[Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Rosalia on Vas. Nov. 11, 2012 6:19 pm

Résztvevők:
Violeta del Sanchez, Shannon Ashdawn, Zoey McClane, Taiga Kagami és Tachibana Makoto


A Kezdetek városa észak-nyugati szegletében van egy takaros kis lokál, ahol minden este zenés műsorokkal kedveskednek az odalátogatóknak. Kívülről kissé hivalkodó, de mindenképpen esztétikus épületet pillanthattok meg. A központtól tisztes távolságban van, így nemcsak szórakozási lehetőséget nyújt a betévedőnek, de gyakran bonyolítanak le itt üzleteket és megbeszéléseket is, amelyre külön nyíló fülkék biztosítanak diszkrét ülőhelyeket. Az egybenyíló helyiség centrumában jól látható helyen a színpad helyezkedik el, a hátsó traktusokban pedig olyan szobák vannak, amelyek az idelátogatók más jellegű szórakozási igényeit elégítik ki. A kulcsokat a csinos pultos fiútól lehet elkérni, aki további csilingelő aranypénzek fejében mesés koktélokkal kényezteti a hölgyeket és az urakat egyaránt.
Ha kérdezősködtök, érdeklődtök a helyszínre érve, akkor ennyi információt sikerült összeszednetek akár a pultostól, akár a néhány ott tartózkodó vendégtől: súlyos veszteség érte a bár vezetőjét, ugyanis a legnagyobb bevételt hozó fellépője, Diva von Roxie nem hajlandó színpadra állni. Ami még feltűnő lehet, hogy a pult mögött bizonyára van egy szoba, amiből őrületes ordibálás és hiszti hallatszódik ki. A hangokból kiszűrhető, hogy egy idősebb férfi és fiatal nő vitatkozik.

Nem szabom meg, hogy ki-ki hogyan keveredik oda a lokálhoz. Az első reagok után kezdődik a tényleges meséllés, rajtatok múlik hogyan találkoztok össze a városban vagy a helyszínnél.

Várakozási idő: 2 nap/fő
Ne feledjétek, Tachibana Makoto piros indikátoros játékos!

Jó szórakozást a játékhoz! Very Happy

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Taiga Kagami on Vas. Nov. 11, 2012 10:09 pm

Tarkómon mindkét kezemmel összekulcsolva caplattam abban a városban ahol legelőször megjelentem. Páran már említették a nevét sajnos nem sikerült az agyamba vésnem. Talán kezdők városa vagy valami ilyesmi lehetett szóval az a lényeg teljesen lazán mentem végig az utcákon nyomomba azzal a kis fekete szörnyeteggel Úgy jött utánam mint egy véreb hiába próbáltam képtelenség volt lerázni. Ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy csak jöjjön mellettem ha neki ez esik jó csak nem másszon rám. Így kettesben teljesen ellazulva mászkáltunk föl s alá a városban és közben senkinek sem szóltam be. Nem voltam az a keménykedős típus csak azokkal szembe akik nagy arcnak képzelték magukat. Azokat ki nem állhattam játsszák az eszüket közben annyi sincs nekik belőle mint egy kiéget villanykörtének. Visszatérve az eredeti történethez addig mászkáltunk míg földig nem ért a nyelvünk. Szerencsénkre egy lokál került az utunkba így abban a reményben, hogy lepihenhetünk egy kicsit bementünk. Első ránézésre nekem túl puccosnak tűnt a hely ezért a bárpultnál foglaltam helyet. Szalamandra két lábra állt és mindenáron fel arat ülni a mellettem lévő székre. Mivel semmi kedvem nem volt a veszekedéshez megfogtam a grabancánál fogva és fölültettem. Hogy kis fáradságomat enyhítsem rendeltem egy pohár vizet mikor viszont láttam társálatom is kimerült kijavítottam a rendelést két pohár vízre. Kiss idő múlva hangos veszekedés zaja hallatszott ki a pultos mögül. Akkor vettem csak észre, hogy ott egy ajtó van. Egy férfi és egy fiatal nő kiabált és úgy hallatszott egyikük sem fél megmutatni a hangját. Azonban mikor a férfi hangja már az erőszakosság határát súrolta fölálltam ülőhelyemről nem törődve a kis kimerültséggel. Régen sokat halottam ezt a hangot mielőtt a bunkó pasi fölpofozta a barátnőjét.
Megpróbálom megkerülni a bárt és bemenni hátra. Ha esetleg a pultos akadékoskodni akar egy puffanó hangot hallunk a hátam mögül és a kis szalamandra morogva vicsorogva közeledik felé.
Ha sikerül kikerülnöm a fickót hangosan berúgom az ajtót miközben magabiztos hangon beszélek hozzá.
-Hé ember itt valaki pihenni szeretne szóval higgadjon le mielőtt én nyugtatom le!-

Taiga Kagami
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 59
Join date : 2012. Aug. 29.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
215/250  (215/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Viola on Hétf. Nov. 12, 2012 5:43 pm

- Hmmm, ezt a helyet eddig miért nem vettem észre!? - puffog Vio, miközben azon hely cégerét vizslatja, melynek bejáratát elállja azok elől, akik be akarnának térni. Rossz szokása az ajtóban megállni és még rosszabb nem észrevenni a mögötte lévőket, akik elég udvariasak ahhoz, hogy ne tolják félre a lányt, inkább megvárják, míg téblábol egy sort a küszöbön állva, hogy így szinte teljesen fel kelljen csavarnia a fejét ahhoz, hogy lássa a felette lévő táblácskát. Udvariasok, bizony, de miért is..? Ó, persze Vio tudja miért. Igen egyszerű a válasz: Férfiak. A férfiak ösztönből kedvesek, előzékenyek az ő fajtájával, mert fiatal és jól néz ki, tökéletes egy kétszemélyes partyhoz...
Tesz előre még két lépést, s így már be tudnak fáradni a mögötte tolongók is, akik gondolata ellenére csupán ketten voltak, de őrá egyikőjük sem vetett egy pillantást sem. Vagy ez, vagy pedig az, hogy egész végig hátulról szemlélték, de a tudásuk és az akaratuk is csak eddig húzódik. Többre nem képesek, csak bámulni, hogy aztán meg egymás közt kitárgyalják milyen jól is néz ki. Persze sokkal vulgárisabban.
- Pffhah... - legyint a hősnő, aztán odabaktat a pulthoz, de ügyel arra, hogy lépései úgy hassanak, mintha egy finom hölgy lenne. A pult mögött egy szimpatikus srác strázsál. Olyan jóképű, mintha csak egy filmből lépett volna ki, az ide járó nők többségét biztos már csak a pillantásával megnyeri, habár Viora kacsintgathat bőven, neki már egy férfi sem fogja belopni magát a szívébe, de azért nőként neki is vannak igényei...
Felhuppan egy háromlábú székre, s gyorsan meg is nézi, hogy megfelelő magasságban van-e. A könyökét letéve a pultra mindkét kézfeje a feje oldaláig ér, tehát ha unatkozni fog nagyszerűen ki bírja majd támogatni a buksiját.
Na de miért is állt meg odakint, felfigyelve erre a helyre, miért is jött be..?
- Ahh, igen..! - szinte suttogva mondja magának, mikor eszébe jut, hogy ő bizony korábban megkívánt valami búfelejtőt, s már szándékában állt felkeresni pont egy ilyen helyet, ami ízléses és jóképű pultos van. Ez a hely jó lesz. Habár kellene még pár zenész a pódiumra, vagy biliárd asztal a sarokba. Valami, ami még klasszikusabbá teszi a helyet.
- Törzsvendég leszek... És most egy vodkával indítok... - mosolyogva közli ezt a pultos sráccal. Közben a pult faberakásán pihenő, félig ökölbe szorított kezének mutató ujját a polcon lévő SKYY vodkára szegezi. A pultos enyhén bólint, hogy megértette a rendelést, s máris serényen nekikezd a kiszolgálásnak, de a mozdulataiban mégis van valami rejtélyes, magával ragadó szakértelem. Nem siet, mégis gyors, precíz, kimért, de nem is lassú.
Vio közben bal kezével a háta mögé nyúl, majd kis tapogatózás után arca beletörődő kifejezésre vált. Szokásos kései ugyan is elvesztek, melyeknek helyébe egyetlen dolog lépett: Egy szigony, mely most is ott pihen a hátán. Valamennyire srégen áll, villájával a föld felé mutatva, s azon a ponton, ahol az elágazás "kinő" a rúdból, feneke jobb oldala felé van közel, így viszont a fegyver vége a lány bal válla felé van közelebb. Ami nem is baj. mert jobb kezes lévén így a praktikusabb. Tehát miután kitapogatja, hogy a fegyver még mindig nála van, figyelme újra a pultosra terelődik, mikor az elé rakja a vodkát.
- Mi hír járja errefelé..? - kérdezi, miközben megfogja a kis feles poharat, s először az orrához emeli, hogy megillatozza. Persze a vodkának nincs sok illata, csak megszokásból csinálja. Kíváncsian tekint az italra, majd egy gyors mozdulattal egy húzásra ledönti azt.
A pultos srác, mintha csak erre várt volna, megszólal:
- Mérges a tulaj, mert a legsikeresebb dívánk nem hajlandó fellépni. - mondja kimérten, majd Violeta intésére újabb kört tölt ki.
- Ó, ilyen sokat hozna a konyhára az a nő, hogy idegeskednie kell miatta..? - Vio gyengéd vigyorgása árulkodik arról, hogy kedve már most jobbra fordult az italtól, s a második poharat még nem is ürítette ki...


[A többiek értelem szerűen utánam érkeznek meg, pölö Taiga is Very Happy]

Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Zoey McClane on Hétf. Nov. 12, 2012 6:54 pm

-… Megsüti az agyatok! – Ez volt az utolsó mondat amit Zoey képes volt felfogni abból amit Akihiko mondott. Körülötte az emberek kétségbe estek, volt aki felsikoltott félelmében de a legtöbben csak döbbenten hallgatták tovább Kayaba mondanivalóját. Zoeyt pedig a félelem kezdte átjárni, nehezére esett felfogni amit halott. Remegő kezét a szája elé emelte, sírni akart de nem mert ennyi ember előtt. Könnyes szemmel figyelte az eseményeket itt még képes volt tartani magát, hogy aztán egy végső pofon végleg a padlóra küldje a zavarodott lányt. Habár hallani már nem hallotta Akihiko hangját felfigyelt rá, hogy mindenki egy kis tükröt vesz elő a tárgylistából. Kíváncsisága erősebb volt a félelemnél így követte mások példáját ám amint belenézett a picin tükörbe az egész teste kéken világítani kezdett ami egy pillanatra el is vakította őt és mikor már újra tisztulni kezdett a látása olyan dolgot látott amit soha nem akart Sao világában látni. Önmagát. Azt a fiatal lányt, aki elöl bemenekült a virtuális világok rengetegébe. A látványtól ledöbbent és ha emiatt nem csúszik ki a tükör a kezéből, akkor valószínűleg ő maga hajította volna el a lehető legmesszebbre. Nem tudta elhinni amit látott, biztosan csak képzelődött és a kezeit az arcába temette és akkor érezte valami puhát érzett a kezében. Megmarkolta és kinyitva a szemeit a hosszú vörös haját vélte megpillantani. Ekkor már tudta, hogy nem képzelgett. A rövid fekete haj amit magának választott a játék kezdetén eltűnt és felváltotta az eredeti. Az izmai kezdtek elernyedi és a lábai már képtelenek voltak megtartani a testét és összecsuklott. A könnyei egyre sűrűbben kezdtek el potyogni majd egy hirtelen ötlettől vezérelve torka szakadt tából üvölteni kezdett. Többen is ijedten néztek rá a megtébolyult lányra de őt ez cseppet sem érdekelte. Csak ordított tovább amíg csak bírta szusszal. Abban az apró reményben hitt, hogy ez csak egy rossz álom és ha kiabál akkor talán valaki meghallja otthon és végre felébresztik. Ez azonban nem történt meg. Kétségbe esett kiáltása nem jutott ki a vizuális ketrecből, amit a Sao húzott fel és erre ő is rájött. Megint csak a kezébe temette az arcát és zokogni kezdett de nem csak a keserűség hanem düh is ott kavargott kicsiny szívében. Összeszorította az ujjait aminek köszönhetően rövid de hegyes kis körmei belemélyedtek virtuális húsába. Érezni nem érezte, de tudta mit tesz. Egyre erősebben mart bele a saját arcába talán azt remélve, hogy letépheti azt és újra az ismeretlenség álarca mögé bújhat. Vagy véget vet vele az életének és egyben a rémálomnak is. Amint ez a gondolat átsuhant az agyán szemei az oldalán logó kis késre csúsztak. Egyszerűen is megszabadulhatna a szenvedéstől csupán egyetlen kézmozdulat és vége lenne ennek a borzalomnak. Megragadta a kést és lassan, félve emelte a torkához. Behunyta a szemeit, hogy egyetlen gyors vágással végezzen magával.
~ Hát ez szánalmas!~ Szólalt meg ekkor egy hang a fejében amire rögtön kinyíltak a szemei. A hang amit hallott ugyan olyan volt mint az övé de mégis valamivel másabb. Körbenézett könnyes szemeivel azonban csupán azt a néhány rossz álló pillantás vélte felfedezni aki épp látta mire készül és ez csak még inkább azt az érzést keltette benne, hogy ő csak egy szemét aki nem érdemes az életre, elvégre senki sem próbálta lebeszélni szándékáról ami láthatóan nyilvánvaló volt. Ismét neki leselkedett és a kés hegyével a torkát célozta meg de ezúttal is megzavarta valami. Ez alkalommal nem egy hang volt hanem a kezén érzett meleg és egyben nedves érzés volt ami megalította. Ránézett a maga mellet pihenő kezére, amit épp egy kis fehér lény próbált megcsócsálni. Zoey rémülten kapta el a kezét és húzódott arrébb mire a lény nyöszörögni kezdett majd odaugrott Zoey mellé, hogy újra bekaphassa a kezét. Meredten nézte a kis állatot majd egy apró mosoly ült ki az arcára. Csupán ez a lény volt az akit érdekelte, hogy mit próbál tenni magával legalábbis Zoey így gondolta.
*
Hetek teltek el a főtéren történtek óta Zoey azonban még mindig nem tette túl magát rajta sőt inkább még rosszabbodott az állapota. Arca nyúzott volt, szemei karikás, haja ápolatlan és úgy mindent egybe vetve, ha valaki ránézett, akkor egy összezuhant és meggyötört lány látképe tárult az illető szeme elé . Az egyetlen dolog ami néha-néha egy halvány mosolyt csalt az arcára az a kis állatka volt aki láthatóan mindig próbálta felvidítani gazdáját több- kevesebb, de inkább kevesebb sikerrel. Mióta a játékba került azóta el sem hagyta a kezdő várost és minden idejét csupán egy apró de annál felkapottabb bárban töltötte amit még a bétateszt alatt ismert meg. Szerette azt a helyet amit leginkább a jóképű pincérnek volt betudható aki mindig kedvesen mosolygott rá amikor betért oda. Most viszont már csak azért járt oda mert nem ismert más helyet ebben a városban ahol egyedül lehet. A pincér njk memóriája nyilván törlésre kerül a játék kezdetekor mert már egyáltalán nem emlékezett rá habár ez nem is volt olyan nagy gond lévén, hogy Zoeynak nagyon ereje se volt kacérkodni vele. Mikor belépett az ajtón kissé meglepődve konstatálta, hogy nincs egyedül, mármint az alap njk-kon kívül. irigyen nézett rá az idegen lány testi adottságaira majd fáradtan lehuppant a bárpult elé háromszéknyi távolságot hagyva kettejük között. Intett egyet mire a pincér már hozta is a szokásos italt. Na igen most már újra törzsvevőnek számított itt még úgy is, hogy szinte egy szót se szólt soha még ha a pultos srác elejtett felé pár kedves szót ő arra csak egy nagyon gyenge, erőltetett mosollyal tudott felelni. Pár perc múlva már meg is kapta a kimondatlan rendelés ami egy kisebb pohár tej volt és ezt egy ugyan ilyen ital követte társként csupán az már korsóban amit Zoey a yetinek adott oda, hogy aztán megsimogassa a fejét. Mivel alkoholt nem mert kérni ezért maradt az amit a valóságban is annyira szeretett és láthatóan a petnek is nagyon ízlett. Zoey kissé úgy bánt a yetivel mint egy kutyával. Otthon mindig is akart egyet tartani, de apja allergiás volt az állati szőrre így most, még ha tudat alatt is de rajta pótolta ezt a hiányosságot. Már nevet is adott neki. Leon. Ami azt illeti már akkor tudta, hogyan fogja hívni mikor az még ki sem kelt a tojásból magát a nevet pedig az egyik kedven játékának egyik főszereplőjétől kapta. Csendben ült és kortyolgatta a tejet, nem szólt senkihez, csupán figyelte az eseményeket.

