Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Vas. Aug. 31, 2014 1:59 pm

Valamikor kérdezték már tőlem, a macskák miért szeretik a magas helyeket. Nos, ez pofonegyszerű: mert onnan mindent látunk. Ezért szoktunk fára mászni, vagy csak úgy az asztalra. Én is hozzászoktam, mióta ez a főnix beköltözött hozzánk és elfoglalta a szoba legmelegebb helyét, a kandallót. Az asztal pedig az ablakán van, így még az utcára is tökéletesen rálátok. Tegnap este is így volt, mikor valami bolond nekiállt tűzijátékozni egy rövidet.
Hátracsaptam a füleimet és csendesebb helyre menekültem, de ez nem igazán sikerült. Mármint, utána álmomban is tűzijáték volt. Az a tűzijáték. Azzal a bü... szóval azzal a farkassal. Megint ember voltam, ahogy ő is, és megint végignéztem vele. Megint könnyek gyűltek a szemembe, pont, mint akkor. Mi a fene ütött akkor belém? Hogy hagyhattam el magam annyira? Egy farkas, az Istenit, egy farkas társaságában az érzékeimnek a maximumon kéne működnie! >,<
Ja, meg ugyanez volt annál a labirintusnál is. Mármint, nem vallottam volna be, de azért rosszul esett, mikor szétváltunk. Jobb lett volna, ha Szophiék mennek az egyik irányba, mi meg Vezérrel a másikba. Öh, de... ezt én miből is gondolom így? Már azon kívül, hogy Timidusnak sokszor igaza van, és a petek tényleg okosabbak az embereknél Rolling Eyes


-Ááálom! Gyere.
~Hova is?~
-Átugrok a Justiceba, hát ha ott van Hinari. Ha már szövetségesek, meg is akarom ismerni, mert még sosem találkoztam vele.
Eléggé meglepődtem, mikor az első mondat hallatán a mindig mogorva macska szinte felpattant ültéből és rohant az ajtó felé. Fél úton mondjuk megtorpant és rám nézett.
~Mi van?~ -kérdezte olyan hangsúllyal, hogy akár azt is közölhette volna, "mit nézel? nem láttál még macskát?"
-Semmi, csak ez fura volt. -legyintek. -Dust, maradsz?
A főnix bólint a kandalló lángjai között és lehunyja a szemét. Mivel én már elkészültem, és a jelek szerint a macska is, elindulunk a Justice céhház felé. Ismerem a járást, jöttem már erre sokszor, de az épületükben csak egyszer jártam. Akkor Rita volt az, aki kicsit körbevezetett, és párbajoztunk egyet gyakorlásképp.
Persze az épület semmit se változott, mióta utoljára erre jártam. Még mindig oly magasztos, mint előtte, csak már megszoktam, így nem is esek tőle olyan hanyatt, mint noob koromban. Álomkelő is jól ismeri a járást errefelé, és már a kaput kapargálja óvatosan, mire odaérek. Furcsa, mennyire izgatott, szinte süt róla, hogy annyira be akar jutni, mint éhes kislány a cukorkásboltba. Bekopogok, illetőleg jelzem, hogy vendég lenne a kapunál, és várom, hogy kinyissák, hisz semmi kedvem betörni.
Közben töprengek, mitől viselkedhet így ez a macska...? Még sosem volt ilyen, hogy ennyire jókedvűen akarjon bárhová is velem jönni O.o

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Vas. Aug. 31, 2014 10:12 pm

Tegnap este kaptam egy felkérést Hinaritól, valamilyen céhes ügyben lett volna találkozó, vagy ilyesmi. Viszont akkor még pont egy küldetés kellős közepén voltam, és fogalmam sem volt róla, hogy véget is ér még aznap. Így hát egyszerűen azt írtam, nem tudok menni. Ma pedig itt kuksolok az üres céhházban, mivel minden tag azon a találkozón van. Ilyen az én szerencsém. Lehet, el kéne ugranom utánuk. Habár úgyis megtudom majd előbb-utóbb, ha történik valamilyen érdemleges dolog. Addig pedig legalább pihenhetek egy kicsit. Habár jólesne egy találka valami régi ismerőssel is. Vagy idehívhatnám Makotot, ha már úgysincs senki a céhházban rajtam és a peteken kívül.. Amúgy is fontolgattam már, hogy megmutatom neki a szobámat. Csak ott az a bibi, hogy mégsem vihetek csak úgy be egy pirosat az Igazság Ligába. De ma talán alkalmas lenne.*-* Kivéve, ha elfoglalt. Meg egyébként is.. Illetlenség csak úgy ráírni valakire, hogy jöjjön át most azonnal. Legalább egy nappal előre meg kell beszélni, de jobb jóval előre. És ha már itt tartunk, a többi barátomnak is biztosan van jobb dolga, minthogy velem töltse a délutánt. Persze biztosan szívesen találkoznának velem, dee... Nem akarom őket megzavarni a saját szórakozásom miatt. Velük is előre kellene az ilyesmiket megbeszélni, nem az utolsó pillanatban eszembe jutnia.. Így hát marad a szunyókálás, mint délutáni program. Meg esetleg olvasok is.. Olyan régen nem volt időm egy jó regényre.*-*

Kiléptem a nappaliba, immár teljesen feltöltődve az előbbi hosszas fürdőzéstől, majd a fotelom felé vettem az irányt. Igen, ott majd szépen csendesen elolvasgatok.. Ez az, amire szükségem van!
- Moboo - kezdte Vezér, ahogy szokta-
- Nem! - vágtam rá, mielőtt kimondhatta volna. Már ismerem, a gesztusaiból ki tudtam találni jó előre, hogy mit akar mondani.
- De fejlődni kellene.
- Most értünk haza egy küldetésből. Neked ez nem elég fejlődés?
- Nem. Regi még mindig előttem van. - fogát villantotta, mintha csak maga előtt látná a főnixet.
- Te meg azt honnan tudod? - kérdeztem teljesen logikusan, mivel régen nem találkoztunk Renékkel, és így nem lehettünk teljesen biztosak a dologban. Persze azért valószínű, elnézve azt, hogy lassan mindenki leelőz minket..
- Tudom, és kész. - vágta rá ellentmondást nem tűrően. Én pedig csak sóhajtottam egyet. Igaza van. Mind a ketten tudjuk, hogy nem vagyunk alkalmasak semmi hasznosra. És ez persze csak az én hibám, hogy éljek Vezér szavaival.Rolling Eyes Egyébként igaza van. Tényleg az én hibám.. Ha nem foglalkoznék ennyit a pihenéssel, talán... De nem! Igazán szükségem van ilyesmire. Az embereknek néha kell egy kis kikapcsolódás, egy kis feltöltődés. Ezt a farkasom soha nem értheti meg. Most pedig csak azért is olvasni fogok!
- Kopognak.
- Én is hallom. - sóhajtottam. Hogy is ne hallanám, amikor a közvetlen ajtó fölötti szoba az enyém.. Mindig hallom és látom, ha valaki jön. Már ha itthon tartózkodom. Kikukkantottam az ablakon, és úgy üdvözöltem Chanceryt. Igen, tudtam a nevét, mert közösen voltunk azon a küldetésen, meg pár bosson és minibosson. De nem mondhatom, hogy ismertem a lányt. Csak látásból.
- Most csak én vagyok itthon! - szóltam ki az ablakon a köszönés után, hisz valószínűnek tartottam, hogy nem engem keres.. Habár tanulva az előző Peteres esetből, ez nem teljesen biztos.
- Meg persze Vezér, Falat, Brumi.. - soroltam, ujjaimon számolva. Habár Brumi nem volt semmire sem alkalmas, mert épp szundizott, jó medvéhez illően. Falat pedig eltűnt. O.o Valószínűleg elő kerül majd, ha éhes lesz. Addig pedig engem nem zavar, ha elbújik a ház valamelyik csendes kis zugába.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Hétf. Szept. 01, 2014 7:44 pm

Ugye, az ember ilyenkor elsősorban az ajtót nézi, hogy mikor és ki fogja kinyitni. Én sem teszek másképp, kezeimet a hátam mögött összekulcsolva, talán még hintázva is várok bebocsájtást, és elsőre fel sem fogom, hogy köszönnek, és hogy honnan. Még körbe is nézek, legalábbis a hátam mögé, szóval az, hogy a hong a fejem fölül szólalt meg, kicsit késve érkezik az agyamhoz feldolgozás céljából.
-Oh, helló! -mosolygok és integetek a kihajoló lánynak. Milyen fura, hogy valaki így fogadjon bárkit is, bár ez emlékeztet az otthonomra, ahol rengetegszer láttam, amint az öregasszonyok így beszélgetnek: egyik kihajol az ablakon, másik a nyílászáró alatt ácsorog. Még el is mosolyodom a gondolatra.
-Jaa, oké. Mondjuk nem gond. És te ráérsz esetleg, csésze teára vagy kávéra vagy ilyesmire? -kérdezem végül, jobban felmérve a lányt. Ha minden igaz, én mégpedig nem bízom az arcmemóriámban, ő Szophie lehet, akivel egy csapatként próbáltunk átverekedni azon a fura labirintuson. És övé Vezér is, aki iránt...
Hol van Álom? Suspect  Hisz az a macska folyton megkergül, ha Vezér vagy akármilyen farkas szóba kerül, bár ez utóbbi is olyan formában, hogy "ugyan már, bezzeg a Vezér, az ér is valamit, stb". Mondjuk többek közt ennek kinyomozása is egyik célom, miután a macska egy szót sem hajlandó erről mesélni, de egyenlőre talán ráér. Meg aztán ki tudja, talán megered a nyelve magától is.
-Csak mert gondoltam, jó lenne megismerkedni mindenkivel. Mondjuk ha nem érsz rá, akkor jöhetek máskor Rolling Eyes  
Közben a tekintetem elkezdett ide-oda járni, a macska után kutatva. Szerencsére egész hamar meglett, mégpedig akkor, mikor szürke villanásként zuborgott el előttem, egy felismerhetetlen valamit - talán gekkót (?) - üldözve.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Hétf. Szept. 01, 2014 10:42 pm

