Egy séta a céhházban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Szomb. Szept. 27, 2014 9:17 pm

- Ez pedig itt a konyha, itt tartom a legtöbb kellékem a teafőzéshez, hogy ha valaki más is kedvet kapna hozzá akkor mindig kéznél legyenek, és nyugodtan használhassák. Jó tágas, és ha van egy kis szabadideje az embernek akár naphosszat ellehet a sütögetéssel. - nyomom le a kilincset, majd egy bökéssel belököm az ajtót, hogy láthatóvá váljon számunkra a most éppen nyugodt és csendes konyha. Büszkén pillantok be és veszem távolról szemügyre a vitrint ahol szépen sorakoznak a díszes, elegáns, porcelán teáskészletek. Valahogy mindig jó érzéssel töltött el, hogy ilyen szépen rendezetten láthatom őket. Hagyom, hogy ők is szemügyre vegyék a konyhát, majd miután ezzel is megvagyunk be is csukom az ajtót. Miközben folytatjuk a kis utunkat, megmutatom neki a társalgót, majd ezzel végeztünk is a céhház végigpásztázásával. Legalábbis a beltért elég alaposan megmutattam neki, itt-ott mesélgettem, habár nem sok mindenbe tudtam belefolyni, inkább csak az első benyomásaimról esett szó amikor beléptem az új céhházba.
- Már csak az udvar maradt hátra. - nyugtatom meg a lányt. Biztos elfáradt már a folyamatos sétálgatástól, de mindenképpen szeretném neki megmutatni a céhházat, főleg azok után, hogy ők is körbevezettek régebben a Young Justice-éban. A hátsó kijárat felé veszem az irányt, beveszek egy-két fordulót, és máris a friss levegőn találjuk magunkat. Az idő szép, talán nem is kívánhatnánk jobbat egy őszies délelőtthöz.
- Nem szerettük volna eltúlozni a dolgokat. Ezért próbáltunk fontosabb dolgokra összpontosítani akkor amikor terveztük a helyet. Minél természetesebbnek, és barátságosabb légkört kialakítani. Legutóbb még a Kezdetek városában elég zsúfoltra sikeredett a dolog, habár mindenünk megvolt. - pillantok körbe, hagyom, hogy kicsit legeltessék a szemüket a tájban, majd indultam is távolabb, pontosabban egy füvesebb placc irányába, ahol a talaj is elég egyenletesen lett elosztva.
- Általában itt szoktam gyakorlatozni, meg edzeni ha valaki megkér rá. Legutóbb azt hiszem Anattal játszottunk idekint, még egyik reggelen. Szerintem ennél tökéletesebb hely nem is kell, ha jó idő esetén az ember a szabadban szeretne picit edzeni. - guggoltam le, és a kezemmel végigsimítottam a füvön. Hamarosan jön a tél, és már nem igazán lesz erre lehetőség, feltéve ha itt is lesz havazás.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Szomb. Szept. 27, 2014 9:36 pm

-Bárki kedvet kapna hozzá? Mármint… hogy akárki… a céhtagok közül? Vagy csak azok, akiknek megengeded? És… hogy naphosszat sütögetni…
Shunak már eddig is tátva maradt a szája, már az előző céhházban is járt, és akkor is elámult a rengeteg mindenen. Először is azon, hogy nem kong az egész, ők szépen ki tudták használni a helyet. Bár arról fogalma sem volt, hogy az ennek meg annak az ismeretlen nevű, vagy csak hallomásból ismert valakinek a szobája valóban embereket rejt-e, vagy csak Jayeket, akik néha szellemként suhannak át a kihalt folyosókon… de már így is barátságosabb és családiasabb volt mint a Young céhháza. Ami azonban az értetlenkedés alapját jelentette, az természetesen Chan volt. Shu az előző céhházban szinte félt bármit is főzni, miután a lány megvádolta, hogy azért fejlesztette ki a főzés jártasságát, hogy előle elvegye ezt a kis feladatát is. Akkor döntött úgy, hogy ő bizony a peteknek fog eledelt gyártani, ha már az embereknek a macskafüles idomár nem engedi. Azóta sem bánta meg ugyan ezt a döntését, de azért szívesen szakácskodott volna, és lepte volna meg a többieket valami finomsággal… persze, ha lettek volna többiek a céhben. De itt szabadott. Még a porcelánkészlethez is szabadott nyúlni, és ez valami gyönyörű volt. Shu persze már azt is megérdeklődte, hogy ha esetleg ide költözne, akkor mely szobák lehetnek az övéi, hogyan kaphatna egy keleti fekvésűt, milyen tapétát tervezhet oda, meg egyáltalán mit módosíthat a szobán. Egy idő után azonban, ha nem is fogyott ki a kérdésekből, de illendőségből már nem kérdezett többet. Timidus azonban nem ismerte, vagy egyszerűen nem érdekelte az illendőség.
-A védelmi rendszerről még nem beszéltél.
Vetette oda csak úgy mellékesen, ám amikor kiértek, már mindketten meghökkenéssel fogadták az eléjük táruló eseményeket. Shu a tájban gyönyörködött, Timidus pedig a küzdőtéren értetlenkedett.
-Ez? Egy darab füves terület? Ez a küzdőteretek? Se egy akadály, se egy tesztbábú, se semmi? Akkor értem már, hogy miért tudtam Alexszet két ütéssel elintézni…
-Timidus! Nagyon szép kertetek van Jun! Csodaszép!
-Igen. A kert. De én a küzdőtérről beszéltem. Még a hazugéknak is van egy dojo a céhházukban.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Szomb. Szept. 27, 2014 10:22 pm

- Persze. Aki csak akarja. Végül is a konyha nem csak egyetlen személyé, ezért természetes ha mindenki kedve szerint használja. Én szoktam sütögetni, és kitenni az asztalra, hogy bárki hozzájuthasson ha szeretne. Szóval amit csak láttok és megtetszik, nyugodtan használhattok itt. - mosolyogtam a lányra. Eddig természetesnek tartottam, hogy ha többen élnek egy házban akkor, megosztják egymással a használati tárgyakat, meg a jogot, hogy mindenki kedve szerint töltse el a szabadidejét. Erre talán a legjobb hely a konyha volt, ugyanis ott rengeteg mindent lehetett csinálni. Elkészíteni egy ebédet, összeütni valami meglepit, esetleg csak beszélgetni a másikkal, egy kellemes tea, vagy kávé társaságában. Emlékszem karácsonykor Alex is elég sok izgi dolgot főzőcskézett. Jó dolog ha megmutatjuk a másiknak a tudásunkat.
- Védelmi rendszer? - kérdeztem vissza. Erre nem készültem fel. Talán legutóbb nekem ez a téma akkor merült fel amikor Anat betoborzott a céhbe, és minden ehhez hasonló uncsi dologról is beszámolt. Nekem annyi bőven elég volt belőle, hogy biztonságban leszek, és kész. - Hát valójában én nem értek az ilyesmihez, szóval erről inkább Anatot kell kérdezni. Viszont a költözés előtt említett valami olyasmit, hogy itt sokkal szigorúbb rendszer lesz kiépítve mint az előző limenben. De a részleteket nem tudom. - kicsit szégyelltem magam amiért nem tudtam válaszolni a kérdésre. De én sem vagyok tökéletes, így hát rendjén van, hogy nem fújom fejből a tervrajzot, és a dolgok működését. Eddig bőven elég volt, az amit szemmel látok. Közben lassacskán arra a területre értünk amit én előszeretettel használtam gyakorlásra.
- Köszönöm Shu. - bólintottam a lánynak, örültem, hogy tetszik neki a kertünk felépítése. Büszkévé tett, ugyanis elég sok ötlettel járultam én is hozzá, hogy mit, hogyan is kellene, és szerencsére szép számmal meg is valósultak az elképzelések. -  Nem egy katonai kiképzőbázis vagyunk, csak egy egyszerű céh. Nem tudok róla, hogy lennének ilyesmik valahol. - gondolkodtam picit, de rá kellett jönnöm, hogy mindig is utáltam az edzéseken is azt, hogy monoton egy élettelen bábút püföljön az ember.
- Viszont szerintem elég jó kis hely ez így ahogy van. Elég tágas a tér ahhoz, hogy két személy erő fitogtasson. Dojó.. ismerős ez a szó... Lehet erről is volt szó régen. - ejnye ez a memória... - Lehet van valahol egy szoba amit ilyesmire fogunk használni. Pont úgy, ahogy a zenetermet is ki kellett nevezni, zeneteremnek. - gondoltam itt vissza a gyakorlószobára, ahol a bandával szoktunk néha napján összeülni és próbálgatni.
- Szerencsére sok üres szobánk van aminek a funkciója még tervezés alatt van. De ha a dojo kimaradt, szerintem pillanatok alatt orvosolni lehet a hiányát. Szereznünk kell néhány tatamit, meg egy-két bábút. Talán még megvannak a költözésből áthozottak. - talán az üresnek vélt szobákba sem ártott volna bekukucskálni, nem pedig elhaladni, hogy gyorsabban a kerthez érkezzünk. Ejnye.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 2:17 pm

