Kazamata

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

default Kazamata

Témanyitás by Kayaba Akihiko on Szomb. Ápr. 25, 2015 6:18 pm

Az első szint húsz emeletes kazamatája, aminek végén anno Illfang, az első szintfőnök lakott. Főként koboldokkal lehet itt találkozni.

Kayaba Akihiko
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 14255
Join date : 2012. Jul. 29.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Szer. Ápr. 06, 2016 6:21 pm

Cearso

…Szóval fogtam magamat, és betekintettem a koboldok csodálatos életébe. A hülye nevű fazon azt ajánlotta, hogyha könnyű kalandra vágyok, kezdjem ott. Azt mondta, amikor mindenki kezdő volt, itt kellett megtalálniuk azt a hústornyot, Illfangot. Ami már az elejétől feltűnt, hogy az itteni koboldok nem is koboldoknak néztek ki, hanem kenguruknak. Túlméretezett, vörös kenguruknak. Nyilván az Isten bácsi akarta úgy, hogy ne ijessze meg a nyuszikat és legyen nekik is valami. Persze én nem féltem sem a piros kenguruktól, sem a vaddisznóktól, de még a saját árnyékomtól sem! Egyenesen, kidüllesztett mellekkel járkáltam az első kazamatában, mintha a királya lettem volna. Amit élőt láttam, mind páncélos, buzogányos, kardos kenguruk voltak, akik elfelejtettek ugrándozni.
- Milyen kis bénaságok. Legalább ugrálhatnának! – mondtam fennhangon, miután az egyiket két lövésből terítettem le. Nevetve konstatáltam, hogy gyerekjáték lesz a kobold labirintusban végigmenni, ha mindegyik ilyen kis nyeszlett anyámasszony katonája lesz.
Kényelmesen járhattam be a kazamatát, nem ért semmi váratlan… legalábbis egyelőre. Nem engedtem le a védelmemet, ahogyan azt Jason megtanította. Egyszerűen csak elkezdtem unni, hogy igazándiból semmi sem jött. Fel-alá csoszogtam a folyosók között, aztán már annyit kutakodtam, míg el nem tévedtem! A térképben is annyira megzavarodtam, hiszen annyi útelágazás és emelet volt, hogy még ilyen rendszerrel bizisten nem találkoztam. A homlokomra csaptam, miután eszembe jutottak az atyáskodó kamasz szavai: ha tehetem, mindig jelöljem be a térképen a kiindulási pontot.
- Jaj, ne már… – nyögtem fel, szememet forgatva, de jókedvemet el nem vesztve. Előbb utóbb úgy is kitalálok a kazamatából, még a kristály segítsége nélkül is. Végtére azért jöttem, hogy kalandozzak. Magabiztos mosoly szelte át arcomat, miután egy nyilat felajzva egy felém csörtető kenguru őrszemet készültem lepuffantani.
- Booya! – Majd puff, két nyíl után el is pixeleződött. Szerettem, amikor még a támadás bevitele előtt sikerül leteríteni a prédát. Izgalmas és szórakoztató volt ezt csinálni, akármennyire is lehettek nyeszlett kis vakarékok. Dudorászva csörtettem tovább, annak reményében, hogy azért előbb-utóbb megtalálom a jelölési pontot. Néha jó tudni, merre van a kijárat…

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Cearso on Pént. Ápr. 08, 2016 8:57 am

Taka

Ösztön.
Mi másnak hivnád azt a furcsa érzést, amikor nincs semmi feladatod egy adott helyen, de érzed, hogy most oda kell menned?
Ez az érzés már nem egyszer becsapott, azonban ha nincs más dolgom, akkor miért ne követhetném ismét?
Sosem érdekelt igazából Illfang egykori lakhelye. A Túlélők Csarnokában elégszer láttam már.
A szörnyek sem félelmetesek már számomra ezen a szinten. Inkább békén is hagyom őket. Ráadául számomra nem lennénak kihívás, de valaki biztosan örülne a kinyerhető tapasztalatnak. Ilyenkor szeretem, amiért oda szoktam figyelni Shu szavaira. Ha megtalálom azt a pontot, ahol a lények nem figyelnek fel a jelenlétemre, akkor minden bizonnyal ki tudom kerülni őket. Majd a következő pillanatban el is tűnt az egyik kobold, amelyiket ki akartam kerülni. Ennyit a megfontolt lépésekről.
Gyorsan az egyik falhoz húzodtam, és bekapcsoltam a lopakodásom. Aki itt próbál meg fejlödni, az nem lehet túl magas szintű. Következtetésképp nem hiszem, hogy lenne észlelése. Nem tudom mennyire örülne a társaságomnak egy ilyen alak, de egy dologban biztos vagyok. Senkit se láttam az eltünő lény közelében. Ennél fogva nagy eséllyel íjász az illető. És ha így van, akkor az én felelösségem, hogy simán tudjon fejlödni. (Persze ez valószínüleg nem igaz, de addig is elfoglalom magam valamivel, amíg a többiek megtalálják a következő bosstermet.) Lassan és csendben eljezdtem követni azt a játékost, aki miatt valószínüleg ide hívott az ösztönöm. 
Meglepve figyeltem fel ara, hogy még milyen fiatal, akihez hozzácsapodtam, mint védangyal.

