Dojo

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

8 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Atoru on Szomb. Jún. 04, 2016 9:49 pm

- Azt hiszem, én mindegyikbe beletartozom - mosolyogtam. Tudtam, vagy csak sejtettem, hogy Shunak mennyi mindenen kellett átmennie, amíg megtudta, hogy kivel beszélgethet és kivel nem. Gondolom Hinari is ekkor nevezte annyi mindennek. - A jövőről senki nem szeret gondolkodni. Főleg nem mostanság. Az emberek sokszor nem hallgatnak a józan eszükre és őrültségeket csinálnak. Ezért nincs is sok esetben megoldás, mert az emberek nem tudnak elszakadni a saját álláspontjuktól. Persze sokszor nem is lehet, ki tudja. Az ember néha olyan helyeken sem akar más kiutat látni, ahol van és... Arra a majmos képre gondolsz, amin egy szobába zárnak néhányat, és ha a banánért szaladnak, víz zúdul rájuk, később pedig egyesével kicserélve azok sem mennek a banánért, akiket nem ért víz? Esetleg másikra gondolsz? - majmos kép... Amit felvázoltam az nem egy majmos kép volt, hanem egy kísérlet, viszont másról nem tudok. Vagy csak nem jut eszembe.
- Tudom, és az a szörnyű, hogy vannak ilyen emberek. Mondanám, hogy ne foglalkozz velük, de engem is zavarna - idegesítő, amikor valaki nem valaki mellett, hanem valaki ellen áll ki. Ilyenkor teljesen mindegy mit mond az ember, mindenképpen vétkes.
Zavartan megráztam a fejem.
- Nem így gondoltam. Nyilván jobb így... Csak én nem tudtam, és így az előző kérdésem teljesen értelmetlen volt - magyaráztam el a helyzetet, ha ugyan tényleg volt mit. Néha azt hiszem Shu csak a bolondját járatja velem. Ha tényleg így van, akkor egyszer vissza kell adnom neki.
Chizu - úgy látszik tényleg ő volt az - eléggé aranyosnak tűnt. A mosolyával főleg. És az egész megjelenésével. Félre ne értsen akárki, nem vagyok lolicon. Viszont szeretem a kisgyerekeket. Ártatlanok és pajkosak. És sok mindent lehet nekik tanítani. Ez az egyik legfontosabb.
Újabb zavart tekintet.
- Nem-nem-nem. Nem vagyok sensei. Egyszerűen Atoru, rendben Chizuru? - Sensei... Bár eljátszottam a gondolattal, de ilyen titulus nem illik hozzám. Főleg nem ilyen környezetben.
Már éppen nyúltam volna a hozzávalókért, amikor Shu leintett. Már késő sensei-nek lenni, nem igaz? Mindenesetre beadtam a derekam a házigazdának és hagytam őt teát készíteni.
- Miri... Nem a legjobban. És megértem. Anatole mindenkiben mély nyomot hagyott. A céhről pedig nem tudok sokat. Ayanit jóideje nem láttam, ahogyan Aidort sem. Viszont Mirivel tervezek egy találkozót, hogy érdeklődjem hogyléte iránt. Egyelőre ennyit mondhatok - feleltem. - És nemsokára indulnék is, ha nem gond. De természetesen még ráérek, ha a házigazda is úgy szeretné - mosolyogtam Shura. Még néhány dolgot el kell intéznem, de csak úgy itt hagyni sem szeretném. Nos, még van időnk ezt átgondolni egy tea mellett. Amit nem én készítek...

