Búbánat Fogadó

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

default Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Ápr. 25, 2015 4:10 pm

Egy elég lepukkant fogadó, a vendégek számát a kezeteken meg lehet számolni.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14974
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Yoshiaga on Kedd Ápr. 28, 2015 11:49 pm

// Ji-young //

Egy korábban még nem látott női alak jelenik meg a fogadóban. A felszerelései alapján és az a tény alapján, hogy a legjobb italt vásárolta még ebben a lepukkant fogadóban is azt sugallja, hogy nem kispályás. Az egyetlen másik vendéghez fordul, ki éppen a poharának mélyét nézi és fennhangon kezdi mesélni a legközelebbi embernek, hogy ki is ő.
Képzeld, voltam pár napja a 20. bossnál felderítőben. Nem azt mondom, hogy kemény a krapek, de van egy pár sunyi húzása. Persze rajtam nem fog ki, viszont magammal vittem pár haverarcot, rendesen málhazsákosoknak, és rendesen megszívták szerencsétleneim. Pár körönként, teljesen véletlenszerűen megszállt a boss valakit, aki utána a leggyengébb társát kezdte csépelni. Bizarr látvány én mondom.
avatar
Yoshiaga
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 172
Join date : 2012. Nov. 11.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
10500/10500  (10500/10500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Seiun on Hétf. Ápr. 18, 2016 1:34 pm

//A szerencsés szerencsétlen Akichi Murai//

Ezen a szép napos napon nincs is jobb, mint egy többnyire nevesincs, lepukkant kocsmában elütni az időt. Nagyjából, vagy inkább pontosan, a harmadik felesemnél tartok, a számomra nagyon szimpatikusnak talált helyen. Nincsenek sokan, az árak barátságosak, berúgni meg lényegében mindegy, hogy mitől sikerül. Csak az eredmény számít. Hogy mi vezetett ahhoz, hogy megint le akarjam inni magam? Az, hogy ma olyan gyönyörűen süt a nap, na meg felkeltem, amit nem lehet ital nélkül kibírni. Ráadásul van még néhány arany az erszényemben, ezért a munkával ráérek másik napon foglalkozni. Marad tehát az egyetlen és szükségszerű italozás. "Seiun, mégis hol a búbánatba vagy?" olvasom közben a nekem érkező üzenetet, ami eredményeképp hangosan felnevetek. "Pont ott." nyomkodom be saját levelem, mit azon nyomban el is küldök a következő feles előtt. "Nem úgy volt, hogy együtt iszunk ma?" Lassan kezd az egész komoly levelezésbe átcsapni. A poharakkal való játszadozás során elgondolkozom azon, hogy tényleg így volt-e, avagy sem. Nem emlékszem. Talán. Talán nem. "Lehet. Mióta lehet engem a szavamon fogni?" írom inkább vissza. "Majd legközelebb." küldöm még utána, hogy ne érezze magát teljesen kikosarazva a velem kezdő idióta. Bár igazából kedvelem őt. Mindig meghív néhány italra, csakhogy kibeszélhesse nekem a problémáit. Mintha egy fizetett pszichopata lennék. Nem, ez nem az a szó. Pszichopatikus. Igen, ez lesz az.
- Hé, Hölgyem, miért ül itt egyedül?
- Nem vagyok egyedül - vágom rá azonnal, végigmutatva a poharakon, majd végül a mellettem helyet foglaló alakra sandítok.
Sovány, nyúlánk fickó, akinek minden foga a helyén van. Képén enyhe szakáll, ami a valóságban minden bizonnyal felérhet egy medve bundájával. Vagy inkább egy agáréval, a testalkatából ítélve. Nem a legocsmányabb pofa akit életemben láttam, de valamiért sosem kedveltem az efféle sajátos észérvek miatt udvariaskodni próbálkozókat.
- Talán vissza kellene mennie a cimboráihoz. Egyébként is társasággal vagyok - vigyorogtam rá.
Lehajtottam a ma már nem is számolom hányadik kortyomat, formás lábaimat egymás után a földre pakoltam, és leugrottam a pult előtt ácsorgó magas székek egyikéről. Lépteimmel máris az épp betoppanó ifjonchoz sietek, s nagy vigyorral ugrok nyakába, akár valami régi ismerősébe.
- Végre itt vagy! Bocs srácok, de ma vele vagyok - legyintgetek néhányat a rám meredőkre.
Talán nem lehet baj ebből. Remélhetőleg a srác is veszi a lapot és adja a kedves ismerőst, esetleg, sőt, biztosan némi meglepettséggel ötvözve. Idővel már húzom őt korábbi helyem felé, a mellette közben csalódottsággal megüresedő szék mellé vezetve, mielőtt visszamásznék trónusomra.
- Ideje volt ideérned. Már... ennyi felesen túl vagyok. Mi lesz, ha idő előtt becsiccsentek? - kérdem, folytatva korábbi játékomat, végigmutatva ismét a poharakon.

_________________
Stat lvl.20 kiképző:
Élet: 20
Fegyverkezelés: 12 (+1)
Erő: 20 (+6)
Kitartás: 16 (-3)
Gyorsaság: 12
Speciális képesség: 11

HP:100, CSP:65, P:16
Előtörténet                        Adatlap
avatar
Seiun
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 88
Join date : 2016. Apr. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
125/1500  (125/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Akichi Murai on Hétf. Ápr. 18, 2016 6:34 pm

Éppen jártam a fogadókat egymás utánban amikor Skyfaller szólt nekem, hogy lát a közelben egyet amit eddig nem vettem észre. Közelebb mentem és rájöttem mért is nem láttam. A kocsma kicsi volt rozoga, illetve alig volt több tíz ember az épületben. Éppen benéztem az egyik törött ablakon amikor egy nőt láttam, amint egyedül iszogat. Iszogat az nem kifejezés! Inkább vedelt már és a férfiak is egyre jobban próbáltak a közelébe jutni. Na jó azért én is bemegyek jobban figyelve. Szerencsémre mihelyt belépek egyből énfelém jön és megszólít mintha barátok lennénk. Rá néztem és tudtam mit kell mondjak.
-Ó helló! Hát te hogy lehet hogy itt vagy? Na mindegy megyek.
Oda mentem vele a pulthoz és megszólítottam a kocsmárost.
-Csapos egy újat kérek a hölgy részére, illetve nekem. Ja mégy egy főre vizet ha nem lenne gond?- A nő felé fordultam. -Na és miújság?

_________________


Cselekvés, gondolat. Emberi nyelven beszéd. Sky gondolatai, beszédei, cselekvései.
Karakter zenéje: https://www.youtube.com/watch?v=0xLsf-C-m-Q

I'm the one who protects you when you got hurt. The one who sees the truth and the friend who help you if you need it.
avatar
Akichi Murai
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 107
Join date : 2015. Dec. 25.
Age : 17
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
271/300  (271/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Seiun on Hétf. Ápr. 18, 2016 9:03 pm

Szerencsére veszi a lapot a krapek, úgyhogy minden simán halad, épp annyira, mint mi a székek felé. Vigyorogva kísérgetem, egyik kezemmel karján csüngve, csak a stabil vezetés kedvéért, egészen addig, míg helyet nem foglalunk. Akkor eleresztem, hiszen lesz jobb dolgom is. Foglalkozni az általa rendelt itallal. Azonnal felcsillannak alkoholtól egyébként már fénylő szemeim az újabb kör ígéretétől, megnevezésére azonban elhúzom a szám.
- Hagyd ezt, tudod jól, hogy a legtöbb fogadóban ismerik a nevem! Igaz? - sandítok a csaposra, mire az megerősítően biccent.
- Nem hallottam! - förmedek rá, mire csak forgatja a szemeit.
- Igen, Seiun kisasszony - feleli, én pedig szélesen elvigyorodom.
A lassan megtelő poharakat szemlélem, miközben fél fülemmel hallgatom a kérdést. Tényleg nagyon könnyen felvette a fonalat ez az alak. Most már csak nekem nem kellene elrontani a dolgokat. Vagy hát idővel mindegy, nem? A poharakért készségesen kinyúlok, miután megtelnek, hogy az egyiket magam elé, míg a másikat új ivócimborám elé lökjem. Megkedveltem ezt a fickót. Olyan kedves, hogy meghív, de tényleg! *-*
- Köszi, Idomárkám! - vigyorgom, megemelve a poharamat.
Ha veszi a lapot, akkor most ő is kijavít és elmondja a nevét, ahogy az imént én is megosztottam vele a sajátomat. Nem én, hanem a minket kiszolgáló, ez azonban részletkérdés. Erőteljesen gondolkozom azon, hogy mit mondhatnék. Ennyi pia után már nem megy olyan könnyen ez a komoly művelet, de mindent megteszek az ügy érdekében, ha másért nem, hát a játék kedvéért.
- Semmi újság. El kellene kezdenem csinálni valamit, különben kifogyok a még nem ismert helyekből. Túl kevés fogadó van ebben a világban. Csak tudnám milyen otthonülő mihaszna, antialkoholista tervezte ezt a több szintes pixellebujt? Nem, inkább mégsem akarom tudni - jut eszembe.
Semmi kedvem azzal az IQ-titánnal találkozni. Ha volt annyi esze, hogy ezt létrehozza, akkor annyi is lehetne, hogy megoldja a gondjainkat, de úgy tűnik, minél többet panaszkodik az ember, annál rosszabb lesz. Marad tehát a vidámság és az ital, ami vidámmá tesz. Na meg a jó társaság.

