[Küldetés] Az Elfeledett Kút

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Shukaku on Vas. Szept. 21, 2014 4:08 pm

-Timidus… olyan fura érzésem van.
-Tudom. Minden kihalt.
-Valami nem jó. Valami nagyon nagyon nagyon nem jó.
-Érjünk be a céhházba, ott már védett területen leszünk, és a pirosaktól is biztonságban. Ha beértünk, akkor majd kiterveljük a következő lépést.
-Timidus... én félek...
-Felesleges. Ez csak egy küldetés, és ha jól sejtem, akkor egyszerűen nem tudjuk leadni. Szépen visszamegyünk a céhházba és kitalálunk valamit.
-De... de... valakit értesítenünk kell. Valakit. Akárkit. De... de... a barátlista is eltűnt.
-Meghalt Justin, Atoru és Utahime is?
-Nem. Nem úgy! Eltűntek a levlistáról. Csak egy kód van itt.
-Mi a kód? Lehet, hogy megint rejtvény.
-Nem úgy! Az van ideírva, hogy kód. Csak neki lehet üzenetet küldeni.
-Az elég. Maradj nyugton, majd a céhházban kitalálunk mindent. Viszont előtte még ki kell próbálnunk valamit. Úgyis a Főtér felé tartunk. Próbáld meg aktiválni a teleport kristályt.
-De… nem… nem férek hozzá semmihez, Timidus.
-Mit keres a Hazatérés Kristály az inventorydban?
-Én… én…

A sárkány mordult egyet, majd intett, hogy induljanak tovább. Szerencsére, avagy szerencsétlenségükre senki nem állta az útjukat. Egy lélek sem. A lány már szinte reszketett a félelemtől, amikor becsukták maguk mögött az ajtót.
-Rendben. Súlyemelése egyikünknek sincs, így csak asztalokat és székeket használhatunk torlaszként, de van egy rakat pajzs a raktárban. Csapdákat fogunk építeni, és barikádot. Rajta!
És bár messze volt még a karácsony, Shu minden ellenkezés nélkül kezdett el Macaulay Culkint játszani. A sárkány fejében annyi tervrajz volt, a céhház készletei, hiszen most az egész az övék volt szinte kimeríthetetlenek voltak. Magukhoz vették az összes potiont és mérget a raktárból, és bár Shu eszköztára zárolva volt, de Timi nyeregtáskájában volt hely bőven, majd végül elbarikádozták magukat. Természetesen mindezt úgy, hogy egyetlen menekülőutat hagytak maguknak. Ekkor harsant fel a trombitaszó, majd a kopogások, majd a felszólítás is. Shu az üzenetet gépelte be a kódnak, ami csak ennyi volt, Young Justice céhház. Kérlek segíts! Eközben Timi kérte számon a jövevényt.
-Kinek az ura vagy, és mit akarsz tőlünk?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Minori on Kedd. Szept. 23, 2014 7:53 pm

Majdnem negyed óra mászás után a kötél elfogyott. Minori észre sem vette csak, miután már zuhant lefelé.
-Áááá!! - sikított.
És jött a landolás. Elég hangos volt, ahogyan földet ért. Egy ideig nem mozdult, mert azt hitte, hogy meg fog halni.  Egy kis idő elteltével felemelte a fejét.
-Most meghaltam? - remegő hangon megnyikkan.
-Te jó ég! Nem látok semmit. - Jelentette ki félénk hangon.
Majd megnyitotta a menüt.
-Minden lehetőség blokkolva?  Ez nem lehet igaz! - nyavalygott.
-Nyugalom Minori, nyugodj meg. - Próbálta nyugtatni magát.
- Nem állok valami jól. Itt vagyok egy sötét lyukban, nem látok semmit. Alig maradt életem, és nincs itt senki... Legalábbis nem valószínű. - Mérte fel a helyzetét. Majd teli torokból elkezdett kiabálni.
-Segítség, segítség! Kérem, ha hall valaki segítsen! - Ordította. Majd eszébe jutott valami.
*Nem kéne kiabálnom, lehet, hogy van itt valami ellenség...*
Egy gyors mozdulattal befogta kezével a száját. Már potyogtak a könnyek Minori szeméből.
*Ki kell jutnom innen! Muszáj!*
A földről felegyenesedik és elindul pár lépést, hogy megtudja, hogy mégis mi van körülötte. Megérintett valamit, de nem tudta, hogy mi lehet az. Kezdett visszafele lépkedni, hogy háta valaki még jön a kútba utána és ő legalább látni fog valamit.
*Miért kellett belemásznom ebbe a hülye kútba? Hogy lehetek ekkora barom? Amikor megvettem a játékot én még azt hittem, hogy én nagyon jól fogok harcolni. De ez most látszik, hogy mennyire nem igaz..*
Leült a földre és fejét lehajtotta majd könnyeit letörölte sápadt arcáról. De hiába jöttek az újabb és újabb könnycseppek is.  
*Valaki mentsen meg... Valaki...*

_________________
avatar
Minori
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2014. Jul. 23.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword Art Online :33

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
250/300  (250/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Enheriel on Csüt. Szept. 25, 2014 6:02 pm

- Néma gyereknek anyja érti a szavát. Az aranyból meg csak az, aki meg is érdemli. - felelt, mikor elkezdtem szedni az aranyat, illetve hétről hatra váltott az ujja, így abbahagytam az arany felszedést. Lehet, valamit rosszul csináltam?
- Hogy érted ez? - kérdezte Villámlás. Láttam rajta, hogy bosszantotta, hogy az NPC hiányosan és úgy beszél, hogy ne lehessen érteni, hogy mire akar kilyukadni. Így elkezdhettünk gondolkodni. Én már nem szedtem több aranyat, biztos, ami biztos alapon. Majd valamiért megnéztem a menümet. Minden le volt blokkolva belőle. Kivéve az üzenetküldés. Hoppá, lehet, haladunk! Ám, mikor megnyitottam, csak egy név állt benne: a kód. Milyen kód? Hirtelen eszembe jutott az összekevert betűk, amiből az jött ki, hogy KIÚT A KÚTBÓL. Lehet, az a kód. Bepötyögtem a három szót, s elküldtem, várva az eredményt. Közben nyugtatóan simogattam Villámlás hátát, mert nem akartam, hogy dühében széttépje az NPC-t.
- Elnézést uram... Hallottam egy olyan küldetésről, hogy Kiút a kútból. Esetleg tudna nekem valamit mondani róla, illetve a három játékosról, akik jelentkeztek, s soha többé nem látták őket? - úgy döntöttem, nyomozok egy kicsit a küldetés után. Valaminek történnie kellett akkor, aminek nem kellett volna megtörténnie, tudom, érzem. Közben a griffem szerencsére megnyugodott, így nem kellett félnem egy támadástól tőle. Nem akartam az esetleges egyetlen egy nyomot elvesztenem egy bosszantás miatt. Nem akartam, hogy Villámlás visszaessen abba az állapotba, amiben fiókakorában volt, s ész nélkül támadjon le mindenkit, s megint elhagyjon engemet. Az elsőt is azért tudtam túlélni csak, mert ott volt a kedvesem, Snowcat, hogy felvidítson. ^///^

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)
avatar
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1058
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Tetsuko Jin on Pént. Szept. 26, 2014 3:16 pm

Egyszer csak megnyílik alattam a talaj, majd ennek megfelelően zuhanni kezdek egy rendkívül sötét veremben. Az orromig sem látok azonban ez jelenleg a legkisebb problémám. Mint minden normális emberen, a pánik rajtam is úrrá lesz kezdetekben, amit fokozatosan küzdök le, megmagyarázva magamnak tényekkel, hogy az életem ebben a pillanatban nincs veszélyben. Zuhanásom nem ér véget, a földet érés elmarad, így az életem is, egyelőre nincs okom a pánikra.  Abból is következtetek ere, hogy megjelenik egy felirat, minek értelmét nem igazán sikerül megfejtenem… túl sok oldalról lehet megközelíteni e rejtvényt, amennyiben az egyáltalán. Esélyekben ellenben nem bővelkedek. Nincs garancia semmire, az elküldhető üzenetek számát nem ismerem, lehet egy vagy akár több is.
Gondolataimat egy felvillanó ikon zavarja meg… üzenetem érkezett a kulcstól. Habozás nélkül nyomom meg a megfelelő gombot, elolvasom.  Már teljes odafigyeléssel elmélkedhetem saját problémámon.  Sajnálatos módon üzenetet nem tudok küldeni, csak annak a pár személynek, ha személyek egyáltalán, másnak nem. Sajnálom, de Ai-channak nem tudok megnyugtató szavakat küldeni, csak remélni tudom, hogy összeszedi magát és nem csinál semmi ostobaságot odafent.
Az üzenettel továbbra sem tudok mit kezdeni, a címzettekkel még annyit sem. Abban az esetben, ha van jó és rossz választás, könnyen meghalhatok, azonban ha egyszerű „kutató” munkáról van szó, nincs mitől félnem. Egy újabb nehéz döntéssel kell szembenéznem… örökre nem maradhatok itt, cselekednem kell Ai-chan érdekében is.  Ötlet híján, saját életemet kockáztatva küldöm el az összes lehetséges címzettnek a következő üzenetet: Szép napot!
Azután jöjjön, aminek jönnie kell. Tetteim következményét elfogadom, bármi is legyen az… mást nem tehetek.


_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Jade Arton on Hétf. Szept. 29, 2014 2:15 am

Jade hiába reménykedett ennek az ellenkezőjében, a helyzet nem vált kellemesebbé. A ház összedőltével azt gondolta, biztonságban lesz a nyílt téren, valószínűsítette továbbá, hogy a kettévágásnak köszönhetően az npc is elhallgat majd, lehetővé téve egy nyugodtabb haladást. Minden bizonnyal rossz tipp-nap volt, mivel egyik sem jött be. Először a sérült karakterrel kapcsolatos tévedésével kellett szembesülnie. Az ugyanis ez alkalommal épp annak az ellenkezőjére kérte, amit az imént kívánt. Nem látott semmi értelmet az npc kívánságában, de egyelőre ez volt az egyetlen választása. Jade nagyot sóhajtott, és közelebb lépett a darabokban fekvő testhez. Lehajolt hozzá.
- Van, akinek nem lehet a kedvére tenni... - morogta magában, ahogy a test alsóbb feléért nyúlt. Közben azonban - az eddigiek után kevésbé meglepő módon - kellemetlen változás állt be az időjárásban, ugyanis az égből arany kezdett hullani, tekintélyes mennyiségben. Furcsa aránytalanságnak tűnt a lovag számára, hogy a hatalmas robajjal széthulló ház építőelemeivel szemben ezek számottevő sebzést okoztak neki, és bár fájdalmat nem érzett, egyáltalán nem kedvelte a tudatot, hogy ez történik. Gondolatban röviden, de határozottan káromkodott, fogait összeszorítva újra nekilátott az npc összeillesztésének, immár lényegesen gyorsabb és erőteljesebb mozdulatokkal. Az alsótestet visszahelyezte a szék ülőkéjére. Aztán a felsőtestet fogta meg, és megpróbálta az immár megfelelő helyen található alsó félre illeszteni, bár abban nem volt biztos, hogy stabilan fog állni. Azonban az egyszerűnek látszó feladat újabb akadállyal ajándékozta meg, a két darabban álló test részei ugyanis, mint két mágnes azonos pólusú oldalai, taszították egymást, olyan erővel, hogy nem tudta őket összeérinteni se. Az npc újabb megjegyzést tett, újabb kéréssel társítva.
- Hogy tessék? - micsoda hülyeség, gondolta magában. Nem ismert orvost, legalábbis az ismerősei kötött nem volt ilyen, akinek üzenhetett volna eleget téve a kérésnek, így a menühöz egyelőre nem nyúlt ebből a célból, így az egyetlen, eddig ismeretlen névvel sem találkozott. Újra próbálkozott az összeillesztéssel, de kurdarcot vallott, az npc a kérését ismételgette, neki pedig be kellett látnia, hogy hiába fut neki újból. Más megoldást nem látva a környező házak közt próbált meg orvost találni. Futva haladt házról házra, kopogva/dörömbölve/ajtót feltörve attól függően, melyik sikerül, és ha orvost talál, átadja neki az üzenetet. Továbbá megpróbálja a pajzsát egy esernyőhöz hasonlatosan a feje fölé emelni, hátha azzal sikerül életerejének további arany általi csökkenését megakadályoznia.
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by RenAi on Hétf. Okt. 06, 2014 10:14 am