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Hétf. Ápr. 11, 2016 7:51 pm

Nemhogy közelebb kerültem volna a kijutáshoz, de egyre jobban belezavarodtam. Persze külső jelét nem adtam, csak vígan dudorásztam, aztán úgy gondoltam, nem ártana egy kicsikét lepihenni. Tekintetemmel körbepásztáztam azt a folyosót, ahol éppen voltam. Néhány méterrel odébb találtam egy falból kiálló sziklalapot. Mintha a spanyolviaszt találtam volna fel a felfedezésemmel, oly vidáman csettintettem szabad kezemmel. Az íjat bal vállamra akasztottam, mialatt felmásztam az egy-másfél méteres lap tetejére. Ott úgy örültem magamnak, mintha a Mount Everest csúcsát hódítottam meg volna. Persze aki olyan kis töpszli, mint én, annak egy hegynek tűnt az a töpörtyű sziklaperem. Fura, nagyon fura abba belegondolni, hogy amíg játszok, a testem nem fog nőni. Ha jól számoltam – és mivel a szülinapomat mindig megjegyzem –, tizenkét éves vagyok, de még mindig kilencnek nézek ki. Ha úgy vesszük, nem is kell felnőnöm és mindenek előtt nem szükséges átélnem a tinédzserek borzadályát. Pattanásos bőr, állandó hisztizés, szófogadatlanság, mamitól-papitól eltávolodás, sorolhatnám. Jasont nem értettem, miért volt meg annyira jól az anyukája meg apukája vagy más társasága nélkül. Csak azzal a fura nevű fickóval caplatott fel-alá, de általában akkor, amikor körülöttük kolbászoltam. Vagy nekem tűnt úgy, hogy keveset beszélgetett a barátjával? Na mindegy, ha hazaérek, megkérdezem tőle.
Yumimat az ölembe raktam, fejemet össze-vissza ingatva nézelődtem, hátha találok ebben a rém magányos kazamatában valami szórakoztatót. A sziklalap és a fal illesztésében lévő fúgába szorulva egy kisvirágot leltem. Szegényke nagyon kis elhanyagolt volt, amiért nem érte napfény. Ha jól láttam, ibolya vagy valami hasonló lehetett, de hát szegényke nagyon lekonyult. Leszakítottam, s ujjbegyeim közé véve megpörgettem. Kis magányos növényke lehetett, barátok nélkül.
- Olyan vagy, mint én. – jelentettem ki szokottabbnál komorabb hangon, de a bazsaly nem tűnt el szám sarkából. – Na de majd én segítek a bajodon, addig tarts ki. – Az orromhoz emelve gyorsan megszagoltam, aztán elraktam az inventorymba. Ilyenkor jelezni szokta a rendszer, hogy meddig élnek a virágok, szóval az ibolya érdekében nem ártott lassacskán elindulnom. Csak még egy kicsikét hátradőltem a kőlapon és nagyot sóhajtottam. Oldalra néztem, jönnek-e ugróképtelen kenguruk, de nem jöttek. Egy kis időre megszabadultam tőlük.

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Cearso on Csüt. Ápr. 14, 2016 9:04 am

Mint mondtam, a védencem elég fiatal volt. Ránézésre körülbelül tízévesnek sacolnám. Persze az idebent nem sokat jelent, hisz már jó néány év eltelt a bekerülésünk óta. Vajon a szülei mennyire hiányolhatják a szemük ki fényét? Nem olyannak tűnt, mint Shu, akinek az aurájában érzödött a fájdalom, és a magánytól való félelem.
Nem, ez a kis gyerköc határozottabban életvidám, és gyerek volt. Nem csak azért mert fiatalabb volt Shunál. Volt valami a viselkedésében, ami miatt az ember úgy érezte, nincsenek neki félelmei. Neki ez a világ csak egy másik világ volt, semmi több. Hasonló dolgokat csinál, amiket én, mikor ennyi idős voltam. Őt nem lehet úgy lekötni, mint Shut. Vele nem lehet majd intellektuális párbajokat vívni a világról. Valószínüleg a hálózatomnak sem lesz a szerves része. Mégis, egy ismeretlen érzés azt súgja, hogy jobban meg kéne ismernem. Talán az ösztöneim pont miatta vezettek erre a helyre.
Soha nem találkoztam ezelőtt gyerekekkel idebent. Talán Chizu, de vele nem tudok úgy beszélni, hogy ne érezném Shu vagy a sárkincája figyelő tekintetét a hátamon. El kéne kísérnem a dojoba. Nem. A Shuval való találkozás hamar kiölné belőle a valódi énjét. Arra kell törekednem, hogy minél később találkozzon össze Shuval. A feladat persze lehetetlen, ha továbbra is az árnyékban rejtözöm. De mit kéne mondanom? Nem venné ki furán magát, ha hirtelen megjelennék a semmiből?
Ahogy az ibolyához beszélt, akaratlanul is Asato alakja rémlett fel bennem. Túl kéne tennem már magam a múlton, ami történt megtörtént, nem tudok rajta változtatni.
Máris meghazudtolta a benne kialakult képemet. Szabad, ártatlan és bölcs. Valószinüleg szebb múlttal, mint bárki idebent. Már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Azonban ez helyzetet teremtett arra, hogy megtegyem az első benyomást.
-Szép kis metafora.
Kilépek az árnyékból a srác látómezejébe.
-Talán egy költő veszett el benned?
Annyira jó érzés, hogy nyugodtan használhatok én is aforizmákat, és nem kell amiatt aggódnom, hogy valaki esetleg szó szerint érti a dolgokat. Timidusnál túl gyakran fordult elő, hogy mindent meg ellett neki magarázni, mert nem ért minket rendesen.