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.

avatar
Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 960
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 19
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Shukaku on Vas. Jún. 05, 2016 11:52 am

Shu bólintott. Nem volt biztos abban, hogy örülhet annak, hogy te mindegyikbe beletartozol, de ezt jelenleg tudomásul kellett vennie, és így is tett. Halkan sóhajtott a monológra, és megvonta a vállát.
-Akkor csak mi vagyunk ilyen furák... vagy nem tudom. Mármint... nem mintha mi látnánk megoldást, de nem is az van, hogy hú, most kilátástalan akkor... bár te mondjuk jobban elhiszed, hogy van, mint én... de én is reménykedem benne... Timi meg...
-Timi meg várja, hogy több információ birtokában újabb lehetséges megoldásokat vázolhasson fel önmagának. Ehhez idő és tapasztalat szükséges.

Shu ismét bólintott.
-Időnk az van... remélem...
A majmos kérdésre pislogott egy picit, majd lassan megrázta a fejét, és elvigyorodott. Az egy kísérlet volt, amiről te beszéltél, és nem tudta, hogy miként akarod most a témához kötni azon kívül, hogy az emberi butaságot mutatja be... de nem, nem erre gondolt. Először a szája elé emelte a kezét, majd a szemére tapasztotta, végül a füleit fogta be. A sorrendben nem volt biztos, de abban igen, hogy így már felismered, ahogyan a célzást is megérted, hogy mire gondolt. Kicsit várt, majd folytatta a következő kérdésre térve, ekkor azonban már a teával is foglalatoskodott.
-Nem tudom... én szeretnék is velük foglalkozni, meg nem is. Az előbb mondtam, hogy szeretnék hnni abban, hogy van remény, akkor pedig nem lenne szép tőlem azt mondani, hogy ők menthetetlenek és úgyis ki fognak esni ebből a világból, mert nem képesek meglátni a szépségét. Persze nem vagyok egy szent, nem fogok sorban állni a pofonért azért, hogy őket megmentsem a saját butaságuktól... de majd lesz valami.
A zavarodottságod egy cuki dolog volt. Két dolgot tartott nagyon cukinak a fiúkban, egyik az ilyen kis zavarodottság volt, a szégyenlősség, amit a hozzád hasonló kedves srácok képviseltek, a másik pedig a rosszfiús füllentések, amikor Kazuchi vagy Tacchan próbálta minden erejével elhitetni vele, hogy ő márpedig egy gonosz valaki, miközben minden mozdulatok az ellenkezőjéről szólt. Kuncogott egy sort ezen a megfigyelésén, majd az asztal fölött átnyúlva megbökött.
-Jajj Ato, csak húzlak. Nyugíí!
És ez a zavartságod, vagyis az azon való mosolygás kettőre nőtt, amikor elkezdtél szabadkozni Chizunak. Ő is vigyorgott, ám próbált komolyságot erőltetni az arcára amikor meghajolt és távozott, Shu pedig egyszerűen most csak önmagát bökte meg, mutatóujjával a mellkasát, jelentőségteljesen önmagára mutatva.
-Én vagyok a sensei, Ato, nem te. Persze te is lehetsz, ha szeretnél. Tudod... Chizu ilyen ninjásat játszik. Biztos te is találkoztál már olyanokkal, akik teljesen beleélték magukat a szerepükbe... és... azt hinnéd, hogy ez inkább a gyerekekre jellemző, de nem...
Itt Yuuki jutott eszébe, aki ugyanúgy nem ismerte a kinti világot, ahogyan Timidus sem, és a rendszer dolgait sem rendszerként fogta fel, hanem a világ csodáinak.. ahogyan Timidus is, mindössze a sárkány nem szőtt köré mendemondákat. Yuuki pedig már annyira nem volt gyerek. A céhes dologra szomorúan bólintott. Anat halála... és még nem is látják egymást ezek szerint. Ő mindent megtett azért, hogy a Vigo egyben maradjon, ha kellett akkor erőszakkal hozta össze a tagokat, de nem akarta úgy érezni magát, mint ahogy most te... vagy legalább is ahogyan hitte, hogy érzed magad. Nem akarta ezt a nyomott hangulatot megtartani, így sajnálkozva nézett rád, a fejét csóválva.
-Sajnálom Atoru, de a teaszertartás legalább három órát vesz igénybe, és ha lelépsz közben, akkor megsérted az isteneket, és megsértesz minket is, a Dojo szellemiségét is, és nem tudom, hogy azt valaha meg tudjuk-e neked majd bocsájtani.
És ha ekkor még nem esett le neked, hogy megint csak poénkodik, akkor már bizonyára igen, amikor pár másodperc elteltével vigyorogva tolta eléd a gőzölgő csésze italt.
-Egészségedre, Ato!

