Yuuki élmények

Go down

default Yuuki élmények

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Szomb. Ápr. 18, 2015 2:35 pm

A karmazsin kardforgató születése \o/

Hosszú percekig nézegettem magam a tükörben nem egyszer körbe fordulva, igyekezve minél több porcikámat végignézni különféle pózokat felvéve. Szokatlan látványt nyújtott a tükörből visszanéző lány. Mint ha nem is én lennék és nem egyszer el is bizonytalanodtam, hogy tényleg ezt akarom. A hajszínem lecserélésével gyakorlatilag a családom védjegyét vettem le magamról és félek, hogy ezzel onee-chant is eltaszíthatom magamtól. Azonban ő is hasonlóan tett hisz a családnevét a mai napig nem használja és rajtam kívül nem is sokan ismerhetik, mindezt azért, hogy ha egyszer nagy ember lesz akkor ne mondhassák, hogy a családja miatt szerzett hírnevet. Én is ezt akartam, többek között. Ha egyszer belőlem is nagy harcos lesz nem akarom, hogy a származásomhoz kössenek hanem a cselekedeteimhez. Persze ettől független nagyon büszke vagyok onee-chanra és arra amit elért és még mindig rengeteg mindent tanulhatok tőle, de nem szeretnék az árnyékában maradni és amúgy is, minden nagy hősnek és harcosnak megvan a maga imázsa és már a puszta jelenlétéből tudják ki is ő és én is ezt szerettem volna.
- A karmazsin kardforgató megszületett! – Pördültem meg újból. Vajon RenAi, Silver, Szophie és Shukaku senpaiok fel fognak ismerni? Már alig várom, hogy megmutassam magam nekik az új megjelenésem.
avatar
Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 713
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 42
Exp:
7230/7300  (7230/7300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Yuuki élmények