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Csüt. Ápr. 14, 2016 11:33 am

A kőlap kezdett hideg lenni a hátamnak. Ugyan még nem volt kedvem felállnom pihenőhelyemről, alkarjaimra támaszkodva kissé felültem. Derekamat enyhén megdörzsöltem, hogy hamar eltűnjön rólam a libabőr. Egyik lábamat a másikkal akasztottam össze, aztán egy elnyújtott sóhajjal adtam hangot mind unalmamnak, mind lustaságomnak. Tényleg nem volt túl sok kedvem újból elindulni, ám a virágért kellett. Meg akartam mutatni Jasonnek, hogy még a legsötétebb, legkomorabb helyeken is teremhet élet. Attól függetlenül, hogy a virág kicsit sem volt olyan, mint amilyenek a kertünkben vagy a mezőn nőttek, érdekelt a sorsa. Különösen azért, mert ilyen körülmények között is küzdeni akart. Ha a játékban tényleg létezne halál, vajon én mennyire harcolnék? Áh, ostobaságokat beszélek a fejemben, ráadásul feleslegesen! Csak lefárasztom magamat a kaland hátralevő részére. Nem lett volna fair ki teleportálni, ki akartam találni.
Összefont lábaim már kezdtek elzsibbadni, úgyhogy felültem. Fejemet – mintha mély álomból ébredtem volna – felocsúdva ráztam meg. Orromat jobb mutatóujjam hátával dörzsöltem meg, majd még egyszer körbetekintettem. Igaz, tisztes távolságban, ám a koboldok ismét kezdték felütni a fejüket. Idegesítő, haszontalan népség! Na majd adok nekik, miután sikerült megerőltetnem magamat. Figyelmem azonban egészen másra terelődött. Valami – vagy talán valaki – közeledett. Olyan furcsa volt: már a távolban hallhattam volna, hogy jön, hiszen a folyosók visszhangot vertek. Nyilván valami trükk vagy jártasság lehetett a tarsolyában az illetőnek. A metaforák rosszak voltak, nem értettem, miért említette. Irodalmon is ilyen furcsa eszközöket tanultunk, aminek szerintem az égvilágon nem vesszük semmi hasznát. Sosem tudtam rendes példával előhozakodni, hogyha a tanár néni megkért, mutassak egy metaforát. Viszont ha már itt tartunk, a nyelvtannal sem voltam túlságosan megbarátkozva. A kanjik ábrázolása még uncsibbnak ígérkezett, szóval azokból inkább sárkányokat meg unikornisokat rajzoltam. Az idegentől érkezett dicséretet azonban jól esett hallgatni, habár nem tudtam, mit kellett volna csinálnom. Kicsit előrébb hajtottam fejemet, hogy jobban megnézhessem magamnak, de idő előtt kilépett a sötétségből. Amint már láthattam a hanghoz tartozó alakot, széles mosoly terült arcomra.
- Ó, helló! – köszöntöttem. – Nem-nem, csak ez a virág tényleg olyan, mint én. – Tarkómat kissé tanácstalanul vakargattam meg, miközben megpróbáltam az idegennek megmagyarázni a hasonlóságot. – Még a legkilátástalanabb helyzetben sem felejt el élni. Van mibe kapaszkodnia. – A kaján vigyorból visszafogottabb bazsaly lett. Nem is tudom, olyan emlékeket gerjesztett bennem, de fárasztó volt ilyesmire gondolnom. Ha érdekli, megpróbálom körülírni, ha nem, így jártam.

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Cearso on Szomb. Ápr. 16, 2016 12:29 pm

Van egy olyan érzésem, hogy nem teljesen értette meg, amit mondok. Bár érthető a koránál fogva, hisz még nem biztos, hogy felfogja, hogy gyakorlatilag ugyanazt mondtuk.
Leülök a kissrác mellé.
-Persze. Értem, amit mondasz. Ha mindenki csak egy kicsit gondolkodna úgy, mint ti, a világ sokkal boldogabb hely lenne.
-Azonban, mit gondolsz, hol lenne jobb helye annak a virágnak, amit az előbb leszakasztottál? Itt, ahol küzdhet az életéért, vagy ott ahol nem kell már azon aggódnia, hogyan is éljen.
Nem szép dolog összetörnöm szegény fiú világát, de én már nem úgy gondolkozom, mint egykor. Talán már nem is tudnék gyerekként gondolkozni.
Vajon mikor felejt el egy ember gyerekként gondolkozni és érezni a világot? Melyik az a pont, mikor egy gyerek kezd teljesen más szemmel nézni a világra?
Olyan rossz érzés belegondolni, hogy egyszer ennek az ártatlan gyereknek is fel kell majd nőnie.
-Mondd, hiányoznak a szüleid?
Olyan rég rá akartam kérdezni már valakinél a dologra, hogy nem is gondoltam arra, hogy ezzel milyen lavinát indíthatok el. Nem is érdekelt. Lehet, hogy egy kicsit gonosznak hangzik, de az elmúlt három évben senkivel sem voltam teljesen őszinte. Ami azt illeti, magammal szemben se, és hiányzott egy őszinte és tiszta vélemény, arról hogy tényleg helyes, amit csinálunk.
Meg aztán, ha valakit jobban megismerek, általában már nem teszek fel ilyen személyes jellegű kérdést, mert félek, hogy sokkal távolabb kerülök tölük, minél inkább megnyilnak előttem.
Hogy mért pont egy kisgyereknek teszem fel a kérdést? Talán mert ő még nem különbözteti meg annyira az informativ kérdéseket a személyesektől. És hazudni is sokkal kisebb eséllyel fog.

