[Küldetés] Csalafinta kincskeresés

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Hétf. Nov. 05, 2012 10:30 pm

Résztvevő játékosok: Peter Worker, Shiel D. Lewis

A Kezdetek városában járva némi küldetésre fáj a fogatok, ám a hirdetőtábláról csaknem az összes felhívást elorozták már előletek. Egy frissnek tűnő pergamen viszont ott tetszeleg még a jobb alsó sarokban, egyelőre nem tudni miért nem rabolt rá senki. Közelebb lépdelve takaros kis betűkkel megírt szöveget olvashattok:

Kedveskéim!
Olyan bátor ifjakat keresek, akik hajlandóságot éreznek arra, hogy TrükkMesterné Nagyikának, vagyis szerény személyemnek segítenének. Drága megboldogult férjemnek még a halála előtt is tréfás fejtörőkön járt az esze, s jól kibabrált velem a végrendeletével. Gyermekünk nem lévén, minden vagyonunkat Miss Szőrgolyóra, imádott macskánkra hagyta az alábbi záradékkal: A jól megérdemelt nyugdíjkori megélhetésem engem illet meg, ha a megadott térképet követve egy héten belül rálelek az elrejtett örökségre a közeli barlangban. Ám öreg vagyok én már ehhez gyermekeim, az ízületes térdem nem bírná a zegzugos, nyirkos útvesztőben való botorkálást. Segítségetek fejében megvendégelnélek benneteket házi lekváros kenyérrel és almakompóttal, továbbá részesednétek a kincsből. No, így már megéri Nagyikának segíteni?
Ölellek, csókollak és az erdei tisztáson meleg teával várlak benneteket kis drágáim! Bátran kopogjatok a virágos ajtón!


A hirdetményt végigolvasva a stílus valóban elrettentő lehet, ám a jutalom hívogatóan cseng. Amennyiben elfogadjátok a küldetést, hívjátok le a menütökbe beépülő térképet, ami elvezet Nagyika hangulatos faházához az említett erdei tisztáson. Ám térkép nélkül is könnyű követni a hívogató illatokat.
Hogy bevárjátok-e egymást, vagy egyenként juttok el a helyszínre, az rátok van bízva, illetve a kezdő játékosra.

Várakozási idő: 2 nap/fő.
Játékhoz utólag is lehet csatlakozni, kérelmet PÜ-ben lehet elküldeni nekem.

Jó szórakozást kívánok! Smile

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Nov. 06, 2012 11:26 am

A sapka, mit társamra akartam adni, nem volt a legszebb. Sajnos fejmérete a legkisebbek közé tartozott és méreteiben csupán csak egy hányás zöld színű, kötött sapkát találtam. A hűs idő miatt nem akartam, hogy egy vírust kapjon el nekem, megfázzon, meg akartam őt óvni minden bajtól. Jégsárkány volt, a hideget elméletileg jobban bírta, de sosem lehet semmiben sem biztos az ember!
Miként a fejére húztam volna a sapkát, a fogait megmutatva, vicsorítva nézett rám és hátrált tőlem.
– Fel kell venned. - szóltam kedvesen, de hogy továbbra se volt hajlandó a kezeimhez jönni, kezdtem mérges lenni rá – Vedd fel! - emeltem a hangomon.
Hevesen rázta a fejét és öklendezésével jelezte nekem, hogy nem szimpatizált az őszi kiegészítővel.
– Vedd fel, nem akarom, hogy bajod legyen. - léptem közelebb hozzá és ragadtam meg testét, szorítottam a lábaim közé váratlanul.
Mocorgott az ölemben, visított, úgy hangzott, mintha kínoztam volna, de végül elengedtem, látva, hogy megmaradt fején a ruha. Távolabb állt tőlem, majd ugrált és fejét rázta, hogy levegye magáról a sapkát, végül karmai segítségével sikerült megszabadulnia tőle és a megtépett darabot dobta vissza elém. Pillantásai ijesztőek voltak, de nem hátráltam, fel kellett vennie!
– Nem leszünk jóban. - szóltam neki.
A fogai a korábbinál is élesebbnek tűntek és a támadó állását is felvette. Mellkasát a földhöz nyomta, míg fenekét és farkát az égnek szegezte, mintha vadászni készült volna.
– Nem hatsz meg. Fel fogod venni. - utánoztam mozdulatsorát. Mellkasom a fölhöz volt közel, míg fenekem az eget pásztázta. Áldottam az eget, hogy nem voltak a közelünkben, legalábbis olyan sokan.
Egymásnak estünk, hogy az erősebb domináljon.

Önbizalmam a lentebbinél is lentebb került, miként a mellkasomon ugrált diadalittasan a sárkány. Legyőzött, kellett beismernem. Lemászva rólam a nyelvét nyújtogatva táncolt körülöttem, én meg a magányos sapkát néztem a kezeimben, majd felkapcsolódott, erősen fénylett a fejemben az a bizony körte, minek ilyenkor égnie kellett.
– Figyelj rám. Hé, figyelj rám. - állítottam meg lelkes futkározását, minek okán kíváncsian fordult felém – Ha én is felveszek egy sapkát, hordani fogod? - látszott, hogy elgondolkozott, azonban arca gesztusai nem voltak bíztatóak – Te választhatod ki. - szavaimat hallva arcára mosoly került, fejemre pedig egy rózsaszín, szívecskés, csipkés bolyhos női sapka.
Nagyot sóhajtva nyugtáztam a helyzetet, de beletörődve mindebbe lettem nyugodt, hogy már ő is viselte a neki szánt ruhadarabot.
– Akkor keressünk munkát. Drágák voltak ezek a sapkák. - mindeddig nem törődtem az áraikkal.
A tábla majdhogynem üres volt, nem volt rajta sok küldetés, mi volt is meghirdetve ahhoz vagy erőm, vagy hangulatom nem volt elég. Az üres táblát percekig néztem, nem akartam ostobának tűnni, hogy csak úgy fölöslegesen bámultam azt és örültem is meg, hogy egy friss pergament láttam meg az egyik sarokban.
– „Kedveskéim!” - kezdtem el felolvasni – „Olyan bátor ifjakat keresek, akik hajlandóságot éreznek arra, hogy TrükkMesterné Nagyikának, vagyis szerény személyemnek segítenének.” Bátrak vagyunk? - söpörtem félre a sapkám egy lelógó undorító díszét a szemeim elől és néztem társamra. Lelkes bólogatást kaptam tőle válaszul – „Drága megboldogult férjemnek még a halála előtt is tréfás fejtörőkön járt az esze, s jól kibabrált velem a végrendeletével. Gyermekünk nem lévén, minden vagyonunkat Miss Szőrgolyóra, imádott macskánkra hagyta az alábbi záradékkal: A jól megérdemelt nyugdíjkori megélhetésem engem illet meg, ha a megadott térképet követve egy héten belül rálelek az elrejtett örökségre a közeli barlangban. Ám öreg vagyok én már ehhez gyermekeim, az ízületes térdem nem bírná a zegzugos, nyirkos útvesztőben való botorkálást. Segítségetek fejében megvendégelnélek benneteket házi lekváros kenyérrel és almakompóttal.” – néztem fel a pergamenről és képzeltem e csodás ebédet – Almakompót, lekváros kenyér. - nyeltem nagyot, hogy a nyálam ne folyjon ki a számon – „Továbbá részesednétek a kincsből. No, így már megéri Nagyikának segíteni? Ölellek, csókollak és az erdei tisztáson meleg teával várlak benneteket kis drágáim! Bátran kopogjatok a virágos ajtón!” Azt hiszem ez eldöntetett… bár érdekes a stílusa.
A meleg tea hívogatóan hangzott, minthogy az mindig hatásos megfázás ellen. A sapka nem volt elég, akartam, hogy forró teát is igyunk, biztos, ami biztos, nem akartam a szerencsére hagyatkozni.
Elfogadtam a küldetést és néztem is a térképet, hogy merre kellett haladnunk.
Az erdei tisztás gyönyörű volt, mesébe illő. A madarak énekei, a szél lágy fújása, kellemes érzés volt itt lenni mindaddig, míg rá nem jöttem, ha sokat időzünk itt, könnyen átfújhat minket a szél. A sétám közben sem változott a véleményem, bár a sapka engem jobban zavart, mint társamat az övé, nem engedtem, hogy levegyük azokat.
Virágos ajtó, egy nagyobb kunyhó. Megérkeztünk és egy pillanat sem kellett, hogy ne egyedül legyünk itt. „Bátran kopogjatok…” Ismétlődött fejemben a leírtak pár szava és erőt véve magamon igencsak halk hangja lett, miként bütykeimmel a fát ütöttem.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Kedd. Nov. 06, 2012 3:49 pm

