint mindig, ha fontos döntés meghozatalán volt túl.


A hozzászólást Jade Arton összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Júl. 31, 2014 7:09 pm-kor.
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Justin Taylor on Szomb. Aug. 02, 2014 7:25 pm

Az utóbbi időben egyáltalán nem törődtem azzal, hogy hányas szintű vagyok. Nem jelentkeztem küldetésekre … na nem mintha nagyon akartam volna vagy kerestem volna. De már nagyon rég óta itt vagyok ebben a játékban és valószínűleg még leszek is. Lássuk be … lehetetlen végig vinni az összes szintet, de ha sikerül is akkor sem garantált, hogy életben maradok addig amire végre az összes szintet járhatóvá teszik. Szóval muszáj lesz fejlődnöm, hogy megtudjam védeni magam. Igaz, hogy kicsi az esélye annak, hogy valaha is ki jutok innen, de ahogy mondani szokták „a remény hal meg utoljára.”
Ezekkel a gondolatokkal indultam el küldetéseket keresni Tolbanába. Még egyszer sem jártam ebben a városban, de nagyon remélem, hogy szerencsével járok. Maga a város nem nézett ki olyan rosszul és a lakosok is akiket láttam, mind boldogoknak tűntek. Talán túlságosan is boldogoknak. Még is minek tudnak ennyire örülni? Hiszen lehet, hogy soha többé nem fogunk tudni innen ki jutni. Csak nem akarják itt le élni az egész életüket?! Mindegy ők tudják. Mindenesetre nem hiszem, hogy a városnak ezen a részén fogok találni valamit, inkább be megyek ebbe a mellettem lévő kis utcába.
Az egyik háznak a sarkánál volt egy kisebb baráti társaság, akik mellett el sétáltam. Nem igazán törődtem velük, mert nem ismeretem közülük senkit, meg amúgy sincsen most időm ismerkedni. Már jócskán elhagytam őket, de szerencsére még elég közel voltam ahhoz, hogy meghalljam miről beszélnek. És szerencsémre pont egy visszatérő küldetésről volt szó. Végre egy küldetés. \o/

- Elnézést! – Szólítottam meg az egyik játékost. – Ne haragudj, de az előbb hallottam, hogy valami visszatérő küldetésről beszéltél.
- Te ki vagy? – Kérdezte tőlem az idegen játékos.
- Az most lényegtelen, hogy én ki vagyok. Kérlek mondj el nekem mindent arról a visszatérő küldetésről amit tudsz.
Itt egy pillanatra el hallgatott szemeit a földre szegezte, nagyot nyelt és remegő hanggal vágott bele a mesélésbe.
- Ezt a küldetést még a játék indulásakor nyitották meg, de nem váltott ki túl nagy érdeklődést. Összesen három játékos jelentkeztek rá … azonban … egyikőjük sem élte túl a küldetést, mind meghaltak.
~Senki … nem élte túl? A játék indításakor? Még is mi ez az egész? ~ Teljesen le blokkoltam. Vajon mi lehetett abban a küldetésben amit senki sem élt túl? Sok gondolkodásra azonban nem volt idő mert az idegen tovább folytatta.
- Most ismét megnyitották a „Ki a kútból” nevű küldetés itt Tolbanában. Amikor meghallottam, hogy ismét lehet rá jelentkezni úgy gondoltam, hogy megpróbálom. De … de ez a küldetés annyira ijesztő, hogy nem maradtam ott sokáig. Gyorsan eldobtam amíg még lehetett.
Csak álltam és hallgattam a játékost. Nem is tudom mit lehetne erre mondani. Mi lehet ebben a küldetésben ilyen ijesztő, hogy nem lehetett végig vinni? Az idegen, bár már kiszabadult onnan, még most is nagyon megviselték a történtek. Hihetetlen … végre találtam egy küldetést erre kiderül, hogy annyira rémisztő, hogy senki sem mer bele vágni. Mi legyen? Vajon el vállaljam?
- Sajnálom. Ha nem gond még kérnék tőled valamit. – Az idegen meglepődve kissé könnyes szemekkel várta a kérésemet. – Meg tennéd … hogy megmutatod, hol lehet jelentkezni erre a küldetésre?
Először teljesen meglepődött, még a vér  is kifutott az arcából. Próbált minden áron lebeszélni arról, hogy jelentkezzek. Azt mondta, hogy el sem tudom képzelni micsoda borzalmakat kell majd ott átélnem és, hogy lehet , hogy soha többé vissza se térek majd. Nagy nehezen azonban csak sikerült rá vennem őt, hogy vezessen el a küldetés helyére. Egy régi. lepukkadt házhoz vezetett.
- Köszönöm, hogy elhoztál ide! Szia! – El indultam a ajtóhoz, hogy kopoghassak és elfogadjam a küldetést.
- Várj! – Megragadta a ruhámat és egy kicsit hátra húzott az ajtótól. – Ha tényleg be mész oda lehet, hogy te is úgy jársz mint az a három.
- Tisztában vagyok vele! – El rántottam a kezemet, oda léptem az ajtóhoz és gyorsan el fogadtam a küldetést mielőtt még megint az utamba állna. ~Hát Justin innen már nincs vissza út!~

_________________
Színem: Burlywood






avatar
Justin Taylor
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 130
Join date : 2013. Nov. 15.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword art online :D

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
100/500  (100/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by RenAi on Szer. Aug. 06, 2014 8:53 am

*Csattant a szék sarka a földhöz* Mikor ugyanis két lábára támaszkodva hátradőlve fogyasztottam a reggelim a fogadóban. Nosztalgiás volt ide jönni, már csak sok-sok pletykaáradat végett is. Ha itt vagy és jól fülelsz mindent megtudhatsz a legújabb fejleményekről…
- Hogy miiiii? – Kiáltok fel ripacs hangon és fordulok a közvetlen mögöttem ülő srácokhoz…
- Ugye nem mondjátok komolyan hogy oda akartok menni? Hisz mindenki tudja hogy az a hely egy életvesztő…. Hárman mentek oda, és mindenki meghalt… Erre mikor az adminok úgy gondolják hogy mindenki elfelejti, ti vagytok olyan ostobák hogy rögtön bele is ugrotok… mármint a küldetésbe…><” – Ripakodtam rájuk…
- Nyugi van. Bichi-chan. – Állt fel és simogatta meg a hajam. A kezeim ökölbe szorultak és be is húztam neki egyet. Persze védett helyen nem sebeződik, így csupán a súlyemelésem dobott az ütésen…
- Hohooo, mégis mit képzelsz magadról csitri-chan?... – Kászálódott ki a székek és asztalok közül, miközben a haját igazgatta…
- Ostoba nőszemély, inkább menny haza és varrogass és mosogass… meg amiket a nők csinálnak, és ne szólj bele a felnőttek dogába… - Azzal mintha mi sem történt volna visszaült a székére… ~Ez az ostoba tag teljesen keresztül néz rajtam…><”~ Csattogva vonultam ki a fogadóból…. hát ha meg akarnak halni csak hajrá….><” Nem kell nekem mindenkit megvédenem….><” Ugyanakkora lendülettel értem haza is…
- Ne kérdezd miért vagyok sárga… - Szólalok meg mocos hangon, még mindig dúlt-fult bennem a méreg.
- Az a hülye…. leribancozott, és azt mondta jöjjek haza mosogatni és varrni.. QQ – Panaszkodtam, elhaladva a konyha mellett megláttam pár mosatlant így neki is álltam… persze bele sem gondolva hogy azt csinálom amit a srác mondott…><”
- Nem akarom hogy oda menjenek…><” És azt sem hogy ne jöjjenek vissza… - Nyafogtam…
- Mennyünk mi is oda és ne engedjük őket… meghalni… - Mondom.
- Volt régen egy küldetés. Nem tudok róla sokat, csakhogy fel akartam venni és Rita megtiltotta… hisz hárman mentek oda és mind meghalltak… nem voltak elég felkészültek, és edzettek… A küldetést az egyik Tolbanai háznál lehet felvenni, és valami kútról szól… Ennyire emlékszem csak…
-
Mennyünk el mi is.  – Kérem meg Jint. Ketten csak nem olyan veszélyes. ^^ Ha rábólint akkor rögtön neki is állok az összepakolásnak. Sebesen szaladgálok fel és alá, mindig különböző talán hasznos-talán nem tárgyakkal a kezembe. Végül ha minden megvan, a dolgok nagy része az inventorymba, és egy csáklyával és vagy tíz méteres kötéllel állok meg Jin előtt.
- Kútról van szó… szerinted ezek kellenek? – Kérdem tanácstalanul. Majd a választól függően elteszem, vagy sem. Nem kellett sok, hamarosan Tolbanába értünk, a házak között könnyedén eltévedtem volna de Jin-t követve még a házacska is meglett. Kicsit lepukkant ugyan, de már meg sem lepődök…
- Kop kop. – Kopogok be.