_________________
Stat lvl.20 kiképző:
Élet: 20
Fegyverkezelés: 12 (+1)
Erő: 20 (+6)
Kitartás: 16 (-3)
Gyorsaság: 12
Speciális képesség: 11

HP:100, CSP:65, P:16
Előtörténet                        Adatlap
avatar
Seiun
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 88
Join date : 2016. Apr. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
125/1500  (125/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Akichi Murai on Kedd Ápr. 19, 2016 12:07 pm

-Már mondtam, hogy Akichinek hívnak. Amúgy nem is tudod mennyi fogadó van még ezen a szinten. Még több található a másik szinteken szóval jah. -Rá néztem a pincérre.- Annyit szeretnék hogy egy kis madáritató ha van megmutatná? A társamnak kellene a víz.
Elfogyott belőlem az ötlet hogyan is húzhatnám ki magunkat ebből a helyzet- és helyből. Az agyaim kerekei forogtak amikor Sky kiszállt a zsebemből és a fejemre szállt.
~Mond azt nekik, hogy éhes vagyok ezért el kell hogy vigyetek vadászni. Ennél tutibb ötlet nincsen Apa mert igaz!!!
~Oké-oké megmondom nekik és ha jön a hölgy akkor megkérdezem, miért is engem húzott bele.
Oda fordultam hozzájuk.

-Na Skyfaller megéhezett és el kéne kísérnem a vadászatára, mivel még csak egy fióka de eléggé tudja a dolgokat. Seiun velünk tartanál? Nyugi majd tartalak. Smile

_________________


Cselekvés, gondolat. Emberi nyelven beszéd. Sky gondolatai, beszédei, cselekvései.
Karakter zenéje: https://www.youtube.com/watch?v=0xLsf-C-m-Q

I'm the one who protects you when you got hurt. The one who sees the truth and the friend who help you if you need it.
avatar
Akichi Murai
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 107
Join date : 2015. Dec. 25.
Age : 17
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
271/300  (271/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Seiun on Kedd Ápr. 19, 2016 5:37 pm

Eszénél van a kölyök, az biztos, tekintve, hogy gyorsan megkapom az elképzeléseimnek megfelelő választ. A többire csak nevetek, legyintve egy nagyot tudatlanságán.
- El sem tudod képzelni, mennyi fogadóban jártam már. Az első... húsz szinten - számolgatok ujjaimon gyorsan.
Az aranyos kis pelenkás madarat kezdem figyelni. Mosolyogva szemlélem, hol jobbra, hol pedig balra döntve fejemet, a lehető legtöbb szögből lesve az apróságot, kinek azonban nem értem, hogy miért kell itatóval bajlódnia. Annál sokkal egyszerűbb módon meg lehet itatni egy csibét, nem kell ide semmi építészeti akármi.
- Mi? Máris menni akarsz? Még csak most jöttetek, arról nem is beszélve, hogy még ezek is itt vannak - intek a poharak felé, amikben még ott vannak a kívánatos löttyök, na meg a víz egy nagyobban.
Itató az nincs. Nem épp petbarát a hely, ami azt illeti. Sőt, madáretető meg kutyaól sincs. Nem is értem, hogy lehetséges ez. Ja, mégis. Erről jut eszembe korábbi megjegyzése. Szemeim elkerekednek, miközben közelebb hajolok hozzá, csökkentve a köztünk lévő távolságot.
- Tudok én menni a saját lábaimon is, te szemtelen kis... kis... Ááá, egye madár, menjünk! - kiáltok fel végül.
Előtte azonban szándékomban áll befejezni a piramisjátékot, amit korábban már elkezdtem. Nem lesz nagy alkotás, sem maradandó, de addig jól fog mutatni a pulton, amíg ki nem sétálok innen. A csapos kedvesen ott hagyta nekem addig félkész építményem. Nem egy építőkocka, de a semminél jobb. Ráadásul előtte tartogat némi extrát is. Na meg ott van még a kihívás. Találd el a következő pohár helyét, miközben mindig egyel több van benned. Jó játék. A vizet közelebb húzom magamhoz, majd kezem a kis Sky felé nyújtom, hogy rá tudjon pattanni. Arra még képes vagyok, hogy őt stabilan megtartsam, arról nem is beszélve, hogy meg akarom fogni *-*
- Gyere Bébimadár, neked is inni kell! - biztatom, nem csak őt, de gazdáját is, hogy eressze őt hozzám.
Ha átpártol hozzám a drágaság, akkor a pohár elé tartom, miközben megdöntöm felé a vizet, hogy kényelmesebben elérhesse csőrével, anélkül, hogy bele kellene nyomnia a fejét a szűk edénybe.
- Muszáj elmennünk? - kérdem, gyerekessé vált hangon, akár valami csalódott kislány.
Azért beleegyezem, tényleg, csak hát... Nem esik jól. Tényleg maradhattunk volna még egy kicsit, most, hogy akadt társaságom, az elbűvölő páros személyében.

_________________
Stat lvl.20 kiképző:
Élet: 20
Fegyverkezelés: 12 (+1)
Erő: 20 (+6)
Kitartás: 16 (-3)
Gyorsaság: 12
Speciális képesség: 11

HP:100, CSP:65, P:16
Előtörténet                        Adatlap
avatar
Seiun
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 88
Join date : 2016. Apr. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
125/1500  (125/1500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Akichi Murai on Kedd Ápr. 19, 2016 8:44 pm

Eléggé barátságosnak tűnik most, úgyhogy folytattuk a játékot ameddig ő is egy piramist épített a meglévő poharakból és egyre pirosabb volt az arca. Hívogatta Sky-t hogy igyon a vízből, ugyanis segít neki. Hagytam hadd menjen oda addig is a saját poharammal harcoltam. Ezt csak színlelni akartam, de a végén én is elkezdtem az iszogatást. Látszott rajta, hogy nem nagyon akarta elhagyni a fogadót így mikor ő kiment Skyfallerrel, aki a vállán figyelt. Érdekes... ennyire még ő sem szokott hozzá menni egy emberhez. Na mindegy. Oda fordultam a csaposhoz.
-A legjobb italából kérek két flaskányit.
Miközben a rendelésemre vártam elgondolkoztam hova is kellene elmennünk. Nagy nehezen döntöttem pont akkor amikor az ital megérkezett.
-Köszönöm. Az aprót tartsa meg.- Seiun után indultam - Gyere, kövess!-mondtam neki.

//ha megfelelne akkor itt folytatódna: http://swordartonline.lifeme.net/t30p425-nagy-siksag

_________________


Cselekvés, gondolat. Emberi nyelven beszéd. Sky gondolatai, beszédei, cselekvései.
Karakter zenéje: https://www.youtube.com/watch?v=0xLsf-C-m-Q

I'm the one who protects you when you got hurt. The one who sees the truth and the friend who help you if you need it.
avatar
Akichi Murai
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 107
Join date : 2015. Dec. 25.
Age : 17
Tartózkodási hely : Aincrad

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
271/300  (271/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Júl. 11, 2016 8:10 pm


Elcsépelt volna úgy kezdeni mindent hogy fel sem fogtam mi az ami történt… Csupán ledermedve állt, egy volt a tömegben. Egy, aki nem köpködött, egy, aki nem ócsárolt, egy, aki nem mosolygott biztatóan… Egy, akinek fogalma sem volt arról mit is csináljon, vagy épp… mit is kellene éreznie. A helyes utat kereste, az emberi jogokat és méltóságokat… úgy, hogy tudja miféle is az ember. Mégis… naivan nézte végig az eseményeket, volt egy megérzése, de csalódnia kellett. Pierottól várta azt, hogy majd megleckézteti a lányt, de az meg sem fordult a fejében, hogy tényleg meg is ölné. Tudta, hogy Katja provokatív és nem ismeri a saját határait, haragudott is egy picit rá, de csupán ezért… Nem látta a lányt gonosznak, a dolgai ellenére sem. Kiwi kereste az értelmet… az emberséget… a jóságot. De most hibázott…
Kiwi idebent még sosem harcolt, mindig elkerülte, elmenekült vagy… egész más irányba terelte a dolgokat, de küzdelemre még sosem kellett adnia a fejét. Túl félelmetes neki az… amikor két ember ezt teszi egymással. Látta mi történt… de, mégis kétségei voltak az egész felől. Látta a nőt elpixeleződni, de mégis… el akarta törölni hogy látta. Rá akart írni a nőre, hogy válaszoljon, hogy cinikusan kinevesse, hogy leoltsa, hogy beszóljon… Hogy bántsa, nem érdekli miért, csak tegye meg! Valamint vannak az a tipikus első megérzések ugyebár, Kiwi ezekre ad, és a kedves kis Warduwart sem gondolta olyannak amit most látott… Ennek a férfinek volt egy kisugárzása, van egy kisugárzása… ami jelenleg nem hasonlított az előzőre. Kiwi rettegett tőle, de Kat szavaitól talán jobban. ~ Zombik vagyunk mind…~ Esztelen, tehetetlen lények, önálló akarat nélkül?... Talán így is van, de ez ijesztőbb mint a halál, és rémisztőbb a semmittevésnél. Ezt talán… még meg tudja cáfolni, nem?... Nem?...