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Vas. Ápr. 17, 2016 11:33 pm

Egy kicsit elpirultam, amit mondott, habár nem egészen értettem. „A világ boldogabb hely lenne” – de hát most sem az? Azt vettem észre, hogy az emberkék nehezen veszik észre azt, ami jó. A virágokat, amik igenis megnőnek ezeken az elhagyatott, koszos kazamatákban. Az ibolya kitartása vajon csak engem tenne jobb kedvűvé vagy más is örülne? Azt hiszem, ez olyan kérdés, aminek jobb lesz utána nézni.
Miután leült mellém, túláradó jókedvvel néztem rá. Örültem, mert azt jelentette, nem akart egyhamar távozni. Kérdésén elgondolkodok: mutatóujjamat ajkam elé biggyesztettem és a mennyezet felé tekintettem. Hosszan elnyúló hümmögéssel adtam hangot töprengésemnek.
- Egy virág nem tudja megmondani, hol növekedjen. – feleltem végül, nemtörődöm vállrándítással. – Igazságtalan, hogy nem tudja eldönteni, hova menjen, és mit csináljon. Csak itt hagyták nőni és meghalni. – A kamasz szemébe néztem, aztán szomorú mosoly közepette ráhunyorítottam. – Ha nem is élhet, legalább azt a néhány napot hadd töltse egy sokkal szebb helyen. Itt csak szenvedett volna.
Furcsán beszélt és különöset kérdezett. Ettől függetlenül – mert udvariasságra neveltek a szüleim – illedelmesen válaszoltam azokra, amennyire csak tőlem telhetett. Nem tudtam hirtelenjében eldönteni, tényleg kamasz-e ez a fiú. Persze eszembe jutott, hogy másnak sem nő meg a teste, mindenki három évvel fiatalabbnak látszik. Ami engem illetett, nem zavart vagy érdekelt a dolog. Nem lettem tőle különleges vagy érettebb. Mire sikerült volna választ találnom erre, a névtelen tinédzser szívszorító kérdéssel állt elő. Egy pillanatra döbbenet ült ki arcomra, amit gyorsan elpalástoltam egy kellemetlenkedő bazsaly segítségével. Tekintetemet lesütöttem, s miután készen álltam válaszolni, ismét felé pillantottam.
- Ha tudnád, mennyire… – feleltem neki vágyakozón. Őszinte, de szomorú mosolyt engedtem meg magamnak. – Viszont tudom, hogy még látni fogom őket. Én is és más is azért küzd. Egészen biztos vagyok abban, hogy másnak is hiányzik a mamája és a papája. – Furcsállóan pislogva billentettem oldalra fejemet, mikor a kérdés eszembe jutott. – És neked? Neked is hiányoznak?

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Cearso on Vas. Máj. 08, 2016 7:04 pm

-Az lehet, hogy szenvedne, de legalább élne és küzdene az életéért. Nem gondolod, hogy sokkal szebb az az érzés, mikor megküzdesz valamiért, amit végül elérsz, ahelyett, hogy mindent tálcán kínálnak eléd? Vagy te mindig a könnyebb utat választod?
Nem hiszem el, hogy még egy Shunál is fiatalabb srácnál is filozofiáról vagyok énytelen beszélni. Bár a filózofia és a költészet már nem s állnak olyan messze egymástól. És Shunak ott van Timi, akitől eltanulhatta ezeket a dolgokat, de nem hiszem, hogy ez a srác bármi ilyesmiben részesülne.
-Nem mondom azt, hogy tudom mit érzel, mert nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ugyanúgy érzünk a dolog iránt.
Beleszámítva, hogy én valószínűleg már nem fogok találkozni a szüleimmel már akkor sem, ha kijutunk erről a helyről. Hacsak valaki közben fel nem tall egy olyan kütyüt, ami visszahozza a holtakat, de ezt mot nkább hagyjuk...
-Jó dolog a remény, és a bizalom. Ha így gondolod, akkor nagy eséllyel így is fog történni.
Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy el kéne küldenem Asuhoz, de aztán hamar meggondoltam magam. Amíg nem tudom mennyire eredményes az ő felszabadító módszere, addig nem hiszem hogy jó ötlet lenne ezt használni. Ha kiderül, hogy segítettem valakinek a megölésében akkor fogalmam sincs milyen érzésem lesz utána. Bár valószinüleg mire eljutunk addig, hogy bizonyítani lehetne ezeket a dolgokat, addigra már meg is feledkeznék az első  (esetleg az egyetlen) emberről, akit valaha Asu felé irányítottam.
Szerinted kinek nem hiányoznak a szülei? Három év rengeteg idő, és a dolgok jelenlegi állása szerint még rengeteg ideig idelent fogunk szórakozni.
Tettem meg a kitérő választ.