/Dobtam egy 7est bazárosba, innen kérném a jutalmam. ^^/


A hozzászólást RenAi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 06, 2015 7:54 pm-kor.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1868
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Tetsuko Jin on Szer. Aug. 06, 2014 10:52 am

Egy kellemes, nyugodalmas nap van betervezve mára. Semmi mást nem terveztem az itthon ülés és olvasgatáson kívül. Egy ideje már nem volt alkalmam ilyesfajta kikapcsolódásra, ezért most ezt bepótolom. Magam mellé készítek egy kis süteményt mellé nagy pohár gyümölcslevet, majd kényelmesen elhelyezkedem a kanapán, hogy belemerüljek az újonnan szerzett könyvem elragadó történetébe…..
Körülbelül a feléig sikerül elérnem, mikor is kedvesem viharzik be az ajtón, ám a jól megszokott zöld indikátor helyett egy sárga villog a feje felett. Már nyitná is a szám, hogy rákérdezzek a dolog mivoltára, de elhallgattat azzal, hogy meg ne tegyem. Így szinte könyvembe bújva várom, hogy lehiggadjon. Mivel nem értem mi  pontosan a baj, bele sem szólok, ezzel lehet ártanék, nem segítenék, amit nem akarok.
Abban a  pár percben, míg a konyhában tevékenykedik, megeszem a maradék süteményt és elfogyasztom  a gyümölcslevet is. Sejtem, hogy ebből ma már nem lesz olvasás, így megjelölve becsukom azt és a kanapé előtti üvegasztalra teszem.
- Miről is van szó egészen pontosan? – kérdezek rá. ez így nem jó, hogy olyan információkat kapok, aminek semmi értelme, mert egyes részletek bizony kimaradnak, például az, hogy kikről is van szó.
- Hmmmm… értem – felelem mosolyogva. Legalább egy részét megtudom a történteknek, ami egészen pontosan egy küldetés, melynek véghezvitele senkinek sem sikerült és mindemellett több áldozatot is szedett.  Természetesen a párom jó szokásához híven, minden logikával szembemenve kér arra, hogy fogadjuk el a rettegett küldetést. Már magam is rájöttem, hogy nem mindenben kell keresni a logikát és az értelmet, ezért ez még csak meg sem lep
- Senki halálát nem kívánom, és ha azzal tudunk segíteni, hogy ott vagyunk, ám legyen, de ne csinálj semmi meggondolatlanságot, érted? – egy pillanatra kiül az arcomra a komolyság, majd újra elmosolyodom. Én pár gombnyomás után készen állok az útra, de kedvesemre szokás szerint várni kell.
- Nem árt, ha van, ráadásul az inventoryba jó sok minden belefér – a kötél nem árt, főleg ha ez olyan küldetés, ami működésképtelenné teszi a teleportkristályokat és van egy ilyen gyanúm, már csak az áldozatokból kiindulva. Persze az is megeshet, hogy semmiféle kút nem lesz…
Nagy szerencsénkre megkíméljük magunkat a hosszú és fárasztó kutyagolástól, már mindketten jártunk itt, így egy gyors teleport és már ott is vagyunk. Csupán egy rövid séta és elérünk ahhoz a bizonyos házhoz, ahová bekopogunk.  Arról nincs tudomásom, hogy mi leledzik eme ajtó mögött, ezért kiváltképp óvatos vagyok és erre intem Ai-chant is…
// A céhbónuszod tapasztalati része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő. (Mesélőnek jelezni kell!) //

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szer. Aug. 13, 2014 12:54 am

Minori mivel csak 151 szót írt, így a következő hozzászólásának legalább 349 (250 + 99) szavasnak kell lennie. A résztvevők változtak az első hozzászólásban, mivel aki nem írt időben, ki lett zárva.

Reggel hat óra, Shukaku:

Shukaku bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Shukaku pedig azonnal kapott egy küldetést "Úóúk b lúatit". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Shukaku ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan szeded ki a szemeit. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC szemei be voltak kötve, a kötés alól vér folyt. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod kiszedni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután feláll a székből és Shukaku felé kezd sétálni lassú lépteivel.


Reggel hét óra, Minori:

Minori bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Minori pedig azonnal kapott egy küldetést "Kiitt ú ólkit". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Minori ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan töröd össze a lábait. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC lábai össze voltak kötözve, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod törni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután előre dől a székből és lassan Minori felé kezd kúszni.


Reggel nyolc óra, Enheriel:

Enheriel bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Enheriel pedig azonnal kapott egy küldetést "Úbúit a úkkt". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Enheriel ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan téped le a karjait. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC kezei össze voltak kötözve, lábai össze voltak törve, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod tépni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután előre dől a székből és összekötözött kezeit használva lassan Enheriel felé kezd kúszni.


Reggel kilenc óra, Jade Arton:

Jade Arton bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Jade Arton pedig azonnal kapott egy küldetést "Búútt k kibiai". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Jade Arton ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan vágod ketté. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC karjai le voltak tépve, belőlük vér spriccelt, lábai össze voltak törve, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarsz kettévágni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Ezután előre dől a székből és a földre esése után csak ott fekszik.


Reggel tíz óra, Justin Taylor:

Justin Taylor bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Justin Taylor pedig azonnal kapott egy küldetést "Kktttk l klbúúú". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben Justin Taylor ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan téped ki a fejét. Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén a széken egy NPC ült. Az NPC karjai le voltak tépve, alatta a földön száraz vértócsa volt, a testének csak a felső fele volt a széken, az alsó fele összetört lábakkal a sarokban hevert, a két szemének helyén csak fekete üresség volt. Alatta száraz vér. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod letépni a fejem, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
Nem mozdul.



Reggel tizenegy, Tetsuko Jin és RenAi:

Tetsuko Jin és RenAi bekopogott az ajtón. Az ajtó elengedte magát, Tetsuko Jin és RenAi pedig azonnal kapott egy küldetést "Bktú ú lbkatt". A küldetés leírását nem lehetett megnyitni, megnyitásakor csupán a feladás opció jött fel. Amennyiben valamelyikőjük ezzel megpróbálkozott a következő szöveg jött fel: "Biztos megteszed?" Az opciók egyértelműen igen-nem voltak. A nyikorgó ajtó lassan adott utat és a fény megvilágította a koromsötét helyet. A viskó egy teljesen üres szoba volt, közepén egy székkel. A szék fölött a következő volt: kérem foglaljon helyet! A szék mögött hátul, alig megvilágítva a sötétben egy NPC állt. Suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.

Határidő: egy hét mindenkinek, posztolási sorrend lényegtelen.


A hozzászólást Kayaba Akihiko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Aug. 21, 2014 9:13 pm-kor.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14900
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Shukaku on Szer. Aug. 13, 2014 2:37 pm

-Ez meg mi a…?
-He?
-Nézd, Timidus! Valamiért összekavarodtak a küldetés betűi. Lehet, hogy olyan régi, hogy elromlott a küldetés?
-Ezek nem a küldetés betűi.
-Nem? De hát…
-Nem. Nem elég a betű.

A sárkány agya sokkal gyorsabban működött mint a lányé, és nem is hibázott. Míg az idomár első ránézésre automatikusan azt látta ki az írásból, amit látni akart, és hozzáillesztette a hiányzó betűket, addig Timidus csak azt látta, ami megjelent. Shu gyorsan előkapta a füzetét, leírta, majd kihúzogatta a betűket, de abban biztos volt, hogy amíg a küldetés nevét sem fejtik meg, addig ő bizony nem lép be a házba, és ezzel a pet is egyetértett. Shu bár izgatott volt, de az óvatossága megmaradt, a sárkány pedig nem is engedte volna, hogy elhamarkodott lépést tegyen.

jegyzetfüzetbe írta:
Ú Ó Ú K B L Ú A T I T

KIÚT A _ÚTBÓL


-Hiányzik egy K betű, és helyette egy másik ú van. Ez szerinted jelent valamit?
-Igen. Anagramma játékot jelent.