Warduwar intézett még pár szót a nézők felé… Kiwi lehajtott fejjel állt, és hallgatott… Érzékelte ahogy a tömeg lassan mocorgásnak lendül, hogy elhagyja a helyszínt… Nincs több látnivaló… Hulla sincs… Meredten bámulta a már eltűnt pixeldarabokat… Rettegett hogy egyszer így végzi… Sírni tudott volna, el akart futni… mint már annyiszor… De a saját lelkiismerete nem engedte, vagyis inkább az attól való félelme. Ha most megfutamodik, és egy fél szót sem… ejt ki a torkán, ha meg sem próbálja… Ez, egy életen át fogja kísérni… Mikor War fordult volna el, hogy visszamehessen az étkezőbe, hallhatott egy ütemes, nem túl hangos, de kellően hallható hangot. Egy olyan előadóművész mint ő… biztosan távolról is felismeri a taps hangját. De ez nem öröm taps volt, elmaradt az ujjongás… elmaradt az éljenzés… Csupán a csendet megtörő ütemesen visszhangzó, cinizmust üvöltő taps volt. Ha megfordult ha nem, elég hosszan kitartott, de amint a taps abbamaradt követték a szavak… A lány nem mosolygott, nem is volt szomorú, komoly ábrázat mögé rejtette saját zavartságát, valamint sugárzott belőle némi gőg, csalódottság… és félelem. Kiwi szemöldökét ráncolva kereste a fiú pillantását ha, esetleg megfordult… Nem akarta, ezt ennyiben hagyni…
- És te, a végére gyáva módon szeretnéd magad ártatlannak… beállítani… - A - te – ki van, hangsúlyozva, míg a többi… egyszerűen… közönyös hangon hagyta el az ajkait…
- Meg akarjalak büntetni? És hogyan?... De leginkább miért tegyem?... – Lépett közelebb a fiúhoz, de csupán azért, hogy a címzetthez intézhesse a szavait, és ne prédikáljon, mint ő…
- Nem fogok ön bíráskodni mint te, viszont gyűlöllek azért amit tettél, nem tartom igazságosnak, valamint tartom azt hogy te szeretnéd annak látni, aminek mutattad, hogy ő kérte… ezáltal, te megadtad neki a kegyelemdöfést. Megsúgok valamit, nem így volt. – Hangja lekezelő volt a férfival, mégis érezhette, hogy a hangja szinte remeg… Mint ahogy a lány is. Nem kis bátorság az tőle, hogy így eléd áll, tessék szépen megdicsérni… Persze, ha ez megtörténne sem jönnél ki jól belőle...

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Wardowar on Hétf. Júl. 11, 2016 9:29 pm

Már pixeldarabok se maradtak. Gyilkos lett, de most sem érzett gyászt. Soha nem irtozott a halál közelségétől. Ezért is akart mindenáron bekerülni. Ráadásként a másik világ gondjai sem érhettek el ide. Csak ha eljutnak odáig, hogy nem akarják tovább életben tartani. Nem félt ettől a gondolattól sem. Az is csak azt jelentené, hogy már senkinek se kell. Így nem is lenne értelme élnie tovább. Már régóta tudta ezt, ezért nem is idözött ezen sokat, és indult is volna tovább. Volna. Ha nincs a közönség soraiban egyvalaki, akire nem illik a halott észrevétele.
A taps meglepte. Meg is állt egy pillanatra, de indult is tovább, egészen addig, míg a másik be nem fejezi a monólogját. Ekkor megáll és egy jó darabig csak a földet nézi. Ez sokáig így is marad.
Megvárja, míg a közönség többi része elmegy, ekkor megfordul, a lány szemébe néz és mosolyogva válaszol.
-A szó szoros értelmében nem vagyok ártatlan. Tudom, hogy bűnt követtem el, de ez nem tud zavarni. A kérdésekre nem nekem kell válaszolnom, hanem önnek, ha büntetést akar kiszabni rám. Gyülöljön csak nyugodtan. Joga van hozzá. Ahogy ahhoz is, hogy megpróbáljon meggyőzni arról, hogy nincs igazam. Viszont... Megtenné ezt egy ebéd mellett? Elnézést kérek, de szegénykém éppen evés előtt zavart meg, és most nem kicsit vagyok éhes.

Szépen elindult a fogadó felé. Azzal már nem is foglalkozott, hogy követi-e a lány.
avatar
Wardowar
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2016. Jun. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
40/1500  (40/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Júl. 25, 2016 11:09 am

Össze voltam zavarodva. Katja miatt is, nem is láttam az egészet... de a tényen ez sem változtat... Nem változtat! Nem, változtathat... Azon a tényen, hogy valaki gyilkosság áldozata lett. És a gyilkos, itt áll előttem. Nekem, pedig fogalmam sincs mit kellene ilyenkor tennem. Mi a helyes... mi a normális?... Egy normális ember... már elpucolt volna innen féltve a saját életét nem? De... én úgy éreztem ha, azt megteszem... A lelkiismeretem fog üldözni... tovább. Ijesztő volt ez a helyzet. Nem miattuk, miattam. Egyrészt mert határozottnak tűnhettem, de egyáltalán nem éreztem magam annak. Most viszont fogalmam sincs mi tévő legyek, mit gondoljak. Egy ideig csak bámulta a földet, talán elérték a szavaim... De.. mint kiderült, csak várt... vagy nem is tudom, a gondolatait szedte össze talán... Végül... a szavakra csak szemöldök ráncolva figyelt. Egyvalamiben volt csak igaza, méghozzá abban hogy a kérdésekre magának kell választ találnia. Legszívesebben visszakozott volna, mégis a benne fortyogó düh... nem engedte hogy meghátráljon. Félt a férfitól. Szemeivel memorizálta őt, a hangját, a ruházatát, a nevét... és amikor megfordult... az arcát is. Kis híján csörtetve követte, persze a kelló karnyújtásnyi távolságot tartva. Ahhoz az asztalhoz tartott ahova a férfi ült le, majd ő is megtette.
- Legalább ne gúnyolódnál rajta ha, már nem sajnálod... Valamint csodálatos hogy, ezek után még van étvágyad... - Jegyezte meg kelletlenül.
- De... kezdjük a te verzióddal. Érdekel mi történt pontosan! - Mondom, hiába neki is van egy oldal amit látott, és megtapasztalt, majd jöhettem én. Csupán annyit akarok elérni, hogy hasonló ne forduljon elő még egyszer. És mindezt... beszélgetéssel?... Nem vagyok normális...

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Wardowar on Szer. Aug. 03, 2016 8:16 am

Meg akarta várni, hogy mások ne hallgassák ki a beszélgetésüket. Nem mintha nem mondaná el bárkinek, aki rákérdez, de szemtől szemben érdeklödjenek, ha tudni akarnak róla. Meglepte a lány viselkedése. Nem gondolta, hogy ilyen közvetlen lesz egy ilyen helyzetben is.
A lány szemkontaktusát kereste, miközben válaszolt neki. A válasz megadása mellett arra is figyelt, hogy ne aktiválja véletlenül a képességét. Nem lenne jó, ha valami folyton belenevetne ebbe a beszélgetésbe.
-Nem gúnyolodok, valóban ez történt. Azt nem mondtam, hogy nem sajnálom, de ami megtörtént, az megtörtént.
-Miért ne lehetne étvágyam? Régóta nem ettem.
-Ön nem kér esetleg valamit?
-Mit szeretne tudni?

Nem várt a válaszra, el is kezdte sorolni a dolgokat:
-Bejöttem, leültem volna enni, kötekedni kezdett, kihívott párbajra, elfogadtam, halálos küzdelmet választott, vesztett, meghalt. Ha nem én, biztos megtette volna valaki más. Kihagytam valamit? A vélenényemet már hallotta a dologról, ezért nem fogom ismételni önmagam.

Mikor megérkezett az étel, nem kezdett még hozzá. Kiváncsi volt, mit szeretne tőle a lány.
Az egyik gondolata az volt, hogy a másik biztosan fél. Hiszen most látott meghalni valakit a saját szemével, és most itt beszélget azzal, aki a halálért felelős.
-Nem szándékozom sem megismételni, sem dicsekedni a tettemmel.