- Hmmm háááh!, Fmmhhh áááhhh! - ilyen nyögés szerű hangokat hallhatnak azon játékosok, akik a város széli kis rét mellett haladnak el. Az elpirulóknak, zsörtölődőknek, de a kukkolóknak sem jó táptalaj, mi a magas fűben zajlik. Ugyan is nem egy párocska birkózik a kalászok rengetegében, hanem Sir Shiel D. Lewis, aki egymás után öleli keblére a szebbnél szebb virágokat. Már vagy fél órája ezt csinálja. Különös tevékenységének azonban csak annyi az oka, hogy szereti fogdosni az evilági textúrákat, habár a nem játékos karakter nőkhöz még nem szottyant kedve, inkább már egy hús-vér után nézne.
Nos, miután boldogan ölelte magához ismét ugyan az a fűcsomót, szöget ütött fejében egy gondolat: pénz. Ó igen, az kell itt minden izgis dologhoz és az a jó, hogy miközben keresed, aközben is jól érzed magad, haha! Így hát elengedte a megnyomorgatott növényeket, habár már a szívéhez nőttek, s legszívesebben betekerte volna őket egy nagy papírba, hogy aztán elfüstölje őket, de valószínűleg nem enyhítenék azon vágyát, mint a valóság ültetvényein növő rokonjuk társaságának élvezete.
Felpattant hát, s kivergődve a bozótosból, egyenest a legközelebbi küldetés-tábla felé vette az útirányt, miközben vadul lóbálta a sunyiban az egyik lába hátuljára tapadt kalászt, amit leaprikált a testrészről. A kalász a fel-alá himbálódzástól egymás után hagyta el toklászait, majd teljesen szétpixelesedett és eltűnt. Na sebaj, a programja gondoskodik róla, hogy majd nőjön új helyette...
A küldetés táblához érvén megállt, majd ujja hegyével követni kezdte a tekintete összpontosítását. Minden kis vackon átsiklott gyorsan, így megállapíthatta, hogy semmilyen jó küldetés nincs, hanem mikor már majdnem derékszögben áll, s a tábla alját karistolja ujja, akkor észrevesz egy papírost.
Egy özvegy öregasszony kér segítséget bátor kalandoroktól, akik segítenének neki abban, hogy elhunyt férje hagyatéka jogosan is hozzá kerüljön. Valami csínyes öregember lehet, mert a macskájára hagyta a vagyonát. Haha, jól kibabrált az öreglánnyal! Vigyorogva veszi fel a küldetést, s a mapja máris jelezni kezdi a célt, hogy merre kell pontosan tartani.
Egyenest a mezőre, ami nem messze van tőle. A küldetés 'party' megjegyzésében rajta kívül egy másik játékos neve is szerepel, biztos ő lesz a társa. Bizonyos Peter Worker az illető, de rajta kívül még más nincs benne. Talán nem is lesz. Sir Lewis nem bánná, ha csak ketten vennének részt a küldetésben, mert ígérve van tea, sőt kompót is, de az öregeknél mindig van még sütemény is. S hősünk biztos abban, hogy ez most sem lesz kivétel. Már ha csak a saját múltjára gondol Amerikában, ott is úgy volt, hogy akármelyik nagyijához is látogatott el, mind a kettőnél volt süti mindig!
A mezőn gyorsabban szedte lábait, nehogy lemaradjon valami fontosról, vagy a társa elhappolja előle a finom falatokat. Amint a házhoz ér, gyorsan megkeresi azt az oldalát, ahonnan az ajtó nyílik, s egy kanyar után rá is akad. Ám ott egy srác áll, aki éppen kopog az ajtó, mellette pedig egy kis sárkány-izé ácsorog. Kék színű. Jégből volna? O.o

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Kedd. Nov. 06, 2012 4:28 pm

A bátortalan kopogás hallatán először nem történik semmi, majd kis idő elteltével komótos mocorgás hangja szüremlik ki bentről, s hamarosan érkezik egy "Megyek mááár!" felkiáltás is. Egy töpörödött öregasszony nyit ajtót, szottyadt, ráncos bőre és hamuszürke őszes, kontyba fogott haja valóban nem éppen arról árulkodik, hogy megbízótok egy életerős, aktív kalandor.



- Már itt is vagyok kedveskéim, ugye nem várakoztok rám régóta? Óóó, hát tüneményesek vagytok ezekben a sapkákban - s klasszikus nagymamás hévvel Nagyika meg is csipkedi kicsit Peter pofiját. Beinvitálja először Petert és sárkányát, majd mikor már csukná be az ajtót, befut Sir Lewis is, így gyorsan elkapja az ő grabancát is.
- Gyere be gyorsan te is kis drágám, nehogy megfázz nekem itt ebben a nagy szélben!
A lakásbelső telis-tele van mamaszagú holmikkal, falvédőkkel, horgolt terítőkkel, csipkés abrosszal, és mindent áthat a fahéj és a szegfűszeg illata. Nagyika serényen almáspitét és forró csipkebogyó teát tesz vendégei elé, majd hellyel kínálja a fiatalokat, s ő maga is belehuppan karosszékébe a kandalló mellé.
- Egyetek csak! - noszogtat benneteket - Jól gondolom, hogy a kincskeresés miatt érkeztetek, ugye kedveskéim? TrükkMesterné Nagyika vagyok, de ezt már úgyis tudjátok. Gondolom olvastátok a hirdetést, tehát tisztában vagytok a feladattal. Lenne még bármilyen kérdésetek?

(OFF) A megbeszélés után kapni fogtok majd felszereléseket is, ezeket a következő postban részletezem majd (OFF)

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Nov. 06, 2012 5:39 pm

[off] Időközben lett neve a jégsárkánynak, Hisame [/off]

– Erősebben kellett volna kopognom. – sóhajtottam, majd láttam, hogy mellettem por kavarodott a levegőben. Hisame mintha egy bika lett volna, úgy kaparta lábával a földet és készült neki futni az ajtó lapjának. Valószínű tettével csupán csak hangosabb lett volna, mint én az előbb, nem okozott volna komolyabb kárt, de inkább elé tettem a lábamat, hogy nehogy neki támadjon az ajtónak. Még a végén megsérült volna és fejéről lekerült volna a sapkája, mit nem nagyon akartam.
– Megyek már! – hallatszódott hang bentről, mire mindketten felfigyeltünk, majd egy pillanattal később nyílt is az ajtó.
A Néni, vagy Asszony a mellkasomig is alig ért, nem nőt nagyra, vagy ha valamikor is nagyobb volt, rég összement azóta. Törékeny teremtésnek látszott és már csak egy bot hiányzott a kezeiből. Ősz haja és ráncos arca ellenére mégis boldog embernek tűnt, kinek gyengeségét leszámítva nem sok problémája lehetett.
- Már itt is vagyok kedveskéim, ugye nem várakoztok rám régóta? – válaszoltam volna, de nyitni nem volt időm a számat - Óóó, hát tüneményesek vagytok ezekben a sapkákban. – ráncos és kemény ujjaival lelkesen vizsgálta arcom nyúlékonyságát, majd invitált be minket.
Előre mentem, lépteimben társam, majd végül egy másik személy is befutott a faházba, kinek hasonlóképp örült az öreg Néni. A fiú is hasonló magasságokkal rendelkezett, mint én, így igencsak hatalmasoknak tűntünk a kunyhóban a Néni mellett. A székek, párnák, tányérok, mind kicsik voltak, nem hozzánk tervezték azokat.
Nagymamám jutott az eszembe. Mindig lefejeltem náluk az ajtófélfát, minthogy igazán alacsonyra volt az építve, pont úgy, mint itt. A csillárok a szobák közepéig leértek. A falvédők a fél falakat betakarták, és múzeumokba illő terítők takarták az asztalokat. Az illat mi itt volt, kellemes volt, szép emlékek jutottak eszembe, ugyanakkor társam mintha fuldokolni kezdett volna, nem tetszett neki e dohos illat.
Megérkezett a forró tea, mi mellé almás süteményt is kaptunk. A kedvenceim listáján a dobogó legtetején állt a sütemény, ugyanakkor most a teát fontosabbnak éreztem és fogtam a kezeim közé az egyik bögrét, míg egy másikat a sárkány elé toltam.
- Egyetek csak! – szólt, miután leültetett minket - Jól gondolom, hogy a kincskeresés miatt érkeztetek, ugye kedveskéim? – csak némán bólogattam - TrükkMesterné Nagyika vagyok, de ezt már úgyis tudjátok. Gondolom olvastátok a hirdetést, tehát tisztában vagytok a feladattal. Lenne még bármilyen kérdésetek?
Gondolkodtam, féltem a kerekek túl hangosak is voltak a fejemben, de nem jutott eszembe semmilyen komolyabb kérdés sem.
- Miért a cica? – hogy kimondtam a kérdést, Hisame már rögtön keresni is kezdte az érintett négylábút – Miért a macskára hagyta a vagyonát?