Nagyokat pislogtam a lányra, kérdése hallatán. Én pont ráértem, azzal nem volt semmi gond. De.. Mostanában lehet valami a levegőben, vagy csak a sok játékban töltött idő okozhatta, de egyre furább dolgokat csinálnak körülöttem az emberek. Kezdjük ott, hogy megkérdezte tőlem, ráérek-e. Mintha csak engem keresett volna. Persze nem vagyok oly' beképzelt, hogy azt higgyem, tényleg az a legfőbb akarata, hogy engem megismerhessen, azért igazán jól esett a dolog. Valaki foglalkozik velem.*-* Még ha alig ismerem, akkor is..
- Persze, ráérek! - bólintottam vidáman, habár ezt a mindenkivel dolgot nem igazán értettem. Mármint hogy most mégis miért ez a lelkesedés. Kezdjük ott, hogy ki az, aki csak úgy besétál a Justice League palotájába, és közli az első szembejövő alakkal, hogy meg szeretne vele ismerkedni? És nem csak vele, hanem mindenkivel. Lehet mondjuk, hogy nem is rossz a módszer, habár még egy játékos sem jött ide hozzám azzal a céllal, hogy most akkor a céhtagokat meg akarja ismerni.. De kipróbálhatnám talán én is, mondjuk besétálok az Artesbe, és közlöm valakivel, hogy most akkor én jól megismerek mindenkit.. Habár nem. Abban a céhben van Anat, Alex.. ezek után nem annyira akarom megismerni a többi tagot. Vagyis.. Anatot az igazat megvallva, már kedvelem. De Alex még mindig kicsit böki a csőröm. Mondjuk lehet, hogy vele is csak el kéne mennem horgászni.. Hisz végül is Esutellel is jól kijövök. Véleményem szerint. És Jun is aranyos. És talán mégsem olyan ördöngös céh ez, mint elsőre azt gondoltam.
- Ezekkel a gondolatokkal rohantam le egy emeletnyit, hogy vidám mosoly kíséretében ajtót nyissak a lánynak.
- Fáradj csak beljebb! Akarom mondani.. fáradjatok. - néztem a macskára.. Álomkelőre. Az egyetlen cicára, akit Vezér nem gyilkolt meg, vagy legalábbis nem próbálkozott vele. Bár ki tudja? Fogalmam sincs, mi történhetett abban a pár percben, amíg elhagytam őt. Vagy ő hagyott el engem..?
- Az ott Falat? - néztem elhűlve a gyíkocskámra, aki egészen lihegve próbálta utolsó energiatartalékait hasznosítani, hogy meglógjon a macska elől. Hát ide bújt.. Nagy szerencsétlenségére.
- Héhéé..!! Add vissza! Kérlek! Az az én petem! Ne bántsd! - kiáltások között indultam meg a macska után, az én kis Falatom megmentésére.
- Mi ez a hangzavar. - nézett ki az ablakon Vezér, ásítva egyet, ezzel jelezve, nem nagyon történik a jelenettel, csak egy kis csendes akar maga körül, hogy végre szundíthasson. Természetesen emberi alakjában volt, mivel úgy jobban szeretett aludni. Véleménye szerint kényelmesebb volt, ha kinyújtóztathatja tagjait, és nem kell maga alá húznia őket.. Nekem meg teljesen mindegy volt. Úgyis a kanapén aludt, így nem kellett új ágyat sem vennem neki.
- Jéé.. Egy Falat? Kapd el, cicus! - kiáltott le, ahogy észrevette a Falat kergetését, majd el is tűnt a képből. Valószínűleg teljesen elvesztette érdeklődését az egész iránt. Jahh.. És nem felejtem el megjegyezni, hogy nem köszönt. Pedig én neveltem illemre, tényleg._. De ő nevelhetetlen..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szomb. Szept. 06, 2014 1:06 pm

Még engem is elkap a kis jókedv, ami Szophie hangjából csendül, majd eltűnik a feje az ablakból. Míg várom, hogy kinyíljon immár az ajtó, próbálom végigzongorázni magamban, mit tudok erről a céhről. Hiszen elvileg a szövetségesünk, de gyakorlatilag csak futólag találkoztam egy-egy tagjával. Igaz, a szövetség fenntartása eddig Peter feladata volt, de amióta ő már nincs, ez a követelmény is már az én vállamat nyomja, na nem mintha bánnám. Hisz terveim szerint nem csak a Justice League céhével szeretnék barátságban lenni, hanem lehetőleg az összessel, amelyik, úgymond, egy téren is mozog velünk.
Hisz ki tudja, még az is lehet, hogy hírnévtelenségünknek (avagy rossz hírünknek) az is az oka, hogy kevés a kapcsolatunk a külvilággal, és ezen változtatni szeretnék. Egy új céhet szeretnék alkotni, egy olyat, amiben mindenki jól érzi magát és amiben bárki megbízhat.
-Oké ^^ -vigyorgok én is, mikor az ajtó végül Szezámtáruljt játszik, és fordulok a gyíkot kergető macska felé, de még nem lépem át a küszöböt. Főleg, mert Szophie, amint felismeri az áldozatot, utánaered, mire én is összecsapom a tenyerem; és erre a hangra, ahogy az tanítva lett neki, Álomkelő megtorpan és kérdőn rám néz.
~Mi van?~
-Az valaki más petje, ne bántsad.
~Cöh...~ -szinte látom, ahogy elfintorodik és lassú léptekkel visszaszegődik mellém, sárga szemeit fent az ablakra függesztve. Még mielőtt válaszolhatott volna, Vezér már eltűnt, így inkább megállás nélkül be is lép a kastélyba. Én előbb megvárom Szophiet, hogy magához vehesse a gekkóját és visszatérjen.
~Engedd csak el... el fogom kapni :3~ -jegyzi meg a macska, mikor a lány visszatér, de én magam se nagyon tudom, hogy fenyegetésnek vagy viccnek szánja-e.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Szomb. Szept. 06, 2014 11:24 pm

Meglepően engedelmes volt a macska. Sosem hittem volna, hogy egy taps elég hozzá, hogy ott hagyja szegény kis gekkómat. Aki most a kezeim között remegve bújt el üldözője elől, és éreztem, hogy tapadókorongjaival rettentően kapaszkodik belém félelmében. Habár azért érdeklődve pislogott Chancery felé. Biztosan meg szeretné ismerni. Közelebb léptem a lányhoz, és felmutattam neki a gyíkocskámat.
- Ő a második petem. Mirikától kaptam még egy küldetésünk alkalmával. - magyaráztam, gyíkocskámnak pedig izgatottan kezdett mozogni a farka, ahogy a lányra pillantott. Habár úgy láttam, nem is igazán az arcát nézi, hanem inkább a felsőjét. Persze ez természetes. Gekkócskám úgy tekint a női játékosokra, mintha valamilyen fekvőhelyek lennének. Mindig szeret bemászni mindenki pólójába és ruhájába, lehetőleg a szűk helyeket megkeresve. De valamiért a férfiakat nem kedveli. Már gondolkodtam azon, hogy biztosan más szaguk van, mint nekünk. Sajnos amikor ezt Anatnak elmeséltem, úgy vettem észre, ő ezt rossz néven vette. Pedig egyáltalán nem úgy értettem, hogy büdös lenne, vagy valami.. Csak talán a gekkóm érezhet valamit. Hiszen kell hogy legyen oka annak, hogy csak a nőkért van oda. Így hát Chanceryért is. Talán csak Álomkelő tartotta vissza attól, hogy a lány nyakába ugorjon.
Végigsétáltam a hosszú folyosókon, fel a lépcsőm, mutatva az utat a lánynak, miközben még mindig egy enyhe meglepődés uralkodott rajtam, amiért csak így felkeresett.
- Szóval.. Ha nem gond, akkor a mi lakrészünkbe vezetlek titeket. Nem szeretem a céhes közös termeket használni.. - kezdtem magyarázni egy kicsivel az ajtóm előtt. - Kevéssé tartom személyesnek. És azt sem tudom, mit hol és merre tartunk azokban a helyiségekben. Otthonosabban mozgok az otthonomban. - ezzel elértünk hozzánk, majd kinyitottam az ajtót magam előtt, és mutattam vendégeimnek, hogy nyugodtan menjenek csak be. Zu, Hinari, Justin, Peter. Eddig ők voltak csak nálam. És most ez a lány is bővíti a listát. Habár rendetlenség nem volt, azért látszott a házon, hogy négyen lakunk együtt, és a petek szeretnek szétszórni mindent. Na meg azért én sem voltam a rendrakáshoz szokva. Sosem kellett ilyesmivel törődnöm.. Talán csak ezért nem is esz meg minket a kosz. Ha nem lenne a rndszer automatikus rendrakás funkciója.. Ne adj Isten, még a petek kakilnának is.. Hát én már alkalmaznék takarítót. Így is meggondolandó, hogy valaki rendet rakjon a petek után. Meg Falatot és Brumit sem szeretem egyedül hagyni annyira. Pedig sokszor teszem sajnos, amikor vadászni vagy küldetésezni megyünk magasabb szintekre.
Szóval beinvitáltam Chanceryt, meg a petjét, közben kikerülve pár elszórt játékot, amit Brumi hagyhatott el, a küszöb mellett pedig majdnem elestem Vezér farkas kosarában - na nem mintha használná. Nem sokkal mellette egy pokróc feküdt elhagyatottan, azt is Brumi hagyta el.
- Elnézést a rendetlenségért, csaak.. - kezdtem magyarázkodni, közben felszedegettem a játékokat, majd bevittem őket Vezér szobájába. Persze mindezt nagyon csendesen, ugyanis a mi kis medvénk téli álmot aludt. Még..
Vezér pedig csak csendesen feküdt a kanapén emberi alakjában végignyújtózva. Látszólag ő is aludt, habár füle mozgása jelezte, hogy csak pihen, de közben azért figyel.
- Izéé.. Valamit inni? Esetleg egy kis rágcsát? - kérdeztem venélgeimtől, hisz ez az illendő. - Ha éhesek vagytok, tudok főzni is. - ajánlottam fel a lehetőséget, miközben az asztalhoz vezettem őket. - Nyugodtan üljetek csak le.. - Egyébként.. Miért is látom most vendégül őket? Mi ez az egész? Miért vannak itt? Mit akarnak? O.o

