A Pók Kazamata

Go down

default A Pók Kazamata

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Ápr. 25, 2015 5:48 pm

Egy egyre szűkülő barlang vezet ebbe a kazamatába. Elvileg tele kell legyen pókokkal, de gyakorlatilag teljesen üres, közepén egy óriási gödörrel. A barlang bejárata előtt sok kezdő játékos fordul meg és ismerkedik. Egyesek azt mondják, hogy egyetlen fura, kalapos pók él itt.
avatar
Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 15006
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Kanami on Csüt. Május 07, 2015 9:10 pm

Danieru
Valaha itt egy rakat pók volt, már ha hallgatunk a pletykákra. És ami azt illeti, én hallgattam, hisz könnyen el tudtam képzelni, hogy így van ez a mai napig. Sőt, reméltem, hogy azóta valamilyen úton-módon vissza is kerültek, akkor pedig lehetőségem nyílhat egy kazamata megtisztítására is. Odafelé utamat is harcok kísérték természetesen, pár apróbb kis vaddisznócsapatot elhárítottam, már könnyen ment az akadály. Főleg az új kardommal. Az volt ám a szép darab! Shukaku-senpai nagyon kedves volt, hogy ilyesmit ajándékozott nekem.
Azt is hallottam, hogy egy különös kalapos pók még most is megtalálható a kazamatában. Izgalmas lenne vele találkozni, vagy akár le is győzni őt. Már ha egyáltalán mob. És most kérdezhetném, hogy miért ne lenne? De amióta ebben a játékban vagyok, értek már meglepetések bőven, így egyáltalán nem biztos, hogy az. Az is lehet persze, hogy NPC. Mindenesetre izgi lenne a találkozás vele.
Éppen egy nagyobbacska farkasfalkába botlottam bele, amikor a kapu elé értem. A harc egészen kimerítő volt, és elfáradtam, a HP-mat is nagyon levették, így úgy döntöttem, megállok pihenni, és megvárom, hogy regenerálódjak. Nem kell annyira sietni, hogy a drága potiont fogyasszam cserébe. És épp kapóra is jött az alkalom, hogy egyek. Úgyhogy elővettem a szendvicskémet, és lekuporodtam az ajtóba, remélve, hogy nem fognak nem várt mob látogatók megtalálni, amíg viszonylag kiszolgáltatott vagyok. És addig a szél is beviheti a szagomat a kazamatába, hátha a pókok megérzik.. Na jó, én is tudom, hogy ez butaság, bár arról fogalmam sincs, hogy a pókok valójában éreznek-e szagokat. De ha a közelben vagyok, a jelenlétem már így is felcsigázhatja őket.
avatar
Kanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2015. Feb. 10.
Age : 19

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
611/700  (611/700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Danieru on Szomb. Május 09, 2015 1:44 am

Kanami
Nem tudom hol... de ez nem is fontos... hallottam hogy van egy kazamata... tele pókokkal  pale. Nem tudom miért... de valamiért kikészülök azoktól a kis... lényektől. 8 szőrös kis láb... sok szem és néha még méreg is  pale. Egyszerüen csak kiráz tőlük a hideg. Semmi képpen sem fogok oda menni.
-Mi ez?- kérdezi az éppen a zsebemből kibújt Eryn.- Menjünk nézzük meg!- csillant fel a szeme.- Itt még nem jártunk úgysem.
-Eryn nem tudom hogy el-e tudnék menni oda.
-Naaa kérlek... utána nem fogok nyafogni bárhova viszel oké?- próbált győzködni.
-Rendben... de csak most az egyszer megyek ide.
-Hurrá!
-Merre is van?
Eryn leleste a plakátról merre kell menni majd mutatta az utat.- Erre! -és elkezdett katonásan menetelni, bár nem sokáig mert ugy azért elég sokára érnénk oda. 
Út közben semmi probléma nem volt... de az fura volt hogy sehol sem látok már mobokat. Valaki talán járt már itt... egy zsál farkas... de még vaddisznó sincs itt. Lehet ő is a pók  pale kazamatához indult. Ha elég gyors vagyok akkor talán még találkozhatok is vele. Az utat követve azért már néhány hejen respawnoltak a mobok... de szerencsére nem sok. Pár vaddisznó meg egy farkas... mindet elintéztem... gyenge moboknál nem csoda hogy tudok ölni.
Odaértünk és itt volt az ember aki elöttünk takarított. Egy nagyon alacsony kócos haju lány. Mikor közelebb mentem kirajzolódtak a vonalai is... amik hát... nem túl fejlettek. Táskásak a szemei... de olyan szinten hogy kételkedek benne hogy egyáltalán tudja e az alvás szó jelentését. Bár az előitélet alltalában soha nem jó. 
-Heló! -intettem felé- Te takarítottad ki az ide vezető utat? -majd leültem én is.
avatar
Danieru
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2015. Mar. 22.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
100/150  (100/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Kanami on Vas. Május 10, 2015 7:02 pm