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Kedd. Nov. 06, 2012 8:28 pm

Az ajtó kitárul, mire Lewis megtorpan. Onnan, ahol ő áll, azt látja, ahogy egy kis néni áll meg az ajtóban, aki nem is hazudtolja meg önmagát, egyből az előtte álló állatidomár arca után kap, s elkezdi csipkedni.
- Uhhhghh - grimaszt vág, ami azt sugározza, hogy nem tetszik neki, amit lát. Odakapott a saját arcához, mintha csak őt is megszorongatták volna az imént. Ez a félelem és ijedtség még gyermekkorából jött vele, mikor is a család többször látogatta az egyik nagymamát, akihez nem szeretett járni és pont, hogy a nyanya kényszeres csipkedése miatt, ami néha olyan volt, hogy már rendesen leesett néha az arca, vagy órákig piros volt orcája mindkét fele.
A hideg rázta ki, hogy most ugyan ezt át foglya élni ennyi év után, s pont ebben a játékban, melyet úgy megszeretett. A másik srác is biztosan rühelli, hogy ha csipkedik, mégis leplezi a kínt és megaláztatást!
Nehogy már egy állatidomár jobban bírja, mint én! Mi lovagok sokkal jobbak vagyunk mindenben, ők meg csak a kis pet-izéjükkel vagánykodnak minden csaj előtt, na de majd én megmutatom neked állatidomár komám, hogy a lovagokat, milyen fából faragták! Így tehát hősünk kihúzta magát, s póker arccal odasétált az ajtóhoz, mely majdnem becsukódott előtte, de az utolsó pillanatban újra kitárult, s az asszony lépett ki. Ekkor Lewis egy pillanatra megfeszítette minden izmát, behunyta szemét, mert érezte, hogy közelít a csapás...
- Gyere be gyorsan te is kis drágám, nehogy megfázz nekem itt ebben a nagy szélben! - hallja, majd kis kezeket érez az arcán, amik elkezdik rángatni. Hősiesen tűri a "gyilkolást", majd mikor abbamarad a kínzás, újra kinyitja szemeit, s látja, hogy a néni int neki, hogy menjen be.
IGEN! Kiálltam azt, mint az állatidomár, de ez még nem elég, meg kell mutatnom lovagi kitartásomat, hogy bizodalmat nyerjek magamban! Hősünk ezután belépett a kis helyiségbe, ahol a leendő tárasa ült az asztalnál, az asztalon pedig ott heverészett a sárkánya.
Leült vele szemben, miközben a néni süteményt és teát tett eléjük az asztalra. Megcsillant a szeme, mikor meglátta, hogy itt újra bizonyíthat, hogy jobb, kitartóbb, mint az állatidomár, aki egy bögre teát vett magához és fújni kezdte.
Azt hiszed gyorsabban le tudod hűteni a teádat, mint ÉN?! Gyorsan felkapott ő is egy bögrét, amit a szája elé tartott, s módszeresen, jobbról balra, majd az óramutató járásával megegyezve, majd ellentétesen kezdett fújni. Nem is erősen, nem is gyengén. Majd megkóstolta, s elégedetten hátradőlt, hogy ő jobban megfújta a teát.
Ezzel azonban még nem értek véget a megpróbáltatásai, "ellensége" egy süteményt vett a kezébe, melyet nem sok várakozás után meg is evett.
Még mindig azt hiszed, jobb vagy?! Ő két süteményt markolt fel és tett maga elé, majd szépen mind a kettőt megfogta egy-egy kezében, s egyszerre kapta be mind a kettőt.
- Fha fha!, Éh vahk ah 'ob! (Haha, én vagyok a jobb!) - nyögte, miközben a szája teli volt süteménnyel, amitől így halkabban is sikerült a dolog, így senki sem hallotta meg, de ő erre nem figyelt.
Az öregasszony közben kérdezgette őket, de nem figyelt rá, csak akkor kapott észbe, mikor megszólalt a küldetés-társa:
– Miért a macskára hagyta a vagyonát? - ahh, persze Sir Lewis ezt sem hagyhatta szó nélkül.
- Hát biztosan azért, mert ennyire trükkös volt az öreg, nem igaz? - tekintetét a kérdés végén az asszony felé fordította, s olyan fejet vágott, mint akinek irdatlan mód szüksége van az alátámasztásra. Ez így is volt, mert nem csak a tettek mezején, hanem a szavak tengerében és a logikában is az állatidomár fölé akart kerekíteni, s ezért még egy kérdést is hozzá tett ő is:
- Mire számíthatunk ebben a bizonyos barlangban, csak nem csapdákra? - szavában irónia csengett fel.

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Szer. Nov. 07, 2012 10:35 am

- Hogy miért Miss Szőrgolyóra hagyta az örökséget? Jól mondod kis drágám - helyesel Nagyika Sir Lewis-nak, miközben a szájából kiszóródó morzsákat összeszedegeti és egy kistányért nyom a fiú kezébe. Az említett hófehér macska a kandalló melletti kis fészkében durmol.
- Pusztán azért, hogy borsot törjön az orrom alá! Nem ismerhettétek az én jó uramat, tüneményes ember volt, de az esze állandóan a komiszságokon járt. - itt kicsit elszorul a torka, majd nagyot sóhajtva folytatja - A barlangról csak annyit tudok én is, hogy hol található, mindjárt át is küldöm a térképet a menütökbe. Ha abból indulunk ki, hogy az én férjecském a legnagyobb mestere volt a trükkgyártásnak, akkor bizonyára teletűzdelte talányokkal az útvesztőt. Vigyázzatok nagyon magatokra, de úgy vélem nincs veszélyben az életetek! Ám van itt még néhány hasznos holmi számotokra!
Ahogy befejezi mondandóját, serényen a menüjében pötyög, végül megjelenik előttetek is egy felugró ablakban a térkép, piros X-el jelezve a barlang bejáratát. Az oda vezető út nem lehet hosszabb negyed óránál, így a kalandotoknak ez lesz a legkönnyebben teljesíthető része. Végül megjelenik egy asztalka is mellettetek, tele hasznos holmikkal, amiket Nagyika nektek szán a feladat végrehajtásához. Amikor jóllaktatok és felszerelkeztek, az öreglány hirtelenjében összecsapja a tenyerét és váratlan fordulatképpen finoman elkezd kitessékelni benneteket. Látszik rajta, hogy nagyon izgatott, és alig várja, hogy nekiveselkedjetek a kincskeresésnek. Sokáig még az ajtóban áll és integet nektek, és nem győz szerencsét kívánni.

Nagyikától az alábbi felszereléseket kaptátok:
- 1db/fő világító kristály (Ha aktiváljátok, korlátlan ideig világít, de csak 10 méteres látótávolságig. Azonban ha megreped, vagy eltöritek, akkor kihuny a fénye.)
- 1db/csapat kötél (15 méter hosszú, erős hegymászó kötél a végén egy háromágú kampóval)
- 1db/fő forró vizes termosz + teafű készlet ( 1-1 liternyi forróvíz + teafüvek: csipkebogyó, hársfa, kamilla) Nehogy megfázzatok kis drágáim Very Happy

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Szer. Nov. 07, 2012 11:57 pm

Hisame időközben megtalálta az említett állatot és szerencsére elég volt pillantásom, hogy hagyja békén a békésen szunyókáló Miss Szőrgyolyót. Kíváncsi volt, de bajba se akart kerülni a sárkány.
- Hogy miért Miss Szőrgolyóra hagyta az örökséget? Jól mondod kis drágám. – erősítette meg a fiú szavait - Pusztán azért, hogy borsot törjön az orrom alá! Nem ismerhettétek az én jó uramat, tüneményes ember volt, de az esze állandóan a komiszságokon járt. – arca változott és nagyot nyelt - A barlangról csak annyit tudok én is, hogy hol található, mindjárt át is küldöm a térképet a menütökbe. Ha abból indulunk ki, hogy az én férjecském a legnagyobb mestere volt a trükkgyártásnak, akkor bizonyára teletűzdelte talányokkal az útvesztőt. Vigyázzatok nagyon magatokra, de úgy vélem nincs veszélyben az életetek! Ám van itt még néhány hasznos holmi számotokra!
Nincs veszélyben az életetek. Visszhangzott a fejemben. A feleségének, szerelmének szánta e különleges talányt, így reméltem, hogy nem volt olyan veszélyes a barlang, nem láttam értelmét, hogy veszélybe sodorja őt az öreg. Csupán csak egy rossz gondolat jutott az eszembe, lehet, hogy a túlvilágra akarta küldeni őt, hogy ott is mellette legyen. A hűvös idő, a hideg szél és most e rémes gondolat. Aggódni kezdtem, a sapka mellé egy sál is kellett volna még!
A térkép megjelent előttünk, mi csupán csak pár percnyire mutatta innen a barlangot. A nagy, piros „X” megállás nélkül villogott, majd ijedtem meg a mellettünk váratlanul megjelenő asztaltól és a rajta levő tárgyaktól.
Egy – egy kristály, egy hosszabb kötél és forró vizek, mikhez teák is tartoztak. A Nagyi mintha a fejembe látott volna, nyúltam rögtön a termoszért elsőnek és helyeztem biztonságba a legfontosabb tárgyat. A kristályt is fogtam, azonban ejtettem is el azt, csúszott ki a kezemből. Ijedten nyúltam utána, de nem értem el, végül Hisame kapta el azt ügyesen helyettem. Simogatva fejét dicsértem meg, majd igazítottam meg sapkáját, hogy az biztosan álljon rajta.
A sütiből még egy harapás, majd a következő pillanatban már a kunyhó előtt álltunk a friss levegőn. Lelkesen integetett és küldött minket a helyes irányba sok szerencsét kívánva, mígnem hátat fordítottunk neki és tettük meg az első lépéseket. Sapka a fejen, termosz a táskába. Ellenőriztem le, majd fordultam a friss társam felé.
- Remélem, sikerrel járunk. – nyújtottam a kezem – Peter. – és mutatkoztam be neki.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Pént. Nov. 09, 2012 1:50 pm