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Hétf. Szept. 08, 2014 3:08 pm

Szóval gekkó - felismerem a tapadókorongokról az ujjai végén, miután a kisállat ismét Szophie-hoz kerül épségben, sőt, még a szemeim elé is emelődik. Tehát ő is egy díszpet, mint Aikon és Dust.
-Aranyos ^^ És tud valami különlegeset? :3 -érdeklődöm, egyébként valljuk be, őszinte kíváncsiságból. Aikonról tudom, hogy alakot képes változtatni, Dust pedig a korát váltogatja úgy, mint más a ruháját.
Közben ismét belépek a kastélyba, ahol már időtlen idők teltek el az utolsó eset óta. Milyen fiatal kis kezdő voltam már akkoriban, atyaúristen. Még mennék is tovább a kertjük irányába, ahol Rita fogadott végül minket párbajjal, de Szophie más felé fordul, így megadva az esélyét, hogy többet is láthassak a hatalmas épületből. Hasonlít a Mount Justice-ra, de mégis merőben más.
-Hmm? -adok hangot szinte automatikusan, amíg az agyam fel nem fogja a szavak jelentését. -Oh, rendben. Megértelek, amúgy. -kuncogok. A saját közös termünk is inkább nyomasztó, mint hívogató, talán a díszpáncélok miatt, amiket még Peter vitetett oda. Azt a termet is át kell alakítsam valami barátságosabbra, olyanra, ami nem fogja szegény Shukakut rendre Hisame-ra emlékeztetni.
Mikor belépünk, és a) Szo rögvest a kupi miatt kezd mentegetőzi, b) nincs is azért akkora nagy rendetlenség, szinte elnevetem magam.
-Mintha csak a sajátomat látnám :3 Azt kivéve, hogy tágas. -fonom össze a karjaimat a mellkasom előtt. -Nekem odahaza, mármint odakint, egy olyan szobám van, hogy másfél lépéssel eléred az ajtótól a szemben levő ablakot, és még bele is vered az orrod. Na képzelheted, hiába pici szoba, rettentő nehéz tisztán tartani. -magyarázom én is, nosztalgikusan visszagondolva arra a kis félszobára. De hát nincs igazam? Tele van bútorral, de elég hely nincs ahhoz, hogy tologassam őket takarítási célzatból X3
-Jaj, tényleg ne izgulj ennyire, nyugi. Egy férfival élek együtt, és tudod, hogy ők is mennyire rendetlenek. X3
~Áh... Vezér is férfi, csak szólnék Razz ~
Kotyog bele a macska is, és felugrik a már elfoglalt kanapéra. Pontosabban arra, aki elfoglalta a kanapét. Szépen elhelyezkedik a háta közepén, lábait maga alá húzza, és elégedett képpel, félig lehunyt szemmel követi további figyelemmel környezete változásait.
-Nyugi, én nem válogatok. Amíg nem mérgezel megsemmit :3 -legyintek a megannyi lehetőség felvetésére. Mindig is olyan voltam, aki megszokta, azt kell enni, amit eléje raknak, és ritka is, mikor tudom, mit akarok enni vagy csak nasizni. Leülni viszont leülök végül :3

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Szer. Szept. 10, 2014 1:16 pm

- Meg szeretnéd fogni? - kérdeztem a lányt. Falat a karjai közé kívánkozott.*-* De azért nem rakhattam csak úgy Chacery vállára, előbb a beleegyezését is kell kérnem.
- Különlegeset? - kérdeztem vissza, és Falatkámra néztem. Nem tudtam róla, hogy képes lenne akármire is. Bár lehet, hogy csak várat magára a drágám. Vagy Vezér elnyomása miatt nem bontakozott még ki..
- Nem. Azt hiszem.. - vallottam be. De hát nem is kell, attól még szeretem, mert ő az én kicsike kis aranyos gekkócskám. Akit Mirikától kaptam ajándékba.
Aztán beinvitálom, ha már egyszer teázni szeretne. Úgy illik, hogy akkor ne itt az ajtóban üljünk le, habár az is valamilyen mód vicces lenne. Rögtön a szobám felé veszem az irányt, ugyanis semmi kedvem nem volt a többi termet használni. Meg nagynak is tartottam az ottani asztalokat ahhoz, hogy kettecskén teázgassunk. Sokkal jobb hangulata volt a mi kis túlzsúfolt lakrészünknek. Legalábbis saját véleményem szerint. Habár egy kissé rendetlenség is uralkodott perpillanat nálunk.
Nagyokat pislogva meredten Chanceryre. Nehezen tudtam sajnos elképzelni.
- És nem nyomaszt? Mármint a.. szűk hely? - kérdeztem, elképzelve, hogy egy olyan pici helyiségben mennyire is rosszul érezném magam. Nem is igazán sikerült átültetnem a dolgot a saját példámra, mivel úgy képzeltem el az egészet, hogy a kinti ágyikóm is alig fért volna be egy akkora szobába. Persze itt a játékban tapasztaltam már annak idején rossz körülményeket. Amikor még kevés pénzem volt, és kisebb fogadókban kellett nyomorognom.. Nos.. Az a nyomorgás valójában egy 4x5 méteres szobát jelentett, egy nagyjából 3x4 méteres fürdővel. De képzelhetitek a kinti körülményeim után, mekkora változást jelentett... Persze azért annyira nem vagyok kényes, így túl éltem természetesen. És még nem is nyafogtam, ha jól emlékszem. Habár viseletes napok voltak..
Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy nekem mennyire jó sorom is volt odakint. Persze ez természetes, ha valaki olyan családba születik, mint én. Soha semmiért el ezt a kiváltságot. Mégis.. nem érzek sajnálatot iránta. És neki is természetes az, hogy nem laknak ketten 16 szobás lakásban. Így hát őt nem is kell sajnálni. Talán elégedett a körülményeivel, talán nem. Nem tudhatom. Nem ismerem.
- Abban a pici szobában ketten éltek? - tátottam el a számat, most már tényleg teljesen csodálkozva. Ha most még azt is mondja, hogy a szülei is, a nagyszülei is ott laknak abban a szobácskában, én menten világgá futok...
Egyébként nem tudtam. Mármint azt nem, hogy a férfiak rendetlenek. A bátyámról és apuról nincs véleményem, mert ugye a takarítónők rendesen végezték a dolgukat, más férfival meg nem éltem együtt soha..
Vezérről viszont tényleg tudtam, hogy rendetlen. Habár mindig is úgy néztem rá, mint petre, semmint férfira.. - ember alakja ellenére. Így aligha gondoltam ilyesmire, addig, amíg Álomkelő meg nem említette. És lehet benne igazság..
Vezér a következő pillanatban morogva ugrott fel, a macskát ezzel a földre lökve.
- Mi vagyok én, ágy? - tette fel a nagy kérdést, majd felült, és úgy folytatta a morgolódást. - Szemtelen. Még mindig az vagy..
Ebből sajnos nem sokat láttam, mivel közben eltűntem a konyhában, hogy legutóbbi főzési csodámat megmutassam Chancerynek.
- Nem igazán értek a japán konyhához.. - jöttem elő kicsivel később. - De.. Eddig még csak egy ember kóstolta. A maximum pontot tettem a főzés jártasságra. És... Szóval ezt egy fontos embernek készítem. Csak nem tudom, mikor jó. - toltam elé egy tál curryt. - Legutóbb azt mondták, túl csípős lett. Azóta találtam új recepteket, meg ilyesmik.. És eddig ez tűnik a legjobbnak. - magyarázkodtam, és vártam, hogy véleményezze a kosztot. Közben egy adag fekete teát is előhalásztam, ezt már a vásárolt fajtából, ugyanis ital készítésem nem volt. Falatka közben újra csak elkószált valamerre... Talán ez lenne a különleges képessége? Bruminak meg biztosan az alvás, mivel még Vezér és Álomkelő zajára sem ébredt fel. Vagy csak az érzékelői már telet éreznek, így azt hiszi, téli álmot kell aludnia..

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szer. Szept. 10, 2014 4:08 pm

A gekkócskára néztem, majd vissza a lányra. -Áh, félek, hogy nálam még baja esne ^^ -visszakozom végül. Semmi bajom a gyíkfélékkel, sőt, szeretem őket, de ez a kis Falat olyan gyengécskének tűnik, hogy nem merem a saját gondjaimra bízni.
Mikor ismét a szobára terelődik a szó, sőt, Szophie egyenesen elképed, én csak elnevetem magam. Valahogy mindig mindenki így reagál; mintha ez olyan szokatlan dolog lenne, hogy valakinek csak pici szoba jut. Ilyenkro eszembe jut szüleim valódi terve, miszerint kialakították volna a padlásteret is és enyém lenne az egész lakás legnagyobb szobája, de aztán ebbe beleszólt időközben a válásuk, és azt a szobát végül kialakítatlanul apám vette birtokába, hogy ne kelljen anyuval élnie egy szobában.
Második kérdésére viszont én vagyok az, aki elcsodálkozik. -Félreérted. Nincs se testvérem, se senkim, szóval a kinti kicsi szobában egyedül vagyok. Jay-el, a párommal itt, a játékban élünk együtt. De még az sem akkora, mint ez. -nézek körbe mosolyogva. Még sosem láttam ekkora lakosztályt, még odakint sem. Talán nekem is ki kellett volna használnom a hely adta előnyöket a játékban, igaz, én jól érzem magam jelenlegi lakhelyünkön. Nekem úgyis csak az a lényeg, hogy végre azzal lehetek, akivel mindig is akartam :3
-Nyugi, a japán konyha nekem is magas. -nevetek, majd ránézek a tálra. -Ez meg látom, úgyis indiai :3 Ittadakimas!
Curry-t eddig csak egyszer ettem, azt is már játékon belül, de addigi tapasztalatim legfinomabb étke volt, még a Karmazsinban. Most is hasonló elvárásokkal kóstolok bele, és bizony, nem kell csalódnom. Hiába, ha valaki kimaxolta a főzést, mint én és Szophie, az már nagyon semmit sem tud elrontani :3
-Ez perfecto, tökéletes ^^ Na, de ülj le te is, egyél Razz -noszogatom valamennyire és addig lerakom az evőeszközt, hogy mindenképp csak azután folytassam az étkezést, hogy már velem van ő is. Igaz, hogy vendég vagyok, de az illem az illem Razz
Álom eközben - mivel nem hülye, és tudta, mi fog következni -, kecsesen ér földet négy tappancsával, mintha mi sem történt volna.
~Oh, jaj. Hát ott voltál? Bocs, nem ismertelek fel, azt hittem, párna vagy. :3~ -vigyorog fel végül cicamosollyal a képén az emberbőrbe bújt farkasra, farkát zászlóként lengetve.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Csüt. Szept. 18, 2014 8:57 pm