Danieru

Ismertem a fiút, még azon a különös küldetésen találkoztam vele, nem is olyan régen. Nem beszéltünk. De gyanúsnak tartottam, hiszen ő is szőke volt. Ha nem játszottuk volna le ilyen gyorsan az egészet, akkor talán őt is meggyanúsítottam volna. Na persze ő nem is viselkedett gyanúsan, meg semmi, így talán az utolsók között lett volna.
Arra viszont nem számítottam, hogy újra látni fogom őt. Egy ekkora világban nem gondoltam úgy, hogy túl sokszor összefuthatok csak úgy valakivel, akárki ismerőssel. Mármint akkor, ha nem volt okom rá eleve, hogy találkozzak. Vagy ha nem állok közelebbi kapcsolatban vele így vagy úgy, mint a céhtagokkal, vagy ha nem kifejezett szándékom követni az illetőt. Meg az is kivétel, ha valaki a szomszédban lakik például. Szóval rengeteg ok lehet, és tényleg összefuthat az ember véletlenül akárkivel. De hogy egy ekkora erdő közepén is megtörténjen.. A végén még azt kell gondolnom, hogy direkt követett, mert nem bír a vérével. ^^
Na persze semmi rosszat nem feltételeztem róla. A pókok másokat is érdekelhetnek. Még egy kicsit meg is lepődtem, hogy nem találtam itt senkit magunkon kívül.
- Szia. - álltam fel rögtön, ahogy megláttam, de nem igazán tudtam, mit kell tennem, így végül nem intettem vissza neki, egyszerűen csak köszöntem. Most mit csináljak? Legyek dandere? Vagy épp.. kuudere? Jajj, de még masnim sincs. Nem akarom ilyesmire pazarolni a pénzecském. :/
- Igen. - bólintottam röviden válaszolva, majd visszaültem a helyemre.
- Kérsz? - mutattam a szendvicsemre. Volt még egy az invertorymban. Nem én csináltam, hanem úgy vettem. Sajnos nincs igazán főzés jártasságom.
- De hiába takarítok annyit, nem igazán mozdul meg az exp mérőm. - kukkantottam fel a fejem fölé sóhajtva, ahol a csík alig mozdult a kezdés óta. Pedig én tényleg rengeteget dolgozom.
- Viszont legalább a harcmodorom tudom javítani ezzel.. Tudod, egészen furcsa az itteni harc. Sokkal nehezebb, mint képzeltem. Még hozzá kell szoknom.
avatar
Kanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2015. Feb. 10.
Age : 19

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
611/700  (611/700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Danieru on Kedd Május 12, 2015 11:30 pm