Nagyon nem tetszett ami történt… Azért indultunk el ide hogy segítsünk azokon akik itt kerültek bajba, de a történtek arra utalnak hogy pont mi kerültünk bajba. Jinen és rajtam kívül nem találkoztam más játékosokkkal csupán ezzel a fura npc-vel, akivel nem tudtam mit kezdeni. Nem kaptam választ tőle a kérdéseimre, nem mondott semmit csupán idegesített a morbid jelenléte is. Bepánikoltam mikor Jint elnyelte a föld és esélyem sem volt valamiképp utána menni, segíteni neki, vagy csak szimplán vele maradni. Hiába próbáltam újból felnyitni a talajt, pár pillanatig vártam hátha a szék amibe bele ült visszarespawnol és utána én is használhatom. Akkor majdcsak útól tudnám érni, ámbár valamiért van egy olyan érzésem hogy ez a küldetés direkt csinálja ezt… direkt választ mindenkit külön. Sőt így nézve talán már mindenki lent van, csupán én szerencsétlenkedek még mindig idefent. Idegességemben nem tudtam mi mást csinálni, kint kerestem valamiféle lejárót mivel bent nem láttam hasonlót sem. Amint kiléptem az ajtón megtorpantam, hisz eddig nem láttam ezeket az npc-et, és a környezet is megváltozott kissé. Mintha valami régmult időbe kerültem volna vissza. Értetlenül néztem körbe pár pillanatig majd megráztam a fejem hogy most nem ez a lényeg…
Körbe jártam az épületet ha tudtam, úgy nézem nem találam lejárót. Ami lentre vezet az csupán egy kút… Óckodva közeledtem felé. Majd bele néztem, a mélyére… Nagyon sötét volt… és nem tudtam van-e benne víz… de úgy voltam vele majdcsak akad valaki aki választ ad a kérdésemre. Így a nőhöz fordultam.
- Elnézést…Van valami lejáró ahhoz az épülethez ott? – Kérdeztem miközben mutattam arra az épületre ahonnan kijöttem. – Ha kaptam választ ha nem folytattam.
- Ühhmm… van víz ebben a kútban? – Igen… számomra ez igencsak lényeg hisz nem tudok úszni… >< Ha nem kaptam választ akkor megnéztem egy kővel amit bele dobtam. Aztán ha csobbant ha nem, megpróbáltam felszerelkezni. ><” Összeszedtem mi is van nálam, mivel itt aligha van amit használhatok. Hoztam egy körülbelül tíz méteres kötelet, ha tudom használni megteszem. Ezenkívül hmm >< A nő ruhákat mos, ha azokat összekötöm abból is tudok köteleket csinálni, csak adja kölcsön addig nekem. ^^” Ezen kívül van egy felfújható delfinem, van egy cicás úszógumim, és van egy cuki fürdőrucim. A rucit felvettem, a kötelet kikötöttem valahova ahova tudtam. Az úszógumi a derekamon, a delfin meg az inventorymban pihen szükség esetén előhívásos opcióban. Egy potion is bekészítve, és a képességem mellyel tudok visszagyógyítani az egben ért sebzésből aktiválva. A kötelet kikötöttem valahova, majd ha furán nézek ki ha nem a végét leengedtem és megpróbáltam lemászni rajta. Ha nem tudtam valami oknál fogva használni a kötelet akkor kölcsönkértem a nő mosott ruháit és abból csinálam magamnak kötelet, de ha ez sem jött össze, akkor csak szimplán kiültem a kút szélére, erőt gyűjtöttem majd ugrottam.


_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1796
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Justin Taylor on Szomb. Okt. 11, 2014 8:37 pm

A kis helyiségbe érve annyira lekötött az előttem lévő kút, hogy fel sem tűnt, hogy a mögöttem lévő ajtó becsukódott. Szerettem volna oda sétálni, hogy megnézzem ki lehet-e nyitni … azonban az ajtó és köztem, mint ha valami akadályt jelképezve ott állt az NPC megfagyva egy kést szorítva a kezében. Hirtelen már nem is érdekelt annyira, hogy az az ajtó nyitva van-e sem. Ha egyszer egy elvetemült késes NPC őrzi, akkor azért az ember elgondolkozik azon, hogy tényleg megérné-e akár csak egy méter is közelebb menni. Inkább szép lassú, óvatos léptekkel visszaindultam a kúthoz, hátha ott el tudok menekülni. A kúton azonban nem volt se kötél, se semmi más ami biztosíthatta volna a biztonságos menekülést. Remek! Akkor most itt vagyok ebben a sötét, üres teremben bezárva egy elmebeteg késessel meg egy hasznavehetetlen kúttal. Lehet, hogy még is csak meg kellene nézni azt az ajtót, hátha még ki mehetek. Megfordultam, hogy vissza menjek az ajtóhoz, azonban az NPC még mindig ott volt. A kezemet a késemre tettem, hogy ha esetleg megtámadna akkor majd én is vissza vághassak. Amikor már elég közel értem az NPC-hez mivel nem láttam rajta, hogy meg akarna támadni így gondoltam, hogy akkor nekem sem szükséges továbbra is a késemet szorítani, nehogy véletlenül majd pont e miatt támadjon rám. Azonban amikor már majdnem odaértem az ajtóhoz az NPC éppen, hogy csak hozzám ért és már is elvett tőlem egy életpontot. Jól van … ha te így akkor én is így. Előrántottam a késemet és az NPC felé tartottam. Az azonban meg sem mozdult … egyszer hozzá ért a késével aztán ugyanúgy állt mozdulatlanul mint az előbb. Még is mi ez? Miért? Lehet, hogy ez azért volt amiért az előbb letéptem a fejét? Lehet, hogy így akart visszavágni? Mindenestre, ha nem is támadtam meg, de azért a késemet a kezemben tartottam hátha még szükségem lesz rá. Az előbb letéptem a fejét, de még is itt van ismét egyben. Ő pedig levett tőlem egy életpontot. Ennek most mi értelme volt? Ha annyira nagyon akarna akkor megölhetne … de csak egy életpontot vett el tőlem. Ennek így mi értelme? Vagy is persze ez nem baj, mert nem akarok meghalni, de még is.
- Megállíthatatlan ... kapcsolatban ... nagyon öreg ... majd találjanak egy kiutat ... kérem!
Szólalt meg egy hang a hátam mögül. Megfordultam, hogy megnézzem honnan jött és megláttam … az NPC-t? De hát az előbb még itt … meg most is itt … kettő lenne belőle? Akkor most ő is kést fog rám … vagy mi? Meg ez amit mondott … ez … ugyanezt mondta az előbb a másik NPC is. Ki lehet vajon az az öreg? És milyen kiútról beszéltek? Talán a kút takarja magában a kiutat … mivel ebből a szobából egyenlőre csak ez az egy kiút van.

/Késésért ezer bocs. Elszámoltam az időmet./

_________________
Színem: Burlywood






avatar
Justin Taylor
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 130
Join date : 2013. Nov. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Sword art online :D

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
100/500  (100/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Pént. Okt. 17, 2014 10:01 pm

// A menü mindaddig blokkolva van, míg nem szólok, hogy már nincs. Very Happy //

8:00, Shukaku:

Egy fél perces csönd követi Shukaku kérdését. Az eddig kiabáló alak, most kicsit halkabban kiált, de ezúttal nem az ajtó felé.
- Maga minek is az ura?
Ezt egy öt perces csend követi. Közben egy üzenetet kapsz:

A kód írta:Szép napot!

Majd a sok idő után csak egy nagy csattanást lehet hallani és ezúttal egy erős, mély hang kiált az ajtó felé.
- Én vagyok a kódok ura, én vagyok az omega és az alfa, maga a lényeg, a kihagyhatatlan küldött, az úr. És most ha megbocsát, máshol dolgom van, mivel ismételten megjelentek birtokomon.
Ezután nagy zaj közepette elhagyták a helyet, sajnos nem volt elég magas hallgatózás jártasságod, hogy meghalljad miről beszélgetett az úr egyik szolgájával. A nagy zaj után, pontban nyolc órakor kopogást hallasz, majd halkan egy már ismerős hang szólal meg.
- Segíts!


9:45, Minori:

Egy ideig ülsz a csöndben és nem történik semmi, majd kapsz egy üzenetet:

A kód írta:Szép napot!

Ezután megint rengeteg idő telik el, körülbelül háromnegyed óra, majd egyszer csak egy érintést érzel a válladon és egy nyugodt hang szólal meg.
- Nyugi, nem bántalak, én is a küldetés egyik résztvevője vagyok. Elmagyaráznád mi történt eddig?
Természetesen továbbra sem látsz semmit.


8:45, Enheriel:

Az NPC elmosolyodott.
- Maga egy nagyon furfangos személy igaz, mások elől akarja learatni a babérokat, mi? Na jó ... egy esélyt. Először négyből három roppant, most hatból kettő. A roppanás nagyon veszélyes dolog, mivel az életük eltűnik és már sosem ...ják vissza.  A harmadik gyereknek meg kell értenie anyja néma szavát, hiszen abban rejlik a roppanás elkerülése.
Ezután leteszi az egyik karját és hármat mutat.
Ezután egy üzenetet kapsz:

A kód írta:Szép napot!


10:45, Jade Arton:

Az utcák, a házak mind üresek voltak, de legalább a pajzsod megvédett az égből hulló aranytól. Az eredeti házat sem sikerült megtalálnod sehogy így több, mint egy órát kellett bolyonganod. Bolyongásod közben a következő üzenetet kapod:

A kód írta:Szép napot!

mielőtt valaki meg nem jelent előtted.


A semmi közepén egy asztalnál ült és feléd kiáltott:
- Egy orvost keresel? Itt vagyok, hogy segítsek a problémáidon!

10:45, Justin Taylor (32 HP):

A mögötted lévő NPC, aki levett egy életpontot most megint megérintett és levett még egyet és ha felé fordultál, akkor utána a klón teleportált mögéd és az is hátba szúrt, szintén levéve egy életpontot. A kút mögött, ugyanazon a helyen ekkor egy harmadik NPC jelent meg és a következőt mondta:
- Csak kérni kell. Kérem. Ez a kiút a kútból. Most pedig szerintem arra a sorsra fogsz jutni, mint azok, kik eddig megpróbálkoztak a küldetéssel.
Tart egy kis szünetet, majd a kettes számú klón folytatja a mondanivalóját.
- Tehát meghalsz.
Végül az eredeti fejezte be.
- Mivel kezdjük? Úgy gondolom, hogy a szemeddel tökéletes lenne.
A hármas klón:
- Majd széttörjük a lábaidat.
A kettes:
- Majd letépjük a karjaidat.
Az eredeti:
- Majd kettévágunk.
A hármas:
- Majd letépjük a fejed.
Az eredeti:
- Kérlek?
Ezután a következő üzenetet kapod:

A kód írta:Szép napot!