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
avatar
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
12695/10100  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Atoru on Kedd Jún. 21, 2016 4:37 pm

Timidus feszélyezett. Nem tudtam volna megmondani miért, de feszélyezett. Ennek ellenére nem hagytam, hogy bármi kizökkentsen a Shuval folytatott beszélgetésből.
- Megoldás mindig van. Csak az embereken múlik, hogy felfedezik és azt választják-e - Én is sokszor mulasztottam már. Restellem, de nem tehetek ellene mindössze annyit, hogy a következő alkalommal nem fogok.
- Ó, hogy arra gondoltál! - vakartam szégyellve a tarkómat. És valóban, mintha erről szólna az a kép, bár már jó ideje nem futottam össze vele. Akkoriban pedig nem gondoltam volna, hogy ezt akarja ábrázolni a három majom. Vajon mind az öt érzékünket elnyomhatjuk, hogy ne vegyünk valamiről tudomást?
Azt hiszem elkalandoztam. Vissza a tárgyhoz.
Elgondolkodva hallgattam végig Shu gondolatait. És arra gondoltam, hogy ez visszafelé is igaz.
- Meglehet, hogy ők is ugyanezt gondolják rólad. Hogy egy napon meglátod a kinti világ szépségét, így megmenthetnek az általuk butaságnak hitt szemlélettől. Az éremnek mindig két oldala van - és egy éle. De az élen nagyon nehéz megmaradni. - És talán ők is ugyanezt hiszik, hogy lesz valami. Ezért aztán még nem lépnek... Persze ez csak általánosítás és nyilván nem vonatkozik mindenkire - Hinari jutott eszembe, aki ennyi mindennek elhordta Shut. Vajon mi volt az oka rá? Érdemes lesz majd megkérdeznem tőle.
A vicceket nem mindig veszem fel, ez egy rossz tulajdonságom. És ezúttal sem tudtam eldönteni, hogy mennyire gondolja komolyan... Argh, egyszer még visszaadom ezt neki! Persze Atorusan, ahogy illik.
- Hogy ninjásat? - eszembe jutott Akatsuki, akinek a felszereléseket adtam. Felőle sem hallottam jó ideje. - Értem. Akkor gondolom a hátam mögé is ezért lopakodott - kuncogtam. A szerepjátékosok sok érdekes dolgot ki tudnak találni. - Én inkább hívnám ezt színész, vagy szerepjátékos jellemzőnek. Ők szokták így beleélni magukat a szerepbe - nem rosszmájúságból mondtam, hiszen én is éppen egy szerepjátékban élek és sikerült alkalmazkodnom a szerepemhez - többnyire. A lábaimhoz egész szépen hozzászoktam, de ez az állandó öldöklés még mindig nem szimpatikus. Még szerencse, hogy nem kötelező a farmolás. Az önvédelem pedig egy másik kategória.
Ha éppen ittam volna, szinte biztos, hogy félrenyelem, Shut hallgatva. Annyi rossz dolog történt volna távozásommal, amennyit legrosszabb álmomba sem kívántam... Szerencsére csak az arcára kellett néznem, hogy tudjam: Megint húzta az agyam. Ördög és pokol! Ezt már kamatostól kell visszaadnom.
Ennek ellenére elfogadtam az italt, megittam és felálltam.
- Tényleg köszönöm szépen a vendéglátást - hajoltam meg. - Később még beszélünk - intettem és elindultam kifelé az ajtón.