Csak most ugrott be hogy valahol már láttam a lányt... nem tudom hol... de az biztos hogy már láttam. Liar-game... talán az a játék volt az. Igazábol mindegy most meg is ismerhetem... nem a küldivel kellene foglalkoznom hanem vele. 
-Szia!- kiabálta el magát Eryn.- Eryn vagyok... a társam társa.- mosolygott majd leült a lány vállára.- Hogy vagy?... Nehéz volt legyőzni az idevezető úton lévő mobokat? Miért karikás a szemed?- elárasztotta a kérdéseivel .... néhány olyannal is amit nem túl... kedves dolgog megkérdezni.
-Eryn... kicsit értelmesebben próbálj meg fogalmazni oké?- mondtam mosolyogva mert a társam társa kicsit ... furán hangzik.- És olyan dolgokat ne kérdezz ami sértő lehet.- most bólogattam majd sóhajtottam egyet.
-Rendben... megpróbálom innentöl máshogy, így jó?- mondta kicsit gúnyosan.
Nem lehet gyenge ha egymaga takarította ki idáig a helyet.- Értem... akkor erős lehetsz... legalábbis nálam erősebb- végighúztam a kezem a fejemen- Még elég gyenge vagyok, fejlődnöm kellene.
A szedvicses ajánlat jól esett.
-Elfogadom,- mosolyogtam- te csináltad? - majd beleharaptam- Hmm... finom.
-Takarítás?... Csak viccelsz ugye? - elkezdtem kicsit kuncogni- Bocsi... csak a takarítással nem fejlődhetsz... mobokat kell vadászni, küldetéseket vinni és harcolni más játékosok ellen. Ezekkel fejlődhetsz leggyorsabban ha jól emlékszem.- Nem rég kezdtem el a játékot és már tanítok is valakit valamire. Ez egy kicsit durva nem?
-A nehéz harctanulás lesz az amit nem nagyon fogok megérteni soha. Túl gyorsan tanulok ilyen téren.- mosolyogtam a lányra- De ha akarod segíthetek... bár nem tudom hogy az én szintemmel mire mennél.

-A bemutatkozást el is felejtettem... - feláltam és jobb kezemet a lány felé nyujtottam- A nevem Danieru... ha nem tetszik becézhetsz nyugodtan. Téged hogy hívnak? Hmmm... ha érdekel bármi kérdezz nyugodtan... megpróbálok válaszolni mindenre.
avatar
Danieru
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 116
Join date : 2015. Mar. 22.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
100/150  (100/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Kanami on Szomb. Május 30, 2015 5:31 pm