Zoey McClane
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 10
Join date : 2012. Nov. 09.

Karakterlap
Szint: 2
Exp:
65/100  (65/100)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Tachibana Makoto on Hétf. Nov. 12, 2012 8:24 pm

Unott arccal üldögéltem, fejemet pedig a tenyeremre támasztva könyököltem az asztalra. Előttem egy pohár ásványvíz figyelt, mely immár legalább negyed órája érintetlenül bugyborékolt egyhangúan. Szemben a víz felszínével, az én elmém azonban csendes és nyugodt volt, egy apró fodrozódás sem lehetett volna megfigyelhető a felszínén, ha kívülről bele lehetett volna nézni a lelkembe. Kedvelt foglalatosságaim egyike volt ebben a csehóban tölteni az időmet, és mivel meg-megfordultak itt más narancs- és piros játékosok is alkalmanként a hely félreeső mivoltának köszönhetően, a kutyát se zavartam. Nem mintha túl sok játékos ismerte volna a fejem felett lebegő piros indikátor jelentését, és ez így is volt jó. Nekem legalábbis feltétlenül hasznos volt.
Szerettem itt lenni, és tanulmányozni a bárban megforduló játékosok viselkedését, figyelni, ki miért téved be ide. A legtöbben az alkohol mámorába fojtották a számukra nehezen feldolgozható tényt, miszerint nem kommunikálhatnak a külvilággal, a szeretteikkel, a barátaikkal. Aztán van aki szimplán szórakozni, kikapcsolódni járt ide, a farmolás okozta fáradtságot, fásultságot kívánták elmulasztani. Voltak olyanok is, akik itt kerestek maguknak alkalmi partnert akár vadászni, akár... hogy úgy mondjam, szabadidős tevékenységre, de a legérdekesebbek és legtitokzatosabbak mégis azok voltak, akik a magánfülkék egyikében találtak maguknak helyet. Céhek, társulások alakultak, sötét és kevésbé sötét ügyletekben juthattak megegyezésre ezek az urak.
Felsóhajtottam és karjaimat felemelve nyújtózkodni kezdtem. Itt volt az ideje, hogy megfosszam a poharat a tartamától, szóval felemeltem a poharat, hátradőltem és apró kortyokkal elfogyasztottam az italt. Kellemesen bizsergetett az enyhén szénsavas lé. Pár perc múlva letettem, és picit odébb löktem a poharat, majd intettem a felém tévedő pincérlánynak.
- Ne haragudj, kedves, Roxie mikor lép fel ma? - mosolyogtam rá a felettébb csini egyenruhában mászkáló hölgyikére, aki kérdésemre megtorpant, és némi adatfeldolgozás után szólásra nyitotta a száját.
- Sajnálom, uram, attól tartok ma nem lesz táncos fellépés, Roxie-chan nem hajlandó előadni a műsorát - válaszolt sajnálkozó arccal csilingelő hangján.
- Oh... ez igazán szomorú. Sebaj, köszönöm ^^ - reagáltam kissé meglepődve, majd a kislány dekoltázsába mélyedve tekintetemmel eltűnődtem, míg ő elvette az üres poharat az asztalról, felrakta a tálcájára, és elment. Engem ugyan nem rázott meg a hír, de ismertem annyira a közönséget, hogy tudjam, komoly felbolydulást fog okozni a hiánya.
Felkeltette a kíváncsiságomat, hogy mégis mi lehet az oka ennek a galádságnak, így az asztalkára támaszkodva felkeltem ülőhelyemről, és odasomfordáltam a pulthoz. Egyébként is erre akartam már vetni az utam, mióta megpillantottam egy igazán bájos hölgyikét belépni az ajtón. Még nem láttam itt, szemben a másik lánnyal, aki ott üldögélt. Őt ezer közül sem lehetett volna eltéveszteni, a vörös haja és a másfél méteres pete már messziről kiemelte őt a tömegből. Szegényke elég megviselt volt most is, lehet egyszer megkísérelem megvigasztalni, ha hagyja Smile No de engem most a másik érdekelt, a szigonyos, így közvetlenül mellette is foglaltam helyet a bárpultnál. Kicsit meglepett, hogy nem telepedtek rögtön mellé, úgy tűnt, szerencsés napom van.
- Hm... egy vodkát, ha lehet Smile - szólaltam meg legbársonyosabb hangomon, egyelőre a lánnyal nem törődve. Még csupán a figyelmét kívántam felkelteni közvetlen kommunikáció nélkül. Italválasztásom viszont természetesen nem volt véletlenül ugyanaz, ez is része volt a stratégiámnak. Miután megkaptam az italt, magamba mélyedve lötyögtettem egy kicsit, aztán egy határozott mozdulattal felhajtottam, miközben fülemet a kialakuló beszélgetésre hegyeztem. Itt volt a tökéletes alkalom, hogy beleszóljak.
- Roxie-chan majdnemhogy a hátán cipeli ezt a helyet, sokan járnak ide csak miatta - jegyeztem meg ártatlanul, elvéve a pultos fiútól a válaszadás lehetőségét. - Balhé is lehet belőle, ha nem lép fel, és nem csak ott hátul - intettem a fejemmel a pult felé, ugyanis mögüle tisztán hallatszott a komoly vita hangja. Megejtettem egy mosolyt is a bájos lány felé, aki így közelről még sokkal szemrevalóbb volt, mint gondoltam. Közben pedig fél szemmel követtem azt az idióta barmot, aki a fejébe vette hogy hőst játszik, és megpróbált bemenni hátulra. Elhúztam a számat és finoman csóválni kezdtem a fejemet, közben pedig azt lestem, hogy a hölgyemény reagál-e valamit, vagy nekem kell folytatnom az ismerkedést.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Shannon Ashdawn on Kedd. Nov. 13, 2012 10:00 pm

Tudtam, hogy akárhogy illegetem-billegtetem magam, attól még holmi egyszerűbb küldetésekből, járkálásokból az utcán, nem fogok bónuszokhoz jutni a szépségemnek hála. Pedig volt, hogy céhekbe hívtak, csoportos farmolásra, esetleg néhány kisebb cuccot adtak át nekem, mert hát a szépségem megköveteli. De ki érte volna be ezzel?
Nem, nekem kifejezetten szórakozás kellett. ~ Hiszen miért ne lenne ebben a játékban is olyan szórakozóhely, ahol nyugodt, vagy épp pörgős zene szól; a világítás igen hangulatos; jó pasik járnak oda... sőt, esetleg még én is szerzek valahonnan plusz "munkát", talán egy fellépéssel.
Nyilván csak pár szép pillantás, néhány kedves szó és kérdés, és már meg tudtam, hogy hol kell keresnem ilyen helyet. Nem is volt messze tőlem, és az onnan kijárkáló elégedett emberek, illetve befelé siető izgatottak meggyőztek róla, hogy azaz. Szép látványú épületet foglalt magába a helyszín, pedig ritka volt, hogy valamit ne illessek túlzó jelzővel, mint a régimódi, vagy ami már túl giccses. Nem, ez pont jó volt.
Beléptem a lokálba; egyaránt megtalálhatóak voltak szórakozni vágyó férfiak és nők, mint ahogy a kicsit hivatalosabb ügyeket intéző, elhúzódó emberek. Utóbbiaknak volt is hová elvonulni, különböző szobákba, ám csodálkozva pillantottam meg, hogy nem csak üzletelni vágyó emberek tévedtek be oda; hevesen berregő lányok húztak maguk után fiúkat, néha az egyik nem többen is volt. Elégedetten pattant fel a szemöldököm; szórakozni vágytam, és a hely tökéletesnek tűnt.
Az egész helyiség közepén hosszú színpad húzódott, melyen változatosabbnál változatosabb, általában zenés mutatványokat figyelhettem meg. A leggyakoribb egy általam nevezett "termékenységi tánc" volt - nem is lehetett kérdés, hogy a fellépés után nyáladzó férfiak sorakoztak az adott lány előtt, és szinte sorszámot húztak nála. Na igen, ez is egy módja volt a pénzszerzésnek.
A pulthoz sétáltam magam illegetve, és egy italt kértem. A nyájas tekintetű férfi rögtön mixelni kezdte az adott italt, én pedig addig is jobban figyeltem a környezetemre. Feltűnő volt, hogy a legtöbb lány, aki fellépő volt, győzedelem ittasan csillogtatták szemeiket, sok férfi vendég pedig elégedetlenül húzkodta a száját.
- Csodás az a lány, vajon miért...
- Tovább is állhatnánk! - Csattant fel egy férfi, és a körülötte ülök helyeselve álltak fel, majd kioldalogtak, a kijárathoz érve egyre több szitkot szórva a tulajdonosnak címezve.
Magamhoz vettem az italt, kicsengettem érte a pénzt, és tovább hallgatóztam. Kezdett érdekelni a dolog, már majdnem rákérdeztem, mikor...
- Mi hír járja errefelé..? - Kérdezte a mellettem pár székkel ülő lány. Megspórolta, hogy koptassam a nyelvem.
- Mérges a tulaj, mert a legsikeresebb dívánk nem hajlandó fellépni. - Válaszolta a pultos férfi, mire én belenyugvóan bólintottam. ~ Pedig csak rám kéne nézni, több pénzt hoznék...

_________________
Jártasságok: Növénylátás~Potion/Méregfőzés


If you run, you won't see me stab you!