_________________
If you wait until you can do everything for everybody, instead of something for somebody you'll end up not doing anything for anybody.

avatar
Atoru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 960
Join date : 2013. Nov. 04.
Age : 19
Tartózkodási hely : Friben/Nyster

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2303/2500  (2303/2500)
Céh: Angelic Voice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Márc. 20, 2017 10:41 pm


/Raygart/

Időről időre vissza szoktam nézni, és bár maga a kendózás nem az én műfajom, az épületet szerettem, mint ahogy a kis Chiakit is. Aki rendszerint szeretett ninjásat játszani. Valamint akárhányszor meglátom, hiába hogy nem korosodunk, valahogy… úgy érzem általuk, mármint a kicsik után látod igazán, mennyire is telik az idő idebent is. Csak nem látszik. És ez egyszerre jó és ijesztő. Olyan mint egy homokóra, ami mindig csak egy irányba halad, de nem látod mennyi homokszem gyűlt már össze az alján. Spontán döntöttem ma így, hogy ide jövök, több okból is, de a legfőbb mert megígértük Ray-nak, hogy megmutatjuk merre lesz az árvaház. Ennek eredményében, készültem is kis apróságokkal, kis játékokkal, olyannal mint amik a Kinder tojásokban vannak, valamint süteménnyel a lurkóknak. Elvégre ha már látogatunk, akkor legyünk csak bőkezű vendégek.
A talpam akaratlanul is hangosan, de tompán kopogot a bambuszpadlón, amibe igaz, már csak zokniban vagyok, mégis messziről meghallhatták dínó lépteimet, amikre nem is figyeltem különösebben. Reyt kerestem, igazság szerint mondta a teljes nevét, de elfelejtettem és mivel nem vettem fel rögtön barátlistára, így nem tudtam neki írni. Viszont, ha nem lesz itt, hagyok neki üzenetet, ha viszont össze futok vele, akkor a kezébe adom a lehetőséget.

A fiú sziluettjét véltem felfedezni a padló árnyékán, és ahogy ez megtörtént meg is szólaltam.
- Hahó? Te vagy az? – Kérdeztem rá, azért ha esetleg időközben ki nem toppant hozzám, ha igen, köszöntöttem.
- Szia, Kiwi vagyok, szerintem még emlékszel rám. – Vagyis reméltem, nagyon reméltem, bár elég szürke kisegérnek éreztem magam köztük.
- Szóval, az árvaházba tartok, ha van kedved és időd akkor most el tudlak kísérni. – Térek szinte rögtön a lényegre, mosolyogva és az arcát fürkészve a válaszra kíváncsian.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Raygart Arrow on Szomb. Ápr. 01, 2017 12:07 am

/Kiwi/

A kardok művészete sose vonzott, jobban érdekelt pár dolog. Mint a növények, a fémek és a gépek. Na meg a költészet, ezekben a dolgokban nem csalódtam még.
Egy dolgot sajnálok, hogy kizárólag az idomároknak van állatuk. Jó lenne ha lehetne egy kisállatka az embernek. Egy egér vagy ilyesmi, csak egy kis apróság.
- Igen én vagyok az.
Válaszoltam miközben elraktam a könyvet mibe mindig írok valamit. Gondoltam egy kicsit meg viccelem a lányt. Fel emelem csupasz karom, hogy tarkóm meg vakarjam. Egy elég csúnya heg van rajta egy régi műtét nyoma.
- Szia én pedig Rayga vagyok. Az a helyzet, hogy nem egy kicsit kínos.
Végül nem bírom mosolygás nélkül tovább.
- Igen, attól még szöszi vagyok nem jelenti feledékeny is. Nem mindig igazak a szökés viccek.
Fel veszek egy hosszú ujjú felsőt egy cipzáras pulóver szerűséget, közben eszembe jut illene is vinni valamit az apró népnek.
- Kedvem és időm mindig van, de előtte nézzünk be egy boltba ha lehet.