- Hogy miért Miss Szőrgolyóra hagyta az örökséget? Jól mondod kis drágám! - mondja az asszonyság a lovagnak, aki erre mértéktelen boldogsággal veszi el a kezébe nyomott kis tányérkát, hogy szájából odaeshessenek a morzsák.
Igen..! Most már... Élhettem tovább az nyugodtan... Én győztem... Győzelmi mámorja hirtelen annyi nyálat termelt, hogy pillanatok alatt megpépesítette az egyébként finom süteményt, s gyorsan le is nyelte, majd ivott rá gyorsan egy kis teát.
- Pusztán azért, hogy borsot törjön az orrom alá! Nem ismerhettétek az én jó uramat, tüneményes ember volt, de az esze állandóan a komiszságokon járt. - Hősünk szemöldöke vadul hullámzani kezd ennek hallatára, leginkább azért, mert nem érti, hogy egy férfi miért törne borsot szíve választottja orra alá. Vagy nem is annyira az érzelmek vezették ebben a kapcsolatban a bácsit..? Elképzelhető, hogy nem is szerette a nénit, hisz' akkor miért rakná egy barlangba a hagyatékát, hogy ne tudja megszerezni az asszony? Hát ő sem volt lovag...
- ...Ám van itt még néhány hasznos holmi számotokra!
- Hmm, remélem van benne sütemény is... - mondja kíváncsian, majd meglepődik, mikor egy asztal ugrik elő a semmiből, rajta különböző holmikkal.
Felhörpinti az utolsó korty teát is, majd odapattan az asztal mellé, csak úgy, mint társa, aki máris böngészni kezdi a cuccokat, sőt még dobálózni is kezdenek a sárkányával.
Ő maga is eltesz egy kristályt, mely legfőbb reményei szerint világítani fog, elvégre egy barlangba mennek, ahol vajmi kevés fénnyel fognak találkozni, hacsak nincsen odalent egy nap..! Erre mondjuk kevés az esély.
Kezébe veszi a második termoszt, melyhez elteszi a teafüveket is. Nem böngészi át, hogy milyen ízesítések közül lehet válogatni, csak gyorsan zsebreteszi azokat is, majd pedig megfogja a kötelet, s behelyezi azt a állatidomárral közös inventoryba, amiből majd az is könnyedén elérheti.
Ezután a néni megváltozott viselkedésének folytán kitessékelődött a házból, s mielőtt akár nyögni tudott volna, már kint ácsorogtak. Már inkább nem mondott az asszonynak semmit, hanem újdonsült társa felé figyelt, aki nem habozott, be is mutatkozott neki. A neve tényleg Peter, mint ahogy a küldetés-partyban olvasta. Nagyszerű, ezek szerint legalább ezen információi hitelesek.
- Sir Lewis..! - közli mosolyogva, majd kezet ráz a fickóval, akivel ezután elindulnak a barlang irányába, de a biztonság kedvéért megidézi térképét, mely azt súgja: tényleg jó felé mennek.

[Már van súlyemelés jártasságom, esetleg azt is bele lehet fűzni! :3]

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Vas. Nov. 11, 2012 5:12 pm

Miután elbúcsúztok Nagyikától, s megejtettétek a bemutatkozást, belevetitek magatok az erdő rengetegébe. Ahogy haladtok előre a térkép adta útvonalon, Peter sárkánya, Hisame váratlanul felkapja a fejét és tétova hallgatózásba és szaglászásba kezd. Csakhamar kiderült hirtelen jött izgatottságának oka, mivel jó 300 méter megtétele után feltűnik mögöttetek Miss Szőrgolyó csörgő nyakörvével. Hogy Nagyika küldte-e utánatok, vagy az öntörvényű macska maga döntött úgy, hogy valamilyen oknál fogva követ benneteket, azt nem tudni. Dorombolva dörgölőzik oda Lewis lábához, és ha Hisame megpróbál a közelébe férkőzni, akkor égnek meredő, felborzolt szőrrel fúj a sárkányra. Addig könyörög és nyivákol keservesen a bolhazsák, amíg Lewis fel nem veszi karjaiba. Miss Szőrgolyó mégsem teheti tönkre a bundáját az erdei koszban! Tappancskái is már áthűltek, így jólesően bújik a lovaghoz, ha az felveszi.

Ahogy a térképen jelölt X-hez értek, már jópár méterről látszik a barlang bejárata. Azonban azt is könnyedén kiszúrhatjátok, hogy a bejáratnál valaki várakozik. Ahogy közelebb értek, egy idősebb félmeztelen férfit pillanthattok meg. Izmos, szikár pasasnak tűnik annak ellenére is, hogy csapzott hosszabb haja és szakálla már őszes-szürke. Szemeit csukva tartja, s még érkezésetekre sem reagál. Karba font kezeivel úgy áll ott, mintha aludna. Ha szólongatjátok, nem válaszol, azonban abban a pillanatban, hogy 3 lépés közelségbe érteke hozzá és a barlang szájához, karjait széttárja és mereven rátok tekint!



_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Hétf. Nov. 12, 2012 10:28 pm

Sétánk csendben telt, sosem voltam az a kérdező típus, mindig is inkább hallgatóságnak voltam nagyon jó. Egy kavicsot rúgtam messze, mikor felfigyeltem, hogy Hisame nem az eső követ leste. Figyelme más felé terelődött és zavartan szaglászott a levegőbe. Mintha hallott is volna valamit, legalábbis fülei mozgása ezt mutatta számomra, de én nem láttam semmi szokatlant sem. Kíváncsian figyeltem őt lépteink közben. Hosszabb utat is megtehettünk, miután váratlanul felugrott és cselekvésével fordult is meg mellettünk. A hátunk mögé nézett, majd követtem én is őt és böktem meg a lovagot, hogy tegyen ő is így.
Az ismerős fehér macska rögtön feltűnt nekünk, mintha fényforrás lett volna egy sötét, üres kamrába. Nyakörve minden lépésével egyre hangosabb és hangosabb lett, mert bár kecses mozgása volt, mint a legtöbb macskának, mégis megállás nélkül csörgött a nyakában, minek csörögnie kellett. Nyávogott Miss Macska, de a Nagyi nem volt a közelbe. Nem tudtuk, hogy hogy kerülhetett ide és nem tudtuk a miértet sem. Hisame rögtön rávetette volna magát, játszani akart, hisz lett valaki, kit végre túl nőtt kicsiny termettével, azonban amint mozdult is felé, a macska égnek álló bundával fújt rá és hangjával tartotta távol magától őt.
- Hagyd őt. – szóltam rá, majd néztem, hogy a Miss, hogyan kérleli fel magát Lewis meleg ölébe.
Fehér bundáján jól látszott, hogy ez a terep nem egy elkényeztetett négylábúnak volt kitalálva, így érthető volt, hogy miért vágyott a fiú karjai közé.
A térképet megnézve megörültünk, hogy a helyes barlanghoz értünk. A bejárata nagy volt, azonban jól látszódott, hogy annak aljában már állt valaki és várt valamire. Közelebb mentünk hozzá, majd tűnt fel őszes hajzata, vagy inkább sörénye és meztelen felsőteste. Korához képest jó izomzattal rendelkezett, ugyanakkor pihenést is annyit igényelt, mint más korabeliek, hisz csukott szemmel állt a bejárat előtt. Állva aludt, vagy aludva állt, nem tudtam eldönteni. Léptünk hozzá, azonban amint a közelítettünk, összefont karjait kitárta és határozottan, pislogás nélkül nézett ránk.
- Ez meg ki és mit csinál? – értetlenkedtem hangosan, hangomban talán egy kis félelmet is lehetett érezni.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Kedd. Nov. 13, 2012 9:20 pm

Sir Lewis, mint a katonák, úgy masírozott előre, egyenesen abba az irányba, amit a térképe adott meg neki egy piros iksszel. Vajon ha odaértek, ők is egy nagy piros x alatt találják majd meg az öreg elrejtett kincsét, mint a kalózos rajzfilmekben, amiket még Sir Musashi albérletében néztek a valóságban..? Ez a kérdés felettébb érdekelte, elég mókás lenne, ha az öreg, mielőtt meghalt volna, egy nagy ecsettel rajzolt volna a földre egy jelet. Persze úgy túl könnyű lenne megtalálni a kincset, biztos nem így csinálta..!
- Hmm, ááhh igen, ez pont a magunk fajta hősöknek való feladat, a szegények, elesettek védelme, segítése..! Hmm, még akkor is, hogy a nagy vagyont, amit mi szerzünk meg kemény munkával, oda kell adnunk másnak... Teasüteményekért, meg teáért..! Hah, mily' csodás a lovaglét! - rögtönzött beszédet tart, de lehet megint nem nyitotta ki a száját eléggé, vagy nem artikulált megfelelően, mert mikor rásandít a valamelyest mögötte haladó társára, mintha az nem is figyelne rá. Vagy csak elterelte a figyelmét valami, esetleg elbambult. Hát van ez így, lovagunk pedig nem fog kötekedni ilyen apróság miatt.
Mielőtt azonban újfent elmélyedne eget rengető gondolatai sűrűjében, koppantást érez a hátán, mire gyorsan odafordul. Egy nem várt ninja támadás helyett azonban az idomár srác böködte meg, aki tekintetével kissé a távolba néz.
Ahogy hősünk meresztgetni a szemét, észrevesz egy fehér pamacsot, ami a fűben egyre közelebb kerül hozzájuk. Gyorsan utoléri őket, mire Lewis is felismeri az állatot, aki nyávogva lépdel feléjük. Óhh, az előbb a macsekot figyelte, biztos ezért nem vette észre, hogy hozzá beszélek..!
A macska beéri őket, majd egy gyors "vita" közte és a sárkány után máris a lovag lábához dörgölőzik, aki nyugodt mozdulattal hajol le az állatért, majd ahelyett, hogy a karjaiba venné és simogatná, a vállára helyezi a szőrpamacsot, s így szól hozzá:
- A vállam elég széles neked, jól el leszel rajta..! - a macskák mind olyanok, mint a nők, ebből kifolyólag nem szeretnek sokat gyalogolni, olyankor fel kell őket venni, így a macskákat. Na meg vigyázni is kell rá, mert ugye ez a macska az, akire az örökséget hagyták, ha minden igaz. Ha megfázna idekint és kinyúvadna, annak beláthatatlan következményei lennének...
Int a fejével az idomárnak, hogy folytathatják az utukat, közben pedig érzi, hogy az állat a vállán megfelelően belemélyesztette a karmait ahhoz, hogy ne essen le.
A mint a barlanghoz közel érnek, valami iszonyat furcsa dolgot tapasztal. Valami olyat, amit még életében sosem látott, egy dolgot, amit egyszerűen nem bír szó nélkül hagyni. Amit valószínűleg minden ember érdeklődve figyel és ha az ember szét van, még csak sokkal látványosabb jelenség.
- Neked meg hogy a fenébe van ilyen party-szemöldököd?! Én is akarok egyet!! - kiáltja a barlang szája előtt álló öreg fószerra, aki olybá tűnik meditál, vagy alszik, vagy bambul, vagy fene tudja, de az istennek se akar válaszolni..!
Már majdnem ninja módba vált, mikor társa elég közel megy az idegenhez, hogy az széttárja a karját és utána furcsa tekintetével őket pásztázza. Sir Lewis erre csak egyetlen dolgot tudott tenni: Jobb lábát előbbre helyezte, jobb kezével pedig masszívan rámutatott az öregemberre, majd határozottan, s kimérten így szólt:
- Nem, hiába vagyok lovag, nem foglak megölelni!!