Shu szemei csak úgy csillogtak, amikor Jun beszámolt a konyhai demokrácia és egyenjogúság nemes intézményének mesés működéséről a céhházban, és nagyon erősen megfogadta magában, hogy amint egyedül lesz egy picit, egy hatalmas meglepi reggelivel fogja ébreszteni a többieket. Illetve nem is ébreszteni, mert ki ő ahhoz, hogy felkeltse őket, mindössze várni fogja a reggelivel. De… vajon egyszerre kelnek fel az Artesesek? Abban biztos volt, hogy Timidusnak hála ő itt a legkoránkelőbb. Ez eddig mindig így volt, és most sem hitte, hogy változni fog.
-Mi… ezt… nagyon szépen köszönjük…
Dadogta megilletődve, és picit igazított a ruháján. Természetesen azok a darabok voltak rajta, amiket Junnal együtt… na jó, szóval amiket Jun válogatott ki, és vásárolt meg neki nemrég. Timidus választ ugyan nem kapott a konkrét kérdésére, ellenben Jun számtalan fel nem tett kérdésére adott választ a tudatlanságával. Először is bizonyossá vált az inkompetenciájuk és az érdektelenségük a védelmi feladatokkal szemben, ami az egyik legnagyobb gyengeségüket kerítette előtérbe, valamint az is, hogy Anatole bár félt Timidustól, hiszen nyilvánvalóan ezért erősítette meg a védelmi rendszert, mert kiakadt amikor a sárkány csak beröppent a nyitott ablakán. Timidus tudta jól, hogy egyikőjük sem zárja az ajtókat, hiszen lökte már be az előző céhházban Alexszét is, csak úgy kíváncsiságból természetesen, Anatole pedig ugye az ablakkal nem vigyázott. Junnak talán igaza volt a pet paranoiáját illetően, de ők ellenben túlságosan óvatlanok voltak. Bizonyára azzal nyugtatták magukat, hogy nem lehet őket álmukban megölni, hiszen az ellenség nem férkőzhet a vonalaik mögé. Anatole pedig bizonyára azzal nyugtatta magát, hogy Shu sohasem bántaná őt, és egy sleep killhez kell az idomár is, a pet nem elegendő. Természetesen Timidus már rég megoldotta ezt a problémát is, és ki is próbálta, amikor Junnal sátoroztak. Nem kellett hozzá az ő idomárja, elég volt csak két bármilyen alvó személy, és ezt a céhház biztosította is neki. Kihívja az egyikkel a másikat, elfogadtatja velük álmukban a kihívást, és utána már minden megy mint a karikacsapás. Ez persze lopakodás jártasság nélkül egy picit necces, de az Artesesek hamis biztonságérzetére építhetett. Arról fogalma sem volt, hogy mindezek ellenére Anatole miért engedte be őket a céhházba, amikor elmondása szerint nem bízott a sárkányban. Persze a fiúnak annyi szerencséje volt, hogy Timidus nem akarta őt megölni. Legalább is most nem. A következő adat az volt, hogy a Limen, a lány elmondása szerint valóban nem tartja magát katonai kiképzőtábornak, tehát ők is letettek arról, hogy frontharcosokat állítsanak elő. Persze ez a tagjaikon is meglátszott, de így már egyértelművé vált. Egy valamit azonban nem értett.
-Erőt fitogtasson? Ti ezért szoktatok párbajozni? Az igazi hős nem keresi a hízelgést, pusztán azért harcol a jóért és az igazságért, mert ez a természete. Ez még rosszabb mint azok, akik mindig valami ellen harcolnak. Nem szabad sem hencegésből, sem valami ellen harcolni. Annak semmi értelme. Valamiért harcolni viszont már érdemes. Rengeteget kell még tanulnotok. Neked is, és a többieknek is.
A sárkány lassan kilépdelt a „csatatérre”, majd komótosan körbejárta azt, rejtett csapdák után kutatva. Nem akarta elhinni, hogy tényleg ilyen egyszerű. Shu ez alatt csak még inkább csillogó szemekkel figyelte a petet, és bár nem értette, hogy miért is akar segíteni Junnak, vagy akárkinek, amikor neki hátráltatnia kellene őket… vagy valami ilyesmi… de lenyűgözte Timidus jósága és segítőkészsége, és büszke volt rá. Timidus persze csak terv szerint haladt, nem volt ebben sem jóság, sem segítőkészség, csak rideg logika.
-Nos? Készen állsz tanulni, Jun?

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 6:31 pm

Elégedetten haladtam az udvar irányába, jó érzéssel töltött el, hogy sikerült lenyűgöznöm a lányt, a szerény kis konyhánkkal, és a jelek szerint még a meséimmel sem untattam halálra szegénykét. Már fejben el is terveztem, hogy ideje lenne majd beszerezni néhány újfajta teafüvet, hogy bővíthessük picit, a készleteket, mert a mostani fajtákat lehet, a többiek már unják picit. De szerencsére a dolog könnyen orvosolható, legfeljebb fejlesztek egy kis kertészkedést, és majd termesztek növényeket. De kétlem, hogy ennyiben ki is fogyna Aincrad bolti készletei.
- Jaj nincs mit köszönni. – kapkodom a kezeim magam előtt, picit el is pirultam. Nem számítottam rá, hogy ennyire sokat jelent neki ez a dolog, hogy még köszönetet is mondd rá. De azt hiszem sikerült boldoggá tennem. Szívem szerint azonnal hivatkoztam volna arra, hogy jaj itt minden ugyan olyan jó lesz mint a YJ-ben, de ha ezt tettem volna akkor arra is helyeselnék, hogy ez a céh sem másabb mint az. Ami pedig hazugság lenne. Egyrészt nem ismerem az ottani szokásokat, csupán néhány tagot, másrészről pedig valami oka volt annak, hogy a lány elhagyta azt a céhet, és nem szeretném, hogy egy ilyen kis apróság miatt az Artes-ről is lemondjon. Egy kis gondolkodás után végül is adtam választ Timidusnak, olyat, amilyet. Amolyan Junosat. De szerintem nem is várt tőlem többet.  Nem volt mit titkolnunk, az Artes büszke volt arra, hogy kellemes a légköre. Nem pedig egy katonai erődítmény, bástyákkal, meg drótkerítéssel, lövészárokkal, meg hasonlóakkal. Nem is lenne rá szükség. Habár a Reynail incidens óta kissé aggódni kezdtem, és ezzel nem vagyok egyedül. Mindenki sokkal óvatosabb, és jobban figyel a másikra, nehogy megismétlődjön az az eset.
- Szerintem jó dolog ha, valaki megbízik annyira a társában, hogy mindent felfedjen előtte a képességeivel kapcsolatban. Én is szeretem lenyűgözni az embereket, megmutatni milyen ügyes vagyok, meg hasonlóak. Majdnem olyan mintha részt vennél egy versenyen. Mint mondjuk az AS-en. Megmutatod milyen erős vagy, legyőzöd az ellenfeleid, meg miegymás. – próbátam magyarázni, de azt hiszem sikerült egy kissé más irányba vinnem, amiből még probléma is születhet. Közben Timidus elkezdte szemügyre venni a „küzdőteret”.
- Tanulni? – kérdeztem vissza, picit meglepve a kérdésén. – Persze, azt hiszem.. Mit fogunk tanulni? – kérdeztem vissza.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 6:33 pm