_________________
„Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.”
avatar
Raygart Arrow
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2017. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
179/500  (179/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Kiwi on Kedd Ápr. 04, 2017 4:54 pm

Találkoztunk, felismertem mert nem sok Aincardi hord ilyen hosszabb szőke loboncot, valamint ő is felismert. Majd egy picit elbizonytalanított, vagyis inkább csak nem értettem mit is szeretne, és mire érti amit mond. A sebhelyet észrevettem rajta, de nem akartam tapintatlan lenni, így nem kérdeztem rá. Talán majd később, amikor már picit jobban ismerem. Nosztalgikus volt ismét itt lenni, a látvány, a hangok, de még a dojo tipikus illatvilága is. A fa, a szobák illata ahogy keveredik. Picit faramuci érzés, olyan... mintha ide jönnék haza, pedig nem. Már nem. De hiába, az ilyen dolgokat nem lehet csak úgy elfelejteni és ennek még örülök is.
Mosolyogtam rá, bár láthatta az értetlenkedésem, de nem mertem szóvá tenni. Nem akartam felidegesíteni azzal hogy nem értem, valamint azt sem szerettem volna, ha ő tart engem értetlennek. Megvártam ameddig elkészül. A könyvre megpróbáltam rá-zummolni, persze nem sikerült, de biztos van ilyen fejlettebb jártasság is. Ameddig ő, öltözött addig én letettem a táskát, és leültem az ágyára, a megkérdezése nélkül.
- Szabad? - Kérdezek rá, a könyvre mutatva. A második alkalom, hogy így látom. Olvasni.
- Téged nem álmosít el egy idő után? - Kérdezek rá, bár lehet engem azért mert inkább "száraz" könyveket olvasgatok manapság, de ha egyszer érdekel...
- Ha van kedved megmutathatom az Aincardi könyvtárat is. - Mosolyodok el, igaz is, le kellene beszélnem egy találkát, Reol-al is, de nem most.
- Persze. - Jelentettem ki. Majd ha láttam, hogy elkészült én is felpattantam, leérve felvettük a cipőinket, majd el is indultunk. A szélesebb utcáról, egy szűkebbre kanyarodtunk.
- Amúgy... sikerült már megszokni? Nekem eleinte mozgás is furcsa volt... túl könnyűnek éreztem a testem, olyan... üresnek, és mindig nagy és lendületes mozdulatokat tettem, eleinte. - Nevettem el magam zavaromban, képzelem hogy nézhettem ki... Azon tanakodtam, felhozzam-e a múltkorit, de nem akartam. Jobb ha újrakezdjük, bár a feleslegesen heves természete megijesztett picit, és ilyenkor mindig meglepődök milyen ostobán tudom én is lereagálni... Katja és Saya esetében, konkrétan kettőjük közé álltam, itt... ismét. Ilyenkor haragszom magamra... hol marad az intelligencia? Haladunk tovább, lépteink morzsolja a kavicsokat. Mellettünk, pár járókelő, de nem foglalkoznak velünk, mi sem igazán velük. Azon tanakodtam, mire kérdezhetnék rá. A múlt... a kinti lét, sokakat zavar, nem akarnak emlékezni, sem pedig a felmerülő bűntudatukat felidézni, mivel jobban érzik magukat... idebent. Arra jöttem rá, hogy azok sokkalinkább szeretnek a kinti dolgaikról beszélni, akik ki is akarnak jutni. Nekik... van hova. A benti dolgokról, meg nem tudom mi olyat kérdezhetnék, amiről szívesen beszél, de semmi gond, idővel úgyis kitapasztalom.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Raygart Arrow on Hétf. Ápr. 10, 2017 3:21 am