8:15, RenAi:

A nő felállt megvárta a kérdéseidet, majd válaszolt mosolyogva:
- Megállíthatatlan kincsvadász ... kincsekkel ... tömérdek kincs ... kiutat.
A kötelet nem tudtad sehova sem kikötni, mindig mindenen átnyúlt, sőt, semmit sem tudtál változtatni az egészen. Mikor a nőt megkérted, ő átnyújtotta ruháit, de csak átestek a kezeiden, a földre huppantak és a nő csak annyit mondott, hogy "upsz" és felvette, majd folytatta a dolgát. Az ugrás azonban sikerült, csak a zuhanás körülbelül fél óráig tartott. Ezután hirtelen minden eltűnt, majd egyszer csak arra ébredtél, hogy egy koromsötét helyen vagy. Nem látsz semmit és jártasságod sincs hozzá, plusz még az inventoryd is blokkolva van, így gyertya kristályt sem tudsz elővenni. Egy üzenetet kapsz:

A kód írta:Szép napot!

Az üzenet érkezésekor megszólalt hang hatására azonban egy ember halk felsikoltását hallod.
- Ó, jaj, de megijesztettél, pedig nem vagyok ijedős. Hogyan kerültél ide ilyen halkan és egyáltalán mit keresel itt? Csak segíteni akarok. - érkezik a hang balról, továbbra is a koromsötétben.


??:??, Tetsuko Jin:

Az alábbi üzeneteket kapod:

A harmadik írta:KIÚT A KÚTBÓL
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14469
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Shukaku on Pént. Okt. 17, 2014 10:30 pm

A lány most már semmit sem ért. Egyáltalán semmit se nem. Valaki bejelent valami urat úgy, hogy azt sem tudja, hogy az az úr mégis minek az ura? Abban az egyben viszont már teljesen biztos, hogy ez a küldetés nem Kayaba bácsi által tervezett vagy vezetett küldetés, de már lassan abban is kezd kételkedni, hogy egyáltalán jóvá hagyte-e az admin ezt a valamit. Azt eddig is tudta, hogy egy világ irányítása igen nagy feladat lehet, de azért azt nem gondolta volna, hogy a küldetések átnézése nélkül rábólintana bármire is. Persze sok dolga van, el lehet neki nézni. Tudvalevőleges, hogy Kayaba bácsinak nem célja az, hogy őket bántsa, és a küldetéseknek is az a szerepe, hogy megoldhatóak legyenek, ők pedig fejlődjenek általuk. Kezd körvonalazódni benne egy olyasvalaki kalandmesternek a képe, aki féltékeny volt a mesterre, ezért az ő régi küldetését elevenítette fel, vagy azért, hogy hasonlót alkosson mint a nagy Kayaba Akihiko, ami persze nem sikerülhet, vagy azért, hogy lejárassa a játékosok előtt az admint. Shu persze átlátott a turpisságon. Ez a rémisztő kuszaság aminek semmi értelme, se füle, se farka nem volt, biztosan nem lehetett egy olyan tervező zseni műve, aki ezt a csodálatos világot megalkotta. Az üzenet pittyegésére először fel sem figyelt, annyira várta a választ, az azonban nem jelentett számára semmit... ha csak nem...
~Alfa és Omega? Hát persze!~
Most már egyértelmű volt, hogy csak egy féltékeny Lucifer játéka az egész, aki a Hatalmas Kayaba Akihiko trónjára akar törni. Majd az üzenet, majd újra az az átkozott hang. Az üzenetre gyorsan válaszolt, hiszen csak ugyanazt írta vissza. Szép napot! Szó szerint, felkiáltójellel a végén. A hangra csak ezután válaszolt, de el sem mozdultak a barikádok mögül, és a szafarikon szerzett csapdákkal is körbesáncolták magukat.
-Ha… ha azt akarja megint, hogy bántsunk, akkor nem tudunk magának segíteni! Ki maga?! Mit akar tőlünk?!

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Enheriel on Csüt. Okt. 23, 2014 11:32 am

Az NPC csak elmosolygott, s az alábbiakat mondta:
- Maga egy nagyon furfangos személy igaz, mások elől akarja learatni a babérokat, mi?
- Hogy merészeled?! - Villámlást nagyon felmérgesítette ez a mondat.
- Villámás, nyugodj meg! - nyugtattam meg, majd az NPC-hez fordultam. - Ez nem igaz, csak annyit akarok tudni, hogy mi történt velük. Ha még életben vannak, akkor ki kell szabadítanunk őket. - azért beszéltem többes számba, mert Villámlás nekem barát, nem holmi program, s reméltem, hogy az NPC is segít majd nekünk. De az csak folytatta a mondanivalóját válasz helyett:
- Na jó ... egy esélyt. Először négyből három roppant, most hatból kettő. A roppanás nagyon veszélyes dolog, mivel az életük eltűnik és már sosem ...ják vissza. A harmadik gyereknek meg kell értenie anyja néma szavát, hiszen abban rejlik a roppanás elkerülése. - eztán letette az egyik karját, így már csak hármat mutatott.
- Mit akar, mit tegyünk? - kezdte Villámlás megint elveszteni a türelmét. - Hogy akarja, hogy megcsináljuk, amit kér, ha nem mondja el?! - simogatni kezdtem a tarkóját, hogy megnyugodjon, s ne ugorjon neki dühében az NPC-nek, bár tény, bosszantó volt, hogy nem árulta el, hogy azon kívül, hogy tépjük le a karját (amit nem tettünk meg), mit tegyünk. Hirtelen jött még egy üzenet. Megint a Kód volt, de ezúttal csak ennyit írt:

A kód írta:Szép napot!

Ennyi. Csak annyi, hogy szép napot. Nem értettem, mire megy ki az egész. Mit akarhatnak tőlem? Mire megy ki az egész? Valami őrültnek a játéka az egész küldetés?

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)
avatar
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1058
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Minori on Pént. Okt. 24, 2014 7:16 pm

Minori, még mindig csak ül és bámulja a semmit. Pár óra elteltével kap egy üzenetet, amelyben ez áll: "Szép napot!"
-Hát nagyon szép, mondhatom... - Mondta gúnyosan miután elolvasta az üzenetet.
-Ez az üzenet nem a legmegfelelőbb pillanatban jött. Itt vagyok egy nagyon sötét helyen, és nem látok az égvilágon semmit! - Csapott kezével nagyot a földbe. Eltelt háromnegyed óra, addig unatkozott, és sírdogált. De neki az a negyed óra megszámlálhatatlan mennyiségű időnek tűnt. Egyszer csak egy érintést érzett a vállán. Rémült arccal nézett előre, s gyorsan elrántotta a vállát. Megmozdulni nem mert, de legszívesebben elfutott volna. Majd egy nyugodt hang szólal meg.
- Nyugi, nem bántalak, én is a küldetés egyik résztvevője vagyok. Elmagyaráznád mi történt eddig? - Kérdezte. Minori nagyon megijedt, elkezdett hangosan sikítani és próbált a háta mögé hadonászni kezeivel, hátha eltalálja azt, aki megszólalt. Egy kicsit később lenyugodott és kezdett örülni, hogy valaki megtalálta.
*Végre, végre! Végre valaki rám talált...*
-Először is, ha még egyszer hozzám érsz és így megijesztesz én, én... - Némult el a hangja. Vett egy mély levegőt és újra elkezdte mondani, amit akart.
-A küldetés egyik résztvevője? Tudod, hogy kell innen kijutni? Te látsz valamit? Annyi kérdésem lenne. - Lelkesen fejezte be mondatait.
-Hát, egy házba eltörtem egy NPC lábait, ő nem hagyott békén, mindenhol megjelent. Majd visszamentem a házba, ott nem volt minden a helyén, volt egy kút is. Én abba a kútba belemásztam, de leszakadt a kötél. Így hát, most itt vagyok és nem látok semmit. Ennyi! - Mondta el az eddig történteket.
-De te honnan tudod, hogy én a küldetésbe vagyok? Vagyis abba a küldetésbe, amibe te vagy? - Kérdezte.
-És most te is válaszolj az én kérdéseimre! - Mondta komoly hangon.

_________________
avatar
Minori
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2014. Jul. 23.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword Art Online :33

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
250/300  (250/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Justin Taylor on Szomb. Okt. 25, 2014 11:26 am

Az NPC akit az előbb még kint megöltem, most ismételten megérintett a késével és levett tőlem egy életpontot. A késemért nyúltam, hogy rá támadhassak, de a másik NPC mögé teleportált és hátba szúrt. Esélyem sincsen a támadásra, ha az egyikkőjükre rá támadnék akkor tuti, hogy a másik hátba támadna. Észre sem venném és egy szempillantás alatt meghalnék. A kútnál ugyanazon a helyen ahol az előbb ismét megjelent egy harmadik NPC és a következőket mondta nekem:  
- Csak kérni kell. Kérem. Ez a kiút a kútból. Most pedig valószínűleg, úgy jársz mint azok akik eddig megpróbálkoztak a küldetéssel.
Majd az egyik társa folytatta:
- Tehát meghalsz.
Meghalok? Tényleg itt meghalok? Tudom korábban azt mondtam, hogy már bele törődtem, hogy valószínűleg itt fogok meg halni … de azért még sem szeretnék itt ebben a világban elesni. Egy ilyen értelmetlen küldetésen. Eszembe jutott egy mondat az egyik kedvenc filmemből: „Ha meghalok csak annyit írjanak a síromra … mi lett volna ha.” Mi lett volna ha nem lépek be ebbe a játékba … mi lett volna ha nem vállalom el ezt a küldetést … vagy mi lett volna ha az előbb nem tépem le az NPC fejét. Akkor lehet, hogy most nem lenne rám mérges és nem ölne meg. Kell lenne valami kiútnak innen. Csak gondolkoznom kell. Kiút … a kútból. Mit is mondott az első NPC? Csak kérni kell. Kérem. Csak annyit kellene mondanom, hogy kérem és akkor minden megoldódna? Ennyi lenne az egész? Nem hiszem, hogy ilyen egyszerűen meg lehetne ezt oldani. De túl sok választásom nincsen … Ha meg akarnak ölni akkor előbb utóbb úgy is megölnek. És az első NPC azt mondta, hogy ez a kiút a kútból. Egy próbát megér.
- Kérem. – Csak ennyit mondta és vártam a továbbiakat, reménykedve, hogy az NPC-k nem ölnek meg. Csak ott álltam tehetetlenül a késemet a kezemben tartva a biztonság kedvéért amikor egyszer csak üzenetet kaptam.

A Kód írta:
Szép napot!

Ki lehet ez a kód? Egy másik játékos aki jelentkezett a küldetésre? Vagy valaki/valami aki/ami kimenthet engem innen? Remélem, hogy inkább az utóbbi. Nem igazán örülnék neki, hogyha itt halnék meg. Nem érdekel, hogy ők többen vannak nem fogom hagyni, hogy megöljenek.


A hozzászólást Justin Taylor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 25, 2014 6:39 pm-kor.