Shannon Ashdawn
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 18
Join date : 2012. Sep. 30.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
10/50  (10/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Rosalia on Pént. Nov. 16, 2012 3:30 am

- Mégis mi a fenét képzel magáról? Ki fogja fizetni az ajtó javíttatását! - a bár igazgatója vérben forfó szemekkel ordít Kagamira, mivel az iménti ajtóberúgás eredményeképpen a pult mögötti iroda bejáratának zárja tokostul kiszakad és pixeljeire hullik. A tulaj legszívesebben ott helyben megfolytaná az idegent, s amíg a váratlan vendéggel van elfoglalva, hölgytársasága alkalmasnak látja a helyzetet a "menekülésre". Ám amikor megpórbál elslisszanni Kagami mellett, az igazgató figyelme ismét ráterelődik.
- Még nem végeztünk, Roxie! - kapja el a főnök beosztottja kezét.
- De, igenis végeztünk mára! Ne is álmodj arról Howard, hogy a fülbevalóim nélkül színpadra állok! - s máris kivonja karját a szorításból. A tulaj feladja a további vitázást, és gondterhelten roskad le székébe.
Ekközben a lokál üdvöskéje a lehető legnagyobb eleganciával vonul ki az irodából a pult mögé, karmazsinvörös ruhája kiemel minden szemnek kellemes domborulatot rajta, s kiválóan illik smaragdzöld szeméhez és ébenfekete hajához. Egy hanyag pillantást vet Kagamira, s egyenesen a pultos fiú felé indul. Közel hajol Adrian füléhez, suttogó szavai úgy hatnak, mintha lágy csókokat lehelne az ifjú nyakára. Ezután a díva helyet foglal a pult végében, de tulajdonképpen még azon belül, jelezve ezzel is, hogy feljebbvalónak érzi magát annál, minthogy a csőcselék között foglaljon helyet. Adrian fél percen belül teljesíti is a rendelést, s a kedvenc koktélját szolgálja föl a hölgynek olyan extra szervírozásban, amellyel egyik átlaglátogatót sem lepne meg. Bizalmasan egymásra pillantanak, szinte forr a levegő köztük, majd Roxie elkapja a tekintetét és újabb kimért pillantással méri végig a pultnál ülőket. Elégedetten kortyol az italából, de minden igyekezete ellenére mégiscsak látszik rajta, hogy majd szétveti a düh, s ezt próbálja palástolni némi lenéző tekintettel.



Díva von Roxie


A hozzászólást Rosalia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 18, 2012 12:53 pm-kor.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Taiga Kagami on Vas. Nov. 18, 2012 8:43 pm

Mikor lábammal enyhén lágyan betaszítottam az ajtót, hogy jobban szemügyre vehessem a bent zajló veszekedést különös dolgoknak lettem szemtanúja. Az ajtó nem csak kivágódott hanem ki is szakadt helyéről Ezután milliónyi kis fénypontocskává vált amik szanaszét röpködtek a terembe és felszívódtak mint nyáron a vízcseppek. Soha életemben nem láttam ehhez foghatót és arról sem tudtam, hogy ebben világban van ilyesmi. Bár sok mindenről nem tudtam mert a legbonyolultabb játékom az orosz rulett volt melyet minden nap rendszeresen játszottam. A kis hölgy elviharzott mellettem meg se köszönve, hogy éppen megzavartam egy esetleges szépség pakolást. Szemeiből kisült lenéz engem azért ami vagyok. Rögtön megigértettem magammal, hogy ilyen nyafogó nőnek soha többé nem segítek pofozzák fel nyugodtan. A történetnek itt nem ért még véget ugyanis a tulaj vagy ki elkezdett üvöltözni velem, hogy fizessem ki az ajtóját.
-Ha nem a papírboltban vásárolt volna ajtót nem szakadt volna be ilyen könnyen. De, hogy lássa kivel van dolga itt van azonban ha még egyszer hozzám szol magával fogom vörösre festeni ezt a csehót-
Ezzel némi hadonászás árán megnyitottam a menüt és olvasgatni kezdtem azonban csak második nekifutásra találtam meg amit keresek. Sikeresen megszabadítottam magamat tíz aranytól ezzel elindultam kifelé. A gyík aki még mindig a székén ülve várt rám a hisztis libát leste majd intettem neki, hogy jöjjön utánam. Semmi kedvem nem volt beszélni csak morcosan kimentem a csehóból. Arra jó volt ez a kis csetepaté, hogy minden fáradságom elfüstölögjön. Mikor kiértem fogalmam sem volt mihez kezdjek ezért ledobtam magam a bejárati ajtóhoz közeli padra és csak néztem ki a fejemből. A minden napos bűnözés és gyűlölködés mely ellen harcoltam, úgy látszott egyre jobban engem is megfertőzött.

Taiga Kagami
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 59
Join date : 2012. Aug. 29.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
215/250  (215/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Viola on Hétf. Nov. 19, 2012 7:59 pm

Nem sokáig kell magamban ücsörögnöm, ugyanis, mielőtt még leguríthatnám a második pohár íztelen tartalmát, valaki helyet foglal a mellettem lévő széken. Kicsit meglepett, ugyan is senki árnyékát nem láttam belépni a bejárati ajtó felől, tehát már korábban is itt tartózkodott, mielőtt én beléptem volna.
Fél szemmel rásandítok, miközben azon izgulok, hogy ne vegye észre ezt a kis akciómat. Leginkább attól tartok, hogy ő is pont erre készül, s pillantásunk találkozni fog egymáséval félúton. Hajj, micsoda vacak romantikus gondolat. Ennek ellenére gyorsan odapillantok, majd vissza az italomra. Mintha nem történt volna semmi, a kis feles poharat továbbra is a jobbomba fogom, de az még mindig az asztalon van. Bal kezem mutató és középső ujjával hangtalanul dobolni kezdek.
Az iménti pillantásom abba engedett betekintést nyerni, hogy mellettem egy jóképű férfi ücsörög. Habár lehet, hogy csak ebből a szemszögből sármos. És óhh, vodkát iszik, de még hogy?! Szemrebbenés nélkül küldi le az első kört. Végre egy férfi, aki tud inni és nem a torkát fájlalja..!
Alig, hogy feltettem a kérdésemet a dívával kapcsolatban, máris jött a válasz, azonban most nem a pultos sráctól, hanem a mellettem ülőtől.
- Roxie-chan majdnemhogy a hátán cipeli ezt a helyet, sokan járnak ide csak miatta - hangján érződött a kimértség, melynek alapját az szolgáltathatta, hogy jól ismeri ezt a helyet és tisztában van az adottságaival, bele értve a dívákat is.
- Balhé is lehet belőle, ha nem lép fel, és nem csak ott hátul... - majd fejével a pult mögötti ajtó felé int, ahonnan tényleg veszekedés zajai szűrődtek ki, majd egy mosolyt is ellő személyemnek, melyre akaratlanul az én szám is kanyarodni kezd, habár az még nem nevezhető mosolynak.
- Öröm látni, hogy vannak még olyanok, akik jó ízléssel vannak megáldva... - mondom, s ha a férfi rám figyel, akkor keresek egy pillanatnyi szemkontaktust, melyből gyorsan áttérek az italára, jelezve, hogy a választására gondoltam, aztán újra rá tekintek, majd visszatérek a saját italom környékezésére.
Mielőtt azonban bármi mást is tehetnék, egy másik férfi megelégelve a veszekedést, betöri a pult mögötti ajtót, ami kiszakad és darabjaira hullik. A bentiek úgy tűnik erre felfigyeltek rá, mert a veszekedés abbamaradt seperc alatt. Aztán új üvöltözés kezdődött, amiben az ajtótörő meg a benti férfi vettek részt. Az eredménye egy szép ajtó-számla lett, meg egy sértődött nő felbukkanása, aki lehengerlő kecsességgel, s karizmával közeledett a pult felé, de előtte még váltott pár ingerült szót a Howard nevű férfival. Ha most komolyan találgatni kellene, azt mondanám, hogy Howard a lokál tulaja, de persze lehet nincs igazam.
A nő annyira megnyerő, s szép, hogy még engem, egy másik nőt is teljesen megbabonáz egy pillanatra. Hát igen, neki aztán tényleg nem kell hajtania egyetlen férfiért sem, mert azok biztos halomra ölik egymást a kegyeiért, hanem azt érdemes megjegyezni, hogy alapvetően hasonlít hozzám, legalábbis a hajunk és a szemünk is egy színű. Igaz a ruhája már teljesen más minőségű, kinézetű, elvégre másra készültek.
Roxie leül a pult végébe, miután rendelt egy italt. Látszólag minket teljesen ignorál, mégis úgy hat, mintha segítséget várna el tőlünk. Bár ez lehet csak az én tévképzetem, amit a két vodkától érzek. Gyors pillantást vetek a nőre, majd a mellettem ülőre, végül újra Roxiere szegezem tekintetem. Hiába hogy ittam, nem akarom ily' hirtelen megszólítani a nőt, amilyen állapotban most lehet, simán el tudom képzelni hogy leharapja a fejem...

[Sorry, visszaléptem E/1-be! e_e]

Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Tachibana Makoto on Kedd. Nov. 20, 2012 12:13 am

A szemem sarkából figyeltem a tünemény reakcióit, és bár csupán csak sejthettem a mozgását így, enyhe forgolódásából úgy véltem, hogy elértem a célomat és felkeltettem a figyelmét ezzel a gesztussal. Csupán akkor engedtem meg egy öntelt mosolyt, mikor biztos voltam benne, hogy nem éppen engem figyel. Talán korábban nem is tudtam volna megtenni, habár az ital íze nem volt annyira megrázó, mint azt gondoltam volna, ellenben a jóleső tompaságot hamar megéreztem. Kissé megütött a pohárka, milyen... kellemetlen. Szakéval ilyesmi még nem fordult elő, igaz az alkoholfogyasztás tekintetében éppenséggel nem ütök el a normától: lévén a boltban még nem szolgálnak ki vele, csupán kevéske kalandom volt az alkoholmámoros momentumok területén.
Lévén a figyelmemet másnak szenteltem, és nem engedhettem meg magamnak a tekintetem kalandozását, csupán egy futó pillantást vetettem a másik oldalamra, ahol az idomár lányhoz csatlakozott egy másik hölgyemény is, hasonló bájokkal megáldva, mint az a tündérke, akinek a figyelmemet megadtam. Egy érdeklődő pillantás elegendő volt, hogy meggyőződjek róla, jól választottam ennek ellenére. A vörösek túl tüzesek, ráadásul erről a lányról sütött, hogy szereti kihasználni az adottságait, az ilyen típust pedig nem kedvelem. Igen, sokkal jobban érdekelt a szigonyos, volt valami benne, ami első pillantásra megfogott. Talán a tartása sugározta magából azt a titokzatos sötétséget, mely felkeltette a figyelmemet.
Akaratlanul is kuncogni kezdtem, mikor megjegyzésével illetett. Persze nem a szavai szórakoztattak, hanem pillantása. Valóban félreérthető volt és kifejezetten kihívónak hatott volna, ha nem irányítja smaragdzöld lélektükreit a poharamra. Ám ebből az is világossá vált számomra, hogy észrevette érdeklődésemet. Megkísértett a gondolat, hogy meghívom, de az túl egyértelmű és sablonos lett volna, s talán az én józanságom sem tűrt volna meg még egy kört ebből az itókából.
- Számomra is örömteli, hogy nem mindennapi ízlésemet van, aki hajlamos pozitív jelzővel illetni - válaszoltam végül, óvatosan megválasztva a szavakat. Némi különlegességet, egzotikus jelleget kívántam kölcsönözni megfogalmazásomnak, és ezzel összekötni kettőnket mind ízlés, mind pillanatnyi lelkiállapot terén, miközben a tömegből való kiemelkedésünket is pedzegetem. Miközben a zűrös helyzet kibontakozott, köszönhetően a bár önjelölt hősének, volt alkalmam kicsit nyíltabban is végigmérni a szigonyos hölgyeményt, amíg nem ide figyelt. Szemöldökömet felhúzva állapítottam meg, hogy nem egy közönséges lányról van szó, legalábbis számos, testét valamelyest elcsúfító hege sötét, vagy éppenséggel kalandos múltra utalt.
- Yare-yare... - csóváltam meg a fejemet méltatlankodva, és ez egyszerre szólt a balhé alakulásának, valamint annak, hogy kíváncsiságomat végképp felkeltették. Még mindig jó szemem van az igazi kincsek megtalálásához :]
Másokkal ellentétben én nem a lokálból kiviharzó férfit, vagy a kecses díva megjelenését követtem skarlátvörös íriszeimmel, hanem visszafordultam poharam felé és unottan bámultam előre, érdektelenséget mutatva. Roxie-channak nem volt szüksége még egy rája szegeződő szempárra, és én is képes voltam követni az eseményeket a látásom nélkül. Ráadásul arra sem voltam kíváncsi, ahogy a pultos fiúval enyelegnek...
- Azon tűnődöm, vajon mi lehet olyan különleges egy pár fülbevalóban, hogy akadályt állítson a fellépés elé. Elvégre a díva ama kiegészítő nélkül is kifejezetten megnyerő külsejű. Hm... babona tán? - tettem fel kérdésem fennhangon, és bár a mellettem ülő bájos teremtésnek szólt látszólag, valójában enyhén provokatív éle és egy megfelelően időzített, kötekedő pillantás Roxie-ra egyértelművé tehette, hogy voltaképpen egy panaszáradatot kívánok hallani a táncosok gyöngyétől. Hátha rázúdítja gondjait a pultnál ülőkre, és akkor végre nyugalmunk lehet. Műveleteimnek igencsak útjában állt a csetepaté, és ez kissé... irritált.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Rosalia on Csüt. Nov. 22, 2012 4:15 pm

Amikor Kagami dúlva-fúlva távozik a lokálból, egy pincérlány utána siet. A nő nem volt szem- és fültanúja az iménti eseményeknek, mivel éppen egy hátsó asztalt szedett le a távozók után. Azonban az, hogy egy vendég elégedetlenül távozik a bárból, csöppet sem vetne jó fényt a hírnevére kényesen ügyelő helyre, ezért a leányzó tüstént intézkedik is. Mivel Adrian éppen Roxieval van elfoglalva, ezért nincs alkalma leinteni munkatársát.
- Akármi is bosszantotta ennyire fel, egy ingyen ital bizonyára megoldja minden gondját - leheli a szavakat a padon ülő vendég fülébe a ledér öltözetű hölgyike ahogy a férfi háta mögé surran, s finom ujjacskái végigsiklanak Kagami vállán, majd a jóleső érintések lesiklanak a mellkasára is. A lánynak fogalma sincs arról, hogy az imént a főnökével balhézott a vendég, ha ezzel tisztában lenne, talán nem próbálná visszaédesgetni, pláne nem ingyen itallal. Jelen helyzetben azonban rendületlenül arra törekszik, hogy visszacsalja Kagamit a lokálba.