Baja esne? Egy idomár kezei között? Egy ennyire ártatlan, gyengédnek tűnő lány kezei között? Arról nem is beszélve, hogy igen csak szívós kis gyíkocskáról van itt szó. Jól emlékszem, alig, vagy hát egészen nehezen bírtunk el ezekkel a kis lényekkel annak idején a nyolcadik szinten. Megizzasztottak minket. Pedig két nagy és erős céhvezérrel voltam, Mirikával és Anattal. Meg Askrrel.
Szóval nem kell félteni Falatkát, nem tudnak olyan könnyen kárt tenni benne. Persze azért ha Álomkelő megeszi, az már más dolog. Azt hiszem, jogosan féltem tőle az én kis gekkócskámat. Meg persze Falat életpontjai sem végtelenek, főleg, hogy nem is harci petről van szó.
Persze azért nem erőltettem tovább a dolgot. Az is lehet, hogy egyszerűen nem kedveli a gyíkféléket, és nem akar illetlenül elutasítani.
A csevegést viszont átvittük a szobámba, ahol megállapítottam, hogy vannak emberek, akik furcsa körülmények között nőttek fel. Csak azt nem értem, hogy akkor hogyan tudott egy olyan limitáltm és teljesen új fejlesztésű játékot megvenni, mint a Nerve Gear. Eladta a házukat? De persze inkább nem kérdeztem rá, az illetlenség lett volna részemről. Még akkor is, ha nagyon furdalt a kíváncsiság.
- Jaaaa.. - kaptam a fejemhez, és szégyelltem magam, hogy így félreértettem az egészet. Így már minden más megvilágítást nyert.
- Tudod, nekem a kinti szobám akkora, mint itt a házban a legnagyobb helyiség. - vallottam be. Nekem a palota épp ideális lakhely volt, sosem éreztem túlságosan nagynak. Odakint a tokiói házunk 16 szobás, az angol kastély pedig még sokkal nagyobb.. Még számomra is labirintus. Mind a kettő. Kitalálok az étkezőbe, a nappaliba, a szobámba, a bátyám szobájába meg a fürdőbe. És ennyi. A szolgák lakrészéről nem is beszélve, meg a konyháról, és ehhez hasonló helyiségekről...O.o Tágas helyünk van, nem vitás.
- In... indiai? - kérdezek vissza, kissé meglepődve. Ahha... Nos, úgy látszik, ma is tanultam valamit. Pedig azt hittem, végre valami japánt főzök._. De ha Kedvesem ezt szereti, akkor ezt fogom készíteni neki. Legyen az akár francia konyha is.. Az más dolog, hogy én abból sosem ennék..
Kérésére pedig, akármennyire is furcsának tűnt számomra a helyzet, hogy a vendégem noszogasson evésre, leültem, és Karácsony óta először, a játék indulása óta másodszor elkezdtem enni valamit, ami nem süti. Valahogy azt éreztem idevalónak, hogy ugyanazt kajáljuk. Nem tudtam elképzelni, hogy most elővarázsoljak egy adag sütit, és csak úgy annak álljak neki..
Meg már kíváncsivá tett ez az indiai dolog. Így hát neki is kezdtem - természetesen a Yurihimétől Karácsonyra kapott villácskámmal. Nem vagyok pálcika meg hasonlók híve.
- Jó étvágyat! - ezzel falatozni kezdtem, méghozzá jóízűen. Közben pedig Falat már megint látótávolságon kívülre került.
Egyébként tényleg finom volt az, amit főztem. Még ha összehasonlítási alapom nem is volt igazán. De tetszett az íz, amit a rendszer generált. *-*
- Akkor valami hatalmas hiba lehet a látásodban. - ásított Vezér egyet, majd kidörgölte szeméből az álmot, ami nem is igazi álom, mert az előbb még éber volt.. Inkább nevezném ezt Álomkelőnek. Az van a szemében. De sok!
- Meg a szaglásodban. És egyéb szerveidben is. Persze nem hibáztatlak.. Habár azt hittem, a vadmacskák nem olyan bénák, mint a sima macskák. - heccelte tovább Vezér a másik petet, széles vigyorral a száján. Ezek most akkor jóban vannak, vagy sem?
Aztán hirtelen maga mellé mutatott, jelezve ezzel, hogy Kitemacskusz leülhet mellé. Most vagy beteg, vagy.. nem tudom. Ilyet még nem láttam tőle. Sem ember sem pet iránt. Soha.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szomb. Szept. 20, 2014 12:10 am

Hmm... nem tudom, mekkora lehet a kastély legnagyobb szobája, így csak találgatni tudok, és még így is arra a következtetésre kell jussak, hogy nagyobb annál, mint ami nekem eredetileg a szobám lett volna, ha a szüleim nem válnak szét közben. Sőt, talán nagyobb még a házunk alapjánál is? Suspect  Szo ezek szerint igen szerencsés vagy gazdag helyre születhetett... Ott biztos lenne munkahely :F
-Én legalábbis így tudom, hogy indiai. -pirulok el és a curryre nézek. Ha meghallom a nevét, egyből India jut eszembe, hisz főleg rájuk jellemző, és onnan vette át a többi keleti, majd nyugati ország is. Meg hát az indiaiak szoktak ennyire fűszeresen enni, elég sok nyugati nép még hasmenést is kap tőlük. Talán én is, hiába szeretem és bírja a gyomrom a fűszereket.
Szerencsére erre itt, a SAO-ban nem kell figyelmet fordítanom, és a kinti testemen sem fog jelt adni az, hogy fűszeres kaját eszem.
~Nincs velem semmi baj. Csak a szokásos ázottkutya szagod volt. És az áradhat párnákból is. ˇ^ˇ  ~ -védi közben Álom a maga igazát, bár annyira egyértelmű, hogy valójában csak a vicc kedvéért teszi, hogy majdnem félre is nyelem a falatot. Még soha senkivel nem ütött meg ilyen hangsúlyt. Teljesen másképp beszél, mint ahogy szokott, de valahogy mégis a régi. Látom Szophie arcán az elképedést, és valószínűleg én is hasonló arcot vághatok, mikor hátrafordulok, hogy megnézzem őket magamnak.
Álomkelő pedig visszaugrik az ágyra, de hogy a paskolás miatt-e vagy sem, azt nem tudom. Még nem tekeredik össze, ahogy szokott, csak áll, négy mancsa belesüpped az anyagba, és hol Vezért, hol néha önmagát nézi. Végül megrázza magát, mintha valamit nagyon nem értene, és végül elkezdi a veknikenyér-pozitúrát felvenni, vagyis maga alá húzza a lábait és úgy fekszik el az ágy szélén.
-Érdekes... O.o -jegyzem meg és visszafordulok Szophie felé. -Apropó... neked akkor három peted is van...? Említettél valami mackót is O.o


//User meg erősen töpreng valamin, hogy miképp is lehetne harcra bírni a szitut... vagy valami ahhoz hasonlóra. Monopoly vagy akármi >

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Hétf. Szept. 22, 2014 10:27 pm

Csendesen eszegettem az indiai ételemet, miközben sok minden járt a fejemben. Először is, árgus szemekkel figyeltem, amit a két pet leművel egymással. Teljesen megszokott volt Vezértől a viselkedése, és közben mégsem. És.. egy cica van a lakásomban! És még él! Ezt egyszerűen képtelen vagyok elhinni..O.O
A másik.. Chanchery vajon mégis miért jött? Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy céltudatosan az én társaságomat kereste volna. Vagy csak úgy döntött, besétál a kastélyba, lesz, ami lesz? Vagyis nem be, csak a kapu elé..
Mondjuk ez nem rossz ötlet, nekem is tetszik, és valószínűleg egyszer meg is fogom valósítani valamelyik céhhel. Most viszont egyszerűen kikívánkozott belőlem a kérdés.
- Izéé.. - kezdtem neki egyet beletúrva az ételbe, kicsit bizonytalanul. - Miféle ötletek sodortak téged ma hozzánk? - fogalmazásom kissé nyakatekert volt, de a lényeget ki lehetett venni belőle. Nem akartam bunkó lenni - habár egyáltalán nem akartam az lenni, mert semmi okom nem volt rá, sőt, csak féltem, hogy félreértheti a kérdésem - , sem túl érthetetlen, sem semmi. Így maradt ez a fogalmazásmód. Meg hirtelen így jött ez.
- Mi oka van, hogy pont velem akartál teázni? - höhöhh.. azon kívül, hogy én voltam csak itthon. Persze ezt azért nem tettem hozzá.
Közben ő is feltett kérdést nekem, én pedig készségesen válaszoltam.
- Nem. Vagyis.. attól függ, hogy nézed. A harmadik "petem" igazából egy játékos. De úgy viselkedik, mint egy állat, és fogalmam sincs, miért. És a petekkel jön ki a legjobban. Ohh, és mindig egy maci jelmezt visel. Így az ő neve Brumi. De épp nyári-téli álmát alussza a szobában.^^ - magyaráztam, majd elfogyasztottam az étel utolsó kis morzsáit is. Megvártam, míg vendégemé is kiürül, majd felvettem a tányérokat, és bevittem a konyhába. Mosogatásra nem volt szükség, a rendszer elintézi. Nem is tudtam, hogyan kell mosogatni.O.o Habár annyira csak nem lehet nehéz.. Habár még sosem próbáltam. De remélem, nem is fogom. Nem nekem való feladat. Erre vannak a szolgák...
Közben úgy tűnt, Vezér is elégedetten - vagy peckesen? - húzta ki magát, amint Álomkelő mellé ült.
- Az nem lehet, mert nem fürdök vízzel.ˇ^ˇ Hogy elkerüljem azt a szagot.. - ezzel megdörgölte benyálazott kezével füleit. Ez emberi alakban kevésbé nézett ki normálisan, mint rendes pet alakjában. De a szokás az szokás.. Csak azt remélem, nem emberi alakban szokott fürdeni..O.O Mert az.. a képzeletemben.. kissé különös.
- A víztől lesz a bundánk olyan szagú. Valahogy nem kompatibilis a kettő egymással. És roppant kellemetlen érzés is. - magyarázott tovább Vezér. - Na és mi van a macskákkal? Ti mivel éritek el ezt a bűzt, amit árasztotok? - kérdezte, enyhe félmosolyra húzva szája szélét.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Csüt. Szept. 25, 2014 5:17 pm