_________________
Színem: Burlywood






avatar
Justin Taylor
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 130
Join date : 2013. Nov. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Sword art online :D

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
100/500  (100/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Jade Arton on Kedd. Okt. 28, 2014 1:37 am

//Ezer bocsánat, kicsit elúsztam a múlt héten//
Az arany továbbra is hullott az égből, de legalább az esernyőmódszer hatékonynak tűnt. Ezen egészen meglepődött, mert alapvetően jól alkalmazkodott a legtöbb szituációhoz, amibe belekerült, de a nemrég kezdett küldetés sorra húzta keresztbe eddigi számításait. Bár futva haladt és megpróbált a lehető legfigyelmesebb lenni, az elméjét nyugodt üzemmódban akarta tartani. Némelyik régebben játszott program jutott eszébe, amik hasonló formában tették próbára az idegrendszerét, leszámítva a tényleges életveszélyt. A fő motívumok egyeztek: elsőre kaotikusnak tűnő, váratlan történések sorozata, amikre szinte lehetetlen az első próbálkozásra helyesen reagálni, hacsak nem áll a szerencse az oldalunkra. Több perc rohangálás után be kellett ismernie, hogy eltévedt. Az egy dolog, hogy orvost nem, de tulajdonképpen semmi élőt sem talált, és ez aggodalomra adott okot. Most már a kiindulási pontjához is csak szerencsével tudott volna visszajutni. Tovább folytatta az útját, de immár figyelt, merre halad. A korábbi megtorpanást kijelölte középpontnak, haladt egy sarkot, balra fordult, és megismételte a korábbi folyamatot. Ha olyan kereszteződéshez ért, ahol már járt, akkor nem fordult be, hanem folytatta útját a következőig, ahol bevette a kanyart. Így persze nem haladt túl gyorsan a kiindulóponthoz képest, viszont mindig tudta, milyen irányból jött. Ezzel a módszerrel sem sikerült arra a környékre keverednie, ahol a megkínzott npc-t találta. Néha belekiáltott a viszonylagos csendbe - csak cipője kopogott az úton, meg az arany a pajzsán -, kérdezte a világot, tartózkodik-e a környéken rajta kívül más élő is, de nem sok sikerrel járt.
Nem tudta, mennyi idő telt el pontosan, de elég ahhoz, hogy csökkentse a tempót, a biztonság kedvéért azért továbbra is megzörgetett minen ajtót, hátha kap valami választ. Ennyi idő után kezdett megváltozni a hangulata. A monoton kopogás, az események hiánya egy furcsa, leginkább az unalom és a félelem keverékeként definiálható érzés lappangott benne, még nem tudatosult, de valahol mélyen érezte. Ki tudja, talán a küldetés megfeledkezett rajta, és itt ragad ezeken az utcákon az idők végezetéig...
Hirtelen jelzést kapott. Egy üzenet volt az. Ez meglepte, mert nem ismert túl sok embert, aki üzenhetett volna neki - ezen a ponton mindössze kettőt, akiktől bármire is számított volna. A menü is meglepte, mert az üzenetküldés funkcióját leszámítva teljesen hasznavehetetlen volt, sőt, igazából az az egy is erős hiányosságokat mutatott. Elolvasta a két szót. Maga elé morogva megismételte hangosan.

- Szép napot? Ezt így, most? Hát köszönöm szépen, nagyon szép, mondhatom.
Közben az üzenetküldőt tanulmányozta. A Kód. Vajon a küldetés következő tréfája akar ez lenni, vagy lesz ennek valami valós haszna is a jövőben? Arra jutott, azzal valószínűleg senkinek nem árt, ha válaszol rá. Rövid választ írt, kissé ironikus stílusban, mert így tudott a legjobban kiengedni. Minden gyanúja ellenére azért jól esett végre valami újdonsággal találkozni.
Jade Arton írta:Tiszta őszinteséggel kívánom viszont. Megkérdezhetem, kivel van dolgom?  
Miután ezzel végzett, folytatta útját, újult erővel. Nemsokára különös figurába botlott. Kisebb térre jutott, annak a közepén ült az illető. Szürke, csapzott haja, bőrén öltések húzódtak végig. Nem volt túl biztató, de nem válogathatott.
A férfi teljesen meglepte. Lehet, hogy nem fölöslegesen üvöltözik az utcákon rohangálva? Lehet, hogy ő az az orvos, akit az npc kért? Nem akarta elbízni magát, de egy fokkal reményteljesebben válaszolt. Még ha ki is kell derüljön, hogy ennek semmi köze ahhoz, amit keres, nem zárható ki, hogy ő a probléma megoldása.

- Igen, pontosan! Orvost keresek. Találtam egy férfit... a környéken! - a fenébe, hát persze! Nem emlékezett, merről jött, csak oda tudott volna visszajutni, ahol realizálta, hogy eltévedt. Így nem lesz könnyű megtalálni az npc-t. Ahogy azt sem volt könnyű eldönteni, mivel kezdje: a segítségkéréssel, vagy a másik kilétének feltárásával. Az utóbbi mellett döntött.
- Azt mondta, találjak neki orvost! Nem játékos karakter, de valami nagyon nincs rendjén vele... De előbb meg kell kérdezzem. Kit tisztelhetek benned?
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Tetsuko Jin on Kedd. Okt. 28, 2014 5:19 pm

Nem kevés tanakodás után úgy döntök, hogy írok egy üzenetet, nem csak egynek, az összes elérhető címzettnek, a számoknak és a kulcsnak is. Ez a lehető legjobb megoldás, amit a jelen helyzetemben tehetek. Csak zuhanok, más nem történik. Szeretnék kiszabadulni az örökkévaló zuhanásból. Bevallom, egy pár fokkal jobb ez így, mint az a zuhanás, melynek vége is van, mert abban az esetben sorsom ugyan az, bevégzem a zuhanás végeztével. Értem már, miért van ekkora híre eme questnek, de nem adom fel, mindaddig, míg van némi remény a kijutásra.
Hamarosan, majdhogynem azonnal kapom a választ az egyik címzettemtől, a harmadiktól. Sietve nyitom le a menüm, hogy megnézzem az üzenetet, amit kaptam, de ismételten csalódnom kell. Mindössze három szót kapok, három olyan szót, aminek hasznát venni nem biztos, hogy tudom. Kiút a kútból. Esetleg egy kútban vagyok most, abban zuhanok, eddig talán egyértelmű lehet számomra, és az is, hogy a kiutat keresem, lassan megszállottan, egyre kevesebb sikerrel. Az egyetlen nyomom ezek a címzettek, és a kezdeti szöveg, amit még mindig nem sikerült megfejtenem…. számomra csupán egy szöveg, kulcs nélkül, még elindulni sem tudok pár vonalon rendesen.
Az üzenetek elküldésével sem szűnt meg a zuhanásom, életben vagyok, ezért van bátorságom újabb üzenetet küldeni, ugyancsak az összes címzett számára. Ezúttal két szóval is megpróbálkozom, az egyik a Merre? a másik pedig a Hol? Két szó, két kérdés egy üzenetben a lehetséges címzetteknek… többet nem merek kockáztatni, most nem csak rólam van szó. .
Sajnálatos módon semmi nincs az irányításom alatt, legfeljebb saját cselekedeteim, azonban a helyzetből…. szinte már reménytelen, mégsem adom fel, nem akarom, nincs még itt az ideje…

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by RenAi on Szer. Okt. 29, 2014 8:02 pm

-Ehh? – Ez furcsa. oO Ahogy megpróbálom átlendíteni a kötelet csomót kötni vagybármit, mindenen keresztülhatol. oO ~Ohhh, jaj neee szellemeeek!~ Hasított belém a felismerés. Majd pár pillanat múlva bevillant valami. Mi van ha én vagyok a szellem? oO Futott keresztül rajtam a hideg. A mosónőt megkérdeztem miként juthatok le az alaksorba vagy hova, de ő is csupán azt az idegesítő kincsvadászos szöveget lökte nekem. >< Nem kellett már sok hogy elpattanyon a húr de nagy levegőt vettem és saját módszerekkel próbálkoztam. Jobb ötlet híján megkértem a nőcit hogy adjon a ruhájából hátha azt összekötve lemászhatok a útba. De várhatóan sikertelen… a ruha csupán átsiklott a kezemen, összeszűkített szemeimet oldalra fordítottam, de kitörni önmagamból már nem. Nekem nincs most erre időm. Minnél hamarabb fel kell kutatjom Jint, és amit tudok róla csak hogy lefelé zuhant. Tehát nekem is valahogy le kell jutsak. Nagy levegőt véve, majd kifújva azt erőt vettem magamon és kipróbáltam a legutolsó lehetőséget is. Sikítva löktem el magam a talajtól, majd torkom szakadtából üvöltve mint valami hullámvasúton lévő gyermek, ordítottam, és ordítottam és… még mindig ordítottam? oO Lábaim felhúzva kezem melkasomhoz szorítva…. lassan pörögve a semmibe, zuhantam egyre mélyebbre. Pár percig még nem is furcsállottam… annyira, de úgy a tizedik perc múlva már csendben vártam miként fogok földet érni… Szívem zakatolt, megijedtem hisz... nem erre számítottam, úgy voltam vele hogy gyorsan előhívok egy potiont a legroszabb esetre,de nem tudtam megnyitni a menüm. Akkor ilyedtem meg csak igazán… hogy ha nem maradok életbe… hogy tudnék segíteni Jinnek és másoknak. Hogy keresek módot Rita viszahozatalára és hogy juttatom ki őt…. Mi lesz a céhtagokkal? Olyannyira átjárt a félelem és a bizonytalanság, hogy már sikítani sem tudtam, pedig szerettem volna… de nem jött ki hang a torkomon. Egyszerre vártam hogy testem földet érjen és egyszerre rettegtem a következményektől…

Észre sem vettem szinte olyannyira váratlanul ért miként tompa puffanásként és esetlen pattantam vissza… Majd teljes sötétség… saját szuszogásomra ébredeztem, és szemem kinyitva kerestem valami fényforrást, és próbáltam beazzonosítani a sötétségől eredő információkat. Pár pislantás után megjelent az üzenetjelzőmön egy szöveg. A feladó: A kód.?oO Nem értettem mint az üzenete lényegét sem, de illetlenség lenne nem válaszolni, főleg hogy jelenleg mindent megúsztam hisz élek!

Kód:
Neked is. Megtudhatom ki vagy,kedves „Kód”.:3

Egy kedves smile a végére, és jöhet a környezetem felfedezése. A menümet lehívva próbáltam valamit kitalálni, de még most sem működött nagy bosszantásomra. Így maradt az egyetlen lehetőségem, kezemmel kitapogatva próbáltam eljutni valahova. Á-ból B-be, bár nem tudhattam mit is takar a B és meddig jutottam el, mikor egy furcsa távolabbról érkező sikoly ijesztett meg.
-Bocsánat, nem akartalak megijeszteni. – Kezdtem…
- Én…én csak keresek valakit… - Felelem.
- És bele köhöm estem a kútba. – Egy zavart vigyor,majd az utolsó mondatra is felelek.
- Az tök jó, akkor segíthetünk egymáson.- Mosolyodtam el, és indultam meg a hang irányába.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1796
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Pént. Okt. 31, 2014 11:56 pm

??:??, Shukaku:

Levegőt kapkodva kiáltott feléd:
- Elég volt! Elegem van az egészből, ez nem valós, ez az egész egy nagy káosz! Az úr mondta, hogy ne mondjam el senkinek, mert kivégez, de már nem érdekel! A kód az úr maga.
Ezután csak azt látod, ahogyan a menüd magától megnyílik és a következő üzenetet küldi el a kódnak: ÚR. Rövidesen ezután egy kiáltást, majd halálhörgést hallasz kintről és a céhház lassan kezd összeszűkülni. Amikor már pont, hogy alig fértek el Timidussal hirtelen minden elsötétedik. Mikor eszmélethez térsz egy hang ébresztget miközben ráznak:
- Hahó! Tessék felkelni, ez nem a szunyókálás helye és ideje! - vár egy keveset, majd folytatja - Ön pedig rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!


??:??, Minori:

- Igen, én is a küldetés résztvevője vagyok. Uram, megmentőm és céhvezérem küldött eme sötét helyre, hogy elpusztítsunk egy kristályt. Elvileg egy őrült lelke van belé zárva és ő felelős a negyedik szint elárasztásáért is. Bár lehet, te akkor még nem játszottál. - meghallgatta a történeted, majd folytatta - Igen, én is itt tartok éppen és onnan tudom, hogy te is a küldetés résztvevője vagy, hogy a kútba máshogyan nem lehet lejutni. Amúgy meg, ha beruházol jártasságra, vagy gyertya kristályra könnyedén lehet látni, csupán sajnos nincs kiút.
Várt egy keveset, majd hirtelen pislákoló fény világította meg az arcát.