Ez oldhatná egy kicsit a hangulatot, de mi a garancia arra, hogy a lány el is hiszi ezeket, vagy nem gondolja úgy, hogy csak biztatni akarja, hogy ne féljen tőle annyira. Ez már nem az ő problémája.
A másik gondolata az volt, hogy vagy nagyon nagy a lelki ereje, mert még ezek után is oda mert menni hozzá, és kérdőre vonni a tettei miatt, vagy őrült, amiért szóba elegyedik egy gyilkossal, miután látta az esetet.
avatar
Wardowar
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2016. Jun. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
40/1500  (40/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Szer. Aug. 24, 2016 7:09 pm

Míg War a szemkontaktust kereste, addig Kiwi igyekezett elkerülni azt, vagy legalábbis a legkevésbé akart vele felvenni efféle kapcsolatot. Ő a fiút nézte, nem az arcát, nem a szemét, inkább úgy teljes egészébe. Nem keresett fókuszt egy-egy pontra, bár érzékelte hogy, War igen. Egy kisebb szóváltás vette kezdetét, megrovás? Vagy… megfogalmazni is nehéz volna, kérdőre vonás volna… Bár, belegondolva már olyan felesleges… Mégis, úgy érezte, hogy vagy most tesz valamit, vagy élhet a tudattal, hogy tehetett volna… de még megszólalni is gyáva volt. Nem, nem hősködésről volt szó. Sok dolog vezérelte. Egyrészt mert furcsa Kat számára talán semmitmondó, jelentő kapcsolatuk volt, míg Kiwi ennél valamivel többet érzett. Nem mondanám hogy, kedvelte, bírta volna, mégis volt benne egy megfogalmazhatatlan ragaszkodás, és az, ahogy látta meghalni. Ahogy, a nő viselkedése a legelső találkozásukat idézte, és nem pedig a közös élményeket… Olyan kusza volt. Nem tudta eldönteni hogy sajnálja-e vagy sem… vagyis igen, mint embert sajnálja. Ő mindenkit sajnálna, még őt is. Ugyanis kereste benne az értelmet, a józan észt… az ok-okozati összefüggéseket, ha csúnyán akarok fogalmazni, elvetted a kirakósát. Bár, Kiwi tudja, hogy kevés egy Kat stílusú emberkéhez, mégis… elvetted tőle. Valamint úgy halt meg, amit a lány szerint nem érdemelt meg. Bár, látta mi történik, javarészt legalábbis… mégsem érti miért kellett ennek így végződnie.

- A „szegénykémmel” lekicsinyled és gúnyolod, elvégre nem sajnálod... – Javítom ki, hivatalos hangnemben, szinte azonnal. Amikor arról beszél, olyan könnyelműen, miért ne lehetne étvágya, nekem csupán undorra húzódik a szám széle és pillantásom is szúrósabb lett.
- Kihagyom, köszönöm… - Jelentem ki, hűvösen. Ahogy, elsodorta, gyorsan letudva a leendő kérdésemet, egy ideig csak ültem még előtte… Olyan… röhejesen egyszerű… volt. Valamint feltűnt, hogy magázott. Most először. Csupán csendben… ültem előtte, mondhatni úgy, hogy emésztettem…
- Most őszintén?... Ezzel akarsz kibúvót, hogy biztos meg tette volna más is?.. – Csóválom a fejem hitetlenkedve..
- Súgok valamit… nem, sőt mondok még valamit… azt állította magáról, hogy ölt már… Valamint… ő mindig is terrorizálta maga körül az embereket, egy picit ismertem… mégsem ölte meg senki… Miért tette volna? Ismerted a pontozását… vagyis, a lényeg az, hogy gyenge volt… senkinek nem ártott szavakon kívül. – Jelentette ki ezt teljes meggyőződéssel.
- Valamint te tudatában vagy annak, hogy öltél… Nem rég ébredhettél, hisz… túl sokat te sem sebeztél… benned még élnie kéne Kayaba borzasztó beszéde… - Jegyezte meg, már csendesebben, ő maga sem tudta hogy, mit érzett. Sajnálta Katjat, elborzadt, hogy egyik ember ilyet tesz egy másikkal… valamint, amit nehezen vallana be, de lelke egy sötétebb zugában csodálta a férfit. Ne értsd félre, nem szimpatizált, de az hogy, képes voltál meglépni egy ilyen korlátot… mindig is érdekelte. Legszívesebben felboncolná az elmédet, hogy mi vezetett el eddig, hogy lemondj a társadalmi elvárások átkától, önmagad lelkiismeretétől, amire ő képtelen volna, hisz fegyvert sem fogott még másik emberre soha… Valamint, hogy mit is akart?... Nehéz lenne megfogalmazni, valószínű ezért sem tudja úgy, feltenni a kérdéseit amik ott motoszkálnak a kobakjában. Valamint... azt, hogy kijelentette nem akar a gyilkosságból rendszert csinálni?... Egyszerűen nem hitte el, elvégre zöld maradt az indikátora, ha azt állítaná, hogy látta ahogy megölt egy embert, könnyedén letagadhatná. Még hogy igazságos a rendszer....

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Wardowar on Csüt. Aug. 25, 2016 1:30 pm

-Ne te mondd meg, hogy én hogyan érezzek.
Egy kicsit felemelkedett a székéből, és belekapaszkodott az asztal sarkába, ezen kívül a tegezéssel, és a hangereje megemelésével fejezte ki még a nemtetszését a másik kijelentése után.
-Ki vagy te, hogy megmondd, hogy én hogyan érezzek? Elegem van a fajtátokból.
Még hangosabb módra vált, szinte már üvölt a lány felé.
"Ha nevetsz, akkor nem is gyászolsz" "Ha ezt tetted, akkor nem is szeretted" "Ha nem beszélsz róla, akkor biztos valami baj van"  "Ha gúnyolod, akkor nem is sajnálod"
Gyorsan észreveszi magát, vesz egy lélegzetet, visszaül a helyére majd elhallgat néhány pillanatra. Közben le is veszi a másikról a tekintetét, és a néma közjáték alatt maga elé bámul az asztalra. Alig hallhatóan mondja ki a következő mondatot, persze arra figyel, hogy a lány tökéletesen értse, ha rá figyel.
-Ti ezt nem érthetitek. Soha senki sem tudta megérteni.
-Ha nem, hát nem. Én megtettem. Most azon legyen a hangsúly, ne pedig azon, hogy más megtette volna. Én úgy éreztem valaki biztos megtette volna, és meg akartam akadályozni, hogy valaki más vegye el tőlem.

Nem mondott többet egy darabig, majd megszólalt a maga sejtelmes módján.
-Some word can make deeper wounds then a sword.
-A szavaival nem volt semmi bajom. A tettei hagytak némi kívánnivalót maguk után.
-Majdnem négy év eltelt Kayaba borzasztó beszéde óta. Akkor sem hatott meg. Most sem hat meg. Szerinted az előbbi opciót választom, ha adok egy cseppet is a szavára? Engem nem fognak mások irányítani. Elegem van abból, hogy mindenki bábként kezel. Mindenki foglalkozzon csak a maga problémájával, és hagyjon ki engem a maga játékaiból. Én ide szórakozni jöttem, és szórakozni is fogok.

Ha a lány nem szólalt meg ezután ő veszi át a kezdeményezést.
-Sajnálom. Szeretném befejezni az ebédemet, ha megengedi.
És ezzel le is akarta zárni a beszélgetést.
avatar
Wardowar
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2016. Jun. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
40/1500  (40/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Vas. Aug. 28, 2016 11:21 pm

Először csak szúrósan pillantottam rá, majd a gesztusaira picit megszeppentem… érezhetően hátrább húzódtam a székben, de igyekeztem magabiztosnak maradni… Nem mondtam semmit, nem védekeztem és nem kezdtem magyarázkodásba, csupán kihúzva magam figyeltem, hogy meddig idegesíti fel magát a srác, valamint az indulatossága is alátámasztotta azt, hogy közveszélyes… de legalább… legalább nem pszichopata, bár… akkor is el tudná játszani logikusan ezeket az érzelmeket… Arra vagyok kíváncsi, van-e benne empátia, vagy csupán magát képes látni ebben az életben, a saját hasznát, érdekeit… sérelmeit… Igyekeztem nyugodt maradni, majd amikor érzékeltette, hogy végzett a szavaival és mondandójával, próbáltam összeszedetten reagálni. Végül, amikor visszaült a helyére, és észrevette magát, majd pár percnyi csendbe burkolózott, jöhetett el az én alkalmam.
- Először is, elnézést ha így érzel. Nem azt akartam megmondani, hogy miként érzel, csupán azt mondtam minek tűnik az… amit érezhetsz. Fejezheted ki magad rosszul… vagy én is félreérthetlek, viszont… - Itt felvittem a hangom, de csak picit, inkább nyomatékosítás érdekében, mintsem indulatéban.
- Az ember tanul… ameddig él. Kifejezni magunkat, megérteni a jeleket… de te, nem úgy viselkedtél, ahogy gondolod hogy igen. A gyász egy embereket elszomorító, elkeserítő érzés… ami alatt, ha akar sem igen tud nevetni. Te igen, minden gond nélkül vigyorra húzod a szád, ha épp úgy látod jónak… Mondd azt, őszintén hogy, nem sajnálod, nem gyászolod… mert mondjuk nincs miért. Mert azt már nem mondhatom, hogy gyászold meg mert… Valószínűleg nem ismerted… én sem igazán… Valószínű tényleg megmentettél pár embert tőle és az általa okozott kellemetlen percek, és az iránta érzett dühtől… Azt viszont nem szeretem, ha egy olyan ember van bántva, sértegetve… aki, már nem tudná magát megvédeni! – Jelentem ki, vagyis indoklom meg, miért nem álltam tőle azokat a szavakat.. Végül kaptam még egy kis monológot, már ha ez nem változtatott rajta valamicskét.