Mindketten nagyon jól ismerték, és szerették is ezt a fajta játékot… na jó, igazából Shu szerette, Timidus pedig játszott, mert Shu örült, ha együtt játszhattak, de a pet számára semmilyen kihívást nem jelentett, bár hasznot igen, hiszen rengeteg új szót tanult meg, hála a játéknak. Így hát el is kezdte azokat a szavakat sorolni, amik összeépíthetők a betűkből, természetesen meghatározott rendszer szerint, rövidebbektől a hosszabbakig és ABC sorrendben.
-BÚ TÚL ÓL ÚT KÚT ÚTI KIÚT KÓLA KÚTI LAKÓ ÓLAK
-Hát… ezzel nem sokra megyünk, ráadásul leírása meg egyáltalán nincsen, csak feladni lehet…

Egymásra néztek, majd szinte egyszerre csóválták meg a fejüket, és a lány rányomott a NEM opcióra, azaz arra, hogy nem akarja feladni a küldetést, amire azonban csak egy újabb üzenet volt a válasz, amit szintén hangosan felolvasott a sárkánynak.
-Nem fáj, ha óvatosan szeded ki a szemeit. Biztos megteszed?
A lány és a barátja csak bámultak értetlenül a panelra, majd a lassan kinyíló ajtón bekukkantva, az egész történet értelmet nyert. Az idomár egy sikollyal kísérve azonnal bevágta az ajtót és hátrálni kezdett, a sárkány pedig védelmezően elé állt. Ha a bejárat nem befelé nyílt volna, akkor bizonyára a hátát is nekiveti, hogy eltorlaszolja, így azonban erre nem volt lehetősége. Timidus csak felkészülve várta, hogy történjen valami, de közben persze tisztázniuk kellett a helyzetet.
-Ez meg mi volt?
-Vér… itt… itt nem szabadna vérnek lennie…
-Se fájdalomnak, de már azzal is találkoztunk. Valóban érdekes küldetés.
-De… de…
-Félsz a fájdalomtól.
-Igen… de… annak az embernek…

Talán segítségre van szüksége. Ezt akarta mondani, de több hang nem jött ki a torkán. Még maga a látvány nem is sokkolta le annyira, hiszen ideje sem volt felfogni, bár az agyában már motoszkált az, hogy annak a valakinek a szemébe ment valami, és azt kell kiszedni.
~A szemeit biztosan nem! Az nem lehet!~
Maga az az egy szó uralta most minden tudatos gondolatát.
~Fáj. Fájdalom. Ebben a világban nincs fájdalom. Nem szabadna, hogy legyen. De Alex… Alex valamiért… és a sárkányok… de az nem ez a világ volt…~
Mozdulni sem tudott a rémülettől, a pet pedig nem mozdult előle. Mindketten várták, hogy mi fog történni. Az biztos volt, hogy a kérésnek eleget tettek. Nem követték a fickót.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Minori on Szer. Aug. 13, 2014 5:01 pm

Miután Minori bekopogott, még mozdulni sem volt ideje, egyből egy küldetés ablak ugrott elé, melynek a neve "Kiitt ú ólkit" volt. A küldetésnek nem volt leírása, csak feladás opciója volt.
-Ennek semmi értelme nincs. Most megnyomjam a "feladás"-t vagy mi? Igen! Szerintem pont ezt fogom tenni.
Pár másodperc múlva, ujjával rábökött a "feladás" gombra. Egyszer csak egy szöveg jött fel: "Nem fáj, ha óvatosan töröd össze a lábait. Biztos megteszed?" .  Erre a kérdésre, vagy igent, vagy nemet lehetett nyomni. Az ajtó lassan kinyílt, és kivilágosodott a szoba.
-Nyomjak igent? De én nem akarom bántani!  De lehet, hogy ez neki jó? Mégis, hogy lenne neki jó az, hogy összetöri valaki a lábait? Valószínűleg sehogy. De ha ezt kéri. Azért is nagyon óvatosan, de gyorsan csinálom, hogy ne szenvedjen. De mégis kinek kéne ezt megcsinálnom?
Lassú léptekkel belépett a szobába, majd megállt. A szoba teljesen üres volt, csak egy szék volt, amin egy NPC ült. De a lábai össze voltak kötözve, és a szemei helyén semmi sem volt. És a szemei alatt vér volt, száraz vér. Az NPC egy kis idő múlva suttogva megszólalt:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod törni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem, ne kövessen.
Majd előre dőlt a székből és Minori felé kezdett mászni.
-Úristen! Ez mi? ÁÁÁÁÁ!
Majd teljes erejéből belérúgott és sikítva rohant ki az épületből. Öt perc múlva lassan elkezdett a viskó felé menni. Már az NPC nem mozgott, csak ott feküdt ahol Minori belérúgott. Lassan felé nyúlt, hogy megnézze még él-e.? Igen, még élt.
-Akkor most óvatosan meg kell tennem.
Minori lassan megfogta az NPC lábát és gyors mozdulattal összetörte az egyik lábát.
-Te jó ég... Mit tettem.
Ez után a másikat is összetörte.
-Azt mondta, hogy ne kövessem igaz? Akkor nem követem...
Ezekkel a szavakkal Minori úgy futott ki a viskóból, ahogyan csak bírták a lábai.
*Szörnyű dolgot tettem... Gyorsan keresek, egy olyan helyet ahol lemoshatom a vért.*
Rövid séta után talált is egy kis patakot, melyben lemosta a vért kezeiről, amely akkorra már rá száradt.
*Olyan hülye vagy, Minori! Miért kellett bántanod?* - Sóhajtotta...
Elég sokáig kellett mosnia, mert valamiért nem akart lejönni. De a végére sikerült!
*Ez után, hogy fogok azzal a tudattal élni, hogy kitörtem egy NPC lábait?*

_________________
avatar
Minori
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2014. Jul. 23.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword Art Online :33

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
250/300  (250/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by RenAi on Pént. Aug. 15, 2014 6:45 am

Morcosan toppanok be a házunkba, majd el is mesélem a lényeget Jinnek a történtekről. Felidegesített az a pasas ><” De ez most még nem is elég, még olyan küldetés is napvilágot látott amit elvileg be is zártak… De most megint… elindult, és a sok ostoba meg fejest ugrik, nem törődve azzal hogy a dolgok megismétlődhetnek…

Hiába mondtam Jinnek el a lényeget, az nem volt elég, így jobban részleteztem. Zaklatott voltam, ámbár magam sem tudom miért is pontosan… De el akartam menni arra a küldetésre, hátha tudok segíteni, de féltem hogy egyedül talán kevés leszek… Bíztam Jin-ben, így tudtam hogy ketten máris többre juthatunk, és a legtöbb dolog is segítségünkre lehet, mint például a teleport kristály, és ilyenek… bár voltak már olyan helyek ahol érvényét vesztette a használata… de akkor is, minden veszély ellenére menni akarok.
- Rendben, nem leszek butus… - Mondtam, persze ennek eredményeképp inkább csak rá fogok hagyatkozni, Ő mindig tudja mit kell tenni mondani, kérdezni… és lehet én csak elrontanám a dolgokat, így ügyes leszek… Miután megbeszéltük, beszaladtam a szobámba és szinte minden helyiségbe a házban hogy összeszedjek olyan dolgokat aminek hasznát vehetjük. Végül a páromat kérdeztem meg hogy végülis vigyem-e, lehet-e haszna, aki igenlően válaszolt, én pedig mosolyogtam, hisz ezzel is azt mutattam hogy komolyan veszem én is.

A megadott koordinkátákra érve, bekopogtunk az ajtón, ami nyikorogva kinyílt…oO Nem tudom hogy itt hol lesz kút. de majd lesz talán bent. Kíváncsian hajoltam be, majd meg is kaptam a küldetést. Fejvakarvakargatva olvastam. oO Ez már biztos Jin területe lesz, így rá is hagytam, nem úgy az első lépést. Megindulva befelé egy széket pillantottam meg, majd egy npc mondott valamit… Most éreztem azt hogy bajban vagyunk... van egy szék amibe bele kéne üllni, és van egy npc ami azt mondja ne kövessük, ámbár bennem pont hogy a követés vágyát kellti fel ezzel.. Viszont szétvállni nem akarok, és nem tudom mennyire kerülhetünk messze egymástól… így megtorpanva a feladat előtt ismét Jinre pillantottam, bár tudtam hogy nem várhatom mindig tőle a választ..
- Most szét kéne vállnunk?... – Kérdezem. Majd folytatom.
- Ha tényleg szét kellene, akkor szerintem te az npc-vel foglalkozz hátha valami olyat mond amit én nem értenék, én pedig leülhetnék a székre… bár ha minden fordítva van, akkor lehet pont nem kéne leülni senkinek, csupán oda menni az npc-hez… - Gondolkodtam hangosan… hmm….