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Szer. Nov. 14, 2012 1:12 am

A fószert egyetlen beszólással sem lehet kibillenteni pózból, továbbra is merev tekintettel bámul rátok. Arca kifejezéstelen, egészen addig, amíg egy váratlan pillanatban el nem tüsszenti magát. Hatalmas prüszkölés szakad fel belőle, melynek hatására végigfut hátán a hideg. Ahogy újra uralkodni tud a magán, ismét megacélozza testét és visszaáll eredeti terpeszállásába.
- Kik vagytok, és mit akartok?- Szólal meg végre mennydörgő hangon, tekintete hol Peterre, hol pedig Lewisra vándorol, az állatokkal egyelőre nem foglalkozik - Bizonyára ti is a barlangba akartok bejutni. Oda be... csak rajtam keresztül juthattok!
Ekkor viszont már előhívja inventoryjából termetes lándzsáját, amelyet átlósan teste elé (jobban mondva a barlang szája elé) von, elzárva ezzel a továbbhaladás lehetőségét. Miss Szőrmók érdeklődve figyeli az eseményeket, és bízik abban, hogy Sir Lewis nem feledkezik meg arról, hogy a vállán van. Még véletlenül sem szeretne egy esetleges harcba belekeveredni, annál jobban félti a bundikáját.

Kérdés mit tesztek? Megkerülni nem tudjátok, a barlangnak csak ez az egyetlen bejárata a térkép szerint. Megpróbáljátok kicselezni a férfit? Tárgyaltok? Esetleg támadtok a könnyebb továbbjutás reményében?

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Csüt. Nov. 15, 2012 12:37 pm

- Nem, hiába vagyok lovag, nem foglak megölelni! – szólt társam, de nem hittem, hogy az öreg ölelésre vágyott.
Mereven tekintett ránk és nem mozdult. Bottal lehetett volna piszkálni, de nem sokat értünk volna vele. Nem állt odébb, bárhogy is szóltunk, végül arca furcsa grimaszolásba kezdett. Orrát húzta, a szemöldökét ráncolta, ismerős volt a mozdulat sor, de nem tudtam honnan, majd hatalmasat tüsszentett és köpött volna le minket, ha egy lépéssel közelebb álltunk volna hozzá.
- Ó igen, egészség. – kívántam neki kedvesen.
- - Kik vagytok, és mit akartok? – kérdezett mély hangján és nézett rám, majd Lewisre - Bizonyára ti is a barlangba akartok bejutni.
Mi is? Csodálkoztam némán magamban, hogy kik akarhattak még be menni oda, hisz mi vállaltuk el a küldetést.
- Oda be... csak rajtam keresztül juthattok!
Szóltam volna, azonban egy pár méteres lándzsa került a kezeibe és emelte azt maga elé. Nem volt bizalomgerjesztő látvány, nem jósoltam semmi jót sem magunknak.
Ketten voltunk egy ellen, ugyanakkor idős és tapasztalt lehetett harc terén az öreg. Volt egy Hisaménk és a lovag eddig nem ismert fegyverei, azonban ő pedig a legijesztőbb lándzsát tartotta a kezeibe, mit eddig láttam itt. Tökéletes bizonytalanság lett úrrá rajtam és nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen. Másik bejárata nem volt a barlangnak és feladni is elég furcsa lett volna, minthogy még szinte el sem kezdődött igazán a kaland.
- Te vagy a főnök, dönts, hogy mi legyen. – fordultam a lovaghoz, Lewishez és adtam át neki a vezető szerepet – Az lesz, amit te mondasz.
Reméltem ő jobban átlátja a helyzetet és döntést tud hozni. Csak a parancs szóra vártam.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Szomb. Nov. 17, 2012 2:45 pm

Hősünk már majdnem azon volt, hogy a kínos ácsorgás közepette oda megy, s megöleli az öregembert, hagy legyen boldog, ha már ennyire ölelkezni akar, de akkor az ideges egy hatalmasat tüsszent. Normális embernek ilyenkor a lelke is távozni szokott, vagy mint a rajzfilmekben, az agyuk is kiugrik, de itt nem történt ilyen, hiába volt a nagy prüszkölés.
- Egészségére, uram! - mondja Lewis lovagiasan, kihúzott háttal, férfiasan, de oly módon, amennyire csak egy másik férfinak mondani lehet ezt. Hangjában pedig nem rejtetten tisztelet is vegyült, melyet az idegen korához fűződő viszonyulás társított.
A társa, az állatidomár srác is hasonlóan a legjobbakat kívánta, majd az öreg fószer, mintha mi se történt volna, eget rengető hangján megszólal:
- Kik vagytok, és mit akartok? - hát Sir Lewis arcán ekkor valamilyen okból kifolyólag egy olyan grimasz terült szét, amelyet ember még nem láthatott az óperenciás tengeren innen, s túl! Úgy kell elképzelni, mint amikor valaki meg akarja magyarázni neked, hogy az ég kék.
- Hát valószínűleg az üveghegyre tartunk, hogy megtaláljuk a kurta farkú malacot! - majd köhhent egyet. Az öreg azonban veszélyes tárgyalópartner, nem adja föl ilyen gyorsan.
- Bizonyára ti is a barlangba akartok bejutni. Oda be... csak rajtam keresztül juthattok! - majd ezután a menüjében kezd pötyögni, s egy nagy lándzsa jelenik meg a kezében. Sir Lewis ekkor odasuttog a társának:
- Úgy tűnik átlát a szándékainkon... - majd dörzsölgetni kezdi állát, melyen friss borosta pihen, s sercegő hangja megnyugtató hangulatot kölcsönöz neki.
A lovag felsandít a vállára, melyen ott pihen a macska, aki kérdően tekint vissza rá. Nem lenne okos dolog harcolni, főleg nem egy macskával a vállán, továbbá lovagias sem lenne, hogy ifjú titánként egy öregemberre támadjon, aki egy barlang száját védi, fene tudja milyen okból kifolyólag.
- Te vagy a főnök, dönts, hogy mi legyen. Az lesz, amit te mondasz. - mondja neki társa, mire már határozottan érzi, hogy mi is a teendő ebben a helyzetben. Lovagként mindig az igazságot kell keresnie, s ezt is kell tovább adnia, ez a legcélravezetőbb. Kivéve, ha ninja lovag, akkor hazudni kell.
- Nem hiszem, hogy érdemes lenne harcolnunk vele... Van benne valami furcsa... - mondja Peternek, majd megköszörüli a torkát, s belekezd monológjába:
- Uram, az én nevem Sir Lewis és társammal, egy igen fontos és lovagias küldetést hajtunk végre! Egy öregúr hagyatékát keressük, hogy a jogos tulajdonosának adhassuk. - tart egy gondolatnyi szünetet, majd erőteljesen kihúzza magát, hogy igazságos izmai, s magassága napvilágra kerüljenek. Hősies tisztelettel a hangjában folytatja:
- Kérem uram, nem áll szándékunkban harcba bonyolódni egy olyan tiszteletre méltó szemöldököt viselő emberrel, mint maga..!

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Vas. Nov. 18, 2012 1:52 pm

A kapuőr még percekig rezignált arccal tekint rátok, szorítása nem lazul lándzsáján. Aztán Lewis szemöldökös megjegyzését hallva ismét eltorzul az arca, fejét kissé hátraveti és mikor már azt hihetnétek, hogy megsértődött az iménti miatt és rátok támad, akkor egy újabb földrengető tüsszentés hagyja el testét. Bizony, még a szemöldöke is belerázkódik. Meztelen felsőtestén ismét végigfutkos a hideg, lándzsáját maga mellé helyezve minkét kezével azon munkálkodik, hogy fel tudja melegíteni didergő végtagjait. Ami az időjárást illeti, még egészen kellemesen süt a nap, de a barlangból áradó hűs levegő nem éppen arra ad okot, hogy valaki ennyire nekivetkőzzön, mint a férfi. Amikor sikerül ismét erőt vennie magán, egy hangyányit kevésbé rideg tekintettel fordul hozzátok.
- Jól döntöttél, hős lovag - s ekkor látni engedi a feje fölötti lilás ikont, mely egyértelműen utal arra, hogy amúgy is értelmetlen lett volna a küzdelem.