-De… dehogy nincs…
Pirult el a lány is, de mosolygott, és úgy mosolygott, ahogy nagyrészt mostanában csak Jun mellett tudott mosolyogni. Ez a lány valahogy olyan szinten tudta jó kedvre deríteni, ami sokáig elképzelhetetlen volt a számára. A dolgok valahogy jól mentek… olyan… ahogy egy mesevilághoz az illett is.
-Megköszönni mindig kell… nem kerül semmibe… és én örülök, hogy itt lehetek. Tudod… sokat beszélgettünk arról a többiekkel, hogy minek is kell a céh. Hogy… védelem, vagy társaság, vagy barátok, vagy a szintlépést könnyíti meg… és most… itt… szóval… szóval én igenis köszönöm, hogy ideengedtetek, és nagyon hálás vagyok, meg örülünk neki. Ugye Timidus?
-Persze.

Válaszolt kurtán a sárkány, és tényleg elégedett volt. Persze az ő véleménye az volt, hogy ez az egész terv az ő ötlete volt, és ő intézte el, hogy Shu az Artesbe kerüljön, méghozzá Alexen keresztül… ami csöppet sem volt nagy feladat, és még igaz is volt. Azt persze még mindig nem tudta, hogy a céhvezért mivel győzte meg, de mindenesetre itt voltak, és ez volt a lényeg. Most pedig éppen teljesítik Anatole kívánságát, azaz megszerzik a tagok beleegyezését ahhoz, hogy teljes jogú Artesessé váljanak. Junnal még ez sem volt egy nagyon bonyolult dolog.
-Igen. A bizalom hasznos dolog.
A barát pedig egy olyan ellenség, aki még nem támadott meg. Persze ezt nem tette hozzá.
-Legyőzni az ellenfelet viszont sohasem a dicsőségért kell. Nem a másikat győzöd le, hanem magad győzöl. Ha így gondolkodsz, akkor nem fognak számítani az ellenfelek.
A buta kérdésre csak elvigyorodott, és felvette a támadó testhelyzetét.
-Harcolni. Meg foglak tanítani harcolni, Jun. És te is meg fogsz tanítani engem. Gyakorlunk.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 6:45 pm

Milyen igaz. A köszönet egy olyan dolog, amit sosem felesleges mondani. Megköszönni valamit, nem nehéz, de mégis sokat jelenthez másoknak.
- Szerintem a céh majdnem olyan mintha lenne egy második családod. Együtt laksz velük, mindig van alkalmad beszélgetni velük, meghallgatnak, figyelnek rád, és olyannak szeretnek amilyen vagy. Az extrákról nem is beszélve, mint például a karácsonyi közös vacsizgatás. – legalábbis nekem a céh sosem jelentette a könnyebb pénzhez jutást, vagy gyorsabb fejlődést. Ugyan ez is vele jár, de az igazi értéke mégsem ebben van. Bízni a másikban, odafigyelni rá, ha szüksége van ránk, segíteni neki, ha bajba kerül. Szerintem itt az Artesben ez minden nagyon jól működik. Amikor Anat bajba került, mindenki szó nélkül beleegyezett abba, hogy közösen menjünk és segítsünk rajta.
- Remélem hamarosan már rajtatok is látok egy Arteses kitűzőt. – Mintha csak újabb húgokkal gazdagodnék. Alexék is biztos örülnek annak, hogy egyre több cuki lány mászkál a céh folyosóin. Timidus fura bölcsességére csak pislogni tudtam, nekem túl magas volt, ahhoz, hogy értsem is a belsőbb jelentését a dolognak. De már megszoktam, ha ö is ember lenne, játékos, azt hiszem, jóval idősebbnek képzelném. Talán egy szemüveggel, határozott tekintettel, és komoly öltözékkel. Biztos, hogy akkor sem foglalkozna olyan dolgokkal, amik csak szépek, de nincs más előnyük. Pont, mint most, a masnival, vagy a ruhákkal.
- Oh harcolni. – mondom ki mintha tökre egyértelmű lett volna, az előbbi cselekedeteiből. – Tudtam ám. Szóval hogy is van ez? Te megtanítasz engem, én pedig téged? Akkor mindent beleadunk? Hmmm Jól hangzik. – Már le is nyitottam a panelt, és magamra aggattam azon felszereléseim, amikkel még megkapom a pluszaim.
- Akkor egy harc, kristályokat és potikat ne használjunk, mert akkor elég sokáig tartana. Egyéb szabály? – kérdeztem, közben még egyszer leellenőriztem, hogy semmit sem hagytam e ki. – Készen állok. – Majd Shu-ra pillantottam, várva, hogy ö is elkészüljön, feltéve ha ö is szeretne becsatlakozni a dologba. – Oh tényleg akkor most egy egy elleni harc lesz ugye? Szóval Shu nem harcol, vagy ö is? – mintha korábban azt mondták volna, hogy a harcokat Timidus rendezi le, ezért inkább biztosra mentem minthogy az éles összeütközésünkben érjen meglepi valamelyikünket.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 6:48 pm

Shu: 125/45
FK: 40/41 Jun javára
Erő/Irányítás: 5/50
Kitartás: 27/8 Shu minden ötödik, Jun minden harmadik körben pihen
Gyorsaság: 23/44 Jun javára, ő kezd, de nem támadhat többször
Spec: 45/29 Shu javára

-Egy… egy második családom?
A lány kicsit… na jó, nagyon elérzékenyült, és egy kis időre le is szegte a fejét, megpróbálván nem elbőgni magát. Anatole persze megbeszélte vele, hogy ő nem próbál a családja helyett a családja lenni, illetve hát ő konkrétan az apja, de mégis valahogy olyan szép lett volna, ha lett volna egy második családja… neki, akinek már első sincs. Persze gyorsan lerázta magáról ezt, fejét is megrázva, de azért pár könnycsepp, és egy bárgyú, hálás mosoly ott maradt az arcán. Nem akart bizakodni, mert tudta, akkor még jobban fog fájni, amikor újra csalódik… de nem tudott nem bízni, főleg Junban. Ez a lány olyan végtelen boldogság és őszinteség volt, hogy Timidus után belőle nézte ki legkevésbé, hogy hazudna, vagy ne gondolná komolyan a szavait. És a karácsonyi vacsora említése már csak a hab volt a tortán. Petertől is kapott ajándékot, ami azóta egy tavacska legalján pihent valahol, talán működik Aincradban is a rozsda, és már el is pixeleződött… nem mintha nagyon foglalkoztatta volna Shut. Még Danee ajándékát is megtartotta, mert bízott abban, hogy a fiú változhat. Peter azonban nem csak becsapta, de elmenekült az elől is, hogy jóvátegye a bűneit, ennél rosszabbat pedig nem is tehetett volna.
-Mi is reméljük… nagyon reméljük, Jun…
Dadogta megilletődve, majd picit hátrébb is vonult, hogy gondolkodhassék. Timidus pedig elégedett vigyorral szemlélte az eseményeket. Jun boldoggá tette a társát, és amikor közelebb lépett, ezt szóvá is tette, persze csak halkan.
-Köszönöm, hogy felvidítod. Azonban tudd, ha te is be mered csapni, ahogyan mások tették, te is úgy végzed majd, ahogyan ők.
Ezután távolabb lépett, és hangosabbra vette a mondandóját.
-A feltételeket elfogadom. Idomár és pet mindig együtt harcol, kiegészítik egymást. Shu általában nem támad, mert nem szereti bántani a másikat. Feltételezem, hogy a te gyorsaságod a nagyobb. Kezdj!