Roxie egyértelműen észreveszi, hogy a pultnál ülő nő tekintete többször is rászegeződik. Elismerően nyugtázza magában, hogy jelenlegi zaklatott állapotában is van akkora kisugárzása, hogy még a női asztaltársaság sem állhatja, hogy ne mérje végig. A köztük lévő hasonlóság azonban neki is feltűnik, s már-már kezdene rajta is eluralkodni a női féltékenység, amikor megpillantja a lány hátán a szigonyt. Ez a durva fegyver annyira illúziórombolóan hat egy ilyen kecses lányka láttán, hogy elillan minden irigység a dívából. Különben is, itt ő az ünnepelt sztár, nincs oka bárkire is féltékenykedni. Viszont ez a helyzet nem marad így sokáig, úgyhogy cselekednie kell.
Mire gondolataiba burkolózna, akkor érkezik a fekete hajú nő társaságában helyet foglaló kérdése. Mivel a férfi háttal ül neki, ezért a díva nem ismerheti fel rögtön a visszajáró vendéget. A kérdés azonban kiváló, vagy talán nem is kérdésnek szánta, hanem kijelentésnek? A mondandójába rejtett bókot szívesen fogadja, ám hozzászokott már az ilyen hízelgő szövegekhez, így különösebben nem reagál rá. Először semmilyen jelét nem adja annak, hogy válaszolni kíván a nyilvánvalóan neki szegezett, költőinek tűnő kérdésekre. Kimérten kortyolgatja az italát, aztán összetalálkozik a tekintete Adrianével. Olyan régóta dolgoznak együtt, hogy szavak nélkül is képesek kommunikálni, s a pultos megfelelő inspirációt ad a dívának. Lassan, negédes hangon kezd el beszélni, úgy, hogy bárki meghallhassa a környezetében, de nyilvánvaló, hogy a pultnál ülő férfinak címzi mondandóját.
- Ami azt illeti, nevezhetjük babonának is... már ha pechnek számít egy ritka ékszer eltűnése, amely plusz 16 pontértéknyit ad az éneklés képességemhez. Igen, tulajdonképpen nagyon bosszantó tud lenni, főleg, mert a saját öltözőszobámból tűnt el az ékszer, oda pedig igen keveseknek nyílik alkalma belépni... - hangja sejtelmesen elnyúlik és lopva Adrianre pillant. A pultos éppen a poharakat törli, közben aprót bólint Roxie felé.
- Habár az ékszer nélkül is kiváló a színpadi jelenléte a mi ünnepelt dívánknak, ám a fülbevalók elengedhetetlenek ahhoz, hogy kellően magabiztosan álljon ki a nagyközönség elé - veszi át magyarázóan a szót Adrian.
- Ha lenne némi közbiztonság ebben a koszfészek városban, ilyesmi elő sem fordulhatott volna... - ragadja magához ismét a szót Roxie, stílusa egyre tüzesebbé válik igazodva ruhájához. Ám hirtelen fellobbanó ingerületét hamar eloltja, s visszatér jól megfontolt beszédstílusához - Ha akadna legalább egyetlen valamirevaló nyomozó, aki előkerítené az ékszereimet, busásan megfizetném... - s mondata végét egyértelműen hagyja a levegőben lógni. Nyílt felhívás volt ez egy esetleges küldetés elfogadására, ugyanakkor úgy sejtette, hogy burkolt célzását csak a háttal ülő férfi tudja majd értelmezni, meg esetleg az a fekete lány, aki olyannyira hasonlít rá.


[off] Zoeyt inaktivitása miatt, Shanat pedig kérésre hagytam ki. A továbbiakban ők is egyszerű vendégek lesznek a lokálban. Reagsorrend továbbra sincs, viszont jó lenne, ha 3 napon belül mindenki megírná a körét! [/off]

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Taiga Kagami on Csüt. Nov. 22, 2012 8:33 pm

Ültem a padon és azon morfondíroztam, hogyan legyen tovább. Semmit nem tudtam a környékről nem volt hol aludnom. Azalatt a pár nap alatt parkokban húztam meg magam nappal. Nem voltam biztos benne, de úgy éreztem az a nyamvadt gyík őrködött felettem. Szóval valamit ki kellet ötölnöm mert ez így nem folytatódhatott. Azonban nem maradt sok időm gondolkodni ugyanis pillanatok alatt előttem termet egy nő. A ruházatából ítélve pincérnő lehetett az előbbi helyről. Arról beszélt, hogy egy ingyen ital biztosan jobb kedvre derítene. Ezután egy lágy kecses mozdulattal a hátam mögött termett majd lágyan vékonyka újacskáival végigsimította a vállamat majd ezek az ujjak leszaladtak a mellkasomra. A lány elég szép volt de ezt az egészet elrontotta a rossz hozzáálása. Meg volt róla győződve, hogy a szép pofikájával akármit elérhet csak meg kell rebegtetnie a szempilláját. Lehet, hogy nem volt egy szupermodell az a lány aki bénult testemet ápolta és valószínűleg most is azt teszi viszont őszinte angyali mosolya felmelegítené a legfagyosabb hangulatot is. Gyengéden megfogtam a pincérnő kacsóját majd eltoltam magamtól.
-Köszönöm ezt a gondoskodást azonban bár a főnöke nem örülne nekem az utóbbi kis afférunk miatt. Ráadásul nem szeretem a megjátszos nőket jobb az őszinteség-
A hölgy erre vissza libegett bizonyára kissé sértetten a bár felé. Igaz gyakran egy bunkó állat voltam, de soha nem hazudtam és mindenkinek megmondtam mit gondolok róla. Találkoztam már hozzá hasonló lányokkal akik csak a szépségükkel akartak boldogulni és nagyon túlbecsülték. Meglehet ezúttal túllőttem a célon, de nem volt kedvem bocsánatot kérni. Majd legközelebb kedvesebb leszek ha megérdemli. Engem nem tudott magával csalogatni azonban valakit igen. Azt a fekete miniatűr sárkányt. Úgy követte a nő lábnyomait mint egy buldog.
-Hé gyere vissza.-
Azonban nem fogadott szót csak követte a jó pofizós kislányt. Ezért nem tehettem mást mint követni és saját kezűleg visszavinni a padhoz, hogy folytathassam a merengésemet. Akkor értem az ajtóba mikor a lány arról beszélt, hogy a fülbevaló bátorságot ad neki és akármennyit képes lenne érte fizetni. A pénz nem valami jó dolog mert megrontja az embert azonban sokszor jó ha van, de nem ez volt akkor a legfontosabb.
-Hé kislány. Ha megoldod a lakás gondomat előkerítem a csecsebecsédet. Csak mond el kik kerülhetnek a közvetlen közelébe és máris szervezheted a szállásomat már ha meg tudod oldani.-
Nagyon jó lett volna végre egy normálisat aludni egy ágyban még ha nem is olyan kényelmes.

Taiga Kagami
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 59
Join date : 2012. Aug. 29.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
215/250  (215/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Viola on Szomb. Nov. 24, 2012 3:16 pm

A mellettem ülő rejtélyes férfi minden várakozásomat felülmúlta. Szépen, burkoltan tette fel a kérdést, hozzám beszélt, de mégsem nekem mondta. Rendesen meglep, hogy nem csak az italválasztása és a sármja megnyerő, de még a reakció ideje se piskóta. Nálam biztos intelligensebb, mert bennem még csak fel sem merült a gondolat, hogy ilyen formában is lökhetek egy nagyot az eseményeken, az a férfi viszont már a megoldást kínálta fel nekem. Ohh, innentől kezdve talán elkezdhetnék aggódni azon, hogy eme képességeit rajtam is alkalmazza, s már rég a hálójában vagyok, s magában örül, mint a pók a légynek.
Ezekre a gondolatokra viszont nem jut több időm, mert a díve megértette, hogy a burkolt kérdésnek ő a címzettje, s nem én tőlem várnak választ, hanem tőle. Rápillantok a nőre, aki gyorsan szemez a pultossal, aki lehet, hogy egy titkos jelet adott le neki, vagy csak a pillantásával megnyugtatta a nőt, de az sokkal magabiztosabb és higgadtabb lett. Talán ők már így is megértik egymást? Nem kellenek még fél szavak sem, hanem egyből pillantások? A pultos biztos tájékoztatta a dívát, hogy nyugodtan mondja el, mi a panasza, ami a lelkét nyomja, mert ő majd segíteni fog neki a felvázolásában, s az esetleges kritikus pontoknál is kiegészíti, ha kelleni fog a szerencséje. Nahát, nahát. Talán ez a mi dívánk se olyan rezzenéstelenül karizmatikus jellem..? Vagy csak én vagyok az, aki mindig kombinál..? Ehh...
A díva és a pultos ezután "karöltve" elmesélik, hogy miért is olyan probléma az, hogy a hölgyikének nincsen meg a fülbevalója. Figyelmesen végighallgatom mindkettejük mondandóját, amiben igen érdekes dolgokra derül fény: Az ékszer a díva öltözőjéből tűnt el, ahova szerinte csak kevés embernek van bejárása, ezzel ellentétben bárki belopózhatott. A másik fura dolog, hogy az a kis vacak tizenhat pontot az az éneklő skilljéhez, de még anélkül is simán megállja a helyét, s csak az önbizalom miatt hordja őket. Ahh, minél többet megtudok a díváról, annál inkább elhalványodik az a kis elképzelt álom Roxieról. Itt adja az úri hölgyet, de ugyan akkor nem mer fellépni az ékszere nélkül... Hát igen, ha a statjai nélkül nem érzi magát biztonságban, akkor nem is olyan "nagy" ember, mint amekkorának beállítja magát, vagy ez a hely őt.
Ami viszont ezután jön, megmosolyogtat. Egy újabb burkolt kérdés/kérés jön, ám ezúttal a díva teszi fel nekünk. Elvileg mindenkinek szólt a bárban, de nem hiszem, hogy mindenki reagálni fog rá.
Én csak egy pillantást vetek a férfira magam mellett, majd a pultosra tekintek.
- Még egy vodkát kérnék... - mondom, majd a dívára tekintek, s hangomba rejtett cinizmussal szólalok meg:
- Én hajlandó vagyok segítséget nyújtani... - mondom, miközben elégedett vigyor ül az arcomon. Annyira vicces, hogy tőlünk kér segítséget ez a liba, holott lenéz minket... Haha!
Azonban mielőtt Roxie válaszolhatna, a korábbi ajtótörő fiatalember lép be a helyiségbe, s azonnal lecsap a nő ajánlatára, habár ő nem olyan finoman, mint én, hanem egyből belecsap a levesbe.
Közben a pultos srác kiszolgálja nekem az italomat, amit szinte azonnal el is tüntetek. Haha, a kedvem egyre jobb, már rendesen vigyorogva tekintek a férfira mellettem, aki már csak a szemem szempillám rebbenéséből rájöhet, hogy érdekel, mit fog lépni.

Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Nov. 24, 2012 8:58 pm

Elképesztő, egyes emberek érzelmeivel milyen könnyen el lehet játszadozni. Valahol lenyűgöz, de egyben untat is, ha a várt reakciót kapom valamire, egyszerre üt meg a sikerélmény és a csalódás. Sikerélmény, hiszen megmutatja a tapasztalatomat, tudásomat és intelligenciámat, de egyben el is vesztem az érdeklődésemet, hiszen abban nincs semmi érdekes vagy szórakoztató, ha valaki nem okoz nekem meglepetést. Sajnos egyre kevesebb ilyen alkalom van, pedig még csak 19 éves lennék. Talán nem kéne annyit figyelnem a környezetemre, és máris izgalmasabb lenne az élet... Akárhogy is, bizonyos érzelmi kilengésekben, megnyilatkoztatásokban így is kedvemet lelem, akárhányszor is látom őket. Egy ilyen játékban ki tudom élni azt, amit a valós világ törvényei nem engednek meg, nem láncol le semmiféle béklyó. Nincs rendőrség, igazságszolgáltatás... csak a piros kurzor a fejem felett.
Megfordultam, hogy rápillanthassak a beszélni kezdő dívára, aki mintha csak parancsba adtam volna neki, úgy kezdett csicseregni. Hűvös, érdektelen pillantást kapott válaszul tőlem, de türelmesen végighallgattam a mondanivalóját. Tulajdonképpen már meg sem lepődtem azon, hogy az ékszer egy jártasságot növelő felszerelés volt, ebben a művilágban mindent az határozott meg, hogy hány pontod van a képzettségeiden. Lehetsz a másik oldalon világbajnok sprinter, itt csak egy közönséges kripli leszel, ha a gyorsaságod elhanyagolod. Felettébb érdekes belegondolni, hogy hányan lehetnek a tízezer játékos között, akik próbálják kijavítani a hibáikat és hányan vannak azok, akik reprodukálni kívánják a pontjaikkal a valódi énjüket. Mindenesetre nem csodáltam, hogy a hölgyike ki van borulva, 16 pont nem kevés, ezen jártasságok tréningelése pedig időigényes és rengeteg energia befektetését kívánja meg.
- Csitt, nem hozzád szóltam, ostoba liba... - nyitottam végül szólásra a számat, miután mondandójukat befejezték a pultossal, és közönyös arccal meredtem a nőre, várva a reakcióját. Vajon hal módjára fog tátogni felháborodásában, vagy esetleg elönti a pulykaméreg és kikel magából nyilvánosan is? Netán Adrian fog a védelmére kelni? Bárhogy is, az egész eseménysor legszórakoztatóbb momentuma az a pillanat, mikor a nem várt megnyilvánulásra lefagy az áldozat arra az időre, amíg parányi agya feldolgozza az információt. Ezt kerestem csupán, nem az volt a szándékom, hogy kidobjanak a bárból, szóval kedélyes nevetést hallattam.
- Vicc volt, csak vicc volt Wink - kacsintottam Roxie-chanra és megajándékoztam egy pajkos mosollyal. Míg azon morfondíroztam, hogy vajon mennyire helytálló közbiztonságot emlegetni egy magamfajta játékos előtt, visszafordultam a szigonyos kisasszony felé, hiszen látni kívántam, hogy ő is megkapta-e azt, amire vágyott. Lehet csak az ital teszi vele, sőt valószínű, ám nem mulasztottam el felfigyelni rá, mennyire felbátorodott az érdeklődésével. Ami eleinte csak egy félénk, kíváncsi pillantás volt, az most már teljesen nyílt figyelemmé vált. Kaptam az alkalmon, hogy mélyen belenézzek smaragdzöld lélektükreibe, egy ilyen igéző pillantásnak igazán nehéz ellenállni :]
- Nos, mivel a hölgy felajánlotta a segítségét kegyednek, és nekem sem kenyerem a gyengébbik nem bajba jutott képviselőit cserben hagyni, úgy tűnik, nincs más választásom, mint csatlakozni. Csupán az a kérdéses, hogy mennyit érnek meg magácskának azok az ékszerek, én egészen... sokféle jutalmat el tudok képzelni... :] - fordultam vissza végül Roxie-chan felé, mintegy megadva magam. Igazán kár, hogy ez a kis affér belekavart a terveimbe, de ha már így alakult, megkísérelhetem a magam malmára hajtani a vizet. Számos lehetőség nyílt meg lelki szemeim előtt máris. Nem mulasztottam el azonban kicsit megszurkálni a pökhendi dívát, nehogy véletlenül is azt a látszatot keltsem, hogy valamiféle lovagias úriember vagyok, aki úgy táncol, ahogy ő fütyül. Hadd forrjon csak fel az agyvize azon, hogy engem jobban foglalkoztat a szigonyos teremtés. Azt hiszem ezt a mellettem ülő sem bánná, egyébként is úgy véltem, hogy a gavallér formátum nem nyerő az ő esetében, szóval nem is fogtam vissza magam.
- Azt hiszem ildomos volna bemutatkoznom. Tachibana Makoto vagyok, vagy Tachi, ha úgy kényelmesebb - biccentettem, leginkább a harcművész felé intézve el ezt a formalitást. A balhézó férfi visszatérésével egyelőre nem törődtem, modortalan fellépésével nem tartottam valószínűnek, hogy belopta magát a személyzet kegyeibe. Legalább volt konkrét elképzelése arról, hogy mit is képzel el jutalomnak.
- Kíváncsi volnék rá, hogy van-e közvetlen riválisa, komolyabb irigye kegyednek? - tettem fel egy ideillő kérdést, ezúttal kivételesen a dalospacsirta felé. Klisének hangzik, de ellopni egy ilyen ékszert talán két okból érdemes: ha valaki meg akarja dönteni a státuszát, vagy ha valaki kapzsi módon el akarja adni a valószínűleg sokat érő ritka tárgyat. Utóbbi gondolatra pillantásomat futólag Adrianra vetettem, Roxie-chan rá gyanakodna a legkevésbé, ha feltételezésem helyes, ebben a pozícióban pedig sok mindent meg lehet tenni.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Rosalia on Kedd. Nov. 27, 2012 1:36 am

[off] Annyit elfelejtettem eddigiekben említeni, hogy a lokálban mindenki JK. A főnök, a pultos és a dívai, a vendégekről már nem is beszélve. Mindenki zöld indikátoros egyébként, kivéve a sarokban sutyorgó két narancsos alakot, na meg Tachit. [/off]

- Csitt, nem hozzád szóltam, ostoba liba... - érkezik a pultnál ülő férfitól a vaskos sértés. Adriannek esze ágában sincs a díva védelmére kelni, csak vesz egy nagyobb levegőt. Tisztában van vele, hogy ha most bármit mondana, csak rontana a helyzeten. Roxienak látszólag a szeme sem rebben, de nyakán megfeszülnek az inak és nagyot kortyol italába, hogy magába fojtsa mérgét. Igencsak ritka alkalom, hogy az ünnepelt dívát így végigsértsék, ám a mai nap kivétel. Az imént épp egy kiadós vitát rendezett le a főnökével, szóval pillanatnyilag képes arra, hogy egy újabb beszólást lenyeljen. Magában megátkozza a férfit, és tesz majd arról, hogy sikeres küldetés végrehajtás esetén megkapja a maga jutalmát. Amikor viszont a férfi kijelenti, hogy csak viccelt és még rá is kacsint, a díva már végkép nem tud uralkodni magán.
- Sokáig óhajt még táncolni az idegeimen, vagy végre rátérhetünk az üzletre? - Ekkor érkezik meg Kagami, aki azonnal elfogadja a küldetést, az ő menüjébe már érkezik is az elfogadásra váró üzenet. Viola is jelzi csatlakozási szándékát, az ő menüjébe szintén érkezik az üzenet. Azonban nem a díva pötyög a menüjében, hanem Adriantől kapjátok a megbízóleveleket. Tachi esetében egy kicsit hezitál a pultos, de Roxie bólintására ő is megkapja a meghívót.
- Ami pedig a jutalmazást illeti, ahogy említettem, mindenkit busásan megfizetek - ellenkezést nem tűrő tekintettel pillant Tachira, majd a pulttól felállva Adrian mellé lépked. A poharát a férfi elé teszi, jelezvén, hogy még egy kört inna, mire a pultos rögtön elkezd serénykedni. - Maradjunk annyiban uraim, és hölgyem, hogy mindenki megkapja, ami neki jár... De előbb eredményeket kell felmutatniuk! Riválisom pedig persze, hogy van. Eleve abszurd a kérdés... rengetegen pályáznak a postomra, ezért is életbevágó, hogy megtalálják az ékszerem - ezután kezét szórakozottan Adrian vállára teszi, fejét pedig elfordítja. Egyértelművé kívánja tenni, hogy nem akar rátok több időt vesztegetni. Előlegről ne is álmodjatok, eredményeket akar látni, minél előbb. Ez a küldetésre hívó üzenetben is le van írva. - Ha szeretnék szemrevételezni az öltözőmet, hogy nyomokat keressenek, akkor az egyik pincérlány elkíséri önöket. Nincsenek takargatnivalóim! - mondja végül nektek háttal állva és int is az egyik felszolgálónak. Közben odasúg valamit Adriannak, amit hallgatózás jártasság hiányában nem hallhattok, majd mindketten finom kis kuncogásban törnek ki.

Ha elfogadjátok a díva javaslatát, akkor elvezet benneteket a hátsó öltözőbe a pincérlány. Ha nem, akkor is fejtsétek ki, hogy mit kívántok tenni a továbbiakban!

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Taiga Kagami on Kedd. Nov. 27, 2012 5:44 pm

Mikor megemlítettem, hogy a lakás problémám megoldásáért cserébe megkeresem az eltűnt ékszerét. Ekkor valami különös dolog történt velem már ha ez különösnek számít ebben a furcsa világban. Egy lebegő fehér téglalap jelent meg előttem rajta egy szöveggel. A szöveg lényege az volt, hogy kaptam egy megbízó levelet és ha elfogadom kattintsak az ok gombra. Igaz nem voltam egy játék szakértő viszont ezt magamtól is meg tudtam oldani így az igenre kattintottam. Ezután rögtön megtudtuk, hogy busás jutalomban részesülhetünk a sikeresen elvégezzük a ránk kirótt feladatot.
-Engem nem érdekel a pénz csak legyen megoldva, hogy egy normális helyen alhassak a többi nem számít.-
Mondtam teljes meggyőződéssel mert a púpom tele volt a kényelmetlen padoktól és kocsmáktól.
Azonban ha valaha is normális ágyban szerettem volna aludni előtte valami eredményt kellett felmutatnom. A hisztis énekes megengedte, hogy körülnézhessünk az öltözőjében, hogy nyomokat kereshessünk. A nyomozásban sajnos nem voltam otthonos, de valamit csak sikerül kitalálnom vagyis ebben reménykedtem. A régi Kalambo krimikben mindig van valami nyom amin el lehet indulni. Az a Schelock is csak a logikára alapozott és minden ügyet megoldott. Én is a logikámra próbáltam támaszkodni és így elkezdeni a keresést. Ez az ékszer bizonyára nem csak értékes hanem híres lehet ezért eladni maximum egy orgazdánál lehetne. Nem valószínű, hogy viselni akarja ezt mert akkor rögtön lebukna miközben használja az általa kínált bónuszokat.
Miközben a pincérlány kísért minket az öltöző felé úgy gondoltam itt van az ideje némi háttér információ szerzésének.
-Angyalkám mesélnél nekünk egy keveset erről a helyről és erről a nyafogós énekesről?-

Taiga Kagami
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 59
Join date : 2012. Aug. 29.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
215/250  (215/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Viola on Pént. Nov. 30, 2012 7:25 pm

Akárhogy is fürkészem a férfi társaságom tekintetét, nem tudom belőle kiolvasni azt, hogy miért is fogadta el a díva felkérést. Talán azért, mert én kijelentette, hogy segítek, s ezért ő is csatlakozni kíván, hogy nekem imponáljon, vagy a pénz fogta meg..? Netán a puszta lovagias gondolat, hogy segítsen ennek a nőnek? És már a nevét is tudom... Tachibana Makoto.... Hmm, egy igazi japán név, de persze ezt le se tagadhatná arcvonásai alapján.
Van benne valami furcsa. Élcelődő kolerikus humora is csak azt támasztja alá, hogy sokkal több van benne, mint amennyit mutat, ergo akit most ad az lehet akár egy vetítés is. De remélem nem így van, mert ez azt jelenti, hogy megint csalódnom kell egy férfiban, s az amúgy is bizalmatlan kapcsolatomra velük ez megint rányomna egy jókora bélyeget.
- Az én nevem Violeta del Sanchez. - közlöm nem pont Roxienak címezve.
Ekkor csilingelni kezd a bejövő üzenet ikonom, s megnyitva a notificationt, egy megbízó üzenet sorait olvashatom. Azonban nem sokat törődök a betűkkel, mikor éppen most élőszóban is jelen vagyok. A szemem sarkából látom, hogy a pultos legény pötyögi az üzeneteket, s szépen sorban mind a hármunknak jön egy ilyen levele.
Roxie arról is tájékoztat, természetesen a férfi "kötekedésére", hogy a jutalom valóban nem marad el, s hogy az ő szavajárásával éljek, busásan megfizet minket.
- ...Riválisom pedig persze, hogy van. Eleve abszurd a kérdés... rengetegen pályáznak a posztomra, ezért is életbevágó, hogy megtalálják az ékszerem. - óhh igen, igaza lehet. Egy híres énekesnő helyébe lenne bőven jelentkező, legyünk akárhol. De ezzel az aggodalmaskodással is csak jobban az jön le nekem, hogy félti a pozícióját. Hát mégsem olyan nagy jellem, mint az korábban gondoltam volna...
- Ha szeretnék szemrevételezni az öltözőmet, hogy nyomokat keressenek, akkor az egyik pincérlány elkíséri önöket. Nincsenek takargatnivalóim! - érdeklődve hallgatom végig. Milyen szerencsések lehetünk, hogy egy ilyen híres díva önmagától ajánlja fel, hogy lépjünk csak be az öltözőjébe.
Lekászálódok a székről, s megtapogatom elzsibbadt hátsófelemet, de ügyelek arra, hogy ne lássa senki. Szegény formás popóm a végén még kilapul ezektől a vacak székektől... Így, hogy felálltam, az alkohol programja erősebben nyom rám, s kissé meg is szédülök, de ezen sikerül gyorsan úrrá lennem. Hál' az égnek, itt nem tart olyan sokáig az alkoholmámor, gyorsan ki fogok tisztulni.
- Akkor ott kezdjük! - mondom határozottan, s intek a legközelebbi pincérlánynak. - Mutasd meg nekünk Roxie öltözőjét. - kérem a lányt, aki készségesen odavezet minket a szobához, amiben máris elkezdünk szétnézni.
Az állatidomár srác egyből meg is kéri, hogy meséljen nekünk a dívánkról. Igazából nem tudom, hogy mit kellene keresnünk, vagy mire kellene figyelnünk. Nem néztem sok NCIS-t, na meg ujjlenyomatot se bírunk venni.
- Hmm, ti láttok valami furcsát..? - kérdezem bizonytalanul a két férfitól.

Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szomb. Dec. 01, 2012 2:13 am

Briliáns. Lehet, meg kellett volna várnom, amíg a díva kortyolni kezd, és csak akkor megejteni ezt az apró, bosszantónak szánt sértést, ám így is elégedetten csillantak meg szemeim. Látszott rajta, hogy nehezen tudja lenyelni a békát, bár való igaz, hogy temperamentuma alapján picit másra számítottam. Valami látványosabb jobban illett volna hozzá, és talán a bámészkodók is kaphattak volna valamit a megigéző külsejű táncosnő valódi viselkedéséből. Sebaj, így is remekül szórakoztam a hölgyeményen, ha már ilyen galádul akadályt gördített elém, legalább kaptam valamit cserébe. Ráadásul kétség sem férhetett hozzá, hogy egy életre felhívtam magamra a figyelmét :]
- Ugyan-ugyan, ne hagyd, hogy felpaprikázzon néhány közönséges szó. A csendes elme a legnagyobb fegyver, nem a kard - oktattam ki fölényes mosollyal a nőt, a hangnemhez illő tegezésre váltva, és kedvenc mondásomat hangoztatva. Ennek ellenére szerettem az ideges, türelmetlen embereket, ha lehull a lepel, könnyebben hibáznak, tévesztenek, és esélyt hagynak nekem arra, hogy kihasználjam a ballépésüket. Ez most egy kifejezetten megalázó verbális döfésben nyilvánult meg, elvégre egy komolytalan, ártó szándéktól mentes tréfán húzta fel magát, s ismerte azt be ezzel a megjegyzéssel.
Voltaképpen kicsit tartottam tőle, hogy túlfeszítem a húrt, de ítélőképességem jónak bizonyult. Valóban volt annyira elkeseredett és kétségbeesett Roxie-chan, hogy még az én segítségemet is hajlandó volt igénybe venni mindezek után, no meg annak ellenére, hogy fejem felett piros jelzés virított. Feltételeztem, hogy valaki, aki egy ilyen helyen leli meg hivatását a játékban, tisztában van mindazzal, hogy egy magamfajta alakban nem érdemes megbízni. Megvolt bennem az érzés csírája eddig is, de most már egyre biztosabb voltam benne, hogy ezt a kényes cafkát nagy örömömre válna tönkretenni.
Totális veresége ellenére is megpróbálta játszani a tápláléklánc tetején trónoló csúcsragadozót, azonban azzal, hogy feltárta előttem... előttünk a gyengepontját, sorsa máris a kezünkben volt. Hitetlenkedő felhangú hümmögés hagyta el a számat, hallva a teljesen semmitmondó busás jutalomról szóló beakadt lemezt. Érdekes gondolatokat keltett bennem ez a bizonygatás. Hogy is nézhetünk ki az ő szemében? Egy erőszakos fickó, aki idejét múlt eszméket követ; egy, a szépségével rivalizáló, de finom eleganciát nem igazán sugárzó nő; és végül én, az idegeken táncoló piros indikátoros, önös érdekeit követő fiatal férfi. Valószínűleg én magam sem adnám a kedves, segítőkész kisangyalt a helyében.
- Örvendek, kisasszony! Ezek szerint helytálló volt a sejtésem, miszerint egzotikus külseje nem japán származást takar - ha hagyja, akkor megengedek magamnak egy kézcsókot, egyébként pedig egy bársonyos, megnyerőnek szánt mosolyt intéztem a lány felé, noha nem csak kaukázusi vonásait értettem egzotikus alatt, igaz ő ezt nem tudhatta. Mozgásán látszott, hogy akárcsak engem, egy parányit őt is megütötte az ital, de szédelgését nemes egyszerűséggel ignoráltam, jól láttam, hogy meg tud maradni a talpán. Felsóhajtottam a fejemet csóválva, és egy közönyös pillantást vetettem még utoljára a dívára, aki már nagyon szabadult volna tőlünk, és ez a kérdésemre adott válaszából is lerítt. Legalábbis bíztam benne, hogy nem a butaság vezette erre a feleletre, ugyanis én nyilvánvalóan nem igenlő vagy tagadó választ vártam, hanem neveket. Csupán számomra lenne egyértelmű, hogy a legkomolyabb indítéka a lopásra a riválisainak lett volna? Őszintén szólva az is megfordult a fejemben, hogy el sem tulajdonították azokat a bizsukat, csak valami rejtélyes hátsó szándék okán okozott Roxie-chan ekkora felfordulást.
- Ezt az attitűdöt látva nem lepne meg, ha a beígért busás jutalom elmaradna... - jegyeztem meg ártatlanul, mihelyst hallótávolságon kívül értek megbízóink. Nem ártott egy kevés bizalmatlanságot elültetni... "társaimban", még ha gyanúm alaptalan is volt. Számos ötlet és terv fogalmazódott meg máris a fejemben, hogy lehetne érdekessé tenni ezt a kis kalandot, és bár ezek még igen képlékenyek voltak, csak egy volt biztos. Azokat a fülbevalókat nem érdemes visszajuttatni a gazdájukhoz olyan egyszerűen.
- Honnan lopták el az ékszert és kiknek van ide bejárása? - tettem fel a magam kérdéseit a pincérlánynak, akinek személyében azt az elbűvölő felszolgálót üdvözölhettem, aki nem is olyan régen még tájékoztatott az elmaradni készülő fellépésről. Micsoda véletlen :] Jelenleg érdekemben állt segíteni, így nem haboztam tenni az ügy érdekében, lévén a szórakoztató rész csak azután fog elkezdődni, hogy megtaláljuk a fülbevalókat. No és persze minél hamarabb lezárjuk az aktát, annál jobb lesz nekem.
- Tudta kegyed, hogy ha valaki ibolyát ad valakinek itt Japánban, azzal azt üzeni, hogy szeretetre vágyik? - utaltam finoman a virágszál nevének jelentésére a virágok nyelvén. Ugyan eredeti célom jelenleg mellékvágányon futott, ez nem jelentette azt, hogy teljesen hanyagolnom kéne érdeklődésemet Violeta iránt, főleg most, hogy még alkalmunk is nyílik talán váltani pár szót.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Rosalia on Vas. Dec. 02, 2012 4:07 pm

A pincérlány rámosolyog Tachira, majd először Kagami felé fordítja pofiját, mert tőle érkezik az első kérdés. Közben serény léptekkel siet előttetek, és a főnök irodája mögötti folyosóra vezet benneteket, amelynek a végén egy ajtón aranyszín csillag tündököl, benne a "Díva von Roxie" felirattal. Eltéveszthetetlen, már-már vonzza a rablók figyelmét.
- A Karmazsin Selyemlepel még a játék kezdetén nyílt. Az igazgatónk, Howard béta tesztelő volt, és már akkor felkutatta azokat a lehetőségeket, amelyek segítségével megnyithatta a bárt. A valóságban is vendéglátós, így vannak tapasztalatai. Adrien az első napok óta neki dolgozik, Roxiet pedig akkor vette fel, amikor kezdett beindulni az üzlet, hogy még több vendéget csaljon be a hangjával. Szóval most pont azért tombol a főnök, mert a mi kis dívánk éppen azt nem hajlandó csinálni, ami miatt felvették. A dolgozók körében az a pletyka járja, hogy csak babonás, de ma mindenki előtt világossá tette a fülbevalója jelentőségét.
Közben odaértek az ajtóhoz, a pincérlány pedig készségesen válaszol Tachi kérdéseire is. Látszik rajta, hogy szeret locsogni, sőt előszeretettel kelt ő is pletykákat a díváról. Hiába, a nők között állandó a versengés, és ha az egyik a hierarchia csúcsán áll, a többi a mélybe akarja rántani. Ráadásul a dívának megvan az a nem éppen kellemes jelleme, hogy le is nézi a nála alantasabbakat, így könnyen rá is szolgál a támadásokra.
- A tolvajnak nem lehetett nehéz dolga miután bejutott ide, mivel a fülbevalókat a tükör előtt tartotta Roxie. Viszont mivel az ajtó menüjébe beépített kóddal lehet bejutni, ezért olyan érdekes, hogy mégis hogy sikerült feltörni. Ha engem kérdeztek, akkor szerintem a tolvaj kileste a kódot... sok gyanús alak is megfordul errefelé, de kötve hiszem, hogy egy egyszerű tolvaj besurranása elkerülte volna Adrian figyelmét. A kódot pedig csak a régóta itt dolgozók ismerik, én is csak azért jutottam hozzá, mert nekem kell kiszolgálnom Roxiet, ha bármi kérése akad.
Kelletlenül elfanyalodik, ahogy a mondata végére ér. látszik a leányzón, hogy nem éppen a legnagyobb örömmel teszi a dolgát, és szívesebben mozgolódik még a kaján tekintetű, részeges férfi vendégek között is. Viszont az őrületesen magas fizetés arra készteti, hogy minden békát lenyeljen. A frontvonalban viszont esze ágában nincs kockáztatni az életét, ezért a lehető legjobban próbál helyezkedni, amíg a harcosok ki nem viszik a játékot. Ahogy megérkeztek az ajtóhoz, nektek gondosan háttal állva, a számlapot eltakarva beüti a kódot, és az ajtó kinyílik. Betessékel benneteket, majd néhány instrukciót közöl.
- Kénytelen vagyok becsukni az ajtót, amolyan elővigyázatosságképpen. Fél óra múlva visszatérek, addig intézzék a dolgukat. Viszont távozás előtt meg kell kérnem önöket, bocsájtsák megtekintésre az inventoryjukat. Az önök érdekében kénytelen leszek átvizsgálni a rendszerüket, nehogy egy újabb holmi eltűnésével önöket gyanúsítsák meg.
Finoman bólint a lány, majd magára hagyja a társaságot. Sietősre fogja a távozást, mert menüjében felvillan egy üzenetjelző, ami visszaszólítja a fogadótérbe. Amikor a szobában magatokra maradtok, nekiláthattok a kutatásnak. Egy 10 négyzetméteres szobába kerültök. A bejárati ajtótól balra lévő falat teljes egészében egy hatalmas tükör borítja, teleaggatva mindenféle színpadi kellékkel. A tükör előtti sminkasztalon találhatóak Roxie személyes holmijai, többek között a fülbevalókat korábban tartó bársony borítású anyag is. Mivel a szobában lévő tárgyakat Howard bocsájtotta a díva rendelkezésére, ezért ez az öltözőszoba szolgált a fogadó külső inventoryjaként, mint ahogyan vannak céhes közös raktárak is. Ezért van számlapos beléptető rendszerrel ellátva az egész. A bejárattal szemben még egy sor fellépőruha helyezkedik el, jobbra pedig egy hálófülke van kialakítva. Az asztal fiókjait kihúzogatva csupa hasznos holmit találtok csak, semmi nyomra utaló jelet, csak a fülbevalók hűlt helyét. Dulakodásra, rombolásra utaló jelek nincsenek, a tolvaj céltudatosan felmarkolhatta a fülbevalót és nyomtalanul eltűnt. Még nem telik le a rendelkezésetekre álló fél óra, mikor arra lehettek figyelmesek, hogy szúrós szagú anyag kerül a levegőbe. Felülről érkezik a szellőző irányából a vízpermet szerű anyag, azonban ahogy beinhaláljátok a páráját, egyre kábábbnak érzitek magatokat. Ablak nincs a szobán, ahol kimenekülhetnétek előle, az ajtó pedig még mindig zárva van, ahogy a pincérlány ígérte, de egyébként is felesleges próbálkozás lenne a mozgás. A méreg olyan erős koncentrációban jut a szervezetekbe a légzés során, hogy jelenleg még alacsony kitartáspontotok miatt 10-15 másodpercen belül elájultok. Teljesen eszméleteteket vesztitek, és mint a részeges "teleportálásoknál", egy teljesen idegen helyen ébredtek fel szinte egyszerre.
Fogalmatok sincs hogy kerültetek egy vadidegen szobába. Mindannyian egy szoba szőnyegén fekszetek, végtagjaitok nincsenek megkötözve. Kissé még szédültök a méreg hatásától, de ébredés után pár perccel kitisztul a fejetek. A szoba igencsak minimalista berendezéssel bír: az ablak alatt egy íróasztal helyezkedik el, telis-tele régi könyvekkel és plakátokkal. A tartalmuk a küldetés szempontjából látszólag teljesen lényegtelenek. A szemközti falnál pedig egy kényelmes fotel helyezkedik el, a falon pedig körbe festmények és az asztalon található esztétikus plakátokhoz hasonlók. Ránézésre minden képi ábrázolás vadászattal kapcsolatos jeleneteket örökít meg. Ezen kívül még egy termetes könyvespolc kapott helyet a sarokban, tele szintén különböző regényekkel. Röviden, tömören: egy olvasószobába kerültetek. Az ablakon kinézve azt láthatjátok, hogy már éjszaka van, a városon kívül, egy erdő széli, lepusztult vidéki kúriába kerültetek. Illetve annak az egyik szobájába. Ha figyelmesen körbenéztek, akkor rájöhettek, hogy be vagytok zárva a szobába, de a kulcs az ajtó kulcslyukában van, csak éppen kívülről. Az ajtó alatti résnél azt láthatjátok, hogy ütemes időrendben fel-fel bukkan egy árnyék, motoszkálás zaját azonban nem halljátok.

Írjátok le, hogyan reagáltok a helyzetre, milyen érzelmek kavarognak bennetek, és mit tesztek a szobában! Megpróbáltok önerőből kijutni? Segítségért kiabáltok? Dörömböltök az ajtón? Elkezdtek ebben a szobában is kutatni?