- Viszont... nem akadna valami a kezetek ügyébe, ami felmelegítené átfagyott testemet? - szánalomraméltó pillantással les felétek, inkább tűnik most védtelen öregembernek, mint büszke harcosnak - Egy komisz emberke szarvasbogarat rejtett a galléromba, és mikor levetettem a felsőruházatomat, hogy megszabaduljak az izgága bogártól, egyszerűen elcsente az ingemet és meglógott vele. Bemenekült a barlangba előlem, viszont mivel a rendszer engem rendelt ide kapuőrnek, ezért nem hagyhatom el a posztomat.
Miss Szőrgolyó közben leugrik Sir Lewis válláról, majd ringó cicamozgással odatipeg a kapuőrhöz. Gondolkodás nélkül hozzádörgölőzik a férfi lábához, hogy vastag bundájával is melegíthesse kicsit.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Vas. Nov. 18, 2012 8:25 pm

Társamnak, mi a fejében az a száján, gondolkodás nélkül beszélt és az öreg grimaszoló arca azt jelezte, hogy a szemöldökére tett kitérő, nem volt jó ötlet a fiú részéről. Legalábbis ezt gondoltam, de csupán csak nagyot tüsszentve köpött végig rajtuk az öregember. Kezével a lándzsáját fogta, így a nyála kellemes zuhatagában fürödtünk mindketten. Teste megremegett, majd karjaival erősen dörzsölni kezdte magát, próbálta melegíteni testét. Feladta, hogy mozdulatlan legyen, tartása eddig tartott, mit meg is értettem, hisz a barlangból áradó hűvös levegőt én is éreztem, pedig rajtam több ruha volt.
Tekintette szigora enyhült és nézett ránk újra.
- Jól döntöttél, hős lovag. –mondata végén feje fölött megjelent egy lila ikon.
Ha lett volna küzdelmünk, annak nem sok értelme lett volna, így megnyugodtam, hogy Lewisre hagytam a döntést, hogy mihez is kezdjünk vele.
- Viszont... nem akadna valami a kezetek ügyébe, ami felmelegítené átfagyott testemet? – kérdezett minket és várt tőlünk segítséget.
A percekkel ezelőtt a részemről tapasztalt harcosnak tűnt öreg, most gyenge, megviselt kórházba való bácsinak tűnt.
- Egy komisz emberke szarvasbogarat rejtett a galléromba, és mikor levetettem a felsőruházatomat, hogy megszabaduljak az izgága bogártól, egyszerűen elcsente az ingemet és meglógott vele. Bemenekült a barlangba előlem, viszont mivel a rendszer engem rendelt ide kapuőrnek, ezért nem hagyhatom el a posztomat. – magyarázta, hogy miért volt meztelen a felső teste.
Miss Macska egyszerűen ugrott le Lewis válláról és mint hozzá korábban, most az öreghez dörgölődzött nagy szeretettel. Az elkényeztetett macska kedves volt és piszkította mancsait miatta.
A lovag felém fordult és gondolkodott hangosan, végül remek ötlet jutott az eszébe és adtam a kapott meleg termoszt az öregnek a teákkal együtt.
- Csupán csak ennyivel tudunk szolgálni, mi melegséget adhat. – a sapkámat nem akartam neki adni, hisz akkor Hisame is megvált volna az övétől és azt továbbra sem akartam – Reméljük elég lesz. – mondatom végén még Lewis ígérte szavaival, hogy ha nem tudjuk visszahozni a barlangból a ruháját, akkor a sajátjától váll meg és adja neki azt.

Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Hétf. Nov. 19, 2012 10:06 pm

Hősünk egy pillanatra azt hitte, hogy kezdeményezését egy harcmentes találkozóra elvesztette, mikor az öreg arca eltorzult. Igazából arra számított, hogy az öreg iszonyat hangosan elordítja magát, hogy "Fus ro dah!!" és nekik veti magát. Ez ugyan elmaradt, de cserébe kaptak egy jó nagy letüsszentést, mely után már az öreg sem állt olyan biztos lábakon. Nem is csoda, a lovag ide érzi, hogy a barlangból hűvös levegő árad ki. Egyáltalán nem lehet kellemes ott ácsorogni a bejáratnál egész nap, ahol ráadásul a huzat is fújja az ember veséjét. Rettenet!
- Jól döntöttél, hős lovag! - majd a feje fölé bök, hol megjelenik egy lilás ikon, rajta a következő felirattal: "Inmortal Object".
Sir Lewis szinte alig tudja féken tartani magát, hogy ne ölelje meg az öregembert. Teljesen mámorban úszik, hogy "hős lovag" kitüntetést kapott, de inkább palástolja érzelmét, nehogy azt higgyék, nála erre megy ki a játszma, s ha így hívják, azzal a csillagokat is le lehet vele hozatni az égről.
- Viszont... nem akadna valami a kezetek ügyébe, ami felmelegítené átfagyott testemet? - az öreg attitűdje hirtelen megváltozik, majd elmeséli azt is, hogy valami "vicces" alak megtréfálta, ezért nincsen rajta ruha, s a rendszer sem engedi erről a posztról, mert ide lett kijelölve, mint őr. Hát ez bizony gáz. Még a macska is leugrik a lovag válláról, s odamegy a barlangőrhöz, hogy odadörgölőzzön annak lábához. Hősünk egy pillanatig azon gondolkodik, hogy a macskát körbe tekeri a tatán és mindenki boldog lesz, kivéve a macsekot, elvégre ki akar úgy kinyúlni, mint a cérnatészta?!
Sir Lewis mégsem akart kudarcot vallani, lovagias világnézete nem hagyta, hogy figyelmét elkerülje egy fázó őr gondolata, így el is kezdett gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne segítségére az öregnek.
- Nos, fölösleges ruhánk az nincsen, de talán volna itt egy átmeneti megoldás... - mondja, majd összenéz a társával, s megidézi az inventoryjából még a nénitől kapott kulacsot.
- Mind a kettőnknek van egy-egy flaska forró teánk. Azt odaadhatjuk... - közben pedig nyújtja a termoszt a barlangőrnek. Ha az elveszi az italt, akkor pózba vágja magát, majd így folytatja:
- Ha átenged minket, akkor lovagi becsület szavamat adom, hogy visszaszerezzük a ruháit, vagy pedig oda adom az enyémet... - szavai bizalmat sugároznak, melyhez délcegen ki is húzza magát. Bízik abban, hogy lovagi esküjét meg bírja tartani. Legalábbis az első részét mindenképpen, ugyan is ruháitól már nem szívesen válna meg.
Az a szarvasbogaras alak viszont annyira gondolkodóba ejtette, hogy még homlokát is elkezdte kocogtatni mutató ujjával, hátha úgy jobban áramlanak a gondolatai, de nem segített. Ködös dolgok vannak itt, de annyi szent, hogy gyanúsak! Szemöldökeit vadul járatni kezdte, mint egy szamba táncos a fenekét.

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Szer. Nov. 21, 2012 1:29 pm

- Köszönöm, igazán nagylelkű felajánlás tőletek! - s hálás tekintettel átveszi a termoszokat, amiket azon nyomban mellkasához szorít, hogy már csak a közelségük is felmelegíthesse testét.
- Önzetlenségetek jutalma, hogy beléphettek a barlangba. Bízom benne, hogy utatok sikeres lesz, és esetleg az én ruháimat is vissza tudjátok szerezni. Ám legyetek óvatosak, sok furcsaságot és veszélyt rejt ez az útvesztő! Csak bátor szívvel és tettre készen juthattok ki élve!
Ahogy megkapjátok az engedélyt, Miss Szőrmók gondolkodás nélkül nekiindul. Kényes cicaléptekkel tipeg a bejárathoz, aztán ahogy megcsapja egy hideg fuvallat, már rohan is vissza Lewishoz, hogy visszakéreckedhessen a lovag oltalmazó karjaiba. Elégedett dorombolásba kezd, ha a fiú ismét felveszi.
Amint beléptek a barlangba, keskeny, de kényelmes magasságú úton haladhattok végig. A barlang szájától egyre távolodva kanyarogni kezd az út, így a természetes fény már nem elegendő arra, hogy lássátok mi van a lábatok előtt. A világítás megoldásában most nagy segítségetekre lehet a Nagyikától kapott kristály.
Lassan 30 perce sétáltok, és kezditek feladni. Már-már azon gondolkoztok, hogy hagyjátok a fenébe és visszafordultok. Szinte csak a macska rendületlen dorombolása tartja bennetek a lelket, de ő is riadtságában dorombol Lewisnak, amolyan "védj meg kérlek" segélykérésképpen. Van, hogy percekig síri csend költözik a járatban, máskor pedig motozás zajait halljátok. Leginkább az úton elölről hallatszanak a neszek, de olykor magatok mögött is hallhatjátok. //Írjátok le, hogyan érzitek magatokat ebben a környezetben!//
Amikor letelik a fél óra, az út kiszélesedni látszik, és egy hatalmas terembe értek, amelynek talaján megannyi kisebb és nagyobb kő van elszóródva, amibe minduntalan belebuktok, ha nem vagytok elég körültekintőek. Ami viszont rendkívül érdekes, hogy a falakat körös-körül, minden irányba dőlő apróbb tenyér nagyságú és ezeknél jóval nagyobb tükrök borítják. Olyan érzésetek támadhat, mint amikor a vidámpark trükkös termeibe látogattok, s a tükrök megtörik testeteket, sokszorosítják a végtagjaitokat, vagy éppen deformálják körvonalatokat. A tér bal hátsó sarkában egy természetes vízforrás található, a cseppkövekről lecsöpögő víz itt gyűlik össze egy minitavacskában. Ahogy közelebb értek hozzá, arra lehettek figyelmesek, hogy a víz felszínén szellem szerű alakok közelednek felétek. Sebességük egyre gyorsul, s mikor a kristályotokkal megvilágított látótávolságon belül kerülnek, a 3 szellem alakja egyértelműen a tiéteket rajzolja ki, mintha a klónjaitok lennének gomolygó ködfelhőből. S csak közelednek és közelednek, vészjósló lebegéssel a vízfelszínen haladva.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Pént. Nov. 23, 2012 10:15 pm