- Bocsi, hogy mindkettőtöket megvárattam a világítással, de szerintem rájöttem a megoldásra. - úgy beszélt, mintha többen lennétek ott - Te! - bök rád - Szerintem AZ a megoldás. Más nem lehet. Á-tól Z-ig, AZ. - ezután a gyertya kristály ahogyan egyre fényesebb lett megvilágította a nagy kerek termet és ha körbenézel a falakon körülötted sűrűn végig írások és matematikai képletek vannak levezetve. Több ezer mondat és képlet van végig körülötted, rengeteg, mintha évek munkája lett volna. Ha körbetekintgettél, akkor megszólal. Hirtelen megjelent a menüd és amint kimondta másodjára az "AZ"-t a menüd mintha magától cselekedett volna elküldte az alábbi üzenetet a kódnak: AZ.
- Bocsi a firkáim miatt. - majd elmosolyodik és megköszörüli torkát. - No, de te! - mutat a levegőbe. - Te vagy a kulcs, te látod csak azt, amit mi nem. Ahogyan a rejtvény egyértelműen diktálja: a három közül csak a legfényesebben tündöklő tudja megnyitni a kapukat. Nálam pedig elég erősen foszforeszkálsz. - beszélt a levegőbe.


??:??, Enheriel:

Egy erősen rekedt hang szólalt meg ekkor az NPC mögött:
- Észlény. Ha Yushó tudná, hogy milyen barmokra kell hagyatkoznia... A lényeg, hogy a megoldás az KAP. Az egész küldetés egy nagy elcseszett rejtvény, ami a kristályt fedi, mi nekünk kell. - az alakot továbbra sem látod, csak hallod a lépteit és a beszédét - Figyelj, legyél jó kislány, küldd el a tökkelütött kódodnak a KAP szócskát, aztán tedd azt, amit majd ott lent a többiek mondanak.
Ezután azt látod, ahogyan az NPC elpixeleződik, kisállatod elalszik, majd egy erős kéz megragadja a kezedet és, mint amikor valaki álmában gyilkolnak le a pirosok, a kezedet fogva nyitja meg a menüdet, csak ezúttal nem a megölésedre megy, hanem szépen megnyitja az üzenetküldő funkciót és elküldi a kódnak a következőt: KAP. Ezután elengedi a kezed, majd alighogy tudtad azt leengedni, már egy rúgás ér, ami méterekkel hátralök, egyenesen egy kútba. Zuhanni kezdesz. Zuhanásod elején még a következőt kiáltja feléd az ismeretlen forrásból jövő hang:
- Emlékezz, csak kövesd a csavarfejű mester utasításait! Ha el mered ezt felejteni akkor megfogom a haszontalan díszállatod és belehajítom a Napba! És ha nem tetszik, akkor... - kiabált még utánad szitkozóan, de a többit már nem értetted olyan mélyen voltál, messze a hangtól. Nagyjából öt-tíz lassú percen keresztül zuhantál még, majd hirtelen minden elsötétült. A következő szavakra ébredsz és arra, hogy valaki ráz:
- ...rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!


??:??, Jade Arton:

Az alak továbbra is asztalkájánál ülve válaszolt neked, kezét nyújtva:
- Yoshiaga vagyok, professzor. Bocsánat az illetlen megszólításért, távolról azt hittem felszereléseiből ítélve, hogy valami suhanc. Igazából hozzám hasonlóan maga is egy zsákutcába került a küldetésben. Ha megengedi, hogy meséljek, akkor megtenném. - vár a helyeslésre, majd, ha megkapja, akkor elkezdi, ha pedig nem, akkor átugorja a következőt - Két kedves barátommal indultam a küldetésnek és magához hasonlóan szintén alig értettük mi folyik körülöttünk. Én speciel úgy vélem, hogy egy gazember próbálja halálukba csalogatni a kedves játékosokat... mármint minket. Arra rájöttünk, hogy a küldetés megcsinálása egyedül lehetetlen, de szerencsére nem vagyunk egyedül. Rengeteg játékos indult már neki a küldetésnek, balszerencsére nagy részük halálát is lelte benne, aki meg nem szintén zsákutcákba jutott csak. A küldetés elvileg időt manipulál és direkt próbálja egymástól távol tartani a játékosokat és a küldetés felvevőnél is, közvetlen körülötte azért nem látszódnak a játékosok, mert direkt egy-egy órával egymástól távol tartja őket a küldetés. Természetesen volt egy-két kivétel, ez is mutatja a küldetés tökéletlenségét. Ahogy gondolom maga is rájött, ez az egész nem szabadna, hogy így működjön és minél előbb meg kéne állítani. - ezután vár egy keveset majd folytatja, ha meg nem kapja meg a helyeslést innen mondja - A lényeg, hogy egyik barátom megfejtette az egésznek a nyitját. Minden résztvevőnek rá kell jönnie az ő kulcsszavára és azt el kell küldenie a kódnak. A kód meg szintén egy játékos ki csak zuhan a semmibe. Elvileg minden kódnak csak korlátozott ideje van, utána földet ér és azonnali halált hal, amitől semmi sem tudja megmenteni, még az általam fejlesztett burkok sem. Ha van az üzenetküldésénél olyan opció, hogy küldjön a kódnak üzenetet, az azt jelenti, hogy van még legalább egy kód, aki él. Kérem küldje el a kódnak az ön kulcsszavát: U. Ha jól fejtettem meg a rejtvényt, ez volt az a szó, amit a különös NPC folyton ismételgetett. - ezután szépen megvárja, amíg elküldöd a kódnak azt, hogy "U". Türelmesen vár, akkor is, ha ez sokáig tart. Rövidesen miután elküldöd az üzenetet egy lyuk jelenik meg alattatok, majd asztalostul zuhanni kezdtek a semmibe. A csavaros fejű alak nyugodtan zuhan és mondja neked izgatottan:
- Új zuhanási rekord lesz, elvileg legalább öt percig tart. Ez valami bitang nagy rekord lesz, szuper-várom! - kifejezetten izgatottan szólal meg halálos esésetek közepette és az égbe emeli karjait, engedve a tehetetlenségnek. Izgatottsága hét percen keresztül tart, a végén a menüben az óráját nézi. Ha észreveszed, nála nincs semmi sem blokkolva a menüben. Ekkor gyorsan megnyitja felszereléseit és csak azt látod, hogy 99 oldalnyi felszerelése van, 99-es adagokban, a legtöbb neve kérdőjeles, tele ritkákkal és az aranyánál is egy hihetetlenül magas összeg jelenik meg, ami már a milliárdot közelíti. Elővesz egy tárgyat, majd neked is dob egyet. Egy kék almaszerű, ruganyos tárgy.
- Szorítsa össze, mint egy kristályt, míg szét nem roppan! Új fejlesztés, tehát nem biztos, hogy működik, de szerencsére az azonnali halál esélye csak 35%. - mondja boldogan, szemüvegét megigazítva, majd összeroppantja az almáját és az almával egyszínű kékké változik. Ezután várja, hogy összeroppantsd a sajátod, ha pedig nem teszed, akkor elővesz egy másikat és hihetetlen erővel,  szinte fénysebességgel a fejednek dobja, majd széttörik a sisakodon. Kékké változol, majd rövidesen földet érsz, csupán nem a földön. Mintha vízbe csobbantál volna és ha felnézel, akkor Yoshiaga kényelmesen úszkál a föld felszínén. Nem messze tőletek azonban koppanást hallotok. Szerencsére világos van a barlangban, ahova érkeztetek. Yoshiaga megszólal:
- Na ugorjon ki a vízből mielőtt még vissza szilárdul a föld és úgy marad! - ezután ugrik egy szép nagyot és talpai alatt újra szilárd felületre érkezik. Mindkét lány egy-egy kisállattal érkezett, amik velük együtt eszméletlenek, az egyik egy sárkány, a másik egy griffmadár.
- Jöjjön, segítsünk őket felkelteni! Szerintem ha rázzuk őket az segít! - majd oda térdel a fiatalabbikhoz és rázni kezdi, majd hozzád szól.
- Ne várja, míg meghalnak, tessék rázni! - rázza, miközben megvárja, hogy elkezd rázni a másikat, majd a következőt mondja az általa rázott lánynak:
- Hahó! Tessék felkelni, ez nem a szunyókálás helye és ideje! - vár egy keveset, majd hozzád kiált - Ön pedig rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!


??:??, Justin Taylor:

Amint kimondtad a szót, az NJK-k megálltak. Megnyílt a menüd és automatikusan elküldte a következőt "a kódnak": "KÉREM". Ekkor egyszer csak eltűnik a föld a lábad alól és tíz perces zuhanásban veszel részt, majd ezután minden elsötétül.

??:??, RenAi:

Mindaddig mentél a hang irányába, míg bele nem ütköztél.
- Bocsánat. Igazából nem tudunk nagyon egymáson segíteni, ha körbetekintesz, akkor látnád, hogy egy gödörben vagyunk, ahonnan nincs kiút.
Mivel koromsötét van értelemszerűen ezt nem látod, de ő ezt nem tudja.
- Most pedig kérem ne szólj és érj hozzám, már nem tudom mióta vagyok itt és próbálom megfejteni az egészet, csak éppen nincs értelme.
És hosszú percek telnek el a koromsötétben. Csak halk vésés hangjait hallod, mintha valaki, feltehetőleg a melletted lévő személy a falba vésne dolgokat vagy éppen próbálna kiásni innen. Ha körbetekintesz nem látsz semmit, csak néha ajtók kezdenek fényleni a falon. Teljesen véletlenszerű időpontokban, véletlenszerű helyzetekben és magasságban, viszont mindig ugyanabban a sorrendben. Először egy zöld ajtó villan fel, majd egy piros, majd egy kék, majd egy sárga. Ha pedig oda szeretnél jutni az ajtókhoz, akkor mikor közel jutsz hozzájuk eltűnnek. A percek lassan fél órává cseperednek át és észre sem veszed, de valamikor ezen időtartam közben teljesen elveszted a beszélési képességed. Egyszerűen elfelejted hogyan kell beszélni. Elméletben sem tudod hogyan kell hangokat kiadni, hogyan kell a levegőt kifelé irányítani, nyelved, állkapcsod mozgatni, egyszerűen csukott szájjal, orron keresztül lélegezve vagy. A fél óra lassan egy órává alakul át, majd egyszer csak egy hangos koppanást hallasz.
"- Most meghaltam? - remegő hangon megnyikkan a hang tulajdonosa, aki vagy egy kislány volt vagy egy nagyon fiatal fiú hangjából ítélve.
- Te jó ég! Nem látok semmit. - Jelentette ki félénk hangon.
- Minden lehetőség blokkolva?  Ez nem lehet igaz! - nyavalygott.
- Nyugalom Minori, nyugodj meg. - próbálta nyugtatni magát.
- Nem állok valami jól. Itt vagyok egy sötét lyukban, nem látok semmit. Alig maradt életem, és nincs itt senki... Legalábbis nem valószínű. - mérte fel a helyzetét. Majd teli torokból elkezdett kiabálni.
- Segítség, segítség! Kérem, ha hall valaki segítsen! - az alak felől azonban továbbra is a vésésének hangjai jöttek.
- Hát nagyon szép, mondhatom... Ez az üzenet nem a legmegfelelőbb pillanatban jött. Itt vagyok egy nagyon sötét helyen, és nem látok az égvilágon semmit! - beszélt a lány, mintha magában."
Szintén nem vetted észre, de a fél óra és egy óra közötti időpontban elfelejtettél mozogni. Egyszerűen megszűnt az a képességed, hogy mozgasd magadat. Mintha elfelejtenéd, hogy hogyan kell  az izmaid mozgatni, vagy a NerveGear fuccsolt volna be. Állsz egy helyben, mint egy alabástromszobor, képtelen vagy mindenre. A kapuk meg csak villannak fel néha halványan, de fényt nem bocsátanak ki magukból, csak ők maguk foszforeszkálnak. Ekkor lépteket hallasz, majd megszólal egy korábbról ismerős hang, méghozzá annak a hangja, aki fogadott.
"- Nyugi, nem bántalak, én is a küldetés egyik résztvevője vagyok. Elmagyaráznád mi történt eddig?
- Először is, ha még egyszer hozzám érsz és így megijesztesz én, én... - válaszolt a lány.
- A küldetés egyik résztvevője? Tudod, hogy kell innen kijutni? Te látsz valamit? Annyi kérdésem lenne. - majd kapta a fiútól választ:
- Igen, én is a küldetés résztvevője vagyok. Uram, megmentőm és céhvezérem küldött eme sötét helyre, hogy elpusztítsunk egy kristályt. Elvileg egy őrült lelke van belé zárva és ő felelős a negyedik szint elárasztásáért is. Bár lehet, te akkor még nem játszottál. - ezután a lány folytatta:
- Hát, egy házba eltörtem egy NPC lábait, ő nem hagyott békén, mindenhol megjelent. Majd visszamentem a házba, ott nem volt minden a helyén, volt egy kút is. Én abba a kútba belemásztam, de leszakadt a kötél. Így hát, most itt vagyok és nem látok semmit. Ennyi!
- De te honnan tudod, hogy én a küldetésbe vagyok? Vagyis abba a küldetésbe, amibe te vagy? - Kérdezte.
- És most te is válaszolj az én kérdéseimre! - Mondta komoly hangon."
A fú erre válaszolt:
- Igen, én is itt tartok éppen és onnan tudom, hogy te is a küldetés résztvevője vagy, hogy a kútba máshogyan nem lehet lejutni. Amúgy meg, ha beruházol jártasságra, vagy gyertya kristályra könnyedén lehet látni, csupán sajnos nincs kiút.
Várt egy keveset, majd hirtelen pislákoló fény világította meg az arcát.