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1868
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Jade Arton on Pént. Aug. 15, 2014 5:32 pm

A visszafordíthatatlan döntést követő nyugalom viszonylag gyorsan alakult meglepettséggé. A frissen megszerzett küldetés neve merőben eltérő volt bármitől, amire az ember számíthat. Mintha a megjeleníteni kívánt címet alkotó karakterek valamilyen kódolási hiba folytán hibás sorrendben jelentek volna meg, sőt, bizonyos betűk teljesen hívatlannak tűntek - fiatal korában sokszor találkozott ezzel, ahogy a programozás alapjaival ismerkedett. További gondokat indikált a küldetés leírásának megnyithatatlansága, vagy esetleges hiánya is. Kínálgatta magát ugyanakkor a körülményeknek megfelelően szimpatikus feladás opció - de egyelőre figyelmen kívül hagyta. Befelé nyomta az ajtót.
Sejtette, hogy ezután a kezdés után akad majd még furcsaság a küldetéssel kapcsolatban, de további meglepetést okozott az itteni látvány. Másfajta furcsaságra számított. A teremben alsó hangon is viharvert alak gubbasztott egy széken, különböző mértékben megszáradt vértócsákkal övezve. Megborzongott, régóta nem találkozott hasonló látvánnyal, ráadásul azok a találkozások is képernyőkön keresztül mentek végbe, filmek, vagy keményebb játékok formájában. Szemtől szembe teljesen más az élmény, pláne egy olyan játékban, ahol elvileg nem is nagyon kéne vérnek lennie.
A megcsonkított alak megszólította, sérüléseihez híven erőtlen, suttogó hangon. Jade még mindig az ajtóban állt, egyik karjával kitámasztva azt, kicsit hezitált a belépéssel, miközben az NPC-t hallgatta. Aztán az illető, mint aki eszméletét vesztette, elterült a földön, abbahagyva mindennemű mozgást és kommunikációt. Jade aznap reggel egyáltalán nem tervezte senkinek a kettévágását - óvatosság ide vagy oda -, viszont az emberség-program elindult benne, úgyhogy belépett az ajtón, és a földön fekvő testhez sietett. Megpróbálta a hátára fordítani, hogy lássa az arcát, a sikerességtől függetlenül reagált is arra, amit mondott.

- Hé! Minden rendben? - kérdezte kissé felemelt hangon. A játék elég élethű volt ahhoz, hogy hasonló reakciót produkáljon a helyzetre, mintha az utcán próbálna elsősegélyt nyújtani valakinek - Nem áll szándékomban kettévágni, miből következtetett az ellenkezőjére?
A válasz megérkezésétől függetlenül a test mellett marad, annak sérüléseit vizsgálva. Úgy tűnt, az alakot már egy jó ideje kínozzák: az arcán, fején szétfolyt vérfoltok sötét bordóra alvadtak, a lábai körül még épp, hogy nedves volt. Beléptekor a karjából még úgy ömlött, mintha csupán másodpercekkel korábban távolították volna el azokat. Az ilyen mértékű sérüléseknél eltart egy ideig, míg eláll a vérzés, és még mindig kell egy csomó, hogy a rengeteg vér mind megalvadjon. Eddigi tapasztalatai alapján a száradás folyamata itt is hasonló volt, mint a valós világban, ezért feltételezte, hogy a bántalmazás folyhat vagy egy-két órája. Megállapította továbbá, hogy az NPC-nek igazán szar napja van.
Sem a követést, sem a kettévágást nem értette egyelőre - előbbivel kapcsolatban annyira jutott, hogy ha nem fekszik az alak mellé arccal lefelé a vérbe, azzal jobbára elkerülte a dolgot, bár lehet, teljesen másról van szó. Az utóbbiról szintén ki kell még deríteni pár dolgot.
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Enheriel on Hétf. Aug. 18, 2014 5:44 pm

Az ajtó elengedte magát, mire kaptam egy küldetést, ami igen fura volt, mert ennyi volt csak: Úbúit a úkkt. Nem értettem, hogy mi ez.
- Enhi... - szólalt meg a griff. - tudod, mi jut erről az eszembe?
- Micsoda?
- Hogy ez egy mondat, összekeveredett betűkkel. - jobban megnéztem, s valóban! Annyira okos Villámlás legtöbbször!^^ Kis időbe telt, mire kijött az alábbi:

KIÚT A KÚTB__

rájöttem, hogy ez a KIÚT A KÚTBÓL mondatot akarja ábrázolni, csak hiányzik belőle két betű. Megpróbáltam megnézni a küldetés leírását, de csak a feladás opció jelent meg. Jobb ötlet hiányába, illetve azért is, mert megijedtem már, rányomtam, de ehelyett az alábbi jött ki: „Nem fáj, ha óvatosan téped le a karjait. Biztos megteszed?” illetve az igen-nem gombok. Összenéztem Villámlással.
-Ez meg mi a fene?!
- Nem tudom. - reszketett a hangom a félelemtől. Az ajtó lassan, nyikorogva nyílt meg, hogy bevilágítsa a helységet. A viskó csak ergy teljesen üres szobából állt, s középen a széken egy NPC ült. Kirázott a hideg, mikor megláttam: a kezei össze voltak kötve, lába összetörve, szemei helyén fekete üresség volt csak, arra utalva, hogy kitépték a szemeit a helyükről, alatta száraz vér. Az NPC ugyan suttogott, de így is hallottam, mit mond:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod tépni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen. - megijedtem, mikor felfogtam, hogy azt akarja, hogy tépjem le a karjait, de mikor megindult vonszolódva felém, sikítva hátráltam tőle. Villámlás volt az, aki oldalra rántott, mielőtt átesek az ajtón.
-Enhi, nyugodj meg, kérlek! - nyugtatni próbált gyengéd hangon Villámlás. -ott a nem, emlékezz! - eszembe jutott nekem is ez, s nyomtam a nemet igen erősen abba a reményben, amit a félelem váltott ki, hogy minél hamarabb felfogja így a rendszer, hogy nem akarom letépni az NPC karjait.


A hozzászólást Enheriel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 29, 2014 6:57 pm-kor.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)
avatar
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1065
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 26
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Tetsuko Jin on Pént. Aug. 22, 2014 8:28 pm

Nem tudom mi lelte Ai-chant és jobbnak láttam, ha nem is érdeklődöm utána. Amennyire szereti a szívére venni a dolgokat, én annyira nem akarok belekeveredni ilyenkor a részletekbe. Csak hagyom, had tegye azt, amit szeret, és akkor attól lenyugszik.  A veszélyes küldetésen, amit felhoz egy pillanatra elgondolkodom, de túl sokat nem kell. Hiszen a cél maga az, hogy emberek életét mentsük meg, vagyis segítsünk nekik. Mi egy tank dolga, ha nem ez? Elvégre mind a ketten lovagok vagyunk és tank pontozást vezetünk, az életünk jóformán az eget veri más playerekhez képest.  Még indulás előtt megígértetem vele, hogy nem csinál semmi ostobaságot, elhamarkodott megmozdulást. Sajnálatos módon ez is egy igen rossz szokása, amivel hála az égnek lassan, de biztosan kezd felhagyni.
A helyet könnyen megtaláljuk, mindenfajta nehézség nélkül.  Egy szimpla házikónak tűnik nekem, semmi különös, de azt már megtanultam a saját káromon, hogy Aincrad világában gyakran nem azt látjuk, amit elsőre hiszünk.
Mint udvarias fiatalok csak természetes, hogy kopogással kezdünk és nem rontunk be, mint holmi barbárok. meg is van az eredménye a módszerünknek. Az ajtó nyikorogva kinyílik, majd felugrik egy quest ablak, valami érthetetlen szöveggel.
- Hmmm, ez valószínűleg egy anagramma lehet, vagy valami hasonló – gondolkodom hangosan.  Három szó, abból a középső névelő, vagyis ami azt jelenti, hogy az A betű helye szinte teljesen biztos. A többi nem teljesen egyértelmű a mássalhangzók tömkelege miatt.  A kút szó az egyetlen, melyre következtetni tudok…  Magát a küldetés leírását nem tudom megnézni, nem engedi valami, csupán a feladás mező ugrik fel, azt meg nem áll szándékomban felhasználni rögtön a kezdetek kezdetén.
A házban nem volt más egy széken kívül, ami a szoba közepén foglalt helyet, felette egy érdekes felirattal, miszerint valaki kettőnk közül foglaljon helyet. Bevallom nem  értem mi lehet ennek a célja, találgatni azonban nem fogok.
- Úgy gondolod? – nézek kérdőn a páromra.
- Nyilvánvaló, hogy egy emberre számítottak, mert csak egy szék van. Sejtéseim szerint az, aki leül, az nem tudja követni ezt az njk-t. – gondolkodom ismételten hangosan.
- Mindenesetre, ha úgy vesszük, akkor a feladat az, hogy valaki leüljön és ne kövesse azt az njk-t, talán nem kellene követni.  – a székre nézek, majd a suttogó njk-ra.
- Hmm.. az illem úgy diktálja, hogy  engedjelek leülni, de a küldetés veszélyességére  való tekintettel, most én foglalok helyet, te addig ne csinálj semmit Ai-chan… rendben van? – kérdezem és óvatosan leülök arra a székre…