Én magam is hátrapillantok a két lurkóra, látva Szophie döbbent arckifejezését, de én nem látok semmi különöset. Igaz, Vezért nem igazán ismerem, de tekintve, hogy Álomkelő "értelmesnek" titulálta már ezelőtt, gondolom, hogy nem lehet egy problémás pet.
Akkor fordulok vissza, mikor a lány hangja megüti a fülem. Valóban az ittlétem oka... olyan jól kezdtem magam érezni, hogy el is felejtettem a valódit. Miután lenyelem a számban maradt falatot, mosolyogva kezdek bele a válaszba.
-Hát... miután én lettem Peter utódja, rá kellett jönnöm, hogy nem ismerek senkit a vezetőségből. Sem a barátságos céhekből. Ellenben ha már ez lett a sorsom, illene lenne bemutatkozni és ismerkedni, a mi céheink pedig egyébként is szoros szövetségben állnak. ^^ -eh, túl sok a duma, még bele is pirulok. -Szóval azért jöttem, hogy megismerjelek titeket.
Na igen, rossz és ronda szokásom, lassú agyműködésemből fakadóan; mindent mindig túlmagyarázok. És a végére általában más is jön ki, mint amit eredetileg akartam mondani, főleg, ha még ideges is leszek.
Időközben vége a curry-nek, és egy köszönet után elfogadom a teát. Igaz, az első kortyot rögvest majdnem ki is köpöm, mikor kiderül, hogy a legendás harmadik pet egy ember. Egy állatként viselkedő ember. Tágra nyílt szemekkel nézek a lányra, és szinte érzem a kattanást a fejemben, ahogy az önjelölt pszichológus énem életre kel.
-Atyaúristen... Szo, az egy beteg ember lehet. Nem kéne orvoshoz vinni, hogy mitől viselkedhet így? -hápogok, mint a rút kiskacsa a tó közepén.
Álomkelő eközben ásít egy nagyot.
~Ugyanúgy, mint ahogy te most csinálod.~ -közli egykedvűen, majd mintha csak ikrek lennének, megismétli Vezér mozdulatait. Pár nyallintás a mancsra, majd azt végigsimítja erősen a feje tetején és a fülein. Vezér piszkálását úgy tűnik, semmi kedve magára venni, legalábbis amint ezt megmutatta, inkább leugrik a fekhelyről és füleit radarként mozgatva térképezi fel a területet. ~Az a gyík még itt van valahol. Nincs kedved elkapni? :]~

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Csüt. Okt. 09, 2014 6:54 pm

Egy pillanat alatt megváltozott minden. Nagyokat pislogva, csöppnyit elkerekedett szájjal pillantottam a lányra. Mégis hogy érti azt, hogy Peter utódja? Milyen utód? Mit... A céhet? De miért? Miért mondott le a céhről? Történt valami, amiről én nem tudok? Miért maradok ki mindig minden fontos dologból? Mások biztosan tudnak róla. Ők mindig mindenről hamarabb értesülnek, mint én. Amit nem is igazán értek. Fogalmam sincs, hogy lehet ez. Talán van valami napi hírek, amit én még nem fedeztem fel?
De vissza a témához. Mit jelent az, hogy Peter utódja?
- Mit... örököltél tőle? És miért? - kérdeztem meg lassan, még mindig egy kicsikét döbbenten, de a következő mondatok részben válaszoltak is a kérdésemre. Ha meg akarja ismerni a többi céh vezetőjét, meg a barát céhek tagjait, akkor csak a Young Justice vezetését kaphatta meg a lány. Egyébként ez egy picit el is szomorított, mert azt jelentette, hogy csak azért akart megismerkedni velem, mert a JL tagja vagyok. Nem a személyemet kereste igazából.Sad
De ott volt még a másik kérdésem. Miért? Megunta volna? Csak úgy odaadta volna a munkáját másnak? Hisz azt a céhet ő alapította, az övé volt lelkestül, épületestül, mindenestül. Az volt a legnagyobb és legjobb, amit elért a játékban. Megunta volna? Túl nagy felelősség lett volna?
Nyuhmm, ellenben az ötlettel, hogy megismerkedjünk, semmi bajom nem volt. Még ha oka sem lenne rá, akkor sem lenne gond. Szeretem tágítani az ismertségi körömet, és immár nem feltétlenól haszonhúzási célból, mint ahogy azt tettem odakint. Persze azért az sem teljesen elhanyagolható szempont..
Megvontam a vállam.
- Szerintem semmi gond sincs vele. Nagyon aranyos. És biztos megvan rá az oka, hogy ilyen. Valószínűleg a valóságban is ilyen volt. Vagy ha nem, tuti a világban érte valamilyen sokk. Mindenesetre itt nálam ellehet, nem zavarjuk, és majd megnyílik, ha szeretne. Vezérrel így is jóban van, ami újra csak egészen különös.. Szóval, nem hiszem, hogy akárhová is be kéne dugni, ahol nem érzi jól magát. Attól talán csak rosszabb lenne. Vedd úgy, hogy én vagyok a személyes pszichológusa. - érdekes, hogy ilyesfajta aggodalmak egészen eddig csak Channak jutottak eszébe. Pedig alapvetően egészen természetes, hogy így gondolja. Tényleg nincs minden rendben Brumival. De én szeretek ilyen embereket magam köré gyűjteni. Érdekesek. És sokkal hasznosabbak, mint a normálisnak nevezettek. Habár ilyennel nem sokkal találkoztam eddig a játékban. Talán ezért is érzem magam ennyire jól itt... Van egy csomó-csomó érdekesség, amivel foglalkozhatok.:3
Vezér először csak fülön csípte Macskuszkát - szó szerint -, majd fogaival óvatosan ráharapott a bundájára egy pontban, és felemelte, ahogy a kiskölyköket szokás az ő fajtáiknál. Ezzel el is indult szépen a fürdőszoba irányába, hogy kettesben lehessenek egyetlen macska barátjával.
- Tsshh...Szophie nem szereti, ha bántják a gyíkot. - mondta, miután lerakta Álomkelőt a földre. - Ezért kell nekünk inkognitóban dolgozni, hogy ne tudjanak róla. Ha nem merült volna el a Channal való társalgásban, most bajban lennénk.
Először is meg kell várnunk, amíg Falat olyan helyen lesz, hol nem látják.. Aztán óvatosan csak be kell csempészni. - magyarázta el gondosan, régen előkészített tervét, melyhez végre megvolt a társa is, miközben széles, elégedett mosolyra húzta a száját.
- A te mozgásoddal és látásoddal, az én hallásommal és szaglásommal... Hamarosan nyakon csíphetjük a kis betolakodót!

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Vas. Okt. 12, 2014 10:16 am

Nem Szo az egyetlen, aki meglepődik, hanem én is. Bár én csak később, hisz a döbbenet tárgya pont az, hogy nem tud semmiről. Pedig eltelt már jópár hét az eset óta, lehetetlen, hogy legalább Hinari ne említette volna a céhtagjainak, hogy... változás történt.
-Hát... Peter... te nem is tudod...? O.o -biztos-ami-biztos, még rákérdezek előbb, bár a jelek szerint tényleg fogalma sincs. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen hatalmas játékos elvesztésének híre ne jutna el mindenkihez...
Az ajkamba harapok. Miért pont nekem kell ezt közölnöm? Vajon mennyire állhatott hozzá közül Peter? Valószínűleg annyira nem, hogy a barátlistáján legyen, hisz akkor már rég tudna a dologról.
-Peter és Hisame... meghaltak egy pár hete. Talán egy hónapja, én sem tudom. A jelek szerint öngyilkosság volt.
Ezek után talán egy picit még el is törpül az én szememben ez a bizonyos Brumi-kérdés, de efölött sem szeretnék szemet hunyni. Egy magát mackónak képzelő ember? Vagy valóban beteg, vagy csak kitűnő szerepjátékos, jut az eszembe utólag.
Kis sóhajjal és karba tett kézzel mérem egy kicsit még a dolgot. Szophiet még nem ismerem, mennyire szeret vagy tudja a pszichológusi dolgokat, de végülis, mi okom van nem megbízni benne? Brumit ezek alapján egyszer megismerném, de valószínűleg az nem most lesz.
-Hát, remélem. Az ilyen betegségeket jobb komolyan venni >.>; -pillantok félre félőn egy kicsit. -Najó, de beszéljünk valami kellemesebbről is... Suspect
Álom ugyan meglepődik azon, ahogy felemelik, de hiába digitális egyed és nem volt soha anyja, ösztönösen érzi, hogy most kéne nyugton maradni. Talán Vezér kapta el pont a megfelelő pontnál, de felemeli mancsait és hagyja, hogy vigyék. A fürdőben végül türelmesen végighallgatja a farkast sunyi mosollyal az arcán, farkát maga köré tekerve a földön ülve.
~Honnan veszed, hogy Szophie hallott engem? :] ~ -kérdez vissza végül ravaszul. ~A hangom a fejedben szól, igaz? Én a rendszer privát kommunikációs csatornáit használom, arra is képes vagyok, hogy ha ketten is vannak egymás mellett, csak az egyik hallja a mondandóm. Nem kell aggódni ^^~
Hogy ez mennyire igaz vagy sem, miszerint ő Szo felé nem nyitott akkor, én sem tudom, de ezek szerint minket valóban békén hagyott. Körbenéz a fürdőben is, hát ha meglátja épp erre lapulni a gyíkot, majd megkérdi.
~Az ilyennek rajtunk kívül mi lehet még a természetes ellensége? Suspect ~ -lengeti a farkát kíváncsiságából fakadóan.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Hétf. Okt. 13, 2014 9:30 pm