Mi közben öltöztem, leült az ágyra kérdés vagy engedély nélkül. Nem zavart ez a dolog egy cseppet sem. Más talán szóvá tette volna, de engem nem izgatott különösebben. Ahogy az sem, hogy a könyvet kézbe vette csak ezután kérdezte meg szabade.
- Csak nyugodtan, nincs benne semmi titok.
Valóban nem volt benne semmi titok, csak pár rövid vers, amit néha firkálok. Apró emlékek, és gondolatok sokasága. Egy emlékezetes helyről, vagy egy emberöl akit érdemes volt meg ismerni. Közben még rá is kérdez, én hogyan állok a könyvekkel.
- Tudod nekem nincs ilyen problémám a kis bestiákkal. Mi után felébredtem, a kórházban nem igazán tudtam mozogni. Csak a könyvek világában tudtam szabad lenni ott nem korlátozott semmi. Nem voltak bajszos nővérkék sem.
Közben elkészültem, semmi cicoma csak a ruhák, amikhez hasonlót mindig viseltem. Egyszerű és praktikus ruhadarabok a célnak meg felelnek és kész. Az igazán sok idő a hajammal ment el, mert arra másra nem is kényes vagyok. Képes vagyok akár egy étkezést is kihagyni, csak a kóc a fejemen legyen rendben.
- Áh nem kell, majd legközelebb most van ami a világ minden könyvénél fontosabb.
Ki értünk az utcára, miközben sétáltunk próbált beszélgetést kezdeményezni. Érdeklődött, hogy én miként éreztem az első lépéseim során.
- Tudod először inkább estem és keltem szó szerint. Vagy négykézláb esetleg, mint a csigák csak csúsztam. Biztos vicces lehetett, még ha akkor én szemszögemből nem volt az kicsit sem.
Az emlék miatt el mosolyodtam, igen így vissza gondolva tényleg vicces volt. ahogy a fenekemen ülve radírozok egyik szobából a másikba. Mi közben mosolygok figyelem az arcát. Kisé zavarban volt, és mintha gondolkodna, vagy talán rágódna valamin. Nem ismerem, annyira ennél többet le olvassak az arcáról vagy ki a szemeiből.
- Van valami, amit kérdezni akarsz, csak kérdez. Azért jobb, ha tudsz egy két dolgot előtte. Egy szer valami vagy valaki mellett elkötelezem, magam azt komolyan gondolom. Nem szeretem, ha olyan akarja, meg mondani mit tegyek, akit nem kedvelek vagy tisztelek. Nem szeretem, hogy ha a hűségem kétségbe vonják. Akárkitől nem fogadom el, ha szabadságomban korlátozni akar.
Következő mondatommal egy régebbi eseményre utalok, tudom jól és direkt teszem.
- Még ha valaki ezt meg is teszi, attól még nem tudnám bántani. Legfeljebb csak nagyot zuhan emberileg és máshogy a szemeimben.
Egyenesen a szemeit fürkésztem miközben ezeket a mondatokat mondtam, ezzel nyomatékosítva komolyan gondolom, amit mondok.

_________________
„Némelyek szerint szörnyűséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.”
avatar
Raygart Arrow
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 56
Join date : 2017. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
179/500  (179/500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Május 08, 2017 10:40 pm