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Justin Taylor on Kedd Aug. 26, 2014 10:59 pm

Ezen a napon Tolbanába indultam küldetés vadászatra . Hosszas keresgélés után sikerült egy idegen játékostól meg tudnom, hogy a napokban megnyitottak egy küldetést amit még a kezdet kezdetén indítottak. A küldetés ami „Az elfeledett kút” néven volt ismert ugyanis annyira félelmetesnek tűnt, hogy senki sem tudta végig vinni. Volt még anno három játékos akik megkísérelték megcsinálni a küldetést … de egyikőjük sem tért vissza.
És mi más is juthatott volna eszembe legelőször amikor ezt meghallottam, minthogy „Vágjunk bele! Wink”. Én és a remek ötleteim … akár meg is halhatok odabent. Azonban … érdekes módon ez most egy kicsit sem tud izgatni. Most már igazán kíváncsi vagyok, hogy mit rejthet maga mögött ez az ajtó. Ha már egyszer idáig el jöttem akkor meg is próbálom.

- Hát haver, te nem vagy százas! – Mondta a mellettem álló idegen játékos.
- Hmm … Érdekes. Mintha már hallottam volna ezt. – Mondtam mosolyogva.
Az idegen nagyot sóhajtott. – Bármit mondok neked te akkor is bemész oda igaz? – Kicsit el gondolkodtam, hogy tényleg akarom-e én ezt … végül válasz ként csak bólintottam egyet és bekopogtam az ajtón. Alighogy bekopogtam már meg is kaptam a küldetést. – Kktttk l klbúúú. Ez lenne a küldetés neve? – Mivel a küldetés címéből nem sok minden derült ki gondoltam megnézem a leírását. Azonban ennek megnyitásakor csak a feladás opció jelent meg.
- Hé – szólalt meg ismét az idegen – Sok sikert! Térj vissza épségben.
- Köszönöm! – Egy ideig még csak álltunk egy mással szemben, aztán amikor már a másik játékos nem bírta tovább nézni, hogy a vesztembe rohanok fogta magát és köszönés nélkül el szaladt.
Visszatérve a küldetésemhez … természetesen nem adtam fel egyből az elején. Ez után ismét kaptam egy üzenetet: „Nem fáj ha lassan téped ki a fejét. Biztos megteszed?”. Hát itt igazából attól függ, hogy kinek a fejéről van szó. xD De most komolyan … kinek a fejéről van szó? Nem akarom letépni senkinek a fejét … viszont ha megnyomom a „nem” opciót lehet, hogy kidobnak a küldetésből. Akkor legyen … elfogadom.
Az öregház ajtaja lassan hangos nyikorgással nyílt ki és az utca fényei megvilágították a helységet. Maga az egész ház nem volt más mint egyetlen egy kis szoba a közepén egy székkel. A széken pedig egy NPC ül… nincs … nincs keze? Gyorsan berohantam a szobába az NPC-hez.
- Hé … Jól van? Mi történt önnel? Hall engem? – Az NPC-nek a karjai levoltak vágva a lábai pedig a sarokban hevertek összetörve. A szék alatt száraz vér tócsa állt. De ez még is, hogy lehetséges? Hiszen ebben a világban nincsen vér … és ha valaminket levágják akkor az el pikszeleződik. És mégis … ez a szerencsétlen NPC…
Hiába kérdezgettem az NPC-t egyik kérdésemre sem válaszolt. Azt hittem, hogy meghalt amikor végre sikerült neki nagy nehezen kinyögni valamit.
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod letépni a fejemet, úgy nem fáj. A feladat nem bonyolult, kérem ne kövessen.
Szóval ez lenne a feladatom. EZ?! Hogy ennek a szegénynek, akit már így is eleget kínoztak letépjem a fejét?! De … de az előbb amikor jött az az üzenet … akkor én … ezt elfogadtam. Viszont ő most azt mondja, hogy ne kövessem. Ajjj, mi legyen??
Az arcomat a kezembe temettem és mérlegeltem, hogy mit is kellene tennem. Letépjem-e a fejét vagy ne? Hiszen az előbb még igent nyomtam rá … akkor meg is kellene csinálnom?Mit tegyek? Ha nem tépem le a fejét, lehet, hogy én fogok meghalni. És … ha már az előbb igent nyomtam … akkor… akkor meg is kell csinálnom.
A kezeimet lassan el távolítottam az arcomtól és összegyűjtöttem minden bátorságomat. Az NPC mögé sétáltam…
- Sajnálom. – Mondtam miközben kezeimet a fejére tettem és úgy ahogyan azt ő is mondta … lassan letéptem a fejét.

_________________
Színem: Burlywood






avatar
Justin Taylor
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 130
Join date : 2013. Nov. 15.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword art online :D

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
100/500  (100/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Aug. 30, 2014 12:43 am

6:15, Shukaku:

Egy ideig nem történt semmi, majd halkan kopogást lehetett hallani az ajtón. A kopogásnak egy bizonyos üteme volt. Három gyors kopogás volt, majd azt egy lassú követte és végül négy zárta, egyre nagyobb időkihagyással közöttük. Ezután ezt újra és újra megismételte és minden ötödik kopogássor után a következőt mondta:
- A nagyapám bekattant.


7:15, Minori:

A vízben hirtelen megjelent az NPC arca és beszélni kezdett hozzád. Akármennyire is mentél messze, ugyanolyan hangosan hallottad a következőt:
- Nos, a nagyapámról ... sohasem tévedett egész életében. Azonban ... be is kattant, ... rejtőzik. Az egyetlen ... találjanak egy kiutat...
Ezután egy süketítő zaj jött a házból. Az NPC mozdulatlanul ült egy sarokban, fejét hátrahajtva, mosolyogva. Akármit tettél, nem reagált semmit az ég világon, mintha teljesen meg lett volna elégedve magával. A terem közepén azonban nem egy szék volt, hanem egy óriási kút, ami aljához egy kötél vezetett. Ha belenézel nem látod az alját. Ha felnézel a ház tetejének közepén egy nagy lyuk van.


8:15, Enheriel:

Az NPC hirtelen elmosolyodott, majd megfordult és visszamászott a székére. Karjait a magasba emelte, majd egy hetest mutatott ujjaival. Ekkor a háznak a tetején hirtelen egy óriási lyuk keletkezett, a lyukon keresztül pedig arany kezdett hullani az égből.

9:15, Jade Arton:

Az NPC mozdulatlanul fekszik a földön, majd egy fülsüketítően hangos zaj töri meg a csendet. A zaj óriási, füleid befogva lehet csak átvészelni. Az ajtó kiszakad, a ház rozogán áll, mintha készülne bedőlni. Amennyiben a házban tartózkodsz, a tető beomlik, a ház meg összedől, de nem sebződsz, amennyiben pedig kirohansz újra az NPC fogad téged, a ház előtt, egy székben ülve, a következőt mondva:
- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarsz kettévágni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.