Elsőre meglepődtem a kis tündérke megjelenésén, hiszen nem mindennapi látvány, de az jobban meglepett, hogy legutóbb nem volt a fiú mellett. Most pedig törhettem a fejem. Vajon ő is állatidomár? De akkor hogy vehetett részt a petje nélkül? Persze nem volt szükség harcra, de ezt honnan tudhatta volna előre? Főleg ha ő is ugyanúgy csak aludni tért be oda, mint én..
Nem értettem, de végül csak rámosolyogtam a tündérkére.
- Szia Eryn, az én nevem Kanami. Örvendek. - köszöntöttem rendesen, bár közben ő elárasztott kérdésekkel, és azokat próbáltam megjegyezni, hogy mindegyikre megfelelő választ tudjak adni.
- Jól vagyok, köszönöm. Nem nehezebb, mint ezen a szinten akármelyik mobokat legyőzni akárhol. Azért, mert nem alszom eleget, és ez fokozottan igaz a kinti életemre. - daráltam én is a válaszokat ugyanolyan gyors egymásutánban, ahogy ő tette fel őket nekem.
- Ugyan, semmi gond. Honnan ismerhetné egy tündér az illemet? - mosolyodtam el.
- Egyáltalán nem volt sértő. - Sőt, még örültem is neki igazából, hogy hozzám szólt. És nem csak azért, mert újra egy mob csicsergő hangját hallhattam, ami nem éppen hétköznapi dolog. Vagyis itt, úgy tűnik, igen. De én még mindig elhűlök tőle.
- Azt csak farmolással lehet igazán. Illetve egy kedves tanácsadóm azt mondta, hogy a küzdőtéren és az arénában lehet a legeslegjobban fejlődni. Igaza lehet, egy küzdőtér egyébként elég hasznos is. Sokkal másabb emberekkel harcolni, mint mobokkal. - böktem a kitisztított ösvényre magam mögött.
- Úgy vettem. Nem jeleskedem túlzottan a főzésben. - magyaráztam, bár egy kicsit elszontyolodtam. Sokkal felemelőbb lett volna azt a választ adni, hogy igen, én magam csináltam!
Aztán pedig felnevettem, ahogy visszakérdezett.
- Az előbb te fogalmaztál úgy, hogy nehéz volt-e kitakarítani az utat. Ezért engedtem meg magamnak, hogy én is ezt a kifejezést használjam. Ez egy kazamata, vagy egy térség ideiglenes megtisztítását jelenti moboktól. - de azért aranyos asszociácó volt. Nem akartam kioktatni, vagy ilyesmi, csak megmagyarázni a tévedését természetesen. Remélem, nem haragszik meg érte.
- Hühhm.. Akkor mit szólnál hozzá, ha segítenénk egymásnak? Te segítesz harcot tanulni, én meg.. szintén. Egy párbaj esetleg? ^^ Vagy inkább nézzünk be oda? - böktem magam mögé, ahol a pók kazamata feküdt.
Elfogadtam a felkínált kezet.
- Engem szólíts Kanaminak, örvendek. - hajoltam meg aztán, ahogy japánban illendő. De nem igazán tudtam mit kérdezni tőle. Egyáltalán.. nem lenne furcsa, ha csak úgy neki állnék feltenni mindenféle kérdést? Azt sem tudom, mi az, ami talán tolakodó lehet. Így inkább csendben maradtam.
avatar
Kanami
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 132
Join date : 2015. Feb. 10.
Age : 19

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
611/700  (611/700)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Askr on Szer. Feb. 14, 2018 5:28 pm


- Te, Hope? – pisszegett nekem emberi hangján a démonfarkas.
- Én, Hati. – feleltem neki szokottan, miközben ugyanolyan elmélyülten olvasgattam a gödör közelében. Sosem értettem, mi volt ennek a pókmedernek az alján, vagy miért vájták ide a szóban forgó nyolclábúak. Az alját vastag háló fedte be, ami – feltehetően – azt jelenthette, hogy ez nem egy meder. Lehet, tévedtem, de akkor hiába vezetett ide az a nyom, amit követtünk. A főellenségek kompendiumát tanulmányoztam, mialatt a fekete farkas inkább undorodva, semmint bajlódva küszködött a pókokkal.
- Mit csináljak ezekkel? – kérdezte ingerülten.
- Azt, amit eddig. Most már hagyj olvasni. – intettem le egyszerűen a petet, majd sűrű legyintés közepette hátat fordítottam neki. Hallottam, hogy nem tetszett neki, de eleget tett kérésemnek. Elenyészőnek és jelentéktelennek tűnt a harc zaja: a fogcsattogtatások és a pókok nyivákoló halálsikolya. Néha azért feltűnt, amiképpen a démoni pet árnyékában elrejtőzve, majd kitörve sorozatosan pusztította az amúgy is alacsony szintű mobokat. A kevés bosszúság, frusztrációja ellenére nem tudott nem kuncogni. Szeretett harcolni, erejét fitogtatni – ez sosem változott meg. A változás máshol, másmilyen alakokban mutatkozott meg.
Mélyet sóhajtva csuktam be a bossokról író kézikönyvet, majd a tele írott füzetemet vettem kezem ügyébe. Elmélyülten szorongattam a „könyvjelzőt”, egy kártyát, amin a vándort – vagy bolondot? – egy vadkutya harapdált. Nem értettem franciául, de a taro-hoz sem értettem, de tudtam, mit jelentett: lehetőségeket – és ez vezetett ide, a pókok közé, hogy valamit megtaláljak. Egyszerűen csak féltem elrugaszkodni, az ismeretlenbe vetni magamat. Végül is ki merne, azok után, amik történtek…?
Lelki tükreim a hálóval fedett üreg alját vizsgálták. Lassan, guggolás közepette hajoltam a szóban forgó üreg irányába. Fél pillanattal később felocsúdtam a szem számára aligha gyanús hely látványából és az irományomra meredtem.