Megráztam a fejemet. Megint egy fontos információ, amiről én értesülök legutoljára. Nem hiába, keveset beszélek fontos ügyekről. Ami egy részről jó, mert végre nem kell azokon agyalnom.. Más részről viszont fojtogató is, hogy sosem tudok róluk. Sőt, egyenesen az a fajta ember vagyok, aki imádja a kezében tartani az ilyesmiket. Viszont mostanában máshogy alakultak a dolgok, magamtól pedig nem vettem a fáradtságot, hogy utána nézzek. Viszont dolgozom rajta, hogy ez hamarosan megváltozzon. Ami azt illeti, egészen közel járok ahhoz, hogy végre én is informált ember lehessek. Persze eddig sem szenvedtem tökéletesen hiányt. Csak nem voltam annyira cél irányos.. Vagy pont, hogy más volt a célom az információ szerzéssel.
Aztán... ledöbbentem. Nem is olyan rég még a házamban jártak, ugyanitt ültek mind a ketten, ahol most Chancery. Nagyokat pislogva meredtem magam elé. Egy csöppnyit lesújtott a hír, még úgy is, hogy annyira nem álltak közel hozzám.
- Ohh.. Elnézést, hogy.. neked kellett.. elmondani. - szedtem össze végül magamat. Azért ilyesfajta információnak tényleg nem ártana eljutnia hozzám. :O
Azt hiszem, beszélnem kell ez ügyben az illetékesekkel.
Felvetésére bólintottam ugyan, de nem nagyon jutott eszembe semmi kellemesebb beszédtéma hirtelen. Újra és újra elővillant a kép előttem, ahogy Peter bekopogtat a JL ajtaján, majd felvezetem őket ugyanide, a szobámba.. Hisame.. Annyira kedves kis sárkány volt. Emlékszem, először egy viadalon találkoztunk. Érdekes kis harc volt...
Nem voltam vele sem rosszban, sem jóban, de feltételezem, Chanceryhez közel állt. És szegény lányra most a céhvezetés súlya is rászakadt... De azt hiszem, eddig jól csinálja. Nagyon okos ötletnek tartom a barátkozás gondolatát a többi céh tagjaival, főleg a barátságosakéval.

Vezér nagyokat pislogott. Ohh, szóval ő nem hallja? Akkor ez nem szól mindenki fejében? Szóval az hallja csak, akit akar? A világért ki nem mondta volna hangosan, de igazán ügyesnek tartotta a képességet. Na jóóó.. talán farka lengetésével lehet, hogy elárult valamit abból, hogy érdekesnek találja a dolgot. De csak egy picikét, és csak a szemfülesek képesek ilyesmit észrevenni, és következtetéseket levonni belőle. Hisz mégis ki törődne egy farkas folyamatosan mozgó farkával.Rolling Eyes
Azután kissé lejjebb vett az izgatottsága. Főleg a kérdés hallatán. Butának tartotta magát, hogy nem tudja erre a választ. Pedig nem tudta. Fogalma sem volt róla..
- Azt hiszem, a hideg. - ennyi. Ennyi volt minden információja. Az, hogy a gekkót nem szabad hidegre vinni.. Bezzeg ő, a sarki farkas... Nos, ő a meleget rühellte. Igazság szerint folyamatosan melege volt. Majdhogynem szenvedett. Amikor mások kabátban járnak, még akkor is kilóg néha nyelve, hogy a lihegéssel hűtse magát. A nyár pedig egyszerűen szörnyűséges volt. Maga a pokol. Nem vágyott másra, csak a Szophie által lehűtött helyeken szunyókálni. De abból nem lesz exp! A fejlődés mindennél fontosabb!
- Talán berakjuk a hűtőbe? O.o - tette fel végül a teljesen értelmetlen kérdését. Egyszerűen nem tudta elképzelni, miért van szükség még több ellenség ismerésére. Bőven elég, hogy ők ketten vannak. Még sok is, hisz egy ilyen tökéletes példány is elég egy ilyen nyeszlett gekkó ellen. De egy másik tökéletessel párban már majdhogynem unalmas is lesz talán.


És 1500. post.\o/

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szer. Okt. 15, 2014 1:31 pm

És lőn borul közénk a csend, a félelmetes.
Mármint, arra csak legyintek, hogy nekem kellett elmondani. Valakinek muszáj vállalnia az ilyesmit, én pedig csak akkor vonulok vissza a felelősség alól, ha nagyon nincs kedvem rá, és van még valaki, aki megteheti a szerep elvállalását. Ezúttal egyik sem állt fenn. Mármint, Peter és Hisame eltávozását én a magam részéről feldolgoztam annyira, hogy élhessek vele. A mai napig, sőt, tudom, hogy egész életemben ki fog rázni a hideg, ha arra gondolok, hogy ők már nincsenek,  de annak semmi értelme, ha hagyom magam teljesen leigázni a ténytől. Főleg most, hogy másoknak kell segítséget nyújtanom. Ha Peter valaha is elrontott valamit, akkor az a céhvel való bánásmódja volt, nekem pedig most elsődleges feladatom ezt helyrehozni.
-Nyugi, tényleg semmi baj ^^ -próbálom felvidítani Szophiet, bár eszembe nem igazán jut bármi is, hogy miképp tehetném ezt hatékonyabban. Aztán végül csak eszembe jut...
-Tényleg... igaz, hogy itt van egy csokibunker? Suspect
Csokoládé. Elég sok ideje kívánom már, hogy ehessek egy darabkát, de még nem volt annyi időm, hogy elmenjek egyért a boltba :F Amíg pedig Hinarira és a többiekre várok, a pletyka pedig igaz, amit hallottam, talán Szo meg is mutatja, annak ellenére, hogy az talán egy közös terem *.*

~Igazság szerint, valami állatra gondoltam, amitől félhet.~ -teszi hozzá a macska a hideg hallatán, és tekintete a kissé nyitott ajtón túlra szegeződik. A két lány mélyen elbeszélget még, és egy darabig mintha mérlegelne is valamit, míg végül döntésre jut. Elvégre, mindig is szerette használni a tollait :3
Mivel most még a fürdőben kuksolnak, marad ennél a helynél. Nagy dinom-dánomra nem kell számítani, egész egyszerűen csak pár fekete toll materializálódik a levegőben, az egyik mókás módon pont Vezér orra hegyén, hogy végül felemelkedjen és csatlakozzon a többiek gubancához. Annak ellenére, hogy deka szél sem mozog a teremben, a tollak úgy lebegnek és táncolnak a levegőben, mintha mozgatná őket valami. Álomkelő pedig figyeli őket.
~Na, akkor jól figyelj. Kipucolok minden rést, amit csak találok. Ha valahol meglátod a gyíkot, szólj.~
Azzal a tollak elindulnak körben a fürdőszobában, a falak mentén és bebújnak minden résbe pont annyian, hogy eltömíthessék azt, esetleg némi menekülési útvonalat biztosítsanak az esetleg ott lapuló bestiáknak.
~Némi söprögetés, így talán hamar megtaláljuk. A lányok, ha jól hallom, hamarosan elmennek innen, szóval ha itt nincs, átfésüljük a szobát is.~


//Gratu \o/ //

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Vas. Okt. 26, 2014 1:37 am

Örültem neki, hogy gyorsan elterelődtünk a témától, és méghozzá a csokibunker felé, melyről még lelkesen is tudtam beszélni.
- Igen, van. - bólintok, immár egy szegényes kis mosolyt is eleresztve. - Az én ötletem volt a létrehozása. - húzom ki magam nagy büszkén. - És én feleltem a berendezésért is, és a cukrász személyéért is. Azóta Hinari is alakított rajta, de az alapötlet az enyém. - közben felkeltem a helyemről, és elindultam, magam előtt mutatva az utat Chancerynek.
- Azt hiszem, a petek jól ellesznek. - nézek vissza még az ajtóból. - Vezér tudja majd, hol kell keresni, ha valami gond van. - egyébként pedig nem féltem őket. Sőt, amit hallottam Álomkelőről, az elég volt ahhoz, hogy nyugodtan kettesben hagyjam a két petet hosszabb időre, hagy szedjék szét egymást nyugodtan. És ez az ellentét egyébként még valamilyen szinten aranyos, kedveskedő is közöttük. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, miért, de úgy érzem, hogy a hecc ellenére jóban vannak. És ennek kifejezetten örülök.
A csokiszoba bejárata alig pár méterre van az én szobámtól - természetesen. Ahogy közeledünk, érezni lehet a levegőben terjedő édeskés illatot. Aztán kitárom az ajtót, és Chancery belépést nyerhet a földi paradicsomba. Válogatott, egyedi receptek alapján készült sütemények, csoki szökőkút, mellette kancsókban különböző ízű csokoládés italok, az mellett pedig kis tálkákban rendes csokoládé kockák.
- Üdvözöllek álmaim helyén. - kuncogok, miközben belépek, és egy tányért kerítve elemelek egy Viktória-torta szeletet, és egy bögre citromos csokit, majd lehuppanok egy fotelbe.
- Érezd magad otthon. - mosolygok rá, ezzel jelezve, hogy nyugodtan vegyen, amit csak szeretne, és annyit, amennyit csak szeretne. Megjegyzem, ha hazatérünk, biztosan készíttetek egy ilyen szobát a kúriánkba.