10:15, Justin Taylor:

Miután letépted a fejét, az NPC eltűnt, majd megjelent teljesen egészségesen. Mármint elsőre úgy tűnt, de véletlenszerű időközönként hirtelen rángásokat tapasztalhattál rajta. Először a bal válla ugrott meg kétszer nagyon gyorsan, majd a jobb szemhéja egyszer lassabban aztán pedig a feje dőlt oldalra lassan, majd vissza gyorsan. Közben a következőt mondogatta, miközben a mögötte lévő ajtó lassan kinyílt.
- Nos... megállíthatatlan ... kapcsolatban ... nagyon öreg ... majd találjanak egy kiutat ... kérem!
Az ajtón kilépve egy újonnan megjelent kút várt téged, már amennyiben kilépsz.


11:15, RenAi:

Amint Jin leül a székre, hirtelen azt látod, ahogyan a föld hirtelen beszakad, Jin tehetetlenül a székkel együtt a lyukba esik, majd a padló visszaáll rendes helyére. Az NPC-nek veszélyesen lassan mosolyra derül a szája, majd beszélni kezd.
- Megállíthatatlan kincsvadász ... kincsekkel ... tömérdek kincs ... kiutat.


11:15-??:??, Tetsuko Jin:

Amint leülsz egy lyuk elnyel téged és tehetetlenül zuhanni kezdesz. Zuhansz és zuhansz, a szél süvít füleid mellett, de valamiért nem érsz sosem földet. A szemeid előtt a koromsötétségben csak egy világító szöveg látható:
"Ha a kettő háromszor koppan és a hat meg kétszer roppan, mi a hang az apóhoz, mikor a kincs vezet az ajtóhoz?"
A zuhanás közben csak beszélni tudsz, és valamiért a menüdet is meg tudod nyitni. Azonban a menüben az üzenetküldésen kívül minden opció blokkolva van. Az üzenetküldésnél pedig csak a következő személyeknek küldhetsz üzenetet: "Az első, A második, A harmadik, A negyedik, Az ötödik, A kulcs."


Határidő: mindenkinek egy hét.

Jó posztolást! Wink
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14900
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Shukaku on Pént. Szept. 05, 2014 6:56 am

Egy ideig csak halálra vált arccal, lemerevedve állt Shu, jó messze az ajtótól, a sárkány pedig előtte, türelmesen várakozva, hogy társa újra visszaszerezze lélekjelenlétét, és újra szóhoz tudjon jutni, ami pár perc után meg is történt.
-Ez… ez mi ez Timidus?
-Morse.
-Honnan a bánatból ismered te a morse jeleket?
-Azt ajánlottad alternatívának Falco és Utahime számára mint beszélgetés, így megtanultam.
-Te mindent megtanulsz amit csak kiejtek a számon?
-Természetesen.

Nézett a sárkány olyan képpel az idomárra, hogy az azonnal tudhatta, hogy Timidus természetesen a lehető legkomolyabban gondolja a természetesent.
-Akkor… akkor megmondanád, hogy mi is ez?
-Az három gyors kopogás az S. Az egy lassú az T. Olyan viszont, hogy négy hosszú nem volt a könyvben.
-Lehet, hogy ugyanúgy összekutyulódtak mint a szövegben.
-Lehet, azonban a morse jelekre nincs értelme anagrammát építeni, ugyanis túl sok a lehetséges eredmény, így nem megyünk vele semmire.
-De… de azért mégis! Kérlek próbáld meg! Három gyors és öt lassú volt.
-Az É és H hangokon, valamint az ötös és hatos számokon kívül bármelyik hang leképezhető ezen jelek kombinációjából. Ha különböző bontá…
-Várj! Mond valamit!  
-Menjünk közelebb, így nem hallhatjuk rendesen.
-De… de én nem akarok közelebb menni Timidus, és neked sem…

Azonban a sárkány egy röppenéssel már ott is termett, persze tartva az éppen csak hallótávolságot, és amint megkapta a megfelelő információkat, már szökkent is vissza az idomár mellé.
-Ötször ismétlődik meg a kopogássorozat, majd azt mondja, a nagyapám bekattant.
-Oké Timidus, én ezt nem csinálom tovább. Ez biztos nem Kayaba bácsi küldetése, szóval haza is mehetünk.
-Rendben.

Egyezett bele azonnal a pet, hiszen már megtanulta, hogy az idomárt nem csak a fizikai -azaz az életcsíkjára ható- sérülésektől kell óvnia, hanem a lelkiektől is, és most még a vak is látta, hogy ez nem tesz jót neki.
-Írok is egy levelet Kayaba bácsinak. Ilyet nem szabadna csinálni.
És már fel is lapozta a füzetét a pontos dátumok meghatározása érdekében, majd el is kezdte pötyögni az üzenetet, miközben a társa végig az ajtót figyelte.


Kód:
Kedves Kayaba Bácsi!

Már másodszor történik olyan, hogy valamelyik kalandíród megszegi a világ szabályait. Először egy sárkányos küldetés alatt éreztünk fájdalmat, Timidus is, és én is, pedig ilyet nem szabadna Aincradban. Ez tavaly szeptemberben volt. Most pedig vért láttunk, és még az NPC is fájdalmat említett.

Szépen kérlek nézz utána ezeknek az eseteknek, és szólj rá a kalandmesterekre, hogy ne szegjék meg a világod szabályait.

Köszönettel: Shukaku és Timidus


A két év alatt szinte már bensőséges kapcsolatot épített ki Kayabával, aki ugyan nem válaszolt egyetlen levelére sem, de ezidáig képességek formájában mindig a tudtukra adta, hogy meghallgatja a kéréseiket, és figyel rájuk. Persze Shu most sem haragudott rá, hogy ez elkerülte a figyelmét, hiszen mindenre még ő sem ügyelhet. Elküldte az üzenetet, majd intett Timidusnak, és elindultak vissza a céhház felé. Maga a küldetés ellentétes volt a játékszabályokkal, ráadásul se kút nem volt, se nagypapa, és valóban veszélyesnek tűnt, márpedig olyat nem akar játszani.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Minori on Kedd Szept. 09, 2014 9:39 pm

Miután Minori megmosta a kezét az NPC arca megjelent a vízben és beszélni kezdett hozzá. Gyorsan odébb szaladt, de akkor is ugyanúgy hallotta a hangját. Eléggé megilyedt, de azért cégighalgatta amit mondott az NPC.
- Nos, a nagyapámról ... sohasem tévedett egész életében. Azonban ... be is kattant, ... rejtőzik. Az egyetlen ... találjanak egy kiutat...
Ekkor Minori elkezdett sikítani. De ekkor süketítő zaj hallatszódott a házból. Gyorsan befutott a házba, hogy meg tudja nézni, hogy mi ez a hang. Mikor belépett a házba, megletpetten vette észre, hogy a szék nem volt a helyén.
- Ez mi a... ?
Majd látta, hogy a szék helyén egy kút volt. Érzékelte, hogy az NPC a sarokban ülve, fejét hátra hajtva és mosolyogva. Minori lassan odament az NPC-hez.
-Ma-maga normális? - Ezzel egy kicsit megkopogtatta a fejét.
De semmi reagálás. Ezzel az NPC-vel nem foglalkozva, odaszaladt a kúthoz. Belenézett, majd fel.
-E-ez a lyuk a tetőre, hogyan került ide? - Majd felnézett és egy kis ideig nézegette a lyukat.
-Ebbe  most le kéne másszak ezen a kötelen? - Megrángatta egy kicsit, hogy megtudja nem fog-e leszakadni.
-Háát... Nem tűnik valami erősnek, de szerintem nem is fog leszakadni... Mondjuk ez csak az én véleményem.
A biztonság kedvéért ismételten meghúzogatta. Majd megfogta a kötelet,  megmarkolta a kötelet és lassan kezdett lefele mászni.
-Én normális vagyok, hogy üres fejjel mindennek nekiugrok? Nem hiszem...
És mászott is tovább. Egy jó pár perc múlva, még mindig nem látta az alját. Nem mintha mást tehetett volna, mászott továbbra is lefele.