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Viola on Kedd. Dec. 04, 2012 7:03 pm

(Hát akkor beugrom Kagami elé! :] )

Érdeklődve figyelem a díva öltözőjének ajtaját, amin a számkódos beléptető van. Nem is láttam még ilyen szerkezetet, amióta ebben a játékban vagyok és ha nem látnám a két szememmel, el sem hinném, hogy létezik ilyen. Habár be kell valljam nem hülyeség, tekintve, hogy itt is őrizni kell az értékeket. Viszont akkor pedig ott a gondolat, hogy ha ilyen eszközökkel őriztek ezt a becses tárgyat és mégis sikerült valakinek megfújnia, ott valami nagyon bűzlik...
A pincérlány nekünk háttal állva, testével takarva bepötyögi a kódot, majd kinyitja az ajtót. A szobába lépve semmilyen zavaró dolgon nem akad meg a szemem, amire hirtelen azt mondhatnám, hogy az bizony egy nyom. Nem figyeltem oda a pincér lány magyarázatára, ellenben jobban átjárattam a szememet a szobán. Egy pillanat alatt magával ragadott a gondolat: mi lenne, ha én lennék a díva, aki itt készülődik esténként, hogy aztán egy csomó kanos férfi meg rajongó előtt páratlan énekhanggal szerepeljek. Valamiért azért csak megértem ezt a nőt, hogy miért ragaszkodik ennyire ehhez az álláshoz...
Képzelgéseimből a piros indikátoros férfi rángat ki, aki mint eddig, most is finoman nyit felém.
- Tudta kegyed, hogy ha valaki ibolyát ad valakinek itt Japánban, azzal azt üzeni, hogy szeretetre vágyik?
- Ön az első, akitől ezt hallom. - mondom mosolyogva, de ha már így szóba elegyedtünk, nem bírom ki, hogy ne tegyek valami megjegyzést a férfi feje fölött lebegő indikátorra, így megpróbálom úgy csűrni-csavarni a szavakat, hogy azok elérjék a megfelelő hatást.
- Úgy értem az első, akinek kalandos előélete van... - mondom, s közben egy pillanatra, de tényleg csak egy töredéknyi időre szemem a vörösen izzó jelre vetem, majd vissza a Makoto arcára, s újra a szobára.
A lány itt hagyott minket, s be is csukta maga mögött az ajtót. A korábbi gondolatom, miszerint nem lesznek nyomok, pedig minden egyes perccel egyre erősebbé vállt, míg igazam nem lett. Itt tényleg valami nem stimmel. A tolvaj csak idesétált az ajtóhoz, beütötte a kódot, elvette az ékszert, majd becsukta bejáratot, s távozott. Mégis ki lehetett, aki ennyire egyszerűen tudta ezt kivitelezni..?
Ebben azonban nem bírtam jobban elmerülni, mivel orromat furcsa szag ütötte meg. Még sosem éreztem ilyet, s már elég rég óta vagyunk itt ebben a szobában, nem jár a levegő, már éreznünk kellett volna korábban is. Elkezdtem szédülni, ami egyre intenzívebbé vált, s ahogy az érzés eluralkodott a testemen, úgy lazult meg a gondolatom is. Lélekjelenlétemből már csak annyira futotta, hogy mindkét kezemet kinyújtsam a férfi felé, s megragadjam ruháját a mellkasánál.
- Ta...chi... - már a nevét sem bírom kimondani, pedig valami figyelmeztető szöveget akartam volna kinyögni. Az is lehet, hogy ő is ilyen állapotba került, mint én, de ezt nem tudhattam. Karjaim elernyedtek, szorításom engedett, a lábaim összecsuklottak és elterültem a padlón, majd tudatomat elnyelte a fehér kép.
Ijedten pattan ki a szemem, mikor tudatomra ébredek. Villámgyorsan felülök, s körbetekintek. A helyszínünk teljesen megváltozott. A szoba máshogy néz ki... Én pedig a padlón heverek. Áhh igen, mintha összeestem volna, de alig bírok rá emlékezni...
Megpróbálok felkelni, de még mindig szédülök kissé, így csak másodjára sikerül. A többiek is felébrednek, látszólag nem történt semmi bajuk. Hál' istennek. De vajon mi történt velünk!?
- Mégis hol lehetünk..? - kérdezem, majd odaszaladok az egyetlen ablakhoz, igaz kissé kábán, meg is kell kapaszkodnom az ablakpárkányban. Kinézve azt látom, hogy éjszaka van, de más házak helyett csupán a határt látom. A városon kívül lehetünk valahol.
- Már nem a városban vagyunk... - mondom nyugtalanul, miközben kissé odébb megyek, hogy ha valaki oda akar állni mellém az ablakhoz, akkor bármilyen lökdösődés nélkül megtehesse.
Körbetekintettem a szobában, de a figyelmem leginkább az ajtón akadt meg, ami alatt néha-néha felbukkant egy árny. Mi folyik itt?!

Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Taiga Kagami on Kedd. Dec. 04, 2012 10:20 pm

A pincérlány készséggel elkísért minket oda honnan ellopták a nagyra értékelt relikviákat. Közben megtudtam, hogy a csehó már a játék kezdete előtt meg lett nyitva vagy valami hasonló. Beszélt valami béta tesztelőről, azonban erről egy árva szót nem értettem. Ami nekem fontos, volt, hogy a pincér az első nap csatlakozott a klubhoz a hisztis énekes madárka pedig azután, hogy a bolt beindult. Azt is megtudtuk, hogy az öltöző ajtaja szám záras és csak kevesen ismerik a kombinációt köztük van bájos kísérőnk is. A hangjából egyértelműen kihallatszott, hogy nincs sok kedve a munkához mit nem csodáltam egy cseppet sem. Amilyen hisztit lecsapott így utólag arra gondoltam talán hagynom kellett volna, hogy felpofozzák. Mikor bementünk az öltözőbe a pincérlánynak sürgős dolga akadt ezért bezártak mögöttünk az ajtót. Ez elég szép volt megkértek minket, hogy segítsünk utána meg bizalmatlansággal hálálták meg. Igaz én is így tettem volna nem bízhatunk meg minden jött ment idegenben aki aranyosan ránk mosolyog. Például nekem felkavarodott a gyomrom attól a szépfiútól aki játszotta az eszét az egyik csaj előtt mintha valamilyen nyálas szappanoperában lett volna. Nem voltam egy sherlok holmes azonban rögtön egy lényegre törő bizonyítékra lettem figyelmes. A bizonyíték nem volt más, minthogy nemvolt bizonyíték. Nem forgattak fel semmit az ajtót sem törték fel bár elég furcsán hatott egy középkori világban számzáras ajtó. Mivel nem volt nyom vagy nagyon profi volt az elkövető a takarításban vagy pontosan tudta mit keres és hol találja azt meg. Ennél többre sajnos nem jutottam hiába erőltettem agyamat meg annyira, hogy belefájdult a fejem. Pár pillanat múlva láttam nem csak én, de a többiek is megerőltettek magukat. elkezdtünk szédelegni majd összeestünk és egy idegen helyen tértem magamhoz Borzalmas szédülés kíséretében.
-Hol a francba vagyunk és miért szédülök ennyire mindjárt kijön a belem.-
Szerencsére nem jött és pár perc alatt rájöttem, hogy egy olvasó szobába kerültünk. Az egyetlen ajtó nem akart kinyílni ezért arra gondoltam, hogy a jól bevált módszert alkalmazom. Erősen belerúgtam azonban semmi baja nem történt. Mérgemben teljes erőmből belefejeltem az ajtóba háromszor mikor furcsa fémes hangot halottam. A kulcs a zárban volt méghozzá kívülről ami némi reménnyel kecsegtetett. Gyorsan hasra vágtam magamat és láttam egy picinyke rés volt az ajtó és a padló között. Továbbá azt is láttam, hogy valaki fel le járkál. Azonnal felpattantam és nem törődve a többiekkel mivel eddig sem tettem odaléptem az egyik könyvhöz és kitéptem egy lapot nagy bánatomra az megannyi apró fényponttá bomlott szét.
-Hogy az a radai rosseb vágja szájba a meggyártóját. Ki az az agyalágyult barom aki ilyesmit kitalál?-
Letettem a könyvet és kerestem egy vékony füzet szerűséget.
A tervem az, hogy mikor az árnyék távol van kilököm a kulcsot a zárból a füzet segítségével pedig bevontatom.

/Kétszeresen is teljesítettem az ördögi feldatot/

Taiga Kagami
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 59
Join date : 2012. Aug. 29.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
215/250  (215/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Tachibana Makoto on Szer. Dec. 05, 2012 1:39 am

Jómagam is szeretem hallatni a hangom, azonban egy nőt nem lehet túltenni ezen a téren, ahogy ezt most is megtapasztaljuk. A felesleges csiripelése kifejezetten zavaró volt, bár nem mutattam ki, hacsak komor pillantásom nem számít annak. Természetesen nem akkor ejtettem meg feléje ezt a gaztettet, amikor rám figyelt, nem volt rá különösebb okom, hogy rossz érzetet keltsek benne. Csodálatos dolog a lényeges információkat szűrő fül, nekem márpedig olyanom van, kifejlesztettem az évek során :] A nekem adott válaszát a kifejezetten értékes kategóriába helyeztem ügyünk szempontjából, ami pedig a férfinak adott feleletet illeti... nos, abból nem jutott át semmi a szűrőn. Ami igazán nagy kinccsé tette ezt a látszólag ártatlan választ, az viszont a pincérlány viselkedése volt. Nem is tudja, milyen sokatmondó volt az a grimasz.
- Természetesen, hölgyem :] - küldtem felé egy kedvesnek ható mosolyt, mikor közölte, hogy meg kell mutatnunk, nem loptunk-e el semmit, ha végeztünk, ám furcsálltam, hogy bezár minket. Kissé bosszantó volt, hogy hirtelen nem találtam semmit, amivel kitámaszthatnám az ajtót, így hagynom kellett a dolgot. Talán csak paranoiás vagyok, de nem keltett bennem jó előérzetet, hogy tulajdonképpen foglyok vagyunk ebben a parányi helyiségben Rolling Eyes
- Azt hiszem nem én vagyok az egyedüli itt, akinek... kalandos előélete van. Tán csak nem a kíváncsiság fúrja az oldalát? - érdeklődtem kedélyesen a hegekre utalva, és persze észrevéve, hogy őt pedig az indikátorom foglalkoztatja. Persze a sebesülései nyomaira nem vártam el a magyarázatot, inkább az volt a célom a megjegyzéssel, hogy újabb közös pontot "találjak", bár a vodkával ellentétben ez most sokkal valósabb volt :]
Kicsit valóban szűkös volt hármunknak ez a helyiség, így amíg ők kutattak, én inkább csak tanulmányoztam a környezetet. Feltételeztem, hogy érintetlenül hagyták a tetthelyszínt, ez alapján pedig a tolvaj igencsak céltudatos volt. Kifejezetten a fülbevalókra fájt a foga, és semmi másra. Ennek bizony akárhonnan is nézem, valóban a díva személye elleni támadásnak kellett lennie, nem a pénz érdekelte az illetőt, amit a ritka tárgyért kaphat.
- Úgy tűnik ez csupán harminc perc időpazarlás lesz... - szólaltam meg, miközben tekintetem a szorgoskodó lányra tévedt, és ellöktem magam a faltól, hogy közelebb kerüljek hozzá. Ekkor azonban megcsapta az orromat valami szúrós szag, mely annyira tömény volt, hogy pillanatok alatt megszédültem tőle. Már nem sokat fogtam fel abból, hogy Violeta a nevemen szólított és megkapaszkodott bennem, addigra homályossá vált a látásom és tompultak az érzékeim is. Kezemet pedig hiába kaptam az orrom elé, a sötétség leple beborította az elmémet.

Zúgó fejjel tértem magamhoz, abban a pillanatban, hogy megmoccantam, elfogott a szédülés. Éreztem, hogy nem a padlón fekszem, de nem is volt olyan puha, mint egy ágy. Mikor kinyitottam a szememet, másfajta plafon fogadott, mint az öltözőé, így meggyőződhettem róla, hogy... nos, bármilyen kellemetlennek is hangzik, de elraboltak. Felsóhajtottam, de amíg ki nem tisztult a fejem, addig nem keltem fel, csak figyeltem, ahogy a többiek éledeznek. Ugyanis ők is itt voltak, bár ahhoz is szükségem volt pár pillanatra, míg ködös emlékeim visszatértek hozzám.
- Yare-yare, úgy tűnik csapdába csaltak minket... - jegyeztem meg a fejemet vakarva, miután felkeltem és vetettem egy pillantást a környezetre. Rengeteg könyv, festmények a falon, kint az ablakon túl pedig az éjszaka. Violeta megjegyzése szerint a városon kívül.
- Nem egy klasszikus börtöncella, nem de bár? - kezdtem kuncogni, aztán térdemre támaszkodva lassan talpra álltam. Karjaimat keresztbe fontam a mellkasom előtt, fejemet pedig elgondolkodva lehajtottam. Hirtelen ötlettől vezérelve változtattam a beálláson, és kézmozdulatommal lehívtam a menümet, majd elnavigáltam az inventory-mba. Nem hiányzott semmi sem, fegyverek, potik, kristályok, minden megvolt. Csábított a gondolat, hogy megnézem, működik-e a teleport kristályom, ámde sokkal jobban érdekelt, hogy mi okból is kerültünk ide annál, hogy csak úgy meglógjak. Míg a bumburnyák az elpusztíthatatlan objektumként villogó ajtót rugdosta és fejelgette, addig fejtegetni kezdtem a helyzetünket, persze inkább a virágszálnak, mint a figyelmemre méltatlan barbárnak.
- Úgy vélem vagy a díva csalt minket lépre valamilyen rejtélyes oknál fogva, vagy a pincérlány a tolvaj, és el akar takarítani az útból minket... Utóbbinak lenne indítéka is a lopásra, nem szívleli Roxie-chant, valamint a díván és a pultoson kívül csak ő tudta, hogy hol vagyunk. Lám, így már értelmet kapna az is, hogy miért zárta ránk az ajtót. Azonban sokkal érdekesebb lenne, ha az egész mögött maga Roxie állna :] - elemeztem higgadtan, egy fikarcnyit sem zavart, hogy kvázi rabok vagyunk és akármit is tehetnek velünk. Hisz' mi értelme lett volna idegeskedni? Elsősorban a férfi törekedett arra, hogy kijussunk innen, de nem tudtam nem arra gondolni, hogy úgy viselkedik, mint egy fogságba zárt vadállat. Esetleg egy hangyányit több ésszel volt megáldva, mint az elsőre látszott.
- Nem rossz ötlet, habár szerény véleményem szerint nem leszünk sokáig magányosak egyébként sem - jegyeztem meg, miközben a könyvespolchoz sétáltam, és végighúztam az ujjaimat a könyvek gerincén, mintegy kedvtelésből. Most, hogy magunkhoz tértünk, talán hamarosan felfedik előttünk magunkat azok, akiknek valamiféle célja van velünk. Az idomár cselekedetiből ítélve a kulcs az ajtóban maradt, és azt próbálta kipiszkálni. Ha sikerül, akkor nem is feltétlenül kellenek behúznia az ajtó résén keresztül, számomra gyerekjáték lenne kinyitni a zárat, csakhogy nem áll érdekemben jelenleg menekülni. Egy azonban biztosnak tűnt, vendéglátóink ügyeltek arra, hogy ne nagyon távozhassunk.
- Nyugalom, nem hinném, hogy ártani akarnak nekünk. Nem vették el a fegyvereinket sem - léptem a feltűnően nyugtalan Violeta mögé, és kezeimet lágyan a vállaira helyeztem, kissé megsimítva felkarját. Elég volt a gesztus ahhoz, hogy jelezzem mire akarok kilyukadni, nem véltem szükségét felesleges közhelyek pufogtatásának, amiket egyébként is gyűlöltem. Rápillantottam a válla felett és egy biztató mosollyal jeleztem, hogy nem kell tartania tőlem. Egyelőre. De ha okos lesz, és minden a kedvemnek megfelelően alakul, akkor ez így is fog maradni.