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 6:53 pm

A lány kissé bizonytalan kérdésére, egy bólintással feleltem. Nem találtam a megfelelő szavakat, és nem szerettem volna butaságot sem mondani, ahogy azt legtöbb esetben szoktam. Csak csendben figyeltem. Legszívesebben odaszaladtam volna és megölelném, szorosan magamhoz, hogy érezze mennyire fontos személy nekem. De ha megtenném, lehet, leszidna. Lágyan az ajkamba harapok, és tehetetlenül állok, mire ismét felemeli, a fejét mosolyogni kezdek.
- De ha mégsem jön össze a dolog valami miatt. Esetleg meggondoljátok magatokat, biztosíthatlak, hogy rám bármikor számíthattok. Lehet, nem vagyok tökéletes, de sok mindenre én is képes vagyok. – hoztam fel, talán már nem először, a dolgot. Szerettem volna ismét tudatni vele, hogy ha az életben bármi baja lesz, hozzám fordulhat bizalommal. Meg fogom hallgatni, és legjobb tudásom szerint segíteni rajta. Persze tudom, hogy nem az a bajba kerülő típus, és ott van neki Timidus aki éjjel nappal vigyáz rá, őrzi és védi minden bajtól. De ha az embernek vannak, barátai az rengeteget jelenthet. Talán most én sem lennék itt, ha akkor nem lettek volna olyan emberek, akikre tudtam számítani. Ha Anat nem bukkan elő a semmiből, és ment ki a sárból, és tűnteti el az óriásbékát az utamból. Timidus közelebb lépdel, és halkan, szinte súg valamit. Mire felé fordulok, és töretlen mosollyal az arcomon válaszolok.
- Csak azt mondom, amire gondolok. Nincs okom becsapni. Kedvelem, és fontosnak tartom. Ahogyan téged is. – válaszolom hozzá hasonlóan halkan. Közben a feltételeket is megtárgyaljuk, illetve kicsit kiegészíti az észrevételeimet. Mire hevesen bólogattam.
- Igen én is úgy gondoltam. Akkor kezdek. - simítok végig a gyűrűmön, hogy aztán végre fegyverrel a kezemben állhassak előtte. Kicsit hátrálok, mindig fura, amikor hírtelen egy nehezebb dolog kerül a kezeim közé, picit szoktatom magam hozzá.
- Ühm, elfelejtettem a felkérést elküldeni a párbajról. Teljes, vagy fél életes? – jutott eszembe, és már pöttyintettem is, majd a lány elfogadására vártam, hogy aztán kezdhessek is. Határozottan lépek előre, kezeim között szorongatva egy hosszú csatabárdot, majd amint kezdődik a harc, rontok is előre vele.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 6:56 pm

Na tessék! Talán Jun sem bízik annyira abban, hogy Shuéknak bármi is sikerülhet, hogy bármi is összejöhet az életben? Persze, azért a lánykán sokszor látszik, hogy elég szerencsétlen fajta… de akkor is, ő ezt igyekszik a legtöbbször nem mutatni, a harcművész most mégis visszakozik. Talán azért teszi, mert rájött, hogy a kijelentései felelőtlenek voltak? De akkor önmagát miért ajánlja fel? Abban már biztos tud lenni, hogy rá mindig számíthatnak? Anatole még ezt sem jelentette ki biztosan, és igazándiból ezt senki nem is jelentheti ki. Shu persze van olyan magányos, és vágyik annyira barátokra, hogy örömmel elhiggye most ezt a lánynak, Timidus pedig, bár gondol arra, hogy Alex is megmondta, hogy figyelmeztetnie kell a társát a barátok múlandóságára, ő azonban még mindig nem képes megfelelően vizsgálni az emberek őszinteségét. Egy csata egyszerű. Egy háború is egyszerű. Van statisztika, vannak pontok, vannak százalékok. Az emberek azonban sehogyan sem mérhetőek, és ez felettébb kockázatos besorolásba tartozóvá teszi őket. Az persze meglepi Timidust, hogy Jun őt magát miért kedveli. Azt érti, hogy Shu kedveli, hiszen megvédi őt, meg csak ő van neki, meg szereti, bármit is jelentsen ez, és rengeteg hasonló dolog, amit még el szokott neki mondani miközben ölelgeti és nyúzza, és tönkreteszi a tollazatát. De Jun… az emberek furák. Talán csak azért kedveli, mert már most átlátta, hogy Timidus lehet az, aki végre valóságos védelmet is tud nekik nyújtani a céhben, és szakértelemmel fog hozzáállni a dolgokhoz, precízen, nem úgy, ahogy az emberek teszik.
-Én… köszönöm Jun… már eddig is… nagyon sokat tettél…
Ám mielőtt a lány teljesen elérzékenyülne, és használhatatlanná vállna a harchoz, végre a csata is elkezdődik. Persze ha már az ellenfél volt ilyen furfangos, hogy lankassza a lány figyelmét, akkor Timi sem lesz rest, ás válaszol neki.
-Amíg nincs okod becsapni, addig könnyű barátnak maradni. Akkor is maradj a barátja, ha majd lesz okod becsapni.
Mondja csöndesen, majd ismét hangosan kiadja a parancsot.
-Teljes életes küzdelem. Rajta!
Többet azonban már nem mond, hanem felkészül a támadásra. Nyugodtan figyeli, ahogyan jun aktiválja a gyűrűjét, hiszen látta már működés közben, és a csatabárd is impozáns látványt nyújt, bár Alex sem ment vele semmire. Jun már azt is megosztotta velük, hogy kisebb szintű mint ők, így azonnal kizárja Shu második képijét. Amikor pedig a lány támadásba lendül, akkor egyelőre kizárja az elsőt is. A tudás hatalom, Jun pedig elfelejtett informálódni a szabályrendszer változásáról, és Timidusnak ki sem kell térnie ahhoz, hogy a rendszer megvédje. Persze nem akarja erről informálni Junt, így hát úgy tesz, mintha elröppenne a penge elől. Ha a lány a harc végéig nem veszi észre, hogy nem lehet már a petet támadni, akkor ez gyors és könnyű győzelem lesz. Persze utána kell egy visszavágó, de jó lecke lesz arról, hogy megtanulja, soha nem szabad elfelejteni informálódni.
-Nem talált. Én jövök.
És ha már történetesen a képességének is ez a neve, akkor meg is próbálja alkalmazni, és ha sikerül, akkor kétszer támadja a lányt. Nem próbálkozik semmi trükkel, egyelőre azt méri fel, hogy miként védekezik az ellenfél. Frontális támadást intéz felé, karmaival megpróbálván felhasítani az oldalát, először a mellső, majd rögtön, második támadásként a hátsó lábain lévő fegyverzetet használva.