_________________
avatar
Minori
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2014. Jul. 23.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword Art Online :33

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
250/300  (250/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Jade Arton on Szer. Szept. 10, 2014 1:25 am

Jade a homlokát ráncolva megcsóválta a fejét. Modortalanságra utalt, hogy még csak nem is válaszolt - de legalábbis túl kommunikatív nem volt, az biztos. Ebben a helyzetben nehéz lett volna meghatározni, mi a helyes cselekedet, morális szempontból semmiképp nem a másik karakter kettévágása - még akkor sem, ha csak egy szép halom kód. Hiszen azt már megtapasztalta, hogy képesek valódi személyiségként működni. Ugyanakkor a vele szemben fekvő példány nem adta jelét annak, hogy fel lenne vértezve ilyen tulajdonságokkal, így talán mégis azt kéne tenni, amit javasolt. Sajnos kevés információ állt rendelkezésére ahhoz, hogy határozottan dönthessen. Ám a körülmények további felderítésére tett próba megkezdésében megakadályozta, hogy ráomlott a ház.
Először a torz zaj érkezett, hamar erősödött olyan szintre, amit - leginkább ahhoz tudta hasonlítani - a keményebb indusztriál bulik kedvelői is sokallottak volna. Szóval a zaj ellen védekezve ösztönösen a fülére tapasztotta a tenyerét, közben sebesen pásztázta a környezetét. A ház állapota erősen romlott, előbb az ajtó, majd a tető egyes részei, később egésze mondták fel a szolgálatot. Ahogy a falak is repedezni kezdtek, a kijárat pedig már úgyis szabad volt, felpattant az egyelőre halottnak tűnő npc mellől és futni kezdett kifelé. Út közben törmelék és a tetőzet szilánkjai kopogtak a fején, arcába port vágtak a földre zuhanó faldarabok, de ez szerencsére a való élettel szemben egyáltalán nem fájt. Ettől függetlenül ösztönösen védte a fejét, az ilyesmiről nem szokik le az ember egykönnyen.
Mire az ajtóig jutott, már nem is nagyon volt min keresztüllépnie. A ház romjaitól távolodva még tett pár lépést, majd visszanézett az immár használhatatlanná roncsolt épületre.

- Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarsz kettévágni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen. - szólt a háta mögül ismét az ismerős hang. Félrekapta a tekintetét, az immár ismételten a székében ülő npc-re fókuszált. Az állapota ellenére nem okozott neki különösebb gondot kimenekülni a házból - székestül! Jade egy kicsit megborzongott, mind a helyzet, mind az npc elég nyugtalanító volt. Ezzel együtt arra is jutott, hogy a széken ülőt a továbbiakban jobb lesz nem a petekhez hasonló entitásként kezelni, illetve, hogy jobb lesz, ha a kérését is teljesíti. A ház lehet, hogy ezen cselekedet elmulasztása miatt dőlt össze. Mivel azt többször lerombolni nem lehet, talán most a lába alatt nyílna szét a föld, annak pedig kevésbé szórakoztató következményei lehetnének. Nagyot sóhajtott, és az npc felé indult.
- Ám legyen... Ahogy akarod. - mondta halkan maga elé, miközben a fegyveréért nyúlt. Nem egészen tudta, hogyan lehet valakit "óvatosan" kettévágni, az ilyesmit megfelelő eszközök nélkül jelentős mennyiségű trancsírozás kíséri. Ha feltételezzük, hogy az npc teste emberszerű. Mindenesetre a vágást a bordázat alatt, egy határozott mozdulattal ejtette, egy valós emberen talán még ez lenne a legkíméletesebb.
- Most jobb? - kérdezte inkább magának szánva a kérdést - feszültségcsökkentés céljából -, és az eredményt szemlélte.
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Justin Taylor on Szer. Szept. 10, 2014 5:33 pm

Miután letéptem az NPC fejét nyom nélkül eltűnt. Azt hittem, hogy legalább kapok valamilyen utasítást, hogy mit csináljak vagy, hogy rosszabb esetben én is úgy járok mint az a NPC akinek az előbb le kellett tépnem a fejét. Egyenlőre azonban nem történt semmi. Csak ott álltam egyedül az üres szobában előttem azzal a székkel ami még az előbbi eseményekre emlékeztetett. Nagy magányomat azonban megtörte egy árny ami csak úgy a semmiből jelent meg előttem. Kicsit közelebb mentem, hogy megnézzem még is ki van ott. Éss … ez az az NPC akit én? … de hát az előbb még … most meg…
- Nos … megállíthatatlan … kapcsolatban … nagyon öreg … majd találjanak egy kiutat … kérem! – Mondta ez immár ismét egy darabban lévő NPC … közben pedig fura rángatózásokat produkált.
- Mondja jól van? Még is miről beszél? – Az NPC azonban meg sem szólalt és a rángatózása is alább hagyott. Sóhajtottam egy nagyot. – Jajj. Hiába beszélek neki, akkor sem fog válaszolni. – Továbbra sem reagált semmit, csak ott állt előttem és engem nézett. Ez nagyon ijesztő … hiszen az előbb még azt kérte, hogy tépjem le a fejét … most meg itt van előttem ismét egy darabban. Mondjuk az jó lenne, ha mondana nekem valamit … de hát azt meg hiába várom.
A következő pillanatban nyikorgás hallatszott a szoba túl oldaláról az NPC mögül. Ismét kinyílt egy újabb ajtó. Oda mentem, hogy meg nézzem mi az … az NPC-vel mér nem is foglalkoztam. Az ajtón belépve ismét egy kis sötét helységbe értem, ahol egy újonnan megjelent kút fogadott.

_________________
Színem: Burlywood






avatar
Justin Taylor
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 130
Join date : 2013. Nov. 15.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword art online :D

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
100/500  (100/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Enheriel on Szer. Szept. 10, 2014 9:13 pm

Amikor a nemre nyomtam, mert nem akartam letépni szegény NPC karját, még ha nincs is a játékban fájdalomérzet, az NPC hirtelen elmosolygott, s visszamászott a székébe. Nem értettem ezt Villámlással, pláne azt nem, hogy miért mutat a közben felemelt kezével hetet.
- Ez most mi?
- Nem tudom. Gondolom azt nézte, hogy megtesszük-e. - gondolkodott Villámlás. De mi köze ennek a kúthoz? Talán akkor is ez volt mindenki feladata? Ahogy gondolkodtam, hirtelen egy lyuk lett a tetőn, a lyukon keresztül pedig arany kezdett el lehullni, pont mint a Holle Anyóban, amikor a dolgos lányra hullott az aranyeső, míg a lustára a szutyokeső.
- Elnézést... - szólítottam meg az NPC-t. - Az arany lenne a jutalom, amiért nem téptük le a karját? - kérdeztem, mert nem akartam elvenni az aranyból, amíg be nem bizonyosodok róla, hogy szabad. - Mert ha igen, akkor csak annyit vinnék el, amennyi elég lesz nekem, s a céh társaimnak.
- Enhi, mi van, ha ez csapda?
- Én is félek attól, de talán így tovább haladhatunk, s minél hamarabb elmehetünk innen. - közben vártam az NPC válaszát. Ha igent mondott, vagy esetleg nem szólt semmit, óvatosan elkezdtem egy kis erszénybe összeszedni némi aranyat, közben imádkoztam magamban, hogy ne legyen csapda. Csak azt tudnám, hogy ki találta ki ezt a betegesen kezdődő Küldetést, mert szívesen elbeszélgetnék vele. Villámlás közben az NPC-t figyelte, hogy szólni tudjon, ha az hirtelen ránk támadna, vagy egyéb rosszindulatú mozdulatot tesz. Ő aggódott a legjobban ezen a helyen, főleg azért, mert féltett engemet. Nem akarta, hogy itt haljak meg.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)
avatar
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1065
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 26
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Tetsuko Jin on Csüt. Szept. 11, 2014 5:52 pm