- Tudod… könnyű azt mondani hogy, ezt a másik nem értheti… Valamint.. ha úgy gondolod hogy, senki sem… akkor lehet el kéne gondolkodni, hogy valami nem stimmel, és nem biztos a világgal… nem is biztos hogy, veled… inkább csak a módszereddel lehet valami baj… - Kezdtem bele.
- Valamint… eldöntötted, hogy mi ezt nem érthetjük… Miért? Még azelőtt döntötted el, hogy akár egy fél szóval is a másik tudtára akartad volna adni… Nem, itt arról lehet szó, hogy vagy nem szeretnéd, hogy értsük… vagy, olyan dologról van szó, amiről tudod hogy nem érthetjük… mert, érthetetlen, logikátlan… - Kezdtem bele az okfejtésbe, bár nagyon távlatokban fogalmaztam, így biztos hogy, hiányos és téves is… De, ez nem más mint találgatás, nem vagyok gondolatolvasó, és ha szeretnék is az lenni… néha félnék, ha ilyen emberek fejébe is beleláthatnék… Végül, ő maga mondta, hogy a hangsúlyt arra fektessük, hogy ő megtette, valamint hogy nem más… Nem is akartam ezt tovább folytatni, latolgatni, hisz egyértelmű volt, hogy most az a fontos… és nem más… Szóval amikor ezt, így kijelenti kicsit meglepődtem, majd ezen a szálon indultak tovább a gondolataim, és kicsit összeráncoltam a szemöldököm.
- Szóval… olyan volt neked mint egy préda? – Kérdeztem rá kíváncsian, valahol meg is tudom érteni, az én prédám is ő volt, csak nem pontosan ilyen értelemben…
Majd ismét csend állt be végül, csupán rövidke, hisz egy angol mondattal folytatta tovább. Amire, csupán egy szemforgatással válaszoltam, nem lenézésből… Csupán… annyira egyszerű érzelmekből, próbált mélyeket csiszolni, hogy szinte fájt… Kezdtem úgy érezni, hogy ő csupán egy mondvacsinált szenvedő, egy önsajnáló… aki nem tud vagy tudott mit kezdeni magával… Minden esetre szokatlan alak…
- És mégis mit csinált veled? Megkötözve, egy alsóra vetkőztetve, tett teljesen cselekvésképtelenné és tartott teljes bizonytalanságban? - Hanhomban, ott rejtőzött a cinizmus, a szemem villogott… hisz, ő nem kapott semmit sem ebből a nőből szerintem… Hisz itt találkoztak, csípős nyelve, és tettek? Nem tudom elgondolni, mit csinálhatott, de olyat nem amit velem igen… És mégis ő, a szenvedő fél mi? Valahol nevetni tudtam volna rajta, gúnyosan, lekicsinylően, szomorúan… De, nem kapott többet tőlem, csupán ennyit. És ezt még könnyedén alakítgathatom… Majd Kayabára és az érkezésünkre terelődött a téma, itt is ütötte magát, hisz a borzasztó és a nem érdekel… szavak sem feleltek meg egymásnak… teljesen. De nem kötekedtem, csupán megfigyeltem. Majd amikor a párbajra tér ki, összevonom a szemöldököm…
- Azt mondtad, ő hívott ki és ő választotta a teljes éltes küzdelmet… - Jegyzem meg, várva hogy kijavítson, és talán ez volt az egyetlen olyan mondata amibe közbevágtam. Valamint, csupán kegyelemből nem tettem hozzá, hogy ezek alapján ő irányított… végig… Valamint… kialakult bennem lassan… egy kép róla,de előtte még többet akartam tudni. Majd, amikor ahhoz kezd hozzá, hogy mindenki a maga dolgával foglalkozzon, akkor kicsit felvilágosítom…
- Bocsi, ahogy odakint, úgy idebent is közünk van egymáshoz… így, ahhoz is, hogy ki mit tehet meg szabadon… valamint… Katja… fura ember volt… sokan talán tényleg a halálát kívánnák de, úgy gondolom… hogy, ez nem megengedhető így. Még… dolgom volt vele, ha úgy tetszik közbe szóltál a játékomnak… - Bár, játék alatt nem feltétlen ugyanazt érthetjük… valamint, talán nem is gondolja valósnak az indokokat, én mégis annak érzem. Végül… elküld hogy, befejezhesse az ebédjét? Nem semmi ez a pasas… kár, hogy ennyivel én nem tudom beérni…
- Én, nem akadályozlak semmiben. – Tártam szét kissé a karjaim, hogy attól, hogy itt vagyok még tud enni. És nem érdekelt, hogy nem így értette a dolgokat. Nem fogok lelépni, ennyivel…

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Wardowar on Hétf. Aug. 29, 2016 2:12 am

Most vesz egy mély lélegzetet, mielőtt belekezdene az ellenérvelésbe.
-Nem mondom, mert igenis van okom gyászolni és sajnálni. Csak nálam a gyász nem abban mutatkozik, mint másoknál. A halált mindig is egy elkerülhetetlen, és megmásíthatatlan döntésnek éreztem. Ha valakit elért, akkor ezen nem fogok tudni javítani azzal, hogy szomorú, vagy elkeseredett leszek miatta. A mosoly sokkal több problémát meg tud oldani, mint a sírás.
-Nem várom el, hogy megértsd, mert én sem értem, csak tudom azt, hogyan nem érzek. Ha én sem értem magamat teljesen, akkor hogyan várhatnám el, hogy mások megértsenek engem?
-Egyáltalán nem jó ez a prédás hasonlat. A prédára vadászik az ember, keresi az alkalmat, hogy elkaphassa, és csak növeli az adrenalinját, mikor elérkezik egy alkalmasnak tűnő pillanat a cselekvésre. Nekem viszont nem állt szándékomban erre a sorsra juttatni, amíg úgy nem döntött, hogy magasabb szintre emeli a tétet a kis manipulációjával, ami fordítva sült el, mint ahogy szerette volna.
-Nincs kétségem afelől, hogyha vesztek, akkor nem csinál valami hasonlót. A küzdelem előtt fogadtunk, és neki ígértem az éjszakámat, ha ő győzne.
-Ő vett rá, hogy kihívjam, és ő választotta a teljes életes küzdelmet. Gondolom valami olyasmire számított, hogy nem lesz merszem megtenni. Nos, tévedett.
-Mondd, tudnom kellett volna akárhonnan a te játékodról?

Elgondolkozott egy pillanatra, majd mikor biztos volt benne, hogy a lány figyelni fog rá, belekezdett a következő mondatba.
-Szerintem...
Összeszedte minden erejét, és mosollyal az arcán közölte a lánynak az állítását.
-Szerintem odakint is megtettem volna. Hasonló körülmények közt. Csak odakint nem létezik az a láthatatlan fal, ami megvédi a másikat a csapásaimtól, és a sebeim se gyógyulnak be azonnal a küzdelem után. Most nem egy kis-hölggyel beszélgetnék a dologról, hanem egy bilincs kattanna a kezemen, és ugyanígy mosolyognék a dolgon.
A lány megint félreértette a helyzetet. Csak megrázza a fejét, és kijavítja a tévedésből.
-Nem azért, csak gondoltam zavarná, ha beszélgetés közben falatoznék. Biztos nem bánja?
avatar
Wardowar
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2016. Jun. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
40/1500  (40/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Aug. 29, 2016 11:07 am

Ahogy, hallgattam a szavait, az arcomra lassan undor ült ki, ne túl nyilvános, de azért észrevehető, egy picit fel is voltam háborodva... "Döntés és elérés..." ez a srác nem tudom honnan szökött meg, de félek... vagyis, egyre erősödik bennem a következő érzés. ~Távol kell tőle tartani mindenkit, mert veszélyes!~ Ijesztő, volt a gondolkodása... valamint az, hogy mennyire távol áll másoktól, a valóságtól... úgy mindentől.
- És mi okod gyászolni és sajnálni?.... - Kérdeztem vissza, csak hogy tisztában legyek vele... Volt egy mondata ami visszhangot vert a fejemben, mert legalább ezt az egyet meg tudtam érteni nála...
- De azért vagyunk emberek... hogy próbálkozzunk, fejlődjünk és tanuljunk! - Jelentettem ki neki.
- Viszont te nem is hagyod, hogy a másik megpróbálhassa... te eldöntötted hogy, neki ez nem fog menni... - Jelentette ki...
- Valamint a nem elvárás... nem mentesít az alól, hogy felelőséget kell vállalnod a tetteid következményeiért! Igaz, itt nincs rendőrség, de vannak olyan szervezetek, akik a bűnvadászással foglalkoznak... valamint, én sem tudom elnézni az ilyen cselekedeteket! - Kicsit, mérgesedtem, vagyis inkább, változó volt a hangulatom. Igyekeztem, nyugodtnak mutatni, és tartani magam...

A prédás ellenérvét is végig hallgattam, egyszer ezt sugall a szavaival, utána megmagyarázza hogy, ez nem úgy van... De türelmesen meghallgattam, és mondhatni elfogadtam.
- Most komolyan?... Ott van a harc feladása funkció, nem tudott volna megölni... Vagy ennyire nem jött be a nőci, hogy inkább megöld mint, hogy tartsd a szavad?... Bár, azt is ki tudtad volna normálisan kerülni, mondjuk nem elfogadni?...  - Próbálok némi észt verni a fejébe... vagyis, rávilágítani arra, hogy számtalan lehetősége volt, ő mégis csakis ezt látta meg!....
-Az előbb még azt ecsetelted, hogy nem hagyod hogy irányítsanak, most mégis ráfogod hogy ő volt a hibás, mert rávett és manipulált?... - Pillantok rá kíváncsiskodóan, kapjon már észbe...
- Amúgy... egy dologban igazad van, saját magának okozta a vesztét azzal, hogy túl pökhendi volt, és nem számolt azzal hogy, nem visszakozol az utolsó pillanatban... de, rájössz, hogy ez miért lehet? - Vonom kérdőre.