Tachibana Makoto
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1485
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 23
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
5218/5300  (5218/5300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Rosalia on Vas. Dec. 09, 2012 12:47 pm

Valóban, sem a fegyvereitektől, sem egyéb személyes tárgyatoktól nem fosztottak meg benneteket. Kagami taktikája sikeresnek bizonyul, így megszerzi a kulcsot, amivel kinyithatja az ajtót. A következő helyiség már korántsem bír olyan rendezett belsővel, mint az előző. Olyan, mintha valami orvosi szobába kerültetek volna: a falak hófehérek, az egyik sarokban egy lelakatolt szekrény van tele potis üvegekkel és kristályokkal. Mellette egy hordágy mindenféle oda nem illő kacatokkal, úgy mint babaház, kézi gereblye, kutyasétáltató póráz, és persze egy halom orvosi eszköz is, foghúzó fogó, térdütögető kalapács, kötszerek (amik egy vér nélküli világban elég furán hatnak). Egyetlen ajtó vezet tovább benneteket ebből a helyiségből, az is résnyire nyitva van, így ebben a körben nem kell bajlódnotok a zárnyitogatással.
Ami viszont az ütemesen visszatérő árnyékokat generálta, az nem más, mint egy nagy fa forgólapátos ventilátor szerűség. Jobban mondva az arra szó szerint felakasztott foltos, kitömött gyerekbaba. A játék a nyakánál fogva van felfüggesztve elérhető magasságban, mellkasán egy sárga kör világít, ami legördíthető üzenetet jelez. Ha megnyitjátok, akkor a következő szöveg olvasható:
Üdvözlet néktek a Blackriver kúriában!
A legérdekesebb csapat összeállítást alakult belőletek! Ti vagytok a legkirívóbbak a kúria valaha volt összes játékosa közül: egy forrófejű, nagyszájú ficsúr, egy temperamentumos nőszemély és egy hidegvérű gyilkos. Díszes társaság, különösen érdekes lesz, hogy tudtok-e majd együtt dolgozni, vagy ölre mentek egymással. A feladatotok roppant egyszerű, jussatok ki élve a kúriából úgy, hogy végigviszitek a játékot! Ironikus igaz? Egy játék a játékban, ahol az életetekért küzdötök...
Csak a főbejáraton juthattok ki, minden más kültérre néző ablak vagy ajtó immortal object, szóval kár próbálkozni. Lesznek mellékes feladatok is, amiket magatok dönthetitek el, hogy vállaltok-e, vagy veszni hagytok. A bejárati ajtón viszont egy mozaikos zárrendszert találtok, amelyhez ki kell gyűjtenetek a hiányzó öt darabot. Az összes darabka alkotja az egyetlen kulcsot, ami nyitja az ajtót. Azonban csak a leggyorsabb játékos juthat ki, aki elsőként lépi át az ajtó küszöbét. Hogy a másik két játékossal mi lesz? Nos, az egyelőre maradjon titok...

A játék kezdetét vette!

//"I want to play a game... So are you going to watch yourself die here today, or do something?"Twisted Evil//


A hozzászólást Rosalia összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 09, 2012 2:56 pm-kor.

_________________
Mesélői adatlap
Mesélői színem: #cd4962

Rosalia
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 1543
Join date : 2012. Nov. 01.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Taiga Kagami on Vas. Dec. 09, 2012 2:40 pm

Beletellett pár percbe míg megtaláltam a megfelelő fűzetett a tervezett akciómhoz. Sajnos az első választásom túl vastag volt és nem akart átférni az ajtó picinyke rése alatt. Azokat a könyveket és füzeteket amik nem feleltek meg egy kupacba ledobtam a földre. Néha el kellet hajolnia a többieknek egy egy repülő könyv elől. Tovább keresve megtaláltam az ideális segédeszközt már csak egy valami volt hátra. Találnom kellet egy apró kis tárgyat amivel kipiszkálhattam azt a kulcsot a helyéról. Ez a feladat bizonyult a legkönnyebbnek az egyik könyvespolcon leletem rá a töltőtollra ami tökéletes volt erre a célra. Le gugyultam az ajtó elé és megkezdte eme precíz művelet végrehajtását. A hátam mögött ekkor a bájolgó szépfiú megszólalt az akinek nagyon szívesen bevertem volna a képét. Azt mondta nem valószínű, hogy ártani akarnak nekünk. Ezt arra alapozta, hogy nem vették el a fegyvereinket igaz tőlem nem is volt mit elvenniük.
– Meglehet azonban én nem akarom magamat mások jóindulatára bízni.-
Abban a pillanatban jutott eszembe egy egy srác aki azt mondta nekem a szalamandrám a fegyverem. Villám csapásként ért a felismerés miszerint teljesen megfeledkeztem arról a kis nyamvadékről. A tolat leejtettem a földre és gyors ütemben feltápászkodtam majd keresni kezdtem azt a kis bestiát. Mindenhol körülnéztem azonban nem találtam sehol. Már kezdtem volna kétségbe esni mikor fura morgó hangra lettem figyelmes. Eme különös zaj az alól a könyvrakás alól jött amit én dobáltam össze keresés közben. Levettem pár darabot és a hang csak erősödött. Szép lassan elkezdtem mindent szétdobálni és végül megkerült az elveszett állatka. Véletlenül mindent arra a gekora zúdítottam rá ő meg elaludt és csak a horkolásának köszönthette, hogy rátaláltam.
-Máskor figyelj oda jobban te két lábon járó retikül táska.-
Ezzel ökölbe szorítottam a kezem és egy nagyot rákoppintottam a picinyke kis kobakjára.
Miután végeztem visszatértem az ajtóhoz, hogy végre kiszabadulhassunk. Óvatosan löktem meg a kilincset nehogy idő előtt felkeltsem el rablóink figyelmét. Egy szememmel a kulcslukat a másikkal a mozgó árnyékot figyeltem. Az egész művelet nem tartott tovább egy két percnél nekem viszont egy örökkévalóságnak tűnt. Mikor kinyitottam az ajtót egy másik szobába kerültünk ami nagyon hasonlított a kórházi rendelőkre. A falak fehérek voltak a lezárt szekrényben különböző gyógyszeres üvegcsék sorakoztak. Az egyetlen ami furcsálltam az a hordágy pontosabban a hordágyon lévő kacatok. Voltak ott játékok kerti szerszámok orvosi felszerelések egyszóval minden. A kötszer szimpatikusnak tűnt ezért magamhoz vettem hátha szükségem lesz rá. Sajnos mivel kezdő voltam ebben a világban még nem szoktam meg a vér nélküli világot. Viszont a kötszert másra is fel lehet használni például bekötözhetem egy nagyszájú szívtipró száját. Ezután figyelmemet arra az érdekes szerkezetre irányítottam ami elhitette velünk, hogy valaki errefelé mászkált. Egy ventilátor volt rajta egy játék baba. A játék mellkasánál valami sárga fény világított én pedig mint kíváncsi ember megnyomtam. Abban a pillanatban egy üzenet ugrott elő a semmiből én pedig hátra ugrottam akár egy makk kokas.
-Hű a szentségit.-
A frászt hozta rám ez a semmiből megjelenő üzenet. Egy elég hosszú üzenetet kaptunk miszerint valami idióta játékába sikerült belecsöppenünk aki szórakozásból akar kinyírni minket. Az is meglehet, hogy z egész fülbevalós hajcihő csak egy trükk volt.
-Na most mond, hogy nem akarnak megölni minket. Az ilyen szadistánál szíves megvizsgálnám vezeti-e az ipari áramot.-
Azzal nekiláttam kijáratott keresni, de előtte magamhoz rendeltem házi kedvencemet is nehogy még egyszer eltűnjön. Nem voltam hajlandó egyetlen tökelütőtett sem feláldozni csapatból.

Taiga Kagami
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 59
Join date : 2012. Aug. 29.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
215/250  (215/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Viola on Vas. Dec. 09, 2012 9:36 pm

Az állatidomár srác nyomban el kezdett szervezkedni, kutatott jobbra-balra, majd a petjét is ki kellett halásznia egy nagy könyvhalom alól. Még ebben a helyzetben is majdnem kuncogni támadt kedvem, de akkor újra eszembe jutott, hogy mi tévők lehetnénk és ez látszódott is rajtam. Ebben a pillanatban éreztem két kéz érintését a vállamon, majd Tachi nyugtató szavait hallottam a hátam mögül. Jól esett ez a kis figyelmesség, ezért úgy reagáltam le ezt a gesztusát, hogy fejem kissé jobbra fordítottam, s szememmel is arra tekintettem, mintha csak hátra próbálnék nézni, de persze nem az volt a célom. Emellett pedig egy mosolyt kanyarítottam a számra, de nem szóltam semmit.
Az állatidomár sikeresen kibogarászta a kulcsot a másik oldalról, s ki is nyitja vele az ajtót. Nahát, nem is gondolná róla az ember első látásra, hogy ért a zárak buherálásához. De lehet, hogy ezt még én is meg bírtam volna csinálni, ha rá vagyok kényszerülve. Na sebaj, az nekünk csak kedvez, ha nem egy tökkel ütött fickó, aki csak ganajhoz ért.
- Ügyes... - jegyzem meg neki, mikor már kattan a zárban a kulcs. Persze ekkor már ott állok az ajtóban én is, hogy az elsők között legyek, aki átlép... a következő szobába.
Meg kell valljam, hogy sok érdekes dolgot láttam már, sőt tapasztaltam is meg, de ami most a szemeim elé tárult, azt legutóbb maximum egy horror-filmben láttam. Falak fehérre mázolva, mindenfelé orvosi kütyük, pár bútor, köztük egy idegesítő orvosi-ágy is. Aztán ott volt a ventilátor, ami ütemesen forgott körbe-körbe, egyik propellerén egy felakasztott babával. Elég ijesztő, tényleg. Ha most jobban belegondolok, akkor ahogy mi most vagyunk a SAOban, máshol lehet, hogy ugyan így egy horror játék keretein belül kalandoznak az emberek. Persze oda beragadni úgy mint ide, már tényleg övön aluli ütés lenne. Tuti, hogy a játékosok döntő százaléka őrülne meg, vagy lenne öngyilkos.
Észreveszem, hogy a játék hasán valami fénylő pont van, így mikor a ventilátor megtesz egy kört, s a baba a legközelebb van hozzám, egy gyors mozdulattal lekapom a szárnyról, s gyorsan szemügyre veszem. Egy egyszerű varrott játéknak tűnik, semmi extra, kivéve a hasát. Az állatidomár hirtelen megnyomja, mire egy üzenet vetül szemünk elé. Szerintem mindenki kicsit megijed, de gyorsan el is kezdjük olvasni a szöveget. ...
- Ezek szerint nem mi vagyunk az elsők, akiket lépre csalnak... - motyogom, miközben kínomban sejtelmes vigyor húzódik az arcomra. Ránézek Tachira. Láthatja rajtam, hogy ki vagyok akadva, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy pont velem esnek meg ilyen sz@rságok. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek... Miért mindig velem akarnak játékokat játszani..?
- Elég vicces, hogy a játékon belül is játékban kell részt vennünk, persze megint az életünkért... Miért akarnak minket ennyire kinyírni..?! - ingerülten fancsali képet vágok. Lassan kezdek begolyózni.

Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
1535/1700  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Küldetés] A díva eltűnt ereklyéje

Témanyitás by Sponsored content Today at 11:13 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.