Végül úgy döntök, hogy én magam leszek az, aki leül e gyanús székre. Mást nem igazán tehetek. Nem engedhetem, hogy a kedvesem essen bele egy majdnem teljesen nyilvánvaló csapdába. Hisz e küldetés pontosan arról híres, hogy senki sem tudta még végigvinni, és kik megpróbálták, mind egytől egyig csúfos véget értek. Úgy vélem még mindig jobb, ha én kerülök csapdába, mint Ai-chan. Talán kicsivel több esélyem van kikeveredni onnan, mint túlzottan kedves, naiv páromnak…
Sejtésem azon nyomban beigazolódik, amint leülök a székre. A talaj alattam megnyílik, és egyszerűen zuhanni kezdek. Nem tagadom, hogy kezdetben úrrá lesz rajtam a pánik és szinte azonnal, amint észbe kapok nyúlok a menümhöz, hogy egy teleport kristállyal mentsem saját életem. Kezdeti pánikomon nem segít, hogy a listám teljesen üres, nincs benne semmi, aminek hasznát vehetném életem meghosszabbításának érdekében. Vak sötét van, zuhanok végeláthatatlan és az egyetlen támpont egy sor, minek jelen pillanatban értelmét nem látom. Átkutatom menüm, kell legyen valami, amivel tudnék magamon segíteni, de csupán üzenetet tudok küldeni, azt sem olyasvalakinek, aki segítő kezet tudna nyújtani. Bevallom, hogy nem teljesen értem a jelenlegi helyzetem. Sem ezt a sort magam előtt, sem az illetőket, kiknek küldhetnék üzenetet.
Felettébb érdekes helyzetbe keveredtem. Ötletem sincs, hogyan kezdjek hozzá. tán számtani szempontból kellene megközelítenem? Esetleg a mögöttes tartalmat keresnem? Esetleg teljesen máshonnan nézzem a problémát? Teljesen tanácstalan vagyok, emellett félek, hogy egy választásom van, melynek helyessége menti meg életemet…  Kezdem érteni, miért is rettegett e küldetés.
Miután kissé sikerül lenyugtatnom magam azzal, hogy a zuhanásom nem ér véget, míg valamit nem teszek, elkezdek gondolkodni a problémán és az előttem lévő mondatot kezdem magamban ismételgetni.
Mivel arra a következtetésre jutottam, hogy a zuhanás nem áll meg, míg valamit nem teszek, minden bizonnyal üzenetet nem küldök az egyik lehetséges címzettnek, úgy döntök nem hamarkodom el. Ez könnyedén az életembe kerülhet, hát várok és gondolkodok, előfordulhat, hogy újabb információ jelenik  meg…

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by RenAi on Hétf. Szept. 15, 2014 10:31 am

/Bocsánat a késésért!/

Amint beléptünk elöntött valami ismeretlen félelem. Vagyis inkább a félelem az ismeretlentől. Minden furcsa, sőt groteszk volt. Nem tudtam mit kéne tennem. Mikor Jin megindult a szék felé, a felsője újjába kapaszkodva, rántotta magával a kezem, de könnyedén kiszakadt belőle. Nem tudtam mire készül, vagyis tudtam, csupán nem mertem bele gondolni a következményekbe. Össze voltam zavarodva, hirtelen úgy éreztem mintha sürgetne az idő, miközben nem. Aggódó pillantásokat vetettem párom irányába, de csendben vártam a fejleményeket. Mikor beszakadt alatta a padló, azon nyomban utána vetettem magam, semmi sem érdekelt akkor. Hiába lelkesen futottam bele ebbe a küldetésbe, mégis talán először veszélyeztetve éreztem mgaunk… Miután bezáródott a talaj, a fegyveremmel és a súlyemelésemmel igyekeztem beszakítani azt… csupán fél szavakkal hallottam mit is magyarázott nekem az npc… a legkevésbé sem érdekelt akkor. Majd lenyitottam a menüm. Jin neve a barát listán még világított. Nincs baja… nagyot nyeltem. Majd pötyögtem neki egy üzenetet…

Kód:
Mi történt? Minden rendben? Jól vagy? Hogy tudlak leghamarabb útólérni?...


Gyors kérdések tömkelege… az idő most tényleg feszítette nálam a húrt, az npc meg csak a kincseiről zagyvál nekem.
- Tévedsz engem nem érdekel a kincs! Nem azért jöttem ide! Nem vagyok kincsvadász… csupán vissza akarom kapni Jint, és egészségben kijuttatni mindenkit! – Kiabálok az npc-vel kikelve magamból… Majd jobbra ballra lépkedve gondolkodok hogy mit is tudnék tenni… Körbenézek, ajtót, vagy valamiféle lejárót keresek… Ha nem megy, kimegyek ha tudok, és körbe járom a házat valamiféle külső lejáróért… Mindeközben zakatolnak a fejemben a gondolatok, nem érdekelnek a kincsek… Tényleg… vagyis érdekelnek, de csakis akkor ha nem kapcsolódnak hozzá emberi életek… ideges vagyok, Jin válaszára várok, hisz csupán akkor leszek biztos a biztonságában ha ezt tényleg közli velem. Hisz akkor tudom hogy nem áll harcban sem mobbal, sem játékossal, hisz van ideje válaszolni…

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1868
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 28

Karakterlap
Szint: 41
Exp:
6548/6900  (6548/6900)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Vas. Szept. 21, 2014 3:01 pm

Mindenki, kivéve Jin:

Amennyiben megnézitek a menüt minden opció blokkolva van, kivéve az üzenetküldés. Az üzenetküldésen belül viszont csupán egy név szerepel: "A kód".

7:45, Shukaku:

A helyet elhagytátok és elindultatok a céhház felé. Útközben senki sem volt sehol, egy játékos, NPC, mob sem, teljesen üres minden. Amennyiben a céhházba sétáltál (ami szintén teljesen üres volt) és becsuktad magad mögött az ajtót, egyszer csak trombiták harsantak fel és trombitaszó közepette kopogást lehetett hallani. Három koppanás volt az ajtón, majd eltelt egy kevés idő és egy nagy, lassú koppanást lehetett hallani, mintha valami faltörő szerkezettel próbálták volna betörni az ajtót. Ezután kardokkal kezdték az ajtót ütni, összesen négyszer, gyorsan. Ezután hangos hangzavar kántálta feléd:
- Tessék beengedni a nagy, tekintélyest, a királyok királyát, a dicsőséges és rettegett urat!


8:30, Minori (5 HP):

Alig vetted észre, de a kötél egy idő után elfogyott és hangos koppanás közepette érkeztél a földre. Összesen tíz életpontot vesztettél ezzel. A helyen, ahova érkeztél teljes sötétség van, nem látsz az égvilágon semmit. Látás jártasság hiányában így ki kell találnod mit csinálsz a teljes sötétségben.

8:30, Enheriel:

Mikor lassan gyűjteni kezdted az aranyat, az NPC megszólalt:
- Néma gyereknek anyja érti a szavát. Az aranyból meg csak az, aki meg is érdemli. - fejezte be hiányos mondatát és ezután az ujjai hétről hatra váltottak.


9:30, Jade Arton (20 HP):

Az NPC kettévágva a földön válaszolt:
- Nem. Kérlek rakj vissza, túl sokszor roppantam már. Ú, de nem jó.
Majd a tetőből lassan aranyérmék kezdtek hullani, szépen, lassan, mind kikerülhetetlenül a karaktered fejére esve és egy életpontot levonva tőle. Körönként 5 életpontnyi sebzést szenvedsz el. Amennyiben megpróbálod egyberakni az NPC-t, a két testrész folyton ellöki egymást és az NPC minden próba után a következőt mondja: "Ú, de roppan, ú, de nem jó. Üzenj egy orvosnak, üzend, hogy ú, de nem fáj, de ú, de nem jó."


10:30, Justin Taylor (34 HP):

A mögötted lévő ajtó becsukódik és ha hátrapillantasz, akkor ott áll az ajtó és közötted újra az NPC, megfagyva, egy ést szorítva, mi hozzád ért és egy életpontot vett le. Az egy életpontot akkor is elveszíted, ha nem nézel hátra. A kútnál semmi kötél, semmi, ami biztosítaná a biztonságos lejáratot, a kút mögött viszont megjelenik az NPC hasonmása és a következőt mondja:
- Megállíthatatlan ... kapcsolatban ... nagyon öreg ... majd találjanak egy kiutat ... kérem!


11:30, RenAi:

Miután elküldted az üzenetet nálad is bekövetkezett a menüblokkolás, pont, mint a többieknél. A házból kilépve, mintha az már évek óta ott állt volna, megláttad a kutat. A kút körül kisgyerekek szaladgáltak, a kút mellett egy anyuka mosogatott, zajlott az élet körülötte. Sajnos semmi levezető sem volt amivel biztonságosan lemehettél volna a kútba.

??:??, Tetsuko Jin:

Egy üzenetet kaptál:
A kulcs írta:Mi történt? Minden rendben? Jól vagy? Hogy tudlak leghamarabb utolérni?...
Ezen kívül zuhansz tovább, semmi sem változott, a szöveg ugyanúgy előtted van.

Határidő: mindenkinek egy hét.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14900
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.