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Hétf. Máj. 09, 2016 2:44 pm

Ez egy nagyon furcsa kérdés volt. Nem nevezhettem butának, inkább csak különösnek. Azt hiszem, nem mindenkinek lehetett egyértelmű, minek van értelme, és minek nincs.
- Ő csak egy virág. Nem érezhet ennyi mindent, mint egy ember. – Tártam szét karjaimat, értetlenkedő fejcsóválással. – Ha van rá mód, a könnyebbet választom. Ha van rá mód, a könnyebb a helyes. Nem tudom. – Hogyha létezett volna fájdalom, a kérdéseitől biztosan megfájdult volna a buksim, olyan nehezeket kérdezett. Kicsit emlékeztetett az irodalomkönyvekre, amik az életről beszéltek, de azokból jó, ha a mondatok felét meg tudtam érteni. Azt hiszem, még egy kicsit kicsi voltam ezekhez.
Ülés közben egy kiegyenesedtem, mintha büszke lettem volna arra, amiket mondtam. Egy kicsit felnőttesebb – nem kamaszosabb – válaszokat adtam, amire talán tényleg vállveregetés járhatott. Kíváncsi voltam, a mami és a papi mit szóltak volna, ha hallanának. Három év nagyon-nagyon sok idő, persze, hogy nagyon hiányoltam már őket. A szomorúság egy hosszabb pillanatra kiült arcomra: lesütöttem szememet, szám lefelé konyult, néha nagyokat sóhajtottam. Nem arra akartam utalni, hogy unalmasnak találtam a kamaszt. Azt – szerintem – bátran megmondhattam volna, biztosan nem bántódna meg, ha megkérném, fejezzük be az irodalmazást.
- Csak egy kicsit veszélyes is. – fűztem hozzá egykedvűen. – Bízol benne, hogy itt barátokat találsz, aztán otthagynak a rengeteg sűrű közepén… – Ezt inkább csak magamnak mondtam, emlékeztetőül. Habár a mami mondta, nem szép dolog a sérelmeken rágódni, valahogyan nem tudtam elengedni. Persze másnak nem mutattam meg, mennyire fájt.
Költői kérdésnek hívták? Azt hiszem, igen. A tinédzser egy mondatra rá meg is válaszolta a kérdését, ami egy kicsikét elgondolkodtatott. Hosszan elnyújtott hümmögéssel feleltem rá, mutatóujjamat ajkam elé raktam, szememet töprengve forgattam.
- Tudod… ismerek egy-két tinédzsert, akik nem szívesen vallják be. – mondtam félig komolyan, félig játékosan. Lábaimat figyeltem, ahogyan előre-hátra kalimpáltam velük. – Meg sajnos vannak olyanok is, akik nem szeretik a szüleiket. Én szeretem őket. Sajnálom azokat, akik nem. – Ránéztem, majd elmosolyodtam. – Sokáig. – Ismételtem. – De mennyi még az a sokáig?

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Cearso on Hétf. Máj. 09, 2016 3:14 pm

-Honnan tudom, hogy nem érezhet úgy, mint egy ember? Vagy te talán nem tudsz úgy érezni, mint egy virág? Minden élet fontos, akármennyire is kicsi. Ki tudja, hátha ennek a virágnak lehetett volna megköszöni, hogy ez a hely a kiességből szépen virágzó hely legyen. Hisz ahol egy már felbukkant, lehet, hogy vonzza magával a többit. De ezt már nem fogjuk megtudni, mert te úgy döntöttél, nem adod meg a virágnak a hírnök szerepét.
Persze nem volt a céljaim közt az, hogy bűntudatot keltsen szegény kissrácban. 
-Ne érts félre, nem azt mondom, hogy rossz volt, amit csináltál. Csak szeretek elgondolkozni azokon a kérdéseken, ˇamik úgy kezdődnek, hogy "Mi lett volna ha...?
A srác válasza a reménnyel kapcsolatban egy kicsit meglepett, nem gondoltam volna, hogy még mindig vannak ilyen emberek.
-Azt az embert, aki otthagy egy erdőben, én biztos, hogy nem nevezném a barátomnak. 
Aztán a családra terelődött a téma.
Annak idején én is szerettem a szüleimet, azonban idelent végleg megtanultam a magam erejéből megélni. Persze csak képletesen, hisz a kasztommal semmi szüksége nincs erőpontra.
Nem akartam jobban boncolgatni a szüleimmel való kapcsolatot.

A kérdésre automatikusan válaszoltam:
Fogalmam sincs. Három év alatt a front csak a szintek negyedéig jutott, ha ezt vennénk alapul, akkor még nagyjából kilenc év. Azonban az idő nem egyenesen arányos a legyőzött bossok számával. A frontosok közül néhány feladja a küzdelmet, és a szintfőnökök legyőzése is egyre több időt vesz igénybe. Ezen még az sem segít, hogy néhány kisebb szintű lelkes játékos is elmegy néha a frontharcokra.
Aztán észrevettem magam, ezzel nem fogom megnyugtatni, ezért az egyik pillanatról a másikra elhallgattam, és próbáltam másik témát keresni.
-Inkább mesélj valamit, hogyan tévedtél ide?