- Köszönöm, igazán nagylelkű felajánlás tőletek! – örömmel vette el tőlünk a termoszokat és nyomta a felsőtestéhez őket, hogy azok melegét magán érezze - Önzetlenségetek jutalma, hogy beléphettek a barlangba. Bízom benne, hogy utatok sikeres lesz, és esetleg az én ruháimat is vissza tudjátok szerezni. Ám legyetek óvatosak, sok furcsaságot és veszélyt rejt ez az útvesztő! Csak bátor szívvel és tettre készen juthattok ki élve!
A bátor szív hiányzott belőlem, de nem voltam egyedül és emiatt fordultam is a barlang bejárata felé.
Rossz emlék jutott az eszembe. Kis koromban kirándulni voltunk a szüleimmel. Egyszerű piknik volt a hegyekben, azonban kíváncsiságomnak köszönhetően hamar elbotorkáltam és majd egy napig egy sötét járatban voltam. Hidegben, egyedül, féltem és sírtam, majd végül az Apám talált rám és ölelve engem nem engedett el aznap többet. A kezei közt ettem, aludtam. E emlék után a fejemet ráztam és tértem vissza a jelenhez, majd vettem észre, hogy az egyszerűen megindult Miss. Szőrmók miként kérlelte vissza magát Lewis ölébe.
A barlang szűk volt és hamar sötétségbe is kerültünk. Végtagjaim remegni kezdtek és ökölbe kellett szorítanom a kezeimet, hogy a lépéseimre koncentráljak.
~ Peter! Merre vagy? – Apukám kiabálását hallottam magam mögül és fordultam is gyorsan meg, hogy lássam őt, de nem volt sehol sem.
Az előbbi emléknek tituláltam ezt, majd néztem előre ismét, de Lewis és Hisame nem voltak mellettem. Nyílván előrébb mehetek, miközben én hátra fordultam, így sietettem a lépéseimen.
~ Peter! Merre vagy? – hallottam ismét, de csak a fejemet ráztam.
- Hagyjál békén. – inkább magamnak mondtam, mintsem másnak.
~ Peter! – kerestek engem, de nem akartam, hogy megtaláljanak. Vagyis inkább nem akartam, hogy ott legyek, nem akartam, hogy újra megismétlődjön a történet.
- Hisame! – kiabáltam a társam nevét, hogy megtaláljam őt, vagy ő engem.
~ Peter! Gyere elő!
- Hisame, kérlek. – kezdtem el aggódni, hogy nem találtam.
A fal mellett közlekedtem. A sötétben bár nyitva voltak a szemeim, mégsem láttam semmit sem, egy csillogó szempár sem nézett engem, nem volt sehol sem ő.
~ Peter!
- Hisame!
Nem akartam újra a valóságban lenni, nem akartam elhagyni a társam.
- Hisame! – botlottam meg valamibe és estem előre – Hisame! – került könnycsepp az arcomra – Hisame. – tápászkodtam fel és töröltem az arcomat.
~ Peter gyere elő.
- Nem! – egy újabb lépés után újra a földre kerültem és kezdtem el sírni – Hisamét akarom.
Felültem, felhúztam a térdeimet és karoltam át a lábaimat. Úgy ültem ott, mint akkor mikor eltűntem.
~ Peter, kérlek, gyere elő! – a szüleim kerestek, de én mégis a sárkányom akartam. Nem akartam megválni tőle, nem akartam elveszíteni.
A fejemen levő rózsaszín sapka eszembe jutatta, hogy mennyire is akartam őt óvni nem rég az egyszerű hidegtől is. Az orromig lehúztam a sapkát, majd töröltem az arcom bele.
- Link start. – valamiért reméltem, hogy újra betudok lépni a játékba és láthatom őt – Link start. – remegett a hangom.
~ Peter!
- Link start.
~ Nézzük meg erre!
- Link start. – ismételtem megállás nélkül.
~ Erre, itt van!
- Link start!
~ Peter, mit keresel itt?
- Link start!
~ Gyere ide.
- Link start! – szóltam és éreztem, hogy oldalról megböktek engem – Link start. – hangom halkabb lett, hogy újra megtoltak engem.
A sapkámat lassan húztam a fejem tetejére és hagytam fel vele, hogy Never Gear sisakként szolgáljon az. Halvány fény volt körülöttem, de ahhoz pontosan elég volt, hogy észrevegyem Hisamét magam mellett. Nem gondolkodtam, miként megláttam öleltem is át őt. Talán még az életpontja is csökkent, úgy szorítottam az ártatlan sárkányt. Fellélegeztem és már örömömben sírtam.
Lewisre fel kellett néznem és álltam fel zavartan nem engedve a fogságból a társam.
- Sajnálom, - tartottam szünetet, nem tudtam mit kellett volna mondanom - félek a sötétben.
Értetlenül nézett rám a lovag, mit meg is értettem. Egy síró fiú nem lehetett a legbiztatóbb látvány, de nem volt mit tenni. Tartott egy bátorító beszédet, majd mosolya vakítóbb volt, mint a kristály a kezében. Nem mondom, hogy újra életet lehelet belém, de elindultam most már velük együtt az úton.
Nem voltunk a leghalkabbak, de időnként feltűnt, mintha más is lépkedett volna helyettünk. Halk hangot hallottunk körülöttünk. Egy pillanatban mintha Lewisben is megfordult volna a vissza út gondolata, de nem szabadott meghátrálnunk. Egyszer már megtörtem itt, nem akartam még egyszer.
A körülbelüli fél órás sétánk nem volt unalmas, egy pillanatra se lankadt a figyelmem, minden neszre felfigyeltem. Féltem.
A szűk járat lassan szélesedni kezdett és örültem meg, hogy nagyobb tér vett minket körbe, talán több fény is volt a térségben. A kavicsokba folyamatosan felestünk, majd vettük észre a kisebb tükröket is a falakon. Nem értettem, hogy azok miért voltak ott, majd álltam is az egyikhez, szétnyitottam az ujjaimat és vizsgáltam annak méretét. A tenyeremnél nem volt nagyobb egyik sem.
A teremben levő csobogás hangja egy kicsiny tavacskához vezetett minket a terem egy sarkában. Érdekes látvány volt, mind a tó, mind a tükrök a falakon. Félni korábban a sötétben féltem, most inkább bizonytalan lettem. Hogy a tó partjához értünk Hisame húzta nadrágomat és nézett a távolba. Figyeltem, hogy tekintettével mit vett észre, majd léptem hátrébb egyet meglepődöttségemben.
- Lewis. Azok ott… - emeltem a karom és mutattam beljebb.
Fehér alakok jöttek felénk, majd, hogy a fényen láthatók lettek, ismertük fel magunkat.

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Shiel D. Lewis on Szomb. Nov. 24, 2012 11:01 am