Az ő szavából hallani azt hogy az "én játékom", nagyon is rossz érzetet kelt, nem gondolok emberekre mint játékokra... Viszont, mint mondtam, úgy vélem nem ugyanazt értjük a szó alatt...
- Szerintem nem tetted volna meg... tudod, itt az hogy, nem nyílik fel a sebed, nem érzed ahogy a penge a húsba hatol, valamint... egy fejre mért vágás.. és már véged. Ha így nézzük, akkor te vesztettél volna... - Legalábbis amennyit a játékukból láttam. Röhej, hogy hogy elvesztik az emberek a... valóság érzetüket, és undorral tölt el ez az egész! Csupán azt támasztotta alá, hogy a fájdalom hiánya! a látvány, vér, kilógó hús és bélcafatok hiánya! valamint a büntetés, és jog hiánya! okozza mindazt, ami idebent zajlik. Könnyelműbben öl az ember, én pedig ezt nem vagyok hajlandó! elfogadni!
- A legkomolyabban kérdezem, mindenféle bántás nélkül. Voltál már kivizsgáltatva? - Pillantok rá, kíváncsian, elvégre egy ilyen... megszólalások, és a dogok ennyire nem felfogása után, ez azért nagyon brutális... és félelmetes.

Nem, értettem félre semmit, mivel érezhetően a beszélgetést akartad lezárni a mondatoddal, most megint másítod azt...
- Nem, zavarna, csak egészségedre. - Közömbös hangon jegyeztem meg...
-
Akkor kezeljük máshogy! Mit éreztél egész idő alatt! Attól amikor megzavart az étkezésed közben, és addig ameddig meg nem jelentem. - Próbáltam több, féle módon megközelíteni a dolgot, de kezdem egyre, menthetetlenebbnek érezni a dolgot, de az még nem volt ok arra... hogy, feladjam.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Wardowar on Hétf. Aug. 29, 2016 12:47 pm

-Sajnálom, mert a rossz döntéseket hozta meg egy rossz emberrel szemben. A gyászom oka viszont rám tartozik.
-A küzdelem alatt próbálkoztam, és tanultam. 
-Ahogy ő is akármelyik pillanatban feladhatta volna a küzdelmet, mikor látja, hogy nem hat meg milyen módot is választott. Az első ütés után is belehalhatott volna, ha komolyan veszem a pontozásom. Így viszont bőven volt lehetősége neki is a visszavonulásra, ha annyira félti az életét. 
-Megpróbált manipulálni. Ha nem teszem azt, amit tettem, akkor folytatta volna, amíg meg nem unja. Ha feladom, akkor is manipuláció áldozata lettem volna. Tehát lényegtelen a döntésem.
-Még senkinek nem volt oka kivizsgálásra küldeni.
-Ha tényleg nem zavarja, akkor neki is kezdenék.

Maga elé húzta a tányért, viszont a következő kérdés elgondoldolkoztatja.
-Eleinte megpróbáltam közömbösen viselkedni, majd a küzdelem előtt mókázni kezdtünk a másikkal. Ennek az eredménye lett a fogadás. Aztán mikor a szemembe állította a fegyvert, egy új, számomra ismeretlen érzés kerített a hatalmába. Teljesen belebizseregtem, és azt akartam, hogy soha ne múljon el az érzés. Abban a pillanatban úgy éreztem hogy nem csak a közönségnek játszuk meg magunkat, és arra vágytam, bárcsak én lennék az egyetlen, akinek megjátssza magát. Annyira, hogy az érzés miatt nem gondolkoztam, és mire észbe kaptam már késő volt. Úgy döntöttem mentem a menthetőt, és rákennem az egészet, hogy az ő hibája, így ha nincs közelben egy bűnvadász, akkor a szürke emberek beérték volna ennyivel. De te ott voltál, és most számonkérsz.
Miutá befejezte, most már tényleg nekikezdett az evésnek.
avatar
Wardowar
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2016. Jun. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
40/1500  (40/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Szept. 05, 2016 11:32 pm

Nem tudtam mit kezdeni a válasszal, így válaszolni sem tudtam rá igazán, csak összevont kissé értetlen fejjel bámulni.
- Mit próbálkoznál és mit tanultál? – Érdekel hogy, ő maga miként látta az eseményeket… Végig hallgattam amiket mondani akart.
- Nem tudom, az tény… nem egy jótét lélek volt a nő, de éveken keresztül megúszta, túlélte… ez adott neki annyit, hogy mindenkit lenézzen, és ne gondoljon arra hogy, jön valaki, aki nem fogja majd őt megsajnálni vagy lenézni… annyira hogy, megtegye. Tudom hogy, a saját nagyképűsége okozta a vesztét… De akkor sem tudom elfogadni, hogy meghalt… Valamint, ismét csak áldozatnak akarod magad beállítani, igen… ő egy manipulatív nyomorék picsa volt… de, biztos lett volna valami módja, hogy másképp alakuljon… nem hiszem, hogy odakint is megtetted volna mindezt, egyrészt számolj a fájdalommal, ami itt hiányzik, másrészt… itt az emberek nem szólnak bele, hisz… mindig ki lehet lépni, és szerintem most is arra vártak… azt, hiszem én is arra vártam… - Magyarázom végül.
- Nem zavar, neki kezdhet. – Ha magáz akkor én is viszont… bár nem értem ezt az illemi dolgot. Amikor arról mesélt mit érzett, amikor a szemébe állították a fegyvert, picit elhúztam a számat.
- Adrenalin… - Ennyi volt csupán, egy közbefúrt halk magyarázat, inkább magamnak mint neki.
- Lehettél volna az egyetlene. – A volnát picit megnyomtam, és tényleg komolyan is gondoltam, nem csak egy-egy északáról, de akár a szituról, újra és újra belekóstolhatott volna ebbe a vágyakozott jelenségbe…
- Ugye tudod, hogy arra az érzésre könnyen rá lehet kapni, és okozhat függőséget? – Gondolok itt az adrenalin okozta felelőtlen tompaságra. Viszont elismerte az igazam részben…
- Azt mondtad hogy a te dolgod… de érdekelne, mi okod a gyászra? – Pillantok fel rá, két falat közben.
- És ne érts félre… nem vagyok bűnvadász… csupán vannak dolgok amiket nem nézek tétlenül. – Jelentettem ki.
- Azért kérlek számon, mert számomra ez felfoghatatlan… az hogy, nem érzel bűntudatot, vagyis nem úgy… az hogy, nem fut végig a fejedben, ahogy odakint lekapcsolják a gépekről, és eltemetik… az, hogy nem fordul meg a fejedben hogy valakinek hiányozhat… és ilyenek… tudom, túl szentimentális vagyok talán, de az emberi élet akkor is többet ér… Valamint, én gonosz is vagyok, én egy bűnöst nem halállal büntetnék… - Fejeztem be végül.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Wardowar on Pént. Szept. 09, 2016 8:56 pm

-Megtanultam, hogy ha párbajozni akarok, rá kell vennem a másikat, hogy ő hívjon ki, különben ismét rossz vége lesz. Ha ismét próbálkoznék, megpróbálnám elkerülni a vérre menő harcot, és a biztonságosabb módszert választanám.
-Nem épp az előbb mondta, hogy egy holtat nem illik sértegetni? Ezek szerint én nem ismertem annyira, mint ön. És ha ilyen negatív véleménye volt róla, akkor mért zavarja a hiánya? Nincs szándékomban áldozatnak beállítanom magam. Ha bárkit áldozatnak nevezhetnénk, az inkább ő volt. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy ha erre várt, mikor vette észre, hogy már késő? Mit tudott volna tenni, ha nem fél közbeavatkozni? Maga szerint változott volna a végeredmény?
-Talán, de ez idebent történt, nem odakint. Ha meg akar büntetni, mert nem ugyanaz az értékrendem itt, mint máshol az a szíve joga. Mint mondtam, ha meg akar büntetni, akkor tegye csak meg nyugodtan. Nem fogok ellenkezni, bármit is szab ki.

Az Adrenalin nem ütötte meg annyira a fülét, mint az utána következő mondat. Felnézett az ételről. és meg se várva a folytatást, rögtön rákérdezett a dologra, ami izgatta:
-Tényleg? Gondolod, hogy lehetett...?

Majd az orra elé dünnyögve mondja ki az utolsó szót. Elnyújtottan, szinte elgondolkozva.
-Volna...