- Bocsi, hogy mindkettőtöket megvárattam a világítással, de szerintem rájöttem a megoldásra. - szólt hozzád és a lányhoz is - Te! - bök a lányra - Szerintem AZ a megoldás. Más nem lehet. Á-tól Z-ig, AZ. - ezután a gyertya kristály ahogyan egyre fényesebb lett megvilágította a nagy kerek termet és ha körbenézel a falakon körülötted sűrűn végig írások és matematikai képletek vannak levezetve. Több ezer mondat és képlet van végig körülötted, rengeteg, mintha évek munkája lett volna. Ezután megszólal:
- Bocsi a firkáim miatt. - majd elmosolyodik és megköszörüli torkát. - No, de te! - mutat rád. - Te vagy a kulcs, te látod csak azt, amit mi nem. Ahogyan a rejtvény egyértelműen diktálja: a három közül csak a legfényesebben tündöklő tudja megnyitni a kapukat. Nálam pedig elég erősen foszforeszkálsz. - beszélt egyenesen a szemedbe nézve.


??:??, Tetsuko Jin:

Az alábbi üzeneteket kaptad:

A második írta:Szép napot!
A negyedik írta:Tiszta őszinteséggel kívánom viszont. Megkérdezhetem, kivel van dolgom?
A kulcs írta:Neked is. Megtudhatom ki vagy,kedves „Kód”.:3
Az első írta:AZ
A második írta:ÚR
A harmadik írta:KAP
A negyedik írta:U
Az ötödik írta:KÉREM

Azonban nem csak üzenetek hada érkezett, hanem a kérdés mellett megjelent nagyban, pirossal egy számláló is, ami lassan ötből négybe váltott.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14469
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Nov. 01, 2014 5:42 am

Hát… most erre mit reagáljon? Ötlött fel kis hősünkben, és hű narrátorában is a gondolat, hiszen az ellenfél, ha lehetett annak nevezni üldözőjét szinte magától feladta a küzdelmet. Avagy… nem is volt igazából küzdelem, hiszen nem kellett semmit sem tenniük annak elérésen érdekében, hogy győzzenek, de még abban sem lehettek biztosak, hogy ennek a bizonyos kódnak a megkapásával esetleg győztek volna. Azt sem tudta szegény lány, hogy neki esetleg ki kell találnia valami kódot, erre már el is lopja előle a lehetőséget a hang, hogy ő maga fejthesse meg. Eléggé türelmetlen alak lehet ez a valaki. Meg… egyáltalán mi számít győzelemnek egy olyan harcban, ahol egy megszálott félisten ellen kell küzdeni? Na igen, hiszen Shu ekkorra már teljesen biztos volt abban, hogy egy játékmester kattant be, hiszen ki más hívatná magát úrnak? Ki lenne képes arra, hogy összenyomorgassa a céhházat? Ki tudná a lány menüjét magától nyitogatni? Bár ezek szerint ez az úr is rájött, hogy nyomába sem érhet Kayaba Akihiko zsenialitásának, hiszen csodálatos mesevilág helyett csak kuszaságot és káoszt tudott teremteni, és ez sem az idomárnak nem tetszett, de még Timidus sem vette jó néven. A kislány szorosan magához ölelte a barátját, és ha még őt is elveszi ez a buggyant trónbitorló, akkor tuti nem csak arra fogja megkérni Kayaba bácsit, hogy küldje el egy picit fizetett szabadságra, hanem igenis kirúgatja. Milyen dolog már az, hogy a legjobb barátját, akit a kedves Kayaba Bácsi még a játék legelején mellé rendelt, egy ilyen valaki csak úgy cél nélkül elvenné mellőle. Az megbocsájthatatlan. Na persze azt is tudta, hogy jóra fordulhat még minden. Ha esetleg végre ez a bizonyos úr szemtől-szemben is beszélne vele, akkor szívesen segítene neki abban, hogy miként írhat jobb meséket. Persze nem olyat, mint Kayaba bácsi, de azért elég jókat ahhoz, hogy a játékosok szívesen jelentkezzenek rá. Shu tudta, hogy a mesélők között is biztosan van versengés, hogy kinek a történetére jelentkeznek legjobban, ki lesz a hónap dolgozója, meg ilyesmi, és azt is tudta, hogy valaki már konferenciát is rendezett azért, hogy a játékosok segítségét, tanácsait kérje. Persze az elsötétítéssel nem számolt, így minden ilyesmit eltett későbbre, és amikor felébredt, csak egyetlen kérdés motoszkált benne, és csak erre a kérdésre kutatta a választ minden érzékszervével: Hol van Timidus? Timidus azonban ott volt mellette, őt pedig olyasvalaki kelesztgeti, akire aztán igazán nem számított.
-Yoshiaga?
Teszi fel a kérdést, majd pislog párat, és akkor a szavak is eljutnak hozzá. Rázza erősebben, különben lehet, hogy sohasem ébred fel.
-Timidus!
Sikkant fel, és már fordul is a sárkányhoz, és olyan erősen rázza meg, ahogyan még soha senkit nem rázott.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Enheriel on Kedd. Nov. 04, 2014 3:30 pm

Ahogy gondolkodtam, hirtelen leesett, hogy az NPC mondatából hiányzik a kap szó. Azaz...
- Megvan! - mondtam, de mire tehettem volna bármit is, valaki megszólalt az NPC mögött, igen neveletlen módon.
- Észlény. Ha Yushó tudná, hogy milyen barmokra kell hagyatkoznia...
- Hé, ne sértegesd! - ripakodott rá Villámlás, de a hang tulaja nem hallotta meg, mert folytatta, hogy a megoldás a KAP, amit be kell küldeni a kódnak, majd utána azt tegyem, amit a többiek mondanak. Mire rákérdeztem volna, hogy milyen többieknek, Villámlás összeesett rögtön azután, hogy az NPC elpixeleződött.
- Vill-- - majd kishíján felsikoltottam, mikor egy erős kéz megragadta a kezem. Megijedtem, hogy valaki meg akar ölni.
- ENGEDJEN EL! - pánikoltam, ám megnyugodtam picit, mikor csak a kódot küldették el. De ezek után a bunkó még berúgott egy kútba, s azzal fenyegetett, hogy ha el merem felejteni, hogy a mestere utasításait tegyem, beledobja Villámlást a napba, de hogy mi lesz, ha nem tetszik, azt nem hallottam, mert már annyira mélyre zuhantam, s úgy tíz perc múlva a földbe csapódtam, s elvesztettem az eszméletem. Majd arra ébredtem, hogy valaki szól egy másik valakinek, aki rázott:
- ...rázza már erősebben azt a lányt, különben lehet sosem ébred fel!
- Ébren vagyok... - mormogok, majd meglátom Shukakut, amint Timidus-t próbálja felébreszteni. Majd megláttam az eszméletlen Villámlást.
- VILLÁMLÁS! - rohanok hozzá, s próbálom ébreszteni, miközben dühösen a csavarfejűre nézek. - Mit művelt a petemmel az a bunkó barátja ott fent vele?! Maga kérte meg rá?! - ritka alkalom, hogy mérges vagyok, de ettől nagyon mérges voltam.

_________________



Adatlap|Bolt|Céh|NJK-k|Szafari gyűjtemény

Színeim:
Enheriel (violet), Lulu (hotpink), Villámlás (khaki), Snowcat (#9999FF), Regina (cyan)
avatar
Enheriel
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1058
Join date : 2012. Dec. 29.
Age : 25
Tartózkodási hely : nem mondom meg:P

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2378/2500  (2378/2500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Minori on Kedd. Nov. 04, 2014 8:19 pm

- Igen, én is a küldetés résztvevője vagyok. Uram, megmentőm és céhvezérem küldött eme sötét helyre, hogy elpusztítsunk egy kristályt. Elvileg egy őrült lelke van belé zárva és ő felelős a negyedik szint elárasztásáért is. Bár lehet, te akkor még nem játszottál. -
Az illető válaszolt Minori pár kérdésére, majd elmesélte, hogy mi történt vele. (Mármint Minorival.) És folytatta a válaszolgatást.
- Igen, én is itt tartok éppen és onnan tudom, hogy te is a küldetés résztvevője vagy, hogy a kútba máshogyan nem lehet lejutni. Amúgy meg, ha beruházol jártasságra, vagy gyertya kristályra könnyedén lehet látni, csupán sajnos nincs kiút.
*"sajnos nincs kiút." Mi az, hogy nincs kiút? Chh... Ekkora hülyeséget.*
Kicsivel később pislákoló fény világította meg a hang tulajdonosa arcát, aki egy fiatalember volt.
*Te jó ég... De legalább nem vagyok egyedül.* - Kitágult szemmel figyelte a fiú arcát.
- Bocsi, hogy mindkettőtöket megvárattam a világítással, de szerintem rájöttem a megoldásra. - Jelentette ki.
*"mindkettőtöket" ? Ez a fiú teljesen meg van bolondulva? Vagy csak én hallucinálok és nem látok senkit rajtam és rajta kívül?*
- Te! - Bökött Minorira.
- Szerintem AZ a megoldás. Más nem lehet. Á-tól Z-ig, AZ.
Ezután a gyertya kristály egyre fényesebb lett, és megvilágította a termet. A falon több ezer mondat és matematikai képlet van levezetve.
*Ez mennyit dolgozhatott vele? Persze nem biztos, hogy ő csinálta...*
Minori menüje megnyílt és magától elküldött a kódnak egy üzenetet.
Minori írta:AZ.
- Bocsi a firkáim miatt. - Mosolyodott el a fiú.
- No, de te! - Rámutat a levegőre.
*Ez hülye...*
- Te vagy a kulcs, te látod csak azt, amit mi nem. Ahogyan a rejtvény egyértelműen diktálja: a három közül csak a legfényesebben tündöklő tudja megnyitni a kapukat. Nálam pedig elég erősen foszforeszkálsz. - Beszélt a levegőhöz.
*Most komolyan vele kéne kijutnom? Egy olyannal, aki a levegőhöz beszél?*

_________________
avatar
Minori
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 34
Join date : 2014. Jul. 23.
Age : 20
Tartózkodási hely : Sword Art Online :33

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
250/300  (250/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Jade Arton on Szer. Nov. 05, 2014 11:33 pm