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Kedd. Máj. 10, 2016 5:15 pm

Várjunk, mi van? Egyre jobban elvesztettem a fonalat, aztán végül minden sötétben maradt. Eleinte nématagon ízleltem a mondandóját, aztán szemöldökömet egyre jobban felhúztam. Főmet hol jobbra, hol balra billegtettem, persze nem olyan feltűnően. Ujjaimmal az ajkamat pödörtem, hosszan elnyúló hümmögést hallatván. Tekintetem zavarodottan ide-oda vándorolt, hátha az egyik sarkon felbukkan a mami vagy a papi, vagy akár Jason, és segítenek. Meg kellett volna magyarázni bizonyos dolgokat, még mielőtt kinyithattam volna a számat. Most meg azt hiszi ez az idegen tinédzser, mindent értek, ami elhagyta a száját. Gondolatban a fejemhez nyúltam és el akartam rohanni a fenébe, keresni egy rendes felnőttet, hogy tanítson meg éretten gondolkodni. Ez az irodalom, ez a bonyolult művészet meghaladta a gyerekek tudományát!
Tehát tekintetemből egy dolgot biztosan ki lehetett olvasni: mi a frászról beszélt? A szemöldököm egy-két centiméter távolítás után megállt, szemeim egy darabig olyan kerekek voltak, mint a telihold. Buksimat egy kicsikét elforgattam, még mielőtt azt az egyszerű, egyszavas kérdést tettem fel, ami tudatlanságomat jól megmagyarázta:
- Heh?
Nem igazán kellett győzködnie a hazug csalókról. Csak – jókedvet színlelve – lelegyintettem, mintha nem bántott volna a dolog. Ha úgy vesszük, nem sértettek meg annyira, hogy elkezdjek bőgni – akkor és utólag sem. Azt hiszem, három év alatt csak egyszer buggyantak elő a könnyek: amikor Jason megmentett. Olyan keserű meg édes volt arra az éjszakára gondolni, viszont mosolyt csalt az arcomra. Ettől fogva a színlelésemet nem lehetett egy tonna hazugságnak nevezni.
Gyorsan terelte a témát, biztosan nélkülözni akarta a szüleivel való kapcsolatát. Oké, valószínűleg utálhatta őket. Gyerek létemre azért tudtam, mikor kellett abbahagyni a kíváncsiskodást. Tehát az egyértelműt megtartottam magamnak és mindössze egy sandítással válaszoltam rá.
Számat kényelmetlenkedve húztam el, a kilencéves elmélet hallatán. Ha igaz lenne, az azt jelentené, életem másik felét egy játékban töltöttem le. Mindennek megvolt a határa, még – sajnos – a mókának is. Kajabál Isten bácsi biztosan nem érezte, mert nem szerethették a szülei. Akik meg nem voltak jóban a mamájukkal meg a papájukkal, azok valószínűleg sok mindent nem érthettek meg, amit én például fogok. Csupán ha további kilenc esztendőt idebent kell töltenem, a játékkal, hogyan jövök rá olyan dolgokra, amikre a felnőttek? Valamit nem már most nem értettem: miért tornyosultak a tinédzser feje felett viharfelhők? Jó volt neki ilyen borúlátónak lenni?
- Nem gond, előbb-utóbb meglesz! – feleltem neki, gondtalanul hunyorogva.
Kínos témát hozott szóba. A kérdésre grimaszoltam magamnak egyet, majd lábaimat kiszabadítottam a kötelékükből. Gyorsan ki kellett találnom valamit, még mielőtt gyanússá vált volna ez a kínos csend.
- Tapasztalatot szerzek. – mondtam egyszerűen, kissé színtelen hangon. – Máshol odébb löknek a nagyobbak és befoglalják a legtöbb területet, ahol gyűjtögethetnék. Én meg nem akarok bajt, sz’al idejöttem. – Ujjaimat az ölembe fektetett yumi felett összekulcsoltam, fejemet hátradöntöttem, mintha napozni készültem volna. Kellemetlenkedő mosoly játszott arcomon, amit egy kicsit zsibbasztónak éreztem. Erről még legalább elmondhattam, hogy igazi volt.

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Cearso on Szer. Máj. 18, 2016 10:04 am

Mondjuk tényleg nem várhattam el egy kis sráctól, hogy megértse, amit most elmondtam neki. Túl sokszor találkoztam Timivel, és valahogy nem tudtam visszaállítani magam arra a szintre, hogy vannak olyanok, akik nem értik ezt a szinvonalat. Azonban, ha nem várhatom el, hogy ő jöjjön fel az én szintemre, nekem kell leereszkednem az övére.
Persze ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Hiszen jó egy évtized lehet köztünk, ha nem több.
Jó dolog pozitivnak lenni, és nem is utálhatom emiatt, hiába tűnik úgy néha, hogy elég negativ tudok lenni.
-Persze hogy meglesz, főleg ha találunk olyanokat, akik bátran szembenéznek a vesszéllyel.
Próbáltam egy kicsit felbátorítani a srácot, és megmutatni neki, hogy én is tudok pozitiv lenni, ha úgy hozza a sors.
Az első gondolatom az volt, hogy itt hagyom a srácot egyedül, hagy fejlödjön a kedve szerint. Azonban egy furcsa érzés nem hagyott nyugodni. Mint valami ösztön. Nem, biztos vagyok benne, hogy nem a gondviselési ösztön. Azt egyszer már éreztem, mikor Shuval találkoztam, és teljesen más érzés volt.
Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Ahogy azt sem, mért nem hagytam csak ott, ahelyett, amit utána mondtam:
-Ha gondolod, én megvédhetlek a nagyobbaktól, hogy gyorsabban tudj fejlödni.
Általában nem szoktam ilyen ajánlatokat tenni, de eddig csak ritkán találkoztam valóban feltörekvő ijásszal. A többség mindig a kiképző egyszerűsége felé szokott hajolni.
Ki tudja, ha segitek neki, akkor talán ő is tud majd segíteni nekem, ha esetleg pont őrá lesz szükségem majd valamikor. Végül is ki gondolná egy alig tiz évesről, hogy bármilyen veszélyt is jelentene rá nézve.