/Timike támad, ha a képesség sikeres, úgy kétszer próbálkozhat./

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 7:03 pm

Egyik pillanatról a másikra, egyszer csak mindenféle fura érzés kezdett kavarogni odabent. Boldog voltam, amiért itt vannak, és talán néhány napon belül céhtagként üdvözölhetem őket, veregethetem meg a vállukat és miegymás. Rémes érzés volt ahogyan Timidus mindenféle dologról beszélt, tőle várható teljes komolysággal. De igaza van, tudom, mire gondol. Sajnos az emberek kegyetlenek, de az élet talán még náluk is kegyetlenebb tud lenni. Korábbi beszélgetéseimből elég sok minden kiderült, rémes élete volt szegény lánynak, én pedig akaratlanul is felszakíthattam a sebeit a buta kis szövegeléseimmel. Ami neki nem adatott meg én, tékozoltam, élveztem az életet, játszottam az emberekkel, még csak bele sem gondoltam abba, hogy mit érezhetnek. Most már más a helyzet. Nem számít, mennyi idő kell, nem számít mibe fog kerülni, de elhatároztam, hogy nem hagyom egyedül a lányt. Ha elesik, felsegítem, mindig ott leszek, hogy segítő kezet nyújthassak neki. Hatalmasat sóhajtottam, kezdek én is elérzékenyülni, pedig már megígértem magamnak, hogy nem fogok mások előtt érzelgős dolgokat tenni, amivel az ö kedvüket is tönkreteszem.
- Úgy lesz. – válaszolom halkan, egy bólintással egybekötve, majd ismét összeszedtem magam, és próbáltam úgy viselkedni, mint mindig. Boldogság, mosoly, jókedv. Mindent elővéve, lassan visszaváltozok az önfeledten boldog Junná. Csak egy kis idő, még egy kicsi. Buta lépésekkel, és kérdésekkel próbáltam terelni a figyelmem. Még azt is eljátszottam, hogy elfelejtettem kiválasztani a küzdelem módját, és hangosan megkérdeztem mi mellett is döntsek a kihíváskor, hátha ezzel a lány gondolatait is helyre rázhatom. Metamorphot egy mostanában egyre népszerűsödő alakjába változtattam. Egy bájos kis csatabárd. Elegáns, nagy, és a színkombinációnak köszönhetően még annyira veszélyesnek sem tűnhet. Pont, mint egy játékfegyver. Meggondolatlanul rontok a sárkány irányába a támadás tökéletes, azonban mégsem jön össze, mert egy ismerős, de cseppet sem szívlelt immortal object-es burok veszi körül.
- heee? – vinnyogok fel elég hangosan, egy pillanatig még le is blokkoltam látva a fura jelenséget. Micsoda butaság volt, több irányból is támadhatóvá tettem magam ezzel a lépéssel, így hát a sárkány pillanatok alatt bevihet egy támadást, ha nagyon akarja. Meg persze meg is teszi. Az első támadás már nyomban meg is szedi a páncélpontjaim, de szerencsére még kitart, egy darabig. Közben a picinyke fogaskerekek működtek, és folyton azon járt az agyam, hogy mért is védte meg a rendszer Timidust.
- Az előbb mi történt? Lemaradtam valamiről? Ez valami képesség volt? – halmoztam el kérdésekkel a sárkányt, majd ha ö nem válaszolt akkor Shu felé pillantok, hátha ö megválaszolja a feltett kérdéseket.

//-55 páncél maradt 35 Jun-tan nem támad még//

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 7:06 pm

Jun megígérte. Ez persze nem nagyon jelentett semmit a sárkánynak, Peter is tett már ígéreteket, meg a legtöbb ember csak úgy ígérgetett a vakvilágba, de betartani már nem akarták. RenAi még arra is képes volt, hogy az ígéret után úgy csűrje-csavarja a szavait, hogy úgy tűnjék, mintha nem is tett volna semmilyen ígéretet, mert az ő állítása szerint csak az számít ígéretnek, aminek a végére odabiggyesztjük, hogy megígérem. Ha ez így lenne, akkor igen kevésszer számíthatnának az emberek egymásra, és folyamatosan esketniük kellene a másikat, de még akkor sem lenne biztos, hogy betartják se az ígéretet, se az esküt, mert őket nem kötelezi erre semmi. odavannak az érzéseikért és a lelkiismeretükért, ami Timidusból hiányzik, vagy csak nagyon minimálisan van jelen olykor, ha a programjában futó események kifejezhetők mimikával, és mégis ő az, akinek a szavában bárki megbízhat. Furcsa fintora ez az életnek, azaz inkább Kayaba Akihikonak, de Shu szerette ezt a világot, és Timidust is pont emiatt a tulajdonságai miatt tudta annyira imádni. Néha félelmetes volt a sárkány gondolkodása, de Shu sohasem tudott tőle félni, mert benne megbízott, az emberekben viszont nem tudott. Persze ebből a picsogós érzelemhullámból is az váltotta ki, ami Timidussal történt. Még, hogy immortal object! Object. Mióta tárgy Timidus? Persze Shu Kayabára sem haragudhatott, mert őt is imádta, így gyorsan magyarázatot talált az eseményekre. A felirat nem a sárkányra vonatkozott, hanem az őt védő burokra, és így már teljesen rendjén volt az egész. Amíg azonban ő ezen gondolkodott, Timidus már válaszolt is Jun kérdéseire.
-Igen. Lemaradtál. Úgy tűnik a ti Kayaba bácsitok úgy döntött, hogy ezúttal megvéd engem.
Majd csipogott egyet, csendre intve ezzel a lányt, aki azonnal rábólintott. Ugyan nem tetszett neki a helyzet, de ő is átlátta, hogy mit akar a sárkány. Timi megnyalta a száját, megpróbálkozva egy újabb képességgel, Gyenge Gyors Ütés Potionhoz juttatva magát, majd ha ez sikerült, ismét támadott, ismételten kétszer, ezúttal azonban nem suhant el Jun mellett, hanem megpróbált rácsimpaszkodni, és úgy karmolni és harapni, hogy az arcát érje. Egy nemrég lezajlott küzdelem során leharaphatta az ellenfele kézfejét. Kíváncsi volt, hogy képes-e megvakítani a lányt.

/Timike megpróbálkozik az első képijével, ha sikeres, akkor ismét kétszer támad, a leírt módon./

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 7:12 pm

Elképedve figyeltem a különös jelenséget. Ez valami új, valami eddig nem tapasztalt dolog. Első logikus magyarázat, ami eszembe jutott, biztosan valami fura képesség, ami most majd megvédi Timidust attól, hogy megtámadjam, és a következő támadásom biztosan sikerülni is fog. Azonban olyannyira sokkolt a dolog, hogy inkább nem támadtam, hanem megkérdeztem mi is volt ez valójában. A sárkány egy sikeres, és egy elvétett támadás után végül adott egy kissé rejtélyesnek hangzó választ, amit nem is értettem meg igazán. Felvontam a szemöldököm, és elmélkedtem picit rajta. Körülbelül két másodpercnyit.
- Szóval akkor ez tényleg valami képesség? – kérdeztem vissza, de már nem voltam benne teljesen biztos, abban mit is kellene hinnem. Ez a felirat általában olyankor bukkan elő, ha valami megtámadhatatlan, megsebesíthetetlen. Ha egy képesség lenne, akkor valószínűleg ez nem történne meg, hanem valami másféle módja lenne a látottaknak. – Nem értem. Egyáltalán nem értem. – siránkoztam, kezdtem kicsit kétségbe esni, mivel egy olyan jelenséggel állok szemben, amire nem sikerült még ésszerű magyarázatot találnom. A sárkánytól hátráltam néhány lépést, miközben rákészül ismételten a támadásra, majd csak reménykedtem, hogy időben sikerül aktiválnom a csere képességem.
- bocsánat. - nyögtem ki, feltéve, ha sikerül a képesség, és a helyemre szegény lányka kerül. Ha a feltételezésem igaz, akkor most megint fel kell tűnnie annak a bubinak, hogy megvédje őket. Sikerülnie kell. Ugye? Ha sikerül a képesség, ha nem mindenképpen Timidusra támadok, ismét. Ezzel megbizonyosodok arról, hogy ez képesség volt-e vagy valami más. A másik képességem inkább szorult helyzetre hagyom, nem szeretném máris elhasználni. Majd amolyan meglepi lesz, ha úgy adódik a helyzet. Amúgy sem arról híres, hogy hasznos lenne. Chan ellen is csak béna képihasználataim voltak. Muh, lehet nem kellett volna belemennem ebbe a harcba, rémes lelkiismeret furdalás gyötör.
- Azt hiszem hálásnak kell lennem Kayaba-nak, hogy nem érzünk fájdalmat. - picit lihegve, fáradva, de még egyben...