Jade elfogadta a feléje nyújtott kezet, rázás közben Yoshiaga arcát fürkészte. Az állítólagos professzor fejébe ágyazott jókora csavar csak most vonta igazán magára a figyelmét. Ebben a világban - és különösen ezen a küldetésen - persze az efféle "kiegészítő" sem hatott különösebben szokatlannak, de mégis. Mekkora csavar. Mindenesetre úgy tűnt, kellőképp hajlandó a kooperációra a helyzet megoldásának érdekében. Továbbá úgy is, hogy sokkal többet tud a küldetésről, mint Jade, aki viszont éppen ezért szívesen hallgatta volna végig Yoshiaga beszámolóját. Úgyhogy "megengedte", hogy az illető megossza tudását.
- Természetesen, folytassa! Egyébként semmi gond, talán én is elhibáztam volna. A megszólítások pedig nem hiszem, hogy fontosak jelenleg. Szóval mire jutott? - váltott a biztonság kedvéért ő is másfajta megszólításra.
A rövid történet párhuzamban állt azzal, amit eddig gondolt, Yoshiaga persze többre jutott, mint ő. A Kódról például kiderült, hogy hozzá hasonlóan pórul járt játékos, talán még egy fokkal kellemetlenebb helyzetben, a sötétben sodródva. A tőle kapott előző üzenet tehát kísérlet volt a kapcsolatteremtésre, de első válaszával nem tudott túl sokat segíteni. A küldetés kisiklásának okáról szintén meg tudta győzni a professzor. Az első pár furcsaság során Jade még bugot, kódolási hibát sejtett a dolog mögött, ám a jelenlegi formában és mennyiségben ezek valóban tudatos tevékenységet sejtetnek. Yoshiaga tehát egyelőre megbízhatónak tűnt, de Jade nem hagyta lankadni a figyelmét.

- Van. Nemrég írt is nekem, de eddig nem tudtam, valódi játékos-e. - megnyitotta a menüt, a többi opció hiánya miatt gyorsan megtalálta az üzenetküldés lehetőségét. - Őszintén szólva addig nem is tudtam róla, amíg meg nem kaptam tőle az üzenetet, úgyhogy arról sem, hogy bármit is küldenem kéne neki. Szóval... "U"? - próbált visszaemlékezni, hallotta-e ezt. A küldetés elejéről megtartott emlékei kissé kuszák voltak az azokat követő káosz miatt, de végül beugrottak az npc sorai. Valóban, elnyújtott "u" hangokkal hangsúlyozta ki fájdalmát, kellemetlen helyzetét. Az egy szál betűt sebesen elküldte a Kódnak.- Rendben, elküldtem. - mondta, miközben bezárta a menüt. - Hogyan tov-AAAAARGH!
Utolsó kérdése elnyújtott kiáltásba torkollott, meglepte a hirtelen zuhanás. Viszonylag hamar abbahagyta, mert Yoshiaga szemlátomást nem aggódott emiatt, és valószínűleg neki sem kell majd, ha kiderül, mi történik. Sőt, nemhogy nem aggódott, élvezte az egészet, őt tehát minden bizonnyal nem fenyegeti veszély. Kérdés csak az maradt, vajon Jade is "hátradőlhet"-e a zuhanás során, vagy csak simán életét veszti majd az alján. Maga nagyon reménykedett az előbbiben. Mást nem is nagyon tehetett, így inkább megpróbálta ő is elengedni magát. Valljuk be, kevés embernek van rá lehetősége, hogy ilyen formában tapasztalja meg a szabadesést.
Pár perc elteltével Yoshiaga felhagyott a tétlen zuhanással, jelezve, hogy útjuk vége felé közelednek. Kotorászni kezdett egyedi összetételű menüjében, ehhez foghatót Jade még nem látott. Hihetetlen mennyiségű tárgy volt felhalmozva a felszerelései között, mintha a felhasználó benyúlt volna a túl nehéznek vagy unalmasnak tartott játék fájljaiba, hogy megkönnyítse, vagy gyorsítsa a saját dolgát. Ez lehetett jó is, vagy rossz is. Szemlátomást nem hatottak rá a küldetés nehezítései, korlátjai, legalábbis nem az összes. Ez pedig azt jelenti, hogy önerőből sikerült megkerülnie a rendszert - ebben az esetben minden segítséget meg kell neki adni-, vagy pedig összeköttetésben áll a küldetés kiötlőjével, talán ő maga az - így viszont inkább a hatástalanítását kell megoldani. A professzor kék színű tárgyat halászott elő, kettőt, hogy neki is jusson egy. Elfogadta a felé hajított tárgyat. Yoshiaga jelleme még mindig nem hagyott  semmi kivetnivalót maga után, semmi arra utaló jelet sem, hogy rossz szándék vezérelné.
Harmincöt?! Szép kilátások. Most már úgyis mindegy, Jade elroppantotta a tárgyat.
Csobbanás a földben. Rövid zavarodottság, gyors tisztulás. Yoshiaga utasítását követően maga is kikecmergett a kétes állagú anyagból. Két lányt pillantott meg a földön feküdni, a közelükben pedig további két alakot, valószínűleg peteket. A környezetet nem volt ideje felmérni, mert a professzor máris odasietett egyikükhöz, míg a másik lány felébresztését Jadere bízta. Gyorsan bólintott, és maga is az egyik ájulthoz futott. Letérdelt mellé, határozottan megmarkolta a vállát, majd megrázta, nem túl erősen, mert még mindig nem szokta meg, hogy a fizika itt kicsit máshogyan működik, mint odakint.

- Rázom én, ember, de nem tűnik valami masszívnak! A kinti világban eltörne...- kiabált vissza a professzornak, de azért erősített a rázáson. Aztán Enherielnek is kiabált egy kicsit, hátha az is segít. - Te is jobban tennéd, ha felébrednél! Áh, végre. Szépjóreggelt!
A lány magához tért, a kiabálás és rázás kombinációja megtette hatását. Egyetlen pillanat alatt csapott át az ébredezés ébresztgetésbe, mintha nem az ájulásból rázták volna fel az imént: a petjéhez rohant, hogy segítsen rajta. Tulajdonképpen még meg akarta kérdezni, minden rendben van-e, de ennyi energia mellett biztos nincs gond. Így már volt ideje megnézni a másik ébredőt is, nagy meglepetésére őt már ismerte. Maga is beszállt a neveket kiabálók táborába, miközben segített a petek ébresztésében, ha szükség volt rá:
- Shukaku! Honnan kerültél ide?
avatar
Jade Arton
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 94
Join date : 2014. Jun. 10.

Karakterlap
Szint: 8
Exp:
387/400  (387/400)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by RenAi on Vas. Nov. 09, 2014 6:17 pm

Furcsa helyen, talán egy folyosón vagy gödörben, talán több járata is lehet ennek a kút mélyének, így elkezdtem még ha térden kúszva is valamiféle utat találni… Egy hang mutatott irányt, aminek megörültem. Pár mondat után azonban rájöttem hogy igencsak modortalan egy alakkal van dolgom.
- Dehogy nem. >< Már a tudat hogy nem vagyunk egyedül is sokat segít, és együtt biztos kitalálunk majd valamit. – Biztattam. Miközben felé haladva rá is találtam… Megtapogattam az arcát is, ha tudtam, vagy a ruháját, mire rám szólt hogy ne beszéljek és ne is zavarjam semmivel. >.> Modortalan egy alak, de teljesítettem a kérését de nem tudtam sokáig, alig pár perc múlva megszólaltam.
- Zöld.. piros… kék.. sárga… - Motyogom…
- Azok az ajtók micsodák, hova vezetnek? – Kérdezem a fiútól, de vagy túl magába mélyedt vagy nem figyeltem eléggé a választ… nem tudom, egyszer csak egy lány hangot hallottam, mire üdvözölni is szerettem volna… de nem jött ki hang a torkomon. oO Sőt még a szám mozgatása is gondot okozott… nem értettem mi ez az egész… megijedtem… megpróbáltam mozogni, az ajtók irányába mutogatni, sorba először zöld, piros kék és sárga ajtókra, hogy valahogy jussunk ki innen, hisz valószíntű valahogy a hangom is blokkolta a rendszer… nem telt bele sok idő, és a mozgásom is egyre kezdett leépülni… nem értettem mi is folyik itt, féltem, borzongtam ettől a helyzettől, meg akartam kérezni őket hogy mi folyik itt, de semmi… egyszerűen nem voltam képes semmire. Talán elmozdult volna a nerwe gear a fejemről…. nem tudom, de kezdtem pánikolni… se Jin… se senki… a fiún és a lányon is segítenem kéne valahogy, hisz azért jöttünk ide… Majd a fiú valamit mondott, elhasznált egy gyertyakristályt, és megdöbbentő látvány fogadott, firkák kric-kraccok, számok és szövegek garmadája a falra vésve… Már-már hátborzongató volt ez az egész, a fiú tartózkodó viselkedése, most megvilágítva kicsit ijesztő is, de amit mond, hogy én lennék a kulcs… tiltakoznék ez ellen, de nem tudok, szimplán csak állok, és bármit is próbálnék tenni… semmi sem sikerül… kudarcot vallottam?...

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok; ✿ Képességeim, jártasságaim; ✿ Felszerelésem; ✿ Inventorym; ✿ Adatlap; ✿ Előtöri; ✿ Érdekességek

Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Kyubei színe: ffeec0
Küldim: Dual Tower - Avagy, az őrület küszöbén Szophie; Shizu; Ozi;
"A céhbónusz arany és tap. (Ozi) része egy küldetésben a kétszeresére nő."
avatar
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1796
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6475/6500  (6475/6500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Justin Taylor on Vas. Nov. 09, 2014 9:46 pm

Most értettem meg csak igazán azt a mondást miszerint az életnek minden egyes percét ki kell használni … mert sohasem tudhatod, hogy mikor ér téged utol a vég. Soha sem hittem volna, hogy egyszer még egy nevetséges gyilkos játék okozza majd a vesztemet. Minek kellett jelentkeznem erre a veszélyes küldetésre? Pedig az elején még figyelmeztettek is, hogy ne tegyem, de csak meg kellett makacsolnom magam és be jönni ide! >.< Most pedig három elmebeteg vesz körül … mindegyiknél kés és csak arra várnak, hogy mikor ölhetnek meg. Ráadásul még csak meg sem tudom magamat védeni tőlük. Ugyanis ha rá támadok az egyikre akkor a másik két társa azonnal fel élénkül és hátba támadnak … mire észbe kapnék már régen a sao mennyország felé tartanék. Hát lehetne még énnel is jobb a helyzet?! >.> Egyetlen esélyem van csupán, hogy ebből a helyzetből élve ki kerülhessek … csak egyetlen szó:
- Kérem! – Mondtam miközben ökölbe szorítottam a kezemet. Csak ott álltam magatehetetlenül a három NPC előtt. Amikor kimondtam ezt a szót a három NPC megállt, megnyílt a menüm ami automatikusan el küldte egy üzenetet a kódnak? oO „KÉREM” Nem ez a kód írt nekem az előbb is egy üzenetet? De ki lehet ez a kód? Hát … a nevéből ítélve biztos, hogy az ő segítségével fogok/fogunk kijutni innen. Na mindegy legalább nem haltam meg … eddig. \o/  Meg persze remélhetőleg ne is fogok. oO És mennyire ironikus, hogy pont akkor amikor az ember a legjobban reménykedik valamiben … pont akkor kell lerombolni minden kételyébe. A következő pillanatban ugyanis eltűnt a föld a lábam alól és zuhanni kezdtem .
És most hová tartok? Hol fogok földet érni … illetve földet érek-e egyáltalán? Mi lesz velem? Mi vár rám a sötétben? Nagyjából tíz percig zuhanhattam így céltalanul amikor egyszer csak minden elsötétült. Be kell vallanom őszintén, hogy nagyon be pánikoltam már amikor még volt rá időm. Hiszen … ez egyetlen ember sem várja szívesen. Azt a végzetes percet amikor is minden elsötétül és az élete véget ér. Most akkor … én is … meg fogok halni? Pedig olyan sok mindent szerettem volna még megtenni. Olyan sok minden várt volna még rám életem során. Tényleg így kell most véget érnie? Szerettem volna végig vinni a játékot és amikor ki jutok fel keresni Szophiet és rendezni a helyzetünket. De úgy tűnik ez sem fog sikerülni. Sajnálom … Szophie! Édes Istenem kérlek segíts nekem … ne ily halált adj nekem. Kérlek ad, hogy ne itt hallhassak meg. Ámen. De ha még is itt kell ma meghalnom … akkor … viszlát élet. Gondoltam … talán utoljára.