Témanyitás by Kurokawa Yuuki on Szer. Ápr. 27, 2016 10:07 am

Korall városi krónikák: A cica
A szél egyre erősebben fújt, ahogy ezzel egy időben az éjszaka is dermesztőbbé vált és egyre inkább éreztem ahogy a bundám átázik a szűnni nem akaró hóesésben. Lassan a hó már teljesen ellep mindent, már menni is alig tudok benne ám egy pillanatra megállok. Ahogyan a hópelyheket az arcomba fújja a szél csupán csak résnyire tudom kinyitni a szemem de akkor is. Valami menedék kell!
A hold fénye megcsillan a friss havon betakarva szinte mindent, ám ekkor egy apró kis sötét lyukra leszek figyelmes. Valami kimagaslik a hótakaró fölé. Talán egy doboz, vagy odú. Nem tudom és nem is akarom tudni. Biztonságot nyújt az időjárás elől és csak is ez a lényeg. Utolsó csepp megmaradt erőmmel azt az irányt célzom meg, hogy néhány percnyi küzdelem után menedéket találjak a jeges szél süvítése elől. A hideg valamivel tompul jelezve, hogy célba értem így kirázom a bundámból az olvadt havat. Csatakosan, éhesen de legalább biztonságban pihenhettem le össze gömbölyödve az odú egyik sarkában.
Mikor ismét kinyílik a szemem a sötétség vált apró lakhelyem újdonsült urává. A bejárat ahonnan érkeztem eltűnt, egyszerűen megszűnt létezni. Még csak az sem tudom megmondani merre kellene lennie. Kétségbe esetten és hangosan nyávogva kaparászom a falat, reménykedve, hogy megtalálom a kijáratot, olykor-olykor beleásva a vastag hórétegbe ami elzárta az utat. Ez lenne a menekülés útja, de túl vizes és túl hideg. Ekkor hangok szűrödnek be. Egy halk és egyben lágy hang, nyugtatni próbál ám a hang átcsap hangos robajba, olyanba ami semmi jót nem ígér. Megrémülök és összehúzva magam igyekszem minél távolabb kerülni a zajtól, de azt szinte mindenhonnan egyszerre hallom. Nem tudom mi lesz velem vagy, hogy mit tegyek. A szívem hevesen kalapál, szinte majd kiugrik a helyéről. Ekkor fény kezd beszűrődni, egy pár pillanatra elvakítva. Először csak egy hatalmas kezet látok majd egy ember arca rajzolódik ki előttem, egy kislányé.
- Szia. – Szólal meg kedvesen, de én ijedtemben csak hátrálni kezdtem még a fenekem neki nem koppan a falnak. – Ne félj! Nem bántalak. – Szólal meg ismét és pár lépést tesz hátra majd leguggol és a kezét nyújtja felém. Hosszú ideig nem mozdul csak engem néz. Nem úgy mint aki bántani akarna inkább nyugtató volt a tekintete így bizonytalanul ugyan, de elindulok felé. Mindig csak pár lépést, óvatosan, várva azt, hogy mikor mozdul meg a hatalmas test. Ő viszont türelmesen várta még előbújok. Egyre közelebb és közelebb értem a kinyújtott kezéhez még végül az orrom hegye hozzá nem ér. Az ujjai finoman járni kezd amitől összerezzennek, amitől abba is hagyja. Ez mozog is, de még mindig nem bánt. Ismét hozzá érek. Milyen hideg és piros! Lágyan, hozzá simulok a kobakommal majd az egész testemmel. Tudom, hogy a bundám meleg még ha én magam fázok is és így talán felmelegíthetem a kezét. Halk kuncogást hallok majd a kéz ismét megmozdul és végigsimítja a gerincemen az ujjait. Menyire kellemes. Olyannyira, hogy észre se veszem, hogy a másik keze is megindul felém csak mikor már hozzám ér. Megijedek és ledermedek majd érzem, hogy emelkedem. A lábam már nem is éri a talaj emiatt remegni kezd de hamar biztos pontot találok ahogyan összekulcsolja a kezét a mellkasa előtt. Kényelmes és nyugtató ahogy a lány kellemes illata átjárja az orrom. Valamit mond de már nem értem, nem is oda figyelek, teljesen elbódít ahogy a karjaiban tart és tovább simogat. Érzem ugyan, hogy elindul valamerre de nem törődöm azzal, hogy merre. Nem is számit, én csak itt akarok maradni ahol most tart.
Kellemes meleg csap meg. A levegő is megváltozott, már nem vett minket körbe hó. Ez egy ház, az ő háza. Mire jobban szétnézhettem volna már le is tesz a földre, de én nem akarom! Vegyél vissza! Halk nyávogásba kezdek és felé fordítom a tekintetem a lány csak mosolyog és ismét leguggol elém. Most már nem ijedek meg, legutóbb is így vett magához. Ahogy felém nyúl már érzem is ahogy a puha ujjacskai megint játszanak a bundámmal. Simit kapok! Simit kapok! Kissé kidomborítom a hátam, hogy hamarabb odaérjen de nem történik semmi. A lány a nyakörvemet nézi és a kis bilétát amin a nevem van.
- Cerys? Ezek szerint te egy elcsatangolt cica vagy. A gazdád már biztosan aggódik miattad. – mondja majd feláll és elindul egy másik szobába. Követem őt és figyelem amit csinál. Dolgokat vesz elő, darabol fel és önt ki, majd kis idő múlva tejet tesz le elém és valami apróra vágott húsit. – Egyél, addig én szétnézek hátha valaki már keres. – Közli velem majd elindul. Egy darabig figyelem de a tálka amit letett most sokkal jobban érdekel. Még hallom ahogy becsukja az ajtót de már nem nézek oda. A falatok amiket kaptam most sokkal érdekesebbek. Ez ehető és finom. Hamar végzek. Tudtam volna még enni de ez is elég. Így legalább még fel tudom fedezni az új környezetem mielőtt még pihennék egyet.
Sok idő eltelt mióta a lány elment és el is bóbiskoltam így csak akkor tértem magamhoz mikor az ajtó ismét becsapódott.
- Látom máris megtaláltad a helyed a fotelben. – Igen, miután elmentél rögtön megkerestem azt a helyet ami a legjobb. Ugye milyen jót találtam? Most már az enyém. :3
- Beszélgettem a falusiakkal és a hirdető táblát is megnéztem de senki nem keres téged. Ez azt jelenti, hogy egy ideig még nálam maradsz. – Simogatja meg ismét a buksim. Nem tudom megunni. Felemelt a helyemről ami nekem nem nagyon tetszett és ráadásul meg oda is ült de megbocsátom mivel engem is az ölébe vett és úgy simogatott. Sokat beszélt egy csomó mindenről. Azt nem tudom miről mivel időnként mindig elbóbiskoltam de azt tudom, hogy gyorsan elszaladt az idő. Olyannyira, hogy be is esteledett. A lány felállt és letett a földre. Megint egy csomó mindent csinált, de most nem kaptam a végén jutalmat amiért én szorgosan figyeltem őt, viszont teljesen lecserélte ruháját és egy teljesen másik szobába ment át. Ott volt egy nagy ágy amibe befeküdt.
- Szép álmokat, Cerys! Holnap még kutakodom a gazdát után. – Óh, egyáltalán nem szükséges, én jól érzem itt magam. Figyeltem ahogy lágyan szuszog és egyre inkább elnyomja az álom. A hatalmas ágy amint feküdt egyre kisebbnek és kisebbnek tűnt és most már fentről néztem ahogy mélyen alszik. Halvány vigyorra húzódott a szám ahogy gyengéden megsimogattam az arcát.
- Neked is szép álmokat, Yuuki. – Tekintetem a lányról az ágy melletti tükörre vándorolt és ahogy megpillantom saját magam, arra gondolok milyen rég is voltam már emberi formában.
avatar
Kurokawa Yuuki
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 713
Join date : 2015. Apr. 03.

Karakterlap
Szint: 42
Exp:
7230/7300  (7230/7300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.