Vezér bandzsítva figyeli az orrára eső tollat, majd amikor az felemelkedni próbál, utána kap, megpróbálja bekapni azt. Aztán tovább nézi a körülötte lévő toll esőt, melytől majdhogynem megzavarodtak érzékei.
Végül megpróbált a mozgásban mozgást keresni, egy gyíkra figyelni. Szemére kevéssé hagyatkozhatott, hiszen azt megbolondította a sok repkedő bigyula, mégis megpróbált figyelni. Közben a levegőbe szagolt, próbált szagmintákat kutatni, habár mindent beterített Falat büdössége.
Aztán valamit mintha látott volna a szeme sarkából kifutni.
- Ott van! - kiáltotta, és utána eredt, egyenesen Szophie szobájáig, ahol is Falat eltűnt a szeme elől. Talán az ágy egyik párnája alá mászott be. A pet gyorsan felugrott, és kutatni, szaglászni kezdett, miközben lábával fel próbálta túrni a takarót, a párnákat.
- Segíts! - kérte Álomkelőt. Igazán izgatott volt. Egy alkalom kínálkozott végre, hogy eltávolítsa lakásából ezt a büdös gekkót, aki gazdáját folyamatosan szexuálisan zaklatta, csak Szophie ezt egyszerűen nem vesz észre soha. Nem is értette, miért. Talán naiv ebben a kérdésben.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szer. Okt. 29, 2014 11:58 am

Ez bevált, visszatért az öröm is, és még csokit is kaphatok *.* A SAO-ban eddig csak néha egy-egy tortát, meg Saya kindertojásaiból ettem, semmi többet, pedig odakint ismerem magam, hogy ha sokáig nem ehetek semmilyen csokoládét vagy egyéb cukrot, egy kissé idegessé és ingerlékennyé válok. Nem tudom, hogy cukorbetegség-e a dolog, de azért igyekszem figyelni arra is, hogy ne vigyem túlzásba. Például nekem mindig lelkiismeret furdalásom van, ha mondjuk ebéd előtt csokizom egyet, vagy egyszerűen kihagyom a fő étkezést és helyette csak nassolok No  És mégis elég egészségtelennek számítok.
- Shocked  Voaaaa -szalad ki a számon, mikor nyílik az ajtó és belépek a bunkerbe. Hihetetlen látvány fogad, a sok barna, fehér, és még ki tudja, milyen szín, és az a szökőkút *.* Az első, amin megakad a szemem, mivel élőben még sosem láttam csokiszökőkutat. Míg Szo összeszedi a saját sütirészét, én a kúttal vagyok elfoglalva, figyelem, ahogy folyik rajta végig a csoki *.*
-A bőség zavara. -nézek körbe, mikor úgy döntök, nekem is kéne nassolni valamit, hisz úgyis már ebéd után vagyunk. Végül én egy Kinder-tortát választok - főleg, mikor meglátom, hogy van itt az is *.* - és pár sütit, amit belemártok a szökőkút folyó édenébe, mielőtt a tányéromra teszem *_*
-Ittadakimas! -mosolygok és belevágok a tortába a villával, nézve, ahogy annak a közepéből is folyik ki a csoki *_*

A tollak végül a jelek szerint megtalálták a gekkót, hisz mikor Vezér felkiált és elindul, Álomkelő is afelé kapja a fejét és a fekete segédek kissé szétnyílnak, hogy utat engedjenek a fehér farkasnak. A macska lassabban követi, és figyeli, ahogy a hatalmas állat széttúrja a vadászhelyet, a tollak zizegve mozgolódnak még a levegőben kissé távolabb, mivel lebegésre egyébként is képtelenek. Végül Álom mellett kiadják egy kutya alakját, aki karba tett mellső mancsokkal a fejét csóválva figyeli Vezér akcióját.
~Nyugalom. Ésszel kell vadászni. Bekeríteni és nem hagyni neki menekülő utat. Mint egy falkában.~ -próbálja Álom jobb belátásra téríteni a farkast, majd a kutya alakja is szétoszlik és tengerként fedik be szinte a szobát, hogy tovább kutassanak a gekkó után. A figyelem ezúttal az ágyra van koncentrálva, és úgy intézi a tollak helyzetét, hogy ha a gyík még ott van, ne tudjon kimenekülni Vezér karmai elől, hacsak fel nem mászik a tollakon, akkor viszont Álomkelővel találná szemben magát.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Kedd. Nov. 11, 2014 6:14 pm

A gekkónak is megvoltak a magához való képességei, és eszes jószágnak is született. Nem hiába tudott oly egyszerűen és könnyedén a lányik ruhája alá csusszanni, úgy, hogy azok még csak nem is igazán haragudtak rá sohasem. Sőt, sokan aranyosnak találták. Rengetegen pedig szívesen dédelgették őt akár keblükön is. És habár Szophie sajnos nem tartozott ezek közé, azért ő is megengedte neki, hogy olykor-olykor a megfelelő szögben ücsörögve tökéletes kilátást találjon, vagy itt-ott mászkálhasson a selymes bőrön.
Az új, különös macskahibrid lány is felkeltette az érdeklődését. Ugyanolyan édes illata volt, mint a többi nőnek, és kellemes meleget árasztott. A kilátásra és puhaságra pedig nála sem lehetne panaszkodni. Már ha a mi kis Falatunknak sikerült volna ilyen közelségekbe merészkednie Chanceryhez. Ám ez sajnos nem volt lehetséges még, mert volt vele egy csúnya élőlény még. Vezérhez hasonló szörnyfajzat lehet. Egy gép, egy robot. Szophie még mesélt is valami olyasmit, hogy ő egy program. Ez az egyed is ilyesféle szörnyűség lehet, hiszen egyikőjük sem foglalkozik a szépséggel, a gyönyörrel.. Hideg és sötét a lelkük ezeknek. Hisz csak vas és acél. Szörnyűség. És mindig meg akarják hiúsítani szegény Falatunk terveit. Épp ezen voltak most is, ám a mi kis állatkánk igazán ügyes a menekülésben, hála gyorsaságának, apró termetének és tapadó lábainak.
A tollak idegesítették, rettenetesen. Ahogy ez a szaglászó dög is odafent. Szerencsére elég sok szagnyomot hagyott mindenfelé ahhoz, hogy egy kicsit összezavarja, míg az ágy aljához nem mászik. Ott pedig biztonságban van, oda nem férnek be a farkaskánk tappancsai, körmei, fogai..
- Magányosfarkas vagyok. - jelenti ki Vezér, ám közben hangjában csöppnyi mosoly játszott. Érezhető volt, hogy ettől függetlenül Álomkelőt elfogadta társaként. Ez pedig igazán nagy szó.
- Csendben kell lennünk, nehogy felébresszük Brumit. Viszont ez a kis dög közben ide menekült. - bökött orrával az ágy alja felé.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szer. Nov. 12, 2014 3:05 pm

Vezér, amint kimondta és mutatta a gekkó helyzetét, amit ezek szerint Álom nem érzékelt oly finoman, mint ő, a tollak ezrei falként kerítik be az ágy alját, valószínűleg teljes sötétséget borítva akárkire, aki valóban ott tartózkodik. Ezzel a folyamatos zizegés és bármi más hang is megszűnt, amit a mocorgó tollak okoztak, az egész olyan volt, mint egy anime-jelenetben.
~Hát, most nem vagy az Razz  ~ -Álom szinte mosolyog, ahogy ezt mondja, farka izgatottan leng a háta mögött, ahogy üldögél és sárga, vésett szemeit a farkasra veti. Egy macska általában véve is magányos vadász, jól ismeri az érzést, és azzal is tisztában van, néha muszáj kooperációba kerülni valakivel egy cél elérése érdekében. ~Brumit meg nem zavarjuk fel, figyelek rá is.~
Kissé közelebb lépdel a tollak alkotta sűrű, áthatolhatatlan falhoz és lekuporodik egy ponton annak mentén. A tollak nem messze az orrától szétnyílnak, az egyetlen menekülési útvonalat biztosítva a gekkó számára. Az úttal csak egy a gond, hogy Álom is ott várja lecsapásra készen, gondolataival közben Vezért keresi meg ismét.
~Nem tudom, láttál-e már olyan képet, ami ilyesmit ábrázol. Egy nagy rajzolt szürke macskát, ahogy kuporog a falba rágott egérlyuk előtt.~ -utal Tom és Jerry kalandjaira, bár ezek a nevek most nem jutnak eszébe, csak egy kis dalocska, hogy "itt a farka, ott a farka, bement a lyukba, visszahúzta". ~Most ilyesmit kell játszani. Valahogy elő kell csalni, hogy mindenképp megpróbáljon itt kimenekülni, én pedig elkapom, ha meglátom a kis fejecskéjét.~
Persze jól tudja, hogy egy gekkó hihetetlen gyorsasággal rendelkezik, és nem 100%, hogy sikerül a karmai közé kaparintania, de reménykedik és bízik a képességeiben, nem úgy, mint a gazdája olykor Rolling Eyes Meg aztán az is lehet, hogy a szerencse fogja megmondani, sikerül-e az attrakció vagy sem, már amennyiben a gekkó kijön magától is.
Hisz ha nem, akkor a lyukkal rendelkező falon kívül az összes toll elkezd lassan beljebb merészkedni és szűkíteni az ágy alatti területet.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Vas. Nov. 23, 2014 5:19 pm