- 14-es számú… a MEGFONTOLT. – dünnyögtem az orrom alatt. – Mi értelme van számozni ezeket, ha már nevük is van? – Szememet idegesen forgattam meg, majd azzal a mozdulattal a füzetet is elsüllyesztettem az inventoryban. Vállamat nemtörődöm módon rándítottam meg, majd sarkon fordultam, kezembe vettem pálcámat. Megiramodtam Hati irányába, akit idő közben a szó szoros értelmében elleptek a pókszabásúak. Egy-két nagyobb lendítés kíséretében megszabadítottam őt a kártevőktől. A démonfarkas vonyított egyet, minek hatására a mobok szétszéledtek. Egy időre alábbhagytak a próbálkozással. Kezdett pirkadni, és ahogyan a Nap sugarai átsütötték a szűkösebb kazamata falait, a szörnyek is megrémültek a vakító látványtól. Félmosoly ívelt át arcomon, ahogyan a meleg napfény mindent elöntött. Lassan a tavasz is közeledhetett, és ez változásokat hozhatott – nagyon jó változásokat.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 501
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by K1 on Szer. Feb. 14, 2018 7:25 pm

Askr

Sokan mesélték azt, hogy a horgászat ellazít és megnyugtatja az idegeneket ráadásul, ha ügyesek vagyunk meg a hasunkat is degeszre tömhetjük vele. El ne higgyétek ez a marhaságot égbekiáltó hazugság az egész. Egyszer kipróbáltam a való világban és két óra alatt sikerült megutálnom az egészet és a nap végén örömmel égettem el a horgászbotomat. Kezdetnek mikor a csalit akartam felhelyezni a horogra háromszor megszúrtam az ujjamat majd miután fél órán keresztül nem történt semmi kihúztam és elképedve tapasztaltam valami bunkó, paraszt lezabálta a kukacomat. Ha ez nem lett volna elég három szúnyog úgy döntött én vagyok, számukra a terülj-terülj asztalka ráadásul még az eső is eleredt. Mint említettem örömmel gyújtottam be otthon a botommal melynek a lángjai fölött az a halat sütöttem, meg amit a közeli boltban vásároltam. Egyszer meghallottam, hogy két öreg arról beszélt mennyivel könnyebb ebben a világban a horgászás, mint odaát. Egyáltalán nincsenek szúnyogok, csak békésen nyugodtan üldögélnek a vízparton és nem kell, attól rettegni mikor jön a halőr. Ezután kezdték el a jól megszokott történeteket, ki mekkorát fogott.
-Ekkora volt, a szeme. – mondta az egyikük és mutatta az ökölbe szorított kezét.