/ A végére egy kis hangulat festő zene. Csak mert szerintem nagyon ide illik. Rolling Eyes /

_________________
Színem: Burlywood






avatar
Justin Taylor
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 130
Join date : 2013. Nov. 15.
Age : 19
Tartózkodási hely : Sword art online :D

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
100/500  (100/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Tetsuko Jin on Hétf. Nov. 10, 2014 4:17 pm

Zuhanok, tovább zuhanok végeláthatatlanul. Ezzel komolyabb problémám nem lenne, azonban a kiutat sem találom, de még egy halvány sejtésem sincs róla, valami nyom, amibe biztosan belekapaszkodhatnék. Egyetlen nyomomba vetem hát minden hitem, és ennek alapján igyekszem összeszedni minél több információt.
Az első üzenetemre kaptam választ, ennek alapján küldöm el minden lehetséges címzettemnek, az újabb üzenetet, ami ezúttal is két szót tartalmaz. Alig pár röpke perc, és kapom a válaszokat, szépen sorjában, ráadásul vannak olyan címzettek, akiktől kettő is érkezik.
Az első válaszüzenetet a Második nevezetűtől kapom, mégpedig ugyan azt, amit én írtam elsőnek.

Szépnek indult, jelenleg azonban zuhanok

Írom neki válaszban, ha csevegésre vágyik, nem akadályozom meg, talán jutok vele valamire.
Nemsokára érkezik a következő üzenetem, ezúttal a negyediktől, egész hosszú, itt is megpróbálkozom az előbbivel

Igazán köszönöm és természetesen. Tetsuko jin vagyok

Írom meg hamar válaszom. Nem ugorhatok egyből a dolgok közepébe, az idő sem sürget, a zuhanás meg nem veszélyes a földet éréssel ellentétben.
A következő üzenet a kulcstól érkezik, eddig ő bizonyult a legközlékenyebben, amennyiben hozzá vesszük a korábbi üzeneteit ehhez. Bár azt furcsállom, hogy kód-nak nevez… rendkívül érdekes.

Természetesen. A nevem Tesuko jin, örvendek kedves kulcs

a megszólításnak is lehet valami jelentősége, muszáj kiderítenem e üzenettel.
Több üzenetet is kapok ezek után, de mindegyik csupán egy szó vagy szótag, egytől egyik nagybetűvel írva. Azt hiszem, hogy jobb lesz ezeket megjegyezni.
Felidézem az első megjelenő mondatot, talán jutok már vele valamire, de hírtelen megjelenik előttem egy ötös, ami négyesre vált. Roppantul kínossá válik a helyzetem. Találgatni tudok mit jelentenek eme számok és a legvalószínűbb, ami az eszembe jut az az, hogy amint eléri a nullát, zuhanásom végéhez érek. Ezzel nem lenne gondom, de sejtéseim szerint ez életem végét is jelentheti…. gyorsan ki kell találnom valamit….

_________________
avatar
Tetsuko Jin
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 542
Join date : 2012. Dec. 24.

Karakterlap
Szint: 24
Exp:
2110/2300  (2110/2300)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Vas. Nov. 16, 2014 11:47 pm

Shukaku, Jade, Enheriel:

Yoshiaga megszólal:
- Igen, Yoshiaga vagyok. - ezután Enheriel felé fordul - Van egy sejtésem, hogy maga mérges. Ne haragudjon, de elengedhetetlen volt a továbbhaladáshoz. - ezután a petek mind felkelnek és Yoshiaga az idomárokra mosolyog, majd megszólal - A petjeiteknek meg, mint ahogy látjátok semmi bajuk.
Jade felé fordul.
- Maga meg jó munkát végzett, ideiglenesen megmentette az életüket.
Ezután Shukaku az alábbi üzenetet kapja:

A kód írta:Szépnek indult, jelenleg azonban zuhanok

Yoshiaga egy félmosolyt vesz fel és csendesen megszólal.
- Khm... - megköszörüli a torkát - Nem akarok ünneprontó lenni, de jelenleg nincs kiút és lehet, hogy örökre itt ragadunk, így nem ártana ha lenne mivel elütni az időt. Valaki ismer valami jó beszélgetős játékot?
Rövidesen ezután Jade is kap egy üzenetet:

A kód írta:Igazán köszönöm és természetesen. Tetsuko jin vagyok


Minori, RenAi:

Az alak megszólal:
- Ó, jaj, de bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. Dei vagyok, örvendtem a találkozásnak.
Ezután a hátára fekszik és mintha a világon semmi dolga sem lenne egy aranyérmét kezd dobálgatni.
- Lehet sokáig itt leszünk, szóljatok, ha kell egy arany dobálgatni.
RenAi egy üzenetet kap:

A kulcs írta:Természetesen. A nevem Tesuko jin, örvendek kedves kulcs

Kár, hogy megmozdulni sem tud, így válaszolni sem.


Justin Taylor:

Egy álomvilágban ébredsz és egy kalandot élsz át. Az egészet teljesen rád bízom, a lényeg, hogy a végén egy kristályt érintesz meg és felkelsz, de szemedet még nem nyitod ki.

Tetsuko Jin:

A négyes hármasra vált.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14469
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Shukaku on Hétf. Nov. 17, 2014 8:39 am

Shu csak pislog, és hol Yoshira, hol a másik kettőre, de főleg Timidusra figyel, legalább is, amíg a sárkány újra fel nem eszmél. Persze ő is gyorsan végigméri a helyzetet, de mivel nem észlel semmilyen veszélyt, így nem tesz semmit. Azt azonban elkönyveli, hogy a professzorral szimpatizál, hiszen kevés olyan ember van, aki ennyire értelmesen tud beszélni. A kislány azonban örömködve öleli magához, és csak ezután jut eszébe, hogy egyébként a többiekre is oda kellene figyelni. Bólint mind Jade, mind Villámlás és Enheriel felé, de főleg Yoshi szavai kötik le, és lassan megcsóválja a fejét.
-Professzor… Yoshiaga professzor… senpai… izé…
Kicsit elhallgat, és pironkodva igyekszik a szemébe nézni.
-Tudom, hogy a professzorokkal nem szabadna vitázni… de… de szerintem nincs igaza abban, hogy ne lenne innen kiút. Én azt hiszem, hogy rájöttem a megoldásra, és ha mind együtt dolgozunk, akkor kitalálhatjuk. Főleg, hogy Ön is itt van…
Sohasem gondolta volna, hogy a híres professzorral fog együtt részt venni akármilyen küldetésen, és ez még ebben a reménytelennek tűnő helyzetben is kicsit fellelkesítette, de azért próbálja érthetően összeszedni a gondolatait.
-Szóval… nekem van egy elméletem.
Vár, hogy Yoshi engedélyt ad e neki arra, hogy beszéljen, és ha igen, akkor folytatja.
-Ugye a küldetés az még nagyon régi, és mi is azért jelentkeztünk rá, mert úgy gondoltuk, hogy ezt talán még maga Kayaba Akihiko indíthatta el, és akkor hátha most is ő vezeti, és akkor az nagyon érdekes lenne. De… de mivel közben ilyen kesze-kusza volt, meg egy olyan valakivel is találkoztunk közben, aki magát úrnak nevezi… szóval azt hiszem, hogy ezt mégsem Kayaba bácsi vezeti, hanem csak egy olyan mesélő, aki hasonlítani akar rá. Előszedett egy régi játékot, és most próbálja nagyon érdekessé tenni, hogy azt higgyük, hogy Kayaba, de közben nem is, mert akkor ugye nem lenne ilyen összevisszaság. Viszont erre szerintem már ő is rájött… szóval…
Kicsit kutatgat a menüjében, majd szépen felsorakoztatja az üzeneteket, és megmutatja a többieknek.
-Én ezeket kaptam. Szerintem semmi értelme, de azt hiszem, hogy együtt kellene dolgoznunk. Ha egy küldetésben egy helyre kerülünk, akkor mindig együtt kell dolgoznunk. Még a küldetés elején kaptunk betűket. Itt van a füzetemben...


Úóúk b lúatit


-Ebből ugye összeraktam a küldetés címét, de nem lehetett teljesen, mert hiányos volt, és maradt egy plusz ú betű.


KIÚT A _ÚTBÓL


-Szóval azután volt egy falusi, aki széken ült, és azt kérte, hogy szedjem ki a szemét… és vérzett, és fájdalomról beszélt, pedig ugye ilyet nem szabadna… már akkor is tudtam, hogy itt valami nagyon nem jó. És akkor azt mondta, hogy…
Itt egy pillanatra a sárkányra néz, aki készségesen elismétli a mondatot.
-Óh, hála az égnek! Jó, hogy óvatosan akarod kiszedni, úgy nem fáj. A feladat nem lenne bonyolult, kérem ne kövessen.
-Igen… és ezután kopogott, és azt mondta, hogy a nagyapám bekattant, és akkor már küldtem egy levelet Kayaba bácsinak, hogy valaki nem tartja be a játékszabályokat… de… egy picit megijedtem, és elszaladtunk, de a küldetést nem lehetett feladni, és minden olyan kihalt volt. És ekkor kopogott be a céhházba valaki, és azt mondta… hogy… hogy…
-Tessék beengedni a nagy, tekintélyest, a királyok királyát, a dicsőséges és rettegett urat!
-Igen. Köszönöm Timidus. De akkor visszakérdezett valakitől, mert ő sem tudta, de akkor már más válaszolt, és azt mondta…
-Én vagyok a kódok ura, én vagyok az omega és az alfa, maga a lényeg, a kihagyhatatlan küldött, az úr. És most ha megbocsát, máshol dolgom van, mivel ismételten megjelentek birtokomon.
-Meg az előző hang azt, hogy segíts, és kaptunk egy másik üzenetet is, mutatom.



kód írta:Szép napot!


-És ezt mindig egy kód írta. Én… én visszaválaszoltam neki, hogy szép napot. De akkor aki előbb bejelentette az urat, az megint beszélni kezdett, és…
-Elég volt! Elegem van az egészből, ez nem valós, ez az egész egy nagy káosz! Az úr mondta, hogy ne mondjam el senkinek, mert kivégez, de már nem érdekel! A kód az úr maga.
-Persze… azt nem tudom, hogy ezt hogyan kellett volna kitalálnunk, mert ugye még a címből volt egy plusz ú betű, de hiányozni meg a K hiányzott… és… és azután zuhantunk, és itt ébredtünk… és köszönjük szépen… és… és ez…

Pillant a levélre, és már rögtön úgy nyitja meg, hogy Yoshi is láthassa.


kód írta:Szépnek indult, jelenleg azonban zuhanok


-Hát… azt hiszem ennyi… és akkor most szerintem ha ti is elmondanátok, hogy hogyan kerültetek ide, és Ön is, professzor, akkor biztosan meg tudnánk oldani, és kijuthatnánk… azt hiszem…
Na persze ebben az ötletben nem kicsit van jelen, hogy akkor ő együtt dolgozhat a professzorral… de ez csak részletkérdés.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12244/10100  (12244/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Az Elfeledett Kút

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.