//Ha sikerül a képi Timi egyik támadását biztosan beszedi Shu x_x Ha Timi képije is sikerül akkor a másik az már mehet rám, ha időben kapcsol a kis drága owo  illetve mégegy fail támadás Timire facepalm //

Páncél leütve:
Hp: 60

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 7:16 pm

Junci nem tudja. Junci egyáltalán nem tudja. Már Shu érezte magát kényelmetlenül amiatt, hogy Jun nem tudja. Ő nem kapott értesítést a változásokról? De… biztosan kapott. A rendszerüzenetek mindenkihez eljutnak. Akkor mégis hogyan lehetséges, hogy nem érti, hogy mi történt? Timidus persze továbbra sem érezte úgy, hogy meg kellene osztania eme tudást a lánnyal, és hatalmas vigyorral a pofiján lendült neki az újabb támadásba, hiszen érezte, hogy ez a képesség is sikerrel aktiválódott. Amikor sikerült megszorongatnia az ellenfelét, akkor még a kérdésére is válaszolt.
-Ha képességnek szeretnéd hívni, akkor hívd annak.
Ezután azonban már le is sújtott. Arra számított, mivel látta már működés közben a lány képességét, hogy az ki fogja cserélni magát valamivel, mondjuk egy tárggyal, és mivel eléggé kétségbe volt esve a tudatlansága miatt, ezért tudta, hogy valamikor mostanában fogja bevetni. Azt azonban nem gondolta volna, hogy Jun képes lesz Shura cserélni önmagát, így magabiztosan emelte csapásra a mancsát, majd le is csapott a halálra rémült idomárra. Amikor azonban meglátta, hogy végül kit is támadott, továbbra is vigyorgott.
-Ügyes. Bocsi Shu.
Nyalintotta meg az idomár arcán húzódó vörös pixelcsíkokat, majd elengedte, és azonnal az ellenfele felé vette az irányt, és végrehajtotta az eredeti tervét, azaz igyekezett kikaparni a lánynak legalább az egyik szemét, ami sikerült is. Ezután csak nyugodtan hátraröppent, és az idomár mellé telepedett, aki csak most kezdte felfogni, hogy mi is történt.
-Te… de… miért engem?
-Helycserés képesség. Fogadd el a bocsánatkérését mielőtt sírva fakad.
-Én… de… hogy ő…
-Shu. Jun a támadás alatt kicserélte magát veled, ezért téged ért a támadás, ő pedig most ezt sajnálja, bár azt nem értem, hogy miért, ha győzni akar, hiszen remek taktika volt. Te haragszol rá emiatt?

Shu még mindig értetlenkedve ugyan, de a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal rázta meg a fejét.
-Ez a lényeg. Rám haragszol?
-Te is bocsánatot fogsz kérni?

Lepődött meg most már még jobban a kis idomár, hiszen ilyen nagyon ritkán történt.
-Természetesen nem. Nincs okom bocsánatot kérni.
-De Junt…
-Igen. Vissza fogja kapni a látását a csata végére.

Nyugtatta meg a sárkány Shut, miközben most már nem is próbálta imitálni a kitérést, hiszen látta, hogy az ellenfele újra őt támadja, így csak nyugodtan beszélgetett tovább a társával a rendszer védelmét élvezve.
-Nem kellene neki elmondani?
-Ráérünk. És valószínűsítem, hogy már maga is rájött.
-Timidus… én tudom, hogy soha nem tudnál engem bántani… nem haragszom…
-Tudnálak bántani. Mindössze nem akarlak.

Vigyorodott el a sárkány, majd megindította újabb támadását a félvakon botorkáló ellenfele felé, ezúttal már azzal a céllal, hogy a kezét sebezve, az a fegyverét is elveszítse.
Shu: 120/0
Timi: 47

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 7:20 pm

A sárkány csak szórakozik velem. Micsoda gonoszság. Már vagy két támadásom ment a semmibe, de még mindig nem értem ezt az egész dolgot. A kérdésemre csak egy olyan választ kaptam, amire nem is igazán tudtam mit reagálni. Kételyek között vagyok, nem tudom, mi történik, és mért történik. Sóhajtottam, majd a fejemben eldöntöttem, hogy ha lesz még lehetőségem megpróbálom valami kevésbé óriási fegyverrel megbökni Shu-t, és ha ö kapja a sebzést, akkor valamit nagyon nem jól csináltam. Tuti, hogy megint valami módosítás volt a rendszerben, hogy összezavarják azokat a játékosokat, akik már hozzászoktak mindenhez. Hatalmasat sóhajtottam, és türelmesen kivártam, hogy a sárkány előttem teremjen, és képességet használhassak, ami még sikerült is.
- Bocsánat. – ismételtem el másodszorra is, rémes érzés volt, olyannyira megijedtem a támadás pillanatában, hogy be is hunytam a szemem, de csak egy pillanatra, mert hát erőt kellett magamon venni, hogy meglessem tényleg a rendszer védi-e Timidust a támadásoktól, és nem egy képesség. Hatalmas lendülettel rohamoztam meg, de mint ahogyan korábban is, ezúttal sem jártam sikerrel. Rémesen érzem magam a miatt a lépésem miatt. De Timidus már le is csapott rám, pontosabban a fejemre, a fegyverem magam mellé hajítottam, és próbáltam legyűrni magamról, viszont a bal szememet így is sikerült „kiszednie”. Rémülten kiáltozni kezdtem.
- A szemem! Nem látok! – kaptam oda a kezem, picit lenyugtatva magam, hogy amint az életpontjaim helyreállnak ismét lesz, és látni fogok. A szemfedők, és a kalózos stílus nem áll jól. Picit lihegni kezdtem, majd a rendszer már ki is fárasztott. – Fenébe! – huppantam le a földre. Úgy tűnik itt már vége. Megmutattam Timidusnak mennyire képzetlen és buta vagyok. A fegyverem magam mellé húztam,
- Tényleg bocsi Shu. Csak ki akartam próbálni valamit. Azt hiszem talán kicsit rémisztőre sikeredett a próbám. – sóhajtok – Szóval akkor miről is maradtam le? Új szabályokkal bővült a rendszer? Már másra tényleg nem tudok gondolni. – igen, biztosan erről lehet szó. Ha nem nyomkodnék mindig a törlés gombra a rendszerüzeneteknél, akkor ezt a kellemetlenséget elkerülhettük volna. Fenébe..
- Mennyi ideig tart mire újra látni fogok? – pillantottam Timidusra, elég ügyes kis támadás volt, ezért biztosan nem először alkalmazza valakin. Én pedig nem lehetek biztos abban, hogy nem fog egy idő után így fél életponttal is.