Néhány másodpercre elnémul. majd megrázza a fejét, és úgy folytatja, mintha az előző mondat el sem hagyta volna a száját.
-Soha az életbe nem akarnék ilyen nőt. Inkább agglegény maradok örökre.
-Vannak dolgok, amikre nem fogok válaszolni...
-Ami nagyjából össze is foglalja, mitől bűnvadász a bűnvadász.
-Én nem vagyok ennyire optimista a dologgal kapcsolatban. Szerintem, amint megtudták odakint, hogy jó sok ideig nem fogok visszamenni, egyszerűen csak bedobtak az egyik kórházba egy csomó hasonló mellé. Hiszen úgyis csak aludni fog, nem kell neki valami sok hely, és jó ideig észre sem veszik, ha valamelyiknek a több-ezer közül hirtelen elmegy a pulzusa. Annyi gép egész Japánban nincs, hogy erre pazarolják el őket, mikor a valódi betegekkel is foglalkozni kell. De ez csak a saját véleményem a dologról.
avatar
Wardowar
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2016. Jun. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
40/1500  (40/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Hétf. Szept. 19, 2016 8:59 pm

Amikor hallottam a gondolatait, egy dolog érdekelt. Vajon azt mondja amit hallani akarok?... Vagy őszinte-e. Figyeltem az arcát, a vonásait, furcsa szerzet volt… És egyre inkább éreztem azt… hogy, nem tudok vele mit kezdeni és ez bosszantott. Eredményt akartam! Valami olyat amivel elérem, hogy megbánja a tettét… Nem válaszolt minden kérdésemre, és ez tetszett, bár érdekelt a válasz, de úgy érezhettem legalább hogy, nem azért kapom ezeket a válaszokat, hogy betömje a számat és továbbálljak békén hagyva őt… Végül a mondatom hatására vissza is lettem kérdezve.
- Ezt, ő maga is megmondta, tudta… nem sértés, valós jelző. Azt… nem tudom hogy, ti tényleg csak ennyire ismertétek egymást… - Na, ez a másik ami bosszant, olyan… durva belegondolni, hogy nem vezényelte semmiféle bosszú, harag vagy bármi a nő iránt, és mégis… pár perc telt el és az egyikük a rövidebbet húzta… volna. Kat esetében nem tudom hogy, ölne-e, ahogy néztem… ő inkább abban lelheti az örömét ha taposhat a másikon, és megkegyelmezve neki… vagy másnak… talán nagyobb fegyver lenne a kezében mint a puszta ölés. Azt hiszem… de, lehet csak nem akarom elfogadni, hogy ő is ölt volna… Szóval egy sóhaj töltötte meg a levegőt.
- Kétszer találkoztam vele csak, az egyik esetben provokatív volt, de nem bántott senkit, csupán sértéseket, és megbotránkoztatásokat szórt. – Jelentettem ki.
- A második esetben, üzletről volt szó, pénzről, tehát… tartotta magát. – Jelentettem ki, de nem tértem ki semmire. Nem állt, szándékomban részletezni. De.. ezzel még nem adtam választ a kérdésére.
- Ha, nem őt ölted volna meg, is ugyanitt lennék. – Jelentettem ki, ez nem csak érte szólt… bár, ha nem ő lett volna a másik, lehet hamarabb közbelépek, bár nem… amint megszületett bennem a gondolat el is vetettem. Elismerte hogy Kat volt az áldozat, hiába a provokáció, és ezt, egyfajta félsikernek könyveltem el. Bár, furcsa volt, olyan érzetem támadt mintha, nem mindig ugyanazt mondaná. Gondolkodtam rajta hogy ellövök egy hangrögzítő kristályt, de… nem mertem. Viszont én is kaptam lesújtó kérdéseket. Olyanokat, amivel kénytelen voltam felidézni az elmúlt pár percet, amikor nem… igazán szerettem volna…
- Én… végig azt… hittem, hogy nem fogod megtenni. Elvégre egyszer már adtál neki, egérutat.. – Jegyeztem meg teljesen őszintén.
- Akkor vettem észre, amikor elpixeleődött, még nem láttam embert… így. – Hallatszott a hangomon, hogy megrázott az amit láttam. Ismételten csak felsóhajtottam, mintha én lennék vallatva.
- Két lehetőségem is lett volna, de… azt nem szeretném részletezni… és, Kat… megállított volna, vagy pajzsnak használt volna, esetleg… rád küldött volna… Nem tudom mi lett volna! – Az utolsó mondatomnál hallatszott egy kis indulat. Düh, és harag a tehetetlenség miatt. Amikor a büntetéséről beszélt, szinte már provokált… ténylegesen elkezdtem gondolkodni mit is lehetne tenni… de, egyszerűen élhető ötlet nem jutott az eszembe.
- Nem tudlak börtönbe zárni, mert zöld az indikátorod. – Jelentettem ki, amivel biztos vagyok, hogy ő is tisztában van.
- Nem, tudlak elzárni, mert nincs erre alkalmas helyszínem, még ha el is tudnálak hurcolni oda… - Folytattam.
- Nem foglak megölni, mert az nem büntetés. – Jelentettem ki határozottan.
- Viszont abban biztos lehetsz, hogy ezt nem hagyom ennyiben. – A mondatomban hallatszott némi félsz, hisz nem akartam magamra haragítani, de nem is fenyegetésnek szántam… ezt teljesen komolyan gondoltam. Ugyanakkor amint elhagyta a szó a számat, aggódhattam, mert… csak utólag gondoltam a céhtagokra, valamint, hogy bajba sodorhatom őket ezzel. Visszakozni, meg már nem tudtam, inkább csak hallgattam. Végül kiselőadást tartottam arról, hogy mi is történhetett, mivel tudnám megmagyarázni azt, amit elmondása alapján érzett… De a reakciójától megijedtem, nem mondhattam hogy, hülyeség… biztos ő is hallott már róla, de ha nem… akkor volt esélyem elferdíteni a dolgot.
- Nem. Idebent ilyen nincs. Csupán… most buktattad le magad, hogy megismételnéd megint… ezért az érzésért. – Féltem hogy felhergelem, a szívem hevesebben is dobogott, de próbáltam nyugodtnak tűnni, és határozottnak.
- Nem? Pedig még a kezét is megkérted, északát is ígértél neki. – Soroltam fel cinikusan, mert poén nem poén, nem lett… vicces a vége. Végül ismételten kitért egy kérdés elől.
- Miért nem szeretnél válaszolni? – Próbálkozom egy picit másképp. Majd elmesélte mi a véleménye a dologról. Különbözik az enyémtől, de egyikőnké sem valósabb igazából. De én másképp gondolom, főleg… hogy nem mindenki japán.
- Nem, osztozok ezen a véleményen, de ez még nem baj, viszont… nem arra válaszoltál amit kérdeztem, vagyis… nem azt magyaráztad meg. - Jelentettem ki.

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Wardowar on Szer. Szept. 21, 2016 11:17 pm

-Akkor önt mért zavarja, ha én ellenségesen beszélek róla? Legyünk őszinték. Egyikünk sem kedvelte. Abban viszont igaza van, hogy ez önmagában nem ment fel a bűnöm alól. És ahogy mondtam, nem is tartom magam ártatlannak.
Nem igazán érezte szükségét, hogy többet tudjon a távozott múltjáról. Nem is igazán figyelt oda a dologra, csak azután hagyta az evést egy pillanatra
-Ezt úgy mondja, mintha ismerne másokat is, akik olyan elvetemültek lennének, hogy élet-halál harcot vívjanak egy vadidegennel. Ha így van, ez a hely talán tényleg nem nekem való.
-De megtettem, és azért ül most velem szemben. És próbál értelmet keresni ott, ahol az indulatok játszottak nagyobb szerepet.
Ha csak egyszer adtam volna neki lehetőséget.

megrázta a fejét egy kicsit, majd folytatta:
-De ő legalább háromszor provokált. Talán kétszer, ha a legelsőt csak megfélemlítésnek szánta.
Mikor az a kérés került szóba, hogy ne legyen részletezés elégedetten dőlt hátra, egy kis mosoly kíséretében. Látszólag örült ennek a fejleménynek, és mintha számított is volna rá.
-Rendben, ha ön nem akar beszélni a részletekről, én nem fogom kényszeríteni magát, csak arra kérem, hogy legyen ön is ilyen elnéző velem szemben, mikor nem akarok valaminek a részleteibe belemenni.
Ezek után abbahagyta a másik faggatózását.
-Biztos vagyok benne, hogy az ellenfelem akármelyik módszert is választja, ön készségesen segített volna neki. Mint harmadik félnek védett területen belül talán még csak baja sem esett volna.
Szemrebbenés nélkül tűrte a fenyegetést.
-Látszik, hogy meg akar büntetni, amit teljesen meg is értek. A börtön és az elzárás a legnagyobb büntetés, ami eszébe tud jutni? A fizikai szabadságomat, úgy látszik nem tudja, vagy nem akarja korlátozni.
-Ugyan mért ismételném meg? Ez is csak véletlenül történt. Ami pedig a lánykérést illeti. Ön szerint kettőnk közül akármelyikünk is komolyan gondolta a halálig tartó hűséget?
-Nem azért kerülöm a válaszadást, mert el akarok titkolni valamit, amiről önnek feltétlenül tudnia kell a nyomozása sikerében. Ez elég lesz?
avatar
Wardowar
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 68
Join date : 2016. Jun. 16.