Sir Lewis büszkén tekintett magára, hogy ezt az akadályt is sikerrel vette, s hogy eközben halovány segítséget is tudtak nyújtani egy rászorulónak. Igen fontos ez neki, mert csak így érzi igazán, hogy anno jó döntést hozott azzal kapcsolatban, hogy neki lovagként kell leélnie az életét, s ebben hősi megérzései segítik minden egyes percben.
Biccentett egyet a termoszokat ölelgető strázsának, majd végignézte, ahogy a macsek határozott léptekkel elindul a barlanghoz, majd valószínűleg megérezte a barlang mérsékelt időjárását, mert rohamléptekkel csörtetett hősünkhöz, s visszanyávogta magát annak a vállára. Lewis sóhajtva dobta az állatot a vállára, miközben azon gondolkodott, hogy lassan ő is olyan lesz, mint a társa: állatidomár. Nemsokára a macska satatjai megjelennek a menüében és harcba is a négylábú fog menni helyette, ő pedig hősiesen szemlélve fogja ahogy az állat sűrű nyávogás közepette ledarál minden ellenséget, legyen az akár játékos, vagy boss!
Hősünk megrázza a fejéét, s elhessegeti a gondolatot, amiben mást kell küldenie a harcba maga helyett, miközben önmaga tehetetlenül ácsorog a háttérben. Há' nem vagyok én pokémon-mester!
Belépnek a barlangba, ahol a hűs levegőt gyorsan megszokják, legalábbis a lovag gyorsan átveszi a belső hőmérséklet által ajánlott alkalmazkodást. És ekkor egy hosszú séta következett, amire még hősünk se számított, de főleg arra nem, hogy egyedül marad a Peter sárkányával. Meglepődve tekint jobbra-balra, előre-hátra, de társát nem látja sehol. Értetlenül tekint a sárkányra, aki hasonló mimikával pillant vissza rá, habár az övében több a sárkányos vonás. Hősünk int a kis lénynek, majd elindul visszafelé a barlangban. Nem is kell sokat menniük, gyorsan rátalálnak az állatidomárra, aki a fal tövében ücsörög és a sapkát a szemébe húzva motyog valamit. Hősünk egy pillanat alatt ultraWTF!?-fejet vág, még a szeme is kidülled. Nahát, nem is gondolta volna, hogy valaha kifog magának egy ilyen... Hmm, érdekes partnert. Legalább szólhatott volna, ha egyedül akar flashelni a sötétben...
Előkapja a fény-kristályát, miközben a sárkány többször oldalba böki az idomárt. Lewisnek sikerül munkára fognia a kristályt, ami fényesen ragyogni kezd a kezében, s ezalatt Peter is összeszedi magát. Ölelgetni kezdi a petjét, hősünk gyanús tekintetére pedig csak annyit felel:
- Sajnálom, félek a sötétben. - Hősünk erre megcsóválja a fejét, majd gyorsan azon kezd gondolkodni, hogy hogyan nyújthatna egy kis segítséget verbálisan. Töprengésének eredménye a következő monológ lett:
- Mi vagyunk azok a hősök, akik segítséget nyújtanak az elesetteknek! Nem szabad félnünk a sötétben, mert nekünk kell azoknak lennünk, akik elriasztják azt, hogy a világban csak az igazságos fény foglalhasson helyet..! - majd egy százwattos vigyorral koronázta meg mondókáját, mely szerinte igazán szép beszédre sikeredett és saját magára csillogtatja a szemét, de akkor azt veszi észre, hogy társára nem igazán volt nagy hatással a beszéd. Nos, legalább annyit elért, hogy elinduljon.
A dolgok csak ezután vettek érdekes fordulatot. Nem elég, hogy csak annyit láttak, amennyit a kristályok fénye megvilágított, de ráadásul motoszkálások hangai zavarták meg nyugalmukat, s a szemeiket hiába meresztgették, nem láttak sehol semmit. Sir Lewisnek erre csak egy magyarázata volt:
- Ninják... - mondja szinte suttogva, nehogy azok megneszeljék, hogy rájött arra: megfigyelés alatt tartják őket. Ezután minden méteren úgy haladt tovább, mintha mi sem történt volna. Ha az utánuk lopakodók azt hiszik nem fedezte fel őket lovagias megérzésével, talán nem is támadják meg őket bandástul, s akkor lesz esélye addig is kifundálni valamit.
Végül egy terembe érnek, amibe úgy tűnik nem követik őket a ninják, mert a szöszmötölések is abbamaradtak. Cserébe kaptak egy termet, tele kövekkel meg tükrökkel. Hősünk már lassan nem tudja, hogy hova kapja a fejét.
Zavarta a kőhalom a lábánál, ami minden lépését megnehezítette, ugyan is nem bírt folyamatosan előre nézni, hanem azt kellett vizslatni, nem-e elesik a következő mozdulatánál, aztán a tükrök is zavarták, hogy minden egyes mozdulatát copylták. Viszont megnyugvással töltötte el, hogy lovagias sármjából nem vesztett, még ebben a barlangban is meglepően jóképű kacsingatás közben. Igen, kacsingat párat a tükörben, de aztán az állatidomára felhívja a figyelmét a terem sarkában lévő tóra. Mérete nem túl nagy, de annál furcsább dolgok történnek itt is:
Három alak indult el feléjük a víz tetején, egyre gyorsabban közeledve, s amint beléptek a kristály fényének hatókörébe, a lovag biztosra vette, hogy egy újabb boszorkánysággal van dolguk. A három alak pont, hogy ők voltak. Vagyis a kinézetük. Gomolyogva közeledtek feléjük a víz tükrén. Lewis egy pillanatra rátekintett a vállán lévő macskára, aminek nem tudta leolvasni tekintetét, vagy meg volt ijedve, vagy értetlenkedve figyelt ő is.
- Lewis. Azok ott… - az állatidomár is nyugtalanul tekintett a közeledőkre.
- Maradj közel a sárkányodhoz... - Hősünk csupán annyit tett, hogy gyorsan a hátán lévő pajzshoz nyúlt, majd lekapta azt a helyéből, s félig maga elé tartotta. Ez még talán nem minősül támadásnak, lévén, hogy egy pajzs van a kezében. Ha támadnak, talán meg bírja védeni magát. Ha nem támadnak, akkor rendben, ha pedig valami turpisságot csinálnak, hát fene tudja....

_________________
Adatlap

Shiel D. Lewis
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 371
Join date : 2012. Nov. 03.
Age : 24
Tartózkodási hely : füstfelhőben

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
115/700  (115/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Vas. Nov. 25, 2012 7:25 pm

Peter 1. kocka, Lewis 2. kocka

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Vas. Nov. 25, 2012 7:25 pm

The member 'Rosalia' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14255
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Rosalia on Vas. Nov. 25, 2012 8:38 pm

Bár Miss Szőrmók NJK, ezért a szellemek őt semmiképpen nem bántanák - ezért sincs neki szellemalakja - mégis eszeveszett iramban ugrik le Lewis válláról és az egyik tükrös fal tövébe iszkol, hogy ott összekuporodva meghúzhassa magát. A szellem alakok, melyek a ti képmásotok plazmatikus kivetülései rendületlenül törnek felétek, ám hatókörük nem szakad meg, ahogy elérik a vízpartot. Ahogy odaszállnak elétek, lassítás nélkül egyszerűen keresztülhaladnak rajtatok, ahogy az egy szellemtől elvárható. Nincs értelme próbálkozni a kikerülésükkel, úgy fonzzátok őket magatokhoz, mint a mágnes két pólusa egymást. Ugyanakkor nem csak kellemetlen érzést kelt benneteket, ahogy az egyesek és nullák átrendeződnek, majd vissza virtuális testetekben, de azt vehetitek észre, hogy a karakter pontjaitok is csökkennek. Peter (és Hisame is) egy pontértéknyit veszít páncéljából, Lewis pedig szintén egyet, de ő a gyorsaságából.
A szellemeitek továbbra is ott köröznek körülöttetek, kétségbeejtően suttoknak hozzátok, próbálják a harci morálotokat minél inkább a földbe döngölni és ellehetetleníteni benneteket. Hátborzongató érzést kelthet bennetek, hogy hullafehéren látjátok viszont tükörképeteket, ráadásul hangotok sem a megszokott általuk, hanem valami recsegő iszonyat. //Itt leírhajtáok, amint legsötétebb félelmeiteket suttogják a fületekbe// Világtó kristályotok sem segít az elhesegetésükben, ha pedig megpróbáljátok bárhogy is megsebezni őket, kardotok, késetek, karmotok átsiklik rajtuk, viszont minden egyes ilyen alalommal újból veszítetek valamelyik pontotokból. //Ezt majd következő postnál dobom ki!//

[off] No, akkor elmagyarázom a kockadobósdit, csak hogy ti is értsétek:
Amíg rá nem jöttök, hogy hogyan kell elpusztítani a szellemeket, addig minden körben átmennek majd rajtatok + akkor is vonódik a pontotok, ha ti próbáltok sebzést bevinni nekik. Minden kockaszám 1-1 karakterlapon szereplő pontból szív le 1-et 1-et. Peter nálatok ez rád és Hisamera is érvényes, mert ugye vannak közös adataitok. 1-es kocka = élet, 2-es kocka = fegyverkezelés, 3-mas kocka = erő/irányítás, 4-es kocka = kitartás, 5-ös kocka = gyorsaság, 6-os kocka = páncél. Remélem érthető vagyok, ha nem, akkor kérdezzetek bátran PM-ben! [/off]


_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Peter Worker on Kedd. Nov. 27, 2012 9:17 am

A fehér hasonmásaink a megállás szándéka nélkül közelítettek felénk és emeltem a karom védekezésképp, de mit sem ért ez ellenük. Mintha akadály se lettünk volna számukra, úgy gázoltak át rajtunk. Nem borítottak fel, nem löktek odébb minket, csupán csak áthaladtak a testünkön.
- Ez meg… - fordultam hátra és vettem észre, hogy az alakom körülöttem forgolódott, majd száll ismét keresztül rajtam.
- Hisame, támadj! – szóltam a társamra, de ugrása magára mit sem ért és csaptam kezem a homlokomhoz, hogy ilyen ostoba voltam. Nem tudtuk megütni őket és lerázni se lehetett nagyon a hasonmásokat, ragaszkodó típusúak voltak.
- Megnézem a tavat! – kiabált a lovag, majd mire felé fordultam volna, már csak a csobbanást vettem észre, miként a vízbe is ugrott.
- Hisame, hagyd! Ez egy fogócska, ne kapjon el téged! – kacsintottam rá, minek okán fény csillant a sárkány szemébe. Megörült, hogy egy játékra került sor és lelkesen kezdte el játszani a menekülő szerepét.
~ Sötét... Magány… - halk szavakat hallottam, miként újra áthaladtam magamon ~ Mit csinálsz a sárkányod nélkül? Hol van ő? Gyenge vagy, egy gyáva féreg… - tenyeremmel borítottam be a füleimet, hogy ne halljam a szavakat, de mit sem ért ez most ~ Egy nyúl, ki a sötétben fél… egy nyúl, ki egyedül meghalna… egy féreg, ki egyedül csak a földön fetrengene…
- Elég! – kiabálásom visszhangzott a majd üres teremben.
Nem volt ötletem, hogy mit kellett volna csinálnom. Lewis a tóba ugrott, én pedig csak álltam egy helyben. Nem akartam az a személy lenni, ki csak várja a társát, várja, hogy mentse meg őt valaki, így a falhoz mentem és kezdtem el vizsgálni a tükröket. Ostobán reméltem, hogy mint a filmekben a könyvespolcoknál, itt is elmozdítva az egyiket egy titkos ajtó nyílik nekünk menekülés céljából, majd vettem észre, hogy majdnem belerúgtam Miss Szőrmókba a botladozásom közepette.


[off] Lewissel ismét megbeszéltük, mondta, hogy a vízbe ugrik ő. [/off]

_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint


Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 24

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
2601/2700  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] Csalafinta kincskeresés

Témanyitás by Sponsored content Today at 2:14 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.