//előző körben kellett volna pihizni, x-x//

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 7:31 pm

Shu csak értetlenül, és ijedten figyelte, ahogy a sárkány elindította az újabb támadását, és Junnal együtt sikkantott fel, amikor Timidus a lány szeme felé karmolt. Persze a látvány ebben a világban nem volt annyira borzasztó, a vörös pixelcsíkok eltakarták egyszerűen az ellenfél arcát, így Shu még rá is tudta emelni a tekintetét, de az ő szemeiben is könnyek gyűltek már. Mindenesetre a társa biztatására igyekezett biztosítani a lányt arról, hogy ő egyáltalán nem haragszik amiatt, hogy megtámadta, sőt, sokkal inkább már ő kezdte magát szégyellni amiatt, hogy bár Timidus eddig azt mondta, hogy tanítani szeretné Junt, ez már sokkal inkább kezdett valamiféle gonosz megszégyenítéshez hasonlítani, mint tanításhoz. Persze Timidusnak ha volt is célja az, hogy megfélemlítse a lányt, azt nem gonoszságból tette, hanem igenis tanító szándékkal, és ezt a következő lépései valamennyire Shuban is biztossá tették. Timidus nyugodtan sétált a földön heverő ellenfele mellé, leült, mancsát pedig Jun fegyverére helyezte.
-Remek lépés volt kicserélni magadat az idomárral. Én sem tettem volna másképpen, de nem számítottam arra, hogy te is képes leszel ezt meglépni. Egy harc során ne engedd, hogy félelem és kétkedés ébredjen a szívedben, főleg akkor ne, ha tudod, hogy a másiknak úgy sem eshet semmi baja, akármit is teszel. Ha megbízol bennünk, akkor elhiszed, hogy mi nem akarunk bántani, és azt is elhiszed, hogy mi is elhisszük rólad ugyanezt. Ha pedig ezt tudod, onnantól kezdve bármit megtehetsz ami a győzelemhez vezet, hiszen csak a gyakorlás részeként tetted.
Elhallgatott, és a földön heverő fegyvert bámulta.
-Az új szabályok szerint egy párbaj során nem támadhatod a petet, kizárólag csak az idomárt. Valószínűsítem, hogy az Aréna miatt változott a rendszer, bár azt nem értem, hogy miért kellett kiterjeszteni a normál párviadalokra is. Te erről nem tájékozódtál időben, és ez nagy hiba volt. Talán végzetes hiba, a kettőnk harcát illetően.
Újra elhallgatott, majd mancsával egy nagyot lökött a fegyveren, hogy az még messzebb kerüljék az ellenféltől.
-Számos mondás van, amelyet elvileg ti alkottatok, a ti könyveitekben szerepeltek, mégsem tudjátok alkalmazni. A legkiválóbbakat egy nagy hadvezér mondta. A szalagom is olyan, mint az övé. Olyat mondott, például, mint sose szakítsd félbe az ellenséget, ha éppen hibát követ el. Veled is ezt tettem. Azt is mondta, hogy az ijedt ellenség legyőzött ellenség. Ebben is igaza volt. Tanuld meg ezeket, és ne engedd, hogy ellened használják fel. A látásod azonnal rendbe fog jönni, amint befejezzük a párbajt. Ugyanúgy, ahogyan az életed és a páncélod is visszatöltődik.
Lassan feltápászkodott, széttárta szárnyait, bólintott egyet, majd egy hatalmas ugrással rávetette magát a lányra.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 7:33 pm

Gyötört a fájdalom. Persze nem fizikai, hanem a rosszabbik fajta, a lelki fájdalom. Rosszul éreztem magam amiatt, hogy ennyire sikerült megrémítenem a lányt, egy ilyen alávaló húzással mint amit az imént tettem. Szégyelltem magam miatta, főleg mert ö egyetlen egyszer sem emelte rám a kezét a harc során, én pedig mégis képes voltam erre, csak azért, hogy kipróbáljam az elméletem helyességét. Pedig rengeteg más tárgy is lehetett volna amire kicserélhettem volna magam. Farönkök, kerti asztalka, hozzátartozó szék.  Sokadszorra is bocsánatot kértem, majd végül az felejtette el egy pillanatra velem a fájdalmam, hogy Timidus egy olyan lépéshez folyamodott amiről eddig még nem is sejtettem, hogy működne. Szó szerint kikaparta a szemecském. Fájlalva tapasztottam a kezem a "sebhez", de inkább csak rémületemben tettem. Ha ez a valóságban történt volna meg, ahol érzünk fájdalmat, biztos, hogy a földön vergődnék segítségért kiáltozva. De még így is rettenetes érzés volt. Nem láttam, mintha a fél világ eltűnt volna számomra. A még ép szemem pedig nem volt elegendő ahhoz, hogy mindent tökéletesen meg tudjak állapítani. Olyan közelinek tűnik a mellettem heverő fegyver, de valójában egy picivel távolabb van. Mialatt lassan tapizgattam magam mellett a füvet, a ruhám, meg egyéb dolgokat, odafigyeltem Timidus mondókájára is.
- De olyan rossz érzés volt. Már legalább négyszer megbántam a dolgot. Utálok csak úgy bántani valakit. Még ha egy párbajban is veszünk részt, olyan fura, hogy mi harcolunk, utána csak úgy bumm. Szóval érted igaz? - remegek bele a dologban. Picikét megviselt a dolog, bizonyára Shu-t is annyira rosszul érintette a dolog mint engem, ha nem jobban.. - Értem. Megpróbálom a fejembe vésni. Csak még picit szokni kell a gondolatot. Valójában elég régen  harcoltam utoljára más játékos ellen fegyverrel. - osztottam meg. Való igaz ritkán járok küzdőtérre, arénába is csak egyszer tettem be a lábam.
- Vagyis de! Pár napja, de az nem tartott sokáig. De előtte tényleg régen. - picit elcsendesedtem, és kezdtem végiggondolni a következő lépésem. Végül is egészen elkényelmesedtem a helyemen, ami azt illeti a kis beszélgetés még a félig-meddig vakságom is elfeledtette velem, és végre megtudtam az okát annak mért nem jött össze a támadásom. Mért védte meg a rendszer minden egyes alkalommal Timidust.
- Ééértem! - húztam el picit, már biztos is lettem benne, hogy az a rendszerüzenet fontos lett volna. - Azt hittem csak valami hibajavításos üzenet, vagy valami fegyverek statpontjainak változása, esetleg valami új dolog reklámját küldték. Butaság volt csak úgy olvasatlanul törölni. - sóhajtottam, majd ismét a sárkányra pillantottam. Valahogy illettek hozzá ezek a bölcsességek. Jó volt az ö szájából hallgatni a dolgokat, ahogy beleéléssel meséli, elkápráztat a tudásával. Bólogattam a tanításaira. Miután végzett pedig ismét támadásra készült. Mire a jobb karommal már nyúltam is a fegyveremért, hogy ki tudjam védeni, viszont nem találtam. Tapogattam végig a füvön, húzgáltam a kezeimet.
- NEEE! - sikoltottam fel, és végül az egész fejem magam mellé kellett fordítanom. Kutattam, kerestem, a bárdot. Sehol. Majd picit távolabb találtam meg. Pont annyira távol, hogy még ha szerettem volna sem érek oda érte időben. Főleg nem ülő helyzetből. - Feladom. Feladom. Feladom! Csak az arcomat nee!  - rikoltoztam, és mindkét kezem az arcomhoz húztam, még mielőtt kipróbálhatom milyen érzés teljesen vaknak lenni.