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
40/1500  (40/1500)
Céh: White Rose

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Kiwi on Kedd Szept. 27, 2016 10:07 am

Rosszalló pillantásokat vetettem oda a fiúnak, hisz sokszor nem tudtam mit mondani, de ettől függetlenül még egy elvetemült pszichopata marad a szememben, egy nem normális akinek intézményben lenne a helye, kezelés alatt… De ez nem megoldható, és talán nem is látom tisztán a dolgokat, de legalább olyan rossz véleménnyel vagyok róla mint a másikról. Mégis… tehetetlen vagyok, vagy legalábbis annak érzem magam, vele szemben, ami fáj… Valahogy furcsán összezavart, egyre kevésbé tudtam követni, és voltak mondatok… amiket, úgy éreztem ütötték egymást, mégsem tudtam fegyverként felhasználni, mert nem tudtam pontosan visszaidézni a hallottakat. Az volt az érzésem, hogy azt mondja többnyire amit hallani akarok, épp csak nem szépíti a saját tettét, amit elismer… mivel nem tehet mást. Ezzel éri el, hogy nem tudom mibe tudnék még belekötni nála. Fegyvertelenné tesz, és ilyenkor kívánom bárcsak, egy picit gyorsabban és élesebben forogna az agyam.
- Az indulatok mögött is van értelem és szándék. – Van ok-okozati hatás, bár az érzelmek nehezebben kifürkészhetőbbek, és logikátlanabb tettekre sarkallanak, mégsem… mondanám azt, hogy ahol indulat van, ott nincs értelem…
Tenyérbemászó volt az az önelégült mosoly amit levágott, végül megpróbált megfogni.
- A képességeimet nem szeretném részletezni, arra utaltam az elsőnél… - Jelentettem ki, megmagyarázva miért nem magyarázkodok. Nos, ő az akivel nem osztok meg ilyen adatokat… ki tudja mikor lesz még rá szükségem…
- De, nem leszek elnéző. Hozzátartozója vagyok, ha nem is kedvelem… így számon kérhetem. – Íme egy kis füllentés, ami meglehetősen jól sikerültnek érzek, viszont ezzel szóra bírni… de, a lényeg hogy valahogy működjön. Majd a monológja… az a kijelentés, hogy ha segítettem volna, akkor most nem itt tartana… és ebben biztos… Tehát, ha ketten lettünk volna ellene, már el is riasztottam volna… Valamint, ezzel egy olyan nyomást helyzet rám, nem tudom hogy tudatos-e, de idegességemben, éreztem hogy fulladni kezdek. A gombóc a torkomban, kezdetektől fogva ott volt, de eddig kaptam elegendő levegőt, most mégis, meg kellett igazítsam, a nyakamnál a ruhámat, mert azt hittem meg fogok fulladni, vagy rosszul leszek… Ha elájulok, meg is ölhet! Nem, szabad elhagynom magam…
Végül nem fenyegetésnek szánom, csupán saját tehetetlenségemet soroltam fel, és inkább magamnak mint neki… de végül egy válasszal méltat, amire volt is egy kérdésem.
- Miért, mit tudna elképzelni? – Nem gondoltam hogy érdemleges választ fogok kapni, egyetlen egy elképzelésem volt, amit meg fogok, és tudok tenni… de, azt nem kötöttem az orrára. Bár, biztos lehetek abban, hogy tudja ki műve volt… És belőle még azt is kinézem, hogy csupán röhög majd az egészen…. Egyre inkább undorodok tőle… A kérdésemre a válasz, ami a megismétlésre szólt… egyszerűen, kizártnak tartottam, hogy őszinte volna… Valamint rákövetkező mondatát, meg nem is értettem, inkább terelésnek gondoltam… így nem is reagáltam rá, nem úgy mint az utolsóra…
- Akkor miért? – Jött, a releváns kérdést, és nem tűntem olyannak… akinek ennyi elég…

_________________
avatar
Kiwi
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 777
Join date : 2015. Jul. 22.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
2803/2900  (2803/2900)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Seishin

Témanyitás by K1 on Szer. Feb. 14, 2018 8:39 pm

Ebben a világban mindig történik valami sohasem lehet unatkozni egyetlen egy percig sem. Vagy éppen egy kazamatát pucolnak ki vagy az egyik főnököt próbálják hidegre tenni. Mások egy tó partján üldögélnek és szívós vízió szörnyekkel szálnak szemben egyetlen bottal. Egészen mások elrabolt hercegkisasszonyokat mentettek meg gonosz sárkányoktól vagy éppen fordítva. Szegény óriásgyíkot szöktették meg a szívtelen, lelketlen, elkényeztetett úri hölgynek nem nevezhető illetőtől. Néha azonban sokat használ, ha az ember lehiggad és pihen egy kicsikét. Ha egyfolytában pörög mint zokni a centriben az előbb utóbb ki fog égni. Néha szükség van egy kis nyugalomra és semmit tevésre. Ez elég furcsán hangozhat tőlem, hisz nem rég érkeztem a játékban és jóformán még semmit sem csináltam. Ismertem egy mondást miszerint munkába még senki sem halt bele azonban fő az óvatosság. Nem mondom azt, hogy lusta lettem volna azonban nem volt még lehetőségem, hogy valami jelentőségteljeset hajtsak végre. Azonban már sikerült megismerkednem pár igen érdekes személyiséggel, néhányukkal elég jól. Egyik alkalommal például arra ébredtem, hogy egy rózsaszín hajó lányhoz bilincseltek, de végül sikerült megoldanunk a problémát. Történt pár kínos dolog, de nagyon sokat tanultam az esetből.

Azt terveztem, hogy akkor kissé laza napot tartok, nem írtok, szörnyeket nem beszélgetek senkivel hanem csak ülök és nézek ki a fejemből. Talán megpróbáltam volna, átnézni melyik jártasságokat kellene megvennem. Ez lett volna minden cselekedetem azonban úgy tűnt a sors másképp rendelkezett. Nemhiába, választottam azt a fogadót ugyanis majdnem annyian mászkáltak arra fele mint egy temetőben. A neve sem volt valami barátságos így szinte kizártnak tartottam, hogy valaki odajöjjön hozzám egy kedélyes csevegésre. Csak ültem az asztalnál és próbáltam elmélyedni a gondolataimban miközben vadul csapkodtam a levegőben, mert olvastam a leírásokat.
avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 74
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Seishin on Szer. Feb. 14, 2018 9:39 pm

Saját bérelt szobájában aludni valakinek az jó lehet. Még jobb, ha a szoba vagy a ház a sajátja. Gondolkodtam miközben az emeleti szobák egyikében nagyot nyújtóztam.
Már nem értem volna haza, igazából nem is volt kedvem haza menni most vissza a céhbe. Közös szobánkba sem volt kedvem, ha már egyedül vagyok mindegy itt vagy ott. Ott talán még rosszabb, hiszen minden tárgy vagy is legtöbbje Chaknáé. Ezért aztán mivel nincs, ott csak még jobban hiányozna.
Fel kötöttem szemőköm és felkapkodtam gönceim a szokásos utcai ruhák fekete köpenye és a többi.
Eszembe jutott jó lenne enni valamit, de itt még csak nem is kóstolnék semmi, ételt. Ez tipikusan az a hely ahol mindent meg főznék szerintem, ami bent marad a csapdában. Vajon a sőrbe egereket is belefőznék, hogy igazán különleges legyen a zamata?
Csapdás dolog megy, miért ne főzhetnének egér vagy patkány sört. Lépcsőn lefelé sétálva ásítok egy nagyot. Leérve nyújtózok is egyet, nem foglalkozok, betevőkkel nem érdekel egyik sem. Őket sem érdeklem én a törzsvendégek már megtanulták, sok szabálya van Seinek de ha kocsmában van, a legfontosabb ne baszakodj Seishinel.
A pulthoz sétálok, és mintha legyet legyeznék, intek egy idegen játékosnak, helyezze odébb magát.
- Tegnapiból egy nagy kupával, de ne félig tölttesd, mert szomjas vagyok.
Kedvem mindjárt jobb két fokkal, ahogy mohó kis mancsaim közé foghatom fűszeres borom. Fűszerek közt a fahéj a domináns természetesen, már fordulok is keresek egy meg felelő asztalt, amikor meg pillantok egy ismerős alakot. Fura eddig fel sem tűnt itt van lovag úr is, de ha már igy alakult hát legyen. Oda sétálok és meg álok előtte.
- Khmm micsoda véletlen lovaggal találkozok egy cseppet sem lovagiasságáról híres helyen.
Székre pillantok, és ha hellyel kínál, nem várok, azonnal szinte a székre zuhanok fenekemmel. Végül is érthető, a városban van ettől sokkal rosszabb hely is, ha csak kocsmákat nézzük. Egyik a kerek hordó azt hiszem, na az tipikus Rezes Macska alacsony szintű züllött vörösök néha megfordulnak ott.

_________________
Felszerelés:


1 Szélvész Köpeny (+8 gyorsaság +5 fegyverkezelés +5 páncél, a viselője közelében erősebben fúj a szél)
1 Alkony Maszk (+5 fegyverkezelés +2 kitartás +10 páncél)
1 Kombinált Mellvért (+30 páncél)
1 Holdfény Gyűrű (+7 fegyverkezelés +2 speciális képesség)
1 Moha Gyűrű (+2 Élet; +4 Gyorsaság; +2 Fegyverkezelés)
1 Acél Taposó (+10 erő +10 páncél, vörös életcsíkú célpontokra +10 sebzés)
"Egyszerűen megfogta és pixelekre taposta a földön fekvő ellenfelét."
1 Igazság Rúnája (+4 erő +5 fegyverkezelés +5 gyorsaság, ha van a közelben piros játékos a fegyvered világítani kezd)
1 A Hentes (+16 erő -3 gyorsaság -4 kitartás, a támadás után 1/10 erőnyi vérzés egy körig)
"Az előző használójáról azt állítják, hogy nem volt százas. Alapított egy céhet és az óriási céhházat dugig tömte vaddisznó fejekkel. Azóta nem nyitotta ki senki sem az ajtaját."

avatar
Seishin
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 198
Join date : 2017. Jan. 31.

Karakterlap
Szint: 17
Exp:
1115/1200  (1115/1200)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Búbánat Fogadó

Témanyitás by Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.