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Csüt. Máj. 19, 2016 10:47 am

Igazából én türelmesen vártam, hogy megmagyarázza, mit akart mondani. Ehelyett csak a hangyafoci ment nála, amiből végképp nem érthettem meg. Engedd el, Taka, engedd el. Ez a hajó már elment, kár érte siránkoznod. Egyszerűen ráfogtam arra, hogy ez a névtelen fickó furcsa. Még be sem mutatkozott, de már bizalmaskodón beszélgetett velem. Az persze jó dolog, de a mami meg a papi arra tanítottak, hogy akit meg szeretnék ismerni, annak illendő lenne bemutatkozni. Hát, hogyha ő nem teszi meg, akkor én sem fogok, mert ő szólított meg. Ez ilyen egyszerű!
Nyilván hatással lehettem rá. A feje felett eddig csak borús felhőket láttam, most meg kezdett tisztulni az ég. Már meg akartam neki mondani, hagyja abba a búbánatosságot, mert zavart. Ennyi rosszra való gondolással meg rosszaságokkal többet lehet tenni, hogy a sajnálatos élete derűsebb lehessen. Nem értettem, mire volt jó ez a sok szomorkodás, tényleg nem értettem. Töprengésem közepette homlokomat tanácstalanul ráncoltam, kellemetlenkedve fintorogtam. Nos, nem ő volt az első és egyetlen kamasz – vagy felnőtt –, aki csak és kizárólag a rosszaságokra tudott gondolni. Ezeknek a szerencsétlen serdülőknek meg kellett mutatni a kazamata végén lévő fénysugarat. Igen, nagyon nagy elhatározásra jutottam: én leszek az, aki mindenkit eláraszt a jókedvvel! A gondolatra egy kihívó félmosoly jelent meg ajkam jobb szegletében.
Nem panaszkodásból mondtam el az igazságot. Vannak olyan nagyok, akik pimasz fráterek módjára visszaélnek az érettségükkel meg a magas szintjeikkel. Mire jók azok, ha nem tudják rendesen használni az eszüket? A név nélküli tinédzser azonban a segítségét kínálta. Nem értettem, miért… vagy várjunk!
- Hohohó, azt hiszed, nem tudnám megvédeni magamat? – csúfondáros mosolyt eresztettem el. Nem volt benne rossz szándék, inkább játékossággal próbáltam tudtára hozni, hogy nem érhet baj. Főleg mert ezek a kenguruk használhatatlanok, mert még ugrálni sem bírnak. – De köszi, nem lesz probléma. Nem emeltek rám kezet, mert idejében elmentem. – Fejemet megráztam. – Felesleges a bajt keresni, ha itt is tudok fejlődni. – Előrébb ültem a sziklaperemen, kezeimet egymásba kulcsoltam. Hátamat egy picikét begörbítettem, tekintetem a terem padlózatára tévedt. A repedéseket és a fúgák lefutási irányát figyeltem, ahogyan néha szabályosan, néha szabálytalanul haladtak.

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Cearso on Csüt. Máj. 19, 2016 11:57 am

Csak most futottunk össze, és alig pár dolog történt, de ezekből már majdnem tisztán láttam, hogy nekem itt és most semmi keresnivalóm.
A fiú nagyon pozitív, ami az esetek többségében nem lenne probléma, csak hogy ez mellé még tapasztalatlanság is társul, ami elég rossz párosítás, ha engem kérdeztek. Ráadásul már van egy hasonló ember a szűkebb ismereti körömben, és nem hiszem, hogy kettővel egyszerre igazán boldogulnék.
A váratlanul jött érzés hirtelen szertefoszlott. Talán egyszer majd rájövök, hogy mi volt, és mért is hívott ide, de most nem akarom ezzel húzni az időt. Egy dologban azonban biztos vagyok: Itt és most elutasították az ajánlatomat, tehát nincs több keresnivalóm ezen a helyen. Főleg azok után, hogy egész biztos lett abban, hogy tud majd boldogulni egyedül is.
-Ezek szerint jobban szeretnél egyedül és lassan fejlődni. Igazam van? Én csak a gyorsabb fejlődés lehetőségét kínáltam fel. Azonban nem hibáztatlak, amiért nem fogadod el egy ismeretlen ember ajánlatát.
Itt jött el az a pillanat, hogy ideiglenesen búcsút vegyek a kis sráctól, hisz úgy néz ki, hogy boldogulni fog egyedül.
-A viszont látásra úrfi.
Ekkor jutott eszembe, hogy még nem mutatkoztunk be egymásnak, ami azért egy kicsit furcsa azok után, amikről beszélgettünk.
-A nevem Cear, ha esetleg még összefutunk valamikor, vagy valahol.
Én tényleg remélem, hogy ha elég tapasztalatot fog szerezni, akkor majd viszont látjuk egymást, mert az optimizmusa elég jól jönne, mivel az nagyon hiányzik ebből a lenti világból.
Majd megfordultam, és elindultam a kijárat felé.
A köpenyem mint mindig, most is észlelte a gyengébb mobokat, és a megfelelő irányt, így viszonylag könnyen kijöttem a labirintusból, anélkül, hogy csak egyszer is összecsaptam volna bármelyik ellenféllel.