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Shukaku on Kedd Szept. 30, 2014 7:42 pm

-Nem értelek. Miért cselekedtél így, ha utána megbántad? Mielőtt megtetted, nem tudtad, hogy meg fogod bánni? Miért bántad meg, ha az ötlet bevált, és senki nem haragszik rád miatta?
Annyi kérdés kavargott a sárkány fejében, hogy fel sem tudta tenni, de Shu azért igyekezett választ adni erre.
-Timidus… tudod jól, hogy én sem szeretem bántani a másikat…
-De nem bántod. Nincs semmi maradandó sérülés. Nem hal meg. A látását is vissza fogja kapni.

Ezután pedig csak értetlenül meredt Junra, és lassan csóválta a fejét.
-Nem. Nem értem. Nincs ebben semmi különös, ez mindig is így működött. Ha nem végzetes a csata, akkor a párbaj lezártával a sérülések meggyógyulnak és az életed is feltöltődik, a páncélok pedig megjavulnak. Miért lenne ez fura?
És valóban, ha kicsit Jun is belegondol, akkor talán értheti. A sárkány sohasem látott másmilyen rendszert, ebben él kikelése óta, neki ez a normális, és bármi más, ami ettől eltér, az lenne a fura.
-Nem játékosok ellen harcolsz. Ellenünk harcolsz. És ha az elején szólsz, akkor fegyver nélkül is megküzdhettünk volna, ha neked az úgy megfelelőbb, bár e mögött nem látom a logikát, hiszen fegyverrel a kezedben erősebb vagy.
-Jun… nem haragszom. Tényleg nem. Ne érezd magad emiatt rosszul... és te se haragudj ránk...

Próbálta egy picit az idomár is sulykolni a lánykába a gondolatot, hátha ér is valamit. Ő, mivel akart alkalmazkodni a világhoz, ezt könnyebben is tette, így Timidus itteni gondolkodását is könnyebben látta át, na meg nem mellesleg a nap 24 óráját mellette töltötte. A következő szavakra a sárkány újra csak fej csóválni tudott.
-A tudás hatalom. Mindenfajta tudás. Nem tudhatod, hogy mikor tudod majd felhasználni.
A támadása ugyanolyan volt, akárcsak a többi. Nem tartotta különlegesnek, vagy ijesztőbbnek, egyszerű vetődés volt, aminek a végén valószínűleg átharapja Jun valamelyik részét, ahol éri. Ám ezúttal Timidus megtorpant, és lassan lefeküdt a földre.
-Nem értelek. Az arcodat támadva ugyanannyit sebzek, mintha bárhol máshol támadnálak, a szemedet pedig védheted. Te félsz tőlem, Jun, és a megfélemlített ellenfél legyőzött ellenfél. Legyőztelek, de nem célom, hogy félj tőlem.
Azt pedig már nem kötötte az orrára, hogy a támadást be sem fejezhette volna, hiszen a pihenőköre következett.
-Nem kell félned. Csak gyakoroltunk, és mivel feladtad a küzdelmet, így véget is ért. Ha azonban egy egyszerű gyakorlás során, ahol nem érhet baj, így eluralkodik rajtad a félelem, sokat kell dolgoznod azon, hogy éles helyzetben megálld a helyed. Az érzelmeitek gyengévé tesznek titeket, embereket, de Alex szerint azért is vannak, hogy megvédjenek, óvatossá tegyenek. Találd meg az egyensúlyt.
És ezalatt Shu ténykedése során Jun előtt már fel is villant a panel, ahol rányomhatott a feladásra. A kislány már nem akarta tovább kínozni, Timidus pedig értelmetlennek tartotta a harc folytatását, így ő is rábólintott.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Jun on Kedd Szept. 30, 2014 8:04 pm

- Megbántam és kész. Az emberek sok mindent megbánnak utólag. Nem gondoltam át, teljesen, és mire igen addigra már késő volt. - hadarom el, közben próbáltam magyarázatot keresni arra, hogy mért is rossz dolog megtámadni valakit amikor, úgysem fog érte megharagudni, és ez a harc lényege, de nem sikerült pontosan kiötleni mért is, ezért inkább megválaszolatlanul marad ez a dolog.
- Pontosan! Ahogy Shu mondja. - helyeseltem, közben bólogattam a lánynak, igaza volt. Viszont ez nálam csak részlegesen igaz. A legtöbb emberrel a harcok során végül is megütjük egymást valahogyan. De persze ahogyan Mer-chanra sem tudtam fegyvert emelni, a lánykát sem támadtam meg szívesen. Timidus érve is betalált. Mire csak ismét bólogattam, mintha egy tanár szidott volna meg valamiért, én pedig most hallgatom ahogyan megdorgál  butaságaimért, és persze várja a magyarázatot a cselekedetemre.
- Jól van na. Jó volt ez így. Legalább kicsit edzettünk, és kipróbálhattam milyen egy sárkánnyal harcolni. - még akkor is, hogy ha a rendszer minden támadásomtól megvédte. De akkor is, hasznos tapasztalat volt számomra a dolog. Rengeteg olyan technikát meg támadási útvonalat mutatott amire eddig nem is gondoltam. Talán legközelebb ha repülő célpontom lesz, sokkal figyelmesebb leszek. Jobban fogom védeni az arcom, főleg a szemeim. Ha hagyom, hogy csak úgy elvakítson, nem valószínű, hogy képes lennék nyerni,
- Nincs miért haragudnom rátok. - mosolygok a lánynak. Szívesen meglesném milyen lehet így az arcom. De nem hordok magamnál kézitükröt, ezért ez nem lehetséges.
- Remélem egyszer harc közben hasznomra fog válni a magas szintű sminkelési technikám. - válaszolom a sárkánynak halál komoly arckifejezéssel. Elvégre nem egyszerű dolog elkészíteni egy tökéletes sminket, megfelelő mennyiségű alapozót felkenni, eldolgozni, meg miegymás. Rengeteg lánynak hatalmas problémát jelentenek az ilyen apróságok, amikkel én pár órácska perc alatt végzek. Nem mintha sok mindent el kéne fedni, de azért jó ha van. Timidus hirtelen felindulására az arcomra kaptam a kezeim és kiáltozni kezdtem. Szinte már könyörgés volt, hogy bármi más felületet, csak az arcot ne támadja. Viszont végül nem érkezett be a támadás, aminek az előjelét láttam. Félve lestem ki az ujjaim között, a sárkány pedig a földön fekszik.
- Ühüm. Félek. - válaszolom, közben lassan lefejtem az arcomról a kezem. - Vagy talán nem is. - öltök nyelvet, nem adok pontos választ. Persze egyértelmű, hogy nem félek tőle. Nincs is rá okom. - Azért védem az arcom, mert félek, hogy még egy csúnya sebet ejtesz rajta. Nem szeretném, hogy Shu-tan ennél is csúnyábbnak lásson. - válaszolom, majd a térdeimre "állok" és gyengén rádőlök a sárkányra, kezeimet elfektetve rajta, mintha átkarolnám.
- Rendben. Nem fogok félni. Viszont szeretni szerethetlek ugye? - közben már rá is böktem a feladás gombra, ezzel elveszítve az alapból bukott meccsem. Valójában nem is voltam vesztes. Ez csak egy kis tanulás volt. Mindketten csak nyerhettünk itt. - Köszönöm, hogy ilyen fontos dolgokat mondtál el nekem. Megfogadom a tanácsaid, és a jövőben jobban fogok figyelni. - még egy pillanatig "öleltem" majd felálltam, és a bejárat felé indultam.
- Mit szólnátok egy kis teához?

//köszönöm a harcot :3//

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
avatar
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 22

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
3984/4100  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Klein on Kedd Okt. 07, 2014 9:08 pm

Ossu!

Lezárom a párbajt, 75 xp és 210 arany jár érte.
avatar
Klein
Moderátor
Moderátor

Hozzászólások száma : 3066
Join date : 2012. Dec. 16.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Fuurinkazan

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Egy séta a céhházban

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.