Kicsit illetlenül viselkedtem, de megengedtem magamnak, mivel ő maga sem épp a finomabbik fajta, bár műveltségről tett tanúbizonyságot a könyvek és versek által. Önkifejezés. Ennyit jelentettek számomra a versek, olyanok voltak mint a festmények, fényképek… szobrok. Egy megörökített pillanat, élmény, vélemény. Persze ezen a vonalon indultam el, amennyire időm volt, bele-belekaptam egy-egy versbe, de végig nem olvastam őket, hisz egyrészt időm sem lett volna rá, másrészt azért az már tényleg illetlenség lett volna. Amint elkészült, visszatettem a helyére a kis kötetet, elmosolyodtam a válaszán, majd amikor volt alkalmam ismét, szóra nyitottam a számat.
- Mi történt? – Kérdeztem szinte a szavába vágva, először komoly hanggal, végül a bajszos nővéreken, elnevettem magam. Bár… belegondolva annyira nem vicces, de csókokat azért csak nem kapott tőle. Készülődésében a hajával töltött el sok időt, ami meglepett. Furcsa volt ezt tapasztalni egy férfitól, és egy picit elgondolkodtam, hogy vajon én is töltök-e ennyi időt vele, vagy még igényesebb is a lobboncára, mint én? A kérdést magamban tartottam, de önmagában érdekes gondolat volt. Bár hosszú hajú pasi ismerősöm sem sok volt, így nem tudhattam. A könyvekről gondolva, azt hittem a könyvtár is érdekli majd, de meglepetésszerű választ kaptam. Nem, majd később. Nem akadékoskodtam, hogy útba esne, így biztosra vettem, hogy mennyire is fontos neki most ez. Magamban örültem, hogy nem halogattam ezt a látogatást. Majd a kérdésemre válasz érkezett, elmosolyodtam, mert az én emlékeimet is felidézte a mondata.
- Nagyon furcsa volt megszokni a mozgást nekem is, hogy nem voltam olyan mozgékony és annyira merevnek is éreztem magam… valamint igazságtalannak éreztem hogy a hajlékonyságomat is csak felszereléssel, vagy megvásárolt jártassággal fejleszthettem, ráadásul… bárki megtehette akinek pénze volt rá, nem kellett…. nagyon megerőltetnie magát - Osztottam meg vele, nehogy úgy érezze egyedül volt. A testemet kifejezetten utáltam, amikor ráébredtem, hogy a kint elért hajlékonyságom… idebent semmit sem ért, hiába a talajtorna… évekig. Valamint, ahogy mondtam, bárki megkaphatta különösebb erőlködés nélkül…. Mintha a kinti erőfeszítés semmit sem ért volna…
Majd elmélázva ezen és pár dolgon, az ő mondata lepett meg. Hirtelen ért, és nem is tudtam hová tenni. Ha nem nekem fűzi, hanem külsős füllel hallom, biztos azonosulni tudtam volna vele, így viszont picit sértőnek éreztem… még akkor is, ha tudom… mi lapul a dolgok mögött, hisz amikor beléptem ezek az aggályok bennem is jelen voltak. Meg sem fordult bennem, hogy utalgatna, vagy legalábbis nem kapcsoltam. Szóval meglepett ez a hirtelen váltás, amivel nem is tudtam mit kezdeni pár pillanatig, csak a hallott mondat csengett vissza a fülemben. De végül diplomatikusan szóra nyitottam a számat, persze csak habogni tudtam.
- Ööö… ha olyan van, kérdezek, de ha el akarsz valamit mondani, szívesen hallgatlak. – Furán érintett, úgy éreztem mintha tudnom kellene valamit, amit nem vettem észre, vagy titkolna… de lehet az én fantáziám szárnyalt tovább mint kellett volna.
- Ne érts félre, a céh nem fogja megmondani mit tegyél vagy hova mehetsz. – Jelentettem ki kicsit zavartan, mert nem értettem miért gondol ilyesmiket…