/köszi a játékot/

_________________
beszéd: zöld
gondolkozás/Artemishez: piros
feltörő gondolatok/emlékek/érzelmek: narancs
Marluna: kedves-szürke (cccccc)
1.:

Double Arrow - nyílzápor
Az íjára egyszerre több nyílvesszőt is fel tud ajzani (max 5-öt)

2.:
Healblock-Célpont játékos/mob/pet hp-ja, és páncélja semmilyen módon nem képes növekedni [passzív]

3.:
Concentration (permanens)
Cear a fel nem használt sebességét sebzésbe fordítja át, amennyiben elég erősen koncentrál

4.:
Debuff
A képeség neve mindent elárul

lvl 35:
élet:50/0 (250 hp)
FK: 27/33
Erő:2/0
Irányítás:30/46
Kitartás:28/7
Gyorsaság:36/75
spec:17/0
páncél /65

Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 1670
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 21

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
4830/5000  (4830/5000)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Taka on Csüt. Máj. 19, 2016 12:50 pm

A válaszára őszinte döbbentettel kaptam fel tekintetemet. Most… megbántottam? Hiszen csak azt akartam, hogy ne kezeljenek állandóan kivételesként. Csak mert gyerek vagyok, tudok vigyázni a bőrömre, ismerem valamennyire a járást Aincradban. Már három éve játszadoztam és rá kellett jönnöm, hogy nem mindig foghatták a kezemet – és már nem is akartam, hogy állandóan így legyen.
- Nem! Én csak… én csak… – Hebegtem-habogtam az ismeretlen szavaira, de nem tudtam értelmesebbet mondani. Meglepett a hangulatváltása, ami egyértelműen arra utalt, hogy megsértettem valamivel. Vagy valami fontosat akart tőlem, én meg élből visszautasítottam. A kutya fáját, ha tudnám, mi volt a gond, változtathattam volna a hozzáállásomon. Elszomorodva figyeltem, ahogyan az ismeretlen elrugaszkodik a peremről, leugrik, s továbbállni készül. Ritka pillanatok egyike, amikor valami kétségbe ejt. Egy picikét dühös is voltam, hiszen ő beszélt arról, milyen rossz dolog valakit egy sűrű rengeteg kellős közepén hagyni, teljesen magára utalva. Ha az szörnyű volt, akkor ez mi? Jasonnek muszáj lesz ezt megmagyaráznia. Néha nem értem a kamaszokat – és talán a felnőtteket sem.
- Öhm… – Elköszönésére nem tudtam jobbat szólni. Még egyszer bemutatkozott, amit legalább röviden viszonozni tudtam. – Taka. – Tekintetemet szemérmesen lesütöttem, próbáltam egyre gyülekvő rosszkedvemet leplezni, míg Cear el nem tűnt a látóteremből. Biztos voltam benne, hogy még összefutunk. Ha egy ilyen régi, elhagyatott kazamatában sikerült, egy forgalmasabb helyen miért ne mehetne? Alsó ajkamat idegesen szippantottam fel, majd karjaim segítségével ellöktem magamat a szikla pereméről és macskamód talppal érkeztem a talajra. Tekintetem sokáig azon a ponton maradt, ahol Cear sziluettje egy idő után felszívódott. Egy idő után fogtam magamat és lenyitottam a menümet, hogy levelet írhassak. Neki szántam, egy rövid bocsánatkérést szerettem volna elküldeni neki. Mire elszántam magamat és elküldtem, hibát észlelt a rendszer: nincs ilyen nevű felhasználó. Ekkor nem bírtam tovább: előbuggyantak a könnyek. Csendben szipogtam, nehogy magamhoz csalhassam a kengurukat. Nem csuktam le a levelező panelt, hanem Jason nevét kerestem ki. Rövid, kétszavas üzenettel illettem meg, amit – igazából – sosem írtam volna neki.

Taka írta:Gyere értem.

Én köszönöm a játékot, nagyon élveztem. :3

Taka
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 123
Join date : 2016. Apr. 01.

Karakterlap
Szint: 4
Exp:
180/200  (180/200)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Kuradeel on Kedd. Jún. 21, 2016 11:43 am

Cear kun: [T1] Röhögőgörcs Méreg
Taka tan: [T1] Bőr Cipő

jobb későn mint soha xP

_________________
küldetés: Airborne - elveszettek Hinari/Mirika Ab2: dupla céhexpbónusz
20%-al több exp&arany - Taka/Megismerni
Épp neked mesélek? - Akkor ezt olvasd el! xP:
A meséim egy gamer szóhasználattal élve, Open World típusú játékot próbálnak szimulálni. Ez annyit jelent, hogy bármi, de tényleg bármi amit megemlítek fontossággal bír(hat). Mégpedig onnantól bír, hogy te, aki játszol benne, fontossá teszed. Tehát könnyű példával élve, mindig több út lehetséges, és mindegyik visz valahová. Persze mindig lesznek észrevehetőbbek és kevésbé észrevehetők, amin járhatsz. Te rajtad múlik melyiket választod. Wink

Ismizárásért püben zargassatok ^^


Kuradeel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 399
Join date : 2014. Apr. 20.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
0/0  (0/0)
Céh: Knights of Blood

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: Kazamata

Témanyitás by Sponsored content Today at 12:07 am


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.