Úgy döntöttem, hogy teszek egy próbát és pár aranyat feláldoztam egy elég gyengécskének tűnő botba. Nem zavart engem, ha esetleg nem fogok semmit csakis az élmény számított, vagyis érezni akartam a békességet és a nyugalmat. Jó messzire kellett mennem a kezdetek városától mire találtam egy alkalmasnak tűnő vízfelületet. Olyan tíz méter hosszú lehetett és a közelében valami picinyke hullámokat csinált így arra gondoltam az csakis hal lehetett. Belógattam a damilt a vízbeleültem a földre, hátamat nekitámasztottam egy fának és csak vártam. Persze nem voltam teljesen idióta és közben ide-oda járt a tekintetem nem-e jön arra egy gyilkos szándékú a szörnyeteg. Úgy rémlett az öregek hivatalos horgász tavaknál jártak így ettől nekik nem kellett tartaniuk. Úgy egy óráig bambultam magam elé mikor megvakartam a fejemet, mert egy különös gondolta fészkelte be magát oda.
~ Raktam én erre csalit?~
Fogalmam sem volt róla, de nem mertem megnézni, nehogy megint bebizonyosodjon, mekkora egy idióta vagyok. Egyszer csak úgy éreztem mintha valami megragadta volna a horgot, amitől nagyon megörültem és elkezdtem húzni. Nagyon erős lehetett ugyanis hiába erőlködtem ő csak nem hagyta magát. Mindent bevetett, amit csak tudtam azonban ez is kevésnek bizonyult. Régebben halottam valami olyasmiről, hogy fárasztani kell a prédát, de úgy tűnt az a valami szintén olvasta, mert én már majdnem teljesen kikészültem. Az újonnan felfedezett önérzetem nem engedte, hogy feladjam a küzdelmet egy ilyen kis vacak ellen és még erősebben húztam. Ekkor váratlanul a valami megindult kifelé méghozzá félelmetes sebességgel és egyenest a képembe csapódott. Megszokásból megráztam a fejemet majd keresni kezdtem mi talált el. Nem fogjátok elhinni, hogy mit sikerült majdnem kifognom, egy bakancsot. Mikor húztam kifele bizonyára beakadt valamiben ott lent majd váratlanul kiszabadult és ekkor talált képen. Azért mondtam, hogy majdnem ugyanis a becsapódáskor kijött belőle a horog is visszaesett a tavacskába így végig kellett néznem ahogyan „kereket oldott” a zsákmány.

Annyira dühös lettem, hogy elhajítottam a botomat és megesküdtem soha többet nem csinálok ilyesmit. Hogy lenyugtassam magam egy közeli kazamata felé vettem az irányt, amit nem is olyan régen láttam. Attól nem tartottam, hogy bajom esik, mert volt nálam hazahívó kristály. Egy hatalmas üvöltésre lettem figyelmes, amiből megtudtam az a nyavalyás ordasok ide is befészkelték magukat. Már korábban előkészítettem a kezdő kardomat és a pajzsomat azonban valami azt súgta ezek kevesek lesznek. Nagyon óvatosan araszoltam befelé nehogy valaki váratlanul rám támadjon. Mikor megláttam a farkast már majdnem előkaptam a kristályt mikor észrevettem egy srácot, aki halál nyugodtan ott álldogál mellette. Halál nyugodtan odamentem hozzájuk és ugyanígy köszöntöttem őket.
- Üdv.
Igyekeztem magabiztos képet vágni, mert ez illett legjobban a karakteremhez.
- Hogy megy? – valószínűleg nem sétálgatni ment egy szörnyektől hemzsegő kazamatába. - Régóta vagy itt?


avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Askr on Kedd Feb. 20, 2018 4:38 pm

A pet vonyítása lassan nyugtalanítónak hatott. Kék lelki tükreit az újonnan spawnoló rajra vetette, acsargó morgásával felhívta rájuk a figyelmemet. Egy emberibb hangon hallatszódó csataüvöltéssel fejelte el az irányomba vetődő fiatal pókegyedet. Egy gyors bólintással megköszöntem az igyekezetét, aztán hátát fedezve seprűként kezdtem el használni pálcámat. Egyet jobbra, egyet balra, és a pókbébik éles vinnyogás keretei között hullottak a levegőbe, ahol oroszlánrészük rögvest elpixeleződött.
– Ez nagyon egyszerű. – jelentettem ki csalódottan.
– Ezt a húsz szinttel alacsonyabb mobokra mondod, te dinka. – közölte velem csúfondáros félvigyorral a démoni farkas, újabb szóban forgó pókot elfejelve. – Remélem, MEGFONTOLT-ra is ezt fogod mondani.
– Mondanám, de tököm tudja, hol van! – feleltem rá élesen, botomat újabb csapásra lendítve. – Kinek az ötlete lehetett ezeket ennyire eldugni?
– Honnan az istenből tudjam? – kérdezte egyszerűen a pet, mialatt átharapott egy újabb baba pókot. Az éles visítással lehelte ki lelkét, az agyarak biztos satuja között apró pixelek formájában robbant szét. Örült a szívem, hogy ebben a játékban aligha volt vér, mert ellenkező esetben mindent elárasztott volna a zöldessárga trutyi.
Az iménti hullám meglepően kevésnek bizonyult, egy-két percen belül sikerült kitakarítani. A maradék néhány pók éles morgolódással húzódott vissza az árnyékos, hálókkal fedett vackába. A farkas fenyegetően szegte fel fejét, büszkén maradásra intvén a mobokat. A magam részéről karjaimat széttártam, rosszallóan csóváltam főmet, a dölyfös Hati láttán. Tekintetem a bejárat irányába tévedt, az újonnan érkezett srác láttán, hallatán.