- Viszont az elköteleződést mint kérdést megértem, eleinte nekem is problémám volt, mert azzal a nyakamba veszem a társak problémáit és felelősségét is, a céh hírnevéért is felelek, valamint sokáig nem értettem dolgokat, amikor Shu azt mondta mindenki azt csinál amit akar, és ott fogja meg a munkát, ahol szeretné…. nem értettem, teljesen kaotikus képem volt…. Azt hittem, egy valaki csinál mindent… a többi lazsál meg fintorog… mert mondjuk undi a mosogatás, és ilyesmik… de nem. Tényleg mindenki meglátja a munkát csak nincs kiszabva, egyedül a bolt az, ahol be vagyunk osztva, aki szívesen vállalja. – Vázoltam fel, a hétköznapokat.
- Még csak kimenőt sem kell kérni, mint a kollégiumokban. – Öltöttem ki a nyelvem kissé bohókásan, hogy vegye a lapot. Majd az utóbbi mondatánál ugrott be, mi bánthatja. Az pozitívum…. hogy magyarázkodik, mert úgy érzi félre van értve, esetleg megbánta… Viszont volt bennem, egy kis tüske azért. De lényegében örültem, hogy szóba hozta.
- Figyelj. Sok olyan dolgot éltem át, amit nem kellett volna. Voltam addig rugdosva a földön ameddig sírni és mozogni mertem!... Szóval az erőszak minden formáját rühellem! De azt talán még inkább…. ha olyasvalakinek ártanak… akihez ragaszkodok, és aki hozzám tartozik. – A hangom kissé fenyegetőre, és árnyaltra sikeredett, persze nem tudatosan.
- Nem gondolom… hogy bántottad volna és azt sem… hogy Jun nem védi meg magát, viszont tényleg nem értem… miért vetted fel a beszólását… Jun gyerek, és lány…. egyszerűen… felfoghatatlan volt számomra… hogy íme, egy majdnem meglett férfi… - Mutattam rá, miközben hevesen magyaráztam, de nem agresszívan, csupán a kezeimmel gesztikulálva és dallamos hangsúllyal.
- Szóval... ez kb olyan, ha van egy tizenkét éves kislány, aki bokán rúg…. – Láthatta rajtam a teljes értetlenséget… Valamint, ha használta a kobakját rájöhetett, hogy Jun a szememben azonos a fent említett hasonlattal.
[color:70df=lawngreen- Viszont… gondolom, te meglepődtél… a megváltozott viselkedésén, és fenyegetőnek élted meg, másik két lány társaságában, és kényszert érezhettél arra hogy a sarkadra állva mutasd meg ki itt az alfahím. –
Adtam számot arról, miként tudom megmagyarázni, elképzelni az ő viselkedését, és ezzel… lehetőséget kapott arra is, hogy kijavítson ha tévedek. Na nem mintha én nem épp úgy kakaskodtam volna, és próbáltam magam erősebbnek mutatni, mint ami vagyok.
- Itt, nincs szükség ilyesmikre. – Mosolyogtam bátorítóan, miközben valami békebíró, hippi, hittérítőnek éreztem magam a jelen pillanatban. Távolt állt tőlem az anyáskodás, a gondviselés… de még a hippi szerep is. Most mégis ez tört elő belőlem…. merő őszinteséggel.
- Ne legyenek efféle aggályaid a céhhel, hogy megszabjuk a szabadidődet, hogy mit vehetsz mit nem…. vagy fogalmam sincs. A felelősség engem is aggasztott, de megoszlik, sőt…. nem is érzem, úgy ahogy gondoltam hogy lesz. Az egész annyi… hogy egy épületben lakunk, besegítünk egymásnak, de mindenki oda megy ahova akar, és azzal haverkodik aki neki szimpatikus. Bár még pasit senki nem hozott fel, de lehetsz az első. – Próbáltam viccesre fogni a dolgot széles vigyorral.
- Viszont ha ennyire nem vagy benne biztos, akkor még ne dönts most. Majd, amikor úgy érzed. Annak sincs sok értelme, ha nem éreznéd magad jól, vagy kényszerként tekintenél rá. – Pillantok rá, miközben lefordulunk az egyik kanyarnál. Annyit beszéltem, hogy fel sem tűnt mennyit haladtunk.
- Az már annak a teteje. – Mutattam, egy pár száz méterre lévő két szintes házra.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 30
Exp:
3303/3500  (3303/3500)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Dojo

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

8 / 8 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.