Falatunk remegett, kicsiny kis hideg bőrén futkosott a hideg, ahogy a kellemes meleget adó napot valami eltakarta előle az ő fényét elvették. Pedig még nincs éjszaka, biztosan nincs! Lehet, hogy visszakerült a sötét és hideg barlangba? Nem, nem! Soha többé nem akar! Ahol nincs puha és meleg.. Ahol nincsenek nők, nincs fény és nincs nap sem. Ahol éjszaka és nappal egybe olvad. Ki akar jutni! Ki kell jutnia!
A sötétség körülvette, megbolondította érzékszerveit. Minden erejével kereste a fényt, próbált rákoncentrálni, valami kis morzsára, mely elűzi a nyomasztó, nehéz, egyre inkább rátelepedő vészt.
- Nem, most nem, ez igaz. - hallatszott kintről, valahonnan, ahol a fényt sejtette Falatunk, az átkozott gép csendes, belenyugvó, és furcsamód barátságos mosolyt sejtető hangja. A másik veszedelemé. És egy pillanatig megtorpant, nem tudta eldönteni, melyik rossz a rosszabb a kettő közül. Ám úgy találta, hogy Vezér az semmi. Vele már régóta birkózik ügyesen, így hát ő a kisebb rossz. A sötétet viszont nem szereti, nyomasztja, el akarja kerülni!
- Nem, nem láttam. De biztos beválik. - jött az újabb válasz, és Falat meg volt győződve róla, hogy akárhogyan is, de róla beszél odakint a két gép. De mivel nem ismerte sem az egérlyuk, sem az előcsalás fogalmát, így nem tudta hova tenni az egészet. Csupán csak azt tudta, hogy azok ketten készülnek valamire. Mégis, oly boldogan, oly sugárzó örömmel rohant a vesztébe, a végre feltűnő, életet adó fény felé, mintha el is felejtette volna hirtelen minden aggodalmát. Mintha ott biztosan csak a jó várhatta volna. Ám a végzetébe rohant. A fény az alagút végén... nem mindig a jót jelenti.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szer. Nov. 26, 2014 9:17 pm

A vadászat egy olyan dolog, amit Álomkelő ugyanolyan vággyal űz, mint gazdája olykor a harcokat. A macska nem ismeri az adrenalin fogalmát, de ő maga is örömmel üdvözli az érzést, mikor a prédát lesve szinte felpörögnek a programsorai és alig várja, hogy karmai között érezhesse annak digitális, mégis élethű - bár ő nem tudja, mi az az élethű - tapintását, hogy láthassa szétpixeleződését, vagy eltűnését, tudva, hogy a gazda finom vacsorát vagy ebédet készít majd belőle. Hasonló programcsavar ment most végre benne ismét, ahogy figyelte a lyukat és vele a gekkót.
Vezérre csak félig figyelt, miután kinyitotta a kijáratot és lekuporodott a helyére vadászni. Tudta, hogy most minden idegszálával a gyík elkapására kell koncentrálnia, különben nem fog sikerrel járni és ahhoz semmi kedve nem volt, hogy lejárassa magát a farkas előtt. Az előtt a farkas előtt, aki elkapta őt a fáról leugorva, az előtt a farkas előtt, akivel megnézte élete első tűzijátékát, az előtt a farkas előtt, akit kivételesen nem csak tisztel, de kedvel is.
A gekkó feje feltűnt a nyílásban, tehát Vezérnek igaza volt, ott lapult a beste. Álomkelő mancsa, mint a kígyó, csapott le rá, egyenesen a gekkó hátára, és satuba fogva a földre szorította, de szerencsére nem olyan erővel, hogy az kárt tegyen benne. A gazda most messze van tőle, nem valószínű, hogy a felszerelés adta bónusz sebzést élvezheti, ezen kívül védett területen belül vannak és nincs párbajhelyzet.
Nem ereszti a hüllőt, és ügyel rá, hogy ne a farkánál fogva ragadja meg, mikor óvatosan a fogai közé kapja annak érdekében, hogy amaz végképp ne legyen képes szabadulni tőle. Tudja, hogy a gyíkfélék farka képes leválni a testükről, és bár azzal nincs tisztában, a gekkó is rendelkezik-e ilyen képességgel, nem akar kockáztatni. Büszkén emeli fel izgő-mozgó trófeáját a farkas felé, szemei szinte csillognak.
~Igazad volt, bevált. Na, most mit kezdjünk vele?~ -lépdel közelebb Vezérhez, a tollak közben elvesztik tartásukat, végül mind kék pixelekre esve eltűnik az éterben.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Szophie on Kedd. Dec. 09, 2014 7:45 pm

Hagytam, hadd tegye a macskusz, amit akar. Az ilyen alantas munkák amúgy is az ő reszortjuk, mint kicsalogatni a zsákmányt.. Én az üldöző típus vagyok, a harcos, a durva a vad. Ő pedig az okos, a kecses. Ennyire egyszerű a két faj közötti alapvető különbségeket megnevezni. Látható és érezhető. Rettenetesen természetellenes volt, már ha a kinti világot nézzük, ahol a kutya-macska ellentét alapját figyelembe véve nem szabadna, hogy jóban legyünk. És egyébként is.. A macskák büdösek, rondák és felettébb szerencsétlenek. Ám Álomkelő nem ilyen volt. Az elején talán még igen.. Persze, most is ronda és büdös, és macska. De.. közben mégsem. Ő Álom volt, csak simán. Nem kellett ide sehogyan sem a kelés. Rossz lenne ebből felébredni. Hogy itt van a házunkban.. Előttem vadászik.. Az illata, meg minden.. Álomszerű.
Persze azért, hozzá nem érnék. Nem, semmi ilyesmi. Csak messziről beszívom az illatát. És persze nem szagolgatom.. Egy farkas orral elkerülhetetlen az ilyesmi.
Csak azt tudnám, hogy ez a misztikus történetekbe illő lény miért tollakat ereget, és miért nem szőrcsomókat köp. Hogy vele miért lehet normálisan beszélgetni és játszani. Hogy ő miért más..
Gondolataimból ő maga szakított ki.Egy pillanatig zavartan néztem rá, majd megvontam a vállam, már amennyire ezt farkas alakban lehetséges megtenni.
- Mit szeretnél? Felőlem meg is próbálhatjuk megenni.. Úgysem volt még élő prédám, pedig elvileg az lenne a hozzánk méltó. Csaj sajnos a szafarisokból mindig hús lesz, vagy pixel, mielőtt rendesen levadászhatnánk őket.

Végeztem a süteménnyel, és felettébb rossznak tartottam, hogy nyugodtan, petek nélkül megehettem. Itt valami probléma történt.. Lehetetlen, hogy ilyen csendben legyenek!
- Talán.. meg kéne néznünk a peteket. Aggódom, hogy valami bajt csináltak. - mert tényleg, olyanok ezek, mint a gyerekek. Csak akkor sunnyognak ilyen szépen, csendesen, mikor valami komiszságot műveltek. Persze mindig reménykedem, hogy nem így van, hisz mégis csak egy fiatal pettel van dolgom..Rolling Eyes Vagyis most kettővel.

_________________

Érettnek lenni nemcsak klisés, de alaposan felülértékelt is. Egy igazi, vérbeli diktátor egy plüssnyúllal a kezei közt, zagyvaságokat ismételgetve is irányíthatja a világot.


Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2157
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 20
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 40
Exp:
6290/6500  (6290/6500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Chancery on Szer. Dec. 10, 2014 3:23 pm

Hogy őszinte legyen, Álom először elég kérdőn nézett vissza a farkasra, mikor a vadászat adta igazi végeredmény hiányát taglalta. Ő maga arról, amiről Vezér beszélt, még sosem élte át, ezért nem is hiányozhatott neki, és elkezdett töprengeni azon, vadásztársa vajon hol és mikor jöhetett rá, mi is az eredeti lefolyása egy igazi vadászatnak. Ő maga a könyvekből tudatosult ezzel, amiket Csan tartott a könyvtárában, de elképzelni azt, ahogy igazi húsba vájja a fogait, ahol csurog a friss és meleg vér, ahol szakadnak az igazi ínak, sosem tudta.
~Engem az sosem zavart.~ -jegyzi meg végül, más vélemény nem lévén. Nem szívesen világosítja fel még Vezért arról, hogy erre valószínűleg sosem lesz alkalmuk digitális lények lévén, ezen kívül még ő magának se teljesen tiszta, mit is takar ez a dolog. Tudja jól, hogy Odakint minden más, mégis hasonló, de azon mindig csodálkozott, ha azt mondták rá, ő tulajdonképpen nem is létezik. Tudja jól, hogy ő valamiféle program, amit egy ember hozott létre és irányít, de mégis úgy érzi, ez nem így van. Mindig is saját belátása és a körülményekhez mérten a legjobban cselekedett, amit addig tapasztalt és elemzett.
~Ezen kívül, ő is pet...~

Igen jól érzem magam ebben a bunkerben :3 Bár mindenféle katonai bunker is ilyen lenne, az ember szinte várná, hogy mikor van világvége :3
-Köszöntem. -rakom le a villát, miután minden morzsáját eltüntettem a tortának... kettőnek... és hátradőlök ültömben hagyni, had ülepedjen, már amennyire ez ülepszik a digitális világban. Beszélgetésünket végül új irányba tereli az, hogy a petek valóban elég csendben vannak, igaz, én csak azért nem vettem ezt eddig észre, mert Álom egyébként is egy csendes alkat.
-Én bízom a macskámban, de igazad lehet. Suspect   -bár az én lelki szemeim előtt inkább valami más lebeg, felkelek a helyemről és valószínűsíthetőleg Szo-val együtt elindulok vissza a szoba irányába. Álom mondatának közepén toppanok be, és meglepve látom szájában a gekkót, előtte Vezért, de azt nem tudom, miről szólhatott volna a diskura.
-Hátezmeg? Suspect

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.

Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2400
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 25
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
4558/4700  (4558/4700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Megszokott ellentét (Vezér és Álomkelő)

Témanyitás by Sponsored content Today at 1:32 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.