– Szia! – viszonoztam a köszöntést, egy gyors intéssel, majd körbetekintettem a – feltételezetten – kitakarított kazamatán. – Ja, ami azt illeti. Lassan… őőő… hajnali 4-5 óta. A főnyereményre várunk. Érdekel? – kérdeztem tőle barátságosan, majd jobban szemügyre vettem. Anno a sötétség miatt nem láttam elég jól, de így belegondolva ismerősnek tűnt a fickó. – Héé, téged ismerlek. Ott voltál a kazamatánál. Káááá… 9, ugye? – Kellemetlen volt rákérdezni, de már nem tehettem mást. Party nélkül nehézzé vált nevekkel totózgatni, úgyhogy inkább biztosra mentem.

_________________

avatar
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 501
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 25
Exp:
2495/2500  (2495/2500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by K1 on Kedd Feb. 20, 2018 5:27 pm

Szerencsémre nem egy rossz szándékú játékossal sikerült összetalálkoznom így nem is támadott rám. Mondjuk a kasztjából kifolyólag nem is tette volna ugyanis az állatidomárok ritkán piszkolták be a kezüket. Ezt a megtiszteltetést meghagyták a kis kedvenceiknek legalábbis én így tudtam. A farkasa elég jól neveltnek tűnt annak ellenére, hogy nem volt más, mint egy rakás egyes és nulla. Valami oknál fogva ez az állatfaj nagyon felkapottnak számított abban az időszakban, mert nagyon sok játékosnál láttam hasonló társat. Megtudtam tőle, hogy jó pár órája vadászgatott a kazamatában és viszonylag jól ment neki az irtást. Erre magamtól is rá kellett volna jönnöm ugyanis elég lett volna egyszerűen körül néznem. Normál esetben hemzsegniük kellett volna a játék által irányított szörnyeknek ám akkor egyetlen egyet sem láttam.
-Nem egészen.

Beszélt valami főnyereményről, ami nem igazán érdekelt csupán ki akartam ereszteni a gőzt.
-De ha már itt vagyok.
Váratlanul azzal állt elő, hogy ismerős vagyok a számára és kis híján sikerült eltalálnia a nevemet. Tisztában vagyok vele, hogy egy egyszerűbbet kellett volna választanom ám ez volt az első, ami az eszembe jutott. Bár nem volt valami kellemes, hogy egy rendőrségi kutyával tévesztett össze azonban nem haragudtam meg érte.
-Majdnem, K1. - mondtam karba tett kézzel.
Én is szemügyre vettem őt és a farkasát majd kutakodni kezdtem az emlékeim között, ami nem volt valami nehéz, mert viszonylag kevés állatidomárral volt dolgom. Sajnos erőltetnem kellett a memóriámat, de sajnos nem jártam sikerrel.
-Hogy megy sorotok?
Dolgozott az agyam gőzerővel, hogy kideríthessem ki ez a páros és valami azt súgta, hogy a neve a betűvel kezdődik.
-Askr.
avatar
K1
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 102
Join date : 2018. Jan. 21.

Karakterlap
Szint: 5
Exp:
246/250  (246/250)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: A Pók Kazamata

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.